avagy Csakis az igazat, a színtiszta igazat!

A TARTALOMBÓL: Kamuvilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 A pénz, amiért nem jár semmi. . . . . . . . . 4 Böszmológusok írása. . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Az álbaloldal militarizálódása . . . . . . . . . 5 Elhallgatott tény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Édes, ékes apanyelvünk . . . . . . . . . . . . . . 6 Emlékév . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Figyeljünk oda ellenségeinkre . . . . . . . . . 8 Gyurcsány, és akikkel összetartozik . . . . . 9 Gyurcsány – Magyar kéziszótár . . . . . . . 10 Jézus elveszett sírja . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Meddig lehet még meghúzni . . . . . . . . . 12 a nadrágszíjunkat? Nacionalizmussal és szolidaritással . . . . 15 a gazdaság démonizmusa ellen Nyílt levél Gyurcsány Ferencnek. . . . . . 19 Önsorsrontó türelem . . . . . . . . . . . . . . . 19 Még mindig a Tubesrõl . . . . . . . . . . . . . 20 Kettõs beszéd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Üzenet egy „baloldali” kommunistának. 23 Ha „magyar hitû”, akkor zsidóellenes? . 27

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

– avagy Csakis az igazat, a színtiszta igazat! – Kamu volt a fogolyszabadítás Washington – Hatalmas vihart kavart az Egyesült Államokban a leleplezés: két, sokáig ünnepelt amerikai katona esetét tudatosan meghamisították. Hõst akartak csinálni belõlük, hogy eltereljék a figyelmet az iraki és az afgán háború valós helyzetérõl. – Nem értem, miért döntöttek úgy, hogy hazudnak, s egy legendát csinálnak belõlem – mondta Jessica Lynch (23). A katonanõt állítólag heves tûzharcban fogták el, az utolsó töltényéig küzdött, majd egy éjszakai, merész rajtaütésben szabadították ki a foglyot gaz iraki kínzói közül egy rabkórházból. Most kiderült, ebbõl egy szó nem igaz. – Nem vagyok Rambo-lány, autóbalesetben sebesültem meg, – ismerte el Jessica. A nõ sérülése miatt nem is tudott lõni. Iraki orvosok gondosan ápolták, elszállítását pedig a kórház egyeztette az amerikai haderõvel. Botrányt keltett Pat Tillman ügye is. A sportkarrierjét feladó férfiból a Pentagon szintén hõst próbált kreálni. A hivatalos jelentés szerint a baseballsztár, aki sokmilliós profi szerzõdésérõl lemondva inkább bevonult, s Afganisztánba került, heves tûzharcban vesztette életét. – A családnak azt mondták, egy szûk kanyonban szállt szembe az ellenséggel – tanúskodott most testvére, Kevin. – A szomorú igazság azonban az, hogy Pattel saját bajtársai eltévedt lövedéke végzett. Az amerikai média természetesen a felelõsöket keresi: a nagy kérdés, hogy helyi szinten döntöttek a parancsnokok a kamu történetekrõl, vagy a Pentagon magasabb köreiben, netán még feljebb kell keresni a vétkest.

„Amikor a farok csóválja... Eredeti cím: Wag the Dog A Monica-féle botrány évében nem csekély vihart kavart ez a fergeteges politikai vígjáték. Két héttel az elnökválasztás elõtt Amerika elnöke félreérthetetlen szex-botrányba keveredik, amely végképp kompromittálja esélyeit. A médiában igen járatos és dörzsölt tanácsadója sugallatára kitalálnak egy háborút, amelyet könnyen meg lehet nyerni. Albánia úgyis messze van, a híradókba meg elég néhány véres kép... Hollywood viszont elég közel, úgyhogy felbérelnek egy csúcsproducert a kitalált háború hiteles megrendezésére. És mi még azt hittük, hogy tudunk a sorok között olvasni.”

Forrás: Blikk-összeállítás

„Nehéz szavakat találni erre a filmre... Az kevés, hogy tetszett... Kicsit abszurd, hogy azokon a poénokon nevettünk az osztállyal, amiket talán velünk is megcsinálnak.”

Nagyon tanulságos a fenti bemutató szöveget kommentáló egyik fórumozó, Prospero, hozzászólása:

Hiába jó a film, – hiszen az 1998-as Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Barry Levinson, a film rendezõje a zsûri különdíjában részesült –, hiába a kitûnõ színészi alakítások – a csodálatos Robert De Niro játékát élvezhetjük, Dustin Hoffmant pedig, a minden hájjal megkent hollywoodi producer megformálásáért Oscar-díjra jelölték 1998-ban a Legjobb férfi fõszereplõ kategóriában – mégsem tudunk önfeledten szórakozni rajta. Miért nem? Pontosan azért, ahogyan Prospero oly találóan kommentálta ezt a filmet: „…Kicsit abszurd, hogy azokon a poénokon nevettünk az osztállyal, amiket talán velünk is megcsinálnak.”

Pat Tillman. A sportkarrierjét feladó férfiból a Pentagon megpróbált hõst kreálni. A hivatalos jelentés szerint a baseballsztár, aki sokmilliós profi szerzõdésérõl lemondva inkább bevonult, s Afganisztánba került, heves tûzharcban vesztette életét. Ezzel szemben az igazság az, hogy Pattel saját bajtársai eltévedt lövedéke végzett.

Hát igen. Így múlik el a világ dicsõsége. Az egészben az a legszebb, hogy ezt a szituációt már láttuk megképzõdni. Hogy hol? Hát a mozikban. Egy rövidke bemutatás a PORT.HU internetes oldal filmajánlójából: 2

Bizony, kedves barátaim! A filmek többsége a valóságból merít, azon alapul, legalábbis egy kis részben, a közönség pedig érzi, ott ül a vállunkon a kisördög, nem hagy nyugodni bennünket a gondolat, hogy tulajdonképpen a valóságban is megtörténik velünk ugyanaz, amit a mozivásznon láttunk. Azzal a különbséggel, hogy a mozgóképszínházban másfél-két óra jótékony félhomályban eltöltött kellemes kikapcsolódás után megkönnyebbülve távozhatunk, mondván: jó, jó, ez csak egy film. Prospero azonban kíméletlen felráz minket, és ördögi pontossággal világít rá arra, hogy a mai, média által eluralt világban pont ezt a megkönnyebbülést, ezt az egy mondat által biztosított menekülési útvojó ha figyelünk

nalat veszik el tõlünk Mammon, valamint az általa kézben tartott hazug és álságos Kamuvilág. A globális méretû átverõ show. Az országhatárokon átnyúló, licenszekben uniformizált egyen-szórakozás, amellett, hogy konzumidiotizmusra nevel, ledegradálja a tradicionális értékeket, tematizálja, s ami talán még ennél is rosszabb, elmossa a különbségeket jó és rossz között. Összemossa õket egy semleges katyvasszá, ahol az önmegvalósítás mókuskerekébe kényszeríttet, az emberi helyett a mesterségesen ráerõltetett fogyasztói létezés minden nyûgét és terhét magán viselõ, szerencsétlen adófizetõ polgárt a végkimerülésig hajszolja. Az egyetlen és „szent” cél a fogyasztás, s ezáltal a profitmaximalizálás, ennek érdekében pedig minden eszköz megengedhetõ. Még a hazugság is. Vagy most már lassacskán csak a hazugság, hiszen életszerûtlen, a mindennapi gyakorlattól eltérõ, irreálisan magas elvárások, ilyen lehet például az erõn felüli költekezés, vagy a manapság oly divatos, ugyanakkor az élet szabályainak teljesen ellentmondó ún. „fenntartható fejlõdés” gondolata, csak így válik eladhatóvá. Utóbbi, azaz a „fenntartható fejlõdés” eddig mindösszesen a rákos sejtnek sikerült, annak is csak ideig-óráig, egy szint után ugyanis a szervezet nem bírja az ezzel járó stresszt és megterhelést, megszûnik létezni, a rendszer felemészti önnön magát. Persze nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen nem létezik olyan rendszer, melynek akár egyetlen alrendszere is végtelenül növekedhetne, mert az óhatatlanul a rendszer összeomlásához vezet. Ez, hogy úgy mondjam, alaptétel, még az óvodások is tisztában vannak vele, csak a mi „derék”, köpönyegüket meglehetõs gyakorisággal forgató posztkommunista vezetõink, és elmaradhatatlan oldalnehezékük, a tankönyvközgazdászok útján poroszkáló másik gyökértelen kaszt, a kozmopolita neoliberális csõcselék az, amely képtelen arra, hogy belássa ezen tétel megkérdõjelezhetetlen alapigazságát. Mammon elhomályosította látásukat, az életük kiüresedett, mert náluk a pénz, eszközbõl céllá lépett elõ. Innentõl kezdve pedig gyakorlatilag menthetetlenek. Már a hazugság létrehozása is nagy üzlet (big business), ahogy mondani szokás, „nagy pénz van benne. Nagyot lehet kaszálni azzal is, ahogy lenyomják a nép torkán (lásd kormányzati hazugságokra, ó pardon, kommunikációra elköltött súlyos milliárdok), és talán a legnagyobb lóvét abból lehet szakítani, amilyen helyzet a hazugságok következtében elõáll (lásd egészségügy privatizálása, szerezd vissza az egyszer már eladott értékes eü-ingatlanokat, ha tudod!). Hazugság, hazugság hátán. Az ingerküszöb meg közben egyre feljebb tolódik. Las-

jó ha figyelünk

sacskán már a homlokunkat sem ráncoljuk össze egy-egy ilyen hír hallatán, hiszen az idõk folyamán, a szocializmus fokozatos áremeléseihez hasonlóan (mindig csak egy kis lépéssel elõre a lenini úton, szép fokozatosan eftársak!), itt is apránként, kortyonként nyomják le a torkunkon a keserû valóságot. Szépen hozzászokik a beteg. Persze az is lehet, hogy egy idõ után beledöglik. Mielõtt még végképp elkeserednénk, van B-változat is, még mindig kiverhetjük a terapeuta kezébõl az orvosságos kanalat. Merthogy ezek, akik most a beteg nemzet orvosának szerepében tündöklõ Mengele-utánzatokat alakítják az élet színpadán, nem orvosok, még csak nem is felcserek, maximum selejtes terapeuták. Egy rosszul felállított diagnózis alapján rosszul kidolgozott „gyógymóddal” kísérleteznek felelõtlenül a betegen, aki gyakorlatilag már agonizál. Nem tudom, melyik a rosszabb; a régi gyakorlat, ahol nem mondták meg a betegnek, hogy mi a baj, vagy ez a mostani, ahol össze-vissza hazudoznak. Ha kell, felépítenek, kitalálnak egy mesterséges, egy ál-világot, ami a valódival még csak köszönõviszonyban sincs. Pénz nem számít. Csupa öröm és szórakozás az élet, csak amikor kikapcsolod a tévét, vagy kilépsz a stúdió ajtaján, zuhansz hirtelen egy nagyot, amikor visszazökkenve a valóságba (a számlákat bizony ki kell fizetni!) azonnal megtapasztalod, milyen az, ha az élet lekever egy méretes sallert. S ez bizony meglehetõsen gyakran megképzõdik. Manapság egyre gyakrabban. Egy a valóság, s ezer a ruhája! A látszat most már átveszi a valóság szerepét. Legalábbis egyesek ezt szeretnék elérni. A látás helyett elõtérbe kerül a láttatás. Ezt manapság úgy mondják, ami nincs benne a tévében, az nincs is! Aki a láttatást és annak eszközeit, kapcsolatrendszerét birtokolja, azé a hatalom. És mi tudjuk, hogy kik ezek. Azok, akik állandóan régi tömlõkbe akarnak újbort tölteni. Pedig tudjuk jól, hogy az sem a régi tömlõnek, sem az újbornak nem használ, inkább csak árt, mindkettõnek. Emlékszünk még, mit mondott annak idején James Gond, a Kárpátok Cicerója, a bülbülszavú titokszolga? Nem szó szerint idézem, de a lényege az volt, hogy akinek nyilvánosság kell, az vegyen magának tévét! Ezzel a kijelentéssel csak egy gond van. Isten helyett Mammon kezébe helyezi a döntést. Elveszi az esélyegyenlõséget (és a nyilvánosságot!). Mindaddig, amíg van ún. közszolgálat, addig – hazánk jelenlegi állapotát látva, sajnos azt kell mondanunk, hogy egyelõre csak elméletileg – de meg van az esély arra, hogy mindenki szabadon, kötöttségek nélkül elmondhassa a vélemé-

nyét. Ez a még mindig tévesen „mûveltnek” nevezett Nyugaton többé-kevésbé még mûködik. Azért mûködik, mert ott tudják azt, amire itt nálunk még mindig nem jöttek rá az ölebmédia szolgalelkû sajtó-proletárjai, nevezetesen hogy a más véleményen lévõk is vásárolnak autót, élelmiszert, bútort, szolgáltatásokat stb. A kirekesztés pedig még soha sehol sem vezetett eredményre. Ezt régen úgy hívták – s erre még szerzõdéseket is kötöttek! – békés egymás mellett élés. Asszem a világ ezt ma már hatványozottan túlhaladta, erre ma már a legyintés sem pazarolják. Az Amerikai Egyesült Államokban a hazafiságra, az amik által nagyra értékelt patriotizmusra alapozva csapták be a népet, ahogyan azt a fenti példán láthattuk. Az ikertornyok elleni merénylet óta pedig semmi egyéb nem történik, mint az amerikaiak által igen nagyra becsült másik eszmény, a szabadság, az amerikaiak szabadságára és biztonságára hivatkozva korlátozzák éppen az amerikaiak szabadságát. Asszem Bushman elnök ezzel méltán bekerülhetne a Guiness Rekordok könyvébe, az egyhuzamban felállított nonstop hazudozás kategóriájában. A majomember legjobb hazai tanítványa pedig semmi mást nem tett, mint adaptálta a módszert a hazai viszonyokra. Kis hazánkban a „has megteljen, pofa alapállásban” metodika is tökéletesen elegendõ ahhoz, hogy a népet, legalábbis a proletariátus cuclista emlõin nevelkedett részét féken tarcsa. A kádári-érában gyökerezõ kisstílû, a fogyasztó létezésnek megágyazó „kiskert szocializmus”-ban felnövõ generációk nem tudnak mit kezdeni a „Mi Atyánk” imádsággal és annak szakralitásával, nem képesek felfogni annak csodálatos nagyszerûségét, s mivel a marxizmus dialektikus materializmusának földhözragadtságával kizárólag csak az anyagi dolgokhoz van némi affinitásuk, egész egyszerûen leragadtak a „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” sornál. Pedig ha kicsikét magukhoz térnének, megtörölnék a pillájukat, vagy locsolnának egy kis vizet az arcukra, rögtön kitisztulna a Mammon által elhomályosított látásuk, és meglátnák az igazi lényeget. A Teremtõ és az ember közötti kapcsot, a hitet. Visszatekintve a rendszerváltozás óta eltelt idõkre, meglehetõsen komikusnak tûnik az össze-vissza hazudozó egykori KISZ-fiú, aki kisfiúként talán még kötelességtudóan biflázta be az úttörõk tizenkét pontját, melybõl a 6. imígyen szól, és most tessék megkapaszkodni: „Az úttörõ igazat mond és igazságosan cselekszik.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

3

BÖSZMOLÓGUSOK ÍRÁSA Magyarország polgárai sokként élik meg a megszorítások következményeit – vélekedett a napokban a jegybank egyik vezetõ szakembere. Akik eddig nem hittek a borúlátó jövendöléseknek, most csakugyan döbbenten tapasztalhatják, milyen kellemes érzés, amikor a mindennapi kiadásokra már nem elég a családi kasszában lévõ pénz. Ugyanaz a fizetés, amibõl néhány hónapja még félre is lehetett tenni valamit a hó végén, most gyorsan eltûnik az utolsó fillérig. S aki az életszínvonal kényszerû csökkentésével szembesül, még a jobb módúakhoz tartozik. Hogy azok mit élhetnek át, akik eddig is egyik napról a másikra tengõdtek, vagy évtizedes hiteltörlesztéseket vállaltak fel, mert azt hitték, hogy egy közös Európa részévé váló országban nem fordulhat elõ olyan mélyrepülés, mint amilyen most nálunk tapasztalható? A sokk tehát csakugyan mellbevágó, mert egészen más, amíg csak beszélnek valamirõl, mint amikor meg is történik velünk a dolog. A megélhetés körüli dráma újabb felvonását jelzi a Központi Statisztikai Hivatal tegnap kibocsátott adata arról, hogy a múlt év elsõ hónapjához képest átlagosan 6,4 százalékkal kevesebbet értek idén januárban a hazai bérek. Vagyis az árak jobban emelkedtek, mint a hazai nettó fizetések. S ez csak az egyik következménye a pénztárcánkat kiürítõ országreformnak. Ott vannak még a körmönfontan kimódolt, súlyos elvonások és a költségvetés kielégíthetetlen éhsége, miközben pénzünkért lassan semmilyen szolgáltatást sem kapunk az államtól. Egy pénzbeszedõ gépezettel állunk szemben, amely ráadásul még úgy is megadóztat minket, hogy elszabadítja az árakat és az inflációt. Ha máshonnan nem, az egyre vaskosabb adócsomagok mellé kiküldött tájékoztatókból tudhatjuk, hogy a közterhek viselésével mi magunk, az ország polgárai tartjuk fenn az államot azért, hogy befizetett forintjainkból közszolgáltatásokat teremtsen, amivel segíti mindennapi életünket. Ez az egyszerû szabály, amely erkölcsi alapja a demokráciákban az adófizetésnek, nálunk csak elméletben van jelen, a gyakorlatban már nem létezik. A társadalmat összetartó egyik alapvetõ szerzõdést rúgja fel a polgárokkal szemben a kormányzat, amikor csak követel, behajt – méghozzá egyre többet -, ugyanakkor viharos sebességgel építi le a pénzünkbõl létrehozott és mûködtetett intézményeket. S vajon hogy nevezzük azt, amikor valaki nem teljesíti, amiért fizettünk neki? Csalásnak. Még súlyosabb a visszaélés, ha a csaló folyamatosan hazudik, hogy hitegessen és félrevezessen minket. Mindezt tetézi, hogy miután bevallja tettét, annak semmiféle következménye nem lesz. Itt tartunk most. Ilyen erkölcsi alappal, egy megszegett társadalmi szerzõdés alapján követeli a kormány a magyar társadalom áldozatvállalását, és hogy szó nélkül tûrje a terhek növekedését. Már nem maradt olyan demokratikus játékszabály, melynek alapján ezt megteheti. Nehéz akkor belátást kérni az emberektõl, amikor a kabinet nem tud elszámolni azzal, hogy mire mentek el a 2002 után felvett hitelek, amelyek a magyar államadósság megduplázásához vezettek, s hogy miért nem érezzük hasznát a rekordösszegû privatizációs bevételeknek. S még nehezebb jó szívvel belenyugodni a terhekbe, amikor arra sincs biztosíték, hogy áldozatunknak köszönhetõen ténylegesen javul a helyzet. Nem garantálja semmi, hogy az erkölcsileg lejáratódott kormány valóban arra költi a pénzt, amire most ígéri. Az sem biztos, hogy a szûk esztendõk után befoltozódnak a lyukak, egyensúlyba kerül a költségvetés. Ehhez ugyanis az kell, hogy a gazdaság ismét növekedésnek induljon, ám ennek egyelõre még hiányoznak a forrásai.

Közönséges avagy panonn böszme (bösmus pannonicus) Mint a többi böszme, fõemlõsnek látszó faj, ellenben gerinctelen és hidegvérû. Kárpát-medencei fajtája keleti eredetû, fõleg az Oroszország területén honos böszmétõl (bösmus sovieticus) származik, de a populációban bolgár és román vérvonalak is fellelhetõk. Régebben a böszmológia tévesen a ragadozók közé sorolta, valójában élõsködõ. Pontos étrendjét homály fedi, annyi bizonyos, hogy nem szereti a tojást, a paradicsomot és a narancsot. A pannon böszme nagyon gyors mozgású. Az egyes példányokat rövid idõ elteltével egymástól távoli helyszíneken figyelhetjük meg, sõt az is elõfordult, hogy egy példány egyszerre volt a kubai tengerparton, a budapesti kormányülésen és közben még interjút is adott. A böszme társas lény, fõleg pártban illetve titkosszolgálatban szocializálódik (mint a böszmológusok nemrégiben kimutatták, a kettõ között lényegés különbség nincs). Pártjának lehetnek leágazásai, mint a szakszervezetek, nyugdíjjas klubok, bár ezekbõl manapság visszaszorulóban van. A család mint olyan nem ismeretlen a böszmék elõtt, azzal a kiegészítéssel, hogy a domináns hímek az öregeskedõ, öregecskedõ párjaikat rendszeresen fiatalabbra cserélik. A böszme kimagasló és egyedülálló tulajdonsága, hogy a többdimenziós virtuális elõnytérben igen jó hatásfokkal találja meg az optimális nyelvi fordulatot, amit aztán változó színészi és nyelvi képességekkel ad elõ. Ezzel a szimpatizánsaiból álló hallgatóságát nagy biztonsággal elkápráztatja, a stratégia hátránya azonban, hogy amit mond, az nem feltétlenül igaz. Régebben a böszmológusok azt hitték, hogy a böszme mindig hazudik, az újabb kutatások eredményei inkább arra engednek következtetni, hogy a böszme mondanivalójában az igazságnak nincs szerepe. Egyéb vonatkozásban az intelligenciája nem túl magas, de ezzel a képességével bámulatosan expenzív stratégiát tud kialakítani. Persze a legtöbb példány képességei az optimalizálásban sem túl jók, ezek orbánoznak. Bár kihalás nem fenyegeti, sõt a populáció fejlõdik, a pannon böszmét a törvény védi. Szabadon élõ példányainak ingerlését és etetését (tojás, paradicsom stb) a böszmõrség ötvenezer forintos pénzbírsággal, vagy helyszíni félholtra veréssel bünteti. Üdv: Aranka

Forrás: Nánási Tamás – Magyar Nemzet

4

jó ha figyelünk

A magát baloldalinak álcázó MSzP ifjúsági szervezete Che Quevara, – eredeti nevén Guevara de la Serna, Ernesto – argentin származású kommunista forradalmár nevével tüzeli követõit. De mit jelent az, hogy ilyen példaképet állítanak az „ifjú szocialisták” elé? Che Quevara attól vált híressé, hogy hidegvérrel gyilkolta, illetve gyilkoltatta le a másként gondolkodókat, a kommunizmust elfogadni nem akarókat. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy mélyen hitt abban, hogy így szolgálja a legjobban a szegény tömegek ügyét. Ebben a hitében cselekedett akkor is, amikor gerillavezérként, más országokba is próbálta „exportálni a forradalmat”, és ezért Bolíviában a kormánycsapatok elfogták és kivégezték. Mit jelenthet Che Quevara üzenete a hazai „ifjú baloldal” rendezvényén, amelyen a miniszterelnök, együttérzõként és támogatóként, maga is megjelenik? Nyilvánvalóan jelentheti azt, hogy megerõsítik a tagságban azt a hitet, hogy a másképpen gondolkodók, a jelenlegi hatalommal szembefordulni merészkedõk ellen bármilyen eszközzel fel lehet, sõt fel is kell lépni. Vagyis helyénvaló a jelenlegi hatalom korruptsága, hazugságai, országlerablása ellen békésen tûntetõkbe gumilövedékkel belelõni, ezzel tartós egészségkárosodást okozni, a tüntetések kapcsán nem a jogos elégedetlenségrõl és annak valódi okairól, hanem „szélsõséges erõkrõl” beszélni a „békés többséggel” szemben. Ez a világ a megfélemlítés világa, az álbaloldal pedig arra jó ha figyelünk

2007. március 15-e kevesebb eseménnyel, kisebb ellenállással, így rövidebb utóélettel zajlott le, mint az elmúlt év október 23-a. A verõfényes napsütés kedvezhetett volna a tiszta gondolatok nyilvános elhangzásának, Budapest népe azonban megtervezett megfélemlítés következtében jobbára távol maradt az eseményektõl. Délelõtt kihalt utcák, csendes kerületek képe fogadta a vidékrõl érkezõt. A délutáni rendezvények nagyobb embertömege pedig az esemény multával békésen távozott az ismert, bejelentett, rendõrség által jelentõs túlerõvel védett helyszínekrõl. A késõbbi események kiindulópontját Budaházy György letartóztatásának híre adta. Bár sokakban felmerült, hogy e letartóztatás idõzített volt, egy dolog biztos: e hír terjesztése SMS-ben a Fidesz-nagygyûlés végén kezdõdött. Az egész napi ünnepségek megszervezése azonos volt az október 23-i programmal, ahol a zavargások szintén a FIDESZ nagygyûlés végén kezdõdtek. Ha nyitott kérdés is marad Budaházy letartóztatásának körülménye, az SMS- kampány biztosan idõzített volt. Ezt követõen indultak emberek az Aradi és Andrássy útra, ami egy gondosan választott helyszín és irány volt. A tömegek terelése így történt észak felé, miközben a nap záróeseménye ettõl távol, a legdélibb Duna-hídnál, a Mûvészetek Palotájánál volt. Ez volt a Gyurcsány-féle kitüntetések átadásának helyszíne, természetesen a kiválasztottak jelenlétében, szintén túlbiztosított rendõri készültség mellett. A figyelem az Oktogon környékére terelve, miközben a válogatott közönség a Gyurcsány nevét arany betûkkel hirdetõ márványtábla mellett gondtalanul sétálhatott be a Mûvészetek Palotájába. A fentiekbõl kiolvasható, hogy a rendõrség nem az Andrássy úton jeleskedett, hanem a várható történések idõzítése és helyszínválasztása a rendõrséggel oly módon volt egyeztetve, hogy a hatalom valamennyi tervét megvalósíthassa. A nap története így teljes: kezdõdött Gyurcsánnyal és a zászlófelvonással, végzõdött az elõbb leírtakkal. Amikor az országban szakállassá nõ a Gyurcsány-botrány megoldatlansága, a háttérhatalom gondoskodik róla, hogy egy nemzeti ünnep nemhogy Gyurcsány-mentes legyen, hanem a nevezett miniszterelnök a televíziós csatornák jóvoltából egész nap az ország elõtt tündököljön és pózoljon. Ehhez már csak hab a tortán a köztársasági elnök határon kívüli szereplése, így az ország állapotára a fejetlenség szó szerint illett. Ma ünnepen sokan csak hallgatják nemzeti imáinkat, és kevesen ismerik Alföldy Géza, Sajó Sándor magyarságának gondolatait. Az alattomos agymosás áldozatai nem látják, hogy Petõfi szobránál milyen lelkülettel szónokol az SZDSZ. A MIÉP nagygyûlésén elhangzik a Nemzeti dal, pedig Szentmihályi Szabó Péter sorai lennének idõszerûek: Térdre, magyar! A hatalom nyíltan csap arcul: Büszke magyar, neked Gyurcsány kell! Dr. Nagy Attila, orvos, közíró

neveli híveit, hogy ez a normális állapot, és az ez ellen lázadókkal szemben idõszerû akár a Che Quevara–i módszerek bevetése is. Az egész ügyben csupán az az abszurd, a groteszk, hogy ha Che Guevara, mint valódi és nem álbaloldali ma élne és nálunk harcolna a szegények, a kizsákmányoltak és a megalázottak ügyért, akkor legelõször éppen azokkal a hirtelen és erkölcstelenül meggazdagodottakkal számolna le, akik az õ nevével kampányolva kegyetlenül és gátlástalanul zsarolják meg az embereket, miközben a nagytõkét kiszolgálják, hizlalják. Lehet, hogy mégis szükség lenne egy Che Guevarára a mai Magyarországon? Dr. Csath Magdolna

Adam LeBor, a brit lap számára készült, hírhedtté vált Gyurcsány-interjú egyik készítõje (amelyben Gyurcsány egy olyan állítólagos antiszemita pamfletre hivatkozva terjesztette el a világon, hogy a magyarok és az ellenzéki Fidesz antiszemita, amelyet máig nem mutatott be a sajtónak – a szerk.) Régi zászló új feszültséget jelképez címen arról ír, hogy az Árpád-sávos zászlóval kapcsolatos ellentétekre a legjobb válasz az lenne, ha abba lyukat vágnának, mint ahogyan az történt a kommunista idõkbõl származó zászlóval, ahonnan a – marxista jelképet vágták ki. A fordulat óta Budapesten az antiszemitizmus miatti félelmérõl számot adó tudósító azt is írja, hogy Horvátországban a Sahovnicát, az õsi, piros-fehér színmintás zászlót fogadták el nemzeti lobogónak, noha azt a fasiszta Usztasa-rendszer használta a II. világháborúban, majd pedig ezt a zászlót használták a kommunizmus idején is. Forrás: Lovas István – MNO

5

Lõrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes számban kõ a kõ, többes számban kövek. Nõnek nõk a többese, helytelen a növek.

Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem, Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Többesben a tõ nem tõk, szabatosan tövek, Aminthogy a csõ nem csõk, magyarföldön csövek. Anyós kérdé van két võm, ezek talán vövek? Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Hiba mentes mentõ vagyok, Szõke Tisza partján mentem, Díszmagyarom vízbe esett, Díszes mentém menten mentem.

Csók – ha adják – százával jó, ez benne a jó. Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó? Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas, Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Szövõgyárban kelmét szõnek. Fent is lent, meg lent is lent. Kikent-kifent késköszörûs lent is fent meg fent is fent. Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Miskolcon, ám Debrecenben, Gyõrött, Pécsett, Szegeden, Mire mindezt megtanulod, beleõszülsz idegen. Agysebész, ki agyat mût, otthon ír egy mûvet. Tût használ a mûtéthez, nem pediglen tüvet. Munka után füvet nyír, véletlen sem fûvet. Vágy fûti a mûtõsnõt. A mûtõt a fûtõ. Nyáron nyír a tüzelõ, télen nyárral fût õ. Több szélhámost lefüleltek, Erre sokan felfüleltek, Kik a népet felültették, Mindnyájukat leültették. Foglár fogán foglyuk van. Nosza tömni fogjuk. Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk. Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk. Fõmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fõje? Öt perc múlva jõ a neje, s elájul a nõje. Százados a bakák iránt szeretetet tettetett, Reggelenként kávéjukba rút szereket tettett. Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség. Nemekbol, vagy igenekbol született a nemiség? Mekkában egy kába ürge Kába kõbe lövet, Országának nevében a követ követ követ. Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen, Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen. Szeginé a terítõjét, szavát részeg Szegi szegi, Asszonyának elõbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi. Elvált asszony nyögve nyeli a keserû pirulát: Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját? Ingyen strandra lányok mentek, Minden elõítélettõl mentek, Estefelé arra mentek, Én már fuldoklókat mentek. Eldöntöttem megnõsülök, fogadok két feleséget. Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget. 6

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött, Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött. Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott. Hát belõle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott? Díjbirkózó gyõzött tussal, Nevét írják vörös tussal, Lezuhanyzott meleg tussal, Prímás várja forró tussal. Határidõt szabott Áron, Árat venne szabott áron. Átvág Áron hat határon, Kitartásod meghat Áron. Felment – fölment, tejfel – tejföl, ... Ne is folytasd barátom! Elsõ lett az ángyom lánya a fölemás korláton. Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen, Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen. A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas, Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas. Daru száll a darujára s lesz a darus darvas. Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg. Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg? Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok? Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok? Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer. “Kedves egesz seggedre!” köszönt a svéd mixer. Arab diák magolja: “tevéd, tévéd, téved, Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek. Pisti így szól: ”Kimosta anyukám a kádat!" Viszonzásul kimossa anyukád a kámat? Óvodások ragoznak: “Enyém, enyéd, enyé”, Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié. A magyar nyelv, remélem meggyõztelek barátom, Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.

jó ha figyelünk

Olvasói levél Kedves Ferikém. Ezzel a kérdéseddel megelõztél, vagy harminc évig egy évet. Ugyanis, arra gondoltam, hogy ettõl kezdve, minden esztendõben leírom, hogy ippeg hatvan esztendeje, az akkori állás szerint, mi minden alternatív nevem volt a valódi helyett. A legelsõ kérdésedre megválaszolva, akkor hét esztendõs voltam. Igaz, a fordulat éve, csak ezután következett, de már akkor, – nem szabad elfelejteni ám azt a parányi eseményt, hogy ebben az évben hangyaszorgalommal készültek az elhíresült “kékcédulás” választásokra, – tehát ezen elõkészületi buzgalmukban, ezt a nemes jelzõt, megelõlegezték nekem. Még élénken emlékszem arra, hogy akkor ezt nekem, egy MNDSZ-es “asszonytárs” mondta, bár nem emlékszem már arra, hogy milyen képet vágtam hozzá, sõt, még a búcsúnkra sem. Mindenesetre arra viszont igen élénken emlékszem, hogy sírva-bõgve mentem haza, és elmondtam, mire az Édesapám mosolyogva csak annyit mondott nekem, hogy:"nem baj Mikikém, lehet, hogy ezt meg kell majd szoknod. Azóta eltelt a hatvan év, és nemcsak ezt, hanem utána szortimentben meg és hozzászoktam mindenhez. A rákövetkezõ évben, már “reakciós fattyú” voltam, amirõl, szintén nem tudtam, hogy mit jelent, de eszembe jutott Édesapám nagyon kegyes intelme, és rá se rántottam. Majd következett, a “Fekete reakció” jelzõ, ezt követtet a “papok büdös szoknyáját szaglászó.” Eddigre már csak arra vártam, hogy mi lesz a következõ, ami nem is maradt el sokáig, mert akkor, amikor úttörõnek avattak volna,, akkor a fentebb említett számomra már addigra ismert, nagyon kedves MNDSZ.-s “assszonytárs,” ismét megszólalt. Errõl az antiszemita büdös reakciós fattyúra, ne tegyétek fel a vörösnyakkendõt. Bevallom õszintén, ekkor már tapostam a tíz évemet rendesen, talán éppen ezért kissé bosszantott, hogy nem tartozhatok sehová. Viszont , – mert kizavartak az udvarra, – jött az igazgató, aki megkérdezte tõlem, hogy mit keresek kint az udvaron? Mire azt válaszoltam, hogy kidobtak, mert nem lehetek úttörõ. Ja! Értem, – mondta az igazgató, – akkor meg maradj kint. Szót fogadtam neki. Amikor meg nyolcadikos voltam, nem kaptam sehová felvételi lapot, ezért elküldtek a tanácsba, valamilyen “pajtáshoz.” Ez a tanácsi pajtás bácsi, miután megkérdezte tõlem, hogy miért nem kaptam, a részemrõl, a nem tudom volt a vájó ha figyelünk

lasz. Teljesen meglepõ módón, megkérdezte, hogy akkor ezek után, mik az elképzeléseim. Azt mondtam, hogy a Corvin Mátyás gimnáziumba szeretnék járni. A következõ kérdése meg az volt, hogy: Mi, az apád? Azt mondtam, hogy tanár. Jó tudom, hogy kántor volt Sashalmon, de a végzettsége szerint, valóban tanár ember volt. Latint és történelmet tanított volna, ha engedték volna neki. De visszatérve a pajtikámhoz, erre visszaküldött az iskolába, hogy zárt borítékban hozzam el a nyolcadik év vizsgám végeredményeimet. Igaz, még a kis érettségi elõtt álltunk, de õ, ennek ellenére kérte. Ugye, mindig a szófogadó gyermek hírében álltam, és visszamentem az iskolába, ezzel a kérésemmel. Mit ád az ég, pont azok a tanáraim voltak ott, akik az Édesapámmal együtt voltak csoporttársak, az egyetemen. Nem egy nehéz elképzelni, hogy elõre kiállították a bizonyítványomat, amit rögtön elvittem, az addigra már a számomra nagyon kedves tanácsi pajtikámnak. Megnézte, majd igen ronda ákom-bákomokkal írt egy levelet, a gimnázium igazgatójának, és azt is elküldte, velem, de már a gimnáziumi igazgatóhoz. Az igazgató úr, elovasván ezt a firkálmányt, rögtön azt kérdezte tõlem, hogy : No, akkor mondja meg, hogy a humán, vagy a reál tagozatra akar e járni. Naná, hogy a humánt választottam. De,azért, egy kissé visszatérnék a tíz, tizenegy éves koromhoz. Ugye, akkor született az Öcsém, és tél volt. Mivel akkoriban csak hosszú sorállásokkal lehetett szenet kapni, ráadásul öt kilónál nem többet, bizony nagyon sokszor volt úgy, hogy pont az orrunk elõtt fogyott el a szén. Emlékszem, volt egy jancsi kályhánk. Abba tüzeltünk. Azok kedvéért leírom, hogy ez a

jancsi kályha hogy is nézett ki, mert hátha nem ismerik, hogy hogyan is mûködött. Elõször, nem volt samottozva, belülrõl. Másodszor, csak rõzsével, illetve fával lehetett benne fûteni. Vörösre ízott, amíg égett a tûz benne, de amikor kialudt, a lakásban nem tartották, illetve nem tárolták a meleget. Nagyon hamar kihûlt és nagyon hamar hideg is lett. Tehát mivel “elfogyott” pont a mi orrunk elõtt a szén, Édesapám elküldött, hogy hozzak valahonnan egy kis ölnyi rõzsét. Elmentem. Találkoztam egy éppen arra posztoló rendõrrel, aki azon nyomban eldobatta velem azt a kis rõzse halmot, azzal a felhanggal, hogy: “Dobd el, mert a dolgozók tüzelõjét,házhoz szállítják. Ha nektek nem hoznak, akkor az apád, az biztos imperialista ügynök!” Azzal elment, amikor már nem láttam, azt kis mennyiségû rõzsét, a kabátom mögé tettem és iszkiri haza. Nem is mertem szólni errõl egy szót sem. Tehát idáig voltam ami voltam, de amikor az iskolában összeírták, hogy ki milyen osztályba tartozik, akkor én az “Egyebekhez” tartoztam. Nagyon sokáig fogalmam se volt arról, hogy ez meg milyen osztály, mire rájöttem, hogy az Édesapám fõhadnagy volt, ezért, oda passszintottak be. Utána már jött minden. Voltam “rés a bástyán,” “az imperialisták elõre tolt bástyája,” de ezzekkel mindiig párosult az antiszemita is. No, mindegy, így éltem a gyermekkoromat. Amiután kiraktak a szemináriumból, utána meg jött a bosszú. Mire kirúgtak a BKV.-tól, azt azzal az indokkal, hogy: “A dolgozó népre, különösen veszélyes és káros személy” vagyok. De, még addig, amíg a világ útlevelet nem adták, addig még piros útlevelet sem kaptam, azzal az indokkal, hogyha kiadnák, akkor a személyem “nagyon sérti a Magyar Nõpköztársaság érdekeit!” Viszont, a 2002-es választás után, elõléptettek, “fideszkommunistává!” No, az “Emlékév” ugyan hatvan éve kezdõdött, de, még míg a kommunisták vannak a hatalmon, még nagyon sokminden elképzelhetõ címkézés tekintetében, rám nézve. Persze, be kell ám vallanom azt is, hogy biztos, hogy ezeknél jóval több címkézés ért. Ezért így utólag, – bár nagyon restellem, – de végtelenül sajnálom azt, hogy nem foglaltam írásba. Mindenesetre egy biztos. Gyerekkorom óta, antiszemita, meg reakciós vagyok. Ugyanis ez a két szó, annyira belém rögzõdött, hogy elfelejteni sem tudom, míg élek. A Miki.

7

„Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert õk az elsõk, akik felfedezik hibáinkat.” Antiszthenen

Ma egy roppant tanulságos beszélgetést hallottam a Lánchíd rádióban a déli hírek után. A Kossuth téri tüntetõk összes a kezdetektõl össze, majd szétvált tüntetõivel. Több kérdést megvitattak az események alakulásáról, és a mostani új helyzetrõl. Rendkívül figyelemre méltóan építette fel a párbeszéded a riporter. Rákérdezett Molnár és társai ki és beépülésére. A válaszok terelésre hajlóan próbálták felvázolni, miszerint Õk még mindig összetartoznak, bár nem lesznek együtt! Itt megakadtam, igaz, nem ez volt az egyetlen pont amit nem értettem. Szót-szót követett, mígnem a roppant kíváncsi mûsorvezetõ, aki nem szenved amnéziában feltette az í-re a pontot az interjú vége felé: – Mi lett azzal a listával, amit gyûjtöttek a tüntetés résztvevõirõl, mikor elkezdték „cenzúrázni” a felszólalokat? A válasz, figyelemre méltó: Oda adtuk Bene Lászlónak! Elhangzott, bizony az „ártatlan”, „naiv” interjú-alanytól. De a társának is feltette a riporter, ugyan ezt a kérdést! A válasz sem maradt el: – Megsemmisítettük! Emberek! Most teljesen kivették a fonalat a kezembõl! Amúgy nem elõször! Most mi van?

Hol a lista? Mit tettek vele? Az mondják az urak, hogy párton kívüliek! Érdekes, mert a pártoskodás nem jelenti minden esetben az, hogy listákat gyûjtünk, és átadjuk a hatalmat kiszolgáló rendõrök vezetõjének! Amúgy a Kossuth téri tüntetés kezd egy tébolyra hasonlítani. Elnézést kérve a bennük bízó emberektõl! Köszönöm a Lánchíd rádiónak ezt a riportot, a sorok között, meghallottam a lényeget! Fontos ezt tudni! Így aztán rendszert váltani, ekkora IQ szinttel nem lehet! Úgy használja Õket a hatalom, ahogy akarja! Szomorú ez, mikor egy kivénhedt pártemberek szereplésre adják a fejüket! Makovecz Imrérõl és Papp Lajosról, és társairól szóló kritikájukról nem is beszélve! A lényegében, azzal illeték Õket, hogy A Fidesz seggét nyalják, önálló gondolat nélkül! Jézusom, mintha ezt már hallottam volna, nem ezen az oldalon! Most olybá tûnik nekem, hogy a Kossuth tériek, megtaláltak egy hangot, hogy engedélyezzék nekik a „parádét a téren! Valaki! Hozzák ki Õseink szobrát a Parlament elõl, mielõtt összedõlnek a szemünk láttára! „Az ember az egyetlen valami a Földön, ami miatt félnünk kell.” Jung Forrás: http://duft.extra.hu/?p=835

HÁROM KÓRHÁZAT ÉPÍT MAGYARORSZÁG SRÍ LANKÁN – ERRE VAN PÉNZ? Amíg a kormány szétzülleszti a hazai egészségügyet és pénzhiányra hivatkozással budapesti és vidéki kórházak sorát zárja be, addig a Gyurcsány-kabinet 33,8 milliárd forintért három új kórházat épít a polgárháború sújtotta Srí Lanka szigetén. Kormányközeli cégek a háttérben? Nagy sikerrel járt a magyar gazdasági küldöttség Srí Lanka-i (régi neve Ceylon) látogatása: a Gyurcsány Ferenc vezette kormány 170 millió euró (42 és fél milliárd ft) értékben anyagi garanciát vállalt három új kórház és egy õserdei víztisztító építésére. A magyar kormány a Hambantota-i kórház építésére 70 millió euró, (17,5 milliárd ft) a Beliatta-i kórház építésére 15 millió euró, (3,8 milliárd ft) és a Nuwara Eliya-i kórház építésére pedig 50 millió eurós (12,5 milliárd ft) kormánygaranciát vállalt. A Labugama melletti õserdõben található természetvédelmi területen fekvõ Labugama Kalatuwawa víztároló tisztító berendezésére a magyar kormány további 35 millió euró (8,7 milliárd ft) értékben szintén anyagi fedezetet nyújt. A tervek szerint a víztisztító építése már két hónap múlva megkezdõdik. A hét elején Colombo-ban tartott megbeszéléseken a Srí Lanka-i kormányt Sarath Amunugama volt pénzügyminiszter, jelenlegi gazdasági fejlesztésekért felelõs miniszter képviselte, a magyar delegáció tagja volt többek között Köles Sándor, a DPP International, Kaknics István, a SPB Investment igazgatója és Maróth Gáspár, a Echos Kft. egyik vezetõje is. A magyar – Srí Lanka-i tárgyalások végén Amunugama miniszter reményét fejezte ki, hogy a két ország között gyorsan fejlõdõ államközi kapcsolatok során még több magyar kormánygaranciával alátámasztott beruházásra kerül sor. Forrás: Jack Corn

ELINDULT PESTY LÁSZLÓ HONLAPJA Elindult Pesty László honlapja, melyen megtekinthetõ a közelmúltban elkészült, az október 23-i eseményeket feldolgozó filmje is, a Megsebzett ünnep. A www.pestylaszlo.com oldalon Pesty László önéletrajza, fotógaléria, és néhány korábbi filmes alkotása mellett – a magyar médiában eddig szokatlan módon – a legutóbbi, október 23-áról készült filmje, a Megsebzett ünnep is megtekinthetõ magyar, angol, francia és német nyelven. A film más megvilágításba helyezi a tavaly október 23-án történteket és érdekes adalékokat szolgáltat a Gönczöl, valamint a Morvai Bizottság jelentéséhez. Pesty László 18 évvel ezelõtt, akkor még illegalitásban dolgozva aktívan részt vett a kommunista rezsim lebontásában, az elmúlt 20 évben 4 kontinensen forgatott, majd sokáig haditudósítóként tevékenykedett. “Mindig az emberi sorsok érdekeltek, és az a titok, ami az emberi drámák mögött meghúzódik” – vall önmagáról és alkotásairól Pesty László az újonnan elindult honlapon. Forrás: www.fidesz.hu

8

jó ha figyelünk

Sok lakásban szívmelengetõ relikviaként õrzik a 2004. december 5-ei népszavazásra készített Fidesz-szórólapot, amely egy lobogó magyar zászlót formázott, a fehér sávba beleírva: Összetartozunk! Gyurcsány Ferenc szájából ugyanez a szó hangzott el március 15-én este, az állami ünnepi mûsor elõtt elmondott beszédének felütéseképpen. Ugyanaz a szó, de nem ugyanaz a jelentés. Mondhatni homlokegyenest ellentétes jelentés. Ám mielõtt ökölbe szorul a nemzeti érzelmû polgár keze, tanácsos higgadtan gondolkodni, sõt számolni. Aki 15-én kiment a pesti rendezvények valamelyikére, az mindenütt ugyanazt tapasztalhatta: van valami, de nem az igazi. Magyarán a kormányzat igyekezett kiállítani különféle ünnepi rendezvényeket – csak a nép hiányzott. Valódi nép, igazi nemzet csak a Fidesz-KDNP rendezvényén volt. A radikális jobboldali szervezetek változatlanul kicsik. Bázisuk aktív, de csekély. A Fidesz cirka 250 ezer fõs rendezvénye méltó volt az ünnephez, fõleg hangulatában. Még az a fésületlenség is belefért, hogy a Nemzeti dalt kétszer adták elõ. Az ünnepi rendezvény nem esett a pár éve rendszeres hibába, hogy túl hosszú lett volna. Másfél óra éppen elég, és a szónokok is érezték, mennyi az elég. Ráadásul a két külföldi vendégszónok igen fontos kérdésekrõl beszélt. Az egész ünnepség bebizonyította, hogy van normális Magyarország (csak nem ott, ahol Dávid Ibolya szeretné tudni), továbbá hogy az ellenzék tömegbázisa demokratikus érzelmû, és demokratikus kötelességtudatból tûri a borzalmas kormánypolitikát. Tûri, és fejben-lélekben egyben van. Összetartozunk – ezt érezték meg, sokadszor, a Fidesz-KDNP rendezvényen az emberek. Súlyos és veszélyes üzenet volt ez a Gyurcsány-kormányra nézvést. Délelõtt azzal kellett szembesülniük, hogy – fõképpen a saját riogató taktikájuk eredményeképpen – az utca teljesen az ellenzéké lett március 15-én. Szembesültek vele, ám nem lepõdtek meg (aki nem hiszi, gondoljon bele, vajon miért vitt magával Demszky féltucat esernyõs embert a ragyogó napsütésben a szónoklatára).

A méltó ünneplés kormány nélkül tökéletesen sikerült – volna. Ám sikerült az egész napot agyonütni egy provokációval, amely mögött mindenki nyugodtan sejtse csak a gyurcsányi konfliktusgyártó politikát. A Budaházy György-projekt ragyogóan bejött, ellátta munícióval a kormánysajtót és a félelemre apelláló baloldali tömegmanipulációt. Mielõtt bárki is azt hinné, hogy a kormány félig már megbukott, kezdjünk el számolni. Tavaly áprilisban az országgyûlési választásokon az MSZP-re 2 336 705-en szavaztak, az SZDSZ-re pedig 351 612-en. Szemben velük a Fidesz-KDNP szövetségre 2 272 979-en. A fõpolgármester-választáson Demszkyre szavaztak 362 289-en, Tarlós Istvánra 349 412 voks érkezett. A radikálisok jelöltjére, Zsinka Lászlóra 10 791-en szavaztak. A fõvárosban a Fidesz-KDNP listájára 331 830 szavazat, az MSZP-re 267 759, az SZDSZ-re 99 722 voks hullott. A néptelen utcák és a 250 ezres ünnepség azt üzenik a politikának, hogy a Fidesz-bázis megvan és nagyon is követeli a változásokat, míg a baloldal bázisa nem kíván látszani. Gyurcsányék törekvését tehát siker koronázta. A félelmi politikával egyelõre egyben tudják tartani a bázisukat, de legalább annyit elérnek, hogy ne menjen át a Fidesz-oldalra. A dolog mûködni látszik. Március 15-e tapasztalata alapján a kormányzat úgy döntött, visszatér az õszi eszközökhöz. Pont annyi és olyan balhét organizál, amennyivel meg tudja akadályozni a baloldali bázis elolvadását. A Kossuth tér „reaktiválása” ezt a célt szolgálja. A radikális csoportok demonstrációi muníciót adnak a médiának a baloldal félelmi pszichózisának fenntartásához. Így a választói frontok merevek maradnak. Merevebbek, mint a kormányváltáshoz szükséges lenne. A fizika tanulsága szerint a rideg anyagok könnyebben törnek. Lehet, ez érvényes a magyar társadalomra is. Mert a magyar történelem tanulsága szerint téved, aki azt hiszi, hogy az MSZP-tábor tömegesen át fog állni

egyszer a Fidesz oldalára. Sokkal valószínûbb, hogy a jobboldali radikálisok bázisát fogják növelni azok az ezrek (tízezrek, százezrek?), akiknek egyszer elfogy a türelmük, pontosabban a perspektívájuk. Ennek a tömegnek a gondolkodása szigorúan materiális. Ha már nem tudják fizetni a számláikat, és a bankok elkezdik a végrehajtást a fizetetlen hitelek után, a szolgáltatók meg elzárják a vizet, villanyt, gázt, akkor kezdõdik a haddelhadd. És akkor nem a Fidesz fog nekirontani a kormányerõknek, hanem a radikálisok, megerõsítve a tegnapi kormánypárti szavazókkal. És egyáltalán nem biztos, hogy a radikalizálódó tömeget Orbán Viktor esetleges fellépése le fogja hûteni. A kormányzat monomániás Orbán-gyalázása akkor fog visszaütni, amikor az a szavazóbázis, amelyik egyszer Horn Gyulára, másszor Torgyán Józsefre adta a voksát, most megtalál valakit a harcias új arcok között. Egyszer csak népszerû lesz X vagy Y. Az 1989-90-ben kialakított parlamentáris demokráciát ma már csak a FideszKDNP veszi komolyan. Az utcai erõk már õsz óta alkotmányozni akarnak, az MSZP-SZDSZ pedig csak nyûgnek tekinti az alkotmányt, esze ágában sincs megtartani egyetlen betûjét sem, ha az önkorlátozást jelent. Amikor tehát Gyurcsány Ferenc arról szónokol, hogy összetartozik – nos, akkor igazat beszél. Bizony összetartozik a radikálisokkal. És kitûnõen vezeti is õket. Ha úgy akarja, Budaházy szónokol a Kossuth téren, ha úgy akarja, rács mögött van az Aradi utcában. Ha úgy elõnyös Gyurcsánynak, senki sem tudja, hol van Budaházy, ha meg úgy elõnyös, akkor sms-ben közlik a híveivel, hogy hol hallgatják ki. A vak is látja, hogy Gyurcsány szervesen összetartozik Budaházyval. Úgyhogy a nagy szótolvaj, elegánsabban plagizátor (emlékszünk? Jelszava lett a „munka, otthon, család”), aki bármikor bármit képes privatizálni, most ezt a szép szót vitte haza. Még szerencse, hogy egyelõre nem kötelezõ összetartozni õvele. S reméljük, sosem jön el az a nap. Forrás: Nyiri János – gondola

SESZTÁK ÁGNES: ÉLETSZERÛSÉGEK Szexuális aktusra kényszeríteni egy nõt, azt úgy hívják, hogy nemi eroszak. Igaz, kedves NaNE-aktivisták („Nõk a nõkért Együtt az erõszak ellen”)? Miért tetszenek hallgatni? Máskor a hálószobából húzzák ki a férjeket mint brutális erõszaktevõket. Hol van, Lévai Katalin, a szerelmetes párnacsücsök? Brüsszelig nem ér el Zsanett hangja, csak a romáknak jár a kisebbségi jogvédelem, egy többszörösen megerõszakolt nõnek nem? Ön állandóan a nõk védelmében karattyol. Vagy csak az Orbán-kormány alatt? Hol vannak a budapesti feministák, akik a Rudas fürdõben nõnapot harcoltak ki maguknak? Gurmai Zita, Kósáné Kovács Magda? Rajta, hölgyeim, hisz önök oly komolyan veszik a nõi méltóságot! A Zsanett nevû leány „csak” három nap múlva értesítette a rendõrséget. A rendõrség elhallgatta a feljelentést, de ha mégsem így lenne: túl kell élni, hazamenni, a mocskot le- és kimosni, lelket megacélozni, családdal megbeszélni, ügyvédet keríteni, belevágni…Annak pedig, aki azon okvetetlenkedik, miért nem kiabált segítségért, a következõket üzenem: próbálja meg adott esetben és pozícióban, ha sikerül neki, övé az év nyereménye, ha nem, fogja be.

jó ha figyelünk

9

Arab terroristák. – Szaúd-Arábia nemzeti labdarúgó-válogatottja. A rendõrség törvényesen és szakszerûen járt el október 23-án. – 50 éve nem látott brutális rendõrterrorral szétverettem az Alkotmányban foglalt gyülekezési jogukkal élõ tüntetõket. Bátor, demokratikus reformok. – Eddig rajtunk kívül még soha senki, még Rákosi elvtársék sem mertek ennyire bátran és “demokratikusan” tönkre tenni mindent ebben az országban. Féltõ gonddal ügyelünk arra, hogy a társadalom minden csoportjának megnehezítsük az életkörülményeit, nem venném a lelkemre, ha rajtam és a Kormány tagjain kívül bárki is jól járna a megszorításokkal. Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. – (Megjegyzés: a történetírók figyelmébe ajánlom ezt az idézetet, az utókor számára pótolhatatlan forrás lehet a miniszterelnök egyetlen õszinte megnyilatkozása. – a szerk.) El lehet menni Magyarországról! – A hátam közepére sem hiányzik a sok tehetséges, fiatal magyar értelmiségi, azok is potenciális fasiszták (Vásárhelyi Mária is megmondta annak idején), menjenek, amerre látnak, csak ne itt szívják a levegõt! Egyébként is vérlázító, hogy elveszik a kenyeret a kínaiak elõl! Hazafiak vagyunk. – Nagy ívben teszek a határon túli magyarokra, a legkevésbé sem érdekel a problémájuk, éppen elég gondom van az anyaországi csõcselékkel is. Elõbb adnék magyar állampolgárságot egy zimbabweinek, mint nekik. Az Árpád-sávos zászlótól és a Turul-madártól pedig könnyebb lefolyású infarktus kerülget, még a szótárakból is töröltetném ezeket a nyilas kifejezéseket. Igen. Megcsináltuk. – Igen. Elkúrtuk. Lendületesen dübörög a gazdaság. – Lendületesen, egy diadalmas római hadvezér csinnadrattás bevonulásával dübörögnek a 10

fantomcégeim, melyekbõl több pénzt akasztok le, mint egy átlagos magyar falu összlakosságának teljes évi jövedelme. Minket irigyel Nyugat-Európa. – Szégyenteljes regnálásom alatt olyan mélyre süllyedtünk, hogy csillagvizsgálóval sem látjuk már a béka seggét. Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek. – Még az alsógatyátokat is zálogba adjátok majd, hogy kifizessétek a rezsit. Neonáci csõcselék. – A saját aljas hazugságaim és módszeres ország-és nemzetrombolásom ellen tüntetõ magyarok. Sosem látott antiszemitizmus van Magyarországon. – Sosem látott antiszemitizmust gerjesztek Magyarországon, hogy eltereljem a figyelmet az ország tragikus helyzetérõl. Különben is felháborító, náci mentalitást takar a zsidó szó bármilyen szövegkörnyezetben való, gondolati szinten történõ puszta említése is. Stabil és nagy a jólét. – Annyi pénzt harácsoltam össze, hogy még az unokáim sem fogják tudni elkölteni, bár felhõtlen boldogságomat némileg beárnyékolja, hogy szûk üzleti körömbõl még nem sikerült mindenkit magas pozícióba ültetnem. Az ország maradék 9 999 900 lakosának a jóléte körül-belül annyira foglalkoztat, mint egy megyei harmadosztályú focimeccs Ugandában. Történelmi beszéd lesz. – Ezzel a beszéddel bekerülök majd Rákosi, Gerõ és Péter Gábor mellé a történelemkönyvek fekete fejezeteibe, bár õk alighanem sírva könyörögnének, hogy ne egy lapon említsenek velük. 2010-ben azt mondják majd: „de jó, hogy megcsináltátok”. – 2010-ben valószínûleg még fejenként hat mázsa konzervvel és másfél hekto gulyáslevessel is bajos lesz szavazatokat gyûjtenem. Vastag Gergely

jó ha figyelünk

Nyomasztó álma volt egy teológushallgatónak a 80-as években, amikor az új Evangélikus Teológiai Akadémia épült. Az álom szerint egy markológép a budapesti Bosnyák tér szélén emberi csontmaradványokat hozott a felszínre, amelyekrõl régészek utóbb kiderítették, hogy Jézus Krisztus csontjai. Az illetõ csatakosan ébredt a rémálomból, hiszen ez a régészeti szenzáció azt is jelentette volna, hogy Jézus nem támadt fel. Utóbb a teológushallgató elmondta mindezt egy szószéki áhítatában, amelynek hallatán elõbb mosolyogtunk, majd belsõ derûvel azt tudtuk mondani: milyen jó, hogy Jézus sírja üres, nem pedig az ember feltámadásba vetett hite. Nem tudom, hogy James Cameron Oscar-díjas filmrendezõ ehhez hasonlóan álmában kapta-e az ötletet, hogy Jézus általa feltételezett csontjait tárja ország-világ elé. A Titanic, a Terminátor és más szuperprodukciók rendezõje mindenesetre nagyon is éber volt, amikor elõbb New Yorkban nemzetközi sajtótájékoztató keretében ismertette vélekedését, majd a Discovery Channel március 4-én le is vetítette a Jézus elveszett sírja címû dokumentumfilmet. A gépezet beindult. Elõbb a bulvárlapok és a kereskedelmi televíziók mozdultak rá a témára, majd mértékadóbb orgánumokban régészek és ókorjó ha figyelünk

avagy a hollywoodi evangélium kutatók fejtették ki véleményüket a világhírû producer és az izraeli származású kanadai rendezõ, Simcha Jacobovici elméletérõl. A sajtótájékoztatón és a filmben tíz csonttartó kõdobozt, úgynevezett osszáriumot mutattak be. A filmesek szerint ezeken a következõ nevek olvashatók: Jézus, Mária és József fia, Mária Magdaléna, sõt Jézus fia, Júdás. Csontokat ugyan nem tudtak felmutatni, de a maradványokról DNS-mintát vettek. Ezekbõl, így a szenzáció, az derült ki, hogy „Jézus” és ”Mária Magdaléna” nem voltak vér szerinti rokonok, így csakis férj és feleség lehettek. Ezzel egy, már számos fikciós mûben körbefuttatott rókáról akarnak a film alkotói újabb bõrt lenyúzni, nevezetesen, hogy Jézus és az evangéliumokban Mária Magdalénaként szereplõ tanítvány-szimpatizáns házastársak voltak. Hogy azonban ne ismételjék meg A Da Vinci Kód címû könyv és film immár lejárt szavatosságú alaphelyzetét, az alkotók Jézust és Máriát egészséges fiúgyermekkel is megajándékozták, akinek természetesen a Júdás nevet adták ebben a sajátos anti-keresztségben.

Azzal az állítással pedig, hogy az osszáriumok az õ emberi maradványaikat rejtik, nem kevesebbet mondanak, mint hogy Jézus nem támadt fel, hanem örökre a sír foglya maradt. Pontosabban addig, amíg a procucer és a rendezõ napvilágra nem hozza az õ csontjaikat. A profi módon felépített médiakampány hatékonyságát mit sem csökkenti az a tény, hogy az igazi szakembereket – régészeket és antropológusokat – felháborítja ez a gazdag fantáziájú, ugyanakkor teljességgel szakszerûtlen megközelítés. Az alkotók alighanem azt is a PR részének tekintik, hogy teológusokat és biblikus tudósokat is megszólaltatnak. Mindezzel azt sugallják ugyanis: minél inkább tiltakoznak az – általuk végletesen maradinak tartott – egyház képviselõi, annál inkább oka van a „mûvelt” nagyközönségnek a gyanakvásra. Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. Meg különben is, aki olyan szívfacsaró filmet készített a süllyedõ Titanicról, vagy olyan erõsnek mutatta be a bálványozható Arnold Schwarzeneggert – ma Kalifornia állam kormányzóját –, az biztosan ért a régészethez és a vallástudományhoz is. Meg különben is: az egyház mást sem tesz, mondja az önmagát felvilágosultnak 11

hitt, valójában agymosott ember, mint hogy eltitkolja a Holt tengeri tekercsek és apokrif evangéliumok rá nézve kompromittáló üzenetét. Sajátos ajándékot kaptunk ilyenkor, böjti idõben. A német Pro Sieben televízió csatorna még biztosabbra megy az idõzítésben: õk nagypénteken készülnek sugározni a filmet. Mit tehetünk? Elõször is õrizzük meg nyugalmunkat. Vegyünk mély levegõt, majd menjünk el sétálni. Egy kiadós tavaszi testmozgás egészségesebb, mint áltudományos fejtegetések végighallgatása. Másodszor is, talán még a böjti idõben is, teret engedhetünk némi humornak, és megkérdezhetjük: miért nem egyenesen Amerikában lelték meg Jézusnak és családjának sírját? Egy ilyen sztoriban még több fordulat – és nyilván még több pénz – rejtõzött volna Mert nincs új a nap alatt. Március tizenötödikére készülve több olyan esemény történt, amely méltatlan a magyarság sok évezredes történetéhez. Nem is az a fontos, hogy ki ünnepel, meg ki nem, kivel koszorúzik a gyurcsányi, vagy ki mond beszédet a Március 15. téren és, hogy ki kivel keveredik. Nézzék meg az elmúlt héten, több mint ezer hír, újsághír, cikk és egyéb közlemény foglalkozott azzal, hogy Sólyom Lászlót ki és hogyan helyettesítheti a zászlófelvonáson. Szili Kati vagy gyurcsányi vagy valaki más, az teljesen mindegy, de mutatja a magyar közélet szennyességét, hogy õk nem ünnepelnek, hanem egymással rivalizálnak és gyalázzák a magyarokat. A magyar történelem még nem teremtett olyan állapotot, amikor egy zászlófelvonáson is vitatkozni lehet, fõleg, ha ez Nemzeti Ünnep alkalmából zajlana. Ez csak jelzés, hogy mi van ma Hazánkban, és miért nem foglalkoznak semmiféle olyan kérdéssel, amelyrõl az elmúlt évtizedekben már sikerült több ezer oldalban beszámolni. Nem leltárként mondom, de kiváló egyetemi tanár barátaim összeadták azokat a leleplezõ könyveket, vagy elemzõ újságcikkeket, amelyeket írtam vagy társszerzõje voltam az utóbbi két évtizedben. Nekem is megdöbbentõ volt, hogy az írott anyag több mint 10 ezer könyvoldal! Ebben nincs benne az a több száz oldalnyi parlamenti hozzászólás, interpelláció, amely szintén a közéletet ostorozta a 90-es évek elején. Akkor mondhatnám, igen termékeny gazdasági elemzõ vagy író vagyok, de ezt azért nem teszem, mert mindig megkésik az értékítélet, fõleg a politikai oldalról. 12

Néhány éve Holger Kersten Jézus Indiában élt címû könyve számított bestsellernek a magyar könyvpiacon. Az is közismert, hogy a japánok is „megtalálták” már Jézus sírját. A helyiek vélekedése szerint Jézus 21 évesen érkezett egy Singo nevû falucskájába, ahol megtanulta a helyiek nyelvét, majd 12 év elmúltával visszatért Júdeába. Amikor azonban megfeszítették volna, akkor testvére vállalta át a szenvedést, így Jézus visszatérhetett a felkelõ nap országába, hogy feleségül vegyen egy Mijukó nevû hölgyet, akivel 106 éves koráig élt felhõtlen boldogságban. Ezekhez a legendákhoz képest sápadtnak tûnik az az újpogány vélekedés, amely Jézusban a pártus herceget látja. Harmadszor is, és a legfõbb böjti tanácsom, vegyük elõ az Újszövetséget. Olvassuk figyelmesen az evangéliumok beszámolóit az üres sírról és a húsvéti megjelenésekrõl, majd lapozzuk fel Pál leveleit, ahol egyebek mellett ezt olvassuk:

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sõt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bûneitekben vagytok. Sõt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (1Kor 15,14-19). Az egykori teológushallgató felébredt álmából. Az „amerikai álom” azonban, úgy tûnik, folytatódik. Mi azonban legyünk ébren és éberek. Lehet, hogy furcsa, de most inkább vágyom a Bosnyák térre, mint Hollywoodba. Fabiny Tamás

Meddig lehet még meghúzni a nadrágszíjunkat?

jó ha figyelünk

Hiába kritizálunk évtizede, hogy rosszul folytatódnak Magyarországon az átmenet dolgai, tulajdonképpen azon kívül, hogy néhányan fejükhöz kapnak, más eredményt nem értünk el. De nézzük meg, hogy milyen is ez a magyar közélet és milyen vélekedés alakult ki rólunk, az utóbbi idõben a világban. Az Economist hetilap súlyos megállapításokat tett a tíz csatlakozott ország vonatkozásában. Mint ismert, rossz politikai döntések következtében, 2004-ben tíz ország csatlakozott az Európai Unióhoz, amelyhez ez év januárjában Románia és Bulgária is csatlakozhatott. Tehát, tulajdonképpen szinte már nem maradt ki senki az uniós bõvítésbõl a volt szocialista országok közül, kizárólag az egymással hadban álló országok, vagy másképpen a még be nem hódolt térségek. Rövidesen csatlakozni fog az egész balkán, beleértve Törökországot, valamint Ukrajna keleti részét. De az igazi elemzés az Economist részérõl oly módon fogalmazódik meg, hogy minden egyes csatlakozott országban alapvetõ problémák vannak a gazdaságban, a politikában, a közéletben és sorolhatnám a folyamatokat. De, ami a legmegdöbbentõbb, az a Magyarországgal kapcsolatos megállapítás, amely szerint Magyarországon egy óriási gazdasági válság keretei bontakoznak ki, államcsõddel, kezelhetetlen folyamatokkal és akár egy társadalmi robbanással. Miután az említett folyóirat az egész világon ismert, így vélekedését komolyan veszik a politikusok. No nem Magyarországon, mert itt már megmagyarázzák azt is, ami lehetetlen, hanem szinte mindenütt a világban. De tulajdonképpen az említett gazdasági folyóirat nem írt le semmilyen olyan megállapítást, amelyrõl már mi az elmúlt években ne írtunk volna hosszú elemzésben. Részint ezek a hosszú elemzések onnan indulhatnak el, hogy valamennyi adat birtokában vagyunk, amely az ország makrogazdasági, tulajdonszerkezeti, egyáltalán minden társadalmi problémáját felöleli. Akkor meg miért nem veszik figyelembe azt, ami már évekkel ezelõtt cáfolatlanul megíródott, miért kell megvárni, míg a Nyugat is, végre valós adatokat is nyilvánosságra hoz Magyarországgal kapcsolatban. Nem veszi észre senki, hogy Magyarország tulajdonképpen rohan a gazdasági összeomlás felé, amelynek tulajdonképpen egyetlen egy oka, a politikai intézményrendszer idegen érdekek szerinti mûködtetése. Még csak az sem fontos, hogy hány száz ügynök ül a magyar közéletben, mert az szinte a mai világban már áttekinthetetlen. De nézzük meg, még látszólag Magyarországon szárnyal a tõzsde, és folyamatosan erõsödik a forint, milyen folyamatok játszódnak le a magyar gazdaságban. Ha hiszik, ha nem az euróhoz és a dollárhoz képest a magyar valuta egy év alatt közel 20 százalékban erõsödött. Illetve felértékelõdött. Soha nem látott államháztartási hiány, soha nem látott nagyságrendû korrupció és kifejezetten lassuló gazdasági fejlõdés. Ha ezek után valaki meg tudja magyarázni, hogy a magyar tõzsde mitõl szárnyal? – akkor annak nem a közgazdasági folyamatokat kell elemezni, hanem egészen mást. Ugyanis a nemzeti valuta általában követi a gazdaság teljesítményét, és ha most valaki azt mondja, hogy a magyar gazdaság ezek szerint lényegesen jobban teljesít, mint az euró és a dollárövezet, akkor Hazánkban, a gazdagság irányában kellene elmozdulni és nem a folyamatos elszegényedés felé. De nálunk minden fordítva mûködik. Ugyanis a “rendszerváltozáskor” nem történt semmi, csak a nómenklatúra kezébe adták a kormánypálcát, amely egyébként a kádár-rendszerben nagyon differenciáltan mûködött. Most néhány botcsinálta politikusjelölt azt mondja, hogy ez meg ez párttag volt, meg baloldali érzelmû, meg besúgó. Ezzel be is fejezõdött az összes értelmesnek mondott gondolatsora, mert fogalma sincs, hogy hogyan mûködik egy ország, amelynek a politikai “elitje” hosszú idõ óta idegen érdekeket szolgál. Nem kellett ahhoz párttagnak lenni, hogy valaki a nómenklatúra, tehát a kádári rendszer kegyeltje legyen. A kádár-rendszernek ugyanis volt egy hatásköri listája, amelyben minden egyes személyi döntést a megyei pártbizottságok és az illetékes pártszervek jóváhagyásával lehetett csak megnevesíteni. Ez annyit jelent, hogy akiket a 70-es és a 80-as években, párton kívüliként téesz elnöknek, állami gazdaság vezetõjének, gyárigazgatónak, jó ha figyelünk

bírónak vagy bármilyen vezetõ beosztásúnak választottak, az ugyanúgy részese volt a kádár-rendszer vezetõ rétegének, mint a vezetõ párttag. Az átlag párttag ezekrõl a dolgokról, amelyet most papírra vetettem, soha életében nem hallott. És ekkor még nem beszéltem a rendõri szervekrõl, a néphadsereg százötvenezer fõs állományáról, az ügyészek kézzel vezérelt listájáról, valamint az ügyvédségrõl, amelyik kizárólag a megyei pártbizottság személyzeti politikájának volt alárendelve. Aki ott nem volt párttag, annak döntõ többsége együttmûködött a rendõrséggel és a párttal, vagy épp a politikai rendõrséggel. Most ez a hatalmas massza, amelyben a párt a gazdasági vezetõ, a gmk-s, az újságíró és mindenki részt vett, 1990-ben úgy kapta meg a hatalmat, mintha rendszerváltozást küzdött volna ki a nép. Pedig a rendszerváltozáshoz, mind a mai napig, csak a népnek nincs köze, és mindenki másnak van, aki a Hazát árulja. Ma már elismerik, hogy egy-egy beruházás az nem annyi, amennyi. Ezt elmondja a kormányfõ, a demszky gábor, meg akár a bankelnök is. Mondjuk a metró-beruházást. Ez körülbelül 320 milliárd forintba volt megtervezve, amelybõl bõven ki lehetne hozni egy ilyen méretû metróvonalat, ami a Kelenföldtõl a Bosnyák térig tart. Lepõdjenek meg, jelenleg már több mint 500 milliárdnál járnak, és tulajdonképpen még a számadatok végét senki nem ismeri. Tehát, kb. plusz 180 milliárd forint az a költség, amelyet ma már be mernek vallani, mint többletkiadást. Vajon ilyenkor nem kellene valakinek ellenõrzést tartani, hogy miért ilyen hatalmas, arányaiban is eltolódott az állami beruházás? Nem kellene, mert a nómenklatúra, MSZP-stõl fideszesig, államigazgatásostól bírókig, ma már teljes egészében elfoglalta a magyar közélet valamennyi részét, még az ellenzéket is õk szervezik. Milyen az az értékrend, ahol a soha nem látott államháztartási hiány mellett soha nem látott nagyságrendû támogatásokat osztanak ki multinacionális nagyvállalatoknak. Az alábbi adatokat az egyébként nyilvános ÁSZ-jelentésekbõl idézem: a Hancook cég eddig 25 milliárd forint vissza nem térítendõ állami támogatást kapott a magyar költségvetésbõl. Ez kb. 1000 települési önkormányzat egész éves költségvetése, óvodástól, iskolástól, mindenestõl. De nem az a baj, hogy a szocik odaadják nekik, hanem az, hogy a Fidesz is, meg a másik két siserehad is üdvözli. Ugyanis ezekbõl a pénzekbõl osztják vissza az irtózatos megvesztegetési pénzeket a Magyarországon megtelepedõ multik. De még mindig a magyar gazdaságról beszélünk. Vajon hogy lehet az, hogy soha nem látott nagyságrendû nyeresége van Magyarországon, 2006-ban, a nagycégeknek, valamint a bankoknak. Olyan nagyságrendû nyereséggel dolgozik ma az OTP, a Mol, az Audi, a General Electrik, amely százalékában lényegesen magasabb, mint bármelyik nyugati multié. És ez csak az elsõdleges eredmény. Mert ráadásul ezek az átkozott multinacionális cégek, a támogatásokon keresztül, fogóddzanak meg, még további 200 milliárd forint alapítványi támogatást is kapnak. Ez pontosan úgy van leszabályozva, ahogy a Soros-alapítvánnyal kitalálták még a 80-as évek közepén. Soros ad egy forint támogatást, és 10 forintot elvisz a magyar költségvetésbõl. Amikor látják azt, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság támogatója mondjuk a Samsung, akkor nehogy elájuljanak ettõl, mert olyan mérvû adóleírásban részesül ezért, hogy háromszor olyan jól jár, mintha nem támogatta volna a magyar rendszert. De, ha egy gazdaságban teljes káosz van, mint ahogy ezt az Európai Unió illetékes bizottsága is leírja, meg most már a mértéktartó nyugati sajtó is, akkor hogy lehet, hogy hatalmas nyereséggel dolgoznak a multik, szennyet és ehetetlen élelmiszert hoznak be ugyancsak a multik, olyan mérvû támogatást kapnak, amely a világon sehol sem szokványos, ugyancsak a multik! Ezzel szemben nem munkahelyek teremtõdnek, hanem ahova ezek beteszik a lábukat, ott tulajdonképpen, az egy Suzukit kivéve, mindenütt megfojtják az összes beszállítót. Aztán azt mondják, hogy a magyar gazdaságban van még erõ, csak a fiskális fegyelmet kell erõsíteni. Magyarul, a kisembereket, a kisvállalkozókat folyamatosan APEH és egyéb ellenõrzési rendszeren keresztül ki kell fosztani, hogy ne legyen kedve idehaza beruházni, élni, dol13

gozni, és jókedvû magyarnak lenni. Vajon meddig lehet a nadrágszíjat húzni, egy nép nadrágszíját, anélkül, hogy társadalmi robbanás ne keletkezne? Nyilvánvaló, hogy a politikai “elit” ma már ünnepli azt a tényt, hogy a tavaly õszi eseményeket bomlasztással és egyéb tevékenységgel milyen szépen le tudta vezetni. Pedig tavaly õsszel tulajdonképpen a teljes vereség várt a magyar politikus hordára, ha nem fékezik meg a nép szentséges akaratát. Mert ekkor valóban megosztották a tüntetõket, különbözõ csoportokra, akiknek egy dolguk volt, teljes káoszt keletkeztetni az egész magyar közéletben. Mert igenis, tavaly õsszel a közélet már kint volt a városok terein és az akaratnyilvánításhoz már csak egy valami hiányzott, hogy néhány bátor ember kimondja azt, elfoglalni a rádiót és a televíziót, állami tulajdonba venni a rablott holmit, és börtönbe csukni a hazaárulókat! Mert pusztán azért tévéostromot vezényelni, hogy utána ott megteázzanak, az nem ostobaság, hanem egyszerûen provokáció. És pusztán azért, naponta a Kossuth téren lakodalmas rockot énekelni, hogy levezessék az indulatokat, az szintén nem más, mint a forradalom vitorláiból kifogni a szelet. Hogy közben az ügynökök kiabálnak azok ellen, akik valóban évtizedek óta tettek valamit a Hazáért, az egy természetes folyamat és még haragudni sem kell az ügynökökre, legyenek azok Kossuth tériek vagy bármely város lakosai. Nyilvánvaló, nem volt meg a közakarat, és nem volt meg az az egységes irányító erõ, amely ezt a Haza érdekében aktivizálni tudta volna. Helyette sokan védekezni kényszerültek, már aki ezt megtette, az szerintem igen buta volt, mert az ellen védekezni, hogy néhány idegen érdeket szolgáló figura mit kiabál az Interneten, szinte lehetetlen. Ugyanis a reálfolyamatok, amelyek Magyarországot tönkreteszik, azok sokkal súlyosabb következményekkel járnak annál, mint amit néhány emberrõl hirdet az úgynevezett forradalmi csoportosulás. Ugyanis ez se nem csoportosulás, se nem forradalmi. De tény, hogy Magyarországon minden mutató rosszabb, mint tíz évvel ezelõtt, ha a gazdaság adatait nézzük. Talán a legfontosabb adat, hogy közel 1 millió emberrel kevesebben dolgoznak ma, mint a kádár-rendszerben. Hogy Magyarországon a nómenklatúra 40-45 éves korában nyugdíjba küldte a rendõreit, a spiclijeit, a munkásõreit, a pártmunkásait, hogy utána cégvezetõként és egyéb gazdasági tevékenységet irányító emberként hatalmas nyereséggel térjenek vissza a Haza fosztogatásának céljából. Mert nemcsak kifosztásról beszélünk, hanem fosztogatásról. És minden egyes probléma, ami felvetõdik, az sajnos a mai közegben nem megoldható. Ugyanis, a mai gazdasági és tágabb értelemben politikai közeg olyan, hogy minden egyes jó célra rendelt forintot egyszerûen elnyel az államigazgatás. Ezt még akkor is igaznak kell venni, ha látszólag az államigazgatás most leépítésre kerül. Nagyon hangzatos, csak épp nem igaz, hogy olcsóbb államot akarnak a politikusok. Igen, de akik elrontották, úgymond ilyen helyzetbe hozták a magyar közéletet, vajon mitõl világosulnának meg annyira, hogy mostantól kezdve már minden lépésük a köz érdekét szolgálná. Ha megnézzük a pártfinanszírozásokat, vagy a közbeszerzési rendszert, nem találunk olyan lépést benne, ami szabályos keretek között zajlana. De, hogy ne csak mi mondjunk ilyen megállapításokat, jelzem, hogy ezzel a véleménnyel megegyezik az Állami Számvevõszék hivatalos vizsgálati jegyzõkönyve. Nem érdekel senkit, hogy kb. 15 milliárd forintba került, elismerten a választási kampány! Vajon hova kerültek ezek a pénzek, ha az összes kifizetésnek kb. 1,5 milliárd forintban van az összesítése? A 90 %, amelyet kézen-közön eltüntettek a politikusok a választási kampányban, valószínû, ugyancsak gerjesztõi az átláthatatlan korrupciós rendszernek, amely az egész közéletet teljes egészében maga alá gyûrte. De ezeket az adatokat, hangsúlyozom, mindannyian megismerhetjük, csak nagyon kevesen kíváncsiak rá. Igazából ott van a probléma, hogy ma már olyan szemtelenül lehet lopni mindannyiónktól, a magyarok közösségétõl, hogy még csak nem is kell leplezni. Nincs ugyanis rendõrség, amelyik nyomozna, nincs olyan ügyészség, amely vádat emelne, a bíróságokra pedig már nem is szabad szót vesztegetni, az oly nagy botrányt kiváltott ügyek kapcsán. Érdekes, hogy ma Ma14

gyarországon gyilkosok és megbízóik szabadlábon szaladgálnak, a milliárdosok döntõ többsége bûnszövetkezetben, bennfentes információk alapján szerezte vagyonát, de errõl már nyíltan lehet beszélni. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy ez a nyílt beszéd annyit jelent, hogy néhányan megírjuk, de föl kell vállalni az üldöztetésnek azt a formáját, amelyet senkinek nem kívánunk. Aki ugyanis Magyarországon ma a magyar érdekeket védi, az ennek a politikai nómenklatúrának az ellensége és minden olyan eszközt bevetnek ellene, amely törvénytelen. Az megint más kérdés, hogy régen is voltak olyan emberek, akik kizárólag Hazájuk sorsát tekintették fontosnak, meg ma is. De amíg ez a rendszer ilyen módon mûködik, addig semmilyen bûncselekménynek nem lesz konzekvenciája, az teljesen biztos. Nyugodtan mondhatnánk, hogy demokráciákban az elképzelhetetlen, hogy napvilágra kerülnek a milliárdos lopások, csalások, a gyilkosságok, a kifosztások és soha nem lesz belõle jogerõs, végrehajtható ítélet. Évtizedeket kell várni arra, hogy egyáltalán valamilyen bûnügy, ha azt a politikusok csinálják, bírói szakba kerüljön. És, hogy hány ügy halt el és évült el bírói szakban, azt már szinte nem is szabad mondani, mert több ezer! Ha ehhez hozzávesszük, hogy több mint 6 ezer úgynevezett eltûnéses gyilkosság van, a nagy port felvert politikai gyilkosságokon kívül, akkor mindenki elõtt nyilvánvalóvá kell, váljon, ma az intézmények mûködése teljesen kaotikus. Persze az ilyen rendszerben lehet számolatlanul gazdagodni, támogatást szétszórni, valamint ha kell, megszorító intézkedéseket bevezetni. Mert az is tény, hogy ma Magyarországon többet költ a költségvetés, mint amennyi bevétele van a Magyar Államnak. Ennek megfelelõen folyamatosan szegényedik le minden magyar állampolgár, hisz az adósságállomány nem az államé, hanem az államot megtestesítõ személyeké. Nem fikció az, hogy visszafizetni nem államok szoktak, hanem az államokat alkotó természetes személyek, tehát a magyar állampolgárok. Ezért van folyamatosan, hogy csökken a reáljövedelem, bármilyen mutatókat nézve, az élhetõ élet minõsége! Azon nevetni lehetne, hogy rendõrtisztek tüntetnek a rendõrkórház elõtt 11-én, és maga az egészségügyi miniszter ígéri meg nekik, hogy mindent megtesz az ellátás magas szintû biztosításáért. Az tesz ígéretet, mármint a miniszter, aki ezt a helyzetet, ezt az alkotmányellenes helyzetet elõidézte. És mit mondanak a volt rendõrtisztek és titkosszolgák? Elmentek a szekereshez meg a kispéterhez panasszal; hogy nekik szerzett joguk az egészséges élethez való jog! A kiemelt orvosi ellátás is szerzett jog, hisz ezért mentek el rendõrnek, katonának, meg pártfunkcinak, meg egyebeknek. A szekeresék meg azt mondták nekik, hogy õk nem tehetnek semmit, mert az SZDSZ kapta meg az egészségügyi tárcát és abba nekik nincs beleszólásuk! Ha most ehhez hozzáveszem, hogy Magyarországon kormányfõi felelõsség van, akkor esetleg nem is értek semmit, de talán nem is ez a fontos. De most már a sajátjaik tüntetnek a kommunista kormányuk ellen! Az persze megint a magyar közélet furcsa velejárója, hogy ma Hazánkban a kommunisták a legnagyobb tolvajok, õk sajátítják ki legjobban a köz javait és ítélik el legjobban azokat, akik ezt szóvá merik tenni. Egy évtized után sem merik elhozni azt a gyilkost, aki Fenyõ Jánosnál meghúzta a ravaszt. Pedig ismert a személy, hajlandó is lenne idejönni, még vallomást is tenne, csak épp nem kíváncsi rá senki. De mit lehet akkor mondani, ha az Aradi utcai rendõrségre, a késõbb miniszterré elõlépett Bárándy ügyvéd ugyanilyen feltáró vallomást tevõ két személyt visz be, és a rendõrség nem hajlandó a vádalkura. Még elõ sem terjeszti az ügyészség felé, sõt kitörli a nyilvántartásból azt, hogy a két nevezett személy arra járt. De mit várunk el a szervezett bûnözés irányításától, ha olyan személyt neveznek ki ennek a fontos intézménynek a második emberévé, ahonnan, amikor fõkapitány volt, abból a kerületbõl több tucat gépkarabélyt loptak el, és azóta sincs meg, ki volt a tettes. A magyar közélet görbe tükre ma rendkívül torz és ez tulajdonképpen az együttmûködõ magyar politikus “elit” közös érdeke, hogy így is maradjon. A felelõsök egymást szidják, mindenki mindenrõl beszél, csak arról nem, hogy hova lett a nemzet vagyona, miért is nem keressük és miért is nem zavartuk el ez idáig ezt a gyülevész, semmirevaló ócska hordát. Forrás: Kõrösi Imre – Magyar Világ

jó ha figyelünk

Közhely, de miután ez a põre igazság, újra és újra ki kell mondani, hogy válság van, éspedig nem csak Magyarországon, hanem az egész nyugati fehér civilizációban. A baj közösségi és szociális vonalon nyilvánul meg többek között abban, hogy nincs közbizalom a nyugati fehér civilizációk szinte egyetlen fontos társadalmi intézményében sem. A felmérések azt bizonyítják, hogy az emberek nem bíznak a parlamentekben, a kormányokban, a politikai pártokban, a politikusokban, a hatóságokban, és néhány országot leszámítva az egyházakban sem. Nem bíznak a jövõben, sõt jórészt önmagukban sem. Ahol pedig nincs közbizalom, ott nincs társadalmi kohézió. Ott csak jelen idejû vélt vagy valós egyéni érdekek vannak. Ott megelevenedik az eszkimó szín Madách halhatatlan Tragédiájából, s olyan emberek, akik egy másik emberért vagy a hazájukért egy szalmaszálat nem tennének keresztbe, ökölharcot vívnak egy nagyáruház parkolójában az akciós DVD-lejátszó megvásárlásának elsõbbségéért. Mindez az igazodási pontokat, kapaszkodókat megsemmisítõ relativista, materialista liberalizmus következménye. A gazdaság démonizmusa megmérgezte világunkat. Az elmúlt körülbelül kétszáz év bebizonyította, hogy a deszakralizált társadalmak atomjaikra esnek szét. Lassan húsz éve, hogy a kommunizmus mint struktúra és intézményrendszer megbukott, csakhogy a kommunisták sok helyen szinte sértetlenül megõrizték vagy éppen átformálva megerõsítették hatalmukat, és ami még rosszabb, a kommunista létszemléletben szocializálódott embertípus mára meghatározóvá vált engedelmes fogyasztóként, szavazóként, kizsigerelhetõ bérrabszolgaként. A rendszer meg-

változása nem hozta magával azt a felismerést, hogy nem csak a gyakorlat, de az elmélet is alapvetõ léthazugságokra épült, s ezek legkisebb fönnmaradása is törvényszerûen megmérgezi a jövõt. Ugyanakkor a létezõ kommunista- és kommunizmus-ellenesség sem tudott használható, koherens világképet teremteni, álláspontja gyakorlatilag kimerült a diktatórikus intézményrendszer tagadásában és az ellentétének tartott totális szabadság, szabadpiac, szabadverseny, kapitalizmus igenlésében. Pedig a kommunizmus tulajdonképpen a kapitalizmus következménye. A kommunista gondolat ugyanabban a materializmusban gyökerezik, mint a kapitalizmus. Marx egyik alapvetõ tézise az volt, hogy „a lét határozza meg a tudatot.” Ezzel a talpáról a feje tetejére állította az emberi létet, mivel azt állította, hogy az anyagi világ szabja meg az élet milyenségét. Ez a marxi tétel azonban végsõ soron a kapitalista haszonelvûség elismerése, tömör megfogalmazása. A kapitalizmus ugyanúgy a materiális javakra koncentrál, ugyanolyan erõszakosan tagadja, háttérbe szorítja a szellemi és a lelki szférát, mint a kommunizmus. Módszertani különbség van a gazdálkodási alapokra épített két világszemlélet között, de a kiindulási pont közös. És a végeredmény, az uniformizált tömeg is közös. Csakhogy a kapitalizmus elõbb individualizálja, atomizálja a szervesen felépült társadalmakat, majd az egyéneket – képletesen szólva – pépesíti, míg a kommunizmus fikarcnyit sem törõdik az emberrel mint egyénnel, hanem erõbõl ledarálja a közösségeket. Mindkét változat kulcsfogalmai a termelés, a piac, a fogyasztás és legújabban a média, más szóval a tu-

datipar. Így lesz a tudatos individuumok szerves közösségébõl könnyen gyúrható, kizsigerelhetõ, mennyiségileg egyre fogyatkozó, adott esetben a szemétbe hajítható massza. Ezt kell világosan fölmérni annak, aki újra akarja építeni és vissza akarja vezetni közösségét az élet útjára. S ezért aki erre teszi föl az életét, annak a gazdasági, materiális szemléleti alap lebontásával paradigmaváltást kell végrehajtania, értelemszerûen elõször saját magában, majd közéleti cselekvésében. A materialista indíttatást a nacionalista paradigmának kell fölváltani. Nem szabad félni ettõl a szótól, noha az elmúlt évtizedekben bemocskolták, mindenféle szörnyûséghez kötötték hozzá. Épp ezért ideje, hogy világosan különbséget tegyünk a nacionalizmus és a sovinizmus között, és büszkén vállaljuk egészséges, természetes nacionalizmusunkat. A nacionalizmusnak nincs alternatívája Nacionalista, azaz nemzeti politikát kell megvalósítani kell minden vonalon, mivel a nemzet mint szociológiai-kulturális-történeti valóság kényszerítõ abszolútum, ezért e megkerülhetetlen abszolútum törvényszerûségeinek figyelembe vételével kell megszabni az életet szabályozó, kiteljesítõ, védelmezõ politikai kereteket. Ez pedig azért van így, mert az egyén önmagában gyenge, esendõ, az egész emberiség viszont – a megszámlálhatatlanul sok eltérõ szocializációjú közösség, embertípus okán – tehetetlen, összeszervezhetetlen tömeg, amelyet átjárhatatlan kulturális szakadékok választanak el. Az ember viszont társas lény. Így csakis a történelmi valóságban gyökerezõ nemzet, tehát az élõk, az õsök és a jövendõ >>

MÉGISCSAK VESZEDELMES A „FÛ”

Egy füves cigaretta ma 10-20-szor annyit tartalmaz a THC nevû fõ hatóanyagból, mint egy évtizede. Elnézést kért a legnagyobb brit liberális lap a The Independent on Sunday, azért a tíz évig folytatott kampányáért, amelyet a cannabisszármazékok használatának törvényesítéséért folytatott, elismerve, hogy „a fû" élvezete mind több fiatalkorúnak okoz egyre súlyosabb elmekórtani problémákat. Mint ismert, a cannabisféléket néhány éve az addigi „B" kategóriából a „C"-be sorolták vissza, az ilyen anyagok birtoklása súlyos kábítószer-bûncselekménybõl a vényköteles gyógyszerekkel elkövetett visszaéléshez hasonló, jóval enyhébb büntetõjogi megítélés alá esett. A brit lap azonban vasárnap hatalmas, statisztikai adatokkal és szakértõi véleményekkel alátámasztott riportban ismerte el, hogy a fû élvezete mára súlyos közegészségügyi és mentális problémává vált a fiatal korosztályban, ráadásul a cannabis ma forgalomban lévõ új törzse összehasonlíthatatlanul nagyobb hatóerejû, mint amelynek használata tíz évvel ezelõtt általános volt. A The Independent on Sunday szerint egy füves cigaretta ma 10-20-szor annyit tartalmaz a THC nevû fõ hatóanyagból, mint egy évtizede. Ez a „pszichoaktív" összetevõ az, amely felborítja az agytevékenységet, és fõleg az érzékszervi észlelést torzítja. Az újság adatai szerint a 11-15 éves korosztály 12 százaléka, a 16-24 évesek 21 százaléka használt cannabist az elmúlt egy évben, és 25 ezer skizofrén páciens esetében nem alakult volna ki ez a súlyos elmekórtani állapot, ha nem használtak volna füvet. Forrás: Népszava

jó ha figyelünk

15

generációk egy nyelvû, egy szokású, egy tudatú, vérségi és kulturális kötelékekkel egybekötött történelmi folytonossága az a szerves közösség, amelynek keretei között a mindennapi élet helyesen megszervezhetõ. Ezért elképzelhetetlen európai politika a nacionalista gondolat és gyakorlat nélkül, és ezért nem létezhet egyéni haszonszerzést hajszoló, önmagáért való gazdálkodás a nacionalizmus magasabb rendû szempontjai hiányában. A magyar nemzeti politika azonban történelmi okok miatt különleges helyzetben van, mivel a nemzet élettere nem esik egybe a jelenlegi magyar határok közé szorított területtel. Tény, hogy a magyar nemzet harmada Magyarország jelenlegi határain kívül él. A magyar nemzeti politika ennél fogva célkitûzéseit, az azokhoz vezetõ eszközrendszert nem szûkítheti le a jelenlegi Magyarország területére, hanem azt az egész Kárpát-medencére ki kell terjeszteni. A trianoni békediktátum megbénította a térséget, amely így nem tudja betölteni történelmi hivatását, a szintetizáló, kiegyenlítõ szerepet kelet és nyugat, észak és dél között. Az egymásra fenekedés helyett az egymásra utaltság, a szolidaritás tudatát kell elültetni minden itt élõ nemzetben. Közös érdek, hogy helyreálljon a Kárpát-medence szerves gazdasági és politikai egysége. Trianon mint széttagoló, bénító rendszer revíziója szükségszerû, s ez nem mások ellen irányul, hanem mindannyiunk javát szolgálja. A magyar nemzeti politika nem kívánja a másét, nem akarja megsemmisíteni mások nemzeti önazonosságát, csupán a magáét védi. A nemzeti politika irányát ezért a történelmi adottságok maximális figyelembe vételével kell megszabni. Ennek a politikának kezdeményezõnek és terjeszkedõnek kell lennie, rövid távú céljául a magyar nemzet kulturális, gazdasági és politikai újraegyesítését, a szerves magyar nemzeti közösség újraépítését és védelmét kell kitûznie, hosszú távú célként pedig a magyarság történelmi hivatását, a Kárpát-medence megszervezését kell megjelölnie. Ez nyilvánvalóan sok súrlódással, konfliktussal jár, hiszen a trianoni magyarfóbia ösztönszerû ellenállást vált ki a Kárpát-medence népeibõl. Ennek feloldása azonban természetesen nem a magyar visszavonulás, az önfeladó gesztuspolitika, hanem az erõteljes kulturális és diplomáciai expanzió, amelynek segítségével megértethetõ a régió népeivel, hogy a medence hagyományos politikai-gazdasági egységének helyreállítása az õ érdekük is. A Duna összeköti és együttmûködésre kötelezi népeinket, s nem arra szolgál, hogy a vérünket vigye a Fekete-tengerig, amíg csak el nem fogyunk egy szálig. Félreértés ne essék, ennek a külpolitikai és kulturális offenzívának nem alternatívája az Európai Unió, egyrészt azért, mert ez a formáció pusztán materiális alapú szervezõdés, amelynek mintegy tizenöt-húsz éve lehet hátra (hiszen egy 16

immár huszonhét tagú közösség vagy döntésés mûködésképtelenné válik, vagy erõteljes központosítás következik be, de mindkettõ törvényszerûen a széthulláshoz vezet), másrészt azért, mert az Uniónak sem szándéka, sem eszköze nincs arra, hogy kikényszerítse a trianoni utódállamok szemléletének és gyakorlatának megváltozását. Ez a magyar nemzeti állam feladata. Ehhez azonban a magyar államiságot helyre kell állítani. Közjogi tény, hogy 1945 óta hazánkban interregnum áll fönn, s nincs magyar állam. Ez elsõre túlzó kijelentésnek tûnhet, de ha végiggondoljuk, hogy egy állam alapvetõ feladata, létének értelme a közösség életének optimális megszervezése, szellemilelki-anyagi jólétének elõmozdítása, gyarapítása, érdekeinek képviselete és védelme, akkor mindjárt nyilvánvaló, hogy az a közigazgatás, amely jelenleg Magyarországon regnál, nem felel meg ezen kritériumoknak, sõt, éppen ezek ellen hat. Az interregnum is világos tény, ha figyelembe vesszük, hogy 1945 után idegen megszállás alatt zajlottak úgynevezett választások, amelyekbõl parancsuralmi módszerekkel eleve százezreket kizártak, ráadásul még a megmaradt választók névjegyzékét sem lehetett pontosan összeállítani az 1947es békediktátum elõtt, amely meghúzta hazánk jelenlegi határait és ezáltal meghatározta, hogy ki magyar állampolgár és ki nem az. Az ilyen körülmények között létrejött köztársaság, majd népköztársaság, végül ismét köztársaság nem tekinthetõ legitimnek, hiszen mindez kívül esik a történelmi jogfolytonosságon. És mert a római jogból ránk maradt alapelv szerint a törvénytelenség, a jogon kívüli állapot nem szülhet legitimitást, mindazt, ami az 1945-ös kisiklásból következik, illegitimnek kell tekinteni, beleértve természetesen napjaink államfelfogását is. 1990 óta ugyan relatíve szabad választásokat tartanak Magyarországon, de az ezek során alkalmazott technikák és jogszabályok nagy része a törvénytelenségben gyökerezik, s nem a visszatérést, hanem az interregnum meghosszabbítását eredményezi. Az elmúlt tizenhat évben történtek ugyan bátortalan kísérletek a történeti jogfolytonosság helyreállítására, de áttörtést nem sikerült elérni. A magyar állam restaurációja Ezen a téren a három legsürgetõbb és egymásból is fakadó feladat a súlyosan sérült nemzettudat regenerálása, a riasztó nemzetfogyás lelassítása, megállítása majd visszafordítása, valamint a magyar nemzet politikai egységének helyreállítása. A nemzettudat regenerálásának érdekében a legszigorúbban fel kell lépni a közösségi gondolatot kikezdõ, nevetségessé tenni akaró, szétforgácsoló törekvések ellen, és a közoktatás minden szintjén, az óvodától a felsõoktatásig hazafias szellemben kell nevelni az eljövendõ nemzedékeket. A magyar nemzeti állam nem tûrheti

az úgynevezett értéksemlegességet, ehelyett magyar világnézetet kell közvetítenie, s ezt kell belenevelni a jövendõ nemzedékekbe az oktatás minden szintjén. A magyar világnézet a magyarság történelmi hivatásának, azaz a Kárpát-medence politikai megszervezésének szellemi alapja, amely történelmünk legdicsõbb pillanatainak, hõseink példájának eszenciális sûrítménye. A magyar világnézet szoros összefüggésben kell álljon a Szent Korona eszméjével, amely a különbözõ társadalmi rétegek érdekkiegyenlítését, az érdekösszhang megteremtését és ezáltal az erõs, szerves nemzeti közösség alkotó egységét hozza létre és biztosítja. A magyar világnézet a hierarchikus, önmagára büszke, önzetlen magyar nemzet szociálisan érzékeny és méltányosságot hirdetõ eszmei alapja, múltunk legragyogóbb építõköveinek idõtálló, szilárd építménye. Ennek hagyományainkra épülõ, de korszerû kimunkálása a nemzethû magyar értelmiség történelmi feladata. A kedvezõtlen demográfiai folyamatokkal nyilvánvalóan a gyermekvállalási kedv növelésével lehet szembeszállni egyfelõl közgazdasági eszközökkel, például a munkajövedelem iskolázottsághoz kötött adómentessé tételével három gyermek után, a családi adózás bevezetésével, az anyai hivatás fõálláskénti elismerésével, másfelõl – és fõként – lélektani eszközökkel, a közerkölcs megváltoztatásával, helyreállításával. Föl kell lépni a magzatgyilkosságot alapvetõ emberi jognak tekintõ, a mûvi meddõvé tételt, a homoszexualitást, a felelõsség nélküli életvitelt népszerûsítõ nézetek és azok terjesztõi ellen. Az élet tisztelete alapértéke kell legyen a helyreállítandó magyar nemzeti államnak. A magyar nemzet politikai egységének helyreállítása az egységes magyar politikai artikuláció érdekében szükséges. Ennek restaurálása két alapvetõ pilléren nyugszik. Az egyik az elszakított magyarok magyar állampolgárságának visszaadása, a másik az elszakított nemzetrészek képviselete a budapesti országgyûlésben. Ez szükséges az összmagyarság egységes közjogi alapra helyezéséhez. Mindez kizárólag a magyar politikai akarat függvénye, így azok, akik ezen lépések megtételét bármilyen kifogásra való hivatkozással elmulasztják, árulást követnek el a magyar nemzeti érdekek ellen. Ebbõl következik, hogy nincs, nem lehet helyük a magyar közéletben. Lehetnek szemléletbeli különbségek, lehet vitatkozni az eszközrendszerrõl, de a célokban egységesnek, totálisan nemzetinek kell lenni minden politikai erõnek. Ki kell tehát rekeszteni a nemzetietlen, nemzetellenes tendenciákat, illetve arra kell törekedni, hogy az ilyen erõk mûködése törvény által megtiltassék. Ahogy törvény tiltja az emberölést egyén és egyén viszonylatában, úgy törvénynek kell tiltani a közvetett, mentális síkon, köjó ha figyelünk

zösségi viszonylatban elkövetett emberölést, népirtást is. A demokrácia ugyanis, miként a szabadság, nem önmagáért való. Nem cél, hanem legfeljebb eszköz. Liberális, materialista, dogmatikus demokrácia helyett szerves, szolidaritásra épülõ nemzeti államot kell építeni, amelynek csúcsán a Szent Korona áll, a törvényhozásnak pedig a helyreállított kétkamarás nemzetgyûlésben kell folynia, amelyben helyet kell biztosítani a hivatásrendeknek, az egyházaknak, a magyarországi nemzetiségeknek, szóval a történelmileg kialakult szerves szakmai, nemzeti, vallási és egyéb közösségeknek. A szabadság nem jog, hanem kötelesség A szabadságot rendszerbe kell helyezni, mert ez a kifejezés önmagában értelmezhetetlen. Hiszen mitõl és mihez képest szabad valaki? A magyar nemzeti államnak tisztában kell lennie azzal, hogy a szabadság nem jog, hanem kötelesség, a szabadság nem lehet öncélú és fõként nem lehet közösségellenes. A szabadság azt jelenti, hogy mindenki kiteljesítheti tehetségét, megvalósíthatja álmait a szerves magyar nemzeti közösségben, értelemszerûen a magyar érdekek tiszteletben tartásával. A magyar nemzeti állam azonban nem ismerhet el olyan szabadságot, amely érdekei ellen való. Ezt nem szabadságnak hívják, hanem nemzetárulásnak. A pusztítás nem szabadságjog, hanem bûn. Az öncélú egyéni szabadság törvényszerûen materialista zsarnoksággá fajul, ezért az ilyen álszabadság ellen a magyar nemzeti államnak minden eszközzel küzdeni kell, éppen a valódi szabadság és az emberi méltóság védelmében. Az individualizmus ugyanis mélységesen közösségellenes. Ugyanakkor határozottan el kell utasítani a totalitarista kollektivizmust is. A magyar nemzeti államnak a felelõs, tudatos individuumok szerves, alkotó, cselekvõ nemzeti közösségét kell eszményképnek tekinteni. Fölvethetik egyesek, hogy ez a világlátás intoleráns. Valóban az, amennyiben tolerancia alatt minden létezõ õrült gondolat elfogadását, tiszteletben tartását és az életet szolgáló szemlélettel egyenrangúnak minõsítését értjük. A tolerancia korunk szómágiájának egyik eleme. Definiálatlan, szellemi-politikai zsarolásra használt kifejezés. Ehelyett szolidaritásról és méltányosságról kell beszélni. Szolidaritás a saját fajtánkkal, méltányosság az idegenekkel és a velünk társnemzeti viszonyban élõ nemzetekkel szemben. A tolerancia a valóságot megerõszakoló ideológiai alapú dogma, a méltányosság a valósághoz igazodó emberség. Európával szerves egységben Mindezt – geopolitikai helyzetünknél fogva – kontinentális összefüggésbe kell helyezni. „Európa egység-igénye tény” – írta dr. Padányi Viktor A nagy tragédia címû törtéjó ha figyelünk

nelmi szintézisében. Ezt a tényt minden politikának a legszigorúbban figyelembe kell venni. Magyarország ezerszáz éve Közép-Európa szintetizáló, stabilizáló, kultúrateremtõ állama. Ebbõl fakadóan érdekünk, hogy a hagyományos Európa-gondolattal (amely nem azonos, sõt egyre inkább ellentétes az Európai Unió valóságával), az európai nemzetek egymást tisztelõ, a közösségek, a régiók és a kultúrák autonómiájának logikája mentén megszervezett együttmûködésével ne szembehelyezkedjünk, hanem cselekvõ, alkotó módon élen járjunk a liberális, individualista, materialista károk fölszámolásában és a hagyományos Európa-rendhez való visszatérésben. Egyes elvakult nemzeti körökben elterjedt nézet, hogy „Európa mindig csak elárulta, bántotta Magyarországot”, és ezért sokan kárörvendõen nézik, amint a kontinens nyugati felén egyre erõteljesebbé válik a harmadik világ neokolonializmusa. Legyenek akár indokoltak ezek az érzelmi kitörések, politika rájuk nem építhetõ. Súlyos hibát követ el, aki azt hiszi, az afrikai, ázsiai bevándorlás és az iszlám alattomos terjeszkedése elkerüli a Kárpát-medencét. Aki nyitott szemmel jár, az pontosan tudja, hogy ez már most sincs így. Európa kontinentális problémái magyar problémák is, és fordítva, a magyar gondok Európa egészét is érintik. Egy felelõs nacionalista politikának ezzel tisztában kell lennie. Ha úgy tetszik, ez az egyik sarkalatos különbség az érzelmi alapú sovinizmus és az okos, hideg fejjel cselekvõ nacionalizmus között. Tetszik vagy sem, Magyarország a szó klasszikus értelmében európai ország, keleti kulturális örökséggel és történelmi kapcsolatokkal. A magyar nemzeti államnak kezdeményezõ és politikai értelemben terjeszkedõ európai, Európa-párti irányt kell követni, s közös földrészünk érdekében segíteni kell a kívánatos MoszkvaBerlin-Párizs-tengely kimunkálását a muzulmán veszedelem, a Távol-Kelet gazdasági térfoglalása és az amerikai típusú vadliberalizmus ellen. Nemzetet szolgáló gazdálkodás A valódi nemzeti politika mindezeken kívül nem képzelhetõ el szolidaritás és szocialitás nélkül. A nemzeti újjáépítésnek szükségszerûen szerves eleme kell legyen a szociális rendszer átalakítása, vagyis az állam feladatait ebbõl a megközelítésbõl is újra kell fogalmazni. Ki kell nyilvánítani, hogy a gazdaság elvont fogalmát abszolutizáló kommunista, szocialista és az ugyanilyen természetû kapitalista modellt is elvetjük. Mint írásunk elején megállapítottuk, ezek nem egymás ellentétei, hanem feltételezik egymást, egyik következik a másikból, de a feszültséget nem oldják föl, mivel alapvetõen tévúton járnak, amennyiben a gazdálkodást teszik meg a világot mozgató alapnak. Julius Evola, a legna-

gyobb konzervatív gondolkodó ezt a szemléletet nevezte a gazdaság démonizmusának. A kapitalizmus a materializmus logikus következménye. Igazságtalan, életellenes, közösségellenes gazdasági torzulás, mely nem a munkát, a teljesítményt, a megtartó anyaföldet teszi meg alapjául, hanem a pénzt, a spekulációt, mások becsapását és eltaposását. Ez egyértelmûen életellenes. Ezért határozottan el kell utasítani a liberalizmust és a kapitalizmust is, éppúgy, mint a kommunizmust és minden materialista ideológiát. A magyar nemzeti államnak alapvetõ gazdaságpolitikai tézisként kell leszögezni, hogy a gazdálkodás egyetlen célja és értelme a nemzeti közösség jólétének elõsegítése, a szükségletek fedezése, a tisztességes megélhetés biztosítása, nem pedig az öncélú nyerészkedés. A gazdálkodás tehát eszköz, nem pedig cél. Julius Evola írja: „… a legrosszabb képtelenség az, ha valaki manapság azt gondolja, hogy a ‘jobboldalt’ képviseli, ám közben nem lép ki ebbõl a körbõl, nem töri össze ezt a kört, és nem igenli és nem hirdeti sokkal magasabb vonatkoztatási pontok létjogosultságát. (...) Nem egyik vagy másik gazdasági rendszer értékét kell vitatnunk, hanem általában a gazdaság értékét. (...) Az igazi ellentét nem a kapitalizmus és a marxizmus között feszül, hanem a között a két rendszer között, amelyek közül az egyikben a gazdaság – bármilyen formát ölt is – szuverén, a másikban viszont egy sokkal szélesebb és teljesebb renden belül a gazdaságon kívüli tényezõknek van alárendelve. Ez a rend az emberi életnek mély értelmet ad, és lehetõvé teszi, hogy annak legmagasabb lehetõségei kibontakozzanak.” Ezért a gazdasági élet minden rezdülését az kell megszabja, hogy egy adott gazdasági folyamat milyen hatással van a nemzeti közösség életére. Ebbõl logikusan következik, hogy nem szabad elismerni a piac öncélú szabadságát, az úgynevezett szabadpiaci törvényeket. Ez a szabad piac nem önmagától keletkezik, hanem annak törvényei és mozgásai mögött emberek állnak. Ha tehát a szabad piac és az úgynevezett szabadverseny nyomán tömegek nyomorodnak el önhibájukon kívül, akkor az emberek által megalkotott piaci szabályokat meg kell változtatni. Ez olyan világos, mint a kétszerkettõ. A gazdasági életet szabályozó törvényeket a magyar nemzeti államnak kell megszabni és védelmezni a nemzeti közösség hasznára. A közösség rovására menõ öncélú nyerészkedés bûn, amelyet meg kell akadályozni, illetve meg kell torolni. Mindezekbõl következik, hogy a marxista „a lét határozza meg a tudatot” tétel szemenszedett hazugság, a valóság feje tetejére állítása. Valójában a tudat határozza meg életünk milyenségét. A magyar nemzeti állam és a gazdaság viszonyában ez azt jelenti, hogy az erkölcsi tudat és az abból fakadó politikai cél és 17

politikai akarat szabja meg a materiális szféra kereteit, nem pedig fordítva. A magyar nemzeti államnak, mert nemzetstratégiai érdek, minden eszközzel – vissza nem térítendõ támogatásokkal, szakképzéssel, piacvédelemmel, védõvámmal, egyebekkel – segíteni kell a magyar ipari és mezõgazdasági termelõket egzisztenciájuk kiépítésében, megszilárdításában, termékeik értékesítésében. Azért kell ezt tennie, mert a vadkapitalista liberalizmus, majd a kommunista tervgazdálkodás, végül az azt követõ újabb ultraliberális manchesteri kapitalizmus károkozása miatt a magyar gazdasági szereplõk önhibájukon kívül kerültek krízishelyzetbe és versenyhátrányba, ami viszont nem az õ magánügyük, mert a közösség egésze szempontjából sem mindegy – az elvárható emberi szolidaritáson túl -, hogy milyen minõségû élelmiszert fogyasztunk, és mennyiért. Hazánk gazdasági adottságainak figyelembe vételével nyilvánvalóan a mezõgazdaságot kell legintenzívebben segíteni, s ehhez kell hozzákapcsolni a magas színvonalon teljesítõ feldolgozóipart, illetve a helyi kisipart, kézmûves termelést. A nehéziparnak is van létjogosultsága, de tudomásul kell venni, hogy Magyarország elsõsorban agrárország. A gazdaság legegészségesebb elemei a családi kis- és középvállalkozások, amelyekben a magyar ember tulajdonos, gazda. Természetesen helyük van a nagyüzemeknek és a nagybirtokoknak is, de lehetõség szerint törekedni kell rá, hogy az egészséges, mûvelhetõ méretû birtokok, vállalatok sokasága alkossa a magyar gazdaságot. Nemzeti érdekünk, hogy a stratégiai fontosságú vállalatok (például az energetikai, a közlekedési vagy a hadiiparban érdekelt vállalatok) az öncélú magyar állam elidegeníthetetlen tulajdonában maradjon. Ezek a gazdasági egységek a Szent Korona tulajdonát kell képezzék. A termõföld esetében azok a családi gazdaságok és szövetkezések legyenek csak jogosultak tulajdonosi státusra, amelyek hivatásszerûen a mezõgazdaságból élnek. Bármilyen adásvételi szándék esetén az államnak elõvásárlási jogot kell biztosítani. Törvénybe kell foglalni, hogy a földtulajdonosok kizárólag olyan magyar állampolgárságú természetes vagy jogi személynek adhassák el a termõföldet, aki vagy amely ugyancsak a mezõgazdaságból él. Minden ilyen szerzõdést ellenjegyezzen a magyar nemzeti állam illetékes szervének helyi fiókja. Az életvitelszerûen Magyarországon élõ, mezõgazdasággal foglalkozó külföldiek csak a föld haszonbérlésére legyenek jogosultak, a megtermelt nyereség után természetesen fizessenek adót!

18

A magyar nemzeti állam egyetlen kötelessége és hivatása a magyar nemzeti politika megvalósítása. Ha ez bármely idegen politikai tényezõvel ütközik, akkor a konfliktust vállalni kell. Véget kell vetni annak a felháborító gyakorlatnak, hogy egyes budapesti politikusok széttárt karral azt mondják, ezt vagy azt a nemzeti érdeket nem tudjuk érvényesíteni, mert ütközik az Európai Unió vagy bármely más nemzetközi, idegen szövetség szabályozásával. Ezek a politikusok elfelejtik, hogy nekik nem Brüsszelt kell képviselniük a Kárpát-medencében, hanem a Kárpát-medencét Brüsszelben. Ami a „nemzetközi tõke jóindulatának” megnyerését és fenntartását illeti, ezzel kapcsolatban is el kell oszlatni egy téves rögeszmét. A tõkének természetébõl adódóan nem érzelmei, hanem érdekei vannak. Demagóg fogalom a „tõke jóindulata.” Ezen túlmenõen a magyar államnak a magyar embereket kell képviselni, az õ jólétüket kell elõmozdítani gazdasági téren, nem pedig névtelen, arctalan, színtelen, szagtalan idegen befektetõk érdekeit. Elsõ a magyar érdek! Az idegen befektetõk azért fektetnek be, hogy a befektetett összegnél több pénzt vágjanak zsebre. Vagyis végsõ soron visznek, nem pedig hoznak. A magyar gazdaság fellendülését ilyen bizonytalan alapokra építeni lelkiismeretlen hazárdjáték. Vegyük tudomásul, hogy Münchhausen báróhoz hasonlóan a magyar emberek is csak saját magukat tudják kihúzni a bajból. A magyar nemzeti állam legfontosabb feladata épp ezért gazdasági téren az lesz, hogy a millióknak megélhetést nyújtó kis- és középvállalkozások megerõsödését segítse. Ehhez kell igazítani az adópolitikát, a járulékpolitikát és a gazdaságot szabályozó egyéb eszközöket. Súlyos tévedés vagy rosszindulatú híresztelés az, amely szerint az állam nem avatkozhat be a gazdasági folyamatokba. Már hogyne tehetné ezt? Nemhogy joga, de egyenesen kötelessége cselekedni, amikor az úgynevezett gazdasági folyamatok a közösség életét, jövõjét károsan befolyásolják, veszélyeztetik. Amikor például a drasztikus gázáremeléseket kérik számon egy kormányon, akkor nem azt kell pimaszul a kérdezõ arcába vágni, hogy „tessék megbeszélni a Gaprommal, hogy olcsóbban adja a földgázt”, hanem – például – alternatív energiaforrásokat kell bevonni a rendszerbe. A szélenergia, a vízenergia ingyen van, csak ki kell használni a lehetõségeket. Mi ennek az akadálya a lelkiismeretlenséget és a nemtörõdömséget leszámítva? Környezetvédelem és hontalanság Még mindig nem kap elég figyelmet a környezetvédelem kérdése. Ezt a problema-

tikát átfogóan kell megközelíteni, hiszen nem válaszható külön a természetes, az épített és a mentális környezet védelme. Tûrhetetlen, hogy nyugat-európai gazemberek néhány honi gazemberrel együttmûködve szemétlerakónak használják hazánkat. Tûrhetetlen, hogy falfirkákkal, fekáliával, háztartási hulladékkal mocskolják össze házainkat, utcáinkat. Tûrhetetlen, hogy a média kanálisaiban olyan mûsorfolyamok bugyognak, amelyek mérget és halált csöpögtetnek a lelkekbe. Tûrhetetlen, hogy városaink utcáin egyre több a hajléktalan. Ezen a téren példát vehetnénk a más szempontból sokszor problémás cigányokról: náluk egy család nem lehet olyan szegény, hogy ne találjanak egy helyet a legszegényebbnek. A szabad ég alatt élõk között gyakorlatilag nem találni cigányt, csak szerencsétlen sorsú magyarokat. Mit tesznek értük az önkormányzatok, a szociális hatóságok, az egyházak? Volna elég közmunka, amelyet tisztességes ellenszolgáltatásért a félresiklott sorsú emberek többsége örömmel elvégezne, és végre ismét embernek éreznék magukat. S talán még ki is tudnának kapaszkodni a gödörbõl, ahová kerültek. Évrõl évre több a hajléktalan az utcákon, s nem törõdik velük senki. Pedig nem ártana egy alapos felmérést készíteni arról, hogy hány ember vált fedél nélkülivé azért, mert az általános gazdasági viszonyok hitelfelvételre kényszerítették, s nem tudván fizetni a törlesztõrészleteket, a bank elvitte a házat. Égetõ szükség volna egy ilyen felmérésre, s ennek kapcsán a magyar nemzeti gazdaságpolitikának arra is törekednie kell, hogy lehetõség szerint minél kevesebben kényszerüljenek adósságba verni magukat. A hitelés kamatrendszer ugyanis a hontalanná válás egyik jellemzõ, de kevéssé ismert oka. Nem árt elgondolkodni azon sem, hogy ugyanilyen mechanizmussal nemcsak hontalanná, de hazátlanná is lehet válni… Az új nacionalista paradigmának tehát nem a gazdasági mozgásokból kell eredeztetni szociálpolitikai, nemzetpolitikai, oktatáspolitikai, kül- és belpolitikai, pénzügypolitikai programját, hanem éppen ellenkezõleg, a világosan kitûzött erkölcsi alapú politikai célhoz vezetõ utat kell következetesen kiépíteni a gazdálkodás terén is. A gazdasági életet alá kell rendelni a közösség érdekeinek, céljainak. Kapitalista, liberális, kommunista modellek helyett a következetes, szolidáris nacionalista társadalmat kell helyreállítani. Ágoston Balázs Forrás: barikád.hu

jó ha figyelünk

Hallgatván ünnepi köszöntõjét az az elhatározás született meg bennem, hogy feltétlenül értesítem arról, hogy én elhatárolódom öntõl, és mindazon társaitól, akik a hazugságnak, a csalásnak zöld utat engedtek Magyarországon – fogalmaz Gyurcsány Ferenchez íntézett nyílt levelében egy olvasónk. Hallgatván ünnepi köszöntõjét – hozzá képzelve rosszul koreografált, modoros, olcsó színészkedését – az az elhatározás született meg bennem, hogy feltétlenül értesítem arról, hogy én elhatárolódom öntõl, és mindazon társaitól, akik a hazugságnak, a csalásnak zöld utat engedtek Magyarországon: Nem tartozunk össze (!), mert politikai jelenlétének kezdetétõl folyamatosan a haza, a nemzet és egyéb – ön által „populista”jelzõvel illethetõ – fogalmakkal kapcsolatban minden törekvése a megosztásra irányult. Az én cselekedeteim ezzel szöges ellentétben állnak. Nem tartozunk össze (!), mert mindazok a magyarok, akik Trianon óta szenvedték a megaláztatást pusztán nemzetiségük miatt – az ön buzdítására – általunk kapták a legnagyobb pofont a sorstól. Természetesen nem önnek, hanem nekem volt – és van – lelkiismeret furdalásom a határon túli magyarok miatt. Nem tartozunk össze (!), mert ön, és csapatának derékhada az általam mélységesen megvetett korábbi rezsim lelkes kiszolgálóiból állt a „demokrácia” élére. Elõttem hazudnia sem kell, hiszen eleve köpönyegforgatónak tartom. Nem tartozunk össze (!), mert míg ön mindenütt a világban országunk rossz hírét kelti, addig én bármerre is járok, minden törek-

Azt mondta Orbán, hogy „nem kell gyûlölet, nem kell harag. Magyarországnak méltósággal és jókedvûen kell gyõznie.” Ezt mondta Orbán, majd a negyedmilliós tömeg jókedvûen és méltósággal távozott. Ugyanaz a tömeg, amelyik október 23-án is jókedvûen és méltósággal távozott. Aztán megverték. Néhány óra múlva azt mondta Nyakó, hogy “Orbán Viktor felelõs azért, ami az utcán történik”. Nem. Nem igaz. Orbán nem csak azért felelõs. Orbán felelõs a globális felmelegedésért is. Ha jegesmedvék kókadoznak az olvadó jégtáblák tetején a Kanári-szigetek magasságában, a háttérben felsejlik Orbán kenyérpirítója. Nyakó István MSZP-szóvivõ világképe egyszerû ugyanis. Olyan egyszerû, amennyire egy enyhén imbecillis, ámbár súlyos kognitív disszonanciában szenvedõ lény világképe csak lehet. És ennyiben Nyakó István mint szóvivõ tökéletesen leképezi és közvetíti az egész MSZP világképét. Lévén ezek egy hazugság foglyai. Mindannyian. Nem, már nem “csak” Gyurcsány Ferenc foglyai, túszai. Azok a régi szép idõk már odavannak. Az MSZP immáron saját jogon foglya, túsza a hazugságnak. Ilyen helyzetben pedig – most jön a “köteles beszéd” – az, akiben maradt még szemernyi tisztesség, böcsület, szemérem és jóérzés, elbujdosik, lemond, félreáll, bocsánatért esejó ha figyelünk

vésemmel, minden tevékenységemmel, minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy jó hírét keltsem Magyarországnak. Nem tartozunk össze (!), mert mióta ön hatalomra jutott, én csak „mostohamagyarnak” érezhetem magam a saját hazámban. Szemlátomást meg van gyõzõdve hazafiságáról, de én az ön patriotizmusából nem kérek! Nem tartozunk össze (!), mert ön csak elvesz: mindent és mindenkitõl. Én igyekszem adni: a barátaimnak, ismerõseimnek, ismeretleneknek. Nem tartozunk össze (!), mert az ön udvartartását a “sógorság – komaság” mûködteti, de én a tudásra épített világban hiszek. Nem tartozunk össze (!), mert olyan szakadék tátong az ön által és az általam képviselt értékrend között, amely áthidalhatatlan! Ennek megváltoztatására nem is törekszem. Összetartozom (!) viszont feltehetõleg több millió magyar honfitársammal, határon túli magyarral – függetlenül politikai beállítottságuktól –, akik hozzám hasonlóan egy bulgakovi rémálomként élik meg az ön ámokfutását. Akik feltehetõleg hozzám hasonlóan nem fogják elfelejteni az ön kártékony mûködését. És ön is összetartozik (!) azzal a néhány ezer emberrel, akik kapzsiságuknak nem tudnak megálljt parancsolni. 2007. március 15. Egy autonóm ellenzéki, az ön definíciója szerint: „hazátlan”, Bulgakov szerint „hontalan”, egyébként iparmûvész, rendezõ (az elõadásmódjáról szakmai kritikának is veheti véleményemet)

dezik – vagy öngyilkos lesz, lásd még Teleki utolsó, méltóságos gesztusát:"hitszegõk lettünk..." Az MSZP nem így van összerakva. {Mi kommunisták, különös anyagból vagyunk összegyúrva; bizony ám! Én azt is tudom mibõl...} Az MSZP – és elnöke, Gyurcsány – ebben a helyzetben is Orbánt állítja minden bûn középpontjába; és leginkább saját, megbocsáthatatlan bûnét testálja az ellenzék vezérére. Végül is a régi, öreg idõkben is így volt: a közösség egy fekete bárányra testálta bûneit, és a fekete bárányt vagy feláldozták, vagy elüldözték. Ezt csinálja a modernitást, a felvilágosodást önmaga lényegének tekintõ MSZP {no és persze az SZDSZ}. Atavisztikus gyûlöletszeánszokon Orbánra testálják önmaguk bûnét, önmaguk elviselhetetlenségét.

Nincsen ezzel semmi baj. Csak tudnunk kell mindig, kikkel állunk szemben. Ha ezt tudjuk, mindjárt könnyebb lesz, ami pedig nagyon nehéz. S csak az nyugtat meg kicsit, hogy ezeknek még sokkal nehezebb. Akkor is nehezebb nekik, ha amúgy nem nehéz nekik. Mert a legtöbbjük ugyanis egészen egyszerûen egy erkölcsi hulla. Moral insanity. Nem tudja mit cselekszik. Ennek mintapéldánya Nyakó. Aki nem hiszi, nézzen bele egyszer mélyen a szemébe. Nézze meg azt az arcot, ami ránõtt egy Nyakóra. És miközben szemlélik, elmondok egy történetet errõl a fehérjehalmazról. A tavalyi választási kampányban Nyakó fideszes ellenfele Ódor Feri barátom volt. És Ódor Feri barátom tavaly, a választási kampány idején történetesen még a halálos kórral küzdött. És tudják, hogyan és mivel kampányolt Nyakó a választókörzet falvaiban? Azt mondta az embereknek, hogy azért nem érdemes Ódor Ferencre szavazni, mert Ódor úgyis meg fog halni hamarosan. Ódor gyõzött tavaly. Nyakó szerint pedig Orbán a felelõs. Nyakó amúgy jön-megy, életben van. Nyilatkozik. Ennél igényesebben semmi sem bizonyítja, hogy a magyarok már-már az önsorsrontásig toleránsak és nagylelkûek. Bayer Zsolt

19

AZ EU UTASÍTOTTA ORBÁNT, HOGY NE MERJE MEGBUKTATNI GYURCSÁNYT? – Az orosz üzleti lap szerint most semmi sem fenyegeti a szocialisták kormányát és Gyurcsány miniszterelnököt. Egy moszkvai lap szerint Gyurcsány Ferenc kormánya nincs veszélyben, mert az EU vezetõsége nem tûr újabb forradalmat Budapesten. A nemzeti ünnepen lezajlott utcai megmozdulások szervezetlenek voltak, eltérõen a múlt õszi (akcióktól), s az ellenzék vezetõi elhatárolták magukat az éjjeli rendbontásoktól – mutatott rá az RBK Daily hétfõi számában, egyben idézve Pelczné Gáll Ildikót, a Fidesz alelnökét, aki szerint a rendbontásokat a hatóságok provokálták ki az ellenzék lejáratása céljából. Az orosz üzleti lap szerint most semmi sem fenyegeti a szocialisták kormányát és Gyurcsány miniszterelnököt. Az EU vezetõsége bízik Gyurcsányban, aki bizonyította készségét a népszerûtlen gazdasági reformok végrehajtására – ismertette az újság egy moszkvai magyar elemzõ véleményét. Bagyula Iván szerint az EU nem támogatja az ellenzék törekvését elõrehozott választások elérésére. Brüsszelben “úgy döntöttek, hogy hagyják a Gyurcsány-kormányt kitölteni hivatali idejét. Az ellenzéknek pedig értésére adták, hogy ki kell várnia a következõ választásokat a hatalom kérdésének eldöntéséhez” – tette hozzá a német Handelsblatthoz kötõdõ orosz lap. WITTNER MÁRIA VÁLASZA GYURCSÁNYNAK „Mélyen elítélem Gyurcsány Ferencet, amiért engem minden alap nélkül zsidózással vádol.” Engem, akit a kommunista diktatúrában halálra ítéltek és bebörtönöztek. A Gyurcsány Ferenc által nyilvánvalóan szándékosan félreértelmezett véleményemet továbbra is fenntartom: hazánknak olyan miniszterelnök kell, aki a szívén viseli a magyar nép sorsát, nem hazudik egy teljes nemzetnek éveken keresztül és nem hoz sorozatosan olyan döntéseket, melyek válságba sodorják az országot – olvasható Wittner Mária (Fidesz) közleményében. 20

Több katonai szakember egyeztetett véleménye Tisztelt képviselõk! A radar telepítésével kapcsolatosan az alábbiakat kívánjuk elõadni, amely elsõsorban repülõ szemszögbõl vizsgálja a radar Tubes helyszínre való telepítését. Elõször is nem kívánjuk felülbírálni a radar telepítésének szükségszerûségét, hiszen az a magyar légvédelem és a NATO számára bizonyára szükséges. Bíráljuk azonban a telepítés elyszínét. A Magyar Köztársaság nemzetközi szerzõdésben a radar telepítésére vállalt kö telezettséget, nem pedig a radar Tubesen történõ telepítésére! Másodszor: a radar telepítése csak akkor fogja szolgálni a magyar légtér védelmét, ha a radarrendszer mellett azok az eszközök is rendelkezésére állnak majd a magyar légvédelemnek, amelyek a felderített repülõeszközökkel szembeni idõbeni ellentevékenység megkezdését is biztosítani tudják. Harmadszor: napjainkban nincs olyan külpolitikai, diplomáciai és katonai konfrontáció a szomszédos déli államokkal szemben, amelyek predesztinálnának bennünket egy ilyen lépés sürgõs megtételére, de a déli szomszédaink gazdasági lehetõségei sem teszik lehetõvé egy ellenünk irányuló agresszió megindítását. Ebbõl a szemszögbõl van tehát idõnk arra, hogy minden körülményt figyelembe vegyünk a radar telepítésénél. Bizonyos kompromisszumok elfogadása mindenképpen a HM presztizsét növelné, megnyugtatólag hatna Pécs város lakóira és nem utolsó sorban, a demokráciát erõsítené. Biztosak vagyunk abban, hogy ezt a radart nem feltétlenül a Tubesre kell telepíteni az alábbiak miatt: Alternatív helyszíneket illetõen a HM terve szerint, a leírás sorrendjében elsõ helyen a Hármashegy, a másodikon Mórágy, a harmadikon pedig a Tubes szerepel. A Hármashegy ugyanolyan rossz ötlet, mint a Tubes! Ha Mórágy alternatív, vagyis lehetséges helyszín a 3D-s radar telepítésére a HM felmérése szerint, és valamennyi helyszín esetében ugyanannyi (22-36 mrd Ft) költséggel telepíthetõk (telepítendõk) a kiegészítõ ún. réskitöltõ radarok, akkor miért ragaszkodnak a Tubeshez? Erre nincs a HM-nek logikus magyarázata és nyomós érvrendszere különösen akkor, ha a saját értékelésük szerint maguk is elismerik: A megvalósításra tervezett rendszer lehetõvé teszi a rádiólokációs felderítés lehetõségének javítását minden magassági tartományban, különösen kis magasságon biztosítja a határok átrepülésének megbízható ellenõrzését. A radarok települési helyébõl adódóan (így akár Mórágyról megjegyzés tõlem) átfedést biztosítanak az ország területe felett, ezáltal a MK légterében folyó repülések követésének feltételei jelentõsen javulnak A rendszer paraméterei, szükséges kiegészítéssel, már béke idõszakában is biztosítják a fõ irányokban a rejtett, meglepetésszerû, ellenséges tevékenység felfedését. A rádiólokációs felderítés képességének növelése (felderítési távolság, átfedési tényezõ növelése stb.) a válsághelyzet természetétõl függõen, réskitöltõ rajó ha figyelünk

darok alkalmazásával rövid készenléti idõvel, költség hatékonyan megoldható Sõt, a HM értékelésében is hátrányként fogalmazódik meg, hogy a Tubesre való telepítés esetén is a kis és közepes magasságon az ország belsejében lefedetlen területek lehetnek, továbbá a rádiólokációs lefedettség csak kiegészítõ és réskitöltõ radarokkal biztosítható, amelyek egyedi beszerzésének és rendszerbe állításának költsége 22-36 Mrd Ft-ra tehetõ, a beszerzés várató idõtartama 4-5 év; a jelenleg üzemelõ többször felújított radarokat pedig tovább kell üzemeltetni és fenntartani Ha Mórágy a követelmények kielégítésére alkalmatlan lett volna, nem került volna a radar telepítésének lehetséges helyszínei közé. Van tehát más lehetõség is a radar telepítésére, nem feltétlenül a Tubes az egyetlen pont a radar telepítésére, a felderítési követelmények kielégítésére. Ezt a HM is alátámasztotta a fenti értékelésében. Azt sem tartjuk elfogadható érvnek, hogy a kismagasságú felderítés az antenna magasságával növelhetõ csupán, bár ez elméletileg megalapozott. A jelen esetben mégsem állja meg a helyét, mert a NATO-nak éppen az lenne az érdeke, hogy a kismagasságú felderítési mezõ minél távolabb nyúljon ki a déli határszakasztól, vagyis a kismagasságú repülõjó ha figyelünk

eszközöket minél távolabb lehessen felderíteni az országhatártól. Ezt a HM is hangoztatja. Ezért szeretnék egy magassági pontra telepíteni a radart. A kismagasságú felderítési mezõt viszont nemcsak az antenna megemelésével lehet mintegy 15-20 km-rel kiterjeszteni a schengeni határon túli területre, hanem a radarnak a határhoz közelebbi telepítésével is. A Tubes és a Magyar Köztársaság déli határa közötti távolság mintegy 30 km, vagyis 15-20 km-rel lehetne délebbre telepíteni a radart. Így déli irányban biztosítva lenne a HM által jelzett terepszakaszig a kismagasságú repülõeszközök légifelderítése, az idõbeni feladatszabás, északi irányban körkörösen egészen a Mecsek lábáig biztosítva lenne a kismagasságú felderítés, a határoktól megkövetelt távolságban pedig a HM által hiányolt 3000 méter magasságon repülõ repülõeszközök felderítése Az ország belsejében réskitöltõ radarok telepítésével (melynek szükségességét a HM is elismeri) lehetõvé válna az 1000-1200 m magasságú légifelderítés, másodlagos radarinformációs jelekkel (transzponderrel) pedig az ennél alacsonyabban repülõ repülõeszközök megfigyelése és helyének meghatározása is Vagyis semmilyen hátrány nem keletkezik abból, ha a radart az országhatár közelébe telepítenék, hiszen az ország belsejében

mindenféleképpen réskitöltõ radarokkal kell biztosítani a követelményeknek megfelelõ összefüggõ radarmezõt. Megjegyeznénk, hogy a HM állítása, miszerint a kõrishegyi radar felderítési zónájának alsó határa 3000 m, enyhén szólva csúsztatás. A Hungarokontroll adatai szerint az összefüggõ radarfelderítési mezõ alsó határa a kõrishegyi 2D-s radarral 4000 feet (fít), ami 1200 méternek felel meg. A transzponderrel felszerelt kisgépek (külföldi repülõgépek csak így repülhetnek be az országba) pedig 1200 m alatti magasságon is láthatók. Ezt a paramétert a déli határhoz közelebb telepített 3D-s radarnak is teljesítenie kell elméletileg, vagyis a Mecsek felett látnia kell a repülõgépeket. Amennyiben ennél alacsonyabb összefüggõ radarfelderítési mezõ létrehozása szükséges az országhatáron belül a Dunántúlon, úgy a HM által is tervezett réskitöltõ radarokat a Mecsek és a Kõris hegy között lévõ nyugat-keleti sávban megfelelõ felderítési zónát hoz létre. Jóllehet, hogy az ellenséges (terrorista) céllal országunk légterébe berepülõ repülõgépek, legyenek azok kissebességûek, vagy nagysebességû repülõgépek, nem fognak transzpondert alkalmazni, de azok minden esetben olyan földközeli magasságon, a terepdomborzat maximális kihasználásával re21

pülnének be az ország légterébe és közelítenék meg kijelölt célpontjaikat, amely magasságon egyetlen radar sem képes észlelni õket. Ezt a repülõgépvezetõk jól tudják. Az ilyen repülésekre az elmúlt évtizedek alatt nem egy példa volt. Repültek ki így az országból nagysebességû géppel Olaszországba, sõt Romániából Franciaországba, amikor is a légvédelem tudomást sem vett róluk. Éppen ezért nem állja meg a helyét a HM értékelésében található azon állítás, miszerint: A légi határok átrepülésének ellenõrzésére, a légi migráció és légi csempészet felderítésére a fenti rendszer képes, így új, független rendszer kiépítése nem szükséges. Ez a radar sem mér 10-50 m magasságon!!! Márpedig a terrorista céllal berepülõ repülõgépek nagy valószínûséggel ezeken a magasságokon repülhetnek be ellenséges céllal az országba, amelyet csak a határvonalakon felállított vizuális megfigyelõk észlelhetnek. Azt meg nem nehéz belátni, hogy ha egy felismerhetõ felségjellel ellátott polgári utasszállító repülõgéppel akarnak terrorcselekményt elkövetni, a lokátor sohasem lesz képes a fedélzeten lévõ terroristák szándékát felfedni, ha egyáltalán tudnánk azt, hogy terroristák kerítették hatalmukba a repülõgépet. Egy utasszállító repülõgép lelövésére hozott döntés rendkívüli felelõsséget hárít a döntéshozóra, ami nem minden esetben segíti elõ az útvonalától eltért utasszállító repülõgép megsemmisítését. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen eltérített repülõgépek a kiszemelt célpontjaikhoz legközelebbi útvonalszakaszon térnek el a kijelölt útvonaltól és eléggé rövid repülési idõt alatt közelítik meg a kijelölt objektumot éppen azért, hogy az ellenük való tevékenységre hozandó döntési ciklus idõtartamán belül végrehajthassák feladatukat. Miért mondjuk mindezt? Azért, mert – bár elismerjük, hogy a radarra szükség van – de nem biztos, hogy éppen a Tubesen, hiszen az ellenségnek megvan a saját taktikája arra, hogy miképpen játssza ki a felderítési rendszert, és azt ki is fogja játszani, bárhová is telepítik. Sokan, így a HM is a barcsi bombázást hozza fel ideológiájának alátámasztására. Hangsúlyozzuk, hogy nem tagadjuk a radarmezõ kiterjesztésének szükségességét. Csak halkan súgjuk meg a radaros szakembereknek, hogy a barcsi bombázás esetében, a Dráván átsodródott és célt tévesztett repülõgépet a légicélok elfogásának jelen elmélete és gyakorlata szerint még akkor sem tudta vol-

na megsemmisíteni a magyar légvédelem, ha vadászrepülõgépek õrjáratoztak volna a körzetbe. Hiába látták volna a radarernyõn azt a repülõgépet, a pilóta a téves feladatát a reagálási idõn belül így is, úgy is megoldotta volna, azaz a bombáját kioldotta volna. Igen kevés idõ állt rendelkezésre az ellentevékenység végrehajtásához. A radar jótékony eszköz, hogy fel tudjuk deríteni a betolakodó repülõeszközöket. De azért megkérdeznénk a radarszakértõket, hogy amennyiben 50-60 km távolságon felderítenének egy nagysebességû, kismagasságú ellenséges célzattal berepülõ repülõeszközt, mondjuk déli irányból Barcs felé repülve, milyen légvédelmi eszközzel tevékenykednének ellene? 60 km távolság 3-4 perc repülési idõt jelent. Ennyi idõ alatt vajon Kecskemétrõl, vagy Olaszországból érne oda egy elfogó repülõgép? Vagy van légvédelmi rakétarendszerünk a déli határszakaszon? Ha ilyen hiányosságokat elnézünk a légvédelmi rendszerben, akkor a radar telepítési helyszínének kiválasztásánál is megengedhetnének egy aprócska kompromisszumot, nem?. És még egy dolog: éppen ezért nincs veszélyben a magyar légtér védelme, ha nem a Tubesen épülne a radar. Hiszen radarral nem lehet feltartóztatni egy légi betolakodót.

Végkövetkeztetéseink: 1./ A radarra szükség van, de nem a Tubesre, hiszen a HM is elismerte, hogy mindegyik helyszín esetében biztosítják a követelményekben meghatározottak teljesítését és mindegyik helyszín esetében réskitöltõ radarok telepítése válik szükségessé. Vagyis más helyszín is lehetséges! 2./ A NATO a Zengõt, Bánkútot és Békéscsabát fogadta el. A Zengõt kiváltó új helyszínrõl a tárgyalásokat mindenképpen le kell folytatni a NATO-val, vagyis a Tubes nem szentírás, azon változtatni lehet, és idõbeni eltolódást az újabb tárgyalások miatt mindenképpen el kell szenvedni. 3./ Jelenleg nincs ellenségképünk, tehát a radar telepítését katonai fenyegetettség nem sürgeti. 4./ A radar a légvédelmi rendszer egyik alrendszerének csupán az egyik ugyan meghatározó eszköze, ami önmagában és jelenleg kevésbé szolgálja a Magyar Köztársaság légvédelmét mindaddig, amíg a repülõeszközök elleni tevékenységre alkalmas eszközök nincsenek megfelelõ mennyiségben és megfelelõ települési helyeken annak érdekében, hogy idõben megkezdhessék az ellentevékenységet. 5./ A kismagasságú radarmezõ nemcsak az antennarendszer megemelésével, hanem a radar telepítési helyének határhoz való közelítésével is kitolható az országhatáron túlra. A Mecsektõl északra lévõ, radarárnyékban lévõ területek feletti légtér megfigyelése pedig a HM által is szükségesnek tartott réskitöltõ radarokkal biztosítható. 6./ A légiforgalom irányítása fontos, de nem katonai feladat. A polgári gépek irányítására rendelkezésre álló elsõdleges és másodlagos radarinformációk biztosítják a GPS-szel (dzsí pí eszszel) repülõ gépek nagybani követését, amelyek egyébként a liberalizált légtérben nem igényelnek légi irányítást, sõt egyes magasságok alatt szabadon repülhetnek, minden elõzetes igénylés és bejelentés nélkül. 7./ Feltételezzük, hogy olasz területen, vagy más közeli helyen is települnek NATO radarok, amelyek össze vannak kötve a magyar rendszerrel, és amelyek a Dunántúl nyugati területe feletti légtér megfigyelésében felhasználhatók. A fentiek miatt kérjük azokat a szakembereket, akik fennhangon hirdetik hozzáértésüket, találjanak más helyet a radar számára. Ha tényleg olyan jó szakemberek, mint ahogyan vallják magukról, akkor bizonyára találnak ilyet másutt is.

MÁIG FERTÕZ A KOMMUNISTA ROTHADÁS A konzervatív német napilap vezércikkében Karl-Peter Schwarz A régi hálózatok uralma címû cikkében elemzi azt a „kommunista rothadást, mely már megfertõzi az európai jogfelfogást”. A konzervatív német napilap vezércikkében foglalkozik a kommunista hálózatok máig létezõ befolyásával, rámutatva: a közvagyon jelentõs részét magukhoz ragadták. Keresztes Lajos – MNO

22

jó ha figyelünk

Megbukott a kormány megbuktatását célzó ellenzéki politika – közölte Gyurcsány Ferenc napirend elõtti felszólalásában. A miniszterelnök negyedórán át szapulta a parlamentben demokratikus ellenzékét, amelynek köszönhetõen a nemzeti oldal országszerte méltósággal ünnepelte meg március 15-ét. Annak ellenére, hogy a Gyurcsány-féle hatalom – a terrorveszéllyel való pánikkeltésre a titkosszolgálatokat is felhasználva – mindent megtett azért, hogy az emberek ne merjenek kimenni az utcára, ne merjenek a magyar szabadságharc hõseire emlékezni. A miniszterelnök vádjai most is üres ellenzéki padsoroknak szóltak, ami azért nagy kár, mert az ellenzéki honatyák megérdemelnének egy kis szórakozást: hadd vigadjanak a Nemzet Böszméje által a hazafias szónoklat paródiájaként elõadott produkcióin. Gyurcsány szerint a kormány megbuktatását célzó politika azért bukott meg, mert a parlamenti többség hisz abban, hogy a kormány politikája az ország javát szolgálja. A világszerte hazugként ismert szocialista politikus most is hû volt önmagához. Õ és kormánya a vazallusává züllött parlamenti többségnek köszönhetõen de jure valóban nem bukott meg, hiszen a magyar nép által valóban tisztelt alkotmányunk alapján nem is buktatható meg a mamelukok segítsége nélkül. A közéletben azonban csúfosan megbukott. Megbukott az egyetemi felvételire készülõ diákok és szüleik, a gázszámlát és a vizitdíjat kifizetni nem tudó kisnyugdíjasok, a

Aki egy elvi vitát személyeskedéssé próbál satnyítani, a felkészületlenség és a gyengeség benyomását kelti. Az elvi vitának normái vannak, mint ahogyan az emberi viselkedésnek is. Ahhoz, hogy szót értsünk, tiszteletben kell tartanunk õket! Tudomásul kell venni, hogy sokfélék vagyunk, és sokféleségünkben is lehetnek, vannak közös céljaink. A szövetségi politizálás pontosan arról szól, hogy összefogunk olyan emberi és társadalmi jogok megvédéséért és szavatolásáért, mint amilyen a megélhetésé, a biztonságos lété, az egészséges életé, a szellemi fejlõdésé, az erkölcsi gyarapodásé. Errõl szól az életem, mi másjó ha figyelünk

nem létezõ nyereség után megadóztatott vállalkozók, a csökkentett gyógyító kapacitással mûködtetett kórházak dolgozói és betegei, a kirúgott köztisztviselõk, valamint a szabadságjogokra kényes értelmiségiek és a gumilövedékkel meglõtt békés tüntetõk körében. Lehetséges, hogy fejletlennek tûnõ demokráciánk 2010-ig nem teszi lehetõvé a kormány kiebrudalását – vagy ha úgy tetszik, elkergetését – a hatalomból, de ez még nem jelenti azt, hogy a polgárok többségének tetszik az, amit Gyurcsány kormányzás címén mûvel. Szerinte “a parlamenti ellenzék jelentõs része” – így fogalmazott, hogy a kollaboráns Dávid-féle csoportot meg ne sértse – jelentõs károkat szenvedett. A konzervatív politika ugyanis összekeveredett a radikális, populista politikával, mondta a kormányfõ. Én ugyan nem látok semmi elítélendõt abban, ha egy politikus populista, ha érthetõen beszél, és népszerû szeretne lenni?

ról szólhatna. Ha ez Vajnai Attila (A legszebb szavak a tettek, február 13.) szemében „jobboldali pálfordulás”, akkor a hibát inkább magában keresse! Nem lehet társadalmi célokat szektás elszigetelõdéssel érvényesíteni, csak társadalmi öszszefogással lehet eredményt elérni! Az elvi vitával a valótlanságok állítása is összeegyeztethetetlen: a Munkáspárt 2006 általános elnökhelyettesének állításával ellentétben én október 2-i nyilatkozatomban nem a Fidesz gyõzelmét üdvözöltem, hanem szó szerint ezt írtam: „A helyhatósági választás eredménye azt mutatja, hogy a magyar nép túlnyomó többsége a demokrácia

Gyurcsány vajon nem azért szteppelt nekünk a kampányban, hogy elnyerje a tetszésünket? Nem azért avatott be minket abba, hogy mennyire borzong a félelemtõl egy béka láttán? Most azzal próbálja õrizni hívei fogyatkozó táborát, hogy eljátssza, amint kirázza a hideg az ünnepi Orbán-szónoklattól. Védekezés helyett ismét támadásba lendült, de láttuk mi azt is – minket is kirázott a hideg borzongás -, hogy a Mûvészetek Palotájában igencsak foghíjas széksorok között (a védett akolba sem mentek el a hívei, hogy meghallgassák) ki mindenkivel érzi magát öszszetartozónak. Amikor a homoszexuálisokat említette például, már féltem, hogy vajon a gyerekek pornográf képein élvezkedõkkel is össze kell-e tartoznom? Miközben az összetartozásról szónokol, vagy a nemzeti kiegyezést szorgalmazza, aközben a szélsõséges fasiszta csoportokat igyekszik összemosni a nemzeti oldallal. Navracsics Tibor a kormányfõ által elõadottakra reagálva felolvasta a Batthyány-leszármazottak levelét, akik megbotránkoztak azon, hogy Gyurcsány Batthyány Lajoshoz hasonlította magát, hiszen Batthyány “soha nem kurvázta le” vagy nevezte “nyüvesnek” hazáját, nem hazugsággal került hatalomra, nem kardlapoztatta saját népét, s mikor már nem tudott mást tenni, lemondott. Mi is erre várunk – szigorúan alkotmányos keretek között.

híve. Demokráciában és szabadságban akarja érvényre juttatni jogát a munkához, a megélhetéshez, a társadalmi igazságossághoz, a békéhez. A választók hátat fordítottak az alkotmányellenes szélsõségeknek és súlyos ítéletet mondtak azok fölött, akik politikájukkal és emberi magatartásukkal a szélsõségesek malmára hajtják a vizet.” Kérdésem: miért határolódik el Vajnai a demokratikus többségtõl, ahelyett, hogy részesének tekintené magát a szélsõségekkel szemben? Valótlanságot állít Vajnai a Létminimum Alatt Élõk Társaságához fûzõdõ viszonyomról is.

Forrás: Torkos Matild – Magyar Nemzet

A LAÉT ugyanis semmi olyan megbízatást nem vont vissza tõlem, amelyet nekem megadott. Mindmáig a LAÉT szóvivõje és elnökségi tagja vagyok. Mind a Magyar Szociális Fórum koordinációs munkabizottságában, mind a LAÉT-ben ugyanazoknak az érdekeit képviselem: a szegényekét és a dolgozó emberét. Pontosan azért hirdetem a demokratikus összefogás szükségességét, hogy õk emberhez méltóan élhessenek. A szerzõ a Magyar Szociális Fórum koordinációs munkabizottságának koordinátora Forrás: Népszabadság – Simó Endre

23

24

jó ha figyelünk

Gyurcsány, Nagy Imre és Stumpf István KISZ-eznek

Gyurcsányt a DEMISZ elnökévé választják

jó ha figyelünk

25

A miniszterelnök szerint a „magyar hitû” kifejezés zsidóellenességre utal. A tegnapi Gyurcsány beszédben, kiderült,hol a helyünk Magyarországon! Aki szóvá teszi a reformoknak becézett sarcokat, az antiszemita zsidógyûlölõvé válik?! Semmi ellenkezés, kiskapu, csak a kordonná silányított hazafiasságnak titulált új íratlan törvény?! Ez lesz az új idõk szele?! A keresztény üldözés kifinomult formája?! A családom fele, megkapta Izrael államtól az „Igaz ember” érdem érmet! Vajon, ma is érvényes lenne, igaz emberek lennének, ha tiltakoznak a megszorítások ellen? Ments meg egy életet, és az egész világot megmented! De kérdem én, ezekben a törvényekben, amit reformoknak neveznek, hol szerepel az ÉLET, hol vannak az emberek? Bizony kihagyták a lakosság igényeit. Itt a pénz, piac, profit számit. Tiltakozom ez ellen! Tiltakozom, hogy, ha felemelem a hangom a mély szegénység ellen, zsidó ellenes lennék! Tiltakozom, hogy a saját hazámban, bárki megmondja, hogy gondolkozzam! Tiltakozom, hogy a regnáló miniszterelnök, megvádoljon antiszemitizmussal, azért, mert egyre nehezebben élünk, és ezért felmerjük emelni a hangunkat! Ki uralkodik a hazánkban? Valaki mondja el nekem, mióta nem lehet kritizálni a zsidókat, ha rájuk hivatkozva megszorító intézkedésekkel sújtják a lakosságot? Mióta, KELL úgy gondolkodnom, ha nem tetszik valami Palesztin sorsra jutok? Ki uralkodik a Hazámban?

jó ha figyelünk

István király óta keresztény állam a Magyar! Mióta lett Izraelita? És hol van errõl a törvény? Mert, ha errõl nincs írás, milyen jogon vagyok én és a hozzám hasonló keresztény, keresztyén ember, antiszemita a saját hazájában? Ki az aki eldönti, hová tegye az államkincstár vagyonából, ami megmaradt, az elmúlt évek során? Milyen vallású az illetõ, ha már erre a síkra terelte ezt a kérdést a regnáló hatalom elsõ embere? Ha az emberek egyre nyomorultabban élnek, az nem keresztény elleni rasszizmus? Ha a keresztényeket, nyíltan meglehet vádolni, mert kritikával illetik a regnáló törvényhozókat, hogy rasszisták, ez nem gyûlöletkeltés, a Magyarországon élõ többségi vallás gyakorlókkal szemben?

Számtalan kérdés merült fel bennem, de amíg, ez a eszmei, és nem emberi értékeket figyelembe vevõ politika uralkodik a saját Hazámban, hiábavaló minden kérdést feltenni, hisz rasszistának tûnnék, egy keresztény országban a zsidó vallású hatalommal szemben! „Mélyen elítélem Gyurcsány Ferencet, amiért engem minden alap nélkül zsidózással vádol. Engem, akit a kommunista diktatúrában halálra ítéltek és bebörtönöztek. A Gyurcsány Ferenc által nyilvánvalóan szándékosan félreértelmezett véleményemet továbbra is fenntartom: hazánknak olyan miniszterelnök kell, aki a szívén viseli a magyar nép sorsát, nem hazudik egy teljes nemzetnek éveken keresztül és nem hoz sorozatosan olyan döntéseket, melyek válságba sodorják az országot" Wittner Mária

27