BÁLNAVADÁSZAT AZ ANTARKTISZON, AVAGY

DR. KARDOS ANDRÁS

*

BÁLNAVADÁSZAT AZ ANTARKTISZON, AVAGY KÖRNYEZETVÉDELMI ÜGYEK A NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG ELŐTT

Előszó Publikációm a cetek helyzetét tárgyalja a nemzetközi állatvédelem területén: egyrészt bemutatja a jelenleg is folyamatban lévő ausztrál-japán bálnavadászati jogvitát, annak előzményeit, várható kimenetelét, ill. röviden felvázolja a bálnák védelmével kapcsolatos nemzetközi megállapodásokat és szervezeteket; másrészt a Nemzetközi Bíróság jövőjével kapcsolatos kérdéseket is megvitattam munkám írása során. Jelen írásom szervesen kapcsolódik a 2011-es pécsi OTDK-n bemutatott – és a Közigazgatási és Igazságügyi Miniszter által felajánlott különdíjban részesült – dolgozatomhoz. A nemzetközi környezetvédelem olyan terület, amely nagyobb odafigyelést és törődést érdemel. A környezetvédelmi problémák mára globális jelleget öltöttek, és ugyanez mondható el a jogi szabályozásról is. Ugyanakkor a magyar nyelvű szakirodalomban e téren meglehetősen csekély számú mű lelhető fel – a TDK dolgozatom írása során alapul vett állat- és cetvédelemmel összefüggésben például semmilyen formában nem találkoztam magyar nyelvű szakirodalommal. Ennélfogva úgy gondolom, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a nemzetközi környezetvédelmi problémákra, kérdésekre, továbbá érdekes kérdést vet fel, hogy a Nemzetközi Bíróság a környezetvédelmi ügyek területén milyen szerepet tölt majd be a jövőben, ami nagyban függ az éppen folyamatban lévő – általam részletesebben bemutatni kívánt – ausztrál-japán bálnavadászati jogvita kimenetelétől is.

*

I. évf. nappali tagozatos doktorandusz, ME ÁJK, Nemzetközi Jogi Tanszék; felelős témavezető: Dr. Csák Csilla PhD egyetemi docens, társ-témavezető: Dr. Raisz Anikó PhD egyetemi adjunktus.

104

KARDOS ANDRÁS

I. Környezetvédelmi kérdések a Nemzetközi Bíróság előtt Az ENSZ igazságszolgáltatási főszerveként a Nemzetközi Bíróság (ICJ) egyre gyakrabban találkozik nemzetközi környezetvédelmi kérdéseket érintő ügyekkel. E vonatkozásban kiemelkedő és kiemelendő ügy a Korfu-szoros1 ügye, a mai napig a legtöbbet hivatkozott Bős-Nagymaros2 ügy, az Uruguay-folyói papírgyár3 ügye, a Kasikili/Sedudu4 és Pedra Branca5 ügy, vagy akár a Pulau Ligitan/Sipadan6 ügy, és még hosszasan lehetne sorolni az e körbe tartozó jogvitákat.7 Anélkül, hogy a részletekbe mélyebben belemennék, meg kell említeni, hogy a szintén folyamatban lévő Costa Rica vs. Nicaragua 8 ügyben 2011. március 8-án egy nagy részben környezetvédelmi témájú ideiglenes intézkedés született, majd 2011. április 8-án a Ramsari Bizottság három személyt küldött ezen intézkedés végrehajtásának ellenőrzésére, akiket szóban és fizikailag is bántalmaztak.9 Ezenfelül környezetvédelmi ügyként folyamatban van még egy jogvita, amely Ecuador és Kolumbia között zajlik.10 Szokatlan, hogy párhuzamosan három környezetjogi témájú ügy is folyamatban van a Bíróság előtt, mindazonáltal ez a három ügy az, amelynek kimenetele a Nemzetközi Bíróság jövőjét is kijelölheti.

Nemzetközi Bíróság (NB), Egyesült Királyság vs. Albánia, 1949. IV. 9.; a Korfu-szoros ügyében hozott ítélet többek között két fontos elvet is rögzített: egyrészt az állam nem tűrheti meg területén azon intézkedéseket, amelyek más államok jogait csorbítják; másrészt köteles figyelmeztetést kiadni a veszélyhelyzetről. Tehát az ítélet alapvetően „csak” felelősségi kérdéseket tisztáz. 2 NB, Bős-Nagymaros ügy, Magyarország vs. Szlovákia, 1997. IX. 25. 3 NB, Uruguay-folyói papírgyár ügye, Argentína vs. Uruguay, 2010. IV. 20. 4 NB, Kasikili/Sedudu ügy, Botswana vs. Namíbia, 1999. XII. 13. 5 NB, Pedra Branca ügy, Malajzia vs. Szingapúr, 2008. V. 23. 6 NB, Ligitan/Sipadan ügy, Malajzia vs. Indonézia, 2002. XII. 17. 7 Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy voltak más ügyek a Nemzetközi Bíróság előtt, amelyek természeti erőforrásokkal voltak kapcsolatosak. Ilyen volt pl. az Egyesült Királyság és Norvégia közötti halászati tárgyú jogvita 1949-ből, a Bíróságnak a NyugatSzahara vonatkozásában meghozott tanácsadó véleménye (1974), Burkina Faso és Mali határvitája (1983), vagy az olajkoncessziókkal és halászati tevékenységekkel összefüggő Nicaragua vs. Honduras jogvita (1999). 8 NB, Costa Rica vs. Nicaragua, 2010. XI. 18. 9 Bővebben lásd: RAISZ Anikó, A környezetvédelem helye a nemzetközi jog rendszerében, Miskolci Jogi Szemle, 2011/1., sz., 102. 10 NB, Ecuador vs. Kolumbia, 2008, III. 31. 1

BÁLNAVADÁSZAT AZ ANTARKTISZON

105

Az eddigi ügyek közül legnagyobb jelentőséggel kétségkívül a bős-nagymarosi vízlépcső ügye bír.11 A Bíróság – a magyar fél érvelése nyomán – itt szembesült először következetesen felépített nemzetközi környezetjogi érvekkel.12 Az ügy kiemelkedő jelentőségű, hiszen a nemzetközi környezetvédelem eddigi egyik legtöbbet idézett ítélete született meg az eset kapcsán. Fontos hangsúlyozni, hogy ez volt az első jogvita, ahol a Bíróság a fenntartható fejlődés fogalmát ítélkezési gyakorlata során alapul vette.13 Az ügynek kiemelkedő jelentőséget biztosít, hogy a pacta sunt servanda elvre épülő szlovák állásponttal a nemzetközi környezetjogi érvekre épülő magyar álláspont állt szemben. Az ügyben résztvevő magyar bíró, Herczegh Géza szavaival élve: „Látható volt, hogy a bős-nagymarosi per a nemzetközi szerződések jogának és a környezetvédelem jogának csatája lesz.”14 Érdekes kérdést vet fel, hogy a Bíróság milyen szempontok és bizonyítékok alapján dönt el egy jogvitát. Környezetvédelmi viták vonatkozásában az figyelhető meg, hogy az Argentína-Uruguay ügyet megelőzően a testület vagy szakértőket vont be az eljárásba, vagy pedig éppen ellenkezőleg: elutasította a szakértői vélemények előterjesztésének szükségességét – mint ahogy egyébként az Uruguay-folyói papírgyár ügyében is történt. Mindösszesen két ügy kapcsán beszélhetünk arról, hogy a Bíróság szakértői véleményekre támaszkodott volna ítélete meghozatalakor: a már említett Korfu-szoros esetében, és a Maine-öböl15 ügyében. Más esetben vagy arra hivatkozott, hogy további bizonyítékokra nincs szükség – így pl. a Bős-Nagymaros ügyben is –, vagy arra, hogy nem képes az adott kérdésben dönteni, amire a szakvélemény irányult. 16 Mindemellett a Nemzetközi Bíróság elismerte a környezetvédelmi ügyek fontosságát és különlegességét: 1993-ban létrehozta a Környezetvédelmi Ügyek Kamaráját (Chamber for Environmental Matters), amely egy hét bírából álló testület. A felek bármelyike jogosult ehhez a kamarához

Bővebben lásd BRUHÁCS János, Nemzetközi vízjog, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. NAGY Boldizsár: Bős-breviárium, Beszélő, 2005 (X), 10. sz., 14., 18. 12 Bővebben lásd HERCZEGH Géza: Bős-Nagymaros, Valóság, 2004, (XLVII), 2. sz., 1-20. 13 Trevisan, LAUREN, The International Court of Justice’s Treatment of „Sustainable Development” and Implications for Argentina v. Uruguay, Sustainable Development Law & Policy, 2009, 10. évf. 1. sz., 40. 14 Bővebben lásd: HERCZEGH, Bős-Nagymaros, 8. 15 NB, Kanada vs. USA, 1984. X. 12. 16 Juan Guillermo Sandoval, COUSTASSE – Emily, SWEENEY-SAMUELSON, Adjudicating Conflicts Over Resources, Göttingen Journal of International Law, conference paper, m.a. 2010. 11

106

KARDOS ANDRÁS

fordulni, azonban eddig ez egyszer sem történt meg, sőt, 2006 óta nem is töltik be a kamara megüresedett helyeit. 17 Számos nemzetközi testületnek lehetősége van arra, hogy saját szakértőket nevezzen ki annak biztosítása végett, hogy a környezetvédelmi vitákban meghozott végső döntések megbízható szakértői véleményeken alapuljanak. Jorge E. Vinuales ezzel kapcsolatban áttekintette a különböző nemzetközi jogi instrumentumokat, és az ő meglátása szerint a szakértők kiválasztása, a felek együttműködése, a felek észrevételezési joga a szakvéleményekre a végső döntés meghozatala szempontjából nagyon fontosak. 18 Tehát az ő meglátása szerint a különböző nemzetközi szerveknek élni is kellene a szakértő kinevezésének lehetőségével, amelynek következtében az egyes nemzetközi bíróságok és döntési fórumok szerepe is felértékelődne. Úgy gondolom, hogy igaz ez a később bemutatandó ausztrál-japán bálnavadászati jogvita vonatkozásában is. Annak ellenére, hogy az egyes döntéshozó fórumoknak hasonlóak a jogosítványai, e szervek hasonló vitákban különbözőképpen dönthetnek adott esetben, azonban a Nemzetközi Bíróság nem szolgál fellebbviteli fórumként e szervek vonatkozásában. Tim Stephens szerint egyes bírói és kvázi bírói szervek destabilizálják a nemzetközi környezetjog szabályait és elveit azáltal, hogy szűk értelemben veszik figyelembe a környezetjogi normákat, amelyek így a nem-környezetvédő rendszereknek kedveznek. 19 A joggyakorlatot így össze kellene hangolni az említett szabályokkal és alapelvekkel, és kellene egy végső fórum, amely adott esetben fellebbviteli szervként járhat el. Egyes szakemberek szerint a Nemzetközi Bíróság megfelelő lenne erre a pozícióra, ugyanis képes lenne arra, hogy következetesen bírálja el a környezetvédelmi ügyeket, hiszen a nemzetközi bíróságok közül a legkiemelkedőbbként e szerv a nemzetközi szokásjog elfogadásában és alakításában is fontos szerepet játszik. A Nemzetközi Bíróság mellett érvelők hangsúlyozzák, hogy voltak már javaslatok egy kizárólagosan nemzetközi környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó bírói fórum felállítására 20, azonban ez hosszadalmas és

17

Dr. Pieter H. F. BEKKER, Practice Before the International Court of Justice, International Litigation Strategies and Practice, (Barton Legum Ed., 2005) 224. Jorge E., VINUALES, Legal Techniques for Dealing with Scientific Uncertainty in Environmental Law, Vanderbilt Journal of Transnational Law, 2010. 43. évf., 2. sz., 47879. 19 Tim, STEPHENS: International Courts and Environmental Protection, Cambridge University Press, 2009, 304. 20 Bővebben lásd Joost, PAUWELYN, “Judicial Mechanisms: Is there a Need for a World Environment Court?” In Reforming International Environmental Governance: From 18


107

felesleges lenne, hiszen a Nemzetközi Bíróság Környezetvédelmi Ügyek Kamarájához sem fordult egyetlen állam sem eddig. Vita alakult ki azzal kapcsolatban is, hogy a Nemzetközi Bíróságnak létre kellene-e hoznia egy önálló szakértői testületet, avagy külső szakértőket vegyen igénybe egy-egy környezetvédelmi ügy eldöntése kapcsán. Egyesek szerint saját szakértői testület felállítására akkor lenne mód, ha a Bíróság az ügyek eldöntése során gyakrabban támaszkodna a szakértők véleményeire.21 Úgy vélem, hogy abban az esetben, ha a Bíróság gyakorlata megváltozna annyiban, hogy az ügyek nagyobb százalékában támaszkodik szakvéleményekre, akkor ennek lenne létjogosultsága. De amíg a helyzet nem változik, addig véleményem szerint felesleges egy ilyen testület felállítása. Az ausztrál-japán bálnavadászati jogvita kapcsán erre még visszatérek, azonban ez az ügy perdöntő lehet: előfordulhat, hogy kijelöli a Nemzetközi Bíróság útját, és megerősíti annak pozícióját, de nincs kizárva az sem, hogy egy új igazságszolgáltatási szerv létrehozásához vezet majd. II. Bálnavadászat kontra cetvédelem 1. Bevezetés Az összes tengeri faj közül – melyek kiaknázását az ember évszázadok óta folytatja – a cetek mintegy 80 faja, közülük is különösképpen az óriásbálnák voltak azok, amelyek vonatkozásában elsőként túlzott mértékű kihasználásról és kiaknázásról beszélhetünk: gyakorlatilag e fajok már a XIII. század folyamán eltűntek a Biscaya-öbölből.22 Az 1930as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a cetállomány nemzetközi védelemre szorul. A nemzetközi közösség a helyzet orvoslására lépésekre szánta el magát: az első bálnavadászat szabályozásával kapcsolatos egyezmény 1931-ben jött létre, majd 1946-ban Washingtonban egy új egyezmény született, a bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezmény (ICRW), amely az elnevezésében szereplő tevékenységet a túlzott mértékű kiaknázás, valamint a bálnaállomány fenntartása és növelése Institutional Limits to Innovative Reforms 150. (W.B. CHAMBERS and J.F. GREEN, eds., 2005) 21 Bővebben lásd pl. VINUALES: Legal Techniques for Dealing with Scientific Uncertainty in Environmental Law, 454-56. 22 Simon, LYSTER: International wildlife law, Grotius Publications Ltd. Cambridge, 1985, 17.

108

KARDOS ANDRÁS

érdekében szabályozza. Az egyezmény megalkotásának célja az volt, hogy a bálnákat „kiemelkedő természeti forrásként” őrizzék meg a jövő generációi számára.23 Azonban a bálnaállomány dramatikus és folyamatos csökkenése, továbbá a bálnavadászatot megtiltó, valamint e tevékenységet sohasem folytató államok eltökéltsége folytán létrejött egy szabályozó testület, mely az egyezményen alapul: a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC). E kormányközi szerv legfontosabb döntése az volt, hogy az 1985/86-os szezontól moratóriumot állított fel minden kereskedelmi célú bálnavadászat kapcsán.24 2. Japán cetekkel összefüggő kutatásai és a japán bálnavadászat E pontban elsősorban a japán Cetkutató Intézetről (ICR), annak megalapításáról, tevékenységéről, kutatásairól lesz szó, és ehhez kapcsolódóan fogom megemlíteni a JARPAII Kutató Programot. 2.1. Az ICR létrejötte és célja Az ICR 1987 októberében jött létre: Japánban ez egy egyedülálló intézet, amely a cetekkel kapcsolatos biológia- és társadalomtudományokra specializálódott. Jellegét tekintve egy nonprofit kutató társaság, amelynek jogi státuszát a japán kormány, valamint a Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium is elismerte. Az intézet előfutára az 1947-ben alapított Bálnakutató Intézet volt. A japán halászati tevékenységgel kapcsolatos aggályok az utóbbi 2030 évben fokozatosan növekedtek, amely összefüggésben áll a tengeri emlősök védelmére vonatkozó szabályok – pl. az IWC által elfogadott kereskedelmi célú bálnavadászati moratórium – megalkotásával vagy az ún. déli területeken fekvő tilalmi zóna létrehozásával. 25 De e körben említhetnénk még a halászhálókra és más technikákra vonatkozó szabályok szigorítását is.

23

Az ICRW preambuluma. A cetvédelemmel összefüggésben számos nemzetközi egyezmény született az évek során: így pl. a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (röviden: CITES; 1973, Washington), a Balti- és az Északi-tenger kistestű cetféléinek védelméről szóló 1991-es New York-i megállapodás, vagy a Feketetenger, a Földközi-tenger és az egybefüggő atlanti területek cetféléinek védelméről szóló egyezmény (1996, Monaco). Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az IWC mellett bizonyos nem kormányközi szervek is aktív résztvevői a bálnavadászat elleni harcnak. Ilyen szerv pl. a Greenpeace, a WWF és a Sea Shepherd. 25 E tilalmi zóna az Antarktiszt körülvevő mintegy 50 millió km2-es terület, ahol az IWC 1994-ben mindenféle kereskedelmi célú bálnavadászatot megtiltott. 24


109

Idáig független személyek – mint pl. nemzeti laboratóriumok, egyetemek, önkéntes kutató intézetek, és egyéni kutatók – tanulmányozták a tengeri emlősöket, köztük a bálnákat. E kutatásoknak azonban szorosabban kell illeszkedniük és jobban meg kell felelniük az egyes nemzeti és nemzetközi előírásoknak, lehetővé téve Japán számára, hogy a nemzetközi szervezetekben még aktívabb szerepet vállalhasson. Az ICR funkciója tehát a cetkutatási tevékenységek széleskörű megvalósítása, mintegy központként szolgálva a fentebb említett független kutatók által elvégzett kutatási tevékenységek számára. 26 2.2. Japán cetkutatási tevékenységének áttekintése Az ICR szerint a tudományos kutatások elkerülhetetlenek, és alapvető fontosságúak a tengeri élővilág egyedeinek megóvása végett. A bálnavadászat szabályozásáról szóló Washingtoni Egyezmény előírja, hogy az egyezmény minden rendelkezését tudományos felfedezésekre kell alapozni. 1987-ben Japán létrehozott egy tudományos cetkutató programot az antarktiszi ökoszisztéma és a déli területeken élő csukabálna tanulmányozása céljából. Ez az egyetlen hosszú távú program, amely információkat szolgáltat a bálnáknak az ökoszisztémában betöltött szerepéről, valamint a környezeti változások cetekre gyakorolt hatásáról. Meg kell még említeni, hogy 1994-ben a Csendes-óceán északi térségében is megkezdődött egy program. Az ICR hangsúlyozza, hogy Japán cetkutató tevékenységeit az előbb említett Washingtoni Egyezmény előírásainak megfelelően folytatja, és semmilyen esetben sem vezetnek illegális bálnavadászati akciókat. 27 A tudományos programok kutatási területei: – a cetállomány beazonosítása, a populációk nagyságának és struktúrájának, egészségi állapotának felmérése; – a bálnáknak az ökoszisztémában betöltött szerepük és hatásuk tanulmányozása, beleértve a táplálkozási szokásaikat; és – a környezeti változások cetekre gyakorolt hatásának felmérése. A japán kutatások által elért eredmények széleskörűek. Sikerült megállapítani, hogy sok, és egyre növekvő számú fiatal csukabálna él a vizekben, amely faj tekintetében legalább két csoport van, amelynek eltérőek a légzési szokásaik, valamint megfigyelték, hogy napi 220 kg táplálékot fogyasztanak el ezen állatok. Ugyanakkor a táplálkozási 26 27

Az ICR honlapja, www.icrwhale.org/abouticr.htm (2011. IX. 20.) Az ICR honlapja, www.icrwhale.org/WhatsResearchAbout.htm (2011. IX. 20.)

KARDOS ANDRÁS

110

szokások tekintetében fontos kiemelni, hogy az 1970-es évek óta a bálnákon található zsírréteg egyre csökken. Ennek oka lehet a táplálékért folyó egyre kiélezettebb harc az egyes fajok között. Így a csukabálnák nagy száma veszélyezteti és megnehezíti az amúgy is veszélyeztetett kékbálna egyedszámának megfelelő szintre történő visszaállítását, ennélfogva a japán tudósok szerint ahhoz, hogy egy veszélyeztetett faj számára segítséget tudjunk nyújtani a fennmaradáshoz, a többi fajjal gyakorlatilag ennek megfelelően gazdálkodni kell. Kétségkívül ötletes magyarázat. A másik lényeges kiemelendő adat, hogy a cetek évente kb. 500 millió tonna halat pusztítanak el. De ami ennél is lényegesebb az ICR szerint, hogy a halakat főleg a nem veszélyeztetett fajok fogyasztják el. Így vadászatuk a fenntartható táplálás és táplálkozás szempontjából fontos, valamint át kellene gondolni egyes bálnafajoknak az ökoszisztémában betöltött szerepét.28 Véleményem szerint az ICR kutatási eredményei és az abból levonható következtetések hordoznak magukban igazságot. Így pl. a táplálkozás szempontjából fontos lenne, hogy megfelelő szintű halállomány álljon az emberiség rendelkezésére. Azt azonban figyelembe kellene venni, hogy amíg nem volt ilyen mértékű a halászat, amíg nem jelent meg ez a túlzott mértékű kiaknázás, ami manapság jellemző, addig nem is volt ilyen jellegű probléma a halászatot illetően, és nem kellett úgymond bűnbaknak kikiáltani egyes állatfajokat. Eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy a japánok gyakorlatilag ürügyet keresnek arra, hogy továbbra is – ellentétben a nemzetközi moratórium rendelkezéseivel – folytathassák bálnavadászati tevékenységüket, illetve annak jogszerűségét próbálják meg ezzel alátámasztani. Továbbá – mint azt az ausztrál példa is mutatja majd – a kutatási eredmények eléréséhez nincs szükség az állatok leölésére, és ezáltal az ökoszisztéma megbontására. 2.3.

A JARPAII program

2.3.1. A JARPAII előzményei és céljai 1982-ben az IWC elfogadta a kereskedelmi célú bálnavadászat tilalmáról szóló megállapodást. A japán kormány tiltakozott a döntés ellen, de ezt 1985-ben visszavonta, és az 1986/87-es szezon volt az utolsó, amikor kereskedelmi célból Japán az Antarktisz környékén bálnákra vadászott. Közben a célból, hogy a tudományos kételyeket eloszlassa, és újra lehetővé tegye a fenntartható bálnavadászatot, Japán elindította a JARPA 28

Az ICR honlapja, www.icrwhale.org/WhatsResearchAbout.htm (2011. IX. 20.)


111

programot. Ez gyakorlatilag egy speciális engedélyen alapuló cetkutató program volt, melyet az Antarktisz környéki vizeken indítottak el. A japán kormány szerint a fő cél az volt, hogy az antarktiszi csukabálnák biológiai jellemzőit megvilágítsák. A programot a maga teljességében az 1989/90-es szezonban indították be. Mivel minden kereskedelmi célú bálnavadászat tiltott volt az Antarktisz környéki vizeken, a JARPA volt az egyetlen széles körű kutató program, amely hasznos biológiai és ökológiai információkat nyújtott az antarktiszi cetállomány megfelelő kezelésével kapcsolatban. 29 1997-ben az IWC Tudományos Bizottsága egy időközi felülvizsgálatot tartott a JARPA-val kapcsolatban, majd a következő felülvizsgálatra 2005-ben került sor, amikor nyilvánosságra hozták az addigi eredményeket. A JARPA elérte a kitűzött célját – vallja a japán kormány.30 A valóság egyes szakemberek szerint mást mutat. Jóval a JARPA eredményeinek összegzése előtt az ICR egy újabb, még több bálna leölését tervbe vevő programba kezdett, amelynek a JARPAII nevet adták. A japán kormány szerint új kutatásuk célja többek között nyomon követni a bálnák létszámának alakulását és biológiai paramétereiket, a táplálkozásukat, zsírrétegük változásait, a szennyezőanyagok hatását a cetekre nézve. Tehát a célok nem változtak, hiszen a 18 év alatt összegyűjtött adatok alapján semmit nem tudtak megállapítani. 31 E programot a japán kormány a 2005/06-os szezontól vezette be, teljes egészében az első két „teszt-év” után indult be. Hosszú távú programként került elindításra, amely az antarktiszi csukabálnák, a hosszúszárnyú bálnák és közönséges barázdásbálnák megfigyelésére törekszik elsősorban. A JARPAII az egyes bálnafajok mennyiségi és minőségi változásait igyekszik nyomon követni. Közvetett célja, hogy egy új és fejlettebb gazdálkodási rendszert alakítson ki a cetek vonatkozásában. A tervezet megfogalmazása szerint a kutatás közvetlen céljai a következők: – az Antarktisz ökoszisztémájának megfigyelése; – az egyes cetfajok között egyfajta összehasonlító elemzés készítése; A JARPA mellett Japán a JARPN nevű programját is beindította. Ez a program az északnyugati Csendes-óceáni területek vonatkozásában szolgált tudományos alapul 1994 és 1999 között. 2000 óta a JARPNII program lépett életbe. A téma alapjául szolgáló ausztrál-japán jogvita miatt számomra a JARPA és JARPAII program releváns, így ezek kerülnek bővebb kifejtésre. 30 A JARPAII tervezetének I. fejezete 31 National Geographic Magyarország honlapja, www.geographic.hu/nyomtathato.php?act=napi&id=10539 (2010. XI. 2.) 29

112

KARDOS ANDRÁS

– a cetállományok időbeli és térbeli változásainak megvilágítása; és – az antarktiszi csukabálnákkal történő gazdálkodási eljárás fejlesztése. 32 2.3.2. Az IWC kontra JARPAII Az IWC 2005-ös dél-koreai konferenciájának középpontjában a JARPAII-ről szóló tervezet állt. Japán ennek folytán kifejtette a program előző pontban ismertetett céljait, továbbá előirányozta az elejtendő cetek számát is, amely a megfigyelésekhez, kutatásokhoz szükséges: 850 antarktiszi csukabálna, 50 hosszúszárnyú bálna (melyek befogása csak a harmadik évtől kezdődne), és 50 közönséges barázdásbálna (az első két évben 10). E kutatás szükségességével és értékével kapcsolatosan mind a Tudományos Bizottságon belül, mind pedig az IWC-n belül egyet nem értés alakult ki. Ennek eredményeképpen az IWC elfogadott egy javaslatot, amely erőteljesen arra ösztönzi a japán kormányt, hogy vonja vissza a JARPAII javaslatot, vagy legalábbis vizsgálja felül azt, és a kutatások eredményességéhez szükséges információkat olyan módon szerezze meg, amely nem vezet a bálnák legyilkolásához. 33 2006-ban St. Kitts & Nevis szigetén szintén felmerült a JARPAII problematikája. Az IWC a konferencia harmadik napján vitatta meg a bálnavadászat speciális célból történő engedélyezésének kérdését. Amit ki kell emelni, hogy Japán az előirányzott adatokhoz képest 853 csukabálnát és 10 közönséges barázdásbálnát ejtett el. Tehát ha minimálisan is, de átlépte az általa meghatározott számot. A bálnavadászat speciális célból történő engedélyezése egyébként magán az IWC-n belül is vitatott, így – ahogy a korábbi években is – erőteljes vita alakult ki az engedélyezés mellett és ellen.34 A 2008-as Santiago-ban tartott találkozón döntés született egy új módszer kialakításáról, amelynek tárgya az engedélyezés felülvizsgálata volt. Ennek értelmében megalakításra kerül egy kisebb méretű szakértői munkaértekezlet, amely az új indítványokat, vagy az eddigi indítványok eredményeit független módon lesz képes megvizsgálni. 35 Japánnal kapcsolatban meg kell említeni, hogy 2004 óta évről-évre indítványt tesz az antarktiszi tilalmi zóna megszüntetése iránt, azonban az ehhez szükséges háromnegyedes többséget sosem sikerült még elérnie. Emellett hivatkozott már társadalmi-gazdasági tényezőkre is a bálnavadászat kapcsán, mondván, hogy négy bálnavadászatból élő japán

A JARPAII tervezetének III. fejezete Az IWC honlapja, www.iwcoffice.org/meetings/meeting2005.htm (2011. IX. 21.) 34 Az IWC honlapja, www.iwcoffice.org/meetings/meeting2006.htm (2011. IX. 21.) 35 Az IWC honlapja, www.iwcoffice.org/meetings/meeting2008.htm (2011. IX. 21.) 32 33

BÁLNAVADÁSZAT AZ ANTARKTISZON közösség a kereskedelmi célú megélhetési gondokkal küzd.

bálnavadászat

megtiltása

113 óta

3. Ausztrália részvétele a cetvédelemben Ausztrália 1978-tól a világ nagyhatalmai közé tartozik, ami a cetvédelmi tevékenységet illeti. Ettől az évtől ugyanis az országban megszűnt iparágként létezni a bálnavadászat. Az ausztrál vizek kb. 45 cet- és delfinfajnak adnak otthont, melyek védelme – nemzeti, regionális és nemzetközi szinten is – az ausztrál kormány elsődleges célja. Az ország kormánya az 1986-os kereskedelmi moratórium megalkotásában is élen járt.36 2008 decemberében a kormány kihirdette a több mint 32 millió dolláros programcsomagját, amely egy, a cetek és más tengeri emlősök kutatásával és védelmével kapcsolatos kezdeményezés. Lényege – ellentétben a japán módszerrel –, hogy csak megfigyelik a bálnákat, azonban nem pusztítják el azokat. E kezdeményezés egyik kulcspontja a déli (antarktiszi) területekre vonatkozó tudományos társulás (Southern Ocean Research Partnership), amelyet az Ausztrál Tengeri Emlős Központ (AMMC) is támogat. E társulás célja, hogy nemzetközi szinten is értékes kutatási eredményekkel szolgáljon, egyszer és mindenkorra demonstrálva azt, hogy szükségtelen a bálnák elpusztítása a kutatások végett. Az ausztrál kormány 2009-ben egy értekezletet tartott, melyen 12 ország és számos szervezet képviselői is tiszteletüket tették. Az értekezlet eredményeként megszületett egy 5 éves kutatási programtervezet, melyet az IWC Tudományos Bizottsága felülvizsgált, és egyhangúan elfogadott. Itt kell megemlíteni, hogy az AMMC is szorosan együttműködik az IWC-vel tudományos adatok szolgáltatása útján, ezzel is biztosítva az ausztrál kormány politikáinak érvényesülését és a cetek védelmét. Másik kulcspont a politikai támogatás, amelynek célja, hogy az IWCn belül az ausztrál cetvédelmi törekvések megvalósulhassanak. Az ország kormánya kiemeli, hogy az IWC éves ülésein Ausztrália javaslatokat terjeszt elő a ceteket fenyegető veszélyek elhárítása érdekében, valamint hogy az ország jelentős lépéseket tesz azért, hogy az IWC-t egy olyan multilaterális fajmegőrző szervezetté varázsolja, amely a XXI. században

36

Az ausztrál Környezetvédelmi Minisztérium honlapja, www.environment.gov.au/coasts/species/cetaceans (2011. IX. 21.)

114

KARDOS ANDRÁS

is alkalmas a cetvédelmi törekvések megvalósítására a legjobb tudományos alapokon és gyakorlaton keresztül.37 Látható tehát, hogy Ausztrália és Japán ambíciói, a cetvédelem területén kifejtett törekvései és tevékenységei szöges ellentétben állnak egymással. Úgy vélem, hogy az eddig ismertetett háttéranyagok fontosak az ügy megértése szempontjából, gyakorlatilag ezen események vezettek el addig, hogy 2010. május 31-én Ausztrália a Nemzetközi Bírósághoz fordult. 4. Bálnavadászat az Antarktiszon, avagy az ausztrál-japán jogvita 4.1. Ausztrália keresete Ausztrália kormánya tehát 2010. május 31-én nyújtotta be keresetlevelét a hágai székhelyű Nemzetközi Bírósághoz. A keresetlevél Japán folyamatos, nagymérvű bálnavadászati törekvéseivel kapcsolatos, amelyet a korábban említett JARPAII program alapján végez. Ausztrália szerint Japán megszegi az általa tudomásul vett bálnavadászat szabályairól szóló nemzetközi egyezményt (ICRW), csakúgy, mint számos más nemzetközi kötelezettségét a tengeri környezet és tengeri emlősök megóvása kapcsán. Ausztrália következetesen ellenezte a JARPAII programot egyéni szinten és egyes nemzetközi fórumokon keresztül is, beleértve az IWC-t: ennek keretében régóta próbálta bálnavadász gyakorlatának megváltoztatására rábírni Japánt, ám ez sikertelennek bizonyult részben az IWC gyenge jogosítványai, részben pedig annak következtében, hogy Japán költségvetési támogatást nyújtott pl. a bizottságban mellette szavazó kis karibi államok kormányainak.38 Szerintük Japán egyrészt köteles valamennyi bálnaállomány tekintetében tartózkodni azok kereskedelmi célú elpusztításától, továbbá a kereskedelmi célú bálnavadászattól az antarktiszi tilalmi zónában. E kötelezettségeket az ICRW 10. cikkének (e) bekezdésére, valamint a 7. cikkének (b) bekezdésére alapozza a felperes. Továbbá kifejti, hogy az 1969-es szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény alapján Japán a kötelezettségeit jóhiszeműen köteles gyakorolni. 39 A felperes állam hivatkozik a JARPA és JARPAII programokra, mint amelyek nem összeegyeztethetők a nemzetközi egyezményekkel, és Az ausztrál Környezetvédelmi Minisztérium honlapja, www.environment.gov.au/coasts/species/cetaceans (2011. IX. 21.) 38 Lásd Paul, BROWN: Japan admits using aid to build pro-whaling vote, The Guardian, 1999, XI. 11.; RAISZ: A környezetvédelem helye a nemzetközi jog rendszerében, 100-101. 39 Az 1969-es Bécsi Egyezmény 26. cikke mondja ki az államok e kötelezettségét. 37


115

amelyeknek köszönhetően Japán több ezer cetet levadászott az utóbbi időben. Emellett felsorolja a déli vizekben található veszélyeztetett bálnafajokat, amelyeket Japán tevékenysége folytán a kipusztulás veszélye fenyeget. Ausztrália kifejezésre juttatja még, hogy Japán az IWC által megfogalmazott ajánlásokat időről időre figyelmen kívül hagyta, annak ellenére, hogy az ICRW alapján az IWC bármely fél részére ajánlásokat fogalmazhat meg a cetekkel vagy a bálnavadászattal kapcsolatban, figyelemmel elsősorban arra a célra, hogy a jövő generációk számára a cetállomány megőrzésre kerüljön. Az IWC a JARPA és JARPAII programokkal kapcsolatban is számos ajánlást tett közzé, amelyeket Japán figyelmen kívül hagyott.40 A felperes ország továbbá az alperes rovására írja azt, hogy más kétvagy többoldalú kérelemnek sem volt hajlandó eleget tenni Japán. Így például 2007. december 21-én Ausztrália 29 másik állammal és az Európai Bizottsággal együtt küldött a japán kormánynak egy ún. Aide Memoire-t, melyben tájékoztatták Japánt a JARPAII program folytatásával kapcsolatos tiltakozásukról. Ezen dokumentum arra ösztökélte a felkelő nap országát, hogy csatlakozzon a nemzetközi közösséghez, hagyjon fel a bálnák leölésével és a JARPAII-t végrehajtó hajóit hívja vissza a nyílt vizekről.41 Összességében Japán a következő kötelezettségszegéseket követte el Ausztrália szerint: – Japán megszegi a Washingtoni Egyezmény 10. cikkét, amelynek értelmében köteles lenne valamennyi bálnaállomány tekintetében tartózkodni azok kereskedelmi célú elpusztításától, továbbá megszegi a 7. cikk rendelkezéseit is, amely értelmében köteles lenne tartózkodni a kereskedelmi célú bálnavadászattól a déli vizeken; 42 – ezenfelül a JARPAII program nem igazolható az ICRW VIII. fejezete alapján, amely a tudományos célú bálnavadászatot lehetővé teszi bizonyos esetekben; illetve a JARPA és a JARPAII programok nem összeegyeztethetők a nemzetközi egyezményekkel; – továbbá felsorolja azokat a déli vizekben élő veszélyeztetett fajokat, amelyeket kipusztulás veszélye fenyeget Japán tevékenységének köszönhetően; – valamint kiemeli, hogy Japán a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság ajánlásait rendre figyelmen kívül hagyta, és más két- vagy többoldalú NB, Antarktiszi bálnavadászat, Ausztrália vs. Japán, végzés, 2010, VII. 13. NB, Antarktiszi bálnavadászat, végzés, 2010, VII. 13. 42 ICRW 10. cikk (e), ill. 7. cikk (b) bek. 40 41

116

KARDOS ANDRÁS

kérelemnek sem volt hajlandó eleget tenni, illetve megszegte a nemzetközi szokásjogot is. Ausztrália kormánya a keresetlevelében azt kéri a Nemzetközi Bíróságtól, hogy Japánt nyilvánítsa vétkesnek a nemzetközi kötelezettségei megszegése terén a JARPAII program alkalmazása miatt. Ezen felül arra kéri a Bíróságot, hogy rendelje el, hogy Japán: – a JARPAII végrehajtását hagyja abba; – vonjon vissza minden felhatalmazást és engedélyt a keresetlevél tárgyául szolgáló tevékenységek vonatkozásában; továbbá – nyújtson garanciát és biztosítékot, hogy a JARPAII, vagy más hasonló program keretein belül nem tesz további lépéseket, amíg tevékenysége a nemzetközi jogi kötelezettségekkel összhangba nem kerül. Fontos hangsúlyozni, hogy Ausztrália ad hoc bíró kijelölését irányozta elő keresetlevelében, tekintettel arra, hogy jelenleg a Nemzetközi Bíróság elnöke – Hisashi Owada személyében – japán állampolgár.43 Stephen Smith ausztrál külügyminiszter leszögezte: a bírósági eljárás nem lesz káros hatással a kétoldalú kapcsolatokra, az ügyet "két barát közötti nézeteltérés független jogi rendezéseként" fogják fel. Akamacu Hirotaka japán halászati miniszter sajnálkozását fejezte ki az ausztrál döntéssel kapcsolatban, és hangoztatta: az IWC a tudományos célú bálnavadászat programját elfogadja, Japán pedig ezt alapul véve fog érvelni.44 A Nemzetközi Bíróság 2010. július 13-án kelt végzésében megállapította a perben álló felek számára nyitva álló határidőket perbeszédeik előadására: eszerint Ausztrália 2011. május 9-ig volt köteles előadni memorandumát,45 míg Japán erre 2012. március 9-ig reagálhat.46 Aktualitásként ki kell emelni, hogy Japán biztonsági okokból felfüggesztette a déli-sarkvidéki bálnavadászatot, és nem zárták ki azt sem, hogy a tervezettnél hamarabb hazahívják a hajóikat. Mindennek hátterében az áll, hogy a Sea Shepherd egyik hajója a japán flotta bázishajójának nyomába eredt, gyakorlatilag kikényszerítve annak visszavonulását.

NB, Antarktiszi bálnavadászat, végzés, 2010. VII. 13. A HVG honlapja, www.hvg.hu/vilag/20100528_ausztralia_japan_balnavadaszat (2010. V. 28.) 45 A Nemzetközi Bíróság honlapján jelenleg semmilyen információ nem található Ausztrália memorandumáról, így jelenleg új fejleményekről nem beszélhetünk az eset kapcsán. 46 NB, Antarktiszi bálnavadászat, végzés, 2010, VII. 13. 43 44


117

4.2. Megjósolható-e a jogvita kimenetele? Annyi bizonyos, hogy az ügyben még sokára várható ítélethozatal. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az esetnek az a tény, hogy a Nemzetközi Bíróság előtt soha nem volt bálnavadászattal kapcsolatos ügy. De ugyanez elmondható a Nemzetközi Tengerjogi Bíróságról (ITLOS) is. Ez utóbbi szerv önálló alanya a nemzetközi jognak, ítélkezési gyakorlatát a tengerjogi egyezményre (UNCLOS) alapítja, valamint a nemzetközi jog egyéb szabályaira annyiban, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek a Montego Bay-egyezménnyel.47 A Nemzetközi Bíróság előtt környezetvédelmi tárgyú jogviták voltak már folyamatban, azonban konkrét állatvédelmi ügyet még soha nem bírált el a testület. A Tengerjogi Bíróság előtt összesen eddig 17 eljárás futott, amelyek közül – a téma és a felek hasonlósága miatt – egy halászati tárgyút emelek ki, amely a déli vizekben található tonhalállománnyal kapcsolatos. Az aktuális ausztrál-japán jogvita eldöntése kapcsán a Nemzetközi Bíróság bíráinak figyelme minden bizonnyal kiterjed majd e jogesetre is. Az ügy 1999-ből származik, melyben a két felperes állam Ausztrália és Új-Zéland, az alperes pedig Japán. A jogvita az említett tonhalállomány megóvásával kapcsolatos; a felperes államok szerint Japán jelentős mértékben túllépte a halászati küszöböt, és így e tevékenységei eredményezték azt, hogy a tonhalállomány megóvása és az abban való együttműködés sikertelen legyen. Ausztrália és Új-Zéland arra hivatkozott, hogy Japán 1998-ban és 1999-ben egy egyoldalú kísérleti programot indított el, amely komolyan és visszafordíthatatlanul fenyegeti a déli vizeken található tonhalállományt.48 A felek meghallgatása után az ITLOS döntése a következő volt: – a felperesek és az alperes nem tehetnek olyan lépéseket, amely súlyosítja vagy kiterjeszti a jogvitát, továbbá amely a választottbírósági döntés tekintetében az ügy érdemét eleve hátrányosan érinti; – a feleknek tartaniuk kell magukat a korábban rögzített halászati kvótákhoz; és – folytatniuk kell az egyeztető tárgyalásokat. 49 Végül a jogvita eldöntése végett felállított választottbíróság azt állapította meg, hogy a vita érdemi kérdéseinek eldöntésére nincs hatásköre,

47

UNCLOS 293. cikk ITLOS, Ausztrália és Új-Zéland keresetlevele, 1999. VII. 30. 49 Az ITLOS végzése az ügyben, 1999. VIII. 27. 48

118

KARDOS ANDRÁS

valamint hogy a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedéseket a választottbírósági ítélet napjától kezdve hatályon kívül helyezi.50 Látható tehát, hogy az aktuális ausztrál-japán bálnavadászati ügy és a most röviden bemutatott 1999-es eset között felfedezhető némi hasonlóság az ügy érdeme és a felek kapcsán is. Tény az is, hogy a most folyamatban lévő jogvita összetettebb: amellett, hogy Japán átlépi a meghatározott vadászati kvótákat és általuk tudományosnak nevezett programot indított a cetek elpusztítása okán, felmerülnek olyan kérdések is, hogy vajon tudományos kutatásnak minősül-e ez a tevékenység, illetve a tilalmi zónára vonatkozó előírásokat mennyiben szegte meg a japán flotta. Mindenesetre a tonhal-eset támpontként szolgálhat az ügy elbírálása során. Azonban nem szabad elfelejtkezni a korábban említett Uruguay-folyói papírgyár ügyéről sem, hiszen adott esetben a Nemzetközi Bíróság ezen ügyet szemügyre vételezve is dönthet majd.51 A jogvita részleteinek mélyebb elemzése nélkül azt érdemes kiemelni, hogy a felek mire hivatkoztak igényeik előterjesztése során. Argentína szerint Uruguay megszegte a két állam által 1975-ben megkötött szerződés bizonyos pontjait, valamint más, nemzetközi jogi és nemzetközi szokásjogi normákat. Így a felperes szerint az alperes megszegte azon kötelezettségét, hogy az ésszerű és optimális hasznosítása végett tegyen meg minden szükséges intézkedést, emellett tájékoztatási kötelezettségének sem tett eleget, amikor a két állam által közösen felállított igazgatási szervet (spanyol rövidítéssel CARU) nem értesítette a két papírgyár folyó-menti létesítéséről. Ami ennél fontosabb, hogy nem tette meg a szükséges intézkedéseket a vízi környezet, a halak és a biodiverzitás védelme érdekében, beleértve az ezekkel kapcsolatos, együttműködési kötelezettséggel összefüggő intézkedéseket. Látható tehát, hogy főként környezetvédelmi és környezetjogi érvekkel szembesült a Bíróság Argentína kérelme esetén. 52 Ezzel szemben Uruguay ellenkérelme a következőket fedte le: egyrészt megemlítésre kerül, hogy argentin állampolgárok egy csoportja blokád alá helyezte az Uruguay-folyó felett átívelő egyik legfontosabb hidat, elzárva ezzel a kereskedelmi kapcsolatokat és a turizmus lehetőségét a két ország között. Az alperes állam kifejezésre juttatja, hogy Argentína célja ugyan valóban a papírgyárak felépítésének és működésbe A választottbíróság ítélete, 2000, VIII. 4. Valamint a publikáció első részében szintén említett Bős-Nagymaros ügy is alapul szolgálhat. 52 NB, Uruguay-folyó, Argentína keresetlevele, 2006, V. 4. 50 51


119

hozatalának megakadályozása, azonban nem feltétlenül azon célokból, amelyeket korábban a Nemzetközi Bíróság előtt meghatározott. Így Uruguay ellenkérelmében előadta, hogy a Bíróság kötelezze Argentínát minden olyan szükséges intézkedés megtételére, amely a közlekedés helyreállítására irányul, továbbá hogy felperes állam tartózkodjon minden olyan tevékenységtől, ami kiterjeszti a jogvitát, illetve amely prejudikáló jelleggel bír Uruguay jogsértéseit illetően. 53 Úgy vélem, hogy a bálnavadászati jogvitában alapvetően hasonló lesz a felállás: Ausztrália környezetvédelmi érvekre fog alapozni, hiszen a jogvita megindításának hátterében is a környezet védelme áll. Japán győzelmi esélyeit abban látom, ha a környezetvédelmi kérdéseket megpróbálja kikerülni, és inkább szociális-gazdasági érvekkel próbál meg apellálni – igaz, a 2002-es Johannesburgi Konferencia óta a három pillér, azaz a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a környezet védelme a fenntartható fejlődés céljainak biztosítása végett még inkább összekapcsolódik. Japán továbbá minden bizonnyal ki fog tartani azon érvei mellett, hogy a cetállomány pusztítását az ICRW VIII. fejezetének felhatalmazása alapján, tudományos célzattal végzi. Korábban említettem, hogy a Nemzetközi Bíróság az argentinuruguayi ügyben is elutasította a szakértők véleményére épülő bizonyítási eljárást. Könnyen előfordulhat, hogy ha engedélyezi szakértők bevonását az eljárásba, akkor más kimenetelről beszélhetnénk most az ügy kapcsán. De miért is fontos ez? Azért, mert a folyamatban lévő ausztrál-japán jogvitában véleményem szerint elengedhetetlen lenne éppen a japán kutatások céljainak jogosságát megállapítandó szakértők bevonása, meghallgatása, és alapvetően szakvélemények figyelembevétele nélkül nem is születhet igazságos döntés az ügyben. Érdemes még kiemelni az eset kapcsán, hogy ha majd egyszer végleges döntés születik egyik vagy másik fél igazáról, akkor az a további jogviták szempontjából mintegy precedensként szolgálhat majd a cetvédelem és bálnavadászat kapcsán. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez egyfajta lavinát is elindít majd, hiszen – ha a Nemzetközi Bíróság Ausztráliának ad majd igazat – más országok is kezdeményezhetnek majd egy-egy ehhez hasonló eljárást. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy Japánon kívül vannak más bálnavadász országok is – gondoljunk csak Izlandra, Norvégiára vagy a dán fennhatóság alá tartozó Grönlandra –, valamint a bálnavadászattól elrugaszkodva az állatvédelem más területén is léteznek nemzetközi egyezmények, amelyek megszegése esetén előfordulhatnak hasonló esetek a közeljövőben. 53

NB, Uruguay-folyó, Uruguay ellenkérelme, 2006, XI. 29.

120

KARDOS ANDRÁS

Lehet érveket felhozni amellett, hogy Japán az ICRW VIII. fejezetének felhatalmazása alapján végzi a bálnák sorozatos elpusztítását. Az ügy hátterét és előzményeit megismerve azonban úgy vélem, hogy ez puszta ürügy e tevékenység folytatására, semmi több. Nyilvánvalóan Japán mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a saját igazát juttassa majd érvényre a Nemzetközi Bíróság előtt, azonban az eddig feltárt tények alapján úgy vélem, hogy nehéz dolga lesz e vonatkozásban. A tilalmi zónán belül történő bálnavadászatot illetően pedig nem hiszem, hogy elfogadható érvet tud majd felvonultatni a japán kormány, főleg akkor nem, ha Ausztrália bizonyítja majd, hogy Japán mindenféle egyezményt és megállapodást felrúgva továbbra is kereskedelmi célból végzi e tevékenységét. Nem beszélve arról, hogy a különböző nemzetközi szervezetek (Greenpeace, Sea Shepherd) is mind-mind Ausztrália oldalán állnak, és mindent megtesznek majd azért, hogy Japánt a Nemzetközi Bíróság elmarasztalja. Mindemellett azonban a jövő kérdése, hogy a Nemzetközi Bíróság képes lesz-e megbirkózni a feladattal, és az állatvédelem, illetve konkrétan a bálnavadászat kapcsán meg tudja-e majd hozni a helyes döntést. Ezzel párhuzamosan adódik a kérdés, hogy szükség van-e egy önálló nemzetközi környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó bíróságra. Véleményem szerint igen, habár az ilyen speciális igazságszolgáltatási szervek létét mindig viták övezik. 54 A nemzetközi környezetvédelmi ügyek annyira összetettnek, komplexnek mondhatók, hogy egy szakosított intézmény felállítását szükségesnek tartom. Mindenesetre ezen ítélet döntő lehet abban, hogy kiderüljön: valóban szükség van-e ilyen szervre. Ezenfelül a szakértőkkel és szakvéleményekkel kapcsolatos elképzeléseimet részben azért is fejtettem ki már korábban, mert úgy vélem, hogy egy ilyen nemzetközi környezetvédelmi bíróság nem működhet szakértői testület nélkül. Alapvető elképzelésem, hogy a bírói gárda eleve környezetjogilag specializált legyen, azonban az egyes – jogvita tárgyául szolgáló – tevékenységek megvizsgálására, feltérképezésére szükség lenne egy szakértőkből álló gárdára is – így segítve a bírók munkáját. Elképzelésem szerint hasonlóan tevékenykednének, mint a büntetőjogi ügyekben az igazságügyi orvos szakértők. Objektív véleményükre alapozva sokkal igazságosabb és gyorsabb döntések születhetnének.

54

Bővebben lásd Benedict, KINGSBURY, Foreword: Is the Proliferation of International Courts and Tribunals a Systematic Problem? N.Y.U. Journal of International Law and Politics, Vol. 31., 1998-1999, 679-697.


121

Nyilvánvalóan hátulütője lenne ennek a megoldásnak, hogy az eljárások költségesebbek lennének, és a hatáskör-megosztás kérdését rendezni kellene az egyes bíróságok között. Továbbá problémaként merülhetne fel a nemzetközi bíróságok proliferációjának kérdésköre, illetve nyilvánvalóan jelenleg a legfőbb akadályt az államok képzik, hiszen ha nem hajlandóak egy ilyen szervet felállítani, ill. ahhoz fordulni egy-egy jogvita eldöntése végett, akkor az ötlet nem kivitelezhető. Irodalomjegyzék Felhasznált nemzetközi dokumentumok A bálnavadászat szabályozásáról Washington, 1946.

szóló

nemzetközi

A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok kereskedelméről szóló egyezmény, Washington, 1973.

egyezmény, nemzetközi

Megállapodás a Balti- és az Északi-tenger kistestű cetféléinek védelméről, New York, 1991. Megállapodás a Fekete-tenger, a Földközi-tenger és az egybefüggő atlanti területek cetféléinek védelméről, Monaco, 1996. Tengerjogi Egyezmény, Montego Bay, 1982 Felhasznált könyvek Daniel, BODANSKY, The art and Craft of international environmental law, Harvard University Press, 2010. Alan – Freestone, David, BOYLE (szerk.). International law and sustainable development, Oxford University Press, 2001. BRUHÁCS János: Nemzetközi környezetvédelmi Továbbképző Intézet, Budapest, 1993.

jog,

ELTE

Jogi

BRUHÁCS János: Nemzetközi vízjog, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. CSÁK, Csilla: Környezetjog I. kötet, Novotni kiadó, Miskolc, 2008.

122

KARDOS ANDRÁS

Joseph F. C., DIMENTO,: The global environment and international law, University of Texas Press, 2003. Alexandre, KISS, – Dinah, SHELTON, International environmental law, Transnational Publishers Inc., New York, 2004. Alexandre, KISS ,– Dinah, SHELTON, Manual of European environmental law, Grotius Publications Ltd., Cambridge, 1997. KOVÁCS Péter, Nemzetközi közjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2006. Simon, LYSTER, International wildlife law, Grotius Publications Ltd. Cambridge, 1985. Felhasznált tanulmányok, cikkek Alberto, ALVAREZ-JIMENEZ, Inter-State Environmental Disputes, Provisional Measures and the International Court of Justice’s Order in the Case Concerning Pulp Mills on the River Uruguay, Temple Journal of Sci. Tech. & Environmental Law, 25. évf., 2006. Pieter H. F., BEKKER, Practice Before the International Court of Justice, in International Litigation Strategies and Practice, Barton Legum Ed., 2005. Paul, BROWN, Japan admits using aid to build pro-whaling vote, The Guardian, 1999. XI. 11. Juan Guillermo Sandoval, COUSTASSE,– Emily, SWEENEY-SAMUELSON, Adjudicating Conflicts Over Resources, Göttingen Journal of International Law (2010) HERCZEGH Géza, Bős-Nagymaros, Valóság, 2004. (XLVII), 2. sz. Benedict, KINGSBURY, Foreword: Is the Proliferation of International Courts and Tribunals a Systematic Problem? N.Y.U. Journal of International Law and Politics, Vol. 31., 1998-1999.


123

Andrea Laura, MACKIELO, Core Rules of International Environmental Law, ILSA Journal of International and Comparative Law, 16. évf. 1. sz., 2009. NAGY, Boldizsár, Bős-breviárium, Beszélő, 2005 (X), 10. sz. Joost, PAUWELYN, „Judicial Mechanisms: Is there a Need for a World Environment Court?”, Reforming International Environmental Governance: From Institutional Limits to Innovative Reforms (W.B. CHAMBERS and J.F. GREEN, eds., 2005) RAISZ Anikó, A környezetvédelem helye a nemzetközi jog rendszerében, Miskolci Jogi Szemle, 2011/1. Tim, STEPHENS, International Courts and Environmental Protection, Cambridge University Press, 2009. Lauren, TREVISAN, The International Court of Justice’s Treatment of “Sustainable”, Development” and Implications for Argentina v. Uruguay, Sustainable Development Law & Policy, 10. évf. 1. sz., 2009. UNEP: Training Manual on International Environmental Law, Earth Print Ltd. Orders Dpt., Stevenage, 2006. Jorge E., VINUALES, Legal Techniques for Dealing with Scientific Uncertainty in Environmental Law, Vanderbilt Journal of Transnational Law, 43. évf., 2. sz. 2010. Felhasznált internetes oldalak A HVG cikke: Ausztrália a Nemzetközi Bírósághoz fordul a japán bálnavadászat miatt, 2010. V. 28., www.hvg.hu A Nemzetközi Bíróság honlapja: www.icj-cij.org A Sea Shepherd honlapja: www.seashepherd.org A Tengerjogi Bíróság honlapja: www.itlos.org A WWF honlapjai: www.wwf.hu, www.worldwildlife.org

124

KARDOS ANDRÁS

Az ausztrál Környezetvédelmi Minisztérium honlapja: www.environment.gov.au Az ENSZ honlapja: www.un.org Az ICR honlapja: www.icrwhale.org Az IWC honlapja: www.iwcoffice.org CITES-honlap: www.cites.hu Greenpeace-honlapok: www.greenpeace.org, www.greenpeace.hu National Geographic Magyarország honlapja: www.geographic.hu

SUMMARY Whaling in the Antarctic, i.e. environmental cases before the International Court of Justice International environmental law is one of the most improving fields of law, which has been covering a long distance since the second half of the 20th century. Environmental protection cannot be kept within bounds, and the same has to be said in connection with the legal regulations of this jurisdiction. In the first chapter of my publication I tried to outline the missions of the International Court of Justice as regards environmental cases, and – as being a much debated question – I argued out my opinion about the question of necessity of drawing experts into these litigations. There are also debates if it is needed to set up an independent expert panel within the sphere of the International Court of Justice, or it is enough employing experts from other bodies. In my opinion, this issue can be decided in outcome of the three pending environmental cases before the ICJ. The second – and longer – chapter of my writing is about a case of the present day: whaling in the Antarctic (Australia vs. Japan). I outlined the preliminaries of the case including Japan’s whaling activities and Australia’s participation in the protection of cetaceans. I showed the main points of the lawsuit and I put two questions: is the outcome of the case predictable and which facts and former cases can the ICJ rely on during


125

settling this dispute? I tried to answer these questions being aware of the former judgements of two international courts (ICJ and ITLOS). All in all it can be said that institutional and structural changes are likely in the near future in the field of international jurisdiction, that may produce an establishment of a new, specialized international court.

A tanulmány/kutató munka a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

BÁLNAVADÁSZAT AZ ANTARKTISZON, AVAGY

Recommend Documents