Politika

World Energy Council Hungarian Member Committee Hungarian Young Professionals in Energy

HYPE jelentés 2013 – Megújuló / Energia / Tervezés / Politika Hungarian Young Professionals in Energy

Almási László okleveles energetikai mérnök

Copyright © Hungarian Young Professionals in Energy

Bonda Balázs okleveles közgazdász Gerse Pál okleveles energetikai mérnök Dr. Hartmann Bálint okleveles villamosmérnök, PhD Hegedűs Zoltán okleveles energetikai mérnök Holló Gergő okleveles energetikai mérnök Talamon Attila okleveles gépészmérnök Vágó Tamás okleveles energetikai mérnök Dr. Vokony István okleveles villamosmérnök, PhD

A jelentést a magyarországi WEC Member Commitee ifjúsági tagozatának, a HYPE-nak a tagjai készítették. A jelentésben a HYPE tagjai a személyes véleményüket ismertetik. A jelentés elkészítése során felhasznált információk forrása megjelölésre került. A jelentés elsősorban a HYPE által szervezett szakmai beszélgetéseken elhangzottak, az előadók által rendelkezésre bocsátott, valamint nyilvánosan hozzáférhető információk alapján került összeállításra.

HYPE jelentés 2013 – Megújuló / Energia / Tervezés / Politika

i

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék ................................................................................................................... i 1

Vezetői összefoglaló ...................................................................................................... 1

2

Energiatervezés ............................................................................................................. 4

3

Megújulós erőművek szerepe a villamosenergia-piacokon.......................................... 18

4

Megújuló energiaforrások versenyképessége ............................................................. 28

5

Megújuló energiatermelés fejlődési lehetőségei .......................................................... 39

6

Szakirodalom ............................................................................................................... 68


1

1 Vezetői összefoglaló

1

A fenntartható fejlődés és az ehhez kapcsolódó ellátásbiztonság az energetikai ipar mindennapjainak egyik legfontosabb, megoldásra váró kérdése. Az elsők között merülnek fel alternatívaként a megújuló energiaforrások. A sikerhez, vagyis a megújuló rendszerek integrációjához elengedhetetlen a villamosenergiához kötődő műszaki és pénzügyi rendszerek megtervezése, vizsgálata és támogatása, különösen Magyarországon, amely a szükséges (energia- és pénzügyi) forrásokban nem bővelkedik.

Tervezés Az iparágak közül az energetikai az egyik legnagyobb tőkeigényű, ezért különösen fontos, hogy a beruházásokra szánt pénzt optimálisan költsék el. A tőke jelentős része jelenleg a magánszektorból érkezik, ami megköveteli a stabil környezetet, a hosszú távú, megalapozott energiapolitikát. Mindemellett elengedhetetlen az irányelvek időszakos felülvizsgálata, és szükség esetén alakítása olyan módon, hogy ez a piac szereplőit ne hozza hátrányos helyzetbe. Az előbbi gondolatok mentén kritikus jelentőséggel bírnak a következők:  A befektetési hajlandóság kulcsfontosságú, így meg kell találni azokat a lehetőségeket, melyek segítségével a potenciális befektetők ösztönözhetőek.  Az energiapolitika kialakításának egyik kiindulási lépése kell hogy legyen a

jövőbeni állami szerepvállalás kereteinek meghatározása, kerülve mind a túlzott szerepvállalást, mind a teljes liberalizációt.  A lakossággal folytatott konzultációval, a társadalom egészére kiterjedő oktatási és tájékoztatási tevékenység biztosításával a megfelelő társadalmi támogatottság megteremthető. Egy új, sikeres energiapolitika megalkotásához elengedhetetlen a szakmai képviselők (így a WEC Magyar Nemzeti Bizottság) bevonása, az ismert jó példák átültetése a hazai gyakorlatba “Apply lessons and periodic policy revisions. Ineffective policies, or those with unintended consequences, must be adjusted without creating disincentives to long-term investment.”

Integráció Azt, hogy az egyes megújuló energiaforrások mennyire illeszkednek az ország villamosenergiarendszerébe, a rendszer tulajdonságai, a termelés és a fogyasztás helyzete befolyásolják. A villamosenergia-fogyasztás változása szoros összefüggésben van a gazdaság teljesítőképességével. A magyarországi rendszerirányító, a MAVIR az igények bővülésével számol, ugyanakkor a tények – az elhúzódó gazdasági nehézségek, és energiatakarékossági törekvések miatt – eddig ezt nem igazolják.


2

A magyarországi villamosenergia-termelési portfolió azonban jelentős átalakulás előtt áll. A beépített kapacitások meghatározó része az elkövetkezendő évtizedekben le fog állni. Az igények kielégítésére, a kieső teljesítmények pótlására nincs ideális erőműtípus, minden technológiát jellemez valamilyen kedvezőtlen, vagy vitatott tulajdonság. Ezért egy fenntartható erőművi portfólió létrehozása során az elérhető technológiák közötti egyensúlyt, illetve optimumot kell megteremteni. A modern villamosenergiarendszerek szempontjából az erőművi technológiák legfontosabb jellemzői a teljesítmény és a szabályozhatóság. A megújulók körében minimális határköltséggel termelnek a szél, víz, illetve naperőművek és a leggyakoribb támogatási rendszerek keretében aktuális termelésüket a tényleges költségektől függetlenül rögzített áron veszik át. A modern villamosenergia-piacok ilyen jellegű felépítése a megújulós beruházók számára igen kedvező. A megújuló bázisú kapacitások nagymértékű részaránya a teljes erőművi portfólió hatékony működését, a különböző erőműtípusok életképességét, illetve a további erőművi beruházások megvalósíthatóságát kedvezőtlenül befolyásolhatja. Ezért az időjárásfüggő megújuló bázisú erőművek túlzottan magas részaránya az erőművi portfólióban hosszútávon veszélyeztetheti a villamosenergia-ellátás hatékonyságát, biztonságát és gazdaságosságát.

“Successful policies will build on an open dialogue regarding potential trade-offs among multiple goals, multiple time periods and multiple participants, involving representatives of the energy industry.”

Támogatás A megújuló energiaforrások piaci alapon – némely példától eltekintve – ma még nem életképesek, ezért fontos a beruházások támogatása. A megfelelő támogatási rendszer kiválasztásához először a célokat kell pontosan meghatározni. Az Európai Uniós tagországok a vállalt megújuló részarány eléréséhez különböző támogatási rendszereket vezettek be. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a megújuló energiák támogatásának korai szakaszában az ártámogatás alapú rendszerek (például feed-in tariff) hasznosabbak, mivel nagyfokú stabilitást és átláthatóságot biztosítanak a befektetőknek hosszú távon. A későbbiekben viszont mennyiségi szabályozást nyújtó (green certificate) támogatási rendszerek bevezetése célszerű. A legfontosabb szempont egy beruházási döntésnél az átlátható, hosszú távú, transzparens szabályozás megléte. A támogatás mértéke és a penetráció nem korrelál egymással, sőt a túlzott mértékű támogatás kifejezetten visszatartó erejű lehet. A gyakori módosítás szintén rombolja a befektetői bizalmat, amely nélkül a beruházások nem jöhetnek létre. További rendkívül fontos szempont az engedélyeztetés egyszerűsége és


3

átláthatósága, ami nagyban hozzájárulhat beruházási kedv növekedéséhez.

a

“Transparency, consistency, clarity, and stability in regulatory regimes and policy creation, to enable companies to plan long-term, stable cashflows.”

Fejlesztés Az Európai Unió hosszú távú energiapolitikájának célja, hogy biztosítsa állampolgárainak jólétét és a gazdaság megfelelő működését, az energiatermékekhez való zavartalan hozzájutást a piacon valamennyi (magán- és ipari) fogyasztó számára, megfizethető árakon, mindeközben figyelembe véve a környezetvédelmi szempontokat, valamint a fenntartható növekedés felé történő elmozdulást. A fentiek miatt, az EU elkötelezte magát az Európa 2020 stratégia (a 20-20-20 kezdeményezés) mellett, azaz a stratégia részeként vállalta, hogy 2020-ig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 20%-kal csökkenti, az energiafelhasználáson belül a megújuló energiaforrások részarányát (a jelenlegi 8,5%-ról) 20%-ra növeli, és az energiahatékonyságot 20%-kal javítja. A 2020-as tervek teljesülésének érdekében az Unió több intézkedést hajtott végre az elmúlt években. Folyamatban van a villamosenergia-piacok egységesítése, a hálózatok fejlesztése és a beruházásokhoz szükséges pénzügyi eszközök előteremtése is. Az Uniós tervekkel összhangban a hazai energiapolitika is elkötelezett a megújulók

hasznosítása mellett. Magyarország 2020-ig a jelenlegi 8%-ról 14,65%-ra tervezi növelni a megújuló energiaforrások részarányát a primerenergia felhasználásban. Ezért készült el a Megújuló energia hasznosítási Cselekvési Terv is. A WEC HYPE a közelmúltban elkészült beszámolójában értékelte, és véleményezte a cselekvési tervet is, melyet a döntéshozók figyelmébe ajánl.


4

2 Energiatervezés

2

Az energiatervezés szó több jelentéssel is bír, ezek közül talán a legelfogadottabb az a vetülete, mely a hosszú távú energiapolitikai célok meghatározását, és ezen célok eléréséhez szükséges feladatok végrehajtását foglalja magában. Ahhoz, hogy a fejlett országok a jövőben is működtethessék energetikai infrastruktúrájukat, valamint folyamatosan pótolhassák az amortizáció miatt kieső egységeket, jelentős pénzügyi befektetésekre van szükség. A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency – IEA) 2009-es adatai szerint mintegy 33 trillió USD befektetése várható a 2010 és 2035 közötti periódusban. Ezen befektetések elsősorban a szénhidrogén-iparban (olaj és LNG { Liquid Natural Gas – folyékony halmazállapotú földgáz} terminálok, csővezetékek) és a villamosenergiatermelés, –átvitel és –elosztás területén fognak jelentkezni. Az energetikai területeken befektetett összegek 2035-ben elérhetik a világ GDP-jének 1,4%-át is. Az energiaipar egészét nézve igen hangsúlyos lesz a villamosenergia-ipar szerepe, mely a befektetéseknek körülbelül a felét mondhatja majd magáénak. A kiemelt szerepet elsősorban az indokolja, hogy más szektorokhoz (pl. közlekedés) képest egyszerűbben végrehajtható a célként kitűzött dekarbonizáció. Egy másik fontos szempont annak a négyes célnak (ellátásbiztonság, gazdaságosság, környezet-

védelem, társadalmi elfogadás) a teljesítése, mely új kihívásokat állít a politikai döntéshozók elé.

2.1 Az energiatervezés folyamatának átalakulása Hagyományosan az energiatervezés folyamata alapvetően meghatározta az energetikai szektort: a tervezés eredményeként kerültek kiválasztásra az épülő erőmű egységek, a rendelkezésre álló ásványkincs-vagyon határozta meg azok tüzelőanyagát, és a gazdasági fejlődés várható mértéke és üteme alapján határozták meg a beépítendő kapacitások nagyságát. Nagy változást hozott ezen a területen (is) az energiapiacok liberalizálása, mely csökkentette az energiatervezés szerepét, nagyban a piaci szereplőkre hagyva a beruházások sorsát. Ez egyrészt vitathatatlanul a korábbinál nagyobb versenyt eredményezett a piacon, másrészt az országok döntő többségében nem eredményezte a végfelhasználói árak csökkenését. A teljesen deregularizált villamosenergia-piac modelljét azonban egyre többen találják nem megfelelőnek, aminek hátterében pedig nagyrészt a villamosenergia-termelés környezeti hatásai, valamint a fenntartható fejlődés ideája áll. Az OECD tagjai között számos országot találunk (köztük az Egyesült Államokat), melyek kísérletet tesznek a piaci folyamatok szabályozott keretek közé szorítására. Ezek a folyamatok egyértelműen arrafelé mutatnak, hogy az energiatervezés szerepe a jövőben nőhet a jelenlegihez képest.


5 A hosszú távú, nemzeti szintű energiapolitika hiánya a befektetők bizalmának csökkenését vonja maga után.

A jelenleg használt energetikai infrastruktúra felújítása, cseréje, kiváltása illetve bővítése a világ minden régiójában elfogadott cél, azonban jól meghatározhatók azok a hátráltató tényezők, melyekkel világszerte szembesülnek:  a hosszú távú, nemzeti szintű energiapolitika hiánya a befektetők bizalmának csökkenését vonja maga után;  az energiapolitika nem transzparens, nem kiszámítható volta távol tartja azokat a magánszektorból érkező befektetőket, akiknek a tőkéjére elengedhetetlenül szüksége lenne az iparágnak. A befektetői bizalom visszaszerzésének érdekében a döntéshozók részéről kiszámítható, hosszú távon is érvényben maradó szabályozási környezet kialakítása szükséges, mely folyamatba be kell vonni a potenciális befektetőket is, akik számára prioritás a projektek gazdaságossága. Ennek az összetett problémának a megoldására több modell is adódik. Az állam közvetlen részvétele az energiatervezés folyamatában – ahogy az imént láthattuk – nem új jelenség; a fejlesztés akár állami tulajdonú vállalatokon keresztül, akár gazdasági támogatás formájában is ösztönözhető. Az köz- és magánegyüttműködés (Public - Private Partnership, azaz PPP) rendszere a világ legtöbb országában megfelelő eszköz a tőke bevonására. Az ilyen befektetési konstrukciók rugalmassága jól hasznosulhat olyan esetekben is, amikor például

egy, a vizsgált országban még nem telepített technológia bevezetésére kerül sor, vagy amikor a kormánynak egyaránt feladata az infrastruktúra fejlesztése és a megfelelő politikai környezet kialakítása. A közelmúlt piacliberalizációs folyamatai csökkentették az állam szerepét az energiatervezés területén, azonban több esetben találkozhatunk olyan esetekkel, amikor ez nem jelentette az állam teljes kivonulását, sőt! A PPP konstrukciók sikerének feltétele az aktív állami részvétel, mely a finanszírozásban való részvétel mellett kiterjed annak ellenőrzésére is, hogy a támogatott projektek minden tekintetben megfelelnek-e az energiapolitikai céloknak.

2.2 Az energiatervezés folyamata a múltban Az energetika területén dolgozó szakemberek számára hosszú időn keresztül alaptézisnek számított, hogy egy ország villamosenergiaellátása csak hosszú távú tervezéssel, és erre alapozott fejlesztéssel valósítható meg – természetesen szem előtt tartva a minél alacsonyabb költségeket és a minél magasabb megbízhatóságot. Egy másik, hasonlóan időtálló összefüggése a szakterületnek, hogy a nemzeti jövedelem erős függést mutat egy ország villamosenergia-fogyasztásával, mely akár makroökonómiai szinten is segíthet egy ország gazdasági fejlődésének távlati becslésében. Egy kiválasztott, historikus időszakra képezhető a GDP- és a villamosenergia-igény növekedésének hányadosa; ez a tervezés olyan kiindulási pontját adja, melyet a későbbiekben a nemzetgazdasági


6

ágazatok adataival tovább finomíthatunk. E két fő alapelv mellett természetesen számos más szempont is befolyásolja a tervezés folyamatát. Kiemelt fontosságú, hogy az ország milyen energiahordozókhoz fér hozzá; van-e hazai kitermelés, van-e lehetőség megbízható forrásból származó és gazdaságos importra, mennyire készletezhető az üzemanyag? Ezen üzemanyag felhasználását a gazdasági lehetőségek, valamint az erőműpark által biztosított technológia egyaránt meghatározzák. Figyelembe kell venni a társadalmi elvárásokat, a környezeti hatásokat, illetve általánosságban a legkisebb társadalmi összköltség elvének érvényesítését is. Ezen tervezési eljárás érzékeny pontja, ha bármilyen előre nem látható okból valamely paraméter tekintetében – például az ország villamosenergia-igényében – jelentős változás áll be. Magyarországon ilyen strukturális változást jelentett az 1990-es évek eleje, amikor nagyszámú ipari üzem állt le, átadva a helyét kevésbé energiaigényes, fejlettebb termelési technológiáknak. Az ehhez hasonló nagy változások során bár az energiatervezés kiindulási feltételei alapvetően változnak meg (például az energiahatékonyság növekedése középtávon is lassította a villamosenergia-igény növekedését), az energiapolitika továbbra is szerves része kell, hogy legyen a gazdaságpolitikának. A villamosenergia-szolgáltatás jelenleg Magyarországon is a világszerte bevett gyakorlat szerint, magas színvonalon működik. Szinkron-

járó villamosenergia-rendszerek integrálják az erőművi és a fogyasztói oldalt. Ezen rendszerek kiemelt szereplője a rendszerirányító, akinek elsődleges feladata a teljesítményigények kiszolgálása, mégpedig a hálózati frekvencia névleges értékének (50 Hz) minél pontosabb tartása mellett. Hogy ezt a feladatot elláthassa, az együttműködő erőművek termelését, valamint az import-export forgalmat úgy kell szabályozni, hogy a mindenkori fogyasztói igényeket fedezhesse. Ahhoz, hogy ez a szabályzási feladat végrehajtható legyen, megfelelő nagyságú és összetételű erőműparkra, valamint erős átviteli hálózatra van szükség. Ezen elemek élettartama igen hosszú. A nagyerőművek esetén a régebben megszokott 25-30 év helyett nem ritkán 40-50 évben határozzák meg az üzemi élettartamot, mely időszak alatt a legfontosabb műszaki paraméterek (erőmű típusa, blokknagyság, üzemanyag) csak minimálisan módosíthatóak. Tovább növeli ezt a periódust az engedélyeztetés és a létesítés átfutási ideje, mely technológiától függően a néhány évtől akár 10-15 évig is elhúzódhat. A tartomány alsó felén a gázmotoros, illetve a nyílt ciklusú gázturbinás erőműveket találhatjuk, míg a leghosszabb előkészítés az atomerőművek létesítését előzi meg. Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy az energiatervezés folyamata nem igazodhat az aktuális, gyorsan változó politikai véleményekhez és irányzatokhoz; egy ország villamosenergia-ellátásának megfelelő biztosításához csak hosszú távú tervek készítésével juthatunk el.


7 Periodikus jelleggel szükség van az energiapolitikai célok áttekintésére és revíziójára. A céljukat el nem érő irányelveket újra kell gondolni.

2.3 Az energiatervezés folyamatának kritikus pontjai napjainkban Az energiatervezési elvek sokszínűsége, az eltérő megközelítési lehetőségek vizsgálata során több kritikus pontot is felfedezhetünk a folyamatban. Az energetikai infrastruktúra fejlesztése évtizedeken átnyúló folyamat, melynek finanszírozásában jelentős szerepet játszik a magánszektor. Ahhoz, hogy utóbbi befektetési hajlandósága meglegyen, kiszámítható, stabil szabályozási környezetet kell teremteni, mely garantálja a hosszú távú befektetések megtérülését is. Periodikus jelleggel szükség van az energiapolitikai célok áttekintésére és revíziójára. A céljukat el nem érő irányelveket újra kell gondolni, mégpedig úgy, hogy ez a folyamat ne hozza hátrányos helyzetbe a piacra már belépett szereplőket.  A befektetési hajlandóság kulcsfontosságú, így meg kell találni azokat a lehetőségeket, melyek segítségével a potenciális befektetők ösztönözhetőek. Hasznos lehet több, egymást kiegészítő támogatási, ösztönzési rendszer alkalmazása is, például eltérő mértékű állami szerepvállalás mellett.  Az energiapolitika kialakításának egyik kiindulási lépése kell, hogy legyen a jövőbeni állami szerepvállalás kereteinek

meghatározása. Sem a túlzott felügyelet, sem a túlzott liberalizáció nem lehet megoldás a napjainkban tapasztalható piaci környezetben.  A lakossággal folytatott konzultáció, a társadalom egészére kiterjedő oktatási és tájékoztatási tevékenység biztosítja, hogy a támogatások szétosztásának módját a laikusok is fenntarthatónak és igazságosnak lássák. Erre még abban az esetben is szükség van, ha a közszféra közvetlenül nem jelenik meg befektetőként, hiszen a beruházások, fejlesztések költségeit végső soron mindig a végfelhasználók fogják viselni. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az energiatervezés politikai és társadalmi környezete is folyamatosan változik, átalakul. Korábban megfigyelhető volt, ahogy az „energiapolitikai háromszög” (ellátásbiztonság, gazdaságosság, környezetvédelem) mellé felzárkózott a társadalmi elfogadottság is, mely a többi feltétellel összehasonlítva sok esetben jóval nehezebben teljesíthető, és általánosságban jóval nehezebben definiálható. Mindez indokolttá teszi, hogy részletesebben is foglalkozzunk a kérdéskörrel. Egy általánosan elfogadott nézet szerint a világ energiafogyasztásának nagyságát, illetve az ehhez felhasznált üzemanyagok összetételét nagymértékben befolyásolhatjuk a jólétről alkotott kép formálásával. Ebben a folyamatban kiemelt szerepe van az oktatásnak, de semmiképp sem


8

hagyhatók figyelmen kívül a médiumok, ezek közül is kiemelve a közösségi média erejét. Amíg az emberek nagy része vélt vagy valós elvárásoknak szeretne megfelelni, magatartásuk tovább fogja táplálni a fogyasztásra épülő társadalmi modellt, mely napjainkban növekvő környezetterheléssel jár. Egy növekedésorientált társadalomban ennek a gondolkodásnak a megváltoztatására viszonylag kevés esély van, így a következmények is jó eséllyel jelentkezni fognak. Számos kutatás találhatunk arról, hogy a világ energiafogyasztását – amennyiben az a jelenlegi ütemben növekszik – nem leszünk képesek fedezni fenntartható módon. Ennek az energiafogyasztásnak túlnyomó részét napjainkban véges készletekkel bíró – többnyire fosszilis – energiahordozók szolgálják ki, melyek a kutatások szerint nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a légkörben felhalmozódjanak az üvegházhatású gázok. Nem egyértelmű azonban az sem, hogy más, megújulónak tartott energiaforrások esetén mekkora a CO2 kontribúció. Az ember által átalakított környezet, illetve a tájhasználattal változó földfelszín is befolyásolja ezeket a környezeti paramétereket. Jó példa erre a nagy területen végrehajtott erdőirtás, mely – jóllehet nem feltétlenül és kizárólag energetikai jellegű tevékenység – befolyásolja a terület lokális éghajlatát. Az erdők eltűnése a víz- és CO2 megkötő képesség csökkenésével, a hőmérsékletés csapadékviszonyok megváltozásával jár. Az így eredményezett pozitív visszacsatolású

folyamatnak köszönhetően hosszabb távon az elégetés során keletkező kibocsátások hatásának sokszorosa lehet az okozott kár. A talaj, mint erőforrás hangsúlyozása természetesen nem öncélú: hazánkban a víz mellett a termőtalaj az egyik legfontosabb, rendelkezésünkre álló erőforrás. A nem megfelelő mezőgazdasági termelés így abban az esetben is fontos, ha történetesen az biomassza-termelés céljával folyik. Az ipari méretű energetikai biomassza termelése során például a talaj szervesanyagtartalma olyan mértékben csökken, hogy annak pótlása is szükségessé válhat, ellenkező esetben az ökoszisztéma megváltozása visszafordíthatatlan, irreverzibilis lesz. Az előttünk álló évtizedekben, amennyiben éghajlatunk időjárása a jelenlegi trend mentén változik, kiemelt jelentőséggel fognak bírni az időjárási szélsőségek, például a csapadékeloszlás terén is. Ez a folyamat szükségessé teszi a vízgazdálkodási gyakorlat átalakítását, lehetőleg hosszú távon is fenntartható megoldások bevezetésével. A hosszabb csapadékmentes vagy csapadékhiányos időszakok miatt új növényfajták telepítése válhat szükségessé, illetve a jelenleginél nagyobb területeket szükséges öntözés alá vonni. A közelmúlt azonban arról is tanúskodik, hogy aszályok mellett nagy árvizek is előfordulhatnak, melyek hatása hasonlóan súlyos lehet a mezőgazdasági termelésre nézve. Ahhoz, hogy mindkét kihívással szembenézhessünk, szemléletváltás szükséges a hazai vízgazdálkodás területén is. Ebből a két rövid példából is jól látható, hogy az


9

energiapolitika kérdéskörét sosem kezelhetjük önállóan, mindig szükséges a kölcsönhatások, szinergiák ismerete is.

2.4 Társadalom és technika kapcsolata 2.4.1 A kiszámítható környezet ereje Ha a kiszámítható környezet fontosságát szeretnénk hangsúlyozni, az egyik legszemléletesebb példát a földi törzsfejlődés során megfigyelhető nagy fajkihalások adhatják. Ezek megmutatták, hogy bár az élőlények mindegyike képes az őt körülvevő körülményekhez alkalmazkodni, ennek az alkalmazkodásnak a gyorsasága mindig is kulcsfontosságú volt. Erre vezethető vissza az is, hogy az ember alaptermészetéből fakadóan szereti az állandóságot, a stabilitást, a kiszámítható környezetet. Az ebben bekövetkező hirtelen változásokra viszont csak az új körülmények megismerése, sőt kiismerése után tud megfelelően reagálni – ha egyáltalán képes erre. Ha végigkísérjük az emberiség történelmét, nagyon hasonló párhuzamot állíthatunk: azokban az időszakokban volt megfigyelhető a leggyorsabb fejlődés, melyekben stabil állam és kiforrott társadalmi berendezkedés uralkodott. Minden más esetben – például hosszan tartó háborús időszakokban, vagy gyenge központi hatalom mellett – kisebb-nagyobb megtorpanás, nem egy esetben pedig visszalépés volt tapasztalható.

A társadalmi és technikai fejlődés természetesen folyamatosan alakította azt is, hogyan viszonyul az emberiség saját környezetéhez. Bár fejlődésünk korai időszakában a viszonylag kis populáció által igényelt nyersanyagok és természeti erőforrások mennyisége nem volt számottevő, a tűz használata, illetve bizonyos táplálékok előtérbe kerülése már a természet megszokott rendjébe való beavatkozást jelentett. Mikor 8-10 000 évvel ezelőtt teret hódított a gazdálkodás, az egyes csoportok természeti környezetüktől való függése még erősebbé vált. Ahol jó feltételek álltak rendelkezésre (Mezopotámia, Egyiptom), ott a lakosság száma gyorsan nőtt, az emberek pedig addigi vándorló életmódjukat felváltva letelepedtek. Ezek a változások a társadalmi hierarchiában is éreztették hatásukat: politikai, bürokratikus, vagy éppen vallási vezetők jutottak a korábbinál jelentősebb szerephez. Sok példát találhatunk a történelemben azonban arra is, hogy a vezető réteg nem bizonyult kellően felkészültnek, a gyors felemelkedést és virágzást pedig hasonlóan gyors hanyatlás követte, sok esetben a korábban kimeríthetetlennek hitt nyersanyagok túlzottan gyors felélése miatt. A maják, az anasazi indiánok vagy éppen a Húsvét-szigetek lakóinak példája intő jel lehet a ma embere számára is. Érdekes ellenpéldát jelentenek azok, a jellemzően apró szigeteken kialakult civilizációk, melyek a rendkívül szűkös források ellenére is átvészelték az évszázadokat.


10

Fontos változást jelentett a társadalom és a technika kapcsolatában az ipari forradalom, melyre gyakran hivatkozunk úgy, mint a mai társadalmi és kulturális berendezkedésünket meghatározó időszakra. A 18-19. század során lejátszódó események a szénnek, mint új, nagy energiasűrűségű tüzelőanyagnak a felhasználásán alapultak. Ezzel párhuzamosan a közegészségügyi ellátás színvonala is jelentősen javult, így a Föld népessége ugrásszerűen kezdett növekedni (1650 és 1850 között megduplázódott). A nagyarányú ipari fejlesztések környezeti és társadalmi hatásait már ekkor vizsgálták a kor tudósai, mint Thomas Malthus, John Stuart Mill vagy Eugenius Warming, de az 1930-as évekig kellett ahhoz várni, hogy ezeket ne a fejlődés természetes velejárójaként kezeljék. Ekkortól tekinthetjük az ökológiát önálló tudományterületnek, és szintén ekkor születtek meg a fenntarthatósággal kapcsolatos elméletek alapjai is: a bolygónkon élő rendszerek közötti kapcsolatok felismerése, a bioszféra definiálása, a természetes ciklusok (víz, tápanyagok, szennyezők, stb.) leírása. Egy átmeneti időszakot (gazdasági világválság, majd a második világháború) követően a világ nagy részén a gazdasági fejlődés korábban nem tapasztalt méreteket öltött, ami egyben újra fókuszba helyezte a környezetvédelmet, valamint a fenntarthatóság témáját, napjainkig központban tartva azt. Ahogy azt az emberiség történelmének e rövid áttekintése is mutatja, a technikai fejlődés

folyamatosan alakította a társadalmat. Ez persze nem véletlen: a mindenkori fejlődést vizsgálva nagyon fontos, mondhatni kivételes szerep hárul a technikai (és tudományos) ismeretekre, hiszen ezt abszolút jellegűnek tekinthetjük: ha az emberiség valamit már felfedezett, az nagyrészt fennmarad, hozzájárulva a következő generációk életéhez. Ezzel szemben az emberiség által fontosnak tartott értékek folyamatosan (de legalábbis ciklikusan) változhatnak. Az ipari forradalom például a rendi társadalmak, illetve a nagycsaládokra épülő közösségek felbomlását hozta magával. Az így kialakult nagyipari termelési módszerek, valamint az ehhez igazodott társadalmi berendezkedés végét a gyártási folyamatok automatizálása jelentette. A hagyományos, sok munkavállalót alkalmazó nagyvállalatok megszűntek, a munkahelyek elaprózódtak, ez pedig a közösség érdekérvényesítési képességeit is megváltoztatta: a modern kori munkásosztály által elért eredmények, a jóléti állam modellje az elmúlt évtizedekben szemünk láttára alakult át. Amennyiben azon területeket szeretnénk megtalálni, melyek napjainkban gyorsan fejlődnek, és emellett jelentős hatással bírhatnak társadalmi berendezkedésünkre is, elsőként az információ jut eszünkbe. Az információ, mely – bár lassan közhellyé válik – értékkel bír. Ennek feldolgozása, megosztása, továbbítása gyökeresen alakítja át mindennapjainkat, hiszen nem ismeri azokat a földrajzi korlátokat, melyek eddig meghatározták világunk fejlődését. Ebben a létrejövő globális társadalomban az emberi


11

gondolkodásmód, a különböző kultúrák egymásra hatása fogja megteremteni az új közösségeket. A változás pedig – ahogy azt már láthattuk – sok esetben bizonytalanságot szül. Nem tudhatjuk még, hogy az információ hogyan fog illeszkedni a tudomány és technika eddigi fejlődési vonalába. Tapasztalhatjuk, hogy komoly társadalomformáló ereje van, képes akár államok vezetésének a megdöntésére is, azonban szerves részévé vált mindennapjainknak is. Az internetes fórumok, a közösségi média használatával minden korábbinál szélesebb kör adhat hangot véleményének, mely könnyen válhat a (szak)politika formálójává. Alig néhány év alatt eljutottunk oda, hogy nem csak a futballhoz, de az energetikához is tízmillió ember ért magas szinten, még ha véleményük igen széles skálán mozog is. Megtalálhatjuk azonban azt a kapcsolódási pontot, mely összefogja ezt a diverz halmazt; a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés lett az az idea, mely napjaink gyorsan változó körülményei között a kiszámíthatóságot jelenti az energetikai párbeszédekben. 2.4.2 Fenntartható fejlődés Ahogy azt már bemutattuk, a környezetvédelem, mint mozgalom első képviselőit a 19. században kereshetjük, azonban a 20. század második fele lett az az időszak, amikor ezek a – jellemzően Európából és az Egyesült Államokból induló – mozgalmak elérték, hogy érdemi vita alakuljon ki a társadalmon belül a fenntarthatóságról, illetve általánosan az emberi tevékenységeknek a környezetre gyakorolt hatásáról. Két, egymástól jól megkülönböztethető gondolat született; míg a fejlett országok lakói egyre fontosabbnak tartották

a fenntarthatóság kérdéskörét – legyen szó annak technológiai, szociológiai vagy kulturális aspektusairól – addig a fejlődő országok azt nem érezték fontosnak, sokkal inkább a „gazdag nyugat” hóbortjának tartották. Utóbbi országokban ugyanis sokkal fontosabb problémák vártak – és várnak a mai napig is – megoldásra: a szegénység, a közegészségügyi helyzet, illetve a gazdaság elmaradottsága. Ezen gondok leküzdése során jellemzően a leggyorsabban és legkevésbé tőkeigényes módon történő iparosításra fókuszáltak, melyhez a környezetvédelmi problémákhoz jelentős mértékben hozzájáruló technológiák kerültek felhasználásra. A kérdéskör nem kerülte el az ENSZ döntéshozóinak figyelmét sem. 1972-ben megrendezésre került az első környezeti világkonferenciára, melynek Stockholm adott otthont. A konferencia fő eredményei közé sorolható az a Stockholmi Nyilatkozat (Declaration of the United Nations Conference on the Human Environment), melyben a résztvevő országok kötelezettséget vállaltak, hogy megóvják és jobbá teszik az emberi környezetet. A nyilatkozat mellett egy másik jelentős eredménye volt a konferenciának, hogy nemzetközi szinten is megjelentek azok a gondolatok, melyek a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem közötti kölcsönhatást tárgyalták, lehetővé téve, hogy fejlődő és fejlett országok kölcsönösen megértsék egymás eltérő szemléletét. A stockholmi konferenciát követő években az ENSZ számos alkalommal adott teret többek között a


12

népességnövekedés, a településfejlesztés, az egészségügy vagy éppen az élelmezés témáját taglaló rendezvényeknek, a következő jelentős eseményre mégis 1984-ig kellett várni. Ebben az évben az ENSZ létrehozta a Környezet és Fejlődés Világbizottságot (World Commission on Environment and Development), melynek vezetésére az akkori norvég miniszterelnököt, Gro Harlem Brundtlandot kérték fel. A bizottság által elkészített jelentés (Our Common Future, vagy ismertebb nevén a Bruntland-jelentés) az első olyan dokumentum, mely definiálta a fenntartható fejlődés fogalmát. Ennek a fejlődési modellnek egyaránt része a minőségi és a mennyiségi növekedés, azonban az is deklarálásra került, hogy ez a növekedés csak a környezet megóvásával lehetséges. Megnevezésre került a fenntartható fejlődés három fő pillére is: környezet, gazdaság, társadalom (environmental protection, economic growth, social equality). Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezte meg a Környezet és Fejlődés Világkonferenciát, melynek előkészítése során a Bruntland jelentést vették alapul. A konferencia számos eredményt ért el; elfogadásra került az Agenda 21, és a Riói Nyilatkozat (Rio Declaration on Environment and Development), megnyitották aláírásra a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezményt (Convention on Biological Diversity), valamint az Éghajlatváltozási Keretegyezményt (Framework Convention on Climate Change). Egy évvel a csúcstalálkozó után megalakult az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága is (Commission on Sustainable

Development), melynek fő feladata a program végrehajtásának koordinálása lett. A következő nagyszabású találkozó megrendezésére tíz évet kellett várni; 2002 augusztusában és szeptemberében Johannesburg volt a házigazdája a Fenntartható Fejlődés Világkonferenciának (World Summit on Sustainable Development), melynek célja a riói találkozó óta eltelt tíz év áttekintése, értékelése volt. Az Egyesült Államok látványos távolmaradása ellenére a konferencia elfogadta azt a politikai nyilatkozatot, mely a mai napig a legfontosabb, fenntartható fejlődéssel kapcsolatos dokumentum. Ez a nyilatkozat sem hagyta figyelmen kívül az energetika területét. Megfogalmazásra került, hogy az energiahordozókhoz való hozzáférést minél szélesebb rétegek számára biztosítani kell, ezzel is hozzájárulva a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Fontos azonban megemlítenünk, hogy a johannesburgi csúcs óta egy évtized telt el, és sok területen nem sikerült a várt áttörést elérni. Egy dolog viszont állandósult: a fenntartható fejlődés ideája ma már döntően tematizálja a közbeszédet. 2.4.3 Társadalmi változások A fenntartható fejlődés fontos értékké válását elősegítették azok a folyamatok is, melyek a jelenlegi ipari társadalmi modell meghaladása során jelentkeztek. Az útkeresés eredményeként a területtel foglalkozó szakemberek négy lehetséges társadalmi jövőképet definiáltak; az információs társadalom, az igazságos verseny


13

társadalma és az interaktív szükségletek társadalma mellett a fenntartható társadalom modellje is megjelenik. Várhatóan ezen ideák mindegyike hatni fog saját társadalmi berendezkedésünkre, azonban ezek súlya már lényegesen eltérő lehet. Az információs társadalom modellje új fogyasztói és életmód mintákkal jár, melyek egy részét már a korábbiakban ismertettük: a hétköznapi munka körülményeinek megváltozása, a munkával töltött idő mennyiségének lényeges csökkenése eredményeként az eddiginél több idő juthat az egyének képzésére, társadalmi munka vállalására. Az egyén önmegvalósításának határát e modell szerint csak saját maga, az egyén fogja befolyásolni, mégpedig azzal, hogy milyen mértékben él a nagyobb szabadság adta lehetőségekkel. Az igazságos verseny társadalmának modellje a környezeti problémák forrásaként nem elsősorban a technológiai fejlődést láttatja, sokkal inkább a társadalomban uralkodó értékeket, illetve az azokat kiszolgáló gazdasági rendszert. A 20. század végét jellemző individualista és materialista gondolkodás helyett a posztmateriális értékek felismerése és az előzőek fölé helyezése jellemzi ezt a modellt, mely szerint, ha a társadalom kollektíven elfogad egy bizonyos értékrendet, akkor az ezen értékek által vezérelt verseny igazságos lesz. Az interaktív szükségletek társadalmi modelljének középpontjában az emberi és anyagi rendszer közötti kölcsönhatások állnak, melyek a társadalom fejlődését hivatottak generálni. A modell szerint az értékek egymással is

versenyeznek, az egyes, korábban periférián lévő értékek előtérbe helyezéséhez pedig akár társadalmi megrázkódtatások is hozzájárulhatnak. Az újonnan jelentkező értékek között itt is megtaláljuk a természetközpontúságot, az információ fontosságát, és más hasonló értékeket is, melyek közös jellemzője, hogy nem anyagi jellegűek. A fenntartható társadalom modellje az emberiség természeti környezetének károsodása, valamint erőforrásainak kimerülése jelentette kihívásra kíván választ adni. A modell a válság fő okát abban látja, hogy a természeti értékek alárendelt szerepet képviselnek a gazdasági fejlődéssel szemben, melyen változtatni szükséges. Fontosnak tartja azonban ez a modell is, hogy az ökológiai szempontok nem lehetnek kizárólagosak, ugyanis bizonyos materiális szükségletek kielégítéséről a társadalom nem mondhat le. Az elérendő fenntartható állapot úgy teszi lehetővé a társadalmi jólét folyamatos növekedését, hogy nem csak a megtermelt javakat veszi figyelembe, hanem a természeti javakat is. Ahhoz azonban, hogy a fenntartható társadalom modellje életképes legyen, a technológiának, a tudásnak és a társadalmi értékeknek környezettudatossá kell válniuk. Ha össze kívánjuk foglalni az imént bemutatott négy modell legfontosabb üzenetét, akkor elsősorban az új értékeket kell kiemelnünk. Ezen értékek közül talán a legfontosabb az információ, mely a jövőben a növekedés egyik mutatójává fog válni. A hosszú távú elkötelezettség helyett a


14

stabilitás

központi energiatervezés

rugalmasság

azonnali döntések

rövidebb távra helyeződik a hangsúly, legyen szó akár egyéni, akár például vállalati célokról – ez a hozzáállás pedig alapvetően fogja meghatározni a gazdaság folyamatait is. Az eddigieknél is nagyobb figyelem fog irányulni természetes környezetünkre, illetve annak megóvására, egyre inkább a komplex megközelítés felé tolva az ipari termeléssel kapcsolatos vizsgálatokat.

2.5 Új kihívások az energiatervezés folyamatában Ahogy azt áttekintő jelleggel az előző fejezet is bemutatta, a minket körülvevő társadalom folyamatos átalakulása nem hagyja érintetlenül a technika és tudomány területét sem. Míg korábban egy eredményes energiapolitika megalkotásához elegendő volt „csak” a kapcsolódó szakterületek ismerete, addig mára a társadalmi elfogadottság igénye az, mely számos szempontot felülírhat. Az internet, a szabad információáramlás hatalma az eddig marginálisan megjelenő laikus véleményformálókat is olyan pozícióba helyezte, hogy a politikai döntéshozók nem hagyhatják figyelmen kívül véleményüket. Az energetika alig egy évtized leforgása alatt került a perifériáról a figyelem középpontjába – és ezzel párhuzamosan az energetikai területen dolgozó szakemberek hangját is egyre kevesebben hallották meg. A WEC HYPE úgy gondolja, hogy egy ország vezetése csak akkor alkothat sikeres

piaci alapú energiatervezés

legitim döntések

energiapolitikát, ha az alkotó folyamatba bevonja a szakma képviselőit is. Hogy ezen a területen is meginduljon a változás, a WEC HYPE az energiapolitika megalkotásának területét is részletesen megvizsgálta, véleményét, pedig a következőkben foglalja össze. Az energiatervezésnek új kihívásokkal megküzdenie, melyek a következők:

kell

 Az új, alacsony CO2 kibocsátású erőmű technológiák, az átviteliés elosztóhálózatok, valamint a közlekedési infrastruktúra megújításához jelentős befektetésekre van szükség az energetikai szektorban az elkövetkezendő évtizedekben.  El kell érnünk mind az ellátásbiztonságot, mind pedig az infrastruktúra rugalmasságát, mégpedig úgy, hogy az alacsony CO2 kibocsátású energiarendszerek felé történő átmenet során az energia hozzáférhető, és megfizethető legyen.  Az alacsony CO2 kibocsátású technológiákkal kapcsolatos kutatásfejlesztési tevékenység, valamint a demonstrációs projektek hosszú távon is jelentős pénzügyi támogatást igényelnek.  Az ipari, a lakossági és az állami szektor nem pénzügyi jellegű energiahatékonysággal kapcsolatos problémáival úgy kell megküzdeni, hogy az intézkedések hatását ne ássa alá a CO2 kereskedelem mechanizmusa.


15

 Újfajta várostervezési eljárásokkal, flottamenedzsmenttel, az információs technológia és a kommunikáció megfelelő használatával csökkenteni kell a járműpark jelenlegi futóteljesítményét, ezzel párhuzamosan pedig csökkenteni kell a fosszilis alapú üzemanyagok arányát.  Az energiapolitikai eszközök körültekintő elemzése és koordinálása segítségével megelőzhetőek a negatív szinergiák és a rendszeren belüli torz támogatási formák. A rész optimumok összege nem egyenlő a rendszer optimumával!  Bár az egyre szigorúbb CO2 adózási rendszerek és kereskedelmi rendszerek minden kibocsátó forrásra vonatkozni fognak, ez önmagában nem feltétlenül lesz elegendő a kívánt fejlesztések elindításához.  Széleskörű társadalmi párbeszédet kell kezdeményezni arról, hogy mely energiahordozók és energiarendszerek szolgálják ki a legjobban a társadalom villamos-, hőés közlekedési energiaigényeit közép- és hosszútávon úgy, hogy fenntartható pályán mozogjanak.  Az energetikai beruházások nagy átfutási ideje miatt az energiapolitikai döntések évtizedekkel előre meghatározhatják a szektor sorsát, ezért a politikai irányelveknek összhangban kell lenniük a kibocsátás-csökkentési célokkal. Az

elavult technológiák selejtezésével elkerülhetjük, hogy nagy kibocsátók maradjanak az energiarendszerben. Ezen kihívásokat áttekintve meghatározhatók azok a döntő kérdések is, melyek tekintetében fontos az egyensúly megtartása:  Stabilitás vagy rugalmasság? Az energiaszektorba irányuló befektetések – legyen szó akár kis, akár nagy méretekről – nagy része a jövőben is a magánszektorból kerül finanszírozásra. Ezek a befektetők stabil, kiszámítható szabályozási környezetet várnak el: amennyiben az energiapolitikai célok nincsenek egyértelműen meghatározva, túl nagy kockázat jelentkezik a rendszerben. Nem szabad ugyanakkor végletekig ragaszkodni semmilyen rendszerhez sem, így ha a tapasztalatok alapján az energiapolitika egyes elemeinek megváltoztatása válik szükségessé, a felülvizsgálatot el kell végezni – még akkor is, ha ez egyértelműen csökkenti a befektetési hajlandóságot.  Központi vagy piaci alapú energiatervezés? A kérdés bizonyos szempontból rosszul került megfogalmazásra, hiszen a piacok, bár lehetnek kompetitívek, sohasem teljesen szabadok, hiszen az állam és a szabályozói környezet fekteti le az alapszabályokat. Amennyiben a


16 Energiapolitikai célokról csak rendszerben beszélhetünk! Az energiapolitika kialakításában részt vevők nagy száma miatt többszintű koordinációra van szükség! Ültessük át a jó példákat a hazai gyakorlatba!

klímaváltozás elleni küzdelem céljai és eszközei egyértelműen meghatározásra kerülnek, a növekvő állami szerepvállalás elősegítheti a változást. A szkeptikusok szerint a rossz állami döntések és a túlzott központosítás veszélyével kell szembenéznünk, ugyanakkor jelenleg még nem látszik, hogy állami beavatkozás híján milyen lehetőségek nyílnak.  Azonnali vagy legitim döntésekre van szükség? Egyértelműnek tűnik, hogy a kibocsátások növekedésének minél hamarabbi megállításához, majd csökkentéséhez a jelenleginél nagyobb és radikálisabb állami szerepvállalásra van szükség. Az ilyen beavatkozás ugyanakkor csak úgy lehet sikeres, ha annak megfelelő a társadalmi támogatottsága. Mindezek alapján a WEC HYPE az alábbi üzenetet fogalmazta meg, és ajánlja az energiapolitika alakítóinak figyelmébe: Energiapolitikai célokról rendszerben beszélhetünk!

csak

 Az energiapolitika kialakítása összetett terület, melynek több célt is ki kell elégítenie. Ezek a célok sokszor egymásnak is ellentmondanak, így nem lehet őket egyszerre teljesíteni.  Az energiapolitikával kapcsolatos párbeszéd jelenleg túlpolitizált. Minden

energiapolitikai döntésnek vannak nyertesei és vesztesei, elvétve találhatunk csak olyan esetet, mely minden résztvevőt egyaránt örömmel tölt el. A megoldást a kompromisszumok, illetve a döntések folyamatos felülvizsgálata adhatják.  A sikeres energiapolitika alapja az a párbeszéd, amely több résztvevővel zajlik, amely több különböző távlatban képes gondolkodni, és amely képes meglátni az egyes célkitűzések közötti szinergiákat. Az energiapolitikai irányelvek kialakításánál transzparens módon szükséges meghatározni azokat a kompromisszumokat, melyek a teljes rendszer sikerét garantálják; ily módon növelhető a befektetési hajlandóság, és lehetőség nyílik az irányelvek eredményességének nyomon követésére is.  Minden alkalommal, amikor új energiapolitikai eszközök bevezetésére kerül sor, elengedhetetlen a várható hatások alapos áttekintése, hiszen minden ilyen esetben újabb szinergiák jönnek létre a már meglévő eszközökkel.  Még a legjobb szándékú tervezés esetén is keletkezhetnek hibák a rendszerben, ezért szükséges az intézkedések hatásainak folyamatos nyomon követése, és ha szükséges, az irányelvek és eszközök korrekciója.


17

Az energiapolitika kialakításában részt vevők nagy száma miatt többszintű koordinációra van szükség!  Az energiapolitika kidolgozásában az államapparátus szinte minden szintje részt vesz. Fontos, hogy ezeknek a szinteknek a felelősségi köre meghatározásra kerüljön, valamint hogy mindenki saját kompetenciájának és hatáskörének megfelelő szerepet kapjon a folyamatban.  Koordináció szükséges a politikai eszközök, a törvényalkotás területén, valamint a helyi és állami szintek között.  A sikeres együttműködés alapját a megfelelő hivatali, adminisztratív struktúra adja.  A nemzetközi, illetve a korábbi hazai példák tanulmányozása nagyban megkönnyítheti a koordináció folyamatát. Ültessük át a gyakorlatba!

jó

példákat

a

hazai

 Az energiapolitika eszközeinek az eddigieknél sokkal szigorúbb ellenőrzésére van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, melyek működnek, és azokat, melyek buktatókat hordoznak magukban.  Az energiapolitika területén nincs mindent megoldó megoldás; az összetett kihívások, a nagyszámú szereplő, valamint a teljesítendő politikai célok

sokszínűsége miatt minden esetben több eszköz együttes alkalmazásával érhető el a kívánt eredmény. A döntéshozók feladata, hogy felismerjék az ezen eszközök által okozott lehetséges konfliktusokat és átfedéseket, valamint hogy előtérbe helyezzék a szinergiákat.  Mielőtt átvennénk más, külföldön jól működő megoldásokat, vizsgálnunk kell a lehetséges akadályokat. Ilyen tényező lehet az eltérő energiapiaci struktúra, a társadalmi és gazdasági fejlettség különbözősége, az eltérő intézményi háttér és a meglévő tudásbázis. Az átfogó energiapolitikai célokat megfelelő részcélokra kell bontanunk ahhoz, hogy lokális szinten is megfelelően működhessenek. Ehhez elengedhetetlen a párbeszéd az energetikai szakma képviselői, az egyetemek és kutatóközpontok, az ipar, a befektetők és az állam között.


18

3 Megújulós erőművek szerepe a villamosenergiapiacokon 3

A megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek villamosenergia-rendszerbe való beillesztéséhez szükséges a meglévő rendszer alapos ismerete. A kapacitáshelyzet jelenlegi illetve jövőbeli alakulásának, és a hazai erőmű portfólió állapotának ismerete nélkül a megújuló energiaforrások hatásai az előbbiekre nem mutathatóak pontosan be. A 3. fejezet ismerteti a magyar villamosenergia-rendszer jelen és jövőbeli kapacitáshelyzetét, illetve a szükséges erőmű beruházás mértékét. Emellett bemutatja a főbb megújuló bázisú illetve konvencionális erőműtípusok gazdasági, technológiai, illetve környezetvédelmi sajátosságait. A fejezet tárgyalja a megújulós és egyéb erőmű beruházások villamosenergia-piacokon való lehetőségeit, továbbá megvizsgálja a megújulók opcióit a magyar erőműpark fejlesztésében.

3.1 Jelenlegi, közép- és hosszú távú kapacitáshelyzet ismertetése A magyar villamosenergia-rendszer fogyasztói igényeinek előrejelzése, illetve a forrásoldali kapacitáshelyzet elemzése a magyar átviteli rendszerirányító, MAVIR Zrt. szerves feladata. Az aktuális elemzések az igények illetve a csúcsterhelés lehetséges változásához igazítva vizsgálják, hogy 2030-ig előretekintve a biztonságos hazai villamosenergiaszolgáltatáshoz mekkora új erőmű kapacitás

beépítésére mutatkozhat igény a jelenleg üzemelő kapacitások leállítását is figyelembe véve. A villamosenergia-fogyasztás változása szoros összefüggésben van a gazdaság teljesítőképességével. A 2008-ban bekövetkezett gazdasági visszaesés visszafogta a villamosenergia-fogyasztás növekedését is. Ezt jól jellemzi, hogy a teljes villamosenergiafelhasználás még 2011-ben sem érte el a válság előtti szintet, továbbá hogy az éves csúcsterhelés 6 400-6 500 MW körül állandósult. A növekedés megindulása csak egy átmeneti időszak után, 2014-től tételezhető fel. Ennek mértéke széles tartományban változhat, de a MAVIR Zrt. alapvetően három szcenáriót különböztet meg, ahogy a 3-1. ábra szemlélteti. Az alapszcenárióban 2014-től kezdődően a nettó villamosenergia-fogyasztás évi 1,5%-kal, a nagyobb, illetve alacsonyabb növekedést feltételező forgatókönyvek esetében pedig az alapszcenáriótól ±0,5%-kal eltérve növekedhet. Az alapváltozat esetén az éves villamosenergiafogyasztás 2030-ra akár az 54,7 TWh-t is elérheti. A csúcsterheléssel kapcsolatban mindhárom esetben feltételezés, hogy a fogyasztás 6 500 h/év csúcskihasználási óraszám mellett fog történni hosszú távon is. Ez a 2014 és 2030 közötti időszakban közelítően 100 MW/év körüli csúcsterhelés-növekedésnek felel meg, így értéke 2020-ra 7 300 MW, 2030-ra pedig 8 400 MW lehet (közepes igénynövekedést feltételezve).


19

3-1. ábra: A nettó villamosenergia-fogyasztás várható alakulása [1]

A megvalósítandó új erőmű kapacitás mértékét egyrészt meghatározza a jelenlegi kapacitások rendelkezésre állása. A MAVIR Zrt. számításai alapján 2027-ig jelentős mértékben a bruttó 50 MW-nál nagyobb beépített teljesítőképességű nagyerőműveink leállásával számolhatunk (közel 50%-os csökkenés), míg a többségében fiatalnak számító kiserőművek tekintetében mérsékelt csökkenés várható (közel 25%). Ezek függvényében 2027-re a jelenlegi közel bruttó 10 100 MW teljes erőmű teljesítőképességből csak közel 5 500 MW maradhat meg.

erőművek ténylegesen igénybe vehető kapacitásainak, illetve a lekötött importnak (3-2. ábra).

Az általánosságban alkalmazott módszertan szerint a biztonságos villamosenergia-ellátáshoz szükséges erőmű kapacitás mértékét a csúcsterhelés jelöli ki. Emellett figyelembe kell venni a biztonsági, illetve szabályozási tartalékokat. Az előírt tartalék mértékére a nemzetközi gyakorlat szerint az ún. maradó teljesítményt definiálják, ami a ténylegesen igénybe vehető erőmű teljesítőképesség, illetve a csúcsterhelés különbségeként adódik. A maradó teljesítménnyel szemben elvárás, hogy értéke nagyobb legyen, mint a villamosenergia-rendszer teljes beépített teljesítőképességének 5%-a (Magyarországon jelenleg ennek értéke közelítően 500 MW). A villamosenergia-rendszer elvárt beépített teljesítőképességének meghatározásához az éves csúcsterhelés, illetve a maradó teljesítmény mellett még a rendszerirányítási tartalékot kell figyelembe venni (Magyarországon jelenleg ennek értéke közelítően nettó 800 MW). Az így adódó teljesítőképesség szintet kell biztosítania a hazai

Ahogy a csúcsterhelés, a szükséges kapacitás, illetve a beépített kapacitások főbb erőműtípusok szerinti bontásban való változását ismertető 3-3. ábra is szemlélteti, az újonnan létesítendő kapacitások mértéke a magyar villamosenergiarendszer méreteihez viszonyítva igen jelentősek. 2027-hez viszonyítva az akkor szükséges kapacitás 53%-át a 2011-2027 közötti időszakban kell magvalósítani. Azonban ez a kapacitásszükséglet önmagában még nem garantálja az azonos energiahordozóra tervezett nagyobb mértékű erőművi beruházások megvalósíthatóságát, legyen szó akár megújuló forrású erőművekről, vagy atomerőmű blokkokról. Az erőművi beruházások gondos tervezése során figyelembe kell venni, hogy különböző típusú erőművekre ténylegesen mekkora igény mutatkozik. Ezt leginkább a tartalék, illetve szabályozó kapacitások kérdésköre világítja meg, hiszen ezen erőművek csak korlátozott mértékben kerülnek igénybevételre. Vagyis miközben a kapacitásszükséglet jelentős részét homogén

A MAVIR Zrt. által elvégzett számítások szerint (3-1. táblázat) közepes igénynövekedés esetén 2030-ra a magyar villamosenergia-rendszernek közelítően 11 800 MW beépített teljesítőképességgel kell majd rendelkeznie, ami közelítően 6 300 MW új erőművi kapacitás beépítésének szükségességét jelenti a tárgyalt időszakban.


20

3-2. ábra: Teljesítőképesség-tartalékok [MW] [7]

kapacitások teszik ki, az erőművi beruházók számára igazán releváns, magas kihasználtságot, illetve valószínűbb megtérülést ígérő kapacitástartomány jóval alacsonyabb, mint az említett 6 300 MW.

versenyképesek tudnak lenni: Igaz fajlagos költségeik egyes technológiák esetében kiemelkedően magasak, de az ilyen jellegű projektek mérsékelt beruházási szükségletük miatt a befektetők számára vonzóak.

3.2 Fenntartható erőmű portfólió megvalósításának szükségessége

Az egyes erőműtípusok gazdaságosságát legjobban termelési egységköltségük jellemzi (LCOE – Levelized Cost of Electricity), melyek újonnan épülő erőművekre vonatkozó értékeire a 3-4. ábra mutat példát. Az erőművek költségszerkezetét két fő csoportra érdemes bontani: állandó és változó költségek. Az állandó költségeket a beruházáshoz kapcsolódó költségek, illetve egyéb állandó elemek (pl. fix üzemeltetési és karbantartási költségek) alkotják. A változó költségek legmeghatározóbb eleme a tüzelőanyag költség, melyhez jellemzően még a szén-dioxid kibocsátással, az üzemeltetéssel és karbantartással, illetve a leszereléssel és hulladékkezeléssel kapcsolatos költségek társulnak.

Azt, hogy a szükséges erőművi kapacitás milyen módon elégíthető ki, meghatározzák a figyelembe veendő főbb erőműtípusok gazdasági, műszaki, illetve környezetvédelmi tulajdonságai. Ideális erőműtípus azonban nincs, mindegyik fajtát jellemzi valamilyen kedvezőtlen, vagy vitatott tulajdonság, így egy fenntartható erőművi portfólió létrehozása során az elérhető technológiák közötti egyensúlyt, illetve optimumot kell megteremteni. A változó gazdasági környezetben kiemelt hangsúly fordítódik az erőművi projektek beruházási költségeire. A befektetők kockázataik mérséklése érdekében az alacsony beruházási költségű, gyorsan kivitelezhető, illetve gyorsan megtérülő projektek felé fordulnak. A nem megújulós erőművek közül az atom-, illetve a szénerőműveket magas költségek jellemzik, egyedül a magas hatásfokú, korszerű, alacsony szennyezőanyag kibocsájtású, földgáztüzelésű kombinált ciklusú (CCGT – Combined Cycle Gas Turbine) erőművek mutatkoznak vonzónak ebben a tekintetben. A megújulók viszont igen

Amint a 3-4. ábra mutatja, a megújulós erőműveket az áltagosnál magasabb termelési egységköltségek jellemzik, vagyis előbbi technológiák általánosságban még drágának minősülnek. A költségszerkezetek vizsgálata során viszont érdemes megkülönböztetni a megújulók közül az ún. primer megújulókat (víz, szél, nap, geotermikus). Ezen erőműveket minimális tüzelőanyag költség jellemzi, mely közelítően megfeleltethető az erőművek rövid távú határköltségével, ami a modern villamosenergiapiacokon a piacra lépés lehetőségének


21 3-1. táblázat: Szükséges erőmű-létesítések [7]

Összes meglévő erőmű Szükséges kapacitás Új kapacitás-létesítés Létesítési igény kerekítve

2011 MW 10108 -

meghatározó tényezője, és ami az ilyen megújulók számára a különböző támogatási rendszerektől függetlenül versenyhelyzeti előnyt jelent (lásd 3.3 fejezet). Legalacsonyabb egységköltség az atomerőműveket jellemzi, melyek változó költsége is igen alacsony. A földgáz, illetve a széntüzelésű erőműveket azonban jelentős mértékben megdrágítják a tüzelőanyag, illetve a szén-dioxid kibocsátáshoz kapcsolódó költségek. Megtérülési szempontból meghatározó tényező még, hogy az egyes erőművek üzemük során mekkora kihasználási tényezőt tudnak elérni. Alacsony kihasználási tényező elérése a magas állandó költségekkel rendelkező erőművek gazdaságosságát érzékenyen tudja érinteni. Erre mutat példát a 3-5. ábra, ami atom-, szén-, illetve földgáztüzelésű erőművek LCOE értékeinek változását mutatja az éves csúcskihasználási tényező változásának függvényében. Ezek az erőművek magas, 80-90% fölötti éves csúcskihasználtságot is elérhetnek. Kiemelendők az atomerőművek, melyek legújabb modelljei továbbfejlesztett üzemanyagciklusaiknak köszönhetően egyes években elméletileg akár 100%-os kihasználtságra is képesek. A megújulós erőműveket típusuktól függően igen eltérő csúcskihasználási tényezők jellemzi. Ahogy a 3-2. táblázat mutatja, a magyarországi adottságokat figyelembe véve a természeti körülményektől függő fotovillamos naperőművek és a szélerőművek csupán igen alacsony éves csúcskihasználási tényezőt tudnak elérni, de a

2017 MW 7070 9900 2830 2800

2022 MW 6607 10900 4293 4300

2027 MW 5482 11800 6318 6300

vízerőművek termelési lehetőségei is behatároltak. A geotermikus, a biogáz, illetve a szilárd biomassza tüzelésű erőművek viszont kedvező kihasználtságot mutathatnak. A modern villamosenergia-rendszerek szempontjából a legfontosabb technológiai jellemzők a mérettartomány, illetve a szabályozhatóság. A decentralizált termelés terjedésével, illetve a villamosenergia-rendszerek optimalizált tervezésével kapcsolatban releváns kérdés, hogy rendelkezésre álljon megfelelő teljesítményű mennyiségű tartalék erőművi egység. A megújulókat illetően általában ez nem probléma, azonban például a kereskedelmi forgalomban lévő atomerőmű blokkok többsége nagy piacokra készült, így például egy olyan kisebb ország esetében, mint Magyarország, új atomerőmű blokkok rendszerbeillesztése komplikált lehet. A szabályozhatóság kapcsán szót kell ejteni a megújulók termelésének természeti viszonyoktól való függéséről és az ebből adódó rendszerszintű szabályozási problémákról, továbbá az egyes erőműtípusok elérhető szabályozási tartományáról, illetve szabályozási sebességéről. A megújulós kapacitások legdinamikusabban növekvő részaránya (mint a szél, vagy a naperőművek) ún. időjárástól függő termelők jellemzően alacsony kihasználtság mellett, az átlagos terheléshez viszonyítva nagy szórású teljesítménnyel üzemelnek.


22

3-3. ábra: A forráslétesítés szükségessége [7]

A termelés előrejelzésének nehézségei miatt jelentős mértékben növelni kell a szabályozó és tartalék egységek kapacitását. Például Magyarországon, elsősorban a szélerőművek változékony termelése miatt a minimálisan szükséges szekunder szabályozási tartalék több mint másfélszeresét kötik le. A szükséges szabályozó egységeknek gyakori és éles változásokkal tarkított terheléskövető üzemmódot kell folytatnia, így elengedhetetlen, hogy ezen erőművek megfelelő technikai sajátosságokkal rendelkezzenek. A szabályozásra alkalmas erőműtípusok közül kitűnnek a tározós, illetve szivattyús-tározós vízerőművek, melyek 1,5-2,5 %/másodperces terheléskövetési képességgel bírnak. Ezek kivételével mindegyik típusnak (figyelembe véve legkisebb terhelésük mértékét) részterheléssel üzemben kell lennie ahhoz, hogy a megújulók változékony termeléséből megnövekedő szekunder szabályozási igényeket ki tudják elégíteni. A tározós, illetve a szivattyús-tározós vízerőművek ezzel szemben szinte azonnal, úgymond stand-by jelleggel részt tudnak venni a szabályozásban aktuális teljesítményük és töltöttségi állapotuk függvényében. A többi erőműtípust viszont jelentősen rosszabb terheléskövetési sebességek (jellemzően 3-8 %/perc), illetve szabályozási tartományok jellemzik (jellemzően 30-60%-os legkisebb tartós terhelés). Ez igaz az atomerőművekre is, azonban esetükben meg kell említeni a terheléskövető üzemmód gyakorlásának nukleáris technikai okok miatti korlátozásait. A szabályozásban való

gyakori részvétel (rendelkezésre állás olyan részterhelésen, ami alapján pozitív és/vagy negatív irányú szabályozást is végre lehet hajtani), illetve a gyakori terheléskövetés jelentősebb mértékben csökkentheti kihasználási tényezőiket, ami a nagy tőkeköltséggel jellemzett erőművek tekintetében gazdaságilag nem előnyös (lásd 3-4. ábra). Mindent figyelembe véve szabályozásra a szivattyús-tározós vízerőművek, illetve a földgáztüzelésű erőművek alkalmasak a leginkább. Előbbiek alkalmasságát kiváló technikai sajátosságaik támasztják alá. A földgáztüzelésű erőművek előnyeit jó szabályozási képességük, továbbá termelési egységköltségük kihasználási tényező változásától való alacsony függősége jelentik (lásd 3-4. ábra és 3-5. ábra). A villamosenergia-termelés gerincét adó konvencionális egységek nagy mennyiségű tüzelőanyagot használnak az energia előállításához, emellett a folyamatok során szennyezőanyagokat bocsátanak ki, elsősorban szén-dioxid, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illetve por és hamu formájában. A nukleáris energia alkalmazása nem jár ilyen jellegű szennyezőanyag-kibocsátással és az üzemanyag fogyasztás is rendkívül alacsony, továbbá a megújuló bázisú erőművek esetében sem jönnek szóba ilyen kibocsátások, a biomassza alapú erőműveket leszámítva. Megállapítható tehát, hogy a környezetre gyakorolt mérsékelt hatásuk miatt a megújuló energiaforrásokat hasznosító erőműveknek


LCOE [GBP/MWh]

23 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

Leszerelési és hulladék kezelési költség Karbon költség Üzemanyag költség Változó üzemeltetési és karbantartási költség Állandó üzemeltetési és karbantartási költség Tőkeköltség

3-4. ábra: Erőműtípusok LCOE értékei (2012-es projektkezdet, 10%-os diszkontráta) [8]

elengedhetetlen elemeinek kell lennie a fenntartható erőművi portfóliónak. Emellett a megújuló forrású erőművek a támogatási rendszerektől függetlenül az átmeneti gazdasági időszakban a befektetők számára vonzóbbak is a konvencionális erőműveknél, továbbá alacsony határköltséggel üzemelnek. Azonban egy komplex erőműrendszer csak kivételes esetekben alapozható csak megújuló energiaforrásokra. Ennek fő okai egyrészt a villamosenergia-igények folyamatos változása, mely rugalmas, az igények változására mindenkor reagálni képes, jól szabályozható erőművi portfólió meglétét igényli. Másrészt pedig a biztonságos villamosenergiaellátáshoz szükség van magas rendelkezésre állással bíró erőművi egységekre is. A megújulós erőművek egy része viszont pont ezen utóbbi két követelménynek nem felel meg. A víz, a biogáz, a szilárd biomassza, illetve a geotermikus erőműveket magasabb kihasználtság, illetve rendelkezésre állás jellemzi. A legnagyobb fejlődési potenciál azonban általánosságban a szél és a naperőmű kapacitásokban mutatkozik meg Európában, illetve Magyarországon is, mely erőműtípusokat az időjárástól való függés és alacsony kihasználási tényezők jellemeznek. A megújulók mellett szükség van atomerőművekre is, melyet elsősorban alacsony termelési költségeik, magas rendelkezésre állásuk, továbbá a konvencionális erőműveket jellemző szennyezőanyagok (pl. szén-dioxid) közel zérómértékű kibocsátása indokol. A megújulókat és az elsősorban alaperőműként üzemelő atomerőműveket kell, hogy kiegészítsék

a szabályozó kapacitások, melyek kompenzálják az időjárás függő megújulók negatív tulajdonságait, illetve támogatják az alaperőművek üzemét, hogy azok gazdasági előnyei érvényesülni tudjanak. Utóbbi területen indokolt a szivattyús-tározós erőművek minél nagyobb mértékű igénybevétele.

3.3 Modern villamosenergiapiacok és az erőművi beruházások kihívásai Ahogy a 3.1 fejezet bemutatta, jelentős mértékű erőművi beruházásra lesz szükség Magyarországon közép-, illetve hosszú távon. Azonban csupán a szükséges kapacitás relatívan nagy volumene nem vonja maga után a beruházások megvalósíthatóságát. Az egyes erőműtípusok a 3.2 fejezetben ismertetett műszaki és gazdaságossági tulajdonságaik, illetve az egyes technológiák esetében rendelkezésre álló támogatási rendszerek függvényében kelnek versenyre egymással a kedvezőbb villamosenergia-piaci pozíciók, szerepkörök betöltéséért, a beruházások megtérüléséért. A modern villamosenergia-piacok működése legegyszerűbben a Merit Order (gazdaságossági sorrend) modellen keresztül szemléltethető. Ahogy az egy elméletileg elképzelt Merit Ordert (gazdaságossági sorrendet) ismertető 3-6. ábra mutatja, a modell rövid távú határköltségük szerint növekvő sorrendbe állítja az egyes erőművek rendelkezésre álló kapacitásait. A kereslet és a


24

3-5. ábra: LCOE változása a kihasználtság függvényében (10%-os diszkonttényező) [9]

kínálat függvényében kialakul a piaci egyensúly, melynek értelmében a villamos energia aktuális árát az aktuális fogyasztói igényt a gazdaságossági sorrendnek megfelelően marginálisan kielégítő erőmű határköltsége határozza meg. Az egyes termelők bevétele a kialakult piaci ár és saját határköltségük különbségeként adódik (ún. spark spread), melyet az erőművek a rövid távú határköltségeiken kívüli költségeik fedezésére fordítanak. A konvencionális erőművek gazdaságossági sorrendjében a 3-6. ábra megfelelően az atomerőművek helyezkednek el az első helyen, őket követik a lignit, illetve széntüzelés erőművek, majd a gáztüzelésű erőművek, a sort pedig az olajtüzelésű erőművek zárják. A fogyasztói igények nagyságától és azok változásától függően a gazdaságossági sorrendben különböző pozíciót betöltő erőművek rendelkezésre álló kapacitásai különböző mértékben kerülnek kihasználásra. Az alaperőműnek tekinthető atomerőművek, illetve a szénerőművek egy csoportjának összesített kapacitásai általánosságban a minimális rendszerterhelés mértéke alá esnek, azaz a technikai maximum közelében üzemelnek. A kevésbé hatékony szénerőművek, illetve a gázerőművek kihasználtsága viszont változó, üzemüket menetrendtartás (illetve rendszerszabályozás) jellemzi, a csúcserőműként üzemelő olajtüzelésű erőművek pedig csak a maximális fogyasztói igények (illetve rendszerszintű üzemzavarok) megjelenésekor kerülnek kihasználásra.

A megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek a gazdaságossági sorrendben különleges szerepkört töltenek be. Erre mutat jó példát a német, illetve brit villamosenergia-piacot szemléltető 3-8. ábra. A legalacsonyabb határköltségű konvencionális erőműveket megelőzi a gazdaságossági sorrendben a kényszermenetrendes (ún. must run) csoport, melybe a minimális határköltséggel vagy valamilyen támogatási, például kötelező átvételi rendszer keretében üzemelő erőművek, vagyis a megújuló bázisú, illetve a kapcsoltan hőt- és villamos energiát termelő (CHP – Combined Heat and Power) erőművek tartoznak. A megújulók körében minimális határköltséggel termelnek a szél, víz, illetve naperőművek és a leggyakoribb támogatási rendszerek keretében aktuális termelésüket a tényleges költségektől függetlenül fixált áron átveszi az illetékes rendszerirányító. A modern villamosenergia-piacok ilyen jellegű felépítése a megújulós beruházók számára igen kedvező, azonban a megújuló bázisú kapacitások nagymértékű részaránya a teljes erőművi portfólió hatékony működését, a különböző erőműtípusok életképességét, illetve a további erőmű beruházás megvalósíthatóságát kedvezőtlenül befolyásolhatja. Ezen kedvezőtlen tényezők közül a következő három emelendő ki:  spark spread jelentős mértékű csökkenése a konvencionális, kiváltképp a gazdaságossági sorrend végén lévő termelők számára;  piaci árak volatilitása;


25 3-2. táblázat: Megújuló bázisú erőművek jellemző éves csúcskihasználási tényezői [11] Erőműtípus Víz (<1 MW) Víz (1-10 MW) Víz (>10 MW) Geotermikus

Éves csúcskihasználási tényező [%] 22 37 47 83

Erőműtípus

Fotovillamos nap Szárazföldi szél Szilárd biomassza Biogáz

 rendszerszabályozás megnehezítése.

Éves csúcskihasználási tényező [%] 17 24 61 71

A megújulós termelők magas részarányának a piaci árak és a spark spread kedvezőtlen változásának kapcsolatát szemlélteti a 3-3. ábra a szélerőművek példáján keresztül. Amint az ábrán látható, a szélerőművek termelését figyelmen kívül hagyva, a konvencionális erőművek elképzelt gazdaságossági sorrendjében a gáztüzelésű erőművek jelölnék ki a piaci árat. Azonban, ha a szélerőmű termelést is figyelembe vesszük, akkor a szénerőművek válnak marginális egységgé. Ez a piaci árak és a spark spread csökkenését eredményezi, ami minden konvencionális erőművet érzékenyen érint. Kiemelendő közülük a Merit Order szélén elhelyezkedő, menetrendtartó funkciót betöltő és ez által alacsony kihasználtsággal üzemelő erőművek szerepe, melyek magas megújuló energia részarány esetén csak minimális üzemidővel tudnak termelni. A spark spread és a kihasználtság csökkenése összességében elégtelen bevételt és a beruházás meg nem térülését eredményezik.

előrejelzésének nehézségei miatt fokozatosan növelni kell a szabályozó és tartalék egységek kapacitását, melynek költségei tovább drágítják a villamosenergia-szolgáltatást. A szabályozó egységeknek gyakori és éles változásokkal tarkított terheléskövető üzemmódot kell folytatnia, azonban alacsony piaci árak mellett a beruházóknak nem éri meg hasonló típusú erőműveket építeni még a szolgáltatásaikat támogató kapacitáspiacok jelenléte ellenére sem. Emellett a völgyidőszakokban marginális egységgé válnak a legalacsonyabb határköltséggel üzemelő konvencionális alaperőművek, mint például az atomerőművek, melyeknek át kell vállalnia a változó termelői kínálat miatt adódó menetrendtartási feladatokat. Ez jelentősebb mértékben csökkentheti kihasználási mutatóikat, ami a hatalmas tőkeköltséggel jellemzett hasonló beruházások tekintetében megengedhetetlen. Atomerőművek esetében továbbá a gyakori terhelésváltoztatás megvalósításának technikai korlátai is megmutatkoznak, ahogy a korábbiakban is említésre került.

A megújuló bázisú kapacitások legdinamikusabban növekvő részaránya (mint a szél, vagy a naperőművek) ahogy a 3.2 fejezet részletezte, időjárásfüggő termelők. Termelésük változékonyságának két fő hatása van. Egyrészt a változó megújulós kapacitás miatt folyamatosan változik a piaci árat meghatározó erőműegység, így volatilissá válik a piaci ár. Másrészt a villamos energia rendszerszabályozásnak is fokozódó kihívásokkal kell szembe néznie. A termelés

Összességében megállapítható, hogy elsősorban az időjárásfüggő megújuló bázisú erőművek túlzottan magas részaránya az erőművi portfólióban veszélyeztetheti a villamosenergiaellátás hatékonyságát, biztonságát és gazdaságosságát. A jövő jól működő erőművi portfóliójában meg kell teremteni a megújuló bázisú erőművek, az atom- és konvencionális erőművek, továbbá megkülönböztetve a szabályozó erőművek optimális részarányát.


26

3-6. ábra: Konvencionális erőművek Merit Order modellje [12]

Amennyiben ez nem történik meg, nem fognak a rendszer biztonságát és gazdaságosságát megalapozó alaperőművek és szabályozó kapacitások épülni. A kialakulóban lévő helyzet csak felelős tervezéssel, szabályozással, illetve a villamosenergia-piacok megreformálásával orvosolható.

3.4 Megújuló energiaforrások szerepe a jövő erőművi portfóliójában A 3. fejezetben eddig megfogalmazottak tükrében érdemes áttekinteni, hogy Magyarországon a megújuló energiaforrások milyen szerepet tölthetnek be az erőművi portfólióban. A tervezett kapacitásokat illetően a 2010-ben publikált és 2020-ig érvényes „Magyarország megújuló energia hasznosítási cselekvési terve” dokumentum, illetve az ezt is felhasználó (korábban már említett) MAVIR Zrt. elemzései tekinthetők referenciának. A 3-3. táblázat a MAVIR Zrt. forrásoldali kapacitáselemzése alapján ismerteti, hogy három sarokévet kiválasztva közép- és hosszú távon hogyan változhatnak a megújuló forrású kapacitások és azok csúcskihasználási tényezői a cselekvési tervvel összhangban, illetve az abban publikált prognózisokat lineárisan kivetítve a 2020 utáni időszakra. A tervek alapján jelentős mértékben a szél, illetve a szilárd biomassza tüzelésű erőművek kapacitásbővülésére lehet számítani. Azonban míg utóbbiak viszonylag magas, évi 60%-os kihasználtságot is elérhetnek, addig a

3-7. ábra: Megújuló energiaforrások hatása a piaci árakra és a spark spreadre [12]

szélerőművek becsülhető.

ezen

értéke

csak

25%-ra

A továbbiakban érdemes végiggondolni, hogy ilyen mértékű megújulós kapacitás beilleszthető-e az erőműrendszerbe anélkül, hogy veszélyeztetné a fenntarthatóságot, vagyis a megújulós, az atomerőmű, illetve a szabályozó kapacitások egyensúlyát. A MAVIR Zrt. forrásoldali kapacitáselemzése azt is megvizsgálja, hogy a tervezett erőművi beruházásokkal, beleértve a megújulós és az atomerőmű kapacitások fejlesztését, az egyes erőművek mekkora éves csúcskihasználási tényezőt érhetnek majd el. Ennek alapján közepes igénynövekedést feltételezve, továbbá feltéve, hogy az egyenként 1 200 MW bruttó beépített teljesítőképességű Paks-5 és Paks-6 blokkok 2027-ig megkezdik kereskedelmi üzemüket, megállapítható, hogy a jelenlegi Paks 1-4 blokkok végig magas, 89%-os kihasználtsággal tudnának üzemelni (figyelembe véve a 20 éves üzemidő hosszabbítást). Azonban a Paks 5-6 blokkok azon időszakban, amikor a Paks 1-4 blokkok is még üzemben lennének, csak viszonylag alacsony, 74%-os kihasználtságot tudnának elérni. Ez igen gazdaságtalan lenne azzal szemben, hogy az ilyen modern atomerőmű blokkok akár évi átlagos 94%-os csúcskihasználási tényezőt is tudnak produkálni. Ahhoz, hogy Magyarországon a megújuló bázisú kapacitások nagyobb mértékű növelése és a paksi bővítés egy időben véghezvihető legyen, indokolt egy vagy több szivattyús-tározós vízerőmű megvalósítása, mely a


27

3-8. ábra: A német és a brit Merit Order [12]

rendszerszabályozásban való gazdaságos részvétel mellett a kritikus völgyidőszakban hasznosítani tudná a többlet atomerőművi kapacitást, illetve energiát, majd azt értékesíteni tudná a csúcsidőszakban. Ezzel a problémával különösen a régi és új blokkok együttes üzemelésének időszakában kellene számolni, de szivattyús-tározós egységek jelenléte a régi blokkok leállítása után is hasznos lenne. Ez az időszak a régi nukleáris blokkok üzemidő hosszabbításától (20 éves esetén a leállítások 2032-2037, további opcionális 10 év esetén pedig 2042-2047 közé esnének), illetve az újak üzembelépésétől függ. Azonban ha az üzemidő hosszabbítások csak 20 évesek lesznek és az új blokkok csak később, a régiek leállításával párhuzamosan kerülnek üzembe helyezésre, akkor a megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek tervezett mértéke nem okozna ilyen problémát.

3-3. táblázat: Főbb erőműtípusok szabályozási jellemzői [7] Típus Szilárd biomassza Biogáz Hulladék Szélerőmű Vízerőmű Naperőmű Geotermikus

2011 BT, MW 104 47 36 329 51 1 0

2017 BT, MW LF, % 387 0,60 73 0,70 36 0,74 701 0,24 60 0,42 32 0,14 8 0,86

2022 BT, MW LF, % 500 0,61 100 0,73 36 0,74 750 0,24 66 0,42 63 0,14 57 0,82

2027 BT, MW LF, % 600 0,59 120 0,70 50 0,74 850 0,25 75 0,41 90 0,15 65 0,81


28

4 Megújuló energiaforrások versenyképessége 4

4.1 Piaci modellek: a villamosenergia-piac A közgazdaságtani értelmezések alapján a piac fogalmát több tankönyv, szakkönyv sok száz oldalon keresztül elemzi, mutatja be. Jelen elemzés alapvetően a megújuló bázisú energiaforrások térnyerésével foglalkozik, a műszaki, gazdasági és egyéb mozgatórugók versenyképességre gyakorolt hatásaival. Ebben a helyzetben a feladatunk kettős: nem veszhetünk el a piaci modellek működésének elemzésében, azonban azt a luxust sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne próbáljuk meg néhány sorban összefoglalni a piac fogalmát, és ami talán még fontosabb, a villamosenergia-piac és a hagyományos közgazdaságtani értelemben vett piac összehasonlítását, elemzését. A piac fogalmán tágabb, gazdasági értelemben minden olyan – tényleges, vagy akár elvont – helyet értünk, ahol egy vagy több jószág és (vagy) a pénz cseréje zajlik. A csere lebonyolításához eladókra és vevőkre, pontosabban a javak kínálatára és keresletére van szükség. Az egyes javak piacainak leglényegesebb tulajdonsága a közgazdaságtan szemszögéből az, hogy összegyűjtik a jószág vevőit és eladóit (az úgynevezett piaci szereplőket), így a csere tranzakciós költségei jelentősen csökkennek. A piacon kínált beszélhetünk:

jószág

jellege

alapján

 árupiacokról;  szolgáltatáspiacokról, ahol a szolgáltatások cserélnek gazdát;  munkaerőpiacról, ami a munkaerő kínálatának (háztartások) és keresletének (vállalatok) „találkozóhelye”;  tőke- és pénzpiacokról, amik a tőkével, befektetésekkel, pénzzel való kereskedés helyszínei;  az információ piacáról. Jelen esetben egy számunkra speciális piacról beszélhetünk, hiszen a villamos energia is egy áru, csak materializáltságát tekintve egy speciális áru, termék, ha úgy tetszik. Tehát a villamos energia ugyanolyan piaci áru, mint más termékek, de vannak egyedi sajátosságai. A termék előállítása és fogyasztása azonos időben történik. Mivel a villamos energia egyik legnagyobb hátránya, hogy nem tárolható, így minden időpillanatban meg kell, hogy egyezzen az összes erőmű által termelt energia az összes fogyasztó által igényelt energiával. A terméknek a fogyasztóhoz való eljuttatása csak egy módon, az adott infrastruktúrán át lehetséges, ami nem más, mint az átviteli- és elosztóhálózat. Ez távvezetékeken és/vagy kábelen keresztül történik. Fizikailag egyéb megoldások is szóba jöhetnek, de életvédelmi és gazdasági okokból ez a megoldás terjedt el világszerte. A villamos energia a fizika törvényei szerint „áramlik”. Sokszor abba a hibába esnek a nem kellő műszaki háttérrel rendelkező szakemberek, hogy a piaci- vagy akár tőzsdei törvényeket a fizikai


29

törvények fölé akarják helyezni. Hiába lenne egyegy ügylet gazdaságilag életképes, ha azt pl. a határkeresztező kapacitások nem teszik lehetővé. Másrészt olyan áramlások, szállítások nem jöhetnek létre, amik vulgárisan fogalmazva az elektron akarata ellen vannak, hiszen az mindig a kisebb ellenállás irányába halad. Az igény mind hosszú távon, mind rövidtávon folyamatosan változik, amit a forrásoldallal követni kell az egyensúly, a minőségi jellemzők betartása érdekében. Ezt a feladatot a TSO (Transmission System Operator) látja el, amennyiben megfelelő tartalékokkal rendelkezik. A nemzetközi kisegítés lehetősége is növeli az ellátásbiztonságot (pl. az ENTSO-E-ben), azonban ennek megvan az ára.

4.2 A támogatási rendszereket befolyásoló tényezők A megújuló energia támogatásának három fő ösztönzője lehet, melyek alapvetően politikai kérdések. Míg az ellátásbiztonsági és az iparfejlesztési szempontok mögött elsősorban gazdaságpolitikai érdekek húzódnak meg, a környezetés klímavédelem kérdése egyértelműen a közvetlen társadalmi nyomás hatására került a legfontosabb szempontok közé. 4.2.1 Ellátásbiztonság A modern társadalom oly mértékben függ az energiától, hogy egy ország számára az energiahordozókkal történő ellátottság mindenkori biztosítása mára az egyik legfontosabb feladattá vált. Energiahordozók nélkül nem csak a

gazdaság, hanem a háztartások működése is ellehetetlenül, amely komoly kockázatot jelent. Európa és különösen Közép-Kelet Európa jelentős mértékű szénhidrogén behozatalra szorul. Az ellátásbiztonsági kockázatok mérséklésére két lehetőség adódik: a fogyasztás visszaszorítása (hatékonyságnöveléssel vagy a fogyasztási szerkezet átalakításával) és a források diverzifikálása. Az EU komoly erőfeszítéseket tesz utóbbi irányában, azonban a források diverzifikálásának lehetőségei meglehetősen korlátosak. Bár a források diverzifikálása az ellátás megszakadásának kockázatát csökkentheti, a tényt nem változtatja meg, hogy az ország importálni kényszerül az adott energiahordozót, ami közvetlenül rontja a külkereskedelmi mérlegét, vagyis az ország jövedelemtermelő képességét. A fogyasztás visszaszorítása tehát sokkal hatékonyabb módszer az ellátásbiztonsági kockázat mérséklésére, hiszen egyúttal a külkereskedelmi mérleget is javítja. Az energiahatékonyság növelése és a fosszilis energiahordozók megújuló energiaforrásokkal történő kiváltása tehát rendkívül hatékony eszköz a magas importfüggőséggel rendelkező országok ellátásbiztonságának növelésére. 4.2.2 Iparfejlesztés A világ jelenlegi gazdasági modellje alapvetően a folyamatos fejlődésre, növekedésre épül. Az ipar


30

a gazdaság egyik meghatározó motorja, mely ráadásul a szolgáltatási szektortól eltérően tényleges, kézzel fogható értéket termel, vagyis egy sokkal kiszámíthatóbban és megbízhatóbban működő szegmense a piacnak. Európában a folyamatosan gyengélkedő világgazdasági teljesítmény mellett azok az országok tudnak gazdasági növekedést produkálni, ahol erős az ipar. Ezzel szemben azok az országok, ahol a fejlődés főleg a szolgáltató ágazatokra épült, jelentős problémákkal küzdenek.

fordítottak mind a szélenergiát mind a napenergiát hasznosító rendszerek kifejlesztésre, ám ezek többszörösen megtérültek azáltal, hogy Európa és egyben a világ legnagyobb megújuló technológiákhoz kapcsolódó gyártói Németországban vannak. Bár mára a fotovillamos (PV) rendszerek gyártásának tekintetében inkább Ázsiáé a vezető szerep, a német gyártók hosszú ideig világszinten is piacvezetők voltak, és az ázsiai dömpingáras termékek ellenére továbbra is jelentős megrendelésekre számíthatnak.

Az ipari termelésen belül is érdemes külön kiemelni csúcstechnológiai iparágakat, melybe a megújuló energiaforrások hasznosítását elősegítő berendezések jelentős része beletartozik. A csúcstechnológiai iparágak nagy hozzáadott értéket teremtenek, hiszen a kutatásokra fordított költségek jelentős része beépül a termék árába. Ezen iparágak tehát nem csak magát az ipari termelést pörgetik fel, hanem a kutatás-fejlesztést és a hozzájuk kapcsolódó vállalkozásokat is.

A megújuló energiához kapcsolódó beruházások azonban nem csak a technológia gyártóinál generálnak GDP növekedést, hanem abban az országban is, ahová telepítik. A megújulókhoz kapcsolódó beruházások számos EU tagországban az összes üzleti beruházáshoz viszonyítva is jelentős mértéket képviselnek, így nemzetgazdasági hatásuk közel sem elhanyagolható.

Az új technológiai fejlesztések folyamatosan ki vannak téve annak a kockázatnak, hogy azt lemásolva, a fejlesztés költségeit megkerülve mások kompetitív előnyhöz jutnak. Mindennek azonban technológiánként eltérő, de viszonylag jelentős az időigénye, mely elég lehet arra, hogy az eredeti fejlesztés megtérülhessen. A Németország által eltervezett megújuló fordulat mögött elsősorban iparfejlesztési célok húzódtak meg, melyet sikerre is tudtak vinni az elmúlt évtizedben. Rengeteg pénzt és energiát

4.2.3 Környezet- és klímavédelem Napjaink megkerülhetetlen témája a klímaváltozás, mely mára olyannyira kinőtte magát valamennyi korábbi környezetvédelmi kérdéshez képest, hogy önálló területként illik megemlíteni. Bár hosszú évek óta folyamatosan az egyik legégetőbb problémaként tartjuk számon, a nemzetközi egyeztetések sorra érdemi megállapodások nélkül záródtak. Mára a legtöbb gazdaságilag fejlett és fejlődő országban találkozhatunk a megújuló energiák elterjedését ösztönző programokkal, azonban egyedül az EU országai és Ausztrália tűztek ki maguk elé konkrét


31

4-1. ábra: A megújuló villamos energia „Feed-in tariff” jellegű támogatási modellje [18]

célokat az üvegház hatású gázok csökkentése érdekében. A jelenlegi tervek szerint 2015-re talán létrejöhet egy érdemi nemzetközi megállapodás is a témában. Az EU klíma- és energiacsomagja keretében megalkotta a 20-20-20-as szabályt, mely szerint EU-s szinten 20%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, 20%-kal növelni az energiahatékonyságot és 20%-ra növelni a megújulók részarányát (a primer energia felhasználásban). Mivel utóbbi tekintetében sok múlik az egyes országok adottságain, ezért az egyes tagországok eltérő mértékű vállalást tettek, hogy átlagban kijöhessen a 20%-os cél. Bár a beruházások miatt a gazdasági teljesítmény ideiglenesen növekszik, a drágább termelési összköltségek miatt a túlzottan ambiciózus vállalást tevő országok versenyhátrányba kerülhetnek a többiekhez képest. Különösen nagy ennek a relevanciája EU-USA összehasonlításban. Míg az EU az előző bekezdésben megfogalmazott célok teljesítésének elérését támogatta, az USA a nem konvencionális kőolaj- és földgázkészletek kiaknázását elősegítő technológiákat részesítette előnyben. Ennek következtében az USA-ban jelenleg rendkívül nagy mennyiségben és olcsón állnak rendelkezésre ezek az energiahordozók. Ezzel szemben az EU-ban rendkívüli módon drágul a villamos energia előállítása az egyre jelentősebb részarányú megújuló miatt, miközben olcsó olajról és gázról csak a hírekben lehet hallani. Mindezek mellett az USA-ban is terjed a

megújuló energia hasznosítása, viszont ott sokkal inkább piaci alapon, kisebb támogatással. A nap végén pedig bármennyire is aggódik a közvélemény a környezet védelme és az éghajlatváltozás miatt, a fejlődés és a pillanatnyi jólét mindig a hosszú távú célok elébe fog férkőzni. Ez a nem konvencionális kitermelési technológiákban bekövetkezett fordulat tehát mindenképpen a megújulók terjedése és a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése ellenében hatnak, a kérdés egyedül ennek a hatásnak a mértéke lehet.

4.3 Támogatási rendszerek elemzése A legtöbb megújuló energiát hasznosító technológia jelenleg nem versenyképes a konvencionális energiatermelő technológiákkal szemben. Ennek egyik oka a korlátozott alkalmazási lehetőségek (például nem mindenhol fúj elegendően erős szél), másik oka pedig a kevesebb múltbéli technológiai tapasztalat. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a technológiai tanulási görbe elején tartózkodnak a megújulók és ahhoz, hogy ezen technológiák piacra kerülhessenek külső beavatkozásra van szükség. Az a kormány, amelyik úgy dönt, hogy támogatja a megújuló alapú energiatermelést, az a jövőben helyzeti előnybe kerülhet a piaci versenytársakkal szemben. Azok az országok pedig, akik élen járnak a technológiák fejlesztésében, a világpiacon is jelentős mértékű részt hasíthatnak ki a megújuló technológiák exportja területén.


32 A FIT szabályozási rendszerek legfontosabb tulajdonsága az, hogy az átvételi árakat egyértelműen határozzák meg, hosszú távú stabilitást biztosítva a szabályozás szempontjából.

Az Európai Unió legtöbb országa a támogatás valamilyen formáját választotta annak érdekében, hogy elérje a közösen kitűzött célokat. A következő alfejezetekben összegyűjtöttük a legelterjedtebben alkalmazott megújuló energia támogatási rendszereket. 4.3.1 Kötelező átvételi rendszerek [18] Ez a támogatási rendszer (FIT – Feed-in tariff) a termelt megújuló energia kötelező átvételi árát törvényi kereteken belül biztosítja. A kötelező átvételi ár magasabb a piaci árnál, így a megújuló alapú energiatermelés gazdaságilag is megtérül a befektetők számára. A piaci ár feletti fix átvételi ár sokkal vonzóbbá teszi a befektető számára a megújulók piacát, mivel ez egy védett piacot jelent számukra, ahol nem kell versenyezniük sem a mérlegkörön belüli, sem pedig a többi piaci szereplővel. A 4-1. ábra alapján látható, hogy a támogatás mértéke a piaci ár és a kötelező átvételi ár közötti különbség, nem pedig a teljes átvételi ár. Ez az alapvető koncepció a FIT rendszer egy variációjánál, a zöld bónusznál is. Ezen támogatási rendszer esetén a termelők nem kapnak fix mennyiségű pénzt minden egyes kilowattóráért, hanem csak egy prémiumot (zöld bónusz) a piaci ár felett. A zöld bónusz támogatási rendszer jóval kockázatosabb és ezért kevésbé vonzó a befektetők számára, mivel a jövőbeli piaci árat nem tudják. A villamosenergiafogyasztóknak azonban ez a rendszer kevesebb költséget jelent.

A használatban lévő kötelező átvételi rendszerek változatos formában jelennek meg, nemegyszer bizonyos átfedéssel alkalmaznak több sémát. Egyes szabályozó szervek a különböző technológiáknak megfelelően diverzifikálják a FIT támogatásokat. Habár kevésbé hatékony ez a támogatási rendszer, mint az egységes kötelező átvételi támogatás, ennek ellenére egy rögzített költségvetés mellett ez képes úgy maximalizálni a termelést, hogy a leginkább preferált technológia terjedjen el. A beruházás méretéhez képest is van lehetőség differenciálni a támogatás mértékét. A kis méretű decentralizált megújuló alapú villamosenergiatermelés elősegítése ésszerű politikai célkitűzés – már csak a helyi erőforrásokat hasznosítva vagy a foglalkoztatási célokat szem előtt tartva is – amely a magas FIT költségeket több, kis egységre osztja szét. Időperiódusok szerinti támogatásdiverzifikálás szintén szóba jöhet. Ennek lényege, hogy az egyes megújuló villamos energiát termelő egységek a csúcsidőszakban termeljenek és völgyidőszakban álljanak le. Az üzembe helyezés dátumát is figyelembe vehetik, mint ártámogatást célzó faktort. Az új telepítésű erőművek általában alacsonyabb tarifákhoz jutnak hozzá. Ennek az oka, hogy ekkor már a szabályozók figyelembe veszik a technológiai fejlődés eredményeként elért alacsonyabb előállítási költségeket is. Ugyanezen


33 Azok a létesítmények, amelyek az üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkentést csak nagy fajlagos költséggel lennének képesek elérni, a kvóta kereskedelem útján ugyanakkora mértékű kibocsátás-csökkentést vagy egyéb, a piacon forgalomban lévő kvótát a piacon elérhető olcsóbb vagy akár a legolcsóbb csökkentési beruházás fajlagos költségén vásárolhatják meg.

célok érdekében alkalmazzák a degressziós tarifákat a már üzemelő egységek esetén. Mindegyik FIT szabályozási rendszernek az a legfontosabb tulajdonsága, hogy az átvételi árakat egyértelműen határozzák meg, szabályozási szempontból pedig hosszú távú (10-15 év) stabilitást biztosítanak. Annak érdekében, hogy csökkentsék a befektetők kockázatát, további eszközök állnak a szabályozó hatóságok rendelkezésére (például az évenként inflációval korrigált átvételi ár). 4.3.2 Kvóta rendszer [19]-[20] Az 1997-ben aláírt Kiotói Egyezmény egyik pontjaként a CO2-kibocsátás csökkentését jelölték meg célként az aláíró felek. Különböző pénzügyi mechanizmusok segítségével próbálták ezt a célt elérni. Az egyik ilyen pénzügyi ösztönző konstrukció a kibocsátási jogok kereskedelme. Az Európai Unió (EU) a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalta, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 8%-kal csökkenti az 1990-es évhez képest. Az EU létrehozta az ún. üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét (ETS, Emissions Trading System), amelynek keretében lehetőség van a kibocsátási kvótákat eladni és megvásárolni is. Az ETS alapjául a Kiotói Egyezményben foglalt nemzetközi kibocsátások kereskedési elvei szolgálnak. Az ETS egy rögzített kvótás kereskedelmi rendszer, ami azt jelenti, hogy az országonként kiosztott kvótamennyiség kötött (cap-and-trade

rendszer). E határértéken belül azonban a rendszer résztvevői szabadon kereskedhetnek a kvótáikkal. Az egyes országok ipari létesítményei évente meghatározott mennyiségű kibocsátási jogosultsággal (EUA, European Union Allowance) gazdálkodhatnak. Egy kibocsátási egység 1 tonna CO2 vagy azzal egyenértékű üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátására jogosít fel. A CO2 kvótán kívül más üvegházhatású gázokra is vonatkozik kvótakötelezettség, mivel az energiatermelés mellett más iparágak is bocsátanak ki nagymennyiségben ÜHG-t, ezért ezeket az ipari létesítményeket is a szabályozás hatálya alá vonták (pl.: fémipar, üveg- és kerámiaipar, olajfinomítás, cukoripar). A Nemzeti Kiosztási Terv szabályozza a kvóták kiosztását, valamint ez teremti meg a kvóták hiányát is, ami a kereskedelmet indukálja. A piac lehetővé teszi, hogy a résztvevők, amennyiben az éves kibocsátási korlátjukat meghaladják, akkor további kvótákat vásároljanak. Ha pedig megtakarításuk van, akkor azt eladhassák. Az ipari létesítmények évente számolnak el a tényleges kibocsátásaikkal az állam felé. A kvótákkal a tőzsdén – a részvényekhez hasonlóan – napi árfolyamon kereskednek. Az EU-ban az ETS rendszer 2005. január 1-én kezdte meg működését. Ekkor kerültek meghatározásra a rendszerben használt kereskedési időszakok is. A kiosztható kvóták mennyisége kereskedési időszakonként csökken, amivel még jobban ösztönzik a legkisebb kibocsátású technológiák elterjedését. A kereskedési időszakok a következők:


34 A zöld prémium rendszert bevezetett országok ügyelnek a megújuló alapú villamosenergia-termelés részarányának bizonyos fokú korlátozására. A korlátozás nélkül a megújulós beruházások gyorsan növekednének, ezt a piacot pedig csak növekvő költségvetéssel lehetne azonos módon támogatni, ami a végfelhasználói ár drasztikus növekedését jelentené.

 Első kereskedési időszak: 2005. január 1. – 2007. december 31.  Második kereskedési időszak: 2008. január 1. – 2012. december 31.  Harmadik kereskedési időszak: 2013. január 1. – 2020. december 31. A rendszer lényege, hogy a fizikai megvalósulás helyétől függetlenül egy üvegházhatású gáz kibocsátást csökkentő projekt által realizált kibocsátás-csökkentés értékesíthető, azt egy másik résztvevő ország megvásárolhatja, kiváltva ezzel saját üvegházhatású gáz kibocsátáscsökkentési kötelezettségét. Értékesíthető kibocsátási egység keletkezhet egy létesítményben például üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkenést eredményező technológiamódosítás vagy váltás következtében. Amennyiben ez a kibocsátási egység mennyiség feleslegként jelenik meg az adott kötelezettnél, úgy értékesítheti azt – az értékesítésből eredő bevétel pedig ösztönzőleg hat a kötelezettekre a kibocsátás-csökkentési projektek megvalósításában. A rendszer a globális klímavédelem összköltsége szempontjából olcsóbb, ezáltal hatékonyabb, mintha a kötelezetteknek előírnák a csökkentést. Ugyanis azok a létesítmények, amelyek az üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkentést csak nagy fajlagos költséggel lennének képesek elérni, a kvóta kereskedelem útján ugyanakkora mértékű kibocsátás-csökkentést vagy egyéb, a piacon forgalomban lévő kvótát a piacon elérhető olcsóbb vagy akár a legolcsóbb csökkentési beruházás fajlagos költségén vásárolhatják meg.

4.3.3 Beruházási támogatás [21][22] A megújuló energián alapuló villamos energiát termelő technológiák beruházási egységköltségei – a technológiák kiforratlansága miatt – jóval magasabbak, mint egy konvencionális energiatermelő blokk esetén. Az Európai Unió elkötelezte magát a megújuló energiák piacra kerülésének elősegítése mellett. A Kiotói Egyezményben vállaltak, valamint az EU 20-2020-as célkitűzései miatt az összes EU tagországnak előre meghatározott részarányban csökkentenie kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ennek egyik módja, hogy a megújuló energiát hasznosító erőművek iránti beruházási kedvet állami támogatások formájában növelik. Ezt úgy érik el, hogy vissza nem térítendő támogatást biztosítanak a beruházónak például adókedvezmény formájában. Ilyen támogatási rendszert alkalmaznak például Csehországban. Portugáliában is használják ezt a támogatási megoldást azzal a különbséggel, hogy itt nem mentesülnek teljesen az adó alól, csak alacsonyabb ÁFA terheli a beruházásokat. Kizárólagos adókedvezményen alapuló rendszert csak Máltán és Finnországban alkalmaznak, a legtöbb esetben azonban csak kiegészítő szakpolitikai eszközként használják. 4.3.4 Zöld prémium [22] A prémium rendszer lényege, hogy a piaci ár kiegészítéseként egy rögzített prémiumot kap a termelő. Ebben a rendszerben a termelő kitett a piaci árváltozásoknak – a különböző technológiák miatt - és mivel a rendszer a megtermelt mennyiséget nem, csak az árat szabályozza,


35

4-2. ábra: Zöld bizonyítvány által támogatott megújuló energiapiaci modell [18]

ezért – hasonlóan a garantált áras átvételhez – előre nem ismert mértékű fogyasztói terhet jelent. E támogatási forma esetében a tarifák leggyakrabban technológiánként eltérőek, de lehetnek egységesek is. A technológiafüggő tarifarendszer elméletileg tükrözi a technológiák eltérő költségeit és lehetővé teszi a technológiák széles skálájának a piacon tartását. Az egységes tarifarendszer azonban a legolcsóbb technológiáknak kedvez, és nem garantálja minden technológia piacon maradását. Kivéve, ha annyira magas az egységár, hogy a legdrágább technológiát is a piacon tartja, ekkor azonban a többiek jelentős extra profitot szereznek, és jelentősen nőnek a fogyasztói terhek. A prémium rendszert bevezetett országok igyekeznek ügyelni a megújuló alapú villamosenergia-termelés részarányának bizonyos fokú korlátozására. Erre azon egyszerű okból van szükség, hogy korlátozás nélkül nagyon megugranának a megújulós beruházások és a növekvő piacot csak növekvő költségvetéssel lehetne azonos módon támogatni, ami a végfelhasználói ár drasztikus növekedését jelentené. Egyes országokban maximalizálják a piaci ár és a prémium összegét. Ez azt jelenti, hogy magas piaci ár mellett nem kapja meg a termelő a teljes prémium összegét. Más országokban a teljes, évente kifizethető összeget megállapítják előre és a kérelmek sorrendjében fizeti ki a prémiumokat. Megint más országokban vegyes támogatási rendszert alakítanak ki, és a termelő évente választhat a garantált ár vagy a

prémium között. A két rendszer között évenkénti választási lehetőséget kínálnak a termelőknek, hogy magas piaci árak esetén magasabb bevételt érjenek el a prémium rendszerben, miközben a garantált ár árküszöbként működik alacsony piaci ár esetén. 4.3.5 Tendereztetés [21] A versenytárgyalásos eljárás keretében az állam versenytárgyalások sorozatát írja ki a megújuló forrásokból származó villamos energia beszerzésére, majd a tényleges beszerzés szerződés alapján, a versenytárgyalás eredményeként kialakult áron történik. A megújuló forrásokból származó villamos energia vásárlásából adódó többletköltségeket az állam különadó formájában áthárítja a végső energiafogyasztókra. Bár a versenytárgyalásos rendszerek elméletben a piaci hatóerők optimális kihasználását biztosítják, „stop-and-go” természetüknél fogva nem vezetnek stabil piaci feltételekhez. Ez a fajta rendszer annak a kockázatát is magában hordozza, hogy az alacsony ajánlati árak miatt a projektek nem valósulnak meg. 4.3.6 Zöld bizonyítvány [18] A zöld bizonyítvány (green certificate) alapvetően abban különbözik a kötelező átvételi rendszertől, hogy a megújuló alapú villamos energia mennyiségét lehet vele szabályozni, nem pedig az egységárat. A zöld bizonyítvány esetében piaci verseny alakul ki, ráadásul az érintettek nem csak megújuló alapú villamos energia előállításával, hanem mások zöld bizonyítványának vételével is


36

4-3. ábra: A kilépési díj szerepe a zöld bizonyítány rendszerében [18]

teljesíthetik kötelezettségeiket. Tehát működik egy villamosenergia-termelői piac, valamint egy ettől elkülönülő zöld bizonyítvány piac. A hatékony szabályozás biztosítása érdekében a hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy az előírt mennyiségű megújuló energiafelhasználás teljesült. A villamos energia esetében az ellenőrzési folyamat bonyolultabb, mint más megújuló energiáknál, mert a villamos energia kereskedelmi és fizikai áramlása egymástól elkülönülten zajlik. Így az előírt megújuló energiafelhasználás nem ellenőrizhető fizikailag, ezért csak kereskedelmi szempontból lehet igazolni a felhasználást. A kereskedők csak úgy tudják igazolni az előírt mennyiségű megújuló energia vásárlását, hogy a megújuló energiát termelő kiállít egy igazolást, amelyen szerepel a ténylegesen megtermelt energia mennyisége és annak eladása is. Az igazolásokat meg kell őrizni a szabályozási időszak végéig, amikor is be kell nyújtani a hatóságoknak – általában évente egyszer. A zöld bizonyítványok átruházhatók, függetlenül a mögöttes energiától. Ezen támogatási rendszer esetén a megújuló energiát termelők két terméket adnak el: a megtermelt energiát és a vele megegyező mennyiségű zöld bizonyítványt. Ezen két termék együttes értékesítésével lehet fedezni a megújuló alapú villamosenergia-termelés előállítási költségét. A zöld bizonyítvány árát a villamos energia piaci ára és az adott megújuló alapú energiatermelő

technológia fejlettsége fogja meghatározni. A zöld bizonyítvány ára a technológia egy adott szintje mellett növekedni fog, ha villamos energia piaci ára csökken. De ha a villany ára nő, akkor a zöld bizonyítvány ára csökkenhet. Mindez azért történik, mert egy drágább villamosenergia-mix növeli a megújulók versenyképességét. A zöld bizonyítványokkal gyakran az áramtőzsdéken kereskednek, ami egységes és átlátható árképzést eredményez és ez a befektetőknek és a szabályozó hatóságoknak is egyaránt kedvező. A mennyiségi alapú támogatási rendszerek jelentős mértékű árkockázattal működnek, mivel teljesíteniük kell az előírt mennyiségű villamosenergia-vásárlást bármilyen áron. Ha a megújuló alapú villamosenergia-termelés határköltség görbéje laposabb (MCB), akkor a megújuló energia ára alacsonyabb lesz – ahogy ez megfigyelhető (4-2. ábra). Ebben az esetben már egy kiforrottabb technológiáról beszélhetünk. Egy meredekebb határköltség görbe esetén (MCA) többe fog kerülni a megújuló energia. Értelemszerűen ez esetben egy kezdetlegesebb, alacsonyabb hatékonyságú technológiáról beszélhetünk. Jelentős nyomás alá kerülhet a szabályozó hatóság ebben a helyzetben, egyrészt a fogyasztók túl magas ár iránti félelmeik, másrészt pedig RES-E (Electricity from Renewable Energy Sources) termelők hosszú távú, alacsony piaci árak miatti növekvő megtérülési kockázatuk miatt.


37

Ha egy szolgáltató 1 MWh-val elmarad az előírt kötelezően eladandó megújuló villamos energia mennyiségétől, és ezáltal 1 MWh-val kevesebb bizonyítványt tud benyújtani a hivatalnak, akkor köteles arányosan egy előre meghatározott fix díjat fizetni. Ezt a díjat gyakran hívják kilépési díjnak (exit fee), mivel ennek kifizetésével a szolgáltató a tanúsítvány piac keresleti oldaláról kilép. Más szóval ezt a hivatalos díjat kivásárlási árnak is nevezik, mivel a szolgáltató ezen az áron kivásárolhatja magát a kötelezettsége alól. A kilépési ár árplafonként működik, valamint az aktuálisan eladott megújuló energia mennyisége a kilépési ár függvénye lesz. B határköltség esetén (MCB) a kötelező megújuló energia vásárlását relatíve alacsony határköltséggel teljesíteni lehet és a megújuló energia ára kevesebb, mint a kilépési díj. A 4-3. ábra megmutatja, hogy az „A” határköltség (MCA) esetén túl magas áron lehetett vásárolni és ezért jelentős mennyiségű megújuló energia nem került piacra, mert a piaci szereplők a kilépési díj kifizetését fogják inkább választani. Így pedig a megújuló energia nem lépi át a kilépési díj mértékét. A zöld bizonyítvány segítségével szabályozott megújuló alapú villamosenergia piac nem tesz különbséget az egyes technológiák között, így a legnagyobb profitot mindig a legalacsonyabb termelési költséggel működő technológiáknak nyújtja. A termelés csökkenése – rögzített kötelező RES-E kínálatot feltételezve – alacsonyabb árat eredményez így végsősörön a

fogyasztók hasznát eredményezi a technológiai fejlődés.

4.4 Optimális támogatási rendszer Az egyes támogatási rendszerek leírásánál bemutattuk, hogy mennyire fontos a megfelelő támogatási rendszer kiválasztása, azonban ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy milyen támogatási rendszerre van szükségünk, először a célt kell pontosan meghatároznunk. A célok előzetes meghatározása nem csak a megfelelő eszköz kiválasztásában segíthet, hanem megakadályozhatja azt is, hogy később gyakran módosítani kelljen a támogatási rendszeren. Az ERRA által készített, 24 országra kiterjedő felmérésből egyértelműen megállapítható, hogy a legfontosabb szempont egy beruházási döntésnél az átlátható, transzparens szabályozás megléte. A támogatás mértéke és a penetráció nem korrelál egymással, sőt a túlzott mértékű támogatás kifejezetten visszatartó erejű lehet. A gyakori módosítás szintén rombolja a befektetői bizalmat, ami nélkül a beruházások nem jönnek létre. További rendkívül fontos szempont az engedélyeztetés egyszerűsége és átláthatósága, ami nagyban hozzájárulhat a beruházási kedv növekedéséhez. Az előre megtervezett, egyszerű, átlátható és konzisztens szabályozás a kulcsa tehát az optimális támogatási rendszernek, az alkalmazott


38

eszközök és a támogatás mértéke ehhez képest pedig csak másodlagos szempont. Mindent összevetve kijelenthetjük, hogy a megújuló energiák támogatásának korai szakaszában az ártámogatás alapú rendszerek (például feed-in tariff) hasznosabbak, mivel nagyfokú stabilitást és átláthatóságot biztosítanak a befektetőknek hosszú távon. A későbbi szakaszban viszont a mennyiségi szabályozást nyújtó (green certificate) támogatási rendszerek bevezetését célszerű megfontolni. Hogy pontosan mikor kell váltani a két szabályozási rendszer között, azt a döntéshozók preferenciája határozzák meg.


39

5 Megújuló energiatermelés fejlődési lehetőségei 5

5.1 Előzmények Az Európai Unió hosszú távú energiapolitikájának célja, hogy biztosítsa állampolgárainak jólétét és a gazdaság megfelelő működését, az energiatermékekhez való zavartalan hozzájutást a piacon valamennyi (magán- és ipari) fogyasztó számára, megfizethető árakon, s eközben figyelembe vegye a környezetvédelmi szempontokat, valamint a fenntartható növekedés felé történő elmozdulást. Az EU energiapolitikája hármas célkitűzés szerint működik: az ellátás biztosítása, a versenyképesség fejlesztése, valamint a környezetvédelmi szempontok szem előtt tartása az a három kritérium, amely az 1995-ös bizottsági fehér könyv óta meghatározza az uniós energiaügyi együttműködést. Az energiapolitika annak ellenére, hogy a három alapszerződésből kettő is – az ESZAK-ot létrehozó Párizsi Szerződés (1951) és az Euratomot létrehozó Római Szerződés (1957) ebben a témakörben született, hosszú ideig tagállami hatáskörbe tartozott, és a közösségi politikák közé való beemelése lassan haladt. A Bizottság már 1974-ben kidolgozta a közös energiastratégiát, melyet a Tanács is jóváhagyott. A kezdeményezés a kőolajválság hatására az energiafelhasználás racionalizálását, az olajimport-függőség csökkentését célozta meg. A hazai energiatermelés bővítését elsősorban a nukleárisenergia-szektorba való beruházások

növelésével, valamint a széntermelés stabilizálásával kívánta megvalósítani. 1986-ban átfogó energiapolitikai célkitűzéseket határoztak meg a Bizottság fehér könyve alapján, mely a további racionalizálás és felhasználáscsökkentés mellett az energiaszektor átalakítását jelölte meg feladatként. A célkitűzések tükrözték az energiapiacon végbement változásokat. Az ellátás bőséges volt, a racionalizálás mellett az árak csökkentése volt a cél. Az atomenergia fejlesztése háttérbe szorult. Ebben az időszakban került előtérbe az egységes belső piac kialakítása, melynek meghatározó elemét képezte az energiapolitika, hiszen közvetlenül képes befolyásolni az európai ipar egészét. E cél elérése érdekében a közösségi energiapolitika központi célkitűzései közé bekerült a szabályok egységesítése több területen is (energiaszubvenciók, állami monopóliumok, árképzés). A tagállamok tiltakozása azonban megnehezítette és lassította a központi ellenőrzés kialakítását, így valódi eredményeket leginkább a szabványok összehangolása terén sikerült csak elérni. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján végbemenő kelet-európai változások motiválták az 1991-ben, Hágában aláírt Energia Charta kidolgozását. A szerződés a volt szocialista országok és az EU energiaügyi kapcsolatainak intézményesítését, fejlesztését hivatott előrevinni. Az együttműködés kiemelt céljai közt szerepel az energiahatékonyság növelése és a


40 Az 1980-as éve végén került előtérbe az egységes belső piac kialakítása, melynek meghatározó elemét képezte az energiapolitika, hiszen az Európai Közösség felismerte, hogy az közvetlenül képes befolyásolni az európai ipar egészét.

környezetvédelmi szempontok előtérbe helyezése. 2011-re a Chartát 51 ország és az Európai Unió írta alá, ezzel túlnőtt eredetileg tervezett keretein. Oroszország azonban mindeddig nem ratifikálta a megállapodást, ami nehezíti a célkitűzések megfelelő mértékű megvalósulását. 1995-ben újabb fehér könyvben foglalta össze az energiapolitikai iránymutatásokat a Bizottság, mivel ekkor járt le a 80-as évek közepén indított program. A '95-ös célkitűzés azóta is a mindenkori uniós energiapolitika fundamentumai. Ezek:  az ellátás biztonsága;  az energiapiacok kompetitivitása;  a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele. A fenti célkitűzésekkel összhangban, azokat elősegítvén a 90-es évek közepétől a nemzeti energiapolitikák szorosabb koordinációjának megvalósítására, valamint energiapiaci liberalizációra törekedtek. Ezen törekvések mellett működtek különféle energiahálózati fejlesztési projektek, beruházások, a határokon átnyúló gázés villamosenergia-hálózatok kiépítésére. Az egységes piac tökéletesítéséhez hozzájárul(t) az energiaszektor liberalizációja, a szolgáltatásnyújtás szabadsága értelmében, valamint a transzeurópai hálózatok kiépítése. Az iránymutatások, amelyek mentén konkrét európai hálózatfejlesztési projektek valósulnak meg,

megegyeznek az 1995-ös célokkal (kompetitivitás, energiabiztonság, környezetvédelem), kiegészülve azzal a kritériummal, hogy a hátrányos helyzetű és szigeti régiók elszigeteltségének csökkentésére is kell törekedni. Az EU továbbra is arra törekszik, hogy az energiapolitikát a közösségi politikák közé emelje, további célja emellett egy ún. összeurópai energiapiac kiépítése. Ez utóbbi irányába tett fontos lépés az Energiaközösség létrehozásáról szóló szerződés (2005. október 25.). Az Energiaközösség az EU és a délkelet-európai államok megállapodása. Az Unió számára piaci lehetőségeket, valamint összeköttetést jelent a Kaszpi-tenger mentén fekvő országokhoz, valamint a közel-keleti régióhoz. Továbbá lehetőséget ad az EU-s szabványok, elsősorban környezetvédelmi előírások kiterjesztésére is. Délkelet-Európa államai számára a gazdasági szempontok mellett politikai jelentősége is van a szerződésnek, a tagság felé tett újabb lépésnek tekintik. Számos teendő akad azonban az Unión belül is. Az energiaigény növekedésével az energiaimportfüggőség is nő, ami azonban hosszú távon akadályozza az EU versenyképességének növelését. A tartalékok néhány országra korlátozódnak, ami szintén növeli a függőséget és veszélyezteti az ellátás biztonságát. Mindemellett az Unió továbbra is elkötelezetten küzd a klímaváltozás és a globális felmelegedés ellen,


41

ami energiaellátás szempontjából szükségessé teszi a fosszilis energiahordozók arányának csökkentését. Ezen problémákat a Bizottság „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” c. zöld könyve összegzi, ami javaslatot tesz a hosszú távú energiapolitika kereteire és csoportos intézkedéseket is előirányoz hat területen, melyek a belső piac fejlesztését, az ellátás biztosítását, a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülését, a versenyképesség növekedését, valamint az együttműködést célozzák. A zöld könyv döntő hatással bírt, ugyanis olyan közös gondolkodást indított be az Unión belül, amelynek hatására az Európai Tanács 2007. márciusi ülésén elfogadták a 2007-2009-es időszakra vonatkozó cselekvési tervet. Ennek eredményeképp elindulhatott az új integrált éghajlat változási- és energiapolitika, amely egy valódi uniós energiapolitika kezdeteként értelmezhető. A klíma- és energiacsomag elindítása a közösségi energiapolitika három – korábban már többször említett - központi célkitűzésére, nevezetesen a fenntarthatóságra, a versenyképességre és az ellátás biztonságára irányuló, előretekintő szakpolitikai programot határozott meg, amely az alábbi területeket érinti:  A gáz- és villamosenergia belső piaca  Ellátásbiztonság

 Energia-külpolitika  Energiahatékonyság  Energia technológiák A program megvalósítása érdekében az EU elkötelezte magát a 20-20-20 kezdeményezés mellett, azaz vállalta, hogy 2020-ig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 20%-kal csökkenti, az energiafelhasználáson belül a megújuló energiaforrások részarányát (a jelenlegi 8,5%-ról) 20%-ra növeli, és az energiahatékonyságot 20%-kal javítja. Ezen vállalások megvalósítása érdekében 2007 szeptemberében a Bizottság benyújtotta a belső energiapiacra vonatkozó jogalkotási intézkedések harmadik csomagját, amelynek célja a verseny hatékonyságának fokozása és a beruházásokat, valamint az ellátás diverzifikációját és biztonságát elősegítő feltételek megteremtése. A versenyképes energiapiac ugyanis alapvető fontosságú a 20-20-20 kezdeményezés célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából. 2008 januárjában a Bizottság javaslatot terjesztett elő a kibocsátás-kereskedelmi irányelvnek a 2013-tól 2020-ig terjedő időszakot érintő felülvizsgálatára, egy, a kibocsátás-kereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokban megvalósítandó tehermegosztásról szóló határozatra és egy új, a megújuló forrásból előállított energiát szabályozó irányelvre vonatkozóan. E kezdeményezések révén biztonságos és kiszámítható befektetési környezet teremthető az Unió ipara számára.


42

Erről a klíma- és energiacsomagról - hosszas európai parlamenti és szakminiszteri egyeztetések után - az Európai Tanács 2008 decemberi csúcsán született kompromisszumos megállapodás, amelyet az Európai Parlament is nagy többséggel megszavazott. A Parlament összesen öt jogszabályról végszavazott, amelyek a csomag részét képezik. Ezek:  az emisszió-kereskedelmi rendszer (ETS) módosítása;  a tagállamok közötti erőfeszítések megosztása az ETS-en kívül eső szektorokban;  a megújuló energiaforrások elterjedésének előmozdítása;  a szén-dioxid megkötés és geológiai tárolás (CCS);  a személyautók CO2-kibocsátásának csökkentése. A kompromisszumos döntés szerint az uniós üvegházgáz-kibocsátást 2020-ra 20%-kal szélesebb körű nemzetközi megállapodás esetén 30%-kal - kell csökkenteni. A kibocsátás csökkentésének kiemelt uniós eszköze az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU Emission Trading System - ETS). Ebben meghatározzák a lehetséges maximális kibocsátást, a fel nem használt kvótákat pedig értékesíteni lehet. Az ETS első és második

szakaszában (2005-2012) a kvóták nagy részét ingyenesen osztották ki. Magyarország a megújuló energiaforrások arányát 4,3%-ról (2005) 13%-ra tervezi növelni 2020-ra, de például Svédország 49%-ot és Lettország is 40-et vállalt, míg Málta most kezdi el a megújuló energia használatát, 10%-ot kíván megvalósítani 2020-ig. Az európai tanácsi megállapodás értelmében viszont 2025-ig (nem pedig 2020-ig, ahogy az a korábbi szövegekben szerepelt) kellene elérni, hogy az összes kibocsátási egységet csak aukción lehessen megvásárolni (2013-ig 20, 2020-ig 80% a cél). Az energiaszektorban azonban már 2013-ig el kellene érni a 100%-os árvereztetési arányt. A 20-20-20 kezdeményezés jelentős uniós prioritássá emelkedett az elmúlt időszakban, amit az is bizonyít, hogy a 2010 júniusában elfogadott új tízéves gazdaságpolitikai stratégia – az Európa 2020 - öt kiemelt célkitűzése közé is bekerült. Ehhez kapcsolódva a Bizottság kiadta az Energia 2020 stratégiát, amely gyakorlatilag a 2007-2009es cselekvési terv folytatása. A célkitűzések közt továbbra is szerepel az energiahatékonyság és a technológia fejlesztése, az összeurópai energiapiac kialakítása, az energiabiztonság, valamint a külpolitikai kapcsolatok, az Unió pozíciójának erősítése. A cselekvési terv kiegészítéseként a Bizottság közleményben adta ki az energia-infrastruktúra prioritásokat, mely az energiahálózatok fejlesztésére tesz javaslatokat.


43 A fehér könyv elkészülésekor a rendelkezésre álló lehetőségekhez képest a megújuló energiaforrásoknak elfogadhatatlanul szerény hozzájárulása volt az Európai Közösség energiamixében.

Az energiapolitika jelentőségét bizonyítja, hogy 2011 februárjában az Európa Tanács rendkívüli ülése keretében megtartották az első uniós energiacsúcsot, amelyen döntően megerősítették a Bizottság stratégiai célkitűzéseit, valamint döntöttek arról, hogy a belső piacot 2014-ig meg kell valósítani. Az integrált belső energiapiac megvalósítása a gyakorlatiasság jegyében két irányelv mentén történik a 2009-ben elfogadott, 2011-ben hatályba lépett rendelkezéscsomag értelmében: a verseny erősítése és a fogyasztók hatékonyabb kiszolgálása. Az uniós energiapolitika elmúlt néhány évtizedes fejlődésének eredménye, hogy a 2009. január 1jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződésben az energiaügy önálló politikaként szerepel, így erősebb és egyértelműbb hatáskörökkel rendelkezik az EU, de még mindig a megosztott hatáskörök elve érvényesül. Az uniós energiapolitikai intézkedéseket a Tanács és a Parlament rendes jogalkotási eljárásban határozza meg a Régiók Bizottságával és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultáció után. Az energiapolitika pénzügyi hátterét több évre szóló cselekvési keretprogramban határozzák meg. A megvalósítás során arra kell törekedni, hogy nőjön az energiaszektoron belüli hatékonyság, az átláthatóság és a koordináció, valamint a különböző intézkedési szintek (tagállami és uniós) közötti koherencia.

Jelenleg az Intelligens energia – Európa program (IEE II.) 2007-2013 fut, mely az azonos elnevezésű 2003-2006 közötti időszakra szóló program folytatásaként, a Versenyképességi és Innovációs Keretprogram keretében működik és 730 millió eurós költségvetéssel dolgozik. Fő feladata az energiahatékonyság, a megújulós energiaforrások, ezáltal az energia-diverzifikáció elősegítése.

5.2 1997: a Fehér könyv A megújuló energiaforrások jelenleg egyenetlenül és nem kellően kihasználva terjednek az Európai Unióban. Bár sok országban jelentős mennyiségben áll rendelkezésre, és az ehhez szükséges gazdasági potenciál is jelentős, a megújuló energiaforrások részaránya kiábrándítóan kicsi, kevesebb, mint 6%-a az Európai Unió teljes bruttó belföldi energiafogyasztásának, ami az előrejelzések szerint folyamatosan nőni fog a jövőben. Mind a Közösség, mind a tagállamok szintjén szükség van közös munkára, hogy képesek legyenek megfelelni ennek a kihívásnak. Amennyiben a Közösség nem fogja érdemben növelni a támogatást a megújuló részarány növelésére a következő évtizedben, jelentős fejlesztési lehetőségek maradhatnak el, és ugyanakkor egyre nehezebb lesz eleget tenni a kötelezettségvállalásainak mind európai, mind nemzetközi szinten a környezetvédelem területén. A hazai megújuló energiaforrások támogatása azért is fontos, mert hozzájárulna az


44

energiaimport függőség csökkentéséhez és az ellátás biztonságának növeléséhez. A megújuló energiaforrások növelése aktívan hozzá tud járulni a munkahelyteremtéshez, elsősorban kis- és közepes méretű vállalkozások esetében, sőt maguk alkotják a többséget a különböző megújuló energiaforrás szektorban. A megújulók fejlesztése kulcsfontosságú eleme lehet a regionális fejlesztésnek azzal a céllal, hogy nagyobb társadalmi és gazdasági kohézió alakulhasson ki a Közösségen belül. Az energiafogyasztás várható növekedését számos fejlődő országban, Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában ki lehetne elégíteni a megújuló energiák által kínált megoldásokkal. A moduláris jelleg egyszerűsíti és gyorsabbá teszi a legtöbb megújuló technológia fokozatos megvalósítását, ezáltal a finanszírozás is könnyebbé válik. Valamint a társadalmi elfogadottsága is sokkal jobb a megújuló technológiáknak elsősorban környezetvédelmi okokból. Öt évvel a riói konferencia után az éghajlatváltozás ismét a nemzetközi viták központi témájává vált, különös tekintettel a közelgő "Third Conference of the Parties to the United Nations Framework Convention on Climate Change" címmel megrendezésre kerülő Kyoto-i konferenciára 1997 decemberében. Az Európai Unió felismerte, hogy sürgősen szükség van a klímaváltozás kérdésének tárgyalására, tisztázására. Elfogadtak egy célkitűzést, mely szerint az üvegházhatású gázok kibocsátását 15%-kal csökkentik 2010-re az 1990-es szinthez képest az iparosodott országok. Hogy

megkönnyítse a tagállamoknak e cél elérését az EU, a Bizottság közleményében egy sor olyan energiával kapcsolatos tevékenységeket határozott meg (Dimension of Climate Change) köztük különös tekintettel a megújuló energiaforrásokra – melyek nagyben elősegíteik ezt a küzdelmet. Egy közleményt is kiadott a Bizottság, amelyben megvizsgálta a következményeit a CO2-kibocsátás jelentős csökkentésének, beleértve az energiaszektorban várható következményeket. Annak érdekében, hogy egy ilyen csökkentés elérhető legyen, az Uniónak jelentős energiapolitikai döntéseket kell meghozni, különös tekintettel az energia-igény csökkentésére és a szén felhasználására. A megújuló energiaforrások penetrációjának felgyorsítása rendkívül fontos, hiszen a széndioxid kibocsátás intenzitása ezáltal csökkenhet. Az EU import energiafüggése már elérte az 50%-ot, és ez várhatóan emelkedni fog az elkövetkező években; ha nem tesz lépéseket, elérheti akár a 70%-ot 2020-ra. Ez különösen igaz a kőolaj és a földgáz tekintetében, amelyek beszerzése nagyobb távolságban lévő forrásokból történik, ami növeli az Unió geopolitikai kockázatait. Ezért is kap egyre nagyobb figyelmet az ellátásbiztonság. A megújuló energiák, mint helyben elérhető, hazai energiaforrások fognak fontos szerepet játszani az energiakitettség szintjének csökkentésében, valamint az energia-behozatal pozitív hatással lehet a kereskedelmi mérlegre is. Megállapodás született a Miniszterek Tanácsában, mely szerint az első szakasza a villamosenergia-ágazat


45

liberalizációjának elindulhat és a földgázszektorban is jól haladnak a tárgyalások. A piacnyitás olyan erőket hoz „játékba”, amely ágazatokban a közelmúltig nagy monopóliumok voltak az egyeduralkodók. Ezzel olyan új kihívásokkal teli helyzetbe kerülnek a megújuló energiákra épülő erőművek, amely egyrészt sokkal több lehetőséget hordoz magában, mindamellett nagy kihívást jelentő, versenyorientált környezetben kell helyt állni. Megfelelő kísérő, támogató intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrások részaránya növekedhessen. A megújuló energiaforrásoknak még ma is elfogadhatatlanul szerény hozzájárulása van az Európai Közösség energia-mixében, ahhoz képest, hogy milyen széles palettája van a rendelkezésre álló technikai lehetőségeknek. Vannak jelek azonban, hogy ez változik, ha lassan is. Valójában sok megújuló technológiának csak kis erőfeszítésre, lökésre lenne szüksége, hogy versenyképes legyen. Sőt, a biomassza, ezen belül az energianövények, a szél-és napenergia jelentős kihasználatlan potenciállal rendelkeznek. A jelenlegi trendek azt mutatják, hogy jelentős technológiai fejlődést értek el az elmúlt években a megújuló energiával kapcsolatos technológiák kutatása, fejlesztése területén, ami évről-évre folytatódhat. A költségek gyorsan csökkennek, és sok megújuló, a megfelelő feltételek mellett, elérte az önálló gazdasági életképességi szintet, azaz állami támogatás nélkül is nyereséges lehet a beruházás. A nagyszabású beruházások első jelei

is megtalálhatók, főleg a szélenergia és napkollektorok esetében. Egyes technológiák, különösen a biomassza, a kis teljesítményű vízerőmű és a szél jelenleg is versenyképes és gazdaságilag életképes, különösen a többi decentralizált megújuló bázisú erőműhöz képest. A napenergia esetében bár jelentősen csökkenek a beruházási költségek és nő a hatékonyság, még mindig erősen függ a beruházás a támogatások mértékétől. A napenergia felhasználása hőenergia (HMV) előállítására azonban már versenyképes az EU számos régiójában. Az aktuális gazdasági körülmények komoly akadályt jelentenek a beruházásoknak, valamint az egyes megújuló energiaforrások magasabb kezdeti beruházási költségei is visszatartó erő lehet. További akadály, hogy a megújuló energián alapuló technológiák, mint egyéb más innovatív technológiák, szenvednek a kezdeti bizalom hiánya miatti támogatás elmaradásától a befektetői oldal részéről, a kormányok és a felhasználók műszaki és gazdasági ismeret hiánya miatti általános ellenállásba ütköznek. Összességében Európa élen jár több megújuló energia-technológia területén. Jelentős foglalkoztatási növekedéssel jár az érintett iparágakban, az Európai Unióban, amelyek több száz céget, elsősorban a kis-és közepes méretű vállalkozásokat érint, alapanyag összeszerelésében, gyártásában, anélkül, hogy figyelembe vennék az egyéb szolgáltatási és ellátási igényeket. Az új megújulóenergiatechnológiák (nem beleértve a nagy vízerőműveket és a hagyományos biomassza


46

üzemeket) világméretű éves forgalma az ágazati becslések szerint meghaladja az 5 milliárd ECU-t, amiből az Uniónak több mint 30%-os „részesedése” van! A következő kulcsfontosságú intézkedéseket javasolják támogatni a kampány során: 5.2.1 1 000 000 napelemes rendszer A fotovillamos (PV) rendszerek erős export potenciállal rendelkező, nagyon versenyképes megoldás a globális piacon, és éles verseny dúl Japánnal és az USA-val. Van egy nagyon motivált PV ágazat Európában, amelyet támogatni kell annak érdekében, hogy a hazai és az export piacokat beindíthassa. Mindemellett a vezető Europeanoil és más nagy cégek, sok kis-és középvállalkozás is aktívak ezen a területen. Növelni kell a számukat, ami számos munkahelyet tud teremteni. Ambiciózus és transzparens promóciós kampányra van szükség annak érdekében, hogy kellően nagy piaci alappal rendelkezhessenek, jelentős árcsökkenést érhessenek el. A kampány tartalmaz egy EU-szintű, 500 000 db PV-t tartalmazó kezdeményezést a hazai piacokon, és egy export kezdeményezést, amely ugyancsak 500 000 db-os PV rendszert tervez a decentralizált villamosítás elterjedésére a fejlődő országokban. Az egyes rendszerek névleges kapacitása 1 kWe, azaz a kampány alatt telepítendő teljes beépített teljesítmény 2010-ig 1 GWe. Az épülendő PV rendszerek nagy része meglévő épülteken foglal helyet, különösen

Európában, ahol a villamosenergia-hálózat kiépített. Ez egy nagyon fontos projekt a PV rendszerek jövőjét illetően, annak ellenére, hogy kevesebb, mint 2%-át érinti a közel 30 millió házés nem lakó egységeknek, ahova kiépítésre fognak kerülni 2010-ig. Ennek a projektnek konkrét intézkedéseket kell magába foglalnia, mint például: Napelemek telepítésének elősegítése az iskolákban és egyéb középületeken. Ez nemcsak oktatási szempontból pozitív hatású a megújulókra, hanem az ismeretek elmélyítése és a tudatosság korai időszakban való elősegítése is cél lehet, növelve a fogékonyságot ezekre a technológiákra. Másrészről műszakilag is pozitív, mert minimálisra csökkenti a szükséges tárolási kapacitás és sok esetben részesülhet kedvező finanszírozási támogatásokban a projekt. A turizmus, sport-és szabadidős létesítményekben is jelentős potenciál van. 10 000 MW-nyi nagy teljesítményű szélerőmű A szélenergia ma versenyképes, és már széles körben történtek telepítések speciális helyeken, kedvező feltételekkel. Az erre potenciálisan alkalmas területek elszórtan találhatók meg az Európai Unióban. Jelenleg egyes területeknek többletköltséget kell viselniük, mert az adott hely nehézségei növelik telepítési és/vagy üzemeltetési költségeket (kiépített hálózattól távol vannak, extrém hőmérsékletű klíma, meleg vagy poros éghajlaton, offshore, szigetek, a távoli 5.2.2


47

vidéki területek, stb.) Különösen hatalmas lehetőség rejlik az offshore szélerőművekben! Ezek előnye, hogy a szél sebessége nagyobb és állandóbb, bár a hozzáférés egyértelműen nehezebb. Annak érdekében, hogy széles körűen elterjedjen a szélenergia az Európai Unióban ezeket a területek is kell használni. Az itt javasolt 10 000 MW szélenergia penetráció a lehetséges teljesnek 25%-a. Nem állami finanszírozásra lesz szükség a fennmaradó 30 000 MW beépített kapacitás megvalósításához, feltéve, hogy a méltányos hozzáférést az európai hálózatokhoz a szélturbinák üzemeltetőinek garantálják. Az átlagos gyártási költsége egy szélturbinának ma kevesebb, mint 800 ECU/kW. A projekt előkészítés költsége erősen függ a helyi körülményektől, mint például a talaj állapota, útviszonyok, a villamos hálózathoz alállomásokhoz való közelség, stb. A nem különleges szárazföldi erőművek teljes költség a telepített szélerőmű-parkra vetítve körülbelül 1000 ECU/kW. Ezt a költséget is jelentősen növeli az offshore megoldás és szokatlan helyszínekhez való alkalmazkodás. Másrészt, a költségek várhatóan csökkeni fognak legalább 30%-kal 2010-re. Ezek alapján a teljes beruházási költsége a tervezett 10 000 MW-ra 10 milliárd ECU. Az állami támogatás 15%, ami azt jelentené, hogy 1,5 milliárd ECU az Unió egész területén, ami egy kicsivel több, mint 100 millió ECU évente.

10 000 MW biomassza erőmű telepítése A bioenergia az egyik legígéretesebb terület a biomassza ágazatban, valamint a kombinált hő-és villamosenergia rendelkezik a legnagyobb potenciállal az összes megújuló energia közül. Következésképpen, a projekt és a decentralizált BioPower létrehozása az Európai Unió alapvető célkitűzése. Az ilyen létesítmények esetén a skála néhány száz kW-tól a több MW-ig terjedhet és kombinálni lehet a különböző technológiákat az adott helyi körülményekre optimalizálva, beleértve a tüzelőanyag-váltást is. Ahol csak lehetséges ki kell használni a lehetőséget a racionalizálásra a regionális és helyi szintű üzemeltetésre. A becsült hozzájárulása a biomassza hő-és erőműveknek akár 26 Mtoe, ami mintegy 20 GWe vagy 60 GWth beépített kapacitásnak felel meg. Különösen fontos, hogy intézkedéseket tegyünk a cselekvési terv korai éveiben annak érdekében, hogy elindítsunk egy bioenergia-piacot. A teljes telepítés költsége egy ilyen kezdeményezés esetén nagyságrendileg 5 milliárd ECU lenne, feltételezve az átlagos 500 ECU/kWth költséget. 5.2.3

Megújuló energiák integrálása 100 közösségbe Az optimalizálása érdekében a rendelkezésre álló megújuló energiával kapcsolatos technológiák megkövetelik, hogy együtt használjuk őket, amennyiben ez produktív akár integrált rendszerek helyi tápellátásában, vagy decentralizált rendszerek regionális energiaellátásában. Igazodni kell a feltételekhez minden egyes adott helyen, így biztosítva a 5.2.4


48

megbízható, megfelelő minőségű áramellátást és folytonosságot. A projekt részeként számos pilot közösséget vizsgálnak, régiók, városok és a szigetek közül kell kiválasztania azokat, amelyek ésszerűen üzemeltethetők, és elképzelhető a 100%-os megújuló ellátás. Ezek az úttörő közösségek, annak érdekében, hogy a szolgáltatás hiteles és kellően reprezentatív legyen, különböző méretű és tulajdonságú települést választanak ki. Az egységek lehetnek blokkok vagy épületek, új városrészek lakóterületek, rekreációs területek, a kis vidéki vagy elszigetelt egység lehet például szigeteken vagy hegyi közösségekben. A nagyobb léptékű nagy vidéki terület, és/vagy közigazgatási régió lehetne, többek között az ARGE szigeteket (pl. Szicília, Szardínia, Kréta, Rodosz, Mallorca, Kanári-szigetek és Madeira) is fel lehetne használni, mint pilot régiók. A helyi és regionális hatóságok, valamint a regionális energia központok központi szerepet töltenek be ebben a projektben. Első becslések alapján feltételezhetjük, hogy éves költsége 200 millió ECU körül van, a közfinanszírozás nagyságrendileg 20%-os, azaz 40 millió ECU évente az Unió egész területén.

5.3 1991: az Energia Charta Az Európai Tanács 1990. júniusi dublini ülésén a holland miniszterelnök javaslatot tett az energiaágazaton belül a kelet-európai országokkal és a volt Szovjetunió egykori tagállamaival folytatott együttműködésre azzal a

céllal, hogy előmozdítsa az említett országok gazdasági növekedését és javítsa a közösségi energiaellátás biztonságát. A Tanács azon felkérésének eleget téve, hogy vizsgálja meg, milyen módon valósítható meg a legeredményesebben ez az együttműködés, a Bizottság 1991-ben előterjesztette az Európai Energia Charta elképzelését. 1991 júliusában, Brüsszelben megkezdődtek a Chartáról folyó egyeztetések, amelyek 1991. december 17-én a hágai záróokmány aláírásával értek véget. Az Európai Energia Charta 51 aláírója vállalta, hogy követi a Charta célkitűzéseit és tiszteletben tartja az abban foglalt elveket, valamint hogy együttműködésüket jogilag kötelező erejű megállapodás, azaz a későbbi Energia Charta Egyezmény keretében hajtják végre. Az Egyezmény célja a kelet és nyugat közötti ipari együttműködés előmozdítása többek között a befektetések, a tranzitszállítás és a kereskedelem terén nyújtott jogi garanciák biztosításával. 1994. december 17-én, Lisszabonban az 1991. évi Charta aláírói – az Egyesült Államok és Kanada kivételével – aláírták az Energia Charta Egyezményt, valamint az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Jegyzőkönyvet. Az Európai Közösségek és annak tagállamai az Egyezménynek és a Jegyzőkönyvnek is részes felei. Az Energia Charta Egyezményt és az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyvet az Európai Szénés


49

Acélközösség (ESZAK), az Európai Közösség (EK) és az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) nevében ez a határozat jóváhagyja. A határozat megnevezi azokat az eljárásokat, amelyek keretében kialakítható az az álláspont, amelyet az Európai Közösségeknek az Energia Charta Konferencián belül adott esetben képviselnie kell. Ismerteti továbbá az ESZAK és az Euratom nevében képviselendő álláspont kialakításának módját. Az Egyezmény célja olyan jogi keret létrehozása, amely lehetővé teszi az Európai Energia Chartában ismertetett elveken alapuló, hosszú távú energiaügyi együttműködés előmozdítását. Az Egyezmény legfőbb rendelkezései a befektetések védelmét, az energetikai anyagokat és termékeket, a tranzitszállítást és a vitarendezést érintik. A megvalósított befektetéseket illetően a szerződő feleknek támogatniuk kell és meg kell teremteniük a külföldi befektetők számára szükséges stabil, kedvező és átlátható feltételeket, és a befektetőkre a legnagyobb kedvezmény elvét kell alkalmazniuk, vagy – attól függően, hogy melyik megoldás kedvezőbb – a hazai befektetők számára biztosított elbánásban kell részesíteniük őket. Az előzetes befektetések tekintetében azonban a nemzeti elbánás elvét két szakaszban kell alkalmazni. Az Egyezmény értelmében a korai szakaszban a „legnagyobb erőfeszítés” elve szerint alkalmazandó. A későbbi szakaszban, a

tárgyalás során kiegészítő egyezményben meghatározandó feltételek sérelme nélkül, a befektetések létesítése tekintetében a nemzeti elbánást kötelező jogi erővel kell biztosítani. Az energetikai anyagok és termékek szerződő felek közötti kereskedelmére a GATT előírásai irányadók. Ez azt jelenti, hogy az Egyezményt aláíró országok az energetikai anyagok és termékek kereskedelmére kötelesek a GATT előírásait alkalmazni, még akkor is, ha nem a GATT, illetve a WTO tagjai. Tranzitszállítás: Minden szerződő fél megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az energetikai anyagok és termékek tranzitszállítását elősegítse, összhangban a tranzit szabadságára vonatkozó elvvel, és ezen energetikai anyagok és termékek eredetének, rendeltetési helyének vagy tulajdonának megkülönböztetése, illetve az ilyen megkülönböztetéseken alapuló árképzésben tett diszkrimináció nélkül, mellőzve az indokolatlan késedelmeket, korlátozásokat és terheket. Minden szerződő fél kötelezettséget vállal arra, hogy az energetikai nyersanyagok és termékek szállítására és az energiaszállítási létesítmények használatára vonatkozó rendelkezései a tranzitáló energetikai anyagokat és termékeket nem részesítik kedvezőtlenebb elbánásban annál, mint amilyenben rendelkezései a saját területéről származó anyagokat és termékeket részesítik, hacsak fennálló nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik.


50

Az áthaladás szabályaival kapcsolatos semmilyen vita esetén nem szakítható meg vagy csökkenthető az energetikai anyagok és termékek szállításának létező csatornája az ilyen esetekre előírt vitarendezési eljárás lezárulása előtt.



További rendelkezések arra kötelezik azt az országot, amelynek területén keresztül energetikai anyagok és termékek haladnak át, hogy ne gördítsen akadályt új kapacitások létesítése elé. Az Egyezmény szigorú vitarendezési eljárásokat irányoz elő a tagállamok közötti, illetve az egyes befektetők és azon tagállam közötti jogviták esetére, ahol a befektetés megvalósult. A befektető és a tagállam közötti vita esetén a befektető dönthet úgy, hogy az ügyet nemzetközi választott bíróság elé viszi. Tagállamok közötti jogvita esetén, ha a vitát diplomáciai úton nem lehet rendezni, ad hoc választott bíróság állítható fel. Az említett mechanizmusok keretében elért vitarendezési megoldások jogilag kötelező erővel bírnak.





A verseny, az átláthatóság, a szuverenitás, az adózás és a környezet tekintetében az Egyezmény az alábbiakról rendelkezik.  Verseny: minden fél törekszik arra, hogy az energiaszektorhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységekben csökkentse a piacot torzító hatásokat és a versenyt korlátozó akadályokat. A felek gondoskodnak arról, hogy jogalkotási környezetük lehetővé tegye az



energiaszektorhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységekben az egyoldalú és összehangolt versenyellenes magatartás elleni fellépést. Átláthatóság: minden szerződő fél kijelöl egy vagy több olyan tájékoztató központot, ahol az energetikai anyagokkal és termékekkel kapcsolatos, általánosan alkalmazott törvényekről, jogszabályokról, bírósági határozatokról és közigazgatási rendeletekről érdeklődni lehet. Szuverenitás: a szerződő felek az energiaforrások fölötti felségjogokat a nemzetközi jog szabályaival összhangban és annak megfelelően gyakorolják, ahogyan azon jogukat is, amelynek értelmében önállóan dönthetnek arról, hogy saját területük mely földrajzi térségeiben engedélyezik az energiaforrások feltárását és kitermelését. Környezet: az Egyezménybe beillesztették a „szennyező fizet” elvét, ami támogatja a környezetvédelem költségeit és előnyeit teljes körűen tükröző, piacorientált árképzést. A szerződő felek gazdaságilag hatékony módon és a biztonság szempontjainak érvényesítésével minimálisra csökkentik területükön az energiaciklus összes műveletéből akár a saját területükön belül, akár azon kívül jelentkező káros környezeti hatásokat. Adózás: az Egyezmény az adózás tekintetében nem hoz létre jogokat vagy ír


51

elő kötelezettségeket. A közvetlen adózásra továbbra is az egyes országok nemzeti jogszabályai vagy a vonatkozó kétoldalú egyezmények irányadók.  Állami és privilegizált vállalatok: minden állami vállalatnak vagy olyan vállalatnak, amelynek egy szerződő fél kizárólagos és különös privilégiumokat juttat, eleget kell tennie a szerződő fél számára az Egyezményben előírt kötelezettségeknek. Az Egyezmény az Európai Közösségeket létrehozó Szerződésekből származó preferenciális elbánás fenntartása érdekében védzáradékot tartalmaz. Ennél fogva a gazdasági integrációs megállapodásokra (GIM) vonatkozó rendelkezés előírja, hogy egy szerződő fél, amely tagja valamely GIM-nek, semmilyen módon nem kötelezhető arra, hogy egy másik szerződő félre, amely nem tagja a GIM-nek, kiterjesszen valamely, a GIM tagjai között alkalmazott preferenciális elbánást. Az Egyezmény ratifikálását és hatálybalépését követően annak nem minden rendelkezése alkalmazandó közvetlenül valamennyi aláíró félre. Azokra az országokra, amelyek gazdasági átalakuláson mennek keresztül, átmeneti rendelkezések vonatkoznak. Az Egyezmény meghatározza az Energia Charta Konferencia szervezetét, felépítését, feladatait és a vonatkozó pénzügyi rendelkezéseket.

Az Egyezmény előírja, hogy bizonyos határidő elteltével (öt évvel az Egyezmény hatálybalépése után) bármely szerződő fél kiléphet az Egyezményből. Az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv A Jegyzőkönyvet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban fogadták el, amelyek kifejezetten engedélyezik a Charta célkitűzéseinek és elveinek érvényesítését célzó jegyzőkönyvek és nyilatkozatok tárgyalását. A Jegyzőkönyv céljai a következők:  a fenntartható fejlődésnek megfelelő energiahatékonysági politikák elősegítése;  olyan keretfeltételek kialakítása, amelyek a gyártókat és a fogyasztókat a lehető leggazdaságosabb, leghatékonyabb és környezetileg legmegbízhatóbb energiafelhasználásra ösztönzik;  az együttműködés erősítése az energiahatékonyság területén. A szerződő felek vállalják, hogy olyan energiahatékonysággal kapcsolatos politikákat, jogi és szabályozási kereteket dolgoznak ki, amelyek előmozdítják többek között a piaci mechanizmusok hatékony működését, beleértve a piacorientált árképzést is.


52 A zöld könyv meghatározta az európai energiapolitika három pillérét: fenntarthatóság, versenyképesség, ellátásbiztonság.

Az Energia Charta Egyezmény és az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv 1998. április 16-án lépett hatályba.

5.4 1996: a Zöld könyv A zöld könyv egy fontos mérföldkő az Európai Unió (EU) energiapolitikájának fejlődésében. Ha Európa el akarja érni a gazdasági, társadalmi és környezeti célokat, akkor megoldást kell találni a legfontosabb kihívásokra, a főbb energiával kapcsolatos kérdésekre, mint a növekvő importfüggőség, olaj-és gázárak növekedése, az éghajlatváltozás, a növekvő kereslet, és az akadályok egy teljesen versenyképes belső energiapiacon. Az EU-nak ki kell használnia pozícióját, mint a világ második legnagyobb energia-piaca, és világelső a kereslet irányításában, valamint a megújuló energiaforrások alkalmazásában. A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy végre létrejöjjön egy európai energiapolitika, amelynek három fő célja van:  fenntarthatóság – aktív éghajlatváltozás elleni küzdelem a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság figyelembe vételével;  versenyképesség – hatékonyság növelése az európai energiahálózat létrehozása révén; ténylegesen versenyképes belső energiapiac;

 ellátásbiztonság –, hogy jobban összehangolják az uniós energia kereslet és kínálatot nemzetközi kontextusban. A zöld könyvben a Bizottság konkrét javaslatokat fogalmaz meg hat kiemelt területen való végrehajtásra. Kezdve a belső piac megvalósításához szükséges közös külső energiapolitika megfogalmazásával. Európa biztosítsa energiaellátását, ami biztonságos, versenyképes és fenntartható az elkövetkező évtizedekben. Az első kihívás: Európának létre kell hoznia a belső gáz-és villamosenergia-piacát. Számos nemzeti energiapiac létezik, amelyekre jellemző a protekcionizmus, és nagy néhány cég uralja. Ezek a piacok károsak a fogyasztóknak, mert folyamatosan magas árakat tartanak és az infrastruktúra nem versenyképes. Az ilyen piacok megnyitása, a tisztességes verseny megteremtése, a vállalatok közötti európai szintű biztonság javítása és a versenyképesség növelése elengedhetetlen Európa energiaellátásában. 2007 júliusáig a fogyasztóknak joga kell legyen, hogy szabadon vásárolhassanak gázt és villamosenergiát bármely szállítótól az EU-ban. Annak érdekében, hogy a belső energiapiac megvalósuljon a következő központi területekre különös figyelmet kell fordítani:  az európai rendszer közös szabályok és szabványok alapján működjön, határokon


53









átnyúló kereskedelemre van szükség, a szállítók harmonizált hozzáférését biztosítsák a nemzeti hálózatokhoz. Ezen közös szabályok kidolgozását a hálózatüzemeltetők együttműködve, és ha szükséges, egy európai energetikai szabályozó bevonásával kell megvalósítani; kiemelt összekapcsolási tervet kell készíteni, hogy ösztönözze az infrastrukturális beruházásokat, melyek összekötik a különböző nemzeti hálózatokat, amelyek nagy része még mindig nem eléggé összekapcsolt; a megfelelő kapacitás, hogy megfelelő keresleti csúcsokkal lehessen ösztönözni a piacok megnyitását, amelyek valóban versenyképesek, a tevékenységek egyértelmű szétválasztására van szükség, világosan megkülönböztetni azokat, amelyek előállítással, szállítással és elosztással foglalkoznak a gáz-és villamosenergia területén; az európai ipar versenyképességének növelése is lehetséges, a rendelkezésre álló energia megfizethető áron való terjesztésével.

Mivel Európa függősége nagy az importenergia szempontjából és folyamatosan ingadozik a kereslet, cselekvésre van szükség annak érdekében, hogy folyamatos legyen az energiaellátás. Az EU-nak hatékony

mechanizmusokat kell létrehozni, hogy elkerüljék az energiaellátás-válságokat. A piacok megnyitásának egyik pozitívuma lehet, hogy garantálja az energiaellátás biztonságát, mivel megteremti a stabil, versenyképes környezetet, amelyben a cégek befektetnek. A Bizottság azt is javasolja, hogy egy európai energiaellátási megfigyelőközpont kísérje figyelemmel az energiapiacot és mérje fel a potenciális hiányosságokat. Az EU-nak megfelelő energia tartalékot kell fenntartani, hogy megbirkózzon a lehetséges ellátás-kiesésekkel. Ezért a Bizottság azt javasolja, vizsgálja felül a meglévő jogszabályok szempontjából az ellátás biztonsága kérdéskörét, különös tekintettel az EU kőolajés földgázkészletekre vonatkozólag. Minden tagállam szabadon választhatja meg saját energia mix-ének összetételét a rendelkezésre álló forrás alapján. Ezek a döntések fontosak az európai energiabiztonság szempontjából és európai szinten összehangolt lehet az EU energiapolitikájának stratégiai felülvizsgálata. Ez a felülvizsgálat világos európai keretet kínálna a tagállamoknak az energiaellátásban. Figyelembe veszi a különféle energiaforrások rendelkezésre állását, és azok hatását a fenntarthatóságra, a versenyképesség és az energiaellátás biztonságát az EU-ban. A felülvizsgálat alapul is szolgálna egy átlátható és objektív vitára a nukleáris energia szerepét


54

illetően Európában és a stratégiai kialakításában az Unió energiafelhasználása tekintetében.

célok teljes

A megnövekedett globális energiafogyasztás és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának közvetlen következménye a globális felmelegedés és annak aggasztó következményei. A zöld könyv azt javasolja, hogy az EU az élvonalban jelölje ki saját helyét az éghajlatváltozás kezelése és technológiák fejlesztése versenyében, amelyek biztosítják, hogy a tiszta energia a fenntarthatóbb jövő záloga. Az energiahatékonyság az első terület, ahol az EU-nak továbbra is példát kell mutatnia világszinten. A cél az, hogy elválassza a gazdasági növekedést és az energia-felhasználást, azaz fogyasztáscsökkentés mellett még mindig verseny- és fejlődőképes maradhat a gazdaság. 2005-ös zöld könyvben a Bizottság rámutatott, hogy akár 20%-os energia megtakarítást lehetne elérni a jelenleg felhasználthoz képest 2020-ig. Ez a cél a Bizottság által javasolt legfontosabb eleme a cselekvési terv energiahatékonyságra gyakorolt hatásának. A cselekvési terv egy felhívás, elsősorban a tagállamoknak, hogy mozgósítsa az összes politikai erőt a túlzott energiafogyasztás elleni kampányban. A Bizottság azt is hangsúlyozza a megújuló energiaforrások esetében, hogy ebben a szektorban az EU már 50%-ot teljesített a világpiacon. A Bizottság előterjeszti a megújuló

energiával kapcsolatos útitervet, hogy hozzon létre egy stabil környezetet, amelyben a megújuló energiák létesítése hatékonyabb lehet. A szén-dioxid megkötési technológiákat és a tiszta fosszilis tüzelőanyag-technológiákat ösztönözni kell úgy, hogy azon országok, akik úgy döntenek, hogy tudják tartani szénalapú források az energia mixükben, ezt hatékonyan tegyék. Az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a versenyképesség jelentős mértékben függ az új energetikai technológiák fejlesztési és telepítési irányzataitól. Az energiahatékonysági és a megújuló energiaforrás kutatások jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az EU szembenézzen az energiaügyi kihívásokkal az elkövetkező években. Az EU 7. kutatási keretprogram célja, hogy új energetikai technológiákat fejlesszenek ki, amelyek növelik a hatékonyságot. Nélkülözhetetlen a nemzetközi párbeszéd az EU és az energetikai partnerek között az ellátásbiztonság biztosításához, a versenyképesség és a fenntarthatóság növeléséhez Európai Unióban. Azonban mielőtt partnereket keres külföldön, az EU-nak közös álláspontot kell kialakítania az energia mix-re vonatkozólag, új infrastrukturális és energiaügyi partnerségek megkötése esetén más országokkal szemben. Az EU stratégiai energetikai felülvizsgálatával képes lesz arra, hogy fokozza a termelő országokkal folytatott párbeszédet és hatékonyabban kezelje az energiaellátási válságokat. Sőt, az energetika fontos eleme lesz a


55

nemzetközi kérdésekről folytatott párbeszédeknek, mint pl. az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés. Az előállítás és szállítás is fontos szerepet játszik az EU és szomszédai közötti kapcsolatok kezelésében. A Bizottság ezért azt javasolja, hogy az EU saját energia-piacait és a szomszéd piacokat integrálja, egy páneurópai energia közösség létrehozásával. A zöld könyv újabb fontos mérföldkő egy közös európai energiapolitika létrehozása felé tett rögös úton. Ez is jelzi a kezdetét egy nyilvános konzultációs időszaknak, amely során konkrét intézkedések indulnak az energetika területén. A 2006 tavaszi Európai Tanács is alkalmazta, alapul vette a zöld könyv ajánlásait az új európai energiapolitika kialakítása során.

5.5 Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve „Meg kell találnunk azokat a kitörési pontokat, azokat a jövő-iparokat, amelyek képesek a gazdaság egészének dinamizálására. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek a kitörési pontokat összekötik, és ezek révén a kitörési pontok szövetét kell megszőnünk, melyek a legfontosabb gazdasági mozgástér mozgatórugói: a helyi adottságokra és magas munkaigényes vállalkozásokra építő egészségipar, turizmus, zöldgazdaság, megújuló energia, víz alapú gazdaságfejlesztés, járműipar, tudásipar,

tranzitgazdaság, élelmiszeripar, üzleti szolgáltatások, K+F.” Az olcsó energiahordozókra épülő gazdaság időszakának végével és az éghajlatváltozást előidéző hatótényezők csökkentésére irányuló erőfeszítések következtében a 21. században az emberiség visszatér a földi lét alapjaihoz. A környezeti elemek és természeti erőforrások: a talaj, a víz, a levegő minősége, az energia, valamint az ezekhez való hozzáférés lesz a legfontosabb kérdés. Ebből adódóan egy olyan geopolitikai és természeti adottságokkal rendelkező ország, mint hazánk sikere jelentős mértékben függ attól, hogy a hagyományos energiahordozókra épített gazdasági modellt hogyan tudja egy alternatív gazdasági berendezkedéssel felváltani. Döntő kérdés az is, hogy a felváltani kívánt modellből származtatható externális hatásokat (importfüggőség, ellátásbiztonság, energiaszegénység) hogyan tudja csökkenteni, pozitív előjelűvé alakítani, miközben egyensúlyra törekszik a környezeti elemek és rendszerek által nyújtott szolgáltatások igénybevétele és a fejlődési igények kielégítése között. Egy fenntartható jövőt megalapozó gazdasági modellben az energiatakarékosság, az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások fokozott felhasználása és a saját erőforrások előtérbe helyezése meghatározó jelentőséggel bírnak. Ezek a logikailag egymásból következő lépések koherens gazdasági modellbe ágyazva adekvát válaszokat adhatnak olyan kérdésekre, hogy miként fogunk szembenézni a globális klímaváltozásnak a gazdasági, társadalmi


56

fejlődésre gyakorolt hatásával, a nem fenntartható növekedéssel, a világszerte növekvő energiaigényekkel, a fosszilis energiahordozók árának kiszámíthatatlan változásával. Ezek a jelenségek cselekvésre késztetik a világot, az uniós tagállamokat és természetesen Magyarországot is. Az összefüggések kimerítő vizsgálata, a nemzeti erőforrások átfogó értékelése és a zöldgazdaság eszközrendszere egy olyan keretet ad a formálódó új gazdasági modellnek, amelybe a zöldgazdaság fejlesztése, és annak egyik fontos mérföldköve, a nemzeti megújuló energia cselekvési terv szervesen illeszkedik. Ezek összességükben az erőforráshatékonyság és a fenntarthatóság elvei szerint működő ország alapját képezik. A fenti elvek érvényesítése érdekében Magyarországnak olyan rendszerelvű energetikai terveket kell alkotnia és jövőképpel rendelkeznie, amelyek kiutat mutatnak a jelenlegi rendszer nehezen feloldható ellentmondásaiból, úgymint ellátásbiztonság, versenyképesség és fenntarthatóság. Jövőképünk és terveink megvalósulása megfelelő eszközöket biztosít problémáink kezelésére. Ebből a szempontból a zöldgazdasági modell megvalósítása, ezen belül az új zöld iparágak fejlesztése, a zöldipari innováció és a kutatás-fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazása a hazai gazdaságfejlesztés kulcsfontosságú tényezői. Hazánk, gazdaságunk és társadalmunk megfelelő stratégiai döntések és intézkedések meghozatalával, adottságainkból előnyt kovácsolva, ezen új energetikai iparágak

tevékenységének haszonélvezőjévé válhat. Amennyiben pontos volt a helyzetértékelésünk, jól azonosítottuk a legfontosabb problémákat és megfelelő eszközt választunk azok orvoslására, azaz a zöldgazdaság-fejlesztést választjuk a kiútkereséshez, akkor ez összhangban lesz Magyarország és az EU energiapolitikájának legfontosabb stratégiai céljaival, azaz hogy a hosszú távú szempontokat is mérlegelve optimalizáljuk az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság, mint elsődleges célok együttes megvalósulását. Az Európai Unió (EU) tagjaként a megalkotott közös joganyagok és hosszú távú stratégiai célkitűzések számos feladatot fogalmaznak meg és rónak Magyarországra ezen a területen. Az EU energiaés klímacsomagjának nyomán megszületett uniós Megújuló Energia Útiterv 2020-ra 20 százalékos megújuló energiaforrásrészarányt, ezen belül a közlekedés vonatkozásában 10 százalékot, továbbá 20 százalékos energiahatékonyság-növelést, és az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának (az 1990-es szinthez képest) 20 százalékkal való mérséklését tűzte ki. Az uniós célok eléréséhez szükséges nemzeti cselekvési tervek megalkotása a tagországok feladata. A megújuló energiaforrások jövőben tervezett hasznosítása a Nemzeti Cselekvési Terv megalkotását tette szükségessé. Az NCsT az Európai Parlament és a Tanács irányelve (RED irányelv) szerint, és az ezzel kapcsolatos egységes formanyomtatványról szóló bizottsági határozatban foglaltak szerinti formátumnak megfelelően került összeállításra.


57 Figyelembe véve a zöldgazdaság-fejlesztés nemzetgazdasági jelentőségét, a foglalkoztatásra gyakorolt hatását és a hazai értékteremtésben kijelölt szerepét, Magyarország Megújuló Energia Nemzeti Cselekvési Terve reális célkitűzésként a kötelező minimum célszámot meghaladó, 14,65%-os cél elérését tűzte ki 2020-ra.

Az NCsT épít Magyarország megújuló energia-stratégiájára, azonban tekintettel van az időközben bekövetkezett jelentős változásokra, a globális gazdasági recesszióra, valamint a kormány által meghatározott, a gazdasági újjáépítést szolgáló új gazdaságfejlesztési prioritásokra, azt felül- és átírja. Fentiekből adódóan Magyarország a megújuló energiaforrások alkalmazását nem csak, és nem elsősorban kötelezettségnek, hanem a gazdasági fejlődéshez történő hozzájárulás egyik kiemelkedő lehetőségének tekinti. Ebben a tekintetben Magyarország számára a megújuló energiaforrások felhasználása egyszerre szükségszerűség és lehetőség. Egyrészt szükségszerű igény, hogy a fosszilis energiahordozók túlzott felhasználásából eredő problémákra (klímaváltozás, importfüggőség, külkereskedelmi mérleg egyensúlyhiánya, energiaszegénység stb.) olyan választ keressünk, amely társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból maximális előnnyel jár. Másrészt lehetőséget teremt a nemzetgazdaság struktúraváltásához, az átfogó termelési és piaci reformokhoz, és új, hazai, piacképes termékek megjelenéséhez, végső soron munkahelyek teremtéséhez. A struktúraváltás keretében a zöldgazdaság fejlesztése – az Új Széchenyi Tervben megfogalmazottakkal összhangban – a „megújuló Magyarország” gazdaságának egyik kitörési iránya. Ezért az NCsT célja a Kormány vonatkozó nemzetgazdasági célkitűzéseihez – úgymint munkahelyteremtés, földgázimportkiváltás, a versenyképesség növelése – való

lehető legnagyobb mértékű hozzájárulás a megújuló energiaforrások alkalmazásán keresztül. Ehhez igazodik az NCsT-ből fakadó, következő tíz évre vonatkozó, a korábbiakhoz képest ambiciózusabb tervezési szemléletmód. Az Európai Parlament és Tanács RED irányelve Magyarország számára 2020-ra – jogilag kötelező módon – minimum 13 százalékban határozta meg a megújuló energiaforrásból előállított energia bruttó végső energiafogyasztásban képviselt részarányát. Figyelembe véve a zöldgazdaságfejlesztés nemzetgazdasági jelentőségét, a foglalkoztatásra gyakorolt hatását (legalább 150– 200 000, ezen belül a megújuló energia iparágban 70 000 munkahely létrehozását) és a hazai értékteremtésben kijelölt szerepét, a nemzeti érdekekkel összhangban jelen dokumentum reális célkitűzésként a kötelező minimum célszámot meghaladó, 14,65%-os cél elérését tűzte ki 2020-ra. A Kormány szándéka ezzel a célkitűzéssel, hogy a fent leírtakkal összhangban ismételten hangsúlyozza álláspontját, miszerint a megújuló energiaforrások előállítását és hasznosítását a gazdasági fejlődés egyik kitörési irányának tekinti. A zöldgazdaság fejlesztése akkor lehet sikeres, ha összhangban van más nemzetgazdasági ágazatok, különösen a mezőgazdaság és az ipar fejlesztésével. A jelentős fejlődési potenciállal rendelkező zöldipar a megújuló energiaforrások fokozódó felhasználása révén a jövő egyik fontos új iparágát és kitörési irányát jelenti a mezőgazdaság, a vidék és tágabb értelemben a nemzetgazdaság számára. A megújuló


58

energiaforrásokon belül az erdészetből és mezőgazdaságból származó biomassza okszerű felhasználása, a biogáz széles körű alkalmazása, a földhő és a napenergia hasznosítása, a szélerőművek racionális elterjesztése, a kis vízierőművek elterjesztése, valamint a bio- és alternatív üzemanyagok jelentik a megújuló energiaforrásokra épülő zöldipar, a termelő és a technológia-szállító és gyártóüzemek alappilléreit. A zöldipar alapjainak lerakása és a változó piaci feltételeknek megfelelő fejlesztése szükséges előfeltétele a zöldgalléros munkahelyek teremtésének. Ezért, összhangban a nemzeti érdekekkel és a nemzetgazdasági célokkal, Magyarországnak olyan megújuló energiaforrás Nemzeti Cselekvési Tervet kell megalkotnia, amely lehetőséget teremt és törekszik az EU felé vállalt célok túlteljesítésére. Az NCsT prioritásai ennek megfelelően kerültek meghatározásra, ösztönözve a nagyobb munkahely-teremtési potenciállal rendelkező, helyi erőforrásokhoz és igényekhez jobban alkalmazkodó kis- és közepes termelőegységeket, a minél magasabb hatásfokon történő energia-előállítást és a hosszú távon fenntartható környezethasználatot. A megvalósítás során a Kormány minden lehetséges eszközt igénybe kíván venni a fenti célkitűzésnél magasabb megújuló részarány elérése érdekében. Erre a külső feltételek változása (technológiai fejlődés, beruházási költségek csökkenése, a közvetlen közösségi források stb.), a szabályozási rendszer felülvizsgálata és szükségszerű átalakítása, a

támogatási rendszerek újragondolása, valamint az engedélyezési eljárások egyszerűsítése teremthet majd lehetőséget. Magyarországnak a megújuló energia területén a fejlesztéseket úgy kell megvalósítania, hogy azok minden állampolgár számára a lehető legnagyobb gazdasági, társadalmi és környezeti előnnyel járjanak. A Nemzeti Cselekvési Tervet megalapozó számítások a Green-X modell alapján készültek. Ezt a munkafázist a Magyar Energia Hivatal koordinálta. Az energiafelhasználási pálya a Gazdaságkutató Intézet, a közlekedés területe a Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. prognózisai alapján került felvételre. Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i, a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/28/EK irányelvének (a továbbiakban: „irányelv”, „RED Irányelv”) 4. cikkében foglalt nemzeti jelentéstételi kötelezettségnek történő megfeleltetés. A RED a 2020-as cél elérése mellett kétéves ciklusokra bontva is meghatározza az előrehaladás minimális ütemét. Az NCsT elkészítését szakmailag támogatta az EBRD által létrehozott nemzetközi konzorcium. Tagjai jelentős tapasztalattal rendelkeznek a megújuló energia felhasználásával kapcsolatos elemzésekben, szakpolitikák kialakításában és nemzeti cselekvési tervek elkészítésében. A konzorcium vezetője a holland ECORYS, tagjai a


59

német ECOFYS, a Bécsi Műszaki Egyetemen működő Energy Economics Group, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft., valamint az Energia Klub. A Cselekvési Terv több fázisban került társadalmi egyeztetésre. Első lépésben, az összeállítása során hét szakmai fórumot rendeztek meg, melyeken esetenként 35–40 szakmai és civil szervezet vett részt. Második lépcsőben, előzetes társadalmi konzultációként 26 civil és társadalmi partner bevonásával folytatódott a témakörök megvitatása. Ezt követően a Nemzeti Cselekvési Tervet a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium honlapján tették közzé, hogy a társadalmi vita tovább folytatódhasson. Jelen Nemzeti Cselekvési Terv konkrét közfeladatot nem ír elő, intézkedései azonban több közfeladatot is érintenek. A Nemzeti Cselekvési Tervben foglalt egyes közfeladatok – azok összetettsége miatt – végrehajtásának, kidolgozásának részletei még nem teljes mértékben ismertek, azok részletes kimunkálása az elkövetkező időszak feladata lesz. Ennek figyelembevételével az NCsT törekszik mind teljesebb képet adni azokról az intézkedésekről, amelyekkel a Kormány a célok elérését ösztönözni, míg a meglévő problémákat, akadályozó tényezőket (pl. bürokratikus akadályok lebontása, jogszabályi anomáliák, finanszírozási nehézségek stb.) felszámolni szándékozik. Ennek megfelelően az NCsT-ben az intézkedések kidolgozása során törekedtek a két elvárás közötti optimum kialakítására; összefoglalóan meghatározni a tervezett intézkedéseket, de megfelelő mozgásteret

biztosítani az egyes feladatok későbbiek során történő részletes kimunkálására. Ennek megfelelően jelen Nemzeti Cselekvési Terv intézkedései a következő közfeladatokat érintik:  2011-ben egy új, a fenntartható energiagazdálkodásról szóló törvény megalkotása;  a meglévő támogatási programok végrehajtásának átalakítása, hatékonnyá tétele és egyszerűsítése;  2014–2020 között önálló (az EU által társfinanszírozott) energetikai támogatási program indítása;  a megújuló energiaforrásból nyert energiával termelt villamos energiára (a továbbiakban: zöldáram) vonatkozó kötelező átvételi rendszer átfogó átalakítása (a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény ennek megfelelő módosításának közigazgatási egyeztetésre bocsátása folyamatban van);  zöldhő támogatási lehetőségeinek megvizsgálása;  közvetlen közösségi és egyéb támogatási programokban történő aktívabb részvétel elősegítése;  az épületenergetikai szabályozásba épített ösztönzők felülvizsgálata (összhangban a 2010/31/EK irányelvvel);  területrendezési tervek felülvizsgálata, térségi energiakoncepciók kialakítása;  zöld finanszírozási formák és programok kialakítása (zöld bank);


60

 szabályozási, engedélyezési rendszerek, eljárások felülvizsgálata, egyszerűsítése;  szemlélet- és tudatformálási programok, tájékoztatási kampányok (integrált tájékoztatási programok) kidolgozása;  megújuló és alternatív energiaforrásokra, energiahatékonyságra alapozott képzési, oktatási programok indítása;  foglalkoztatási programok indítása a megújuló energiaforrások területén;  fejlesztési programok indítása a kapcsolódó iparágak fejlesztése érdekében;  kutatás-fejlesztési és innovációt ösztönző programok támogatása;  második generációs bio- és az alternatív üzemanyagok elterjesztését szolgáló programok, intézkedések;  agrárenergetikai program kidolgozása;  a megújuló energiaforrásokhoz és kapcsolódó területeihez a szabályozási és engedélyezési eljárásokban részvevő apparátus felkészítése. A Nemzeti Cselekvési Terv célja, hogy Magyarország természeti, gazdasági, társadalmi, kulturális és geopolitikai adottságaira építve a lehető legnagyobb össztársadalmi hasznot biztosítsa. A megújuló és alternatív energia hasznosításának elsődleges célja a gáz- és kőolajimport-függőség csökkentése. A megújuló energiaforrások alkalmazása, elterjedése a magyar gazdaság egyik kitörési pontja lehet. Magyarország kiváló komparatív adottságokkal rendelkezik egyes megújuló energiaforrás

területeken, amelyek kiaknázása lehetőséget biztosít az energia- és klímapolitikai célok megvalósításán túlmutatóan a gazdaság fejlődésére, új munkahelyek létrehozására, a vidék fenntartható fejlesztésére. A megújuló energiaforrásokon történő előrelépést a Kormány a komplex zöldgazdaság-fejlesztés egyik részének tekinti, amely szervesen integrálódik a kapcsolódó iparágak bővítéséhez (környezetipar). Magyarország megújuló energiaforrás Nemzeti Cselekvési Terve a fentiek szellemében került összeállításra, jelezvén, hogy 2010-től Magyarország energiapolitikájában is új időszámítás kezdődik. Az NCsT célkitűzései az adottságokból, a reálisan elérhető lehetőségekből, a gazdaságfejlesztés és munkahelyteremtés szempontjaiból kiindulva kerültek meghatározásra. Ez alapján jelentős előrelépés várható a megújuló energiaforrások minden szegmensében, 2010-hez képest 2020-ra a megújuló energiaforrások bruttó felhasználása megduplázódik. A 2010–2020. évek közötti fejlődés egyúttal a 2020 után történő további előrelépések előtt is megnyitja a kaput, egy hosszú távú karbonszegény, zöld energiagazdálkodás feltételeinek lehetőségét megteremtve. A megújuló energiaforrások az energiagazdálkodás szerves, megkerülhetetlen, hosszabb távon legfontosabb elemét fogják képezni. A zöldgazdaság-fejlesztés nemzetgazdasági jelentőségét, valamint a foglalkoztatásra gyakorolt hatását figyelembe véve a következő tíz évben legalább 150-200 ezer, ezen belül a megújuló


61

energia-iparágban 70–80 ezer munkahely létrehozása reális célkitűzés lehet, mely a hazai értékteremtésen és többségében a vidéki foglalkoztatás bővítésén alapul. „Természeti, kulturális, gazdasági-társadalmi és geopolitikai helyzetünkre építve adottságainkból előnyt kell kovácsolnunk.” A célkitűzések elérését számos intézkedéssel tervezzük, amelyek az Új Széchenyi Terv zöldgazdaság-fejlesztési prioritásának részeként kerülnek megvalósításra. Az intézkedések egyik része a már meglévő támogatási programok hatékonyságának javításán, azok átalakításán alapul, de döntő többségük olyan új kezdeményezés, amelyeket a piac már régóta szorgalmaz, illetve jogosan elvár (pl. az engedélyezési eljárások leépítése, a törvényi szabályozás egyszerűsítése).

5.6 A cselekvési terv hiányosságai javaslatok A megújuló cselekvési terv több szempontból is „hiányérzetet” keltett a szakma képviselőinek körében. A bemutatás után több fórumon is megszólaltak azok a szakmai szervezetek, akik a kidolgozásban részt vállaltak, hogy nem az eredeti véleményük, javaslataik kerültek bele a végleges anyagba. Ez egyfelől érthető is lenne, hiszen globálisan kell stratégiát alkotni, az egyes részterületek egymásra hatását, politikai, társadalmi, kulturális és egyéb célokat, mozgatórugókat mind-mind egyszerre kell figyelembe venni. Azonban a szakmai irányelvek felülírását, olyan megoldásokat, amelyek sokszor

a műszaki alaposságot nélkülözik, nehéz támogatni. A kutatási eredmények felhasználása, alkalmazása, megvalósítható programokba ágyazása már egy sokkal komplexebb kérdés, amit lehet, sőt kell is rugalmasan kezelni. A legnagyobb kritikák nem erről az oldalról érték az elkészült anyagot, hanem számszaki, szakmai oldalról. A Nemzeti Energiastratégia 2011-2030 legfontosabb sarokkövei között is szerepel a megújuló részarány jelentős növelése, ami örvendetes célkitűzés! Mottó: „függetlenedés az energiafüggőségtől” A függetlenedés fő eszközei:     

energiatakarékosság és energiahatékonyság fokozása hazai megújuló energia felhasználása a lehető legmagasabb arányban biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció kapcsolódás az európai energia infrastruktúrához a hazai szén- és lignitvagyon, valamint a szénhidrogénkészletek környezetbarát felhasználása

Hogy mi az elképzelés az egyes megújuló energiahordozókra vonatkozólag, és milyen javaslataink lennének, azt az alábbiakban tételesen elemezzük.


62

„A vízenergia hasznosítása elsősorban vízgazdálkodási, árvízvédelmi és környezetvédelmi kérdés, ezért a lehetőségek határának vizsgálata során ezek a szempontok a meghatározóak. Környezetvédelmi és vízgazdálkodási megfontolások miatt, újabb nagy vízlépcsők, duzzasztóművek telepítésének lehetősége az NCsT összeállítása során nem lett megvizsgálva. Ezért az NCsT vízenergia vonatkozásában a kisebb folyók szabályozhatóságában fontos szerepet betöltő, már meglévő duzzasztókba beépíthető, 10 MWe teljesítmény alatti un. törpe vízerőművekkel, valamint a folyómedrekbe telepített 100-500 kWe teljesítményű un. átáramlásos turbinákkal számol. A törpe vízerőművek telepítését a vízgyűjtőgazdálkodási tervek keretei közé illesztve kell megvalósítani. Kiemelt jelentősége van a vízvisszatartásnak azokon a területeken, ahol a gyorsan lezúduló csapadék károkat okozhat. Tározók tervezésekor meg kell vizsgálni, hogy a helyi adottságok természetközeli, tájba illesztett záportározók megvalósítását indokolják-e vagy lehetőség van-e energiatermelő turbinák felszerelésére is. A vízerőművek leginkább lokális környezetben, saját energiafelhasználás céljából jelenthetnek hatékony és gazdaságos megoldásokat.” Az egyik legtöbb vitát kiváltó terület a vízenergia kérdése. Az NCST-ben megfogalmazott irány ha csak kis mértékben is, de elősegítheti a hazai vízenergia hasznosítást, amiben az ország jelentősen elmarad adottságaihoz képest. Az elmúlt évtizedek kudarcai (Bős-Nagymarosi

vízerőmű projekt) miatt minden szakmai szervezet igyekszik kerülni a konfrontációt, ezért nem kerül komolyan soha döntési helyzet elé egy vagy több nagy teljesítményű erőmű terve, vagy a már szintén hosszú évtizedek óta elkészült műszaki tervek megvalósítása egy szivattyús-tározós erőmű építésére. Európában két ország üzemeltet villamosenergia-rendszert víztározó nélkül: Albánia és Magyarország. Ennek ellenére sem került bele a megújuló cselekvési tervbe egyik téma sem. Mint ismeretes, a vízerőművek, szivattyús-tározós erőművek beruházási költségei nagyon magasak, nem versenyképesek egy fejlett gázturbinás erőműhöz képest, azonban a teljes életciklust figyelembe véve az egységköltsége a legkedvezőbb. A másik előnye, ami talán a költségeknél is fontosabb a műszaki előny, amit nyújtani tud a rendszerirányítónak. A megújuló energiaforrások növekvő térnyerésével a villamosenergia-rendszer szabályozási kérdései is egyre nagyobb problémát jelentenek ,így kézenfekvő lenne rendszer-szabályozási szempontból egy ilyen erőmű építése. „Az elmúlt években végzett felmérések alapján meghatározásra kerültek azok a helyszínek, ahol a természetvédelmi, környezetvédelmi szempontok figyelembevételével gazdaságosan telepíthetőek nagyobb szélturbinák. Ez alapján Magyarország összesített szélenergia potenciálja több ezer MWe teljesítmény. A szélenergia egy rendkívül környezetbarát (gyakorlatilag zérus CO 2 kibocsátással rendelkező), korszerű energiaforrás, ami a jövő energiaellátásának az egyik kulcseleme lehet, ugyanakkor egy nem


63

szabályozható, időjárásfüggő technológia. Ezért a szélenergia terjedésének az energia tárolás gazdaságos biztosításáig, a villamos energia rendszer szabályozhatósága, befogadó képessége szab korlátot. Ezért szélenergia vonatkozásában a 2020. évi nemzeti célkitűzés a villamos energia rendszer szabályozhatósági korlátjához igazodik, ami a jelenlegi ismertek alapján kb. 740 MWe összteljesítményig képes a szélenergiát befogadni.” Az előző felvetésünk jogosságát maga a cselekvési terv is igazolja az előbb olvasható sorokban. A tárolással a megújuló energiaforrások egyik, ha nem a legnagyobb problémáját lehetne orvosolni: a szabályozhatóságot. Ezáltal műszaki oldalról sokkal integrálhatóbbá válna ez a technológia, amiben van potenciál Magyarországon. A probléma inkább nemzetgazdasági oldalról jelentkezik: más országok technológiáját, termékét megvásárolva, irreálisan magas kötelező átvételi áron növelve a megújuló részarányt nem biztos, hogy optimális megoldás. A hazai fejlesztések támogatására mind a kutatói mind a KKV szektor hatékony támogatása lehetne megoldás; míg a támogatási rendszerek eredményesebbé tételére a 4. fejezetben tettünk javaslatokat. Pontatlanság is fellehető a szövegben: az időjárás függés bizonyos szempontból igaz, de előrejelzéssel, a menetrendadás pontosabb betartatásával, a decentralizált termelők közös mérlegkörbe vonásával a termelés jól becsülhető, valamint a technológia szabályozható,

természetesen annak kapacitáskorlátaiig. Az olyan technológiai megoldásokra már csak egyegy gondolat erejéig térünk ki, hogy helyben H2 és O2 gázt lehetne előállítani vízből, vagy akár saját energiatároló telepeket is lehetne telepíteni, vagy a beruházókat erre sarkalni az engedélyeztetés során. Ami talán még nagyobb probléma, hogy az NCsT-ben foglalt célértékekhez képest évek óta nem volt tender kiírás, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium állásfoglalása szerint nem is lesz – ami ellentmond az NCsT-ben foglaltaknak -, az utolsó kiírás során tapasztalható anomáliák/visszásságok pedig elszomorítóak. „Geotermikus energia vonatkozásában Magyarországon a geotermikus gradiens jelentősen meghaladja a világátlagot, ami az ország egyik természeti kincse. A fenntartható erőforrás gazdálkodással összhangban az új kapacitások kialakítása során különös figyelmet kell fordítani ezen természeti kincsünk megőrzésére, általában a visszasajtolást vagy a megfelelő célú továbbhasznosítást teszi szükségessé. Jelentős potenciál rejtőzik a geotermikus energia hőellátásban történő szerepének növelésében, ami Magyarországon bizonyos területeken (pl. kertészetek) már jelenleg is elterjedt fűtési módozat. A geotermikus energia esetében a kútlétesítés és visszasajtolás (amely nem minden esetben lenne indokolt) közvetlen költségén kívül a hőellátási és elosztási rendszer kiépítésének ráfordításai miatt a legjelentősebb korlátozó tényezőt a finanszírozás biztosítása jelenti.”


64

Magyarország geotermikus potenciálja kimagasló, azonban az a kérdés, hogy ez mire és miként használható fel hatékonyan. Abban szinte az összes szakember egyetért, hogy gazdaságos villamosenergia-előállításra nem alkalmas a technológia a jelenlegi szabályozási környezetben. A hazai geotermikus potenciál jelenleg hőellátásra hasznosítható a leginkább gazdaságosan, azonban ezeknek a technológiáknak az üzemeltetéséhez villamos energiára van szükség, tehát a villamosenergiamixben a változás nem igazán lenne jelentős. Bár az NCsT hosszú távra tervez, mégsem jelennek meg a tervben olyan technológiák, amik néhány éven belül jelentős változást hozhatnak: az ORC (Organic Rankin Cycle) alkalmazásával, valamivel magasabb villamosenergia-árak mellett már megtérülő befektetésként lehetne a geotermiára tekinteni. Hőenergia előállításra hőszivattyúk segítségével hatékonyan lehetne a rendelkezésre álló geotermikus energiát felhasználni, azonban az infrastruktúra kiépítése komoly beruházási többletet jelent. A közelmúltban változtak a szabályzási előírások, azaz a visszasajtolást már nem teszi a hivatal kötelezővé. Azonban e mögött a döntés mögött sem műszaki indokok húzódnak, hanem így lehet az aktuális gazdasági környezetben gazdaságosan üzemeltetni, ezáltal növelni a részarányt és közelebb kerülni a 20-2020-as célokhoz. Természetesen a koncessziók kiírása után hirtelen el is fogytak a kvóták, aminek a megvalósítása helyenként aggályos.

Szinte egész Európában a távfűtés a legjobb technológia költséghatékonysági szempontból. Ezzel szemben Magyarországon terjed az a megoldás, hogy nagy lakóközösségek, társasházak leválnak a városi távhőrendszerről, és egyéni ellátásban gondolkodnak. Ennek oka a távfűtő rendszer elidősödése és hatékonytalansága, valamint az, hogy ugyanúgy földgázra épül a technológia, mint az egyéni hőellátás. A mai modern kazánokkal nagyon jó hatásfokkal lehet otthon is hasznosítani a gázt, míg a nyomott villamosenergia-árak mellett az erőművi kapcsolt termelés gazdasági előnye lényegében eltűnik. A rendszer tervezésekor sokkal nagyobb nehézipar jellemezte az adott városokat, és a hőigény egyenletesebb és főként nagyobb volt. A rendszerváltás utáni ipari változások nem hozták magukkal a távhőrendszerek rekonstrukcióját, újraméretezését, ebből adódik az anomália. A földgáz alapú távhő ellátás nem versenyképes a kondenzációs egyéni telepítésű kazánokkal. Kézenfekvő lenne tehát a városi fűtőművek rekonstrukciója, ezen belül is a biomasszás átépítése lehet jelenleg talán az egyetlen valós alternatíva az NCsT számainak elérésére. Biomassza esetén azonban nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy egy nagyobb város nem alapozhat pusztán erre, mert annak súlyos környezeti következményei lennének. Földgáz és biomassza bizonyos arányú együtt tüzelése lehetne az optimális megoldás ilyen szempontból, ami pedig ellátás biztonsági


65

problémákat vet fel a nagyarányú (főleg orosz) importfüggőség miatt. „Napenergia vonatkozásában az elvi potenciál több tízezer MW teljesítmény lehet, a legjelentősebb korlátozó tényező a berendezések magas árához kapcsolódóan a rendelkezésre álló támogatási keret. Mindazonáltal a magyarországi napsütéses órák számát tekintve a termikus napenergia-hasznosítás a kifejlett technológia révén igen jó eszköz a megújuló energiaforrások elterjesztésében, a fotovillamos napenergia esetén a felgyorsult gyakorlatorientált kutatásfejlesztési munkák és rövid időn belül várható eredmények versenyképes rendszerek terjedését teszik lehetővé.” Potenciál tekintetében talán a napenergia a leginkább kedvező megoldás. Műszaki oldalról a korábban említett szabályozási problémák okozhatnak gondot, ahogy pl. Németországban a hálózat pufferként való alkalmazása, vagy a csúcsidő mesterséges eltolása. Azaz szándékoltan rontják az amúgy sem magas hatásfokot: egy napelem termelésének maximumát akkor éri el, amikor a 90°-hoz legközelebbi szögben esik rá a napfény. Ez Európában dél és 2 óra közé esik általában. Azonban az ún. fogyasztói profil délutáni maximuma, azaz amikor a háztartási fogyasztók a legtöbb villamos energiát igénylik, délután kezdődik, ahogy hazatérnek a munkából. Tehát akkor termel a napelem leginkább, amikor nem igazán van villamosenergia-igény, és amikor az igény jelentkezik, nem termel annyit. A hálózat

átvitt értelemben tehát pufferként működik, ami nem jelentős beépített teljesítmények esetén nem okoz akkora problémát, azonban Németországban ~30 GW beépített teljesítményről beszélhetünk. Gazdasági oldalról pedig a támogatási rendszer alapos, átgondolt változtatásával lenne célszerű elkerülni a Csehországban tapasztalt napenergiabuborék effektust. Stratégiaalkotási szempontból pedig úgy válna teljessé a kép, ha az alkatrészek, egyes alkotóelemek gyártása is helyet kapna a magyarországi palettán. Mindezek mellett a magyarországi beépített teljesítmény elenyésző, és évek óta stagnál annak ellenére is, hogy az egyre javuló tanulási görbének hatására a költségek csökkentek, a hatásfok pedig javult. Adottságok szempontjából sokkal jobb helyzetben vagyunk a világszinten is magasan vezető Németországhoz képest, ennek ellenére nincs sem regulációs sem anyagi támogatása a napelem telepítésnek. „Magyarország kiváló agroökológiai adottságokkal rendelkezik a biomassza versenyképes előállítására.” A másik leginkább kétséges pontja a cselekvési tervnek a biomassza alapú energia előállítás. A hagyományos biomassza alapú energiatermelés, azaz a fakivágás utáni fizikai átalakítás és eltüzelés mind erdőgazdálkodási - amennyiben az nem a tervszerű erdőgazdálkodás következménye, vagy esetleg egy direkt erre a célra telepített energiaültetvény -, mind gazdasági


66

szempontból erőteljesen aggályos. Ezt csak erősíti, hogy az elmúlt 1-2 évben több, nagy, hagyományos biomassza erőmű zárt be, aminek az elsődleges oka, hogy nem a megfelelő technológiát alkalmazták, hanem egy meglévő, más tüzelőanyagra tervezett kazánt alakítottak át biomassza tüzelésre. A lágyszárú biomassza alapú energiatermelés esetében pedig a fenntartható mezőgazdasági és élelmezési kérdéseket érdemes megfontolni, ahogy az a 2. fejezetben is olvasható. Az NCsT alapvetően nem a villamos energia oldali hanem a hőenergia-oldali megújuló termelésre összpontosít, különös tekintettel a biomassza alapú energiatermelésre fektet nagy hangsúlyt, ebben látja a kiutat, amit sajnos az elmúlt évek történései egyáltalán nem támasztanak alá. „Bioüzemanyagok tekintetében – a kiváló agroökológiai adottságokra alapozva – a hazai előállítás lehetőségei jelentős potenciált jelentek. Az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézetének szakértői becslése alapján önmagában az első generációs bioüzemanyagokból – az élelmezési és takarmányozási célok biztosításával egyidejűleg – a 2020. évi becsült felhasználás 10%-ot meghaladó mennyiség is előállítható, a második generációs bioüzemanyagok megjelenése – az alapanyagkör bővülésével – ezt a volument a mezőgazdasági termékmennyiség szezonalitásának függvényében tovább növelheti. Bioüzemanyagok vonatkozásában a felhasználásnak ezért elsősorban motortechnikai korlátai vannak, mivel a jelenlegi gépjárművek – konstrukciós kialakítás miatt – csak korlátozott

mennyiségben üzemanyaggal üzemelni.”

bioüzemanyagot tartalmazó képesek problémamentesen

A nem kellően merész, jövőbe mutató cselekvési terv legjobb példája az utolsó pont, azaz a bioüzemanyagok felhasználásának növelése. A terv megszületése óta egyre nyilvánvalóbb, hogy nem várható áttörés a bioüzemanyagok alkalmazása területén, és az elektromos autókba vetett bizalom teljesen háttérbe szorította ezt a technológiát. Az üzemanyagokra előírt bekeverési arány valamelyest javít a mérlegen, de messze nem az elvárásoknak megfelelően. Az E85 hajtású autók elterjedése pedig szinte teljesen stagnál. Az elektromos autók elterjedése sem fejlődik akkora léptékben Magyarországon, mint a fejlettebb országokban, azonban az autók rendszerirányítási célokra való felhasználása is mellettük szól, mint érv. A képet tovább árnyalja a H2 meghajtású autók lehetősége. Amíg több eltérő technológia közül nem látszik egyértelműen, hogy melyek lesznek a meghatározók, addig felelőtlenség az egyik kizárólagos előnyben részesítése a többi kárára, főleg úgy, hogy a kiválasztott elterjedéséért sem történnek meg a megfelelő intézkedések. Összegezve, a megújuló cselekvési terv legnagyobb kritikája a legtöbb szakértő szerint, hogy a vízenergia hasznosítása (erőművek, tározók) még mindig politikai kérdés maradt, mintsem szakmai, valamint a biomassza alkalmazása nem jelenthet megoldást,


67

önmagában legalábbis semmiképpen a 20-20-20as kritériumok teljesítésére. A harmadik probléma, ami már csak stratégiaalkotási szempontból aggályos, hogy nem kellően merész. Ez mit is jelent? Magyarországnak nincsenek jelentős ásványkincs bázisai, nagy az energiafüggőségünk, az energiamix nem kellően diverzifikált: adódik tehát, hogy olyan technológiák irányába célszerű (20-30 éves távlatban) elmozdulni, ami kellően innovatív, amiben a tudás alapú társadalom révén versenytársai lehetünk más gazdaságoknak. Az NCsT inkább egy vízió, koncepció, stratégiaalkotás, mintsem cselekvési terv: nincsenek világos koncepciók, üzleti modellek, hogyan fog alakulni várhatóan az energia előállítási ára, a beruházások költségvonzatai, milyen lépésekben fogjuk elérni a mérőszámokat, és ennek eléréséhez milyen környezetet kell biztosítani, milyen feltételeknek kell teljesülni. Ennek híján bár értékes gondolatokat tartalmaz, nem segíti elő Magyarországot 20-20-20-as céljainak elérésében…


68

6 Szakirodalom

6

[1] World Energy Council, „Policies for the future – 2011 Assessment of country energy and climate policies”, 2011 [2] World Energy Council, „Time to get real – the case for sustainable energy policy”, 2012 [3] Dr. Stróbl Alajos, „A szabályozási energia piacáról”, Elektrotechnika, 2004 [4] Nováky Erzsébet (szerk.), Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Jövőkutatási Kutatóközpont, „Magyarország holnap után”, 2001, [Online] [5] Bulla Miklós, Tamás Pál (szerk.), „Fenntartható fejlődés Magyarországon – jövőképek és forgatókönyvek”, Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó, 2006 [6] MAVIR Zrt., „A Magyar Villamosenergiarendszer fogyasztói igényeinek előrejelzése”, 2012, [Online] [7] MAVIR Zrt., „A Magyar Villamosenergiarendszer közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitásfejlesztése”, 2012, [Online] [8] UK Department of Energy & Climate Change, „Electricity Generation Costs”, [Online] [9] OECD – Nuclear Energy Agency, „Technical and Economic Aspects of Load Following with Nuclear Power Plants”, 2011, [Online] [10] Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, „Magyarország megújuló energia

hasznosítási cselekvési terve 2010-2020”, 2011, [Online] [11] ENTSO-E, „Operations Handbook”, [Online] [12] RWE AG, „Facts & Figures 2012”, 2012, [Online] [13] Divényi Dániel, Bertalan Zsolt, „Villamosenergia-piac és minőségszabályozás”, egyetemi jegyzet [14] Energy Regulators Regional Association, „Tariff and Pricing Committee Issue paper: Renewable Support Schemes for Electricity Produced from Renewable ENergy Sources. Review of the ERRA Member Countries and 2 Country Case Studies: Czech Republic and Sweden [15] European Commission, „Climate Action”, [Online], http://ec.europa.eu/clima [16] ACT Government, „Greenhouse Gas Reduction Targets in the ACT”, [Online], http://www.environment.act.gov.au/climat e_change/greenhouse_gases_in_the_act [17] Intergovernmental Panel on Climate Change, [Online], http://www.ipcc.ch/ [18] INOGATE Textbook, „Renewable Energy Regulation”, 2011, [Online] [19] ENVIROINVEST Környezetvédelmi és Biotechnologógiai Zrt., „CO2 kvóta kereskedelem – Európai Kibocsátás Kereskedelmi Rendszer”, [Online] [20] Hungarian Energy Power Kft., „CO2 kibocsátási kvóta kereskedelem”, [Online]


69

[21] Az Európai Közösségek Bizottságának közleménye, „The support of electricity from renewable energy sources”, [Online] [22] Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpont, „A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés versenyképessége és szabályozási kérdései Magyarországon”, 2010, [Online] [23] European Commission, „Energy Roadmap 2050”, 2011, [Online] [24] Horváth Zoltán, „Kézikönyv az Európai Unióról”, Bzdapest: HVG-ORAC, 2011 [25] European Commission, „Energy for the future: renewable sources of energy”, 1997, [Online] [26] Szabó László, Faludi Andor, „Villamosenergia-rendszer üzeme és irányítása”, egyetemi jegyzet [27] Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, „Magyarország megújuló energia hasznosítási nemzeti cselekvési terve 2010-2020”, 2011, [Online]

Politika

Recommend Documents