Szerbhorváth György
A hírcsinálók – avagy hagyjuk abba az álszenteskedést A szereplők stb. kitaláltak, minden egybeesés az ún. valósággal az ún. véletlen műve. Szereplők: JEAN PAUL, francia kém. Francia sapka stb. AMELIE, idősebb hölgy, francia kém. Franciás frizura (ha van ilyen), stílus. RIKKANCS, fiatal. Baseballsapka, bermuda, tornacipő. Fején fülhallgató, a hallgatott zene ütemére mondja szövegét. Lehet rap, vagy amit éppen a színész tud/akar/gondol. Pop-rock, metál, hip-hop. Ritmusos, na. Vagy pl. a Belga egyik száma, és ahogy rikkancskodik, közbeközbe beénekli az együttes sorait is. Illetve a darab elején egyfajta, a végén másfajta dallal mixelve. IGAZGATÓ, középkorú férfi, minden hájjal megkent alak, aki alkalmazkodik, változik, attól függően, kivel beszél. De nyugodt, kimért, teszi a dolgát. Pragmatikus, de nem unszimpatikus. És ne hasonlítson valamelyik színházunk direktorára, mert ki leszek nyírva! SZERVEZÕ, fiatalabb férfi vagy nő, ahogy adódik. A színház mindenese, kicsit együgyűnek tűnik, de nem az. Inkább megjátssza a bugyutát, mint az igazgató hű embere. Szolgálatkész, de amint lehet, lezser, fiatalos, le se szarós. ÚJSÁGÍRÓ, régi vágású profi. Kopottas öltözék, folyton cigi lóg a szájából. Semmin sem lepődik meg, rezignált, egykedvű, de időnként hetyke, belevaló. RENDEZÕ, idősebb, vajdasági származék, most pesti piperkőc művészruhában. Népnemzeti vonulat. Esetleg fehér öltöny, fekete kalap, azon nemzetiszínű pántlika. Vagy szoft nemesi öltözék, seggén feszül a nadrág, esetleg varrás mentén szakadt is. Fellengzős, patetikus gesztusok. Olykor keveri a vajdaság magyar és a pesti magyar köznyelvet. HÁROM SZÍNÉSZNÕ: JULI, naiv, butuska PIRI, szabadszájú, tájszólásban MUCUS, vagány NICOLAS SARKOZY, francia belügyminiszter. Normálisan magyarul beszél. TITKÁRNÕJE, franciásan öltözködik, intellektuális szemüveg, a kezében mappa. A belügyminiszterrel rendesen magyarul beszél, de amikor fordít, francia akcentussal. KÉT FRANCIA TITKOSSZOLGA, a belügyminiszter kísérői. De öltözködhetnek kommandósan is, mindenesetre nagy darab, keménykötésű fickók. Francia akcentus. (Ha 15 szereplő van, akkor legyen három francia titkosszolga, lehet köztük nő is.) MEGJEGYZÉS (KÍVÁNSÁG): Azt semmiképpen sem szeretném, ha túlkarikírozottak lennének a szereplők, a tájnyelvi beszéd stb. (Minthogy már önmagában véve is talán túlságosan az.) Tehát inkább legyen természetesen köznyelvi és szomorkásan valósághű… (ha ez jelent bármit is). HELYSZÍN: a színház igazgatójának szobája.
I. JELENET
A két kém besettenkedik, lehallgatókészülékeket helyeznek el, majd elbújnak a szekrény alá. A megfigyelés, azaz a darab alatt szinte végig a színen vannak, és ez alatt eszegetnek, iszogatnak, közben jegyzetelnek is. JEAN-PAUL : Már megint egy hülye feladat! AMELIE : Jean-Paul, szerinted ezek tudnak valamit? Beavatkozás a francia belpolitikába! Mit akarnak ezek a belügyminiszterünk ötletével? JEAN-PAUL : Tudhatnád, Amelie, hogy Nicolas Sarkozy magyar származású! AMELIE : Magyar? De hát ezek szerbek! JEAN-PAUL: Nem, ezek magyarok, 56-ban költöztek ide! AMELIE: Nekem honfoglalást mondtak. Valami Verecke. Meg Hágó. És hogy Frankföldig akartak menni, de Augsburgnál … izé … fejbe vágták őket egy kürttel. JEAN-PAUL:Ezek téves operatív információk. Trianon az oka mindennek! AMELIE: Trianon? De hát az egy kastély… JEAN-PAUL: Amelie! Ezek a magyarok sose tudnak semmit! AMELIE: De honnan tudják, hogy mit akar Sarkozy, amikor még ő maga sem tudja? JEAN-PAUL: A főnök szerint azért, mert ezeknél már teljesen összeolvadt az állam meg az egyház. Sőt, itt már minden összeolvadt, és lehet, hogy ez egy jó, leellenőrizhető példa. Itt mindenki csinál már mindent: a pap politizál, a vállalkozó művészkedik, az újságírók pártkatonák. Követhető a példa, érted! Ezért kell gondosan, a legapróbb részletekig feljegyezni mindent! Mint az antropológusoknak, sose tudni, melyik mozzanat lesz az érdekes! AMELIE: Aha. Új idők, új módszerek. Mi annak idején nem így csináltuk Bolíviában: tőrbe csaltuk Che Guevarát, aztán lelőttük! Nem volt kecmec, meg adatgyűjtés, emberi jogok! Ó, a régi, szép idők! Casablanca, az volt az…. Közben fészket vernek búvóhelyükön.
II. JELENET A nézőtéren szaladgál a rikkancs: RIKKANCS: Meeegjelent a Maggggyar Szóóó! Meeegjelent! – Arzén volt a tapétában – kézre került Napóleon gyilkosaaa! – Meeegjelent! – Szenzációs leleplezés! – Romlik a magyarok helyzete Vajdaságban! Rendkívüüüliii! – Viszont javul az időjárááás! – Mehehegjeheleent! – Templomot szenteltek Verbászooon, szüreti bál Palicsoon – színes
képekkel! – Különleges. Minden, ami érdekes: Új párt alakult Újvidééken. – Meeegjeleeent a Maggggyar Szóóó! A rikkancs a nézőtér ajtaján ki, lassan elhalkulva. Közben az Igazgató és a Szervező bejön az irodába, tesznek-vesznek. IGAZGATÓ: Na, te itt van már megint ez a drámaírós verseny, ajmo. Úgy megyünk, mint tavaly. Mink nem bízunk semmit a véletlenre, a többiek meg fossonak. Az írók főleg. SZERVEZÕ: Aaaa, fossonak! IGAZGATÓ: Van valami ötleted az újságcikknek? Jó alájuk teszünk… SZERVEZÕ: Aaaa… IGAZGATÓ: Érted, aszongya a dramaturg, adjunk valami rendeset, inspirációst. Meg a … (Keresgél a papírok közt.) Hogy … na, itt van! … (Akadozva olvassa, mintha szemlézné.) A zombori börtönből elszöktek a rabok, a bizottság pedig kiderítette… hogy… a kutyák voltak a hibásak, nem a börtönőrök… mivel a számukra előírt módon, ugatással nem jelezték a szökést… A kutyák tehát öregek, és kinyuvasztották őket!… Na, ez túl érdekes lenne az íróknak. Nem is életszerű, ilyen csak itt van. Meg honnan szedünk mi ide börtönös díszleteket? Meg kutyákat? Há? SZERVEZÕ: Aaaa… IGAZGATÓ: Meg ez… (ismét akadozva olvassa) hogy Crna Gorában reggelig szívatták a rendőrségen… a trénert a meccs után… Mert nem úgy cserélt, ahogy… a komandír mondta… Érted, ideálmodja nekem valamelyik Montenegrót, honnan szedjek neki hegyet, guszlát, meg focicsapatot, meg jó magas crnagóracokat? Ez bonyolult politice, érted, crnagórac, éppen most, hogy a drzsavna zajednica-ügy, ez fölsőbb államérdek, érted! SZERVEZÕ: Aaaa… IGAZGATÓ: Valami életszagú köll! Privatizációs, az például jó lenne! Emlékszel, tavaly is? SZERVEZÕ: Aaaa… Nem. IGAZGATÓ: Hogy aszongya harapj rá, kreatív fiataloknak lehetőséget ad a Bank! Na, azt is hogy kitaláltuk! Meg hogy a szabadkaiaknak jó legyen, beírtuk, hogy szabadkai a bank... Még hogy a művészet utánozza a valóságot! Éppen fordítva! Vagyis… hogy… ööö… a művészetet… a valóságot!… Mi konstruálunk… SZERVEZÕ: Aaa… Príma kitaláció, főnök! Csak, khmm, tudja, az úgy van, hogy nem kell a cikkhez tartaniuk magukat, hanem hogy csak a címnek muszáj annak lenni! IGAZGATÓ: Ööö, tudom, tudom… No… De idén majd változtatunk! Na, a plakát meg kész van? SZERVEZÕ: Aaaa. (Mutatja.)
IGAZGATÓ: Mi a lócsecs ez? Ez neki plakát, meg művészet? To'od te mi a művészet? Erre mondom én, hogy na ezt én is megcsinálom, csak meg köll tanulnom, hogy vonal meg betű! SZERVEZÕ: Aaaa… Főnök, a fia meg én csináltuk! Maga mondta, hogy így! IGAZGATÓ: Ja? … Akkor príma cuccos nambör van! (Visszaül az asztalához.) Fölhívom az újságot, mi lesz a cikkel! (Igazgató telefonon a szerkesztővel.) Csaó, Lacikám … azér' hívlak, hogy ahogy megbeszéltük, szóval a cikk miatt… a témát, azt mi adjuk … jól alájuk tesszük a témát, hagy szívjonak ezek a tobozse írók… persze, hogy vigyázunk a Nemzeti Tanács izéjire … hogy nem Moravica, hanem Bácskossuth … helyi hírt akarunk, persze… mondta ez a Djeliæ is, hogy az köll a népnek, a helyi kis színes… Nem, persze, politikus nem lesz benne! … Nem, vajdasági magyar főleg nem, tudod, hogy van, csurran-cseppen azé!… Persze, hogy nem fog meglátszódni, hogy mi diktáltuk!… miért, amikor más diktálja, az meglátszódik?… jól van, de ne a Gézát küldjed, mert az mindig részeg már kora reggel!… meg a múltkor is azt írja a kritikájába, hogy nincs íve az előadásnak. Hát nem diadalív ez, hogy íve legyen!… a Józsit küldjed! … ja, a Józsi is már részeg? … a Feri még nem? … Diszkréció… Garantálok, persze!… Csaó, csaó, ugyan, ne aggódj, a te lelkiismereted patyolattiszta marad, csaó!… (Kagylót gyorsan leteszi.) … úgyse használod sose!
III. JELENET Csörög a telefon. IGAZGATÓ: Jó, küldd be! ( Szervezőhöz ) Te, jön ez a bácskai paraszt Pestről, vidd már majd el a nyakamról… Nyomj bele két kiló csevapot, amit akar … mesano meszot, meg pelinkovácot, oszt nosztalgiázzon maga… Ha nem volna alapítványi hogyhívják ott fönt, hát… SZERVEZÕ: Aaaa. Rendező be. IGAZGATÓ: (átvált nyájasba) Szervusz, kérlek alássan, szervusz, hogy utaztál, hogy utaztál? A határon? RENDEZÕ: Ölellek, drága barátom, ölellek! A határon semmi! Majd visszafelé. Visszafelé viszünk cigit meg ajvárt. Penkit is. Hmm, burekot, azt is. A régi jó ízek… IGAZGATÓ: Kiváló, nagyon helyes! Egy üdítőt? RENDEZÕ: Ó, egy kis hazait csak!…. Na, mi az ábra? IGAZGATÓ: Igen, a jó kis hazai!… (Pálinkát tölt.) Kérlek, minden a legnagyobb rendben, haladunk, szervezünk, minden készen áll! Azért hát nagy megtiszteltetés ám, hogy hazalátogatsz! Ránkfér egy kis nagyvilági íz, ugye-ugye! A pesti Broadway, that's it! A Rendező elveszi az asztalról a pálinkásüveget, öntöget magának folyamatosan.
RENDEZÕ: Yes, how yes no, de tudod, kiskomám… Ott is az a vircsaft, klikk, mind egy kézben, tiszta politika! Mocskos politika! IGAZGATÓ: A politika… Mindazonáltal… RENDEZÕ: Smafu. A művészet, az smafu nekik. A tiszta, igazi művészet! És a magyarság? Az is smafu ott! Csupa abszurd, meg groteszk, avantgárd! E-le-fánt-to-rony-csont! … A lelkület elvész! A magyar szellemiség hiányzik! Nincs zamata! IGAZGATÓ: Zamata… Tulajdonképpen. RENDEZÕ: A bácskai íz. Itt a végeken még van értelme a művészetnek. Sorskérdés! Látomások. Ez vállalás kérdése. Föladat! IGAZGATÓ: Vállalás… Meg minden! Voltaképpen. RENDEZÕ: Ugye, a honoráriumot akkor mikor kapom meg? Útiköltség? Mert az autóúton jöttem, vettem matricát is. IGAZGATÓ: Kérlek szépen, mindjárt intézkedünk, de, ugye-ugye, a hotelbe előbb kis felfrissülés, vacsora-vacsora, és holnap alles zusammen. RENDEZÕ: Jó, de semmi kamu, a múltkor a kárpátacok vodkával fizettek a Wass Albert darabomért, picsku mater (Jó magyar akcentussal!). Mit csináljak én öt láda vodkával? Érted… És biztos, hogy én nyerem a rendezői fődíjat? IGAZGATÓ: Igen, ugye-ugye, parancsolj, ahogy kérted, kérlek… Ha szabad kérdenem, milyen zsánerre számíthatunk? RENDEZÕ: Mozgásszínház, az nem lesz! Hogy így meg úgy mutogassák! … (Mozgásszínházas mozdulatok.) Meg a pucér seggüket is! Népszínmű lesz! A nép szórakozásra vágyik, és a művészet nem mondhat le erről. Abbahagyni az álszenteskedést! IGAZGATÓ: Abbahagyni az álszenteskedést! Ez nagyon jó! RENDEZÕ: Sugallni kell, erőt adni a népnek! Hogy megmaradjunk itt! Egyszóval, csipetnyi humorral… Egy-két operettbetét is elkélni tűnik! IGAZGATÓ: Elkélni tűn… tulajdonképpen. Rendező és Szervező el.
IV. JELENET Újságíró hatalmas írógépet cipelve jön. IGAZGATÓ: Na, látom, elhoztad a cég egyetlen laptopját is!
ÚJSÁGÍRÓ: Hát, bezony, modernizálódunk! Portábel kompúter. A főnököt kérdeztem is, hozzam-e a digitális fotóapparátust, de aszonta, kép nélkül megy, mert ez a szokásos titkos diktálás! IGAZGATÓ: Titkos… Na, olajozzuk meg a laptopot, oszt zdravo! (Isznak egy butykosból.) Figyeljé, helyi hír köll okvetetlen! Én megadom az irányelveket, a csapást meg a kritériumokat, te meg majd abálod, te vagy a szaki, nem? ÚJSÁGÍRÓ: (gyorsan tekergeti az írógépszalagot) Én, én… IGAZGATÓ: Na, legyen benne az, hogy ilyen társadalmi kérdés… Vagy művelődési… Az, az nem jó, túl vagyunk művelődve már így is… Mondjál már valamit te is, öregem! Mi legyen az alapjárat? ÚJSÁGÍRÓ: Vadítsuk meg! IGAZGATÓ: Jó, vadítsd, csak az íze miatt! De köze legyen a valósághoz! ÚJSÁGÍRÓ: Valóság? De hát én olyat nem nagyon szoktam, nálunk nem is szokás! Mi a valóság? Még a fekete lyuk is rejtély! Még a Stephen Hawking se tudja! Visszavonta, hogy mindent elnyel! IGAZGATÓ: Nyel, nem nyel, jól van, ne filozofálj itt nekem! Nekem van egy príma címem, az előbb hallottam! Kötődik a mi rögvalóságunkhoz. Az lesz, hogy: „Abbahagyni az álszenteskedést!” ÚJSÁGÍRÓ: Az meg mit jelent? IGAZGATÓ: Az azt jelenti, hogy … nem úgy csinálunk, ahogy az van… hogy megjátsszuk magunkat… vagyis abbahagyni az álszenteskedést… értve ez alatt, hogy a valóságos cselekedeteink nem simulnak a valós viszonyokhoz… öö… tehát, hogy… nem azt teszed, amit tesznek, pedig végső soron azt teszed, csak … igen, suba alatt azt teszed. ÚJSÁGÍRÓ: No, nekem aztán tényleg megfájdul… De hát ez magyartalan kissé. Mindegy, nálunk elmegy… Szóval, én arra gondoltam, hogy francia téma legyen, és foglalkozzék a történelmi múlttal. Nekem ezt mondta a főszerk. Nehogy valami gond legyen, aztán meg odaszólnak. IGAZGATÓ: Ezt mondta? Nekem nem ezt mondta! ÚJSÁGÍRÓ: Ezt mondta. És ki is találtam: hogy a francia belügyminiszter, a Sarkozy azt találta ki, hogy meg kell változtatni a százéves törvényt a vallás és az egyház különválasztásáról a muzulmánok miatt. IGAZGATÓ: Mi? Bühh… De hát akkor majd a franciák reagálnak, hogy mi mindenfélét kitalálunk. Meg a muzulmánok… ááá… ÚJSÁGÍRÓ: A franciák azt sem tudják, hogy létezünk… A muzulmánoknak meg épp jó lesz. Különben is, százéves sztori, de úgy csinálunk, mintha aktuális lenne. Na meg jó poént
szereznénk az egyház felé. Minden kuratóriumban van pap meg főintendáns meg atyaúristen… IGAZGATÓ: Aháá! … Ez tényleg überfasza! Akkor írd meg… Semmi sem hihetőbb, mint egy nyilvánvaló hazugság! Gyerünk, mennem kell! Igazgató és újságíró el, viszi a gépét is.
V. JELENET JEAN-PAUL: Te, ezek őrültek! Nekem azt mondták, hogy csak a szerb újságírók hazudnak… De jó volt az informátorunk, ezek is galádságra készülnek. Még jó, hogy az újságukba annyi emberünk van! Ez cselszövésnek elég gyenge! AMELIE: A szuezi válság… Hát abban aztán volt kombinatorika. … Én mondtam neked, hogy ezek nem magyarok! Látod, hogy törik a magyart… Ez nem az, amit tanultunk, ez valami izé-magyar! JEAN PAUL: Aha, nem egész magyarok! Felek. Meszticek… És ma lesz itt a meccs! Ez a bibi! AMELIE: Milyen meccs? JEAN PAUL: Hát a jugó-francia kosárlabdameccs! Itt, Újvidéken! AMELIE: Jugó? Jugoszláv? Az meg most hogy jön ide? Nem az volt, hogy az már nincs? JEAN PAUL: Jó, nincs, de azért így mondjuk! Ez történelem! A szerbeknek is megvan a Trianonjuk, csak azt Kumanovónak hívják. Azért nem jugók már, mert elveszett a déli vármegyéjük. AMELIE: Mi? Nem értem… Megjártam Algériát, lefeküdtem James Bonddal, ott voltam a berlini falnál, de ebből egy kukkot sem… JEAN PAUL: Nem baj! Õk se értik! Hagyjuk! De ezt jelenteni kell. Pont, amikor a város tele franciákkal, ezek itt beavatkoznak a belügyeinkbe! AMELIE: Folyton a kisebbségi sorsról, a hazátlanságról dumálnak. Meg az otthontalanságról. Túlkomplikálják: én úgy vagyok vele, hogy ha eljövök otthonról, akkor utána hazamegyek. Ilyen egyszerű ez: otthon – haza! JEAN PAUL: Qui. És azt jelezték, jön a belügyminiszterünk is a meccsre. Inkognitóban. Mint kettős francia-magyar állampolgár. Ez a bibi. Ezek itt meg vele játszanak… AMELIE: Szerintem mások is vannak itt megfigyelni… Láttad? Ez, aki rendezőnek adja ki magát… ebben a furcsa magyar ruhában. Meg ahogy a művészetről is hablatyolt. Hát, hülye egy álca. Az újságíró meg tutkó német spiun. A bankjaik törnek be ide, és ellenünk hangolnak az ilyen hírekkel… Õ találta ki.
JEAN PAUL: Szerintem a rendező koma román kém. Mi neveltük ki őket – attól ilyen zavarosak. Még hogy dákok, meg francia rokonság… Na, jelentsünk! Valamikből antennát csinálnak, vázából stb., és lemorzézzák, de közben indul a következő jelenet.
VI. JELENET IGAZGATÓ : (visszajövet kiszól a titkárnőnek) Te, küldjed már be a lányokat! Három színésznő be. IGAZGATÓ: Na, megbeszéljük a témát… khmm… csak egy pillanat… Vécépapírt keres az íróasztalban, aztán kivonul vele. JULI: Nem tudjátok, ki találta ki ezt a drámanapot? Az igazgató? PIRI: Nem is tom, még a Kölcsey meg a Vörösmarty tán, aszongyák. De nem biszti. Mucus és Juli, ha Piri megszólal, folyton pofákat vágnak, lenézik őt. MUCUS: Érted, tököm kivan, jönnek a darabírók, garant, hogy lesz egy kurvaszerep! Ezeknek az íróknak az agya így áll be. A múltkor is, az egyik a klubban azzal jön, hogy régen a színésznők mind odavoltak az írókért, és ennek most is így kéne, hogy legyen… A klubba meg úgy viselkednek, komolyan mondom, hogy a suplyáki diszkóba különbül szoktak.. Ccccc. PIRI: És készpénznek veszik, hogy mi csak itt ülünk, mint abban a cseresznyéskertben, meg hogy mi csak Leningrád után vágyakozunk, lófaszt vágyakozunk. Meg telebasszák káromkodással a szöveget, és akkor a néző asziszi, mink vagyunk a lepcses szájú falusi ribancok. MUCUS: Az nem Leningrád! Moszkva. Abba játszottam! Érted, lógázod a lábadat, hogy Moszkvába kéne menni, közben meg arra gondolsz, hogy mi a szent szarból lesz a buszra hazáig, hogy hozz valami kaját, meg megpumpold a fatert zsebpénzileg! JULI: De máma nem is az a divat, hogy hárman hintázunk, hanem hogy van egy szingli, és hogy férjhöz menne vagy se, és hogy a karrier. Ezek csak ezt tudják elképzelni, paszta. Tiszta harripotter az egész! PIRI: Meg direkt ilyesmiket írnak be, ami kiolvashatatlan, hogy telenyomja ilyen idézettel, hogy Monteszjő meg Kamüs, ki se tudod olvasni a nevit. Szerintem ezek úgy jönnek ide, hogy két koffer idézettel, meg kész a fejükbe az egész konferencia, mi meg fél nap alatt kennyük le. MUCUS: Különben is, mink népszerűbbek vagyunk, mint az írók! Én már kétszer voltam címlapsztori a Tarka-világban! Az mégiscsak valami!…
JULI: Mér', szerinted nem tudnak megírni egy nap alatt egy darabot? Nekem teccik mindegyik… olyan kis … kis szöszik! MUCUS: Szöszik? Hát te milyen színésznő vagy… Színtévesztő, az vagy! Hmm. (Egy tollat nyalogat.) Nekem volt egyszer egy ilyen író pasim, nem mondom, azzal minden nap a magyar dráma napja volt! (Kéjesen.) Minden este háromfölvonásos. Juli és Piri vihorásznak. MUCUS: Na de aztán végleg legördült a függöny! Leszakadt. JULI: Üüüü. Ugye, akartam kérdezni, mennyit fizettek a szentistvánnapos műsorvezetésért? Pengettek? PIRI: (legyint) Pöngettek… A szőrt a bajuszukon, azt pöngették! Aszonták, ez hazafias cselekedet. Akkor már inkább karácsonykó a templomba, kapsz a perselypénzből honorcsit, ámen! Tavaly még csomagot is kaptam! Avonost. JULI: Szerintem is kéne ilyen szindikát, hogy fix árba megmondjuk, mennyi a fesztiválnyitás, meg hogy szoboravatás, Gyöngyösbokrétás meg ... MUCUS: Ja, Durindót én már nem is vállalok, érted, berobban az agyad a citerahúrba, annyit belepöngetnek! Dzeng-bong, dzeeeennnggg! Meg hogy (Öregasszonyosan énekli, tévesen.) „Tisza vize vitt vóna a zavaros … Tiszááába”! Ennyi köll, és tényleg fölvágod az ereidet! Igazgató vissza. IGAZGATÓ: Szépségeim, holnapután itt a nagy nap, három darab! Vége a himi-huminak, ahogy a költő mondja. A lovak közé csapunk! MUCUS : Ja, bemegyünk a makkosba! Lányok nevetgélnek. Igazgató zavarba jön. IGAZGATÓ: Naaa, lányok… Öööö… a helyzet… Az írók francia témát kapnak, Abbahagyni az álszenteskedést címmel. Tehát francia lányoknak fogtok öltözni… MUCUS: Megmondtam, hogy kurvák leszünk…
VII. JELENET Ebben a pillanatban bevágódnak a franciák. TITKOSSZOLGÁK: Fanszia titok! Zolgalat! Semmi mozdul. Mindenki. Föld. Re. Dezsa vü. Lefeküd. Hende hóh. Anszién rezsim. Mindenki. Mozdulat. Nélkül. Intézkedés. Foganatosít. A két titkoszolga nagy ordibálás közepette a földre teperi a lányokat, az Igazgatót erőteljesen lefogják, kikötik (akármi). Előmásznak a kémek is.
SARKOZY: (tirkánőjéhez) Fordítson nekik! Kérdezze meg tőlük, hogy mi folyik itt? TITKÁRNÕ: Kérdez francia miniszter belügy: folyik itt mi? IGAZGATÓ: Kik maguk? Engedjenek el! Mi van? Ez egy színház, ez a művészi szabadság szentélye, rendőröknek itt nincs helyük. Mi itt előadásra… Engedjen már… SARKOZY: Mit mond? Fordítsa már! TITKÁRNÕ (belenéz mappájába, onnan olvassa) Azt mondja, hogy a román és német titkosszolgálattal együtt hazánk lejáratására törekednek, a gazdasági érdekszféra megkaparintása érdekében. Minden egyes előadás jel a tőzsdei árfolyamokról. SARKOZY: Aha. Kérdezze meg tőle, ki pénzelte ennek a cikknek a diktálását? TITKÁRNÕ: Diktál cikk pénzügy? IGAZGATÓ: Mi van? Mit diktál? Meg vannak őrülve? Engedj már szabadon te rohadt obelixes!… Nem tudok semmit, a hétszentségit, mi csak játszani akarunk, drámaverseny lesz!… A dráma napja! Hát ez már!… A rohadék!… SARKOZY: Mit mond? TITKÁRNÕ: Azt mondja, drámai a helyzet, de a tartományi, az Illyés Alapítvány, a magyar titkosszolgálat és egyéb pályázati forrásokból élnek. SARKOZY: Aha. Cipeljék be azt az újságírót is! A titkosszolgák becipelik az újságírót, megkötözve, a hátára kötözve az írógépe. Közben ordítanak rá: Mozog! Nem mozog! Föl a kezek! Lefeküd! Falhoz! Unprofor! Air force! Mindenki! Föld! Re! ÚJSÁGIRÓ: ( nyugodtan cigizve) De hogy mozognék, meg tegyem fel a kezem, amikor le vagyok kötve!… Titkosszolgák leteszik az asztal elé, kikötözik, elérakják az írógépet. SARKOZY: Na most majd én diktálok! Tha, ezek azt hiszik, ők írják a valóságot! Egyház és állam újbóli egybeforrasztása… Micsoda fantáziátlanság! Amikor én rendeztem a német választásokat is!… Én mondom meg, mi van! Aki megmondja, az van! Aki diktál, azé a valóság! A valóság – én vagyok! ( Kémek, titkárnő nagy hódolattal, bólogatva merednek rá. Titkárnő odaad Sarkozynek egy papírlapot, aki diktálni kezd az újságírónak.) Ýrjad! TITKÁRNÕ: (még mindig fordítani akar) Úr ír! SARKOZY: Mit akar itt fordítani?! Ez kém, csak tud franciául, nem? Na, tehát. Cím: A játék csak most kezdődik. Új bekezdés: A CDU kötőjel CSU a szavazatok 35,2 százalékát nyerte, a szociáldemokraták 34,3 százalékot, a liberálisok pedig várakozáson felül 11,3 százalékot…
Hmmm… nem lesz az egy kicsit sok? Mit álszenteskedünk itt… ( Titkárnő, kémek, titkosszolgák fejüket csóválják, pofákat vágnak, bólogatnak, hümmögnek.) Igen, sok lesz, elég lesz nekik 9,8. Stb. … Itt van, szépen másold át. És holnap szó szerint ez legyen az újságban? Megértve? … Gyerünk! Franciák el. TITKOSSZOLGÁK: ( közben megfenyegetik az igazgatót és az újságírót, csókot lehelnek a lányok felé, esetleg megrugdossák az igazgatót, közben ordítanak) Nem mozog! Fél óra nem mozog! Kuss, kezek magas, bomba robbant (valami giccses vázát felraknak a szekrényre), fél óra mozog nem!…
VIII. JELENET Igazgató, újságíró, lányok a földön fekszenek tarkóra tett kézzel. MUCUS: Szerintetek ez nem a kandi kamera? IGAZGATÓ: Kusss! JULI: Benne leszünk a tévében? PIRI: Aha. Remélem is, az ingyenreklám! Csak ne a városin, mert nekem nincs kábelem! IGAZGATÓ: Kuusss, mert robbanunk! MUCUS: De becsinált!… Szerintem a Pinken leszünk, azok szoktak ilyen politikaiakat csinálni, hogy tudják, hol a Mladiæ meg ilyenek. JULI: Mladić? Hogy egy fiatalt? Vagy ki az? IGAZGATÓ: ( lassan feltápászkodik, a többiek is utána) Kuss!… Te meg fogjad, és hívd a szerkesztődet, és diktáld azt a rohadt cikket!… Újságíró tárcsáz. ÚJSÁGIRÓ: Te vagy az?… Igen, megvan a cikk!… Hát nem az lett, de tudod, hogy van!… Iiigeen, semmi baj, persze!… Nem vajdasági, persze, ahogy mondtad, persze, se politikusunk nincs benne… Kis helyi hír, kis helyi… németországi, ja… Na, akkor… Cím: A játék csak most kezdődik. Alcím: A CDU kötőjel CSU… ja, ezek nagybetűvel!… CSU 0,9 százalékkal nyert. Kötőjel. Tegnap közzétették a német választások előzetes eredményét. … Pont? Nem kell pont!… Új bekezdés! Németországban a vasárnapi előrehozott választásokon leváltották a szociáldemokrata-zöld koalíciót, de a konzervatív pártoknak, zárójelben, CDU kötőjel CSU, nem sikerült kormányzóképes többségre szert tenniük a liberálisokkal együtt sem. A hétfőn hajnalban közzétett előzetes végeredmény szerint százalékosan a konzervatív pártok nyertek. Miközben a diktálás közepén jár, lassan elkezd legördülni a függöny, érkezik a rikkancs, egy ideig mindkét hang hallatszik, újságíróé halkul, rikkancsé erősödik.
RIKKANCS : Meeegjelent a Magyar Szó! Meeegjelent! … Szehehenzáááhációhós! Arzén volt a tapétában!… Szenzációs! … Sarkozy francia belügyminiszter: Abbahagyni az álszenteskedést! – A legfrissebb: a német választások legfrissebb eredményei!.... Különleges: minden, ami érdekes: viaszfigura-kiállítás Óbecsén! Meeegjelent a Magyar Szó, itt a friss szám!… Szenzációs: … Sarkozy francia belügyminiszter: Abbahagyni az álszenteskedést! – A legfrissebb: a német választások legfrissebb eredményei!....
