ESPAN Nyugat-dunántúli Regionális Energia Stratégia

ESPAN Nyugat-dunántúli Regionális Energia Stratégia 3. Energiafelhasználás, státuszok és trendek

Készítette: MTA RKK Nyugat – magyarországi Tudományos Intézet A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

2011-2012

1

Tartalom 3. Energiafelhasználás, státuszok és trendek ............................................................... 4 3.1 Globális folyamatok ................................................................................................. 4 Teljes energiaigény és felhasználás .......................................................................... 4 Kőolaj......................................................................................................................... 5 Földgáz ...................................................................................................................... 7 Szén .......................................................................................................................... 9 Villamos energia ...................................................................................................... 10 Bioüzemanyagok ..................................................................................................... 13 3.1.1 Szektoronkénti energiafelhasználás................................................................... 14 Ipar .......................................................................................................................... 14 Közlekedés .............................................................................................................. 14 Lakossági és kereskedelmi épületek ....................................................................... 14 A CO2 kibocsájtás .................................................................................................... 15 3.2. Európai Unió ....................................................................................................... 16 Teljes energiaigény.................................................................................................. 16 Kőolaj....................................................................................................................... 17 Földgáz .................................................................................................................... 17 Szén ........................................................................................................................ 19 Villamos energia ...................................................................................................... 20 Bioüzemanyagok ..................................................................................................... 22 3.3. Magyarország és a környező országok összehasonlítása ................................... 23 Teljes energia .......................................................................................................... 23 Kőolaj....................................................................................................................... 25 Földgáz .................................................................................................................... 26 Szén ........................................................................................................................ 27 Villamos energia ...................................................................................................... 28 A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

2

3.4 A Nyugat-dunántúli régió ....................................................................................... 30 Teljes energia .......................................................................................................... 30 Villamos energia ...................................................................................................... 30 Földgáz .................................................................................................................... 31 3. fejezet mellékletei ...................................................................................................... 32

A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

3

3. Energiafelhasználás, státuszok és trendek A fejezet a világban, Európában, Magyarországon és annak közvetlen környezetében, valamint a Nyugat-dunántúli régióban végbemenő energetikai trendeket, tendenciákat mutatja be egészen az 1980-as évektől kezdődően napjainkig, továbbá egyes esetekben hosszabb távú előrejelzést is megállapít azok jövőbeli változására vonatkozóan. Külön megjelennek az egyes fosszilis- (kőolaj, földgáz, szén) és megújuló erőforrásokra (nap, szél, biomassza, bioüzemanyagok, stb.) vonatkozó statisztikai adatsorok, így a rendelkezésre álló készletek/potenciálok, a kitermelés intenzitása, a felhasználás nagysága, valamint az ez által keletkező károsanyag-kibocsájtás is. A fejezet a termelés/fogyasztás aspektusában kitér a teljes energiára, a villamos energiára továbbá az energiaintenzitásra és a szektorális energiafelhasználásra is. Ennek köszönhetően összehasonlíthatóvá válnak a Magyarország és a környező országok adatsorai is. 3.1 Globális folyamatok A stratégia megalkotása előtt fontos áttekintenünk a világ energia termelésében és fogyasztásában végbemenő folyamatokat. Teljes energiaigény1 és felhasználás A teljes energiatermelés és felhasználás adatait vizsgálva (Melléklet - 3.1.1. ábra) feltűnő a 80-as évek elején jelentkező visszaesés, mely minden bizonnyal a 70-es évek végén végbemenő második olajválság következménye. Az olajválság lecsengését követően a világ energiatermelése/felhasználása ugrásszerű növekedésbe kezdett, mely 1983 és 2007 között 70 %-kal – 83 ezermilliárd KW-ról 141,7 ezermilliárd KW-ra nőtt. Érdemi stagnálásról csak 1989 és 1993 között beszélhetünk, mely a Szovjetunió területének és gazdaságának összeomlásával köthető össze. Ezekben az években a világ teljes energiaigénye jelentősen nem mozdult el a 103 ezermilliárd KW-os értéktől. Habár az elmúlt évtizedekben a világ népessége ugrásszerűen megnőtt, ennek ellenére 1983 és 2007 között az egy főre jutó energiafelhasználás is közel 20 százalékkal növekedett. Ennek hátterében főként a fejlődő országok gazdaságának és iparának ugrásszerű növekedése áll, mely sok esetben nincs összhangban az energia hatékony berendezések elterjedésével. A Független Amerikai Energia Információs Hivatal (U.S. Energy Information Administration, továbbiakban: EIA) 2010. július 27-én kiadott tanulmánya alapján (EIA, [2010]) 2035-re – természetesen a jövőben várható szabályozási politikák nélkül - a világ energia fogyasztása 49 százalékkal fogja meghaladni a 2007-es adatokat. A szervezet vizsgálatai alapján a recesszió 2008-ban 1,2; 2009-ben pedig 2,2%-kal csökkentette a világ energiaéhségét. Azonban a világgazdaság motorjának felpörgésével ez a folyamat megállni látszik, sőt – köszönhetően a hihetetlen gyorsan növekvő ázsiai országoknak, mint például Kína és India - újabb energiaigény robbanás előtt állunk. Az EIA tanulmánya alátámasztja azon állításunkat, mely szerint a GDP 1

Teljes energia= primer energia (szén, olaj, földgáz, atom-, megújuló és villamos energia) A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

4

növekedés összhangban van a növekvő energia felvétellel. A tanulmány megállapítja azt is, hogy 2035-ig továbbra is a folyékony – elsősorban a kőolaj – alapú energiaforrások maradnak a legmeghatározóbbak, azonban a teljes energiafelhasználás tekintetében a 2007-es 35%-hoz képest 2035-re már csak 30%-os részesedéssel fognak szerepelni. Ez többek közt annak köszönhető, hogy a kitermelés mértéke már csak igen limitált mértékben növelhető, valamint a piaci árak folyamatos növekedésének hatására egyre többen próbálnak más, alternatív energiaforrásokra átváltani. Kőolaj Jelenlegi társadalmunkról minden vita nélkül elmondható, hogy a világgazdaságot a szénhidrogének korlátlan mennyiségére alapozva építette fel. A szénhidrogének közül is a legnagyobb függés a folyékony erőforrásokhoz, elsősorban kőolajhoz köthető – hiszen kimondottan erős pozitív (0,713) korrelációs kapcsolat figyelhető meg a világ éves GDP növekedése és az éves kőolaj fogyasztás változása között2 -, ezért ezen erőforrás statisztikáinak elemzésével folyatjuk tanulmányunkat. A kőolaj kitermelés 30 éves adatait vizsgálva (Melléklet - 3.1.2. ábra) elmondható, hogy az 1971-ben kirobbant első és az 1979-es második olajválságot követően a 80-as évek elején megjelent kitermelési és fogyasztási lejtmenet csak 1983-ban állt meg, azonban attól kezdve egészen 2006-ig folyamatos emelkedésnek indult. Ezen 23 év alatt a termelés évi 21,2 milliárd hordóról 30,9 milliárd hordóra emelkedett, amely közel 46%-os növekedést jelent. 30 éves távlatban 4 rövidebb periódust különíthetünk el, melyek termelési és fogyasztási növekedéssel indultak, majd pedig az előző évekhez mérten kisebb értékkel zárultak. Az első periódus a 70-es évektől 1983-ig tartott, a második 1984-től 1993-ig, a harmadik 1994-től 2002-ig és az utolsó, azaz a negyedik 2003-tól – adataink alapján 2009-ig. Az utolsó 5 évet figyelembe véve azt tapasztalhatjuk, hogy az olajkitermelés üteme – ellentétben a fogyasztással – folyamatosan stagnált, sőt kismértékben csökkent is a 2006-os csúcshoz képest. Első ránézésre a jelenséget a pénzügyi- és világgazdasági válság számlájára írhatnánk, azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy a válság 2008. szeptember 15-én robbant ki, a kitermelés csökkenése pedig már közel másfél évvel korábban jelentkezett. A csökkenés hátterében többen a M. King Hubbertféle olajhozam-csúcselmélet (Hubbert, [1956] 21. old.) beigazolódását vélik felfedezni. Az elméletet a Shell Oil Kutatólaboratórium geofizikusa alkotta meg még 1956-ban. Fő állítása arra vonatkozott, hogy a világ kőolaj kitermelésének időbeli változása egy haranggörbére emlékeztető görbét, a logisztikus eloszlás görbéjét fogja követni. Megjegyezte azt is, hogy az Amerikai Egyesült Államok olajkitermelése 1965 és 1970 között fogja elérni a maximumát. A feltevést többen kétségbe vonták, azonban 1971-ben az USA olajkitermelése mégis tetőzött és attól kezdve meredek esésbe csapott át. Hubert modelljében használt görbét Hubbert-görbeként (Melléklet - 3.1.3. ábra), csúcsát pedig általános formában olajhozam-csúcsként vagy pedig Hubbertcsúcsként emlegetik. 2

Statisztikai elemzés alapján A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

5

Az elmúlt években több nemzetközileg elismert elemző és nemzeti/nemzetközi szervezet is arra a megállapítására jutott, hogy legkésőbb 2015-ig a világ kőolajtermelése el fogja érni a csúcspontját és onnantól megállíthatatlan csökkenésbe kezd. Elemzéseikben az elmúlt 5-6 évet kőolaj kitermelési platónak tekintik, mely becsléseik szerint az elkövetkező években nem - vagy csak igen kis mértékben – fog nőni, sőt hamarosan csökkenésbe vált át. A feltételezést megerősíteni látszik a hivatalos új olajkút projektetek adatbázisa is. Eszerint míg 2008-ban napi 4,4 millió hordónyi új kitermelés jelent meg, addig ez a szám várhatóan 2010-ben 3,24; 2012-ben 2,27; 2014-ben pedig már csak 2,05 millió lesz. A várható olajcsúcs az USA Energiaminisztériuma szerint 2011 és 2015 között (EIA, [2009]), a Pentagon szerint3 pedig 2011-ben következik be. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma egyenesen azt állítja, hogy „a világon 2015-ben már naponta tízmillió hordóval kisebb lesz a termelés a szükségesnél, a 2030-as években pedig, az akkori napi 118 millió hordós igénnyel szemben csak százmillió hordót fognak kitermelni”.4 Némi bizakodást nyújthat a föld alatt rejlő bizonyított, gazdaságosan kitermelhető konvencionális tartalékok, melynek becsült értéke 30 év alatt 642 milliárdról 1342 milliárd hordóra növekedett. Ez alapján a készleteink megduplázódtak. E tekintetben azonban több dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni! Az egyik az, hogy a bizonyított készletek növekedése nem lineárisan következett be. A folyamat több periódusra is felosztható, mely szerint 1980 és 1988 között nem történt érdemi változás. A folyamatot 1988-ban, majd pedig 1990-ben egy jelentősebb ugrás szakította meg. Ekkor 190, majd pedig 100 milliárd hordó kőolajjal nőttek készleteink. 1990-től egészen 2002-ig folyamatos stagnálás volt jellemző a periódusra. 2003-ban azonban újabb, 200 milliárd hordónyi ugrást könyvelhettünk el. Csak ettől az évtől beszélhetünk egyenletes növekedésről, hiszen 6 év alatt további 130 milliárd hordó kőolaj „került elő”. Némi összefüggés tapasztalható az aktuális világpiaci ár és a kőolaj lelőhelyek felkutatásának intenzitása között is. Minél inkább nőtt az ár, annál fontosabbá vált újabb lelőhelyek feltárása. Meglepő módon az EIA tanulmány azt prognosztizálja, hogy a 2007-es napi 86,1 millió hordónyi kőolaj kitermelés 2020-ben meghaladja a 92,1; 2030-ban a 103,9; 2035-ben pedig a 110,6 millió hordós napi kitermelést. Ez alapján a feltételezés az, hogy 28 év alatt – 2007-től számítva -, hogy 28,5%-al fog nőni a kőolaj kitermelési ráta. A tanulmány azzal nem számol, hogy az elmúlt 6 évben lényegében ez az érték stagnált, sőt inkább csökkent. Állításuk szerint hosszú távon a kőolaj továbbra is fontos erőforrása lesz az iparnak és az építőiparnak, valamint a közlekedésben további 45%-os felhasználás növekedés várható 2035-re. Azonban a villamosenergia ipar a kőolaj magas világpiaci ára miatt mielőbb próbál alternatív erőforrások után nézni. Az elmúlt 30 év kőolajfogyasztását vizsgálva ugyanaz mondható el, mint a termelés esetében, azaz az 1983-as holtpontot követően erős növekedés jelentkezett egészen 2007-ig. A növekedés mértéke ebben az esetben már meghaladja a 46,7%-ot. 1980 óta 3

http://petrole.blog.lemonde.fr/2010/03/25/washington-considers-a-decline-of-world-oil-production-as-of-2011/ (2012.03.01.) 4 http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/pentagon-a-vartnal-elobb-johet-az-olajhiany.html (2012.03.01.) A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

6

20 esetben volt nagyobb a fogyasztás, mint a kitermelés! Ezekben az években az országok korábbi megtakarításaikból fedezhették a többletigényt. A legnagyobb eltérés 2008-ban volt, amikor is a két érték közötti különbség túllépte a 670 millió hordót. A fogyasztás csak 2009-ben kompenzálódott - a korábban már említett világgazdasági válság hatására - jelentősen 775 millió hordóval, ezzel elérve a 2005-ös év keresleti szintjét. A kőolaj éves átlagos világpiaci áráról elmondható, hogy nem igazán követi a kitermelési és fogyasztási mennyiség mozgását. Árát sok esetben geo- és világpolitikai csatározások határozzák meg nem pedig az éppen aktuális kereslet/kínálat egyensúlya. Bizonyos esetekben azonban a kőolaj ára és a kitermelés/fogyasztás egyensúlya között is fellelhető némi párhuzam. 1983 és 2003 között az olaj éves átlagára végig 30 US dollár alatt maradt. A folyamatosan növekvő fogyasztás ellenére – 30 év távlatában – a legalacsonyabb árát 1998-ban érte el. Ez az érték a dollár 2010-es értékéhez korrigálva is helytálló. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy ebben az évben merült fel az eddigi legnagyobb mértékű túltermelés is (Melléklet - 3.1.4. ábra). 2003 és 2008 között hihetetlen mértékű olajár növekedésnek lehetünk a szemtanúi, hiszen 5 év alatt az ára több mint háromszorosával növekedett! Ennek több oka is volt, mint például az II. Öbölháború vagy az iráni világpolitikai konfliktus. A helyzeten csak tovább rontott a csökkenő kitermelés és a növekvő túlfogyasztás. A világpiaci ár tekintetében valamelyest javulást hozott a világgazdasági válság, hiszen nagymértékben visszaesett a világ kőolaj felhasználása, ezáltal az ár is csökkent. A kőolaj fogyasztás szén-dioxid kibocsátását vizsgálva az 1983-as mélypontot – 8141 millió tonna – követően 2007-ig – 11268,5 millió tonna – ugyanúgy, mint korábban a kőolaj kitermelése és fogyasztása esetében tartós növekedést figyelhetünk meg, azonban meglepő módon a növekedés értéke alig érte el a 38,5%-ot amely a fogyasztásból eredő növekedést több mint 8%-al múlta alul. Ez részben annak köszönhető, hogy a kitermelt kőolaj bizonyos hányadát tartós cikkek, műanyagok és gumiszármazékok készítéséhez használják fel, továbbá annak, hogy az olaj alapú villamos erőművek fokozatos modernizáción estek át. A 2008-as évben a CO2 kibocsátás a válság hatására kismértékben alulmúlta a 2007-es csúcsértéket és minden bizonnyal 2009-ben is hasonló értékekre számíthatunk. Földgáz Sajnos a földgáz kitermelés bruttó mennyiségét illetően csak a 90-es évektől kezdődően rendelkezünk megfelelő adatokkal (Melléklet – 3.1.5. ábra). A korábbi évekre vonatkozóan csak a „megtisztított” száraz földgáz kitermeléséről és fogyasztásáról nyerhetőek ki adatok. Az azonban bizonyos, hogy a bruttó gáztermelés 80-85%-a hasznosítható csak tiszta földgázként. A maradék 15-20%-ból pedig vagy egyéb termékeket, például propán-bután gázt készítenek, vagy pedig elégetik azt. A száraz földgáz (továbbiakban: földgáz) esetében 1980 és 1983 között stagnálás 1984-től pedig folyamatos növekedés figyelhető meg. A 80-as évek elején tapasztalt stagnálás a korábban már többször említett második olajválság számlájára írható, melyet 1984-ben egy kisebb ugrás, majd pedig napjainkig tartó, egyenletes növekedés követett. Természetesen – mint a kőolaj kitermelésének esetében is – a vizsgált A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

7

periódus alatt voltak kisebb törések, de ezek nem voltak túlzottan nagymértékűek. Figyelemre méltó azonban, hogy habár a világ jelentős gázkészletekkel rendelkezik, mégis a kitermelés csak alig tud lépést tartani a felhasználással. 2002 és 2008 között az elfogyasztott gázmennyiség magasabb volt az az évi megtermeltnél, azonban ez nem jelenti azt, hogy komolyabb világpiaci problémák jelentkeznének az igények kielégítése miatt. Az EIA tanulmánya szerint a folyamatos fogyasztói igényeknek köszönhetően a földgáz éves felhasználása a 2007-es 3,06 ezermilliárd köbméterről 2035-re eléri a 3,83 ezermilliárd köbmétert. Természetesen a recesszió a földgázfelhasználás mértékét is érintette, hiszen 2009-ben átlagosan 1,1%-kal csökkent az érték. Az iparban mért fogyasztáscsökkenés ettől jóval nagyobb, 6%-os csökkenést mutatott. Habár a csökkenés jelentős, ettől függetlenül világszerte az ipar a legjelentősebb földgáz felhasználó. Az EIA számításai szerint 2035-re az ipar világszerte az évente elfogyasztott földgázmennyiség 39%-át, míg a villamosenergia termelés pedig – a 2007-es 33%-ról – 36%-ra fogja növelni részesedését. A válságból való kilábalás következményeként megjelenő újabb földgázigények nem jelentenek világméretű problémát, hiszen – a kőolajjal ellentétben – ezen erőforrásból még komoly tartalékokkal rendelkeznek elsősorban a Közel-Keleten, Afrikában és a nem OECD országokban. Emellett az Egyesült Államok, Kanada és Kína is jelentős földgázkészlettel rendelkezik, melyet a mai technikai színvonalon már gazdaságosan kinyerhető. Ennek köszönhetően a földgáz ára a közeljövőben nem fog drasztikusan emelkedni, marad relatív olcsó erőforrásként. További pozitívum, hogy a jövőben mind a gáz, mind pedig a folyékony halmazállapotú földgázszállítás jelentős mértékű növekedésre számíthat, hiszen újabb és újabb gázvezeték hálózatokat fektetnek Afrika és Európa, valamint Eurázsia és Kína között. Nem szabad megfeledkezni az egyre nagyobb ütemben bővülő LNG kapacitásokról – a Közel-Keleten és Ausztráliában -, mely 2035-re elérheti 0,54 ezermilliárd köbméter mennyiséget is. A világ becsült földgázkészleteit illetően kijelenthető, hogy habár igen jelentős mértékű növekedés következett be - 1980: 72,78 ezermilliárd köbméter; 2009: 177,1 ezermilliárd köbméter - a becsült mennyiségeket illetően, mégis komoly probléma elé nézünk. A 2009-ben becsült gázkészlet a 2008-as kitermeléssel számítva 45 év alatt kimerül! Ez bizonyos országok számára komoly gondokat okozhat, mint például Magyarországnak is, ahol a lakosság megközelítőleg 80%-a télen gázzal fűt. A fölgáz felhasználásának és az ezen tevékenységgel kapcsolatos CO 2 kibocsájtásnak a növekedése között szoros kapcsolat figyelhető meg, szinte illeszkednek a két változó tendencia adatai. Csakúgy, mint a földgázfelhasználás, úgy a CO 2 kibocsájtás is – 3100 millió tonnáról 6250 millió tonnára - megduplázódott a vizsgált periódusban. Érdekességképpen megemlítendő, hogy míg a kőolaj fogyasztása során keletkező CO 2 30 év alatt kevesebb, mint 40%-kal, addig a földgáz fogyasztás során – a megduplázott felhasználás hozományaként - keletkező CO2 mennyisége több mint 100%-kal növekedett.


8

Szén A világ talán harmadik legfontosabb fosszilis erőforrása a szén. Az elmúlt 30 évben a felhasználása igen vegyes képet mutatott (Melléklet – 3.1.6. ábra). Habár a kitermelés 1980 és 2008 között majd 74%-kal növekedett, mégis voltak olyan periódusai, ahol vagy stagnált, vagy pedig csökkent. A kezdeti, 10 éven át tartó folyamatos emelkedést 1991-ben 300 millió tonnás esés szakította meg, majd ezután 9 éven át tartó stagnálás következett be. Sajnos az EIA adatbázisában az 1992-es és 1993-as évekre vonatkozóan nem lelhetőek fel pontos adatok. Ez minden bizonnyal – mint ahogy a szénkitermelés megcsappanása is – a Szovjetunió felbomlásával hozható összefüggésbe. A termelés érdemi növekedésnek csak 2000 után indult, hiszen abban az évben jelentkező túlkereset jelentős lökést adott a piacnak, ezáltal a termelésnek is, mely 8 év alatt közel 50%-os növekedést produkált. A termelés és a fogyasztás viszonyát vizsgálva – a kőolajjal és a földgázzal ellentétben – nem állapíthatunk meg komolyabb különbségeket, sőt az utóbbi években enyhe túltermelést tapasztalhatunk. A világ energiapolitikájának szempontjából a szén rengeteg negatív tényezője mellett – környezetromboló külszíni fejtés és roppant magas CO2 kibocsájtás – rendelkezik egy igen jelentős pozitívummal is. Történetesen azzal, hogy a 2005-ben becsült 844,1 milliárd tonnányi szénkészlet, a 2008-as fogyasztással számolva a World Coal Institute5 számításai szerint 120 évre elegendő fosszilis erőforrást jelent számunkra. Ez a korábban említett erőforrásokkal szemben közel háromszor több időre elegendő energiát jelent! Az EIA tanulmánya szerint a nemzetközi szerződések szénre vonatkozó paragrafusainak hiányában egyre nagyobb mértékű szénfogyasztásra számíthatunk, főleg a nem OECD, azaz a fejlődő és harmadik világbeli országok esetében. Hiába az egyik legnagyobb CO2 kibocsájtó a szénfogyasztás, mégis 2007 és 2035 között az éves fogyasztás meg fog duplázódni, mely növekedés 95%-áért pedig a nem OECD államok – köztük is leginkább Kína - lesznek a felelősök. Ennek az előjelei már ma tapasztalhatóak, hiszen 2000 és 2007 között a nem OECD országok fogyasztása megduplázódott, míg a világ többi országában stagnált. Érdemes beszélni a szén felhasználásának környezetre gyakorolt hatásáról. Vita nélkül kijelenthető, hogy a környezetre leginkább káros erőforrásunkról beszélünk, hiszen 1 egységnyi szén elégetésével 1,75-2 egységnyi CO2 kerül a légkörbe! Ez annak köszönhető, hogy míg például a kőolaj esetében az üzemanyagon kívül – melyet elégetünk – egyéb termékeket is, mint például műanyagot vagy gumit készítünk, addig a szénből nem készülnek termékek, azaz nem kötnek le CO2-t, hanem közvetlenül a légkörbe jutva szennyezik azt. A szén felhasználását illetően technológiai hatékonyság növekedésről sem beszélhetünk – szigorúan környezetvédelem szempontjából -, hiszen míg 1980-ban 1 egység szén elégetése után 1,75 egységnyi CO 2 keletkezett, addig 2008-ra ez az érték már megközelítette a 2-t! Mindezek alapján kijelenthető, hogy a szén környezetbarát erőforrásnak a legcsekélyebb mértékben sem nevezhető, sőt megkockáztathatjuk azt is, hogy hosszú távon – utalva a közel 120 évig kitartó készletekre - a legkárosabb az ökoszisztéma számára. 5

http://www.worldcoal.org/coal/where-is-coal-found/ (2012.03.01.) A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

9

Villamos energia A világ villamos energia igénye és termelése 1980 és 2007 között azonos mértékben növekedett, egyetlen egy évben sem figyelhetünk meg még minimális csökkenést sem (Melléklet – 3.1.7. ábra). A vizsgált 27 év alatt a termelés évi 8072 milliárd kilowattóráról 18779 milliárd kilowattórára növekedett – 132,6%-os növekedés -, míg a fogyasztás 7348 milliárd kilowattóráról 17110 milliárd nőtt. A termelés és a fogyasztás közötti, folyamatosan növekvő különbséget a hálózati veszteség jelenti, mely 2007-ben meghaladta az 1666 milliárd kilowattórát. Ebből kiindulva mára már a megtermelt villamos energia közel 10%-a szimplán elveszik a hálózatban. A villamos energia igen jelentős hányadát a – olaj, földgáz vagy szén által fűtött – hőerőművek adják (Melléklet - 3.1.8. ábra). A vizsgált periódusban a világ villamos energia termelésének 60-70%-át ezen erőművek adták. Részarányuk a 80-as évek elejétől egészen 1995-ig folyamatosan csökkent, azonban 1996-tól újra növekedésnek indult. Nem túl jó hír, hogy ezzel mára már megközelítette az 1980-as kiinduló értékét. Habár a sorban második helyen szereplő megújuló energia alapú villamos energiatermelés a vizsgált periódusban folyamatosan növekedett, pontosan megduplázódott, mégis a világ teljes villamos energia termelésében a részaránya a kezdeti 22%-ról 2003-ra már 18% közelére esett vissza. Sajnos – a technológiai fejlődés, a nemzetközi egyezmények és kvótarendszerek, valamint az egyre növekvő környezettudatos kampányok ellenére – az utóbbi években nem igazán történt előrelépés a részarányukat illetően. A megújuló villamos energiatermelésen belül a legmeghatározóbb szerepet a vízenergia részaránya képezi (Melléklet - 3.1.9. ábra). Habár a vizsgált periódusban a részaránya folyamatosan csökkent, még ma is a világ megújuló erőforrás alapú villamos energia termelésének – a kezdeti 98%-kal szemben - 86%-át teszi ki. Csökkenését a más, nem vízalapú megújuló energiaforrások térnyerésének köszönheti (Melléklet – 3.1.10. ábra). Míg ezen erőforrások közül a 80-as évek elején a legnagyobb mértékben a biomassza és a hulladék hasznosítása mellett a geotermális energia volt a legmeghatározóbb, addig 2007-re már a szélenergia háromszor több energiát termelt, mint a korábbi második. A megújuló villamos energiaforrások terén igen komoly növekedést mondhat magának a szélenergia, jelenlegi növekedési ütemét figyelembe véve az EIA adataiból kiindulva a világ villamos energia termelésében a megújuló energiaforrások közt 2010 és 2012 között a második helyre fog előrelépni. Habár a szélenergia hasznosítása – köszönhetően a viszonylag gyors engedélyezési eljárásának és a pár hetes összeszerelésének - az elmúlt években igen komoly növekedésen ment keresztül és még komolyabb potenciálokkal rendelkezik, vízenergia által termelt villamos energia mennyisége még így is elérhetetlen távolban helyezkedik el. Meglepő módon a megújuló erőforrás alapú villamos energiatermelés tekintetében a legkisebb részaránnyal a nap, az árapály és a hullám alapú energiatermelés szerepel. Mindezek közül a napenergia hasznosításának roppant alacsony értéke a legmegdöbbentőbb. Hiába állítják évtizedek óta, hogy hosszú távon a leginkább hasznosítható megújuló energiaforrás, az adatok alapján mégis azt kell mondjuk, hogy felhasználása napjainkban szinte jelentéktelen. Ezen minden bizonnyal csak az A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

10

elkövetkezendő évtizedekben megvalósuló technológiai fejlődés és költségcsökkenés, továbbá a felépülő monumentális naperőmű parkok fognak valamelyest változtatni. A részarányokat illetően harmadik helyen a nukleáris alapú villamos energiatermelés áll a maga – 2007-es – 13,8%-os részarányával. A nukleáris erőművek kapacitása a 1980 és 1988 között igen impozáns, 162%-os növekedést tudhatott a magáénak. Ezen 8 év alatt 8,5%-ról 17,1%-ra növelte a részarányát a világ áramtermelésében. Csúcsát 1996-ban 17,65%-os részaránnyal érte el. A 80-as évek elején jelentkező ugrásszerű növekedését minden bizonnyal annak köszönhette, hogy a villamos energiatermelés tekintetében az egyik legolcsóbb erőforrás, eltekintve a kiépítés hosszú időigényétől és a magas ráfordítási költségeitől. A törést az 1986. április 26-án bekövetkezett atomkatasztrófa, a csernobili atomerőmű 4-es reaktorának leolvadása és felrobbanása okozta. A tragédiát követően pánik söpört végig az egész világon mind a lakosság mind pedig a kormányzatok körében. Atomerőművek sorát vizsgálták tüzetesen át, az esetleges újabb meghibásodások elkerülése végett. A történtek természetesen kihatottak az újabb erőmű beruházásokra is, hiszen a kormányzatok – lakossági és környezetvédői nyomásra – nem rendeltek újabb reaktorokat, inkább az elavultabb technológiák – olaj, földgáz és szén alapú hőerőművek – felé fordultak. Több helyen a félkész erőművek építését is leállították. A 90-es években az újabb reaktorok építése helyett a már meglévőek teljesítményének megemelésével – főként dúsabb urán felhasználásával – sikerült növelni a megtermelt villamos energiában való részarányukat. Természetesen az erőművek élettartamának és teljesítményének megemelése hosszú távon nem kifizetődő, ezért napjainkra - a nukleáris létesítmények ellen szóló magas építési és biztonsági költségek, valamint a civil antinukleáris mozgalmak ellenére - egyre több kormányzat nyújtotta be igényét újabb és újabb reaktorok építésére. Ezt bizonyítja az is, az atomerőmű-építési kapacitások hamarosan szűkösnek bizonyulhatnak a világpiacon, 2007-ben ugyanis csak az Egyesült Államokban húsz reaktor építésének megkezdésére készültek, ezen kívül Finnországban, Oroszországban, Franciaországban, Ukrajnában, Bulgáriában és - olasz támogatással Szlovákiában is zajlottak ilyen jellegű előkészítő munkálatok. Sőt, a jelenleg ismert elképzelések szerint Lettország és Litvánia szintén fontolgatja egy-egy atomerőmű felépítését. Ilyen mértékű fellendülésre még nem volt példa az elmúlt 15 évben. A kapacitások azért is szűkösek, hiszen jelenleg csak az amerikai General Electrics és a Westinghouse, a kanadai AECL, a francia-német Areva, a japán Hitachi, Toshiba és a Mitsubishi Heavy Industries, valamint az orosz Atomsztrojtexport vállal ilyen jellegű megbízást. Emellett van több olyan kínai és indiai vállalat is, amelyik reaktorépítéssel foglalkozik, azonban őket saját országukon kívül egyelőre aligha bízzák meg kivitelezéssel. Az igények felfutására jellemző, hogy a vízenergia-szolgáltatás területén tevékenykedő francia Szuez-csoport is fontolgatja egy atomerőmű építésének lehetőségét. Mindezek eredőjeként lassan olyan helyzet alakul ki, amikor a vállalatok egyszerűen nem tudnak több atomerőmű kialakításába belekezdeni. A 2011-ben, japánban bekövetkezett fukushimai atomerőmű-katasztrófa felerősítette az atomellenes lobbit. Németország az esetet követően elhatározta atomerőműveinek 2022-ig történő A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

11

fokozatos bezárását.6 Kérdéses, hogy az eset milyen hatást gyakorol majd a világ többi országában esedékes atomerőmű-építésekre. Az azonban világos, hogy a világ hat legnagyobb nukleáris nemzete közé tartozó Indiát aligha érdeklik a japán katasztrófa következményei, ugyanis 2020-ig a mostani négyszeresére kívánja növelni nukleáris energiatermelését.7 Az EIA 2010-es referencia tanulmánya szerint 2007 és 2035 között a villamosenergiatermelés 87%-os növekedést fog elkönyvelni. A villamos energia felhasználás esetében is jól elkülöníthetőek az OECD és a nem OECD országok, hiszen előbbiek esetében az éves növekedés 1,1, míg utóbbiak esetében 3,3%-os az igénynövekedés. 2003 és 2008 között bekövetkezett rapid energiaár növekedés és az üvegházhatású gázok szabályozása miatt egyre növekvő érdeklődés indult a nukleáris energia és a megújuló energiaforrások iránt. A magas fosszilis erőforrás árak és a kormányzati ösztönzők hatására a jövőben hosszú távon folyamatos növekedés várható ezen erőforrások irányában. A tanulmány alapján 2007 és 2035 között a megújuló erőforrások évente 3 (18%-ról 23%-ra), a szén alapú villamosenergia-termelés 2,3, a földgáz alapú 2,1, a nukleáris energiatermelés pedig 2%-kal fog növekedni. A szén alapú villamosenergiatermelés növekedésénél azonban figyelembe kell venni a jövőben várható üvegházhatást erősítő gázok kibocsájtására vonatkozó előírásokat, mely szerint a fentebb leírt növekedési ráta változhat. A földgáz és a nukleáris energia esetében erre nem kell számítani, hiszen a CO2 kibocsájtásuk igen alacsony, vagy megközelítőleg nulla. A megújuló erőforrás alapú villamos energiatermelés esetében a vizsgált periódusban 230%-os növekedés várható. Ezen növekedés 54%-áért a víz, 26 %-áért pedig a szélenergia lesz a felelős. Sajnos ezen két alternatív energiaforrás kivételével ma nincs gazdaságos megújuló erőforrás alapú versenytársa a fosszilis erőforrásoknak. Tipikusan, kormányzati programoknak, támogatásoknak köszönhetően bővülnek az egyéb megújuló erőforrású létesítmények. Ennek hatására csak igen kis mértékben részesülnek a világ villamos energia termelésében. Ilyen a biomassza és hulladék, a napenergia, a geotermális energia, valamint a hullám és árapály alapú létesítmények. A biomassza esetében azért elmondható, hogy 2007 és 2035 között az EIA tanulmány négyszeres növekedést prognosztizál! Komoly lehetőség előtt áll a nukleáris energia hasznosítása is, hiszen 2007 és 2035 között 173%-os növekedést kalkulálnak. Ez többek közt a fosszilis erőforrások egyre növekvő árának köszönhető. Emiatt a korábban igen drága atomerőművek építése gazdaságossá válik. Sok esetben hallhatunk a korábban épült létesítmények teljesítményének bővítéséről, vagy pedig az élettartamuk meghosszabbításáról. A legnagyobb ütemű éves növekedés a nem OECD országokban (évente 7,7%), azon belül is Kínában (8,4%) és Indiában (9,5) várható. Összehasonlításképpen Európa OECD tagállamaiban ez a növekedés átlagosan csak 0,8 % lesz.

6 7

http://energiatudatosfte.org/?tart=blog&id=9&lang=hu (2012.03.06.) http://www.energiacentrum.com/news/indiaban_az_atomenergiae_lehet_a_jovo.html (2012.03.06.) A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

12

Bioüzemanyagok Fontos szót emelni a bioüzemanyagok terjedéséről is (Melléklet - 3.1.11. ábra). Habár ezen erőforrások 9 év alatt robbanásszerű – a bioetanol 4-szeres, a biodízel 18,8-szoros! - növekedést könyvelhettek el, mégis a fosszilis alapú erőforrások továbbra is elérhetetlen távolságban vannak, hiszen amíg 2008-ban 551 millió hordónyi bioüzemanyagot állítottak elő, addig a kőolaj kitermelése ugyanazon évben meghaladta a 30,5 milliárdot! Eszerint a bioüzemanyagok a világ termelésének alig 1,6%-át adják, azonban máris kedvezőbb képet festhetünk, ha figyelembe vesszük azt, hogy a kőolajból nem csak üzemanyagot készítenek. Ezen erőforrások rohamos elterjedésével kapcsolatban meg kell jegyezni azt is, hogy 9 év során jelentős túltermelés produkáltak. A biodízel esetében 0,5–14; a bioetanol esetében pedig 5,4–42,4 millió hordós éves felesleg keletkezett. Ez átlagosan 10%-nyi plusztermelést jelent. Némileg árnyalja a képet, hogy előállításukhoz élelmiszereket használnak fel, melyek termelése során egy sor más – elsősorban mezőgazdasági – probléma merülhet fel. Jelen állapotában az alternatív üzemanyagforrások pár évtizeden belül – még az elképesztő növekedési tendenciákat figyelembe véve sem – nem képesek kiváltani a fosszilis erőforrásokat. Minden bizonnyal a 21. század első felében azok kiegészítésére lesznek csak alkalmasak. Fontos még megjegyezni azt, hogy a világ bioüzemanyag termelésének megoszlását tekintve az első helyen az Egyesült Államok áll, melyet szorosan követ Brazília és kissé lemaradva az Európai Unió. Míg bioetanol esetében a helyzet változatlan addig a biodízel termelés tekintetében már az Unió igen nagy aránnyal utasítja maga mögé az USA-t és Brazíliát.


13

3.1.1 Szektoronkénti energiafelhasználás Az alábbiakban az energia felhasználást szektorális bontásban mutatjuk be. (EIA [2010]) Ipar A világ energiafogyasztásának legjelentősebb szereplője az ipari szektor, hiszen a megtermelt energia megközelítőleg 50%-át használja fel. Hosszú távú prognózis szerint 2007 és 2035 között az ipari villamos energia felhasználás 54 ezermilliárd KW-ról 76,8 ezermilliárd KW-ra fog növekedni. Mindezen növekedés 5%-áért az OECD államok, 95%-áért pedig a nem OECD államok lesznek a felelősek. A különbség több tényezőnek köszönhető. Míg az előbb említett országok esetében a gazdasági növekedés pár százalék, addig az utóbbi országok esetében ez többször megközelíti a kétszámjegyű növekedést. A fejlett országokban technikailag jóval hatékonyabb eszközöket használnak, míg a fejlődőek esetében korábbi generációs eszközök áramfelvétele jóval magasabb ennél. A legjelentősebb különbség az, hogy az OECD országok a termelésről egyre inkább a szolgáltatói szektor irányába fejlődnek, melynek energiaigénye nem olyan jelentős nehézipari műveletekkel szemben. A megújuló energiaforrások ipari felhasználása esetében 2035-re 8%-os részesedés prognosztizálható, melynek 90%-át a biomassza és a hulladék alapú hő és villamos energiatermelés adja majd. Közlekedés Az energiafelhasználás a közlekedési szektorban magába foglalja azt az energiát, amely különböző termékek és emberek - vasúton, közúton, levegőben, vízen és vezetékben (csőhálózatban) való – szállítása során használtak fel. A világ energia fogyasztásának – melynek túlnyomó része folyékony halmazállapotú 30%-áért a közlekedési szektor a felelős. Így a közlekedés a folyékony üzemanyagok felhasználásának 2007 és 2035 közötti várható növekedésének 87%-át fogja produkálni, valamint a vizsgált periódusban a közlekedési szektor a világ folyékony üzemanyag fogyasztásában 53%-ról 61%-ra fogja növelni a részesedését. Míg az OECD országok üzemanyag fogyasztása hosszútávon stagnáló tendenciát mutat, addig a nem OECD országoknál egy üzemanyagigény bummnak lehetünk majd a szemtanúi, hiszen az éves igénynövekedés az előbbi esetében 0,3%, míg az utóbbi esetében 2,6% lesz várhatóan. A keresletnövekedésért elsősorban a közúti, a légi és a vízi teherszállítás lesz a felelős, a növekvő igény hatására pedig egyre dráguló üzemanyagárakkal szembesülhetünk. Lakossági és kereskedelmi épületek A világ teljes energia felhasználásának 1/5-éért a háztartások és a kereskedelmi épületek a felelősek. Az elfogyasztott villamos energia országonként különböző. A mértéke függ a jövedelemszintektől, a nemzeti erőforrásoktól, a klímától és a rendelkezésre álló energia infrastruktúrától. Egy tipikus OECD állambeli háztartás több energiát fogyaszt, mint egy nem OECD tagállambeli. Ennek oka az, hogy egy A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

14

magasabb jövedelemből élő család nagyobb lakással és több elektromos eszközzel rendelkezik, mint az alacsonyabb jövedelemből gazdálkodó társa. A háztartások esetében a lakásméret az egyik legfontosabb indikátor az elfogyasztott energiamennyiség esetében, emellett fontos indikátor még a jövedelemszint és az éghajlat is. A lakásméret azért a legfontosabb tényező, hiszen több energiára van szüksége fűtés, hűtés és világítás tekintetében. Emellett a nagyobb tér több lehetőséget ad elektromos eszközök elhelyezésére is, mint például televízió, mosó- és mosogatóés szárítógép, valamint IT és telekommunikációs eszközök. A háztartások energiaigényének növekedése 2007 és 2035 között várhatóan 14,65 ezermillárd KW-ról 20,22 ezermilliárd KW-ra fog növekedni. Ez évente összesítve 1,1%-os növekedést jelent. Az OECD országok esetében ez az érték 0,4%, míg a nem OECD országok esetében – köszönhetően a növekvő lakosságszámnak és a gazdasági növekedésnek – várhatóan 1,9% lesz. A szolgáltatási szektor épületeinek energiaigénye az elkövetkezendő periódusban évente az OECD országok esetében átlagosan 0,9; a nem OECD országok esetében pedig 2,7%-kal fog növekedni. A tanulmány a szolgáltatói szektorba sorolja a kereskedelmi egységeket, valamint az egyéb – főként állam által fenntartott – intézményeket, mint például az iskolákat vagy a kórházakat, ahol természetesen a meghatározó tényező a lakosság és a gazdaság növekedési üteme lesz. A CO2 kibocsájtás 1980 és 2008 között a szén-dioxid kibocsájtás 18488 millió tonnáról 30377 millió tonnára emelkedett. A több mint 64%-os növekedésért egyértelműen a fosszilis üzemanyagok a felelősek. Míg a 80-as évek elején a kőolaj a 47,7; a szén 35,6; a földgáz pedig 16,7 százalékkal részesedett a világ CO2 kibocsájtásából, addig ez a részarány 2008-ra már 37; 42,4; 20,6 %-ra módosult. Ennek hátterében az áll, hogy míg az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb mértékben próbálták visszaszorítani a kőolaj és annak származékainak fogyasztását addig a szén növekvő felhasználását nem gátolták különböző jogi előírások. Világszerte egyre szigorúbb törvényeket vezettek be a járművek fogyasztását és azok káros anyag kibocsájtását illetően, viszont a szénről és annak elsődleges felhasználási területéről – hőerőművek – nem születtek kellő mértékű szabályozások. Ennek köszönhetően a 21. század elején, elsősorban Ázsiában, azon belül Kína és India területén gombamód szaporodni kezdtek a széntüzelésű hőerőművek. Emiatt 9 év alatt a szén alapú CO 2 kibocsájtás 48%-kal nőtt. Habár az arányok megváltoztak, sajnos egyetlen egy fosszilis erőforrás esetében sem beszélhetünk arról, hogy környezetszennyező hatása csökkenne. Olybá tűnik, hogy a technológiai fejlődés nem tud lépést tartani a növekvő energiaéhséggel. Az egy főre jutó éves CO2 kibocsájtást vizsgálva érdekes jelenségnek lehetünk a szemtanúi. Folyamatosan növekvő népesség és CO2 kibocsájtás mellett az egy főre jutó károsanyag kibocsájtás nem mutat arányos eloszlást. 1980 és 2001 között ez a mutató 3,89 és 4,15 között ugrált, 10 éven keresztül – 1992 és 2002 között – tartósan 4 alatt helyezkedett el, 2003-tól viszont robbanásszerű növekedésbe kezdett, mellyel 2008-ra elérte a valaha mért legnagyobb 4,54 tonna CO2/fő-s értéket. Ez alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a környezetünk szempontjából egyre pazarolóbban A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

15

használjuk fel erőforrásainkat. Hiába az egyre összetettebb kvótarendszerek, a nemzetközi klímaegyezmények és az egyre szélesebb körben támogatott társadalmi környezettudatosság, mégis évről évre egyre több szennyező anyagot juttatunk bolygónk légkörébe. Sajnos még nem bizonyulnak elegendőnek az energia hatékony eszközökre vonatkozó fejlesztések sem. Mindezen alapján kijelenthető, hogy a lakosság energiaéhségének megzabolázása mellett égető szükség van az ipar és a villamosenergia-termelés minél hatékonyabb technológiai fejlesztésére is. A tanulmány szerint a jövőben a kezdeti 2007-es 29,7 milliárd tonnányi CO2 kibocsájtás 2020-ra 33,8; 2035-re pedig 42,4 milliárd tonnányira fog növekedni. Ez 28 év alatt 43%-os CO2 kibocsájtás növekedést jelent! Az EIA szerint a CO2 kibocsájtás mennyisége erős kapcsolatban áll a gazdasági növekedéssel, ezért ebben az esetben is párhuzam húzható a nem OECD országok gazdasági fellendülése és a növekvő kibocsájtás között. Míg 2007-ben a fejlett és a fejlődő országok közötti kibocsájtás különbség csak 17% volt, addig 2035-re ez az érték várhatóan 100% lesz. Ennek értelmében a teljes CO2 kibocsájtás 2/3-át a nem OECD országok fogják adni! 3.2. Európai Unió Teljes energiaigény Habár az Európai Unió több mint egy évtizede komoly szószólója a környezettudatosságnak és az energiahatékonyságnak, termelési adataiból és fogyasztási szokásaiból mégsem látszik. Először is vegyük szemügyre az Unió teljes energiatermelésének és fogyasztásának kapcsolatát. Mivel a stratégiánk egyik igen fontos pillére éppen az, hogy lehetőségeink szerint annyi energiát termeljünk, amennyit elfogyasztunk – másképpen fogyasszunk annyit, amennyit meg tudunk termelni -, ezért emellett semmiképp sem mehetünk el szó nélkül. 1992 és 2007 közötti periódusban külön vizsgáltuk az EU 15; EU 25 és EU 27 termelési és fogyasztási adatait, valamint az egy lakosra jutó teljes elfogyasztott energiát (Melléklet - 3.2.1. ábra). Kezdjük a legfontosabbal: Jelen pillanatban az Európai Unió nem képes ellátni önmagát elegendő energiával! Sajnos be kell látni, hogy Európa nem rendelkezik komoly mennyiségű, nem megújuló erőforrásokkal. Az Unió energiaéhsége 1992 és 2006 között folyamatos, de nem kiugró növekedést produkált, majd pedig 2007-ben már csökkenésnek indult. Ezzel ellentétben a teljes energiatermelés 1996-tól folyamatos lejtmenetet produkált. Ennek következtében 2007-re saját forrásokból az EU15 energiaéhségének 41,5; az EU25 43,1; az EU 27 pedig 43,8%-kát tudta csak fedezni! Természetesen a teljes igény mellett az egy fő által elfogyasztott energia mennyisége is folyamatosan növekedett egészen 2006-ig. Még jobban érzékelteti a pazarlást az egy főre jutó elfogyasztott energiavolumen is (Melléklet – 3.2.2. ábra), hiszen az Unió állampolgárainak energiafogyasztása bőven a világ átlaga felett helyezkedik el, mely érték sok esetben kétszerese a megtermelt mennyiségnek.


16

Kőolaj Rövid történelme során az Európai Unió egyetlen tagállama sem volt kőolaj szempontjából világpolitikai meghatározó tényező, hiszen ezen 27 ország a világ kevesebb, mint 1 százaléknyi kőolajtartalékát birtokolja. Továbbá kitermelési adataik sem sokkal kedvezőbbek, hiszen a világ össztermelésének csak 3%-át adják. Teljesen más a helyzet, ha a felhasználási mértéket vesszük figyelembe. Megdöbbentő az, hogy az Európai Unió ötször több kőolajat fogyaszt el, mint amennyit képes megtermelni (Melléklet - 3.2.3 ábra)! Ez évente 3700-4600 millió hordónyi többletigényt jelent. A vizsgált periódusban ez az arány nemigen változott, igényeinek 4/5-ét importból fedezte. A tartós arány annak köszönhető, hogy az 1992 és 2008 között – a világtendenciával ellentétben – csak alig 10%-os keresleti növekedés jelentkezett, míg ezt részben – egészen 1999-ig – egy nagyobb mértékű termelési növekedés kísérte. 2009-ben – a többször említett világgazdasági válság hatására – az Unió által felhasznált kőolaj mennyisége visszaesett az 1992-ben tapasztalt szintre. Habár így a mennyiség megegyezett, a világ összes fogyasztásában betöltött kezdeti 20,65%-os részesedése 16,8%-ra módosult. Lehangoló képet kapunk, ha összehasonlítjuk az Európai Unió 2009-es kőolaj felhasználásának és a rendelkezésére álló készleteinek kapcsolatát. Tegyük fel, hogy más, külső forrásból hosszabb ideig nem tud kőolajhoz jutni, de saját igényeit képes – megfelelő, elméleti maximális kitermeléssel – kielégíteni. Az Unió a 2009-es fogyasztási adatokkal – mely jelzem még nem is a valaha mért legmagasabbak - számolva is alig több mint egy év alatt kiapasztaná forrásait! Ha csak ezt az egy erőforrást vesszük figyelembe, akkor energiapolitikailag a világ egyik legkiszolgáltatottabb térségéről beszélünk! Természetesen minden tagállam rendelkezik – az előírásoknak megfelelően - stratégiai készletekkel, azonban ezek mértéke 30, maximum 90 napra elegendő, mely egy esetleges Közel-keleti konfliktus vagy egy orosz-ukrán árpolitikai csatározás során nem túlzottan megnyugtató. Földgáz Szénhidrogének közül a földgáz tekintetében - a kőolajjal ellentétben - valamelyest jobb helyzetben van az Európai Unió (Melléklet - 3.2.4. és 3.2.5. ábra). Rendelkezésre álló gázkészletei a világ 1,3%-ával; földgáz termelése pedig annak alig több mint 6,5%-ával egyenlő. A fogyasztásnál azonban itt is megjelenik a túlzott mértékű falhasználói igény, hiszen a vizsgált részarány már 17% körül mozog. A nagyobb mértékű készleteknek és a termelésnek köszönhetően az Unió igényeinek közel 40%-át képes saját maga biztosítani, mely sokkal kedvezőbb a kőolaj esetében jelentkezett alig 20%-os részaránynál. A 2009-es fogyasztási adatokat figyelembe véve pedig – a korábban felvázolt tényezők esetén – akár 3 évig is képes lenne ellátni önmagát rendelkezésre álló készleteiből. Az 1992-2009-es periódust vizsgálva azonban elkeserítő, hogy míg 1992 és 2008 között a felhasználás 44%-kal nőtt, addig az utolsó 10 év alatt a becsült gázkészletek 38%-kal csökkentek. A világgazdasági válság csakúgy, mint a kőolajnál, a földgáz felhasználásnál is éreztette hatását, azonban nem olyan nagymértékben, hiszen a fogyasztás csak a 2001-2002-es szintre esett vissza. A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

17

Mivel a tagállamok földgáz készletei rohamos léptékben csökkennek, ezért az Unió növekvő földgázéhségét csak fokozott importból képes kielégíteni. Egyes becslések szerint ez az arány 2030-ra elérheti a felhasználás 70%-át is, amely valljuk be a mai 60%-hoz képest még igen szerény adat. A tagállamok szempontjából négy térség rendelkezik jelentős földgázkészletekkel. Ezek Oroszország, Norvégia, az észak-afrikai mediterrán térség és Nigéria. További potenciális partnerként szóba jöhetnek a KözelKelet egyes országai is. Oroszország - a korábban már említettekre hivatkozva, mely szerint jelenleg a világ legnagyobb földgázkészletének birtokosa – kiemelten fontos helyen szerepel az európai beszállítók között. Habár a kapcsolat mindkét fél számára előnyös – hiszen Oroszország számára igen fontos az európai piacon való részesedés megőrzése, valamint annak növelése – ez mégsem jelent teljes energetikai biztonságot, hiszen jelenleg az orosz gáz négy különböző irányból, Finnországon, Törökországon, Fehéroroszországon és Ukrajnán keresztül éri el Európát. A problémát az jelenti, hogy Európa orosz gázimportjának több mint 80%-a azon az Ukrajnán keresztül érkezik, amely az elmúlt tíz évben folyamatos vitában állt Oroszországgal a földgáz elszámolási árát és tranzitvámját illetően. Ez a vita sokszor komoly nehézségeket okozott Európa számára is. A legsúlyosabb helyzet 2009 januárjában alakult ki, amikor is Oroszország – több európai ország gázellátását veszélybe sodorva - teljes mértékben megszűntette az Ukrajnán át történő földgázszállítást. A szállítási nehézségektől eltekintve azonban középtávon továbbra is Oroszország marad Európa legperspektivikusabb földgázszállítója. Erre jó okot adnak jelentős tartalékai és az, hogy már ma is a legnagyobb nyugat-európai fogyasztók igényeit 30-40%-ban, a legtöbb kelet- és délkelet-európai országét pedig 80-90%-ban az orosz gáz fedezi. A korábban említetteken túl talán egy komolyabb nehézség bukkanhat fel a jövőben, ez pedig Kína ugrásszerű gazdasági növekedésével társuló mérhetetlen energiaigény, mely már megjelent az orosz exportban is. Oroszországgal ellentétben az európai gázpiac legmegbízhatóbb szállítója az a Norvégia, amely jelenleg az európai gázellátás 15%-át biztosítja és ez a partneri viszony előreláthatólag a következő évtizedekben is megmarad. Természetesen a norvég gáznak is vannak hátrányai. Az egyik az, hogy az orosz importnál valamelyest drágább. Ennek oka az, hogy a kitermelés túlnyomó hányada a Barents-tengeren történik, ahonnét a földgázt a távolság miatt csak cseppfolyósított formában lehet Európába szállítani. A cseppfolyósítási folyamat azonban speciális infrastruktúrát igényel, melynek költségei igen magasak. További költségnövelő tényező az is, hogy a folyamat során a kitermelt gáz 15-18%-a elvész, valamint a biztonsági kockázatok is jóval magasabbak a csővezetéken keresztüli szállítással szemben. A másik komoly hátrány pedig az, hogy a növekvő igényekkel szemben Norvégia készletei, kitermelési és környezetvédelmi megfontolásokból nem kívánja növelni exportját. Ennek tükrében, a magasabb árakat kompenzálandó földrajzi közelség és a megbízhatóság ellenére hagyományos partnerei – elsősorban Németország és Franciaország – kiszolgálásán kívül a jövőben nem vehető figyelembe a növekvő európai fogyasztási igények kielégítése szempontjából. Az említett észak-afrikai mediterrán országok közül a legjelentősebb földgázkészlettel A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

18

Algéria rendelkezik. Ez a vagyon a jelenlegi kitermelési ütemmel számolva is még évtizedekig elegendő forrást biztosít. Algéria jelenleg elsősorban az európai mediterrán országok, Portugália, Spanyolország, Olaszország és Franciaország számára szállít gázt. Exportjának jelentős részét a cseppfolyósított földgáz (LNG) adja, amelynek nagyrészt a már említett Spanyolország és Franciaország mellett Belgium hasznosít. Az algír gáz mellett szól, hogy a korábban említett két exportőr országgal szemben viszonylag alacsony áron szállít, azonban a mediterrán országokon kívül nemigen marad kapacitása más nemzetek ellátására is (Íjgyártó, [2006], 89.old.). Alternatív beszállítóként még szóba jöhet Omán, Katar, az Arab Egyesült Emirátusok, Egyiptom, Líbia, Nigéria és a Közel-Kelet országai, azok közül is elsősorban Irán. Sajnos azonban az említett országok esetében a politikai kiszámíthatatlanság, a nagy távolság és a szállítási költségek, valamint a fokozatosan növekvő ázsiai, leginkább kínai igények miatt a megfelelő ellátás lehetősége egyelőre nem biztosított. Szén Európa szénvagyona a korábban említett két szénhidrogénnel ellentétben valamelyest biztatóbb képet mutat, hiszen a 2005-ös becslések alapján a kinyerhető szénmennyiség eléri a 32595 millió tonnát, amely a világ teljes szénvagyonának 3,5%-át teszi ki (Melléklet - 3.2.6. ábra). Ez a mennyiség – továbbra is a korábban már felvezetett metódust követve, a 2005 és 2009 közötti kitermelés mennyiségét levonva és a 2009-es fogyasztási értékekkel számolva – akár még 45 évre elegendő Európa számára. Ez az adat jelentős többletet mutat Európa kőolaj és földgáz készlet potenciáljával szemben, hiszen előbbi alig másfél, utóbbi pedig háromévnyi fogyasztást tudna kielégíteni. A kitermelt és a felhasznált szénmennyiség kapcsolatát vizsgálva is pozitívabb képet kapunk a korábbi két erőforrással szemben, hiszen az Európai Unió tagállamai átlagosan csak 45%-kal több szenet fogyasztanak el, mint amennyit a felszínre tudnak hozni. Az elmúlt közel két évtized során a kitermelés és a fogyasztás is folyamatos csökkenést mutatott, egyedüli törés csak 1999-ben jelentkezett, amikor is a felhasznált szénmennyiség egy enyhe növekedést követően 9 éven keresztül 700 és 800 millió tonna között stagnált. Természetesen a világgazdasági válság ezen a téren is éreztette hatását, hiszen a stagnálást 2009-ben egy majd 120 millió tonnás esés szakította meg. A közel két évtizedet vizsgálva, az 1992-es kiinduló állapothoz mérten a kibányászott szén esetében 47, a felhasználás esetében pedig 36%-os visszaesés jelentkezett. Habár mindkét érték igen jelentős, az adatokból mégis arra következtethetünk, hogy Európa szerte a bányabezárások gyorsabb ütemben zajlottak, mint a szénfelhasználás visszaszorulása. A szén felhasználásának visszaszorulását több tényező is magyarázza. Az egyik az, hogy a lakosság a különböző kormányzati programok és támogatások következtében fokozatosan földgáz alapú fűtési rendszerekre váltottak. A másik tényező pedig az, hogy szén alapú hőerőművek által kibocsájtott káros anyagok után fizetendő környezetterhelési díjak jóval magasabbak voltak, mint új – más erőforrás alapú – erőművek építése esetén. Az európai szénipar hanyatlása még az Európai Unió megalakulása előtt, az Európai A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

19

Szén- és Acélközösség idejében megindult. A közösségi szén és a behozott szén közötti verseny egyensúlyhiánya arra kényszerítette az európai szénipart, hogy termelését jelentős mértékben csökkentse, valamint alapvető szerkezetátalakítási intézkedésekbe fogjon. Ezen folyamatot tovább erősítette az Európai Tanács 1407/2002/EK rendelete,8 mely az európai szénipar részére nyújtott állami támogatásokat szabályozta egészen 2010. december 31-ig. Mivel az Unió széntermelésének jelentős hányada versenyképtelen volt a világpiacon vásárolttal szemben, ezért a tagállamok részben a bányabezárások, részben pedig követve egy bizonyos elővigyázatossági elvet, állami támogatással bizonyos mértékű széntermelési kapacitásokat fenntartottak. A támogatások mellett azonban nem hagyták figyelmen kívül a fokozatos szerkezetátalakítási folyamat szükségességét sem. Az Unió – energiabiztonságának megőrzése érdekében – célul tűzte ki, hogy a jövőben a széntermelést, ha minimális szinten, állami támogatásokkal is, de fenn fogja tartani. Erre utalnak a stratégiai készletek azonnali hozzáférését biztosító rendelkezések is. Az arányosság elvét szem előtt tartva a támogatások mértéke maximálisan csak a beruházási költségekre és esetlegesen a folyó termelési veszteségek fedezésére korlátozódhatnak, így a szerkezetátalakítási folyamat során felszabaduló, korábban szénbányászati támogatásként kezelt forrásokat az Unió hosszú távon a környezetvédelem és a megújuló energiaforrások támogatására fogja fordítani. Villamos energia Az elmúlt közel két évtized villamos energiatermelési adataira tekintve az Európai Unió szempontjából egy igen lesújtó képpel szembesülhetünk, hiszen míg ezen időszakban a világ összes országa által termelt villamos energia értéke közel 62%-al nőtt, addig a 27 tagállamban ez az érték 2007-ig csak 36% volt (Melléklet - 3.2.7. ábra). Az európai trendek hátterében részben a kismértékű gazdasági növekedés, részben pedig az elhanyagolható mértékű lakosságszám változás állhat. A harmadik igen fontos tényező pedig az, hogy Európa az elmúlt időszak erőteljes energiahatékonysági törekvéseinek köszönhetően, az elektromos hálózati terhelés kiküszöböléseként próbálta a villamosenergia fogyasztást minél inkább kordában tartani. Nem elhanyagolható az sem, hogy a teljes, a 27 tagállamon belül megtermelt energia alig 6,5%-a jelentkezik hálózati veszteségként, ellentétben a világ 8,9%-os átlagával szemben. Ez azt jelenti, hogy az európai elektromos hálózat állapota jóval kielégítőbb a világ átlagához képest. Meglepő módon a felhasznált villamos energia mennyiségét vizsgálva a tagállamok közötti különbségeket is megfigyelhetjük. EU 27 által termelt áram 86%-át az EU 15 adja, amely arány a fogyasztás esetében is közel megegyezik. A villamos energiatermelés erőforrás alapú bontását vizsgálva az Unió esetében különböző értékekkel találkozhatunk, mint a világ esetében (Melléklet - 3.2.8. ábra). A legfontosabb eltérés az, hogy 1992 és 2008 között a 27 tagállam fosszilis hőenergia alapú villamos energia termelése 52 és 57 % között mozgott. Ez messze elmarad a világ 61-68%-os átlagától! A másik komoly különbség a nukleáris energia hasznosításánál jelentkezik, mely szerint az, míg a világban az összes megtermelt 8

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:2002R1407:20070101:HU:PDF (2012.03.08.) A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

20

áram átlagosan 13,8-17,6%-át, addig az Unióban 28,3 – 33,4%-át adta! A már említett németországi atomerőmű-bezárások következtében ezen arány csökkenése várható Európában. A megújuló erőforrás alapú áramtermelés területén viszont átlagosan 1 – 7,5 százalékpontnyi különbséget fedezhetünk fel a világátlag javára! Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, mely szerint Európa a megújuló erőforrások felhasználása területén nem tett kellően elegendő lépést azok elterjedésének szorgalmazása ügyében. A hálózati veszteség mértékében sem találhatunk azonosságokat, hiszen – az adatok tanulsága szerint – az európai vezetékek jóval hatékonyabban, átlagosan 6,4 – 7,8 %-os veszteséggel továbbítják a generált energiát. A megújuló erőforrások felhasználásával generált villamos energia mennyiségét vizsgálva megfigyelhetjük, hogy 1992 és 2008 között az összteljesítmény több mint 55%-kal növekedett. Ezen növekedés hátterében a biomassza és a szélenergia dinamikus elterjedése állt (Melléklet - 3.2.9. ábra). Ennek köszönhetően napjainkban a 27 tagállam megújuló erőforrás alapú villamos energiájának közel 3/5-ét a vízenergia, 1/5-ét a biomassza, 1/5-ét pedig a szélenergia adja. Sajnálatos módon a vízerőművek kapacitása az elmúlt közel két évtized alatt stagnált, sőt 2001 és 2005 között – a világtrenddel szemben - közel 18%-kal csökkent a víz alapú megtermelt villamos energia mennyisége. Remélhetőleg a tendencia iránya nem nevezhető hosszú távúnak, hiszen 2007-ben már 2400 MW-nyi vízerőmű állt építés alatt. Ezen felül pedig további 10000 MW-nyi pedig a tervezés fázisába lépett. További bizakodásra ad okot az Európai Unió 2020-ig elérendő megújuló energia-részarányra vonatkozó célkitűzései, melynek teljesítéséhez például Spanyolországban és Portugáliában újabb vízerőművek építése kezdődött el. Emellett további példát jelent az, hogy Bulgária és Románia a közös Duna szakasz vízenergia hasznosításában állapodott meg, melynek keretében folyik a Nikopol és Turnu Magurele között 2*400MW teljesítményű vízerőmű kiviteli tervezése, valamint a Silistra-Calarasi közötti 2*265 MW teljesítményű erőmű megvalósítási feltételeinek megvalósítása (Szeredi, [2009] 5. old.). Habár az elmúlt évtizedben az Unión belül megtermelt víz alapú villamos energia mennyisége hosszú távon stagnált, mégis a 27 tagállam a világ össztermelésének több mint 10%-át biztosítja. A tagállamok közül a vízenergia hasznosításában Svédország, Franciaország, Olaszország és Ausztria jeleskedik. Utóbbi esetében a vízenergiára, mint a nukleáris energia kiváltójára tekintenek. Napjainkra a megújuló erőforrások által termelt villamos energia összegét vizsgálva a második helyre – 2007-ben megelőzve a biomasszát – a szélenergia lépett. Térhódítása a 90-es évek közepétől egészen napjainkig töretlen, melyet bizonyít az is, hogy az összteljesítmény 2004 és 2008 között megduplázódott. Sajnos azonban itt is látszik, hogy a szélparkok telepítésében az EU15-ök az élenjárók, hiszen az összes tagország szélenergia termelésének csaknem 99%-át biztosítják. Közülük is toronymagasan kiemelkedik Németország és Spanyolország, akik az EU összteljesítményének közel 61%-át biztosítják! Habár megtermelt villamos energia mennyiségét vizsgálva sok ország elmarad a két említett tagországhoz képest, azonban sok esetben megfigyelhető az igyekezet. E tekintetben szerencsére hazánk is A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

21

jeleskedik, hiszen 2008-ban márt közel 32 és félszer több villamos energiát állított elő széllel, mint 2004-ben! A víz és a szélenergia után az Európai Unió harmadik számú legfontosabb megújuló erőforrása a biomassza és a hulladék. Mivel az EIA adatai ezen két alapanyagot együtt kezelik, ezért sajnos nem állapítható meg pontosan, hogy a megtermelt energia mekkora hányada származik biomasszából, azonban az kijelenthető, hogy az Unió a világtermelés 2/5-éért felelős. Ezen erőforrás felhasználásának területén a korábbi példával valamelyest ellentétesen az tapasztalható, hogy az első 15 tagállam által termelt bioenergia már csak 93%-át adja az Uniós egésznek. Ez az adat arra enged következtetni, hogy az újonnan csatlakozott 12 tagország elsősorban ezen a téren próbál erőfeszítéseket tenni. További alátámasztást ad az is, hogy az EU15 és az EU27 közötti bio-villamosenergiai olló további távolodását tapasztalhattuk az elmúlt 5 évben. A hasznosítás terén leginkább Németország és az Egyesült Királyság jeleskednek a maga 28 és 10,8 százalékos részesedésével. Meglepő módon egyes országok, mint például Románia – amely kiterjedt erdőségekkel rendelkezik – alig pár millió KWh-nyi bio-villamosenergiát állít elő. Az említetteken túl, felhasználásukat tekintve sereghajtó erőforrásként megjelenik a geotermikus, a nap, az árapály és a hullámenergia is. A geotermikus energia Európai felhasználása a világhoz viszonyítva – a korábbiakkal ellentétben - nevetségesnek tekinthető a maga 9,5%-os részesedésével. Nemcsak az ad lehangoló képet, hogy az Unió 27 tagállamából – termelés mennyiségi sorrendben – Olaszországon, Portugálián, Németországon és Ausztrián kívül más nem állít elő villamos energiát a föld hőjéből, hanem az is, hogy 2003 és 2008 között a teljes termelés összege lényegében stagnált, azaz ezen a területen nem történtek újabb beruházások. Más a helyzet a nap-, árapály- és hullám energia hasznosítása területén. Habár részesedésük a teljes villamos energia termelésében roppant kicsi, mégis Európa ezen technológiák élenjárójának tekinthető, hiszen 2007-ben az említett erőforrások által generált energia világtermeléshez mért 80%-át biztosította! Nem elhanyagolható az sem, hogy ez a részarány évek óta folyamatos növekedést mutat! Ennek a háttérben minden bizonnyal a napelemek és az újonnan megépülő naperőmű parkok elterjedése állhat. További alátámasztást ad az, hogy 2010-ben a világ 10 legnagyobb teljesítményű naperőmű parkjából 9 Európában, azon belül is Spanyolországban, Németországban és Portugáliában található! Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a világon Spanyolország és Németország rendelkezik a legnagyobb mértékű beépített naperőmű kapacitásával, a terület vezető 10 országából pedig 7 európai!9 Bioüzemanyagok Bár az EIA adatai alapján 2001 és 2008 között Európában a bioüzemanyagok előállítása rohamos mértékben növekedett, mennyiségét tekintve megtízszereződött, Európa mégsem tekinthető élre törőnek, hiszen a világ teljes termelésének megközelítőleg csupán csak a 14-15%-át adja. Figyelemre méltó az adat, mely szerint az EU egy év alatt sem képes megtermelni annyi hordónyi bioüzemanyagot, amennyi kőolajat egy nap alatt kitermelnek a világban! A legkiemelkedőbb teljesítményt – mint 9

http://www.pvresources.com/en/top50pv.php (2011.12.15.) A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

22

már korábban több esetben is – Németország nyújtja, melyhez rohamléptékben zárkózik fel Franciaország. Ketten a teljes európai termelés több mint 50%-kát biztosítják. A többi tagország közül még Olaszország, Spanyolország, Svédország és Nagy Britannia méltó említésre. Ausztriáról is érdemes pár szót szólnunk, hiszen habár jelentős mezőgazdasági területekkel nem rendelkezik, mégis képes olyan, jellemzően agrárgazdálkodásnak kedvező tulajdonságú országokat is maga mögé utasítani, mint például Lengyelország vagy Magyarország. A korábban tapasztaltakkal ellentétben az Európai Unióban előállított bioüzemanyag túlnyomó hányadát, nem a bioetanol, hanem éppen fordított arányosan – 70%-át - a biodízel teszi ki. Ez a 2000-res évek elején még magasabb, 90%-os értéket is megközelítette. Természetesen a részleges térvesztés hátterében a bioetanol előállításának lassú terjedése áll. A három legnagyobb termelő Németország, Franciaország és Olaszország, míg a fogyasztóknál az első kettő mögé, harmadik helyre Nagy Britannia lépett fel. Bioetanol előállításában a korábbi sorrend valamelyest módosul, hiszen 2007-ben Franciaország lépett elő az elsőszámú termelővé, ezzel megelőzve Németországot és Svédországot. A fogyasztási oldalon a sorrend azonos. A bioüzemanyagok előállításának és felhasználásának Unión belüli viszonyait vizsgálva azonnal szembetűnik az, hogy a bioteanol esetében 2002, a biodízel esetében pedig 2007 óta kismértékű túlfogyasztás jelentkezik. Ennek értelmében a tagállamok sajnos nem képesek teljes mértékben kiszolgálni ez irányú belpiaci szükségleteiket és emiatt az EU importra szorul. Ezt igazolják azon adatok is melyek szerint, amíg biodízel esetében a világ előállításának 56,1%-át biztosítják, addig a teljes megtermelt mennyiség 71,2%-át fogyasztják el. Szerencsére ez a nagymértékű túlfogyasztás az imént említett üzemanyag esetében tapasztalható, hiszen a bioetanol esetében ez az adat már csak 4,2% és 5,4%. 3.3. Magyarország és a környező országok összehasonlítása A továbbiakban – a korábbi metódust követve – Magyarország és néhány régióbeli, elsősorban Európai Uniós tagállam energetikai adatait, tulajdonságait vetjük össze. Teljes energia A teljes energiatermelés mennyiségét tekintve az EIA adataiból kiindulva megfigyelhetjük (Melléklet - 3.3.1. ábra), hogy a rendszerváltás és napjaink között Magyarországon drasztikus, átlagosan több mint 36-38%-os teljesítménycsökkenés következett be. Ezt a jelenséget három szakaszra bonthatjuk. 1990 és 1993 között moderált visszaesés, 1994 és 1997 között viszonylagos stagnálás, 1997 után pedig folyamatos visszaesést tapasztalhatunk. Hasonló, csökkenő tendenciát mutat – az időszakok bizonyos szintű eltérésével – Lengyelország és Románia is. Az azonban igaz, hogy a visszaesés sokkal jelentősebb, mint hazánk esetében. A régió többi országát vizsgálva kijelenthetjük, hogy jelentősebb mértékű, folyamatos növekedési vagy csökkenési tendencia egyik országra sem jellemző. Többségük a kiinduló 90-es évekbeli adatokhoz hasonló termelést produkál még napjainkban is. Egyedüliként Csehország lóg ki a sorból, hiszen 1993-tól egészen 1999-ig jelentős termelési A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

23

visszaesést figyelhetünk meg, amelyet 1999-et követően egy folyamatos növekedés trend váltott fel, melynek hála 2007-ben már megközelítették az 1996-os kibocsájtási volumenüket. A fogyasztási oldalt elemezve Magyarország esetében hasonló adatokat kapunk, mint a termelés esetében (Melléklet – 3.3.2. ábra). 1990-et követően enyhe csökkenés, majd azt követő hosszú távú stagnálás jelentkezett. Egyedüli kiugró értéket 2005-ben figyelhetünk meg, amely még mindig alatta marad a kiindulási csúcsértéknek, majd pedig ezt követően újabb visszaesés jelentkezett. Hasonló képet mutatott Szlovákia, valamint bizonyos tekintetben Lengyelország és Csehország is, azonban a korábbi Uniós tagállam – Ausztria – már 1990-től folyamatosan növekvő energiaigénnyel jelentkezett a világpiacon, amely 30%-os növekedést jelent 17 év alatt. Ezen időszak alatt a legnagyobb keresleti visszaesés Romániát sújtotta, hiszen fogyasztásuk közel 40%-kal esett vissza. Habár a korábbiakban főként az egy főre jutó fogyasztási értékekkel foglalkoztunk behatóbban, ezen esetben inkább az egy főre jutó fogyasztás és az egy főre jutó termelés különbségét tanulmányoztuk (Melléklet – 3.3.3. ábra). Referenciaként az Unió 27 tagállamának ez irányú értékeit vettük alapul. Magyarország esetében ez a mutató a 27 tagállam átlagánál rosszabb. Egy főre vetítve közel 30 ezer kWh-val többet fogyasztunk évente, mint amennyit saját erőforrásainkból elő tudunk állítani. Folyamatosan közelítünk az Unió átlagához, amely szintén stabil növekedést mutatott az elmúlt 20 éves periódusban. A vizsgált régióbeli országok közül hazánknál jobb helyzetben csak Lengyelország és Románia van. Főként az utóbbi tekinthet bizakodóan a jövőbe, hiszen az elmúlt 10 évben a termelés-fogyasztás aránya jelentősen nem változott. Fontos kitérni arra is, hogy a világ átlagos energiafelhasználásához képest az egyes országok milyen mértékű pluszenergiát fogyasztanak el. Magyarországon ez az érték 1990-től napjainkig fejenként átlagosan évi plusz 1,2 millió kWh körül mozgott. Ez az érték 40%-a az EU 15-ök és 50%-a az EU 27-ek átlagának. A régió országai közül ezzel az értékkel – a 2007-es adatot tekintve Bulgáriával holtversenyben - a középmezőnyben foglalhatunk helyet, hiszen van olyan ország ahol egy főre jutóan jóval több energiát emésztenek fel - mint például Görögország, Szlovákia, Csehország vagy Ausztria - viszont van olyan is, aki ennél jóval kevesebbel is beéri, mint például Lengyelország és Románia. Újra külön kiemelnénk Ausztriát és Romániát. Előző azért érdekes, hiszen 1995-től folyamatosan, növekvő ütemben, az EU 15-ök többletfogyasztása – a Magyarországinál átlagosan fejenként évi 1,2-2 millió kWh-val - felett teljesít. Utóbbi pedig azért, mert a 90-es évekbeli hatalmas, átlagosan évi 1,67 millió kWh/fő többlettől folyamatosan közelített a világátlaghoz, melyet 2007-ben már csak alig 120 ezer kWh/fővel teljesített túl.


24

Kőolaj A kőolaj statisztikai adatsorait vizsgálva bizakodóan nyugtázhatjuk azt, hogy másfél évtizeddel ezelőtt, a régióban Románia után Magyarország volt a második számú kitermelője ezen erőforrásnak (Melléklet – 3.3.4. ábra). Sajnos az elmúlt két évtizedet figyelembe véve azonban arról kell beszámolnunk, hogy a 90-es évek derekán megjelenő jelentős növekedést 1997-től kezdve még nagyobb ütemű csökkenés követte. Ennek következtében mára már napi szinten nagyságrendileg csak feleannyi kőolajat termelünk ki, mint a 90-es évek derekán. Ezzel a régión belül a legnagyobb visszaesést könyvelhettük el, mellyel termelési potenciálunk 2009-ben már Lengyelországéval megegyező volt, akik velünk ellentétben folyamatosan növelni tudták kapacitásaikat. Termelést tekintve a legrosszabb helyzetben Szlovákia van, hiszen naponta alig pár ezer hordónyi olajt tud a felszínre hozni. Nincs sokkal jobb helyzetben Csehország és Ausztria sem. A leginkább lehangoló képet azonban a legnagyobb termelő, Románia mutatja, hiszen a 90-es évek eleje óta folyamatosan csak veszít a naponta kitermelt kőolaj mennyiségét illetően, amely az elmúlt 20 év alatt közel 2/3-ára esett vissza. Regionális szinten nem sok bizakodásra ad lehetőséget az sem, hogy az utóbbi 5 évben egy ország sem tudta jelentősen növelni a kitermelési potenciálját, mellyel szemben fogyasztási oldalon jelentős túlkereslet jelentkezett (Melléklet – 3.3.5. ábra). Ez főleg Lengyelországról, Ausztriáról és Csehországról mondható el. Szerencsére hazánk esetében ilyenekről nem beszélhetünk, éppen ellenkezőleg azon csoportba tartozik Romániával egyetemben, akik a 90-es évekbeli csúcsértékhez képest jóval kevesebbet fogyasztanak kőolajból. Az erőforrás bizonyított készleteit vizsgálva kijelenthetjük, hogy Románián kívül egyik tagállam sem rendelkezik jelentősebb mennyiségű kőolajjal a régióban. Azt is hozzátehetjük, hogy Lengyelországot kivéve sehol sem növekedtek jelentősebb mértékben a feltárt kőolajmezők. A korábban már felvezetett metódust alkalmazva, ha az egyes országok a 2009-es fogyasztási igényeiket szeretnék kielégíteni saját forrásból, akkor egyedül Románia tudná ellátni magát egy évnél hosszabb ideig, pontosan hét és fél évig. Ausztria esetében ez az érték fél év, Magyarország esetében pedig megközelítőleg 125 nap lenne. Ez hosszú távon mindenképpen azt mutatja, hogy a régió nem építhet ezen energiahordozóra, hiszen szinte 100%-ban függ a külső behozataltól. Ezen felül külön érdemes még megvizsgálni azt is, hogy a világ átlagához képest egy főre jutóan évente hány hordó olajjal többet fogyasztunk el (Mellékletek – 3.3.6. ábra). Ennek értelmében Románia kivételével minden vizsgált régióbeli ország, így hazánk lakói is azok közé tartoznak, akik egy főre lebontva a világátlagnál jóval több kőolajat használnak fel. Hazánkban az egy főre eső éves kőolaj túlfogyasztása átlagosan – folyamatosan növekvő tendenciával - 1,3 hordóval lépi túl a világ átlagát. Hasonló szinten mozog Szlovákia és Lengyelország is. A régióban csupán Ausztria tekinthető notórius túlfogyasztónak. Bőven a 27 tagállam átlaga felett teljesít, sőt kismértékben még az EU15 átlagát is túllépi.


25

Földgáz A korábbi szénhidrogén erőforráshoz hasonlóan hazánk az elmúlt 20 évben a földgázkitermelés volumenét tekintve is jelentős mértékű – közel 50%-os - csökkenést könyvelhetett el (Melléklet – 3.3.7. ábra). Ezzel a vizsgált régióbeli országok versenyében az előkelő második helyről a harmadik helyre csúszott vissza. A kőolaj esetéhez hasonlóan a kinyert földgázmennyiség a rendszerváltás után egészen 1995-ig jelentős mértékben nem változott, egyes években valamelyest még növekedett is. A hazai földgázipari lejtmenet csak 1996 után jelentkezett, amelynek mértékét a régió országai közül csak Románia múlta felül a maga 60%-os értékével. A környező országokat vizsgálva kijelenthető, hogy az elmúlt 20 évben komolyabb mennyiségű növekedést egyetlen ország sem tudott felmutatni, nincs ez másképp Ausztria és Lengyelország esetében sem, hiszen ők is csak minimális potenciálnövekedést produkáltak. Szlovák és cseh társainkról pedig egyértelműen kijelenthető, hogy termelési kapacitásaik erősen konvergálnak a nullához. Fogyasztást tekintve teljesen más képet kapunk (Melléklet – 3.3.8. ábra), hiszen alapvetően jól megfigyelhető az, hogy a Szovjetunió összeomlását követően a volt szocialista államokban, így hazánkban is egy enyhe mértékű visszaesés következett be, melyet a 90-es évek közepétől kis ütemű, azonban stabil növekedés váltott fel. A tendencia Magyarország mellett Lengyelországra és Csehország esetében is elmondható volt. Ennek hátterében az áll, hogy míg a szovjet időszakban a legnagyobb gázfogyasztók a szocialista ipar egységei voltak, addig a 90-es években végbemenő lakossági gázinfrastruktúra kiépítésének köszönhetően a hangsúly a háztartások – elsősorban fűtési célú – felhasználására helyeződött át. Habár hazánkban a földgázfelhasználás növekedési üteme és annak mennyisége a 90-es évektől folyamatosan versenyben volt a lengyel gazdaságéval, meglepő módon 2005-tól ez a növekedés megállt, sőt egyre nagyobb mértékű zuhanásba kezdett. Ennek köszönhetően 2009-ben a hazánkban felhasznált földgázmennyiség már az 1991-ben mért mennyiséget közelítette meg. A háttérben minden bizonnyal igen fontos és egyben komplex tényező állhat. 2005 után a magyar gazdasági növekedés sajnálatos módon nem tudott lépést tartani a környező országokkal, így a piac mérete sem növekedett. Ezzel szemben fokozatos gázár növekedés jelentkezett, melyre a magyar lakosság azzal reagált, hogy ezen szénhidrogén helyett alternatív fűtési lehetőségekre, elsősorban tűzifa felhasználásra váltott. Érdemes néhány szót szólni hazánk bizonyított gázkészleteiről is. Sajnos lesújtó adatokkal szolgálhatunk, hiszen hiába kutatnak újabb és újabb földgázmezők után, a becsült – konvencionális, gazdaságosan kinyerhető - készleteink 106,5 milliárd köbméterről 8,1 milliárd köbméterre estek vissza! Ez alig másfél évtized alatt több mint 92%-os zuhanást jelent! További lesújtó tény az, hogy a jelenlegi – 2009-es – kitermelési ütemmel számolva ez a mennyiség alig 3 év alatt biztosan kimerül! Arról már nem is érdemes beszélni, hogy ha a teljes éves fogyasztásunkat a saját forrásainkból kívánnánk kielégíteni, akkor megközelítőleg 260 napra elegendő földgázt tudnánk előállítani. Fontos megjegyezni azt is, hogy a korábbi előkelő helyzetünkkel szemben ma már Szlovákia és Ausztria is kétszer annyi földgázzal rendelkezik, mint mi. A fogyasztási adatokat tovább bontva szomorúan kell nyugtáznunk azt, hogy az egy A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

26

főre jutó földgázfelhasználás tekintetében hazánk a vizsgált régióbeli országok közül jelentős mértékben kimagaslik (Melléklet – 3.3.9. ábra)! A 90-es évek elejétől kezdve folyamatosan, egy főre jutóan átlagosan 600-1000 m3-rel többet fogyasztottunk földgázból a világ átlagánál, továbbá az EU 27-ek átlagát is 200-400 m3-rel léptük túl! A legnagyobb kiugrás 2005-ben jelentkezett, amikor is egy főre jutóan közel 1500 m 3-t használtunk fel! Szerencsére az elmúlt 5 évben ez a „negatív” tendencia megfordulni látszik, mellyel egyre közeledünk az európai és világviszonylatban is kívánatos fogyasztási rátához, azonban amíg a világban az egy főre jutó gázfelhasználás 2008ban megközelítőleg 470 m3 volt, addig Magyarországon ez az érték meghaladta az 1325 m3-t! A régió uniós országait tekintve csak Románia – még a 90-es évek elején – és Szlovákia esetében beszélhetünk ilyen mértékű pazarlásról! Szén A régió országaiban, így hazánkban is a korábban vizsgált szénhidrogén-hordozókhoz hasonlóan a szén is stagnáló vagy fokozatosan leépülő kitermelési potenciállal rendelkezik (Melléklet – 3.3.10. ábra). Magyarország kapcsán azonban kijelenthető, hogy a korábban tárgyalt erőforrások adataival szemben ez esetben több régióbeli tagország – Lengyelország, Csehország és Románia - is megelőz minket a kitermelt szén mennyiségét illetően. Ez nemcsak manapság, hanem a rendszerváltás időszakában is igaz volt és értékeit tekintve nem is változott, amellett, hogy 20 év alatt a magyar szénbányászati tevékenység termelékenysége mennyiségét tekintve felére esett vissza. Hasonló helyzettel találkozhatunk az egyes országok szénfelhasználásával kapcsolatban is (Melléklet - 3.3.11. ábra), hiszen Görögország kivételével minden országban fokozatosan csökkent a felhasznált szén mennyisége, melyet három tényező indokol. Az egyik az, mely szerint a 90-es évek elejét jellemző lakossági – fűtési célú – szénkereslet az évtized végére közel nullára redukálódott – köszönhetően a lakossági földgázhálózat nagymértékű kiépülésének -, a második az, hogy a szocialista országokban korábban meghatározó jelentőségű széntüzelésű hőerőművek többségét a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején, gazdaságossági és környezetterhelési okokra hivatkozva fokozatosan bezárták. Utolsó fontos tényezőként pedig megemlíthető az is, hogy ezen országok többségében a korábbi szovjet berendezkedés maradványát képviselő vas és kohóipar is leépült. Meg kell említeni azt is, hogy a csökkenő fogyasztás következtében egyes országok mára már nemhogy nem szorulnak importra, hanem vagy teljes mértékben önfenntartóak – efelé halad Magyarország és Bulgária – vagy pedig kismértékű exporttal jelentkeznek a világpiacon. Minden bizonnyal ez annak is köszönhető, hogy a három meghatározó szénhidrogén-hordozó közül a régió országainak többsége ezen erőforrásban bővelkednek a leginkább. A régió országainak többsége - Románia kivételével - a jelenlegi fogyasztási arányukkal számolva is akár több évtizedre elegendő szénmennyiség felett rendelkezik. Magyarország esetében ez az időszak – köszönhetően a relatíve alacsony felhasználásunknak – akár 300 évet is meghaladhatja! Ehhez kapcsolódóan pozitívumként tekinthetünk arra is, hogy a szén elégetésével kibocsájtott CO2 mennyiségét tekintve az egy főre jutó átlagértékünk már egy évtizede regionális szinten a legalacsonyabb értéket mutatja, arról már nem is A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

27

beszélve, hogy ezt tartósan a világ átlaga alá tudjuk szorítani. Villamos energia Villamos-energia termelés viszonylatában Magyarország potenciálja az rendszerváltást követően tartós növekedésnek indult egészen 1997-ig (Melléklet – 3.3.12. ábra). A növekedés mértéke a nem egész egy évtized alatt közel 40,5%-kal növekedett. Meglepő módon ezt egy jelentős törés követte, melynek hatására a megtermelt energia végösszege a következő hét évben összesen 11%-kal csökkent, mely tendencia 2004-ben megfordult és 2008-ra 19%-os növekedést produkálva az eddigi legmagasabb, 37,8 milliárd kWh-s értéket érte el. A jelentős mértékű teljesítményvesztés egyik meghatározó tényezője lehetett az, hogy a 2003. április 10-én a paksi atomerőmű 2. blokkjában bekövetkezett üzemzavar miatt közel 4 évig ezen blokk csak csökkentett teljesítményen működhetett (Szatmáry, [2003] 266.old.). Regionális viszonylatban vizsgálva sajnos nem lehetünk ennyire pozitívak, hiszen hiába növekedett jelentősen a hazánkban megtermelt villamos-energia mennyisége, mégis a környező tagországok közül Szlovákia kivételével minden egyes ország megelőz bennünket. Területét és lakosság számát tekintve hozzánk hasonló országok közül Ausztria a hazánk teljesítményének másfélszeresét, Csehország pedig a dupláját képes felmutatni! Szerencsés módon a villamos-energia felhasználásunk a gyatra termelési potenciálunkkal szemben nem mutat kiugróan magas adatokat (Melléklet – 3.3.13. ábra), így nem kell arról beszélnünk, hogy jóval többet fogyasztunk annál, amit elő tudunk állítani, azonban így is felvetődik annak a kérdése, mely szerint: El tudjuk-e látni magunkat önerőből villamos-energiával? A kérdésre a válasz sajnos kiábrándító: Az elmúlt 20 évben minden egyes alkalommal a belföldi áramtermelés mellett igénybe kellett vennünk pótlólagos villamos-energia importot is! A régió országai közül a legrosszabb helyzetben 2004-ben voltunk, amikor is a fogyasztásunk közel 20%-kát csak külföldről tudtuk fedezni! Habár százalékos arányt tekintve hazánk van a legrosszabb helyzetben, azonban Ausztria pozíciói sem sokkal jobbak. Természetesen találkozhatunk ellenpéldával is. Ilyen például Csehország, aki – több mint egy évtizede - az általa megtermelt energia mennyiségének legalább 10-15%-kát, egyes esetekben 20-25%-kát is a világpiacon képes értékesíteni! Tovább árnyalja a képet az is, hogy az egyes országok villamos-energia hálózatában a megtermelt energia hány százaléka veszik el. Sajnos hazánk esetében arra a következtetésre jutunk, hogy a régió országai közül Románia kivételével a hazai villamosenergia infrastruktúra a legelmaradottabb. Évente átlagosan a megtermelt energia 10,5%-a – 90-es évek közepén közel 15%-a! - veszik el a rendszerben, mely még világviszonylatban is 3 százalékpontos eltérést mutat! Arról már nem is beszélve, hogy Szlovákiában 3,7; Ausztria és Csehország esetében pedig ez az adat 5,6-6%-ot mutat! Ennek tudatában kijelenthetjük, hogy nemcsak a termelés, hanem az infrastrukturális fejlesztés tekintetében is van még mit bepótolnunk Uniós tagtársainkhoz képest. Magyarország energiamérlegét vizsgálva (Melléklet - 3.3.14. ábra) kijelenthetjük, hogy egészen 2003-ig az ország energiaellátása a konvencionális – azaz szénhidrogén alapú – hőerőművekre és a paksi atomerőmű köré épült. A megújuló erőforrások térhódítása A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

28

csak ezután indulhatott meg. A 90-es évek elejétől kezdve egészen napjainkig megfigyelhető azon folyamat mely szerint az atomenergia részaránya egyre kisebb szerepet kap a hazai energiaszolgáltatásban. Megjegyzendő, hogy csak részarányosan mondhatjuk ezt, hiszem a paksi atomerőmű teljesítménye 2009-ben annyi villamosenergiát állított elő – számszerűen 14,471 milliárd kWh-t – amennyit korábban még sohasem. A különbség csak annyi, hogy az utóbbi 20 évben a hőerőműi kapacitás – elsősorban a gázerőművek révén - még nagyobb mértékben növekedett. Ennek eredményeképp a fosszilis erőforrás és a nukleáris erőforrás alapú energiatermelés közötti olló fokozatos távolodása volt megfigyelhető egészen 2000-ig. Azóta egy konstansnak tekinthető különbség realizálódott, melytől az egyetlen, 2003-as kiugrás a korábban már említett paksi üzemzavarra hivatkozva magyarázható. Összességében hazánk energiamérlegének 93-94%-át a vizsgált két erőforrás teszi ki, a maradék 6-7% pedig a megújuló erőforrásokból egészül ki. Ezek megoszlása alapján a legmeghatározóbb a biomassza, amely a hazai villamos-energiatermelés 5,1%-át adja. Ezt követi a vízenergia a maga 0,56%-ával és a szélenergia átlagos 0,5%-ával. Sajnálatos módon a többi megújuló erőforrás közül a napenergia hasznosítása csak igen csekély, a geotermikus villamosenergia-termelés pedig eleddig egyáltalán nem honosodott meg hazánkban.


29

3.4 A Nyugat-dunántúli régió Teljes energia A Nyugat-dunántúli régió teljes energia felhasználása szektorális bontásában (Melléklet - 3.4.1. táblázat) - a közlekedés energiaigényének kalkulációja nélkül -, energiahatékonyság szempontjából igen előkelő helyet foglal el hazánk régiói között, hiszen a Dél-dunántúli régió után ezen térség az, amely a legkisebb arányban használja fel a rendelkezésre álló energiaforrásokat. További fontos tényező az is, hogy a gazdasági növekedés ellenére 2000 és 2007 között az ipari, valamint a mezőgazdasági energiafelhasználás folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott, melynek köszönhetően – a kommunális és a lakossági felhasználás növekedése ellenére – a régió energiaigénye is mérséklődött. Amennyiben a tendenciák változatlan intenzitást mutatnak, úgy abban az esetben a Nyugat-dunántúli régió hosszú távon hazánk egyik leginkább energia intenzív területe lehet. A régióban található három megye energetikai viszonyát vizsgálva (Melléklet - 3.4.2. táblázat) kitűnik, hogy a legnagyobb energiaigény – ugyan csökkenő tendenciát mutatva – az ipari teljesítményét vizsgálva legproduktívabb Győr-Moson-Sopron megye oldalán jelentkezik, a másik két megye pedig közel megegyező mennyiségű energiát használt fel a 2000-es, valamint a 2007-es években. A régió három megyéjének szektorális felhasználását vizsgálva kijelenthető, hogy Győr-Moson-Sopron megyében az ipari és mezőgazdasági energiaigény visszaeséséhez a kommunális és lakossági energiaigény növekedése, Vas megyében az ipari felhasználás jelentős erősödéséhez a mezőgazdasági igény enyhülése, Zala megyében pedig az ipari növekedéshez az összes szektor energiafelhasználásának kisebb csökkenése párosul. Villamos energia A beépített erőművek teljesítményét és azok összetételét vizsgálva kijelenthető, hogy a Nyugat-dunántúli régió 2011-ig nem rendelkezett komolyabb villamosenergia termelő kapacitással (Melléklet - 3.4.1. ábra), azonban ez a csekély teljesítmény teljes mértékben megújuló erőforrásokra, azon belül is – kihasználva a térség pozitív tulajdonságait – szélenergiára támaszkodott. Fontos megjegyezni, hogy ezen erőművek/szélparkok - amelyek az ország szélerőmű kapacitásának több mint 90%-át adják (Melléklet - 3.4.2. ábra) - a régió területén nem elszórtan, hanem koncentráltan, egy-egy kistérségben – így Mosonmagyaróvár és Fertőd térségében (Melléklet - 3.4.3. táblázat) – koncentrálódtak. A térség energiamixében való változását egyedül a 2011 júniusában feladatott gönyűi, kombinált ciklusú gázerőmű okozott, amely a 433 MW-os beépített teljesítményével 600 ezer háztartás ellátására képes. A villamosenergia felhasználás volumenét (Melléklet - 3.4.3. ábra) és annak összetételét (Melléklet - 3.4.4. ábra) vizsgálva kijelenthetjük, hogy a Nyugat-dunántúli régió – a teljes energiafelhasználáshoz hasonlóan – a Dél-dunántúli régió után a legalacsonyabb energiaigénnyel jelentkezik, továbbá a háztartások villanyfelhasználása is elmarad az ország többi régiójában tapasztaltaknál. A szolgáltatott villamosenergia volumenét tekintve 7 év alatt alig 14%-os növekedés következett be, amely az éves szintre lebontott 1,8-1,9%-os növekedési ütemmel kalkulálva elenyészőnek tekinthető a A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

30

Közép-magyarországi régió 2,63%-os felhasználás-növekedési rátájához képest. Külön ki kell emelni azt is, hogy 2007-ben az ország hét régiója közül a Nyugat-dunántúli régió volt az, ahol a lakossági villamosenergia felhasználás a legalacsonyabb szintet érte el. Meglepő módón a régió lakosságának 2000 és 2007 közötti közel 14%-os növekedése is csak 8%-os lakossági energiaigény növekedést generált, mely leginkább a nagyvárosok – mint például Győr, Szombathely, Zalaegerszeg, Sopron - és azok közvetlen agglomerációs térségében jelentkezett (Melléklet - 3.4.4. táblázat). Földgáz A Nyugat-dunántúli régió földgázfelhasználását tekintve a teljes energiafelhasználás, valamint a villamosenergia fogyasztás statisztikáit követve, ez esetben is az ország többi régióját alulteljesítve, igen csekély igényeket mondhat magáénak, amely hátterében elsősorban – a többi régióval összevetve – gázvezeték-hálózatra csatlakoztatott háztartások kisebb aránya indukál (Melléklet - 3.4.5. táblázat). Emellett azért természetesen nem szabad arról megfeledkezni, hogy az utóbbi években mind a földgázfelhasználók száma, mind pedig a felhasznált mennyiség – fűtés és egyéb célú felhasználás - is komoly mértékben növekedett, elsősorban az urbánus térségekben.


31

ESPAN Nyugat-dunántúli Regionális Energia Stratégia 3. fejezet mellékletei


32

Ezer kW/fő

Ezermilliárd kW 160

22

140

20

120

Teljes Primer Energia Termelés (Ezer Mrd kW)

18

100 80

16

60

14

40 12

20

10 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

0

Egy Főre Jutó Teljes Primer Energia Felhasználás (ezer kW/fő)

Év

3.1.1. ábra: A világ teljes primer energia termelése és felhasználása (1980-2007) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Millió hordó 33 000

Millió tonna

31 000

10 500

Világ olajkitermelése (millió hordó)

29 000 8 500

27 000 25 000

6 500

Világ olajfelhasználása (millió hordó)

23 000 4 500

21 000 19 000

2 500

17 000 500 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

15 000

Az olajfelhasználás okozta CO2 kibocsátás (millió tonna)

Év

3.1.2. ábra: A világ kőolajtermelése és - felhasználása (1980-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján

3.1.3. ábra: A Hubbert-görbe Saját szerkesztés Hubbert (1956) 22. oldal, 20. ábra alapján A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

33

USD/ hordó 100 90 80 70

Inflációval kompenzált olajár

60 50

Nominál olajár

40 30 20 10

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

0 Év

3.1.4. ábra: A kőolaj átlagos világpiaci árának alakulása (1980-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Ezermilliárd m 3 4 3,5 Bruttó gázkitermelés

3 2,5

Száraz gázkitermelés

2 Száraz gázfogyasztás

1,5

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

1 Év

3.1.5. ábra: A világ földgázkitermelése (1980-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Millió tonna 12 000

Világ szénkitermelése

10 000 8 000

Világ szénfogyasztása

6 000 Szénfogyasztás CO2 kibocsátása

4 000 2 000

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

0 ÉV

3.1.6. ábra: A világ széntermelése, szénfogyasztása és a szénfogyasztásból eredő CO2 kibocsátás (1980-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

34

Milliárd kWh Hálózati veszteség

18000 16000

Teljes villamosenergiatermelés

14000 12000

Teljes villamosenergiafogyasztás

10000 8000

Hagyományos villamosenergia-termelés (kőolaj, földgáz, szén)

6000 4000

Teljes megújuló energiatermelés

2000

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

0 Év

Nukleáris villamosenergia-termelés

3.1.7. ábra: A világ villamos energia termelése és fogyasztása (1980-2007) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Százalék 70 Hagyományos villamosenergiatermelés (kőolaj, földgáz, szén)

60 50

Teljes megújuló energiatermelés

40 30 20

Nukleáris villamosenergiatermelés

10

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

0 Év

3.1.8. ábra: A világon megtermelt villamos energia előállítási mód szerinti megoszlása (1980-2007) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján


35

Milliárd kWh 3500 Teljes megújuló energiatermelés

3000 2500 2000

Vízenergia 1500 1000 500 Egyéb megújulók 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

0 Év

3.1.9. ábra: A világ megújuló villamos energiatermelése, különös tekintettel a vízenergiára (1980-2007) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Milliárd kWh Biomassza és hulladék

250

200

Geotermális energia

150 Nap, hullám és árapály energia

100

Szélenergia

50

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

0 Év

3.1.10. ábra: Az egyes megújuló villamos energiatermelések nagysága a világon (1980-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján


36

Millió hordó 450

Biodízeltermelés

400 350 Biodízelfogyasztás

300 250 200

Bioetanol-termelés

150 100 50

Bioetanolfogyasztás

0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Év

3.1.11. ábra: Az egyes bioüzemanyagok termelése és fogyasztása a világon (2000-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Milliárd kWh 25,0

EU 15 teljes primer energiatermelése

22,5 EU 25 teljes primer energiatermelése

20,0

EU 27 teljes primer energiatermelése

17,5

15,0 EU 15 teljes primer energiafogyasztása 12,5 EU 25 teljes primer energiafogyasztása

10,0

7,5

EU 27 teljes primer energiafogyasztása

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

5,0 Év

3.2.1. ábra: Az EU teljes primer energiatermelése és - fogyasztása (1992-2007) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján


37

Ezer kWh/fő 55 EU 27 egy főre jutó primer energiatermelése

50 45 40

EU 27 egy főre jutó primer energiafogyasztása

35 30 25

A világ egy főre jutó primer energiafogyasztása

20

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

15 Év

3.2.2. ábra: Az EU egy főre jutó primer energiatermelése és – fogyasztása a világhoz viszonyítva (1992-2007) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Millió hordó 10000 9000 EU 27 Kőolaj kitermelése

8000 7000 6000 5000

EU 27 Kőolaj felhasználása

4000 3000 2000

EU 27 Kőolaj tartaléka

1000

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

0 Év

3.2.3. ábra: Az EU kőolajtermelése, - felhasználása és - tartaléka (1992-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Százalék 15

12

EU 27 Földgázkitermelése (világ %-ban)

9

EU 27 Gázkészlete (világ %-ában)

6

3

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

0 Év

3.2.4. ábra: Az EU földgázkitermelése és - készlete a világ százalékában (1992-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

38

Milliárd m 3 4500 4000

EU 27 Földgázkitermelése (milliárd m3)

3500 3000 2500

EU 27 Földgázfelhasználása (milliárd m3)

2000 1500 1000

EU 27 Gázkészlete (milliárd m3)

500

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

0 Év

3.2.5. ábra: Az EU földgázkitermelésének, - felhasználásának és – készletének mennyisége (1992-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Millió tonna 1200 EU 15 szénkitermelése 1000 800

EU 27 szénkitermelése

600 EU 15 szénfelhasználása

400 200

EU 27 szénfelhasználása

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

0 Év

3.2.6. ábra: Az EU szénkitermelése és - felhasználása (1992-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Milliárd kWh 20000 17500

Világ teljes villamos energia termelése

15000 12500

EU 27 teljes villamos energia termelése

10000 7500

Világ teljes villamos energia fogyasztása

5000 2500

EU 27 teljes villamos energia fogyasztása

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

0 Év

3.2.7. ábra: A világ és az EU villamos energia termelése és fogyasztása (1992-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

39

Százalék 60

EU 27 fosszlis hőenergia alapú villamos energia termelése

50

EU 27 nukleáris alapú villamos energia termelése

40

30 EU 27 teljes megújuló alapú villamos energia termelése

20

10

EU 27 villamos energia hálózati veszteség (EU 27 termelés %-ban)

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

0 Év

3.2.8. ábra: Az EU-ban megtermelt villamos energia előállítási mód szerinti megoszlása (1992-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Milliárd kWh

EU 27 biomassza és hulladék alapú villamos energia termelése

120 100

EU 27 geotermális alapú villamos energia termelése

80

60

EU 27 szél alapú villamos energia termelése

40

EU 27 nap, árapály és hullám alapú villamos energia termelése

20

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

0 Év

3.2.9. ábra: Az EU-ban megtermelt megújuló villamos energia fajták szerinti mennyisége (1992-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Milliárd kWh Magyarország

1,2 1

Csehország

0,8 Románia 0,6 Lengyelország 0,4 Szlovákia

0,2

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0

Ausztria Év

3.3.1. ábra: Teljes energiatermelés az EU egyes országaiban (1990-2007) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján


40

Milliárd kWh 1,2 Magyarország 1 Csehország 0,8 Románia 0,6 Lengyelország 0,4 Szlovákia

0,2

Ausztria 2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0 Év

3.3.2. ábra: Teljes energia felhasználás az EU egyes országaiban (1990-2007) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Ezer kWh/fő

Eu 27

50 45

Magyarország

40 Csehország 35 Románia

30 25

Lengyelország

20 Szlovákia

15

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

10

Ausztria Év

3.3.3. ábra: Egy főre jutó energiafelhasználás és - termelés különbsége az EU egyes országaiban (1990-2007) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Ezer hordó/nap 160

Magyarország

140 Csehország 120 100

Románia

80 Lengyelország 60 40

Szlovákia

20 Ausztria

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0 Év

3.3.4. ábra: Kőolaj-kitermelés az EU egyes országaiban (1990-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján


41

Ezer hordó/nap 600 Magyarország 500 Csehország 400 Románia 300 Lengyelország 200 Szlovákia 100 Ausztria

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0 Év

3.3.5. ábra: Kőolaj-felhasználás az EU egyes országaiban (1990-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Hordó/év 10 Magyarország 8 Csehország 6 Románia 4 Lengyelország 2 Szlovákia 0 Ausztria

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

-2 Év

3.3.6. ábra: Az egy főre jutó kőolaj-felhasználás világátlagtól való eltérése az EU egyes országaiban (1990-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Millió m 3 30 000 Magyarország 25 000 20 000

Románia

15 000 Lengyelország

10 000 5 000

Ausztria

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0 Év

3.3.7. ábra: A földgázkitermelés mennyisége az EU egyes országaiban (1990-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján


42

Millió m3 35 000

Magyarország

30 000 Románia 25 000 Csehország

20 000 15 000

Lengyelország

10 000 Szlovákia 2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

5 000 Év

3.3.8. ábra: A földgázfelhasználás mennyisége az EU egyes országaiban (1990-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján m 3 /fő 1200 Magyarország 1000 Románia

800

Csehország

600 400

Lengyelország

200 Szlovákia 0 Ausztria

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

-200 Év

3.3.9. ábra: Az egy főre jutó földgázfelhasználás világátlagtól való eltérése az EU egyes országaiban (1990-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Millió tonna Magyarország 200 Csehország 150 Románia 100 Lengyelország

50

Szlovákia 2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0 Év

3.3.10. ábra: A kibányászott szén mennyisége az EU egyes országaiban (1990-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján


43

Millió tonna 200

Magyarország

150

Csehország

Románia

100

Lengyelország 50 Szlovákia

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0 Év

3.3.11. ábra: Szénfelhasználás mennyisége az EU egyes országaiban (1990-2009) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Milliárd kWh Magyarország

140 120

Csehország

100

Románia

80

Lengyelország

60 Szlovákia 40 Ausztria

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

20 Év

3.3.12. ábra: A villamos energiatermelés mennyisége az EU egyes országaiban (1990-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján Milliárd kWh 140

Magyarország

120

Csehország

100

Románia

80 Lengyelország 60 Szlovákia 40 Ausztria

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

20 Év

3.3.13. ábra: A villamos energia-felhasználás mennyisége az EU egyes országaiban (1990-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján


44

Milliárd kWh 100 Konvencionális hőenergia (fosszilis)

90 80 70 60

Nukleáris energia

50 40 30 20

Megújuló energia

10 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

0 Év

3.3.14. ábra: Magyarország villamos energia-termelésének szerkezete (1980-2008) Saját szerkesztés az EIA adatai alapján

3.4.1. táblázat Összes energia felhasználás Magyarországon szektorok szerinti bontásban, 2000 és 2007 (adatok TJ-ban) 10

Régió

Ipar

Kommunális szektor

Lakosság

Mezőgazdaság

Összesen

2000

2007

2000

2007

2000

2007

2000

2007

2000

2007

Dél-Alföld

9083

9490

11683

11867

28473

27624

6320

5499

55559

54480

Dél-Dunántúl

7515

5732

9244

8806

18631

18504

3694

3245

39084

36287

Észak-Alföld

13374

12550

13196

15999

31249

31620

5774

4985

63593

65154

ÉszakMagyarország

35083

42521

10018

9103

25309

24936

2856

2431

73266

78991

Közép-Dunántúl

62738

57427

8457

8213

22473

23252

3679

3343

97347

92235

KözépMagyarország

20841

17593

57655

65737

71353

73495

1626

1482

151475

158307

NyugatDunántúl

13649

12470

7686

7887

19070

19524

2557

2152

42962

42033

Összesen

162283

157783

117939

127612

216558

218955

26506

23137

523286

527487

Saját szerkesztés az Energia Központ Kht. adatai alapján

10

Összes energia felhasználás = A nemzetgazdaság összes energia felhasználása (közlekedés nélkül) A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.

45

3.4.2. táblázat Összes energia felhasználás szektorok szerint a Nyugat-dunántúli régióban, 2000 és 2007 (adatok TJ-ban ) Szektor

Ipar

Kommunális szektor

Lakosság

Mezőgazdaság

Összesen

Év

2000

2007

2000

2007

2000

2007

2000

2007

2000

2007

Győr-MosonSopron megye

8109

5825

2597

2841

9004

9658

1101

891

20811

19215

Vas megye

2768

3564

2570

2648

4685

4578

805

689

10828

11479

Zala megye

2772

3081

2519

2398

5381

5288

651

572

11323

11339

Nyugatdunántúli régió

13649

12470

7686

7887

19070

19524

2557

2152

42962

42033

Saját szerkesztés az Energia Központ Kht. adatai alapján MW 2500

2000 Foszilis 1500 Megújuló 1000 Nukleáris

500

NyugatDunántúl régió

KözépMagyarország régió

KözépDunántúl régió

ÉszakMagyarország régió

Észak-Alföld régió

Dél-Dunántúl régió

Dél-Alföld régió

0

Régió

3.4.1. ábra: Erőművek beépített teljesítménye Magyarország régióiban (2007) Saját szerkesztés az Energia Központ Kht. adatai alapján


46

MW 120

Biogáz-erőmű

100 Biomasszabá zisú erőművek Hulladékéget ő

80 60

Szélerőmű 40 Vízerőmű

20








0

Régió

3.4.2. ábra: Megújuló erőművek beépített teljesítménye Magyarország régióiban (2007) Saját szerkesztés az Energia Központ Kht. adatai alapján


47

3.4.3. táblázat Megújuló erőművek, beépített teljesítmény a Nyugat-dunántúli régióban, 2007 (adatok MW-ban) Település

Beépített telj. MW

Orsz.%

Típus

Gép db.

Mosonszolnok

48

0,602

Szélerőmű

24

Sopronkövesd

21

0,2634

Szélerőmű

7

Mosonmagyaróvár

10

0,1254

Szélerőmű

5

Mosonmagyaróvár

10

0,1254

Szélerőmű

5

Jánossomorja

8

0,1003

Szélerőmű

4

Ikervár

2,44

0,0306

Vízerőmű

5

Nagylózs

2

0,0251

Szélerőmű

1

Nick

1,542

0,0193

Vízerőmű

2

Mosonszolnok

1,2

0,015

Szélerőmű

2

Csorna

0,8

0,01

Szélerőmű

1

Mecsér

0,8

0,01

Szélerőmű

1

Mosonszolnok

0,8

0,01

Szélerőmű

1

Újrónafő

0,8

0,01

Szélerőmű

1

Csörötnek

0,73

0,0092

Vízerőmű

4

Mosonmagyaróvár

0,6

0,0075

Szélerőmű

1

Mosonmagyaróvár

0,6

0,0075

Szélerőmű

1

Ostffyasszonyfa

0,6

0,0075

Szélerőmű

1

Vép

0,6

0,0075

Szélerőmű

1

Győr

0,5

0,0063

Biogáz-erőmű

2

Alsószölnök

0,46

0,0058

Vízerőmű

6

Körmend

0,4

0,005

Vízerőmű

2

Sopron

0,33

0,0041

Biogáz-erőmű

1

Pornóapáti

0,16

0,002

Vízerőmű

1

Hegyeshalom

0,132

0,0017

Vízerőmű

2

Kapuvár

0,11

0,0014

Vízerőmű

2

Szentpéterfa

0,11

0,0014

Vízerőmű

1

Lukácsháza

0,04

0,0005

Vízerőmű

1

Chernelházadamonya

0,03

0,0004

Vízerőmű

1



48

Milliárd kWh 11 10 9 8 2000

7 6 5 4

2007

3 2 1 NyugatDunántúl régió







0 Régió

3.4.3. ábra: Szolgáltatott villamos energia mértéke Magyarország régióiban (2000 és 2007) Saját szerkesztés az Energia Központ Kht. adatai alapján Milliárd kWh 10

8 Nem házt. 6 4 Házt. 2








0 Régió

3.4.4. ábra: A háztartások és egyéb fogyasztók számára szolgáltatott villamos energia mértéke Magyarország régióiban (2007) Saját szerkesztés az Energia Központ Kht. adatai alapján


49

3.4.4. táblázat Háztartások villamos energia felhasználása a Nyugat-dunántúli régióban 2000 és 2007 között Kistérség

Háztartási villamos energia fogyasztók (db)

Háztartások részére szolgáltatott villamos energia (ezer kWh)

2000

2007

2000

2007

Celldömölki

12448

13515

26757

28910

Csepregi

5190

5850

11932

13275

Csornai

15319

15973

48062

44415

Győri

75044

87889

155183

183560

Kapuvár-Beledi

10393

11557

33413

31168

Keszthelyi

30570

33823

63519

60207

Körmendi

9506

10542

25171

26354

Kőszegi

8520

10105

21136

22777

Lenti

11564

12647

22096

21595

Letenyei

7822

8409

15012

16757

Mosonmagyaróvári

29008

32706

92115

96548

Nagykanizsai

43457

46521

64566

67952

Őriszentpéteri

3466

3603

8890

8109

Sárvári

15863

17214

38190

41776

Sopron-Fertődi

39414

48128

88505

102326

Szentgotthárdi

5749

6201

15313

15621

Szombathelyi

45318

53227

93841

108784

Téti

15326

16447

40191

41582

Vasvári

7427

7769

15673

15204

Zalaegerszegi

49226

55701

84178

94494

Zalaszentgróti

9280

10033

18694

19449

Összesen

449910

507860

982437

1060863



50

3.4.5. táblázat Földgázfelhasználás a Nyugat-dunántúli régióban (2000 és 2007) Kistérség

Háztartási gázfogyasztók száma (db)

A háztartások részére szolgáltatott gáz (ezer m3)

Vezetékes gázzal rendelkező lakások aránya (%)

Gázzal fűtött lakások aránya (%)

Az összes szolgáltatott vezetékes gáz (ezer m3)

2000

2000

2007 2000

2007

2000

2007

2000

2007

2007

Házt.

Nem házt.

Összesen

Celldömölki

5910

7098

6996

7906

53

63

53

62

13274

7906

5961

13867

Csepregi

3361

3807

4779

5417

73

75

73

75

12453

5417

12180

17597

Csornai

3795

7412

4815

10836

26

49

26

49

10624

10836

11688

22524

Győri

54184

64056

51984

68874

82

88

44

54

21024 9

68874

17398 5

242859

Kapuvár-Beledi

4455

6098

6450

7593

45

59

45

59

14326

7593

6085

13678

Keszthelyi

12645

16561

14426

15277

61

72

58

70

32645

15277

24083

39360

Körmendi

2866

4246

3259

4897

33

46

33

46

10959

4897

7856

12753

Kőszegi

2793

3807

3878

5246

43

55

43

55

11869

5246

4456

9702

Lenti

4859

6870

4137

5009

49

68

49

67

9830

5009

7651

12660

Letenyei

4990

5262

4542

3836

70

73

70

73

7319

3836

2657

6493

Mosonmagyaróvári

8283

14184

14159

25970

32

50

32

50

76790

25970

36399

62369

Nagykanizsai

26042

29251

23125

26248

81

87

66

73

74454

26248

61900

88148

Őriszentpéteri

78

848

36

780

2

25

2

25

42

780

497

1277

Sárvári

7736

9057

9747

11390

53

60

53

60

29216

11390

21353

32743

Sopron-Fertődi

28260

32634

32735

36653

81

84

55

61

96841

36653

64702

101355

Szentgotthárdi

2294

2806

2655

3075

41

49

41

49

8867

3075

6356

9431

Szombathelyi

33402

36818

36589

41625

80

82

57

60

10323 3

41625

66854

108479

Téti

4527

7194

6200

10642

35

52

35

52

10721

10642

4843

15485

Vasvári

1307

2347

1188

2150

20

35

20

35

2527

2150

2931

5081

Zalaegerszegi

28004

34579

25839

29776

70

81

59

70

87563

29776

72381

102157

Zalaszentgróti

2776

4542

2613

4368

37

59

37

59

6633

4368

3907

8275

1065

1312

950

1206

83043 5

32756 8

59872 5

926293

Összesen

242567 299477 260152 327568



51

ESPAN Nyugat-dunántúli Regionális Energia Stratégia

Recommend Documents