AZ ÚT THE ROAD John Hillcoat filmje
SAJTÓKÖNYV
Szereplık Apa………………………Viggo Mortensen Fiú….………………………….Kodi Smit-McPhee Anya……………………………Charlize Theron Öregember………………………….Robert Duvall Veterán……………………………….Guy Pearce
Alkotók Rendezte: John Hillcoat Fényképezte: Javier Aguirresarobe Látványtervezı: Gershon Ginsburg Jelmeztervezı: Margot Wilson Vágó: Jon Gregory Zene: Nick Cave, Warren Ellis Író: Cormac McCarthy Forgatókönyv: Joe Penhall Producerek: Paula Mae Schwartz, Steve Schwartz, Nick Wechsler
2 Az út
A Nem vénnek való vidék után újabb Cormac McCarthy-regény adaptációja kerül a mozikba, mégpedig Az út címő Pulitzer-díjas bestseller. Az Oscar-jelölt Viggo Mortensen fıszereplésével készült poszt-apokaliptikus mesében feltőnik Charlize Theron, Robert Duvall, Guy Pearce és egy ismeretlen fiatal színész, Kodi Smit-McPhee. A túlélésért vívott küzdelem két fıhıse egy apa (Mortensen) és fia (SmitMcPhee), a helyszín pedig a kietlen amerikai vidék, melyet egy rejtélyes katasztrófa pusztított el. Az út olyan jövıt tár elénk, melyben az ember legjobb és legrosszabb arcát mutatja meg, s melyben a szeretet tart életben.
*** Több mint tíz év telt el azóta, hogy a bolygó pusztulásra ítéltetett – hogy mi által, senki sem tudja. Lehetett nukleáris történés, vagy a Föld találkozása egy másik világőrbeli jelenséggel, akár napkitöréssel is. Egy napon ugyanis hatalmas fény villant – majd semmi. Az eredmény: az energia elfogyott, az élılények kihaltak. Emberek milliói lelték halálukat a katasztrófában, vagy annak következményei miatt. A civilizáció halála megpecsételıdött.
A hajléktalan külsejő férfi (Viggo Mortensen) és a fiú (Kodi Smit-McPhee) minden féltett kincsükkel – némi étellel, ruhával, eszközökkel, mőanyag szatyrokkal és bármivel, ami melegen tartja ıket a nap nélküli, hamuval borított világban – megállás nélkül vándorolnak, egy bevásárlókocsival és egy visszapillantó tükörrel felszerelkezve.
Az országúton az óceán felé bandukolva erdıkben s régi épületekben szállnak meg éjszakára, hogy menedéket leljenek a természet erıivel s a garázdálkodó bandákkal szemben. Útjuk során sokféle szomorú, eltévelyedett sorssal találkoznak. Köztük az öregemberrel, akit a kisfiú megkedvel. Az öregember neve Ely. Elárulja, hogy az
3 örökkévalóságtól fogva rója az országutat s hogy azt hitte, a mennyországba jutott, amikor meglátta a gyereket - annyira hihetetlen számára a létezése ezen a világon. Még ebben a sivár univerzumban is vannak boldog pillanatok: elrejtett ételre vagy egy doboz kólára bukkannak, vagy egy csaknem tiszta viző vízesésre. A nyomorúságos helyzetbıl a Férfit gyakran megtalálják az emlékek, melyeket feleségével (Charlize Theron) közösen élt át még a nagy katasztrófa elıtt (s még azelıtt, hogy öngyilkosságot követett el, hogy ne tudja meg, milyen más módon veszíthetné el az életét). Ezek az emlékképek világítják meg az utat a fiú és a férfi elıtt a kilátástalan idıkben. Egy másik fénynyaláb a sötétégben a gyermek jósága, odaadása, és képessége arra, hogy rácsodálkozzon a világra – mindez szüntelenül arra emlékezteti apját, hogy van értelme folytatni a vándorlást. Az út egyszerre kalandfilm, horrortörténet, road movie, sıt love story is – apa és fia, férj és feleség között, egyúttal fıhajtás az elpusztíthatatlan életösztön elıtt. Az emberi kitartás lenyőgözı meséje, utazás az emberi lélekbe. Így válik a tőz, melyet a szereplık visznek magukkal az úton, a ki nem hunyó reménység szimbólumává.
4 A produkció
Az út klasszikusan az a film, melynek „el kellett” készülnie. A felszínen története egy Föld-végjáték, melyben a brutális erıszak, sıt, a kannibalizmus is szerepet játszik, s még egyéb negatív atmoszférikus elemek is, melyek nem épp a popcorn-mozik tipikus összetevıi. Ennek ellenére egyes producerek azonnal fantáziát láttak McCarthy regényében.
Nick Wechsler producer a szerzı nagy rajongója. Annak idején, amikor a Nem vénnek való vidék jogait szerette volna megvásárolni, nem járt szerencsével, így gyorsan elıre „lestoppolta” a következı elérhetı McCarthy-regényt. „Az volt a szerencsénk ezzel a könyvvel – meséli -, hogy annyira sötét és sivár volt a világa, hogy mindenki más óvatosan közelített felé. Ezért megragadtam a lehetıséget s megszereztem az anyagot.”
Akárcsak a többi filmes, aki közremőködött Az útban, Wechslert mélyen megérintette McCarthy regénye. Azonnal érezte, hogy remek filmes alapanyag. „Azon az estén rögtön el is olvastam a könyvet, amikor kézhez kaptam és különlegesen erıteljesnek éreztem: az apa és fiú útja és a humanizmus, melyet a kapcsolat közvetít - fantasztikus élmény volt számomra. Sıt, néhány igazán remek zsáner-elemet is tartalmazott – teszi hozzá a producer. – A feszültség, suspense, hogy vajon túlélnek-e az apokaliptikus világban – jól mőködtetnek egy filmet, akárcsak a gyönyörő érzelmi szál.”
Amikor Wechsler felkérte Rudd Simmonst, hogy csatlakozzon a filmhez executive producerként, már biztos volt abban, hogy John Hillcoatot ültetné a rendezıi székbe. Simmons ugyan nem látta Hillcoat filmjét, Az ajánlatot, ám miután megnézte, a direktor ıt is meggyızte. „Izgalmasan oldotta meg a táj bemutatását s azt is hitelesen ábrázolta, hogy a karakterek egyenesen arról a vidékrıl származnak. Ilyen értelemben Az út hasonló történet, ám egyúttal van egy mitikus szintje is.”
Hillcoat felkészültsége és koncentrációja is nagy hatást tett a producerekre. „A legelején írt egy koncepciót – meséli Simmons -, ami arról szólt, hogy mit lát a történetben, milyen motívumok érdeklik belıle, s hogy milyennek képzeli el a filmet – még fotókat is csatolt hozzá.”
5 „Egy adaptáció attól lesz igazán jó – magyarázza a producer -, hogy a rendezı talál valami olyat a könyvben, amibe szenvedélyesen bele tud szeretni, s egy bizonyos nézıpontból tudja elmesélni a történetet. John ilyen volt.”
A
rendezı
koncepciójában
esztétikai-filozófiai
gondolatmenetekkel,
tematikusan
elemezte a regényt. Íme néhány gondolat a dokumentumból:
„A film több különbözı szinten mőködik. Lehet mitikus, metaforikus utazás a lélekbe, felnıtt
tündérmese
a
generációk
találkozásáról,
a
halandóság
elkerülhetetlen
igazságáról, vagy a szülı archetipikus, legnagyobb félelme attól, hogy gyermekünket elveszítjük, sıt: mindannyiunk félelme attól, hogy magunkra maradunk. Egy másik szinten egy moralitás-történet, egy kétségbeesett riasztójelzés arról, hogy kedvesség, bizalom, remény és hit össze kell, hogy fogjanak a borzalmak és rombolás erıi ellen.”
„Az
útnak
sikerül
betalálnia
a
kollektív
tudattalanba
egy
univerzális
rémálom
segítségével. Legsötétebb és legelrejtettebb félelmeinket jeleníti meg – és megmutatja, mi az, ami igazán számít” – írja máshol. „Az adaptálás legfontosabb szándéka épp a direktség és az univerzális igazság ábrázolásának összhangba hozása volt.”
Míg McCarthy bizonytalanságban hagyja olvasóját azt illetıen, mi okozta a történet eleji nagy katasztrófát, a filmesek konkrétabb irányba indultak: az adaptációban inkább a természet okozza a problémát s tesz hatalmas területeket a földdel egyenlıvé. Chris Kennedy gyártásvezetı és Hillcoat országszerte olyan elhagyott területeket kerestek, melyek maguktól váltak kiessé, élettelenné. Az ilyen elhagyatott tájba könnyő volt a kollektív traumát okozó horrortörténetet beleképzelni.
„Volt a könyvnek egy sajátos, hihetetlen realitása – meséli Hillcoat. – Érdekes módon sem Chris, sem én nem kedveltük az apokaliptikus-filmek zsánerét, ám ez mindtıl különbözik. Azonnal ember által okozott, s egyéb természeti katasztrófák ugrottak be a sztoriról. Gyorsan el is kezdtük tanlányozni a poszt-Katrina, s egyéb katasztrófák utáni állapotokat, hogy hitelesen rekonstruálhassuk ıket a filmben.”
6 Az Oscar-jelölt Viggo Mortensen az apa-fiú kapcsolat dinamikájára alapozta játékát. S noha abban az idıszakban, amikor felajánlották neki a szerepet, épp egy nagyon sőrő, munkával teli idıszak után szünetet akart tartani, amint kézhez kapta a forgatókönyvet, nem tudott nemet mondani. „Tipikusan az a könyv volt, amit nem lehet letenni, mert az ember tudni akarja, milyen fordulatot vesz majd a történet” – lelkesedik a színész.
Az út nemzetközi ismertté válását Oprah Winfrey segítette elı, aki a megjelenés után rögtön bejegyezte könyvlistájára. „Azért kell minél több embernek elolvasni ezt a könyvet - magyarázza Mortensen -, mert valamiképp mindenki tud kapcsolódni a történethez. Minden szülı törıdik a gyermekével, vannak félelmei. ’Mi lesz vele, ha én nem vagyok? Vajon jól lesz? Ha megbetegszik, mi fog történni? És ha nem vagyok mellette?’ – ezek a legfıbb kérdések, melyek felmerülnek mindannyiunkban.” Ebben a történetben mindez a legextrémebb végletekig megy el. „Itt nem hogy egy nagybácsi vagy anya - senki nem marad – mondja a színész. – Ha én elmegyek, a gyerek egyedül lesz a világban.” Noha a történetben feltőnik egy-egy mellékszereplı, a lényegi szál apa és fiú kapcsolata. Mortensen szerint a könyv lényegi kérdései vezették el a figura lelkének mélyére. „Olyasmiken kellett elgondolkodnom, hogy mit hoz a jövınk. Mit jelent, ha már nem vagyunk a világon többé? Amikor már azt hisszük, minden elveszett, a gyerek még annál is többet veszíthet. Igazi jó drámai recept szerint mőködik a történet. Rengeteg teszthelyzet van a filmben, például: hogyan reagálsz, ha ijesztı alakokkal találkozol? Elmenekülsz? Vagy ha olyanokkal, akinek olyasmijük van, ami neked nincs - vajon elveszed tılük? Lehetséges – még ha jó embernek is tartod magad. ” Hillcoat
számára
nem
volt
kérdés,
hogy
Mortensen
lesz
a
megfelelı
az
apa
szerepére.”Világos volt, hogy Viggo el tudja játszani az igazi átlagembert, miközben szuggesztív személyiség is, s képes a szerep fizikai kívánalmainak is megfelelni. A karaktere érzelmek egész skáláját kell, hogy bejárja, miközben határtalan belsı erıt sugároz magából. Ha bárki túlélhetne egy poszt-apokaliptikus világban, az biztosan ı lenne.” – mondja a rendezı. Miután a színész elvállalta a szerepet, intenzív felkészülésbe kezdett a karakter s a sztori exrém miliıjét illetıen. Nemcsak könyvekben talált választ a kérdéseire, hanem a
7 társadalom szélére sodródott, hajléktalan emberek világában is elmerült. McCarthy fiához, John Francishoz főzıdı viszonya is sokat segített neki (az író neki ajánlotta a regényt).
„Minden színész más módszerrel dolgozik – magyarázza a producer, Simmons. – Viggo képes a környezetét minden más színésznél erıteljesebben felhasználni az érzelmei ábrázolásához. Például ha esik az esı, kibújik az ernyı vagy az esıkabát alól, csak azért, mert ösztönösen vizes akar lenni – s ez segíti hozzá, hogy elképesztı érzelmi állapotba juttassa magát. Hóban, fagyban, esıben, ködben láttam ıt átvedleni a szerepébe – óriási koncentrációval minden körülményt arra használ fel, hogy átalakuljon.”
Steve Schwartz producert is lenyőgözte Mortensen munkája. „Elképesztı koncentrációval tudott a szerepben maradni – mondja. – Az elsı pár napon ugyanabban a ruhában aludt. Minden részletre odafigyelt. Ha nem volt elég nedves a cipıje, ı maga vizezte be.
İ
maga lett a Férfi.”
„Emiatt aztán nem mondhatnám, hogy különösebben vidám, beszédes forgatásunk lett volna – folytatja a producer. – A stáb például nem igazán vegyült a két fıszereplıvel. Nem tudom, Kodi és Viggo hogyan élték meg ezt, de úgy éreztük, jobb, ha inkább magukra hagyjuk ıket, sıt, néha direkt negligáltuk ıket, hogy megmaradjon a terük a játékra.”
Hogy a film igazán jól sikerüljön, a készítık tisztában voltak vele, hogy a fiú szerepére a legjobb gyereket kell megtalálniuk. Számos
casting-kör után – Amerika- és Kanada-
szerte több száz fiút hallgattak meg - találtak rá Kodi Smit-McPhee.re, aki a Romulus, az apám címő filmben már dolgozott apa-fiú szituációkon – Eric Bana oldalán.
Kodi Smit-McPhee több szempontból is jó választásnak is bizonyult – ezek egyike a kameraérzékenység volt. A producerek és Mortensen megbabonázva észlelték a fiú tehetségét, professzionalizmusát s tiszteletet parancsoló munkaetikáját.
„Emlékszem, milyen voltam ennyi idısen (Kodi 1996-ban született) – mondja Simmons. – Fel-alá rohangáltam, katonásdit játszottam meg ilyesmi. De ez a gyerek bejön – és
8 napi kilenc órát dolgozik. Úgy koncentrál, mint egy felnıtt. A jelenléte pedig több mint emlékezetes. Amikor meg végez, akkor elrohan és játszik a többi gyerekkel.” Mortensen így látja kollégáját: „Kivételes színész. Úgy érzem, az alakítása történelmi lesz. Komolyan: szerintem még sok évig emlékezni fognak rá a nézık. Valami különleges történik minden pillanatban, amikor jelen van. És jelen van: még soha nem dolgoztam senkivel – és sok remek színésszel játszottam már együtt, nagyon szerencsésnek tartom magam -, aki ilyen következetesen jelen van, minden másodpercben.” Az út egyik jelenete jól illusztrálja a két ember közti kapcsolatot. Egy garázdálkodó bandával való találkozáskor az apa kénytelen lelıni egy embert, hogy megvédje a fiát. Késıbb elviszi a fiút egy forráshoz, hogy megmossa a haját a fagyos vízben. „A patak feltehetıen körülbelül 7 fokos, vagyis nagyon hideg – magyarázza Rudd Simmons, aki épp ott volt a jelenet felvételén. – A férfi a karjában tartja a gyereket és alámeríti a fejét a vízbe – a fiút ugyanis mindenütt a meggyilkolt bandatag vére borítja – és nagyon gyengéden lemossa róla a vért, a gyerek pedig visszatér az életbe. Így áll a forgatókönyvben.”
Simmons így folytatja: „Az történt, hogy Viggo felkapta Kodit, fejét a vízbe merítette, ami akkora sokk volt a gyereknek, hogy szó szerint fejbevágta. Olyan elképesztıen fájdalmas volt a hideg víz, hogy sírni kezdett, s nem is tudta abbahagyni. Viggo a karjába zárta és ringatta, így mintha valóban visszahozta volna az életbe. Emlékezetes jelenet. Aztán gyorsan napfényre vitte Kodit, és tovább ringatta. Innentıl kezdve elválaszthatatlanok lettek a forgatás hátralévı részén. Valóban: mint apa és fia.” Mortensen így emlékszik a jelenetre: „Amíg a szemébe nem néztem, nem is tudtam, valójában mekkora fájdalmat is érzett, miközben a jéghideg vízbe tartottam a fejét, pedig láttam, hogy a folyó szélein megfagyott a jég. Papának szólított, sírni kezdett – de a karakterben maradt a felvétel végéig. Briliáns színész.” Az adaptáció a regény kulcsszereplıinek jelentıségét felerısíti, mely tudatos döntés volt a szerzık részérıl. A Nı (Charlize Theron), az Öregember (Robert Duvall) a Veterán (Guy Pearce) és a Rabló (Michael K. Williams) a regényhez képest nagyobb szerepet kaptak a film cselekményében.
9 „Könnyő volt castingolnunk a filmhez, mivel a könyv hatalmas népszerőségnek örvendett már akkoriban is – mondja Wechsler – és a mellékszerepek, noha egészen aprók, igencsak lényeges mozgatórugói a történetnek. Így minden színész, aki csatlakozott a produkcióhoz, tudta, hogy teljes élményben lesz része.
Az egyik lényeges változtatást a regényhez képest a férfi feleségének figuráján eszközölték az alkotók, aki öngyilkosságot követ el, amikor a szörnyő jövı egyre fenyegetıbben közeledik családjához. „Elıbb vagy utóbb eljönnek értünk és megölnek minket – mondja. – Megerıszakolnak és a gyereket is… Megerıszakolnak és megölnek bennünket, megesznek és nem akarhatunk szembesülni ezzel.” A férfi úgy dönt, a tragédia után útnak indul a fiával, hogy szebb jövıt leljen a számára.
A férfi és a nı kapcsolata flashbackekben jelenik meg a filmben – a férfi ezekhez az emlékképekhez nyúl vissza éber álmok formájában, hogy erıt merítsen belılük, ha a vándorlás közben esetleg megfeledkezne arról, miért is van úton. Erre a szerepre a filmkészítık nemcsak erıteljes személyiséget, hanem sokoldalú színésznıt kerestek. Olyan nıt kerestünk – meséli a rendezı -, aki olyan mélységgel látja el a karaktert, mely által elmesélhetı, milyen változásokon megy keresztül egy olyan ember, akitıl mindent elrabolnak, amit egykor evidenciaként kezelt az életében. Az, ahogyan az anya az új világot elutasítja, hatalmas érzelmi váltás. Charlize pedig olyan színésznı, aki sok oldalát megmutatta eleddig a vásznon. A rém-beli átváltozása megdöbbentı volt. Ezt a fajta mélységet kerestük.” Az öregember szerepére kiválasztott Robert Duvall véletlenül – s ez csak a forgatás során fel-felbukkanó véletlen egybeesések egyike – épp jól ismeri Cormac McCarthy-t, meséli a rendezı. Duvall sajátos varázsát is beleadta a produkcióba. „Egészen különleges dolgot mővelt az extrém nyomás alatt” – figyelte meg Hillcoat. Míg a legtöbb stáb számára egy napsütéses nap jó dolog, Az út készítıi számára ezek a pillanatok nagy zőrzavart okoztak. „Elárasztottak minket az idıjárás-problémák – meséli a direktor -. A Nap volt az ellenségünk. Ez volt a forgatás állandó poénja: míg mások örülnek, ha kisüt a nap és depressziósak lesznek a fény hiányától, addig mi akkor kezdünk örülni, amikor beborul. Robert egy ilyen gyönyörő, fényes – azaz számunkra stresszes, nyomasztó napon
egy
kihalt,
törmelékkel
teli
területen,
a
jelenet
kellıs
közepén
olyan
10 improvizációval állt elı, amitıl megszakadt a szív és segített a szcénát is a megfelelı irányba terelni.”
A film egyik fı motívuma a tőz, a tőz hordozása – a visszás világ szörnyő viszonyain keresztül a reményteli jövıbe. A tábortőz-jelenetben a tüzet hárman ülik körül: a fiú, az apa és az öregember. „Három színészgeneráció – mondja Paula Schwartz -: egy fiatal színész, egy ismert sztár és egy legenda. Számomra szimbolikus volt ez a kép, s üzenetértéke is van: a tőz hordozása, a folytatólagosság kapcsolódik hozzá. Hiszen a tőz az életet jelképezi, a túlélést – s errıl szól a filmünk is. A fiú viszi a tüzet. Az apa pedig vigyáz a fiúra. Megható jelenet volt.”
„Biblikus történet ez – mondja Paula Schwartz. – A szeretet gyızelme a gonosz felett. Azt gondoljuk, hogy a nézık jó érzéssel távoznak majd a moziból – a tudattal, hogy van remény.” Egy olyan filmhez, melyben a bolygó az egyik központi karakter, elengedhetetlen, hogy a filmesek megfelelı, hiteles helyszínt találjanak. Az út változatos területeket kellett, hogy megmutasson, ahogy az apa és a fiú a hegyvidéken keresztül végezetül eljut az óceánig. Mivel pedig a Föld egy katasztrófa után van épp – elhagyatott, kihalt, lepusztult tájakat kellett találniuk. Az elıkészítés során aztán több mint 50 helyszínt választottak ki, melyek legtöbbje pennsylvaniai volt. Fontos helyszín lett az Erie-tó, a Katrina-utáni Louisiana és néhány terület Oregonban. A napfénytıl tökéletesen megfosztott világ ábrázolását a 35-filmes veterán, Javier Aguirresarobe (Más világ, Vicky Cristina Barcelona) kapta feladatul. „Egy unalmas táj vizuálisan hatalmas kihívás, így a szakmai életem mindenképpen gazdagodott a film által, ugyanakkor nehéz munka is volt, hiszen John Hillcoat egyik elsı döntése az volt, hogy a CGI használatát a lehetséges minimumra csökkentsük. Ez egy olyan táj volt, melyben nem létezik a zöld szín – sıt, szinte nem is léteznek színek ” – állítja az operatır.
11 A szereplık VIGGO MORTENSEN – az apa Mortensen elismerések sorát győjtötte be olyan filmekkel, mint legutóbb az Erıszakos múlt, az Eastern Promises vagy korábban A Győrők Ura –trilógia. 2008-ban számos díjra, köztük Oscar- és Golden Globe-ra is jelölték az Eastern Promises-beli alakításáért (a filmet, akárcsak a 2005-ös Erıszakos múltat, David Cronenberg rendezte).
Mortensen legutóbb az Ed Harris-rendezésében készült Appaloosa – A törvényen kívüli város címő filmben szerepelt. 2008-ban egy hazánkban forgatott második világháborús drámában, a Goodban is játszott, melyet a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be.
Viggo Mortensen New York City-ben született – amerikai édesanya és dán apa gyermekeként. Az utazó család a színész életének elsı tizenegy évét Dél-Amerikában töltötte. Mortensen New Yorkban kezdett színészkedni, s számos színpadi elıadásban is feltőnt, mielıtt szerencsét próbált Los Angelesben. A színész filmes pályafutása Peter Weir A kis szemtanú címő krimijével indult, s azóta több, mint negyven nagyjátékfilmben szerepelt, köztük olyan kritikailag is elismert alakításokkal, mint a G. I. Jane, a Séta a Holdon, az Egy hölgy arcképe, az Alatirste kapitány vagy a Carlito útja.
A
színészet
megalapította
mellett a
Mortensen
Perceval
Press
kiváló
költı,
fotográfus
névre
hallgató
független
és
festı
kiadóját,
is.
2002-ben
mely
egyéb
csatornákon nem publikált képzımővészetre, költészetre és kritikaírásra specializálódott.
KODI SMIT-MCPHEE – a fiú Kodi szélesebb körben akkor vált ismertté, amikor Eric Bana, Marton Csokas és Franka Potente oldalán játszott a 2007-es Romulus, az apám címő ausztrál életrajzi drámában, melyet Richard Roxbury rendezett. A filmben nyújtott alakításáért Kodi elnyerte az Ausztrál Filmakadémia Young Actor award-ját, sıt a legjobb férfi fıszereplı díjára is jelölték ugyanekkor.
12
A fiatal színész – 1996 június 13-án született Ausztráliában – színészcsaládból származik. Idısebb nıvére, Sianoa a népszerő ausztrál televíziós show-ban, a szomszédokban játszott, s nemrégiben kapta meg legelsı amerikai filmszerepét, a nálunk is sugárzott Hung címő HBO-sorozatban, melynek rendezıje Alexander Payne. Kodi édesapja, Andy is számtalan filmben és televíziós mősorban feltőnt hazájában, egyébként pedig gyermek-színésztanárként dolgozik. A Romulus és Az út mellett Kodi az elmúlt években igencsak foglalkoztatott színész volt, így olyan ausztrál produkciókban játszott, mint a Stranded, az End of Town vagy a televíziós Stephen King-adaptáció, a Nightmares & Dreamscapes, sıt, Richard Frankland színpadi munkájában, a Walkabaoutban is dolgozott.
Kodi Smit-McPhee a családjával él Melbourne-ben, s a színészet mellett szabadidejében gördeszkázik s zenét szerez a számítógépén.
CHARLIZE THERON – az anya
A legfurcsább karakterekbe is életet lehelı Oscar-díjas Charlize Theron kivételes tehetséggel képes arra, hogy azonnal kisajátítsa a nézıi figyelmet, ahogy feltőnik a vásznon. A Dél-Afrikai születéső színésznı idırıl idıre kritikai és közönségsikereket ér el érzékeny alakításaival.
Theron
a
nıi
végérvényesen
sorozatgyilkos, zsenialitásáról
Alieen A
rém
Wuornos címő
szerepével
independens
gyızte opuszban.
meg
nézıit
Érzelmileg
megsemmisítı alakításáért az Amerikai Filmakadémia, az Independent Spirit Award és a National Broadcast Film Critics Association is a legjobb nıi alakítás díjával jutalmazta.
Ezt követıen a színésznıt a Kıkemény Minnesota (North Country) címő, igaz történeten alapuló drámában láthatta a közönség Niki Caro rendezésében, Frances McDormand és Sissy Spacek oldalán. A nıkkel szembeni bántalmazás ellen tiltakozó alkotás nagyon erıs kritikai visszhangot váltott ki, Theront pedig Golden Globe-, SAG-, Critics Choice és újabb Oscar-jelöléssel értékelték.
13 A színésznıt legutóbb a Hancock címő akcióvígjátékban láthattuk Will Smith oldalán, az Alvajárók címő kanadai-amerikai filmdrámában, illetve 2007-ben az Elah völgyében címő háborús drámában, melyben partnere Tommy-Lee Jones volt. Filmográfiája olyan emlékezetes opuszokat tartalmaz, mint A Jade skorpió átka címő Wood Allen-vígjáték, az Édes November, vagy az Árvák hercege.
ROBERT DUVALL – az öregember A veterán színész elsı Oscar-jelölését legjobb mellékszereplı kategóriában a Corleonecsalád tanácsadójaként érdemelte ki A keresztapában nyújtott alakításáért. 1979-ben megkapta második jelölését – ismét mellékszereplıként – az Apokalipszis, most-beli játékáért. A következı év újabb jelölést hozott számára A nagy Santini címő film okán, a Sztálinbeli fıszerepéért Golden Globe-ra jelölték, majd végül az 1984-es Az Úr kegyelmébıl címő filmben nyújtott alakítása a legjobb férfi fıszereplı Oscar-díját hozta el neki.
Duvall filmes bemutatkozása az 1962-es Ne bántsátok a feketerigót! címő klasszikushoz kötıdik. Filmográfiájában további filmtörténeti remekek szerepelnek, így a M.A.S.H., A forradalmár, A keresztapa (I-II.), a Hálózat, A sas leszállt, az Összeomlás vagy A skarlát bető. Az utóbbi években a Négy karácsony címő családi vígjátékban láthattuk, illetve Az éjszaka urai címő krimi-thriller egyik kulcsszereplıjeként. Duvall a Crazy Heart címő dráma egyik producere is, melynek fıszereplıi Maggie Gyllenhaal és Jeff Bridges (Oscardíj, 2010).
GUY PEARCE – a veterán Generációjának egyik legsokoldalúbb színésze hírnevét a Priscilla- a sivatag királynıjének kalandjai címő 1994-es vígjátékkal alapozta meg. A film mind a kritikusok körében, mind a kasszáknál hatalmas siker volt, s felkerült minden idık tíz legsikeresebb ausztrál filmjének listájára is. Pearce karrierje innentıl nyílegyenesen ívelt felfelé, olyan filmeket írva filmográfiájának listájába, mint a Szigorúan bizalmas, a Memento, a Monte Christo grófja, A bevetés szabályai vagy a Hillcoat rendezésében készült Az ajánlat. Legutóbb Kathryn Bigelow többszörös Oscar-díjas alkotásában, A bombák földjénben láthattuk a mozikban.
14 JOHN HILCOAT - rendezı Hillcoat Amerikában, Kanadában és Nagy-Britanniában nıtt fel. Képzımővészeti tanulmányai a Swinburne Ausztrál Filmiskolában folytatódtak, ahol már producerként is tevékenykedett. Videoklip-rendezıként gyorsan beindult a pályája, olyan zenei formációknak készítve videókat, mint Nick Cave, az INXS, a Crowded House, a Depeche Mode, Robert Plant, a Muse és a Razorlight – ezeket a munkáit számos rendezıi díjjal jutalmazták.
Miután három évig kutatta a témát a maximális biztonsági rendelkezésekkel mőködı börtönökben, Hillcoat megírta és megrendezte elsı nagyjátékfilmjét, Ghosts… of the Civil Dead címmel. A filmet kilenc Ausztrál Filmakadémiai díjra jelölték. Következı munkája A múlt csapdájában címő ausztrál thriller volt. Harmadik játékfilmje, a western mőfajú Az ajánlat fıszerepeiben Guy Pearce mellett Danny Huston és John Hurt is feltőnt. Az út a negyedik nagyjátékfilmje.
