PUSZTADOKTOR MAGAZIN X. évfolyam 12. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja
• • • •
Emlékezés: Tóth János Karácsony Mikulás a Madárparkban Solymászok ünnepe
2015. december
RTOBÁGY HO
ÁZ
AL
A
ÓR
H
PÍ
TV
ÁNY
MADÁRK
Emléktábla avatás
Szeretett és nagyra becsült kollégánknak, Tóth Jánosnak, aki nálunk dolgozott életének utolsó éveiben, kezdeményezésünkre emléktáblát avattunk 2015. december 12-én 12 órai kezdettel. A kollégák mellett felesége, rokonsága, az MNRSE (Magyar Nemzeti Ragadozómadár-védelmi és Solymász Egyesület) tagjai, barátai, és solymász tanítványai vettek részt az ünnepségen. Dr. Déri János, a Madárkórház vezetője megnyitó beszédében méltatta Tóth János munkásságát, emberi értékeit, majd Bérczes János, az MNRSE elnöke, és munkatársunk, Cseszlai Zsombor emlékezett Tóth Jánosra. Ezt követően került sor az emléktábla leleplezésére.
Lábfordító műtétek Ebben az évben öt olyan eset is volt, amikor megmagyarázhatatlan okból 90 vagy akár 180 fokos szögben is elfordult a madár lábszára a tengelye körül. Ez máskor korábbi, rotálódva összeforrt törés, vagy ízületi ficam, deformitás miatt szokott előfordulni. Ez viszont egy új, a lábszárcsont fióka kori spontán rotálódása, vagy fejlődési rendellenessége miatt kialakult eddig számomra ismeretlen kórkép, mely az idén valami miatt halmozódott. Egy fióka korától nálunk nevelkedett egerészölyv, egy vadon nevelkedett dolmányos varjú, egy gólya, és két tenyésztett dél-amerikai kígyászdaru lábát fordítottuk vissza. A csontot ilyenkor el kell vágni ott, ahol az izmok ezt lehetővé teszik, visszafor-
dítani, és gyógyulásig rögzíteni. A nagyobb teherviselés és pontos illeszkedés miatt a csont velőüregébe én acél rudat helyezek be, és a rotálódás megakadályozására fémes külső rögzítéssel (fixateur externe) egészítem ki. Amire figyelni kell: a csont velőüregének a lumenét a vastagabb, teherviselő velőűrszeg hosszában csaknem kitölti, de férjen el mellette a vékonyabb, rá hegyes szöget bezáró külső rögzítő pálca úgy, hogy ne gyengítse a vékony, könnyen hasadó madárcsontot. A műtét után a madár azonnal jár vele, de a fémeket a csont összeforrása után kiszedjük.
Dr. Déri János
A címlapon: A csontollú nagyon hideg teleken hazánkban is megfigyelhető (Fotó: Konyhás János)
Karácsony Ismét itt a karácsony. S mint az illendő, ünnepi ruhát öltünk, ünnepi ételeket sütünk-főzünk, ünnepi fát díszítünk, ajándékokat halmozunk fel. És nagy-nagy ünnepélyességgel szeretünk. Mert hát ez a szeretet ünnepe. S akit szeretünk, azt nem átöleljük, ugyan már! Veszünk neki! Okosabbnál okosabb telefont, hűtőt, sütőt, zsenimixert, intelligens fúrót, millió részes legót. És már kész is a boldog karácsony, mindenki megkapja, amit akar, aztán egy évig csend legyen, éldegéljünk csak egymás mellett. Nem igaz? Csak én nem tudom, mi ez? Ezt miért is hívják karácsonynak? Valahogy nem erre emlékszem. Kisgyerekként mindig vártam. Kucorogtunk hárman, öcsivel és unokatesónkkal a kályha mellett, Papi csak mesélt, mesélt és megérkezett a Jézuska, tudniillik ő hozta a fát. Kicsit nagyobb fejjel persze már tudtuk, hogy Anya az, mivelhogy Anya volt a minden. Jézuska, Mikulás, Húsvéti nyuszi, meg még az apánk is egyben. Na meg varázsló is
volt, a „nincs itthon semmi”- ből ebédet főzött. Ez a jó szokása még most is megvan. És szép volt így a karácsony, egy kis apróság, karácsonyfa, vacsora. Nem, nem lazac, vagy pulyka. Nálunk pizza volt. Anya csinálta a tésztát, és mindenki választott
feltétet, ki milyet szeret. Annál finomabb nem is volt még semmi. Nekünk ez volt a szeretet ünnepe. Aztán felnőttem, és most már tudom, hogy anya egész évben dolgozott és spórolt, hogy legyen legalább egy új pulcsink karácsonyra. Tudom, azért volt házi pizza, mert másra tényleg nem futotta. És tudom, hogy a szíve szakadt meg minden egyes ünnepkor, mert az egész világot megvette volna nekünk, ha teheti. De nem tehette, ezért Ő mindent adott. Mosolyt, gondoskodást, odafigyelést, szeretetet, örömet. Mindent, amije volt. És most, ha 5 hónapos kislányomra nézek, már tudom, hogy én is meg tudok adni neki mindent karácsonyra. Mindent, amim van, amit én is kaptam. Kedves Olvasó! Önnek is azt kívánom, kapjon meg mindent a szeretet ünnepén, és kérem adjon is belőle tovább. Hadd jusson Mindenkinek!
a Madárkórház dolgozói nevében Németh Mónika
Egy emléktábla avatás margójára : Tóth Jánosnak
A mi történetünk 2011-ben kezdődött, amikor egy debreceni konferenciáról hazafelé jövet besétáltam a Madárkórházba, és találkoztam Veled. Ahogyan mindenkit – aki ha csak néhány pillanatra is, de a közeledben lehetett –, engem is megbabonáztál a szavaiddal, azzal a mély szeretettel és tisztelettel, ami áradt belőled az állatok, a természet iránt. Soha nem
fogom elfelejteni az arcodat, amikor azt mondtad: „ez csak az életem”. Akkor már tudtam, kivételes ember áll előttem. Miattad mentem vissza néhány hónap múlva és járok vissza azóta is. Bárkivel is találkozzak ott, szinte már a második mondatnál felmerül a neved, és amikor rájövünk, hogy mindketten ismertünk Téged, nem kellenek a szavak, hiszen összeköt bennünket az az útravaló, amit mindenkinek a lelkébe csempésztél akaratlanul is, amikor megismert Téged. Emiatt emlegetünk föl olyan sokszor, néha könnyezve, néha nevetve; emiatt nem halványul az emléked; emiatt
vagy az a láthatatlan szál közöttünk, ami ismeretlenül is összefűz minket egymással. Ez jutott eszembe akkor is, amikor az emléktáblád avatására érkező embereket néztem. Újra egybegyűltünk miattad, mert együtt akartunk lenni, hogy tudd, nem felejtjük a tanításodat, emlékezünk Rád, nyomot hagytál bennünk. Köszönet dr. Déri Jánosnak, aki lehetővé tette, hogy az emléktábla elkészülhessen, kollégáinak, hogy segítettek a kivitelezésében, Bérces Jánosnak az MNRSE elnökének, hogy beszédében felidézte szellemiségedet, életutadat és hozzád méltóan emlékezhettünk Rád. A tábla közös gondolatunk, irántad érzett tiszteletünk és szeretetünk jelképeként hirdeti a Madárkórház falán: büszkék vagyunk, hogy tanítványaid, barátaid, kollégáid lehettünk.
Takács Katalin önkéntes 2015. december
3
Kórházi hírek Madármikulás és kis sérültjeink
Megérkezett a Madármikulás A hortobágyi Nyitnikék Óvoda jógyerekeihez már megérkezett a Madármikukás. Zsákjában ugyan volt minden jó, de nem csak nekik hozott finomságot, hanem madarainknak is. A gyerkőcök segíthettek neki kiosztani, majd Katinka repült nekik hálából egy kört. Ne feledjétek, egész hétvégén Titeket is vár a Madármikulás a Hortobágyi Madárparkban!
Hol vagy kedves Mikulás? Innen nagyon messze jársz? Éhesek a madarak, Hoznál nekik bogarat? Hogyha bogár nem akad, a szotyi is jó falat. Na meg persze mogyoró, télidőben az a jó. Vár itt téged kakaó, csokis süti, laktató. Kérünk kedves Mikulás, Bárhol is vagy, gyere hát!
Egész hétvégén sok szeretettel várta a család apraját és nagyját a Madármikulás nálunk, a Hortobágyi Madárparkban. Segítettek a Mikulásnak madarakat etetni, hogy senki ne maradjon éhen. Meséltek neki egy szép téli verset, mondókát értékes ajándékaiért. Valamint tanultak a madarakról és tollruhájukról magától a Mikulástól.
4
Patkányméreg a felelős
Madárgyűrű okozta a bajt
Uráli bagoly páciensünk
Ez a gyönyörű fiatal egerészölyv az utolsó tartalékait készült felhasználni, mikor megtalálták. Patkányméreg kerülhetett a szervezetébe, ami miatt teljesen legyengült. A méreg már kiürült, csak fel kell erősödnie. A rágcsálók elleni védekezésnek nagyon gyakran áldozatai madarak is, hiszen a méreg nem válogat. Télen az elhullott állatok teteme könnyű zsákmány, ami nagy veszélyt jelent rájuk nézve.
Sajnos az ornitológiai gyűrű sem veszélytelen. Főleg akkor, ha nem szakszerűen teszik fel a madár lábára. Ennek a gólyának a sarkára csúszott. Rászorult, majd a szorítástól bele is dagadt a lába. A bőrt és az izmokat súlyosan felsértette, de szerencsére az ízület és az ínszalagok megúszták. A madárra még idejében rátaláltak. A gyűrűt eltávolítottuk, a sebet bevarrtuk. Most kórtermünkben lábadozik, ahol már lábra állt.
Újabb uráli bagoly érkezett hozzánk a Madárkórházba. Feltehetőleg egy autó sodorhatta el. Bal szárnyán a kéztő ízület törött, de már forr össze, ezzel nem lesz neki gondja. Viszont a csőre is megsérült. A felső csőrkávája letört, ami nem biztos, hogy vissza is fog nőni. Táplálkozni így csak segítséggel tud. Az etetést már megszokta, és elfogadja. A napokban önkéntesünk, Bozsó Dorottya ápolgatta, ezúton is hálásan köszönjük Neki a segítséget!
2015. december
Évzáró a Madárkórházban
Egy áramütött rétisas lábáért küzkdöttünk hónapokig Sajnos a lábát nem sikerült megmenteni., így ő lesz a második műlábas sasunk Luca mellett.
Hajdúszoboszlóról érkezett hozzánk ez a szépséges karvaly. Bal felkarcsontja tört. Az elsősegélyt már megkapta, most a műtétjére vár. Ezek a könnyű, kis testű ragadozók gyakran szenvednek ilyen sérülést, amikor a kis énekesmadarakat kergetik a fák, bokrok ágai között. Leggyakrabban fiatal madarak kerülnek ilyen szorult helyzetbe tapasztalatlanságuk miatt.
Évzáró gondolatok a Madárkórház csapatától Eltelik lassan ez az év, és a Madárkórház évvégi számadásán magunk számára is meglepően nagy számok jöttek ki. Nem egészen 12 hónap alatt 875 beteg érkezett a kórházba: sasok, sólymok, karvalyok ölyvek, baglyok, gólyák, darvak és még számtalan kisebb és nagyobb beteg, akiken 682 műtétet, kezelést,
kihívást jelent. Ezért különösen fontos számunkra a bennünket támogatók segítsége, melyet a madaraink nevében is hálásan köszönünk, hiszen anyagi, természetbeni adományaikkal, adójuk 1 %-os felajánlásával, önkéntes munkájukkal, madarak bejelentésével, szállításával, a Madárpark belépőjegyének megvásárlá-
erőfeszítésünk ellenére sem sikerült sajnos mindegyiküket megmenteni, de nagyon sokuknak vissza tudtuk adni egészségét és szabadságát. 124 tartósan sérült betegünk is maradt, akik csatlakoztak a Madárkórházban már véglegesen itt élő mintegy 150 társukhoz. Vannak ennek megható példái is, erről szólt novemberi számunk „Sashűség” című cikke Bogyóról és Lucáról. A Madárkórház Alapítvány egy nonprofit szervezet, ami azt jelenti, hogy teljes működését és fenntartását civil támogatók adományaiból, és az adó 1 %-ából fedezi, ezért mind a frissen beérkezett betegek, mind a fent említett tartósan sérült, életük végéig nálunk élő madarak ellátása anyagi fedezetének megteremtése néha napról napra szóló
sával, olvasói leveleikkel, biztatásukkal, jó szóval, facebookos megosztásokkal, tetszés-nyilvánításukkal, vagy bármilyen más módon segítették munkánkat, mel�lyel igyekszünk visszaadni a természetnek azt, ami a természeté. Köszönjük, hogy ezzel életeket mentettek Önök is, ami a legdrágább a Világon! Köszönjük a madarak nevében is! Hálánk jeléül, akiket
elsősegélyt hajtottunk végre. Minden tudásunk,
ismerünk, tudunk róla és igényt tart rá, neveiket honlapunkon támogatóink és önkénteseink között felsoroljuk. Azoknak is köszönjük a támogatást, akiknek nem tudjuk a nevét. Ők azok, akik adójuk 1 %-ával támogattak. A NAV ugyanis adatvédelmi okokból nem adja ki a neveket. Ezért kérjük, ne sértődjön meg senki, ha a felsorolásból kimaradt. Ha úgy érzi, hogy ott a helye, jelezze nekünk és beírjuk! De ha rosszul olvasta le a csekkről a kézzel írt nevet, vagy címet a banki dolgozó, aki a bankszámla kivonatot írja, és hibásan rögzítettük, kérjük azt is jelezzék, hogy korrigálhassuk! Támogatóinknak ingyenesen postázzuk a magazint, aki e-mailen jobban szeretné, az kérjük jelezze nekünk! Kérjük, vegyenek részt munkánkban a továbbiakban is! Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt, és örömökben, szeretetben, madarakban gazdag, Boldog, Új Évet kívánunk Mindenkinek!
Tisztelettel és szeretettel: a Madárkórház Csapata
2015. december
5
Karácsony a solymászok legnagyobb ünnepe
Őseink úgy tudták, hogy a turulmadár vezette erre a területre a magyarokat. De pontosan mi is az a turulmadár? Herman Ottó, az utolsó polihisztor, a magyar madártan megalapítója a millenium évében megkérdezett illetékes szerint a szakállas saskeselyű lehetett a turul, mert igazán szép és nagy madár, és Erdély bércein is honos volt, tehát elképzelhető, hogy az vezette népünket ide. Ezért a Budai Vártól kezdve a tatai hegyen lévő szoborig a turulmadarat ennek megfelelően szakállas saskeselyűként ábrázolták. A solymászok azután a nyolcvanas években úgy gondolták, hogy a turulmadár valójában a kerecsensólyom, hiszen az ázsiai sztyeppei területeken, valamint nálunk is honos, tőlünk nyugatabbra azonban már nem fordul elő. Bogyai Frigyes solymász, a téma alapos ismerője, kutatásai során arra jutott, hogy egy nép eredetmondájának madara, mely gyakran volt a fejedelmi ajándék is, nem lehet egy olyan gyakori madár, mint annak idején a kerecsensólyom. Viszont létezik az altáji kerecsen, amely az északi sólyom alfaja, amelyre pontosan ráillenek ezek a fenséges jelzők. Bogyai Frigyes így ír erről : A Kassai Kódex sámánpereinek elemzése során betekintést kapunk a magyarság ősi hitvilágába, sámánjaik magas színvonalú tudásába és hagyományaink, hitvilágunk megőrzésében vállalt szerepükre. E perek jegyzőkönyveiből tudjuk meg, hogy a XIII. sz. elején a sámánhit egyik legnagyobb ünnepe a téli napforduló, a fény, a nappalok meghosszabbodásának ünnepe volt, mely a keresztény vallásba mint karácsony épült be... Erről így vallott 1245-ben Rufus segesvári polgár. „Krisztus születése ünnepén, a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják...” OBOL várjobbágy szerint: „Ekkor a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a sámánok megáldanak.” Kisszer Mihály szerint: „... a régi hitűek Urunk születése napján tartják a 6
2015. december
sólyom ünnepét.” Ágota özvegy, Ithe sámánról vallja: „Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepíti, szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat emlékezetéből soha kiveszni ne hagyja.” Boksa védelmében Kozma a következőket mondja: „... in festo falkonarium vulgare karasun dicto...” a szerző ezt így fordítja: a solymárok ünnepén, melyet a népnyelven karácsonynak
hívnak. Az én fordításomban ez egy kissé másként hangzik: a solymászat ünnepén, melyet népiesen karasunnak hívnak. A karasun egyáltalán nem biztos, hogy karácsonyt jelent. Mivel a pusztai – solymászó népek nyelvében a KARA ma is sötétet jelent, értelmezhetjük ezt sötét napnak, vagyis az év legsötétebb napjának is. A fennmaradt emlékek tanúsága szerint tehát őseink ezen a napon a sólymok, a solymászat ünnepét tartották. Közkedvelt tévedés, hogy a mi „kerecsen” sólymunkat azonosítják a turul madárral. Ez annyiban igaz, hogy mindkettő sólyom. Ez a hipotézis igen hasznos volt a magyar ragadozó madár védelem megerősödése szempontjából. Nemzeti büszkeségünket növelte-növeli, hogy mi rendelkezünk a világhódító hun ATTILA és a Kárpát-medencét elfoglaló ÁRPÁD családjának szent madarával, a turullal. Sőt, védelmi munkánknak köszönhetően hazánkban fészkel e madárfaj európai állományának
meghatározó hányada. Állománya világviszonylatban is jelentős. E teóriát még azzal is megerősítették, hogy a magyarok addig jöttek Nyugatra, ameddig a „kerecsen-turul” sólyom fészkel. Azt tudjuk, hogy őseink korában sem volt gyakori madár a vadászsólyom. Ritkasága, kitűnő tulajdonságai következtében csak vezető törzs, család totemállata lehetett. A hófehér vadászsólymokat egy-egy meghódolt nép ajándékaként említik a források, illetve ábrázolják a miniatúrák. E madarak faji meghatározásához, különböző elnevezéseihez forrásmunkák is rendelkezésre állnak. E madarak faji meghatározásánál le kell szögeznünk, e madarak nem lehettek ráró vagyis kerecsen sólymok, mert azokon a területeken, ahol a turult, a sunkárt és a krecsetet használták, ezrével fészkeltek a rárók, azokat a solymászok jól ismerték gyakoriságuk miatt sem lehettek fejedelmi ajándékok, másrészt a rárók nem hattyúfogó sólymok. Madártani kutatók is próbálták megfejteni, milyen madár lehetett a pusztai népek által használt és nagyra becsült mitikus solymász madár a turul. E sólyomfajt 1892-ben Meizberg írta le először. E ritka sólyom faj a magas Altáj, Szaján, Tien San, Hangaj hegységek 2000 m fölötti arktikus régióiban fészkel. Djementjev profes�szor irodalmi és helyszini kutatásai is megerősítették Meizberg állításait. Ő rendszertanilag a vadászsólymok közé sorolta be (falco rusticolus altaicus), mint átmeneti fajt a rárók és a vadászsólymok között. A hazai és nyugat-európai madarászok egy része újabban a rárók közé sorolja ezt a madárfajt. E vitát ma már genetikai vizsgálatokkal el lehetne dönteni. Tehát a hun, magyar, oguz népek vezető törzsének, családjának totem állata, szent madara a turul madár az Altaj és néhány szomszédos hegység magashegyi régióiban a gleccserek hűvös világában költ, igen kis egyedszámban. Ugyanezeken a te-
rületeken az alacsonyabb régiókban költött, s költ a ráró sólyom keleti alfajának sokezer példánya. Tehát a mi ráró sólymunk a TURUL madárnak csupán nyugaton fészkelő távoli unokatestvére, tehát a turult és a kerecsent egy madárfajnak tekinteni sem solymászatilag sem madártanilag nem tünik megalapozottnak. Hogyan váltak a sólymok szent állattá?
Az emberiség ősidők óta tisztelte a fényt, a meleget adó napot, mely az égi magasságból sugárzott felé. A meleg, a fény, az eső, a viharok mind mind az égi magasságból jöttek. Az emberek szerették volna kiismerni az ég akaratát, s ha lehet, áldozatokkal elérni jóindulatát. Ezt a közvetítő szerepet a népek nagy hányadánál a nemes ragadozó madarak látták el. A burjátok egyik mondája szerint a jó szellemek sast küldtek a földre, hogy ő legyen az emberek sámánja, aki az ég és a föld között közvetítő. Mivel a sas nem tudott beszélni az emberekkel, hiába végezte jól a munkáját, tanácsot adni, szólni nem tudott. A szellemek úgy segítettek rajta, hogy egy fa tövében alvó asszonyhoz küldték, akire rászállt és teherbe ejtette. Ő volt az első emberi sámán. Egy törzs, egy nép sorsa nagyban függ vezetőjének rátermettségétől, tekintélyétől és a tekintélyt megalapozó kiválasztottságtól, ezért igen fontos volt a szakrális eredet. Ezt így fogalmazta meg egy VII. sz.-i türk kagán. Az égen és földön, és minden helyen ahol a nap és a hold világít, még sohasem volt, hogy a kagán ne lett volna szent
ember. Egy-egy dinasztia alapítójának eljövetelét álom jövendölte meg. Hunoknál, magyaroknál. oguzoknál turul, kirgizeknél, mongoloknál fehér sólyom (aksonkor). Sok pusztai népnél a kiválasztott hatalma meghatározott ideig szólt, utána feláldozták. Más népeknél valamely feladat elvégzéséig tartott földi hatalma s ezután áldozták fel. Így lelke a kozmikus magasságból segítette népét, családját. Álmos sem jöhetett be a Kárpát-medencébe, miután feladatát elvégezte, őt is feláldozták. Ha hagyományainkat mondáinkat végig gondoljuk hasonlóságokat fedezhetünk fel a keresztény hitvilággal: • A kiválasztott eljövetelét, megfogantatását, szakrális eredetét szárnyas lény – angyal – jövendöli meg. • A kiválasztott közvetít az ég és a föld között. • Miután földi feladatát elvégezte, feláldozzák, népének (követőinek) az égi magasságból biztosítja támogatását. • A szentlélek ábrázolása madár formájában történik. • Utóda az Anyaszentegyház örökli a kiválasztottságot, az égi és a földi hatalom közötti közvetítő szerepet. A keresztény uralkodók szakrális voltát az Egyház közvetítésével biztosítja. Annak érdekében, hogy a keresztény hitvilág az emberek számára jobban elfogadható legyen, a megváltó születésének ünnepét a többezer éves napfordulóra, a fény ünnepére helyezték át. A régi forrásokban olvasható elnevezések közül a Gryfo a Gyrfalco régies alakja, a legerfalc valószinűleg
a jägerfalc-nak felel meg, a kerechet az orosz krecset magyarított változata, hisz a magyar nyelv nem szereti a mássalhangzó tolulást. E három név mind a vadászsólyomnak a neve. A magyarok a honfoglalás előtt hosszabb időt töltöttek az orosz sztyepp-vidéken, ahol megismerhették a krecset szót. A honfoglalás után is élénk kapcsolatot tartottunk fenn e területek népeivel. A kijevi fejedelemséggel stratégiai kapcsolatban is voltunk, melyet házassággal erősítettünk meg. A hazánk területére később érkező pusztai népek is magukkal hozták magas szinvonalú solymász kultúrájukat és krecsetjeiket is. A cikkekben, tanulmányokban olvasható karácsony-kerecsen összefüggést a felsorolt érvek alapján nem tartom eléggé megalapozottnak. Ezen elmélet híveinek még sokirányú szakmai elemzést el kell végezniük Azonban a Kassai Kódexből megismert solymászat ünnepe beleillik a pusztai népek hitvilágába, hisz az égi összekötő a sólyom segítségét kérik a fény eljöveteléhez. Erröl az ünnepről, szokásról tudomásom szerint más korabeli források nem emlékeznek meg. Más forrásmunkák felkutatása árnyaltabbá tenné az erről a hagyományról ránk maradt képet. Erről a mi sólyom ünnepünkről valószínűleg a nyugati kultúrák is értesültek, és lehet, hogy ezért nevezik Nyugat -urópában a mi kerecsen sólymunkat falco sacer-nek, azaz szent sólyomnak.
Bogyai Frigyes cikkének kivonata
Veréb és Kató Kft.
www.tropicalfish.hu
2015. december
7
Madárkórház Alapítvány - Hortobágyi Madárpark Programok - 2016 Január 22. A Magyar Kultúra napja - „Az én állattörténetem” irodalmi pályázat eredményhirdetése Március 15. Március 15-e a Madárparkban Március 26-28. Húsvéti hosszú hétvége a Madárparkban Április 22-23. A Föld napja Április 30-Május 1. Majális Május 8. Madarak és fák napja Május 14-16. Pünkösdi madárkirály választás Május 28-29. Gyermeknap Június 5. Környezetvédelmi világnap Június 18-20. Szent Iván éji bagolyelengedés Június 25. Múzeumok éjszakája Augusztus 6-7. Állatkertek napja Augusztus 19-21. Augusztus 20-a a Madárparkban - Gólyák szabadon engedése Augusztus 26 . ÉjszakáZOO - Állatkertek éjszakája a Madárparkban Szeptember 27. A Madárkórház Alapítvány 17. születésnapja Október 1-2. Madármegfigyelési hétvége Október 8. Állatok világnapja Október 23. Október 23-a a Madárparkban - Egerészölyvek szabadon engedése Október 31. Tytoween December 3-5. Madármikulás
Vegyen részt túráinkon télen is! Sétáljon a sasok nyomában, vagy lesse meg az éjszakázni készülődő vadludak behúzását!
Áraink:
Legyen részese Ön is e felejthetetlen élménynek!
2-3 főig
4-5 főig
6 fő esetén
Felnőtteknek:
6000 Ft/fő
5000 Ft/fő
4000 Ft/fő
Gyerekeknek:
5000 Ft/fő
4000 Ft/fő
3000 Ft/fő
6 fő fölött, vagy nagyobb csoport esetén kérje egyedi, személyre szabott ajánlatunkat!
AL
A
ÓR
PÍ
TV
ÁNY
MADÁRK ÁZ
A túrán való részvételhez előzetes, telefonos egyeztetés szükséges!
Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 • Adószámunk: 18557899-1-09
RTOBÁGY HO
H
Túra típusa: terepjárós + gyalog Létszám: 2-től 6 főig Indulás/érkezés időpontja: 13.00/sötétedés Indulás/találkozó: Hortobágyi Madárpark, 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A vásártér mellett)
Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka • Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) • ISSN 1788–456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.
