EGY LÁNYRÓL An Education Lone Scherfig filmje
SAJTÓKÖNYV
SZEREPLİK David PETER SARSGAARD Jenny CAREY MULLIGAN Jack ALFRED MOLINA Danny DOMINIC COOPER Helen ROSAMUND PIKE Miss Stubbs OLIVIA WILLIAMS Igazgatónı EMMA THOMPSON Marjorie CARA SEYMOUR Graham MATTHEW BEARD
ALKOTÓK Rendezte LONE SCHERFIG Producerek FINOLA DWYER & AMANDA POSEY Forgatókönyv NICK HORNBY LYNN BARBER memoárja alapján Executive Producerek DAVID M. THOMPSON, JAMIE LAURENSON, NICK HORNBY, JAMES D. STERN, DOUGLAS E. HANSEN, WENDY JAPHET Fényképezte JOHN DE BORMAN, BSC Látványtervezı ANDREW MCALPINE Vágó BARNEY PILLING Zene PAUL ENGLISHBY Jelmeztervezı ODILE DICKS-MIREAUX Make-up és frizura LIZZIE YIANNI GEORGIOU Zenei supervisor KLE SAVIDGE Line Producer CAROLINE LEVY Casting rendezı LUCY BEVAN
A FILM TÖRTÉNETE Az EGY LÁNYRÓL egy tizenéves lány felnıtté válásának története, a korai hatvanas évek konzervatv, poszt-háborús évei és azt követı szabadabb szellemő korszak fordulóponján. A dán rendezı Lone Scherfig (Wilbur öngyilkos akar lenni, Olasz nyelv kezdıknek) filmje Lynn Barber újságíró memoárjának adaptációja, mely eredetileg a Granta címő neves irodalmi magazinban jelent meg. A forgatókönyvet Nick Hornby (Pop, csajok, satöbbi, Egy fiúról) írta. A film fıbb szerepeiben Peter Sarsgaard (A fiúk nem sírnak, Kinsey), Carey Mulligan (Büszkeség és balítélet, And When Did You Last See Your Father?), Alfred Molina (Pókember 2, Frida), Dominic Cooper (Mamma Mia!, Osztályon felül), Rosamund Pike (Rochester grófja – Pokoli kéj, James Bond: Halj meg máskor) látható, valamint Cara Seymour (Amerikai pszicho, New York bandái), Olivia Williams (Okostojás, Hatodik érzék), Sally Hawkins (Hajrá boldogság!) és Emma Thompson (Utolsó látogatás, Értelem és érzelem). A filmet 2008 tavaszán forgatták Londonban és környékén, Oxfordban és Párizsban, valamint a Twickenham stúdióban. A rendezı alkotótársai John de Borman operatır (Szerelem második látásra, Miss Pettigrew nagy napja); Andrew McAlpine látványtervezı (A part, Zongoralecke) és Odile Dicks-Mireaux jelmeztervezı (Az elszánt diplomata, Gyönyörő mocsokságok) voltak.
RÖVID SZINOPSZIS A háború utáni, Beatles-elıtti London külvárosában Jenny, a ragyogóan intelligens iskoláslány az oxfordi tanulmányok és David, a karizmatikus harmincas férfi által kínált, sokkal izgalmasabbnak tőnı szerelmi kapcsolat között ırlıdik.
A FILM HÁTTERÉRİL „Visszatekintve elképesztı, hogy soha nem tettem fel neki kérdéseket – Albert Camus-t hibáztatom ezért… Az egzisztencializmus egyik szabálya, amit én és a diáktársaim a Lady Eleanor Holles Schoolban betartottunk, hogy soha nem tettünk fel kérdéseket. A kérdezés azt jelentette, hogy naív vagy és burzsoá; a nem kérdezés szofisztikálttá és franciává tett. És én nagyon szofisztikált akartam lenni.” Lynn Barber, Egy lányról
“Még mindig nem tudom pontosan, mi volt az Lynn Barber könyvében, ami olyan nagy hatást tett rám, de az biztos, hogy volt valami.” – kezdi történetét Nick Hornby író, aki a film forgatókönyvét írta. “Elolvastam, és odaadtam a feleségemnek, Amanda Posey-nak, aki késıbb a film egyik producere lett, ezzel: „Figyelj csak, itt egy filmötlet”. Egyetértett velem, és a másik producerrel, Finola Dwyerrel írókon kezdtek gondolkodni. Tartottam tıle, hogy irigykedni fogok – mit akartok ezektıl a kezdıktıl?! –úgyhogy azt mondtam, tennék egy kísérletet én magam.”
“Mindig is azt gondoltam, hogy meg kell írnom az elsı szerelmem történetét egyszer, mert tudtam, hogy különleges eset volt” avat be Lynn Barber újságíró visszaemlékezéseinek keletkezéstörténetébe. „Egyedül a férjemnek meséltem el, mert olyan hosszú és komplikált történet – nem olyan, amit ebéd közben megosztasz valakivel. Inkább olyan, mint egy régóta ırzött titok.” “ Lynn Barber erıs, néha konfrontatív stílusa már korábban nagyon megfogott, úgyhogy amikor láttam, hogy ifjúkoráról ír, azt gondoltam, errıl többet akarok tudni!” – teszi hozzá Hornby. “Aki olvassa cikkeit, kíváncsi lesz a szerzıre, de Lynn mindig gondosan leplezte magát írásaiban, úgyhogy komolyan lázba hozott életrajza. “Komoly munka volt adaptálni 10-12 oldalt az irodalmi magazinból de szerelembıl csináltam. Úgy éreztem, megértem Jenny életét. Külvárosi fiú voltam, és a szüleim nem jártak egyetemre. Szerettem a dilemma összetettségét – élet vs. továbbtanulás. Dolgoztam tanárként, és nagyon sokat gondolkodtam ezen a témán. Meggyızıdésemmé vált, hogy meg tudnám írni olyan módon a forgatókönyvet, ami talán még erısítené is Lynn történetét, és filmes szempontból is érdekessé tenné. A film által bemutatott idıszakról a film készítıi egyöntetően azt állítják, hogy Angliában 1961-ben még nem indult meg a nagy változás. Négy évvel azután hogy Harold Macmillan miniszterelnök kijelentette ’legtöbbünknek soha nem ment ilyen jól’, az átlagos angol család szőkösen, takarékosan élt. A változó szociális és szexuális szokásokat nem siettek elfogadni. “Sikítani akarok, amikor az emberek a hatvanas évekrıl beszélnek.” – mondja Barber. „A hatvanas évek valójában ’63-ban, ’64-ben kezdıdtek, addig elég szürke és örömtelen volt minden. Hornby Philip Larkin ‘Annus Mirabilis’-ából idéz: „Sexual intercourse began In nineteen sixty-three… Between the end of the Chatterley ban And the Beatles’ first LP.” (lényegét tekintve: 1963-ban kezdtünk szexelni, a Lady Chatterley szeretıje betiltásának vége és a Beatles elsı lemezének megjelenése között.) “1962-ben még a poszt-háborús megszorításokat nyögtük” teszi hozzá Hornby. “Ekkor Anglia eléggé elszigetelt és szegény ország volt. A második világháború után, az ötvenes években Amerikában már jól ment az embereknek, gondoljunk csak a nagy Cadillac-ekre és a rock ‘n’ roll-ra, a jóléti termékekre. Ott minden a Cadillac-ekrıl szólt. Mi itt Angliában még mindig a buszra vártunk.” “Korábban forgattam egy filmet Dániában, ami 1957-ben játszódótt, úgyhogy tudok valamit a túlkapásoktól való félelemrıl, a háború árnyékáról és az egyszerő vágyképekrıl, amik akkor az emberekben éltek.” – meséli Lone Scherfig, a film rendezıje. „Londont viszont nem ismertem, úgyhogy résen voltam, hogy mindent megfelelıen és hően ábrázoljunk. Igyekeztem nagyon odafigyelni, és biztosra menni, hogy aki nem angol, nem Twickenhami és nem 1962-ben élt tizenhat éves, az is értse, mi történik. Próbáltuk megteremteni annak az idıszaknak a hangulatát, mert mindannyian hittünk benne, hogy ez az eset csak akkor történhetett meg.”
“Ma nehéz megérteni, milyen szorosan követték egymást a dolgok. Ha most visszanézünk a késı nyolcvanas évekre, nagyon közelinek tőnik nekünk, akik hasonló korúak vagyunk.” – mondja Hornby. A távolság a film ideje és a második világháború kitörése között sem túl nagy. Az ötvenes évek közepén bevezették a jegyrendszert, nagyon nehéz volt külföldre utazni, és szegényes volt az élelmiszerválaszték.” A külvárosi iskoláslány Jenny-t alakító Carey Mulligan felismerte, hogy bár karakterének története Barber valódi élményén alapul, a korszak metaforájaként is értelmezhetı. „Ez a történet amennyire Jenny felnıtté válásáról szól, épp annyira szól a hatvanas évek felnıtté válásáról is. Mindenki azzal jött, hogy ó, a hatvanas évekrıl forgatsz, mire én azt mondtam, nem, ez nem a flower-power téma, ez elıtte játszódik. Mire ık: mi történt elıtte? És én azt válaszoltam: nem sok minden!” “Jenny szülei, Jack és Marjorie koruk termékei” – állítja Hornby. “Míg Jenny még csak a lázadás kezdetén tart, David már az új kor embere – valaki, aki átvezeti a lányt az ötvenes évekbıl a hatvanasba. Olyan, mintha a könnyed, bohém ’Swinging Sixties’ életérzés pár évvel korábban érkezne Jack és Marjorie twickenhami konyhájába, mint máshova. “Ez az a pillanat, amikor kinyílik az ajtó.” – kapcsolódik be Andrew McAlpine látványtervezı. “Már vége a jegyrendszernek, és még csak most kezdünk újra önmagunkra találni. Az apa és az anya a filmben tudják, hogy valami változás történik, de még nem tudják, mi az. A lányukat használják médiumnak, hogy megértsék a jövıt. És a jövı, mint tudjuk, igencsak lenyőgözı volt.” “A korszak mentalitása hidegháborús volt, elég korlátolt világlátással: munka, család, és ennyi.” – fejti ki véleményét Alfred Molina, aki Jenny apját, Jack Mellort alakítja. Az alacsony beosztású köztisztviselı, akinek legnagyobb vágya, hogy lányának jobb életet teremtsen, a szők háborús esztendıkben nıtt fel, és kőzd, hogy felemelkedjen az új érában. “Minden teljesen szürke. Aztán egyszercsak betoppan Jack monokróm világába ez az egzotikus férfi, David. Mintha a pingvinek közé betoppanna egy páva - színes és kicsit ijesztı figura.” “Számomra a figurám érkezésének pillanata olyan, mint egy pattanásig feszített íjon a nyíl, felkészülve a kiröppenésre, mindannak a kirobbanására, ami felgyülemlett.” – meséli az amerikai Peter Sarsgaard, aki Davidet, Jenny idısebb udvarlóját alakítja. “Az emberek ki voltak éhezve a szórakozásra, és sokan közülük meg is oldották, fittyet hányva bármilyen szabályra. David is hasonló cipıben jár – nyolc évig kellett várnia, de azután nyakig merült a szórakozásba. “Ha úgy hagyjuk David karakterét, ahogyan eredetileg meg volt írva Lynn történetében, talán nehezebb lett volna meggyızni a közönséget, hogy ennek a kapcsolatnak volt értelme. – mondja Hornby. “Lone finomítani akart a kapcsolaton, David figuráján, és olyan kapcsolatot akart ábrázolni a karakterek között, ami felkelti a nézık figyelmét és szimpátiáját.” “Minden színész valamilyen módon saját karakterének ügyvédje – a történetet a saját szemszögükbıl látják” – állítja Lone Scherfig. “Az én feladatom, hogy ezt
lássam, de látnom kell a nézık szemszögébıl is.” Sarsgaard képes volt félretenni a karakterével és cselekedeteivel kapcsolatban minden ítélkezést.” “Amikor David Jenny-vel van, az olyan, mintha mindent elıször tapasztalna meg újra – ‘ez egy szép autó, ugye? Párizs csodás város, ugye?’ Nem a szexrıl van szó, hanem az életrıl. David nem perverz, csak egy férfi, aki teljes mellszélességgel akarja élni az életét. Peter Sarsgaard és Carey Mulligan elhatározták, hogy az elsı találkozásuk jelenetében a férfinak be kell csábítania a lányt az autójába. Megegyeztek, hogy Carey nem úgy cselekszik, ahogy a forgatókönyvben meg volt írva, ha nem érzi elég meggyızınek a férfi invitálását. Peter elég meggyızı volt, Carey beszállt az autóba. “David nagyon csábító férfi a maga finom módján, és a munkám része volt, hogy én is elcsábítsam a közönséget, ahogy ı Jennyt.” vallja meg Lone Scherfig. “Ha tudnánk, mi történik a megnyerı külsı mögött, a történet megjósolható lenne. Együtt kell éreznünk vele, kedvelnünk kell. Nagyon érdekesnek tartottam, és minél rosszabb lett a helyzet, annál jobban kedveltem.” “David nem csak az apa életének paramétereket teszteli, hanem az elıítéleteit is.” - állítja Alfred Molina. “Elég elterjedt volt a rasszizmus a háború utáni brit társadalomban, és ez minden társadalmi osztályba átszivárgott – nem csak a felsı körökre volt jellemzı. A horror ellenére, amin keresztülmentek, és ami a náci haláltáborokban történt, még mindig erıs volt az antiszemitizmus Angliában. Hornby forgatókönyve mindenezeket bemutatta, és minden a megfelelı kontextusba került.” “Magát kívülállónak érzı embert alakítani, aki valaki másnak adja elı magát, mint aki valójában – pontosan ezt tettem egész idı alatt a forgatáson” - mondja Sarsgaard. “Próbáltam pontosan azt teni, amit a karakterem: valaki másnak adtam ki magam.” A jelmeztervezı Odile Dicks-Mireaux a korszak filmjeibıl merített inspirációt David ruhatárához. Legfıbb mintája az 1962-es sikerfilm, a Dr. No lett, Sean Conneryvel a fıszerepben, az elsı James Bond film. “Ez volt az új idık divatja, az ötvenes évek után egy nagyon is hatvanas évekbeli vonal.” Carey Mulligan, aki 22 éves éves volt a forgatás idején, teljesen bepánikolt arra a gondolatra, hogy egy 16 éves lányt kell alakítania. “Aggódtam, hogy látszani fog, amint egy 22 éves úgy próbál tenni, mint egy tinédzser. Aztán arra gondoltam, milyen volt 16 évesnek lenni, és nem voltam annyira más. Visszagondoltam, hogy vajon magasabb volt-e a hangom, vihogtam-e állandóan, de rájöttem, hogy nem. Az egyetlen dolog, ami megváltozik, hogy amikor fiatal vagy, nem veszed észre, hogy megbántod az embereket azzal, amit mondasz, és kevésbé vagy képes pihentetni dolgokat, kevésbé vagy képes felmérni magadat.” Nick Hornby szerint “Carey félelmetes. Még az elején hallottam, hogy ı is eljön a szereplıválogatásra, és hogy 21 vagy 22 éves. Gondoltam: ’ok, akkor ennyi, mindent elrontotok ezzel, hiszen 16 évesnek kéne lennie. Értem, miért gondoljátok, hogy ez jó, de nem fog mőködni.’ Aztán meglátjuk az iskolás jelenetekben, és az jut eszünbe róla, hogy ’hé, nem csábíthatják el, ez nem helyes!’ Ijesztı, hogy képes eljétszani egy 16 éves lányt, és soha egy pillanatra
nem kérdıjelezıdik meg, hogy annyi idıs-e. És mégis, egy kis sminkkel és más frizurával hirtelen Audrey Hepburnné válik. “Jenny története egy nagy utazás, sok változással” - állítja Odile DicksMireaux. “16 évesnek kell kinéznie az iskolai egyenruhában, majd eljutunk arra a pontra, amikor Helen átalakítja ıt – ez volt a nehezebb feladat, az uniformis nem volt bonyolult. De hogyan gyızıl meg arról mindenkit az átöltöztetıs jelenet után, hogy bár nagyon másként néz ki, még mindig egy nagyon fiatal lány?” Mulligan rájött, hogy az egyenruha viselete, és az osztálytermi forgatás nem csak abban segített neki, hogy tinédzsernek tőnjön, hanem hogy úgy is gondolkodjon.”Borzalmasan éreztem magam az egyenruhában, és a stáb úgy kezelt, mint egy 12 évest. Konkrétan nem mertek káromkodni elıttem. Az iskolai jelenet alatt azt éreztem, hogy ’úristen, mennyire unalmas ez!’, és rájöttem, hogy teljesen visszaestem iskoláslány-üzemmódba, úgyhogy ki kellett gyorsan ugranom belıle.” Jenny átalakulása unatkozó tinédzserbıl majdnem felnıtté a dögös, csinos Helen segítségével megy végbe, aki David üzleti partnerének, Dannynek a barátnıje. “Amikor találkozik Jennyvel, Helen azt gondolja ’ó, még egy kiskutya, amivel játszhatok!’ – mondja a Helent alakító Rosamund Pike. “Gyengéd személyiség, és segítene bárkinek, aki nincs elég jól öltözve az esti partihoz, de nem vagyok benne biztos, hogy megvédene bárkit a felelıtlen szextıl például.” Lynn Barber eredeti történetében leírja, hogy Jenny legalább annyira odavolt udvarlója barátaiért, mint Davidért. Hornby szerint “Mindhármójuktól le van nyőgözve. Természetesen elsısorban Davidtıl, de amit Danny és Helen otthonában lát, szintén lenyőgözi: a gyönyörő tárgyak, a Lockey Hill cselló, a festmények, Helen gyönyörő ruhái, ezekbıl néhányat meg is kap. Ezért dönt úgy, hogy ekkora kockázatot vállal. Lehetetlen túlértékelni azt a hatást, amit Danny és Helen életmódja tesz rá.” “Ez a történet újra és újra megtörténik” - állítja Dominic Cooper. “Mindannyian odaképzelhetjük magunkat Jenny helyébe. Miközben felnövünk, olyan utakra tévedünk néha, ahova nem kellene. Elfelejtjük, mi fontos, mi számít. Teljesen megértem, hogy beszippantja valami, aminek addig nem volt részese, és lenyőgözınek találja.” “Én soha nem keveredtem olyan helyzetbe, mint Lynn Barber vagy Jenny karaktere.” emlékezik Olivia Williams, aki Jenny angoltanárát és mentorát, Miss Stubbs-ot alakítja. “De volt egy barátnım, akivel együtt jártunk el, és úgy tettünk, mintha sokkal idısebbek volnánk. Elmentünk inni és táncolni a kora harmincas éveikben járó férfiakkal. Visszatekintve felmerül a kérdés: mit gondoltunk? Mit kerestek olyan kislányok társaságában, akik egyértelmően 15 évesek voltak? Lone Scherfignek nincs kétsége afelıl, hogy Jenny áll a dráma középpontjában. “İ nem egy áldozat, leszámítva azt, hogy sokkal fiatalabb, mint David, úgyhogy a férfinak felelısségteljesnek kéne lennie. Jenny a történet idején lesz 17 éves, tehát már nem gyerek, de még ártatlan, és a mese arról szól, hogyan veszíti el ártatlanságát, David pedig a gaz csábító – emlékeztetnem kell magam erre, mert annyira kedvelem figuráját.”
“Lynn Barber belefolyt a munkálatokba, és támogatott mindenben, de egy bizonyos ponton túl már annyira megbízott bennünk, hogy elengedte a történetet.” – meséli Amanda Posey producer. “Amikor elıször nézte meg a kész filmet, annyira magával ragadta, hogy tudni akarta, mi történik a végén. Teljesen elfelejtette, hogy ez az ı saját története.”
A SZEREPLİKRİL CAREY MULLIGAN / JENNY A forgatás idején 22 éves Carey Mulligan korábban két játékfilmben szerepelt. Anand Tucker And When Did You Last See Your Father? (És mikor láttad utoljára apádat?) címő filmjében, és a Joe Wright által rendezett Büszkeség és balítéletben. Hamarosan látható lesz Jim Sheridan Testvérek-jében, Susan Sarandon és Pierce Brosnan oldalán Shana Feste Greatest (A legnagyobb) címő mővében, valamint a Tızsdecápák folytatásában Michael Douglas partnereként. A színésznı korábban televíziós sorozatokban és többek között a Royal Court színpadán csillogtatta meg tehetségét. Csehov Sirályának Broadwayváltozatában Peter Sarsgaard és Kirstin Scott-Thomas partnere volt. Az Egy lányról-ban nyújtott alakításáért 14 díjat – köztük a rangos BAFTA-díjat -, és 12 jelölést – köztük az Oscar-jelölést – kapott.
VÁLOGATOTT FILMOGRÁFIA Tızsdecápák - A pénz nem alszik (2010) Egy lányról (2009) - BAFTA-díj - Legjobb nıi alakítás, Golden Globe-jelölés Legjobb drámai színésznı kategóriában, Oscar-jelölés - Legjobb nıi alakítás The Greatest (2009) A klastrom titka (2007) A csodálatos Mrs. Pritchard - sorozat (2006) Büszkeség és balítélet (2005) Pusztaház örökösei - sorozat (2005)
PETER SARSGAARD / DAVID A Golden Globe-jelölt Peter Sarsgaard a közelmúltban Gavin Hood Kiadatásában szerepelt Meryl Streep, Reese Witherspoon és Jake Gyllenhaal oldalán, valamint Isabel Coixet kritikusok által magasztalt Elégiájában, Ben Kingsley és Penelope Cruz partnereként. Ezt követte Bertrand Tavernier Az elektromos ködben címő opusza Tommy Lee Jones-szal és John Goodmannel, és az Az árva Jaume ColletSerrától. Korábban A fiúk nem sírnak, az Atomcsapda és a Kinsey – Mindenki másként csinálja címő filmekben nyújtott kimagasló alakítást. Csehov Sirályának 2008-as Broadway-változatában Carey Mulligan és Kirstin Scott-Thomas partnere volt.
VÁLOGATOTT FILMOGRÁFIA Az árva (2009) Egy lányról (2009) Az elektromos ködben (2008) Elégia (2008) Kiadatás (2007) A titkok kulcsa (2005) Bırnyakúak (2005) Légcsavar (2005) A régi környék (2004) Kinsey - Mindenki másképp csinálja (2004) A hazugsággyáros (2003) - Torontói Nemzetközi Filmfesztivál - Legjobb férfi mellékszereplı díja, Golden Globe díj - Legjobb férfi mellékszereplı jelölés Atomcsapda (2002) Birodalom (2002) Feltétlen szeretet (2001) A fiúk nem sírnak (1999) Sebzettek városa (1999)
AZ ALKOTÓKRÓL LONE SCHERFIG / RENDEZİ Lone Scherfig Koppenhágában született. A Koppenhágai Egyetem és a National Film School of Denmark hallgatójaként tanulta meg a szakmát. Rövidfilmeket, rádiódrámákat és televíziósorozatokat írt és rendezett. 22 díjat és 11 jelölést kapott eddigi munkásságáért. Az ötödik DOGMA-film, az Olasz nyelvlecke kezdıknek elnyerte a filmkritikusok FIPRESCI –díját, a Berlini Filmfesztivál zsőrijének Ezüst Medve díját, és a Dán Filmakadémia legjobb forgatókönyvének járó díját. Elsı angol nyelvő filmje a Wilbur öngyilkos akar lenni FIPRESCI-díjat kapott. Ezt követte a Red Road, amely a Cannes-i Filmfesztivál zsőrijének díját nyerte el. Lone megkapta az egyik legkomolyabb filmes elismerének számító Carl Dreyer Emlékdíjat. Az Egy lányról címő filmjét 3 Oscar-díjra jelölték. A mő összesen 18 díjat és további 45 jelölést söpört be.
VÁLOGATOTT FILMOGRÁFIA Egy lányról (2009) Hjemve (2007) Red Road (2006) Wilbur öngyilkos akar lenni (2002) Olasz nyelv kezdıknek (2000) - Berlini Nemzetközi Filmfesztivál - FIPRESCI-díj, a Zsőri különdíja, az Ökumenikus Zsőri díja, A Berlini Újság olvasóinak különdíja, Arany Medve jelölés
NICK HORNBY / FORGATÓKÖNYVÍRÓ & EXECUTIVE PRODUCER A brit Nick Hornby számos bestseller könyv szerzıje, regényíró, kritikus. Eddig öt könyve inspirálta a filmeseket adaptálásra. A Focilázból két film is készült: az elsı Egy férfi, egy nı és egy focicsapat címmel David Evans rendezésében, Colin Firth fıszereplésével; a második Szívem csücskei címmel a Farrelly testvérek rendezésében, Drew Barrymore-ral és Jimmy Fallonnal. Ezt követte Stephen Frears Pop, csajok, satöbbi feldolgozása John Cusack és Jack Black fıszereplésével, majd a Weitz testvérek filmje, az Egy fiúról Hugh Granttel, Rachel Weisz-szel és Toni Collette-tel. A Hogyan legyünk jók és a Hosszú út lefelé elıkészületi fázisban vannak. Könyveit 34 nyelvre fordították le.
LYNN BARBER A száraz humoráról és interjúalanyainak ıszinte elemzésérıl ismert díjnyertes újságíró jelenleg a Sunday Times szerzıje. Interjúi győjteményes kötetekben jelentek meg, Mostly Men és Demon Barber címmel. 1944-ben született Bagshotban, Oxfordban tanult angol irodalmat, hét évig dolgozott a Penthouse magazinnak, majd olyan lapokban publikált, mint a Sunday Express, az Independent on Sunday, a Vanity Fair, a Daily Telegraph és az Observer. Írt könyvet How to Improve Your Man in Bed címmel. Az Egy lányról címő film Barber memoárján alapul, mely a negyedévente megjelenı Granta magazinban jelent meg.
A film hivatalos weboldala: http://www.sonyclassics.com/aneducation/
