ELTE TANÍTÓ- ÉS ÓVÓKÉPZŐ FŐISKOLAI KAR
A MAGYAR NÉPI GYERMEKDALOK SAJÁTOSSÁGAI
Összeállította: M. Dietrich Helga
Budapest, 2001.
ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar
A MAGYAR NÉPI GYERMEKDALOK SAJÁTOSSÁGAI
Összeállította: M. Dietrich Helga főiskolai docens
Budapest, 2001.
Lektorálta:
Hartyányi Judit egyetemi adjunktus
„Valóságos tárháza, valóságos menedéke a népköltésnek a gyermekvilág maradványa… Ha szél éri, tördeli a népköltés valamelyik ágát, addig hajlik jobbra-balra, míg erre az ágra borul, a gyermekjáték féle ágra, ebbe aztán beleforr, ezért valóságos menedék.”1
A magyar népi gyermekjátékok világa dallamban, szövegben, mozgásformában vagy akár játéktípusban is sokkal gazdagabb annál, hogy ilyen rövid terjedelemben teljes képet lehessen adni róla. Így nem törekedhetem egyébre, mint egyes jellegzetes típusok, vagy kevéssé ismert példák felemlítésével nyújtok rövid összefoglalót abból a színes játék- és dallamvilágból, melyek megőrzésére, továbbadására fogadalmat tennünk nemes cél – a megvalósítás pedig szép feladat. A könyvtárakban kutató pedagógus kezében tartva a Magyar gyermekjáték-gyűjteményt, mely Dr. Kiss Áron szerkesztésében jelent meg 1891-ben, az értékes kötet előszavában a következőket olvashatja: „Az 1883. évi Országos Tanítógyűlés indítványomra a következő tételeket fogadta el: 1. A játékoknak s az esetleg velök járó daloknak a magyar nemzeti nevelés szolgálatában kell állniok, s ezért a játékokban a magyar jelleg megóvandó. 2. A gyermekek játékai s ezek dallamai a haza minden vidékén összegyűjtendők.”2 A gazdag gyűjtemény rendszerezésekor elsősorban a kisgyermek fejlődésének fontosabb szakaszait vette alapul a szerkesztő. „…úgy soroztam az egyes játékokat egymás után, a mint azok játszásába a gyermek egymás után vagy egymás mellett belenő. Először a felnőttek játszanak kicsinyekkel, azután ők maguk is kezdenek játszani; különösen érdeklik őket mindjárt az állatok; azokra kiabálnak, vagy azokat édesgetik; majd az esőben, sárban áznak, fáznak, vagy a napot kérik, hogy adjon nekik meleget. Szóval a természet egyenes hatása alatt, magukat attól megkülönböztetni alig bírva, a természettel foglalkoznak…”3 Az ezt követő évtizedekben több gyűjtemény is napvilágot látott, melyek a magyar népi gyermekjátékokkal, gyermekdalokkal foglalkoztak; összegezve azok legjellemzőbb tulajdonságait. Kiemelték a régmúlt időkben gyökerező tartalmi elemek megőrzésének jelentőségét; a játékdalok gazdag dallamvilágát és formai, szerkezeti jellemzőit, valamint ének és mozgás szerves kapcsolatának tradicionális megnyilvánulásait, mint az emberiség művészi megnyilatkozásainak ősi formáit.
1
Kálmány Lajos [1881]: Szeged népe, I.–III. Arad–Szeged. A fenti idézetre utalás: Dobszay László [1984]: A magyar dal könyvében. Zeneműkiadó, Budapest. 17. p. 2 Dr. Kiss Áron (szerk.) [1891]: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény. Kiadja Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése. Budapest. In: Tudománytár [1984] – A könyvértékesítő Vállalat Utánnyomás-sorozata. Könyvértékesítő Vállalat, Budapest 3 Uo. XIV. p.
1
A múlt század legjelentősebb kiadványa, a Magyar Népzene Tára, melynek I. kötete a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának kézirata alapján 1951-ben jelent meg. A mintegy 1161 magyar gyermekjáték- és mondókadallamot Dr. Kerényi György rendezte sajtó alá. A kötet Járdányi Pál munkája nyomán dallammagok – jellegzetes dallamfordulatok – alapján rendszerezi a gazdag anyagot. Az elmúlt század második felében sok más kiadvány is foglalkozott énekes gyermekjátékaink világával, akár mint a ritmus – dallam – mozdulat – cselekmény – funkció együttes ún. komplex megjelenési formájával, annak bemutatásával. Különböző csoportosítási lehetőségekre, elemzési szempontokra mutatnak rá tehát azok az Irodalomjegyzékben is felsorolt kiadványok, melyek ezen rövid összefoglaló alapjául is szolgáltak. Olyan gyűjteményeket is átvizsgáltam, melyek szerkesztője arra törekedett, hogy az évtizedek óta elfeledésre ítélt énekes játékokra vagy épp jeles napok dalaira hívja fel a figyelmet. Barsi Ernő például így ír erről: „Azt mondják, a könyveknek megvan a sorsuk… a daloknak is. Születnek, élnek, használják őket daloló közösségek, éneklésben örömet lelők. A sok szájhagyományozás útján élő dalból azután egyeseket megőrzésre méltónak ítél, kiválaszt és megtart az emlékezet! Talán akad valaki, aki le is jegyzi egyiket-másikat, írásba menti a feledéstől. De még a lejegyzett dalt is belepheti a feledés pora. Nem kerül közre. Évtizedekig hever újra elfeledetten, ismeretlenül, míg a körülmények szerencsés alakulása folytán ismét elérkezik újjáéledésének pillanata.”4 A népi játékok térbeli és időbeli kiterjedtsége igazolja, hogy évszázadok óta meghatározott szerepet töltenek be a hagyományos kultúrában, hosszú időn keresztül alakultak, formálódtak, sokan sokfelé játszották őket. Ma másfajta közösségek tagjai vagyunk, mint amelyek otthont adtak a máig fennmaradt népi játékok csiszolódásának, formálódásának. A régebbi falusi kultúrától sokban különbözik napjaink emberének – különösen a nagyvárosok emberének – kulturális környezete. A tiszta szándék és forrás bőséggel nyújt lehetőséget a pedagógus számára népi énekes játékok elsajátítására és azok megtanítására, eljátszására – gyerekek körében is. A pedagógiai mértéktartás azonban arra int, arra figyelmeztetheti a kisgyermekekkel foglalkozókat, hogy fontos a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe vennünk. Tegyük ezt a dalok hangkészletének, hangterjedelmének, dallamvonalának tanulmányozásakor éppúgy, mint a ritmikai elemek, a szöveg és a dallamhoz kapcsolódó mozgás ismeretében – összehangolva az adott életkor fizikális és szellemi fejlettségi szintjével és lehetőségeivel! „…a szocializáció fogalma individum és kultúra viszonyára vonatkozik, s ez a viszony mindig egy adott csoport keretein belül realizálódik. Ez azt jelenti, hogy az individum egy meghatározott csoport tagjaként ismeri meg és sajátítja el a kultúra különböző tartalmait és szabályait (…) …Tehát a játékok társadalmi vonatkozásai, a játéktevékenység lényegét jelentik. A játékok nem, vagy nem csak kulturális jelenségek, kultúrtörténeti emlékek, hanem elsősorban társadalmi tények. E szempont következetes érvényesítése nélkül a játékok, főleg a népi gyermekjátékok aligha értelmezhetők megfelelő módon…”5 A játék a zenei, a táncos és a beszélt anyanyelv egyik fontos eszköze; útja, lehetősége a társadalomba való belenövésnek is. A gyermek életében a játék az élet gazdagságát, tartalmát jelenti. Így válik számára életszükségletté – bizonyos korig szinte egész világát betölti. 4
Barsi Ernő [1989]: Végigmentem badacsonyi főutcán… – Dalok, mondókák Badacsony környékéről – Bárdos Lajos Általános Iskola, Tapolca. 7. p. 5 Niedermüller Péter: Műfaji sajátosság (Magyar népi játékok). In: Magyar néprajz VI. 542–543. p.
2
A gyermek sajátos módon alakítja magához a felnőttvilágot. Fő tevékenysége az állandó utánzás, fontos számára ezen tevékenysége iránti vágyának kielégítése, a szerepek átformálásának, eljátszásuk sikerének öröme. Mindez forrása egyfajta kommunikációs csatorna kialakításának is, melynek spontán és szervezett módon történő fejlődése, fejlesztése kisgyermekkorban elengedhetetlen. E folyamathoz az énekes játékok felmérhetetlen segítséget nyújtanak, nyújthatnak napjainkban is mind családi környezetben, mind az intézményes nevelés során. Vizsgáljuk meg közelebbről a népi énekes játékok, gyermekdalok világát, mely igen sokban különbözik a felnőttek dalaitól, játékaitól. A gyermekdal énekelt szöveg, ritmussal kapcsolt játék. Megtaláljuk benne a zene fejlődését – ősi, természetes, ösztönös fejlődési törekvéseit – a pár hangnyi motívum ismételgetésétől a szabályos periódusig. A szöveg magából a játékból fakad. A két-három hangból álló dallam sokszor a pillanatnyi hangulat szüleménye, amikor a gyermek önfeledt játék közben szükségét érzi, hogy a játékot, mozgást dallammal kísérje – ez sokszor egymásra halmozott, értelmetlen, játszi szóképzéseket is eredményezhet. A gyermekdalok tartalmi, érzelmi, formai gazdagságát vizsgálva Kodály Zoltán gondolatai juthatnak eszünkbe: „A gyermekjáték mindennél mélyebb betekintést enged a népzene őskorába. Mozdulattal, cselekménnyel egybekötött ének, sokkal ősibb és egyben bonyolultabb jelenség, mint az egyszerű dal… Amint a gyermek fejlődésében röviden megismétli az emberiség fejlődését, úgy zenei formái is mintegy eleven zenetörténet, sőt bepillantunk általuk a zene történet előtti korába. A legkisebb, pár hangnyi motívum ismételgetésén kezdve előttünk áll a zene minden fejlődési fokozata az európai népdal átlagos terjedelméig, a nyolcütemes periódusig… Itt, mint az apró balatoni kagyló, tapadnak össze a motívumok, mindig másképp: mint mikor álmunkban egy alak két vagy több személynek vonásait mutatja egyszerre, úgy rajzanak, egyesülnek, szétválnak a dallam-atomok. A népköltés örök rejtélye: a szétporlasztott egészek s az új egészekké tapadó heterogén elemek csodálatos rajzása. Ez a folyton forrongó kohó, melyben egyszerre születnek új szintézisek, és bomlanak föl régi egységek, egyszerre születik az új, és hal meg a régi – de újjászületik, ami benne maradandó…”6 A szellemi és fizikai fejlődés, nevelődés, valamint a játék és munka a kisgyermek életében mindig is összefonódott. Mindegyiknek döntő eleme a játékosság is, mely a különböző életfolyamatokat, tevékenységeket ösztönösen átszőtte és segítette a régmúlt faluközösségekben is. Ez biztosítja az élményszerűség jelenlétét és az aktív tevékenységek átélésének lehetőségét a születő játék során, mely kisgyermekkorban meghatározott szereppel bír. A gyermekdalok bölcsőjénél vizsgálódva szembetűnő, hogy a régmúlt korok gyermekét milyen szoros szálak fűzték a környező természethez. Különösen a faluközösség tagjaként nevelődő gyermek kötődött hozzá. Erősebben, mint városban élő társai, hisz gyermekéveinek jelentős idejét a szabadban töltötte. Ott játszott, ott dolgozott és gazdag élményanyagot meríthetett a környező világból, melyhez ezer szállal kötődött. Elődei és a maga tapasztalatainak gazdag tárháza, érzelmei révén és tevékenység útján váltak sajátjává. A gyermek zökkenőmentesen, szinte észrevétlenül nőtt bele a felnőttek világába. A következőkben vegyük sorra azokat az alkalmakat, élethelyzeteket, melyek a hétköznapi élet során dalra fakasztották gyermekeinket.
6
Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.) [1951]: Magyar Népzene Tára I. kötet. Gyermekjátékok. Sajtó alá rendezte: Dr. Kerényi György. Zeneműkiadó, Budapest. In: Dobszay László [1984]: A magyar dal könyve. Zeneműkiadó, Budapest. 17. p.
3
1.
Kapcsolat a környező természettel
Az e csoportba sorolható dalok „…funkciójukban és szövegeikben az emberiség legősibb magatartásformáját őrzik: animisztikus korszakok emlékét, amelyekben az ember úgy fordult az őt körülvevő természet jelenségeihez, mint hozzá hasonló vagy nála magasabb rendű személyekhez. (…) régi varázslóelemeket is találunk: annak a hiedelemnek megnyilvánulását, hogy bizonyos szöveg, dallam, mozdulat egységében előadott rituális cselekménnyel hatást gyakorolhatunk e jelenségekre.”7
1.1. ESŐKÉRŐK
Más tájakon így énekeltek:
1.2. NAPHÍVOGATÓK Olyan „varázsló dallamok”, melyekkel az életet adó meleget hívogatták. Például:
vagy:
7
Borsai Ilona: Népi gyermekjátékok, mondókák. In: Dobszay László [1984]: A magyar dal könyve. Zeneműkiadó, Budapest. 18. p.
4
Variánsok szép számmal akadnak. (Lásd még: Melléklet/1, 2.)
1.3. FECSKEKÖSZÖNTŐK – melyekben az ősi hiedelem-világ egyik szépség-varázsló motívuma maradt fönn, például:
Az első fecske láttára – azt mondják – a falusi leánynak meg kellett mosdani, hogy egész nyáron át szép és fehér arcú maradjon. (Lásd még: Melléklet/3.)
1.4. KATICABOGÁR-RÖPPENTŐK – melyek az örömteli várakozás érzését adták pettyes hátú kegyeltjeik szárnyra bocsátásakor a kicsinyeknek
(Lásd még: Melléklet/4., 5.)
5
1.5. LIBA-LEGELTETŐK A libák legeltetését egykoron a gyermekekre bízták, akár már 5–6 éves koruktól kezdve. Ha több gyermek verődött össze a réten – idősebbek, fiatalabbak –, a libák őrzése mellett közös játékra is gyakran sor került. (Lásd Melléklet/6.)
1.6. LEPKE-KERGETŐK A gyermek állatvilág iránt mutatott feltűnő rokonszenve, érdeklődése ezekben a dalokban is megnyilatkozik:
Más vidéken így bíztatták:
Az állatvilág mellett a növényvilág gyermekekre gyakorolt hatása is élénk, színekben gazdag változatosságban tárul elénk a játékdalokban. A növények virágát, termését, levelét, szárát eredeti találékonysággal illesztették be játékaikba a gyerekek, egykoron. Álljon itt két példa, mely igazolhatja a természeti környezet és játék egyszerű összekapcsolódását és annak igényét. 1.7. TERMÉKENYSÉG-VARÁZSLÓK
A gyerekek a kezüket az ég felé tartották, úgy forogtak – vagy párt választottak. 6
A következő sípkészítéskor is dalolt éneket, ma faragást utánzó mozdulattal kísérhetjük:
2.
Kapcsolat a társadalmi környezettel
A falu társadalmához, annak műveltségéhez a családon keresztül vezetett az út: a gyermek kiskorban alig érintkezett – úgymond – idegennel, dajkája legtöbb esetben nagyobb testvére, vagy nagyanyja volt. A szülői ház maradt a nevelés központja később, a kör kitágulásakor is. Ez nyújtott védelmet, ez sugárzott melegséget – melyek a személyiség harmonikus fejlődésének már csecsemőkorban is fontos feltételei – itt tanulta meg eszmélkedése pillanatától, hogy a mindennapok természetes ritmusában neki is van helye és feladata; számítanak rá, bíznak benne. A feltáruló világ a népi műveltség sajátos belső törvényszerűségeivel meghatározottan, adott módon rétegezett volt. Jól megfért benne az ősi maradvány és az újabb képződmény – a kezdetlegesebb és a kiműveltebb; a misztikus és a racionális. A régebbi és újabb kulturális elemeket, javakat különböző generációkhoz tartozó nevelői révén ismerte meg a gyermek. A nagymama, a mintegy negyedszázaddal korábbi életvitel modelljét, szellemi javait adta tovább, míg a szülők, illetve nagyobb testvérek akár idegenből is hozott, polgári elemekkel is feltöltött kultúrát közvetítettek. A gyermek növekedésének időrendjében az első dalszövegek, melyekkel hagyományos környezetben először megismerkedett a társkapcsolatok bensőséges, legszemélyesebb jellegére utalnak. Ezek dallamvilága egyszerű – követik a természetes beszédlejtést, beszéddallamot.
7
2.1. FELNŐTTEK JÁTÉKAI ÖLBELI GYERMEKEKKEL
vagy:
Kedvelt játék még:
vagy:
A szitálók, tapsoltatók, ujjasdik, nevettetők gyakran végződtek a kicsinyek megcsiklandozásával vagy „hamm…”, bekapták az együtt készített pogácsát, vagy kalácsot. (Lásd még: Melléklet/7.)
8
Az állítgatók (lásd Melléklet/8.), jártatók lassan átvezetnek az idősebbek gyermekek kedvelt játékai felé.
2.2. EGY-,KÉT-, HÁROMSZEMÉLYES JÁTÉKOK Páros játékok A „Húzz, húzz…” kezdetű daloknál (lásd még: Melléklet/9.) a nagyobbak gyakran hagyták, hogy a kisebb gyerekek elhúzzák, hátradöntsék őket. Volt, amikor kezüket elől keresztezve játszották, akár egymással szemben ülve is.
Szökellő lépésekkel jártak, minden negyedre egyet ugorva – a nagyobbacskák:
Egymás kezét mellük előtt keresztbe fogva (jobbal a jobbot, ballal a balt) egymás mellett mentek, vagy szökdeltek. A „Puff”-ra irányt váltottak. (Mindketten megfordultak helyben, egymás felé úgy, hogy nem engedték el a kézfogást.) Indultak visszafelé. (Lásd még Melléklet/10.) A következő dalt rendszerint két gyerek játszotta. Az egyik az ujjával ütögette a dalra a másiknak a hátát. A „bökté”-re valamelyik ujjával erősebben megbökte a hátát, és utána ki kell találni, melyik ujj volt az. Ha kitalálta, ő bökött, ha nem, továbbra is az ő hátán doboltak.
9
Ketten, egy harmadikkal: Hintázók éneklésekor a rongybabák is előkerültek (lásd Melléklet/11.). Más alkalmakkor – például evés, etetés alkalmával – a nagyobbacskák ezt énekelték a kisebbeknek:
vagy viccelődések alkalmával:
(lásd még: Melléklet/12., 13.) Gágyor József gyűjteményeiben a Felsőszeli-béli (Galántai járás) adatközlőktől szép számmal találunk még hasonlóakat.* Más alkalmakkor, például elveszett tárgy keresésekor ezt énekelték:
*
Gágyor József (szerk., feldolg.) [1999]: Kislibáim, gyertek haza! Népi mondókák és gyermekjátékok. Madách-Posonium Kft., Pozsony/Bratislava
10
A páros forgót az ország különböző tájain, különféle módon nevezték: pórumozás vagy kocsizás, túrózás, pörömözés… A nagyobbacskák között igen kedvelt játék volt:
Két gyermek egymással szemben állt, elől keresztezett kézfogással, lábuk egymáshoz egészen közel, karjuk kifeszítve, felső testük hátradőlt. Egész apró oldalt lépegetéssel (mint a galopp) féltalpon forogtak, tetszés szerinti irányban. Népszerűek voltak a szoknyafogók is (lásd Melléklet/14.).
3.
Más típusú, egyszerű játékok
3.1. GYŰRŰSDI
Nemzetközileg is jól ismert, változatokban gazdag játéktípus. Cselekményének lényege: a gyermekek sorba ülnek, vagy állnak, elől összezárt tenyerekkel. Miközben énekelnek, egy közülük (gyűrűs, angyal) összetett tenyerei között elrejt valamit, melyet a hunyónak meg kell találni. Valaha apró kavicsokkal, vagy termésdarabkákkal játszották. Más változatban, a gyermekek körben ülnek felhúzott lábakkal, hogy a lábak alatt egy papucsot továbbadhassanak. A körön kívüli gyermeknek a dal végén meg kell találnia, hogy kinél van a papucs. Ha kitalálja, akkor helyet cserélnek, ha nem találja ki, továbbra is ő marad a körön kívül. Nagyobbacskák úgy is játszották, hogy zálogot adtak.
11
3.2
RÉTES sorjáték, csigába tekeredve… A kézfogással sorban járó gyermekeket az első játékos vezeti, hogy csigavonal (= rétes) keletkezzen.
Amikor a rétest betekerték, a hátsó gyermek vezetésével indul vissza a sor: a csigavonal kibomlik. A sokszori ismétlés, folyamatos újrakezdés fontos eleme ennek a játéktípusnak. Vagy hasonló játék:
Nagyobbacskáknak:
3.3. Az úgynevezett „labirintus” játékok (például lásd Melléklet/15., 16.) is kanyarogva, egy sorban járva kezdődtek. A játék során két-három guggoló gyereket kerülgetett a sor (a guggoló gyerekek háromszög alakban helyezkedtek el, s úgy kerülgették őket). 3.4. Bizonyos sorjátékok álló körből indultak. Egy idősebb gyerek a körön kívül elindult, majd a dal végén, a nevek mondása vagy éneklése után a vezető mögé álltak azok, akiknek a neve elhangzott. Együtt haladtak tovább. Így gyarapodott a sor. Például:
12
vagy:
4.
Körjátékok
4.1. KÖRJÁTÉK – GUGGOLÁSSAL A körbe fogódzók körbejártak, majd az utolsó ütemre leguggoltak.
4.2. KÖRJÁTÉK – KENDŐVEL Nemzetközi viszonylatban is igen népszerű játéktípus. A játszók összekapaszkodás nélkül körbe állnak, egyikük a körön kívül jár kendővel a kezében. Legtöbbször a dal végén szokták leejteni a kendőt, valakinek a háta mögött. A kendő az úgynevezett „tüzet viszek” szövegmotívumot tartalmazó dalokban szimbolizálhatja a tüzet is. Következő példánkban is a tűzgerjesztés „kel életre”. Valaha a parazsat a tűzhelyen, hamu alatt tartották és őrizték. Az úgynevezett szenesbögrében való parázshordozásra utal néhány játékváltozat, például a „tüzes csuprot hordozok” szövegrészek esetében.
Manapság rendszerint szerepcsere vagy fogócska a játék vége. 4.3. KÖRJÁTÉK – PÁRATLAN SZÁMÚ GYEREKKEL Például „özvegy kácsa” típusú játékok, melyekben egy gyerek a középen áll, a többiek kézen fogva körbejárnak. A dal végén a középen álló gyerek párt választ magának. Ekkor a többiek is odaugranak valakihez és átölelik választottjukat. Aki pár nélkül marad, az megy a kör közepére újrakezdéskor. 13
Például:
A kör zárt rendű kapaszkodást jelent a játék megindításakor. Egyben feszültséget fokozó szereppel is bír a párválasztás előtt.
4.4. SZEREPVÁLTÓ ÉS PÁRCSERÉLŐ KÖRJÁTÉKOK Nemzetközi viszonylatban feltűnő, hogy inkább más népeknél fordul elő nagyobb számban, mint a magyar dalok viszonylatában, hogy a dal szövegét úgymond megjátszszák. A magyar Fehér liliomszál, Bársony ibolyácska, vagy más hasonló játékok az ősi hiedelemvilág emlékét őrzik szövegükben és annak mímelésében – a víz, a megtisztulás, a megújulás, vagy nem egy esetben a szerelmi vagy szépségvarázslás hazánkban is élő motívuma volt a néphitnek (még ma is sok helyen, például Húsvét táján). A „Hajlik a meggyfa” típusú játékdalokban a középen álló fát, ágakat mímelő, hajladozó gyermek fordul egyet a dal második felére választottjával. Ezután szerepet cserélnek. Hasonló az „Elvesztettem zsebkendőmet” típusú játék is. A lobogtatott eszköz segítségével a velük szerepet cserélőt a játék végén választják. Egyes vidékeken a kendőt a választott elé terítették, majd mindketten rátérdeltek, és csókot váltottak a dal végén. Rokon játék az előzőkkel az itt példaként álló dal, melyben az első részben a kör közepén álló, mórikáló, vagy körben járó gyerek a második versszakra párt választ.
14
5.
Leánykérő játékok
5.1. VÁRKÖRJÁRÁS Olyan körjátékok tartoznak ebbe a csoportba, melyek cselekménye, szövegük régi szokásokra utalnak. A lányos házat vagy lakodalmas házat várnak, illetve királyi háznak hívták valaha sok vidéken. A körbejárók fogynak, kívül a lánc gyarapszik. Például:
Gyakran párbeszéd is zajlik, ha külön vonul belül a kérő, kívül az örömanya (vagy fordítva).
2.
– Ő kell nekem csak, őt szeretem csak (kérő) – Szép ő maga, szép ruhája, szép a két orcája (anya)
Az énekes párbeszéd is gyakori!
5.2. KI- ÉS BEFORDULÓ JÁTÉKOK A játékosok körben sétálva éneklik a dalt. Akit a körön kívül járó megérint, az kifordul és az ő neve kerül a dalba. Ha már mindenki kifordult, megkezdődik a befordítás. Ettől kezdve a „Fordulj ki” szövegrész helyett „Fordulj be” kerül az énekbe, mígnem valamennyi gyerek visszafordul.
15
Például:
6.
Különféle vonulások
6.1. „LUGASOS” BÚJÁS, PÁROS VONULÁS A résztvevők párosan kezet fogva egymás mögé állnak. Karjukat magasra tartva együttesen úgynevezett lugast formálnak. A mindenkori utolsó pár egymás mögött lépdelve átbújik a feltartott karok alatt. A páros sor így állandó, lassú mozgásban van. Megjegyzendő, hogy a játékoknak ez a csoportja a felnőttek játékaival szoros rokonságot mutat, ez megformálásuk nehézségi fokában is megmutatkozik (koordinált mozgás fejlettségi szintje!). Például:
6.2. „FALU HOSSZA” A gyermekek – valaha 10–12 éves lányok játszották – hosszú sorban, kézen fogva állnak. A sor elindul és áthalad a sor végén tartott kapun. Amikor mindenki átért, a két kaputartó egymás karja alatt befelé megfordul. Ekkor ők indítják újra a sort. Valamennyien a sor másik végén kialakított kapun is átbújnak.
16
Például:
6.3. ZÖLDÁGJÁRÁS Rokon az előzővel. Szalagokkal feldíszített, zöld ágakból, virágokból, általuk font füzérrel tartottak a nagyobbacska lányok kaput. A tavasz köszöntésének kedvelt játéka volt. Például:
7.
Hidas játékok
Ezen játéktípus cselekményének leggyakoribb formája világszerte: láncba fogódznak a gyerekek, kiválasztanak két kaputartót. Ők a hidasmesterek, akik velük szemben állnak. A gyerekek kérdeznek – a hidasmesterek felelnek (lásd Melléklet/17.). A párbeszéd végén a láncban állók énekelve, kanyarogva áthaladnak a „hídon” (= a kapu alatt). Nagyobb gyerekek, idősebb gyerekcsoportok kedvelt játéka általában, még az egyszerűbb hidas játékok is (például a mi példánk is!). Már Dr. Kiss Áron is hivatkozott hidas játékokra, azok történelmi hátterére, valamint ezek kapcsán Edvi Illés „Első oktatásra szolgáló kézikönyvé”-re (Buda, 1837!).
17
8.
Jeles napokhoz tartozó dalok
Átmenetet képeznek a gyermekdalok világa, valamint a felnőttek dalai között. Rendszerint tagjai egy hosszabb játékfüzérnek. Hosszú, szöveges betétek is kiegészíthetik. Ezek kötött szabályai sejtetik, hogy idősebb gyermekek számára szánhatjuk, ma is. Álljon itt egy idézet: »Népszokásokból szándékosan csak annyit merítünk, amennyi e „kis világokba” belefér, és nem kelt zavart bennük. (…) Oly sok idejük van még végigélni és játszani azokat a játékokat, amelyek eredetileg is nagyobb gyermek és felnőttek szokásjátékai voltak.«8 Például:
Fiúk jártak valaha házról-házra az év fordulójakor, jókívánságokkal. Másik példánk (lásd Melléklet/18.) a tél elűzésekor hangzott fel. Az előző felsorolások alkalmával a természeti és a társadalmi környezet megtapasztalása köré csoportosítható énekes játékokkal ismerkedhettünk. Tudnunk kell azonban, hogy a játékok történetiségének kutatása során sokféle más csoportosítási lehetőség is felmerült. Az elmúlt évtizedekben a játékok rendszerezésével foglalkozók – különböző szempontból kutatók – a játék különböző elemeit vették figyelembe aszerint, hogy milyen céllal sorolták be azokat. Az életkor kérdése is gyakran meghatározó szempontként szerepelt. Lázár Katalin könyveiben például típuscsoportokkal, tömbökkel találkozunk. Egyfajta típusrend szerint eszközös, mozgásos, szellemi stb. játékokat mutat be.* Más források a népi játékok hagyományápolásban betöltött szerepével foglalkoznak: mind lélektani, mind társadalmi szerepüket vizsgálják. Nem egyszer földrajzi rendbe tömörítve találkozunk játékok bemutatásával. Justné Kéry Hedvig azt is vizsgálta, hogy az ősi, népi játékokban világszerte megfigyelhető jelenség például az összekapaszkodás, a sor- illetve köralakítás vágyának átélése. A sokszori újrakezdés, ismétlés a biztonságérzet megerősítését is szolgálja. Az is jól megfigyelhető, hogy a játékszabályok, játékrend betartása közösségi érzést is erősítő, szabályozó erő, mely már kis gyermekkorban is kialakul, kialakulhat. 8 *
Foltin Jolán – Tarján T. Katalin [1996]: Játék és tánc az óvodában. Magyar Művelődési Intézet, Budapest Lázár Katalin [1997]: Népi játékok. Jelenlévő Múlt sorozat. Planétás Kiadó, Budapest
18
„Mi az, amit az ősi és népi játékokban a játékformák ilyen féltő határozottsággal védenek? Az ősi sérelmet, mely felújul és ismétlésével enyhülést keres. Az a feltevés, hogy sérelmes behatások megrázó hatását a sérelem újra és újra átélésével igyekszik a lélek kibírhatóvá tenni, a megkapaszkodás szindrómájában is érvényesül. Az a kényszerítő erő, amely a játékokban megnyilatkozik, azt bizonyítja, hogy újból és újból való átélésük lelki szükséglet. Az ősi sérelem az, hogy a gyereknek a kapaszkodás eredeti tárgyáról, az anyáról le kell válni (…) Az elszakadással járó izgalom éppúgy megújul bennük, mint az önállóság mámora…”9 Más gyermekfolklór szakértők a ritmikus mozgás, a koordinált mozgásos játékok fejlődése szempontjából vizsgálták a népi énekes játékok jelentőségét: milyen szerepet töltenek be az egyensúlyozó, ugró játékok, melyek a későbbi mozgásfejlődési szakaszok táncos, énekes játékait hivatottak előkészíteni, a közös együttmozgás hogyan segíti a társas együttérzés kialakulását az én és a másik közötti személyes kapcsolat alakulása… [8] [9] [10] [17] A gyermekfolklórt, úgy is, mint a folklór egészének szerves részét vizsgálták az elmúlt évtizedekben a néphagyományokkal foglalkozó szakemberek. Tudjuk, hogy a játéktevékenységben megnyilvánuló gyermek folklór építő módon járul hozzá a személyiség alakulásához és elősegíti a gyermek társadalmi életbe való beilleszkedést, a hagyományokba való belenevelődést.[19] Zenei szempontból vizsgálva énekes gyermekjátékainkat a gyermekdalok formája, hangkészlete, hangterjedelme egyaránt figyelmet igényel. Gyermekdalainkban a formai alapegység: ütempár (= két ütemre osztott négy lüktetésnyi zenei egység). Ez egyben a legkisebb, zeneileg is értelmes egység: motívum (két 2/4-es ütem egységbe tömörülése). Az ütempárok ritmikai szempontból gazdag képet mutatnak. Mi töltheti ki a motívumnyi mondanivalót ritmikailag, illetve szöveget illetően a magyar gyermekdalokban? Például:
3 szótag 4 szótag
s l / Haj, tánc, m r Tú – rót
/
s tánc
(Melléklet/16.)
d r et - tem
(Éo.* 209. sz. dal)
d Győr
(Éo. 80. sz. dal)
m m r r / Itt is egy kis
m kút
(Éo. 211. sz. dal)
s Kis
s m für - dik
(Éo. 115. sz. dal)
vagy m r r / Győr i-de
5 szótag vagy
s l / ka-csa
9
Justné Kéry Hedvig [1975]: Ősi és népi játékok élménylefolyása és jelentősége. Akadémiai Kiadó, Budapest. In: B. Lakatos Margit (szerk.) [2001]: Játékpszichológia – Olvasókönyv óvodapedagógus hallgatóknak ELTE TOFK. 81–82. p. * Forrai Katalin: Ének az óvodában, a továbbiakban: Éo. rövidítéssel
19
6 szótag
s s m m / Ko-ma tá-lat
s d hoz – tam
(Éo. 99. sz. dal)
s m f / Bí - bor-ba
s m f bár-sony-ba
(Éo. 204. sz. dal)
vagy … …
akár 9 szótag is: ddd r r / md rr Szepeli polkát……………..
(14. oldal)
stb. Ritkábban 3 ütemből álló (tripódikus) egységek is előfordulnak.
A bővülést többnyire a szövegismétlés hozza létre. Ugyancsak ritkábban, de találkozhatunk a „Kiszáradt a körtefa” (lásd 6. oldal) dalhoz hasonló szerkezetű dalokkal: 2 és 3 ütemes egységek együtt fordulnak elő a dalon belül. (Lásd még 9. oldal „Babot főztem”) A magyar gyermekdalokban dallami szempontból jellegzetes kezdő ütempár: pl. s l / s m (lásd 4. oldal „Esik eső”) vagy s sl / s (lásd 4. oldal „Ess eső, ess”) vagy s l / s (lásd 5. oldal „Süss föl nap”) vagy mm rr / m d (lásd 10. oldal „Hátamon a zsákom”) stb. Jellegzetes zárómotívum: pl. sf mr /
d
d
(lásd 6. oldal „Lepke, lepke”) vagy (lásd 10. oldal „Kukorica”) vagy (lásd 11. oldal „Dínom-dánom”)
vagy mr mr
/
d
d
(lásd 16. oldal „Tivi-tovi”)
mm rr
/
d
d
(lásd 10. oldal „Hátamon”)
vagy
20
vagy fm rm ritkábban: mr dt, stb.
/
d
d
(lásd 17. oldal „Bújj, bújj”)
/
l,
l,
(lásd 11. oldal „Egy aranyat”)
Az ütempárok száma kötetlen; néhány gyerekdal csupán egy ütempár folytonos ismételgetéséből épül fel. (Lásd 4. oldal „Süss ki nap” [ss m / ss m]; 12. oldal „Rétes béles” [mm rd / mm rd]). Mint láthattuk, a magyar gyermekdalok ritmikai szempontból valóban igen gazdagok. A negyed és nyolcad ritmusértékeken kívül találkozhatunk tizenhatod-kombinációkkal, például: (lásd Melléklet/23. „Szeredán”), szinkópával (lásd 8. oldal „Csicsíja”), triolával (lásd 14. oldal „Szepeli polkát”), negyedszünettel (lásd Melléklet/8. „Áll a baba, áll”)… Ritkán fordul elő (például 14. oldal „Kácsa, kácsa”), hogy csak egyféle ritmusérték szerepel a dalban. Gyermekdalaink hangkészlete: a dallamot alkotó különböző magasságú hangok összessége a hangkészlet. A dallam jellegét, karakterét a záróhang határozza meg. A gyermekdalok hangkészlete gyakran nem meríti ki a teljes hangrendszert, így annak csupán töredéke: ún. infrapentaton, például d-m-s-l (lásd 8. oldal „Süti, süti kalácsi”); melyben félhang, azaz kismásod lépés nem fordulhat elő; ún. infradiaton, például d-r-m-f-s (lásd 12. oldal „Kő kút”, vagy „Ennek a kislánynak”, Éo. 95. sz. dala); vagy például l,-ti,-d-r-m-f (lásd Melléklet/26. „Cifra palota”), ez utóbbiakban félhanglépés is található, a szomszéd hangokból való dallamépítés során. PÉLDÁK KÜLÖNBÖZŐ HANGKÉSZLETŰ DALOKRA:
biton (lásd 4. oldal „Süss ki nap”; Melléklet/9. „Húzz, húzz, Katica” stb.); triton (lásd 5. oldal „Süss fel nap” SZÓ-záróhanggal; Melléklet/5. „Katicabogárka”; Melléklet/10. „Ám, tám” LÁ-záróhanggal /finálissal/); tetraton (lásd „Elvesztettem zsebkendőmet” DÓ-záróhanggal, Éo. 86. sz. dala); pentaton (lásd például Melléklet/19. „Egy, kettő, három” l-s-m-r-d DÓ-záróhanggal; „Kinyílt a rózsa” Éo. 314. sz. dala, m-r-d-l,-s, LA-záróhanggal)
Olyan dalokkal is szép számmal találkozhatunk, melyek szomszéd hangokból építkeznek:
bikord (lásd Melléklet/24. „Hej, tulipán” s-l hangkészlettel) trikord (lásd Melléklet/6. „Lakj jól, liba” SZÓ-záróhanggal, vagy Melléklet/18. „Haj, ki kisze” DÓ-záróhanggal)
21
tetrakord (nagyon ritkán fordul elő) pentakord (lásd „Lányok ülnek a toronyba” DÓ-záróhanggal, Éo. 101. sz. dala; „János úr készül” Éo. 214. sz. dala, vagy 13. oldal „Tüzes csuprot” LA-záróhanggal) hexakord (lásd Melléklet/20. „A pünkösdi” és 16. oldal „Elmentem Bécsbe”, valamint Melléklet/21. „Érik, érik” DÓ-záróhanggal, illetve 15. oldal „Járok egyedül” LA-záróhanggal)
A gyermekdalok tipikus hangkészlete a hat hangból álló infradiaton sor, az ún. hexakord. A dalok többsége dó-végű és a hangkészletből kiemelkedik a SZÓ és MI hangok szerepe. Jóval kevesebb a lá-végű hexakord dallam, melyekben a MI és DÓ hangok szerepe jelentős. Egyes gyerekdalok dallamvonala ritkán tág hangközugrást is „produkál”. Például 13. oldal „Mit játszunk lányok”. A „Kácsa, kácsa” kezdetű dal (lásd 14. oldal) például a felnőttek dallamvilágához hasonlóan, úgynevezett dudanóta jellegzetességét hordozza. Ez is ritka a gyermekdalok között. Másik érdekességként Ének az óvodában 118. sz. dalát említhetjük, melynek második fele érdekes hangismétlésekkel vezet a DÓ-záróhang felé. Ugyancsak ritka dallamfordulat található az „Új vár” kezdetű dalban (lásd 17. oldal), vagy a „Túrót vettem” kezdetű dalában (11. oldal). A moll-jellegű zárómotívum is ritka gyermekdalaink családjában (például „Tüzes csuprot” 13. oldal). A lentről felfelé induló dallamvezetés is ritka a magyar gyermekdalok világában (lásd Melléklet/26). Gyakoribb dallamfordulatok találhatók viszont például „Zöld erdőben, zöld mezőben” (lásd Melléklet/22.) A gyermekdalok hangterjedelme Ugyancsak jellegzetes a magyar gyermekdalok esetében. Az ambitus a legmélyebb és a legmagasabb hang közötti távolságot jelenti. Jelzése a záróhanghoz viszonyítva történik. A dallam záróhangja mindig az arab egyes szám: pl. 1–5 („Koszorú” Éo. 100. sz. dala). A gyermekdalok hangterjedelme túlnyomórészt a záróhang felett helyezkedik el (például Melléklet/22. „Zöld erdőben”, vagy Éo. 174. sz. dala „Lánc, lánc, hosszú lánc”, vagy Éo. 209. dala „Túrót ettem”). Ritkább: a dallamvezetés során a záróhangnál mélyebb hang is előfordulhat, dalon belül (pl. „Kinyílt a rózsa” Éo. 314. sz. dala) Variánsok egész skálája építi fel a magyar gyermekdalok színes világát. Sokszor szövegbéli torzulásokat is eredményeztek a szájhagyomány útján terjedő dalok variánsai (lásd Melléklet/25.). Mind dallami, mind ritmikai – akár szövegüket illetően is – változatosság jellemzi az ország különböző részeiről származó gyermekdalokat. Éppúgy, mint a felnőttek dalait – ám, mint láttuk, az itt felsorolt sokszínű játékvilág a maga nemében külön világot alkot. A dallam–ritmus–szöveg–mozgás még szorosabb egységbe forr, mint felnőtt rokonaik esetében. A gyermekdalok – éppúgy, mint elmúlt korok gyermekének – ma is élményt adó tevékenységeket kínálnak. Az együttjátszás öröme, az élményfeldolgozás módja, a fantázia szabadsága... mindmind pótolhatatlan forrása az értelmes és értékes tevékenykedésnek a ma gyermeke számára.
22
IRODALOMJEGYZÉK
1.
B. LAKATOS MARGIT (szerk.) [2001]: Játékpszichológia. Olvasókönyv óvodapedagógus hallgatóknak. ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar. Budapest
2.
BARSI ERNŐ (szerk.) [1989]: Végigmentem badacsonyi főutcán (Dalok, mondókák Badacsony környékéről). Kiadta a Gyulaffy László Közművelődési Egyesület támogatásával a Bárdos Lajos Általános Iskola, Tapolca
3.
BORSAI ILONA – HAIDER EDIT – KOVÁCS ÁGNES [1976]: Bújj, bújj, zöld ág. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest
4.
BORSAI ILONA – HAJDÚ GYULA – IGAZ MÁRIA [1975]: Magyar népi gyermekjátékok. Ének-zene szakköri füzetek 2. Tankönyvkiadó, Budapest
5.
BORSAI ILONA – KOVÁCS ÁGNES (szerk.) [1975]: Cinige, cinege kismadár… - népi mondókák, gyermekjátékok – válogatás a Rádió Ifjúsági és Gyermekosztálya pályázatának anyagából. MRT – Minerva, Budapest
6.
DANCS LAJOS (szerk.) [1982]: Kör, kör, ki játszik? Száz népi gyermekdal SzabolcsSzatmár megyéből. Városi és Megyei Művelődési Központ, Nyíregyháza
7.
DOBSZAY LÁSZLÓ [1984]: A magyar dal könyve. Zeneműkiadó, Budapest
8.
FALVAY KÁROLY [1990]: Ritmikus mozgás – ének játék óvodásoknak. OPI, Budapest
9.
FALVAY KÁROLY [1995]: Huszonkét magyar népi játék. Junior, Budapest
10.
FOLTIN JOLÁN – TARJÁN KATALIN (szerk.) [1996]: Játék és tánc az óvodában. Magyar Művelődési Intézet, Budapest
11.
FORRAI KATALIN [1986]: Ének a bölcsődében. Zeneműkiadó, Budapest
12.
FORRAI KATALIN [1991]: Ének az óvodában. Editio Musica, Budapest
13.
GÁGYOR JÓZSEF (gyűjtése és feldolg.) [1999]: Kislibáim, gyertek haza! – népi mondókák és gyermekjátékok. Madách-Posonium Kft., Pozsony/Bratislava
14.
GÁGYOR JÓZSEF (gyűjtötte, szerkesztette) [1982]: Megy a gyűrű vándorútra I., II. – gyermekjátékok és mondókák. Gondolat, Budapest
15.
KISS ÁRON (szerk.) [1891]: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény. Kiadja Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, Budapest
16.
KOVÁCS SÁNDOR (szerk.) [1973]: Most született a kisded… Megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém
17.
LÁZÁR KATALIN [1996]: Énekes, táncos népi gyermekjátékok tanítása. Magyar Táncművészeti Főiskola – Planétás, Budapest
18.
LÁZÁR KATALIN [1997]: Népi játékok. Jelenlévő Múlt sorozat, Planétás Kiadó, Budapest
19.
LUDÁNSZKINÉ SZABÓ ÉVA [1995]: Óvodai zenei hagyományápolás – népszokások. Folklór és zenepedagógiai ismeretek pedagógus jelöltek, óvodapedagógusok számára. Hajdúböszörmény
20.
VAJDA JÓZSEF [1978]: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? Zalai Gyűjtemény 10. sz., Zalaegerszeg
23
MELLÉKLET
24
1.
2.
3.
4.
Szövegvariánsa Kisbodakon: Mondd meg a fejhőnek…
25
5. Kisudvarnokon így énekeltek:
6.
7.
8.
26
9.
10.
11.
12.
13.
27
14.
15.
16.
28
17.
18.
19.
Gyakran énekeltek (Bereg megyében) úgynevezett „vonáshúzogatónak”. Papírra vagy az udvaron a homokba húzott vonalakat számoltak vele.
29
20.
21.
22.
30
23.
24.
(Kapusjáték)
25.
31
26.
32
ÚTMUTATÓ A KÜLÖNBÖZŐ JÁTÉKOK FELSOROLÁSÁHOZ
1.
Kapcsolat a környező természettel ........................................................................... 4. o. 1.1. Esőkérők 1.2. Naphívogatók 1.3. Fecskeköszöntők 1.4. Katicabogár-röppentők 1.5. Liba-legeltetők 1.6. Lepke-kergetők 1.7. Termékenység-varázslók
2.
Kapcsolat a társadalmi környezettel ........................................................................ 7. o. 2.1. Felnőttek játékai ölbeli gyermekekkel 2.1. Egy-, két-, háromszemélyes játékok (pl. hintázók, páros forgók, szoknyafogók…)
3.
Más típusú, egyszerű játékok .................................................................................. 11. o. (Pl. gyűrűsdi, rétes…)
4.
Körjátékok ................................................................................................................ 13. o. – guggolással – kendővel – páratlan számú gyerekkel – párcserélők
5.
Leánykérő játékok ................................................................................................... 15. o. 5.1. Várkörjárás 5.2. Ki- és beforduló játékok
6.
Különféle vonulások ................................................................................................ 16. o. 6.1. „Lugasos” bújás, páros vonulás 6.2. „Falu hossza” 6.3. Zöldágjárás
7.
Hidas játékok............................................................................................................ 17. o.
8.
Jeles napokhoz tartozó dalok .................................................................................. 18. o.
A DALOK BETŰRENDES MUTATÓJA
A pünkösdi Áll a baba, áll Ám, tám… Babot főztem Bújj, bújj Cifra palota Cincom, láncom cérna Csavarunk rétest Csicsíja babája Dobi dobi háta Dínom-dánom Egy aranyat leltem Egy, kettő, három Elmentem Bécsbe Erdő mellett Erdő, erdő gilice Érik, érik a dinnye Esik eső Ess eső Fecskét látok Fújjad Lőrinc Gyurka, … Haj, ki kisze Haj, tánc Hátamon Hej, koszorú Hej, tulipán Hinta, palinta Húzz, húzz Húzz, húzz, katica Itthon vagy-e Járok egyedül
M/20. M/8. M/10. 9. o. 17. o. M/26. 15. o. 12. o. 8. o. 9. o. 11. o. 11. o. M/19. 16. o. 12. o. 13. o. M/21. 4. o. 4. o. 5. o. 18. o. M/12. M/18. M/16. 9. o. 20. o. M/24. M/11. 9. o. M/9. M/17. 15. o.
Julcsa, … Kácsa, kácsa Katica bogárka Katica bogárka Kerem, kerem kása Ker-ker fűzfa Kinek veszet Kiszáradt a körtefa Kocsi, kocsi… Kő kút, körül út Kukorica kása Lakj jól liba Lepke, lepke (a) Lepke, lepke (b) Mit játsszunk Rétes-béles Sárgo hinto Süss fel nap Süss föl nap Süss ki nap Süssünk, süssünk Süti süti kalácsi Süti süti pogácsát Szepeli polkát Szeredán viszik Tente baba Tivi-tovi Túrót ettem Tüzes csuprot Új vár Zöld erdőben
M/13. 12. o. M/4. M/5. M/15. 7. o. 9. o. 6. o. M/14. 12. o. 10. o. M/6. 6. o. 6. o. 13. o. 12. o. M/25. M/2. 5. o. 4. o. M/7. 8. o. 8. o. 14. o. M/23. 8. o. 16. o. 11. o. 13. o. 17. o. M/22.
Belső használatra Kiadja az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar
