KARBONGAZDASÁGTAN AVAGY A TERVSZERŰ ÜVEGHÁZGÁZ TÉS ÉS EMISSZIÓMENEDZSMENT GYAKORLATI KÉRDÉSEI

2009.

KARBONGAZDASÁGTAN AVAGY A TERVSZERŰ ÜVEGHÁZGÁZ TÉS ÉS EMISSZIÓMENEDZSMENT GYAKORLATI KÉRDÉSEI

DR. FOGARASSY CSABA LUKÁCS ÁKOS

KARBONGAZDASÁGTAN AVAGY A TERVSZERŰ ÜVEGHÁZGÁZ CSÖKKENTÉS ÉS EMISSZIÓMENEDZSMENT GYAKORLATI KÉRDÉSEI

SZERKESZTETTE: Dr. Fogarassy Csaba

GÖDÖLLŐ 2009.

2

OBEKK ZRT. Az ORSZÁGOS BIOENERGETIKAI KOMPETENCIA KÖZPONT Zrt. támogatásával készült

KARBONGAZDASÁGTAN AVAGY A TERVSZERŰ ÜVEGHÁZGÁZ CSÖKKENTÉS ÉS EMISSZIÓMENEDZSMENT GYAKORLATI KÉRDÉSEI

SZERZŐK: DR. FOGARASSY CSABA EGYETEMI DOCENS LUKÁCS ÁKOS BRITISH COUNCIL KLÍMANAGYKÖVET

LEKTOROK: Prof. Dr. Tóth László egyetemi tanár Prof. Dr. Ligetvári Ferenc egyetemi tanár

GÖDÖLLŐ, 2009

3

OBEKK ZRT. AZ ORSZÁGOS BIOENERGETIKAI KOMPETENCIA KÖZPONT Zrt. támogatásával készült kiadvány

KARBONGAZDASÁGTAN AVAGY A TERVSZERŰ ÜVEGHÁZGÁZ CSÖKKENTÉS ÉS EMISSZIÓMENEDZSMENT GYAKORLATI KÉRDÉSEI

SZERKESZTETTE: DR. FOGARASSY CSABA

SZERZŐK: DR. FOGARASSY CSABA – LUKÁCS ÁKOS

ISBN 978-963-269-140-4 © SZENT ISTVÁN EGYETEMI KIADÓ 2009 2103 Gödöllő, Páter Károly u.1. Felelős kiadó: Dr. Solti László rektor Kiadóvezető: Lajos Mihály Igazgató

4

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS ............................................................................................................................................... 7 1. A PÉNZPIACOK ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM........................................................................................ 10 1.1. A Stern jelentés hatása, a karbongazdaság értelmezése ........................................................... 10 1.2. A zöld üzleti modellek kialakulása .............................................................................................. 13 1.3. Zöld banki termékek a nemzetközi gyakorlatban....................................................................... 15 1.3.1. Befektetési alapok (SRI Alapok - Socially Responsible Investments) .................................. 15 1.3.2. Egyedi termékek a nemzetközi pénzpiacokon .................................................................... 16 1.4. Hiteltermékek szén-dioxid alapú elszámolással ......................................................................... 20 1.4.1. Környezetbarát autókra felvehető kölcsön (Clean Air Auto Loan) ...................................... 20 1.4.2. Gyors kölcsönök .................................................................................................................. 21 1.4.3. Hitelkártya termékek ........................................................................................................... 21 1.4.4. Projektfinanszírozás emisszió megtakarítási elszámolással ................................................ 22 1.4.5. Emisszió értékesítés az ügyfélkörben .................................................................................. 22 1.4.6. „Carbon commodity” termékek .......................................................................................... 22 2. A HAZAI EMISSZIÓS SZABÁLYOZÁS RENDSZERÉNEK ÉRTELMEZÉSE .................................................. 24 2.1. Az emisszió-csökkentés terén vállalt hazai kötelezettségek ..................................................... 31 2.2. Az önként vállalt (voluntary) emisszió csökkentés lehetőségei ................................................ 35 2.3. A CO2 kibocsátás és a kibocsátás korlátozás szabályozási háttere ............................................. 41 3. AZ EMISSZIÓ-KERESKEDELEM HATÁSA A BERUHÁZÁSI KÖRNYZETRE ............................................... 44 3.1. Az emisszió elkerülést jelentő CO2 beruházási programok hazai üzleti potenciálja a bioenergia szektorban ....................................................................................................................... 45 3.2. Az emisszió elkerülést jelentő beruházási programok esetében megvalósítható CO2 elkerülés projekthatásai .................................................................................................................... 59 3.3. Az emisszió-kereskedelem projekthatásai ................................................................................. 60 4. EMISSZIÓ ELSZÁMOLÁSSAL KOMBINÁLT PROJEKTFINANSZÍROZÁSI ESZKÖZÖK ............................... 63 4.1. Az emisszió csökkentés pénzügyi elszámolásának és kereskedelme ......................................... 68 4.2. A karbon kibocsátások elszámolására alapozott „karbonhitelezés” lehetséges hatásai ........... 79 4.3. A „klímatőzsde” vagy tőzsdei Karbon Szekció létjogosultsága................................................... 82 4.3.1. A szabályozási környezet stabilitása.................................................................................... 82 4.3.2. Emissziós piacok, tőzsdei platformok jellemzői .................................................................. 83

5

4.3.3. Emissziós tőzsdék és tőzsdei tevékenységek ...................................................................... 88 4.3.4. Hazai emisszió-kereskedelmi rendszerek és szabályozás.................................................... 89 4.3.5. Karbon Szekció létrehozása ................................................................................................. 92 4.3.6. Karbon tükörrészvény bevezetése ...................................................................................... 93 4.3.7. Emissziós stratégiaalkotás és piacépítés ............................................................................. 96 5. AZ EMISSZIÓ CSÖKKENTÉS ELSZÁMOLÁSÁNAK MÓDSZEREI ........................................................... 102 5.1. Önkéntes és kötelező piacok elszámolási rendszerei............................................................... 105 5.2. Államközi megállapodások, elszámolási kötelezettségek feltételrendszerei ........................... 109 5.2.1. GIS szerződések tartalmi követelményei........................................................................... 110 6. AZ ISO SZABVÁNYOK BEVEZETÉSÉNEK LEHETŐSÉGE AZ EMISSZIÓ MENEDZSMENT RENDSZEREKBE............................................................................................................................... 113 6.1. ISO 14064 szabvány bevezetésének lehetősége a bioenergia szektorba ................................ 113 6.1.1. Az ÜHG-kibocsátások és/vagy -kivonások számszerűsítése .............................................. 115 6.1.2. Az ÜHG-projekt figyelemmel kísérése ............................................................................... 117 6.1.3. Az ÜHG-projekt dokumentálása ........................................................................................ 117 6.1.4. Az ÜHG-projekt validálása (felülvizsgálat) és/vagy verifikálása (hitelesítés) .................... 118 6.1.5. Az ÜHG-projekt jelentésének elkészítése.......................................................................... 118 6.2. A biomassza égetéshez illeszthető, üzleti modellre alapozott projektminősítés elvi alapjai .. 120 6.3. A biogáz termeléshez illeszthető, üzleti modellre alapozott projektminősítés elvi alapjai ..... 122 7. A KARBON ALAPOK, MINT FINANSZÍROZÁSI RENDSZREK SZEREPE ÉS MŰKÖDÉSI TERÜLETEI ....... 124 8. BIOENERGIA KARBON ALAP, MINT KOMPARATÍV PROJEKTFINANSZÍROZÁSI STRATÉGIA .............. 140 9. A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET MEGÍTÉLÉSE ....................................................................................... 143 9.1. Tőzsdei kereskedés és elszámolás lehetősége ......................................................................... 143 9.2. A Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) és a projekt alapú elszámolás ellentmondásai .................. 144 10. ÖSSZEFOGLALÁS ............................................................................................................................ 146 FELHASZNÁLT FORRÁSOK .................................................................................................................... 153 1. melléklet .......................................................................................................................................... 156 2. melléklet .......................................................................................................................................... 159 2. Függelék: A témakör feldolgozását segítő karbonpiaci definíciók .................................................. 162 2. Függelék: A témakör feldolgozását segítő pénzpiaci definíciók ...................................................... 169

6

BEVEZETÉS Az alacsony karbon-kibocsátású gazdaság vagy az alacsony fosszilis üzemanyaggal működő gazdaság koncepciója arra az alapösszefüggésre épül, amely egy minimális input, anyag és energia-bevitel mellett, minimális üvegházgáz (ÜHG) emissziós outputot képes megvalósítani. A bioszféra emissziós terhelésének értékeléséhez egy speciális ÜHG egyenértéket, a CO2e vagy karbon egyenértéket használja. Az alacsony karbon-kibocsátású gazdaság (low-carbon economy) koncepciója arra a közös megegyezésre támaszkodik, mely szerint a tudósok és a társadalom döntő többsége úgy gondolja, hogy az emberi tevékenységgel kibocsátott ÜHG és különösen a CO2 az atmoszférában olyan klimatikus hatásokat okoz, amely hosszú távon rendkívüli mértékben veszélyeztetheti az emberi életfeltételeket, illetve az ökológiai rendszerek stabilitását. A globálisan értelmezett alacsony karbon-kibocsátású gazdaság elméleti rendszere a klímakatasztrófák elkerülése érdekében, a zero-karbon kibocsátású gazdasági rendszerek létrehozását, illetve a megújuló energia vagy zöldenergia gazdaság kiépülését preferálja. Ennek a speciális célrendszernek az értelmezése a gazdasági szereplők számára sok esetben nagyon nehéz, mivel kevés konkrét eszköz kapcsolódik a megvalósításhoz és a kockázatok, költségek valós felméréséhez. A gazdasági szereplők számára jelentős lépést az elmúlt években, 2006-ban a Stern Jelentés (Stern Review) néven ismertté vált dokumentum jelentette, mely a globális felmelegedéssel járó lehetséges pénzügyi és gazdasági problémákat is feltárja. Mind a társadalom, mind a gazdaság szemszögéből nagyon egyértelmű megközelítést ad, illetve az élővilágra tett hatásokat és változásokat is költségszinten vizsgálja. A dokumentum szerint az éghajlatváltozás következményei igen súlyosak, költségesek és visszafordíthatatlanok, ezért azonnali és határozott gazdasági és pénzügyi lépéseket javasol, mert így a klímaváltozás elleni küzdelem költségei töredékére redukálhatóak. Az elmúlt évek környezeti katasztrófái okán mindenki számára egyértelmű, hogy a klímaváltozás indirekt költségei szinte beláthatatlan méretűek, s ezeket valamiből, valahonnan finanszíroznia kell a társadalomnak. Mivel a pénzügyi intézetek a szolgáltatási rendszereiken keresztül szinte mindenkivel kapcsolatban állnak (hitelezés, számlavezetés, megtakarítások, tőzsdei befektetés stb.), kézenfekvő és belátható, hogy az ő bevonásuk nélkül nem oldható meg egykönnyen a globális erőforrásválság átrendezésének problémája. Annak érdekében, hogy a klímaváltozás globális problémájához megfelelő pénzügyi eszközrendszereket és forrásokat találjunk, alapvető gazdasági érdekrendszerek szempontjainak működési törvényszerűségeit kell a kijelölt célokhoz hozzárendelnünk. A természeti értékek, klímabarát

7

rendszerek pénzügyi értelmezése csak a közelmúltban kezdődött meg. Ezért lehet fontos ezeknek az induló megoldásoknak, mintaprojekteknek a széles körű megismerése a közeljövőben. Az elmúlt évek „fenntartható business-t” szimbolizáló gazdasági folyamatai, amelyek főként a megújuló energiatermelő rendszerek alkalmazásának nyitottak teret, a rendkívül hosszú megtérülési mutatók mellett is finanszírozási kockázatot jelentettek. Az alternatív energiát termelő rendszerek fejlesztése főként az energiapolitikai bizonytalanság okán kapott a rendkívül magas kockázati szint ellenére, az indokolhatónál is nagyobb lendületet. Sajnos egyértelműen kijelenthető, hogy főként az nyugat-európai térség esetében olyan gazdasági veszteségeket okoztak az átgondolatlan, rendkívül nagy állami források bevonásával elindított alternatív energetikai célprogramok (német biodízel program, osztrák bioetanol termelés), hogy a hitelpiacok, finanszírozási rendszerek megriadtak az ott zajló folyamatok sikertelenségétől. Ezért természetes beidegződésként épült be a pénzügyi köztudatba, hogy ezek a zöldenergia termelési rendszerek piaci alapon még nem finanszírozhatók, ott csak állami, társadalmi szerepvállalás mellett lehet a pénzpiaci gyakorlat jól bevált eszközeit alkalmazni. Azonban az ázsiai emissziós piacok, amelyek szintén a megújuló energia vagy emisszió takarékos beruházások folyamataira épülnek, olyan rendkívüli fejlődésen mentek keresztül az elmúlt öt évben, amely megcáfol minden korábbi pénzügyi álláspontot. Az energiatermelést, vagy ÜHG csökkentést érintő, főként Európából induló ázsiai beruházások 80 %-ban olyan projektkörnyezetben valósulnak meg, ahol a projektek működtetéséből elszámolható emissziós megtakarítások piaci értékesítésre kerülnek. Ma már az is megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az ázsiai projektek döntő többségének elindítását, megvalósulását az emissziós megtakarításokból származó extra bevételek lehetősége okozza. Az ázsiai példa jól mutatja, hogy az alacsony karbon-kibocsátású gazdasági rendszerek fejlődése tehát nemcsak politikai akarat segítségével, hanem piaci mechanizmusok optimalizálódásával is létrejöhet. Ezt a jelenséget természetesen csak speciális gazdasági környezet hozhatja létre (pl. a rendkívüli energiapazarlással és szennyezésekkel járó kínai termelési rendszerek kiváltása), de tény, hogy a kialakult jelenséget szükségszerűen vizsgálni kell, mert a klímaváltozáshoz kapcsolódó technológiaváltás esetében nem lehet gyakorlat az az európai trend, melyben euró milliárdok folytak el anélkül, hogy releváns környezeti változások következtek volna be az emisszió kibocsátás területén. Az elmúlt két évben, főként az EU-

8

országokban bekövetkezett jelentős ÜHG kibocsátás csökkenés azonban megkérdőjelezhetetlen, mivel mérhetően és jelentősen csökkent az egyes ágazatok energiafelhasználása és hulladék-kibocsátása. Mindenki számára világos azonban, hogy ennek legfőbb oka a pénzügyi válságjelenség volt, illetve az ezzel párosuló termeléscsökkentés, nem pedig a klímaváltozás elleni európai programok sikeressége. A hatalmas zöldenergia fejlesztési kiadások ezért tűnhettek el azokban az európai fejlesztésekben, amelyeknek gazdasági sikertelenségéről sorra lehetett hallani az elmúlt évek során. Az esetek többségében állami támogatásból olyan termelési rendszerek épültek fel, amelyek még a működtetéshez szükséges bevételeket is képtelenek voltak produkálni a termelés elindítását követően. Ezek az események természetesen óvatosságra intettek, intenek mindenkit a piaci környezetben. Ezért jól érthető az a gazdasági jelenség, melynek értelmében a pénzintézetek, a hitelintézetek ma már rendkívüli óvatossággal kezelik az alacsony karbon-kibocsátású alaprendszerek (pl. zöldenergia) fejlesztésére irányuló törekvéseket. Úgy gondoljuk, hogy alapvető döntési kritérium kell hogy legyen az a gazdasági elvárás, mely szerint egy beruházás megtérülési ideje nem lehet hosszabb, mint a berendezések valós életciklusa. Az esetek nagy részében a tíz éven túl nyúló megtérülési mutatók alkalmazása irreális elvárásokat jelent, ezt nem kell, nem lehet a pályázati források, állami támogatások elérésének feltételeként alkalmazni. Annak érdekében, hogy a valóban megtérülő gazdasági beruházások, pénzintézetek számára is biztonságos befektetési környezetet jelentsen, hiteles piaci információkra van szükség, valós keresleti és kínálati összefüggéseket és átlátható piaci folyamatokat kell indukálni a zöldenergia szektorból. A globális gazdasági rendszerek ma nem tudják biztosítani ezeket a feltételeket, így ezek a jelenségek a lokális piaci környezetben stabilizálódhatnak, fejlődhetnek megfelelő karakterisztikával. A változó makro- és mikrogazdasági környezetben tehát újraértelmeződnek a gazdasági működést alapvetően meghatározó folyamatok, amelyek a karbongazdaságtan elméletén keresztül nyerhetnek gyakorlati megvalósulást. A karbongazdasági rendszerek működtetésének alapja, hogy az egyes gazdasági folyamatok során létrejövő emisszió elkerülés vagy megtakarítás valós piaci értéket nyerjen, és ezek a gazdasági folyamatokban kockázatcsökkentő, az eredményességet is javító tényezőként működhessenek. Ezeknek az új gazdasági törvényszerűségeknek a megteremtését, feltételrendszereinek kiépülését alapozza meg a kialakulóban lévő karbongazdaságtani tudományterü-

9

let, amely az ÜHG vagy CO2 elkerülés folyamatában próbálja optimalizálni a piacokat érintő versenyfeltételeket.

1. A PÉNZPIACOK ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM 1.1. A Stern jelentés hatása, a karbongazdaság értelmezése Mint azt már a bevezetőben is említettük, a Stern Jelentésnek kiemelkedő jelentősége volt a klímaváltozás elleni harc valódi megkezdésében. Azért fontos hangsúlyoznunk a Jelentés szerepét, mert ez volt az a dokumentum, amelyből mind a gazdasági szereplők, mind a politikai vezetés egyértelműen megérthette, és számokban is visszalátta, hogy mi lehet a következménye a gazdasági tétlenségnek hosszú és rövidtávon egyaránt. A Stern Review 2006-ban, az angol pénzügyminiszter megbízásából, nemzetközi kitekintéssel készült, olyan független jelentés a pénzügyminiszter és a miniszterelnök számára, amely a klímaváltozáshoz kapcsolódó természettudományos vizsgálatokat értékelve járul hozzá az éghajlatváltozás gazdasági következményei megértésének, a klímaváltozás problémakörének kezeléséhez szükséges gazdaságpolitikai álláspont kialakításához. A Jelentésnek két része van: az első rész vizsgálja az éghajlatváltozás gazdasági hatásait és ezek bizonyítható összefüggéseit, valamint az ÜHG szint stabilizálásának közgazdasági feltételeit. Második részében az alacsony karbon-kibocsátású gazdasághoz vezető szakmapolitikai kihívásokat elemzi, azt, hogy hogyan tudnak a különböző társadalmi rendszerek alkalmazkodni az el nem kerülhető következményekhez. Az éghajlatváltozás okai és következményei globális méretűek, tehát csak egy közös nemzetközi intézkedés lehet hatásos, eredményes, hatékony és méltányos. A nemzetközi együttműködés számos területen kívánatos, kiváltképp a szén árjelzéseinek és piacának kialakításában, ezzel elősegítik a technológiai kutatás-fejlesztést és felzárkózást, és a fejlődő országok adaptációját. A valaha létezett legnagyobb és legkiterjedtebb piaci kudarc az éghajlatváltozás, ezért a határozott és korai cselekvés haszna lényegesebb nagyobb, mint a költsége. Tönkreteszi a gazdasági növekedést, ha az éghajlatváltozást figyelmen kívül hagyjuk, hatása az első és második világháborúhoz és a világválsághoz hasonlítható, s a változások visszafordíthatatlanok. Az éghajlatváltozás kezelése egy hosszú távú növekedés melletti stratégia, amit úgy kell megvalósítani, hogy ne korlátozza a növekedést. Minél kisebb mitigációt (kibocsátás el-

10

kerülést) végzünk most, annál nehezebb lesz az alkalmazkodás. Jelenleg a légkörben az ÜHG szintje 430 ppm, ami az ipari forradalom előtt mindössze 280 ppm volt, ez a volumen kiváltotta a légkör több mint 0,5 Celsius fokkal való átlag-hőmérséklet melegedését, ami a következő évtizedekben folytatódik. A becslések szerint a kibocsátások növekedése miatt 2035-re elérhető az 550ppm-es érték, ami alapján 77 %-os, vagy akár 99%-os esély van arra, hogy a hőmérsékletnövekedés meghaladja a 2°C-t. A szokásos üzletmenetből (BAU –business as usual) származó kibocsátások alapján készült forgatókönyv szerint az ÜHG készlet háromszorosára nőhet a század végére, ami 50%-ra valószínűsíti, hogy több mint 5°C-os lesz a felmelegedés. A jelenlegi tendencia szerint az átlagos globális hőmérséklet 2-3-°C-kal növekszik az elkövetkezendő mintegy 50 éven belül (REC, 2007). Az ilyen jellegű átalakulások megváltoztathatják a világ természetföldrajzát, ami komoly hatást fejthet ki arra, hogy az emberek hol és hogyan élnek. Például a gleccserek olvadása az áradások kockázatát növeli, majd lecsökkenti a vízkészleteket, a világ lakosságának 1/6-át veszélyeztetve, főként az indiai szubkontinensen, Kínában és a dél-amerikai Andokban. A vízhiány miatt a terméshozamok csökkennek, ami még súlyosabb éhínségekhez vezet. 2-3°C fokos felmelegedésnél még a terméshozamok növekedhetnek a közepes és magas szélességeken, de e felett már a globális élelemtermelés komoly veszélybe kerül. Komoly áradásokra lehet számítani a tengerpartok mellett Délkelet – Ázsiában (Banglades és Vietnam), a karib-tengeri és a csendes-óceáni kis szigeteken, és a nagy tengerparti városokban (Tokió, New York, Kairó és London). Már 2°C fokos felmelegedés esetén kihalhat a fajok mintegy 1540%-a, így a biodiverzitás foka jelentősen csökken (Stern, 2006). A szélsőséges időjárás, mint pl. a viharok, hurrikánok, tájfunok, áradások, szárazság és hőhullámok intenzívebben és gyakrabban fognak jelentkezni. Ez a fejlett országokban és globális szinten is hatással van a pénzügyi szektorra, mert az időjárás okozta növekvő költségek miatt a biztosítási díjak is magasabb, és ugyanakkor bizonytalanabb költségeket takarnak. Az éghajlatváltozás hatásai a legszegényebb országokat fogják a legkorábban és a legnagyobb mértékben érinteni. Ezek a területek már eleve hátrányos helyzetűek, mivel melegebb éghajlattal rendelkeznek, a csapadék mennyisége széles skálán mozog. A fejlődő országok erősen függnek a mezőgazdaságtól, ami nagyon éghajlat érzékeny. Emellett nincs megfelelő egészségügyi ellátásuk, közigazgatási rendszerük. Az alkalmazkodást az alacsony jövedelem és a gazdasági, társadalmi sérülékenység is nehezíti. Nagyarányú éghajlatváltozás

11

esetén átlagosan 5-10%-os GDP csökkenést becsülnek, a fejlődő országok esetén ez meghaladhatja a 10-15 %-ot is. Hosszú távon a kibocsátást jelentősen, 5 Gt CO2 alá kell csökkenteni, mert ennyit tud a Földi ökoszisztéma kompenzálni az ÜHG szint emelkedése nélkül (optimális szennyezési szint). Ez 80 %-kal kevesebb a jelenlegi szintnél. A kötelező csökkentések tehát súlyos költségekkel járnak. A Jelentés szerint a stabilizáció éves költsége 500-550 ppm CO2-e szinten 2050-re eléri a GDP körülbelül 1%-át, ami magas, de még gazdaságilag és társadalmilag is kezelhető. A jelentős mértékű kibocsátás csökkentéshez szükséges a tiszta energia-, hő- és szállítási technológiák jelentős mértékű növelése. Az energiaipar karbon intenzitását 60-75%os mértékben kell csökkenteni 2050-re, hogy a stabilizáció megfelelő mértékű legyen. A közlekedési ágazatban rövidtávon a szükséges csökkentések elérése nagyon nehéz lesz (Stern, 2006). Az alacsony-széntartalmú gazdaság (karbongazdaság) felé mutató átmenet kihívásokat teremt a versenyképesség terén, de lehetőségeket is nyújt: piaca 2050-re valószínűleg eléri vagy meghaladja az 500 milliárd dollárt. A vállalatoknak és országoknak úgy kell igazodniuk a változásokhoz, hogy komparatív előnyre tehessenek szert. A célok eléréséhez szükséges szakpolitikai beavatkozásoknak piacorientáltnak kell lenniük, mert így maradhatnak kezelhető költségszinten. A kibocsátás-csökkentést célzó szakpolitika három fontos eleme, amelyek közül bármelyik figyelmen kívül hagyása megnöveli az intézkedések költségét a következők: - Szénhasználat beárazása (adóval, kereskedelemmel vagy szabályozással): lényegében azt jelenti, hogy az embereket szembesítik tevékenységeik teljes társadalmi költségével, így az alacsonyabb karbon-kibocsátású termékek felé fordulnak. A gazdasági hatékonyság rámutat a szénár előnyeire: a kibocsátás-csökkentés ott valósul meg, ahol az a legolcsóbb. EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszere (ETS) jelenleg a kibocsátások csökkentését célzó európai erőfeszítések középponti része. - Technológiapolitika: érvényesnek kell lennie a kutatás-fejlesztéstől a demonstrációs és a korai alkalmazás szakaszáig. A magánszféra fontos szerepet játszik a K+F-ben és a technológia elterjesztésében, de egy szorosabb együttműködés a kormány és az ipar között tovább ösztönzi az alacsony széntartalmú technológiák széles portfoliójának fejlesztését, és csökkenti a bevezetés költségeit. - Magatartásbeli változások terén lévő akadályok megszüntetése: ahol a kibocsátások csökkentését szolgáló intézkedések költséghatékonyak, ott is előfordulnak akadályozó

12

események. Ilyenek lehetnek a magatartásbeli és szervezeti tehetetlenség, megbízható információk hiánya, a tranzakciós költségek. Mind a termelési szektor, mint a pénzügyi szektor részére világos szabályozás és egyértelmű gazdaságpolitikai intézkedések bevezetése szükséges. Az információhiány és a politikai bizonytalanság rendkívüli mértékben hátráltathatja a technológiai alkalmazások bevezetését vagy a kapcsolódó pénzügyi termékek kifejlesztését. Az egyik nagyon költséghatékony módja az ÜHG-kibocsátásnak az erdőirtások megfékezése. Becslések szerint az ebből eredő kibocsátás a globális kibocsátás több mint 18 %-át teszi ki, ami több mint a globális közlekedési ágazat által kibocsátott mennyiség. A fakitermelési politikákat annak a nemzetnek kell alakítania és irányítania, ahol az erdők találhatók, de ezeket nemzetközi szinten is támogatni kell. A fakitermelés csökkentését célzó intézkedések a klímaváltozás elleni harcban globális jelentőségű „hasznot termelnek” azzal, hogy az emiszszió csökkentés költségeit a legalacsonyabb szinten valósítják meg (Fogarassy-Lukács, 2008). A Jelentés rámutat, hogy még nem késő elkerülni az éghajlatváltozás legkellemetlenebb hatásait, ha együttes és határozott intézkedéseket teszünk. Mára már teljesen egyértelmű, hogy az éghajlatváltozással szembeni tétlenség gazdasági kockázata nagyon komoly. A szakmapolitikának vannak eszközei olyan ösztönzők kialakítására, melyek szükségesek a beruházási minták megváltoztatásához és a globális gazdaságnak az alacsony széntartalmú gazdasági működés felé való elmozdításához. Természetes jelenség, hogy a megfelelő ösztönzésre a magánszektor válaszolni fog, és gyorsan szállítani fogja a megfelelő megoldásokat. Mindemellett együttes, nemzetközi intézkedéseket is kell tenni (REC, 2007). 1.2. A zöld üzleti modellek kialakulása Tudni kell, hogy bár 1997-ben az USA is ígéretet tett a 7%-os ÜHG csökkentésre, a Bush-kormány pár héttel hivatalba lépése után úgy döntött kilép a Kyotói Protokollból. A döntés valószínűsíthető oka az volt, hogy George W. Bush kampányát jelentős pénzösszegekkel támogatták a nagy olajvállalatok. Ezek az olajipari cégek később kampányt is indítottak az Kyotói Egyezmény ellen. A Kyotói Egyezményt kritizáló érvek az olajvállatok részéről a következők voltak: - a korlátozások súlyos gazdasági veszteséget okoznak az USA-nak, - az 5%-os kibocsátás csökkentéssel nem lehet érdemi befolyást elérni az éghajlat alakulásában,

13

- a környezeti megfigyelésekből származó adatok csak csekély mértékű melegedést igazolnak, és nem adnak okot az aggodalomra, - nem bizonyítható, hogy az üvegházhatású gázok magas koncentrációja olyan jellegű és mértékű éghajlatváltozást okoz, amelyet valóban szükséges elhárítani. Azonban mégis megindult egy forradalmi változás a világ különböző üzleti megoldásainak rendszerében, amely az emisszió-csökkentést elsődleges gazdaságfejlesztési preferenciaként kezeli. Ennek a gazdasági változásnak, illetve a kapcsolódó instrumentumok működőképes kialakításának Európa lett a központja. Ezért mondhatjuk, hogy a forradalmi változásokkal létre jött egy új zöld üzleti modell, melynek sajátosságai a következők (Fogarassy et al, 2008): -

a tartósan magas energiaárak, és a globális ellátási problémák előtérbe helyezték a tiszta technológiákat és más zöld befektetési lehetőségeket,

-

az energia ipar a leginkább tőke igényes ipar a világon, melyhez a jelenlegi pénzügyi válságban egyre nehezebb befektetési forrásokat rendelni, főként akkor, ha figyelembe vesszük a szektor politikai bizonytalanságait (pl. állandó orosz-ukrán vita) is,

-

a tőkepiacok mindig a jó befektetéseket keresik, s a jelenlegi befektetők a zöldenergia piacon nem csak jó befektetés lehetőségét találnak, hanem a „feel good”-t is, azaz a jó érzést is,

-

a Kyotói Egyezmény mechanizmusai megváltoztatták a technológiák globális vándorlásának feltételeit, a fejlett országok már nem tudják a szennyezéseket a fejlődő országokba exportálni,

-

a fejlett országok egyes befektetési mechanizmusokkal fizetnek a fejlődő országoknak, hogy az ott előállított, és a fejlett országokban elfogyasztott termékek következtében keletkezett környezetterhelés kompenzálva legyen, tiszta technológia projekteket létrehozva. (pl. a tiszta fejlődés mechanizmus, emisszió kereskedelmi séma), a fejlődő országok technológiai rendszereinek, környezetbarát működtetésének a feltételeit is igyekeznek megvalósítani,

-

a projektek megvalósításának hatásfokát az pénzügyi egységre eső emisszió elkerülés, vagy energia-megtakarítás indikátoraival mérik, illetve minősítik is azokat,

-

a biztosítási és pénzügyi szektor, a biztosítási és hitelezési kockázatok elkerülése miatt, a klímaváltozáshoz kapcsolódó kutatások, valamint a klímaváltozást csökkentő befektetések, beruházások egyik legnagyobb támogatójává válik. A részvényesek és

14

a szigorodó környezetvédelmi szabályozás hatására folyamatosan új üzleti lehetőségeket és pénzügyi termékeket vezetnek be. 1.3. Zöldbanki termékek a nemzetközi gyakorlatban Ezek a speciális termékek, általában az emberek felelősségérzetére alapoznak, olyan beruházási stratégiák, melyek maximalizálni akarják a pénzügyi megtérülés lehetőségét és a szociális jólétet. Elsősorban a környezetbarát fejlesztéseket, a fogyasztók védelmének elősegítését, az emberi jólétet, a diverzitás megőrzését célzó beruházásokat, termékköröket favorizálják. Nem támogatják a fegyverkezéssel, hadsereggel, dohányáruval és alkohollal valamint a szerencsejátékokkal kapcsolatos befektetéseket. 1.3.1. Befektetési alapok (SRI Alapok - Socially Responsible Investments) A Socially Responsible Invesment, azaz a társadalmilag felelős befektetés olyan stratégia, amely nem csak az elérhető nyereséget akarja maximalizálni, hanem szempontjai közt a fenntartható fejlődési feltételeket is figyelembe veszi. Úgynevezett ESG kritériumokat követnek: Environmental – környezeti, Social – társadalmi és Governance – vállalatirányítási kritériumok alapján nem fektetik tőkéjüket olyan vállalatokba, amelyek ezen feltételek szerint megkérdőjelezhető tevékenységet folytatnak. Tehát sem környezetszennyező iparágakat nem támogatnak, sem munkavállalóit kizsákmányoló vagy hadiiparral kapcsolatos vállalatokat. Egyértelmű, általános stratégia nincsen, de azokat a vállalatokat preferálják, amelyek figyelembe veszik az esélyegyenlőségi, minőségbiztosítási és környezetvédelmi megközelítéseket. A befektetési döntés meghozása előtti szűrési folyamat lehet pozitív szűrés, amely adott szempontok szerint keresi a befektetési célpontokat (pl. az alternatív energia felhasználás mértékét) vagy negatív szűrés, ami kizárási tényezőket határoz meg (pl. dohánytermékek gyártása/forgalmazása, abortuszhoz kapcsolódás). A SRI termékek megjelenését sokak már a XVIII. századi kvéker mozgalomhoz kötik, akik 1758-ban, Philadelphiában megtiltották tagjaiknak a rabszolga-kereskedelemben történő bármilyen részvételt. Mások a XIX. században az egyes USA-ban lévő egyházak parancsát tartják az alapnak, amelyek azt mondták, hogy a hívek ne fektessék pénzüket alkohol-, cigaretta-, illetve fegyvergyártással foglalkozó vállalkozásba. Az első modern SRI termékek 1971ben jelentek meg, ekkor indította Luther Tyson és Jack Corbett, két metodista lelkész a pacifista „Pax World Fund” befektetési alapot. Az USA lakossága akkor kezdte a vállalatokat etikai szempontok alapján figyelni, amikor 1972 júniusában egy napalmbomba okozta égési

15

sérülésekkel rendelkező kilencéves kislány fotója bejárta a világot. A bankok a befektetéseken és a hitelnyújtásokon túl, más módszerrel is lehetnek zöldek: megtagadhatják a hitelnyújtást olyan vállalkozásoknak, amelyek növelik az ÜHG kibocsátást, gyorsítják az üvegházhatás hatásait. Ilyen bank például a Goldman Sachs befektetési bank, ami 2006-ban elzárta a pénzügyi forrásait a nem kifejezetten zöld beruházások, vagy az üveghatás növelését kedvezőtlenül rossz irányban befolyásoló vállalkozások elől (Cogan, 2008). 1.3.2. Egyedi termékek a nemzetközi pénzpiacokon A következő fejezetben azoknak a banki termékeknek a bemutatására kerül sor, amelyek már a gyakorlatban is bizonyítottak az elmúlt évek során, tehát különösebb gazdasági „kényszer” nélkül is életképes termékfejlesztést kínálhatnak a pénzintézeteknek számára.

Értékpapírosítás Az értékpapírosítás a részvények közforgalomba hozatalát megelőző szakaszhoz kötődik. Az intézményi zöld vagy karbontudatos beruházások széles skáláját tudják finanszírozni, ha a szokásos eszköz alapú értékpapírokat (a kötvények egyik formája) összekapcsolják környezeti infrastruktúrával vagy projektekkel. A kölcsönjegyzéseken keresztül beruházó bankok garantált áron új kötvényeket vásárolnak, amelyeket újra eladnak intézményi befektetőknek.

Kötvények Erdő Kötvények: az erdő kötvényeket 2008-ban hozták létre, hogy alapot képezzenek a széleskörű újraerdősítésre. Panamában például azért, hogy könnyítsenek a közlekedési problémákon a Panama Csatorna mentén. Az újraerdősítést a csatorna vízgyűjtő területe mentén végeznék azzal a céllal, hogy a partokon javítsa a vízfolyás irányítását, az üledékek és a tápanyagok kimosódásának leállításával. A projektben, amit Beyond Timbernek hívnak, viszontbiztosítók biztosítják a 25 éves kötvényt, míg a vízi útvonal használói, mint a Walmart befektetők vásárolhatják a kötvényt. US termékek 40%-a megy végig a Panama csatornán, és a veszteségek biztosításának a költsége hatalmas. Ráadásul, a Panama Csatorna Hatóság igényli, hogy a projektkockázat kétharmada kapcsolódjon a környezetvédelemhez. Beyond Timber program biztosítja, hogy jelentősen csökkenjen a biztosítók kockázati szintje, míg a csatornahasználók alacsonyabb díjat fizetnek akkor, ha megvásárolják az erdő kötvényeket.

16

Katasztrófa kötvények: a biztosítóknak segítenek finanszírozni a katasztrófák kockázatát, kialakítanak egy értékpapírt egy esemény kockázatának finanszírozására-biztosítására. Ez azt jelenti, hogy a biztosítók és befektetők is kereskedhetnek az értékpapírokkal, ha társítják ezt a katasztrófa kockázatokkal. A katasztrófa kötvények az értékpapírok kockázatához igazodnak, ahol a kötvény úgy működik, mint egy vállalati kötvény. Speciális nyelvezettel, megkívánva a tulajdonosoktól, hogy engedjék el, vagy halasszák el a tőke vagy kamat kifizetését, ha az aktuális katasztrófa veszteségei felülmúlják az előzőekben meghatározott mennyiséget. Valójában, ennek a visszafizetésnek az elengedése azt eredményezi, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók leírják a kötvényhez kapcsolódó terheket, ezáltal a növekvő többletbevétel megelőzi a csődöt. 1995 és 2007 között a befektetők 4.7 milliárd dollárt bíztak az értékpapírosított katasztrófa kötvények különböző eszközeire, ebben az összegben benne van a cserekereskedelmi katasztrófa opció is (US EPA, 2008). Zöld jelzálog-fedezetű értékpapírok: jelzálog-fedezetű értékpapírok olyan kötvények, melyek értékét több száznyi jelzálogkölcsönből származtatták, ezeket együtt értékpapírosították és ezután átértékelték, majd eladták a befektetőknek. 2007-ben a jelzálog fedezetű értékpapíroknak nagy hulláma volt megfigyelhető, ami áthatotta az US jelzálogpiacának 2530%-át. A zöld jelzálog-fedezetű értékpapíroknak az a lényege, hogy legyenek összekapcsolva a speciális energiafelhasználású és fejlett környezetvédelmi rendszerű épületekkel. A zöld jelzálog-fedezetű értékpapírok kialakítása még korai stádiumban van. Ezek a zöld termékek jobb és magasabb értékelésűek lehetnek, mint a hagyományos jelzálogfedezetű értékpapírok. Jelenleg a potenciális tulajdonosoknak és befektetőknek a zöld épület projekteknél az így megnövelt „hozzáadott érték” eredményesebb és olcsóbb hozzáférhetőséget jelenthet a tőkéhez, mint egyéb befektetések esetében. Bár ez, mint kölcsönzési forgatókönyv kapcsolódik a zöld építésekhez, de ez a forgatókönyv magas szabadságot nyújt a pénzügyi közösségnek, hogy képesek legyenek megfelelő méreteket választani és értéket megtakarítani, ezzel költségeket csökkenteni. A zöld épületek alacsony fenntartási költsége a beruházást követő hitel-visszafizetési periódusban kiemelt garanciát, és csökkentett kockázatot nyújt a hitelezők profitigényének kielégítésére is.

Technológiai lízingügyletek Főként azon cégek számára lehetőség, akik tiszta, környezetbarát technológiákkal és az ehhez szükséges eszközökkel kívánják működtetni termelési rendszereiket. Ezt a fajta lí-

17

zinget az európai bankok kezdték el először alkalmazni. Az alacsony kamatlábak segítségével biztosítják a környezetbarát technológiák megvalósítását a kereskedelmi ügyfeleik számára. Néhány európai kormány nagy szerepet játszik a „zöld” lízingek népszerűsítésében, ezt használják a társadalmi tudatformáláshoz és az üzleti ösztönző programokhoz egyaránt. A Rabobank globálisan vezet a zöld technológiai lízing területén. 2005-ben összesen 103 millió USD értékű lízing ügyletet bonyolítottak.

IPO segítség Az IPO az „Initial Public Offering” rövidítése magyarul "Elsődleges Nyilvános Forgalomba Hozatal", amikor az illető társaság részvényeit először lehet nyilvánosan jegyezni még a tőzsdei bevezetést megelőzően. Ehhez az adott ország értékpapír-felügyeletének engedélye szükséges. Az IPO rendkívül jó lehetőséget kínál a részvény hosszú távú stabilitásának megőrzéséhez, ha a kezdeti szakaszban már meghatározásra kerülhet (karbontudatos, környezettudatos), hogy kik, és milyen szempontrendszert figyelembe véve birtokolhatják a részvények jelentős hányadát.

Ökopiaci-indexek Öko-piaci indexek: Egyes bankok, például JP Morgan és ABN AMRO, a befektetőinek nyújt széleskörű indexeket, melyek folyamatosan változnak úgy, ahogy a jövő környezetvédelmi lehetőségei és kihívásai felmerülnek. Az Öko-piaci indexek sorozata- 2007 februárjában, az ABN AMRO létesített egy részvény indexet olyan vállalkozások számára (Dow Jones Fenntarthatósági Index alapján), amelyek a globális felmelegedéssel és a környezetvédelemmel állnak kapcsolatban. Ez az ABN AMRO által 2006-ban készített indexekre épült, amelyek bizonyos iparágakon nyugszanak, úgy, mint a karbon csökkentési technológiák, víz, nap, etanol, megújuló energiák és természetes üzemanyag termelés. A befektetők 2008-ig több mint 1 milliárd banki öko-piaci terméket vásároltak a kiskereskedelmi szektorban. Ha ehhez az összeghez hozzáadnánk a vállalati és intézményes területek befektetéseit is, akkor egy igen jelentős pénzpiaci szegmens ölthetne alakot. Klímabarát Vállalatok kötvény indexe: 2007 februárjában, a JP Morgan megalkotta az első US klíma vállalati kötvény indexet, ami azon kötvény-kibocsátókból állt, akik klímabarát politikát folytatnak és teljesítenek. Az új eszköz, JENI-Carbon Beta index, magába foglalta a hasonló kötvényeket, mint a JP Morgan mércéjű JULI vállalati kötvény index is, de a

18

cég karbon emissziója szerint súlyozva. 2007-ben az US piaci profit hozzávetőlegesen egy hatoda volt a globális, 30 trillió USD-os kötvény piacnak. Ezzel a nagy összegű fedezettel, amit kötvényekbe fektettek, a JP Morgan új klíma vállalati kötvény indexe hatásosan sorakoztatta fel azokat a klímaváltozással is törődő befektetőket, akik maximalizálni akarták a vállalati profitjukat. A pénzügyi válság 2008-ban természetesen átírta ezeket a törekvéseket, de pénzügyi termék modellértékű maradt.

Magán részvények Ezek elsősorban az erdők megőrzésére illetve erdőtelepítésre irányulnak, 100%-os finanszírozást nyújt ilyen irányultságú non-profit szervezetek számára, hogy azok megfelelő területekre, eszközökre tehessenek szert, és ezekkel folytathassák munkájukat.

Zöld alapok Az új energetikai technológiák népszerűségét növeli a fokozódó környezettudatosság, mely miatt egyre erőteljesebb a gazdasági és politikai nyomás is, főként az éghajlati környezeti előírások betartására és szigorítására irányulnak. Ebből a trendből az energiahatékonyság, az emissziós kontrol, a megújuló energia, energiakezelés és energia szolgáltatások területe profitál elsősorban! A pénzügyi intézeteknél megtalálható ilyen jellegű alapok, olyan vállalatokba fektetnek be, melyek a megújuló és tiszta energiaforrások iparában tevékenykednek, valamint részt vesznek az új technológiákban rejlő lehetőségek kiaknázásában.

Katasztrófa kötvény alap Néhány terméket jelenleg is kínálnak kereskedelmi bankok azokon a területeken, ahol már most is a klímaváltozás hatásaihoz alkalmazkodnak. Ez a trend a jövőben valószínűleg fel fog gyorsulni, mert az agrártermelés, a turizmus és más szektorok is igénylik ezeket az extra beruházásokat (pl. az élelmiszertermelésben az öntözési rendszerek kiépítése), hogy megküzdhessenek a klímaváltozás hatásaival. Leu Prima Katasztrófa kötvény alap, amit a Suisse Group kínál. A világ első nyilvános katasztrófa kötvény alapja, mely egy részének célja a klímaváltozással egybefüggő természeti katasztrófák okozta károk finanszírozása. Azért hozták létre, mert az előtte létező biztosítások nem fedték le a piacot. Lehetővé teszi, hogy a klímával kapcsolatos fizikai kockázatokat biztosítsák, például az áradásokat vagy szárazságokat, amelyeket bonyolult lenne hagyomá-

19

nyosan biztosítani. Ez az első kötvényalap, amelynél katasztrófa kötvényekbe lehet befektetni. Hamar népszerűvé vált a befektetők közt, mert kezdetben több mint 240 USD profitot hozott a tárgyidőszakra. A kereslet túl magas volt, ezért be kellett zárni néhány hónap múlva. A Leu Prima Katasztrófa kötvény alap folytatása 2005-ben került forgalomba, 535 millió USD növekedéssel erős teljesítményt mutatott, amely 2006-ban és 2007-ben sem csökkent. 1.4. Hiteltermékek szén-dioxid alapú elszámolással A részben szén-dioxid alapú elszámolást is magába integráló hitelezési rendszerek sajátossága az, hogy a hitelezők az ÜHG gázok elkerülését is támogató projekt tulajdonságként kezelik. A programok a környezeti tulajdonságok javítását célozzák meg termékeik segítségével. Minden termék esetében nyomon követhető a CO2 elkerülés nagysága, illetve a termékek alkalmazásához kapcsolódó indirekt ÜHG csökkentés megvalósítása. 1.4.1. Környezetbarát autókra felvehető kölcsön (Clean Air Auto Loan) A kölcsönök célja, hogy ösztönözzék az olyan autókra történő hitelfelvételt, melyeknek alacsony az ÜHG kibocsátásuk vagy hatékony üzemanyag-fogyasztásuk van. Ezen termékek száma az utóbbi években megnőtt, többségében Európában és Ausztráliában. A legtöbb zöld autó kölcsönt hitelszövetkezetek kínálják, mint például az Ausztrál Mecu. A járműre történő kölcsönzés ideális út a kisebb pénzügyi intézményeknek, hogy megvalósítsák a befektetésekben történő specializációt, ami miatt tagjaiknak a „teljes autó-vásárlási élményt” kínálhatják erre kialakított termékekkel és szolgáltatásokkal (Fogarassy, 2007). Olyan autókra vehető fel ez a kölcsön, melyek már környezetbarát technológiákkal működnek, mely a szén-dioxid kibocsátás jelentős csökkentésével fogható meg. Két kategóriát különböztetnek meg: - Az átlagos érték kevesebb, mint 50%-át bocsátja ki. - Az átlagos érték kevesebb, mint 33%-át bocsátja ki.

A bankok honlapján megtalálhatók ezeknek a járműveknek a kibocsátás szerint sorrendbe állított listája. Azok vásárolhatók meg kedvezőbb hitelkondíciókkal, amelyek kedvezőbb emisszió kibocsátási tulajdonsággal rendelkeznek. Hasonló konstrukciót kínál a Toyota cég is japán vásárlóinak, mikor az autó megvásárlásakor opcióként kínálja a várható CO2 emisszió kibocsátáshoz kapcsolódó karbon crediteket. Az autó 5 éves üzemeltetéséhez kapcsolódó CO2 kibocsátások ellentételezésére,

20

karboncsökkentő projektekből származó emisszió megtakarításokat ad ajándékba, vagy megvásárolható opcióként. Ezek kiváló marketing eszközök a cég számára, ugyanakkor a gépkocsik várható emissziójának környezeti ellentételezéséről is gondoskodnak, amely rendkívül megnyugtatja az új gépkocsi tulajdonosokat is. 1.4.2. Gyors kölcsönök Fontos momentuma a gyors elbírálási idő. Fuvarozó cégeknek kínálják, hogy a hatékony üzemanyag technológiákat finanszírozhassák. Segítség abban, hogy például Smart Way szerelvényt/berendezést vásárolhassanak, amely 15%-kal képes növelni az üzemanyag felhasználás hatásfokát. A terméket az US EPA-val (United States Environment Protection Agency) és a fuvarozó szektorral társulva kínálják. A környezetvédelmi haszon rendkívüli, mert nagymértékben csökkenti a légszennyezést és mérhető az ÜHG kibocsátás csökkentés is. Ugyanakkor a berendezés beszerelése jelentős költségmegtakarítást eredményez a cégeknek (US EPA, 2008). 1.4.3. Hitelkártya termékek A zöld termékek nagy családja befektetési és hitelkártyákat foglal magába, amelyek környezetvédelmi tevékenységeket segítenek. „Zöld” hitelkártyákat kínálnak a legnagyobb hitelkártya vállalatok, akik általában civil szervezeteknek küldenek adományt, körülbelül fél százalékpontot minden vásárlásnál, egyenleg átutalásnál vagy készpénz kivételnél. A hitelkártyák éves kamatlába 15-22% között mozog és ennek legtöbbje benne foglaltatik az éves használati díjba. Az utóbbi években ezek a programok egyre népszerűbbek lettek az európai pénzügyi intézmények körében. Mint más termékek ellentételezési sémáinál, ez a mellékszolgáltatás is költséggel járhat a hitelezőnek, ám mind a kézzelfogható, mind a nem kézzelfogható bevétel jelentős lehet. Észak-Amerikában már régóta működik jó néhány „zöld kártya” szolgáltatás, mint például MBNA’s Sierra Club hitelkártya, Shorebank Pacific’s Salmon Nation Platinum Visa, Royal Bank of Canada’s WWF Visa hitelkártya és Citigroup’s Environmental Defense Platinum Master Card. Ezeknek a „zöld” hitelkártyáknak többféle variációja van, de általánosságban elmondható, hogy a kártyák profitját, vagy a használattal arányos összeg bizonyos százalékát, zöld szervezeteknek utalják, és azok ÜHG csökkentési projektek finanszírozásába fektetik. Létezik olyan opció is, hogy környezetbarát vagy karbontudatos termékek vásárlása esetén a kártyatulajdonosok bizonyos kedvezményeket kapnak.

21

1.4.4. Projektfinanszírozás emisszió megtakarítási elszámolással Ennek keretében a megújuló energiaforrások használatbavételére irányuló vállalkozások juthatnak hitelhez. Néhány bank is szakosodott egy vagy több megújuló technológiára, mint például BNP Paribas (Szél) és WestLB (Bioüzemanyag és Szél). A német és az osztrák banki gyakorlatban általánosan elterjedt, hogy a megújuló energetikai beruházások emisszió megtakarítási bevételei beszámíthatók a projektbevételek közé. Ezzel a technikával elérhető, hogy a minél nagyobb emisszió megtakarításokat generáló beruházások legyenek preferálva a hitelfinanszírozás folyamataiban. Az emisszió megtakarításokból származó bevételek jelentős mértékben csökkenthetik a hitelkamatok mértékét, melyek a hitelezési kockázatok kezelésében is rendkívül kedvező jelenségnek tekinthetők. Részleges hitelgaranciák klímavédelmi projektekhez: Környezetvédő projektek finanszírozására alkalmas, mely témakörben a klímavédelem benne foglaltatik. Az általános hitelgaranciától annyiban különbözik, hogy pl. az önkormányzattal együtt járul hozzá a költségek fedezéséhez. Ez meghatározott összegig részleges vagy teljes adósság visszafizetési szolgálatot jelent. Ezt az összeget, a bank a fizetésképtelenség okától függetlenül fizeti ki. Tehát tulajdonképpen a vállalat által felvett hitelkötelezettség teljesítését vállalja át annak érdekében, hogy a klímavédelmi program sikeresen futhasson. 1.4.5. Emisszió értékesítés az ügyfélkörben A Barclays Bank ügyfeleinek lehetőségük van légi utazással kapcsolatos CO2 emisszió ellentételezésre. Ez az új program kapcsolatban van egy emisszió kiegyenlítést végző szervezettel, az Alliance for Climate Protection-nal. Ezzel a programmal elősegítik a környezettudatosságot a kliensek között, megerősítik partnerkapcsolatukat az üzleti partnerekkel, és növelik a bizalmat részvényeseik körében. A programnak nincs kiemelt pénzügyi nyeresége, de növeli a partnerek hűségét. 1.4.6. „Carbon commodity” termékek Pénzügyi termékek és szolgáltatások, amelyek kapcsolódnak a karbon piachoz, az európai összefüggésben igencsak specifikusak. Ez a régiós eltérés főleg az EU Emissziós Kereskedelmi rendszerének (EU ETS) elindulásakor keletkezett 2005 januárjában. A terv szerint 12000 európai ipartelephez egy-egy karbon kvótát/korlátozást rendelnek. Ettől a szabályozástól azt várták, hogy egy új, klímavédelemhez kapcsolódó banki pénzügyi szolgáltatáshoz vezessen, amely költséghatékonyan tudja optimalizálni az emissziós kvóták használatát. Az

22

EU ETS kvótarendszere nem igazán hozta az elvárt emissziós kvóták banki kereskedelmének beindulását, mivel a részbeni túl kvótázás, illetve a pénzügyi válság a piaci elvárásokat jelentősen átírta. Észak-Amerikában is csak néhány bank tett lépéseket, hogy elhódítsák a növekvő karbonpiacokat. Például a Goldman Sachs, Merrill Lynch, JP Morgan, Morgan Stanley és Citigroup voltak azok, akik a területen jelentőset léptek előre. A kialakított karbon finanszírozó központok részvényt, kölcsönt és/vagy az első évben nagyon magas kifizetéseket kínálnak a karbon krediteket megszerzéséért, amelyek rendszerint önkéntes mezőgazdasági, vagy ázsiai CDM és JI projektektől származnak. A legtöbb bank azért tesz szert karbon kreditekre, hogy kiszolgálják a vállalati ügyfélkörének ezen irányú igényeit, vagy egyéb piacokra vásárolnak. Néhány bank, név szerint a HSBC, JP Morgan, Barclays Capital, Fortis, és ABN AMRO nagyon aktív ezen a területen, pénzügyi hatáskörének növelésére használja az emissziós piacokat, annak érdekében, hogy tökéletesítsék a portfolió diverzifikációt, az értékpapír értékesítési lehetőségeket és csökkentsék a kapcsolódó kockázatot. Az emisszió kibocsátások piaci termékként való értelmezése tehát sok esetben már a pénzügyi gyakorlat részét jelenti, mégis keveset hallhatunk róluk a hazai pénzügyi gyakorlatban. Annak érdekében, hogy a hazai pénzügyi szektorban és hitelezési gyakorlatban is értelmezhető instrumentumok legyenek az emissziós kreditek, ismerni kell a karbon kreditek keletkezésének és menedzsmentjének pontos rendszereit, a piacon generálható valós keresleti és kínálati összefüggéseket. A nemzetközi karbonpiacon folyó emisszió-kereskedelem, amelynek termékei kiterjednek mind az EU kötelező ETS piacára, mind az önkéntes piacokra, rendkívüli lehetőségeket kínálnak hazánk klímapolitikai stratégiájának költséghatékonnyá tételére. A klímapolitikai célok megvalósítása mellett azonban kiemelkedő jelentősége lehet a hazai zöldenergia termelő rendszerek hatékony projekt finanszírozásában, vagy a fenntartható üzleti stratégia alapfeltételeinek értelmezésében is. A pénzpiaci vizsgálatok alapján úgy ítéljük meg, hogy az emisszió kibocsátás vagy korlátozás rendszereinek kezelése legalább akkora kihívás a pénzintézetek számára, mint a politikai vagy környezetvédelmi szakemberek részére. Az új kihívás üzleti alapon történő értelmezése azonban elengedhetetlen feltétele a költséghatékonyság klímaharcnak.

23

2. A HAZAI EMISSZIÓS SZABÁLYOZÁS RENDSZERÉNEK ÉRTELMEZÉSE A hazai emissziós vagy kibocsátási rendszerek reális piaci értelmezését nagymértékben befolyásolták az elmúlt hónapok politikailag és gazdaságilag is zavaros háttérfolyamatai. Annak érdekében, hogy valóban feltárhassuk a hazai emisszió-kereskedelemben rejlő lehetőségeket és kockázatokat, sajnos sok olyan előre nem látható tényezővel kell kalkulálnunk, amelyek annak ellenére, hogy irracionális döntésként értelmezhetők a piac számára, mégis előfordulhatnak, és alapvetően befolyásolhatják a kialakulóban lévő piaci gyakorlat továbbfejlődését, a már bevált alapmechanizmusok módosulását. A Kyotói Szerződés, az éghajlatváltozásról szóló New York-i Keretegyezmény jegyzőkönyve 2005. február 16-án lépett hatályba az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália támogatása nélkül. Ebben a fejlett országok vállalták, hogy (1990-et tekintve bázisévnek) 2012ig legalább 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezen belül az egyes országok eltérő számokat, az Európai Unió régi tizenöt tagállama (EU-15) 8%-os csökkentést vállalt, míg hazánk 6%-ot. A Szerződést Magyarországon az 2007. évi IV. törvény hirdette ki. 2007. december 3-án Balin Ausztrália is ratifikálta a Szerződést. A Kiotói Szerződés keretein belül az Európai Unió a fejlesztési programok megvalósíthatósága érdekében megállapodást kötött, hogy a buborékpolitika elvén, az Európai Unió területén egységes emisszió csökkentési programot valósít meg, melynek során teljesíti a Kiotói vállalásokat, és alkalmazza a Kiotói Mechanizmusokat is a Linking Irányelv alapján. Az európai emisszió-kereskedelmi rendszert EU Emission Trading Scheme–nek (EU ETS) nevezték el, és 2005. január 1-től kezdte meg működését, mely jelenleg a világ legnagyobb emisszió-kereskedelmi rendszereként van nyilvántartva. Az USA ugyan nem ratifikálta a Kiotói Szerződést, de mégsem mondhatjuk, hogy lemaradt volna az emisszió-kereskedelmi rendszerek kiépítésében. Már 2003-ban a Chicagói Klímatőzsde (Chicago Climate Exchange - CCX) volt a világ első és Észak-Amerika egyetlen jogilag kötelező érvényű szabályokra épülő, az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátási engedélyeinek piaci kereskedelmi rendszere, amely mind a hat üvegházhatású gáz piaci elszámolására alkalmas volt. A CCX-en keresztül megvalósuló ÜHG kibocsátás csökkentés az egyetlen olyan csökkentési rendszer Észak-Amerikában, mely jogilag kötelező érvényű és betartandó rezsimre alapul, független, külső hitelesítéssel működik, melyet a NASD (Értékpapírkereskedők Nemzeti Szövetsége) szolgáltat és transzparens árakat hirdet. Az előbbiekben

24

említett két, egymással össze nem kapcsolódó emisszió-kereskedelmi rendszer tehát egymástól függetlenül, a rendszerek egymásra hatása nélkül fejlődött az elmúlt években. Az EU ETS meglehetősen ellentmondásosan fejlődött a 2008-2012 közötti periódus tárgyéveiben, mivel az emissziós kvóták és a termelési kibocsátások nem voltak egymásra releváns hatással. Ez kiemelkedően jellemző volt az EU-hoz újonnan csatlakozott volt szocialista országok vonatkozásában. Az EU ETS megpróbálta ezt a helyzetet a kvótarendszer módosításával javítani, de mire valóban érzékelhető lett volna a bevezetett módosító intézkedések hatása, a pénzügyi válság 2008-ban felülírta a kialakulóban lévő folyamatok érvényre jutását. A jelenlegi gazdasági aktivitás mellett nem jelenthetjük ki, hogy az emisszió-kereskedelmi piacon nagyobb stratégiai mozgások lennének megfigyelhetőek, de néhány piaci szereplő éppen ezt a helyzetet, nyomott árakat kihasználva lépett jelentőset a karbonpiacon. Stratégiai bevásárlásokat, vagy eladásokat bonyolított Japán, Spanyolország, Belgium, Ukrajna, Lengyelország és egyéb nagy kibocsátó országok is. Ezért azt mondhatjuk, hogy az emissziós vagyon miatt, hazánk számára is értékesítési lehetőségeket kínáló piaci szereplők (vásárlók) meglehetősen aktívak voltak az elmúlt időszakban. Az EU ETS-ben működő szabályok alapján, a következő mechanizmusok mentén körvonalazódhatnak programjaink.

A JI (Együttes Végrehajtás) mechanizmus

A Joint Implementation – JI, azaz „Együttes Végrehajtás” a Kiotói Szerződés egyik Rugalmas Mechanizmusa, mely segíti a Szerződést aláíró országok vállalásainak nemzetközi kontextusban való teljesítését. A mechanizmus értelmében, a kibocsátás csökkentést vállaló legfejlettebb országok (Annex I), szintén fejlett országokban kibocsátás-csökkentést eredményező beruházást hajthatnak végre (például németországi beruházók magyarországi biogáz beruházásai). Az elért üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátás csökkentésnek megfelelő emiszsziós egységeket, az Emission Reduction Unitokat (ERU) a beruházó kapja meg, melyeket később az adott ország, vagy vállalata (mindkettő lehet piaci szereplő) a kiosztott összes kvótájának bizonyos mértékében – pl. Németország 20% - számolhatja be kötelezettségeinek teljesítésére (országos Kiotói cél vagy vállalati csökkentési cél), vagy szabadon kereskedhet vele. A Rugalmas Mechanizmusokon belül az Együttes Végrehajtási projektek a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában (NÉS) megjelölt célok végrehajtását szolgálják. Az JI projektek

25

főként a következő területeken támogathatók: az energiahatékonyság javítása, biogáz gyűjtése-, hasznosítása, szélenergia és geotermális energia hasznosítása és erdőtelepítés. A hazai JI projektek kapcsán a magyar állam lényegében kibocsátási egységekkel támogatja a külföldi beruházó segítségével létrejött hazai kibocsátás-csökkentést, a projekt megtérülését. Mivel az átadott emisszió csökkentési egységek az állami vagyon részét képezik, fontos, hogy a létrehozott szabályrendszer alapján csak olyan beruházások kerüljenek JI projektként jóváhagyásra, melyek megvalósítása egyébként nem lenne gazdaságos, vagy egyébként nehezen leküzdhető akadályokba ütközne (pénzügyi és jogi addicionalitás). A JI mechanizmus alapján hazánkban több tucat program is megvalósult, vagy megvalósítás előtt áll, melyek közül legjelentősebbnek nevezhető a Pannon Power Holding Zrt. biomassza tüzelőanyag váltási programja, vagy a Pálhalmai Agrospeciál Kft. biogáz programja, illetve a telepített szélerőmű parkok által értékesített emissziós megtakarítások. A legutóbbi JI programot az elmúlt hónapokban üzembe helyezett Szakolyi Biomassza erőmű valósította meg, mely révén a Japán állam több százezer tonna ERU-hoz jutott, mégpedig meglehetősen alacsony áron. A projekthez kapcsolódó ERU-k kialkudott értékesítési ára valószínűsíthetően 10 USD/tonna alatt volt. Úgy gondoljuk, hogy az ár egyéb piaci szereplők, illetve a hazai árinformációs piaci felület hiányában maradhatott jóval az európai tőzsdei árak (14 EUR/t) alatt. Természetesen pontos információk nincsenek az árral és a szerződés részleteivel kapcsolatosan, azonban fontosnak tartjuk az alacsony árral összefüggésben megjegyezni, hogy nyilvános hazai piaci felületek és információs csatornák megléte esetén, a hazai értékesítési árak bizonyosan az EU egyéb tőzsdepiaci árainak közelében alakulnának. (Természetesen ehhez a helyzethez hozzájárulnak a JI projektek meglehetősen nehézkes, néha teljesíthetetlen szabályozási részletei is.) A hazánk szempontjából értékes JI programlehetőségek kihasználása tehát nem meríti ki azokat a lehetőségeket, amelyekkel korábban számoltunk. Úgy gondoltuk a korábbi időszakban, hogy az EU ETS-en belül, az EU tagországok gazdagabb és szegényebb országai sok közös JI projektet hajtanak majd végre, kiegyenlítve ezzel kötelező kvóta és tőkeszükségleteiket is. De sajnos nem így alakult az elmúlt időszakban, melynek legfőbb oka a Carbon Trust (karbonpiaci információs szervezet) szerint az, hogy JI projektek nehezen indulnak el, a szabályozás nem rugalmas, nem felel meg a gazdasági környezetnek, a piac elvárásainak. Az adminisztratív és addicionalitási (kiegészítő) kritériumok miatt a JI projektek járulékos induló költsége olyan magas, hogy elriasztja a vállalkozókat a felvállalásától. A nyugat-európai kvó-

26

tavásárlások (tehát beruházási projektek) ezért nem a közép-kelet-európai EU tagállamokba, hanem Ázsiába és Dél-Amerikába irányulnak elsősorban. Az itt megvalósítható projektek sokkal olcsóbban és egyszerűbben elérhető emissziós csökkentéseket jelentenek a CDM mechanizmuson (Clean Development Mechanism) keresztül. A CDM átalakítása egyébként a nem várt sok és gyakran apróbb méretű CDM projekt miatt, a piactorzítás elkerülése érdekében, rendkívül sürgőssé vált. Az olcsó CDM programokból származó CER (Certified Emission Reduction) emissziós egységek az európai emissziós piacokat is meglehetősen felbolygatták.

A CDM (Tiszta Fejlesztési Mechanizmus) mechanizmus

A Clean Development Mechanism (CDM) azaz „tiszta fejlesztési mechanizmus” emiszszió csökkentési kötelezettséggel rendelkező fejlett országok (Annex I) és fejlődő országok között valósulhat meg. Ebben a mechanizmus típusban a beruházás fejlődő országban történik, ahol a beruházás folyamatát egy nemzetközi tanács felügyeli. A beruházásból származó jövedelem részben a rendszer fenntartására részben a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett fejlődő országok megsegítésére szolgál. A CDM projektek működése a hazai emissziókereskedelmi lehetőségeinket csak indirekt módon érinti, mivel mi CDM projekteket nem fogadhatunk, illetve gyakorlatilag nem is kezdeményezünk. Azonban tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy az „olcsó CDM projektek” a hazai lehetőségek kihasználására is meghatározó szereppel vannak, azaz versenyeznek a hazai Együttes Végrehajtás (JI) és a Kiotói emissziós tartalékból (surplus AAU) származó, finanszírozásra váró, zöld beruházási programjainkkal. A befektetőket a legolcsóbb emissziós egységek vétele érdekli, s mivel a JI-ból származó ERU drágább, mint a CDM-ből származó CER, azonban mindkettő egyaránt 1 tonna csökkentést jelent, és az EU ETS a felvevőpiaca, az ERU-knak közgazdaságilag kisebb a létjogosultsága.

A GIS (Zöld Beruházási Rendszer) mechanizmus

A Green Investment Scheme (GIS), Magyarországon ma „Zöld Beruházási Rendszer” (ZBR) egy szabadon kialakítható egyezményt jelent (állam-állam, vagy állam-privát cég között), amely a Kiotói vállalásunk és a tényleges kibocsátásunk közötti, CO2 egyenértékben

27

mért AAU felesleg, vagy nemzeti emissziós vagyon (más néven „forró levegő”) eladását, és ellenértékének garantáltan zöldítését célozza. Az ÜHG csökkentő projektekre való felhasználását szavatolja a felek számára (1. ábra). A forró levegős emissziós vagyonunk tonnánkénti szén-dioxid egységekben, AAU-ban került (Assigned Amount Unit) meghatározásra. Hazánkban az AAU-ként elszámolható és értékesíthető mennyiség évente változó, de 2008-2012 között évente hozzávetőleg 30-35 millió tonna lehet. A GIS mechanizmussal tehát ez a menynyiség rugalmas és ÜHG csökkentő eljárásrend alapján (ami az eladónak és a vevőnek is egyaránt megfelel), piaci alapon értékesíthető a "vásárló országok" részére. A szakirodalom csak kevés helyen, de éppen a tisztán piaci alapon dolgozó karbon alapok és kereskedők kezdeményezésére kizárólag csak a garantáltan 1:1-ben ÜHG csökkentő projekteket fogadja el (hard greening). Az egy eladott tonna (AAU) után csak 0,5 tonnát csökkentő beruházásokat nem tekinti piacilag értelmezhetőnek (1:0,5). A felesleges AAU eladása tehát a Kiotói szerződés szerint engedélyezett, de ÜHG csökkentéssel kell, hogy társuljon, amelynek intézményi kerete a GIS lehet. A szélesebb értelemben vett GIS típusok (pályázati, tőzsdepiaci, vegyes stb.) közül a magyar Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) elméletileg csak a pályázati alapú rendszert fogalmazza meg, ami nehezen lehet hard greening (1:1) megoldás, ezért a GIS és ZBR kifejezéseket a tanulmányban külön kezeljük.

1. ábra: A magyar forró levegős AAU vagyon nagysága

Forrás: saját kutatás, MMSZ mérlege alapján (2009)

28

Egy jól működő GIS számottevő előnyökkel jár mind az AAU vásárlója, mind az eladó számára. A vásárló országok megfelelhetnek a Kiotói vállalásaiknak, mégpedig úgy, hogy jóval alacsonyabb költségű beruházások révén redukálhatják emisszió csökkentési kötelezettségeiket, mint ahogyan azt otthon tehették volna. Az eladó országok pedig az energetikai hatékonyságot, a megújuló energiatermelési rendszerek kialakítását dinamizálhatják a további fejlesztési források beiktatása révén. Emellett azonban nem lebecsülendőek azok a járulékos előnyök sem, amivel a jól megválasztott ÜHG kibocsátás csökkentő intézkedések jellemzően járnak: ilyen lehet pl. az energiahatékonyság javulása, energiafüggőség csökkenése, energiaköltségek csökkenése, munkahelyteremtés, korszerű technológiák alkalmazása, szociális előnyök, stb. A GIS egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy jelenleg semmiféle nemzetközi megegyezés nem szabályozza, ellentétben például a JI és a CDM mechanizmusokkal, melyekre konkrét és egyre szigorodó szabályozás van érvényben. Jelenleg egyedül az AAU-kat vásároló és eladó kormányokon múlik, milyen GIS felépítést tartanak elfogadhatónak. Ez a hatalmas szabadsági fok rendkívüli előnyt jelent, hiszen bármilyen konstrukcióban nyitott a rendszer, amelyet a két résztvevő ország elfogad. Számtalan szektorban jelenthet előnyt, hogy a további ÜHG kibocsátás csökkentési projektek kis méretekben is megvalósulhatnak, míg a JI és CDM projekt-rendszerek a magas tranzakciós költségek miatt, bizonyos szint alatti projektekkel nem foglalkoznak, a GIS tehát lehetőséget adhat a privát szféra alacsonyabb emisszió elkerülésű projektjeinek a hatékony bevonására is. A hazánkban kihirdetett GIS koncepció: a Zöld Beruházási Rendszer, a KVVM által kidolgozott metódus alapján, egy pályázati rendszerre épülne. A ZBR programokból származó bevételek, amelyek főként az energiahatékonysági, oktatási, azaz úgynevezett „soft greening” programokból eredeztethetők, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) 2007-es becslése szerint, hazánkban a 2008-2012-es kereskedelmi időszakban kb. 10 Mrd Ft-ra becsülhető évente. Mások szerint a „REC Market”ről, azaz a hitelesített megújuló energia piacról, az üzleti alapú „hard greening” révén, a megújuló beruházásokkal ez az összeg akár évente 40-50 Mrd Ft-ot is meghaladhatja. Ma már jól látható, hogy a GIS programokban, tehát az AAU ÜHG csökkentett értékesítésében sokkal jelentősebb potenciál van, mint azt a KVVM a rendszer jogi szabályozásának kialakításakor elképzelte. A kelet-európai országok közül elsőként, 2008-ban hazánk bonyolította le az első olyan nagyobb horderejű AAU értékesítést, mellyel jóval túlteljesítette az

29

előzetes terveket. A Belgiummal és Spanyolországgal kötött GIS szerződés értelmében, 8,6 millió tonna AAU-t értékesített 28,2 milliárd forint értékben. Ennek felhasználása, ha sikeresen halad a pályázati rendszeren keresztül, főként a panel-rehabilitációs programokhoz kötődik a következő években. A tervek kivitelezése azonban meglehetősen kétséges, mivel a pályázati kifizetések előreláthatólag 2010-ben indulhatnak csak el, illetve az emisszió elkerülés nagysága sem kalkulálható korrekt módon a pályázati forrásokhoz (soft greening). Ez azt jelenti, hogy akár 50-80 EUR-ba is kerülhet ezeken a programokon keresztül 1 tonna CO2 csökkentés, amelyet 13-15 EUR-ért adott el Magyarország. A jogszabály által körvonalazott projekt alapú GIS, finanszírozási modellje jelenleg még nincs abban a fázisban, amely valódi lehetőséget kínálhatna a befektetők-beruházók számára. Jelenleg a CDM mechanizmus is hasonló gyermekbetegségen esik át és válhat program alapúvá, megkönnyítve a befektetéseket, és a projekt dokumentáció elbírálását. A CDMben azonban az egy tonna CER mindig egy tonna csökkentést jelent. Ez mindig alapfeltétel. A forró levegős AAU vagyonnal rendelkező volt szocialista országokban, ennek az elszámolható és értékesíthető feleslegnek a sajátossága, hogy a Kiotói Szerződés értelmében, egyik évről a másikra továbbvihető (a fel nem használt AAU), valamint tartalékolható a 20082012 utáni kereskedelmi időszakra is. Ennek a feltételrendszernek a gyökeres megváltozása várható azonban a 2009 decemberében megrendezésre kerülő COP15 Koppenhágai fordulóban (15. Conference of the Parties) után, ugyanis az EU ETS reformjavaslata szerint, a forró levegős AAU-kat ki kell vonni az emisszió-kereskedelmi rendszerből, mivel időközönként megzavarják a „jól” működő piaci rendszereket, illetve jogosan felvetett kritika, hogy a közép-kelet-európai országok egyébként is képtelenek élni a számukra felkínált hasznosítási lehetőséggel. A tét tehát, hogy hazánk számára lesz-e lehetőség az GIS piacról származó AAU értékesítésre 2020-ig, vagy elszalasztottuk az emissziós piacba való bekapcsolódás lehetőségét. Kedvező lehet azonban, hogy szomszédaink (pl. Ukrajna, Csehország) nagyobb mennyiségű AAUkat értékesítettek az elmúlt hónapokban (2. ábra), mellyel rávilágítottak a többi „forró levegőt birtokló ország”, a GIS programokban rejlő pénzügyi forrásainak könnyű elérési lehetőségére.

30

2. ábra: Bejelentett AAU eladások a kelet-európai országokból

Forrás: Világbank, 2009 2.1. Az emisszió-csökkentés terén vállalt hazai kötelezettségek Éghajlatvédelmi szempontból Magyarország helyzete ellentmondásos, hasonlóan a régió többi volt szocialista országához. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása jóval alacsonyabb, mint az 1990-es éveket megelőzően, amely időszak a klímavédelmi nemzetközi vállalások bázisévéül szolgál. Ugyanakkor a viszonylag kedvező állapot nem a klímatudatosságnak köszönhető, hanem a kibocsátás nagy részéért felelős szocialista nehézipar megszűnésének, a gazdasági szerkezet átalakulásának. Magyarország a régióban az egyik legjobb mutatóval rendelkezik az egy főre jutó kibocsátás tekintetében. Az ország az éghajlatvédelem jegyében született Kiotói Szerződésben azt vállalta, hogy a globális felmelegedést előidéző gázok kibocsátását éves szinten 6 százalékkal csökkenti 2008−12 között az 1985−1987-es átlagos kibocsátáshoz képest. A nemzeti üvegházhatású gáz kibocsátás nyilvántartási rendszer adatai alapján Magyarország a Kiotói vállalásánál közel 25 %-kal alacsonyabb szinten állt az idevonatkozó adatok szerint. A kibocsátási trendek arról tanúskodnak, hogy 1992 óta, a nehézipar összeomlását követően, lényegében nem változott az ország üvegházhatást okozó gázkibocsátása (NÉS, 2007).

31

Hazánkban a legfontosabb üvegházhatású gázok (ÜHG-k) jellemzőit a következőképpen foglalhatjuk össze: -

A szén-dioxid (CO2) kibocsátás elsősorban energetikai eredetű, vagyis tüzelőanyagok égetéséből származik, így a rendszerváltást követő csökkenését a gazdaság teljesítményének, ezáltal pedig a tüzelőanyag-felhasználásának csökkenése okozta. Másrészt csökkent a kibocsátás a gazdasági szerkezetváltás, valamint a felhasznált tüzelőanyagok szerkezetében bekövetkezett változás miatt is: az ipar a kibocsátások szempontjából kedvezőtlenebb szén helyett áttért a földgáz használatára.

-

A metán (CH4) kibocsátásnál két ellentétes hatás érvényesült. Az egyik az állatállomány csökkenéséből adódó kibocsátás mérséklődés, a másik a vezetékes gáz térhódítása következtében jelentkező szivárgásokból adódó kibocsátás-növekedés.

-

A dinitrogén-oxid (N2O) kibocsátás elsősorban a mezőgazdasági teljesítményt követte. A kibocsátás az időszak elején jelentősen csökkent, majd ezt követően kissé emelkedő, majd ismét süllyedő értéket mutat.

-

A HFC gázok alkalmazása az 1990-es évek második felében vált intenzívebbé, a freon típusú hűtőközegek használatának korlátozásával összhangban. A növekedés egyértelmű, ám 2003-tól stagnálás figyelhető meg. Ennek elsősorban az az oka, hogy a HFC gázok használata a háztartási hűtőgépgyártásból kezd kiszorulni.

-

A PFC-k kibocsátása leginkább az alumíniumgyártáshoz kapcsolódik, ezért tendenciája azzal együtt változik. Az időszak elején jelentős csökkenés után egy lassú, folyamatos emelkedés következett be.

-

A kén-hexafluorid (SF6) kibocsátás elsősorban a villamos energetikai ipar felhasználásának a függvénye, tendenciája a gyártási-felhasználási igényektől függően változik, de folyamatosan emelkedő képet mutat (KvVM, 2008).

A kibocsátásokért leginkább felelős ágazatokat (villamosenergia-termelés, távhő, cukorgyártás, kokszolás, olajfeldolgozás, vas- és acéltermelés, feldolgozás, cementgyártás, mészgyártás, üveggyártás, tégla- és cserépgyártás, papírgyártás) az EU külön szabályozási rendszerbe terelte az Unió területén, így annak emissziós kvótarendszere jelenti tulajképpen hazánk emisszió kibocsátási lehetőségeinek egyfajta korlátozását. Magyarországon az EU ETS keretei között kiosztandó mennyiséget évi 3,824461 millió tonna CO2-egyenértéknek (tCO2e) megfelelő mennyiségű kibocsátási egységgel kellett csökkenteni a korábban tervezett meny-

32

nyiséghez képest az EU Bizottság rendeletének értelmében. A teljes kiosztható mennyiség ezért 26 908 852 egység évente, a korábban kiosztani tervezett évi 30 218 383 (hozzáadandó JI tartalék nélkül értendő) egység helyett (KVVM, 2008). Az EU határozat 1. cikke szerint Magyarország az összmennyiséget megnövelheti azon projekttevékenységekből származó kibocsátás alapján, amelyek 2005-ben már folytak, és 2005-ben az irányelv hatálya alá tartozó létesítményekben már eredményeztek kibocsátáscsökkentést vagy korlátozást, de csak abban a mértékben, amilyen mértékben ezen projekttevékenységek alapján megvalósuló kibocsátás-csökkentés vagy korlátozás adatokkal alátámasztva és hitelesítve van. Ezek a feltételek a korábban elindult JI projekt tevékenységek esetében valósulnak meg (Kiotó Vhr., 2007 alapján). A kibocsátás-kereskedelmi rendszer hatálya alá 2008. január 1-jétől 5 újabb létesítmény (Tiszai Vegyi Kombinát Rt. pirolízis üzeme, Columbian Tiszai Koromgyártó Kft. létesítménye, Rockwool Hungary Kft. gógánfai és tapolcai létesítményei, Toplan Tapolcai Bazaltgyapot Kft. létesítménye) került bevonásra. A kvótakínálat ezáltal szűkült, kijelenthető tehát, hogy az emissziós kvótarendszer (EU ETS) bevezetése hazánkban nem jelentett releváns termeléskorlátozást, és nem is jelent a közeljövőben sem (KVVM, 2008 alapján). A pénzügyi piacok válsága természetesen nem hagyható figyelmen kívül az emissziókereskedelmi rendszerek működtetésének vonatkozásában sem, de mégis meg kell állapítanunk, hogy az EU-s tőzsdei CO2 árak árváltozásának ingadozása, egyéb árutőzsdei termékek áringadozását meg sem közelítette az elmúlt évben. Ez a jelenség világosan jelzi, hogy a CO2 kibocsátás hátterében zajló gazdasági folyamatok nem szükségszerűen a globális termeléshez köthető mechanizmusok, hanem a lokális, a regionális kiterjedésű valós piacok értelmezését segítő összefüggéseket is magukkal hordozzák. Ezért azt gondoljuk, hogy sokkal célszerűbb az emissziós piacok gazdasági rendszerbe történő integrációját, a gazdasági folyamatokat kísérő externális hatások csökkentésének stratégiájaként kezelni, mint egy újabb környezetvédelmi kihívásként. Az emissziókereskedelemhez kapcsolódó gazdaságpolitikai, társadalmi és környezeti hatáshalmaz rendkívül komplex, melynek kezelése nagy körültekintést követel. A fentiek értelmében a környezetvédelmi célok is átértelmezendőek, átértelmeződhetnek az elkövetkező hónapokban, években, mivel a gazdasági válság miatt bekövetkező termeléscsökkenés az emisszió kibocsátás nagyarányú csökkenését is magával hordozza (legfrissebb adatok (EEA,2009.aug.) szerint EU27 téren 2008-ra 10,7%-os csökkenést ért el Euró-

33

pa a Kiotói bázisévekhez képest). Természetesen a hazai termeléshez kapcsolódó emissziós kvótákat és emisszió csökkentési célokat is befolyásolják majd a gazdaságban zajló folyamatok, melyre eddig a hazai szakpolitika még nem sok vonatkozásban reagált. Az feltételezhető, hogy a nagyon radikális termelés csökkenés és az ezzel együtt járó kibocsátás csökkenés inkább egy CO2 kínálati piacot teremthet a hazai kötelező emisszió-kereskedelmi rendszerben (EU ETS), melynek következtében a vállalaton belüli CO2 elkerülési költségek is alacsonyak lesznek, ezért a már elavult technikák beépítése is költséghatékonnyá válhat. Ez hosszabb távon rendkívül kedvezőtlen technológiai fejlődési utat alapozhat meg. Annak érdekében, hogy az EU emisszió-kereskedelmi rendszere ne okozzon hazánkban kedvezőtlen gazdaságfejlődési jelenségeket, az önkéntes emisszió-kereskedelmi, emisszió elkerülési projektek, programok kiemelt támogatását kell célként kitűzni. A Világbank tanulmánya szerint a gazdasági visszaesés dacára a kibocsátási kvóták kereskedésének volumene tavaly megduplázódott. A kvótákat a cégek is adják-veszik egymás közt - a piaci tájékozatlanság és információhiány miatt - esetenként nagyon nagy haszonnal. A Világbank jelentése szerint, 2008-ban összességében 126 milliárd dollár értékű széndioxid kredit cserélt gazdát az előző évi 63 milliárd dollár után, 2005-höz képest pedig tizenkétszeres a növekedés. A mennyiséget tekintve 4,8 milliárd tonnát tett ki a kereskedelem, ez 61 százalékkal több a 2007. évi 3 milliárd tonnánál. Ennek a mennyiségnek jó részével többnyire a másodlagos piacon kereskedtek, elsősorban vállalatok, mégpedig haszonszerzés vagy saját kibocsátásuk ellentételezése céljából. Ez a másodlagos piac egyre népszerűbb a vállalatok körében, a mennyiség tavaly 1,07 milliárd tonnára nőtt, ami a korábbinak négyszerese. Összességében az Európai Unióban 87 százalékkal, 92 milliárd dollárra bővült az emisszió-kereskedelem nagysága 2008-ban. Az EU ETS-en belüli csökkentést országok, iparágak és vállalatok számára megcímkézett üvegházhatású gáz emissziós kvóták rendszerével vélik elérhetőnek és kikényszeríthetőnek. Egyszersmind a megállapodás lehetővé tette a fel nem használt kvóták kereskedelmét: aki kevesebbet bocsát ki a számára előírt maximumnál, az a kvótafölöslegét eladhatja azoknak, akik „rosszul” teljesítenek. E kereskedelem zömét a szén-dioxid kvóták forgalma teszi ki, amely a gazdasági válság következményeinek kiszámíthatósága miatt, egy-egy ágazatban jelentős extrabevételekkel kecsegtethet (Világbank, 2009).

34

2.2. Az önként vállalt (voluntary) emisszió csökkentés lehetőségei A Kiotói rendszerrel sok szálon együttműködő EU ETS rendszere a meglehetősen rugalmatlan és különböző támogatási formáktól gyötört gazdaság, a negatív gazdaságpolitikai jelenségek miatt, feltételezhetően nem válik az emissziós „new deal” programok elsődleges színterévé. Ezért joggal feltételezhető, hogy azokban a gazdasági szektorokban, amelyek nem esnek az EU kötelező rendszerszabályozási protokolljába, egy intenzívebb, főként önkéntes alapon elinduló csökkentési programfejlesztés indulhat meg. Erre már most is találunk eseti példákat. A SONY Hungária Kft. – műszaki termékgyártóként - karbonsemleges működést jelentett be 2009-re. Ez a program megcélozza a saját CO2 emisszió, lehetőségek szerinti minimalizálását, illetve a megmaradt emissziós kibocsátások külső forrásokból történő kiegyenlítését. A 2009-es évben ezt a kiegyenlítést a SONY World Wide egy norvég vízi erőmű emisszió megtakarításán keresztül menedzselte le minden SONY gyáregység részére. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy a SONY Hungária a következő években preferálná a hazai önkéntes CO2 csökkentési programokon keresztül történő semlegesítés megvalósítását. Önkéntes karbonsemlegesítési programot (carbon offsetting) szeretne indítani továbbá több multinacionális vállalkozás is (TESCO, Coca-Cola, GE, Masterfoods, Hungrana Zrt, KPMG), amelyek keresik a különböző hazai „emisszió-megtakarítást termelő” projekteteket emisszió kiegyenlítési programjaik megvalósításához. Az említett programok alapján jól körvonalazható, hogy az önkéntes piacok kiépülése sokkal életképesebb piaci rendszeralapokat (főként a keresleti oldalon) hozhat létre, mint az EU ETS köré épülő kötelező rendszerstruktúrák esetében. Jól érzékelhető tehát, hogy a klímaváltozás növekvő gazdaságpolitikai jelentősége és nem utolsó sorban marketing jelentősége miatt, a „klímaváltozás kezelése, a CO2 menedzsment” egyre inkább beágyazódik minden üzleti folyamatba és nemcsak a kötelezően emiszszió korlátozás alá eső szektorokban. A klímaváltozás és kapcsolódó emisszió csökkentési kötelezettségek sok cégnek és iparágnak vetnek fel növekvő termelési kockázatot a jövőben (biztosítás, repülés, hajózás, élelmiszeripar, mezőgazdaság stb.), ezért ezek kockázatkezelési stratégiájukban már ma is komolyan foglalkoznak a kérdéssel. Fizikai kockázatok: a cégek egyre több klímaváltozás okozta fizikai hatásnak vannak kitéve, beleértve az időjárási jelenségeknek, áradásoknak, szárazságoknak, viharoknak, és a tengerszint emelkedésnek a növekvő intenzitását. A vásárlói szokások megváltozása hatás-

35

sal van a különböző szektorok jövedelmezőségére. Hat hónappal a Katarina hurrikán után, ami az egyik legerősebb hurrikán volt, amit valaha feljegyeztek, New Orleans romokban hevert. A Golf áramlat mellett az üzletek több milliárd dollárnyi kárt szenvedtek az infrastruktúra kára miatt, kiváltképpen költséges volt az olajfúró tornyok és finomítók számára. Egy lehetséges megoldásként a tőzsdék kifejlesztettek egy biztosítási terméket, amely a legsúlyosabb hurrikánok és viharok által elszenvedett károk opciós viszontbiztosítását teszi lehetővé. Azokon a helyeken, amelyek a partoktól távol helyezkednek el, az élelmiszergyártás összeomolhat a szárazság és a hőmérsékletingadozások hatására. A WMO (World Meteorological Organization) szerint a szárazföld kiszáradt részeinek száma megduplázódott az elmúlt században (UNMDG, 2008). Az esetből jól érzékelhető, hogy egy-egy ilyen lokális környezeti katasztrófa még az olajárakat, gabonaárakat is megingathatja, de persze ezek akkor válnak a gazdasági életben is releváns kockázattá, ha egyre gyakrabban előfordulnak. Erre minden esély megvan a jelenlegi termelési gyakorlat fenntartása mellett. Szabályozási kockázatok: az állami, nemzeti és nemzetközi szabályozások egyre nagyobb nyomást fejtenek ki a vállalatokra, hogy csökkentsék a termékeik és szolgáltatásaik emisszióját, emisszió csökkentésekbe fektessenek be, karbon megtakarításokat vásároljanak stb. A világ legfejlettebb országaiban, Európában, Japánban, Ausztráliában is érvénybe lépett a Kiotói Szerződés. A fejlődő országoknak, mint például Kína, szintén vannak emisszió csökkentési törekvéseik, de ezek még nem egyértelműek. A szerényebb klímapolitikával rendelkező országoknak valószínűleg költségesebb lesz betartani a nemzetközi emisszió csökkentéseket. Amerikában – mivel nem része a Kiotói Szerződésnek - csak idő kérdése, hogy a Kongresszus speciális állami szabályozásokat rendeljen el. De az eddigi tétlenségre válaszul, Kaliforniában és tíz másik államban elrendelték többek között az autók emisszióinak csökkentését is, és regionális ETS-eket (WCI, RGGI), emisszió-kereskedelmi rendszereket hoztak létre. A vonatkozó szabályozás az autók és kisteherautók minimum 33%-ára van korlátozó hatással. A villamos-energia szektor emisszió kibocsátását négy északkeleti állam is próbálja szabályozni, valamint Kalifornia, Oregon és Washington is hasonló szabályozáson/korlátozáson fáradozik. Az emissziós kibocsátások területén elért önálló állami sikerek azonban több államban is elgondolkodtatták a gazdaságpolitika szereplőit, ugyanis a globális gazdasági folyamatokkal ellentétes klímapolitikai beavatkozások sikerének kulcsa egyértelműen a lokális erőforrás felhasználás és kezelés logikus értelmezése volt. Ezért a kaliforniai sikerek nyomán felvetődött a gondolat, kell-e egyáltalán az USA szintjén, vagy nemzetközi szinten bekapcso36

lódni ezekbe a folyamatokba, nem oldható-e meg tagállami szinten a klímakérdés kezelése! Ez azonban jól összecseng a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” örökigazsággal, amely megfelelően magyarázza a kialakult helyzetet, azaz valóban a lokális cselekvés lehet a helyes megoldás, de természetesen a nemzetközi célokkal, prioritásokkal összhangban. Versenykockázatok: szorosan kapcsolódva a szabályozási kockázatokhoz, a globális és hazai piacokon, a klíma kockázatra való felkészültség nagy jelentőséggel bír majd a vállalatok versenyképességében. Napjainkban, a Ford és General Motors folytat magas költségvetésű küzdelmet a versenyben maradásért, mert a vásárlók fokozatosan elfordultak a nagy üzemanyag fogyasztású járművektől és inkább a japán hibrid autókat és más járműveket részesítik előnyben. Kínában, az autóeladás mértéke ma már magasabb szintet ér el, mint az USA piacain. Hozzá kell tenni, bármilyen meglepő is, az amerikai autóknak csak 19%-a, a kisteherautóknak pedig a 14%-a felel meg a 2008-as kínai emissziós sztenderdeknek. A Toyota és Honda is eldöntötte, hogy bemutatja a magas üzemanyag-hatékonyságú hibrid autóit a fejlődő Kínában (EPA, 2009). Az ipari szektorok emisszió stratégiáit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a legtöbb vállalkozás nincs felkészülve a kibocsátás korlátozás kihívásaira. A Világbank becslése szerint, például az villamos-energia szektor vállalatai, vállalatcsoportjai egyáltalán nincsenek felkészülve a jövőben elkerülhetetlenné váló emisszió csökkentési költségekre, amelyek főként a cégértékelések során (extra kamat, adók, értékcsökkenés és amortizáció előtti jövedelem kiesés) 24-83% közötti veszteségként jelenhetnek meg a következő években (Fogarassy, 2008). Technológiai kockázatok valamint lehetőségek: sok szektorban a vállalatok úgy tudják növelni a profitjukat, hogy energia hatékony stratégiákat és fejlődő emisszió csökkentő technológiákat használnak, vagy az új termékeiket a változó vállalati és fogyasztói kereslethez igazítják. A fosszilis üzemanyagok már több mint két évszázada a gazdasági fejlődés vezetői, de a változás még mindig folyamatos. Globális befektetők a megújuló energiák területén elérték a rekordot a 2004-es 30 milliárdnyi USD-ral és a világszerte létesített 1,7 millió munkahellyel. Európában, az USA-ban, Kínában és Japánban várhatóan a nap, szél és más klímabarát energiatermelési lehetőségek költségei megközelítik az eddig használt üzemanyagok (olaj és természetes üzemanyagok) előállítási költségeit. A két fennmaradó helyettesítő ebben az energia-struktúra átmenetben a szén és a nukleáris

37

energia: mindkettőnél nagy probléma a hulladékkezelés kérdése. A szén esetében komoly probléma a széndioxid felhalmozódása az atmoszférában. A CO2 az egyik leginkább karbonintenzív fosszilis tüzelőanyag. A nukleáris energia alacsonyabb karbonintenzitású, mint a szén, de nem karbonsemleges. Habár a fennmaradó hulladék radioaktív hatása nyugtalanító változásokat okozhat és elég nagy kockázattal jár, ahhoz, hogy a CO2 emissziót a felére csökkentsük 2050-re, és stabilizáljuk az atmoszférában lévő koncentrációt, 25 milliárd tonna CO2 emissziót kell csökkentenünk, ami nem kevés. A British Petrol és a Ford, kutatásokat támogatott a Princeton Egyetemen, hogy kiutat találjanak, melyik keresett energia-típus tudja az elkövetkezendő 5 évtizedben a legkedvezőbb CO2 kibocsátást adni (Fogarassy et al., 2008). Egyre több befektető jön rá, hogy érdemes befektetni a klímaváltozást elkerülő, csökkentő programokba, így tőkeforrásokat invesztálnak a klímabarát vállalatokba, főként az alternatív energiatermelési projektekbe. A technológiai fejlesztések rendkívül vonzó befektetési környezetet indukáltak az elmúlt évek során (biogáz, bioetanol, vízierőművek, szélenergia). A nagyon gyors ütemű technológiai fejlesztéseknek köszönhetően, egyre több olyan vonzó tőkebefektetési alternatív energiatermelési program válik a mindennapi gyakorlati fejlesztés részévé, amelyekről az elmúlt években még nem volt semmiféle információnk sem (naperőművek, energetikai célú algatelepek stb.). Ezek a programok nem kifejezetten az emisszió csökkentés céljából jönnek létre, de jelentős a szerepük az emisszió csökkentési célok megvalósításában. Az alternatív energia előállító programok, amelyek során a projektfejlesztők bekapcsolódnak valamilyen emisszió elkerülési programba is, jelentősen csökkenthetik a beruházási költségeket (5-20 %), mellyel a projekt megtérülési idejét javíthatják, kockázati szintjét is vonzóbbá tehetik a finanszírozó partner számára. Piacfejlesztés és vállalati kapcsolódás: Az egyes projektekből származó megtakarítások különböző formákban kerülhetnek az emissziós piacokra, mely alapján a projektekben vállalt önkéntes emisszió elkerülés értéke, és bevételei is a releváns vevői piacok szerint változhatnak. A leggyakoribb önkéntes karbonpiaci befektetés a CDM alapján megvalósuló projekt típus, de ez a hazai piacon befektetőket nem érinti, mivel nálunk CDM projektet nem lehet fejleszteni. A JI projektek ugyan szóba jöhetnek a vállalkozások számára, de a korábban említett szigorú teljesítési feltételek és minimum elkerülési volumen (50.000 tonna feletti projekt határ) problémák miatt, rendkívül drága és nem igazán sikeres mechanizmus ez a

38

programtípus sem. A hazai vállalkozások és befektetők számára azt gondoljuk, hogy az önkéntes rendszerek közül a már említett GIS vagy Zöld Beruházási Rendszer (pályázati programok és projekt alapú AAU csökkentés), illetve a VER piac (Voluntary Emission Reduction) azaz a teljesen önkéntes emisszió csökkentési formák (pl. SONY Hungary programja) kínálhatnak megfelelő perspektívákat a közeljövőben. Ezeknek a termékeknek a piaca jelenleg kialakulóban van. A GIS valamint a VER projektekből származó önkéntes emisszió megtakarításokat véleményünk szerint célszerű lenne valamilyen hazai transzparens piaci platformon forgalmazni. 1. táblázat: Az AAU piac jellemzői a különböző kereskedelmi időszakokban Phase I. 2005-2007 Phase II. 2008-2012 AAU-k

Phase III. 2013-2020

Nincs létező AAU

Eladói piac várható

Az ár majd attól függ,

piac

Limitált privát szektor

hogy hogyan alakul ki a

részvétel (kivétel Japán,

piac, az Annex I országok

Új-Zéland)

(az újak szintén) milyen

Kétoldalú kormány-

kötelezettségvállalást

kormány közötti keres-

tesznek.

kedelem valószínűsíthe-

Oroszország és Ukrajna

tő

forró levegő vagyonának

Az orosz és ukrán forró

bebankolása és a potenci-

levegős eladások meg-

ális amerikai részvétel

határozóak lesznek a pi-

nagy hatással lesz a keres-

ac szempontjából

leti és kínálati viszonyokra

Kevés az ár-szignál

Kínai és indiai részvétel

A már értékesített GIS

ma még nem valószínű,

projektek (AAU-k)

de nem elképzelhetetlen a

emisszió elkerülésének

jövőben.

sikeressége.

Új szektorok bevonása az

CDM és JI piacok műkö-

EU ETS kötelező rendsze-

désének nehézségei.

rébe (repülés, hajózás, élelmiszeripar stb.)

39

Forrás: Point Carbon, 2008 Az AAU-k árát több tényező is befolyásolja, piacuk jelenleg még nem alakult ki az EUban sem, de jövőbeli árukat, különböző, már létező emisszió-kereskedelmi termékhez indexálják. A folyamatosan változó klímapolitikai környezet (Új-Zéland belépése az AAU-k piacára) további összefüggéseket tárhat fel az ár tekintetében. Az előzetes előrejelzések szerint az GIS alapú AAU ára nagymértékben függ a projekt megvalósulásának kockázatától. A nagy biztonsággal megvalósuló projektek, amelyek elegendő biztosítékot tartalmaznak a potenciális emisszió megtakarítás értékesíthetőségére, vagy már megvalósított emisszió csökkentések elszámolására, lényegében az EU ETS-ben forgó, a kötelező rendszer EUA-jaival egyenértékűnek tekinthetők, tehát értékesítési áruk is a 10-25 EUR/tonna egységáron várható a piacon. A fenti táblázat az AAU-k árával kapcsolatos információkat gyűjti össze, illetve az ár kialakulását gátló tényezőket (1. táblázat).

A VER piacok működése

Az említett másik önkéntes piaci szegmens, a VER piac árainak tekintetében a jelentősebb emissziós tőzsdék és pénzügyi-befektetési cégek előrejelzései a mérvadóak. A VER piac különlegessége, hogy a projektek arcára is szükség van, mivel rendkívüli módon alakítja az árat a projekt szociális és környezeti értékteremtő jellege (sok esetben a vállalati marketingprogram része). Minél fenntarthatóbb és érthetőbb egy projekt környezeti és szociális haszna, annál magasabb ár érhető el a piacon. Az alábbi, különböző lejáratra szóló árak ezért tájékoztató jellegűek csak, a projekttől és a vevő szándékaitól függően akár 5-80 USD piaci ár is kialakulhat a kötésekben. A VER piachoz való kapcsolódás az emisszió elkerülési projektek egyik legegyszerűbb módja lehet, ugyanis ezekben az esetekben mindössze az eladónak és a vevőnek kell egymással megállapodnia a projekt megvalósítás feltételeiben, illetve egy hitelesítő harmadik fél igazolhatja a teljesítés megvalósulását a projekt során, vagy a tőzsdei értékesítő csatorna felé. A VER piac jellemzője, hogy a válság miatt az OTC piacokról is megindult az igény a likvidebb, és átláthatóbb intézmények, a tőzsdék irányába.

Az MF Global és a Carbon Positive információi alapján, az európai piacon 10 EUR/t körüli áron kereskedtek a 2008-as évben, az amerikai CCX-en (Chicago Climate Exchange) a voluntary market árak 2008-ban 3,25-7,5 USD között mozogtak egy metrikus tonnára vetítve.

40

A 2009-es évben a pénzügyi válság következtében azonban ettől alacsonyabb árakon is forogtak a CFI-k (Carbon Financial Instrument), azonban az USA és az európai térség piacai nem kapcsolódnak össze még az önkéntes emisszió-kereskedelmi rendszerben sem (Carbon Positive, 2009 alapján). 2.3. A CO2 kibocsátás és a kibocsátás korlátozás szabályozási háttere Az uniós szabályozáson belül az utóbbi évtizedben jelentős szemléletbeli változás játszódott le. A korábban elsősorban a csővégi szabályozást preferáló, határértékek teljesítését előíró szabályozást folyamatosan felváltja a megelőzést elősegítő rendszer. Ennek lényege, hogy számos iparágban bizonyos méret fölött – figyelembe véve az adott iparág jellegét, és az abból következően maximálisan elérhető szennyezés-csökkentést – elsősorban az elérhető legjobb technika alkalmazását írják elő. Az EU ún. IPPC irányelve (96/61/EC), az abban érvényesülő szemlélet, és az elérhető legjobb technikák alkalmazásának előírása már megjelent a hazai jogszabályokban is. Az elérhető legjobb technika a korszerű technikai színvonalnak megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások megelőzése és – amennyiben az nem valósítható meg – a kibocsátások csökkentése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátási határértékek megállapításának alapjául szolgál (Aarhausi Egyezmény, 2001 alapján). A hazai környezetvédelmi szabályozás, melynek alapja az 1995-ben életbe lépett a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. Törvény, alapvetően jól keretbe foglalja azokat a szükséges teendőket, amelyek révén a klímaváltozáshoz kapcsolódó hazai teendők megvalósíthatók. Azonban hozzá kell tenni, hogy Magyarország gyakorlatilag az Európai Unió tagjaként minden olyan klímaváltozáshoz, kibocsátás kereskedelemhez kapcsolódó jogot és kötelezettséget is megszerzett az elmúlt időszakban, amelyek az egyedi megoldások kialakítását ezen a területen kizárják. A Kiotói Szerződés hazai alkalmazása, amely az EU országokban szintén együttes kötelezettségvállalás mentén került kialakításra, sajnálatos módon jelenleg nélkülözi azokat a szerkezeti sajátosságokat, amelyek a volt közép-kelet-európai országoknak alanyi jogon, a gazdasági átalakítást segítve járhatna. A Kiotói Szerződés, elsősorban Oroszország csatlakozása miatt, beiktatott, ún. „Hot Air”, azaz „Forró Levegős” mechanizmusa arra jogosítja fel a volt szocialista országokat, hogy a vállalt Kiotói kibocsátás csökkentési mennyiségek, valamint a valós kibocsátások közötti felesleget a nemzetközi piacokon értékesíthessék a keres41

leti oldalon megjelenő országok részére. Az évi 30 millió tonna CO2 egyenérték felesleges plusz kibocsátási jognak feleltethető meg, ennek piaci értéke – 15 EUR/tonna áron - közel 135 Mrd Ft/év. A bevezetőben már bemutatott (1. ábra) forró levegős AAU vagyon alakulásának lehetőségeit a jelenlegi gazdasági trendek alapján próbáltuk illusztrálni. A KvVM az elmúlt évek gazdasági teljesítményének növekedését alapul véve 2007-ben úgy prognosztizálta, hogy a gazdasági rendszer működtetéséből származó CO2 kibocsátási egyenérték folyamatos növekedésére lehet számítani az elkövetkező években, így a valós hitelesített kibocsátás és a Kiotói célok között megfogalmazott különbség folyamatos csökkenésére is. Úgy gondoljuk azonban, és ezt a 3. ábrán is szeretnénk szemléltetni, hogy a forró levegős vagyon nem csökkenni, hanem növekedni fog az elkövetkező évek során.

3. ábra: A forró levegős AAU vagyon mennyiségének várható alakulása

Forrás: KvVM, 2007 alapján saját szerkesztés Ennek egyik oka, hogy a pénzügyi válság miatt, a hazai teljes kibocsátás nem érte el a 80 millió tonnát, így a forró levegős vagyon nagysága a tervezetthez képest növekedést mutat. A Kiotói szabályozás nagyon jelentős sajátossága, egy jól kialakított GIS teremthet rá alapot, hogy az AAU felhasználásával csökkentett emissziós megtakarítások növeljék a forró

42

levegős vagyon nagyságát 2008-2012 között is, amennyiben ezek valós csökkentések, akkor a nemzeti leltárból kivezethetőek lesznek. Tehát nemcsak az előirányzott forró levegős tartalék, hanem az időközben elért csökkentés is a forró levegős vagyont növelheti a következő években, legkésőbb a 2013 utáni időszakban. Természetesen ehhez megvalósított csökkentések, projektek kellenek elsősorban, amelyek eddig még sajnos hiányoznak a rendszerből. Azonban hisszük, hogy ez a helyzet csak ideiglenes állapotnak tekinthető. Az elmúlt években nagyon sok olyan projektfejlesztés indult, amely a gazdasági válság miatt torpant meg. A pénzügyi-hitelezési környezet javulását követően hisszük, hogy ezek a projektek a megvalósítás szintjére lépnek, és nem lesz probléma a valódi emisszió elkerülést megvalósító projektek teljesítményével sem.

43

3. AZ EMISSZIÓ-KERESKEDELEM HATÁSA A BERUHÁZÁSI KÖRNYEZETRE A kibocsátások csökkentése, ezzel pedig az ország klímatudatos fenntartható fejlődési pályára állítása nem rontja a gazdasági versenyképességet, hanem javítja azt. Jól érzékelhetően a globális gazdasági rendszerek működtetése ellen irányuló fejlődési utakat fogalmaz meg, amelyek valójában a fenntarthatóság biztosítékait jelentik. A kibocsátások csökkentésével mérséklődik a gazdaság úgynevezett szén-intenzitása, más néven egy alacsony széntartalmú gazdaság jön létre. Az ezzel együtt járó, a versenyképességgel összefüggő hatások, eredmények a következők (NÉS, 2007 alapján): Az ilyen típusú gazdaság magasabb fokú energiabiztonsággal bír, hiszen kevésbé függ a külföldről származó fosszilis tüzelőanyagoktól. A fosszilis energiahordozók okozta gazdasági teher az elkövetkező években, évtizedekben vélhetően egyre csak nőni fog, így egy alacsony szénintenzitású gazdaság szereplői számára jelentős költségmegtakarítást is jelenthet, ha a növekvő fosszilis tüzelőanyag áraktól függetleníteni tudják magukat. Az árnövekedés, különösen a földgáz és kőolaj esetében, és a készletek felhasználásának csúcspontja a 2010-es és 2030-as évek között várható. Ehhez társul még a szén-dioxid kibocsátás ára, amely egyes, a kibocsátás-kereskedelem alá tartozó ágazatokban már most is jelentkezik, és amely hosszú távon minden bizonnyal emelkedni fog. Ez pedig megnöveli a „szén-intenzív” termelés költségét, és csökkenti annak versenyképességét. Pozitív társadalmi hatás még, hogy az alacsony széntartalmú gazdaságban elterjedten használt megújuló energia előállítása sokszor munkaigényesebb, mint a hagyományos energiatermelés. Ezért az átállás munkahelyeket teremt. A lokális gazdasági, piaci struktúrák kialakulásának kedvez a karbontudatos fogyasztási és szolgáltatási értékrend kialakulása, mely pl. karbonlábnyoma alkalmazásával észrevétlen átmenetet jelent egy kiegyensúlyozott lokális keresleti és kínálati rendszer felépítéséhez. A gazdaság alacsonyabb széntartalmú pályára állása jelentős gazdasági változásokat indukálhat. Az alacsony és a magas széntartalmú gazdaság közötti alapvető különbségeket mutatja be a 2. táblázat a mezőgazdaság példáján.

44

2. táblázat: A mezőgazdaság magas és alacsony karbonigényű jövőképe Magas Karbon igény

Alacsony Karbon igény

Termesztés jellege, technológiája

Műtrágya- és növényvédőszerigényű, nagy gépesítettségi fokú nagyüzemi intenzív tömegtermelés dominanciája. Az önköltséget nem tudja kalkulálni a keresleti piac ismeretlensége miatt.

Kis kemikáliaigényű (így környezetbarát), külterjes, munkaintenzívebb gazdálkodás. A lokális keresleti piac igényeit szolgálja ki. A fogyasztók igényei szerint változtatja a vetésszerkezetet.

Piaci jellemzők

Világpiacra termel, a helyi piac másodlagos. A specializáció miatt rendkívül rugalmatlan termelési struktúrájú piaci részvevő. A piaci változásokat nem képes követni.

A helyi piac elsődleges: újfajta termelői-fogyasztói kapcsolatok, a világpiac másodlagos. A mezőgazdaság multifunkcionális rendszerré válik, az élelmiszer ellátás mellett az ipari alapanyag és energiapiacnak is releváns szereplője.

Energia ellátás

Jórészt fosszilis alapon termelő energiarendszerekhez kapcsolódik. Az elérhetőhöz képest víz- és energiapazarló technikákat alkalmaz. Kiszolgáltatott az energiaszolgáltató szektornak, költségeit nehezen tudja tervezni.

Helyben termelt megújuló energiát használ, víztakarékos öntözőrendszereket illetve egyéb energiatakarékos technikákat alkalmaz. A hulladékokat dolgozza fel, abból nyeri a termeléshez szükséges energiát. Energia-autonóm rendszerek fejlesztésre törekszik, illetve energiaszolgáltató is lehet.

Forrás: NÉS, 2007

3.1. Az emisszió elkerülést jelentő CO2 beruházási programok hazai üzleti potenciálja a bioenergia szektorban A JI mechanizmus hazai alkalmazásának feltételei és lehetőségei hazánkban a bioenergetikai szektorban meglehetősen korlátozottak, mivel az egyes projektekből származó emisszió elkerülés éves összege csak nehezen éri el a minimális limitként meghatározott évi 50 ezer tonnás megtakarítást. Ennek ellenére az elmúlt években mégis megvalósultak különböző olyan emisszió elkerülési projektek, amelyek rendkívül szerencsés módon, de részesedhettek az emisszió-kereskedelem kedvező piaci hatásaiból. Ehhez az kellett, hogy 45

hazánkban épüljön fel Európa egyik legnagyobb biogáz létesítménye, közel 100 ezer tonna évi alapanyag feldolgozással, mintegy 240 ezer tonna CO2 elkerülést megvalósítva a 20072012 közötti emisszió elszámolás időszakra. Hasonlóan nagy beruházásnak tekinthető a Szakoly községben megvalósított 20 MW-os biomassza erőmű, amely az elszámolási időszakban több mint 500 ezer tonna CO2 elkerülést valósít majd meg. Az emisszió elkerülést potenciálisan megvalósítani képes projektek mérete az előbbiekben említett rendszerekhez képest, a hazai erőforrás korlátok miatt, természetesen csak kisebb egységek létrehozását predesztinálja. Előzetes kalkulációink szerint, a mezőgazdasági hulladék, főként hígtrágya feldolgozásához kapcsolódó biogáz üzemi kapacitások 10 millió tonnát is meghaladó szektorális CO2 elkerülési potenciállal rendelkeznek. A bioenergetikai szektor méretének határait természetesen a felhasználásra alkalmas biomassza mennyisége adja meg, de néhány szemléletes adat jól bizonyítja lehetőségeinket. Az évente keletkező hígtrágya mennyisége hazánkban 55 millió tonna körül mozog (2005), a legalább 10 000 tonna/év inputanyag bevitelre képes gazdaságok száma kb. 950 db. Biogáz üzemek létesítésével, ebből a trágyamennyiségből a GIS, azaz Zöld Beruházási Rendszer keretén belül, ha az említett 10 millió tonna/év emisszió elkerülés nem is, de 2-3 millió tonna/év könnyedén elérhető lenne. A bioenergia szektor a mezőgazdasági rendszerekhez hasonló sajátosságokkal bír, azaz a természeti tényezők, biológiai tulajdonságok rendkívüli hatással vannak a termelési folyamatokra, ezért ezek rendszerszabályozása speciális eszközöket igényel. A biomasszabiogáz termékpályán az alapanyag megtermeléstől az üzemanyag felhasználásig több olyan részfolyamat kapcsolódik össze, melyek hatékonysága és üvegházhatású gáz kibocsátás elkerülő hatása a biogázt modern alternatív erőforrásként jeleníti meg. A Kiotói Szerződésbe illeszkedő módon, a trágyakezelés alapvetően legmodernebb és leghatékonyabb energia-transzformációs eszközeként, a szén-dioxid és más ÜHG (CH4, N2O) elkerülése okán, a nemzetközi emisszió csökkentési programok egyik legaktívabb szereplője lehet a jövőben. Ha egy gyors összehasonlítást végzünk, még az alternatív energetikai beruházások esetében is a legpiacképesebb rendszerrel találjuk szembe magunkat, ami azt jelenti, hogy az emisszió elkerülés költségeiben (tCO2 elkerülési ktg.) is a leghatékonyabb stratégia lehet (3. táblázat).

46

3. táblázat: A szélerőművek és a biogáz erőművek főbb jellemzőinek összehasonlítása Jellemző

Szélerőművek

Biogáz erőművek

1 KW TELJESÍTMÉNYRE JUTÓ TELEPÍTÉSI KÖLTSÉG MEGTÉRÜLÉSI IDŐ ELLÁTÁSBIZTONSÁG ENERGIATÁROLÁS

350.000-400.000 Ft

500.000-800.000 Ft

7-10 év időjárásfüggő költséges és veszteséges

MUNKAERŐIGÉNY

alacsony

KÖRNYEZETVÉDELEM

nincs semmilyen CO2 vagy egyéb üvegházhatású gáz kibocsátása

TELEPÍTHETŐSÉG

4-10 év szabályozható olcsó és veszteség nélkül megoldható a méret növekedésével a munkaerőigény is növekszik CO2 semleges rendszer, a kibocsátások során metán kerül semlegesítésre, ami 21szer veszélyesebb ÜHG, mint a CO2 a nyersanyag előfordulás helyén adott lehetőség

erősen korlátozott, szigorú előírások és társadalmi ellenállás 330 MW nincs korlátozva

MAGYARORSZÁGRA TELEPÍTHETŐ MENNYISÉG

Forrás: Tomasovszky, 2007 és Szilágyi, 2008 alapján

Pálhalmai Biogáz Projekt

A „mezőgazdasági biomassza-biogáz termékpálya” egyes elemeinek egymásra épülése, valamint a kapcsolódó elemek sokrétűsége a rendszer együttes kezelését, pl. egységes emisszió elszámolási gyakorlat kialakítását feltételezi. A következőkben részletezésre kerülő, az egyes termékpálya elemekre vonatkozó emisszió elkerülési stratégia részelemek általános megfogalmazására a Pálhalmai Agrospeciál Kft. JI mechanizmusú biogáz programja alapján került sor (Pálhalma JI PDD, 2004 alapján). A biogáz termékpályája: 1. Biomassza alapanyag termelés (állattenyésztés, növénytermesztés igazoltan jó ÜHG elkerülési módszerekkel), 2. Szubsztrátum-szállítás és átvétel (energiatakarékos, veszteségmentes eljárások alkalmazásával - igazoltan eredményes CO2 elkerüléssel),

47

3. Fermentálás, a biomassza portfólió manipulálása tudatos CO2 hatékony eljárás alkalmazásával, 4. Gáztisztítása, előtárolás (CO2-mentesítés igazoltan klímasemleges kezelés mellett, időbeli és térbeli elosztási rendszerek alkalmazása a keresleti és kínálati mennyiségek összeegyeztetése érdekében), 5. Biogáz előállítása, tárolása (üzemanyag paraméterek beállítása, fűtési célú hasznosítás előkészítése), 6. Biogáz üzemanyag felhasználása kapcsolódó létesítményekben és külső értékesítése (CO2 megtakarítás elszámolása), 7. Biogáz fűtőanyag felhasználása kapcsolódó létesítményekben és külső értékesítése (CO2 megtakarítás elszámolása), 8. Biotrágya visszajutatása a termőterületekre (ÜHG elkerülés elszámolása a N-PK műtrágya-helyettesítés alapján). A biomassza-biogáz termékpályája során keletkező ÜHG kibocsátás elkerülés ill. csökkentés a mezőgazdasági alapanyag termelés terén a növénytermesztésből, a szilázs célú kukoricatermesztésből, az állattenyésztésben pedig a különféle (híg, szalmás) trágya felhasználásából, illetve a vágóhídi hulladék kezeléséből származik és kapcsolódik a biogáz (biometán) előállítás alapfolyamataihoz. A trágyakezelés területén egyértelmű az ÜHG kibocsátás csökkentés, hiszen a trágya a zárt tárolókba kerül, majd a kikerült erjesztett trágya talajjavító tápanyagokban gazdagon a mezőgazdasági termelésbe visszakerül, kiváltva a műtrágya-felhasználás egy részét, ezáltal csökkentve a talaj potenciális ÜHG kibocsátását. A növénytermesztés területén a különböző innovatív talajmechanikai módszerek (no-tillage, gyepesítés stb.) segítségével csökkenthető a talaj ÜHG kibocsátása, vagy másképpen növelhető az ÜHG megkötő képessége. A fejlesztett biogázból gázmotorokban elektromos és hőenergia termelhető, vagy tisztítás után (kénmentesítés) üzemanyag készül, mely kiváltva más fosszilis eredetű üzemanyagokat (kőolajat, földgázt) újabb ÜHG kibocsátás csökkentést valósít meg. A biomassza-biogáz teljes termékpályáját figyelembe véve több folyamatfázisban (4. táblázat) is megvalósul ÜHG elkerülés vagy csökkentés, mellyel a projekt a Kiotói Szerződés környezetvédelmi addícionalitásának megfelel. A CO2 megtakarítást vásárlók (pl. Ausztria) számára a biogáz előállítás folyamata garantálja a tervezett ÜHG kibocsátás csökkentés, ill. elkerülés megtör-

48

téntét. A hasonló projektek ezért nem veszélyeztetik a Kiotói folyamatban vállalt kibocsátás csökkentési vállalásokat, és az EU ETS rendszerét sem puhítják fel. 4. táblázat: A biogáz termékpályáján keletkező ÜHG elkerülések és csökkentések rendszere ÜHG elkerülés/csökkentés nélkül Trágyakezelés

Szabadban tárolás, CO2, CH4, N2O kibocsátás.

Vágóhídi hulladék

Elhullott tetemek megoldatlan kezelése.

Kommunális hulladék

Emésztetlen élelmiszerek rothadásából fakadó ÜHG kibocsátás.

Növénytermesztés

ÜHG kibocsátásra nem optimalizált földhasználati módszerek környezetterhelése.

A termeléshez szükséges, adott Műtrágyahasználat mennyiségű műtrágya kihordása, intenzív P-N-K környezetterhelés. Fosszilis energia kiváltása

Alternatív energiaforrás hiányában csak fosszilis energiahordozó ÜHG kibocsátása (baseline).

ÜHG elkerüléssel/csökkentéssel Hermetikusan zárt fermentálóban erjedve zéró ÜHG kibocsátás valósul meg Hermetikusan zárt fermentálóban kezelve zéró ÜHG kibocsátás valósul meg. Hermetikusan zárt fermentálóban erjedve zéró ÜHG kibocsátás valósul meg. Speciális talajmechanikai módszerekkel (pl.: no-tilling) csökkentett talaj-ÜHG kibocsátás. Az erjesztett, tápanyagokban gazdag trágya visszahordásával a műtrágyahasználat részleges kiváltása. A baseline-hoz képest csökkentett ÜHG kibocsátás az alternatív biogáz üzemanyag bevonásával.

A termékpályán csökkentett ÜHG gáztípusok: CO2, CH4, N2O. (Forrás: MEH KEOP, 2007)

JI-ban való részvételi kritériumként határozhatóak meg: 

Az energiahatékonyság javítása



Az ÜHG elkerülés maximalizálása

Az elszámolás alapja lehet: A szén-dioxid elkerülés nagysága, melyet a biomassza-biogáz termékpálya egészén, az alapanyag termeléstől a felhasználásig megjelenő szén-dioxid egyenértékre átszámított ÜHG elkerülés és csökkentés alapján számíthatunk.

49

Pénzügyi addicionalitás - A „mg-i biomassza-biogáz termékpálya” ÜHG kibocsátásának csökkenése és az azzal összefüggő bevételek nagyban hozzájárulnak a biogáz-projektek pozitív pénzügyi eredményességéhez. Általánosságban elmondható volt a projektekről, hogy állami támogatás nélkül, vagy a JI-ban megvalósuló piaci ÜHG csökkentés-értékesítés nélkül, életképességük nem volt lehetséges a hosszú megtérülési idő miatt.

A „mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó biomassza-biogáz termékpálya” emisszió elkerülési stratégiája nagyon sokrétű, és egymásra épülő folyamatok összessége. Az egyes elemek eltérő termelési felületei az elemek külön kezelését nem támogatják az emissziómegtakarítás elszámolása esetén sem, mivel csak adott célrendszerbe értelmezhetők. A JI programokban kötelezően alkalmazandó Project Design Document (PDD), mely a projekt részfolyamatainak leírását és elemzését tartalmazza, meglehetősen komplikált és rendkívül sok olyan elemet és kötelezettséget tartalmaz, amely sok esetben elriasztja a beruházókat a programba való belépéstől. A volumen korlátok, pl. minimum emisszió elkerülési feltételrendszerek, amelyek lehetőség szerint 50 ezer tonna CO2 elkerülést megvalósító nagy projekteket céloznak meg, a legtöbb megújuló energetikai beruházás számára elérhetetlen feltétel. Ezeket általában csak több kisebb rendszer együttesen tudná megvalósítani, ami egyben sokszorosára növeli az emisszió elkerülés megvalósításának kockázatát is (KVVM JI, 2007).

Szakolyi Biomassza Erőmű projekt

A Pálhalmai biogázos JI projekthez hasonlóan sikeres emisszió-elkerülési programnak nevezhető a 2009-ben átadásra került Szakolyi Biomassza Erőmű projekt is. A Szakolyi Erőműben alkalmazott technológia hagyományos gőzciklusos rendszer, 20 MW-t nem meghaladó névleges teljesítménnyel, amely villamos energiát termel, megújuló üzemű tüzelőanyagból (erdészeti biomasszából). Az egyéb lehetséges technológiák miatt a kondenzációs gőzciklust több mint 100 éves hagyománya és megbízhatósága miatt, a műszaki kockázatok minimalizálása érdekében választották. A beépítendő kazán ún. szuszpenziós tüzelésű, vízhűtéses, vibrációs rostéllyal kialakított természetes cirkulációjú berendezés. Ennek előnyei a megfelelő tüzelőanyag-oldali rugalmasság, megbízható tartós üzem, jó hatásfok. Az alkalmazott beren-

50

dezés és kapcsolás jól bevált technológia, melyet nem csak az általános magyarországi, de a konkrét regionális adottságok (pl. tüzelőanyag fafajta választék) alapján választották ki. A régióban rendelkezésre álló tüzelőanyag mennyiségét már a projekt korai fázisában részletes tanulmánnyal mérték föl, az Állami Erdészeti Szolgálat 2003. januári statisztikai adatai alapján. Ezek azt mutatták, hogy erdészeti forrásokból mintegy 440.000 m3, azaz 300.000 tonna tűzifa áll rendelkezésre. Felmérve a jelenlegi tűzifa felhasználást a régióban és azt levonva a rendelkezésre álló mennyiségből, valamint figyelembe véve a jelenleg nem hasznosított vékony fa választékot, ill. tuskókat, azt kapjuk, hogy mintegy 237.000 m3, azaz kb. 167.000 tonna erdészeti eredetű tüzelőanyag áll az erőmű rendelkezésére. Azt, hogy ez a mennyiség fenntartható módon termelődik meg a régióban, az erdészeti jogszabályok és az erdőművelési tervezési rendszer biztosítja (Szakoly Biomassza PDD, 2006). Az erőmű hosszú távú energiaellátása érdekében az energetikai célú erdőtelepítést is figyelembe vették a projektfejlesztés során. Ez nem csak a biztonságos tüzelőanyag-ellátást, hanem az EU-csatlakozás miatt a termelésből kivont mezőgazdasági területek hasznosítását is szolgálják. A régióban mintegy 15.000 hektár ilyen terület van, melynek kb. 10%-a vehető figyelembe energiaerdők telepítésére. A projektfejlesztők felmérték a szóba jöhető energianövény fajtákat, melyek közül a helyi viszonyok figyelembe vételével az akác bizonyult a legígéretesebbnek. Tárgyalások kezdődtek egy energiaerdők telepítésében érdekelt vállalkozással. A nagy kockázatok miatt azonban az energiaerdők nagyobb mértékű telepítésére csak biztos piac megléte esetén, azaz már az erőmű üzembe helyezése után kerülhet sor. Az erdészeti eredetű tüzelőanyagok mellett a tervezés során a következő tüzelőanyag-forrásokat vették figyelembe:

Nagy biztonsággal rendelkezésre álló tüzelőanyagok: -

Gyümölcsfa nyesedékek a régióban található mintegy 10.000 hektár gyümölcsösből (kb. 20.000 t/év).

-

Fafeldolgozó üzemi hulladékok (szélmaradék, apríték, fűrészpor) a környék mintegy 30 fűrészüzeméből (60.000 t/év).

-

Városi parkkarbantartásból, ill. útmenti fasorok karbantartásából származó biomassza (kb. 20.000 t/év).

51

Tartalékként figyelembe vett források: -

Románia határközeli területeiről származó tűzifa (5000 t/év).

-

Országutak karbantartásából származó nyesedék (kb. 1000 t/év).

Tüzelőanyag beszerzési terv Az erőmű előzetes tüzelőanyag-beszerzési tervét az angol nyelvű anyag megfelelő táblázata tartalmazza. Ennek értelmében a leszerződni tervezett mennyiség 224.000 t/év, melynek nagy része faapríték, kisebb része fűrészpor, kéreg, fűrészüzemi hulladék és gyümölcsfa nyesedék. Tüzelőanyag beszerzés csak olyan szállítótól történik, amely a jogszabályban megkívánt módon igazolja a tüzelőanyag megújuló, ill. fenntartható módon termesztett eredetét. A tüzelőanyag-ellátás biztonsága érdekében: 1. a projekttársaság hosszú távú beszállítói szerződéseket köt szigorú kártalanítási záradékokkal; 2. „túlszerződi” a mennyiségeket, hogy a valódi igénynél nagyobb mennyiségek álljanak rendelkezésre szerződésben biztosítva; 3. külföldi beszállítókkal is kapcsolatot tart, ill. 4. hosszú távon támogatja az energetikai erdősítést.

Pénzügyi háttér A beruházást projekt finanszírozás keretében valósítják meg. A projekttulajdonos jelenleg a kistőkéjű projekttársaság (Liget), amely a bankrakész állapotig fejleszti a projektet.

„Bankrakész” állapot alatt a következő értendő: -

az erőmű alaptanulmány terve elkészült,

-

aláírt tüzelőanyag-beszállítói szerződések állnak rendelkezésre,

-

aláírt villamosenergia-értékesítési szerződés áll rendelkezésre,

-

a szükséges engedélyeket kiadták,

-

minden tervezői és főberendezés beszállítói szerződést aláírtak. A projektfejlesztés fázisában a projekttársaság együttes megvalósítási megállapodást

(JI) kötött a Japán Tohokuval. A finanszírozás egy részét a Magyar Kormány kis- és középvállalkozásokat segítő beruházási programjából a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül biztosította.

52

Beruházási költségek A beruházás üzleti paramétereit egy, a bankok által elfogadott igen részletes, a projekt élettartama során felmerülő beruházási, karbantartási, üzemeltetési és pénzügyi költségeket figyelembe vevő üzleti modellel számolták. A részletes beruházási költségeket, melyeket a lehetséges beszállítóktól kapott konkrét ajánlatok alapján kalkuláltak, ez az üzleti modell tartalmazza. Tüzelőanyag és villamos energia árak A fa és faapríték árak minőségtől, szállítási távolságtól és egyéb tényezőktől függően 8.000 és 10.500 Ft/tonna közé esnek. A gyújtóégőkben használt tüzelőolaj beszerzése piaci áron történik. Az üzleti modell minden költségre inflációtól függő előrejelzéseket alkalmaz, a tüzelőolaj árát a fogyasztói inflációhoz köti. Villamos energia értékesítési és vételi ára A villamos energia átvételi árát az előző időszak gyakorlata alapján szintén a fogyasztói inflációhoz kötik, a számítás kiinduló értéke a PDD készítésekor érvényes szabályozott átvételi ár, melynek éves átlaga 22,1 Ft/kWh. A legutóbbi jogszabályi változások értelmében csak a nettó villamos energia értékesíthető támogatott áron, azaz a saját fogyasztást a termelt villamos energiából le kell vonni, tehát az önfogyasztást a támogatott áron kell értékelni. Ennek ellenére bizonyos fogyasztások elvileg vásárolt villanyból is fedezhetők. Az ilyen beszerzéseket – amennyiben vannak – az üzleti modell középfeszültség I. tarifa alapján értékeli. Működtetési költségek Az üzleti modell a következő működtetési költségeket veszi figyelembe: - Tüzelőanyag költség: 164.200 t/év tüzelőanyaghoz. - Tüzelőolaj költség: a gyújtóégők a számítások szerint 12.960 GJ/év tüzelőolajat használnak fel, melynek költsége jelen áron 60 millió Ft. - Villamos energia költség: az erőmű önfogyasztása a számítások szerint 12.378 MWh/év, melyet a támogatott áron figyelembe véve 285 millió Ft/év költség adódik.

53

- Karbantartási költség: a projektek előzetes értékelésénél általában használt módszer szerint a teljes beruházási költség 2%-át veszi fel a modell karbantartási költségnek. - Bérköltségek: az erőmű közvetlen üzemeltetése legalább 30 fő alkalmazását teszi szükségessé, ami járulékokkal, évi 60 millió forint költséget jelent. - Víz: a 84.900 m3/év pót-vízfelhasználás költsége 25 millió Ft/év. - A fentieken kívül a modell számításba veszi az értékcsökkenést, ill. 1% tartalékot is.

Kockázatkezelés A tüzelőanyag-ellátás kockázatait a korábban leírtaknak megfelelően a következő intézkedésekkel csökkentik: 1. a projekttársaság hosszú távú beszállítói szerződéseket köt szigorú kártalanítási záradékokkal; 2. „túlszerződi” a mennyiségeket, hogy a valódi igénynél nagyobb mennyiségek álljanak rendelkezésre szerződésben biztosítva; 3. külföldi beszállítókkal is kapcsolatot tart, ill. 4. hosszú távon támogatja az energetikai erdősítést.

A tüzelőanyag szezonalitásából adódó kockázatot részben megfelelő tárolótér kialakításával (rövid távú szezonalitás), részben a beszállítókkal kötött szerződések tárolást ösztönző feltételeivel (hosszabb távú szezonalitás) kezelik. A jelenlegi szabályozás értelmében a villamos energia értékesítés kockázata 2010-ig elhanyagolható, és nagy valószínűséggel az után is, mert biztosan marad valamilyen támogatási rendszer érvényben, ami az ilyen irányú kockázatokat csökkenti. A Projekt lehatárolása A projekttevékenységből származó ÜHG-kibocsátás meghatározásánál a következőket veszi figyelembe a dokumentum: -

az erőműben eltüzelt tüzelőolajból származó CO2-kibocsátás,

-

a tüzelőolaj szállítással kapcsolatos CO2-kibocsátás.

A dokumentum az alapvonal (baseline) meghatározásához a magyar villamos energia rendszerhez kapcsolódó fosszilis energiahordozóval működő erőművekből származó kibocsá-

54

tást veszi figyelembe. Eltekint ugyanakkor a más bioenergia műveknél esetenként figyelembe vett CH4-kibocsátásoktól, mivel a tüzelőolaj tárolása itt biztosítja az anaerob körülmények elkerülését, eltüzelés pedig csak a kazánban, ellenőrzött körülmények között történik. A projekthatárok térben a projekt helyszínét, a tüzelőanyag-szállítási útvonalakat, ill. a villamosrendszerhez csatlakozó erőműveket foglalják magukban.

Kibocsátási alapvonal (Emissions Baseline) Az említett útmutatóban a Magyar Kormány módszertant ad arra is, hogyan kell számítani a villamosenergia-termelést és –felhasználást érintő projektek alapvonali kibocsátását. Ennek megfelelően a projekttervezési dokumentum is az Útmutatóban közölt alapvonali referencia kibocsátási tényezőkkel számol. Ezekkel számítva az elszámolási időszakban megtermelt összesen 724.530 MWh villamos energiához 511.489 tonna CO2 alapvonali kibocsátás tartozik (Szakoly PDD, 2006 alapján).

A projekt kibocsátásai A projekt kibocsátásainak két figyelembe vett tényezője a tüzelőanyag-szállítással kapcsolatos és a tüzelőolaj felhasználásból származó CO2-kibocsátás.

a) Tüzelőanyag-szállítás kibocsátásai: A projekthez tartozó PDD részletes számítást közöl a közúti szállítás kibocsátásait illetően, melynek eredményeképpen 0,03134 kg CO2 kibocsátás adódik, 1 tonna tüzelőanyag 1 km-re való elszállítására. A régióban termelődő faapríték jelentős részét már most is értékesítik, elsősorban farostlemezgyárak, kisebb részben pedig egy bioerőmű részére. A szállítási távolságok azonban nagyok, jelentősen meghaladják a projekt megvalósulása esetén várható 30 km-es távolságot. A rövidebb távolság és kedvező árak következtében a jelenleg értékesített faanyag egy részét várhatóan az új erőmű fogja felvásárolni. A számítás óvatos becsléssel, a jelenleg értékesített mennyiségnek csupán 50%-ával számol. Így a lerövidülő szállítási távolságok miatt 603 tonna CO2 kibocsátás csökkenés jelentkezik évente. Tekintettel azonban arra, hogy ennek figyelemmel kísérése (monitoring) komoly nehézségekbe ütközik, a projekt összes kibocsátás csökkentésének számításakor ezt a mennyiséget a projektfejlesztők nem kívánják figyelembe venni, nullának tekintik.

55

b) Tüzelőolaj-felhasználásból származó CO2-kibocsátás: A gyújtóégők tüzelőolaj felhasználása kerekítve 12.960 GJ évente. A „Revised 1996 IPCC Guidelines for National Greenhouse Gas” szerint számított fajlagos kibocsátással ez évente 950 tonna CO2-kibocsátást eredményez. Ennek megfelelően az ebből a forrásból származó kibocsátás a teljes elszámolási időszakban 4750 tonna CO2.

Következményes kibocsátás (leakage/elszivárgás) A projekt okozta „következményes” kibocsátás legfontosabb forrása, hogy a projekt jelenleg egyéb helyen eltüzelt fát dolgoz fel, és így fosszilis tüzelőanyag elégetését válthatja ki máshol. Ahogy azonban a biomassza felhasználásáról szóló fejezet kifejti, a jelenleg máshol eltüzelt fa műszaki és gazdasági megfontolásokból nem váltható ki fosszilis tüzelőanyaggal. A következményes kibocsátás másik forrása a projekttevékenység miatti többlet fa beszállítása a fafeldolgozó üzemekbe. Ez azonban csak elvi lehetőség, hiszen a fafeldolgozó üzemek jelenleg is nagymennyiségű fát használnak fel, a növekmény nem bizonyítható és köthető a projekt tevékenységéhez, ugyanakkor az ilyen kibocsátások nehezen követhetők, figyelemmel kísérésük a projektfejlesztők számára nem lehetséges.

Addicionalitás A projekt erőművekben felhasznált fosszilis tüzelőanyag kiváltásával csökkenti az öszszes üvegházgáz (ÜHG) kibocsátást, mintegy 102.000 tonna CO2-vel, azaz az elszámolási időszakban kb. 510.000 tonna CO2 ERU-t termel. Az JI projektek addicionalitásának ellenőrzésére a Magyar Kormány (KvVM) Útmutatót dolgozott ki. Az Útmutatóban ismertetett eljárások közül a projekttervezési dokumentum a referenciák elemzését választja. Az Útmutatóban megadott képlet segítségével kiszámolt belső megtérülési ráta (IRR) az ERU értékesítés nélkül 7,4%-ra, ERU-értékesítéssel 8,1%-ra adódik. A 7,4% alatta van az Útmutatóban az addicionalitás felső határaként megjelölt 8%-nak, míg az ERU értékesítés láthatóan pénzügyileg vonzóvá teszi a projektet, tehát a tervezett beruházás megfelel az addicionalitási kritériumnak.

56

Kibocsátás csökkenés, ERU megosztás A Minisztérium Útmutatójában közölt fajlagos számokkal meghatározott alapvonali kibocsátásból a projekt kibocsátásait levonva az elszámolási időszakra összesen 506.739 tonna CO2-kibocsátás csökkentés adódik. A projekt résztvevői közös nyilatkozatban megállapodtak, hogy a projektből keletkező és a Magyar Állam által értékesítésre engedélyezett ERU-mennyiség 100%-át a japán beruházók kapják pénzügyi hozzájárulásukért cserébe. Ennek megfelelően minden értékesíthető ERU-t a Tohoku kap.

Monitoringozás A projekt olyan, a hálózatra kapcsolódó biomassza-tüzelésű villamosenergia-termelő kapacitást hoz létre, amely helyén korábban nem volt ilyen kapacitás. A felhasznált biomaszsza elsősorban a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, valamint kapcsolódó iparágaik melléktermékeiből, hulladékaiból származik. Mivel ezek a körülmények hasonlóak a CDM programoknál elfogadott ACM0006 (“Consolidated monitoring methodology for grid-connected electricity generation from biomass residues”) módszertanhoz, a PDD annak lépéseit követi és többször hivatkozik rá. A projekt emisszióinak meghatározásához a következő paramétereket figyelik: felhasznált biomassza mennyisége, annak fűtőértéke, a tüzelőolajfelhasználás, ill. a tüzelőanyag-fajlagos kibocsátása. Az alapvonali kibocsátások meghatározásához a termelt, ill. a hálózatra kiadott villamos energia mennyiségét kell pontosan megadni. Következtetésként: A fejezetben bemutatott két különböző JI projekt elemzését az eredeti elképzelések értelmében, hasonló struktúrában, a vonatkozó paramétereket egymással jól összehasonlítható módon szerettük volna felvázolni. A bemutatott részletek alapján azonban mindenki számára egyértelmű, hogy a két projektet szerkezetében egymástól teljesen eltérő leírású, de azonos elvi JI követelményeknek feleltették meg, ezért a tartalmi összehasonlítás esetleges volna. A JI projektekhez kapcsolódó Projekt Leíró, azaz PDD dokumentumok kötelezően nyilvános hozzáférésűek, de míg a Pálhalmai PDD leírás sokkal több technológiai, valamint pénzügyi/megtérülés számadatot tartalmaz, addig a Szakolyi Erőmű PDD-je nem közli a projektből származó emissziós ERU-k eladási árát sem. Ez azért lényeges momentum, mivel háttérinformációk szerint, az ár mélyen a piaci ár alatt volt (6,5 USD/t), amit feltehetően a pénzügyi addicionalitáshoz tartozó feltételeknek való megfeleltetés miatt csökkentettek le. A helyzet tulajdonképpen az, hogy egy BAU („business as usual” - normál

57

üzleti) feltételnek is megfelelő projektet vittek be az emisszió-kereskedelmi rendszerbe, tulajdonképpen csak azért, hogy magával a JI lehetőséggel élve, extra bevételre tegyenek szert a tulajdonosok. Megállapításaink szerint, és ezt mind két projektnél tapasztaltuk, a pénzügyi addicionalitási kritérium, vagyis az IRR vagy belső megtérülési ráta 8,0 %-os feltételének teljesítése főként úgy valósítható meg a hasonló nagyságrendű projekteknél, hogy a megtakarított emissziós egységeket elméletileg jóval áron alul, azaz 15-20 EUR helyett, 5-10 EUR között számolják el a projekteknél. Következtetésként megfogalmazható tehát, hogy a JI azaz CO2 csökkentést azonosító Együttes Végrehajtási projektek esetében, a vonatkozó projekt feltételek gyakorlatilag ellent mondanak egymásnak, tehát a volumenkorlátok (50 ezer tonna/év), valamint a pénzügyi addicionalitási kritériumok eltérő beruházási méretek kapcsolódására optimalizálódnak. Erre a piac válasza az, hogy olyan módszertant használnak, mely révén az emisszió elkerülési mennyiségek pontosan „beállíthatók” az addicionalitási feltételekhez. A fent említett kritikák alapján indokoltan megfogalmazható az a fejlesztési igény, amely az alternatív energia szektor irányából érkezett a JI rendszer használattal kapcsolatosan. A hazai szektorszereplők (főként a MOSZ közreműködése révén) megismerve a JI projektekkel járó adminisztrációs és menedzsment költségeket, úgy ítélték meg, hogy a fejlődésben lévő zöldenergia ipar még nem igazán kiforrott, de a sokkal jobban formálható Zöld Beruházási Rendszer, azaz GIS vagy Green Investment Scheme segítségével léphetne be az emissziós megtakarítások beruházást segítő világába.

58

3.2. Az emisszió elkerülést jelentő beruházási programok esetében megvalósítható CO 2 elkerülés projekthatásai Az elmúlt években teljesen világossá vált, hogy a megújuló energiatermelés folyamata teljesen összefonódik az emisszió-kereskedelem területével. Főként a fejlődő országokban elindított fejlesztési projektek nem nélkülözhetik az emisszió elszámolásának lehetőségét. Ma már azt látjuk, hogy CDM projekt regisztráció nélkül szinte nem indul egyetlen energetikai vagy környezetipari projekt sem, legyen az Ázsiában, Afrikában, vagy Dél-Amerikában.

5. táblázat: A projekt alapú emisszió csökkentés volumene és értéke 2007-2008 2007

CDM projektek megvalósítása révén (pCDM) Együttes végrehajtás – JI projekt Önkéntes piaci szegmens Részösszeg Másodlagos CDM piac, pCDM kereskedés révén TOTAL

2008

Mennyiség (MtCO2e) 552

Érték (MUSD) 7433

Mennyiség (MtCO2e) 389

Érték (MUSD) 6519

41

499

20

294

43

263

54

397

636 240

8195 5451

463 1072

7210 26277

876

13646

1535

33487

Forrás: Világbank, 2009 Az EU három 20-as alapelvének figyelembe vétele esetén természetesen ez nem meglepő, mivel az emissziós csökkentési célok elsődleges területének a közösségi program a megújuló energetikai beruházások extrém mértékű növelését jelölte meg. Ezért lehet logikus, hogy az európai befektetési projektek, kihasználva az emisszió-kereskedelem projekttámogató hatásait, szinte minden fejlesztési program esetében igyekeznek élni a lehetőséggel (5. táblázat). A Point Carbon jelentése szerint, a CDM alapján elindított projektek rendkívül kedvező hatással vannak a beruházások megtérülési mutatóinak javulására, így a gazdasági válság ellenére is folyamatos a CDM projektek regisztrációja, azaz újabb és újabb projektek jönnek

59

létre, és rengeteg finanszírozási projekt zajlik a Világbankon keresztül. Nem hivatalos adatok szerint, egy-egy nagyhatékonyságú projekt esetében (Kína, India) a CDM bevételek meghaladhatják a beruházási költségek 15-20 %-át. Ezek a gazdasági körülmények természetesen nagyon vonzók lehetnek a projektfejlesztők számára, ezért a lehetőségek maximális kihasználására törekednek az ázsiai területeken. Az ázsiai emisszió piacokon, a rendkívül nagyszámú emisszió elszámolási projekt (pCDM) okán, az emissziós egységek tőzsdei kereskedelme is kiemelkedően magas. Ez jól követhető a 4. táblázatban is, mivel az elsődleges piac termékeinek kereskedése meghaladta az 1000 MtCO2 egyenértéket, megduplázva ezzel a 2007 évi kereskedési volument. Az IWR nemzetközi kutatóintézet adatai szerint tavaly 31,5 milliárd tonna széndioxid került a levegőbe világszerte az egy évvel korábbi 30,9 milliárd után. Az adatok megdöbbentették a gazdaságpolitikusokat, mivel pénzügyi elemzések szerint, 2008-ban globálisan 120 milliárd euró értékű beruházást hajtottak végre a megújuló energiatermelésben. Erre alapozva úgy számolhatunk, hogy évi 500 milliárd euró beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy az ásványi energiaforrások felhasználása valóban csökkenhessen. Ez a volumen a megújuló szektort a beruházási piac legkiemelkedőbb szektorává avathatná (IWR Report, 2009). A fenti adatok alapján tehát predesztinálható, hogy az emisszió-kereskedelemmel is összefonódó alternatív energetikai beruházások tőkevonzó képessége minden egyéb más szektor lehetőségeit meghaladhatja, a piacok egyik első számú célpontjává válva. 3.3. Az emisszió-kereskedelem projekthatásai A pénzügyi válság következtében kialakult pénzpiaci forráshiány hitelezési stoppot okozva, szinte teljesen befagyasztotta a hitelpiacot a 2009-es év első felében. A nemzetközi pénzügyi szervezetek jóvoltából (IMF), a hazai hitelpiacra kerülő újabb beruházásösztönző pénzeszközök kihelyezése ezért az eddigiekhez képest is új helyzetet idézett elő. A hitelezéshez kapcsolódó általános bizalmatlanság, illetve a hazai banki alapkamat, a környező országokhoz képest, elriasztóan magas karakterisztikával (Bubor: 9,5-10,5 %), mind a külföldi, mind a hazai befektetők számára kedvezőtlen befektetési környezetet generált. De miben bízhatnak a befektetők, ha még az állampapírok sem kínálnak megnyugtató befektetéseket! Az elmúlt évek során - főként az USA-ban - pénzpiaci trenddé kezdett válni a fenntartható termelés és hitelezés szinonimájaként, a CO2 megtakarítást kiemelten elismerő pénzügyi gyakorlat megvalósítása. A nevezett célprogramok nem elsősorban az emisszió megtakarítá60

sok feltétel nélküli fokozására törekednek, hanem a befektetések biztonságát szeretnék megnyugtató módon kommunikálni az ügyfelekkel. A karbonpiaci rendszerekben való részvétel és azok működtetése tehát a hosszú távú finanszírozás, a fenntartható befektetés szinonimájává kezdett válni. Főként a mezőgazdaságban nagy népszerűségnek örvendő CO2 megtakarítások tőzsdei értékesítése, egy-egy amerikai farmer esetében az összes éves bevétel 10-15 %-át is elérhette. Így ezzel a pénzpiaci szerepe is folyamatosan növekedhetett a CO2 megtakarításoknak. Ha jobban belegondolunk a folyamatba, akkor világossá válik, hogy a CO2 kibocsátás elkerüléséből származó megtakarítás tulajdonképpen egy likviditást és beruházás-gazdaságot javító gazdasági tényezőként fogható fel. A CO2 megtakarítások sajátossága, hogy évről-évre elszámolhatóak, így folyamatos bevételt jelentenek egy megadott időszakra. Természetesen csak az igazoltan megtakarított CO2 mennyiségének függvényében. Magyarországon ez a lehetőség egyelőre a 2008-2012 közötti időszakban a GIS vagy Zöld Beruházási Rendszer keretén belül állhat rendelkezésre. Hazánkban a válsághoz kapcsolódó gazdasági körülményeket figyelembe véve, tulajdonképpen az feltételezhető, hogy egy CO2 elszámolással kiegészített kereskedelmi hiteltermék olyan kamatszintre tudja csökkentheti a jelenlegi beruházási hiteleket, amelyek versenyképesek lehetnek a régió többi országával összehasonlítva is, azaz elindíthatják a hazai hitelkihelyezés folyamatát a válságperiódusból. Előzetes kalkulációink szerint, a CO2 elkerülést megvalósító alternatív energetikai beruházások jelen pillanatban, és várhatóan a következő 1-2 évben is teljesen elkerülhetik a hazai gazdaságot, ha a kereskedelmi kamatszint a 13-15 % körüli tartományban marad. Annak érdekében, hogy a kamatszint lehetőség szerint a környező országokhoz hasonlóan, 8-10 %-ra, vagy az alá csökkenjen, érdemi beavatkozásra van szükség, melynek egyik eszköze a CO2 megtakarítások gazdasági feltételrendszerbe integrálása lehet.

Projekthatások Előzetes kalkulációink szerint, természetesen figyelembe véve azt a tényt, hogy minél nagyobb a CO2 elkerülés egy-egy alternatív energetikai beruházás esetében, annál jelentősebb szerepe lehet egy karbon elszámolást megvalósító rendszernek, a következő megállapításokat tehetjük: 61

-

a különböző típusú alternatív energetikai fejlesztések esetében, a CO2 elkerülés mértékének függvényében változhat a CO2 elszámolás kamatcsökkentő hatása.

-

a nagy CO2 csökkenést indukáló projekteknél akkor lehet magas a hitelcsökkentő hatás, ha viszonylag alacsonyak a beruházási költségek, azaz a fajlagos CO2 csökkentés alacsony költséggel valósulhat meg.

A különböző beruházási programok elindítását a jelenleg érvényes kamatszint befolyásolja, mely természetesen a következő években jelentősen csökkenhet, de fontos momentum, hogy ezeknek a beruházásoknak szinte azonnal el kell indulni ahhoz, hogy a gazdasági csődhelyzetek (főként a mezőgazdaságban) elkerülhetők legyenek, és lehetőségek szerint egy-két éven belül talpra állhasson a gazdaság. Azt mondhatjuk, hogy szinte „semmi sem drága” annak érdekében, hogy fenntartható beruházási programok induljanak el a következő hónapokban, ezért mindent meg kell tenni azért, hogy megfelelő konstrukciók alakulhassanak ki a zöldenergia befektetések számára. Az egyes projektek esetében különböző megfontolások alapján lehet dönteni, de ezek közül is általánosan megfogalmazható tételek a következők:  A CO2 elkerülést megvalósító projektek között a CO2 elszámolás pénzügyi hatása eltérő lehet, melyhez részletes vizsgálatokat szükséges elvégezni.  Előzetes kalkulációik szerint, pl. szélenergiás beruházások esetében a karbonhitelezés bevezetésének hatása 1-3 %-os kamatcsökkentő hatást eredményezhet.  A biomassza alapú energiatermelés emisszió elkerülése 4-6 %-os kamatcsökkentő hatással járhat, melyet természetesen befolyásolhat a választott projekt típusa is.  A biogáz termelésnél, amely főként a mezőgazdasági trágyakezelés eszköze lehet elsősorban, az emisszió-kereskedelem bekapcsolása 6-10 %-os kamatcsökkentő hatást jelenthet.

62

4. EMISSZIÓ ELSZÁMOLÁSSAL KOMBINÁLT PROJEKTFINANSZÍROZÁSI ESZKÖZÖK Annak érdekében, hogy világos képet kapjuk az emisszió elszámoláshoz kapcsolódó projektek természetéről, röviden a hazai projektfinanszírozás gyakorlatát is át kell tekintenünk. Kónya Judit írása, amely a Bankszemle augusztusi számában jelent meg, kitűnő magyar valóságképet rajzol a projektfinanszírozás hazai jellemzőiről. Erre a szakmai elemzésre támaszkodva vezetjük végig a projektfinanszírozási rendszerbe kapcsolható emisszió elszámolási módozatokat, a projektfelépítményeket. A legfontosabb gazdasági kritérium, melyet szinte kőbe vésett alapkritériumként fogalmazhatunk meg, projekt alapú finanszírozásról vagy projektfinanszírozásról csak 10 % alatti inflációs és stabil árfolyam mellett lehet gondolkodni. A projektfinanszírozás tehát nem hitelezés, hanem egy komplex jogi és közgazdasági aktus, amelyhez lényegesen több dokumentáció, szerződés, szakértői munka kapcsolódik. Tehát jogi szempontból is jelentősen eltér a hagyományos hitelformától, mivel itt a biztosíték maga a projekt, és az ahhoz kapcsolódó szerződések, eszközök összessége.

A projektfinanszírozás definíciója: Egy adott gazdasági egység finanszírozása, melyre a hitelező úgy tekint, hogy elsősorban annak pénzáramlása és jövedelme szolgál a kölcsön visszafizetésének forrásául, vagyontárgyai pedig a kölcsön biztosítékául”. (Peter K. Nevitt–Frank Fabozzi, 2008).

Projektfinanszírozással kapcsolatosan, általános jellemzőként alábbiakat említhetjük ki: 

nagy tőkekoncentráció, magas hiteligény;



magas tőkeáttétel, a hitel részaránya általában magasabb, mint a saját tőke (min. 5050%, max. 80–20%);



a jövőbeni cash flow dominál;



speciális biztosítékrendszere van (általában a biztosíték maga a projekt, illetve az ahhoz kapcsolódó eszközök és szerződések, de bizonyos egyéb garanciák is lehetségesek);



hagyományos reorganizációra nincs mód (a megvalósult beruházás hasznosítás szempontjából nem bontható elemeire);



külső szakértők alkalmazása nélkülözhetetlen (műszaki, jogi, pénzügyi);

63



részletes szerződéses rendszerben valósul meg, ahol a projektszerződések nagy részét már a hitelszerződés megkötése előtt aláírják;



a kockázatok kezelése a szerződéses kapcsolatokon keresztül történik;



a finanszírozás általában kis tőkeigényű, új társaság létrehozásával történik, vagy meglévő társaság elkülönített projektjeként;



a „normál” hitelezésnél nagyobb kockázatú, korlátozottabbak a garanciák, hosszabb a megtérülési- és futamidő;



munkaigényesebb a projekt előkészítése és monitoringozása;



költségesebb a hagyományos finanszírozásnál az alkalmazott szakértők költségei és a banki költségek miatt (Kónya, 2009).

A befektetők rendszerint azért választják a projektfinanszírozás technikáját, mert az nem érinti a befektető (szponzor) mérlegét (off balance sheet) és hitelképességét a finanszírozás során. A hitelezők számára pedig azért vonzó finanszírozási forma, mert sokkal magasabbak a banki díjak (nem kamatjellegű bevételek). A projektfinanszírozás a banki finanszírozásban önálló üzletág, a strukturált finanszírozás egyik területe. A legnépszerűbb alkalmazási területeként említhetjük az energiaszektort (erőműfejlesztés, kőolaj- és gáztávvezeték építés), közlekedést (autópályák, vasút, kikötők, repülőtér építés), telekommunikációt, ingatlanszektort (szállodák, bevásárlóközpontok); önkormányzati infrastrukturális projekteket (ivóvízellátás, szennyvízellátás, környezetvédelmi beruházások). Ki kell emelni azonban, hogy ez a technika nem alkalmazható az 500 MFt projektköltség alatti ügyleteknél, tőkehiányos beruházó esetében, valamint innováció, fejlesztés, azaz kockázati tőkét igénylő ügyleteknél. A következő néhány bekezdésben azokat tényezőket, sajátosságokat szeretnénk röviden bemutatni, amelyek a CO2 elkerülést is megvalósító projektek esetében különös hangsúllyal kell figyelembe vennünk.

A saját erő biztosítása

A tulajdonosi garancia általában nem a hitel visszafizetésére, hanem a saját erő készpénzben való biztosítására vonatkozik. Az első sajáterő-kategória a projekttársaság jegyzett tőkéje (alaptőke, törzstőke), a második típusú sajáterő-forma a tulajdonosi vagy egyéb alá-

64

rendelt hitel. Az alárendelt hitel azonban nem azonos a hátrasorolt kötelezettséggel. A magyar jogban nincs rá jogi fogalom. Az alárendelt hitel a projekthitellel azonos módon van nyilvántartva a projekttársaság könyveiben (tehát nincs hátrább sorolva); az, hogy alá van rendelve a projekthitelnek, csupán hitelszerződésben vállalt kötelezettség. A harmadik sajáterő-biztosítási mód a projektből származó, beruházás alatti szabad cash flow, míg a negyedik kategória a tulajdonosi garancia, amely bizonyos, az adós által a hitelszerződésben vállalt pénzügyi feltételek nemteljesülése esetén áll be. Állami támogatás csak bankgarancia mellett fogadható el saját erőnek. A pénzügyi kockázatok megosztása miatt a saját forrásszint az iparági kockázatokat tükrözi, így pl. szálloda, távközlés terén 40–50% saját erő az ideális, az iparban 30%, energetikai projektnél 20–25%, bevásárlóközpont létesítése esetén 15%. Az emisszió elkerülést megvalósító projektek esetében is számításba vehető sajáterőként az emisszió érték, de természetesen csak a vállalt emisszió elkerülés értékének nagyságrendjében. Az emisszió bevételek természete, hogy évről-évre realizálódnak a befektetőnél, így azzal, mint a beruházás alatti szabad cash flow-val is kalkulálhat. Ekkor a CO2 értékesítés nyeresége vagy vesztesége a beruházó tulajdonos kockázata. Gyakori eset, hogy a projektidőszakra összesített emissziós megtakarítások értékét a projekttulajdonos előre értékesíti, befektetőknek, hitelezőknek, így a lehetséges bevételekkel már a projekt beruházás elindítása előtt kalkulálhat. Az előre értékesítés hátránya, hogy jóval a piaci ár alatt, tehát kb. 50-70 %-os áron (pl. 15 EUR/t CO2 helyett 6-7 EUR/t az ERU elszámolási értéke) lehet átadni ezeket a potenciális bevételeket egyéb finanszírozóknak vagy karbonpiaci vevőknek.

A projektdokumentáció

A finanszírozás komplexebb, nagyobb költségekkel és nagyobb adminisztrációval jár, mint a „normál” hitelezés, ezáltal a jogászok, szakértők munkája is jóval összetettebb, mint ahogy azt az egyéb finanszírozási formáknál megszoktuk. Lényegesen több dokumentumot kell készíteni és véleményezni, mint a nem projektfinanszírozást szolgáló hitelezésnél.

A projektdokumentáció alapesetben a következőkből áll: 

megvalósíthatósági tanulmányból,



szerződésvázlatból,



a hitelszerződésből és a projektszerződésből,

65

illetve emisszió elkerülési projektek esetében az úgynevezett PDD vagy Project Design Dokumentumból. A jogszabályok értelmében a PDD kötelező része az emisszió elszámolás jogi aktusának. A jogszabályok meghatározzák, hogy a JI vagy CDM projektek esetében mi a kötelező tartalmi formája az elkészítendő PDD-nek. A GIS vagy ZBR projektek esetében a „GHG Protocol for project accounting” eljárás javasolt, melynek legfontosabb elemei a következőek: (1) a projekt hátterének bemutatása, (2) a projekt kiterjedésének lehatárolása, (3) alapvonali kibocsátás meghatározása, (4) mennyiségi paraméterek meghatározása, (5) monitoring rendszer kialakítása, illetve (6) a jelentéskészítés. Az előbbiekben említett alkalmazások időközben az ISO rendszeralkalmazások között is elérhetők, tehát az ISO 14064 szabvány bevezetése révén könnyebben levezényelhetők. A szabványok alkalmazásáról a későbbiekben még lesz szó.

A Szerződésvázlat vagy Term Sheet

A szerződésvázlatban az ennek alapján készítendő szerződésben szabályozandó minden kérdéskört részletesen rendeznek a felek, de néhány csak jelzésszerűen jelenik meg (pl. a szavatossági nyilatkozatok nem pontról pontra szerepelnek, csak a „szokásos szavatossági nyilatkozatok” elnevezéssel).

A szerződések legjellemzőbb kikötései a teljesség igénye nélkül: -

Az általában gazdaságilag gyenge adóson kívül a beruházók szerepvállalása miatt azok gazdasági státuszára vonatkozó adatoknak kiemelt szerepük van, ugyanis erre épül kötelezettségvállalásuk az adós nemteljesítése, illetve a projektköltségek túllépése esetén.

-

A

kamat-meghatározás

eltér

a

„normál”

hitelezésben

érvényes

kamat-

meghatározástól, minthogy a projekt megvalósulása után az előre kalkulált módon csökkenhet. -

A hitel lejárati időpontja sem egyszerűen egy fix dátumhoz kötött, minthogy – alternatív módon – a projekt befejezése és a dátumszerű véghatáridő közül a korábban bekövetkező tekintendő a végső lejárati időpontnak.

66

-

Nem szokásos a „normál” hitelszerződésben, hogy az adós kötelező előtörlesztést vállal, a projektfinanszírozásban legtöbbször a cash flow-többlet előtörlesztésre használandó fel, ugyanígy a megengedett eszközértékesítések árbevétele is a hiteladósság csökkentésére fordítandó.

-

A projekthitel-szerződés előírja kötelező tartalékalapok létesítését is, úgymint: adósságszolgálati, készpénzfedezeti, tőkevisszapótlási alapok, amelyek mind a hitelező projektkockázatát hivatottak csökkenteni.

-

A projekt csak hosszú távon képes kitermelni a finanszírozás költségeit, ezért a hitelező elemi érdeke, hogy biztosítva lássa hosszú távú szerződésekkel a projekt rentábilis működéséhez szükséges termékek, nyersanyagok és energia ellátását. Az erre vonatkozó szerződések a hitelszerződések mellékleteit képezik.

-

A projekt stabilitását szolgálják a projektszerződések lényegi módosításának, a megrendelések megváltoztatásának és a projekt üzemeltetését végző társaság elmozdításának tilalmára vonatkozó kötelezettségvállalások.

-

A hitelszerződést kísérő speciális jogvélemény – akár külön jogvélemény formájában – szavatolja, hogy a projektingatlan tulajdonjogi helyzete a projekt megvalósulásához rendezett.

A felsorolt szerződési kikötések a projektfinanszírozás alapeseteiben érvényesek, abban az esetben, ha projektfinanszírozás részét emissziós értékesítés vagy elszámolás és képezi, külön CO2 szerződést kell létrehozni az elszámoló felek között. Mivel a CO2 elszámolás rendszerint az állami CO2 elszámoláshoz is kötődik az ide vonatkozó biztosítékok megfogalmazását mintaszerződések tartalmazzák. A jelen tanulmány mellékletét képezi az a GIS Szerződésminta, amely az emisszió elkerülés felek közt történő elszámolását garantálni tudja. A GIS szerződés és a PDD egymást kiegészítő dokumentumok, a bennük szereplő adatok kereszthivatkozásokkal csak egymást kiegészítő dokumentumként értelmezhetőek. Biztosítékadás és engedményezés

A hitelfedezetként használt biztosítékok – a hagyományosan használt zálogjogok, óvadékok mellett – speciális biztosítékokkal is bővülnek, például biztosítások engedményezésével, bankgaranciákkal, illetve a projekttel kapcsolatos számlaszerződésekkel. Ilyen szám-

67

laszerződés lehet például az emisszió elkerülést megvalósító projekt abban az esetben, ha az emisszió elszámolást és a megtakarításból származó bevételeket nem viszi bele a kezdeti projektfinanszírozásba, vagy később egy külön programban kezdi meg az elkerülések megvalósítását. Az évente elszámolásra kerülő emisszió megtakarítás ellenértéke, illetve pénzügyi fedezete megfelelő biztosítékként értékelhető a pénzügyi tranzakciók során. Az engedményezést – a jogosult követelésének másra történő átruházását – a Ptk. XXVII. fejezete tartalmazza. A Ptk. az engedményezést nem biztosítékként fogalmazza meg, és ezért nem említi a XXIII. fejezetében a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között, amelyek a klasszikus hitelbiztosítékok körébe tartoznak. A „klasszikus” engedményezés ugyanis olyan követelés átruházását jelenti, amellyel a szolgáltatás teljesítésének eredeti jogosultja felcserélődik egy új jogosulttal. Tehát nem a teljesítés mellett, annak biztosítékául szolgáló, feltételhez kötött alanyváltozást valósít meg. A biztosítéki célú engedményezésnél a felek biztosítéki megállapodásban rendezik jogviszonyukat. Az engedményezés nem teljesítési, hanem biztosítéki célú, az engedményező tartozása mellé, és nem helyébe lép az engedményes. Az engedményező hitelszerződésbeni kötelezettségének nemteljesítése esetén közvetlenül léphet fel az engedményezett követelés kötelezettjével szemben. Az engedményezés tárgya emisszió elkerülést megvalósító projektek esetében az emissziós bevételek engedményezése is lehet a kedvezményezett számára. 4.1. Az emisszió csökkentés pénzügyi elszámolása és kereskedelme A Kiotói Szerződés 17. cikke rendelkezik az emisszió-kereskedelemről. A Szerződés itt rögzíti, hogy ez a megoldás csak kiegészítő jellegű lehet az egyes országok és azokon belül, a súlyosan szennyező tevékenységek emissziójának csökkentésében. Elsődleges szempont tehát a csökkentési program kialakítása, aztán ennek függvényében, csak ezt követheti az emisszió-kereskedelmi stratégia alkalmazása. A nemzetközi kereskedelmi rendszer részleteinek kidolgozása folyamatosan napirenden van az ENSZ különböző intézményeinek tárgyaló fórumain, valamint az OECD keretei között. A mechanizmus szabályozásában a következő pontok a leglényegesebbek: 

A vásárolt jogok csak kiegészítői lehetnek a hazai intézkedéseknek.



Bizonytalan a kereskedelemre jogosultak köre, valamint az országok által birtokolható vásárolt jogok maximális mértéke. 68



A Szerződés a kibocsátási jogok adás-vételén túl lehetővé teszi azok tárolását is (banking), azaz a fel nem használt és nem is értékesített jogok a következő elszámolási időszakban felhasználhatók.



A monitoring, ellenőrzés és jelentéskészítés jelentős költségeket ró a résztvevőkre. A visszaélések esélyét csak egy nemzetközileg egységesített ellenőrzési, bevallási követelményrendszer biztosíthatja.



A Szerződés kötelezettségeinek megszegése esetére szankciókat szükséges kilátásba helyezni. Ezzel kapcsolatban merült föl annak a lehetősége, hogy a vállalt kötelezettségek be nem tartóit ki lehetne zárni a szennyezési jogok nemzetközi kereskedelméből.

A 2001-es Marrakeshi Megállapodással zárult le a Kiotói Szerződés. A Szerződés részletei itt lettek lefektetve, a gyakorlati kérdések itt kerültek megválaszolásra. Mivel a Kiotói Szerződés mindössze egy bekezdésben foglalkozik az emisszió-kereskedelemmel, így a későbbiekben szükség volt egy közel 240 oldalas kiegészítésre (Climate Leaders, 2009).

A Marrakeshi Megállapodás olyan részleteket szabályoz, mint: 

az előírt mennyiségek meghatározása, hogyan kell AAU-t számolni,



nyelők beszámítása,



büntetések, szankciók,



nyilvántartási rendszerek felállítása,



új pénzügyi támogatási alapok,



a Kiotói Mechanizmusok feltételei (Együttes Végrehajtás (JI), Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM), nemzetközi emisszió-kereskedelem (IET), stb.

A Marrakeshi Megállapodás a részletek kidolgozásával tehát gyakorlatilag megnyitotta az utat a Kiotói Mechanizmusok alkalmazása felé. Ettől kezdve felgyorsultak az együttes végrehajtás és a tiszta fejlesztési mechanizmus projektek, az irántuk megnyilvánuló érdeklődés (elsősorban a hollandok részéről) megnőtt. A Marrakeshi Megállapodás egyik fő olvasata az is lehet, hogy a Kiotói vállalások legfeljebb 50%-át lehet kereskedelemmel teljesíteni, a fennmaradó rész esetében tényleges, az országon belüli emisszió csökkentő intézkedéseket kell hozni.

69

Nemzeti emisszió-kereskedelmi rendszerek

Mind a Kiotói, mind az EU-s emisszió-kereskedelmi rendszer tág teret biztosít a résztvevő országok számára, hogy hogyan érjék el vállalt kötelezettségeiket. A részes felek, illetve tagállamok számára csupán a keretfeltételek adottak, amiken belül gyakorlatilag saját hatáskörben választhatják ki az alkalmazandó nemzeti emisszió-kereskedelmi rendszer számukra legmegfelelőbb elemeit. Így gyakorlatilag ezek a nemzeti rendszerek fogják döntő módon meghatározni az emisszió-kereskedelem, mint gazdasági eszköz környezeti hatékonyságát. A nemzeti emisszió-kereskedelmi rendszereknek több olyan elemét mutatjuk most be, amelyek döntő befolyással bírnak a hatékonyságra, a bevezetés egyszerűségére és az egyes nemzeti rendszerek átjárhatóságára (Beliczay-Szabó, 2003).

Ilyen elemek a következők: 

elosztási mód,



az új belépők kezelése,



upstream vagy downstream megközelítés,



abszolút és relatív plafonok,



tartalékolás (banking),



monitoring.

A szétosztható emissziós kvóta nagyságát az egyes országok vállalásai határozzák meg. Mint ismeretes, Magyarország Kiotóban 6%-os csökkentést vállalt 2008-2012-re az 1985-87-es évek átlagához viszonyítva. Amennyiben ennél a szintnél alacsonyabb lesz a kibocsátásunk, úgy a fennmaradó egységeket (AAU, assigned amount unit) a kialakuló nemzetközi piacon értékesíthetjük. A nemzeti emisszió-kereskedelmi rendszerekben résztvevő vállalatok számára meg kell határozni az emisszió kibocsátási plafont, és amennyiben az egyes vállalatok ezt a plafont túllépik, vagy esetleg nem érik el, úgy a hiányzó résszel, illetve felesleggel a nemzeti piacon kereskedhetnek, ami által költségük merül fel, illetve profitot képeznek. A kereskedés pénzügyi egyenlegéhez adódik hozzá az a tétel, amit a kibocsátási jogokért a kezdeti elosztáskor kellett fizetniük. A kereskedés egyenlege és az elosztáskor felmerülő költségek (pl. árverés esetében az összes emisszióért fizetni kell) összességében kiadják,

70

hogy mennyibe került az adott vállalatnak a kibocsátási szint teljesítése. Tehát a vállalati összköltséget és makroszinten az össztársadalmi költséget nagyban befolyásolja, hogy milyen módszerrel történik a kibocsátási jogok kezdeti elosztása (Beliczay-Szabó, 2003).

A szakirodalom három fő elosztási módot említ: Árverés (Aukció): Az állam árverésen eladja a kibocsátási jogokat a vállalatoknak. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy nincs szükség bonyolult egyeztetésekre a vállalatok között. Az egyes vállalatok eldöntik, hogy mennyi kibocsátási jogot kívánnak eladni, illetve vásárolni, aminek a helyszíne az aukció. Az árak a kereslet és kínálat függvényében szabadon változnak. Az aukción értékesített jogokból befolyó bevétel az állam tulajdona. Szétosztás (Grandfathering): A kibocsátási jogok ebben az esetben ingyenesen kerülnek elosztásra. Az állam minden egyes vállalatnak bizonyos mennyiségű kibocsátási jogot ad. A vállalatok a bázisévhez viszonyított kibocsátásuk szerint kapják meg a kibocsátási jogokat, és attól függően, hogy alul-, vagy túlteljesítették a kibocsátási plafonjukat kereskedhetnek a jogokkal. Ez a megoldás lényegesen olcsóbb a vállalatok számára, hiszen a számukra előírt kibocsátási plafonig nem kell fizetniük a jogokért. Kiigazítás (Updating): A szétosztáshoz hasonlóan itt sem kell a jogokért fizetni, azonban az egyes vállalatoknak járó jog nagyságát befolyásolja a vállalat teljesítmény mutatója (árbevétel, energiafelhasználás, stb). Amennyiben a vállalat a vizsgált időszakban növelte a teljesítményét (pl. több áramot termelt), úgy a következő időszakra több kibocsátási jogot fog kapni. Ha csökkentette, akkor kevesebbet. A fent említett elosztási módok természetesen ötvözhetők, mint azt az EU még nem végleges direktívája is teszi (2008-től a jogok legalább 90%-át ingyenesen kell szétosztani). Ugyanakkor természetesen amennyiben az egyes országok különböző elosztási módokat alkalmaznak, úgy abból komoly nehézségek adódhatnak. Az egyes módok különböző költséggel járnak a vállalatok számára, így a más országban tevékenykedő vállalatok versenyelőnybe, illetve versenyhátrányba kerülhetnek. Amennyiben az egyes szektorokra nézve is különböző elosztási módot alkalmazunk, úgy akár egy országon belül is többféle ára alakulhat ki ugyanakkora kibocsátás csökkentésnek.

71

A környezeti hatékonyság és a társadalmi igazságosság szempontjából jelentős különbségeket találunk a három mód között. A kiigazítás vagy updating esetében véleményünk szerint fontos megemlíteni, hogy ez nem ösztönöz kellőképpen az emisszió csökkentésére, ugyanis minél inkább megnöveli az adott vállalat a saját termelését (termelés, forgalom), annál több kibocsátási jogra lesz jogosult. A szétosztás vagy grandfathering ugyanakkor tág teret biztosít a vállalatok számára, hogy kilobbizzák a nekik megfelelő kvótamennyiséget. Az elosztásban kétség kívül politikai döntések is nagy szerepet fognak kapni, amire az aukció piaci viszonyai között nincs lehetőség. A társadalmi költségek oldaláról vizsgálva a kérdést azt találjuk, hogy a grandfathering és updating társadalmi költsége hozzávetőlegesen kétszerese az aukcióénak. Ez utóbbi esetében a vállalatnak minden egyes kibocsátott tonna CO2 után fizetnie kell, amely bevétellel az állam szabadon gazdálkodhat, azaz csökkentheti az egyéb adókat (környezetvédelmi adóreform), vagy a leginkább energiaigényes szektorokba forgathatja vissza, stb.. A grandfathering és az updating esetében értelemszerűen nem keletkezik ilyen visszaforgatható bevétel. A környezetvédő szervezetek a társadalmilag leghatékonyabb módot, az árverést támogatják, függetlenül attól, hogy ez a legköltségesebb a vállalatok számára, és szorgalmazzák, hogy a nemzeti kereskedelmi rendszerekben minél nagyobb szerepet kapjon ez az elosztási mód. Az új belépők esetében az aukció semleges (ugyanúgy meg kell fizetnie az összes kibocsátását, mint a már piacon levő vállalatoknak), az updating sem jelent belépési korlátot (a korábbi időszak vállalati teljesítményén alapul), míg a grandfathering esetében a kérdés nincs tisztázva. Ez utóbbi esetben az államnak előre félre kellene tenni bizonyos kvótát az új belépők számára. A vállalati döntéseket minden bizonnyal befolyásolni fogja az egyes országok nemzeti szabályozása, és amennyiben a vállalat több országban is tevékenykedik, úgy azt fogja választani elszámolási helynek, ahol legjobbak számára a feltételek. Új telephelyet pedig ott fog létesíteni, ahol az új belépőkre vonatkozó szabályok a kvóták és elszámolások vonatkozásában is a legoptimálisabbak. Az ún. banking vagy tartalékolás azt jelenti, hogy az egyes cégek vagy országok nem értékesítik a megtakarításaikat, hanem jövendőbeli kötelezettségek teljesítéséhez tartalékolják. Ennek az egyik racionális oka lehet az alacsony aktuális kereskedelmi ár, illetve az a várakozás, hogy 2012 után annyira megszigorodnak a csökkentési kötelezettségek, hogy azokat csak nagy költséggel és – esetleg – politikai feszültségek árán lehet majd teljesíteni. A kibocsátási jogok egy adott évhez, illetve időszakhoz kapcsolódnak. A tartalékolás (banking) lehetővé teszi, hogy a fel nem használt jogokat át lehessen vinni a következő évekre, időszakokra,

72

ami elvileg nagyobb rugalmasságot eredményez a kereskedésben résztvevő vállalatok számára, azaz költségcsökkentés érhető el. A Kiotói Szerződés lehetőséget ad a tartalékolásra, a dán és a brit rendszer ugyanakkor bizonyos korlátozásokat alkalmaz. A dán rendszerben csak akkor van lehetőség tartalékolásra, ha a vállalat emissziója nem ér el egy előre meghatározott szintet, míg a brit rendszerben a vásárolt jogokat nem lehet tartalékolni. A Kiotói Szerződés szerint mindegy, hogy az adott emisszió mikor kerül a légkörbe, amennyiben úgyis ki lesz bocsátva. A tartalékoláshoz hasonló, azonban azzal ellentétes irányú művelet a „kibocsátási jog kölcsönzése”. Ez azt jelenti, hogy a kereskedésben résztvevő egység (ország, vállalat) a jövőbeni emisszió-csökkentés terhére a jelenben számolhat el kibocsátási jogot. A kölcsönzéssel szemben azonban komoly környezetvédelmi aggályok merülnek fel. A kereskedésben résztvevő egység ilyen módon gyakorlatilag nincsen semmiféle valós emisszió-csökkentésre rákényszerítve, hiszen a jelenbeli nagyobb kibocsátását állítása szerint a jövőben majd ledolgozza. Azaz ez teljesen alááshatja az emisszió-kereskedelem alapvető célját, a tényleges kibocsátás-csökkentést. Mindazonáltal a JI esetében lehet ennek az eszköznek létjogosultsága abban az esetben, ha a beruházás nem valósulna meg 2008 előtt, ugyanis az emisszió csökkentés elszámolása csak 2008-2012 között történik meg (Beliczay-Szabó, 2003 alapján).

Nemzetközi emisszió-kereskedelmi rendszerek

Európa: Az Európa Tanács 2002 decemberében elfogadta az EU emissziókereskedelmi rendszerére (EU ETS) vonatkozó direktíva végső változatának első olvasatát. A direktíva nyomán 2005-től megindult a tagországokban az üvegházhatású gázok kereskedelmének első szakasza, majd 2008-tól a tényleges kereskedés. A direktíva célja az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag hatásos módon történő csökkentése. A direktíva két szakaszt különböztet meg: 1. Az első szakasz 2005. január 1-től 2007. december 31-ig tartott. Ez volt az úgynevezett tanulási szakasz, amikor még a feltételek sokkal kevésbé voltak szigorúak. 2. A második szakasz 2008. január 1-től kezdődik, és 2012. december 31-ig tart. Itt már a tényleges feltételek érvényesek. 2012-től várhatóan ötéves időszakokban fog a kereskedés bonyolódni.

73

Ez a világ első nemzetek közötti kereskedelmi rendszere, amelyben közel 30 ország kereskedhet a 2012-ig tartó időszakban a kibocsátási jogokkal. Az EU tagországok által kibocsátott CO2 46%-át fogja 2010-ben a rendszer lefedni, és mintegy 12 ezer vállalatra (üzemre) terjed már most ki, a repülés és hajózás bevonásával ez a kör tovább bővül.

USA: A Chicagói Klímatőzsde (Chicago Climate Exchange - CCX) a világ első és ÉszakAmerika egyetlen jogilag kötelező érvényű szabályokra épülő, az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátási engedélyeinek kereskedelmi rendszere, továbbá a világ egyetlen olyan globális emisszió-kereskedelmi rendszere, mely mind a hat üvegházhatású gázra alapul. A CCX tagjai vezetők az ÜHG menedzsment területén és a globális gazdaság minden szektorának tagjait, így a civil szektor innovátorait is reprezentálják. A CCX-en keresztül megvalósuló ÜHG kibocsátás csökkentés az egyetlen olyan kibocsátás csökkentési rendszer Észak-Amerikában, mely jogilag kötelező érvényű és betartandó rezsimre alapul, független, külső hitelesítéssel működik, melyet az NASD (Értékpapír-kereskedők Nemzeti Szövetsége) szolgáltat és transzparens árakat hirdet. A CCX Tagjai önkéntes, de jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalást tesznek, hogy éves ÜHG kibocsátás csökkentési céljukat elérjék. Azok a Tagok, akik a célnál nagyobb mértékben tudnak csökkenteni, fölös kibocsátási engedélyre tesznek szert, melyet eladhatnak, vagy megőrizhetnek maguknak; azok, akik a csökkentési célt nem érik el, úgy felelhetnek meg a célértéknek, hogy Carbon Financial Instrument (CFI) kontraktust vesznek a CCX-en, azaz kiegyenlítik (offsetelik) a kibocsátásukat. CFI kontraktusok a CCX forgatható árui: A CCX-en kereskedett áru az ún. CFI kontraktus, melynek minden egyes egysége 100 tCO2e-t jelent. A CFI kontraktusok két részből állnak a Tőzsdei Engedélyből (Exchange Allowances) és a Tőzsdei Offsetből (Exchange Offsets). A Tőzsdei Engedélyt a kibocsátó tőzsdetagok kapják saját kibocsátási történelmi értékük és a CCX Kibocsátás Csökkentési Ütemterve függvényében. A Tőzsdei Offset pedig a már minősült offset (emisszió csökkentési) projektekből jön létre.

A Chicago Climate Exchange céljai Az ÜHG kibocsátás-engedély kereskedelem tranzakcióinak megvalósítása a transzparens ár, a kiváló tervezés és a környezeti integritás jegyében. Azon képességek megszerzése és intézmények kiépítése, melyek a költséghatékony ÜHG menedzsmenthez szükségesek.

74

Az ÜHG kibocsátásának elkerülése végett a civil és magán szféra kapacitás-építésének (capacity-building) segítése. Azon intellektuális kapacitások, intézmények megerősítése, melyek a költséghatékony és valós ÜHG csökkentést segítik elő. A globális klímaváltozás kockázatáról szóló társadalmi vita elősegítése információk nyújtásával.

A tagsággal járó előnyök: Költséghatékony ÜHG kibocsátás csökkentés elérése. Kibocsátás menedzsment rendszer kiépülése, az ehhez szükséges tapasztalat megszerzése. A növekvő karbonpiacon való további előnyszerzés és kockázat kezelés. A legújabb standardok és kereskedelmi képességek megszerzése, melyekre a globális összefüggésekben, rövid és hosszú távon is szükség lesz. A klímaváltozás stratégiai víziójának demonstrálása a részvényesek, minősítő intézetek, fogyasztók és állampolgárok felé. A klímaváltozáshoz kapcsolódó korai, hiteles és jogilag kötelező kötelezettségvállalás és akciók segítségével élenjárni a piacon.

A Chicagói Klímatőzsde (CCX) Kibocsátás Csökkentési Ütemterve: I. Periódus: (2003-2006): A CCX tagok kötelezettséget vállalnak, hogy évente 1%-kal csökkentik kibocsátásukat a történelmi értékhez képest („baseline”), 2006-ig pedig összesen 4%-kal. A történelmi érték („baseline”): 1998-2001-es évek kibocsátási átlaga (6. táblázat). II. Periódus: (2007-2010): Minden CCX tag kötelezettséget vállal olyan éves csökkentési ütemtervre, mely 2010-ben a történelmi értékhez képest 6%-os kibocsátás csökkentést eredményez. A történelmi érték („baseline”): 1998-2001-es évek kibocsátási átlaga vagy csak a 2000-es év kibocsátása (4 ábra).

75

6. táblázat: A CCX-en való kibocsátás csökkentési kötelezettségvállalása

Év

Az I. és II. Periódus Tagjai

Csak a II. Periódus Tagjai

2003

1%-kal a történelmi érték alatt

--

2004

2%-kal a történelmi érték alatt

--

2005

3%-kal a történelmi érték alatt

--

2006

4%-kal a történelmi érték alatt

--

2007

4.25%-kal a történelmi érték

1.5%-kal a történelmi érték alatt

alatt 2008

4.5%-kal a történelmi érték

3%-kal a történelmi érték alatt

alatt 2009

5%-kal a történelmi érték alatt

4.5%-kal a történelmi érték alatt

2010

6%-kal a történelmi érték alatt

6%-kal a történelmi érték alatt

Forrás: CCX, 2007

Offset vagy kiegyenlítési programok A CCX integrált üvegházhatású gáz (ÜHG) csökkentési és kereskedelmi rendszere offset projektek teljes portfólióját nyújtja. A CCX forgalomképes Carbon Financial Instrument (CFI) kontraktusokat köt az alkalmasnak ítélt projektek tulajdonosaival, vagy aggregátoraival az ÜHG kibocsátások megkötése (sequestration), megsemmisítése (destruction) vagy elkerülése (displacement) végett. Offset projekteket azok regisztrálhatnak, akik Tagjai, Offset Szolgáltatói vagy Offset Aggregátorai a CCX-nek. Az Offset Szolgáltatóknak és az Offset Aggregátoroknak nincsen kiemelkedő ÜHG kibocsátásuk. Azok a társaságok, akiknek jelentős ÜHG kibocsátásuk van, csak akkor indítványozhatnak offset projektet, ha Tagokként elkötelezték magukat, hogy saját kibocsátásukat a CCX Kibocsátás Csökkentési Ütemterv alapján csökkentik. (CCX Emissions Reduction Schedule). Offset Szolgáltató az, aki tulajdonosa egy offset projektnek, és a maga nevében regisztrál és ad el offset-et. Az Offset Aggregátor olyan társaság, aki adminisztratív képviselője az offset projekt tulajdonosoknak, több offset generáló projektnek. Azokat az offset projekteket, melyek kevesebb, mint 10.000 tCO2e/év képviselnek, csak Offset Aggregátorok regiszt-

76

rálhatják és adhatják el. Az aggregátorok és az offset projekt tulajdonosok közötti üzleti és jogi kapcsolat jellege a szerződő felek döntésére van bízva.

4. ábra: A CCX Kibocsátás Csökkentési Ütemterve

Forrás: CCX, 2007 A CCX standardokat állított fel a következő típusú, CFI kontraktusokat létrehozó, offset projektekre: Mezőgazdasági Metán (Agricultural Methane), Szemétlerakó Metán (Landfill Methane), Mezőgazdasági termőföl Carbon (Agricultural Soil Carbon), Erdősítés (Forestry), Megújuló Energia (Renewable Energy), Szénbánya Metán (Coal Mine Methane), Mezőgazdasági Művelésen Kívüli Terület (Rangeland Soil Carbon).

77

Egyéb projekt típusok, melyek egyenként elfogadásra kerülnek, a következők lehetnek még:

Energia Hatékonyság és Üzemanyag Váltás (Energy Efficiency and Fuel Switching), Tiszta Fejlesztési Mechanizmusra – alkalmas projektek (Clean Development Mechanism - Eligible Projects).

CCX–re jelentkezőknek szerződéssel kell igazolniuk, hogy a megújuló energiatermeléshez kapcsolódó környezeti jellemzők tulajdonosi jogaival egyértelműen rendelkezik, ezenfelül tudniuk kell bizonyítani, hogy a megújuló energia rendszer által termelt energia már nem lett „zöldkén” eladva és nem engedélyezte más társaságok számára sem, hogy azt továbbértékesíthessék, vagy ilyen követeléssel élhessenek vele szemben. A harmadik fél típusú hitelesítők vizsgálják meg a projekt alkalmasságát, a környezeti jellemzők tulajdonosi jogait és a folyamatban lévő projekt teljesítményét. A CCX szabályzattal összhangban a CCX által elfogadott hitelesítő évente legalább egyszer kell, hogy hitelesítse az adatokat (pl. leolvasott mérések, üzemanyag beszerzések), feljegyzéseket és folyamatokat. A CCX által elfogadott hitelesítő független, harmadik fél típusú hitelesítést végez, megvizsgálja a projekt jelentéseit, a projekt tevékenység megvalósulását és megbizonyosodik az adatok pontosságáról. A CCX regisztrál újabb hitelesítő szervezeteket, ha megfelelnek a speciális pénzügyi és technikai kritériumoknak. Az érdeklődő hitelesítő intézetek a CCX-nél jelentkezhetnek információkért a felvételi folyamattal kapcsolatban. A CCX CFI kontraktusok a CCX kereskedelmi platformján kerülnek aktuális piaci áron eladásra. A CCX –hez hasonló tulajdonosi és működési rendszerben nyílt meg Európában a CCX társvállalkozása az ECX, amely az európai vállalkozások számára kínál tőzsdei tranzakciókat, illetve transzparens felületet a nemzetközi karbonpiac ellátásához. A ECX Európában is főként az offset, azaz a kiegyenlítés piacának uralkodó szereplője. Kiemelkedő karbonpiaci szereplő, illetve kereskedelmi felület továbbá az európai térségben a Bluenext, amely szintén tőzsdei termékek sokaságát kínálja az emissziós piac kereskedőinek. A Bluenext specialitása a spot, tehát az azonnali CO2 kereskedelmének bonyolítása. A Bluenext főként az európai vállalkozásokhoz kötődik, ezért a Karbonpiaci Alapok befektetéseinek transzparens kezelési felületeként is jelentős szerepet játszik az európai térségben.

78

4.2. A karbon kibocsátások elszámolására alapozott „karbonhitelezés” lehetséges hatásai A hitelezéshez kapcsolódó általános bizalmatlanság, illetve a hazai banki alapkamat, a környező országokhoz képes, elriasztóan magas karakterisztikája (Bubor: 9,5-10,5 %), mind a külföldi, mind a hazai befektetők számára elriasztó befektetési környezetet generált 2009ben. A kedvezőtlen pénzügyi helyzet következtében megjelenő hazai 15-16 %-os kereskedelmi hiteldíj-mutatók a válságot követően sem tudják elindítani a hitelpiacok fellendülését. Annak érdekében, hogy a fent említett hazai kereskedelmi hitelkamat közelítsen a környező országokban elérhető kamatszinthez, legfőképpen az alternatív energiához és/vagy CO2 megtakarításhoz kapcsolódó beruházások esetében javasoljuk a „karbon-hitelezés” gyakorlatának kialakítását.

A karbon alapú fedezetkezelés elmélete Az elmúlt évek során - főként az USA-ban - pénzpiaci trenddé kezdett válni a fenntartható termelés és hitelezés megvalósítása, avagy a CO2 megtakarítást kiemelten elismerő pénzügyi gyakorlat bevezetése. Főként a mezőgazdaságban nagy népszerűségnek örvendő CO2 megtakarítások tőzsdei értékesítése, egy-egy farmer esetében az összes éves bevétel 1015 %-át is elérheti. Így ezzel CO2 megtakarítások pénzpiaci szerepe is folyamatosan növekedhetett, mert alkalmazásukkal jelentősen csökkenthetők a megtérülési idők, és pénzügyi fedezetként is jól alkalmazhatók az évről évre növelhető karbon-bevételek.

A karbon-hitelezés hazai bevezetésének lehetősége Egy-egy beruházás esetében, a CO2 kibocsátás elkerüléséből származó megtakarítás tulajdonképpen egy likviditást és beruházás-gazdaságot javító gazdasági tényezőként fogható fel. A CO2 megtakarítások kezelésének sajátossága, hogy évről-évre elszámolhatók, így folyamatos bevételt jelentenek egy megadott időszakra, természetesen a megtakarított CO 2 mennyiségének függvényében. Hazánkban ez a lehetőség egyelőre a 2008-2012 közötti időszakban áll rendelkezésre. A fent vázolt gazdasági körülményeket figyelembe véve, tulajdonképpen az prognosztizálható, hogy egy CO2 elszámolással kiegészített kereskedelmi hiteltermék olyan kamatszintre csökkentheti a jelenlegi beruházási hiteleket, amelyek versenyképesek lehetnek a régió többi országával összehasonlítva, azaz kimozdíthatják a hazai hitelkihelyezés folyama-

79

tát ebből a válságperiódusból. A CO2 megtakarítások számolásának pénzügyi finanszírozásához természetesen egyéb - a hitelezési feltételeket javító - pénzügyi források bevonása is szükséges, amelyhez természetesen a vevők piacra lépése elengedhetetlen. Az amerikai emisszió kezelési gyakorlattal összevetve, ahol a vevők a tőzsdén keresztül jelennek meg a pénzügyi rendszerben, hazánkban elsősorban az EU Emisszió Kereskedelmi Rendszere, valamint a volt szocialista országoknak, Kiotóban engedményezett forró levegős vagyona kínálhat lehetőségeket. Ezért itt a vevő és eladó országok egyezménye alapján, kialkudott áron és mennyiségben juthat „piacra” emisszió megtakarítás. Az elmúlt hónapok termeléscsökkenése miatt, szinte minden EU tagállamban csökkent az emisszió kibocsátás is, így egyre kevesebben vannak már a Kiotói kötelező kibocsátás szint felett (amely pl. Németország esetében is fennállt.) Ezért az emissziós piacok mozgására, illetve az itt elérhető árakra is jelentős visszaesés jellemző, amelynek következtében a CO2 megtakarítási bevételek előzetes figyelembe vétele, a hitelezési gyakorlat esetében is változó mértékben javíthatnák a hitelkonstrukciókat. Ezért javasoljuk, hogy az előzőekben említett probléma elkerülése, és a hitelezési biztonság javítása miatt, hogy a hazai forró levegős bevételek fokozatos felhasználásával történjen meg a karbon-hitelezés gyakorlatának kialakítása, mellyel kapcsolatban megemlítendő hogy a nemzetközi szerződés értelmében – csak emisszió elkerülést megvalósító projektekre lehet felhasználni.

A karbon-hitelezés hatása alternatív energia célú beruházásokra Részletes vizsgálatok szükségesek a pontos prognózisokhoz, de előzetes kalkulációink szerint, a CO2 elkerülést megvalósító alternatív energetikai beruházások jelen pillanatban, és várhatóan a következő 1-2 évben is elkerülhetik a hazai gazdaságot, ha a kereskedelmi kamatszint a 12-15 % körüli tartományban marad. Annak érdekében, hogy a kamatszint lehetőség szerint a környező országokhoz hasonlóan, 9-10 %-ra, vagy az alá csökkenjen, érdemi beavatkozásra van szükség, melynek egyik eszköze lehet a CO2 megtakarítások hitelezési feltételrendszerbe integrálása lehet. Előzetes kalkulációink szerint, természetesen figyelembe véve azt a tényt, hogy minél nagyobb a CO2 elkerülés egy-egy alternatív energetikai beruházás esetében, annál jelentősebb szerepe lehet egy karbon elszámolást megvalósító rendszernek, a következő megállapításokat tehetjük:

80

-

a különböző típusú alternatív energetikai fejlesztések esetében, a CO2 elkerülés mértékének függvényében változhat a CO2 elszámolás kamatcsökkentő hatása,

-

a nagy CO2 csökkenést indukáló projekteknél akkor lehet magas a hitelcsökkentő hatás, ha viszonylag alacsonyak a beruházási költségek, azaz a fajlagos CO2 csökkentés alacsony költséggel valósulhat meg,

-

a 2008-2012 –es CO2 elszámolási időszak behatárolja a projektteljesítést, de a Kiotói Szerződés értelmében, az 5-éves hitelperiódusra a CO2 elszámolás akkor is bevállalható, ha az a 2012-es időszakon túl is csúszik,

-

a jelenlegi beruházási programok elindítását az érvényes kamatszint befolyásolja, mely természetesen a következő években jelentősen csökkenhet, de fontos momentum, hogy ezeknek a beruházásoknak szinte azonnal el kell indulni, hogy a gazdaságélénkülés rövidtávon érezhető legyen. (Ezért gondoljuk azt, hogy szinte „semmi sem drága” annak érdekében, hogy karbon-elszámoláson alapuló beruházási programok induljanak el a következő hónapokban),

-

a CO2 elkerülést megvalósító projektek között a CO2 elszámolás pénzügyi hatása eltérő lehet, melyhez részletes vizsgálatokat szükséges elvégezni. Előzetes kalkulációik szerint, pl. szélenergiás beruházások esetében a karbon-hitelezés bevezetésének hatása 1-3 %-os kamatcsökkentő hatást eredményezhet, a biomassza alapú energiatermelés emisszió elkerülése 4-6 %-os kamatcsökkentő hatással járhat, a biogáz termelés, amely főként mezőgazdasági irányultságában vállalhat evezető szerepet, 6-10 %-os kamatcsökkentő hatást jelenthet. A fenti megállapítások természetesen nem jelentenek teljes biztonsággal megvalósu-

ló kamatcsökkenéseket, mert ezek főként előzetes vizsgálatok következtetései. Úgy gondoljuk, hogy ezeket a vizsgálatokat természetesen tovább kell folytatni annak érdekében, hogy a kapcsolódó finanszírozási modelleket kialakításra kerülhessenek.

81

4.3. A „klímatőzsde” vagy tőzsdei Karbon Szekció létjogosultsága A korábbi fejezetben ismertetett javaslathoz kapcsolódóan, amely elsősorban a hazai forró levegő értékesítésének és tőzsdei feltételrendszerének megteremtésére koncentrált – egy kibővített célrendszer körvonalazását, illetve a jelenlegi tőzsdei gyakorlathoz illeszkedő rendszeralkalmazás megvitatását kezdeményeztük, amely az aktuálisan forgalmazott tőzsdei papírok karbonpiaci integrálását is megcélozta (Fogarassy, 2009). Ennek oka, hogy rendkívüli határozatlanság jellemzi a Világ tőzsdeközpontjait (Londont, New York), melynek következtében a tőzsdepiaci folyamatokra elsősorban a bizalmatlanság, a biztos jövőbe való előretekintés hiánya jellemző. A különböző pénzügyi lapokban (pl. Financial Times: Funds need radical change, London, 2009. április 20.) zajló szakmai viták arról tanúskodnak, hogy rendkívül radikális tőzsdei változások szükségesek annak érdekében, hogy a befektetői bizalom, ezzel együtt a tőkeforrások visszatérjenek a pénzügyi piacokra. Az ismert elemezések szerint az a legfontosabb jelenleg, hogy a pénzügyi befektetők ne csak jól megformált papírokat lássanak, melyeknek rendszerint nem sok köze van a valódi termelési folyamatokhoz, a háttérben zajló tevékenységekhez, hanem a valóságot is közvetítő szolgáltatásokat kapjanak. Szakértők szerint ezt csak radikális változtatásokkal lehet elérni a jelenlegi tőzsdei gyakorlatban, ennek a változásnak az alapjait rakhatják le, a még válságperiódusban is megfelelő aktivitást mutató emissziós piaci instrumentumok. Természetesen a Világ különböző emisszió-kereskedelmi piacait és modelljeit is érintette a gazdasági világválság, például a projekt alapú emisszió csökkentéseknél a forráshiány révén lassította a beruházásokat, de az engedély alapú piacon rekord nagyságú kereskedelmet és likviditást teremtettek a nyomott árak. A világ a zöld gazdasági növekedés mellett teszi és tette le a voksát (Waxmann and Marley Bill (2009) – USA, a kínai emissziós piac kialakítása, EU ETS és bővítése), és az új nemzetközi klímavédelmi szabályozásra vár. Olyan fenntartható gazdasági rendszerek hozhatók létre, melyek alapjául szolgálhatnak egy a piac független működését (jó értelemben véve) nem korlátozó, a kockázatokat megfelelően kezelő állami/föderális/nemzeti vagy regionális emissziós szabályozásnak. 4.3.1. A szabályozási környezet stabilitása Az Európai Bizottság három 20%-os döntése (Energia és Klímacsomag: energiahatékonyság, emisszió csökkentés, megújuló részarány növelés) az európai emissziós piacok 2012 utáni folytonosságát biztosítják egy még post-Kiotói Szerződéssel nem rendelkező sza82

bályozási környezetben, a pénzügyi piacokat pedig felkészíti a fogyó természeti erőforrások szennyezési jogokon keresztül való értelmezésére, származtatott termék (derivatív), áru (commodity) vagy pénzügyi eszköz (financial instrument) formájában való tőzsdei megjelenésére. A 21. század pénzügyi termékei között Közép-Kelet-Európában is a levegő, a víz szennyezési jogai, a megújuló energiák, a zöld áram előállítás bizonyítványai, és a biodiverzitás csökkentésének piaci alapú megállítása lesznek a legnagyobb kihívások. A közeljövőben a post-Kiotói tárgyalások megváltoztathatják a szén-dioxiddal kapcsolatos nemzetközi, országos vagy regionális stratégiákat, ezek kimenetele az üzleti élet szereplőire is kötelező érvényűek lehetnek, a jelenlegi üzleti modelleket komoly változásokra kényszerítik, ugyanúgy ahogyan azt a hitelválság tette.

Post-Kiotó A Kiotói Szerződés 2009. december 31-én jár le, a UNFCCC a Kiotói Szerződés országaival a decemberi COP15 találkozón tervezi, hogy a 2012 utáni időszakra elfogad egy az ENSZ országai számára kötelező érvényű csökkentési stratégiát, amely sokban változtathatja az eddigi, immár 12 éves (1997) szabályozási elemeket. A várható változások elsősorban a piaci mechanizmusok beépítését preferálják a csökkentési stratégiákba, az otthon, saját országon belül megoldott csökkentéseket. A közép-kelet-európai régióra vonatkoztatva ennek az a következménye, hogy a forró levegős AAU vagyon körül nagy bizonytalanság alakulhat ki, leginkább az eddigi emissziós vagyon felhasználásának ki nem használása, a gazdaságba való áramoltatásának elmaradása okozhat. A változások között a 2008-2012 közötti lehetőségek valamilyen szintű korlátozása is szóba kerülhet, ami kedvező jelenség lehet. Az EU-taggá vált volt szocialista országok piacai meglehetősen fejletlen működési mechanizmusok mentén alakulnak, ezért lassan reagálnak, de ezen piacok továbbfejlesztésében, kedvező irányú átalakulásában, élénkülésében az emissziós tőzsdék, kereskedelmi platformok kialakulása jelentős szerepet játszhat a régióban. 4.3.2. Emissziós piacok, tőzsdei platformok jellemzői Három különböző piactípus létezik az emisszió-kereskedelemben, ezek: (i) az engedély (allowance-based) alapú (ii) másodlagos (secondary) és a (iii) projekt alapú (projectbased) piacok. Ezek a piacok az elmúlt két évben a következő forgalmat bonyolították:

83

7. táblázat: A karbonpiac kereskedelmi volumene és értéke 2007-2008-ban 2007 Mennyiség MtCO2e

2008 Érték MUS$

Mennyiség MtCO2e

Érték MUS$

Projekt alapú tranzakciók (iii)

Primary CDM JI Önkéntes piac (VER) Részösszeg

552 41 43

7433 499 263

389 20 54

6519 294 397

636

8195

463

7210

Részösszeg

240

EU ETS New South Wales Chicago Climate Exchange RGGI AAUs Részösszeg

2060 25

Secondary CDM (másodlagos piac) (ii)

5451

1072

26277

49065 224

3093 31

91910 183

23

72

69

309

na na 2108

Na Na 49361

65 18 3276

246 211 92859

TOTAL 2984 Forrás: Világbank, 2009

63007

4811

126435

Engedély alapú piac (i)

A 7. táblázatban jól látható, hogy a teljes karbonpiac folyamatosan növekszik, a 2008-as forgalom a 2007-es duplájára nőtt, amelynek nagy részét az engedély alapú piacok mennyiségi és árszínvonala változása produkálta. Az engedély alapú piacok legfontosabb közös vonása a „cap and trade” jellegű környezetpolitikai szabályozás, amely a limitált és időben folyamatosan csökkentett kibocsátási engedélyek kereskedelmével nemcsak a környezet számára okoz pozitív változást, hanem az engedélyköteles létesítmények és az állam számára is a legolcsóbb CO2 elkerülési lehetőséget és fajlagos elkerülési költséget jelenti.

84

(1) EU ETS A legnagyobb „cap and trade” jellegű emissziós piac a világon az EU ETS, az Európai Unió engedély alapú szabályozásból származó emissziós piac, amely Európa Kiotói Szerződés felé való megfelelésének eszköze. „EUA – European Unit Allowances – az Európai Unió Emisszió-kereskedelmi Rendszerének (EU ETS) keretében kiosztott engedély típusú kvóta. Közel 12000 létesítmény kapja meg kiosztásra, az EU energia és ipari szektorának nagyobb szereplőin keresztül az EU emisszió kibocsátásának 46%-át teszi ki. 2012-től várhatóan bevonásra kerül a repülés és a hajózás az EU ETS rendszerébe, növelve ezzel a piacot.”

(2) USA piacok Az Amerikai Egyesült Államok jelenleg egy hasonló „cap and trade” rendszeren dolgozik (US ETS), lokális piaci sajátosságokkal, emellett a hamarosan felálló föderális rendszer mellett (szeptemberben már dönthet a Szenátus róla) két, régiós emissziós piac (RGGI, WCI) és egy speciális önkéntes piac (CCX) is működik. A föderális rendszer elfogadása a decemberi UNFCCC (COP15) tárgyalásaira az USA pozíciót ismét megerősítheti a nemzetközi klímavédelmi tárgyalásokon. Az USA-ban várhatóan jellemzőek lesznek az önálló szövetségi független piacok, amelyek semmilyen vagy csak részleges átjárást engednek más piaci instrumentumok felé. „CFI – Carbon Financial Instrument – a Chicago Climate Exchange által kifejlesztett tőzsdei termék, amelynek darabja 100 metrikus tonna szén-dioxid ekvivalensnek felel meg, egy CFI két részből áll, tőzsdei engedélyből (Exchange Allowance) és tőzsdei offsetből (Exchange Offset). A tőzsdei engedély a belépő tagok alapvonali kibocsátásával összehangolt kibocsátás engedélyeit jelenti, a tőzsdei offset pedig szén-dioxid elkerülő, a CCX-en zömében mezőgazdasági ÜHG elkerülő projekteket jelent.”

(3) AAU piacok Az engedély alapú piacokon jelenik meg az államközi AAU kereskedelem is, melynek egyre növekvő súlya van, és komoly érdeklődés övezi a fejlett pénzügyi világban, kitörési pont lehet a gazdasági recesszióból az AAU-k projekt alapú felhasználása, amely szorosan együtt jár a Zöld Beruházási Rendszerek kialakításával, amely az ÜHG csökkentés garanciájának intézménye. Ezen a területen várható a legintenzívebb piaci rendszerfejlődés a közeljövőben. A különböző emisszió csökkentést is megalapozó pénzügyi befektetési alapok, karbon alapok (Carbon Funds) a befektetői kockázatok csökkentése érdekében, kiemelkedően magas hozamú portfóliókat hozhatnak létre.

85

„AAU – Assigned Amount Unit – az IPCC által meghatározott leltár alapján felépített és a UNFCCC által a Kiotói Szerződésben megjelenő országos szén-dioxid kvóta, egy adott ország kibocsátásának metrikus CO2 tonnákban való mérése. Összekapcsolódik más kvótatípusokkal is, hiszen az országos leltárból egyéb projekt alapú (JI) kvóta (ERU) ebből kerül kivonásra. AAU-ban jelentkezik a KKE-i régió „forró levegős” vagyona is. Jelenlegi piaca egyelőre a Kiotói Szerződés Annex I országai és államközi szerződésekben kerül eladásra. A GIS, azaz a Zöld Beruházási Rendszer keretében megvalósuló projektek típusait „hard greening” és „soft greening” kategóriákba soroljuk. A soft greening programok során az egységnyi emisszió elkerülés költsége nem értelmezhető, mivel nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat az elkerült mennyiség és a hozzá kapcsolódó költségek között. Ezek programok rendszerint oktatási, kommunikációs célokat szolgálnak. A „hard greening AAU” ezzel ellentétben tudatos emisszió csökkentési projektekből származnak, az elkerülési költsége és mennyisége a CDM és JI projektekhez hasonló rendszerek alapján kerül kimutatásra. A hard greening –ből származó AAU-t pAAU-nak, azaz projekt alapú emissziós kibocsátási egységnek nevezhetjük. A pAAU meghatározott piaci rendszereken kereskedve, forgalomképes áruként vagy pénzügyi eszközként is definiálható.”

(4) A japán modell A japán modell egy speciális formát követ, önkéntes ETS-ként (emisszió-kereskedelmi rendszer) indult, és az engedély alapú piacokhoz sorolandó. Az önkéntesség révén elindított tanulási és piacépítési folyamat végén a sikeres elemeket felhasználva Japán saját kötelező ETS-t (mandatory scheme) indít, valószínűsíthetően 2010-ben. A japán modell alapján körvonalazódnak a többi tengerentúli országok piacai is: Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Korea is hozzákezdett már saját ETS-e elindításához, megtervezéséhez, ezekről egyelőre kevés statisztika áll rendelkezésre.

(5) Klasszikus PROJEKT ALAPÚ PIACOK A projekt alapú piacok egy része a Kiotói Szerződés által szabályozott és a Nemzeti Ügynökségek, valamint az ENSZ szakosított szervei által ellenőrzött és jóváhagyott ÜHG csökkentő projektek piaca. Az idetartozó CDM-et a piac sikeresnek ítéli, hiszen az elsődleges piac mellett másodlagos piac is létesült rá, az EU ETS cégei pedig az ezekből származó CER kvótáknak a Kiotói kötelezettségvállalási időszak alatt biztos felvevő piaca lesznek, amely árgaranciát ad a mögöttes projekteknek. A JI projektek egyszerű közgazdaságtani megfontolásból nem tudtak nagyobb részarányt elérni, a szabályozási nehézségek és a sok kritika miatt a 2012 utáni időszakban való fennmaradásuk sem biztos. Mindkét piacot, a CDM-et és a JI-t sújtotta a gazdasági válság, és a projektek hiteleinek megdrágulásán, valamint a kvóták árának esésén

86

keresztül növelte a megvalósítás kockázatát, sok projekt megvalósítása félbeszakadt. E két piac mellett az önkéntes projekt alapú piac (VERs – voluntary emisszions reductions) az egyetlen, amely jelentős növekedést ért el, itt főleg a vállalatok önkéntes jellegű szén-dioxid projektjei jelennek meg a statisztikákban.

„ERU - Emission Reduction Unit – az ERU a JI projektből (fejlett országban való csökkentés) származó emissziós kredit, hasonlóan a CDM CER kvótájához, amelyet ugyanazon piaci szereplők, vagy Kiotói országok tudnak felhasználni céljaiknak való megfelelésre, mint akik a CER kvótákat is vásárolják. A bürokratikus szabályozás és a kedvezőtlen piaci körülmények ez a projekt alapú csökkentés nem indult el olyan mértékben, hogy a középkelet-európai régióban sikeressé váljon.

CER – Certified Emission Reduction – a CDM projekt eredménye, amelyet a fejlett országok hozhatnak létre a fejlődő országokban. Piaca az EU ETS vállalatai, akik országonként eltérő mértékben használhatnak fel CER kvótákat év végi csökkentési céljaikhoz való megfelelésként, emellett a Kiotói Szerződés országai is felhasználhatják Kiotói céljaiknak való megfelelésként, ezért például Japán, Spanyolország, Olaszország, Hollandia és sok más Kiotói célja felett szennyező ország is tetemes mennyiséget vásárol belőle Carbon Fund-okon keresztül. pCER – primary CER – az elsődleges CER-ek a közvetlenül a CDM projektekből, a projekt fejlesztőjétől származó kvóták, amelyek korábban 2008-ban még az EUA-val való nagyobb árrés miatt kelendőek voltak, mára az árak kiegyenlítődtek, ezért a kereskedés áthelyeződött a másodlagos, pénzügyi piacokra. sCER – secondary CER – másodlagos CER piac, azonnali, határidős és opciós termékek pénzügyi piaca, amely 2007-hez képest 2008-ban mind értékben, mind volumenben 5-szörös növekedést ért el. Az elsődleges CER-ek piaci árszínvonalának az EUA-hoz való közelítése indította útjára ezt a piaci szegmenset. tCER – temporary CER – újraerdősítési CDM projektekből származó speciális CER kredit, a kötelezettségvállalási időszak végéig tart (commitment period – 2008-2012 vintage évekre) nem a projekt teljes ÜHG csökkentési időszakának (crediting period) a végéig (erdősítés esetén 20 év). lCER – long-term CER – a tCER-rel szemben az lCER kredit a projekt ÜHG csökkentési időszakával (crediting period) megegyező évekig érvényes, nem csak a kötelezettségvállalási időszak végéig.

VER – Verified/Voluntary Emission Reduction – a hitelesített önkéntes-piaci, projekt alapú csökkentések jobban illeszkednek a vállalatok önkéntes ÜHG csökkentési vállalásaikhoz, a JI vagy CDM projektekhez képest rugalmasabbak és több minőségi standardnak is meg tudnak felelni (Gold Standard), melyek a projektek fenntarthatóságát erősítik. Piaca bármilyen vállalati szereplő vagy magánszemély is lehet a világon, amelynek önkéntes ÜHG csökkentési vállalásai vannak.

87

4.3.3. Emissziós tőzsdék és tőzsdei tevékenységek Az emissziós piacon számtalan tőzsde működik, amelyek emissziós kvóták és más pénzügyi termékek széles skálájával kereskednek, az alábbi felsorolásban a jelenleg árelőrejelző szerepet játszó, és egyes termékek piacán meghatározó tőzsdéket emeljük ki. Azonnali piac - Európában jellemzően az EU ETS piacán tevékenykedik a Bluenext tőzsde (www.bluenext.eu). Párizsi székhelyű és a New York Stock Exchange (NYSE Euronext) tulajdonában áll, részt vesz a kínai emissziós piacok fejlesztésében is, az amerikai RGGI piacán is hamarosan új terméket fejleszt, de leginkább spot EUA kereskedelemben a meghatározó tőzsde az EU ETS piacon. További specialitása, hogy spot CER-rel is lehet kereskedni, amely fizikai leszállításra is kerül, ehhez egy finomra hangolt, a projektekhez kapcsolódó folyamatos kockázatkezelő rendszer szükséges. Határidős piac - Az EU ETS határidős termékeivel foglalkozó legnagyobb tőzsde az ECX (European Climate Exchange – www.ecx.eu), amely piacvezető és összességében a teljes emissziós piac forgalmának közel 90%-át adja. Tulajdonosa az a Climate Exchange Plc., a londoni AIM piacon jegyzett cég, amely az amerikai Chicago Climate Exchange-et (CCX), az Insurance Future Exchange (ICEF)-et, a Montreal Climate Exchange-et (MCeX), a kínai Tianjin Climate Exchange-et is üzemelteti és indiai, brazil, mexikói és más feltörekvő emissziós tőzsdék kialakítására törekszik. Résztulajdonosa az InterContinental Exchange. Önkéntes piac - Két nagy szegmense az önkéntes piacnak egyrészt az OTC kötések, amelyek főleg VER-ekre alapulnak Európai és Amerikai piacokon, másrészt a Chicago Climate Exchange (www.theccx.com) CFI kontraktusai, amelyek az önkéntes piac nagy részét teszik ki főleg Amerikában. A CCX piacvezető az USA-ban, mindenféle állami szabályozás nélkül indult, azonban legerősebb platformként jelenleg bármely amerikai kereskedelmi rendszer (RGGI, WCI, majd a föderális cap-and-trade) kontraktusainak indításában sikerrel járt, a kötések nagy részét rajta keresztül valósítják meg. A világ emissziós tőzsdéi 2009-ben: Európa Bluenext – azonnali/határidős/opciós EUA/CER - http://www.bluenext.eu/ Climex Exchange – EUA/CER - http://www.climex.com/ European Climate Exchange (ECX) - http://www.ecx.eu/About-ECX European Energy Exchange (Eurex) – EEX – Lipcse – EUA/CER http://www.eex.com/en/ Nordpool – EUA/CER kereskedelem http://www.nordpool.com/en/

88

Münchener Börse – spot EUA kereskedelem - http://www.boerse-muenchen.de/ Energy Exchange Austria EXAA – spot EUA - http://www.exaa.at/ OMX Nordic - http://www.nasdaqomxnordic.com/ Észak-Amerika Chicago Climate Exchange (CCX)- CFI és mind a 6 ÜHG, www.theccx.com The Green Exchange – NYMEX - http://nymex.greenfutures.com/ Canadian Climate Exchange - http://www.canadianclimateexchange.com/ Montreal Climate Exchange - http://www.mcex.ca/index_en Toronto Stock Exchange - http://www.tmx.com/ Dél-Amerika- Brazil Mercantile Futures Exchange - http://www.bmf.com.br/portal/Home2/portal_english.asp Ázsia Multi Commodity Exchange of India (MCX) – http://www.mcxindia.com/ Honk Kong Stock Exchange – HkeX - http://www.hkex.com.hk/index.htm Asia Carbon Exchange (Singapore-ACX) - http://www.asiacarbon.com/Whats_New.html Beijing and UNDP Exchange – nincs honlapja Tokyo Stock Exchange Group and the Tokyo Commodity Exchange - http://www.tse.or.jp/ és http://www.tocom.or.jp/ Tianjen Climate Exchange – http://www.chinatcx.com.cn/templet/default/ Ausztrália - Australian Climate Exchange - http://www.climateexchange.com.au/

4.3.4. Hazai emisszió-kereskedelmi rendszerek és szabályozás Az EU ETS-ben a CO2 kibocsátási egységeket olyan létesítmények számára osztják ki, amelyek kötelezően az emisszió korlátozás alá eső szektorok közé tartoznak, és egy meghatározott határérték alatt kötelesek tartani üvegházhatású gázkibocsátásukat. Ezen létesítményeknek kötelező a CO2 kibocsátási egységeiket és/vagy projektalapú kreditjeiket nyilvántartani, és az éves elszámolási időszak végén, az ellenőrzött széndioxid kibocsátásuk mértékének megfelelő egységgel elszámolni. A fentiek értelmében, a tőzsdei kereskedés potenciális emissziós piaci szereplői közé tartoznak maguk az EU ETS kvótarendszerben közvetlenül érintett piaci szereplők, (hiszen általában kvóta bővében vagy szűkében állnak) valamint azon befektetők, akik spekulatív céllal kapcsolódnak be a kereskedésbe. Számításba vehetők továbbá különböző környezetvédelmi szervezetek, illetve a globális klímaváltozás ellen önként tenni kívánó intézmények is, amelyek megvehetik a saját kibocsátásuknak megfelelő jogot vagy kiegyenlítést ezeken a piacokon.

89

A hazai kötelező emisszió szabályozási rendszer tehát alapvetően az EU ETS-ből származó keresleti és kínálati igényekre alapozódik, amelyek egy évről-évre kb. 30 millió tonna CO2 piaci mozgását szolgálják ki. Ezért kézenfekvőnek látszott ezen kvóták kereskedelmének tőzsdei lehetőségét is megteremteni. A kereskedés alapvetően azonnali EUA kvótára, illetve származékos (határidős és opciós) termékre vonatkozhat. Az emisszió tőzsdei kereskedés alapfeltétele, csakúgy, mint a hagyományos piacok esetében, az elszámolás. A KELER a piaci szereplők jelzései, és a nemzetközi trendek alapján felismerte, a magyar piacon is igény van arra, hogy a CO2 kibocsátási egységek kereskedelme, és az ügyletek elszámolása a jól működő tőkepiaci szokványoknak megfelelően történjen. Ennek érdekében, a 2006. év első felében kialakította, majd 2006.06.01-én elindította az ügyletek biztonságos elszámolását lehetővé tevő DVP (Delivery versus Payment) szolgáltatását és ezzel gyakorlatilag felkészült a tőzsdei kereskedelem elszámolására is. A KELER által biztosított elszámolási felület tulajdonképpen a határidős kereskedés alapjait rakta le, melylyel alapvetően a határidős származtatott termék formájában való értékesítés biztosítható. A jogszabályok azonban az azonnali (spot) ügyletek lebonyolítását nem támogatják. A Tpt. (2001. évi CXX. törvény) illetve a Bszt. (2007. évi CXXXVIII. törvény) adja meg a keretét annak, milyen termékekkel lehet a tőzsdén kereskedni. A jelenlegi szabályozás szerint tőzsdei tevékenység a tőzsdei termék szervezett, szabványosított kereskedésének üzletszerű lebonyolítása. A Tpt. szerint tőzsdei termék: a tőzsdén forgalmazott pénzügyi eszköz, deviza és áru. A Bszt. definiálja a pénzügyi eszközöket, melyek közül az idevonatkozó rész alapján csak a származtatott CO2 ügylet minősül annak. A Tpt. szerint az áru fogalmába sem fér bele az azonnali CO2 ügylet annak ellenére, hogy érdekes módon a kvóták azonnali kereskedése árutőzsdei tevékenység tárgya lehet, illetve más tőzsdéken ez lehetséges. A jelenlegi jogszabályi környezet tehát nem alapozza meg, hogy az emissziós kibocsátási egységekkel tőzsdén is lehessen kereskedni, törvénymódosítás szükséges, amelynek során az „emissziós kibocsátási egység” fogalmával ki kell egészíteni vagy a tőzsdei termék, vagy az áru, vagy a pénzügyi eszköz definícióját. Amennyiben a tőzsdei termék vagy az áru definíciója kerül kiegészítésre, úgy az azonnali kvóták kereskedése az árutőzsdei szolgáltatói engedéllyel rendelkező tőzsdei szekciótagok számára elérhető lesz. Ennek a törvénymódosításnak az előkészítése a BÉT munkatársainak közreműködésével, már folyamatban van. Szakmai egyeztetések és elemzések után dőlhet el továbbá, hogy az „emissziós kibocsátási egység” pénzügyi eszközként hogyan definiálódjon, ez hogyan kerüljön törvényi módosításra.

90

Ha pénzügyi eszközként is definiálásra kerül, úgy az „emissziós kibocsátási egység”-ek kereskedése a befektetési szolgáltatói engedéllyel rendelkező tőzsdei szekciótagok számára is elérhető lesz. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a UNFCCC alapdokumentuma kizárja a GIS vagy Zöld Beruházási Rendszer elnevezésű programokból származó AAU-k pénzügyi eszközként történő kezelését, vagy kereskedésének lehetőségét, mivel ezek az AAU-k a nemzeti vagyon részét képezik, és önmagukban nem lehetnek tőzsdei termékek sem. Akkor válhat az AAU, azaz az „emisszió kibocsátási egység” tőzsdén forgalmazható áruvá, vagy származtatott pénzügyi egységgé, ha emisszió kibocsátási egység mögött, az elkerülést/csökkentést biztonsággal megvalósító gazdasági tevékenység áll. Ezért az AAU-k egyéb forgalomképes termékké (ERU, EUA, CER) konvertálásának feltétele, hogy igazolt projektteljesítésből származó AAU, elnevezésében pAAU – „emisszió kibocsátási egység” kerüljön az emisszió-kereskedelem elszámolási rendszerbe. A felvázolt opciók szerint, az emisszió piac tőzsdei kereskedelmének színtere lehet akár az Áru Szekció, akár a Származékos Szekció. A nemzetközi példák alapján mégis egy külön Szekció megalakítása javasolható a „emisszió kibocsátási egységek” tőzsdei kereskedelméhez, mivel a termék, vagy termékcsoport újdonságtartalma, masszívan fejlődő piaci felülete nagyon intenzív növekedést feltételez. Az emissziós tőzsdei kereskedelem egyik alapfeltétele, hogy minden egyes emisszió kibocsátási egységet projekt szinten nyomon kell követni. Ez a feltételrendszer jelenleg rendkívül szokatlan az egyes tőzsdei termékek forgalmazásának gyakorlatában, ezért az emissziós termékek „bekeverése” a jelenlegi termékkörbe, meglehetősen kiszámíthatatlan helyzetet idézhet elő. A fenntartható üzleti koncepciók megvalósítási törekvéseinek maximálisan megfelelő „emisszió kibocsátási egység” regisztrációs, kereskedelemi és elszámolási rendszer rendkívül fegyelmezett és innovatív kereskedési felület, melyben a piaci teljesítések a „látható projektek” miatt, mindenki számára nyomon követhetők és beazonosíthatók. Annak érdekében, hogy az „emisszió kibocsátási egységek” monitoringja és több évig tartó elszámolási folyamatai a lehető legnagyobb biztonsággal valósuljanak meg, az emissziós piacon megjelenő piaci szereplőknek elsősorban a lokális piac (regionális vagy nemzeti) résztvevői körül kell kikerülniük. Az emisszió kereskedelmi rendszerek stabil és hatékony működtetése tehát olyan egyedi igényeket fogalmaz meg, mely révén a keresleti és kínálati oldalak egymás feltétlen ismeretét és bizalmát nem nélkülözhetik. A hazánkban jelenleg működő „egyéb” emisszió-kereskedelmi rendszerek kevéssé ismertek, főként nyugat-Európai anyacég elektronikus kereskedelmi rendszereire támasz-

91

kodva működnek. A hazai emisszió-kereskedelmet is folytató tőzsdei kereskedők ezért inkább az európai ECX-en, Bluenexten vagy Nordpool felületein kereskednek. Főként a CDM piachoz kapcsolódnak azok a jellemző OTC-s piacok (Climex, Vertis), amelyek projektfejlesztőként és kereskedőként is fellépnek egyszerre az emisszió-kereskedelem területén. 4.3.5. Karbon Szekció létrehozása Korábban már említettük, hogy 2006-ban a KELER Zrt. az értékpapír-ügyleteknél már kiterjesztette DVP (Delivery vs. Payment) elszámolást a CO2 ügyletekre is, de az EU ETS szabályozás (amely kötelező kibocsátás korlátozást jelent), a túlkvótázás miatt nem nyitott lehetőséget az emisszió kibocsátási egységek tőzsdei vásárlásának vagy értékesítésének. Annak érdekében, hogy mégis forgalomképes tőzsdei termék lehessen a CO2 kibocsátási egység, véleményünk szerint egy piacképes, azaz főként a megbízható termelési rendszerekből származó emisszió megtakarítások számára kell új felületet teremteni a tőzsdei rendszerben. Javaslatként fogalmaztuk meg, hogy a hazai sajátosságként is kiemelhető „forró levegős” mechanizmus működtetésére a hazai gazdaság fejlettsége megfelelő garanciát jelenthet, így egy a kötelező rendszerrel (EU ETS) parallel, karbonpiaci rendszerként elindított Karbon Szekció kínálhat kereskedési lehetőséget és megfelelő garanciákat, mind az emisszió kibocsátási egységek eladói, mind vevői számára. A korábbi hónapok tőke- és karbonpiaci hírei azonban az eredeti koncepció újragondolására késztettek bennünket. A 2008-as évet jellemző üzleti jelentések jól tükrözik a szektorális termeléscsökkentés nagyságát, illetve a 2009-es féléves jelentések is elszomorítóak. A gazdasági kibocsátás és az emisszió kibocsátás együttmozgása miatt a karbonpiacok is meglehetősen kiszámíthatatlanoknak tűnnek, melyek jelentősek növelhetik egy eredményes Karbon Szekció működtetésének kockázatát. Ezért a Karbon Szekció kereskedésre kínálható termékeinek hagyományos tőzsdei irányba történő kibővítését tartjuk megfelelő alternatívának. A tőzsdei jelentésekben is megjelenített befektetői és részvényesi bizalom megszerzésének és megtartásának egyik lehetséges módja, hogy a tőzsdei papírok, termékek olyan rendszertulajdonságokkal bírjanak, amelyek reprezentálják a papírok mögött a fenntartható üzleti stratégia meglétét.

92

Az elmúlt években, több tőzsdén jegyzett vállalat is demonstrálta, hogy tőkeerős, hosszú távon gondolkodik, a környezetvédelmi szempontokat is fontosnak tartja tevékenységében. A „jól menő vállalatok” környezetirányítási rendszert alkalmaznak, nyilvános környezeti jelentést tesznek közé, mellyel demonstrálják társadalmi, természet iránti elkötelezettségüket is. A nyilvános környezeti jelentések azonban nagyon kockázatosak is lehetnek, mert a versenytársak számára túl informatív felületet jelenthetnek az energiafelhasználás, hulladék és anyagforgalom vonatkozásában. Ezért gyakran nem vállalják, vagy a releváns dokumentumokat torzítják még az egyes tőzsdén jegyzett cégek. A válság hatására a helyzet úgy tűnik, hogy már rövidtávon gyökeres változásokat hozhat, mivel hosszú távú vállalati koncepciók meglétét, amely egyrészt a környezeti és társadalmi felelősségvállalást is magába foglaló fenntarthatósági jelentésekben összpontosul, a befektetői/részvényesi környezet rendkívül nagyra értékeli, és stabil, hosszú távú bizalmat szavaz a részvénykibocsátóknak. Ezért célszerű a fenntartható üzleti stratégiát, és egyben az emisszió-kereskedelmet is bonyolító tőzsdei termékeket külön választani. Az elemzések alapján úgy ítéljük meg, hogy az emisszió kibocsátási egységek, valamint a kapcsolódó emissziós termékek kereskedésére, a tőzsdei kereskedési rendszeren belül egy új szekció kialakítását szükséges kezdeményezni, mely szekció a tőzsdén forgalmazott terméklistán kívül, egyben az OTC (tőzsdén kívüli, de a KELER által elszámolt) kereskedéseket is befogadná. A szekció forgalmának növelése érdekében ugyanakkor azon is komolyan el kell gondolkodni, hogy milyen módszerekkel kapcsolható be a hagyományos részvénypiac az emisszió-kereskedelmi rendszerek körébe. 4.3.6. Karbon tükörrészvény bevezetése A tőzsdei Karbon Szekció működtetésének kibővítésére irányuló javaslatunk tulajdonképpen a fenntartható üzleti stratégiák alapjaira építve tartalmaz egy olyan egyedi módszert, amelyet eddig még nem alkalmaztak a Világ egyik tőzsdéjén sem. A Fogarassy-féle karbon tükörrészvény bevezetése az eredetileg megfogalmazott emisszió-kereskedelmi koncepcióhoz képest annyiban jelent új elemet a tervezett rendszerben, hogy a Szekcióban működő termékek mellett - amelyek alapvetően emisszió kibocsátási egységek lehetnek, és az EU Emission Trading Scheme (EU ETS), valamint az önkéntes piacokról származhatnak (CDM, VER) – átjárást biztosít a Részvény Szekció és Karbon Szekció között.

93

A „karbon tükörrészvény” termék bevezetésének célja, hogy egy standard tőzsdei papírokat kibocsátó vállalkozás olyan tevékenységeihez tudjon extra tőkeforrásokat biztosítani, amelyek garantáltan emisszió elkerülést, vagy kibocsátás csökkentést valósítanak meg. A vállalati részvényportfolióból tehát a kibocsátott részvények egy része átkerülhet a Karbon Szekcióba, mellyel a vállalkozás egy új tőkebevonási tevékenységet indíthat el fenntartható üzleti stratégiájának megvalósítása érdekében, mégpedig úgy, hogy azt nem naturális mutatószámokon keresztül (energia és anyagfelhasználás), hanem a Karbon Szekcióban forgalmazott részvényeinek az arányában demonstrálhatja. A Karbon Szekció kialakítását a jelenleg futó szekciók mellett és nem azon belül célszerű kialakítani, mely révén könnyebben és demonstratív módon körvonalazhatóak az új részvény-kibocsátási és befektetési lehetőségek. A demonstratív Karbon Szekcióban forgalmazott vállalati részvények segítségével a vállalat tevékenységei egymástól elkülöníthetőek (karbontudatos – nem karbontudatos). A Karbon Szekcióban jegyzett vállalati részvények mennyisége, az összes részvény arányában praktikusan nem haladhatná meg az 50%-ot, mivel akkor a részvénytükrözés nem lenne megvalósítható. A termék azért kapta a tükörrészvény elnevezést, mert a vállalat összes jegyzett részvényének arányában érzékelteti a „fenntartható üzleti” irányba történő beruházások, fejlesztések, tevékenységek arányát. A Karbon Szekcióban forgalmazott termékek, melyek lehetnek kötelező emisszió kibocsátási rendszerből, illetve önkéntes emisszió megtakarításból származó termékek, így tehát kiegészülhetnek a karbon tükörrészvénnyel is, melyek között a kapcsolati rendszert és konvertálást a következőképpen képzelhetjük el (5. ábra). A karbon tükörrészvények kibocsátói és vevői jelentik a Karbon Szekció termékeinek résztvevői csoportját, melyek természetesen az előbb említett termékek vonatkozásában is felelhetők lehetnek. A karbon tükörrészvények sajátossága, hogy tőzsdei kibocsátásuk emiszszió elkerülést, megtakarítást eredményezet, amelyeket a beruházások, a forrásfelhasználások megvalósulását követően, a részvénykibocsátó vállalkozások részéről, évről-évre egy hitelesítő szervezet igazol a tőzsdei elszámolás felé. A karbon tükörrészvények egyedisége, hogy a kibocsátott vállalati részvények arányában demonstrálja a kibocsátó karbontudatos vállalati tevékenységét, illetve az éves elszámolást követően a részvényekhez kapcsolódó karbonpiaci bevételek nagyságát. A karbon tükörrészvények értéke tehát a vállalat emisszió megtakarítási tevékenységének függvényében, a megtakarított és a Karbon Szekcióban értékesített emissziós egységekkel növekszik

94

évről évre. A vállalat karbontudatos projektjeinek komolysága, emisszió elkerülése határozhatja meg az egyes cégek esetében az értékesíteni kívánt megtakarítások piaci értékét, a piacra bocsátott megtakarítások mennyiségét. A befektetők vonatkozásában ezek a részvénytulajdonságok határozhatják meg, hogy melyik tükörrészvény jelenthet nagyobb hozamot a befektetéseik számára (Fogarassy, 2009).

5. ábra: A Karbon Szekció gazdasági kapcsolati rendszere ELADÓI OLDAL

VEVÕI OLDAL

COPYRIGTH: FOGARASSY, 2009

Vállalati ás állami vásárlók

Tõzsdei kereskedõk LOW-CARBON PROJECTEK Szekciótagok

részvényesek, CO2 kredit és projekt kezelõk

Emisszió kereskedõk HAZAI ÉS NEMZETKÖZI KERESKEDELMI FELÜLET

BIOGÁZ ÜZEMEK Zöldenergia Hálózat Kft.

Japán (Nedo)

RFH Zrt. OBEKK Zrt.

INTÉZMÉNYI CO2 megtakarítások, önkéntes elkerülés

Nem zetközi CARBON Kereskedõk

Ausztria (Communal Credit)

KARBON SZEKCIÓ ALTERNATÍV Energia termelõk

MOL Rt. PANNERGY EMASZ

- EU ETS termékek - Önkéntes CO2 term

Hazai CARBON Kereskedõk

Norvégia (CO2 Focus)

- Karbon tükörrészvény

ENERGIA szektor - kötelezõ és önkéntes megtakarítások -

Spekulánsok, kis és nagy befektetõk OTP ECONET RABA DANUBIUS

Egyéb országok Részvénykibocsátók, részvényesek

EGYÉBB EMISSZIÓ MEGTAKARÍTÁSOK

ÁRUTÕZSDEI KARBON SZEKCIÓ - KARBON TÜKÖRRÉSZVÉNY SÉMA

Forrás: Karbon Szekció koncepció terve, 2009

Az EU Emisszió-Kereskedelmi Rendszerében működő emisszió kereskedés résztvevői emissziós kibocsátási egységek vevői és előadói is lehetnek egyben. A kötelező rendszerben részt vevő vállalatok karbon vagyonának kezelése nagy kihívást jelent a következő években, mivel a kvóta-piac szűkülése, illetve az állami szabályozás teljes megszűnése radikális változásokat indíthat el. Új szektorok kerülnek bevonás alá (repülés, hajózás), melyek jelentős mértékben növelhetik az emisszió megtakarítási egységek keresletét. Az EU ETS szereplői egymással is kereskedhetnek, vagy vállalaton belül is mozgathatják emissziós vagyonukat. A

95

tőzsdei elszámolás (akár nemzeti vállalatok között, vagy a nemzetközi rendszerben) természetesen mind a hatóságok, mind a befektetők számára megfelelő biztonságot és hitelességet adhat az ügyletekhez. Az EU ETS rendszerén kívül az önkéntesen megtakarítást vállaló, vagy az emissziós megtakarítások lehetséges bevételeiből is részesedni kívánó vállalkozások az úgynevezett önkéntes piacok szereplői. Ezek a gazdasági szereplők főként a hazai forró levegős AAU vagyon terhére vállalhatnak emisszió elkerüléseket, amelyeknek az ellenértékét az állami elszámolási rendszeren keresztül, a tőzsde juttathatja el garantáltan a befektetőkhöz. 4.3.7. Emissziós stratégiaalkotás és piacépítés A nemzetközi emissziós piaci tőzsdei rendszerek elemzése során világossá vált számunkra, hogy az emisszió-kereskedelmi rendszerek tulajdonságait alapvetően az aktuális piacon működő, a tőkepiaci folyamatokat befolyásoló piaci szereplők sajátosságai befolyásolják. Ennek következtében, az emisszió-kereskedelem tőzsdékhez kapcsolódó formái, mechanizmusai is rendkívül változatosan és eltérő formában valósultak meg a világ különböző pontjain. Rendkívül jelentős szempont, hogy az adott piaci környezetben milyen Kiotói Mechanizmusok vannak érvényben, illetve ezek működőképessége, életképessége megfelel-e a piac igényeinek. A tőzsdei piaci kereskedés jelenleg legaktívabb területeit az ázsiai emissziós piacok jelentik, mivel itt fejlett országok (Annex I.) és fejlődő országok (non-Annex I.) rendkívül gyorsan épülő üzleti kapcsolatrendszerei nagyon könnyen átalakíthatók ún. CDM típusú üzletekké, mely révén a megtérülési idők csökkenthetők és a jövedelmezőség nagymértékben fokozható. Az innen származó karbonpiaci tőzsdetermékek aránya gyorsan nő, illetve az elsődleges (pCER) és másodlagos piacok (sCER) kialakulásával igazi fellendülés zajlik ezeken a felületeken. Az elemzésekből kiderült, hogy az ázsiai piacok tekintetében jelentős piacépítés előzte meg az európaival csaknem megegyező számú piaci platform kialakítását, annak ellenére, hogy a CDM piac mérete még csak harmada az európai piaci méreteknek. A hazai lehetőségeket mérlegelve azt kell elsősorban figyelembe venni, hogy a magyar emissziós piac az EU ETS szerves része, így a kibocsátás korlátozás alá eső létesítményeink, illetve a bevonásra váró újabb szektorok támaszthatnak eladási/vételi igényeket az emisszió-kereskedelmi piacokon. További érv, hogy akár tartalék, akár plusz igények jelennek meg az emissziós kvóták vonatkozásában, azokkal célszerű tudatosan gazdálkodni. A pénz-

96

ügyi válság kilábalásának kezdeti szakaszában is jól látszik, hogy termelési folyamatok gyorsulása következtében, a nyersanyagárakkal együtt, az emissziós kibocsátásokhoz kapcsolódó korlátozások és lehetőségek is felértékelődtek. Több vállalati kereskedő felvette portfóliójába az emissziós termékeket, hogy azokkal fedezeti ügyleteket, vagy spekulációkat végezzen. Az EU ETS-hez kapcsolódó JI projektek létrehozására ugyan hazánkban is van lehetőség, de a mechanizmus szabályozásához kapcsolódó feltételrendszerek egyenlőre nem predesztinálják, hogy rövidtávon ezekhez a JI projektekhez kapcsolódó nagy mennyiségű ERU jelenhessen meg a piacon. Az ázsiai országokkal ellentétben, a CDM projektek hazánk területén nem valósíthatók meg, esetleg a Magyarországról a fejlődő országokba indított beruházási projekteken keresztül, ezeknek a száma azonban rendkívül alacsony. A CDM projektekből származó CER kereskedelme ezért elsősorban a másodlagos piaci formájában, azaz az sCER-ként jelenhet meg egy Budapesten létrehozott Karbon platformon. Ezeknek a termékeknek a kereskedési lehetőségei spekulációs üzleteket bővíthetik jelentős arányban. Az EU ETS rendszeren kívül, óriási lehetőségeket kínálhat a jövőben a volt szocialista országok forró levegős vagyona. A válság okán ezeket a lehetőségeket csak az elmúlt hónapokban mérte fel megfelelő mértékben a kelet-európai országok többsége, ezért egyenlőre pontos képet nem lehet festeni a piaci felépítmények várható kialakulásáról, de a forró levegős AAU-k emissziós piaci megjelenése áttörő gazdaságfejlesztést és intenzív tőkepiaci aktivitást feltételez a közeljövőben. Annak érdekében, hogy az AAU-k emisszió piaci kereskedelme megfelelő szabályozási és elszámolási keretek közé kerülhessen, még rendkívül sok ügykezelés részletet kell tisztázni a kereskedés részleteivel kapcsolatosan. Ez tulajdonképpen magának az AAU-s piacnak a felépítését, kapcsolati rendszerének összehangolását jelenti a gyakorlatban. A klímatőzsdék működtetésének nemzetközi gyakorlatában a Chicagói Climate Exchange piaci kapcsolatrendszere jelenti azt a kiindulási alapot, amelyre a karbonpiaci instrumentumokat alapozni lehet. Ennek a piaci felépítménynek a részleteit foglaltuk össze a következő ábrán (6. ábra), melyet a CCX-működési rendszerének elemzése alapján állítottunk össze.

97

6. ábra: A klímatőzsdék piaci kapcsolati rendszerének modellje

Forrás: CCX, 2007 alapján /CFI = Carbon Finance Instrument/

A keresleti és kínálati oldal szereplőinek bevonása, a likviditás biztosító spekulánsok érdekeltté tétele, illetve a szabadon be és kilépő önkéntes csökkentést, vagy megtakarítást vállalók jelenléte csak az érintett szereplők aktív tájékoztatásával, szakmai felvilágosításával biztosíthatók a piaci platform köré. A szereplők számának viszonylagos ismeretében, tőkekihelyezési hajlandósuk függvényében képzelhetők, indíthatók el azok az emissziókereskedelmi alaptermékek, amelyek a Szekció fejlődésével a megfelelő irányokba bővíthetők. A hazai emisszió-kereskedelmi lehetőségeket a CDM projektekből származó CER-ek, várhatóan nem fogják mérhetően befolyásolni. Ezt azért szükséges kiemelni, mert ahogyan azt a piaci elemzések révén bemutattuk, a nemzetközi piacokon, az elsődleges CER-ek, vagyis pCER, illetve a secondary vagy sCER-ek azok az emisszió-kereskedelmi termékek, amelyek a tőzsdei forgalom leglényegesebb volumeneit adják.

98

A hazai emisszió-kereskedelmi lehetőségeket az EU-ra valamint a hazánkra speciálisan jellemző termékek kereskedelemi lehetőségei határozzák meg. A különböző emisszió elkerülés és megtakarítási projektekből származó termékek, vagy áruféleségek a következők lehetnek: a) EUA – az EU ETS–ben kvótásított kibocsátási egységek, 30 millió tonna/év forog a piacon évente, a repülési, hajózási és egyéb szektorok bevonásával, 2012-után ez a mennyiség meghaladhatja az évi 40 millió tonnát. b) ERU – az EU ETS-hez tartozó kiegészítő termék, de ettől eltérő keresleti és kínálati szereplők is kereskedik. Hazai forgalma az emissziós piacon a JI programok megvalósulásának függvénye, volumene 1-2 millió tonna/év. A JI projektek addicionalitási újraszabályozása révén, akár egy nagyságrenddel is nőhet a kereskedelmi mennyiség 2012-után. c)

pAAU – csak a volt szocialista országok projektjeiben jelenhet meg a termék, az EU tagsággal is rendelkező forró levegős országok (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Románia stb.) viszonylag eladhatóbb pAAU-k előállítására képesek a gazdasági stabilitás miatt, mint pl. Ukrajna vagy Oroszország. Az AAU-k a nemzeti vagyon részét képezik mindenhol, ezért azok csak akkor válhatnak termékké (pAAU), lehet tonnánkénti áruk vagy szolgálhatnak pénzügyi fedezetként, ha projektek állnak mögöttük, amelyekkel azonosíthatjuk, kiemelhetjük őket a nemzeti vagyonrészből. Tehát a projekthez rendelt AAU-t pAAU-nak nevezzük, és tőzsdén forgalmazható termékként is értelmezzük. A hazai mobilizálható AAU-s vagyon nagysága hozzávetőleg 30 millió tonna/év, amelynek legalább 50 %-a szinte az azonnal mobilizálható kereskedelmi kategóriákba kerülhetnek megfelelő piaci instrumentumok mellett. A környező országok forró levegős piaca szintén hatalmas lehetőségeket rejt magában, mivel Ukrajna önmagában több, mint 1 milliárd pAAU létrehozására vállalkozna a következő években.

d) VER – a Kiotói rendszerek mellett működő termékkör. Az amerikai piacon minden emisszió-kereskedelmi termék ebbe a kategóriába tartozik, kapcsolatuk az európai piacokkal jelenleg nincs. Az európai VER-ek, azaz a voluntary vagy önkéntes piaci emisszió megtakarítások rendkívül feljövőben vannak. Alapvetően nem kapcsolódnak sem az EU ETS –hez, sem a Zöld Beruházási Programok mentén megvalósításra váró pAAU-k létrehozásához. Mégis elmondható, hogy emissziós piaci

99

termékként a különböző CO2 termékek egymásba átváltható, adhatók, vehetők, mely révén cseréjük (pl. VER-t ERU-ra) technikailag is megvalósítható. A feljövőben lévő VER-kek kereskedelme az EU-s piacokon meghaladta a 10 milliós nagyságrendet, melynek okán, hazánkban is várhatóan több milliós tételek cserélhetnek gazdát évente. A tőzsde lehetséges kapcsolatrendszerét a különböző termékekkel a 7. ábrán követhetjük nyomon. A folyamatábrában megtaláljuk a befektetői alapként szerepet vállaló Bioenergia Karbon Alapot, melynek szerepéről, jelentőségéről a későbbiekben esik szó.

7. ábra: A tőzsdén forgalmazható termékek köre, kapcsolati rendszere a Karbon Alappal

(Forrás: Világbank, 2009 alapján)

Rövidtávon bevezethető termékek, szolgáltatások a tőzsdére (0-6 hónap) EUA - kibocsátási engedélyek kereskedelme, ERU, CER - emisszió csökkentési egységek kereskedelme, pAAU - emisszió elkerülési projektek CO2 egységeinek kereskedése az spot és határidős piacokon javasol, mert ezek nélkül a kereskedelmi volumenek nem érik el a működési határköltségeket. A termékek áruként való definiálása javasolt (főleg az pAAU-nál), de EUA-kal származtatott termékként történő kereskedésnek alapvetően jelenleg sincs semmilyen akadálya nincsen. Ugyanígy azonnal kereskedhető termék lehet a VER, mivel kereskedelmi környezete rendkívül rugalmas. A nemzetközi emissziós piaci gyakorlatot figye-

100

lembe véve, a fenti emissziós termékek generálását, illetve kereskedését karbon befektetési alapokhoz való kapcsolódással kell megerősíteni. A karbon befektetési alapok legnagyobb előnye a befektetési piac többi szereplőjével szemben az, hogy ezekben a rendszerekben az emissziós megtakarítások gyors és következetes elszámolását, adás-vételét professzionális menedzsment végzi.

Középtávon bevezethető termékek, szolgáltatások a tőzsdére (6 hónap – 1 év) Tőzsdei tükörrészvény bevezetése és használati rendjének kialakítása, illetve az értékpapírosítás, speciális karbon részvénykibocsátás kínálhat fejlesztési lehetőségeket a közeljövőben. A BÉT-nek célszerű lenne egy komolyabb karbonpiaci termékfejlesztési programot létrehoznia, melyhez kapcsolódhatna több oktatási és kutatási intézmény is. Az amerikai klímatőzsde (CCX) fejlesztésének lépcsőfokai nagyon szemléletes mutatják, hogy a marketingprogramoknak nélkülözhetetlen szerepük van a karbonpiaci termékek bevezetésénél és gyakorlatban történő elterjesztésénél. Ezekből a programokból fejlődhet tovább a későbbiekben több olyan képzési és oktatási programelem, amelyek nemcsak a hazai karbonpiacot, hanem a kelet-európai emisszió kereskedőket, illetve egyéb tőzsdei instrumentumok népszerűsítését is megcélozhatják.

Hosszútávon bevezethető termékek, szolgáltatások (1 éven túl) A tőzsdei termékeken keresztül a nemzetközi, főként forró levegős piacokra való kilépés, illetve azok becsatornázása a hazai emisszió-kereskedelembe, rendkívüli üzleti lehetőségeket kínálhat. Ugyanígy a befektetési alapok működésének generálása, piaci információs szolgáltatások, tanácsadás, termékfejlesztés lehet a hosszú távú fejlesztések alapja. Jelenleg úgy ítéljük meg, hogy a CDM piacokhoz hasonlóan, a közép-kelet-európai piacok, főként pAAU-t preferáló karbon kereskedelmi termékekkel történő megtámadása, akár évi több százmilliós CO2 forgalmat generálhat a Budapesti Értéktőzsdén.

101

5. AZ EMISSZIÓ CSÖKKENTÉS ELSZÁMOLÁSÁNAK MÓDSZEREI A karbon projektek alapsémája a karbon kvóták származtatásától egészen a kvóták könyvviteli bevételezéséig tart. Az engedély alapú kvótákkal szemben minden esetben projektfejlesztésről van szó, ez eredményezi a sikeres karbon finanszírozási mechanizmust, amely mögött a karbon kvóták biztonságos, jó minőségű kitermelése áll.

A karbon projekt fejlesztés ciklusa a következő elemeket tartalmazza: 

Származtatás: Azon projektek azonosítása és értékelése, amelyek potenciális ÜHG kibocsátás csökkentéssel rendelkeznek és karbon kvóták kitermelésére alkalmasak. Megfelelő dokumentáció kialakítása a vevőtípusokat és piacokat figyelembe véve. (Az RFH a PDD dokumentációt használhatja.)



Minősítés: A kitermelt karbon kvóták minőségi osztályokba sorolhatóak, mind projekttípus, mind gazdasági, szociális és környezeti hozzáadott érték alapján. Felvevőpiac szempontjából más végtermékké válhatnak, ezért eltérő standardok alkalmazásának ismerete elengedhetetlen. Az RFH által menedzselt programoknál az alkalmazott legjobb gyakorlatot a Gold Standard kredit adhatja. Harmadik feles minősítés, később monitoring és audit szükséges a hiteles értékesítéshez, melyet nagyobb minősítők, mint a TÜV vagy az SGS végezhetnek el.



Eszköz Menedzsment: Monetizált karbon kvóták létrehozása, és vevőkkel való tárgyalások lebonyolítása, karbon kredit szerződések tervezése és menedzsmentje. A karbon kvóták kitermelésének sikerességéhez folyamatos projekt-hitelesítési, folyamat-monitoring és a karbon kredit fizikai leszállítási paraméterei ismerete szükséges. Ügyvédi irodák és befektetési szolgáltatók eszközkezelési gyakorlata szükséges.



Strukturálás és piacosítás: Hatékony finanszírozási háttér megteremtése, mind a karbon eszközmenedzsment finanszírozásán keresztül, mind innovatív hiteltörlesztési és tőkestruktúrák kialakításával. Megfelelő piaci mechanizmusok használatával biztosítható az optimális értékesítés.



Kockázatkezelés: Az emissziós projektek kockázatait életciklus alapú elemzéssel, és a megfelelő kockázatkezelési eszközök kiválasztásával csökkenthetjük minimálisra. Az emissziót csökkentő projektek, legyenek az önkéntes vagy a Kiotói piac részei, általánosságban hasonló kockázat kategóriákkal kell, hogy számoljanak.

102

A projekt tervezésétől az engedélyezés kézhezvételéig több hagyományos és speciális karbon projekt menedzsment elemet tartalmaz a projektfejlesztési folyamat, ez látható a következő 8. ábrán. 8. ábra: A projektmenedzsment kockázati tényezői

Forrás: Gareth, 2003 alapján

A megvalósíthatósági tanulmány, a projekt szakmai értékelése és a finanszírozási források általános feltérképezése az első lépés, amelyben eldöntésre kerül egy adott projekt (energiahatékonysági projekt, megújuló erőforrás beruházás) általános szakmai és pénzügyi jellemzői. Az előzetes elemzésben már megjelenik a hitelkockázat. Mivel az RFH projektben való részvétele magában foglalja a tőkéstársa szerepét is, ezért itt ez a kockázat jól kezelhető, illetve tulajdonlás a bizalmi tőkét is növeli. Az ázsiai CDM projektek kivitelezése a gazdasági válság miatt lassult le, ideiglenesen leállították a projektek nagy részét. Új sikeres tanácsadói cégek indultak azonban a hitelkockázatokat megfelelően kezelő piaci szereplők között, akik speciális pénzügyi eszközöket fejlesztettek ki a probléma megoldására. Az emisszió-csökkentő projektet az RFH főként nagyobb vállalatoknál indíthatja meg, ennek a vállalatnak az életképességét, teljesítési paramétereit, partnerkockázatát az RFH

103

vagy mint projektfinanszírozó, vagy mint hosszú távú hitelező, esetleg mint kockázati tőketárs az ekkor szokásos vállalati pénzügyi vagy projekt vizsgálatokkal megteszi, a partnerkockázatot minimalizálja, és beépíti az árba. A karbon vagyon felmérését és értékelését elvégző harmadik-feles külső szakértő esetében felmerülhet a hibás audit, a projektből kihozott karbon kvóták mennyiségének felülbecslése a projektben. Erre az RFH belső szakmai csoportja reagálhat, és a harmadik feles külső szakértői véleményt összevetve a saját korábbi becsléseivel megállapítja az ilyen projektet veszélyeztető eltéréseket. A CCX, a UNFCCC és a WBCSD által megadott módszertanok követése kizárja ezt a kockázatot. A kivitelezés és építési specifikációk során felmerül a politikai kockázat és a civil kockázat, amely visszavonhat bizonyos, ma még nem „mainstream” fejlesztéseket. Az RFH a karbon projekt fejlesztések során már itthon is bevált, beruházást megelőző „érintteti találkozók” – stakeholder meetings – támogatásával kerüli el ezeket a kockázatokat. A projektmegvalósítás és véghezvitel megkezdésekor egy kész projektdokumentációval (pl. PDD) a korábban megállapított karbon kredit határidősen értékesíthető. Az itt jelentkező határidős ár, és a majdani spot ár közötti különbséget, illetve a karbon kredit volatilitásából adódó kockázatot fedezeti pénzügyi instrumentumok segítségével építi be az árba az RFH. A természetes veszélyeket (klímaváltozás veszélye, mezőgazdasági területek termékenysége, megújuló technológia stb.) a projekttípusonként jól megválasztott eszközökkel, illetve az RFH szakmai hozzáértése segítségével lehet kezelni. A karbon tranzakciók végrehajtása során felmerülhet az a kockázat, hogy a projekt kevesebb karbon kvótát teljesít, mint amennyi korábban prognosztizálva lett, ezt ún. karbonpuffer segítségével oldhatja meg az RFH, több sikeres projektet tart adott eladási kötelezettség mögött, mellyel az esetlegesen kieső projektekből származó kvótákat is biztonsággal tudja helyettesíteni, az üzletet teljesíteni és a fizikai leszállítást garantálni. A hasonló módon jelentkező technológiai és teljesítmény kockázatot az RFH a technológia leszállítójával való megállapodásban rögzíti.

104

5.1. Önkéntes és kötelező piacok elszámolási rendszerei Az önkéntes piacok elszámolási rendszerének kredittípusát ma rendszerint a VER kvóták, a kötelező piac elemeit pedig az EUA kvóták származtatásától az értékesítéséig tartó piaci intézményrendszer jelenti. Ennek részei a regiszterek, a minősítési rendszerek, az elszámolási felületek (tőzsde vagy OTC piac), és a vállalati vagy állami könyvelési rendszerek, melyek veszik vagy eladják, értékén kezelik a karbon kvótákat. A közép-kelet-európai térség forró levegős vagyona, egy másik típusú kredit, a UNFCCC által létrehozott nemzeti ÜHG leltárak alapegysége, az AAU kredit piaci értékesítésének lehetőségét is magával hozhatja a közeljövő projekt alapú GIS rendszerei és a karbon alapok révén.

Az önkéntes piac

A VER (Voluntary/Verified Emissions Reductions) típusú kredit a klasszikusan önkéntes piacnak nevezett „voluntary market”-en kerül forgalomba, mely a kiotói kötelező szabályozáson kívüli piacot takarja. Ez a piaci szegmens a legdinamikusabban növekvő rész a karbonpiacnak, a tényleges üzleti érdekek mentén megvalósítható szén-dioxid kibocsátás csökkentés piaca. A legelső emisszió-kereskedelmi ügylet 1987-ben az USA-ban ezen az önkéntes, nem szabályozott piacon történt. A fenntarthatóság vizsgálata a vállalati működésben ma már szinte elengedhetetlen, ennek része lehet az alacsonyabb karbonlábnyom kialakítása. A gazdaság szereplői között többen elvégezve a karbonlábnyomuk csökkentését, energiahatékony intézkedéseket követően a fennmaradó kibocsátásukat kiegyenlítik, „offset-elik” máshol történt csökkentésekkel (erdőtelepítés stb.). Itt jelennek meg a VER-ek, és annak különböző minőségi standardokkal megtámogatott típusai. Ezeket a gazdasági szereplők CO2 kibocsátásuk csökkentésére, gyakran a klímaneutrális működés elérése végett vásárolják. A vevők köre teljes mértékben diverzifikált, általánosságban elmondható, hogy a projekt arca határozza meg, hogy ki lesz a vevő, kinek illik a profiljába/CSR tevékenységébe az adott típusú csökkentés. Illetve ki az, akinek mindegy, hogy mi is a projekt arca és ezért a legolcsóbb hitelesített offsetet keresi, melynek nem számít a kommunikációs értéke.

105

A fenti példán túl általában 3 okból lépnek a VER-ek piacára a cégek: 1. Marketing és CSR stratégia részeként jelennek meg a cégek a piacon, 2. Pénzügyi szereplők különböző portfóliókat építenek ki a „carbon creditek” (nemcsak VER, de egyéb kvóták is) piacán spekulációs céllal, 3. Olyan cégek is csatlakoznak, akiknek a szektorában a jövőben várható a kötelező szabályozás bevezetése, ezért erre felkészülendő szakmai kompetenciát építenek ki, megelőzve versenytársaikat.

Az eladó bármely társadalmi, gazdasági szereplő, aki képes CO2 kibocsátást csökkenteni, de a csökkentése nem felel meg az UNFCCC által támasztott nagy kibocsátás elkerülő projektek (CDM, JI) feltételrendszerének, melyek általában adminisztratív korlátok, vagy a magas tranzakciós költségek miatt az önkéntes piac a kifizetődőbb számára. A vevő bármely társadalmi-gazdasági szereplő lehet, aki szeretné kibocsátása egy részét, nem saját szervezetén belül elért, hanem más projektekben végrehajtott CO 2 csökkentéssel is mérsékelni, mert adott piaci körülmények között ez kifizetődőbb számára, kommunikációs szempontból előnyös projektet tud megvásárolni, mely a vállalat társadalmi felelősségvállalásába is beleillik. Az AAU (Assigned Amount Unit) kvóták a Kiotói Szerződést aláíró országok üvegházhatású kibocsátási leltárjainak mértékegysége, amelynek közép-kelet-európai specialitás, ugyanis ezen kvóták többletéből származtatott forró levegős vagyon értékesíthető a karbonpiacon ún. GIS rendszer alapján. Az AAU kredit tehát egy ENSZ és IPCC által kezdeményezett szabályozási folyamat révén jött létre, a csökkentésével azonban több különböző piacra is kikínálható kredit keletkezik, e piacnak e jelenlegi kormányzati adás-vétel, kötelező piaci vonulata mellett egy szabadpiaci, projekt alapú, azaz önkéntes piaci lába is van. Az AAU-t eladó országok tipikusan azok lehetnek, akiknek a 90-es évek során összeomlott az iparuk, így a kibocsátási szintjük is jelentősen alatta marad a 2008-2012 között vállalt csökkentésnek. Az így képződött felesleget ezen országok kormányai különböző módszerekkel áramoltathatják a gazdaságba. Az eddig a piacon megjelent legfőbb eladó országok (kormányok, vagy a kormányok által megbízott szervezetek jogosultak kredit ügyben tárgyalni): Magyarország, Románia, Bulgária, Lengyelország, Ukrajna, Lettország, Észtország, Litvánia, Csehország és Szlovákia.

106

A vevő országok, azok az országok, melyek az 1990-es báziséveikhez képest jelentős szén-dioxid kibocsátás növekedést könyvelhetnek el, 2008-2012-es évekre vállalt csökkentésüket pedig kizárólag hazai eszközökkel nem tudják megoldani, ezért kénytelenek külföldről, a fent említett országoktól is kvótákat vásárolni. Vevő országok (kormányok, vagy a kormányok által megbízott szervezetek jogosultak kvóta ügyben tárgyalni): Japán (NEDO), Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Finnország, Olaszország, Spanyolország, potenciálisan minden EU-15 ország, és minden a Kiotói vállalása felett szennyező a Kiotói Szerződést aláíró ország. A kvótákra jelenleg érvényes tulajdonságok és piacok változhatnak a post-Kiotói Szerződés függvényében, illetve a különböző emisszió-kereskedelmi tőzsdék új termékeinek megjelenése révén, mely a kvóták spot, határidős és opciós eladásával valamint a különböző kvóták egymásra való cserélhetőségével újabb piacokat nyithatnak meg a VER és AAU kvótáknak. Mind az önkéntesen végrehajtott mind a kötelezően meghozott szén-dioxid csökkentő projektekből származó kvóták piacosításának feltétele a jól meghatározott elszámolási feltételrendszer. Az önkéntesen végrehajtott csökkentések a karbonpiacot általában a projekt-módszertani, életciklus-elemzések gyors és szektorokra lebomló kifejlesztésében segítették. Emellett a később kialakult kötelező piacok a piaci infrastruktúra, szereplők és közös tőzsdei árjelzés formájában segítették, likviditást és nagyobb befektetői kört hozva egy már hiteles karbonpiacra. A projektfejlesztők vagy több azonos projektet összefogó ún. aggregáló szervezetek a Kiotói Rugalmas Mechanizmusok, a JI és a CDM kötelező dokumentációs eljárásait (PDD) használják mind a kötelező, mind az önkéntes piac projektjeinek fejlesztésére. A UNFCCC gyakran hosszadalmas projekt-elbírálási ideje és az önkéntes piac gyorsabb, üzleti szempontból elfogadható emisszió-kereskedelmi törekvései hívták életre 2009-ben a Program of Activites-t (PoA), amelyet a piac ma alapul vesz az emissziót csökkentő projektek dokumentációjánál. Egy magyarországi szén-dioxid csökkentő projektnek vagy projektcsoportnak éppen ezért a különböző rendszerekből átvett, a piac által már elfogadott és hitelesített rendszerelemeket kell, hogy kombinálja egy piacképes adaptáció során. Az említett protokollok alapján úgynevezett projektciklusok körvonalazódtak az elmúlt években, ezek ismerete nélkül nem lehet emisszió megtakarítási/elkerülési programokat fejleszteni.

107

Általános karbonpiaci projektciklus:

Az emissziót csökkentő projektek a következő cikluson esnek át: Project Idea Note – projektfejlesztési ötlet kidolgozása, érintettek bevonásával létrehozott közös megegyezés a projekt társadalmi és gazdasági alkalmasságáról. Project Design Document – az emisszió-csökkentő projekt teljes és részletes dokumentációja. Host or Investor Country approval - AAU, CER vagy ERU kvóták esetén a projektnek otthont adó tagállam, és a befektető (amennyiben ez egy állam és nem pénzügyi szervezet) tagállam beleegyezése. Validation – validálás-érvényesítés, melynek során a PDD harmadik feles vizsgálat alá kerül, a technikai és pénzügyi paraméterek vizsgálata igazolhatja a projekt emissziós szabályok szerinti életképességét. Regisztráció – a projekt típusa szerint a projektet regisztrálni kell a hazai üvegházhatású gáz leltárban vagy az ENSZ szakosított szervénél. Monitoring – előírásszerűen éves monitoring jelentést kell készíteni, amely a projekt tényleges szén-dioxid elkerülését évente összeveti a PDD-ben megfogalmazott tervekkel, és a finanszírozók felé is biztosítja a projektek által garantált kibocsátáscsökkentés megtörténtét. Hitelesítés-certifikáció – egy a validálási folyamatot végigvivő szakmai szervezettől különböző, független hitelesítő a monitoring tervet összeveti a PDD-ben vállaltakkal, és az elért kibocsátás-csökkentési egységeket, különböző típusú karbon egységeket certifikálja. A karbon egységek folyósítása – a karbon egységek ezek után kiállításra kerülhetnek, regiszterekbe vezethetik be őket a projektmenedzser cégek, ahonnan már az általános árupiaci vagy értékpapír piaci (országonként különböző) törvényeknek megfelelő forgatható vagyoni értékű jog keletkezik (UNFCCC PoA, 2007 alapján).

108

A projektfejlesztő/aggregátor szerepe A projekteknek megfelelő életciklus-elemzési módszertanok kiválasztása általában az aggregátor feladata, a CCX, a Carbon Trust, a WBCSD, a Világbank vagy a UNFCCC már a piac által is elismert és folyamatos fejlesztés alatt álló mezőgazdasági, megújuló energiás vagy hulladékgazdálkodási módszertanokat használ. A fenti projektciklus mellett az a projektfejlesztő, aki a projektekből vagy projektcsoportokból végül karbon egységeket nyer ki, az üzleti megtérülésben különböző fenntarthatósági szempontrendszert megjelenítő standard alkalmazásával magas minőségű kvótákat állíthat elő. A legnépszerűbb standardok a Gold Standard, VCS, VER+, Social Carbon Methodology és a Climate,Community and Biodiversity Standard. Ezek a standardok az alap projektciklushoz képest hozzáadott szociális és környezeti értéket képviselnek, ezáltal magasabban árazhatóak. A projektfejlesztésben segítségére lehet emellett a CSR (Vállalati Társadalmi Felelősség) jelentéseket létrehozó GRI kezdeményezés, amely az üzleti világban már elfogadott szén-dioxid csökkentéseket indikátorok formájában közzéteszi és az üvegházhatású projektekre létrehozott ISO szabványok (ISO14064-1-23- és ISO 14065), melyek erősítik a karbon vagyon piaci beilleszkedését. 5.2. Államközi megállapodások, elszámolási kötelezettségek feltételrendszerei Az államközi megállapodások esetén az EBRD GIS Kézikönyve és Szerződéstervezete a jelenleg irányadó szerződésforma államok közötti szerződések esetén. Továbbá az RFH ilyen szerződések keretén belül képes, mint államilag meghatalmazott karbonpiaci szereplő a legjobb ár elérésére, más államok által megbízott külföldi üzleti partnerek felé való állami értékesítésre. Az elszámolási kötelezettség évente keletkezik az állam felé, a magyar állam elszámolási kötelezettsége pedig a 2012-ig fejlesztett projektekre vonatkozik, a UNFCCC felé 2014-ben számol el a 2012-ig projekt formájában felszabadított AAU vagyonával. A GIS noha egy jogilag kevéssé definiált terület, lehetőséget ad arra is, hogy a magyar állam nevében más kitüntetett szervezet végezze a karbon-menedzseri munkát, a projekteket a gazdaság különböző szegmenseiben összegyűjtse és ezeket értékesítse. Ilyen megoldással jelenleg csak a japánok éltek, akik vásárlóként fellépve a piacon a kereskedelmi kamaráik, az államinál jobb érdekérvényesítő képességeik révén értek el alacsonyabb karbon kredit beszerzési árakat. Magyarország optimális kreditvagyon-gazdálkodásának érdekében is elengedhetetlen, hogy emisszió piaci projekttevékenysége révén a legolcsóbban, legna-

109

gyobb elkerülést jelentő területeket csatornázza be először a GIS rendszerébe. Erre legalkalmasabb forma a pénzügyi Karbon Alap létrehozása. 5.2.1. GIS szerződések tartalmi követelményei A GIS azaz a Green Investment Scheme, hazai szóhasználattal Zöld Beruházási Rendszer működése jelenleg nagyon esetleges. A forró levegős nemzeti vagyonnak a lehetséges nagyságát, mértékét már több oldalról is körüljártuk, de mindannyiszor megállapíthattuk, hogy ez csak egy potenciális lehetőség, amely csak akkor kellhet életre, ha életképes struktúrát állíthatunk a rendszer működtetése mögé. A 323/2007. (XII.11.) Korm. rendelet ugyan rendelkezik a forró levegős AAU vagyon felhasználásának lehetőségéről és módjáról, de az hatékony „állami” vagy az állam megbízásából végezhető értékesítés piaci alapjainak megteremtéséről, és a valóban költséghatékony felhasználást biztosító gazdasági eszközrendszer kialakításáról nem. A GIS szerződések alapvetően államközi szerződésként működnek, de a piaci gyakorlat szerint mindem vevő és eladó mögött egy-egy vállalkozás, vagy érdekcsoport áll. Ezért úgy gondoljuk, hogy a hiteles értékesítés és a sikeres vásárlás titka is az lehetne a GIS programok esetében, ha ezek a partnerek az emissziós projektek megismerésének függvényében alakíthatnák ki az AAU egységekhez kapcsolódó árakat, és nem zsákba macskát vennének a piacon. Ennek problematikáját már a hazai AAU értékesítések kapcsán is láthattuk, és az éles kritikák, amelyek a KVVM vezetését érintették az ügyben, egy hitelességi válság kezdetét indította el a magyar emisszió-kereskedelemmel és emissziós csökkentő és a projektek megvalósításának lehetőségeivel szemben. Annak érdekében, hogy az AAU szerződések, államközi megállapodások kötelező és ajánlott tartalmi elemeivel részletesen megismerkedhessük, illetve azokhoz már eleve projekteket, beruházási programokat rendelhessük, elkészítettük a hazai GIS Mintaszerződés magyar nyelvű példányát (Különálló melléklet – GIS Szerződésminta). Amelyet a DE BRAUW BLACKSTONE WESTBROEK ”Model Agreement for the Sale and Purchase of Assigned Amount Units under a Green Investment Scheme” (2009) szerződés modelljéről adaptáltunk a hazai gazdasági viszonyok közé.

110

A szerződéses kapcsolat feltétele a következő kritériumoknak való teljes megfelelés: (A)

Az Eladó ratifikálta az Egyesült Nemzetek Klímaváltozási Keretegyezményét *dátum+ és a Kiotói Szerződést *dátum+.

(B)

A Vevő ratifikálta az Egyesült Nemzetek Klímaváltozási Keretegyezményét *dátum+ és a Kiotói Szerződést *dátum+.

(C)

Az Eladó és a Vevő a Kiotói Szerződés B Mellékletében felsorolt országcsoportjába tartoznak.

(D)

A Kiotói Szerződés 17-ik cikkelye engedélyezi, hogy a Kiotói Szerződés B Mellékletében felsorolt országai emisszió-kereskedelem formájában tehessenek eleget a Kiotói Szerződés 3-as cikkelye szerinti kötelezettségvállalásuknak.

(E)

Az Eladó szándékozik eladni a Vevő szándékozik vásárolni az AAU-kból jelen Szerződés feltételei szerint.

(F)

A felek az AAU-kból származó Bevételt kizárólag ÜHG Csökkentő Tevékenységre használják fel az Eladó országában.

(G)

A Vevő a AAU-t kizárólag a Kiotói Szerződés értelmében (vagy az azt teljesítő nemzeti szerződés értelmében) vállalt saját kötelezettségvállalására használja fel.

(H)

A Felek szerződése nem tartozik a Bécsi Egyezmény hatálya alá.

Az elkészült magyar nyelvű GIS Szerződésminta legfontosabb tartalmi jellemzői a következők: 

A nemzetközi jogszabályok konzisztensek a szerződés teljes tartalmában.



A szerződés mellékletei értelmező magyarázatokat is tartalmaznak.



A szerződés pontjainak értelmezésében egy 40 oldal terjedelmű kézikönyv tartalmazza a pontos értelmezéshez szükséges magyarázó részleteket.



A szerződés angolszász formát követ, így minden egyes, a feleket érintő részletet, amelyek az emissziós megtakarítással kapcsolatosak, legyen az akár a projektszerződés szerves része, részletesen taglal és konkretizál.



Az AAU adásvételének opciós lehetőségei, bemutatásuk.



Az AAU-k átutalásának lehetőségei, feltételei.



Fizetési feltételek, költségmegosztás.



Az ÜHG csökkentő tevékenységek bemutatása, monitoringozás.



Képviselet megadása, garanciák, képviselet.



Nem teljesítési feltételek, Vis major, adók fizetése, titkosítás, információ-áramlás.



Biztosítékok, jogi viták, átruházhatóság, rendelkezések hatálya, nyel használat.



Fizetés, kamat, számla részletek.

111

A szerződéses feltételek további részleteit a fent nevezett különálló melléklet tartalmazza, amelynek áttekintése révén világos képet kaphatunk a szerződő felek lehetőségeiről, az állam által meghatalmazható képviseleti jogról, a kapcsolódó intézményekről stb. Kiemelt szerepe van a szerződésben a különböző biztosítékok adásának, átruházhatóságnak, engedményezésnek, szállítási, teljesítési feltételek megadásának, mivel ezek a részletek fokozhatják a befektetői biztonságot, illetve adhatnak rugalmasságot a teljesítési feltételek kezelésének. A nemzetközi GIS szerződések megkötése (eladó és vevő ország között) során megadott szempontok nagyon pontos tisztázásának rendkívüli jelentősége van, mert ezzel az értékesített, vagy értékesíteni kívánt AAU mennyiségek keletkezésének feltételeit is ezeknek a „játékszabályokkal” predesztináljuk. A két szerződés tehát, amit az állami felhatalmazás alapján esetlegesen az RFH is köthet, illetve a Karbon Alap, amelyet a befektető társak megbízásából szintén az RFH képvisel, teljes mértékben összehangolt legyen. Ennek a lehetőségét teremti meg tehát jelen elemzés mellékleteként elkészül GIS Mintaszerződés külön melléklet, mely mellékletet a nemzetközi standardoknak megfelelően szerkesztettünk meg, illetve hitelesen fordítottunk magyar nyelvre.

112

6. AZ ISO SZABVÁNYOK BEVEZETÉSÉNEK LEHETŐSÉGE AZ EMISSZIÓ MENEDZSMENT RENDSZEREKBE Az emisszió megtakarítást eredményező projektek gyakorlati kivitelezése sok olyan ellentmondást feltételez (projekt típusának kiválasztása, lehatárolási nehézségek, alapvonali kibocsátás pontos meghatározása), amelyek arra ösztönöztek bennünket, hogy az emisszió elkerülésének lehetőségével biztató projekteket egy olyan eljárásrend alá vessük, amely alkalmas lehet bármelyik projektkimenet megvalósítására. Tehát konkrét esetben, ha egy biogáz beruházási programot be szeretnénk vinni az emisszió elkerülési projektek közé, akkor legyen lehetőségünk, a projekt tulajdonságainak függvényében (emisszió elkerülés nagysága, belső megtérülési ráta (IRR), baseline scenáriók stb.) megválasztani a projektkimenetet. Azaz ha alkalmas lehet belőle nagy értékű JI projekt, ha jól körülhatárolható, de „túl kedvező” megtérülés számokat produkál, akkor GIS program (AAU), ha kockázatos, de mégis vállalható, akkor egyszerű önkéntes VER egység. A felvázolt probléma megoldására rendszer keresve az ISO 14064 szabványcsaládhoz jutottunk el egyenes úton, mely a hagyományaival és a megfelelő rendszer adaptációs tulajdonságaival biztonságos projekttervezési protokollt adhat a fent vázolt koncepció megvalósíthatóságára. Az ISO 14064 szabványcsaládról azt kell tudni, hogy 2006-ban jelent meg, és folyamatosan bővül, adaptálódik a változó gazdasági feltételekhez. Az általunk támasztott kritériumoknak azért felel meg a leginkább, mert nem törekszik különválasztani az egyes programtípusoknak való megfeleltetést (JI, CDM, VER), hanem egy egységes megfeleltetési rendszerkeret mentén körvonalazza a folyamatokat, majd az egyes projekt típusokhoz tartozó specifikációkat, ha szükséges, utólag rendeli a folyamatelemekhez. A következő fejezetekben tehát az ISO 14064 szabványcsalád alkalmazásának fontosabb részleteit mutatjuk be, aztán pedig az egyes termékpályákhoz tartozó specifikumokkal, a biogáz termeléshez és biomassza tüzeléshez köthető projektminősítéseket vázoljuk fel. 6.1. ISO 14064 szabvány bevezetésének lehetősége a bioenergia szektorba A fenntartható üzleti modell már ma is ismert minőségügyi szabványokra (ISO 14064) és a piac által elismert standardokra alapul, az RFH ezeknek a paramétereknek és szereplőknek a projektekbe való bevonásával biztosítja a hazailag is jól értelmezhető minőségi karbon kvóták értékét, leszállítási biztonságát. Az ISO 14064 szabványcsalád egymásba illeszkedését

113

követhetjük nyomon a következő (9. ábra) ábrán, melyből egyértelműen kiolvashatók a szabványok alkalmazásának kulcsmozzanatai.

9. ábra: Az ISO 14064 szabvány elemeinek kapcsolata és értelmezése /ÜHG = üvegházhatású gázok/

(Forrás: ISO standard 14064, 2006)

114

6.1.1. Az ÜHG-kibocsátások és/vagy -kivonások számszerűsítése A projekt javaslatkészítőjének kritériumokat, eljárásokat és/vagy módszereket kell kiválasztania vagy kidolgoznia a kiválasztott ÜHG-források, -nyelők és/vagy –tartályok ÜHGkibocsátásainak és/vagy –kivonásainak számszerűsítéséhez. A projekt javaslatkészítőjének a kiválasztott (pl. Gold Standard) vagy kidolgozott kritériumok és eljárások alapján számszerűsítenie kell az ÜHG-kibocsátásokat és/vagy -kivonásokat külön-külön: a)

a projekthez tartozó minden egyes ÜHG-forrás, -nyelő és/vagy –tartály megfelelő ÜHG-jeire, valamint

b)

az alaphelyzet forgatókönyvéhez tartozó minden egyes ÜHG-forrásra, -nyelőre és/vagy –tartályra. A projekt javaslatkészítőjének – ha nagyon bizonytalan adatokra és információra tá-

maszkodik – olyan feltételezéseket és értékeket kell kiválasztania, amelyek biztosítják, hogy a számszerűsítés nem vezet az ÜHG-kibocsátás csökkentések vagy kivonásfokozások túlbecsüléséhez. A projekt javaslatkészítőjének meg kell becsülnie a projekthez tartozó és az alaphelyzet forgatókönyvéhez tartozó, de rendszeres figyelemmel kíséréshez nem kiválasztott minden egyes ÜHG-forrásra, -nyelőre és -tartályra nézve az ÜHG-kibocsátásokat és/vagy – kivonásokat. A projekt javaslatkészítőjének kritériumokat, eljárásokat és/vagy módszereket kell kidolgoznia és alkalmaznia az ÜHG-kibocsátás csökkentés vagy –kivonás fokozás megszűnési kockázatának értékeléséhez (vagyis az ÜHG-kibocsátás csökkentés vagy –kivonás fokozás tartósságára nézve). A projekt javaslatkészítőjének – ha erre mód van – ki kell választania vagy ki kell dolgoznia az ÜHG-kibocsátások vagy –kivonások olyan tényezőit, a)

amelyeket elismert információforrásokból vezetett le,

b)

amelyek alkalmazhatók a szóban forgó ÜHG-forrásokra vagy -nyelőkre,

c)

amelyek beváltnak tekinthetők a számszerűsítés idejében,

115

d)

amelyek figyelembe veszik a számszerűsítés bizonytalanságait, és olyan számítási módot alkalmaztak, amely pontos és megismételhető eredmények elérését célozza, továbbá

e)

amelyek összhangban vannak az ÜHG-jelentés szándékolt felhasználásával.

Az ÜHG-kibocsátások csökkentésének és a kivonások fokozásának számszerűsítése A projekt javaslatkészítőjének kritériumokat, eljárásokat és/vagy módszereket kell kiválasztania vagy kidolgoznia a projekt bevezetése alatt elért ÜHG-kibocsátás csökkentések és –kivonás fokozások számszerűsítéséhez. A projekt javaslatkészítőjének alkalmaznia kell a kiválasztott vagy kidolgozott kritériumokat és módszereket a projekt alatt elért ÜHG-kibocsátás csökkentések és – kivonásfokozások

számszerűsítéséhez.

Az

ÜHG-kibocsátás

csökkentéseket

vagy

–

kivonásfokozásokat számszerűsíteni kell, mint a különbséget egyrészt a projektben szereplő ÜHG-források, -nyelők és –tartályok kibocsátásai és/vagy -kivonásai, másrészt az alaphelyzet forgatókönyvében szereplők megfelelő mennyiségei között. A projekt javaslatkészítőjének számszerűsítenie kell az ÜHG-kibocsátás csökkentéseket és –kivonás fokozásokat különkülön mind a projekthez tartozó, mind az alaphelyzet forgatókönyvéhez tartozó minden egyes ÜHG-re, illetve a nekik megfelelő ÜHG-forrásokra, -nyelőkre ás/vagy -tartályokra. A projekt javaslatkészítőjének ’tonnát’ kell használnia mértékegységként, és az ÜHG minden egyes típusának mennyiségét CO2e-re kell átszámítania, megfelelő globális felmelegedési potenciálok használatával. MEGJEGYZÉS: A Klímaváltozás Kormányközi Panelja által kidolgozott globális felmelegedési potenciálokat kell alkalmazni a megfeleltetés során (pl. 1 tonna metán=21 tonna CO 2e). Az adatok minőségének kezelése A projekt javaslatkészítőjének minőségirányítási eljárásokat kell kidolgoznia és alkalmaznia az adatok és az információ kezelésére, beleértve a projekthez és az alaphelyzet forgatókönyvéhez tartozó bizonytalanság értékelését. A projekt javaslatkészítője a célszerűség határain belül csökkentse az ÜHG-kibocsátás csökkentés vagy kivonásfokozás számszerűsítésével kapcsolatos bizonytalanságokat.

116

6.1.2. Az ÜHG-projekt figyelemmel kísérése A projekt javaslatkészítőjének kritériumokat és eljárásokat kell kidolgoznia és fenntartania a projekthez és az alaphelyzet forgatókönyvéhez tartozó ÜHG-kibocsátások és – kivonások számszerűsítése és jelentéskészítése szempontjából jelentős adatok és információ beszerzéséhez, feljegyzéséhez, összeállításához és elemzéséhez (ez az ÜHG információs rendszere). A figyelemmel kísérés eljárásai tartalmazzák a következőket: a)

a figyelemmel kísérés célját;

b)

a jelentendő adatok és információ típusait, beleértve a mértékegységeket;

c)

az adatok eredetét;

d)

a figyelemmel kísérés módszereit, beleértve a becslést, a modellezést, a méréshez és a számításhoz alkalmazott megközelítést;

e)

az időpontok és az időtartamok figyelemmel kísérését, figyelembe véve a megcélzott felhasználók szükségleteit;

f)

a szerepek és felelősségek figyelemmel kísérését;

g)

az ÜHG-információ menedzsment rendszerét, beleértve a megőrzött és a tárolt adatok elhelyezését. Ha berendezéseket használnak a méréshez és a figyelemmel kíséréshez, akkor a pro-

jekt javaslatkészítőjének biztosítania kell, hogy a berendezés a bevált jó gyakorlatnak megfelelően legyen kalibrálva (hitelesített mérések végzése alapfeltétel). A projekt javaslatkészítőjének a projekt bevezetése alatt rendszeresen kell kritériumokat és eljárásokat alkalmaznia az ÜHG figyelemmel kíséréséhez. 6.1.3. Az ÜHG-projekt dokumentálása A projekt javaslatkészítőjének olyan dokumentációval kell rendelkeznie, amely bizonyítja, hogy az ÜHG-projekt megfelel az ISO 14064 e része követelményeinek. Ennek a dokumentációnak ki kell elégítenie a validálási és a verifikálási követelményeket (lásd az 5.1.4. és 5.1.5. alfejezeteket).

117

6.1.4. Az ÜHG-projekt validálása (felülvizsgálat) és/vagy verifikálása (hitelesítés) A projekt javaslatkészítője validáltassa és/vagy verifikáltassa az ÜHG-projektet. Ha a projekt javaslatkészítője az ÜHG-projektet validáltatja és/vagy verifikáltatja, akkor a projekt javaslatkészítőjének át kell adnia egy ÜHG-állítást a validáló vagy verifikáló részére. A projekt javaslatkészítője biztosítsa, hogy a validálás vagy verifikálás összhangban legyen az ISO 14064-3 szabvány alapelveivel és követelményeivel. 6.1.5. Az ÜHG-projekt jelentésének elkészítése A projekt javaslatkészítőjének ÜHG-jelentést kell készítenie, és azt hozzáférhetővé kell tennie a megcélzott felhasználók számára. Az ÜHG-jelentésnek a)

azonosítania kell az ÜHG-jelentés szándékolt felhasználását és megcélzott felhasználóját, továbbá

b)

olyan alakban és tartalommal kell készülnie, amely összhangban van a megcélzott felhasználó igényeivel.

Ha a projekt javaslatkészítője nyilvánosan olyan ÜHG-állítást tesz, amely szerint a projekt megfelel az ISO 14064 e részének, akkor a következőket tegye nyilvánosan hozzáférhetővé: a)

független harmadik félnek az ISO 14046-3 szabványnak megfelelően elkészített validálási vagy verifikálási nyilatkozatát vagy

b)

olyan ÜHG-jelentést, amely legalább a következőket tartalmazza: 1.

a projekt javaslatkészítőjének nevét;

2.

az(oka)t az ÜHG-programo(ka)t amely(ek)nek keretébe az ÜHG-projekt tartozik;

3.

az ÜHG-állítások listáját, beleértve egy nyilatkozatot az ÜHG-kibocsátás csökkentésekről és kivonásfokozásokról CO2e-tonnákban kifejezve;

4.

egy nyilatkozatot arról, hogy megtörtént-e az ÜHG-állítás validálása vagy verifikálása, beleértve a validálás vagy verifikálás típusát és a bizalomkeltés elért szintjét;

5.

rövid leírást az ÜHG-projektről, beleértve annak kiterjedését, helyét, tartamát és a tevékenységek típusát;

118

6.

nyilatkozatot a projekt javaslatkészítője által ellenőrzött, a projekt szerinti ÜHG-források, -nyelők és –tartályok összesített ÜHG-kibocsátásairól és/vagy –kivonásairól CO2e-tonnákban kifejezve, a tárgy szerinti időszakban (például évente, naprakész összesítésben, összértékben);

7.

nyilatkozatot az alaphelyzet forgatókönyve szerinti ÜHG-források, -nyelők és –tartályok összesített ÜHG-kibocsátásairól és/vagy –kivonásairól CO2etonnákban kifejezve, a tárgy szerinti időszakban;

8.

az alaphelyzet forgatókönyvének leírását és annak bizonyítását, hogy az ÜHG-kibocsátás csökkentések és -kivonásfokozások azon túlmenően következtek be, ami a projekt nélkül is bekövetkezett volna;

9.

ha alkalmazható, a tartósság értékelését;

10. általános leírást azokról a kritériumokról, eljárásokról vagy jó gyakorlati útmutatásokról, amelyeket a projekt szerinti ÜHG-kibocsátás csökkentés és -kivonásfokozás számításához alapul vettek; 11. a jelentés dátumát és az általa lefedett időszakot. (Forrás: ISO 14064 szabvány előkészítési dokumentum, 2008)

MÓDSZERTANOK: a projekttípusoknak megfelelően a CCX, a Carbon Trust, a WBCSD, a Világbank vagy a UNFCCC által kidolgozott módszertanok használandóak, ezeket ismeri el a piac.

VALIDÁLÁS (felülvizsgálat): A fenti módszertanokat elsősorban belső rendszervizsgálatokkal kell megvalósítani, de külsős felülvizsgáló, tanúsító szervezetek (TÜV, DNV, SGS) is igazolják vissza a projekt szakmai átláthatóságát (pl. audittal). A felülvizsgálatot csak megadott esetekben rendeljük független harmadik fél által elvégzendő kötelezettségként meg.

SZABVÁNYOSÍTOTT PROJEKTDOKUMENTÁCIÓ ÉS MINŐSÉGI STANDARDOK: a projektdokumentáció szabványosított ma már (PDD), ezt kiegészíthetik különböző minőségi standardok, melyek növelhetik a karbon kredit értékét (pl. VCS, Gold Standard). Emellett a CSR jelentéseket létrehozó GRI kezdeményezés és az üvegházhatású projektekre létrehozott ISO szabványok (ISO14064-1-2-3- és ISO 14065) erősítik a karbon vagyon piaci beilleszkedését.

119

HITELESÍTÉS-MONITORING: a karbon kredit kitermelésének fenti projektdokumentáció mentén való megtörténtét hitelesítik a projekt beindulásától szintén harmadik feles hitelesítők (TÜV, DNV, SGS).

AUDIT: Belső és külső szakmai (TÜV, DNV, SGS) és pénzügyi audit (Deloitte, Ernst and Young) végzésével biztosítható a fenti folyamat konzisztenciája, a pénzügyi szervezetek felé való értékközvetítése. A verifikálási folyamat megerősítésére, a validálási okiratok kiállításának érdekében végzett audit tevékenység elsősorban külső, harmadik fél által végzett tevékenység legyen. 6.2. A biomassza égetéshez illeszthető, üzleti modellre alapozott projektminősítés elvi alapjai A szilárd biomassza energetikai célú hasznosításának, főként a szántóföldi mezőgazdasági főtermékek energetikai termékpályákon történő követésének hazánkban nincs még megfelelő gyakorlata. Hasonlóan az élelmiszertermelésben alkamazott vállalati modellekkel, azokkal is csak nehezen követhető. A modellezés alapproblémája, hogy a jövedelmek vagy fedezeti hozzájárulás növelésére optimalizált rednszerekben, a környezeti szempontok érvényesítését preferáló alrendszerek, ilyen lehet például az emisszió csökkentési célokat teljesítő emisszós menedzsment alrendszer is, a végigfuttatot technológiai sorokon olyan nagy mértékű terméskieséseket generált, amelyek az emisszió megtakarításokból származó bevételek nem tudnak kompenzálni. A helyzet természetesen többé-kevésbé várható volt, azonban a jövedelem elmaradások ellentételezéséhez kapcsolódó emissziós bevételeket a gazdálkodási rendszer más pontjain kell utolérnünk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a feldolgozásra átadott outputok feldolgozási, felhasználási körülményeinek emisszió megtakarításai, mintegy emissziós menedzsmentet kiszolgáló összrendszert kell értelmeznük ahhoz, hogy a mezőgazdasági termőterületek emisszió takarékos művelése, illetve a feldolgozáshoz kapcsolódó igények kielégítése emissziós bevételek szempontjából is megfelelő gazdasági alternatívát kínálhasson. A mezőgazdasági területek művelésének tehát gazdaságilag is jól meghatározott arányban kell kiszolgálni az alternatív energiatermelés kimeneti oldalát. Ezért a jelenlegi kalkulációk alapján az prognosztizálható, hogy az energetikai célú szántóföldi biomassza termelés nem

120

kombinálható az élelmiszertermelési folyamatokkal, de kombinálható a mezőgazdasági eredetű ipari alapanyagok előállításának élterületeivel. Itt elsősorban a mezőgazdasági végtermékek feldolgozottsági szintjének mutatószámai azok, amelyek a vállalatgazdaságtani modellek indikátor rendszereit érzékenyen befolyásolják. Röviden összefoglalva a hulladékok keletkezése és mennyisége az, amely az eredményre alapvetően hat. Ezért azok a kultúrák, amelyek energetikai és vagy élelmiszertermelés szempontjából kedvezőtlen arányú és összetételű főtermék/melléktermék kombinációt adnak, azok az emisszió elkerülés esetében is negatív FH-val jönnek ki (10-11.ábra). A témakörhöz kapcsolódóan, a Szent István Egyetem tanüzemeiben, a 2009-es évben elíndított kutatási programok 2010-ra megnyugtató modellvizsgálatokkal is szolgálnak majd.

10. ábra: Elsődleges vállalati modell felépítése energetikai biomasszára

Forrás: saját kutatás, 2009

121

11. ábra: A növényi alapú energiahordozók termelésének kapcsolati rendszere a CO2 elszámolásban

Forrás: saját kutatás, 2009

6.3. A biogáz termeléshez illeszthető, üzleti modellre alapozott projektminősítés elvi alapjai A mezőgazdasági termelésre alapozott biogáz rendszerek az előbbiekben említett vállalatgazdasági modellezés szempontjából sokkal optimálisabb környezet jelentenek, mint az energia célra termesztett szántóföldi növénytermesztési stratégia. Ennek legfőképpen az az oka, hogy a biogáz üzemi működés alapjait a keletkező melléktermékek mennyiségére optimalizálják, így a termelési célt nem az output trágyamennyiség növelése jelenti. A vállalatgazdaságtani modellekben ezért a melléktermékek felhasználásának legoptimálisabb verzióit kell egymás mellett felsorakoztatni a jövedelemnövelés, vagy fedezeti hozzájárulás optimalizálásának érdekében. A biogáz termelés esetében, az emisszió elkerülések számításánál kiemelt jelentősége van az emisszió elkerüléshez kapcsolódóan a metán, illetve az NO x-ek elszámolási lehetőségeinek. Ezek a gázok ugyanis CO2 egyenértékben 21-es (CH4) és 310-es

122

(NOx) szorzóval kerülnek elszámolásra, mely kiemelkedően kedvező emisszió elkerülési egyenlegeket és bevételeket jelenthet a termékpálya szereplők számára. A vizsgált termékpályákkal kapcsolatosan tehát kijelenthető, hogy a projektek lehatárolása szinte minden esetben egyedi módon kell, hogy történjék, mert az erőforrások rendelkezésre állásának függvényében, a termelési szerkezet meglehetősen széles határok között mozoghat. Ezért például standard vállalat-gazdaságtani modellek kialakítása csak esetlegesen javasolt, illetve amennyiben regionális homogenitási vizsgálatok után optimális modell alakítható ki, akkor ezt lehet több vállalkozás esetében is alkalmazni. Az állattenyésztéshez is kacsolódó energiahordozók előállításának kapcsolati rendszerei igen jelentős mértékben a keletkező hulladékok felhasználására alapozódnak (12. ábra), amely rendszertulajdonság meglehetősen jó emisszió elkerülési stratégia felépítésére ad lehetőséget a mezőgazdasági termelők számára.

12. ábra: Az állatenyésztéshez kapcsolódó energiahordozók termelésének kapcsolati rendszere a CO2 elszámolásban

Forrás: saját kutatás, 2009

123

7. A KARBON ALAPOK, MINT FINANSZÍROZÁSI RENDSZEREK SZEREPE ÉS MŰKÖDÉSI TERÜLETEI A befektetési alap olyan eszköz, mely lehetővé teszi az egyes befektetőknek megtakarításaik egyszerű, biztonságos, költség-hatékonyan és a kockázatokat megfelelően megosztó befektetését. A befektetési alap a befektetők közös tulajdonában lévő vagyontömeg, melyet az alapkezelő hoz létre és kezel. Az egyes befektetők pénzét összegyűjti, így elegendő tőkével rendelkezik ahhoz, hogy diverzifikációval csökkentse a befektetések kockázatát. Az egyes befektetők részesedését a közös vagyontömegből a befektetési jegyek testesítik meg. Az egy jegyre jutó nettó eszközérték (azaz a befektetési jegy árfolyama) mutatja meg, hogy az adott pillanatban a közös vagyontömegből mennyi jut egy befektetési jegyre. A befektetési alapok a kockázatmegosztás elve alapján működnek. Egy befektetési alap ügyfelei pénzét más befektetők pénzével együtt számos értékpapírba fekteti. Az egyes értékpapíroknak nem egyszemélyes tulajdonosa lesz, hanem az értékpapírokat, melyek a befektetési alap által összegyűjtött összvagyont testesítik meg, közösen birtokolják. Az európai nemzetközi gyakorlatban egyre több olyan, főként a befektetői környezet javítására irányuló pénzügyi konstrukciót találunk, melyek elsődleges célja a klímaváltozást csökkentő, az emisszió kibocsátást minimalizáló projektek finanszírozása. A finanszírozást segítő rendszerek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy az emisszió elkerülést vagy megtakarítást minden egyes finanszírozási projektek esetében pontosan kalkulálja, illetve ennek az elkerülésnek vagy megtakarításnak a piaci értékét a hitelfinanszírozás feltételrendszerei közé beépíti. Az ismert nemzetközi rendszerek működési tapasztalataira alapozva, javasoljuk a Regionális Fejlesztési Holding Zrt.-nek, hogy kezdeményezze egy hazai Karbon Finanszírozási Alap létrehozását, melynek létrehozásához vonjon be egyéb finanszírozási intézeteket (EBRD, MFB) vagy kereskedelmi banki partnereket. A Karbon Finanszírozási Alaphoz kötődő finanszírozási konstrukció lényege, hogy minden jelentősebb (5 ezer tonna/év) emissziót elkerülő, vagy megtakarító projekt a finanszírozási konstrukción keresztül elszámolhassa emisszió megtakarításait, és azzal a pénzügyi megtérülési mutatóit javíthassa. A magyarországi ZBR-hez kötődő, hazai forró levegős nemzeti bevételek határozatlan és kevéssé emisszió-hatékony felhasználása helyett.

124

A karbon alapok (Carbon Funds) az utóbbi években egyre szignifikánsabban jelentek meg az emissziós piacokon, és egyre diverzifikáltabb pénzügyi eszközökbe kínálnak befektetési lehetőséget. Ugyanakkor a gazdasági válság egyes alapok teljesítményére és újabb alapok felállítására ott ad leginkább lehetőséget, ahol a piaci fundamentumokhoz, a reálgazdasági teljesítményhez szorosan kötődő emisszió-elkerülés finanszírozásában léphet fel. A 2012 utáni, úgynevezett post-Kiotói Szerződés hiányában egyelőre csak pár alap tudta tevékenységét 2012 utánra is kiterjeszteni, ezek általánosságban a projekt alapú, és önkéntesen megvalósított emisszió-csökkentést finanszírozó befektetői instrumentumok, ahol a szabályozási, finanszírozási kockázat jobban becsülhető. A „karbon alap” vagy „karbon beszerzési eszköz” egy kollektív befektetési eszköz, amely befektetőktől kap pénzt, hogy ezekből karbon kvótákat vásároljon, vagy üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentő projektekbe fektessen, így például az ENSZ Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM) vagy Együttes Végrehajtás (JI) projektjeibe. Egy meghatározott idő múlva a karbon alap emissziós egységeket termel, az azok révén realizált bevételeket pedig átadja a befektetőknek. Az emisszió-csökkentő projektek különböző fejlesztőktől, technológia típusokból, és különböző országokból is származhatnak. Az utóbbi 10 évben a karbon alapok fontos szereplőivé léptek elő a karbonpiacoknak. Ez idáig jelentőségük, és aktivitásuk területei folyamatos növekedésben voltak, egyes esetekben precedens nélküli növekedést produkálva. A használt befektetési eszközök száma 20%-kal növekedett évente, a befektetett tőke biztosítékai azonban nem tartottak ezzel a fejlődési ütemmel tempót. A karbon alapok rendkívűl komplex működését mutatja a 13. ábra. A POLITIKAI-SZABÁLYOZÓI BIZONYTALANSÁG a 2012 utáni időszakra vonatkozóan nem változott, ugyan Európa elkötelezte magát a 2020-as csökkentési számok mellett, a Kiotói időszak folytatásának szabályozási környezete a 2009-es Koppenhágai COP15 ülés, és más amerikai-kínai tárgyalások eredményeképpen sokféle formát ölthet. Egy bizonyos, és ezt az úgynevezett privát karbon alapok növekvő száma is mutatja, hogy a nagyobb kockázatot is vállalni hajlandó privát befektetők által kezelt alapok száma növekszik és a kormányzati segítséggel létrejött alapokat 2008-ban már megelőzték méretben. A 2013 utáni bizonytalanságban a kormányok még nem szívesen fektetnek be, számukra a 2012-ig való kötelező megfelelés az első cél, az ország Kiotói céljának teljesítése szerepel első helyen. A privát befektetők a 2013-tól kezdődő időszakra is hajlandóak kocká-

125

zatot vállalni, a szabályozás hiányát egyensúlyozza ugyanis a tiszta, CO2 csökkentő technológiák egyre jobb megtérülése, és az a tény, hogy közvetlen befektetés formájában kisebb költségek mellett tudnak emisszió-csökkentő projektekből karbon egységeket kitermelni és azon hasznot realizálni.

13. ábra: A karbon alapokra ható külső tényezőcsoportok POLITIKAI BIZONYTALANSÁG Nemzetközi, fejlett országok karbonszabályozási hazai politikájuk: Az emissziós piaci kereslet nagysága és típusa? A 2012 utáni csökkentések értékelése? A 2012-ig tartó csökkentések értéke megfelelő számú és nagyságú projekt elindítását segítheti-e?

PÉNZÜGYI VÁLSÁG Pénzügyi Intézmények: o Kisebb elérhető tőke o Nagyobb kockázat elkerülés KARBON ALAPOK

CDM-JI PROJEKTEK: A mechanizmusok jövője még bizonytalan A rövid távon, olcsón elérhető csökkentések (low-hanging fruits) már megtörténtek, kisebb projektek és nagyobb kihívások következnek Megnövekedett a projektek alapos vizsgálata iránti igény Megjelentek a projektáramlatban lévő szűk keresztmetszetek A CER-ek árai megnövekedtek

Forrás: ICF, 2009 Projektfejlesztők: o Növekvő igény a beruházást megelőzően folyósított összegekért o A tőke költsége növekszik

Forrás: Világbanki Jelentés, 2009

A PÉNZÜGYI PIACOK válsága a karbon alapok piacán is jelentkezik, éppen egy olyan időszakban, amikor a piac megindul a privát befektetők tőkéjéért, és a JI/CDM projektekbe való közvetlen befektetések az emissziós piacok működésének ismeretében már nem tartják

126

távol a befektetőket. Idei számok még nem állnak rendelkezésre a válság emissziós piacokon tett hatásában, de valószínűsíthetően kevesebb új alap jöhet létre az általános tőkehiány következtében. A tőkehiány közvetlen érintheti az alapok teljesítményét is, ahol a tőkearányos nyereség kisebbnek ígérkezik a projekteknél már korábban alkalmazott, beruházást megelőző tőkejuttatási technika iránt továbbra is fennálló igény miatt. A CDM ÉS JI PIACOK esetében nemcsak a piaci árváltozás, a szabályozási környezet, hanem a pénzügyi válság is rányomja a bélyegét a piac fejlődésére. A CDM piac iránti befektetési boom-ot leginkább a CDM projektekből kitermelt CER egységek és az Uniós EU ETS piacon kereskedett EUA kvóták közötti árkülönbség illetve a CER-ek elsődleges és másodlagos piaca közötti árkülönbség hajtotta. Ez a korábban még akár 10 Eurós különbség mára már 1-2 Euró alá szorult, a másodlagos CER piac kialakulásával szinte eltűnt. A pénzügyi válság az elapadó hitelforrások révén lassította a projektek teljesülését, a szabályozási környezet 2013 utáni hiánya pedig a 2008-2002 közötti időszak befektetéseit hátráltatja. Ebben a piaci helyzetben, kisebb határhasznok, és nehezebb finanszírozási környezetben a karbon alapok jó eséllyel maradhatnak a pénzügyi piacokon az egyetlen olyan eszközök, amelyek képesek a kockázatok felvállalására, portfóliójuk diverzifikálására (EUA és AAU egységek, garanciák bevonása), ezáltal a piacon való emisszió csökkentések további finanszírozására. Az International Carbon Fund 2009-es jelentése alapján a következő következtetések vohatóak le a karbon alapok további működésére vonatkozóan: A pénzügyi válság hatása érezhető lesz az újonnan alakuló karbon alapok számában, jegyzett tőkéjük alacsonyabbra várható, a tőke megnövekedett költsége mellett a pénzügyi források sem állnak rendelkezésre. Így elképzelhető, hogy több alap nem éri el a meghirdetett méretet, vagy el sem indul a korábban tervezett projektek, emiszszió-csökkentések finanszírozásáért. A kormányzati segítséggel induló alapok megtorpanása valószínűsíthető, kivonulhatnak olyan kockázatosnak ítélt területekről, projektekből, amelyeket más privát alapok átvehetnek és megfinanszírozhatnak, ezért kiemelt jelentőségű ezen privát alapok előretörése a piacon. Az új, Európán kívüli országokban megjelenő cap-and-trade kereskedelmi rendszerek Európán kívüli vásárlói piacokat nyithatnak meg a projekt alapú csökkentéseknek,

127

amelyek általánosságban jobb árérvényesítést és újabb emisszió-csökkentést generáló pénzügyi eszközök, leginkább karbon alapok előtt nyithatják meg az utat. A karbon alapok révén történő, emisszió-csökkentő projektekbe való közvetlen tőkebefektetés rendkívüli módon felértékelődhet a finanszírozási stratégiában. A karbon alapok jól körülhatárolt befektetési paraméterei ideális körülményeket teremthetnek a piacon lévő közvetlen tőkebefektetésben gondolkodó befektetők számára. A szabályozási környezet hiánya, a projekt kivitelezésben rejlő egyre több szűk keresztmetszet révén a karbon alapok diverzifikálják portfóliójukat, nyitnak az önkéntes piaci csökkentési egységek (VER) és a kormányzati programok alapján megvalósítható projekt alapú csökkentések (projekt alapú AAU) felé. A karbon alapok tulajdonságai A „karbon alap” vagy „karbon beszerzési eszköz” tehát a korábbiakban meghatározottak alapján egy kollektív befektetési eszköz, amely befektetőktől kap pénzt, hogy ezekből karbon kvótákat vásároljon, vagy üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentő projektekbe fektet, így például CDM vagy JI projektekbe. Egy meghatározott idő múlva a karbon alap karbon krediteket, vagy az azok révén realizált bevételeket adja át a befektetőknek. Az emissziócsökkentő projektek különböző fejlesztőktől, technológia típusokból, és különböző országokból is származhatnak. Az eddigi felmérések 84 karbon alapot tartanak számon (2007) a tavalyi és idei évben elinduló alapokról még nincsenek elérhető piaci információk. Az ismert karbon alapok fontosabb jellemzői a következők: 

A szigorú értelemben vett karbon alapok trust-ként, közösen kezelt befektetési alapként (mutual funds) vagy kockázati tőkealapként működnek (Venture Capital Fund).



A karbon alapok nem csak egyszerűen összegyűjtik a befektetők pénzét, hogy karbon egységeket vásároljanak, hanem egy professzionális menedzsment révén projektgenerálást is folytatnak a projekt-alapú emisszió-elkerülési rendszerek használatával (JI/CDM/AAU projektek)

128



Kormányzati karbon egységek közbeszerzései olyan mechanizmusok, amelyek révén az Annex I. kormányok a Kiotói megfelelésüknek megfelelően pótlólagos karbon beszerzést indítanak különböző típusú kvóták beszerzéséért. A karbon alapokat tipikusan fejlesztési bankok, kormányzati ügynökségek, privát

pénzügyi intézetek vagy tanácsadó cégek indítanak. A befektetők összetétele alapján három típusa van a karbon alapoknak (ICF alapján): kizárólag kormányzati hátterű (i), privát befektetői hátterű (ii) és kevert alapok (multi-részvényesek) (iii). A következő ábra nyújt áttekintést ezekről az alapokról (14. ábra): 14. ábra: A karbon alapok tulajdonosi háttér és menedzsment alapján való megoszlása Részvényesek: privát cégek és kormányzatok

Menedzsment: fejlesztési bank

Menedzsment: privát cég

Részvényesek: kormányzatok

Menedzsment: fejlesztési bank

Menedzsment: privát cég

Részvényesek: privát cégek

Menedzsment: kormányzati ügynökség

Menedzsment: privát cég

Baltic Sea Greenhouse Japan Netherlands Rabobank – ERUPT Region Testing Gas-Credit Greenhouse CDM Facility Dutch Ground Facility Aggregation CERUPT Gas Reduction Government CAF(TGF) Pool Swedish Fund Carbon Facility Netherlands CAF-Spain European CDM/JI Japan Carbon CDM Facility Ecosecurities Carbon Carbon Fund Programme Facility Standard Bank Netherlands Initiative Trading Danish Forrás: ICF, 2009CARE Brazil – Denmark European KfW Carbon Emissions Plc. Carbon.dk Carbon Facility Carbon Carbon Facility Fund Merzbach A Karbon Alapok Social növekedési üteme lépést tartott az emissziós piac Belgianpéldátlan növekedésével, Fund Austrian CDM IFCKfW-EIB Mezzanine CDM/JI Tender and Multilateral Netherlands azaz a teljes emissziós piac 2008-ra megdupláztaProject a kereskedelmét a 2007-es évhez a Carbon Carbon képest, Fund 1 Flemish CER Sale Carbon Credit Carbon Facility Programme Climate Change CDM/JI Tender Facility Karbon Alapok pedig fejlődésen mentek át 2000-2008 között. Fund a következő Netherlands Capital Carbon Prototype Finnish CDM/JI Agreement NEFCO Carbon Emission Carbon Fund Fund I. & II. Pilot Austrian Fund Reduction Biocarbon ICECAP Programme JI/CDM Cooperation Fund GreyK Post 2012 Programme Fund Italian Environmental Carbon Fund CarbonFund Fund Sustain Capital Carbon Fund Carbon Fund for Europe 3.ábra: A Karbon Alapok száma, megcélzott tőkegyűjtése és elért tőkeeredményei

Forrás: ICF International, 2009 A mai napig, az ICF felmérései alapján 84 karbon alap indult el, melyek összesen 8,908 Mrd Euró tőkével rendelkeznek, a tőkebegyűjtés állapotában lévők 2008-as felmérés óta pedig további 3,74 Mrd Euró tőkét gyűjtöttel össze sikeresen. Noha a 15. ábrán látható módon a karbon alapok száma folyamatosan növekszik, a begyűjtött tőke növekedése elmarad ettől, melynek okai között szerepel a JI/CDM piac jövőbeli szabályozási bizonytalanságai, a JI/CDM piac alacsonyabb megtérülési rátái, és a pénzügyi piacok jelenleg tapasztalható

129

turbulenciái. Új alapok továbbra is indulnak, és a meglévők mellett új piacokon próbálkoznak, így az AAU-k és VER-ek piacán, a kormányzati és az önkéntes csökkentések területén. A legtöbb karbon alap Európához tartozik, vagy európai kormányzatok vagy vegyes, de főleg európai részvételű részvényesi háttérrel működnek. Menedzsment területén már a privát cégek vezetnek, de a Világbank és más fejlesztési bankok is szignifikáns alapokat menedzselnek. A befektetői háttér alapján történő alap-fejlődést a következő 15. ábra mutatja.

15. ábra: A karbon alapok méretének növekedése az elmúlt években

Forrás: Világbank, 2009

A BEFEKTETÉS MÓDJA MEGVÁLTOZOTT. A karbon alapok különböző szintű pénzügyi részvételt kínálnak a kibocsátás csökkentő projektekben (16. ábra). Eredetileg a legtöbb alap úgynevezett ERPA (Emissions Reduction Purchase Agreement) szerződések révén termelt karbon egységeket a befektetők számára, teljesítéskori kifizetéssel, azaz akkor, amikor a karbon egységeket ténylegesen, hitelesítve kitermelték az emisszió csökkentő projekt. Az ERPA egy szerződéses keret arra vonatkozóan, hogy a projekt során elkerült emissziós vagyont a projekt fejlesztője milyen paraméterek betartásával adja át a vevőnek. Ez a fajta egyezség sokféle kockázatot kiküszöböl, de tartogat is még mindkét fél számára. Például, ha az eladó kevesebb karbon egységet szállít le, mint korábban becsülték, akkor a befektetett tőke nye-

130

resége alacsonyabb lesz, a projekt megtérülése hosszabb, mindenképpen negatívan befolyásolja a tőkét. Ennek megfelelően a vevő, aki kevesebb karbon egységet kap kézhez, más befektetési formában jobb hozamot érhetett volna el, ezért az elmaradó haszna nagy.

16. ábra: A befektető típusokra vetített befektetett tőke kezelés részaránya 2000-2008-ig

Forrás: MCCF Report, 2009 Az utóbbi időben a karbon alapok új generációja jelent meg, amelyek a közvetlen finanszírozás irányába mozdultak el (például tőkebefektetés vagy hitelek révén). Ezen a módon az alap a lehető legolcsóbban tudja kitermelni a karbon egységeket a projektből. A szerződéses megegyezések itt alaponként változhatnak, ennek paramétereit a befektetési szabályzat tartalmazza. Például, amennyiben egy alap a befektetőkkel együtt saját tőkét is juttat a projektbe, akkor a kibocsátási egységek csak egy részének lesz tulajdonosa, a többi egységre kedvezményes vásárlási ajánlatot kaphat. Egy másik példa a JI/CDM projektek jövőbeli teljesítésére, karbon egységek termelésére adott hosszú távú hitel. Jelenleg még nem a közvetlen finanszírozás a bevált módszer, de minden trend afelé mutat, hogy ez fog dominánssá válni a jövőben, a következő konzekvenciákat lehet levonni, amelyek erősítik ezt a trendet: A könnyen elérhető csökkentések („low-hanging-fruits”) projektjei már nagyszámban megvalósultak, és egyre nagyobb a verseny a nagyobb projektek emisszió-elkerülése iránt, melyek alacsony költség mellett, és jó áron kitermelhetőek.

131

A CER árak világviszonylatban is emelkednek, főként az elsődleges CER-eké (közvetlenül projektből vásárolt, nem közvetítő útján vásárolt egységek). Ez a karbon alapokat a talán kockázatosabb, de a legköltséghatékonyabb alternatívák felé tereli. Az újabb és kisebb projektfejlesztők a piacon, elérve a klasszikus projektfinanszírozási szintet, egyre több kihívást tartogatnak a piac számára. A hitelnyújtók a jövőbeni karbon egység kitermelést, a kapcsolódó projekteket egyre rosszabb megtérülésűnek gondolják, és nem hiteleznek kedvező feltételekkel. A karbon alapok menedzserei olyan projekt alapú tudásra tettek szert, amellyel korai részvételük a projektben, az időben való értékeléssel több különböző kockázat is jelentősen csökkenthet. A két különböző eszköz (ERPA egyezség és közvetlen finanszírozás) karbon alapokban való megoszlását mutatja a 17. ábra.

17. ábra Az ERPA és a közvetlen finanszírozás megosztása az alapoknál

Forrás: MCCF Report, 2009

MCCF (Multilaterális Karbon Kredit Alap):

A karbon alapok jelenlegi elemzései is megmutatják, hogy a közép-kelet európai térség emisszió-csökkentő projektjei iránt még nem indult meg karbon alapok formájában a verseny, noha az ebből a térségből származó mintegy 13% globális szén-dioxid kibocsátás 132

részaránnyal szemben az innen kitermelt csökkentés a Kiotói projekt alapú mechanizmusok révén még a 3%-ot sem érte el. Ugyan a karbon alapok kezelhetik a térségből és Magyarországról is származó projektek karbon egységeit, ez a közép-kelet-európai karbonpiacot még nem indította útjára. A mostanában is hallható KKE-i állami kvótavásárlások szereplői között található az MCCF Alap is, amely kifejezetten KKE-ra, és annak piacosítható kibocsátáscsökkentésére jött létre, ezért tevékenysége, és működésének alapelvei megvizsgálandóak. Az MCCF (Multilaterális Karbon Kredit Alap) egy speciális karbon alap, amelyet az EBRD és az EIB hoztak létre a klímaváltozás elleni stratégiájuk fő elemeként, az Alap 190 millió EUR klímakötelezettség-vállalási befizetés felett rendelkezik (Project Carbon Fund 140m, Green Carbon Fund 40m) és kifejezetten Közép-Kelet Európára koncentrál. Az Alap privát és intézményi befektetők, EBRD és EIB érintettek, és tag-államok nevében finanszíroz kibocsátás-csökkentési projekteket, melyeket az Alap, tagjai megbízásából megvásárol és azon tagok kötelező vagy önkéntes megfelelése érdekében továbbít a befektetők felé. Célja: az előzőleg említett tagok karbon egységek iránti igényeinek kielégítése. A projektek által generált karbon egységek megvásárlása mellett az MCCF-en keresztül a résztvevők tagállami Zöld Beruházási Rendszerekben is részt vehetnek. Ez egy egészen innovatív útja a kormányzat és kormányzat közötti AAU kereskedelemnek, ahol az eladó ország az AAU-k eladásából származó összeget klímabarát beruházásokra költheti. A projekt alapú karbon egységek karbon alap (pl. MCCF) felé való eladása, növeli a projektek pénzügyi megtérülését, például a megújuló energia projektek (így szél, víz, biomassza) 1-7%-kal is növelhetik belső megtérülésüket. Vannak olyan projekttípusok is, mint például a hulladéklerakókból származó gáz gyűjtése és elégetése (landfill gas), amelyek szinte teljes egészében finanszírozhatóak a karbon egységek árából.

Projekt típusok: karbon egységeket nagyon sok különböző projektből ki lehet nyerni, az MCCF minden olyan projektben érdekelt, amely valamilyen ÜHG-t elkerül vagy csökkent. Ipari energiahatékonyság (co-generáció), és nagyobb lakossági-szektorbeli projektek (duplaüvegezés, szigetelés) Megújuló energia projektek, mint például szél, víz, biogáz (hulladéklerakóból/szennyvízből) és biomassza

133

Elkerült

szivárgás/kibocsátás

gázfeltáráskor,

közlekedésben,

elosztásban-

logisztikában, vegyipari üzemekben Üzemanyagváltás karbon-intenzív típusokról (szén, fűtőolaj, olajpala) kevésbé karbon-intenzív típusokra, mint például a földgáz ÜHG-k megkötése például erdősítés révén Az MCCF által vásárolt karbon egységek a következők lehetnek: Résztvevők lehetséges köre

Emisszió-kereskedelmi rezsim

A karbon egység típusa

„Projekt alapú” karbon egységek

Állami és privát

Joint Implementation (JI)

Emissions Reduction Units (ERUs)

Clean Development Mechanism (CDM)

Certified Emissions Reductions (CERs)

EU Emisszió-Kereskedelmi Rendszer (EU ETS)

EU Allowances (EUA)

Zöld Beruházási Rendszer Állami

Nemzetközi EmisszióKereskedelem (IET)

Assigned Amount Units (AAU)

Forrás: EIB, EBRD, MCCF 2009 Amint az a fenti csoportosításból látszik, az alap különkezeli a Zöld Beruházási Rendszert és csak a kormányzat és kormányzat közötti állami adásvétel révén realizált kvótákat tekinti a ZBR részének. A Kiotói Szerződésből ismeretes azonban, hogy a ZBR egy kevéssé szabályozott terület, amelyet ennek megfelelően a magyar állam, általa megbízott kezelőkön, Karbon Menedzsereken keresztül is igazgathat, miáltal több, és a reálgazdaságban ténylegesen jelentkező, mérhető mennyiségű és költséghatékony kibocsátás csökkentések kerülhetnek piacosításra. A karbon alapok nagy része, saját magát feltőkésítve két tagállam közötti közvetítő szerepét is eljátsszák, de a GIS-ben vagy ZBR-ben jelentkező karbon egységeket nem „igazi projekt alapú” karbon csökkentésekkel számolják el, hanem egy az adott eladó államtól megvásárolt kredit és az érte adott pénz hányadosaként.

134

Ez a technika a következő problémákat, mellékhatásokat okozhatja: Bármi is lesz a 2013 utáni megegyezések kimenetele, ma a magyarországi ÜHG leltár a statisztikai adatok hiányában pontatlan és több szektor, így a mezőgazdaság esetében is becsléseken alapul. Az AAU kvóták nem tényleges, projekt-alapú kibocsátás alapján való eladása, hanem egyszerű értékesítése (lásd: 1o millió tonna x 14 Euróval = 14o millió Euró) és levonása a nemzeti leltár megfelelő, forró levegős mennyiségéből nem szolgálja a nemzetgazdaság érdekeit, azaz, hogy a projekt alapú versenyben Magyarország a legolcsóbban megléphető kibocsátás-csökkentések eladásával kezdhesse, és a legnagyobb jövedelemhez juthasson. Érvényes ez bármilyen karbon alap teljesítményére és az abba befektetők elvárt hozamára is. A jelenlegi rendszerben pályázati úton szétosztott épületenergetikai beruházásokhoz adott AAU-k nem a megkötött szén-dioxiddal, hanem kizárólag a beruházás támogatás-intenzitásával vannak kapcsolatban. Ezt a problémát oldhatja meg egy karbon alap, amely projekt alapú AAU értékesítést valósít meg, és közvetlen befektetés formájában kapcsolatba hozza a befektetőt (intézményi, pénzügyi, nyugati tagállamok ügynökségei) és a projektek gazdáit, vagy aggregátorait (szövetségeket, mezőgazdasági szövetkezeteket, nagyüzemeket stb.).

Az átalakuló országokban (countries in transition) lévő karbon vagyon potenciál Az MCCF alap által megcélzott országok, az átalakulóban lévő országok 13%-át adják a globális kibocsátásnak, de karbon kvóták terén csak mintegy 3%-ot generáltak. Ezek az országok magas potenciált képviselnek, komoly méretű, projekt alapú karbon egység csökkentést tudnak eszközölni az elkövetkező időkben, hiszen iparágaik karbon és energia intenzívek, a csökkentések ára pedig rendkívül költséghatékony. Az emisszió elkerülés határköltsége jóval alacsonyabb, mint a nyugati fejlett országokban, a meglévő gazdasági-kereskedelmi és technológiai kapcsolatok révén pedig nagyobb érdeklődésre tarthat számot ez a térség, mint Ázsia az európai politikában is.

A MCCF a következő országokban ajánl projekt alapú karbon kredit vásárlást befektetőinek: Albánia, Örményország, Azerbajdzsán, Belorusszia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Cseh-köztársaság, Észtország, Grúzia, Magyarország, Kazahsztán, Kirgizisztán, 135

Lettország, Litvánia, Makedónia, Moldova, Mongólia, Montenegró, Lengyelország, Románia, Oroszország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Tádzsikisztán, Törökország, Türkmenisztán, Ukrajna és Üzbegisztán.

18. ábra: A projekt alapú befektetések célországai az MCCF esetében

Forrás: MCCF Report, 2009 Az MCCF-ben résztvevők: Az MCCF két külön ablakon keresztül a privát és az állami szférával is kapcsolatban van: Az állami ablak az EBRD és az EIB részvényesei, tulajdonosai számára áll nyitva. A privát ablak pedig olyan mind privát, mind állami szereplők számára nyitott, akik Kiotói vagy EU ETS megfelelési okokból, vagy önkéntes rendszerekben való szereplések okán érintettek.

Hat ország és hat vállalat indította el az MCCF-et 190 millió EUR tőkével: Állami szereplők: Finnország, Belgium (Flandria), Írország, Luxemburg, Spanyolország és Svédország. Privát szereplők: CEZ (Csehország), Endesa (Spanyolország), Gas Natural (Spanyolország), PPC (Görögország), Union Fenosa (Spanyolország) és Zeroemissions (Spanyolország).

Az MCCF működése: az MCCF kombinálja a privát szektor erejét, kifejezetten annak know-how-jára és innovatív, pénzügyi ösztönzőire építve, két nemzetközi pénzügyi intéz-

136

ménnyel, amelyek szakértelmet visznek az alap működésébe a befektetés ösztönzés és a kockázat elkerülés módján.

A projekt alapú karbon egységek kezelésére az MCCF egy közvetítő struktúrát dolgozott ki, amely három független privát vállalatot, mint karbon menedzsereket bízott meg egyes térségek projektjeinek a kezelésére. Ezek a karbon menedzserek fejlesztik, tárgyalják le, írják alá és monitoringozzák a karbon egységek és az azt létrehozó projektek tranzakcióit. A karbon menedzserek felelnek az MCCF Titkárságának, ami az EBRD és az EIB szenior szakértőiből áll. A karbon menedzserek a Fortis Intertrust Netherlands-et fogadták meg az MCCF pénzügyi szolgáltatás nyújtójának.

A Fortis feladata, hogy működő szerződési struktúrát dolgozzon ki a karbon egységek adás-vételére, ezek közé értve a Stichting CPI-t is (Karbon Beszerzésközvetítő Szerződéstípust). Míg a karbon menedzserek az ERPA révén tárgyalnak a projekteket eladó vállalatokkal, addig a Stichting CPI-vel köt tényleges szerződést az MCCF tagja ezekkel az eladókkal (az EBRD közvetítésével, vagy anélkül, attól függően, hogy az MCCF tag állami-e vagy sem). A résztvevők elfogadhatják, vagy döntést hozhatnak arról, hogy az MCCF Titkársága által behozott projekteket elfogadják-e vagy sem. A résztvevők a karbon egységekből, az alapban való részesedésüknek megfelelő rátában részesülnek.

Az alap a karbon menedzserek révén három földrajzi régióra oszlik: Nyugati zóna (Bulgária, Horvátország, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia). A karbon menedzser a Haskoning cég. Észak-keleti Zóna (Oroszország, Ukrajna, Belarusszia, Kazaksztán). A karbon menedzser a Greenstream Network. Dél-keleti Zóna (Albánia, Örményország, Azerbajdzsán, Bosznia-Hercegovina, Makedónia, Grúzia, Kirgiz Köztársaság, Moldova, Mongólia, Montenegró, Szerbia, Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán). A karbon menedzser az ICF Consulting.

137

A karbon projektekkel kapcsolatos erősségei az MCCF-nek: A karbon egységek eladói a következő MCCF előnyöket élvezhetik: Tisztességes piaci árak a karbon egységekért, amelyek tükrözik a piaci árakat és a projekt kockázatokat is 50%-os beruházást megelőző tőkeinjekció indokolt esetben Kemény valutás fizetés (Euró) Megbízható partnerek – magas befektetői színvonal Bizonyos esetekben 2012 utáni karbon egységek megvásárlása A karbon menedzserek szolgáltatásai minimalizálják a projekttulajdonos munkaterhelését: Rugalmas tárgyalási feltételek a projekt dokumentációk PIN és PDD beadására, valamint az ERPA megkötésére. Az EBRD-EIB páros MCCF projektje ideális partner a projektgazdáknak, hozzáadott értéket és projektminőséget adnak a karbon egységekhez: A legtöbb karbon alappal szemben, amelyek csak karbon finanszírozást biztosítanak, az EBRD és az EIB tradicionális projektfinanszírozást biztosít összehangolva azt a projekt átláthatóságának, fenntarthatóságának, integritásának és vállalati irányításának szempontjaival. A két nagy intézmény részvételével a karbon finanszírozási szakértelem találkozik a projekt megvalósítás és a kockázat minimalizálás szakértelmével. Az EBRD és EIB páros az alap projekt alapú karbon egységei mellett Zöld Beruházási Rendszerekbe is nyújt támogatást. Ennek feltételrendszerének kialakításához egy minta GIS szerződést is létrehoztak, ennek adaptált mintája a mellékletekben megtalálható. Konkrét GIS szerződésekről, amelyet az MCCF-en keresztül kötöttek volna, még nem tudunk, de a projekt alapú karbon egységek bevásárlása már megkezdődött: ukrán cukorrépa termesztők, cement gyártók, és örmény vállalatok kerültek már kapcsolatba az MCCF-el. A 19. ábrán jól nyomon követhető, hogy az MCCF kapcsolati rendszere, kerüli a kockázatos befektetéseket, azonban a rendszer rugalmassá, mozgalmassá tétele érdekében, a meglehetősen erőteljesen beengedi a döntéshozatali mechanizmusok rendszerébe, mellyel

138

jelentősen fokozza a privát befektetői bizalmat, és egyúttal kizárja politikai beavatkozások negatív hatásainak lehetőségét.

19. ábra: Az MCCF szerződéses kapcsolatai a következőképpen néznek ki

Forrás: MCCF, 2009 (rövidítések: EBRD –Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank, EIB- Európai Befektetési Bank)

139

8. BIOENERGIA KARBON ALAP, MINT KOMPARATÍV PROJEKTFINANSZÍROZÁSI STRATÉGIA Az előbbiekben bemutatott karbon alapok, illetve ezek működési sajátosságai, piaci sikerei arra ösztönöznek, hogy átgondoljuk saját piaci pozícióinkat, és befektetéseinket valamilyen módon karbon alapok portfólióiban helyezzük el, ha biztonságos piacokat szeretnénk. A hazai befektetői szektor még eddig nem mérte fel a karbon alapok működtetéséhez kapcsolódó lehetőségeket, így azok nem is jelenhettek meg a hazai pénzügyi szektorban. Ennek legfőbb oka az, hogy a hazai emisszió-kereskedelmi folyamatok igazából nem indultak meg, JI projektek nem tudják hozni az addícionalitási feltételeket, ezért nem hozza lázba még az alternatív energetikai befektetőket sem az emisszió megtakarítások szempontjából közömbös gazdasági környezet. Ebben az inaktív emissziós piacban természetesen több is lehetne, ha valós kereskedelmi lehetőségek, illetve ezekhez kapcsolódó ügyletek jelenhetnének meg a például a GIS rendszerek működtetésére. Hisszük, hogy a projekt alapú GIS programokkal, mind a piaci nyitás, mind az emisszió elkerülés hatékonysága nagyon erősen fokozható lenne. A karbon alapok létrehozásának célterületei teljesen eltérőek lehetnek, ez a nemzeti sajátosságok, erőforrás felhasználási kérdések függvényében, akár régiónként is változhat. Tehát ezeknek a célterületeknek az optimalizálása mindenképpen gazdaságpolitikai, szakmai kérdésként vetődik fel. Azt gondoljuk, hogy a piaci trendek alapján jól körvonalazódik néhány olyan befektetési célterület, amelyek a karbon alapoknak is sikeres célterületei lehetnének. A biomassza-biogáz termékpályán lefolytatott kutatások, 2007-2008-as elemzések alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a biogáz termelés rendkívül perspektivikus alternatív energetikai célterület, az ott eszközölt beruházások már a BAU (business-as-usual) feltételek mentén is versenyeznek az egyéb befektetői forrásokért. A biogáz potenciál ismeretében kijelenthető, hogy egy karbon alap, amelynek a biogázüzemi hasznosítások, biometán termelés célprogramot jelölhetjük ki leginkább, egy 810 milliárd forintos alapról nagyon rövid idő alatt be tudna vonzani 30-50 fejlesztési programot, akár 1,0-1,5 milliós emisszió elkerülést (2,5-3,0 mrdFt) indukálva. Ugyanerre a megállapításra jutottunk a vizsgálatok során a bioetanol üzletág, vagy a szilárd biomassza tüzelő berendezések elemzésekor. Az alternatív üzemamanyagok vonatko140

zásában gyors, biztonságos, és a hazai gazdasági adottságokhoz is jól alkalmazkodó üzemanyagot a magyar etanolon kívül nem találunk. Az etanol használatára való átállás a személygépkocsik esetében átalakítókkal olyan egyszerűen megvalósítható, hogy csak középMagyarország területén, akár egy-két éven belül is, 100.000 db személygépkocsit lehetne átalakítani alternatív, környezetkímélő, klímabarát üzemmódra. A termékpálya átalakításának finanszírozása, illetve a keletkező emisszió megtakarítások begyűjtése egy Bioenergia Karbon Alap számára is 500-800 ezer tonna azonnal értékesíthető CO2 bevételt jelenthet. A hazai lehetőségek kiaknázását tovább fokozhatja az a tény, hogy a Hungrana Zrt. által előállított bioetanol CO2 egyenértéke a benzinhez képest 59 %, azaz 1 liter benzinhez képest 59 %kal kevesebb CO2-ot juttatunk a légkörbe használatakor. Ez a szám annak az eredménynek az ismeretében jelent plusz információt a piacról, hogyha tudjuk, a Hungrana által gyártott bioetanol emisszió elkerülése 20 %-kal magasabb a testvércég, azaz Agrana által előállított bioetanolnál. Ezért a Hungrana által előállított etanol használata, pl. egy GIS–es program elszámolásoknál is fokozott karbonpiaci előnyt jelenthetne (2. melléklet). Az emisszió elkerülési programok harmadik célterületeként megjelölt biomassza égetési programok véleményünk szerint csak volumenkorlátok beiktatásával működtethetők környezet- és klímatudatosan, ezáltal hatékonyan is. Az agropelletre valamint hulladékok alapozott biobrikett és biopellet felhasználás a biogáz rendszerekhez hasonló kapacitások mellett hozható fel az emisszió elkerülés egyik legdinamikusabb szegmensének, de az ezekhez kapcsolódó projekttervezéshez professzionális szakemberek bevonása nélkülözhetetlen lesz. A vizsgált Szakolyi Erőmű méretéhez hasonló, a 20 MW-ot megközelítő rendszerek ellátásbiztonsága kétséges, ezért egy esetleges alapanyag hiány esetén, beszállítási távolságok növekedésével a CO2 emissziós megtakarítások teljesen eltűnhetnek a rendszerből. A karbon alapok befektetői szerkezetének kialakítása is egy rendkívüli kihívásnak tekinthető. Mint azt láttuk lehet az állami részvétel, állami források bevonásával, a nélkül, illetve vegyes formában kialakítani a befektetői portfóliókat. A Regionális Fejlesztési Holding Zrt. az elmúlt évek során megfelelő Alapkezelői gyakorlatra tett szert, ezért javasoljuk, hogy saját tőkeforrásaira támaszkodva nyisson meg egy olyan Karbon Alapot, amelyet a programok sikereinek függvényében, nyitva tarthat, feltölthet egyéb befektetni szándékozó hazai vagy külföldi vállalkozó bevonásával. Az RFH részére mindenképpen az Alapkezelői feladatok felvállalását ajánljuk, amely lehetséges kapcsolatrendszert a következő 20. ábrán demonstrálunk.

141

20. ábra: Az alapkezelő kapcsolatrendszere a működtetés során

Forrás: saját szerkesztés, World Bank, 2009 alapján A Bioenergia Karbon Alapba a következő szervezetek meghívása célszerű: Hazai érdekeltségű kereskedelmi bankok (pl. MFB, OTP Bank Zrt.,), Hazai érdekeltségű, tőkeerős nagyvállalatok (pl. MOL Nyrt., Richter, Hungrana Zrt.), Az önkéntes karbonpiacon vevőként megjelenő országok bankjai, nagyvállalatai (CIDA Canada, Bank of Japan, a Spanyol Endesa), Az önkéntes karbonpiacon eladóként vagy vevőként megjelenő országok pénzügyi szervezetei (UniCredit, NEDO, CIB, ING, és egyéb befektetési alapok). A Bioenergia Karbon Alap esetében, a befektető szerkezet összeállítása során főként azt kell szem előtt tartani, hogy az alapba befektető vállalkozások érdekeltsége az egyes akcióprogramok, illetve a finanszírozott projektek esetében, direkt vagy indirekt módon érvényre juthasson. A Bioenergia Karbon Alapból finanszírozásra kerülő emisszió elkerülést megvalósító projektek pénzügyi kockázatainak csökkentése, illetve a projektek pénzügyi nyomon követése akkor a legkönnyebben megvalósítható, ha a csökkentéshez kapcsolódó emisszió elszámoláson keresztül követjük azokat. Az emisszió elkerülési teljesítmény nyomon követése tehát megbízható indikátora lehet a sikeres projekttevékenységeknek, de ma már sokan a fenntartható növekedés zálogának is nevezik a karbontudatos vállalatvezetést.

142

9. A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET MEGÍTÉLÉSE 9.1. Tőzsdei kereskedés és elszámolás lehetősége Amint azt már többször is említettük a tanulmány során, az emisszió csökkentési projektek elindulásának alapfeltétele, hogy legyenek olyan piaci felületek, amelyek a létrejövő megtakarítások kereskedéséhez biztonságos felületet kínálnak. Ilyen instrumentumok a nyugat-európai gyakorlatban, illetve az ázsiai és amerikai piacokon, a tőzsdéhez kapcsolódóan alakultak ki. A tőzsdei kereskedés alapfeltétele a pontos elszámolás, melynek az emisszió kereskedelmi rendszerek működtetésében is kiemelt jelentősége van. A hazai tőzsdei elszámolást a KELER elszámolóház végzi. Az intézmény a piaci szereplők jelzései, és a nemzetközi trendek alapján már korábban felismerte, a magyar piacon is igény van arra, hogy a CO 2 kredit kereskedelme, és az ügyletek elszámolása a már jól működő tőkepiaci szokványoknak megfelelően történjen. Ennek megfelelően a 2006. év első felében kialakította, majd 2006.06.01-én elindította az ügyletek biztonságos elszámolását lehetővé tevő DVP (Delivery versus Payment) szolgáltatását és ezzel gyakorlatilag felkészült a CO2 kvóták tőzsdei kereskedelem elszámolására is. A Tőkepiaci Törvény /Tpt./ (2001. évi CXX. törvény) illetve a Befektetői Vállalkozásokról és Tőzsdei Szolgáltatókról Szóló Törvény /Bszt./ (2007. évi CXXXVIII. törvény) adja meg a keretét annak, milyen termékekkel lehet a tőzsdén kereskedni. A jelenlegi szabályozás szerint tőzsdei tevékenység a tőzsdei termék szervezett, szabványosított kereskedésének üzletszerű lebonyolítása. A Tpt. szerint tőzsdei termék: a tőzsdén forgalmazott pénzügyi eszköz, deviza és áru. A Bszt. definiálja a pénzügyi eszközöket, melyek közül az idevonatkozó rész alapján csak a származtatott CO2 ügylet minősül annak. A Tpt. szerint az áru fogalmába sem fér bele az azonnali CO2 ügylet annak ellenére, hogy érdekes módon az EU ETS kvóták azonnali kereskedése árutőzsdei tevékenység tárgya lehet. Összefoglalva tehát, ahhoz, hogy az azonnali EU ETS CO2 kvótákkal, vagy emisszió megtakarításokkal tőzsdén is lehessen kereskedni, törvénymódosítás szükséges, amelynek során az azonnali emisszió kereskedelmi egységekkel ki kell egészíteni vagy a tőzsdei termék, vagy az áru, vagy a pénzügyi eszköz definícióját. Amennyiben a tőzsdei termék vagy az áru definíciója kerül kiegészítésre, úgy az azonnali EU ETS kvóták vagy az emisszió megtakarítások kereskedése az árutőzsdei szolgáltatói engedéllyel rendelkező tőzsdei szekciótagok számára lesz elérhető. Amennyiben a pénzügyi eszköz definíciója kerül kiegészítésre, úgy az azonnali EU ETS kvóták kereskedése a befekte-

143

tési szolgáltatói engedéllyel rendelkező tőzsdei szekciótagok számára lesz elérhető. Az emiszszió megtakarítások kereskedésére ebben az esetben nincs lehetőség. A BÉT-en származékos termékkel két szekcióban, az Áru Szekcióban, valamint a Származékos Szekcióban kereskednek. Az előbbiben találhatók a gabona alapú termékek, és a határidős arany. Ehhez a szekcióhoz az árutőzsdei szolgáltatók férnek hozzá. A Származékos Szekció termékei között találjuk az index és részvény alapú határidős és opciós termékeket, a kamat típusú határidős termékeket, valamint a deviza alapú származékos termékeket. Ez a szekció befektetési szolgáltatón keresztül érhető el. Látszik, hogy egy származékos termék tőzsdei bevezetésénél jelenleg „választani” kell, mely szolgáltató típuson keresztül férjenek hozzá a befektetők az adott termékhez.

OTC vagy tőzsdén kívüli kereskedés Abban az esetben, ha a fenti termékek, vagy azok egy része a BÉT-en kívül kerülne forgalomba, a CO2 piachoz hozzáférők köre nem lenne leszűkítve az árutőzsdei, illetve a befektetési szolgáltatókra. Az OTC kereskedés nagy előnye az, hogy tőzsdén kívül a CO2 azonnali kredit - törvénymódosítás nélkül, a jelenleg hatályos jogszabályok alapján - is kereskedhető lenne. Hozzá kell tenni azonban, hogy a nemzetközi trendek abba az irányba terelik az emiszszió kereskedelmi szereplőket, hogy a biztonságos teljesítést nyújtó tőzsdei platformokat válasszák a tőzsdén kívüli kereskedés helyett. Ezért célszerű, ha a hazai piacfejlesztési irányokat is ebben az irányban határozzuk meg. 9.2. A Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) és a projekt alapú elszámolás ellentmondásai A magyarországi emisszió-kereskedelmi tevékenységekre és klímaváltozási projektekre az 1. mellékletekben meghatározott jogszabályok fejtik ki hatásukat. A korábban meglévő jogszabályok mellett, melyek a nemzetközi tárgyalások átvételét (UNFCCC) és az európai jogszabályokhoz való alkalmazkodást jelentették (EU ETS) egy újabb rendeletre volt szükség, ez rendelet a forró levegős AAU vagyon eladását, és az ahhoz kapcsolt ÜHG csökkentő tevékenységet szabályozza, garantálva ezzel a vevő és eladó Kyotói szerződésben vállalt kötelezettségét az államok közötti emisszió-kereskedelem dolgában: a forró levegős AAU vagyon ellenértékét ÜHG csökkentő projektekbe kell becsatornázni. Ezt a Zöld Beruházási Rendszert Magyarországon a jelenleg érvényben lévő 323/2007. (XII. 11.) Korm. Rendelet szabályozza, a forró levegős AAU vagyon értelmezését éppen ez a fajta szabadság adja, hogy egyes

144

nemzetek még rendelet szintjén sem definiálták, mit is jelent nemzetgazdaságuk számára az AAU vagyon. A kormányrendelet meghatározza azokat az irányvonalakat, és területeket amelyek mentén ÜHG csökkentő projekteket indíthat, és a ZBR-t felépítheti, ezáltal eleget téve a forró levegős, már eladott AAU vagyon nemzetgazdaságba (elsősorban csak a lakossági szektor) való visszaáramoltatásának. A ZBR által meghatározott felhasználási célok támogatás (egyszerű támogatás, kamattámogatás, visszatérítendő támogatás, egyéb kifizetés) formájában fogalmazódnak meg a rendeletben, amelyek a következő célterületekre juthatnak: a) csekély összegű támogatás, b) képzési támogatás, c) kutatás-fejlesztési támogatás, d) regionális beruházási támogatás. A ZBR célprogramjaiban megfogalmazott támogatási kiírások nem tudják megalapozni a forró levegős AAU piaci szerepvállalását, tehát nem képezhetnek biztosítékot, pénzügyi fedezetet, hanem egyszerű támogatási elemként lépnek az energiatakarékossági, vagy beruházási szegmensekbe. Ha konkrétan megvizsgáljuk a ZBR rendeletet, akkor megállapítható, hogy jelenleg úgy alkalmas a projekt alapú ÜHG elszámolásra, hogy az a regionális beruházási támogatások célprogramon keresztül folyik. Ennek a támogatási tételnek természetesen nem lehet szerepe az emisszió kereskedelmi rendszerekben, mivel a ZBR rendelet jogszabályi szinten feltételezi, hogy a forró levegős AAU vagyon előre értékesítésre került, és a befolyó összegből indulhatnak majd a későbbiek során projekt alapú beruházások. Az emisszió elkerüléshez vagy csökkentéshez kapcsolódó projekt alapú rendszerek speciális tulajdonsága, hogy a vállalt emisszió megtakarítás pénzügyi biztosítékot képezhet a finanszírozó intézmények felé, ezért ennek a pénzügyi fedezetként felajánlott CO2 elkerülésnek a vállalása javíthatja a beruházások megtérülési mutatóit, illetve csökkenti az üzleti kockázatokat. Ezekkel a rendszertulajdonságokkal az emisszió csökkentést megvalósító projektek így biztonságosan, piaci alapon is jól kezelhető rendszerré válnak. Erre a célra a ZBR jelenlegi formájában nem alkalmas. A projekt alapú AAU felhasználást jelenleg rendelet nem tiltja, de felhasználásához célszerű lenne egy keretjogszabály megalkotása.

145

10. ÖSSZEFOGLALÁS Magyarország a régióban az egyik legjobb mutatóval rendelkezik az egy főre jutó kibocsátás tekintetében. Az ország az éghajlatvédelem jegyében született Kyotói Jegyzőkönyvben azt vállalta, hogy a globális felmelegedést előidéző gázok kibocsátását 6 százalékkal csökkenti 2008−2012 között, az 1985−1987-es átlagos kibocsátáshoz képest. A nemzeti üvegházhatású gáz kibocsátás nyilvántartási rendszer adatai alapján, ma Magyarország a kyotói vállalásánál közel 25 %-kal alacsonyabb szinten áll. A kibocsátási trendek arról tanúskodnak, hogy 1992 óta, a nehézipar összeomlását követően, lényegében nem változott az ország üvegházhatást okozó gázkibocsátása. A Kyotói kötelezettségként megállapított 109 millió tonnás kibocsátási korlát tehát jelentősen alulhasznált a hazai gazdaság részéről, mivel a magyarországi tényleges kibocsátás 79 millió tonna ÜHG körül realizálódik. Az EU-tagsággal hazánk vállalta, hogy belép az EU ETS-be is, azaz a Kyotói Szerződésben meghatározott módon, az Unió országaival együtt, egy ún. uniós buborékon keresztül, iparági kvóták kiosztásával valósítja meg az EU egységes ÜHG csökkentési célkitűzéseit. Magyarországon az EU Emisszió-Kereskedelmi Rendszer (EU ETS) keretei között kiosztandó mennyiséget évi 3,8 millió tonna CO2-egyenértékenek megfelelő mennyiségű kibocsátási egységgel kellett csökkenteni a korábban tervezett mennyiséghez képest. A teljes kiosztható mennyiség ezért 26 908 852 egység évente, a korábban kiosztani tervezett évi 30 218 383 egység helyett. Az EU ETS-ben kvótásított hazai gazdasági szereplőket a kvóták bevezetése jelentősen nem korlátozta, korlátozza a termelési kibocsátások vonatkozásában, sőt a pénzügyi válság kezelése révén jelentős megtakarítások is várhatók egyes ipari szereplők részéről, amit vagy eladnak a CO2 piacon, vagy később használhatnak fel a termeléshez. A Kyotói és Uniós szabályozás értelmében, hazánk az EU-val egységes rendszerben csökkenti kibocsátásait, azonban mint említettük, a valós 79 millió tonna körüli kibocsátás és lehetséges 109 millió tonna kibocsátási közötti rendkívül nagy a különbség, főként akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ez a 30 millió tonna, amit a Kyotói szerződésben forró levegőnek kereszteltek el, jóval meghaladja a szennyező iparágaink kvótával szabályozott teljes kibocsátásának összegét (cc. 27 millió tonna). Gazdasági szempontból ezért kézenfekvő, hogy ennek az ÜHG tartalékvagyonnak a ki nem használása meglehetősen nagy üzleti veszteséggel járhat. A Kyotói megállapodás szerint, a forró levegős CO2 tartaléknak a felhasználása a GIS (Green Investment Scheme), azaz a Zöld Beruházási Rendszer szerint történhet.

146

A GIS mechanizmus azt a szakirodalomba „forró levegőként”-ként bevonult nemzeti emissziós vagyonrész piacok számára hiteles felhasználását jelenti, mely a kyotói vállalásunk és a tényleges kibocsátásunk közötti, CO2 egyenértékben mért különbségre vonatkoztatható. Az így kapott tonnánkénti szén-dioxid egységeket „hot air” AAU-nak (Assigned Amount Unit) nevezik. Hazánkban forró levegős AAU-ként elszámolható és értékesíthető mennyiség változó, de 2008-2012 között évente hozzávetőleg cc. 30 millió tonna lehet. A GIS rendszer egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy jelenleg semmiféle nemzetközi megegyezés nem szabályozza, ellentétben más Kyotói mechanizmusokkal (Együttes megvalósítás (JI), Közös Fejlesztés (CDM)), melyekre konkrét és egyre szigorodó adminisztrációs szabályozás, projekt megfeleltetés van érvényben. Jelenleg egyedül a forró levegős AAUkat vásároló és eladó kormányokon múlik, milyen GIS felépítést tartanak elfogadhatónak. Ez a hatalmas szabadsági fok rendkívüli előnyt jelent, hiszen bármilyen konstrukcióban nyitott a rendszer, azt a formát választják, amelyet a két résztvevő ország elfogad. Számtalan szektorban jelenthet előnyt, hogy a további ÜHG kibocsátás-csökkentési projektek, akár kis méretekben is (1-30 ezer tonna CO2), GIS projektként megvalósulhatnak. (Közismert, hogy a JI és CDM projekt-rendszerek a magas tranzakciós költségek miatt, bizonyos teljesítmény alatti projektekkel (50 ezer tonna/év alatt) nem foglalkoznak.) A forró levegős AAU vagyon felhasználásának hazai lehetőségeit a 323/2007. (XII.11.) Korm. rendelet, a Zöld Beruházási Rendszer KVVM által, alapvetően pályázati úton történő kiosztásával kívánja rendezni. A Kyotói GIS mechanizmusra épülő hazai Zöld Beruházási Rendszer felépítése azt a logikai menetet követi, melynek értelmében a forró levegős AAU-k értékesítése részletekben, kormányközi megállapodások révén, elsősorban konkrét projektekhez kötés nélkül történjen. A kormányközi megállapodásokat követően, miután az AAU-k értékesítése sikeresen megtörtént, pályázati programokkal, egyéb pályázati kiírásokkal összehangoltan dönthető el, hogy az így képzett bevételek milyen támogatásokként juthatnak a gazdasági szereplőkhöz és a lakossági emisszió elkerülési programokba. A kelet-európai országok közül elsőként, 2008-ban hazánk bonyolította le az első olyan nagyobb horderejű forró levegős AAU értékesítést, mellyel jóval túlteljesítette a KVVM által remélt előzetes terveket. A Belgiummal és Spanyolországgal kötött GIS szerződés értelmében, 8,6 millió tonna AAU-t értékesített 28,2 milliárd forint értékben. Ennek felhasználása pályázati rendszeren keresztül, főként a panelrehabilitációs programokhoz kötődhet a következő években. A tervek kivitelezése azonban meglehetősen kétséges, mivel pályázati kifi-

147

zetések előreláthatólag 2010-ben indulhatnak csak el, illetve a nemzetközi szerződésben rögzített emisszió elkerülés nagysága sem monitoringozható korrekt módon a pályázati programokon keresztül. Ezekre a sajnálatos rendszertulajdonságokra időközben felfigyeltek az üzleti partnerek (Spanyolország, Belgium) is, és figyelmeztették a KvVM-et, hogy csak a szerződésben leírtak szerint lehet az összeg felhasználását megvalósítani, mert ellenkező esetben vissza kell fizetni az AAU-k vételárát. A megismert részletek alapján bátran kijelenthetjük, hogy a kialakulóban lévő hazai GIS gyakorlat sajnos nem sok reményt ad a forró levegős vagyonrész kihasználásának, mivel ha számításba vesszük, hogy az éves forró levegős AAU mennyiség minimum 30 millió tonna, akkor az eddig értékesített 8,6 millió tonna csak a 2008-2009-ben eladható mennyiség kevesebb, mint 15 %-a. Tovább fokozza a helyzet súlyosságát, hogy a már 2008-ban értékesített AAU mennyiségekhez sem tud a KVVM érdemi projekteket hozzárendelni 2010-ig. Ezek a háttérjelenségek rendkívül kedvezőtlen képet adnak a magyar AAU-k jövőbeni értékesítési lehetőségeihez is, tehát a KVVM szakmai felelőtlensége ezen a téren több tízmilliárd forint tőkeinjekció felhasználásának esélyét kockáztatja a vállalkozási szektorokban. Valószínűsíthető tehát, hogy a hazai Zöld Beruházási Rendszer szerkezete, programjai nem alkalmasak a teljes forró levegős AAU vagyon hatékony felhasználásának megvalósítására. Projekt alapú GIS rendszerek preferálása - A GIS, azaz a Zöld Beruházási Rendszer keretében megvalósuló projektek típusait „hard greening (kemény zöldítés)” és „soft greening (puha zöldítés)” kategóriákba soroljuk. A soft greening programok során az egységnyi emiszszió elkerülés költsége nem értelmezhető, mivel nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat az elkerült mennyiség és a hozzá kapcsolódó költségek között. Ezek a programok rendszerint oktatási vagy kommunikációs célokat szolgálnak. A „hard greening AAU” ezzel ellentétben tudatos emisszió csökkentési projektekből származnak, az elkerülési költsége és mennyisége a CDM és JI projektekhez hasonló rendszerek alapján kerül kimutatásra. A hard greening-ből származó AAU-t pAAU-nak, azaz projekt alapú emissziós kibocsátási egységnek nevezhetjük. A pAAU meghatározott piaci rendszereken kereskedve, forgalomképes áruként vagy pénzügyi eszközként is definiálható. A KvVM által, a belga és spanyol kormányokkal kötött GIS megállapodások a hírek szerint hard greening programokra vonatkoznak, de ezeknek a megállapodásoknak a részleteiről, a dokumentumok titkosítása miatt, nincsenek pontos információink. A hazai Zöld Beruházási Rendszerhez kapcsolódó jogszabály, és a 2009 augusztusában meghirdetett pályá-

148

zati célprogramok feltételei azonban semmiképpen sem alkalmasak „hard greening AAUként” történő megfeleltetésnek, mivel az ÜHG megtakarítások verifikálását, harmadik feles hitelesítését, és a nemzeti leltárban történő pontos elszámolását nem tudják biztosítani. A pályázati programokon keresztül történő értékesítés tehát alapvetően csak a puha zöldítés feltételeinek felelhet meg. Az emissziós piaci folyamatok ismeretében azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a hazai emissziós vagyon további mennyiségei (a piaci konkurencia miatt), lényegében csak hard greening formában, tehát jól körülhatárolt, mérhető emisszió megtakarítást biztosító projektek formájában értékesülhet. A hazai 323/2007. (XII.11.) Korm. rendelet, amely a Zöld Beruházási Rendszer működésének lehetőségeit körvonalazza, ugyan alapvetően nem zárja ki projektekhez kötött emisszió csökkentés megvalósításának lehetőségét, de alapvetően nem is számol vele. Annak érdekében, hogy a hazai Zöld Beruházási Rendszer keretén belül is lehetőség nyíljon konkrét projektekhez köthető AAU értékesítésére is, az Együttes Megvalósítási (JI) projektekhez hasonló validálási, verifikálási és értékesítési feltételeket szükséges biztosítani. Az ezekhez szükséges szakmai és intézményi háttér, a meglévő rendszerekre alapozva (főként a mezőgazdaságban), már rövidtávon is biztosítható. Mezőgazdasági „forró levegős AAU” potenciál - A Kyotói szerződésben, illetve az UNFCCC forró levegő felhasználásához kapcsolódó kiegészítő mellékleteiben, a vonatkozó irányelvek úgy határozzák meg az AAU bevételek felhasználásának lehetőségét, hogy azok minél nagyobb mennyiségű emisszió elkerülést megvalósító programokon keresztül kerüljenek felhasználásra. Ennek az irányelvnek a figyelembe vétele alapvetően azt feltételezi, hogy az emisszió elkerülést megvalósító projektek, illetve programok egységnyi CO2 elkerülési költségei a legalacsonyabbak legyenek, valamint főként a nagy szennyezés-kibocsátó ágazati csökkentések elterelésére irányuljanak. A hazai végfelhasználók tekintetében, a legjelentősebb CO2 kibocsátásokat a közlekedési, ipari és lakossági energiafelhasználás okozza. Az itt felhasznált energiahordozók jelentős mennyisége alternatív energiahordozók kiváltásával is biztosítható. Annak érdekében, hogy a közlekedésben, villamos energia ellátásban, hőtermelésben minél nagyobb alternatív energiafelhasználás valósulhasson meg, rendkívüli szerepe és jelentősége lehet a mezőgazdasági vállalkozások emisszió csökkentési rendszerként való értelmezésének. A mezőgazdasághoz köthető emisszió csökkentés mértékét, természetesen a megtermelhető alternatív

149

energiahordozók mennyiségének függvényében, több 10 millió tonna CO2 egyenértékre becsüljük a 2008-2012 –es Kyotói periódusban. A mezőgazdasági termeléshez köthető energiahordozók (biogáz, bioetanol, biopellet, biobrikett stb.) megjelenését nagyban segítené, ha fent említett projektekhez kapcsolódóan is létrejönne az emisszió elkerülést ösztönző hazai projektmechanizmus. Az megújuló energiatermeléshez köthető mezőgazdasági beruházásokban, az emisszió elkerülésből származó CO2 bevételek nagysága meghaladhatja a teljes beruházási költségek 10-15 %-át is. A mezőgazdasági emisszió-csökkentési potenciál tehát óriási lehetőségeket nyújthat a hazai forró levegős vagyon nemzetközi értékesítésének vonatkozásában, ezért ajánlatos a már említett projekt alapú GIS rendszereket a mezőgazdasági programokban is bevezetni. A mezőgazdasági biomassza alapú energiatermelő projektek CO2 projektként történő elindítása nemcsak a még meglévő, azaz értékesítés előtt álló forró levegős AAU mennyiségek hatékonyabb értékesítését célozhatja meg, hanem sikeresen alkalmazható lenne, a már korábban értékesített forró levegős bevételek gyors és sikeres felhasználására is. A mezőgazdasági eredetű AAU kihasználást, felhasználást tovább indokolja, hogy a már korábban elindított programokból is összegyűjthetők az emisszió megtakarítások, ha azokat verifikálják egy hitelesített rendszer keretében. A mezőgazdasági programokhoz köthető emisszió megtakarítások értékesítésének üzleti potenciálja tehát rendkívül kedvező, melyet az elmúlt időszakban lebonyolított „nagy” projektek is bizonyítanak. A Pálhalmai Biogázüzemben évente 40 ezer tonna, a Szakolyi Biomassza Erőműben évente 100 ezer tonna emisszió megtakarítást értékesíthetnek. Az elmúlt évek alternatív energetikai fejlesztései hazánkban főként a mezőgazdasági szektort célozták, ezek közül a rövid távú mezőgazdasági programokkal, fejlesztési célokkal összefüggésben megvalósítás előtt álló biogáz üzemek, kisméretű biomassza hőellátó rendszerek emisszió elkerülési potenciálja nagyságrendileg közel 2-2,5 millió tonna reális emiszszió elkerülési potenciált valósíthatnak meg, ezek piaci értéke körülbelül 10-12 milliárd forint. Jó üzleti potenciált kínál a karbon alapok működtetése - Úgy ítélhető meg tehát, hogy a mezőgazdasági potenciálok és piaci trendek alapján jól körvonalazódik néhány olyan befektetési célterület, amelyek speciális befektetési alapok, úgynevezett emisszió elszámolást is biztosító karbon alapoknak is sikeres célterületei lehetnek. A biomassza-biogáz termékpályán lefolytatott kutatások, 2007-2008-as elemzések alapján egyértelműen kijelent-

150

hetjük, hogy a biogáz termelés rendkívül perspektivikus alternatív energetikai célterület, az ott eszközölt beruházások már a BAU (business-as-usual) feltételek mentén is versenyeznek az egyéb befektetői forrásokért. A biogáz termelési potenciál ismeretében kijelenthető, hogy egy bioenergia karbon alap, amelynek konkrét biometán előállítási és felhasználási célprogramot jelölhetjük ki, egy 8-10 milliárd forintos karbon alapról rövid idő alatt be tudna vonzani 30-50 fejlesztési programot, akár 1,0-1,5 milliós emisszió elkerülést (2,5-3,0 milliárd Ft) indukálva. Ugyanerre a megállapításra jutottunk a vizsgálatok során a bioetanol üzletág, vagy a szilárd biomassza tüzelő berendezések elemzésekor. Az alternatív üzemamanyagok vonatkozásában gyors, biztonságos, és a hazai gazdasági adottságokhoz is jól alkalmazkodó üzemanyagot a magyar etanolon kívül nem találunk Európában. A bioetanol használatára való átállás a személygépkocsik esetében (egy adapter segítségével) olyan egyszerűen megvalósítható, hogy középMagyarország területén - akár két éven belül is - 100.000 db személygépkocsit lehetne átalakítani környezetkímélő, klímabarát üzemmódra. A termékpálya átalakításának finanszírozása, illetve a keletkező emisszió megtakarítások begyűjtése egy Bioenergia Karbon Alap számára is 500-800 ezer tonna azonnal értékesíthető CO2 bevételt jelenthet. Az emisszió elkerülési programok harmadik célterületeként megjelölt biomassza tüzelési programok véleményünk szerint csak volumenkorlátok beiktatásával működtethetők környezet- és klímatudatosan, ezáltal hatékonyan is. Az agropelletre, valamint hulladékok alapozott biobrikett és biopellet felhasználás a biogáz rendszerekhez hasonló kapacitások mellett hozható fel az emisszió elkerülés egyik legdinamikusabb szegmensének. Ki kell emelni, hogy az éves emisszió-megtakarítások valós realizálása érdekében, a kapcsolódó projekttervezéshez professzionális szakemberek bevonása nélkülözhetetlen. Egy-egy emisszió megtakarítást értékesítő projekt élettartama minimum 5 év, ebben az időszakban pontos monitoring és elszámolás szükséges, a vállalt emisszió csökkentést biztosan hoznia kell a projektnek, hogy tiszta bevételek jelentsen, főként akkor, ha ezeket már előre értékesítette. A vizsgált Szakolyi Erőmű méretéhez hasonló, a 20 MW-ot megközelítő rendszerek ellátásbiztonsága meglehetően kétséges, ezért egy esetleges alapanyag hiány esetén, beszállítási távolságok növekedésével a CO2 emissziós megtakarítások teljesen eltűnhetnek a rendszerből. Az alapanyag ellátás biztonsága és felhasználás lokális jellegének megtartása okán, a biomassza erőművek méretét 1-2 MW tartomány alatt célszerű tartani.

151

Pénzügyi elszámolás, teljesítés – Az emisszió-kereskedelem széles körű hazai megteremtésének kulcseleme, hogy megfelelő piaci intézményrendszerek biztosítsák a piaci műveletekhez szükséges felületeket. A nemzetközi piaci trendek alapján feltételezhető, hogy a hazai gyakorlat is a tőzsdei karbon kreditek értékesítésének irányába fejlődik. Az EU ETS-hez kapcsolódó kvóták tőzsdén keresztül történő kereskedése ma is lehetséges, annak érdekében, hogy lehetőség szerint minden karbon kredit kereskedhető legyen, véleményünk szerint egy karbon szekció létrehozása, illetve a kereskedelemhez kapcsolódó jogszabályok bővítése szükséges. Ezek a feltételek mind a krediteket eladó és vevő fél számára, mind a pénzügyi, finanszírozási feltételeket biztosító piaci szereplők számára megnyugtató elszámolási formát és biztosítékot kínálhatnak. A nemzetközi elektronikus tőzsdefelületek azonban a jövőben még jelentős hatással lehetnek az emissziós kreditek piaci forgalmazására, mert elérésük rendkívül gyorsan és megbízhatóan kivitelezhető. Főként az önkéntes, azaz a VER projektek termékeire kínálhatnak a hazai fejlesztők számára olyan partnereket, amelyeket a hazai környezet jelenleg még kénytelen nélkülözni. Úgy ítéljük meg, hogy főként a zöldenergiás projektek emissziós kreditekkel történő hatékony összekapcsolódása jelenthet átütő eseményt a hazai karbonpiac fejlődésének folyamatában. A karbon alapok elindulása és tevékenysége a kereskedelmi banki termékekkel azonnali összekapcsolódást feltételez, mely piaci környezetben a banki karbon termékek automatikusan fejlődhet és optimalizálódhat. Ezzel a körülménnyel megteremtődhet az emissziós kreditek hitelfedezetként, pénzügyi biztosítékként történő tartós pénzpiaci bevezetése.

152

FELHASZNÁLT FORRÁSOK 1) Aarhusi Egyezmény (2001) Egyezmény az információkhoz való hozzáférés szabad jogáról környezeti ügyekben. Kihirdette a 2001. évi LXXXI. törvény 2) Kiotó Vhr. (2007) 323/2007 Korm. rendelet (XII. 11.) az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Szerződése végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény végrehajtásának egyes szabályairól http://klima.kvvm.hu/documents/67/Kyoto_vhr.pdf 3) Beliczay, E. – Szabó, Z. (2003) Az emisszió-kereskedelem. Levegő Munkacsoport, Budapest, 2003, p. 23-27. 4) De Brauw Blackstone (2009) DE BRAUW BLACKSTONE WESTBROEK ”Model Agreement for the Sale and Purchase of Assigned Amount Units under a Green Investment Scheme” (2009) 5) Carbon Funds (2009) Carbon Fund, ICF International, 2009. január, www.icfi.com 6) Carbon Positive (2009) Global Analisys, 2009, www.vwrbonpositive.net 7) CCX (2007) Program commitment. Chichago Climate Exchange, www.theccx.com 8) CCX (2003): Rulebook of the CCX, Chicago, www.theccx.com, 2008 9) CCX Documents (2008) CCX Trading System, Chicago, www.theccx.com, 2008 10) Climate Leaders (2009) What is the UNFCCC & the COP?, http://www.climateleaders.org/climate-change-resources/india-at-cop-15/unfccc-cop 11) Douglas G. Cogan (2006): Corporate Governance and Climate Change Sectorial: Making the Connection. Summary Report, Ceres Publication, London, 2006 12) Financial Times (2009) - Funds need radical change, London, 2009. április 20., 13) Fogarassy, C. et al. (2008): Az emissziócsökkentés lehetőségei a gazdaság különböző területein. Biomassza Gazdaságtani Kutatócsoport, Gödöllő, 2007 14) Fogarassy, C. (2008): A klímatőzsde kialakításának koncepcióterve. Biomassza Gazdaságtani Kutatócsoport, Gödöllő, 2008 15) Fogarassy, C. (2009) Tőzsdei Karbon Szekció létrehozásának elvi lehetősége. Biomassza Gazdaságtani Kutatócsoport, Gödöllő, 2009 16) Gareth, H. (2003) Carbon: Risk Management & Financial Instruments, Carbon as a Commodity : Corporate Impacts Coference, London, 2003

153

17) ISO 14040:1997, Environmental management – Life Cycle assessment – Principles and framework, Budapest, 1997 18) ISO 14064-3: 2006 Greenhouse gases – Part 3: Specific guidance, Budapest, 2006 19) ISO 14065 Greenhouse gases Requirements for greenhouse gas validation and verification of greenhouse gas assertion, Budapest, 2006 20) IWR Annual report from the Institut für Regenerative Energiewirtschaft, the German institute for renewable energy, Heilderberg, 2009 21) Kónya, J. (2009) A projketfinanszírozás jogi aspektusai. Bankszemle. 2009. VIII. 2. szám, 125-134. 22) KVVM Klímapolitika (2007 ) http://klima.kvvm.hu/documents/14/NES_biomassza.pdf 23) KVVM (2008) Rendeletek az ÜHG besoroláshoz, http://klima.kvvm.hu/ documents/17/GIS.pdf 24) KVVM (2007) Rendelet a JI hitelesítőkről, KVVM, Budapest, 2007 25) KVVM (2007) Jogszabályok, Tervezet az együttes végrehajtási projektek addicionalitásának meghatározásáról és az energetikai projektek alapvonal kibocsátásainak meghatározásáról szóló KvVM tájékoztatóról, KvVM/KJKF/2396/2007, http://www.kvvm.hu/cimg/documents/kozig_20071217.pdf 26) Ma és Holnap, 2007. VII. évf. 4.szám, p. 20-25., Budapest 27) Magyar Közlöny, 2007/172, Budapest, 2007 28) MCCF Report (2009) Multilateral Carbon Credit Fund (MCCF) - (Carbon Trading) European Bank for Reconstruction and Development, 2009 29) MEH KEOP Tanulmányok (2008) A biomassza-biometán termékpálya CO2 megtakarításainak elszámolási lehetőségei a Kiotói Szerződés alapján, Budapest, 2008 30) NÉS (2007) Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, KVVM, Budapest, 2007 31) Pálhalmai Agrospeciál PDD (2004) Pálhalmai Biogáz Üzem – Eredmény összefoglaló PDD, Bécs, 2004 32) Point Carbon (2009) CDM projects suffer despite CER rises, CER market reports, 2009 33) Nevitt, P. – Fabozzi, F. ( 2008) Project financing, Amason.com, 2008 34) Stern, N. (2006) Stern Review. Royal Sociaty-London, London, 2006 35) Szabó, M. – Muzsnyai, M. (2008) A klímaváltozás kezelésének gyakorlata a nemzetközi bankszektorban. SZIE GTK TDK Gödöllő, 2008

154

36) Szakoly Biomassza PDD (2006) Szakoly Biomassza Erőmű JI PDD dokumentum, http://klima.kvvm.hu/documents/18/PDD_magyar_osszefoglalo.pdf 37) Szilágyi, K. (2008) A biogáz energetikai célú hasznosításának lehetőségei hazánkban. ELTE szakdolgozat, Budapest, 2008 38) Tomasovszky, D. (2007) A szél, mint megújuló energiaforrás magyarországi hasznosítása, SZIE GTK Szakdolgozat, RGVI Gödöllő, 2007 39) United Nations Framework Convention on Climate Change. The Kyoto Protocol to the Convention on Climate Chamge, 1988 40) UNMDG (2008) Taxonomy terms. http://unmdg.gknot.net/?q=taxonomy/term/295 41) Ürge-Vorsatz, D., - Kovacsics, I. – Novikova, A. (2007): Zöld beruházási alap megvalósítási lehetősége Magyarországon (Potential for the realisation of a Green Investment Scheme in Hungary), Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2007 42) UNEP-FI (2007): Green Financial Products and Services, current trends and future opportunities in North America 43) UNFCCC (1997): Kyoto Protocol to the United Nations Framework Convention on Climate Change, 1997 44) UNMDG (2008): Millenium Development Goal Report, UN. New York, 2008 45) US EPA (2009) Greenversation Blog, 2009 46) US EPA (2008): Quick Loan System. USA Environmental Protection Agency, Washington, 2008 47) Waxmann - M. Bill (2009) Climate Change regulations within the USA, Carbon Expo, Barcelona, 2009

48) World Bank (2008) State and trends of the carbon market. Washington, 2008 49) World Bank (2009) State and trends of the carbon market. Washington, 2009 50) 1995. évi LIII. Törvény a környezet védelmének általános szabályairól 51) Egyéb: http://www.icfi.com/Markets/Energy/doc_files/carbon-procurement-guide.pdf

155

1. melléklet Törvények, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, egyéb jogi aktusok, melyek a magyarországi ÜHG csökkentő tevékenységekre hatással lehetnek Törvények 1995. évi. LXXXII. törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény kihirdetéséről 2005. évi XV. törvény az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről 2007. évi IV. törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2007. évi LX. törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről Kormányrendeletek 183/2005. (IX. 13.) Korm. rendelet az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos hitelesítési tevékenység személyi és szakmai feltételeiről 66/2006. (III. 27.) Korm. rendelet a 2005-2007 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Kiosztási Terv és Nemzeti Kiosztási Lista kihirdetéséről, valamint a kibocsátási egységek kiosztásának részletes szabályairól 109/2006. (V. 5.) Korm. rendelet az üvegházhatású gázoknak a Magyar Állam kincstári vagyonába tartozó kibocsátási egységeivel való rendelkezés részletes szabályairól 213/2006 Korm. rendelet (X. 27) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény végrehajtásának egyes szabályairól 323/2007 Korm. rendelet (XII. 11.) az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény végrehajtásának egyes szabályairól 13/2008 Korm. rendelet (I.30.) a 2008-2012 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Kiosztási Terv kihirdetéséről, valamint a kibocsátási egységek kiosztásának részletes szabályairól Miniszteri rendeletek 24/2005. (IX. 13.) KvVM rendelet az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos hitelesítési tevékenység szabályairól 32/2005 KvVM rendelet (XII. 27) az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos egyes tevékenységek igazgatási díjairól 38/2006 (VIII. 22.) KvVM-PM együttes rendelet az üvegházhatású gázok kibocsátási egységkereskedelmi rendszer működtetésével kapcsolatos felügyeleti díj megfizetésének részletes szabályairól Hiteles szöveg: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/mk09016. 1/2009. (II. 10.) KvVM rendelet a Magyar Köztársaság területén az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében megvalósuló együttes végrehajtás hitelesítőire vonatkozó szakmai és személyi követelményekről, valamint a hitelesítés szabályairól Egyéb 1107/1999. (X. 8.) Kormányhatározat az Energiatakarékossági és EnergiahatékonyságNövelési Programról 2253/1999. (X. 7.) Kormányhatározat a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról 1031/2000 (IV.7.) Kormányhatározat az Energiatakarékossági Tárcaközi Bizottság megalakításáról 2045/2003. (III. 27.) Kormányhatározat az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott egyes feladatok végrehajtása érdekében tárcaközi bizottság felállításáról 1103/2006. (X.30.) Kormányhatározat az Új Magyarország Fejlesztési Terv elfogadásáról

156

ZBR regionális támogatás leírása A ZBR kormányrendelet tehát a regionális beruházási támogatáson keresztül, és a jogszabály alábbi szó szerinti formájában ad lehetőséget a projekt alapú ÜHG csökkentéshez (a benne foglalt mellékletszámok a 323/2007. (XII. 11.) Korm. Rendelet mellékleteit jelentik, elérhetősége http://klima.kvvm.hu/documents/67/kioto_vhr.pdf): Regionális beruházási támogatás 27. § (1) A 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján regionális beruházási támogatás az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a regionális beruházási támogatásokra való alkalmazásáról szóló 1628/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 302/29. 2006. 11. 01.) hatálya alá tartozó támogatásnak minősül. (2) Beruházási támogatás csak olyan induló beruházáshoz nyújtható, amely a kedvezményezett általi üvegházhatású gáz nettó kibocsátás csökkentésével jár. (3) E rendelet alapján beruházási támogatás csak akkor ítélhető meg, ha a kedvezményezett még a beruházás megkezdése előtt a támogatás iránti kérelmét benyújtja, és a minisztérium írásban megerősíti, hogy a – további részletes vizsgálat tárgyát képező – projekt elvben megfelel az e rendeletben meghatározott jogosultsági feltételeknek. (4) A támogatás akkor vehető igénybe, ha a kedvezményezett kötelezettséget vállal arra, hogy a beruházást annak befejezésétől (üzembe helyezés időpontjától) számított legalább öt évig – KKV-k esetében legalább három évig – fenntartja (kötelező üzemeltetési időszak) az érintett régióban. (5) A (4) bekezdésben meghatározott követelmény nem akadályozza a gyors technológiai változások miatt a meghatározott fenntartási időszak alatt korszerűtlenné vált eszköz cseréjét, amennyiben a fenntartási időszak alatt a gazdasági tevékenység fenntartása az érintett régióban biztosított. A korszerűtlenné vált üzem, illetve eszköz és cseréjét követő fenntartási időszakban a kedvezményezett az üzem vagy a fejlesztés cseréjére támogatásban nem részesülhet. (6) A vissza nem térítendő támogatás igénybevételével beszerzett tárgyi eszközök a zárójegyzőkönyv felvételéig (a fenntartási időszak végéig) kizárólag a támogatási szerződésben és a pályázatban meghatározott céloknak megfelelően hasznosíthatók. Az előirányzatból támogatott beruházással létrehozott vagyon - amennyiben az a kedvezményezett tulajdonába kerül, a támogatási szerződésben foglalt kötelezettségek lejártáig csak a miniszter előzetes jóváhagyásával idegeníthető el vagy adható bérbe. Ha az elidegenítéshez a miniszter hozzájárult, a kedvezményezett mentesül a támogatási öszszeg visszafizetésének kötelezettsége alól. Hozzájárulás hiányában a kedvezményezett köteles a tárgyi eszköz értékére eső támogatást a folyósítás(ok) időpontjától a támogatás összegének tényleges visszafizetése idejéig felszámított kamattal növelve az elidegenítés időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével növelt összegben visszafizetni. (7) Beruházási támogatás nem nyújtható e rendelet alapján:

157

a) azon projektekhez, amelyek esetében (az előkészítő tanulmányok kivételével) a programnak a minisztérium internetes honlapján történő, a 28. § (1) bekezdése szerinti közzététele előtt merültek fel költségek, b) acélipari tevékenységhez, c) hajók gyártásához, javításához vagy átalakításához, d) a szén bányászatához, e) szintetikusszál-ipari tevékenységhez, f) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló 104/2000/EK tanácsi rendelet szerinti halászati és akvakultúra tevékenységet szolgáló beruházásokhoz továbbá halászati termékek feldolgozását és forgalmazását szolgáló beruházáshoz, g) a szállítási ágazatban gördülőeszköz vásárlásához, h) a mezőgazdasági termékek előállításához, i) csőd-, felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt álló szervezetnek, és j) az alábbi feltételek valamelyikének megfelelő nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak:

ja) olyan társaság, amelynek a saját tőkéje a pályázat benyújtásakor rendelkezésre álló utolsó beszámoló adatai szerint, veszteség folytán nem éri el a jegyzett tőke felét, jb) olyan korlátolt felelősségi alapon működő társaság, amelynek törzstőkéje kevesebb, mint a felére csökkent, és a csökkenés több mint egynegyede az előző 12 hónap során történt, jc) olyan társaság, ahol legalább egyes tagok korlátlan felelősséggel bírnak a társaság tartozása tekintetében, és a társaság könyveiben kimutatott tőke kevesebb, mint a felére csökkent, és a csökkenés több mint egynegyede az előző 12 hónap során történt, jd) a társaság megfelel a kollektív fizetésképtelenségi eljárás külön jogszabályban foglalt kritériumainak, vagy je) a társaság fizetésképtelenné vált, vagy külön jogszabály szerinti kollektív fizetésképtelenségi eljárást indítottak ellene. (8) A támogatott projektek megkezdése időpontjának az alábbi időpontok minősülnek: a) építési tevékenységet tartalmazó projekt esetén: aa) az építési naplóba történt első bejegyzés időpontja (építési naplóval igazolva), ab) olyan építési jellegű munkák esetében, ahol építési napló vezetése nem kötelező, ott a kivitelezői szerződés alapján a kivitelező nyilatkozata a munkálatok megkezdésére vonatkozóan; b) gép, berendezés, anyag, termék beszerzését tartalmazó projekt esetén az első beszerzendő gép, berendezés, anyag, termék stb. megrendelése, c) egyéb tevékenységhez kapcsolódó projekt esetén amennyiben a szerződéskötést megelőzően megrendelésre kerül sor, ennek időpontja, előzetes megrendelés hiányában pedig a megvalósításra megkötött első szerződés létrejöttének napja, d) amennyiben a pályázatban ismertetett projektet több célterületre (építés, gépbeszerzés vagy egyéb) kiterjedően valósítják meg, a projekt megkezdésének időpontja az egyes célterületeknek megfelelő tevékenységek kezdési időpontjai közül a legkorábbi időpont. (9) A projekt előkészítő tanulmányok megrendelése, elkészítése nem minősül a fejlesztés, beruházás (8) bekezdésben meghatározott megkezdésének. (10) A regionális beruházási támogatás nyújtásának részletes feltételeit a 9. Melléklet tartalmazza. (11) A regionális beruházási támogatás támogatási intenzitása nem haladhatja meg a 9.Mellékletben meghatározott mértéket.

158

2. melléklet KLÍMA ÉS ENERGIA ALAP (KLIMA UND ENERGIE FONDS) VLOTTE alprogram Az ausztriai Klíma és Energia Alap több különböző kezdeményezésen keresztül próbálja meg előmozdítani a karbonmentes gazdasági és társadalmi jövőképre való átállást, és kiváló példája egy az osztrák állam által kezdeményezett, régiókra lebomló projekt alapú ÜHG kibocsátás csökkentésnek.

A Klíma és Energia Alap egy alprogramjának a VLOTTE-nak célja az elektro-mobilitás népszerűsítése és technológiai megoldásainak elterjesztése a Vorarlberg tartományban. Olyan flották kialakítása a cél, amelyek karbontudatosan, alacsony ÜHG kibocsátás mellett látják el a mobilitási igényeket. Az ajánlat: 2009-ben 100 személygépjármű és 2 elektromos busz forgalomba állítása a cél, amelyeket 40-40-20 arányban közintézmények, vállalatok és magánszemélyek vehetnek igénybe egy pilot-projekt révén. 2009 júniusáig már mintegy 40 autó átadásra került. Az alap célja, hogy ezeket a flottákat a mindennapokban tesztelje az üzleti és társadalmi közönség és a fenntartható mobilitás regionális koncepciója kialakulhasson.

A következő ábra alapján a vízierőműből beszerzett megújuló elektromos áram kerül felhasználásra az elektromos flották töltésénél, a hasznos energia kihozatal egészen magas, 75%.

A hagyományos belsőégésű motorok pedig a kövekező, jóval alacsonyabb energiszintet tudják hozni:

159

A Voralrbergben már működő 10 elektromos töltőállomás felújítása mellett további 40 állomást terveznek megépíteni. A 100 elektromos jármű fogyasztása a következőképpen alakul: 7500km/éves futást számolva, 100km-en 18kWh fogyasztással összesen 1350 kWh energiát fogyaszt el évente egy autó. Mivel szériában ma még (Magyarországot kivéve) nem gyártanak elektromos autót, ezért már meglévő flották elektromossá alakításával érnék el a kívánt számokat.

A VLOTTE program kulcselemei: 30%-os támogatás a Klíma és Energia Alaptól (maximum összesen 4,7 millió Euró az Alapból) Energiahatékonyság számszerűsíthető mérése CO2 semleges elektromos áram előállítás fotovoltaikus napelemek segítségével Partnerekkel való szoros kapcsolattartás Innovatív üzleti modell létrehozása

A Klíma és Energia Alap, valamint a Vlotte program felépítése, szereplői: Vorarlberg Elektroautomobil Tervező és Tanácsadó Kft., a projektcég, amely az illwerke vkw tulajdona - egy erőmű alapította tanácsadó cégé - , amely kiválóan alkalmas arra, hogy a fotovoltaikus elemek által adott megújuló energiát és a fenntartható közlekedést rendszerbe kapcsolja. A projekt további partnerei: o Vorarlberg tartományi kormánya o A Hypo Landesbank

160

o A Vorarlberg Energia Intézet o A Kairos Hatáskutató és Fejlesztő o A Vorarlbergi Közlekedési Szövetség, a regionális tömegközlekedési szervezet o A Bécsi Műszaki Egyetem

(Forrás: Carbon Fund, ICF International, 2008)

161

2. Függelék: A témakör feldolgozását segítő karbonpiaci definíciók AAUs: Assigned Amount Units – Kibocsátható Mennyiségi Egység. Szén-dioxid emissziós engedélyek a Kiotói Szerződés emisszió-kereskedelmi mechanizmusában. Az emisszió kibocsátási rendszer mechanizmusai alapján létrejövő AAU alapú termékekkel (CER, ERU), kapcsolódó engedélyekkel (EUA kvóta) kereskedni lehet, minden egysége megfelel 1 tonna szén-dioxid egyenértéknek (CO2e).

Addicionalitás: Karbon kreditet generáló projekteknek, melyek a Kiotói Szerződés rugalmas mechanizmusaiba (CDM, JI) vagy más szén-dioxid kiegyenlítő (offset) rendszerekbe tartoznak, kulcsfontosságú kritériumként teljesíteniük kell az addícionalitást. Ez azt jelenti, hogy a tervezett projekt csak akkor jogosult a karbon kreditekre, amennyiben a projekt eredményeként létrejött kibocsátás csökkentés valamilyen okból egyébként nem jöhetett volna létre. Pénzügyi: A kibocsátás csökkenést eredményező beruházás akkor tekinthet pénzügyileg addicionálisnak, ha a beruházás csak a kibocsátás-csökkentésből származó egységek (kibocsátás-csökkentési egység, ERU) értékesítése miatt valósítható meg gazdaságosan. Egy adott beruházás akkor tekinthető addicionálisnak, amennyiben a projekt megvalósulásának egyéb, nem gazdaságossági akadálya van, és az egységek értékesítése ezt az akadályt részben vagy egészben megszünteti. A beruházás abban az esetben nem addicionális, amennyiben a beruházás a fennálló piaci, szabályozási és környezeti feltételek mellett önmagában, az egységek értékesítése nélkül is gazdaságosan megvalósítható. Az addícionalitás meghatározása elsősorban a belső megtérülési ráta, a nettó jelenérték illetve a fent említett akadályok bemutatása révén történik. Jogi: A Kiotói Szerződésnek megfelelő mechanizmusok alkalmazása szerint épül fel a projekt és nincs semmilyen lehetőség a kettős elszámolás megvalósulásának. Környezetvédelmi: A kibocsátás csökkenést eredményező beruházás akkor tekinthet környezetvédelmi szempontból addicionálisnak, ha a beruházás után kedvezőbb környezeti állapot megvalósulásának van esélye, mint nélküle.

Annex I, vagy Annex B országok A Kiotói Szerződést aláíró nemzetek, melyek üvegházhatású gáz kibocsátási maximumot (cap) és csökkentési kötelezettséget vállaltak – fejlett gazdasággal rendelkező nemzetek. Az Annex I a UNFCCC alatt csökkentést vállaló 36 országot, míg az Annex B a Kiotói Szerződést aláíró 39 országot tartalmazó korrigált listát jelenti. Az Annex B országok csökkentési kötelezettségét hivatalosan állapították meg.

Annex II országok Az Annex 1/B országok részhalmaza, az Annex II országok a UNFCCC-t aláíró nemzetek, melyek egyben az OECD tagjai is, a legfejlettebb nemzetgazdaságok tartoznak ide. Plusz kötelezettségként segíteniük kell technológiai transzferrel és pénzügyi forrásokkal a fejlődő nemzetek éghajlatváltozás elleni törekvéseit.

162

Ázsia és a Csendes-ócáni Térség Partnersége a Tiszta Fejlődésért és Éghajlatért (Asia-Pacific Partnership on Clean Development and Climate (AP6)) Az Ázsia és Csendes-óceáni éghajlat paktum egy 2005-ben létrejött nemzetközi éghajlatváltozási egyezmény, a Kiotói Szerződés riválisa, mely az abban résztvevők klímavédelmi lépéseit hangolja össze. Kezdeményezői az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália, melyből az USA az egyetlen ipari ország, aki nem írta alá a Kiotói Szerződést. Ausztrália 2007 decemberében a Bali találkozón írta alá. Az AP6 tagjai ezen felül Kína, India, Japán és Dél-Korea. Az AP6 előnyben részesíti az üzleti szektor tiszta fosszilis üzemanyag technológiába és megújuló energiába való befektetés ösztönzést a Kiotói-típusú kibocsátás csökkentési célokkal szemben.

Baseline and credit (Alapvonal és jóváírás) Az emisszió-kereskedelmi rendszerek egy típusa, mely ösztönzi a résztvevő cégeket, hogy növekvő üvegházhatású gáz kibocsátásaikat a szokásos üzletmenet (business as usual) adta benchmark szintje alá szorítsák. Minden csökkentésért, mely ez alá a jövőbeli kibocsátási szcenárió alá esik, a cég a különbségnek megfelelő mértékű jóváírásra jogosult, melyet eladhat más olyan kibocsátóknak, akik nem tudnak a szokásos üzletmenet kibocsátási szintje alá menni. Lásd “cap and trade” rendszer.

Bioüzemanyagok A bioüzemanyagok növényekből előállított megújuló üzemanyagok, melyek részben vagy teljes egészében kiválthatják a fosszilis üzemanyagokat, a szállításban felhasznált kőolajszármazékokat. Két fő típusa az ethanol és a biodiesel. Az ethanolt cukor és keményítő erjesztésével készítik főleg cukorrépából és gabonából (főleg kukoricából). A biodieselt növényi olajokból, például szójából vagy állati zsírból készítik. A bioüzemanyagok előállításának módjától függően, felhasználásukkal az autók és az üzemanyag hajtotta ipari gépek üvegházhatású gáz kibocsátása jelentősen csökkenthető.

Business as usual (BAU) – szokásos, normális üzletmenet

Cap and trade (korlátozás és kereskedelem) A legnépszerűbb emisszió-kereskedelmi rendszer típus. A kibocsátás mennyiségét egy maximumban korlátozza, majd e korlát erejéig kibocsátási engedélyeket, kvótákat oszt szét a résztvevők számára, aki amennyiben a számukra adott kvóta mennyisége alatti kibocsátást érnek el, eladhatják ezeket a kvótákat azoknak, akik kibocsátása meghaladja kvótáik mértékét, ezért hozzá kell vásárolniuk. Lásd szintén “Baseline and credit”.

Carbon dioxide equivalent, CO2e – szén-dioxid egyenérték. egy tonna szén-dioxid vagy azzal megegyező globális éghajlat-módosító potenciálnak megfelelő mennyiségű üvegházhatású gáz. Lásd MtCO2e.

Carbon footprint (Karbonlábnyom) Az emberi tevékenység globális felmelegedésre gyakorolt hatása a termelt üvegházhatású gáz mennyiségében kifejezve. Az egyén, család vagy szervezet energia használathoz, közlekedéshez, élelmezéshez és egyéb fogyasz-

163

táshoz kapcsolható kibocsátásainak az összege, mellyel szén-dioxid ekvivalens egységekben összehasonlíthatóvá válnak a jellemző csoportok kibocsátásai. A nemzeti karbonlábnyomként használt karbonlábnyom mutató nem az ország ÜHG összkibocsátásának a népesség számával való elosztása révén adódik, hanem fosszilis energiahordozók használata révén előidézett CO2 emissziók összes kibocsátását jelenti a népesség arányában. A hazai karbonlábnyom 5,7 tonna/fő, ugyanez Németországban 10,5 tonna/fő, az USA-ban pedig 20 tonna/fő körül alakul.

Carbon neutral (karbonsemleges) Az az egyén, család vagy szervezet, amelynek minden tevékenységére vetítve nincs nettó üvegházhatású gáz kibocsátása karbon semlegesnek nevezzük. A kibocsátást le kell csökkenteni az elérhető minimális szintre, a fennmaradó kibocsátást pedig máshol elvégzett kibocsátás-kiegyenlítő (offset) tevékenységgel kell nullára csökkenteni. Akkreditált tiszta elektromos áram vásárlásával a háztartások és irodák jelentősen tudják csökkenteni üvegházhatású gáz kibocsátásukat, tovább kiegyenlítő projekteket finanszírozhatnak, mint például fenntartható energia vagy erdősítési projekteket.

Carbon positive (karbonpozitív) Azt az egyént, családt vagy szervezetet, mely több üvegházhatású gázt köt meg az atmoszférából, mint amenynyit kibocsát karbonpozitívnak hívjuk. Ennek elérésére különböző például erdőtelepítési vagy megújuló energiás projektekbe kell befektessen.

CDM Clean Development Mechanism Tiszta Fejlesztési Mechanizmus, a Kiotói Szerződés egyik kezdeményezése, melynek eredményeként fejlődő országokban hoznak létre szén-dioxid kibocsátás csökkentő projekteket, melyek úgynevezett CER-eket, forgatható karbon krediteket generálnak. A CER-eket fejlett országok használhatják a hazai kibocsátásuk egy részének kiegyenlítésére (offset), hogy ezúton meg tudjanak felelni Kiotói vállalásuknak. A projekt típusok között vannak erdőtelepítési, erdő újratelepítési és tiszta üzemanyag technológiai tárgyúak. A CDM-ből nyert kreditek 2000 óta jóváírhatóak és a 2008-ban kezdődő első Kiotói kötelezettségvállalási periódusban számolhatóak el.

CERs (CER-ek) Certified Emission Reductions – Igazolt Kibocsátás-csökkentési Egység. A Kiotói Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM) projektjei révén generált karbon kreditek. A krediteket a fejlett országok Kiotói céljaiknak való megfelelésre használhatják fel, illetve az Európai Emisszió-kereskedelmi Rendszerben (EU ETS) lévő létesítmények és kormányzatok is felhasználhatják hazai kibocsátásuk egy részének kiegyenlítésére az EU ETS-ben való megfelelés céljából.

164

EITs Economies In Transition – Gazdasági átmenet országai. Azok a Kiotói Szerződés Annex I függelékében lévő országok, melyek fejlett besorolásúak, de gazdaságaik jelenleg átalakulóban vannak piacgazdasági típusúra. Általánosságban a volt szovjet-blokk köztársaságai sorolhatóak ide.

Emissions trading (emisszió-kereskedelem) Piaci alapú rendszer, mely az üvegházhatású gázok kibocsátását szabályozza. A kibocsátás mennyiségét ellenőrzi, az ár pedig a forgatható kibocsátási engedélyek kibocsátásának függvényében változhat. Ezekkel a kibocsátási jogokkal kereskedni lehet egy pénzügyi piacon egy emisszió-kereskedelmi rendszer keretén belül.

ERUs Emission Reduction Units – kibocsátás-csökkentési egység. az együttes végrehajtás (JI) eredményeként megállapított és kiadott vagyoni értékű jog, amely egy szén-dioxid-egyenérték kibocsátására jogosít fel. Forgatható kredit, melyet üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentő a Kiotói Szerződés egyik mechanizmusa, a JI alatt létrehozott projektekből nyertek a volt szovjet-blokk országaiban

ETS Emissions Trading Scheme – Emisszió-kereskedelmi Rendszer. Az Európai Unió Kiotói vállalását (8% kibocsátás csökkentés a 2012-ig) elősegítő 2005-ben Európa szerte bevezetett a jelentős üvegházhatású gáz kibocsátó energia és ipari létesítményekre létrehozott emisszió-kereskedelmi modell. A rendszer az üvegházhatású gáz kibocsátási engedélyek (EUAs) kiosztásán alapul, melyet az egyes nemzetek állítanak össze Nemzeti Kiosztási Terveikben (NAP) speciális ipari szektorokra vonatkozóan az Európai Bizottság véleményezésével, ellenőrzésével. Az engedélyek piaci forgatható szennyezési jogok. Az első EU ETS időszak 2005-2007-ig tartott, második időszaka egybeesik a Kiotói első kötelezettségvállalási időszakkal (first commitment period) 2008-2012. Az EU ETS első időszakában 7300 cégre vagy másképpen 12000 létesítményre - főleg az EU nehéziparát lefedve – vonatkozott kötelezően. A következő szereplők vannak benne: energiaszolgáltató közművek, olaj finomítók, vas és acél termelők, a papír ipar valamint cement, üveg, kerámia, mész és tégla gyártók.

EUA European Union Allowances – Európai Uniós Engedélyek. Forgatható emissziós jog az EU ETS alatt. Minden egysége 1 tonna szén-dioxid kibocsátásának a jogát jelenti.

GHG (üvegházhatású gáz - ÜHG) Greenhouse gases – üvegházhatású gázok (ÜHG). Az üvegházhatású gázok a következők: szén-dioxid (CO2), metán (CH4), dinitrogén-oxid (N2O), fluorozott szénhidrogének (HFC-k), perfluorkarbonok (PFC-k) és a kénhexafluorid (SF6).

165

Greenhouse intensity (üvegház-intenzitás) Egy nemzet üvegházhatású gáz kibocsátásának és GDP-jének viszonyszáma, vagy egy gazdasági output egységhez kapcsolható kibocsátás mennyisége. Egy ország üvegház-intenzitása gyakran csökkenhet, míg a bővülő gazdaság miatt az össz-emisszió azonban növekedhet. Cégek, üzemek, erőművek és ipari szektor szintjén is használatos az üvegház-intenzitás mérőszáma.

GWP (Globális felmelegedési potenciál) Global warming potential. Az üvegházhatású gázok potenciáját, az atmoszférában való hőmegkötési potenciáljukat kifejező mérőszám. A GWP a szén-dioxid egységéhez méri a többi gáz potenciálját, az összehasonlíthatóság érdekében szén-dioxidban egyenértékben mérve. Mind a hat gáztípusnak különböző a potenciálja. A széndioxid hőmegkötési potenciálja legkisebb, de a leggyakoribban előforduló üvegházhatású gáz ugyanakkor.

Az IPCC 2001-es megállapításai alapján a hivatalos GWP becslések a következők: szén-dioxid (1), Metán (23), dinitrogén-oxid (300), fluorozott szénhidrogének (120-12000), perfluorkarbonok (5700-11900) és a kénhexafluorid (22200). Megállapítható tehát, hogy például a metán hőmegkötési potenciálja 23-szorosa a széndioxidénak, míg a kén-hexafluorid 22000-szere.

Hot air (forró levegő) Úgyis nevezik, hogy „papír kredit”. Olyan kibocsátás csökkentésért adott karbon kredit, mely csökkentés mögött nem áll tényleges tevékenység. A legjobb példa erre Oroszország és Ukrajna esete, ahol a 90-es években a szovjet-éra ipara összeomlott, az emissziós mutatók jóval az 1990-es Kiotói számítási bázisév számai alá estek, ami tehát tényleges éghajlati-politikától függetlenül bekövetkező kibocsátás-csökkentést jelentett.

IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) Kormányközi Éghajlatváltozási Testület. Olyan nemzetközi tudományos testület, mely a UNFCCC-t infomrálja a legújabb éghajlatváltozási kutatási eredményekről. 130 nemzetet képvisel, így az éghajlatváltozás kutatás terén a világ legkiemelkedőbb tanácsadó testületéről beszélhetünk.

JI (Joint Implementation) – Együttes Végrehajtás. A Kiotói Szerződés egyik mechanizmusa, mely fejlett országok számára, főleg a gazdasági átalakulásban lévőknek, engedélyezi, hogy karbon-csökkentő projekt befogadó országok legyenek, mely projektet egy másik fejlett nemzet finanszíroz. A JI mechanizmus alatt elkészült projektek úgynevezett kibocsátás csökkentési egységeket (ERUs) generálnak, melyeket a befektető ország kap meg, a befogadó ország emissziós engedélyeiből (AAUs) pedig ugyanez a mennyiség levonandó.

Keretegyezmény: Az 1995. évi LXXXII. törvény által kihirdetett ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény

166

Kyoto Protocol – a Kiotói Szerződés. A Szerződést 1997-ben írták először alá, 2005-ben lépett hatályba, ma 175 aláírója van melyben a fejlett világ nemzetei kötelezettséget vállaltnak arra, hogy 5,2%-kal csökkentik össz-emisszióikat 1990-hez képest 20082012 között, 2012 végére tehát. A UNFCCC Kiotói ülésén döntöttek arról, hogy a fejlett nemzetek közös, de megkülönböztetett felelősséggel szükségesek emisszióikat csökkenteni. 35 fejlett országot tömörít, melyek felelősek a világ szén-dioxid kibocsátásának 61,6%-ért. 2007-ben az egyedüli ország, aki nem írta alá az USA (7%) volt, Ausztrália (+8%) a Bali találkozón írta alá, Kanada (-6%) pedig egy kormányváltást követően visszavonulót fújt kötelezettségvállalásától.

Kiotói egység A kibocsátható mennyiségi egység (AAU), a kibocsátás-csökkentési egység (ERU), az igazolt kibocsátáscsökkentés(CER) és az eltávolítási egység (RMU).

LULUCF Land use, land use change and forestry. Földhasználat, földhasználat változás és erdőgazdálkodás. A kifejezés a fatelepítést takarja, mely így újraerdősítés, erdősítés segítségével szenet von ki az atmoszférából.

NAPs - National Allocation Plans. Nemzeti Kiosztási Tervek. Ezekben a tervekben állapítják meg az EU Emisszió-kereskedelmi Rendszerben (EU ETS) lévő országok többek között, hogy mennyi legyen az éves kibocsátásuk (cap) maximuma, és a szektorok és egyes létesítmények számára kiosztott kibocsátási engedélyek elosztási módszereit, és a mennyiségeket is itt ismertetik. Egy európai országnak eddig két kiosztási terve volt, az I. a 2005-2007-es, a II. A 2008-2012-es időszakra szól.

Nemzeti forgalmi jegyzék – regiszter A Kiotói egységek kiadásának, átruházásának, törlésének nyilvántartását magába foglaló közhiteles és nyilvános jegyzék.

Nyelő Olyan tevékenység, folyamat, valamint eljárás, amely valamilyen üvegházhatású gázt, aeroszol részecskét vagy azok képződését előidéző anyagot távolít el a légkörből (pld. erdőgazdálkodás, erdészeti, földhasználati beruházás).

PDD Project Design Document Projekt Design Dokumentum. A Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM) típusú projektelbírálásokhoz szükséges hivatalos jelentkezési dokumentum, ezt kell kitöltenie a pályázónak, mely tartalmazza a projekt minden paraméterét. A PDD-t független harmadik feles hitelesítővel hitelesíttetni kell, majd elfogadásra és regisztrálásra a

167

CDM Végrehajtó testületéhez továbbítani (CDM Executive Board), majd ezek sikeressége esetén minősül a projekt CDM alatt és generálhat igazolt kibocsátás-csökkentési egységeket (CER).

RMUs Removal Units Eltávolítási egység. Kizárólag az első kötelezettségvállalási időszakban (2008-2012) az üvegházhatású gáznak a légkörből nyelő általi eltávolítása esetén megállapított és kiadott vagyoni értékű jog, amely egy szén-dioxidegyenérték kibocsátására jogosít fel. A LULUCF Programmból generálhatóak az RMU-k fejlett országokban, beleértve a Kiotói Szerződés JI mechanizmusa alatt futó projekteket is.

tCO2e, MtCO2e – Tonnes of carbon dioxide equivalent Szén-dioxid egyenérték, ill. millió szén-dioxid egyenérték. Ez az üvegházhatású gázok (ÜHG) mértékegysége. Minden üvegházhatású gáz globális felmelegedésre gyakorolt hatása a szén-dioxid hatásának egységében van kifejezve. Például 1 millió kibocsátott metán, a szén-dioxidnál sokkal veszélyesebb ÜHG, 23 millió tCO2e –nak felel meg, másképpen írva: 23 MtCO2e.

UNFCCC - The United Nations Framework Convention on Climate Change Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye. Gyakran utalnak rá csak úgy, mint az ENSZ Éghajlatváltozási Konvenciója. Ez egy nemzetközi egyezmény a klímaváltozás elleni gyakorlati lépések megvalósítása érdekében, 1992-ben írták alá. A Keretegyezmény célja volt alapításakor, hogy az ÜHG-ok atmoszférikus koncentrációját stabilizálja. 1994 márciusában lépett életbe és jelenleg 189 aláírója tagja van. A UNFCCC egyezett meg a Kiotói Szerződésben 1997-ben, hogy a fejlett országok kibocsátás csökkentését megvalósítsa.

VERs - Verified Emission Reductions Hitelesített kibocsátás csökkentés. Forgatható, ÜHG kibocsátás csökkentő projektekből képzett karbon kredit, mely önkéntes típusú kibocsátás csökkentési céloknál számolható el, olyan szervezeteknél és egyéneknél tehát, akik saját emisszióikat szeretnék kiegyenlíteni (offset). (Forrás: saját kutatás)

168

2. Függelék: A témakör feldolgozását segítő pénzpiaci definíciók Befektetési alapkezelési tevékenység a befektetési alapkezelő által, a meghirdetett befektetési elveknek megfelelő befektetési alap kialakítása és a befektetési alap portfóliójában lévő egyes eszközelemeknek (befektetési eszköz vagy ingatlan) a befektetési alapkezelő döntése alapján, a befektetési alap meghirdetett befektetési elveihez igazodó adásvétele. Befektetési alapkezelő befektetési alapkezelési tevékenységre engedéllyel rendelkező részvénytársaság. Befektetési alapok a kockázatmegosztás elve alapján működnek. Egy befektetési alap ügyfelei pénzét más befektetők pénzével együtt számos értékpapírba fekteti. Az egyes értékpapíroknak nem egyszemélyes tulajdonosa lesz, hanem az értékpapírokat, melyek a befektetési alap által összegyűjtött összvagyont testesítik meg, közösen birtokolják. Befektetési alapok befektetési jegyei (a pénzpiaci alapok kivételével) nem alkalmasak rövid távú befektetésekre. A döntés, hogy mely értékpapír alapba fektessen, az egyén kockázatvállalási hajlandóságától valamint attól függ, milyen hosszú időre kívánja befektetni vagyonát. Befektetési alap letétkezelési tevékenység az a Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenység, amely során a letétkezelő a befektetési alapkezelő megbízása alapján letéteményesként a befektetési alap tulajdonában lévő értékpapírok letéti őrzését és az ahhoz kapcsolódó kezelését, továbbá a befektetési alap bankszámlájának - ideértve az alap saját tőkéjének összegyűjtése céljából nyitandó letéti számlát is -, illetve értékpapír számlájának vezetését, valamint a befektetési jegyek eladásával, visszavásárlásával, a hozamok kifizetésével és a nettó eszközérték megállapításával kapcsolatos technikai tevékenységet és az alapkezelők sajátos ellenőrzését végzi. Befektetési alap letétkezelő a befektetési alap letétkezelési tevékenységet végző hitelintézet. Befektetési alap saját tőkéje a befektetési alap saját tőkéje induláskor a befektetési jegyek névértékének és darabszámának szorzatával egyezik meg, működése során a saját tőke a befektetési alap összesített nettó eszközértékével azonos. Befektetési jegy befektetési alap nevében (javára és terhére) - meghatározott módon és alakszerűséggel - sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír. Befektetési jegy folyamatos forgalmazása nyíltvégű befektetési alapra kibocsátott befektetési jegyeknek a befektetési alap nevében történő folyamatos forgalomba hozatala és visszaváltása. Befektető az a személy, aki a befektetési szolgáltatóval, befektetési alapkezelővel, árutőzsdei szolgáltatóval, vagy más befektetővel kötött szerződés alapján saját vagy más pénzét, egyéb vagyontárgyát részben vagy egészben a tőkepiac, illetve a tőzsde hatásaitól teszi függővé, kockáztatja. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapír

169

minden olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint kamatozó értékpapír esetén annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát (a továbbiakban együtt: kamat), illetőleg az általa vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti. Jegyzés az értékpapír forgalomba hozatala során az értékpapírt megvásárolni szándékozó befektetőnek az értékpapír megvásárlására irányuló, feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozata, amellyel az ajánlatot elfogadja és kötelezettséget vállal az ellenszolgáltatás teljesítésére. Kibocsátó az Alap nevében eljáró Alapkezelő. Közzétételi hely a Magyar Tőkepiac és annak elektronikus oldala. Likvid eszköz a pénz, hitelintézettel állampapírra kötött felmondhatóságában nem korlátozott repo, az átruházhatóságában nem korlátozott bármikor pénzzé tehető állampapír, továbbá a felmondhatóságában nem korlátozott bankbetét. Nettó eszközérték a befektetési alap portfóliójában szereplő eszközök értéke, csökkentve a portfóliót terhelő összes kötelezettséggel, beleértve a passzív időbeli elhatárolásokat is. Nyíltvégű befektetési alap az olyan befektetési alap, amelynél visszaváltható befektetési jegyek kerülnek folyamatos forgalmazásra. Nyilvános forgalomba hozatal az értékpapír nem zártkörű (egyedileg előre meg nem határozott befektetők részére történő) forgalomba hozatala. OTC piac olyan tőzsdén kívüli piac, ahol meghatározott szabályok szerint a kereslet és a kínálat egy helyen koncentrálódik és kielégíti az alábbi feltételeket: - a piacra lépés és a kereskedés valamely felügyeleti hatóság által jóváhagyott szabályok, piaci szokványok szerint folyik, - rendszeres időszakonként, meghatározott időben működik, - a piaci szereplők működésére, tevékenységére vonatkoznak bizonyos minimális feltételek (tőkekövetelmény, letéti előírás stb.), - biztosított a nyilvános áralakulás (a nap elején, napközben és a nap végén kötelező az árakat, továbbá a forgalmi adatokat nyilvánosságra hozni), - a forgalmazott pénzügyi eszközök piacra bevezetésének a minimális feltételeit meghatározzák, - a piaci kereskedelemben szereplő pénzügyi eszközök kibocsátói nyilvánosságra hoznak minden olyan adatot, amely a pénzügyi eszköz árát, árfolyam-alakulását érintheti (transzparencia), a piaci szereplők a felügyeleti hatóság részére adatszolgáltatást teljesítenek.

170

Repo és fordított (inverz) repo ügylet Minden olyan megállapodás, amely értékpapír tulajdonjogának átruházásáról rendelkezik a szerződéskötéssel egyidejűleg meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli időpontban történő visszavásárlási kötelezettség mellett meghatározott visszavásárlási áron. Függetlenül attól, hogy az ügylet futamideje alatt a vevő az ügylet tárgyát képező értékpapírt megszerzi és azzal szabadon rendelkezhet (szállításos repo ügylet) vagy nem szerzi meg az értékpapírt, azzal szabadon nem rendelkezhet, hanem óvadékként kerül elhelyezésre a vevő javára a futamidő alatt (óvadéki repo ügylet). Óvadéki repo ügylet kizárólag hitelintézettel köthető. A felek közötti megállapodás rendelkezhet úgy is, hogy az ügylet tárgyát képező és a biztosítékul szolgáló értékpapírok más értékpapírokra kicserélhetők. Az ügylet az értékpapír eladója szempontjából repo ügyletnek, az értékpapír vevője szempontjából fordított repo ügyletnek tekintendő. Az óvadéki repo ügylet lejárati ideje alatt az értékpapírhoz kapcsolódó jogok - a felek eltérő megállapodásának hiányában - az eladót illetik meg, az értékpapír tulajdonjoga a futamidő végén abban az esetben száll át a vevőre, ha az eladó a visszavásárlási árat nem fizeti meg. Származtatott (derivatív) ügylet olyan ügylet, amelynek értéke az alapjául szolgáló befektetési eszköz, deviza, áru vagy referenciaráta (alaptermék) értékétől függ és önálló kereskedés tárgyát képezi (derivatívak). Magyar Alapok A Tpt. (Tőkepiaci Törvény) előírásainak megfelelően Magyarországon működő befektetési alapok. (jelenleg kb. 150 db, pl. Access Pénzpiaci Alap) Unit Trust (Anglia, Írország) Befektetési alapok, melyeknél igénytől függően, korlátlan számban bocsáthatnak ki befektetési jegyeket, ugyanakkor a befektetési jegyek visszavásároltatnak az alap által, hasonlóan a magyar nyíltvégű alapokhoz. Zárt végű alapok Meghatározott számú befektetési jegy kerül kibocsátásra (zárt-végűség elve). A nyílt végű alappal ellentétben, ebben az esetben az alap nem kötelezhető befektetési jegyeinek visszavételére. A befektetési jegyeket csak egy harmadik fél részére lehet értékesíteni, egyes esetekben, tőzsdei forgalomban. Az értékpapír ára ez esetben a kereslet valamint a kínálat viszonyának függvénye. A zárt végű alapoknál előfordulhat tőke és hozam garantált konstrukció. Nyílt végű alapok A befektetési jegyek száma (így a résztvevők száma) nincs előre meghatározva (nyílt-végűség elve). Az aktuális igényeknek megfelelően új befektetési jegyeket bocsát ki az alap és a már kibocsátott befektetési jegyeket mindenkor visszavásárolja. Nincs meghatározott futamidő, hozam és tőkegarancia. Aktív alapkezelői tevékenység A befektetési alap kezelője az alap vagyonának befektetésekor az általa meghatározott viszonyítási alaptól jelentősen eltér, azzal a szándékkal, hogy a piaci átlagnál lényegesen magasabb hozamot produkáljon. A viszonyítási alap általában az adott piaci szegmenst reprezentáló index, ahol az alapkezelő a befektetési tevékenységét kifejti. A viszonyítási index a benchmark index. A viszonyítási alaptól való eltérés mértéke alaponként eltérő lehet. Passzív alapkezelői tevékenység Az alapkezelő az alap vagyonát az előre meghatározott irányadó viszonyítási alapnak megfelelően fekteti be, attól nem tér el. Az ilyen befektetési politika hátránya többek között az, hogy a viszonyítási alapként meghatározott benchmark leképezéséhez általában igen magas alaptőke szükségeltetik. A benchmarkban bekövetkező bármiféle összetétel-változást azonnal le kell követni, mely tranzakció nyomán megváltozik az alap eszközeinek

171

összetétele, viszonylag nagy költségeket vonva maga után (pl. Index-alapok). Eszközosztályok szerinti csoportok definíciója: Pénzpiaci alapok (Money Market Funds) Kötvényalapok (Bond, High Yields) Részvényalapok (Equity) Vegyes Alapok (Balanched) Speciális alapok Ingatlan, (Property) Hedge alapok (Hedge Funds) Alapok alapja (Fund of Funds) Top Down Jelentős részét képezi a modern portfólió elméleteknek a portfólió felépítésének és kialakításának módszertana. A Top Down módszer esetében, a célként kitűzött hozam elérése érdekében tett lépések az alapkezelő által korábban lefektetett alapelvekre épülnek. A portfólió szerkezetének kialakításánál az első kérdés az, milyen arányban kerüljön a vagyon megosztásra az egyes vagyoni osztályok / csoportok között. Csak ezt követően kerülhet sor a befektetés földrajzi régiók szerinti megosztását illető kérdésre. A következő lépés az iparág megválasztása és csak ezt követően kerülhet sor az egyes értékpapírok kiválasztására. Az eredmény jövőbeni alakulását legnagyobb mértékben (mintegy 85 százalékban) az első két lépés során hozott döntés határozza meg. Bottom Up Ennél a befektetési stílusnál, az alapkezelő az egyes értékpapírok kiválasztásánál kizárólag a különböző kiválasztási kritériumokra koncentrál. Árfolyamkockázat A kockázat e fajtája alapba történő befektetés esetén az alap befektetési politikájának valamint a piacok elmozdulásának a függvénye. Így nem zárható ki a veszteség lehetősége. Annak ellenére, hogy általában a befektetési jegyeket mindenkor visszavásárolja az alap, a befektetési alapok egy befektetési formát testesítenek meg és az invesztíció csak hosszabb befektetési időtartamnál nyer gazdasági értelmet (kivétel a pénzpiaci alapok). Felhívjuk a figyelmet, hogy nem visszafizetésről van szó visszavásárlásnál, így nem létezik fix visszavételi árfolyam sem. A külföldi alapok devizakitettsége (forint árfolyamváltozása) is magas befektetési kockázatot hordoz. (Forrás: www.budacash.hu, 2009)

172

KARBONGAZDASÁGTAN AVAGY A TERVSZERŰ ÜVEGHÁZGÁZ CSÖKKENTÉS ÉS EMISSZIÓMENEDZSMENT GYAKORLATI KÉRDÉSEI

©DR. FOGARASSY CSABA, 2009 SZENT ISTVÁN EGYETEMI KIADÓ, GÖDÖLLŐ

173