Dr. Szegvári Péter: Regionális politika, regionális kormányzás Magyarországon Magyarországon az Új Gazdasági Mechanizmus keretében már körvonalazódott egy regionális tervezési struktúra, azonban ekkor ez még nem kapcsolódott össze a közigazgatás reformjával és valódi helyi hatalom híján a regionalizmus (decentralizáció) kérdésével sem. Az elmúlt tíz év azonban új változásokat hozott a magyar közpolitika történetében és ez felértékelte a területfejlesztési, regionális-politika (policy) jelentõségét és a közigazgatás-politikával való összefüggését, különösen az Európai Uniós csatlakozás küszöbén. Jelenleg azonban sokan és sokféleképpen beszélnek a régiókról, ezért talán nem lényegtelen kísérletet tenni arra, hogy tisztázzuk a különbözõ térségi kategóriák funkcióját és szerepét a területfejlesztési-statisztikai, adminisztratívközigazgatási vagy közhatalmi-önkormányzati struktúrákban. A területi-statisztikai rendszerek viszonya a közigazgatási struktúrákhoz Regionális szervezõdésrõl, szintrõl háromféle értelemben beszélhetünk az Európai Unió gyakorlata alapján: egyrészt léteznek statisztikai-tervezési régiók (a területfejlesztés térségeiként), másrészt léteznek adminisztratív régiók (az egyes országok közigazgatási területi beosztásához igazodva), harmadrészt pedig beszélhetünk önkormányzati régiókról (amelyek a decentralizált hatalomgyakorlás kereteiként autonóm politikai entitásként mûködnek.) Megfigyelhetõ, hogy az EU-ban sem minden szinten alakítottak ki a tervezésistatisztikai rendszer (NUTS) alapján közhatalmi-közigazgatási egységeket. (Bár az is igaz, hogy a számunkra figyelemre méltó - mert sok támogatást szerzõ - Portugália és Görögország esetében minden szinten mûködnek közigazgatási egységek is, ugyanakkor a
NUTS
III
szintet
mindenütt
közigazgatási
egységek
alkotják
választott
önkormányzattal, kivéve Belgiumot.)
1
A NUTS II szintû tervezési-statisztikai, területfejlesztési nagyrégiók azonban nemcsak forrás-szerzõ kategóriák, hanem a legtöbb helyen a helyi gazdaság-fejlesztés, az innováció, a foglalkoztatás-politika, az infrastruktúra-fejlesztés és a környezetvédelem állami
feladatainak
megvalósítási
terepei
és
a
területi
versenyképesség
megvalósításának eszközei is. Ehhez nem feltétlenül kell önkormányzati-közigazgatási típusú régióvá alakítani a tervezési-fejlesztési régiókat (erre példa egyébként Németország és az Egyesült Királyság), de célszerû (ahogyan azt kísérleti jelleggel a legutóbbi választásoknál Svédországban is megtették egy régió esetében három megye testületének választásánál, majd fokozatosan megcélozzák a többi területi egységnél is.) Ugyanakkor a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a mûködõ közigazgatási egységek valamennyi változásáról, amennyiben ez hatással lehet a fentebb bemutatott tervezési-statisztikai terület-beosztási ismérvekre. A magyar területi-statisztikai nomenklatúra rendszer Magyarországon a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvény, valamint az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. (III.20.) OGY. sz. határozat kialakította a NUTS rendszernek megfelelõ tervezési-statisztikai egységeket, amelyeket a KSH jelentése alapján az Eurostat elfogadott. Ennek alapján a lokális szinten megjelenik a 3131 települési önkormányzat (NUTS 5) és a 150 kistérség (NUTS 4), továbbá a regionális szinten a 19 megye és a fõváros (NUTS 3), valamint a 7 tervezési-statisztikai régió (NUTS 2) és az 1 országos szint (NUTS 1). A megye és a régió tehát regionális tervezési-statisztikai egységek Magyarországon és az EU csatlakozást követõen (részint azt megelõzõen is a PHARE és az ISPA programok következtében) a strukturális alapokból forrás-szerzõ kategóriák is, mint támogatási célterületek. ( Megjegyzendõ, hogy a strukturális alapok 1999-ben mintegy 73 %-át kitevõ regionális támogatások - együtt a kohéziós forrásokkal - a NUTS 2 szintû területeket veszi számításba, míg a speciális régiók - ipari szerkezet-átalakítási
2
térségek és vidéki (rurális) térségek - esetében mindkét területi egység (NUTS 2 és 3) célterületként vehetõ figyelembe, mintegy a források 8 %-a erejéig.) A fentiekbõl következõen a középszintû
tervezési-statisztikai rendszerben a
területfejlesztési régióknak számító alapegységek közül a jövõben indokolt a regionális (NUTS 2) szintet priorizálni, megtartva a megyei (NUTS 3) szint statisztikai-tervezési egységként való megjelenését is. Emellett a kistérségi szint (NUTS 4) kialakítása és felépítés is fontos, mert ezek is fontos forrás-szerzõ tervezési-statisztikai területi egységként értelmezhetõk, valamint a szétaprózódott települési önkormányzati rendszerben a térségi közszolgáltatásoknak és fejlesztéseknek is megfelelõ integratív egységeiként mûködhetnek. (Ebbõl a szempontból jó alap az Országgyûlés döntése a tervezési-statisztikai régiókról és a KSH kistérségi lehatárolása.) A regionális tervezéshez, programozáshoz és a területfejlesztési feladatokhoz tehát megfelelõnek tûnik az 1998-ban kialakított 7 tervezési-statisztikai régió lehatárolása, amelynek a felülvizsgálata legfeljebb az Európai Unióhoz való csatlakozást megelõzõ idõben indokolt területfejlesztési szempontból, figyelemmel a régiók statisztikaitervezési mutatóira. (A jelenlegi tervezési-statisztikai régióbeosztáson annyiban lenne indokolt változtatni, hogy a Dunántúlon csak két régió alakulna ki: Észak-Dunántúli régió: Komárom-Esztergom, Fejér, Veszprém, Gyõr-Moson-Sopron és Vas megyét keretezve, illetve Dél-Dunántúli régió: Zala, Baranya, Somogy és Tolna megyét egybefogva. Ez a felosztás megfelelne a tudományos, szakmai javaslatoknak és összhangban lenne az Európai Bizottság NUTS II. szintre kidolgozott méretsztenderdjével is.) Ettõl
függetlenül
a
tervezési-statisztikai
régiók
lehatárolásának
(az
európai
tendenciáknak megfelelõen) nem az analitikus (természeti, földrajzi, tájegységi), hanem a normatív (a területi közigazgatási) beosztást indokolt továbbra is követni, ami azt jelenti, hogy a regionális lehatárolást csak a területi (jelenleg a megyei) közigazgatási rendszer megváltoztatásával, racionalizálásával összhangban indokolt megváltoztatni. Ehhez pedig az Országgyûlésben nagyobb politikai egyetértésre és társadalmi
3
méretekben jelentõsebb érzelmi konszenzusra, regionális identitásra van szükség, amely vélhetõen csak egy új választási idõszakra alakítható ki. Mindennek ellenére – a kormányprogramnak megfelelõen - megkísérelhetõ egy olyan szcenárió
kidolgozása,
miszerint
az
európai
regionalizációs-szubszidiaritási
folyamatoknak megfelelõen Magyarországon is elfogadható az Európai Uniós csatlakozás elõtt az önkormányzati-közhatalmai régió kialakítását lehetõvé tevõ jogszabály-csomag, amely 2006-tól már autonóm regionális önkormányzatok kialakítását, megválasztását biztosítja. A regionális funkciók köre Mielõtt azt próbálnánk megfogalmazni, hogy milyen típusú régióra (területfejlesztési, adminisztratív vagy önkormányzati) kívánjuk a jövõbeni regionális stratégiánkat építeni, célszerû áttekinteni a lehetséges regionális funkciókat, amelyek befolyással lehetnek a szintek közjogi státuszának meghatározására. A regionális funkciók tisztázása érdekében nem elegendõ számba venni a mai közhatalmi, közjogi munkamegosztási-hatásköri viszonyokat, hanem azt is mérlegelni kell, hogy a gazdaság- és társadalomfejlõdés jelenlegi szintjén, valamint a jövõben milyen területeken jelenik meg a regionális dimenzió, illetve közigazgatási-közhatalmi funkció. A regionális állami területi beosztás realitásának mérlegelésekor ugyanis azt is figyelembe kell venni, hogy egyre inkább terjednek a rugalmasabb, piaci és nonprofit szervezeti formák és mûködési módszerek, megjelennek új technológiai megoldások, amelyek nem feltétlenül igényelnek hagyományos közigazgatási területbeosztást. ? A regionális megközelítés szükségessége a egyértelmûen megmutatkozik a területfejlesztésben, a térségi innováció, versenyképesség és felzárkóztatás biztosításában. ? Kétségtelen, hogy a vonalas infrastruktúra rendszereinek egy jelentõs része, elsõsorban mûszaki okok miatt, regionális, a megyénél nagyobb léptékû menedzsmentet igényel. Ezen rendszerek szervezése, irányítása azonban a 4
közhatalmi szférán kívül van (még akkor is, ha nemegyszer az állam a beruházó illetve tulajdonos), illetve határaik nem fedik egymást, standard közigazgatási határokat rájuk szervezni nem lehetséges, és nem is szükséges. ? A magas színvonalú humánszolgáltatások, funkciók egy része ugyancsak regionális rendszerekbe szervezõdik, pl. a felsõoktatás, klinikai hálózat, kutatás, szakképzésátképzés. Ezek irányítása azonban jellemzõen nem területi szintû feladat, s egyébként is nem igényel klasszikus közhatalmi eszközöket. ? A környezet és természetvédelem jelenleg is regionális szervezettségû, részben nem követi az igazgatási határokat éppen speciális feladatai miatt. ? A klasszikus igazgatási-hatósági és igazságszolgáltatási tevékenység azokon a területeken lehet indokolt, ahol magas szintû szakértelemre, egyéb speciális mûködési feltételre van szükség, és nem jár együtt jelentõs ügyfélforgalommal. A fenti felsorolt regionális funkciók jelentõs része nem igényel szilárd, vagy mereven lehatárolt közigazgatási kereteket, illetve sok funkció esetében érdemes fokozatos evolúciós folyamat eredményeként bevezetni a regionális közigazgatási rendszert.
A szintek közjogi státusza Amikor a szintek száma és tartalma, funkciói körvonalazódtak, akkor kerülhet sor az egyes szintek közjogi tartalmának és formájának részletes kidolgozására. Amennyiben a politikai regionalizálást hosszabb idõszakra tervezzük, akkor arra is lehetõség nyílik, hogy a regionális szint státusza fokozatosan jusson el a teljes jogú önkormányzatig. A regionális szintnek közjogi intézményesítése ugyanis több alternatíva mentén vagy fokozatosan képzelhetõ el: ? ? Az elsõ stádiumban a regionális szinten intézményesített formát a regionális területfejlesztési tanácsok jelentik. Ezek mûködhetnek a jelenlegi összetételben vagy a megyei és egyéb települési önkormányzatok lazább együttmûködési, társulási formájaként, de ebben az esetben a regionális szint nem válhat önálló
5
hatáskörök, és saját források közvetlen címzettjévé. (Amennyiben a régiót nem a megyei területfejlesztési tanácsok, hanem a megyei közgyûlések kötelezõ társulásaként építjük ki, ez a forma már kétségtelenül erõsebb közjogi státusszal rendelkezik, amely lehetõséget nyújthat pl. közös képviseleti szerv mûködtetésére, önkormányzati
hatáskörök
átruházására,
saját
költségvetésre,
vagyonra,
intézményekre.) ? ? Folytatódhat, kiszélesedhet a regionalizáció az államigazgatás szférájában is abban az esetben, ha a regionális illetékességû államigazgatási szervek területi határai, központjai egybeesnek. Ez azonban nem a decentralizációnak és a hozzá kapcsolódó regionalizmusnak, hanem a központi igazgatás dekoncentrációjának, a modern közigazgatási megoldások regionalizációjának megfelelõje. (Hozzá kell tegyük, hogy a felülrõl épített regionalizáció inkább a szervetlen, míg a helybõl vezérelt és kezdeményezett regionalizmus fõként a szerves történelmi fejlõdés jellemzõje. Kérdés, hogy a jelen történelmi szituáció melyik folyamatot hangsúlyozza? ) ? ? S végsõ soron a regionalizáció legmagasabb szintû közjogi formája, a regionális önkormányzati rendszer is kiépíthetõ, mint a decentralizált közhatalom-gyakorlás terepe, mivel a “Regionális Önkormányzatok Európai Chartájában” foglalt követelményeknek a fenti megoldások egyike sem felel meg. A politikai, illetve az önkormányzati típusú régió alapkritériuma a közvetlenül választott képviselet megléte, az önkormányzati alapjogok alkotmányos erejû biztosítása, valamint ezzel összhangban az önálló kompetenciák, a saját források telepítése. Az intézkedések intenzitása, minõsége alapján csak évtizedek múltán dönthetõ el, hogy hosszabb távon a régió milyen helyet tölt be a magyar közigazgatási és politikai rendszeren belül.
A regionalizálódás lehetséges stratégiája
6
Az uniós csatlakozás a magyar közigazgatás szerkezete, szabályozása szempontjából tulajdonképpen nem tesz szükségessé kötelezõ alkalmazkodást. Az uniós álláspont szerint az államon belüli hatalmi szerkezet, ezen belül a közigazgatás formálása nemzeti belügy. A közigazgatást illetõen annak ellenére nincs acquis communautaire, hogy a nemzeti igazgatási struktúrák kölcsönös függõségben mûködnek, hiszen ez nem az elsõ pillérhez tartozó regionális politika, hanem a második pillér részeként megjelenõ belpolitika terrénuma. ? ? Kétségtelen ugyanakkor, hogy elsõsorban az Európa Tanács kereteiben megszületett bizonyos dokumentumok, a helyi önkormányzati és regionális charták, határozott állásfoglalást tartalmaznak a csatlakozó államok decentralizálásának ösztönzése irányában, mint ahogy az unió egyik alapvetõ jelentõségûvé vált szervezési elve, a szubszidiaritás, ugyancsak a polgárokhoz közeli kormányzást favorizálja. A kormány programjából határozott regionalizálási törekvések olvashatóak ki. A területi államigazgatás vonatkozásában köztudomású, hogy már rég megkezdett folyamatról van szó, hiszen a dekoncentrált szervek körében hagyományosan vannak olyanok, amelyeknek illetékességi területe eltér a megyehatároktól, annál nagyobb, regionális. Hozzá kell tenni azonban, hogy ezek a regionális illetékességi területek egyáltalán nem fedik egymást, mindegyik valamilyen belsõ, ágazati logikát tükröz, tehát nehezen tekinthetõ ez a szervezeti konglomerátum a közigazgatás regionalizálásához vezetõ megbízható alapnak. Az utóbbi években újabb regionális szervek jöttek létre (RIB, közmunka tanács, ifjúsági tanács), ezek sajátossága nemcsak az illetékességi területek idõnkénti eltérése, hanem a székhelyek szinte koncepciózus eltérítése a hagyományos regionális centrumoktól. Megállapítható, hogy a területi közigazgatás struktúrájának kérdése nem jutott nyugvópontra. Nem tûnik feleslegesnek tehát a reformalternatívákat, illetve az általános fejlesztési irányokat számba venni. Erre már csak azért is szükség lenne, mert jelenleg, miközben már az új politikai régiók gondolatával kacérkodunk, még a megyék sem felelnek meg a régiókkal szemben támasztott európai követelményeknek. Az Európai Régiók Gyûlése 1996 decemberében
7
fogadott el egy nyilatkozatot a regionalizmusról, majd több éves elõkészületek után elkészült a Regionális Önkormányzatok Európai Chartája az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Európai Kongresszusa keretében. Ezek a dokumentumok meghatározzák a régiókkal szembeni tartalmi és formai követelményeket, amelyek követését ajánlják a ratifikáló államoknak, miután az Európa Tanács legmagasabb fórumai konvencióként elfogadják. ? ? A charta elsõ cikkelye szerint a régiókat, azok alapvetõ önkormányzati jogait alkotmányos elismerésben illetve védelemben kell részesíteni. A késõbbiekben ezt részletezve rögzíti, hogy határaik hozzájárulásuk nélkül nem változtathatók meg, jogaik védelmében bírósághoz fordulhatnak, tevékenységük felett csak utólagos törvényességi ellenõrzés gyakorolható. ? A régió fogalmát is megadja a dokumentum: az állam legnagyobb területi egysége, amelyik a helyi önkormányzatok és a központi állam között helyezkedik el, és választott testülettel rendelkezik. ? A régióknak saját és átruházott feladataik megvalósításához megfelelõ szabályozási és végrehajtási eszközökkel kell rendelkezniük. ? A régiókat általános hatásköri felhatalmazással kell ellátni a szubszidiaritás elvét követve,
mind
a
településekkel,
mind
a
nemzeti
állammal
való
viszonyrendszerben. ? Külön megemlíti a charta a régiók helyi önkormányzatok irányában betöltendõ finanszírozási kiegyenlítõ szerepét, az interregionális együttmûködés, határon túli kapcsolatok jelentõségét. ? Kiköti a charta a régiók részvételi jogát az õket érintõ nemzeti döntéshozási eljárásban, erre különbözõ módozatokat ajánlva. ? Deklarálja a régiók részvételi jogát az európai intézményekben és a nemzetközi kapcsolatok alakításában. ? A régiókat megilleti a szervezetük önálló alakításának joga, de mindenképpen rendelkezniük kell egy közvetlenül választott testülettel és egy végrehajtó orgánummal.
8
? Már az eddigi elvárások egy részénél is lehetnek aggályok a magyar megyék kompatibilitását illetõen, különösen így van ez azonban a finanszírozással kapcsolatos követelmények esetében. A charta elvárásaival ellentétben a magyar megyék
bevételeinek
látható/tervezhetõ
többsége
megfelelõen
ugyanis elõre,
nem
saját
egyelõre
bevétel,
nem
nem
világosak
is az
életkörülményekben megmutatkozó különbségek megyék közötti kiegyenlítésének mechanizmusai sem, az állami támogatások jelentõs része célhoz kötött, s a megyék nem rendelkeznek adómegállapítási illetve kivetési joggal sem. Megemlítendõ,
hogy
a
chartához
képest
az
Európai
Régiók
Gyûlésének
regionalizmusról szóló nyilatkozata bizonyos kérdésekben sokkal radikálisabb, bár sok vonatkozásban teljesen azonos a szöveg: ? Elõírja például, hogy a párhuzamosságok elkerülése érdekében a dekoncentrált közigazgatásból a megfelelõ személyi és pénzügyi forrásokat át kell adni a választott testületeknek. ? Felsorolja a nyilatkozat a legfontosabb regionális kompetenciákat: regionális gazdaságpolitika,
területfejlesztés
és
lakáspolitika,
telekommunikáció
és
közlekedési infrastruktúra, energiapolitika és környezetvédelem, mezõgazdaság és halászat, oktatásügy minden szinten, egyetemek, kutatás, kultúra és média, közegészségügy, turizmus, szabadidõ, sport, rendõrség és közrend. ? Fontos elvárásnak minõsül, hogy a bevételek szétosztásának elveit alkotmányos vagy törvényi norma kell, hogy meghatározza. ? A nyilatkozat részletesen foglalkozik az EU és a régiók kapcsolatával, kifejezetten arra törekedve, hogy egyre szélesebb körben és egyre több garancia mellett érintkezhessenek a régiók közvetlenül az európai intézményekkel, különösen ami a támogatásokat illeti. Az is megfogalmazódik, hogy az Európai Parlament megválasztásakor a régiókat kell a választókerületi beosztás alapjául tenni. A fenti követelmények illetve törekvések figyelmeztetnek arra, hogy a regionalizálás folyamata átfogóan kell, hogy érintse a teljes állami és önkormányzati igazgatást, a hatásköröket, finanszírozást, mindezek alkotmányi alapjait. Ez a feladat lényegesen
9
több és más, mint a területfejlesztési régiók megerõsítése, nem is oldható meg a regionális politika, mint közpolitika dimenzióján belül, hanem egész állami-politikai berendezkedésünket érinti. A régióépítés stratégiájának megalkotása elõtt nem a földrajzi lépték, hanem a tartalom kérdésében kell döntést hozni. A megye, illetve régió közötti választás nem egyszerûen területszervezési, területfejlesztési, igazgatás szervezési, hanem alapvetõen politikai kérdés, a hatalom centralizációjának, decentralizációjának kérdése. A területi-statisztikai regionális rendszer viszonya a közigazgatás reformjával Látható tehát, hogy az Európai Uniós csatlakozással összefüggésben fontos a megfelelõ méretû és funkciójú területfejlesztési régiók kialakítása, adekvát teret adva a térségi tervezésnek, programozásnak és az állami források (esetleg nemzetközi források) hatékony elosztásának. Ugyanakkor önmagában a csatlakozás miatt Magyarországon nem kell a kialakult régiókban feltétlenül önkormányzati típusú testületeket létrehozni, de az alkotmányozás keretében ez kitûzhetõ a demokratikus kormányzás céljaként, és a regionális területfejlesztési intézményrendszer alapját képezheti ennek. Viszont a területfejlesztési régiókat feltétlenül ki kell építeni közigazgatási egységként is, hiszen ezt indokolja az EU által is megkövetelt monitoring rendszer kiépítése és a területi tervezéssel-programozással összefüggõ állami feladatok decentralizációja, ésszerû igazgatási megszervezése. Továbbá a közigazgatás modernizációja, hatékonyságának és eredményességének igénye miatt célszerû az admisztratív régiók továbbfejlesztése is A hasonló funkciójú és tipusú kétszintû regionális rendszer kialakítása Magyarországon irreális. Ezért két - európai szempontból - regionálisnak minõsíthetõ szint kialakítása tûnik megoldhatónak: megyei vagy regionális (a megyéknél nagyobb méretû egységekre épített) alapon. Az alkotmányozással összefüggõen kétféle módon építhetõ ki a regionális középszint a következõ idõszakban.
10
A megye - az alkotmányban rögzített pozíciójából adódóan - megtarthatja önkormányzati funkcióját, sõt a kormányzati dekoncentrált szervektõl át is adhatók számára bizonyos feladatok, ugyanakkor betöltheti a térségi kiegyenlítõ és a területi önkormányzati funkcióját - ésszerû munkamegosztásban az adminisztratív és területfejlesztési régióval. Az önkormányzati funkciókhoz azonban szüksége van a megyének is saját bevételi forrásra (pl. helyi adóra, amivel ma nem rendelkezik) és a kötelezõ területi önkormányzati feladatok kijelölésére, amihez normatív állami támogatás is társul. A modern közigazgatás és területpolitika azonban mindinkább igényli a megye mellett (s fokozatosan a megye helyett) a kistérségi (városközponti) igazgatás és önkormányzati társulásos feladat-megoldás ésszerûbb finanszírozását és kormányzati ösztönzését, valamint az adminisztratív régiók (majd fokozatosan az önkormányzati típusú régiók) kialakítását, amihez a helyi szinten társadalmi azonosulás és a parlament szintjén politikai bázis is kell. A kistérségek (s az ebben megjelenõ városi központok) tehát terepei lehetnek helyi önkormányzati feladatok társulásban való ellátásának és a helyi közigazgatási feladatok és körzeti jellegû közszolgáltatások ésszerûbb, hatékonyabb és olcsóbb ellátásának. Az EU csatlakozás szempontjából a regionális politika összefüggésében kevés jogharmonizációs feladat jelentkezik, de az adminisztratív kapacitás növelésére kiemelt figyelmet kell fordítani. Ehhez elsõsorban a területfejlesztési intézményrendszer funkcionális kiépítésére, valamint a támogatási, finanszírozási rendszer átalakítására van szükség. A terület-politikában a megye (regionális önkormányzat esetén a megyei jogú város) és a régió között jó munkamegosztás alakítható ki, amire az állami támogatási politika is ráépülhet. Hosszú távon a megye (megyei jogú város) tölthetné be a települések és a kistérségek közötti kiegyenlítési-felzárkóztatási funkciót és a helyi kis- és közép-vállalkozások támogatását, a helyi gazdaság-fejlesztés és foglalkoztatás ösztönzését. A regionális
11
szintre telepíthetõk a nagyobb gazdaság-fejlesztési támogatások, a jelentõsebb foglalkoztatási, gazdaság-fejlesztési, infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások, valamint az interregionális kapcsolatok állami feladatai. A megye funkcionális kapcsolatai keretében a regionális szint mellett külön figyelmet érdemelnek a kistérségek. A kistérségek egyfelõl jó terepei lehetnek a terület-politikai eszközök differenciált felhasználásának (a 150 statisztikai-tervezési kistérségbõl 88 valamilyen módon az EU normáknak megfelelõen célterülete a terület-politikának) és a megyei felzárkóztatási-kiegyenlítési funkciók ellátásának, az állami támogatások ésszerû (koncentrált és koordinált) allokálásának. Ehhez kapcsolódóan ki kell építeni (az osztrák és a bajor falu- és vidék-fejlesztés mintájára) a kistérségi megbízottak hálózatát, akik a tervezési-statisztikai kistérségekben mûködõ valamennyi területfejlesztési társulás számára nyújthatnak tanácsadási, szervezési és koordinációs szolgáltatásokat. Ennek mûködési finanszírozási feltételeit is a jövõben indokolt kiemelten kezelni. Emellett a helyi önkormányzatok közszolgáltatási feladatainak ellátásához és települési fejlesztési célkitûzéseik összehangolásához is megfelelõ integrációt biztosíthatnak a kistérségi együttmûködést ösztönzõ jogi és finanszírozási megoldások. A fentiekkel összefüggésben kialakítható a területi egységek között egy ésszerû funkció- és feladat-megosztás, amihez a finanszírozási, állami támogatási szisztémát és a közigazgatási struktúrát hozzá lehet a Kormány vezényletével igazítani.
Felhasznált irodalom: Agenda 2000. 1997. Brussels. European Commission. A regionális és települési kormányzati rendszer modernizációja Magyarországon. Tanulmányok. Közigazgatás-fejlesztési Füzetek.2. kötet. The World Bank/Miniszterelnöki Hivatal Kiadványa. Bp.2000.; Armstrong,H. - Taylor,J..: Regional Economics and Policy London, Harvester. 1993.
12
Balázs I. : Az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Igazgató Bizottsága ülésének állásfoglalása a szubszidiaritás elvének érvényesülésérõl a tagországok önkormányzati rendszerében. Magyar Közigazgatás 1994/1-2.sz. Batley, R.– Stoker, G. (Szerk.): Local Government in Europe. Trends and Developments. Macmillan, London.1991. Enlarging the European Union. Accession Partnership. Brussels, EC DG 1A. 1998. EU-konform regionális fejlesztés. Tanulmányok. Közigazgatás-fejlesztési Füzetek. 4. Kötet. MKI/The World Bank/Miniszterelnöki Hivatal Kiadványa. Bp. 2001. Európa A-tól Z-ig. Az Európai Integráció kézikönyve. Szerk.: Czuczai J.-Ficzere L. ELTE ÁJTK. Bp. 1999 Forman, B. Regionális politika az Európai Unióban. Bp. VÁTI 2000. Forunier, J.: A megbízható közigazgatás. Magyar Közigazgatás, 1997/10.sz. Guidelines on National Regional Aid. Official Journal. C74.10.March. 1998. Halstead, J.: The Development of the European Regional Development Fund since 1972. Bath. University of Bath. Horváth Gy.: Európai Regionális politika. Bp.-Pécs. Dialóg-Campus 1998. Horváth Gy.: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris.Bp.2001. Horváth Gy. – Illés I.: Regionális fejlõdés és politika. A gazdasági és a szociális kohézió erõsítésének feladatai Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozás idõszakában. Integrációs Stratégiai Munkacsoport, Bp. 1997. (Európai Tükör. Mûhelytanulmányok, 16.) Keating,M. - Jones,B. (szerk.) Regions in the European Community. Farnborough.1985. Kengyel Á.: Az Európai Unió regionális politikája.. Bp. Aula.1999. Kurucsai Cs.: A Regionális Önkormányzatok Európai Kartája elõélete és elfogadott változata fõbb rendelkezései. Magyar Közigazgatás,1998/6. sz. Pálné Kovács I.: Közigazgatás és regionális politika. Bp.-Pécs. Dialóg-Campus. 1999. Rechnitzer J.: Területi stratégiák. Bp.-Pécs. Dialóg-Campus. 1998. SIGMA : Public Management Profiles. OECD, Paris.1995. Sipos K.: A Regionalizmus történeti és jogi aspektusai (Spanyolország, Olaszország, Franciaország). MTA Állam- és Jogtudományi Intézete, Bp. 1993. Verebélyi I.: Kis vagy nagyméretû önkormányzatok. Magyar Közigazgatás, 1993/4. sz. Wise,M.-Croxford,G:The European Regional Development Fund: Community ideals and national realities. Political Geography Quarterly./2. Zongor G. : A lebegõ megye. Társadalmi Szemle, 1991/12. sz.
13
