PUSZTADOKTOR MAGAZIN III. évfolyam 11. szám
a Madárkórház Alapítvány havilapja
2008. november
• Veszélyes vonulás • Vadlúd határozás, egyszerűen? • Madarak az ablakban • Rajzpályázat eredményhirdetés
Ez megint elment vadászni...
Lassan véget ér a szarvasbőgés erdeinkben, de a vadászszezonnak ezzel nincs vége. Az Alföldön javában tart az apróvad vadászat, a fácánon és nyúlon kívül az esti vadlúdhúzás tartogat még igazi vadászélményt novemberben. A vadászati törvény kimondja, hogy csak a biztosan azonosított vadat lehet elejteni, így aki libázni megy, komoly fel-
készültséggel kell rendelkeznie. E cikk megírása előtt próbáltam tájékozódni, milyen mélységben ismerhetik meg a vadászható és a védett libáinkat, és az eredmény sajnos lehangoló volt. Igaz, a vadász naptárakban, évkönyvekben némi ismeretanyagra szert tehetünk, de jócskán akad olyan vadásztársaság is, amelyik honlapján nemes egyszerűséggel „vadkacsa” és „vadliba” vadászatát hirdeti. A Madárpark fő feladata a vadon élő madarak gyógyítása, és mint minden gyógyításnál, itt is igaz a prevenció fontossága. Nézzük, miben különböznek ezek a „vadlibák” egy-
mástól és mi alapján tudjuk eldönteni, hogy vadászélmény, vagy akár 250 ezer forintos bírság lesz a portya vége. Vadászati szempontból a ludaknak talán az egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy vegyes csapatokban járnak. Gyakran láthatunk nagylilikből, vetési lúdból és kis lilikből álló vegyes csapatokat. A vörösnyakú lúd pedig szinte bármelyik más lúdfaj csapataihoz keveredhet. Ha tehát valaki vadászatra indul, fontolja meg, elég alaposak e hozzá az ismeretei. Ha nem... tanulni sohasem szégyen.
riadalomban megeshet, hogy egymást tapossák le a madarak. Ezek a zavarások általában „csak” sérüléseket okoznak, viszont ha azok olyan súlyosak, hogy a daru reggel nem hagyja el az éjszakázó helyet, könynyen rétisas táplálékává válhat. A reg-
ten történő mérgezés. Ha túladagolt talajfertőtlenítő, vagy a csávázószer mosódik bele egy-egy belvízfoltba, és ebből a vízből isznak a darvak, akkor a szervezetükbe bekerülhet annyi méreganyag, ami vagy a legyengülésüket, vagy a pusztulásukat okozza. A tavaszi vonulás sokkal gyorsabban zajlik, mint az őszi, így kevesebbet tartózkodnak ismeretlen helyen, földközelben, ezért kevesebb veszélynek is vannak kitéve. Ekkor inkább a hosszabb repülési távok, amelyek veszélyeztetik a madarak testi épségét. Talán ezt a kockázatot enyhítik azzal, hogy a néhány éves, ivaréretlen darvak előszeretettel maradnak a nyár folyamán is Magyarországon. Sajnos a darut nagyon nehéz egyedül fogságban tartani, ezért a megkerült sérült daru szinte minden esetben elpusztul. Finnországban már van olyan darumentő hely, ahol mindig tartanak 10-15 egészséges, de szelíd darut, így a sérült madarat a többiek szinte gondozzák, ösztökélik, hogy egyen és főleg arra késztetik, hogy minél többet álljon.
– segítség a határozáshoz a 3. oldalon
Veszélyes vonulás A vonuló madarak elég nagy százaléka vándorlása során pusztul el. Nincs ez máshogy a darunál sem. A Skandináviában, Finnországban költő, hazánkon átvonuló, és Tunéziában, Líbiában telelő darvak is komoly próbatételnek vannak kitéve ősszel és tavasszal is. A közel ötezer kilométeres utat csak a kellően megerősödött, jó kondícióban lévő madarak tudják teljesíteni. A daru elég jó vonulási stratégiát választott azzal, hogy több lépcsőben, akár 3-4 hónap alatt teszi meg ezt a távot, kisebb nagyobb pihenőket beiktatva. Az egyik ilyen nagy pihenőhely Európában Hortobágy térsége, ide szeptember végén érkeznek az első csapatok, és a november végi hideg idő beálltáig időznek itt. Az éjszakázó helyeken nagy ritkán róka, vagy kóbor kutya elkaphatja őket, de ez nem jellemző. A sérülések és pusztulások is inkább abból adódnak, hogy az éjszakázó helyeken akár negyvenezer madár is összegyűlhet. Ha ezt a zsúfolt szállót megzavarja egy ragadozó, vagy akár egy gondatlan ember, akkor a nagy
geli kihúzások is veszélyt rejthetnek, főleg ködös időben. Ilyenkor gyakran megesik, hogy az útjukban levő légvezetéknek ütköznek. A Magyar Daruvédelmi Munkacsoport felmérései alapján egy-egy kihúzási helyet kettészelő vezeték akár napi 6-8 madár pusztulását is okozhatja. Ritkábban fordul elő a mezőgazdasági terüle-
Konyhás István
Örömünkre szolgált, hogy olvasóink közül többen is jelezték: az utóbbi időben hiányolták a csekket lapunkból. A Pusztadoktor Magazin költségeihez most Ön is hozzájárulhat adományával a mellékelt csekken, vagy az 5990002910001868 számlaszámon. Ezzel nem csak a lapot, hanem a hazai madármentést is támogatja. Köszönjük!
2
2008. november
Vadlúd határozás, egyszerűen? A nyári lúd (Anser anser) egyetlen hazai költő vadludunk. Népiesen szőke libának is hívják, mely névből már következtethetünk habitusára és biztos ismertető jegyeire. A legvilágosabb lúd az itt ismertettet madarak közül. A szárnya mindkét oldala és a farka is inkább szürke, utóbbi vastag fehér szalaggal kiegészítve. Lába rózsaszínű, mely a legfontosabb határozó bélyegek egyike. Inkább vonuló madárnak te-
kintjük, a nálunk fészkelők november végétől februárig Olaszország déli részein és Tunéziában tartózkodnak. A vetési lúd (Anser fabalis) pont az ellenkezője a nyári lúdnak. Elég sötét lúd, a feje, nyaka és a háta sötétbarna, utóbbi, és a szárnya feltűnő világos sávozással. A csőre is sötét sárga fekete véggel és csőrtővel. A fiatalok csőre világosabb sárga, de azok vége és töve is sötét színű. Lába sötét narancssár-
ga. Hasán nincs folt, a nyaktól hátra felé egyenletesen világosodik, és a lábak tájékán lesz teljesen világos. A nagyliliket (Anser albifrons) fehér hókájáról, mely csak a szem vonaláig ér, széles, fekete foltokkal tarkított hasáról könnyen felismerhetjük, de csak az öreg madarakat. A fehér homlokfoltja csak az első tél után kezd kialakulni és fiatalon még a hasa is mintázat nélküli. Komoly gondot az okoz, ha nem tudjuk megkülönböztetni a fiatal kis liliktől. Jellegzetes „lilik-lik-lilik” hangjáról biztosan felismerhetjük.
Tatai Vadlúd Sokadalom
A kis lilik (Anser erythropus) lényegesen kisebb, mint nagy rokona, de ez nem lehet biztos határozó bélyege, hiszen a két faj mérete között van némi átfedés, és reptében, rossz látási körülmények között nehéz viszonyítani. Jobb határozó bélyege röptében a rövidebb nyaka, és kisebb feje. Közelről, vagy a tarlókon állva könnyebb meghatározni, fehér hóká-
ja túlér a szemén, felér a feje tetejéig, szeme körül sárga szemgyűrű található már a fiataloknál is. A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) az egyik legritkább lúdfajunk. Kis állománya miatt sem láthatunk homogén csapatot belőle, évente 20-100 példány vonul keresztül hazánkon. Fekete-fehér testéről, vörös arcfoltjáról és nyakáról könnyű felismerni. Reptében zömök teste, vastag nya-
A Magyar Madártani Egyesület egyik széles körben népszerű programja a Tatai Vadlúd Sokadalom. Az egyesület KomáromEsztergom megyei Csoportjának rendezvénye immár nyolcadik éve népszerűsíti a madarászatot, és nyújt izgalmas élményeket a természetszeretőknek, ám ebben valószínűleg segítségükre van a különleges helyszín is. Az országban egyedülálló módon ugyanis itt nem magaslesekre, vagy kunyhókba bújva lehet meglesni a tóra éjszakázni beszálló ludakat, elég csupán elsétálni a városban az Öreg-tó partjára. Novemberi lapunk címlapképe a tavalyi sokadalmon készült. Aki a komolyabb fagyok beálltáig ellátogat Tatára, ehhez hasonló látványban lehet része, aki pedig november utolsó napjaiban, az a helyszínen segítséget kaphat a fajok határozásához is. Tavaly legnagyobb számban vetési ludakat és nagy liliket figyeltek meg, de akinek szerencséje volt, apáca ludat és örvös ludat is láthatott. A programra a Madárkórház Alapítvány is ellátogat.
ka miatt biztosan beazonosítható. Utóbbi két fajnak állománya veszélyeztetett, hazánkban fokozott védelem alatt áll.
Konyhás István
2008. november
3
Madarak az ablakban
Közeleg a tél. A madaraink, akiket a nyáron a rendszeres ivó- és fürdővíz biztosításával odaszokattunk a kertbe az ablakunk elé, az ínséges időkben is számítanak ránk. Ivó- és fürdőhelyüket, azt a néhány lapos tálkát, amit nyáron megszoktak, télen is felkeresik. Nem csak szomjasak, hanem bizony fürdeni is szeretnek, ezért gondoskodni kell arról, hogy kis „medencéjüket” a téli időszakban is minél többször használhassák. Ez a rendszeres feltöltésből és a keletkező jégkéreg eltávolításából áll. A tél köztudottan táplálékszegény időszak, különösen, ha havas. Ugyanakkor energia, tehát táplálék igényes is. A rendszeres etetés nagy segítség ilyenkor. A „rendszeres” szó erősen hangsúlyos. Ha a madarakat rászokattuk az általunk biztosított táplálékforrásra, az ellátásuk legyen folyamatos, hiszen a hideg télben nincs idejük és energiájuk más forrás után nézni. Mire az sikerrel járna, a kicsiny test energiája elfogyna. Sok évvel ezelőtt, mikor még egy emeletes ház sokadik emeletén laktunk, az ablakpárkányra tettük ki az ennivalót. Volt keletje, főleg a cinkék körében. Később, amikor már kertes házunk lett, folytattuk a gyakorlatot. Nálunk az „ornitológiai obszervatórium” a konyhaablak. Nyáron az itató, télen az etető helyre nyílik jó kilátás. Az etetést először itt is az ablakpárkányon oldottuk meg. Jóleső érzés volt hallani a csőrök kopo-
4
2008. november
gását a bádogon, vagy a kitett tálcán. Aztán vettünk egy tetővel ellátott etetőt valamelyik kereskedésben. Rengetegféle kapható, nem érdemes bíbelődni az elkészítésével, hacsak valami extrát nem akarunk. Az etető a konyhaablak előtti diófa ágán kapott helyet, és rövidesen hatalmas látogatottságra tett szert. Jelentős mennyiségű régi dió, napraforgómag, vagy éppen a kereskedésből származó eleség fogyott, és fogy el azóta is. Évről-évre változó a megfigyelhető fajok száma. Érdekes, hogy ahány madár, annyiféle megközelítési mód. A legügyesebbek a cinkék. Óvatoskodva, ágról-ágra röppenve közelít a széncinke. Miután kiismerte a helyet, bátrabb a kékcinke. A kert túlsó végéből egy ívben, céltudatosan repül rá a fenyvescinege. Többnyire felkapják a magot és elviszik valamelyik fa ágára, és ott fogyasztják el. Nehezen találja meg a
rárepülés helyes módját a veréb. Van házi is, meg mezei is, vegyesen. Egy darabig idétlenkednek, ácsingóznak egy közeli ágon, és számos próbálkozásuk kudarcot vall – eleinte. Miután azonban kiismerték a helyzetet, nagy biztonsággal érnek célba. Letanyáznak a házikó belsejében, olykor alig férnek, annyian, és válogatnak, szórják a magot százfelé. Sebaj, jut az ügyetlenebbjének is, azoknak, akik a földről csipegetnek. Havasabb teleken számos más madárfaj egyedei is megjelennek, és lehet őket megfigyelni, fényképezni vagy videózni. A vörösbegy nem száll rá az etetőre, talán a magasságot nem szereti, vagy bizalmatlan a viszonylagos zártság miatt. Méreténél fogva sem fér hozzá a rigó, vagy a gerle. Nekik a kerti asztalon, egy-
szerű eszközökkel szoktunk teríteni. Havas teleken a vastagabb hótakaró a bokrok alját is befedi, és az onnan csipegető madarak sem jutnak táplálékhoz. Számukra jó szolgálatot tett egy oldalára fordított nagyobb cserép, amelybe be lehetett szórni a magot. Tavalyelőtt a diófa alsó ága, amelyen az etető is lenni szokott, elszáradt. Jól elérhető másik hely híján új megoldást kellett keresni. Így született meg az ablakszárnyra rögzített etető ötlete, amely talán minden eddiginél jobban bevált. Az etetőt két léc tarja eléggé távol az ablaktól, és középen egy zsinór tartja lebillenés ellen. Ehhez a három rögzítési ponton egy-egy szemescsavart hajtottam be az ablakkeretbe, és ezekhez rögzítettem a két lécet és a tartózsinórt. Az elhelyezés abszolút macskabiztos, és akármekkora magasságban (emeleti ablakon is) kivitelezhető. A lécek mesterséges ágként elegendő távolságban tartják
az etetőt az ablaktól ahhoz, hogy a benti mozgás ne nagyon riassza el a kis vendégeket. A lécek hosszát úgy választottam meg, hogy a (befelé nyíló) ablakot kinyitva a szerkezet az ablaknyílás másik oldalához közelre forduljon, lehetővé téve a pillanatok alatti feltöltést. Ha az etető kiürül, a közeli fákon egy-két őrszem figyeli,
hogy mikor nyílik az ablak. A feltöltés híre hamarosan szárnyra kap, és a kis kosztosok ismét csapatostól jelennek meg. Az elmúlt télen átlagon felüli volt az etető „verébterhelése”. Olykor a cinkék szemmel láthatóan kiszorultak. Ennek a megoldását abban láttuk, hogy madárpogácsákat függesztettünk a tartólécekre, abban a hiszemben, hogy azt a cinkék könnyedén tudják csipegetni, a verebek viszont erre képtelenek. Legalább két hét eltelt azonban anélkül, hogy a kifüggesztett csemegéhez bárki hozzányúlt volna. Már azt hittük, hogy kudarcot vallottunk, amikor a kékcinkék felfedezték. Ettől kezdve rendszeresen látogatták is. Rájöttünk arra is, hogy a képen látható felfüg-
gesztési mód nem az igazi, mert az eleség fogyásával a háló szemei öszszezáródnak és megnehezítik a csipegetést. Jobb, ha a felfüggesztésre szolgáló vékony drótot a háló oldalsó szemei között fűzzük át, mintegy fekvő helyzetbe hozva a pogácsát, mert ekkor a madár súlya alatt a háló szemei szétnyílnak, és az eleség jobban hozzáférhetővé válik. Aztán jött a meglepetés. A kezdetben kissé idétlen, ám annál tanulé-
konyabb verebek ellesték a cinkék fortélyát, és néha a szó szoros értelmében egymást taposták le a madárpogácsa oldaláról. Kis látogatóinkat
minden nehézség nélkül egészen közelről meg lehetett figyelni, fényképezni, vagy akár videózni is. Hátrányos volt azonban, hogy az etetőben lévő madarak többnyire árnyékban
voltak. Az ablak másik szárnyán keresztül (ezáltal az üveg tükröződését jórészt kizárva) egy lámpával könynyűszerrel lehetett ezen is segíteni. A tapasztalat szerint a lámpa fénye egyáltalán nem zavarta a madarainkat. Ettől kezdve akár karosszékből is szemlélhettük a zavartalan lakmározást. Antalffy László
Erdei fülesbagoly felmérés Hajdú-Bihar megyében A Vanellus Természetvédelmi Alapítvány erdei fülesbagoly (Asio otus) felmérést szervez Hajdú-Bihar megyében. A madarak a téli napokat csoportokba tömörülve töltik a települések megfelelően csöndes és szélvédett fáin. Kérjük, csatlakozzon Ön is az erdei fülesbagoly felméréséhez! Az erdei fülesbagoly hazánkban elterjedt, védett madárfaj, jól fejlett tollfüleiről és narancssárga szemeiről könnyen felismerhető. Kisebb rágcsálókkal, időnként énekesmadarakkal táplálkozik, az emészthetetlen maradványokat köpetek formájában kiöklendezi. Ősszel a baglyok csapatokba verődnek, behúzódnak a lakott területekre és csöndes, szélvédett fákon (gyakran fenyőn) töltik a nappalokat. Alkonyatkor innen indulnak vadászni, majd hajnalban visszatérnek és a nappalt pihenéssel töltik. A pihenőfák alatt összegyűlt
köpetek árulkodnak a baglyok jelenlétéről. A pihenőhelyeket általában éveken át használják a madarak, akár 80-90 példány is tartózkodhat ezeken a fákon. Fontos, hogy ne zavarjuk a telelő baglyokat, mert elhagyhatják tradicionális pihenőhelyüket. A felmérést végezhetjük nappal, ekkor a baglyok pihennek, de könnyen előfordulhat, hogy a madarak a fa takarásában vannak, így nem tudunk pontos példányszámot meghatározni. A másik módszer az alkonyati kihúzás figyelemmel kísérése, a táplálkozni induló baglyok megszámolása. Nagyon fontos, hogy a felmérés során sem zavarhatjuk a pihenő madarakat! A bagolyfelmérésről bővebben a vanellus.extra.hu honlapon olvashatnak. Jelentkezéseket és a felmérési adatokat a
[email protected] címre várjuk!
2008. november
5
Itt maradt gólyák Minden évben tapasztaljuk, hogy jó néhány fehér gólya marad itt, lekésve az augusztusi afrikai vonulásról. Most, októberben-novemberben is számos esetet jelentettek a madárkórház ügyeleti telefonján. Hogy miért maradtak itt, annak több oka is lehet. Késői kelésből, az első fészekalj pusztulása miatt másodköltésből származó fiatalok, vagy akár olyan felnőttek, melyek betegség, sérülés, fogságban tartás, stb. miatt kellő időben nem csatlakozhattak olyan idősebb egyedekhez, melyek elvezetik őket telelő helyükre. A madárkórház külső röpdéiben háló alatt tartott, lábadozó fehér gólyák látványa idecsalja a kóborló, és csapatot kereső, lemaradt gólyákat. A napokban hozzánk is érkezett egy ilyen „önkéntes” gólyavendég: egy északabbról származó gyűrűs fiatal. A röpde tetején állva kívülről nézi a bentlévőket, és várja, hogy történjék valami. Etetéskor ő is kap, és erre számítva mindig jelentkezik az etetések idején. Rendszeres etetéssel átteleltethető, de megpróbáljuk a táplálékkal becsalni a röpdébe, ott biztonságosabb. Alkalmanként ezek az eltévedt gólyák csatlakoznak a vonuló darucsapatokhoz, de a velük való vonulás a gólyák számára veszélyes. A darvak és a gólyák vonulási repülési technikája eltérő. A gólyák a nyári melegben a
6
2008. november
felszálló légáramlatokkal „termikelve” – a vitorlázó repülőgépekhez hasonlóan – szinte szárnycsapás nélkül felvitetik magukat nagy magasságokba, és onnan egy északi széllel akár több száz kilométert is siklanak. Erre nálunk általában augusztus 20ig van lehetőség, ezért vonulnak el abban az időben a gólyák, bár a nekik megfelelő állati eredetű táplálék még sokáig rendelkezésre áll.
hagyja magát, és nem is lehet megfogni. Ha mégis, akkor már annyira le van gyengülve, hogy órái, vagy percei vannak hátra. Ezért etetéssel (tenyérnyi halakkal) a természetben rendszeresen etetve helyhez köthetők, és ott akár átteleltethetők, vagy csellel, csapdával befoghatók. Ennek kivitelezése már szakemberek dolga. Zárt térben, vagy nem jól repülő madarak esetében mi egy három mé-
A darvak vonulását döntően növényevő életmódjuk miatt az északi fészkelőhelyeken korábban beköszöntő tél indítja el. Délre haladva megfelelő táplálkozó és éjszakázó helyet találva egészen addig kitartanak egy-egy állomáson (ilyen a Hortobágy is), amíg a tél utol nem éri őket. Ilyenkor már nincsenek termikek, ők erőből repülnek, vonalban, V-alakban, a menetszelet egymás takarásában kivédve, a vezetőt időnkét cserélik, mint a kerékpározó-, vagy távfutó versenyzők. A gólyák ezt a stílust nem szokták meg, nincs hozzá kondíciójuk, és kifáradva elpusztulnak útközben. Az enyhe időjárás eddig lehetővé tette, hogy vizes élőhelyeken, réteken, mezőgazdasági területeken november végéig táplálkozzanak, de a hideg beálltával, a befagyott vizekben, és a téli hótakaró alatt már nem találnak nekik megfelelő táplálékot. Ezért az ilyenkor észlelt gólyákat lehetőség szerint be kell fogni, és zárt térben átteleltetni. A teleltetéshez nem kell fűtött helyiség, hiszen nem a hideg, hanem a táplálék hiánya miatt vonulnak el. A befogás nem egyszerű. Az egészséges, jól repülő gólya nem
teres nyelű merítőhálóval szoktunk próbálkozni, van is benne gyakorlatunk, de a szabadban, jól repülő gólya megfogására ez nem elég, sőt elijeszthetjük vele. Alkalmazható a függönyhálónak terelés, de jobb egy legalább szobányi méretű hálót féltető szerűen két rúddal alátámasztani, és a rudakat egy zárt leshelyről zsinórral kirántva a hálót az alatta táplálkozó gólyára ereszteni. Az altatópuska, és a bódító csalétek nem jó, mert csak percek múlva hat, és ez alatt a madár messzire repül. A halászatban használatos dobóháló alkalmazása nagy gyakorlatot igényel, 5 m-es hatótávolságú, és veszélyes a madárra. A kilőhető hálót csak filmekből ismerjük, nekünk nem sikerült utánanézni. Ha az olvasók között valaki tud ebben segíteni, köszönettel fogadjuk. Addig is legjobb az itt rekedt gólyát rendszeresen etetni, és az etetéssel becsalni egy garázsba, istállóba. Aki gólyát lát, hívja bátran a Madárkórház 52/369-181 vagy 30/9435494-es telefonját! Köszönjük!
Dr. Déri János
Madárfesztivál Szentesen
A Madárkórház is meghívást kapott a közelmúltban megrendezett Szentesi Madárfesztiválra, ahol dr. Déri János előadást tartott a vadmadarak mentéséről. A rendezvény kitalálója és főszervezője dr. Dobos András állatorvos, akinek egy olyan nemzetközi madaras rendezvényt sikerült megvalósítania, mely egyedülálló hazánkban. Hegedűs Zsolt, a Madárfesztivál egyik szervezője elmondta, egy kiállításnál mindenképpen többet akartak megvalósítani, egy komplex rendezvénysorozatot, egy országos madarásztalálkozót, fesztivált, ahol a „szakma” és az „érdeklődő laikus” találkozik, s mindkét fél megtalálja a számára fontos értékeket, programokat, s jól érzi magát; ahol kiderül, hogy nem két félről beszélhetünk, hanem egy egészről. A fesztiválok általában
olyan események, ahol egy közösség saját érdeklődését, munkáját, életfelfogását mutatja meg a külvilágnak, s élvezi az együttlétet közösségével. Szüksége van arra minden közösségnek, – így a díszmadaras közösségnek is, – hogy kijelöljön életében néhány jelentős alkalmat, mely lehetőséget nyújt az együttlétre, ünneplésre. A „nagy öregek” régen a fesztiválok idején osztották meg tudásukat a következő nemzedékkel. Ez adta tehát a vezérfonalat a szervezéshez. A Szentesi Madárfesztivál szervezőereje a madarak szeretete, tisztelete, egymás munkájának az elismerése, megismerése. A fesztivál küldetése pedig nem más, minthogy megismertesse a fiatalsággal, a jövő nemzedékével is ezt a csodálatos tevékenységet, a madarakkal való törődést, foglalkozást; hogy minél többen képesek legyenek rácsodálkozni a madarak szépségére, tisztaságára, természetes viselkedésükre. A Szentesi Madárfesztivál előadói tartalmas, színvonalas, élvezetes előadásaikkal sok örömet szereztek a gyerekeknek, s a több-kevesebb érdeklődő tenyésztőnek. Reméljük, hogy a sok gyerek
mellett jövőre több tenyésztő, egyesületi tag is érdeklődést mutat tenyésztőtársa munkája és tudása iránt, s a madarakhoz kapcsolódó különféle szakterületek prominens előadói igazán színvonalas és értékes előadásait is többen megtekintik majd. Az előadásokat követő kötetlen beszélgetések igen jó hangulatban zajlottak, s mindenki, aki részt vett bármelyik előadáson, élményekkel és többlettudással feltöltődve folytathatta a kiállítások megtekintését. A Szentesi Madárfesztivál keretein belül került sor a Magyar Díszmadár Bajnokság lebonyolítására is. Az MDOSZ, mint a Magyar Díszmadár Bajnokság kiírója részéről nem fogalmazódtak meg teljesíthetetlennek tűnő elvárások a szervezők felé. A COM bírák szakszerűen, pontosan és hatalmas munkabírással végezték feladatukat.
Ez törént az elmúlt hónapban Részt vettünk a Nemzetközi Solymásztalálkozón Füzesgyarmaton A magyar solymászok ebben az évben is sok külföldi résztvevővel együtt hódoltak szenvedélyüknek. Mi a terepi solymászat során a héjával vadászó
csoportot kísértük végig, melyet Bérces János solymász vezetett. Kiváló vadászmadara több fácánt ejtett, noha nemrég gyógyult ki a héják számára halálos betegségből, a Nyugat-nílusi lázból. Láttunk szép pedzéseket, különösen egy romániai solymász jeleskedett héjájával. Bár a héja a víz alá menekülő fácán után is alábukik, a vadászat nem mindig eredményes. A sasokhoz és sólymokhoz hasonlóan tíz támadásból egy-két alkalommal ejt zsákmányt.
Guvat volt a vendégünk egy pár napig, A debreceni Stop.Shop bevásárlóközpontba tévedt, miután a forgalmas 33-as főúton könnyebb balesetet szenvedett. Megúszta egy átmeneti agyrázkódással. A borsósi tározón engedtük szabadon.
2008. november
7
Az első hóval a Mikulás is megérkezett a Madárparkba. Látta, hogy itt sok madár mentésén fáradoznak, ezért úgy döntött, hogy 2008. december 6-án 10 órától a Madárparkban tartózkodik, és minden kilátogató gyereket megajándékoz. Mi pedig a gyerekek részére ingyenes belépővel kedveskedünk.
További program: 11.00 Rajzpályázat eredményhirdetés 12.00 Madáretetési bemutató és szaktanácsadás 13.00 Vezetés a Madárparkban 14.30 Adventi gyertya gyújtás
A Madárpark által meghirdetett rajzpályázatra számos pályamű érkezett. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, hiszen mindegyik kép érdemes a bemutatásra, díjazásra. Hosszú tanakodás után született meg az alábbi eredmény, és különdíjakat is kiosztottunk. A helyszűke miatt mostani lapszámunkban a helyezetteket, a decemberiben pedig a különdíjasokat mutatjuk be.
Díjkiosztás 2008. december 6-án 11.00 órától a Madárparkban.
Szalai Milán
Varga Renáta
Dunai Eszter
Czirják Máté
Laihonen Hanna II: helyezettek: Dunai Eszter Szalai Milán
I.helyezett: Varga Renáta III. helyezettek: Laihonen Hanna Szilágyi Borbála Czirják Máté
különdíjasok: Bakucz Júlia Engi Melissza Siroki Balázs dr. Kettesy Aladár Ált. Isk. 3. osztálya
Szilágyi Borbála
folytatás a következő lapszámban
Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Az újságot szerkeszti: Dr. Déri János, Veres Hajnalka, Konyhás István. Tördelés: TerepSzemle Stúdió • ISSN 1788–456X