Jayne Ann Krentz Tűz és víz
Jayne Ann KRENTZ
2
Tűz és víz
Prológus: CHARITY A tenger a szabadság ígéretével csalogatja a vigyázatlanokat, de nem szól a nagy veszélyről. „A víz útján", Hayden Stone naplójából A PÁNIK abban a pillanatban tört rá, hogy belépett az egyik legelegánsabb seattle-i üzleti klub szárnyas üvegajtaján. Charity Truittot mintha áram rázta volna meg. Őrülten vert a szíve. Alig kapott levegőt. Félő volt, hogy az izzadság átüt minden elképzelést felülmúlóan drága, vörös selyemruháján. Szerencsére nem kiskereskedelmi áron jutott a vagyont érő designertermékhez; az áruház, melynek „egyedi tervezésű ruhák" osztályán rátalált, a családja tulajdonában volt. Charity megállt az alkalomra lefoglalt különterem ajtajában, és vett egy mély lélegzetet. Minden erejét megfeszítve küzdött, hogy ne lássék rajta az idegesség. Átfutott az agyán, hogy a jól öltözött sokaság, mely máris felfigyelt rá, amint ott álldogál a küszöbön, nyilván előre megkomponált, hatásvadász belépésre számít. Igazság szerint azonban Charity a legszívesebben elfutott volna. Charity a huszonnégy éves koruk óta vezető beosztásban lévő nők vas akaratával leküzdötte a szorongást, és mosolyt erőltetett az ajkára. Nem ez volt az első pánikroham az életében. Mind sűrűbben törtek rá az elmúlt négy hónap során: éjjel álmatlanul forgolódott, nappal vibrált és szorongott, és ami a legrosszabb, baljós érzések támadtak benne szellemi egészségét illetően. A rohamok miatt előbb orvoshoz, majd terapeutához ment. Egynémely kérdésre kapott magyarázatot, de semmi sem oldódott meg. Indokolatlan pánikreakció, vélte a terapeuta. Visszalépés az őskorba, amikor barlangban laktunk és szörnyektől rettegtünk éjjelenként. A stressz csak ront a helyzeten. Ma éjjel azonban Charity hirtelen meglelte a magyarázatot a rohamokra. Rájött, hogy mi, vagy inkább ki váltja ki ezt a vakrémületet. Brett Loftusnak hívják, a Loftus Sport tulajdonosa. Langaléta, majdnem két méter magas férfi, és még most, harmincévesen is hajszálra úgy néz ki, mint amikor válogatott focista volt az egyetemi csapatban. Szőke, barna szemű, jóképű, a maga megnyerő, régimódi western-hős módján. Ráadásul roppant sikeres és még kedves is hozzá. Charity kedvelte, de szerelmes nem volt belé. És biztosan tudta, hogy soha nem is lesz. Mi több, az volt a határozott érzése, hogy féltestvére, Meredith és a lezser, jó természetű Brett tökéletesen összeillenének. A legutóbbi pánikrohamok csak igazolták szinte már legendásnak tartott előérzetét. Sajnos azonban Meredith helyett neki kellett aznap este bejelentenie eljegyzését a Loftusvagyon Örökösével. Az egyesülést legalább annyira szánták üzleti lépésnek, mint két emberi sors összekovácsolásának, ugyanis a tervek szerint a Loftus Sport néhány héten belül beolvad a Truitt család tulajdonában álló áruházláncba. A Truitt-Loftus néven létrejövő új társaság az egyik legnagyobb magánkézben levő kiskereskedelmi cég lesz északnyugaton, és ha minden az elképzelések szerint alakul, két éven belül nyithatnak majd a sokat ígérő óceán parti piac felé. Charity a család és az idejekorán megörökölt üzlet érdekében szánta rá magát, hogy hozzámenjen a férfihoz, akitől bepánikolt, valahányszor csak átölelte. Nem róhatja fel neki, hogy olyan magas, és őt ettől kitöri a frász, gondolta Charity. Ez az ő problémája. Neki kell megoldania. Amúgy is az a dolga, hogy a gondokat megoldja, és sikeres is ebben. Azt várják tőle, hogy ura legyen minden helyzetnek, és elsimítsa a problémákat. Charitynek viszketett a tenyere. Úgy érezte, nem kap levegőt. Mindjárt elájul északnyugat legbefolyásosabb és leggazdagabb üzletemberei előtt. Szinte látta magát, amint előrebukik a
Jayne Ann KRENTZ
3
Tűz és víz
keleti mintázatú szőnyegen, a meghökkent barátok, üzlet- és vetélytársak, és ami a legrosszabb, a helyi média néhány meghívott képviselőjének gyűrűjében. - Charity? Nevének hallatán riadtan megfordult, és a vörös selyemruha burkából föltekintett a féltestvérére. Jól föl kellett néznie. A huszonkilenc esztendős Charity öt évvel volt idősebb Meredithnél, de legjobb formájában is százhatvankét centi magas volt. Még a ma este viselt nyolc centis sarkú piros körömcipőjében sem ért fel a száznyolcvankét centis Meredith szemmagasságáig, aki ráadásul szintén tűsarkúban volt. A ragyogó vörösesszőke, szoborszépségű Meredith mindig káprázatos látványt nyújtott, pláne, ha ennyire kicsípte magát, mint aznap este. Nincs még egy nő, aki így tudná viselni a ruháit, gondolta Charity lemondóan. Meredith határozott, klasszikus arcvonásaival és kecses mozgásával akár hivatásos modell is lehetett volna. Főiskolás évei alatt dolgozott egy-egy áruházon belüli divatfotózáson, de intelligenciája és a családi vállalkozás iránti elkötelezettsége egyenes utat biztosított számára a vezető pozícióhoz. - Jól vagy? - Meredith jáspiszöld szeme összeszűkült az aggodalomtól. - Jól. - Charity gyorsan körbepillantott. - Davis itt van? - A bárban beszélget Brett-tel. Charity nem látott ki az emberek mögül, így közöttük kukucskált. Nagy nehezen sikerült megpillantania másik féltestvérét. Davis másfél évvel idősebb és nyolc centiméterrel magasabb volt Meredithnél. Az ő karrierjét is az üzleti élet iránti mély elkötelezettség és határtalan lelkesedés határozta meg. Charity a kezdet kezdetén felismerte öccse képességeit, és fél évvel ezelőtt úgy döntött, hogy gondoljon mindenki, amit akar, ő kinevezi Davist a cég igazgatóhelyettesévé. Elvégre családi vállalkozásról van szó, melynek ő maga rendkívül fiatalon került az élére. Davisnek a húgához hasonlóan szép színű haja és halványzöld szeme volt, amit a magasságukkal együtt apjuktól, Fletcher Truitt-tól örököltek. Charity gesztenyeszín haja és mogyoróbarna szeme anyja öröksége volt. Kevés emléke maradt vér szerinti apjáról: Sámson Lapford, a hivatásos fotóművész Charity hároméves korában elhagyta a családját, hogy vulkánokat és esőerdőket fényképezzen, mígnem egyszer halálra zúzta magát egy csak bizonyos dél-amerikai hegyoldalakon honos páfrány fotózása közben. Charity Fletcher Truittot tartotta apjának, mégpedig jó apjának. Az ő és anyja kedvéért tett meg mindent, hogy betöltse az öt évvel ezelőtt bekövetkezett haláluk után maradt űrt, és egyben tartsa a családi örökséget két féltestvére számára. A mozgó vendégek között Charity újabb szeletet látott a bárból. Megpillantotta Brett Loftust; fakószőke haja ragyogott a hangulatvilágításban, széles válla a szmokingban a szokásosnál is szélesebbnek hatott. Akár egy békés természetű germán isten, úgy ácsorgott Davis mellett. Charity megborzongott. Mintha az összes oxigén elfogyott volna körülötte. Tenyere úgy izzadt, hogy hozzáérni se mert drága ruhájához. Ha Davis magas volt, Brett egyenesen óriás Charity mondta magának, hogy a teremben lévő nő bármelyike szívesen odadobta volna a Truitt névi szóló hitelkártyát, ha Brett Loftus belezúg. Az ő kivételével. Rémület hulláma csapott át rajta, mihelyt mégse] tette a következő néhány perc történéseit. Egyszerre égető bizonyossággal tudta, hogy képtelen lesz eljegyezni magát ezzel az emberóriással, még féltestvéreinek örökségéért sem, amelyre élete elmúlt öt esztendejét feltette.
Jayne Ann KRENTZ
4
Tűz és víz
- Talán egy pohár pezsgő ellazít - fogta karon Meredith. - Gyere, menjünk oda Bretthez és Davishez. Kicsit furcsa vagy mostanában. Szerintem túl sokat dolgozol. Lehet, hogy túl nagy teher a cégösszevonás az eljegyzés meg az esküvő és a nászút elő készületei mellett. - Igen. - A pánik az elviselhetetlenségig fokozódott. Belebolondul, ha nem szabadul ki innét. Muszáj menekülnie. - Igen. Valóban túl nagy. El kell mennem Meredith. - Mit mondasz? - Meredith arcára kiült a döbbenet. - Most rögtön. - Nyugodj meg, Charity. Miket beszélsz? Nem léphetsz le csak úgy. Mit gondol majd Brett? Nem is szólva erről a rengeteg emberről, akiket idehívtunk. Charityt önvád marcangolta, majd feltámadt benne a régi, acélos kötelességtudat, és néhány pillanatra együttes erővel le is gyűrték a pánikot. - Igazad van - lihegte Charity. - Nem léphetek le csak úgy. Meg kell magyaráznom Brettnek. Meredith most már őszintén megijedt. - Mit akarsz megmagyarázni Brettnek? - Hogy képtelen vagyok rá. Pedig megpróbáltam. Isten látja a lelkemet, én megpróbáltam. Bebeszéltem magamnak, hogy így helyes, és így lesz jó mindenkinek. De mégsem helyes. Brett túlságosan rendes, nem ezt érdemli. - Mit nem érdemel? Charity, összevissza beszélsz. - Meg kell mondanom neki. Remélem, megérti. - Talán inkább félre kellene vonulnunk, hogy megbeszéljük ezt a dolgot - javasolta Meredith sürgetőleg. - Mit szólnál a mosdóhoz? - Nem, fölösleges. - Charity megdörzsölte a homlokát. Képtelen volt koncentrálni. Akár a vízhez jutott gazella, mely folyton a bokrokat lesi, nem ront-e rá az oroszlán. - Ha szerencsém van, kihúzom addig, amíg kijutok innét. Charity vezetői székben edződött, nem mindennapi akaraterejével legyűrte a pánikot. Átküzdötte magát a tömegen a bárig. A néhány lépés felért egy vesszőfutással. Brett és Davis egyszerre fordultak feléje, amikor előtűnt a sokaságból. Davis testvériesen rávigyorgott, és vidáman megemelintette a boros poharát. - A legjobbkor, Charity - mondta köszönés helyett. - Már azt hittük, ott ragadtál az irodádban. Brett szeretetteljesen mosolygott. - Fantasztikusan nézel ki, szívem. Kész vagy a nagy bejelentésre? - Nem - válaszolta Charity nyíltan. Megállt a férfi előtt. - Brett, őszintén és roppantul sajnálom, de képtelen vagyok rá. - Nem stimmel valami? - vonta össze Brett a szemöldökét. - Én nem stimmelek. Nem illek hozzád. És te sem hozzám. Tényleg igazán kedvellek. Klassz barát vagy, és kitűnő üzlettárs lettél volna. De nem mehetek hozzád feleségül. Brett hunyorgott, Davis tátott szájjal bámult rá. Meredith szeme elkerekedett a döbbenettől. Charity homályosan érezte, hogy a vendégek elnémulnak körülöttük. Fejek fordultak feléjük. - Ó, istenem, ez rémesebb, mint gondoltam - suttogta Charity. - Annyira sajnálom, Brett. Amilyen jó fej vagy, neked kijár, hogy egy nő szerelemből, szenvedélyből menjen hozzád, ne barátságból vagy üzleti szempontok miatt. Brett lassan letette a poharát. - Nem értem. - Én sem értettem egészen mostanáig. Brett, én nem mehetek bele ebbe az eljegyzésbe. Nem lenne tisztességes egyikünkkel sem. Közöttünk nincs szerelem. Barátok vagyunk és üzlettársak, de ez nem elég. Nem tehetjük meg. Eddig azt hittem, menni fog, de tévedtem. Néma csend lett a teremben. Minden tekintet Charity felé fordult, mire ismét fulladni kezdett a pániktól. - Istenem, csak mielőbb el innét. - Charity megpördült, de Meredith elállta az útját. Engedj. Kérlek szépen.
Jayne Ann KRENTZ
5
Tűz és víz
- Charity, ez őrültség. - Meredith elkapta nővére vállát. - Nem léphetsz le csak úgy. Mi az, hogy nem akarsz hozzámenni Bretthez? Brett tökéletes férfi. Tökéletes, érted? Charity alig kapott levegőt. Tántorgott tette súlya alatt, de már nem táncolhatott vissza a szakadék széléről. Bűntudat, düh és rettegés pokoli kotyvaléka marta a bensejét. - Túl nagy. - Kétségbeesett, reménytelen mozdulattal lökte maga elé mindkét kezét. - Nem érted? Nem mehetek hozzá, Meredith. Túl nagy. - Megőrültél? - rázta meg Meredith a húgát. - Brett csodálatos, a legcsodálatosabb férfi a világon. Minden nő szerencsésnek érezné magát a helyedben. - Hát ha szerinted olyan csodálatos, menj hozzá te! - Charity elborzadva érezte, hogy lassan elveszíti önuralmát, és kiszakítva magát húga szorításából, utat vágott a tömeg sűrűjében. A döbbent vendégek arrébb húzódtak, és elengedték. Charity végigrohant a keleti szőnyegen, ki a terem szárnyas ajtaján. Nem állt meg az elegáns, patinás előcsarnokban sem. Az elképedt boy ugrott, hogy ajtót nyisson neki. Charity kirontott a férfi mellett, és tűsarkain egyensúlyozva óvatosan letipegett a lépcsőn. Kifulladva állt meg a klub előtt a járdán. Öt perccel múlt nyolc; Seattle belvárosa még a nyár este kései napfényében fürdött. Charity észrevett egy taxit, mely éppen előtte fékezett le. Kinyílt a hátsó ajtó; Charity felismerte a kiszálló középkorú házaspárt, George és Charlotte Trainert. Üzleti partnerek; meghívott vendégek, fontos emberek. - Történt valami, Charity? - nézett rá meglepetten George Trainer. - Bocsánat, de szükségem van a kocsira. - Charity átfurakodott kettejük között, és becsusszant a hátsó ülésre. - Induljunk - csapta be az ajtót. A sofőr vállat vont, és indított. - Hová? - Akárhová. Mindegy, csak menjünk már. Kérem. - Egyszerre a nyílt tenger képe ködlött fel benne a semmiből. Szabadság. Menekvés. - Vagy várjon, kitaláltam, hova akarok menni. Vigyen le a partra. - Rendben. Charity néhány perccel később a seattle-i kikötő egyik mólóján állt. Az Elliott-öbölből érkező fuvallat habot spriccelt vörös selyemruhájára, és megtöltötte a tüdejét. Szabadon lélegzett végre, ha csak rövid időre is. Sokáig állt ott a korlátba kapaszkodva. Amikor a nap alábukott az Olympic-hegység mögött, tűzvörösre festve az eget, Charity rákényszerítette magát, hogy szembenézzen a valósággal. Teljesen kiégett huszonkilenc éves korára. Abban az életszakaszban, amelyben mások rákapcsolnak, ő megindult lefelé a lejtőn. Semmit sem adhat már a családi vállalkozásnak. Nem ülhet többé a Truitt áruházlánc igazgatói székébe. Gondolni sem bír rá, hogy még egyszer betegye a lábát az irodába. A szinte elviselhetetlen bűntudattól és szégyentől fáradtan lehunyta a szemét. Öt hosszú éven át, amióta anyját és mostohaapját egy lavina maga alá temette egy svájci sítúrán, mindent megtett, hogy megfeleljen a ráhárult embertelen feladatnak. Megmentette féltestvérei örökségét. Belső tartalékai azonban mára kimerültek. Nem térhetett vissza a Truitthoz, melyet voltaképpen soha nem akart igazgatni, és nem térhetett vissza Brett Loftushoz, akinek mackós ölelése pánikot keltett benne. Beleőrül, ha nem mehet el. Megbolondul. Charity lepillantott az öböl sötét vizére, és azon tűnődött, vajon ezt hívta-e egy korábbi nemzedék úgy, hogy ideg-összeroppanás.
Prológus: ELIAS
Jayne Ann KRENTZ
6
Tűz és víz
A bosszú és a mély víz sokban hasonlít egymásra. Mindkettő leránthatja az embert, aki még azelőtt megfullad, hogy ráeszmélne a veszélyre. „A víz útján", Hayden Stone naplójából ELIAS WINTERS belenézett a férfi arcába, akit néhány pillanaton belül tönkretesz, és meglátta benne az igazságot. Megsemmisítő bizonyossággal tudta, hogy eltékozolta azt a sok évet az életéből, mert a bosszú végül nem szerzi meg neki a várt elégtételt. - Nos, Winters? - Garrick Keyworth közönséges vonásai megkeményedtek türelmetlen ingerültségében. - Maga kérte, hogy találkozzunk, mert állítólag közlendője van számomra a cégem partvidéki üzleti tevékenységére vonatkozólag. - Így van.. - Akkor halljam. Lehet, hogy maga egész nap ráér ölbe tett kézzel üldögélni és cseverészni, de nekem itt egy egész cég gondja a nyakamon. - Hamar végzünk. - Elias a megtévesztőén vékony borítékra pillantott. A belsejében lapult az információ, mely ellehetetleníthette, vagy akár egyszer és mindenkorra tönkrevághatta a Keyworth Internationalt. A boríték tartalma három év gondos tervezés, a különféle eshetőségek hajnalba nyúló latolgatásának, és sok-sok órányi óvatos taktikázásnak és manipulálásnak az eredménye volt. Végre azonban minden a helyére került. Könnyen lehet, hogy a következő néhány hétben a Keyworth International néven ismertté vált szállítmányozó társaságot térdre kényszeríti a borítékban rejlő információ, és a cég valószínűleg soha nem heveri ki ezt a csapást. Elias a tizenhat éves kora óta belénevelt, sokat gyakorolt türelemmel és fegyelemmel tanulmányozta ellenfelét. Tudta, hogy Garrick Keyworth életében soha, semmi nem fontosabb a Keyworth Internationalnél. Keyworthöt már évekkel ezelőtt elhagyta a felesége, és ő nem fáradt azzal, hogy újra megnősüljön. Örökös küzdelmet folytatott fiával, Justinnal, aki rivális szállítmányozó társaságot alapított Seattle-ben. Keyworthnek olyan barátai voltak, akik abban a szent pillanatban magára hagynák, ha neszét vennék anyagi nehézségeinek. Még az óceáni kis szigetekről származó híres fafaragás-gyűjteményében sem lelhetne megnyugvást; Elias ugyanis tudta, hogy Keywoth csak presztízsből gyűjti őket, nem pedig őszinte érdeklődésből. A cég volt Keyworth egyetlen alkotása. Az egyiptomi fáraók határtalan agressziójával építette föl a mai piramisok verzióját, a kincseskamrát, melynek tetején ő trónolt egy személyben. Elias azonban időközben meglazította a masszív Keyworth-piramis jó néhány gyámkövét. Most még néhány hétig titokban kell tartania a kis boríték tartalmát, hogy ne akadjon el a bosszú örvényes, sötét folyama. Most egyszerűen ki kell sétálnia Keyworth irodájából. Milyen könnyű is lenne! - Öt percet adok, Winters. Mondja már, amit akar. Fél tizenkettőkor megbeszélésem van. Garrick hátradőlt szürke bőrfoteljában. Méregdrága gravírozott tollát húsos tenyerén egyensúlyozta. Mennyire nem illik ez a kéz az elegáns tollhoz, gondolta Elias. Ami azt illeti, Garrick Keyworth sem illik az irodájába; kilóg a tervező által megálmodott, stílusos környezetből. Ötvenes, zömök alakja furcsán festett a méretre készült öltönyben, mely nem rejtette el vaskos nyakát. Elias tekintete találkozott Garrick sunyi ragadozótekintetével. Milyen egyszerű lenne bemattolni most, ebből az előnyös állásból! - Öt perc még sok is - mondta Elias. - Egy vagy kettő is elég. - Mi az ördögöt akar ezzel? A francba, Winters, ne rabolja az időmet. Csak a jó híre miatt voltam hajlandó fogadni magát.
Jayne Ann KRENTZ
7
Tűz és víz
- Tudja, ki vagyok? - Hogyne tudnám. - Garrcik félrepöckölte a tollat. - A nyugati parti kereskedelem egyik meghatározó alakja. Ezt mindenki tudja Seattle-ben, aki csak részt vesz a nemzetközi kereskedelemben. Jó kapcsolatokkal rendelkezik, és olyan piacokra is betört, ahol még senki másnak nem sikerült megvetnie a lábát. Tudom, hogy nyereséges tanácsadó cége van, és vízparti befektetésekben utazik. - Garrick alig észrevehetően hunyorított. - És azt is beszélik, hogy egy kicsit fura. - Elég jól összefoglalta az életemet. - Elias felállt. Óvatosan a széles íróasztal fényezett felületére helyezte a borítékot. - Nézzen bele. Azt hiszem, a tartalmát - Elias egy pillanatig kivárt, miközben mesterkélt szórakozottsággal ízlelgette a nyelve hegyén lévő szót - bízvást megvilágosodásnak tekintheti. Elias válaszra sem várva sarkon fordult, és megindult kifelé. A tudat, hogy Hayden Stonenak volt igaza, úgy folyta körül, akár egy feneketlen tó jéghideg vize. Éveket tékozolt el az életéből. És soha nem kaphatja vissza őket. - Mi ez? - hallotta Garrick süvöltését a háta mögött, épp amint elérte az ajtót. - Milyen piszkos játékot űz itt velem? Azt mondta, fontos közlendője van az óceáni üzleteimet illetően. - Mindent megtalál a borítékban. - A fenébe is, igazat beszéltek, akik azt mondták, hogy maga nem normális. Elias papír zizzenését hallotta. A válla fölött hátrapillantva figyelte, ahogy Garrick előrántja a borítékból az öt oldalas irományt. - Egyvalamit szeretnék csak tudni. De Garrick rá se hederített. Mogorván meredt a jelentés első oldalára. Durva arcvonásai dühről és zavarodottságról árulkodtak. - Mit tud maga a Kroyjal és Zillerrel fenntartott üzleti kapcsolatomról? - Mindent - válaszolta Elias. Tudta, hogy Keyworth még mindig nem érzi a kezében tartott néhány oldal súlyát, de ami késik, nem múlik. - Ez bizalmas információ, az ég szerelmére - Garrick felemelte a fejét, és úgy tekintett Eliasra, ahogy a bika a matadorra. - Nincs joga a szerződéseimben kutakodni. - Emlékszik egy Austin Winters nevű férfira? - kérdezte Elias halkan. - Austin Winters? - Döbbenet, majd mély szorongás tükröződött Garrick tekintetében. Ismertem régen egy Austin Winterst. De annak húsz éve már. Kint a szigeteken. - Tekintete megkeményedett, amint az agyában felködlött valami. - Nehogy azt mondja, hogy a rokona. Az nem lehet. - A fia vagyok. - Képtelenség. Austin Winters nem is volt nős. - A szüleim évekkel azelőtt elváltak, hogy apám kiköltözött a Nihili-szigetre. - Soha senki nem említette, hogy gyereke lenne. - Eliast fejbe kólintotta, hogy apja titkolta barátai és ismerősei előtt, de a hosszú évek alatt elsajátított fegyelemmel viselte a csapást, melyet Garrick a tudtán kívül rámért. - Pedig van fia. Tizenhat éves voltam, amikor maga megrongálta a repülőjét. Egy nappal azután érkeztem Nihilire, hogy megtalálták a roncsot, de addigra maga már elhagyta a szigetet. Hosszú időbe telt, mire kinyomoztam az igazságot. - Nem varrhatja Austin Wínters halálát a nyakamba. - Garrick felemelkedett; pirospozsgás arca tüzelt a dühtől. - Semmi közöm nem volt ahhoz a szerencsétlenséghez. - Elvágta a benzinvezetéket, tudva, hogy hónapokba telik, míg apám alkatrészt szerez a szárazföldről. Tudta, hogy apámnak egyetlen egy gépe van, és ha az kiesik a forgalomból, nem tudja teljesíteni vállalt kötelezettségeit. Tudta, hogy tönkreteszi azzal, ha hetekre ellehetetleníti a munkáját. - Szemenszedett hazugság! - Garrick puffadt arcán sötétpiros folt gyúlt. - Semmit nem tud bizonyítani ebből.
Jayne Ann KRENTZ
8
Tűz és víz
- Nincs szükség bizonyítékra. Tudom, mi történt. Apám szerelője látta magát kimenni a szerelőcsarnokból aznap reggel, amikor a benzinvezeték meghibásodása kiderült. Maga akarta megszerezni apám új szállítmányozási szerződéseit, és ezt a legegyszerűbben úgy érhette el, ha megakadályozza, hogy határidőre teljesítse a kötelezettségeit. - Austinnak nem lett volna szabad felszállnia aznap reggel. - Garrick keze ökölbe szorult. A saját szerelője mondta neki, hogy kockázatos a repülés. - Apám megbütykölte a benzinvezetéket, és vállalta a kockázatot, mert minden azon a szerződésen állt vagy bukott. Tudta, hogy az egész vállalkozása összeomlik, ha lekési a határidőt. De a benzinvezeték szétesett, mikor a Cessnának még száz mérföld volt hátra a szárazföldig. Apámnak esélye sem volt. - Nem az én hibámból, Winters. Senki nem kényszeríttette Austint, hogy beindítsa aznap a viharvert Cessnáját. - Tanulmányozta valaha a víz természetét, Keyworth? - Mi köze ehhez a víznek? - Rendkívül különös anyag. Hihetetlenül tiszta is tud lenni, és ilyenkor felnagyít mindent, amit rajta keresztül nézünk. Most pontosan ilyen vízen nézek keresztül, és magát látom, amint a tenger mélyén rothadó Cessna romjaiból lett piramis csúcsán trónol. Garrick szeme tágra nyílt. - Maga megőrült. - A gép darabjai már mállanak maga alatt, érzi, igaz? Hamarosan az egész alkotmány szétesik. És akkor a maga egész piramisa összeomlik, és magát ugyanúgy elnyeli a tenger, mint apámat. - Igazak a híresztelések. Maga tényleg nem ezen a világon él. - De azt is látom, hogy fölösleges volna siettetnem ezt a folyamatot. Úgyis eljön a maga idejében, aminek jönnie kell. Magam sem értem, miért tartott olyan sokáig, hogy ezt felfogjam. Garrick a düh és a hitetlenkedés között ingadozott. - Elég ebből a képtelenségből. És magából is. Tűnjön az irodámból, Winters. Menjen a pokolba. - Majd ha elolvasta a kezében lévő iratokat, Keyworth, rá fog jönni, hogy milyen közel állt a katasztrófához. Mégis úgy döntöttem, hogy nem használom a maga módszereit a cége tönkretételéhez. Kíváncsi leszek, mihez kezd a kapott haladékkal. Vajon azt fogja hinni, hogy gyönge voltam? Hogy nem volt bátorságom véghezvinni, amit akartam? Vagy letekint a víz mélyébe, és meglátja, mennyire ingatag talajra építette a birodalmát? - Tűnjön innét, ha nem akarja, hogy hívjam a biztonsági őrt. Elias kilépett a párnázott irodából, és behúzta az ajtót maga mögött. Leliftezett a földszintre, kiment, és csak a Negyedik sugárúton állt meg. Július utolsó hete volt; esett az eső Seattle-ben. Megfordult és megindult visszafelé a járdán. A tükörképe visszanézett rá az üzletek kirakatából. A múltat tisztán látta a fájdalmasan áttetsző vízen keresztül, ám a saját jövőjét takaró szürke tenger sötét volt és átlátszatlan. Lehetséges, hogy semmi érdemleges keresnivaló nem maradt a feltérképezetlen óceán mélyén. Mégis neki kell kezdenie a keresésnek. Nem maradt más választása. Ma végre felismerte, hogy a feledés az egyetlen alternatíva. Azt sem tudta, hova megy, csak befordult a sarkon, és megindult a Madison utcán a part felé. Kinézett az Elliott-öbölre, és máris megszületett a döntése. Új életet kezd: vállalja Hayden Stone örökségét, egy Örült Otis rakpartnak nevezett mólót és beül a Bajok & Erények fantázianévre hallgató kis ajándékboltba Whispering Waters Coveban. 1
Jayne Ann KRENTZ
9
Tűz és víz
Kivételesen éles szem kelletik ahhoz, hogy megpillantsuk a rejtett zugokat egy másik ember életének tengerében. És csak a könnyelmű vagy az igazán bátor lelkek kockáztatják meg, hogy le is tekintsenek ebbe a titkos mélységbe. „A víz útján", Hayden Stone naplójából CSAK VÁRT, egyre várt a gyéren megvilágított bolt homályában, mozdulatlan pók a hálója mélyén. Rezdületlensége elhitette Charityvel, hogy képes lesz addig várni, míg a zsákmánya közelebb nem merészkedik. - Mr. Winters? - Charity bizonytalanul megállt a nyitott ajtóban, kezében írómappájával, és bekémlelt a Bajok & Erények homályos belsejébe. - Ms. Truitt. - Elias Winters hangja a pénztárgép mögötti sötétből kúszott elő. - Kérem, jöjjön be. Éreztem, hogy előbb vagy utóbb eltalál ide. Halk hangon szólt ki a rakparti üzlet barlangszerű öbléből, Charity mégis minden szót hallott. Az érdeklődés és az izgalom könnyű bizsergése futott át rajta. A férfi hangja mély volt, mint a tenger, és hívogatása is éppoly veszélyesnek tetszett. Charity vigyázva lépett egyet, és szabadulni próbált az óvatosság és izgalom különös elegyétől. Végtére is üzleti ügyben jött, emlékeztette magát. - Ne haragudjon, hogy zavarom - kezdte élénken. - Nem zavar. - A Forrás könyvkereskedés tulajdonosa vagyok, a rakpart túlsó végéből. - Tudom. Az egyszerű szavak rendkívüli jelentőséggel bírtak. Charitynek az volt az érzése, hogy tetemre hívták. Bizonytalanul elhallgatott. Ha kétségeid támadnak, lépj föl határozottan, emlékeztette magát. Már egy éve kiszállt a versengés vad világából, de a mai napig elő tudta hívni régi képességeit, ha úgy hozta a szükség. A legfontosabb, hogy ne engedje ki a kezéből az irányítást. Megköszörülte a torkát. - Mint az Őrült Otis Rakpart Vállalkozói Szövetségének elnöke, szeretném megragadni az alkalmat, hogy kis körünkben üdvözölhessem önt - mondta. - Köszönöm. Nem úgy tűnt, mintha Elias Winters különösképpen le volna nyűgözve. De teljesen közönyösnek sem látszott. Volt valami természetellenesen nyugodt mély, bársonyos hangjában. Charity agyán átfutott, hogy nincs-e telenyomva nyugtatóval, de mindjárt el is vetette az ötletet. Aki le van nyugtatózva, nem sűríthet ennyi finom erőt a halk szavakba. Charity lépett egyet, mire megnyikordult a padlódeszka. Az ünnepélyes csendben az öregedő móló alól felhallatszott a hullámok szelíd csobogása. Az újabb lépés túlvilági nyögést váltott ki a tiltakozó padlódeszkából. Porszemcsék szálldostak a levegőben. Charity mindig kísértet járta házakat és régi temetőket látott maga előtt, valahányszor csak betette a lábát a Bajok & Erényekbe. Mondta is néhányszor az előző tulajdonosnak, hogy csodát tenne egy kis takarítás meg a rendes világítás. Elias mozdulatlanul állt a pult mögött. Teljesen beburkolta a gyönge lámpafény és a magasan vágott, keskeny ablakokon beszökő kinti világosság álalkonya. Charity nem látta a férfi arcát. Alakját is alig tudta elválasztani a pult mögé állított antik jósgép fenyegető tömegétől. Elias Winters három napja, augusztus elsején, hétfőn nyitotta meg a Bajok & Erényeket. Charity addig csak egy-egy rövid pillantásra látta a férfit, ahogy jöttment a rakpart kis üzleteit összekötő gyalogjárón. Zavaró képek voltak ezek csupán, melyek bosszantották, egyszersmind a kíváncsiságát is felkeltették.
Jayne Ann KRENTZ
10
Tűz és víz
Charity valamiért örült neki, hogy a férfi nem túl magas, alig száznyolcvan csupán. Éppen ideális termet egy férfinak, gondolta Charity. Az alkatában semmi mackós nem volt, mégis valami homályos, elegáns, nyers erő aurája lengte körül. Nem járt, hanem lépdelt. Charity mindig sötét, hosszú ujjú pulóverben és a derekán valami szíjfélével megtartott farmerben látta a férfit. Szinte fekete haja hosszúnak tetszett egy jó harmincasnak tűnő férfihoz. Charity tegnap meghagyta alkalmazottjának, Newlin Odellnek, hogy sózza rá Hayden Stone kiállhatatlan papagáját, Őrült Otist a Bajok & Erények új, gyanútlan tulajdonosára azzal az ürüggyel, hogy a madárnak nagyon hiányzik a régi megszokott környezete. Ebben még volt is igazság. Otis mély búskomorságba esett, amikor gazdája nem tért vissza utolsó seattle-i útjáról, és a hálátlan teremtésnek Charity segített átvészelni a traumát. Charity lélegzetvisszafojtva figyelte, amint Newlin lebotorkál a rakparton a ketrecbe zárt papagájjal. Arra számított, hogy Elias visszaküldi, és hallatlanul megkönnyebbült, amikor Newlin üres kézzel tért vissza. Newlin mindössze annyit mondott Eliasról, hogy „olyan furi". Newlin szűkszavú fiatalember volt, de a könyvek és magazinok eladása szerencsére ennek nem látta kárát. - Szeretném, ha beszélhetnénk néhány üzleti ügyről, mely mindannyiunkat érint itt a rakparton - folytatta Charity eltökélten. - Kér egy csésze teát? - Teát? - Épp most készítettem egy kancsóval. - Elias két füleden csészét állított a poros pultra. – Nagyon finom kínai keemun. A seattle-i Abberwick tea- és fűszerüzlet direkt nekem importálja. - Értem. - Charity egyetlen férfit sem ismert, aki kedvelte volna a teát. Összes seattle-i férfiismerőse eszpresszót vagy tejeskávét fogyasztott. Itt Whispering Waters Cove-ban leginkább csak nescafét ittak, legalábbis addig, amíg néhány házzal odébb Bea Hatfield három hónappal ezelőtt be nem szerezte a város első presszógépét. - Igen. Köszönöm. Szívesen elfogadok egy csészével. - Kérem, jöjjön ide hátra. - A mély hang visszhangot vert a barlangszerű üregben. Charity kényelmetlenül érezte magát; akár egy riadt kis légy indult neki a zsúfolt pultok közötti átjárónak. Úgy látszott, senki nincs a boltban Eliason kívül. Charity körbenézett, hogy nem téved-e, de egyetlen vásárló sem zavarta meg a síri csöndet. Hajszálra mint Hayden Stone idejében. Hayden két hónapja történt halála után lezárták az üzletet. Hayden épp Seattle-be utazott, amikor egy szívroham végzett vele. Valaki elintézte, hogy csendben eltemessék, még mielőtt Charity vagy a rakpart többi vállalkozója tudomást szerzett a haláláról. Egyértelmű volt, hogy Hayden hiányozni fog az Őrült Otis rakpartról - a különcségével együtt rokonszenves figurának tartották. Igazából senki nem ismerte jól. Hayden saját külön világába zárkózott, félrevonulva a körülötte élőktől, de nem volt udvariatlan vagy barátságtalan. Úgy tekintettek rá, mint ártalmatlan csodabogárra. Halála mégis anyagi katasztrófával fenyegette a rakparti üzletek bérlőit. A veszély felcsiholta Charity hónapok óta szunnyadó intézkedő hajlamait, és akár a gubóból kikelő pille, kibontotta a szárnyát, és megszárította a napon. Eltökélte, hogy megelőzi a katasztrófát, mielőtt újonnan szerzett barátait elérné. A terve az volt, hogy a vállalkozók alakítsanak érdekszövetséget, következésképpen a Bajok & Erények új tulajdonosát is meg kellett nyerniük az ügynek. Charity elszántan tört előre a megereszkedett, összevissza pultok közötti átjáróban. A magasan vágott, keskeny ablakokon beszüremkedő kevés napfényt is elnyelte az évek során az üvegre rakódott vastag korom.
Jayne Ann KRENTZ
11
Tűz és víz
Charity orrát csiklandozta a mindent beborító por. Döbbenten állapította meg, hogy az új tulajdonos a legkisebb erőfeszítést sem tette az üzlet rendbe hozására. Az áru most is minden rendszer nélkül kínálta magát a pultokon. Az egyik sarokban furcsa kis faragványok sorakoztak. Mellette láda, púposán megrakva sárgaréz csengettyűkkel és sípokkal. Egy dobozból meglepően komor, festett arcú, színes ruhás apró babák türemkedtek elő. A falakról műanyag álarcok néztek le; alattuk mágikus tintával töltött tollak, füstfújók és egymásba kapcsolódó fémgyűrűkből álló kirakósok hevertek. Így ment ez mindenütt a boltban. Távoli országokból érkezett különlegességek és importcikkek töltötték meg a Bajok & Erények polcait. A Fülöp-szigetekről való szalmakosarak mellett hongkongi, felhúzható játék bogarak álltak nagy halomban. Egy másik polcon délkelet-ázsiai műanyag dinoszauruszok osztoztak mexikói gumigilisztákkal. A pultok tetejét befedő olcsó karperecekhez, zenélő dobozokhoz, katonai éremutánzatokhoz és művirágokhoz mintha évek óta nem nyúlt volna senki. Charity egyetlen szóval tudta volna jellemezni a poros ajándékbolt kínálatát: kacat. Az új tulajdonosnak bele kellene fektetni némi energiát, ha életet akar lehelni új szerzeményébe. Charity megjegyezte, hogy legközelebb hoz egy tollseprőt ajándékba - abból talán Elias is ért majd. Charity elképzelni sem tudta, hogy Hayden Stone hogyan tartotta fenn magát a Bajok & Erényekből és a bérleti díjakból. Igaz, hogy rendkívül egyszerűen élt, de még az ilyen csodabogarak is kénytelenek ingatlanadóra és élelmiszerre költeni. Charity végül arra jutott, hogy nyilván volt valami más bevételi forrása is. - Sajnos nincs se tej, se cukor - mondta Elias. - Nem baj - válaszolta Charity gyorsan. - Mindig cukor és tej nélkül iszom a teát. - Én is. A jó tea olyan áttetsző, mint a tiszta vizű medence. Ez a megjegyzés emlékeket kavart Charityben. - Hayden Stone is ezt szokta mondani. - Valóban? - Igen. Mindig fura kis zenes mondatokkal jött a vízről. - Zenes? - Olyan Zen-félékkel. Egyszer elárulta, hogy valami ősi filozófiát tanulmányozott, amely szinte már teljesen feledésbe merült. Csak egyvalakit ismert, aki szintén azt tanulmányozta. - Hayden nem tanítvány volt, hanem mester. - Ismerte? - Igen. - Értem. - Charity elszánta magát, hogy célirányosan halad előre. Írómappáját talizmánként maga elé tartva széles mosolyt erőltetett az ajkára. - Nos, rátérhetnénk az üzletre. Tudom, hogy szinte még meg sem melegedett itt a rakparton, de a bérleti díj problémája sajnos nem vár. - Milyen probléma? - Az üzlethelyiségek bérlői elhatározták, hogy érdekszövetséget alkotnak az új főbérlőnkkel, a Távoltenger Részvénytársasággal folytatandó tárgyalásokhoz. Örülnénk, ha magát is üdvözölhetnénk körünkben. Az egységes fellépés jobb eredményekkel kecsegtet. Elias furcsamód pontos, ugyanakkor légies mozdulattal emelintette meg az egyszerű barna teáskannát. - Miről akarnak tárgyalni a Távoltengerrel? - A bérleti szerződéseink megújításáról. - Charity elbűvölten figyelte, ahogy Elias kitölti a teát. - Valószínűleg tudja, hogy ez az egész móló mindenestül a bolt előző gazdájának, Hayden Stone-nak a tulajdonában volt. - Ezzel nem mondott újat. - Az egyik mennyezeti ablakból sápadt fénysugár szökött alá, és rézsút átfutott Elias jobb orcáján, megvilágítva feltűnő sasorrát és kiugró járomcsontját.
Jayne Ann KRENTZ
12
Tűz és víz
Charity nagy levegőt vett, és megmarkolta az írómappáját. - Értesüléseink szerint Hayden halála után a rakpart tulajdonjoga automatikusan a Távoltenger Részvénytársaságra szállt. Hangos szisszenés szakította félbe. Ismerős hang volt. Charity a ragyogó tollazatú óriáspapagájra sandított, mely harciasan ült meg a pult mögötti műfa törzs tetején. - Hello, Otis - üdvözölte Charity. Őrült Otis egyik karmos lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, és fenyegetőleg lesunyta a fejét. Gyöngyszeme rosszindulattal telve ragyogott. - Heh, heh, heh. Elias érdeklődve szemlélte a madarat. - Ellenségességet szimatolok a levegőben. - Mindig így csinál - grimaszolt Charity. - Tudja, hogy idegesít vele. Ráadásul mindazok után, amit érte tettem. Pedig az ember azt hinné, hogy érez némi hálát. Otis ismét kotyogott egy sort. - Tudja, befogadtam Hayden halála után - magyarázta Charity. - Rettenetesen odavolt. Csak lógatta a fejét, hullatta a tollát, enni se evett. Rettenetes volt nézni. Olyan rossz állapotba került, hogy féltem egyedül hagyni. Napközben a kabátfogason üldögélt az irodámban, éjjelre meg bevittem a kalickáját a hálószobámba. - Biztos vagyok benne, hogy hálás magának - mondta Elias. - Hah - bámult Charity a papagájra. - Ez nem ismeri ezt a fogalmat. Őrült Otis végigoldalazott a fatörzsutánzaton, s kajánul kotyogott tovább. - Fogalmad sincs, milyen szerencséd volt, Otis - folytatta Charity. - A rakparton senki nem akadt, aki a gondodat viselte volna. Többen javasolták, hogy próbáljunk meg egy gyanútlan turista nyakába varrni. Egyvalaki pedig, akinek inkább el sem árulom a nevét, már a gyepmestert hívta volna. De nem volt szívem hagyni. Befogadtalak, enni adtam neked, még Yappy körhintáján is kedvedre utazhattál. És mit kaptam cserébe? Undok nyavalygást. - Heh, heh, heh - verdesett Otis visszanyesett szárnyával. - Hát ez már csak így van, Otis. - Elias kinyúlt, és hosszú ujjával megvakargatta a madár fejét. - Amíg nem törlesztesz, lekötelezett maradsz. Tartozol neki. Őrült Otis morgott, de a heherészést abbahagyta. Félig lehunyt szemmel, elégedett kábulatban tűrte, hogy Elias simogassa a tollát. - Elképesztő - mondta Charity. - Magán kívül csak Hayden Stone-t vette emberszámba. Mindenki más mintha nem is létezne a számára. - Hosszan elbeszélgettem Otisszal, amikor Newlin tegnap idehozta - mondta Elias.— És közösen eldöntöttük, hogy megosztozunk ezen a kis helyiségen. - Megkönnyebbültem, nem mondom. Az igazat megvallva arra számítottam, hogy visszaküldi. Mert ha tisztességes akarok lenni, meg kell mondanom, hogy Őrült Otist nem lenne köteles a nyakába venni. Nem jár a Bajok & Erényekhez. Elias hosszan, elgondolkodva nézett a nőre. - Magának sem kellett volna befogadnia, mégis megtette, és otthont adott neki az elmúlt két hónapban. - Nem volt sok választásom. Hayden nagyon szerette Otist, én pedig kedveltem Haydent, akármilyen különc volt is. - Attól, hogy kedvelte Haydent, még nem kellett volna befogadnia Otist. - De sajnos igen - sóhajtott Charity. - Valahogy mindig az volt az érzésem, hogy Őrült Otis a rokonsághoz tartozik itt a rakparton. Rendkívül kellemetlen rokon, olyan, akit a legszívesebben eldugnék a padlásszoba csücskébe, de mégiscsak rokon. És tudja, mit tartanak a rokonokról: az ember nem válogathatja meg őket. Kapunk, akit kapunk. - Értem. - Elias levette a kezét Otis fejéről, és ismét felemelte a teáskannát. - Ne érezze kötelességének, hogy megtartsa - bukott ki Charityből egy hirtelen támadt őszinteségi rohamban. - Nem könnyű szeretni ezt a madarat. - De ahogy az imént maga mondta, családtag. - Az ilyen papagájok sokáig élnek. Hosszú évekre magán ragad. - Tudom.
Jayne Ann KRENTZ
13
Tűz és víz
- Akkor minden rendben - örvendezett Charity, látva hogy a férfi nem gondolja meg magát. - Otis dolga tehát elrendeződött. Térjünk rá a Távoltenger ügyére. - Figyelek. - A rakpart összes üzletének haszonbérleti díját szeptember végéig újra kell tárgyalni. Ma augusztus negyedike van. Mihamarabb cselekednünk kell. - Milyen cselekvésre gondolnak? - Elias letette a teáskannát. - Ahogy már mondtam, egységesen kívánunk fellépni a Távoltengerrel szemben. - Charity rémülten vette észre, hogy a férfi kezét bámulja. Nagyon érdekes keze volt, erős, mégis feltűnően kecses a maga férfias módján. - Egységesen? - Elias figyelte, ahogy a nő tekintete sietősen visszavándorol az arcára. - Igen. Egységesen. - Charity észrevette, hogy a férfi szeme olyan, mint a viharos tenger: zord és acélszürke. Charity ujjai erősen markolták az írómappát. - Haladéktalanul fel akarjuk venni a kapcsolatot a Távoltengerrel. Biztosítani kívánjuk a reális bérű, hosszú lejáratú haszonbérletet, mielőtt a társaság rájön, hogy mi folyik itt Whispering Waters Cove-ban. - Miért, mi folyik itt? - Elias enyhén csücsörített. - A bolygón kívüliek közelgő látogatásától eltekintve, természetesen. - Látom, már találkozott az utazókkal. - Nehéz nem beléjük botlani az utcán. - Ez igaz - vonta meg a vállát Charity. - A városvezetés sem igen tud mit kezdeni velük. A legtöbb honatya úgy gondolja, hogy az utazók rossz fényt vetnek Whispering Waters Cove-ra. A polgármester asszony szerint azonban augusztus végére megoldódik az ügy. - Miért, mi lesz akkor? - Nem hallotta? - vigyorodott el Charity. - Gwendolyn Pitt, a csoport vezetője azzal hitegeti a híveit, hogy az idegen űrhajók tizenötödikén éjfélkor leszállnak, és az egész csoportot magukkal viszik egy galaxisbeli nagy körutazásra. Az utazás alatt várhatóan mindannyiuknak alapos szexuális és filozófiai megvilágosodásban lesz részük. - Állítólag nem könnyű keverni a kettőt. - Hát, úgy tűnik, az utazók megbirkóznak a feladattal. Képzelje, a városi elöljárók abban reménykednek, hogy amennyiben semmi nem történik aznap éjjel, az utazók rájönnek, hogy átejtették őket, és tizenhatodikán reggel jó korán felszívódnak az öbölből. - Én úgy tapasztaltam, hogy az emberek nem szívesen törődnek bele, hogy csalódtak, akkor sem, ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy amiben hittek, nem igaz. - Sem engem, se mást nem fog nagyon zavarni, ha néhányan mégis itt maradnak a környéken - ismerte el Charity. - A legtöbb utazó nem kellemetlen ember, bár kissé naiv. Néhányan megbízható ügyfeleink lettek. Az utóbbi két hónapban nálam is határozottan megnőtt a kereslet az ezotéria és a bűnügyi regények iránt. Az utazók hosszú, kék-fehér tunikája és élénk színű fejpántja megszokott látvánnyá vált a kisvárosban és a környékén. Gwendolyn Pitt és követői július elején érkeztek, és utánfutóikat meg lakókocsijaikat egy gyönyörű kilátással rendelkező, valamikor kempingnek használt telken parkolták le. A város polgármestere, Phyllis Dartmoor kezdetben ugyanolyan ellenségesen viszonyult a csoporthoz, mint a testület többi tagja, de a kiűzésükre tett rövid, eredménytelen kísérlet után engedékenyebb hangot ütött meg. A helyi lap vezércikkére, mely a betolakodókat a városon esett szégyenfoltnak nevezi, Phyllis azt válaszolta, hogy a hívők augusztus közepén így is, úgy is szedik a sátorfájukat. - Az utazók egy kis színt hoztak a város életébe - mondta Elias, letéve látogatója elé az egyik fületlen csészét. - Ez igaz, de ellene dolgoznak a városvezetés azon törekvésének, hogy turistákat vonzzanak a környékre.
Jayne Ann KRENTZ
14
Tűz és víz
Charity ivott egy kortyot. A tiszta ízű meleg tea íze jólesően, frissítőleg folyta körül a nyelvét; néhány pillanatig szájában tartotta az italt, hogy kiélvezze az ízét. Ez az ember ért a teához, gondolta. - Ízlik? - Elias fürkészőn nézett rá. - Nagyon - válaszolta Charity, visszaállítva a csészét a pultra. - A keemun valami teakülönlegesség, igaz? - Igen. - De térjünk vissza az előbbi témára. Tulajdonképpen a város imázsa miatt is fontos, hogy mi rakpartiak mielőbb lépjünk a bérleti jog kérdésében. - Folytassa - kortyolt bele Elias is a teájába. - A polgármester és a testület azt szeretné, ha a rakpart divatüzletekből és antikvitásgalériákból álló művészeti vásárlóközponttá alakulna, és ezt tehetős bérlőkkel kívánják megvalósítani. Ehhez azonban rá kell venniük a rakpart tulajdonosát, hogy űzze el innen a jelenlegi bérlőket. Nem vagyunk eléggé trendik, amint látja. Elias körbenézett a félhomályban. - Kezdem érteni. És azt gondolják, hogy a Távoltenger is együtt fog működni az önkormányzattal abban, hogy kirúgjanak bennünket? - Természetesen. A Távoltenger nagy társaságnak számít itt Seattle-ben, és a vezetőit csak a pénz érdekli. Ha elhiszik, hogy csillagászati bérleti díjért is ki tudják adni ezeket az üzleteket piacvezető műkincskereskedőknek, akkor két kézzel fognak kapni az alkalmon, hogy kitegyék a szűrünket. Még az is lehet, hogy magát a rakpartot is eladják. - Mit tud a Távoltengerről? - Nem sokat - ismerte el Charity. - Minden valószínűség szerint tanácsadó cég, melynek az óceánparti befektetőcégek között is vannak érdekeltségei. Néhány hete mindannyian értesítést kaptunk Hayden Stone ügyvédjétől, hogy mostantól a Távoltengernek kell átutalnunk a bérleti díjat. - Találkozott valakivel közülük? - Még nem. - Savanyú mosoly jelent meg Charity ajkán. - Mégpedig stratégiai okból. - Stratégiai okból? - Azt gondoltam, jobb, ha bevárjuk a Bajok & Erények új tulajdonosát, mielőtt megtesszük a kezdő lépést. Elias elgondolkodva ivott egy újabb kortyot. - Tehát voltaképpen csupán feltételezések birtokában készül lépésekre a Távoltengerrel szemben? A kritikai él bosszantotta Charityt. - Azt gondolom, nyugodtan feltételezhetjük, hogy a Távoltenger ugyanúgy fog cselekedni, ahogy bármely más nagy cég tenné. Egy kereskedelmi ingatlan új tulajdonosaként természetesen a lehető legnagyobb megtérülést akarja kihozni az üzletből. Vagy a legkedvezőbb ajánlatot, ha végül a rakpart eladása mellett dönt. - Ha az ember ellenfele reakcióját figyeli a vízben, ügyeljen rá, hogy a víz tökéletesen átlátszó legyen. Charity feszengeni kezdett. - Ez olyan, mintha Hayden Stone mondta volna. Nagyon közeli barátja volt? - Igen. - Gondolom, ezért jutott a Bajok & Erényekhez is? - Igen - Elias tekintete áthatolhatatlan maradt. - Örököltem tőle. A házát is. - Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm magával, de nem örülhet sokáig az örökségének, ha nem tárgyaljuk meg a haszonbérletet a Távoltengerrel. Haladéktalanul lépnünk kell, most, hogy végre maga is közöttünk van. Nagy a valószínűsége, hogy az önkormányzattól valaki, netán Leighton Pitt, a helyi ingatlanközvetítő személyesen keresi meg a Távoltengert. - Elias. - Tessék? Ja, Elias. - Charity habozott. - Kérem, hívjon Charitynek.
Jayne Ann KRENTZ
15
Tűz és víz
- Charity. - A férfi úgy ismételte meg a nevet, ahogy a teáját kortyolta, ízlelgetve. - Ritka név manapság. - Az Elias névvel sem rohangálnak valami sokan - vágott vissza Charity. - Nos, ha ad még néhány percet, elmondom, hogyan szándékozunk tárgyalni a Távoltengerrel, és akkor be fogja látni, hogy a saját érdeke is úgy kívánja, hogy támogasson bennünket. - Igen. - Tessék? - Elias roppant kecses mozdulattal húzta föl fél vállát. - Mint a Bajok & Erények új tulajdonosa, belátom, hogy részt kell vennem a maguk... hogy is mondta? Megvan. Érdekszövetségben. Még soha nem tartoztam semmilyen érdekszövetséghez. Hogy működik a dolog? Charity elégedetten mosolyodott el. - Voltaképpen egész egyszerűen. Én vagyok a vállalkozók szövetségének elnöke, s ezért én tárgyalok a Távoltengerrel. - Van tapasztalata ilyesmiben? - Igen. Az üzleti világból költöztem ide Whispering Waters Cove-ba. - Charity Truitt. - Felismerés csillant Elias tekintetében. - Mintha valóban ismerős lenne a neve. Nem a seattle-i Truitt áruházból? - De igen. - Charity automatikusan megmerevedett. - És mielőtt bármi mást kérdezne, három mondatban megválaszolom minden kérdését. Igen, én voltam a társaság igazgatója. Igen, jelenleg a két féltestvérem irányítja a céget. És igen, itt szándékozom maradni Whispering Waters Cove-ban. - Értem. - És bár már nem veszek részt a Truitt áruházak üzletmenetében, nem felejtettem el mindent, amit a cég vezetése közben tanultam. De ha magának jobb ajánlólevele van, boldogan átengedem a Távoltengerrel való tárgyalás örömét. - Megnyugtat, hogy ennyire rátermett tárgyalópartner veszi kézbe a dolgot - mondta a férfi kedvesen. Charity bosszúsan tette le a mappát a pultra. - Bocsánat, nem akartam harcias lenni. Csak... nehéz és bonyolult dolog volt a múlt nyáron meghoznom a döntést, hogy kilépek a Truitt-tól. - Értem. Charity figyelmesen fürkészte a férfit, de nem tudta eldönteni, hogy hallott-e a kútba esett eljegyzésről és az ideg-összeroppanásáról vagy sem, és végül arra jutott, hogy nem. Sem kíváncsiság, sem aggodalom nem látszott az arcán. Voltaképpen semmilyen igazi érzelem sem, gondolta Charity. Elhatározta, hogy fejest ugrik. - Nem hagyhatjuk a mólót. - mondta. - Harcolnunk kell, hogy megtarthassuk az üzleteinket. - Valami azt súgja, hogy maga győz. - Köszönöm a megelőlegezett bizalmat. - Charity Őrült Otisra pillantott. - Ha nem így történnék, mindenki csomagolhat. Te is, Otis. - Heh, heh, heh. - Otis elugrált az ülőfa végéig, majd Elias vállára szökkent. Charity összerándult az emléktől, hogy Otis a karján mászik. Elias fel se vette, hogy az éles karmok sötétzöld pulóverébe vájnak. - Kér még egy csészével? - kérdezte a férfi. - Köszönöm, nem. - Charity az órájára pillantott. - Még ma délután felhívom a Távoltengert, hátha mindjárt el is kezdhetnénk a tárgyalásokat. Kívánjon sok szerencsét. - Nem hiszek a szerencsében. - A férfi arca elgondolkodó lett. - A patak elkerülhetetlenül a folyóba torkollik, s onnan a tengerbe. A víz különböző alakot vehet fel útja során, de mindig ugyanaz a víz marad. Newlinnak igaza volt, gondolta Charity. Elias Winters tényleg fura fickó. - Nem baj mosolyodott el udvariasan. - Akkor kívánjon jó karmát vagy valami ilyesmit. Közös érdek, ne feledje. Ha nem intézem el, akkor mindannyiunknak egyformán befellegzett. - De elintézi.
Jayne Ann KRENTZ
16
Tűz és víz
- Köszönöm a biztatást. - Charity már sarkon fordult, hogy indul, amikor eszébe jutott a másik dolog, amiért jött. - Majdnem elfelejtettem. A vállalkozók hétfő este batyubált rendeznek itt a mólón zárás után. Termesztésen magára is számítunk. - Köszönöm. - Eljön? - Igen. - Nagyszerű. Hayden soha nem tisztelt meg bennünket a partijainkon. - Charity a jegyzeteibe pillantott. - Leginkább meleg ételre lenne még szükség. Esetleg tudna hozni előételt? - Csak ha nem baj, hogy nincs benne hús. Charity felnevetett. - Épp mondani is akartam, hogy vagyunk itt néhányan vegetáriánusok. Szerintem tökéletesen közénk illik. - Ez újszerű élmény lesz - mondta Elias. Charity úgy döntött, nem kérdez vissza. Az volt az érzése, hogy kellemetlennek találná a választ. Ő a maga részéről csak udvariasan, és mintegy mellékesen tette azt a megjegyzést. De megsejtette, hogy Eliasnak nem szokása csak úgy megjegyezni valamit. Úgy érezte, a férfi minden mondatának több rétegű, titokzatos jelentése van. Ugyanez az érzés fogta el akkor is, amikor Hayden Stonenal beszélt. Nem igazán nevezhette őket jóleső, hétköznapi beszélgetéseknek. Charityt hirtelen elöntötte a megkönnyebbülés, amikor a Bajok & Erények mély homályából kilépett a napfényre. Végigsietett az üzletek között, míg ki nem ért a levegős, világos öbölbe. Newlin Odell egy halom hetilapot rendezgetett; az állvány mögül pillantott ki rá. Sovány arca olyan gyászosan festett, mint aki temetésről érkezik, de Newtonnak ez volt a szokásos formája. Huszonnégy éves, csontos fiatalember volt. Keskeny arcának java részét eltakarta csenevész kecske-szakálla és drótkeretes szemüvege. Charity le merte volna fogadni, hogy maga nyírja hosszú barna haját, mely összevissza csimbókokban lógott a füle mögött. - Sikerült? - kérdezte Newlin a maga élettelen, szűkszavú módján. Charity megállt a küszöbön, és hirtelen az együttérzés ismerős hulláma öntötte Newlin iránt. Egy hónapja vette fel, amikor a férfi felbukkant csak úgy a nagy semmiből, és munkát kért. Azért jött Whisperig Waters Cove-ba, hogy barátnője, egy Arlene Fenton nevű fiatal nő közelében legyen, aki beállt az utazók közé. Newlin minden szabadidejét azzal töltötte, hogy megpróbálta visszacsábítani Arlenet a hívőktől. Miután eddig nem sikerült észre térítenie, Newlin sztoikusan úgy döntött, hogy kivár. Abban bízott, hogy a lány augusztus tizenötödikén úgyis belátja, hogy átejtették. Charity is szívből remélte, hogy a férfi számítása bejön. Newlin vonzódását ódivatú, lovagias, szívmelengető de fellegekben járó érzelemnek tartotta. Titokban mégis aggódott, hogy mi lesz, ha Arlene augusztus tizenötödikének éjszakáján sem tér észhez. Miután két hónapig bajlódott egy depressziós papagájjal, semmi kedve nem volt egy huszonnégy éves, letargiába esett fiatalembert pátyolgatni. - Igazad volt, Newlin - szólalt meg Charity. - Elias Winters furcsa fickó. Nem meglepő, tekintve hogy Hayden Stone barátja volt. De jó hír, hogy hajlandó mellénk állni a szerződések tárgyalásában. - Felhívod a Távoltengert? - Most mindjárt. Drukkolj nekem. - A világ minden szerencséje sem elég, ha Pitt vagy a városi tanács már megkörnyékezte őket, és beletette a bogarat a fülükbe, hogy jó pénzt kaphatnak a mólóért. - Ne légy ennyire pesszimista, Newlin. Abból indulok ki, hogy a városi tanácsnak még fogalma sincs, kié lett az Őrült Otis rakpart. Mi magunk is csak pár hete értesültünk róla, és mindenkinek meghagytam, hogy hallgasson, mint a sír. - Nem hinném, hogy bárkinek is eljárt volna a szája.
Jayne Ann KRENTZ
17
Tűz és víz
- Remélem is, hogy nem. - Charity belökte a hátsó helyiség ajtaját, és a kartondobozok halmai között el-evickélt az íróasztaláig. Leült, és a telefonért nyúlt. Gyorsan bepötyögte a Távoltenger számát, melyet Hayden Stone ügyvédje levélben megküldött a bérlőknek. Furcsa zúgást hallott, majd egy kattanás után végre kicsengett a szám. Charity nem volt biztos benne, hogy a kapcsolás megtörtént. Türelmetlenül várta, hogy beleszóljon valaki. Új ismerős jelentkezett be. - Bajok & Erények - hallotta Elias hangját. 2 A sekély víz olykor sekélyes válaszokra késztet. A mély víz azonban mély kérdéseket tartogat, „A víz útján", Hayden Stone naplójából AMIKOR Charity beviharzott a Bajok & Erények ajtaján, Elias alig öt perc alatt másodszor érezte, hogy a sors forgószele felkapja és magával ragadja. Tehát a különös előérzet, mely az első találkozáskor elfogta, nem csalt. Elias elbűvölve nézte, amint látogatója ráront a polcok közötti kis folyosóról. Szántszándékkal provokálta ki e második találkozást, mintegy az első ellenpróbájaképpen. Nincs több kétség: kisodródott a nyílt vízre. Ez baj. Nagy baj. Mégis izgató valamiképpen. - Ki maga, Elias Winters, és milyen játékot űz velünk? - esett neki Charity. Elias nem pillanthatott a karjára, hogy megnézze az időt. Tizenhat éves kora óta nem hordott órát. Ara szüksége volt lélegzetvételnyi szünetre, hogy az önuralmát visszanyerje. Kényszerítette magát, hogy tekintetét levegye a súlyos, sötét hajtömeg hullámai alján felizzó vörös tűzről. A jó öreg kakukkos óra kínálta a megoldást. - Becslésem szerint egy perc negyvenöt másodperces időt futott, plusz-mínusz egy-két másodperc eltéréssel. Jó idő, Ms.Truitt. Nagyon jó idő. Rohant az egész mólón? - Mérte az időt? Őrült Otis, aki időközben visszakapaszkodott az ülőfájára, és egy nagy maggal birkózott, hangosan fölkacagott. - Halkabban, Otis - szólt rá Elias kedvesen. Otis elhallgatott, de most vidám gyöngyszemében kajánság csillant. A lábával leszorított magot különösen hangos roppantással törte fel. Elias észrevette, hogy Charity élénk mogyoróbarna szeme is megvillan, de nem vidáman, és nem is kajánul. Charity egyszerűen fel volt háborodva. A nő jóval alacsonyabb volt nála, mégis sikerült lenéznie rá kifejezetten egyenes orra mentén. Telt, puha ajkát összepréselte, mint aki nem hajlik a kompromisszumra. Finom arccsontja egyértelműen kedvességre vallott. Elias érezte, hogy a benseje megfeszül. Nem értette saját reakcióját. Volt valami ebben a nőben, valami néven nem nevezhető, ami minden figyelmét magára vonta. - Mr. Winters... - Elias. - Mr. Winters, magyarázatot követelek, éspedig most rögtön. Maga készül valamire, ne is tagadja. - Ne is tagadjam? - Ne kérdezzen folyton vissza válasz helyett! Ez manipulatív, sunyi és határozottan passzívagresszív megoldás.
Jayne Ann KRENTZ
18
Tűz és víz
- Egy dologban biztos lehet velem kapcsolatban, Charity: ha agresszív hangulatban vagyok, abban semmi passzív nincsen. - Tudja, mit? Elhiszem. Akkor marad a manipulatív és a sunyi. Ne feledje, hogy az üzlet világában nőttem fel. - Köszönöm a figyelmeztetést - mondta Elias kedvesen. . Tetszett neki, ahogy a nő áttetsző, fehér pamutruhájának szoknyarésze hullámzik és suhog ízlésesen gömbölyű lábszára körül. Csak az imént is ugyanez a fehér szoknya finoman, majdhogynem védelmezőleg ölelte körbe a lábát. Most azonban, hogy Charity feldühödött, a finom mozdulatoknak befellegzett. Eliast nyugtalanította a bensejében támadt mérhetetlen érzéki vágy. Egy nyári ruhás, szandálban illegő csinos, erős akaratú nő látványa mindig is felajzotta, de mai reakciója minden eddigit felülmúlt. Mi történt vele? Talán nem kellene ennyire szigorúan pálcát törnie önmaga felett, gondolta komoran. Rég nem volt dolga nővel. Éveken át tervezett bosszúja mindent felemésztő szenvedéllyé vált az elmúlt néhány hónapban, ahogy nagyszabású terve végső szakaszához közeledett; e szenvedély olyannyira felerősödött, hogy időszakosan még a szex iránti vágyát is elnyomta. S akkor meghalt Hayden Stone, és minden örökre megváltozott. Hayden halála óta egyfolytában úgy érezte, mintha sötét, háborgó tengeren hánykolódna. Semmilyen reakciója nem tűnt normálisnak. Mi sem bizonyítja jobban, hogy elveszítette belső egyensúlyát, mint az, hogy ilyen erőteljesen reagál Charity Truittra. Pedig nem is az a típus, akibe ő rendesen belebolondul. Elias hosszú éveken át a feketefehér filmek hideg szépségeihez vonzódott; okos, kifinomult nőkhöz, akik előszeretettel hordtak feketét. Olyanokhoz, akik a nagy lehetőségekkel bíró óceánpart kockázatokkal teli világában mozogtak, akár mint a hatalmasoknak gáncsot vetők, akár mint a háttérben manipuláló dirigensek. Némelyiküket az általa kínált kapcsolatok és összeköttetések vonzották hozzá, mások meg egyszerűen csak arra az érzésre vágytak, hogy egy önmagukhoz hasonlóan befolyásos férfival mutatkoznak. Megint másokat a veszély előérzete izgatott. Bármi lett légyen is a szexuális kapcsolat alkufeltétele, Elias vigyázott, hogy egyik fél se érezze magát lekötelezve. Charity más volt. Elias ösztönösen megsejtette, ha viszony kezdődne kettejük között, semmi nem lenne egyszerű vagy kiszámítható. Olyasmiket követelne tőle, amit ő mindig is kerülni igyekezett. - Kapcsolatban van a Távoltengerrel vagy nem? - füstölgött Charity. Elias szétnyitotta a tenyerét az üvegpulton. - Én vagyok a Távoltenger. - Ez vicc? - Nem. - Elias egy pillanatig elgondolkozott. - Nem hiszem, hogy ismernék egyetlen viccet is. - Akkor hol vannak a többiek? - Milyen többiek? - A titkárnők, ügyintézők, vezetők és a válogatott talpnyalók hada - sorolta ujjain számolva Charity. - A titkárnőm talált egy jobb állást néhány hónappal ezelőtt, és én nem kerestem senkit a helyére. Ügyintézők és vezetők nincsenek, megbízható talpnyalókra pedig soha életemben nem sikerült szert tennem. - Ez egyáltalán nem vicces. - Mondtam már, hogy nem értek a viccekhez. - Tételezzük fel, hogy igazat mond. Akkor miért titkolta, hogy maga a móló tulajdonosa? - Régen megtanultam már, hogy soha ne kezdeményezzek üzleti tárgyalást. A nyílt ajánlattétel és az egyenes beszéd tiszta forrásvizét gyakran gyöngeségnek nézik. Megtanultam, hogy bevárjam, amíg mások eltalálnak hozzám.
Jayne Ann KRENTZ
19
Tűz és víz
Charity megállt a pult előtt. - Tehát előnyös helyzetből akar indulni. Értem. De a miheztartás végett legyen szabad megjegyeznem, hogy egyetlen arcátlanul drága cégvezetői tréningen sem vettem részt, melyen a Tao elvei szerint oktatják az üzletkötést. A magam részéről a régi, divatjamúlt módszert preferálom. Legyen őszinte, Winters. Valóban maga a tulajdonosa az Őrült Otis rakpartnak? - Igen. - Elias belenézett a nagy mogyoróbarna szempárba, és meglepetten fedezte fel az óvatosságot a düh leple alatt. Felrémlett benne, hogy hallott valami pletykát a Truitt és egy Loftus Sport nevű cég meghiúsult összevonását követő zűrzavarról. A Truitt ügyvezetője egyik napról a másikra lemondott, a híresztelések szerint valami idegi probléma miatt. De Elias nemigen figyelt oda, mert sem a Truitt, sem a Loftus nem tartozott az óceánparti kereskedelmi hálózatba. - Nos? - Hayden Stone nemcsak a Bajok & Erényeket hagyta rám - mondta Elias. - Hanem az egész mólót is. - Plusz a villát a szirten. - Charity összehúzta a szemét. - Ez nem kevés. Miért hagyott magára ennyi mindent? Elias gondosan válogatta a szavakat. - Mondtam már, hogy Hayden a barátom és a mentorom volt. Ő segített a Távoltenger létrehozásában is. - Értem. Tulajdonképpen milyen cég ez a Távoltenger? - Tanácsadó cég. Charity keresztbe fonta a karját a mellén. - Miben ad tanácsokat? - Kapcsolatokat, összeköttetéseket és tanácsokat kínálok az óceánparti kereskedésben érdekelt üzletembereknek. - Helyesebb lett volna múlt időt használnom, gondolta Elias. Sejtelme sem volt, visszatér-e még valaha korábbi életformájához. Valamiért nem tartotta valószínűnek. Mint minden más az életében, az is mintha egyre távolabb sodródott volna tőle. - Nem mondhatni, hogy Whispering Waters Cove az óceánparti kereskedelem prosperáló központja volna. Elias kissé elmosolyodott. - Nem, azt valóban nem mondhatjuk. - Akkor mit keres itt? - Maga igen gyanakvó, Charity. - Azt gondolom, a jelen körülmények között joggal vagyok gyanakvó. Röviddel ezelőtt tévesen azt hittem, hogy maga is közülünk való, és együtt léphetünk fel a Távol tenger ellen. - Figyelmeztettem, hogy amikor az ember ellenfele tükörképét vizsgálja a víz színén, ügyelnie kell rá, hogy a víz nagyon, de nagyon tiszta legyen. - Igen, hallottam. De hagyja a mellébeszélést. Ha filozófiához támad kedvem, Tedhez fordulok. - Ki az a Ted? - Ted Jenner. A körhinta melletti Ted Instant Filozófiapólói nevű üzlet bérlője. Biztosan tudja, melyikről beszélek. Elias előtt megképzett a szélben lengedező pólók látványa a móló túlsó végében. Mindegyiken más és más felirat vagy jelmondat díszlett, a bölcselkedőtől az egészen szókimondóig. - Igen, láttam már. - Reméltem is. Mindennap elmegy mellette. Egyébként a legkevesebb, amit tehetne, hogy bemutatkozik a vállalkozótársaknak. - Épp az imént mutatkoztam be magának - mutatott rá Elias. Charity a mennyezetre emelte felháborodott tekintetét. - Felejtse el. Térjünk vissza a fontosabb dolgokra. Miért nem vallotta be az igazat, amikor a móló bérleti dolgait firtattam? - Mert nem kérdezte. Charity a magasba lökte mindkét kezét. – Honnan sejthettem volna, hogy éppen maga a Távoltenger? - Lehet akármilyen tiszta a víz, ha zavaros a kérdés, mely a felszínen kirajzolódó tükörképre kérdez rá.
Jayne Ann KRENTZ
20
Tűz és víz
Charity majd átdöfte a férfit a tekintetével. - Hagyja már ezt a sok sületlenséget, és térjen a tárgyra. Ha valóban az, akinek mondja magát, akkor valljon színt. Mi a szándéka a móló üzleteinek bérleti jogaival? - Megújítom a jelenlegi feltételek szerint, amikor szeptemberben esedékes lesz. Charity álla leesett; láthatóvá váltak apró, helyes kis fogai. Majd gyorsan észbe kapott, és összezárta a száját. - Miért tenné ezt éppen most, amikor az imént adtam a tudtára, hogy a városi tanács az Órült Otis rakpartot az új, átépített Whispering Waters Cove központjává szándékozik felfejleszteni? - Nem tudom. - Tessék? Elias vállat vont. - Nincs válaszom a kérdésére. Többek között ezért jöttem ide Whispering Waters Cove-ba. Hogy válaszokat kapjak. VILÁGOS KÉRDÉS nélkül nincs világos válasz. Márpedig Elias képtelen volt világos kérdéseket feltenni. Valahányszor a vízfelszín fölé hajolt, hogy saját igaz arcát megpillantsa, csak egy erősen eltorzult kép elmosódott körvonalait látta. Elias könnyedén elvégezte a Hayden Stone-tól tanult ősi gyakorlatsor utolsó feladatait. A látszólag erőfeszítés nélkül gyakorolt, tal kek csara nevű tan mozdulatsor a Hayden által mesterfokon ismert ősi filozófia fizikai megjelenési formája volt. A tal kek csara az az állapot, melyben a test és a lélek egyensúlyba kerül a víz metaforájával kifejezett energiaáramlás során. A csuklójára tekert bőrszíj volt e filozófia jelképe, és erről is nevezték el. A tal kek csara egyszerre volt fegyver és életforma. A gyakorlatsor legvégén a bőrszíj kibomolva lógott, mintegy a karja meghosszabbításaként. Elias erősen rávágott vele az egyik közeli fára, mire a szíj annak fő ágára tekeredett, de nem törte el. Az önuralom a tal kek csara alfája és ómegája. Elias kiegyenesedett, és visszahúzta a hajlékony bőrszíjat. Bele tellett néhány másodpercbe, hogy felmérje a bevégzett gyakorlat hatását. Nagy lélegzetet vett, de nem zihált. Az öböl lágy szellője már fel is szárította az izzadságcseppeket csupasz vállán. Kemény volt az edzés, de nem kimerítő. Pontosan olyan, amilyennek lennie kell. A túlzás, legyen bármi, beleértve az edzést, a tal kek csara alapelve ellen való. Gépies mozdulattal helyére tette a bőrszíjat. Hátul viselte a derekán, farmernadrágja övtartóján. Fabatkát sem ér az olyan fegyver, melyet időbe telik előhúzni. Elias sarkon fordult, és visszaindult a szirten épült kis villa felé, ahol Hayden Stone életének utolsó három évét élte. A kerti ajtót betaszítva belépett a Hayden keze nyomát dicsérő derűs, apró kertbe, melynek központi helyén nyugodt vizű kis medence kéklett. Elias felment a veranda lépcsőjén, és kinyitotta új otthona ajtaját. Megállt, ahogy Hayden tanította, hogy kivárja, míg érzékei magukba szívják a kis lak lényét. Minden jól volt úgy, ahogy volt. Mezítláb talpalt végig a kemény fapadlón. Hayden Stone házában nem volt szék, de más bútor sem igen. Két párna, egy alacsony asztal és egy szizálszőnyeg jelentette a nappali berendezését. Az asztal közepén nagy méretű, tiszta, súlyos üvegedény állt vízzel töltve. A falakon semmi dísz. Az egyetlen színt Őrült Otis képviselte; ragyogó tollazata elég színt vitt az igénytelen környezetbe. Otis nyitott kalitkájának tetején ült, üdvözlésképpen nagyokat bólogatott, és kinyújtóztatta a szárnyát. - Lezuhanyozom, aztán mindkettőnknek készítek valami harapnivalót, Otis. - Heh, heh, heh.
Jayne Ann KRENTZ
21
Tűz és víz
Elias bement az egyetlen hálószobába, melyben mindössze egy futón és egy alacsony, durván faragott komód állt. A fürdő és a konyha fel volt szerelve a modern élet alapvető kényelmi kellékeivel, de valóban csak a legalapvetőbbekkel. A lakberendező stúdiók a keleti parttól a nyugatiig a minimalizmust dicsőítették, Hayden Stone ellenben meg is valósította e kicsi lakban. Az egyszerű formák mögött a tal kek csarán iskolázott szem a bonyolultság megannyi rétegét fedezhette fel. Elias seattle-i háza, mely a Washingon-tó partján állt, hasonlított erre a kis villára, de rögtön azután eladta, hogy kilépett Garrick Keyworth irodájából. Egyáltalán nem sajnálta. A tal kek csara megtanította, hogy ne kötődjék túlzottan a tárgyakhoz. És emberekhez se. Elias tizenhat éves kora óta Hayden volt az egyetlen kivétel. És most Hayden sincs többé. Elias bement a fürdőszobába, lehámozta magáról a farmert, és a zuhanyzóba lépett. Emlékek buktak föl benne Haydenről. Megképzett előtte egy jelenet tizenhat éves korából, jó néhány hónappal azutánról, hogy apja meghalt. - MIÉRT KELL a földön ülve étkeznünk? - kérdezte Elias, s közben maga alá húzta a lábát az alacsony asztalhoz helyezett párnán. - Hogy ne feledjük, hogy nincs szükségünk székekre. - Hayden szoba tésztát evett valami furcsa, kézzel faragott, késre és villára emlékeztető eszközzel, mely egyszerre volt evőeszköz és fegyver. - Aki kényelemben tudja magát érezni szék nélkül, sok másról is le tud mondani. - Ezt is abban a monostorban tanították, ahol éltél, miután lelőttek? - Többek között. Elias jól ismerte a történetet. Hayden harmincöt éves koráig zsoldos katona volt, az erőszak bajnoka, aki hajlandó volt egyetlen tehetségét a lelkével együtt bárki szolgálatába állítani, aki megfizette az árát. És egy olyan világban, amelyben soha nincs hiány kisebb-nagyobb csetepatékból, mindig volt kereslet Hayden szolgálataira. Hayden súlyosan megsérült az egyik ilyen összetűzésben; a Csendes-óceán mellékének egyik eldugott pontján vívott, jelentéktelen kis polgárháború volt. A társai halottnak hitték, és ott hagyták. Hayden elmondta Eliasnak, hogy biztos volt benne, hogy valóban ott éri a vég a dzsungel közepén. És mivel semmi kedve nem volt bevárni, hogy egy vadállat még életében belekóstoljon, előkészített magának egy golyót. Úgy hitte, maradt annyi ereje, hogy még egyszer, utoljára meghúzza a ravaszt. Ám egyre újabb ürügyet keresett, hogy odázza az elkerülhetetlent. Mondta magának, hogy vár, amíg beesteledik vagy amíg a fájdalom elviselhetetlenné fokozódik, vagy míg az első éhes ragadozó feltűnik a láthatáron. Életösztöne azonban erősebbnek bizonyult nála. Besötétedett, a fájdalom erősödött, és fenyegető zörejeket is hallott a bokrok felől. Mégsem tudta rávenni magát, hogy golyót eresszen a fejébe. Valami lefogta a kezét. A szerzetesek nem sokkal pirkadat után találtak rá. - Meddig éltél a monostorban? - kérdezte Elias a tésztát piszkálva. Kezdett ráérezni az evőeszközszerűség használatára, de még ügyetlenkedett vele. - Öt évig éltem a tal kek csara házában. Most már a Ház él énbennem. - Hayden gyakorlottan mártotta a tésztát a levesbe, és a szájához emelte. Némán rágott egy kis ideig. Jól ment az edzés ma délután. - Jobban is éreztem magam. Valahogy simábban. - Elias öntött a tésztából a saját táljába; amikor a leves kifröccsent az abroszra, grimasz jelent meg az arcán. Mielőtt Haydenhez költözött, hamburgeren és pizzán élt; most a hús gondolatára is felkavarodott á gyomra. Gondolod, hogy leszek valaha olyan jó a tal kek csarában, mint te? - Igen. Sőt, valószínűleg jobb is. Fiatalabb korban kezdtél edzeni, és a tested jobban reagál rá. Azt hiszem, természetadta tehetséged van hozzá. És az is előnyödre válik, hogy nem egy golyóval a testedben jársz-kelsz.
Jayne Ann KRENTZ
22
Tűz és víz
Elias rábámult. Hayden alig-alig utalt hivatásos katona életére. - Igen, bizonyosan. - De a tal kek csara gyakorlatai nem fognak megtanítani arra, amit tudnod kell, ha a víztükörben meg akarod pillantani az igazságot. - Ha megint arról akarnál papolni, hogy felejtsem el apám gyilkosát, akkor jobb, ha most mindjárt abbahagyod, Hayden. Egy napon úgyis megtudom, hogy ki rongálta meg a Cessnát. És akkor gondom lesz rá, hogy az illető megfizessen érte. - Az ember nem látja meg az igazat az olyan vízben, melyet az erős érzelmek zavarossá tesznek. Egy napon majd el kell döntened, hogy a bosszú fontosabb-e vagy a saját lelked. - Nem látom be, hogy miért ne élhetnék a bosszúnak, és őrizhetném meg a lelkemet is. Hayden egy aggastyán szemével nézett rá. - Hiszek benned, Elias. Okos vagy, és hatalmad is van. Biztos vagyok benne, hogy elég tisztán fogsz látni ahhoz, hogy rálelj igaz benső éned vízfolyamára. VÉGÜL megértette az igazságot a bosszút illetően, gondolta Elias, miközben megtörülközött, és tiszta inget meg farmert vett. Önmagáról azonban még mindig nem látta meg az igaz képet. Nekilátott a vacsorafőzésnek. A megszokott mozdulatok egyre több emléket hoztak föl benne Haydenről, de szelíden félretolta őket, és minden figyelmét a főzésnek szentelte. Fél órával később asztalhoz ült az egyik párnára. Elnézte a főtt rizzsel, tengeri alga ízesítésű levessel, currys zöldséggel teli tálat, és ráébredt, hogy az agya hosszú idő óta most először nem a bosszú vagy az üzleti stratégiák körül forog. A temetés óta most először volt új célja. Le akart feküdni Charity Truitt-tal. - Nem lesz könnyű vagy egyszerű dolog, Otis. A zsigereimben érzem, hogy Charity azok közül a telhetetlen nők közül való, akiktől Hayden óva intett. Azt mondta, nagy árat kell fizetnie annak, aki egy ilyen nőt el akar csábítani. - Heh, heh, heh. Valami értékes holmival kellene magára vonnia a figyelmét, gondolta Elias. Például egy darabbal önmagából. VÁRAKOZÁSTELJES csend telepedett a móló végében álldogáló kis csapatra, amikor Charity letette a zöldfűszeres kuszkuszt és a zöldlencse salátát a piknikasztalra. Nem sikerült elfojtania magában az egész lényén átáramló izgatottságot. Környezetének halk hangú találgatása nélkül is tudta, hogy ki érkezett. Aki viszont nem nézett történetesen arrafelé, nem hallotta, hogy Elias közeleg. Puha, sokat használt bakancsa a legkisebb zajt sem ütötte a móló fa aljzatán, és ahogy a kis üzletek árnyékában oldalazott, közeledő alakját sem volt könnyű észrevenni. Charity kíváncsi pillantást vetett a letakart tálra a férfi kezében. Elias úgy nézett rá, mintha már várta volna, hogy észrevegye végre, és épp hogy csak biccentett üdvözlésképpen. Charity halk zihálást hallott. Dühösen döbbent rá, hogy ő maga szuszog ilyen kevéssé elegánsan. - Itt van - suttogta Radiance Barker magas, negédes, elfúló hangján. Radiance, aki előző életében a Rhonda nevet viselte, szándékosan igazította ilyen pihegőre a hangját. Illett a Charity által titokban neohippinek nevezett lényéhez. Radiance örök fájdalma volt, hogy túl későn született ahhoz, hogy az áhított hatvanas évek gyermeke legyen. így csak a kor szellemi leszármazottjának tekintette magát, és ennek megfelelően öltözött: ma este az alakját körbefolyó, sokmintás ruhát és hosszú gyöngyfüzéreket viselt. - Ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, valami zűrt orrontok e körül a fickó körül jelentette ki Roy Yapton, közismertebb nevén Yappy. - Hayden Stone különc volt, de legalább nyílt lapokkal játszott. Ebben a srácban már nem lennék annyira biztos. - Övé ez az egész hóbelevanc - figyelmeztette Bea Hatfield - úgyhogy jó lesz, ha vigyázol a szádra, te golyhó.
Jayne Ann KRENTZ
23
Tűz és víz
Roy és Bea mindketten a hatvanas éveik végén jártak; több mint húsz éve voltak a móló egy-egy üzletének bérlői. Senki nem tudta, mióta tartoznak össze; mintha mindig is együtt lettek volna. Azt sem lehetett tudni, kinek a kedvéért játsszák el, hogy nincs más közöttük, mint jó barátság. - Kíváncsi vagyok, milyen ételt hozott - vakarta meg Ted Jenner szórakozottan az XXXL-es pólóból is kilógó hasát. - Mindjárt éhen halok. A póló saját, Ted Instant Filozófiapólói fantázianevű boltjából származott. Charity elolvasta az aznap reklámozott darabot: Lehet, hogy én diszfunkcionális vagyok, te viszont határozottan őrült vagy. - Ez nem újdonság - mérte végig Radiance vidáman Ted köpcös alakját. - Te folyton éhen akarsz halni. Hiába mondom, hogy ha átszoknál vegának, le is fogyhatnál. - Néhány font miatt nem éri meg életem végéig magvakon meg bogyókon élni - válaszolta Ted vidoran. - Akkor se, ha Charity jobb nyuszikaját készít, mint bárki az ismerőseim közül. A többiek nem sokat törődtek az elhúzódó vitával. Eliast nézték, de nem tudták, hogyan üdvözöljék. A múlt héten még közéjük tartozott, bárha újonnan jött is, gondolta Charity, ma meg a főbérlőjük. Az új bérleti díjakat még nem írták alá; Eliasnak majdnem két hónapja van, hogy meggondolja magát, és ne újítsa meg a szerződéseket, ha úgy tartaná kedve, és ezzel az összes jelenlévő tisztában volt. Charity úgy döntött, hogy mint a helybéli vállalkozók elnökének, az ő tiszte fogadni a vendéget. Széles mosollyal üdvözölte az odaérkező Eliast. - Oda teheti a tálat arra az asztalra - mondta, szándékosan parancsoló stílusban. Régi fogás volt, akkor tanulta, amikor egy egész csapatnyi hitelezővel nézett farkasszemet, akik a széteső Truitt áruházláncból ki akarták venni, ami még kivehető. Ösztönösen jött ez a reakció, mely átsegítette a nyomasztó felelősség hajdani időszakán. És most Eliashoz is elővette ezt a hangot. - Mindenkivel találkozott már? Elias körbepillantott, miközben letette a fedett tálat Bea krumplisalátája mellé. - Nem. Charity sietősen elvégezte a bemutatást. - Roy Yapton, a körhinta üzemeltetője. Bea Hatfield, a kávéház bérlője. Radiance Barker, a Radiance műkörömstúdióból. Ted Jenner, ő pólókat árul. Newlin Odellel pedig találkozott már. Newlin nekem dolgozik. - Hello - pislogott Newlin Eliasra apró, kerek szemüvegén keresztül. - Otis jól van? - Kitűnően. - Elias udvariasan bólintott az új arcok gyűrűje felé. Majd a móló korlátjának dőlve bakancsos lábát keresztbe rakta, és összefonta a mellén a karját. Charity fölemelte az állát; elszánta magát, hogy szaván fogja Eliast. - Elmondtam a társaimnak, hogy megígérte, hogy a régi feltételekkel hosszabbítja meg a bérleti szerződéseket. Elias bólintott, mintha nem is lenne nagy jelentősége az ügynek. Yappy a homlokát ráncolta. - Igaz ez, Winters? - Igaz - válaszolta Elias csendesen. - Phűű.- Bea egy szalvétával legyezte magát. - Nem bánom, ha megtudja is, de nagy kő esett le a szívemről. Charity mondta, hogy maga tud róla, hogy a városi tanács valami vízi paradicsomot akar itt Whispering Waters Cove-ban. Elias elgondolkodva tekintett végig az öblön. - Nem látom, hogy ilyesmi készülne. Most Ted vonta össze a szemöldökét. - Csak ne legyen olyan biztos benne. Phyllis Dartmoor, tekintélyes polgármester asszonyunk szerint a tanácsban már jó néhány ötlet született az Örült Otis rakpart név lecserélésére. Piacképesebb nevet akarnak. Indigó rakpartot, Naplemente rakpartot vagy valami ilyesmit. - Hű, de laposak - nyögött fel Charity. - Semmi fantázia nincs bennük.
Jayne Ann KRENTZ
24
Tűz és víz
- Charity a tavasz óta rendszeres csatát vív Dartmoor polgármester asszonnyal - világosította fel Radiance Eliast. - A havi tanácsülésekre mindannyian elmegyünk, de Charity szólal fel a nevünkben. Van gyakorlata az ilyesmiben. - Értem - Elias tekintete megállapodott Charityn. - Az Őrült Otis név illik a mólóhoz. Nem látom be, miért kellene megváltoztatni. - Örülök, hogy egy véleményen van velünk - mondta Charity. - De figyelmeztetem, hogy nagy nyomás fog nehezedni magára, hogy megváltoztassa nemcsak a móló nevét, de minden mást is rajta. - Azt hiszem, kézben fogom tudni tartani a dolgot - mondta Elias halkan. Charity nem tudta, mit kezdjen ezzel az egyszerű kijelentéssel. Körbenézett inkább. - Mit szólnátok ahhoz, ha teli hassal folytatnánk az üzleti tárgyalást? - Jó ötlet - örült meg Ted. - Mit hozott, főnök? - Hideg zöldteás tésztát mogyorókrém mártogatós szósszal - válaszolta Elias. - Meg egy kis waszabit, ha valamelyikük erősen szereti. Charity döbbenten meredt rá. - Ember - motyogta Ted. - Még egy ínyenc vegetáriánus Seattle-ből. Meg kéne már tiltani, hogy a magafajták ideköltözzenek az öbölbe. Tönkrevágják a helyi specialitásainkat. Radiance felvonta a szemöldökét. - Attól tartasz, hogy az olyan szent étkek, mint a hamburger és a gombamártás kiveszőben vannak? Heuréka! - Jó lesz, ha összekapod magad, Charity - nevetett Bea. Radiance is kuncogott. - Charity fantasztikus szakács - magyarázta Eliasnak. - Ted mindig morog, de ő is szereti a főztjét. - A létező legjobb nyuszikaja egész Északnyugaton - hagyta helyben Ted, és megcélozta az asztalt. - Egyetértek - emelte föl Yappy az asztalhoz lépve a fedőt Elias táljáról. A zöld tészta láttán elégedett mosoly ült ki az arcára. - Azt hiszem, itt komoly verseny fog folyni. Charity hallotta, hogy általános megkönnyebbülés és jóindulatú nevetés fogadja Yappy megjegyzését. Erezte, hogy a csoportban felenged a feszültség, amint körbeállják az asztalt. Charity néhány perccel később egy tál Elias-féle zöldteás tésztával telepedett az egyik padra. A késő nyári alkony puhán vonta be az öblöt. A lenyugvó nap utolsó sugarai az olvadt arany színére festették az eget. Amikor Elias letelepedett melléje, Charity lopva a tányérjára nézett; a kuszkusz és lencsesaláta valamely homályos okból örömmel töltötte el. Kántáló énekszót sodort feléjük a szél, melyet ritmusos, de hamis fuvolajáték és dobolás kísért. - Mi a csoda ez? - tudakolta Elias. - Az utazók - válaszolt Radiance. - Minden este leéneklik a napot az égről. Magához valószínűleg nem hallatszik fel a szirtre, de a szél néha elhozza ide a mólóig. - Őrültek gyülekezete - jelentette ki Ted tele szájjal. - Szerintem szép ősi szokás - ráncolta Radiance a homlokát. - Ősi szokás? - pillantott rá Elias. - A régiek szoktak ilyesmiket csinálni - mondta Radiance. Elias keze megállt a levegőben egy villányi lencsesalátával. - Mennyire régiek? Charity elnyomott egy mosolyt. Radiance tiszteletteljesre lágyította a hangját: - A hatvanas években. - Ah - bólintott Elias megfontoltan. - Azokban a régi szép időkben. - Charity pillantását elkapva rákacsintott; az majd' elejtette a villáját. - Szeretném látni, meddig ápolják az utazók ezt a szép régi szokást a tél közeledtével mondta Yappy mogorván. - Befagy a seggük a parton, ha novemberben is itt danolásznak.
Jayne Ann KRENTZ
25
Tűz és víz
- Novemberben már nem lesznek itt - emlékeztette Bea. - A polgármester asszony szerint feloszlanak, ha az űrhajók nem érkeznek meg az ígért napon. Newlin Odell felkapta a fejét. Tekintetében düh villant drótkeretes szemüvege mögött. - Ez a naple-éneklős baromság is csak olyan ostoba rituálé, amit Gwendolyn Pitt eszelt ki, hogy egy kis színt hozzon a disznóságába. - Nyugi, Newlin. Ne izgasd föl magad - nyugtatta Ted. - Bárki megmondja, hogy Pitt semmi törvényelleneset nem csinál. Hidd el, ha lenne valami, ami tisztességtelen az utazók dolgaiban, a város már rég elkapta volna a grabancukat. Ha okot adnának rá, abban a minutumban rájuk uszítanák a rendőrfőnököt. - Ez igaz - értett egyet Yappy. - Azóta, hogy idejöttek, a tanács egyfolytában keresi az ürügyet, hogy lecsaphasson rájuk. Meglep, hogy Leighton Pitt nincs jobban kibukva. Az ember azt hinné, hogy be van tojva. Felerészben ő a tulajdonosa annak a területnek, ahol tábort vertek. Elias elgondolkodva ette a kuszkuszt. - Van valami kapcsolat az ingatlanügynök Leighton Pitt és Gwendolyn Pitt között, vagy csak véletlen egybeesés a két név? - Nem egybeesés - válaszolta Bea. - Leighton a város leggazdagabb embere. Gwen az exfelesége. Korábban együtt vezették a Pitt Ingatlant. De Leighton egy éve elvált Gwentől, és elvett egy Jennifer nevű ügynököt, aki dolgozni kezdett nekik. Elég gusztustalan ügy volt. Elias kérdő tekintetet vetett Charityre. - És Pitt volt felesége visszajött a nyáron az űrhajós mesével? - Aha. - Charity lenyelt egy újabb kanál finom tésztát. - Meglepő fordulat, ugye? - Gwen készül valamire, az biztos - mondta Yappy elgondolkodva. - És abban pénz is lesz. Ez a nő mindig tudta, hogyan szedje meg magát. Pitt nagy marha volt, hogy kidobta. A válás óta közel se megy olyan jól neki. Jennifer elbújhat Gwen mögött. - Mondok valamit. - Newlin olyan erővel szorította az italos dobozát, hogy a vékony alumínium meggyűrődött. - Nem lenne szabad hagyni, hogy Gwendolyn Pitt megússza, amit művel. Emberéleteket tesz tönkre. Az én Arlene-om is erre a baromságra áldozta minden centjét. Valakinek kezelésbe kellene már vennie ezt a nőszemélyt. 3 A legveszélyesebb ár a part közeit sekélyesen söpör végig, ahol az ember biztonságban hiszi magát. „A víz útján", Hayden Stone naplójából - KEZD jobban kinézni a helyzet, Davis. Az új tulajdonos azt mondja, meghosszabbítja a bérleti szerződéseket. Charity a füle és bal válla közé szorította a telefont, hogy mindkét kezét használhassa az aznap reggel érkezett könyvek kicsomagolásához. Bár eleddig nem akadt vetélytársra a könyvszakmában, igyekezett a lehető leghamarabb a polcokon tudni az újdonságokat. Az üzlet méretétől függetlenül a szolgáltatások színvonala csalogatta vissza a vásárlókat újra meg újra. A Truitt áruházláncot is ezzel az egyszerű stratégiával tartotta életben, és nem látta be, hogy Whispering Waters Cove-ban miért ne válna be a régi recept. - Aláírtátok már a szerződéseket? - kérdezte Davis szokásos szkepticizmusával. - Nem, de ne is folytasd azzal, hogy semmi sem biztos addig, míg a papírok meg nem lesznek szeptemberben. Ez a fickó különben igazi csodabogár. Köze sincs a te üzleti mentalitásodhoz. Azt hiszem, túl vagyunk a nehezén. - Tudja, mi a város terve az Őrült Otis rakparttal, és ennek ellenére a régi feltételekkel akarja megújítani a bérleteket? - Davis hangja kétkedő maradt.
Jayne Ann KRENTZ
26
Tűz és víz
- Legalábbis ezt állítja. - Charity elmosolyodott, amikor az újonnan felvágott dobozban rátalált Elizabeth Lowell legújabb regényének húsz példányára. Hosszú várólistája volt a népszerű írónő legfrissebb kötetére. - Micsoda habókos főbérlőt fogtál ki már megint, - Charity? Abból, amit mondasz, az élet-márpedig-habostorta típusnak tűnik. - Nem éppen. Inkább tésztában utazik. - Tésztában? Ennyire puhány? Charity önkéntelenül is elhúzta a száját. - Tévedsz, Davis. Az „úgy-nézd-az-életet-mintvizet-de-ha-a-víz-zavaros-úgysem-látsz-semmit" típusú fickó. - Akkor lehet, hogy nem lesz sokkal jobb az elődjénél. - Nem nagyon tudom pontosan körülírni, hogy milyen. - Tíznapi ismeretség után Charityt egyre jobban izgatta a férfi, egyre kíváncsibb volt rá, és mind jobban el volt bűvölve. - Szóval a bérleti díjnál tartottunk. Ahogy mondtam is, még nem látunk tisztán. De tudod, hogy a megérzéseimre szoktam hagyatkozni, és valami azt súgja, hogy Winters nem másítja meg a szavát a jövő hónapban sem. - Wintersnek hívják az új tulajdonost? - kérdezte Davis élesen. - Igen. Elias Wintersnek. - Megeszem a fejem, ha nem ő az - füttyentett Davis halkan. - Csak nem a Távoltenger Elias Winterse? - De az. Ismered? - Személyesen nem - válaszolta Davis rövid hallgatás után. - De hallottam hírét. Az a fajta, aki kerül minden feltűnést, mégis mindenhová elér a keze. Fontos kapcsolatai vannak mindenütt a parton. Ismeri a megfelelő embereket. - Azt mondta, valami tanácsadó. - Ha üzleti kapcsolatokat akarsz kiépíteni, állítólag ő ki tudja nyitni a megfelelő ajtókat. Persze megvan az ára. De be is tudja zárni őket, ha érted, mire gondolok. - Értem. Hogyhogy soha nem hallottam a nevét? - Kizárólag a parti befektetők berkeiben mozog, és a Truittnak nem volt dolga velük a te idődben. De mostanában Meredithszel fontolgatjuk, hogy terjeszkednünk kéne. Amikor néhány dolognak utána néztem, folyton Winters nevébe botlottam. - Hm. - Minden jel arra mutat, hogy a Távoltenger egyszemélyes vállalkozás - folytatta Davis. Úgy tűnik, Winters csak önmagában bízik. Isten háta mögötti kis helyeken üzletel, amelyek létezéséről mások még csak nem is tudnak. Beszél két vagy három lehetetlen nyelvet, amelyet senki másnak eszébe se jut megtanulni. Ügyfelei rendszerint dúsgazdagok, akik kerülik a feltűnést. Nagy pénzek mozgatói, akik nem szeretnek reflektorfényben állni. Biztos, hogy ezzel az Elias Wintersszel hozott össze a jósorsod? - Ha igaz, amit mond, akkor ő az. Mi a baj vele? - Hát, nem is tudom - vallotta be Davis. - Csak annyit mondhatok, hogy abból, amit hallottam róla, egyáltalán nem tűnik olyannak, aki leköltözik egy kisvárosba, és ajándékboltot tart fenn egy mólón. Azt tanácsolom, hogy tartsd nyitva a szemed, Charity. Az az érzésem, a fickó tud valamit, amit te nem. - Például? - Ki tudja? Lehet, hogy valamelyik vízparti befektetőjét akarja odavinni WhisperingWaters Cove-ba. - És azért jött volna ide, hogy kitapossa neki az ösvényt? - Más felállást nemigen tudok elképzelni a jelenlegi helyzetben. És ha valóban így áll a dolog, nagy pénzek mozognak benne. Igazán nagy pénzek. - Azt mondta, Hayden Stone-tól, a korábbi főbérlőnktől örökölte a mólót. - Lehet, hogy így van, de az is lehet, hogy nem - tűnődött Davis. - Arra gondolsz, hogy Winters esetleg megvette a mólót Hayden Stone-tól az üzletfele számára? - Charityt idegesítette, hogy neki nem jutott eszébe ez az eshetőség. Csak remélni
Jayne Ann KRENTZ
27
Tűz és víz
merte, hogy nem esett ki annyira az üzleti világból, hogy ne bízhasson többé az ösztöneiben. Lehet, hogy Hayden azért ment Seattle-be, amikor a szívroham végzett vele, hogy aláírja az eladási szerződést. De Elias mi okból hazudna? - Gondolkodj egy kicsit, Charity - mondta Davis. - Lehet, hogy a móló csak a kezdet. Ha Winters megbízást kapott, hogy jó néhány ingatlant begyújtson egy befektetőnek a választék kedvéért, bolond lenne felnyomni az ingatlanárakat WhisperingWaters Cove-ban. - Ez igaz. - Charity az ujjaival dobolt Elizabeth Lowell könyveinek halmán. - Ha sok telket készül felvásárolni, érdekében áll a lehető legtovább alacsonyan tartani a bérleti díjakat. Eltereli az emberek figyelmét, ha megjátssza, hogy örökölte a mólót, és nincs is vele semmi terve. Davis kuncogott. - Te mondtad, hogy a városi tanács drága butiksorban gondolkozik. De hidd el, semmit nem léptek még ez ügyben. És nem is fognak, ha Winters is benne van a játszmában. Jó néhány üzletfele ötcsillagos üdülőhelyekben utazik. A ti öblötök ehhez tökéletes helyszín. Charity mérlegelte a hallottakat. A városi tanács máris arról vizionál, hogy az Örült Otis rakpartot exkluzív turistaattrakcióvá fejlessze. És a polgármester meg a sleppje magukon kívül lennének a boldogságtól, ha egy gazdag befektető csillogó-villogó üdülőhellyé varázsolná az öblöt. - Akárki készül is ide, a lehető legolcsóbban akarja megszerezni magának a telket, mielőtt a dolog kitudódnék, és a helybéliek lecsapnának rá - folytatta Davis. - Bevett szokás, hogy előreküldenek egy hozzáértő ügynököt, aki felvásárolja a nagy telkeket, mielőtt a többiek észbe kapnának. Az Őrült Otis rakpart szép nagy vízparti telek, gondolta Charity. Alkalmas egy nagyobb üdülőhely központjának. - Gondolod, hogy Elias Winters lenne egy befektető előreküldött ügynöke? - Elég kézenfekvő feltételezés, annak alapján, amit hallottam róla. - Akkor miért újítaná meg a bérleti szerződéseket a régi árakon, hogyha egyszer a megbízójának vásárolja meg a mólót? - Charityt bosszantotta saját hangjának éle. Semmi szükség rá, hogy az érzelmeit is belevigye a dologba. Ez színtiszta üzlet. És ő valaha értett az üzlethez. - Én három-öt évnyi előkészülettel számolnék - mondta Davis. - Ebben az esetben nem valami nagy esemény, ha egy évre megújítjuk a szerződést - mondta Charity kedvetlenül. - Akárki áll is mögötte, valószínűleg eltart még néhány évig, mire belevág a sűrűjébe. - Pontosan. Akkor meg miért ne hagynák békén a jelenlegi bérlőket? Mellesleg ez kiváló ürügy a lényeg eltussolására. - Kezdem felfogni - mondta Charity. — Ha biztonságban akarjuk érezni magunkat, háromvagy ötéves bérleti szerződést kell kiharcolnunk. - Nyugi - mondta Davis vidáman. - Ez nem a te gondod. Neked több mint elég üzleti érzéked van ahhoz, hogy a móló további sorsától függetlenül fenntartsd a kis könyvesboltodat. Sőt egy nagyobb üdülőtelep még csodát is tehet a forgalomban. A nyaralók sokat olvasnak. Semmi hátrány nem ér, majd meglátod. De Bea, Yappy, Radiance és Ted nem rendelkeznek hozzá hasonló üzleti érzékkel és tapasztalattal, gondolta Charity. Rájuk nem mondaná senki, hogy számítanak az üzleti világban. Igaz, fejlődtek az elmúlt évhez képest, de akkor sem valószínű, hogy kis üzleteik túlélnék a móló teljes átalakítását. - Kösz, Davis. Üdv Meredithnek. - Átadom. Lassan már elnézhetnél felénk is, nem gondolod? - Majd beugrom valamelyik nap. - Jó. - Davis habozott. - Biztos, hogy nem untál még rá arra a kis boltra?
Jayne Ann KRENTZ
28
Tűz és víz
- Biztos. - Fogadtam Meredithszel. Még fél évet adtam neked. Szerintem akkor visszajössz Seattlebe. - El fogod veszíteni, Davis. - Majd meglátjuk. De várj, Charity, van még egy dolog. - Mi az? - Nem akarom, hogy a szememre hányd, hogy nem figyelmeztettelek. Vigyázz Wintersszel. Azt mondják, nemcsak hogy labdába rúg, de be is talál a kapuba. Kivétel nélkül mindig. - Senki nem tévedhetetlen, Davis. Charity elköszönt, és letette a telefont. Egy darabig meredten bámulta az egyik falát borító bűnügyi regényeket. Miért van ennyire leeresztve, tűnődött. Tudta, hogyan működik az üzlet világa. Davis nem tett mást, mint hangosan kimondott olyan dolgokat, amelyekkel ő is tisztában lehetett volna már a kezdet kezdetén. Igazság szerint nem akarta elhinni, hogy Elias Winters szándékosan félrevezeti. Az elmúlt tíz napban remélni kezdte, hogy a férfi valóban az, aminek mondja magát. Aki azért jött Whispering Waters Cove-ba, hogy ráleljen bizonyos válaszokra. Olyan férfi, akivel sok közös vonásuk van. AZNAP ESTE halkan kopogtattak a konyha szélfogó ajtaján. Charity megriadt; az asztalnál ült a kisvállalkozásokat örökösen megfojtassál fenyegető, végtelennek tetsző nyomtatványok újabb halma mellett. Tolla éppen az aláírás első betűjét kezdte rajzolni: a C fura kígyóvá tekeredett. Charity kiejtette a tollat a kezéből, és talpra ugrott. Szembefordult az ajtóval; sötét alak toronylott a lépcsőn. - Ki az? - Bocsánat, nem akartam megijeszteni - nézett be Elias a szélfogón. Szeme világított az est fogyó fényében. A félelem apró villanása megkönnyebbüléssé oldódott. - Nem ijesztett meg. Egyszerűen csak nem hallottam, hogy valaki jön. - Charity ostobán érezte magát, hogy túlreagálta a dolgot; felállt, és az ajtóhoz ment. - Történt egy kis baj a múlt hónapban. Valaki betört ide, mialatt a városi tanács ülésén voltam. Attól pattogok még mindig. - Nem is tudtam, hogy Whispering Waters Cove-ban is van bűnözés. - Nincs is. Legalábbis a város többi részéhez képest nincs. A rendőrfőnök, Hank Tybern arra gyanakszik, hogy nyaralók lehettek. De bizonyítani persze nem tud semmit. Csak remélhetjük, hogy elutaztak már. Miért jött? Valami baj van? - Nincs. Csak sétáltam egyet. Gondoltam, benézek, hogy megkérdezzem, lenne-e kedve eljönni egy látványos színházi előadásra. - Milyen színházi előadásra? - Charity alig állta meg, hogy ki ne nyissa a szélfogót. - Zenés darab, mely a nap leéneklése címmel fut. Ha érdekli, tudok szerezni helyet ma estére az első sorba. Charity akarata ellenére elmosolyodott. - A kritikák jól lehúzták. Elias megvonta a vállát. - Azt hiszem, annál azért jobb szórakozás, mint egy álmos Őrült Otisszal társalkodni. Ő ugyanis nyugovóra akart már térni. - Akkor azért jött, mert unatkozott? - Alig hogy kimondta, Charity máris megbánta a kérdést. - Csak gondoltam egyet - tartotta fel Elias a kezét. - Arckifejezése elmosódott volt, kifürkészhetetlen. - Ha inkább az adminisztrációt választja... Charity megrándult. - Várjon egy kicsit. Mindjárt hozom a kulcsot. Ahogy Charity hátrafordult, Eliasnak volt alkalma szemügyre venni a konyhaasztalt és a székeket. - Fogadok, hogy ezeket nem a bolhapiacon vette.
Jayne Ann KRENTZ
29
Tűz és víz
Charity méregdrága európai stílusú, sima vonalú bútorára pillantott. - Nyert. Seattle-ből hoztam magammal. A vandálok szerencsére beérték azzal, hogy kiszórták az ételt a hűtőből a padlómra, és ocsmányságokat írtak a falakra. A bútorokat megkímélték. Miután Charity bezárta az ajtót, és a kulcsot farmere zsebébe tette, kilépett Elias mellé az alkonyi homályba. Szótlanul indultak meg a part fölött kanyargó meredek, régi földúton. Charity szokásává tette, hogy hetente többször is járjon egyet; ez része volt az önmaga által előírt terápiának, mellyel megpróbált visszatalálni régi önmagához. Hónapok óta nem fogta el a pánik, egyetlen rövid alkalmat leszámítva, amikor Rick Swinton erőnek erejével rá akarta venni, hogy randevúzzon vele. A szorongás csakhamar alábbhagyott benne, amikor kiköltözött Whispering Waters Coveba, de a rituális sétákhoz más stresszkezelő technikák mellett is ragaszkodott. Kabalából is. Charity szerette érezni, amint az öböl szellője végigsimít az arcán; ilyenkor élesebbé váltak az érzékszervei, és az agya is kitisztult. Ma este még erősebb volt ez a hatás, mint máskor. Nagyon is tudatában volt, hogy Elias itt van mellette. Érezte a férfiból áradó forróságot és csendes erőt, pedig az meg sem érintette. - Bocsánat az előbbi modortalanságért - mondta végül. - Nem volt valami elegáns kérdés, hogy unalmában jött-e át hozzám. - Felejtse el. Charity habozott egy ideig, de aztán elszánta magát. - Érdekes beszélgetésem volt ma az öcsémmel. Annyira nem volt még sötét, hogy ne lehetett volna látni, amint Elias ajka szórakozottan lebiggyed. - Feltételezem, hogy nagy részében énrólam volt szó. - Az igazat megvallva igen - sóhajtott Charity. - Davis azt mondja, hallott magáról és a Távoltengerről, de személyesen soha nem találkoztak. - Én is hallottam róla. - Azt mondta, jobb lesz, ha vigyázok, mert maga nem az a típus, aki megragad egy kisváros ajándékboltjában. Azt mondta, valószínűleg egy gazdag ügyfele megbízásából jött Whispering Waters Cove-ba. Elias nem vette le a tekintetét a sziklaszirt pereméig lefutó fás ligetről. - Semmi köze az üzletnek ahhoz, amiért itt vagyok. Az öccse feltételezése teljesen alaptalan. - Más szóval zavaros a víz, amelyen keresztülnéz? - Lehet, hogy mégis tanult valamit Haydentől? Charity elmosolyodott. - Kedveltem Haydent, de soha nem éreztem úgy, hogy ismerem. Mindig volt benne valami távoli, valami elvont. Mintha a saját külön világában élt volna. - Igaza van. Amennyire tudom, egyedül nekem engedett betekintést ebbe a külön világba. Volt valami a férfi mély hangjában, ami megragadta és fogva tartotta Charity figyelmét. Nem csak a barátja volt, ugye? És nem csak a mentora, igaz? - Igaz. Charity lassan kiengedett egy sóhajt. Az együttérzés elhallgattatta benne a józan ész figyelmeztetéseit. - Csupán két hónapja, hogy meghalt. Biztosan nagyon hiányzik magának. Elias csendben maradt néhány pillanatig. - Vele voltam, amikor meghalt - mondta aztán. Én vittem be az ügyeletre. Mondta, hogy fölösleges, hogy tudja, hogy meghál, és a legjobb orvos sem tehet ellene semmit. De azt is tudta, ha nem engedi meg, hogy bevigyem, életem végéig azon emésztem magam, hogy esetleg mégis megmenthették volna. Pedig szívesebben búcsúzott volna el az élettől az én házamban. - De bevitte. Ott is halt meg? - Igen. - Elias végigszántotta tekintetével az öblöt. - Nagyon nyugodtan viselkedett. Kiegyensúlyozottan. Úgy halt meg, ahogy élt. Az utolsó mondata az volt, hogy kezembe adta az eszközöket, melyek révén megszabadíthatom magam. Csak rajtam múlik, hogy használom-e őket.
Jayne Ann KRENTZ
30
Tűz és víz
- Mitől kellene megszabadítania magát? - A bosszú kényszerétől - hangzott a válasz újabb hallgatás után. Charity a férfira bámult. - Kin akar bosszút állni? - Hosszú történet. - Nem baj. Elias percekig hallgatott. Charity már azt gondolta, hogy nem is kap választ, de a férfi kis idő múltán mégis beszélni kezdett. - Tízéves voltam, amikor a szüleim elváltak. Anyámmal éltem. Ő... hajlamos volt a depresszióra. Egy hónappal a tizenhatodik születésnapom után öngyilkos lett. - Ó, istenem, Elias, rettenetesen sajnálom. - Akkor a nagyszüleimhez kerültem. Ók soha nem tették túl magukat a bánatukon. Azt hiszem, mindig is apámat vádolták azért, ami az anyámmal történt, és e vád egy része a halála után áttolódott énrám. Vártam, hogy apám üzen, de nem hallottam felőle. Charity torka elszorult. - Hol volt az apja? - Egy Nihili nevű szigeten tartott fenn egy légiszállítással foglalkozó kisvállalkozást. - Soha nem hallottam róla - ráncolta a homlokát Charity. - Nem sokan tudnak róla. Kinn van a Csendes-óceánban. Egy idő múlva rávettem a nagyapámat, hogy adjon pénzt az odaútra. Nem volt nehéz dolgom. - Mi történt az apjával? - Volt egy Garrick Keyworth nevű riválisa. Elias ismét hallgatott, Charity egyszerűen kivárt. - Keyworth megrongálta apám egyeden repülőgépét. Apám tudta, mégis felszállt. A gép belezuhant az óceánba. Charity megdöbbent. Mindenre számított, csak gyilkossági történetre nem. - Ha valóban ez az igazság, akkor minden oka megvan arra, hogy bosszút álljon Keyworthön. - Nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A dolgok ritkán olyan egyszerűek. Apám tudta, hogy a gép üzemanyag-ellátásában zavarok lehetnek, mégis bízott a szerencséjében, és felszállt. Kötelezte a szerződése. Azt az egyet soha nem akartam bevallani magamnak, hogy saját elhatározásából tette kockára az életét. Charitybe hirtelen belenyilallt egy felismerés. - Nemcsak a saját életét kockáztatta, hanem egyúttal azt is, hogy egyedül hagyja magát ezen a világon. - Így is fogalmazhatunk. - Elias mosolyában nyoma sem volt a jókedvnek. - Hayden is mondta ezt néhányszor. - Lehet, hogy az apja rosszul ítélt meg egynémely dolgot, de ha az én véleményemre kíváncsi, ez távolról sem menti Garrick Keyworthöt. - Így van. Egyszóval apám balesete után néhány nappal érkeztem Nihilire. Hayden várt a leszállóhelyen. Ő tudja, hogy miért, én a magam részéről soha nem értettem meg, de a nyakába vette a neveltetésem gondját. Ó indított el az üzleti pályán is. Férfivá tett. Többet köszönhetek neki, mint amennyit ember valaha is törleszthet. Charity nagyot nyelt, hogy a könnyeit visszatartsa. - Értem. És mi lett azzal, aki megrongálta az apja gépét? - Sokáig tartott, míg kinyomoztam, hogy ki volt az. Ezután évekig tervezgettem, hogy hogyan döntsem romba a birodalmát. És akkor meghalt Hayden. - És ez változtatott a helyzeten? - A legteljesebb mértékben. Miután elbúcsúztam Haydentől, más fényben láttam Keyworth tükröződését a vízen. Addig nem vettem észre, hogy Keyworth is megfizetett a gaztettéért. Tudja, hogy mindaz, amije ma van, egy pusztulást előidéző cselekedetén alapul, és ez marja a lelkét. Ez mozgatja minden tettét, és végül ez is fogja romba dönteni. És ez már most többe van neki, mint képzeli. Úgy döntöttem, hogy meghagyom önmaga építette börtönében.
Jayne Ann KRENTZ
31
Tűz és víz
Charity hangosan sóhajtott. - Ez igencsak filozofikus hozzáállás. Sőt metafilozofikus. Nem akarom megbántani, de nehezen tudom elképzelni, hogy csak úgy odébbállt, és Keyworthöt átengedte a kozmikus igazságszolgáltatásnak. Elias sötét szemöldöke a magasba szökött. - Jó megfigyelésre valló gondolat. Igaza van. Nem mondhatni, hogy végig úgy viselkedtem volna, mint egy szent. Mielőtt idejöttem, felkerestem Keyworthöt, és mutattam neki néhány dokumentumot, melyek kétségkívül bizonyítják, hogy alaposan megtépázhatom, sőt tönkre is tehetem a Csendes-óceánparti működését. És csak aztán álltam odébb. Charity néhány pillanatig néma maradt. - Tehát meghagyta abban a tudatban, hogy a markában tartja, mégis futni hagyja? - Úgy döntöttem, ennyivel tartozom magamnak. Charity mély lélegzetet vett. - Ez nézőpont kérdése. Keyworth azt is gondolhatja, hogy gyengeségből hátrált meg, mert nem tudta keresztülvinni a tervét. Vagy mert kiborult. - Kétlem - mondta Elias halkan – Sokáig figyeltem ezt az embert, mielőtt felkerestem. Jól kiismertem. - Azt gondolja, hogy a tudat, hogy maga bármikor a vesztét okozhatja, fokozza benne a feszültséget. - Lehet. - Elias apró elutasító mozdulatot tett a kezével. - De az is lehet, hogy nem. Nem számít. Keyworth már nem érdekel. - Annak ellenére, hogy éveket töltött a bosszút álljon rajta? - Időbe telik, míg az ember kigondol egy bosszút, amilyent én terveztem. Charity félrehúzta szélkócolta haját a homlok - Nem sokkal az ideérkezése előtt találkozott Keworthszel? - Igen. - Hű. Akkor jó zűrös lehetett az utóbbi néhány hónapja. A barátja halála, a leszámolás Keyworthszel, munkahelyváltás, és új lakásba költözés. Elias kíváncsian nézett Charityre. - Miért mondja ezt? - Meglehetősen sok pontot gyűjtene egy pszichológiai stresszfelmérésen. - Nem szándékozom kitölteni semmilyen pszichológiai tesztet. - Nem is gondoltam komolyan. - Charity majdnem elmosolyodott, amint elképzelte, hogy Elias nekiül egy nagy halom tesztnek. - Inkább belenéz egy szép, tiszta víztükörbe. - Nekem bejön. Charity oldalvást a férfira sandított. - Kérdezhetek valamit? Úgy tűnt, Eliasnak nehezére esik a válasz. - Igen. - Miért mesélte el nekem mindezt? Amikor először találkoztunk, az volt a határozott érzésem, hogy maga zárkózott, hallgatag típus. Elias elmosolyodott. - Még mindig gyanakszik? - Inkább azt mondanám, hogy óvatos vagyok. A gyanakvás olyan paranoiásan hangzik, és nem hinném, hogy már ott tartanék. - Rendben, akkor óvatos. A válaszom az, hogy ajándékba szántam, hogy betekinthessen a magánéletembe, mert kérek valamit cserébe. - A fenébe is, tudtam. - Elias kijátszotta, gondolta Charity dühösen. Nem sértődött meg, és nem is csalódott, győzködte magát. Az elejétől tudta, hogy ez a kis esti séta csapdát rejteget. Elias nem az a fajta férfi, aki magánéletének titkait csak úgy megosztaná valakivel. - Halljuk - vakkantotta oda. - Mit akar tőlem? De ha a bérleti díjakról van szó, akkor csak az idejét pocsékolja. - Nem foglalkozom a bérleti díjakkal. Csak azt kérem, hogy jobban megismerhessem. Charity hirtelen megállt, és tett egy fél fordulatot, hogy szembekerüljön a férfival. - Tessék?
Jayne Ann KRENTZ
32
Tűz és víz
- Jól hallotta. - És mintha mi sem lenne természetesebb a világon, mintha minden este a sziklaszirten sétálgatnának így kettesben, Elias megfogta Charity kezét. - Most én kérdezek valamit. 4 A közelgő vihar acélszürkére festi a tenger színét. Az ilyen tükörben csak a veszély látszik tisztán. „A víz útján", Hayden Stone naplójából CHARITY ösztönösen megfeszült, amint Elias erős keze ráfonódott az ujjaira. Erős volt a férfi, erősebb, mint Charity korábban gondolta, a régi, Brett Loftusszal való randevúk idejéből való fóbiának mégis csak halvány utánérzése támadt benne, amelynek semmi köze nem volt ahhoz a menekülési kényszerhez, mely a múlt hónapban elfogta, amikor Rick Swinton, Gwendolyn Pitt helyettese megpróbálta levenni a lábáról gusztustalan udvarlásával. Legalább annyit már tud, hogy nem kell élete végéig pánikrohamoktól tartania, valahányszor egy férfi megérinti. Micsoda megkönnyebbülés! Egész bensejét eufórikus öröm járta át. Meggyógyult végre. Érezte, hogy ajka nevetséges vigyorba torzul. Aztán kísérteties izgalom futott végig minden porcikáján; nem az ismert éles, ijesztő szorongás, de megnyugtatólag sem hatott rá, annyi biztos. Bele tellett néhány pillanatba, míg ráébredt, hogy a vad vágyakozás pusztító érzése gyötri. A vigyor eltűnt az ajkáról, lélegzete elállt, és kis híján megbotlott, amikor felfedezte, hogy mi csiklandozza annyira az érzékeit. Ilyen tehát, amikor az emberen úrrá lesz a szexuális vágy. - Jól van? - kérdezte Elias, ahogy botlás közben elkapta. - Igen. - Pedig Charity azt hitte, megfullad. - Igen, jól vagyok. Csak megbotlottam egy kőben. Alig látni valamit. Nemsokára koromsötét lesz. Elias furcsán nézett rá, de szólni nem szólt. Charitynek akadt néhány őszinte, kellemes kapcsolata az évek során, de valóban csak néhány, mert soha nem maradt elég ideje ilyesmikre. Azóta nem rendelkezett az életével, hogy a lavinaomlásban odaveszett az anyja és a nevelőapja. Minden figyelmét arra kellett összpontosítania, hogy megmentse a Truittot a következő generációknak, s aztán meg kialakult benne az az ostoba fóbia szegény Brett miatt. Akárhogy is, soha eddig nem tapasztalt olyasmit, ami akár csak távolról rokonítható volna ezzel a vad, verdeső izgalommal. Istenem, könyörgök, add, hogy ne legyen egy pánikroham új előjele, gondolta. Könyörgök. Legalább ne e mellett a férfi mellett. Elég az ostoba fóbiákból. Túl jó nekem most ahhoz. A legjobban mégis a bensőségesség érzése döbbentette meg. Mintha Elias engedte volna, hogy a személyes energiáját megtapasztalja. Charity eltűnődött, hogy vajon a férfira is átvándorol-e valami az izgalom apró bizsergéseiből. Lassan már azon tűnődött, milyen érzés lenne csókolózni vele. Más, döntötte el a kérdést kellő megfontolás után. Nagyon más. Legalább olyan rendkívüli, amilyen egy földönkívülieket szállító űrhajóraj. - Rendben, most maga kérdez - mondta élénken. - Mit akar tudni? - Hayden elmondta, hogy amikor tavaly maga megnyitotta a könyvesboltját, az összes többi üzlet egyszerre fellendült az Őrült Otis rakparton. - Ez azért erős túlzás - grimaszolt Charity. - Az utóbbi néhány évben egyre több a turista itt az Öbölben. Kezdenek felfedezni bennünket, a móló természetes vonzerő. Mindössze
Jayne Ann KRENTZ
33
Tűz és víz
találnom kellett valamit, ami a látogatókat megállásra készteti. Egy könyvesbolt ezt ügyesen megoldja. - Hayden azt is mondta, hogy a maga hatására a többi kisvállalkozás is üzletszerűbbé vált az elmúlt év alatt. Hogy kikérték a tanácsát. Állítólag maga beszélte rá Beát, hogy vegyen egy presszógépet. - Megvolt az az előnyöm, hogy jó néhány évet lehúztam az üzleti világban - emlékeztette Charity a férfit. - Nem mintha oda illettem volna, de azért ellestem egynémely fogást. Ha kérdeznek, igyekszem segíteni. De az igazság az, hogy én többel tartozom nekik, mint ők nekem. - Hogyhogy? Charity habozott, ugyanúgy kereste a szavakat, mint Elias röviddel azelőtt. - Amikor idejöttem az öbölbe, teljesen a padlón voltam. - Oldalról a férfi profiljára sandított. - Nyilván hallott egyet-mást. - Tényleg csak egyet-mást. Charity nagyot sóhajtott. - Hát, a nagyja igaz. Valóban roppant kínos jelenetet rendeztem azon az estén, amelyen el kellett volna jegyeznünk egymást egy nagyon rendes férfival, Brett Loftusszal. Tulajdonképpen kitört rajtam a pánik. Ott, fél Seattle előtt. Rettenetesen éreztem magam. Úgy értem, nem Brett hibája, hogy túl nagy és hogy én nem... de hagyjuk. - Túl nagy? - Elias hangja furcsán közönyösnek tűnt. - Igen. - Charity bizonytalanul intett. - Túl magas, túl nagydarab. Mindene. Nekem legalábbis. - Ez most nem volt tisztességes, gondolta aztán. A pszichiátere rávilágított, hogy nem Brett méretei jelentették az igazi problémát. Az ő agya kapcsolta össze a viszonyuk miatti félelmét Brett fizikumával, aminek szépen fejlett fóbia lett a következménye. - Értem. - Elias hangja most még furcsábban csengett. - Találkozott már vele? - Nem. De láttam. És hallottam, amikor az egyik ügyfelem klubjában felszólalt egy ebéden. - Biztos vagyok benne, hogy bármely más nőnek tökéletes párja lenne - mondta Charity gyorsan. - A mostohahúgomnak például. Sok nő díjazza, ha egy férfinak hmmm... lenyűgözőek a méretei. - Ezt én is hallottam. - De ahányszor csak szegény Brett... szóval... nem bírtam. Pedig milyen úriember. A stresszre fogta a problémámat. Nagyon kínos volt. - Elhiszem. - De a lényeg az, hogy amikor arra került a sor, már a gondolatra is, hogy... - Charity érezte, hogy dühében elpirul, és hálás volt az egyre mélyülő sötétért. - Szóval hogy heti rendszerességgel, ahogy egy házasságban szokás... szóval egy ekkora férfi nekem túl sok lett volna. - Kezdem érteni. Charity megköszörülte a torkát. - Mindenesetre a két üzlet egyesítése sem történt meg, amit hónapokon át tervezgettem. - És lelépett a Truitt áruházlánc éléről. - Igen. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Egyszerűen magukra hagytam a féltestvéreimet. Néhány hétig pszichiáterhez jártam, és akkor rájöttem, hogy soha nem leszek képes visszatérni az üzleti világba. Akkor határoztam el, hogy elköltözöm. Többé-kevésbé úgy történt, hogy elhajítottam egy dart nyilat Washington állam térképére, és itt kötöttem ki. - S aztán mi történt? - Furcsa dolog - mosolyodott el Charity. - Pihentem, és sétálgattam a szirten. Visszaszoktam a főzésre. És egy napon valami olvasnivalót kerestem, és akkor jöttem rá, hogy Whispering Waters Cove-ban nincs könyvesbolt. Lementem a mólóra, és beszéltem Haydennel. Kaptam
Jayne Ann KRENTZ
34
Tűz és víz
tőle bérbe egy kis helyiséget, és néhány hónap múlva kezdtem úgy-ahogy normálisan érezni magam. - Gondolt már rá - kérdezte Elias tűnődve -, hogy az öböl butiksora hogy felvirágozna, ha maga venné kézbe az irányítást? Semmi veszítenivalója nincs, sőt csak nyerne vele, ha a városi tanács terve megvalósulna. - Jó nekem így, ahogy van. Jobb szeretem a lassú, de állandó gyarapodást. A hirtelen nagy ugrások kockázatosak az üzleti életben. Könnyen megüthetem a bokám. Egyébként az ambícióim sem olyanok már, mint voltak. Megszerettem a kiskereskedelmet. Az is lehet küldetés. Személyes kapcsolatban vagyok a vásárlókkal, és ez megelégedéssel tölt el. - De semmi értelme a saját üzletét a móló többi vállalkozásához kapcsolni - kardoskodott tovább Elias. - Miért csinálja? Miért alakította meg a vállalkozók szövetségét? Miért csatázik a polgármesterrel és a tanáccsal? Charity a homlokát ráncolta. Zavarba jött a férfi nyílt kérdéseitől. - A többiek a barátaim is egyúttal. Tárt karokkal fogadtak, amikor idejöttem. Nagylelkűek és segítőkészek voltak velem, és jó szomszédok vagyunk. - Tehát azért tartott ki az Őrült Otis rakpart mellett, hogy viszonozza a szívességüket? - Ez a legkevesebb, amit tehettem. Hisz maga is találkozott velük; egyikük sem olyan, akire azt mondhatnánk, hogy született üzletember. Egy nagy cég elsöpörné őket. - Igaz - ismerte el Elias. - Azért kötöttek ki itt, mert máshová nem mehettek. Összeálltak egy csapattá, mert szükségük van egymásra. Azt hiszem, Hayden megértette. - Haydent nem érdekelték a butikok - mosolyodott el fanyarul Elias. - Csak annyit akarok elérni, hogy az itteni üzlettulajdonosok maradhassanak a helyükön, akkor is, ha a város egyre több idegent és turistát vonz. - Gondolja, hogy Yappy, Ted meg a többiek képesek lesznek felvenni a versenyt egy sor galériával? - Ha kell, akkor igen - vonta meg a vállát Charity. - De ki tudja? Lehet, hogy ezekből a puccos butikokból soha nem is lesz semmi. - Addig is sorsközösséget vállal a többiekkel. Charity hosszan, tűnődve nézett a férfira. – Ahogy maga is. Már ha az igazat mondta a Távoltenger szándékairól. A hamisan csengő fuvolaszó és a lelkes, kántáló énekmondás elnyelte volna, ha Elias válaszol a szándékolt kihívásra. - Úgy nézem, az előadás elkezdődött - mondta, ahogy kibukkantak a fák közül. Charity körbenézett. Egy régi kemping szélén jártak. Sokféle, szállásul szolgáló alkalmatosság állt összevissza rendetlenségben az öbölre néző szirtfok szélén. A járgányok közül jó néhányat ókori egyiptomi motívumokra emlékeztető díszítésekkel festettek ki, másokat képzeletbeli, futurisztikus tájak és a világegyetem bizarr látomásai ékítettek. Élő ember nem volt a láthatáron; Gwendolyn Pitt hívei mind lent gyülekeztek a parton. Valamikor, évekkel ezelőtt körbekerítették a táborhely egész területét. Csak két nyílást hagytak, az egyiket középen, a másikat hátul, s mindkettőről rá lehetett térni a sziklás strandra vezető keskeny ösvényre. Az egyhangú kántálás betöltötte a levegőt. Charity a megereszkedett kerítés felett látta, hogy az utazók már összegyűltek lenn a víz mellett. Mintegy húszra becsülte a számukat; az utóbbi hét-alatt többen lettek. A fogyó fényben épp csak az egyenruhájukat, a repdeső kékfehér köpenyeket és a gyöngyökkel kivarrt fényes fejpántokat lehetett kivenni. Charity látta, hogy a kis csoport körbe állva, egymás kezét fogva hajlong a dob és a fuvola ritmusára. A rézvörös alkony utolsó szikrája is kihunyt, amint a nap lebukott a hegyek mögött. Feltűnt az első csillag, és a kántálás egyre erősödött, a dobverők gyorsabban peregtek.
Jayne Ann KRENTZ
35
Tűz és víz
Dinamikus alak bontakozott ki a körből, és parancsoló mozdulattal a feje fölé tartotta mindkét karját. Csönd lett. Az utazók izgatott mormogással fordultak az alak felé. - Ez Gwendolyn Pitt - mondta Charity Eliasnak. - Tudom. A minap bemutatkozott az élelmiszerboltban. - Valóban? Néhányszor én is beszéltem vele az elmúlt hónapban. Úgy tűnik, kitart az elképzelése mellett, de én ezt nehezen nyelem le. Nehéz bevenni, hogy egy nagymenő, akaraterős ingatlanügynök bolygón kívüli guruvá váljék. - Hát ez az. - Elias elgondolkodva figyelte a nőt. - Úgy nézem, ugyanott vásárol, ahol Radiance Barker. Igaza van, gondolta Charity. Gwendolyn Pitt akármelyik hatvanas évekbeli poszterről leléphetett volna Radiance műköröm stúdiójának falán. Amikor Gwendolyn fölemelte a karját, köpenyének ujja alól többsornyi széles fém karperec tűnt elő. Mindennek ellenére volt még benne valami a profi ingatlanos üzletasszonyból: rövidre nyírt, szőkített haja és drága cipője talán. Nem kellett sok fantázia hozzá, hogy Gwen Pittet ropogós kosztümben, aktatáskával a kezében bárki maga elé képzelje. Gwen negyvenes évei végén járt, nem tűnt különösebben vonzónak, de vonásai erőteljesek és magabiztosak voltak. Volt valami acélos a külsejében. Bármi lett légyen is, pörgős nő lehetett. Charity szinte a szikrákat is látta körülötte. - Már csak öt éjszaka, barátaim - kántálta Gwendolyn erős, zengő hangján, mely felkúszott a sziklákon. - Öt éjszaka, és megérkeznek a várva várt, óriás csillaghajók. Hamarosan eljő a kijelölt óra, és megérkeznek ők, teljes pompájukban. - Valamiért az a sejtésem, hogy ez a nő ért az üzlethez - mondta Elias. - Vár ránk a megvilágosodás, barátaim - folytatta Gwendolyn, ropogtatva az r-eket. Páratlan lehetőséget kapunk nemiségünk s az univerzum filozófiai törvényeinek megértésére. Testünk tökéletes alakot nyer majd a földön kívüli fejlett tudomány jóvoltából. Jelentősen hosszabb ideig élünk, hogy elsajátíthassuk mindazt, aminek felfedezésére születtünk. A tömeg helyeslőleg zúgott. - Sok düh szorult ebbe a szép hölgybe - mondta Elias halkan. Charity kíváncsian pillantott rá. - Miből gondolja? - Csak az agyalhat ki egy ekkora csalást, akiben rengeteg düh lakozik. Charity eszébe idézte, amit a férfi az imént mesélt régi ellenségének tönkretételére szőtt tervéről. Elias tudja, miről beszél, gondolta, és jó lenne, ha ő ehhez tartaná magát. Akármekkora újdonság is számára a férfi közelében érzett felajzottság, nem ok arra, hogy valami ostobaságot kövessen el. - Lehet, hogy egyszerűen csak kiábrándult - szólalt meg Charity. - És azt sem zárnám ki, hogy valóban hisz az űrhajók érkezésében. Elias a parti jelenetet figyelte. - Ha ezt beveszi, akkor magának bármit beadhatnak. Nem, ez a nő nem evett meszet, ennek valami célja van. Kíváncsi lennék, mi az. - Hatalom? - Valószínűleg részben az, de nem kizárólagosan. Ha csak a hatalmát akarta volna fitogtatni, nem ilyen közeli dátumot tűz ki az űrhajók érkezésére. - Ez nekem is eszembe jutott - mondta Charity. Az utazók a múlt hónapban jöttek, és augusztus tizenötödikéig már csak öt nap van hátra. Gwen minden hitelét elveszíti, ha az űrhajók elmaradnak. Elias a kerítés alsó átkötő vasára tette bakancsos lábát; továbbra is szorította Charity kezét. Nyilván van valami jelentősége, hogy pontosan ezt a napot választotta. - A legtöbben úgy vélik, a pénz motiválja. Newlin azt mondja, a barátnője, Arlene és a többiek minden megtakarításukat átutalták neki. - Ez megszokott dolog az ilyen esetekben. De miért hozta a híveit éppen Whispering Waters Cove-ba? Nyilván rossz emlékek kötik ide.
Jayne Ann KRENTZ
36
Tűz és víz
- És a megalázottság. - Charity eltöprengett. - Végeredményben az új Mrs. Pitt is itt van. Gwen és Jennifer könnyen összefuthatnak a boltban vagy a postán. Kissé kínos, hogy mást ne mondjak. - Hogy bírja ezt az egészet Gwen ingatlanos ex-férje? - Komolyan kérdi? - húzta el az orrát Charity. - Biztos vagyok benne, hogy Leightonnak már nagyon elege van, csak képtelen kirakni innen Gwent. Végtére is a táborhely fele az övé. Úgyhogy Leighton próbál nem törődni vele. - És az új Mrs. Pitt? Ő hogy kezeli a dolgot? - Nem igazán ismerem Jennifert. De senki más sem, kaliforniai. Elias elvigyorodott. - Az már épp eleget elárul róla. - Ahogy látom, próbálja megőrizni a hidegvérét - mondta Charity. - Gondolom, úgy képzeli, hogy kivárja a tizenötödikét. De neki sem lehet könnyű. - Micsoda kínos helyzet! Az ex-Mrs. Pitt híveket toboroz a város szélén, miközben a jelenlegi Mrs. Pitt a környék egyik legbefolyásosabb üzletemberének új feleségeként igyekszik érvényesülni. - Igaz. - Maga már itt volt, amikor elváltak? Charity megrázta a fejét. - A botrány röviddel az érkezésem előtt tört ki, de Radiance-től tudom a legzaftosabb részleteket. - Hogyan kerül a képbe Radiance? - Ő manikűrözi a jelenlegi Mrs. Pitt körmeit - kuncogott Charity. - És még hálás is neki, mert Jennifer lendítette fel a műköröm stúdiót a városban. Amíg ő nem mutogatta tökéletes, karmazsinvörös karmait, a körömcsipeszek kelendőbbek voltak. - Mennyire volt botrányos a válás? Charity elgondolkodva tekintett Eliasra. - Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki valamit is ad a pletykára. - Információt gyűjtök - mondta Elias csendesen. - Mondjuk, hogy ez a hobbim. - Hát, Radiance szerint az egész akkor robbant ki, amikor tavaly nyár elején Gwendolyn megmutatta a Rossiter-ingatlant egy ügyfélnek. Mindannyian besétáltak az eldugott telken álló házba, és ott találták Jennifert meg Leightont az ágyban. - Nem lehetett valami szép kép. - Nem. Radiance szerint már hetek óta randevúzgattak. - Kínos lehetett Gwennek, hogy így kellett megtudnia, hogy a férje megcsalja - mondta Elias. - Az. Képzelheti, hogy szájukra vették őket az emberek akkor is, amikor Gwen és az utazók a múlt hónapban ideérkeztek. Elias lenézett a partra, figyelte, ahogy Gwendolyn tovább ecseteli a tizenötödikén esedékes izgalmas történéseket. - Valamiért úgy érzem, hogy Gwendolyn Pittet nem a régi értelemben vett hatalom vagy a kapzsiság hajtja. Charityben most tudatosult, hogy teljesen besötétedett. Az árnyékok megnyúltak az egyszerre nagyobbnak látszó lakókocsik körül. - Mi késztetné ennyi energia befektetésére, ha nem a hatalom vagy a pénz? Elias a parti jelenetről Charityre emelte fürkész tekintetét. - Még kérdi, és épp tőlem, amikor most mondtam el, mit terveztem Garrick Keyworth ellen? - Bosszúból? De hát annak semmi értelme. Hogy is szólhatna mindez - Charity szabad kezével körbemutatott az utazókon és a táboron - a bosszúról? - Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy más mozgatórugó is van a világon, mint a hatalom és a pénz.
Jayne Ann KRENTZ
37
Tűz és víz
A szél megfordult, és belekapott Charity ingujjába. - Talán azon az éjszakán, amelyen az űrhajók mégsem érkeznek meg, erre is megleljük a választ - simított ki Charity egy tincset a szeméből. - Talán. - Elias talányos tekintete továbbra is Charity arcán nyugodott. - Egy dologban azért biztos vagyok - folytatta Charity. - Mi az? - Lehet, hogy Gwen Pitt motivációja nem nyilvánvaló, de Rick Swintoné, aki a jobbkeze, nagyon is az. Mérget mernék rá venni, hogy a pénz szaga csábította oda. - Nem találkoztam még Swintonnal. - Nem vesztett sokat. - Charity megborzongott. - A hideg is kilel, ha csak rágondolok. Elias kutakodva nézett rá. - Ennek olyan magánügy-jellegét érzek. - Az is. Nem sokkal azután, hogy az utazók letáboroztak itt, benézett hozzám. Az öböl nem éppen a szinglik Mekkája, de annyira azért nem voltam kétségbe esve, hogy elmenjek vele. Amikor visszautasítottam, azt mondta, még megbánom. Elias megmerevedett. - Megfenyegette? - Azt nem mondanám. Csak annyit mondott, hogy meg fogom bánni, hogy visszautasítottam. - Charity elmosolyodott. - Higgye el, hogy nem bántam meg. - Majd szemmel tartom. - A férfi szorítása erősebbé vált Charity kezén. - Addig is van egy nagyon fontos kérdésem. A férfi mély bársony hangjától végigfutott Charity gerincén az izgalom hidege. - Mi az? - Érdekelne - mondta Elias nagyon halkan -, hogy milyen íze van a szádnak. Charity rábámult. - Tessék? - Az elmúlt tíz napban csak erre gondoltam. - Elias kedvesen, de könyörtelenül közelebb húzta magához Charityt. Az belenézett a férfi szemébe, és kordában tartott vágyat látott benne; megérintette az elkerülhetetlenség előérzete. Megértette, hogy azóta erre a pillanatra várt, amióta Elias aznap este kopogtatott az ajtaján. Charity ismét megmerevedett, ösztönösen is a pánikroham előszelének jelét kereste. Ehelyett azonban csupán érzéki vágyat érzett. Elias egyértelműen a neki való méret. Elias egyik lábát továbbra is a kerítés alsó keresztvasán tartva közelebb húzta magához, és Charityben jóleső, egyszersmind ijesztő izgalom áradt szét a férfi combjai határolta intim térben. A parton megtörő hullámok halk zaja és Gwendolyn Pitt jövendölései mind a távolba vesztek. Charity agyán homályosan átfutott, hogy érzékei nem reagálnak a környező világ kínálta szokásos ingerekre; kizárólag Elias hozzápréselődő kemény, izmos testét érzékeli. A férfiból áradó hőség úgy vonzotta, mint a mágnes. Ekkor figyelmeztette magát, hogy nem bízhat meg benne csak azért, mert a férfi a bizalmába avatta. Még azt sem veheti biztosra, hogy valóban igazat mondott. Tény, hogy finom, okos ember, de az is tény, hogy kissé fura. Davis figyelmeztetése visszhangzott Charity fejében. Vigyázz Wintersszel Azt mondják, nemcsak hogy labdába rúg, de be is talál a kapuba. Kivétel nélkül mindig. Elias érintése azonban semmilyen vészjelzést nem küldött Charity idegrendszerének; sőt minél közelebb jutott hozzá, annál közelebb kívánkozott. Amikor a férfi lehajolt, hogy a szájára tapassza a száját, Charity egyetlen megrázó pillanat alatt megértette, hogy minden gyanúja beigazolódott. Eliast csókolni egyértelműen új élmény volt: forró, szexi és hihetetlenül kielégítő. Az eleddig benne bimbózó virág hirtelen szirmot bontott. Elias izmos combja a csípőjének feszült, két lába csapdájába zárva őt. Charity átkarolta a férfi nyakát, és szétnyitotta az ajkát. Elias minden porcikájában megborzongott, és felnyögött.
Jayne Ann KRENTZ
38
Tűz és víz
Charityt lenyűgözték a bensejében szétáramló új érzések. Elias csókja sötétebb és titokzatosabb volt, mint az éj sötétje; telis-tele misztikus titkokkal, és mélységesen mély jelentésekkel, melyeknek megfejtéséhez egy egész élet is kevés talán. Öröm és izgalom bugyborékolt benne, miközben egyre süllyedt alá a feneketlen mélységbe. - A bánatba. - Elias a fejét hirtelen elrántva elszakította ajkát Charityétól, és hatalmas lélegzetet vett. Charity döbbenten meredt rá. A férfi szeme szikrázott a sötétben, arcán komor kifejezés ült. Úgy zihált, mint aki épp célba ért egy Maraton után. - Ne haragudj - motyogta. - Túl gyors volt. Nem akartalak így letámadni. Vagy nem ilyen hamar. Nem akartalak sürgetni. - Semmi baj. Tényleg. - Charity megérintette a férfi arcát, és érezte, hogy az állkapcsa azonnal megfeszül. Charity megrészegült önnön női hatalmától. - Egyáltalán nem bánom. Elias szórakozottan, szinte kábán nézett rá. Hosszasan rajta felejtette a tekintetét, majd újabb fojtott nyögéssel ismét az ajkára tapasztotta a száját. Charity maga sem hitte, hogyan lehetséges, de a férfi még erőteljesebben csókolta. Mind jobban magához szorította Charityt, sürgetően húzva csípőjét keményen felmeredő hímtagjához. Egyik keze lassan felkúszott a nő oldalán, míg meg nem állapodott egyik keblének halma alatt. Most Charity borzongott meg. Hallotta a kántálást a távolból, de nem figyelt rá. Minden figyelmét Elias kötötte le ebben a pillanatban; a férfi tenyere ismét megmozdult, és rázárult Charity mellére. Ingének szövetén át is érezte a kezéből áradó forróságot. Az első elfojtott kiáltások nem is hatoltak el a tudatáig; ösztönösen kikapcsolta őket, mígnem Elias hirtelen félbehagyta az érzékeiket elbódító csókolózást. - Mi a csoda? - A férfi hallgatózva emelte föl a fejét. Charity hunyorgott; igyekezett kitisztítani az agyát. Érezte, hogy a férfiban munkáló szexuális vágy másfajta, de ugyanolyan intenzitású készültséggé alakul. Charity zavarodottan hátrált. Az újabb kiáltást Charity is tisztán hallotta. Női hang volt, düh és félelem szólt belőle. Vedd le rólam a mocskos kezed! Meg fogom mondani neki. Esküszöm, hogy megmondom! - Onnan hátulról jön - mondta Elias. - A túloldali mosdók felől. Eleresztette Charityt, és egyetlen ruganyos mozdulattal megperdült, majd könnyed, mérföldes léptekkel megindult a viharvert lakókocsik sorai között a tábor másik végében parkoló barna-fehér lakókocsi felé. - Eressz már, a fene essen beléd! Megmondom Gwendolynnak! Charity futásnak eredt. Mire utolérte Eliast, az már a barna-fehér lakókocsi lépcsőjén állt.? Feltépte a fémajtót, és belépett. A nagy jármű belsejéből rémült sikoly hangzott, melyet egy férfi dühös kiáltása követett. - Mi a büdös francot keres maga itt? Tűnjön innen, vagy hívom a zsarukat! Charity hirtelen megtorpant; egy alak botorkált elő a lakókocsiból. Az első pillanatban felismerte Rick Swintont. Rosszabbul néz ki, mint máskor, állapította meg Charity nem minden káröröm nélkül. Igazából elég ostobán festett ott a lépcső tetején hadonászva. Rick lába elakadt; hangos nyögéssel zuhant a földre. Elias jelent meg az ajtónyílásban, olyan nyugodtan és mozdulatlanul, mint egy hurrikán közepe. - Jól vagy? - pillantott rá Charity. Elias úgy nézett vissza rá, mintha meglepné a kérdés. Igen. Ez a szemét bántalmazott egy hölgyet.
Jayne Ann KRENTZ
39
Tűz és víz
- A francba. - Rick kiköpte a földet a szájából, és felült. Göndör barna haját kisimította a szeméből, és dühösen nézett Eliasra. - Ezért lecsukatlak, te disznó. Hallod, te geci? Fel foglak jelenteni. - Nehéz lesz beperelnie, és még a tárgyalást is kieszközölnie hétfőig, míg az űrhajók megérkeznek. - Elias lassan lejött a lépcsőn. - De csak tessék. Fiatal, csinos nő bukkant elő, utazó-köpenyének hajtókáját fogva. - Arlene! - bámult rá döbbenten Charity. - Te jó ég! Jól vagy? - Kösz, jól. - A kemping gyönge fényében is dühtől piroslott Arlene arca. Homokszínű haja kiszabadult a homlokpánt alól, és csapzottan verdeste a vállát. Eligazgatta csuklyás, hosszú fehér köpenyének redőit, majd Rickre nézett: - Ne merészelj még egyszer hozzám nyúlni, Rick Swinton! Soha az életben, hallod? - Bántott? - indult meg Charity a lépcső felé. - Hazug disznó, de szerencsére még nem tette rám azt a mocskos mancsát. - Arlene hunyorogva nézett Charityre. - Te meg hogy kerülsz ide? - Eliasszal sétáltunk egyet, és hallottuk a kiáltásokat. Rick talpra kecmergett, és leporolta drága fekete pantallójának ülepét. A köldökéig kigombolódott kék utazó-selyeminge is poros volt. Számtalan aranylánca megcsillant a homályban. - Törődj a magad dolgával - nézett Charityre mogorván. - Nem mindenkinek van baja a szexszel. Van, aki nem fóbiás. Elias Charityre nézett, majd közelebb lépett hozzájuk. - Ismeritek egymást? - Bemutatom Rick Swintont - mondta Charity válasz helyett. - Gwen Pitt helyettese. Elias tekintetében hideg megvetés ült. - Tekintsünk el a kézfogástól, Swinton, mert uralkodnom kellene magamon, hogy ne törjem el a kezét. Rick szeme összeszűkült. - Ezért még megfizet, akárki is maga. - Winters. Elias Winters. Figyeljen oda, hogy helyesen írja a feljelentésében. - Bízza rám. - Ő Arlene Fenton. - Charity könnyedén Arlene vállára ejtette a kezét. - Newlin barátnője. Elias bólintott. - Édes istenem, tényleg, Newlin. - Arlene álla előreugrott, szeme elkerekedett. - Charity, ígérd meg, hogy nem mondod el neki. Te is tudod, hogy csak kiborítaná. Már most is mennyit szenved amiatt, hogy elutazom az űrhajóval. - Mi történt pontosan? - kérdezte Charity. - Rick beetetett, hogy akar mondani csak nekem valamit arról, hogy mi lesz, amikor majd leszállnak az űrhajók - suttogta Arlene. - Azt mondta, hogy engem választottak ki az előőrs egyik tagjának, és mi fogunk kapcsolatba lépni velük. Azt mondta, megtanít a titkos kódra, melynek segítségével kommunikálhatunk a földönkívüliekkel. . - Egy fenét. - Rick tekintete villámlott. - Ő jött oda hozzám, ahogy az összes többi spiné hatvan alatt ebben a városban. És amikor elfogadtam a felkínálkozását, hirtelen mindjárt igen erkölcsös lett. Kis lotyó, pont mint ön Szűkpinájú Truitt kisasszony. Egykutya mind. Felajzzák az embert, aztán meg rikácsolnak, ha élni kíván a felkínált lehetőséggel. - Még egy szó - mondta Elias nagyon halkan —, és soha többé nem lesz olyan állapotban, hogy élhessen egy nő kínálta lehetőséggel. - Hazudsz, Rick Swinton - vetette hátra Arlene harciasan a fejét. - Én az utazásra készülődtem, ahogy Gwendolyn meghagyta. Mindannyiunknak fel kell készülnünk rá, hogy egy magasabb szintre költözzünk, ahol a szex tiszta, testiségtől mentes tapasztalat lesz. - Na ezt megnézném magamnak... - motyogta Swinton. - Ráadásul - folytatta Arlene -, ha ilyen hülyeségre adnám a fejem, biztos, hogy nem téged választanálak. Van énnekem egy helyes fiúm, és remélem, velem jön, ha itt lesz a beszállás ideje. És mondok még valamit: ha Gwendolyn tudná, hogy viselkedtél, amikor hátat fordított, már csomagolhatnál is.
Jayne Ann KRENTZ
40
Tűz és víz
- Átkozott kis kurva. - Rick sietősen hátrált, amint Elias megmozdult az árnyak között. Hozzám ne merjen érni, Winters. - Ó, hagyja - mondta Arlene látható undorral. - Elvégre semmi bajom, és most már vigyázni fogok, hogy ne találjon többé egyedül. Perverz egy alak, mondhatom. Ha tudnátok, mi mindent tart a lakókocsijában. És még azt hiszi, hogy szexi. De annyit mondhatok, hogy hétfő éjjel után mindennek a legkisebb jelentősége sem lesz. - Na ne mondd - Rick sarkon fordult, és eltűnt a lakókocsik közti sötét folyosón. Charity átölelte Arlene-t. - Biztos, hogy minden rendben? - Igen. - Arlene nagyot sóhajtott. - Rick egy alattomos kígyó, aki arra használja ki helyettesi pozícióját, hogy kikezdjen minden nővel. Velem most próbálkozott először. Elias megmozdult. - Az előbb azt mondta, ha Gwendolyn tudná, mit művel, kirúgná. Miért nem szól neki? - Az a helyzet, hogy annyi dolga van mostanában. - Arlene feszengett. - A legtöbben csak este látjuk, a napleéneklésnél, mert az egész napját a lakókocsijában tölti. Készül a hétfő éjszakára. Csak Ricknek szabad megzavarnia a meditálásban vagy az olvasásban. - Szólhatnék neki a maga érdekében - ajánlotta Elias. - Nem akarok neki kényelmetlenséget okozni - mondta Arlene gyorsan. - Rick Swinton nem számít. Amilyen felfujt hólyag, nem lepne meg, ha a földönkívüliek magukkal sem vinnék. - Ne aggódjon - mondta Elias. - Valami azt súgja, hogy Swinton semmilyen űrhajóra nem fog felszállni tizenötödikén éjjel. És más sem. Arlene méltóságteljesen kihúzta magát. - Látom, hogy maga nem hívő. De maga és mások is meg fogják látni az igazságot. Bárcsak Newlin is megértené! Nem bírom elviselni a gondolatát, hogy itt hagyjam. Charity megpaskolta Arlene vállát. - Newlinnak csak te számítasz, Arlene. Ne felejtsd el, hogy vár rád, ha a dolgok nem a terveitek szerint alakulnának. Arlene szemében könnycsepp csillant; gyorsan letörölte a keze fejével. - De én azt akarom, hogy mellettem legyen, és együtt utazzunk a világűrbe. Ha itt marad, rég por és hamu lesz belőle, mire visszatérek. Elias Arlene-re nézett. - A víz felszínét néha annyira megzavarja egy átvonuló vihar, hogy semmit nem látni benne. Arlene elmázolt még néhány csepp könnyet, majd értetlenül bámult Eliasra. - Tessék? - Ne törődj vele, Arlene - ölelte át ismét Charity. - Elias néha ilyen furcsákat beszél. Nem tehet róla, így nevelték. Gyere, visszakísérünk a lakókocsidhoz. - Ne fáradjatok, igazán nem kell. Tényleg jól vagyok. - Arlene még egyszer aggodalmasan pislantott Charityre. - Ugye nem mondod el Newlinnak, ami történt? Charity habozott. - Ha ennyire nem akarod. - Én csak azt akarom, hogy Newlin is velem jöjjön. - Arlene megfordult, és eltűnt a sötétben. - REMÉLEM, nem borul ki nagyon, ha semmi nem történik hétfő éjjel - szólalt meg Charity kis idő múlva. - Ott lesz neki Newlin, majd megvigasztalja. Charityt meglepte a férfi nyers hangja, és az arcát fürkészte, de a sötétben semmit nem látott rajta. - Elias? - Igen? - Biztos, hogy minden rendben? Rick nem húzott be egyet? - Semmi bajom. Charity kissé megnyugodott. - Nagyon rendes dolog volt tőled, hogy megvédted Arlene-t. Elias nem válaszolt. Egyértelmű volt, hogy a saját gondolatai közt őrlődik.
Jayne Ann KRENTZ
41
Tűz és víz
Charity megértette a jelzést; ő sem szólt többet, s hagyta, hogy az éjszaka és az öböl neszei betöltsék a feszült csendet. Charity a háza elé érve előhalászta a kulcsát, és felment a lépcsőn a bejárati ajtóig. Elias nem is próbált utána menni, csak várt a lépcső alján, míg Charity bedugta a zárba a kulcsot. Charity visszatekintett rá, mihelyt kinyitotta az ajtót, s az járt a fejében, vajon mit szólna a férfi, ha beinvitálná. A teraszlámpa a fény és árnyék éles kontrasztját rajzolta ki az arcán. Nagyon távolinak hatott, mint aki nincs is ott. Olyannak, aki ismét ura önmagának. Charity arra jutott, hogy ebben a hangulatában biztosan visszautasítaná a meghívását egy teára vagy búcsúpohárra. - Köszönöm, hogy magaddal hívtál az esti sétára. - Charity erőltetett vidámságot csempészett a hangjába. - Érdekes volt; ez a legkevesebb, amit mondhatok. - Charity? Charity legyökerezett a küszöbön. - Megijesztettelek? Charity minden más kérdést inkább el tudott volna képzelni. - Hogy megijesztettél-e? Azzal, ahogy Rick Swintont kipenderítetted a lakókocsijából? Ne kérdezz ostobaságokat. Természetesen nem ijesztettél meg. Örülök, hogy elbántál vele; Arlene-nek igaza van, álnok egy kígyó. - Én nem Swintonról beszéltem. - Ó. - Hanem mi kettőnkről - mondta Elias alig hallhatóan. Charity ajka kiszáradt. Tudta, hogy a férfi a megsemmisítő erejű csókra gondol, mely őt magát is legalább annyira megrázta, noha ezt soha nem ismerné el. Egyszerre hihetetlen vidámság töltötte el, s rendkívül szexisnek érezte magát, már-már flörtölni támadt kedve. Karját összefonta a mellén, és egyik vállát az ajtófélfának támasztva higgadt, magabiztos és kifinomult fellépéssel próbálkozott. - Úgy nézek ki, mint aki megijedt? - kérdezte. - Nem. - Mi a szándékod, Elias Winters?, - mosolygott Charity. - Nem tudod? - Világosíts fel. A férfi tekintetének intenzitása nem csökkent; semmi vidámság nem volt abban a szempárban. Elias számára ez halálosan komoly, fogta fel Charity. Kisse szánta érte. - Viszonyt szándékozom kezdeni veled - mondta Elias. Charitynek nem kevés erőfeszítésébe került, hogy tátott száját néhány pillanat elteltével összecsukja. - Azt hittem, ennél finomabb a stílusod. - Ezt beleegyezésnek vegyem vagy elutasításnak? Charity rettenetesen küzdött, hogy legalább a látszatát fenntartsa az előbb elpróbált szerepnek. A pokolba is, nem fogja hagyni, hogy ez a férfi dadogó idiótát csináljon belőle. Jobb híján régi ügyvezető igazgatói hangjához menekült. - Erről még tárgyalunk - mondta. Elias bólintott; szó nélkül elfogadta a hallottakat. - Jó éjt, Charity. - Jó éjt. - Charity belépett aprócska előszobájának menedékébe, és nagyon gondosan behúzta, majd kulcsra is zárta maga után az ajtót. Kevés mentette, hogy nem rogyott azonnal a padlóra, de a következő pillanatban már Összeszedte magát annyira, hogy az ablakhoz lépve kikukucskáljon a redőny résein, ám Elias addigra beleveszett az éjszakába. 5 A legmélyebb tengerek alatt is vulkánok fortyognak. „A víz útján", Hayden Stone naplójából
Jayne Ann KRENTZ
42
Tűz és víz
HA CHARITYRE nem is, önmagára alaposan ráijesztett Elias. Két nappal később még mindig a sziklaszirti csók volt minden gondolata. Csak ki akarta próbálni a vizet, gázolni a sekélyesben. Megtapasztalni, hogy kölcsönös-e a vonzalom. De arra nem számított, hogy magával ragadja az ár, és már ki is löki a tengerre, mielőtt felfogná, mi történik vele. Többévnyi, nap mint nap végzett lelki- és testgyakorlat, a belső egyensúly és önfegyelem megannyi gyakorlata egyetlen pillanat alatt kárba veszett. Ennyit a józanságról. Egy egész órányi elmélkedés a kerti medence mellett, egy hideg zuhany és egy whisky kellett hozzá, hogy lecsillapítsa felajzott érzékeit. Szinte kifordította önmagából a kísértés, hogy visszamenjen Charityhez, bekopogtasson, és megkérje, hogy engedje az ágyába. Ijesztő. Módfelett ijesztő. De hála a két napon át végzett tal kek csara gyakorlatoknak, ismét ura volt Önmagának. Úgy-ahogy. Elias a pult mögött állt, mögötte Őrült Otis a mű-ágán. Együtt figyelték, hogy jár-kel Charity a Bajok & Erények tömött árusorai között, kezében írómappájával. Egy ilyen nőnél jól meg kell gondolni, mit kér tőle az ember, mondta magának Elias. Aznap reggel bolond fejjel tanácsot kért tőle egy marketingkérdésben. Igaz, akkor még örült az aprócska cselnek; kérését ürügynek szánta, hogy minél több időt tölthessen vele. Úgy képzelte, megint megkínálja teával a pénztárpult mögötti szűk kis intim sarokban. Charity azonban túl komolyan vette a kérést; nagy kedvvel látott hozzá, hogy rendbe tegye Elias üzleti dolgait. Ha volt is utóhatása a két nappal ezelőtti csóknak, egyáltalán nem látszik rajta, gondolta Elias morózusan. „Erről még tárgyalunk", vetette oda a bejelentésre, hogy viszonyt kezdene vele. Mintha megsejtette volna benne a gyöngeséget, s ezáltal nyeregben érezte volna magát. Veszélyes nő. De egyúttal olyan kihívás is, amelynek képtelen ellenállni. - Meg kell találnunk Hayden ellátóinak jegyzékét a többi információval együtt. - Charity megállva felmutatott egy tollat a Kémtollak - írja titkos üzeneteit láthatatlan tintával feliratú dobozból. - Fogalmam sincs, honnan szedte össze ezeket a cuccokat. - Van egy nagy halom katalógus az irodában - készségeskedett Elias. Elias elnézte a nő tarkójának kecses, sérülékeny ívét. Fizikai fájdalmat okozott a kísértés, hogy kimásszon a pult barikádja mögül, és megtapasztalja, mi történik, ha megérinti azt a szexis pontot a haja tövében. Ezúttal azonban uralkodott magán. Féken tartotta a viszonzatlan kéjvágy nyers tüzét, bárha annak ereje mit sem csökkent. A lángok most, hogy visszatartotta őket, annál forróbban égették. Az önuralom a tal kek csara alfája és ómegája. - Nézd meg a régi iratokat. Az üzleti feljegyzések között kell lenniük azon cégek számláinak is, melyektől Hayden rendszeresen rendelt. - Charity félretette a mágikus tollat, és lefújta a port egy sor, faragott dobozkáról. - Majd szólok Newlinnak, hogy hozza át az egyik tollseprűt. Egy tiszta bolt mindjárt jobban vonzza a vásárlókat. - Nem is tudom. - Elias a jósgép tetején összegyűlt vastag réteg port nézegette. - Azt hiszem, a por emeli az üzlet hangulatát. - Ez baromság. - Charity összeütögette a két kezét. - Inkább elhanyagoltnak hat tőle. És a világítással is csinálnod kéne valamit. Úgy néz ki ez a bolt, mint egy barlang. - Tegnap bejött néhány gyerkőc, és úgy tűnt, tetszik nekik a kísérteties hatás. - Nem tesz jót a forgalomnak, ha a vásárlóknak erőltetniük kell a szemüket, hogy meglássák az árut. - Charity kézbe vett egy dobozkát, s kíváncsian nyomogatta a zárját. - Uh, Charity, azzal vigyázz. Ezekben...
Jayne Ann KRENTZ
43
Tűz és víz
- Ne érts félre. Szerintem is jó ötlet a titokzatosság látszatát fenntartani az ilyen üzletekben, de eltúlozni nem kell. Talán egy-két régimódi lámpa, különösen ott a hátsó traktusban... aaaah! Hatalmas, szőrös pók ugrott Charity orra elé. - Uramatyám! - sikoltott fel Charity, és pókostul elhajította a dobozt. - Heh, heh, heh. - Örült Otis feléjük oldalazott mű-ágán, fényes szeme gonoszul csillogott. - Én próbáltalak figyelmeztetni. - Elias kilépett a pult mögül, és elindult a pók után. - Ezek trükkös dobozkák. Mindegyikből rugós pók ugrik elő. Charity hamar magához tért. - Több eszem is lehetett volna. - Visszatuszkolta a pókot a házába, és jól rácsukta a tetejét. - Soha nem fogom megérteni, mi a jó ezekben a kütyükben. - Gyerekes dolgok. - Ott tartottunk, hogy mihelyst tudsz, beszerzel néhány normális lámpát. De mindent szép sorjában. Először is le kell porolni az árut. - Charity finom tüsszentéssel adott nyomatékot mondanivalójának. - Meglátom, mit tehetek. - Elias figyelte, ahogy Charity előhalászik egy zsebkendőt a szoknyazsebéből. - Charity, volna kedved ma nálam vacsorázni? Charity szeme elkerekedett a zsebkendő fölött. - Vacsorázni? Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó. Elias bosszúsan nézett a bejárat felé; ez a vásárló is a lehető legjobbkor esik be. Pirospozsgás arcú férfi állt az ajtóban elegáns szabású pantallóban, feszes fehér ingben és vakondszürke nubukcipőben. Szeme eltökélten csillogott a túlméretezett szemüveg lencséje mögött. Húsos kezében drága aktatáskát tartott. A bal kisujján viselt hatalmas szögletes, gyémántköves gyűrűt Elias még az üzlet közepéről is tisztán látta. Charity kifújta az orrát, majd gyorsan megfordult. - Ó, hello, Leighton. Mi szél hozta ide? Ismeri Elias Winterst? Elias, ez Leighton Pitt, a Pitt Ingatlan tulajdonosa. Elias kimérten bólintott. - Pitt. - Winters - dalolta Leighton kedélyesen, hogy csak úgy visszhangzott. - Örvendek. Megindult, máris nyújtva a kezét. Elias kelletlenül, és a lehető legrövidebben viszonozta a kézfogást. Amitől tartott, beigazolódott: Leighton tenyere kellemetlenül nyirkos volt. Az ősi rituálé után Elias lopva letörölte a tenyerét a farmerján; épp végzett, amikor elkapta Charity pillantását: láthatóan derült rajta. - Charity - fordult most Leighton a nő felé. - Menynyire örülök, hogy látom! Fantasztikus napunk van, nem igaz? Husi volt eddig ez a nyár. Remélem, kitart ez a jó kis idő egy darabig. - Jót tesz az üzletnek - motyogta Charity udvariasan. - Így igaz, így igaz. - Leighton ismét Eliasnak szentelte figyelmét. - Winters, pont magához jöttem. Van egy pár perce? Akarok mondani magának valamit, ami szerintem fölöttébb érdekelni fogja. - Nem várhatna a dolog? - kérdezte Elias. - Charity éppen az üzlettel kapcsolatban ad tanácsokat. Leighton jól láthatóan kacsintott, és kuncogott hozzá. - Mintha magának szüksége lehetne bárkitől is tanácsokra. Charity eltúlzott csodálkozással pillantott az órájára. - Te jó ég, hogy elszaladt az idő! Elias, rohannom kell. Megígértem Newlinnak, hogy ma korán ebédelhet. Arlene átjön az utazóktól, és együtt beülnek valahová. - A ma esténél tartottunk - figyelmeztette Elias sötéten. Charity ragyogó mosolyt villantott rá. - Történetesen szabad vagyok ma este. - Fél hét - vágta rá Elias. - Átjövök érted. - Fölösleges, egyedül is odatalálok. Nem laksz messze. - Charity Leightonra pillantott. - A legközelebbi viszontlátásig, Leighton.
Jayne Ann KRENTZ
44
Tűz és víz
A férfi kurtán bólintott csak, láthatólag minden figyelmét lekötötte, amit Eliasnak mondani szándékozott. - Minden jót. Élvezze a jó időt, amíg lehet. Elias sóvárogva nézett Charity után. Most is egy repdeső pamutruha volt rajta, és a kinti napfényben megvillantak szexis lábai. - Nos, Winters, rátérhetünk a tárgyra? Elias elnyomott magában egy nyögést, és látogatója felé fordult. - Ha ingatlanról van szó, már van hol laknom. - Tudom, Hayden Stone régi házában fenn a sziklaszirten. - Leighton fölvonta a szemöldökét. - Találhatnék magának egy sokkal jobb állapotút, hasonló kilátással. - Ne fáradjon. Nekem tökéletesen megfelel a jelenlegi. - Hát persze. Amúgy sem ezért kerestem meg. - Akkor miért? Leighton az ajtó felé lesett, mintha meg akarna győződni róla, hogy senki nem hallja őket, majd ismét kacsintott. Fogsora kivillant magabiztos, bizalmaskodó mosolyából. - Tudom, ki maga, Winters, és azt is sejtem, hogy miért tartózkodik a városunkban. - Nahát, micsoda véletlen. Én is tudom, ki vagyok. És azt is tudom, miért tartózkodom itt. Ha ezért jött, azt kell mondanom, dolgom van. - Hé, hé. - Leighton a levegőbe csapott a kezével. - Ne szívja mellre. Nem akartam megsérteni. Csak azt akarom, hogy tudja, nem maga az egyetlen a városban, aki ismeri a dörgést. - Milyen dörgést? - Nézze, őszinte leszek magával. - Leighton közelebb hajolt; a nemrég elrágott szájfrissítő tabletta mentolillata kicsapott a száján. - Tudok róla, hogy friss tőke érkezik Whispering Waters Cove-ba az elkövetkező fél évben. Tudok az ötcsillagos üdülő- és fürdőhely terveiről. Ugyanaz az elképzelés, amit a cég Hawain már megvalósított, igaz? Természetesen azzal a különbséggel, hogy a főhangsúly a napfürdőzés helyett a golfra helyeződik. Elias visszatartotta a lélegzetét, hogy ne kelljen beszívnia a mentől illatát. - Ez már kész tény? - Ne adja az értetlent. Elias a sziklaszirti csókra gondolt. - Pedig tudom, hogy jól áll. - Persze, hát hogyne. - Újabb kacsintás. - Szeretem, ha valakinek van humorérzéke. - Soha senki nem vádolt meg azzal, hogy nekem lenne. - Nem mindenki díjazza az éles elmét. - Leighton szemöldökén izzadság fénylett. Javaslom, hogy terítsük ki a kártyáinkat. Tudomásom van róla, hogy ön a tulajdonosa a Távoltenger nevezetű tanácsadó cégnek, és azt is tudom, milyen ügyekben szolgáltat tanácsokat. Csupán egyetlen okot tudok elképzelni arra, hogy letelepedett a mi kis városunkban. - És mi volna az? Leighton sokatmondó pillantást vetett rá. - A vízparti telkek befektetője küldte előre, aki ide készül Whispering Waters Cove-ba. - Értem. - De ne aggódjék. - Leighton feltartotta egyik húsos kezét. Megcsillant rajta a gyémánt. Nem kérdezek semmit. A maga pozíciójában az ember jobban teszi, ha meglapul szépen. De őszintén szólva már vártam, hogy mikor tűnik fel maga vagy valaki más. - Valóban? - Természetesen. Az ügyfele elszánta magát, hogy lép. Csak annyit akarok, hogy tudja, nem maga az egyetlen játékos ebben a játszmában. Nekem is van némi szerény szerepem benne. Vagy lesz, igen hamar. - Ejha.
Jayne Ann KRENTZ
45
Tűz és víz
A szájfrissítő mentolillata egyre erősödött, ahogy Leighton közelebb húzódott, és a hangját is lehalkította. - A részletekről majd később. Magához hasonlóan nekem is tanácsos még egy darabig titkolóznom. De a jövő hét elején többet mondhatok. A lényeg az, hogy velem kell majd tárgyalnia, ha itt lesz az ideje. Ezt ne felejtse el. - Nehéz is lenne. - Bizony - kuncogott Leighton. - Akkor már megyek is. Megbeszélésem van. Csak azt akartam, hogy képben legyen, mielőtt beindulnak a dolgok. Viszlát, és élvezze a szép időt. Itt csak néhány hétig tart a nyár. - Majd igyekszem. - Később még beszélünk. - Leighton sarkon fordult, és önelégült képpel az ajtóhoz masírozott. Fontos ember. Aki számít. Őrült Otis előre-hátra totyogott az ágán, és halkan sziszegett. Elias megvárta, hogy Leighton becsukja maga után az ajtót, akkor felvette a telefont, és feltárcsázott egy ismerős seattle-i számot. Mély, zengő hangú nő jelentkezett be. - Thorgood, Green és Esteredge. - Úgy sorolta a cég jogászpartnereinek nevét, akár holmi szentekét. - Craig Thorgoodot kérem. - Mit mondhatok neki, ki keresi? - Elias Winters. - Egy pillanat, Mr. Winters. Craig Thorgood fölvette a kagylót. - Mi újság, Elias? Hangja illett az irodájához: telt volt és művelt. Az a fajta hang, mely elárulta, hogy Thorgood vagyonos család sokadik leszármazottja, és a tiszteletre méltó családi hagyományt követte, amikor a jogot választotta. Elias azon kevesek közé tartozott, akik tudták, hogy voltaképpen egy kelet-washingtoni farmon kezdte a pályafutását. - Van időd egy kis különmunkára? - Egypár leszámlázható órára mindig akad időm. Mennyire kicsi a meló? - Szeretném, ha megtudnál mindent, amit csak lehet egy Gwendolyn Pitt nevű nőről. Tavalyig Whispering Waters Cove-ban élt. Most visszajött, de szeretném tudni, mit csinált az elmúlt egy évben. - Miben utazik? Elias halk nyikorgást hallott a vonal másik végén; tudta, hogy Craig hátradőlt a székében. Pillanatnyilag egy földönkívüliekre váró gyülekezet vezetője. De azelőtt ingatlanos volt. - Földönkívüliek? Micsoda érdekes alakokkal hoz össze a munkád, Winters. - A feléről sem tudsz. Hívj fel, ha megtudtál valamit. - Jó. Hogy megy az ajándékbolt? - Pont úgy, ahogy szeretném. Lassan. - Fél évnél nem adok többet - nevetett Craig. - Tavaszra itt leszel Seattle-ben. - Nem hinném, Craig. CHARITY akár a nyáréj szelleme libbent fel az ajtó elé halvány, magas derekú ruhájában, melynek anyaga mintha a levegőnél is könnyebb lett volna. Elias gyomra összerándult. A ruha mély, kerek dekoltázsa és rövid japán ujja egyszerre hatott visszafogottnak és kihívónak. Aranybarna haját lazán felrakta, és arca körül vékony kis huncutkák libegtek. Charity egy üveg behűtött sauvignon blanc-nal érkezett. Szemében kacér huncutság csillant. Elias tudta, hogy a nő nagyon is ura a helyzetnek, és az aggasztotta csak, hogy mi lesz, ha utóbb kiderül, hogy neki volt igaza. Nagy lélegzetet vett, és összeszedte magát. - Nem tudom, hogy fehérbor illik-e a mai menühöz - nyújtotta feléje Charity az üveget. - Tökéletes este a sauvignon blanc-hoz. - Elias elvette a bort, és szélesre tárta az ajtót. Hölgyem, fáradjon beljebb.
Jayne Ann KRENTZ
46
Tűz és víz
- Köszönöm. - Charity lepillantott, és a férfi mezítelen lába láttán elmosolyodott. Szó nélkül kilépett a szandáljából, és pedánsan lerakta az ajtó mellé. A kisebbik szobába lépve kíváncsian körbenézett. - Mit akart Leighton Pitt ma délután? - Többek között megcsodálni a humorérzékemet. - Elias beszívta a nő illatát, amint az ellépett mellette. Habkönnyű ruhájának szoknyarésze egy pillanatra súrolta a farmerját. Igen hosszú lesz ez a mai este. - Adok egy ingyen tanácsot - mondta Charity. - Ne higgy el mindent, amit egy üzletember mond. - Jó. Majd észben tartom. Otis a kalitkája tetején ült; felpillantott az elmélyülten rágcsált fajátékról. Állhatatosan nézett Charity szemébe, s aztán otrombán üdvözölte. - Értem már, hogy bizonyos tudósok miért tartják a madarakat a dinoszauruszok rokonainak - jegyezte meg Charity. - Hiányzik belőlük a jó modor. Elias letette a bort a konyhapultra. - Otis köszönt az előbb, vagy nem? - Ki tudja, mit mondott? Őrült Otistól semmi nem telik a motyogáson és a heherészésen kívül. - Charity a kalitkához lépve közelről szemlélte a papagájt. - De azt el kell ismernem, hogy szépen berendezkedett itt nálad. Örülök, hogy ilyen jól összeilletek. Jó darabig aggódtam miatta. - Ha te akkor nem fogadod be, valószínűleg teljesen kiborul. - Nem tudtam, mit kezdjek egy depressziós papagájjal. Felhívtam egy seattle-i állatorvost, de ő sem mondott semmi okosat. Jobb híján az ösztöneimre hagyatkoztam. Otis félrebillentette a fejét, hogy közelebbről megszemlélhesse Charityt. - Heh-heh-heh. - Nem mintha valaha is csak egy szemernyi hálát kaptam volna érte, Otis - grimaszolt Charity. - Túl büszke ahhoz, hogy bevallja, hogy szüksége van rád - mondta Elias. - Igaz. Tudod, Hayden egyszer említette, hogy Otis tud beszélni, de én csak a heherészését, a sziszegését meg az érthetetlen motyogását hallottam. Elias kihúzta a fiókot, hogy dugóhúzót keressen. - Biztos vagyok benne, hogy Otis beszélni fog, mihelyt lesz mondanivalója. - Na, arra befizetek. - Charity elfordult Otistól, és a szobát vizsgálgatta. - Látom, még nem érkezett meg a bútorod. Adhatok kölcsön egypár széket meg egy asztalt. Minden cuccomat elhoztam Seattle-ből. - Köszönöm a felajánlást, de nincs szükségem ennél több bútorra. Ez nem teljesen igaz, gondolta Elias, miközben munkára fogta a dugóhúzót. Jól jönne például egy tisztességes méretű ágy. Embert próbáló feladat lenne szeretkezni Charityvel ezen a keskeny futonon. De persze ma este nem kell emiatt aggódnia. A tal kek csarában az önuralom az alfa és az ómega. - Feltételezem, hogy ez az... izé... minimalista stílus összeülik azzal a nehézkes vízfilozófiával. - A tal kek csarával. Igen. - Tal kek csara, ez a neve? - Hozzávetőleges fordításban a Víz Útját jelenti. A szó szerinti fordítás ennél jóval bonyolultabb. - Elias hirtelen ráébredt, hogy most, hogy Hayden halott, valószínűleg ő az egyetlen élő ember az Államokban, aki ismeri az ősi szavak pontos jelentését. Kísérteties, magányos érzés volt. - Értem. - Charity lehajolt, és megérintette az alacsony asztalkán álló, félig vízzel telt üvegtálat. - Szép darab. Igazán szép. Elias tekintete keresztülvándorolt a szobán, s a tálat néző nőn pihent meg. Furcsa csomót érzett a gyomrában. - Én ajándékoztam Haydennek néhány éve. - Nagy becsben tarthatta. - Charity mélázva futtatta végig az ujját a vastag üveg peremén. Ez az egyetlen dísz a szobában.
Jayne Ann KRENTZ
47
Tűz és víz
Elias elgondolkodott. - Igen, azt hiszem, tetszett neki. - A bensejét markoló feszültség engedett. Charitynek igaza van. Hayden nyilván nagyra értékelte a tálat, ha egyszer megtartotta amúgy spártai berendezésű szobájában. Charity átsétált a keskeny közlekedőn a konyhába. - Leightonról beszéltünk. Azért dicsérte a humorodat, hogy megpróbáljon a nyakadba sózni egy ingatlant? - Nem. Tájékoztatott róla, hogy fontos ember. - Fontos ember? - Amolyan minden lében kanál. Nagymenő itt a városban. Olyan, akit ismernek. Aki a kéz kezet mos elvét érvényesíti. - Hm. És mi oka volt rá, hogy leránduljon ide a mólóra, és közölje ezt veled? Elias kivett két poharat a szekrényből. - Úgy tűnik, arra a számít, hogy a dolgok beindulnak itt az öbölben. Charity megvonta a vállát. - A városi tanács mindenesetre ebben reménykedik. - Pitt úgy tett, mint aki tud valamit. Azt állítja, egy gazdag befektető üdülőhelyet készül itt építeni golfpályával és fürdővel. - Üdülőhelyet? Nem semmi. - Charity figyelte, ahogy a férfi kitölti a hideg sauvignon blanct. Tekintete elgondolkodó volt, és kicsit fáradt is. - Szerinted Leighton tudja, miről beszél? - Fogalmam sincs. - Elias nyújtotta a poharat. - De a fejemet teszem rá, hogy akármi történik is szerinte, annak köze lesz az exneje gyülekezetéhez. - Nem tehozzád? - kérdezte Charity. A tekintetük most találkozott. - Nem énhozzám. - Érdekes. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy mi fog történni hétfőn. - Beszéltem egy seattle-i ügyvéd barátommal... Thorgoodnak hívják, társasági joggal foglalkozik. A cégében egy egész sereg nyomozót foglalkoztat. Megkértem, hogy nézzen utána, mivel foglalkozott Gwendolyn Pitt az elmúlt néhány hónapban. - Egyre titokzatosabb lesz a dolog, nem? - Lehet, hogy sokkal egyszerűbb minden, mint amilyennek tűnik. - Elias nekivetette a hátát a pultnak, és kortyolt a borból. Fűszeres íze égette a nyelvét. Éppúgy, mint Charity. - Úgy tűnik, végül is a pénz mozgatja az egészet. - Hétfő este majd kiderül. - Charity szeme felfénylett a borospohár pereme fölött. - Ki mondta, hogy nem izgalmas a kisvárosi élet? - Én nem. - Elias ránézett, és aztán csak azt vette észre, hogy képtelen a tekintetét levenni róla. A levegő sűrűbb lett közöttük; a láthatatlan áramlatok a lehetőségek sokaságával töltődtek fel. Csak semmi kapkodás, emlékeztette magát. Nyugalom. Nem engedheti, hogy az áradat magával rántsa. Charity pislantott először. - Mi lesz a vacsora? - Articsóka mártogatós pirított pitával. Gorgonzolás és spenótos ravioli, endíviasaláta, desszertnek pedig mogyorófagylalt biscottival. Charity szeme elkerekedett. - Le vagyok nyűgözve. Elias ízlelgette a nő döbbenetét. - Bevallom, meg voltam lepve, amikor észrevettem a biscottit Whispering Waters Cove élelmiszerboltjában. - Te arattad le többhavi tárgyalásom gyümölcsét. Alkut kötöttünk az élelmiszerbolt vezetőjével, Mr. Geddinggel. Ő készleten tartja az általam kért cikkeket, én pedig megfizetem értük a pofátlanul magas árat. - Tisztességes alku. Nevetés csillant Charity szemében, pillái szorgosan verdestek. - Mondtam már, mennyire csodálom az olyan férfit, aki tud főzni? - Szerintem nem. - Elias letette a poharát a pultra, és a sütő felé fordult. - De cseppet se zavartasd magad, folytasd nyugodtan a témát.
Jayne Ann KRENTZ
48
Tűz és víz
- Rendben. Mérhetetlenül csodálom az olyan férfit, aki tud főzni. Flörtöl most is, és ez jó jel, gondolta Elias. Éppen ide akart kilyukadni. A lényeg, hogy a sekélyesben maradjanak, ahol mindketten bolondozhatnak anélkül, hogy túl mélyre sodródnának. - Igyekszem nem kihasználni, hogy téged a jó kajákkal lehet megfogni - mondta, és feltett egy nagy fazék vizet a régi tűzhelyre. - Newlinról mi hír? A játékosság azonnal kihunyt Charity szeméből. - Aggódom miatta. Retteg, hogy mi lesz Arlene-nel, ha nem érkeznek meg az űrhajók. Bárcsak megnyugtathatnám, hogy minden rendbe jön, de valójában nem tudom, hogy hat majd rá, az igazság. - Szemmel tartjuk Newlint - ígérte Elias. - Miközben a szavak elhagyták az ajkát, felfigyelt rá, hogy az Őrült Otis rakpart teljes jogú csapattagjának érzi már magát. Furcsa volt az érzés, de nem kellemetlen. NEM SOKKAL tizenegy után hazakísérte Charityt. Minden nagyon illendő, nagyon régimódi volt. De könnyűnek nem volt könnyű. Az érzéki feszültség egyre erősebb hullámokban tört rá, ahogy telt az este. Charity mindvégig a szende várakozás és az asszonyos bölcsesség izgató elegyével nézte. Elias tudta, hogy Charity tőle várja az első lépést, mely a hálószobába vezet. Rettenetes erőfeszítésébe került kimondani, hogy későre jár, és hogy hazakíséri. A Charity arcán egy pillanatra átsuhanó meglepetés majdnem teljesen kárpótolta azért, amit, tudta előre, úgyis meg fog bánni. Majdnem, de nem egészen. Elias letakarta Otis kalitkáját, és cipőt húzott. Már nyúlt a zseblámpáért, de végül nem volt szükség rá: a félhold és a csillagokkal telehintett égbolt éppen eléggé bevilágították a szirti ösvényt. Az öböl túlfelén a város és az Őrült Otis rakpart fényei szikráztak a távolban. Charity karja melegnek, simulékonynak, és puhán gömbölyűnek érzett a karján. Erezte a női sampon illatát. Valami gyógynövénykivonat lehet, következtetett Elias, mely elvegyült a tengeri szellő balzsamával és Charity saját, semmi máshoz nem fogható illatával. E három alkotórész együttesen kiadós táplálékká állt össze, mely csak annál jobban táplálta az éhségét. Helyre kell állítani az egyensúlyt ebben a kapcsolatban, emlékeztette magát. Nem veszítheti el az Önuralmát. Hayden szavai visszhangoztak a fejében: Aki ismeri a Víz Útját, magához engedi az ellenfeleit. A kezdődő viszony meredélye fölött kötéltáncot járó férfi és nő igenis ellenfél, akár beismerik önmaguknak, akár nem. Mindkettő akar valamit a másiktól. Mindkettejüknek megvan a maga célja. A jóéjszakát-csók cseles volt, de Elias előre felkészült. Könnyedén hozzáérintette ajkát Charity ajkához, és amikor az a vállára tette volna a kezét, fél lépést hátralépett. Charity karja lehullott. - Reggel találkozunk - mondta Elias. Charity félig leeresztett szemhéja mögül nézett vissza rá. - Köszönöm a vacsorát. Fantasztikus volt. Viszonozhatom a meghívást hétfő este? Megnyugvás áradt szét Elias egész bensejében. - Alig várom. - Utána lesétálhatunk az utazók táborhelyére, és megnézhetjük az űrhajók érkezését vigyorgott Charity. - Biztos vagyok benne, hogy az egész város ott fog tolongani. Kitűnő szórakozás az egész családnak. Jobb, mint egy vidéki vásár. - Whispering Waters Cove-ban minden pillanat tele van izgalommal. - Mondd meg az igazat, Elias, ha az űrhajók valóban megérkeznének, ahogy beharangozták, nem akarnál elmenni a földönkívüliekkel? - Nem. - Elias a nő szemébe nézett, és érezte, hogy hő fejlődik kettejük között. - Valami azt súgja, hogy a válaszok, melyeket keresek, itt vannak, egészen közel, és nem valahol az űrben. Charity megdermedt. - Biztos vagy ebben?
Jayne Ann KRENTZ
49
Tűz és víz
- Teljesen biztos. De még nem tettem fel az összes kérdést. Jó éjszakát, Charity. - Muszáj elmenni. Muszáj lekerülni a verandáról, mielőtt a szökőár ismét magával ragadja, és kilódítja a nyílt tengerre. Elias sarkon fordult, és eltökélten lement a lépcsőn. - Elias? Charity halk, fátyolos hangja megállásra késztette. - Tessék? - nézett vissza. - Elérted a célodat? - Milyen célomat? - Amire egész este törekedtél. - Charity sajnálkozón mosolygott rá. - Azt, hogy bírsz magaddal. Hogy bár kissé izgalmas dolgok történtek kint a szirten a minap, te csak azért is rendíthetetlen kőszikla maradsz? - A, tehát ez lett volna a célom. - Kitalálhatta volna, hogy Charity beléje lát. - Talán. - És élvezted? - Nem, de építi a jellemet. Charity felnevetett, és a férfi orrára csukta az ajtót. Elias azon kapta magát, hogy tökkelütött módjára vigyorog. Ez vicc volt. Mi más, mint vicc? Lehet, hogy nem rendes vicc, de mit várhat az ember egy olyan férfitól, aki kezdő ezekben a dolgokban? Elhátrált a verandáról, megfordult, és könnyed, kellemes futásra váltott. Kis szerencsével kivetheti magából az érzékeit gyötrő, túlzott szexuális energiát. Jól érezte magát, az alsótestét kínzó fájdalom ellenére. Jobban érezte magát, mint Hayden halála óta bármikor. Jobban, mint sok-sok éven át. Fokozta a tempót. A sziklaszirt alatt ezüst holdfény játszott az öböl vizén. A levegő felpezsdítette a vérét. Az éjszakának mintha soha nem lenne vége. Jó darabon rohant, mielőtt lassított és végül visszaváltott sétatempóra, aztán megfordult, és hazagyalogolt. Alig ért a kertkapuhoz, megérezte a mozgást. Megállt, s csendben behúzódott a madronafa sűrű árnyékába. Onnan figyelte, őszinte érdeklődéssel, ahogy egy sötét alak kimászik az ablakon. A betolakodó hangos mordulással, lihegve huppant a verandára. Mihelyt megtalálta az egyensúlyát, ádáz harcba fogott a nyitott ablakkal. - A francba. - Elias a fojtott káromkodásból is felismerte Rick Swinton hangját. Swintonnak végre sikerült egy utolsó, dühödt mozdulattal bevágnia az ablakot. Sarkon perdült, és lesietett a lépcsőkön a kertbe. Hangos csobbanás jelezte, hogy egyenesen a medencébe futott bele. - A kurva életbe! - Swinton kimászott a sekély vízből, és a bokája körül lebegő nedves nadrágjában elrohant az ösvényen. Nem vette észre a madronafa árnyékában rejtőző Eliast. Elias akár meg is érinthette volna, ha kinyújtja a kezét. Vagy a lábát előretolva elgáncsolhatta volna. Ehelyett tisztes távolságból követte hívatlan vendégét. Swinton futva megkerülte a házat, és futott tovább a főúthoz vezető, fákkal szegélyezett keskeny ösvényen. Autója a fenyőfák sora mögött várta. Feltépte az ajtót, beugrott a vezetőülésre, és indított. Legalább száz métert ment a sötétben, mire meggyújtotta a fényszórót. Elias várt néhány percet a kocsifelhajtó szélén, kíváncsian, hogy Swinton vajon az utazók táborhelye felé fordul-e vagy be a városba. A fénykéve íve balra mutatott a kereszteződésben. Whispering Waters Cove felé tehát. Elias visszaballagott a verandára, kinyitotta a bejárati ajtót, és a cipőjéből kilépve bement a házba. Őrült Otis aggodalmasan motyogott letakart kalitkájában. - Semmi baj, Otis, én vagyok itt. Otis megnyugodott, és aztán természetéhez híven zsémbelni kezdett. - Hsssss.
Jayne Ann KRENTZ
50
Tűz és víz
- A szívemből szóltál, Otis. - Elias nem gyújtott villanyt. Az ablakhoz lépett, melyen át Swinton behatolt a lakásba. - Vagy szerencséje volt, vagy egész este itt leskelődött. Amikor látta, hogy elkísérem Charityt, nyilván arra számított, hogy nála töltöm az éjszakát. - Heh, heh, heh. - Igen. Heh, heh, heh. Nem tudhatta, hogy éppen a tal kek csara önfegyelem és önmegtartóztatás gyakorlatát végzem ma este. - Elias kinézett a sötétbe. - Barom... - Rövid szünet után ismét megszólalt. - Ha nem tudnád, Otis, magamra értettem, nem Swintonra. - Heh, heh, heh. Elias körbejárta a kis házat. A szűkös berendezés kevés rejtekhelyet kínált. Nem telhetett sok idejébe Swintonnak, hogy átkutassa. - Nem szeretem az olyan vendéget, aki nem veszi le a cipőjét, Otis. Nem lepte meg Eliast, hogy Swintont láthatólag csak a hálószobai fiókos láda érdekelte. Első pillantásra látszott, hogy átkutatták a tartalmát. Eliasnak egyetlen tárgy volt fontos a fiókos ládában: Hayden Stone naplója, az pedig háborítatlanul hevert a helyén. Elias most kiemelte, és megforgatta a kezében. Még mindig képtelen volt rávenni magát, hogy elolvassa. Visszatette a naplót, és lassan lecsukta a láda tetejét. Nem kizárt, hogy Swinton innen egyenesen a Bajok & Erényekbe hajt. Elias remélte, hogy ott sem csinál nagy felfordulást. - Itt Whispering Waters Cove-ban mindenki titokzatos embernek hisz, Otis. - Elias kinyitotta a zuhanycsapot. - Remélem, nem lesz nagy a csalódásuk, ha kiderül, hogy csak egy ártatlan, dolgos bolti eladó vagyok, aki mögött semmilyen dúsgazdag kliens nem áll. - Heh, heh, heh. Néhány perccel később Elias kijött a fürdőből. Kiterítette a futont, és ráfeküdt. Fejét karján nyugtatva szemlélte a mennyezeten suhanó árnyékokat. - Tényleg, Otis, milyen érzés volt Charity hálószobájában aludni? - Heh, heh, heh. 6 A víz ott a legmélyebb, ahol a legnyugodtabbnak látszik a felszínen. „A víz útján", Hayden Stone naplójából CHARITY szombatját nem derítette fel, amikor megpillantotta Phyllis Dartmoort, amint nagy lendülettel benyit a könyvesboltba. WhisperingWaters Cove polgármestere a szokásosnál is eltökéltebbnek és agresszívabbnak hatott. Charityben felmerült, hogy milyen jó is lenne kihátrálni a hátsó ajtón, de már nem maradt ideje rá. Gyávaság lett volna, figyelmeztette magát. Kár, hogy alig aludt valamit. Egész éjszaka ébren feküdt: Eliason próbált kiigazodni. Nem sok sikerrel. Ezerszer újraélte a háza előtti búcsújelenetet, és hajnalra oda lyukadt ki, hogy épp hogy csak megúszta. Akkor persze nevetett, még ugratta is Eliast. De a reggel hideg, éles fénye világosan megmutatta, milyen ismeretlen, nyughatatlan formájában volt tegnap. Sőt voltaképpen egész múlt héten. Játszott a tűzzel, ami egyáltalán nem jellemző rá. Az a néhány napja megesett csók fura dolgokat művelt vele. Meglepő, hogy az ember mennyire másként érzékeli a veszélyt, ha rájön, hogy többé nem tör ki rajta a pánik egy férfi ölelésében. Ma reggelre napnál is világosabb volt, hogy igen veszélyes kalandba sodródhatott volna. És csakis önmagát okolhatta volna érre, miután egész este feltűnően flörtölt. Azt akarta, hogy
Jayne Ann KRENTZ
51
Tűz és víz
Elias ismét veszítse el az önuralmát, ahogy akkor este a szirten. Azt akarta, hogy a szenvedély felszikrázzon a szemében, és ő magán érezhesse erős, szexis kezét, tudva, hogy felizgatta. Milyen szerencse, hogy Elias a Zen-féle hangulatában volt tegnap este! Az önfegyelme észre térítette Charityt. Lélegzetvételnyi szünethez juttatta, akaratlanul is. És Charity ma reggel eltökélte, hogy élni fog a kapott lehetőséggel. Időre volt szüksége, hogy átgondolja a dolgokat. Mielőtt bármit lép, muszáj lesz egy csomó mindent megtudnia Elias Wintersről. Nem szabad megfeledkeznie Davis tanácsáról: Vigyázz Wintersszel. Azt mondják, nemcsak hogy labdába rúg, de be is talál a kapuba. Kivétel nélkül mindig. Charity kétszer is igen közel állt hozzá, hogy ezt bizonyítva lássa. Bármi lett légyen is írva kettejük történetében, mindenképpen várniuk kell, amíg jobban meg nem ismerik egymást. Mégpedig sokkal jobban. Bla, bla, bla. Órák óta ezzel mossa az agyát. A szavak mint valami litánia visszhangoztak a fejében. Lassan olyan lesz már, mint Őrült Otis. - Jó reggelt, Charity. - Phyllis olasz papucscipőjének sarka élesen koppant az üzlet kövezetén. - Hello, Phyllis. - Charity mereven megállt a pult mögött. - Az a határozott érzésem, hogy nem egy könyvért néztél ma be. Üzleti vagy politikai ügy hozott hozzánk? - Egy kicsit mindkettő. - Phyllis megállt, és hűvös mosolyt villantott Charityre, melynek csak szélessége volt, mélysége nem. Begyakorolt, elbűvölő mosoly volt, mely látni engedte sok fehér, tűhegyes fogát. Milyen egyszerű lett volna utálni Phyllist, gondolta Charity. Elvégre az Őrült Otis rakpart sorsáért vívott csata ellenségekké tette őket. Whispering Waters Cove-ban legendaszámba ment, mennyit hadakoztak a tanácsüléseken. Sajnos azonban Charityt mélyen gyökerező szimpátiával áldotta meg a sorsa a bosszú ez új istennője iránt. Tudta, hogy nevetséges ennyi empátia, és minden erejét össze kellett szednie, hogy legalább titkolja, szabadulni azonban nem tudott tőle. Phyllis nagyon is emlékeztette valakire: arra, aki ő volt egykor. A sikerek asszonya. Munkamániás akarnok, akinek folyton újabb céljai vannak. Charitynek átsuhant az agyán, hogy vajon Phyllist elfogta-e valaha is a pánik. Phyllis a Washington University jogi diplomájával rendelkezett, és saját ügyvédi irodát tartott fenn az öbölben. Polgármesteri teendőit kimeríthetetlen energiával látta el. Szabad idejében az állami választások általa támogatott jelöltjeiért kampányolt, és meghívatta magát seattle-i és olympiai koktélpartikra. Magas, elegáns, harmincas nő volt. Már egy Seattle méretű nagyvárosban is felfigyeltek volna rá; egy Whispering Waters Cove-hoz hasonló kis helyen pedig annyira kirítt a környezetéből, hogy az emberek nem érezték maguk közül valónak. Phyllis volt az egyedüli nő a városban, akit kizárólag kosztümben lehetett látni. Aznap frissen vasalt, könnyű vászon együttest viselt, mely már most, öt perccel tíz után is alaposan meggyűrődött. A blézer erőteljes válltömései jó negyvenesre öregítették Phyllis magas alakját. Phyllis havonta bement Seattle-be, hogy a legújabb divat szerint vágassa le a haját. Miután Jennifer Pitt minden helybéli nőnek példaképévé vált műkörmei miatt, Phyllis is törzsvendég lett Radiance-nál, aki külön árnyalatot talált ki neki, Dartmoor mályva néven. - Egyedül vagy? - pillantott körbe Phyllis a nyilvánvalóan üres könyvesboltban. - Egyelőre. A segédem kiment Beához egy tejeskávéért, a hétvégi turistaáradat meg csak később indul meg. Miben segíthetek? - Az Örült Otis rakpart új tulajdonosáról szeretnék veled váltani néhány szót. - Miért nem vele magával váltasz? - Megpróbáltam. - Phyllis szája elkeskenyedett. - Udvarias volt, de semmire nem jutottam vele. Mindig csak valami vízről zagyvált.
Jayne Ann KRENTZ
52
Tűz és víz
- Felkerested Eliast? - Charity elborzadt, amikor felfogta, hogy mennyire kellemetlen az érzés, mely végigszaladt rajta. Csak nem féltékeny máris? - Belefutottam a postán. Egyáltalán nem érdekelte, amit mondani akartam. Charity kiengedett. - Mit vársz tőlem? Phyllis bizalmasra halkította a hangját. - Tudom, hogy ti ketten találkozgattok. - Minden áldott nap - mosolygott Charity nyájasan. - Ha akarnánk, sem tudnánk elkerülni egymást, tekintve, hogy mindkettőnknek itt van üzlete a mólón. - Nem így értettem, és szerintem ezt te is tudod. ~ Phyllis tekintetében acélos él villant. Úgy hallottam, hogy randevúztok. Charity elámult. Igaz, hogy nem igyekezett titkolni a tegnapi vacsorameghívást, de nagydobra sem verte. Ezek szerint Elias említette valakinek, aki viszont szétkürtölte az öbölben. - A kisvárosnál nincs jobb hely egy kis pletykához, igaz? - dünnyögte Charity. - Ide hallgass, őszinte leszek. Mindenki tudja, hogy Winters nem kizárólag annak a nevetséges ajándékboltnak a tulajdonosa, hanem az egész rakparté. - Phyllis közelebb hajolt. És tetejébe a nagy tőkéket mozgató, Távoltenger nevű tanácsadó cég vezetője is. - És akkor mi van? - Akkor az van, hogy fontos ember. Igazi játékos. A kérdés az, hogy milyen játékot játszik. Charity mosolya fanyar volt. - Akármilyet is, biztosíthatlak, hogy a saját szabályai szerint játssza. - Ez nem lep meg. - Phyllis lekoppintotta az asztalra egyik hosszú, Dartmoor mályva körmét. – Winters készül valamire. Sokféle találgatást hallani, de tudni senki nem tudja, hogy mi a szándéka a rakparttal. Ezért van szükségünk a segítségedre. - Kit takar a többes szám? - Olyanokat, akik törődnek ennek a városnak a jövőjével. Te vagy az egyetlen, aki kiépítettél vele valamilyen kapcsolatot. - Phyllis, nem tudom, mit hallottál, de biztosíthatlak, hogy nem eljegyzés volt, hanem egyszerű vacsora. - Ide hallgass, semmi kedvem tréfálni. Itt senki más nem tud kihúzni egy egyenes választ Wintersből. - Nem erőssége az egyenes válasz - ismerte el Charity. - Legalább olyan jól tudod, mint én, hogy a városi tanácsot egy ideje foglalkoztatja az Őrült Otis rakpart jövője. Hayden Stone-nal képtelenség volt szót érteni. Amíg a móló az ő tulajdonában volt, esélyünk sem volt arra, hogy feljavítsuk egy kicsit a színvonalat. Most, hogy ő nincs már, meg akarjuk győzni Winterst, hogy saját jól felfogott érdekében dolgozzon össze a városvezetéssel. - Már megint az a többes szám. Idegesít. - A tanácstagok és jómagam is azt szeretnénk, ha csatlakoznál a csapatunkhoz, Charity. Elég volt a móló jövője miatti vitákból, és ideje, hogy közös erővel egy újjávarázsolt Whispering Waters Cove központjává tegyük. - Nekem teszik úgy, ahogy van. - Hova lett a fantáziád, Charity? - kérdezte Phyllis. - Nem is olyan régen még sikeres üzletasszony voltál. Elias Winters mellett te vagy az egyetlen ezen a mólón, aki ért az üzlethez. A többi szerencsétlen flótás még egy július 4-i népünnepélyen is ráfizetéssel üzemeltetne egy hotdog bódét. Charity érezte, hogy lassan forrni kezd benne a düh. Előbb vagy utóbb mindig ide lyukadtak ki Phyllisszel. - Az Örült Otis rakpart vállalkozói nem szerencsétlen flótások. Minden külső segítség nélkül életben tartották a mólót az elmúlt húsz évben, amikor senki másnak nem kellett.
Jayne Ann KRENTZ
53
Tűz és víz
- Még hogy életben tartották? - Phyllis reménytelenül legyintett gyönyörűen manikűrözött kezével. - Ezt nevezd te életnek? Három üzlethelyiség is üresen áll évek óta. - Előbb vagy utóbb, találunk rá bérlőt. - Egyetlen tőkeerős üzletember sem jön ide addig, amíg nem lát rá garanciát, hogy a rakpart imázsa javul. - Az imázs javításához nem kell kiebrudalni a jelenlegi bérlőket - vágott vissza Charity. Igazán szépen elboldogulunk. Csak most a nyáron megháromszorozódott itt a gyalogos forgalom. Bea vonzza a turistákat a presszógépével. Radiance műköröm-stúdiójába rengeteg helybéli odaszokott. Yappynek is jó néhány előjegyzése van születésnapi partikra lenn a körhintánál. Ted pólói meg bombaüzlet lettek. És én is megvagyok a magam kis könyvesboltjával, köszönöm szépen. - Az ég szerelmére, nem állhatsz a fejlődés útjába. - Oda állok, ahová nekem tetszik. Phyllis nagyot sóhajtott. - Nem azért jöttem, hogy vitatkozzam veled. - Igazán? Nem is gondoltam volna. - Legyen eszed, Charity. Azért jöttem, hogy megnyerjelek a jövőnek. Szükségünk van a segítségedre. Legalább annyi előnyöd fog származni a felújított mólóból, mint bárki másnak, ha nem több. A könyvesboltod tökéletesen beleillik az Őrült Otis rakpart feljavított változatába. Segíts rávenni Winterst, hogy működjön együtt velünk. Charity mindkét könyökét a pultra támasztva összefűzte az ujjait. Óvatosság és növekvő bámulat volt a tekintetében. - Tegyük fel, de tényleg csak a feltevés kedvéért, hogy hajlandó vagyok segíteni nektek a tervetek megvalósításában. Szerintetek hogyan vehetnem rá Eliast, hogy együttműködjék a tanáccsal? Phyllis örömmel csapott le a felkínált zsákmányra. - Azt akarjuk, hogy beszélj vele. Tudd meg, mik a tervei a mólóval. Szeretnénk beszállni. - Beszállni? - Mindannyiunknak egyformán érdeke, hogy felújítsuk az Őrült Otis rakpartot. Tudnunk kell, hogy valóban vízparti befektetők küldték-e, ahogy Leigthon Pitt feltételezi. Charity döbbenete nőttön-nőtt. - Azt várod, hogy kémkedjek nektek. Phyllis a homlokát ráncolta, majd elvörösödött a púder alatt. - Túldramatizálod a dolgot, Charity. Csak arra kérünk, hogy tedd meg, ami a kötelességed. - Hm. Láttad Hitchcock Forgószél című filmjét? Kémtörténet a negyvenes évekből Gary Granttal és Ingrid Bergmannal. Ingridnek el kell csábítania a rosszfiút, sőt feleségül is kell mennie hozzá, hogy szemmel tarthassa. Mindenki azt mondja neki, hogy ez a kötelessége. Phyllis szeme összeszűkült. - Nem értem, hogy jön ez ide. - Igazad van. Végtére is távolról sem hasonlítok Ingrid Bergmanra, nem igaz? - Charity elhallgatott, amikor észrevette Newlint a küszöbön Phyllis mögött. Newlin bambán álldogált, kezében a tejeskávéval. - Várjak kint, Charity? - Dehogyis, Newlin - mosolygott rá Charity. - A polgármester asszonnyal éppen befejeztük kis csevegésünket. Phyllis morcosan nézett Newlinra, majd visszafordult Charityhez. - Gondolkozz azon, amit mondtam. Ez mindannyiunk érdeke. Lehet, hogy a város jövője múlik a döntéseden. - Csak ezé az egy kis vacak városé? Nahát, Phyllis, ha nem mindjárt az egész világ forog kockán, akkor nem is vesztegetem rá az időmet. - Rövidlátó vagy. - Phyllis sarkon fordult, és minden további szó nélkül kivonult az üzletből. Newlin a pulthoz óvakodott. - Valami baj van? - Csak a szokásos. A polgármestert a móló jövője foglalkoztatja. - Pedig inkább azzal kéne foglalkoznia, hogy Hank Tybern lecsukja Gwendolyn Pittet. - Gwendolyn Pitt semmi törvénytelent nem tesz - jelentette ki Charity kedvesen.
Jayne Ann KRENTZ
54
Tűz és víz
- Pedig csak van valami törvénytelen a dologban. - Newlin egy hajtásra kiitta a tejeskávé felét. - Amikor ezek az utazók először feltűntek a városban, a polgármester asszonynak igenis bökték a csőrét. Emlékezz vissza, hogy július elején hányszor a nyakukra küldte Tybernt az egészségügyi és biztonsági előírások megszegésének vádjával! - Emlékszem. - De most valamiért meghátrált. - Nagyon bölcs lépés volt. Phyllis belátta, ami nyilvánvaló, hogy nem tehet mást, mint hogy kivár. Kis szerencsével az utazók szétoszlanak, ha az űrhajók nem érkeznek meg. - Lehet. - Newlin állkapcsa megfeszült. - De az is lehet, hogy nem. Az emberek igazán furcsán tudnak viselkedni ilyen helyzetekben. Gwendolyn Pittnek rengeteg minden van a rovásán. Valakinek tennie kéne már valamit. Ez így nem igazságos. Egyszerűen nem fair. NEM SOKKAL négy óra előtt Elias letette a Charity-től kapott új tollseprőt, és Őrült Otisra nézett. - Elég a takarításból, Otis. De most is azt mondom, hogy Charitynek nincs igaza. Egy kis por csak feldobja a helyet. Otis motyogott egy sort válaszképpen. - Egyetlen vásárló sincs a láthatáron. Szerintem eleget dolgoztunk mára. - Elias közelebb lépett az ülőfához. - Akarod látni, hogy halad Yappy a körhinta javításával? Otis lehajtotta a fejét, és méltóságteljesen Elias vállára lépett. Elias jobbra indult, a móló másik vége felé. Jól érezte magát aznap a bőrében, bár az előző esti baljós előérzete nem szűnt meg annak ellenére, hogy sejtése beigazolódott Rick Swintonnal kapcsolatban. Swinton a nála tett esti látogatás után valóban benézett a Bajok & Erények hátsó helyiségébe, de azon túl, hogy valószínűleg elbotlott a szemetesben, nem tett kárt semmiben. Elias eltűnődött, mihez kezdhetett éjszakai látogatója a szekrénykét zsúfolásig megtöltő nagy halom számlával, katalógussal, megrendelési nyomtatvánnyal és nyugtával. Elias figyelmeztette magát, hogy ne felejtse el felhívni Craig Thorgoodot, hogy nézzen utána Swinton előéletének is. A mólón korábban meglehetős volt a forgalom, de négy után elcsendesedett a környék. Elias elhaladtában látta Newlint a Forrás pultja mögött; boldogtalannak tűnt, mint mindig. Charitynek nem látszott nyoma. Elias megállt a három gazdátlan üzlethelyiség előtt. Jó lenne bérlőt szerezni ide, gondolta. Majd utánanéz. - Mi újság, Winters? - integetett neki Ted a Ted Instant Filozófiapólói küszöbéről, egyik kezében új, olcsó kiadású bűnügyi regényt tartva. Az oldalak közül a Forrás lógójával díszített könyvjelző kandikált ki. Ted szokás szerint egyik saját termékét viselte. A hasát alig-alig takaró póló a következő jó tanácsot hirdette: Légy jó. Hajó nem lehetsz, légy óvatos. - Pang ma egy kicsit a piac - szólt oda Elias. - Otisszal úgy gondoltuk, sétálunk egyet. - Holnap majd jobban megy az üzlet. - Reméljük. Bea odabólintott neki, miközben kiszolgált egy vendéget jeges teával a kinti asztalnál. Radiance a hatvanas évek békejelét mutatta ki a Radiance Műköröm-stúdió gyöngyfüggönye mögül. Eliasban felrémlett, hogy bár alig két hete költözött le, az idetartozás különös érzése apránként kialakul benne. Az életben egyszer végre nem különül el mindenkitől, nem biztonságos csigaházából figyeli a többieket. Ugyanabban a térben tartózkodik, mint ők. Olybá tűnt, mintha életének folyama váratlan fordulatot vett volna, és összetalálkozott volna mások életének hasonló fősodrával.
Jayne Ann KRENTZ
55
Tűz és víz
Nem tudta, hogyan vélekedjék e változásról. Egyfelől mintha a tal kek csara törekvése ellen dolgozott volna, másrészt viszont nem volt ellenére az érzés. Szerette volna, ha Hayden él, és elmondja, mit gondol erről a különös érzésről. Annyi más kérdést is szeretett volna feltenni Haydennek. Elias közben elért a móló végéhez; megpillantotta Yappyt, amint könyékig a körhinta hajtóművében kotorász. A színes lovacskák mozdulatlanul állták körbe. - Halihó, Winters - intett oda neki a villáskulccsal. - Hogy vagy? - Elias fellépett az emelvényre, és egyik vállát egy szárnyas ló hátsó fertályának támasztotta. Otis azonnal a ló farkára szökkent, és miután tollazatát elrendezte, nekilátott, hogy felügyelje a folyamatban lévő munkát. - Megvagyok - válaszolta Yappy. Elias érdeklődve nézte a hajtómű belsejét. - Megvan a hiba? - Igen, azt hiszem. Néhány percen belül forognia kéne. Ideadnád a csavarhúzót? Elias a kis padon sorakozó szerszámokra pillantott. - Melyiket? - Azt a csillaghegyűt. Elias felkapta a csavarhúzót, és Yappy kenőzsírtól foltos tenyerébe tette. - Lemész a partra, hogy elbúcsúztasd az utazókat hétfő este? - Ki nem hagynám semmi pénzért. - Yappy ügyesen forgatta a csavarhúzót. - Ott lesz az egész város. Vagy majdnem az egész. Bea azt tervezi, hogy kivisz egy pultot kávénak, ásványvíznek. De lehet, hogy muffint is árul. Képzeld, én is segíteni fogok neki. És te? Te is kijössz? - Igen. Yappy kivárt, és közben fürkész pillantással kémlelte Eliast. - Charityvel? - Igen. - Ti ketten kezdtek összemelegedni, igaz? - Baj? - Nem, szerintem nem baj. - Yappy elgondolkodott. - A ti dolgotok. - Én is úgy látom. - De hogy tudd - folytatta Yappy lassan, szándékosan nyújtva a szavakat -, mi itt mind igazán kedveljük Charityt. És egyikünk sem venné a szívére, ha bánat érné, ha érted, mire gondolok. - Azt hiszem, értem, mire célzol. De Charity már nagylány, tud magára vigyázni. - A helyén van az esze, az tény - értett egyet Yappy. - Ha üzletről van szó, mindig tudja, mit tegyen. Neki jutott eszébe az is, hogy bérbe adhatnám a körhintát születésnapi zsúrokra. Ezzel megduplázta az idei nyári bevételemet. Radiance-nek meg azt javasolta, hogy minden törzsvendégének keverjen ki egy saját, személyre szabott árnyalatot. Ez is bejött. - Mindenki tudja, hogy Charitynek kitűnő ösztöne van a marketinghez. - Így van. És ahhoz is ért, hogy csavarja az ujja köré a helyi méltóságokat. Sikerült távol tartania tőlünk a városi tanácsot, amíg te fel nem bukkantál. De más területen már nem olyan edzett. - Hogy érted ezt? - Beától tudom, hogy Charity egy nehéz időszak után került ide. Szakított egy Loftus nevű gazdag seattle-i fickóval. - Brett Loftusszal. - Ismered? - Egyszer találkoztam vele. - Elias felidézte magában az üzleti ebédet, amelyen a szőke, kék szemű, szögletes állkapcsú Loftus szellemes történetekkel és a sportfelszerelések eladásával kapcsolatos elmés észrevételekkel szórakoztatta a bankárok és befektetők nem éppen kicsiny
Jayne Ann KRENTZ
56
Tűz és víz
csoportját. Elias mostanában sokszor gondolt arra az ebédre. Voltaképpen azóta egyfolytában, hogy Charity megemlítette neki Loftust. - Hát igen, nem is randevúzott senkivel, amióta idejött. Legalábbis sem Bea, sem én nem tudunk róla. - Amíg én fel nem bukkantam. - Ühüm. - Yappy fogaskerekek labirintusából pislogott ki Eliasra. - Amíg te fel nem bukkantál. - Igazán rendes dolog tőled, hogy így aggódsz érte. De mondd csak, van valaki, aki értem is ugyanennyire aggódik? - Úgy vélem, te tudsz vigyázni magadra. - Yappy a nadrágja szárába törölte piszkos kezét. Most már működnie kéne. - Kilépett az indítóházból, lezárta az ajtaját, és meghúzott egy kart. - Otis lesz a próbautas. Otis örvendezve csettegett, amint az élénk színű, ékkő-utánzatokkal kivert lovak körözni kezdtek. Erős karmaival egy fénylő pegazus nyergébe kapaszkodott, és kitárta színpompás szárnyát. - A jó öreg Otis láthatóan élvezi a dolgot. - Yappy megrázta a fejét. - Charity néha lehozta ide azután, hogy Hayden meghalt. Mindannyian azt hittük, hogy ennek a madárnak is vége. Siralmas látvány volt, mintha elszállt volna belőle a lélek. De Charity kirángatta a letargiából. - Charity szerint Otis nem becsüli, amit érte tett, de én biztos vagyok benne, hogy hálás neki. - Igen. Hát hogyne - horkant fel Yappy. ELIAS a pult mögötti homályból figyelte a fiút. Kilencéves forma lehetett. A fiúk tipikus egyenruháját viselte: farmert, pólót és edzőcipőt. Hosszú, eseménytelen vasárnap volt. Elias a kakukkos órára pillantott: öt perc múlva fél hat, majdnem záróra. A kölyök lassan fél órája itt téblábol, módszeresen végignézte az összes polcot és vitrint, mintha leltárba vette volna az egész készletet. - Keresel konkrétan valamit? - kérdezte végül Elias. A fiú meglepetésében ugrott egyet; azonnal a bolt sötét hátsó sarka felé fordult. Elias akkor fogta fel, hogy a kölyök észre se vette egészen addig. A fiú gyorsan megrázta a fejét, és hátralépett. - Tulajdonképpen nem. Csak nézelődtem. - Oké. - Elias Otis elé tartotta a karját, és a madár rálépett. A fiú megrándult, és ismét hátrált egy lépést a kijárat felé. Ez a Winters-féle módi, gondolta Elias. Ijesszük el a vásárlókat. Felemelt egy pohár vizet, amelyet korábban magának töltött ki, és lassan megkerülte a pultot. A fiú feszengve figyelte. Úgy látszott, mindjárt sarkon fordul, és elrohan. Akkor azonban megpillantotta Otist, és elkerekedett a szeme. - Igazi papagáj? - Igen. - Elias felnyúlt, és megvakarászta Otis fejét. A madár lustán nyújtózott egyet. - Hűha. - A fiú már nem hátrált. - Beszél is? - Ha kedve tartja. - Elias közelebb húzódott. - Láttad azokat a varázstollakat? A kölyök egyszerre tűnt izgatottnak és bizonytalannak. - Nem. - Tényleg varázstollak. - Elias megállt a tollak mellett. - Ezt figyeld. - Kiválasztott egy tollat, és néhány szót firkantott egy cetlire. - Látod? Mintha üres lenne. A fiú kétkedőn ráncolta a homlokát. - Hogyan tűnik elő? - Belemártod a papírt egy pohár vízbe, amibe előzőleg csepegtetsz néhány cseppet ebből mutatott fel Elias egy ártalmatlan vegyületet tartalmazó kis fiolát. Kicsavarta a kupakot, és pár csepp folyadékot hintett a vízbe, majd belemerítette a papírszeletet. A fiú közelebb húzódott hozzá. - Hadd nézzem.
Jayne Ann KRENTZ
57
Tűz és víz
Elias határozott mozdulattal kiemelte a papírt, és a fiú elé tartotta. Vedd meg ezt a tollat, állt rajta az üzenet jól olvashatóan. - Tök jó! - A fiú sóváran nézett fel rá. - Én is kipróbálhatom? - Persze - nyújtotta feléje Elias a tollat és a kis fiolát. - Király. - A gyerek szorgalmasan körmölt a papírra. - Alig várom, hogy megmutassam Alexnek. - Ki az az Alex? - A legjobb barátom. Holnap este vele megyek le a partra, hogy tényleg megjönnek-e az űrhajók. Apám levisz bennünket. - Én is ott leszek. - Tényleg? - A fiú elgondolkodva hunyorított. - Gondolja, hogy eljönnek a földönkívüliek? - Nem. A kölyök felsóhajtott. - Az ősöm is ezt mondja. Pedig milyen jó lenne, ha tényleg landolnának itt, nem igaz? - Érdekes lenne. - Király lenne. - A gyereknek csillogott a szeme a lelkesedéstől. - Ha jönnének, kimennék velük az űrbe. - Miért? - Hm? - A fiú a homlokát ráncolta. - Állítólag fantasztikus cuccaik vannak. Képzelje el, csak a számítógépeik milyenek lehetnek. Ezerszer jobbak a mieinknél. Minden kérdésre tudják a választ. - Nem tudják. A gyerek megdöbbent. - Miért nem? - Mert a technika, akármilyen fejlett legyen is, soha nem adhat választ mindenre. Van, amit az embernek akkor is magának kell megtanulnia. Ezt még a legokosabb számítógépek sem tehetik meg helyette. - Biztos ez? - Holtbiztos. - Elias a tollra pillantott. - Kettő kilencvennyolc az ára, plusz ÁFA. A filozófiai okfejtés jár hozzá. - Mi az a filozófiai okfejtés? - Személyes vélemény. - Elias visszament a kasszához. - Ezért nem számolok fel érte semmit. - Ó. - A fiú előhalászta a zsebéből a pénzt. - Vasárnap is mindig nyitva van? - Csak nyáron. - Holnap elhozom Alexet. - Akkor adok ajándékba egy üveg láthatatlan tintát. - Király. - A fiú felkapta a papírzacskót, és az ajtó felé indult. Ki kellett kerülnie Charityt, aki a jelek szerint végignézte a pénzügyi tranzakciót; kivárta, hogy Elias fiatal vásárlója eltűnjön, és akkor odament a pulthoz. Tekintetében vidámság csillogott. - Úgy tűnik, elégedett vagy magaddal - mondta. Elias elgondolkodva nézett a fiú után. - Azt hiszem, tetszeni fog neki a toll. - Igazad lehet. Ahogy a múltkor mondtam, erre születni kell. - Mire? - Az ilyen kis boltokra. Nem mindenkinek való. A húgom vagy például Phyllis Dartmoor nem érné be egy ilyen kis valamivel. Ha megkapnák a Bajok & Erényeket, egyikük sem tudna nyugodni addig, amíg országos hálózattá nem fejlesztette. Két éve még én is ezt tettem volna. - Lehet, hogy én is - mosolyodott el Elias. - Egyeseknek - mondta Charity nyomatékosan muszáj addig nyomulniuk és terjeszkedniük, amíg egy egész univerzumra ki nem vetik a hálójukat. Egy kicsi, mégoly teljes világ nem elégíti ki őket.
Jayne Ann KRENTZ
58
Tűz és víz
Elias felemelt egy zacskó madáreleséget, és önteni kezdte a magot Otis etetőjébe. - Nem azt akarod ezzel valami körmönfont módon kérdezni, hogy le tudok-e telepedni itt Whispering Waters Cove-ban, és beérem-e a Bajok & Erényekkel? Charity a homlokát ráncolta. - Nem hittem, hogy ennyire nyilvánvaló. - Ha ennyi alakoskodás telik tőled, akkor mindent elfelejtettél, amit valaha is tudtál a dologról. - Puff neki. Biztos, hogy nem voltam elég körmönfont? - Attól tartok. - Elias bezárta a zacskót, és visszatette a műág alá. - Akkor ennek lőttek. Nem fogom tudni feláldozni magam Whispering Waters Cove érdekében. Elias megmerevedett. - Miféle áldozatról beszélsz? - Épp az imént kért fel Őméltósága, a polgármester asszony, hogy minden csáberőmet bevetve puhatoljam ki a titkos terveidet. - Legutóbbi vásárlómat idézve: „király". - Természetesen első gondolatom Ingrid Bergman volt a Forgószél-ben. - Úgy tűnik, egy hullámhosszon vagyunk. Charity a homlokát ráncolta. - Minden tökéletes volt egészen addig, amíg nem mondtad, hogy hiányzik belőlem a körmönfontság. Mire jó egy átlátszó kém? - Lehet, hogy csak nincs tapasztalatod - mondta Elias. - Esetleg megengedem, hogy rajtam gyakorolj. - Komolyan? Csörgött a telefon; Elias feltartotta egyik kezét. - Egy pillanat, és itt vagyok. Addig gondolkodj azon, amit mondtam. - Jó. Különben mindenki ezt mondja. Bocs, de nem érek rá. Be kell zárnom. - Charity elfordult. - Fél hét megfelel hétfőn a vacsorához? - A bort ezúttal én viszem. - Akkor viszlát hétfőn. - Charity odaintett, és kisietett a bejárati ajtón. Elias vigyorogva nyúlt a kagyló után. Eddig soha nem volt kedve benevezni a flört című játékba, de lehet, hogy Charity mellett rákap az ízére. - Bajok & Erények. Winters beszél. - Elias? Itt Craig. Van egy perced? - Persze. - Elias az iroda küszöbéről figyelte, ahogy Charity elhalad az üzlet ablaka előtt. Hosszú sárga pamutruhája lobogott a szélben, látni engedte a kedves kis gödröcskéket a térde hajlatában. - Megtudtál valamit Gwen Pittről? - Igen. Nem tétlenkedett az elmúlt egy évben. - Mivel foglalkozott? - Azzal, amihez szemlátomást a legjobban ért. Északnyugati ingatlanokat adott-vett. Az érdekes csak az a dologban, hogy nagy titokban tette, egy Utazók & Befektetők néven bejegyzett cég megbízásából. - Feltételezem, hogy az utazók pénzén. - Vélhetőleg igen. De amennyire mi belelátunk, nincs benne semmi jogszerűtlen. Ő a cég vezetője, és csak egy alkalmazott van bejelentve. - Hadd tippeljek. Netalán Rick Swinton? -A teljes neve tulajdonképpen Richárd Swinton. Ezek szerint már megismerkedtél vele. - Tegnap este meglátogatott. Hívatlanul. - Értem - mondta Craig. - Akarod, hogy nyomoztassak utána egy kicsit? - Valószínűleg szeretnék majd többet tudni róla, miután visszaadtam a látogatást. - Ez úgy hangzik, mintha kezdenétek összebarátkozni. - Tudod, hogy van ez egy kisvárosban. Mindenki igyekszik jóban lenni mindenkivel.
Jayne Ann KRENTZ
59
Tűz és víz
- Akkor csak igyekezz a viszontlátogatással, míg Swinton el nem tűnik az űrhajóval tanácsolta Craig. - Jó. - Ja, és van egy nem idetartozó hírem, ami esetleg érdekelhet. Elias Otisra pillantott az iroda küszöbéről; türelmetlenül topogott az ágán. Záróra volt. - Mi az a hír? - Emlékszel Garrick Keyworthre? Aki után korábban nyomoztattál velem? Elias megmerevedett. - Mi van vele? - Azt mondják, tegnap este öngyilkosságot kísérelt meg. Egy egész marék altatót beszedett. Eliasból egyszerre kiszaladt minden erő. Múltjának folyója minden előzetes figyelmeztetés nélkül anyjának halvány körvonalait rajzolta ki előtte; az elmosódott alak az ágyon feküdt kiterítve, mellette az éjjeliszekrényen a szépen sorba rakott orvosságos dobozok. A begyakorolt akaraterő segítségével Elias visszaküldte a képet a sötétbe, ahová tartozik. - Meghalt? - kérdezte Elias. - Nem. Valaki szólt a mentőknek, és még beértek vele a kórházba. Megmarad, de képzelheted, hogy tönkreteszi ez a hír a céget. Amint a döbbenet elül, a Keyworth International megindul a lejtőn. Tudod, hogy szoktak járni az olyan cégek, amelyeknél nincs előre kijelölt örökös a vezetői posztra. Mindenki bepánikol. - Igen. - Kár, hogy Keyworth nem vitte be a fiát a vállalkozásba, így most nincs, aki megnyugtassa a megrendelőket és a hitelezőket. - Keyworth nem tartja a kapcsolatot a fiával - mondta Elias. - Én is így hallottam. Hát, akkor nem sok időt adok a Keyworth Internationalnek.
7 Az ember ugyanúgy belefulladhat egy szenvedélybe, mint az óceánba. „A víz útján", Hayden Stone naplójából. VALAMI nem volt rendben. Charity becsukta a Gourmet legfrissebb kiadását; fél órája azt böngészte már. A csontjaiban érezte, hogy valami nincs rendben. A kínos érzés egyre fokozódott, amióta késő délután látta Eliast, miután bezárta a boltot. A férfi nem intett oda senkinek, és főleg nem kísérte Charityt a kocsijához, ami pedig a szokásává vált az elmúlt néhány napban. Hátra se nézett, csak megindult a parkoló felé, kezében az üres utazóketreccel. Otis úgy ült a vállán, akár egy keselyű. Charity magának sem tudta megmagyarázni, hogy miért, de a távolodó férfi és madár látványától végigfutott a hideg a hátán, és most, jó néhány órával később még jobban borzongott. Charity az iparművész tervezte tejüveg asztalra dobta a fényes magazint, a Forrásból hazahozott szakácskönyvek nagy halmára. Egész este ezeket bújta, különleges receptekre vadászott. Elias ízlése, akárcsak az övé, nem volt éppen szokványos, sőt még kissé különcnek is számított. Charity tudta, hogy kimondatlanul is fel van adva a lecke: Elias szántszándékkal hívta ki versenyre, és neki szándékában állt a lehető legjobban teljesíteni a Truitt-Winters főzőverseny következő körében. Most azonban semmiképp sem a konyhafőnök szorongása munkált benne. Nyughatatlansága másból fakadt: képtelen volt kitörölni agyából Elias komor, az esti nap fényében fürdő alakját. Valami határozottan elromlott. Chanty feltápászkodott az ívelt hátú, rúzsvörös kanapéról, és a kis nappalin át a bejárati ajtóhoz ment. Kilépett a verandára; elmúlt kilenc óra, szinte vágni lehetett a sötétet. A levegő csípett kissé; ez új érzés volt. Az öböl fölött már sűrűsödött a köd.
Jayne Ann KRENTZ
60
Tűz és víz
Charity a régi, fehérre festett korlátot átkarolva a fák tömbje felé nézett, mely elválasztotta Elias negyed mérföldre fekvő házától. A sűrű lombon át nem látta, hogy ég-e nála a villany. Hirtelen ötlete támadt; felegyenesedett, bezárta a bejárati ajtót, és lement a verandán. Megállt, és hallgatózott egy keveset; hallani vélte az utazók kántálását, de bizonyos nem volt benne. Charity kisétált a szirti ösvényre, és még egyszer Elias háza felé kémlelt; innen látnia kellene, ha otthon van. Semmi fény; a verandán se pislákol a lámpa. Lehet, hogy csak jár egyet a szirten. A rossz érzés egyre erősödött Charityben. Tett egy lépést az ösvényen, s aztán még egyet. Jó néhány méter után fogta fel, hogy egy láthatatlan erő Elias házához húzza. Ez nagy valószínűséggel hiba lesz. Ha Elias után koslat, az kínos fordulatot hozhat kettejük macskaegér harcában: kíváncsiságát a férfi mohóságnak, vagy akár elkeseredettségnek tudja be, és fölébe kerekedik. Charity mégsem tudta rávenni magát, hogy visszaforduljon. Az ördögbe is. Soha nem ment neki ez a játék, amit férfiak és nők játszanak egymással. Nem volt ideje, hogy gyakorolja. A sötét körbe burkolta, miközben a szirt tetején Elias háza felé igyekezett. A madronafa árnyékában megbújó házikó elé érve sem látott fényt az ablakban. Charity körbekerült, a ház bejáratához. Elias dzsipje a felhajtón parkolt. Charity eltűnődött, hogy nem sétálni ment-e ki a szirtre a férfi. Ismét megkerülte a házat, visszament a kertkapuhoz. Egyik kezét az alacsony kapun nyugtatva egy pillanatra megállt, majd felemelte a zárat, és belépett a kertbe. A fele utat már megtette a kanyargó ösvényen a sötét verandáig, amikor megérezte, hogy nincs egyedül; megállt, és lassan megfordult. Beletellett néhány pillanatba, hogy kivegye Elias alakját. A meditációs medence mellett ült keresztbe tett lábbal - néma, mozdulatlan alak a sötét árnyékban. A víz fekete tükrén semmi nem látszott. - Elias? - Charity lépett egyet előre, majd habozva megállt. - Akarsz valamit? - A férfi hangja ugyanolyan távolian, idegesítően hűvösen csengett, mint első találkozásukkor. - Nem. - Charity még egyet lépett a férfi felé. - Jól vagy? - Igen. - Elias, az ég szerelmére, mi a baj? - A víz fény hiányában új, érdekes arcát mutatja. A felszín ilyenkor átlátszatlan, mint a tejüveg. - Már megint ezzel a Zen-nyelvvel jössz. - Charity a medence széléhez ment, és megállt Eliastól néhány lépésre. - Elég az érthetetlen megjegyzésekből. Mondd már meg, mi történt. Charity először azt hitte, a férfi nem is válaszol neki. Mozdulatlanul ült, még csak rá se nézett. Minden figyelmét a medence sötét, fekete felszíne kötötte le. Egy végtelen pillanat telt el így. - GarrickKeyworth öngyilkosságot kísérelt meg tegnap este - mondta végül. Az erőteljes szavak a sziklának verődő hullám erejével csapták arcul Charityt. Eszébe juttatták, amit Elias mondott egyszer anyja haláláról. Az öngyilkosság örök borzalmat idéz fel azokban, akiket megérintett már a szele. - Ó, Elias. Charity lekuporodott a férfi mellé; könnyű ruhájának szegélye befedte Elias térdét. Charity követte Elias tekintetét a medence sötétjébe. Igaza volt; a felszín semmit nem mutatott. A sötét súlyosan ült a kerten.
Jayne Ann KRENTZ
61
Tűz és víz
Múltak a percek, de Charity nem próbálta meg megtörni a csendet. Csak várt, mást úgysem tehetett. - Elintézettnek tekintettem az ügyet azzal, hogy lemondtam a bosszúról - szólalt meg Elias végül. - De igazából nem végeztem még akkor vele. Még egyszer, utoljára elmentem hozzá, s megmutattam neki, hogy mit tehettem volna, ha másként döntök. - Nem tudhatod, hogy hozzájárult-e ez a látogatás az öngyilkossági kísérlethez. - Nagyon is hozzájárult. Éveken át tanulmányoztam ezt az embert. Amikor az utolsó lépést megtettem, már láthattam volna, mi minden következhet belőle. Lehet, hogy láttam is, csak nem vallottam be magamnak. - Ne törj pálcát magad felett, Elias. - Tudtam, hogy saját sérülékenységének tudata és a bensejét maró méreg hatása összeadódik. De azt mondtam magamnak, hogy kis csepp lesz csak a tengerben, nem elégséges ahhoz, hogy változtasson a dolgok végső kimenetelén. - Nem tudhattad, hogy éppen ez taszítja a szakadékba. És most sem tudhatod. - Egy apró szemcse elég, hogy tönkretegye akár a legtisztább tó tökéletességét.' Charity gondolkodott, mit is mondhatna, de semmit nem talált alkalmasnak abból, ami eszébe jutott. Egy önmagát kevésbé ismerő, kevesebb önfegyelemmel rendelkező férfit talán sikerült volna megvigasztalni, és elhitetni vele, hogy nem felelős Keyworth öngyilkossági kísérletéért. Egy kevésbé bonyolult lelkialkatú ember akár még diadalnak is elkönyvelhette volna a helyzetet. Végtére is, ha Keyworthöt nem sikerül megmenteni, azt a legtöbben egyszerű igazságszolgáltatásnak fogták volna föl. De Elias nem olyan, mint a legtöbb ember. Más. Charity egy idő múlva megérintette a férfi karját. Minden izom és minden ín feszes volt, mint az acél. Elias nem mozdult; mintha nem is érezte volna Charity ujjait. - Hűl a levegő - szólalt meg végül Charity. - Gyere be. Főzök egy teát. - Nem kérek teát. Menj haza, Charity. A férfi kemény, távoli hangja majdnem visszavonulásra késztette, de leküzdötte az ösztönös késztetést, hogy felpattanjon és meneküljön. - Nem hagylak itt egyedül üldögélni. Ha nem vetted volna észre, az öböl felett már vastagszik a köd. És egyre hűvösebb van. - Tudok vigyázni magamra. Nincs szükségem a segítségedre. Menj most, Charity. Rosszul tetted, hogy idejöttél ma este. - Szomszédok vagyunk, nem emlékszel? Barátok. Nem hagyhatlak magadra. - Nem tartozol értem felelősséggel senkinek. - Ide hallgasson, Önkontroll úr, önnek megvan a maga erkölcsi parancsa, és nekem is megvan az enyém, márpedig az azt parancsolja, hogy ne hagyjam most magára. - Charity felállt, és mégrángatta Elias karját. - Kérlek, Elias. Menjünk be. A férfi tekintetéből, mellyel felnézett rá, nem lehetett többet kiolvasni, mint a medence sötétjéből. Charity egy pillanatig azt hitte, hogy Elias visszautasítja, de egyetlen ruganyos mozdulattal, szó nélkül talpra szökkent. Charity kihasználta apró győzelmét, és felvezette a lépcsőn. Elias nem állt ellen, de a feszültsége nem enyhült. Charity az ajtót kinyitva szelíden betolta a férfit. Charity lerúgta a cipőjét, és a fal mellett tapogatózott. - Hol a villanykapcsoló? Elias ismét csak szó nélkül előrenyúlt, és felkattintotta a villanyt. A lámpa a sarokban derengett; Otis panaszkodott egy sort a takarója alatt. Charity most nézte meg először alaposan Elias arcát, és azonnal megbánta, hogy villanyt gyújtottak; jobb, ha bizonyos dolgok a sötét jótét rejtekében maradnak. Az is igaz, hogy megint más dolgok annál ijesztőbbek, ha rejtve maradnak. - Felteszem a vizet - mondta. - Jobb lenne, ha elmennél, Charity. Nem leszek jó társaság ma este.
Jayne Ann KRENTZ
62
Tűz és víz
Ez félreérthetetlenül úgy hangzott, mint egy figyelmeztetés, és a félelem apró bizsergése futott végig Charityn. - Azt mondtam, főzök neked egy teát - rázta le végül Charity a küszöbönálló veszély előérzetét. Charity ellépett mellette, és a sivár szobán át a kis konyhába sietett. A vízforraló a hátsó gázrózsán állt. Teáskannát is talált a szekrényben, s mellette egy doboz keemunt. - Nem lesz olyan, mintha te készítenéd, de legalább felmelegít egy kicsit - mondta, miközben vizet töltött a forralóba. - Charity. Charity a forralóval kezében megmerevedett, és a válla fölött hátranézett a férfira; - Igen? Elias nem szólt. Csak állt, és a tekintetéből sugárzó mélységes üresség megbénította Charityt. Most először látott át a büszkeség és önfegyelem annyi fáradozással épített falán: az ősi magány akár holmi óriás szörny gubbasztott mögötte a sötétben. - Elias - szólította meg nagyon halkan, és lassan letette a vízforralót. - Tudom, hogy azt hiszed, egyedül is megbirkózol a problémáddal, és valószínűleg igazad is van. De időnként jobb, ha az ember nem egyedül indul neki. Az az izé a Víz útjáról filozófiának kiváló, de az embernek néha többre van szüksége. - Nekem nincs más, csak a tal kek csara - válaszolta Elias nyers őszinteséggel. - Ez nem igaz. - Charity a férfi igéző tekintetét lerázva odament hozzá. Karját a nyaka köré fonta, és vad határozottsággal magához ölelte. Elias teste kemény volt; erősen tartotta magát. Charity tudva, hogy ismeretlen dimenziókkal kell megküzdenie, minden erejét a karjába préselte, és arcát a férfi vállának nyomta. Minden melegséget, és még másvalamit, amit talán megnevezni sem kívánt, kétségbeesetten igyekezett átplántálni a férfi lényének legközepébe. Elias megborzongott. Halk, rekedt nyögés szakadt ki belőle, és két kezébe fogta Charity fejét. - Haza kellett volna menned - mondta. A következő pillanatban az ajka Charity ajkára tapadt. A magány szörnye felüvöltött. Charity megingott, olyan erővel támadt rá a hím bírvágy, hogy szinte megfojtotta. Egy pillanatra úgy látszott, mindennek vége. Amikor a köd kissé feloszlott előtte, Charity rájött, hogy Elias karjaiban van; a férfi a hálószobája ajtónyílását jelentő sötét lyuk felé cipeli. Charity érezte, hogy óvatosan valami matracfélére helyezik; ez lehet a fúton, szaladt át az agyán. Semmi más nem lehet ilyen kemény és kényelmetlen. Ez az ember futonon alszik; ez már az önfegyelemből is kissé sok. De nem maradt ideje panaszkodni; Elias már ránehezdett, és Charity nem gondolt többé a kemény derékaljra. Elias még a futonjánál is merevebb volt. Inas, erős teste szexis súllyal nyomta bele a tömör matracba. A csókja végtelenül mély volt, végtelenül titokzatos, mint ő maga. Charity a férfi nyaka köré fonta a karját; Elias ujjai már a ruha gombjait matatták. Amikor a két keblet szabaddá tette, hangos sóhaj szakadt fel belőle. S mikor a tenyere Charity mellbimbójára zárult, ő sóhajtott egy nagyot. Érezte, hogy a teste megfeszül a férfi érintésére; Elias erőteljesen megrázkódott. - Nem kellett volna idejönnöd ma este - dünnyögte. - Semmi baj, Elias. - Charity feje a férfi karjára hanyatlott. Elias egyik lába a két combja közé csusszant, és felnyomta Charity térdét, félrehajtva a ruhát az útból. A farmer kemény anyaga furcsán izgató érzést keltett Charity puszta bőrén. - Nem kellene itt lenned, de el sem küldhetlek most már. Édes jó istenem, mennyire kívánlak!
Jayne Ann KRENTZ
63
Tűz és víz
Elias lehajtotta a fejét, hogy kiszabadított száját Charity mellbimbójára tapassza. Keze az egyre nedvesedő bugyit tapogatta vigyázva, ám sürgetőleg, míg egyik erős ujja be nem talált a gumis szél alatt, és akkor egyetlen gyors mozdulattal lerántotta az alsóneműt. Új izgalom hatalmas hulláma söpört végig Charityn, mely magával ragadta, és addig pörgette, míg el nem kábult. Soha nem érezte magát ennyire vadnak és szabadnak életében. Kitépte Elias ingét a farmerből, és ujjait sima hátába mélyesztette. Charity meglepetten észlelte, hogy milyen meleg a férfi teste; érezte, amint az izmok erőteljesen, erőlködés nélkül dolgoznak a felszín alatt. Testének illata izgató férfiillat volt. Charity ügyetlenül matatott a hajlékony bőrszíjjal, melyet a férfi a farmerén viselt. Csat nem volt rajta. Fogalma sem volt, hogyan oldhatná ki a fura csomót. Addig-addig szerencsétlenkedett vele, míg végül megrántotta a szíj lelógó végét. - Hagyd rám. - Elias eltartotta magát tőle, és ledobta a különös övet. A csomó, mely annyira makacskodott Charity ujjai alatt, a férfi kezének egyetlen érintésére kioldódott. Elias ismét odébb hengeredett, hogy az egész szíjat a futón mellé dobja. Charity fémcipzár hangját hallotta. Elias oldalt fordult, lerúgta a farmerét, és a futon melletti nyitott fiókba nyúlt. Charity felfigyelt a szakadó fémfólia jellegzetes hangjára. Elias keze gyakorlottan mozgott. A következő pillanatban Elias ismét ránehezedett. Charity megfeszült, amint a férfi felöltöztetett, kemény szerszáma nedves hasának nyomódott. Súlyos volt és vastag. És nagy. Határozottan nagy. Am ezúttal mégis inkább izgatottságot érzett, mint pánikot. Elias elhelyezkedett a két combja között. - Nézz rám. Charity azonnal felnyitotta a szemét, mintegy válaszképpen a sürgető felszólításra. A másik szobából átszűrődő fényben mohó éhséget pillantott meg a férfi tekintetében; önnön gyors válaszreakciója remegést váltott ki belőle. Charity végigfuttatta ujjait a férfi haján. - Kívánlak, Elias. - Vége a macska-egér harcnak - súgta a férfi. - Vége. Elias lassú, végtelennek tetsző mozdulattal belehatolt; Charity összes érzéke megbénult. Minden megfagyott benne. Képtelen volt gondolkodni, beszélni vagy mozdulni. A férfi teljesen betöltötte, annyira, hogy majdnem fájt. Testének minden egyes izma megfeszült, mint a rugó, az érzékeit érő erős támadástól. Elias Charity fogságában olyan mozdulatlan lett, mint az univerzum maga. Lepillantott, mintha valami jelre várna, hogy befejezze, ami elkezdődött. - Minden rendben? - kérdezte, és a hangja megremegett kissé. Charity nagy lélegzetet vett, hogy válaszolni tudjon. - Igen. Minden a legnagyobb rendben. Erősen belemélyesztette ujjait a férfi hajába, és óvatosan felemelkedett hozzá. Rekedt nyögés szakadt ki a férfi mellkasából. - Nem akarok fájdalmat okozni neked. Olyan kicsi és szűk vagy. Nem is fogtam fel... - Mondtam, hogy minden rendben - mosolygott rá Charity. - Istenem, Charity - csókolt bele Elias a nő válla ívébe. Az elviselhetetlen szorosság engedett kissé. A föld ismét mozgásba lendült. Elias lassan, vigyázva visszavonult, majd határozottan ismét belehatolt. A teljesség nyomasztó érzését ezúttal izgalom kísérte. Charity mohón felsóhajtott, és körmét a férfi vállába vájta. Elias gyors, ziháló légzése volt a válasz. Egyik kezét lecsúsztatta Charity testén, addig, ahol egyesültek, és a göndör szőrszálak alatti rendkívül érzékeny pontra rátalálva finoman dörzsölni kezdte. Mintha áramot vezettek volna belé; Charity ívbe görbült, és felkiáltott. - Olyan jó - suttogta a férfi. - Olyan valóságos vagy. Charity visszanyelte a készülő nevetést. – Persze hogy valóságos vagyok. Mégis mit hittél, mi vagyok? Tükröződés a víz színén?
Jayne Ann KRENTZ
64
Tűz és víz
- Mostanáig nem voltam benne igazán biztos. Elias csak simogatta, egyre simogatta, és a forrongó feszültség egyik hulláma a másik után ömlött el Charityben. Érezte, hogy a férfi foga a fülcimpájára zárul, miközben utoljára belehatol. Elias teste megfeszült; rekedt, hangtalan kiáltása visszhangot vert a sötétben. Charity hagyta, hogy elnyelje az éjszaka sötétje. VÉGE a macska-egér harcnak. Elias felnyitotta a szemét, és a fekete mennyezetet nézte. A megélt szenvedély illata belevegyült a nyitva hagyott ablakon beáramló hűvös, ködcsipkés levegőbe. Elias a lábán érezte Charity combjának meleg ívét. Minden porcikáján elömlött az elégedettség. Elégedettség bugyborékolt az ereiben, és kellemes meleget szállított az alhasába. Elias kinyújtózott, pilledten, lazán és nagyon elégedetten. Vége a macska-egér harcnak. Jó érzés. És veszélyes. Az önfegyelem a tal kek csara alfája és ómegája. Elvesztése azzal jár, hogy a dühöngő víz kiröpít a tenger legmélyére. Hogy a lezúduló tavaszi ár magával sodor, letaszít a zuhatagokon, lehúz a feneketlen, jéghideg vizű tó örvénye. Az önfegyelem elvesztése a minden elvesztését jelenti. MÁSNAP REGGEL Charity kinézett az ablakon; a köd teljesen beburkolta az öblöt az éjjel. - Ha ez nem oszlik el estig, az űrhajók nem kapnak engedélyt a leszállásra. - Azt gyanítom, hogy ez majdnem mindegy - mondta Elias. - Reggelizhetünk? - Persze - fordult el Charity az ablaktól. - De remélem, nem bonyolítod túl. Az addig rendben van, hogy az ember felvág a vacsorával, de a reggeli nem küzdősport. Elias szemöldöke a magasba szökött, miközben két tálat tett az alacsony asztalra. - Vedd nyugodtan kihívásnak. Charity könnyed, kifinomult mosolyt öltött az arcára, legalábbis annak szerette volna hinni, és lezöttyent az egyik párnára az asztal mellé. - Ha ennyire nagy a nyomás, bedobom a törülközőt, és pizzát rendelek ma estére. - Nem rendelsz. Az gyávaság lenne, és te nem vagy gyáva. - Elias leült vele szemben, és kitöltötte a teát egy barna cserépkannából. - Biztos vagyok benne, hogy felnősz a feladathoz. Érzem, hogy mindig felnősz hozzá. - Nem szívesen ábrándítalak ki, de szinte teljesen kihalt belőlem a versenyszellem, amióta kiszálltam az üzleti világból. Charitynek hihetetlen erőfeszítésébe került fenntartani a csevegő hangnemet. Nem volt könnyed hangulatában. Önmagát is meglepte, hogy milyen bizonytalanság fogta el ma reggel. Nem erre számított az éjszakai heves szeretkezés után; kényelmetlen érzés volt. Pánikról még nincsen szó, de a vészjelző visszavonhatatlanul megszólalt. Ez az alig érzékelhető feszültség közte és Elias között nincs rendjén. Nem így kellene működniük a dolgoknak. Hol a melegség, a meghittség, melynek be kellene bugyolálnia őket ma reggel? Alig néhány óra telt el azóta, hogy minden addigi elképzelését felülmúlóan közel érezte magát Eliashoz, s erre most itt ez a zavaró távolság közöttük. Charity nagyon is tudatában volt, hogy szexuális tapasztalatokban távolról sem gazdag, s amit tud, az is idejétmúlt. A Truittnál töltött idő többévnyi természetellenes apácaéletet jelentett. Tulajdonképpen most fordult elő vele először, hogy lefeküdt egy férfival és vele ébredt-reggelizett másnap. Ösztöne mégis azt súgta, hogy a dolgoknak nem így kellene haladniuk kettejük közt.
Jayne Ann KRENTZ
65
Tűz és víz
Az éjjel olyan történt, ami eddig nem: Elias betekintést engedett a lelkébe. Mára azonban megint elromlott minden: Elias távoli, önmagával teli világába húzódott. Nem érinthette meg úgy, ahogy tegnap. Az éjjel mondta ugyan, hogy vége a macska-egér harcnak, ma reggel mégis mintha mindketten visszatértek volna a csatamezőre. Charity elfojtott egy sóhajtást, és a táljába került furcsa egyveleget tanulmányozta. - Mi ez? - Müzli. A saját receptem. Árpa- és zabpehely, szezámmag, mandula, szárított gyümölcs, joghurt meg egy kis vanília és méz. - Ennyit a nem versenyképes reggeliről. - Charity tejet öntött a müzlire, és kezébe vette a kanalat. - Akkor is magamra vállalom a reggeli gondját, ha nálad maradok ma este - ajánlotta Elias gyanús nagylelkűséggel. Charity félrenyelt; majd' megfulladt egy darab pehelytől. Letette a kanalat, és a teás csésze után nyúlt. - Minden rendben? - kérdezte Elias. Charity gyorsan bólintott, és egy korty teával kitisztította a torkát. - Igen. Egy kis szezámmag cigányútra ment. Elias hosszan, kitartóan nézett rá. - Idegesít a gondolat, hogy az ágyadban töltöm az éjszakát? - Dehogy. - Charity egyre kortyolta a forró teát. - Ne nevettesd ki magad. - Hősies erőfeszítéssel magabiztos mosolyt erőltetett az ajkára. - De gondolom, egyikünk sem akarja siettetni a dolgokat. Várjuk ki, hogy a kapcsolatunk a maga természetes módján alakuljon. Elias szeme alig észrevehetően összeszűkült. - Azt hittem, az éjjel megegyeztünk, hogy vége macskaegér harcnak. Charity érezte, hogy lángol az arca. - Az még nem macska-egér harc, ha hagyjuk, hogy a kapcsolat érlelődjék és a saját ritmusában alakuljon. Csak józan belátás. - Mi a baj, Charity? - Semmi. - Charity már nem erőltette a mosolyt. - Csak megpróbálom kibogozni a dolgokat. - Mi kibogoznivaló van itt? Düh csapott fel Charityben, maga sem tudta, honnan. - Még kérded? - Olyan erőteljesen állította le a teáscsészét, hogy kis híján eltörött. Otis zsémbelt egy sort. - Te viselkedsz úgy, mintha mi sem történt volna tegnap este. Elias hosszasan nézte. - Tegnap este. - Kérlek - tartotta fel Charity az egyik kezét. - Ha most azzal akarsz előállni, hogy ne tulajdonítsak nagy jelentőséget annak, ami az este történt közöttünk, akkor állj le. Szeretném előbb megenni a reggelimet. Utána nyugodtan okíthatsz. - Nem. - Tehát tovább akarsz játszani. Rendben, de akkor játssz egyedül. - Ez az ötlet kevéssé vonz - mondta Elias szárazon. - Főleg a tegnap este után. Charity érezte, hogy elpirul. - Tudod, hogy mire célzok. - Tudom. De nem hinném, hogy te érted, hogy én mire gondolok. - Hah. Csak hiszed. Pontosan tudom, mire gondolsz. - Charity a tál szélének támasztotta a kanalát. - Arra, hogy nem voltál önmagad tegnap este, igaz? Hogy ne tulajdonítsak akkora jelentőséget a tegnap estének. Hogy már bánod, hogy velem töltötted az éjszakát. A férfi habozott. - Ez féligazság. A tegnap este nem volt a legjobb alkalom. - Ha-ha. - Charity a müzlibe döfte a kanalát. - Nem számítottam rá, hogy idejössz. Sok gondolkodnivalóm volt. - És én megzavartalak?
Jayne Ann KRENTZ
66
Tűz és víz
- Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy igen. Jobb lett volna, ha nem lépsz be akkor a kertbe. - Sajnálom. - Charity bekapott egy kanál müzlit, és bosszúval eltelve rágta. - Nem fog megtörténni többé. Elias a homlokát ráncolta. - Nem érted. - Dehogynem. Elfelejted, hogy valamikor ügyvezető voltam. A legbonyolultabb problémákat is le tudom bontani egyszerű kérdésekké. Az a gond, hogy nem kellett volna átjönnöm tegnap este? Egyszerű a megoldás: úgy fogunk tenni, mintha soha nem történt volna meg. - Ez képtelenség. - Majd meglátod - mosolyodott el Charity fanyarul. - Dühös vagy. Charity mérlegelt. - Úgy is mondhatjuk. - Charity, éppen tisztázni próbálok valamit közöttünk. - Pedig jobb lenne, ha a reggeliddel foglalkoznál. A férfi ezt mintha nem is hallotta volna. - Azt próbálom megmagyarázni neked, hogy sajnálom, hogy megzavartál a tegnap esti elmélkedésben. Igyekeztem a végére járni bizonyos dolgoknak. És azt hiszem, téves következtetésre jutottál annak alapján, ami az érkezésed után történt. Charity kezében megállt a kanál, amint az agyában oszlani kezdett a homály. - Várj egy pillanatot. Azt hiszem, dereng már. - Fogalmazzunk úgy, hogy a tegnapi reakcióimból nem lenne helyes arra következtetned, hogy... hogy... - Elias gondterhelten elhallgatott. - Gyönge vagy? Vagy olyan, mint mindenki más? - Charity kivárt. - Netán emberi? A férfi arcán sötét pír gyúlt. - Nem akarom, hogy téves benyomást raktározz el rólam, ennyi az egész. - Elias, fogalmazzuk meg a vízfilozófia nyelvén. Nem maradhatsz örökké a medence sekély végében, csak azért, mert ott biztonságban hiszed magad. Néha meg kell kockáztatnod, hogy fejest ugrasz a mélybe. - Ez az analógia nem a tal kek csara filozófiai elvei szerint való - jegyezte meg Elias a fogai közt. - Az Út csak módszer a tisztánlátáshoz. Útmutató a valóság megfigyeléséhez. - De te nem megfigyelő vagy, hanem résztvevő. Legalábbis tegnap este az voltál. - Nem érted a lényeget. Charity a férfira irányította a kanalat. - Akkor világosítson fel, ó, a tal kek csara nagy mestere! Nézzen bele a mágikus medencéjébe, és árulja el, mi történik közöttünk ebben a percben! - Pontosan ezt próbálom tenni - mondta Elias gyorsan. - Nem akarom, hogy félreismerj. Tudom, hogy tegnap esti viselkedésemből arra következtethettél, hogy engedtem, hogy Keyworth öngyilkossági kísérlete elérjen hozzám. - Miért, nem ért el? - Keyworth öngyilkossági kísérlete az én tetteim előre nem látható következménye volt. Komor tűz égett Elias tekintetében. - És nem szeretem az előre nem látható következményeket, mert azt jelentik, hogy rosszul alkalmaztam a tal kek csarát. - Senki sem tökéletes. - Ez nem mentség - vágott vissza Elias. - Elias, nem a te hibád, ha Keyworth meg akarta ölni magát. De ha ennyire mardos a lelkiismeret, akkor azt tanácsolom, hogy tégy valamit ellene. - Például? Charity habozott; kattogott az agya. - Például elmehetnél hozzá. Kezdetnek nem rossz. Beszélj vele. Békélj meg vele.
Jayne Ann KRENTZ
67
Tűz és víz
- És mégis, hogy kezdjek Hozzá, Madám Terapeuta? Mit mondjak egy olyan embernek, aki miattam akarta elpusztítani magát? - Nem tudom. Soha nem voltam ilyen helyzetben. De talán mondhatnád azt, hogy nem akarod, hogy a múlt megismétlődjék. Vannak gyerekei? - Van egy fia, aki gyűlöli. Charity bólintott. - Akkor mondd neki azt, hogy ne tegye azt a fiával, amit a te szüleid tettek veled. - Az én szüleim?! - Elias úgy nézett, mint akibe a villám vágott. - Mondd meg Keyworthnek, hogy nincs joga elhagyni a fiát. Hogy ha valóban vezekelni akar azért, ami a Nihili-szigeten történt, akkor meg kell felelnie a jelen feladatainak. Elias rábámult. Charity látni vélte, ahogy igyekszik megemberelni magát, tájol, szedi össze az erejét. Azt hitte, ismét tetten érte a magány szörnyét, amint a férfi lelkét rágja, ám ekkor a kapu becsukódott, és ő kívül rekedt. - Nem tudsz eleget ahhoz, hogy efféle javaslatot tegyél - mondta Elias, és a hangja mintha a Holdból szólt volna. - Ne törődj Keyworthszel. Az én dolgom, hogy rendezzem. - Jó. - Ami kettőnket illeti - folytatta Elias elszántan -, az imént féligazságnak neveztem, hogy nem örültem neki, hogy bejöttél a kertembe tegnap este, és együtt töltöttük az éjszakát. - Azt hiszem, sejtem, melyik felét találtam el. Azt sajnálod, hogy láttalak normális emberként, kiszolgáltatottan, de a mindenit neki, a szex oké volt. - A szex sokkal jobb volt, mint oké. Charity magára erőltetett egy hűvös mosolyt. - Hát, tényleg. Elias félretolta az érintetlen müzlis tálat, és keresztbe fonta a karját az alacsony asztalon. Lehet, hogy jobb lett volna, ha várunk, míg kedvezőbb körülmények között kezdhetjük a viszonyunkat, de ami történt, megtörtént. - Romantikus megközelítés, mondhatom. - Ezzel azt akartam kifejezni, hogy bár történhetett volna jobbkor is, egyáltalán nem bánom, hogy a kapcsolatunk egy más fázisba jutott. Charity az órájára pillantott. - Jóságos isten, mindjárt nyolc óra! Rohannom kell, hogy elkészüljek tízig. - Charity... - A mólón találkozunk. - Charity felugrott, felkapta a tálat és a kanalat, és a mosogatóhoz szaladt velük. - Hagyd a francba, Charity, várj egy pillanatot! - Ne felejtsd el, ma este vacsora nálam. - Charity belelépett a szandáljába, és kivágta a bejárati ajtót. - Az utazók nagy napja a mai. Szerintem hozz egy felöltőt, hideg lehet az idő éjfélkor a szirten. Azzal elnyelte a reggeli köd.
8 Az áramlatok váratlanul irányt válthatnak, a külső szemlélő azonban ebből mit sem vesz észre a víz színén. Az ilyes helyzetek rendkívüli veszélyt rejtenek. „A víz útján", Hayden Stone naplójából CHARITY lecsapott a zöldséges rekeszben talált tökéletes alakú, piros kaliforniai paprikára. Hurrá. - Jó néhány kövér paprikát tett egy zacskóba, majd elégedetten engedte le zsákmányát a bevásárlókocsiba.
Jayne Ann KRENTZ
68
Tűz és víz
Megragadta a tolókart, és nekilendült, hogy másik sorra kormányozza a kocsit. Nem kis erőfeszítésébe került, hogy az alkalmatosság egyenesen haladjon; az egyik kerék minduntalan kifordult. A szárított tengeri alga láttán Charity megkönnyebbülten felsóhajtott; a fűszeres rizsbor ecet mellett talált rájuk. Két csomaggal vett a csillogó, sötétzöld noriból, és melléjük állított egy üveg ecetet is. Nem volt egyszerű dolog kitalálni az aznap esti menüt. Charity olyan recepteket keresett, melynek hozzávalóit beszerezhette Whispering Waters Cove élelmiszerboltjában is. Egy éve, amikor a városba költözött, a mai menü még elérhetetlen álom lett volna, de a sok fáradozás, amit az üzlet igazgatójának megdolgozásába fektetett, végül meghozta a gyümölcsét. A feladat, jött rá, miközben a csökönyös kocsival küzdött valójában, nem is a mai vacsora hozzávalóinak felkutatása, hanem annak a kérdésnek a tisztázása, hogy miért főz ő egyáltalán Elias Wintersre? Most is a reggeli beszélgetés járt a fejében. A férfi egyértelműen értésére adta, hogy úgy fog tenni, mintha soha nem fedte volna fel előtte sérülékeny énjét. Másfelől viszont szívesen folytatja a kapcsolat szexuális oldalát, most, hogy már odáig jutottak, jellemző, gondolta Charity. Abszolút jellemző. Nem, nem vagyok igazságos, gondolta aztán, miközben egy zacskó rizsért és szójaszószért nyúlt. Eliasra semmi nem jellemző, ami másra igen. Charity a listájára pillantott. Hiányzik még a gyümölcs a desszerthez. Elszaladt az idő. Newlint megkérte, hogy zárjon be, így előbb indulhatott bevásárolni, de sok tennivalója volt még Elias érkezése előtt. Bekanyarodott egy sarkon, ahol egy másik bevásárlókocsi zárta el az útját: Jennifer Pitt keresgélt a nyitott fagyasztópult alatt. - Hopsz, bocsáss meg, Jennifer. - Charity kocsija, mellyel eddig minden egyes centiméterért meg kellett küzdenie, most érthetetlen okból egy versenylovat meghazudtoló tempóra váltott. Charity lecövekelte magát, és teljes erőből belekapaszkodott. - Nem vettelek észre. Jennifer elővette szokásos, unott mosolyát. - Ne izgasd magad. Túl keskenyek ezek a folyosók. Amikor majd felpezsdül itt az élet, remélem, ideköltözik valamelyik nagy élelmiszerbolt-hálózat. Ránk férne egy tisztességes szupermarket. - Ez a mostani sem olyan rossz. Csak egy kicsit szűk. - Mint ez az egész nyavalyás város. Charity kitolatott a folyosóról; semmi kedve nem volt vitába bocsátkozni a második Mrs. Pitt-tel. Jennifernek nem boldog az élete. Persze nem könnyű neki ez a nyár, amikor az elődje feltűnő utazóruhájában flangál itt a városban. Charity úgy vélte, hogy Jennifer voltaképpen meglepő méltósággal kezeli az ügyet; talán az, hogy ő a jelenlegi Mrs. Pitt, és nem az ex, adott neki erőt, hogy felülemelkedjen a helyzeten. Jennifer magas, karcsú, feltűnő nő volt; a harmincas évei közepén járt. Beszélték, hogy valamikor rövid ideig modellként dolgozott Los Angelesben. Charity ezt hihetőnek tartotta. Elég magas volt hozzá. Nyílt titok volt, hogy rendszeresen használja otthon a Leightontól kapott edzőgépeket; meg is látszott az eredménye. Jennifer olyan divatot követett, amely távol állt Whispering Waters Cove lakóitól: most farmerhatású selyeminget viselt, és hozzá lágyan eső, a cipőjére omló nadrágot. Mézszőke sörényét arany csíkok tarkították; mintha a borús Északnyugat helyett örök napfény alatt élt volna. Sok haja széles sávban verdeste a vállát, és valahogy mindig kicsit szélfúttan hatott. A Leightontól az esküvőre kapott hatalmas gyémántgyűrű most is ott volt a bal kezén, és az elmaradhatatlan napszemüveg sem hiányzott a feje tetejéről. Az arca hibátlanul volt kikészítve. Általános vélekedés szerint Leighton Pittnek esélye sem maradt azután, hogy Jennifer kivetette rá a hálóját. A legnagyobb talány Whispering Waters Cove-ban nem az volt, hogy Leighton miért vált el Gwendolyntól, hanem hogy Jennifer miért csapott le rá. Igaz, hogy Leighton volt a legpénzesebb pasas az öbölben, de a legtöbben azt tartották, hogy Jennifer, amilyen jól néz ki, sokkal jobb fogást is csinálhatott volna Seattle-ben. A
Jayne Ann KRENTZ
69
Tűz és víz
nagyvárosban igazi nagy pénzek mozognak, az ottani óriáscégek és az óceán parti befektetések jóvoltából. - Gondolom, te is kimész ma éjjel - mondta Jennifer, és hosszú vörös műkörmei egy csomag készre sütött, alacsony zsírtartalmú előételre zárultak. - Semmi pénzért nem mulasztanám el - Charity érdeklődve pillantott a Jennifer választotta mikrózható készételre. Egy adag volt. - Nem mostanában lesz felénk még egy ilyen látványosság. - Finoman fogalmazva, igaz? - Jennifer rúzsozott ajka keserűen lebiggyedt, miközben behúzta a mélyhűtő tetejét. - Hát, legalább holnapra vége lesz ennek az egésznek. Gwendolyn utazói végre megértik, hogy átvágták őket. Kíváncsi lennék, mihez kezdenek, amikor rájönnek. Charity elgondolkodott. - Hát, szerintem lesznek, akik pert indítanak. Jennifer elegánsan felhúzta egyik vállát. - Kétlem, hogy bármit elérnének vele. Le merném fogadni, hogy Gwendolyn meg a barátja, Rick Swinton biztos helyre tették a pénzt. - Lehet, hogy semmi nem fog változni - mondta Charity. - Egy barátom szerint azok, akik hinni akarnak valamiben, akkor is kitartanak mellette, ha bizonyosságot nyer, hogy az a valami nem létezik. - A barátodnak igaza lehet. - Jennifer tekintete egy pontra siklott Charity jobb válla fölött, és kissé ösz-szeszűkült a szeme. - Vannak, akik ha már odaadták a megtakarított pénzüket egy csalónak, inkább hisznek benne továbbra is, mintsem hogy bevallják maguknak, hogy rászedték őket. Másokat viszont felpiszkál, ha lelepleződik az igazság. Jennifer válaszra se várva egy kézzel megfordította a bevásárlókocsiját; az azonnal engedelmeskedett, és egy kitűnő európai sportkocsi precizitásával gördült végig a sorok között. Charity ámulva figyelte; egyeseknek még a bevásárlókocsi kiválasztásában is szerencséjük van. - Ó, ó. Milyen fantasztikus formában van ma a mi kis Miss Californiánk - hallotta Charity Gwendolyn Pitt hangját a háta mögül. - És a fejemet teszem rá, hogy nem Leightonnak vette azt az alacsony zsírtartalmú mirelit vacsorát. Ó, dehogy! Fogadok, hogy az a szegény ember ma este is sörrel és szénhidrátokkal bombázza a koszorúereit az Öböl tavernában. Az édes drága kis Jennifer pedig reménykedik, hogy az ura nemsokára szívrohamot kap, és feldobja a talpát. Charity kedvetlenül fordult meg. Gwendolyn teljes utazódíszben pompázott előtte. Hosszú kék-fehér köpenye most a szokásosnál is különcebbnek hatott a kisvárosi élelmiszerbolt e világi közegében. A guru külső érdekes ellentétben állt Gwendolyn ravasz, fürkész tekintetével. Charitynek feltűnt, hogy az egzotikus külcsín alatt most is felsejlik a sikeres ingatlanügynök egy-egy vonása. - Hello, Gwendolyn. Felkészültél a nagy napra? - Természetesen. Az összes utazó készen áll. Hónapok óta készülünk erre az éjszakára. Gwendolyn a sarkon eltűnő Jennifer után nézett, majd átható tekintetét Charityre emelte. Biztos vagyok benne, hogy az egész város örökké emlékezni fog rá. - Számíthatsz rá, hogy mindannyian ott leszünk a parton. - Charity nekifeszült a kocsi tolókarjának, és menekülőre fogta a dolgot. - Persze ha ez a köd nem száll fel, lehet, hogy nem látjuk, amikor az űrhajók megérkeznek. - Ne aggódj - mormogta Gwendolyn. - Az egész város hamarosan látni fogja, hogy valami egészen rendkívüli dolog történt.
Jayne Ann KRENTZ
70
Tűz és víz
SEMMI nem változtatja oly könnyen a formáját, mint a víz, mégsincs semmi, ami hatalmasabb volna nála. Aki az Utat keresi, annak előbb ki kell ismernie önnön erősségeit és gyenge pontjait. Hayden Stone tanítása visszhangzott Elias fejében, miközben a csavarodás és siklás gyakorlatának utolsó mozdulatsorát végezte. Kiengedte a levegőt a tüdejéből, és hagyta, hogy a bőröv megkeresse a maga célpontját; az öv vége egy kígyó gyorsaságával és pontosságával csapott le, rátekeredett egy kiürült alumínium italos dobozra, és összenyomta. Elias nagy levegőt vett, és lehajolt a dobozért. Nem jó. Túl sok erőt adott bele. Több önuralomra lett volna szükség. Kiballagott a sziklaszirt szélére, és lenézett a ködlepte öbölre. A testgyakorlás alatt teljesen kihagyott az időérzéke, de nem kellett hozzá egyórányi elmélkedés, hogy rájöjjön az okára. Az elmúlt éjszaka képei minduntalan elébe tolultak, zavarva a koncentrálásban. Elias kibámult a szürke párába; a képek most is egymást kergették a fejében. Charity, amint letelepszik mellé a medence szélén. Charity, amint végigfuttatja ujjait a hajában, és kínálja neki az ajkát. Charity, amint a szemébe néz, és máris tudja, hogy Keyworth öngyilkossági kísérlete hogyan hatott rá. Charity, amint szenvedélytől eltelve remeg alatta. Elias egyvalamit ítélt meg tévesen. Az nem baj, hogy a futonon szeretkezett Charityvel. Szeretkezhetett volna vele a puszta padlón, lenn a parton vagy akárhol másutt. Az az egy aggasztotta, hogy nem tudta, mikor szeretkezhet vele újra. A vágy forrón bugyborékolt benne; a tegnapi este csak felcsigázta az étvágyát. Ma, a kielégülés helyett egyre nőtt az éhsége. Megegyeztek, hogy vége a macska-egér harcnak kettejük között, ma reggel Charity mégis az értésére adta, hogy tovább játszik. Elias tudta, hogy miért nem volt hajlandó Charity teljes mértékben elkötelezni magát az éjszaka kezdődött viszonyuk mellett; Hayden Stone már évekkel korábban figyelmeztette erre. Az olyan nő, akiért érdemes küzdenie, mindig sokat akar cserébe. Elias tudta, hogy Charity többet akar a szexnél. A lelkét kívánja. Be akarta biztosítani magát, hogy hatalommal bír fölötte. Eliasnak csak most tűnt fel, hogy a verejtékcseppek hűlni kezdenek fedetlen vállán; a tal kek csara bonyolult mozdulatsorai sem enyhítették most az egész nap benne munkáló feszültséget. Később, Charity konyhájában is érezte, hogy ideges még. Elias azonnal látta, hogy mindketten könnyed hangot fognak megütni. Charity már nem volt olyan feldúlt és önérzetes mint reggel, amikor elrohant tőle. Visszatértek a könnyed flörthöz, mely az elmúlt napokban a kapcsolatukat jellemezte. Két ember, két barát egy kezdődő viszony szélén. Ez jó, gondolta Elias, majd azon kapta magát, hogy nem érti, miért nem hoz megkönnyebbülést az intenzitás e szántszándékkal leapasztott hulláma. Megállt Charity konyhájának küszöbén, és tekintetét végigjártatta a csillogó edények, európai stílusú konyhaeszközök és a csúcstechnikát jelképező gépek csodabirodalmán. A konyha illett a ház többi részéhez, mely zsúfolásig telt Charity igényes bútordarabjaival. Mennyire távol van mindez az ő kis lakjának puritán egyszerűségétől, gondolta Elias, és mégis furcsán kellemes érzés Charityt figyelni, amint tesz-vesz elegáns, színpompás birodalmában. Elias szórakozottan lötykölte a chardonnayt a poharában. - Még nem volt alkalmam elmondani neked, hogy az ügyvédem, Craig Thorgood mit tudott meg Gwendolyn Pittről és az utazókról.
Jayne Ann KRENTZ
71
Tűz és víz
Charity meglepetten pillantott rá a válla fölött, de máris tovább verte a szójaszószt, gyömbért, sherryt és egy lime levét a keverőtálban. - Van valami érdekes? - Semmi, ami nagyon meglepne. A szokásos guruügy. Gwendolyn létrehozott egy céget Utazók & Befektetők néven. Ő a vezetője, Swinton pedig az egyedüli alkalmazottja. Charity egy pillanatra abbahagyta a munkát, és elgondolkodott.- Akkor a hívőktől beszedett pénz megvan valahol. Talán le is lehet nyomozni. - Biztos vagyok benne, hogy le lehet nyomozni - mosolyodott el Elias halványan. Gwendolyn és Swinton megfelelő felügyelet alatt tartja. - Akkor talán egyik-másik utazó vissza is kaphatja, ha elmaradnak az űrhajók. Az az érzésem, hogy Arlene Fenton például igencsak el lesz keseredve, amikor kiderül, hogy nem szállhat föl a csillagokba. Newlin szerint a bankszámláján levő egész összeget átutalta az utazóknak. - Nem lesz könnyű visszaszerezni senki pénzét Pitt vagy Swinton együttműködése nélkül. És kétlem, hogy valamelyikük is hajlandó volna az együttműködésre. - Valószínűleg fogják a pénzt és lelépnek - vélte Charity is. - Noha Gwendolyn Pitt mondott valami furcsát ma az élelmiszerboltban. - Micsodát? - Valami olyasmit, hogy hamarosan az egész város látni fogja, hogy igen érdekes dolog történt. - Ezt egy percig sem kétlem. A kérdés csak az, hogy miért éppen a mai napot szemelte ki? Elias megérezte a gyömbér illatát, és elismerő bólogatások közepette mélyen beszívta. Elárulnád, hogy mi lesz a mai menü? - Zöldségből készül szusi, grillezett pirospaprika saláta és nektarin-áfonyatorta. - Nem hiszek a fülemnek. Rábeszélted az üzletvezetőt, hogy tartson nori-t? - Nemhiába töltöttem annyi évet a Truittnál - mosolyodott el Charity. - Rengeteg tapasztalatot szereztem a kereskedelem művészetében. - Látom már, hogy egyre szorosabb a verseny. Még a végén durva lesz. Akarom mondani finom. - Szerintem legközelebb valami mulatságosan egyszerű, de elegáns menüvel fogsz előállni. Már látom is, amint felszolgálod az egyszerűségében nagyszerű fogást, és az ízkavalkád összhatása csak fokozza a különálló ízek élvezetét. - Lefogadom, hogy a szakácskönyveket bújtad. Nyertem? - Igen. - Charity a mosogatóba dobta a habverőt. - Délután a jelenlegi Mrs. Pitt-tel is összefutottam az élelmiszer áruházban. Nem állítom, hogy a két Mrs. Pitt különösen kedvelné egymást. Szerencsém volt, hogy nem szorultam be a bevásárlókocsijuk közé. - Nem vagyok meglepve. - Én sem. Elias kortyolt a borából. - Be kell vallanom, hogy kíváncsi vagyok, mit főz ki Gwendolyn. -Akkor menj, és nézd a többiekkel. - De Rick Swintonra még inkább kíváncsi vagyok. - Miért? - Mert ő is érdeklődik irántam. Charity megállt, és szemöldökét felvonva nézett Eliasra. - Fura. Nem gondoltam volna, hogy egymáshoz valók vagytok. - Nem így értettem. Swinton szeretne megtudni valamit rólam. Péntek este kutakodott a házamban. - Mit csinált? - Charity megperdült, szeme elkerekedett. - Tréfálsz? Kutatott a holmid között? Honnan veszed ezt? - Onnan, hogy a kertemben álltam, amikor kimászott az ablakomon.
Jayne Ann KRENTZ
72
Tűz és víz
- Uramisten. - Charity letette a tálkát, és hátát a konyhapultnak vetette. - Ez őrület! Alig bírom elhinni! - Kicsit idegesnek látszott, de az volt az érzésem, hogy nem először csinál ilyet. Miután végzett a lakásomon, lement még a Bajok & Erényekbe, és ott is körbeszimatolt. - Ez egyenesen felháborító! Elvitt valamit? - Nem. - Kihívtad Tybern rendőrfőnököt? - Nem. Charity maga elé lökte a karját. - De hát ez bűntény! Nem tehetsz úgy, mintha mi sem történt volna! - Úgy képzelem, hogy a mai este után egy-egy lesz a mérkőzés állása. - Csak nem úgy érted, hogy... hogy... - Hogy átkutatom a lakókocsiját, mialatt mindenki a parton tátja a száját? - Elias az utolsó kortynál tartott. - De. Pontosan erre készülök. CHARITY megítélése szerint a szirti színjáték éjjel fél tizenkettőkor leginkább egy alacsony költségvetésű horrorfilmbe komponált karneválbetétre emlékeztetett. A speciális hatást a köd szolgáltatta, mely vastag leplet borított az öböl vizére, és mogorván gomolygott a városiak járművei körül. Az utazók lakókocsijainak tömbjei homályba burkoltan derengtek a sötétben. A mosdók fölötti lámpások elszántan világítottak, de pisla fényük nem hatolt messzire. Charity úgy látta, az összes utazó lenn van a parton. Hallotta hipnotikus kántálásukat, melyet el-elnyelt a hullámzás szelíd nesze. A fuvolás most is hamisan játszik, vette észre. A dobos kárpótlásul fokozta a hangerőt. A reflektorok és a tábor lámpásai hátborzongatóan izzottak a ködben. Charity a válla fölött hátrapillantott; a szirt szélén személyautók és furgonok parkoltak hosszú sorban. A helybéliek nagy részét kihozta a kíváncsiság, látni akarták, ahogy az utazók elindulnak a galaxis felfedezésére. A felnőttek az autóban ülve várakoztak, vagy körbesétáltak a barátokkal. Néhány férfi a szirti ösvény elején sörözött, nagyokat nevetve közben. Több tucat gyerek rohangált, a parkoló autók közt fogócskáztak. A kamaszok a hűvössel és a köddel dacolva a part felőli korlát előtt csoportosultak; hangoskodásuk és viccelődésük beleolvadt az utazók komoly kántálá-sába. Sokan dobozos üdítőt ittak, melyet Beától és Yappytól vettek a hátsó kapu mellett felállított standnál. Radiance is elvegyült a tinédzserek között a korlátnál. Ted Hidd el, kispofám, nincs intelligens élet idelent feliratú pólóban ácsorgott Bea és Yappy mellett. Newlin rozoga furgonja a csődülettől odébb parkolt; a fiú valószínűleg benn várja meg az éjfélt. - Biztos, hogy tudod, mit teszel? - kérdezte Charity vagy ötvenedszer. - Mi baj történhetne? - kérdezett vissza Elias. Charity előtt gyalogolt két sor lakókocsi között. - A betörés nem kíván sok szakértelmet. Az olyan biztosan nem, amilyent én tervezek. - És ha elkapnak? - Majd kitalálok valamit. - Akkor sem tetszik ez nekem. - Mondtam, hogy várj meg a kocsiban. Charity a férfi egyenes hátát nézte. - Nem engedhetem, hogy egyedül fogj hozzá. - Akkor meg ne nyavalyogj. - Nem nyavalygok. - Charity feljebb húzta a kabátja gallérját a nyakán, és két utánfutó között aggodalmasan pislogott a ködös sötétbe. - Csak megpróbálok némi józan észt csepegtetni beléd. - Pedig nagyon úgy hangzik, mint a nyavalygás. Ez megtette a hatását. Charity összeszorította a fogát. Minden rendelkezésére álló észérvet bevetett, hogy lebeszélje Eliast vakmerő tervéről, mire ő letorkolja. Megfogadta, hogy egy szót sem szól többé, akkor sem, ha ez az észlény börtönbe csukatja magát, és őt fogja segítségül hívni, hogy hozza ki.
Jayne Ann KRENTZ
73
Tűz és víz
Elias befordult egy keskeny, füves ösvényen, és hirtelen megtorpant. Charity nekiütközött; fojtott kiáltás szakadt ki belőle. Elias elkapta, és megvárta, míg Charity visszanyeri az egyensúlyát. - Csitt - súgta a fülébe. Charity kisimította a szeméből a haját, és előrehajolva meresztette a szemét, hogy vajon mitől állt meg Elias olyan váratlanul; felismerte Rick Swinton barna-fehér lakókocsiját, mely az utolsó sorban parkolt. - Meggondoltad magad? - kérdezte Charity reménykedve. - Nem. De valaki megelőzött. Charity a sötét ablakokat fürkészte. - Biztos? - Nézd meg a hátsó ablakot. Charity a sötét üveget figyelte. Halvány fény pislákolt fel az elhúzott függönyök mögött, majd gyorsan kihunyt. A következő pillanatban ismét feltűnt pár másodpercre. Charity nyelt egyet. - Zseblámpa? - suttogta. - Az. - Ez nem lehet Swinton. Ő lenn van a parton a többiekkel. Láttuk, amikor néhány perccel ezelőtt elment velük. - Igaz. Swinton különben se zseblámpázna a saját kocsijában. Charity érezte, hogy tátva marad a szája; gyorsan becsukta. - Uram atyám. Valaki azt teszi, amire te készültél. - Kíváncsi vagyok, ki fog kijönni. - Elias odébb surrant; Charityt is maga után húzta egy utánfutó és egy nagy lakókocsi közé. Charity feljajdult, amikor a térdét nekiütötte az utánfutó vonóhorogjának. - A francba. - Csitt. Akárki ment is be, már jön kifelé. - Elias beljebb húzta az árnyékba. A lakókocsi ajtaja nyikorogva kinyílt. Csuklyás alak jelent meg, és gyorsan lement a két lépcsőfokon. Charity a szemét meresztette, de a csuklya és a köd miatt nem ismerte fel az illetőt. Az alak megfordult, elindult két sor között; éppen Elias és Charity mellett fog elvezetni az útja. Elias az utánfutó oldalának nyomta Charityt, aki megértette, hogy Elias a saját testével takarja, ha a betörő netán hátranézne. Charity lábujjhegyre állt, hogy kikukucskálhasson Elias karja fölött, és valóban megpillantotta még egyszer a csuklyás figurát. Volt valami a mozgásában, amiből arra következtetett, hogy nő az illető. Elias jó sokáig várt, mielőtt elengedte Charityt. - Egyre furcsább a dolog. - Aha. - Charity észrevette, hogy őrülten ver a pulzusa. - Szeretném tudni, ki volt ez. - Az az érzésem, hogy Swintonnak sok az ellensége. Okosabb lesz igyekeznem, hogy végezzek, mire a következő ideér. - Elias megindult. - Várj meg itt. - Nem mehetsz egyedül. - Szükségem van egy őrszemre. Ez logikusnak tűnt, és Charity nem talált jó kifogást. - Hogyan jelezzek, ha látok valakit? - Egyet koppants a lakókocsi oldalán. - Elias még egyszer körbenézett a ködben, majd zakója zsebéből előhúzott egy ceruzavékonyságú zseblámpát. - Mindjárt itt vagyok. - Ha nem jössz ki öt percen belül, bemászom, és kivonszollak. Elias fehér foga kivillant a sötétben. - Oké. - Azzal elindult a lakókocsi felé. Charity kihajolva figyelte, hogy a felmegy a lépcsőn, és eltűnik az ajtó mögött. Hűvös csönd maradt utána. Charitynek úgy tűnt, a köd egyre vastagszik, de azzal nyugtatta magát, hogy ez jó jel, mert most Eliasnak dolgozik. A parton hangosabb lett az ének; a dob és a fuvola beleerősített, a bámész kamaszok kiáltozása és nevetése idehallatszott a tábor felől.
Jayne Ann KRENTZ
74
Tűz és víz
Swinton lakókocsijából azonban a legkisebb nesz sem érkezett, fény sem tűnt fel az ablakon át. Akármit csinált is Elias, igen észrevétlenül tette. Charity megborzongott, részben a hűvös levegőtől, de az egyre növekvő szorongástól is: a közeli veszély nyomasztó érzése a köddel együtt sűrűsödött. Lenn a parton a dobos hosszú szólóba fogott, mely jól hallhatóan szállt mind feljebb a szirt oldalában. Az izgatott utazók dübörgő, lüktető kántálása hangos visszhangot vert. Valaki nyomta az autódudát. A tinédzserek röhögése is egyre harsányabbá vált. Petárdák pukkantak. Mintha órák teltek volna el, mire nyikorogva kinyílt a lakóbusz ajtaja. Megkönnyebbülés ömlött végig Charityn, látva, hogy Elias leugrik a földre, és fürgén, nesztelen és kecses lépteivel siet feléje. - Gyere, tűnjünk el innét - ragadta meg Charity karját. Charity nem ellenkezett. - Egy örökkévalóságig voltál bent. Találtál valamit? - Lehet. Charity a férfira pillantott, miközben az gyorsan kifelé kormányozta az üres lakókocsik között. - Hogy értsem ezt? - Találtam néhány bankszámlaszámot. El tudod képzelni, hogy vannak emberek, akik csak úgy bedobálják a fiókjukba a bankszámlakivonataikat? - Nem. - Charity habozott, felrémlett benne a nagy halom bankszámlakivonat, amely az ő fiókjában hever. - Vagy mégis. Na és? Mihez kezdesz velük? - Még nem tudom. - Elias megállt két köz kereszteződésénél. - De egy ekkora műveletnél minden bankon keresztül zajlik. - Hm. Igazad van. Egyre-másra durrogtak a petárdák a sötétben. Az utazók kántálása tetőpontjára hágott. Az ösvény elején söröző, harsány férfiak már le-lekiabáltak az embereknek a partra. A fiatalabbak gúnyolódtak és nagyokat röhögtek. - Kezd izgalmassá válni a dolog - jegyezte meg Elias, amikor elérték a parkoló autók utolsó sorát. - Mindjárt éjfél. - Charity körbepillantott. - És, mily meglepő, egyetlen űrhajó sincs a láthatáron. Keressük meg Newlint. Mellette akarok lenni, ha netán Arlene mégsem vetné magát csalódottságában a karjaiba. - Rendben. Megindultak a szirt mentén, arra, ahol Newlin furgonja parkolt. A viharvert járgány a rögtönzött parkoló legszélén állt, pedig mindenki más igyekezett minél közelebb jutni autójával a látványossághoz. A furgont szinte teljesen elnyelte a köd. Charity a vezetőülés felé került, és gondterhelt arccal vette tudomásul, hogy Newlin nincs a helyén. - Nyilván a kerítéshez ment, hogy ott várja meg Arlene-t - mondta Elias. - Igen. - Egy autóduda éles hangja megugrasztotta Charityt. Hangos szitkozódás hallatszott. Megfordulva látta, hogy egy másik furgon is parkol ott nem messze. Az utasülés ajtaja nyitva volt, de fény nem szűrődött ki rajta. A város egyetlen rockzenekarának zenebonája szétömlött az éjszakában. - A fenébe - morogta egy hang az autóban. - Mondtam, hogy óvatosan. Azt akarod, hogy meghalljanak? - A furgonos fickó most ment el. - Bentről fojtott vihogás hallatszott. - Ha már óvatosságról beszélünk, remélem, nem feledkeztél meg a gumiról. Különben esküszöm, Kevin, egy ujjal se nyúlhatsz hozzám. - Ne aggódj, itt van valahol. Várj egy kicsit. Charity visszafordult Eliashoz, és megköszörülte a torkát. - Keressük meg Newlint - ragadta karon a férfit, és visszafelé kormányozta.
Jayne Ann KRENTZ
75
Tűz és víz
A ködben visszaverődő halvány fényben szórakozott kifejezés sejlett fel Elias arcán, de nem szabadította ki a karját. Charity a korlátnál összegyűlt csoport felé húzta. Ekkor félelmetes, sőt kísérteties csend szállta meg a tömeget lenn a parton. A fuvola és a dob is elnémult, a kántálás elhallgatott. - Éjfél van - mondta Elias halkan. - Hello Charity, hello Winters - szólt oda nekik Yappy, amint elhaladtak az üdítős stand mellett. - Mindjárt bezárunk. Kértek egy forró kávét? - Kösz, nem - hárította el Elias. - Newlint keressük. - Egy órája is megvan, hogy láttam. Visszament egy kávéval a furgonjához. Azóta nem járt erre. - Mindenki a kerítésnél várja a nagy finálét - szólt közbe Bea, miközben visszapakolt egy bontatlan csomag műanyag poharat egy dobozba. - Nézzétek meg ott. Remélem, Arlene észhez tér ma éjjel, mert ha nem, fogalmam sincs, mihez kezd magával szegény Newlin. Charity a kerítésnél bámészkodó tömeget fürkészte. - Elias, már nagyon aggódom. Sehol nem látom Newlint. A férfi Charity keze után nyúlt. - Megtaláljuk. Ezt könnyebb mondani, mint megtenni, gondolta Charity. Kezdett eluralkodni a zűrzavar: az izgatott, kíváncsi emberek között egyre átláthatatlanabb lett a helyzet a ködben. Gúnyos megjegyzések röppentek fel a söröző férfiak ajkáról. A kamaszok füttykoncerttel fogadták a felfelé kapaszkodó utazókat. Charity és Elias átküzdötte magát a tömegen, egyre Newlint keresve. Sehol nem találták. - Hé - kiáltott oda az egyik sörivó az odaérkező utazóknak -, lehet, hogy a földönkívüliek keleti időben gondolkodnak, nem nyugatiban? A csalódott hívek egyetlen megjegyzés nélkül haladtak el mellettük. Charity éppen javasolni akarta, hogy keressék meg Arlene-t a visszatérő utazók között, amikor átható sikoly hasított a levegőbe. A rettenetes hang legalább olyan hatással volt a tömegre, mintha földönkívüli űrhajók lepték volna el az eget. A utazók és a nézelődők egyformán megdermedtek. Charity vadul forgatta a fejét, hogy lássa, ki sikoltott. - Szerinted az egyik kiábrándult utazó lehetett? - Nem tudom. De a hang nem a part felől jött. - Elias ujjai Charity kezére fonódtak. - A táborhelyük túlsó vége felől hallottam. - Elias megindult. Újabb sikítás szelte át a sötétet. - Mi történt? - kiáltotta valaki. - Ki sikít? Elías aznap éjjel másodszor húzta maga után Charityt a lakókocsik és utánfutók összevissza sorai közé. A sikítást most segélykiáltások váltották fel. - Hívja már valaki a mentőket - kiáltotta egy férfi. - Az ég szerelmére, siessenek! Charity és Elias egy sor lakókocsi mögül kilépve utazók maroknyi csoportját vette észre, akik elsőként érhettek fel a partról, mert már körbeállták egy nagy kék-fehér lakókocsi bejáratát. - Ez Gwendolyn Pitt lakókocsija - mondta valaki. Elias és Charity közelebb húzódtak; bentről gyér világosság szűrődött ki. Elias utat tört magának a kis gyülekezetben. - Azért történt, mert nem érkeztek meg az űrhajók - nyögött fel egy utazó-köpenyes asszony. - Azért tette, mert nem jöttek az űrhajók. Charity észrevette, hogy Newlin és Arlene kéz a kézben állnak a gyülekezet szélén. Newlin! A fiú arcán a döbbenet különös kifejezésével nézett rájuk. - Charity. Mr. Winters. Nem hiszitek el, mi történt.
Jayne Ann KRENTZ
76
Tűz és víz
Arlene Newlin vállába fúrta a fejét. - Nem ő tehetett róla, hogy nem jöttek az űrhajók! Elias elengedte Charity kezét. - Várj meg itt. - Felment a lakókocsi lépcsőjén, de az ajtónyílásban megállt, és kimeresztette a szemét. Charity mögéje került, és elnézett mellette, be a házba. Első pillantásra tudta, hogy jobb lett volna, ha Elías tanácsát követve lent vár inkább. Gwendolyn Pitt kiterülve feküdt a kék szőnyegen; kék-fehér köpenye csupa vérfolt. Rick Swinton a beépített íróasztalnak dőlve bámulta a holttestet. Felnézve észrevette Eliast és Charityt. - Így találtunk rá - mondta reszketeg hangon. - Néhányan visszajöttünk, hogy miért nincs velünk a parton. És így találtunk rá. Megkértem valakit, hogy hívja a mentőket. Nem mintha tudnának segíteni rajta. Elias szó nélkül a holttesthez lépett, és leguggolt melléje. Ujját Gwendolyn nyakára tett, és megrázta a fejét. - Igaza van - mondta halkan. - Késő minden segítség. - Biztosan azért ölte meg magát, mert nem jöttek az űrhajók - suttogta valaki. Elias tekintetete Charityéval találkozott. - Ez nem öngyilkosság volt.
9 Ha vér kerül a vízbe, elfelhőzi a felszínt, és nehéz meglátni alatta az igazságot. „A víz útján", Hayden Stone naplójából - „MEGGYILKOLTÁK" - olvasta RadianceYappy válla fölött a Cove Herald vezércikkét. - Pedig tegnap este mindenki azt mondta, hogy öngyilkosságot követett el. Bea jelentőségteljesen nézett Charityre, miközben a kezébe nyomta a tejeskávét. - Nem mindenki. Yappy a homlokát ráncolva futotta át a cikket. - Azt írja, hogy azok szerint, akik először odaértek, Gwendolyn Pitt önkezével vetett véget az életének, csalódásában, hogy elmaradtak az űrhajók. Hank Tybern ezzel szemben azt állítja, hogy az első pillanatban látta, hogy gyilkosságról van szó. - Elias is egyértelműen ezt mondta. - Charity belekóstolt az italába, és a kávéház kis asztalát körbeülők arcát fürkészte. - Egyébként meg egyikünk sem hitte, hogy Gwendolyn Pitt komolyan számított az űrhajókra. Tudtuk, hogy az egész csak szédítés. Akkor miért lett volna annyira csalódott és elkeseredett, hogy megölje magát? - Ez igaz. A dolgok pontosan az elképzelése szerint történtek. - Ted tekintélyes pocakját vakargatta, melyet ma egy Ami elromolhat, az el is romlik bölcsességét hirdető szürke póló takart részlegesen. - Kellett lennie valaminek a galaxisbeli körutazáson kívül, amiért Gwen belement ebbe az egészbe. Tiszta sor, hogy megölték. De vajon kicsoda? - Nekem úgy tűnik, Tybern főkapitánynak egy egész sor gyanúsítottja van - mondta Yappy. - Kezdve a sok kiábrándult utazóval, akik éjfél után egy perccel rájöttek, hogy átvágták őket. A hallgatóság ünnepélyesen bólintott, és tovább kortyolta a tejeskávéját. A hűvös reggel miatt tódultak be Bea kávézójába. Semmi jel nem mutatott arra, hogy a köd fel akarna oszlani; több mérföld hosszan beburkolta a várost és a partszakaszt. Fél tíz volt. Az üzletek csak tízkor nyitottak, de a bérlők, anélkül hogy összebeszéltek volna, mind előbb érkeztek, hogy megvitassák az előző nap történteket. Egyvalaki mégis hiányzik, gondolta Charity. Kipillantott az ablakon. Elias még mindig nem mutatkozott. Azóta nem látta, hogy éjjel kettőkor elbúcsúztak Charity küszöbén. Még jó-éjt puszit sem adtak egymásnak. Elias visszazuhant kiismerhetetlen formájába; távoli, megközelíthetetlen lett, és magába zárkózott.
Jayne Ann KRENTZ
77
Tűz és víz
Természetesen Charity sem volt valami vidám. Nyugtalan álmából minduntalan felriasztották a Gwendolyn lakókocsijában látott képek. Ahányszor csak behunyta a szemét, a véráztatta holttest mellett guggoló Elias jelent meg előtte. Most mind jobban bánta, hogy nem indult el korábban. Sajnálta, hogy idejövet nem hallgatott az ösztönére, és nem állt meg Elias házánál. Beszélniük kellett volna egymással, jó lett volna, ha tisztáznak egyet s mást. Hank Tybern, a rendőrfőnök már az éjjel kihallgatta őket, igaz, hogy csak igen röviden. Hank mindenekelőtt biztosította a bűntett színhelyét, és figyelmeztette az izgatott, megzavarodott utazókat, nehogy elhagyják a várost. Nem maradt ideje a rendes kihallgatásra, de felszólította Charityt és Eliast, hogy a mai nap folyamán menjenek be az őrsre, ahol majd részletesen elmondják, hogy mit láttak. Amikor Charity éppen nem vérről álmodott, ébren fekve törte a fejét, hogy mit mondjon Hanknek délután. Soha nem volt még rendőrségi kihallgatáson. Nem tudta, mennyit áruljanak el abból, ami a gyilkosság előtt történt. Kis szerencsével nem kell sokat, gondolta. Elvégre nem is ők fedezték fel a holttestet; Rick Swinton és az utazók kis csoportja megelőzte őket. Charity azonban látott annyi krimit a tévében ahhoz, hogy tudja, Tybernt minden érdekelni fogja, ami Gwendolyn halála előtt a táborban és a környékén történt. Es azt sem titkolhatták el, hogy Eliasszal egy ugyancsak megkérdőjelezhető tevékenységbe keveredtek a gyilkosság előtt. Hogyan lehetne eltussolni egy betörést, töprengett Charity. - Benne van az újságban, hogy mikor ölték meg Gwendolynt? - kérdezte Ted. Yappy végigolvasta a bő lére eresztett cikk végét. - A rendőrfőnök még vár a boncolás hivatalos eredményére, de az újságíró szerint utoljára fél tízenkettőkor látták, következésképpen fél tizenkettő és éjfél között lőtték le. Swinton és néhány utazó néhány perccel éjfél után talált rá. - Akkortájt hallottuk a sikoltozást - mondta Bea. - Kétlem, hogy a megyei orvosszakértő pontosabban meg tudná határozni az időpontját jelentette ki Ted úgy is, mint a bűnügyi regény műfajának megkérdőjelezhetetlen szaktekintélye. - Ki látta élve utoljára? - Azt hiszem, Rick Swinton. - Yappy mutatóujjával kereste az újságban a kérdéses sort, végül megállt. - Igen. Rick Swinton és néhány utazó. Látták, hogy Gwendolyn fél tizenkettőkor bemegy a lakókocsijába. Azt mondta nekik, hogy szüksége van egy kis magányra, mert a földönkívüliekre akar koncentrálni. Vélhetőleg mint egy radarkészülék működött volna közre a leszállásukban. - Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak - mondta Bea -, mérget vennék rá, hogy az egyik utazó ölte meg. Sok szegény, félrevezetett lélek vesztette el miatta minden spórolt pénzét. - Néhányan biztosan feldühödtek, amikor az űrhajók csak nem jöttek - vélte Radiance is. - Aha. - Yappy letette az újságot, és kézbe vette a kávéscsészét. - És valamelyikük meg is ölhette. Ted a homlokát ráncolta. - Ha utazó volt, gyorsan kellett dolgoznia. Mind lenn voltak a parton, amíg el nem ütötte az éjfélt. A kerítésen lógó kölykök látták, kik jönnek fel először. - Ne felejtsd el, hogy két ösvény is vezet a partról -vetette közbe Yappy. - A régit ugyan évekkel ezelőtt lezárták azzal, hogy nem biztonságos, de attól még ott van. - Ez igaz - derült fel Ted arca. - És nagy köd is volt tegnap. Az egyik utazó könnyűszerrel feljöhetett a régi ösvényen, egyenesen Gwendolyn lakókocsijába, lelőhette, és vissza is mehetett a többiekhez a partra. Senkinek sem tűnhetett fel akkora ködben. És a gyilkos ismét feljöhetett az első csoporttal mindjárt éjfél után.
Jayne Ann KRENTZ
78
Tűz és víz
- Bonyolódik a dolog - dünnyögte Bea. — Ha az ember belegondol, akármelyik utazó megtehette. Meg se lehetett különböztetni őket ebben a ködben, nem is beszélve a kék-fehér egyenköpenyükről. - Nem irigylem Tybern főkapitányt - mondta Ted bölcsen. - Nem lesz könnyű dolga. - Különösen így, hogy tapasztalata sincs - motyogta Radiance szárazon. - Tíz éve nem fordult elő gyilkosság itt Whispering Waters Cove-ban. És a legutóbbit igazán könnyen felgöngyölítették, emlékeztek? Ted bólintott. - Igen. Amikor Tom Frazier felesége megelégelte, hogy Tom folyton ütivágja, és fejbe kólintotta egy abroncsvassal. A bíróság önvédelemnek ítélte. - Az is volt - tette hozzá Bea. - Az a Tom nem akármilyen gazember volt. Kivágódott a kávéház ajtaja; a hangos zajra mindenki fölfigyelt. Arlene Fenton állt a küszöbön, szemlátomást pánikban, zilált hajjal, és levegő után kapkodott. Becsörtetett, majd reszketve megállt. Tágra nyitott szeme Charityre meredt. - Hála istennek, hogy itt vagy! - kiáltott fel reszketeg hangon. - Már voltam a házadban, de nem találtalak ott. És a könyvesboltban sem. Végül eszembe jutott, hogy itt keresselek. - Mi az, Arlene? - Charity letette a kávét, és közben felállt. - Mi baj? - Meg kell mentened. Mentsd meg Newlint! - Newlint? Nyugodj meg, Arlene. - Charity megindult feléje. - Mondd el, mi történt. - Tybern rendőrfőnök letartóztatta. A kis csoporton óriási megdöbbenés lett úrrá. - Édes istenem - suttogta Charity. - Kizárt, hogy Newlin legyen a gyilkos. Arlene kétségbeesett képpel sietett Charity elé. - Mit tegyünk? A városban mindenki tudja, mennyire gyűlölte Newlin Gwendolyn Pitt-tet. Hányszor mondta, hogy valakinek csinálni kéne már valamit! Charity átölelte Arlene nyakát, és a társaira nézett. Senki nem szólt; Arlene-nek igaza volt. Mindannyian tudták, hogy Newlint különösen feldühítette Gwendolyn Pitt csalása. - Nem ő tette - nyöszörgött Arlene. - Tudom, hogy nem ő. Newlin nem gyilkos. De nincs senki, aki segíthetne rajta. - Lemegyek az őrsre, és beszélek Tybern rendőrfőnökkel - mondta Charity halkan. NEM MINTHA tudná, mit mondhatna neki, gondolta Charity, amint húsz perccel később fellépdelt Whispering Waters Cove kis rendőrőrsének lépcsőjén. Newlin az alkalmazottja és a barátja úgy érezte, segítenie kell neki. Gondolatban listát készített a rá váró teendőkről. Mindenekelőtt ki kell hoznia Newlint a börtönből. Fogalma sem volt, hogyan fogjon hozzá, de Hank Tybern majdcsak ad valami ötletet. Rögtön utána ügyvédet kell szereznie Newlinnak. Egy jó ügyvédet. Márpedig a városban egyetlen ügyvéd praktizált, Phyllis Dartmoor, s ő is ingatlanokkal meg hagyatéki ügyekkel foglalkozott, nem bűnesetekkel. Tehát Seattle-ből kell fogadnia valakit. Charity gondolatait annyira lefoglalta Newlin kiszabadítása, hogy csak akkor vette észre, hogy maga Newlin áll a rendőrőrs ajtajában, amikor szinte nekiütközött. - Charity! - Newlin megdöbbent. - Mit keresel itt? - Azért jöttem, hogy kiszabadítsalak. - Charity körbepillantott a néptelen kis őrsön. - Arlene azt mondta, hogy letartóztattak. - Ah - grimaszolt Newlin. - Még nem, legalábbis egyelőre. A rendőrfőnök megkért, hogy jöjjek be, mert ki akar hallgatni. Arlene szerintem már előre kombinált. - Nagyon aggódott miattad, Newlin. Úgy látszott, Newlint felvidítja a hír. - Igazán? Robusztus, kopasz férfi jött elő az őrs üres recepciós pultja mögötti kis irodából. - Jó reggelt, Charity. Korán van még a sétához, nem igaz?
Jayne Ann KRENTZ
79
Tűz és víz
Charity megfordult, és udvariasan elmosolyodott. Az utóbbi néhány hónapban jó néhányszor találkozott a középkorú Tybern rendőrfőnökkel, akinek barázdált arcán tartós nyomot hagytak a halászhajókon töltött fiatalkori évek. Tybern régi vágású ember volt, tisztes családapa, nyugodt és kiszámítható a maga módján. Fáradhatatlan, alapos nyomozó. Charity gyanította, hogy a komótos, lazának tűnő tempó szakértelmet és intelligenciát takar. Hank élete java részét Whispering Waters Cove-ban élte le, és köztiszteletnek örvendett. - Jó reggelt, Hank. Úgy hallottam, letartóztatta Newlint, de amint látom, a szóbeszéd alaptalan volt. Hank szeme körül összeugrottak kissé a ráncok, amint jól megnézte magának a fiút. - Csak beszélni akartam vele. Sok embert meg kell hallgatnom máma. Gondoltam, miért ne kezdhetnénk az ifjú Newlinnal. Newlin összepréselte az ajkát. - Tybern parancsnok úr szerint tisztázná a helyzetemet, ha találnánk valakit, aki látott a furgonomban tizenegy óra harminc és ötvenegynéhány perc között. - Te jószagú úristen. - Charity feszengve pillantott Newlinra. - Alibire van szükséged? Hank a pultra nehezedett. - Semmi ok az izgalomra, Charity. Csak gondolkodjék egy kicsit, hátha tud valakit, aki látta Newlint a furgonjában az éjfélt megelőző fél órában. Charity gyorsan kapcsolt. - Elias és én éppen éjfél körül mentünk oda, hogy beszéljünk vele. - Charity hirtelen elhallgatott, és segélykérőn nézett Hankre. - És? - noszogatta Hank szelíden. - Nem voltam a kocsimban - motyogta Newlin. - Ahogy már mondtam, éjfél előtt néhány perccel kiszálltam, és a partról felvezető ösvény tetején ácsorgó sokasághoz mentem. Meg akartam találni Arlene-t, és meg is találtam. Vele mentem Gwendolyn Pitt mobilházához. Mire odaértünk, Rick Swinton és néhány utazó már felfedezte Pitt holttestét. - Sajnos még mindig sok idő marad, amellyel nem számolt el - mondta Hank halkan. Például az éjfélt megelőző félóra, melyben valaki behatolt Gwendolyn lakókocsijába, és lelőtte. - Várj egy percet - fordult Charity vissza Newlin-hoz. - Azt mondod, a kocsidban ültél éjfél előtt néhány percig? Newlin megvonta a vállát. - Gondoltam, semmi értelme, hogy a kerítés mellett fagyoskodjak, míg vége nincs a show-nak. Tudtam, hogy Arlene úgysem hajlandó addig feljönni, míg be nem bizonyosodik, hogy hiába vártak az űrhajókra. - Azok az emberek a másik furgonban. Hank ránézett. - Milyen emberek? - Nem tudom, kik voltak, de éppen Newlin mögött parkoltak. Egy fiatal pár. Talán tinédzserek. Vagy kicsit idősebbek, főiskolások. Nem láttam őket, csak hallottam. Szólt a rádiójuk, és egyik ajtajuk nyitva volt. Talán látták, amikor Newlin kiszállt, hogy bevárja Arlene-t. Hank elgondolkozott. - Nem tudja a rendszámukat, igaz? - Természetesen nem. Nem gondoltam volna akkor, hogy alibire lesz szükség. - Charity megpróbálta felidézni a legapróbb részleteket is. - A párocska azt csinálta, hm, amit az ilyen korúak csinálni szoktak a furgonokban. - Smároltak? - kérdezte Newlin őszinte ártatlansággal. Charity megköszörülte a torkát. - Hát, igen. - Emlékszik az autó színére? - kérdezte Hank. - Éjszaka volt, ne felejtse el. És köd is. – Charity törte a fejét, hogy a furgont pontosan felidézze. - Sötét volt. Mármint a kocsi. Newlin furgonja világos, azt könnyen kiszúrtam a ködben. A másikat észre se vettem, míg meg nem hallottam a hangokat meg a rádiót. A lámpa se égett az utastérben. Lehet, hogy Elias többre emlékszik. - Majd megkérdezem ma délután, amikor beszélünk - bólintott Hank.
Jayne Ann KRENTZ
80
Tűz és víz
- Várjon egy pillanatot - mondta Charity. - Egyszer megütötte a fülemet, hogy a lány Kevinnek szólította a fiút. Segít ez valamit? - Kevin. Sötét furgon, főiskolás korú. - Hank ismét bólintott, fölegyenesedett, és a telefonkönyvért nyúlt. - Valószínűleg Kevin Gadson lesz az. Hazajött a főiskoláról a nyárra, és a Turner lánnyal jár. Az apjának sötétzöld furgonja van. A kisváros egyik előnye, gondolta Charity, miközben figyelte, hogy Hank tárcsázza a telefonkönyvből kikeresett számot, hogy a rendőrfőnök mindenkit ismer. Még az autójukat is. Tíz perccel később, a Kevin Gadsonnal folytatott beszélgetés után Hank letette a kagylót, és vidáman Newlinra kacsintott. - Tisztázva van, fiam. Kevin azt mondja, a barátnőjével hallgatta a rádiót. Emlékszik, hogy többször is látták magát a furgonjában az éjfélt megelőző félórában, és csak akkor szállt ki, amikor az éjféli híreket kezdték mondani, éjfél előtt öt perccel. Nem lett volna ideje átrohanni a kempingen, és lelőni Gwen Pittet. Newlin megkönnyebbülten vigyorgott. - Hát ez pompás! - Majd Charityhez fordult. Köszönöm. Hálás vagyok neked. Charity nagyot sóhajtott. - Örülök, hogy elrendeződött az ügy. Menjünk, Newlin. - De még mennyire! - indult meg Newlin az ajtó felé. Hank keresztbe fonta a karját a széles mellkasán. - Nagy lesz itt a forgalom máma. Egy csomó embert ki kell hallgatnom. - Elkapta Charity tekintetét. - Még találkozunk, ugye? Mondjuk, úgy fél ötkor, Wintersszel együtt? - Itt leszünk - ígérte Charity. - De nem hinném, hogy ennél többet tudnánk mondani. Gyerünk, Newlin. Már rég ki kellett volna nyitnunk. Amikor néhány perc múltán leértek az Őrült Otis rakpartra, Arlene szinte kirepült Bea kávézójából, és Newlin karjába vetette magát. Radiance, Bea, Yappy és Ted is kitódult, hogy lássa a nagy találkozást, - Annyira féltem, Newlin - emelte föl könnyes arcát Arlene. - Nem esett bajod? - Persze hogy nem. - Newlin esetlenül, nyugtatólag simogatta a lány haját. - Charitynek köszönhetjük. Emlékezett, hogy két kölyök parkolt mögöttem egy furgonban, és az egyik igazolta az alibimet. - Nem is tudom, hogy köszönjem meg - fordult Arlene Charityhez. - Az utazók meg az űrhajók meg minden elvették az eszemet. Épp elég baj, hogy az összes pénzem odalett, de ha még Newlínt is letartóztatták volna, én nem tudom, mit csinálok. - Ne vádold magad, Arlene - veregette vállon Charity. - Mindenkinek joga, hogy álmodozzék. - Mostantól a földön fogok járni. És mindenekelőtt kerítek egy állást. A bankszámlámon egyetlen peták sincs. Newlin arca megfeszült. - Nem öltem meg Gwendolyn Pittet, de megsiratni sem fogom. Egy rakás pénzt lopott el hiszékeny emberektől. - Gyere be egy tejeskávéra, Newlin - anyáskodott Bea. - Aztán mehetsz dolgodra. - Köszönöm. - Newlin Arlene-t átölelve indult a kávézó felé. Radiance Charityre nézett. - Jó, hogy emlékeztél arra a furgonra, meg a benne ülőkre. Newlin különc figura itt a városban, és mindenki tudja, mennyire gyűlölte Gwendolyn Pittet. Könnyű lett volna ráfogni, hogy ő a tettes. - Sok kellemetlenségtől megmentetted ezt a fiút - toldotta meg Yappy is. -Jó, hogy odamentél, Charity. - Az az érzésem, hogy életre szóló barátnőt találtál Arlene-ben - kuncogott Ted. Charity azonban alig hallotta; pillantása a Zárva táblára esett a Bajok & Erények ajtaján. Elmúlt tíz óra, és Elias nem mutatkozott.
Jayne Ann KRENTZ
81
Tűz és víz
- MIT KÉPZEL, hogy csak úgy beállít ide? - Rick Swinton hátrahőkölt, látva, hogy Elias belép a lakókocsi ajtaján. - Tűnjön innen, Winters. Nincs joga így rám rontani. Le fogom csukatni. - Üljön le, Swinton - zárta kulcsra Elias maga mögött az ajtót. - Van egy kis beszédem magával. - Húzzon innen. - Üljön le. - Elias lépett egyet előre. - Ne higgye, hogy csak úgy... - hátrált Rick, mire a térdhajlata a beépített kanapénak ütközött, és akaratlanul is letottyant rá. - Nem jöhet csak úgy be ide. - Pedig bejöttem. - Elias arcán felvillant egy kurta mosoly. - Ne aggódjon, néhány perc múlva mindketten elmegyünk. Rögtön azután, hogy beszéltünk. - Mi a fenéről akar beszélni? - Kezdjük például a privát bankszámlájával - húzott elő Elias egy papírlapot a zakója zsebéből. - Azzal, amelyikre átszippantotta a pénzt a céges számláról, melyet Gwendolyn nyitott az utazók úgynevezett befektetéseinek. Döbbenet villant Rick tekintetében; a következő pillanatban már ki is hunyt, elhomályosította a düh. - Nem tudom, miről beszél. - Örömmel kifejtem. - Elias Rick ölébe dobta a papírlapot. - A társadalombiztosítási száma és egy telefon segítségével hozzáfértem mindkét számlához. Teljesen világos a kép. Rendszeres időközönként bizonyos összegeket utaltatott át a céges számláról a sajátjára. És miután Gwendolyn Pitt elég tapasztalt üzletasszony ahhoz, hogy ez feltűnjön neki, fogadok, hogy hamis nyugtákkal és szerződésekkel fedezte a tranzakciókat. - Ebből semmit nem tud bizonyítani. - Nem, de ez a sikkasztás bevett módszere. Mindenki így csinálja, és nem is nézem ki magából, hogy eredeti ötletei lennének. Egy ellenőrzés majd összerakja a mozik hiányzó darabkáit. - Baromság. - A jó hír az, hogy úgy néz ki, megvan a pénz nagy része, amit Gwendolyn Pitt az utazóktól beszedett, mégpedig a maga magánbankszámláján. - Ez szemenszedett hazugság. - Nem. Ez többek között ok lehet a gyilkosságra. - Gyilkosság? - Rick tátott szájjal meredt Eliasra. - Nem varrhatja a nyakamba Gwendolyn Pitt halálát! - Ha Tybernt felvilágosítom minderről, ő is erre a következtetésre fog jutni. Feltételezni fogja, hogy maga ölte meg Gwendolynt, mert rájött a sikkasztásra, és megfenyegette magát, hogy feljelenti. - Ez nem igaz. - Pánik ült ki Rick arcára. - Megőrült? Nem én öltem meg. A francba is, azt sem tudtam, hogy halott, míg vissza nem értem a partról a többiekkel. - Ezt egy kissé nehéz lesz bizonyítania, nem gondolja? Mindenki tudja, hogy a tegnapi ködben meg az utazók csuklyás köpenyeiben akárki eltűnhetett a tömegből arra a pár percre. De magának különösen meg lehetett rá az oka, és ráadásul új fiú is itt a városban. Ez végképp magára tereli a gyanút, Swinton. - Mondom, hogy nem én öltem meg. És ha arra kerül a sor, bizonyítani is tudom. Sokan láttak lenn a parton az éjfél előtti félórában. - Lehet. De az is lehet, hogy nem. Nagy volt a felhajtás tegnap a parton. De ez magára és Tybernre tartozik. - Elias az étkezőasztalnak dőlt. - De addig is mi ketten javítunk a maga imázsán. - Mi a fenéről beszél? . Elias most elmosolyodott. - Meg fogjuk mutatni az utazóknak és mindenki másnak itt a városban, hogy milyen rendes, becsületes fickó is maga. Megmutatjuk nekik, hogy mennyire
Jayne Ann KRENTZ
82
Tűz és víz
bánkódik, hogy az űrhajók nem érkeztek meg tegnap éjjel. Azt fogja tenni, amit Gwendolyn Pitt tett volna ilyen sajnálatos körülmények között. - Mégis micsodát, maga gazember? - Most mindjárt lemegyünk a bankba, és nyitunk egy számlát. A kezelője természetesen maga a bank lesz. És akkor maga szépen felhívja a seattle-i bankját, és átutaltatja az összes úgynevezett befektetést az új számlára. Rick elvörösödött dühében. - Nem ettem meszet. - A Nemzeti Bank Whispering Waters Cove-beli fiókja aztán visszajuttatja az összegeket az utazóknak. Amilyen hozzáértő, alapos és igyekvő alkalmazottnak képzelem, biztos vagyok benne, hogy pontos listát vezetett a hívők adományairól. - A pokolba magával! - Rick talpra ugrott, és Eliasra vetette magát. Elias ellépett; Rick az étkező asztalán landolt, meglehetősen dicstelen pózban. - Hadd szögezzek le valamit, Swinton. Ha nem hajlandó eljátszani a jófiút, szólok Tybernnek. Ő majd elveszi a pénzt a saját eszközeivel. Neki nem esik nehezére kideríteni, hogyan nyúlhatja le a maga seattle-i bankszámláját, miközben az ellenőrt is kirendeli. Szabad kezet kap, elvégre gyilkossági ügyben nyomoz. Úgyhogy vagy így, vagy úgy, de el fogja veszíteni azt a pénzt. Akkor már a javára is fordíthatná a veszteséget. - Gazember. - Richárd lassan föltápászkodott az asztalról. Szeme gonoszul összeszűkült. - Ha rám hallgat, úgy jön ki az egészből, hogy legalább megpróbálta helyretenni a dolgot. Ha nem, gyanúsítottá válik. Választhat. Rick öklével verte a laminált asztallapot. - Álnok gazember. Ezért még megfizet. Esküszöm, hogy megfizet. Rick Swintont senki nem vághatja át büntetlenül. - Indulhatunk. Tíz óra, nyit a bank. ELIAS éppen az ülőfához tartotta a vállát, hogy Őrült Otis leugorhasson róla, amikor Charity berontott a Bajok & Erényekbe. - Elmúlt dél - sietett feléje; szoknyája csak úgy repdesett körülötte. - Hol voltál? Halálra aggódtam magam. - Heh, heh, heh - nyugtázta Otis. Charity ügyet sem vetett a papagájra. - Már azt hittem, valami nagy baj történt. - Mi történt volna? - Elias leütött egy gombot az özönvíz előtti pénztárgépen. A fiók megnyugtató csilingeléssel kinyílt. - Honnan tudjam? - Charity elért a pultig. Alig kapott levegőt. - Akármi történhetett volna. Egy gyilkos is szabadon kószál, vagy már elfelejtetted? - Nem. - Elias adott magának egy másodpercet, hogy kiélvezze az előtte álló nő látványát. Arca kipirult, tekintete aggodalmat árult el. Érte aggódik, gondolta Elias csodálkozva. Meglep, hogy egyáltalán feltűnt a hiányom. Hallom, Newlin megmentésével voltál elfoglalva. - Csak alibit kerestem neki. - Charity szemöldöke összeszaladt. - Honnan tudod? - Idejövet találkoztam Teddel és Radiance-szel. Ők mondták, mi történt ma reggel. - Hát igazság ez? - sóhajtott fel Charity. - Egy nőnek annyi a dolga, hogy soha nem ér a végére. Amióta Newlint kiszabadítottam Tybern karmai közül, egyfolytában a te alibiden jár az agyam. - Az enyémen? - Nem gondolod, hogy Tybern őrmester nehezen nyelné le, hogy kevéssel Gwendolyn meggyilkolása előtt átkutattad Rick Swinton lakókocsiját? A betörés nem éppen a legjobb alibi. Elias ajka lassan mosolyra húzódott. - Van jobb? - Ezen töröm a fejem. - Charity hátrapillantott a válla fölött, hogy nem jött-e vásárló a boltba. Azután közelebb hajolt Eliashoz, és lehalkította a hangját. - Mondhatjuk azt Tybernnek, hogy sétáltunk egyet, amíg vártuk, hogy mi fog történni a parton.
Jayne Ann KRENTZ
83
Tűz és víz
- Sétáltunk? - Igen. - A ködben? - Igen. - Nem gondolod, hogy ez egy kicsit furcsán hangzik? Charity eltöprengett. - Több tucat ember lézengett ott. - De azok a kerítésen lógtak, és a partot lestek. Charity a levegőbe lökte mindkét karját.- Ki mondhatja, hogy egyesek nem sétálgattak csak úgy a ködben? Elias kezdte élvezni a helyzetet. - És az a nő, akit láttunk kijönni Swinton lakókocsijából? Őt megemlítjük? Charity az ajkát harapdálta. - Ajjaj. Ez nagy csapda. - És még nagyobb is lehet. Ha megemlítjük, hogy láttuk, azzal beismerjük, hogy mi is a kemping területén tartózkodtunk. Gwendolyn lakókocsija nem esik messze Swintonétól. - Talán jobb lenne, ha nem tennénk említést róla. Elvégre azt se tudjuk, ki volt az. Akárki lehetett. - Hazudjunk Tybern rendőrparancsnoknak? Charity, meg vagyok döbbenve. - Ez nem tréfa, Elias. Gwendolyn Pittet megölték tegnap éjjel, és abban az időben mi ketten az általános megítélés szerint illegális dolgot műveltünk. - Miért mondod, hogy mi ketten? Csak én jártam Swintonnál. - De én voltam az őrszem, nem emlékszel? Ugyanúgy benne vagyok, mint te. Egyformán benne vagyunk a pácban. Elias lassan elmosolyodott. - Meg vagyok hatva. - Örülök, hogy viccesnek találod. - Tudod, mia te bajod, Charity? Charity gyanakvóan nézett rá. – Micsoda? - Nem veszed észre, hogy az igazság a mozdulatlan víztükörben látható meg leginkább. - Vagyis? - Vagyis Tybern rendőrfőnök minden kérdésére az igazat kell válaszolnunk. - De Elias….. - Nyugi. Tyberben egyikünket sem fog lecsukni. – Elias egy pillanatig kivárt. – De a hecc kedvéért tegyük fel, hogy engem leültet. Eljönnél meglátogatni? - Hülyéskedsz? – Charity negédes mosolyt villantott rá. – Sütnék egy tortát, és egy ráspolyt rejtenék a közepébe. - Könnyekig meg vagyok hatva. - Ne legyél. Bármit megtennék, hogy kiszabadítsalak, mert tudom, hogy Őrült Otis a nyakamon maradna, amíg nem jössz. Otis felhorkant. Elias Charity szemébe nézett. – Egyetlen dolgot ígérj meg, mielőtt bemegyünk Tyberhez. - Mi az? - Hagyd rám a betöréses részt. Charity feszengett. – gondolod, hogy ki tudsz találni valamit? - Ha nem, akkor hagyom, hogy belépj a történetbe, és kiments engem.
10 A tengervíznek ugyanolyan sós az íze, mint a vérnek. Az élethez minkettő elengedhetetlen. „A víz útján”, Hayden Stone naplójából
Jayne Ann KRENTZ
84
Tűz és víz
HANK TYBERN az orra hegyére illesztett olvasószemüvegen át bogarászta a jegyzeteit. – Hadd lássak tisztán. Nem sokkal tinegy után Rick Swinton lakóbuszánál jártak, és látták, hgoy egy nő távozik onnan. - Tybern elhallgatott, és Eliasra nézett. – Tényleg nem tudják ki volt az? - Charity csenben maradt. Eddig csak Elias beszélt. El kellett ismernie, hogy a kihallgatás igazán simán ment. Olyan simán amilyen sima egy víztükör lehet. - Tényleg – válaszolta Elias – A csuklya eltakarta az arcát. Csak a mozgásából sejtettük, hogy nő. Azon kívül persze, hogy Swinton lakókocsijából jött ki, mert már maga a tény is erre utal. Hank elhúzta az orrát. – Igen, én is hallottam, hogy nőzik. Tehát maga bement, mert Swintont kereste, aztán visszamentek a parkolóba Newlinhoz. Amikor a sikoltozást meghallották, másokkal együtt siettek vissza a táborba. Látták az embereket Gwendolyn Pitt lakókocsija előtt, bementek, s megpillantották a holttestet. Így történt? - Így – mondta Elias könnyedén. – Charityvel mindvégig együtt voltunk. - Értem. Nem segítettek túl sokat, de ez az én bajom. – Hank faszéke megnyikordult, ahogy leereszkedett rá. – Van még valami, ami esetleg feltűnt a gyilkosság helyszínén? Elias egy pillanatra elgondolkodott. – Azt hiszem, mindent elmondtam. Swinton előbb ért oda, mint mi. A holtest mellett guggolt. Az utazók kint álltak a bámészkodókkal. Egyedül az üres magnetofonra figyeltem fel, amely a kihúzott fiókban feküdt. Charity elképedt. - Milyen magnetofon? - törte meg hallgatási fogadalmát. Tybern válaszolt neki: - Egy félig kihúzott fiókban találtuk. Nem nagy segítség, mert kazetta nem volt benne. Gwendolyn Pitt rendszeresen magnetofonra vette az üzleti tárgyalásait. Találtunk egy doboz kazettát, de nem hiszem, hogy sokra mennénk velük. Charity elgondolkozott. - Túlságosan hiú remény volna azt hinni, hogy felvette saját meggyilkolását. - Én is attól tartok - mosolyodott el Tybern fáradtan. - Senki nem szokta megkönnyíteni azok dolgát, akik tisztán akarnak látni a káoszban. Hát nekem ez a mesterségem. Hogy tisztán lássak a káoszban. És most, hogy végeztünk a formalitásokkal, hadd mondjak magának köszönetet sok ember nevében, Winters. - Szóra sem érdemes - mondta Elias. Charity a férfira nézett. - Miért? Hank szemöldöke csodálkozólag felszaladt. - Nem is tudja? Wintersnek hála, az utazók visszakapják a pénzük nagy részét. - Mit beszél? - Charity nem hitt a fülének. Elias megvonta a vállát. - Fogalmazzunk úgy, hogy Rick Swinton úgy döntött, hogy kártérítést fizet. - Ezt egy percig sem hiszem el - mondta Charity. - Más sem - kacarászott Hank. - Mindenki tudja, hogy Winters vette rá valamivel Swintont, hogy az utazók adományait utaltassa egy külön számlára, melyről a bank visszajuttatja nekik. Senki sem olyan ostoba, hogy megkérdezze Winterst, hogyan érte el. Charity szóhoz sem jutott. - Swinton visszajuttatja az adományokat? - Igen. - Hank elmosolyodott. - Dél körül beszéltem Seth Broaddal a banktól. Azt mondja, ma délelőtt tíz húszkor Swinton bement hozzájuk Wintersszel, és bejelentette, hogy rendelkezni óhajt arról, hogy az utazók visszakapják a pénzüket. - Elképesztő - sóhajtotta Charity. - Swinton lehívatott néhány százezret egy seattle-i számláról, amit azonnal jóváírtak egy itteni külön kezelésű számlán - folytatta Hank. - Továbbá a bank rendelkezésére bocsátott egy listát, melyen az utazók hozzájárulásai szerepeltek az úgynevezett ügyhöz. A számla kezelője ennek megfelelően fog eljárni. Charity Eliasra nézett. A szokott titokzatos mosolyt látta az arcán, tekintetéből azonban figyelmeztetést olvasott ki, hogy tartsa a száját.
Jayne Ann KRENTZ
85
Tűz és víz
- Fantasztikus - mondta Charity vidáman. - Hát az. - Hank felemelte vastag falú, fehér kávésbögréjét, és kiadósan meghúzta. - Az utazók közt jó néhány helybéli is volt. Az unokahúgom lányát is behálózták. Jó pár százast letejelt ő is, amit pedig az idei főiskolai tanulmányaira tett félre. - Akkor Elias most helyi kiválóság lett, igaz? - vigyorgott Charity. - Ha indul a helyhatósági választásokon, jó esélyei lesznek - heherészett Hank. - Én mindenesetre rá adnám a voksomat. - Nem lesz rá alkalma. Nem érdekel a politika. - Elias feltápászkodott. - Ha végzett velünk, parancsnok úr, nem is tartjuk fel tovább. - Mára elég lesz ennyi - válaszolta Hank. - Ha lenne még kérdésem, jelentkezem. - Van már gyanúsítottja? - kérdezte Charity. - Maradjon köztünk - nézett rá Hank az olvasószemüvege fölött -, de túl sok is van. - Gyere, Charity, tudod, hogy a szolgálati titoktartás kötelez. - Elias határozottan karon fogta Charityt. - Menjünk, hadd végezze a parancsnok úr a dolgát. Charitynek addig sikerült visszafognia magát, amíg ki nem értek a járdára. A kocsija felé menet azonban hosszan, oldalról nézett fel Eliasra. - Szóval azért mentél be Swinton lakókocsijába, mert találkozni akartál vele? - De nem találkoztam. - Na ne mondd! El kell ismernem, Elias, hogy nagyon olajozottan ment minden. Igazat mondtál Tybernnek, de nem a teljes igazságot. - Hidd el, Tybern nem is akarta tudni a teljes igazságot. Van olyan okos, hogy tudja, bizonyos dolgokat jobb nem bolygatni. És elégedett a ma délelőtti történésekkel. - Más szóval nem firtatja, hogy mivel vetted rá Rick Swintont, hogy utalja át az utazók adományait a banknak. - Egy ujjal sem nyúltam Swintonhoz. - Haha. Lehet, hogy nem nyúltál hozzá, de valamivel megfélemlítetted. - Egyes embereket könnyebb megfélemlíteni, mint másokat. - Elias az ajtó kilincse felé nyúlt. - Csak megemlítettem neki, hogy ha megtartja azt a rengeteg pénzt, amit az utazóktól zsebelt be, az sokak szemében elég ok a gyilkosságra. - Tyűha - hunyorgott Charity. - Elég keményen játszol. Elias felegyenesedett, és egyik kezével az autó tetejének támaszkodott. Tekintete Charityét kereste, de saját gondolataiból nem árult el semmit. - Baj? - Mi lenne benne a baj? Hogy rávetted Swintont, hogy adja vissza az utazóknak a pénzüket? - mosolygott Charity. - Ezt nem mondod komolyan! Swinton rászolgált. De azért volna pár kérdésem. - Milyen kérdés? - Először is, gondolod, hogy Swinton a gyilkos? - Nem hinném. Arra képesnek tartom, hogy felbérel valakit, aki elvégzi a piszkos munkát, de kétlem, hogy maga meg merné tenni. Swinton csaló. Az erőszak nem való neki. Túl kockázatos. - Nagyon magabiztosan mondod. - Senki nem mondhat biztosat egy másik emberről, de nem hinném, hogy Swinton ölt volna. Mi a másik kérdésed? - Miért tetted? - kérdezte Charity nagyon halkan. - Miért vállaltad az összeütközést Swintonnal? Nem is ismered az utazókat az egy Arlene kivételével, és őt is csak futólag. Nem volt okod rá, hogy beavatkozz. Szívverésnyi csend állt be. Elias tökéletes mozdulatlanságba dermedt; Charity érezte, hogy most ismét visszahúzódott a csigaházába.
Jayne Ann KRENTZ
86
Tűz és víz
Ekkor Charitynek eszébe jutott, hátha a férfi nem is tudja a választ. És talán nem örül neki, hogy nem tudja. - Az igazság folyója sok csatornán folyik keresztül - mondta végül Elias semleges hangon. Egyesek önmaguktól léteznek, míg másokat a külső szemlélőnek kell megnyitnia. - Vedd úgy, mintha nem is kérdeztem volna. - Charity elfintorította az orrát. - Különben meg tudom is, hogy miért tetted. Elias tekintete összeszűkült. - Miért? Charity lábujjhegyre állt, és ujja hegyével megérintette a férfi arcát. - Mert olyan édes vagy. - Édes? - Igen. Cukorfalat - paskolta meg Charity az arcát. Majd ajkával könnyedén súrolta a férfi ajkát, hátralépett egyet, hogy kiélvezze a döbbenetet a tekintetében, aztán gyorsan beült a volán mögé. Azonnal indított, és rálépett a gázra. Úgy érezte, egyetlen percig sem szabad már maradnia. ÉDES. Elias a curryszószt nézte, mely lassan elkészült. A lehető legtovább elment, amit a recept csak engedett a csípősség tekintetében, de bosszúból mégis beletett utólag még néhány érett, csípős chilipaprikát. Akármit mondhat Charity a mai vacsorára, csak azt nem, hogy édes. Egész nap az esti menün törte a fejét, míg végül kitalálta a burgonyát és garbanzo babot csípős curry szósszal, hozzá borsos öntettel tálalt zöldsalátát, desszertnek pedig kimondottan fanyar lime sörbetet. - Hadat üzenünk, Otis. A kalitkája tetején ülő Örült Otis oldalra billentette a fejét, és gonosz kuncogását hallatta. Elias feltartott egy kövér jalapeno chilipaprikát. -Te légy a tanúm, Otis, soha nem fog többé édesnek nevezni. - Heh, heh, heh. Elias most sem tudta volna pontosan megmondani, mi a baja ezzel a szóval. Csak azt tudta, hogy tegnap délután óta csöndesen füstölög magában, amiért Charity megpaskolta, mint egy jó magaviseletű ölebet, az ajkára lehelte azt a pillekönnyű csókot, és mosolyogva édesnek nevezte. Elias majdnem biztosan tudta, hogy a nők kisbabákra, kutyakölykökre és a testvéreikre mondják azt, hogy édes. Édes. Kellemetlen, nyugtalanító, ihlettelen szó. Színtelen-szagtalan, semmitmondó szó. Végigfut tőle a hideg a hátán. CHARITY szemét elöntötte a könny, amikor az első falat curryszószt lenyelte. Addig pislogott, míg szét nem morzsolta a könnycseppeket, majd letette a villát, és a boros pohár után nyúlt. - Kísérleti recept - dünnyögte Elias. - Igazán ízletes. - Charity ivott még egy kortyot, hátha az alkohol eloltja a szájában égő tüzet. - A curryszószhoz három különböző fajta piros chilipaprika kell. - Érezni. - Nem túl csípős? Charity fájdalmasan elmosolyodott, és visszatette a boros poharat az alacsony asztalra. Jobban csíp, mint egy egész sereg darázs, és ezt te is nagyon jól tudod. Elias elégedettnek látszott. - Kóstold meg a salátát. Charity óvatosan a villájára bökött egy falat salátát. Az öntet majdnem annyira égette a nyelvét, mint a currys burgonya és garbanzo bab. Charity nagy lélegzetet vett, és lenyelte a tüzes zöldsalátát. - Igazán pikáns.
Jayne Ann KRENTZ
87
Tűz és víz
Elias elgondolkodva kóstolgatta a salátát. - Nem találod úgy, hogy az öntet édes egy hangyányit? - Édes? - Charity agyában megszólalt a riasztó. Édes? Elvett egy szelet kukoricakenyeret. -Attól igazán messze van. - És a kukoricakenyér? Ki nem állhatom az édes kukoricakenyeret. Charity nyelt, és ismét nagy lélegzetet vett. - Fölösleges aggódnod a kenyér miatt. A rengeteg jalapeno chilipaprika, amit rákentél, igazán elveszi az édes íz utánérzését is. Elias szeme felragyogott. - Akkor jó. Charity néhány pillanatig fürkészte a férfi arcát, kihívást olvasott ki belőle, mire ismét kézbe vette a villáját. Nem értette a helyzetet, de azt tudta, hogy az utolsó morzsáig meg fogja enni, ami a tányérján van, akkor is, ha ő lesz a belső égés tudományosan bizonyított első emberi áldozata. Egy limuzin állt meg a felhajtón; Charity örömmel fogadta a haladékot. - Látogatód érkezett - jelentette be, és megkönnyebbülten letette a villát. Elias szemében kihunyt a ragyogás, és helyére az ismerős, kifürkészhetetlen messzeség költözött. - Nem várok vendéget. Kocsiajtó csapódott, s a következő pillanatban hangos kopogtatás hallatszott a konyha felől. - Mindjárt jövök - állt fel Elias az alacsony párnáról. - Addig nyugodtan edd meg a curryt. Nem szeretném, ha kihűlne. - Akkor sem hűlne ki, ha ezer évig fagyasztanád egy gleccseren. Elias félmosollyal az ajkán ment ki a konyhába, és kinyitotta a hátsó ajtót. - Bocsánat a zavarásért, Winters - mondta Leighton Pitt köszönés helyett. - Néhány percre tartanám csak fel. - Nem vagyok egyedül. - Fontos, amit mondani akarok - motyogta Leighton. Charity felnézett a párnáról. - Hello, Leighton. Nagyon sajnálom, ami Gwendolynnal történt. Tudom, hogy elváltak, mégis rettenetes sokk lehetett. - Jó estét, Charity - bólintott oda Leighton szórakozottan, miközben átlépte a küszöböt. Tekintete zavartnak tűnt a pilótaszemüveg mögött. - Hát igen, nagy sokk volt. Nézze, Charity, nem akarok zavarni, de beszélnem kell Wintersszel, ha megengedi. - Magától értetődik - válaszolta Charity. Elias Leighton mögé került, hogy becsukja az ajtót. - Akármi is a közlendője, nyugodtan mondhatja Charity előtt. - Üzletről van szó, Winters - ráncolta a homlokát Leighton. - A víz és az üzlet felmutat bizonyos közös vonásokat - mondta Elias. - Mindkettő bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra tetszik. Leighton rámeredt. - Mi a szösz? - Ne is törődjön vele, Leighton. - Charity egy párna felé intett, mintegy hellyel kínálva. -Vannak ilyen hangulatai. Foglaljon helyet. Leighton elindult, de megtorpant, amikor észrevette a két alacsony párnát a földön. - Inkább állva maradok. - Először is vegye le a cipőjét - szólította fel Elias. - Tessék? - A cipőjét. Hagyja ott az ajtó előtt. Leighton megütközve meredt Charity mezítelen lábára, és akkor vette észre, hogy Eliason sincs cipő. Esetlenül kilépett vakondszürke bojtos papucscipőjéből. Charity önkéntelenül is lenézett Leighton lábára; a város leggazdagabb polgárának lyukas volt a zoknija. Elias elsiklott Leighton mellett, és könnyed mozdulattal visszaült a párnájára. - Miről akar beszélni velem, Pitt?
Jayne Ann KRENTZ
88
Tűz és víz
Leighton bizonytalanul Charity felé pislogott, de megemberelte magát. - Nézze, Winters, egyenesen a tárgyra térek. Avasson be abba, amit a vízparti befektetőinek készít elő. Befolyásos ember vagyok, és birtokomban van egy csomó információ, amelyre szüksége lesz a projekt beindításához. - Nincs szó semmiféle projektről - mondta Elias. - Ne akarja beadni nekem ezt a maszlagot - robbant ki Leighton. - Tudom, hogy tervei vannak a mólóval. Az egész város tudja. Avasson be. Meg fogja érni magának, ha bevesz a csapatba. - Nem befektetők, és nem is másvalaki részére vásároltam meg az Őrült Otis rakpartot mondta Elias halkan. - Nézze, én nyílt kártyákkal játszom. - Leighton fel-alá járkált a kis szobában. - Bevallom, benne vagyok a pácban, legalábbis pénzügyileg. Elias néhány pillanatig tanulmányozta Leightont. - Pácban? - Gwen bepalizott - mondta Leighton, és ajka elkeskenyedett. - Rendesen bosszút állt, ahogy a váláskor előre megígérte. Egyenesen tönkretett. Én meg voltam olyan bolond, hogy csak akkor vettem észre, amikor már nem volt visszaút. Charity nézte, hogy Leighton elővesz egy zsebkendőt, és megtörli a homlokát. - Hogy értsük ezt? - Átvágott. - Leighton megfordult, és döngő léptekkel ismét végigment a szobán. - Jól behúzott a csőbe. Gyakorlatilag kisemmizett. Szinte semmim nem maradt. Jennifer is el fog hagyni, ha nem keveredek ki ebből a slamasztikából. Kezd elmérgesedni közöttünk a viszony, és mindjárt szétesik minden. - Mivel vágta át? - kérdezte Elias. Leighton fáradtan sóhajtott. - Néhány hónapja valaki felhívott egy állítólagos kaliforniai fejlesztő nevében. A fickó azt mondta, hogy a cége panorámás telket keres egy golfpálya és fürdőlétesítmény részére, mely talán egy üdülőhely-hálózat egyik láncszeme lesz. Természetesen reális áron akartak hozzájutni a telekhez. - Természetesen - ismételte meg Elias. - És magára bízták, hogy diszkréten juttassa őket hozzá az első nagy falathoz. - Így utólag leesett, hogy valószínűleg Rick Swinton telefonált, bár bizonyítani nem tudom. Mindenesetre úgy láttam, ez életem nagy lehetősége. Gwennel még mindig közös tulajdonunk volt az a nagy táborhely a szirten; azt az egyetlen ingatlant hagytuk meg a válás után. Tudtuk, hogy még fel fog menni az ára, és megegyeztünk, hogy megtartjuk. - Erről tudok - mondta Elias. - Elsőrangú panorámás telek. A fejlesztő természetesen meg akarta szerezni. Úgy képzeltem, nekem csak annyi a dolgom, hogy rávegyem Gwent, adja el nekem az ő részét, és akkor egyben eladhatom az egészet a fejlesztőnek. - Egy kisebb vagyonért, igaz? - vetette közbe Charity. Leighton gyors pillantást vetett rá. - Fogalmazzunk úgy, hogy egy egészen szép summáért. De mielőtt árajánlatot mondhattam volna Gwennek, idejött azokkal az átkozott utazókkal. Halvány sejtelmem sem volt, mi a terve. Aztán rájöttem, hogy meg akarja fejni őket, mármint akik vannak olyan ostobák, hogy higgyenek az űrhajós mesében. - Beszélt vele arról, hogy eladja-e magának a kemping rá eső részét? - kérdezte Charity. - Persze - legyintett Leighton. - Azt képzeltem, hogy a múlttal mit sem törődve továbbra is üzlettársak maradhatunk. Akármit tett is Gwen, üzletasszonynak kiváló volt. - Mi történt aztán? - kérdezte Elias. Leighton megrázta a fejét. - Gwen bevallotta, hogy rászedi az utazókat. Azt mondta, megérdemlik. Mondtam, hogy szeretném megvásárolni a táborhely rá eső részét, és beleegyezett, azzal a feltétellel, ha augusztus tizenötödikéig használhatja a területet. Úgy
Jayne Ann KRENTZ
89
Tűz és víz
számított, hogy addigra összegyűlik annyi pénze, amelyből finanszírozhat néhány tervbe vett befektetést. Tehát megegyeztünk, vagy legalább én úgy gondoltam. - Belement volna, hogy eladja magának a táborhely felét? - Bele. - Leighton újra megtörölte a homlokát. - Tisztességes árat kínáltam érte. - Gondolom, a Whispering Waters Cove-ban jelenleg érvényes ingatlanpiaci árat. - Elias ivott egy kortyot a borából. - Nem pedig, amennyit a fejlesztő szerint ér. Leighton szemöldöke összeszaladt. - Az üzlet az üzlet. Elias megvonta a vállát. - A víz is víz, de nincs két egyforma hullám. Van, amelyik ártalmatlanul törik meg a parton, míg a másik beszippantja a gyanútlan szemlélőt, és kiveti a nyílt tengerre. Leighton értetlen képet vágott. - Nos, hogy ne szaporítsam tovább a szót, Gwen felkeresett néhány héttel ezelőtt azzal, hogy hallott az üdülőhely tervéről. Azt mondta, már az a tény, hogy maga idejött, Winters, azt jelzi, hogy nagy üzlet van készülőben. Azt hittem, vissza akar táncolni a megegyezésünktől. Charity a villájával játszott. - Ehelyett azonban csak feltornászta az árat, igaz? Leighton meglepődött. - Honnan tudja? - Előre láttam, hogy így lesz - válaszolta Charity kedvesen. - Bárcsak én is láttam volna - sóhajtott Leighton. - Gwen ötször annyit akart, mint amennyit eredetileg kínáltam. Mondtam, hogy ennyit nem ér, de azzal vágott vissza, hogy annak alapján, amit Elías Winters-ről tud, ez a telek tízszer annyiért fog elkelni, mint amennyire ő tartja. - És maga elhitte, hogy ha kifizeti az ötszörös árat, még akkor is kész vagyon üti a markát, ha eladja a befektetőnek? - kérdezte Charity. - Tudom, hogy így utólag ostobaságnak tűnik. - Leighton puha, húsos keze ökölbe szorult. De nem csak Gwen tartott nyomás alatt. Az álfejlesztő is szinte naponta hívott. - Swinton? - nézett fel Elias. - Valószínűleg. Egyre feljebb nyomta az ajánlatot, ha meg tudom szerezni neki az egész területet. Azt mondta, a megbízója biztosra akarja venni, hogy ráteheti a kezét arra a telekre, és csillagászati összeget is kifizet, ha a szerződést titokban készítjük el, és nem verjük fel a környező ingatlanok árát. Charity átható tekintettel vizsgálta Leightont. - Tehát maga egyre inkább hajlott rá, hogy engedjen Gwendolynnak? Leighton megrázkódott. - Feltettem magamban, hogy megszerzem azt a telket, kerül, amibe kerül. Olyan volt, mint a láz, amikor makacsul nem múlik el. Elveszítettem minden realitásérzékemet. És akkor újra hívott a fejlesztő ügynöke, és felajánlotta, hogy bevesz partnernek az üdülőhely kiépítésébe. Elias figyelmesen nézett Leightonra. - És mindehhez csak annyit kell tennie, hogy szépen leteszi a befektetési tőkét az asztalra, mégpedig készpénzben, igaz? Leighton behunyta a szemét. - Messze túlmentem a lehetőségeimen. - Hadd találjam ki, mi történt eztán - mondta Elias. - Összeszedte, ami készpénzt csak fellelhetett, és a hiányzó hányadot, a partner részét kölcsönökből pótolta ki. - Összefoglalva így áll a helyzet - vallotta be Leighton. - Nyakig benne voltam. Tizenötödikén reggel kötöttük meg a szerződést. Aznap át is utaltattam a pénzt a számlámról a fejlesztő üzleti számlájának hitt számlára. Gwen késő délután eljött hozzám. Hogy dörzsölje a markát. - Akkor mondta meg magának, hogy átvágta a palánkon - következtetett Elias. Leighton feje lekonyult. Megállt az ablak előtt, és csüggedten bámult ki a sötét kertbe. Mindenemet elvitte. Csődöt kell jelentenem. Jennifer tajtékzik. Bármilyen furcsa, de már megfordult a fejemben, hogy vajon nem a pénzemért jött-e hozzám. Charity az ég felé emelte tekintetét, de csöndben maradt.
Jayne Ann KRENTZ
90
Tűz és víz
- Nyilván eszébe jutott - mondta Elias nagyon halkan -, hogy mindaz, amit itt elmondott nekünk, sokak szemében több mint elégséges ok lenne a gyilkosságra? Leighton megpördült, szeme tágra meredt a pilótaszemüveg mögött. - Nem én öltem meg Gwent. Isten látja lelkemet, nem állt távol tőlem a gondolat akkor, de nem én tettem. - Nyugodjon meg - mondta Elias. - Nem vádaskodni akarok. Tybern rendőrfőnök dolga, hogy az alibikkel bajlódjék. De a maga helyében gondoskodnék egy hihetőről. - Alibiről? - Leighton láthatóan összeomlott. - De hát én a közelében se jártam a kempingnek aznap este, amikor Gwent megölték. Tudni akarja, hol voltam? A sárga földig leittam magam az Öböl tavernában. Éjféltájt kutyagoltam haza. - Ahogy már mondtam, ez csak magára és Tybern-re tartozik. Leighton lépett egyet, majd megállt. - Azért jöttem ide, mert kétségbeejtő a helyzetem. Könyörgök, hadd szálljak be, bármit készít is elő a megbízóinak. Elias lassan felállt. - Utoljára mondom, nincs semmilyen megbízóm. Sajnálom, Pitt. Nem segíthetek. Leighton hitetlenkedve rázta a fejét. - Kell hogy legyen valami remény. Jennifer el fog hagyni. Még kimondani is kínos, de... azt hiszem, van valakije. Charity a kétségbeesett Leightonról Eliasra nézett. - Az utazók legalább a pénzük egy részét visszakapják. Talán Leighton is beadhatna egy kárigényt. Elias megrázta a fejét. - Leighton tőkéje nem az utazók, és nem is Swinton számláját gyarapította. Végignéztem a legutóbbi bankkivonatokat, emlékszel? Tizenötödikén nem könyveltek befizetést. És ezen a számlán néhány százezer az összes tőke, meg sem közelíti azt, amit Leighton említett. - Gwen tizenötödikén a letéti társasággal a magánszámlájára utaltatta át az általam befizetett összeget, nem pedig a céges számlájára - mondta Leighton. - Ezáltal ez a pénz is a hagyatéka részét képezi. Nincsen gyermekünk, de neki van néhány öccse meg egy húga. Mindent ők fognak örökölni. A válás óta gyűlölnek engem. Olyan biztos, mint ahogy itt állok, hogy egy fityinget sem adnak vissza belőle. Charity az ajkába harapott. - Elég pocséknak néz ki a helyzet, Leighton. - Mindent újra kell kezdenem - suttogta Leigthon. - Az én koromban! El sem hiszem. Megfordult, és az ajtó felé indult. - Itt ne hagyja a cipőjét - szólt utána Charity. - Mit? Ja, a cipőmet. - Leighton üggyel-bajjal belelépett a papucscipőjébe, majd kinyitotta az ajtót, és beleveszett a ködös éjszakába. Charity és Elias némán várt. Amikor Leighton limuzinja elhajtott a ház elől, Charity Elias szemébe nézett az alacsony asztal fölött. - Mit gondolsz? - Azt, hogy Tybernnek igaza volt, amikor azt mondta, hogy bőven van gyanúsítottja. - Komolyan el tudod képzelni, hogy Leighton ölte meg Gwendolynt? - Jó oka lett volna rá. - Elias felállt, és összeszedett néhány tányért. - De sok más embernek is, kezdve a tömérdek csalódott utazóval. Jöhet a desszert? - Attól függ, hogy mi az. Havannai chili vaszabis jégkrémmel töltve? - Ne aggódj. - Elias a mosogatóba tette a tányérokat, és kinyitotta az ősrégi jégszekrény mélyhűtőjét. - Csak egy kis házi készítésű lime sörbet. Őrült Otis kitárta a szárnyát, és vészjósló pillantást küldött Charity felé. - Heh, heh, heh. Charity felállt, összeszedte a maradék edényt, és a mosogató felé indult. - Rendben, jöhet a sörbet. De csak miheztartás végett, elégedett vagy már, Elias?? - Nem. Elias kivett egy kis műanyag doboz sörbetet a fagyasztóból, és kanállal a kezében Charityhez fordult.
Jayne Ann KRENTZ
91
Tűz és víz
- Kóstold meg - mondta mély, szexis hangon. - Ez majd lehűti a torkodat. Charity keresztbe fonta a karját, és óvatosan a hűtőszekrénynek dőlt. - Abban biztos vagyok. Elias Charity alsó ajkát birizgálta a kanál szélével. - Nyisd nagyra. A lime illata frissen és erőt adón kínálta magát. Charity akarata ellenére kinyitotta a száját. Elias lassan elmosolyodott. Szeme összeszűkült, miközben becsúsztatta a kanalat Charity szájába. A lime mintha robbant volna a nyelvén, jeges petárdákat szórva körös-körül, melyek ellentmondásos jeleket küldtek az érzékszerveinek. Charity nagy lélegzetet vett, és nézte, ahogy Elias a saját szájába tesz egy adag sörbetet ugyanazzal a kanállal. - Elárulnád végre, mi ez az egész...? - kérdezte Charity. - Inkább azt, hogy mi nem. Nem édes. - Elias letette a kanalat a konyhapultra, és visszafordult Charityhez. Mindkét kezével a hűtőajtónak támaszkodott, közrevéve a nő fejét. Charity pulzusa beindult; az izgalom apró borzongása futott végig benne. - Mi nem édes? - Én. Mi. Az, ami köztünk van. Legyen bármi, de ne édes. Elias egyik lábát Charity két lábszára közé csúsztatta, ajkát az ajkára tapasztotta, és erősen nekinyomta a hűtőszekrény kemény ajtajának.
11 A szemlélőnek fel kell készülnie rá, hogy a felkavart viz fodrozódásai mindig nekiütköznek a szikláknak. „A víz útján", Hayden Stone naplójából ELIAS érezte, hogy Charity még hideg és a lime sörbettől illatos ajka szétnyílik az övé alatt. Hallotta az izgalom elfojtott kis kiáltását, és ez felajzotta minden porcikáját. - Még nem végeztünk a desszerttel - súgta Charity. - Ez a desszert. Mondtam, hogy nem lesz édes. - Elias elvette a kezét a hűtőajtóról, és Charity derekára tette. Fölemelve nekinyomta a fehér ajtónak, és a testével megtartotta. Charity belekapaszkodott, a hajába fúrta az ujjait, és mohón csókolta. A legerősebb chilipaprikánál is tüzesebb tűz ömlött végig Eliason; mindkét keze lejjebb vándorolt Charity két tömör combja alá, finoman megnyomkodta, majd még lejjebb a szoknya alját is kitapogatta. Hallotta, hogy Charity visszatartja a lélegzetét, amikor a ruha szoknyarésze felcsapódott a csípőjére. Nem viselt harisnyát. Bőre rugalmasnak, melegnek és hihetetlenül puhának érzett a férfi kezében. - Fogj át a lábaddal - suttogta Elias. - Nem fog összejönni. - Dehogynem. Csak erősen szoríts. Elias megérezte, hogy Charity megborzong, amitől apró diadal töltötte el. Az egyik erős, szép ívű comb lassan felkúszott a férfi farmeros lábán. A finom érintéstől csaknem elsiette a dolgot; küzdenie kellett, hogy önuralmát visszanyerje. - A másikat is - sikerült nagy nehezen kinyögnie. - Nem esel el. Tartalak. - Ó, istenem. - Charity mindkét lábával átfogta Elias derekát és hozzásimult. A hosszú türkizkék szoknya akár valami trópusi tenger hullámzott a csípője körül. Az illata mint a kábítószer, és félő volt, hogy Elias az ígérete ellenére elbódul tőle. - Elias. - Charity még szorosabban tapadt rá a combjával, és Elias találomra közéjük nyúlt. Körmök mélyedtek a vállába. - Ó, istenem. Elias két ujjával átfurakodott a bugyi széle alatt, sima, nedves, szűk alagútba jutott, és simogatni kezdte. Érezte, hogy életre kelt hímtagja feszül a farmerében.
Jayne Ann KRENTZ
92
Tűz és víz
Charity elengedte a férfi fejét, és az ingének esett. Amint szétnyitotta, meleg tenyerével rögtön kezelésbe vette Elias mellkasát; finoman megcibálta a merev szőrzetet, melybe ujjai bele-belegabalyodtak. Elias a lélegzetét is visszafojtotta. - Jó megérinteni téged. - Charity hangjában sürgetés bujkált. - Milyen kemény vagy. És erős. - Nem túl nagy? Charity fojtottan felnevetett. - Pont jó méret. Tökéletesebb nem is lehetne. - Inkább téged jó megérinteni. - Elias tenyere rácsukódott a duzzadt, forró redőkre, melyek kelyhében a drága kincs rejtőzött. - Csupa lucsok vagy, ha őszinte akarok lenni. - Ez nem fair. Visszaélsz az előnyöddel. Menjünk a hálószobába. - Nem. Itt és most. Húzd le a cipzáromat. Charity ujjai megtalálták a cipzárt; kiszabadította és kezébe vette a férfi szerszámát, de aztán habozni látszott. - Nyúlj az ingem elülső zsebébe. Aztán öltöztess fel. Elias Charity tenyerének érintésére kis híján elvesztette a fejét; egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy összeszedje magát. - Te ezt előre eltervezted? - Charity hangja félig szórakozottan, félig meglepetten hangzott, miközben kivette a kis csomagot a férfi zsebéből. Elias felnézett, s Charity tekintetét kereste. - Mondjuk úgy, hogy minden eshetőségre felkészültem. - Biztosan cserkész voltál. - Nem. - Elias a duzzadt klitoriszt simogatta. - Ebben az egy dologban biztos lehetsz. Soha nem voltam cserkész. - Elias. - Charity két lába ollóba fogta. A férfi érezte, hogy Charity keze megremeg; nem boldogult az apró feladattal. - Add ide. Charity gyorsan odaadta a csomagot; a férfi a fogával feltépte, és egy kézzel a helyére húzta az óvszert. Látta, hogy Charity szeme tágra nyílik, ahogy magára engedi. Charity körmei a vállába vájtak. Feje hátrabillent; halk zihálása hihetetlenül felizgatta. Eliasnak minden önuralmára szüksége volt, hogy visszafogja magát, és még ne engedjen a puha női test csábításának. Letérdelt; Charity még mindig a derekára fonódott. Lefektette a fapadlóra, és teljesen alámerült benne; Charity olyan csáberővel zárult köréje, hogy Elias azt hitte, mindjárt robban. - Igen. Igen, Elias. Pontosan így. Annyira kívánlak. - Váratlanul vad elszánás kerítette hatalmába Eliast, mely önuralmának utolsó gátját is elmosta. Újra és újra alámerült a szűk alagútban, míg meg nem érezte, hogy az már szorosabb nem is lehetne körülötte. Charity rándulása után ő sem tartóztatta magát tovább; a nő ajkára tapasztotta az ajkát, hogy megtapasztalja a halk sikoly ízét. Az ernyedés megadás és győzelem is volt egyszerre; képtelenség különválasztani, hol ér véget az egyik, és kezdődik a másik. Egyedül azzal törődött abban a pillanatban, hogy olyan közel legyen Charityhez, amilyen közel csak lehet. Charity hosszú percek elteltével mozdult csak meg alatta. - Rendben, tehát nem édes. Elias felemelte a fejét, és két tenyerébe vette Charity arcát. - Nem. A nő mosolya elképzelhetetlenül titokzatos volt. - Hát akkor milyen? A kérdés megdöbbentette a férfit. Nem tudta a választ. A szentélyhez menekült, mely soha nem hagyta cserben, oda, ahol erősnek érezte magát, ahol minden kérdésre megvolt válasz, a tal kek csarához. - „A víz átlátszóságát többnyire nem az jellemzi, hogy milyen, hanem az, hogy milyen nem." Charity a férfi szájára tapasztotta a tenyerét. - Vedd úgy, hogy semmit nem kérdeztem.
Jayne Ann KRENTZ
93
Tűz és víz
Charity mosolygott, de tekintetében csendes sóvárgás ült, amely aggasztotta Eliast. Felállt, felsegítette Charityt is, és átkarolva az elfüggönyözött hálószobába vezette. Otis mellett megálltak, hogy Elias letakarja a ketrecet. Otis hátat fordított nekik, és rosszkedvűen motyogott. - Szerintem zavarba hoztuk - dünnyögte Charity. - Rendkívül őszinte madár - mondta Elias, és eligazgatta a kalitka takaróját. - Azt hiszem, Hayden hatása. A PÁNIK egy álomból kígyózott elő, és az álomban Charity nem kapott levegőt. A régi klausztrofóbia torkon ragadta, és nem engedett a szorításán. Charity túlságosan hirtelen bukott föl az álom birodalmából, minden ízében reszketve. Sikoly készült benne, de a torkán akadt. Akkor kezdte sejteni, hogy nem a szokásos pánikroham tört rá, amikor megérezte Elias tenyerét a száján. Nagy lehet a baj. Kinyitotta a szemét, és felnézett a férfira. Félelem vágott belé. Elias teste nekifeszült, és a futonra szegezte. Charity alig tudta kivenni a férfi profilját a sötétben; annyit látott csak, hogy tekintetét a hálószoba ajtajára szegezi. Charity is hallotta a nyikorgást. Fa nyikordult fán. Régi ablak ad ki ilyen hangot, ha lassan nyitják. Otis halkan, kíváncsian füttyentett letakart kalitkájában. A nyikorgás abbamaradt néhány másodpercre. Aztán folytatódott. Elias lehajtotta a fejét, és száját Charity füléhez tartotta. - Maradj itt - lehelte. Charity bólintott, hogy mutassa: érti. Érdekes módon az, hogy félelmének igazi oka lett, megnyugtatólag hatott az érzékeire. Teste kiszámíthatóan reagált a valós félelemre: agya fájdalmasan éber volt, ujjai remegtek, de nem állt a hisztéria szélén. Elias elvette a tenyerét Charity szájáról, és hang nélkül felállt a futonról. Ahogy ellépett az ablak előtt, Charity észrevett valamit a kezében; akkor kapta föl a padlóról, amikor felállt. Olyasmi volt, mint a bőrszíj, amit rendesen a dereka köré csavarva viselt. A másik szobából halk puffanás hallatszott. Valaki bemászott az utca felőli ablakon. Charity Elias árnyékára meredt; mezítelen vallanak és combjának ívét is alig tudta kivenni, annyira belelapult a falba a résnyire nyitott ajtó mögött. Charity fázott. A félelem tetőtől talpig átjárta. Viszketett a tenyere, gyomra furcsán háborgott. De tudta, hogy nem fogja elveszíteni a lélekjelenlétét. Kis zseblámpa pöttynyi fénye cikázott el a küszöb mellett. Otis halk, érdeklődő sziszegéssel nyugtázta. Elias kivárta, hogy a fényfolt elhaladjon mellette, és akkor átsiklott a küszöbön. Charity szája kinyílt; kis híján felsikoltott, minden porcikája követelte, hogy szerelme térjen vissza a hálószoba biztonságába. Ám visszanyelte a hiábavaló kiáltást; a hálószoba sem kínál több biztonságot. - Mi a... Lenny, nézd már! Valaki... - Olyan hangja van, mint egy madárnak. - Ez nem madár! - A férfi további mondanivalója éles kiáltásba fulladt. - Mi a... Kapd el! Kapd el, a francba! Charity csattanást hallott, s aztán még egyet. Feltápászkodott a futonon, és magára kapta Elias ingét, amit az este a komódra dobott. Félcombig ért neki. - Lenny? Lenny? Hol a francban vagy? Lenny nem szólt. Elias sem. Újabb puffanás. Charitynek eszébe jutott a másik szobában, az alacsony asztalon álló súlyos üvegtál; erre az egy tárgyra tudott csak gondolni, mint potenciális fegyverre.
Jayne Ann KRENTZ
94
Tűz és víz
Nagy lélegzetet vett, és átlépte a hálószoba küszöbét. Esetlenül jobb felé tapogatózott, megbotlott egy ülőpárnában, és ráesett az asztalkára; jól meg is ütötte magát. Csoszogást hallott a háta mögül. Épp, amikor az ujjai ráfonódtak volna az üvegtál szélére, egy férfikéz elkapta a torkát. - Eresszen! - Charity a férfi karjába mélyesztette körmeit. Erőnek erejével felrángatták; izzadó férfitest préselődött hozzá. - Ne mozdulj, te geci! - kiáltotta a Lennynek nevezett férfi a sötétbe. - A barátnőd a kezemben van. Egyetlen rossz mozdulat, és kitöröm a nyakát. Nem tréfálok. A néma csendben csak Charity zihálása hallatszott, ahogy levegőért kapkodott. Lenny jól megtermett, mackós alkatú fickó volt. Charityben már készülődött a pánik. - Oké - hallotta most Elias ijesztően nyugodt hangját. - Nem mozdulok. - Gyújtson villanyt - parancsolta Lenny. Mintha reszketett volna a hangja. - De csak lassan. Hangos kattanás hallatszott; Charity hunyorgott az éles fényben. Lenny úgy lefogta, hogy moccanni sem bírt. - Eressze el. - Elias az ajtóban állt, a villanykapcsoló mellett. Egy férfi hasmánt, mozdulatlanul nyúlt el a padlón. Charity őrült kényszert érzett, hogy nevessen. Elias volt az egyetlen, aki teljesen ruhátlanul állt ott, mellette mégis mindenki valahogy túlöltözöttnek látszott. A rendszerint a dereka köré csavart bőrszíj most a csuklóján lógott, és ártalmatlannak tűnt. - Nem eresztem. - Lenny hátrált egy lépést, és húzta Charityt is. - Ennyire ostobának néz? - Ha magával vonszolja, nem jut messzire. Eressze el, és tűnjön innét. - Mellettem marad, és fedez engem. Menjen az ajtótól - követelte Lenny. - Mozgás. Elias két lépést oldalt lépett. Lenny vonszolni kezdte Charityt az ajtó felé; Charity elhagyta magát, hogy minél nehezebb legyen. - Tartsd magad, te kis kurva... - Lenny elkapta Charity nyakát, s Eliasra nézett. - Nyomás. Hátrább. Még. Eszébe ne jusson bármivel próbálkozni. Elias még egyet lépett. Pillantása végigsiklott Charityn, amint Lenny elvonszolta előtte. Charity a férfi szemébe nézett, és nem tudta, hogy megnyugodjék-e, vagy éppen hogy megijedjen a felvillanó féken tartott vad indulat láttán; de mielőtt eldönthette volna, figyelmét ismét fogvatartója kötötte le. Lenny kinyúlt, hogy lenyomja az ajtókilincset. Elias akkor megmozdult. A csuklóján lógó bőrszíj olyan villámgyorsan csapott le, hogy Charity azt sem látta, mi történt. Csak a férfi testén végigfutó erőteljes rándulást érezte, amikor a szíj kinyújtott karjára tekeredett. Lenny felkiáltott, és ösztönösen elengedte Charityt, hogy kiszabadítsa magát. Charity oldalra szökkent, mire Elias rögtön odaugrott, hogy Lennyre vesse magát. Néhány pillanat műve volt az egész. Charity csak azt látta, hogy Lenny repül a levegőben, majd a konyhapultra zuhan, és hangtalanul lecsusszan a padlóra. Nem mozdult többé. Charity a torkát tapogatva figyelte a két kiterült alakot. A szobában egy baseballütő és egy kerékabroncs hevert. - Jól vagy? - kérdezte Elias. A hangja most is furcsamód színtelen volt. - Tessék? - fordult feléje Charity. - Ja, igen. Jól vagyok. - Nem sérültél meg? - Nem. Tényleg semmi bajom. Ó, Elias. - Charity a sírással küzdve Elias karjaiba vetette magát. Elias védelmezőleg, erősen átölelte. A pánik alábbhagyott. Charity fölemelte a fejét, és a karikába csavart szíjra meredt. - Ez meg micsoda?
Jayne Ann KRENTZ
95
Tűz és víz
- Tal kek csarának hívják. Majd máskor mesélek róla. - Elias gyengéden eltolta magától; tekintete megakadt tulajdon ingén, melyet Charity itt-ott gombolt csak be. - Hívd föl Tybernt. És fel is öltözhetnél. Őrült Otis felhorkant. Charity odanézett; a kalitka takarója félig leesett már, és a papagáj szemtelenül bámulta. - Disznó madár. - Charity kikászálódott kábultságából. - Máris. Tybern - nyúlt a konyhafalon függő telefon után. - Különben meg nem én vagyok az egyetlen, aki magára vehetne valamit, mielőtt a zsaruk ideérnek. Az a tal kek csara izé még egy bikinit sem helyettesít. - Egy perc, és már fel is öltöztem. - Elias leguggolt az egyik betörő mellé. Charity habozott, mielőtt bepötyögte volna a számot. - Hol tanultál meg ezzel bánni? - Haydennel sokat jártunk kinn a szigeteken üzleti ügyben. Egyik-másik hely nem épp leányálom. - Értem. - Charity nyelt, és hívta Tybern számát. - Nem szeretem az olyan vendéget, aki nem veszi le a cipőjét - mondta Elias, miközben végigkutatta a két férfi zsebét. Örült Otis kikukucskált kerítése rácsain. - Heh, heh, heh. Fél órával később Charity Elias és Tybern mellett állt a kocsifelhajtón. Jeff Collings, Hank egyetlen alárendeltje betuszkolta a megbilincselt betolakodókat a város két rendőrautójának egyikébe. - Két kis piti bűnöző - mondta Hank. - Ezekre se mondaná senki, hogy profik. - Swinton stílusa - értett egyet Elias. - Kisstílű fazon. Máshoz nincsenek meg a kapcsolatai, vagy ha mégis akadnának, sajnálná a pénzt. - Swinton? - csodálkozott Charity. - Gondolod, hogy ő van mögötte? - Jobb tippem nincs - vont vállat Elias. Hank ravaszkásan sandított Eliasra. - Nekem is mindjárt Ő jutott eszembe. Hacsak nincs másik ellensége, akit elfelejtett megemlíteni? - Senki, aki ilyen utakon járna. Charity töprengve nézett a barátjára. A válasza túl filozofikusnak hangzott. - Hogy érted ezt? Elias kedvetlen mosolyra húzta a száját. - Az ember bölcsen teszi, ha mozdulatlan vízen tanulmányozza ellenségei tükröződését. Mindig is törekedtem rá, hogy az enyémeket kiismerjem. Ez egyszerű bosszú volt, semmi több. Swintonra vall, hogy nem akarta a saját bőrét vásárra vinni, inkább felbérelt valakit, aki elvégzi helyette a piszkos munkát. Hank becsukta a jegyzetfüzetét, és visszatette az ingzsebébe. - El kell ismerni, hogy Swinton a legvalószínűbb gyanúsított. Valószínűleg vissza akarta adni a kölcsönt. Nyilván nem tetszett neki a jófiú szerepe, amit maga rákényszerített. - Nem - ismerte el Elias. - Nem tetszett neki. Hank bólintott. - Kimegyek a kempingbe, és beszélek vele. - Magával tartok - ajánlotta Elias. - Egy fenét tart - utasította vissza Hank nyersen. - Hagyja rám az én dolgomat, Winters. Ma már épp eleget intézett. Fel is tűnt nekem, hogy több baj történt, amióta maga ideköltözött, mint az utóbbi tíz évben együttvéve. Charitybe mintha darázs csípett volna. - Nem hibáztathatja Eliast. Maga mondta, hogy mindenkit lekötelezett, amikor rákényszerítette Swintont, hogy fizesse vissza a pénzt. És arról sem Elias tehet, hogy ez a két bandita betört hozzá, és megpróbálta móresre tanítani egy baseballütővel meg egy kerékabronccsal. Ha egy pillanatig is azt hiszi... - Ne izgasd fel magad, Charity. - Eliast mulattatta a dolog. - Biztos vagyok benne, hogy Hank csak egy általános észrevételt tett. - Nekem inkább aljas gyanúsításnak tűnt - vágott vissza Charity.
Jayne Ann KRENTZ
96
Tűz és víz
Hank elvigyorodott kissé. - Wintersnek igaza van. Nem kerestem ok-okozati összefüggést. Egyszerűen egy megfigyelést mondtam ki fennhangon. Charity rábámult. - Pontosabb megfigyelőkészségre vallana, ha azt állítaná, hogy az igazi bajok az utazók ideérkezésével kezdődtek Whispering Waters Cove-ban. Hank bólintott. - Ezt nem tagadom. Gwen Pitt és Swinton sok mindenért felelős, és egyikük már ráadásul halott. Érdekes fordulat. - Tybern megindult a kocsija felé, de egyszerre megállt. - Attól tartok, Winters, megint be kéne néznie az irodámba, hogy felvegyük a jegyzőkönyvet. Holnap reggel alkalmas lenne? - Nyitás előtt bemegyek - mondta Elias. Hank egyik kezét a nyitott kocsiajtó tetején nyugtatta. - Nem mindennapi teljesítmény, hogy egymaga elbírt két ilyen fickóval a sötétben. Ezt nem sokan csinálnák maga után. Elias megvonta a vállát. - Volt szerencsém egy kis kiképzéshez. - Katonai kiképzésre gondol? - Nem. Hayden Stone-nál. Hank hosszan, némán nézett Elias szemébe, azután bólintott. - Akkor már értem. Az öreg Stone se volt egy hétköznapi fazon. Charitynek nem tetszett Hank töprengő arca. - Mit akar ezzel mondani, parancsnok úr? - Semmit. Ez is csak egy észrevétel volt. - Hank intett, és beült a kocsiba. Jeff Collings indított, és az autó megindult a város felé. A lámpája átfénylett még a ködön, amíg be nem fordultak egy távoli sarkon. - Hideg van itt kint - fogta karon Elias a barátnőjét. - Menjünk vissza a házba. - Nem tetszett, Hank célzása, hogy közöd van az itteni bajokhoz. Véletlen egybeesés, hogy az ideköltözésed után nem sokkal ölték meg Gwendolyn Pittet. Elias arcán halvány mosoly suhant át. - Tybern feladatához tartozik, hogy a véletlen egybeeséseket számon tartsa. És azt te is beláthatod, hogy ha nem volnék itt, ez a mai kis incidens nem történt volna meg. - Az nem a te hibád, ha Rick Swinton bosszút akar állni rajtad. - Ha az ember kavicsot dob a vízbe, a fodrozódás messzire gyűrűzik. Charity felnyögött. - Figyelmeztetlek, Elias, hogy most nincs kedvem meghallgatni egy előadást a víz természetéről. - Charity közben felért a konyhához vezető lépcsőn. - Sokkal fontosabb problémáink vannak. - Például? - Hank még csak tudja tartani a száját, de Jeffre ez már nem áll. A pletyka gyorsan terjed. - Ez igaz. - Elias elkapta Charity tekintetét, miközben kinyitotta előtte az ajtót. - Nem hinném, hogy túlzok, ha azt mondom, hogy sokan a szájukra vesznek bennünket holnap. Aggaszt a dolog? - Persze hogy aggaszt. - Charity beviharzott a konyhába. - Gondolod, hogy szeretném, ha azt beszélnék, hogy közöd van egy csaló meggyilkolásához, és egyéb válogatott bűntényekhez? Új ember vagy a városban, Elias. Mindig könnyebb kívülállókra ráhúzni a vizes lepedőt, ha történik valami egy ilyen kis helyen. Elias láthatólag meglepődött. - Én nem ilyenfajta pletykára gondoltam. - Hanem? - Charity csípőre tette a kezét, és szembefordult a férfival. - Mire gondoltál? Elias lassan becsukta az ajtót, és nekidőlt. Keresztbe fonta a mellén a karját, és titokzatos arcát Charity felé fordította. - Arra, hogy nem voltam egyedül az éjjel, amikor az a két fickó bemászott hozzám. Collings és Tybern nyilván kitalálja, hogy nálam maradtál éjszakára. Charity kinyitotta a száját, majd becsukta; érezte, hogy forróság önti el az arcát. - Ó, hát arra. - Igen, arra. - Ez nem lesz valami nagy újság - vágta oda. - Már mondtam neked, hogy Phyllis Dartmoor is rájött, hogy találkozgatunk.
Jayne Ann KRENTZ
97
Tűz és víz
- Az egy dolog, hogy az emberek sejtik, hogy rendszeresen randevúzunk. Az pedig egy másik, ha a rendőrség helyi megbízottja nálam talál téged éjjel kettőkor. A férfi komoly hangja aggasztani kezdte Charityt. - Mi a különbség? - Az előbbi minden kisvárosban ok a kíváncsiskodásra és a találgatásokra. A második viszont tényszerűsíti, hogy viszonyt folytatunk. - Zavar ezt téged? - Nem. És téged zavar? Charity maga sem tudta mivel magyarázni, de hirtelen rájött a nevethetnék. - Elias, csak nem a jó híremet félted? - Talán csak a véleményedet akarom tudni a kérdésről. Hogy látod, csak úgy találkozgatunk vagy viszonyunk van? - Ez beugratós kérdés? - Őrült Otis harákolt. - Nem tudom. - Elias leengedte a karját, és megindult Charity felé. - Mit válaszolsz? Széna vagy szalma? - Nem lehet egyszerre széna is meg szalma is? Elias erős kezébe fogta Charity karját. - A mindenit, Charity, mondd már meg, hogy fontose neked, ami köztünk van, vagy nem. - Meglep, hogy egyáltalán kérded. - Charity két keze közé fogta a férfi kemény arcát. Elias, néha úgy érzem, megőrülök tőled, és halálra aggódom magam miattad meg a tal kek csara miatt, de a kapcsolatunk nagyon is fontos nekem. Elias magához húzta Charityt. - Akkor minden rendben van. Charity a férfi mellkasához simulva várta, hogy ő is kijelentse, hogy fontos számára, ami közöttük van. - Ha megérintelek, olyan tiszta a víz közöttünk, mintha nem is lenne - mormogta a hajába. Charity halkan felsóhajtott, és karját a férfi nyaka köré fonta. Eliastól a víz természetéről szóló filozófiai kinyilatkoztatás valószínűleg felér egy szerelmi vallomással. Valószínűleg. Charity csak remélni merte, hogy ez igaz, mert érezte, hogy ennél többet nem kaphat tőle. Pánik kezdett kúszni benne, legbelül, figyelmeztetőleg, amikor Elias lehajtotta a fejét, hogy megcsókolja. Charity úgy döntött, hogy csak az aznapi félelmek utóhatása játssza kisded játékait az idegeivel. Amikor Elias ajka az övére tapadt, a kezdődő klausztrofóbia semmivé foszlott. Kis borzongás maradt belőle mindössze, mely még akkor is kitartott, amikor Elias a karjába vette, és bevitte a hálószobába. - El tudod képzelni, mit éreztem, amikor annak a fickónak a markában láttam a torkodat? kérdezte Elias halkan. - Semmi baj, Elias. Megmentettél. - Holnap majd mutatok néhány fogást. - Fogást? Úgy érted, a tal kek csarából? - Természetesen nem mindet. Csak néhány egyszerű mozdulatot, ami kapóra jöhet hasonló helyzetekben. Charitynek már a nyelve hegyén volt, hogy nem áll szándékában hasonló helyzetbe kerülni többé, de visszanyelte. Megérezte, hogy a férfi saját lelki békéje miatt akarja megtanítani a keleti harcművészet egyes fogásaira. - Rendben, de semmi bonyolult, jó? Nem vagyok az az amazon típus. - Semmi bonyolult - ígérte a férfi. Vigyázva a futonra fektette Charityt, és magához húzta. Charity hagyta, hogy teste megpihenjen a férfi biztonságos, fészekmeleg ölelésében. CHARITY másnap reggel a Forrás küszöbét átlépve nagy munkában találta Newlint. - Jó reggelt, Newlin.
Jayne Ann KRENTZ
98
Tűz és víz
Newlin kinézett rá a legfrissebb Suzanne Simmons-könyvek közül, melyeket egy faliállványon rendezgetett. - Hello, Charity. Hallom, hogy volt egy kis balhé az éjjel Elias Wintersnél. És te is ott voltál. - Máris tudsz róla? - Azt hallottam, hogy két fickó bemászott, és össze akarta verni Eliast. Charity grimaszolva ment be a hátsó helyiségbe. - Itt futótűzként terjed a hír. - Találkoztam Jeff Collingsszal munkába jövet. Tőle tudom, mi történt. Meg hogy Tybern rendőrfőnök szerint Rick Swinton felbérelt két nem idevalósi verőlegényt, hogy seggbe rúgják Eliast. De Jeff azt mondta, ők kaptak a seggükre, - Színes, de pontos összefoglalása az eseményeknek - tette Charity a fiókba a táskáját. - Jeff azt mondja, Elias tanult valami fura harcművészetet Hayden Stone-tól. - Aha. Engem is meg akar tanítani néhány egyszerű fogásra. Newlin lecövekelt a küszöbön. - Gondolod, hogy Elias nekem is megmutatná, amit tegnap bevetett a két fickó ellen? Charity felkapta a fejét. Meglepte, hogy mennyi reménykedést lát Newlin keskeny arcán. Meg akarod tanulni ezt a tal kek csara izét? - Ez a neve? - Azt hiszem. Valami filozófiából ered, mely a vízből vezeti le a tételeit. Elég homályos valami, ha a véleményemre vagy kíváncsi. De a többit Elíastól kell megkérdezned. - Hát éppen ez az. - Newlin lenézett a padlóra, majd fel ismét Charityre. - Elias olyan más. Az embernek az az érzése, hogy nem illik rárontani, és kérdezni valamit, amit talán nem akar elmondani. Charity kényszeredetten elmosolyodott. - Talán úgy érted, hogy tartózkodó. - Tessék? - Tartózkodó, zárkózott, magának való. - Charity egy pillanatig töprengett. - És talán ijesztő is. De maradjon köztünk, Newlin, Elias nem olyan magányos farkas, amilyennek látszik. Ha érdekel „A víz útja", kérd meg, hogy tanítson. - Szerinted megtenné? - Csak akkor tudod meg, ha megkérded. De figyelmeztetlek, hogy többet fogsz tanulni a vízről, mint valaha is álmodtad. - A vízről? Na nem baj. És... Charity...? - Hm? - Te meg Winters. - Newlin egyik lábáról a másikra állt a küszöbön. - Nem baj, ha megkérdem, hogy... hogy jártok-e? Mert az egész város tudja, hogy nála voltál az éjjel. - Ah. - Eliasnak igaza volt, gondolta Charity leverten. Talán ebben a percben is rajtuk csámcsognak a postahivatalban a jól értesültek. Legalább továbbra is ő áll a botránylista élén. Egy Whispering Waters Cove-méretű kisvárosban az újonnan jött, titokzatos férfival folytatott viszonya van akkora szenzáció, mint az, hogy tavaly nyáron megszökött a tulajdon eljegyzéséről. Személy szerint neki ez izgalmasabb volt. - Jerf mondta, hogy te hívtad Tybern rendőrparancsnokot Winters lakásáról éjjel kettőkor. Newlin arca pipacspiros lett. - És ebből arra következtetnek, hogy... hát tudod. - Tudom - mondta Charity szárazon. Newlin lassan elhátrált a küszöbről. - Bocsánat, tudom, hogy nem tartozik rám. Charity megsajnálta. - Semmi baj. És hogy válaszoljak a kérdésedre, Eliasszal valóban találkozgatunk. Newlin bölcsen bólintott. - Találkozgattok. - Igen. - Charity az asztalán heverő megrendelőlapokra pillantott. - Arlene hogy van?
Jayne Ann KRENTZ
99
Tűz és víz
Newlin fellelkesült, hogy témát válthat. - Képzeld, Bea alkalmazta kisegítőnek. Annyira fellendült az üzlet itt a mólón, hogy egész állásban kell valaki a presszógép mellé. - Akkor még egy darabig Whispering Waters Cove-ban maradtok? - Kezdjük megszokni a helyet, ha érted, mire gondolok. Egyébként meg nem is igen lenne hova mennünk. - Newlin habozott. - Én maradhatok itt a Forrásban, igaz? - Persze. Nincs kifogásom a munkád ellen, és ha nem lankad az érdeklődés, télen is itt tudlak tartani. Newlin arcáról eltűnt a szorongás. - Köszönöm. Azt hiszem, mennem kell, vár a dolog. Megszólalt a bejárati ajtó csengettyűje. - Newlin? Newlin, hol vagy? - Arlene szinte sikoltott. - Itt van Charity? Elias boltjában borzalmas dolog történik! - Mi a csuda? - pattant ki Charity a küszöbre. - Mi történik? Arlene, helyes kis Whispering Waters Cove kötényében nagy szemeket meresztett rá. - Ted az előbb ugrott át a kávéházba Yappyvel. Ted azt mondja, egy fickó berontott a Bajok & Erényekbe, és nekiesett Eliasnak. - Én édes istenem, csak nem már megint? - Charity már rohant is ki az ajtón.
11 Ha valaki közelről figyel egy mozdulatlan víztükröt, észre fogja venni, hogy nincs elszigetelt történés. Minden, ami a vízben megesik, befolyással van a felszín alatti életre. „A víz útján", Hayden Stone naplójából ŐRÜLT OTIS felháborodottan rikácsolt, amikor Elias nekiesett az ülőfájának. Az áltörzsét tartó oszlop is megremegett. Elias elterült a padlón. - Ne vedd a szívedre, Otis. - Elias felkönyökölt, és óvatosan megtapogatta a szája szélét. Véresek lettek az ujjai. Elias a piros csíkról Justin Keyworthre emelte a tekintetét, aki ökölbe szorított kézzel magasodott fölébe. - Elégedett? - Nem, te rohadék. Még nem vagyok elégedett. - Justin durva vonásait a düh még inkább eltorzította. Arcát kétnapos borosta fedte. Egyedi készítésű, krémszínű ingén, mely alaposan meggyűrődött már, ízzadságfoltok ütköztek ki. -A maga hibája, és, istenemre, megfizet érte. Eliast ólmos fáradtság fogta el. - Mit akar tőlem, Keyworth? - Tudni akarom, mit mondott az apámnak, hogy el akarta dobni az életét. - Nem tudok válaszolni magának. - Pedig esküszöm, hogy fog tudni, mégpedig hamarosan - mondta Justin összeszorított fogain keresztül. - Olvastam apám búcsúlevelét. Említi benne a maga nevét, és azt írja, hogy a multat nem lehet meg nem történtté tenni. Mit tett vele? - Egy ujjal sem nyúltam hozzá. - Hazug disznó. -Justin Elias felé nyúlt, hogy talpra rángassa. - Tudom, hogy maga tehet róla. Otis nagyot rikoltott, és izgatottan verdesett a szárnyaival, látva, hogy Elias hagyja felállítani magát. - Ezzel nem ér el semmit. - Elias végtelen fatalizmussal felkészült a következő ütésre. - Lehet, hogy nem. - Justin gyomorszájon vágta Eliast. - Csak annyit, hogy örömömre szolgál. Az ütés amatőr játékosra vallott; hiányzott belőle a képzett ökölvívó koncentrációja és céltudatossága, de benne volt Justin minden dühének ereje. Elias a fájdalomra figyelt, miközben a pultnak esett, és visszacsúszott a padlóra. - Mi történt maga meg az apám között? Tudni akarom, a pokolba magával!
Jayne Ann KRENTZ
100
Tűz és víz
Elias a lélegzetét visszatartva felült a pénztárpult mögött. - Az apját kellene megkérdeznie. - Ő már senkivel nem beszél. - Justin lépett egyet előre. - Tegnap hazaengedték a kórházból. Csak ül egyedül a szobában, és bámul ki a kertre. Senkit nem enged magához. Az üzletfelei hívásait sem fogadja. - Tudom, hogy nem hiszi el, de sajnálom, hogy az apja öngyilkosságot kísérelt meg. - Egy fenét sajnálja. Maga hajszolta bele. - Justin ismét Elias felé nyúlt. Őrült Otis kitárta a szárnyát, és figyelmeztetőleg felrikoltott. Elias meghallotta, hogy kivágódik a bejárati ajtó; erőteljes lábdobogás kíséretében hangok közeledtek a pultok közötti kis folyosókon. A pénztárgép mögül, a földön ülve nem látott senkit, de hallani tisztán hallott minden szót. - Mi folyik itt? - kiáltotta Yappy. - Mondtam, hogy egy fickó berontott az üzletbe, és nekiesett Wintersnek. - Ted teljesen kifulladt, mire a pultok közé ért. - A saját szememmel láttam. - Nem értem. Ma reggel mindenki azzal jött, hogy Winters milyen jól meg tudta védeni magát. - Hát most úgy néz ki, elkel egy kis segítség - lihegte Ted. - Ezért mentem el érted. Én személy szerint nem vagyok egy erőművész, és tudom, hogy te sem. Gondoltam, ketten majd csak elbánunk valahogy ezzel a pacákkal. - Hé, mi folyik itt? - kiáltotta Newlin a bolt túlsó végéből. - Fogjátok már le! - süvöltött át Charity hangja a barlangszerű helyiségen az egykori ügyvezető határozottságával. - Fogjátok le azt az embert! Meg akarja ölni Eliast. Csináljon már valaki valamit! Hívjátok ki Tybernt! Elias szórakozottan hallgatta a megmentésén ügyködő, közeledő hangokat. A lépések és a beszéd zaja egyáltalán nem tűnt valóságosnak, ahogy az ujján pirosló vér sem. Átfutott az agyán, hogy mindenkit elküld, hadd fejezze be Justin Keyworth a dolgát, és verje őt péppé, de nem hitte, hogy Charity beleegyezne. - El onnan! - kiáltotta Charity. - Le fogom csukatni - mondta aztán, már-már a pulthoz érve. - Tűnés - morrantotta Yappy. - Hallotta, húzzon el innen, akárki is maga - zihálta Ted. Úgy látszott, Justin végre felfogja, hogy már nincs egyedül Eliasszal. Hátrafordult, hogy szembenézzen a kis felmentő sereggel. Elias is felnézett a pénztárpult köré gyűlt arcokra. Newlin, Yappy és Ted harcos pillantásokat lövelltek Justinra, aki az életéért küzdő vad tekintetével nézett vissza rájuk, és sütött róla, hogy nincs veszítenivalója. Úgy látszott, kész felvenni a harcot hármójukkal is. Elias kirángatta magát éber álmából: ideje kézbe vennie a helyzetet, mielőtt rajta kívül megsérül valaki. - Nincs semmi baj. - A pultba kapaszkodva felhúzta magát. - Már vége. Keyworth épp indulni készült, igaz, Keyworth? Justin nem válaszolt. Csak állt, feszülten és komoran, mint aki arra számít, hogy az újonnan érkezettek mindjárt leteperik és ízekre szedik. - Elias. - Charity megkerülte a pultot, és Justint egy pillantásra se méltatva letérdelt. Aggodalmasan végigtapogatta Elias arcát. - Vérzel. Máshol is megsérültél? - Igazán semmiség, Charity. - Elias Keyworthre nézett. -Az előbb már mondtam, hogy végeztünk. Igaz, Keyworth? Justin a csoportról Eliasra emelte a tekintetét. - Nem, még nem végeztünk. Távolról sem. De majd máskor befejezzük, ami még hátravan. - Azzal megindult az ajtó felé. Yappy, Newlin és Ted elálltak az útját. Justin megtorpant. - Engedjétek - mondta Elias csendesen. A három férfi habozott egy pillanatig, majd kelletlenül félreállt. Feszült csend volt, amíg az ajtó be nem zárult Justin Keyworth mögött.
Jayne Ann KRENTZ
101
Tűz és víz
Charity hálásan nézett Yappyre, Newlinra ésTedre. - Nem is tudom, hogy háláljam meg nektek, hogy megmentettétek. Nagyon bátor dolog volt. A három férfi elpirult, és nevetségesen önelégültnek látszott. Semmi nem szerez akkora gyönyörűséget, mint ha a nő a férfi hősiességét csodálja, gondolta Elias kedvetlenül. Egy pillanatig sajnálta, hogy nem tett ki jobban magáért. Vajon másképp végződött volna a verekedés, ha tudja, hogy Charity is a szemtanúja lesz, töprengett. Talán igen. Talán nem. Nem tudta, mert még mindig túl kevéssé volt valóságos minden. Mintha a tenger fenekén sétált volna: minden lassú mozgásban volt. - Nem tettünk valami sokat - szerénykedett Ted. - Dehogynem. - Charity előhúzott egy papír zsebkendőt egy közeli polcon álló dobozból, és óvatosan felitatta a vért Elias alléról. - Elkergettétek ezt az embert, mielőtt nagyobb bajt csinált volna. Biztos vagyok benne, hogy Elias is kifejezi nektek a háláját, mihelyt rendbe tettem. Igazam van, Elias? Eliasnak gondolkodnia kellett a megfelelő válaszon. - Mindenkit meghívok egy sörre, ma, zárás után. A három talpig férfi előbb egymásra nézett, aztán le Eliasra. - Hívjuk ki Tybernt, és tegyünk feljelentést a fickó ellen? - kérdezte Ted. - Ne. Ez személyes ügy volt. De attól még köszönöm a segítséget. Yappy áthajolt a pulton. - Azt mondják, tegnap éjjel nem volt szükséged segítségre. Elias Charityre nézett. - Az más volt. - Nocsak. - Charity kézen fogta Eliast. - Gyere velem. Elias engedelmesen követte végig a mólón a központi illemhelyekig. Charity belökött egy ajtót, és a „Hölgyek" feliratú részbe vezette. Elias körbenézett a kis helyiségben, miközben Charity megnyitotta a csapot, és átfutott az agyán, hogy bár eddigi életében jó néhány különleges helyre eljutott, női mosdóban soha nem járt. Volt valami idegenszerű ebben a tapasztalatban, mely meglepően jól illett az őt körülvevő furcsa víz alatti világhoz. - Lehet, hogy egy orvosnak is meg kellene mutatnunk. - Charity benedvesített egy papír kéztörlőt. - Dehogy. Csak az ajkam hasadt fel. - Elias összerezzent, amikor Charity óvatosan a kis sebhez érintette a törlőkendőt. - Nincs nagy baj. - Örülhetsz, hogy nem esett ki a fogad. Láttam, hogyan bántál el tegnap azzal a két gazemberrel. Egyiknek sem volt esélye veled szemben. Akkor most miért hagytad, hogy ez az ember laposra verjen? - Nem estem a fejemre. - Elias maga is furcsállotta, hogy védekezik. - Koncentráltam az ütésekre. Megvan az összes fogam, és az orrom sem tört el. - Hát ha ezt nevezed úgy, hogy koncentráltál az ütésekre, akkor nagyon nem szeretnék olyat látni, hogy csak állsz, és hagyod, hogy bokszzsáknak használjanak. - Charity végzett a férfi ajkával, és a mosdókagylóra ejtette a törlőkendőt. - Tényleg, ki volt ez? - Miből gondolod, hogy ismerem? - Ne nézz hülyének. - Charity a pult alól magához vett elsősegélydobozban keresgélt. Akarattal viselted el ezt a büntetést. Kellett, hogy legyen rá okod. - Justin Keyworth volt. Garrick Keyworth fia. - Charity a kis üveg fertőtlenítőszerrel a kezében megdermedt. A tükörbe nézett, és tekintete így találkozott a férfiéval. - Értem már. Téged okolt azért, amit az apja tett? - Igen. - Te meg magadat okolod. - Szembefordult a férfival. - És ezért nem védekeztél. A víz útja erre a pszichológiára tanít? - A tal kek csara nem a modern pszichológiai elméleteiről híres. - Elias felszisszent, amikor Charity bedörzsölte a fertőtlenítőszerrel a sebet. - Ez fáj.
Jayne Ann KRENTZ
102
Tűz és víz
- Nem hiszem, hogy jobban fáj, mint amit az előbb kaptál. Maradj veszteg. - Látom, hogy kezdem elveszíteni híres női együttérzésedet. - Ilyen könnyen nem oldódik meg a problémád Garrick Keyworthszel, Elias. - Charity gondosan letapasztotta a sebet. Amikor végzett, a tekintetéből sütő aggodalom valahogy áthatolt a férfit körülvevő különös burkon. Elias tudta, hogy Charitynek igaza van, és e tudás ellen a régi jól bevált fegyverrel küzdött: önmagába zárkózott, és a tal kek csara láthatatlan pajzsát vonta maga elé. - Ebből semmi nem tartozik rád, Charity. Nincs szükségem a tanácsodra. A magam módján fogom elrendezni az ügyet. Charity puha szája elkeskenyedett. - Ebben egy pillanatig sem kételkedtem. - Azzal visszafordult a csaphoz, és nekilátott visszacsomagolni az elsősegélynyújtó dobozt. Elias hirtelen feldühödött. - Értsem ebből azt, hogy lemondod a mai vacsorát? - Sajnálom - mondta Charity hűvösen. - Ma este nem leszek otthon. A városi tanács havi rendes összejövetelét tartja ma, amelyen részt kell vennem. Biztos vagyok benne, hogy a polgármester asszonynak és a tanácstagoknak újabb elképzelésük van arra, hogyan kaparintsák meg az Őrült Otis rakpartot. - Semmit nem tehetnek. Vagy elfelejtetted, hogy én vagyok a tulajdonos? - Nem felejtettem el, de te titokzatos, kiszámíthatatlan és szeszélyes idegen vagy nálunk. Charity lekattintotta az elsősegély láda fedelét, és az ajtó felé indult. - Senki nem tudja, mik a terveid, vagy hogy meddig maradsz a városban. Ki tudja, hogyan reagálsz, ha a tanács ajánlatot tesz a mólóra? - Tudod, hogy nem adom el. - Valóban tudom? - Charity rideg mosollyal nézett vissza rá, ahogy megállt az ajtóban, kezét már a kilincsen nyugtatva. - Majdnem elfelejtettem. Voltál Tybernnél ma reggel? Mit csinált Rick Swintonnal? - Semmit. - Semmit? De hát le kellett volna tartóztatnia, vagy valami ilyesmi. - Ez nehéz lett volna az adott körülmények között. Swinton ugyanis eltűnt. - Micsoda? Tybern hagyta kicsúszni a kezéből? Ez megbocsáthatatlan. Miért nem mozgott Tybern egy kicsit fürgébben? És különben is, nem lehet olyan nehéz megtalálni Swintont, ha már nincs is a városban. A lakókocsiját bármelyik főúton kiszúrják. Túl nagy ahhoz, hogy csak úgy el lehessen tűnni vele. Charity felháborodása némi elégtételt jelentett Eliasnak. - Láthatólag Swinton is hasonló következtetésre jutott, mert a lakókocsit a kempingben hagyta. Tybern feltételezi, hogy az egyik utazó vitte vissza Seattle-be. Az ÖBÖL taverna rokonszenvesen lepattant asztalainál kevesen üldögéltek a délutáni árnyékban. Elias ömagán és rettenthetetlen mentőcsapatán kívül csak vagy fél tucat embert számolt össze. Feltűnt neki Leighton Pitt, amint egy martini és egy extra tányér sajttal leöntött nacho mellett gubbasztott az egyik sötét sarokban. Leighton rosszabbul nézett ki, mint ahogy Elias érezte magát. ő legalább nincs egyedül, próbált vigasztalódni: Newlin, Yappy és Ted is itt ül az asztalánál. Ez volt az első valamennyire is pozitív élménye azóta, hogy Charity kiviharzott a női mosdóból. Newlin a sörös üvegére kulcsolta ujjait, és zavarba ejtő intenzitással nézett Eliasra. - Ha akkora szaktekintély vagy a keleti harcművészetben, akkor hogy lehet, hogy az a pofa így összevert ma reggel? - Ki mondta, hogy szaktekintély vagyok a keleti harcművészetben? - kérdezte Elias. Newlin elgondolkodott. - Jeff Collings elmesélte, hogy mi történt a múlt éjjel. Azt mondta, fél kézzel elbántál két gazemberrel, és még egy horzsolásod se lett.
Jayne Ann KRENTZ
103
Tűz és víz
- Hát épp ezért - szólt közbe Yappy. - Eliast valószínűleg kimerítette az éjszakai verekedés. Nem maradt ereje a reggeli körre. - Igaz ez, Elias? - Ted letette a sörös üvegét, és hátradőlt a székén. Aznapi pólója az Egyetlen jótett sem marad büntetlenül feliratot viselte. - Sejtelmem sincs - válaszolta Elias a pólót szemlélve. Valahogy igen aktuálisnak érezte. - Ismered azt a fickót, aki így neked esett? - kérdezte Newlin. - Az apját ismerem. Newlin arca felderült. - Akkor azért nem adtad vissza a kölcsönt? Mert a család barátja? Eliasnak feltűnt, hogy Newlin mennyire igyekszik magyarázatot találni ma reggeli gyönge szereplésére. - Nem hinném, hogy a családja a barátjának tekintene. - Mégis, ismered őket, meg minden. - Newlint kielégítette a magyarázat. - Az igaz, hogy ismerem őket - mondta Elias. Mindig a lehető legnyugodtabb vízben tanulmányozd az ellenséged tükörképét. Igen, nagyon is jól ismerte Keyworthéket. Inkább önmagát nem tudta hova tenni ma reggel. És most beleborzongott a felismerésbe. Yappy elgondolkozva nézett rá. - Hogy megijedhetett Charity, amikor látta, hogy csupa vér a padló. - Gondolod? - kortyolt egyet Elias a söréből. - Szerintem eléggé fel volt dúlva - mondta Ted. - Sok mindenen ment át az utóbbi időben. Ott volt az a gyilkosság, aztán a betörés éjjel, rögtön rá meg ez. - Hallottam, hogy együtt voltatok, amikor az a két pofa bemászott éjszaka - kacsintott Yappy. Néhány pillanatra feszült csend állt be. Elias látta, hogy a többiek várakozásteljesen néznek rá. Lassan az asztalra állította a sörös üveget. - Igen, együtt voltunk. Na és? - Magánügy- mondta Ted.- Csak rád meg Charity-re tartozik. De egyikünk se szeretné, ha Charitynek baja esne. Elias fekete monoklijára és az állán lévő sebtapaszra mutatott. - Ha valaki még nem vette volna észre, itt nekem szokott a leginkább bajom esni. - Igen, de az más - jegyezte meg Yappy. Ted és Newlin komoran bólintottak. Elias nem tudta, mit mondhatna erre, úgyhogy jobb híján meghúzta a sörét. A többiek is követték a példáját. Kis idő múlva Newlin különös, fürkésző tekintettel nézett Eliasra. - Azzal a víz útjának nevezett ízével tetted harcképtelenné a két fickót, akik bemásztak hozzád? Elias Newlinra nézett. - Ki beszélt neked a víz útjáról? - Charity említette egyszer-kétszer - vonta meg a vállát Newlin. - Meg Yappy és Ted is. - Hayden is beszélt néha róla - szólt közbe Yappy. - Mindig készültem, hogy kérdezek tőle egyet s mást, de nem került rá sor. Elias a vastag üvegkorsót nézte Yappy kezében. A sör és a hab maszatján, a zsíros ujjlenyomatokon keresztül csak elmosódott és töredékes foltokat látott. - Van egynéhány dolog, amit nekem sem adódott alkalmam megkérdezni tőle. - Ezt a víz dolgot illetően - kezdett bele Newlin sután. Elias kortyolt a söréből. - Mi van vele? Newlin feszengett, mintha próbálná összeszedni a bátorságát. - Charity azt mondta, hogy te esetleg hajlandó volnál megtanítani rá. Elias egy pillanatra kizökkent víz alatti álomvílágából. - Valóban ezt mondta? - Igen. - Newlin zavarban volt, de nem adta fel. - És hát szeretném megkérdezni, hogy lehetséges lenne-e. Mindig is tanítvány voltam, eszmélt rá Elias. Furcsamód idegennek érezte a gondolatot, hogy a másik oldalon álljon. - Fogalmam sincs, hogy tudnám-e tanítani az Utat.
Jayne Ann KRENTZ
104
Tűz és víz
- Hát, legalább megpróbálnád? - kérdezte Newlin. Elias elgondolkozott. Egy dolog Charitynek megmutatni néhány egyszerű önvédelmi fogást, és megint más az egész tal kek csarát tanítani. - Nem tudom. Talán. Newlin vigyora a füléig ért. - Köszönöm. Elias kényszerítette magát, hogy kievickéljen az álom sodrából. Ránézett a három férfira. Erről jut eszembe. Köszönet illet valamennyiőtöket azért, hogy segítettetek rajtam ma reggel. - Rájuk emelte a sörös korsóját. - Köszönöm. - Szívesen - mondta Yappy. Ted bólintott. - Szóra sem érdemes. Fordított helyzetben te ugyanezt tetted volna. - Így van. Össze kell tartanunk itt a mólón. - Jut eszembe - pillantott Yappy az órájára. - A városi tanács ülése néhány percen belül kezdődik. Jobb lesz, ha szedjük a lábunkat, különben Charitynek, Beának és Radiance-nek segítség nélkül kell szembenéznie azzal a vérszomjas barrakuda-rajjal. - Igaz. - Ted felállt. - Te is jössz, Elias? - Nem úgy készültem. Newlin megköszörülte a torkát. - Charity azt mondta, hogy ez fontos. Állítólag meg akarják tőled vásárolni közpénzekből a mólót. - A móló nem eladó. Yappy ránézett. - Akkor talán mégis az lenne a legjobb, ha odamennél, és ezt leszögeznéd. PHYLLIS DARTMOOR erősen tömött vállú, gyöngyszürke kosztümben állt a hosszú asztal közepénél, és szokásos határozottságával rázta meg a csengettyűjét. - A mai gyűlést megnyitom - jelentette be. Charity érzékelte, hogy a beszélgetés elhalkul körülötte. A harmadik sorban ült, Bea és Radiance mellett. Newlin, Yappy és Ted még nem értek oda. Lefoglalta a jobb oldali széket, bár nem gondolta komolyan, hogy Elias felbukkanna. - Felkérem a titkárt, hogy olvassa fel a legutóbbi gyűlésünk jegyzőkönyvét - mondta Phyllis. Liz Roberts felállt az asztal végén; nagydarab asszony volt, és már senki nem emlékezett, hogy mióta dolgozik a tanácson. Olvasni kezdett; erős hangja az utolsó sorokig is elért a kis ülésteremben. Charity kikapcsolt. Mindenki tudta, hogy a jegyzőkönyv felolvasása a hónap fénypontja Liz életében. A júliusi tanácsülés eseményeinek összefoglalása alatt Charity végig azon rágódott, amin egész álló nap: egyre jobban aggódott Elias miatt. Épp elég baj, hogy Rick Swinton meglógott az igazságszolgáltatás elől. Ennél is aggasztóbb volt azonban, ami Elias és Justin Keyworth között történt. Elias furcsa hangulatban volt, amikor ellátta a sebét a női mosdóban. - Dartmoor polgármester asszony hangsúlyozta, hogy az utazók augusztus közepén maguktól is odébb állnak, ezért azt javasolta, hogy a tanács se időt, se közpénzt ne áldozzon többé arra, hogy távozásra bírja őket... - Liz elhallgatott, amikor halk moraj futott végig a termen. Olvasószemüvege fölött jelentőségteljesen a hallgatóságára nézett, de senki nem törődött vele; minden szem az ajtó felé fordult. Charity úgy érezte, hogy feláll a hátán a szőr, amikor Yappy, Ted és Newlin lépett a terembe, és leült a leghátsó sorban; Newlin még oda is intett neki a többiek feje fölött. S aztán megpillantotta Eliast; nem ment hátra a többiekkel, hanem őfeléje tartott az üléssorok között, a tekintetét mindvégig le sem véve róla. - Ismét felmerült az Őrült Otis rakpart átkeresztelésének kérdése - folytatta Liz az addiginál hangosabban. - Külön bizottság alakult. Gabe Saunders felvetette, hogy vásároljuk meg a mólót az új tulajdonostól, akárki legyen is az. A móló átkeresztelésére létrejött bizottságnak az is a feladata volt, hogy mérjék fel az azonnali vásárlás lehetőségét.
Jayne Ann KRENTZ
105
Tűz és víz
Elias a Charity mellett üresen hagyott székre ereszkedett, és figyelmesen hallgatta a felolvasást. Charitynek nem tetszett a férfi komor arca. Aggódva hajolt hozzá, és a fülébe súgta: - Miért jöttél ide? - Mert titokzatos, kiszámíthatatlan és szeszélyes idegen vagyok. - Még mindig nyűgös vagy? - Igen. Az emberek kezdtek rájuk figyelni. Charity lemondóan legyintett, és kihúzta magát a székén. Liz Roberts végzett a jegyzőkönyvvel, és leült. Most Phyllis emelkedett szólásra, és elismerő tekintetét Eliason nyugtatta. - Örömmel látom, hogy az Őrült Otis rakpart új tulajdonosa megtisztelt bennünket a jelenlétével ma este - kezdte. A szavait érdeklődő mormogás követte. - Mivel a város jövője szempontjából a móló igazán kiemelt jelentőséggel bír, javaslom, hogy térjünk rá rögtön a bizottsági jelentésre. Gabe, kérlek. Gabe Saunders, az okleveles könyvelő felállt. Vézna kis emberke volt; a szeme környéke zölden fénylett, mintha kisminkelte volna. Megköszörülte a torkát, és olvasni kezdte a jelentését. - Az átkeresztelés kérdésével kezdem. A Naplemente rakpart és az Indigó rakpart név egyaránt kapott szavazatokat. A Bizottság végül az Indigó rakpart név mellett döntött elegáns hangzása okán. Charity felugrott. - Egy pillanat, nem keresztelhetik át a rakpartot csak úgy. A móló magántulajdon. Bea és Radiance is dühösen motyogtak; a hallgatóságból elismerő hangok hallatszottak, Charity tudta, hogy újabb szócsatára számíthat Phyllisszel. Phyllis fagyos mosolyt villantott Charityre. - Nem hinném, hogy te tiltakozhatnál az új név ellen. - Az Őrült Otis Rakpart Vállalkozói Szövetségének nevében kijelentem, hogy tiltakozunk – mondta Charity határozottan. - A jelenlegi név igazán karakteres, és különc jellegével idevonzza az idegeneket. Megszerettük ezt a nevet, és szándékunkban áll megtartani. Phyllis szeme összeszűkült. - Magad is hallottad a bizottság jelentését. Teljes az egyetértés abban, hogy az Őrült Otis rakpart nem hangzik elég kifinomultan ahhoz, hogy a tehetősebb látogatókat idevonzza. - Nem érdekel, hogy a bizottság miben ért egyet - mondta Charity. - Nem nevezhetik át a mólót a tulajdonos beleegyezése nélkül. - Ez igaz. - Phyllis eltökélt mosollyá fordult Elias-hoz. - És mivel a tulajdonost a körünkben üdvözölhetjük ma este, javaslom, kérdezzük meg, mi a véleménye a móló új nevéről. Izgatott suttogás futott végig a termen. Mindenki Eliasra nézett. - Nos? - pillantott le rá Charity is. - Mondj már valamit. Elias előbb Charityre, majd Phyllisre, vegul a tömegre nézett. - A jelenlegi név illik a mólóhoz. Megtartjuk. Phyllis felvonta a szemöldökét; a hallgatóságon újabb moraj futott végig, egyesek tapsoltak. Charity diadalittasan foglalta el a helyét. Radiance és Bea vigyorogtak, a hátsó sorban Newlin éles huj-hujt hallatott. Gabe Saunders a homlokát ráncolta. - A polgármester asszonynak igaza van. Ez a név nem hangzik valami előkelően, Mr.Winters. - Nem hinném, hogy akad valaki, aki magát a mólót előkelőnek nevezné - válaszolta Elias. Nevetés jutalmazta a visszavágást. Phyllis megrázta a csengettyűjét, csöndet követelve. - Ezennel rátérünk a bizottság második feladatára. Gabe, vállaltad, hogy utánanézel, meddig mehet el a városvezetés az ajánlattevésben. Mire jutottal?
Jayne Ann KRENTZ
106
Tűz és víz
Gabe vállat vont. - Ahogy tegnap mondtam, Phyllis, meg tudjunk vásárolni a mólót, feltéve, ha eladó, és ha Mr. Winters nem srófolja az árát a jelenleg érvényes piaci árak fölé. Charity meglökte Elias karját. - Mondd meg nekik, hogy nincs szándékodban eladni. Elias jelentőségteljesen Charityre nézett, majd engedelmesen a tanácstagok felé fordult. - A móló nem eladó. A hallgatóság ismét zajongani kezdett, ezúttal hangosabban. Charity észrevette, hogy Tom Lancaster, a Cove Herald szerkesztője sebesen körmöl a jegyzettömbjébe. Phyllis gondterhelten nézett Eliasra. - Teljesen bizonyos ebben, Mr. Winters? A város méltányos ajánlatot készül tenni önnek. Charity ismét talpra szökkent. - Hallottad, vagy nem? Most mondta, hogy a móló nem eladó. Phyllis ajka elkeskenyedett; alig tudta türtőztetni magát. - Eddig azt hittem, hogy Elias a móló igazi tulajdonosa, nem pedig te, Charity. Nem bírod megállni, hogy ne beszélj a nevében? - Nagyon helyesen beszél Charity a nevemben – szólt közbe Elias udvariasan. - Nyugodtan hagyják, hadd mondja végig. Valaki harsogva felnevetett, a hallgatóság kuncogott. Charity érezte, hogy az arca lángol. Visszaült a helyére. - Javaslom, hogy halasszuk el ezt a napirendi pontot a jövő havi összejövetelig - mondta Phyllis egy hideg mosoly kíséretében, és máris egy másik tanácstaghoz fordult. - Clark, beszámolnál, kérlek, a Vásárbizottság munkájáról? Clark Rogers felállt. És Elias is. Szó nélkül hátat fordított, és kisétált a tanácsteremből. Charity zavarodottan nézett utána. Egy órával később, a tanácsülés végeztével bevárta társait a városháza lépcsőjén. Általános volt az örvendezés. - Remélem, ez egyszer és mindenkorra eldöntötte a dolgot - mondta Bea. - Holnap az egész város tudni fogja, hogy a polgármester asszony és a tanács szemébe mondtuk, hogy a móló nem eladó. - Remélem, ez volt az utolsó alkalom, hogy végig kellett ülnöm egy ilyen tanácsülést ásított Ted. - Micsoda dögunalom! - Nem hinném, hogy az Őrült Otis rakpartot még egyszer napirendre tűznék mostanában vélte Radiance. - Elias egyértelműen leszögezte, hogy nem engedi átkeresztelni a mólót, és az eladási ajánlatok sem érdeklik. - Örülök, hogy végül eljött ma. Vége lesz a pletykának, ha maga a tulajdonos nyilatkozik, ráadásul nyilvánosan - jelentette ki Yappy. - Így van - bólintott Ted. - Ez a pletykás szájak befogásának egyetlen módja... - Ted tűsarkú cipők kopogását hallotta, és elhallgatott. - Jó estét, Phyllis. Épp arról beszélünk, hogy a ma esti események remélhetőleg véget vetnek a mólót illető találgatásoknak. - Ha ezt hiszi, Ted, hát nagy meglepetésben lesz még része. - Phyllis megállt a lépcsőn, és Charityre függesztette a tekintetét; szemmel láthatólag forrt benne a düh. - Pedig egy csomó friss pletyka éppen most kapott szárnyra. Lehet, hogy még nem hallottad, de biztosra veszem, hogy azok után, ami ma este itt történt, nem kell sokáig várnod rá. - Hogy értsem ezt? - nyögött fel Charity. - Még kérded? - Phyllis gúnyosan elmosolyodott. - Szerintem nem esik nehezedre kitalálni. Mindenki tanúsíthatja, hogy Elias Winters pontosan azt mondta, amit te adtál a szájába. És az is köztudott, hogy viszonyod van vele. Az emberek hajlamosak feltételezni, hogy azért fekszel le vele, hogy befolyással lehess a mólót illető döntéseire. Charitynek a lélegzete is elakadt. - Ez rágalom. A két férfi csak pislogott.
Jayne Ann KRENTZ
107
Tűz és víz
- Szemenszedett hazugság - jelentette ki Radiance. Bea harciasan kihúzta magát. - Hogy merészel ilyesmit akár csak feltételezni is? Phyllis udvarias mosollyal válaszolt. - Csak azt mondom, amit hallottam. Személy szerint egy szót sem hiszek belőle. - Gondolom - motyogta Bea. - Elvégre - folytatta Phyllis -, aki tud valamit a Távoltenger Társaságról, az tudja, hogy Charitynek a legkisebb esélye sem lenne elcsábítani az elnökét azért, hogy befolyással bírjon az üzleti döntéseire. - Jézusom, Phyllis. - Ted szemlátomást láthatólag kínlódott. - Nem gondolja, hogy kezd eldurvulni ez a játék? - Úgy látja, hogy eldurvul? Akkor hadd világosítsam fel, hogy Winters benne a legdurvább játékos. Lehet, hogy Charity azt hiszi, hogy kézben tartja a dolgok alakulását, de én erősen gyanítom, hogy Elias csak szórakozik vele, amíg arra vár, hogy megkösse végre azt a bomba üzletet dúsgazdag megbízói részére. Newlin a homlokát ráncolta. - Milyen üzletre gondol? Phyllis erősen megszorította válltáskája bőr szíját. - Nem kétlem, hogy hamarabb megtudjuk, mint szeretnénk. De egy dologban biztosak lehetnek. Elias Winters nem fog sokáig érdeklődni se Charity se az Őrült Otis rakpart iránt. Csak a profit hozta ide. Phyllis lelibegett a lépcsőn, és eltűnt a parkoló felé. Tűsarkainak szaggatott kopogása visszhangzott az enyhe ködben. A kis csoportosulás némán álldogált. Charity elgondolkodva nézett Phyllis után. - Értsem úgy, hogy mégsem osztották rám Ingrid Bergman szerepét a Forgószél Whispering Waters Cove-beli változatában?
13 A tükörképet könnyű meglátni a vízen. Viszont nehéz megpillantani az igazságot, ha megjelenik benne. „A víz útján", Hayden Stone naplójából CHARITY megállt a kocsifelhajtón, és leállította a motort; nem vette észre, hogy Elias a veranda mellett vár rá a sötétben. Miközben a kulcsát keresgélte, újra lejátszódott benne a városi tanács lépcsőjén lezajlott beszélgetés. Elias kilépett a veranda lámpájának gyönge fényébe. Ha nem mozdul meg, Charity észre sem veszi; így a kulcsát is elejtette ijedtében. - Elias. A férfi szokásos precíz mozdulatával hajolt le a kulcsért. - Bocsánat. - Te jó ég, hogy megijedtem! - Charity kikapta Elias kezéből a kulcsot, és merev léptekkel az ajtóhoz ment. - Mit ólálkodsz itt a házam körül? - Rád vártam. - Kár, hogy nem a tanács lépcsőjén voltál. - Charity a zárba illesztette a kulcsot. Lemaradtál egy jó kis jelenetről. - Mi történt? - Csak a szokásos kis balhé köztem meg a polgármester asszony között. - Charity kinyitotta az ajtót. - És ő nyert. Elias belépett mögötte a házba. - Hogyan? - Kettő-egyre. Előbb megrágalmazott, hogy csak azért fekszem le veled, hogy befolyásolhassam a döntéseidet az Őrült Otis rakpartot illetően. Majd felvilágosított, hogy teljesen hiábavaló fáradozás részemről, hogy elcsábítsalak. Te úgyis túl okos vagy hozzám. Phyllis szerint csak kihasználsz.
Jayne Ann KRENTZ
108
Tűz és víz
- Miben? - Azt gondolja, hogy csak szórakozol velem, amíg vársz, hogy a mólót gyalázatos módon átpasszold valami ügyfelednek. - Charity cipőjének orra egy földön heverő tárgyba ütközött. Mi a manó? Kitapogatta a villanykapcsolót, és felkattintotta. Közepes méretű, barna borítékon akadt meg a tekintete. - Majd én felveszem - hajolt le ismét Elias, és átadta a borítékot. - Valaki nyilván becsúsztatta, míg nem voltál itthon. Charity homlokát ráncolva forgatta a lepecsételt papírt. Nevet vagy címet nem látott rajta. – Mióta vártál? - Fél órája. Aki idehozta, nyilván előbb jött. - Erről jut eszembe. Miért vagy itt egyáltalán? - Hogy megmondjam, hogy szerintem igazad volt. Egész nap ezen gondolkodtam. És holnap Seattle-be megyek, és felkeresem Garrick Keyworthöt. A férfi hangjában rejlő elszántság meglepte Charityt. A még felbontatlan borítékot az előszobai kis asztalra ejtette, és Eliashoz fordult. - Biztos? Elias mozdulatlanul állt a küszöbön; az arca semmit nem árult el. - Nem hiszem, hogy akár magamnak, akár Keyworthnek jót teszek ezzel, de nem tudok jobbat kitalálni. Charity odalépett hozzá, karját a férfi nyaka köré fonta, és szorosan hozzásimult. - Én sem. Elias néhány pillanatig mereven állt Charity karjai közt, majd egy nyögéssel ő is átölelte barátnőjét. - Valami baj van velem, Charity. A tréninggel, a filozófiával, melyet tizenhat éves korom óta követek, hogy kézben tartsam az életemet. Most minden erőtlenedik és elmosódik körülöttem. Mintha hullámzana a képernyő, amit nézek. - Azt hiszem, Hayden halála óta te is átestél jó néhány olyan dolgon, amilyenen Őrült Otis. Elias rekedt nevetése teljesen humortalannak hangzott. - Lehet, hogy mégis át kellene keresztelnünk a mólót. Őrült Elias rakpartnak. - Az sem javított a helyzeten, ami Keyworthszel történt. Túl sok volt Hayden halála után. Elvarratlanul maradtak a szálak, és Keyworth most újra felbukkant, hogy kísértsen. - Hogy teljessé tegye a kísértetek seregét. - Elias erősebben szorította Charityt. - Kár, hogy nem beszélhetek Haydennel még egyszer, utoljára. - Szerinted mit mondana? Elias hallgatott egy darabig. - Hogy tiszta vízben tanulmányozzam a tükörképeket. Olyanban, melyet nem törnek meg a múlt képei. - Te érted, hogy mit jelent ez? Mert lehet, hogy én nem. - Szerintem azt jelenti, hogy még egyszer találkoznom kell Keyworthszel. - Veled megyek. - Seattle-be? Nem. Értékelem a segítségedet, de ezt egyedül kell elintéznem. - Tudom. De attól még a városba elmehetek veled. Davis azt mondta, hogy a héten elutazik üzleti ügyben, de ebédelhetek a húgommal, amíg Keyworthnél vagy. - Nem vitatkozom. - Elias habozott, - Meg kell mondanom neked, Charity, hogy az utóbbi időben te vagy az egyetlen az életemben, amit valóságosnak érzek. Mélységes bizonytalanságból fakadó borzongás fagyasztotta meg Charityt a lelke: legmélyéig. Minden erejét beleadta az ölelésbe, de a férfi testmelege sem űzte ki belőle az iménti szavak keltette dermedtséget. Ha Elias azért jön el újra meg újra, mert szenvedélyük elég erős ahhoz, hogy kiemelje a melankólia ködéből, akkor mi lesz, ha ez a köd egyszer és mindenkorra felszáll? Charity csak remélni tudta, hogy addigra a férfi megtanulja szeretni őt, akkor is, ha már nem lesz szüksége rá. Mert Charity most egyszerre, kétségbevonhatatlan bizonyossággal megértette, hogy szerelmes Eliasba.
Jayne Ann KRENTZ
109
Tűz és víz
A férfi ajkát keresve feltartotta a száját. Az érzéki éhség, mellyel Elias rátapasztotta az övét, elűzte belőle a kétséget és a félelmet. Legalább egy időre. EGY ÓRA MÚLVA Elias kikászálódott a szexuális kielégültség édes letargiájából. Megmozdult a puha matracon, a hátára hengeredett, és felnézett a hálószoba mennyezetére. Charity hozzásimult, melegen, lágyan, gyönyörűen. Csodás érzés volt, ahogy a dolgok valóságosabbak és kézzelfoghatóbbak lettek, amióta eldöntötte, hogy beszél Keyworthszel. Nem tudta, mit mondjon régi ellenségének, de tudta, hogy helyesen döntött. Meg kell lennie. És Elias tudta, hogy ezt a döntést Charity-nek köszönheti, nem pedig a tal kek csarának. Azt is tudta, hogy bizonyos értelemben válaszúthoz érkezett, de nem volt most kedve végiggondolni az összes ágbogát. Azt azonban nem tagadhatta, hogy döntésével végleg letér az ismert ösvényről. Kamaszkora óta most először határozta el magát tudatosan egy ilyen horderejű cselekedet mellett a filozófiája és a gyakorlatok segítsége nélkül. Veszélyes lépés volt, mert sebezhetővé tette magát. A kezdet kezdetén tudta, hogy Charity mellett óriási veszélynek teszi ki gondosan megalkotott, én-központú világát, mégsem szakított vele. Most meg már késő. - Elias? - Igen. - Éhes vagy? - Azt hiszem, ma kimaradt a vacsora. - Nekem is. - Charity felült a gyűrött lepedőn. - Csak az járt a fejemben, hogyan tudnám megvédeni a mólót Phyllistől és a tanácstól. - Én pedig a három testőrnek róttam le a hálámat egy-egy sörrel a mentőexpedícióért. Newlin egyébként kérte, hogy tanítsam a tal kek csarára. Feltételezem, te ültetted a bogarat a fülébe. - Ő találta ki. Baj? Elias eltöprengett. - Nem, de nem tudom, hogy képes lennék-e tanítani az Utat. Mindig is tanítvány voltam. - Minden tanár tanítvány volt egyszer. Úgy képzelem, hogy a tanítás szakadatlan tanulási folyamatot jelent az oktató számára. Már a jó oktatók számára. - Hayden azt szokta mondani, hogy a tanár és a tanítvány úgy tükörképei egymásnak, ahogy a mozgó fény tükröződik a vízen. A kép folyton mozgásban van, mindig más, és mindig ott van. - Ráismerek Haydenre. Talányos és szép. Kérsz egy falatot? Kizárólag versenyen kívül. Például egy mogyoróvajas szendvicset, vagy inkább valami mást? Eliast megigézte, ahogy a hold sápadt fénye Charity kebleinek szép kis dombjára csorgott. Lustán kinyúlt, és megérintette a bimbót; rögvest apró rüggyé keményedett az ujjai alatt. -Vagy inkább valami mást. - Tenyere lejjebb araszolt Charity derekáig, s aztán még tovább. - Elég legyen a bujálkodásból - ütögett Charity a férfi kutakodó kezére. - Harapjunk valamit. - Óhajod parancs. - Elias visszahengerítette barátnőjét az ágyra, és helyet keresett a két combja között. -Az istenért, Elias. Hogy jut eszedbe ilyesmi a mogyoróvajas szendvicsről? - Az ember ott szerzi a táplálékát, ahol tudja. - Elias megcsókolta a bársonyos comb belsejét, és beszívta az érzékeit elkábító illatot. Charity levegő után kapott, és a férfi hajába markolt. - Azt hiszem, ez már kicsit cikis. - Akkor lenne cikis, ha behoztuk volna a mogyoróvajat magunkkal az ágyba. - Biztos?
Jayne Ann KRENTZ
110
Tűz és víz
- Biztos. - Elias ajkai közé vette a finom kis klitoriszt; kitelt, merev és feszes lett a szájában. Mennyei volt az íze. - Elias. - Jobb, mint a mogyoróvaj. - Oké, oké, te nyertél. - Charity egyszerre levegőért kapkodott. - De lezuhanyozunk, mielőtt megcsináljuk a szendvicseket. - Csak ha ragaszkodsz hozzá. HÁROMNEGYED óra múlva Charity frissen mosdva, fehér frottírköpenyben állt a konyhapultnál, és nagy halom kenyeret szelt a mogyoróvajas szendvicsekhez. - Mindjárt kész vagyok, Elias. - Már jövök. - A férfi hangja az előszoba felől hallatszott. - Tudod, soha többé nem tudok úgy nézni egy üveg mogyoróvajra, mint eddig. - Én sem. - Elias megjelent a konyhaajtóban. Az inge még nem volt begombolva a farmere fölött. Nedves haját épp csak az ujjaival fésülte hátra a homlokából. Tekintetében a birtoklás vágya csillant. - Te aztán tudod, hogy keltsd fel egy férfi étvágyát. - Ne beszélj badarságokat, inkább ülj le. - Jó ötlet. - Elias az asztal felé menet meglengette a barna borítékot. - Erről megfeledkeztél? - Szerintem valaki elvonta a figyelmemet. - Charity két teli tányér szendvicset tett az ablak melletti asztalra. - Bontsd fel, nekem mogyoróvajas az ujjam. - Lenyalom, ha akarod - ajánlotta komolyan a férfi. Charity sokatmondó pillantást vetett rá. - Nyisd ki a borítékot. - Ünneprontó. - Elias leült, feltépte a borítékot, és belenézett. - Úgy tűnik, fényképek. Polaroid képek. - Tényleg? - Charity visszament a konyhába, hogy lemossa a kezét. - Ki csúsztatna fényképeket az ajtóm alá? Van mellette valami írás? - Én nem látok. - Elias felfordította a borítékot, és az asztalra rázta a képeket. - Üzenet nincs benne. Lehet, hogy valamelyik kolléga csinálta őket a mólón, és gondolta, hogy érdekelnének. - Elias elhallgatott. - Hoppá. Tévedtem. Charity papír törülközőbe törölte a kezét. - Mi a baj? Elias hátradőlt, és az asztalon heverő három kép felé intett. - Nézd meg ezeket. Charity kíváncsian lépett az asztalhoz. A felvételek életlenek voltak. A háttér elmosódott. A fakó színek mellett a kompozíció is amatőr munkára vallott. Charity értetlenül bámult; az első pillanatban fel sem fogta, mit lát. Nemsokára kirajzolódott a kép: egy nő feküdt egy ágyon. Szőke haja legyezőszerűen terült szét a párnán, bokája és csuklója valami bilincsszerűséggel volt kikötve. Minden öltözéke egy bőr bugyi és bőr melltartó volt, melynek kivágott hegyén kitűnt a két ráncos bimbó. A nő két combja között hatalmas műpénisz, mellette valami lovaglópálcára emlékeztető tárgy hevert. - Édes istenem - suttogta Charity elborzadva. - Ez Phyllis Dartmoor. TÍZENÖT perccel később Elias az utolsó előtti mogyoróvajas szendvicset is a többi után küldte. Nem is tudatosult benne, hogy ennyire éhes. Leverte a morzsákat a kezéről, és sóváran nézett az üres tányérra. Egy kivételével az összesét felfalta. Jobban érezte magát, mint addig bármikor a nap folyamán. Semmi nem változott. Továbbra is előtte állt a feladat, hogy találkozzék Keyworthszel, de miután eldöntötte, hogy elmegy Seattle-be, élesebbé vált körülötte a világ. És a szex csodát tett a valóságérzékével. Charity ezzel szemben kifejezetten rossz passzban volt; Elias már aggódott miatta. Még mindig a negyedórája elkezdett szendvicsén rágódott. Tekintete minduntalan a barna borítékra
Jayne Ann KRENTZ
111
Tűz és víz
tévedt. Szélsebesen visszagyömöszölte Phyllis Dartmoor fotóit, de gondolatai körülöttük keringtek. Elias kényelmesen elnyúlt a székén, kezét farmerzsebébe csúsztatta, és lábát kinyújtotta az asztal alatt. - Mi a terved ezekkel a fotókkal? - Gondolom, visszajuttatom őket Phyllisnek - sóhajtott fel Charity. - Fogalmam sincs, mi mást kezdhetnék velük. - Tekintete találkozott a férfiéval. — Ki tehette őket a küszöböm alá? És mi célból? Elias elgondolkodott. - Az ilyen holmik nem sok mindenre valók. Nyílt titok, hogy néhány hónapja ellenséges a viszonyod Phyllisszel. Lehet, hogy valaki aduásznak szánta, amit felhasználhatsz ellene. - Akkor nem épelméjű ember. - Nem hát. - Mégis mire számított, mit csinálok a képekkel? - kérdezte Charity. Elias megvonta a vállát. - Talán hogy megzsarolod szegény Phyllist? Hogy hagyja már abba, akármit akar is az Őrült Otis rakparttal? - Ez felháborító. Hogy feltételezné bárki, hogy kapható volnék ilyesmire? - Tényleg kissé túlzásnak tűnik - vélte Elias. - De csakis olyasvalaki lehetett, aki jól ismer téged. És egy csomó ilyen ember él Whispering Waters Cove-ban. - Sok tetejét nem látom ennek. - Charity habozott. - Hacsak... - Hacsak? - Hacsak Phyllisnek nincs igazán komoly ellensége itt a városban. Viszont konkrétan senkire nem tudok gondolni. Akármennyire határozott, sőt nehéz ember is olykor, a legtöbben mellette álltak a móló kérdésében. Csak az Őrült Otis rakpart kisvállalkozói nem, de ilyen mérvű ocsmányságot sem Beából, sem Radiance-ból, deTedből vagyYappyből sem nézek ki. - Tényleg nem valószínű. - Elias szünetet tartott. - De van még egy lehetőség. - Lehet, hogy az, aki a fényképeket készítette, megpróbálta megzsarolni velük Phyllist, és nem jött be neki. - És úgy gondolta, hogy én majd bevégzem a piszkos munkáját? Feltételezi, hogy annyira gyűlölöm Phyllist, hogy kínos helyzetbe hozom majd a képekkel. - Charity ajka elkeskenyedett. - Az az ember nincs valami jó véleménnyel rólam. Elias felvonta a szemöldökét. - Aki itt hagyta neked a képeket, nyilván azt feltételezi, hogy téged is ugyanolyan morális vákuum vesz körül, mint őt. - De ha az volt a célja, hogy bosszút álljon Phyllisen, miért nem tetette be őket Tommal az újságba? - Még egy botránylap sem közölne ilyen képeket, és a Cove Herald nem nevezhető bulvárlapnak. Inkább családi lap. - Igazad van. - Jobban belegondolva te vagy az egyedüli logikus választás - mondta Elias. - Te vagy az egyetlen a városban, aki késhegyre menő vitában állsz Phyllisszel a móló miatt. - Vagyis hogy vitában álltam, amíg fel nem tűntél - helyesbített Charity élesen. - És reméltem, hogy az ügy elrendeződött végül, amikor kijelentetted, hogy nem adod el a mólót, de úgy látszik, egyesek még mindig azt várják, hogy előhúzz a bűvészkalapodból egy vízparti telekért lelkesedő nyulat. Amilyen kiismerhetetlen ember vagy, tőled minden kitelik. Elias áthatóan fürkészte Charity arcát. - De te elhiszed, hogy nincs ügyfelem, akinek át akarnám passzolni a mólót, igaz? Charity a homlokát ráncolta. - El. - Miért? - Mit miért? - Miért hiszel nekem? Semmivel nem bizonyítottam, hogy mi a szándékom.
Jayne Ann KRENTZ
112
Tűz és víz
- Mert az általános vélekedéssel szemben egyáltalán nem talállak olyan kifürkészhetetlennek és rejtélyesnek. Nem ezt a választ vártam, ismerte be Elias önmagának. Bár azt nem tudta volna megfogalmazni, hogy mit is várt, ezért kénytelen volt beérni ezzel. - Mi lesz a képekkel? - kérdezte. Charity megborzongott. - A legszívesebben elégetném őket, de attól tartok, az nem oldana meg semmit. - A jó hír az, hogy színes polaroidok. Tehát nem valószínű, hogy volna belőlük másolat. - Biztos vagy ebben? - kapta fel a fejét Charity. - Csak laborban lehetett volna másolatot készíteni róluk, és nincs olyan valamire való labor, amely ezt elvállalta volna. Ezért használnak polaroidokat. - Hát ez tényleg jó hír. Reggel elviszem őket Phyllis-nek, mielőtt Seattle-be indulnánk. Fogalmam sincs, mit mondok neki, de tudnia kell róluk. - Ne menjek veled? - Ne. Annál megalázóbbnak érezné, ha tudná, hogy te is láttad őket. - Igaz. Bár a képekből ítélve nem az a szégyellős fajta. Ki gondolta volna, hogy Whispering Waters Cove polgármester asszonya a bőrszíjaknak is rabja? - Valaki nemcsak gondolta, de tudta is - suttogta Charity. - És felhasználta ellene, amit tudott. Kíváncsi volnék, ki lehet ilyen aljas. - RICK SWINTON. - A megdöbbenés hamar dühvé változott Phyllis arcán. Keze remegett, miközben a fényképeket nézte. - Az a tetű. Az átkozott, szemét disznó. Megmondtam neki, hogy nem fizetek. Biztos voltam benne, hogy csak blöfföl. - Swinton? - Charity egy pillanatra meglepődött. - Azt hiszem, ebben van némi ráció. Őróla legalább biztosan tudjuk, hogy aljas. - Még annál is aljasabb. És én még szexisnek láttam, amikor a múlt hónapban először megkörnyékezett. - Phyllis szája legörbült. - Azzal jött, hogy szálláshelyet keres az utazóknak, és meghívott vacsorázni. Ragaszkodott hozzá, hogy egy másik városba vigyen, ahol nyugtunk lesz. Charity feszülten ült Phyllis nappalijában az elegáns szürke-bézs kanapén. Gondolkodott, mi vigasztalót is mondhatna, de semmi nem jutott az eszébe. - Akkor készítette a felvételeket? - Nem. Ez még csak a viszonyunk kezdete volt. A képeket néhány héttel ezelőtt készítette. - Rendszeresen találkoztatok, miután az utazók tábort ütöttek itt? - Nem csoda, hogy Phyllis megtűrte az utazókat, gondolta. Több szempontból is elnézően viselkedett velük. - Nem tudod elképzelni, milyen volt vele. Rick fantasztikus az ágyban. Őelőtte nem találkoztam férfival, aki ennyire bírta volna mellettem a gyűrődést. - Aha. - Charity nyelt egyet. Phyllis tekintete az üvegasztalon álló krémszínű rózsacsokorra tévedt. - Ő volt az egyetlen, aki ki tudta elégíteni az igényeimet, és ráadásul fantáziája is volt. De a fényképek után szakítottam vele. Azt mondta, ez is a játékhoz tartozik, de ideges lettem. Gondolnom kellett a karrieremre. Aztán a végén megzsarolt velük. - Aljas disznó. - Megpróbáltam megszerezni tőle a képeket. Aznap este, amikor azok az ostoba utazók mind lent voltak a parton, átkutattam a lakókocsiját, de nem találtam meg őket. Tehát Phyllist látták aznap éjjel kiosonni Swinton lakókocsijából, gondolta Charity. Egy kis rejtély megoldódott. - Nem tartozik rám, de szerintem helyesen tetted, amikor nem engedtél a zsarolásnak mondta Charity. - És mivel nem tetted meg, amit kért tőled, nyilván úgy akart visszavágni, hogy az én ajtóm alatt hagyta a képeket. Nem valami zseniális ötlet.
Jayne Ann KRENTZ
113
Tűz és víz
- Azt hihette, hogy felhasználod őket ellenem. Mindenesetre meg akart alázni. Ricknek rögeszméje, hogy mindenkivel kiegyenlítse a számlát. De én tényleg azt hittem, hogy csak blöfföl. - Ilyen egy igazi nőcsábász. Phyllis erőnek erejével elfordította tekintetét a rózsacsokorról, és Charityt fürkészte. - Terád nem hatott a csábereje. - Nem az esetem. - Jó neked. De azt tudod, hogy dühítette. - Micsoda? - Hogy visszautasítottad - vont vállat Phyllis. - Egyszer vagy kétszer mondta is. Láttam, hogy forr benne a düh. Meg is lep, hogy nem bosszulta meg valahogy. Charitynek eszébe jutott az este, amikor arra ért haza, hogy felforgatták a lakását. Most, hogy jobban utánagondolt, ez alig egy hétre rá történt, hogy nemet mondott Swintonnak. Lehet, hogy mégis megbosszulta. Úgy tűnt azonban, hogy Phyllis nem is hallja. - Egyenesen hozzám jöttél a képekkel. Nem is próbáltál manipulálni. Charity szorosan összekulcsolta a kezét. - Mégis minek nézel? - Az utóbbi néhány hónapban egyértelműen értésemre adtad, hogy körömszakadtáig harcolsz az Őrült Otis rakpartért. - Nem lehet valami jó véleményed rólam, ha feltételezed, hogy képes lennék ilyen fotókat bevetni a céljaim elérésére. - Ne haragudj - pirult el Phyllis. - Bizalmatlankodom itt, ahelyett hogy térden állva mondanék köszönetet. De azt hiszem, annyira hozzászoktam már, hogy az ellenségemnek tekintselek, hogy nehéz elhinni, amit tettél. - Annyira nehéz? Azt hiszem, fordított helyzetben te is ugyanezt tetted volna. A móló kérdésében szemben állunk, de nem gyűlöljük egymást. - Nem, persze hogy nem - mondta Phyllis. - És mindketten a tisztességes játék hívei vagyunk. - Igen. De megesik, hogy az ember túlságosan is egy célra koncentrál, és ilyenkor könnyen megfeledkezik a dolgok személyes oldaláról. A politika például így hat az emberre. - Meg sok más is. - Charity a fényképekre nézett. - Ez az összes kép? - Igen, hála istennek. Amikor rájöttem, hogy mit csinál, kiborult a bili. Szétfeszítettem a bilincseket, és kitéptem a kezéből a fényképezőt. Jól földhöz vágtam, de az a három felvétel már benne volt. - Phyllis szemében könny csillant. - Még mindig nem hiszem el, hogy ennyire ostoba voltam. Charityt meglepte, hogy sírni látja a rendíthetetlen Phyllis Dartmoort. - Ne sírj. Minden rendben lesz. - Charity gyorsan felállt, és a kis távolságot legyőzve átölelte Phyllis merev vállát. Ekkor eszébe jutott, amit Elías mondott. - Az a jó, hogy polaroid képek. Egyszeri alkalomra valók, tehát nem valószínű, hogy lenne belőlük másolat. Phyllis szeme tágra nyílt. - Jóságos ég! Ez eszembe se jutott. - Ezekből a képekből ítélve Swinton nagyon amatőr. Kizártnak tartom, hogy a lakókocsijában tudott volna másolatot készíteni róluk, fotólaborba meg nem vihet ilyen felvételeket. - Ez igaz. - Phyllis visszanyelte a könnyeit. Még nem nyugodott meg teljesen, de kezdte összeszedni magát. - Most mindjárt elégetem őket - nézett Charityre. - Az lesz a legjobb. - Charity gyorsan megölelte. - Nyugodj meg, Phyllis. A képek már nálad vannak. A legrosszabbon túl vagy. - Igazad van. - Phyllis felemelte az állát; visszanyerte eredendő magabiztosságát és határozottságát.
Jayne Ann KRENTZ
114
Tűz és víz
- Esküszöm, egy kanál vízben meg tudnám fojtani azt a disznó Rick Swintont. Charity felállt, és gyorsan távozott. Egy óra múlva is a Phyllisszel való beszélgetésen jártak a gondolatai, amikor saját Toyotájának jobb első ülésén ült, és az autó alatt elkígyózó keskeny utat figyelte. A köd már felszállt, de eleredt ez eső; az ólomszürke út menti magas, büszke fenyőkről csöpögött a víz. Elias ugyanúgy vezette az autót, ahogy minden mást csinált: tökéletes önuralommal, melyen a legkevesebb erőlködés sem látszott. Charity érezte, hogy a férfi egyre mélyebbre merül gondolatainak hideg vízébe. - Otist hol hagytad? - kérdezte Charity, hogy megtörje a csendet. - Yappynél. - Jól tetted. Imádja a körhintát. Hayden halála után voltak napok, amikor csak egy menet után volt hajlandó valamit is enni. - Tudod, Charity, Otis nagyon hálás neked azért, hogy gondoskodtál róla. Csak nem tudja, hogyan mutassa ki a háláját.
14 Aki meg akarja változtatni egy folyó jövendő medrét, számoljon vele, hogy nedves lesz a keze a múlttól. „A víz útján", Hayden Stone naplójából - CSAK ideette magát a fene, Winters? - Garrick Keyworth nem fordult hátra; hangja az eső áztatta kertre néző karosszék mélyéről érkezett. - Csalódott, hogy nem sikerült, mi? Soha nem bírta a gyomrom a pirulákat. Ezek se maradtak benn elég ideig ahhoz, hogy elvégezzék a dolgukat. De ne csüggedjen. Legközelebb majd valami hatékonyabb szert használok. - Az én kedvemért ne tegye, Keyworth. - Elias lassan átlépdelt az üvegfalú szoba padlóját borító terrakotta járólapon. A Keyworth-ház hatalmas, régi téglaépülete a Washington-tó partján állt. Egy más korban kétségtelenül kitűnt volna eleganciájával, de most, amikor Elias átballagott a sötét faborítású halion az üvegszobába, léptei tompa, kongó visszhangot vertek. Mintha egyetlen élő lélek sem lakott volna a házban. Mintha rég kihalt volna itt minden. Mielőtt bebocsátást nyert Garrick Keyworthhöz, át kellett haladnia egy elektronikus kapun, el két rottweiler, egy mogorva kertész és egy tettre kész gondnok mellett. Most, hogy végre ideért, nem tudta, mit mondjon. - Egy fenét nem - mormogta Garrick. - Úgy tökéletes a bosszú. Vagy nem azt akart? Bosszút állni? - A tökéletes bosszú az, ha maga életben marad. Azt akarom, hogy nézzen le a folyón a jövőbe, és változtassa meg a tükröződéseket, amiket ott lát. - Mi ez a baromság? Letűnt karácsonyok szellemidézése? Hallottam, hogy magából folyton valami fura harcművészeti filozófia folyik. De eszébe ne jusson nekem is előadni magát. Öngyilkos lehetek, de agyalágyult még nem vagyok. - A fia eljött hozzám tegnap. - Elias körbekerülte a karosszéket, hogy lássa Garrick arcát. Nem volt felkészülve a sápatag, kísérteties vonásokra, az élettelen tekintetre. Majdnem dél volt már, de Garrick pizsamát és fürdőkopenyt viselt, a lábán papucsot. A kávé érintetlenül állt mellette az asztalon. - Justin elment magához? - Garrick hangja színtelen volt, mentes minden érzelemtől. Elnézett Elias mellett a kertre. - Mit akart? - Bosszút állni. Garrick a homlokát ráncolta. - Hogy érti ezt? - Nézzen rám, Keyworth. A monokli a szemem alatt Justin keze műve.
Jayne Ann KRENTZ
115
Tűz és víz
Garrick meglepve felkapta a fejét, és Elias acába bámult. - Azt akarja bemesélni nekem, hogy Justin behúzott magának egyet? - Nem egyet. Palacsintává vert volna, ha nem érkezik segítség. Garrick Őszintén elképedt. - Miért tett ilyet? - Nem találja ki? Mert engem hibáztat a maga öngyilkossági kísérletéért. Azt hiszi, én vagyok felelős érte. Kezd már leesni, Keyworth? Kiadja már a fodrozódás a mintát a vízen? Garrick ajka némán mozgott. - Nem értem - hallatszott végül. - Nem érti? - Elias elfordult Garrick elgyötört tekintetétől. Megállt a kertre és a szürke tóra néző, padlótól mennyezetig érő ablak előtt. A seattle-i magas toronyházak sötét árnyaknak tűntek a ködlő messzeségben. Charity valamelyik ilyen magas épületben van e pillanatban; Elias szerette volna, ha inkább itt lenne ővele. Tudná, hogyan kezelje ezt a helyzetet. Elias tisztában volt vele, hogy mennyire esetlen. - A francba is, mondja már, amiért jött, Winters. - Nyílt titok, hogy nincs valami jó kapcsolata a fiával, Keyworth. De amikor választani kellett, hogy széna-e vagy szalma, Justin bebizonyította, hogy a vér még mindig sűrűbb a víznél. Azért jött el hozzám, mert engem hibáztatott azért, ami magával történt. - Kötve hiszem. Justint fikarcnyit sem érdekli, hogy mi van velem. Csak az útjában vagyok. Elias szórakozottan nyomogatta összezúzott arcát. - Nekem nem ez volt a benyomásom. - Maga semmit nem tud Justinról. - Téved. - Elias lassan megfordult. - Nagyon is sok mindent tudok róla. Nyomoztattam utána, mint ahogy mindenki után, aki kapcsolatban volt magával és a cégével, mielőtt a tervem fogaskerekeit egymásba illesztettem volna. Tudom, hogy miért hagyta el magát a felesége, hogy a szigetekre irányuló szállítmányozás felelősének viszonya volt a titkárnőjével, és hogy egy vetélytársa elcsábította a szingapúri képviselőjét. - Elhiszem. - Garrick hátrahajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. - A terve minden apró részletre kiterjedt. Maga pályát tévesztett, Winters. Politikusnak kellett volna mennie, de a Pentagonban se lenne rossz helyen. Nem láttam még ekkora stratégát. - Érdekli, hogy mit tudtam meg Justinról? - Jobban érdekel, hogy miért akar nekem beszélni róla. Ez is a bosszúja része? Mert ez esetben fölöslegesen fárad. Nem ronthat Justinnal való kapcsolatomon. Évekkel ezelőtt elveszítettem a fiamat. - De lehet, hogy visszaszerezheti. - Hagyjuk Justint. - Garrick szempillái megrebbentek; most jelent meg az érzelem első jele a tekintetében. - Hagyja ki ebből az egészből. - Pedig része van benne. - Nincs, ha mondom. - Garrick arca haragosra váltott. - Semmi köze nincs ahhoz, ami Nihilin történt. Még nem is élt akkor. Tegyen velem, amit akar, maga hidegvérű, számító csibész, de Justint hagyja békén. Segítsen, ha... - Én nem jelentek Justinra semmiféle veszélyt. Maga viszont annál inkább. - Miről beszél? - Maga tud ártani neki. Ha nem vigyáz, a fia ugyanolyan hidegvérű, számító csibész lesz, mint én, aki éveket áldoz arra, hogy bosszút forraljon. Ezt akarja? - Micsoda hülye kérdés - horkant fel Garrick. - De van másik lehetőség is. Az is lehet, hogy magához hasonló gépember lesz, aki a családját, és mindenki mást is feláldoz, mert képtelen szabadulni a múltjától. Garrick félig feltornászta magát a székben. Keze reszketett. Néhány pillanattal azelőtt még élettelen tekintetében düh parázslott. - Elárulná, mi ez az egész? Miért jön itt nekem folyton a fiammal? Elias összeszedte magát. Mindig is tudta, hogy nehéz lesz. - Ha meg akarja menteni Justint, fogadjon el egy tanácsot. Ne tegye vele, amit az én szüleim tettek velem. Ne hagyja el. Garrick ajka megreszketett. Sok időbe tellett, amíg meg tudott szólalni. - Mit akar ezzel?
Jayne Ann KRENTZ
116
Tűz és víz
- A fia éveken át mintha nem is létezett volna a maga számára, mert maga kizárólag azzal törődött, hogy megvívja saját harcát a démonaival. Mindkét szülőm ugyanezt tette. Anyám öngyilkos lett. Apámat annyira lekötötte, hogy a szellemeivel viaskodjék, hogy nem maradt ideje rám. És egyszer felszállt a géppel, amelyet maga megrongált, pedig tudta, hogy nincs megfelelő állapotban, és soha nem tért vissza. - Mondtam már magának, hogy nem kívántam Austin Winters halálát. - Ez így szokott történni. Maguk ketten életre-halálra küzdöttek a szigeteken, és az egyikük elveszítette a csatát. Egy gyermek apa nélkül maradt. Másvalakinek kellett felnevelnie. Most maga próbálta eldobni magától az életet. Ha sikerrel jár, a maga fia is apa nélkül marad. Látja már az összefüggést? - Justinnak nincs szüksége rám. Megvet engem. És különben sem gyerek már, huszonöt éves. - Annak a fiatalembernek, aki így befeketítette a szemem alját, igenis szüksége van magára. Ha nem rendezi el kettejük dolgát, vagy olyan ember lesz belőle, mint én, vagy olyan, mint maga. Nem valami méltányos örökség az egyetlen fiának, igaz? Elias nem várt választ. Tudta, hogy jól összegabalyította a dolgokat, de nem tudta, mi mást mondhatna még. Ellépett Garrick Keyworth mellett, végigment a hangulattalan, kongó halion, ki a szürke ködbe. Elegáns, sötétzöld Porsche fékezett le a hosszú, kanyargós kocsifelhajtón. Justin Keyworth ugrott ki belőle. - Mi az úristent keres itt, Winters? - Gyorsan ideért. - Elias kinyitotta Charity kocsiját. — A gondnok hívta fel? Justin keze ökölbe szorult. - Azt kérdeztem, mi a kutya úristent keres itt? - Magam sem tudom. - Elias beült a volán mögé, és indított. - Feltűnt már magának, milyen nehéz pontosan megtalálni azt a helyet a folyóban, ahol a múlt és a jövő összefolyik? Justin elképedésében szóhoz sem jutott. - Hallottam, hogy különc egy alak maga, Winters. Nem hittem el. De már nem kételkedem benne. - Én sem. - Elias behúzta az ajtót, és megindult a hosszú felhajtón, minél messzebbre a tóparti komor háztól. Alig várta, hogy találkozzon Charityvel. A JÓL FÉSÜLT, energikusnak látszó fiatalember rémülten talpra ugrott a széles pult mögött, amikor Charity elviharzott mellette. - Várjon, nem mehet be. Mondtam, hogy Ms. Truitt értekezletet tart. - Ennek nem dőlök be. - Charity a belső iroda csukott ajtajából vidáman odaintett a titkárnak. - Tudom, hogy Meredith letagadtatja magát, ha azt akarja, hogy ne zavarják. Ne aggódjon, ha dühös lesz, majd én lecsillapítom. Van némi befolyásom rá. - Kérem, nem érti... Charity elmosolyodott, és lenyomta a kilincset. - Hello, Meredith - dalolta, miközben belökte az ajtót. - A tékozló nővér hazatért. Ebédelsz velem? Az íróasztal mögött riadt mozgolódás támadt, amint két egybefonódott alak szétrebbent. - Sanderson, mintha azt mondtam volna magának, hogy ne zavarjanak. - Meredith a vélhetőleg szenvedélyes csóktól kábán kukucskált ki egy atlétatermetű szőke óriás vállai mögül, hogy megnézze, ki tört rá az irodájában. - Charity. Charity megtorpant. Némán pislogott, amikor féltestvérét megpillantotta Brett Loftus karjaiban. - Upsz. - Mi a...? - Brett lassan eleresztette Mereditht, és megfordult. Szép vonásai ingerültséget tükröztek. Charityt megpillantva világos bőre pipacspirossá vált. Ujjait végigfuttatta napszínű haján, és megigazította drága selyem nyakkendőjét. - Ejha, micsoda meglepetés. Hello, Charity.
Jayne Ann KRENTZ
117
Tűz és víz
- Azt hiszem, legközelebb hallgatok a titkárodra, Meredith - hátrált kifelé Charity. Bocsánat. Csak éppen erre jártam, s gondoltam, talán ehetnénk valamit együtt. Meredith Brettre pillantott; a férfi felvonta a szemöldökét, és megrántotta egyik masszív vállát. Charity tudta, hogy néma üzenetváltás történt közöttük. Meredith határozottan fordult Charity felé. - Jó ötlet. Menjünk le a klubomba, valami fontosat akarok mondani neked. - MIVEL IS kezdjem? - nézett Meredith Charityre a patyolatabrosz felett. - Igazad volt a múlt nyáron, amikor azt mondtad, hogy ha Brett olyan pompás fickó, menjek hozzá én. Néhány héten belül bejelentjük az eljegyzésünket. - Gratulálok. - Charity belemártott egy villányi rákkoktélt a csípős vaszabi szószba. - Lehet, hogy beválnék jósnak. Miközben a csípősség átjárta az orrát és a torkát, Charity megnézte mostohahúgát. Jól néz ki, ismerte el. Sőt ragyogóan. Az üzleti élet és Brett Loftus határozottan jót tettek vele. Meredith hátrafésülte vörösesszőke haját meglepően vonzó arcából. Fekete-cser blézere és karcsúsított szoknyája pontosan megfelelt a cégvezetői szerepkörnek. Ajakrúzsa árnyalata éppen egyezett a körömlakkéval. Az egész jelenség tökéletesen beleillett a város egyik legelegánsabb üzleti klubjába. Egyedül a halványzöld szempárból kiütköző, rosz-szul leplezett szorongás rontott egy keveset a sikeres, beérkezett üzletasszony imázsán. Egy óra múlt tíz perccel. Az étterem bársonyfüggönnyel elválasztott bokszai megteltek elegánsan öltözött üzletemberekkel és -asszonyokkal. A tompa zajok, az ezüst halk koccanása a porcelánon megbízható hátteret teremtett a nagy pénzek sorsát eldöntő üzleti beszélgetéseknek. A helyszín emlékeket idézett fel Charityben. Visszagondolt az egykor itt elfogyasztott ebédekre. Nem is olyan rég történt, hogy a maitre név szerint üdvözölte, és a főpincér annyira ismerte az ízlését, hogy neki kézbe se kellett vennie az étlapot. A legkevésbé sem hiányoznak ezek az idők, gondolta. Meredith a homlokát ráncolta. - Charity, tudom, hogy sokként ért, hogy viszonyom van Brettel. - Nem igazán. - Nem akartam, hogy így derüljön ki. Hanem hogy legyen alkalmam elmondani neked... Meredith elhallgatott, és hunyorogva megkérdezte. - Hogy érted, hogy nem igazán? Lehetetlen, hogy hallottál volna valamit, annyira ügyeltünk rá, hogy titokban tartsuk. Hogy tudtad meg mégis? - Nem mondtam, hogy tudtam a kapcsolatotokról. Csak azt, hogy nem ért sokként. Meredith feszengett. - Biztos, hogy nincs ellenedre? Azért kérdem, mert egy évvel ezelőtt még Brett jegyese voltál. - Hát, éppen hogy nem. - Jó, akkor majdnem a jegyese lettél - pirult el Meredith. - Úgyis tudod, hogy úgy értem, hogy jártatok, és össze akartatok házasodni, az ég szerelmére. - De nem lett volna jó házasság. Rég tudtam ezt az eljegyzési parti előtt is, és szerintem Brett is tudta. Nem is értem, hogyhogy az egyikünk sem szállt ki már korábban. Meredith a grillezett lazacra pillantott a tányérján. - Brett mondta, hogy egyre bizonytalanabbá vált, de pontosan nem tudta, mi a baj. Azt gondolta, talán csak több időre van szükségetek, hogy megismerjétek egymást, és remélte, hogy a jegyesség elegendő időt hagy erre. - Brett úriember, és nem mondja ki a teljes igazságot - jegyezte meg Charity szárazon. - Az üzleti tényezők miatt erőltettük ezt a dolgot mind a ketten.
Jayne Ann KRENTZ
118
Tűz és víz
- Tudom, hogy mindenki jó lépésnek tartotta mindkét cég számára, hogy a házasságotok megpecsételi a két cég egybeolvadását. - A Truitt és a Loftus jól összeillenek a jellegüknél fogva. Brett-tel úgy éreztük, hogy mindenekelőtt a családunk és a cégünk érdekeit kell szem előtt tartanunk. Nem mondom, hogy nem kedveltük egymást, de egyikünknek sem akaródzott beismerni, hogy az eljegyzésünket is az üzlet motiválta. - Szerencse, hogy észhez tértél. Charity kérdőn vonta fel a szemöldökét. - Azt akarod mondani, hogy szerencse, hogy idegösszeroppanást kaptam? Nevezzük nevén a dolgokat. Nem észhez tértem, hanem kiborultam. - Nem kaptál ideg-összeroppanást - mondta Meredith mogorván. - Csak meg kellett szabadulnod a nyomástól. Kialakult benned a megoldás. - Nevezd, aminek akarod - sóhajtott fel Charity. - Aznap este egyszerre megértettem, hogy nem bírom megtenni. Bepánikoltam. - Minden jogod megvolt hozzá. Davisszel jó néhányszor beszéltünk rólad, miután kiköltöztél Whisperig Waters Cove-ba. - Tényleg? - Megértettük, hogy milyen érzés lehetett neked összefogni a céget anya és apa halála után. Olyan kaotikus volt minden. Rengeteg ember függött tőled. Rokonok, alkalmazottak, szállítók, ügyfelek. És soha nem is voltál oda azért, hogy az üzleti szférában dolgozz. Csak apa kedvéért vágtál bele. - Én tehetek róla, hogy ebbe a helyzetbe kerültem Brett-tel. Sokkal korábban át kellett volna adnom nektek a cég vezetését. - Nem voltunk elég érettek rá - mondta Meredith egyszerűen. - Hiányzott a tapasztalatunk. Neked köszönhetjük, hogy volt időnk befejezni a főiskolát, és kitanulni a szakmát. De visszatekintve tudod, mit értékelek a legtöbbre? - Mit? - A hozzáállásodat. Charity elképedt. - Milyen hozzáállásomat? - Soha nem éreztetted velünk, hogy kötelességünk átvenni a céget - mosolygott Meredith. Meghagytad a lehetőséget, hogy mi döntsünk. Most fogtuk fel, hogy velünk ellentétben neked nem volt választásod. Charity elpirult a féltestvére tekintetében csillogó csodálattól. - Ne is foglalkozz vele. Egyáltalán nem áldoztam fel az életemet a Truittért. Nemrég töltöttem be a harmincat, rengeteg időm maradt még. - Tudom. - Meredith szeme összeszűkült. - Tényleg jó neked abban a kisvárosban? - Igen. - Charity, már egy év is eltelt. Visszajöhetnél. Nem hiányoznak a jó éttermek? A színház, az áruházak? Olyan kicsi az a könyvesbolt ott neked. Miféle kihívás lehet az aTruitt után? Hogy bírod? Nem unod magad halálra? - Nem is gondolnád, hogy mennyi minden történik egy ilyen kis helyen. És soha nem éreztem magam jól az üzleti világban. Én a kiskereskedelemben vagyok otthon. Ahogy Eliasnak is mondtam, ez is egyfajta küldetés. Meredith meghökkent. - Eliasnak? - Elias Wintersnek. - A Távoltenger nevű társaság tulajdonosának? - Igen. Meredith elgondolkozott. - Davis említette, hogy Winters benne van valami üzletben a mólóval kapcsolatban. - Nem éppen. Ő tartja fenn az egyik kis üzletet, de ezt leszámítva nem csinál semmi különöset.
Jayne Ann KRENTZ
119
Tűz és víz
- Davis azt mondta, hogy Winters hamarosan kifőz valamit az öbölben. - Honnan tudjátok, hogy szeret főzni? - mosolyodott el Charity. - Komolyan beszélek. - Akkor talán érdekel benneteket, hogy Elias Winters és a Távoltenger átesett egynémely változáson. Elias is úgy döntött, hogy Whispering Waters Cove-ban telepszik le. - Charity, szállj le a földre. Te szakíthattál az üzleti világgal, de Winters aligha tenne ilyet. Nem egy óriási üzlet fűződik a nevéhez. - Igen, tudom. De az Őrült Otis rakpartot nem fogja eladni. Meredith előrehajolt. - Davis szerint egy kicsit... hát olyan más. - Az. Más. - Kezdem azt hinni, hogy jól ismeritek egymást. - Úgy is mondhatnánk, hogy kitűnő a viszonyunk. Meredith nagy szemeket meresztett. -Viccelsz? - Nem. - Viszonyod van Wintersszel? Ezt nem mondhatod komolyan. - Miért nem? - Mert Elias Wintersről van szó. - Meredith láthatólag kétségbeesett és megdöbbent. - Mert ő a Távoltenger Társaság. Ha viszonyt kezdett veled, csakis azért tette, hogy felhasználjon a Whispering Waters Cove-beli tervéhez. - Köszönöm szépen - grimaszolt Charity. - Vajon miért tételezi fel mindenki, hogy Elias bábként használ engem valami aljas tervhez? - Mert mindenki, aki csak kicsit is ismeri Winterst, tudja, hogy milyen. Amikor először említetted a nevét, Davis érdeklődött utána. Azt mondja, hogy olyan... - Furcsa? Tudom. - Érdekelnek a részletek? - Meredith hirtelen elhallgatott, amikor óriás árnyék vetült az asztalukra. - Ó, hello, Brett. - Gondoltam, lejövök hozzátok a kávéra. - Brett becsusszant Meredith mellé a padra, és fájdalmas mosolyt villantott Charrtyre. - Hogy őszinte legyek, kétségek közt hányódtam. Minden rendben van? - A legnagyobb rendben - mondta Charity. - Már majdnem befejeztük az ebédet. - Meredith nem tudta, hogyan mondja el neked kettőnk dolgát. Azt tanácsoltam, hogy egyszerűen pakoljon ki, de attól félt, hogy megsértődsz. - Örülök mindkettőtök boldogságának - mosolygott Charity. - Tökéletes pár vagytok. - Szerintem is - vigyorgott Brett. Meredith elkomorodott. - Charity most mondja, hogy a kapcsolata személyes jellegűvé vált Elias Wintersszel. Brett halkan füttyentett, és hátradőlt. - Winters? Nem tudok róla túl sokat, és szerintem senki más sem. De ez már önmagában elég ok az óvatosságra. Ez az ember nagyon mély vízben úszik, Charity. - Furcsa, hogy így fogalmazol - mosolygott Charity. - De az igazság kedvéért, nemrég pályát váltott. Kis léptékű üzletben gondolkodik. Brett elhúzta az orrát. - Nofene. - Ne aggódjatok, tudom, mit csinálok - mondta Charity csendesen. Brett felemelte az egyik kezét. - Értem. Máris visszakozok. De ha azt veszem, hogy esetleg egy leendő családtagról van szó... Csak nagyon vigyázz, oké? - Légy nyugodt. Meredith azonban nem úgy nézett ki, mint aki nagyon megnyugodott. - Nekem nem tetszik ez, Charity. Brett tekintete az étterem bejáratára tévedt. - Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik. Charity félig elfordult a székén; Eliast pillantotta meg, aki feléjük tartott. Az ember azt várta volna, hogy kifakult farmerében és pulóverében teljesen kirí az öltönyök elegáns közegéből, ehelyett azonban finoman uralta a terepet. Minden tekintet feléje fordult.
Jayne Ann KRENTZ
120
Tűz és víz
Úgy látszott, Elias nem törődik a tapintatosan kíváncsi pillantásokkal; mindvégig Charityre nézve közeledett. Charity csalódott a férfi zárkózott, titokzatos arca láttán; megérezte, hogy nem sikerült a beszélgetés Garrick Keyworthszel. Azon tűnődött, vajon rossz tanácsot adott-e azzal; hogy keresse fel régi ellenfelét. - Ez Winters? - kérdezte Meredith halkan. - Igen. - Brett lassan, udvariasan felállt. - Valaki egyszer megmutatta nekem egy üzleti ebéden. - Úgy néz ki, mint aki megharcolta a maga harcát. - És meg is nyerte - nyugtatta meg Charity. - Winters - Brett a kezét nyújtva fogadta az asztalukhoz lépő Eliast. - Brett Loftus. Elias kurtán kezet rázott vele. Charity széles mosolyt erőltetett az arcára. - Elias, hadd mutassam be a húgomat, Mereditht. - Örvendek - mondta Meredith kifejezetten hűvösen. Elias megfogta a feléje nyújtott, tökéletesen manikűrözött kezet. - A titkára mondta, hol találom magát és Charityt. - Az ebéd végén járunk - mondta Charity gyorsan. - Ennél valamit? Elias ránézett. - Mielőtt idejöttem, elugrottam a Pike Place piacra, és ott bekaptam egy falatot. Be is vásároltam. - Remélem, feltankoltál szoba tésztából és balzsamecetből. - Egyebek mellett. - Elias nem ült le. - Kávézik velünk? - kérdezte Brett nyájasan. - Nem, köszönöm. Egyértelmű volt, hogy Elias indulni akar. - Mehetünk - mondta Charity. Felkapta a táskáját, és felállt. - Hosszú még az út. Szia, Meredith, hello Brett. És még egyszer gratulálok. - Vigyázzatok az úton - mondta Brett, csak hogy mondjon valamit. - Légy jó, Charity. - Meredith mosolygott, de közben Eliast nézte elgondolkodva. - Lehet, hogy Brett-tel kiugrunk valamikor Whispering Waters Cove-ba. - Hú de jó lenne. - Charity gyorsan megölelte a húgát, majd felegyenesedve Eliasra pillantott. - Indulhatunk. Elias karon fogta, és elvezette az asztaltól. Az étterem túlsó végéből még hallották a halk megjegyzéseket: - Igen, ez Winters. Kíváncsi volnék, mivel foglalkozik mostanában. - Úgy hallottam, fenn északon valami nagy üzlet van készülőben. - Akkor abban Charity Truitt is benne lesz. - El nem tudom képzelni, mi lehet az. Charity már egy éve kiszállt mindenből. Állítólag túl sok volt neki a stressz. Charity tudta, hogy Elias is hallotta a megjegyzéseket, de nem reagált rájuk. - Látod? - dünnyögte Charity, amikor már egyedül voltak a liftben. - Mindegy, hogy kicsi a város vagy nagy, a pletyka mindenütt egyforma. - Igen. - A férfi nem szólt többet, és a lift megindult lefelé. - Eredményes volt a találkozás Garrick Keyworth-szel? - A záradék elmaradt, ha erre gondolsz. - Nem kell mindjárt gúnyolódni. Csak megkérdeztem. Elias lassan kifújta a levegőt. - Ne haragudj. Én döntöttem el, hogy felkeresem. Nem lett volna szabad rád reccsennem az előbb, csak mert nem jutottam dűlőre Keyworthszel. - Beletelhet egy kis időbe, amíg meglátod az eredményét. Mik a benyomásaid? Elias átható tekintettel pillantott Charityre. - Nem tudom. - Ne emészd magad, Elias - fogta karon Charity a férfit. - Megtetted, amit megtehettél. A dolgok majd elrendeződnek. A lift újabb öt emeletet haladt lefelé.
Jayne Ann KRENTZ
121
Tűz és víz
- Milyen meghitt kis családi jelenet alakult az ebédlőben - mondta Elias. - Hm. - Nehéz volt neked? - Micsoda? - Együtt látni Loftust meg a húgodat. Úgy néznek ki, mint akik összetartoznak. - Igen, összetartoznak. - Charityt meglepte, hogy a férfi rájött erre. - De egyáltalán nem volt nehéz látnom őket. Szerintem összeillenek. - Loftus sokat jelentett neked? - Én hagytam ott az eljegyzés bejelentése előtt, nem emlékszel? - Igen, de a szeretőd volt, és e tekintetben is ismerve téged, bizonyára sokat jelentett neked. - Az ég szerelmére, Brett soha nem volt a szeretőm. Miből gondoltad? Elias úgy pislogott, ahogy Otis szokott, kiismerhe-tetlenül, minden érzelem nélkül. - Abból, hogy majdnem eljegyezted magad vele. - Mondtam már neked, hogy egyszerűen túl nagy volt. Hiszen láttad. Majdnem két méter magas, és a válla is milyen széles. Akkora, mint egy hegy. Rendes klausztrofóbia tört rám már attól is, ha csak megcsókolt. - Klausztrofóbia? Charity enyhén megborzongott. - Elképzelni sem tudom, hogy ágyba bújjak vele. Szegény Brett. Szerintem azt hitte, hogy a nagy stressz miatt nem érdekel a szex. Nem mertem megmondani neki, hogy úgy érzem, megfulladok, ha csak átölel. - Így értetted, hogy túl nagy? Hogy túl magas? - Túl magas, túl széles, túl súlyos. Miért, te mire gondoltál? - Charity szeme elkerekedett, amikor kapisgálni kezdte. - Te jószagú úristen, csak nem arra gondoltál, hogy... hogy nagy micsodával van megáldva? - Charity kérdése kuncogásba fulladt. - Ésszerű következtetésnek tűnt az adott körülmények között - válaszolta Elias szárazon. - Ésszerűnek? - Charityre egyre jobban rájött a nevethetnék; kezét a szájára tapasztotta, de a kacagás így is kibuggyant belőle. - Ez elképesztő! Egy régi vicc jut róla eszembe. - Milyen vicc? - Van egy fickó, hat láb, hat hüvelyk - Charity most már úgy nevetett, hogy alig bírta. - A nő azt mondja, hagyjuk a hat lábat, engem inkább a hat hüvelyk érdekel. - Nagyon mulatságos. - Bocs. Soha nem voltam valami híres viccmesélő. - Elias melléje lépett, két kezét megtámasztotta a feje két oldala mellett, és a lift falához szegezte Charityt. - Örülök, hogy ennyire viccesnek találod – hajolt fölébe. - Hülyéskedsz? Ez tényleg vicces. Nem tudom elhinni, hogy azt gondoltad, hogy Brett... hogy az ő...az ő... - Dákója...? - segítette ki szolgálatkészen Elias. - Szerszáma...? Kakaskája? Charity levegőért kapkodott. - A bögyörője? Azt gondoltad, hogy a bögyörője olyan nagy? Te jó ég, hiszen még nem is láttam. - Ne aggódj, az enyémet akármikor megnézheted. Egy feltétellel. Charity pillái sebesen verdestek. - Milyen feltétellel...? - Hogy soha nem nevezed bögyörőnek.
15 Egy nő szerelme feltartóztathatatlan folyam, mely az útjában álló legerősebb gátat is elmoshatja. „A víz útján", Hayden Stone naplójából
Jayne Ann KRENTZ
122
Tűz és víz
A LIFTEZÉS a földszintig felért egy utazással. Elias az autóban, Charity mellett eltűnődött a rövid út vérátömlesztéssel felérő hatásán: a harmincadikon rosszkedvűen, morózusan szállt be, és az előcsarnokban már egy más ember lépett ki. Charity nevetése életet lehelt a lelkébe. És egyéb testrészébe is. A problémái ettől persze még nem oldódtak meg, figyelmeztette magát; sőt éppenséggel megszaporodtak aznap reggel óta. A legfrissebb az volt, hogy Meredith Truitt láthatólag nem örült kettejük kapcsolatának; elárulta a tekintetében ülő gyanú. Bátyja, Davis is nyilván osztja a véleményét. Elias elgondolkodott, vajon Charity mennyire fog adni féltestvérei véleményére. Úgy tűnt, Whispering Waters Cove bajkeverői nem aggasztják túlzottan, de a család más lapra tartozik. Kínos volt látnia, hogy mennyire otthonosan érzi magát Brett Loftus a Truitt lányok mellett. Elias nem volt féltékeny, de annak örült, hogy Charity nem vonzódott Bretthez. A hosszú távú, meghitt barátság azonban magától értetődőnek látszott közöttük, és mivel Elias élete jó részét azzal töltötte, hogy igyekezett másokat távol tartani magától, nem tudta, hogyan kezelje ezt a fajta családias viszonyulást. Ráadásul még mindig nem jött rá, hogyan kerülheti el az örvényeket a Garrick Keyworthszel való kapcsolatban. Most azonban mindezek a problémák sokkal kezelhetőbbnek tűntek. - Mit vettél még a tésztán és a balzsameceten kívül? - kérdezte Charity. - Kapribogyót, friss bazsalikomot, extra szűz olívaolajat, kenyeret és bort. Az alapvető dolgokat. - Nagyszerű. Azt hiszem, te következel a főzésben. - Nehéz feladat lesz lekörözni a mogyoró vajas szendvicseidet. - Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Elias nem reagált a bókra. - A húgodnak nem tetszik, hogy együtt vagyunk. Feltételezem, hogy az öcsédnek sem. Mintha Loftus is aggódna. - Az aggasztja őket, hogy hallották rólad, hogy titokzatos vagy. Nem ismernek. Ez ne zavarjon most, Elias, hiszen nem házasodni készülünk. Elias jó hangulata egyetlen pillanat alatt odalett. Egyenesen maga elé, a Whispering Waters Cove-ba vezető útra szegezte a tekintetét. - És ha arra készülnénk? Charity feléje fordította a fejét; egyszerre óvatos lett. - Nem értem. - Pedig egyszerű a kérdés. - Nem egyszerű, és ezt te is nagyon jól tudod. Pedig Eliasnak igen egyszerűnek tűnt, de nem akart vitát nyitni. Megérezte a közeledő szökőárt. - Válaszolsz rá? Charity néhány másodpercig hallgatott. - Nos, ha házasságot terveznénk, mely eset jelen pillanatban nem áll fenn, akkor nem hagynám, hogy Meredith vagy Davis véleménye befolyásoljon. Elégedett vagy? - Igen - hazudta Elias, pedig távolról sem volt elégedett a válasszal. Tudta azonban, hogy ez az ő hibája. Nem a megfelelő kérdést tette fel. A víz abban a mederben folyik, mely a rendelkezésére áll. A rossz kérdés rossz medret keresett magának. ŐRÜLT OTIS a lassan körbeforgó lovacska hátán ült, és a tollait rendezgette, amikor Elias késő délután megérkezett érte. A papagáj elrikoltott egy üdvözlést, és kitárta a szárnyát. - Indulhatunk haza, Otis? - Elias a körhinta mellé lépett, és nyújtotta a csuklóját. - Ma rajtunk a sor a főzésben. - Heh, heh, heh. - Otis Elias karjára ugrott, majd felmászott a vállára, és játékosan megcibálta a haját. - Örülök, hogy végre érte jöttél - mondta Yappy, leállítva a körhintát. - Csak miatta forgott. Egész nap ingyen furikázott. - Köszönöm, Yappy. Tudom, hogy Otis nagyon hálás érte.
Jayne Ann KRENTZ
123
Tűz és víz
- Ha-ha - nézett le Yappy Otis hálájának a lovacska aranyos farkán tárgyiasult kifejeződésére. Elővett egy zsebkendőt overallja zsebéből, és feltakarította a potyadékot. Charity tehet róla. Ha nem találja ki, hogy a körhintámmal vidítsa fel, nem lenne annyira oda érte. Elias fölnyúlt, hogy megvakargassa Otis fejét.- Gondolom, szorult belé egy kis kalandvágy, és Charity csak felszínre hozta. - Hát, végtére is nem panaszkodhatom - dobta Yappy az átázott zsebkendőt egy nejlonzsákba. - A gyerkőcök megőrülnek, amikor meglátják Otist a lovon. Ha a madár itt van, mindig jobban megy a bolt. - Ha hosszú lejáratú szerződésben gondolkodsz, szerintem Otis nem utasítana vissza egy méltányos ajánlatot. - Mi vagy te, a menedzsere? Egyetlen centet sem vagyok hajlandó fizetni ennek a madárnak. Ingyen körhintázhat, és punktum. Ha kell jó, ha nem, úgy is jó. - Hogy is mondhatna nemet egy ilyen nemes ajánlatra? Otis hangosan kotyogott. - Akkor megegyeztünk - vont vállat Yappy. - Egyébként van valami újság? Tybern lecsukatott már valakit? - Nem. Szerintem az utazók közül ölte meg valaki Gwen Pittet. A többség már el is tűnt a városból. Tybern szerint mindegyiküknek volt alibije, de ki tudhatja, hol voltak azon az éjszakán? Nyugodtan fedezhették is egymást. - Én szerintem - jött oda hozzájuk Ted is -, Swinton tette el láb alól Gwen Pittet. Felcukkolta magát, mert kevésnek találta, amit Gwen juttatott neki a profitból. - Lehet. Könnyen lehet - vont vállat ismét Yappy. - Bea is azt hiszi, hogy Swinton tette. Meg a városban is jó sokan. - Nem tudom. - Elias Otis fejét vakargatta. - Swinton az a fajta, aki másokkal végezteti el a piszkos munkát. - Akkor felbérelt valakit - mondta Ted, és közelebb lépve az egyik lovacskának támaszkodott. És mégis mozog a Föld, hirdette mai pólója. - Elképzelhető - vélte Elias -, én mégsem hiszem. - Miért nem? - kérdezte Ted. - A valóságban nem olyan könnyű embert találni ilyesmire, mint a filmekben. Először is, többe kerül, mint amit Swinton rászánna. És kockázatos is. Ha a bérencet elkapják, mindent kitálal. - Úgy mondod, mintha lenne személyes tapasztalatod - hunyorgott Yappy. - Jó néhány éve volt egy ügyfelem - mondta Elias. - Vissza akart táncolni egy szerződéstől, de nem akarta, hogy tanúja maradjon. Én voltam a tanú. Ted kikerekedett szemmel bámult. - Seattle-i volt? - Nem. Olyan helyen történt, ahol teljesen más az üzleti ügyek elintézési módja. Swintonról semmi hír? - Semmi - válaszolta Yappy. - A lakókocsija most is a táborhelyen áll. Nem hiszem, hogy csak úgy itt hagyna egy ilyen drága járművet. - Az ilyen nagy lakókocsi túl feltűnő - mondta Elias. - Swintonnak bele kellett kalkulálnia a veszteségbe, amikor elpályázott innen. - Állítólag, ha senki nem jelentkezik érte, Tybern elvontatja, mint gazdátlan holmit. - Ted szórakozottan vakargatta a pocakját. - Hogy mentek ma a dolgok a városban? Találkoztál Charity féltestvéreivel? - Meredithszel találkoztam. - Elias most Otis nyakát simogatta. - Meg az exvőlegényével. - Loftusszal - dünnyögte Yappy. - Tényleg olyan mackós, mint Charity mondja? - Majdnem két méter - válaszolta Elias. - Hát az épp elég, ha valaki akkora, mint Charity - mondta Yappy.
Jayne Ann KRENTZ
124
Tűz és víz
- Hamarosan eljegyzi Charity húgát - tette hozzá Elias. Yappy gondolkodóba esett. - Ez már tény? - Charity is mondott egyszer valami olyasmit, hogy Meredith és Loftus összeillenek motyogta Ted. - Nem úgy nézett ki, mint aki bánja, hogy Loftus és a húga eljegyzik egymást - mondta Elias óvatosan. Yappy a szemöldökét morcolta. - A nőknél az ember soha nem tudhatja. - Így van - bólintott Ted bölcsen. - A nőknél soha nem lehet tudni. E a filozófiája is ér annyit, mint a többi, gondolta Elias. - FANTASZTIKUS volt, mint mindig. Hihetetlen dolgokat alkotsz tésztából, Elias. - Charity eltörölgette az utolsó edényt is, és helyére rakta a mosogató fölötti szekrényben. - Későre jár. Hosszú volt a nap, mennem kell haza. Elias guggoltában megmerevedett; a zöldségpárolót tette éppen el. - Hazamész? - Mindjárt kilenc óra. Még be kell fizetnem néhány csekket, és mosnom is kellene. Annyi dolgom volt a napokban, hogy elmaradtam a napi teendőkkel. Elias lassan felállt. - Így akarod udvariasan a tudtomra adni, hogy szerinted túl sokat vagyunk együtt? - Nem. - Charity látta, hogy a férfi tekintete hűvössé és távolságtartóvá válik, és magában sóhajtott egyet. Két lépést előrelépett, megállt Elias előtt, és a nyakát átkarolva könnyedén megcsókolta. - így akarom udvariasan tudtodra adni, hogy az elfoglaltságaim miatt elmaradtam a házimunkával. Egyszerű, egyenes mondat, minden mögöttes jelentés nélkül. Elias Charity csípőjére tette a kezét; ujjai melegen és erősen fogták át derekának ívét. - Erre van egy egyszerű, egyenes javaslatom. - Micsoda? - Költözz ide. Ezúttal Charity dermedt meg. Egyszerre úgy érezte, a lélegzete is elakad. A jól ismert pánik máris előtört a semmiből. Elias egy szóval sem említette, hogy szereti; Charity még arra se mert volna mérget venni, hogy ez a szó szerepel egyáltalán a szótárában.Tessék, megint egy férfi, aki szerelem nélkül kívánja tőle, hogy elkötelezze magát. És Charity erre nem tudott, nem is mert vállalkozni. - Nem hinném, hogy jó ötlet lenne - suttogta. Elias arcéle mintha kőből lett volna faragva. – Miért nem? - Még csak az ismerkedésnél tartunk. - Charity kétségbeesetten kutatott logikus érvek után, melyekkel meggyőzhetné a férfit. Semmiképp sem mondhatja meg az igazat; Elias nem értené. - Mindketten önálló, független személyiségek vagyunk. Nem szabad elhamarkodnunk semmit. Mi van, ha végül nem működik a dolog? Nehéz lenne kihátrálni, és visszatérni oda, ahol most vagyunk. - Ez mind csak kifogás. Mi az igazi ok, amiért nem akarsz összeköltözni velem? - Épp most mondtam el az igazi okokat. - Charity tenyere viszketett. Bőre égett, de a következő pillanatban jéghidegre váltott. Érezte, hogy zakatol a szíve a rátörő pániktól. - Az az oka, hogy nem váltam be neked, mint sikeres projekt, igaz? - Elias szorítása egyre erősödött Charity derekán. - Mert nem vagy elégedett az eredménnyel. - Elias, nem erről van szó. - Soha nem fogsz belőlem egy második Brett Loftust csinálni. - Semmi szükségem egy második Brett Loftusra - csattant fel Charity; maga is kihallotta belőle a szorongás magas, ideges, disszonáns dallamát. - Akkor mit akarsz tőlem, a fenébe is? - A düh jött Charity segítségére, az űzte el a kezdődő hisztériát. - A kérdés az, hogy te mit akarsz tőlem? - Most mondtam. Hogy költözz ide hozzám.
Jayne Ann KRENTZ
125
Tűz és víz
- Miért? - A rövidke szó úgy szakadt ki belőle, akár egy sikoly. - Hogy miért? - Elias tekintetében érzelem izzott; csak az volt egyértelmű, hogy igen erőteljes, az nem, hogy micsoda. - Még kérded? - Nem hiszem, hogy túl nagy elvárás értelmes választ várni. Azért, mert összeillünk az ágyban? A férfi láthatóan megdöbbent; Charity nem tudta, hogy a kérdéstől-e vagy a hangszínétől. - Ez csak az egyik ok. - Elias egyszerre óvatosnak tűnt. - És van még több is. - Például hogy mindketten szeretünk főzni? - Jól főzünk, és ez közös bennünk. Azt hittem, a nők szeretik, ha a férfi jó szakács. - Azt akarod ezzel mondani, hogy a kapcsolatunk a szexre és a főzésre korlátozódik? - Sokkal több minden van benne a szexnél és a főzésnél. - Például mi? - Charity mindenképpen ki akarta ugratni a nyulat a bokorból. - Mindketten azért jöttünk Whispering Waters Cove-ba, hogy új életet kezdjünk. Kis üzletünk van az Őrült Otis rakparton. - Elias tekintete olyanná vált, mint az üldözött vadé. De mi a baj a szexszel és a főzéssel? Hogy lehet ennyire vak, tűnődött Charity. Hát nem látja, hogy mi van kettejük közt? Ennyire nem számít neki? Charity keserűen elmosolyodott. - Semmi baj a szexszel és a kajával. De olyan kapcsolatra vágyom, amelyben ennél több is van. Ha az ember kocsit vesz, általában nem az alapmodellt választja, hanem rendel hozzá némi extrát, például bőrüléseket vagy sötét ablaküveget. - A férfi szeme összeszűkült. - Ki vagy borulva. - Észrevetted végre? - Azért borultál ki, mert kértelek, hogy költözz ide? - Nem. Hanem azért, mert rosszak az indokaid. - Charity megpróbált kiszabadulni a férfi karjai közül; ki kell törnie innét, mielőtt elmérgesedik a helyzet. Elias ujjai azonban annál inkább ráfonódtak, lehetetlenné téve a szabadulást. - Akkor mi a jó indok? A pánik kitört. - Szerelemnek hívják azt a kis extrát, amire az előbb céloztam. Otis hangos, figyelmeztető rikoltással válaszolt Charity magas hangú, éles szavaira. Charity a szeme sarkából látta, hogy a papagáj kitárja a szárnyát, és a levegőt csapkodja vele; a nyakát megnyújtva a fejét is lejjebb hajtotta, mintha támadásra készülne. Elias reakciója legalább annyira meglepő volt. Szóhoz sem jutott. - Szerelemnek? - kérdezte végül olyan hangon, mint akinek szálka akadt a torkán. A szó rekedten, szétszakítva, megrágva hullott ki a száján. - Igen. Szerelemnek. - Charity nagyot sóhajtott. A pánik úgy ment, ahogy jött; a klausztrofóbia nyomtalanul eltűnt. Azzal, hogy kimondta az igazságot, kitisztította a sebet, most viszont fájt. Rettenetes csend állt közéjük. Elias úgy bámult rá, mintha abban a pillanatban csöppent volna oda egy másik bolygóról. Kár, hogy az űrhajók nem érkeztek meg, gondolta Charity; e pillanatban igazán kedve lett volna a galaxisba menekülni egy kis időre. Megpróbálta lerázni magáról az elvonult pánik helyébe kúszó ködös reménytelenséget. Mindennek vége. Túl messzire ment, és ráadásul túlságosan hamar. Elias nincs még felkészülve a szerelemre. Az is lehet, hogy sohase lesz. Tal kek csara pajzsa mint valami börtöncella veszi körbe. - Bocsáss meg. - Charity igyekezett összeszedni magát. - Kissé túllőttem a célon. Ahogy mondtam is, hosszú nap volt a mai. Most már tényleg hazamegyek. - Elias lassan elengedte. Hozom a blézeredet. - Elias megfordult, átment a szobán, és leemelte a zöld blézert a vállfáról, majd szó nélkül Charity felé nyújtotta. Charity rémülten vette észre, hogy remegnek, az ujjai, amikor elveszi tőle a blézert, és magára kapja. A gombok majdnem kifogtak rajta, de végül elkészült, és gyors léptekkel az ajtóhoz ment, kinyitotta, és belelépett a cipőjébe. Elias a kalitkájába segítette a még mindig feszült Otist. A madár vádlón pislogott Charityre.
Jayne Ann KRENTZ
126
Tűz és víz
Elias becsukta a kalitka ajtaját, átment a szobán, felhúzta a cipőjét, kézbe vette az előszobában tartott zseblámpát, és kiment Charity után a verandára. Némán lépdeltek le egymás mellett a lépcsőn, ki a sötét kerten át a kapuhoz. Charity összehúzta magán a blézert; hideg szél fújt az öböl felől. Vihar készült; hajnal előtt bizonyosan ideér. - Hűvös volt az augusztus. - Charity összerezzent, amikor felfogta, milyen bárgyú, amit mond, de képtelen volt visszafogni magát. Mintha valami primitív kommunikációs ösztön automatikusan az időjárásra kanyarítaná a beszélgetést, amikor nincs mit mondaniuk egymásnak. - Úgy néz ki, ennyi volt idén a nyár. Akár Whispering Waters Cove valamelyik bolti eladója, gondolta Charity. Elias nem válaszolt. Mellette lépdelt, de akárha idegen világban járt volna; visszavonult a filozófiája által kínált teljes önuralom pajzsa mögé. Charity egyre lehangoltabb lett. Mindent elrontott, szidta magát. De az is lehet, hogy egy bimbózó szerelem illúzióján kívül nem volt itt semmi, amit le lehetett volna rombolni. Úgyis minden illúzió köddé válik végül. A késő nyári este szürkületbe veszett. Az öböl végtelen, nyugtalan acélszürkéje csakhamar feketébe váltott. Charity lepillantott a partra. Épp csak annyi világosság maradt, hogy észrevegye, a dagály kisodort valamit a sziklás partra. Charity megtorpant. - Baj van? - állt meg mellette Elias is. - Van valami ott lent. - Charity egyik kezével kisöpörte a haját a szeméből, és figyelmesebben megszemlélte az alga és régi rongyok egyvelegének látszó halmot. Remélem, nem egy kimúlt fóka. Időről időre partra vet egyet a víz. Elias közömbösen pillantott ki a szirt pereme alá. - Valószínűleg kiesett valami az egyik csónakból. - A férfi teste a következő pillanatban megfeszült. - Csak nem? Még egy? - Mire gondolsz? - Charity a szemét meresztette. A gyomra émelyegni kezdett. - Jaj, ne! Nem azt akarod mondani, hogy... hogy...? Lehetetlen. Arról hallottunk volna, ha valaki, például egy nyaraló eltűnik a tengerben vagy... vagy... - Várj meg itt. Megnézem. - Elias bekapcsolta a zseblámpát, és addig ment a szirt szélén, amíg ösvényre nem lelt, és akkor öles léptekkel elindult lefelé. Charity a férfi utasításával nem törődve óvatosan utána eredt. Mire leért, Elias már a partra vetett valami mellett guggolt, mely a zseblámpa fényében leginkább nagy halom levetett rongyra emlékeztetett. Charity tisztes távolságban megállt; látta, hogy félelme nem volt alaptalan. Nem elpusztult fókát vetett a partra a víz. - Ó, édes jó istenem. - Úgy tűnik, rájöttünk, hova tűnt Rick Swinton, - mondta Elias. ELIAS HANK Tybern mellől nézte, ahogy Rick Swinton tetemét betolják a mentőautóba. Nem mintha bármi értelme volna kórházba szállítani, gondolta. Bizonyára a halottasházba viszik. - Meg kell várnunk a boncolás eredményét és a megyei orvosszakértő hivatalos jelentését mondta Hank. - De elég vízi hullát láttam már. Merem alítani, hogy Swinton legfeljebb egy napig ázhatott a tengerben. És nem belefulladt. - Hát nem. - Elias a Swinton mellkasán látott lyukra gondolt. - Nem belefulladt. - Mibe fogadna, hogy ugyanolyan huszonnyolcas kaliberű pisztollyal ölték meg, amilyennel Gwen Pittet? - Nem fogadok. - Elias Charityt nézte. Aggódott miatta; a mentőkocsi éles fényében látta, hogy milyen feszült és merev az arca. Nem szép látvány a vízből kihúzott hulla. Egy holttest eleve nem felemelő látvány, és Charity kettőt is látott a napokban.
Jayne Ann KRENTZ
127
Tűz és víz
- Ennyit a tetszetős kis elméletemről, hogy Swinton ölte meg Gwen Pittet - dünnyögte Hank. - Milyen kár. Pedig már kezdtem hinni benne. Elias mérlegelte a választ. - Azért nem kell teljesen lemondania róla, amíg nincs meg a boncolás eredménye. Az is megeshet, hogy két különböző fegyverről van szó. Swinton megölte Gwen Pittet, s aztán őt is lelőtték. Nyilván szerzett magának jó néhány ellenséget. - Ezt nem vitatom. Nem volt tisztességes fickó. - Hank lassan kifújta a levegőt. - De mérget mernék rá venni, hogy ugyanaz a gyilkos ölte meg mindkettőt, és ugyanazzal a fegyverrel. Túlzás lenne feltételezni, hogy két gyilkos szaladgált itt Whispering Waters Cove-ban ezen a nyáron. Elias a logika oldaláról közelítette meg a kérdést. - Egyazon okból is elkövethette valaki a két gyilkosságot. Egy átejtett utazó például kilyukadhatott oda, hogy Swinton van akkora csaló, mint Gwen Pitt. - Nem mondom, hogy nem lett volna igaza. Mégsem hiszem, hogy közülük volt valaki. Mindegyikükkel beszéltem, kétszer is ellenőriztem az alibijüket. Rendben volt mind. Meg egyébként is visszakapják majdnem az egész pénzüket, tehát okuk sem nagyon volt rá. - Akkor már csak az marad, hogy mindkettejüket egy idevalósi lőtte le - mondta Elias. -Vagy egy helyi lakos, vagy egy nyaraló. - Igen. - Hank eres kezét a csípőjére téve figyelte, ahogy becsukódik a mentőautó ajtaja. -Tudja, ha az ember belegondol, van egy különös hasonlóság a két gyilkosság között. Egy több mint érdekes hasonlóság. Elias összerezzent. - Tudom. - Mi az a hasonlóság, Hank? - mozdult meg Charity. - Csak az az elhanyagolható körülmény, hogy Winters midkét esetben szinte elsőként érkezett a tett színhelyére. Charity szinte sóbálvánnyá dermedt. Elias megkönnyebbülve látta, hogy egy pillanat múlva újra élni kezd az arca. Álla előreugrott, és dühtől tágra meredt szemmel esett neki Hanknek. - Mit akar ezzel? - Semmit - tárta szét Hank a karját ártatlanul. - Pusztán egy aprócska észrevétel. - Akkor nagyon ostoba észrevétel - mondta Charity. - Nem ajánlom, hogy Eliast belekeverje ezekbe a gyilkosságokba. Az, hogy ő új ember a városban, még nem ok arra, hogy maga ne végezze tisztességesen a munkáját. - Nyugodj meg, Charity. - Elias tudta, hogy a hangjából hiányzik a meggyőződés. Egyáltalán nem volt ellenére ez a tiráda. - Hank csak egy észrevételt közölt az imént. - Igen? - Charity felháborodva pillantott a rendőrparancsnokra. - Nekem inkább úgy tűnt, hogy megvádolt. - Ugyan, Charity, csak kommentáltam a helyzetet - intett Hank. Elias bámulattal eltelve figyelte, amint Charity a teljes százhatvankét centiméterével, mindenki fölé magasodik a parton. Nem számított senki: se Hank, se Jeff, se a mentősök, amikor Elias védelmére kelt. Milyen könnyű most elképzelni, hogyan vezetett egykor egy sikeres céget, gondolta Elias. Nincs ember, aki ebben a mostani, különleges formájában megálljt parancsolhatna neki. - Még egy ilyen megjegyzés, Tybern rendőrparancsnok úr, és holnap délre a nyakára küldök egy egész raj ügyvédet Seattle-ből - közölte Charity jeges megvetéssel. - A nyugati part legjobb ügyvédei a Truitt cég rendelkezésére állnak, és biztos vagyok benne, hogy lesz egykét szavuk a maga észrevételeihez. Nekem meg gondom lesz rá, hogy csinos kis pert akasszanak a maga és a rendőrsége nyakába. - Az ég szerelmére, Charity - motyogta Hank. - Mit gondol, mit fognak szólni Whispering Waters Cove lakói, ha megtudják, hogy személy szerint maga tette tönkre a várost egy per költségeivel? Hank Eliasra pislogott. - Kérem, mondja meg neki, hogy nyugodjon meg. Eltúlozza a dolgot.
Jayne Ann KRENTZ
128
Tűz és víz
- Nem túlzok el semmit - szűrte Charity a mondatot a fogai között. - Csak értésére akarom adni, mi fog történni, ha folytatja a leplezetlen vádaskodást. Ha azt hiszi, hogy blöffölök, nagyot fog nézni. - Nem hiszem, hogy blöfföl - mondta Hank gyorsan, és újabb kétségbeesett, könyörgő pillantást vetett Eliasra. Elias megvonta a vállát, jelezve, hogy nem tehet semmit. Belül azonban hatalmas megkönnyebbülés öntötte el; az ujjongás szétfutott minden porcikájába, és kiűzte a jeges dermedtséget. Számít Charitynek. Ezek után elképzelhetetlen, hogy ne számítson. A ma esti szóváltás után nem tudta, mihez is tartsa magát. De egy nő se venne védelmébe ilyen vehemenciával egy férfit, ha az nem számítana neki. - És szeretném emlékeztetni, Tybern rendőrparancsnok úr - folytatta Charity —, hogy Gwendolyn Pitt megölésének éjszakáján Elias mindvégig velem volt. - Tudom, tudom - mondta Hank csillapítótag. - Továbbá szinte folyamatosan együtt volt velem az elmúlt néhány nap során. Szeretnék rámutatni, hogy ön a rendelkezésére álló források ellenére sem volt képes kinyomozni Rick Swinton hollétét az eltűnése után. - Szükségtelen emlékeztetnie - nyögte Hank. - Biztosíthatom, hogy Eliasnak sem ideje, sem alkalma nem volt fellelni és megölni Swintont. Ha ő tette volna, én tudnék róla. - Elhiszem - mondta Hank. - Remélem is. Talán kevesli, amit nyújtok neki, gondolta Elias. Talán nem elég, ami közöttünk van. Talán attól lett olyan furcsa hangulata ma este, hogy együtt látta Brett Loftust a húgával. A sok „talán" ellenére Elias egyvalamit biztosan tudott, és két kézzel kapott e bizonyosságon. Számított Charitynek. Eléggé számított ahhoz, hogy a védelmébe vegye, és Hanket és egész Whispering Waters Cove-ot, az új otthonának tartott várost a családi vállalkozás ügyvédeivel fenyegesse. Igen, számítok neki, gondolta Elias. Más is köti őket egymáshoz, nemcsak a szex és a közös vacsorák. És ezen az ösvényen el lehet indulni. - Jut eszembe - szólalt meg Hank. - A nagy izgalomban majdnem elfelejtettem mondani, hogy megtudtam valamit azoktól a pasasoktól, akik a múltkor betörtek magához, Elias. - Mit tudott meg? - kérdezte Charity. - Beismerték, hogy Swinton fizette le őket, hogy felforgassák a maga házát a múlt hónapban, Charity - tekintett Hank elgondolkodva a nőre. - Nem haragszik, ha megkérdem, mivel húzta fel Rick Swintont? Elias inkább érezte, mint látta, hogy Charity megborzong. - Visszautasítottam a vacsorameghívását. - Charity megdörzsölte a karját. - Hallottam, hogy Swinton szerette benyújtani a számlát azoknak, akik ellentmondtak neki. Hank megrázta a fejét. Legjobb lett volna kiebrudalni innen az egész bagázst még a múlt hónapban. Nézzék meg, micsoda kuplerájt csináltak itt nekem. - Miért nem utasította ki őket? - kérdezte Elias. - Nem olyan könnyű megszabadulni egy ilyen társaságtól, mint gondolná - válaszolta Hank. - A polgármester asszony különben is megkötötte a kezemet, Sőt úgy döntött, hogy tizenötödikéig annyiban hagyja a dolgot. Neki köszönhetem, hogy két gyilkosság miatt is főhet most a fejem.
16 Ha az ember nem tartóztathatja fel a rohanó folyamot, ússzon együtt az árral.
Jayne Ann KRENTZ
129
Tűz és víz
„A víz útján", Hayden Stone naplójából MÁSNAP reggel kilenc óra után Charity megállt egy parkolóban Phyllis Dartmoor ügyvédi irodájától két-háznyira. Kiszállt, és a drogéria felé indult; be akart szerezni néhány dolgot, mielőtt tízkor kinyitja a Forrást. A listáján szerepelt egy üveg sampon, szappan és vécépapír. Bélyeget is kellett vennie. Az élet akkor sem áll meg, ha az ember lánya hagyja, hogy egy titokzatos férfi elcsábítsa vagy ha minduntalan gyilkosságok áldozataiba botlik, gondolta Charity kedvetlenül. Hosszú napra kell készülnie, és határozottan nem volt jó formában, aminek részint az alváshiány volt az oka. Swinton holtteste mindvégig ott lebegett álmának tintafekete tengerén. Számtalanszor felébredt az éjszaka folyamán, s mindig nyúlt Elias vigaszt nyújtó, erős, meleg teste után, ámde ő nem volt mellette. Méghozzá az ő hibájából, emlékeztette magát Charity. Kitartott amellett, hogy meglesz egyedül is aznap éjjel. És abban a pillanatban komolyan is gondolta. Amikor Elias elbúcsúzott tőle a verandán, Charity még mindig Hank Tybern beszólása miatt füstölgött. Akkor a düh erőt adott neki, de a félelmetes képek később, az ágyban mégis rátörtek. Egyedül abban talált Vigaszt, hogy Elias a búcsúzáskor meghívta másnap vacsorára. Charity próbaképpen előhozakodott ugyan vele, hogy most ő lenne soron, de a férfi leintette azzal, hogy lekötelezte, amikor a pártját fogta Tybern előtt. Charity nem vitatkozott. Érezte, hogy a férfi a maga módján igyekszik betömni a rést, melyet a viselkedésével ütött aznap este kettejük kapcsolatában. Ha Elias egyelőre nem kínálhat többet, mint szexszel fűszerezett barátságot, akkor neki be kell érnie ennyivel. Végtére is ez alap, amelyre építhet, nyugtatta magát Charity. Charity észrevette, hogy a posta előtt kisebb tömeg gyűlt össze, és lemondott a bélyegvásárlásáról. Tudta, hogy az emberek az éjszaka felfedezett újabb gyilkosságot tárgyalják, és semmi kedve nem volt kérdések hosszú sorára felelni. A Phyllis Dartmoor ügyvédi irodája feliratú üvegajtó éppen kinyílt, amikor Charity elhaladt volna előtte, és Phyllis nézett ki rajta megfáradt, kétségbeesett tekintettel. - Charity, beszélnem kell veled. Már csak ez hiányzott, gondolta Charity. Szemernyi kedve sem volt Phyllishez, de hirtelen semmi nem jutott eszébe, amivel udvariasan lerázhatta volna, így kelletlenül megállt. - Gondolom, értesültél róla, hogy mi történt Rick Swintonnal - kezdte Charity óvatosan. - Igen. Az egész város tudja. - Phyllis úgy lesett körbe, mintha attól tartana, hogy rajtakapják, amint Charityvel diskurál. Szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy senki nem figyeli őket, és gyorsan betessékelte Charityt. - Gyere föl egy percre az irodámba. Rettentően fontos. Charity egy nagy sóhajjal megadta magát. - Én sem tudok sokkal többet, csak annyit, hogy lelőtték. Tybern szerint ugyanazzal a fegyverrel, mint Gwen Pittet, de tényleg ez minden, amit tudok. - Nem. Mást is tudsz. - Phyllis helyet foglalt egy elegáns, tizenkilencedik századi, családi ereklyének látszó lakkozott íróasztal mögött, és összekulcsolta rajta a két kezét. - Tudod, hogy elég jó indokom lett volna a gyilkosságra. Charity elképedésében csigalassúsággal engedte le magát az egyik szattyán székre. - Azokra a fotókra gondolsz, amelyekkel Swinton meg akart zsarolni? - Igen. - Az elefántcsontszín vászonkosztüm mégoly párnás válltömései sem rejtették el a Phyllis nyakát és hátát megmerevítő feszültséget. - Sokan képesek lennének megölni valakit, aki megzsarolja őket. Nem tagadom, hogy nagy kő esett le a szívemről, amikor meghallottam, hogy Swinton halott. - Nem hibáztatlak érte.
Jayne Ann KRENTZ
130
Tűz és víz
- És akkor eszembe jutott, hogy te tudsz a fotókról, és arról is, hogy Swinton megpróbált megzsarolni. Tudod, hogy jó okom lett volna megölni. Charity, tudnom kell, hogy szándékozol-e beszélni Tybernnek a képekről. - Nem. Egyáltalán nem áll szándékomban megemlíteni őket. Phyllis, esküszöm, egyetlen pillanatra se jutott eszembe, hogy te ölted meg Swintont. És még ha eszembe jutott volna, akkor sem rohannék Tybernhez, hogy beszámoljak neki a fotókról. Phyllis tekintetében a megkönnyebbülés könnye csillant. - Köszönöm. - Rick undok patkány volt. Hank szerint Ő bérelte fel a huligánokat, akik betörtek hozzám a múlt hónapban, csak azért mert ellen merészeltem állni a csábításának. El tudod ezt képzelni? Phyllis nagyot sóhajtott. - El. - Rick mondta, hogy még megbánom, de nem hittem volna, hogy ennyire lealacsonyodik. - Mondtam már neked, hogy mindig benyújtotta a számlát, vagy így, vagy úgy. Senki nem ússza meg, ezt ő maga mondta. - Pedig most igen úgy néz ki, hogy valaki meg fogja úszni. - Igen. - Phyllis a homlokát dörzsölte, mintha fejfájástól próbálna szabadulni. - A francba is, fogalmam sincs, mit láttam benne. De nem, ez nem igaz. Tudom, mi vonzott benne. Csak a szex, semmi más. Charity megborzongott. - Ahogy lenni szokott. Szeretett főzni? - Nem. - Phyllis a homlokát ráncolta. - Miért kérded? - Csak úgy. Nézd, Phyllis, ne vesd meg magad. Nem te voltál az egyetlen nő, aki vonzónak találta. - Tisztában vagyok vele. - Phyllis ajka lebiggyedt, mintha önmagát gúnyolná. - Azt hiszem, mindkettőnket ugyanabba a kis szerelmi fészekbe szokott vinni. - Hogy érted, hogy mindkettőtöket? - Az biztos, hogy legalább egy nője volt még rajtam kívül, de lehet, hogy több is. Csoda, hogy nem botlottunk egymásba, ahogy ki-be jártunk a régi Rossiter-házban. Többször találtam rúzsos papír zsebkendőt a fürdőben, és egyszer egy elszakadt bugyit is láttam az ágy alatt. Undorító, ha jobban belegondolsz. De akkoriban csak a szex érdekelt, a többivel nemigen törődtem. - Lehet, hogy Swinton megfőzött egy-két nőt az utazók közül is. - Charitynek eszébe jutott, mit mesélt Arlene Rick Swinton csábítási módszereiről. - Hallottam, hogy azzal szórakozott, hogy fiatal nőket édesgetett magához. - Nem lep meg. Nagy nőcsábász volt, ami azt illeti. - Gondolod, hogy esetleg másvalakit is megzsarolt rajtad kívül? Például az utazók közül? - Ki tudja, mi mindent tett az a féreg? - Phyllis elgondolkozott. - Várj egy percet. Arra célzol, hogy talán valamelyik áldozata ölte meg? - Nem tudom - állt fel Charity. - Ez már Hank Tybernre tartozik. - Amíg Tybern nem rángatta bele Eliast a dologba, Charity hajlandó volt kitérni az útjából. - Rohannom kell. Ne aggódj, egy szót sem szólok senkinek a képekről. Gondolom, megsemmisítetted őket. - Minek nézel? Mihelyt kitetted a lábad, elégettem őket. - Akkor jó. - Charity az ajtóhoz ment, és félig gúnyosan tisztelgett. - A viszontlátásra a következő tanácsülésen, polgármester asszony. - Várj egy kicsit. Kérlek. Tényleg csak egy perc. - Mi az? - nézett hátra Charity a válla fölött. - Mitől vagy olyan biztos benne, hogy nem én öltem meg Swintont? Charity arcán szomorkás mosoly jelent meg. - Nem fogod elhinni, de van valami közös bennünk. Phyllis egyik szemöldöke fölszaladt. - Te is szoktál fantáziálni? Nahát! - Jaj, dehogy. Irgalmatlanul feldühödnék, ha valaki meg akarna kötözni, s úgy szórakozna velem. Hajlamos vagyok a klausztrofóbiára az ilyen izé... testközeli helyzetekben.
Jayne Ann KRENTZ
131
Tűz és víz
- Csak ne légy benne annyira biztos, amíg nem próbáltad. Charity nagy levegőt vett. - Úgy értettem, amit az előbb mondtam, hogy ha valaki zsarolni akarna, azt tenném, amit te is tettél. - Kényszerítenéd, hogy színt valljon? - Igen. És ha ez nem jön be, a zsarukhoz fordulnék. Phyllis megemelte kipárnázott vállát. Így van. Nem mintha örültem volna neki, de ha tovább zsarol, biztosan Tybernhez megyek, vagy felfogadok egy magándetektívet. - Pontosan. Rick Swinton nem ért annyit, hogy bármelyikünket lecsukják miatta gyilkosságért - vont vállat Charity. - De még ha rá is szánjuk magunkat egy ilyen drasztikus lépésre, nem lettünk volna olyan ostobák, hogy itt hagyjuk a holttestet, ahol bárki beléje botolhat. Phyllis elgondolkodott. - Kétlem, hogy a gyilkos szántszándékkal intézte úgy, hogy Swinton holtteste előkerüljön. Úgy hallottam, partra vetette a víz dagálykor. Ebből arra következtetek, hogy a gyilkos megpróbálta elsüllyeszteni a tetemet az öbölben. Lehet, hogy lelökte a szirtről, és arra számított, hogy a víz kisodorja a szorosba. - Aki már legalább pár hónapja itt él, tudja, hogy minden, amit ledobnak a szirtről, az öbölben köt ki végül. Phyllis szépen ívelt két szemöldöke összeszaladt. - Igazad van. Charity továbbvitte addigi gondolatmenetét. - Tehát a gyilkost vagy nem érdekelte, hogy Swintont megtalálják, vagy éppen azt akarta, hogy a holtteste előkerüljön. - Ezt nem tartom valószínűnek. Miért akarta volna bárki is, hogy megtalálják? Egy holttest rengeteg lehetséges bizonyítékot szolgáltathat. Azt tartom valószínűbbnek, hogy a gyilkos nem idevalósi, és nem ismeri a dagály sajátosságait. - Szerinted olyasvalaki tette, aki azt hitte, hogy Swinton teteme kisodródik az óceánra, és örökre eltűnik? - Igen. - Phyllis egy vastag töltőtollal játszadozott. - És ezzel visszakanyarodtunk az utazókhoz, nem igaz? Ők nem helybéliek, fogalmuk sincs a dagályról sem más ilyesmiről, és még okuk is volt rá. Lehet, hogy ugyanaz az utazó ölte meg Gwendolyn Pittet és Swintont, egyazon okból. Elvégre Pitt és Swinton együtt toborozták a tagokat. - Igen. De Tybern azt mondja, az összes utazó kikezdhetetlen alibivel rendelkezik, következésképpen ő az idevalósiakra gondol - mondta Charity. - Olyanra, aki ismeri az árapály mozgását, és nem törődik vele, hogy a holttest előkerül? - Vagy aki annyira szétszórt volt, amikor meghúzta a ravaszt, hogy egyáltalán nem is gondolkodott. Azzal Charity kiment, és behúzta az ajtót maga mögött. VACSORA és szex. Eliasnak egyáltalán nem volt ellenére, hogy egy ilyen erős, megbízható alapra építkezzék. Az evés és a szex olyan alapvető, amilyen egy dolog csak lehet férfi és nő között. És mindkettő igen-igen jó volt Charityvel. Kevéssel múlt kilenc óra. Elias már korán reggel, nyitás előtt elment bevásárolni, hogy a legfrissebb zöldségekből válogathasson. Megtapasztalta, hogy a legszebb áru elfogy, ha délutánig vár a beszerzéssel. Töprengve állt a pult előtt. A brokkoli mélyzöldjébe árnyalatnyi lila vegyült. Éppen megfelelő lesz. Több fejet is megvizsgált, a legtökéletesebbet keresve. A mai vacsora mérföldkőnek számít: jeleznie kell, hogy a viszonyuk mit sem változott. Elias Charity értésére akarta adni, hogy megbízható, valóságos és fontos az, ami közöttük van.
Jayne Ann KRENTZ
132
Tűz és víz
Sokkal megbízhatóbb, valóságosabb és fontosabb, mint ami Brett Loftushoz kötötte. Vagy bárki máshoz, ami azt illeti. Elias házias parasztvacsorát tervezett: olívaolajjal leöntött csavart fusilli tészta kapribogyóval; friss brokkoli; tömör, még Seattle-ben vásárolt európai típusú kenyér, melyet megsózva olajba márthatnak. A mélybordó, testes Cabernet-t már korábban kiválasztotta. Vacsora után megbízható, valóságos, fontos szex következik; földhözragadt szex, mely Charityt ott maradásra csábítja. Olyan szex, mely beláttatja vele, hogy a dolgok logikus következménye, ha odaköltözik hozzá. De vissza az alapvető szükségletekhez. Elias nejlonzacskóba csomagolta a brokkolit, és célba vette a pénztárt. Hazaugrik, a hűtőbe rakja, amit vásárolt, és Otisszal együtt lemegy az üzletbe. Néhány perccel később, már útban a dzsipje felé, megpillantotta a drogériából papírzacskóval kilépő Charityt. Arcáról zavarodottság rítt le; Elias nyugtalanul gondolt rá, hogy talán rosszul aludt az este történtek után. Elias elkanyarodott, hogy útja keresztezze barátnője útját. Charity annyira a gondolataiba mélyedt, hogy a férfinak szinte meg kellett kopogtatnia a vállát, hogy magára vonja a figyelmét. Charity akkor vette csak észre, amikor kis híján nekiütközött. - Jó reggelt - köszönt Elias. Charity megtorpant, hunyorogva ráncolta a homlokát, aztán eszmélt. - Ó. Jó reggelt. - Mit gondolsz, felszáll délig a köd? - kérdezte Elias társalgási tónusban. - Ezt viccnek szánod? - Csak társalogni próbálok. Gondoltam, az időjárás alkalmas téma. Charity dühösen elpirult. Elias tudta, hogy a tegnap esti emléke támad fel benne, amikor az időjárásról tett megjegyzéseket a szirt szélén. Kettőn áll a vásár, gondolta Elias. - Mi van abban a zacskóban? - kérdezte Charity morcosan. - Vacsora, legalábbis az a része, amit nem Seattle-ből hoztam tegnap. Különben meg köszönöm, hogy Tybernt leállítottad az éjjel. Rendes tőled, hogy megvédtél. Le voltam nyűgözve. - Hanknek nem állt jogában meggyanúsítani azzal, hogy közöd van a két gyilkossághoz vonta össze a szemöldökét Charity. - Hank csak szakmai észrevételt tett. A helyében én is így gondolkodtam volna. - Engem is meggyanúsíthatott volna, mégsem tette. - Te nem most kerültél ide a városba. És különben sem nézel ki úgy, mint egy gyilkos. - Te sem. És ráadásul okod sem lett volna rá. - Köszönöm. De lehet, hogy egyesek nem értenének egyet veled. Amilyen titokzatos, rejtélyeskedő alak vagyok, ki tudja, milyen sötét gondolatokat forgatok a fejemben? Charity a férfira függesztette a tekintetét; egy örökkévalóságnak tűnt, mire megszólalt. Tudom, hogy nem te ölted meg Gwen Pittet, mert végig veled voltam aznap éjjel. És bár aznap nem voltam melletted minden percben, amikor Tybern szerint Swinton meghalt, tudom, hogy őt sem te ölted meg. Elias szívét melengette Charity magabiztos, komoly hangja. - Nem hiszed, hogy képes lennék embert ölni? - Ezt nem állítom. Szerintem bizonyos körülmények között képes lennél rá. De nem az itteni körülményekre gondolok. És ha megölnél is valakit, biztosan nem pisztollyal lőnéd le. - Hanem? Charity továbbra is rezzenéstelen tekintettel nézett rá. - Te az ilyen primitív és erőszakos cselekedetet személyes aktusként élnéd meg. Puszta kézzel megfojtanád az illetőt. Elias csak bámult; jó néhány pillanatig semmi nem jutott az eszébe. Charitynek igaza volt, de ez mégsem az a fajta észrevétel, amelyre egy férfi csak úgy könnyedén odavet egy választ a járda közepén.
Jayne Ann KRENTZ
133
Tűz és víz
- Jó érzés tudni, hogy élvezem a fenntartás nélküli támogatásodat - mondta végül. - Nem ajánlom, hogy gúnyolódj. Ma nem vagyok jókedvemben. - Bocsánat. - Kissé lejjebb kapu nyílt; Elias figyelte, hogy Phyllis Dartmoor kijön a hivatalából, és megindul az ellenkező irányba. - Ha már jó okról beszéltünk, van itt valaki, aki rendelkezhetett ilyennel. Charity a távolodó Phyllis után nézett. - Tart tőle, hogy ez Tybernnek is eszébe jut. Negyedórával ezelőtt behívott az irodájába, hogy megkérdezze, szándékozom-e megemlíteni Tybernnek a fényképeket. - És te magától értetődően azt válaszoltad, hogy nem. - Hát persze. Phyllis igen bölcsen elégette a képeket, úgyhogy amúgy sem lenne már meg a bizonyíték. Különben sem hiszem, hogy ő tette el Swintont láb alól. Gwen Pittet meg végképp nem lett volna miért megölnie. - Legalábbis mi nem tudunk róla - javította ki Elias szórakozottan. Elnézett Charity mellett, s látta, hogy abban a pillanatban Hank Tybern kocsija parkol le a háztömb előtt. - Én mindenesetre nem hiszem, hogy Phyllis Dartmoor gyilkos - tartott ki Charity az álláspontja mellett. - Egyszerűen nem az a típus. - Hány gyilkossal találkoztál már életedben? - Ez most nem érdekes. De tudod, Phyllis mondott valamit, ami szöget ütött a fejembe. Tulajdonképpen több dolgot is mondott, nem csak egyet. - Miket? - Elias figyelte, ahogy Hank kiszáll a járőrkocsiból. Tybern komor arccal fellépett a járdára, ott jobbra fordult, és közönyösen elsétált Phyllis irodája előtt. - Többek között azt, hogy Rick Swinton egyszer azt mondta neki, hogy vissza szokta adni a kölcsönt - válaszolta Charity. - Hogy soha senki nem úszta meg, aki keresztbe tett neki. És valóban nem egy bizonyítékunk van erre. Nézd meg a felforgatott lakásomat vagy azt a két huligánt, akiket a nyakadra küldött, Hogy verjenek össze. - No és Arlene Fenton? Ő is mondta Swintonnak, hogy kopjon le. - Swínton aznap este inkább rád rágott be, amiért kimentetted Arlene-t a karmai közül - mondta Charity. - És egyébként is azt hihette, hogy Arlene-nek már nem marad adósa, miután Gwennel közösen elszedték a pénzét. - Ez igaz. - Elias elgondolkodott. - És a fényképeket is azért hagyta az ajtód alatt, mert arra számított, hogy felhasználod őket Phyllis ellen. - Igen. Egyértelmű, hogy mindenkivel le akart számolni. A másik dolog, amivel Phyllis bogarat ültetett a fülembe az, hogy Swintonnak egy másik nője is volt a régi Rossiter-házban. - A Rossiter-házban? - Elias követte Hanket a tekintetével. - Nem azt mondtad egyszer, hogy Jennifer és Leighton Pitt ott találkozgattak Pitték válása előtt? Hank Tybern megállt a Pitt Ingatlan előtt, és egy pillanatig habozott, mintha valami kellemetlen dolog várna rá, de összeszedte magát, s lenyomta a kilincset. - De igen - válaszolta Charity. - A régi, lerobbant vityillóban hetyegtek. És ahogy az előbb mondtam, ez szöget ütött a fejemben. Ha helyes Tybern feltevése, hogy egyazon gyilkos követte el mindkét bűntettet, akkor olyan embert kell keresnünk, akinek egyformán köze volt Gwen Pitthez és Rick Swinton-hoz. Akinek volt oka mindkettejüket gyűlölni. És így már megfogyatkozik a lista. Elias látta, hogy ismét nyílik a Pitt Ingatlan ajtaja. - Nem lesz itt szükség semmilyen listára. Tybern ebben a pillanatban tartóztatta le az első számú gyanúsítottat. - Micsoda? - Charity most vette csak észre, hogy a férfi figyelme valami másra irányul az ő háta mögött, és gyorsan megfordult. - Ó, édes istenem. Leighton Pitt. Hank beviszi Leighton Pittet. Elias elnézte, ahogy Hank beszállítja a lógó orrú Pittet a rendőrautóba. Leighton csuklóján egy pillanatra megcsillant a bilincs, mielőtt rázárult az ajtó.
Jayne Ann KRENTZ
134
Tűz és víz
- Logikus lépes, el kell ismerni - mondta Elias. - Pittnek nem egy oka lehetett rá, hogy le akarjon számolni az exnejével meg Swintonnal. Ők döntötték romba. - Igaz. - Charity látta, hogy Hank beül a volán mögé. - Hát akkor ennyi. - Elias hirtelen sajnálta, hogy vége az ügynek. - Akkor, azt hiszem, nem látlak többé amazon szerepben. Nem védesz meg többé Hank Tyberntől. - Én nem vagyok benne annyira biztos, hogy tisztára mostad magad, Elias. - Charity hangja komoly volt. - Hogyhogy? - Nem hiszem, hogy Leighton Pitt ölte meg a volt feleségét és Swintont. NEM SOKKAL nyolc óra előtt Elias keresztbe tett lábbal ült az alacsony asztal melletti párnáján, és figyelte, amint Charity eltünteti a nagy gonddal készített fusillit. Az utolsó falatig megette, ami a tányérján volt, eszmélt rá Elias, de véleményt nem mondott a vacsoráról; minden gondolata Leighton Pitt letartóztatása körül forgott. Ennyit az alapvető szükségletekhez való visszatérésről. Elias bosszús és ingerült volt; a dolgok nem az elképzelései szerint alakultak. - Ted mondta délután, hogy Tybern megtalálta Leighton Pitt fegyverét a kocsija csomagtartójában. Huszonnyolcas kaliberű. Ilyennel lőtték le Gwent és Rick Swintont is. Charity letette a villáját, és várakozásteljesen nézett Eliasra. - Nos? - Mit nos? - Nos, nem találod kissé furcsának, hogy Leighton a kocsija csomagtartójában őrizte a gyilkos fegyvert? Ennek nem sok teteje van. - Egy gyilkosságnak ritkán van teteje. Aki öl, nem gondolkodik tiszta fejjel. - Ez rendben van, de Leighton ennyire nem ostoba. Tudnia kellett, hogy gyanúsítani fogják. Miért tartotta meg a fegyvert? - Talán mert szándékában állt még használni. Charity egy pillanatra megrémült. - Ez eszembe se jutott. De ennek se lenne sok értelme mondta kisvártatva. - Gwenen és Swintonon kívül senkinek nem volt köze ahhoz, hogy ő csődbe jutott. - Csak az idődet pocsékolod Charity. Ez Tybern dolga. - Tudod, mi a véleményem? Elias felnyögött. - Nem, de lefogadom, hogy mindjárt megtudom. Charity áthajolt az asztalka fölött, és acélos tekintettel nézett Eliasra. - Az, hogy valaki Leighton nyakába akarja varrni a gyilkosságokat. Elias fontolóra vette a lehetőséget. - Nem valószínű, de nem is kizárt. - Nagyon is valószínű, ha kíváncsi vagy a véleményemre. Leighton Pitt egyáltalán nem volt bosszúálló kedvében, ő csak azzal törődött, hogy kiutat találjon a zsákutcából. - Te már csak tudod - mondta Elias kimérten. - Ez a feltevésem. - Hát ennél többnek én sem nevezném. De Charity, miért foglalkozol még mindig ezzel az egésszel? Charity kihúzta magát. - Mert még mindig nem tisztáztad magad, és ez idegesít. - Tessék? - Ha kiderül, hogy Leightont csak be akarta mártani valaki, akkor a gyanú ismét rád fog terelődni. És ennek nagyon szeretném elejét venni. - Nem mintha én nem - mondta Elias -, de nem hinném, hogy Tybern megint elővenne. - Nem tisztáztad még magad, Elias. Kora reggel óta egyfolytában ezen jár az eszem, és oda lyukadtam ki, hogy megelőző intézkedéseket kellene tennünk, nehogy belekeverjenek ebbe a nagy felfordulásba. Elias erre már felfigyelt. - Megelőző intézkedéseket?
Jayne Ann KRENTZ
135
Tűz és víz
- Igen. - Charity felállt, és egy pillanat alatt eltüntette az asztalról az edényeket. - Mi magunk nézünk utána a dolognak. Hátha találunk valami nyomot. - Nyomot? - Elias most már egyenesen megrémült. - Megőrültél? A nyomozásnak vége. Tybern érti a dolgát. Nem tartóztatta volna le Pittet, ha nincs rá nyomós oka. Charity a konyhapult fölött nézett ki konyhából; tekintetét aggodalom árnyékolta. -Akármilyen bizonyítékot találtak is Leighton kocsijában, nem hiszem, hogy Ő ölte meg Gwent és Ricket. És ha nem ő ölte meg őket, akkor a gyilkos még mindig szabadlábon van. És amíg le nem csukják, nem érezheted magad biztonságban, ugyanis ha Leighton Pitt bizonyítani tudja, hogy ártatlan, te leszel a következő gyanúsított. - Egy fenét. - De igen, Elias. Lépnünk kell a te érdekedben. Információkat kell szereznünk. Ha Swinton megzsarolta Phyllist, akkor bárki mást is zsarolhatott. Ez észszerű feltételezés, igaz? Charity őérte ragaszkodik annyira az elképzeléséhez, emlékeztette magát Elias, és ebből próbált vigaszt meríteni. - Mégis hogy képzeled, hol induljunk el? - A régi Rossiter-háznál. - Charity a mosogatóba rakta az edényeket. Jó lenne találni valakit, akinek szintén dolga volt Swintonnal. Akinek lehet valami rejtegetnivalója. Mindjárt sötétedik; igyekezzünk, hogy még körülnézhessünk Rick Swinton kis szerelmi fészkében. A RÉGI, düledező Rossiter-ház jó negyedmérföldre állt a főúttól, egy sűrű fenyőfasor mély árnyékában; a domboldal egészen el is rejtette a kíváncsi tekintetek elől. Micsoda nyomortanya, gondolta Elias. Még most, az esti homályban is egyértelműen látszott, hogy évek óta semmit nem javítottak az állagán. Az eresz rálógott a hátsó verandára, mely maga is a teljes összeomlás szélén állt. - Hát itt nyugodtan bekapcsolhatjuk a zseblámpát, a kutya se veszi észre - mondta Charity vidáman, és a dzsipet megkerülve Elias mellé állt. - Látod? Mondtam, hogy nem lesz nagy ügy. Elias végigmérte barátnőjét. Farmernadrágot és sötét pulóvert viselt, a haját lófarokba fogta. Izgalom és lelkesedés ült ki az arcára, amitől a férfi határozottan kínosan érezte magát. - Azért azt tudjad, hogy bármennyire értékelem is, hogy az én lelkem üdvösségén ügyködsz, nem tetszik nekem ez az egész. - Én panaszkodtam egyetlen szóval is, amikor átkutattad Swinton lakókocsiját? - Nem eggyel, hanem sokkal. - De az más volt. Akkor a fél város ott parkolt körülöttünk, most meg magunk vagyunk. - De Charity, erre semmi szükség. Nulla az esélye, hogy bármit is találjunk. - Az ember soha nem tudhatja. Innen legalább el lehet indulni. Gyerünk, menjünk be - azzal Charity eltökélten megindult a málló hátsó veranda felé. Elias gyászosan gondolt rá, hogy milyen jól eltervezte az estét. Vacsora és szex. Kellemes, alapvető, elemi dolgok. Mostanra már az ágyban lennének. De azt is tudta, hogy semmiképp sem sikerült volna lebeszélnie Charityt a tervéről. Kelletlenül bandukolt barátnője után a veranda lépcsőjéhez; Charity már az ablaknál állt, és a párkányra irányította a zseblámpát. - Tudod, hogy kell befeszíteni egy ablakot? - kérdezte, a csappantyúval bíbelődve. - Miért nem próbálkozol előbb az ajtóval? - Elias átment a verandán a hátsó ajtóhoz. - Nem hinném, hogy bezárnának egy ilyen helyet. Megfogta a kilincset, és erősen benyomta. Az ajtó hangos nyikorgással kinyílt. - Nem rossz ötlet - mondta Charity. - Köszönöm. Egy férfi mindig jól jön a háznál. - Elias előrement a dohos épületben, Charity szorosan a nyomában. - Phú. - Charity fulladozott. - Rettenetes szag van itt. Nem éppen rózsaillatú kéjlak, igaz?
Jayne Ann KRENTZ
136
Tűz és víz
- Nem. - Nyirkos volt az egész ház, mintha évek óta nem szellőztettek volna. - Lehet, hogy Rick partnerei ilyen környezetben érzik jól magukat. A zseblámpa fénye mocskos szürke takarókra esett; a súlyos bútordarabok hangtalanul korhadtak alattuk. A téglából rakott kandalló belseje elfeketedett, de nem volt jele, hogy mostanában használták volna. - Itt nemigen lehetett melege Ricknek meg a barátnőinek - jegyezte meg Elias. - Feltételezem, hogy melegítették egymást. - A padlódeszka recsegett Charity léptei alatt. Egyetlen kicsi hálószoba meg a fürdő - jelentette a küszöbről. - Mit keresel? - Nem is tudom. Kezdjük a hálószobával. Gondolom, az volt a legfőbb történések színhelye. - Charity válaszra sem várva eltűnt az ajtó mögött. Néhány másodperc múlva Elias meglepett kiáltást hallott. - Mi baj? - ugrott a küszöbre, majd amikor tekintetével átfogta a zseblámpa fényében kirajzolódó látványt, pocsék hangulata ellenére elmosolyodott. Charity a hálószobában állt, lámpáját egy ősrégi, meggörbült vas ágykeretre irányítva. A laza rugókra csupasz, erősen foltos matrac volt dobva. Az ágykeret végéről párnázott bőr csuklóbilincs lógott. - Nem hiszem, hogy valaha is vágynék arra, hogy kikössenek - suttogta Charity. - Ez nem igazi bilincs, csak könnyen nyitható játék holmi. Ha egyik irányba megcsavarod, azonnal szabad vagy. - Honnan tudod? - A jó boltos ismeri az áruját - válaszolta Elias. - Nekem is van ilyen a Bajok & Erényekben. - Na ne mondd. - Charity a férfira nézett, és összevonta a szemöldökét. - Ne álldogálj ott, inkább segíts körülnézni. - Igenis. Tehát nyomok. Nyomokat kell keresnünk, hogy megmentsük szegény irhámat, ha Tybern rám találná fogni a pisztolyát. - Elias föl-alá járkált a kis hálószobában. - Na és ez a bilincs? Ez nem elég nyom? - Még mindig nem veszed komolyan, igaz? - Charity térdepelve kémlelte az ágy alatti sötétet. - Még rád járhat a rúd, Elias, nekem elhiheted. A férfi Charity hátsójára irányította a fénycsóvát; a feszes farmerben jól kirajzolódott csábos íve. - Elhiszem. - Nézz körül a fürdőben. - Óhajod parancs. - Elias lemondó sóhajjal fordított hátat a nem mindennapi látványnak. De jó, ha tudod, hogy még mindig nem tetszik nekem ez az egész. Úgysem találunk semmi érdemlegeset, de még ha találnánk is, semmit nem fogunk tudni kezdeni vele, mert már ott csücsül a madárka Tybern hálójában. - Hátha mégis - ellenkezett Charity. - Sokkal jobban érezném magam a bőrömben, ha találnék valami apróságot, ami arra utal, hogy valaki másnak is nyomós oka lehetett megölni Swintont. - Akkor még azt is rá kell bizonyítani, hogy Gwent is jó oka volt megölni. - Kell lennie más gyanúsítottnak is. Végtére is Pitt maga mondta el, hogy nyakig ül a pácban Gwen halála után. Ha ő ölte volna meg, nem olyan ostoba, hogy mindent kitálaljon nekünk. - Ebben van ráció - ismerte el Elias. Belépett a fürdőszobába, és lámpája fényét végigjártatta a megrepedezett és lepattogzott porcelán berendezésen. - Charity, hadd kérdezzek valamit. - Mi az? - hallatszott Charity hangja tompán. - Azért csinálod ezt, mert engem is meg akarsz menteni? - Megmenteni? - Hát ahogy Otist megmentetted a depressziótól, vagy ahogy a rakpartért kiálltál. - Nem hallak! - kiáltotta Charity a szomszédos szobából.
Jayne Ann KRENTZ
137
Tűz és víz
Elias megállt a fürdőszoba küszöbén. - Azt kérdeztem, azért vállalod-e ezt a sok viszontagságot, mert a fejedbe vetted, hogy felelősséggel tartozol értem? Mert ha így van, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok se szerencsétlen kisvállalkozó a mólóról, se depressziós papagáj, ami a mentőangyalára vár. - Elias, ide nézz. A férfi végigment a rövid előszobán, és megállt a háló küszöbén. A lámpát előbb Charity izgatott arcára, s aztán a két ujja között tartott aprócska bűnjelre irányította. - Mi az? - kérdezte. - Nem vagyok teljesen biztos benne, de szerintem egy darabka műköröm. - Na és? Sok nő visel ilyen karmokat. - Igen - mondta Charity roppant elégedetten. - És ha Whispering Waters Cove-ban lakik az illető, nagy az esélye, hogy Radiance műköröm stúdiójából származik. - Nem vitatkozom, de ezzel még mindig nem jutunk messzire. - Majd meglátjuk. - Charity zsebkendőt húzott elő, és gondosan belegöngyölte a körömdarabkát. - Azt az egyet biztosra tudom, hogy ez nem Phyllis saját mályva árnyalata. Reggel megmutatom Radiance-nek, ő biztosan megmondja, kié. - Nagyszerű. Beszélj Radiance-szel. De addig is volnál szíves válaszolni az előbbi kérdésemre? Charity ártatlanul nézett fel. - Mit is kérdeztél? A férfi komolyan bosszankodni kezdett. Tudni szeretném, hogy miért csinálod ezt az egészet. - Hát nem nyilvánvaló? Mert a barátom vagy. - Biztos, hogy csak ezért? - Hát mi másért csinálnám? - kérdezte Charity. - Én tudjam? - motyogta Elias elkeseredve. - Csak eszembe jutott, hogy hátha személyesebb okból érdekel annyira az én testi épségem. - Mi lehet személyesebb, mint a barátságunk? - kérdezte Charity udvariasan, miközben a férfit kikerülve, kilépett az előszobába. Eliasból minden előzetes figyelmeztetés nélkül felszínre tört az elfojtott düh, és elsöpörte minden önuralmát és józan eszét. Megpördült, és a lámpát Charityre irányítva önmagát is meglepve kibökte: - Eszedbe jutott, hogy azért aggódsz értem annyira, mert őrülten, esztelenül, szenvedélyesen szerelmes vagy belém? - Igen - hangzott a válasz.
17 A víz nem tűnik el végleg. Körforgása visszavezeti a tengerbe, eső lesz belőle, folyót alkot, megtölti a tavat vagy vízesésként zubog le a kegyről. Így vagy úgy, de mindig megkerül „A víz útján", Hayden Stone naplójából Ez NAGY hiba volt, gondolta Charity. Nem akarta kimondani azt az igent, a tegnap esti vita után különösen nem. Egyszerűen kicsúszott a száján. Véletlen volt, s most nézheti a következményeit. - Elias? Nem kapott választ. A férfi a zseblámpa sötét árnyékába húzódott, és az arcáról semmit nem lehetett leolvasni. De Charitynek nem is kellett látnia az arcát, anélkül is érezte, mekkora hatást tett rá ez az egy szó. Elias belekábult. A lelke legmélyéig meg volt rendülve. Charity már-már megsajnálta. Elias nyakatekert filozófiája alkalmas volt a lelkierő és az önuralom fejlesztésére, de csődöt mondott, ha mély érzelemről volt szó. Charity nem is ismert olyan filozófiát, mely kiállta volna az érzelmek próbáját; az emberi érzelmek túlontúl cseppfolyósak az effajta merev konstrukciókhoz.
Jayne Ann KRENTZ
138
Tűz és víz
Ügyelnie kellett volna a szájára, gondolta. Tudta, hogy a férfi nincs elkészülve rá, még nem tudja feldolgozni. Most ő világított bele Elias arcába; Elias nem rándult össze, és nem hunyorgott. Meg volt dermedve. - Ne állj ott úgy, mint egy vad az autó reflektorában. - Charity érezte a fullánkot a hangjában, de nem törődött vele. - Te tehetsz róla. Nem kellett volna annyit gúnyolódnod. Tudod, hogy mennyire felbosszantasz vele. És ha nem vetted volna észre, elég sok stressz ér mostanában. És ilyenkor megesik, hogy az ösztöneimre hallgatok, de ezt már mondtam neked egyszer. Elias némán állt. Charity sóhajtva leengedte a lámpát; a fénykéve foltot rajzolt a lábánál a padlón, miközben Elias sötét körvonalát nézte. Hátborzongatónak tűnt a csönd a régi házban. Charity érezte, hogy száguld a pulzusa. Néhány pillanat elteltével komolyan aggódni kezdett. - Jól vagy, Elias? Nem állhatunk itt egész éjjel. Épp elég időt töltöttünk már ebben a házban, rég el kellett volna már mennünk. Elias végre megmozdult; egyetlen lépést tett feléje. - Ezt nem hagyhatjuk annyiban. - A szavak erőlködve, esetlenül hulltak ki az ajkán, mintha nehezére esne logikus mondattá fűzni az egyes hangokat. - Miért nem? - Ne komédiázz, nagyon jó tudod, hogy miért nem. - Ismét tett egy lépést, merev, akadozó mozdulattal, mely a legkevésbé sem hasonlított, ruganyos járására. - Ez fontos. Sokkal fontosabb, mint az, amiért idejöttünk. - Nem értek egyet - tiltakozott Charity erőteljesen. - Ha lecsuknak, abból sokkal nagyobb bajunk lesz. Majd később tisztázzuk a kapcsolatunk interperszonális dinamikáját. - Légy szíves - mondta Elias -, ebből ne csinálj viccet. - Bocsánat. - Biztos? - Biztos, hogy bocsánat? - Nem. - Elias lecövekelt Charity mellett; keze szorosan markolta a zseblámpát, melynek fénye a padlódeszkára ömlött, majd belefolyt Charity lámpájának fénykörébe. - Biztos vagy abban, amit az imént mondtál? - Abban, hogy őrülten, esztelenül, szenvedélyesen szerelmes vagyok beléd? - Charity úgy döntött, hogy sok értelme nincs tagadni, és megadta magát a sorsának. Tegnap este még kapóra is jött Rick Swinton holttestének felbukkanása; szerencsésen elnapolhatták a kérdést. Ma azonban nem reménykedhet semmi ilyesmiben. Nem mintha örült volna még egy hullának; kettő is sok belőlük egy nyárra. Már ez a kettő is eléggé megviselte. - Abban. - Elias hangja testetlennek hangzott, mintha nagyon messziről beszélt volna. Biztos vagy abban, hogy szerelmes vagy belém? - Tökéletesen biztos. - Charity felemelte az állát. Meglepve állapította meg, hogy a legcsekélyebb szorongás sincs benne, és pánik helyett csak a bizonyosság erősödött. Sajnálom, ha felborítom a kényes pszichológiai egyensúlyodat, de mostantól ezt is bele kell kalkulálnod, Winters. - Tegnap este... - Elias habozott, nyilvánvalóan a megfelelő szavakat kereste. - Tegnap este azt mondtad, nem költözöl hozzám, mert nincs közöttünk szerelem. - Nem, nem ezt mondtam. Nem figyeltél. Arra céloztam, hogy azt akarom, legyen közöttünk szerelem, mielőtt meglépjük ezt a lépést. Egyszer már elkövettem azt a hibát, hogy majdnem hozzámentem egy férfihoz barátságból és az üzlet meg a család iránti elkötelezettségből. Nem akarok még egyszer ebbe a hibába esni. A biztosításom sem bírna ki még egy terápiát. - Ami viszonyunk teljesen más.
Jayne Ann KRENTZ
139
Tűz és víz
- Ha szó szerint veszem, amit mondtál, akkor igazad van. Nem feleségül kértél, csak arra, hogy költözzem hozzád. És azt elismerem, hogy ha barátságból, a jó szex tudatában költözöm hozzád, akkor máris előbbre vagyok, mint ahol Brett-tel voltam. A jó szex ugyanis ott hiányzott. De elégnek ez sem elég. - Én is többet akarok a barátságnál. Charity megmerevedett. - Mit akarsz még? - Téged suttogta Elias. Charity megérezte a kínzó, sóvár vágyat a férfi hangjában. Tudta, hogy előbb-utóbb beadja a derekát. Légy eszednél, figyelmeztette magát mégis. Nagyon sok forog most kockán. - És mit adsz cserébe? - kérdezte halkan. - Mindent, ami telik tőlem. Végy el, amennyit csak akarsz. Kérlek. A nyomatékos kérlek lett Charity veszte; képtelen volt másodszor is nemet mondani. Szerette Eliast, és hát a férfi is azt állította, hogy annyit ad magából, amennyit csak tud. Eliastól ez a legtöbb, amit várhat. Vajon tudja-e, hogy ezzel azt ígéri, hogy megpróbálja megnyitni a szívét a szerelemnek, tűnődött Charity. - Kezdetnek nem rossz - mosolyodott el Charity. - Rendben van, Elias. Átköltözöm hozzád, ha tényleg komolyan gondolod. De figyelmeztetlek, hogy viszem a bútoraimat is. Semmi kedvem minden este a földön ücsörögni, amikor kedvemre heverészhetek az olasz nyugszékemben. - Megegyeztünk - nyúlt a férfi Charity után. - Hm, szerintem húzzunk innen, mielőtt... Elias olyan erővel vonta magához, hogy a zseblámpa kiesett a kezéből; végiggurult a padlón, és csak a falnál állt meg. Charity a férfi mellkasának préselődött; alig kapott levegőt. Elias szája mohón tapadt az övére. A férfi egész teste megkeményedett a feltörő vágytól. Mintha mindaz az érzelem, melyet más módon képtelen volt kifejezni, az emberi kommunikáció ezen kizárólagos formájába sűrűsödött volna. - Várj, Elias. - Charitynek sikerült kiszabadítani a száját, de hiába beszélt a férfinak. Miután Charity megvonta tőle az ajkát, Elias másfelé tapogatózott; és Charity halk, fuldokló hangot hallatott, amikor a férfi fogai a fülcimpájára zárultak, soha nem tapasztalt gyönyört okozva. Majd Elias szája lejjebb araszolt, a nyak íve felé; a zseblámpa vége Charity hátába nyomódott. Elias szabad keze végigsimított Charity haján, kiszabadítva a lófarok fogságából. - Várj. - Charity két tenyere közé fogta a férfi arcát, és határozottan megrázta, hogy őrá figyeljen végre. - Azonnal hagyd abba! - Mi baj? - A leghatározottabban visszautasítom, hogy itt szerelmeskedjünk, ráadásul a mostani fontos alkalommal, ebben az ócska viskóban, amelyet minden tilosban járó szerető használt már a városban. Néhány pillanatig úgy tűnt, Elias fel sem fogja, amit hall, de aztán némileg ellazult a teste; az elgurult zseblámpa falról visszapattanó fényében feltűnt lassú, csábos vigyora, mely megváltoztatta az arcát. - De ha egyszer itt van egy tökéletes állapotú bilincs a hálóban - mondta. - Vétek lenne kihagyni a lehetőséget. - Térj észre, Winters. - Charity felkapta a zseblámpát. - Indulás. Ebben a szent pillanatban. - És én még kezdtem azt hinni, hogy szereted a kalandot. - Elias felkapta Charityt, és az autóhoz vitte, beültette, és maga is beszállt. Úgy hajtott haza, mintha nem is létezne olyan a világon, hogy sebességkorlátozás. Charity akkor sem szólt egy szót sem, amikor bekanyarodtak a felhajtóra, és a férfi leállította a motort. A gyér fényben szinte csak csábos mosolya látszott belőle. Elias felnyögött, és nyúlt Charity felé; épp csak meg akarta csókolni, mielőtt kiszállnak, de a szenvedély feltartóztathatatlanul tört fel benne, mihelyt hozzáért. - Elias. Ó, istenem.
Jayne Ann KRENTZ
140
Tűz és víz
A férfi a dzsip ajtaján kotorászott a bal kezével; sikerült is kinyitnia az ajtót, de arra már képtelen volt, hogy kiszálljon. Charity édes, őrült sóvárgással viszonozta a csókot, amelytől minden porcikáját elöntötte a vágy. - Gyere - suttogta. - Most mindjárt. - Itt? - Itt hát. Nem bírom ki, amíg beérünk. Elias Charity farmerén matatott. Charity nem ellenkezett, egyre csókolta a férfi nyakát, miközben keze már a derekán járt. Vigyázva lehúzta a nadrág cipzárját; Elias felnyögött, szerszáma mereven előreállt az alsónadrág hasítékán. Elszántabban húzgálta Charity farmerját. - Várj - suttogta Charity. - Mire? Ne aggódj, esküszöm, hogy ez egyáltalán nem hasonlít a Rossiter-házra. Esküszöm, soha senkik nem szeretkeztek ebben a dzsipben. Charity nem válaszolt; némán egyik puha tenyerébe fogta a férfi szerszámját. S akkor lehajtotta a fejét, és nagyon finoman, sőt kissé ügyetlenül is, mivel soha addig nem próbált ilyet, de most késznek érezte magát rá, meleg, nedves nyelvével végigsimította Elias hímtagját. Elias lehunyta a szemét. Meg mert volna esküdni rá, hogy látja, amint az űrhajók végre leszállnak Whispering Waters Cove-ban. - TAL KEK CSARÁNAK hívják. Ugyanúgy, mint a testgyakorlatot és a filozófiát. - Elias törökülésben ült a kis kerti medence mellé terített szőnyegen. Tanítványa hasonló szőnyegen ült vele szemben; a bőrszíj kettejük között hevert egy törülközőn. - Szó szerint a következőt jelenti: „eszköz, mely új csatornát nyit a víznek". Newlin kezébe vette a tal kek csarát, és próbaképpen a csuklója köré csavarta, ahogy néhány perccel korábban Eliastól látta. - Azt hittem, hogy öv, vagy valami ilyesmi. - A jó fegyveren sose látszik, hogy micsoda - mondta Elias. Newlin kíváncsisága felelevenítette benne a bőrszíjjal való saját első találkozásának fiatalkori emlékét. Tulajdonképpen, gondolta Elias, ma reggel újra átélte legelső óráját Hayden Stone-nal. Newlin ugyanazokat a kérdéseket tette fel, amelyet ő is egykor, és a fiú kétkedő arcán Elias saját kezdeti kétségeit fedezte föl. A víz soha nem tűnik el örökre. Lehet, hogy más formában tér vissza, de mindig visszatér. - A tal kek csara milyen nyelv? - kérdezte Newlin, és egy kicsit fészkelődött a szőnyegen. Elias rájött, hogy a tanítványának nyilván elzsibbadt a lába; Newlin majdnem fél órája ült a számára szokatlan testhelyzetben, és hűvös is volt odakint, mivel a kelő nap még nem nézett ki ködtakarója alól. Elias este elővette Hayden naplóját, és most először elolvasott néhány bejegyzést belőle. Ihletet keresett a tal kek csara tanításához. Mintha a sors keze irányította volna, a könyvecske egy korai bejegyzésnél nyílt ki legelőször. A jó tanár megérzi tanítványa haladásának természetes ritmusát, és alkalmazkodik hozzá. A tanítás fegyelmet követel a tanártól és tanítványtól egyaránt. Ideje befejezni az első órát, gondolta Elias, noha Newlin még szívesen folytatta volna. - Ez a nyelv már nem létezik - válaszolta Elias. - A nép, melynek egykor a nyelve volt, a századok során beolvadt egy tucat más kultúrába. A legutolsó hely egy szigeten épült, ősi monostor volt, ahol fennmaradt a nyelv és a hozzá tartozó tudás. A monostor ezer éven át kitartott teljes elszigeteltségben, elvágva a világtól, de mára ott is kihalt minden élet. - Mi lett a szerezetesekkel? - Newlin feljebb tolta drótkeretes szemüvegét az orrán. Gerillaháború áldozatául estek, vagy valami ilyesmi? - Nem. A monostor jól el volt rejtve, a külvilág nem is tudott a létezéséről. De a szerzetesek már akkor nagyon idősek voltak, amikor Hayden felkereste őket. Végül meghaltak, és nem maradt utánuk más, csak a templomukat átszelő folyó.
Jayne Ann KRENTZ
141
Tűz és víz
- Honnan tudod? - Hayden egyszer engem is elvitt oda néhány évvel ezelőtt. Három hétig gyalogoltunk a dzsungelben, míg odaértünk. Semmit nem találtunk az ősi kőtemplomon és a rajta átfolyó vízen kívül. Elias agyában kristálytisztán peregtek annak a napnak a képei. Az az utazás Haydennel életének egyik legmeghatározóbb eseménye lett, most mégsem volt képes leírni Newlinnak, milyen érzés volt a templom-folyónál állni. Azt azonban tudta, hogy a mai napig képes erőt meríteni ebből az emlékből. - Félelmetes lehetett. - Newlin egészen közelről nézett Elias arcába. - Az. De mondok valamit, ami ennél is félelmetesebb volt. - Micsoda? - Az, amikor Hayden halála után felfogtam, hogy valószínűleg a világon egyedül én ismerem a tal kek csara jelentését, nem is szólva a szíj használatáról. - Tyűha. - Newlin eltöprengett ezen. - Értem. Magányosnak érzed magad tőle, igaz? - Igen. - Newlin jó tanítvány lesz, érezte meg Elias. - De ennek ezennel vége. - Hogyhogy? - Most már te is tudod, mit jelent az, hogy tal kek csara. - Elias felemelte a földről a bőrszíjat, és a derekára csomózta. Newlin előbb döbbenten bámult, majd az öröm pírja szaladt szét keskeny arcán. - Hé, ez tényleg igaz. Mától kezdve nem te vagy az egyetlen fickó, akinek fogalma van a tal kek csaráról. Én is értem már, hogy mit jelent. - Legközelebb elkezdjük tanulni a használatát. - Elias felállt a szőnyegről. - Rengeteg tanulnivaló lesz. A tal kek csara nemcsak fegyver és holt nyelv, de filozófia is. A világ megértésének egyik módja. Newlin is talpra kecmergett. - Ez az a vizes cucc, igaz? - Minden egymásba fonódik benne. - Elias felment a verandára. - De mára elég a tanulásból, ideje kinyitni az üzleteket. Hozom Otist meg az útikalitkáját, és leviszünk a rakpartra. - Jó. Köszönöm. - Newlin habozott. - Elias? Elias megállt az ajtóban. - Tessék. - Arlene-nel néhány hét múlva összeházasodunk. Gondoltam, megkérdezlek, eljönnél-e az esküvőnkre. Ne gondolj semmi nagyszabásúra, de Charity és Bea partit rendeznek utána a rakparton. Elias elengedte a kilincset, és lassan hátrafordult. Elgondolkodva nézett Newlinra. Összeházasodtok Arlene-nel? - Hát, tudod, hogy van ez. - Newlin szemérmesen elmosolyodott. - Szeretjük egymást, mindkettőnknek van állása, és Arlene is megszabadult azoktól a tökkelütött utazóktól, és úgy gondoltuk, miért ne házasodhatnánk össze. - Valóban - mondta Elias. - Miért ne házasodhatnátok össze. Ott leszek az esküvőn. Úgy látszott, Newlin örül. - Rendben. Nagyszerű. Elias bement Otisért és az útikalitkáért. Miért ne házasodhatnánk össze. A mondatnak dallama volt, akár egy mantrának. Elias mindjárt ki is próbálta Otison, hogy hallja, hogy hangzik az ő szájából. Miért ne házasodhatnánk össze, Otis. Otis horkantva Elias karjára szökkent, és hagyta, hogy a férfi beültesse a kalitka ágára. - De nem te meg én, Otis - zárta be Elias a kalitka ajtaját -, hanem Charity és én. De mi lesz, ha nemet mond? Már arra sem volt könnyű rábeszélni, hogy költözzön ide. Az a gyanúm, bepánikol, ha megkérem a kezét. - Heh, heh, heh. - Tudod, nem biztos bennem - magyarázta Elias a papagájnak, miközben vitte kifelé. - És nem tudom, hogyan győzhetném meg. Egyet tudok: semmiképp sem akarok olyan helyzetbe kerülni, mint Loftus tavaly nyáron. Az az érzésem, én nem találnám fel magam olyan jól.
Jayne Ann KRENTZ
142
Tűz és víz
CHARITY félrehúzta a gyöngyös függönyt a Radiance műkörömstúdió ajtaján, és belépett a kis helyiségbe. Jim Morrisonnal és a Doors-zal találta magát szemközt, a zenekar haragos tekintetű tagjai egy kétméteres, fényes poszterről tekintettek le rá. Az üzlet többi falfelületét foltokban megfestett drapériák és Day-Glo faliképek borították. Füstölőből tömjénillat szállt. - Radiance? - Hello, Charity. Mindjárt jövök. - Radiance laza, foltokból varrott ruhában dolgozott elmélyülten vendége körmein, a keskeny manikűrasztal melletti forgószékében. - Ráérek. - Charity felismerte a hölgyet, akinek mű-körmei a különleges lámpa alatt száradtak. - Jó reggelt, Irene. Ha már találkozunk, hadd mondjam, hogy megérkezett a rendelése. - A Miért nem segítenek az önsegítő könyvek? Nagyszerű. Már nagyon vártam. - Irene Hennessey, egy ötvenes, kellemes hölgy elmosolyodott. - Ha itt végeztem, beugrom érte. - Csak óvatosan - figyelmeztette Radiance. - Igazán rendesen felragasztom a körmeit, de tudja, mit szoktam tanácsolni. Fél óráig ne használja még a kezét. - Ne aggódj - mondta Charity kedvesen. - Newlin rneg én majd vigyázunk, hogy Irene ne tegye tönkre a körmét. - Közelebb lépett a munkaasztalhoz, és lepillantott Irene hosszú, fénylő körmére. – Milyen szép szín. - Irene ametisztjének neveztem el - mondta Radiance. - Tökéletesen illik hozzá, nem gondolod? - Egyszerűen gyönyörű. - Charity őszintén megcsodálta, ahogy a szokatlan árnyalat kiemelte Irene finom színeit. - És nagyon tetszik az a kis kacskaringós rózsaszín minta is. - A kicsinyített aláírásom - büszkélkedett Irene. - Senki másnak nincs ilyen a városban. - Persze hogy nincs. Ismeri az üzletpolitikámat. - Radiance hátradőlt a székén. - Külön minta vagy külön szín minden vendégnek. Az én művészetem nem tömegcikk. Azt hiszem, Irene, készen vagyunk, de azért vigyázzon rá. - Vigyázok. - Irene felállt, és elégedetten vizsgálgatta a körmét. - Megiszom egy tejeskávét Beánál, és aztán beugrom a könyvért. Lehet, hogy benézek a Bajok & Erényekbe is. Az unokaöcsémnek születésnapja lesz a jövő héten, és ő is, meg a barátai is kedvelik az olyan holmikat, amilyeneket Winters tart. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire Irene, aki a körmeit féltve különösen lassan mozgott, végre eltávozott. - Mi szél hozott, Charity? - kérdezte Radiance, miközben szakavatott mozdulatokkal gyorsan rendet tett a munkaasztalán. Charity előhúzta a papír zsebkendőbe csomagolt bűnjelet a szoknyája zsebéből. - Meg fogsz lepődni, de azt szeretném tudni, felismered-e ennek a körömdarabkának az árnyalatát. - Az árnyalatát? - nézett rá Radiance fürkészőn. - Nagyon tetszik. - Hát ez elég esetlenül hangzott, gondolta Charity, és elhatározta, hogy tovább megy. - A minap találtam a boltomban takarítás közben, és arra gondoltam, ha valaha kipróbálnám a műkörmöt, ezt az árnyalatot választanám. Feltételezem, hogy a te speciális kreálmányod. - Hadd nézzem. - Radiance a helyére tett egy kis üveg lakkot, aztán megfordult a székén, és kinyújtotta a kezét. Charity Radiance tenyerébe ejtette a körömdarabkát; a vérvörös műköröm megcsillant a lámpa fénye alatt. - Hm. - Radiance figyelmesen mustrálgatta a darabkát. - Amilyen kényes a körmeire, csodálkozom, hogy nem jött hozzám mindjárt, amikor észrevette, hogy letörött. Charitynek elakadt a lélegzete. - Ki kényes a körmeire? - Természetesen Jennifer Pitt nézett fel Radiance. - Ez a Jennifer karmazsin. Mrs. Pitt saját árnyalata.
Jayne Ann KRENTZ
143
Tűz és víz
- Értem. - Charity visszavette a körömdarabot, és agya máris őrülten forogni kezdett. Azonnal beszélnie kell Eliasszal. - Köszönöm, Radiance. Valószínűleg azért nem jött be, mert annyi minden történt körülötte mostanában. - Rettenetes lehet szegénynek - sóhajtott Radiance. - Gondolj bele, mennyi mindenen ment keresztül a napokban. Hónapok óta boldogtalan volt a házassága, most meg kiderül, hogy a férje embert ölt. - Nem tudjuk biztosan, hogy Leighton lőtte-e le azt a két embert. - Hank Tybern nem tartóztatta volna le, ha nem bizonyos benne. Ismered Hanket. Alapos ember. - Ez tény. - Teljesen egyértelmű a helyzet, ha jobban belegondolsz. Leighton mindent elveszített az exneje meg Rick Swinton miatt. Ez már épp elég ok a gyilkosságra. És ez túl sok volt Jennifernek. Nem csoda, hogy elmegy innen. Charity már félúton volt a gyöngyös függöny felé, de most megállt, mint aki legyökerezett. Jennifer elköltözik Whispering Waters Cove-ból? - Én is csak az imént tudtam meg Irene-től. Azt mondta, idejövet látta, hogy Jennifer pakol az autójába. Ki hibáztathatja érte? A város soha nem fogadta be igazán, sokan megvádolták, hogy tönkretette Leighton első házasságát. De ha kíváncsi vagy a véleményemre, Leighton legalább annyira hibás volt ebben. Nem kellett volna Jennifer körül legyeskednie, nem igaz? - De igaz - mondta Charity. Miközben kiment az üzletből, átfutott az agyán, hogy neki soha nem kell attól tartania, hogy Elias félrelép egy másik nővel. Igaz, hogy a tömör, rendíthetetlen szikla a férfi szívének legmélyén időnként az őrületbe kergeti, de az is biztos, hogy éppen emiatt élete végezetéig számíthat rá. És ez jó érzés volt. Ez is része a megbízható alapnak, amelyre közös jövőjüket szándékozik építeni. A férfi, ha hű, még megtanulhat szeretni. Mindenekelőtt azonban meg kell akadályoznia, hogy lecsukják Rick Swinton meggyilkolásának gyanújával. Charity eltökélten jobbra fordult, és megindult a rakparton a Bajok & Erények felé. ELIAS a bolt legsötétebb csücskében álldogált, és a műanyag hamburgerek, bogarat rejtő jégkocka-utánzatok és mágikus gyertyák halmait nézte a pulton. Valami határozottan más volt a boltnak ebben a szegletében; Elias nem tudta volna megmondani, hogy pontosan micsoda, de valami megváltozott az árucikkek e halmában. Rászánta magát, hogy elhozza a zseblámpát a pénztárgép pultja alól. Lehet, hogy Charitynek mégiscsak igaza van, amikor az üzlet e hátsó traktusának gyér világítását szidja. A hangulat egy dolog, de amikor odáig fajul a helyzet, hogy a vásárlók a szemüket meresztik, hogy elolvassák a címkéket a csomagoláson, a hangulatvilágítás mindjárt más fényben tűnik fel. Szerezni fog egypár lámpát e fölé a pult fölé. Addig is ki kell derítenie, miért érzi úgy, hogy itt megváltozott valami. Elias közelebb hajolt a felhúzható bogarakat rejtő dobozkákhoz. - Elias! Elias, hol vagy? Charity izgatott hangját hallva hátrafordult. Az első pillanatban nem is válaszolt, csak állt a félhomályban, és élvezte a hosszú folyosón feléje siető Charity látványát. Emlékek tolultak fel benne a tegnapi estéről. Elég volt arra a forró, nedves szájra gondolnia, és máris érezte a merevedést a nadrágjában. A lényeg azonban az, hogy ezután nem kell minden áldott nap különböző cselekkel kimódolnia, hogy Charity nála maradjon éjszakára, gondolta. - Jó reggelt, Otis - állt meg Charity a pult mellett. - Hol van Elias? - Heh, heh, heh.
Jayne Ann KRENTZ
144
Tűz és víz
- Látom, szokásodhoz híven buzog benned a szolgálatkészség. - Charity körbepillantott. Elias! - Itt vagyok leghátul, Charity, a műkajáknál meg a bogaraknál. Charity gyorsan megfordult, és az üzlet homályos végébe kémlelt. - Na végre. Soha nem találod ki, hogy mit tudtam meg Radiance-től. - Felismerte a körömdarabkát? - Elias lassú léptekkel ballagott a pulthoz. - Fel. - Charity arca diadalittasan ragyogott. - Jennifer karmazsin árnyalat. - Fordítsd le, kérlek. - Az a speciális vörös árnyalat, melyet Radiance külön Jennifer Pittnek kísérletezett ki. Érted, mit jelent ez? - Azt, hogy Jennifer Pitt is megfordult a Rossiter-házban. - Elias a pénztárpulthoz érve lehajolt a zseblámpáért. - Ezt eddig is tudtuk. Ott adott találkát Leightonnak, emlékszel? Az egyik ilyen kis pásztoróra alatt is letörhetett a körme. - Tudod, mit gondolok? Azt, hogy Rick Swinton-nal is találkozgatott ott. Sokkal valószínűbb, hogy Swinton durva játékai közben törött le a körme. - Na és? Annak alapján, amit Swintonról megtudtunk, WhisperingWaters Cove akárhány előkelő hölgye játszhatott ott rablópandúrt vele meg a bilincseivel. És azt is tudjuk, hogy Pitt második házassága is zátonyra futott. Emlékszel, Leighton maga mondta, hogy a felesége találkozgat valakivel, nem igaz? - Elias, nem figyelsz a lényegre. Ez a körömdarabka bizonyítja, hogy Jennifernek köze volt Rick Swinton-hoz. - Annyit bizonyít, hogy szeretők voltak, és nem többet. - Elias megtalálta a zseblámpát, és felállt. - Phyllis Dartmoornak is köze volt Rick Swintonhoz, ahogy sok más nőnek is az utazók közt. Isten tudja, hány nő feküdt még le vele. De Leighton Pitt az egyetlen, akinek volt miért meggyilkolnia Swintont és Gwen Pittet is. - Azért, mert csődbe juttatták? - Mindig minden a pénzre megy ki végül. - Elias megnyomta a lámpa kapcsolóját, de semmi nem történt. - Ki kell cserélnem az elemet. Azt hiszem, van itt belőlük néhány valahol. A minap láttam is. Charity összefonta a karját a mellén. - És ahhoz mit szólsz, hogy Jennifer Pitt összepakolt ma reggel? Minden jel arra mutat, hogy odébbáll innen. Elias kicsavarta a lámpatok alját. - Talán úgy gondolja, hogy az anyagi csőd szélén álló, lecsukott Leighton mellett már nincs sok keresnivalója. CHARITY vidám mosollyal csúsztatta egy papírzacskóba Stella Cameron új regényét és a blokkot. - Szerintem tetszeni fog önnek, Mrs. Fisher. Én is most fejeztem be. - Rém izgalmasan ír, ugye? - lelkesedett Mrs. Fisher. - Nem tudom letenni. - Bizony, bizony - mondta Charity, és Mrs. Fisher elsietett új szerzeményével. - Lassan be is zárhatnánk - botorkált elő Newlin egy öl könyvvel. Charity elkomolyodott. - Úgy nézem, ma nagyon mehetnéked van. Valamit terveztetek? - Arlene ki akar nézni Delterhez, hogy megrendeljük az esküvői csokrot. - Remek. Milyen volt az első óra Eliasszal? Newlin arca felragyogott. - Nagyon érdekes. Megmondta, hogy hívják azt a fura övet, ami mindig a derekán lóg. Azt is mondta, hogy rajta meg rajtam kívül a világon senki nem tudja a tal kek csara jelentését. Kísérteties, nem gondolod? - Úgy tudom, valami olyasmit jelent, hogy „A víz útja". - Nem egészen. Annál sokkal bonyolultabb. - Igen? Mit jelent pontosan? Newlin kinyitotta a száját, de aztán becsukta megint. - Hát, nehogy megsértődj, de nem tudom, hogy megmondhatom-e. Talán inkább Eliastól kellene megkérdezned.,
Jayne Ann KRENTZ
145
Tűz és víz
- Ja, biztos egy titokzatos macsó-valami. - Nem, dehogy. Legalábbis nem hiszem... - Newlin megkönnyebbülten elhallgatott, mivel Yappy fékezett le a küszöbön. - Hello,;Yap. Mi újság? - Baj van - kezdett bele Yappy nagy hangon. Charity rámeredt. - Mi baj? - Wintersszel. -Yappy fújtatva nekikészült, hogy rohan tovább a rakparton. - Úgy nézem, megint a nyakára mászott valaki. Egy öltönyös ürge kiszállt a Jaguárjából, és azt kérdezte, hol találja Elias Winters üzletét. Bea megmutatta neki, és az ürge azonnal átment a Bajok & Erényekbe. Bea szerint lehet, hogy ez is el akarja páholni. - Jaj ne! - Charity egyetlen mozdulattal bezárta a kasszát, és talpra ugrott. - Hogy a bánatba szedett össze ennyi ellenséget ez az ember? Hát már sose lesz ennek vége?
18 Ahhoz, hogy a vízesést megértsük, mögüle kell néznünk a világot. „A víz útján", Hayden Stone naplójából ELIAS a pult másik oldalán lecövekelt magas, komor tekintetű férfit tanulmányozta. Davis Truitt drága, selyemszegélyű nyári vászon sportzakója szemlátomást méretre készült, ahogy halványszürke inge és a hozzáillő nadrág is. Magassága és gőgös vonásai húgára, Meredithre emlékeztettek. Az egész jelenség fenyege-tőleg hatott. - Ha verekedni akar, még meggondolhatja magát - mondta Elias nyugodtan. - Charity kiborul, ha mások rám támadnak, és maga is tudja, hogy kerülnie kell a stresszes helyzeteket. - A fenébe is, Winters, ne tartson itt nekem kiselőadást a nővérem egészségi állapotáról. Davis szeme összeszűkült. - Sokkal többet tudok róla, mint maga. Miben mesterkedik? - Épp abban mesterkedtem, hogy rendet rakok ott azon a pulton - mutatott Elias a műanyag hamburgerekkel és egyéb kacatokkal telerakott pultra. - Valahogy furcsának érzem. - Ez az egész átkozott helyzet nagyon furcsa. Tudom, hogy milyen ember maga, Winters. Nyomoztattam maga után. Nem volt könnyű információhoz jutnom. - Ennek örülök - bólintott Elias. - Annyit mindenesetre megtudtam, hogy bármi keresnivalója van is itt Whispering Waters Cove-ban, minden valószínűség szerint nagyban játszik. - Sajnálom, hogy ezt kell mondanom magának, Truitt, de az információja érvényét vesztette. Fogadja meg a tanácsomat, és ne higgyen benne. Davis meglazította sötétszürke selyem nyakkendőjét. - Ne próbáljon meg átvágni a palánkon. Meredith szerint maga elcsábította Charityt. Tudni akarom, mi dolga itt a rakparton, és miért rángatta bele a nővéremet. Otis fel-alá szökdécselt az ülőfáján, és halkan sziszegett. Elias szórakozottan odanyúlt, és megvakargatta a madár fejét. - Egyszerű a válasz, Truitt. Megörököltem a rakpartot és rajta ezt a boltot. Visszavonultam a nagy üzletektől, és ide költöztem, hogy kitanuljam a kiskereskedelem művészetét. - Maga semmit nem csinál kicsiben, arra mérget veszek. Kivéve, ha valami nagy volumenű dolognak a része. - Davis összevonta a szemöldökét. - Nézze, mindketten üzletemberek vagyunk. Fikarcnyit sem törődöm vele, hogy mihez kezd itt az öbölben. De azt nem akarom, hogy Charityt használja a céljaihoz, világos? - A Charityvel való viszonyomnak semmi köze az üzlethez. - Azt képzeli, hogy elhiszem? - Davis fenyegetőleg lépett egyet a pult felé. - Magának híre van, Winters. És a híre alapján nem hiszem el, hogy képes lenne odadobni mindent, amit a Távoltenger tulajdonosaként összehozott csak azért, hogy beüljön egy ilyen ócska kis boltba a sok szemét mellé. Otis hangosan fölhorkant.
Jayne Ann KRENTZ
146
Tűz és víz
- Nem ajánlom, hogy még egyszer ócska kis boltnak nevezze az üzletemet - mondta Elias. Otis nagyon a szívére veszi az ilyen megjegyzéseket. - Ki az az Otis? - Ő Otis - simogatta meg Elias a papagájt. - Igen temperamentumos madár. Kérdezze csak meg Charityt, ő segítette át a depresszión. Túl van rajta, de most is hajlamos a gorombáskodásra, ha felingerlik. - Hagyjon már ezzel az átkozott madárral. - Davis félrehajtotta zakója két szárnyát, agresszíven előrenyújtotta a lábát, és öklét a csípőjére tette. - Választ várok. Mégpedig most rögtön. - Davis! - rontott be Charity az üzletbe, nyomában Newlinnal, Yappyvel és Teddel. Elias elégedetten nyugtázta a felmentő sereg érkezését. - Hol maradtatok ilyen sokáig? Charity válaszra se méltatta. - Davis, mit keresel te itt? Kezet ne merj emelni Eliasra, hallod? Esküszöm, soha nem bocsátom meg, ha csak egy ujjal is hozzányúlsz. Elias halványan elmosolyodott. - Látja? Igazi őrangyal. Davis dühös képet vágott. - Nem akarom megverni - fordult Charityhez. - Legalábbis most nem. Azért jöttem, meg megtudjam, miben sántikál. - Semmiben sem sántikál... - Charity kifulladva megállt Davis előtt. - Úgy biztos nem, ahogy gondolod. Ha kérdésed van, miért nem hívtál föl engem, ahelyett hogy idejössz, és rárontasz szegény Eliasra? - Szegény Eliasra? - Davis tekintete gúnyosan sütött. - Én nem ezt hallottam róla. Elias igyekezett ártatlan képet vágni. Newlin kis kerek szemüvege mögül pislogott rá. -Szükséged van a segítségünkre? - Nem - bólintott Elias Newlin, Yappy és Ted felé. - Ezúttal nem szabadulnak el az indulatok. Nem hinném, hogy Charity hagyná, hogy az öccse betörje az orromat. Mindenesetre köszönöm. Nyugodtan menjetek a dolgotokra. - Oké. - Newlin habozott. - Ha biztos vagy benne. - Biztos. Ted férfiasan Elias szemébe nézett. - Ha mégis meggondolnád magad, csak kiálts. - Jó - ígérte Elias. Yappy vállat vont, és megindult kifelé; a másik kettő a nyomában. Búcsúzóul még odaintettek: - Viszlát. Davis nem törődött a három távozóval; minden figyelmét Charitynek szentelte. - Meredithszel beszéltünk azután, hogy együtt ebédeltetek. Azt mondja, viszonyod van Wintersszel. Igaz ez? Charity parancsolóan megemelte az állát; Elias ismerte már ezt a mozdulatát. - Igaz. Na és? Davis végigfuttatta ujjait a haján. - Ide hallgass, Charity, már akkor mondtam, amikor felhívtál, hogy veszélyes fickó. Figyelmeztettelek. Valami terve van itt veletek. Isten tudja, mi az, de egy dologban biztos lehetsz. - És mi az az egy dolog? - kérdezte Charity. - Ha vége lesz az egésznek, Winters fog győztesen kikerülni a játszmából, természetesen az ügyfelével együtt, akárki is az. Nem akarom, hogy felhasználjon téged a céljaihoz. - Tudok vigyázni magamra - mondta Charity. - Egy évvel ezelőtt én is azt hittem. - Davis hirtelen elhallgatott, és bosszúsan pillantott Eliasra. - De miután megtörtént, ami megtörtént - folytatta a hangját lehalkítva -, Meredith és én aggódunk miattad. Tudod, hogy nem szabad kitenned magad a stressznek. A felháborodás letűnt Charity arcáról; bizonytalan mosoly jelent meg az ajka körül. - Davis, azért jöttél ide, hogy megvédj? - Te is a családhoz tartozol - pirult el Davis. - Milyen édes vagy - mondta Charity halkan. Elias felnyögött. - Maga bírja ezt? - Mit? - nézett rá Davis.
Jayne Ann KRENTZ
147
Tűz és víz
- Hogy édesnek nevezi. - Elias vidáman elmosolyodott. - Engem az őrületbe tudna kergetni vele. De nyilván más, ha az embernek a nővére mond ilyet. Davis megzavarodott. - Miről beszél? - fordult vissza Charityhez. - Bonyolult dolog - válaszolta Charity. - Ne is törődj vele. Az a lényeg, hogy a könnyekig meg vagyok hatva, Davis. Nem is tudod, mennyit jelent nekem, hogy aggódsz értem. - Többről van szó, mint aggódásról - motyogta Davis. - Meredith és én kétségbe vagyunk esve. - Pedig velem minden a legnagyobb rendben - paskolta meg Charity az öccse vállát. Mostanában nagyon jól kezelem a stresszes helyzeteket. Ide hallgass, támadt egy ötletem. - Bátorság, Truitt - mormogta Elias. Davis szántszándékkal a hátát fordította Elias felé, és csak Charityre figyelt. - Milyen ötleted? - Szerintem nektek kettőtöknek jobban meg kellene ismernetek egymást - mondta Charity élénken. - Hiányzik az alapvető kommunikáció. - Pedig jobban kommunikálunk, mint hinnéd - szólalt meg Elias. - Az öcséd be akar húzni nekem egyet, én meg azt szeretném, ha nem tenné. Egyértelmű, fekete-fehér helyzet. Charity az órájára pillantott. - Fél hat múlt. Elias, igazán bezárhatnál mára, és meghívhatnád Davist valamelyik kávézóba a városban. Semleges területre, hogy úgy mondjam. Üljetek be, és teázzatok. Elias pillantást váltott Davisszel; kifejezetten gyanakvó volt az ábrázata. Elias nem hibáztatta; maga sem lelkesedett az ötletért. - Teázzunk? - ismételte meg óvatosan. Charity biztatólag rámosolygott. — Le kell ülnötök egymással. Biztosra veszem, hogy egy beszélgetés mindent tisztáz közöttetek. Nyomás, menjetek. Én majd vigyázok Otisra. Otis a neve hallatán motyogott valamit a bajusza alatt. Davis most már őszintén megrémült. - Charity, nem azért jöttem ide, hogy Wintersszel teázzam, hanem azért, hogy ne engedjem, hogy belerángasson valamelyik ördögi tervébe. Charity kérlelőn nézett Davisre. - Sokat számítana nekem, Davis, ha te és Elias megpróbálnátok megismerni egymást. Elias szinte megsajnálta Davist; úgy érezte, itt az ideje, hogy kézbe vegye az irányítást. Kilépett a pult mögül, és hátba vágta a férfit. - Jobb, ha feladja, Truitt. Charity mellett úgysem terem magának babér. Jöjjön, adjunk a kommunikációnak. - Semmi kedvem teázni - lázadt fel Davis. - Nekem sincs - mondta Elias. - Jobb ötletem van. Üljünk be az Öböl tavernába. Meghívom egy sörre. Davis elbizonytalanodott. - Nem... Elias megállt Charity előtt, s lehajolva futólag végighúzta az ajkát az ajkán. Aztán kivette a kulcskarikát a zsebéből, és feléje nyújtotta. - Tessék. Majd zárj be. - Jó. - Charity ragyogott. - Köszönöm, Elias. Tényleg, őszintén értékelem a hozzáállásodat. - Ki ne merd ejteni a szádon, hogy édes vagyok. - Nem gondolod, hogy túlérzékeny vagy ebben a témában? - hunyorgott Charity. - Hát, istenem. Én egy ilyen érzékeny fickó vagyok. - Elias kissé meglökte Davist az ajtó felé. Davis egy utolsó, dühös pillantással búcsúzott a nővérétől, és kelletlenül megindult a pultok között. - Otthon várlak - kiáltott utánuk Charity. Elias visszanézett a válla fölött. - Nehogy megfeledkezz Otisről, amikor bezársz. Charity elhúzta az orrát. - Mintha meg lehetne feledkezni róla. - Heh, heh, heh - helyeselt Otis.
Jayne Ann KRENTZ
148
Tűz és víz
NINCS SOK értelme hazasietni, gondolta Charity; Elias és Davis jó darabig ellesznek. A rakpart korlátján kihajolva figyelte, amint elballagnak a parton a város felé, míg alakjuk bele nem veszett a sűrűsödő ködbe. Eliasnak és Davisnek sok megbeszélnivalója lesz, nyugtatgatta magát, és néhány sör után talán megoldódik a nyelvük. Remélte, hogy nem követett el hibát, amikor kettesben elküldte őket. Lassan elengedte a korlátot, és visszaindult Otisért a Bajok & Erényekbe. Tudta, hogy a papagáj rettegni kezd, ha záróra körül egyedül marad a boltban; előveszik régi félelmei. Otis a jobb napjain sem volt könnyen szerethető madár; ha felidegesedett, akkor egyenesen elviselhetetlenné vált. Charity léptei visszhangoztak a rakpart deszkáin. Majdnem hat óra volt. Az Örült Otis rakpart üzletei kiürültek; az utolsó vásárlók és nézelődők is hazafelé tartottak. A körhinta mozdulatlanul állt; a parkoló is üres volt már Davis Jaguárja, Elias dzsipje és az ő saját kis Toyotája kivételével. Charity megállt, és a móló cölöpéit nyaldosó vizet nézte; a dagály nagy locsogással érkezett. Ha egyedül volt a rakparton, Charitynek úgy rémlett, hogy hallja a hullámok suttogását, ahogy a régi legenda tartotta. Jaj, csak sikerüljön Eliast és Davist összebarátkoztatni. Charity most vette észre, hogy begörcsölt a válla; nyújtózkodott, hogy ellazítsa. Mély lélegzetet vett, leengedte hasába, és a sokadik légzés után érezte, hogy enged benne a stressz. - Ne aggódj, Otis, nem hagytalak magadra - nyitott be a Bajok & Erényekbe. -Visszajöttem érted. Otis csak morrantott valamit az ülőfájáról. - Most eljössz hozzám a boltba egy kis időre. Felülhetsz megint a fogasra, mint a régi szép időkben. - Heh, heh, heh. Charity megtalálta a régi törülközőt, melyet annak idején használt, hogy Otis éles karma ne sértse fel a karját. Körbetekert csuklóját a madár elé tartotta: - Felszállás! Mindjárt hozom az etetődet is. Otis motyogva szökkent Charity karjára. Charitynek össze kellett szednie az erejét; a madár igazán súlyos volt. - Nehogy megsértődj, Otis, de szerintem híztál. A papagáj rábámult. Charity felvette az etetőtálat, és indult a bejárati ajtó felé. - Majd visszajövünk még az útikalitkádért. - GYERÜNK, ne feszítse tovább a húrt, Winters. Miben mesterkedik itt? Ez nem a maga stílusa. - Davis kortyolt a söréből, és hátradőlt a bokszban. - Nem érdekel, ha az egész Whispering Waters Cove-ot eladja is valamelyik befektetőjének, de nem akarom, hogy Charitynek bántódása essen. - Már nincsenek olyan befektetők, mint egykor — mondta Elias. - Volt idő, amikor bármit el lehetett adni, feltéve ha elhangzott a két varázsszó, a vízparti fekvés, de annak az időnek vége. - Elias kezét a sörös poharára kulcsolva, ráérősen figyelte a tavernában üldögélő maroknyi embert. Fél hét volt, és az a néhány üzletember és eladó, akik munka után benéztek egy sörre, mind hazament már. A családosok korán vacsoráztak itt Whispering Waters Coveban. Gyülekezni kezdtek viszont a kora esti vendégek: kamionsofőrök, néhány turista és a városban élő szinglik, akik többsége okkal nem talált magának párt. - Választ akarok, Winters. Nem megyek el innen addig, amíg nem válaszol. Charitynek már így is elég baja volt életében. - Tudom. - Elmondta magának? Hogy átvette a Truitt áruházláncot, és egymaga kihúzta a mocsárból, amelybe apám idejében süllyedt?
Jayne Ann KRENTZ
149
Tűz és víz
Elias még mindig a hideg sörös poháron nyugtatta a kezét. - Tudom, hogy az áruházlánc feltámasztása Charity érdeme. De ezt mindenki tudja az északnyugati üzleti életben. - De azt talán nem tudta, hogy Charity éjjel-nappal dolgozott, hogy összetartsa a céget. Meredith és én még tanultunk. Olyan fiatalon és tapasztalatok híján nem sok segítséget várhatott tőlünk. - Tudom. - Charity mindent magára vállalt. Megreformálta az üzletkötések módját, és hihetetlen ösztöne volt a marketinghez és a cégvezetéshez. - Nem ajándékozott véletlenül egy tollseprűt minden alkalmazottjának? - mosolygott Elias. -A portörléshez is kiválóan ért. - Ez nem vicc, a mindenit magának. A nővéremről van szó. - Igenis. - A rögeszméje volt, hogy megmenti a Truitt-céget, mert felelősséget érzett a családjáért. Azt mondta, az üzletek Meredith és az én tulajdonomban vannak, ez az Örökségünk. Nekünk mentette meg a céget. - Ez rá vall. - Még abban sem vagyok biztos, hogy neki való volt az áruházlánc-üzlet. Egyszer említette, hogy éjszakánként nem hagyja aludni a tudat, hogy annyi emberért felelős. Ha nincs benne ez a túlzott kötelességtudat, szerintem apánk halála után eladta volna a Truittot. - Igen. - Meredith és én ezzel szemben rögtön rákaptunk az ízére, ahogy belekóstoltunk - folytatta Davis. - Mindjárt főiskola után ott kezdtünk dolgozni, de akkor még természetesen Charity irányított mindent. A cégnek szüksége volt rá, és jól ment az üzlet. És akkor Brett Loftus felajánlotta neki, hogy egyesítsék a két céget. - A többit már tudom. - Meredith és én is azt gondoltuk, hogy ők ketten tökéletesen összeillenek. És mindenki más is úgy gondolta, hogy gyönyörű pár lesznek. - Loftus túl nagy volt hozzá. Davis értetlen arcot vágott. - Tessék? - Nem mondtam semmit. - Minden jól ment az eljegyzés estéjéig. Ez egy évvel ezelőtt történt. - Davis gyors oldalpillantást vetett Eliasra. - Gondolom, hallott róla. - Persze. Davis összerezzent. - Ismerni kell Charityt ahhoz, hogy az ember elképzelje, milyen képtelen jelenet volt. Annyira nem vallott rá. Teljesen kivetkőzött magából, ráadásul ott, mindenki előtt. Nem hittünk a szemünknek. - Azt mondta, bedilizett. - Pánikrohama volt - sóhajtott Davis. - Nem szívesen vallom be, de aznap este értettük meg Meredith-szel, hogy mekkora nyomás nehezedett Charityre. - Mostantól nem kell többé aggódniuk, Truitt. Charity jól van, jól érzi magát a könyvesboltjában. Azt mondja, a kiskereskedés is küldetés. - De nem a magáé, Winters. - Davis szeme összeszűkült. - Miért játssza magát abban az idióta kis boltban? - Látom, nem érti meg, Truitt, hogy nem játszom - mondta Elias lassan. - És van még valami, amit tudnia kell. - Mi az? - Hogy feleségül veszem Charityt. Ha hozzám jön. NEM SOKKAL fél hét után Charity letett róla, hogy aznap este kitöltse a rendelési nyomtatványokat; képtelen volt koncentrálni. Egy nyögéssel ledobta a tollat, hátradőlt a székén, és a lábával ellökte magát, hogy egy félkört leírva szembeforduljon Otisszal.
Jayne Ann KRENTZ
150
Tűz és víz
- Folyton azon a letört műkörmön jár az agyam, Otis. Jennifer karmazsin. Otis a kabátfogason szundikált, és egyik szemét kinyitva csúnyán nézett Charityre. - A világ összes napraforgómagjára mondom, Jennifernek viszonya volt Rick Swintonnal. Otís megértette, hogy a szunyókálásnak vége; kinyitotta a másik szemét is, és kitárta a szárnyát. - Mindenki azt hajtogatja, hogy Leighton Pittnek volt a legkézenfekvőbb oka arra, hogy megölje Gwent is meg Swintont is, mivelhogy mindenét, még nagy becsben tartott feleségét is elveszítette miattuk. De ha az ember jobban belegondol, Jennifer is elveszített mindent. - Heh, heh, heh. - Otis átszökkent a kabáttartó egy másik ágára, az etetője mellé. - Abban is mindenki egyetért, hogy Jennifer a pénzéért ment hozzá Leightonhoz. Maga Leighton is erre a következtetésre jutott. Erre az exfeleség visszajön a városba, hogy csődbe juttassa hűtlen férjét. A Rick Swinton segédletével megvalósított terv működik is, következésképpen Leighton Pittnek befellegzett. Ha Jennifer válni akar, egy fityinget se kap. Otis elgondolkodva roppantott szét egy magot erős csőrével. Charity előrehajolt, és átkarolta a térdét. - Ha össze akarnánk hasonlítani, kinek volt több oka a gyilkosságra, Jennifer nem marad le Leighton mögött. Mindketten elveszítették, amijük csak volt. Gondolom, Jennifer alibijének senki nem nézett utána. Otis befejezte a táplálkozást, és visszaszökdécselt addigi helyére. Félig már le is hunyta a szemét. - Tudod, Otis, van egy furcsa érzésem. - Charity felállt, és fel-alá járkált a helyiségben. Nézd meg a tényeket. Mindenki, aki megfosztotta Jennifert attól, amit kapni remélt Leighton Pitt-től, vagy halott, vagy a börtönben ül. Nem különös? Otis nem válaszolt. - Nehogy elaludj itt nekem. Ki kell derítenünk az igazságot. Ha Leighton ártatlannak bizonyul, nyakunkon a baj. Tudom, hogy akkor Tybern megint Eliast veszi elő. Otist szemmel láthatólag egyáltalán nem hozta izgalomba ez a lehetőség, és lehunyta a szemét. - Nem tetszik ez nekem - állt meg Charity a kabát-fogas előtt. - Minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé tetszik. Beszélnem kell Tybernnel. Legaláb vizsgálja meg Jennifer alibijeit. Teljesen rendjén való egy ilyen kérés egy aggodalmaskodó állampolgártól. Charity az alkarjára csavarta a kiszolgált törülközőt. - Gyerünk, Otis, fogalmam sincs, hogy Elias és Davis meddig szórakoztatják egymást. Addig is keressük meg Hanket. Otis motyogott valamit, de engedelmesen ráugrott a törülközővel borított kézre. Charity elhúzta az orrát. - Komolyan mondom, hogy oda kellene figyelned a napi kalóriabeviteledre, Otis. A középkorú elhízott papagáj nem valami vonzó látvány. Charity karján a madárral eloltotta a villanyt, és bezárta az ajtót. A köd időközben sűrűbbé vált. Az alkony utolsó fényét elnyomta az öblöt tejfehérbe burkoló vastag páratakaró. A természetellenes homály elvágta a mólót a külvilágtól; a korlát mögött semmit nem lehetett látni, de lenn a víz sötéten suttogott. Charity úgy érezte, lidércálomban mozog Otisszal. - Kapaszkodj rendesen, Otis. - Nem volt kimondottan hideg, de a nyirkos levegő hűvösnek érzett. Charity Otis fölé tartotta a blézerét, hogy védje a hidegtől. - Mindjárt beülhetsz a kalitkádba, és kapsz egy jó meleg takarót is. Aztán beszállunk az autóba, és beindítjuk a fűtést. Kutya bajod se lesz, majd meglátod. Otis utálkozva motyogott. Charitynek az volt a határozott érzése, hogy a madár közli vele, hogy nincs cukorból, és hogy egy kis köd egyáltalán nem zavarja. - Olyan vagy, mint az összes többi hím. - Charity megállt a Bajok & Erények előtt, és előszedte a kulccsomót. - Mindig azzal kérkedtek, hogy milyen macsók vagytok. Kinyitotta az ajtót, és belépett. Az üzlet belsejében, mely még a legfényesebb déli napsütésben, égő villanyok mellett sem volt világosnak mondható, most mély sötétség honolt.
Jayne Ann KRENTZ
151
Tűz és víz
Charity kitapogatta a régi kapcsolót a bejárat mellett. - Ha százszor nem mondtam Eliasnak, hogy csináljon valamit a világítással, akkor egyszer sem. - Heh, heh, heh. - Te mindig az ő pártját fogod. - Charity végre megtalálta a kapcsolót. A kevés lámpa alig adott egy kis fényt; a sárga fénykörök legfeljebb a telepakolt pultokat világították meg kissé. Hangulatvilágításnak mindenesetre megfelel. Charity megborzongott, miközben Otisszal a bolt túlsó végébe indult; szeme a kasszát is alig tudta kivenni. Hirtelen jellegzetes szag ütötte meg az orrát. - Otis, te nem érzel benzinszagot? A nem sokkal előbbi, köd miatti kellemetlen borzongás újult erővel csapott le rá, mihelyt a kasszapulthoz ért. Újabb hideghullám futott végig rajta; Otis is megérezhette, mert megmerevedett a karján. - Ó, a francba! - Charity rémülten ismert rá a majdhogynem elfeledett érzésre. - Istenem, add, hogy ne pánikroham legyen! Kérlek. Olyan jól voltam mostanában. - Hát ennek igazán örülök. - Jennifer Pitt kisétált a sötét irodából. A fény gonoszul villant a kezében tartott pisztoly csövén. - Merthogy én egyáltalán nem voltam jól. Charity megdermedt. Otis is. Felfelé kellett fordítani a fejüket, hogy belenézhessenek Jennifer szemébe. Jennifer magas, otthoni edzőgépeken tökéletesre szabott alakjával ugyanúgy kirítt ebből a környezetből, mint mindenhonnan Whispering Waters Cove-ban. Hibátlanul kikészített arcát csíkosra festett rengeteg hajának szélfútta hatást keltő fürtjei keretezték. Ezüsttel kivert farmert és fehér selyemingén piros, puha antilopbör mellényt viselt, napszemüvegét a feje tetejére tolta. Egyvalami ütött el megszokott megjelenésétől: a vad téboly a tekintetében. - Ez az egész átkozottul igazságtalan - suttogta Jennifer. - Mennyi energiát fektettem bele, hogy elrendeződjenek a dolgok. Már a zsebemben tudtam a félmillió dolcsit, amivel megpucolhatok. Félmillió dollár. És mindent tönkretettek. Az összes tervemet. Mindent. Charity többször is nyelt, hogy meg tudjon szólalni. - Jennifer, most már rendben lesz minden. Nyugodj meg. - Az a kurva Gwen bosszút állt, tudod? - Jennifer tekintete lázasan felcsillant. - Leighton folyton egy nagy üzletet emlegetett, amiből hamarosan megszedi magát. Gondoltam, megvárom, amíg befolyik a lé, merthogy rengeteg lesz, mindig azt mondta. Ez lesz élete nagy üzlete. Úgy terveztem, faképnél hagyom, mihelyt számíthatok a lóvéra. - Tedd le azt a pisztolyt. Semmit sem oldasz meg vele, Jennifer. - De Rick a vége felé felnyitotta a szememet. Megmondta, hogy Gwennek más tervei vannak. Csapdát állított Leightonnak, hogy bosszút álljon, az a mafla meg belesétált. - Te meg bementél hozzá a lakókocsiba aznap éjjel, amikor az űrhajókat vártuk, ugye? kérdezte Charity halkan. - És lelőtted. - Nem akartam megölni. De kinevetett, bolondnak nevezett. Azt mondta, soha egy petákot sem fogok kapni Leightontól. Végül meg is ütött, és akkor elsült a pisztoly. - Baleset volt - mondta Charity gyorsan. - Nem gyilkosság. - Csak rá akartam ijeszteni a revolverrel. Hogy adjon nekem abból a pénzből, amit Léightontól lopott el. Merthogy az az én pénzem volt, egy évet áldoztam rá az életemből, hogy megszerezzem tőle. El tudod képzelni, milyen érzés volt eltűrni, hogy hozzám érjen a mocskos kezével? Ó, hogy gyűlöltem! És mégis meg kellett játszanom, hogy imádom. - Rick Swinton jobb volt? - Rick? Az az undorító patkány? - Jennifer szája, a fogát is kivillantva állatias vigyorba torzult. - Csak azért feküdtem le vele, hogy kiszedjem belőle, mit keres Gwen itt a városban. Mindjárt tudtam, amikor a múlt hónapban megjelent, hogy mesterkedik valamiben. Rick végül kibökte, hogy miben. - De addigra késő volt. Már nem tudtad leállítani.
Jayne Ann KRENTZ
152
Tűz és víz
- Igen. Késő volt. - Jennifer felemelte a revolver csövét. - Mindig mindenről lekések ebben az átkozott városban. Én csak el akartam húzni innen a csíkot, de átvertek. - Megértelek. — Charity próbálta negédesre igazítani a hangját. - Megértelek, Jennifer. Karja remegett Otis alatt, de nem tudta, hogy ő vagy a papagáj reszket-e ilyen erősen. Lehet, hogy mindkettejüket elérte a pánikroham, ami az adott körülmények között nem is lett volna meglepő. - Gwen halála után, Swinton, az a tetű meg akart zsarolni. - Megzsarolni? Mivel? - Valami bekattant Charity emlékezetében. - Persze, a kazettával, amit magával vitt. - Igen, azzal az átkozott kazettával. Gwen benn tartotta a magnóban aznap este, amikor bementem hozzá. Minden rajta van. Bárki megtudhatja róla, hogy én lőttem le. - Hogyhogy Rickhez került a kazetta? Ó találta meg, amikor felfedezte a holttestet? - Tudta, hogy hol keresse, és magához vette a kezdeti felfordulásban. Tudta, hogy Gwen mindent rögzített, ami a lakókocsiban történt. - Jennifer szeme összeszűkült. - Rick először azt akarta bemesélni nekem, hogy Winters akar megegyezni velem. Charity elképedt. - Elias? - Azt mondta, Winters találta meg a kazettát, amikor odament Gwenhez, hogy él-e még. Elvégre jó néhány percig ott maradt a holttest mellett, volt ideje, hogy észrevegye a magnót, és a zsebébe csúsztassa a kazettát. - Elias annyit vett észre, hogy a magnó üres. Ezt később mondta is. - Mihelyt tudomást szereztem a zsarolásról, azonnal tudtam, hogy Rick van mögötte. Egyértelmű volt, hogy Winters nincs is benne az egészben. Charity megköszörülte a torkát. - Eliasnak hízelegne, ha hallaná, hogy hiszel a jellemében. - Nem az ő jellemében, te liba. A tiedben. - Az enyémben? - csattant fel Charity. - Hogy jön ide az én jellemem? - Mindenki tudja, hogy viszonyod van vele. Arra gondoltam, ha te hajlandó vagy ágyba bújni vele, nem lehet az a fajta fickó, aki bizonyítékokat lop, hogy valakit megzsaroljon vele. Charity szája kétszer is kinyílt és becsukódott, mire ki bírta nyögni, hogy: - Aha. - Másrészt meg - folytatta Jennifer - a zsarolás épphogy Rick Swinton stílusába vág. Hülye lettem volna, ha nem jövök rá, hogy tőle származik az egész. - Tehát megölted. - Otthagytam a kért összeget a Rossiter-ház hátsó verandáján, ahogy követelte, s elhajtottam, de odébb elrejtettem a kocsit, és visszamentem, hogy bevárjam Ricket. Jött is. - Felfedted magad? Jennifer ajka legörbült. - Kiabálni kezdett velem, hogy nagyon meg fogom bánni, ha neki baja esik, mert intézkedett és a bosszú nem fog elmaradni, de nem hittem neki. - Lelőtted, és beletaszítottad a szirtről a vízbe. - Tudtam, hogy a dagály kihozza a partra. De így könnyű volt Leightonra kenni mindkét gyilkosságot. Ma reggel viszont megtudtam, hogy Rick nem a levegőbe beszélt. Expressz levelet kaptam az ügyvédje pecsétjével Seattle-ből, és Rick leírta benne, hogy mit intézkedett. A szemét. Charityn a félelem új hulláma sepert végig. - Mit intézkedett? Jennifer arcán az őrület árnya suhant át. - Eldugta azt a nyavalyás kazettát valahol itt a Bajok & Erényekben. Azt mondta, ennél jobb rejtekhelyet keresve sem találna. Tudta, hogy ha itt kerül elő, Wintersre bizonyíthatják a zsarolást. - Ez mégiscsak túlzás - suttogta Charity. - Jennifer, hallgass rám. - A kazettáért jöttem - nézett körbe Jennifer kétségbeesetten a sötét boltban -, de nem hinném, hogy megtalálom ebben a kuplerájban. - Szerintem se. Nem fogod megtalálni, Jennifer. Hallgass ide, fuss, amíg lehet. Menekülj.
Jayne Ann KRENTZ
153
Tűz és víz
- Nem. Minden elő van készítve. - Jennifer két kézzel fogta a pisztolyt. - Hoztam egy üveg benzint. Felgyújtom ezt a nyavalyás bódét, és az egész móló le fog égni vele együtt. Soha senki nem találja meg azt a kazettát. Charityt rettenetes pánik kerülgette. Otis karmai olyan erővel' fúródtak a törülközőbe, hogy kis híján kilyukasztották. Charity elővette régi, határozott hangját. - Jennifer, figyelj rám. Ha ebben a pillanatban indulsz, még egérutat nyerhetsz. Ha gyújtogatással töltöd az időt, soha nem jutsz ki a városból. - Pofa be. Te is meghalsz, ugye, tudod? Nem hagyhatok élve tanút, igaz? - Jennifer ujjai a revolverre fonódtak. Charity készült, hogy oldalra ugrik; nem tartotta valószínűnek, hogy sikerül megúsznia a golyót, de más megoldást nem látott. És akkor Otis felrikoltott. Rettenetes, fülsértő rikoltását talán a távoli esőerdőknek küldte, ahol az ősei éltek valamikor. Amióta Charity ismerte, most először mondott ki érthetően, tisztán, emberi nyelven egy mondatot. - Eljött a leszámolás órája - recsegte Otis, és hangja hátborzongatóan hasonlított Hayden Stone-éra. A madár elrúgta magát Charity karjáról, és vad szárnycsapásokkal, éles csőrét nagyra nyitva repült neki a halálra vált Jennifer arcának.
19 A tiszta tükörkép a víz színén mély igazságot rejt. „A víz útján", Hayden Stone naplójából JENNIFER azt tette, amit Charity szerint bárki más tett volna a helyében: felsikoltott, elejtette a revolvert, karjával takarta az arcát, és vadul cikkcakkozva igyekezett menekülni az éles csőr és a hatalmas karmok támadása elől. Otist visszanyesett szárnyai akadályozták a gyors irányváltásban; egyetlen hosszú siklással elvitorlázott Jennifer mellett, és méltóságteljesen belibbent az iroda ajtaján. A következő pillanatban Charity ijesztő zajt hallott a kis helyiségből, de nem volt ideje Otis után nézni; a kasszapult mögé esett pisztoly volt első gondolata. - A rohadt életbe. - Jennifer leengedte a karját az arca elől, megpillantotta a revolvert, és már ugrott, hogy megszerezze. Charity felfogta, hogy Jennifer van közelebb a fegyverhez. Arra nem volt idő, hogy az ajtó felé meneküljön; meg kellett szereznie a pisztolyt, mielőtt Jennifer odaér. Ahelyett hogy körbekerülte volna a pultot, mindkét kezével rátámaszkodva hatalmas lendülettel átvetette magát rajta. Egyenesen Jennifernek ütközött; mindketten a padlóra zuhantak, és hemperedtek egyet. Jennifer került felülre, és hosszú karmú ujjaival rögtön Charity torkának esett. Charity zihálva kapkodott levegőért, és minden erejét összeszedve igyekezett lefejteni magáról Jennifer ujjait. Reménytelen próbálkozás volt: a másik nő magasabb, erősebb és hosszabb karú volt nála. Charity tudatában egy pillanatra minden elhomályosult, amint a pánik elömlött benne. Érezte, hogy Jennifer ujjai mind erőteljesebben szorítják, és lelki szeme előtt már holtan látta magát. És akkor, mintha csak ott állna mellette, és a vakrémületen is áthatoló nyugodt, mély hangján utasítaná, Elias tanítása csengett vissza Charity fülében: Ne próbáld megállítani a mindent magával ragadó árt. Inkább nyiss új utat a víznek.
Jayne Ann KRENTZ
154
Tűz és víz
Charity letett róla, hogy Jennifer ujjaira összpontosítsa minden erejét. Magára parancsolva elengedte ellenfele csuklóját, és egyazon mozdulattal már nyúlt is Jennifer két karja között a szeme felé. Jennifer felkiáltott, és elhajolt, hogy kitérjen Charity támadása elől. Charity egy kis levegőhöz jutott. A szeme sarkából megpillantotta a zseblámpát, amelyet Elias a pénztárpult alatti polcon tartott. Kinyúlt érte, és amikor elérte, megcélozta vele Jennifer fejét. Jennifer felüvöltött, és megpróbált elhajolni az ütés elől. A lámpa az arcát érte, mire lefordult Charityről. Charity még egyszer a magasba emelte a lámpát, és Jennifer koponyájára sújtott vele. Jennifer oldalra hengeredett. Most, hogy Charity végre kiszabadult, megpróbált feltápászkodni. A térdelésig jutott, amikor lépéseket hallott. - Mi folyik itt? - kiáltotta Davis. - Eresszen. - Jennifer sírása nyöszörgéssé halkult. - Eresszen el. Charity hunyorogva próbálta felfogni, mi történik. - Nem esett bajod? - hallotta most Elias hangját. - A férfi egyik kezével Jennifert fogta, úgy nézett le Charityre. Az arca hideg és vad volt. - Nem. Talán nem. - Charity óvatosan felállt. Annyira reszketett, hogy egyik kezével a pultra kellett támaszkodnia. Elias eleresztette Jennifert, hogy barátnőjének segítsen. Jennifer tehetetlenül a padlóra zuhant. Fejét fogva hangos zokogásban tört ki. Charity Eliasra nézett. - Amikor a hangokat hallottam, azt hittem, Davis az. - Én is itt vagyok - kerülte meg Davis a pultot. - De Elias egy kicsit gyorsabban mozog. De uramatyám! Hogy néz ki az arcod! Biztos, hogy nincs bajod? Charity bólintott, és bágyadtan elmosolyodott. - Hála Otisnak és Eliasnak. Ó, erről jut eszembe. Keressük meg Otist. Méltatlankodó rikoltás hallatszott az iroda felől; Jennifer kivételével mindenki odafordult. Otis lépdelt elő a homályból. Tollazata felborzolódott, de szemlátomást nem sérült meg. Az emberekhez érve megállt, és parancsoló tekintettel nézett körbe, várva, hogy egy kar kinyúljon, és felemelje. Charity bámulattal telve nézett a madárra. - Ez volt a leghihetetlenebb az egészben. Otis egyenesen Jennifernek rontott. Jennifer már rám fogta a pisztolyt, amikor Otis rátámadt, mire kiesett a kezéből a pisztoly. Otis haladékot adott nekem. Uraim, ez a papagáj mentette meg az életemet. ELIAS pirkadat előtt ébredt. Kis ideig mozdulatlanul feküdt, tudatosította magában, hogy egyedül van a futonon. Charity hazament Davissel a saját házába, miután Tybern végtelennek tűnő kérdései végre elapadtak, s Eliasnak aznap estére be kellett érnie Otis társaságával. Volt idő, amikor könnyen meg tudta volna győzni magát, hogy a madáron kívül nincs is szüksége társaságra. Ma reggel azonban, miközben az ég sápadtszürkére váltott, ráébredt, hogy ez már nem így van. Valahol legbelül átszakadt egy gát, és feltartóztathatatlanul áramlott a magány folyója. A fősodor emlékeket hozott a felszínre, melyeket Elias a legszívesebben félresöpört volna. Megvolt hozzá a tapasztalata. Tudta, hogyan zabolázhatja még a fékeveszetten száguldó folyót. Ez alkalommal mégsem végezte el a fegyelmet követelő szellemi gyakorlatokat, melyek segítségével visszautasíthatta volna emlékeit a mélybe. Ehelyett magára parancsolt, és közelebb hajolt a vízfelszínen megjelenő tükörképekhez. Anyja mészfehér arca tűnt elő, élettelenül, mielőtt a mentősök letakarták. Azután gyásztól könnyező nagyszülei képe lebegett el. Annyira betöltötte a szívüket saját veszteségük, hogy
Jayne Ann KRENTZ
155
Tűz és víz
nem maradt hely benne az unokájuk számára. Elias most önmagát látta, amint a levélre vár, mely soha nem érkezett meg, apja meghívásával, hogy költözzön hozzá a Nihili-szigetre. Elias látta magát, amint fásult, megkeseredett nagyapjától kikönyörgi a hosszú repülőút költségét. Látta magát, amint kiszáll a kis gépből a szigeten, és a kevés várakozó között apja arcát keresi. De helyette a távolba révedő tekintetű, csendes férfi lépett oda hozzá; Hayden Stone-tól tudta meg, hogy az apja is meghalt. Elias hagyta, hogy az emlékek tovasodródjanak; követte őket a tekintetével, amíg el nem nyelte őket a végtelen sötét. Akkor felállt a futonról, és felvett egy inget meg a farmerját. Benyúlt a fiókos szekrénybe, és kiemelte Hayden naplóját. Mezítlábas lépteit hallva Otis motyogott valamit a takarója alatt. - Aludj vissza - javasolta neki Elias halkan. - Nehéz éjszakád volt. Otis engedelmesen elhallgatott. Elias kiment a verandára, és egy szőnyeggel kezében lesétált a kertbe. Sokat világosodott, vette észre. Nem ködös a mai reggel. Letelepedett a kis medence mellé, és felütötte a napló utolsó lapját. Ma reggel futólag megsejtettem az utolsó tanítást, amit valahogy még át kell adnom Eliasnak. Nem tudom, marad-e időm rá; az éjjel is éreztem azt a markolást a mellkasomban. Eletem folyója hamarosan egyesül a tengerrel. De Elias fiatal és erős, és velem ellentétben az ő lelke még nem hűlt ki a vizek aljának jeges hidegétől. Benne megvan még a képesség arra, hogy ki legyen éhezve az életre. Majd ha belátja, milyen ostobaság volt a bosszúvágya, akkor megtapasztalja a szabadságot. És ha szabad lesz, remélem, lesz annyira szerencsés, hogy talál egy nőt, aki mellett megtanulhatja ezt az utolsó, egyben legfontosabb tanítást. Azt akarom, hogy fedezze fel, hogy az énjének másra is szüksége van, mint amit a tál kek csarától kaphat. Én megtanítottam arra, hogy erős legyen, de ha meg akarja ismerni a boldogságot, túl kell lépnie A Víz Útján. Meg kell tanulnia megnyílni a szerelemnek. Elias becsukta a naplót, és a kis tóba bámult. Átlátszatlan, szürke felszíne a hajnali égboltot tükrözte. Elias sokáig nézte. A léptek neszét elnyelte ugyan a dagály fojtott suttogása, a sirályok kiáltozása, Elias mégis meg tudta volna mondani, hogy melyik pillanatban érkezett Charity a kert kapujához. Érezte a belőle áradó hőt, ugyanúgy, mint megismerkedésük napján, amikor Charity az aktatáskájával besétált a Bajok & Erényekbe, és meghívta az Őrült Otis Rakpart Vállalkozói Szövetségébe. Elias figyelte, ahogy kinyitja a kaput, és végigmegy a keskeny ösvényen a lépcsőig. A múlt éjjel történtek ellenére frissnek és üdének látszott, akár a trópusi tengerek csillámló vize. Elias nem is próbálta legyűrni a bensejét feszítő vágyat és sóvárgást; semmi értelme küzdeni igazi énje ellen. - Itt vagyok, Charity. Charity a hangra megfordult, és meglepődött, hogy a medence szélén találja. - Még fel sem kelt a nap. Kicsit korán van a meditációhoz, különösen a vizes füvön. - Épp megfelelő időnek tűnt. És te mit csinálsz ilyen korán? Charity grimaszolva gyalogolt le a kerti ösvényen. - Nem aludtam túl jól. Gondoltam, átnézek, hogy hogy vagytok. - Jól vagyunk. Otis még alszik. - Davis is. Hagytam neki egy cetlit, hogy átjöttem reggelizni. - Charity a férfi mellé ért. Min meditálsz ma reggel? Hogy hány tal kek csara mester szükséges egy izzó kicseréléséhez? - Nem. - Sürgősen fejlesztenünk kell a humorérzékedet, Elias. - Talán majd máskor. - Rendben. Tehát min meditálsz? - Hogy hogyan kérjem meg a kezedet. Charity nagy szemeket meresztett. - O.
Jayne Ann KRENTZ
156
Tűz és víz
- A tal kek csara erre nem ad utasítást. - Mondtam neked, hogy a vizes filozófiádnak vannak hiányosságai. - Charity bizonytalan mosollyal nézett rá. - Hát miért nem kérdezed meg a lehető legegyszerűbben? Elias lassan felállt. Érezte, hogy felszökik benne az ár. Ha Charity visszautasítja, menten kisodródik a jegesebbnél is jegesebb tengerek mélységes fenekére, és soha nem talál ki a partra. - Szeretlek - mondta Elias. - Leszel a feleségem? Kérlek. Charity szeme felizzott. - Igen. - Azzal a férfi karjába vetette magát. - Igen, természetesen hozzád megyek feleségül. Szeretlek, Elias. És Charityből kitört a nevetés. Kacagás volt, tajtékos, mint a hullámok a parton, és gyöngyöző, mint a patak csobogása, szépséges, akár a vízesés. Elias átölelte, és arcát Charity hajába temette. - Mi olyan mulatságos ? - Azt hiszem, most jegyeztük el egymást, és képzeld, egyáltalán nincs pánikrohamom. - Ez azt jelenti, hogy megfelelő a méretem? - kérdezte Elias. - Igen. Tökéletesebb már nem is lehetne. Elias lepillantott a medencére. A kelő nap első sugarai rávetültek a vízfelszínre; már nem volt se átlátszatlan, se szürke. A karjaiban tartott Charity tiszta, vibráló tükörképe jelent meg rajta. Tíz ÓRA előtt néhány perccel Elias a kacatokkal telerakott pultra irányította a zseblámpa fényét. Ez a pult már az előző nap felkeltette a figyelmét. -Valami itt nagyon nem jól néz ki. - Rendes világításban mindjárt jobban nézne ki -mondta Charity elszántan. Elias hátrapillantott a válla fölött. Charity a pult tetején ült, kezében egy csésze teával. Lába türelmetlenül kalimpált a hosszú pamutszoknya alatt. Tekintete szerelemtől ragyogott. Davis mellette állt, a pultnak támaszkodva, kezében Bea tejeskávéjával. A többiek, Newlint és Arlene-t is beleértve a kassza körül csoportosultak; mindegyikük kezében műanyag pohár tejeskávé. Otis a műtörzsön ült, és egy darab gyümölcsöt rágcsált. - Még mindig nem fogod fel, mennyire fontos a megfelelő hangulat egy ilyen boltban mondta Elias Charitynek, miközben odébb tolta a műanyag hamburgereket. - Csak kibúvót keresel - feleselt Charity. - Magad is tudod, ha rászánod magad egyszer, hogy javíts a világításon, rendszeresen kell port is törölgetned. - A félhomály valóban jótékonyan elrejti a port - állt Elias mellé Newlin. - Köszönöm, Newlin - mondta Elias. - Örülök, hogy van valaki, aki érti a marketingpolitikámat. - Még hogy marketingpolitika! - motyogta Davis. - Még mindig nem hiszek a szememnek, Winters. És Seattle-ben sem fogja elhinni senki. A Távoltenger Részvénytársaság tulajdonosa ajándékboltot vezet Whispering Waters Cove mólóján. - Ez is küldetés - mondta Elias. - Elég az üzletből. - Ted megpaskolta a hasát, mely ma egy Testenkívüli tapasztalatot szerzek. Rögtön jövök. feliratú pólóból gömbölyödött ki. - Ennyi az egész történet? Jennifer Pitt lelőtte Gwent egy veszekedés során, utána meg Swintont, amiért az megzsarolta a kazettával? - Ennyi - mondta Charity. - Aztán elrejtette a fegyvert Leighton kocsijában, hogy az ő nyakába varrja az egészet. De Pittéknek két revolverük volt. Tegnap este a másik volt a kezében. Yappy kiitta a maradék kávét. - Hallottam, hogy Leightont ma reggel kiengedték. Képzelem, hogy megkönnyebbült. Az, hogy csődbe jutott, kismiska a gyilkosság vádjához képest.
Jayne Ann KRENTZ
157
Tűz és víz
Radiance bánatosan ingatta a fejét. - Nem szívesen mondom ki, de nekem hiányozni fog Jennifer. Ő alapozta meg a vállalkozásomat. Nélküle ítéletnapig sem beszélem rá az itteni nőket a mutatós körmökre. - Ha már Jennifer Pittről van szó - hallatszott Hank Tybern hangja a bejárat felől -, tudok olyat mondani, ami érdekelheti ezt a kis pletykás gyülekezetet. Charity megvetően mérte végig a közeledő Tybernt. - Ha nem venné észre, Tybern rendőrparancsnok úr, az Őrült Otis Rakpart Vállalkozói Szövetségének értekezletét szakította félbe. - Valóban? - kérdezte Hank széles vigyorral, és megállt a pult előtt. - Pedig nekem határozottan az volt a benyomásom, hogy pletykálkodnak. Jöjjek vissza később? - Ha már egyszer itt van - mondta Bea gyorsan -, el is mondhatja, amiért jött. - Sejtettem, hogy meggondolják magukat - jegyezte meg Tybern önelégülten. Elias fel sem nézett a pakolásból. - Mit tudott meg Jennifer Pittről? - Először is, nem Jennifernek hívják - kezdte Hank. Elias hallotta, hogy a kassza körül meglepett mormogás támad. Elmosolyodott, de csak rakosgatott tovább. - Mi az igazi neve? - kérdezte Arlene. - Janice Miller, alias Jenny Martin, alias Jessica Reed - válaszolta Hank. - Kaliforniában is körözik sikkasztásért. Nagyon úgy néz ki, hogy jó néhány középkorú bolondot kiforgatott a vagyonából, összesen mintegy százlepedőnyi értékben. Yappy hangosat füttyentett. - És akkor feljön ide, hogy megkopassza Leightont, de őt is bepalizzák. Nem csoda, hogy felhergelte magát, amikor megtudta, mit művelt Gwen. - Gyilkossággal gyanúsítja? - nézett Charity Hank-re. - Még nem. Egyelőre testi sértés és egyéb apró kis csínyek miatt tartom fogva. A gyilkosság bonyolultabb. - De ő maga mondta, hogy mindkét gyilkosságot elkövette - méltatlankodott Charity. - Hát most már egy kukkot sem mond - válaszolta Hank. - Ki se nyitja a száját. Állítólag az ügyvédjére vár. Addig is még egyszer körülnézek mindkét tett színhelyén. Kis szerencsével találhatok valami bizonyítékot. - Várjon egy percet, Hank. - Elias benyúlt egy halom műanyag sült krumpli alá. - Lehet, hogy meg tudom adni hozzá a kezdő löketet. - A zseblámpa fénye egy kitömött borítékra esett. - Aha. Tudtam, hogy itt valami nem stimmel. Charity várakozásteljesen nézett rá. - Mit találtál? - Rick Swinton utolsó kísérletét annak bebizonyítására, hogy senki nem tehet neki keresztbe büntetlenül. - Elias odadobta Hanknek a borítékot. - Azt hiszem, ez magát illeti. Hank a levegőben elkapta a küldeményt. Homlokát ráncolva, szó nélkül tapogatta ki a tartalmát, és végül feltépte. -Vesszek meg, ha igaz - húzta ki a kazettát. Charity nagy szemeket meresztett. - Gondolja, hogy ezen van rajta Gwen meggyilkolása? - Swinton mondta Jennifernek, hogy itt rejtette el az én boltomban - emlékeztette Elias. - Eddig rendben, de hogy a csodába tudtad, hogy hol keresd? Elias elvigyorodott. - Tegnap feltűnt, hogy a műanyag ételeken vékonyabb a porréteg, mint néhány nappal ezelőtt. Valaki odanyúlhatott. - Hogy veszed észre az ilyet ennyi kacat között? -nézett körbe Davis gúnyosan a boltban. - A jó boltos ismeri az áruját - jelentette ki Elias nyomatékosan. - Nagyon jó megfigyelőkészségre vall - ismerte el Hank bámulattal. - Igen - mondta Newlin is. - Igazán éles a szemed, Elias. - De nehogy azt a következtetést vond le belőle - figyelmeztette Charity -, hogy ezután sem kell letörölni a port. Most is azt mondom, a tiszta és rendes bolt a jó üzletmenet előfeltétele. - Jobb, ha hallgatsz rá, Winters - vigyorgott Davis. - Ha üzletről van szó, Charity szaktekintély.
Jayne Ann KRENTZ
158
Tűz és víz
- Mindig is csodálattal adóztam a szakértelemnek -mondta Elias. - Heh, heh, heh - zárta le a beszélgetés Otis.
20 Igaz, hogy a múlt és a jövendő vizei örök körforgásban vannak. De a bölcs és elszánt ember megváltoztathatja a folyó folyását. „A víz útján", Hayden Stone naplójából Az ŐRÜLT OTIS Rakpart Vállalkozói Szövetsége egyhangúlag megszavazta, hogy nem zárják le a mólót a látogatók elől az az évi második esküvő idejére, sőt inkább az egész várost meghívják az ünnepségekre. Mindenki meglepetésére gyakorlatilag egész Whispering Waters Cove eljött; lépni is alig lehetett a mólón. Az öböl vizén táncoló októberi napfény adott még némi meleget a friss időben. Elias őszintén elképedt. - Nagyobb tömeg kíváncsi ránk, mint augusztusban az űrhajókra. - Miért, mire számított, Winters? - Hank Tybern bekapott egy mályvaszín cukormázzal díszített süteményt, és szórakozott pillantással nézegette a rakparton összegyűlt tömeget. - A város kifejezésre juttatja azon óhaját, hogy maradjanak. A móló fejlődése egyre látványosabb. A hétvégi turistaforgalom még mindig jelentős, pedig már októberben járunk. Ráadásul maga és kedves menyasszonya nyomozták ki az évszázad gyilkosságát itt az öbölben. Híres emberek lettek. - Izgalmas nyár volt, az igaz - jelentette ki Charity önelégülten. - Mi volt azokkal az űrhajókkal? - kérdezte Meredith, a Bajok & Erények előtt gyülekező tömeghez csatlakozva. - Hosszú történet - válaszolta Hank. - És az ilyet jobb elfelejteni. - A lényeg az, hogy a nővére és Elias a város hősei lettek - állt meg mellettük Phyllis Dartmoor, és rájuk emelte puncsos poharát. - Egyébként látom, hogy az eddig üresen maradt üzlethelyiségek is bérlőre akadtak - intett a három új cégér felé. Elias követte Phyllis tekintetét. Az új kártyaüzleten kívül, amelyet Newlin és Arlene nyitott a Távoltengertől kapott üzleti kölcsön segítségével, nyílt még egy új pékség és egy aromaterápia üzlet is. Eliasnak voltak kételyei az aromaterápia jövedelmezőségét illetően, de az Őrült Otis rakparton semmit nem lehetett előre megjósolni. - Miután Leighton már nem akarja eladni alólunk a mólót, nem volt nehéz új bérlőkre szert tennie - mondta Charity. - Ez a legkevesebb, amit tehetett. Egy életre leköteleztétek. - Phyllis kissé elfintorodott, amikor kiitta a puncsot. - Nélkületek már el is ítélték volna. De személy szerint azt gondolom, hogy visszajön ő még ide. Az az ember ért az ingatlanügyekhez. - Őrült Otis rakpart nem lesz tele butikokkal és galériákkal, de a móló attól még működhet jól, igaz? Otis? Otis az ülőfáján kuksolt, melyet Elias kihozott a bejárathoz, és gonoszkodva kotyogott. Oldalazva közeledett Charityhez, nem véve le gombszemét a kristályszemcsékkel kivarrott menyasszonyi ruha ujjáról - Eszedbe ne jusson - lépett hátra gyorsan Charity kitalálva a papagáj szándékát. - Ez a ruha egy egész vagyonba került, még ha jutányos áron jutottam is hozzá Truittnál. Nem engedem, hogy tönkretedd. Otis ezúttal komolyan megsértődött, hiába vágott pofákat Charity, hogy kiengesztelje. Elias titokban elmosolyodott, ahogy figyelte őket Nem emlékezett rá, hogy valaha is boldogabb lett volna az életében. Charity lélegzetelállítóan szép volt a talpig érő
Jayne Ann KRENTZ
159
Tűz és víz
menyasszonyi ruhában; Elias legfeljebb néhány másodpercre tudta levenni róla a szemed amióta öccse karján végigsétált a mólón két órával ezelőtt. Charity a napfény az ezüstös tengeren, gondolta. A holdfény a tó tükrén. Ő minden, amit valaha akart vagy vágyott. Elias ismét eltűnődött az életét irányító folyam vargabetűin, mely végül elvezette ehhez a nőhöz, mindent megváltoztatva körülötte. Phyllis nagyot sóhajtott, és kissé szomorkásán nézett Eliasra. - Feltételezem, ez azt jelenti, hogy a nyári híresztelések a gazdag befektetőről meg az ötcsillagos üdülőhelyről csak kacsa volt. - A magam nevében csak annyit állíthatok biztonsággal - mondta Elias -, hogy egyetlen régi ügyfelem sem tervez ide üdülőhelyet. Legalábbis én nem tudok róla. De tény, hogy visszavonultam a tanácsadástól. Jobban leköt az Örült Otis rakpart annál, hogysem vízparti befektetésekkel foglalkozzam. - Lehet, hogy szemmel kéne tartanunk azt a fickót ott - lépett oda Yappy Eliashoz. - Ted vette észre az előbb. Ő volt az, aki egyszer már idejött, hogy összeverjen. Charity azonnal megpördült. - Nem Justin Keyworth az? Dehogynem. Te jó ég, Elias. Mit keres ez itt? Elias figyelte, ahogy Justin lassan, a tömeget kerülgetve közeledik. - Megyek, és megkérdem tőle - állította le puncsos poharát a legközelebbi padra. - Elkel egy kis segítség? - kacsintott rá Yappy. - Azt hiszem, most egyedül is boldogulok ~ válaszolta Elias. - Ha segítségre lesz szükségem, szólok. Ted és Newlin is felsorakoztak Elias mögött. - Itt leszünk,.csak szólj. - Köszönöm. - Elias elindult Justin felé. Charity felfogta ruhájának terjedelmes szoknyarészét, és Elias után sietett. - Én is jövök, Elias. A férfi nem ellenkezett. Ha Justin azért jött, hogy megmondja, az apjának sikerült eldobnia az életet, akkor még jó is, ha Charity ott van mellette. A karját nyújtotta, és Charity biztatóan rámosolygott, jelezve, hogy nincs egyedül. Justin megállt, látva, hogy ők ketten feléje tartanak; tanácstalanul nézett egyikről a másikra. - Mi történik itt? - nézte meg közelebbről Charity ruháját. - Éppen az esküvőjükbe csöppentem bele? - Igen - állt meg Elias Charityvel a karján. – Mit akar tőlem, Keyworth? Justin feszengett. - Csak kettőnkre tartozik a dolog, Winters. Félrehúzódhatnánk néhány percre? Nem tartom fel sokáig. Charity csúnyán nézett Justinra. - Nem, húzódhatnak félre. Gondolom, megint azért jött, hogy összeverje Eliast, márpedig az esküvőnk napján ezt nem fogom engedni. Justin pipacsvörös lett. - Nem azért jöttem, hogy bárkit is összeverjek. Csak beszélni szeretnék Wintersszel. - Az apjáról, igaz? - kérdezte Elias csendesen. - Igen. - Rendben. - Elias érezte, hogy a menyasszonya kissé megszorítja a kezét. - Akármi is a mondandója, nyugodtan mondhatja Charity előtt. Justin még egyszer Charity eltökélt arcára pillantott, és szemlátomást belenyugodott, hogy nem hajlandó őket egyedül hagyni. - Azt akarom tudatni magával, hogy... hogy apám jobban van.Terápiára jár, és a gyógyszert is beszedi. Már az üzletről is kérdezgetett. - Nagy kő esett le Elias szívéről. Hangosat sóhajtott. - Örülök neki. - Sokat beszélgettünk azóta, hogy maga elment hozzá. - Justin állhatatosan, határozottan nézett Elias szemébe. - Mindent elmondott nekem. A maga apját, a szerencsétlenséget, mindent. - Értem - bólintott Elias.
Jayne Ann KRENTZ
160
Tűz és víz
- Most már tudom, maga miért tette, amit tett. -Justin habozott. - Csak egy dolgot nem értek. - Mit? - Már minden a helyén volt. Apám azt mondja, maga teljesen tönkretehette volna a cégét, de az utolsó pillanatban behúzta a vészféket. És később, amikor megtudta, hogy apám öngyilkosságot kísérelt meg, maga elment meglátogatni. Azt mondta, hogy megmosta a fejét. Valami olyasmit mondott neki, hogy ne tegye azt a fiával, amit a maga apja tett magával. - Nem tűnt úgy, hogy figyel rám - mondta Elias. - Pedig figyelt. - Justin kipillantott a napsütötte öbölre, majd vissza Eliasra. - Össze akarja vonni az én cégemet az övével. Én lennék az ügyvezető, ő maradna az igazgató. - Jól hangzik - mondta Elias. - Belemegy? - Gondolkodom rajta. Igen, valószínűleg. Az öreg nagyon ért a nemzetközi szállítmányozáshoz. Igazi tapasztalt, vén róka. Jó néhány fogást elleshetek tőle, és úgy tűnik, hajlandó is beavatni a mestersége fortélyaiba. Azt mondja, ennyi év után meg akar tanítani arra, amit ő tud. - Jobb későn, mint soha - vélte Elias. - Majd meglátjuk. - Justin zsebre dugta a kezét, de továbbra is állhatatosan nézett Elias szemébe. - De még mindig nem tudom, hogy maga miért állt el a tervétől. És miért vesződött azzal, hogy fölkeresse az apámat az öngyilkossági kísérlete után? Mielőtt Elias kinyithatta volna a száját, Charity már válaszolt helyette: - Senki nem úszik szívesen szennyezett vízben. Eliás megtette, amit tudott, hogy megtisztítsa a vizet. - Mi köze van ennek a folyók szennyezettségéhez? - értetlenkedett Justin. - A vízhez van köze - jelentette ki Charity ünnepélyesen. - Az ember csak sok évnyi tanulás és az önfegyelem gyakorlása után juthat a tudatosság magasabb szintjére, és értheti meg, hogyan kapcsolódik mindez a víz természetéhez. De ha gyors megvilágosodásra vágyik, ajánlhatok egy igazán szellemdús idézette rendelkező pólót a Ted Instant Filozófiapóloiból. Mindjárt ott, a móló túloldalán. Justin tanácstalanul fordult vissza Eliashoz. - Ne is törődjön vele, Keyworth - vigyorgott Elias. - Ha nekiáll filozofálni, egy szót sem érteni belőle. Jöjjön inkább velem a svédasztalhoz. Megkínálom egy szelet esküvői tortával, és olyan förtelmes puncsot ihat hozzá, amilyet még soha nem kóstolt. Justin tépelődött. - Hát, egy sört inkább leguritanék. - Szerencséje van. Azzal is szolgálhatok. Az ÖBÖL fekete vize ezüstösen csillant a majdnem kitelt hold alatt. Elias a szirten állt, Charityt átölelve, és a hullámok suttogását hallgatta. - Min tűnődtél úgy el? - kérdezte Charity - Eszembe jutott, amikor először megcsókoltam . Az utazókat néztük a régi kemping korlátja mellől, emlékszel? - Persze. - kuncogott Charity. - Azt hittem, habokos vagy. - Hamar észhez tértem. - Valóban. Eltartott ugyan egy kis ideig, de határozottan észhez tértél. - Charity szembefordult a Elias-val, és karját a nyaka köré fonta. - Jól megy minden a mólón, igaz? - Szerintem mindannyian szépen megleszünk a jővő nyárig. - Elias felesége derekára tette a kezet, élvezve nőies idomainak meleg tapintását. - A tanács végre leszállt rólunk. Az üzletekbe hamar találunk bérlőket, hála neked. A forgalom megháromszorozódott a tavalyi évhez képest. . - Most mindjárt előrukkolsz valami új tervvel, igaz. Charity ragyogó mosolyt villantott rá. - Honnan tudod? - Egy ügyvezető mindig ügyvezető marad. Tehát mi a legújabb projekt? - Arra gondoltam, hogy ideje lenne ügyködnünk azon, hogy kisbabánk szülessen. Elias csak bámult; ugyanúgy nem volt magánál, mint amikor először tartotta Charityt a karjában. - Kisbabánk?
Jayne Ann KRENTZ
161
Tűz és víz
-Van kifogásod ellene? Fantasztikus apa lennél, és Otis lehetne a bébicsősz. Elias jó darabig szóhoz sem jutott. - Nincs kifogásom ellene - suttogta végül. Charity rámosolygott. Elias magához húzta, és kitekintett az öbölre. A folyton mozgásban lévő felszínen megcsillant az ezüst holdsugár. Elias abban a pillanatban meg mert volna esküdni rá, hogy futólag megpillantotta a legritkább visszatükröződést, a jövő képét, mely felfénylett előtte. Látta, hogy a múlt vize akadálytalanul egyesül a jövő friss patakjával, igazolva Hayden Stone tanítását. - Mi jár az eszedben? - kérdezte Charity. - Egy mondat, amit Hayden Stone naplójában olvastam. - Hogy hangzik? - Ha a férfi meg akarja ismerni az igazi boldogságot, meg kell tanulnia megnyílni a szerelemnek. - Úgy érzem, végre megtanultad ezt is. - Vannak dolgok, amiket az ember nagyon nehezen tanul csak meg. - Elias lehajolt, és megcsókolta a feleségét.