ERDÉSZETI LAPOK AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
K Ö Z L Ö N Y E . Kiadó:
Szerkesztő:
Az Országos Erdészeti-Egyesület.
Bedö
Albert.
Megjelenik minden hónapban. Huszonhetedik évfolyam. X I .
é s
XII.
füzet.
1888. Nov. és Decz. hó.
Előfizetési dij egy é v r e 8 írt. Az O r s z á g o s E r d é s z e t i E g y e s ü l e t a z o n a l a p í t ó t a g j a i , k i k l e g a l á b b 150 frt a l a p í t v á n y t t e t t e k , v a l a m i n t a r e n d e s t a g o k is a 8 frt évi t a g s á g i díj fejében, i n g y e n k a p j á k . Oly a l a p í t ó t a g o k , k i k 150 í r t n á l k e v e s e b b e t a l a p í t o t t a k 3 frt k e d v e z m é n y i á r é r t j á r a t h a t j á k . fJ^F"
Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Alkotmány-Dtcza, 10. sz. II. emelet
A la}) irányával
nem
ellenkező
hirdetések
mérsékelt
díjért
közöltetnek.
Trencsénvármegye erdészeti viszonyai. Irta:
F e k e t e
L a j o s , m . k i r . e r d ő t a n á c s o s és e r d ő a k a d é m i a i
tanár.
E vármegye azon legészakibb határaitól, melyek azt S z i l e z i á t ó l , G á c s o r s z á g t ó l és Á r v a m e g y é t ő l választják el, folytonosan a V á g völgyét követve É s z a k k e l e t r ő l D é l n y u g a t r a vonul. Legdélibb pontja a legészakibbtól közel 1 szélleségi foknyira fekszik, a mi Dowe szerint az évi közép hőmérsékben majdnem 1° C. különbséget okoz; a Vág völgyének emelkedése V á g u j f a l u t ó l V á r n á i g körülbelül 280 m, a mi közel 2° C. különbségnek felel meg az évi közép hőmérsékben. Tehát a Vág völgyének átlagos emel kedése T r e n c s é n v á r m e g y é b e n a szélességi különbséggel együtt 2 / — 3 ° C.-nyi különbséget okoz az évi közép hőmér sékben. Legészakibb részei a K i s z u c z a és mellékvizein a vármegye északi határát képező B e s z k i d e k és az O s z s z u s hegység felé még inkább emelkedik s ott a hegycsúcsok 1
2
ERDÉSZETI LAPOK.
08
800—1000 — 1200 m. a Tátra-Kriván 1669 m tengerfeletti magasságot ér el. Eszerint Trencsénben a délről északra s egyszersmind alulról felfelé menve, a szőllőtenyészet legfelső határától (Vágujhelynél) egészen a luczfenyvesek kizárólagos uralkodásáig minden region áthaladhatunk. Egy tekintet „a magyar állam összes erdőségeinek tér képére" ( B e d ő A. „A magyar állam összes erdőségeinek leírása", Budapest, 1885.) legjobb tájékozást nyújt az erdő képző főbb fanemek felosztásáról. Legészakibb részeiben, u. m. a c s á c z a i . k i s u t c z a i é s b i c s e i járásokban erősen túlnyomó a fenyő, még pedig főként a lúcz, kevésbbé a jegenyefenyő. A zsolnai és vágbeszterczei járásban a bükk a fenyővel körülbelül egyenlő területet foglal el s innen lefelé a Vág mindkét oldalán a bükk lesz túlnyomóan uralkodó. A tölgy, mely a legmélyebb helyeket és melegebb oldalokat fog lalja el, csak a trencséni és báni járásokban emelkedik nagyobb jelentőségre, de még mindig sokkal alárendeltebb területeket foglal el mint a bükk, mert mig utóbbi e két járásban az összes erdőknek (>6°/ -át teszi ki, addig a tölgy annak csak 26°/ -ra tehető. Innen a Vág völgyén felfelé folytonosan apad s az általa elfoglalt terület a kiszucza-ujhelyi járásban már alig 0 4°/ -át éri el az összes erdőségeknek; itt a Vág völ gye körülbelül 350 m t. f. magasságú. A csáczai járásban, melynek legmélyebb pontja mintegy 400 ni, tölgyet már nem találunk. Az erdeifenyő legtekintélyesebb mennyiségben fordul elő a vágbeszterczei és a bááni járásban. Utóbbi járás itt szomszédos Xyitramegye privigye járásával s annak közép részéhez minden tekintetben igen hasonló. Itt az erdeifenyő az összes erdők 15°/ -kát képezi. A többi járásokban is mindenütt, de többnyire csak szórványosan fordul elő a szelí debb éghajlatú területeken. A vágbeszterczei járás dombos és előhegységi területei megint igen kedvezni látszanak e fanem0
0
-
0
0
nek, mely e járásban az összes erdőterületnek mintegy 21°/ -át foglalja el. Az északibi) járásokban, a mily mértékben tágul a lúczfenyő terület, ép oly mértékben szorul ki az erdeifenyő, mely a Beszkid hegység alján elterülő csáczai járásban már csak alárendelt mennyiségben jő elő s csak a járás délibb részeiben képez kisebb tiszta állabokat. melyek nagyobbára mesterséges uton vannak telepítve. 0
Meg kell itt ínég említenem, hogy a „Nagy-Manin" nevü hegy alján levő jegenyefenyő erdőben sok tiszafát (Taxus baccata L.) láttam, s hallomás szerint a Velki-Maleniczán (Bellus határában gr. K ö n i g s e g g birtokán) valamint a Pacskov és Túrod hegyek tetején a törpefenyő (Pinus Pumilio) Hke) is előjő 950—1200 m t. f. magasságban. Nem lehet félreismerni, hogy a Trencsénmegye felső járásaiban fekvő lúcz, s részben jegenyefenyőből álló erdős terület azon nagy fenyves területnek kiegészítő része, melynek központját a Tátrahegység képezi, s mely — a távolabb fekvő megyéktől eltekintve — egyfelől a szepesi, liptói és turóczi, másfelől a szomszédos gácsországi, árvamegyei és sziláziai — jegenyefenyővel kevert — lúczfenyvesekre terjed ki. Nincs tehát okunk kétségbe vonni azt. hogy a lúczfenyő és jegenye fenyő itt ősidőktől uralkodó fanem volt. A nagyobb mennyi ségben előforduló lúczfenyő közé — ép ugy mint a bükkö sökbe is — körölbelől 900 m-nél s ezen alul kezd belekeve redni a jegenyefenyő, mely 600 és 800 m közt itt-ott uralkodólag lép fel s tiszta állabokat is képez. Mióta nem csak a tiszta, hanem a jegenyefenyővel ele gyes fenyvesekben is a tarvágás és a mesterséges felújítás jött szokásba, azóta a lúczfenyő mindinkább terjed, ellenben a jegenyefenyő tért veszt, mert a felújításokat csak luez (s itt-ott másféle fenyő) maggal és csemetével, de sohasem jegenyefenyővel eszközlik. ép ugy a tisztásokat és az erdő-
területbe bekebelezett kopárokat és felhagyott mezei földeket is a jegenyefenyő kizárásával erdősitik be. Ennek oka az. hogy tarvágásokban védetlen s kivált szárazabb talajú terü leteken a jegenyefenyő vetések nem szoktak sikerülni, a csemeték nevelése pedig részint sok bajjal jár. részint régebben nem volt eléggé ismeretes. De elősegíti a lúczfenyő terjedését annak az ujabb időben divatba jött lúczkéreg termelésre való felhasználása is, a mi annak pénzügyileg előnyös, rövid 30 — 50 éves fordában való kezelését megengedi. Ez okból sok helyen a fiatal vegyes állabokból a jegenyefenyőt kiszedik, és oly helyeken is tiszta lúczfenyvest telepítenek, mely más. egészbe véve érté k e s e b b és a vidéken keresettebb fanemre is alkalmas volna. A hol az erdő nem használtatott tarvágásokban, hanem szállalva. vagy fokozatos vágásokban, a hol a fákat a megnyesés s a talajt az alomszedés és túlságos legeltetés által meg nem rongálták, ott a jegenyefenyő fenntartotta magát s a neki megfelelő tengerfeletti magasságban mindenütt — kivált a vegyes állabokban — igen vidoran növekszik. A hazánk nyugati részeiben, különösen az osztrák tar tományokkal határos megyékben tömegesen előforduló e r d e i f e n y ő a Vág völgyén Trencsénmegyébe, sőt innen Nyitra-és Turóczmegyékbe is elteijedt. Hogy e megyébe már a termé szet által telepíttetett meg, arról nem kétkedhetünk. Ezt bizo nyítja az is, hogy szórványosan a lombfaerdőkben is min denütt előfordul, hol neki a magassági viszonyok megfelelnek, igaz. hogy mióta a mesterséges erdőtelepítés kezdett e megyében elterjedni, azóta az erdeifenyő vetése és ültetése s így mes terséges terjesztése is kimutatható. Természetes bevetödésének a megye lapályain és dombos területein elterjedt fövenyes agyag és a meglehetős nedves időjárás kedvező. 1 letöréseknek es kőnyomásoknak csak a megye északi részén és a magasabb fekvésű termőhelyeken van nagyobb mértékben kitéve.
A v ö r ö s f e n y ő a központi Kárpátok körül mindenütt előfordulván, nem csodálkozhatunk azon. hogy Trencsénben is otthonos, ámbár e fanem természetének megfelelően, többnyire csak szórványosan jő elő. Itt-ott kisebb tiszta telepitvények is vannak, de igen jelentéktelen mennyiségben. Növése kitűnő, s különösen a meszes és nyíltabb területeken való közbevegyitése, mintán az itt nagyobitára hiányzó tölgy épületfát helyettesit heti, eléggé nem ajánlható. A hol a fenyőfélék a bükkösök között csak szórványosan fordultak elő. ott értékesebb voltuknál fogva kiszedettek s igy a bükkösökből sok helyen kipusztitattak. A b ü k k a Lopenik-Lukovik határ hegységen egész a Iásza szorosig, a Sztrázsó és Veterna-Hola trcncséni oldalain és nyúlványain uralkodik, s egymaga akkora területet foglal el, mint a többi fanemek összesen. Magasabb helyeken, főké]) a megye északi és északkeleti részein a lúcz- és jegenyefenyővél, tölgygyei s mindenféle lombfával van vegyítve. Hogy a bükk és más lombfanemek a tarvágások és a Trencsénmegyében nagyon elterjedt sarjerdőüzem következtében a fenyvek rovására nagyobb tért foglalnak el jelenleg mint régente, s nevezetesen igen sok fenyővel vegyes bükkösből a fenyveknek ki kellett pusztulniok. az nagyon természetes. A tölgy elterjedéséről már szóllottunk. A tölgyeket főkép a kocsános és kocsántalan tölgy alkotja, melyeknek a lapályos, illetve dombos vidékek mély. fövenyes agyagtalaja igen ked vezi"* s a megye alsóbb és szelídebb klímájú területein te nyésztésük nagyobb mértékben lenne felkarolandó. Nevezetes a csoportos vagy kocsántalan tölgynek terjedése a baani já rásban az erdeifenyő rovására, melynek példáját láttam a gr. Z a y Albert zayugróczi uradalmában. hol többek közt a S t v o r n e nevü 50 éves erdeifenyő állal) alja mindenütt tölgycsemetékkel van benőve, a hol ezek megmaradására a
9 74 világosság elegendő. Azon makk. melyről a csemeték keltek, csak a szomszédos tölgyállabból s az erdőben itt-ott, de egy mástól nagyon távol álló tölgyfákról került ide, s valószínűleg a szajkó és a magevő apróbb emlős állatok hurczolták szét, mert emberi kéz által való alárakásról szó sem lehet. Kell-e ennél érthetőbb tanítás arra, hogy miképen változtassunk át tölgyessé más fanemü erdőt, ha utóbbi kevésbbé felel meg czélunknak. így változott át erdeifenyvesből tölgyessé a D r a h l o v nevű és sok más, most cserhántó üzemben kezelt erdő. Hogy e megyében a rendezetlen erdőgazdaság, alomszedés és túlságos legeltetés daczára is kevésbbé mutatkoznak az erdőpusztitás szomorú következményei, mint hazánk melegebb fekvésű megyéiben, annak oka az erdők nagyobb mennyisége, mely az összes területnek 3 4 % - á t teszi, továbbá a megyének egészben véve, különösen a lakottabb vidékeken, lankássabb fekvése s végre a nedvesebb légkör, mely a magasabb fekvés nek és hegységi környezetnek tulajdonithat/). Mindazonáltal azon mészkő hegységek, melyek környéke sűrűbb népességű, elég nagy terjedelmű kopár sziklákat mutatnak fel, pl. a Vág baloldalán H r i e , s ó t ó l S ú l y é i g feltűnő a karsztszerü kopár, fatenyésztésre egyáltalában nem alkalmas sziklacsoport, mely egészen a precsini patakig bocsát egy éles sziklagerinczet. Az erdőpusztitásnak azon nemét, melyet a R u d n ó völ gyén űznek a lakosok s melyet a N y i t r . a m e g y é r ő l (privigyei járás) szóló czikkben*) már leirtani, itt is feltaláljuk az i 11 a v a i j á r á s b a n N a g y - és K i s - P o d h r a g y . Knp e c z , R o v n e és M o j t i n határában, tehát épen ott, hol T r e n c s é n m e g y e a I! e l á n ka p a t a k vizterületéve! határos. A legeltetés által lekoptatott sziklás és kavicsos oldalokon csupa rongyos, botolva használt erdőket lát az ember, melyeket *) L . az .,E. L . " 188S. évi X.
füzetét,
S c h e n k , a jelenlegi földbirtokos, faizás és legeié fejében a községeknek engedett át. Régebben e területen mintegy 3000 kecskét tartottak s ezek, valamint más legelő állatok számára, használták a fák levágott ágait, s az azokból készített téli takarmányt. Egész Trencsénmegyében közelebbi időben is még körülbelől 20.000 kecske volt, mely számot, az erdőfelügyelő erélyes fellépése folytán a közigazgatás mostanig ennek mintegy ötöd részére szorította le. A legeltetés (gyökér sérülések) következményének tartom, K e l e t i kir. erdőfelügyelővel a sok helyen, pl. a kiszuczaujhelyi járás alantabb fekvő erdeiben a luczfenyeseknél nagy ban mutatkozó bélkorhadást is, mely a fát már 4 0 — 5 0 éves korában megrontja. Felemlitést érdemid a felsőbb járásokban a takarmány hiá nyában szenvedő lakosságnak azon szokása, hogy a jegenyefenyők gályáit lenyesi s ez által nagy mértékben rongálja a jegenye fenyveseket. Az erdei alomszedést is sok helyen nagy mértékben ü/i a lakosság az erdő növekedésének észrevehető kárára. Az erdőket régebben általában, s a községek és kisebb birtokosok tulajdonában lévőket részben jelenleg is. szállalva kezelik. Ez alól még a lúczfenyvesek sem képeznek kivételt. A hol a szállalás nem volt túlságos és feltűnően okszerűtlen, ott mind a fenyő, mind a lombfaállabok, különösen a jegenye fenyő és a bükk elég szépen felújultak, s így a, távolabbi hegyvidékeken, vagy a hol a kihasználás eléggé korlátolva volt a birtokos által, maradtak fel a régebbi időkből szép erdők; ellenben a hol a kihasználás túlhaladta az utánnövést és amellett még a legeltetés is nagy mértékben űzetett, ott a fenyvesek kigyérültek, hézagosakká lettek, azután erdőfoszlá nyokra és facsoportokra oszlottak s végre kipusztultak. Saját ságos kinézésüek a túlságosan szállalt bükkösök, melyek az először vágott bükkfa nagy sarjadzási képességénél fogva
(Keleti erdőfelügyelő látott a trencséni járásban 200 — 300 évesre tehető tuskókat, melyek m-nyire magas egy éves sar jakat hajtottak), részint sarjakról, részint magról újulnak fel. s mivel a meghagyott különböző korú nagyobb fák apróbb sarjadékkal vannak keverve, középerdő alak keletkezik. Ezen rendetlen szállalás a sarjról és magról való felujulással egész Trencsénben el van terjedve, és különösen sajátságos külsőt ad az erdőnek akkor, ha sok fenyőszálva van belévegyitve. Leginkább erdeifenyőket látunk ily erdőkben, a Vág mindkét partján elterülő dombokon és előliegyeken, melynek szárnyas magva a hézagokban könnyen megtelepedve, akadályozza az erdők túlságos és gyors kiritkulását. Hogy e rendetlen szállalás, más hátrányai mellett, a kisze degetett értékesebb fanemek (tölgy, kőris, juhar sat.) kiveszésére vezet, azt alig kell mondani. Ennek következtében a tölgygyei vegyes bükkösöknek tiszta bükkösökké, a bükkel és gyertyánnal vegyes tölgyeseknek bükkösökké és gyertyánosokká való átváltozása gyakori. A letarolt és fel nem ujitott terüle teken sok helyen jelentékeny nyiresek és nyárasok keletkeztek a szél által oda vitt magról, a tölgyesek és fenyvesek helyén. A lombfaerdőknek általában s így a bükköseiknek is igen jelentékeny része sarjerdőként kezeltetik 30—40 éves. vagy annál rövidebb fordában. Felújításuk a legtöbb esetben a ter mészetre bizatik. Rendes erdőfelújítás eddig nagyobbára csak a nagybir tokosoknál volt tapasztalható. A 1 u c z f e n y v e s e k ő t tar vágásokkal, s az utóbbi 2 évtized óta lúczkéreg termelés czéljából gyakran 40—50 éves korukban használják ki. Tar vágást alkalmaznak e fanemnél még akkor is. ha bőven van jegenyefenyővel keverve, s azután vetés vagy ültetés által újítják fel. Gyakran jegenyefenyő vagy bükkerdő letárolása után is luez-, erdei- és vörösfenyőt ültetnek. így pl. (Seide R.
erdőmester felvilágosítása szerint) a br. P o p p e r - f é l e ura dalomban, mikor az még E s z t e r h á z y hg. birtokában volt, a jegenyefenyő erdők letárolása után lúczfenyő teljvetés alkal maztatott, mi által a jegenyefenyő ki szoríttatott. A gróf C s á k y László birtokán a I ' o v i n a völgyén láttam 50 — 70 éves Mez-, erdei- és vörösfenyőből álló erdőt, mely teljvetés és ültetés által keletkezett. .Most leginkább a fészekvetés és apró csemeték ültetése van szokásban, még pedig a Ind a talaj minősége megengedi, mezőgazdasági elő- és köztes mi veléssel. Az első évben előmivelés képen burgonyát, a második és harmadik évben pedig valamely tavaszi gabonát, bokros rozszsal, mint másutt is szokás; de néhol vetés vagy ültetés titán is termesztenek szemes gabona helyett 1 — 2 évig bur gonyát. Mezőgazdasági elő- és köztesmivelést láttam gróf K ö n i g s e g g és br. P o p p e r birtokán. A fészekvetések a jó fövenyes agyagtalajon jól sikerülnek, de a végleges siker még sem oly jó mint az ültetésnél, mert az egy fészekből kikelt számos növény egymást a kifejlődésben igen korlátolja. A rendezett uradalmakban a tiszta jegenyefenyveseket, vala mint a kihasználás alá kerub") bükk szálerdőket fokozatos vágások által újítják fel, s a pótlás különösen fenyőfélékkel történik. Nemesebb kemény fanemeknek a bükkösökbe való beelegyitését nem tapasztaltam. A b ü k k ö s ö k á t a l a k í t á s a sok helyen megkezdő dött, de e tekintetben a fanemek megválasztásában vezérelvül nem annyira a termőhely minősége, mint inkább az értékesítés jelenlegi viszonyai szolgálnak. így pl. br. P o p p e r birtokán a bicsei járásban a R o v n e völgy mindkét oldalán a bükksarjerdőket ortás után mezőgazdasági elő- és közteshasználat mellett lúczfenyvessé alakítják át: jóllehet ezen termőhely körülbelül 500 m átlagos tengerfelétti magasság mellett leg alább a, védettebb és déli fekvésű részeiben tölgyesnek való
volna. Érdemes volna kísérletet tenni, ezen itt ugy is majd teljesen hiányzó s igy igen értékes fanemmel. Erre kitűnően alkalmas volna, többek közt azon terűletet, hol a 40 éves bükksarjerdő alját az arasznyi tölgyfiatalos oly szépen elfog lalta. Ezt csak levágni és azután holdanként körülbelül 1000 drb tölgycsemetével beültetni kellene. Egj -kétszeri tisz tító-vágás segélyével a legszebb vegyes állabot lehetne itt létesíteni. A tisztító-vágások itt semmi nehézséggel nem járnak, mert a rőzsefa jól értékestihető. A bükkösök helyén telepített fiatal lúczfenyvesekben, kivált a hol sűrűek és lágyfák vagy cserjék által be vannak árnyékolva, itt-ott érzékeny pusztítást visz véghez a gyökereket megtámadó Agaricus melleus Hrt. nevű gomba, mely a, kiveszett bükkfalnskókon és gyökereken elszaporodva, tovább terjed a földben dúsan elágazó gyökérszál alakú myceliuma által. Sokkal inkább kellene a bükkösök átala kításánál a jegenyefenyőt felkarolni, melynek itt a termőhely kiválóan kedvez, s alátelepitése nem nehéz. De az alább fekvő helyeken, a déli s kivált mészköven fekvő száraz természetű talajon ez eljárás kevésbbé lenne ajánlható.. Ilyen termőhelyet láttam Pruszka közelében gr. K ö n i g s e g g birtokán, hol a bükksarjerdő fennebbi czélra szakszerűen ki van gyéritve. Sokkal helyesebb volna ide feketefenyőt és közibe szórványosan vörösfenyőt telepíteni. Ugyané birtokon láttam erdeifenyő ültet vényt, kitűnő márgas. tölgynek alkalmas termékeny talajon, a melyben a víz 10 —15 m mély árkot volt képes vágni. A tölgy mellőzése okadatolásául felhozzák annak nem elég szép növekedését e vidéken. Tapasztalatom szerint a. tölgy és bükk rossz növekedésének oka itt az, hogy majd mind sarjakról vannak felnevekedve. A magról keltek elég szépen növekednek. Természetesen nem várhatunk itt a tölgytől oly növekedést, mint a fenyőtől. A hidegebb talajú gránátos, quarczos és agyagpalás terű-
leteken, kivált ha azok 700 m-en felül feküsznek, helyén van a lúczfenyő telepitése; ámbár az erdő ellentálló képességének fokozása végett itt is más fafajokkal kellene azt vegyíteni. Az e r d e i f e n y v e s e k b e n a fokozatos felújító vágá sokkal többnyire jó eredményt érnek el, így pl. gr. Z a y birtokán s másutt a b a a n i j á r á s b a n . Sok helyen azonban tarvágás és ültetés által történik a felújítás. Erdei-, lucz- és vörösfenyővel szokták beültetni az elkopárosodott legelőket, mire igen sikerült példát láttam gr. C s á k y László birtokán P o v i n á n alul, a K i s z u c z a vize balpartján, hol egy ter jedelmes kopár köves oldal volt beültetve. E kopár területért, melynek beerdősitését az ut védelme és szépítése kedvéért a nemes birtokos elhatározta, azt értékben többszörösen meg haladó legelőterületet kapott a község. Részint a nagybirtokosok példáján okulva, részint az erdőtörvény által szorítva a községek is tesznek ujabb időben sikeres beerdősitéseket. még pedig majd kizárólag fenyőfélék kel. A kisbirtokosok és községek sok helyen az erdeifenyő állabokat is rendszertelenül szállalva használták. A tölgyszálerdő által elfoglalt terület a tölgy sarj erdők által elfoglaltnak felét sem érik el Trencsénben, s az is jelen tékeny részben sarjakról keletkezett. Az adókataszter szerint úgynevezett tölgy középerdők e megyében nem egyebek, mint rendetlenül szállalt tölgyesek, melyekben a tüskék kisarjadztak, s a fiatalabb sarjadék aljfát képez, ellenben a meghagyott és különböző korú idősebb fák a főfa szereltébe lépnek. A szál erdőket természetes vetényülés utján újítják fel, de a hézagok kipótolására rendesen nem gondolnak. Kivételt csak kevés nagy birtokos képez. A sarjak kiszedése pedig a magról kelt fiata losból épen nem szokásos. A baani járás némely határában (Omasztina, Zay, Podbragy sat.) a tölgyszálerdők természetes felújítását a legeltetésen kívül lehetetlenné teszi még a fák
megnyesése
is. melyeknek
gályáit takarmányképen
használja
a nép, A sarjerdők nagyobbára vén fák tuskóiról keletkeztek s levágásuknál a hézagok kipótlására kevés, vagy semmi gond sem fordittatik. Itt is kivételt képeznek a rendezett gazdaságú nagybirtokosok. í g y pl. gr. Z a y Albert hirtokán láttam jól kezelt cserhántó erdőket, hol nemcsak a hézagok kipótlása, hanem az idegen fanemek kiküszöbölése tisztító vágások által és pótlásuk makkrakással, sem mulasztatik el. A magánbirtokosoknál nagyon divatban van a tölgyszál erdőknek cserhántó erdőkké való átalakítása. A helyett azon ban, hogy ez átalakítást ugy eszközölnék, hogy a szálerdő önvetényülését bevárva és elősegítve a fiatal erdő kellő sűrű ségét biztosítsák s csak azután vágják le az anyaiakat, gondatlanul levágják a legeltetéstől sem kímélt vén erdőt s kapnak azután igen hézagos és vén tüskékről keletkezett sarj erdőt, melyet gyakran a, nyír s más — a cserhántó erdőkben — gyomnak tekinthető fanemek tarkáznak. A községi erdőkben a gazdálkodás eddig legtöbbnyire igen rósz és rendetlen volt s csak az erdőtörvény életbelép tetése óta kezdenek a viszonyok javulni. Hogy mily üdvösen hathat e tekintetben egy emberséges és önhasznát nem kereső szakember, arra példát szolgáltat a gr. C s á k y László ő excja erdőmestere S. R., ki a grófi birtokkal korábban úrbéri viszonyban volt községek erdejének kezelését mérsékelt díj mellett teljesiti. A lakosokat rábírta, hogy saját erdejük lehető kímélése végett tüzelésre vegyenek az uradalomtól rőzsefát, s űzessék azt napszámmal vissza. í g y az uradalomnak is tetemes haszna van, mert a különben nem értékesíthető hulladék és rőzsefáért teljesiti a lakosság a beerdősítési és erdőtisztitási munkálatokat.
Azon értékes fanemeknek, melyek csak szórványosan szoktak előfordulni az u. n. állabképző fanemek között, u. m. : a kőris, mezei szil, juharok terjesztésére a megyében igen kevés gond fordittatik. Legtöbbet tesznek e tekintetben az erdőtenyésztés terén Trencsénmegyében különben is első helyen említendő gr. K ö n í g s e g g birtokán, hol a vörösfenyő te nyésztésére kiváló gondot fordítanak. E fanemmel nagy terje delmű tisztásokat fásítottak be 4—5 éves csemetékkel, melyek nagyobbára feltűnően jó növést mutatnak. Silányabb talajú kopár területeken f e k e t e f e n y ő t elegyítettek a vörösfenyő vel, igen jó eredménynyel. Ujabb időben a simafenyő megtele pítésével is tettek kicsinyben kísérletet. Az erdei legeltetés itt szigorúan tilalmazva lévén, az ültetések és vágások ez intéz kedést rendkívül jó növekvéssel jutalmazzák. A jó példát követve, a puchoi járásban ujabb időben több kisebb birtokos és úrbéres község számos kopár és parlagon heverő vágás területét ültette be 2 éves erdei-, lúcz- és vörösfenyő csemetével.
Az usztatás Irta:
fürészüzem és szenités északi Svéd országban.*) Izsépfalvi
Lavotta
A l b e r t , kii-, a l e r d ó f e l ü g y H n .
A közé])- és ('szaki Svédországban fekvő és a külföldi kivitel czéljaira dolgozó fürészművek csak a negyvenes évek közepe táján létesültek. A mult században, tekintettel a nagymérvű erdőpusztitásokra, a fakivitel el lett tiltva s a. hajók fát csak a kivitelre szánt vas súlyának csekély pótlására vehettek föl: 1846-ban azonban a fakereskedés korlátozása meg lett szüntetve, s csak a 26 cm felső átmérőnél vastagabb rönkökre szabatott ki még busz éven át kiviteli vám. *) L . az „ E . L . " ez évi I I I . és IV. füzetét.
