„Az én Digitális világom” avagy A
az oktatás szolgálatában
Készítette: P e r j é s i n é K i s s R i t a :4450, Tiszalök, Bercsényi 17/A :
[email protected] :+36/20-916-7777
Tartalomjegyzék
Előszó ......................................................................................................................................... 1 A FaceboOKOSOK .................................................................................................................... 2 Összegzés ................................................................................................................................... 4 Melléklet..................................................................................................................................... 6
Előszó A pályázati anyagom ismertetése előtt engedjék meg, hogy gondolataimat megosszam Önökkel. Perjésiné Kiss Rita vagyok, a Z generáció szülötte. Az Y generáció tanára. A módosított NAT következtében nyolcadikos koromban vehettem először részt informatika tanórán. Kezdő pedagógusként hiányos informatikai tudással a tarsolyomban kezdtem el autodidakta módon elsajátítani a legszükségesebb számítástechnikai ismereteket. Miért? Mert rettegtem attól, hogy nem tudok majd lépést tartani a gyerekekkel, s elárulom ez a maximalizmusomat és az önérzetemet is sértette. Az ECDL vizsga letétele után is igyekeztem, sőt a mai napig igyekszem fejleszteni az informatikai tudásom. Innovatív iskola lévén, egy pályázatnak köszönhetően 17 db tanulói laptopot kaptunk. Ekkor a vezetőség úgy döntött –látva lelkesedésemet és felkészültségemet-, hogy órai munkám során használjam a tanulás folyamatában, a csoportjaimban. Segítségül kaptam egy projektort és egy laptopot is. Örömmel fogadtam és megtiszteltetésnek vettem a feladatot. Végre teljesült a nagy álmom! Nem kellett súlyos lexikonokat cipelnem! A Guttenberg –galaxis tárgyait egy pici adathordozóra cserélhettem. Képek, tesztek, kisfilmek, infógrafikák egy aprócska eszközön. Az SDT keretrendszerének és digitális taneszközeinek használata a tanítás-tanulás folyamatában alap és közép szintű modul, A multimédiás eszközök használata az oktatásban, Interaktív eszközök a tanórán, Digitális taneszközök használata a mindennapi oktatásban, A számítógép alkalmazási lehetőségei a tanítás-tanulás folyamatában c. továbbképzéseket is elvégeztem. Ekkor már tudtuk, hogy egy másik pályázatunk is nyertes lett. Így komplett 19 db interaktív tábla érkezését vártuk. Bíztam benne, hogy a vezetőim megalapozottnak tartják a kérésemet, s a termembe is felszereltetik az egyik eszközt. Mire megérkezett a felszerelés, addigra a helyi középiskolában tanító kollégákkal felvettem a kapcsolatot, akik az interaktív tábla szoftverének használatával ismertettek meg a nyári szünetben. Szeptemberben már, a gyerekek nagy örömére használtuk a tanórákon az eszközt. A kollégák kéréseit meghallgatva a munkaközösségen belül tartottam bemutatót a szoftver használatáról. Innen már csak egy „őrült ötlet” (lásd 1. montázs) volt az, hogy a Facebookon a tanulóimnak csoportot hozzak létre, ahol tananyagokkal kapcsolatos információt osztottam meg. Így 2011-ben létrehoztam az első csoportot Parnasszus néven, a vezetőség tudta nélkül. A csoport titkos volt, de a gyerekek lelkesedésének és élménybeszámolóinak következtében hamar híre ment a társaik és kollégáim körében is. A megjegyzéseik elbizonytalanítottak, de működtettem a csoportot. A heti 6 magyaróra mellett még körülbelül ugyanennyit töltöttünk a „facebookos órákon” Megzenésített versek, filmre vitt irodalmi alkotások, mindennapi élethelyzeteket bemutató történetek, nyelvhelyességi problémák, felvételi feladatok mellett versenyeikről hazaérve először itt számoltak be. Érkeztek fájl formátumban a fogalmazások, beszámolók, dolgozatok, gyűjtőmunkák, ppt-k, videók. Pályázatokra, rendezvényekre hívtam fel a figyelmüket. Klikk, klikk és jött a drótpostán a munkájuk. A sok kattintgatásnak meg is lett az eredménye. Egy elektronikusan leadott novellaíró pályázaton a munkáik nyomtatva is megjelentek, könyv formában. Ekkor megnyugodtam. Csak eszközként használtuk a technika vívmányait, nem estünk át a ló túloldalára. Munkánk során a biztonságos internethasználatra is kitértünk számtalanszor.
1
Hogy igazoljam munkám, a szakirodalmat bújtam, s közben döbbentem rá, hogy ösztönösen alkalmaztam a Facebookot a tanulás folyamatában. Nem is annyira őrült ez az ötlet. Sőt! Előttem már más is kipróbálta! Ekkortól tudatosan és folyamatosan figyelemmel kísértem a legfrissebb pedagógiai irodalmat. Tanulmányokat, esszéket olvastam, konferenciákról készült videóanyagokat néztem meg a videómegosztó oldalakon. Igyekeztem alátámasztani munkánkat szakértők véleményével, hogy magamat és kollégáimat is megnyugtassam. Ezen szakértők véleménye igazolódott be folyamatosan a gyakorlatban is. Már régen foglalkoztatott az a gondolat, hogy az alsóbb évfolyamon tanuló gyermekekkel hogyan próbálhatnám ki, ami a felsőseimnél már jól bevált. Í g y a z é l m é n ye k és t a p a s z t a l a t ok birtokában a kíváncsiságtól hajtva döntöttem úgy, hogy a negyedikeseink egy c s o p o r t j á v a l b e k a p c so l ó d o m a p á l y á z a t b a é s b e a d o m a p á l y a m u n k á m . Kíváncsian várom a szakmai zsűri értékelését, visszaigazolását.
A FaceboOKOSOK Úgy terveztem két színtere lesz a tanulásnak. A foglalkozások mellett a Facebookon is feldolgoztuk az anyagokat. Elképzelésem úgy érzem, időszerű. A gyerekek a közösségi oldalakon élik az életüket. Ha megtanítjuk őket eligazodni a „világfalu” útvesztőiben, felvértezzük őket a helyes internetezéssel kapcsolatos információkkal, akkor felelősségteljesen dönthetnek, viselkedhetnek. Mielőtt belevágtam, a g ye r e ke k s z ü l e i t ő l be l e eg y e z ő n y i l a t k o z a t o t ké r t em , a z i s k o l a v e z e t ő s é g é ve l i s e g ye z t e t t em a z e l k é p z e lé s e i m et . T ám o g a t á s uk a t me g k a p t a m . K i s c s o p o r t os o k t at á s i f o r m á b a n k im a g a s l ó k é p e s sé g ű t a n u l ó k k a l d o l g o z t a m f e l a f o g l a l k o z á s o k a t a s z ab a d i d ő s f o g l a l k o z á s a i k a l a t t . Ismertettem elképzeléseimet nekik is az első találkozáskor, melyet örömmel fogadtak. A lelkesedésük töretlen volt végig a program alatt. Létrehoztam számukra ideiglenesen egy Digi elnevezésű csoportot a Facebookon, amelybe felvettem a tagokat. A csoportot aztán a gyerekek ötletei alapján (természetesen a csoportban intéztük a szavazást) FaceboOKOSOK-ra kereszteltük át. Képeket gyűjtöttünk, majd elkészítettem irányításukkal a logónkat (lásd a pályamunka borítója) is a Gimp képszerkesztő programmal. És elkezdődött a munka! A foglalkozásokon a hagyományos tanulásszervezési eljárásokon (páros munka, csoportmunka, frontális osztálymunka) kívül a kooperatív munkát is kipróbáltam. A projektszemléletet erősítve a csoport a 14 foglalkozás feldolgozásának a végére elkészítette a saját lapbookját, amiről még a későbbiekben beszélek. A régi hagyományos tananyag feldolgozásokat (pl. szókártya) egyszerűen felcseréltem az interaktív tábla eszköztárában lévő tartalmakkal. Igyekeztem digitális formában a „tananyagot” feldolgozni. Keresd a párját memóriajátékkal (lásd 2. montázs) keltettem fel az érdeklődésüket. Nálunk szerencsekerék néven ismert szófejtő játékkal (lásd 2. montázs) örvendeztettem meg őket. Ezek mellett anagrammákkal tornáztattam az agyukat. Keresztrejvénnyel (lásd 2. montázs) tartottam fenn érdeklődésüket. Ezek bármelyik órán, a tananyagfeldolgozás bármely részén: motiváció, új ismeret feldolgozása, részösszefoglalás, összefoglalás alkalmazhatóak voltak.
2
Rendkívül nagy örömmel dolgoztak, amikor a tagxedo.com oldal segítségével interaktív szófelhőt (lásd 2. montázs) készítettem nekik, vagy a jigsawplanet.com weboldal segítségével az anyagokhoz kapcsolható képekből puzzlet (lásd 2. montázs) vittem be az órákra. Ezekkel az online programokkal a digitális kompetenciájuk fejlesztésén túl a térlátásukat is fejlesztettem. Beépítettem a foglalkozásokba az Okos Doboz ide illő anyagait is: a Hogyan mesél a festő? és a Reklámfotó című anyagrészeket. A tananyaghoz ezen kívül prezentációt (lásd 4. montázs) is készítettem a Prezi online szoftverrel. Összefoglalva egy helyen, példákkal szemléltetve a reklám témakörében képeket helyeztem el, linkeket szúrtam be, hogy a videómegosztókról elérhetőek legyenek e témához az általam kiválasztott reklámok. Régi vágyam volt, hogy az animációkészítést is kipróbáljam. Így a pályázat hatására azzal is megismerkedtem. Az Adobe Flash Playerrel igaz csak pár másodperces animációt (lásd 4. montázs), de készítettem azért, hogy könnyebben megértsék a gyerekek a telefonálás folyamatakor lezajlódó történéseket. Természetesen, hogy ne kerüljünk a „digitális detoxikálóba” brain stormingokat, beszélgető köröket tartottunk. Megfogalmazták ötleteiket, véleményeiket, s ekkor a szóbeli kommunikációs képességeik fejlesztése is megtörtént. A beszélgető körben a stafétát egy pamutgombolyag képviselte. A legvégén egy hálót (lásd 3. montázs) kaptunk, melyre rájöttek, hogy az, akár az internetes hálót is jelképezheti. Így ismét belecsöppentünk a digitális világba. Az online reklámtervező program rendkívül felkeltette az érdeklődésüket. Ismerkedve a feladatkészítővel rájöttek, hogy Tudor Tominak nincs cipője. Azonnal elindult a kreatív gondolkodásuk! Cipőt terveztek neki! Sajnálták azonban, hogy nem lehetett a térben forgatni a kiválasztott cipőt. Ők elkészítették a hátteret, elhelyezték az elemeket és a szlogent, majd az irányításukkal készítettem el a Paint és a Gimp szoftverek segítségével a Digicipőjük reklámját. A végeredmény (lásd 3. montázs) a csoport minden tagjának tetszett. Közben ők is készítgették az egyéni reklámjukat is. A névjegykártya (lásd 4. montázs) készítését is jobbnak láttam, ha a hagyományos rajzos technikával valósítják meg. A projektszemléletet és a kreatív gondolkodást szem előtt tartva kértem őket arra, hogy egy eddig számukra kipróbálatlan területre merészkedjenek. Lapbookot (lásd 5. montázs) kellett készíteniük. Albumban gyűjtötték össze tudásukat és különleges technikákat alkalmazva alkották meg a „könyvet”. Nyomdatechnikával a digitális lábnyomot jelenítették meg, fonalgrafikával a világhálót készítették el, leporellót hajtva az internetes sütik jellemzőit szedték össze, könyv alakban a banner és a reklám jellegzetességeit fogalmazták meg. A biztonságos internetezés szabályait a görgős egér gyűjteményben tüntették fel. A netikett fontosságára a párbeszédbuborékokban hívták fel a figyelmet. A biztonságos internethasználat elemeit a bölcs bagoly alakjába rejtették el. Játékos formában készítették el, és gyűjtötték össze az elsajátított elméletet, miközben finommotorikájuk, szem-kéz koordinációjuk is fejlődött. A BIZTONSÁGOSABB INTERNET NAPJA (február 11.) alkalmából a Youtube videómegosztón talált videót tekintettük meg. Funmoods –Online Safety-Little Red és a Funmoods –Online Safety-Little Red Riding Mood Chap 2. Piroska és a „Farkas” szemléletes facebookos történte rádöbbentette őket az online élettér valós veszélyeire. Addig, amit elméletben hallottak, példán keresztül, audiovizuálisan is
3
megtapasztalhatták. Improvizálva, pár perces dramatikus játék formájában mi is „színre vittük” a történetet, majd megfogalmazták a tanulságot. A tanórai foglalkozások után következett elmondásuk alapján a legizgalmasabb része munkánknak. Már az első foglalkozáson egy internetes házirendet állítottunk föl saját elképzeléseik alapján, ami könnyen betartható volt, hiszen ők alkották a szabályokat. Felszabadultan beszéltük meg az anyagokat a közösségi oldalon is. A tananyagokhoz tartozó ppt-ket képként lementettem, majd ezeket töltöttem fel albumokba. Ehhez szóltak hozzá a gyerekek. Tanulmányokat, cikkeket, videókat linkeltem be neki (lásd 1. montázs). Példámat követték ők is. A fejlődésükhöz szükséges visszajelzéseket megkapták, a közös tudásépítés így megvalósulhatott. Kérdéseket indítottam, szavaztak, vitatkoztak, hozzászóltak, házi feladatokat készítettek, kutatómunkát végeztek. Sok esetben csak ösztönöznöm kellett őket, a feladataikat nagy feladattudattal végezték. Elmondásuk szerint ezt a számukra még újfajta „tanulást” élvezték a legjobban a „foglalkozásokon”. Jó volt velük együtt dolgozni! A gyerekek lelkesen jöttek a foglalkozásokra, örömmel dolgoztak otthon is a csoportunkban. Megtapasztalhattam, hogy a kisebb korosztály is hasonlóképpen használja ezt az „elektronikus tanulói környezetet”. A „facebookos órákat” szerették, sőt még rám is ragasztották a „facebookos tanárnéni” jelzőt is.
Összegzés Számomra a legnehezebb technikai feladat az volt a pályázatban, hogy a megfelelő oldalszámot és a megadott méreteket ne lépjem túl. A prezentációmat az óriási mérete miatt nem csatoltam. Mivel csak 5 fotót lehetett mellékelni, igyekeztem kreatív módon megoldani a feladatot. Mivel a kiírás nem tartalmazta, hogy montázst nem lehet készíteni, ezért döntöttem úgy, hogy a rengeteg képi anyagból 5 fotómontázst készítek, melyek szemléletesen bemutatják a csoport munkáját. Ehhez a befunky.com weboldalt és a PhotoScape szoftvert használtam. Az alkotások a mellékletben megtalálhatóak. Amit állandóan szem előtt igyekeztem tartani, hogy a biztonságos internethasználatra felhívjam a figyelmüket és tudatosítsam bennük azt. A tantárgyi koncentrációt szem előtt tartva a környezettudatos magatartásra is kitértünk. Igaz iskolánk a Pontvelem országos mozgalom tagja évek óta, ezért a gyerekek számára nem volt ismeretlen ez a téma sem. Meg kellett találnom a helyes arányt a digitális világban és valós világban eltöltött idő közt. Az egészségtudatos magatartás fontos része a testmozgás is, ami nem szabad, hogy kimerüljön az egérkattingatásban. Erre is számtalanszor kitértem. A felelőtlen virtuális szörfözéstől óvva intettem őket. Az internet nem felejt c. országos programra is felhívtam a figyelmüket. Felgyorsult világunkban, a legifjabbak is szinte születésüktől kezdve találkoznak a legújabb technikai vívmányokkal. Az internet használata lassan az általános műveltség része lesz. Otthonosan kell mozognunk e világban. Nem kell lelkesednünk érte, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A digitális analfabétizmus elkerülésére minden alkalmat meg kell ragadni. Már kisgyermekkorban el kell kezdeni a médiatudatos nevelést, hogy gyermekeink a médiaműveltség birtokában legyenek, hogy felnőve tudatos médiapolgárok legyenek. Az oktatás teljes vertikumában meg kell jelennie ennek a tudatos
4
médiabefogadásra nevelő programnak. Kisgyermekes szülőként és gyakorló pedagógusként az alapfokú oktatásra, a párom által a középfokú oktatásra van rálátásom. Fontosnak tartom, hogy gyermekeinket (0-18-ig) megvédjük a médiaerőszaktól. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha mi felnőttek is jelen vagyunk a világhálón is és ismerjük a rájuk leselkedő veszélyeket, így ezekre fel tudjuk hívni a figyelmüket. (Svájcban már azt tervezték a tavalyi évben is, hogy tantárgyként fogják majd oktatni az internet – és a közösségi oldalak használatát.) Mi pedagógusok, pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szakmai felkészültség és a tapasztalat mellett a legmodernebb eszközöket mellőzzük a tanítás-tanulás folyamatában. A digitális bevándorlóknak (nekünk, tanároknak) át kell másznunk a digitális szakadék túloldalára a digitális bennszülöttekhez, a gyerekekhez. Hazánkban még sok kolléga nem tekinti a Facebookot az oktatásra alkalmas platformnak, pedig előnye számomra vitathatatlan. Óriási a közösségformáló hatása. Segíti mind az oktatási és mind a szociális integrációt. A tájékoztatás és az információ mellett a digitális írástudásukat fejleszti. Az interaktivitásnak hála aktívabban dolgoznak. A munka során kialakul(hat) a kritikai gondolkodásuk. A közös tudásépítés észrevétlenül történik a tudáselemek gyűjtögetése közben. Az oktatás szolgálatába állítva a technikát, eredményesen sajátították el a feldolgozandó anyagot. Ezen eszközök helyes használatával, az önálló tanulással, a helyes életvitellel, fel lettek vértezve az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges munícióval. Célom az volt, hogy az intézményes keretek mellett, vagy azok után a tudásgyarapítás lehetőségét felismerjék mindenütt. Tanulni mindenütt, minden színtéren, minden környezetben lehet. Tanórán, délutáni foglalkozásokon, virtuális felületen, …. mindenhol, akár a közösségi oldalon is, s itt azt a lehető legnagyobb biztonságban tegyék. A mai webulók igénylik a digitális felkészültséget, a digitális pedagógusokat. Alkalmazkodnunk kell a gondolkodásmódjukhoz, az új igényeikhez. Szövetségesünkké kell tenni a technikai vívmányokat, segédeszközként kell rájuk tekinteni. A móriczi gondolat, melyet Nyilas Misi kitűz maga elé: az emberiség tanítója akar lenni, ma már tudjuk milyen sokrétű. Móricz sem gondolta volna műve megírásakor, hogy majdnem 100 évvel később digitális kompetenciával, médiakompetenciával is kell rendelkeznie egy pedagógusnak ahhoz, hogy mesterségét a lehető legmagasabb fokon mívelje. Perjésiné Kiss Rita Tiszalök, 2014. március 13.
5
Melléklet
1. montázs: Infógrafika, FaceboOKOSOK
6
2. montázs: A tananyag feldolgozása Interaktív tábla szoftverével készített feladatok
7
3. montázs: Pontvelem, Beszélgetőkör-háló, Puzzle, Reklám
8
4. montázs: Prezentáció, Animáció, Névjegykártya
9
5. montázs: Lapbook, Csoportmunka
10
