Észrevételek Dr. Sohajda Attila: Hogyan tovább gyógyszerészet – a gyógyszertári ügyelet c. tanulmányához Avagy mégis kinek az érdekében? Készítette : Atropin Pharma Kft 2014 szeptember
Mottó: A Kamara … „a gyógyszerészi hivatás gyakorlásával és a gyógyszerészi tevékenységgel összefüggőkérdésekben képviseli és védi tagjainak érdekeit és jogait, és – külön jogszabályokban meghatározott keretek között – egyedi ügyekben is elősegíti e jogok érvényesítését” A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA ALAPSZABÁLYA II.fejezet A KAMARA CÉLJA ÉS FELADATAI 2.a. pont Mottó2: Mégis kinek az érdekében?
Nagy bizakodással kezdtünk bele Dr. Sohajda Attila a Magyar Gyógyszerész Kamara alelnökének tanulmányának olvasásába. Azt gondoltuk, hogy a Kamara végre, 20 év passzivitás után, használható javaslatokkal áll elő. Meg nem gondoltuk volna, hogy a Kamara alelnöke egy olyan javaslattal áll elő, ami nem hogy nem oldja meg a problémát, de – hihetetlen módon – újabb anyagi sarccal akarja megterhelni a már így is sokszor a létükért küzdő gyógyszertárakat, leginkább a lét és nemlét határán tántorgó kispatikákat. Csak bízni tudunk benne, hogy ez nem a Kamara Elnöksége tervezete! Döbbenten olvastuk, hogy a Magyar Gyógyszerész Kamara alelnöke azt szeretné, hogy a Kamara átvállalja az Államtól az ügyelet problémáit, kvázi hatósági jogkört vindikálva magának. Talán figyelmébe ajánlanám a Kamara Alapszabályának I. 3.1 szakaszát: „a Kamara – mint az egészségügy területén működő szakmai kamara – a gyógyszerészek önkormányzattal rendelkező szakmai, érdekképviseleti köztestülete. [Ekt. 1. § (1) bekezdés]”. Nem hatósági jogosítványok, hanem a szakmai érdekvédelem, érdekképviselet az elvárás a Kamarával szemben! Az lenne az elvárás, hogy hatékonyan képviselje a gyógyszerészek közösségét egy olyan 20 éves, megannyi ellentmondással terhelt ügyben, mint a gyógyszertári ügyelet. Elismerve Dr. Sohajda eddigi munkásságát, erre a tanulmányára nem mondhatunk mást, mint hogy nagy csalódás. Nem kívánunk feltételezésekbe bocsátkozni a tanulmány megszületésének motivációjáról, a szerző szándékairól. Részletesen be szeretnénk mutatni azonban, hogy Dr. Sohajda tanulmánya nem csak hibás kiindulási alapról indulva von le téves következtetéseket, de végkövetkeztetései egyenesen károsak a gyógyszerészekre, a gyógyszerészetre nézve. „Sokan másként gondolkodnak a gyógyszertári ügyeletről, más megoldási javaslattal állnak elő. Amennyiben azok nemcsak érzelmi alapon megfogalmazott javaslatok, szívesen várom, illetve várjuk, hogy ősszel egy közös, megalapozott javaslattal fordulhassunk az egészségügyi kormányzat felé.” – kérte Dr. Sohajda tanulmánya végén, ezért érzelmek nélkül, tények alapján vizsgáljuk meg a kérdést. Amellett, hogy megpróbálunk rávilágítani a Dr. Sohajda tanulmányának hibáira,ellentmondásaira , jelen írás végén megfogalmazunk egy olyan javaslatot, ami a gyógyszerészek terheinek növelése nélkül, és ami ma legalább ilyen fontos, az Állam terheinek jelentős növelése nélkül tudja rendezni a gyógyszertári ügyelet kérdését. 1
I. 1) Dr. Sohajda tanulmánya hemzseg a csúsztatásoktól, lényegi kérdéseket elhallgat. Ha figyelembe vesszük, hogy minden bizonnyal prekoncepció alapján született a tanulmány, ezen nem kell csodálkoznunk. Ez sajnálatos, de egy iránymutatásnak, netán a Minisztérium felé is továbbítandó elképzelés esetén óriási hiba is, hiszen a témában ismeretekkel rendelkezőnek ez azonnal feltűnik. Mindjárt a legelején Dr. Sohajda egy visszatekintéssel kezd. Legelső megállapítása egy hihetetlen állítás: „a múlt század 90-es évei előtt az ügyelet és a készenlét a gyógyszertári központok gyógyszertáraiban dolgozó gyógyszerészeknek többnyire jövedelem kiegészítést jelentett…” Ez már meghatározza az az egész tanulmány szemléletét. Nem, fel kell világosítani Dr. Sohajdát, a 90-es évek előtt a gyógyszertár ügylet nem „jövedelem kiegészítés” volt, hanem egy területi ellátási kötelezettséggel rendelkező un. szocialista állami vállalat szolgáltatása. Az ügyeletes gyógyszertárakba mégsem „tolongtak” a gyógyszerészek, bár valóban jól megfizették és többnyire szolgálati lakással is honorálták a végzett munkát. És a vállalati méret miatt biztosítani tudták az alkalmazott gyógyszerésznek járó , a Munka Törvénykönyvében leírt munkaidőt, többlet munkadíjjal, szabadság biztosításával stb. Dr.Sohajda sommás megállapítása tehát csúsztatás. 2) Dr. Sohajda csúsztatása folytatódik, amikor a privatizációt hozza szóba. A privatizáció feltétele az Állam részéről a szolgáltatás változatlan fenntartása volt. Magyarán a gyógyszerellátás folyamatossága és ezzel együtt az ügyelet ellátásának folyamatossága is! Dr. Sohajda elfelejt megemlíteni – nyilván „feledékenységből” - egy nem lényegtelen tényt: a változatlan szolgáltatás fenntartásának „ellentételezéseként” a privatizációs vételárból jelentős kedvezményeket kaptak a vevők. Dr. Sohajda annyit elismer a tanulmányában, hogy az ügyelet nyújtás kötelezettségét tartalmazták „esetenként a privatizációs szerződésben rögzítettek is. Az akkori egészségügyi kormányzat szerint ez a teher beletartozott az ellátásba…”. Magyarán a privatizált, ügyeletes patika köteles az ügyeletet fenntartani. Ennek ellentételezéseként a vételárból – indokoltan és igazoltan – jelentős kedvezményt kapott ! Témánk szempontjából ez nem mellékes körülmény, bár Dr. Sohajda igyekszik bagatellizálni. Nem térünk itt ki a különböző privatizációs formákra, de a lényeg ez volt. És ez máig hat. 3) Dr. Sohajda még ejt néhány szót a liberalizációs törekvésekről és itt megáll a helyzetértékelésben. Elhallgatja például azt a nem lényegtelen tényt , hogy a 2006. évi XCVIII. tv új patika alapításakor jelenleg is kedvezményben részesíti azt a pályázót, aki ügyeletet vállal. Ez, azt gondoljuk, megint csak nem lényegtelen körülmény, ha valaki a gyógyszertári ügyeletről kíván tanulmányt írni. Eddig tehát megállapíthatjuk, hogy az ügyeletet ellátó patikák ellentételezésként vagyoni előnyt kaptak az államtól. A polgári szerződések szabályai szerint. 4) Megállapíthattuk tehát azt, hogy Dr. Sohajda már tanulmánya első oldalán csúsztatásokkal, elhallgatásokkal él , olyan tényeket (hangsúlyozom: tényeket) illetően, amik a jelen ügyeleti helyzetet alapvetően befolyásolják! De menjünk tovább. 5) Dr. Sohajda áttekinti a gyógyszertári ügyeleti rendszer jogi szabályozását. Felsorol a szabályozásban olyan hiányosságokat, amik valóban fennállnak és jelentősek. Probléma azonban, és egy ilyen tanulmány írójától elvárható lenne, hogy vizsgálódása terjedjen túl a 41/2007. IX. 19 EüM. rendeleten ! Dr. Sohajda meg sem vizsgálja, vagy legalább is felületesen kezeli a törvényi szabályozást. És ez nagy hiba. Alapkérdés, hogy amikor egy jogi helyzetet vizsgálunk, tisztában kell bizonyos jogi fogalmakkal lennünk. Az egyik, talán legfontosabb, hogy bár a köznyelv minden jogszabályt „törvénynek” mond, ez koránt sem igaz. A miniszteri rendeletek bár jogszabályok és 2
betartandók, nem törvények! És fontos azt is tudni, hogy a miniszteri rendeletek ( és más jogszabályok ) nem terjeszkedhetnek túl az őket felhatalmazó törvényen, nem írhatnak elő több kötelezettséget mint a felhatalmazó törvény ! Úgy tűnik Dr. Sohajda ezzel nincs tisztában vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja . zért nem tűnik fel Dr. Sohajdának az a talán nem elhanyagolható tény, hogy az egészségügy „alapjogszabálya” az Egészségügyi Törvény nem sorolja az egészségügyi alapszolgáltatások közé a gyógyszertárakat. Sőt, az Eü. Tv. a gyógyszerellátást nem sorolja a sürgősségi ellátások közé sem, így az ügyeletet kötelezően ellátó eü. szolgáltatások közé sem. Innentől kezdve a 41/2007. IX. 19 EüM. rendelet részletes szabályrendszere, kifejezetten az ügyeletre vonatkozó szabályozás törvényességi helyzete erősen kérdéses, hiszen nincs törvényi alapja az ügyeletnek a miniszteri rendeletben előírt elrendelésének. Ezt a vizsgálatot Dr. Sohajda nagyvonalúan fölöslegesnek tartja majd később elintézi azzal, hogy ez „levezethető” (erre később kitérünk). Sajátságos megközelítés. 6) Nagyvonalúan vizsgálja Dr. Sohajda a gyógyszertári ügyeletek megoszlását, látványos térképen szemléltetve a budapesti illetve az országos megoszlást. A barna, kék, zöld köröket látva fel sem teszi a kérdést: ugyan mi alapján is van szelekció az egyes színek, az ügyeletek időtartama között. Ugyan mi az a rendező elv, ami az egyes ügyeleteket más időintervallumra osztja be. Miért van itt így, ott úgy az ügyelet időtartama és miért is kell ügyelni egyes patikáknak , míg másoknak nem ? Mi alapján és ki is dönt erről ? Milyen felhatalmazás alapján ? Ez a felületesség jellemzi – sajnos – Dr. Sohajda egész tanulmányát. 7) Dr. Sohajda „ex katedra „kijelenti: „a gyógyszertári ügyelet a folyamatos egészségügyi ellátás része, elérhetőségét térben és időben biztosítani szükséges.” Nincs apelláta! Szeretnénk megkérdezni Dr. Sohajdát: Mégis miért? Törvény ugye , láttuk, nem írja elő. A törvényi előíráson nem terjeszkedhet túl a miniszteri rendelet sem. Akkor mégis, mire alapozza Dr. Sohajda ezt a határozott kijelentést? Megmondjuk: Mert a patikák „szoktak” ügyelni. Egyébként meg: CSAK! Nem lényegtelen kérdés az sem, hogy ez a „folyamatos egészségügyi ellátás része, elérhetőségét térben és időben biztosítani szükséges.” kijelentés mégis kire vonatkozik ? Miért szükséges és kinek? A Kamara Alapszabályában nincs benne. A gyógyszertárakra vonatkozó törvényben, jogszabályokban nincs benne. Mégis, kinek a kötelessége ez a virtuális „folyamatos ellátás biztosítása” ? És miért akarja ezt Dr. Sohajda ráerőltetni a patikákra, ha a törvényalkotó nem teszi meg ? Nincs szereptévesztésben Dr. Sohajda? 8) Itt jutunk el Dr. Sohajda érvelésének legszebb részéhez: „a gyógyszertárak az egészségügyi ellátás szerves részei,(ez igaz ! –kiemelés tőlem ) így – bár az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyi ügyeletek között nem nevesíti a gyógyszertári ügyeletet – a folyamatos ellátási kötelezettség levezethető, melyet az ügyeleti és készenléti rendszeren keresztül lehet biztosítani.” Lefordítom a mondatot: tehát Törvény nem írja elő, de levezethető. Dr. Sohajda kijelenti hogy levezethető de a levezetéssel adós marad. Itt hívnánk fel Dr. Sohajda figyelmét arra, hogy a például a háziorvosi ügyelet nem vezethető le a törvényből. Nem vezethető le, mert BENNE VAN! Az a helyzet állt elő, hogy Dr. Sohajda, a Kamara alelnöke , akinek a gyógyszerészek, a gyógyszerészet érdekeinek a képviselete lenne a feladata olyan terhet ( az ügyeletet) kíván legalizálni, levezetni, ami nincs a törvényben. Mégis kinek az érdekét szolgálja Dr. Sohajda? Nincs szereptévesztésben? Ajánlanánk figyelmébe például a Magyar Orvos kamara vagy az Ügyvédi Kamara érdekvédelmi tevékenységét, amely szöges ellentétben áll Dr. Sohajda kinyilatkoztatásával. Ezek a Kamarák ugyanis a Tagság érdekét tekintik elsődlegesnek és nem „levezetni” próbálnak a tagságra jelentős anyagi teherrel járó nem létező kötelezettségeket , hanem azt mondják, hogy ha az Államnak szüksége van a szakma szolgáltatására, akkor fizesse 3
9)
10)
11)
12)
meg ! És ha veszi a fáradtságot Dr. Sohajda és elolvassa az egészségügyi törvényt vagy más ágazatok szabályozását, csodálkozva fogja tapasztalni, hogy mindenhol, ahol az Állam lakossági vagy egyéb érdekből fontosnak tartja, ott a kötelezést összeköti a finanszírozással. Megfizeti az igénybe vett szolgáltatást legyen szó orvosi ügyeletről vagy árvizi katasztrófáról , kirendelt jogi védelemről vagy másról ! Ez nem lobbi kérdése, ez alapvető jogok kérdése ! Az ellátás felelőssége az Államé és nem a magánszféráé, az állam a mi adóbevételeinkből finanszírozza a közszolgáltatásokat, azokat, amelyeket törvényben nevesít és mellérendeli a finanszírozást ! Ezt hívják jogállamnak . Újra meg kell kérdeznünk : Kinek az érdekét képviseli Dr. Sohajda , a Kamara alelnöke ? Dr. Sohajda másik figyelemre méltó kijelentése: „Amennyiben társadalmi elvárás, és a folyamatos egészségügyi ellátás része a folyamatos gyógyszerellátás, úgy az abban való feladatvállalás (az ügyelet biztosítása) elviekben minden működési engedéllyel rendelkező gyógyszertár felelőssége.” Amennyiben. És ha nem? És miért is ? És minden társadalmi elvárásnak mindenkinek meg kell felelni ? Ismét a szereptévesztés tipikus esete. A gyógyszerészettel szemben rengeteg „társadalmi elvárás” van, ami relatív. A gyógyszerészet az egyik legetikusabb szakma, rendkívül magas bizalmi indexszel. Dr. Sohajda össze akarja mosni a dolgokat a saját prekoncepciója érdekében. Ez a közhelyszerű megfogalmazás egy politikustól elfogadható, egy kamarai tisztségviselőtől elfogadhatatlan. Dr. Sohajda etikai síkra akar terelni egy alapvetően gazdasági kérdést. Ez hibás megközelítés, de jellemző az egész tanulmány szemléletére, Dr. Sohajda csúsztatásokon, elhallgatásokon alapuló tanulmányára. Méltatlan a Kamara alelnökéhez. A Kamara nem a Gyógyszertári Központ, nem egy hitbizomány, ahol a tagok alárendeltek, bár Dr. Sohajda annak tekinti ! Nem az a kérdés, hogy van e társadalmi elvárás, hanem az, hogy ennek kielégítése kinek a feladata. Kérdés, hogy valós-e az elvárás , valamint az is, hogy kinek a költségére kell ezt kielégíteni. Társadalmi elvárások teljesítésére a politikai rendszer és az állami költségvetés, nem pedig a magángazdaság szolgál. A forrás pedig az állami költségvetés és nem a magánszektor . Dr. Sohajda elérkezett a csúcsra. Miután etikai síkra helyezte az ügylet kérdését, elérkezettnek látja az időt arra, hogy előjöjjön azzal a javaslattal, aminek érdekében a csúsztatásokkal, elhallgatásokkal terhelt mondókáját leírta. „Mivel azonban az ügyeleti ellátás szervezése során nem szükséges minden gyógyszertárat bevonni az ügyeletbe, az ügyeleti kötelezettség nemcsak az adott területen az adott gyógyszertárra eső ügyelet biztosításával, hanem ügyeleti rendszer költségeihez való hozzájárulással is teljesíthető.” Magyarán: fizessenek a patikák. Azok a patikák, amik a megélhetés peremén mozognak, nyúljanak a zsebükbe és a törvényben nem előírt, de Dr. Sohajda által „levezethető” ügyeletet finanszírozzák ! Ez vicc? Hihetetlen , de igaz ! Mindezt a gyógyszerészek érdekképviselete szerve , a Kamara alelnöke terjeszti elő. Mégis, kinek az érdekét képviseli Dr. Sohajda. Nem akarunk szót vesztegetni Dr. Sohajda koncepciójának boncolgatására. Legyen elég annyi, hogy rossz kiindulás alapról, rossz prekoncepciót követve teljesen hibás következtetést von le, a lényeg, hogy saját számításai szerint a gyógyszertárakat évi legalább 600 millióval terhelné meg a KAMARA! Az érdekvédelmi szervezet! A gygyszerészek érdekvédelmi szervezete! És kiket? Elsősorban a lét – nemlét szélén tántorgó kispatikákat. És mégis kinek az érdekében dolgozik Dr. Sohajda? Dr. Sohajda megközelítése, levezetése, javaslata alapjaiban hibás. Nem csak azért, mert legalább 600 millióval megterhelné a forráshiányos gyógyszertárakat, de nem veszi figyelembe a jelenlegi helyzet sem és ami még ijesztőbb, a következményeket sem . A jogi szabályozásra pedig 4
semmilyen javaslatot nem ad, elképzelése sincs. Sajnálatos, de azt kell mondanunk, Dr. Sohajda javaslata nem csak elfogadhatatlan de érthetetlen és káros is! Reméljük, sikerült a tényekhez ragaszkodva, érzelmek nélkül elemezni Dr. Sohajada tanulmányát. II. 13) Kritizálni könnyű ! Jogosan lehet feltenni a kérdés: akkor hogyan? Alábbiakban megpróbálunk megfogalmazni egy javaslatot az ügyelet újraszabályozásával kapcsolatban. A javaslat a jelenlegi helyzetből indul ki. Figyelembe vesszük a jogi környezete valamint azt, hogy a patikák ügyeletei kötelezettsége nem azonos indíttatású. Fontos, hogy a Javaslat nem jár egyetlen patikánál sem többletteherrel, viszont valódi feladatokat szab meg a Kamarának. Meg kell szüntetni a privatizált patika – saját alapítású patika közötti megkülönböztetést és olyan helyzetet kell teremteni, ahol a – valóban idejét múlt, de máig ható – privatizációból adódó kötelezettségek nem terhelik a gyógyszerészetet! Ez a javaslat – szándékaink és meggyőződésünk szerint – alkalmas erre. 14) Legelőször le kell szögezni. A jelenlegi helyzet Alkotmányellenes. Az, hogy az ügyelet ellátása hatósági kötelezésre, ellenszolgáltatás nélkül történik, jogállamban elfogadhatatlan. A hatósági kötelezés jogalapja erősen kérdéses és a szabályozás véleményünk szerint Alkotmányellenes. Miniszteri rendelet törvényi felhatalmazás nélkül nem állapíthat meg kötelezettséget – legalábbis az Alaptörvény és az európai joglevek ( lásd: pl. Római szerződés ) szerint. 15) Első lépés tehát az átfogó és törvényes rendezéshez a 41/2007. IX. 19 EüM. rendelet ügyeletre vonatkozó részének (15.§ (2) bek ) hatályon kívül helyezése. Ezt követően lehet hosszú távra megnyugtató módon rendezni az ügyelet kérdését. 16) Amiben egyet kell értenünk Dr. Sohajdával az az, hogy valóban van igény a gyógyszertári ügyeletre. De ennek az igénynek a kielégítése a patika dolga? A Kamara feladata? Nem hiszem. De legyünk őszinték: mennyi mindenre van még igénye a lakosságnak? Hogy csak a patikáknál maradjunk: miért csak a városokban van igény az ügyeletre? Miért nem ügyel minden patika, ha kötelező? A 300 lakosú faluban nincs igény? Ott nincs igény postára? boltra? szakáruházra? orvosi rendelőre? fogorvosra? egészségügyi központra? Mentőre? Stb.? Ezeket az igényeket ki elégíti ki ? Egyáltalán a mai társadalmi berendezkedésben miről is beszélünk? Ez a kapitalizmus ! Ennyit Dr. Sohajda érveiről és az igényekről. De ne legyünk pikírtek… 17) Legelőször azt kell tisztáznunk, miért és hogyan alakult ki ez a helyzet és mi akadályozza a rendezést. Talán meglepő, de a két kérdésre a válasz ugyan az. A politika. Nem a mostani és nem az ezt megelőző politikai kurzusok. Mind. Ezért követ el hibát az, aki aktuális politikai kérdést akar csinálni a gyógyszertári ügyelet kérdéséből. És ezért cselekszik helyesen minden politikai erő, aki támogatja a helyzet rendezését. A politika attól fél, hogy ha változik, az ügyeleti helyzet, a szabályozás , megszűnnek a patikai ügyeletek, ami rossz fényt vet az éppen aktuális kormányzatra a lakossági reakciók miatt. Úgy gondolják – ahogy Dr. Sohajda tanulmányából is kiviláglik - hogy a jogszerű rendezéshez sok pénz (milliárdok) szükségesek, pénz meg (erre) nincs. Egyszerűbb fenntartani a mostani erőre, megfélemlítésre alapuló rendszert. Ez a politika részéről érthető, kézenfekvő és egyszerű de hibás nézőpont, ami mára tarthatatlanná vált. És nem korszerű, nem európai , nem jogállami. Ha a Kamara ki szeretne dolgozni egy működő javaslatot, ezt a kérdést nem lehet figyelmen kívül hagyni. Csak feltételezem ( és ez nagyon jóindulatú feltételezés ) hogy Dr. Sohajda alapvetően rossz és hibás javaslatát ez motiválta, demonstrálni kívánta, hogy a gyógyszerészek a helyzet rendezéséhez még áldozatokat is vállalnak. Egy 5
magasabb árrés esetén, jobb jövedelmezőségi helyzetben, nyugodtabb körülmények között ez talán még működne is. Ma ez elfogadhatatlan! Olyan megoldás kell tehát, ami egyszerre nyugtatja meg a politikát és megszünteti a méltatlan és jogilag aggályos helyzetet. Lássunk hozzá! 18) Ahhoz hogy megfelelő végeredményre jussunk, meg kell vizsgálnunk, milyen motivációk alapján ügyelnek ma a gyógyszertárak. a) gyógyszertárak egy része azért ügyel, mert gazdaságilag neki ez megéri. Az ilyen gyógyszertár a csökkenő jövedelmezőség miatt sajnos egyre kevesebb. Jellemzően ezek nagyvárosokban működő, valóban nagy forgalmú patikák. b) gyógyszertárak egy része azért ügyel, mert privatizációs kötelezettség alapján ügyelnie kell. Ez alapvetően a privatizációban érintett patikákat jelenti, akiket a privatizációs szerződés (polgári szerződés) is kötelez erre. Ez igen nagy számú gyógyszertárat jelent. c) gyógyszertárak egy része azért ügyel, mert az önkormányzattal kötött szerződése alapján bérleti vagy egyéb díjkedvezményt kap. d) gyógyszertárak egy része azért ügyel, mert a gyógyszertár alapításakor pályázatában (2006. évi XCVIII. tv.) ezt vállalta. e) gyógyszertárak egy része azért ügyel, mert hatósági nyomásra un. osztott ügyeletben vesz részt, településen (jellemzően város) belül, több patika között megosztva az ügyeletet. ( ezek jellemzően privatizált patikák, de jelentős számban eredeti alapítású patika is van közöttük) f) gyógyszertárak egy része azért ügyel, mert a hatóság akarata ellenére kötelezte rá. Ezek a gyógyszertárak joggal kérnek ellentételezést a munkájukért ! 19) Ha végignézzük a csoportosítást, fontos dologra kell rájönnünk. A 18. pont a – d patikái a törvényi szabályozás ( a 41-es Korm. rendelet) hatályon kívül helyezését követően is változatlanul tovább ügyelnek! Ez tehát nem lehet akadálya az alkotmányos rendezésnek . A 18. pont b – d pont alatti gyógyszertárakat ugyanis polgári jogi kötelem is kötelezi az ügyeletre, a 18. a) pontban megjelölt gyógyszertárak pedig saját gazdasági érdekből ügyelnek, magyarán megéri nekik! Ha ehhez hozzátesszük, hogy a megosztott ügyeletbe bevont patikák privatizációs szerződése is tartalmaz ügyeleti kötelmet, a jogi szabályozás rendezése tehát megvalósítható, a politikai aggályokra megnyugtató választ adhatunk. Tekintettel arra, hogy a privatizációs eljárásokról, az ügyelet ellátási kötelezettségekről (a 41/2007. IX. 19 EüM. rendelet úgy fogalmaz: alapításkori feltétel) az OTH is tudomással bír, a privatizációs szerződés betartatása az Állam részéről nem okozhat gondot. ( mielőtt valaki felháborodik, megnyugtatom: lentebb visszatérünk a kérdésre) Politikai akadálya tehát a rendezésnek nem lehet. Ez tehát a jelenlegi helyzet. 20) Mielőtt továbblépnénk, egy kis kitérő. Van egy régi jogelv: a szerződéseket be kell tartani! A privatizációkor kapott jelentős vagyoni juttatás fejében kell az ügyeletet ezeknek a patikáknak ellátni. Az Állam kvázi előre kifizette az ügyeletet ezeknek a patikáknak. Joggal mondják, mondhatják viszont ezek a gyógyszertárak, hogy 20 év után ez már idejét múlta. ( Ez viszont csak az egyik fél álláspontja , a másik fél, az Állam is joggal hivatkozik a szerződésre. ) ( Csak emlékeztetőül: az angolok 100 év után adták vissza szerződés szerint Hong Kongot ! Hogy ezt a patthelyzetet feloldjuk, nem az a helyes megoldás hogy fenntartunk egy jogilag védhetetlen, nem jogállami , hibás szabályozást, hanem az, hogy olyan javaslat szülessen a megoldásra, ami a) rendezi a polgári szerződés ( privatizáció) kötelmeit (hogy miért, azt lentebb) b) biztonságos, hosszútávon fenntartható rendszert biztosít c) lehetőleg minél kisebb költséggel, állami költségvetési forrás felhasználásával.
6
A helyzet rendezésében a Kamarának lehetne kulcsszerepet vállalni , képviselve egy jelentős érintett gyógyszerészi réteget. Érzékeny kérdésről van szó, ezért a megoldási javaslatnak olyannak kell lennie, ami a fenti kívánalmakat kielégíti. Legerősebb érvként az Állammal szemben az árrés (21-24 %-ról 630-Ft-ra történő) jelentős csökkenése jöhet szóba. A körülmények jelentős megváltozása olyan érv, ami indokolja az újra tárgyalását ennek a nagyon fontos kérdésnek! 21) A jogi rendezésnek tehát – mint fentebb bemutattuk, nincs akadálya, politikai megrázkódtatást az átmeneti állapot sem jelenthet. Egy lehetséges javaslat, ami nem terheli a gyógyszertárakat és az állami költségvetést sem: i) A javaslat alapja az önkéntesség! Az a gyógyszertár, amelyik ügyelni akar, bizonyos egyértelmű korlátok figyelembe vételével ügyeljen. Készenléti szolgálatot biztosítani nem kell. ii) A másik pillér az ügyeletes gyógyszertárak jövedelmezőségének biztosítása. Csak ott van szükség állami támogatásra, ahol valóban alacsony az ügyelet jövedelmezősége. iii) A létszámrendelet figyelembe vételével ki kell dolgozni az ügyelet valódi létszám- és bérszükségletét, dologi szükségletét és a készlet-többlet finanszírozási költség szükségletét. Ezeket a költségeket figyelembe véve kell meghatározni a gyógyszertári ügyelet finanszírozás szükségletét. Az egyszerűség és a példa kedvéért legyen ez havi 1 millió Ft iv) Legelőször fel kell mérni, hogy mekkora lakossági körzet szükséges ahhoz, hogy jövedelmező legyen az ügyelet. Nekünk úgy tűnik, 100 ezer fős körzet már megfelelő jövedelmezőséget biztosít. Ez megadja azt a számot, miszerint mintegy 100 ügyeletes patikára van szükség. Nem kell azonban mindet finanszírozni az államnak ! Először fel kell mérni, jelenleg melyek azok a gyógyszertárak ahol önként, gazdasági megfontolásból, pályázati vállalás alapján vagy egyéb polgári szerződés alapján ügyelnek (ide nem értve a privatizációt) . Ezeknek nem szüksége finanszírozás, így a lentebb részletezett eljárásban nem érintettek. v) Meg kell határozni az ügyelet ellátás körzetrendszerét (Budapest - vidék, ellátott lakosságszám) Olyan szempont kell, ami belátható körzeten belül (pl. vidéken 20- 30 perc gépkocsival, vagy pl. 100 e fő lakos) kellő jövedelmezőséget biztosít az ügyeletes patikának. Ismét kiemelem: ahol önkéntes vagy egyéb alapon már ügyel patika, ott nem finanszíroz a rendszer, de a körzet meghatározásánál figyelembe kell venni ! Ebben a körzet meghatározásban lehetne a Kamarának szerepe. vi) Ahol nincs önként ügyelő gyógyszertár ott alkalmazható a hatósági kijelölés. Adott körzetben ügyeletre kijelölni csak olyan patikát lehet, ahol az alkalmazott gyógyszerészek száma legalább 5 fő. Egy illetve 2 fős kispatikát ügyeletre kijelölni nem lehet. Erre azért van szükség, mivel a Munka Törvénykönyve betartása a munkáltatónak kötelező. A MT megszabja a maximális havi készenlétben tölthető időt, valamint a szabadságokat is ki kell adni…. vii) A finanszírozás: Előfinanszírozási rendszerben, OEP-en keresztül. Valamennyi rendszergazda számítógépes rendszere képes rá, hogy az ügyeleti forgalmat nyilvántartsa, az ügyeleti forgalom árrését gyűjtse. Ez lenne az elszámolás alapja. A hatóságilag ügyeletre rendelt patika megkapja az ügyelet szabályos ellátásához szükséges finanszírozást. (ez példánkban 1 millió Ft). Hó végén ( a régi előleg rendszerhez hasonlóan) elszámol az OEP elszámoláson keresztül, automatikusan. Ha az előleg összege 7
magasabb, mint a bevétel ÁRRÉSE (pl. 800 e Ft), úgy a különbözetet (800 e Ft) visszafizeti, 200 e Ft a patikánál marad, biztosítva az ügyelet költségeit. ( árrés + 200 e = 1 millió) Ha magasabb ( pl. 1.500 e Ft ) , úgy az előleget teljes egészében visszafizeti ( 1 millió Ft) . A nyereség teljes egészében az övé, a költségvetésnek nem kerül semmibe az ügyelet. Ez a rendszer biztosítja, hogy az ügyelet ne legyen veszteséges és az állami költségvetést sem terheli túlzottan. A rendszer kiszűri a potyautasokat, egy nagy forgalmú ügyeletes patika nem kap finanszírozást (illetve havonta a kapott előleget visszafizeti), hiszen költségei, nyeresége megtérül. Tiszta, ellenőrizhető helyzet teremtődik. Amennyiben a patika látja, hogy az ügyelet önmagában is nyereséges, úgy lehetősége van rá, hogy elálljon az elszámolástól és maga vigye az ügyeletet. Önkéntes ügyeletvállalásra is lehetőség kell, hogy adódjon azzal, hogy aki önként akar ügyelni, az legalább 1- 2 évig köteles legyen, másként a működési engedélye bánja. Ez azért szükséges, hogy elkerüljük a potyautasokat. A rendszer működését, a kifizetéseket és az indokoltságot folyamatosan figyelemmel kell kísérni és korrigálni. A finanszírozásnál és előlegnél figyelembe kell venni azt, hogy a hatóságilag ügyelő gyógyszertárnak a létszámhelyzete milyen, szükség esetén az új dolgozó felvételét és bérét is be kell számítani a kapott elszámolásban, bár az ügyeletre elsősorban a sok személyzetes gyógyszertárak vehetők figyelembe. Az Állam részéről valódi finanszírozási igény csak a sok apró települést magába foglaló körzeteknél jelentkezik. viii) A körzetek körültekintő kiválasztásával, az ügyeleti kötelezettség helyes felmérésével véleményem szerint az állami finanszírozást minimális szintre lehet szorítani, elsősorban a valóban problémás, kis jövedelmezőségű , sok apró települést tartalmazó körzetekre. A rendszer rövid időn belül önfenntartóvá, jól ellenőrizhetővé és szabályozottá válik . ix) A rendszer előnye, hogy bár minden gyógyszertár kötelezhető lenne, az Állam nem csak a költségek megtérülését, de a méltányos nyereséget ( az ügyelet ellátás nyereségét !) is garantálná. Alapesetben veszteséges patika is elláthatja, segítve ezzel az életbemaradást és a működést ! x) Veszélyként jelentkezik, ha hibás a körzet meghatározása , tehát nem biztosítja a jövedelmezőséget. Ez az állami finanszírozás növekedését eredményezi . xi) Veszély a költségek nem megfelelő kalkulációja. Itt patika veszteséges működésre kényszerül, itt lehet szerepe a Kamarának a megfelelő finanszírozási szükséglet megállapításához a gyógyszertár – kamara állam tárgyaláshoz. xii) A rendszer bevezetéséhez kb. fél – háromnegyed év szükséges. A valós jelen helyzet és az előzményekkel való szembenézés nélkül nem lehet jó megoldást találni az ügyelet kérdésében. Bizonyára van más, ennél jobb megoldás is, azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a gyógyszertárak már nem terhelhetőek tovább. Az ügyeleti kérdés rendezésének elodázása csak súlyosbítja a problémákat és nem szolgálja sem a jelen, sem a jövő gyógyszerészeinek érdekét. Füzesabony, 2014. szeptember 4. Kotán György ügyvezető
8
