FORDITOTTA Ladányi Katalin JAYNE ANN KRENTZ CSISZOLATLAN GYÉMÁNT EURÓPA BUDAPEST, 2007 JAYNE ANN KRENTZ: FAMILY MAN POCKET BOOKS, A DIVISION OF SIMON AND SCHUSTER INC. 1230 AVENUE OF THE AMERICAS, NEW YORK, NY 10020 COPYRIGHT © 1992 BY JAYNE ANN KRENTZ HUNGARIAN TRANSLATION © LADÁNYI KATALIN, 2007 A SZERZŐTŐL AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓNÁL MEGJELENT:
1.
LUKE GILCHRIST valójában nem volt törvénytelen gyermek, makulátlan származása ellenére mégis a fattyú szerepét osztották rá, amikor harminchat esztendővel ezelőtt világra jött - és ő attól a naptól fogva zseniálisan alakította a balkézről született fiú utódot.
Egytől egyig minden Gilchrist a hatásvadászat nagymestere, idézte emlékezetébe a családtagok közös tulajdonságát Katy Wade, ahogy kiszállt a kocsijából. Könnyű lenne kinevetni őket, ha nem volna tény és való, hogy fenemód veszedelmesek tudnak lenni, tette hozzá magában. Aztán elszántan fogta az aktatáskáját, és elindult a régi, viharvert ház homlokzati tornáca felé. Luke Gilchrist pontosan úgy várt rá a nyitott ajtóban, ahogy a héja várja, hogy zsákmánya előbújjon az egérlyukból. Nem volt egyedül. Egy meghatározhatatlan fajtájú behemót fekete kutya álldogált mellette. A félelmetes eb magával hozta lavórnyi fémtányérját is, amit egy pillanatra sem engedett ki összeszorított fogai satujából. Katy sosem találkozott Luke-kal, de évek óta seregnyi Gilchrist vette körül, és úgy ismerte őket, mint a tenyerét. E jellegzetes példány láttán is bárhol, bármikor rájött volna, hogy vérbeli Gilchristtal áll szemben. Öccsének és titkárnőjének bizalmasan megsúgta, hogy őt magas, elegáns boszorkányok és mágusok bandájára emlékezteti a Gilchrist-klán. Nem csak a családtagokra jellemző domináns vonásokból - a hollófekete hajból, az arisztokratikus arcból és a zöld szemből - jutott erre a következtetésre. Elsősorban a lényük legmélyén rejtőző, mindnyájukból sugárzó könyörtelenség miatt tartotta boszorkánybandának az egész nemzetséget. Gyakran érzékelte közelükben ezt a különös aurát, ezt a felszín alatt lappangó, meglehetősen nyomasztó homályt. Katy szerint a Gilchristok lelki alkatuknál fogva vonzódtak a végletekhez: vagy tűzforrók voltak, vagy oly hidegek, mint a jégcsap. Igen ritkán fordult elő, hogy higgadtan, józanul az arany középúton jártak. A Gilchristok hol őrjöngtek dühükben, hol mélabúsan borongtak. Könnyen megesett velük, hogy megszállottan ragaszkodtak elképzeléseikhez, és rögeszméjükké vált, hogy akár erőnek erejével is érvényt szerezzenek az akaratuknak. Ha megsértődtek, hosszú évekig dédelgették szívükben ádáz haragjukat. Amellett rendkívül intelligensek voltak, sőt úgy vágott az eszük, mint a borotva - Luke-ról is az a hír járta, hogy ragyogó koponya -, de soha semmit nem vettek félvállról. Számukra nem létezett könnyű, gondtalan élet, az ő lételemük a mámorító szenvedély vagy a keserű szívfájdalom, a dicső győzelem vagy a csúfos bukás volt. Katy el sem tudott képzelni egy Gilchristot, aki képes lenne bohókás kedvében vidáman tréfálkozni. Úgy látta, a Gilchristok kizárólag akkor éreznek olyasmit, ami akár kicsit is hasonlít a boldogsághoz, amikor pénzről beszélnek, vagy éppen kifundálják, miként fognak valakin bosszút állni. Katynek az elmúlt néhány év során bőven volt alkalma gondolkozni a dolgon, de hiába törte a fejét, máig sem jött rá, vajon miért hiányzik ilyen érezhetően a felhőtlen derű a Gilchrist család valamennyi tagjából. Néha úgy vélte, azért, mert mindnyájan mérhetetlenül becsvágyók, néha meg valami rejtélyes genetikai magyarázatra gyanakodott. Olykor pedig meg volt győződve róla, hogy a család problémái egyetlen tőből fakadnak: mindennek a klán nagyasszonya, a vasakaratú matriarcha, Justine Gilchrist az oka, aki évek óta vaskézzel uralkodik famíliáján. Katy csupán annyit tudott biztosan, hogy személy szerint vele Justine mindig jól bánt, és ő hálával tartozik ezért az idős dámának. Ez azonban korántsem jelentett egyet azzal, hogy nem vágyott önállóságra: alig várta azt a pillanatot, amikor kiszabadulhat a Gilchristok markából, méghozzá a legelső adandó alkalommal. És ez a pillanat végre valahára felbukkant a láthatáron, sőt már csaknem karnyújtásnyira volt a lánytól. De előbb meg kellett győznie a klán főmágusát, hogy muszáj visszatérnie családja kebelébe. Tudtán kívül ugyan, de Luke Gilchrist volt Katy belépőjegye a szabadság birodalmába. A lány a tornác felé lépkedve óvatosan szemügyre vette Luke-ot, és érezte, hogy lassan úrrá lesz rajta a nyugtalanság. Kész röhej, hogy zavarba jövök ettől a pasastól, gondolta, hiszen megszokta, hogy nap mint nap a főmágushoz hasonló Gilchristokkal van dolga. Azt is tudta, hogyan kell kicselezni a boszorkánybandát: nem szabad éppolyan komolyan venni őket, amilyen komolyan önmagukat veszik a családtagok. De ez a Gilchrist valami ismeretlen okból váratlan hatást tett rá. Érzékszervei talán azért reagáltak ilyen furcsán, mert szüksége volt Luke-ra: tőle függött, mi lesz vele, rajta múlt a sorsa.
A kecses ragadozóra emlékeztető Luke Gilchrist személyében a klán díszpéldánya állt előtte. Mivel számtalanszor hallotta a róla szóló legendákat, Katy tudta, hogy a férfi harminchat esztendős, tehát nyolc évvel idősebb nála. Most feltűnt neki, hogy imittamott már megcsillan néhány ezüstszál a boszorkánymester hollófekete hajában. Szemét pedig valószínűleg ez a zöld jégpáncél borítja születése óta, gondolta. A mindössze százhatvankét centi magas Katyt bosszantotta, hogy az összes Gilchrist valóságos égimeszelő hozzá képest, de ilyen langalétát, mint a fattyú, még sosem látott. Legalább száznyolcvan-száznyolcvanöt centi magasnak saccolta. Ha közelebb megyek hozzá, valósággal fölém tornyosul, morogta magában felpaprikázva. Katy ugyanis módfelett utálta a föléje tornyosulókat. Egyméternyire lehetett a tornác lépcsőjétől, amikor önkéntelenül észrevette, hogy Luke meg a körülötte őgyelgő behemót fekete kutya mennyire hasonlítanak egymáshoz: mindkettőjük teste erős és izmos, mindkettőjük tekintete barátságtalanul fagyos. A maga részéről nem Luke-kal, hanem a kutyával találkozott volna szívesebben egy sötét sikátorban, mert úgy érezte, az állatot talán hangyányival könnyebb lenne jobb belátásra bírni, mint a gazdáját. A legalsó lépcsőfokhoz érve Katy bizalmatlanul rásandított az ebre, ami vészjósló pillantással méregette, aztán föltekintett a férfira, aki a félhomályos ajtónyílásban várta. Kimondottan hátborzongató ez az egész, úgyhogy ennyit a találkozó atmoszférájáról, gondolta a lány, de nem lepődött meg különösebben, mert a Gilchristok mindig sportot űztek abból, hogy minél ijesztőbb légkört teremtsenek. A háta mögött süvöltő szél befelé űzte a tengeren dúló vihart. A magányos, szélfútta sziklaszirt lábánál már tajtéktaraj fehérlett a hatalmas hullámokon. Az óceánon végigsöprő eső bármelyik percben elérhette a szárazföldet. Katy hosszú utat tett meg a washingtoni parton fekvő Seattle-től északra lévő Dragon Bayből, mire megérkezett erre az elhagyatott, kietlen oregoni vidékre, ennek ellenére hirtelen elfogta a vágy, hogy tüstént visszaüljön az autójába, és pánikszerűen hazahúzzon innen. Azt se bánta volna, ha egész éjjel vezetnie kéne. Már nem akart mást, csupán annyi volt a kívánsága, hogy ez a kellemetlen expedíció a lehető leghamarabb véget érjen. - Maga csak Luke Gilchrist lehet - jelentette ki határozottan, mert réges rég megtanulta, hogy első a magabiztosság, ha egy Gilchristtal kerül szembe. A klán tagjai tudniillik különös előszeretettel gázolták el a náluk alacsonyabb rendű földi halandókat, méghozzá úgy, hogy észre sem vették áldozatukat, aki lökhárítójukról lepattanva tompa puffanással terült el a flaszteron. - Én valóban Gilchrist vagyok, eltalálta - válaszolta Luke. - Hát maga ki a bánat? - Katy Wade, a nagyanyja személyi titkára. - A lány szorosabban markolta aktatáskája fülét, és igyekezett rá se hederíteni, hogy a férfi sötét tónusú, mély baritonja felborzolja az idegvégződéseit. Azon tűnődött, mi baja lehet, mert sosem szoktak efféle hatást gyakorolni rá a Gilchristok. - Á, szóval maga az a bizonyos Ms. Wade - mondta halkan, a szavakat elnyújtva Luke. Gondoltam, hogy előbb-utóbb beállít hozzám. - Hetek óta próbálom elérni, Mr. Gilchrist. Nem kevesebb, mint tizenkét üzenetet hagytam a rögzítőjén, ezen kívül négy expresszlevelet és két táviratot is küldtem magának. Biztosan tudom, hogy a leveleket és a táviratokat megkapta, mert aláírta az összes átvételi elismervényt. Utánajártam a postán. - Na és? - Luke lezseren az ajtófélfának vetette széles vállát, és a Gilchrist-féle szabadalmaztatott vámpírpillantással szemlélte a lányt. Katy kénytelen volt elismerni, hogy Luke valamennyi rokonát felülmúlja a szemmel verés műfajában, mivel a főmágus riasztó tekintetét sokkal nyugtalanítóbbnak találta, mint a többi zöld szemű boszorkányét és varázslóét. Valósággal megbabonázta ez a vámpírpillantás. Úgy érezte, mintha hirtelen elszédülne, majd egyensúlyát vesztve belezuhanna egy smaragdzölden csillogó, feneketlen tóba - illetve nem is egybe, hanem egyszerre kettőbe, és eközben mintha valami ismeretlen izgalom fonala gombolyodna le lassan benne. Minden erejét összeszedve megpróbálta elfordítani tekintetét e delejes zöld szempárról, és végül, jobb híján, Luke szerelését kezdte tanulmányozni.
A férfi testhezálló, de kényelmes fekete pólónyakú pulóvert viselt fekete nadrággal és szintén fekete bokacsizmával. Minden egyes ruhadarab a karcsú alakjából sugárzó, belülről fakadó eleganciát hangsúlyozta. Úgy látszik, valamennyi Gilchrist genetikailag fogékony a fekete színre, hiszen mindnyájuknak ez a kedvence, futott át a kósza gondolat Katy agyán. És a klán összes tagjának vakítóan fehér reklámfogsora van, fűzte hozzá. - Hogy, hogy na és? - kérdezett vissza. - Maga udvariatlanul nem tisztelt meg azzal, hogy visszahívjon, vagy írásban válaszoljon, Mr. Gilchrist - mondta, miközben szélfútta vörös hajtincseit hátragereblyézve, fölszegett állal és dühtől villámló szemmel meredt Luke-ra. - Soha nem szoktam válaszolni senkinek, aki Justine Gilchrist vagy a Gilchrist Inc. megbízásából fordul hozzám, úgyhogy ne vegye személyes sértésnek - felelte a férfi, és tetőtől talpig, vörös hajától sárga cipője tűsarkáig végigmérte a lányt. Katy elvörösödött mérgében, mert úgy érezte, ez a pimasz fráter meztelenre vetkőzteti a tekintetével. Egy röpke másodpercig az volt a határozott benyomása, hogy Luke zavarba ejtően kéjsóvár pillantással mustrálja, de tüstént meggyőzte magát, hogy csak a képzelete játszik vele, őt egyetlenegy Gilchrist sem találná vonzónak, hiszen nem a hím boszorkák zsánere. És neki sem fordult meg a fejében, hogy női szemmel nézze a család férfitagjait. Ekkor éhesen vinnyogni kezdett a hatalmas termetű kutya, ami csaknem combközépig ért a gazdájának. Széles pofája kígyófejre emlékeztette Katyt. Csurgott a nyála, ahogy a fogai közt szorongatott tányér széle fölött mintha gúnyos vigyorra húzta volna a száját. Katy gyorsan ráncba szedte megkergült érzékszerveit, majd összeterelte elkalandozott gondolatait, és vállát hátrafeszítve így szólt: - Nézze, Mr. Gilchrist, bemennék, ha nincs kifogása ellene, ugyanis eleredt az eső. Ezek után merészen elindult föl a lépcsőn, mivel tudta, ha arra vár, hogy előzékenyen betessékeljék, akkor valószínűleg addig ácsoroghat a szabad ég alatt, amíg be nem fejezik a beszélgetést. Bár a Gilchristok időnként arra is képesek voltak, hogy varázserejükkel már-már végzetes hatást gyakoroljanak áldozatukra, csak akkor bűvölték el vendégeiket, ha éppen kedvük szottyant. Katy sejtette, hogy Luke Gilchrist szerint ő aligha érdemes erre az erőfeszítésre, tehát nem veti be miatta a karizmáját. Kutya és gazdája tétova képpel figyelte a közelgő lányt, aztán Luke egy vállrándítással visszahátrált az előszobába. - Egye fene, jöjjön be, ha már itt van. Maga szemmel láthatólag nem az a fajta, aki egykönnyen feladja a meccset, és harc nélkül távozik a porondról - mondta, majd rászólt a kutyára: - Zeke, félre az útból! Úgy néz ki, a hölgy tiszteletét teszi nálunk… Zeke mogorva pillantást vetett Katyre. Félelmetes tépőfogait kivillantva egy utolsó halk vinnyogást hallatott, majd vonakodva megfordult, és nesztelen léptekkel elkutyagolt. Az előszoba túlsó végéhez érve egyszer csak eltűnt a láthatárról - bizonyára bekanyarodott a nappali szobába. - Miért hurcolja magával mindenhova azt a tányért a kutyája? - kérdezte feszengve Katy. - Mert egy lépést sem tesz nélküle. - Látom. Milyen fajta? - Kutya legyek, ha tudom. Pár évvel ezelőtt betévedt az udvarra, és itt maradt. Majdnem minden jó tulajdonsága megvan, amit egy lakótárstól kívánok. Ritkán veri fel a házat hangos ugatással, nem tart igényt rá, hogy szórakoztassam, és nem veszi kölcsön a holmimat. - Értem... Hát, majd igyekszem, hogy ne aléljak el a szíves vendéglátástól, amelyben testületileg részesítenek az urak. - Katy ezzel fürgén belibbent az ajtón, letette finom bőr aktatáskáját az ősrégi linóleumpadlóra, és nekilátott, hogy kigombolja napsárga blézerét. A blézerhez sárga selyemblúzt és szűk zöld szoknyát választott, hogy igazi üzletasszony benyomását keltse ezen a fontos tárgyaláson. Természetesen nem lehetett pontosan eltalálni, mit vegyen fel a párbajra, amit Justine rejtélyes unokájával kell megvívnia, de elég jól ismerte a Gilchristokat ahhoz, hogy tudja: kizárólag a legmagasabb sarkú cipője jöhet számításba. - Nem árt, ha észben tartja, hogy csak az idejét fecsérli - közölte Luke. - Ezt majd én ítélem meg. - Katy félreérthetetlen mozdulattal nyújtotta a férfi felé az élénksárga blézert.
Luke arcára kiült a viszolygás. Méla undorral szemlélte a lány kezében lévő napfényfoltot, és a kisujját se mozdította érte. - Nincs értelme felakasztani arra a pár percre, amíg maga itt lesz. Csak dobja le egy székre a nappaliban. Katy fogcsikorgatva a karjára fektette a blézert, aztán aktatáskáját fölkapva követte kelletlen házigazdáját az előszobában. Luke Gilchristot még annál is kiállhatatlanabb alaknak találta, mint amilyennek a róla szóló pletykák alapján hitte. De hát mi mást is várhatott volna ettől a fickótól, aki születése óta nem vette a fáradságot, hogy bármiféle tényleges kapcsolatba lépjen a nagyanyjával, a nagybátyjával és az unkatestvéreivel? Luke apja, Thornton Gilchrist annak idején Justine akaratával szembeszegülve vette feleségül Cleót, és fiukat fogantatása pillanatától kezdve az egész család így nevezte: a „Fattyú”. Kétségkívül illik rá a csúfneve, állapította meg Katy. Luke nem nézett hátra, így hát a lány megragadta az alkalmat, hogy tüzetesebben megvizsgálja Justine unokáját. Első ránézésre alighanem megcsalta a szemmértéke; most már korántsem látta olyan langalétának a férfit, legfeljebb százhetvenöt-száznyolcvan centinek saccolta. Nem nagy szám, mondta magában, mivel csaknem ugyanilyen magas volt saját öccse is, a tizenhét éves Matthew. De rögtön rájött, hogy a széles vállú, karcsú, deltás Luke-ot egy világ választja el a kamaszosan sovány Matt-től; ez a különbség egy érett férfi meg egy serdülő fiú között - és ezt a feltűnő különbséget erőnek hívják. Luke impozáns izomzata, lapos hasa egy ifjú daliának is a díszére válna, de szeme egy vén varázsló szemét, idézi, gondolta Katy, és minden nyilvánvaló ok nélkül végigfutott a hideg a hátán. Hirtelen megremegett a bejárati ajtó, ahogy odakint teljes erővel lesújtott a Csendes-óceán felől érkezett vihar. Már patakokban folyt az esővíz az ablakokon, mire Luke nyomában a lány is belépett az ütött-kopott, ócska bútorokkal berendezett nappali szobába. Zeke teljes hosszában elnyúlva feküdt a padlón a kandalló közelében. Tányérja mellette hevert. Katy megjelenésére csak az egyik szemét nyitotta ki, majd azonnal be is csukta. - Foglaljon helyet. - Luke fölnyalábolt egy halom Wall Street Journal-t az egyik fotelból, és egy dohányzóasztalra tette, amely már amúgy is alig látszott ki a Fortune, a Barron's meg a különféle pénzügyi, gazdasági szaklapok szanaszét szórt számai alól. - Köszönöm. - Katy óvatosan ült le, mert nem óhajtotta sem fölverni, sem felszállásra ösztökélni azt a porfelhőt, ami feltevése szerint az elvékonyodott kárpit alatt szunnyadt. Miközben letette az aktatáskáját, lopva körülnézett a szobában. A látvány alapján szinte el sem akarta hinni, hogy Luke Gilchrist oly könnyen tesz szert egy egész vagyonra, ahogy a legtöbb ember elveszti a pénzét. Itt ugyanis egyetlen apró jel sem utalt rá, hogy a ház ura tekintélyes jövedelemmel rendelkezik. Egy biztos, Luke nemigen költ az otthonára, gondolta a lány. Önkéntelenül is megdöbbentette a szegényes környezet, és minden tőle telhetőt megtett, hogy leplezze döbbenetét. Az általa ismert összes Gilchristnak kitűnő ízlése volt, és mindegyik különös előszeretettel viseltetett a szép tárgyak iránt. Mindenből csak a legjobb minőség felelt meg nekik. Itt azonban a kocsifelhajtón parkoló fekete Jaguaron kívül semmi sem tanúsította, hogy Luke örökölte volna ezt a jellegzetes családi vonást. Igaz, lélegzetelállító volt a kilátás ebből a szirtfokon gubbasztó házból, ami a sziklás oregoni partra nézett, de ennél többet nem lehetett a javára írni. Luke nyilván egy árva centet sem áldozott az elöregedett épület tatarozására. A szedett-vedett bútorokat mintha másodkézből, valami zsibvásáron szerezte volna be igénytelen tulajdonosuk. A legalább harmincéves függönyök olyannyira kifakultak, hogy virágmintájuk úgyszólván felismerhetetlenné vált. A csúnyán összekaristolt dohányzóasztal alig állt a lábán. Éktelenül piszkos rongyszőnyeg szürkéllett a padlón. - Ha már eljött ide, az isten háta mögé - mondta Luke, miközben kecses ragadozóként letelepedett a szemközti fotelba -, árulja el, mi járatban van, aztán fel is út, fel is út. Katy összeszorította a száját. Idegesítette ez a fickó, de elhatározta, hogy nem hagyja magát; neki ugyan egyetlen Gilchrist se dirigáljon! Még Justine-nak sem engedélyezte, hogy ezzel az előjoggal éljen.
- Azt hiszem, maga teljesen tisztában van vele, miért vagyok itt, Mr. Gilchrist. - Szólítson Luke-nak, mert holtbiztos, hogy én Katynek fogom szólítani magát - mondta gunyoros mosollyal a férfi. - Zeke meg én fütyülünk a társasági érintkezés illemszabályaira. Egyik szemöldökét felvonva Katy jelentőségteljesen körülhordozta tekintetét az ócskapiachoz hasonlító nappali szobán. - Ha nem tévedek, maga nemigen ad a formaságokra. - Ellentétben a nagyanyámmal - fűzte hozzá Luke helyeslő bólintással. - Ugyan, mit tud maga arról, hogyan viszonyul Justine Gilchrist az ilyesmihez? - riposztozott Katy. Hiszen nem is ismeri személyesen! - De igen. Egyszer találkoztam vele. Meg méltóztatott jelenni a temetésen. Nekem annyi bőven elég volt belőle. Nem vágyom rá, hogy közelebbről is megismerjem. Katy ijedten összerezzent, de ügyesen palástolta. Még véletlenül sem szándékozott régi, fájó emlékeket felidézni. Tudta, hogy férfi szülei és gyönyörű felesége, Ariel, repülőgép-szerencsétlenségben vesztették életüket három évvel ezelőtt. Éppen Los Angelesbe készültek Luke-hoz, aki az apjával együtt létrehozott sikeres, elegáns kaliforniai étteremláncuk legújabb tagjának megnyitójára várta őket. Siker tekintetében apa és fiú az Aranypartot behálózó saját étteremláncával még azt a szintén prosperáló seattle-i cégcsoportot is túlszárnyalta, amelynek Luke nagyanyja, Justine volt a tulajdonosa. De sosem alakult ki nyílt rivalizálás a két társaság között, mert egyik sosem tolakodott be a másik felségterületére egy és ugyanazon városban. A kulisszák mögött azonban igenis versengtek egymással, méghozzá az egész família tudtával. Thornton Gilchrist mindenáron meg akarta mutatni Justine-nak, hogy a sikerhez nincs szüksége sem a családi vállalkozásra, sem az anyai támogatásra, és ezt be is bizonyította, Luke pedig az apja nyomdokaiba lépett. Ám a temetés után, alig egy hónap leforgása alatt eladta az összes éttermet, amit elhunyt apjával közösen birtokolt. Azt rebesgették, csillagászati összeget keresett az üzleten, jóllehet a szó szoros értelmében tucatáron, mondhatni bagóért értékesítette cégeit az akkortájt telített piacon. De mindegy, hogyan csinálta - nagyot kaszált. Soha többet nem épített éttermet. Manapság más célra használta istenáldotta pénzügyi tehetségét - ő szervezte meg a különféle vendéglátóipari vállalkozások finanszírozását. Lehetővé tette az új éttermek megnyitását, az étteremláncok terjeszkedését, a társaságok fúzióját. A róla szóló híresztelésekből Katy annyit tudott kihámozni, hogy Luke tető alá hozta az egyezséget, majd fogta a szép summát, ami közvetítői díjként ütötte a markát, és elillant, mint a kámfor. Nyilvánvalóan kiveszett belőle minden személyes érdeklődés a szakma iránt, holott az a vérében volt - hiszen ő már a harmadik generációt képviselte az étteremtulajdonos Gilchrist-klánban. Katy mély lélegzetet vett, és mérgét lenyelve igyekezett békülékeny hangnemben folytatni a beszélgetést, ami nem ment könnyen, mert Luke Gilchrist igencsak fölhergelte. - Már biztosan értesült róla, hogy a nagyanyja véget kíván vetni a család két ága között évek óta dúló viszálynak. - Köztünk nincs semmiféle viszály - válaszolta kifejezéstelen tekintettel Luke. - Hogy mondhat ilyet? A férfi vállat vont. - Igaz, hogy mi nem vagyunk szorosnak nevezhető kapcsolatban, de nem is viszálykodunk. A viszályhoz ugyanis tettekben megnyilvánuló, szüntelen gyűlölködés kell. Nekem viszont nem fontos annyira sem a nagyanyám, sem a többi rokonom, hogy bármelyikükkel is hadakozzam. Nem vesződöm efféle ügyekkel, kisebb gondom is nagyobb viaskodásnál. Katy hátán ismét végigfutott a hideg. Felötlött benne, hogy az adott körülmények között kifejezetten szerencsésnek tarthatja magát a Gilchrist-klán. Ha a Fattyú harcba szállt volna velük, már régóta sokkal rosszabb bőrben lennének, úgyhogy ehhez képest még ma is egész tűrhető formában vannak. - Luke, én azért jöttem ide, hogy megkérjem, borítson fátylat a múltra - mondta csendesen. - A családjának szüksége van magára. Fájdalom, dermesztő és mélységes szívfájdalom villant fel Luke szemében egy pillanatra, majd nyomban el is tűnt, hogy visszasüllyedjen abba a sötét verembe, amelyből felbukkant. - Az én családom halott.
Katy Zekére nézett, a kutya még mindig a kandalló előtt aludt. - Átérzem a fájdalmát. Én tizenkilenc éves koromban vesztettem el a szüleimet. Mindketten a tengerben lelték halálukat egy végzetes hajókiránduláson. Senkim sem maradt az öcsémen kívül, ő az egyetlen élő hozzátartozóm. Pár másodpercnyi feszült csend támadt. - Sajnálom - dünnyögte végül Luke, és mintha már nem lett volna olyan ridegen elutasító a hangja. Ismét hallgattak egy sort, aztán Luke megkérdezte a lánytól: - Mondja, hogy az ördögbe lett maga a nagyanyám személyi titkára? - Justine volt olyan kedves, és tisztességes munkát adott nekem, amikor égető szükségem volt egy jó állásra. - Valóban? - Luke kíváncsian nézett Katyre. - És miért volt égető szüksége rá? A lány egy pillanatig habozott, majd szavait gondosan megválogatva felelt a férfinak: - Kétségbeejtő anyagi helyzetben voltunk a szüleim halála után. Csupán egy kis bankbetétet hagytak ránk, amit az öcsém egyetemi tandíjára tettek félre. Mint kiderült, apánk a tragédiát megelőző két évben már a tönk szélén állt, és amikor meghalt, minden összeomlott. - Szóval egy vasuk sem maradt? - Így is lehet mondani. Matt akkoriban mindössze nyolcéves volt, és sürgősen el kellett helyezkednem valahol, hogy a gyámhatóság ne vegye el tőlem, de még csak másodéves egyetemista voltam, úgyhogy igazából semmihez sem értettem. - Szóval azt állítja, hogy a nagyanyám merő szívjóságból ajánlotta fel magának a titkári állást? Ez szinte hihetetlen. Justine Gilchrist sosem arról volt híres, hogy amolyan önzetlen, jótét lélek lenne. Katy elszántan kihúzta magát ültében. - Akár hiszi, akár nem, ez az igazság - jelentette ki határozottan. - És azzal próbálom viszonozni mindazt, amit értem tett, hogy én vagyok a titkárnők gyöngye. Az összes elődöm elbújhat mellettem. Most pedig szeretnék újra a tárgyra térni, ha megengedi. - Kár a gőzért. A válaszom: nem. - Akkor szerintem maga nem fogja fel teljes mértékben, hogy mi a helyzet - jegyezte meg csípősen Katy. - Ó, dehogyisnem! A Gilchrist Inc. bajban van. A nagyanyám már nem a régi. Az elmúlt két év során hanyatlásnak indult, eljárt az idő felette. Hány éves is most? Nyolcvanegy? Vagy nyolcvankettő? A lányt feszélyezte a kérdés. - Nyolcvankettő - felelte. - Hosszú éveken keresztül úgy uralkodott saját cégbirodalma fölött, mint egy királynő, de most már kezd kicsúszni a kezéből a gyeplő. Legalább két éttermével komoly gondjai vannak. A hidegkonyhai ételkülönlegességekre specializálódott Ínyenc Gilchrist, amelynek a vállalat új profilját kéne képviselnie, nem szerezte meg a fennmaradásához szükséges piaci részesedést. A felső vezetés egyre idegesebb, mert nincs láthatáron törvényes trónörökös, aki a nagyanyám helyébe léphetne. Az igazgatósági tagok elsősorban saját jövőjükkel, a saját karrierjükkel törődnek, és a legjobbak már patkánymódra menekülnek. Sorra hagyják el a süllyedő hajót. Katy nagyot nyelt kínjában, mert egyrészt Luke minden szava igaz volt, másrészt a cég leplezni próbálta súlyos problémáját, így neki sem lett volna szabad beszélnie róla. De ezek szerint a titok kitudódott. - Maga rendkívül tájékozott - nyögte ki végül. - Muszáj tájékozottnak lennem, én ugyanis ebből élek. Nekem az információ létszükségleti cikk. Épp olyan nélkülözhetetlen, mint másoknak az oxigén. - Értem. Nos, mivel ilyen tisztán látja a vállalat anyagi helyzetét, nem szükséges részletekbe bocsátkoznom. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Gilchrist Inc. nem csupán egy névtelen cég a sok közül, hanem családi vállalkozás. A maga családjáé. Épp ezért az ember azt hinné, hogy van magában némi lojalitás iránta. Luke fagyos mosolyra húzta a száját. - Ne fárasszon ezzel a maszlaggal. - Maga nem kedveli Justine-t. Rendben van, tudomásul veszem - mondta Katy, miközben lázasan gondolkozott, milyen úton-módon találhatna fogást a máguson. - De azért biztosan akad magában egy kis felelősségérzet a többi rokona iránt, függetlenül az apja és a nagyanyja nem kifejezetten felhőtlen viszonyától.
- Nem akad bennem. - Luke kissé felvonta fekete szemöldökét. - Mármint felelősségérzet a többiek iránt. - Jézusom, megáll az ész! Hogy neheztelhet a rokonaira olyasmiért, ami jóval a maga születése előtt történt? Hiszen ez oktalanság! Elvégre az apjának támadt nézeteltérése Justine-nal, nem magának! - Azért az hangyányival több volt egyszerű nézeteltérésnél - mondta kimérten Luke. - A nagyanyám kitagadta az apámat, sőt még a végrendeletéből is kizárta, és nem átallotta durván sértegetni az anyámat, ráadásul a füle hallatára. Én pedig még a világon sem voltam, amikor fattyúnak bélyegzett, azon kívül kereken közölte, nemhogy törvényes örökösének nem tekint, hanem még családtagnak se. Megjegyzem, nekem így is jó, úgyhogy semmi kifogásom ellene. Nincs szükségem sem a nagyanyám pénzére, sem az anyagi gondokkal küzdő éttermeire. - Ez elég világos - válaszolta Katy, és továbbra is igyekezett higgadtan érvelni. - De nem ez a lényeg. - Apámnak sem kellett Justine pénze - folytatta Luke, mintha a lány meg se mukkant volna. - Mindent elölről kellett kezdenie, mert nem volt semmije, miután a nagyanyám kitagadta. Átvette egy kis kaliforniai étterem vezetését, ami akkoriban nyakig ült a pácban. Újra talpra állította, majd megvásárolta a tulajdonostól. Attól kezdve nem ismert akadályt, senki és semmi nem állhatta útját. Élete végén a legjobb kaliforniai éttermek közül hét már a miénk volt. - Justine mindkettőjük teljesítményét nagyra becsüli, Luke. Az apjáét éppúgy, mint a magáét. És a nagyanyjának meg a családjának most szüksége van magára. Bizonyára szívesen segít rajtuk. Seregnyi vétlen ember sorsa forog kockán. Hogy fordíthat hátat a rokonainak, akik nem ártottak magának? - Pontosan úgy, ahogy a nagyanyám fordított hátat harminchét évvel ezelőtt a szüleimnek. Katy lehunyta a szemét egy pillanatra, aztán újra kinyitotta, és tekintetét Luke-ra szegezve így szólt: - Szemernyi kétség se férhet hozzá, hogy maga Justine unokája. Épp olyan konok öszvér, mint minden rokona. Ez családi vonás maguknál. A szemük színéhez hasonlóan a makacsságuk is nemzedékről nemzedékre öröklődik a famíliában. Nem is tudom, miért vesződöm magával, hiszen úgyis hiába próbálkozás meggyőzni. - Azért vesződik velem, mert Justine Gilchrist-tól kapja a fizetését, és ha ő füttyent egyet, akkor maga azonnal ugrik. Mondja, Katy, meddig akarja még tűrni, hogy a nagyanyám úgy ugráltatja, ahogy éppen úri kedve tartja? Katy felsóhajtott. - Maga az utolsó ugrásom. Remélem, a közeljövőben felmondhatok, és végleg megválhatok a Gilchrist Inc.-nél betöltött állásomtól. Luke résnyire szűkölt szemmel fürkészte a lány arcát. - Nocsak! Talán elege van a vén csoroszlyából? - Soha többé ne merészelje így nevezni a nagyanyját, ha velem beszél! - förmedt rá Katy, akit teljesen kihozott a béketűrésből ez a kibírhatatlan gorombaság. - Megértette? Luke tűnődő mosollyal szemlélte a dührohamot, amit ő váltott ki a lányból. Kényelmesen hátradőlt a foteljában, és csizmás lábát föltette az összekaristolt dohányzóasztalkára. - Szerintem, azért hagyja ott a céget, mert a zsarnok Justine nem hagyja élni. Eltaláltam? - Nem. Már megmondtam magának, hogy végtelenül hálás vagyok a nagyanyjának, és mindig nagyon szívesen dolgoztam nála. - Ugyan már! - Luke gúnyos ábrázattal legyintett. - Ezt a dajkamesét nem veszem be. Katy elpirult. - Mármint többnyire - helyesbített kényszeredetten, mert nehezére esett bevallani az igazságot. Mindenesetre biztosíthatom, hogy Justine rendkívül nagylelkűen bánt velem, és számos szakmai fortélyt lestem el tőle, amit senki mástól nem tanulhattam volna meg. - Akkor miért akarja mindenáron otthagyni az állását? - Azért távozom a Gilchrist Inc.-től, mert most már a saját terveimet szeretném megvalósítani. - A saját terveit? Éspedig? - kérdezte lanyha érdeklődéssel Luke. Katy gyanakodva nézett a férfira, aki nyilván el akarta téríteni az eredeti témától. Elbizonytalanodva latolgatta, hogy hol húzza meg a határt, mert jól ismerte a fondorlatos Gilchristok csavaros észjárását. - Kifőzdét szeretnék nyitni különlegességekre és házi kosztra vágyó ínyenceknek. Afféle kisvendéglőre gondolok, ahonnan haza is lehet vinni az ebédet.
- Nahát, milyen eredeti ötlet! - jegyezte meg fanyar mosollyal Luke. - Feltehetőleg tisztában van vele, hány étterem megy tönkre mostanában. - Úgy hallom, igen sok. - Négyből körülbelül három általában két éven belül kénytelen lehúzni a rolót - közölte a lánnyal a gyászos statisztikai adatot Luke. Mióta beszélgetni kezdtek, első ízben csengett szinte vidáman a hangja. Katynek fogytán volt a türelme. - Mivel nem fizetek magának tanácsadói díjat, nagyra értékelném, ha nem adna nekem tanácsot. Majd szólok, ha szükségem lesz rá. Addig azonban szíveskedjék megtartani magának a szakvéleményét. - Mondja, maga Justine-nal is ilyen hangnemben szokott értekezni? - érdeklődött hunyorogva Luke. - Justine ritkán szokott ennyire felbosszantani. - Katy felállt a fotelból, az ablakhoz lépett, és miközben hátrakulcsolt kézzel a viharos tengert bámulta, néhányszor mély lélegzetet vett, hogy lecsillapodjon. Mielőtt végleg megtagadja a segítséget a családjától, szeretném, ha alaposan fontolóra venné, mennyi minden forog itt kockán. - Semmi nem forog kockán. Olyasmi legalábbis biztosan nem, ami személy szerint nekem fontos lenne. Katy felkiáltott: - Hogy lehet ilyen szívtelen? - Miközben villámgyorsan újra a férfi felé fordult, a szeme sarkából látta, hogy Zeke fölemeli a fejét, és szúrós szemmel mered rá. - Gondoljon a nagynénjére meg a nagybátyjára. - Ugyan miért? - Hogyhogy miért, az ég szerelmére? Mert a nagybátyja, Hayden, művészember, méghozzá történetesen igen tehetséges, és egyáltalán nem alkalmas egy akkora cég vezetésére, amekkora a Gilchrist Inc. Ő tehát semmiképpen sem léphet Justine helyébe. Ez egyszerűen képtelenség. - Tudom. - A felesége, Maureen pedig galériatulajdonos. A képzőművészet a kisujjában van, a vendéglátóiparhoz viszont nem is konyít, úgyhogy ő sem veheti át a Gilchrist irányítását. - Úgy látom, maga nagyon a szívén viseli a családom sorsát. - Hát a két unokatestvére? Eden és Darren sem fontos magának? Mi lesz velük, ha nem segít rajtuk? folytatta elszántan Katy. - A nagyanyja nem hisz bennük, szerinte nincs üzleti érzékük, így képtelenek lennének megbirkózni a feladattal. Ráadásul Eden depressziós. Hat hónappal ezelőtt vált el a férjétől, és az a csúnya história, rettentően megviselte. Azóta sem tudja kiheverni szegényke. - Forduljon pszichiáterhez. - Az unokahúgának nem pszichiáter kell, hanem rokoni szeretet és együttérzés! - vágott vissza Katy. És az unokaöccséért is aggódom. Darren újabban mintha kissé furcsán viselkedne. Azt hiszem, valami bántja, de nem hajlandó beszélni róla. - Magát mindig ennyire felizgatják a famíliám nyavalyái? - Ezúttal minden okom megvan rá, hogy felizgassam magam. Nekem kéne megoldást találnom erre az egész csődtömegre, de egyedül nem tudok zöld ágra vergődni. Különben is, a maga rokonai kerültek csávába, úgyhogy magának kéne kihúznia belőle őket. Katy összefonta a karját, és járkálni kezdett a szobában. - Nem nézhetem összetett kézzel, hogy minden összeomlik. Tennem kell valamit. - Miért nem mond fel? Adott körülmények között ez lenne a legegyszerűbb kiút ebből a kutyaszorítóból - mondta Luke, és tekintetével követte a lányt, aki még mindig föl-alá sétált. - Nem mondhatok fel csak úgy. Muszáj segítenem Justine-nak, hogy megmenthesse a Gilchrist Inc.-t. Addig semmi szín alatt nem léphetek le, amíg meg nem tettem minden tőlem telhetőt az ügy érdekében. Hát nem érti? Hálával tartozom a nagyanyjának. - Úgy érzi, most azért nem hagyhatja faképnél, mert annak idején állást adott magának? - Igen. - Jobb, ha tőlem tudja meg, hogy az okos alkalmazottak nem ilyen hűségesek. Manapság és a mai világban semmiképpen. Nem kifizetődő. Katy fölkapta a fejét, és a férfi szemébe nézett. - Honnan tudná maga, hogy mi fán terem a hűség? Luke összeszorította a száját.
- Semmi szükségem rá, hogy Katy Wade tanárnőtől vegyek leckét ebből a tantárgyból - sziszegte dühösen. A lány az ajkába harapott. - Így nem megyünk semmire. - Egyetértek. - Rendben van. Nyilvánvaló, hogy magában szemernyi felelősségérzet sincs a családja iránt, tehát a továbbiakban nem apellálok olyasmire, ami nem létezik, mert csak a drága időmet fecsérelném. Próbáljuk más aspektusból megközelíteni a problémát. Nem tudná szakmai kihívásnak tekinteni a Gilchrist Inc. megmentését? Luke egy röpke mosoly erejéig kivillantotta hófehér fogsorát. - Maga aztán nem tágít, ezt meg kell hagyni! Mondja, mit kéne tennem, hogy eltérítsem a szándékától? - Ne is kísérletezzen, mert hiába erőlködne. Szükségem van magára. Luke felvonta a szemöldökét. - Tényleg? Már mit nem mond... Katy a férfi kajánul csillogó szeme láttán fülig pirult zavarában. Bosszantotta ostoba nyelvbotlása. Nem is értette, hogy csúszhatott ki a száján, hiszen ez a csibész, vérbeli Gilchrist, aki galádul kiforgatta a szavait, és természetesen a lehető legrosszabbra gondolt. - Mindnyájunknak szüksége van magára. Hát nem érti? - A lánynak eszébe jutott az a sok gond, ami otthon, Dragon Bayben vár rá, és tisztában volt vele, hogy még nem adhatja fel a harcot. - Hál' istennek Fraser állhatatosan kitart mellettünk. Tiszta szerencse. Nem is tudom, mihez kezdenénk nélküle. De Fraser sem boldogul egyedül. Justine nem hajlandó teljhatalommal felruházni, így a vezérigazgatói jogkör híján nem vezetheti a vállalatot a saját szakállára. - Ki az ördög az a Fraser? - Tessék? - Katyt kizökkentette a kérdés, homlokráncolva bámult Luke-ra. - Ó, hát persze, hiszen maga nem ismeri Frasert! Fraser Stanfield tulajdonképpen a Gilchrist Inc. cégvezetője, de gyakorlatilag ő irányítja a munkát a seattle-i központban, mióta Justine egyre inkább visszavonul, és nemigen vesz részt aktívan a társaság igazgatásában. Fraser fantasztikusan végzi a dolgát, de nem Gilchrist az istenadta. Márpedig a maga nagyanyjánál ez a legfőbb szempont, ha az utódlásról van szó. - Ő is éppolyan hűséges, mint maga? - Hát... majdnem. Mint már említettem, remek fickó, valóságos csoda. Magától értetődő, hogy igyekszem a segítségére lenni, de én nem a vezérigazgatói titkárságot vezetem, csak Justine személyi titkára vagyok. Közvetítem a kívánságait a menedzsmentnek, intézem helyette az ügyeket, ahogy tudom, a lelkemet is kiteszem érte. De az én ereimben sem Gilchrist-vér csörgedezik, úgyhogy minden hiába, mert Justine szerint ez a lényeg. Szent meggyőződése, hogy csak egy vérbeli Gilchrist kormányozgatja a hajót. Egyszóval haza kell jönnie, Luke, és kész. Nincs más megoldás, teljesítenie kell a kötelességét. - Köszönöm, nem kérek belőle. Sem a cégből. Ez az utolsó szavam. Ha ezt képtelen megérteni, akkor ne nekem tegyen szemrehányást, hogy nehéz a felfogásom, mert a maga feje még az enyémnél is keményebb - mondta Luke. Katy haragtól villámló szemmel, kétségbeesetten meredt rá. A férfi ugyanis szemmel láthatólag komolyan beszélt. Semmilyen úton-módon nem lehetett meglágyítani a szívét, makacsul ragaszkodott eredeti elhatározásához. Kísértetiesen hasonlított a nagyanyjához. A lány odalépett a mágushoz, és csípőre tett kézzel lecövekelt előtte. - Tudja, mi a véleményem magáról, Luke Gilchrist? Megmondom. Gyalázatosan viselkedik, és szégyellhetné magát! - Szálljon le rólam. - Eszem ágában sincs! Azt kapja, amit megérdemel. - Ekkor Zeke felmordult, Katy meg egy másodpercre felfüggesztette a gazda ledorongolását, hogy fenyegető pillantásával elhallgattassa a kutyát, aztán újra farkasszemet nézett Luke-kal. - Azt se bánom, ha rám uszítja ezt a szörnyeteget! Így is, úgy is megmondom a magamét! - Ne izguljon. Nem hiszem, hogy szegény Zeke azonos súlycsoportban van magával. - Maga szerint ez vicces? Jót mulat rajtam? - támadt rá felpaprikázva Katy. - Ez enyhe túlzás. De érdeklődéssel figyelem a produkcióját. Annyi biztos, hogy felélénkítette ezt a délutánt. Maga nélkül nyilván elég unalmas lett volna. - Meghiszem azt! Fogadni mernék, hogy nélkülem halálra unta volna magát ma délután! - vágott vissza.
- És a nyakamat rá, hogy ha egyedül van, délutánonként, sőt délelőttönként is majd' belepusztul az unalomba! Az estéiről nem is szólva, de talán jobb lesz, ha bele sem bonyolódom ebbe a témába. - Ahogy tetszik. Egyébként eltalálta, az esték sem sokkal érdekesebbek, mint a délelőttök meg a délutánok. - ismerte be kelletlenül Luke. - Ugye, azt hiszi, ez valami remek tréfa? Hát akkor kapaszkodjon, Luke Gilchrist, mert rossz hírem van. Ez nem tréfa. Itt tényleg óriási a tét, valóban a cég, a rokonai sorsa forog kockán. Maga lehetőséget kapott rá, hogy megmentse mindazt, amit a nagyanyja egy egész élet munkájával felépített. Magától függ, mi lesz a Gilchrist család eljövendő nemzedékeivel. Kizárólag magán múlik, hogy talpon maradhat-e, tovább működhet-e egy kitűnő vállalkozás. Egyedül maga van abban a helyzetben, hogy megőrizze ezt a nagyszerű családi örökséget. - Mintha reklámszöveget hallanék a szájából - szólt közbe Luke. - Fütyülök rá, hogy mit hall! Azt próbálom megértetni magával, hogy miről mond le, mit veszíthet, ha nem teljesíti a kötelességét. Gondoljon csak bele, milyen fényes sikert arathatna! Justine Gilchrist egy szál egyedül alapította meg a Gilchrist-dinasztiát, és a saját erejéből hozta létre a família seattle-i étteremláncát. Maga pedig nem más, mint Justine unokája és törvényes örököse, tehát logikus, hogy az egyenes ági leszármazott jogán átvegye a stafétabotot a nagyanyjától. - Eláll a lélegzetem! - Maga szerint nevetséges vagyok, ugye? - Lehet. De csak egy kicsit. Vissza is szívom, amit az előbb mondtam. Maga nem csupán érdekes teremtés. Több annál. Kifejezetten szórakoztató. - A fene egye meg! - kiáltotta felháborodva, mérgében hadonászva Katy. - Mindenkinek igaza volt, aki figyelmeztetett, hogy nincs értelme beszélnem magával, mert hiába is próbálkozom, úgysem fog kötélnek állni. Hallgatnom kellett volna rájuk. - Bizony ám! De maga, ugyebár, meg szokott sértődni, ha valakitől tanácsot kap. - A Gilchristoktól nem tanácsot szokott kapni az ember, hanem parancsot, ők ugyanis folyton dirigálnak. De fején találta a szöget. Tényleg elegem van. - Katy visszamasírozott a foteljához, fölkapta sárga blézerét meg az aktatáskáját, és hátra se pillantva az előszoba felé indult. - A francba! - morogta Luke. A lány hallotta a csizmasarkak kopogását a padlón, ahogy a férfi gyorsan talpra szökkent, és a nyomába eredt. - Tudom, hogy nem fizet érte - szólalt meg a háta mögött Luke -, én mégis adok egy jó tanácsot. Majd ha távozik a Gilchrist Inc.-től, ne érje be ennyivel, hanem egyúttal szálljon ki az üzleti életből is. Nem való az egy ilyen indulatos hölgyeménynek. - Micsoda? Én vagyok indulatos? Én? És ezt éppen egy magafajta haragtartó alak vágja a fejemhez, aki harminchat éve szóba sem áll a családjával? Kész röhej! Legközelebb annak adjon tanácsot, Mr. Gilchrist, aki vevő rá. Én csöppet sem vagyok kíváncsi a süket dumájára! - Katy ezzel föltépte az ajtót, és kilépett a tornácra. A szakadó eső csak úgy dobolt a tornáctetőn, és eresz híján vízesésként zúdult le róla. A lány viszolyogva bámulta a lépcső lába meg a saját kocsija között éktelenkedő tócsákat. Rájött, hogy bőrig fog ázni, de nem is csodálkozott, hiszen éppen ilyen slussz-poén illett ehhez a kárba veszett naphoz. - Na, mintha dézsából öntenék - állapította meg mögötte Luke. - Várjon, mindjárt hozom az ernyőt. Egy pillanat. - Ne fáradjon. Nem akarom ennyi ideig feltartani magát, sem azt az undok kutyáját. Amint leszaladt a lépcsőn, Katy tüstént csuromvizes lett. Haja csapzott kóctömegként tapadt a tarkójára meg a homlokára, és a szemébe lógott. Olyan dühös volt, hogy még a blézerét is elfelejtette magára kapni. Az eső egyetlen pillanat alatt átlátszó fátyollá változtatta sárga selyemblúzát. Csipkés kombinéja és finom pamut melltartója sem óvta meg a zuhatagtól. Legnagyobb bosszúságára hirtelen ráeszmélt, hogy valószínűleg úgy néz ki, mintha félmeztelen volna. - Álljon már meg, a mindenségit! - morogta Luke, ahogy utána rohant a lépcsőn. - Ne csináljon butaságot! Inkább jöjjön vissza a házba, és szárítkozzon meg, mielőtt útnak indul!
Katy szélsebesen megfordult, és vasvillaszemmel meredt a férfira. Patakokban folyt a víz az aktatáskáján is, de védőpajzsként tartotta maga elé, nehogy a megátalkodott boszorkánymester meglássa hetykén dudorodó mellbimbóit, amelyeken ráncot vetett mosogató ronggyá vált blúza. - Egyszer már világosan megmondtam magának, de most megismétlem. Ha kíváncsi leszek a tanácsára, majd fizetek érte. Addig fogja be a száját, legyen olyan kedves! - Óhaja parancs. - Luke csúfondárosan udvarias meghajlással kinyitotta a lánynak a kocsiajtót. Ő is úgy állt ott, akár egy ázott ürge. Haja csöpögő csimbókokban tapadt a koponyájához, fekete pulóvere pedig mintha sürgős centrifugázásra szorult volna. Katy majd fölrobbant, mert kénytelen volt megválni védőpajzsától, hogy be tudjon szállni az autójába. Mérgesen behajította hát aktatáskáját az anyósülésre, majd abban a hiú reményben, hogy ily módon megoltalmazhatja magát Luke átható pillantásától, görnyedten előrehajolva bekúszott a volán mögé. Aztán remegő kézzel gyorsan megkereste a slusszkulcsát. - Óvatosan vezessen! - intette kéjes mosollyal Luke, és egyenest a blúz mellvarrására szegezte sóvár tekintetét. Katy megborzongott. Vérlázító izgalom cikázott át egész testén, mintha áramütés érte volna. Ez őrültség, mondta magában. Úgy érezte, a varázsló megbabonázta, mert még egyetlen férfi pillantása sem volt rá ilyen hatással. Vizes haját hátradobva, haragtól szikrázó szemmel nézett föl a férfira. És ekkor egyszerre csak átszakadt benne a gát, ami eddig féken tartotta csalódottságát. - Remélem, élvezi a nyomorult életét ezen az isten háta mögötti sziklaszirten! Remélem, tényleg örömét leli minden egyes percben, amit kotlóstyúkként tölt itt, az aranytojásain üldögélve! - Köszönöm. - Remélem, felvillanyozza a tudat, hogy amikor segítenie kellett volna a családján, maga ugyanúgy fordított nekik hátat, ahogy Justine az apjának hajdanában. - Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy felvillanyozódjam. Katy most már tombolt. - Remélem, édes a bosszú, és élvezettel torolja meg a sérelmeit, de figyelmeztetem, hogy pár év múlva kutya hideg lesz ám egyedül idefent! A nagyanyja már megtanulta ezt a leckét. A zöld szempár eddig kajánul csillogott, most azonban valami veszedelmesebb fény villant fel benne. Baljával a nyitott kocsiajtót fogva, ökölbe szorított jobbjával a tetőre csapva Luke behajolt az autóba. - Na, ide hallgasson, Katy Wade! Árulja el végre, ki a fene maga, és miért aggasztja ennyire a famíliám sorsa! Biztos valami szörnyű bűnt követett el előző életében, ezért nevezték ki a Gilchrist-klán őrangyalának. - Már megmondtam, hogy hálával tartozom a nagyanyjának, és én soha, senkinek nem maradok adósa. - De mire föl adott állást egy tizenkilenc éves csitrinek a nagyanyám? És ne is próbálja nekem még egyszer bemesélni, hogy szívjóságból, mert úgysem dőlök be magának. Ahhoz túl sokat tudok Justine-ról. Katy heves mozdulattal elfordította a slusszkulcsot. A motor ugyan fülsiketítő sikollyal tiltakozott az erőszak ellen, de rögtön beindult. - Azért kaptam állást nagyanyjától - felelte a lány -, mert Justine Gilchrist büszke a családjára, van benne felelősségérzet, s tudja, mi a kötelessége. Amikor segítséget kértem tőle, úgy látta, lehetősége nyílik jóvátenni mindazt, amit a maga apja az anyám ellen vétett, és megragadta az alkalmat. Luke sóbálvánnyá válva bámult Katyre. - Mi az ördögöt hord itt össze? - Hát még mindig nem jött rá? Az én anyám volt az a lány, akit a maga apja az oltár előtt hagyott faképnél, amikor úgy döntött, hogy nősülés helyett inkább megszökteti a titkárnőjét.
2.
LUKE a tornác korlátját két kézzel markolva addig nézett Katy Wade autója után, amíg az el nem tűnt a láthatárról, aztán halkan káromkodva sarkon fordult és becsörtetett a házba, hogy csuromvizes göncei helyett száraz pulóvert, nadrágot húzzon. Zekének persze volt annyi sütnivalója, hogy ne rohanjon ki a zuhéba, hanem az előszoba túlsó végében várja meg Luke-ot. Tányérja széle fölött kikandikálva most kérdő pillantást vetett visszatérő gazdájára. - Hát öregem, azt hiszem, a történtek világos választ adnak rá, hogy kiféle-miféle hölgy hagyta azokat az átkozott üzeneteket a rögzítőnkön - mondta Luke a kutyának. - Immár teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy Ms Wade mellett még Szörnyella de Frász is elbújhatna. Valóságos istencsapása a Gilchrist-klán őrangyala. De valaki már réges rég megsúghatta volna neki, hogy ha jó napjuk van, akkor a Gilchristok angyalokat szoktak reggelizni. A rögzítőn lévő első üzenetek azért keltették fel Luke figyelmét, mert a lágy, dallamos női hangból csak úgy áradt az elbűvölő derű. Jó párszor meghallgatta, mielőtt letörölte őket, ugyanis az éjszakák olykor igencsak hosszúra nyúltak tengerparti sasfészkében, és ő szívesen fogadta a kellemes női hang képében betoppant vendéget. De mire a masina felvette a tizenkettedik üzenetet, nyoma veszett az elbűvölő derűnek, és ingerült eltökéltség lépett a helyébe, ami ugyanolyan érdekes volt a maga nemében. A hölgy nyilván rámenős típus, aki súlyt helyez rá, hogy lehetőleg sikerrel végezze el feladatát, ha már egyszer elvállalta, és addig nem is adja fel a harcot, amíg el nem éri a célját, vagy kiütéssel legyőzik, a viadalban, gondolta Luke. Tudta, hogy a túlzott állhatatosság rendszerint bajjal jár, de kissé kelletlenül elismerte: a kitartás tulajdonképpen tiszteletreméltó tulajdonság. Katy levelei és táviratai szintén lenyűgözték. Az első postai küldemények éppúgy tele voltak vitalitással, lelkesedéssel, mint a rögzítőn hagyott üzenetek. A belőlük sugárzó határtalan optimizmus hatására kezdte úgy érezte, ő cinikus vénember az ismeretlen Katy Wade-hez képest. A lány csaknem minden eszközt bevetett, hogy meggyőzze: feltétlenül el kell mennie Dragon Baybe. Mindössze egyetlen cselfogást mellőzött: sosem kérlelte siránkozva. Luke ezt kellőképpen díjazta, mert nem állhatta a sopánkodókat. A vége felé a levelek hangneme is megváltozott: Ms. Wade indulatos szavakkal oktatta ki őt a család becsületével meg a saját felelősségével kapcsolatos tudnivalókról. Az utolsó távirat pedig harsány csatakiáltáshoz hasonlított, és nyíltan harcba hívta: GONDOLJON AZ ELJÖVENDŐ GENERÁCIÓKRA STOP, NE FÉLJEN FELVENNI A KESZTYŰT STOP, GYŐZNI FOG STOP Amint elolvasta ezt a három kurta mondatot, Luke rögtön tudta, mi lesz a következő lépés: Katy Wade valószínűleg személyesen fogja tiszteletét tenni nála. Azon vette észre magát, hogy alig várja a találkozást, mert a saját szemével szeretné látni, vajon maga a hölgy is olyan elbűvölő-e, mint a hangja. Most aztán teljesen kielégíthettem a kíváncsiságomat, morogta utálkozva, miközben lehámozta magáról ronggyá ázott pulóverét. Gyanúja beigazolódott, Katy Wade pontosan olyan volt, amilyennek levelei alapján elképzelte: csillogó szemű amazon, a keresztes vitézek nőnemű hasonmása, akinek a rendkívüli körülmények összejátszásából kifolyólag jutott osztályrészül a hálátlan feladat, hogy megmentse a Gilchrist famíliát. Luke huszonhét, legfeljebb huszonnyolc évesnek tippelte a lányt, és elkomorult a gondolattól. Túl fiatalnak és tapasztalatlannak találta ahhoz, hogy olyan óriási felelősség nehezedjen a vállára, amilyen Gilchrist Inc. megmentése. És mindemellett Katy Wade a vörös hajú nők táborához tartozott. Ez a tény persze nem derült ki sem a telefonüzenetekből, sem a levelekből, de Luke valahogy nem csodálkozott rajta. Soha nem bukott a vörös nőkre, ennek ellenére be kellett vallania, hogy Katynek jól áll ez a szín, mintha a felkelő nap sugarai táncot lejtenének hajtincsein, amelyek álla alatt befelé kunkorodva keretbe foglalják az arcát, és kihangsúlyozzák sötétkék szemét.
Luke-nak nemcsak a lány hajszíne tetszett. Nosztalgiával idézett fel még néhány részletet, amit a vizes selyemblúz meg a testhez simuló szoknya jóvoltából pillanthatott meg. Be kellett vallania magának, hogy a szemrevalóan gömbölyű idomokkal megáldott Katy kimondottan csinos, jó alakú teremtés. Látszik rajta, hogy erős és egészséges, ráadásul buzog benne az életkedv - vagyis igazi nő, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Katyt valami különös, visszafojtott, csaknem kislányos érzékiség lengte körül, és ez a sajátos aura meglepően nyugtalanította Luke-ot. Sőt nemcsak nyugtalanította, hanem alaposan fel is izgatta. Az volt az érzése, hogy ma este nehezen tud majd elaludni Katy Wade miatt - aki voltaképpen nem is az ő zsánere. Biztosra vette, hogy a lány azért hozta ki ennyire a sodrából, mert túl sok éjszakát töltött itt egyedül az elmúlt három év során. Csupán azt furcsállotta, hogy eddig nem jött rá. Beletúrt a hajába, hogy kirázza belőle a vizet, aztán előhúzott szekrényéből egy fekete vászoninget. Ki sem gombolta, hanem magára rángatta, mint egy pólót. Igazából nem is olyan csínos, gondolta, mialatt homlokráncolva végigballagott az előszobán, hogy munkához lásson a dolgozószobájában. Távolról sem olyan lélegzetelállító szépség, amilyen Ariel volt. Valahogy mégsem zavarta különösebben a klasszikusan tökéletes arcvonások hiánya - és ennek nyilván Katy nőiessége, mindent elsöprő vitalitása volt az oka. De azért a lányt nem lehet egy napon említeni Ariellel, állapította meg Luke, majd hozzáfűzte, hogy ha egyszer netán újra megnősülne, akkor csakis olyan nőt venne el, aki gyönyörű első felesége nyomába léphet. Az ébenfekete hajú, hófehér bőrű, egzotikusan igéző, titokzatos Ariel még manapság, halála után három évvel is belopózott néha az álmaiba, hogy újra elcsábítsa. Luke első látásra beleszeretett Arielbe. Elég volt megpillantania, hogy tudja: megtalálta élete párját. A vonzalom kölcsönös volt. Amikor az asszony repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, mindössze tizennyolc hónapja éltek együtt, és e rövid másfél év alatt szüntelenül szerelmeskedtek és veszekedtek emésztő szenvedélyük perzselő forgószelében. Luke-ot villámcsapásként érte, hogy a szerelmen, a kéjen és a birtoklási vágyon kívül a féltékenység pokoli kínjait is megismerte Ariel mellett. Váratlanul érte ez az érzés, mert úgy nőtt fel, hogy számára szülei ideális házassága volt a példa. Thornton és Cleo holtig tartó boldogságban éltek, semmi nem választhatta el őket, és ezt mind a ketten tudták. Teljesen megbíztak egymásban, Luke pedig azt hitte, ez nem is lehet másképp; természetesnek tartotta férj és feleség meghitt kapcsolatát. Arra számított, hogy a saját házassága is ilyen lesz - ő is örök hűségben éli majd le az életét Ariellel. De döbbenten tapasztalta, hogy Ariel olykor csaknem élvezettel kínozza, mintha heves féltékenysége felizgatná. Nem gondolta, hogy rövid házasságuk alatt az asszony akár egyetlen alkalommal is valóban megcsalta, de Ariel sosem titkolta, hogy örömét leli a férfiak hódolatában. Egyetlen nőnek sem volt akkora hatalma fölötte, mint Arielnek. Senki sem keltett benne ilyen erős indulatokat, senki nem gerjesztette ilyen ádáz haragra, senki nem tudta ennyire kivetkőztetni önmagából, ugyanakkor nem ismert még egy asszonyt, aki képes lett volna olyan elsöprő erővel magával ragadni a vágy örvényébe, mint a felesége. Még ma is kísértette az együtt töltött éjszakák emléke, három év elteltével sem feledte, milyen boldoggá tette Ariel ölelése. Úgy gondolta, talán valóban újra megnősül, és az is lehet, hogy nemsokára, de egy dologban biztos volt: olyan lányt semmi szín alatt nem fog elvenni, mint Katy. Pontosan tudta, milyen igényei vannak azzal a nővel szemben, akit majd oltárhoz vezet. Ariel méltó utódját kereste, akiben a sajátjához hasonló sötét és titokzatos szenvedély lángjai lobognak. Csak egy baj volt, úgyszólván valószínűtlennek tartotta, hogy a sors még egyszer összehozza egy Arielhez fogható nővel. Luke bement a dolgozószobájába, és leült az íróasztalához, de nem kapcsolta be azonnal a számítógépet, hanem még jó ideig tétlenül bámulta a sötét képernyőt.
Most, hogy tűnődni kezdett, milyen feleséget is kívánna magának, egyszerűen nem tudta elhessegetni a nősülés gondolatát. Ez Katy Wade műve, állapította meg mogorván. A lány betoppant a házába, és valahogy felszínre hozta benne a réges-rég eltemetett vágyakat. - Ó, a francba! Már csak ez hiányzott! - morogta bosszúsan, amikor rájött, hogy hosszú lesz a mai éjszaka. Nesztelen léptekkel Zeke is beosont a dolgozószoba, persze szájában elmaradhatatlan tányérjával, amit a padlóra dobott gazdája széke közelében, majd maga is lehuppant melléje. Luke kinyújtotta a kezét, s szórakozottan vakargatni kezdte a kutya füle tövét, Zeke pedig halk morgással fejezte ki elégedettségét. Annak idején csonttá soványodva, kétségbeejtő állapotban tévedt be Luke udvarára. Szívtelen gazdái szemmel láthatólag verték, éheztették, és végül nyilván kiebrudalták. Rettegett az emberi kéztől, nem akarta, hogy bárki akár csak egy ujjal is hozzáérjen. Semmire sem vágyott kevésbé. Ugyanakkor éhes volt. Rettentően éhes. Luke nagyra becsülte a kutyát, mert tudta, mekkora bátorság kellett hozzá, bemerészkedjen a házba. Zeke nem koldult, nem kért alamizsnát, de mintha felfogta volna, hogy itt az útvége, nincs tovább. Csak állt reszketve a szakadó esőben, és sztoikus nyugalommal várta, mit tartogat számára a sorsa. Luke kerített egy jókora fémtálat, teletöltötte egy egész konzervnyi chilivel, és kitette az udvarra. Miután a chili másodperceken belül eltűnt, Luke még egy tányérral adott a kutyának. Ez így ment egy darabig, és lassan szokássá vált. Zeke napközben felszívódott, de minden este visszajött, és bekebelezett egy tányér chilit. Felbukkanása után hat héttel szörnyű vihar kerekedett, jégeső verte a sziklaszirtet. Amikor Luke kinyitotta a ház ajtaját, Zekét a tornácon találta; az egyik sarokban kuporgott, szájában a tányérjával. Luke ekkor nyitva hagyta az ajtót, és visszament az előszobába, Zeke pedig beóvakodott utána. A kandalló előtt talált helyet magának, és azóta is egy fedél alatt élt fogadott gazdájával. - Holtbiztos, hogy mi ketten rokon lelkek vagyunk, öregfiú. Nem csípjük, ha egy kis öntelt vörös tyúk kioktat bennünket a felelősségtudatról, és arról prédikál nekünk, hogy mivel tartozunk a családunknak mondta a kutyának Luke. Zeke fölnézett rá, ő pedig helyesbített: - Oké, csak én nem csípem az ilyesmit. Te persze tetszésed szerint dönthetsz, mit szólsz a leckéztetéshez. Zeke egy mordulással jelezte, hogy így már egészen más a leányzó fekvése, és elnyúlt a padlón. Luke ellentmondást nem tűrve kitessékelte emlékezetéből Katy Wade figyelemelterelő képét, aztán egy billentyűkombinációval előhívta a számítógép memóriájából azt a táblázatot, amelyen már délelőtt is dolgozott. Erőt vett magán, és kizárólag legújabb tanácsadói feladatára koncentrált, ami éppolyan rutinmunka volt, mint a többi. Mivel számtalan hasonló megbízást vállalt az elmúlt néhány év során, úgy vélte, ez sem fog gondot okozni; még ma este vagy legkésőbb holnap reggel befejezi. És amint a kalkulációval végez, megírja jelentését az ügyfélnek, aztán bezsebeli a tanácsadói díját, a takaros summát pedig szokása szerint hozzácsapja összeharácsolt vagyonához hadd legyen igaza Katy Wadenek, aki a fejéhez vágta, hogy kotlóstyúkként üldögél az aranytojásain! Ezek után tekintetét a számokkal teli képernyőre szegezte. Normális körülmények között óriási megkönnyebbüléssel lépett be a komputerizált adatok kristálytiszta, érthető világába, és teljesen el tudott merülni a testetlen információk univerzumában, hiszen világéletében a kisujjában volt a szakma minden csínja-bínja. Ebben a világban a fájdalom éppúgy megszűnt, mint a múlt, és itt jövő sem létezett. Amikor dolgot, Luke mindig úgy érezte, a soha véget nem érő jelen időben vizsgálja, hogyan viszonyulnak egymásoz a tények, miként függenek össze az adatsorok, és milyen szempontokat kell mérlegelnie, mielőtt döntést hoz. Az alvással töltött óráktól eltekintve szinte reggeltől estig ebben a számítógépes világegyetemben élt az elmúlt három év folyamán. Megtanulta, hogyan kezelje az itt talált információkat, és ma már ugyanolyan ügyesen bánt velük, ahogy a szavakkal bánik egy varázsigéket mormoló mágus. Ma azonban valahogy nem tudta belevetni magát a munkába. Egyfolytában az volt az érzése, hogy nem is a billentyűzet fölé görnyed, hanem féltve őrzi arannyal teli kincses ládáját.
Tényleg rengeteget keresett szaktanácsadóként, de ez eddig csöppet sem zavarta, Szokásává, mondhatni a második természetévé vált a pénzkeresés, ami számára éppolyan volt, mint másnak az úszás vagy a biciklizés: ha az ember egyszer megtanulta, soha többé nem felejti el a trükkjét. Édesanyjától mindig azt hallotta: a génjeiben van a tehetség. Cleo Gilchrist-átoknak nevezte a pénzügyi zsenialitást, és váltig állította, hogy az nemzedékről nemzedékre öröklődik a famíliában: Justine-ról előbb Thorntonra, majd Luke-ra szállt. Tagadhatatlan, hogy egyetlen riválisuk sem tudta legyőzni Luke-ot meg az apját, amikor összefogtak. A család kebeléből száműzött két Gilchrist olyan vendéglátó ipari cégbirodalmat épített Kaliforniában, amelyik messze felülmúlta a Gilchrist Inc.-t, Justine északnyugati étteremláncát. És akkor, abban a három évvel ezelőtti rettenetes pillanatban, egy csapásra romba dőlt Luke egész világa. A Los Angeles-i leszállópályára zuhant repülőgépen lelte halálát az a három ember, aki a legfontosabb volt számára. Egyetlen szemvillanás alatt vesztette el a szüleit és Arielt. A katasztrófa után nem látta értelmét, hogy egyedül uralkodjon tovább hatalmas cégbirodalma felett. De a pénzkeresésről nem tudott leszokni. Búcsút mondott Kaliforniának, és az északi Oregonba költözött, hogy ott keressen magának búvóhelyet, ahol a világtól elvonulva gyászolhatja elhunyt szeretteit. Magányosan éldegélt házában, a tengerre néző sziklaszirten, és a számítógépe előtt ülve pénzt keresett. Így legalább agyonütötte valamivel az időt, mert máskülönben nem tudta volna átvészelni a kibírhatatlanul sivár nappalokat. Ám az éjszakákat sajnos nem töltötte ki a munka. Két meddő óra elteltével Luke fölállt a számítógéptől, és kiment a konyhába. Zeke tüstént fölkapta a tányérját, és gazdája után baktatott, aztán figyelte Luke-ot, aki meghámozott két jókora krumplit, majd villát ragadva betette őket a sütőbe. Szerencsére Luke szerette a sült krumplit, mert nem volt a szakácsok gyöngye. Olykor felmelegített egy leves konzervet a tűzhelyen vagy egy tasak mélyhűtött zöldséget a mikrohullámú sütőben, és elsajátította a burgonyahámozás mesterségét, ennél több nemigen telt tőle. Ezt pedig aligha lehetett lenyűgöző konyhaművészeti teljesítménynek nevezni egy olyan étteremtulajdonos-dinasztia leszármazottjától, amelynek immár a harmadik generációja aratott fényes sikereket a szakmában. De ő rá se rántott, mert az apja egyszer felvilágosította, hogy a Gilchristok csak akkor főzőcskéznek, ha minden kötél szakad - ugyanis családi tradíció náluk, hogy kizárólag végszükség esetén teszik be a lábukat a konyhába. Luke összeszorított zápfogai megcsikordultak a „család” szó hatására. Becsukta a sütő ajtaját, töltött magának egy pohár vörösbort, és azon tűnődött, vajon tud-e főzni a Gilchrist-klán hivatalból kirendelt őrangyala. Valószínűleg igen, mert vérbeli konyhatündérnek látszik, aki otthonosan mozog a lábasok és fazekak világában, gondolta. Mosolyogva idézte fel a bőrig ázott lányt, aki görcsösen szorongatta, és védőpajzsként tartotta maga elé csuromvizes aktatáskáját. Egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy Katyt a jóisten is személyi titkárnak teremtette: talpig becsületes, teljesen megbízható, hűséges és végtelenségig odaadó teremtés, egyszóval maga a tökély. Luke az elbűvölő Katy jövőjén mélázott, miközben borát kortyolgatta. Meg volt győződve róla, hogy a lány képtelen lesz egyedül összetartani a Gilchrist Inc.-t, sőt még Fraser Stanfield segítségével sincs rá esélye - bárki legyen is az a fickó. A Gilchrist Inc. ugyanis igazi régimódi családi vállalkozás volt, méghozzá a szó leghagyományosabb értelmében, tehát ha most egyetlenegy Gilchristot sem találnak, aki elég eszes, ügyes és erős ahhoz, hogy Justine Gilchrist helyébe lépjen, akkor közel a vég. A vezetőséget természetesen egyre jobban nyugtalanította a kialakult helyzet, hiszen a fejesek pontosan tudták, hogy ha Justine kezéből valóban kicsúszna a gyeplő, akkor a cég kénytelen lenne megválni az öt étteremtől meg az Ínyenc Gilchristtól. Így hát az őrangyal és haverja, Stanfield számára csupán egy ésszerű megoldás kínálkozott: a vagyontárgyak eladása. Luke kíváncsi volt, vajon Katy felfogja-e, hogy nincs más kiút. De még ha ő felfogná is, Justine Gilchrist persze kétségkívül megtiltaná az éttermek elkótyavetyélését, gondolta Luke, mert jól emlékezett rá, hogyan jellemezte apja a matriarchát: a harci szekéren vágtázó ókori brit fejedelemnőhöz, a rómaiakkal bátran szembeszálló Boadiceához hasonlította, aki minden ellenségét könyörtelenül lekaszabolta.
Justine Gilchrist sokáig és keményen küzdött, mire felépítette a Gilchrist Inc.-t, és éppolyan makacs volt, mint Thornton, tehát Luke a saját apjából kiindulva biztosra vette, hogy nagyanyja soha nem adná el a céget holmi kívülállónak. Ebből egyenesen következett, hogy Katy Wade hiába is töri magát, mert ebben a kutyaszorítóban nem létezik jó megoldás. Ez pedig a rettenthetetlen Ms. Wade számára egyet jelentett a katasztrófával, ő ugyanis nem szokta feladni a harcot. Nem mintha érdekelnének Katy problémái, morogta magában Luke. Fájjon az ő feje, ha nem lát a szemétől! Nagy kár, hogy úgy érzi, hálával tartozik Justine-nak. Egy dörzsölt alkalmazott tüstént elhagyná a süllyedő hajót, elvégre a lojalitásnak is van határa! De valami azt súgta Luke-nak, hogy Katy nem az a fajta, aki csak úgy odébbáll, ha a cég nyakig ül a pácban. Ő hűséges típus, aki az utolsó leheletéig kitart. Luke végigslattyogott az előszobán, és visszament a dolgozószobájába. A számítógép halk zümmögése megnyugtatta. Bezárta a kalkulációt, amit az ügyfelének készített, aztán rákattintott egy jól ismert fájlra. Maga sem tudta biztosan, vajon miért is tartja szemmel a Gilchrist Inc.-t. Néhány hónappal ezelőtt kezdett szaglászni utána - valószínűleg kíváncsiságból vagy unalomból. Mióta sorra kapta az üzeneteket Katy Wade-től, fokozott figyelmet fordított az információkra, amelyeket titokban gyűjtött a vállalatról. Leült, föltette a lábát az asztalra, kényelmesen hátradőlve ivott egy korty bort, és a világító képernyőn megjelent számadatokat tanulmányozta. Azon tűnődött, vajon mikor jön rá az őrangyal meg a haverja, Stanfield, hogy az éttermek közül kettő nemcsak az északnyugati gazdaság átmeneti gyengélkedése miatt veszteséges, hanem más oka is van a hiánynak. Ahogy az már lenni szokott, lassan alakot öltött a közmert régi séma. Valaki egy ideje módszeresen és ügyesen lopta a pénzt a Gilchrist Grill és a Gilchrist Bellevue kasszájából. Az Ínyenc Gilchrist is rosszul állt, bár érezhető, sőt szemmel látható problémái nem illettek bele a sémába. A másik két étteremmel ellentétben itt nem sikkasztó lappang a háttérben, hanem a szokásos egyszerű gondokról van szó, állapította meg Luke. De sokallotta a gondokat, mivel számtalanszor tapasztalta, hogy egy vállalkozás könnyen belerokkanhat ennyi bajba, tehát ha az Ínyenc Gilchrist továbbra is olyan tempóban csúszik lefelé a lejtőn, mint az elmúlt hat hónapban, akkor Justine örülhet, ha az eredeti érték töredékéért el tudja majd adni. Vagyis Katy Wade-nek nem lesz elég a szárnya meg a glóriája, hogy megmentse a céget, mert a Gilchrist Inc.-n már csak az ördögi szerencse segíthet.
3.
KATY JUSTINE Gilchrist üvegfalú nappali szobájának ablakából figyelte a gomolygó ködöt, amely nesztelenül közeledett az óceán felől. A végeláthatatlan szürkeség egyre beljebb lopózott, és lassan, de biztosan elnyelte az egész világot. Már csak pár perc híja volt, hogy eltűnjön tengerpart az ablak alól, és aztán Justine háza is belevesszen a homályba. Katy általában élvezte a drámai látványt, ma azonban nyugtalanította a szárazföldet beburkoló sűrű ködfátyol. Ahogy a kérlelhetetlenül nyomuló szürkeséget bámulta, minduntalan eszébe jutott a Gilchrist Inc.-t fenyegető katasztrófa. - Te megpróbáltad, Katy.- mondta Justine Gilchrist. - Szép tőled, hogy mindent megtettél az ügy érdekében, de várható volt a végeredmény. Nyilvánvaló, hogy az unokám is ugyanolyan gőgös és engesztelhetetlen, mint szegény apja.
Katy elfordult az ablaktól, és ránézett az ezüsthajú, idős dámára. Justine Gilchrist úgy ült füles foteljában, mint egy királynő a trónján. A klán matriarchája még nyolcvankét éves korában is feltűnően szép asszony volt. Megsokasodott gondja-baja ellenére zöld szeme még mindig fiatalosan csillogott, tekintetéből sugárzott az intelligencia, nemes arcvonásait nem kezdte ki az idő, és karcsúságát egy kamasz lány is megirigyelhette volna. Ma fekete szoknyát viselt fekete selyemblúzzal, amelynek a nyakkivágását egyszerű gyöngysor díszítette. Bár az utóbbi időben gyengélkedett, nem kínozták súlyos betegségek, és semmi nem utalt rá, hogy közvetlen életveszélyben lenne, vagy hamarosan távozni készülne ebből az árnyékvilágból. Különféle nyavalyái azonban megfosztották attól az óriási energiától, amely lehetővé tette, hogy csaknem hat évtizeden keresztül vaskézzel kormányozza a Gilchrist Inc. hajóját. - Ne haragudj, Justine. Azt hiszem, hibáztam. Egyedül én tehetek róla, hogy nem sikerült meggyőznöm Luke-ot. Hagytam, hogy kihozzon a sodromból, elvesztettem a fejemet. Nagyon sajnálom. - Ne tegyél magadnak szemrehányást, drágám - mondta fáradt mosollyal Justine. - Te világéletedben őszinte, szókimondó teremtés voltál. Ami a szíveden, a szádon. A nagyapádhoz, Richardhoz hasonlítasz. Ő sem rejtette véka alá a véleményét. Az ember mindig tudta, hányadán áll vele. Az elmúlt néhány évben gyakran gondoltam rá, és egyre jobban hiányzik. Oly sokat köszönhetek neki, hogy bármit teszek is érted, sosem leszek képes viszonozni a jóságát. Katy szomorkás mosollyal gondolt nagyhangú, nevetős, féktelenül szilaj nagyapjára. Neki is hiányzott Richard Quinnell, aki minden tekintetben a maga erejéből jutott fel a csúcsra. Nem volt se diplomája, se pénze, se családja, amikor nyugatra jött szerencsét próbálni. Zsebkendőnyi éttermet nyitott a seattle-i tengerparton, ahol feleségével együtt sült halat árult rósejbnival, és a Quinnell házaspár gyorsan meggazdagodott. Mivel jól ment a soruk, védőszárnyaik alá tudták venni a fiatalon megözvegyült Justine Gilchristot, akinek két kisfián kívül senkije sem maradt a világon, és egyedül próbálta fenntartani a férjétől örökölt tengerparti bárt, ami akkoriban a tönk szélén állt. A Quinnell házaspár anyagi támogatásával Justine-nak nemcsak a csődöt sikerült elkerülnie, hanem addig dolgozott éjt nappallá téve, amíg az üzlet végül nyereségessé vált. A házaspár és Justine jó viszonya az elkövetkező évek során sem sínylette meg a két terjeszkedő étteremlánc baráti rivalizálását. Amikor Justine fia, Thornton Gilchrist feleségül kérte Deborah Quinnelt Katy leendő édesanyját -, Justine nem titkolta elégedettségét, sőt maga vetette fel, hogy talán egyesíthetnék a két céget. Ötletét örömmel fogadta Richard Quinnell is, aki abban az időben vesztette el a feleségét. Amikor Thornton nem jelent meg a templomban, hogy oltárhoz vezesse Deborah-t, Justine majd' elsüllyedt szégyenében. A Quinnell és a Gilchrist család útjai elváltak a botrány után. Mindkét vállalat tovább virágzott, de szó sem esett többé a fúzióról. Tizenhat évvel ezelőtt Richard Quinnell éppen arra készült, hogy kilépjen a világpiacra innovatív gyorsétterem-láncával, amikor szívroham következtében váratlanul elhunyt. Veje, Katy apja követte a cégbirodalom élén. Ám az utód sajnos nem rendelkezett Richard Quinnell varázserejével; nemcsak hogy nem vált arannyá, amihez Crawford Wade hozzányúlt, hanem irányítása alatt előbb veszteségessé vált, majd csődbe ment a Quinnell cégbirodalom. - Valószínűleg diplomatikusabban kellett volna viselkednem az unokáddal. - Katy hátat fordított az ablaknak, és Justine-ra nézett. - De tényleg nagyon felbosszantott. - El tudom képzelni. Miközben átgondolta Luke-kal folytatott beszélgetését, a lány azon töprengett, hol csúszott hiba a terveibe. Valóban elfogyott a türelme, de változatlanul érezte, hogy Luke megérdemelte, hogy beolvasott neki. - El se hinnéd, milyen körülmények között él - mesélte Justine-nak. - Naphosszat egyedül üldögél abban a szörnyű régi házban, és reggeltől estig pénzt keres, de az arcára van írva, hogy még csak örömét sem leli a munkájában. Hámlik a vakolat, tataroztatni, festetni kéne, és a bútor is kopott, rozoga, ócska. Amennyire meg tudtam ítélni, Luke egyetlen barátja egy harapósnak látszó behemót kutya.
- Úristen! - Justine hangja első ízben árulkodott aggodalomról. - Szívből remélem, hogy nem fog úgy járni, mint Howard Hughes! Nem tűnt fel neked, hogy a kelleténél hosszabb a haja meg a körme? - Ne aggódj - felelte kényszeredett mosollyal Katy. - Nem bolondult meg teljesen, legalábbis szerintem. Igaz, ráférne a nyiratkozás, de ettől eltekintve úgy néz ki, mintha normális lenne. Mármint ahhoz képest, hogy Gilchrist, fűzte hozzá magában. Katy tisztában volt vele, hogy csak ámítja magát, mert a férfi igazából teljesen elbűvölte. Ismét kéjesen megborzongott, ahogy felidézte Luke mágikus tekintetét és a kecses ragadozókéhoz hasonló eleganciáját. Az emlék hatására elfogta a nyugtalanság. Még mindig nem tudott napirendre térni fölötte, hogy a varázsló ennyire felizgatta. Egyrészt egyszerűen nem értette, hogyan nyűgözhette le ennyire Luke Gilchrist. Még a legvadabb álmaiban sem tudta elképzelni, hogy ő egyszer vonzónak talál majd egy ilyen férfit, azt pedig végképp nem hitte volna, hogy egy ilyen férfi valaha is vonzódni fog hozzá. Amikor Luke megnősült, különféle pletykák keringtek gyönyörű feleségéről a Washington államban élő Gilchristok között. Katy egyszer látott egy fotót a házaspárról valamelyik bulvárlapban. A kép tanúsága szerint Luke, a borongós tekintetű, titokzatos mágus, és Ariel, az egzotikus szépségű boszorkány tökéletesen illettek egymáshoz. - Egyszóval minden hiába, az unokámnak semmit sem jelent az öröksége. - Justine hátradőlt, és a fülesfotel támlájára hajtotta a fejét. - Bevallom, azt reméltem, magunkhoz édesgethetem, ha megígérem, hogy visszaveszem a végrendeletembe, sőt teljhatalommal ruházom fel, és rábízom a Gilchrist Inc. vezetését. Katy megköszörülte a torkát. - Én valójában nem ajánlottam fel neki a céget, Justine. És hogy őszinte legyek, azt sem kötöttem az orrára, hogy vissza akarod venni a végrendeletedbe. Justine kissé felvonta a szemöldökét. - De hát én az hittem, drágám, hogy éppen ez a lényeg, és ezért próbálsz személyesen beszélni a fejével! Amikor kereken kijelentette, hogy velem szóba sem áll, veled viszont hajlandó találkozni, biztos voltam benne, hogy ez már fél siker. Úgy tűnt, Luke mégis kész meghallgatni az ajánlatomat, ha azt te közvetíted. - Nos, ami azt illeti, valójában velem sem volt hajlandó találkozni - vallotta be Katy. - Tudom, úgy tettem, mintha beleegyezett volna a találkozóba, tehát joggal feltételezted, hogy ellenem nincs semmi kifogása. De az az igazság, hogy amikor válaszra sem méltatta az üzeneteimet meg a leveleimet, rettentően dühbe gurultam. Úgy döntöttem, egyszerűen fogom magam, lemegyek hozzá Oregonba, és személyesen vonom kérdőre. Mély csend telepedett a szobára. - Értem - mormolta végül Justine. - De hogyan találtad meg? Hiszen csak egy telefonszámunk meg egy postafiók címünk volt, semmi több. Talán magándetektívet fogadtál fel? - Nem. Megálltam abban a kisvárosban, ahol Luke postafiókot bérel, és kérdezősködni kezdtem. Nem is nehéz megtalálni. - Sőt kimondottan könnyen tette hozzá gondolatban Katy, aki a Gilchrist-klán jóvoltából részletes személyleírással érkezett a tetthelyre. Az egy szem helybeli benzinkút szolgálatkész kezelője rögtön kitalálta, kiről van szó. „Magas fickó? (Úgy néz ki, mint egy vadnyugati gengszter? Hogyne ismerném! Néha lejár ide, az edzőterembe. Valami keleti küzdősportot vagy mi a bánatot űz, tudja? És egy észbontó fekete Jaguarral szokott száguldozni.” Justine bólintott. - Te mindig feltalálod magad, drágám. De miután ilyen ügyesen sikerült az unokám nyomára akadnod, vajon miért nem tájékoztattad az ajánlatomról, ha szabad érdeklődnöm? - A fenébe is, Justine! Egyszerűen nem bírtam megtenni. - Katy ökölbe szorította a kezét. - Nem érdemli meg, hogy csak úgy az ölébe hulljon mindaz, amiért egy életen át dolgoztál és küzdöttél! Nem azért kell visszajönnie, mert ezüsttálcán kínálod fel neki a vállalatot, hanem azért mert kutya kötelessége segíteni a családján. - Ezt vele is közölted? - Mi az, hogy! - vágta rá felszegett állal Katy. - Méghozzá világosan! Justine felsóhajtott. - Nos, azt hiszem, most már értem, miért nem kapott két kézzel az ajánlatomon.
Katy fintorogva vette tudomásul a rosszalló megjegyzést. - Luke nem bolond - magyarázta. Bizonyára rájött, hogy valószínűleg akkor is visszatérhetne, ha ő szabná meg a feltételeket. Egyszerűen nem volt kedvem megalázkodni előtte. Azon kívül nem akartam, hogy azt gondolja, hajlandó vagy neki könyörögni és rimánkodni, sőt, ha kell, akár meg is vesztegeted, csak méltóztasson visszajönni. Azt hiszem, ezt elszúrtam. Bocsáss meg, Justíne. - Ne tegyél szemrehányást magadnak. Nagyon valószínű, hogy az unokám akkor is kikosarazott volna, ha megmondod neki, hogy visszaveszem a végrendeletembe, sőt, mi több, kész lennék... megalázkodni előtte az ügy érdekében. - Tudom. - Katy kihúzta magát. - Meg kell beszélnünk, hogy most mi lesz, Justine. Bár minden tőlünk telhetőt megtettünk, hiába próbáltuk rávenni Luke-ot, hogy teljesítse a kötelességét. Mivel neki nyilvánvalóan esze ágában sincs vállalni a felelősséget, más megoldást kell keresnünk. Fraser egyre idegesebb. - Amennyiben meglehetősen tapintatlanul így óhajtod a tudomásomra hozni, hogy véleményed szerint meg kéne fogadnunk Stanfield tanácsát, és el kellene adnunk az Ínyenc Gilchristot, akkor ne is folytasd, Katy. Szó se lehet róla! - jelentette ki határozottan Justine, akinek rég csengett ilyen acélosan a hangja. A lány villámgyorsan megfordult. - De így tönkremegyünk, és ezt te éppolyan jól tudod, mint én. Csak egy Gilchrist képes annyi ésszel, energiával, tehetséggel vezetni a vállalatot, ahogy te vezetted évtizedeken át. És magad vallottad be, hogy már se erőd, se kedved nincs tovább kormányozni a hajót. - Elfáradtam, Katy. - Tudom. - A lány belenézett a zöld szempárba, amelyben már alig pislákolt a hajdani harciasság, és hirtelen megsajnálta Justine-t. - Túl sokáig halogattam a dolgot, ugye? Már évekkel ezelőtt gondoskodnom kellett volna alkalmas utódról, de folyton elodáztam a döntést. Valahol a lelkem mélyén mindig azt reméltem, hogy Thornton egyszer visszatér. - Megértelek, Justine. - És miután ő meghalt, bebeszéltem magamnak, hogy Luke bizonyára hazajön majd a családjához, hiszen rajtunk kívül nincs más hozzátartozója. Az ember azt gondolta volna, hogy visszavágyik hozzánk. Azzal áltattam magam, sőt el is hittem, hogy végül minden jóra fordul. De tévedtem, igaz? Katy elfojtott egy halk sóhajt a könnyfakasztó melodrámába illő hang hallatán, amit jól ismert, hiszen a Gilchristhoz hasonlóan Justine is vérbeli hatásvadász volt. De a lánynak be kellett ismernie, hogy az dáma ezúttal nem színészkedik. Ő aztán mindenkinél jobban tudta, milyen sokáig remélte titokban Justine; hogy Thornton egy szép napon családostul visszatér a seattle-i Gilchrist-klán kebelébe. - Rosszul állunk, Justine, de azért tehetünk néhány lépést, hogy legalább a vagyontárgyak nettó értékét megmentsük, még mielőtt mi is ugyanúgy elveszítjük mindenünket, ahogy apám vesztette el hajdan az összes éttermét, amikor az egész Quinnell cégbirodalom csődbe ment. - Bárcsak Gilchrist volnál, drágám - motyogta Justine. - Akkor átadhatnám neked a stafétabotot, és minden megoldódna. Katy meglepetten pislogott. - Köszönöm, Justine. Ez igazán hízelgő. De akkor sem vehetném át a Gilchrist Inc. vezetését, ha családtag volnék, mert nem boldogulnék egy ilyen nagyvállalattal. Meghaladja a szellemi képességeimet a feladat, és ezt mindketten tudjuk. Én nem szeretnék vezérigazgató lenni. Hiába akarnám jól irányítani a céget, mindenképpen belebuknék. De nem is akarom. - Dehogy buknál bele! Szerintem te szinte mindent képes vagy véghezvinni, amit a fejedbe veszel, Katy. De megértem az ódzkodásodat. A saját álmaidat szeretnéd valóra váltani, és minden jogod megvan hozzá. - Egy kis kifőzdére vágyom, ami csak az enyém - mondta csendesen a lány. - Olyan vállalkozást szeretnék, amit egyedül is tudok vezetni, hogy magam alakíthassam a sorsát, és figyelemmel kísérhessem a fejlődését. - És nem akarok életem végéig úgy táncolni, ahogy a Gilchristok fütyülnek; márpedig biztosan ez lenne a nóta vége, ha átvenném a Gilchrist Inc.-t, tette hozzá magában.
Justine egy pillanatig átható tekintettel, tűnődve nézte a lányt, aztán visszaköltözött szemébe a keserves belenyugvás. Katy savanyú arccal megrázta a fejét Mindketten tudták, hogy ő sosem vehetné át a Gilchrist Inc. irányítását, tehát jobb, ha ejtik ezt a számtalanszor megvitatott témát. Hiszen Justine semmi szín alatt nem bízná rá egy kívülállóra a családi vállalkozást. - Gondolom, ha minden kötél szakad, és nem találok más utódot, akkor Darren-nek leszek kénytelen átadni a céget. De ő egyszerűen nincs felkészülve rá, hogy ekkora felelősséget vegyen a vállára. Még nem elég érett a feladathoz. - Justine keményen összeszorította a száját. - Addig meg majdcsak lesz valahogy. Mindenesetre egy biztos. Sosem fogok beleegyezni, hogy elkótyavetyéljük mindazt, amit a semmiből hoztam létre a saját erőmből. - Rendben van, Mi lenne, ha a vállalatot átalakítanánk részvénytársasággá, aztán tőzsdére vinnénk? Felajánlhatnánk egy pakettet a befektetőknek, és így tőkéhez juthatnánk. Külső válságmenedzsereket vonhatnánk be a vezetésbe. Megbízhatnánk egy jó tanácsadó céget. Persze csak ideiglenesen, amíg talpra nem állunk. Justine szeme szikrázott a haragtól. - Nem! Ez az én vállalatom. Nem vagyok hajlandó átadni holmi fizetett tanácsadóknak, akik semmit nem tudnak a történetéről és a hagyományairól. Ez családi vállalkozás, és az is marad! Katy tanácstalanul meredt munkaadójára. - Én megértelek, Justine, de változnak az idők. Ma már nem vezetheted úgy a céget, mint régen. Nem maradhat családi vállalkozás, mert nincs olyan családtag, aki a helyedbe léphetne. Legalábbis egyelőre. Talán a másik unokád, Darren idővel valóban alkalmas lesz a feladatra, mint az imént mondtad. De egyetértünk. Jelenleg még túl fiatal. - Néha az az érzésem, hogy Darren sosem tud majd a helyembe lépni. Akkor sem, ha egyszer benő a feje! - csattant fel ingerülten Justine. - Egy kicsit igazságtalan vagy vele szemben. El kell ismerned, hogy kitűnően vezeti a tóparti új éttermünket. - Csak a te kedvedért neveztem ki üzletvezetőnek, mert folyton rágtad a fülemet miatta. De még mindig nem vagyok biztos benne, valóban jól tettem-e, hogy hagytam magam rábeszélni - zsörtölődött Justine. - Ez jó iskola lesz neki. Tapasztalatot szerez, megtanulja a szakma minden csínját-bínját. Aktívan részt akar venni a cég ügyeiben, és komoly céljai vannak - mondta szelíden Katy. - Ó, hogyne, Darren nagyravágyó fiú, ezt meg kell hagyni! De képtelen lenne megbirkózni egy akkora vállalattal, amekkora a Gilchrist Inc. Nincs érzéke hozzá. - Justine szája keserűen megvonaglott. - Nem csoda, hiszen az apjának sem volt soha. Azt hiszem, én tehetek róla. Nem lett volna szabad megengednem, hogy Hayden gyerekkorában rajzórákra járjon, és képeket pingáljon. Bolond voltam. Justine soha nem nézte jó szemmel, hogy másodszülött fiát, Haydent nem az üzleti élet vonzza, hanem a művészvilág. Az anya semmire sem becsülte a fiú tehetségét, és nem is titkolta elégedetlenségét. Sajnos az elmúlt néhány év során Justine arra a következtetésre jutott, hogy Hayden gyermekei, Darren és Eden sem örökölték az ő zseniális üzleti érzékét. Folytonos súrlódásokat okozott a családban, hogy nem hitt két legfiatalabb unokájában. - Értsd már meg, Justine, hogy senki más nem lehet az utódod! - kiáltotta Katy mérgesen. - Luke minden tekintetben megfelel a követelményeknek. Rátermett vezérigazgató lenne belőle. - Igen, de ő nem vállalja a Gilchrist Inc. vezetését - emlékeztette a lány Justine-t. - Tehát változatlanul az a kérdés, mitévők legyünk, mert nincs más családtag, aki számításba jöhet. - Majd meglátjuk - válaszolta zord mosollyal Justine. Még egy kicsit gondolkodni akarok ezen a problémán, mielőtt bármilyen drasztikus lépésre szánom el magam. Lennie kell valami megoldásnak. Katy fölállt. - Hát persze. Több is van, de neked egyik sem tetszik, mert te mindenáron annak az arrogáns, csökönyös unokádnak akarod átadni a céget, és erre egyszerűen nincs lehetőség. Az irodámban leszek. Majd szólj fel, ha tovább akarsz beszélgetni a vállalat jövőjéről. A köd immár elérte a nappali szoba üvegfalát, és szürke lepelbe burkolta az egész kastélyt. Mivel ezúttal sem jutottak dűlőre, Katy ingerülten, egyben csalódottan távozott Justine magánlakosztályából, majd átvágott a hatalmas ház földszinti előcsarnokán.
A második emeletre igyekezve kettesével szedte a lépcsőfokokat, hogy legalább valamelyest levezesse felgyülemlett indulatát, aztán odafent befordult, és végigsietett a déli szárny hosszú folyosóján. A Gilchrist Inc. központja autóval egyórányira volt a kastélytól Seattle üzleti negyedében, Justine azonban immár tíz esztendeje a Dragon Bayre néző házából kormányozta birodalmát. De a vezetőség megnyugtatására egészen a legutóbbi időkig gyakran bement a városba, hogy jelenlétével bizonyítsa: kapcsolata éppolyan szoros a társasággal, mint hajdanában. Ezek a látogatások, no meg a kastélybeli telefax- és telefonkészülékek lehetővé tették számára, hogy az ujját rajta tartsa királysága pulzusán. Ám attól kezdve, hogy lassan visszavonult, és egyre kevesebbet vállalt a mindennapi vezérigazgatói feladatokból, mintha megnőtt volna a földrajzi távolság Dragon Bay és Seattle üzleti negyede között. Katy minden igyekezetével leplezte, hogy Justine már nem-igen vesz részt aktívan a munkafolyamatokban, de végül odáig fajultak a dolgok, hogy alapjaiban rendült meg a vállalat, és a lány többé nem tudta dajkamesével etetni az igazgatóságot. Hiába mentette ki különféle ürügyekkel Justine-t, hiába írta helyette százszámra a menedzsmentnek szóló feljegyzéseket, mert mindenkinek feltűnt, hogy a főnökasszony nem mutatkozik a seattle-i központ épületében. Fraser Stanfield segítségével Katy addig titkolta a szörnyű helyzetet, ameddig csak lehetett, de a cég eljutott a mélypontra, és nyilvánvalóvá vált, hogy a Gilchrist Inc. válságban van. Katy belépett az irodájába. Titkárnője, Liz Bartlett, kerek olvasószemüvege fölött kikandikálva ránézett, majd tüstént letette a könyvet, amit böngészett. Katy gyors pillantást vetett a vaskos kötet címére: Rövid távú kognitív terápia. Lizt két évvel ezelőtt, éppen a negyvenedik születésnapján hagyta el a férje. Katy unszolására ekkor kezdett a helybeli egyetem esti tanfolyamaira járni, hogy új ismerősöket és új ismereteket szerezzen. A munkatársak, köztük Katy legnagyobb meglepetésére, Liz lelkes, profi diákként sorra végezte el a különféle kurzusokat. Kitanulta a virágkötészetet, továbbá hűtő- és fűtőkészülék-szerelői képesítést szerzett, és boldogan alkalmazta a gyakorlatban frissen elsajátított tudományát. Katy persze egyáltalán nem bánta, hogy három hónapon keresztül a legváltozatosabb virágkölteményektől illatozott az irodája, ám aztán becsapott a mennykő, mert lerobbant a kastély ősrégi villanykazánja, és Liz ragaszkodott hozzá, hogy majd ő ingyen megjavítja. A nagy ház lakói végül kénytelenek voltak begyújtani a kandallókba, és iparengedéllyel rendelkező szerelőt hívni, mert Liz a meglévő bajt újabbal tetézve alaposan összegubancolta a huzalokat. A szégyenletes fiaskót követően Liz szerencsére rádöbbent, hogy a bölcsészettudomány jobban passzol az ő kifinomult intellektusához, és írói babérokra áhítozva átnyergelt a szépirodalomra. A minap pedig beiratkozott egy pszichológiai tanfolyamra, és alig néhány előadás után elegendő szaktudásra tett szert ahhoz, hogy veszedelmessé váljon. - Csakhogy végre itt vagy, Katy! - mondta. - Hogy van Őfensége? Sikerült zöld ágra vergődnöd vele? - Nem. Hajthatatlan. Liz szomorúan csóválta a fejét. - Ugye tudod, hogy az a szegény öregasszony pszichoterápiára szorulna. Záros határidőn belül a totális mélydepresszió valamennyi tünete kiütközik rajta! - Csak egy kicsit fáradt, ennyi az egész. Keresett valaki, amíg nála voltam? - Nézzük csak! Liz fölkapott egy csomó cédulát, és ismertette a névsort. Miss. Anorexia Nervosa nemrég telefonált. Azonnali visszahívást óhajt. Katy felnyögött kínjában. - Eden nem anorexiás, csak lefogyott mostanában, mert nagyon megviselte a válás. Egyébként kutya baja, úgyhogy ne fesd az ördögöt a falra! - Tévedsz. Eden már jelen pillanatban is határeset, és hamarosan súlyos táplálkozási zavarai leszek. Majd meglátod. Aztán ne mondd, hogy nem szóltam időben! - Liz kézbe vette a következő cédulát. Maureen körülbelül tizenöt perccel ezelőtt csörgött ide. Neki is az a kívánsága, hogy hívd vissza, amilyen gyorsan csak lehet. Szokás szerint csak úgy sütött a hangjából az elfojtott harag. - Jó oka van rá, hogy haragudjon - mondta türelmesen Katy. Elvégre mindkét gyermeke hoppon marad. Justine nem hajlandó átadni a céget sem Darrennek, sem Edennek. Minden normális anya ki lenne borulva az ő helyében. - Egyetlen Gilchrist sem normális. Nem létezik ilyen állatfajta, - Alighanem igazad van - ismerte el Katy. - Másnak nem kellettem?
- Dehogynem. A Szublimálás Nagymesterének. - Hayden igazi művész, Liz, úgyhogy légy szíves, ne csúfold többé a Szublimálás Nagymesterének. Ha vetted volna észre, mostanában egymás után alakítja a remekműveket. - Azért készít szebbnél szebb üvegszobrokat, mert szublimálja az anyjával szemben érzett dühét és tudatát - magyarázta vidáman Liz. - Ha nem tudná megtisztítani a lelkét, már rég a zárt osztályon dekkolna. - Lehet, hogy éppen ennek köszönheti a sikereit. - Hát, ami azt illeti - mondta ajak biggyesztve Liz -, szerintem az összes Gilchristra ráférne egy kiadós családterápia! Darren sem kivétel. Minden hájjal megkent fickó, ez tény és való, nekem valami mégis azt súgja, hogy titokban szorong, mert képtelen kivívni a nagyanyja elismerését. Rosszkedve ellenére Katy kaján mosolyra húzta a száját. - Hülyeség! Egy Gilchrist az sosem szorong, hanem ha szépszerével nem megy, galád módszerekkel éri el a célját. A családterápiát pedig sürgősen felejtsd el. Ezek elevenen felfalnák azt a szerencsétlen pszichiátert! Tudod, mi kéne nekik inkább? Ördögűző! - Nyertél. Jaj, most jut eszembe, Mr. Stanfield is befutott a heti jelentéssel! Azt hiszem, már tűkön ül, mert jó ideje várakozik a szobádban. - Részletes beszámolót akar hallani tőlem a tegnapi csúfos kudarcról. Gondolom, jobb lesz, ha közlöm vele, hogy elszúrtam. - Mi legyen ezekkel a telefonokkal? - kérdezte Liz a cédulákat lobogtatva. - Amint akad pár szabad percem, sort kerítek rájuk - felelte Katy. - A Gilchristok rendszerint ellenségesen reagálnak, ha nem hívják vissza őket azonnali hatállyal, úgyhogy jól vigyázz! - figyelmeztette Liz. - Majd alkalomadtán kiengesztelem a boszorkánybandát. - nyugtatta meg Katy, és benyitott a saját szobájába. Fraser Stanfield az íróasztalhoz támaszkodva a reggeli újságot olvasgatta, és kávét kortyolgatott a csészéből, ami mellette állt a tükörfényes asztallapon. Amikor kinyílt az ajtó, fölnézett, majd miután röpke pillantást vetett Katy dühtől kipirult arcára, összeszorított szájára, fanyar mosollyal így szólt - Ha nem tévedek, hiába ruccantál le a kietlen délvidékre, nem arattál frenetikus sikert az eltévelyedett unokánál A magas, jóképű, rokonszenves Fraser a harmincas, évei végén járt. Karcsú, izmos alakjával eleven próbabábuhoz hasonlított. Atlétatermetén minden ruhadarab tökéletesen állt, mintha ráöntötték volna. Főnözött világosbarna hajával, szélfútta frizurájával úgy nézett ki, mint aki tengerparti séta után toppant be szobába. Meleg sötétbarna szeme, barátságos, komoly tekintete volt, és ha elmosolyodott, hófehér fogsor villant ki a bajusza alól. Bomberdzsekiben akár fotómodellnek is felcsaphatott volna a katonasághoz, hisz' pontosan ilyen megnyerő férfiak szokták a fegyveres erőket reklámozni a toborozó plakátokon. - Nem, valóban nem - válaszolta neki Katy, miközben fülön fogta a kannát, lekapta a villanyrezsóról, és töltött magának egy csésze kávét. Aztán megkerülte az íróasztalát, és lehuppant a karosszékébe. - Hivatalos minőségemben tájékoztatlak, hogy Luke Gilchrist egy hidegvérű, lelketlen, érzéketlen, arrogáns patkány. Alávaló, mocsok alak. Álnok kígyó. Sőt még a kígyónál is álnokabb. Kegyetlen, kőszívű, konok öszvér, kiállhatatlan fattyú! - Más szóval, nem esett hanyatt a megtiszteltetéstől, amikor térdre borultál előtte, és könyörögve kérted, hogy ugyan kegyeskedjék végre hazatérni a család kebelébe, továbbá szíveskedjék megengedni, hogy Justine visszavegye a végrendeletébe, és méltóztassék teljhatalmú uralkodóként kormányozni a Gilchrist Inc.-t az idők végezetéig, ugye? Hihetetlen! Ez a fickó biztosan vak, vagy nem lát a szemétől. - Hát nem egészen így tálaltam neki Justine ajánlatát. Fraser elvigyorodott. - Mindjárt gondoltam. A nyakamat rá, hogy berontottál hozzá, mint egy fúria, kioktattad, mi a kötelessége, és mivel tartozik a családjának, igaz? Ejnye, Katy! Mikor fogod már tanulni, hogy nem ecettel, hanem mézzel kell legyet fogni?
- Nem hiszem, hogy a Gilchristok annyira odavannak a mézért, hiszen egytől egyig vérszomjas vámpírok. De nekem valahogy még a szent cél érdekében sem volt kedvem feláldozni magam a boszorkánymester oltárán. - Ez mellékes. - Fraser letette az újságot, hátralépett az íróasztaltól, majd zsebre dugott kézzel az ablakhoz slattyogott. - A lényeg az, hogy szükséged van Luke-ra. - Mindnyájunknak szüksége van rá. - Katy hátradőlt a karosszékében, és elkámpicsorodva bámulta az asztalán tornyosuló dossziékat. Összegeznie kellett volna a különféle jelentéseket, hogy aztán átadhassa a dokumentált végeredményt Justine-nak, ám most azon tűnődött, vajon mi értelme lenne ilyesmivel bajlódnia, hiszen Justine már jóformán bele se néz az iratokba. - De ő nem jön haza, tehát más megoldást kell találnunk. - Nincs más megoldás - mondta halkan, higgadtan Fraser. - Hacsak rá nem veszed Justine-t, hogy egyezzen bele az éttermek kiárusításába. Mindenekelőtt az Ínyenc Gilchrist-tól kell megszabadulnunk, mert már a tönk szélén billeg, és hamarosan beüt a krach. - Tudom. Majd tovább puhítom Justine-t. Fraser a tarkóját vakargatta, és egy legyőzött harcos csüggedt tekintetével nézett a lányra. - Miért nem adod fel a harcot, és hagyod itt ezt a romhalmazt? - Nem tehetem. Még nem. - Úgyis az lesz a vége, hogy mindketten vesztesként leszünk kénytelenek leírni a Gilchrist Inc.-nél töltött időnket. De hát te ezt ugyanolyan jól tudod, mint én, és amúgy is le akarsz lépni, mert saját terveid vannak. Mikor fogod megvalósítani őket? Ne halogathatod a végtelenségig a dolgot. Katy kollégája szép profiljára pillantott, és elmosolyodott. Fraser öt évvel ezelőtt lépett be a vállalathoz, de ő csak mostanában ismerte meg jobban. Miután Justine kinevezte a férfit cégvezetőnek egyre gyakrabban kerültek kapcsolatba. Katy megkedvelte, sőt immár a barátjának tekintette Frasert, és tudta, hogy Justine is bizton számíthat rá, hogy lojális cégvezetője kézben tartja az ügyeket a seattle-i központban. Az intelligens és ambiciózus Frasernek azonban szintén a saját jövőjére kellett gondolnia, éppúgy, mint a lánynak. Bár felelős állást töltött be a Gilchrist Inc.-nél, a ranghoz nem járt valódi hatalom, és ezzel ő is tisztában volt. Így hát tudta, ha nem változik a helyzet, akkor tovább kell állnia. - Ez igaz, Fraser, de egyelőre nem hagyhatom cserben Justine-t. Szüksége van rám. - És úgy érzed, hálával tartozol neki. - Igen, mert segített rajtam, amikor bajban voltam. - Hűséged természetesen dicséretes, és a becsületedre válik, Katy, de már-már irreális. Mielőtt a lány válaszolhatott volna fölberregett a kihangosított házi telefon. - Katy, Őfensége azonnal látni óhajt - szólt be Liz a külső irodából. - Hogyhogy? Hisz' az előbb voltam nála. - Tudom, de fennforgás van! - Liz hatásszünetet tartott - Úgy látszik Luke Gilchrist váratlanul beállított. - Micsoda? - Kilöttyent a csészéből a kávé, ahogy Katy hirtelen előredőlt a karosszékben. - Biztos vagy benne? - Egy perccel előbb csörgött rám a házvezetőnő, ő adta le a drótot. Persze síri hangon közölte a hírt, mintha az Apokalipszis négy lovasa közül csörtetett volna be az egyik, de Mrs. Igorson már csak ilyen. Ismered, úgyhogy nem kell bemutatnom. - Ez hihetetlen! Luke itt van! - Katy fölkapta a mutatóujját a házi telefon gombjáról és talpra ugrott. - Megmenekültünk Fraser! Az a csökönyös kapcabetyár mégis beadta a derekát. Meglátod minden jóra fordul! Fraser a lány arcát fürkészte. - Tényleg úgy gondolod? - Hát persze! Hallottad, mit mondott Liz. Luke Gilchrist itt van a házban. És ha itt van, annak csak egy oka lehet. Úgy döntött, hazatér, és teljesíti a kötelességét. Most rögtön le kell mennem. Majd ha visszajövök, mindent elmesélek. Tudtam, hogy elvállalja! Tudtam! - Igazán? És honnan, ha szabad érdeklődnöm? Mert én eddig abban a tévhitben éltem, hogy ez a fickó kegyetlen, kőszívű, alávaló, mocsok alak - sorolta Katy díszítő jelzőit Fraser csúfondáros grimasszal. Még az álnok kígyónál is álnokabb!
- Ezek szerint idomítható példány - vetette oda sebtében a lány, majd föltépte az ajtót, és kiszaladt a külső szobába. - Pár perc múlva itt vagyok, Liz. Bárki telefonál, beszélj lyukat a hasába! - Értettem. - Liz szemmel láthatólag furcsállotta főnöknője optimizmusát. - Most, hogy betoppant a Fattyú, szerinted tényleg minden jóra fordul? - Minden a legnagyobb rendben lesz! - szólt vissza Katy, miközben kilibbent az irodából. - És valószínűleg jobban tennénk, ha többé nem neveznénk Fattyúnak. - Nehéz lesz leszoknunk róla. Én például, rajongok a tradíciókért - kiáltott utána Liz. Katy végigszáguldott a déli szárny folyosóján, lerohant a lépcsőn. Zihálva kapkodta a levegőt, mire bekopogott Justine magánlakosztályába. Mrs. Igorson nyitott ajtót. A meghatározhatatlan korú, mogorva ábrázatú, díjbirkózó termetű asszonyság kevés híján húsz éve vezette Justine háztartását. Katy magában úgy gondolta, a Gilchristok nem is találhattak volna ideálisabb alkalmazottat a félelmetes Mrs. Igorsonnál, aki a frászt hozta az emberre, tehát tökéletesen beleillett a famíliába. A lány erejéből csupán annyira futotta, hogy mereven ellenállt a csábításnak, és nem szólította Igornak az asszonyt, ha találkoztak. - Na, végre, megjött! Legfőbb ideje volt! - morogta Mrs. Igorson. - A Fattyú már bent van. Nincs ínyemre ez a vizit. Csöppet sincs ínyemre! Tudom, hogy Mrs. Gilchrist kérette ide az unokáját, de én rosszat sejtek. Az az érzésem, hogy ennek nem lesz jó vége. Ez az ördögfajzat csak bajt fog ránk hozni, semmi mást! - Épp ellenkezőleg, Mrs. Igorson. A baj máris megvan. Nyakig ülünk a csávában, és a Fattyú - akarom mondani, Mr. Gilchrist - fog kihúzni belőle minket. Mellesleg, mostantól ő lesz az úr a háznál, úgyhogy alighanem abba kéne hagynunk ezt a fattyúzást. - Én ebben nem vagyok olyan biztos. Ha kíváncsi a véleményemre, szerintem ez a Luke pontosan úgy néz ki, mint egy alávaló kurafi. - Ismerhetné már a Gilchristokat. Ez amolyan családi vonás náluk. Apáról fiúra száll. - Katy belépett az előszobába. - Mr. Gilchrist talán csak kissé ideges, hiszen évek óta nem találkozott a nagyanyjával magyarázta bátorító mosollyal Mrs. Igorsonnak. - Nyílván a lelke mélyéig meghatotta a viszontlátás. - Hát én erre nem kötnék fogadást! Amikor bement Mrs. Gilchrsthoz, egyáltalán nem borultak egymás nyakába. - Miért, mit várt tőlük egy ilyen megrendítő pillanatban? Katy fürge léptekkel végigsietett a mozaikpadlós szobán. Diadalmámorban úszott - sőt eufórikus állapotban volt. Ésküdni mert volna rá, hogy ezzel megoldódott a válsághelyzet, és ő hamarosan szabad, független nő lesz. Kecses pukedlivel leléphet a színről, méghozzá abban a biztos tudatban, hogy a Gilchrist Inc. jó kezekben van. Alig várta, hogy közölhesse öccsével az örömhírt: Végre szabad! Az előszoba túlsó végéhez érve széles mosollyal fordult be Justine üvegfalú nappalijába. Elhatározta, hogy elhalmozza kedvességével a Fattyút. Elvégre Luke agyában fény gyúlt, ráeszmélt, mi a kötelessége a bajban, és hazajött a családjához - ő pedig felülkerekedett rajta, tehát megengedheti magának azt a luxust, hogy nagylelkű győztesként bánjon a jobb belátásra tért Luke-kal. A fejedelmi pompával berendezett gyönyörű szalonban szinte tapintani lehetett a feszültséget. Mintha jégfalba ütközött volna, Katy kis híján hanyatt esett a döbbenettől. Egy pillanatra megtorpant az ajtóban, és gyors pillantással felmérte a helyzetet. Justine változatlanul a füles foteljában ült. Szokás szerint fegyelmezettnek, kiegyensúlyozottnak látszott, mint egy királynő, de tekintete rendkívüli nyugtalanságról árulkodott. Ültében kihúzta magát, mintha nyársat nyelt volna, és Katy agyában nyomban megszólalt a vészcsengő a látvány hatására. A lány tarkóján égnek álltak a finom pihék, ahogy Luke-hoz fordult. A férfi sötét árnyalakként állt a panorámaablaknál fekete pulóverében, fekete farmerjában, fekete bokacsizmájában, és a ködbe burkolózott tájat bámulta. Nem fordult meg, pedig észrevette, hogy Kary belelépett, és ezt a lány is tudta.
Érezte, hogy a látszat csal: Luke lezser testtartása, hanyag eleganciája csupán a külszín. A mágus valójában ugrásra kész ragadozóként várja, hogy lecsaphasson áldozatára. - Katy, drágám! - Justine szemmel láthatólag megkönnyebbült, amikor megpillantotta a lányt. - Úgy örülök, hogy itt vagy! Képzeld, az unokám sorsdöntő lépésre szánta el magát. Bár nyomasztotta a vészjósló légkör, Katy elhatározta, hogy kizárólag a jóra összpontosítja figyelmét hiszen Luke eljött, és ez a lényeg. Nagyfeszültségre kapcsolta mosolyát, majd a tőle telhető legszívélyesebben megszólította Luke-ot: - Örömmel látom, hogy helyes döntést hozott, Mr. Gilchrist. Tudom, hogy nem fogja megbánni. Luke lassan megfordult, és ránézett a lányra, akinek a csillogó smaragdzöld szempár láttán inába szállt a bátorsága. - Döntésem még nem végleges. Épp most magyaráztam el Justine-nak, hogy csak bizonyos feltételekkel vállalom a Gilchrist Inc. megmentését. Katy szemrebbenés nélkül tovább mosolygott, bár a gyomra görcsbe rándult. - Miféle feltételekkel? Justine megmoccant a foteljában. - Luke azt mondja, nem kívánja tőlem, hogy visszavegyem a végrendeletembe. Azon kívül vezérigazgató sem akar lenni, csupán ideiglenesen vállalja a Gilchrist irányítását. Viszont megfelelő tiszteletdíj ellenében igyekszik megoldani az akut problémákat, és megpróbál kihúzni bennünket a pácból. - Tiszteletdíj ellenében? - visszhangozta elképedve. - Pénzért? Maga úgy bánna a családjával, mint közönséges ügyféllel? - Nem egészen - felelte halkan Luke. - Ebben az esetben jóval többet kérek annál, amennyit a többi ügyfelemtől szoktam. - Mennyivel többet? - A Pacific Rim éttermet akarom, ha sikerrel járok. Katy zavartan pislogott. - Mi a fenét beszél maga? Luke vállat vont. - Jól hallotta. Katy végre felfogta, mit mondott a férfi, és leesett az álla. - Maga a Pacific Rim éttermet akarja tiszteletdíjként? - Igen. A lány rémült pillantást vetett Justine-ra. Biztos volt benne, hogy valami elkerülte a figyelmét ebben az egyenletben. Ám Justine fáradt mosollyal, csendesen csupán ennyit mondott: - Attól tartok, komolyan gondolja. Katy ismét Luke-ra szegezte a tekintetét. - De hát ez felháborító! A Pacific Rim valóságos koronaékszer! A legsikeresebb étterem az egész cégcsoportban. A flotta zászlóshajója. Tavaly többet hozott a konyhára, mint az Ínyenc Gilchrist meg a Gilchrist Bellevue együttvéve. - Tisztában vagyok vele - közölte fagyos mosollyal Luke. - Nem kaphatja meg! - jelentette ki makacsul a lány. Justine fölemelte a kezét. - Elég legyen, Katy! Luke ezt az árat szabta, és én nem alkudoztam. Már megállapodtunk. - Justine, ez helytelen! Nem adhatod át neki csak úgy azt az éttermet! - Hiszen az egész cégcsoportot át akartam adni neki, az Ínyenc Gilchristtal együtt - emlékeztette a lányt Justine. - Igen, de az akkor volt, amikor még azt hitted, hogy végleg átveszi a vállalat vezetését, és teljes felelősséget vállal a családért. - Katy széles mozdulattal viszolyogva bökött rá mutatóujjával Luke-ra. most már világos, hogy csak pénzért hajlandó nekünk tanácsot adni. Számára a Gilchrist Inc. nem több, mint egy ügyfél a sok közül. Hiszen az előbb vágta a szemedbe, az ég szerelmére! - Ennyivel kell beérnem, nincs más választásom felelte kertelés nélkül Justine. Katy három öles lépéssel átvágott a szobán, és leguggolt a füles fotel elé. Ahogy megfogta és megszorította Justine finom, törékeny kezét, az idős dáma gyűrűsujján szikrázó háromkarátos gyémánt fölsértette a tenyerét. - Nem engedem, hogy megalázkodj előtte, és könyörögj neki, Justine! Nem engedem, hogy ilyen mélyre süllyedj! Nincs joga ilyen felháborító feltételt szabni!
- Korai a nemes felháborodás, Katy - figyelmeztette vészjósló mosollyal Luke. - Jobb lesz, ha jegeli a haragját, mert még csak az egyik feltételemet hallotta, és másik is van. A lány dühtől villámló szemmel meredt rá. - Éspedig? - Maga lesz a személyi titkárom. Nekem fog dolgozni, nem Justine-nak. A guggoló Katy kis híján leült a döbbenettől. - Kizárt dolog! Luke vállat vont. - Olyan emberre van szükségem, aki biztosítja a folytonosságot, és közvetítőként tud fellépni a menedzsment meg a család között. Magát a jóisten is erre a feladatra teremtette. - Hát ezt honnan tudja? - riposztozott Katy. - Justine határozottan állítja, hogy maga csaknem ugyanolyan jól ismeri a Gilchrist Inc. belső működési mechanizmusát, mint ő. Azon kívül azt mondja, maga remekül szót ért az egész menedzsmenttel, mert az ösztöne mindig megsúgja, hogyan kell bánni a vezető beosztású munkatársakkal. Ráadásul gyakorlatilag tag. Pontosan egy ilyen bennfentesre van szükségem. Katy alig tudott felállni. Megtántorodott, mintha fejbe kólintották volna. Lelki szemével látta, ahogy füstbe megy valamennyi terve. Pedig már olyan közel voltam a célhoz, egy hajszál választott el a célszalagtól, gondolta. Nagyot nyelt, megpróbált rátalálni a hangjára. - Hát ilyen egyszerűen átpasszolsz, Justine? Justine felvonta a szemöldökét. - Luke kívánsága nem ésszerűtlen, drágám. De választhatsz, hogy teljesíted-e vagy sem. Én nem ragaszkodom hozzá. - Alaposan fontolja meg az ajánlatomat - tanácsolta kajánul csillogó szemmel Luke, mint aki jót mulat magában. - Ne kapkodja el a döntést. Nekem még meg kell beszélnem egyet, s mást Justine-nal, úgyhogy ráér egy óra múlva választ adni. Majd ha itt végeztem, beugrom az irodájába. Katy gyanakodva fürkészte a férfi arcát. Tudta, miért fogadja el Justine Luke feltételeit: azért, mert azt reméli, ha az unokája egyszer a hajó fedélzetén lesz, akkor maradásra lehet bírni. A lány elképzelhetőnek tartotta, hogy Luke hagyja magát meggyőzni. Nem túl valószínű, de előfordulhat, elvégre itt van, és ez is nagy előrelépés, vélekedett az esélyeket latolgatva. Villámgyorsan átgondolta saját helyzetét, és rájött: akkor szabadulhat leghamarabb a fogságból, ha sikerül rábeszélnie Luke-ot, hogy maradjon a fedélzeten, és vállalja a Gilchrist Inc. megmentését. Ez az egyetlen reménye, különben nincs menekvés. - Nem kell olyan sokáig várnia a döntésemre - közölte teljes lelki nyugalommal. - Maradok. Nem hagyom cserben a vállalatot. Most Luke-on volt a sor, hogy diadalmas mosolyra húzza a száját. - Remek! De csak meghatározott ideig - tette hozzá hidegvérrel Katy. Luke homloka ráncba szaladt. - Meddig? - Három hónapig - vágta rá hasból Katy. Luke mérlegelte a választ. - Fogalmam sincs, elég lesz-e három hónap, hogy talpra állítsam a céget. Lehet, hogy hosszabb idő szükséges hozzá. Nem sajnos nem fogadhatom el a kikötését. Amennyiben vállalja a megbízatást tudnom kell, hogy mindvégig számíthatok magára. - Rendben van. Legyen négy hónap - mondta lassan Katy. - Kilenc. - Hat. - Megegyeztünk. - Magáról aztán nem véletlenül híresztelik, hogy ravasz, mint a róka, Mr. Gilchrist! - Szólítson Luke-nak, hiszen mostantól szoros munkakapcsolatban leszünk. Mondja, Katy, maga sosem gondolja végig töviről hegyire a dolgokat, mielőtt fontos kérdésekben határoz? Mindig ilyen elhamarkodottan szokott dönteni, ha a jövőjéről van szó? Katy érezte, hogy fülig vörösödik. - Nemigen állt módomban dönteni. Az efféle eljárást mifelénk inkább zsarolásnak hívják. Most pedig mennem kell, ha megbocsát, mert dolgom van. Ezzel válaszra sem várva sarkon fordult, és kisietett a szobából. Az előszobában várakozó házvezetőnő, Mrs. Igorson sokatmondó pillantást vetett a futólépésben távozó Katyre. - Na, ugye, hogy illik rá a csúfneve! - Igen - motyogta csüggedten a lány.
- Fattyú! Aztán veleszületett optimizmusa elűzte a borút, és újra felvidult. Az a hat hónap nem is olyan vészes, vigasztalta magát. Persze nem lesz leányálom, de túl lehet élni; a következő fél évben megfelelő üzlethelyiséget kereshetek, és ételrecepteket gyűjthetek, hogy teljes fegyverzetben nyithassam meg a kifőzdémet, gondolta. Most már legalább pontosan tudta, mikor szabadul fogságából. Alig várta, hogy beírhassa a dátumot a határidőnaplójába, és számolhassa, hány nap van még hátra.
4.
FESZÜLT CSEND telepedett a szobára, miután becsukódott az ajtó Katy mögött. Luke-ot különös elégedettség töltötte el, hiszen nem könnyű győzelmet aratni, ha őrangyalokkal csatázik az ember - az erény ugyanis mindig tisztességtelen előnyben van a földi halandók gyarlóságával szemben. Csaknem elmosolyodott, ahogy fülét hegyezve hallgatta a női cipősarkak távolodó kopogását. Megkaparintotta magának Katyt, aki egyedül az övé lesz a következő hat hónapban! Bár ez mámorító gondolat volt, Luke mégsem tudta pontosan, mit kezd majd a lánnyal. - Jól fölmérgesítetted Katyt - jegyezte meg Justine pillanatnyi hallgatás után. - Valóban? - Igen. Normális körülmények között higgadt, nyugodt teremtés, szinte semmivel nem lehet kihozni a sodrából. Sőt többnyire rendkívül vidám és derűlátó. - Miközben fölemelte a teáscsészéjét, Justine elgondolkodva ráncolta a homlokát. - Gyakran tűnődöm rajta, vajon mi a titka. Valahogy természetellenes ez az örökös jókedv. Mindemellett igazán nagy öröm számomra, hogy Katy mellettem van. - Azért tartod, mert mulattat? Justine nem vette zokon a kérdést. - Épp ellenkezőleg. Szerintem ő mulat rajtunk, Gilchristokon. Mármint abban az esetben, ha éppen nem dühös ránk valamiért. Annak idején állásba kellett mennie, én meg munkát adtam neki. Mindketten előnyös alkut kötöttünk. Jól jártunk egymással. Fogalmam sincs, mihez kezdtem volna nélküle, különösen az elmúlt évben. - Úgy tudom, ez a lány Richard Quinnell unokája - mondta Luke, és visszasétált az ablakhoz. - Igen, az ő unokája, és a megszólalásig hasonlít az apjához. Tőle örökölte azt a fénylő vörös haját meg azt a szép sötétkék szemét. Az édesanyja is ugyanígy nézett ki ennyi idős korában. Luke összevonta a szemöldökét. - Justine... - Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor mindnyájan összegyűltünk a templomban, és végül kiderült, hogy a vőlegényt hiába várjuk, mert apád már árkon-bokron túl van. Minden menyasszony elájult volna szégyenében, Deborah Quinnell azonban nagyon bátran viselte a megaláztatást. Az apjával együtt ragaszkodott hozzá, hogy az egész vendégsereg jöjjön el az esküvői vacsorára. Richard kereken kijelentette, nem veszhet kárba az a rengeteg étel, valakinek muszáj megennie, ha már egy vagyont fizetett érte. - Tisztázzunk valamit, Justine. Amennyiben úgy alakul a helyzet, hogy ez a mi újsütetű kapcsolatunk esetleg gyümölcsöző lehet, akkor meg kell állapodnunk az alapszabályokban. Az első az, hogy nem beszélünk a múltról. Hacsak nem akarod újravívni a hajdani háborút, amelyikben ellenségek voltunk, azt javaslom, ne emlegesd a régi dolgokat. Justine összeszorította a száját. - Bizonyára igazad van. Nagyon ésszerűnek tartom a kívánságodat. De nem tehetsz nekem szemrehányást, amiért szeretném, ha megértenéd, hogy két tábor állt egymással szemben ebben a családi viszályban. Apádé meg a miénk. Apád volt az, aki szó nélkül faképnél hagyta Deborah Quinnellt, és mégis mi maradtunk szégyenben miatta aznap a templomban. És amikor meghiúsult a frigy, te nyomban lefújtad a Quinnell étteremlánc meg a Gilchrist cégcsoport fúzióját. Már megkötötted az egyezséget Richarde de visszatáncoltál.
Justine vonásai hirtelen megkeményedtek. - Kénytelen voltam visszalépni. Házassági kötelék híján csupán az üzleti érdek fűzte volna össze a két családot, semmi más. Ki tudhatta, mi lesz akkor, ha Richard lánya talál magának egy másik férfit apád helyett, mint ahogy végül hozzá is ment Crawford Wade-hez? Nem vállalhattam ekkora kockázatot. Nem hagyhattam, hogy idegenek kezére kerüljön mindaz, amiért dolgoztam. Ezt nyilván megérted. - Hogyne válaszolta Luke, mert valóban megértette a nagyanyját. Justine helyében maga is lefújta volna a két vállalat fúzióját. Ám ez a felismerés kijózanította. Nem volt ínyére a gondolat, hogy bármilyen tekintetben együtt érezzen Justine-nal. Az ő szíve a szüleihez húzott. - Egy szó mint száz, apád tett tönkre mindent, amikor megszökött anyáddal! - csattant fel ingerülten, és az eddiginél erélyesebben Justine, mert érezte, hogy ő nyerte meg ezt a kis csatát. - Mivel most nem lennék itt, ha apám nem szeretett volna bele anyámba, te pedig biztosan megérted, hogy az én helyzetértékelésem valamelyest különbözik a tiédtől - mondta fanyar mosollyal Luke. - Nézd, Justine, minden viszályban két tábor kerül szembe egymással. De az én esetemben nem kétséges, kinek a pártján állok. Nem tudsz meghatni, ha az ellentábort propagálod, úgyhogy meg se próbáld, mert csak az idődet pazarolod. Justine kis híján elmosolyodott. - Katy gyakran veti a szememre, hogy mi, Gilchristok a végletekig leegyszerűsítjük a dolgokat. Úgy véli, hajlamosak vagyunk rá, hogy mindent fehérnek vagy feketének lássunk. Határozottan állítja, hogy a szürke színt egyáltalán nem ismerjük. Szerinte ez a fő problémánk. - Nekem aztán egyáltalán nincs ilyen problémám! Justine bólintott. - Nincs hát, hiszen ha az életben ami szürke, azt te meg sem látod! Tudom, mert magam is így voltam ezzel, egészen addig, amíg meg nem öregedtem. - Egy pillanatig hallgatott, majd hozzátette: - Katy viszont az élet szürke foltjait is látja. - A szürke a bizonytalankodó típus színe. Különféle árnyalatait csak a szentimentális, határozatlan emberek szokták észrevenni, akik időtlen időkig vacillálnak, mielőtt dönteni mernek. - Ó, te jó ég! - dünnyögte Justine. - Érdekes élmény lesz megfigyelni, hogyan fogsz te szót érteni Katyvel. Luke vállat vont. - Remekül. Egészen addig, amíg Katy nem felejti el, hogy én vagyok a főnök. Ami pedig bennünket illet, Justine, az elkövetkező hat hónap során nem beszélünk a múltról. Megállapodtunk? - Meg. - Justine letette a teáscsészéjét. - Végtelenül hálás vagyok neked, amiért végre itt vagy, így hát nem kockáztatom meg, hogy vitába szálljak veled. Valamit azonban meg kell mondanom. Szerintem a sors iróniája, hogy éppen Richard Quinnell unokájának sikerült az, amit mindenki lehetetlennek tartott, és ő tudott hazacsábítani téged. - Szóval azt hiszed, hogy Katy kedvéért jöttem ide? - kérdezte résnyire szűkült szemmel Luke. - Talán tévedek? Kutya legyek, ha bevallom az igazat a vén boszorkánynak gondolta Luke, annál is inkább, mivel valójában maga sem volt biztos benne, miért jött Dragon Baybe. - Azért vagyok itt, mert a Pacific Rim étterem felér egy főnyereménnyel. Üzletemberként egyszerűen nem tudok kihagyni egy ilyen nagy fogást, különösen akkor, ha könnyűszerrel megkaparinthatom. - Ez részben igaz volt, hiszen tényleg fájt a foga erre az étteremre; nem véletlenül eszelte ki, hogy a Pacific Rim legyen a tiszteletdíja. - Katy Wade is főnyeremény - jegyezte meg csendesen Justine. - Gondolom, nem árt, ha tudod, hogy csaknem úgy él, mint egy zárdaszűz. Alig jár társaságba. - Stimmel - felelte zord mosollyal Luke. - A kolostori életmód tökéletesen illik az angyalszárnyhoz meg a glóriához. - Az öccse miatt kénytelen állandóan otthon ülni - mondta hűvösen Justine. - A legtöbb férfinak nincs ínyére az árukapcsolás. Elriasztja őket, hogy Katyn kívül egy kamaszt is kapnak ráadásnak. A vele egyidős lányokhoz képest neki igen ritkán adódik alkalma egy kis szórakozásra. Luke a gomolygó ködöt bámulta. - Az utóbbi időben nekem sem igen volt alkalmam szórakozni. Elárulnád végre, mi a fenére célozgatsz, Justine?
- Katy öccse egy hónap múlva elvégzi a középiskolát, aztán egyetemre megy, és Katy életében először a maga ura lesz. Joga van hozzá, hogy legalább valamelyest bepótolja mindazt, amit az elmúlt néhány évben elmulasztott, és azt hiszem, pontosan ez a szándéka. - Nekem valami olyasmit mondott, hogy vállalkozásba akar fogni, és a saját terveit szeretné megvalósítani - válaszolta pillanatnyi habozás után Luke. - Igen. Egy kis kifőzdét nyitna, ez a szíve vágya. Bevallom, szerintem ez elég gyermeteg álom. Épp ezért inkább arra biztatom, hogy mielőtt belevág, kóstoljon bele a hőn áhított szabadságba, méghozzá úgy istenigazából, ha már hosszú esztendőkig várt rá. Luke felvonta a szemöldökét. - Arra gondolsz, hogy ráférne, ha néhányszor jól bepasizna? Justine félrehajtotta a fejét. - Ejnye, ne légy ilyen közönséges! De talán valóban jót tenne neki egy-két érdekes kapcsolat. Szeretném, ha megismerné az igazi, szenvedélyes szerelmet, ami eddig hiányzott az életéből. Elvégre csinos, vonzó lány. Csak attól félek, túl sokáig kellett halogatnia a társkeresést, így aztán sokkal sebezhetőbb, mint a korabeli fiatal nők, akik jóval tapasztaltabbak nála. Nem akarom, hogy keserű csalódást okozzon neki valami szoknyapecér. Luke elfordult az ablaktól, és Justine-ra nézett. - Netán figyelmeztetni kívánsz, hogy hagyjam békén Katyt? - Azt hiszem, igen - válaszolta kifürkészhetetlen tekintettel Justine. - Tavaly egy Nate Atwood nevű alak csapta neki a szelet, de nem sokáig. Az a gazember rögtön dobta Katyt, amint megismerkedett Edennel, és az unokámat vette el. - Ugyanarról az Atwoodról beszélsz, akitől Eden hat hónapja vált el? - Igen - felelte rosszalló ajkbiggyesztéssel Justine, majd haragosan hozzáfűzte: - Attól tartok, csúnyán kihasználta Katyt. Csak arra kellett neki, hogy a közelünkbe férkőzzön. Valószínűleg eleve Edent szemelte ki magának, mert be akart nősülni a Gilchrist családba. Tudod, hogy van ez. Azt hitte, így beülhet a vállalat valamelyik kényelmes igazgatói székébe. Szerencsére ő már nem okoz gondot, de nem akarom még egyszer végignézni, hogy egy ilyen senkiházi megalázza Katyt. - Óhajod parancs. Majd észben tartom. Most azonban ha megbocsátasz, fölmegyek az emeletre, és nekilátok, hogy mindenkivel közöljem, ki a Gilchrist Inc. főnöke mától kezdve. Justine hirtelen előredőlt ültében, mintha valami sürgős mondanivalója lenne. - Luke... - Tessék. - Nem vagyok egészen biztos benne, miért is jöttél ide tulajdonképpen. De szeretném, ha tudnád, hogy hálás vagyok érte. - Talán jobban tennéd, ha nyugtával dicsérnéd a napot, és csak utólag hálálkodnál, amikor már meggyőződtél róla, hogy valóban sikerrel jártam. Justine átható pillantást vetett Luke-ra. - Szerintem kettőnk közül te vagy az, aki nincs teljesen meggyőződve róla, hogy sikerrel fogsz járni. Most jut eszembe, neked valami szállás is kéne! Gondolkoztál már rajta egyáltalán, hogy hol fogsz lakni? - Ha netán fölmerült benned az ötlet, hogy felajánlasz nekem egy szobát itt, a kastélyban, akkor verd ki a fejedből. Biztosan találok a környéken valami megfelelő helyet. - Jó néhány kisebbfajta villa áll a sziklák tövébe nem messze innen. Az egyikben Katy lakik az öccsével. De üres is akad közöttük, úgyhogy ha volna kedved hozzá, szerintem kibérelhetnéd valamelyiket Luke fontolóra vette, megfogadja-e a tanácsot, mert szinte érezte, ahogy nagyanyja egyre jobban behálózza. Másrészt viszont rájött, hogy valóban laknia kell valahol, amíg talpra állítja a vállalatot. Azon kívül Katy közelében akart lenni, tehát a lányéval szomszédos villa jó megoldásnak látszott. - Rendben van - mondta végül, és kisietett a szobából. Az előszobában várakozó Mrs. Igorson szótlanul meredt rá, ő azonban a házvezetőnőt futó pillantásra sem méltatva távozott Justine magánlakosztályából. Gyorsan átvágott a kastély előcsarnokán, majd a lépcsőfokokat kettesével szedve fölszaladt a második emeletre, és fürge léptekkel elindult a déli szárny folyosóján, amelynek a túlsó végén nyitva állt egy ajtó. Az íróasztalnál egy olvasó nőt látott, aki tüstént fölnézett a könyvéből, amikor ő megjelent az ajtóban. Az asztallapon fehérlő kis névtábláról megtudta, hogy a nőt Liz Bartlettnek hívják.
Nagy kerek okuláréján keresztül Liz szemügyre vette az idegent, és megkérdezte tőle: - Segíthetek? - Katy Wade-et keresem - felelte Luke. Liz erre lecsapta a könyvet. Szeme tágra nyílt az okuláré mögött. - Igenis, uram. Ön bizonyára Mr. Gilchrist. Azonnal jelentem Katynek, hogy megérkezett. Jelenleg Mr. Stanfield van bent nála - mondta, miközben fölkapta a kagylót, hogy beszóljon a házi telefonon Katy irodájába. - Ne fáradjon - mondta Luke. - Én bejelentés nélkül is bemehetek hozzá. - De Mr. Gilchrist... - Minden rendben, ne izguljon. Katy mostantól az én személyi titkárom. Luke a belső szoba ajtajához lépett, és kopogás nélkül benyitott. Katy az ablaknál állt egy férfi mellett. Szinte egymáshoz simultak, összedugták a fejüket, mint akik bizalmasan pusmognak. Látszott rajtuk, hogy teljesen belemerültek a beszélgetésbe. Amikor kinyílt az ajtó, bűntudatos képpel nyomban szétugrottak. Katy villámgyorsan megfordult, dühös tekintetével valósággal fölnyársalta Luke-ot, a férfi pedig összehúzott szemmel egy pillanat alatt végigmérte az ismeretlen betolakodót, majd elmosolyodott, és kezet nyújtott. - Luke Gilchristhoz van szerencsém, ugyebár? Üdvözlöm a fedélzeten. Fraser Stanfield vagyok, a Gilchrist Inc. cégvezetője. Luke kurta kézfogással nyugtázta a bemutatkozást. Azon vette észre magát, hogy tűnődve mustrálja ezt a férfit, mert nagyon szeretné tudni, vajon ő is azok közé tartozik-e, akik hosszú tömött sorokban alig várják a napot, amikor Katy öccse elhúz az egyetemre, s a lány végre szabad lesz, mint a madár. - Jó, hogy összefutottunk, Stanfield. Éppen magával akarok beszélni ma délután. Addigra berendezek magamnak idefönt egy irodát. - Akár Justine régi irodáját is elfoglalhatja. Itt van az enyém mellett, és a rendelkezésére áll javasolta nyomban, kérés nélkül Katy. Luke csak bólintott, még mindig Stanfieldet figyelte árgus szemmel. - Kettőre legyen nálam. Összefoglaló helyzetjelentést kérek az összes étteremről és az Ínyenc Gilchristról. Fraser mosolya kissé elhalványult. - Igen, uram. - Rendszeresen be fogok járni a központba. Kezdetben hetenként többször is. Úgyhogy lesz szíves a székházban is berendezni nekem egy irodát, rendben? - Hogyne, uram. Meglesz. Semmi akadálya. - Remek. - Luke Katyhez fordult. - Holnap reggel lemegyek a holmimért Oregonba, de délre visszajövök Seattle-be, és ott töltöm az éjszakát. A délután folyamán, illetve este és holnapután délelőtt találkozni akarok valamennyi étterem meg az Ínyenc Gilchrist üzletvezetőjével. Lesz szíves utasítani Lizt, hogy foglaljon szobát nekem valamelyik belvárosi hotelban holnap éjszakára, rendben? Katy gyorsan bólintott, mint akinek nagy kő esett le a szívéről. -Természetesen. Luke sarkon fordult, indulni készült, de hirtelen megtorpant. - Most jut eszembe, szükségem lesz valakire, aki a távollétemben gondját viseli a kutyámnak. Arra gondoltam, talán magára bízhatnám. - Rám? A kutyáját? - kérdezte Katy megrebbenő szemmel, riadt tekintettel. - Nem hinném, hogy a kutyája kedvel engem. - Biztos vagyok benne, hogy remekül ki fognak jönni egymással - felelte Luke, aztán biccentett Frasernek, és kivonult a szobából. MÁSNAP Katy a konyhaasztalnál ülve nézte, ahogy reggeliző öccse pohárszámra nyakalja a frissen kifacsart narancslét, és percek alatt bekebelezi a vájdlingnyi müzlit, amit ő készített neki. Mattnak mostanában farkasétvágya van, mintha feneketlen verembe önteném az ételt, gondolta magában mosolyogva. Nem győzött sütni-főzni a srácra, és hitetlenkedve figyelte, hogy a finom falatok szinte észrevétlenül elillannak Matt tányérjáról, mint a kámfor. De érdemes volt minden áldott nap órákig tüsténkednie a konyhában, mert öccséből szép szál fiatalember lett az évek során. A reggeli napfény megcsillant Matt rőtvörös haján, és Katy most is, mint oly sokszor, jóleső érzéssel legeltette a szemét a széles vállán.
Ekkor eszmélt rá, hogy az ő kisöccse bizony már felnőtt férfi, aki jövőre egyetemre megy, kollégiumban fog lakni, és nyilván furcsa lesz az élet nélküle. - Hogy érted azt, hogy Gilchrist rád bízza a kutyáját? - Matt a harmadik pirítóst kente meg dzsemmel. A kenyeret Katy sütötte előző este. - Úgy, ahogy mondom. Ma délutántól holnap délelőttig végiglátogatja az összes seattle-i éttermet, az Ínyenc Gilchristot is beleértve. Meg akar ismerkedni az üzletvezetőkkel és az alkalmazottakkal. Nyilván úgy érzi, oda mégsem viheti magával azt a szörnyeteget, tehát nálunk parkolja le. - Te pedig azt akarod, hogy én etessem és sétáltassam, mi? - Talált, süllyedt. Megegyeztünk? - De akkor jössz nekem eggyel - dünnyögte a pirítóst majszolva Matt. - Tisztában vagyok vele. - Oké. Megegyeztünk. Katy hátradőlt. - Nagy kő esett le a szívemről. Perceken belül itt kell lenniük. Luke azt mondta, reggel ugranak be, mielőtt ő útnak indul. Remélem, valami jó erős láncot is hoz, hogy legyen mivel megkötnünk a kutyát az udvaron. - Te tényleg azt hiszed, hogy ez a fickó ki tudja húzni a pácból a céget? Katy grimaszt vágott. - Ha valaki képes rá egyáltalán, akkor ő az. Legalábbis szerintem. Matt ismét teletöltötte a poharát narancslével. Nem csíped a fazont, ugye? - Az az érzésem, hogy nehéz lesz zöld ágra vergődni vele - válaszolta szárazon Katy. - Éppúgy, mint többi Gilchristtal. - Nem kell berezelni tőle. Több mint valószínű, hogy az ideje jó részét Seattle-ben fogja tölteni. - Én is ebben bízom - mormolta Katy. Éppen tejet öntött a saját müzlijére, amikor kopogtak a bejárati ajtón. - Maradj csak, majd én beengedem őket. - Matt talpra ugrott, és kiszaladt a kis villa nappali szobájába, hogy ajtót nyisson. Katy fülét megütötte egy-két halk mondatfoszlány aztán meghallotta a kutyakarmok félreismerhetetlen kopogását a parkettán, és néhány másodperc múlva Zeke megjelent a gazdájával a konyhaajtóban. Luke alutasakos kutyaeledellel teli hatalmas papírzacskót szorongatott a hóna alatt, Zeke pedig a szájában hozta elmaradhatatlan tányérját. Ennek a sátánfajzatnak nincs póráz a nyakában, és híre hamva sincs semmiféle erős láncnak, állapította meg Katy csalódottan. A kutyára vetett mogorva pillantását Zeke, hasonlóképpen viszonozta, majd tányérját lehajította a konyha kellős közepére, és lecövekelt mellette, mintha a testével védelmezné. Luke a kutya lábához tette az eledellel degeszre tömött papírzacskót. A boszorkánymester ma fekete kötött kabátot viselt fekete farmerjához. Nyilvánvalóan neki is ez volt a kedvenc színe, éppúgy, mint a többi rokonának. De Katynek el kellett ismernie, hogy remekül néz ki a pernahajder: karcsú, izmos, hajlékony testű, kecses fekete párducra emlékeztet ebben a krampuszszerelésben. Miközben ő Luke-ot mustrálta, a férfi elfogta a pillantását, és halvány mosolyra húzta a száját. Mágusszeme smaragdzölden csillogott a reggeli napsütésben. Katy egy korty narancslére vágyva kissé reszkető kézzel nyúlt a poharáért. Nem hagyom, hogy ez a pasas zavarba hozzon, fogadkozott magában. - Jó reggelt kívánok - köszönt tekintetét a kávéskannára szegezve, sokatmondó pillantással Luke, Zeke pedig körsétát tett a zsebkendőnyi konyhában, akár egy király, aki bejárja birodalmát. - Kaphatnék csészével? Hosszú út áll előttem. - Hogyne. Szolgálja ki magát - felelte Katy, de nem vette a fáradságot, hogy felálljon. - Köszönöm - dünnyögte Luke, és csészét keresve kotorászni kezdett a kredencben. - Maga aztán a háziasszonyok gyöngye! Valósággal elhalmoz a kedvességével. Bizonyára az anyatejjel szívta magába a vendégszeretetet. Katy angyali szelídséggel rámosolygott. - Én sokkal több kedvességgel halmozom el magát, mint amennyivel maga halmozott el engem Oregonban. - Igazán nem lehet oka panaszra - mondta mosolyogva Luke, és kávét töltött a csészéjébe. - Hiszen egy darabban távozott tőlem, nem? - Netán hálásnak kéne lennem érte?
- Hát persze! - Bocsánat, Mr. Gilchrist - szólt közbe Matt. Tekintete ide-oda cikázott nővére és Luke arca között, mialatt lehajolva Zekét simogatta. - Katy azt mondja, én felelek a kutyájáért, amíg itt van, úgyhogy szeretném megkérdezni, mennyit szokott enni. - Aha! Szóval a nővéred rád testálta a házi feladatát! Kíváncsi voltam, milyen kibúvót fog találni. - Luke belekortyolt a kávéjába. - Naponta kétszer töltsd színültig Zeke tányérját. Ha rágcsálni kezdi a bútorok lábát, akkor adhatsz neki egy kis repetát. Reggel és este engedd szabadon a tengerparton. Ha jól kifutkározhatja magát, nem lesz vele semmi problémád. Matt bólintott. - Értem. Luke hanyagul a kredenchez támaszkodva alaposan szemügyre vette a fiút. - Díjazom, hogy vállalod a kutyám gondozását. - Nem gond. - Matt még egyszer megsimogatta Zekét, aztán fölegyenesedett. - Azt hiszem, jobb lesz, ha elhúzok, mert elkésem a suliból. Viszlát. - Szia, öcsi - mondta Katy. - El ne tanyázz a matekvizsgán! Majd drukkolok. - Kösz. Matt a vállára kapta tankönyvekkel megpakolt sportszatyrát. - Jaj, majdnem elfelejtettem! Este elvihetem a kocsidat? Bemennénk a városba a srácokkal. Valami jó filmet adnak a moziban. Katy mozdulatlanná dermedt, Matt ugyanis mostanában egyre gyakrabban kérte el kocsit, egyre többször maradt ki késő éjszakáig, és ő egyre kevésbé tudta kordában tartani. Derék gyerek, nem keveredik rossz társaságba, és Dragon Bay kisváros, nyugtatgatta magát, de hiába; nagyon féltette az öccsét. - Amikor legutóbb moziban voltál a barátaiddal hajnali kettőkor jöttél haza, Matt. - Már ezerszer mondtam, hogy a mozi után elmentünk Jeffékhez, és buliztunk egyet. - Igen, és utólag derült ki, hogy azon a hétvégén Jeff szülei nem is voltak itthon. - Katy minden idegszálával érezte, hogy Luke figyelmesen hallgatja a párbeszédet. - Azon kívül nem engedték meg Jeffnek hogy meghívjon benneteket. Matt méltatlankodva nézett rá. - Ne izgulj már, Katy! Ugyan mi baja eshet az embernek ebben a porfészekben? Különben is, nemsokára betöltöm tizennyolcat. Nem vagyok már dedós. Katy megkeményítette a szívét. Egyre kellemetlenebbé váltak ezek a kis összetűzések Mattel. Magában a pokolba kívánta Luke-ot; csöppet sem hiányzott neki egy szem- és fültanú a ma reggeli perpatvarhoz, hiszen amúgy is éppen elég baja volt. - Elviheted a kocsit, Matt, de legkésőbb tízre itthon légy! Értetted? Holnap iskolába mész, úgyhogy időben le kell feküdnöd. - Jaj, Katy, ne szúrj ki velem! A többieknek olyankor is csak éjfélre kell otthon lenniük, ha másnap suli van. - Katy érezte, hogy fülig pirul. Rettentően feszélyezte Luke figyelő tekintete. - Ne vitatkozz velem, Matt - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. -Évekkel ezelőtt megállapodtunk, hogy hétköznap este tízre haza kell érned, és punktum. Ha este moziba mész, mikor lesz kész a holnapi leckéd? - Majd megírom a napköziben. Katy kis híján elsüllyedt szégyenében. Előbb óvatosan Luke-ra sandított, aztán szigorúan összevont szemöldökkel az öccsére nézett. - Délután még beszélünk erről, ha megjöttél az iskolából. Matt a plafonra meredt. - Ugyan, Katy, ne anyásodj fölöttem! Szia! - mondta, és az ajtó felé indult. - Várj egy pillanatig - szólt utána csendesen Luke. Matt tétován megállt. - Igen? - Ugye dolgozol valahol tanítás után? - Persze. Éppúgy, mint a többi srác. Néhány osztálytársammal együtt a Bay Street-i új gyorsétteremben melózom. Luke bólintott. - Tudom. Meg akarod tartani az állásodat, igaz? - Naná! - vágta rá Matt egyre zavartabban. - Az ottani fizumból szoktam benzint és kaját venni magamnak. - Akkor este tízre légy itthon. Megértetted? Matt elkerekedett szemmel bámult Luke-ra. - Tessék?
- Jól hallottad. Egyetértek a nővéreddel. Legkésőbb tízkor ágyban a helyed, ha másnap iskolába kell menned. A kutyafáját! Én Katy helyében egyáltalán nem engedném meg, hogy hétköznap kimaradj. - Maga bedilizett? - Matt elvörösödött mérgében és már sarkon fordult volna, hogy kirohanjon Luke még nem fejezte be a mondanivalóját. - Az elmeállapotom nem tartozik rád, ez kizárólag az én problémám. A tiéd egészen más. Amíg a nővéred nekem dolgozik, addig nem idegesítheted fel, ugyanis elemi érdekem, hogy senki ne borítsa fel a lelki egyensúlyát, és napközben semmi ne terelje el a figyelmét a munkájáról. Tehát nem akarom, hogy halálra izgulja magát miattad, mert halvány fogalma sincs, hol lógsz éjszakánként. Világos? - Mi a fenét képzel, kicsoda maga? - kiáltotta Matt. - Nem rúgathat ki az állásomból! Luke elmosolyodott. - Tévedsz, kölyök. A főnököd egy perc alatt kipenderít, ha akarom. Sőt, nemcsak téged tesz lapátra, hanem a haverjaidat is, ha már itt tartunk. Egy szavamba kerül, és mindnyájan szárnyak nélkül repültök. Csupán el kell beszélgetnem egy kicsit annak a Bay Street-i gyorsétteremnek a tulajdonosával. - Aztán miért engedelmeskedne magának a tulaj? - kérdezte dacosan Matt. - Mert annak idején az én segítségemmel tudott hitelt szerezni, hogy megvehesse azt az éttermet, méghozzá a másik kettővel együtt. Szóval maradjunk annyiban, hogy nagyon hálás nekem. Vagyis ha nem akarod elveszíteni az állásodat, akkor este tízre légy itthon! Matt elképedve bámult Luke-ra, mint akit fejbe kólintottak. - Ezt egyszerűen nem hiszem el! - hörögte, majd Katyhez fordult. - Te meg hagyod, hogy itt dirigáljon? Ez a mi házunk! Katyt úgy megdöbbentette Luke beavatkozása, hogy még nem tért magához, és egyetlen hang sem jött ki a torkán. - Most pedig indíts a suliba! - adta ki a parancsot könnyedén a fiúnak Luke. - Holnapután találkozunk. Még egyszer köszönöm, hogy vigyázol Zekére. Szevasz! - A francba! - morogta Matt. Majd' felrobbant, de lenyelte a mérgét. Látszott rajta, hogy minden erejét összeszedve igyekszik uralkodni magán. Tudta, hogy nem feleselhet Katy főnökével. - Ne káromkodj a nővéred jelenlétében. Matt még egy dühös búcsúpillantást vetett Luke-ra, aztán kicsörtetett a villából, és bevágta az ajtót. Katy az asztalnál ülve dúlt-fúlt magában. Csak akkor ugrott talpra, amikor öccse után becsapódott az ajtó. - Soha többet ne merészeljen így beleavatkozni a magánügyeinkbe! Elő ne forduljon még egyszer! Mattnak semmi köze a problémáinkhoz, megértette? Luke kifürkészhetetlen tekintettel nézett rá. - Nem hiszem, hogy maga túl sokat tud a tizenhét éves fiúkról. - Miért, maga olyan jól ismeri őket? - ordította őrjöngve Katy. - Magánál sokkal jobban, mert én is voltam kamasz egykor. - Igazán? - Bizony ám! Ha egy tizenhét éves sráccal állunk szemben, akkor sosem szabad megfeledkeznünk róla, hogy jutalmaznunk is, büntetnünk is kell a delikvenst. És mindig a szigorú büntetéssel kell kezdenünk, mert a túlzott engedékenységtől elkanászodik az ebadta kölke. - De most az öcsémről van szó, az ég szerelmére! Nyolcéves korától egyedül nevelem, és semmi szükségem a maga segítségére! - Csigavér, Katy. A maga kisöccse maholnap felnőtt férfi lesz, de addig még nehéz napokat kell átvészelnie. - Teljesen tisztában vagyok a kamaszkori problémákkal. Az öcsémmel egyidős fiatalemberek függetlenségre vágynak, s a többiek óriási nyomást gyakorolnak rájuk. Liz kölcsönadott egy könyvet a témára vonatkozóan. - A szakkönyvek néha agyonbonyolítják a dolgokat. A tizenhét éves fiúknak csupán egyszerű és egyértelmű útmutatás kell, semmi más. Én mindössze annyit tettem, hogy megkönnyítettem az öccse dolgát. - Megkönnyítette? - Katy nem kapott levegőt mérgében. - Hogy mondhat ilyet, hogy megkönnyítette Matt dolgát?
- Képzelje magát az ő helyébe. Hogy nézzen a barátai szemébe, és hogy vallja be nekik, hogy tízre otthon kell lennie, mert különben letolja a nővére? Dedósnak fogják csúfolni. Azt mondják majd, hogy gyáva nyúl, és szegény gyerek kénytelen lesz elviselni a megaláztatást. Sokkal könnyebb azt mondania a többieknek, hogy a nővére gazember főnöke kirúgatja, ha nem ér haza tíz órára. Ez nyomós érv, amit a haverjai is elfogadnak. Katy ismét lerogyott a konyhaszékre. Rájött, hogy Luke-nak igaza van. - Olyan komplikáltak néha ezek a férfidolgok. - Csak azért, mert maga női ésszel próbál eligazodni rajtunk. - Akkor sem lett volna szabad beleszólnia a magánügyeinkbe. Nem tartoznak magára. - Vegye tudomásul, hogy itt most már minden rám tartozik - jelentette ki Luke. - Ha nem tetszik, nagy a bánatom. Talán elfelejtette, hogy nem önszántamból tértem vissza a család kebelébe, hanem maga hozott ide? - Honnan tudhattam volna, hogy így fog viselkedni? - A számtalan baljós előjelből meg a rólam keringő rengeteg pletykából igazán sejthette volna, hogy nem leszek afféle kezes bárány. - Luke letette a kávéscsészéjét a kredencre, és az órájára pillantott. Katy haragtól villámló szemmel nézett rá. - Nem kellett volna ráncba szednie az öcsémet! A lehető legrosszabb módszert választotta! - Hogy érti ezt? - Kár volt azt a látszatot keltenie, hogy az étteremtulajdonos hálával tartozik magának, mert szívességet neki, és bármit kérhet tőle cserébe. Luke vállat vont. Közönyös ábrázatából ítélve egyáltalán nem tartotta aggályosnak a dolgot. - Tényleg bármit kérhetek a fickótól. Úgy táncol, ahogy én fütyülök. Mi ezzel a baj? - Hát nem érti? - kérdezte fogcsikorgatva Katy. - Az baj, hogy rossz példát mutat! - Rossz példát? - visszhangozta meglepetten Luke. - Ugyan miből? - Üzleti etikából. Maga azt sugallja, hogy meg lehet szegni az erkölcsi és illemszabályokat! - vágta rá magából kikelve Katy, aki végképp elvesztette a türelmét. - Nem akarom, hogy Matt azt higgye, elfogadhatóak és helyénvalóak az efféle módszerek. Luke még egy csésze kávét töltött magának. - Ezek a módszerek mindig beválnak, és az üzleti életben nem számít semmi más. Csodálkozom, hogy maga még nem jött rá, hiszen hosszú évek óta dolgozik nálunk. - Nagyon jól tudom, hogy némelyek hajlandók lealacsonyodni, és akár piszkos módszereket is alkalmazni - mondta Katy -, de nem tűröm, hogy maga bogarat tegyen Matt fülébe. Ha ilyesmit hall, még azt gondolja, hogy az ember tisztességtelen eszközökkel is elérheti a célját! - Mattnak valami jó szövegre volt szüksége, amellyel presztízsvesztés nélkül beadhatja a barátainak, hogy este tízre itthon kell lennie, én pedig megoldottam a problémáját. Énnyi az egész. Mondja, maga minden bolhából elefántot szokott csinálni? - Nem, csak valami nagyon fontos dolgot próbálok megmagyarázni magának. - Akkor jó. - Luke ismét az órájára pillantott. - Sajnos mennem kell, úgyhogy attól tartok, máskor leszünk kénytelenek befejezni lebilincselő vitánkat a korszerű üzleti etikáról. Katy felsóhajtott. - Magának még nyilván nem kellett egy kamasz fiút nevelnie, és fogalma sincs, hogy ez mekkora felelősség. Bizonyára a jó szándék vezérelte. - Ne legyen olyan biztos benne. Nem a jó szándék a legfőbb vezérelvem. Akkor miért avatkozott bele a magánéletünkbe? - kérdezte határozottan Katy. - Kettőnk zavartalan, hatékony együttműködése érdekében. Mint az öccsének említettem, nekem teljes értékű személyi titkárra van szükségem. Magának a legapróbb részletekre is oda kell figyelnie, és nem akarom, hogy a családi problémáin rágódjon munkaidőben. Katy a müzlis tálkája szélére csapott a kanalával haragjában. - Világéletemben féltettem az öcsémet, tehát már jó ideje rágódom a problémáimon, és mégis el tudom végezni a munkámat! Matt korántsem vonja el annyira a figyelmemet a feladataimtól, mint a maga családja. A Gilchrist família sokkal több okot ad az aggodalomra. - És mégis a cég húzta a rövidebbet. A Gilchrist Inc. nyakig ül a pácban.
Katy elpirult mérgében. - Ez nem az én hibám, hogy a fene egye meg! Reggeltől estig gürcöltem, de hiába tettem meg minden tőlem telhetőt a vállalat érdekében. Attól kezdve, hogy Justine elengedte a gyeplőt, egyre lejjebb csúszunk a lejtőn. Amellett én itt csak a főnöknő személyi titkára vagyok, Mr. Gilchrist, és nem a cég vezérigazgatója. Mindeddig csupán az volt a dolgom, hogy a nagyanyja programjait koordináljam. - Aha, értem - dünnyögte Luke, de nem volt túl meggyőző a hangja. Katy az ajkába harapott. - Azt akarja mondani, súlyosabb a helyzet, mint gondoltam, vagy szándékosan tesz úgy, mintha nehéz lenne a felfogása? Jelenleg mindössze annyit állíthatok, hogy igen komoly bajaink vannak. - Luke lehajolt, hogy megsimogassa Zekét. - Mire visszajövök Seattle-ből, többet tudok tudni róluk. Katy még a kanalát is elejtette ijedtében. - Hogy érti ezt? Miféle bajokra céloz? - Nem csak a romló gazdasági helyzet és a menedzsment tehetségtelensége az oka, hogy a vállalat veszteséges az utóbbi időben. Azt hiszem, a két bajba jutott étterem meg az Ínyenc Gilchrist esetében valamelyik vezető beosztású tisztviselő is buzgón ássa azt a gödröt, amibe az egész cég beleesett. Katy elszörnyedve ugrott talpra. - Azt akarja ezzel mondani, hogy a Gilchrist sikkasztás vagy valami hasonló bűncselekmény áldozata? - Szerintem efféle disznóság lehet a háttérben. De egyelőre nem tudom biztosan, mi folyik a kulisszák mögött - felelte Luke. Katy rámeredt. - Úristen! D e hát ki vetemedne ilyesmire? Luke rosszalló pillantást vetett a lányra. - No, ide hallgasson, Katy! Jobb, ha tőlem értesül róla, hogy odakint, a való világban, nagyon sokan vannak ám, akik otthon hagyják az angyalszárnyukat meg a glóriájukat, amikor reggelenként munkába indulnak. - Igen, tudom. Nem vagyok naiv. De a Gilchrist Inc. nem nagyvállalat, hanem családi vállalkozás. Ha valaki szántszándékkal okoz kárt a cégnek, akkor valószínűleg személyesen ismerem a tettest. - Katyt a puszta gondolattól is a rosszullét kerülgette. - Talán barátom az illető. - Valószínűleg így van. - Luke kihúzta magát, letette a kávéscsészéjét a kredencre, és közelebb lépett a lányhoz. - Sőt az is meglehet, hogy az egyik családtag dézsmálja a kasszát. - Jézusmária! - Katy ismét lerogyott a konyhaszékre. - Ezt nem gondolhatja komolyan! Már mondtam magának, hogy még nincs elég információm, tehát fogalmam sincs, ki lehet a dolog mögött. De határozottan állítom, hogy a családtagokat sem húzhatjuk ki a potenciális tettesek listájáról. - Még a kósza ötlet is felháborító, hogy bármelyik családtag ártani akarna a vállalatnak! Egyikük sem tenne ilyet. Te jó isten! Kizárt dolog! Ha házon belül keressük a tolvajt, akkor sokkal valószínűbb, hogy én vagyok az. Luke elmosolyodott. - Hivatalos minőségemben kijelentem, hogy maga az utolsó, aki sikkasztással gyanúsítanék. Katy valami rejtélyes okból szívmelengetőnek találta ezt a bókot. Érezte, hogy elpirul örömében. - Gondolom, most hálásnak kéne lennem, amiért respektálja, hogy hosszú évek óta hűségesen szolgálom Justine-t, és lojális vagyok a vállalathoz - jegyezte meg zsémbesen. - Pokolba a sokesztendős lojalitásával! Maga nem kimondottan pókerarcú kislány, Katy. Épp ellenkezőleg! A tekintete nyitott könyv. Minden érzését, minden gondolatát ki lehet olvasni a szeméből, úgyhogy már tudnám, ha valami sötét ügybe keveredett volna. Az iménti szívmelengető érzés elillant. - Úgy beszél rólam, mint egy ötéves gyerekről, aki ahhoz is ügyetlen, hogy cukrot lopjon a boltból, mert rajtakapják - mondta a lány hidegen, mint a jégcsap. - Nem, szerintem maga egyáltalán nem ügyetlen. Minden további nélkül képes lenne kifőzni, hogyan lophat cukrot a boltból. Megvan hozzá a sütnivalója. Csak utólag egyszerűen nem tudná letagadni, hogy maga volt a tolvaj. Katyt egyre jobban bosszantotta ez a lekicsinylő stílus. - Azt hiszi? Akkor mégsem ismer olyan jól engem, mint gondolja.
Luke-ot nyilvánvalóan nem izgatta, hogy esetleg rosszul ítéli meg a lányt. - Majd meglátjuk - mondta. Mindenesetre senkinek ne szóljon erről a kínos kis ügyről, amíg vissza nem jövök. Még Justine-nak se említse. Választ akarok kapni néhány kérdésemre, miután nyilvánosan bejelentem a gyanúmat. - Ismét az órájára pillantott. - Jobb lesz, ha máris indulok. Legfőbb ideje. - Menjen csak, rajta! Senki nem tartja vissza! - Jól felhúztam, ugye? - De fel ám! Eltalálta. Luke bólintott. - Szuper! Hát akkor elnézést kérek. Igazán nem akartam megsérteni azzal, hogy talpig becsületes embernek tartom. Nagyon sajnálom, hogy a szemébe mondtam. A fene látott még ilyet! És még maga hiszi bonyolultnak a férfilelket! - Az ajtóhoz lépett. - Itt maradsz, Zeke! Nyugi, öregfiú, nem fognak éheztetni. Zeke panaszosan felnyüszített, a konyha kellős közepén leült a tányérja mellé, és bozontos farkával a padlót csapkodva távozni készülő gazdájára szegezte a tekintetét. Luke megállt egy másodpercre, kézfejét a széken ülő Katy álla alá csúsztatta, és ahogy a lány hátrahajtotta a fejét, mélyen a szemébe nézett. - Akár tud róla, akár nem, egyezséget kötött velem, Katy. - Egyezséget? - visszhangozta kővé dermedve a lány. Szíve a torkában dobogott, mintha sziklacsúcson egyensúlyozna. Attól félt, ha megmoccanna, tüstént belezuhanna a csillogó férfiszempár smaragdzöld tavába. - Majd később megmagyarázom. Addig vigyázzon a kutyámra - mormolta különös mosollyal Luke, majd futó csókot lehelt a megriadt lány szájára, és kisietett a villából. Katy egy hosszú pillanatig kábultan ült a széken, mint akit fejbe kólintottak. Mélyeket lélegzett, hogy lecsillapodjon. Amikor úgy érezte sikerült visszanyernie önuralmát, Zeke felé fordult, és szigorú tekintettel végigmérte a behemót kutyát. - Nem akarom kihúzni a gyufát miattad! - mondta határozottan. - Világos? Zeke erre fixírozni kezdte Katy még félig telt müzlis tálkáját. - Mitévő legyek, hogy békén hagyj? Lekenyerezzelek? Illetve, lemüzlizzelek? - A lány felállt, és a kutya tányérjába öntötte reggelije maradékát. - Nesze, fald föl! Nézd ki a falatot a számból, zokszó nélkül neked adom a kajámat! Elvégre én itt már csak megtűrt cseléd vagyok! Zeke egy szempillantás alatt bekebelezte a tejbe áztatott gabonapelyhet, aztán elnyúlt a tányérja mellett, és nyomban elaludt. Katy azon tűnődött, nem kellene-e megkötnie kutyát az udvaron, mielőtt munkába indul. De némi habozás után elvetette az ötletet, mert rájött, hogy hiába is próbálkozna. Zeke ugyanis szemmel láthatólag nem volt hajlandó megmozdulni. Így aztán a lány leszedte az asztalt, színültig töltötte kutyaeledellel Zeke tányérját, majd miután a konyhában végzett, megnézte magát a tükörben. Ma reggel hosszú ujjú zöld ruhát viselt. A lágyan aláhulló puha kelme a vádlijáig ért, és a széles bőröv kihangsúlyozta karcsú derekát. Még egyszer végighúzta a kefét dús haján, majd gyorsan a vállára akasztotta a retiküljét, és kilépett a villa ajtaján. A vörös tincseit tépázó élénk szélben fürgén szedte a lábát. Miközben Justine kastélya felé igyekezett a sziklák tövében, gyönyörködve nézte a napfényben csillogó, tükörsima óceánt. Mint már annyiszor, most is hálát adott az égnek, amiért hosszú évekkel ezelőtt megkapta Justine-tól ezt a titkári állást. Tudta, hogy páratlan szerencséje volt. Munkája nemcsak anyagi biztonságot adott, hanem lehetőséget is, hogy a veszélyekkel teli nagyváros helyett ebben a csendes, kisvárosban nevelje fel az öccsét. Dragon Bay mindössze egyórányira volt Seattle-től, de akár egy másik bolygón is lehetett volna. Itt is bőven akadt szórakozási lehetőség, a helybeli szuperetekben az égvilágon mindent megvásárolhatott az ember, és némelyikben még bazsalikomot is árultak. De ritkán történt bűncselekmény, a város lakói biztonságban érezhették magukat, és a gyerekek színvonalas oktatásban részesültek a kitűnő iskolákban. Egyszóval Katy úgy érezte, nem is találhatott volna jobb helyet saját magának és Mattnek. Már csak ezért is hálával tartozom Justine-nak, gondolta.
A kastély közel volt kis házukhoz, gyalogszerrel körülbelül tíz perc alatt tette meg a rövid utat. Amikor elhaladt a villa mellett, amit Luke szándékozott kibérelni, hirtelen ráeszmélt, hogy a mágus konyhaablaka éppen szemben van a saját konyhaablakával, és jobb lesz, ha mostantól nem felejti el reggelenként lehúzni a rolót. Katy a mai tízperces séta túlnyomó részében Luke szavain rágódott. Nehezen tudta megemészteni, hogy talán szántszándékkal árt a vállalatnak egy olyan ember, akit ismer, akiben megbízik. Egyszer csak eszébe jutott mindaz, amit Liztől hallott a paranoiás személyiség pszichológiai profiljáról, és felmerült benne, hogy esetleg Luke is üldözési mániában szenved - hiszen csak egy paranoiás kereshet sikkasztással gyanúsítható bűnözőket a saját családjában! Nekem már semmi más nem hiányzott, mondta magában fintorogva. Csöppet sem volt szívderítő gondolat, hogy egy paranoiás alak lesz a főnöke az elkövetkező hat hónapban. De mindennél jobban nyugtalanította, hogy nem más csókolta meg, mint egy varázsló, és ez a tény végképp felborította a lelki egyensúlyát. AMIKOR este tíz óra után öt perccel meghallotta, hogy saját autója befordul a kocsifelhajtóra, Katy kikapcsolta a turmixgépet, amellyel éppen pástétomot készített, és megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta: Matt befutott. Bár a célravezető taktikát változatlanul elítélte, végtelenül hálás volt Luke-nak. Végre egy kivételes este, amikor nem kell izgulnom, vajon hol lehet Matt, és miféle társaságba keveredett, gondolta boldogan. A petrezselyemmel és olívabogyóval ízesített pástétomot átkanalazta a turmixgépből egy műanyag dobozba, amit beszuszakolt a frizsiderbe, aztán megállt a konyhaajtóban. Pattanásig feszült idegekkel várta, hogy Matt belépjen a villába. Valószínűnek tartotta, hogy öccse morcos lesz azok után, amit Luke művelt vele reggel. Zeke már jó félórája bevitte a nappali szobába tányérját, és teljes hosszában elnyúlva feküdt mellette. Amikor kinyílt az ajtó, és Matt beslattyogott, a kutya komótosan feltápászkodott. - Megjöttem! - rikkantotta jókedvűen a fiú. Katyt meglepte öccse vidámsága. - Helló, Zeke! Na, hogy ityeg a fityeg, pajtikám? - Matt lehajolt, megsimogatta a kutyát, majd a nővérére pillantott. - Talán nem ártana, ha megsétáltatnám. - Azt hiszem, ez tényleg jó ötlet - mondta szavait gondosan megválogatva Katy, aztán óvatosan megkérdezte: - Milyen volt a film? - Egészen tűrhető. Semmi különös. Gyere már, Zeke! - Matt újra kinyitotta az ajtót, a kutya pedig fölkapta a tányérját, és kiszaladt a hűvös éjszakába. - Matt? - Igen? - Díjazom; hogy ma este időben hazaértél. A fiú vállat vont. - Nem nagyon volt más választásom. új főnököd egy átkozottul kemény... - Matt! Ki ne mondd! A fiú elvigyorodott. - Oké, akkor csak gondolom. Azt hiszem, igazad van. Ha valaki meg tudja menteni a céget, akkor ő az. Mindjárt jövünk. Szia! Fiú és kutya eltűnt a sötétségben. Miközben visszament a konyhába, Katy nem győzött csodálkozni. Öccse hangjából őszinte tisztelet csendült ki, még egy halk mellékzönge sem árulkodott dacról vagy haragról. Megnyugodva állapította meg, hogy a reggeli incidens csakis annak a rejtélyes szövetségnek az iskolapéldája lehetett, amiről már oly sokszor hallott. Odalépett az asztalhoz, amelyen nyitott füzete hevert, és néhány megjegyzést fűzött ígéretesnek látszó legújabb receptjéhez. Ezt a sűrű, pikáns pástétomot a jóisten is arra teremtette, hogy valami finom tésztafélével szolgáljam fel a kifőzdémben, gondolta elégedetten. Úgy döntött, ha Mattnek meg a kollégáinak is ízleni fog holnap reggel, akkor feltétlenül fölveszi specialitásai egyre hosszabb listájára, és jó szívvel ajánlja majd olaszos ínyencségekre vágyó vendégeinek.
Leendő kis éttermének is olasz nevet akart adni. A Pesto Presto persze egyelőre csupán ábrándjaiban létezett, de tudta, hogy hat hónap múlva végre megvalósíthatja terveit. Hamarosan kiszabadul fogságából. Öccse teljes biztonságban lesz az egyetemen, ő pedig úgy válik meg a cégtől, hogy nem marad Justine adósa. És ha lerótta háláját, többé senki nem állíthatja Katy Wade-et! A maga ura lesz végre-valahára, úgy kormányozza élete hajóját, amerre akarja, úgy alakíthatja a sorsát, ahogy a kedve tartja. Szabadság! Élvezettel ízlelgette ezt a szót, amely édes volt, mint a nektár.
5.
A medence falához érve angolnát megszégyenítő ügyességgel fordult meg a víz alatt, aztán nekirugaszkodott a következő hossznak. Erőteljes csapásokkal úszott, hogy levezesse a napközben legyülemlett feszültséget. Luke délelőtt tért vissza Dragon Baybe. Gondolataiba merülve, komor ábrázattal egyenest a lány szobája mellett lévő új irodájába ment, és tüstént elkezdett parancsokat osztogatni. Katynek és Liznek ebédelni sem volt ideje. Mindketten majd' meggebedtek, mire átrágták magukat a toronymagas aktacsomón, amit Luke zúdított a nyakukba. Liz persze nyomban aggódni kezdett, hogy az új főnökük elmeorvosi eset: megrögzött munkamániás, aki mindenáron túl akarja teljesíteni a normát. Katy sietett megnyugtatni a titkárnőjét, mondván, szerinte sokkal valószínűbb, hogy Luke egyszerűen imád dirigálni, hiszen ez öröklődő tulajdonság a Gilchrist családban. Katyre még párórányi munka várt ma este, de legnagyobb sajnálatára nem az irodájában. Királynői parancs érkezett Justine magánlakosztályából: Mrs. Gilchrist valamennyi családtagot vendégül óhajtja látni, és Katyt is szeretettel várja. Katy sosem érezte jól magát az efféle összejöveteleken. Egyszerűen nem lehetett eltekinteni a vitathatatlan ténytől, hogy ő nem családtag. Túlságosan gyakran került kínos helyzetbe a temperamentumos Gilchristok között. Számtalanszor volt kénytelen eljátszani a békéltető szerepét, amikor hajba kaptak a boszorkányok. Most boldogan lubickolt a vízben, élvezte a szabadságot. A kastély hátsó falához épített hajdani üveges melegházat Justine rendeletére alakították át uszodává. A kék csempével burkolt medence körül ma is sok buján zöldellő egzotikus növény élt és virágzott a párás levegőben. Justine minden reggel pontban hét órakor jött úszni, aztán délután ötig, Katy érkezéséig, senki nem mártózott meg a medencében. Már csak ezért is érdemes Justine személyi titkárának lenni, gondolta a lány, miközben ide-oda tempózott a vízben. El sem tudta képzelni, hol ereszthetné ki a fáradt gőzt, ha nem úszhatna egy jót délutánonként. Azokon a napokon, amikor különösen nyomasztották a szabadsághoz vezető útját eltorlaszoló akadályok, és úgy érezte, soha nem jön el a pillanat, amikor önálló életet élhet, Katy öt órakor fejest ugrott a medencébe, és fehér tajtékot verve szélsebesen szegte a vizet egyik faltól a másikig. Ilyen napokon a végkimerülésig úszott, aztán kikászálódott a habokból, ahogy egész testében remegve törülközni kezdett, alig állt a lábán a fáradtságtól. A mai eseményeken merengve úgy vélte, ez a nap tulajdonképpen nem is volt olyan vészes, így hát ma csupán arra a mámorító örömre vágyik, amit kizárólag a vízben szokott érezni. Villámcsapásként hasított bele a felismerés. Hatalmas hullámként árasztotta el a megkönnyebbülés amikor hirtelen ráeszmélt, hogy akkor is lazíthat egy kicsit, ha a következő hat hónapban egy rabszolgahajcsárnak fog dolgozni. Levették a válláról az iszonyú terhet, már nem neki kell megmentenie a céget. Túl van a nehezén, végre megnyugodhat, mert mától kezdve a Fattyú viseli a felelősséget.
Két kézzel megragadta a medence csempézett peremét, aztán felhúzódzkodott, hogy kimásszon a pezsgőfürdőként habzó vízből. Ám amint meglátta, ki áll pontosan vele szemben, kis híján hanyatt vágódott, és legszívesebben újra alámerült volna. Nem csoda, hogy szeretett volna eltűnni szem elől, Maureen Gilchrist, Justine félelmetes menye tornyosult föléje. Ráadásul nem egyedül jött, hanem férjével, Haydennel, Luke nagybátyjával, s két gyermekével, Edennel meg Darrennel. Maureen eltökélt mosollyal figyelte a vízből felbukkanó lányt. - Végre megvagy, Katy! Most érkeztünk, és már tűvé tettük érted az egész házat! Mrs. Igorson mondta, hogy valószínűleg itt találunk. Luke nagynénje nem volt vérbeli Gilchrist, de külsejét és személyiségjegyeit tekintve tökéletesen beleillett a klánba. A család férfitagjait nyilvánvalóan mágnesként vonzották a sudár termetű, sötét hajú, arisztokratikusan finom csontozatú hölgyek. Természetesen Maureennak is a fekete volt a kedvenc színe, csakúgy, mint az egész boszorkánybandának. Ha Maureen viselte, a papi karinghez hasonlító egyszerű fekete kisestélyi is tüstént átváltozott nagyestélyi ruhává - mindössze egy kristályból és fekete borostyánból készült pompás nyakék kellett hozzá. Diszkréten melírozott rövid hajából divatos frizurát főnöztetett egy felkapott belvárosi fodrászszalonban. - Helló, Maureen. Helló, Hayden - üdvözölte a házaspárt Katy. Luke unokahúgát, Edent és unokaöccsét, Darrent udvarias mosollyal köszöntötte. - Örülök, hogy újra látlak benneteket. - Kénytelenek voltunk idejönni. Nem volt más választásunk - mondta komoran a magas, arisztokratikus Hayden. Még hatvanévesen is látszott rajta, hogy tipikus Gilchrist. Deréktájon fölszedett pár kilót az esztendők során, de így még lenyűgözőbb jelenség volt, mint ifjúkorában. A súlyfölösleg szemernyivel sem csökkentette a hatást, amit csillogó zöld szemével és finom arcvonásaival keltett. Tiszteletet parancsoló külsejével mindenkit elvarázsolt. Hayden csöppet sem hasonlít a nagymenő festőkhöz és szobrászokhoz, de hát egy Gilchrist valószínűleg még véletlenül sem nézhet ki úgy, mint valami szakadt bohém, gondolta magában Katy. Alighanem fején találta a szövet, mert a hatásvadász Gilchristok mindig a legjobb szabóval dolgoztattak, és ösztönösen irtóztak a totyakos, festékfoltos gatyában járó bozontos szakállú alakoktól. Ma este viselt pompás fekete zakójában és nadrágjában Hayden kísértetiesen emlékeztetett egy elegáns óvilági vámpírra, ugyanebben a kifogástalan öltözékben bármelyik nagyvállalat igazgatótanácsának elnöki székébe is beülhetett volna. - Anyám ugyanis magához rendelte a családot, mint bizonyára te is nagyon jól tudod - folytatta némi éllel Hayden. Iskolázott hangja elárulta, hogy még mindig neheztel Justine-ra, aki soha nem méltányolta művészi tehetségét. Gyerekkora óta emésztette ez az el nem múló sérelem. Hiába aratta egyik fényes sikert a másik után, hiába zengtek dicshimnuszokat róla, semmiféle elismerés nem kárpótolta. - Ha nem tévedek, azért vagyunk itt, hogy keblünkre öleljük a tékozló fiút, illetve unokát, aki kegyeskedett visszatérni elhagyott családjához - tette hozzá. - Ezek szerint végül beadta a derekát, és vállalta, hogy kihúz bennünket a pácból? - Elvileg igen. - Katy fölkapta a fürdőlepedőjét, és törölközni kezdett. Mint mindig, most is úgy érezte, eltörpül a szálfatermetű Gilchristok mellett, akik úgy állták körül, akár a prédára leső, fényes szőrű fekete párducok. A rokonaihoz hasonlóan karcsú, fekete hajú, zöld szemű, jóképű Darren kényelmesen elnyúlva, egy arisztokratát is megszégyenítő hanyag eleganciával üldögélt szép grafitszürke öltönyében a medence mellett sorakozó fonott karosszékek egyikében. Darren jelenleg a Gilchrist cégbirodalom legújabb éttermét vezette, méghozzá igen ügyesen. A közkedvelt kellemes tóparti helyiség jól ment, a tehetős, vendégek mindig zsúfolásig megtöltötték. Darrennek kitűnő érzéke volt az üzletvezetéshez, és ezt ő is tudta. Épp ezért elkeserítette, hogy Justine nem értékeli ígéretes tehetségét, és nem őt teszi meg utódjának. Biztosra vette, hogy a Gilchrist Inc. irányításával is megbirkózna, és úgy érezte, nem kapja meg méltó jutalmát a nagyanyjától. Alig töltötte be a huszonhetedik életévét, de szemében máris ott bujkált a keserűség, sőt, talán a kétségbeesés is.
Kisfiúsan bájos, halvány mosollyal figyelte Katyt, aki éppen a lábát törölgette. Tekintetével végigpásztázta a testhezálló, egyrészes világoskék fürdőruhát, hosszú másodpercekig bámulta a lány combját. Katy gyorsan magára terítette a fürdőlepedőt. Bár pontosan tudta, hogy Darren semmit sem akar tőle, csupán jól megnézi, ahogy a férfiak szokták mustrálni a csinos nőket, mégis feszélyezte a fiatalember fürkésző pillantása. - Mi újság, Katy? Hogy megy a munka? Milyen főnök a Fattyú? - kérdezte Darren oly ártatlanul, mintha kettőig sem tudna számolni, a lány azonban jól ismerte ezt a nagyravágyó Gilchrist-sarjat, és tüstént gyanút fogott. Bár semmi oka nem volt rá, ösztönösen a megtámadott Luke védelmére kelt, éppúgy, ahogy hasonló helyzetben bárki más mellett is kiállt volna. - Az igazat megvallva egész tűrhetően alakulnak a dolgok. Máris érezhetőek a szervezeti változtatások. Azt hiszem, jó kezekben van a vállalat. - Hát legyen is, mert egy egész vagyon forog kockán - dünnyögte Eden, aki már betöltötte a harmincat, de a köztük lévő három év korkülönbség ellenére nappal sem látszott idősebbnek az öccsénél. Arisztokratikus vonásainak, sudár termetének, eleganciájának köszönhetően nem fogott rajta az idő. Éppúgy, mint Justine, ő is a holtuk napjáig fiatalos külsejű, kortalan hölgyek táborához tartozott. Egyszerű fekete ruhát és sima pánthoz hasonlító ezüst nyakéket viselt. Akár egy klasszikus rémfilmben is eljátszhatta volna a végzet asszonyát. Csaknem vállig érő, hullámos fekete hajával, skarlátvörös körmével és vérvörösre festett szájával úgy nézett ki, mint egy férfifaló hollywoodi vamp. Bár Eden korántsem volt olyan zseniális üzletasszony, mint Justine, valamennyit mégis örökölt nagyanyja kitűnő üzleti érzékéből. Mivel igen jól tudott számolni, ő vezette a bérszámfejtési és könyvelési főosztályt a Gilchrist Inc.-nél. Az amatőr pszichológus, Liz diagnózisát felidézve Katy alaposabban szemügyre vette Eden nádszálkarcsú alakját. Kizárt dolog, hogy a csaj anorexiás, nyugtázta megkönnyebbülve. De Eden kétségkívül jó pár kilót fogyott, és a tekintete is furcsán riadtnak látszott, mióta hat hónappal ezelőtt elvált a férjétől. Íme, a Gilchrist família elégedetlen új nemzedékei - gondolta a második- és harmadikgenerációs boszorkányokat tanulmányozva Katy. Biztosra vette, hogy ebben a családban a rosszkedv, a komorság, a keserűség is öröklődik. Aztán eszébe jutott, hogy Mauren nem vérrokon, így az ő esetében nem helytálló a genetikai magyarázat. De ahogy Liznek is mondta, úgy vélte, Mauren joggal neheztel Justine-ra. Katy tudta, hogy Maureen minden tőle telhetőt megtett, amikor férjhez ment Haydenhez. Anyósa nem is álmodhatott volna nála különb menyről, de aztán megromlott a kapcsolatuk, mert Justine nemcsak Hayden művészi tehetségén köszörülte éles nyelvét, hanem a két gyereket is semmibe vette. - Ha nem tévedek, nagyanyánk még mindig nem hajlandó eladni egyetlenegy éttermet sem - mondta bosszús arccal Eden. - Hallani sem akar róla. - Katy lehámozta a fürdőruháját, és vörös tincsei csak úgy repdestek a levegőben, ahogy a fejét rázogatta. - Vénségére megbolondult - jelentette ki Maureen. - Legalább attól a két bajba került étteremtől meg kell szabadulnunk. Csődbe megyünk, ha az idén is annyit veszítünk rajtuk, amennyit tavaly. Nem mondtad meg neki, hogy végünk van, ha így folytatjuk? - Már hogyne mondtam volna! Határozottan javasoltam, hogy vegye fontolóra néhány vagyontárgy eladását felelte higgadtan Katy. - De nem sikerült meggyőznöd - mormolta Maureen. - Mit gondolsz, a Fattyú képes lesz rábeszélni? - Nem tudom, megpróbálja-e majd egyáltalán - válaszolta Katy. - Nem ismerem a terveit. Egyelőre halvány fogalmam sincs, mi a szándéka. Azt hiszem, eddig csupán információt gyűjtött, és napnál világosabban a munkatársak értésére adta, hogy mostantól ő a hajó kapitánya. Elvégre mindössze két napja van a vállalatnál. - Ilyen hosszú idő alatt már nyilván be kellett látnia, hogy az öt étterem közül csak három működik igazán jól, és az Ínyenc Gilchrist rohamosan csúszik lefelé a lejtőn - jegyezte meg cinikus mosollyal Darren.
Katy gyorsan felnézett. Azon tűnődött, vajon tudja-e Darren, hogy Luke a Pacific Rim éttermet követeli tiszteletdíjként, ha sikerül megmentenie a céget. Nyilván sejtelme sincs róla, állapította meg a fiú arcát vizslatva. Neki pedig esze ágában sem volt közölni a rossz hírt a családtagokkal. Úgy vélte, ez Justine feladata. Vagy még inkább Luke kötelessége. Ó aztán biztos nem fog szerénykedni, hanem kereken megmondja az egész famíliának, hogy mit akar! - Nekem még át kell öltöznöm a vacsorához úgyhogy megyek, ha nem haragszotok - motyogta Katy. Ugye, itt éjszakáztok? Hayden bólintott. - Persze. A megszokott emeleti szobáinkban szállásoltak el bennünket felelte, majd résnyire szűkült szemmel hozzátette: - Nincs ínyemre, hogy ilyen egyszerűen visszafogadjuk a családba ezt a Luke-ot, mintha mi sem történt volna. Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet. Túl kockázatos. A kedves rokon olyan, mint az ismeretlen tényező az egyenletben. - Ó, én ezt a világért sem állítanám! - vágta rá Katy mosolyogva. - Luke nagyon hasonlít mindnyájatokhoz. Rengeteg közös tulajdonságotok van. Szerinte okkal remélhetjük, hogy a Gilchrist Inc. talpon marad. Kígyót-békát kiabálhatsz Luke-ra, de azt nem mondhatod róla, hogy nem ért a vendéglátóiparhoz. Ismeri a szakma minden csínját-bínját. - Én csak azt szeretném tudni - érdeklődött hűvösen Eden -, vajon mi késztette rá végül a Fattyút, hogy visszatérjen hozzánk. - Talán egyszerűen úgy érezte, itt az ideje, hogy felkutassa a gyökereit találgatott derűsen Katy. - Holtbiztos! - morogta kesernyés kacajjal Darren. - Azért sétált be ennyi év után a fickó az életünkbe, mert hirtelen felébredt benne a család utáni olthatatlan vágy, mi? Ha te ezt elhiszed, akkor akár a Golden Gate hidat is rád tudom sózni! - Szerintem nyilvánvaló, mit keres itt Luke. Azért jött ide, mert Justine felajánlotta neki a vállalat vezérigazgatói székét - jelentette ki Maureen. - De nem fér a fejembe, hogy Justine miért nem lát a szemétől. Hiszen köztünk is bőven találna tehetséges embert a cég élére! Felfoghatatlan, miért a család másik ágából választ utódot, amikor mi voltunk azok, akik hosszú éveken keresztül hűségesen kitartottunk mellette. Eden kárminvörös szája megvonaglott. - A nagymama már három évvel ezelőtt is megpróbálta rábeszélni Luke-ot, hogy vegye át a Gilchrist vezetését, azonban faképnél hagyott mindnyájunkat. A felesége meg a szülei halála után fogta magát, és elvonult Oregonba. De egész idő alatt tudta, hogy ha kedve szottyan, bármikor betoppanhat. Vajon miért éppen most határozta el, hogy beadja a derekát, amikor a vállalat fennállása legrosszabb formáját futja? - Jó kérdés - dünnyögte Darren. - Miért éppen most? Ha valóban minden hájjal megkent fickó lenne, akkor évekkel ezelőtt, még a régi szép időkben lépett volna be a céghez, amikor rózsásak voltak a kilátások. A négyfős boszorkánybanda egy emberként meresztette smaragdzöld szemét Katyre, mintha szemrehányó pillantásokat lövellve tőle várná, hogy valami elfogadható magyarázattal rukkoljon elő. A lány erre gyors mosollyal hátrálni kezdett a kijárat felé. - Mint említettem, nekem még át kell öltöznöm, úgyhogy sietek. - Bosszúból! - dörögte vészjósló hangon Hayden. Katy zavartan megköszörülte a torkát. - Tessék? - Bosszúból jött éppen most! - Hayden elégedetten bólintott, mint aki megtalálta a rejtély kulcsát. Úgy bámult bele a medence vizébe, mintha meg tudná jósolni belőle a jövőt. - Thornton soha nem bocsátotta meg, hogy Justine nem volt hajlandó befogadni a családba a feleségét. Aztán a bátyám beleplántálta a haragját egyetlen fiába és örökösébe, Luke pedig úgy érzi, itt az alkalom, hogy megtorolja a szülein esett sérelmet. Azért van itt, hogy máglyára vesse a céget! Ez elég szerencsétlen szófordulat ebben a famíliában, gondolta Katy. - Nem hiszem, mert a Gilchrist Inc. már eddig is a tönk szélén billegett - hangsúlyozta sietve. - De feltehetőleg túlélte volna a jelenlegi nehéz időket - mondta lassan Mauren, és tekintete megpihent a férjén. - Ó, talán elvesztettünk volna két éttermet, és nem valósíthattuk volna meg az Ínyenc Gilchrist-tal kapcsolatos terveinket, de nagyon valószínű, talpon maradtunk volna. Justine nem ostoba, úgyhogy előbb-utóbb észhez tért volna.
Eden elgondolkozva nézett az anyjára. - Igazad van. Luke világosan látja, hogy most a mély vízben vergődünk, de még ki tudunk úszni a partra. Alighanem rájött, hogy itt kell lennie, ha biztosra akar menni, mert csak akkor süllyed el a hajó, ha a saját kezével vág léket rajta. - Igen! Minden bizonnyal azért jött, hogy mindnyájunkon bosszút álljon - morogta Darren. - Ez az egyetlen logikus magyarázat. A fene egye meg! Justine szabad kezet ad neki, úgyhogy simán kikészítheti az egész családot. Katy rémülten hallgatta őket. Megdöbbentette, milyen gyorsan jutottak mind a négyen ugyanarra az elhamarkodott következtetésre. - Egy pillanat! Álljon meg a menet! Mérget vennék rá, hogy Justine tudja mit csinál. Sosem hívta volna ide Luke-ot, ha úgy gondolná, tényleg fennáll a veszély, hogy a saját unokája fogja tönkretenni a céget. Hiszen ismeritek. A Gilchrist Inc. a mindene, a szeme fénye. - Ez igaz, de azt is tudjuk, mennyire szeretné jóvátenni mindazt, amit Luke szülei ellen vétett - mondta Hayden. - Ez a leghőbb vágya. Talán olyannyira elvakította, hogy már nem is látja tőle a valóságot. - Kizárt dolog! - vágta rá határozottan a lány. - Nem akarlak megbántani, Katy, de az a te legnagyobb bajod, hogy túlteng benned az optimizmus mondta Eden. - Borzasztóan hiszékeny vagy. - Te csak tudod! - sziszegte hirtelen dühbe gurulva, haragtól villámló szemmel Katy. Edent úgy meglepte ez a csípős megjegyzés, hogy percekig pislogva, némán bámult a mindig higgadt lányra, aki a legritkább esetben szokta elveszteni fejét. - Istenem! - kiáltott fel aztán összehúzott szemmel. - Ugye nem akarod újra a fejemhez vágni, hogy elcsábítottam tőled Nate Atwoodot? Mikor fogod fel végre, milyen nagy szívességet tettem neked azzal, hogy hozzámentem? Adj hálát az égnek, hogy nem téged vett feleségül, hanem engem! - Légy nyugodt, hálát adok az égnek - válaszolta. De ettől még nem felejtem el azt a megaláztatást, amit miattatok kellett átélnem, gondolta magában. Csöppet sem vigasztalta a tudtat, hogy Nate egyáltalán nem illett hozzá. Még most is fájt neki, hogy csúnyán kihasználták. - Felejtsd el ezt a beszélgetést, Katy - mondta halkan Darren. - Úgyis elég hamar rájövünk majd, Luke mit fundált ki ellenünk. - Rámosolygott a lányra. - Hétkor találkozunk Justine lakosztályában. Katy bólintott, és az ajtó felé igyekezve fürge léptekkel átvágott az üvegházi dzsungelen. Nagy kő esett a szívéről, mint minden alkalommal, ha sikerült kimenekülnie egy falkára való Gilchrist karmai közül. Miközben hazafelé sietett, felidézte Hayden iménti megjegyzését: Luke azért van itt, hogy máglyára vesse a céget... Úgy vélte, talán nem ártana, ha azbeszt fehérneműben menne az esti összejövetelre, nehogy a céggel együtt ő is elégjen. ÉPPEN ABBAN a pillanatban kopogtak a villa ajtaján, amikor Katynek nagy nehezen sikerült felhúznia türkizkék ruhája hátán a cipzárt. Homlokráncolva meredt saját tükörképére, mert attól tartott tudja, ki a hívatlan vendég. - Nyitom! - kiáltotta Matt, aki a konyhaasztalnál írta a házi feladatát. - Kösz! Miközben hátrasimított egy hajtincset, és aranycsattal föltűzte a füle mögött, Katy visszafojtott lélegzettel hallgatózott. A következő pillanatban megszólalt az ismerős bariton a nappali szobában. - Helló, Matt - üdvözölte könnyedén a fiút Luke. - Légy szíves, szólj a nővérednek, hogy itt vagyok. Úgy döntöttem, érte jövök, és együtt megyünk Justine-hoz. Semmi kedvem egyedül besétálni egy cápáktól hemzsegő szalonba. - Nem csodálom - válaszolta kuncogva Matt. Katy azt mondja, ha Gilchristok nyüzsögnek körülötte, mindig úgy érzi, idegbajt kap. - Igazán? De ő nem cápáknak nevezik őket, hanem boszorkánybandának. - Matt! - rivallt rá az öccsére Katy a hálószobából - Fogd be a szádat! - Itt a főnököd, Katy! - rikkantotta kajánul a fiú. - Azt mondja, ma este ő lesz a gavallérod!
Katy halkan felnyögött, mert a tükörben látta, hogy egy másodperc alatt fülig pirul. Rémes egy ilyen kamasz, aki képes randevúnak tekinteni az ember munkaköri kötelességét, gondolta, ahogy belelépett tűsarkú cipőjébe, és vonakodva kiment a nappaliba. Nem lepte meg a látvány, hiszen sejtette, hogy Luke észbontóan jól mutathat hófehér ingben és fekete szmokingban. Eltalálta - a férfi valóban veszedelmesen elegáns volt. Éjfekete haja és smaragdzöld szeme csak úgy csillogott a lámpafényben. Hűvös, tűnődő tekintettel végigmérte Katyt, aztán elismerő pillantással jutalmazta. - Nagyon csinos - mondta, ahogy fölsegítette rá a kabátját. - Itthon ne felejtse az angyalszárnyát meg a glóriáját! Lehet, hogy szüksége lesz rájuk ma este, ha netán pánikszerűen akar távozni a boszorkánybandából. - Az elmúlt évek során volt alkalmam megtanulni, hogyan kell bánni a Gilchristokkal. Az angyalszárny és a glória nem ér semmit velük szemben. Inkább korbáccsal kéne felfegyverkeznem, no meg egy széket is kellene vinnem, hogy fölérjem azokat az égimeszelőket. - Ahogy tetszik. De aztán ne hányja a szememre, hogy nem figyelmeztettem! - Luke Matthez fordult, mélyen a szemébe nézett. - Ne féltsd a nővéredet. Épségben hazahozom, amint vége az összejövetelnek - ígérte, mint férfi a férfinak. - Persze. Biztos vagyok benne. - Matt rávigyorgott Katyre. - Tíz órára legyél itthon! Ne felejtsd el, hogy holnap munkanap van! Katy kelletlenül elhúzta a száját. - Ne izgulj, öcsi. Csak addig maradok, ameddig nagyon muszáj. Sokért nem adnám, ha valaki előírná, hogy tízre feltétlenül haza kell érnem. Akkor legalább jó ürügyem lenne, hogy viszonylag korán a távozás hímes mezejére léphessek. - Mindig felemelő érzés társaságba menni egy olyan nővel, aki előre örül a kellemes estének - jegyezte meg kimérten Luke. - Na, gyerünk, essünk túl rajta! - tette hozzá, majd karon fogta a lányt, és kivezette a villából. - Nem kellett volna értem jönnie - mondta Katy, miközben a férfi udvariasan kinyitotta neki fekete Jaguarja ajtaját. - A saját lábamon is át tudtam volna sétálni a kastélyba. Errefelé teljes biztonságban vannak a gyalogosok. - Nem is a maga testi épségét tartottam szem előtt, hanem a sajátomat. Mint az imént az öccsének említettem, ma este elsősorban nekem van szükségem gardedámra - felelte Luke. Ahogy a férfi beült a volán mögé, Katy a szeme sarkából rásandított. - Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire be van gyulladva a rokonaitól. - Begyulladva? Én? Szó sincs róla! Csak semmi kedvem szólóban megjelenni egy olyan összejövetelen, ahol hím- és nőnemű boszorkányok nyüzsögnek körülöttem. Katy majd' elsüllyedt szégyenében. - Mattnek nem lett volna szabad visszamondania magának, hogy négyszemközt, házi használatra, olykor boszorkánybandának szoktam nevezni a Gilchristokat. Ez erős túlzás. Csak viccből csúfoltam őket néhányszor, belátom, butaság volt. Higgye el, soha nem fordult meg a fejemben, hogy... - Spongyát rá. Már mondtam magának, hogy nem tud jól hazudni. Ide figyeljen, Katy! Életbe vágóan fontos dolgot szeretnék kérdezni magától a céggel kapcsolatban. Kíváncsi vagyok a véleményére. De az igazat akarom hallani, úgyhogy legyen őszinte hozzám. Maga szerint a banda melyik boszorkányának lehet oka sikkasztásra? A lány egy pillanatig döbbenten bámult Luke-ra; mint akit fejbe kólintottak, aztán elkomorult az arca.. Még mindig ezen a témán rágódik? - Jobban izgat, mint valaha. - Luke simán kinavigálta a Jaguart az úttestre, és egy könnyed kanyarral a fényárban úszó kastély felé hajtott. - Valamelyik kedves rokon fejőstehénnek nézi a vállalatot. - Ezt sürgősen felejtse el! Még az ötlet is abszurd! Senki nem vetemedne ilyesmire a családjából. - Márpedig nekem valami azt súgja, hogy házon belül kell keresni a tolvajt. Ösztönösen érzem. Körülbelül egy hónapot szánok rá, hogy diszkréten felgöngyölítsem ezt az ügyet. Ha legkésőbb hat héten belül nem tudom lebuktatni a gazembert, akkor mindenre kiterjedő nyomozást indítok a cégnél. Átvilágíttatom az egész biztonsági rendszerünket.
- Ó, te jóisten! - Katy rémülten meredt a férfi profiljára. - De hát hogy akarja feltűnés nélkül elkapni a tettest? - Egy számítógépes szoftverekre specializálódott detektív segítségével. Az illető ebből él. Jól ismerem, többször is dolgozott nekem az elmúlt három évben. Ha volna rá időm, legszívesebben magam végezném a nyomozást, de mostanában más a dolgom, mert ég a ház. Hol itt, hol ott csapnak fel a lángok a cégnél, egyik bozóttüzet oltom a másik után, úgyhogy nem temetkezhetem bele napokra a számítógépbe. Ha el akarom csípni a sikkasztót, külsős emberre kell bíznom a piszkos munkát. - Én akkor sem vagyok hajlandó elhinni, hogy a menedzsment vagy pláne a család bármelyik tagja képes lenne meglopni a vállalatot. És remélem, maga mélyen fog hallgatni róla, hogy nem bízik a saját rokonaiban - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Katy. - Ha a Gilchristok rájönnek, hogy ilyesmivel gyanúsítja őket, akkor egyrészt dühbe gurulnak, másrészt vérig sértődnek. - Hát aztán! Katy ingerülten emelte égnek a tekintetét. - Hogyhogy hát aztán? Most állítólag maga a főboszorkánymester... jobban mondva... a klán feje! Arra kéne törekednie, hogy szót értsen a többiekkel! Ne sikkasztó után szimatoljon közöttük, hanem bizonyítsa be nekik, hogy nem az ellenségük! Hiszen ők a rokonai, Luke! Értse már meg, az ég szerelmére! - Maga túlságosan szentimentális, Katy. Persze nem csoda. Sokat köszönhet a nagyanyámnak, és minden szentnek maga felé hajlik a keze, ahogy mondani szokták. - Inkább legyek túlságosan szentimentális, ha azokról van szó, akik közel állnak hozzám, és esetleg csalódjam bennük, mint hogy átváltozzam szívtelen, hidegvérű, érzéketlen vadállattá, és ok nélkül marjam meg őket. - Szóval szívtelen, hidegvérű, érzéketlen vadállatnak tart engem? Katy egy pillanatig habozott. - Nem. Szerintem csak úgy tesz, mintha az lenne - felelte angyali szelídséggel. - A három évvel ezelőtt történtek után valószínűleg azt hiszi, nagyobb biztonságban van, ha megjátssza magát. Nézze, Luke, én tudom, mit élt át. Magam is megjártam ezt a poklot. - Ó! Csakugyan? - Ne gúnyolódjon. Vagy talán azt gondolja, nem tudom, mennyire szeretne az ember néha engedni csábításnak, és bánatában hátat fordítani az egész világnak? Annak idején én is szívesen elvonultam volna valahová, ahol a madár se jár, de nem tehettem meg, mert föl kellett nevelnem az öcsémet. Matt csak rám számíthatott, gondoskodnom kellett róla. És most maga sem hagyhatja cserben a rokonait, hiszen nem számíthatnak senki másra. Legfőbb ideje, hogy kibújjon a csigaházából, és úgy viselkedjen, mint egy felelősségteljes férfi, aki tudja a kötelességét, ha az övéi bajban vannak. Maga éppúgy vérbeli Gilchrist mint a rokonai, akiknek magától függ a sorsa. Luke dermesztő mosollyal hallgatta végig Katyt mintha jót mulatna rajta. - Miért kéne nekem felelősséget vállalnom egy boszorkánybandáért? Miért kellene tudnom, mi a kötelességem, ha nyakig ülnek a pácban? - Mert maga is közülük való. - A fészkes fenét! Én csak a család fattya vagyok! Engedje meg, hogy emlékeztessem erre az apróságra, ha netán elfelejtette volna. - Sajnos nem tudom elfelejteni. Mindent elkövet, hogy megnehezítse a dolgomat - vágott vissza keményen a lány. Luke hallgatott egy sort, mielőtt újra megszólalt. - Kíváncsi vagyok, vajon Justine közölte-e már a többiekkel, hogy a tönk szélén álló Gilchrist Inc. meg a csávába került drágalátos rokonságom megmentéséért cserébe a Pacific Rim éttermet akarom tiszteletdíjnak. - Halvány fogalmam sincs róla. JUSTINE már valóban közölte a többiekkel, miféle tiszteletdíjat óhajt az unokája, így aztán szinte tapintható gyűlölet fogadta Katyt és Luke-ot, amikor beléptek a matriarcha lakosztályába. Amint Mrs. Igorson felszolgálta a sherryt, Hayden és Maureen tüstént rátért a tárgyra.
- Neked aztán vastag bőr van a képeden, Luke! - mordult fel dühösen Hayden. - Csak azt szeretném hallani, mit szólna szegény apád ehhez a gyalázathoz! - Apámnak esze ágában sem lett volna visszajönni, hogy rendbe hozza mindazt, amit ti elszúrtatok, és te is éppolyan jól tudod, mint én - felelte Luke. - Nincs jogod elvenni tőlünk a legsikeresebb éttermünket! - jelentette ki magából kikelve Maureen. Nem kaparinthatod meg tiszteletdíjként, mert a miénk, és neked az égvilágon semmi közöd hozzá! Ez családi vállalkozás! - Katy is folyton azt hajtogatja, hogy a cég a családé. Nem győz emlékeztetni rá. - Luke egy másodpercig némán lötyögtette a sherryt a poharában, majd arrébb sétált, és lecövekelt az ablaknál. Aztán ott is maradt, és rendíthetetlen, magányos kősziklaként, közönyös képpel tűrte mérges rokonai rohamát. A meglepően erősnek látszó Justine fejedelmi jelenség volt ezüstszállal hímzett fekete estélyi ruhájában. Királynőhöz méltó lelki nyugalommal, tűnődve figyelte a felháborodott családtagokat, akik egymás után zúdították szidalmaikat Luke nyakába. - Ez nem igazság! - kiáltotta indulatosan Eden. - Eleve meg sem érdemled, hogy visszafogadjunk, és végképp nem tiporhatod lábbal a jogainkat! Egyszerűen nem léphetsz fel velünk szemben holmi fizetett tanácsadóként! - Ha nem tetszik, fogadj fel helyettem valaki mást. Luke a sherryjét kortyolgatta, és az ablakon túl gyülekező sötét árnyakat bámulta. - Ugye, így akarsz bosszút állni rajtunk a szüleidet ért sérelmekért? - kérdezte résnyire szűkült szemmel Darren. - Miért nem vallod be, hogy a harminc évvel ezelőtt történteket jöttél megtorolni? Katy nem bírta tovább. - Hagyjátok már abba, isten szerelmére! - szólt rájuk határozottan. - Luke vállalta, hogy megmenti a céget. Adjatok neki egy esélyt. A haragtól szikrázó szemű Gilchristok erre testületileg rátámadtak. - Abból ítélve, amit a nagymamától megtudtunk mondta Eden -, Luke csak azért van itt, mert te rábeszélted, hogy jöjjön vissza. Talán az a jótét lélek is te voltál, aki felajánlotta neki a Pacific Rim éttermet szolgálatai méltó jutalmául? Katy szorosan markolta a sherrys pohara szárát. Uralkodott magán, nem emelte fel a hangját. - Nem, nem én voltam az - felelte higgadtan. - Luke senkitől nem kapott ilyen ajánlatot. Sem tőlem, sem mástól. Egyszerűen bejelentette, hogy ezt éttermet követeli tiszteletdíjnak, Justine pedig elfogadta a feltételét, megállapodtak. - Nem árulnád el, hogy tulajdonképpen miféle szerepet játszol ebben az egészben, Katy? - kérdezte összevont szemöldökkel Maureen. - Igencsak érdekelne, mert mostanában folyton a menedzsment belső, köreiben forgolódsz, és meg kell mondanom, hogy szerintem túlléped a hatáskörödet. Bennfentesként intézkedsz, mint egy tulajdonos. Állítólag csak Justine személyi titkára vagy, de újabban egyre inkább úgy viselkedsz, mintha családtag volnál. Az ablaknál álló Luke ekkor úgy érezte, betelt a pohár, metsző hangja jéghideg kardpengeként hasított többiek elégedetlen morgolódásába. - Elég legyen, Maureen! És ez mindnyájatokra vonatkozik. Húzzátok be a karmaitokat, amíg szépen vagytok! Hayden arca elkomorult. - Megtudhatnánk, miről beszélsz? - Figyelmeztetlek benneteket, hogy Katy nem szabad préda. Szálljatok le róla! Már nem Justine személyi titkára, hanem az enyém. Mivel nekem dolgozik, egyedül én felelek érte, tehát kizárólag nekem tartozik számadással, senki másnak. Világos? A többiek - Katyvel együtt - döbbenten meredtek Luke-ra. A lány csak most eszmélt rá, hogy az elmúlt hosszú évek során egyetlenegy Gilchrist sem kelt a védelmére. A családtagok sosem tartották szükségesek, hogy nehéz helyzetekben kiálljanak mellette. Rendszerint neki kellett megvédenie egymástól őket. - De hát Katy mindig a nagymama személyi titkára volt - nyögte ki végül Darren. - Attól a naptól fogva, hogy belépett a vállalathoz. - Mostantól fogva pedig az én alkalmazottam, és passz! - válaszolta vészjóslón halk hangon Luke. Többek között ebben is megegyeztünk Justine-nál.
Néma csend telepedett a szobára. Mindenkinek elállt a lélegzete, mintha torkon ragadták volna őket. Katy látta, hogy Eden meg az anyja összenéznek, mint akik spekulálnak. Az volt az érzése, hogy ez a két nő olyan következtetést von le éppen magának a hallottakból, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. Justine törte meg a csendet. - Azt hiszem, ezek után akár asztalhoz is ülhetünk. - Miközben fölemelkedett a foteljából, és kegyesen elfogadta Hayden feléje nyújtott karját, diadalmas kis mosoly bujkált a szája szögletében, mintha örömmel nyugtázná, hogy ő nyerte meg a családdal vívott csatát. Menjünk át az ebédlőbe, jó? Senki nem szállt vele vitába. Katynek nem ez volt a legkellemesebb estéje a Gilchrist família társaságában, sőt a múltat felidézve meg kellett állapítania, hogy ritkán érezte magát ilyen pocsékul ebben a boszorkánybandában. A család hol támadásba lendült, hol visszavonult, majd rendezte sorait, és újabb rohamra indult. Luke nem hátrált meg. Szemrebbenés nélkül, unott ábrázattal, egykedvűen ülte végig az ostromot, és jottányit sem engedett. Katy teljesen elcsüggedt, mire Mrs. Igorson felszolgálta a papírvékony sajtszeleteket meg a citromkrémet. Csak vacsora után derült fel kissé, amikor a többiek összegyűltek egy csésze kávéra a nappali szobába. Rájött, hogy nemsokára megszökhet: amint a társaság felhajtotta a kávét, végre-valahára hazamehet. Mialatt a boszorkánybanda felületes fecsegésbe kezdett a cég jövőjéről, Darren aranyszegélyű kávéscsészéjével a kezében odaballagott a lányhoz, és megállt a széke mellett. Katynek az volt a benyomása, hogy a férfi megértő mosollyal tekint le rá. - Ahogy így elnézlek, szívesen kimenekülnél innen pár percre. Darren az üvegajtóra bökött a fejével. Mit szólnál hozzá, ha kimennénk az erkélyre egy kis friss levegőt szívni? - Ami azt illeti, tényleg rám férne. - Katy meglehetősen kedvelte a fiatalembert, hiszen mindig jól kijöttek egymással. Most különösen hálás volt neki a baráti gesztusért. Letette a csészéjét, és felállt. A Haydennel beszélgető Luke éppen abban a pillanatban nézett föl, amikor Katy követte Darrent az erkélyre. A lány egészen addig érezte a hátán a férfi figyelő tekintetét, amíg ki nem lépett az ajtón a sötétbe. Nem csak a hűvös esti levegő volt az oka, hogy megborzongott. Ösztöne azt súgta, Luke-nak csöppet sincs ínyére, hogy magára hagyta. - Hú, de meleg helyzet volt! - Darren teátrális mozdulatokkal törölgette a homlokát. - Csak úgy röpködtek a gránátok körülöttünk! Egyik bomba robbant a másik után, kapkodhatta a fejét az egész család! De végül mégis elérte a célját. Be kell vallanom, nem hittem volna, hogy ide tudja csalogatni Luke-ot. Elmesélte, hogy amikor a bácsikám megszöktette a titkárnőjét, a nagymama őrjöngött dühében, és azt mondta, soha életében nem akarja viszontlátni őket, sem Torntont, se a szeretőjét, se a fiukat. Thornton bácsi pedig erre állítólag azt üzente, neki így is jó, úgyhogy szíves örömest teljesíti anyja kívánságát. Katyt annyira felzaklatta ez a régi történet, hogy kellett kapaszkodnia a tíkfa korlátban, hiszen az ő édesanyját hagyta faképnél Thornton. Justine biztosan tombolt haragjában. Tudom, hogy úgy érezte, a fia szégyent hozott rá, és porig alázta. - Anyád megbocsátott valaha is a Gilchristoknak? - Katy elmosolyodott. - Végül igen. Boldogan éltek apámmal, jól sikerült a házasságuk. De a papa sajnos nem volt olyan jó üzletember, mint a nagyapám. - Apáink hasonlítanak egymáshoz. Az enyém sem üzleti zseni. Nem örökölte Justine fantasztikus tehetségét. De a fenébe is! Ez nem ok arra, hogy Justine azt higgye, a családfának ebből az ágából teljesen kiveszett az üzleti érzék, pusztán azért, mert az apámból hiányzik! A tehetség néha átugrik egy-két nemzedéket, de a későbbi generációkban újra felbukkanhat. - Darren keze satuként szorította a korlátot. - Én mindössze annyit kérek a nagyanyámtól, hogy adjon nekem egy esélyt! - Tudom, Darren, és hidd el, megpróbáltam szólni neki az érdekedben, de nem jártam sikerrel. Nagyon sajnálom. Justine bebeszélte magának, hogy Luke az egyetlen, aki a helyébe léphet. Egyfolytában ezen jár az esze. Másra sem tud gondolni az utóbbi időben. - A Fattyú meg szépen besétál a kapun, és tiszteletdíjként leszakítja a legérettebb gyümölcsöt a fáról! Ez egyszerűen hihetetlen! Hogy adhatja át neki Justine a legnyereségesebb éttermünket? Hogy fogadhatta el ezt a képtelen feltételt? Ilyen nagy szükségünk azért nincs erre a gazemberre!
- Justine szerint senki más nem mentheti meg a céget. - A francba! - Darren átható pillantással nézett a lányra. - Figyelj csak, Katy, beszélnem kell veled. - Hiszen éppen azt teszed. - Úgy értem, négyszemközt. Valami fontos mondanivalóm lenne, de nem itt, a többiek füle hallatára. Mikor válthatunk pár szót? - Gondolom, bármikor. Holnap reggel nyolc után megtalálsz az irodámban. Darren gyorsan megrázta a fejét. - Nem, az irodád nem alkalmas erre a célra. Inkább elmegyek a lakásodra. Majd délután beugrom hozzád. Katy egy másodpercig tétovázott, aztán vállat vont. - Ahogy akarod. - Köszönöm. - Darren lehajolt, és futó csókot cuppantott a lány arcára. - Hálás vagyok érte. Te mindig a családunk hűséges barátja voltál. Katy nem hallott semmi neszt, de megérezte, hogy áll valaki a nyitott erkélyajtóban. Ösztöne rögtön megsúgta, ki az. Eltalálta. Ahogy hátranézett, valóban Luke-ot látta. A nappali szoba fényárban úszott a férfi mögött, akinek az arca beleveszett a kinti sötétségbe. - Indulhatunk, Katy? - kérdezte kifejezéstelen hangon Luke. - Igen. - A lány megkönnyebbülve odalépett hozzá. - Máris elkérem a kabátomat Mrs. Igorsontól. Jó éjszakát, Darren. Akkor holnap várlak. - Ott leszek - válaszolta halkan a fiatalember. Luke egy röpke pillantást vetett rá, majd követte Katyt a nappali szobába. - Hazaviszem Katyt - mondta a nagyanyjának. - Hát persze, vidd csak. - Justine a lányhoz fordult. - Nagyon örülök, hogy velünk töltötted ezt az estét. Add át üdvözletemet a kis Mattnek. - Átadom. Jó éjszakát, Justine. - Katy gyors puszit adott a matriarcha arcára, aztán elköszönt a többiektől, és odaszaladt Mrs. Igorsonhoz a kabátjáért. - Nem csodálom, hogy ilyen korán lelép - morogta zsémbesen a házvezetőnő. - Bárcsak én is meglóghatnék. Nem merném állítani, hogy tüstént kitör a vigasság, amint maguk ketten kiteszik innen a lábukat. - Még sosem vettem észre, hogy itt bármikor is vigasság lett volna - mondta kimérten Katy. - De hát nem is hiszem, hogy a Gilchristok tudnák, mitévők legyenek, ha hirtelen belecsöppennének valami jó kis mulatságba. Viszlát, Mrs. Igorson. Luke karon fogta a lányt, és kivezette az éjszakába. Egy szót sem szólt hozzá, ahogy mindketten beszálltak a Jaguarba. Némán indította be az autót, és hallgatásba burkolózva gördült ki a sziklák tövében álló villák felé vezető útra. Katy hátrahajtotta a fejét az ülés támlájára. - Nem tudom, maga hogy van vele, de én pontosan ilyen derűs és szórakoztató estére számítottam. - Hát, ami azt illeti, én is. Ez volt minden vágyam - dünnyögte Luke, de vezetés közben egyenesen előre nézett, rá se pillantott a lányra. A távolban már látszott a saját villája. A kapu fölött égett a lámpa. Jöjjön be hozzám egy pohár italra. Katy azt sem tudta, hová legyen zavarában. Libabőrös lett az izgalomtól. - Ez amolyan főnöki utasítás az egyszerű beosztottnak, vagy egy úriember udvarias meghívása? - Egy úriember udvarias meghívása. De ha nem fogadja el, akkor valószínűleg utasítom, hogy teljesítse a kívánságomat. Úgy érzem, társaságra van szükségem, amíg kieresztem a fáradt gőzt. Egyedül nehezebben megy az ilyesmi. - Hiszen nincs egyedül. Zeke biztos hazavárja. - Zeke számos szempontból fantasztikus partner, de a társalgás sajnos nem az erőssége. Ugyanis nem tud beszélni. - Luke leparkolta a Jaguart kis villája kocsifelhajtóján. - Szóval egy kis esti beszélgetésre vágyik? A férfi kihúzta a slusszkulcsot, és Katy felé fordult - Mi másra vágynék? A lány összerezzent. - Fogalmam sincs. Természetesen elfogadom a meghívását, de tényleg csak egy pohár italra. Engem is hazavár az öcsém, úgyhogy nem maradhatok sokáig.
- Tudom. Luke kiszállt az autóból, és a villa ajtajához kísérte Katyt. Zeke teljes hosszában elnyúlva feküdt a tányérja mellett a nappali szoba szőnyegén. Füle kissé megrebbent, és az egyik szemét is kinyitotta, amikor Luke villanyt gyújtott, de nem vette a fáradságot, hogy megmozduljon. - Hát házőrzőnek valóban fantasztikus, ezt meg kell hagyni - jegyezte meg Katy. - Zeke pontosan tudja, mikor kell fölvernie a házat, és mikor nem kell strapálnia magát. Hideg van idebent, mindjárt bedurrantok. - Luke lesegítette Katy kabátját, és kibújt fekete zakójából. A kandalló felé igyekezve meglazította a nyakkendőjét, majd kigombolta az inggallérját. - A konyak a konyhában van - mondta, ahogy fél térdre ereszkedve a gyújtósért nyúlt. Katy úgy vélte, ez burkolt célzás volt, hogy lépjen a tettek mezejére. - Megkeresem - felelte, és kiment a konyhába. Addig nyitogatta a kredencajtókat, amíg meg nem találta az impozáns francia címkével díszített palackot. Ha ételről, italról van szó, minden Gilchrist jó ízlésről tesz tanúbizonyságot, és úgy látszik, a remete életet élő Luke sem kivétel, gondolta, miközben konyakot töltött két pohárba. Már vígan pattogott a tűz a kandallóban, mire Katy visszatért a nappaliba. Amikor megpillantotta a feléje forduló Luke nyitott gallérja alól kikunkorodó koromfekete, göndör szőrszálakat, hirtelen reszketni kezdett a keze, és gyorsan letette a teli poharakat. - Köszönöm. - Luke könnyedén talpra szökkent, mint egy kecses párduc, ruganyos macskaléptekkel átvágott a szobán, és fölkapta az egyik poharat. - Oké, miről akar beszélgetni? - Katynek erőt kellett vennie magán, hogy fesztelenül tudja föltenni ezt kérdést. Ahogy leült a kényelmes kanapéra, lazán omlott a lábszárára türkizkék ruhájának bő harangszoknyája. - Teljesen mindegy. Bármiről. Dobjon be egy témát. - Luke, lehuppant a lány mellé, hátát a párnáknak vetette, és kinyújtotta hosszú lábát. Katy csak most vette észre, hogy a férfi milyen csak most vette észre, hogy a férfi milyen fáradt. Homlokráncolva, riadtan fürkészte az arcát. - Jól van? - kérdezte aggodalmas hangon. - Persze. Kutya bajom. - Luke belebámult a lángokba: - Csak azt hiszem, nem vagyok hozzászokva az efféle szívmelengető, boldog családi összejövetelekhez. Katy érezte, hogy iménti zavara és nyugtalansága egyszeriben elillan, mint a kámfor. Nagyon megsajnálta Luke-ot. Rájött, hogy a férfi csak megjátssza a rideg, arrogáns Fattyút, ám valójában nem lehet könnyű elviselnie ezt az ellenséges fogadtatást. - A rokonainak is idő kell, hogy hozzászokjanak magához: Úgy látszik, valami rejtélyes okból nem bíznak magában. Luke halvány mosolyra húzta a száját. - Soha, senki nem állította a Gilchristokról, hogy ostobák. - Maga sem törte kezét-lábát, hogy megnyugtassa őket a szándékait illetően - emlékeztette szelíden Katy. - Miért törtem volna magam? Elvégre nem kimondottan nemes szándékok vezérelnek. Tényleg le fogom nyúlni a Pacific Rim éttermet. A lány nyársat nyelve ült a kanapé szélén. - Lehet, hogy majd meggondolja magát. - Ez már döfi, Katy! Imádom a magafajta naiv, optimista angyalkákat! Mindig megnevettetnek a jobbnál jobb poénjaikkal! - Nem esik egy kicsit nehezére állandóan a Fattyú alakítani? - Én nem alakítom, hanem élem. - Értem. - Katy keresztbe vetette a lábát, majd tüstént jobb belátásra tért, és egyik lábfejét a másik mögé dugva összeszorította a térdét. - Lazítson! - parancsolt rá halkan Luke. - Nem fogok magára ugrani. - Föl se merült bennem ilyesmi. - Meséljen nekem valamit. - Miről? - Katy érezte, hogy verejtékezni kezd. - Az utolsó negyedévi bevételről? - Nem. A saját nagy terveiről. Szeretném hallani, hogyan képzeli el a jövőjét. - Luke lehunyta a szemét, és a párnára hajtotta a fejét. - Mihez kezd, ha egyszer kiszabadul a karmaim közül?
Katy egy másodpercig habozott. - Ezt már elmeséltem magának. Amint leteszem magánál a lantot, megnyitom különleges kifőzdémet, a Pesto Prestót. Luke szempillái kissé fölemelkedtek. - Ha ennyire rajong a vendéglátóiparért, miért akar elmenni a Gilchrist Inc.-től? Nem lenne egyszerűbb, ha itt maradna a cégnél? Valószínűleg többet is keresne. Vállalkozóként egy vagyont veszíthet. - Hosszú évek óta úgy táncolok, ahogy Gilchristok fütyülnek, s elegem van a dirigálásukból, hogy őszinte legyek. A magam ura akarok lenni végre. - Katy a kandallóban lobogó lángokat bámulta, és az álmaira gondolt. - Szabad akarok lenni, hogy egyedül dönthessem el, mit teszek és mit nem. Magam akarom irányítani a sorsomat. - Így vagy úgy, de jó sokáig vergődött gúzsba kötve, igaz? - Jobban szeretem az öcsémet, mint bárkit ezen a világon. És Justine állásajánlata valóságos istenáldása volt tizenkilenc éves koromban. Úgyhogy félre ne értsen, mert nem panaszkodom. De Matt most már hamarosan megáll a saját lábán. Két hónap múlva felveheti a bankbetétjét, amiből fedezni tudja az egyetemi tanulmányait. Justine-nak pedig itt van maga, tehát az, aki gondját viseli a drágalátos Gilchrist Inc.-nek. - Szóval alig várja, hogy faképnél hagyhassa a vállalatot, és szabadon szárnyalhasson, mint a madár? - Igen. Amint lelépek, kitárhatom a szárnyaimat, és alkalomadtán némi kockázatot is vállalhatok - felelte magában mosolyogva, kényelmesen hátradőlve a lány. Ha a jövőjére gondolt, mindig jobban érezte magát. Ivott egy korty konyakot, és élvezte a testét elöntő kellemes melegséget. - Pontosan tudom, mit akarok megvalósítani a saját kifőzdémben. - Meséljen a céljairól. Katy még mindig csodálkozott a férfi kíváncsiságán, de szíves örömest belemerült kedvenc ábrándjába. - Kicsi, de minden tekintetben első osztályú vendéglő lesz, tehetős, igényes, vállalkozó szellemű ínyenceknek. Persze a lehető legjobb helyen. Főleg a Bellevue vagy az Edmonds jöhet szóba, de Seattle üzleti negyede is megfelelő környék lenne. Majd kialakítom az üzlet sajátos arculatát. Mélyhűtött és frissen készülő pástétomokat, azon kívül többféle mártást és számtalan tésztafélét fogok felszolgálni. - Tésztaféléket? Mi a manó! - Bizony! Az olaszos pasta nem más, mint modern korunk tökéletes tápláléka. Jót tesz az egészségnek, villámgyorsan kész van. Forró vízben pár perc alatt megfő, aztán már csak rá kell löttyinteni valami finom mártást. Mind a tíz ujját megnyalja majd, aki betér Pesto Prestóba! - Hűha! Komolyan? - Mi az, hogy! Mert néhány különleges csemege is lesz ám az étlapomon! - magyarázta lelkesen Katy. Egzotikus keleti hajdinakása, korpás búzakenyér, fűszerekkel ízesített lepény és így tovább. Azon kívül meg szeretném lepni a vendégeimet. A saját pástétomreceptjeimet az asztaluknál fogom elkészíteni, s lehet, hogy a tésztát is a szemük láttára sütöm meg. - Teljesen egyedül akarja vezetni az üzletet? - Konyhai személyzet nélkül nyilván nem győzném a munkát, úgyhogy természetesen fel kell vennem egy-két embert. - Természetesen. De még így is rengeteg dolga lesz. Gürcölhet látástól vakulásig. Nemigen marad majd ideje szórakozni. Justine azt mondja, maga az elmúlt pár évben alig járt társaságba, de szerinte e téren is készen áll a szárnypróbálgatásra. Tényleg így van? Bár a férfi rá se nézett, sőt még a szemét sem nyitotta ki, Katy érezte, hogy a kérdés hallatán hirtelen megizzadt a tenyere. Fogalma sem volt, mi baja lehet. Már-már attól tartott, lassan valóságos idegroncs lesz belőle. Gyorsan letette a konyakospoharát, nehogy leejtse, és összetörje. - Valóban nem bánnám, ha a jelenleginél valamivel izgalmasabb társasági életet élhetnék - vallotta be minden szavát gondosan megválogatva. - Mármint abban az esetben, ha megfelelő partnerre akadnék. - Megfelelő partnerre? - visszhangozta Luke. - És azt is pontosan tudja, miféle férfi az ideálja? Mindenkinek van valami elképzelése arról, hogy milyen tulajdonságokat látna szívesen az eszményi élettársban. A maga eszményi élettársának milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie? - faggatta tovább Luke.
Katy elbizonytalanodva rásandított, de a férfi még mindig csukott szemmel ült mellette. Csak most vette észre Luke sűrű, koromfekete pilláit meg a járomcsontja alatt sötétlő árnyékokat, amelyeket a kandallóban lobogó lángok festettek arisztokratikus arcára. - Hát,- mondta lassan,- azt hiszem, az én ideálom őszinte, gyengéd, melegszívű, megbízható férfi, aki hűséges hozzám. De az a legfontosabb, hogy tudjon főzni? Luke szeme tágra nyílt. - Magának olyan kell, aki tud főzni? - Persze! Hiszen nyilván sokszor előfordul majd, hogy segéderőre lesz szükségem a Pesto Presto konyhán. - A fene se hallott még ilyet! - Luke bosszúsnak látszott. - De tulajdonképpen nem is kíván túl sokat, igaz? Elvégre arról egy árva szót sem ejtett, milyen teljesítményt követel az ágyban ettől az eszményi daliától. Vagy ez mellékes? Magának csak az a lényeg, hogy élete párja szelíd legyen, mint a kezes bárány, és be tudjon ugrani a konyhán, ha lerobban a szakács? Katy dühtől villámló szemmel meredt a férfira. - Nem én kezdtem ezt a beszélgetést, hanem maga, és most szántszándékkal zavarba akar hozni! Luke ekkor a lány fölé hajolt, és valósággal belepréselte a párnákba. Zöld szeme smaragdként csillogott a fekete pillák árnyékában, ahogy veszedelmesen kéjsóvár pillantással nézett Katyre. - Tudja, mi a véleményem? - Mi? - A lánynak elakadt a lélegzete. Pulzusa ötödik sebességbe kapcsolt, szíve majd' kiugrott az izgalomtól, ágyékát mintha tűz perzselte volna. Kővé dermedve bámulta Luke arcát. Elvarázsol a mágus-szemével, gondolta. - Megmondom. Szerintem magának egyáltalán nem fontos a szex. A sereghajtók között kullog a rangsorában. - Valóban? - Ez vitathatatlan. Pedig azt hiszem, ha választani kéne a szakácsok gyöngye meg egy lepedőakrobata között, akkor jobban tenné, ha az utóbbi mellett döntene. - Ugyan miért? Ha rátalálok a tökéletes séfre, legfeljebb megveszem neki a Kámaszútrát, amiből ától zéig elsajátíthatja a szexre vonatkozó ismereteket Nyilván ezzel a tantárggyal is simán megbirkózik az a férfi, akinek elég sütnivalója van ahhoz, hogy megtanuljon főzni. - Ahogy azt maga elképzeli! Legyen erős, rossz hírem van. Arra még egy hülye is képes, hogy megtanuljon főzni. Ahhoz viszont istenáldotta tehetség kell, hogy az ember egy önjelölt őrangyalt tudjon szeretni. Meg fog csókolni, rémüldözött Katy, és az ajkába harapott. - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Luke. - Majd szólok, ha szükségem lesz a tanácsára, angyalom - felelte a férfi, mielőtt szája a lány szájára tapadt.
6.
AMIKOR KATY rátekintett, Luke arra gondolt, mindjárt elnyeli ez a kristálytiszta tóhoz hasonlító kék szempár. A lány kissé bizalmatlanul, de női szokás szerint kíváncsian figyelte, ő meg úgy érezte, mintha valami láthatatlan mérlegen méricskélnék. Bosszantotta ez az érzés. Kívánta Katyt, és azt akarta, hogy a lány is kívánja őt. Méghozzá veszettül. Szorosan Katyhez simult, ereiben forró lávaként hömpölygött az örömteli várakozás. Most eszmélt rá, hogy attól a perctől kezdve készül erre a pillanatra, amikor elhatározta, hogy eljön Dragon Baybe. Mindössze egyetlen tényező volt bizonytalan: az időzítés. Ám amint vacsora után meglátta az erkélyen Katyt és. Darrent, rögtön eldőlt a kérdés. Akkor határozta el, hogy haladéktalanul a tettek mezejére lép. Ha egy Gilchrist kell ennek a lánynak, akkor én legyek az, és ne az unokaöcsém, mondta magában. És attól kezdve elvesztette jelentőségét a nyilvánvaló tény, hogy Katy nem a zsánere.
Milyen édes, milyen sebezhető, milyen selymes a bőre, gondolta, ahogy tenyerét Katy tarkója alá csúsztatta. Miközben ujjaival élvezettel cirógatta a lány nyakát, Katy illata lassan egész lényét eltöltötte, és mélyen bevésődött az emlékezetébe. A ruganyos női mell, csábítóan préselődött a mellkasához, a gömbölyű csípő pedig a combjához. Saját teste oly feszes volt, akár az íjhúr. Teljes súlyával óvatosan ránehezedett a lányra, és felajzottan, mohón csókolta. Egy pillanatig nem történt semmi. Az égvilágon semmi. Saját vágya immár tengerárrá duzzadt, így aztán másodpercek teltek el, mire a szenvedély hullámaiba elmerült Luke ráébredt, hogy Katy teste nem ad választ a testének. Megdöbbent, amikor a felismerés végül eljutott a tudatáig. A lány nem viaskodott vele de nem is ölelte magához ellágyulva. Legnagyobb csalódására Katy szűziesen összeszorított szájjal, mozdulatlanul feküdt a kanapé párnáihoz dőlve, mint egy darab fa. Luke ingerülten azon tűnődött, vajon őrangyala valami égi jelre vagy isteni kinyilatkoztatásra vár-e, mielőtt kegyeskedik átadni magát annak a különös érzelemnek, amit a közönséges földi halandók szenvedélynek neveznek. A férfit rettenetes érzés kerítette hatalmába. Hirtelen rájött, hogy másodpercek választják el a katasztrófával felérő csúfos kudarctól. Képtelen volt elhinni; hogy így felizgathatta egy olyan nő, akiért ő majd meggebed, de hiába, mert vágya nem talál viszonzásra. Egyszerűen nem értette a furcsa helyzetet, hiszen biztosra vette, hogy az efféle féktelen, mindent elsöprő szenvedély csakis kölcsönös lehet. Luke a szájába vette a lány fülcimpáját, Katy meg erre idegesen összerezzent, mintha valóban attól félne, hogy a férfi megharapja. Luke azt sem tudta, hová legyen tehetetlen dühében. Törte a fejét, vajon mi a fenét akar tőle ez a lány. Átvillant az agyán, hogy Katy talán most is csak provokálja, ahogy általában szokta, elvégre számos példa akadt már erre rövid kapcsolatukban. Az erkölcsi prédikációtól kezdve a pofonig mindenre fel volt készülve - csak arra nem, hogy a lányt teljesen hidegen hagyja a közeledése. Pedig esküdni mert volna rá, hogy Katy az első perctől kezdve tisztában van vele, mit érez iránta. Valamennyi férfiösztöne azt súgta, hogy a lány épp úgy észrevette a kettőjük között vibráló feszültséget, mint ő. Luke kábultan fölemelte a fejét. Lehetetlennek tartotta, hogy a lányt nem fogja el az izgalom, nem ragadja magával a szenvedély mindent elsöprő áradata. Nem akarta elhinni, hogy ez előfordulhat. Elszántan a párnákhoz nyomta Katyt, majd behajlította a lábát, és ahogy erősen közelített a térdével a csípőjéhez, felcsúszott a türkizkék harangszoknya. A férfit ismét elöntötte az izgalom hatalmas hulláma, amikor a combjához ért Katy nejlonharisnyás combja. Mohó szája alatt ekkor nyílt szóra először a lány szája. - Tényleg nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Luke. - A teremtésit! Csak ennyit tudsz mondani? - Hát, ami azt illeti, nem vagy a zsánerem, és egész biztos, hogy te sem a magamfajta nőkre szoktál bukni. Azon kívül hat hónapig szoros munkakapcsolatban leszünk, úgyhogy azt hiszem, az lenne a legjobb, ha nem bonyolódnánk efféle viszonyba. Luke fátyolos hangon felsóhajtott, és száját az ellenkező Katy szájára tapasztotta. De ezzel mindössze annyit ért el, hogy sikerült belefojtani a szót a lányba. Mivel ennél sokkal többre vágyott, hagyta, hogy keze egyre följebb kússzon Katy csípőjéről, és csak a csábítóan gömbölyű női mell alatt parancsolt megálljt az ujjainak. A lány megremegett, de nem fonta rá a karját, és nem kérlelte, hogy tegye magáévá. A döbbent Luke még azt sem tudta megállapítani, hogy Katy a vágytól borzongott-e, vagy azért futott végig a hátán a hideg, mert viszolyog tőle. - Ezt egyszerűen nem hiszem el! - morogta rekedten. - Mit? - Azt, hogy csöppet sem vagy kíváncsi rá, milyen lenne, ha úgy istenigazából összejönnénk. Katy gyöngéden megcirógatta ujjai hegyével a férfi markáns állát. - Egy szóval sem állítottam, hogy nem vagyok kíváncsi rá. Csupán annyit mondtam, szerintem nem lenne jó ötlet kiderítenünk.
Ahogy Katy selymes ujjai az arcához értek, Luke-ban újra fellobbant az emésztő vágy. Úgy érezte, hogy egész testét éles karmok marcangolják. - Félsz tőle ugye? - faggatta magyarázat után kutatva a lányt. - Nem. Csak résen vagyok, mint mindig, ha Glichristokkal akad dolgom. Családtagok közelében nem árt az óvatosság. - Jézusom! Ne vegyél egy kalap alá azzal a boszorkánygyülekezettel! Engem egészen más fából faragtak! - Igazán? - kérdezte halvány mosollyal Katy. - Igazán! De a fenébe is, ne akadékoskodj már, hanem csókolj meg végre! - Miért? Luke elképedve bámult a lányra. - Hogyhogy miért? Azért, mert jó lesz, és kész! - Neked is? - Nekem is. Méghozzá nagyon. Csókolj meg, drágám. Ölelj át, és engedd, hogy megmutassam, milyen jó lesz mindkettőnknek. Miközben nyelve hegyét Luke szája sarkához nyomta, Katy a férfi tekintetét fürkészte. - Ha teljesítem a kérésedet, nem fogsz megharagudni rám, amikor szólok, hogy elég volt? - Megígéred? A férfinak nagy kő esett le a szívéről. Úgy érezte, győzött. Széles, elégedett mosolyra húzta a száját. Meg volt győződve róla, hogy mostantól minden úgy megy majd, mint a karikacsapás. - Becsületszavamra. - Rendben van. A lány átkarolta Luke vállát. A férfin végigszáguldott a kéjes öröm forró hulláma. Egyik kezével Katy fejét, a másikkal meg a derekát szorította magához. - Így már jobb - dünnyögte. - Sokkal jobb. Szája ismét foglyul ejtette a lány száját, de most nem érte be egy futó csókkal. Eltökélte, hogy ezúttal beférkőzik a belső szentélybe. Katy ajkai tétován megremegtek, aztán szétnyíltak a szelíden ostromló férfiszáj alatt. Luke szántszándékkal fékezte magát. Gyöngéden nyomult előre, nem akart ajtóstul rontani a házba. Örömmámorban ázott. Amikor Katy halkan felnyögött, és teljes erőteljesen megmarkolta a vállát, úgy érezte, végre sikerült megszereznie a fellegvár kapujának kulcsát. Hirtelen ráeszmélt, hogy reszket a keze. Mivel ilyesmi még sosem történt vele, a furcsa élmény hatására kis híján inába szállt a bátorsága. De aztán villámgyorsan összeszedte magát. Nektárra szomjazó nyelve incselkedve merült, alá a lány szájában, és ő boldogan szívta magába Katy esszenciáját. A lány úgy reszketett a karjában, mint a nyárfalevél, de nem húzódott el tőle. Ekkor még följebb húzta, majd Katy combjai közé ékelte a térdét, és érezte, hogy perzselő hőség áradt a lány ágyékából. Luke most már biztosra vette, hogy Katy kívánja. Hál' istennek mégsem tévedtem, csak az a baj, hogy nem bízik bennem, mondta magában. Azt is tudta, hogyan oszlassa el a lány félelmét. Ha időre van szüksége, ezen ne múljon; olyan türelmes leszek, mint egy szent, fogadkozott. Miközben lassú mozdulatokkal simogatta Katyt, keze egyszer csak a lány mellére siklott. Amint megérintette a kemény mellbimbókat, határtalan büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy megtört a jég, Katyben is ébredezik a szenvedély. Kitapogatta, és lassan lehúzta a türkizkék ruha cipzárját. Ujjai vándorútra indultak a lány gerincén, és óvatosan lefelé araszolva meg sem álltak a derekáig. Milyen sima, milyen puha, milyen bársonyos a bőre, gondolta, ahogy keze lejjebb merészkedett a lány fenekére. Amikor mutatóujját könnyedén becsúsztatta a két félgömböt elválasztó kis árokba, Katy ismét megremegett a vágyakozástól, és ő úgy érezte, türelme elnyerte méltó jutalmát.
Luke alig tudott uralkodni magán, de emberfeletti akaraterővel acélbilincsbe verte olthatatlan vágyát, amely most már vadul mardosta minden porcikáját. Időtlen idők óta nem kívánt annyira semmit és senkit mint ezt a lányt, de úgy döntött, nem sürgeti, még várhat egy kicsit, ha eddig kibírta. Meg akart győződni róla, hogy Katyt is éppúgy elragadta a szenvedély vihara, mint őt. Tudnia kellett, hogy nemcsak ő semmisül meg az izgalom emésztő tüzében, hanem a lány is. De nem is volt oka a sietségre, hiszen előttük állt az egész éjszaka. Katy végtelenül csábító, halk sikolyt hallatott ahogy ujjai szorosan ráfonódtak a férfi ágyékára. Luke érezte, hogy a lány csípője kissé megemelkedik, mintha puhatolózna. Végre feloldódott az angyal; édes,' akár a forró méz, perzselő, mint a folyékony tűz, és pár perc múlva az enyém lesz, gondolta diadalittasan. Katy fenekét a tenyerében tartva felidézte Justine figyelmeztetését: ez a lány éveken keresztül úgy élt, mint egy zárdaszűz. Megfogadta, hogy mostantól lassú tempóban, óvatosan fog haladni, még akkor is, ha belebolondul. Angyalt még sosem csábított el, úgyhogy ez az élmény merőben új volt számára. - Luke? - szólalt meg halkan Katy. A férfi eleinte nem is hallotta, mert éppen azon töprengett, vajon elhamarkodná-e a dolgot, ha nekilátna lehámozni a lányról a türkizkék ruhát. - Azt hiszem, elég volt - mondta remegő hangon Katy. - Mi az? - Luke gyöngéden megszorította a lány imádni valóan puha, ruganyos combját. - Azt mondtam, elég volt, Luke. Haza kell mennem. A fért csak most eszmélt rá, hogy Katy mindkét kezét a mellkasának feszítve megpróbálja ellökni. Szédült; és már-már attól félt, a fehéren izzó, forró vágy szénné égeti a testét. De nagy nehezen fölemelte a fejét, és hunyorogva letekintett a lányra. Katy szája megduzzadt a csókjaitól, és kipirult az arca. - Haza akarsz menni? - kérdezte elképedve, mint aki nem hisz a fülének. - Nagyon késő van. Az öcsém biztos nem tudja elképzelni, hol maradok ilyen sokáig. - Most nem mehetsz el! Katy az ajkába harapott. - Megígérted, hogy békén hagysz, ha azt mondom, elég volt. - Tudom, de... - De azt hitted, nem fogok szólni, igaz? - kérdezte megvonagló szájjal Katy, és szomorúan hozzátette: Jellemző. Hiába, minden Gilchrist egyforma. - Figyelmeztetlek Katy, hogy dühbe gurulok, ha ezt nem hagyod abba! Ne hajtogasd nekem állandóan, hogy én sem vagyok különb a rokonaimnál! - Dühbe gurulsz? És mit csinálsz velem? Kirúgsz a vállalattól? Luke haragosan meredt a lányra. - Szeretnéd, mi? - Ha lapátra tennél, nagyon megkönnyítenéd a dolgomat, az egyszer biztos. - Ne is reménykedj. Katy felsóhajtott. - Nem reménykedem. De tényleg haza kell mennem, Luke. Légy szíves, ne tarts vissza. A férfi elfojtott egy káromkodást, és elengedte Katyt, bár teste hevesen tiltakozott. Mély lélegzetet vett, hogy lecsillapodjon. - Hát akkor eredj, angyal! Menekülj, amíg tudsz. - Te kezdted az egészet, úgyhogy semmi okod mérgelődni. - A lány gyorsan felült, és megpróbálta fölhúzni a cipzárját, de nem boldogult vele. - Előre megmondtam, hogy ez nem jó ötlet. - Az ötlet igenis jó, sőt remek! - Luke egyetlen gyors mozdulattal felhúzta a cipzárt. Ó, a francba, a lány tényleg lelécel, nem csak játszadozik, gondolta felpaprikázva. - Egyszerűen félsz tőlem. Ez a probléma. - Netán azért hibáztatsz, mert résen vagyok? N tehetsz érte szemrehányást, hiszen azt is megmondtam, hogy szerintem a Gilchristok közelében nem az óvatosság. - Katy ügyetlenül belebújt a cipőjébe Nem szeretnék viszonyba bonyolódni veled, Luke. - Miért? Mert nem tudok főzni? - Többek között ezért sem. - Katy fürgén talpra szökkent. Luke hanyatt feküdt a párnákon. Kezét összekulcsolta a feje alatt, egyik lábát felhúzta, a másikat ki nyújtotta, és tűnődve nézte a rózsás arcú, felhevült, szemmel láthatólag felajzott lányt. Majd' belepusztult, úgy kívánta. Elhatározta, hogy más taktikával próbálkozik, hátha sikerrel jár. - Beszéljük meg ezt a dolgot, Katy - dorombolt behízelgő hangon.
- Ne nézz így rám! - A lány fölkapta a retiküljét. Mindketten tudjuk, hogy igazából nem kellek neked, Luke. Csak zabos vagy rám, mert rávettelek, hogy gyere ide, és segíts a családodon. Azért haragszol, mert meggyőztelek, hogy vállalnod kell a felelősséget és teljesítened kell a többi Gilchrist iránti kötelességedet. Kizárólag bosszúból akartál elcsábítani ma este. Így akartad megtorolni a sérelmeidet. Luke elképedve pislogott, mint aki még sosem hallott ilyen ostobaságot. - Hülyeség! - Nem. Te is nagyon jól tudod, hogy ez az igazság --felelte fáradt mosollyal Katy. - Természetesen megértelek. Gondoltad, leveszel a lábamról, és megfizetsz, amiért beleavatkoztam az életedbe. De én ezt nem akarom, Luke. Ha bosszút akarsz állni rajtam, akkor az irodában szállj rám. Ugráltass és zsigerelj ki te is, éppúgy, mint a többi Gilchrist. Most pedig mennem kell, ha megbocsátasz. Katy ezzel sarkon fordult, és az ajtó felé indult. Luke néhány másodpercre pánikba esett, valami meghatározhatatlan félelem kerítette hatalmába. Aztán szélsebesen felpattant a kanapéról. Abban a pillanatban érte utol a lányt, amikor az megragadta a kilincsgombot. A férfi teljes erővel rátenyerelt az ajtóra, hogy Katy ne tudja kinyitni. - Hazakísérlek. - Pár percre lakom innen, úgyhogy egyedül is hazatalálok. - Azt mondtam, hazakísérlek, a mindenségit! Megígértem az öcsédnek, hogy vigyázok rád ma este, és én állom a szavamat. - Luke megpördült, kirántott a szekrényből egy fekete bőrdzsekit, aztán leakasztotta a fogasról a lány kabátját. - Köszönöm - mondta csendesen Katy, miközben a férfi udvariatlanul gyors, kurta mozdulatokkal fölsegítette rá a kabátot, majd maga felé fordította, a tenyerébe vette az arcát, és így szólt hozzá: - Ezt még megbánod, Katy Wade! A lány bánatosan nézett föl rá. - Miért? Mert pokollá fogod tenni az életemet az irodában? Tudom, hogyan kell kordában tartani a Gilchristokat. Az elmúlt évek során volt alkalmam megtanulni. - A munkának ehhez semmi köze! - sziszegte dühösen Luke. - Azért fogod megbánni, hogy faképnél hagytál ma este, mert életed végéig azon fogsz rágódni, milyen lett volna, ha együtt töltjük az éjszakát. Katy meglepetten pislogott egyet, aztán a férfi legnagyobb döbbenetére felderült az arca. - Ó, te jó ég! Hogy jut eszedbe ilyen butaság? - kérdezte halvány mosollyal, miközben fölágaskodott, és kedvesen megsimogatta Luke arcát. - Hiszen én már tudom, milyen lett volna lefeküdni veled. - Na, ne mondd! - Luke majd' felrobbant mérgében. Aztán honnan tudod, ha szabad érdeklődnöm? - Mivel igen élénk a fantáziám, biztos vagyok benne, hogy rendkívül izgalmas, perzselő, sőt viharos éjszakánk lett volna. Elvégre ez a minimum, amit egy nő elvárhat a hímnemű Gilchristoktól. Luke összeszorított foggal hallgatta, hogy a lány ismét egy kalap alá veszi a rokonaival, de úgy döntött nem kéri ki magának még egyszer az általánosítást. - És elárulnád, mi kifogásod van egy izgalmas, perzselő, sőt viharos éjszaka ellen? - Az égvilágon semmi, ha olyan férfival töltöm, akinek valóban kellek. De mindketten tudjuk, hogy köztünk nem ez a helyzet, mert nem vagyok az eseted. - De még lehetnél! Csak akarnod kéne, hiszen gyakorlat teszi a mestert! - morogta zsémbesen a férfi. Talán a mentorod lehetnék. Megtanulhatnád tőlem szex minden csínját-bínját. - Lelki szemével látta, amint tanítgatja Katyt, és hirtelen úgy érezte, egész testét gúzsba köti a vágy. A lány ráemelte kristálytiszta, komoly tekintetét. - Nem. Nem fogom megtanulni tőled, Luke. - Miért? - Mert nem akarok viszonyt kezdeni veled. Sem beléd szeretni. Nekem már csak ez hiányozna - felelte Katy, és kinyitotta az ajtót. Luke ezúttal nem állta útját. Hátrapillantott a padlón szunyókáló Zekére. - Ébresztő, öregfiú! Te is velünk jöhetnél. Mozgás! Zeke tüstént fölkapta a tányérját, s követte gazdáját meg a lányt, akik már kiléptek az ajtón a sötétségbe
A hűvös éjszakai levegő kijózanító hideg zuhanyként érte Luke-ot. Valamelyest lecsillapodott, és egyre világosabban tudott gondolkozni. Semmi vész, hiszen hat hónap áll előttem, mondta magában. Biztosra vette, hogy ennyi idő alatt képes lesz meggyőzni Katyt: szenvedélyük kölcsönös, a lány is éppúgy kívánja őt, mint ő a lányt. Nem vette a fáradságot, hogy megtörje a kettőjük közé telepedett csendet. Mivel Katy szintén nem szólt egy árva szót sem, némán tették meg a rövid utat a lány villájáig. Amikor odaértek, Luke türelmesen kivárta, míg Katy kinyitja a bejárati ajtót. Csak a nappaliban égett a villany, egyébként sötét volt az egész házban. Matt már nyilván rég lefeküdt, és az igazak álmát aludta. Katy bement a szobába, és mielőtt becsukta az ajtót, mentegetőző mosollyal így szólt a küszöb előtt álldogáló Luke-hoz: - Bocsáss meg, ha esetleg félrevezettelek. Eleve nem lett volna szabad megengednem, hogy megcsókolj. Amennyiben úgy érzed, én vagyok a hibás, akkor csak annyit mondhatok, hogy nagyon sajnálom a történteket. Észnél kellett volna lennem, elvégre tudom, hogy a rámenős Gilchristok mindent halálosan komolyan vesznek. Luke fél kézzel az ajtófélfához támaszkodva előrehajolt, és bedugta a fejét a világos nappaliba, hogy a lány jól lássa haragtól szikrázó szemét. - Itt és most tisztázzunk valamit, Katy Wade, méghozzá egyszer s mindenkorra. Egyedül én vagyok a hibás a villámban történtekért. Te nem tehetsz róla. Én kezdtem az egészet, tehát vállalom érte a teljes felelősséget. Azon kívül közlöm veled, hogy amit elkezdtem, azt előbb-utóbb be is fogom fejezni. Most pedig bújj ágyba, és azt ajánlom, hogy mielőtt elalszol, gondolkozz ezen a dolgon. - De Luke... - Továbbá sürgősen verd ki a fejedből azt a téveszmét, hogy én is ugyanolyan vagyok, mint a többi Gilchrist, akit mostanáig alkalmad volt megismerni - mondta ellentmondást nem tűrő hangon a férfi, majd válaszra sem várva megragadta a kilincsgombot, és egy indulatos rántással rácsapta az ajtót a lányra. Zeke kíváncsian nézett rá. Luke beletúrt a hajába, aztán föltekintett a csillagos égre. A telihold széles, ezüstösen csillogó fénykévét vetett a tengerre. - Gyere, öregfiú! Menjünk le a partra. Rám fér egy kiadós séta. Zeke vígan szökellve előreszáguldott a szirt alatt húzódó sziklás partra vezető ösvényen. Miközben Luke a kutya nyomába eredve leballagott a vízhez. A hideg szél verte fekete bőrdzsekijét. Sokáig gyalogolt gyors, öles léptekkel a holdsütötte durva homokban. Figyelmét kizárólag önmagára összpontosítva mélyeket lélegzett, hogy a friss, csípős levegő a szenvedély maradékát is kiűzze szervezetéből. Mire megállt a part túlsó végén, teljesen visszanyerte az önuralmát. Jót tett neki a séta. Helyrebillent a lelki egyensúlya, sőt olyannyira megnyugodott, hogy újra világosan, hideg fejjel tudott gondolkozni. Mióta meghozta a döntést, számtalanszor föltette már magának a kérdést, miért is jött Dragon Baybe valójában. Válaszképpen mind ahányszor megpróbálta elhitetni magával, hogy azért, mert a Pacific Rim étteremre fájt a foga. Eljátszott a gondolattal, hogy az egész klánon bosszút állhat, ha megkaparintja a cég legértékesebb vagyontárgyát. De az is felmerült benne, hogy azért vette fel a kesztyűt, mert megelégelte oregoni remeteéletét - tehát unalomból vállalta a Gilchrist Inc. megmentését. Most azonban, miután könyörtelen őszinteséggel szembenézett önmagával, hirtelen ráeszmélt, hogy egyik válasza sem felel meg a valóságnak. Igazából Katy miatt jött ide. KATY EGY kis műanyag dobozt tett le Liz íróasztalra, amint másnap reggel megérkezett az irodába. Liz kíváncsian előrehajolva figyelte főnökasszonyát, aki kinyitotta a dobozt, majd fogott egy kést, amit belemártott a pástétomba, és megkent egy sós kekszet a sűrű zöld masszával. - Oké, most pedig mondd meg őszintén, hogy mi a véleményed! - szólította fel Katy Lizt, miközben felé nyújtotta a kekszet. - De ne kímélj! Liz bekapta a parányi szendvicset, és elgondolkozva ropogtatni kezdte. - Jó. Nagyon jó válaszolta végül. Katy homlokráncolva nézett rá. - Biztos vagy benne?
- Nem. Egyetlen falatból nem tudom teljes bizonyossággal megállapítani. Az lesz a legjobb, ha adsz még egyet. Katy habozás nélkül teljesítette titkárnője kívánságát. - Ezt bazsalikomból és parajból mixeltem - magyarázta. - Meg egy kis diót is reszeltem bele, csak úgy próbaképpen. Liz beleharapott a kekszbe, aztán elmosolyodott. - Zseni vagy, anyám! - rikkantotta fülig érő szájjal - Óriási sikered lesz vele! - Tényleg ízlik? - kérdezte kétkedve Katy. - Isteni! - nyugtatta meg Liz. - Ugye, megengeded, hogy a többit is bekebelezzem? Mielőtt bármit felelhetett volna, Katy valami neszt hallott az irodaajtó irányából. A finom pihék rögtön égnek meredtek a tarkóján. Rögtön tudta, ki áll ott, pedig Luke még meg sem szólalt. A férfi még aludni sem hagyta nyugodtan; egész éjjel álmai határmezsgyéjén ólálkodott, akár egy rejtélyes, veszedelmes, észbontóan izgató, fekete lepelbe burkolózó fantom. Rá gondolt utoljára, mielőtt tegnap este elszunnyadt, és ő jutott eszébe először, amikor ma reggel kinyitotta a szemét. A Fattyú hazajáró lélekként kísértette. - Nem gondolod, hogy másnak a véleményét is kellene kérned, ha már fogyasztói közvélemény kutatást tartasz? - kérdezte Luke. - Kár lenne, ha egyetlenegy kísérleti alany ítéletéből elhamarkodott következtetésre jutnál. A lánynak erőt kellett vennie magán, hogy legalább látszólag meg tudja őrizni a nyugalmát. A válla fölött hátrapillantott Luke-ra, aki fél vállal az ajtófélfának támaszkodott, szokása szerint tetőtől talpig fekete szerelésben - ezúttal farmernadrágban és pulóverben. Zakónak, nyakkendőnek híre-hamva sem volt, tehát ma reggel nyilván nem állt szándékában átugrani a cég seattle-i székházába. - Te is megkóstolnád? - kérdezte udvariasan Katy. A férfi mágusszeme felcsillant. - Igen! A lány szorosan markolta a kés nyelét, miközben engedelmes beosztottként megkent még egy kekszet. - Ezt a pástétomot a legújabb receptem szerint készítettem parajból és bazsalikomból. Most tesztelem. Luke kiegyenesedett, és odalépett az íróasztalhoz, hogy átvegye Katytől a kóstolót. Egy pillanatra kivillant hófehér fogsora, ahogy mélyen a lány szemébe nézve egészben elnyelte a kis szendvicset. Néhány másodpercig elgondolkodva rágta a pástétomos kekszet, majd miután lenyelte, kijelentette: Nem rossz. Katy az orrát fintorgatta. - Ilyen lagymatag dicséretre semmi szükségem, jól megvagyok nélküle. Ne kertelj, hanem mondd meg őszintén, ha nem ízlik. Luke lassan elmosolyodott. Leplezetlenül kéjes mosolya láttán a lány úgy érezte, életveszélyben van. Szemernyi kétsége sem lehetett felőle, mi jár a férfi eszében, ahogy a smaragdzöld szempár végigpásztázta, és a delejes mágustekintet megpihent a száján:. - Nem kertelek. Szerintem tényleg nem rossz, csak nem elég pikáns. Meg kéne bolondítani egy kicsit. - Megbolondítani? - Katy gyanakodva fürkészte az arcát. Mélyen elpirult, amikor rájött, hogy Luke valójában nem is a pástétomról beszél. - Igen., Megbolondítani. Más szóval, megfűszerezni. Hiszen tudod, hogy a pástétom akkor az igazi, ha valami különleges zamata van. A tiéd mintha szégyellené, titkolná a benne rejlő csodálatos ízeket. Mondhatnám, kissé bátortalan. Bizonyára a kellő tapasztalat hiánya miatt. Katy dacosan fölszegte az állát. - Igazán? - Az elsőrangú pástétom mindig különleges. Az a dolga, hogy felszabaduljon a hozzávalókban, például fűszernövényekben megbúvó szenvedély. Érted? A lány dühtől villámló szemmel meredt Luke-ra. - Azt hiszem, igen. - Ne izgulj. Énnek a pástétomnak nincs olyan problémája, amit ne lehetne orvosolni egy kis kísérletezéssel és gyakorlással. - Majd észben tartom az észrevételedet - sziszegte összeszorított foggal Katy. Luke elégedetten bólintott. - Akkor jó. - Elvette a kést a lánytól, és még egy szendvicset kent magának. - Nyugi! Nem olyan nehéz ám jó pástétomot készíteni. Fogadni mernék, hogy te is bele fogsz jönni, mint kiskutya az ugatásba.
Visszaadta a kést Katynek, a szájába dugta a kekszet, és kisétált az irodából. - Hű, a mindenit! - Liz úgy tett, mintha a rémület hideg verítékét törölgetné a homlokáról. - Mi a bánat volt ez? - Beképzelt főnök urunk nyilván azt hiszi, hogy úgy ért a pástétomkészítéshez, mint egy kitüntetett mesterszakács. - Ezt egy dedósnak próbáld bemesélni - dünnyögte Liz. - Nem is a pástétomokról beszélt. - Dehogynem! Mi másról? - vágta rá Katy, ahogy lendületesen a szobája felé igyekezett. - Nagyon jól tudod, milyenek a Gilchristok. Mindent halálosan komolyan vesznek. A kaja sem kivétel. - Azt hiszem, ez természetes. - Liz elgondolkozva ráncolta a homlokát. - Elvégre a vendéglátóiparból élnek, méghozzá igen jól. Katy gyorsan becsukta az ajtót, lerogyott a karosszékébe, aztán székestül megfordult, és egy hosszú pillanatig kibámult az ablakon. Azon merengett, hogy meg fogja emlegetni ezt a hat hónapot, ha az is ilyen lesz, mint ez a két nap. A kezdet kezdetétől érezte, hogy Luke az ellenségének tekinti; haragszik rá, sőt kimondottan utálja. Teljesen tisztában volt vele, hogy a férfi azért gyűlöli, mert rákényszerítette, hogy teljesítse a kötelességét. Tudta, hogy Luke nem önszántából jött Dragon Baybe, és mivel elégedetlen a saját döntésével, rajta tölti ki a mérgét. De Katy bebeszélte magának, hogy képes lesz megbirkózni minden problémával. Ám a tegnap éjjel történtek után sajnos szembesülnie kellett a megoldásra váró egyenletben felbukkanó vadonatúj, eddig ismeretlen tényezővel. Attól félt, de nagyon, hogy Luke afféle kivívásnak, vagy vadásztrófeának tekinti őt, és nem nyugszik, amíg meg nem kaparintja. A Gilchristoknak a vérében volt a monománia, és valahányszor kitört rajtuk, a rögeszméjükké vált, hogy mindenáron el kell érniük a céljukat - különösen akkor, ha valaki azt merte mondani nekik, hogy nem kaphatják meg, amit akarnak. Még a legoptimálisabb körülmények között is nehezen lehetett féken tartani egy olyan Gilchristot, aki a fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, az övé lesz, amire vágyik. Most azonban Katy még a szokásosnál is kényesebb helyzetbe került. Az éjszakai események után tudta: többé nem tagadhatja, hogy Luke mágnesként vonzza. Úgy döntött, titokban tartja vonzalmát. A férfi nem sejtheti, mennyi akaraterő kellett ahhoz, hogy faképnél hagyja. A lelke mélyéig megrázta a felismerés, hogy milyen kiszolgáltatott és milyen sebezhető. Az első pillanattól fogva tudta: Luke veszedelmes fickó. Rájött, hogy rendkívül óvatosnak kell lennie, ha bőrrel akarja megúszni az elkövetkező hat hónapot. Ügyelnie kell minden lépésére, különben nem szabadul ki sértetlenül a varázsló markából. AMIKOR felbőgött a kocsifelhajtón egy méregdrága autómotor, Katy felnézett a szakácskönyvből, amit buzgón tanulmányozott. Hirtelen eszébe jutott, mit mondott tegnap este Darren: beszélni akar vele, úgyhogy ma délután beugrik hozzá. - Mintha Darren vadiúj Porschéját hallanám - szólalt meg Matt a konyhaasztalnál, és hangos csattanással becsukta a tankönyvét. - Mit keres itt ez a Gilchrist? - Valami mondanivalója van számomra - felelte Katy. - Tényleg? És micsoda? - Matt fölállt, az ablakhoz lépett. - Ez a fickó csak olyankor áll szóba veled, ha akar valamit tőled. - Ez nem igaz, Matt. - Nem emlékszel, mikor tolta ide legutóbb a képét? Akkor, amikor azt akarta, vedd rá Justine-t, hogy legalább próbaidőre bízza rá a cég vezetését. Hű, azannya! Ez aztán a járgány! De Darren valószínűleg nem engedi meg, hogy menjek egy kört a meseautójával. - Hát, ez alighanem kétesélyes kérdés. Vagy megengedi, vagy nem. Köztudomású, hogy ez a kocsi a mindene. A szeme fénye. - Katy félretette a szakácskönyvet. - Légy szíves, engedd be, Matt. - Máris megyek. - A fiú szófogadóan ajtót nyitott. Darren a lépcsőn állt fekete bőrdzsekiben és fekete vászonnadrágban. Minden bizonnyal az autójához öltözött, mert természetesen a Porsche is fekete volt.
- Helló, Matt! - üdvözölte kedves mosollyal a srácot. - Rég láttalak. Hogy vagy, pajtikám? - Megvagyok - felelte Matt, de nem a vendégre nézett, hanem a kocsifelhajtón parkoló Porschét bámulta kocsányon lógó szemmel Darren válla fölött. - Álomszép az autód. - Kösz. - Darren odaadta a fiúnak a kulcscsomóját. - Nincs kedved kipróbálni? Matt tágra nyílt szemmel meredt rá. Nem akar hinni a fülének. - Viccelsz? - Nem. Nyugodtan menj be a városba, és kapj be egy hamburgert vagy valamit, amíg én beszélgetek nővéreddel. Mire vársz? Indíts! - Hé, ez fantasztikus! Köszönöm! Nagyon vigyázok rá. - Matt egy szempillantás alatt kiszáguldott az ajtón. Katy nyugtalanul figyelte az ablakból az öccsét, aki a gépkocsigyártás csodájának kijáró mély tisztelettel nyitotta ki a Porsche ajtaját, majd becsusszant a kagylóülésre. - Nem tudom, hogy ez valóban jó ötlet volt-e, Darren. Matt még soha nem vezetett ilyen luxusautót. - Ennek is négy kereke van, mint a többinek. Láttam már vezetni az öcsédet, úgyhogy ne féltsd. Teljes épségben fog hazajönni. - Darren becsukta az ajtót - Leülhetek? - Hát persze, foglalj helyet. - Katy tétova karlendítéssel mutatott rá egy fotelra. Figyelmét teljesen lekötötte az odakintről behallatszó motorzúgás. Csak akkor fordult el az ablaktól, hogy vendégére nézzen amikor a fekete autó lassan kigördült a kocsifelhajtóról. Darren az ellenállhatatlan Gilchrist-mosolyra húzta finom metszésű száját. - Díjazom, hogy lehetővé tetted ezt a négyszemközti beszélgetést, Katy. - Ez természetes. Főzök egy teát, jó? - Remek! - Darren gyorsan felállt, és követte Katyt a konyhába. - Elárulnád, miről van szó tulajdonképpen? - kérdezte Katy, miközben vizet eresztett a kannába, és letette a tűzhelyre. - Kissé bonyolult a dolog. - Darren mosolya elillant, mint a kámfor. Így még feltűnőbb volt a fiatalember tekintetében sötétlő keserűség. - Nagy bajban vagyok, Katy. Mondhatnám, nyakig ülök a pácban. És te vagy az egyetlen, aki segíthet rajtam. A lány némi fenntartással fogadta a kijelentést, hiszen már számtalanszor hallott hasonló drámai mondatokat a hatásvadász Gilchristoktól. - Tudod, hogy ha módomban áll, mindig szívesen segítek, Darren. Most is minden tőlem telhetőt meg fogok tenni érted. Ezúttal miféle bajba kerültél? - Olyanfajtába, ami számszerűsíthető, és százötvenezer dollár a végösszege. - Tessék? - Katy majdnem leejtette a csészét, amit éppen kivett a kredencből. - Ez csak valami ostoba vicc, ugye? - Bár az lenne! - Darren lehajtotta a fejét, és zsebre tett kézzel a cipője orrára meredt. Amikor föltekintett, hogy a lány szemébe nézzen, ijesztően komor volt az arca. - Tartozom néhány embernek, méghozzá elég sok pénzzel. - Konkrétan százötvenezerrel? - Igen. - Jaj, istenem! De hát mit műveltél, Darren? Talán rákaptál a szerencsejátékra? - Nem. Betársultam egy ingatlanfejlesztési vállalkozásba. Rendkívül ígéretesnek látszott. Úgy nézett ki, nagyot lehet kaszálni rajta. Egy egész vagyont. Arra gondoltam, ha beüt a buli, akkor bebizonyíthatom Justine-nak, hogy kitűnő üzleti érzékem van, így beszálltam. Katy arca megvonaglott. - Értem. Pontosan mi történt? - A vállalkozás befuccsolt, mert nem jött össze a működéséhez szükséges anyagi fedezet. Milo Nyle, a társulást létrehozó fejlesztő közölte a brókeremmel hogy az első befektetők, akik arra spekuláltak, hogy majd óriási haszonnal passzolják tovább az ingatlanjukat, be fognak perelni bennünket, ha nem fizetjük ki őket. Egyszóval a föld alól is elő kell teremtenünk a lóvét. Az én részem százötvenezer grand. - Atyaisten! - Kölcsönre van szükségem, Katy. Pánikszerűen, mert tegnapra is késő. Nyle szerint ezek kikészítenek minket. Mindnyájunkat lecsukatnak, ha nem kapják meg a pénzüket. Ez halál komoly. Én is börtönbe kerülhetek.
- Börtönbe... - visszhangozta rémülten a lány. De hát nekem nincs ennyi pénzem! Nagyon jól tudod, hogy nincsen! - Igen, tudom. De simán megszerezhetnéd azt a százötvenezret - sugallta Darren. - Úgy mégis honnan a fenéből? Talán csapjak fel bankrablónak a kedvedért? - Nem egészen - felelte halvány mosollyal Darren - Van egy tervem. - Nem hiszem, hogy kíváncsi vagyok rá. - Katy forró vizet öntött a teáskannába. - De azért folytasd! Mondd el, mit főztél ki. - Pofonegyszerű az egész. Kölcsönkérsz Justine-től százötvenezret, hogy legyen némi kezdőtőkéd a Pesto Presto beindításához. - Csakhogy én nem akarok pénzt kérni a nagyanyádtól. Észemben sincs! - válaszolta határozottan a lány. - Soha nem tennék ilyesmit. Akkor sem fogadnék el tőle kölcsönt, ha önként ajánlaná fel, mert azon igyekszem, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljak a Gilchristoktól. - De hát nem magadnak kéred azt a pénzt, hanem nekem! Amint megkapod Justine-tól a kölcsönt, nyomban átutalod a bankszámlámra, én pedig kifizetem belőle a befektetőket. És természetesen vissza fogom neked adni. - Dehogy fogod! Kizárt dolog. - Igenis visszaadom! Persze nem rögtön, ilyen horribilis összeg esetében ez teljes képtelenség lenne mondta Darren -, de előbb-utóbb kiköhögöm valahogy. Majd megtalálom a módját. - Egy pillanatra elhallgatott, mintha tétovázna, aztán bánatos mosollyal hozzátette: - Gondolom, a Porschétól meg kell válnom. - De meg ám! - helyeselt hajthatatlanul Katy. - Holtbiztos, hogy a Porschét mindenképpen el kell adnod. Darren, ez nem fog menni! Engem hagyj ki ebből a buliból. Ha pénzt akarsz a nagyanyádtól, neked kell őt megkörnyékezned. Darren indulatosan rácsapott a konyhafalra. - Jézusom! Én semmi szín alatt nem fordulhatok hozzá ilyesmivel, és ezt te is nagyon jól tudod. Nem támaszthatom alá a meggyőződését, hogy nincs üzleti érzékem, mert már így is szentül hiszi, hogy tehetségtelen vagyok. - Akkor beszélj Luke-kal - tanácsolta Katy. Darren elképedve bámult rá. - Megbolondultál? Menjek el Luke-hoz, és kunyeráljak tőle potom százötvenezret, hogy kimászhassak a slamasztikából? Hiszen a képembe röhögne, ha bevallanám, mire kell a dohány! - Én, ebben egyáltalán nem vagyok biztos. - Én viszont igen. Neked kell segítened rajtam, Katy. Családtag szóba sem jöhet. Justine őrjöngene. Ha meg a szüleimnek mesélném el, mi történt velem, azt hinnék, hogy Justine-nak igaza van, és tényleg csapnivaló üzletember vagyok. Ami pedig Luke-t illeti, az a nyavalyás Fattyú valószínűleg csöppet sem bánná, ha lecsuknának. Csak rád számíthatok.
7.
RÖGTÖN kiszúrta a fekete Porschét, ahogy kijött a Dragon Bay-i Super Food Martból, ahol most vásárolt Zekének egy hétre való kutyaeledelt. Darren kocsija a Bay Streeten parkolt egy gyorsétterem előtt. Matt meg a barátai itt dolgoztak részmunkaidőben. Luke-nak ismerős volt a feltűnő sárga cégtábla a háztetőn. Mogorva képpel szemlélte a Porschét. Csodálkozott, hogy Darren beautózott Dragon Baybe, hiszen bárhol bekaphatott volna egy hamburgert rósejbnivel. Aztán eszébe jutott az utolsó pár szó abból a beszélgetésből, amit tegnap este hallgatott ki Justine erkélyén, és rájött: Darren azért van a városban, mert találkozni akar Katyvel.
Miközben behajította a kutyaeledellel degeszre tömött papírzacskót a Jaguar csomagtartójába, azon tűnődött, vajon Darren úgy próbálja-e levenni a lábáról Katyt, hogy egy ilyen olcsó büfébe viszi uzsonnázni. Lecsapta a fedelet, bezárta a csomagtartót, zsebre vágta a kulcscsomóját, és átment az utca túloldalára. A sarokról észrevette, hogy kinyílik az étterem ajtaja, és a fülig érő szájjal vigyorgó Matt lép ki rajta két haverjával. Luke megállt, és figyelte, mit művelnek a fiúk. Matt üdvözült ábrázattal, könnyedén földobott, majd elkapott egy kulcscsomót, aztán peckes léptekkel a Porsche felé indult, a másik két srác pedig még egy hosszú, vágyakozó pillantást vetett az autóra, és elballagott az ellenkező irányba. Luke ugyanakkor ért oda a Porschéhoz, amikor Matt. A fiú meglepetten nézett föl rá. - Helló, Mr. Gilchrist! Hát maga mit csinál itt? - Kaját vettem Zekének. Ez Darren autója, ugye? - Igen. Megengedte, hogy tegyek egy kört a járgánnyal, amíg ő Katyvel dumál. - Matt vállat vont. Valószínűleg csak azért adta ide a Porschét, mert azt akarta, hogy elhúzzak hazulról. De kit érdekel? Ezt egyszerűen nem lehetett kihagyni! Talán soha többé nem lesz alkalmam ilyen szuper kocsit vezetni. - Szóval Darren most Katynél van? - Igen. Körülbelül egy órával ezelőtt beállított, úgyhogy azt hiszem, jobb lesz, ha máris visszaviszem a Porschéját, még mielőtt majrézni kezd, hogy karamboloztam. - Szerintem nem kell ennyire sietned. Ha Darren kíváncsi lesz rá, hol maradtál ilyen sokáig, majd mindent megmagyarázok neki. Gyere, meghívlak egy italra. Kávéra, kólára vagy bármi másra, amit csak akarsz. - Miért? - kérdezte másodpercnyi habozás után Matt. Luke rávigyorgott. - Úgy látom, neked is a véredben van az óvatosság. Hasonlítasz a nővéredhez. - Lehet. Katy mindig azt mondja, óvakodj a Gilchristoktól, főleg azoktól, akik ajándékkal akarnak lekenyerezni. Luke a fejét csóválta, mintha sajnálkozna. - El nem tudom képzelni, miért ilyen bizalmatlan a Gilchrist családdal szemben ez a Katy... Na, menjünk már be és hajtsunk fel valamit! - Oké. Öt perc múlva egymással szemben ültek egy bokszban. Luke árgus szemmel figyelte a fiút, miközben tűnődve megkérdezte tőle: - Vajon miről beszélgetett Darren a nővéreddel? - Ki tudja? - Matt a kóláját lötyögtette, összekoccantak a jégkockák a poharában. - Talán újra rá akarja beszélni Katyt, hogy szóljon Justine-nak az érdekében. Folyton ilyesmiért mászkál hozzánk. Luke mérlegelte a választ. Lehetségesnek tartotta, hogy unokaöccsének ez a célja. - Milyen ügyekben akarta Darren a nővéred közbenjárását kérni? - Legutóbb, amikor kinézte magának a tóparti Gilchrist-éttermet, Katyt küldte követségbe a nagyanyjához. Neki kellett rábeszélnie Justine-t, hogy nevezze ki Darrent üzletvezetőnek. - Ezek szerint a nővéred sikerrel járt, hiszen Darren kapta azt a jó kis állást - jegyezte meg Luke. - Meg hát! Katy általában meg tudja győzni Justine-t. De azért nem mindig. Például Justine még az ő kedvéért sem volt hajlandó Darrenre bízni a Gilchrist Inc. vezetését. Pedig Darren csak pár hónapnyi próbaidőre szeretett volna beülni a vezérigazgatói székbe. - Justine néha olyan konok, mint egy öszvér. - Ezt nem én mondtam, Mr. Gilchrist... Lehet, hogy Darren most is ugyanezért fűzi Katyt. Az ember azt gondolná, belátja, hogy maga mellett labdába se rúghat, és feladja a harcot. De Katy állandóan azt hajtogatja, hogy a Gilchristok borzasztóan kitartóak tudnak lenni, ha valamit nagyon akarnak. Szerinte makacsul ragaszkodnak a rögeszméikhez, ez a legnagyobb bajuk. Luke halkan mondott egy cifrát. - Úgy látszik, a nővéred a Gilchrist família szakértőjének képezte ki magát az évek során. - Hát, ami azt illeti, alighanem kénytelen volt. - Matt homloka ráncba szaladt. - Örülök, hogy nemsokára végleg megszabadul tőlük. Tudja, Katynek egészen mostanáig sokat kellett vesződnie velem. Annak idején miattam volt kénytelen állásba menni. De amint egyetemre kezdek járni, felmondhat a cégnél, és végre a saját életét élheti. - A fiú fölnézett, és ahogy hirtelen ráeszmélt, mit mondott, zavarba jött. - Bocsánat, Mr. Gilchrist. Nem akartam megsérteni.
- Probléma egy szál se - nyugtatta meg zord mosollyal Luke. - Magam sem értem, hogy bírta nővéred ilyen sokáig Justine Gilchrist rigolyáit. - Liz szerint elég könnyen, mert Katy alkalmazkodó, konfliktuskerülő típus. - Hát Katy mit mond? Matt vállat vont. - Ő azt, hogy ez egész tűrhető állás, elvégre vannak ennél sokkal rosszabbak is. Ha tudni akarja a teljes igazságot, azt hiszem, a nővérem tulajdonképpen nagyon csípi Justine-t, és a többi családtaggal is jóban van. Az a véleménye róluk, hogy a maguk módján normális fazonok. - De te nem csíped őket, ugye? Matt elvörösödött. - Ezt nem mondtam. Csak az a problémám velük, hogy néha ugráltatni próbálják Katyt. Maureen és Hayden állandóan dirigálnak neki, Darren igyekszik levenni a lábáról, hogy megkapja, amit akar, Eden pedig... - Folytasd csak, folytasd! Mi bajod van Édennel Matt tekintete elsötétült. - Volt egy pasi, aki körülbelül egy évvel ezelőtt ráhajtott Katyre. Nekem nem nagyon jött be, Katynek viszont tetszett. Azt hiszem szerelmes volt belé. Luke mozdulatlanná dermedt. - Nate Atwoodról beszélsz? - Róla. De egyszer csak megjelent a színen Eden, a piszok alak meg első látásra beleesett. Katy mutatta be őket egymásnak, és két hét múlva már össze is házasodtak. Justine nem látott a pipától. - Rohadt gazember! - morogta Luke. - Az! - helyeselt Matt. - Tényleg az volt. Én rögtön láttam rajta, de Katy sajnos nem vette észre. Tudja, az a gond, hogy a nővérem elég tapasztalatlan, ha érti mire gondolok. Már elmúlt huszonnyolc éves, de a vele egyidős csajokhoz képest nem tud olyan sokat a férfiakról, mint hinné az ember. Szerintem azért, mert sosem volt ideje pasizni. Látástól vakulásig dolgoznia kellett, hogy fel tudjon nevelni engem. LUKE egész éjjel azon rágódott, mitévő legyen, majd úgy döntött, reggel kertelés nélkül megkérdezi Katytől, hogy mit keresett nála Darren. Kilenc óra pár perccel elhúzott Liz íróasztala mellett, és egyenesen a belső szoba ajtaja felé igyekezett. Liz vasszemmel meredt rá a szemüvege mögül, de mindketten tudták, hogy a titkárnő a rendelkezésére néhány másodperc alatt nem tudja leadni a drótot a házi telefonon Katynek. Luke nesztelenül nyitott be a lány irodájába. Katy íróasztala szélén üldögélt kezében egy dossziéval, de nem az abban lévő iratokat tanulmányozta, hanem gondolataiba merülve a szürke tengert bámulta. Zöld selyemblúzt viselt aranyszínű szoknyával, és ugyancsak aranyszínű cicakendő fénylett a nyakában. Dús haja rőtvörösen csillogott a reggeli napsütésben. Színpompás tavaszi virágcsokorra emlékeztette Luke-ot. - Mit akart tőled az unokaöcsém tegnap délután? - kérdezte a férfi, amint becsukta az ajtót. Katy majdnem leesett az asztalról ijedtében. Villámgyorsan megfordult, és Luke láttán dühösen felkiáltott: - Úristen, a frászt hoztad rám! Díjaznám, ha máskor nem tolvajmódra surrannál be hozzám. - Bocsánat. - Luke a kávéfőzőhöz lépett, fogta a kannát, és töltött magának egy csészével. Már feltűnt neki, hogy Katy kávéja mindig sokkal jobb, mint bárki másé. - Legközelebb majd kopogok. Szóval mit is akart tőled Darren? A lány rosszallóan szorította össze a száját. - Magánügyben volt nálam. A dolognak semmi köze a vállalathoz. - Az öcséd azt mondja, Darren általában akar valamit tőled, ha beugrik hozzád egy kis csevegésre. Ezúttal mit akart? - Csak beszélgetni, semmi mást. Miért olyan furcsa, hogy dumáltunk egy jót? Hiszen hosszú évek óta ismerjük egymást. Luke egy darabig tűnődve nézte a lányt, és arra a következtetésre jutott, hogy ma reggel semmit sem fog kiszedni belőle, tehát nincs értelme tovább faggatnia. Így jár, aki nem kerülgeti a forró kását, gondolta komoran. - Ha te mondod, biztosan ez az igazság. Úgy készülj, hogy ebéd után átmegyünk Seattle-be. Hozz magaddal neszesszertáskát meg minden egyebet, amire szükséged lehet, mert ott töltjük az éjszakát. Katy elképedve meredt rá. - Egy pillanat! Hogy érted ezt?
- Ne izgulj, két egyágyas szobát foglaltattam - nyugtatta meg Luke. - Üzleti ügyeket kell elintéznem, és azért viszlek magammal, mert te vagy a személyi titkárom, ha netán megfeledkeztél volna róla. Neked is jelen kell lenned szinte minden értekezleten. Aztán, ha végeztünk, ki fogom kérni a véleményedet a menedzsmentről. Arra leszek kíváncsi, hogy szerinted milyen teljesítményt nyújtanak a vezető beosztású tisztviselők. Afféle intuíción alapuló elemzést várok tőled ezekről az emberekről. Te jobban kiigazodsz rajtuk, mint én, mert régóta ismered őket. A rászegeződő gyanakvó tekintet rögtön elárulta Luke-nak, hogy a lány egyetlen szavát, sem hiszi el. Elég baj volt ez neki, mert jobb mesét nem tudott kitalálni. Azt mégsem mondhatta Katynek, hogy el akarja vinni vacsorázni, méghozzá abban a reményben, hogy a jó bor, az ínyencfalatok meg a fülébe duruzsolt bókok segítségével elbűvöli, és végül az ágyban fognak kikötni. Tudta, a lány teljesen kiborulna, ha bevallaná neki, hogy ez a titkos célja. AZNAP délután pontosan egy órakor Katy vigyázva a karjára fektette a ruháját rejtő cipzáras nejlonzsákot, majd fölkapta kis neszesszertáskáját, s kilépett a nappali szobába, ahol Matt várakozott Luke és Zeke társaságában. Zeke szokása szerint a fogai között szorította elmaradhatatlan tányérját, és ellenséges pillantással mérte végig a lányt. - Biztos, hogy nem lesz semmi baj, Matt? - kérdezte századszor Katy az öccsétől, akit ritkán hagyott magára egy egész éjszakára. - Jesszusom, Katy, még hányszor mondjam, hogy remekül megleszünk Zekével? Ne izgulj! - Este felhívlak - mondta a lány. - De ne túl korán, mert péntek van, és kilencig dolgozom- emlékeztette türelmesen Matt. - Ó, hát persze, ez teljesen kiment a fejemből! Ígérd meg, hogy munka után egyenesen hazajössz. - Megígérem. - És óvatosan vezess! - tette hozzá Katy. Luke elvette a nejlonzsákot a lánytól. - Ne féltsd a srácot, Katy. Nem fogják ellopni a rézfülű baglyok. Tizenhét éves, tud vigyázni magára. Matt hálásan pillantott Luke-ra. - Mr. Gilchristnak igaza van. Tényleg tudok vigyázni magamra. - Jó, jó, értem a gyöngéd célzást, leszállok rólad. - Katy gyorsan megölelte a fiút. - Holnap délutánra itthon leszek. - Oké. - Matt kikísérte a nővérét és Luke-ot. - Jó mulatást! - kiáltott utánuk az ajtóból. Katy elhúzta a száját. - Nem mulatni megyünk, hanem dolgozni. Luke zord mosollyal hajította be a lány holmiját a jaguar csomagtartójába. - Egy kis szórakozás belefér a programunkba, Katy. - Hát persze. - A lány becsusszant a kagylófotelhoz hasonlító utas-lésre, majd búcsút intett Mattnak, és Zekének. Luke szótlanul beindította a Jaguart, aztán gázt adott. Kigördültek a kocsifelhajtóról a Dragon Bay felé vezető útra, és pár perc múlva beértek a kisvárosba, ahonnan a délnek tartó sztrádán autóztak tovább Seattle irányába. Az égen szürke felhők úsztak, könnyű eső szitált. Végül Luke törte meg a hosszúra nyúlt csendet. - Ha nem tévedek, nem túl gyakran szoktad egyedül hagyni az öcsédet. - Eltaláltad. Tudom, hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy Matt maholnap felnőtt férfi lesz. De nem könnyű beletörődnöm, hogy már nem kisfiú. Nagy féltem. - Ő is félt téged. Katy meglepetten pillantott Luke-ra. - Matt? Engem? - Igen. Meg van győződve róla, hogy eddig miatta nem élhetted a saját életedet. - De hát ez butaság! - Szó sincs róla! Ez az igazság, és ezt ő is tudja. Attól tart, hogy azért nem volt módod elegendő élettapasztalatot szerezni, mert úgy érezted, kötelességed őt felnevelni, és minden idődet neki szentelted. - Tényleg?
- Matt aggódik érted. Szerinte nem vagy elég, dörzsölt ahhoz, hogy meg tudd különböztetni a gazembereket a derék fickóktól. - Én pedig biztos vagyok benne, hogy alkalomadtán egykettőre képes leszek különbséget tenni köztük. Világéletemben jó tanuló voltam, és még ma is úgy vág az eszem, mint a borotva. A SEATTLE üzleti negyedében székelő Gilchrist Inc. irodái teljes egészében elfoglalták egy csillogó-villogó felhőkarcoló huszadik emeletét. A füstszínű ablakokból gyönyörű volt a kilátás. Itt éjjel-nappal magasfeszültségen zajlott az élet, a várost majd' szétvetette a csendes-óceáni kikötőkre jellemző energia. Elliott Bay palaszürke köpönyegbe burkolózott az ólomszínű égbolt alatt. Ázsiai és csendes-óceáni hajózási társaságok hatalmas tankerei és teherhajói pettyezték az öböl vizét. Minden egyes monstrum különálló szigetként lebegett a hullámokon, mint egy-egy kis világ a végtelen univerzumban. Sűrű köd borította a tájat. Még az Olympic-félsziget legmagasabb hósipkás hegycsúcsa is alig látszott a távolban. - Hát te mit keresel itt, Katy? - kérdezte Eden. - Megtudhatnám, hogy Luke miért hozott magával? Miben mesterkedik ez a megátalkodott Fattyú? A panorámaablaknál álló Katy hátat fordított a csodálatos kilátásnak, és Luke unokahúgára nézett. Eden látszólag hanyag eleganciával ült íróasztalánál, testtartásából ítélve kissé ideges volt. Nádszálkarcsú alakja remekül érvényesült frissen vasalt fekete kosztümjében, amely kihangsúlyozta vérvörösre fesstett száját és körmét. - Luke amolyan elemzésfélét vár tőlem a mai értekezletek résztvevőiről. A vezető beosztású tisztviselők személyiségjegyeit és teljesítményét kell értékelnem. - Katy vállat vont. - Mi egyebet mondhatnék? Hiszen magam sem tudok többet. Én csak egy megdicsőült titkárnő vagyok, akinek a főnöke ez egyszer kikéri a véleményét. Eden a tükörfényes asztallapon dobolt vörös körmeivel. - De mégis miben mesterkedik a gazember? Katynek persze rögtön eszébe jutott a nyomozás, amit Luke indított, hogy kiderítse, melyik vállalati számítógépen dolgozik a sikkasztó, de erről mélyen hallgatott. Elvégre most már nem Justine személyi titkára volt, hanem Luke-é, aki határozottan ráparancsolt, hogy senkinek ne szóljon a vizsgálatról Akár tetszik, akár nem, a Fattyúhoz kell lojálisnak lenne gondolta. - Mondom, hogy nem tudok semmi biztosat a terveiről - válaszolta minden szavát gondosan megválogatva. - Csupán annyit közölt velem, hogy jelenleg adatokat gyűjt. Ez minden. - Lehet, de akkor is kifőzött valamit. Érzem. - Eden szemrehányó pillantást vetett a lányra. - Kutya kötelességed tájékoztatni bennünket a fejleményekről. Katy! Itt nem babra megy a játék. Egy vagyon forog kockán! - Legjobb tudomásom szerint Luke pontosan azt teszi, amit Justine-nak ígért. A cég megmentésén ügyködik. - A papa azt mondja, nem bízhatunk meg benne, és én egyetértek vele. - Eden úgy meredt asztali számítógépe világító képernyőjére, mintha meg tudná jósolni belőle a jövőt. - Idegbajt kapok a drágalátos unokabátyámtól. - Azt hiszem, ezzel nem vagy egyedül. Luke mindenkinek az idegeire megy. Nézd, Eden, tényleg fogalmam sincs, mit mondhatnék még neked. Justine volt az, aki mereven ragaszkodott ehhez a megoldáshoz. Itt van az unokája, tehát elérte a célját. Mi többiek csak annyit tehetünk, hogy a legjobbakat reméljük. - Katy az órájára pillantott. - Ne haragudj, de rohannom kell. Öt perc múlva kezdődik a következő értekezlet a tanácsteremben, és nekem is muszáj jelen lennem. - Várj egy másodpercet, Katy! - Eden előrehajol - Ugye, figyelmeztetsz bennünket, ha rájössz, hogy Luke olyasmiben töri a fejét, ami árt a családnak? - kérdezte komoly arccal, majd hozzátette: - Tartozná nekünk ennyivel. - Justine-t feltétlenül figyelmeztetni fogom - ígérte némi habozás után Katy. - Neki mindenképpen tartozom ennyivel. A többi családtagnak azonban nem. Vagy szerinted igen? Eden szeme résnyire szűkült. - Hogy értsem ezt? - Úgy, ahogy mondtam. Én mindig Justine-nak dolgoztam, és nem nektek.
- Nem - suttogta Eden. - Tudom, hogy ennél többről van szó. Sokkal többről! Ugye, sosem bocsátottad meg, hogy hozzámentem Nate-hez? Miért nem vallod be őszintén? - Nate-nek ehhez semmi köze. - Nem hiszek neked. - Eden fölállt, az ablakhoz lépett, és komoran kémlelte a szürke eget. - Halvány fogalmad sincs, mekkora mázlid volt, hogy Nate Atwood faképnél hagyott miattam. Sőt, mi több, szerintem meg kéne köszönnöd, hogy a felesége lettem. Így legalább nem téged vett el. Tehát ha úgy vesszük, én mentettelek meg ettől a pokoli házasságtól. Katy pár pillanatig szótlanul bámulta Eden gyönyörű profilját. - Tudom. - Nate haszonleső alak volt. - Igen. - Nem szeretett. Sohasem szeretett. Csak kihasznált - sziszegte Eden. - Tudom. És nemcsak téged használt ki, hanem engem is, hiszen csak arra kellettem neki, hogy a közeledbe férkőzzön, fűzte hozzá magában Katy. - De most már végleg megszabadultál tőle. Hál' istennek Justine bevetette a kedvedért az ügyvédeit, és simán lezajlott a válóper. Más szóval, a nagyanyád a védelmedre kelt Nate-tel szemben. - Úgy gondolod? Katy homlokráncolva töprengett Eden megjegyzésén. Nem tudta pontosan, mire vélje a lány hangjából kicsendülő keserűséget. - Úgy - felelte végül. - Szerintem Justine minden tőle telhetőt megtett érted. A csalódástól talán nem sikerült megkímélnie, de erre senki sem lett volna képes. Az anyagiakat tekintve azonban igenis megvédett, elvégre Nate alig kap valamit. Egy jelképes összeggel kellett beérnie. Eden lehunyta a szemét. - Úristen, milyen alávaló gazember volt! - sóhajtotta, majd Katyre meredt, majd hozzátette: - És máris itt ül a nyakunkon a másik. Mármint az unokabátyám. Gőzöm sincs, hogy fogunk elbánni vele. - Nehéz az élet, ugye, hugicám? - szólt be Luke ajtóból. Aztán Katyre nézett. - Két percen belül kezdünk. Kész vagy? - Igen. Mehetünk. - Katy még egy aggodalmas pillantást vetett Edenre, és követte Luke-ot a folyosón Mialatt egymás mellett lépkedtek a tanácsterem felé, Luke tűnődve rásandított a lányra. - Mitől akadt ki Eden? - A válásáról beszélgettünk. - Szívderítő téma. - Ezt nem merném állítani - dünnyögte Katy. - Gilchristok ritkán szoktak... - Ki ne mondd! Tudod, Katy, kissé már kezdem unni, hogy állandóan egy kalap alá veszel mindnyájunkat. - Oké, szíves elnézést kérek. Tényleg nem alaptalan a kritika - válaszolta nevetve a lány. Olykor kifejezette felvidította a mágussal vívott szócsata. - De tudod Luke, kissé már én is kezdem unni a Gilchrist famíliát. Fraser Stanfield néhány vezető beosztású tisztviselővel álldogált a tárgyalóasztal közelében, amikor Luke és Katy belépett a tanácsterembe. Luke-ot udvarias biccentéssel, Katyt széles mosollyal üdvözölte, majd az asztalhoz ugrott, hogy kihúzzon egy széket a lánynak, és ezzel az ürüggyel, mintha csak pár baráti szót váltana vele, halkan megkérdezte tőle: - Mit keresel a városban? - Dunsztom sincs. Főnöki utasítást kaptam, hogy tanácsadói minőségben vegyek részt az értekezleten. - Hihetetlen! Persze érthető, hogy magával hozott a fattyú. Nálad jobb tanácsadót keresve sem talált volna. Az éjszakát is itt töltitek? - Nyertél. - Óriási! - lelkendezett fülig érő szájjal Fraser. - És volna kedved velem vacsorázni? Katy megriadt, mert Fraser még soha nem kért tőle randevút, sőt eddig egyetlenegyszer sem jutott eszébe, hogy valami randi gyanús programot javasoljon. De az együtt átvészelt néhány hónap után a lány úgy érezte, nem lehet semmi kifogása a vacsorameghívás ellen.
- Hogyne volna. Remek ötlet. - Akkor este érted megyek a hotelba. Hétkor találkozunk a hallban - mondta Fraser. - Ne izgulj, nem valamelyik Gilchrist-étterembe foglak elcipelni. Katy felkacagott, és a szeme sarkából látta, hogy Luke fölkapja a fejét. A férfi szeme előbb Fraserre villant, majd tekintetét a lányra szegezte, de csak egy röpke pillanatra. Komor arca elárulta, hogy elégedetlen a látvánnyal. Katy hirtelen ráeszmélt, mi a baj. Ösztöne megsúgta, hogy Fraserhez hasonlóan Luke is vele akart vacsorázni, és most dühös, mert meghiúsult a szándéka. Ijedten töprengett, vajon mi lesz ebből, mert az elmúlt évek során számtalanszor tapasztalata, hogy nincs veszedelmesebb annál a Gilchristnál, akinek nem teljesül a vágya. Ugyanakkor azzal is teljesen tisztában volt, hogy Fraser jóvoltából sikerült elkerülnie egy vészhelyzetet. Csak egy hajszálon múlt, hogy megúszta, hiszen Luke bizonyára csak a kedvező alkalomra várt, és vacsora után nyilván újra megpróbálta volna lerohanni. Ő azonban, a vele egyidős fiatal nők zömével ellentétben nemigen tudott megbirkózni az efféle vészhelyzetekkel. De szerencsére elhárult a fenyegető veszély. Épp ezért Katy maga sem értette, miért nem esik le az a bizonyos nagy kő a szívéről. - VAJON miben sántikál a Fattyú? - kérdezte Fraser este az étteremben. Katy fölnézett az étlapból. Most jött rá, hogy kollégája is azért faggatja, mert Luke szándékaira kíváncsi, és belőle, a főnökhöz legközelebb álló bennfentesből szeretne kiszedni valami titkos információt. Énnyit a kellemes, pihentető vacsoráról, gondolta csalódottan. Nehéz napja volt, igazán ráfért volna a lazítás, hiszen a menedzsment tagjai reggeltől estig mást sem csináltak, mint lépten-nyomon sarokba szorították, hogy tőle próbálják megtudakolni, miféle terveket forral Luke, és miként akarja kihúzni a pácból a vállalatot. Elfojtott egy szomorú sóhajt. Sajnálattal állapította meg, hogy Fraser sem különb a többi munkatársánál. Ennek ellenére úgy vélte, igazságtalan lenne, ha pálcát törne Fraser fölött. Nem csodálta, hogy ideges szegény fiú, hiszen neki is gondolnia kellett a jövőjére, és nyilván tudni szerette volna, mi lesz vele. D ő akkor sem fecseghetett ki semmit, mert immár Luke személyi titkára volt, és mindenekelőtt hozzá kell lojálisnak lennie. - Fogalmam sincs - felelte Frasernek, majd újra tanulmányozni kezdte az étlapot. - Egy árva tipped vagy egy fülesed sincs? - Nincsen. Stanfield elmosolyodott. - Hé, Katy! Ébresztő! Én vagyok az! Régi bajtársad, Fraser, akivel együtt harcoltál a Gilchrist Inc. lövész árkaiban. Emlékszel jó néhány éles helyzetet vészeltünk át közösen az elmúlt hónapban? Nekem nyugodtan megsúghatod, mi az ábra. Nem hagyhatsz sötétben tapogatózni. A karrierem forog kockán. Katy vonakodva letette az étlapot. - Tudom. Ne haragudj, de az az igazság, hogy pillanatnyilag tényleg nincs mit mondanom. Úgy látszik, Luke egyelőre adatokat gyűjt. Csupán annyi biztos, hogy határozottan nyugtalanítja az Ínyenc Gilchrist hanyatlása, és a másik két bajba került étterem helyzetét is behatóan vizsgálja. Arról azonban sejtelmem sincs, mit tesz majd a beszerzett információk birtokában. - Ha csak feleannyi üzleti érzéke van, mint amennyit tulajdonítanak neki, akkor el fogja adni az Ínyenc Gilchristot. - Lehet. - A Gilchristok a kitűnő éttermeikkel szereztek hírnevet maguknak. Megtanulták a profi vendéglátás minden csínját-bínját, úgyhogy a kaptafánál kéne maradniuk - folytatta indulatosan Fraser. - A hidegkonyha nem az ő világuk. Erről a piacról sürgősen ki kéne szállniuk, mert nem értenek hozzá. - Az Ínyenc Gilchrist tavaly ilyenkor még nagyon jól ment. - Az tavaly ilyenkor volt. - Fraser fölkapta a poharát, és ingerülten lötyögtette a borát. - Ma már rohamosan csúszik lefelé a lejtőn. Gilchristnak tudnia kell, hogy muszáj eladnia. Nincs más választása.
- Ha muszáj, akkor holtbiztos, hogy Luke el fogja adni - mondta higgadtan Katy. - De ha valaki képes rá, hogy megmentse, akkor ő az. Fraser a lány arcát fürkészte. - Te aztán nagyon bízol a Fattyúban, hallod-e! - Lehet, hogy Luke nem finom úriember és nem Nobel-díjas tudós, de a saját szakmája a kisujjában van. - Más szóval tudja, hogy kell egy vagyont keresni? - Egybehangzó vélemények szerint igen - felelte szomorkás mosollyal Katy. Fraser letette a borospoharát, és megszorította lány kezét, ahogy kebelbarátok közt szokás. - Katy én komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam. Számomra óriási a tét. A karrierem szempontjából csöppet sem mindegy, mi lesz a céggel. Számíthatok rá, hogy rendszeresen tájékoztatsz a Fattyú lépéseiről? - Mindent megteszek, amit csak lehet - felelt csendesen a lány. - De ha nincs ellenedre, rendeljük meg végre a vacsorát, mert kopog a szemem az éhségtől. Frasernek szemmel láthatólag nehezére esett ejteni a témát. Pislogott egyet-kettőt, aztán erőt vett magán, és kényszeredett mosolyra húzta a száját. - Igazad van, legfőbb ideje rendelnünk. Melegen ajánlom a füstölt lazacot. Feltétlenül meg kell kóstolnod. Isteni. A ház specialitása. Egyébként elbeszélgettem néhányszor Edennel mostanában. - Igazán? - Csak az a baj, hogy ő sem tudja, mi folyik a vállalatnál. És persze az sem biztos, hogy az orromra kötné, ha esetleg mégis tudná. De a fenébe is, nem csoda! Elvégre ő családtag, én meg csak egy fizetett alkalmazott vagyok. Amellett azt hiszem, jelenleg máshol jár az esze, úgyhogy nem nagyon törődik a cég ügyeivel. Katy figyelmét felkeltette Stanfield mellékes megjegyzése. - Hát ezt meg miből gondolod? - A héten együtt láttam Edent a volt férjével - válaszolta közönyösen Fraser, miközben kinyitotta az étlapot. - Lehet, hogy ki akarnak békülni. Mindenesetre óriási cirkusz lenne belőle. - Kajánul felnevetett. - Szerintem Justine-t megüti a guta, ha ezek újra összejönnek. Sziklányi kő esett le a szívéről, amikor kimondták a válást. Katy megdöbbent. - Együtt láttad Edent és Nate-et? Biztos vagy benne? Fraser fölnézett. - Az orrom előtt szálltak be egy kocsiba az egyik étterem előtt. Megbeszélésem volt az üzletvezetővel, és éppen akkor léptem ki az ajtón. Úgy nézett ki, mintha Atwood odakint várta volna Edent. Katy felidézte Eden keserű reggeli kifakadását: Sohasem szeretett. Csak kihasznált. - Szinte hihetetlen. - Ugyan miért? Ismered a hatásvadász Gilchristokat. Imádják a drámai jeleneteket. Mivel Eden is vérbeli Gilchrist, talán kifejezetten élvezi, hogy viszonya van a volt férjével. Elég perverz ötlet, úgyhogy valószínűleg nagyon tetszik neki. Tudod, mit gondolok erről az egész ügyről, Katy? - Mit? - A lány azon tűnődött, vajon miért szítaná fel újra Eden a szenvedély tüzét Nate-tel, de el nem tudta képzelni. Értesülései szerint Eden meggyűlölte Atwoodot. De már számtalanszor hallotta, hogy a gyűlölet nem más, mint a szerelem fonákja, és az egyik heves érzelem könnyen átcsaphat a másikba. - Szívből örülök, hogy az én pártomon állsz, mert a barátoknak össze kell tartaniuk, ha Gilchristokkal kerülnek szembe - mondta mély meggyőződéssel Fraser. - És mi barátok vagyunk, ugye, Katy? - Igen - felelte halkan a lány, aztán témát váltott. - Azt hiszem, kihagyom a füstölt lazacot, és inkább valami olaszos tésztafélét választok. Kíváncsi vagyok, vajon képes-e a séf felülmúlni a saját specialitásaimat.
EGY ÓRÁVAL később Katy megkönnyebbülve nyitotta ki hotelszobája ajtaját, miután sikerült megszabadulnia Stanfieldtől a hallban. Mialatt odalent beszélgettek, Fraser alattomos képpel tette neki a szépet, mintha le akarná venni a lábáról. Felháborította a nyilvánvaló hátsó szándék, amit kollégája szemében látott. Éktelen haragra gerjesztette, ha férfi úgy méregeti, mint egy haszonleső, esélylatolgató spekuláns. Felébredt benne a gyanú, hogy Fraser talán csak azért szeretné elcsábítani, mert azt reméli, cserébe folyamatos tájékoztatást kaphat tőle a Gilchrist Inc. vezérigazgatói irodájában zajló eseményekről. Miközben fáradtan elfordította a kulcsot a zárban, Katy azon tűnődött, vajon mit képzelnek róla ezek öntelt hólyagok. Talán afféle buta kis libának nézik, aki azt sem tudja, mennyi kétszer kettő? Ha arra vágynék, hogy elcsábítsanak, akkor olyan férfit keresnék, aki érez valamit irántam, és nem csak azért akar velem ágyba bújni, mert a karrierjét félti, mondta magában. Luke például megfelelne, tette hozzá elmélázva, aztán észbe kapott, és majd' elájult. Egyszerűen nem értette, hogy merülhetett fel benne ez az őrült ötlet. Egy pillanatig azt hitte, megbolondult. Ugyanakkor azt is tudta, hogy minden bizonnyal igazi szenvedélyben lenne része, ha Luke-kal bonyolódna viszonyba, mert minden Gilchristot a megzabolázhatatlan szenvedélyei vezérelnek. Fraser viszont csak érdekből csábítana el, gondolta. Nem mintha az lenne a leghőbb vágyam, hogy bár ki is elcsábítson, beszélte be magának, miközben becsukta az ajtót. A falat tapogatva a villanykapcsolót kereste, amikor megérezte, hogy van valaki a szobában. Keze mozdulatlanná dermedt. - Legalább volt annyi eszed, hogy egyedül jöttél vissza - hallatszott a sötétből Luke vészjóslóan komor, reszelős baritonja. Katy mély lélegzetet vett, rácsapott a villanykapcsolóra, és dühtől villámló szemmel meredt a férfira. Luke azonban nem látta a lány haragos arcát. Egy fotelban terpeszkedett az ablaknál, bokacsizmás lábát feltette a párkányra, és a várost bámulta. Kezében poharat tartott, amelyben összekoccantak a jégkockák. Katy egy pillantást vetett a sarokban álló kis frizsiderre, és rögtön észrevette, hogy a férfi megdézsmálta a hotelszoba italkészletét: a whiskysüvegből töltött magának. - Jesszusom! Kis híján halálra rémítettél! - A lány szíve majd' kiugrott, gyomra görcsbe rándult. Izmai megfeszültek, teste éppúgy készen állt a menekülésre, mint a párviadalra, bár agya már felfogta, hogy nincs közvetlen veszély; Luke meg se moccan a fotelban, tehát nem indul rohamra. - Mit keresel te itt egyáltalán? A férfi nem fordult hátra. - Azt akartad, hogy féltékeny legyek? Ezért fogadtad el Stanfield vacsorameghívását? Katy elképedve meredt rá. - Te jó ég! Dehogyis! Természetesen nem. Megőrültél? Miért akarnám, hogy féltékeny légy? - Honnan tudnám? Én csak annyit tudok, hogy a nők gyakran alkalmazzák ezt a taktikát. - Némelyik nő talán igen. De nem mindegyik. - Katy minden erejét összeszedve megpróbált magához térni. Teljesen felborította a lelki egyensúlyát, hogy Luke-ot itt találta a szobájában. Úgy érezte, álomvilágban lebeg, mintha elrugaszkodott volna a valóságtól. - Neked mindenesetre bejött - mondta halkan Luke. - Iszonyúan féltékeny voltam. - Ivott egy korty whiskyt. - Istenem, mennyire gyűlölöm ezt az érzést! A feleségemnek is ez volt a kedvenc taktikája. - Luke... - Ha Ariel belépett valahova, minden férfi kocsányon lógó szemmel bámulta. Az összes kan rögtön veszettül megkívánta. Ő ezt pontosan tudta, és élvezettel nézte a kínlódásomat. Azt mondta, ajzószerként hat rám a féltékenység. Csúcsteljesítményre sarkall. Katy óvatosan leereszkedett az ágy szélére. Remegett a keze. Luke még mindig nem fordult felé ő továbbra sem látta az arcát, hangjában azonban hallotta a rég eltemetett fájdalom élét. Hirtelen elfogta a vágy, hogy megvigasztalja a férfit, de nem tudta mitévő legyen. - Sajnálom, Luke. - Semmi okod sajnálkozni. - Ismét összekoccantak a jégkockák a pohárban. - A feleségem gyönyörű volt. Nem tehetett róla.
- Hát persze hogy nem. - De azért Arielnek nem lett volna szabad élvezettel néznie Luke kínlódását gondolta Katy. Nem lett volna szabad csúcsteljesítményre sarkalló ajzószernek tekintenie a férje féltékenységét. Hiszen Luke akkor is épp elég szenvedélyes, ha nem provokálják. Mondhatni, nyugalmi állapotban is túlteng benne a szenvedély - mint minden rokonában. - Valahányszor megőrjített, később mindig jóvátette az ágyban. Katy szorosan összekulcsolta az ujjait. - Értem. Szóval te nem is vetted zokon, hogy majd' belepusztulsz miatta a féltékenységbe? Igazából nem is bántad a dolgot, mert tudtad, hogy majd jóváteszi az ágyban? - Gyűlöltem azt a pokoljárást - morogta halkan Luke, mint egy dühösen acsargó vadállat. - Kizárólag azért bírtam ki, mert tudtam, hogy Ariel szeret, csak játszadozik velem. Én persze gyűlöltem a kisded játékait, de ő ezt mintha sosem értette volna meg. Katynek hirtelenében fogalma sem volt, mit mondhatna erre. Néhány másodpercig a megfelelő szavakat keresgélte. - Igazán nem akartam, hogy féltéken légy, Luke. Hidd el, meg se fordult a fejemben ilyesmi. Nekünk nincs viszonyunk, úgyhogy egyikünknek sincs oka a féltékenységre. Köztünk nincs helye sem indulatnak, sem másfajta heves érzelemnek. - Biztos? - Biztos. Ha akarod - folytatta elszántan Katy -, írásban is adom neked, hogy én soha, semmi miatt nem tenném féltékennyé azt a férfit, akit szeretek. Észembe sem jutna megpróbálni. Szerintem kegyetlenség. - Szóval nem valami izgató, élvezetes érzés? - Nem. Közönséges kegyetlenség. - Egyetértünk - mondta Luke. - Valóban kegyetlenség. - Felhajtotta a maradék whiskyjét. - Ezennel kijelentem, sőt, akár írásban is adom, hogy szántszándékkal én sem tenném féltékennyé azt a nőt, akit szeretek. Katy hitt neki. Félénken elmosolyodott. - Hát akkor azt hiszem, le is zárhatjuk ezt a témát. - Viszonyunk ugyan nincs, de épp most fogadtuk meg, hogy soha nem fogjuk féltékennyé tenni egymást. Szerintem az a legjobb, ha mindenekelőtt a szerződés apró betűs pontjait tisztázzuk a másik féllel - mondta Luke, és az asztalra tette a poharát. Aztán lekapta az ablakpárkányról a lábát, felállt a fotelból, és Katy felé fordult. Félig lehunyt mágusszemével merőn nézett a lányra, mintha hipnotizálni akarná. - Luke? - Katy pár pillanatig moccanni sem bírt. Minden porcikájával, minden idegszálával, valamennyi női ösztönével érezte a varázsló delejes tekintetéből sugárzó szenvedélyt. Amikor Luke elindult feléje, lassan fölemelkedett az ágy széléről. A férfi megállt előtte, és így szólt hozzá: - Tudom, hogy nem vagyok az eseted. Világosan megmondtad, hogy csöppet sem hasonlítok az álomlovagodhoz. De nagyon kívánlak. És ha az enyém lennél, esküszöm, hogy nem játszadoznék veled. Még akkor sem, ha csak pár hónapig tartana a kapcsolatunk, és egy futó kaland után elválnának útjaink. Bármi lesz is közöttünk, soha nem fogok neked hazudni, soha nem akarlak becsapni. Becsületszavamra. Beéred ennyivel? Katy most eszmélt rá, hogy visszafojtott lélegzettel, hallgatja Luke-ot. Egész testét forró láng perzselte. Még soha nem volt része ilyen lélegzetelállítón csodálatos, félelmetesen izgató, felvillanyozó érzésben. Engem nem szoktak elragadni a lángoló szenvedélyek, nem vagyok az a típus, mondogatta magának kétségbeesetten. De nem tudta elűzni ezt a megrendítő, mindent elsöprő érzést. Átvillant az agyán, talán soha nem talál még egy olyan férfit, aki mellett megismerheti az igazi szenvedélyt. Rádöbbent, hogy ha most nem ragadja meg az alkalmat, akkor élete végéig töprenghet, vajon mit szalasztott el. És már úgyis annyi mindent elszalasztott életében. Mély lélegzetet vett, aztán meghozta a döntést. - Igen - felelte. - Beérem ennyivel.
8.
LUKE lassan elmosolyodott. Mosolya csupán a szája szegletében bujkált, de a szeme smaragdként csillogott. Katy legfeljebb csak elképzelni tudta, miféle titkokat rejt ez az igéző mosoly, amely azt ígéri, hogy a mágus őt is megtanítja varázsolni. Saját vakmerőségétől megrémülve lélegzetet sem mert venni. Miközben mélyen belenézett a férfi ragyogó zöld szemébe, azon tűnődött, mit tett. De most már semmiképpen nem tudott volna meghátrálni. Akkor sem, ha akart volna. Túl késő volt megfutamodni. Szívét-lelkét, egész lényét rabul ejtette a mágia. Úgy pezsgett benne az életkedv, mint még soha, és tudta: bármi történjék is, nem szökik meg. A világ minden kincséért sem hagyja itt ezt a tüzet. A vérbeli Gilchristokhoz hasonlóan ez egyszer ő is hagyja, hogy a szenvedélye úrrá legyen rajta. - Valami mulatságos dolog jutott eszedbe? - kérdezte Luke. Egyik kezét Katy tarkójára fonta, és hüvelykujját gyöngéden végighúzta a lány nyakán. Katy megborzongott a cirógatástól. - Nem... illetve igen - dadogta. A férfi csókot lehelt a szájára. - Meséld el - biztatta. - Csak arra gondoltam, hogy talán túl sokáig éltem a Gilchristok között, és lassan én is úgy fogok viselkedni, mint ők. - Kérnék tőled egy szívességet - Mi lenne az? - Nagyra értékelném, ha ma éjjel kivételesen nem vennél egy kalap alá a rokonaimmal. Mivel csak az enyém leszel, nem pedig a Gilchristoké úgy általában, a többieknek semmi köze a kettőnk dolgához. Katy elpirult. - Értem a célzást. Alighanem fején találtad a szöget. Ez nem afféle csoportos foglalkozás, ugye? - De nem ám! Kizárólag egymással fogunk foglalkozni. Én veled, te meg velem. - A cirógató ujjak kissé előbbre lopóztak Katy nyakán. Luke félretolta az útból a befelé kunkorodó vörös hajzuhatagot, és csókot nyomott a lány jobb füle mögé. Katy elámult. Soha nem hitte volna, hogy ez a pont ilyen érzékeny. Mély lélegzetet vett, és megérintette Luke állát. Luke ekkor elfordította a fejét, és megcsókolta a lány csuklóját. Katy keze reszketni kezdett, ahogy selymes bőrére rátapadt a férfi szája. Amikor Luke érezte, hogy a lány egész testébe megremeg, ismét rámosolygott mágusmosolyával. - Ugye ma éjjel te is akarod? - duruzsolta halkan. - Igen. - Ennek így kellett lennie. Most minden másképp lesz, mint a múltkor a kanapémon. - A múltkor még nem voltam biztos benne, hogy akarom-e, mert azt gondoltam, nem lesz jó vége, hogy viszonyba bonyolódom veled - suttogta Katy. - És ma éjjel már biztos vagy benne, hogy jó vég lesz? - faggatta csillogó szemmel Luke. - Nem. De elhatároztam, hogy mindenképpen megteszem. Lesz, ami lesz. Katy éppen felemelte a kezét, hogy mosolyogva átkarolja a férfi nyakát. Luke halkan felnevetett, és ölbe kapta a lányt, aki ijedtében ösztönösen megragadta a férfi vállát. A kisportolt, izmos Luke-nak meg se kottyant a súlya; úgy tartotta a karjában, mintha pehelykönnyű volna. - Hová viszel? - kérdezte nyugtalanul Katy, amikor, a férfi az ajtó felé indult. - Nem messzire. - Luke megállta fali kapcsoló előtt. - Oltsd el a villanyt. Katy föltekintett rá, majd engedelmesen megpöckölte a kapcsolót. A szoba egy csapásra sötétbe borult és így megszázszorozódott a pillanat fülledt intimitása. A lány odabújt Luke-hoz. Érezte, hogy testében heves visszhangra lel a férfi mindent elsöprő szenvedélye. Már nem volt biztos benne, hogy meg tudna állni a saját lábán, ha netán kénytelen lenne.
Lehunyt szemmel, kéjes örömmel ringatózott az férfikarokban, mialatt Luke ismét átvágott a szobán. Meg volt győződve róla, hogy Luke az ágyra akarja letenni, és elképzelte, mi fog történni a következő néhány percben. Lelki szemével szinte látta, hogy a férfi leheveredik melléje, majd magához öleli. aki azért imádkozott, nehogy Luke most is olyan szélsebesen akarja lerohanni, mint a múltkor. Időre volt szüksége, hogy hozzászokjon ehhez a számára új, olthatatlan vágyhoz. Mintha árnyalakok perdültek volna táncra a sötét szobában, Katyvel hirtelen forogni kezdett a világ. Szorosan a férfihoz simult, és biztosra vette, hogy egy másodperc múlva hanyatt fog feküdni az ágyon. De ne túl gyorsan, kérlek szépen, suttogta magában. Én egész más vagyok, mint te. Nekem nem elég, ha épp hogy csak megérintesz. A többi nővel ellentétben belőlem nem tör ki egy pillanat alatt a szenvedély. Nekem egy kis időre van szükségem az ilyesmihez, legalábbis azt hiszem... Katy már nem szédült. De amikor magához tért, legnagyobb meglepetésére nem az ágyon feküdt, hanem, Luke kemény, izmos combján ült. Ahogy kinyitotta a szemét, a város esőáztatta fényeit látta, mintha milliónyi gyémánt szikrázott volna az éjszakában. Csak ekkor fogta fel teljesen, hogy Luke egyáltalán nem tette le, sem az ágyra, sem máshova, hanem továbbra is erős karjában tartja, és ő a férfi ölében ül az ablak elé húzott fotelban. - Ezúttal nagyon fogok igyekezni, hogy ne legyek olyan rámenős, mint a múltkor. Megpróbálom annak rendje s módja szerint csinálni - ígérte Luke, mintha a lány gondolataiban olvasna. Aztán lehajtotta a fejét, és mohón birtokba vette Katy száját. A lánynak elállt a lélegzete a lassú, kábítóan szenvedélyes csóktól. Úgy érezte, forró futóhomok nyeli el, és ajkai lassan szétnyíltak a férfi szelíden unszoló szája alatt. Amikor meghallotta Luke halk, rekedt sóhaját, Katy megremegett, mintha áramütés érte volna. Tudta, hogy a férfi kívánja. Lénye legmélyén valami ébredt, és választ adott az ellenállhatatlan férfivágyra. Magához szorította Luke-ot, és egyre szomjasabban csókolta. Amikor Luke hívogatóan kinyitotta saját száját egy pillanatig tétovázott, de aztán felülkerekedett rajta a kíváncsiság. Miközben óvatosan ismerkedett az új ízekkel, egyszer csak észrevette, hogy Luke combja tövéből izgató forróság sugárzik. A parázsló tűz lázba hozta. Elepedt a vágytól, hogy a lehető legközelebb érezze a titokzatos katlan melegét, és följebb csúszott a férfi ölében. Luke torkából halk nyögés szakadt fel. Gyöngéden megszorította a lány tarkóját. Ujjai belopóztak a ruhája gallérja alá. Amikor Luke lehúzta a cipzárját, Katy úgy érezte, végigfut a hátán a hideg, de tévedett, mert valójában a gerincén végigsikló meleg férfiujjak borzolták az idegeit. Teste önkéntelenül megfeszült, akár az íjhúr. - Lazíts, drágám. Ezúttal nem foglak sürgetni. - Luke kissé fölemelte a fejét, és lenézett a lányra. Ráérünk. Előttünk áll az egész éjszaka. Katy félénken elmosolyodott. Combja alatt oly kemény volt a férfi ágyéka, mint a gránitszikla. Tudta hogy Luke teljesen felajzva várja, hogy végre a magáévá tehesse, de emberfeletti erőfeszítéssel uralkodott magán. Erről a határtalan önfegyelemről árulkodott teste minden porcikája. A vastag izomkötegek görcsbe rándultak széles vállán, és összeszorította a fogát. Ámulva érintette meg a férfi állkapcsát, mintha csodát látna. - Mindig tudtam, hogy szenvedélyes ember vagy - súgta -, de arról fogalmam sem volt, hogy teljes mértékben úrrá tudsz lenni a szenvedélyeden. - Egyetlenegy Gilchristot sem ismert, aki képes volt kordában tartani a szenvedélyét. Eddig a pillanatig szentül hitte, hogy a Gilchristok kivétel nélkül a saját szenvedélyük rabjai. - A zabolátlan szenvedélynél nincs pusztítóbb erő a földkerekén - mondta Luke. - Hosszú évekkel ezelőtt kénytelen voltam megtanulni, hogyan kell megszelídíteni a tüzet. - Hát a megzabolázott szenvedély miféle erő? - Teremtő. A legzseniálisabb alkotások forrása. Maga a megszelídített tűz - felelte rejtélyes mágusmosolyával Luke. - Még senkivel sem találkoztam, aki meg tudja szelídíteni a tüzet. - Katy végigsimította a férfi erős nyakát, és becsúsztatta a kezét a fekete ing nyitott gallérja alá. - Rendkívüli ember vagy, Luke Gilchrist. Olyan, mint a csiszolatlan gyémánt.
- Nem. Te vagy rendkívüli teremtés, Katy Wade. - Luke beletúrt a lány hajába. - Holtbiztos, hogy nincs hozzád fogható nő ezen a világon. Benned is lobog a tűz. Édes, forró, és csak arra vár, hogy egy vállalkozó szellemű felfedező meglelje. Katy megigézve hallgatta. Határtalanul csábító volt a gondolat, hogy ez a férfi, akiben forr a szenvedély, észreveszi benne ezt az érzést. Neki még soha, de soha nem jutott eszébe ilyesmi, ha azon tűnődött, miféle nő is ő valójában. - Honnan tudod, hogy bennem is lobog a tűz? - Látom - felelte Luke. - És hallom. Azon kívül érzem. Már akkor is a szemedben égett, amikor rám ripakodtál Oregonban, és ellentmondást nem tűrőn kijelentetted, hogy kutyakötelességem megmenteni a céget. A hangodban is ott volt, amikor hevesen szóltál Justine-ra, hogy ne alázkodjon meg előttem. Sőt a lángjai minden alkalommal fellobbannak benned, amikor arról mesélsz, miféle terveket szövögetsz, és hogyan képzeled el a jövődet. Egy vulkán elbújhatna melletted, szívem. - Nem. Legalábbis nem hiszem. - Katy a férfi mellkasához nyomta a tenyerét. Ujjait csiklandozta az alatt göndörödő sűrű szőrzet. Elbűvölte ez a különös érzés. - De azért nagyon örülök, hogy legalább néhány lángot látsz bennem. - Ne szerénykedj. Benned is ég a tűz. Nekem elhiheted - dünnyögte Luke, és csókot lehelt a lány szájára. - Együtt fogunk lángra gyúlni. - És aztán mi lesz? - kérdezte csendesen Katy, aki fél szemmel mindig a jövőbe tekintett. Soha, még egyetlenegy éjszakára sem tudta teljesen száműzni józanságát. - Aztán megszelídítem a tüzet. - Luke keze a lány mellére suhant. - De csak rövid időre, mert ha az ember a tűzzel játszik, nincs annál jobb mulatság, mint nézni, ahogy nekivadulva, felszabadultan lobognak a lángok. Katy erőt vett magán, nagy nehezen száműzte józanságát, és eltökélte, hogy ma éjjel egy pillanatra sem gondol a jövőre. Úgy döntött, ez egyszer, kivételesen, kizárólag a jelenben fog élni. Karját Luke nyakára fonta, majd szenvedélyesen megölelte a férfit. - Édes és forró - suttogta Luke, miközben a csipkés melltartón keresztül megérintette a lány mellbimbóját. Ujjai lassan, könnyedén köröztek, és simogató keze hamarosan el is érte a kívánt hatást. Katy izgatottan fészkelődni kezdett a férfi térdén. Rájött, hogy ennyivel nem éri be, sokkal többre vágyik. Remegő kézzel derékig kigombolta Luke ingét, és előbb félénken, majd egyre jobban nekibátorodva simogatni kezdte a férfi mellbimbóját. Nem maradt el a válasz. Luke megborzongott. Szája hosszú, perzselő pillanatra rátapadt a lány szájára, meleg, erős keze megmarkolta Katy mellét. Katy úgy érezte, a forró futóhomok beszippantja, lejjebb és lejjebb húzza, míg végül már moccanni sem bír. Hirtelen ráeszmélt, hogy már nem is akar kiszabadulni ebből tikkasztó ölelésből. Egész felsőtestével Luke felé fordult, hogy minél közelebbről érezze a tűz melegét. Luke keze erre fölfelé kezdett vándorolni a lány lábán, bekúszott a szoknya szegélye alá, és megállás nélkül folytatja útját fölfelé Katy combjának belső oldalán. Tenyere könnyedén suhant végig a selyem harisnyanadrágon, egészen a lány tűzfészkéig. Ujjai itt megpihentek, és gyöngéden ráfonódtak a lány ágyékára. Katy egész testét remegés rázta meg, és halkan felsikoltott. - Hiszen te máris nedves vagy! - mormolta boldogan és elégedetten, ugyanakkor álmélkodva Luke. Forró és nedves. Még a bugyidon meg ezen a nyavalyás harisnyanadrágon keresztül is érzem! - mondta ujjongva, miközben óvatosan megszorította a lány Vénusz-dombját. Katy alig kapott levegőt. - Luke! - Lazíts. Már mondtam, hogy ráérünk. - Nem tudok lazítani. Jaj, Luke, olyan furcsán érzem magam - motyogta panaszos hangon a lány. - Gyönyörű vagy - nyugtatta meg a férfi, és csak arra a néhány másodpercre eresztette el, amíg becsúsztatta a kezét a harisnyanadrág meg a bugyi korca alá. Mindkettőt egyetlen lassú, érzéki, simogató mozdulattal húzta le Katy csípőjéről és lábáról. A lány szorosan hozzásimult, amikor keze visszatért a combjai között lüktető nedves, forró domborulatra. Katy a férfi vállába temette az arcát, amikor az vigyázva, egyelőre csupán próbaképpen, egyik ujját a testébe mélyesztette.
- Szoros - dörmögte a fülébe a férfi. - Szoros, de kész. - Kihúzta az ujját a szűk hüvelyből, és Katy harmatcseppjeivel nedvesítette meg a vágy duzzadó rügyecskéjét. Aztán szándékos lassúsággal, újra meg újra becsúsztatta ujját a lány ágyékába, majd izgatóan masszírozta, dörzsölgette, csiklandozta a női test legérzékenyebb pontját. Egy pillanatra sem hagyta abba. Katy úgy érezte, ez a felséges, gyönyörűséges szenvedés soha nem ér véget. Egyszer csak olthatatlan vágy kerítette hatalmába. Menten szétrobbanok, gondolta, miközben körmét Luke hátába vájta. Őrjöngve, lázasan csókolta a férfi száját, nyakát és mellkasát. - Most? - kérdezte halkan Luke. - Jaj, istenem! Igen. Igen! - Biztos? Katy büntetésből a férfi alsó ajkába harapott, csak szelíden, nehogy fájdalmat okozzon. - Igen. Most. Csináld! - Rendben van, drágám. Óhajod parancs. A lány fémes zizzenést hallott a sötétben. Sejtette, hogy Luke saját fekete farmerján húzta le a cipzárt, majd érezte, hogy a férfi egy gyors kézmozdulattal kiszabadítja fogságából tettre készen álló hímvesszőjét. Aztán halk reccsenés törte meg a csendet, mintha valami elszakadt volna. Luke nyilván a gumióvszer kis fóliatasakját tépte el a fogával, gondolta Katy. Alig várta, hogy a férfi fölkapja, és meg se álljon vele az ágyig. De legnagyobb meglepetésére Luk nem mozdult a fotelból, hanem kissé megemelte őt, és maga felé fordította, hogy szemből tekintsen le rá. Ezek után a combjánál fogva kissé szétfeszítette a lábát, hogy gyöngéd erőszakkal lovagló üléshez hasonló állásba kényszerítse. A vágy már úgy elkábította Katyt, hogy nem értette a férfi szándékát. - Mit csinálsz? - kérdezte. Luke smaragdzöld mágusszeme felcsillant a sötétben - Megszelídítem a tüzet - felelte, miközben lassan leengedte a lányt az ölébe. Katynek elállt a lélegzete a döbbenettől, amikor ráeszmélt, miben mesterkedik a férfi. Elhűlve állapította meg, hogy nem is álmodozhat az ágyról; Luke itt, a fotelban akarja a magáévá tenni. Egy közönséges fotelban, az ég szerelmére! Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy ilyen abszurd helyzetben fognak szeretkezni. Így jár, aki varázslókkal szűri össze a levet, gondolta megrökönyödve. Érezte, hogy Luke hosszú, lándzsavastagságú vesszeje szelíden puhatolózva hozzáér a combtövéhez egy pillanatra. - Milyen nagy! - suttogta kissé riadtan a férfi vállára támaszkodva. Luke halkan, rekedten felnevetett. - Ne izgulj szívem. Biztos vagyok benne, hogy tökéletesen összeillünk. Nem kapkodott. Miközben óvatosan egyre beljebb hatolt, hagyta, hogy a lány diktálja a tempót. Katy teljes erővel megragadta Luke izmos vállát, aztán visszafojtott lélegzettel, lassan leereszkedett a férfi ágyékára. Már-már attól tartott, a hatalmas, vastag lándzsa szétfeszíti, ahogy lénye kellős közepét célba véve utat nyit, és helyet csinál magának. Válaszképpen görcsbe rándult a teste. Luke a szűk szoroson áttörve lassan nyomult előre, majd addig kapaszkodott egyre magasabbra, míg végül a lány úgy érezte, teljesen, betölti egész valóját. - Ne félj a tűztől, szívem. Hadd égjen! - mondta száját Katy nyakához nyomva Luke. Aztán a csípőjét megszorítva gyorsabb tempóra ösztökélte Katyt, aki csodálkozva, halkan felkiáltott. Ahogy átadta magát ennek a számára teljesen ismeretlen élvezetnek, teste pillanatok alatt alkalmazkodott a szabályos hullámmozgás szenvedélyes ritmusához. Lábát Luke derekára fonta, és önfeledten ringatózott a férfi ölében, mintha egy vadul vágtató pompás csődörön lovagolna. Amikor a lángok felcsaptak benne, nem tudta miféle mindent elsöprő érzés kerítette hatalmába, hiszen még sosem volt része ehhez fogható élményben. Egyrészt megdöbbentette saját ereje, másrészt elbizonytalanodva várta a folytatást. Mivel fogalma sem volt arról mi vár még rá, újra meg újra Luke nevét suttogta, mintha mantrát mormolna.
- Ilyen érzés, amikor fellobban a tűz - mondta Luke. - De te tudsz a tűzön járni. Erre születtél, úgyhogy ne ijedj meg tőle. Katy megvonaglott, s egy elfojtott, meglepett kis, sikollyal életében először eljutott a csúcsra. Eufórikus állapotban, tetőtől talpig borzongva, felszabadultan hallgatta, ahogy teste a mérhetetlen gyönyör örömódáját dalolja. Valahonnan a csillámló sötétségben mély torokhang ütötte meg a fülét: a kielégült férfi nyögése. Aztán érezte, hogy Luke sürgetően belemarkol a fenekébe, és végül erős remegés rázza meg testét. Az enyém, gondolta diadalittasan Katy. Biztosan tudta, hogy ebben a pillanatban egymáséi lettek, összetartoznak. Eddig teljesen éber volt, most azonban minden elhomályosult előtte, mintha hirtelen álomba merült volna. Ebben a különös, kábult állapotban szinte észre sem vette, hogy Luke a karjába vette, fölemelte, az ágyhoz vitte, és gyengéden lefektette. Amikor Luke leheveredett melléje, ő átölelte, hozzásimult, és a ráfonódó erős férfikarok oltalmában elaludt. NÉHÁNY ÓRÁVAL később Luke a párnákhoz támaszkodva ébren feküdt az ágyban. Egyik karjával átölelte Katyt, a másikat meg a feje alá tette, és az esőáztatta neonfényeket bámulva szokásához híven a jelenre koncentrált, hiszen az elmúlt három év folyamán jól megtanulta, hogy csak ez a fontos, semmi más. De hirtelen minden megváltozott az eddigiekhez képest. Már nem volt egyedül a jelenben, mert azt számára immár Katy testesítette meg. Ráeszmélt, hogy időtlen idők óta nem érezte ilyen jól magát. Sőt, mi több, sosem volt része ehhez fogató élményben. Még gyönyörű felesége mellett sem. Igaz, hogy a boszorkányosan igéző Ariel valósággal megőrjítette a szerelmes éjszakákon, ám a fékevesztett szenvedély elmúltával sosem költözött ilyen békesség a szívébe. Szüntelenül hiányérzete volt, soha nem mondhatta el magáról, hogy maradéktalanul boldog. Házasságára visszatekintve most merült fel benne első ízben, hogy akkoriban örökös bizonytalanság gyötörte. Izgalmas, de fárasztó volt az élete Ariellel. Katyvel az együtt töltött éjszaka után tudta, hogy ehhez hasonló nyugodt, békés, derűs pillanatok hosszú sora vár rá. A lány mellett nem lesz többé egyedül, vége a keserű magánynak. Ez a gondolat az újdonság erejével hatott rá. Biztos volt benne, hogy a jelen idő megtestesítője Katy. De azt is látta, hogy ebből különféle problémák származnak majd. Ezek után gondolatai jó darabig szabadon csapongtak, és röptükben számos eseményt érintettek. Luke előbb felidézte délutáni tárgyalását az Ínyenc Gilchrist menedzsmentjével, aztán futólag sorra vette azokat az információkat, amelyeket a sikkasztó felkutatására szerződtetett szoftverszakértő közölt vele legutóbbi beszélgetésük közben. Agya percekig úgy zümmögött, mint egy elsőrangú számítógép. Szinte megerőltetés nélkül, automatikusan vetette össze a begyűjtött adatokat. Valamennyit fejben elemezte, majd az eredmények villámgyors feldolgozását követően nekilátott, hogy sémákat készítsen. Aztán gondolatai irányt váltottak, és másfelé kalandoztak, ő meg összevont szemöldökkel, elkomorodva töprengett tovább a sötétségben. - Valami baj van, Luke? - motyogta halkan, álomittasan Katy, de nem nyitotta ki a szemét. - Dehogy. Csak elgondolkoztam. - Miről? - Sok mindenről. - A vállalat sorsán rágódsz, igaz? - kérdezte a lány szemrehányó hangon. Luke halvány mosolyra húzta a száját. - Honnan tudod? - Ráhibáztam - felelte Katy, és biztatóan megsimogatta a férfit. - Ne izgulj, minden rendben lesz. Sínre fogod tenni a céget. - Odabújt Luke-hoz, és nagyot ásított. - Én teljesen megbízom benned.
- Tényleg? - Ühüm. - Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy fütyülök a cég jövőjére? - Nem hinnék neked - dünnyögte Katy. - Azért vállalkoztál a feladatra, mert te is vérbeli Gilchrist vagy, mint a rokonaid, és minden tőled telhetőt meg fogsz tenni, hogy megmentsd a vállalatot a családodnak. - Valamit meg kell értened, Katy. Én nem azért vállalkoztam a feladatra, mert lojális vagyok a családommal. Kizárólag miattad álltam kötélnek. - Miattam? - A lány kinyitotta a szemét. Értetlenül nézett a férfira, akinek az arcára vetültek az ablakon beszűrődő éjszakai fények. - Mit beszélsz? - kérdezte, mintha nem hinne a fülének. - Jól hallottad. - Luke delejes tekintettel nézett le rá. Mágusszemével valósággal szuggerálta, hogy minden szavát megértse. - Miattad jöttem ide. - Ezt nem hiszem el - felelte a lány. Valóban nem hitte. Ilyesmit még senki nem tett érte, soha életében. Nem olyanfajta nő volt, akiért a férfiak akár áldozatvállalásra is hajlandóak. - Pedig jobban teszed, ha elhiszed - tanácsolta halkan Luke. - Eleinte magam sem értettem, mi ütött belém, de elég hamar rájöttem az igazságra. Amint megláttalak, rögtön megkívántalak. Azt akartam, hogy az enyém légy. De a lelkem mélyén tudtam, hogy csak akkor kaphatlak meg, ha átveszem a cég vezetését, különben nincs esélyem nálad. Így aztán beadtam a derekamat. Mondhatni, megalkudtam. Katynek a szó szoros értelmében leesett az álla a döbbenettől. Gyorsan becsukta száját. - Megalkudtál? - visszhangozta. - Te így látod a történteket? - Egyezséget kötöttünk. Hat hónapra szól a szerződésünk. A lánynak elállt a lélegzete. A takarót megmarkolva föltornázta magát törökülésbe, aztán kijelentette: Ez őrültség! Egyszerűen nem értem! Komolyan beszélsz? Ezek szerint a szeretődnek szerződtettél, amikor rákényszerítettél, hogy további hat hónapig maradjak a cégnél? Tényleg ezt nevezed egyezségnek? - Eltaláltad. - Luke bágyadt pillantással, sóvárogva legeltette a szemét a lányon. Mélységes elégedettséggel töltötte el a tudat, hogy Katy az ő karjában élte át legelső orgazmusát. Justine nyomatékosan felhívta rá a figyelmét, hogy Katy mostanáig úgy élt, mint egy zárdaszűz, tulajdonképpen semmi szüksége nem volt a témában nagyanyai kommentárra. Magától is rájött, hogy a lány rendkívül tapasztalatlan. Amint első ízben ért hozzá a saját villájában, rögtön sejtette, hogy Katynek még nemigen volt dolga férfiakkal. És a gyanú éjjel végképp beigazolódott, amikor Katy riadt csodálkozással remegett a karjában. Kéjes örömet szerzett neki a gondolat, hogy ő az a kiválasztott, aki az elkövetkező hat hónapban beavathatja a lányt saját teste titkaiba, és lángra lobbantja a lénye legmélyén parázsló szenvedélyt. A férfi tüstént újra merevedni kezdett, amint átvillan agyán, hogy ő lesz Katy mentora. A lány villámló szemmel nézett rá, de haragos arcával is észbontóan szexis látványt nyújtott. Haja összekócolódott, vörös tincsei égnek álltak a feje búbján, és gömbölyű mellét alig fedte el a takaró, amit két kézzel szorított magához. - Ez az egész úgy, ahogy van, agyrém! Nem mondhatod komolyan, Luke! Senki nem csinál ilyet! Miattam semmiképpen. - Milyet? - A férfi kinyújtotta a karját, és gyöngéden az ujjaira csavarta Katy imádni valóan selymes fürtjeit. - Senki nem vállalkozik olyan emberfeletti feladatra, amilyen a Gilchrist Inc. megmentése, pusztán azért, hogy hat hónapig viszonya lehessen egy nővel, akit alig ismer! - hadarta egy szuszra Katy. Luke elmosolyodott. - Dehogyisnem! Hiszen pontosan ezt tettem. - Nem hiszem el! - ismételte a lány. - Nem és nem! Én egyáltalán nem vagyok olyan vonzó nő, aki így meg tud őrjíteni egy férfit. Különösen egy magadfajtát. - Hölgyem, kegyed nincs tisztában a saját vonzerejével. Katy
pár pillanatig összehúzott szemmel mérlegelte a férfi szavait. - És ha nem hagytam volna, hogy ilyen könnyen elcsábíts? És ha teljes hat hónapig ellen tudtam volna állni a kísértésnek? Akkor mit csináltál volna? - Kínlódtam volna, mint egy kutya. - Luke a hajánál fogva lehúzta a lányt izmos mellkasára. Élvezettel cirógatta a kemény hímvesszőjéhez simuló bársonyosan puha domborulatokat. Ahogy beszívta Katy illatát, újra hatalmába kerítette az izgalom, és hatalmas hullámként csapott át rajta. A karjában fekvő lány tágra nyílt szemmel nézett föl - Neked ez az egész csak szórakozás? Afféle jó mulatság? Csupán érdekes kihívásnak tekintetted a feladatot? Egyszerű szeszélyből vetted fel a kesztyűt, mert kedved szottyant megmutatni, hogy képes vagy megmenteni a vállalatot? Luke egy pillanatra szorosan megmarkolta Katy hajtincseit, majd gyors mozdulattal ráhengeredett a lányra, és ahogy teljes hosszában elnyúlt rajta, valóággal belepréselte a matracba. - Hidd el, hogy engem csöppet sem mulattatnak a Gilchrist Inc. problémái. Sőt, mi több, Justine sem szórakoztat, a többiekről nem is szólva. Magamtól eszembe sem jutott volna visszatérni a drágalátos családom kebelébe, miután ennyi éven át sikerült nagy ívben elkerülnöm az egész rokonságot. Nem azért vagyok itt, mert érdekes kihívásnak tekintettem a cég megmentését. - Hanem miért? - Már megmondtam. Miattad jöttem. Mert azt akartam, hogy az enyém légy. - Luke lassan, szomjasan csókolta a lányt. Amikor fölemelte a fejét, férfidísze teljesen felajzva, tettre készen állt. - És még mindig ezt akarom. Katy megnyalta az alsó ajkát. - Meddig? Hat napig? - Igen. - Hát ez nem túl sok - suttogta a lány. - Nekem az. - Luke nem tudta, hogyan magyarázza meg, hogy szerinte hat hónap maga az örökkévalóság a soha véget nem érő jelen időben eltöltött három év után, és számára a fél év pokolian hosszú idő: a látható jövő végső határa. Azt azonban tudta, hogyan mondja el Katynek hogy eleped a vágytól, annyira kívánja. Keze a lány mellétől a combjáig vándorolt, tenyere élvezettel siklott végig a selymes bőrön, és örömmámorban úszva simogatta a pompás, telt idomokat. Aztán Katy lábai közé furakodott, és keze addig araszolt egyre lejjebb a lány hasán, amíg rá nem lelt a párás titkokat rejtő sűrű, göndör szőrzetre. - Luke? - Csitt, szerelmem - mormolta arcát Katy melléhez szorítva. - Nem akarok a jövőről beszélni. Csak a jelenre szeretnék koncentrálni. KATY felébredt. Nem tudta, mennyi idő telt el mióta elnyomta az álom. Megmozdult, és az oldalára fordult. Nem volt hozzászokva, hogy együtt aludjon egy másik emberrel, és meglepetten látta, hogy a szálfatermetű Luke csaknem az egész matracot elfoglalja. Ismét hanyatt feküdt, és a férfi meleg karja újra újra fonódott. Úgy gondolta, nagyon kellemes, sőt kimondottan megnyugtató érzés egy ágyban aludni Luke-kal. Még mindig nem hitte el, hogy a férfi tényleg miatta vette át a Gilchrist Inc. vezetését, de ma éjjel nem akart ezzel foglalkozni. Később is ráérek kibogozni, hogy is van ez valójában, mondta magában. Túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy ébren maradjon, és töprengeni kezdjen a problémán. Ásított egyet, és már éppen elszenderedett volna, amikor Luke megszólította. - Katy? - Hm? - Mit akart tőled Darren? A lány olyan álmos volt, hogy nem furcsállotta a kérdést. - Kölcsönt - felelte pillanatnyi gondolkodás nélkül. - Mennyit?
Katy pislogott egyet-kettőt. Az elsőt szélsebesen követő második kérdés hatására kinyitotta a szemét, de még nem volt teljesen éber. Szimata azonban azt súgta, gáz van, Luke aligha lesz elragadtatva az igazságtól. Megpróbálta húzni az időt, hátha valami épkézláb ötlete támad. Ám kábult agya sajnos nem forgott elég gyorsan, így aztán mindössze ennyit tudott kinyögni: - Hát... egy bizonyos összeget. - Mennyit? - Százötvenezer dollárt - hallotta elhűlve a lány a saját hangját. - Százötvenezer dollárt? - visszhangozta Luke, és hirtelen felült, mintha megcsípték volna. - Darren százötven grandot akart tőled kölcsönkérni? Istenemre; megölöm azt az aljas gazembert! Katy későn eszmélt rá, hogy szabadjára engedte a pusztító forgószelet, amit nem áll módjában lecsendesíteni. - Ugyan már, Luke! Nyugodj meg, kérlek. - Nyugodjak meg? - A férfi félrelökte a takarót, talpra szökkent, és úgy rohangált föl-alá a szobában, mintha nem is tudna róla, hogy anyaszült meztelen. - Még hogy nyugodjak meg, amikor annak a gazembernek volt képe százötven grandot kérni tőled! Ripityára töröm minden porcikáját! És úgy mégis honnan a fenéből veszi, hogy te ennyi pénzt csak úgy elő tudsz teremteni? Katy felsóhajtott. Ezt reggeli közben sokkal könnyebb lett volna megbeszélni, gondolta, de biztosra vette, hogy Luke most már nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Lassan ő is felült, és a takarót a melléhez szorítva a párnákhoz támaszkodott. - Darren teljesen tisztában van vele, hogy nekem nincs ennyi pénzem, ezért kieszelt egy tervet. - Ó, hát persze! Fogadni mertem volna, hogy kifőzött valamit a mocsok! - Luke abbahagyta a rohangálást, és lecövekelt az ágy előtt. - Aztán miféle tervvel állt elő? Azt akarta, hogy Justine-t környékezd meg, igaz? Katy mély sóhajjal nyugtázta, hogy a férfi esze vág, mint a borotva. - Azt akarta, hogy kérjek kezdőtőkét a nagyanyátoktól a Pesto Presto beindításához. - És amint megkaptad, passzold át neki a pénz neki, ugye? A francba! Megfojtom a disznót! Katy összerezzent. Tulajdonképpen nem lepte meg, hogy Luke villámgyorsan átlátta a helyzetet, és azonnal rátapintott a lényegre, hiszen nemegyszer tapasztalta: minden hájjal megkent pénzemberrel, sőt pénzügyi zsenivel áll szemben. - Tömören összegezve valóban ez volt Darren terve. - És mire kell neki az a százötven grand? - faggatta tovább Luke. Katy az ajkába harapott. - Hát... azt hiszem; bajban van. - Miféle bajban? - Nem tudom biztosan. Beszállt valami ingatlan fejlesztési társulásba, ami befuccsolt. A befektetők meg nyilván arénáznak, és visszakövetelik a pénzüket. A bulit szervező fickó azt állítja, Darren börtönbe fog kerülni, ha sürgősen nem kerít valahonnan százötvenezret. Luke néhány másodpercig szótlanul rágódott a hallottakon. - És miért nem személyesen környékezte meg Justine-t? - Ne viccelj! Semmi szín alatt nem fordulhat hozzá ilyesmivel. Hiszen éppen azért került pácba, mert mindenáron be akarta bizonyítani Justine-nak, hogy milyen kiváló üzletember. Sem tőle, sem a szüleitől nem kérhet segítséget, mert mindnyájan azt gondolnák róla, hogy egy csődtömeg. - Igazuk is lenne. Sőt, mi több, nemcsak csődtömeg, hanem istenverte idióta is, ha azt hiszi, hogy ép bőrrel megússza, hogy ilyen piszkosul ki akart használni téged! - Luke, most már tényleg túlzásba viszed... - És te hogy a fenébe képzelted ezt az egészet? Komolyan meg akartad szerezni azt a tengernyi pénzt, hogy kihúzd a pácból a tökkelütött unokaöcsémet? - Hát nem egészen. Én is kieszeltem valami tervféleséget. - Aha! Tervféleséget! - Luke beletúrt a hajába. - Ezt egyszerűen nem hiszem el! Oké, ne kerülgesd a forró kását! Halljam, mit találtál ki! Justine-tól akartál kezdőtőkét kérni? -Természetesen nem. Tudtam, hogy ez eleve halva született ötlet.
Luke újra járkálni kezdett, mert úgy érezte, menten idegbajt kap. A szeme sarkából tűnődő pillantást vetett a lányra, és megkérdezte: - Ugyan miért lett volna halva született ötlet? Justine-tól valószínűleg megkaptad volna a kölcsönt. - Valószínűleg igen. De képtelen lettem volna ilyen gyalázatosan a szemébe hazudni. Még annak érdekében sem, hogy megkíméljem az igazságtól. Pedig a legkevésbé sem szeretném, ha rájönne, hogy Darren bajban van. - No persze! Hiszen te hűséges típus vagy, ugye? - morogta Luke. - Ráadásul szent meggyőződésed, hogy hálával tartozol Justine-nak. De ha tőle nem akartál pénzt kérni, akkor mit fundáltál ki? Katy elhatározta, hogy őszinte lesz - nem látta, értelmét tovább halogatni az elkerülhetetlen vallomást. Eredeti szándéka persze az volt, hogy előbb alaposan átgondolja a dolgot, és csak aztán mondja el a tervét Luke-nak. Amellett, ha rajta múlt volna, mindenképpen alkalmasabb pillanatot választ. De csapdába esett, és nem húzhatta tovább az időt, így hát magyarázni kezdte a bizonyítványát. - Az igazat megvallva rád akartam testálni az ügyet. Luke megtorpant, és a tengelye körül megpördülve szembefordult a lánnyal. - Rám? Úgy érted, engem akartál megkérni, hogy húzzam ki Darrent a pácból? - Igen, mert Darren az unokaöcséd, és ez a Gilchristok problémája, tehát neked kell megoldani. Mondhatnám, kutya kötelességed, elvégre a következő hat hónap folyamán te felelsz az egész családodért. - Frászkarikát! Én csak arra vállalkoztam, hogy talpra állítom a vállalatot! - ordította Luke. - Nem felelek az egész lökött famíliámért, és nem vagyok köteles megoldani a félnótás rokonaim összes problémáját. A két dolog között óriási a különbség! Katy megőrizte a nyugalmát. - Tévedsz. Nincs köztük semmi különbség - mondta halkan. - A vállalat meg a Gilchrist család egy és ugyanaz. Most te vagy a családfő, úgyhogy te felelsz mindkettőért. Tehát szerintem Darren problémája a te problémád is. - Jézusom! Akarod tudni, hogyan fogom megoldani Darren problémáját? Megmondom. A kisujjamat sem mozdítom meg a hülye öcsikémért, hanem hagyom, hogy sittre vágják! Ez lesz a legjobb megoldás! Katy elmosolyodott. - Ugye azért haragszol mert tőlem kért kölcsön? - Haragszom? Ez nem kifejezés! Letépem azt a fejét, és kuglizni fogok vele! - Nem gondolod, hogy ez kissé bizarr ötlet? - Nem. Egyáltalán nem! És ez még csak a kezdet! Luke az ágyhoz ugrott, és a matracra tenyerelve a lány fölé hajolt. - Nagyon megjárja, aki téged akar kihasználni! Senki nem ússza meg szárazon! - sziszegte összeszorított foggal. Katy megsimogatta a férfi állát. - Nem lehetsz ilyen szívtelen, Luke. Hát nem tudod megérteni, milyen rémes lehet Darrennek ez a helyzet? El van keseredve, mert Justine még csak fontolóra sem hajlandó venni, hogy őt tegye meg utódjának. Végső kétségbe esésében szállt be ebbe a buliba. Így akarta bebizonyítani, hogy megállja a helyét a sikeres üzletemberek világában. - És mit sikerült bebizonyítania? Azt, hogy ostoba szamár! A kérdésedre pedig az a válaszom, hogy nem. Nem tudom megérteni ezt a balféket. Hiába is próbálsz megpuhítani, csöppnyi megértés sincs bennem. - Hát ez elég baj, ugyanis mindenképpen kénytelen leszel segíteni rajta - válaszolta Katy. - Csak egy meggyőző érvet mondj, hogy miért! - Azért, mert én megígértem neki.
9.
HA EGY MÁSIK NŐ állított volna kész helyzet bármelyik nő a földkerekén -, akkor esküdni mernék, hogy a ravasz bestia szántszándékkal húzott be a csőbe, gondolta Luke. De hát Katyt aligha vádolhatja fondorlatos cselszövéssel, hiszen tudta: egy őrangyal mindig azt teszi, amit a szíve diktál, és nincs az a férfi a világon, akivel hajlandó lenne érdekből lefeküdni. Amellett tagadhatatlanul ő volt a csábító, és nem a lány hálózta be őt. Így aztán az adott körülmények között kissé nehéz lett volna olyasmivel gyanúsít Katyt, hogy női fifikával, ellenállhatatlan bájait bevetve csupán azért csalogatta ágyba, mert a szex segítségével akarta befolyásolni. Luke magában káromkodva kénytelen volt beismerni, hogy önhibájából került kutyaszorítóba. De azt be kellett vallania, hogy mindenképpen elcsábította volna a lányt; még akkor is, ha előre tudja, milyen következményekkel jár majd ez a szerelmes éjszaka. Mert észbontóan jó volt! Csak felidézte a történteket, és férfidísze máris merevedni kezdett. Úgy érezte, ehhez fogható élményben még sosem volt része, akkor sem, ha figyelembe vette, milyen sokáig élt magányosan, mint egy remete. Katy ölelése visszaadta életkedvét, és miután a lány az övé lett, örömmámorban úszott - legalábbis addig, amíg őrangyala fel nem robbantotta azt a nyavalyás bombát, amit a szárnya, alatt rejtegetett. Jézusom, én nem vagyok normális, gondolta Luke. Még mindig nem tudta elhinni, hogy ilyen őrültségre vállalkozott. A szokásos párducuniformisában, fekete farmerban, fekete pulóverben támasztotta a falat a belvárosi sportklub előcsarnokában, ahol magában füstölögve várakozott prédájára. A Pike Place Market tőszomszédságában lévő klub törzstagsága jómódú üzletemberekből állt. Amint megérkeztek, mindnyájan színpompás és persze márkás edzőszerkóra cserélték elegáns öltönyüket. Odakint számtalan zárt teherautó és lakókocsival felszerelt furgon foglalta el az utca legjobb parkolóhelyeit. Luke futó pillantást vetett a fehérre dukkózott, jelzés nélküli járművek hosszú sorára, és a csöppet szokatlan látványból rájött, hogy Seattle-t ismét megszállták a filmesek, akik itt veszik fel a külső snittet. A lakókocsik valójában guruló öltözők voltak, a teherautók pedig a reflektorokat és a hangerősítő berendezéseket szállították a helyszínre. A járdán behemót fekete ládák sorakoztak, és moccanni sem lehetett az összecsukható kempingszékektől meg a kígyózó kábelektől. Még egy büfékocsi is parkolt közelben, bár a stáb éppen abban az utcában forgatott, ahol egymást érték a város legjobb éttermei, köztük a Pacific Rim, amit ily módon szintén megörökített az utókor számára a filmszalag. Luke összevont szemöldökkel, elgondolkozva meredt az étteremre, mert hirtelen eszébe jutott róla mindaz, amit a vállalat székházában tartott tegnapi értekezleteken tudott meg. - Hát te mit keresel itt? Darren riadt, gyanakvó hangja hallatán Luke elfojtott egy sóhajt. Eddig hátát a falnak vetve, összefont karral álldogált a klub előcsarnokában, most azonban kiegyenesedett, és unokaöccséhez lépett. Beszélni akarok veled. - Igen? Semmi akadálya. És miről? - Darren most fejezhette be az edzést, mert haja még vizes volt a zuhanyozástól. Szűk fekete pantallójában, fekete ingében és nyakkendőjében, fekete zakóját a vállára terítve nyilván munkába indult. - Mindjárt megtudod. De nem itt - válaszolta a sportklub kijárata felé igyekezve. - Keressünk valami csendes helyet. Meglökte az üvegajtót, és kilépett a járdára. Darren engedelmesen követte, de az arcára volt írva, igencsak nyugtalanítja unokabátyja váratlan felbukkanása. - Üzleti ügyről van szó? - kérdezte, miközben gyanakodva Luke mellé szegődött. - Így is lehet mondani. - Luke befordult a sarkon, és gyors léptekkel fölfelé kaptatott a lejtős utcán, hogy mielőbb kijusson a piac legzsúfoltabb részéről, ahol a saját szavát sem értette az ember a fülsiketítő ricsajtól. Néhány házzal arrébb ismét befordult, ezúttal lefelé vette az irányt egy macskaköves sikátorban. Itt már alig hallatszott a piaci lárma. Darren nem bírta tovább cérnával. - Hé, állj meg, és bökd ki végre, mi a nyavalyát akarsz tőlem. - Ma reggel hosszú beszélgetést folytattam Katyvel.
- Ó, a francba! - Darren hallgatott egy sort, majd megkérdezte: - Mindent kitálalt? - Csak annyit mondott, hogy valami ingatlan fejlesztési csalásba keveredtél. Darren felkapta a vizet. - De hát ez nem igaz a szentségit! Én nem csalásba keveredtem, hanem beszálltam egy törvényes társas vállalkozásba, ami befuccsolt. Énnyi az egész. És most szükségem van egy kis pénzre, hogy a cégtársammal együtt ki tudjam fizetni az első befektetőket. - Neked százötvenezer dollár kis pénz? - Jézusom, Luke, ne szívass! Nem olyan sok az! Ingatlanfejlesztési ügyletek esetében semmiképp, és ezt te is nagyon jól tudod. - Annál azért valamicskével több, mint amennyi neked van. - Annál igen; hogy a fene egye meg. De hányan tartanak ekkora összeget a bankban? Hiszen ott csak parlagon hever az ember pénze - motyogta Darren. - Hát Katynek nincs százötven grandja a bankban, az egyszer biztos. - Luke lecövekelt, és szembefordult unokaöccsével. - Épp ezért egy árva centet sem volt jogod kölcsönkérni tőle. Darren is megállt. - Én nem is az ő pénzét szerettem volna kölcsönkérni. Hát nem magyarázta el a tervemet? - Dehogyisnem. Azt akartad, hogy gyalázatos hazugsággal szerezze meg neked Justine-tól a lóvét. - Krisztusom! Mi mást tehettem volna? Személyesen csak nem mehettem a vén boszorkához pénzt kunyerálni! Kapásból leharapta volna a fejemet. Katy megérti a helyzetemet, mert úgy ismeri Justine-t, mint a tenyerét. - Szóval inkább Katyt próbáltad eszközként használni, hogy elérd a célodat - szögezte le Luke. Darren vállat vont. - Katy az ujja köré tudja csavarni Justine-t. Legalábbis néha. - Igazán? És milyen gyakran szoktad megkörnyékezni Katyt, hogy passzírozzon már ki neked pár százezret a nagyanyánkból? - Ez volt az első alkalom, amikor megkértem, hogy segítsen előteremteni azt a rohadt dohányt morogta Darren. - Most is csak azért, mert teljesen kétségbeestem. Hát nem érted? - Már hogyne érteném - felelte csendesen Luke. - Kutyaszorítóba kerültél, és a családi őrangyalunkhoz fordultál némi segítségért. - A családi őrangyalunkhoz? - visszhangozta Darren, és pimasz kis vigyorra kunkorodott a szája sarka. - Ez aztán a tökéletes személyleírás! Telitalálat! Darren vigyora volt az utolsó csepp a pohárban. Luke előreszökkent, teljes erővel mellbe lökte Darrent, majd miután odaszegezte a téglafalhoz, hogy moccanni se tudjon, közvetlen közelről a képébe sziszegte: - Ha a jövőben ekkora pácba kerülsz öcskös, akkor mától kezdve nagyon ügyelned kell valamire. Mielőtt ki akarsz használni egy ilyen remek teremtést, mint Katy, jobban teszed, ha biztosra mész, és kideríted, ki a családi őrangyal védőszentje. Darren tátott szájjal, döbbenten bámult rá. - Mit zagyválsz itt össze? Megbolondultál? - Nem. Csak úgy begurultam, hogy nem látok pipától. - A rosseb egyen meg! Azt hiszed, egyszerűen besétálhatsz a kapun, és átveheted a Gilchrist Inc vezetését? Azt hiszed, megkaparinthatod az egész vállalatot, pusztán azért, mert Justine úgy döntött, véget akar vetni a viszálynak? Mert ha igen, rossz hírem van a számodra. Akkor se lesz a tied a cég, ha megfeszülsz, úgyhogy hiába is nyomulsz! Így vagy úgy, de megtaláljuk a módját, hogy elgáncsoljunk! - Esélyetek sincs rá, mert az őrangyal az én pártomon áll - mondta mosolyogva Luke. - Mit röhögsz, te istenverte fattyú? Ne szórakozz velem! Azonnal eressz el! - Darren rúgásra lendítette a lábát. Jól irányzott mozdulata elárulta, hogy keleti küzdősportot űz a seattle-i klubban. Luke-nak alig volt ideje kitérni a rúgás elől. Villámgyorsan elfordult, de egy pillanatra sem engedte el Darrent, hanem a vállánál fogva megrántotta, és billentette az egyensúlyából. Darren megtántorodott, de talpon maradt, és úgy megpróbálta ágyékon rúgni Luke-ot, ő azonban arrébb sasszézott, lehajolt, és ökölbe szorított kézzel gyomorszájon vágta unokaöccsét, mielőtt az visszanyerte volna az egyensúlyát. Aztán tenyere élével megsorozta, és a téglafalhoz kente Darrent, aki levegő után kapkodva lassan térdre rogyott.
Luke előrelépett, de nyomban meg is torpant, mert észrevette, hogy már nincsenek egyedül a sikátorban. Válla fölött hátrapillantva egy középkorú házaspárt látott a szűk utcácska torkolatában. Férj és feleség földbe gyökerezett lábbal, holtsápadtan meredt rájuk. - Szaladj, Ethel! Keríts egy rendőrt! - nyögte ki végül erős középnyugati tájszólással a férfi, aztán rémült tekintetét mindvégig Luke arcára szegezve karon ragadta az asszonyt, és remegő lábbal hátrálni kezdett. - Szaladj már, az isten szerelmére! Luke a halálra rémült házaspár helyébe képzelte magát, és rájött, hogy szegények nyilván két feketébe öltözött gengsztert látnak, akik éppen leszámolnak egymással egy félreeső sikátorban. Valószínűleg turisták lehetnek, gondolta, és rájuk mosolygott, hogy megnyugtassa őket. - Nincs semmi baj, ne féljenek tőlünk! - mondta nekik, miközben Darrent faképnél hagyva pár lépést tett feléjük. - Filmesek vagyunk - magyarázta a legelbűvölőbb mosolyával. - A művész úr a főszereplő, én pedig a kaszkadőre. Valójában nem verekszünk, csak egy bunyós jelenetet próbálunk. - Darrenhez fordult, aki még mindig kétrét görnyedve térdelt a fal tövében. - Így van? Darren elképedve bámult rá, majd a házaspárra nézett, és keserű grimaszt vágva bólintott. - Igen, így van. Az asszony szeme tüstént felcsillant. - Nahát, ez fantasztikus! Maga tényleg filmsztár? - Degeszre tömött retiküljéből előkotort egy golyóstollat meg egy kis noteszt, majd lerázta magáról férje karját, és odarohant Darrenhez. - Ugye kaphatnék egy autogramot? - MÉG HOGY filmesek vagyunk! Honnan vetted ezt a baromságot? Jobb ötleted nem volt? hőbörgött dühtől villámló szemmel Darren, miközben töltött a poharába. A kis belvárosi étterem zsúfolásig megtelt ebédelő vendégekkel, így a két Gilchristnak nem kellett tartania tőle, hogy a zsivajban bárki kihallgatja a beszélgetésüket. - Sajnálom - felelte higgadtan Luke. - Hirtelenjében semmi más nem jutott eszembe. De igazán nem lehet okod panaszra, hiszen azt hazudtam, te vagy a sztár. - Könnyen pofáztál! Nem neked kellett félájultan kitalálnod, milyen álnevet firkants annak az autogramgyűjtő tyúknak a noteszába. Úgy eltángáltál, hogy jóformán gondolkozni sem tudtam, nemhogy improvizálni! - De azért nagy nehezen sikerült megbirkóznod a feladattal - jegyezte meg kaján mosollyal. Megtudhatnám a becses művésznevedet? Unokaöccse elhúzta a száját. - Luke Darren. - Nem rossz! Egy igazi hollywoodi sztárnak is, díszére válna. - Luke kényelmesen hátradőlt, és alaposan szemügyre vette Darrent. - Mondd csak, hol a fenében tanultál meg karatézni? - Itt, a sportklubban. Két évvel ezelőtt iratkoztam be a tanfolyamra, és azóta rendszeresen járok edzésre. Most is ott voltam. De neked ez nem újság. Nyilván nem véletlenül vártál az előcsarnokban. Darren arca megvonaglott a fájdalomtól, ahogy fölemelte a poharát. Rögtön le is tette, és óvatosan megtapogatta sajgó bordáit. - Valami azt súgja, hogy én zöldfülű kezdő vagyok hozzád képest. Luke bólintott. - Ami azt illeti, tényleg jó pár évnyi fórom van veled szemben. - Mindjárt gondoltam, hogy egy minden hájjal megkent profival verekszem. A legravaszabb róka és a legokosabb kígyó is elbújhat melletted - mondta Darren, de a hangja elárulta, hogy titokban csodálja Luke-ot. - Sok különleges fogást alkalmaztál amit még sose láttam. Mióta karatézol? - Kölyökkorom óta. Taknyos kamasz voltam, amikor egy éjjel utcai bunyóba keveredtem. Odáig fajult a dolog, hogy a többi sráccal együtt engem is bevittek a zsaruk az őrszobára, és értesítették a szüleimet. Apám vitt haza, de nem tolt le, hanem másnap fülön fogott, és beíratott a legközelebbi harcművészeti akadémiára. Darren megértően bólogatott. - Azt akarta, hogy rendesen megtanulj vigyázni magadra, mi? - Nem egészen - felelte halvány mosollyal Luke. - Az öregem úgy gondolta, egy Gilchristnak elsősorban azt kell megtanulnia, hogyan kerülje el a bajt. Meg volt győződve róla, hogy a küzdősport önfegyelemre, önuralomra tanítja a magunkfajta indulatos fickókat.
- Nem semmi - mondta Darren, majd fájdalmas grimasszal hozzátette: - De a te esetedben szerintem nem vált be az elmélete. - Nagyon tévedsz! A nyakadon hagytam a fejedet, nem? És ezt kizárólag annak köszönheted, hogy a karate jóvoltából uralkodni tudtam magamon a sikátorban. Ha nem lennék ilyen fegyelmezett, letéptem volna. - Jesszusom! Te tényleg nagyon zabos vagy rám, amiért Katytől kértem segítséget, igaz? - Enyhe kifejezés! Legszívesebben kitaposnám a beledet! - Én mindent megpróbáltam, mielőtt hozzá fordultam, de hiába - motyogta Darren. - A bróker azt mondja, muszáj előteremtenem azt a százötven grandot, különben a cégtársam soha nem fog leszállni rólam. Azzal fenyegetőzik, hogy ha nem fizetjük vissza a befektetők pénzét, akkor mindnyájunkat sittre vágnak. Mit tehettem volna? Egyszerűen nincs más megoldás. Luke előrehajolt, és összekulcsolta ujjait a söröspoháron. - Legfőbb ideje, hogy megtanulj valamit, öcskös. - Mit? - Azt, hogy a jövőben neked kell eltakarítanod a trutymót, ha önként és dalolva belemászol. Észedbe ne jusson még egyszer az őrangyalnak sírni, húzzon ki a pácból. - És ezt a trutymót hogyan takarítsam el, ha nyakig ülök benne? - kérdezte savanyú képpel Darren. - A karate nagyon hasznos, ha bunyóba keveredik az ember, de az üzleti életben egész más módszerrel kell védekeznie. Nevezetesen információval - magyarázta Luke. - Mesélj nekem erről az ingatlanfejlesztési társulásról. Darren egy pillanatig tétovázott. - Miért? - Mert nyilvánvalóan aligátorok közé kerültél, és efféle bosszantó incidensek elkerülése érdekében meg akarlak tanítani, hogyan kell a mocsarat lecsapolni. KATY elmerülten bámulta a csillogó tálban örvénylő csodálatos színeket, amelyeket mintha foglyul ejtett volna az üveg. A kecses, elegáns tál a terem kellős közepén pompázott hetven centiméter magas hófehér talapzatán, és vakítóan ragyogott a lámpafényben. Ez a tál Hayden eddigi legszebb alkotása, gondolta a lány, ahogy tekintetével végigpásztázta a többi kiállítási tárgyat. Azok is fehér talapzaton álltak egymástól néhány méter távolságra a fehér falú galériában. Maureen tudja, hogyan helyezze el Hayden műveit, hogy valamennyi a lehető legjobban mutasson, állapította meg Katy. Aztán továbbsétált, és szemügyre vett egy vörös-üvegvázát. Valójában Maureenhoz jött, de várnia kellett az asszonyra, aki halkan beszélgetett az ajtó közelében egy fiatal házaspárral. Fekete selyem nadrágkosztümöt viselt, és a Gilchristok kedvenc színében még a szokásosnál is feltűnőbb jelenség volt ebben a nagy fehérségben. A házaspár végül egy kis borostyánsárga és zöld tál mellett döntött. Maureen a fémvázas fehér íróasztal mögött elégedett mosollyal ütötte be az elkelt tárgy adatait a komputerbe, majd kinyomtatta a számlát. Megvárta, míg a kliensei kilépnek az ajtón, csak távozásuk után rohant oda Katyhez. - Hál' istennek ezek szerint megkaptad az üzenetemet! - kiáltotta köszönés helyett. - Attól féltem, hogy már visszamentél Dragon Baybe. Katy az órájára pillantott. - Luke egy óra múlva jön értem a hotelba. Mi a baj, Maureen? - Edenről akarok beszélni veled. - Maureen vészjóslóan összeszorította a száját egy pillanatra. Borzasztóan aggódom érte! Éppen telefonáltam volna neked, amikor megtudtam, hogy hivatalos ügyben a városban vagy, és úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha idehívatlak. - Tegnap találkoztam Edennel a székházban. Kissé idegesnek látszott, de ettől eltekintve szerintem jól van. - Nincs jól! - csattant fel Maureen. - Valami nagy baj van, és nem hajlandó elárulni, hogy micsoda. De azt hiszem, tudom, mit titkol előlem, mert egyik nap elszólta magát Darren jelenlétében. Az a gyanúm, hogy újra találkozgat azzal a nyavalyás Nate Atwooddal.
Katy összevonta a szemöldökét. Észébe jutott a pletyka, amit Edenről hallott. Fraser mesélte, hogy látta, amint a lány taxiba szállt Nate-tel az egyik Gilchrist-étterem előtt. - Ennek semmi értelme, Maureen. Hiszen még ki se heverte szegény szörnyű válópert. A történtek után miért randizna újra Nate-tel? - Csak isten a megmondhatója. Magad is tudod, hogy tavaly még odavolt érte. - Hidd el, nem felejtettem el - válaszolta kényszeredett mosollyal Katy. Maureen rámeredt. - Jézusom! Lehet, hogy a lelkedbe gázoltam? Máig sem tudtad túltenni magad azon a szerencsétlen afféron? - Nem gázoltál a lelkembe, Maureen. Régen túltettem magam rajta. - Remélem is! Meg kell értened Edent. Akkori azt hitte, halálosan szerelmes Nate-be. - És ez mindenre mentség és magyarázat, ugye? Elvégre, ha egy Gilchrist szívvel-lélekkel akar valamit, akkor semmi nem állhatja útját. Maureen kihúzta magát. - Ha engem kérdezel, akkor Edennek teljesen igaza van - jelentette ki Katy fölé tornyosulva. - Kettőtök közül te voltál a mázlista. El kell ismerned, hogy a lányom pórul járt azzal a szörnyeteggel. Atwood kizárólag azért vette el, mert be akart nősülni a Gilchrist családba. - Úgy látszik, a Gilchristok neve és tekintélye valóban fontos szempont volt Nate számára - helyeselt kimérten Katy. - A család vagyonáról nem is beszélve! Azt hitte a gazember, hogy a cégre is ráteheti a mocskos mancsát, ha feleségül veszi Edent! Így akart részesedést szerezni magának. Aljasul kihasználta a lányomat! - Egyetértek a helyzetértékeléseddel. - Katy hátrahajtotta a fejét, és elgondolkozva nézett fel Maureenra. - De mindez nem újdonság. Eden is éppolyan jól tudja, mint bárki más. Tegnap, amikor beszélgettünk ő maga mondta, hogy Nate kihasználta. Tehát semmi okod azt hinni, hogy visszafogadja. - De állítólag újra együtt járnak. - Ez egyáltalán nem biztos. Maureen megrázta a fejét. - Valami van közöttük. - Oké, tegyük fel, hogy újrakezdték. Ha netán igen, az is az ő dolguk, én nem avatkozhatom bele. Úgyhogy fogalmam sincs, mit vársz tőlem. - Azt, hogy állítsd le Nate Atwoodot, bármit forgat a fejében. Katy elképedve bámult Maureenra. - Állítsam le? És úgy mégis hogyan, az ég szerelmére? - Pofonegyszerű. Egy ilyen hitvány alak nem ért a szóból, következésképpen le kell pénzelni, hogy eltakarodjon. Tehát menj el hozzá, és ajánlj föl neki egy rahedli pénzt a nevemben. Annyit kap, amennyit csak akar, csak hagyja békén a lányomat. Katy döbbenten hátrálni kezdett, és nekiment egy fehér talapzatnak. A talapzaton álló zöld és narancssárga üvegváza megbillent, majd felborult. Maureen rémülten felsikoltott. - Kapd el gyorsan, nehogy lezuhanjon! Katy megpördült, kinyújtotta a kezét, és miután óvatosan visszatette a talapzatra a karjába pottyant vázát, megkönnyebbült sóhajjal Maureenhoz fordult. - Ne haragudj. Véletlen volt. - Úristen! Hajszál híján leverted Hayden egyik remekművét! Van fogalmad róla, mennyit ér? Ötezer dollárt! Drága mulatság lett volna összetörni, úgyhogy legközelebb jobban vigyázz! - Ötezer dollárt ér? Egy ilyen váza? - hebegte elhűlve Katy. - Akkor talán készpénz helyett a férjed néhány alkotását kéne felajánlanod Nate-nek. Maureen komolyan bólintott. - Lehet. Már bennem is felmerült ez az ötlet. Csak az a bökkenő, hogy sejtelmem sincs, hány darabot ajánljak fel neki, mert nem tudom, mennyiért lenne hajlandó lekopni. Nate kapzsisága ugyanis nem ismer határt, és a váláskor gyakorlatilag semmit nem kapott a cég vagyonából. - Igen, hallottam, hogy Justine ügyvédeinek köszönhetően mindössze egy jelentéktelen összeget sikerült kipasszíroznia belőletek. Épp ezért nem értelek, Maureen. Miért tőlem kérsz segítséget, ha tényleg úgy gondolod, hogy Nate újra behálózta a lányodat? Miért nem Justine-nak szólsz?
Maureen tágra nyílt szemmel bámult Katyre. - Megőrültél? Justine tombolna haragjában, ha rájönne, hogy Atwood még mindig nem tűnt el a színről. Mindnyájan megkapnánk tőle a magunkét. Máig nem bocsátotta meg Edennek, hogy hozzáment egy ilyen semmirekellőhöz. Katy felsóhajtott. - Tudom. Maureen egy pillanatra lehunyta a szemét. Látszott rajta, hogy gyötrődik. - Haydennek és nekem pedig minden adandó alkalommal a szemünkre hányja, hogy nem vigyáztunk a lányunkra. Folyton azt hangoztatja, hogy simán megakadályozhattuk volna ezt a házasságot, ha időben véget vetünk Eden és Nate kapcsolatának. Semmit nem felejt el, és semmit nem bocsát meg ez a vén boszorka! - Nem csoda, hiszen vérbeli Gilchrist - tréfálkozott Katy, de mosoly helyett csak egy grimasz telt tőle. - Ez csöppet sem vicces, úgyhogy ne humorizálj - utasította rendre Maureen. - Kiráz a hideg, ha belegondolok, mekkora botrány lesz, ha Nate Atwood újra megkaparintja a lányomat. Még az is megtörténhet, hogy Justine mindnyájunkat kitagad haragjában. - Ugyan már, Maureen, ez ostobaság! Holtbiztos, hogy semmi szín alatt nem tagadná ki a családja kilencven százalékát. - Miért ne? Mióta betoppant a drágalátos unokája, egyikünkre sincs szüksége. Világosan a tudtunkra adta, hogy Luke a szíve csücske. Nem közülünk választott utódot, hanem a Fattyúra bízta a céget. - Ez a tékozlófiú-szindróma. Ti itt voltatok körülötte, Luke-ot viszont elvesztette, tehát érthető, hogy mindenáron vissza akarta kapni. De rosszul ítéled meg Justine-t, ha azt hiszed, hogy most képes lenne mindnyájatokat kitagadni. Maureen halkan, kétségbeesetten felkiáltott. - Justine mindenre képes, ha nagyon fölmérgesítik! Emlékezz vissza, hogy egyszer már kitagadta a családot. Mérget vennék rá, hogy másodszor is megtenné, ha okot adnánk rá. - Arra a régi esetre célzol, amikor kirúgta Luke szüleit a klánból? - kérdezte homlokráncolva Katy. - Igen. Te még a világon se voltál, de engem éppen akkor jegyzett el Hayden, így én is jelen voltam a templomban, amikor kiderült, hogy Luke apját hiába a menyasszony meg a násznép, mert megszökette a titkárnőjét. Justine éktelen haragra gerjedt. Azóta sem láttam olyan fékevesztetten őrjöngeni egyetlen Gilchristot sem. Katy az ajkába harapott. - Szörnyű jelenet lehetett. - És egy hónappal később megismétlődött, amikor Thornton elhozta Cleót a kastélyba, hogy bemutassa Justine-nak meg a rokonságnak. - Maureen lerogyott fal mellett álló fehér padra, és reszkető kezébe temette sápadt arcát. Katy lassan leereszkedett melléje. - Biztos borzasztóan kínos volt mindnyájatoknak. - Ha tudni akarod az igazat, én csak Cleót sajnáltam - mondta csendesen Maureen. - Az a szegény asszony nem tudhatta, milyen rémes családba került, amikor hozzáment Thorntonhoz. Sosem felejtem el az arcát, ahogy kővé dermedve állt ott a szalonban. Még jóformán be sem lépett, de Justine máris nekirontott, és szidta, mint a bokrot. Lotyónak, ringyónak bélyegezte, egyszóval a becsületébe gázolt, és kereken közölte vele, hogy annyi gyereket szülhet, ahányat csak akar, de ő egyiket sem fogja elismerni örökösének. - És Cleo mit szólt ehhez? Maureen megrázta a fejét. - Bátran, emelt fővel hallgatta végig az ítélethirdetést. Meg sem szólalt, amíg Justine abba nem hagyta az ordítást. Szelíden ránézett, és azt mondta, hogy szívből sajnálja, majd hozzánk fordulva kijelentette, hogy szerinte a Gilchristok önmaguk legádázabb ellenségei. Thornton kézen fogta, és kivezette a szalonból. Akkor láttuk őket utoljára. - El tudom képzelni, milyen szomorú, drámai pillanat volt - mormolta Katy, és gondolatban tette, jellemző a hatásvadász Gilchristokra. Maureen egy rózsaszín és zöld fényben tündöklő hatalmas üvegtálra meredt. - Aznap megtanultam a leckét, méghozzá egy életre. Örökre az eszembe véstem, hogy vigyáznom kell magamra, mert Justine nem bocsát meg annak, aki egyszer megsértette. Még akkor sem, ha a vétkes nem más, mint a saját menye. Elhatároztam, hogy én nem fogok úgy járni, mint Cleo. Megfogadtam, hogy soha nem hívom ki magam ellen az anyósom haragját.
Katy az asszony arisztokratikus profiljára, összeszorított állkapcsára nézett. - Tudom, hogy nem tartozik rám, de a történtek után miért lettél egyáltalán Hayden felesége? Ha szemtanúja voltál, milyen csúnyán elbánt Justine szegény Cleóval, akkor miért mentél hozzá egy Gilchristhoz? - Mert szerettem Haydent, és megláttam benne a zseniális művészt. Tudtam, hogy nem hagyhatom cserben, mert ha nem védem meg, tönkreteszi a vén csoroszlya. Justine soha nem becsülte Hayden tehetségét, és nyilván megpróbálta volna rákényszeríteni, hogy Thornton helyébe lépjen. - Szóval azért mentél hozzá, hogy megóvd a saját anyjától? - Nem. Ez szerelmi házasság volt. Azon kívül lehetővé akartam tenni, hogy teljesüljön Hayden vágya és igazi nagy művésszé válhasson. Világéletében gyűlölte a céget. Belepusztult volna, ha neki kell vezetnie. suttogta Maureen könnyes szemmel. - Igen - mondta halkan Katy, mert tudta, hogy ez az igazság. Pillanatnyi gondolkodás nélkül átkarolta Maureen vállát. - Fogalmad sincs, milyen nehéz volt ennyi éven át minden igyekezetemmel a férjemet oltalmazni, akkor szüntelenül engesztelni Justine-t, amiért Hayden nem törődik a vállalattal. Biztosra vettem, az anyósom elégedett lesz velem, ha megajándékozom néhány unokával. Arra gondoltam, hogy a gyerekek majd teljesen lekötik a figyelmét, és végre bocsát Haydennek. Eleinte úgy nézett ki, minden rendben lesz. Sőt, azt hiszem, ahogy teltek-múltak az évek, Justine egyre jobban megszerette, és az utódjának tekintette Darrent. - De aztán Thornton meg a felesége repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, és egy csapásra megváltott minden - fűzte hozzá csendesen Katy, miközben sajnálkozva simogatta Maureen vállát. - Justine-nak attól kezdve senki nem felelt meg Luke-on kívül. A fejébe vette, hogy csak az a fattyú veheti át tőle a gyeplőt. - Maureen felsóhajtott. - Most szólj hozzá! Cleo ennyi év után végül bosszút állt az egész famílián, igaz? Hiszen ma az ő fia a Gilchrist Inc. vezérigazgatója. Luke áll a hajó parancsnoki hídján, én meg ugyanúgy küszködöm, mint eddig, hogy megvédjem Justine-tól a családomat. Katy néhány percig csendben üldögélt az asszony mellett, és átgondolta a hallottakat. - Egészen biztos vagy benne, hogy Eden újra összejött Nate Atwood-dal? - Nem. - Maureen elővette a zsebkendőjét, és kifújta az orrát. - Nem vagyok egészen biztos benne. - Hát akkor próbáld meg kinyomozni, mi az igazság - javasolta szelíden Katy. - És amint beigazolódott a gyanúd, hívj fel. Majd meglátom mit tehetek érted. Maureen pislogott néhányat, s könnyfátyolos szemmel, bátortalanul rámosolygott a lányra. - Köszönöm, Katy. Tudtam, hogy számíthatok rád. Te mindig készségesen segítettél rajtunk, ha ránk járt a rúd. Ugye senkinek nem szólsz egy szót sem a dologról. - Természetesen nem. DÉLUTÁN Katy meg se nyikkant, míg a fekete jaguar föl nem hajtott a Dragon Baybe vezető széles útra. Beszélni szeretett volna Luke-kal, de elég volt egy pillantást vetnie a férfi profiljára, hogy tudja: nem árt az óvatosság, mert a varázsló nincs a legjobb hangulatban. Mivel az évek során hozzászokott a Gilchristok hangulathullámzásaihoz, türelmesen kivárta a megfelelő pillanatot. - Mire jutottál Darrennel? - kérdezte végül kicsit szorongva, amikor a Jaguar akadálytalanul beleolvadt a forgalmas sztrádán araszoló hosszú kocsisorba. - Egész jól összemelegedtünk az unokaöcsémet Ahogy mondani szokták, becses személyünkben rokon lelkek találkoztak. - Remek! Úgy örülök, Luke! - Katy megkönnyebbülve hátradőlt. - Borzasztóan aggódtam Darrenért. Hiszen te is tudod, hogy jót akart. Csak az üzleti érzékét próbálta bizonyítani Justine-nak. - Aha. Katy rásandított a férfira. - Ne csigázz! Mit fundáltatok ki? - Darren még dolgozik a terv megvalósításán. A lány összeráncolta a homlokát. - De te is segítesz neki, ugye? Luke felvont szemöldökkel elfordította a volánt, hogy megelőzzön egy teherautót. - Maradjunk abban, hogy megmutatom neki a helyes útirányt, de ő fogja elvégezni a munkát.
- Nem értem. - Azért került pácba, mert behúzta a csőbe egy szélhámos, bizonyos Milo Nyle. A buli magán viseli az átverés valamennyi ismertetőjelét. Az efféle csalásokat kizárólag azért szokták kifőzni, hogy megkopasszák a Darrenhez hasonló naiv bolondokat, akik azt hiszik, elég dörzsöltek, és tudják, hogyan kell a menők világában ügyeskedni. - Hogy megy az ilyesmi? - Myle létrehoz egy ingatlanfejlesztési társulást, ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Azzal kecsegteti a balekokat, hogy minimális befektetéssel nagyot lehet kaszálni. Darren meg a magafajta hülye gyerekek persze bedőlnek neki. Aztán Nyle közli velük, hogy a vállalkozás befuccsolt, és a cégtársakat anyagi felelősség terheli. Katy beletúrt a hajába, és hátragereblyézte a füle mögé. - Azon kívül megfenyegeti őket a gazember, hogy esetleg börtönbe is kerülhetnek, ha nem teremtik elő azt az összeget, amit a gyanútlan befektetők visszakövetelnek, ugye? - Így van. A dolog lényege az, hogy nincs semmiféle gyanútlan befektető. Nem is lehet, mert ingatlanfejesztési projekt sem volt. Csak Nyle létezik, aki lenyúlja a társai pénzét, majd köddé válik. Továbbáll egy házzal, és elölről kezdi az egészet. - Atyaisten! - kiáltott fel döbbenten Katy. - És szegény Darren beugrott ennek a szélhámosnak? - Igen. - De hát hogy jöttél rá, hogy ez a sötét alak közönséges csaló? - Egy kis szimatolással. Beszereztem minden alapinformációt, amit Darrennek kellett volna összegyűjtenie, méghozzá nem utólag, hanem abban a pillanatban, amint Nyle megkörnyékezte a brókeren keresztül. Természetesen rögtön kiderült, hogy Nyle ingatlanfejlesztési projektje szélhámosság. Egyszerű szemfényvesztés, semmi más. Darren tehát ép bőrrel megúszta. Teljes biztonságban van. - Hál' istennek! - lelkendezett Katy. - Biztos nagy kő esett le a szívéről, amikor megtudta. - Még nem tudja - válaszolta szűkszavúan Luke. - Nem mondtad meg neki? Hogy lehettél ilyen szívtelen, amikor majd' kiugrik a bőréből az idegességtől. - Nem fog belehalni, ha még néhány napig idegeskedik egy kicsit. Megtanítottam, milyen úton nyomozza ki mindazt, amire szüksége van, hogy menthesse az irháját. Ha megfogadja a tanácsomat, akkor a nélkülözhetetlen adatok birtokában hamarosan magától is rá fog jönni, hogy a haja szála sem görbülhet meg. Addig pedig talán megtanul egypár hasznos dolgot. Katy percekig rágódott a férfi szavain. Természetesen el volt ragadtatva az örömhírtől, hogy Darren megmenekült a börtönbüntetéstől, de úgy vélte, kegyetlenség eltitkolni a fiú elől az igazságot. Talán este föl kéne hívnom a hotelból, hogy megnyugtassam, gondolta. - Eszedbe ne jusson! - Micsoda? - Gondolatolvasóval állsz szemben, Katy, úgyhogy pontosan tudom, mit forgatsz a fejedben. Nem hívod fel Darrent, és nem meséled el neki, amit az előbb hallottál tőlem! Ráfér ez a lecke. Tanulja csak meg a saját kárán, hogy a kockázatos ügyleteken könnyen rajtaveszthet. A Gilchrist família őrangyala szépen marad ebből. Megértetted? - De Luke... - Felejtsd el! Ez parancs, Katy. Te segítséget kértél tőlem, én pedig segítettem, úgyhogy teljesült a kívánságod, most már nem reklamálhatsz. Én a saját módszeremmel szoktam megoldani a problémákat. Ha nem tetszik, nagy a bánatom. - Ezt jól megjegyzem magamnak, és legközelebb meggondolom, hozzád fordulok-e a problémámmal dünnyögte zsémbesen a lány. - Oké, angyalom. De én mindig boldogan állok a rendelkezésedre. Bármikor nyugodtan fordulj hozzám, ha jónak látod! - vágta rá széles mosollyal Luke. Mivel a férfi hirtelen kivillanó hófehér fogsora félreérthetetlen hátsó szándékra vallott, Katy gyorsan témát váltott. - Sikerült valami új információt szerezni a tegnapi tárgyalásaidon?
- Nem mondhatnám. Változatlanul szent meggyőződésem, hogy nem a balszerencsénknek és nem is a menedzsment elhibázott döntéseinek köszönhetjük a súlyos veszteségeinket. A nyakamat rá, hogy az Ínyenc Gilchrist meg az érintett éttermek bűncselekmény áldozatául estek. - Jaj, istenem! Ezek szerint folytatod a nyomozást? - Igen. Katy egy másodpercig habozott, majd megkérdezte: - Ugye még mindig arra gyanakszol, hogy valamelyik családtag áll a háttérben? - Fogalmazzunk inkább úgy, hogy nincs kizárva ez lehetőség. - De hát mindössze két rokonod dolgozik a cégnél! Darren és Eden. Mérget vennék rá, hogy egyikük sem nyúlna hozzá a pénzhez. - Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Amellett tévedsz, amikor azt állítod, hogy csak az unokatestvéreim gyanúsíthatók sikkasztással a rokonságból. Maureent és Haydent szintén több évtizedes kapcsolat fűzi a vállalathoz. Igaz, hogy ők a szó szoros értelmében nem töltenek be semmiféle pozíciót a Gilchrist Inc.-nél, de évek óta hozzájuthatnak a létfontosságú információkhoz. És aki valamelyest is konyít a számítógéphez, az ebben a mai komputerizált világban simán bajt okozhat. - De miért akarna bármelyikük is bajt okozni a családi vállalkozásnak? - Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy bosszúból. Ez elég takaros kis indíték, igaz? Talán elkerülte a figyelmedet, angyalom, de Justine-t nem mindenki tartja szentnek a famíliában. Katy összerezzent, mert eszébe jutott, hogy a csalódott Maureen milyen iszonyú haraggal és félelemmel beszélt zsarnoki anyósáról. Mivel a galériában a számítógépre is jól emlékezett, megadóan bólintott. - Azt hiszem, igazad van. - Naná, hogy igazam van! Üzleti ügyekben senki nem fog ki rajtam. Most pedig térjünk át egy másik témára, ami ezerszer érdekesebb Darren meg az összes rokonom nyavalyáinál. - Mi lenne az? - A kettőnk dolga. Katy beleborzongott az egész testén átcikázó kellemes izgalomba. Egyfolytában azon igyekezett, hogy ne gondoljon a viszonyukra, de tudta, előbb-utóbb farkasszemet kell néznie a problémával, és feszült várakozással töltötte el ez a tudat. - Kettőnkről akarsz beszélni? - Igen. Méghozzá világosan, a félreértések elkerülése érdekében. Tehát mindenekelőtt szögezzük le, hogy mi most együtt vagyunk, Katy. A lány úgy érezte, mágnesként vonzza a Luke-ból sugárzó erő. Azon vette észre magát, hogy küszködve próbálja megőrizni a vágy és a józan ész kényes egyensúlyát. - Nem hiszem, hogy sok örömöd lesz viszonyunkban - figyelmeztette szelíden a férfit. Luke bosszús pillantást vetett rá. - Ugyan miért? - Mert a Gilchristok elvárják, hogy a partner éppolyan önfeledten adja át magát a szenvedélynek, mint ők, én meg egyszerűen képtelen vagyok rá - magyarázta a lány. - Emiatt ne izgulj. Te igenis képes vagy önfeledten, átadni magad a szenvedélynek. Jelesre vizsgáztál ebből a tantárgyból tegnap éjjel. Katy fülig pirult zavarában, és tekintetét az előttük haladó autóra szegezte. - Nem erre gondoltam, Luke. Az a baj, hogy én nem vethetem bele magam csak úgy egy lángoló szerelmi kapcsolatba. Ne feledd, egy tizenhét éves fiút nevelek, és jó példát kell mutatnom az öcsémnek. - Matt valójában már nem fiú, hanem felnőtt férfi, te pedig felnőtt nő vagy, Katy. Jogod van a magánéletedhez. Senkinek nem tartozol magyarázattal. Sem az öcsédnek, sem másnak. - Hát nem érted? Én nem vagyok hozzászokva az ilyen magánélethez. Nem akarom, hogy Matt valamelyik reggel ránk nyissa az ajtót. Tehát te éppúgy töltheted nálam az éjszakát, ahogy én sem éjszakázhatom nálad. - Más szóval bujkálnunk kell? - A legnagyobb titokban kell találkoznunk. Fő a diszkréció. - A fenébe is, Katy! Öreg vagyok én már a bújócskához!
A lány dacosan fölszegte az állát, bár érezte, hogy megremeg a szája széle. Nem lepte meg a férfi ingerült megjegyzése, hiszen tudta: ez a kapcsolat eleve kudarcra van ítélve. - Megmondtam, hogy sok örömöd nem lesz a viszonyunkban. Természetesen megértem, ha azonnal szakítasz velem. - Eszem ágában sincs! - Pedig lehet, hogy mindkettőnknek így lenne a legjobb, Luke. Tudnod kell, hogy még soha nem voltam olyan boldog, mint az éjjel. De az az igazság, hogy mi nem illünk össze. Ég és föld a különbség közöttünk. Alig akad néhány téma, amiben közös nevezőn vagyunk. Nemsokára úgyis szakítanánk. Hiszen magad mondtad, hogy hat hónapra szól az egyezségünk. Nem tervezel ennél hosszabb időre, nálad ez a végső határ. - Nézd, Katy... - Hogy őszinte legyek, szerintem jobb lenne most rögtön befejeznénk az egészet, mielőtt elkezdődne a kapcsolatunk. Nem szeretnélek rosszkedvűnek, mogorvának látni, és nem akarok veled veszekedni valahányszor nem teljesül a kívánságod. Katy legnagyobb döbbenetére a férfi ekkor feléje fordult, és titokzatosan rámosolygott. Beleremegett ebbe a mosolyba, még a lábujjaiban is bizsergést érzett. - Ha csak ez aggaszt, felejtsd el. Nem fogsz mogorvának és rosszkedvűnek látni, sőt össze sem fogunk veszni, ha nem éjszakázol az ágyamban. A szervezés az én reszortom, úgyhogy majd gondoskodom megfelelő rejtekhelyről, ahol önfeledten adhatjuk át magunkat a szenvedélynek - nyugtatta Luke. Katy gyanakodva rásandított. - Ne beszélj rébuszokban. Mondd meg világosan, hogy mire gondolsz. - Rendben van. Ha nem fejeztem volna ki magam elég érthetően, azt kívántam a tudtodra adni, hogy óhajod parancs. Ha bújócskázni akarsz, akkor bújócskázni fogunk. Legalábbis egy darabig. De nem túl sokáig.
10.
HARMADNAP reggel Liz bedugta a fejét Katy irodaajtaján .- Pszt! Becsapott a mennykő! Justine az előbb hívatta Luke-ot. Pár perc múlva megy le őnagyságához, hogy részletes jelentést tegyen a dolgok állásáról. Katy talpra ugrott. - Kösz a fülest, Liz. Liz elvigyorodott. - Nincs mit. Mióta hozzám futnak be mindkettőtök hívásai, probléma egy szál se. Mondhatni, információs aranybányává váltam. Más szóval létfontosságú fogaskerék lettem a cég gépezetében. Sőt, mi több, nélkülözhetetlen vagyontárgynak minősülök. Megjegyzem, jobb helyeken megbecsülik a magamfajta hűséges alkalmazottat, aki kiteszi a lelkét a főnökéért. - Ha béremelésért pedálozol - mondta Katy, miközben kilépett az ajtón -, akkor ne nekem fényezd magad, hanem Mr. Gilchristot győzd meg, hogy vastagabb fizetési borítékkal kéne honorálnia rendkívüli érdemeidet és lojalitásodat. Most már az ő hatásköre az alkalmazottak teljesítményének értékelése és anyagi elismerése. - Ez igaz, de analizáltam a főnök személyiségét, és arra a következtetésre jutottam, hogy te akár az ujjad köré is csavarhatod, ha a kedved tartja. Úgyhogy légy szíves, alkalomadtán szólj egy jó szót az érdekemben. Katy döbbenten torpant meg a külső iroda ajtajában. - Miféle következtetésre jutottál te? - Hallottad. - Liz fölkapta az íróasztalán heverő könyvet, és kinyitotta. - Tudod, hogyan kell bánni a főnökkel. Bármire képes vagy rávenni. Éppúgy hallgat rád, mint a boszorkánybanda többi tagja. Katy érezte, hogy fülig pirul. Lángvörös arccal meredt Liz könyvére, és silabizálni kezdte a hosszú címet: Visszatérés az őserdőbe, avagy a női és férfi szexualitás dinamikájának pszichológiája napjainkban. - ez meg mi a bánat?
- Csak egyet találgathatsz. Ezen a héten az emberi szexualitás a téma a pszichológiai tanfolyamon: vizsgáljuk, hogyan viszonyul a két nem a szexhez; ebben a szakkönyvben az áll, hogy a modern szexualpszichológia voltaképpen hiába alkotott számtalan elméletet a férfiak viselkedéséről és reakcióiról, az igazság ugyanis az, hogy a teremtés koronáját mindmáig primitív hormonok és ősi ösztönök sokasága, motiválja, ha a szexről van szó. - Jaj, Liz, az ég szerelmére! Liz a könyv közepére lapozott. - Ezt hallgasd meg! Idézem: „A párzásra vágyó hím alapjában véve állat.” - Valami újat mondj. Ez minden nőnek a könyökén jön ki. - „Miután a hím kiszemelt magának egy nőstényt a többivel már nem törődik. Elszigeteli választottját a nyájtól, és a széptevés különféle rítusait bemutatva igyekszik felhívni magára a figyelmét. Ha kell, meg is verekszik érte a vetélytársaival. Az összes hímet elűzi a közeléből.” - Liz borzongva csukta be a könyvet. - Futkos az ember hátán a hideg, mi? Katy megragadta az ajtó szélét. - Tényleg futkos, ami azt illeti... Ezek után tapsolni fogok örömömben, ha netán megérem, hogy lezárjátok az emberi szexualitás témáját, és rátértek a patkánykísérletekre, meg az útvesztőkben szaladgáló fehéregerek viselkedésmintáinak elemzésére. - Ne reménykedj. Ha nem tévedek, legközelebb szociopátia meg a deviancia kerül terítékre. Mondd, te tudod, kit neveznek szociopatának? Mert nekem halvány segédfogalmam sincs. - Hallottam már ezt a kifejezést. Azt hiszem, a szociopata olyasmi lehet, mint a pszichopata. Antiszociáis személyiség, akinek nincs bűntudata. Egyszóval egy gátlástalan, lelkiismeretlen fickó. - Tényleg? Hát akkor csöppet sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy Nate Atwood orvosi eset közölte tudálékoskodva, a diplomás klinikai pszichológust játszva Liz. - Elvégre kedves régi barátod tökéletesen megfelel a tankönyvben felsorolt valamennyi kritériumnak. Elbűvölő, intelligens, abszolúte gátlástalan a lelkiismeret furdalás ismeretlen fogalom számára. Hidegvérű, mint egy hüllő. Vagyis szociopata a javából. Katy már-már igazat adott Liznek, de hirtelen, maga sem tudta miért, elbizonytalanodott. - Nem. Szerintem tévedsz. Én nem nevezném hidegvérű hüllőnek Nate-et. Csak számító alak. Mindennél fontobbnak tartja, hogy elérje kitűzött célját, de nem feltételezem róla, hogy szándékosan akart volna nekem fájdalmat okozni. - Az a te bajod, hogy mindig a legjobb tulajdonságokat keresed az emberekben - jelentette ki fejcsóválva Liz. - Szegény Eden! Pokollá tette az életét az a gazember. Hidd el, óriási mázlid volt, hogy kiszabadultál Atwood markából. - Mások is ugyanezt mondják - mormolta Katy. - Ne haragudj, rohanok. Feltétlenül beszélnem kell Luke-kal, mielőtt lemegy Justine-hoz. - Kisietett a folyosóra, és bekopogott Luke ajtaján. - Tessék! - szólt ki a férfi. Katy belépett az irodába, és a kilincsgombot fogva megállt az ajtóban. Luke fölnézett az íróasztalán fekvő nyitott dossziéból. Felcsillant a szeme, amikor megpillantotta a lányt. Katyt tüstént kiverte a víz, mintha hirtelen felszökött volna a láza. A rászegeződő kéjsóvár tekintet láttán szemernyi kétsége sem lehetett felőle, hogy a férfit a Liz által említett primitív hormonok és ősi ösztönök sokasága motiválja. Bár nem szeretkeztek, mióta három nappal ezelőtt visszatértek Seattle-ből, Luke pontosan úgy nézett rá, mint a diadalmas hím a párjára. Ó, te jóisten, megígérte, hogy diszkrét lesz, de ha így folytatja, hamarosan az egész város tudomást szerez a viszonyunkról, gondolta Katy. De nem lepődött meg különösebben, mert ismerte a Gilchristokat, akiknek sejtelme sem volt róla, mi fán terem a diszkréció. - Mi a baj, Katy?
- Liz azt mondja, Justine-hoz készülsz, hogy beszámolj neki a cég helyzetéről. - Igen, perceken belül jelenésem van nála. Amikor megkötöttük az egyezséget, az volt a kívánsága, hogy rendszeresen informáljam, mi az ábra, és szerintem is tájékoztatnom kell hébe-hóba. Azt hiszem, joga van hozzá. Elvégre ő a Gilchrist Inc. tulajdonosa, ha netán elfelejtetted volna. Katy elengedte a kilincsgombot, és odaszaladt íróasztalhoz. - Luke, én nem akarom, hogy megmondd Justine-nak, mire gyanakszol! Egyelőre semmiképpen ne szólj neki a dologról. Luke kényelmesen hátradőlt a karosszékében, és tűnődve nézett a lányra. - Ne szóljak? - Ne! Várd meg a nyomozás végeredményét, hogy biztosan tudd, ki miatt került pácba a két étterem meg az Ínyenc Gilchrist. Jelenleg semmi értelme bogarat tenni Justine fülébe, elvégre nincs rá bizonyítékod, hogy valamelyik családtag áll az ügy hátterében. Akár tévedhetsz is. - Nem valószínű. Katy dühtől villámló szemmel meredt a férfira. Ne legyél már ilyen átkozottul magabiztos! Nekem történetesen szent meggyőződésem, hogy tévedsz. Amíg nem vagyunk egészen biztosak benne, mi okozza a bajt, addig nem akarom, hogy a frászt hozd Justine-ra. Beleőrülne a gondolatba, hogy áruló van a családban. - Akkor szerinted mit csináljak? - Nem tudom. - Katy tétován széttárta a karját. - Luke, dehogyisnem! Ne bocsátkozz részletekbe. Mondd el problémákat. Mondd azt, hogy záros határidőn belül úrrá leszel rajtuk. Szóval hazudjak a nagyanyámnak? - Luke felvonta a szemöldökét. - Ejnye-bejnye, Katy! Miféle tanács ez? Nem ismerek rá az őrangyalomra! - Nem kell a szó szoros értelmében hazudnod. Erre semmi szükség. Bőven elég, ha annyit mondasz Justine-nak, hogy még mindig adatokat gyűjtesz, hiszen ez az igazság. - Katy előrehajolt, és rátenyerelt az asztalra. - De nem csak ezért jöttem. Valami mást is meg akartam beszélni veled. Ígérd meg, hogy Darren jelentéktelen ügyét sem említed. Justine teljesen kiborulna, ha értesülne róla, és csak a jó ég tudja, mit művelne haragjában. Luke egy pillanatig gondolkozott a lány instrukcióin. - Lássuk, jól értettelek-e! Egyrészt szigorúan tilos elárulnom Justine-nak, hogy valamelyik családtagot, sikkasztással gyanúsítom. Stimmel? - Igen. - Másrészt nem szabad megemlítenem, hogy Darrent átverte egy szélhámos. Ez is stimmel? Katy gyorsan bólintott. Örült, hogy a férfi megértette. - Igen - felelte megkönnyebbülve. - Akad még olyan kényes téma, amiről mélyen hallgatnom kell? - kérdezte udvariasan Luke. Katy homlokráncolva törte a fejét. - Azt hiszem, nem. - Oké. Végrehajtom az utasításokat. A lány arca felderült. - Igazán? - Amennyiben meggyőzöl; hogy megéri befognom a számat. Katy hirtelen fölegyenesedett. - Micsoda? - mondta felháborodva. - Készséggel teljesítem a kívánságodat, ha megindokolod, hogy miért titkoljam el Justine elől a sikkasztást, a csalást és annak a családtagnak a hibáját, aki rendkívül rossz döntések egész sorával kárt okozott a vállalatnak felelte Luke. Katy gyanút fogott. - Miféle indoklást akarsz? - kérdezte haragtól szikrázó szemmel. - Én sajnos nem állok olyan magas erkölcsi színvonalon, mint te, így hát fogékony vagyok a megvesztegetésre. Például szívesen leplezném a tényállást randevúért cserébe - mondta Luke. Katy elpirult. - Szóval egy randevúért cserébe... Értem. De már elmagyaráztam neked, hogy számtalan kellemetlenségre számíthatsz, ha viszonyba bonyolódsz velem. - Helyesbítek. Azt mondtad, rendkívül nehéz megfelelő alkalmat találnunk, hogy ágyba bújhassunk. De ez az én gondom. Majd megoldom. Pillanatnyilag csupán egy kellemes vacsorára pályázom
- Ó! - Ez minden, amit válaszolni tudsz? Katy elfojtott egy mosolyt. - Nem, csak kissé meglepődtem, ennyi az egész. Valahogy nem tudlak elképzelni, amint finom úriemberként vacsorázol egy hangulatos étteremben. - Miért? Szerinted mi vagyok én? Katy tágra nyílt szemmel, az ártatlan gyermeket játszva visszakérdezett: - Hát... talán vérszívó vámpír? Luke elsötétült tekintettel lassan fölemelkedett karosszékből. A lány kinyújtott karral védekezett. - Nyugi, nyugi, csak vicceltem! Oké, este gyere át hozzám vacsorára. Rajtad fogom kipróbálni a legújabb receptemet. Áll az alku. Este nálad vacsorázom, és cserébe elhallgatom Justine elől a kínos ügyeket. Azt hiszem, mindketten előnyös megállapodást kötöttünk. Katy egy másodpercig habozott. - Ugye tisztában vagy vele, hogy nem kettesben fogunk vacsorázni? Az öcsém is otthon lesz. Azon kívül tízkor haza kell menned, méghozzá egyedül. Luke fölállt, és az íróasztalt megkerülve odalépett a lányhoz. - Már mondtam, hogy a szexuális életünk megszervezése az én reszortom. - Futó csókot lehelt Katy szájára. - Neked csak a vacsorával kell törődnöd, semmi mással. Fürge léptekkel kisietett az irodából, mielőtt a lány kieszelhetett volna valami frappáns választ. Katy hosszú percekig álldogált gondolataiba merülve az íróasztalnál. Hirtelen ráeszmélt, hogy fogalma sincs, miféle meglepő húzásokra számíthat még Luke-tól. Szerelmi ügyekben meglehetősen tapasztalatlan volt, a Gilchristokról viszont szinte mindent tudott. Mivel úgy ismerte őket, mint a tenyerét, határozottan állíthatta, hogy egyvalamiben mindenképpen kiszámíthatóak: képtelenek kordában tartani a szenvedélyüket. Épp ezért pedig biztosra vette, hogy rendkívül nehéz lesz megfékeznie Luke-ot, ha az megkívánja, és le akar feküdni vele. Azt hitte, a férfinak a szexen kívül nincs más vágya. De legnagyobb meglepetésére Luke nem követelőzött, nem ostromolta, mióta visszajöttek Seattle-ből. Most adta tanújelét első ízben, hogy további tervei is vannak, ő meg teljesen összezavarodott. Egyszerűen nem tudott kiigazodni Luke-on. Úgy vélte, csakis rendhagyó eset lehet egy fegyelmezett Gilchrist, aki képes úrrá lenni a szenvedélyén. Mágus. Katy megriadt, amikor átvillant az agyán, hogy egy ilyen rendellenes Gilchrist alighanem sokkal veszedelmesebb a tipikus családtagoknál. Visszament a saját irodájába, és az íróasztalán ülve tovább rágódott a problémáin. Sokért nem adnám, ha hallhatnám, hogy beszámoló címén pontosan mit is mond Luke a nagyanyjának, gondolta. Miután kicsikarta tőle az ígéretet, hogy hallgatni fog gyanújáról és a csőbe húzott Darren bajairól, egy percig sem feltételezte, hogy a férfi nem állja a szavát. Énnyire azért bízott benne. De azt is tudta, hogy Justine egyenes, világos válaszokat vár a cég anyagi helyzetére vonatkozó kérdéseire, és kíváncsi lesz milyen tervet dolgozott ki unokája a Gilchrist megmentésére. A matriarcha soha nem érte be dajkamesékkel, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezúttal sem fog tágítani. Katy attól félt, ha Luke megmakacsolja magát, ahogy szokta, akkor csúnya veszekedéssé fajulhat a beszámoló... Negyven perc múlva lépteket hallott. Valaki közeledett a folyosón, aztán kinyílt és becsukódott a külső irodaajtó. A lány azt hitte, Luke érkezett vissza most beugrik hozzá, hogy elmondja neki: végrehajtotta az utasításait. Helyeslő, derűs mosollyal várta a férfit. Egyetlen halk koppintás után kitárult a belső irodaajtó, és a vidáman vigyorgó Darren lépett be rajta. - Helló, Katy! Luke-hoz jöttem, de nincs a szobájában, úgyhogy arra gondoltam, benézek hozzád. - Jó ötlet volt. Ülj le. Mi szél hozott ide?
- Tájékoztatni szeretném Luke-ot, mit sikerült kiderítenem Milo Nyle-ról. - Darren könnyedén lehuppant egy fotelba. Időtlen idők óta nem látszott ilyen boldognak. - Még mindig nem tudom elhinni, hogy annak a Fattyúnak igaza volt. De ő nyert, a mindenségit! Az a piszok Nyle tényleg közönséges csaló. Jól átvert, hogy a fene egye meg. De soha többet nem fog elő fordulni ilyesmi. - Ezek szerint nem kell előteremtened azt a százötvenezer dollárt? - Nem hát! - Darren zsebre dugta a kezét, és kinyújtotta hosszú lábát. - Egy árva centtel sem tartozom annak a gazembernek. Nincsenek gyanútlan befektetők, akik futnak a pénzük után, mert nem volt miféle ingatlanfejlesztési projekt. - Hála istennek! - mondta Katy. - Csak papíron létezett az egész társulás. Luke azt mondta, ha minden szükséges információt megszereztem, akkor följelentjük Nyle-t. De azt is mondta, az a mocsok valószínűleg eltűnik, mint szürke szamár a ködben, mire letartóztatnák. Nyle meg a hasonszőrűek akár évekig játszhatják a kisded játékaikat anélkül, hogy elkapnák őket. Talán már át is költött egy másik államba. A bróker, viszont, aki a közvetítője volt, alighanem ártatlan. Ő csak megpróbált tető alá hozni egy megállapodást, amit tisztességesnek gondolt. - Ez fantasztikus, Darren! El sem tudom mondani, ennyire örülök, hogy ép bőrrel megúsztad ezt a szűrnyűséget. Nagy kő esett le a szívemről. Borzaszón aggódtam érted. - Akkor képzeld el, hogy az én szívemről mekkora kő esett le! Egy egész szikla! Madarat lehetne fogatni velem. Bár sokszor úgy érzem, nekem is tollas a hátam. Nem is értem, hogy lehettem ilyen hülye. - Te nem hülye voltál, Darren, csak naiv. Bárkivel megtörténhet, hogy bedől egy szélhámosnak. - A nyakamat rá, hogy nincs az a szélhámos, aki Luke-ot át tudná verni. Még sose találkoztam ilyen agyafúrt fickóval. Nagyon érti a dolgát - mondta őszinte tisztelettel Darren. Katy meglepetten vonta fel a szemöldökét. - Igen, szerintem is meglehetősen intelligens ember jegyezte meg kimérten. - Intelligens? Ez nem kifejezés! A Fattyú nem egyszerűen intelligens, hanem zseni! Lángész! Mondok én neked valamit, Katy. Őszintén szólva sokat tanultam ebből a rohadt ügyből. - Darren szomorkás mosolyra húzta a száját. - Persze az első leckét szívesen elengedtem volna. De valószínűleg azt is megérdemeltem. Katy kíváncsian nézett rá. - Miért? Mi volt az lecke? - Luke bevonszolt egy sikátorba a Pike Place Market közelében, és úgy megvert, hogy kis híján összeszartam magam. Katynek elállt a lélegzete. - Mit csinált veled? - Rettentően ki volt akadva, amiért megkörnyékeztelek, hogy segíts megszerezni a pénzt, és betyárul eltángált - magyarázta Darren fülig érő szájjal, de mosolya nyomban el is illant, mint a kámfor, mert látta a lány feldúlt arcát. - Jaj, Katy, ne kapd fel a vizet! Luke-nak igaza volt. A lány talpra szökkent. - Ezt nem hiszem el! Nekem egy szóval sem említette, hogy kezet emelt rád! - Ne szívd mellre - csitította Darren. Nem okozott maradandó károsodást. - De miattam vert agyba-főbe! Én arra kértem, hogy segítsen rajtad, ő meg e helyett neked esett, mint egy gengszter. - Ó, a francba! Már bánom, hogy eljárt a szám. A világért sem akartalak kiborítani. Azt hittem, Luke elmesélte a sztorit. - Darren elhallgatott, mert lépteket hallott a folyosóról. - Biztosan ő az. Megyek, szólok neki, hogy itt vagyok. Katy kihúzta magát, és az íróasztala sarkát villámgyorsan megkerülve lecövekelt Darren előtt. - Nem mész sehova! Ki sem teszed innen a lábad! Előbb én akarok beszélni Luke-kal!
Darren szeme elkerekedett, ahogy felfogta a lány szándékát. - Egy pillanat! Nagyon szép tőled, hogy, szíveden viseled a sorsomat, de most már ne avatkozz bele ebbe az ügybe. Ami a sikátorban történt, az csak Luke-ra és rám tartozik. - Szó sincs róla! Ez nemcsak a ti dolgotok, hanem enyém is. Elvégre én kértem meg Luke-ot, hogy segítsen neked kimászni a pácból - Segített is. - Darren fölugrott, és a lány után loholt. - Katy, várj... Katy már kiviharzott a szobájából, elhúzott a kíváncsian rábámuló Liz mellett, és kiszáguldott a folyosóra. A vezérigazgatói iroda ajtaja nyitva volt. Luke íróasztalánál állva egy frissen érkezett telefaxot olvasott. - Beszélni akarok veled! - közölte ellentmondást nem tűrő hangon Katy. A férfi fölnézett. A lány harciasan villámló szeme láttán egy pillanat alatt rájött, hogy pokoli letolásra számíthat, de el nem tudta képzelni, miféle súlyos tettekkel hívta ki maga ellen a sorsharagot. - Ezúttal minek köszönhetem, hogy lángpallossal rontasz rám, angyalom? - Nem vagyok az angyalod! - Katy dühösen be akarta csapni az irodaajtót, de hiába, mert Darren utolérte, és a nyílásba csúsztatta a lábát. - Ne haragudj, Luke - magyarázta a lány feje fölött az ifjabb Gilchrist az idősebbnek. - Egy kicsit kihoztam a sodrából Katyt. Fogalmam sem volt róla, hogy nem tud a sikátorbeli incidensünkről. Luke eddig értetlenül figyelte a jelenetet, most azonban, mintha hirtelen megvilágosodott volna az elméje, lehajította a telefaxot, és összefont karral az íróasztalához támaszkodva így szólt Darrenhez: - Semmi baj, öcskös, nem kell mentegetőznöd. Bízd csak rám a dolgot. Négyszemközt szeretnék beszélni Katyvel, úgyhogy légy szíves, hagyj magunkra. Csukd be szépen az ajtót, és ülj le a szomszéd szobában. Majd ha végeztem, szólok. - Biztos, hogy nincs szükséged rám? - kérdezte kételkedve Darren. Luke bólintott. - Egész biztos. Most pedig kifelé! Darren elvigyorodott. - Oké, ahogy akarod. Katy irodájában leszek. Rengeteg mesélnivalóm van Nyle-ról. - Hát ez valahogy nem lep meg. Na, tűnés! - Már itt se vagyok - szólt vissza a folyosóról Darren, és szófogadóan becsukta az ajtót. - No, idehallgass, Luke Gilchrist! Először is felteszek neked egy kérdést, amelyre őszinte választ várok tőled, sőt nem elégszem meg ennyivel, hanem magyarázatot is követelek! - rivallt rá a férfira Katy csípőre tett kézzel. - Igaz, hogy tettleg bántalmaztad Darrent? - Ő is ezt a jogi szakkifejezést használta? - Nem. Szó szerint azt mondta, úgy megverted, hogy kis híján össze... szóval... izé... - Összeszarta magát? - Igen! Pontosan! - vágott vissza Katy. - Undorító, Luke! Hogy tehettél vele ilyesmit? - Ami azt illeti, nem volt könnyű dolgom a sráccal. Darren ugyanis karatézik, méghozzá igen jól. Dicséretére legyen mondva, remek a védekezési technikája. - Ne beszélj mellé! Nagyon jól tudod, mire célzok! - sziszegte összeszorított foggal Katy. - Én arra kértelek, hogy segíts rajta! - Én pedig ígéretemhez híven teljesítettem a kérésedet. A lány nem akart hinni a fülének. - Azok után, hogy laposra verted? - Természetesen. De előbb móresre kellett tanítanom - felelte udvarias mosollyal Luke. Katy elképedve bámult rá. - Föl nem foghatom, hogy jutott eszedbe ehhez a drasztikus módszerhez folyamodni! Így az égvilágon semmit nem lehet elintézni! - magyarázta kétségbeesetten hadonászva, miközben föl-alá szaladgált a kis irodában. - Miféle példát mutattál ezzel az unokaöcsédnek?
- Jót. Mert azt akartam, hogy megemlegesse a történteket. Ha mázlija van, egy életre megjegyezte, hogy észnél kell lennie, mert a balekot behúzzák a csőbe. - Rendkívül helytelen, ha az ember erőszakkal oldja meg a problémáit. Ez nem célravezető módszer. - Dehogyisnem! Az üzleti életben ezt a módszert nevezik agresszív intervenciónak, és rendszerint remekül beválik. Vedd úgy, hogy gazdag szakmai tapasztalataimat ezúttal a magánéletben kamatoztatom. - Luke árgus szemmel figyelte a lányt, aki öles léptekkel húzott el mellette. - Nyugodj már meg, Katy! A probléma megoldódott, Darren pedig láthatólag elégedett az eredménnyel, tehát semmi okod arénázni. - De miért kellett megverned? - Mert ki akart használni téged. Katy hirtelen észrevette a férfi szemében fellobbanó haragoszöld lángokat. A különös látvány oly váratlanul érte, hogy földbe gyökerezett a lába. - Csak nem azt akarod mondani, hogy azért bántalmaztad szegényt, mert amikor csávába került, hozzám fordult segítségért? - Nem. - Luke arcvonásai megkeményedtek egy pillanatra. - Azért csináltam palacsintát belőle, mert teljesen lehetetlen helyzetbe hozott téged. Gyakorlatilag arra kért, hogy hazudj a kedvéért Justine-nak. Ehhez nem volt joga. Most már ő is tudja, és nem vetemedik többé ilyen aljasságra. Katy elhűlve meredt rá. - Egyszerűen nem találok szavakat! Megrémítesz, Luke. - Miért? Hiszen teljesítettem a kívánságodat - emlékeztette csendesen a férfi. - Igen, de az meg se fordult a fejemben, hogy teljesen elfogadhatatlan módszert választasz. A lány dühös pillantást vetett Luke-ra. - Ezek után nem csodálkozhatsz, hogy komoly kérdések merültek fel bennem veled kapcsolatban. Nem mondanád meg mihez kezdjek egy ilyen agresszív alakkal? - Például megpróbálhatnál elrebegni néhány köszönő szót - felelte gyanúsan jámbor képpel Luke., - Ugyan miért? - Mert kihúztam Darrent a pácból. Katyt valósággal letaglózta a megfellebbezhetetlen igazság. Hiszen Luke valóban megmentette Darrent egy minden hájjal megkent szélhámostól. Sőt mi több, arra is megtanította, hogyan kerülheti el a jövőben a hasonló csapdákat. És Darren szemmel láthatólag elégedett volt a dolgok alakulásával; még azt sem bánta, hogy az unokabátyja alaposan megruházta. A lány lerogyott a legközelebbi karosszékbe. - Hát igen... tulajdonképpen jót akartál - ismerte el komoran. - Már mondtam neked egyszer, hogy nem a jó szándék a legfőbb vezérelvem. Csupán azt tettem, amit kértél. Se többet, se kevesebbet. - Persze, de a magad módján! - zsémbelt Katy. Olyan vagy, mint az a bizonyos szellem, aki elképesztő dolgokat művel, ha az ember kiengedi a palackból. Tagadhatatlan, hogy teljesíted a kívánságaimat, de soha semmi nem egészen úgy történik, ahogy elképzeltem. Luke halkan felnevetett. - Van ez így néha - mondta, miközben átvágott a szobán, és bezárta az ajtót. - Mit csinálsz? - kérdezte meghökkenve Katy. - Nekem is vannak ám kívánságaim, és kedvem szottyant teljesíteni egypárat - felelte visszafelé lépkedve Luke, majd megállt a lány széke előtt. Katy bizalmatlanul sandított rá, gyanús volt neki férfi arckifejezése. Luke rászegezte perzselő tekintetét, és ő úgy érezte, elolvad a smaragdzöld szempár tüzében. - Mit csinálsz? - ismételte.
- Megmondtam. Egy kis kívánsághangversenyt rendezek a kedvenc számaimból. - A férfi gyorsan lehajolt és se szó, se beszéd, ölbe kapta Katyt. - Ne hülyéskedj! A lány alig hallhatóan felsikoltott. Ne hülyéskedj! - suttogta rémülten, mert hirtelen eszébe jutott, hogy csak hangfogóval tiltakozhat, hiszen mindössze egy vékony fal választja el őket Liztől és Darrentől. - Azonnal tegyél le! Mi a fenét képzelsz? Ez nem szálloda, hanem munkahely! -
Oké, akkor vedd úgy, hogy munkahelyi menedzserképző tréningen vagy, és a kreativitásodról kell tanúbizonyságot tenned a főnöködnek. - Luke az íróasztal szélére ültette Katyt, majd mindkét kezét a szoknya alá csúsztatva megszorította a lány térdét. Katynek elakadt a lélegzete, ahogy a férfi szétfeszítette a combjait, és közéjük lépett. Amikor rájött, hogy mi következik, megragadta Luke vállát. - Hagyd abba! Jesszusom! Tudom, mit forgatsz a fejedben, de ezt nem teheted! Itt és most semmiképpen! - Ne izgulj, angyalom. Bízd rám a dolgot. - Akkor is valami hasonló süket dumával etettél, amikor megígérted, hogy segítesz Darrenen. - sziszegte Katy. - Maradj már veszteg, Luke! Itt tényleg nem lehet ilyesmit csinálni! Ez az irodád az ég szerelmére. Az unokaöcséd a szomszéd szobában van, a nagyanyád meg odalent a földszinten. Mi lesz, ha Justine épp most küldi fel valamiért Mrs. Igorsont, vagy valamelyik bejárónőt? - Nem áll szándékomban beinvitálni őket, hogy tartsák a gyertyát. Semmi szükségem nézőközönségre. - Luke lehajtotta a fejét, és a szájába vette a lány fülcimpáját. Egyik keze addig araszolt egyre feljebb Katy combjának belső oldalán, amíg ujjai el nem érték a harisnyanadrág középső varrását. Ekkor lassú tempóban, gyöngéden dörzsölgetni kezdte a lány Vénusz-dombját. Katy mély lélegzetet vett, és önkéntelenül megpróbálta összezárni a lábát, de hiába, mert Luke combjai útban voltak. Ahogy a férfi óvatosan harapdálta a fülcimpáját, úgy érezte, egész teste olvadásnak indul. - Jaj, nem! Ez borzasztó! - nyöszörögte mert hirtelen átnedvesedett a bugyija meg harisnyanadrágja. Mi lesz így velem délutánig? Nem tartok váltás fehérneműt az íróasztalfiókomban. Az istenért Luke! Most mit csináljak? - Záros határidőn belül kénytelen leszel megtanulni, angyalom, hogy én az istenért a kisujjamat sem mozdítom meg - felelte a férfi, miközben mindaz öt ujját bedugta a harisnyanadrág meg a bugyi korca közé. Aztán a derekánál fogva kissé megemelte az íróasztalon ülő Katyt, és miközben egyik karjával átölte, a másik kezével egyetlen gyors mozdulattal lehámozta róla a fehérneműjét. - Jaj, istenem! - pihegte a lány. Kis híján elájult, amikor Luke tenyere rátapadt az ágyékára. A férfi pontosan úgy simogatta, úgy mélyesztette bele az ujját, ahogy a minap, a seattle-i hotelszobában. Képtelen volt elfelejteni ezt a mennyei érzést, folyton folyvást erről fantáziált. Jézusom, milyen nevetséges lehetek, gondolta, mert lelki szemével látta magát, ahogy remeg, mint a kocsonya. - Csodálatos veled szeretkezni, angyalom. És tudod, miért? - dünnyögte Luke, ahogy cirógató ujjaival szétválasztotta a lány duzzadt szeméremajkait. Mert ha akarnád, se tudnád eltitkolni, hogy kívánsz. - Ez őrültség! - Épp ellenkezőleg! Akkor őrülnék meg, ha ma nem lennél az enyém. Három napig majd' megbolondultam, mire kitaláltam, hol és mikor tehetnélek végre a magamévá. Továbbra is a férfi vállába kapaszkodva Katy éppen akkor pillantott le, amikor Luke lehúzta fekete farmernadrágja cipzárját, és az ágyékát borító göndör szőrzetből, mint valami rejtekhelyről, előbukkant égnek meredő hímvesszője. A lány ösztönösen kinyújtotta a kezét, hogy ráfonja ujjait a hosszú, vaslándzsára. - Igen! mormolta Luke. - Ez az! Hű, de jó, a mindenségit! Amint a férfi még beljebb nyomult a tenyerébe, tüstént megfeledkezett róla, hol van, meg arról hogy kik vannak a szomszéd szobában. Luke cirógató ujjai előcsalogatták belőle a párás forróságot, addig-addig szították tüzét, míg végül úgy érezte, rögtön eszét veszti a vágyakozástól.
- Luke! - suttogta sürgetően. - Tudom, angyalom - válaszolta szenvedélytől rekedten Luke. De tovább várakoztatta a lányt. Már-már elviselhetetlen volt a várakozás. Aztán, amikor Katy belevájta körmeit az izmos férfivállba, és az ajkába harapott, nehogy felsikoltson, Luke lassan, könnyedén behatolt szűk hüvelyébe. Reszkető kézzel ölelte magához a férfit, és szorosan hozzásimult. Érezte, hogy Luke kissé visszahúzódik, majd egyetlen magabiztos mozdulattal ismét benyomul a testébe. - Luke, én nem… én ezt nem bírom… jaj Luke! - Katy kéjesen borzongva újra meg újra megvonaglott. Már tudta, milyen gyönyörben lesz része, és szinte a tudat is elég volt ahhoz, hogy elélvezzen. - Ez az, angyalom! Most rákapcsolok, úgyhogy fogódzkodj! - mondta Luke, és egy erőteljes lökéssel, de emberfeletti önfegyelemmel még mélyebbre hatolt. - Ó, istenem, Luke! - nyögdécselte Katy a hihetetlenül erotikus élménytől már-már önkívületi állapotban. - Szeretnék még egy kicsit mélyebbre furakodni. Gyerünk, szívem, engedj beljebb! Rajta, tárd ki előttem a kaput! Igen, ez az... Milyen szoros! És forró, mint egy katlan! Jézusom, de jó! - Luke, most már tényleg nem bírom tovább! - Hát akkor lobbanj lángra, angyalom! - A keze megkereste, és megérintette a lány széttárt combjai között megbújó csöppnyi varázsbimbót. Katy reszketett, mint a nyárfalevél. Úgy érezte mintha egész lénye apró darabokra törne, és milliónyi csillámló szilánkként hullana alá. A mérhetetlen gyönyör fodrozódó hullámain hánykolódva Luke nyakába kapaszkodott. Világegyetemében a férfi az egyetlen stabil pont. Kinyitotta a száját, hogy világgá kiáltsa boldogságát, ám a férfi azon nyomban az ajkaira forrasztotta saját száját, és valósággal elnyelte a fékevesztett szenvedély sikolyát. Luke egész testét remegés rázta meg, miközben egy hatalmas lökéssel még egyszer, utoljára behatolt a lány lüktető, forró ágyékába. Katy hallotta, ahogy a kielégülés alig elfojtott nyögése visszhangot ver a mellkasában. Pár percig néma csend volt a szobában. Végül gyors egymásutánban jó néhányszor mély lélegzetet vett, hogy visszanyerje az önuralmát. Csak halványan derengett neki, hogy Luke hátralép, aztán megütötte a fülét a fekete farmer cipzárjának fémes zizzenése. Képtelen volt kinyitni a szemét, így csupán sejtette, hogy a férfi benyúl az íróasztalfiókba, és kivesz valamit belőle. A következő pillanatban érezte, hogy Luke egy papír zsebkendőt nyom a combja közé. Összerezzent, szégyenében elvörösödve a papír zsebkendő után kapott. - Jaj, ne... majd én - dadogta zavartan. - Csigavér, angyalom. Semmi okod pironkodni - nyugtatta meg Luke a párjáról gondoskodó hím öntelt mosolyával. - Istenem, istenem, micsoda botrány!- sóhajtozott. Még sose történt velem ilyen szörnyűség! - Ezt bóknak tekintem. - Kiállhatatlan alak vagy, Luke Gilchrist! - háborgott a lány, miközben remegő kézzel igazgatta a ruháját. El sem tudom hinni, hogy ez előfordulhatott! Liz és Darren a szomszéd szobában vannak! Mi lesz, ha bármit is meghallottak? - Amennyiben így van, remélem, lesz annyi sütnivalójuk, hogy lakatot tesznek a szájukra, és egy szóval sem említik neked a dolgot. - Nem ez a lényeg! Hát nem érted? - Katy felpaprikázva leugrott az íróasztalról, megtántorodott, össze is csuklott volna, ha Luke nem kapja el a karjánál fogva.
- Ne izgasd fel magad szívem. Art a szépségednek. - mondta a férfi ugyanazzal az öntelt mosollyal, ami teljesen kihozta a sodrából. Katy haragos pillantást vetett rá, aztán lehajolt a padlón heverő harisnyanadrágjáért és bugyijáért. Rögtön rájött, hogy fehérneműje még mindig nedves - csakúgy mint ő maga. Jesszusom, nem ért semmit a papír zsebkendő, gondolta kétségbeesetten. - Ó, te jó ég! Ezeket nem vehetem fel! - Ez nem az én kompetenciám, úgyhogy rád bízom a döntést, angyalom. De ha így mész vissza az irodádba Liz valószínűleg egyből kiszúrja, hogy mezítláb vagy. - Jaj, istenem! - Rá se ránts, drágám. Ami vizes lett, az előbb-utóbb meg is szárad. - Te könnyen beszélsz! - sziszegte villámló szemmel Katy. - Nem neked kell délutánig elázott gatyában üldögélni. - Van egy ötletem - mondta kaján vigyorral Luke - Mivel ilyesmi máskor is megeshet, te szépen behozol egy váltás fehérneműt, én meg majd kiürítem, és a rendelkezésedre bocsátom az egyik íróasztalfiókomat. Ha nem lennék ilyen boldog, és nem rogyadozna a térdem, holtbiztos, hogy megfojtanám ezt a szégyentelent, füstölgött magában Katy. - Ebből nem csinálunk rendszert, Luke Gilchrist! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben belebújt a bugyijába, és fölrángatta a harisnyanadrágját. - Ha nem, hát nem -- válaszolta teljes lelki nyugalommal a férfi, és a kielégült hím bágyadt tekintetével figyelte Katy minden mozdulatát. - Legközelebb találok valami mást, bár szerintem az íróasztal tökéletesen megfelel a célnak. Nekem mindenesetre remekül bevált. Katy a delejes smaragdzöld szempár láttán úgy érezte, menekülnie kell, méghozzá pánikszerűen, különben itt ragad, és képtelen lesz ellenállni a csábításnak. - Azt hiszem, jobb, ha sürgősen elhúzok. - De el ne felejtsd ám, hogy meghívtál vacsorára. - Biztosra veheted, hogy ezt nem felejtem el neked! - riposztozott Katy, és gyűrött szoknyáját lesimítva az ajtóhoz szaladt. - Oké, angyalom. - Luke lusta párducléptekkel odasétált az íróasztalához, leült a karosszékébe, egy arany golyóstollal játszadozva rámosolygott a lányra. - Mondd meg Darrennek, hogy most már bejöhet hozzám. Katy éppen a kulcsot fordította el a zárban, de mielőtt kinyitotta az ajtót, aggodalmas arccal körülnézett az irodában. - Mit gondolsz, Darren nem fog rájönni, hogy... szóval... hogy történt köztünk valami? Luke vállat vont. - Mint már említettem, ha megtartja magának a témára vonatkozó megjegyzéseit, akkor nekem teljesen mindegy, rájön-e valamire vagy sem. - Nekem viszont egyáltalán nem mindegy - dünnyögte Katy. - Ti, Gilchristok persze félvállról veszitek az ilyesmit... Tulajdonképpen nem lep meg, a szenvedély a lételemetek, és imádjátok a drámajeleneteket. Halvány fogalmatok sincs, mi fán az illem. - Ne majrézz, Katy. Ha az unokaöcsém valami ízléstelen megjegyzést mer tenni, letépem az egyik karját, és úgy kupán vágom vele, hogy attól koldul. A lány tapasztalatból tudta, hogy Luke-kal nem érdemes vitatkozni, mert nem hallgat az okos szóra, így aztán feladta a harcot. Kilépett a folyosóra, és meg sem állt a legközelebbi fürdőszobáig. Amikor újra előbukkant, sokkal jobban érezte magát. Teljesen visszanyerte az önuralmát. Szépen, hátrasimított hajjal, szalonképes öltözékben, felfrissülve indult vissza az irodájába. Egy valamiben azonban nekem van igazam, gondolta, holtbiztos, hogy a bugyim nem fog megszáradni délutánig!
11.
MÁSNAP REGGEL Katy és Justine a nappali panorámaablaka előtt teázott a matriarcha kastélybeli lakosztályában. A lány örömmel nyugtázta, hogy az idős dáma már korántsem olyan levert és zárkózott, mint Luke érkezése előtt volt. Láthatólag sokat javult a hangulata, mióta megjött az unokája. Elegáns ingruhájában ismét teljhatalmú királynőhöz hasonlított, és smaragdzöld szeme újra eltökélten csillogott. Katy örömébe azonban némi üröm is vegyült. Justine ugyanis mérges volt. Az a baj az általában komor Gilchristokkal, hogyha kissé jobb kedvre derülnek, akkor még neheze boldogul velük az ember, mint máskor, állapi meg bölcselkedve a lány. De csöppet sem rém meg Justine mostani haragja, mert az évek során hozzászokott a matriarcha dührohamaihoz. Sokkal ijesztőbbnek találta az öreg hölgy depresszióját, amit az elmúlt néhány hónaptól eltekintve még soha nem tapasztalt. - Egyszerű, őszinte, lényegre törő beszámolót kértem tegnap Luke-tól a vállalatom anyagi helyzetéről. Semmi többet. - Justine ingerülten lecsapta a teáscsészéjét a csészealjra. - És konkrétumok helyett mit kaptam tőle? Egy csomó zagyvaságot! Mindössze annyit mondott, hogy egyelőre adatokat gyűjt. Az a gyanúm, hogy semmit nem csinált, mióta itt van! Katy összerezzent. Lázasan gondolkozott, mivel nyugtassa meg, mivel vidítsa fel Justine-t, hiszen ő kérte meg Luke-ot, hogy hallgasson a szomorú valóságról. - Szerintem nagyon jó hatást gyakorol a menedzsmentre. - Bánom is én, mit művel a menedzsmenttel! De ne szemtelenkedjen! Az a semmitmondó beszámoló felért egy durva sértéssel. Vajon minek néz? Azt hiszi, szenilis vénasszony vagyok, akinek hetet-havat összehordhat? Kikérem magamnak! Tényeket akarok látni! - Ne izgasd fel magad, Justine - csitította Katy. - Biztos vagyok benne, hogy Luke szép eredményeket fog elérni. - Bárcsak én is olyan biztos lehetnék benne, mint te. Justine szótlanul töprengett egy pillanatig, majd a lányhoz fordult. - Kérdeznem kell valamit tőled. És egyenes választ várok. - Természetesen őszinte leszek hozzád - ígérte, de titokban drukkolt, hogy valóban állhassa a szavát. - Amikor elhatároztam, hogy megpróbálom hazacsalogatni Luke-ot, te eleinte nem támogattad a tervemet. Ne is tagadd, hiszen tudom. Még mindig az a véleményed, hogy hibás döntést hoztam? Katyt megriasztotta a matriarcha hangjából kicsendülő bizonytalanság. Ehhez sem volt hozzászokva. - Nem, szerintem nem hibáztál - ismerte be, de nagyon vigyázott, nehogy agyondicsérje Luke-ot. - Azt hiszem, Luke alkalmas a feladatára. Érti a dolgát, és képes rá, hogy megmentse a vállalatot. - Már amennyiben tényleg meg akarja menteni - mondta komoran Justine. - Kezdek kételkedni a jó szándékában. - Hogy érted ezt? - kérdezte meglepetten Katy. - Egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy azért jött vissza, mert segíteni szeretne rajtunk. A tegnapi elképesztő beszámolója után arra kell gondolnom, talán mégis igaza volt Haydennek és Maureennak, amikor azt állították, hogy Luke tönkre akarja tenni a vállalatot. - Szerintem ez kizárt dolog, Justine. Ha Luke tegnap nem fogalmazott elég világosan, annak valószínűleg csak az lehetett az oka, hogy még mindig információkat gyűjt. Nem győzi hangsúlyozni, hogy az embernek minden szükséges információt be kell szereznie előtt bármibe belevágna. Úgy látom, most hozza létre a cég megmentéséhez nélkülözhetetlen számítógépes adatbázist.
- Nem tudom, jól tettem-e, hogy Luke-ra bíztam a céget. Egyszerűen nem tudom, Katy. - Justine a foteljában hátradőlve belebámult a tenger felől közelgő sűrű ködfelhőbe. - Pedig egész életemben olyan magabiztos voltam! Mindig a legjobbat akartam a vállalatnak és a családnak. Minden lépésemmel ezt a célt igyekeztem elérni, és szép sikereket arattam. Csak mostanában kezdek rájönni, hogy útközben számtalanszor hibáztam. - Éppúgy, mint bárki más, Justine - mondta csendesen a lány. - Teljesen elképzelhető, hogy Luke azért jött ide, mert tönkre akarja tenni a Gilchrist Inc.-t. Bebeszéltem magamnak, hogy ha egyszer itt lesz, végleg itt is marad, és soha többé nem fog megválni tőlünk. Sem a cégtől, sem a családtól. De lehet, hogy tévedtem. - Nem tudom, vajon végleg a cégnél akar-e maradni, de azt sem hiszem, hogy szándékosan tönkre akarná tenni - mondta minden szavát gondosan megválogatva Katy. - Miért ne akarná tönkretenni? - kérdezte szomorkás mosollyal Justine. - Miért éppen tőle várhatnék egy kis megértést, egy kis szeretetet? Hiszen soha ne szeretett egyikük sem. A lány döbbenten meredt rá. - Justine, hogy mondhatsz ilyet? - Te is tudod, hogy ez az igazság, Katy. Ó, természetesen megtűrnek, mert nálam van a kasszakulcs. Ha az a kívánságom, akkor szófogadón eljönnek hozzám vacsorára, és minden évben tisztelettudóan megajándékoznak a születésnapomon. De egyikük sem szeret igazán, sőt gyakran az az érzésem, hogy Maureen kifejezetten gyűlöl engem. - Nem gyűlöl, hanem fél tőled - mondta halkan Katy. Justine összevonta a szemöldökét. - Fél tőlem? Teljesen elment az esze! De hát Maureen mindig is gerinctelen volt. És úgy mégis mit gondol, mit fogok művelni vele? Katy ivott egy korty teát. - Azt hiszem, nem attól fél, hogy személy szerint vele mit fogsz művelni, hanem a családját félti tőled. - Ez ostobaság! - Nem, nem az - mondta határozottan Katy. - Finoman szólva igen mély benyomást tettél rá harminchét évvel ezelőtt, amikor a megismerkedésetek pillanatában kitagadtad Luke édesanyját, és elkergetted a fiadat. Maureen nem felejtette el ezt a szörnyű élményt. Az elmúlt harminchét évben egyfolytában azon igyekezett, nehogy magára haragítson, és Haydent meg a másik két unokádat is kitagadd miatta. Mióta bekerült a famíliába, a férjéért és a gyermekeiért érzett felelősség súlyos terhét cipeli a vállán. Justine elsápadt. - Istenem! Komolyan beszélsz? - Igen. És ha kíváncsi vagy a véleményemre, akkor szerintem mindig alapos oka volt az aggodalomra. Nem mondhatni, hogy te voltál a világ legtapintatosabb és legmegértőbb anyósa. Justine dühbe gurult. - Mert sosem volt ínyemre, hogy Haydennek az üvegszobrászat a mániája? kérdezte gúnyosan. - Mit kellett volna tennem, amikor rájöttem, hogy művészkedésre pazarolja az idejét meg az energiáját, és nem hajlandó teljesíteni a család iránti kötelességét? - El kellett volna fogadnod a döntését - mondta szelíden Katy. - Joga van hozzá, hogy úgy élje az életét, ahogy kedve tartja. Elvégre te is úgy élted a magadét, ahogy akartad. - Hát ezt meg miből gondolod? - Justine szeme szikrázott a haragtól. - No, ide figyelj, Katy! Most olyasmit mesélek neked, amit teremtett lélek nem hallott tőlem. Én soha nem akartam a Gilchrist Inc. vezetője lenni. Magamtól eszembe sem jutott volna ekkora felelősséget a nyakamba venni. De huszonnégy éves fejjel egyedül maradtam a két kisfiammal, akiket el kellett tartanom, mert meghalt a férjem, és mindössze egy ócska kis tengerparti éttermet hagyott ránk, ami semmit nem hozott a konyhára. Csak vitte a pénzt, ha nyitva volt. Minden hónapot veszteséggel zártunk.
- Könyörgök, nyugodj meg, Justine! Nekem nem kell magyarázkodnod. Ismerem a történetet. - letette a csészéjét, odalépett Justine-hoz, letérdelt a füles fotel mellé, és átölelte az idős dáma merev, hátrafeszített vállát. - Éjjel-nappal dolgoztam, hogy nyereségessé tegyem azt az átkozott éttermet - suttogta Justine. Gondoskodnom kellett a fiaimról, hogy meglegyen a mindennapi betevő falatjuk. Pénzt kellett keresnem, hogy ne éhezzenek. Ha a nagyapád meg a nagyanyád szíve nem esik meg rajtam, nem éltem volna túl azt az első szörnyű évet. - Tudom, Justine. A nagyszüleim segíteni akartak rajtad, és te megérdemelted a segítségüket. Gyerekeit egyedül nevelő, keményen dolgozó fiatalasszony voltál, aki a maga erejéből próbált érvényesülni az üzleti életben. Nagyapám tisztelt a szorgalmadért, a tartásodért. Mindig nagyra becsülte azokat, akik kemény munkával keresik a kenyerüket. Justine a szürke horizontra szegezte a tekintetét! - Sok jó tanácsot kaptam a nagyszüleidtől, Katy. Vendégeket küldtek az éttermembe. Szóltak a kereskedőknek, hogy ne hagyjanak cserben, akkor is lássanak el áruval, ha nem tudom kifizetni a számlákat. Néha ki is fizették a beszállítókat, hogy megkapjam, amit rendeltem. Nekik köszönhetem azt a sikeres családi vállalkozást, amit ma mindenki Gilchrist Inc. néven ismer. Az ő segítségükkel tudtam talpon maradni az első évben. Egészen addig támogattak, amíg nyereségessé nem vált az éttermem. Jellemző a Gilchristokra, hogy mindent túldramatizálnak, a hálát is beleértve, gondolta magában morogva Katy. - Azt hiszem, ez túlzás, Justine. A Gilchrist Inc.-t te hoztad létre, méghozzá emberfeletti erőfeszítéssel. Lehet, hogy az első évben a nagyszüleim segítségével maradtál felszínen, de a mai sikeres családi vállalkozás csakis a te műved. - Oly sokkal tartoztam nekik, és soha nem tudtam meghálálni a jóságukat - mondta Justine, mintha nem is hallotta volna a lány szavait. - Pedig megpróbáltam. Isten a tudója, hogy megpróbáltam. De a szép terveim egy csapásra romba dőltek, amikor Thornton megszöktette a titkárnőjét. Katy elmosolyodott. - Csak nem azt akarod mondani, hogy te főzted ki az esküvőt? Lehetséges, hogy ezért hoztad össze a fiadat az édesanyámmal, mert így szeretted volna viszonozni a nagyszüleim szívességét? - Ez volt a legkevesebb, amit tehettem - felelte szomorkás mosollyal Justine. - Valamennyi érintett jól járt volna ezzel a házassággal. A Quinnell és a Gilchrist família egyesülése minden tekintetben rendkívül előnyös lépésnek látszott. A két étteremlánc fúziójával létrejött hatalmas cégbirodalom mindkét család vagyonát megduplázta volna. - Egek ura! - suttogta Katy. A Gilchristok soha nem érik be félmegoldásokkal gondolta - Nem tudom, mi lesz a történet vége - mondta Justine. Nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztem. És most, hogy Luke itt van, talán már bízhatom a sikerben. - Luke a saját munkamódszerével dolgozik, a maga módján intézi az ügyeket - magyarázta udvariasan Katy. - Egyelőre türelmesnek kell lenni hozzá, aztán majd meglátjuk, mire megy. - Nem tetszik ez nekem. Kellemetlen érzés, hogy nem vagyok ura a helyzetnek - mormolta Justine. - Ha olyan vezérigazgatót akartál a vállalat élére, akit rövid pórázon tarthatsz, akkor nem Luke-t kellett volna kiszemelned a feladatra - mondta Katy. - Nem tűri a dirigálást. Olyan, mint egy fekete párduc. Nem lehet megfékezni. - Más szóval veszedelmes nagyvad? Nem árt vigyázunk vele, mert mindnyájunkat felfal? - Attól tartok, igen - vallotta be Katy.
LUKE ÉS ZEKE pontosan este fél hétkor érkeztek meg Katy villájához. Mielőtt bekopogott volna, így szólt a kutyához: - Aztán ma jó legyél ám, fiú, ha azt akarod, hogy az őrangyal máskor is hívjon bennünket vacsorára! Eszedbe ne jusson még egyszer elcsórni a maradék pástétomot a konyhaasztalról! A behemót Zeke megjátszotta az ártatlant. Szájában elmaradhatatlan tányérjával úgy nézett föl a gazdájára, mintha halvány sejtelme sem volna róla, miről van szó. Luke rájött, hogy fölöslegesen fárasztja magát, úgy is hiába prédikál a kutyájának. Ugyanis tegnap este az első közös vacsora közben Zeke megkóstolta Kary pástétomát, és el volt ragadtatva tőle. Amikor Matt lopva megkínálta egy falattal, úgy érezte, bebocsátották az ebek mennyországába, és azon nyomban a pástétom rabjává vált. Vacsora után egy óvatlan pillanatban besurrant a konyhába, lerántotta az asztalról a pástétomos tálat, és mire Luke, Katy meg Matt kiszaladt a csörömpölésre, ő már bekebelezte a maradékot. Ha Zeke egyszer a fejébe vette, hogy akar valamit, akkor azt meg is szerezte. Nem ismert akadályt. Jóformán senki és semmi nem állhatta útját. Zeke meg én sok mindenben hasonlítunk egymásra, gondolta Luke, ahogy bezörgetett a villa ajtaján. Akárcsak egy régi horrorfilmben, vészjósló nyikorgással kitárult az ajtó, és a langaléta Matt jelent meg az ajtónyílásban. - Isten hozta uraságodat - üdvözölte kuncogva Luke-ot, miközben jobbra sandított, a konyha irányába. - Mély tisztelettel üdvözlöm szerény hajlékunkban, a Zöld Szósz Házában. Hamarosan elkészül a vacsora. A szakácsnő leghőbb vágya, hogy különleges kulináris élvezetben részesítse méltóságodat, ezért kizárólag a legkövérebb zöldségeket vagdalja apró darabokra. Hallgassa csak, hogy sikongatnak! Ugye, milyen szívderítő ez a hang? A konyhából kihallatszott a háztartási robotgép sivítása. - Ezek szerint ma este is kísérleti nyulak leszünk? A szakácsnő ismét valami új receptet akar kipróbálni rajtunk? - kérdezte halvány mosollyal Luke. - Eltalálta, uram. Katy szerint a legjobb falatok dukálnak méltóságodnak meg ennek a sátánfajzatnak felelte Zeke fejét simogatva, fülig érő szájjal Matt. Zeke csupán egy pillanatig tűrte a simogatást, majd beügetett az ajtón, és egyenest a konyha felé loholt. - Egy életünk, egy halálunk, bármit hajlandók vagyunk megenni, mert már borzasztóan unjuk a sült krumplit - mondta Luke. - Legrosszabb esetben megzöldülünk a vacsorától - tette hozzá, ahogy belépett a villába. Matt ezt a megjegyzést valami rejtélyes okból rendkívül mulatságosnak találta, és harsány hahotára fakadt. Luke követte Zekét a konyhába. A padló közepén ülő kutya egy pillanatra sem vette le a szemét Katyről, aki éppen kiemelt egy halom zöldséget a mosogatóból, és a háztartási robotgép felé indult. A farmerban, lazacszínű pulóverben és kockás kötényben tüsténkedő lány rámosolygott Luke-ra. - Helló! Hajszálpontosan érkeztetek, fiúk. - Zeke semmi szín alatt nem akart elkésni. Ragaszkodott hozzá, hogy időben elinduljunk hazulról. Katy nyelvet nyújtott a kutyának. - Ha azt akarod, hogy a kedvedért még egy adagot főzök, akkor nagyon tévedsz! Zeke kocsányon lógó szemmel bámulta a zöld leveleket, és csurgott a nyála. - Jobban teszed, ha őt is megkínálod - tanácsolta a lánynak Luke, miközben kinyitotta a felső kredenc ajtót, és levett két borospoharat a polcról. - Különben valószínűleg kiszolgálja magát, mint tegnap. - Rossz hírem van a megátalkodott kutyád számára. Hiába is próbálkozna a tegnapi trükkel, mert innentől nem hagyom kint az asztalon a maradékot, hanem rögtön beteszem a frigóba - mondta Katy, és berakta a leveleket a robotba.
- Nem vagyok biztos benne, hogy el tudod dugni előle. - Luke bort töltött a két pohárba. - Zeke megkóstolta a főztödet, ízlett neki, és rákapott. Zeke éhesen vinnyogott. - Úgy, mint egy narkós a heroinra vagy egy vámpír a vérre? Csak nem azt akarod mondani, hogy a főztöm rabjává vált? - Katy haragos pillantást vetett kutyára, aztán méltatlankodva Luke-hoz fordult. - Meg kellett volna etetned ezt a bestiát, mielőtt áthoztad hozzánk! - Természetesen megetettem, de az ő feneketlen bendőjében mindig van hely egy kis pástétomnak, mártásnak meg miegymásnak… - De a mai vacsorából nem eszik, azt garantálom! - A lány bekapcsolta a robotot, ami tüstént felsivított, és belefojtotta a szót Luke-ba. Luke persze nem is akart válaszolni. A kredenchez támaszkodva elégedett mosollyal mustrálta Katyt. Magában megállapította, hogy jól áll a kötény a lánynak. A mai meghívás csak a második volt, amit ki tudott hízelegni, de eltökélte, hogy ha rajta múlik, akkor minden este itt fog vacsorázni. Mert meg volt győződve róla, hogy senki nem főz olyan istenien, mint Katy, a szakácsnők gyöngye. Ráadásul tegnap este rájött, hogy jól érzi itt magát a lánnyal meg az öccsével. A velük töltött vidám órák ébresztették rá, milyen magányos volt az elmúlt három évben. Habár sosem tartotta magát afféle otthonülő embernek, akinek mindene a családi tűzhely, most mégis meglepetten észlelte, hogy örömmel támaszkodik a kredenchez Katy szívmelengetően meghitt kis konyhájában, és egy pohár bort kortyolgatva élvezettel figyeli a serénykedő lányt – azon kívül Mattel is szívesen viccelődik, sőt, mi több, boldogan kebelezi be a szósszal leöntött olaszos tésztát, amivel a kísérletezgető Katy traktálja. Ma este tízkor Luke-nak csak az nem volt ínyére, hogy haza kellett mennie. De sebaj, jön a hétvége, és akkor minden másként lesz, biztatta magát derűlátóan, mert tudta, hogy Matt pénteken is, szombaton is éjfélig kimaradhat. Péntekre és szombatra nagy tervei voltak. - Beszélni akartam veled valamiről - közölte Katy, miután kikapcsolta a robotot. - Csupa fül vagyok. - Egész délelőtt Justine-t nyugtatgattam. Paprikás hangulatban volt. - Ez nem újság - jegyezte meg Luke. Katy egy rosszalló pillantással elhallgattatta. - Gondolom, a részletekre nem vagy kíváncsi, úgyhogy csak a lényeget mondom. A nagyanyád nincs elragadtatva a cég anyagi helyzetéről szóló beszámolódtól. Úgy érzi, nem kapott tőled semmiféle konkrét információt. Luke felvonta a szemöldökét. - Jogos a panasza, mert tényleg nem kapott. Ha netán nem emlékeznél rá, te tiltottad meg, hogy felvessem a kényes témákat. Katy egy pillanatra összeszorította a száját - Én csupán arra kértelek, hogy ne említsd Justine-nak Darren kínos incidensét azzal a szélhámossal, és hallgasd el előle a gyanúdat, hogy valaki tetemes összeget sikkasztott el a vállalat kasszájából - magyarázta kényszeredett mosollyal. - Pontosan ezek a kényes témák. - Tulajdonképpen mit mondtál neki? - Nem sokat. Mindössze annyit, hogy egyelőre információt gyűjtök. Katy reszelt parmezán sajtot kanalazott a háztartási robotgép kannájába. - Nem tudtál volna valamivel diplomatikusabban és tapintatosabban viselkedni? - Miért? - Azért, mert Justine a nagyanyád, Luke. És bármi legyen is a jelenlegi helyzet, ő a Gilchrist Inc. tulajdonosa.
- Amennyiben még nem vetted volna észre, Katy, nem érzek ellenállhatatlan vágyat, hogy eljátsszam a jól nevelt, illemtudó úriembert, amikor Justine-al van dolgom. Elvégre ő sem töri kezét-lábát, hogy diplomatikus és tapintatos úriasszonyként viselkedjen velem. Ez holtbiztos, te is tudod. És ha ő goromba, mint a pokróc, ugyan miért várja el tőlem, hogy körbetáncoljam? Katy szigorúan összeráncolta a homlokát. - Mindketten teljesen tisztában vagyunk vele, hogy kitalálhattál volna valami jól hangzó mesét. Simán elhitethetted volna Justine-nal, hogy máris jentős lépéseket teszel a cég megmentése érdekében. - Lehet. De nem volt kedvem hozzá. - Az ég szerelmére Luke! A nagyanyád már-már attól tart, hogy igazából nem is azért jöttél ide, mert meg akarod menteni a vállalatot, hanem azért, mert tönkre akarod tenni! Nem csodálom, hogy egyre bizalmatlanabb, hiszen fogalma sincs, mi a szándékod. - Oké, akkor majd megkínálom valami gondolkozni valóval. - válaszolta közönyös képpel Luke. - Az idegeimre mész! - kiáltott fel halkan Katy. Úgy érezte teljesen tehetetlen; ha megfeszül, akkor sem tudja jobb belátásra bírni ezt a konok öszvért. Kanállal a kézben odaszaladt a férfihoz, lecövekelt előtte, és rárivallt: - No, ide figyelj, Luke Gilchrist! Nekem ebből elég volt! Azt akarom, hogy tisztességesen viselkedj, megértetted? Diplomatikus, és tapintatos leszel, ha legközelebb Justine jelentést kér tőled! Világos? Luke mosolyogva nézte a lányt, aki haragtól szikrázó a szemmel hadonászott a kanállal. Alig tudott ellenállni a csábításnak. Ha kettesben lennénk, letépném róla a kockás köténykéjét meg a farmerját, és itt, konyhaasztalon tenném a magamévá, gondolta, de csendesen csak annyit mondott: - Világos, angyalom. De azt is áruld el, mit mondjak Justine-nak. Talán azt, hogy a nyomozást végző hekker haverom szerint a seattle-i székházunk egyik irodai számítógépéhez vezettek a szálak, tehát a cégen belül kell keresnünk a sikkasztót? Katy rámeredt. - Jaj, nem! Biztos? - Igen. - Ez borzasztó - suttogta a lány elhaló hangon, mint akit fejbe kólintottak. - Én abban bíztam... - Miben? Hogy a sikkasztás csak vaklárma volt? Hogy a két étterem súlyos problémái egyszerű könyvelési hibákból adódnak? - Őszintén szólva, igen - vallotta be Katy. - Az üzleti életben végzetes lehet a naivitás, itt farkastörvények uralkodnak. Könnyen ráfáznak a magadfajta hiszékeny angyalok, akik mindenkiben megbíznak - korholta Luke. A lány az ajkába harapott. - Azt még mindig nem tudod, hogy ki a sikkasztó. - Ez igaz. De most már hamarosan lebuktatom. - Luke, ha kiderül, hogy valamelyik családtag lesz, akkor előbb nekem szólj! Le ne buktasd, míg meg nem beszéltük a dolgot! - követelte Katy. - Ezt verd ki a fejedből. Nem fogom hagyni, hogy megpuhíts. Majd én ellátom a baját annak az embernek, méghozzá a magam módján! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Luke. - Mivel szemernyi tapintat sincs benned, nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet - mondta komoran - Sajnálom. Így lesz és kész! - Hallgass végig, Luke! Ez nagyon fontos. A lány nem folytathatta, mert Matt megjelent a konyhaajtóban. Előbb Katy haragos arcára pillantott, aztán Luke-ra nézett. - Mi folyik itt? Veszekedtek? - kérdezte végül a nővérétől. Katy hallgatott, így Luke válaszolt helyette. - Nem. - mondta higgadtan. - Csak a nővéred kioktatott, hogyan kéne vezetnem a vállalatot, én pedig felvilágosítottam, hogy a magam módján szándékozom megoldani a problémákat. Erre Katy megpróbált rávenni, hogy úgy intézzem az ügyeket, ahogy ő akarja. Matt szemmel láthatólag megkönnyebbült. - A nővérem nagyon makacs tud lenni.
- Észrevettem - dünnyögte Luke. - Meg lehet szokni - magyarázta Matt. Luke ivott egy korty bort, és elmosolyodott. - Tudom. Csigavér, öregem. Tőlem nyugodtan makacskodhat. Kötélidegeim vannak. Katy húzta magát. - Most már aztán elég legyen! Torkig vagyok veletek! Ha vacsorát akartok kapni ma este, akkor mostantól nem egyes szám harmadik személyben társalogtok rólam, mintha itt se lennék! Még egy rossz szó és mindkettőtök adagját Zekének adom! Zeke lelkesen csapkodni kezdte a farkával a padlót. - Oké, megértettem a gyöngéd célzást - mondta Luke. - Én is! - csatlakozott gyorsan az előtte szólóhoz Matt. Katy összehúzott szemmel végigmérte őket, aztán elégedetten bólintott. - Ezt már szeretem. Megengedem, hogy segítsetek. Legalább hasznotokat veszem. Munkára fel! Terítsetek meg! Luke tüstént kihúzta a legközelebbi fiókot, és fölmarkolt egy csomó kést meg villát. Matt a kredenchez ugrott. - Máris hozom a tányérokat! – rikkantotta. Ezt már szeretem! - ismételte kaján mosollyal Katy. - Mindig öröm nézni a konyhában buzgólkodó férfiakat. Látszik rajtuk, hogy otthonosan mozognak a lábasok, és fazekak világában. Zeke a padló közepén ülve a mancsát nyalogatta. EGY ÓRA telt el. Miután a repetát is belapátolta a japánmódra készült, zöldmártással nyakon öntött nudliból vagy mi az ördögből, Luke hátradőlt, és rávigyorgott Mattre. - Érdemes volt az életét áldoznia értünk annak a sok kis sikongató zöld izének. Matt felnyerített. - Szerintem is egész ehetőek voltak. Katy gyanakodva nézett egyik férfiról a másikra. - Kik áldozták fel értetek az életüket? Miről beszéltek? - A, ne is törődj vele - felelte az öccse. - Tényleg ízlett? - kérdezte bizakodó mosollyal Katy. - Isteni volt - nyugtatta meg Luke. Ezúttal mivel bolondítottad meg a mártást? Katy arca felragyogott, mint mindig, ha kedvenc témája került terítékre. - Friss petrezselyemmel és tárkonnyal. És persze reszelt parmezán sajttal meg olívabogyóval, ahogy szoktam - magyarázta lelkesen. - Nem gondoljátok, hogy túl sok tárkonyt tettem bele? - De nem ám! - vágta rá Luke. - Ezzel is óriási sikered lesz az éttermedben. - Akkor jó. - Katy fölállt, és nekilátott, hogy leszedje az asztalt. - Azt hiszem, végre sikerült úgy elkészítenem ezt a receptet, ahogy akartam. Be is írom a receptkönyvembe, amelyben a Pesto Presto mártás specialitásait gyűjtöm. - Mostanában már csak a Pesto Prestón jár az eszed? - kérdezte halkan Luke. - Eltalálta - felelte Matt a lány helyett. - A nővérem tényleg éjjel-nappal ezen töri a fejét. Nekem elhiheti Mr. Gilchrist. Látnia kéne, hogy néha micsoda kajákkal etet. Én mondom magának, felkötheti a gatyáját az a fickó, akihez Katy egyszer hozzámegy. Mert mesterszakácsnak kell lennie a jövendőbelijének, különben esélye sem lesz nála. Katy elpirult. Rá se mert pillantani Luke-ra, ahogy kisietett a konyhába. Matt a férfira nézett. - Nincs kedve egy sakkpartihoz, Mr. Gilchrist? - kérdezte, mert Luke tegnap tanítani kezdte. - Hogyne lenne - felelte Luke, miközben tekintetével a pánikszerűen távozó lányt követte. - De nyugodtan szólíts a keresztnevemen, és tegezhetsz is - tette hozzá, miután Katy eltűnt a szeme elől. - Köszönöm. Azt hiszem, jobb, ha figyelmeztetem, hogy gyakoroltam.
Mielőtt Luke válaszolhatott volna, előbb dobhártya hasogató edénycsörömpölés hallatszott a konyhából, majd egy rémült sikoly. - Te alávaló besurranó tolvaj! Te alattomos szörnyeteg! - ordította torkaszakadtából Katy. - Az lesz a vége, hogy túlléped a határt, és kihúzod a gyufát! Hallod, te megátalkodott? Luke a konyhaajtóhoz ballagott, és bekukkantott. Egyetlen pillantással fölmérte a helyzetet. Zeke javában habzsolta a maradékot, Katy pedig dühtől villogó szemmel, tehetetlenül meredt a kutyára és a japánmódra készült zöldmártásos nudli romjaira. - Hogy kaparintotta meg a dobozt a bestia? - kérdezte lanyha érdeklődéssel Luke. Katy ráemelte haragos tekintetét. - Elkövettem azt a hibát, hogy megkínáltam egy falattal. Csak kedveskedni akartam neki. Lehajoltam, hogy tegyek egy kanállal, hangsúlyozom, mindössze egy kanállal - a tányérjába, és mire észbe kaptam, már ki is rántotta a kezemből a dobozt. Még sosem láttam ilyen falánk, ilyen neveletlen kutyát! Szégyellheted magad miatta! Luke vállat vont. - Mit mondhatnék erre? Szereti a főztödet. Matt belesett a konyhába. - Nézd a dolog pozitív oldalát, Katy. Most már biztos lehetsz benne, hogy tényleg jó ez a nudli. A kutyák nem szoktak hazudni. ESTE Tíz órakor Luke megtette utolsó lépését a sakktáblán, aztán vonakodva fölállt, és Katyre nézett, aki a kanapén elnyúlva egy szakácskönyvet tanulmányozott. - Azt hiszem, jobb lesz, ha most már indulok. Katy letette a szakácskönyvet, és talpra szökkent. - Igen - felelte a férfi tekintetét fürkészve. - Hát... köszönöm, hogy megmeóztad a legújabb specialitásomat. Holnap reggel találkozunk az irodában. Luke nem tudta levenni róla a szemét. Érezte, emésztő vágy mardossa minden porcikáját. - Holnap reggel az irodában - mormolta, aztán lehajolt, és csókot nyomott a gyanútlan lány puha szájára. Előbb egy halk sóhajt hallott, majd látta, hogy gyorsan az öccsére sandít. Azon tűnődött, vajon a lány valóban azt hiszi-e, hogy ő úgy fog tenni, mintha semmi sem lenne közöttük, pusztán azért, mert Matt a szobában van. Katy diszkréciót kért tőle, és ő hajlandó volt tiszteletben tartani a kívánságát, de a viszonyukat nem szándékozott titkokban tartani, és gondolta, talán nem árt, ha ezt a lány megtanulja. Mire Katy felocsúdott, Luke már az ajtó felé tartott. - Gyere, Zeke! Ideje hazamennünk. Zeke feltápászkodott, fölkapta a tányérját, és az ajtóhoz ügetett. Matt ekkor hirtelen felugrott. Fülig vörösödött nővéréről Luke arcára villant a szeme. - Elkísérlek egy darabon - mondta a férfinak. - Rám fér egy kis mozgás. Luke sejtette, mi következik. - Jól van - felelte, közben kinyitotta az ajtót, és kiengedte a fiút. Katy kipirult arccal, aggodalmas tekintettel közeledett Luke-hoz, de mielőtt bármit mondhatott volna, a férfi kilépett a villából; és kívülről halkan becsukta az ajtót. Matt egy hosszú percig hallgatott, ahogy Luke villája felé sétáltak. Luke sem szólt egy szót se. Hagyta, hogy a fiú összeszedje a gondolatait. - Azon tűnődöm, vajon te meg Katy... szóval érted... az az érzésem, hogy van valami köztetek - nyögte ki végül Matt. - Igen, van - felelte nyugodtan Luke. Rövid, feszült csend támadt. - Ne vedd sértésnek, de te nem vagy a nővérem esete. Ugye, tudod, gondolok? - Nem.
Matt elbizonytalanodott, mint aki útakadályba ütközött. - Hát... hogy is mondjam... az a helyzet, hogy szerinte nehéz kijönni a Gilchristokkal. - A nővéreddel időnként éppolyan nehéz kijönni, mint bármelyik Gilchristtal. Matt megemésztette a választ, aztán új taktikával próbálkozott. - Nézd... én nem akarom, hogy valaki újra fájdalmat okozzon neki, oké? Az is elég rémes volt, amikor az a hülye Atwood faképnél hagyta, és Edent vette el helyette. Nem mintha egy pillanatig is azt hittem volna, hogy Atwood illik Katyhez. Szerintem csöppet sem illett hozzá. Sosem csíptem a fickót. De Eden még annyit sem mondott, hogy bocsánat vagy valami. - Azt próbálod a tudtomra adni, hogy senkiben sem bízol, akinek a vezetékneve Gilchrist? - Nem egészen - dünnyögte másodpercnyi habozás után Matt. Luke megállt, és szembefordult vele a hideg holdfényben. Egyszeriben mindent megértett, amint meglátta a komoly aggodalmat a fiatalember tekintetében. - Nyugodj meg, Matt - mondta. - Vigyázni fogok Katyre. Matt egy hosszú pillanatig fürkészte Luke arcát, és nyilvánvalóan meg volt elégedve a látvánnyal, mert bólintott. - Oké. Csak biztos akartam lenni a dologban. Ugye, érted? Elvégre Katy mégiscsak a nővérem. - Igen; értem. Jó éjszakát, Matt. - Jó éjszakát. Luke sarkon fordult, és saját villája kivilágított bejárata felé indult a mellette baktató Zekével. Bement, átvágott a nappali szobán, és megállt a sötétbe burkolózott óceánra néző ablak előtt. Tudta, hogy az imént ígéretet tett Mattnek. A szavát adta a fiúnak, garanciát vállalt. Márpedig az ígéret, az adott szó, a garanciavállalás olyan kötelezettség, ami nemcsak a jelenben érvényes, hanem kiterjed a jövőre is. A jövőre is, gondolta, mert tisztában volt vele ismét kiszakították a biztonságos, kényelmes időből, és kénytelen előretekinteni. Miközben kibámult az éjszakába, ráeszmélt, Katy Wade főszerepet fog játszani a jövőjében akkor is, ha azt egyelőre nem látja tisztán, és sejtelme sincs, milyen sors vár rá. Erezte, hogy bármit tartogat is számára a sors, jövőjének csak a lány adhat formát és tartalmat.
12.
ÉPP ABBAN a pillanatban csörrent meg a telefon, amikor Katy el akart indulni hazulról, hogy átsétáljon kastélyba. Kipillantott az ablakon, látta, hogy esik eső, így aztán egyszerre kapta fel a kagylót meg az esernyőjét. - Te vagy az, Katy? - kérdezte vészterhes hangon Maureen, mint aki teljesen kétségbe van esve, mert utolérte a végzet. - Igen, én. Mi a baj, Maureen? - Katy letette az ernyőt. Valami azt súgta neki, hogy ez nem pár perces csevegés lesz. - Biztos forrásból tudom, hogy Eden ismét találkozik Nate Atwooddal. - Jaj, nem! Hogy sikerült kiderítened? - Az egyik kliensem együtt látta őket, és megkérdezte tőlem, hogy kibékültek-e. Tenned kell valamit, Katy. Muszáj! Ezt Justine nem fogja tűrni. Azon kívül mindketten tudjuk, hogy az a gazember újra csak fájdalmat fog okozni Edennek. Le kell állítanod.
Katy lassan lerogyott a kanapé karjára. A halántékát masszírozva gyorsan gondolkozni próbált. Mivel ismerte a Gilchristokat, tudta: gyakran a félig-meddig megalapozott gyanú is elég nekik, hogy hebehurgyán cselekedjenek, úgy vélte, nem árt, ha behúzza a féket, és tisztázza a helyzetet. - Edennel beszéltél már? - Nem. Hogy képzeled? Nem vonhatom kérdőre, hiszen tudod, milyen. Rögtön dühbe gurul, ha azt hiszi, bele akarok avatkozni az életébe. Maureennak ebben igaza van, mélázott Katy, ugyanis a Gilchristokat gyakran elfogta a pulykaméreg, ha valaki az útjukat állta. - Szerintem csak meg kéne kérdezned tőle, mi az ábra, mielőtt drasztikus lépést teszel. - Én jobban ismerem a lányomat, mint te! - csattant fel ingerülten Maureen. - Azt akarom, hogy a pasas egyszer s mindenkorra eltűnjön az életéből. Atwoodot te mutattad be a családnak, Katy, úgy nagyrészt te vagy az oka ennek az egésznek. - Én vagyok az oka? - Igen. Menj el Atwoodhoz. Puhatold ki, mit akar. A nyakamat rá, hogy pénzt. Szedd ki belőle, mennyit. - De biankó csekket nem ajánlhatok fel Maureen, mert teljesen kifosztana, és ezt te is nagyon jól tudod. - Akkor is derítsd ki, mennyiért hajlandó eltűnni a lányom életéből. A föld alól is előteremtem a pénzt! jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Maureen, és lecsapta a telefont. Katy néhány másodpercig elhűlve bámulta a telefonkagylót, aztán lassan letette a villára. Egyáltalán nem akart Nate Atwooddal találkozni. Semmire sem vágyott kevésbé, mint arra, hogy viszontlássa azt az álnok kígyót. Eden is tudta, hogy Atwood álnok kígyó, hisz ezért vált el tőle. És Katy túlságosan büszkének tartotta Edent ahhoz, hogy visszafogadja Nate-et. Elvégre Eden is Gilchrist volt, és nemigen akadt olyan ember a földkerekén, aki újat mondhatott volna neki a büszkeségről. Épp ezért Katy azon tűnődött, vajon mi folyik itt. Egy percig a lábát lóbálva ült a kanapé karján, és a helyzeten töprengett. Aztán újra fölemelte a kagylót és saját kastélybeli számát tárcsázta. Liz az első csengetésre felvette a telefont. - Gilchrist Inc. - Liz? Itt Katy. Ma nem megyek be. Szabadnapot veszek ki. A városban van dolgom. El kell intéznem ezt-azt. - Ezt-azt? Például mit? - kérdezte köntörfalazás nélkül Liz, ahogy szokta. - Bejelentkeztem a fogorvoshoz. Azon kívül vásárolni szeretnék egyet s mást. Egyszóval semmi különös. Holnap reggel már bent leszek. - Ha te mondod... De biztos, hogy jól vagy, Katy? A hangodból ítélve mintha kissé ideges lennél. - Sosem voltam jobban, Liz. Majd délután rád csörgök. Írd fel, ki keresett, és mit üzent. Luke-nak mi a mai programja? - Reggel bement Seattle-be. Szinte egész nap a menedzsmenttel értekezik. Délutánra visszajön. Üzensz neki valamit? - Nem, erre semmi szükség. Egyetlen sürgős ügy sincs, amiről tájékoztatnom kéne. - Katy letette a telefont, és homlokráncolva törte a fejét, mitévő legyen. Nem mert a székházban randevúzni Edennel; túl nagy volt a kockázat. Mivel Luke csaknem az egész napot Seattle-ben töltötte, fennállt a lehetőség, hogy belefut a férfiba. Biztosra vette, hogy Luke nyilván faggatni kezdené, mit keres a városban, aztán szó szót követne, gubanc lenne a dologból, és ő hazudozásra kényszerülne. A faliórára pillantott. Eden ilyen korán még nyilván nem ül az irodájában, gondolta, és lány lakásának a számát tárcsázta.
- Igen? - Eden hangjából még telefonon keresztül is csak úgy sütött a Gilchristok szenvedélye. - Helló, Eden. Itt Katy. Beszélnem kell veled. Útra készen állok, úgyhogy egy órán belül beérek Seattlebe. Találkozzunk valamelyik presszóban a Westlake Mall közelében. - Miről van szó? Valami információd van Luke terveiről? Megtudtad, mire készül? Mondd már! követelte Eden. Katynek eszébe jutott, hogy az lesz a legcélravezetőbb módszer, ha kétségek között hagyja Edent. Ő képtelen elviselni a bizonytalanságot, tehát feltétlen el fog jönni a randevúra. - Majd mindent megmagyarázok, de csak személyesen. Ez nem telefontéma. - Megnevezte az eszpresszó bárt, aztán lette a kagylót. - MIT BESZÉL? Hogyhogy Katy nincs bent? - a bal kezével a telefonkagylót markolta, jobbjával az előtte fekvő dossziéban lévő iratokat lapozta. - Hát hol van? - Azt mondta, el kell intéznie ezt-azt - magyarázta Liz. - Meghagyta, hogy írjam fel, ki kereste és majd délután ideszól. - Amint jelentkezik, mondja meg neki, hogy azonnal hívjon fel engem itt, a seattle-i irodámban. - Igenis, uram. Luke ingerülten visszadobta a kagylót a villára. Elolvasott egy feljegyzést, aztán becsukta a dossziét, a vele szemben ülő fiatalemberre nézett. A sovány, szikár Roger Danvers szüntelenül izgett - mozgott, akár egy izgatott sajtkukac. Hol a fülcimpáját morzsolgatta, hol a lábával dobogott a padlón, az ujjaival dobolt. De igazi profi volt - a legjobb a szakmájában. - Biztos mindabban, ami a jelentésében áll? - kérdezte halkan Luke. - Abban mindenképpen biztos vagyok, melyik titkos kódot használja a tettes, hogy hozzáférjen az éttermek folyószámlájához, és leemelje róluk a pénzt - felelte Danvers. - Azt pedig mindketten tudjuk, hogy ez a bizonyos kód név szerint kié. Persze lehet, hogy valaki más is megszerezte, és valójában ez az ismeretlen illető a sikkasztó. - De maga ezt nem tartja valószínűnek. Danvers arca megvonaglott. - Nem. A Gilchrist biztonsági rendszere elég jó, kívülálló nehezen tudna megszerezni egy titkos kódot. A tettes általában munkaidőben szokta leemelni a pénzt a számlákról, hétvégén, amikor a nyilvántartás szerint túlórázik. Mindig napközben dolgozik, sosem az éjszakai órákban. Tehát senki nem surran be munkaidő után az irodába, hogy a számítógépet használja - vonta le a következtetést az elhangzottakból Luke. - Jól van, Danvers. Szép munka volt, meg vagyok elégedve magával. A válaszai persze nincsenek ínyemre, de erről nem maga tehet. Köszönöm. - Szívesen, uram. De az Ínyenc Gilchrist helyzetét még nem látom tisztán. Folytassam a munkát? kérdezte Danvers, miközben a fülcimpáját huzigálva felállt. - Igen. - Értettem. Amint nyomon vagyok, jelentkezem. Luke megvárta, míg becsukódik az ajtó Danvers mögött, aztán a hekker jelentésére meredt. - A fene egye meg! - káromkodott fennhangon. Előre tudta, hogy Katy ki fog borulni, ha beszámol neki a nyomozás eredményéről, és megpróbálja majd lebeszélni az ilyen esetben elkerülhetetlen intézkedésekről. Ismerte az őrangyalt, aki mindig ellágyult, ha efféle ügyekről volt szó. Úgy vélte, jobban teszi, ha
szárazon tartja a puskaport, mert biztosra vette, hogy Katy nem adja be egykönnyen a derekát, szokásához híven a végsőkig küzdeni fog, és ő minden egyes lépését kénytelen lesz alaposan megindokolni. - A fene egy meg! Katy igencsak megnehezíti az életemet, morogta magában Luke, miközben komor ábrázattal bámulta a telefont, és azon töprengett, vajon a lány miért szívódott fel egész napra, és hol a csudában lehet. KATY abban a karcsúsított, hosszú ujjú, mentaszínű ruhában ült egy magas bárszéken a presszópultnál, amelyben reggel munkába indult volna, ha nem jön közbe Maureen telefonhívása. Most ráérősen kavargatott egy csésze lattét, és Edent várta, aki még nem futott be a randevúra. Az eszpresszót zsúfolásig megtöltötték a jómódú vendégek, akik itt pihenték ki a belvárosi bevásárlás fáradalmait, no meg a környékbeli irodaházakban dolgozó üzletemberek, akik seattle-i szokás szerint Westlake Mall kellemes kávézóiba jártak reggelizni, tízóraizni. A presszógép sikított kínjában, ahogy sziszegve, sisteregve, zúgva főzte a latték, a feketék kapucsínók, a forró vagy jegeskávék végeláthatatlan sorát. Ez a sokféle, érdekes kávékeverék éltette az vén seattle-i kávézási kultúrát. Ebben a városban a vaskereskedések és a benzinkutak is tartottak presszógépet, hogy a kuncsaftok felhajthassanak egy csészével, ha kávézni támad kedvük. Katy éppen akkor nyelte le az első korty lattét, amikor Eden belépett az ajtón. Ha nem szemlélhette volna hosszú éveken keresztül Gilchristok viselkedését, akkor is rögtön észrevette volna, hogy valami nagy baj van. Elég volt egyetlen pillantást vetnie Edenre, hogy megállapítsa. A lányon persze messziről is látszott; hogy ízig-vérig Gilchrist. Tűsarkú cipőjétől kezdve kosztümkabátja széles hajtókájáig, egyszóval tetőtől talpig minden feketéllett rajta. Hullámos ébenfekete haja ma reggel is fénylett, szája és körme skarlátvörös volt, mint mindig. Úgy vonult át a helyiségen, akár egy gőgös királynő, smaragdzöld szeme azonban szokatlan riadalmat tükrözött, s Katy rögtön tudta, hogy Eden idegállapota sokat romlott a válás óta. Eden körülnézett, meglátta a pultnál kávézó Katyt, egyenesen odament hozzá, és a rászegeződő kívánó tekintetekkel mit sem törődve ő is felült a lány mellett egy magas bárszékre. - Melegen ajánlom, hogy valóban fontos legyen a mondanivalód, Katy, mert rengeteg dolgom van! - Újra randevúzol Nate Atwooddal? - kérdezte köntörfalazás nélkül Katy. Eden összerezzent. - Ki mondta? - Ha jól emlékszem, Fraser Stanfieldtől hallottam először - felelte Katy. - A minap meglátott, amikor taxiba szálltál Nate-tel. De a perdöntő bizonyíték az volt, hogy anyád egyik kliense szintén együtt látott benneteket, sőt meg is kérdezte anyádtól, hogy kibékültetek-e. Maureen természetesen kiborult. Képzelheted. Eden kővé dermedt a bárszéken. - Anyám tudja? Katy ismét belekortyolt a lattéjába. - Aha. Ezért vagyok itt. - Maradj ki ebből, Katy. Ez nem tartozik rád. - Eden ujjai remegtek, ahogy megmarkolta fekete bőrretikülje vállszíját. - Eden, az ég szerelmére! Mindketten tudjuk, hogy Nate Atwood álnokabb, mint egy mérges kígyó. Miért állsz szóba vele újra? Hiszen épp hogy megszabadultál tőle! Eden összeszorította a száját. - Semmi közöd hozzá, Katy. Maradj ki ebből az ügyből. - Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy visszafogadod azt a patkányt - mondta lassan Katy. - Nem fogadom vissza. - Akkor miért randizol vele?
- Nem randizom vele! - sziszegte dühösen Eden. - Legalábbis nem úgy, ahogy érted. Nem kezdtük újra, nincs viszonyunk és passz! Kielégítettem a kíváncsiságodat? - Nem. Ha nincs viszonyod Nate-tel, akkor valami más lappang a háttérben. Ő kényszerít rá, hogy találkozz vele? - A fenébe is, Katy, hányszor mondjam, hogy maradj ki ebből? - Mit művel veled az a gazember? - kérdezte arcát fürkészve Katy. - Nyomást gyakorol rád? - De mivel? Mindnyájan tudjuk, hogy kevesellte a pénzt, amit a váláskor kapott. Többet akar? Eden egy szót sem szólt, de csüggedt tekintetéből Katy kiolvasta a választ valamennyi kérdésére. - Úristen! - mormolta a foga közt. - Sejthettem volna. Maureennak az a kívánsága, hogy pénzeljem le. Mennyit akar? - Semmit nem értesz az egészből - mondta keserűen Eden. - Ez nem ilyen, egyszerű. Valahányszor pénzt adok neki, megígéri, hogy ez volt az utolsó alkalom. De mindig visszajön, és tovább követelődzik. - De miért adsz újra meg újra? - faggatta. - Hiszen Justine ügyvédei kifizették a járandóságát. Mi folyik itt, Eden? Eden lehunyta a szemét. Szép arca eltorzult a szivettépő fájdalomtól. - Nate zsarol engem. - Jaj, istenem! - Katy padlót fogott, mintha kiütötték volna. Másodpercekig szóhoz sem jutott a döbbenettől. - Hogyhogy zsarol? Mit tudhat rólad, amivel sakkban tarthat? - Rólam nem tud semmit. Anyámról derített ki valamit, ami évtizedekkel ezelőtt történt, és ami iszonyúan felbőszítené Justine-t. De nem mondhatom el anyámnak, mert nem is sejti, hogy tudok a dologról. Belepusztulna, ha rájönne, hogy a család hallott erről a szörnyű régi históriáról. - És rettegne, hogy Justine-nak is a fülébe jut, igaz? Eden szomorúan bólintott. - Igen. Tudod, mennyire igyekezett mindig, hogy Justine kedvére tegyen. - A családja érdekében - suttogta Katy, ahogy felidézte, miről beszélgettek Maureennal a galériában. Minden tőle telhetőt elkövetett, hogy megvédjen benneteket Justine-tól. - Tisztában vagyok vele. - Eden még szorosabban markolta a retikül vállszíját. - És most nekem kell megvédenem őt Justine-tól. Katy néhány percig némán gondolkozott. - Mit derített ki Nate anyádról? Eden pillanatnyi habozás után vállat vont, mint aki hirtelen ráeszmél, hogy nincs értelme tovább titkolni, mert elszólta magát. - Réges-rég történt dolog, még New Yorkban, mielőtt a mama meg a papa összeházasodtak. Valami csalásról volt szó. - Csalásról? - Igen, csalásról, hamisításról vagy ilyesmiről - felelte ingerülten Eden. - Nem tudom pontosan, mert Nate nem mesélt el nekem mindent. Szerintem ő sem ismeri az egész sztorit. De van róla néhány régi újságcikke - magyarázta könnyfátyolos szemmel. - Folytasd! - unszolta szelíden Katy. - Anyámat fiatalkorában bíróság elé állították és elítélték, mert hamisított műtárgyakat árult. Nate azzal fenyegetőzik, hogy elküldi az újságcikkeket Justine-nak. - Amennyiben nem fizetsz neki? - Igen. - Eden kinyitotta a retiküljét, elővette fekete vászon zsebkendőjét, felitatta a könnyeit, majd visszatette a zsebkendőt a retikülbe. - Én ebbe bele fogok őrülni, Katy! Egyszerűen képtelen vagyok megszabadulni Nate-től. Nem számít, mennyit adok neki, semmi pénzért nem száll le rólam. - Úgy hallottam, a zsarolók csak a legritkább esetben szállnak le az áldozatukról. És mindketten tudjuk, hogy Nate-nek nincsenek skrupulusai. Aki a horgára akad, azt gátlástalanul kifosztja.
- Ó, istenem, hogy ez milyen igaz! Katy megveregette Eden vállát. - Jól van, jól van, nyugodj meg. Majd megtaláljuk a módját, hogyan bánjunk el a gazemberrel. De árulj el nekem valamit. Honnan veszed a pénzt, amivel lefizeted? Eden szeme ismét könnybe lábadt. - A saját számlámról már hónapokkal ezelőtt felvettem az utolsó dollárt is, ami még rajta volt. És mivel senkitől nem kérhettem, azt tettem, amit tennem kellett. Katy rámeredt. - Könyörgök, ne mondd, hogy te vagy az, aki rendszeresen megcsapolja az éttermek bakszámláit! - Honnan tudsz te erről? - Nem fontos. Te állsz a sikkasztás hátterében. - Nem volt más választásom - felelte mély sajnálkozással Eden. - De eltökélt szándékom, hogy mindent visszafizetek, amint megszabadulok Nate-től. - Ennek a tervnek két nagy szépséghibája van - mondta Katy. - Az egyik az, hogy sosem fogsz szabadulni Nate-től, ha újra meg újra pénzt neki. A másik meg az, hogy nem lesz időd visszafizetni a számlákról leemelt összegeket, mert Luke már tudja, miért veszteségesek az éttermek. Ebben a pillanatban is nyomozást folytat, hogy leleplezi tettest. - Luke már tudja? - visszhangozta halálra rémülten Eden. - De hát honnan? Hiszen én mindig nagyon vigyáztam! - Lehet, hogy te tényleg nagyon vigyáztál, de hiába, mert Luke esze úgy vág, mint a borotva. Rá fog jönni, hogy te vagy a sikkasztó. Csak idő kérdése, mikor buktat le. - És egyenest Justine-hoz rohan majd a hírrel, Justine pedig tombolni fog haragjában. - Eden ujjai megremegtek a retikül vállszíján. - Csak a jó ég tudja, mit fog művelni. Képes lesz mindnyájunkat kitagadni. Nemcsak engem, hanem a mamát, a papát és Darrent is. Az egész családot! Istenem, mit csináltam? Katy erőt vett magán, és megkísérelte végig gondolni, mi a teendő, hogy Eden ki tudjon kecmeregni a küszöbönálló katasztrófa kusza hálójából. - Nyugi, megoldjuk. Lépésről lépésre fogunk haladni. Nézzük, mi legyen az első lépést! - Nincs első lépés - suttogta Eden. - A szakadék szélén állunk. Bár vészhelyzet volt, Katy nem tudott elfojtani egy mosolyt. - Állunk? Többes számban? - Segítened kell rajtam, Katy! Fogytán az erőm. Nem bírom tovább. - Rendben van, segítek. Először a legkézenfekvőbb megoldással próbálkozunk. Elmegyünk Nate-hez, és közöljük vele, hogy nagyon megkeserüli, ha nem kop le rólad, méghozzá egyszer s mindenkorra. - De nincs mivel megfenyegetnünk - mondta összevont szemöldökkel Eden. - Már hogyne lenne! - Katy letette üres csészéjét, és gyorsan a vállára akasztotta sárga retikülje szíját, mert átvillant az agyán, hogy Luke talán perceken belül rájön, ki a sikkasztó. - Siessünk! - sürgette Edent. - nincs sok időnk.
KATY TUDTA, hogy már régóta nem érez semmit Nate Atwood iránt, mégis nyugtalanította a viszontlátás gondolata. Katy jóformán nem is találkozott a férfival attól fogva, hogy az elvette Edent, így csupán abból az időből őrzött emlékeket róla, amikor még ő maga járt vele.
Látszólag Nate testesítette meg az ideálját, akiről világéletében ábrándozott. Derűs, nyíltszívű, egyenes, éles eszű, remek humorérzékkel megáldott embernek vélte. Nate élénken érdeklődött a tervei iránt, lelkesedett ötletéért, hogy saját kis éttermet akar nyitni, azon kívül összebarátkozott Matt-tel. Egyszóval szeretetre méltó volt, és ő csupán afféle kellemes ráadásnak tekintette, hogy a finom vonású, mogyoró-barna szemű, vörösesbarna hajú férfi még jóképű is. De az egész kapcsolatra visszatekintve Katy ma már tudta, hogy ő szinte már a kezdet kezdetétől rosszat sejtett. Ösztöne megsúgta, hogy Nate Atwood nem az, akinek látszik. Túl szép volt a maszk ahhoz, hogy igaz legyen. A lelke mélyén érezte, hogy a férfi valójában romlott alak. Ez volt az oka, hogy egyetlenegyszer sem bújt vele ágyba. A Nate-tel töltött izgalmas hetekben gyakran vette észre magát, hogy tudat alatt minduntalan próbára teszi a férfit, és önkéntelenül is keresi benne a hibát. Aztán egyik este rányitotta az üvegház ajtaját Nate-re és Edenre, akik összegabalyodva nyalták-falták mást az egyik nyugágyon a medence mellett. Később rájött, hogy megrendezték azt a visszataszító jelenetet. Sem Nate, sem Eden nem akarta megmondani neki, mi van közöttük, ezért úgy intézték a dolgot, hogy rajtakapja őket. Nem volt nehéz megfelelő helyszínt találniuk, hiszen mindenki tudta, hogy ő munka után úszni szokott. Miután magához tért az első döbbenetből, és valamelyest kiheverte a megrázkódtatást, még nagy meglepetés érte, Nate Atwood ugyanis elképesztő személyiségváltozáson esett át a szeme láttára. A rokonszenves, barátságos ember, akit megismert, egyszer csak elillant, mint a kámfor, és Eden kedvéért Nate átalakult titokzatos, egzotikus szeretővé, akár egy ravasz kaméleon. Sejtetni engedte, hogy azelőtt a CIA-nek dolgozott. Beszélgetés közben hírhedt gengszterek és híres politikusok nevét említette. Az éj leple alatt besurrant Eden hálószobájába, és harmatos vörös rózsákkal szórta be az ágyat, hogy a lány bódító illatárban ébredjen. Fekete gyöngysorral ajándékozta meg szívszerelmét, és nagy nyilvánosság előtt összeveszett vele, mert Eden megengedte, hogy egy másik férfi táncra kérje. A veszekedés odáig fajult, hogy Nate elragadta a parkettről Edent, és betuszkolta egy várakozó limuzinba. Eden később elmesélte Katynek, hogy a férfi a hátsó ülésen tette a magáévá, mialatt a sofőr céltalanul hajtott körbe-körbe a városban. A megigézett Eden végül megszökött Nate-tel, ám nem sokkal az esküvő után ráeszmélt, hogy súlyos hibát követett el. Tekintete elárulta, hogy keserű csalódás érte. A Gilchristoknál senki nem tudta jobban, mi a szenvedély, és Eden végül rájött, hogy nem szerelemből, hanem érdekből fakad az a szenvedély, amit Nate iránta érez. Bizalmasan közölte Katyvel, hogy el akar válni a férjétől. Katy rögtön felismerte, hogy Nate veszélyes lehet, mert kiforgathatja a vagyonából Edent, így aztán Justine-hoz fordult segítségért, és arra kérte, a legjobb ügyvédekre bízza az unokája válóperét. A hathatós, de méregdrága jogi védelem kifizetődőnek bizonyult. Legalábbis mostanáig. - Azt hittem, Nate irodája Seattle-ben van - szólalt meg csodálkozva a fekete BMW anyósülésén Katy, amikor Eden fölhajtott a Mercer Island Bridge-re. - Csak volt. A válás után áttette a cége székhelyét Bellevue-be - felelte keserűen Eden. - Bárcsak a világ végére költözött volna! Katy, mondd már meg, hogy szerinted mivel lehetne megfenyegetni! Az lesz a vége, hogy be fogok dilizni. Se enni, se aludni nem tudok az idegességtől. - Azzal fogom megfenyegetni, hogy ráuszítom Luke-ot, ha nem száll le rólad - magyarázta Katy. Eden elszörnyedt. - Luke-ot? Őt nem vonhatod be ebbe az ügybe! - Ha egy kis szerencsénk van, nem kell segítséget kérnem tőle - mondta kimerülten Katy, miközben a Lake Washington szélfodrozta vizét bámulta a kocsi ablakából. - Remélem, a puszta fenyegetés is elég lesz.
Eden megrázta a fejét. - Nem hiszem, hogy valamivel is sikerülne ráijesztenünk Nate-re. Jaj, istenem Katy, mit tettem? Hogyan is gondolhattam, hogy szerelmes vagyok ebbe a gazemberbe? - Fogalmam sincs. Meghaladja a szellemi képességeimet - felelte kimérten Katy. - De annak idején biztos voltál benne, hogy szerelmes vagy belé… Eden a szeme sarkából sajnálkozva sandított Katyre. - Teljesen félreismertem. Megtévesztett. - Hé, emiatt ne verd a fejedet a falba! Eleinte én is odáig voltam érte. A két nő megérkezett Bellevue-be. Az Atwood Befektetési Társaság irodáinak egy csillogó-villogó vadonatúj felhőkarcoló adott otthont. Eden leparkolta a BMW-t a garázsban, és reszkető kézzel kihúzta a slusszkulcsot. Látszott rajta, hogy milyen feszült. A kulcszörgésre Katy összerezzent, és hirtelenen ráébredt, hogy az ő idegei is pattanásig feszültek. - Eddig mennyit adtál neki? - kérdezte, ahogy a szálltak a liftbe. - Gondolni sem akarok rá. Több ezret. Teljesen kétségbe vagyok esve, Katy! Kiszálltak a liftből, és Nate irodája felé indultak a folyosón. - Mit csinálunk, ha nincs bent? - kérdezte Eden - Megvárjuk, míg előkerül. Katy belépett az irodába Edennel a nyomában. A bámulatos méretű keblekkel megáldott fiatal titkárnő nézett fel rájuk kérdő tekintettel. - Segíthetek? - érdeklődött készségesen. Aztán meglátta Edent, s fülig vörösödve, összehúzott szemmel üdvözölte: - Ó, helló, Miss Gilchrist. - Helló, Cynthia. Szóljon a főnöknek, kérem, hogy beszélni akarok vele. - Sajnos attól tartok, hogy Mr. Atwood pillanatnyilag nem ér rá - válaszolta rendkívül elégedetten Cynthia. - Bármilyen elfoglalt, ránk biztos tud pár percet szakítani - mondta Katy, majd fürge léptekkel elhúzott a titkárnő íróasztala mellett, és benyitott a belső szobába. Eden követte. Nate éppen telefonált. Egyik lábát föltette az íróasztalra, tükörfényes Gucci cipőjén táncot lejtett a napsugár. Forgószékében kényelmesen elnyúlva az ablakon túl kéklő Lake Washingtont bámulta. Bosszúsan pillantott hátra, amikor Katy és Eden a szobába lépett. Amint felismerte vendégeit, tekintete nyomban jegessé vált, de meleg baráti hangon fejezte be a telefonbeszélgetést. - Nézd, Mike, most rohannom kell. Valami közbejött. Majd később újra rád csörgök. Gondolkozz ezen ügyleten. Tuti tipp. Nagyot kaszálhatsz. Te leszel a császár a piacon, ha beszállsz. - Nate letette a kagylót, és kényelmesen az íróasztalra könyökölt. - Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim! Minek köszönhetem a megtiszteltetést, hölgyeim? Katy ránézett, és azon tűnődött, vajon mi vonzhatta hajdan ehhez az ellenszenves pasashoz. - Azt hiszem, tudod a választ a kérdésedre, Nate. Vége a kis cselszövésednek. Mától, sőt, ettől a perctől kezdve abbahagyod Eden zsarolását. Azon kívül minden centet visszafizetsz, amit elvettél tőle. Nate egy hosszú, vérfagyasztó pillanatig gunyoros ábrázattal mustrálta a lányt. - Te világéletedben kissé naiv voltál - vetette oda megvetően, aztán Edenhez fordult. - Figyelmeztettelek, hogy ne szólj senkinek a megállapodásunkról - mondta behízelgő hangon. - Nagyon haragszom rád, Eden. Sokba fog kerülni, hogy kifecsegted a titkunkat. Eden meg se moccant. - Ez nem mehet így tovább, Nate. Egyszerűen nem tudok neked több pénzt szerezni. - Már hogyne tudnál. És elő is fogod teremteni a dohányt. Hiszen te dúsgazdag Gilchrist vagy, és tartozol nekem. Jog szerint részesedést kellett volna kapnom a vállalatból. Mivel a váláskor sikerült megakadályoznod, hogy hozzájussak a járandóságomhoz, úgy kaparintom meg, ahogy tudom.
Eden megborzongott. - Épp eleget vasaltál ki tőlem, sőt még annál is többet. Most már semmit sem tudok adni. - Dehogyisnem. És így vagy úgy, de adni is fogsz, mert ha nem adsz, mindketten tudjuk, mi lesz. Elküldöm azokat az anyádról szóló újságcikkeket a nagyanyádnak. Nincs vesztenivalóm. Katy egy lépést tett a férfi felé. - Tévedsz – mondta csendesen. - Rengeteg vesztenivalód van. Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek, ha nem hagyod abba azonnal a zsarolást, és nem fizeted vissza azt a pénzt, amit kicsikartál Edentől, akkor nagyon megbánod! Nate csúfondárosan kuncogott. - Még hogy bánom! Nem semmi! És ha szabad érdeklődnöm mit szándékozol tenni ellenem? Netán Justine-hoz mész panaszra? Kizárt dolog. Teljesen tisztában vagy mit fog művelni Edennel meg az övéivel az a boszorkány, ha meghallja, hogy a menye hamis tárgyakkal kereskedett boldogult leány korában. Mindnyájukat kitagadja! - Ez nem igaz! - jelentette ki határozottan a lány. Nate kaján vigyorra húzta a száját. - Ugyan, Katy! Ezt nekem akarod bemesélni? Éppen nekem, aki egy évig családtag volt? Úgy ismerem Justine-t, mint a tenyeremet, és pontosan tudom, mit fog tenni, ha a fülébe jut, hogy Maureen-nak priusza van. Maradj ki ebből az ügyből. Ez csak Edenre és rám tartozik. A Gilchristok az adósaim, és tejelni fognak. Katy erőt gyűjtött. Úgy kellett tálalnia a fenyegetést, hogy akkorát csattanjon, mint egy pofon, különben esélye sem volt rá, hogy eléri a kívánt hatást. - Lehet, hogy te még nem értesültél róla, Nate, de már nem Justine vezeti a céget. Az unokája, Luke a főnök. Ha nem hagyod abba a zsarolást, egyenesen hozzá fordulok segítségért. Nate tovább mosolygott. Pillája sem rezdült, jéghideg szeméből csak úgy sütött a gúny. - A Fattyúhoz? Ne röhögtess! Mindent tudok Luke Gilchristról. Úgy hírlik, kemény fickó. Nyilván fütyül rá, mi lesz Edennel vagy az anyjával. Szépen hagyni fogja, hogy mindnyájan eltűnjenek a süllyesztőben. Nem, őhozzá ugyan nem szaladsz segítségért. - Ebben ne legyél olyan biztos! - vágta rá Katy. - Jézusom, hát ennyire hülyének nézel? - kérdezte Nate. - Mondom, hogy mindent tudok Luke Gilchristról meg arról is, milyen gyalázatosan elbánt a szüleivel Justine. Első kézből értesültem a történtekről, hiszen családtag voltam, ha netán elfelejtetted volna. - Annak a régi ügynek semmi köze sincs ehhez az egészhez - mondta Katy. - Nincs a fenét! - Nate hátradőlt a karosszékében, s lassan elmosolyodott. - Én nem foglalkozom éttermekkel, de az ingatlanügyletek úgy általában a szakmámba vágnak, tehát ismerem az északnyugati pénzügyi körök nagymenőit. A befektetők között gyorsan terjed a pletyka, és minden valamirevaló pénzember tisztában van vele, kiféle-miféle ez a Gilchrist. Az a hír járja, hogy igazából nem is kell neki a nagyanyja cége. Kizárólag azért vette át a vállalat vezetését, hogy megtorolja a szülein esett sérelmeket. Katy a szeme sarkából látta, hogy Eden sírva fakad, de továbbra is Atwoodra összpontosította a figyelmét. - Tévedsz. - Téved a nénikéd! Töviről hegyire ismerem azt a régi sztorit, és volt szerencsém a Gilchristokhoz, úgyhogy ne is próbálj beetetni ezzel a mesével. Nyilvánvaló, hogy Luke Gilchrist két lehetőség közül fog választani. Vagy tönkreteszi a vállalatot, és így bünteti meg Justine-t meg az egész rokonságot, vagy magához ragadja a teljhatalmat, és kisemmizi mindannyiukat. Én arra tippelek, hogy padlóra küldi a céget, aztán lelécel, hadd vesződjön a drágalátos famíliája azzal a romhalmazzal, amit maga után hagy. Bevallanom, hogy nem fog megszakadni a szívem Gilchrist Inc.-ért. De mielőtt csődbe megy, feltett szándékom, hogy kipréselem belőle, amit csak lehet. - Többé egy árva centet se préselsz ki belőle - mondta csendesen Katy. - Luke majd véget vet a mesterkedésednek. Nem fogja tűrni, hogy egy családtagot zsarolj. - Edenre pillantott. - Gyerünk innen!
- Rajta, menjetek csak, kívül tágasabb! - mondta Atwood, majd miután Eden kilépett a titkárnő szobájába, halkan odaszólt Katynek: - Várj egy pillanatot! Különösesen csengett a hangja, így hát Katy meglepetten visszafordult. - Mit akarsz? - Csak pazarolod rájuk a drága idődet, de hiába. Menthetetlen az egész banda. Ne is törődj velük! Menjenek a pokolba! Megérdemlik a sorsukat. - Te is tudod, hogy nem hagyhatom cserben őket. Hálával tartozom Justine-nak. - Semmivel sem tartozol annak a vén boszorkánynak. Hagyd a fenébe a Gilchristokat, és éld a saját életedet. - Mióta érdekel téged, hogy mit kezdek az életemmel? - kérdezte Katy, és kisietett az irodából, mielőtt Nate válaszolhatott volna. Eden egy szót sem szólt, amíg mindketten be nem szálltak a liftbe. - Ez nem sikerült - mondta a csukott ajtóra meredve. - Sajnos nem. - Tudtam, hogy nem fog menni. Most mitévők legyünk? - Ezek után mindössze egy lehetőségünk van - felelte komoran Katy. - Nate átlátott rajtam. Rögtön rájött, hagy csak blöffölök, tehát be kell bizonyítani neki, hogy nem a levegőbe beszéltem, amikor megfenyegettem. - Te tényleg Luke-tól akarsz segítséget kérni? - suttogta minden eddiginél rémültebben Eden. - Ezt nem teheted. - Nincs más választásom. Ne izgulj, Eden. Luke persze nem lesz elragadtatva, ha meghallja, mit művelt veled ez a gazember, de meg fogja oldani a problémádat. - Kizárt dolog - rebegte elhaló hangon Eden, mint akit fejbe kólintottak. - Arra fogja használni a bajomat, hogy bosszút álljon a családon. Édes istenem! Mindent tönkretettem! A bűneimért a szüleim fognak meglakolni. És szegény Darren. Csak a jó ég tudja, mit csinál majd vele Justine. Valószínűleg kirúgja. Katynél betelt a pohár. Egy napra bőven elég volt ki ennyi dráma. - Valamivel jobban kéne bíznod a családi kötelékekben, Eden. - Mit beszélsz? Észnél vagy egyáltalán? Hiszen a családi kötelékek sosem számítottak a Gilchrist famíliában! - Alighanem igazad van. Alaposan meg kell fontolnom a következő lépésemet, és át kell gondolnom a teendőimet, mondta magában Katy. Ehhez időre volt szüksége. Meg még valamire. Egy kiadós úszásra.
13.
ESTE TÍZ órakor Katy az egyetlen megoldáshoz folyamodott, amellyel oldani tudta a napközben felgyülemlett feszültséget. Az elmúlt évek során megtanulta, hogy az úszás a legbiztosabb módszer, ezért úgy döntött, meg sem áll a kastélybeli medencéig. Későre járt, mire visszaért Seattle-ből, de ahelyett, hogy egyenesen hazament volna, beült gondolkodni a Dragon Bay-i könyvtárba. Mivel péntek volt, az egész este a rendelkezésére állt, hiszen az öccse minden hétvégén éjfélig szokott bulizni a barátaival. Az elmúlt órákat fejtöréssel töltötte. Megpróbálta kifundálni, hogyan adja be Luke-nak a zsarolási históriát.
Fogadni mert volna, hogy a férfi fölrobban mérgében, ha elmeséli, miféle kutyaszorítóba került Eden. Ismerte a Gilchristokat, tehát azt is előre látta, nem afféle szikraesővel kísért, halk petárdapukkanás várható, hanem pokoli detonáció. Szemernyi kétsége sem volt felőle, hogy amint megkísérli elmagyarázni a helyzetet, Luke abban a pillanatban eléri a kritikus pontot, és éktelen haragra gerjed. Amikor a kastély felé igyekezve elhaladt a férfi villája mellett, látta, hogy odabent sötét van. Remek, gondolta megkönnyebbülve, mert még nem állt készen a szópárbajra, amit Eden érdekében kellett megvívnia Luke-kal. Saját kulcsával kinyitotta az ajtót, és belépett a üvegházba, de nem vesződött azzal, hogy villanyt gyújtson. A víz alatti világítás kísérteties kék fényével is beérte, elvégre számtalanszor megtette már az utat a medencéhez. Átvágott a buján zöldellő pálmák, páfrányok őserdején, majd célhoz érve ledobta a törölközőjét meg a fürdőköpenyét egy fonott karosszékre, és becsusszant a vízbe. Elrugaszkodott a faltól, és megkönnyebbülve tempózott a medence túlsó vége felé. Mint a vízben mindig, most is elöntötte a szabadság boldogító érzése. Legszívesebben minden gondjáról megfeledkezett volna, de nem tehette, így aztán erőt vett magán, és közben határozott karcsapásokkal, akadálytalanul haladt előre a hullámzó kék világban, azon gondolkodva, mit fog majd mondani Luke-nak. Bőven akadt töprengenivalója. A férfi egyszer már beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és kihúzta Darrent a pácból, de az ő problémáját sokkal könnyebben meg lehetett oldani, mint Edenét, aki katasztrófával fenyegető ügybe keveredett. Elvégre Darren csupán egy szélhámos áldozatául esett. A zsarolás meg az előre megfontolt szándékkal elkövetett sikkasztás azonban valamivel keményebb dió volt, és Katy ezt világosan látta. Énnek ellenére úgy vélte, Eden esete is családi ügy, tehát Luke-nak segítenie kell az unokahúgán. Katy tudta, addig kell győzködnie a férfit, amíg az meg nem érti, hogy a legnagyobb tapintattal kell eljárnia, mert Edennek esze ágában sem volt kárt okozni a vállalatnak vagy a családnak, csak az övéit próbálta megóvni. A lány biztosra vette, hogy ha megfelelően tálalja a dolgot, akkor ezt Luke is be fogja látni. Elhatározta, hogy finom módszerekkel, a józan észre apellálva környékezi meg Luke-ot. Diplomatikus viselkedéssel, szelíd érvekkel, kristálytiszta logikával éri el a célját. A medence túlsó végéhez érve megfordult a víz alatt, ismét elrugaszkodott a faltól, és gyors tempókkal visszafelé úszott, valósággal szárnyalt. Ha rövid időre is, de szabad volt, mint a madár. Érezte, hogy máris csökken az idegfeszültség. Nem ismert úszáshoz fogható más stresszoldó terápiát. Előbb is eszembe juthatott volna, hogy idejöjjek gondolta, miközben egy másodpercre megpihent a falnál, és mély lélegzetet vett. Ekkor sötét árnyalakot pillantott meg az egyik pálma közelében, és kővé dermedt. - Hol a pokolban voltál egész nap? - kérdezte vészjósló hangon Luke. Bár Katy alig pár perccel ezelőtt eltökélte diplomatikusan fog viselkedni, szépen kifundált terve azon nyomban füstbe ment, amint meghallotta a provokációval felérő kérdést. Enélkül is épp elég volt a nyomás rajta, reggeltől estig egyfolytában idegeskedett a Gilchristok miatt, alig evickélt ki az egyik stresszhelyzetből, máris nyakig ült a másikban, szóval neki már csak ez hiányzott. Úgy érezte, képtelen elviselni még egy lökött családtagot. - Szabadnapot vettem ki - felelte a férfinak, aztán a víz alá bukva villámgyorsan célba vette a medence túlsó falát. Amikor kifogyott a szuszból megfordult, és lassú tempókkal, komótosan visszaúszott az innenső falhoz. Luke még mindig a sötétben állt. Türelmesen várt a lányra, mint egy ragadozó a prédájára. - Beszélni akarok veled - mondta.
- Talán majd később válthatunk pár szót, ha befejeztem az úszást. - Katy a medence csempézett szegélyét megragadva felkészült, hogy nekivágjon a következő hossznak. Hullámokban áradt feléje a férfiból izzó harag, és ő pánikszerűen el akart tűnni a hatósugarából. Ez a pillanat egyáltalán nem alkalmas rá, hogy előhozakodjam a Gilchrist família legújabb problémájával, állapította meg magában. - Azt mondtam, beszélni akarok veled, méghozzá azonnal! - Luke pár lépést tett a medence felé, és leült egy fonott szék szélére. A víz alatti lámpák kék fénye megvilágította arisztokratikus vonásait. Komor ábrázattal, dühtől szikrázó szemmel meredt a lányra. Látszott rajta, hogy hajthatatlan. - Késő van, Luke. Nem halaszthatnánk holnapra a beszélgetést? - kérdezte Katy. A férfi rá se hederített. - Hol voltál egész nap? Többször is üzentem neked. Miért nem hívtad fel délután Lizt, ahogy ígérted? - Mert nem értem rá. Olyan későn jöttem meg Seattle-ből, hogy akkor már nem volt kedvem üzenetekkel bíbelődni. Úgy döntöttem, holnapig mindenki várhat, bárki keresett is. - Hol jártál? Miért vettél ki szabadnapot? - Az ég szerelmére, Luke, ez az én dolgom! Pusztán azért, mert történt köztünk egy s más, nincs jogod hozzá, hogy kérdőre vonj, valahányszor egyedül megyek valahova. - Egy s más? Te így nevezed a viszonyunkat? Légy erős, Katy! Mi nemcsak hogy együtt hálunk, hanem... - Ez alig egypárszor fordult elő - vágott közbe a lány. És azt a néhány alkalmat nemigen tekinthetjük tartós kapcsolatnak. - Mi nemcsak hogy együtt hálunk - ismételte összeszorított foggal Luke -, hanem te ráadásul az alkalmazottam is vagy, tehát jogom van megkérdezni, hol mászkáltál egész nap. Katy a medence széléhez úszott, és felhúzódzkodott a csempézett szegélyre. - Nem. Nincs jogod hozzá. Te nyilvánvalóan veszekedni akarsz, nekem viszont ma este már semmi kedvem színre lépni egy újabb drámai jelenetben, mert jelenleg torkig vagyok a Gilchristokkal. Úgyhogy köszönöm szépen, de ebből nem kérek. - Mit jelentsen ez? - szegezte neki a kérdést Luke, aztán fölállt, és elindult feléje. - Semmit. Csak úgy megjegyeztem. - Katy magára kapta a fürdőköpenyét, majd miután kötötte az övet, sebtében körülnézett, mert nem emlékezett rá, hol hagyta a cipőjét. Amint meglátta a fonott szék alatt, rögtön rájött, hogy ha bele is tudna bújni, elmenekülni már nem lenne ideje, Luke utolérné. A férfi lecövekelt előtte, és föléje tornyosulva ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: - Választ akarok kapni a kérdéseimre, Katy! - Az lehet, de nem kapsz választ rájuk. Ma este semmiképpen. - A lány lerántotta a fürdősapkáját, és kirázta a haját. - Tőlem akár meg is pukkadhatsz mérgedben. - Tényleg? Hát akkor jobb lesz, ha sürgősen meggondolod magad, mert addig innen nem mész sehová, amíg be nem fejeztük ezt a beszélgetést, és előre közlöm, hogy sokáig fog tartani. Katy beletúrt a hajába. - Már megmondtam, ma este nincs kedvem veled beszélgetni. - Nagy a bánatom. Háromszor kerestelek telefonon az irodában. Egyszer sem hívtál vissza. Katy fölszegte az állát. - Most legalább tudod, milyen érzés, ha az ember hiába töri magát, mert fütyülnek rá. Emlékszel, hányszor hagytam üzenetet a rögzítődön, és hány expresszlevelet, hány táviratot küldtem neked, amikor megpróbáltalak rávenni, hogy teljesítsd a családod iránti kötelességedet? Egyszer sem méltattál válaszra! Sem telefonon, sem írásban. - Most nem az ősidőkről van szó, hanem a mai napról.
- Sajnálom. Mint már említettem, erről a témáról nincs kedvem társalogni. És ne nyaggass tovább, mert dühbe gurulok, ha nem hagyod abba! - Ezt úgy értsem, hogy rám akarsz ijeszteni.. Amennyiben igen, rossz hírem van számodra, Katy Ha egy kis őrangyal dühbe gurul, az csöppet sem félelmetes látvány. Majdnem olyan szórakoztató, mint a július negyediki tűzijáték. Katy úgy érezte, ezzel betelt a pohár - mára elege a Gilchrist famíliából. Sőt, mi több, talán nemcsak mára, hanem egyszer s mindenkorra. Mintha elpattant volna benne egy húr, amit túlfeszítettek. Fölemelt kézzel előrelépett, és mellbe lökte a férfit. Luke-ot váratlanul érte a támadás. A medencevilágítás kísérteties fényében jól látszott arcán a döbbenet, ahogy hanyatt esett a vízbe. A saját agresszivitásától szintén megdöbbent Katy a tágra nyílt szemmel nézett utána. Luke hatalmas csobbanással landolt a medencében, és nyomban el is merült. Katy odarohant a medence széléhez, és tettétől elborzadva a vízre meredt. Manapság mindenki megtanul úszni, úgyhogy Luke is biztosan tud, nyugtatgatta magát, miközben a kéklő mélységet kémlelte. Idegességében az alsó ajkát harapdálta, ahogy a víz alatt rúgkapáló férfit figyelte. Néhány másodperc múlva Luke egy rakéta sebességével bukkant fel a felszínen, és hófehér reklámfogsorát kivillantva kajánul rávigyorgott a lányra. - A fene se látott ilyet! Nyilván rossz hatással vagyunk rád. Még a végén Gilchristot faragunk belőled! Erőteljes karcsapásokkal a medence széléhez úszott, mindkét kezét a csempézett szegélyre tette, ahogy felhúzódzkodva kiugrott a vízből, Katy gyorsan hátralépett. Luke talpra szökkent, aztán csöpögő fekete zakójában és nadrágjában, cuppogó cipőjében elindult feléje. Széles mosolya, pajkosan csillogó szeme láttán Katynek elakadt a lélegzete. Rosszat sejtve riadtan sarkon fordult, és futásnak eredt. A kijáratig persze nem jutott el. Mindössze pár lépést tett, mielőtt Luke utolérte, és halkan nevetve ölbe kapta. - Azonnal tegyél le! - követelte erélyesen Katy. - Eszemben sincs. Te kezdted! - vágta rá a férfi, és visszavitte a medencéhez. - Nem is én kezdtem, hanem te! Jesszusom; Mit csinálsz? - kérdezte ijedten Katy, amikor rájött, hogy a férfi nem fog megállni a medence szélénél. - Állj meg! Jaj, ne! Könyörgök, ne, az ég szerelmére! A lány azt hitte, hogy Luke beledobja a medencébe. Luke azonban szorosan magához ölelte, és ahogy lelépett a csempézett szegélyről, együtt csobbant le a vízbe, majd mindketten elmerültek. A férfi még akkor is a karjában tartotta Katyt, amikor felbukkantak. A lány fél kézzel hátragereblyézte az arcára tapadt vizes haját, és tágra nyílt a szeme a rémülettől, ahogy föltekintve meglátta Luke kéjes pillantását. - Luke, ne nézz így rám! - kiáltotta, és a vízben kapálózva megpróbált kiszabadulni a férfi markából. Tudom, mit forgatsz a fejedben! - Igazán? - Szinte biztosan tudom, de nem lehet. Itt nem, az istenért, mi jut eszedbe? Luke ekkor szorosan magához ölelte, és a sekély rész felé vonszolta a lányt. Csak ott állt meg, ahol leért a lába. - Nyugi!, Ma nem kell hazasietned, péntek van, és az öcséd éjfél előtt nem lesz otthon. súgta Katy fülébe. - Ebbe az üvegházba pedig senki nem jön le éjszaka, úgyhogy addig maradhatunk ameddig a kedvünk tartja. Justine és Mrs. Igorson ilyenkor már az igazak álmát alussza. - Tudom, de itt akkor sem lehet ilyesmit csinálni, ha Justine alszik. Elvégre ez az ő kastélya! makacskodott Katy.
- Szóval szerinted nem lehet? - dünnyögte Luke, miközben lehámozta róla a fürdőköpenyt. Lassan elmosolyodott, amikor tekintetét a vizes fürdőruhára szegezve megpillantotta a gömbölyű női mell körvonalait, és simogatni kezdte a lány egyik kemény mellbimbóját. Iménti veszekedésük heve és indulata egyszerre csak átváltozott vággyá. Katy még sosem tapasztalt ehhez fogható átalakulást. Valósággal beleszédült. Különös érzés volt az egyik pillanatban dühöngeni és marakodni, a másikban meg felajzva remegni. Csodálkozástól tágra nyílt szemmel, elbizonytalanodva nézett Luke-ra. - Még mindig haragszol rám? - kérdezte. A férfi hosszasan csókolta, aztán felemelte a fejét. - Mit gondolsz? Katy megnyalta a szája szélét. - Hogy változhat meg ilyen gyorsan a hangulatod? - Eleinte nem is voltam olyan dühös, mint amilyennek hittél felelte kuncogva Luke. - Csak nagyon bosszantott, hogy egész nap nem tudtalak elérni. Te gyújtottad meg a gyufát, amitől beindult a tűzijáték. - Jól van, kend csak rám az egészet! Mondd, hogy mindennek én vagyok az oka - zsörtölődött Katy. - Ne izgulj, rád fogom kenni. - Luke fölcsúsztatta a kezét a lány derekáról a mellére. - És meg is fogom köszönni, hogy kihoztál a sodromból, különben nem lennénk itt. Mint mindig, Katy most is megborzongott, amint a férfi megérintette. Teste mintha rögtön behódolt volna, valahányszor Luke a karjába vette. A férfiból sugárzó nyers erő és érzékiség tantaluszi kínokat okozva izgatta az összes érzékszervét. De Katy már tudta, hogy valójában Luke önfegyelme és önuralma az az ellenállhatatlan varázserő, amitől elveszti a fejét. Azzal is tisztában volt, hogy számára a tűz megszelídítése örökké varázslat lesz, Luke pedig a szertartást végző varázsló, aki tudja a varázsigéket. Karját a férfi nyakára fonta, és nem tiltakozott, amikor Luke lehúzta róla a testhezálló fürdőruhát. A következő pillanatban meztelenül lebegett a vízen. Úszás közben mindig is élvezte a csodálatos szabadságot, de most úgy érezte, százszor felszabadultabb és boldogabb, mint eddig bármikor. Elöntötte a forróság. Tétován rámosolygott Luke-ra, és nekilátott, hogy lerángassa a válláról a vizes zakót. A férfit csöppet sem érdekelte, hogy drága zakója elúszik, mert Katy teljesen lekötötte a figyelmét. Az inggombjaival bajlódó lányra szegezte rezzenéstelen tekintetét. Miután a fekete inget is lehámozta, a lány Luke izmos mellkasához nyomta a tenyerét. Édes, forróság kerítette hatalmába. Közelebb úszott Luke-hoz, hagyta, hogy melle hozzásimuljon a férfi csupasz mellkasához. - Még a vízben is lángolsz, angyalom. - Luke combjához húzta, majd átölelte Katyt, és saját derekára fonta a lány lábait. Miután a tenyerébe vette Katy fenekét, lehajtotta a fejét, és gyöngéden harapdálni kezdte a lány egyik mellbimbóját. Katy halkan felnyögött, ahogy a férfi ujjai a testébe csusszantak. Két kézzel fogta Luke fejét, és egyre szomjasabban csókolta, ahol érte. Amikor a szelíden simogató férfiujjak még beljebb hatoltak, Katy halkan felsikoltott az izgalomtól Luke-ot valósággal rabul ejtette a női vágy apró tanújele. - Ez az, angyalom! - Luke csókokkal halmozta el a lány hátrahajló nyakát. - Hadd lássam, ahogy elszállsz! Katy tudta, hogy rögtön elveszti a fejét, de megpróbált erőt venni magán. - Nem lesz ez kissé korai? Mármint neked. Hiszen még rajtad van a nadrágod. - Ne is törődj vele. Én majd később szállok el.
- De Luke... Katy már nem tudta befejezni a mondatot. Amint a férfiujjak újra megmoccantak benne, eljutott a csúcsra, egész lénye darabokra tört, és ezernyi csillámló szilánkokként hullott alá. Úgy érezte, még soha nem volt ilyen édes a szabadság. Amikor magához tért a kábulatból, óvatosan egyre lejjebb csúszva szeretett volna a víz alá merülni, de Luke nem hagyta. - Nem lógsz meg, angyalom! Szépen itt maradsz! - mondta kuncogva, majd derékon ragadta, fölemelte, mellkasához szorította. - Most pedig, miután letudtunk néhány sürgős elintéznivalót, semmi akadálya, hogy a tárgyra térjünk, és elbeszélgessünk. - Ha ez kelepce volt, akkor megfojtalak! - sziszegte villámló szemmel Katy. - Egy pillanatig se hidd, hogy a szex segítségével manipulálni tudsz! Ezt sürgősen verd ki a fejedből, ha netán eszedbe jutott volna. - Legalább szusszanásnyi időt adj, hogy egy kicsit lazíthassak! Égető szükségem van pár másodpercnyi pihenésre, mert totálkáros vagyok. Pokolian fárasztó ám egy angyallal viaskodni! - válaszolta Luke, miközben a lányt magával húzva a medence lépcsője felé úszott. - Komolyan beszélek, úgyhogy légy szíves, ne idétlenkedj. Szerintem a szex segítségével nem lehet megoldani a problémákat. - Én viszont úgy látom, ez a legjobb módszer. Mindig remekül beválik. Katy éppen azon töprengett, mit feleljen erre, de mielőtt bármit kieszelhetett volna, hangos hördülést hallott a sötétből, majd a következő pillanatban valaki villanyt gyújtott, és ő pillanatokig vaksin hunyorgott a fénybe borult üvegházban. - Mi folyik itt? Ki az ördög van idelent? - kérdezte dörgő hangon Mrs. Igorson. - A fene egye meg! - morogta a házvezetőnő láttán Luke, és a meztelen lány elé lépett, hogy eltakarja. Annak ellenére, hogy majd' elsüllyedt szégyenében, Katyre különös hatással volt a sóbálvánnyá vált Mrs. Igorson. Legnagyobb rémületére kis híján felnevetett. - Oltsa le a villanyt, aztán menjen szépen, vissza az ágyába, Mrs. Igorson - utasította az asszonyt Luke. - Ez nem tartozik magára. - Szégyellhetné magát, hallja! Nézzenek oda itt áll félmeztelenül, Katy pedig teljesen pucér, még a fürdőruhája sincs rajta! - Magának sasszeme van, Mrs. Igorson, melegen ajánlom, hogy azonnal oltsa el azt a villanyt, és tűnjön el innen, mert különben... Amikor Luke fölfelé indult a lépcsőn, Mrs. Igorson egy velőtrázó sikollyal rácsapott a villanykapcsolóra. - Ezt nem hiszem el! - Engem keresett, Mrs. Igorson? Ezért jött? - kérdezte Katy. - Igen. Az öccse van a telefonnál, feltétlenül beszélni akar magával. Azt mondja, nagyon fontos. - Matt? - Katy szégyenérzete nyomban eltűnt, mint a kámfor. - Csak nem történt vele valami? Jól van? - Ha telefonálni tud, akkor nyilván kutya baja - felelte ingerülten Mrs. Igorson. - Magát is, Mr. Gilchristot is hiába hívta, egyiküket sem találta otthon, így aztán ideszólt, és megkért, ugyan nézzem meg, hogy maga nem úszik-e véletlenül. Én meg persze lejöttem, de nem is álmodtam volna, hogy mind a ketten itt vannak, és maga pucéron lubickol Mr.Gilchristtal a medencében! - Ha van egy csöpp sütnivalója, Mrs. Igorson - mondta hűvösen Luke -, akkor most rögtön fölmegy lefeküdni, és azt is elfelejti, hogy lent volt egyáltalán. Reggel majd úgy tehet, mintha csak álmodta volna az egészet. - Lehet, hogy éppen ezt fogom tenni - válaszolta sértődötten Mrs. Igorson. - Idekapcsoltam a hívást, máris beszélhet az öccsével, Katy. Most pedig megyek. - Remek ötlet - morogta Luke, majd kézen fogta, és kisegítette a lányt a vízből, amint becsapódott az ajtó a házvezetőnő mögött.
- Remélem, nincs semmi baj. - Katy az egyik fonott székről felkapott egy fürdőlepedőt, és magára csavarta - a szekrényben találsz törülközőt - szólt hátra a válla fölött a férfinak, mielőtt fölemelte a telefont. - Te vagy az, Matt? - Igen. - Jól vagy? - Fogjuk rá. - Hogyhogy fogjuk rá? - Katy reszkető kézzel szorította a fülére a kagylót, de közben Luke-ot figyelte. A férfi ledobta vizes alsónadrágját, aztán elővett a szekrényből egy frottírköpenyt, és mialatt belebújt, összevont szemöldökkel, egyre komorabb képpel hallgatta az öccsét faggató lány riadt kérdéseit. - Említettem neked, hogy táncolni megyek a Waterfront Parkba - felelte pillanatnyi habozás után Matt. Emlékszel? - Hogyne emlékeznék! De mondd már meg, mi történt! - Nem leszel elragadtatva, Katy... Bunyó volt. - Jaj, istenem! Verekedésbe keveredtél? Megsérültél? -
Nem nagyon. - Mi az, hogy nem nagyon? Mennyire? Matt, mennyire sérültél meg? - Csak egy-két tiplit szereztem. Semmiség az egész, Katy. Becsszóra kutya bajom. Már javában táncoltunk, amikor váratlanul betoppant néhány idegen srác, és kekeckedni kezdett. Ketten-hárman rászálltak lányokra, és cikizték őket, mi meg... Tudod, hogy van ez... - Biztos, hogy jól vagy? - Biztos. Szóval aztán kijöttek a zsaruk, és véget vetettek a bunyónak. Csak az a baj, hogy szinte mindnyájunkat behoztak az őrszobára, és most.,, most... itt ülök a sitten. - A sitten? - Katy kis híján elájult. Egész testében remegve lerogyott a legközelebbi székre. - A sitten? - Azt mondták, ez nem igazi letartóztatás, de senki nem mehet haza, amíg a szülei érte nem jönnek. - Jaj, istenem! - Én persze elmagyaráztam, hogy nekem nincsenek szüleim, ők meg erre közölték, hogy akkor hívjak egy felnőttet, aki magával visz, mert másképp nem engedhetnek el. - Jaj, istenem! - Katy kétségbeesve nézett az előtte álló Luke-ra, aki szó nélkül kivette a kezéből a telefonkagylót. - Matt? - mondta nyugodt hangon. - Itt Luke. Mi a hézag? - kérdezte, majd pár percig figyelmesen hallgatta a fiút. - Oké, értem. Máris indulok, Hamarosan ott leszek. Most pedig szólj az egyik zsarunak, hogy beszélni akarok vele. Miközben Luke néhány szót váltott a rendőrrel, Katy lassan felállt. Már magához tért az első döbbenetből, és lassan ráeszmélt, hogy a férfi tulajdonképpen helyette intézkedik. Ez az eljárás nem volt ínyére, ösztönösen fellázadt ellene. Luke feléje fordult, miután letette a kagylót. - Nyugodj meg, Katy. Nem nagy ügy. - Neked ez nem nagy ügy? Elment az eszed? Matt verekedésbe keveredett, és letartóztatták! - Egyrészt Mattnek a haja szála sem görbült másrészt nem tartóztatták le. A zsaruk csak rá akartak ijeszteni a srácokra, ezért vitték be őket az őrszobára. Mindjárt odamegyek, és hazahozom a gyereket. - Nem! Én megyek el érte, és én hozom haza, elvégre Matt az én öcsém. Luke az állánál fogva gyöngéden fölemelte a lány fejét. - Ide figyelj, szívem. Ezek férfidolgok. Majd én mindent elintézek. - Hogy mondhatsz ilyen hülyeséget? - hadarta felháborodva Katy. - Nem a te öcséd került bajba, hanem az enyém!
- Tudod te egyáltalán, hogyan kell bánni egy tizenéves fiúval, akit bevittek az őrszobára, mert butaságba keveredett? - Nem, de záros határidőn belül ezt is meg fogom tanulni. - Hidd el, hogy Mattnek most egy férfira van szüksége, nem a nővérére. Éppolyan jól tudod, mint én, hogy ha odamész, ki fogsz borulni. Sőt, mi több, nagyon valószínű, hogy még el is bőgöd magad. Bizton állíthatom, hogy az öcsédnek jelenleg úgy hiányzik egy zokogó nő, mint egy púp a hátára. Katy tudta, hogy Luke-nak alighanem igaza van, de a szörnyűség teljesen feldúlta, és képtelen volt vita nélkül elfogadni a férfi érveit. Úgy érezte, ezúttal nem tűrheti, hogy egy Gilchrist dirigáljon neki. - Honnan a fenéből tudod te ilyen jól, hogy mire van szüksége egy kamasznak, akit lecsuktak? És úgy mégis mit szándékozol tenni az öcsémmel, ha elmész érte az őrszobára? - Pontosan ugyanazt, amit az apám tett velem hajdanában, amikor sittre vágtak egy éjszakai bunyó után. Katynek a szó szoros értelmében leesett az álla. Gyorsan becsukta a száját, majd miután összeszedte magát, rákiáltott a férfira: - Eszedbe ne jusson megverni Mattot, hallod? Egy ujjal se nyúlhatsz hozzá! Nem engedem! Világos? Luke fanyar mosolyra húzta a száját. - Az ég szerelmére, Katy, hát mit képzelsz te rólam? Nem fogom bántani a fiút. Gondolkodj józanul. Nem kimondottan ésszerű megoldás elpáholni egy srácot, akit éppen arra akarunk megtanítani, hogyan kerülje el a bunyót. - Az unokaöcsédet is agyba-főbe verted - emlékeztette a lány. - A két eset között ég és föld a különbség - magyarázta türelmesen Luke. - Darrent nem arra kellett megtanítani, hogyan kerülje el a bunyót. Neki egészen más tantárgyból adtam leckét. - Tényleg azt próbálod bemesélni nekem, hogy bizonyos esetekben megengedhető az erőszak, más esetekben pedig nem? - kérdezte hitetlenkedve Katy. - Ami a lényeget illeti, azt hiszem, fején találtad a szöget - felelte pillanatnyi gondolkodás után Luke. - Ó! Bocsásd meg a tájékozatlanságomat - mondta metsző hangon Katy. - Eddig halvány fogalmam sem volt róla, hogy ezeknek a misztikus férfidolgoknak ilyen finom árnyalatai vannak. - Hát akkor most gazdagabb lettél egy nélkülözhetetlen ismerettel. És mivel te nő vagy, nem várom el tőled, hogy valamennyi finom árnyalatot megértsd, mert úgyis meghaladná a képességeidet a feladat. Tehát ma estére leszel szíves rám bízni az öcsédet. Elég érthetően fejeztem ki magam? - De nekem azonnal meg kell tudnom, mi van különben beleőrülök az aggodalomba! - Semmi okod az aggodalomra - nyugtatta mosolyogva Luke. - Az öcsédnek nem esett baja, nemsokára teljes épségben itthon lesz, tehát nem kell izgulnod miatta. Ha mindenáron be akarsz dilizni, akkor inkább azon rágódj, mit kezdesz majd holnap Mrs. Igorsonnal. - Jézusmária! - suttogta Katy. - Talán ki kéne halásznod a fürdőruhádat a vízből, nehogy elduguljon tőle a lefolyó. Most képzeld el, mit szólna a medencetisztító, ha reggel ráakadna. - Jézusmária! - ismételte szörnyűködve a lány.
MATT nem a börtöncellában ült, hanem egy fapadon, sorstársaihoz hasonlóan dacos ábrázattal, gyanakvó tekintettel, komoran támasztotta a falat, amikor belépett az őrszoba ajtaján. A férfiban régi emléket idézett a látvány. Az az éjszaka jutott eszébe, amikor ugyanígy várta a sitten az apját. Máig sem feledte el, milyen bizarr gondolatok kavarogtak akkor a fejében, így jól el tudta képzelni a fiúk lelkiállapotát. Matt tartózkodón szemlélte a körülötte zajló eseményeket, mint egy előkelő idegen, akinek semmi köze ahhoz a rumlihoz, amelybe belecsöppent. A felbolydult méhkasra emlékeztető helyiségben föl-alá szaladgáltak a csemetéikért aggódó anyák. Némelyek haragtól szikrázó szemmel, némán meredtek a fekete bárányra, aki szégyent hozott a családra, mások zokogva vigasztalták imádott fiacskájukat. Elvétve olyan is akadt közöttük, aki szidta az ebadta kölyköt, mint a bokrot, egy-két asszony pedig magából kikelve, fülsértőn rikácsolva követelte a fiatal ügyeletes tiszttől gyermeke azonnali szabadon bocsátását. Luke-nak rögtön feltűnt, hogy mindössze néhány férfiember lézeng az őrszobán. Felháborította az apák távolmaradása, mert tapasztalatból tudta, hogy egy rendőrkézre került kamasznak nem egy pityergő, kezét tördelő nőszemélyre van szüksége, hanem egy higgadt, józan férfira. Azon tűnődött, vajon hol a pokolban lehetnek az apák, de rögtön rájött, hogy ez ostoba kérdés manapság, amikor sorra bomlanak fel a házasságok, és rengeteg a csonka család. Ha a saját fiam várná a rendőrségen, hogy valaki hazavigye, holtbiztos, hogy én jönnék érte, mondta magában. Ezt a gondolatot nyomban egy másik követte. Luke hirtelen ráeszmélt, hogy nem bánná, ha volna egy fia vagy egy lánya, hiszen már harminchat éves, és még nem alapított családot! Mindig úgy tervezte, hogy egyszer majd neki is lesznek gyermekei de másképp alakult a sorsa. Elszálltak az évek, és ő nem tudta, hogy hova. Úgy érezte, mintha furcsa átmeneti állapotban élne Ariel halála óta. Matt ekkor pillantott az ajtóra, és tekintete találkozott a férfiéval. Egy röpke másodpercre felcsillant a szeme a megkönnyebbüléstől, de aztán rögtön el is komorult, és arcára újra kiült a dac. Luke megértette a fiú érzéseit. Mint minden férfi, bizonyára ő is meg volt győződve róla, hogy bármi áron meg kell őriznie a büszkeségét. Luke biccentett az egyik fiatal zsarunak, aki komolyan nézett vissza rá, és a szeméből ítélve sokat tapasztalt embernek látszott. Amikor Luke a szobán átvágva elindult feléje, hogy beszéljen vele, a rendőr nyomban magára hagyott egy lamentáló anyát. Nyilvánvalóan örült, hogy végre egy férfival van dolga, és pár percre megszabadulhat a síró asszonyoktól. - Súlyos az ügy? - kérdezte tőle halkan Luke után bemutatkozott. - Nem olyan vészes, amilyennek látszik. Az anyák túlreagálják a dolgot. Akkora cirkuszt csinálnak, mintha legalábbis emberöléssel vádolnánk a fiúkat. Úgy hisztiznek, mintha vér folyt volna - felelte szintén halkan a rendőr. - Pedig a srácoknál nem találtunk se pisztolyt, se kést. Csak összerúgta a port néhány kisvárosi kölyök, ennyi az egész. Láttam én ennél ezerszer rondább balhékat is Seattle-ben. Azelőtt ott dolgoztam, de elegem volt a drogosokból meg a gengszterekből, úgyhogy áthelyeztettem magam Dragon Baybe. - Magammal vihetem a Wade fiút? - Hát persze. Mi már minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy egy kicsit észhez térítsük ezeket a lökött kakasokat, és remélem, sikerült jól rájuk ijesztenünk. A Wade fiú derék gyerek. Nem csinált semmi rosszat, megpróbálta eljátszani a hős lovagot, amikor a tolakodó huligánok molesztálni kezdték a lányokat. Luke bólintott. - Értem. Nyugodtan rám bízhatja a srácot. Majd én beszélek a fejével, és megtanítom erre-arra. - A maga fia? - kérdezte huncut mosollyal az ifjú zsaru.
- Nem. Az apja meghalt. Senkije sincs a nővérén kívül. Én a család barátja vagyok - felelte Luke. A rendőr tetőtől talpig végigmérte, majd pillanatnyi gondolkodás után bólintott. - Oké, viheti. Amikor Luke az anyák között utat törve odament hozzá, és lecövekelt előtte, Matt tétován felállt a padról. - Helló - motyogta lehajtott fejjel, lesütött szemmel. - Katy hol van? - Otthon tépi a haját miattad - felelte könnyedén Luke. - Jobbnak láttam, ha nem hozom magammal. Gondoltam, semmi szükséged rá, hogy mindenki szeme láttára itt tépje a haját. Matt pislogott egyet, fölemelte a fejét, és Luke szemébe nézett. - Köszönöm. - Szívesen. Mit szólnál hozzá, ha lelépnénk innen? Luke megvizsgálta a fiú bal szeme körül feketéllő monoklit. - Nem fáj? Matt elvörösödött. - Nem. Minden oké. Menjünk. Együtt léptek ki az őrszobából a sötét éjszakába, és beszálltak a fekete Jaguarba. Mély csend honolt a kocsiban, ahogy Luke áthajtott a városon, és rákanyarodott a Gilchrist-kastély felé vezető útra. - Katy nagyon ki van borulva? - kérdezte végül Matt. - Hát persze - felelte Luke. - A nők nehezen bírják az efféle gyűrődést. Matt egy-két percig gyászos hangulatban lógatta az orrát. - Most le fogsz tolni? - Nem. - Kirúgatsz az állásomból? - Nem. A zsaru azt mondta, nem csináltál rosszat. Önhibádon kívül kínos helyzetbe kerültél, és a legjobb belátásod szerint cselekedtél. Előfordul ilyesmi. Az egyik seggfej ráhajtott egy lányra, akit ismerek. Jennynek hívják. Elég szégyellős, és látszott hogy fél attól a bunkótól. - Értem. - De nem én kezdtem. Egyszer csak kitört a verekedés. Egyik percről a másikra. Tudod, hogy van ez. Rászóltam arra a mocsok alakra, hogy hagyja Jennyt, és a következő pillanatban már állt a balhé. - Ez a probléma az ilyen bunyókkal. Egy pillanat alatt elfajul a helyzet. Mire észbe kap az ember, kész a baj. - Azt hiszem, most is így volt. - Egy férfinak sok egyéb mellett azt is meg kell tanulnia, hogyan döntse el, belekeveredik-e egy verekedésbe vagy sem. - Hát nekem nemigen volt lehetőségem eldönteni, hogy belekeveredem-e a ma esti bunyóba dünnyögte Matt. - No, igen. Épp ezért egy férfinak azt is meg kell tanulnia, hogyan maradjon ki egy olyan verekedésből, ami nem éri meg fáradságot, vagy teljesen céltalan. - Én ebből nem maradhattam ki. Be kellett szállnom, és kész! - mondta Matt, akinek a hangjába ismét visszalopózott a dac. - És ha egy igazi férfi úgy látja, nem maradhat ki a bunyóból - folytatta teljes lelki nyugalommal Luke akkor mindig tudnia kell, hol a határ. Csak annyiszor üthet, ahányszor muszáj, és ha beszállt, a lehető leggyorsabban ki kell szállnia. De az a legfontosabb, az első perctől az utolsóig ura legyen a helyzetnek, és uralkodjon magán. - Igazán? - Matt morcos képpel, sértődötten kuporgott a kagylóülésen, de Luke szavai fölkeltették a kíváncsiságát. - És hogy lehet mindezt megtanulni? - Úgy, ahogy bármi mást is. Sok-sok gyakorlással.
- De hogyan tanuljak meg úrrá lenni egy olyan eseten, amilyenbe ma este kerültem? Ezt nem lehet gyakorolni. - Miért ne lehetne? Én is így tettem szert a tudásomra - válaszolta Luke. - A városi sportklubban valószínűleg van harcművészeti oktatás. Holnap reggel odamegyünk, és beszélünk a mesterrel. Ha úgy látom, hogy érti a dolgát, akkor beíratlak a tanfolyamára. Ha nem nyeri meg a tetszésünket, akkor én tanítalak meg karatézni. - Te? - Ki más? Persze csak abban az esetben, ha a mester nem üti meg a mértéket, és nincs ellenem kifogásod. - Te jó szagú úristen! - lehelte Matt. - Katy kitér a hitéből, ha ezt meghallja! - Miért? - Mert utálja az erőszakot. - Emiatt ne izgulj. Majd én meggyőzöm a nővéredet, hogy egy férfinak feltétlenül űznie kell valamilyen küzdősportot.
14.
LUKE a saját konyhaablakából figyelte Katyt, aki a tengerpartra igyekezett a sziklák közt kanyargó ösvényen. Sportos szereléséből ítélve a lány kora reggeli sétára indult. Kopott, kifakult farmerja feszesen simult formás, gömbölyű fenekére. A nadrághoz citromsárga gyapjúpulóvert viselt, nehogy megfázzon a hűvös, felhős időben, és széles karimájú fehér kalapját úgy a szemébe húzta, hogy tűzvörös haja ki sem látszott alóla. Luke addig gyönyörködött a csábos női hátsó borulatokban, amíg Katy el nem tűnt a szeme elől, aztán elővette a szekrényből fekete bőrdzsekijét, és odaszólt Zekének: - Gyere, öregfiú! Sétálunk egyet. Zeke engedelmesen fölkapta a tányérját, és gazdája nyomába eredve kiügetett a villából. A borongós reggel esőt ígért délutánra, már javában gyülekeztek a felhők a tenger felett. Zekével a sarkában Luke lefelé ballagott az ösvényen. Pár perc alatt mindketten leértek a kövekkel hepehupás partra. A reggeli dagály után már visszahúzódott a tenger, és sok érdekes kis tócsát hagyott a szürke homokban. Zeke mindjárt az elsőnél megállt, ledobta a tányérját, és nekilátott, hogy körülszaglássza a sziklákat. Luke továbbsietett. Tekintetét a citromsárga pulóverre meg a feszes farmerra szegezve, fürge léptekkel követte, és a partszakasz közepe táján utolérte Katyt. Tudta, hogy a lány sem őt, sem a kutyát nem vette észre. Melléje szegődött, és megszólította: - Este félbehagytunk egy fontos beszélgetést. Katy ijedten megtorpant, és szembefordult a férfival - Nem is láttalak - mondta tétova mosollyal. - Tudom. - Luke majd' elepedt egy édes csókért. Lehajtotta a fejét, és száját a lány szájára tapasztva szomjasan szívta magába a mennyei nektárt. Aztán, bár nehezére esett, néhány másodperc múlva fölegyenesedett, mert eszébe jutott, hogy ma reggel más céljai vannak, és nem akarta elveszteni az önuralmát. Katy megcirógatta a férfi karját. - Szeretném megköszönni, amit tegnap éjjel tettél Mattért. Nekem valószínűleg fogalmam sem lett volna, mit kezdjek vele, mindent elrontottam volna. - Kétlem. - Pedig így van. - A lány összeráncolta a szemöldökét. - Sajnos nagyon nehéz eldönteni, mitévő legyen, és hogyan viselkedjen ilyen helyzetben az ember. Sosem lehet tudni, mi helyes és mi nem - mondta kissé elszomorodva.
- Matt remek fiú, Katy. Pontosan úgy nevelted, ahogy kellett. A lány felsóhajtott. - Néha úgy érzem, egyáltalán nem ismerem. Mintha nem is az öcsém volna, hanem egy idegen. - Mert Matt férfi, te meg nő vagy - magyarázta mosolyogva Luke. - Mind a férfiak, mind a nők gyakran szokták úgy érezni, hogy a másik nembeliek éppolyan idegenek, mint a marslakók. - Alighanem igazad van. Az elmúlt évekre visszatekintve számtalan esetet tudnék felsorolni, amikor hibáztam, és a mai eszemmel azt kívánom, bárcsak másképp döntöttem volna. Sokszor előfordult, hogy Mattnek egy férfi tanácsaira volt szüksége, de senkije sem maradt rajtam kívül, így hát nekem kellett megoldanom a problémáit, ahogy tudtam, és jó néhányszor a sötétben tapogatóztam. De mindez már a múlté, hiszen Matt maholnap felnőtt férfi lesz, és úgy érzem, készen áll rá, hogy a maga útját járja. - Itt az ideje, hogy kirepüljön a fészekből, - Tudom, de én akkor is féltem. Valahányszor valami történik vele, mint tegnap éjjel, mindig rádöbbenek, hogy mennyi mindenre nem tanítottam meg. De hát hogy is tehettem volna, amikor sok mindent magam sem tudtam! Luke a tenyerébe vette a lány arcát. - Figyelj, szívem. Nem taníthatod meg mindenre az öcsédet, mert lehetetlen. Akkor sem hallgatna rád, ha megpróbálnád. Bizonyos dolgokat egyedül kell megtanulnia, akár a saját kárán. Ilyen az élet. - Tudom, de... - Matt derék gyerek. Klassz srácot faragtál belőle, úgyhogy nagyszerűen helyt fog állni. - Remélem - suttogta Katy, aztán közelebb lépett a férfihoz, és a vállára hajtotta a fejét. - Bár nyilván sok baklövést követtem el, szívből remélem, hogy teljesen azért nem neveltem félre. Luke magához ölelte. - Egyáltalán nem nevelted félre, Katy. Emiatt egy percig se emészd magad. Az őrangyaloknak néha a háttérbe kell húzódniuk szabadon kell engedniük a védenceiket, hadd próbálgassák a szárnyaikat! Matt tegnap éjjel repült egy kört, és nem állíthatjuk, hogy minden simán ment neki, mert a sitten landolt, de végeredményben ép bőrrel megúszta az első próbaútját. - Még egyszer köszönöm, hogy elmentél érte az őrszobára, és hazahoztad. Katy fölemelte a fejét. Megfogadtam a tanácsodat. Amikor megjött, nem faggattam, nem hisztiztem, hanem hagytam, hogy rögtön ágyba bújjon. Azt mondta, útközben megbeszélte veled a dolgot. - Valóban így volt. - De hát honnan tudtad, mit kell mondanod neki - kérdezte Katy. - Hiszen nincsenek gyerekeid. - Én csak ugyanazt mondtam Mattnak, amit a apám mondott nekem, amikor tizenéves fejjel egyszer magam is a sitten landoltam. - Luke a lány vállát továbbra is átkarolva megfordult, és elindult a parton. - Most pedig térjünk a tárgyra. Folytassuk a beszélgetést, amit tegnap félbehagytunk. Katy a szeme sarkából gyanakodva rásandított. - Ha nem tudnád, nem csak neked volt valami fontos mondanivalód az éjjel. Én is szót akartam váltani veled egy bizonyos ügyről, amiről tegnap értesültem. - Rendben van, akkor kezdd te - válaszolta Luke. - Megígéred, hogy nem fogsz dühbe gurulni? - kérte Katy. - Miből gondolod, hogy fennáll ez a veszély? - kérdezett vissza a férfi. - Abból, hogy rájöttem, miért vannak súlyos anyagi gondjai a két étteremnek. - Ó, hogy a fene egye meg! - Luke-nak rossz érzése támadt. Attól tartott, tudja, mi következik. - Én is éppen ezt a témát akartam bedobni! Katyt elfogta a nyugtalanság. Szorongva nézett föl a férfira. - Kiderítettem, hogy ki csapolja meg a folyószámlát. - Én is. Drágalátos unokahúgom, Eden. - Te tudsz róla, hogy szegény Eden a tettes?
- Szegény Eden mostanában egyáltalán nem nevezhető szegénynek. Takaros summát sikerült elsikkasztania a családi kasszából. Rögtön tudtam, hogy valamelyik kedves rokonom a tolvaj szarka. Ösztönösen éreztem, sőt fogadni mertem volna, hogy csakis bennfentes nyúlhatja le a dohányt. - Igazad volt – mondta a lány. – De vannak enyhítő körülmények, és amint meghallod, mi történt, meg fogod érteni Edent. Az a helyzet, Luke, hogy unokahúgodnak egy kis segítségre lesz szüksége. - Segítségre? - A férfi balsejtelmei egyre határozottabb alakot öltöttek. Résnyire szűkült szemmel fürkészte Katy komoly arcát, és oly könnyedén olvasta le róla, mi vár rá, mintha a lány tekintete a sors könyve lett volna. - Ó, nem! Erről ne is ábrándozz, angyalom! - Jaj, Luke, ne legyél ilyen undok! Hiszen annyit kérek tőled, hogy hallgasd végig a sztorit, - Nem! Szó se lehet róla! Egy hangot sem akarok hallani belőle! Ezúttal nem fogsz behúzni a csőbe az enyves kezű kis ribanc tetemes összeget fújt meg, tehát bűnös, és kész. Nem vagyok kíváncsi a körülményekre. - Nagyon súlyos a helyzet. - Az bizony! Átkozottul súlyos, és ennek megfelelően fogom kezelni. Te azért hoztál ide, hogy kihúzzam a pácból a Gilchrist Inc.-t, én pedig megígértem neked, hogy talpra állítom a céget, és meg is fogom menteni a csődtől. Persze a magam módján. - De Luke, ez családi ügy! - mondta Katy. - A fészkes fenét! Ez közönséges sikkasztás! - Nem egészen. Nézd... - Hallgass, Katy! Ne is próbáld mentegetni Edent. - Az unokahúgodat zsarolják, Luke. - A francba! - A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét. Az első perctől kezdve sejtette, hogy el fogja veszíteni ezt a csatát, és most már tudta, hogy valóban kudarcot vallott, az őrangyal ismét legyőzte. Érezte, hogy ez lesz a nóta vége. A lány újra megállt, és a fehér vászonkalap lekonyuló karimája alól fölnézett Luke-ra. Hullámos vörös hajtincsei lágyan keretezték komoly arcát. - Ez hosszú mese - mondta halkan. - Tegnap hallottam - Hát ezért tűntél el, mint a kámfor? Reggeltől estig Eden könnyfakasztó sztoriját hallgattad? - Egyelőre nem ismered a részleteket, úgyhogy ne légy ilyen ironikus. - Egyetlen részletet sem kell ismernem ahhoz, hogy tudjam, miért éppen neked sírta el a bánatát Eden. Szándékosan bele akart rángatni ebbe a katyvaszba. Luke zsebre dugott kézzel, komor képpel hallgatott egy sort. - Oké, vázold a helyzetet, de csak dióhéjban! - morogta végül. - Könnyen érthető, rövid tőmondatokban foglald össze a lényeget. - Edent a volt férje zsarolja. Tud valamit Maureenról. Luke gyomra görcsbe rándult. - Micsoda? Atwood benne van ebben a disznóságban? Katy gyorsan bólintott. - Talált néhány régi újságcikket, amelyekben az áll, hogy Maureent évtizedekkel ezelőtt bíróság elé állították, és elítélték New Yorkban, mert hamisítványokat árult a galériájában. Nate megfenyegette Edent, hogy ha nem fizet, akkor átadja a cikkeket Justine-nak. - Jézusom! - Úgy gondolja, Justine ügyvédei kisemmizték. Kevesli az összeget, amit a válás után kapott. De szerintem nem csak a pénzre hajt. Azt hiszem, bosszút akar állni a családon. Miközben a hallottakon rágódott, Luke átható tekintettel meredt a lány arcára. - Ezt Eden mesélte neked? - Igen. - Valószínűleg tudja, hogy nyomon vagyok, és hamarosan lebuktatom - mondta elgondolkozva Luke. Azért találta ki ezt a sztorit, hogy a saját pártjára állítson, mielőtt a lavina a nyakába zúdul.
- Nem, Luke. Ez az igazság. A férfi fanyar mosolyra húzta a száját. - Valóban? Honnan tudod? Mivel bizonyította Eden az igazát? - Elmentünk Nate-hez, és ő mindent bevallott. Luke hosszú másodpercekig szóhoz sem jutott a döbbenettől. Amikor magához tért, elöntötte a méreg. Kirántotta a kezét bőrdzsekije zsebéből, és megragadta a lány vállát. - Te elmentél ahhoz a gazemberhez? Egyedül? Katy az ajkába harapott. - Nem. Eden is velem volt - motyogta Luke indulatosan megrázta. - Ezt egyszerűen hiszem el! Illetve, dehogyisnem! Megbolondultál, Katy? Mi ütött beléd? Hogy jutott eszedbe ilyesmi? Mi volt a célod ezzel az őrültséggel? - Rá akartam ijeszteni Nate-re, hogy végre békén hagyja Edent. - Rá akartál ijeszteni? - visszhangozta elképedten Luke. Mindössze ennyire futotta az erejéből. Szörnyű félelem mardosta legbelül, alig tudta megőrizni az önuralmát. - És úgy mégis mi a fenével akartál ijeszteni? Katy mély lélegzetet vett. - Kereken közöltem vele, hogy hozzád fordulok segítségért, ha nem hagyja abba a zsarolást, és nem fizeti vissza az utolsó centig, amit kicsikart Edentől. - Hozzám? - Luke érezte, hogy leesik az álla. Összekoccant a foga, ahogy becsukta a száját. - Te velem fenyegetted meg Atwoodot? - Hát... igen. Arra gondoltam, hogy ez lesz a hatásosabb fenyegetés. Csak az a baj, hogy Nate nem hitt nekem. Biztosra vette, hogy elhallgatom előled ezt az ügyet. Maga sem értette egészen, hogy miért, de ettől ismét éktelen haragra gerjedt. - Igazán? - kiáltotta. Vajon miből jutott erre a következtetésre az a mocsok alak? - Abban a tévhitben él, hogy mindent tud a Gilchristokról meg a család belső viszonyairól, pusztán azért, mert Eden egy darabig a felesége volt. És valóban tud egyet s mást. Tudja, hogy Justine a legközelebbi rokonainak sem irgalmaz, ha azok nem úgy táncolnak, ahogy ő fütyül. Például tisztában van vele mit művelt a nagyanyád a szüleiddel. - És bebeszélte Edennek, hogy Justine nemcsak Haydent és Maureent fogja kiüldözni a famíliából, hanem még a gyermekeikkel is elbánik, ha a fülébe jut a menye sötét múltja? - Igen. - Katynek nagy kő esett le a szívéről. Rámosolygott a férfira. - Úgy örülök, hogy megérted Eden rémes helyzetét, Luke. Tudtam, hogy így lesz. Most már csak azt kell kisütnünk, hogyan intézzük ezt a kínos ügyet. Úgy gondolom, az lesz a legokosabb, ha titokban tartjuk. - Úgy gondolod? Tényleg? - Luke-ot elképesztette Katy hiszékenysége. Legszívesebben kiporolta volna őrangyala nadrágját. Még mindig képtelen volt lenyelni, hogy ez a naiv lány csak úgy fogta magát, és elment Nate Atwoodhoz! - Azt azért nem állítanám, hogy Justine mind a négyüket kitagadná, ha tudomást szerezne Maureen múltjáról - mondta homlokráncolva Katy -, de fennáll a veszély, hogy valami drasztikus lépést tenne haragjában. Holtbiztos, hogy ez a hír teljesen kiborítaná. Maureen természetesen pánikba esne, hiszen amúgy is retteg tőle. Arról viszont sejtelmem sincs, hogyan reagálna Hayden, ha ez a szerencsétlen régi eset napvilágra kerülne. Mindenesetre egy biztos, Justine őrjöngene. Úgyhogy szerintem jobban tennénk, ha az egészet elhallgatnánk előle. - Elhallgatnánk? Többes szám első személyben? - dünnyögte mogorván Luke. Csak az vigasztalta, hogy a lány legalább hozzá fordult segítségért, hogy legalább elég megbízhatónak tartja, és nem titkolózik előtte. Úgy vélte, őrangyala legcsekélyebb kegyeiért is hálásnak kell lennie.
Katy elengedte a füle mellett a férfi megjegyzését. - Szóval azt hiszem, meg kéne próbálnunk eltussolni az ügyet - folytatta. - Persze lehet, hogy kipattan. Amennyiben igen, meg kell fékeznünk Justine-t, nehogy valami őrültséget csináljon mérgében. De az lenne a legjobb, ha csendben megoldanánk a problémát, mielőtt odáig fajul a helyzet. Hiszen ismered a rokonaidat, Luke. Ha kiderül, hogy Edent megzsarolták, akkor a Mount St. Helen kitörése semmi ahhoz képest, ahogy a Gilchristok tombolni - Rossz hírem van számodra, angyalom - mondta a férfi. - A Mount St. Helen apró dombocska a vulkánhoz képest, amelyiknek épp a peremén állsz. Katy értetlenül bámult rá. - Mit beszélsz? Milyen vulkán peremén állok én? - Ha netán nem fejeztem volna ki magam elég világosan, az imént arra céloztam, hogy egy vulkán kitörés semmiség ahhoz képest, amire záros határidőn belül számíthatsz tőlem. Csak előbb eldöntöm mit kezdjek Nate Atwooddal - magyarázta Luke, miközben a tarkójánál fogva az ösvény felé terelte a lányt. - Ugye elintézed ezt az ügyet? Tudtam! - mondtam Edennek, hogy ne izguljon, minden rendben lesz. - Aha - Köszönöm, Luke! El sem tudod képzelni, mennyire hálás vagyok neked. Biztos voltam benne, hogy segítesz, de az igazat megvallva azt hittem, órákig fogsz velem vitatkozni, mielőtt beadod a derekadat. - Nyugi, angyalom. Egyelőre nem zártam le a vitát. Várd ki a végét. A java még hátravan. - Luke füttyentett Zekének, aki szájában a tányérjával előreszáguldott az ösvényen. - Mi lesz az első lépésed? - kérdezte Katy. - Az, hogy leviszem Mattet a városi sportklubba, és beíratom egy tanfolyamra, ahol megtanítják karatézni. - Karatézni? - A lány lecövekelt a homokban. - Mi a fenét zagyválsz itt össze? - Matt ezen a nyáron belekóstol a küzdősportba. Hetenként kétszer edzésre fog járni a klubba. Ha tetszik neki, akkor őszig abba se hagyja, és mire egyetemre megy, elsajátítja a harcművészet alapismereteit. A nyakamat rá, hogy egykettőre belejön, mint kiskutya az ugatásba. - Na, itt álljon meg a menet! Az engedélyem nélkül sehová nem cipelheted el az öcsémet! És én egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jót tesz neki, ha ilyen hatások érik. Szerintem kifejezetten árt egy fiúnak, ha megtanulja a kézitusa mesterségbeli fogásait, mert a végén még azt fogja hinni, hogy erőszakkal is megoldhatja a problémáit. Luke a lány szemébe nézett. - Egy férfiból nem irthatod ki a harci szellemet, Katy. Mindössze annyit tehetsz, hogy megtanítod, miként zabolázza meg a benne élő harcost. A lány elpirult. - Nem akarom kiirtani belőle. Tudom, hogy neki is éppúgy a vérében van a harci szellem, mint minden férfinak. Sőt, mi több, azt is megértem, hogy ez nagyon fontos. Luke elmosolyodott. - Nem meglepő, hogy megérted, szívem. Elvégre olyan harcias vagy, hogy egy amazon elbújhat melletted. A karate miatt pedig ne fájjon a fejed. Önfegyelemre és önuralomra fogja tanítani az öcsédet. - Bárcsak biztos lehetnék benne! - Nekem elhiheted, hogy így van. Nézz rám! A saját szemeddel láthatod, hogy csodát tett velem a harcművészet. A meghökkentő kijelentés hallatán Katynek elakadt a lélegzete egy pillanatra. - És ha szabad érdeklődnöm, miben nyilvánul meg ez a csoda? - Még kérdezed? Ezek szerint te el sem tudod képzelni, hogy ebben a percben milyen emberfeletti erőfeszítéssel fegyelmezem magam! Máskülönben képtelen lennék úrrá lenni az indulataimon. A lány komoly arccal pislogott. - Ó! - sóhajtotta, majd másodpercnyi habozás után félénken megkérdezte: - Hát tényleg ennyire haragszol rám, amiért megkértelek, hogy segíts az unokahúgodon? - Nem látok a pipától! Csak egyvalamivel tudtál volna még jobban kihozni a sodromból.
- Éspedig? - Azzal, hogy nem hozzám fordulsz a problémával. - Aha, most már értem - dünnyögte tétova mosollyal Katy. - Az is baj lett volna, ha nem szólok, de az is baj, hogy szóltam. Világos, mint a nap! Ha Gilchristokkal van dolgom, gyakran kerülök ilyen kutyaszorítóba. - Fogadj el tőlem egy jó tanácsot, Katy. Már így eléggé felbosszantottál, úgyhogy ne vegyél egy kalap alá a Gilchristokkal, mert kihúzod a gyufát! LUKE körülbelül félóra hosszat beszélgetett a Dragon Bay-i Sportklub harcművészeti instruktorával. Amikor végzett, elégedetten állapította meg, Matt jó kezekben lesz. Az instruktor gondolkodásmódja tökéletesen egyezett a sajátjával a harcművészet lényegét és célját illetően. Az önvédelmet oktató mester különös, súlyt helyezett az önfegyelemre és az önuralomra, mert meg volt győződve róla, hogy egy férfi csak ezek birtokában állhatja meg a helyét az életben. Luke a terem egyik sarkában állva néhány percig figyelte az első karate edzésére készülő Mattet. Amint a sensei belépett, a seregnyi rakoncátlan, erőtől duzzadó, szilaj kamasz azon nyomban vigyázzba vágta magát. Mindnyájan mély tisztelettel tekintettek instruktorukra. Szemmel láthatólag lenyűgözte őket a mester lényéből sugárzó nyugodt erő, és utánozni akarták. Matt éppolyan lelkes volt, mint a társai. Luke örömmel nyugtázta, hogy a fiú jó helyen van, és távozott a klubból. A Jaguar felé ballagva el is határozta, hogy ha egyszer gyerekei lesznek, őket is feltétlenül beíratja ilyen tanfolyamra, ahol megtanulhatják a harcművészet minden csínját-bínját. Ahogy elfordította a slusszkulcsot, hirtelen ráeszmélt, hogy huszonnégy óra leforgása alatt már másodszor merül fel benne a családalapítás gondolata. Ez Katy műve, ő kényszerít rá, hogy újra törődni kezdjek a jövőmmel, mondta magában, miközben áthajtott Dragon Bayen, és rákanyarodott a seattle-i sztrádára. LUKE rátenyerelt unokahúga csengőjére, és addig nyomta, amíg ki nem nyílt az ajtó. Amint Eden meglátta, ki áll a lépcsőházban, ingerültsége egy csapásra változott daccá. - Te vagy az, Luke? - Eltaláltad. Méltóztatsz beengedni, hogy civilizált emberek módjára beszéljük meg a te kis problémádat, vagy átpasszoljam az ügyet a zsaruknak? Eden dühösen összeszorította a száját. - Megmondtam Katynek, hogy úgyis hiába próbálkozik nálad! - Igazán? Én pedig megmondtam, sőt megígértem neki, hogy elintézem ezt a dolgot, tehát így vagy úgy a végére járok. De ha nincs ellene kifogásod, nem bánnám, ha nem a lépcsőházban társalognánk. - Akár be is jöhetsz, ha akarsz - mondta Eden, és félreállt az útból. Luke belépett az elegáns luxuslakásba, ahol a vörös, a fekete és az arany szín dominált. Ahogy körülnézett, a bútorok, a függönyök, a tapéta, a dísztárgyak láttán különös érzése támadt. Mintha már járt volna itt. Még a színárnyalatokra is emlékezett. Eden lakása saját hajdani otthonát idézte, amit Ariel ugyanebben a stílusban rendezett be. Szemügyre vett egy karcsú, pompás fekete-arany vázát, ami egy feketére lakkozott asztalkán állt, és miközben letelepedett az ablaknál álló fekete bőrfotelba, arra gondolt, mennyire tetszene mindez Arielnek. A gondolattól mozdulatlanná dermedve, pattanásig feszült idegekkel várta, hogy lelke mélyéből feltörjön a bánat. De a szokásos reakció ezúttal elmaradt, és ő könnyebbülten felsóhajtott. A kísértetiesen ismerős környezet hatására nem hasított bele a régi fájdalom.
Hirtelen rádöbbent, hogy az elmúlt három év folyamán lassan kiheverte felesége elvesztését. Azon tűnődött, vajon mikor is gyógyult ki a gyászból, és miért nem észlelte önmagán a változást. Úgy vélte, valószínűleg azért, mert kelepcébe ejtette az a furcsa meneti állapot, amelyben Ariel halála óta élt. Eden kecsesen leült a fekete bőrkanapéra. - Gondolom, Katy elmesélte neked az egész undorító sztorit. - Annyit mondott, hogy zsarol az exed. Stimmel? Eden hátradőlt, és fejét a kanapé támlájára hajtotta, leeresztett szempillái alól figyelte unokabátyját. Igen. Nagyjából ez a lényeg. Luke viszolyogva megrázta a fejét. - Ostobaságot csináltál. Nagy ostobaságot. - Mi mást tehettem volna? - fortyant fel Eden. - Talán Justine-hoz kellett volna fordulnom? Luke fontolóra vette a dolgot. - Ez is egy lehetőség volt. - Szóba se jöhetett! Te is tudod, hogy Justine azonnal rátámadt volna anyámra. Ezt nem hagyhattam. A mama egész életében azon igyekezett, hogy megvédjen bennünket Justine-tól. És amikor Nate fenyegetett, hogy elküldi Justine-nak azokat az újságcikkeket, nekem is minden tőlem telhetőt meg kellett tennem a mamáért. Muszáj volt megvédenem a nagyanyánk haragjától. - Bizonyára tudtad, hogy ez nem mehet így a végtelenségig. Sejthetted, hogy előbb-utóbb lebuksz. Énnyi pénzt képtelenség észrevétlenül lenyúlni - mondta Luke. - Valahányszor fizettem Nate-nek, mindig abban reménykedtem, hogy végre beéri azzal, amit kapott. - Tudod mit szoktak mondani a zsarolókról. Nincs az a pénz, ami elég lenne nekik. Addig fejik az áldozatukat, amíg teljesen ki nem fosztják. - Nate-et nem lehet tipikus zsarolónak nevezni - motyogta Eden. - Ő a válás miatt dühös, mert úgy érzi, kisemmiztük, és bosszút akar állni. Azt hittem, ha kiszedte belőlem azt az összeget, amire fájt a foga, akkor egy idő után majd békén hagy. Luke kinyújtotta hosszú lábát, és néhány másodpercig fekete edzőcipője orrát tanulmányozta. - Hayden tud erről a disznóságról? - Természetesen nem! - vágta rá ingerülten Eden. - A papa a saját külön világában él, mint minden művész, és fogalma sincs a valóságról, mert a mama megkíméli a hétköznapi kellemetlenségektől, amennyire csak lehet. De ha tudna is a dologról, szerinted mit tehetett volna? Luke válasz helyett tovább faggatta Edent. - És Darren? Neki se szóltál a zsarolásról? - Nem hát! Az öcsém sem tudott volna mit tenni. Ez nem az ő problémája volt, hanem az enyém. - Egészen addig, amíg ki nem tálaltad a problémádat Katynek. Hadd fájjon az ő feje is miatta, ne csak a tied, ugye? Eden elfordította a tekintetét Luke-ról, és az ablakon kinézve az öblöt bámulta. - Katyt nem én hívtam fel, hanem ő telefonált rám. Anyám küldte el hozzám, mert valakitől azt hallotta, hogy újra viszonyom van Nate-tel. Katy nem akarta elhinni, hogy ez igaz lehet, ezért kért találkozót tőlem. Aztán beszélgetés közben egyszer csak kicsúszott a számon, hogy Nate zsarol. Nem csoda, már jó ideje kész idegroncs vagyok. Muszáj volt elmondanom valakinek. - Így aztán kiöntötted a szívedet a Gilchrist família őrangyalának. Mi sem természetesebb! És azért éppen neki, mert tudtad, hogy ő segíteni fog igaz? - De arról halvány gőzöm sem volt, hogy egyből hozzád fog szaladni. Ebben biztos lehetsz - hűvösen Eden. - Ez nem egészen így volt. Katy először nem hozzám szaladt, hanem valaki máshoz - emlékeztette szelíden Luke. - Nevezetesen Nate Atwoodhoz, hogy megpróbálja elriasztani a fickót. És éppen ez az ami a legjobban bosszant engem ebben az egészben. Eden ismét a férfira nézett. - Miért?
- Mert Atwood mocsok alak, és nem akarom, hogy Katy bármilyen okból szóba álljon egy ilyen undorító csúszómászóval. - Valóban? Nos, amennyiben nem értesültél volna róla, Katy jó ideig együtt járt Atwooddal, és akkoriban azt gondolta, hogy szerelmes abba a mocsokba. Ki tudja, mi történt volna, ha én nem lépek színre. Még az is lehet, hogy Katy hozzáment volna Nate-hez. Luke lassan elmosolyodott. - Légy erős, kedves húgom, értesültem a dologról. És kizárólag ezért egyeztem bele, hogy segítek neked kimászni a pácból. Eden összevonta a szemöldökét. - Hogy érted ezt? Megmagyarázom. Szerintem valószínűleg te vagy az oka, hogy Atwood nem ígért házasságot Katynek. Ő ugyanis egy Gilchrist lányt akart elvenni, nem pedig egy angyalt. Mivel a kellő pillanatban megjelentél a színen, és lecsaptad Katy kezéről Nate-et, óriási szívességet tettél nekem. Úgy érzem, ezért hálával tartozom, tehát viszonzásul megszabadítalak Atwoodtól. Eden úgy meglepődött, hogy egy pillanatig szóhoz sem jutott. - Nem értelek. Csak nem azt akarod mondani, hogy neked tetszik Katy? - De igen. - Katy? Neked? Luke, ez lehetetlen! Hiszen te egészen másfajta nőkre szoktál bukni. Katy nem az eseted. - Tudom. Ő is ugyanígy gondolja. Már a kezdet kezdetén megmondta. De emiatt ne izgulj, ez nem a te gondod. Inkább térjünk a tárgyra. - A tárgyra? - visszhangozta gyanakodva Eden. - Pontosan. Mindent tudni akarok Atwoodról. Te ismered a legjobban, úgyhogy mesélj róla. A legapróbb részletekre is kíváncsi vagyok. Milyen módszerekkel dolgozik, kik finanszírozzák az ügyleteit, miféle ingatlanfejlesztési bulikra szokott ráharapni, és a többi. Semmit ne felejts ki. Miután elmondtad, amit tudsz, beviszem a számítógépembe a meglévő adatokat, és némi szimatolással azokat is megszerzem, amelyek még hiányoznak. - Mi a szándékod? Luke vállat vont. - Mindenekelőtt összegyűjtöm a szükséges információkat a volt férjedről. Ebben profi vagyok. Aztán, ha már elegendő adat áll a rendelkezésemre, tönkreteszem a piszkot. Eden rámeredt. - Ugye nem tréfálsz? - Nem. Eden kiegyenesedett ültében, és előrehajolt. Smaragdzöld szemében felszikrázott a remény. - Tényleg tönkre tudod tenni? - Igen. Vagy így, vagy úgy, de mindenképpen kikészítem azt a patkányt. Eden még tétovázott. - Miért? - kérdezte Luke arcát fürkészve. - Már megmondtam. - Valóban Katy miatt húzol ki a csávából? - Elsősorban miatta. De egy másik okom is van rá - vallotta be Luke. - Micsoda? - Bármilyen nehezemre esik is ezt beismerni, megértem, hogyan manőverezted bele magad ebbe a slamasztikába. Te vérbeli Gilchrist vagy, hugicám, és ahogy Katy mondani szokta, mi, Gilchristok hajlamosak vagyunk rá, hogy mindenből melodrámát csináljunk.
VÉGÜL kiderült, hogy nem is olyan nehéz információt szerezni Nate Atwoodról. Csak egy kis kutakodásra, egy kis szondázásra meg egy kis intuícióra volt szükség, és máris összeállt a kép.
Hétfő délután Luke a seattle-i irodájában ült a számítógép előtt, és az adathalmazt tanulmányozta, amit összegyűjtött. Minden a rendelkezésére áll ahhoz, hogy elintézze Atwoodot. Elérkezett az idő, hogy megtegye a következő lépést Tájékoztatnia kellett magát az érintettet, hogy a markában tartja. Luke fölemelte a telefonkagylót, és az Atwood Befektetési Társaság számát tárcsázta. A vonal másik végén búgó mély női hangtól megtudta, hogy Atwood bent van. - Óhajt vele beszélni? - Pillanatnyilag nem - felelte Luke, és a nevét adta meg a titkárnőnek. Letette a kagylót, aztán felállt az íróasztalától, és lement a garázsba a Jaguarért. Félórával később már Bellevue-ben volt. Fölliftezett a huszadik emeletre, ahol kiszállt, és a folyosón végigsétálva megkereste azt az ajtót, amelyen cégtábla hirdette: Atwood Befektetési Társaság. Néhány másodpercig undorral szemlélte a táblát. Ismét elöntötte a méreg a gondolattól, hogy Katy eljött ide, és találkozott Atwooddal. A Gilchristok őrangyalának meg kell nyesegetni a szárnyát, mert túl sok kockázatot vállal, mondta magában, majd benyitott az irodába. Mélyen kivágott ruhát viselő, fiatal szőkeség nézett föl rá. - Segíthetek, uram? - kérdezte ragyogó mosollyal. - Atwood bent van? - Igen uram. Szabad a nevét? Máris bejelentem. - Ne fáradjon. A főnöke bejelentés nélkül is elég hamar rá fog jönni, ki vagyok. - Luke villámgyorsan átvágott az irodán, és kinyitotta a belső szoba ajtaját. - Várjon, uram! Nem ronthat így be Mr. Atwoodhoz! - Dehogyisnem! Figyeljen! Luke belépett a belső bába, és becsukta maga mögött az ajtót. Az íróasztalra könyökölő férfi, aki nem lehetett más, mint Nate Atwood, éppen telefonált. Bársonyosan behízelgő, tökéletesen meggyőző hangon duruzsolt a kagylóba. Született üzletember, még az eszkimókra is rá tudna sózni pár tonna havat, állapította meg Luke. - Hogy teljesen őszinte legyek, Mel, ebbe a buliba sajnos már nem lehet beszállni. Elég rövid volt a határidő, és a múlt héten lejárt. A többi befektető nem akar másokkal osztozni a várható óriási hasznon. Nyilván megérted az álláspontjukat. De azért sikerült. megmentenem egypár részvényt a legjobb ügyfeleimnek. Amennyiben érdekel, akkor... Egy pillanat, Mel. - Atwood homlokráncolva nézett föl Luke-ra, és befogta a kagylót. - Néhány perc türelmet kérek. Addig jelentkezzen be a titkárnőmnél, legyen szíves. - Megtörtént - közölte a legközelebbi székhez lépve Luke, és leült. - Nem volt túl épületes csevegés. Atwood dühösen meredt rá. - Nézze, én itt üzleti telefonbeszélgetést folytatok, ha nincs ellenére. - De nagyon is ellenemre van. Nem tetszenek a sötét ingatlanügyletei, sem a munkamódszerei. Luke kinyitotta az aktatáskáját, elővett egy mappát, és Atwood íróasztalára dobta. - A nevem Gilchrist. Luke Gilchrist. Azt hiszem, Katy Wade említette, amikor a minap itt járt, hogy be fogok ugrani magához, ha nem hagy fel a zsarolással. Maga kerek perec közölte, hogy esze ágában sincs lekopni az unokahúgomról, tehát itt vagyok. - Gilchrist? A francba! Megőrült? Ide nem sétálhat így be, és nem fenyegetőzhet! - jelentette ki haragtól villámló szemmel Atwood. - Én nem fenyegetőzöm. Sem most, sem máskor. Nem szokásom. Bármit mondok, úgy veheti, hogy ünnepélyes becsületszavamat adom magának. És szavamat adom, hogy megfelelő pénzügyi háttér híján kifújt az a Crystal Harbor-ügylet, amit maga most akar tető alá hozni. Akár közölheti is a rossz hírt Mellel. Ugyanis gondoskodtam róla, hogy egyetlenegy befektetőnek se legyen kedve szóba állni magával.
15.
ATWOOD elsápadt az idegességtől. Még a ráncok is elfehéredtek összeszorított szája körül. Egy pillanatra sem vette le a szemét Luke-ról, ahogy beleszólt a telefonba. - Mel, valami közbejött. Majd délután rád csörgök. De, egész biztos. Megkapod a részvényeidet. Ne izgulj - hadarta egy szuszra, aztán lecsapta a kagylót. - Oké, Gilchrist, beszéljen - mondta Luke-nak. - Halljam, mi a fene ez az egész, de gyorsan, különben máris hívom a rendőrséget, és úgy kirúgatom innen, hogy a lába se éri a földet! - Már hallotta, Atwood. A Crystal Harbor ingatlan-fejlesztési projekt finanszírozási csomagterve tragikus hirtelenséggel elhunyt. Persze nem önként távozott idő előtt az élők sorából. Én nyiffantottam ki egypár telefonhívással. Figyelmeztettem a befektetőket, hogy pórul járnak, ha bíznak magában. Atwood megmarkolta a széke karját. - Ezt nem teheti velem! - Már megtettem. Ha nem hisz nekem, kukkantson bele abba a mappába. A pénzemberei kaptak néhány érdekes információt magáról. Például megtudhatták, hogy a maga kis birodalma megdoktorolt papírokra épül. Hamis pénzügyi mérlegekre, vagyonnyilatkozatokra, adóbevallásokra és egyebekre. Dokumentumokkal igazolható, hogy a hitelképességével is komoly bajok vannak, az ajánlólevelei pedig enyhén szólva kétes értékűek. - Ez nem igaz! - kiáltotta Atwood. Luke elmosolyodott. - Balszerencséjére teljesen lényegtelen, hogy igaz-e vagy sem. Az a fontos, hogy a mappában található adatok alapján maga szélhámosnak látszik. Tudom, mert én állítottam össze az anyagot. Becslésem szerint hónapokig magyarázkodhat, mire sikerül tisztáznia a félreértéseket a befektetőkkel. És eközben szépen kimúlik az egész Harbor projekt. Atwood kinyitotta a mappát, és gyorsan tanulmányozta az iratokat. Mire végzett, úgy nézett ki, mint akit fejbe kólintottak. - Ezt nem teheti! Szemenszedett hazugság, úgy, ahogy van! - Nem egészen. - Luke fölállt, és az ablakhoz lépett. - Az információ éppen azért látszik teljesen hitelesnek, mert a maga anyagi helyzetéről készült jelentésben egyetlenegy hazugság sincs. Én csupán felhívtam a befektetői figyelmét a tagadhatatlan tényre, hogy maga körülbelül három-négy év óta vékony jégen táncol. Ha nem tévedek, akkoriban kezdődtek a bajok, amikor félő volt, hogy a High Ridge Springs befuccsol. - Mit tud maga arról? - Eleget. Valami gikszer miatt fennállt a veszély, hogy a befektetők súlyos veszteségeket szenvedhetnek, maga pedig kétségbeesésében bizonylatokat hamisított, hogy hitelképesnek látsszon, és további kölcsönöket kapjon. A módszer bevált, sikerült megmentenie a High Ridge Springs projektet. És attól kezdve sokkal könnyebben megy a hamisítás, igaz? - Nem, a mindenségit! Az volt az egyetlen alkalom amikor hamis papírokkal szereztem hitelt, és egy rahedli pénzt spóroltam meg a befektetőimnek. - Szokott fogadásokat kötni, Atwood? Mert én igen, és most akár egy komoly összeget is hajlandó lennék rátenni, hogy nem lesz hatástalan ez a jelentés, amit összeállítottam magáról. A támogatói alaposan meg fogják vizsgálni a valós anyagi helyzetét, és maga még akkor is hónapokig bizonygathatja majd az ártatlanságát, ha netán olyan tiszta, mint a frissen hullott hó. - Nem teheti ezt velem, Gilchrist. - Már megtettem. - Luke elfordult az ablaktól, és Atwoodra nézett. - Szerencsés fickónak tarthatja magát, amiért ennyivel megússza. Tudja, hány évet lehet kapni zsarolásért?
- Rohadt gazember! Nincs rá semmi bizonyítéka, hogy valaha is bárkit zsarolni próbáltam volna! - Akkor kvittek vagyunk, mert magának meg arra nincs semmi bizonyítéka, hogy én festettem ezt a takaros portrét a zűrös pénzügyeiről. De a támogatóit, cseppet sem fogja érdekelni, honnan származik az információ. Egyszerűen hálásak lesznek, hogy-időben érkezett a füles, és viszonylag csekély veszteséggel szállhatnak ki a Crystal Harbor projektből. - Luke az felé indult. - A jövőben tartsa távol magát a családomtól! Atwood talpra szökkent az íróasztala mögött. - Ezt nem hiszem el! Mit törődik maga a többi Gilchristtal? Hiszen mindenki tudja, hogy csak a bosszúvágy hozta vissza! Luke megállt az ajtónál, és hátranézett. - Mindenki? - Ne felejtse el, hogy a maga ribanc unokahúga egy darabig a feleségem volt, tehát valamelyest ismerem a Gilchrist famíliát - felelte résnyire szűkült szemmel Atwood. - Maga nem csak Eden érdekében jött ide. Valami más is lappang a háttérben. - Meg se próbálja megfejteni ezt a rejtélyt. Csak az idejét fecsérelné - tanácsolta Luke. - Van elég baja e nélkül is - tette hozzá, és kinyitotta az ajtót. - Jézusom! Maga ezt az egészet kizárólag Katy miatt csinálja, igaz? Most már minden világos! Ő van a dolog mögött! Maga valójában fütyül Edenre meg a családjára. Luke fél lábbal már kilépett az ajtón, de Atwood acsarogva utána szólt: - Mit akar Katytől? Nem a maga esete! - Tényleg? Ami azt illeti, a magáé sem volt. Csak kihasználta, hogy Eden közelébe férkőzhessen. - De én legalább nem fektettem le, mielőtt továbbálltam - mondta halkan Atwood. - Valami azt súgja maga nem ilyen nemes lélek. A nyakamat rá, keféli Katyt. Hát miféle hitvány gazember az ilyen? Nem süllyed el szégyenében? Hiszen nagyon jól tudja, hogy nem fogja feleségül venni azt a lányt! A Gilchristok a tüzes vérű, izgalmas nőkre buknak. Luke ekkor sarkon fordult, becsukta az ajtó, és visszatért Atwoodhoz. - Na, ide figyeljen! Most már elég legyen, mert kezd az idegeimre menni. Apropó, majd' elfelejtettem a lényeget! Legkésőbb hétvére legyen az íróasztalomon egy csekk a teljes összegről, amit kifacsart Edenből. Ha nem lesz ott, akkor nem érem be ezzel az egy kinyírt ügylettel, hanem lerombolom, sőt apró cafatokra tépem a maga egész rohadt kártyavárát. Atwood ebben a pillanatban a maradék önuralmát is elvesztette, és rávetette magát Luke-ra, ő azonban egy fürge oldallépéssel kitért előle, vállon ragadta, meglökte, majd kinyújtott bal lábával elgáncsolta Nate felüvöltött, ahogy átesett Luke lábán, és egyenest a falig repült, ahol az ütközés következtében összecsuklott. Az Atwood Ingatlanfejlesztési Társaság egyik sikeres projektjének bekeretezett fényképe megremegett, leesett a kampósszegről, és a cégtulajdonos fején landolt. A keretből kizuhant üveg tüstént ripityára tört, és szilánkjai szikrázó gyűrűként vették körül Atwoodot, aki kábultan nyúlt el a padlón, mint akit kupán vágtak. Luke letekintett áldozatára. - Katy állandóan azt hajtogatja, tanuljam meg, hogy ne erőszakkal, hanem civilizált emberhez illő módszerekkel oldjam meg a problémáimat. De azt hiszem, nem vagyok túl tanulékony - mondta, aztán távozott az irodából, elhaladt meglehetősen idegesnek látszó titkárnő előtt, végigment a folyosón, és beszállt a liftbe. Végrehajtottam a harci feladatomat, mondta magában. Elégedettnek kellett volna lennie, épp ezért nem értette, miért ébredt fel benne hirtelen a nyugtalanító érzés, hogy valami nem stimmel.
Amint feltette magának a kérdést, hogy mi a baj, rögtön tudta a választ: Katynek igaza van, Atwoodnak nem pénz kell. Nem volt igazán nagy az az összeg, amit az elmúlt néhány hónap alatt kicsikart Edentől. Énnyit néhány sikeres ingatlanügylettel is simán összeszedhetett volna. Azon kívül Eden és Nate házassága mindössze három kurta hónapig tartott, és az a gazember sosem szerette igazán a feleségét. Csak azért vette el, hogy rátehesse a kezét a Gilchrist Inc.-re. Normális üzletember tudomásul vette volna, hogy hiába próbálkozott, nem sikerült többségi részesedést szereznie, és nem lesz belőle cégtulajdonos. Minden további nélkül belenyugodott volna, hogy nem jött be a buli, hiszen ez gyakran előfordul. Atwood azonban őrjöngött dühében. Ádáz haragja nem volt arányban a veszteség mértékével. Tettei ellentmondtak a józan észnek, tehát érthetetlen viselkedésére egyetlen logikus magyarázat létezett: megtébolyodott a szerencsétlen. De miközben nyomozott utána, Luke nem talált olyan adatot, ami arra utalt volna, hogy Atwood bolond. Következésképpen Atwood pénzsóvársága csak a látszat volt. Valójában nem a pénz motiválta, hanem valami más. Haragtól villámló szeme, eszelős tekintete arra vallott, hogy valami személyes sérelem érhette, és bosszúból akarja tönkretenni a Gilchristokat. Luke biztosra vette, hogy nem csupán egy dühös hazárdjátékossal áll szemben, aki belebukott egy kockázatos vállalkozásba, és képtelen megemészteni a kudarcot, hanem ennél sokkal többről van szó. Beszállt a Jaguarba, és egy pillanatig mozdulatlanul ült a volánnál. Elhatározta, hogy folytatja a kutakodást, hátha rábukkan valami érdekes apróságra Nate Atwood múltjában. AZNAP ESTE Luke kényelmesen elnyúlt Katy kanapéján, és a tűzbe bámulva a napközben történteken rágódott. Zeke degeszre tömött bendővel hasalt tányérja mellett a kandalló előtt, miután bekebelezte Katy legújabb kísérleti pástétomát. Matt a konyha asztalnál tanult. Luke-nak önfeledten élveznie kellett volna ezt a derűs, családias estét, de képtelen volt szabadulni a gyötrő érzéstől, hogy nem intézett el mindent, az elvarratlan szálak gyújtózsinórként lógnak a levegőben. Vagy talán csak Atwood utolsó szavai rontották el a hangulatát: De én legalább nem fektettem le, mielőtt továbbálltam. Úgy látszik, teljes az egyetértés abban, hogy nem az esetem, gondolta. Fölnézett a lányra, aki kezében két kis konyakos pohárral kilépett a konyhából, kedves mosollyal átnyújtotta neki az egyik poharat, és leült melléje a kanapéra. - Borzasztóan hallgatag vagy ma este - jegyezte Katy. - Gondolkozom. - Ó! Ahogy mondani szoktam, ha nem akarsz pórul járni, sose háborgass egy Gilchristot, akinek elmélkedhetnékje van. - Katy ivott egy korty konyakot. - Úgy tudom, ma fölkerested Nate-et. Nincs kedved elmesélni, mire jutottál vele? - Azt hiszem, Eden elfelejtheti Atwoodot. Katy megcirógatta a férfi kézfejét. - Köszönöm, Luke! Eden nagyon hálás lesz neked. - Fütyülök a hálájára. Nem miatta vállalkoztam erre a feladatra. Kizárólag érted tettem. De melegen ajánlom, hogy soha többé ne kérj ilyesmire. Ez volt az utolsó alkalom, hogy kihúztam a pácból egy tökkelütött rokont - morogta Luke. A lány feléje fordította a fejét a párnán, és az arcát fürkészte. - Mi bajod a rokonaiddal? Miért esik ilyen nehezedre segíteni rajtuk? - Mert nem érdemelik meg, hogy akár a kisujjamat megmozdítsam értük. Mindnyájan utálnak, gyanakszanak rám, és szent meggyőződésük, hogy csak azért vagyok itt, mert bosszút akarok állni a szüleimet ért sérelmekért. Katy felvonta a szemöldökét. - Hát, ami azt illeti, nem ok nélkül gyanakodnak. Nem törted kezed-lábad, hogy biztosítsd őket a jó szándékodról.
- Miért vesződtem volna ilyesmivel? Nemsokára elhúzok innen, ezt a pár hónapot meg guggolva is kibírom. Higgyenek rólam, amit akarnak. Nem érdekel a véleményük. - Rosszkedvű vagy ma este, ugye? - Mit vársz egy Gilchristtól? - Luke letette a konyakospoharát. - Sétáljunk egyet. - Rendben van. - Katy fölállt, és bedugta a fejét a konyhaajtón. - Úgy félóra múlva itt vagyok, Matt. - Oké - felelte a fiú. Zeke fölkapta a tányérját, és gazdája meg a lány nyomába eredve kiügetett az ajtón. Luke jó pár percig egy szót sem szólt. Teljesen tisztában volt vele, hogy idegcsillapítóként hat rá Katy jelenléte. A lány még akkor is meg tudta nyugtatni, ha olyan harapós kedvében volt, mint ma este. Hirtelen ráeszmélt, hogy kezdi megszokni ezt a különös elégedettséget, ami eltölti Katy közelében, és egész nap alig várja a kellemes esti együttlétet. Életében először lehetett teljesen biztos egy nő szerelmében. Soha, senki mellett nem volt része ebben az élményben, még Ariel mellett sem. Most merült fel benne első ízben, hogy egyebek közt talán éppen ez a bizonytalanság vonzotta annak idején Arielhez. Felesége féktelen szenvedélye a végsőkig felizgatta, de ma este ismét föltette magának a kérdést, meddig tartott volna a házasságuk, ha Ariel életben marad. Azon tűnődött, vajon mikor keserítette volna meg a szerelmüket az örökös féltékenység és az állandó érzelmi bizonytalanság, amely megmérgezte a kapcsolatukat. Luke rádöbbent, hogy élete soha véget nem érő hullámvasúthoz hasonlított Ariellel, és most kristálytisztán látta, nem akar holta napjáig szüntelen izgalomban élni, hanem hideglelés helyett egy kis békességre, puha fészekre, boldogságra vágyik. Mióta Katy rákényszerítette, hogy újra törődni kezdjen a jövőjével, úgy érezte, többé nincs megállás. Mintha hajszálrepedés támadt volna a védőgáton, amely medrében tartott egy hatalmas folyót. A rés napról napra nőtt, és félő volt, hogy hamarosan mindent elsodor az ár. Luke megszorította Katy kezét, mintha azt remélte volna, hogy nem fogja elnyelni a víz, ha a lányba kapaszkodik. - Hogyan vetted rá Nate-et, hogy békén hagyja Edent? - Egy kis kutakodással összegyűjtöttem róla néhány információt. Kiderítettem, hogy pár évvel ezelőtt vagyonnyilatkozatokat, pénzügyi mérlegeket, hitelképességi bizonylatokat hamisított magának. Úgy gondoltam, tetem is akad majd ott, ahol ilyen penetráns hullaszag van. Előbb meggyőztem a legújabb projektjét finanszírozó befektetőket, hogy rendkívül kockázatos vállalkozás Atwoodra bízni a pénzüket. Ők meg erre pánikszerűen kiszálltak a buliból, és ezzel a projekt kimúlt. Miután a pénzembereit elriasztottam, közöltem Atwooddal, hogy még számos információt meríthetek abból a forrásból, ahonnan ezek származnak, és meg is teszem, ha nem hagyja abba Eden zsarolását. Katy ámulva nézett föl a férfira. - Ezt úgy mondod, mintha gyerekjáték lett volna az egész. Luke vállat vont. - Nem volt nehéz ügy. - Neked talán nem. De biztos vagyok benne, hogy senki más nem tudta volna elintézni. Fantasztikus pasas vagy! - A látszat csal. Szerintem korántsem fantasztikus élmény kihúzni a pácból egy idiótát. Illetve kettőt, méghozzá gyors egymásutánban. - Ne légy ilyen igazságtalan. Semmi szükség rá - mondta kényszeredett mosollyal Katy. - Tényleg nagyon szép volt tőled, hogy segítettél Darrenen és Edenen, de akkor se nevezd idiótának őket, ha hibáztak. Mindketten csupán ösztönösen cselekedtek, ahogy a Gilchristok szoktak. Mivel lételemük a melodráma, csakúgy, mint a többi családtagnak, hajlamosak rá, hogy nehéz helyzetekben kétségbeesett lépésekre szánják el magukat. Ez a vérükben van.
- Nyomatékosan figyelmeztetlek, Katy, hogy nem vagyok jókedvemben, tehát ma este mellőzd a famíliámra vonatkozó rosszmájú általánosításokat. A lány felkacagott. - Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudok ellenállni a csábításnak. Imádom nézni, ahogy fölkapod a vizet, ha cukkollak. Luke megállt, átkarolta Katyt, aztán magához húzta, és egy csókkal belefojtotta a szót. Miután elégedetten nyugtázta, hogy a csúfondáros kacaj pillanatok alatt sóhajtozássá halkult, fölemelte a fejét, és a tenyerébe vette a lány arcát. - Nagyon odavoltál érte? - kérdezte csendesen. Katy álmatag szemmel, értetlenül pislogott rá a holdfényben. - Kiért? - Atwoodért. - Ó! Hirtelenében nem tudtam, kiről beszélsz. Amikor elhagyott, nagyon fájt, de gyorsan túltettem magam rajta. Most már semmit sem érzek iránta. - Soha nem feküdtél le vele. - Luke ismerte a választ, ezért ez nem kérdés volt, hanem kijelentő mondat. A lány grimaszt vágott. - Valóban nem. Valahogy mindig úgy éreztem, rosszul tenném, és megbánnám. Így hát csak vártam, vártam, hogy eljöjjön a felelő pillanat, de hiába. Aztán megjelent a színen Eden, elcsábította tőlem Nate-et, és ezzel vége is volt a dalnak. - De velem le szoktál feküdni, Katy. A lány a mutatóujja hegyével megérintette száját. - Szoktam? Ez enyhe túlzás - mondta nevető szemmel. - Csak nagy ritkán fordul elő ilyesmi. Hébe-hóba. A férfit bosszantotta, hogy Katy humorizálni próbál. - Nem számít, milyen ritkán vagy milyen gyakran, az a lényeg, hogy előfordul. Ezek szerint úgy érzed, jól teszed, és nem fogod megbánni? Vagy eljött a megfelelő pillanat? - Ha te mondod, biztosan - suttogta a lány, és lábujjhegyre állva csókot lehelt Luke szájára. - - Katy... - Amikor veled vagyok, igyekszem nem gondolni rá, hogy mi lesz holnap. Így könnyebb. Te már a kezdet kezdetén világosan megmondtad, hogy csak rövid távra tervezel, számodra fél év maga az örökkévalóság, a belátható jövő végső határa. Sőt, talán hat hónapunk sincs, ha előbb megoldod a Gilchrist Inc. problémáit, úgyhogy ne beszéljünk a jövőről Luke lassan dühbe gurult. Görcsbe rándult a gyomra a haragtól. - Téged is beleértve mindenki azt állítja, hogy nem vagyok az eseted. - De hát ez kölcsönös, nem? Hiszen te sem a magamfajta nőkhöz vonzódsz. Nem mondhatni, hogy pontosan én vagyok a zsánered. Épp ezért nagyon szépen kérlek, ne játssz velem, Luke. Nem fog sokáig tartani a kapcsolatunk, de legalább legyünk őszinték egymáshoz, amíg együtt vagyunk. - Ebből is látszik, milyen tapasztalatlan vagy - dünnyögte a férfi. - Hidd el nekem, hogy nem mindig az őszinteség a legjobb politika. - Szerintem hosszú távon nincs jobb - jelentette ki komoly arccal Katy. - Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos. De azt hiszem, ez az egyik legnagyobb baj az angyalokkal. Túl sokra becsülik a viszonylag jelentéktelen erényeket - válaszolta Luke, majd mielőtt a lány vitába szállhatott volna vele, ismét a karjába zárta, és Katy forró csókjától tüstént megolvadt jeges haragja. Csak késő éjjel vallotta be magának, amikor már egyedül feküdt az ágyában, hogy talán nem is harag volt az, ami este úrrá lett rajta. Lehetségesnek tartotta, hogy a félelem kerítette hatalmába. Félt a jövőtől, mert el sem tudta képzelni, mi lesz vele Katy nélkül. Ez a felismerés még az ő erejét is meghaladta. Mivel nem bírt vele megbirkózni, a könnyebb megoldást választotta, és újra dühbe gurult.
HÁROM NAPPAL később Luke a saját kastélybeli irodája felé sietett a folyosón. Remekül érezte magát, mert nem kellett bemennie Seattle-be, tehát együtt ebédelhetett Katyvel. Alig várta a delet. Már ki is eszelte azt a tantaluszi kínokat okozó, mégis szerfölött élvezetes menüt, amelyben nem ételek, hanem egyéb ínycsiklandó csemegék szerepeltek. Egy pillanatra megállt Katy irodájának nyitott ajtaja előtt. - Keresett valaki? - kérdezte, amikor a buzgón jegyzetelő Liz fölnézett rá. - Mrs. Igorson épp az előbb szólt ide. Azt mondta Mrs. Gilchrist beszélni kíván önnel és Katyval. Tíz órakor várja mindkettőjüket a lakosztályában. Naprakész tájékoztatást óhajt a vállalat helyzetéről. - Meghiszem azt! Mondja meg neki, hogy ott leszünk. - Luke lépteket hallott a folyosón, és hátra pillantott a válla fölött. Katy közeledett feléje derűt sugárzó aranysárga blézerben és királykék szoknyában. Makrancos fürtjeit szokatlanul rendezett frizurává szelídítette csat segítségével, és méregdrágának látszó bőr aktatáska volt a kezében. Egyszóval úgy nézett ki, mint aki Seattle-be készül. Luke-nak tüstént eszébe jutott, hogy lógott meg a lány pár nappal ezelőtt, amikor Edennél járt a városban. - Mész valahova? - kérdezte homlokráncolva. A szigorú számonkérés hallatán Katy felvonta a szemöldökét. - Egy ingatlanközvetítővel randevúzom ebéd után. - Mi a fenének? - Alkalmas üzlethelyiséget keresek a Pesto Prestonak. Megnézünk néhányat. Luke számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a lány kegyeiért vívott küzdelemben a Pesto Presto a legfőbb riválisa, és ennek megfelelően reagált. - Nincs semmi dolgod ma délután? - Olyasmi nincs, ami nem ér rá - felelte Katy, majd besurrant a férfi mellett az irodába. - Helló, Liz! Keresett valaki? Liz egy másodpercig tűnődve szemlélte Luke-ot aztán rámosolygott a lányra. - Épp most közöltem főnökkel az örömhírt, hogy Justine naprakész tájékoztatást óhajt, és tíz órára vár benneteket. - Rendben van. - Katy a belső szoba felé igyekezett. odavetett egy mosolyt a férfinak a válla fölött. Pontban tízkor találkozunk odalent. Luke mogorván meredt az ajtóra, amit a lány láthatólag előre megfontolt szándékkal csukott be az orra előtt. Rájött, lerázták. - Ne szívja mellre - tanácsolta bizalmaskodva Liz. - Katy olyan sokáig intézte egy szál egyedül a cég ügyeit, hogy megszokásból még most is úgy viselkedik időnként, mintha ő lenne a főnök. - Figyelemre méltó észrevétel. Majd igyekszem észben tartani - morogta Luke, majd kicsörtetett az irodából, és berohant a sajátjába. Leült az íróasztalához, bekapcsolta a számítógépet, és hátradőlt a karosszékében. Az egyik rejtélyt már megfejtette, kiderítette, ki nézte fejőstehénnek a két éttermet, de az Ínyenc Gilchrist problémáját még nem oldotta meg. Borús ábrázattal bámulta az egész képernyőt betöltő adathalmazt. Szoftvernyomozója, Roger Danvers már közel járt az Ínyencet sújtó bajok forrásához, de Luke-ot most csöppet sem érdekelték a legfrissebb információk. Igazából semmihez nem volt kedve. Legszívesebben egész álló nap azon a szerelmen merengett volna, ami Katy szívében lángolt a Pesto Presto iránt, de nem tehette. Tíz órakor vonakodva felállt, és kiballagott a folyosóra, hogy lemenjen a földszintre, és Katy társaságában tiszteletét tegye Justine-nál. Amint kilépett az irodájából, egyenesen belefutott a lányba, aki már szigorúan összevont szemöldökkel várta az ajtóban. Luke kissé felvidult. Tudta, hogy újabb prédikációra számíthat. De kifejezetten örült a leckéztetésnek, mert Katy így legalább kizárólag vele foglalkozott néhány percig, nem pedig a saját jövőjével és azzal a nyavalyás kifőzdével. - Ezúttal ugyebár tapintatos leszel? - szegezte neki a kérdést a lány, ahogy lefelé szaladt mellette a lépcsőn.
- Hiszen ismersz! Én vagyok a megtestesült tapintat - felelte. Katy haragosan sandított rá. - Komolyan beszélek, Luke - mondta gondterhelten. - Justine nem foghat gyanút. Ugye egyetlen burkolt célzás erejéig sem említed meg neki Eden apró problémáját? - Az a probléma egyáltalán nem volt olyan apró, Katy.- Luke leért a földszintre, és az előcsarnokon átvágva egyenest Justine lakosztálya felé tartott. A lánynak szednie kellett a lábát, hogy utolérje. - Eden több ezer dollárt nyúlt le a két étterem számlájáról. - Igen, ez igaz, de Justine semmi szín alatt nem szerezhet tudomást róla. Hiszen éppen ez volt az akció lényege, ha nem emlékeznél rá. Luke a helyzethez illő komoly képet vágott. - Csak nem arra kérsz merő véletlenségből, hogy Darren sajnálatos balesetén kívül Eden kínos ballépését is eltitkoljam a nagyanyám elől? - Nem, természetesen nem. Csak légy diplomatikus, ennyi az egész. A legjobb úton vagyunk, hogy lezárjuk ezt a kellemetlen ügyet, tehát fölösleges a részletekkel terhelnünk Justine-t. - Jól hallom az én kis angyalomat, aki szerint az őszinteségnél nincs jobb politika? - kérdezte kaján mosollyal Luke, miközben bekopogott Justine lakosztályának ajtaján. - Ne ugrass! Azonnal ígérd meg, nem mondasz nem teszel olyasmit, amiből Justine arra a következtetésre juthat, hogy Edennek bármi köze lehet a két étterem anyagi gondjaihoz! - Nyugodj meg, szívem. Én veled ellentétben szemrebbenés nélkül tudok hazudni. Számos kiváló adottságommal egyetemben ez is a véremben van. Mrs. Igorson éppen akkor nyitotta ki az ajtót, amikor Katy a száját, hogy visszavágjon, de nyomban be is csukta, mert a férfi háta mögül kilesve meglátta a házvezetőnőt, aki előbb vasvillaszemmel végigmérte Luke-ot, mint egy bírósági kihallgatásra érkező vádlottat, majd rárivallt: - Ó, hát maga az! - Miért, kit várt? Talán a porszívóügynököt? - Luke karon fogta Katyt, és gyöngéden magával rántotta az előszobába. - Bocsásson meg, Mrs. Igorson, de sietünk. Justine már biztosan vár bennünket. - Mi az, hogy! - morogta Mrs. Igorson, és a lányra vetett egy metsző pillantást. - Magyarázatot követel maguktól. Úgy vélem, minden joga megvan hozzá. Katy elpirult, de sikerült derűs mosollyal kinyögnie pár udvarias szót. - Hát persze. Bocsánat, Mrs. Igorson. Luke egy-két másodpercig némán követte tekintetével a nappali szoba felé igyekvő lányt, aztán a házvezetőnőhöz fordult. Szándékosan hagyta, hogy szemernyi fenyegető zönge lopózzon a hangjába. - Netán mondani akart valamit nekem, Mrs. Igorson? - Nem én! - Egész biztos benne? Mert ha bármi mondanivalója van arról az esetről, amelynek a minap szemtanúja volt az üvegházban, akkor jobb lesz, ha velem közli az észrevételeit és nem Katyvel vagy bárki mással. Megértette? Mrs. Igorson vádló arckifejezése gyors átváltozáson ment keresztül. Az asszony immár egy sarokba szorított patkányra emlékeztette Luke-ot. - Tudom a kötelességemet, Luke Gilchrist! Én Mrs. Gilchrist alkalmazottja vagyok és nem a magáé, ha esetleg megfeledkezett volna róla. Luke mosolyában nem volt sok köszönet. - Talán nem árt, ha észben tartja, hogy amíg én mentem meg a csődtől a Gilchrist Inc.-t, addig úgyszólván azt csinálok, amit akarok. Tehát nem lesz túl nehéz pokollá tennem egy minden lében kanál házvezető életét amennyiben kedvem támad hozzá. Úgyhogy vigyázzon magára, Mrs. Igorson. Luke válaszra sem várva öles léptekkel Katy után indult.
- Túl jó magának az a lány! - sziszegte dacosan a háta mögött ismét nekibátorodva Mrs. Igorson. egyáltalán nem az esete. Ezerszer különbet érdemel magánál! Luke a fogát csikorgatta dühében, de nem állt meg, sőt hátra sem nézett, hanem egyenesen bement a nappali szobába. Katy és Justine már egy kisasztalnál ült, amelyen ezüst teáskészlet csillogott. Justine hűvös biccentéssel üdvözölte unokáját. - Csakhogy ideértél. Legfőbb ideje volt. Remélem ezúttal több információval tudsz szolgálni, mint legutóbb. Nincs ínyemre, hogy eltitkolják előlem mi folyik a saját vállalatomnál. - A Gilchrist talpon fog maradni, Justine. Semmi okod az aggodalomra. - Luke az ablakhoz lépett. Figyelmeztettelek, hogy egy kis időre van szükségem. Egy ekkora vállalatot nem lehet egyik napról a másikra gatyába rázni. - Ezt megértem, de pontosan akarom tudni, mi a jelenlegi helyzet. Kezdjük a bajba került éttermekkel. Rejtélyes okokból mind a kettő hónapok óta veszteséges. Dolgozol a probléma megoldásán? Van valami új fejlemény? - Van - felelte Luke. Katy gyors pillantást vetett rá, hogy óvatosságra intse. - Nos? Halljam, mit végeztél eddig! - követelte erélyesen Justine. - De ne beszélj mellé! Szorítkozz a tényekre! Miért veszteségesek az éttermek, amikor állandóan zsúfolva vannak vendégekkel? Mivel nyilvánvalóan nem bízott benne, hogy Luke képes lesz kellő tapintattal válaszolni a tömör, világos kérdésre, Katy megpróbált közbelépni, mielőtt nagyanyja és unokája az első percben összevesznek. Úgy gondoljuk, talán néhány hiba csúszott a könyvelésbe, ez okozta a problémákat. - Sikkasztás történt? - rivallt rá Justine, aki csaknem hatvan évet húzott le egy olyan szakmában, melyben nap mint nap késhegyig menő harcot kellett vívni a konkurenciával, ha az ember életben akart maradni, így a minden hájjal megkent üzletasszony ösztönével rögtön rátapintott a lényegre. Katy azonnal elsápadt, és dadogni kezdett. - Egek! Dehogyis! Hova gondolsz, Justine? Ilyesmiről szó sincs! Véletlen volt az egész. Tudod, hogy van ez. Olykor a legjobb könyvelők is tévedhetnek. De Luke már rendet teremtett. A lány izgatott hadarását hallgatva Luke magában felsóhajtott. Az a baj az angyalokkal, hogy mindig zavarba esnek, ha náluk dörzsöltebb hazugoknak próbálnak hazudni, boszorkányokkal pedig sosem boldogulnak, mert velük végképp nincsenek azonos súlycsoportban, gondolta. Mivel tisztában volt vele, hogy egy Gilchristot csak egy másik Gilchrist tud átverni, gyorsan közbeszólt, mielőtt Katy mindent elszúr. - A veszteséget a beszállítói számlákat ellenőrző szoftver hibája okozta - magyarázta Justine-nak. Egyáltalán nem volt vészes a dolog. Egykettőre megtaláltuk a programhibát, és máris kiküszöböltük. Nem lesz több gond a könyveléssel. Justine résnyire szűkült szemmel nézett rá. - Egész biztos? - Mérget vehetsz rá felelte Luke. - Akkor jó. A mai első programpontot kipipálhatjuk. - Justine ivott egy korty teát. - És mi van az Ínyenc Gilchristtal? Az ottani bajokat is képes leszel orvosolni? Luke-nak eszébe jutott az a számítógépes adathalmaz, amit Danvers meg ő közös erővel hoztak össze. - Igen - felelte szemrebbenés nélkül. - Hogyan ítéled meg az Ínyenc problémáit? Fraser Stanfield állandóan azt hajtogatja, hogy a mirelit ételféleségek piacáról ki kell szállnunk, mert nem nekünk való. Egyetértesz vele? - Azon a piacon is versenyezhetünk a többi céggel, ha így akarjuk bővíteni a profilunkat - mondta - De ez kemény dió. Nehéz lesz megtörni, és nem vagyok biztos benne, hogy megéri a ráfordított időt meg a fáradságot.
- Azt akarom, hogy ez a vállalat terjeszkedjen, több lábon álljon - emlékeztette Justine. - Jobban érezném magam, ha tudnám, hogy Gilchristok következő nemzedékének nem csak az éttermekből kell majd megélnie. Az éttermek jövedelmezősége nagymértékben függ a gazdasági helyzettől. Luke nem fordult meg, továbbra is a tengert bámulta az ablakból. - Előbb tiszta helyzetet teremtek az Inyencnél, és ha rend lesz, a jövőjéről is szót válthatunk. Addig légy türelemmel. Rendben van. - Justine Katyre nézett. Nagyon zokon vennéd, drágám, ha megkérnélek, hogy hagyj magunkra bennünket. Négyszemközt akarok megbeszélni ezt-azt Luke-kal. A lány elpirult, és tüstént felállt. - Nem, természetesen nem. - Nyugtalanul pillantott egyik Gilchristról a másikra. Nyilvánvalóan attól félt, hogy össze fognak veszni, ha kettesben maradnak. - Úgyis dolgom odafönt. - Pár perc múlva én is jövök - mondta Luke. - Viszlát, Justine. - Katy gyorsan lehajolt, és szeretettel megölelte a matriarchát. - Később még beugrom hozzád. - Viszlát, drágám. Amíg Justine a szobából kisiető lányt figyelte, Luke lélekben felkészült a fejmosásra, mert szinte biztosra vette, hogy ez vár rá. Eltalálta. Amint Katy mögött becsukódott az ajtó, Justine pillanatnyi habozás nélkül nekitámadt. - Mi folyik köztetek? Mrs. Igorsont módfelett feldúlta az a jelenet, amelynek a minap szemtanúja volt az üvegházban! Meg volt botránkozva! - Ezt sajnálattal hallom. - Miféle hang ez? Velem ne merészelj szemtelenkedni! Az érkezésed napján határozottan figyelmeztettelek, hogy ne játszadozz Katyvel. Nem tréfáltam, Luke. - Én nem játszadozom vele. - Mrs. Igorson azt állítja, hogy elcsábítottad. Együtt látott benneteket a medencében! Ha ez nem játszadozás, akkor szerinted micsoda? - Szerintem ez kizárólag a kettőnk dolga. Senkinek semmi köze hozzá. - Luke elfordult az ablaktól, és farkasszemet nézett a nagyanyjával. - A kapcsolatunk magánügy, és az is marad. Nem tartozik másra. Justine indulatosan megmarkolta a fotel karfáját. - Az ördög vigyen el, Luke! Nem tűröm, hogy fájdalmat okozz ennek a lánynak! Luke az ajtó felé indulva halvány mosolyra húzta a száját. - Velem nem is törődsz, Justine? Vagy az csöppet sem érdekel, hogy nekem mi fáj? - Luke! Luke hátra se pillantott. Kilépett az előszobába, elhaladt a szemmel láthatólag diadalittas Mrs. Igorson mellett, majd miután elhagyta Justine lakosztályát, pár percig egyedül álldogált az előcsarnokban. Jeges haragja egyszer csak átadta a helyét annak az ismerős érzésnek, ami kísértetiesen hasonlított a félelemhez, és ő ismét dühbe gurult, mivel másként nem tudta elűzni ezt a kellemetlen érzést. Amikor helyrebillent a lelki egyensúlya, visszament az emeletre, és bekukkantott Katy nyitott irodaajtaján. A lány és Liz a titkárnői íróasztal fölé hajolva a Seattle-től északra fekvő terület térképét tanulmányozta. - Először azt a környéket vesszük szemügyre, nem túl magasak a bérleti díjak - mondta Katy, közben sárga markertollával bekarikázta a térkép egyik pontját. - Itt például két-három kisebbfajta bevásárlóközpont is nyílt nemrégiben. Az ingatlan közvetítő azt ígérte, délután megmutat nekem néhány kiadó földszinti üzlethelyiséget. Luke belépett az irodába, és lecövekelt az íróasztal előtt. - Én is veled megyek.
Katy meglepetten nézett fel a térképről. - Erre semmi szükség. Biztosan rengeteg elintéznivalód van. - Csakúgy, mint neked - emlékeztette Luke. - Ami sürgős volt, azzal készen vagyok, a többi ráér holnapig, úgyhogy kiveszem ezt a délutánt. - Ha netán megfeledkeztél volna róla, mi épp akkor fedeztük fel, hogy súlyos szoftverproblémák vannak a Könyvelésen és a Bérszámfejtésen, amikor te legutóbb azt hitted, nélküled is simán megy a verkli, tehát nyugodtan kivehetsz egy szabadnapot. Katy elvörösödött. - Az egész más tészta volt. - Igazán? - Luke a térképre pillantott. - Tekintve, hogy szívességből kísérlek el ma délután. - Szívességből? Hát ezt meg hogy érted? - kérdezte zsémbesen a lány. - Ha nem tudnád, a megfelelő környék és üzlethelyiség kiválasztása a specialitásom - magyarázta Luke a legjámborabb mosolyával. - Mivel ezen a szakterületen én vagyok az ászok ásza, pontosan rám van szükséged. Arról nem is beszélve, milyen jó vásárt csinálsz velem. Ugyanis normális körülmények között csillagászati összeget számítok fel a szolgálataimért, tőled pedig egy árva centet sem kérek. Ingyen és bérmentve állok a rendelkezésedre. - Isten tudja, miért, de nekem valami azt súgja, nagy árat fizetek majd ezért az ingyenes tanácsadásért, Őrangyal létedre rendkívül gyanakvó teremtés vagy, Katy. - Ennek csak egy oka lehet - felelte zord mosollyal a lány. - Hosszú évek óta Gilchristok között élek, és úgy ismerem őket, mint a tenyeremet.
16.
KATY kezdettől fogva sejtette, hogy végzetes hibát követ el, ha magával viszi Luke-ot alkalmas üzlethelyiséget keresni. Mint kiderült, nem alaptalanul gyanította, hogy baj lesz a dologból. Az egész délután kész katasztrófa volt. Luke-kal a sarkában este hatkor viharzott be villája ajtaján. Matt a tévékészülék előtt terpeszkedve videózott Zeke társaságában, aki orrát a tányérjához nyomva a szőnyegen nyúlt el a fiú lábánál. A kutya felállt, hogy üdvözölje a gazdáját. - Már azt hittem, sose értek haza. Éppen azon gondolkoztam, hol maradtok ilyen sokáig - mondta, köszönés helyett Matt, és a távirányítóval kikapcsolta a televíziót. - Na, hogy sikerült a kirándulás? - Teljes csőd volt. - Katy ledobta a retiküljét fotelba, és dühtől villámló szemmel lesújtó pillantást vetett Luke-ra. - Csak a drága időmet pazaroltam, azon kívül ennyire még soha életemben nem szégyelltem magam. - Csigavér, Katy. Ne ess túlzásba. Nem is volt olyan vészes. Én csak őszintén megmondtam a véleményemet azokról az üzlethelyiségekről, amelyeket az ingatlanközvetítő mutatott neked. - Sokra mentem a véleményeddel! - sziszegte mérgesen a lány. - Az összeset leszóltad! Mindegyikben találtál valami kivetnivalót! - Mert egyik rosszabb volt, mint a másik. Vagy talán azt akartad, hogy hazudjak? - Egyáltalán nem voltak rosszak, és ezt te is nagyon jól tudod. Kizárólag a pocsék hangulatodnak köszönhettem a balszerencsét, hogy valamennyi üzlethelyiségre otromba megjegyzéseket tettél. Úgy viselkedtél, mint egy faragatlan tuskó! - Ez köszönőviszonyban sincs a valósággal. Egyetlenegy otromba megjegyzést sem tettem, csupán a szakmai természetű észrevételeimet közöltem. És kikérem magamnak, hogy faragatlan tuskó módjára viselkedtem.
- De igenis úgy viselkedtél, mint egy otromba, faragatlan, undok elefánt a porcelánboltban! - ordította magából kikelve Katy. Luke vállat vont. - Sajnálom, hogy nem nyerte meg a tetszésedet a szakvéleményem, de akkor is meg kellett mondanom. És jobbnál jobb tanácsokat adtam. - Valóban? Azzal az új bevásárlóközponttal például mi bajod volt? - Már a helyszínen is megmagyaráztam, hogy az a környék alkalmatlan egy olyanfajta kifőzde számára, amilyet te szándékozol nyitni. Arrafelé csak a pizzériák, a hamburgeresek meg a gyorséttermek tudnak megélni. Ott a Pesto Prestóhoz hasonló trendi vállalkozások legfeljebb vegetálhatnak. - Az ingatlanközvetítő szerint átalakulóban van a környék, és hamarosan mágnesként fogja vonzani a feltörekvő fiatal párokat. - Honnan tudná az a lökött tyúk? Csak a levegőbe beszélt - morogta Luke. - De még ha igaza is lenne, az efféle átalakulások nem egyik napról a másikra mennek végbe. Hosszú évek telhetnek el, mire azok a feltörekvő fiatalok törzsvendégek lesznek az éttermedben, te meg addig ezerszer is tönkremehetsz. - Oké, elfogadom az érveidet. És azt a másik üzlethelyiséget, amit Edmonds közelében láttunk, miért nem találtad megfelelőnek? - Mert túl messze van a várostól. - Hát a sztráda mellett lévő harmadik ellen mi volt a kifogásod? - Ha benzinkútra vágynál, meg se mukkantam volna, mert arra a célra kiválóan alkalmas az a hely, vallotta be Luke -, de a Pesto Prestóban nem üdítőt meg szendvicset akarsz árulni, ha jól hiszem. Az ingatlanközvetítő egyetlenegy valamirevaló üzlethelyiséget sem mutatott. Mindegyik másodosztályú volt, Katy. Nekem elhiheted. - Azért mutatott másodosztályúakat, mert azokat tudom megfizetni. - Akkor jobban tennéd, ha kétszer is meggondolnád a dolgot, és a közeljövőben meg sem nyitnád a Prestót. Én a helyedben addig várnék, amíg egy első osztályú üzlethelyiségre is futná. - Én csak addig vagyok hajlandó várni, amíg muszáj. Egy másodperccel se tovább! - szögezte le határozottan Katy. - Ne hagyd, hogy a Gilchrist famíliával szemben érzett ellenszenved belekergessen valami ostobaságba. - Ezt egyszerűen nem hiszem el! - kiáltotta égnek emelt kézzel hadonászva Katy, és az öccséhez fordult. - Látod? Ez így ment egész délután! A drága gardedámom csak állt ott, és bármit mutatott az ingatlanközvetítő, ő szakvélemény címszóval mindent kapásból lepocskondiázott. Azt hittem, megnyílik a föld alattam. Borzasztó volt! Matt szemmel láthatólag feszengett. Ide-oda cikázó tekintettel a veszekedők arcát fürkészte. - Hát... izé, hogy is mondjam... Gondolom, nem kell elsietni a dolgot, elvégre nem ég a ház. Már úgy értem, van időd keresgélni, és majd csak találsz valami alkalmas helyet. Luke rámosolygott a fiúra. - Fején találtad a szöget, Matt! Nem kell elsietni a dolgot. A nővérednek bőven van ideje üzlethelyiséget keresgélni. - Szerencsére tényleg van időm rá - mondta haragtól szikrázó szemmel Katy. - De mielőtt újra nyakamba veszem a környéket, holtbiztos, hogy másik ingatlanközvetítő után kell néznem, mert nyilván látni se akar többet az a szegény asszony, aki ma körbevitt bennünket. Elképesztő megjegyzéseket tettél! Még most sem tudom elhinni, hogy ilyesmire vetemedtél. - Mint már említettem, én csupán a szakmai természetű észrevételeimet osztottam meg veled. - Luke beballagott a konyhába, és kinyitotta a frizsidert. - A legjobb szándék vezérelt. Hálásnak kéne lenned érte. - Vezérelt a fészkes fenét! - Katy követte a férfit, és tovább szidta, mint a bokrot. - Kizárólag azért kísértél el, hogy szántszándékkal megnehezítsd a dolgomat. De először és utoljára szúrtál ki velem, Luke Gilchrist, mert soha többet nem viszlek magammal! Mit csinálsz?
- Töltök magamnak egy pohár bort. És persze neked is. Valami azt súgja, nagyobb szükséged van rá, mint nekem. - Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy meghívlak vacsorára. Azok után, ahogy ma délután viselkedtél, ne is ábrándozz róla. Luke szemrehányó pillantást vetett a lányra. - E falat kajám sincs otthon. - Pech. - Gondolj Zekére! Tudod, mennyire imádja a főztödet. Alig várja, hogy megkóstolhassa a legújabb remekművedet. - Nem vagyok hajlandó a kutyádra főzni! Zeke reménykedő pofával megjelent a konyhaajtóban. Luke szomorúan rámosolygott. - Rosszul áll a szénánk, öregfiú. Katy nem akar nekünk vacsorát adni, hiába próbálom rábeszélni. Raplis kedvében van. Valószínűleg megjött neki. Katy felháborodása tovább fokozódott. - Na, ide hallgass, te idióta macsó! Ne merészelj ilyen ízléstelen, hülye megjegyzéseket tenni! - Kölcsönkenyér visszajár - felelte zord mosollyal Luke. - Vagy talán föl sem merült benned, hogy már unom a Gilchristok kedélyállapotára vonatkozó csípős megjegyzéseidet? Esküszöm, nem állok jót magamért, ha még egyszer a fejemhez vágod, hogy kiállhatatlan, mogorva alak vagyok, vagy hogy éppolyan nehéz velem zöld ágra vergődni, mint a rokonaimmal, mert nekem is a véremben van a melodráma. - Ó! Szóval nem állsz jót magadért! - Katy kihívóan fölszegte az állát. - És miféle megtorlásra számíthatok, ha netán kritizállak? - Fogalmam sincs. Majd alkalomadtán meglátom. Katy mély lélegzetet vett, hogy lecsillapodjon, a frizsiderhez lépett, és kivett egy friss bazsalikommal teli nejlonzacskót. Zeke vinnyogni kezdett öröméven. A puszta látványtól is csurgott a nyála. A hirtelen támadt csend kicsalogatta Mattet a szobából. - Befejeztétek a veszekedést? - kérdezte ajtóban állva. - A magam részéről igen - nyugtatta meg Luke. - A nővéred nevében nem nyilatkozhatom. Nem árulta el, milyen tervei vannak ma estére. Katy rájött, hogy rettentően kisstílűen és gyerekesen viselkedne, ha tovább köszörülné a nyelvét a férfin a délután történtek miatt, ezért úgy tett, mintha vérig lenne sértve, és megvető arckifejezéssel a csap alá tartotta a bazsalikomleveleket. - Ne izgulj. Lezártam ezt a témát. Mindössze annyit fűzök hozzá, hogy megtanultam a leckét. Délután olyan kínos helyzetbe hoztál, hogy soha többet nem fogok szaktanácsot kérni tőled, Luke. - Nem tudod, mit veszítesz - mondta vidáman férfi. - Most jut eszembe, holnap bemegyek Seattle-be. Több megbeszélésem lesz a székházban. Te is velem jössz. Úgy készülj, hogy a városban éjszakázunk. - Sajnálom, de nekem holnap délután itthon van dolgom - válaszolta ragyogó mosollyal a lány. - Be kell hoznom a mai lemaradást. - Ugye nem felejtetted el, hogy te most nekem dolgozol, Katy? És én azt szeretném, ha a holnapi napot velem töltenéd. Katy bizalmatlanul fürkészte a férfi arcát. Gyanús volt neki ez a szokatlan szelídség. - Ebben az esetben a saját kocsimmal megyek. Nekem nem muszáj ott éjszakáznom. - De igen. Együtt vacsorázunk a Pacific Rimben. Szúrópróbaképpen megkóstolok néhány fogást, és ellenőrzöm a kiszolgálást. - Sokat érsz vele, ha odamész vacsorázni! - mondta bosszúsan a lány. - A személyzet rögtön megismer, és kezét-lábát fogja törni, hogy mindennel meg legyél elégedve. Holtbiztos, hogy ezzel a módszerrel nem tudod meg, milyen a kiszolgálás, és megfelelő-e az ételek minősége.
Luke ivott egy korty bort. - Dehogyisnem - válaszolta közönyös ábrázattal. - Közvetve is fontos információkhoz juthatok. Elég, ha megfigyelem a többi vendég reakcióit. Katy fogadni mert volna, hogy a Pacific Rimben elköltendő vacsora csak ürügy. Luke egy szerelmes éjszakára vágyik, és hatalmával visszaélve akarja elérni a célját, amit minden további nélkül meg is tehet, hiszen ő a főnök, én meg csak egy beosztott vagyok, gondolta felpaprikázva. Még mindig elég mérges volt a férfira ahhoz, hogy tovább makacskodjon. - Nem vagyok biztos benne, hogy el tudok szabadulni hazulról. - Miattam ne izgulj, Katy - szólt be az ajtóból Matt. - Tudok vigyázni magamra, azon kívül Zeke itt lesz velem. A lány időt akart nyerni. - Majd gondolkozom a dolgon - dünnyögte, ahogy a friss bazsalikomleveleket bezúdította a vájdlingból a háztartási robotgépbe. - Tedd azt - mondta Luke. - És gondolkozás közben pakold be a kofferodat. ESTE TÍZKOR Luke vonakodva felcihelődött. Hazaindult Zekével, aki szintén ímmel-ámmal baktatott utána. Katy az ablakból figyelte, ahogy kutya és gazdája eltűnik az éjszakában. Matt odalépett hozzá megállt mellette. - Jól ideszokott, mi? - jegyezte meg a fiú. - Ha arra gondolsz, hogy rendszeresen itt vacsorázik, sőt a kutyáját is az én legfinomabb mártásaimmal tömi degeszre, akkor teljesen egyetértünk. - Azt hiszem, nagyon csíp téged. Miért voltál zabos rá délután? Azt mondta, ő csak segíteni próbált. - Te is éppolyan jól tudod, mint én, hogy nincs Gilchrist-rózsa tövis nélkül. Matt néhány másodpercig gondolkozott. Néha az az érzésem, hogy túl szigorúan bánsz Luke-kal. Pedig rendes fickó. Katy az öccsére sandított. - Tényleg ez a véleményed róla? Matt bólintott. - Ő nem olyan, mint a többi. Tudtad, hogy fekete öves? - Egy Gilchristnak miért éppen az öve ne lenne fekete? Matt a plafonra meredt. - Jesszusom, Katy, hol élsz te, hogy gőzöd sincs, mit jelent ez? Én arról a feketeövről beszélek, amit csak azok viselhetnek, akik mesterfokon karatéznak. - Ó! - Bizony ám! Szóval Luke jó fej. Megkedveltem. - Én is - vallotta be halkan Katy. Ha csak kedvelném, nem lenne semmi baj, de sajnos sokkal súlyosabb a helyzet, tette hozzá magában, mert pontosan tudta, hogy beleszeretett Luke-ba. A puszta gondolat is elviselhetetlen volt számára, így aztán nem rágódott rajta, mi lesz vele, ha egyszer telik ez a hat hónap. Ha olykor mégis elábrándozott jövőről, azt hajtogatta: Nem vesztheted el a fejedet, amikor a jelennel szabad törődnöd, semmi mással! De a szíve mélyén érezte, hogy ha mindenáron józan akart volna maradni, akkor nem feküdt volna le a férfival, hiszen nem volt kötelező belebonyolódnia ebbe a viszonyba. Matt egy gyors, fürkésző pillantást vetett rá. - Mivel borított ki annyira Luke ma délután? - Ezt nehéz megmagyarázni. Katy összeszorította a fogát. Luke olyan botrányosan viselkedett, hogy az még neki is szokatlan volt, pedig jól ismerte a kiállhatatlan Gilchristokat. - Az a szerencsétlen ingatlanközvetítő kitette a lelkét, ő meg egyfolytában fanyalgott és kötözködött. - Mert egyik üzlethelyiséget sem tartotta megfelelőnek?
- Nem csak azért. Egyetlen elismerő megjegyzése, egyetlen használható gondolata sem volt. Szüntelenül azt sugallta, hogy minden elképzelésem megvalósíthatatlan. Úgy beszélt, mintha meg volna győződve róla, hogy nem is érdemes megnyitnom a Pesto Prestót, mert az egész ötlet nem más, mint ostoba időpocsékolás. Mintha egy ilyen kifőzde eleve reménytelen eset lenne, amiből soha nem lesz sikeres vállalkozás. Mintha valami rejtélyes okból még attól is el akarná venni a kedvemet, hogy egyáltalán belevágjak a dologba. Matt elvigyorodott. - Hát, ha azt hitte, elveheti a kedvedet a Pesto Prestótól, akkor elég rosszul ismer téged, nem igaz? Mert ha te egyszer valamit a fejedbe veszel, akkor azt meg is valósítod! MÁSNAP reggel, amikor Luke megérkezett a Gilchrist Inc. seattle-i székházába, Roger Danvers már a vezérigazgatói iroda ajtajában várta. A hacker persze nem üres kézzel jött; a nyomozás végeredményét tartalmazó jelentését is magával hozta. Luke a lányra pillantott. - Négyszemközt szeretnék beszélni Danversszel. Te addig talán benézhetnél Edenhez, azon kívül, jó lenne, ha meggyőződnél róla, hogy valóban sikerült-e teljesen kiküszöbölnünk a szoftverhibát a Könyvelésen és a Bérszámfejtésen. Katy fagyos tekintettel mérte végig Luke-ot. Nem kell gúnyolódni! - vetette oda kurtán, majd faképnél hagyta a két férfit, és ahogy végigment a folyosón, sorra üdvözölte a munkatársakat, akikkel útközben szembetalálkozott. Luke-nak rögtön feltűnt, számos tisztviselő közül Fraser Stanfield volt az aki az irodájából kilépve pár szót váltott a lánnyal. Addig nézett utánuk, amíg be nem fordultak a folyosó sarkán, és el nem tűntek a szeme elől. Aztán bement a saját irodájába, és leült a karosszékébe. - Oké, Danvers. Mire jutott? - Bizonyíték egy szál se - felelte a lábával dobolva, és egyik fülcimpáját huzigálva a sajtkukac Danvers. - Van viszont egy hajszálpontosan körülírható séma. Észveszejtően ügyes a fickó. Még véletlenül sem hagy nyomokat. Minden hájjal megkent profi. Képtelen leszek bármiféle konkrét vádat a nyakába varrni. - Szóval maga szerint megcáfolhatatlan bizonyíték híján nincs értelme feljelenteni? - Luke bekapcsolta a számítógépét, és rákattintott arra a kódolt fájlra, amelyhez Danversen és rajta kívül senki nem férhetett hozzá. Ebben rejtőzött a közös erővel végzett nyomozás eddig összegyűjtött összes információja. Danvers vállat vont. - A szokásos sztori. Tudja, hogy van ez, ha fehér galléros bűnözőkkel van dolgunk. Ezek ezerszer intelligensebbek, mint a sokévi átlag. Szinte lehetetlen lebuktatni őket. - Igen, tudom. Általában szerencsésnek tarthatja magát az ember, ha egyáltalán rájön, hogy ki nyúlja le a vállalat pénzét, mert akkor legalább kirúghatja a piszok disznót. Azt hiszem, maga nemigen tehet ennél többet. Fenemód nehéz perdöntő bizonyítékot szerezni, ami a bíróságon is megállja a helyét. - Ez sajna így van. - És ebben az esetben - folytatta elgondolkozva Luke ráadásul nem is színtiszta sikkasztással állunk szemben. Sőt még csak azt sem jelenthetjük ki határozottan, hogy valaki bűnös szándékkal csapolja meg rendszeresen a cég számláit. Mindössze annyit állíthatunk teljes biztonsággal, hogy az elmúlt hat hónap folyamán sok parányi homokszem került a gépezetbe, és ezek az apróságok okozzák a vállalat problémáit. - Igen. Itt nincs nevén nevezhető, szembetűnő bűncselekmény. Bármilyen mélyre ás az ember, nem talál semmiféle kézzelfogható nyomot. Legfeljebb azzal vádolhatja a fickót, hogy rosszul ítélte meg a helyzetet, és tévedésből hibás döntéseket hozott. Például nem volt elég körültekintő, nem szerzett elegendő információt az üzletfelekről, és ennek következtében olyan beszállítókkal dolgozott, akik pénzügyi szempontból megbízhatatlannak bizonyultak. Hülyeséget csinált, és ráfázott. Súlyos anyagi kárt okozott a vállalatnak. Ezek után a lehetőségekhez képest túl gyors tempójú növekedésre biztatta a céget, de szokás szerint ezúttal is hiba csúszott a számításába, így hát a Gilchrist Inc. kissé túlzásba vitte a terjeszkedést.
- A pasasnak persze sürgősen pénz kellett, hogy ne bukjon le. Úgy vélte, az lesz a legjobb áthidaló megoldás, ha hitelt kér az Ínyenc Gilchristnak, a bank azonban megorrontotta, hogy gáz van, és nem adott egy árva centet sem - fejezte be Luke a hacker eszmefuttatását. - Egyszóval jól látja a dolgokat, Danvers. Ugyanaz a jól ismert, kristálytiszta séma ismétlődik újra meg újra. Hiába, nincs új a nap alatt. Oké, meg vagyok elégedve a munkájával. Ezzel végeztünk is. Köszönöm a segítségét. Most már átveszem magától a stafétabotot. Danvers bólintott, és felállt. - Sajnálom, hogy nem tudtam olyan információt szállítani, amit felhasználhatna a bíróságon mentegetőzött sűrűn pislogva. - Rá se rántson! A fene se akar bíróságra menni. A pereskedés különben is sokba kerül. Semmi értelme ügyvédet fizetnem, ha ingyen is kirúghatom a gazembert. És mivel az illető a menedzsment tagja, még azon sem kell gondolkoznom, milyen ürüggyel tegyem lapátra. Danvers elvigyorodott. - Igaza van. Luke megvárta, míg Danvers mögött becsukódott az ajtó, aztán kényelmesen hátradőlt, és néhány percig a lehetőségeit latolgatta. Bonyolult feladat előtt állt. Ezt a rendkívül kényes ügyet úgy kellett elintéznie, hogy Katy nem szerezhetett tudomást róla. Mégpedig azért nem, mert Luke teljesen tisztában volt vele, hogy a lány mennyire kedveli Fraser Stanfieldet. Azon kívül azt is tudta, hogy Katy végtelenül hálás a fickónak, amiért az segített neki összetartani a céget az elmúlt nehéz hónapokban. Luke tehát biztosra vette, hogy Katy nem hinné el neki mindazt, amit Stanfield szabotázsakciójáról kiderített. Kizárt dolognak tartaná, hogy jó barátja, Fraser bűncselekményt követett el, méghozzá nem is akármilyet, hanem előre megfontolt szándékkal okozott kárt a Gilchrist Inc.-nek. Miközben azon gondolkozott, hogyan reagálna a lány, ha értesülne a történtekről, Luke türelmetlenül ` játszadozott egy töltőtollal. Úgy vélte, Katynek az legnagyobb baja, hogy túlságosan lágyszívű, tehát bizonyára Stanfieldért éppúgy tűzbe tenné a kezét, mint a Gilchrist-klán bármelyik tagjáért, és közbenjárn a az érdekében. Nyilván mentségeket keresne Stanfieldnek, és persze magyarázatot is találna a viselkedésére. Ezernyi enyhítő körülményt sorakoztatna fel annak a mocsok alaknak a védelmében, és kegyelmet kérne. Luke tudta, hogy semmi szín alatt nem akarja megvitatni ezt az ügyet Katyvel, mert mindig vesztesként szokott kikerülni a vele folytatott vitákból. Úgy döntött, szép csendben, felhajtás nélkül, egyedül fogja megoldani ezt a problémát. Fölállt, a hóna alá csapta Danvers dossziéját, kiment a folyosóra, és Fraser Stanfield irodája felé indult. Stanfield éppen valami kinyomtatott számítógépes listát tanulmányozott. Amikor meglátta Luke-ot fölnézett, majd gunyorosan elmosolyodott. Gyanakvó tekintete elárulta, hogy feszülten figyel, és résen van. - Jó reggelt, főnök. Hallom, itt tölti a mai napot. Pár perccel ezelőtt Katyvel is összefutottam a folyosón. Luke az íróasztalra hajította a dossziét. - Fölsorolok három nevet. Lawtry, Gibson, Ragsdale. Mondanak ezek magának valamit? Stanfield hátradőlt a karosszékében. - Mondaniuk kéne? - Igen. Ez a három név az oka, hogy maga harminc percen belül az utcán lesz. Stanfield a döbbenettől tüstént kiegyenesedett ültében. - Mi a fenéről beszél? - Arról, hogy maga szándékosan veszteségessé próbálta tenni az Inyenc Gilchristot. Persze nem annyira, hogy csődbe menjen. Csupán számottevő értékcsökkenést akart elérni. - Ha ez valami vicc, akkor nem értem, Gilchrist. - Nem is kell értenie - felelte halvány mosollyal Luke. - Magának mindössze annyi a tennivalója, hogy fél tizenegyre eltakarodjon innen. - Az órájára pillantott. - Mostantól számítva huszonkilenc perc áll a rendelkezésére, hogy kipakolja az íróasztalát, összeszedje a cuccát. Személyesen fogom lekísérni a kapuhoz.
Miközben felállt, Stanfield egy pillanatra sem vette le a szemét Luke-ról. - Jézusom! Megőrült, Gilchrist? Katy tud erről az agyrémről? - Nem. És nem is fog tudni róla. Ő úgy értesül majd, hogy maga rendkívül előnyös állásajánlatot kapott. És most, miután a Gilchrist Inc. ismét jó kezekbe került, kapva kapott az ajánlaton, mert új munkahelyén rózsás kilátásai vannak. - Ilyen könnyen nem szabadul meg tőlem, Gilchrist! Elég sokáig mozogtam a belső körökben, ahhoz, hogy tudjam, milyen befolyásos személy Katy ennél a cégnél. Egyenesen Justine-hoz fog fordulni, és elmeséli neki, hogy maga engem ok nélkül rúgott ki. Ezen kívül azt is megmondja Justine-nak, hogy a vállalatnak szüksége van rám, és Justine minden szavát el fogja hinni. Luke ismét elmosolyodott. - A Gilchrist Inc.-t nem Justine vezeti, Stanfield. És nem is Katy a főnök, hanem én. Nekem pedig maga nem tud olyan érvet mondani, amivel meggyőzhet, hogy szükségem van magára. Stanfield zsebre vágta a kezét. Arcizmai megfeszültek, látszott rajta, hogy szinte magánkívül van a haragtól. - Nem árulná el, hogy mivel vádol? - A nyomozó véleménye szerint maga az utóbbi időben a legenyhébben szólva is rosszul ítélte meg a helyzetet, és zsinórban hibás döntéseket hozott. Téves helyzetértékelésére jó példa az a három szerződés, amit Lawtryval, Gibsonnal és Ragsdale-lel kötött, nem gondolja? - Azokat a szerződéseket nem kenheti rám. - De igen, és meg is teszem. Mindemellett ott van még az Ínyenc Gilchrist aprócska hitelproblémája. Ez is a téves helyzetértékelés ékes példája. - Azt a problémát csupán átmeneti pénzforgalmi gondok okozták - vetette közbe gyorsan Stanfield. - Amelyek abból adódtak, hogy a maga elfuserált gazdasági terveinek köszönhetően a vállalat túlzásba vitte a terjeszkedést - mondta Luke. - Még sokáig sorolhatnám a disznóságait, de biztos vagyok benne, hogy e nélkül is tudja a folytatást. Gondolom, fogalmazhatnánk úgy is, hogy maga hat hónapon keresztül egyfolytában rosszul ítélte meg a cég helyzetét, és ennek következtében egyik hibás döntést hozta a másik után. Katy valószínűleg pontosan így fogalmazna. De nálam az ilyesmit szándékos szabotázsnak hívják, és ez az oka, barátocskám, hogy azonnali hatállyal útilaput kötök a talpára. Stanfield kilépett az íróasztala mögül. - Ezt nem teheti velem, Gilchrist! - Ugyan ki akadályozhat meg benne? - Katy! - vágta rá hűvös mosollyal Stanfield. -Nem, Stanfield. Ezúttal minden másként lesz, mint ahogy eddig volt. Katy most nekem dolgozik, és az én utasításaim szerint cselekszik. - Megáll az eszem! - Stanfield tűnődve nézett Luke-ra. - Szóval igaz a pletyka! Magának tényleg viszonya van Katyvel! - Pofa be, Stanfield! És pakolja ki az íróasztalát. Már csak huszonöt perce maradt erre a célra, úgy-hogy csipkedje magát. - Luke a falhoz támaszkodott. - Addig nem mozdulok innen, amíg ki nem teszem a szűrét a vállalattól - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Stanfield vállat vont, és kihúzott egy íróasztalfiókot. - Maga a főnök. De mielőtt gratulálna önmagának, amiért sikerült megszabadulnia tőlem, talán nem ártana, ha elgondolkozna rajta, vajon ki volt a társam. Azt a rengeteg hibás döntést ugyan egyedül hoztam. - Azt akarja mondani, hogy összejátszott valakivel? - Azt bizony! Eltalálta. - Süket duma. Nem veszem be. Az égvilágon semmi nem utal rá, hogy más is részt vett a szabotázsban.
- Persze, mert a partnerem ügyesebb volt nálam, a saját nyomait egytől egyig eltüntette, nehogy gyanúba keveredjen. - Stanfield marokszámra rántotta ki a dossziékat a fiókokból, és valamennyit az aktatáskájába gyömöszölte. - Igen, az a kis bestia sokkal ügyesebb nálam, ezt meg kell hagyni. Őszintén szólva nem néztem ki belőle, hogy ennyi esze van. Ravaszul tőrbe csalt, hogy kettőnk közül csak én essem pofára. - Ne strapálja magát, Stanfield - mondta hűvös mosollyal Luke. - Mindketten tudjuk, hogy egyedül csinálta az egészet. - Ha ezt tényleg elhiszi, akkor magának annyi. De aztán ne engem hibáztasson, ha hat hónap múlva kiderül, hogy a cég változatlanul nyakig ül a pácban. Kíváncsi vagyok, mikor fog rájönni, kivel bonyolódott intim viszonyba. Ha nem tudná, éppen azzal a munkatárssal, aki mindenre képes, hogy romba döntse egész Gilchrist cégbirodalmat. Luke éktelen haragra gerjedt. - Katyt merészeli rágalmazni? Na, megálljon, maga rohadt gazember! Ezt megkeserüli! - ordította, majd előreszökkent a faltól két villámgyors ugrással az íróasztal mögött termett, és elkapta az ingujjban rakodó Stanfield grabancát. - Vegye le rólam a mancsát, Gilchrist! Luke belelökte Stanfieldet a karosszékbe, és fölé hajolt. - Elegem van magából, Stanfield. Meggondoltam magam. Egy másodperccel sem várok tovább. Most rögtön velem jön! Kifelé! Mozgás! Majd valamelyik titkárnő kirámolja az íróasztalát. - Használja az eszét, Gilchrist! Katy gyűlöli az összes Gilchristot. Higgyen nekem! Ez az igazság! hadarta Stanfield. - Ugyan miért gyűlölne bennünket? - Mert úgy gondolja, maguk mindnyájan tartoznak neki. Mielőtt felmondana, a szabotázzsal akart bosszút állni. - Hazudik, Stanfield! - Azt hiszi? Akkor képzelje magát Katy helyébe! Mit gondol, milyen érzés lehetett neki hosszú éveken át azzal a tudattal titkárnősködni a maga nagyanyja mellett, hogy igazság szerint nem alkalmazottnak, hanem résztulajdonosnak kéne lennie a Gilchrist Inc.-nél? - Mit beszél? - Hát maga nem ismeri a régi sztorit? - kérdezte zord mosollyal Stanfield. - Justine annak idején megállapodott Katy nagyapjával, Richard Quinnell-lel, hogy egyesítik a két cégbirodalmat. - Mi köze annak a füstbe ment hajdani fúziós tervnek ehhez az egészhez? - Justine és Quinnell egyezsége úgy szólt, hogy a két étteremlánc aznap fuzionál, amikor a maga apja feleségül veszi Katy anyját. - Erre a szakállas sztorira gondolt? Ezt mindenki ismeri. - De a házasság kútba esett - folytatta Stanfield -, és, magával rántotta a fúziót is. - Hova akar kilyukadni? - Katy hosszú évek óta kénytelen úgy táncolni, ahogy a maga nagyanyja fütyül, de egész idő alatt forrt a méreg, amiért Justine harminc évvel ezelőtt nem tartotta be az egyezség rá vonatkozó részét. - Maga nem normális, Stanfield! Stanfield fanyar mosolyra húzta a száját. - Igazán? A Quinnellek állták a szavukat. Mindnyájan ott voltak a templomban. Ha nem táncolt volna vissza, akkor Katy most az öccsével együtt a Gilchrist Inc. társtulajdonosa és egy mesébe illő vagyon örököse lenne. - Elment az esze, Stanfield, ha azt gondolja elhiszem magának, hogy Katy ennyi éven át bosszút forralt elennünk!
- A fenébe is, Gilchrist, ha valakinek, akkor magának tudnia kell, mi fán terem a bosszú! Az a haragtartó, viszálykodó famíliája akár szakkönyvet írhatna a megtorlás módszertanáról. Mondja, hogy érezné magát, ha egy cipőben járna Katyvel, aki maguk miatt jutott koldusbotra? Luke minden porcikája jéggé dermedt. Hirtelen rádöbbent, hogy Stanfieldnek igaza lehet. Biztosra vette, hogy egy Gilchrist sosem bocsátaná meg, és sosem felejtené el, ha őt semmizték volna ki hasonlóképpen. - Katy nem olyan, mint mi. - Maga teljesen hülye, ha tényleg így gondolja. Justine személyi titkáraként Katy benne is volt a belső körben meg nem is, ha érti, mire célzok. - Nem, a fene egye meg! Nem értem. Stanfield farkasszemet nézett Luke-kal. - Mióta Justine alkalmazásában áll, a Gilchristok szinte családtagnak tekintik Katyt, de mégsem teljesen egyenrangú a többiekkel. Olyankor soha nem az, amikor számít a vérrokonság. Ő sosem volt olyan helyzetben, hogy bárkinek is dirigálhasson. Mindig neki dirigáltak a Gilchristok. Tűrnie kellett a hangulathullámzásaikat, a szeszélyeiket, a drámai jeleneteiket. És mindvégig tudta, hogy igazság szerint jókora tulajdon illetné meg ebből az istenverte vállalatból, de a Gilchristok megfosztották a jussától. Luke felrántotta Stanfieldet a karosszékből. - Maga most rögtön a távozás hímes mezejére lép. Ha szép csendben elmegy, akkor eltemetem a bizonyítékokat, amelyeket a nyomozó kiásott. De ha feltűnést kelt, cirkuszt csinál, akkor úgy besározom, hogy örökre oda lesz a jó híre, és ebben a városban soha többé senkitől nem kap állást. Választhat. - Tudja, hogy szerintem mi bántja a legjobban Katyt? - kérdezte halkan Stanfield. - Az, hogy a drágalátos öccsét kitúrták az örökségéből. Számára Matt a legfontosabb a világon. Már nyilván maga is észrevette, hogy az a kölyök a szeme fénye. Azt hiszem, Katy úgyszólván bármire képes lenne, hogy bosszút álljon a Gilchristokon az öccsét ért sérelemért. Ne feledje a szavamat, és majd jusson eszébe, ha legközelebb ágyba bújik Katyvel. Luke fölkapta, és Stanfield kezébe nyomta az íróasztalon fekvő aktatáskát, majd lerántotta a fogasról, s hozzávágta a fickóhoz a zakóját. Aztán föltépte az irodaajtót, és kilökte Stanfieldet a folyosóra. A két férfi hajszál híján felöklelte Katyt, aki éppen a vezérigazgatói iroda felé tartott. A lány csodálkozva megtorpant. Tágra nyílt szemmel előbb a komor bikához hasonlító Luke-ra, aztán a gúnyosan mosolygó Stanfieldre pillantott. - Valami baj van? - kérdezte aggodalmas hangon. - Nincs semmi baj, Katy. - Miközben átkarolta Stanfield vállát, Luke szívből remélte, hogy a lány a barátság jelének véli gesztusát. Az igazság persze az volt, hogy vasmarkával megbénította áldozata idegvégződéseit. - Ha csak az nem, hogy elveszítjük a jobb kezünket - folytatta színlelt sajnálkozással. Stanfield ugyanis jobb ajánlatot kapott, és még ma itt hagy bennünket. - Itt hagy bennünket? - visszhangozta riadtan Katy. - De Fraser, nekem egy szóval sem említetted, hogy másik állást keresel! Természetesen tudtam, hogy nagyon nyugtalanít ez a zűrös helyzet, és úgy érzed, nincs jövőd a Gilchristnál. Arról azonban halvány fogalmam sem volt, hogy a felmondás gondolatával foglalkozol. Stanfield válaszolni akart a lánynak, de Luke gyorsan belefojtotta a szót. - Tudod, hogy megy ez ebben a zaklatott üzleti életben, Katy. Egy olyan vezetésre termett, érvényesülésre vágyó szakembernek, amilyen a mi Stanfield barátunk, habozás nélkül meg kell ragadnia a kínálkozó alkalmat. Így van, Stanfield? - Hogyne. Persze. Az embernek minden alkalmat meg kell ragadnia - mondta csúfondárosan csillogó szemmel Stanfield. - Ezt senki nem érti jobban mint Katy, hiszen hosszú évek óta vár a nagy lehetőségre.
- És az én nagy lehetőségem most már karnyújtásnyira van. No meg a tiéd is, Fraser. - Katy meleg szeretettel rámosolygott Stanfieldre, majd odalépett hozzá, és gyorsan megölelte. - Hiányozni fogsz. Te mindig mellettem álltál a bajban. Sejtelmem sincs mihez kezdtem volna nélküled. Nem tudom eléggé megköszönni a segítségedet. Luke gyomra görcsbe rándult. - Sajnálom, de nincs időnk ilyen hosszadalmas búcsúzkodásra. Ha még sokáig ácsorgunk itt, az lesz a vége, hogy Stanfield lekési a gépét. Megígértem neki, hogy majd én elintézem helyette a felmondásával kapcsolatos formaságokat a Személyzeti Osztályon - mondta egy szuszra, aztán kirángatta a lány ölelő karjából Stanfieldet, majd magával vonszolta. - Minden jót, Fraser! - kiáltott távolodó kolléga után Katy. Mielőtt Luke betuszkolta a liftbe, Stanfield búcsút, intett a lánynak. - Miféle formaságokat fog maga intézni helyettem a Személyzeti Osztályon? - kérdezte kimérten a fülkében, ahogy Luke megnyomta F gombot. - Felejtse el. Észemben sincs megkímélni magát a papírmunkától. Majd utasítom a személyzetiseket, hogy postázzák ki a lakcímére a szükséges blankettákat. Stanfield halkan felnevetett. - Ez jó buli volt, tudja? - Micsoda? A szabotázs? Gondolom, magának nyilán megérte, mert feltehetőleg nem ingyen keltette azt a látszatot, hogy az Ínyenc Gilchrist gyengélkedik. Ki bérelte fel? - Egy konzorcium, amelyik olcsón akarta megvenni az Ínyencet. Potom áron, ezüsttálcán nyújtottam volna át nekik, amint Justine beletörődött, hogy kénytelen eladni. - Mennyit fizetett volna magának a konzorcium a szolgálataiért? - Az egyezségünk úgy szólt, hogy tulajdonrészt kapok, és amint az új menedzsment átveszi az irányítást, én leszek az Ínyenc Gilchrist vezetője. Luke bólintott. - Akár be is válhatott volna a terve, Stanfield. Csak az a bökkenő, hogy szerintem Justine sosem adta volna el az Ínyenc Gilchristot. - Előbb-utóbb eladta volna. Persze inkább utóbb, mint előbb. - Kétlem. - Mindketten tudjuk, hogy képtelen lesz bármit is rám bizonyítani, Gilchrist. Luke vállat vont. - Ez nem újság. De ahhoz az égvilágon semmit nem kell magára bizonyítanom, hogy kikészítsem. Sehol nem fog tisztességes állást kapni az északnyugati vendéglátóiparban, azt garantálom. Elég, ha fölemelem a telefonkagylót, és az összes leendő munkaadója kétszer is meggondolja, alkalmazza-e magát. Ezt jól jegyezze meg, Stanfield. - Majd igyekszem az eszembe vésni. Maga pedig arról ne feledkezzen meg, hogy azért sikerült kis híján megvalósítanom a tervemet, mert rengeteg segítséget kaptam Katytől. Luke fékezte magát, mert legszívesebben az előcsarnok csukott üvegajtaján keresztül vágta volna ki Stanfieldet. Elég nehezére esett ellenállni a kísértésnek. Jó adag önfegyelem kellett hozzá, abból a fajtából, amelyre csak sokéves kitartó gyakorlással teher szert az ember. Miután Fraser elhagyta az épületet, Luke ismét beszállt a liftbe, visszament az emeletre, és a folyosón végigsietve meg sem állt az irodájáig. - Senkit ne kapcsoljon be! - adta ki az utasítást, ahogy elhúzott a titkárnő íróasztala mellett. Becsukta az ajtót, elnyúlt a karosszékében, és az ablakon kibámulva Stanfield szavain rágódott. Katy valószínűleg a szemére hányta volna, hogy már megint pocsék hangulatban van. Stanfield tévedett, gondolta. Egy Gilchrist bosszút forralt volna mindazért, ami harminc évvel ezelőtt történt a Gilchristok és a Quinnell-ek között. De Katy? Kizárt dolog! Luke meg volt róla győződve, hogy a Gilchrist-klán önjelölt őrangyala nem próbálná szántszándékkal tönkretenni a családi vállalkozást.
Abban viszont igazat adott Stanfieldnek, hogy a lány szinte bármire képes lenne az öccséért. Ha tényleg azt hinné, hogy Mattet a Gilchristok fosztották meg jogos jussától, akkor ezt a sérelmet biztosan nem hagyná megtorlatlanul, és csak a jó ég tudja, mit művelne a famíliával. Hasonló helyzetben egy Gilchrist valószínűleg arra a következtetésre jutna, hogy valakinek büntetés jár, amiért Justine harminchét évvel ezelőtt visszatáncolt, és szószegése miatt semmi sem lett a fúzióból. Egy önérzetes Gilchristnak, aki ad magára, nem lenne lelkiismeret-furdalása. Akár egy egész céget csődbe vinne a kisemmizett testvéréért. Miközben azon tűnődött, vajon Katy is éppoly bosszúszomjas-e, mint a Gilchristok, Luke érezte, hogy futkos a hátán a hideg, és megfagy a vér ereiben.
17.
- HELLÓ! Bill a nevem, és én leszek a pincérük ma este. Luke lassan fölnézett a borlapból. Gyilkos pillantással végigmérte az előtte álló fiatalembert, aztán közölte vele: - Az én nevem meg Luke Gilchrist, és ha még egyszer meghallom, hogy így mutatkozik be egy Gilchrist-étteremben, akkor a következő másodpercben mehet új munkahelyet keresni. A Gilchrist-éttermek felszolgáló személyzete ugyanis nem bizalmaskodhat a vendégekkel. Bill riadtan hátrahőkölt, és kínjában fülig vörösödött. - Bocsánat, uram. Akarom mondani... szíves elnézését kérem, Mr. Gilchrist... még csak pár napja dolgozom itt, és az előző helyemen... - Ne szövegeljen, hanem adja ide az étlapot, aztán tűnjön el! - Igenis uram. - Bill remegő kézzel nyújtotta át Katynek az étlapot. - Köszönöm - mondta barátságos mosollyal a lány. - Szívesen, madame. Majd pár perc múlva visszajövök, és ismertetem a ház specialitásait. - Bill még egy félénk pillantást vetett Luke-ra, aki rá se hederített, aztán sietve távozott az asztaltól. - Miért kellett ilyen gorombán leteremtened ezt a szegény fiút? - kérdezte Katy haragtól szikrázó szemmel Luke-tól, amint a pincér hallótávolságon kívül volt. - Hiszen csak a munkáját végezte. Nem látod, milyen ideges? Engedékenyebbnek kéne lenned. Luke mogorva ábrázattal meredt a távolodó Bill hátára. - Velem egy pincér ne bratyizzon! Utálom az olyan felszolgálót, aki úgy mutatkozik be, mintha az ember legjobb barátja volna. - Ne vedd magadra - dünnyögte kimérten Katy. - Biztos vagyok benne, hogy ez a srác nem tekinti magát a haverodnak. Azok után, ahogy letoltad, szín alatt. Luke elfojtott egy sóhajt. Nem indult túl jól az este, gondolta, miközben megpróbált egy tárgyilagos szakember szemével körülnézni. A Pacific Rim a Gilchrist cégbirodalom zászlóshajója volt. Ez a hamisítatlan seattle-i étterem eklektikus menüvel várta a vendégeket, akik a tenger gyümölcseitől kezdve a különféle sültekig, pecsenyékig mindent megtaláltak az étlapon mi szem-szájnak ingere, és a kitűnően elkészített ételeket választékos ízléssel berendezett környezetben szolgálták fel. Tovább színesítette az amúgy is bő választékot, hogy az egzotikus ázsiai és a mediterrán olasz konyha jellegzetes ízei egyedülálló, sőt olykor bizarr módon keveredtek az északnyugati séfek kulináris remekműveiben. A Pacific Rim nemcsak a Gilchrist Inc. dísze volt, hanem valóságos aranybánya is. Nem véletlenül. A menedzsment egyrészt nagy súlyt helyezett a városbeliek osztályon felüli kiszolgálására, másrészt új keletű, rendkívül gyümölcsöző kapcsolatot ápolt szinte minden nagy belvárosi hotel főportásával, és e viszonynak köszönhetően szüntelenül özönlöttek az étterembe a világ minden tájáról érkezett külföldiek, akik turistaként vagy nemzetközi konferenciák résztvevőiként látogattak el Seattle-be.
Luke semleges témával akarta kezdeni a beszélgetést. Úgy vélte, bevezetőnek tökéletesen megfelel, a Pacific Rim sikeréről váltani néhány szót Katyvel. De mielőtt kinyithatta volna a száját, lóhalálában megjelent a pikoló, és friss vizet töltött a poharukba. A sommelier eközben, mintha a semmiből bukkant volna elő, egyszer csak ott termett a fiú mellett, aki ijedtében félreugrott, és az abroszra öntötte a vizet. Luke dühösen morogva söpörte le a zakója ujjára fröccsent vízcseppeket. A pikoló kigúvadt szemmel meredt rá, mint aki sokkos állapotba került a rémülettől. A sommelier nagylelkűen kétbalkezes ifjú kollégája segítségére sietett, és megpróbált úrrá lenni a helyzeten - Bocsásson meg, uram. Azonnal hozok egy törülközőt. - Ne fáradjon. Fölösleges - intette le Luke, majd megrendelte a bort a vacsorához. A sommelier és a pikolófiú futólépésben menekült az asztaltól. Katy halkan felkacagott. - Mondtam, hogy kifogástalan kiszolgálásban lesz részünk. - Ez neked kifogástalan kiszolgálás? Örülhetünk, ha a személyzet három percig békén hagy bennünket! - Luke kezdett ráeszmélni, hogy hibát követett el, amikor úgy döntött, egy Gilchrist-étterembe hozza el Katyt vacsorázni. Sajnos most már nem visszakozhatott, hiszen azzal az ürüggyel cipelte ide a lányt, hogy rajtaütésszerű minőség-ellenőrzést akar tartani a Pacific Rim háza táján. Pedig legszívesebben itt hagyott volna csapot-papot. Csak arra vágyott, hogy kettesben lehessen Katyvel. Beszélnie kellett vele. Komoly kérdéseket akart föltenni neki, de abban egyáltalán nem volt biztos, hogy hallani akarja-e a lány válaszait. Amúgy is harapós kedvében volt, és a lelkében viaskodó ellentétes érzelmek még tovább rontották a hangulatát. Kérdései egyszerűek voltak. Azt szerette volna kideríteni, vajon Katy valóban bosszút forral-e a Gilchrist-klán ellen. Amellett tudni akarta, vele marad-e a lány, ha letelik a hat hónap. Lázasan törte a fejét, hogyan kérdezze meg az ember egy nőtől, vajon valóban olyan angyali teremtés-e, amilyennek látszik. Fogalma sem volt, hogy kérdezze meg a lánytól, vajon titokban tényleg gyűlöli-e őt, és igaz-e, hogy összeesküvést szőtt ellene, meg az egész családja ellen. Számtalan gyötrő kérdés kavargott a fejében. Miközben azon töprengett, melyikkel kezdje, elbűvölve bámulta Katyt, aki ma este olyan szép volt, mint a hajnali égbolt. Sárga virágmintás türkizkék muszlinruhája fátyolként lengte körül karcsú alakját. A pehelykönnyű kelme puha redőkben omlott gömbölyű mellére és szelíden domborodó csípőjére Luke ízlése szerint a ruha nem volt eléggé testhezálló, de a pókháló vékonyságú anyag alatt felsejlő csábos idomok kontúrja is tantaluszi kínokat okozott neki. Hiába meresztette a szemét attól a pillanattól mióta a lány kilépett a hotelszobájából, nem látott a finom muszlinon, és gyanította, hogy fürkésző tekintetének Katy sárga selyemkombinéja parancsol megálljt. Eszeveszetten kívánta a lányt, zsigereit mardosta a vágy. Igyekezett bebeszélni magának, hogy Katy bizonyára nem tudna így mosolyogni rá, ha titokban bosszút forralna a Gilchrist-klán ellen, és tönkre akarná tenni az egész famíliát. - Vagy mégis tudna? - Előre figyelmeztettelek, hogy nem tarthatsz rajtaütésszerű minőség-ellenőrzést a saját éttermedben, mert úgysem kapsz hiteles eredményt - mondta könnyed, csevegő stílusban Katy. - Hiába foglalsz álnéven asztalt, abban a percben felismernek, ahogy belépsz az ajtón. - Már felhagytam a próbálkozással - dünnyögte zsémbesen Luke. - Szúrópróba helyett azzal is beérném, ha a személyzet leszállna rólunk. - Ebben az esetben még nagyobb hiba volt éppen egy Gilchrist-éttermet választanod. - Katy föltekintett, és rámosolygott valakire, aki a zsúfolásig teli helyiség asztalai között közeledett feléjük. - Itt jön az új üzletvezető. Nyilván azt szeretné tudni, elégedett vagy-e mindazzal, amit eddig tapasztaltál. Légy kedves hozzá, Luke. George McCoynak hívják, és derék ember. Szerencsés vagy, hogy neked dolgozik.
- Ma este nem kell a személyi titkár szerepét játszanod. Magamtól is emlékszem a fickó nevére és beosztására, sőt azt is tudom, milyen színvonalon végzi a munkáját. - Amikor a hórihorgas, gyérülő hajú férfi megállt az asztalnál, Luke letette a villáját. - Helló, McCoy. - Jó estét kívánok, uram. Megtiszteltetésnek tartom, hogy nálunk vacsorázik. - McCoy rámosolygott Katyre. - Üdvözlöm, Ms. Wade. Örülök, hogy újra látom. Csak egy pillanatra zavarom önöket, hogy megérdeklődjem, mindennel meg vannak-e elégedve. - A Pacific Rim csodálatos, George. Mint mindig - felelte sugárzó mosollyal Katy. - Nem igaz, Mr. Gilchrist? - Nem bánnánk, ha a felszolgáló személyzet kevésbé tüntetne ki bennünket a figyelmével - mondta Luke. McCoy tüstént megriadt. - Óhaja parancs, uram. Rögtön beszélek a fejükkel, hogy ne zavarják önöket. Sajnálom, hogy nem vettem észre a dolgot. Tudja, hogy van ez, amikor itt a főnök. Katy figyelmeztető pillantást vetett Luke-ra, aztán újra rámosolygott McCoyra, hogy megnyugtassa. Épp az imént vettük észre, hogy egypár érdekes vegetáriánus étellel gazdagodott a kínálat. Mr. Gilchrist úgy vélekedett, ez remek ötlet, mert a mi északnyugati vidékünk egyre inkább a vegetáriánusok kikötőjévé válik - mondta, majd Luke-ra szegezte a tekintetét. - Nem igaz, Mr. Gilchrist? Luke az abroszon dobolt, és félárbocra eresztett pillái alól figyelte a lányt. - Ha kegyed azt állítja, hogy hallotta, Ms. Wade, akkor bizonyára így vélekedem. McCoy enyhén elpirult örömében. Luke szavait félreértve azt hitte, hogy ötlete megnyerte a főnök tetszését. Luke-ot azonban sokkal jobban mulattatta Katy arcának hirtelen színeváltozása. Az angyalok nem tudnak hazudni, még egy füllentéstől is elvörösödnek, gondolta kissé felderülve. - Az új séffel egyetértésben úgy döntöttem, ötletképpen felvesszük az étlapra a vegetáriánus ételeket avatta bizalmába őket büszkeségtől dagadó kebellel McCoy. - Eddigi tapasztalataim alapján nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy meglepő sikert arattak. Bámulatos, hogy a törzsvendégek közül milyen sokan hagytak fel a húsevéssel. De ez nem jelenti azt, a közeljövőben szakítani kívánnánk a seattle-i tradíciókkal, mert a turisták meg a konferenciákra érkező külföldi vendégek változatlanul ragaszkodnak a megszokott sertéssültjükhöz és bifsztekjükhöz. - Ez természetes - mondta még mindig rózsás arccal Katy. - A híres Benedict Dalton az új séfjük, ugye? - Igen. Párját ritkító tehetség. Nem is szakács, hanem konyhaművész! Megfogtuk vele az isten lábát felelte lelkendezve McCoy, majd Luke-hoz fordult - Máris megyek, és ráncba szedem a pincéreket, uram. Elnézést kérek a tolakodásukért. Ügyes fickók, csak néha kissé túlbuzgóak. - Helyes. Tegye azt. - Luke kurta biccentéssel jelezte McCoynak, hogy elmehet, és az üzletvezető fürge léptekkel távozott a konyha irányába. - Biz' isten ijesztő, milyen pocsék hangulatban vagy mostanában, Luke, és rohamosan romlik a kedélyállapotod. - Katy homlokráncolva, aggodalmas tekintettel fürkészte a férfi arcát. - Valami baj van? - Nincs. - Biztos? Nem azon rágódsz véletlenül, hogyan fogunk boldogulni Fraser nélkül? - Nem. Stanfield nélkül is jól megleszünk. Nekem elhiheted. - Luke kézbe vette az étlapot. - Ami pedig a vegetáriánus agyrémet illeti, McCoy jobban tette volna, ha nem hagyja, hogy ez az új séf átessen a ló másik oldalára. A növényevők egyelőre elenyésző kisebbségben vannak a húsevő többséghez képest. - Biztos vagyok benne, hogy sem George, sem Benedict Dalton nem fog túlzásba esni - csitította Katy. - A Gilchristok mindig szabad kezet adtak az üzletvezetőiknek és a séfjeiknek. A cég csak a legkiválóbb menedzsereket, szakácsokat alkalmazza, akikre nyugodtan rá lehet bízni a menüsor összeállítását.
- Megengedhetetlen, hogy egy séf kedvére garázdálkodjon a konyhában, mert ha mindent ráhagyunk, akkor elszabadul, mint a hajóágyú. Köztudomású, hogy ezeket a temperamentumos primadonnákat szigorúan kordában kell tartani. Ha nem néz a körmükre az ember, mindenféle őrült ötleteik támadhatnak. Katy felnevetett. Gyorsan a szája elé kapta a szalvétáját, hogy ne keltsen feltűnést. Luke felnézett az étlapból. - Valami vicceset mondtam volna? - Ilyet még nem pipáltam, hogy egy Gilchrist kifogásolja mások heves vérmérsékletét! - Miután nagy nehezen sikerült halk kacajjá szelídítenie a hangos hahotát, a lány letette a szalvétát. - Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! - Örülök, hogy jól szórakozol. - Ha az ember Gilchristok között él, meg kell becsülnie minden derűs percet. Most jut eszembe, még nem is kérdeztem, hova megy Fraser? Luke lassan pislogott néhányat. - Miért érdekel ez téged? - Azért, mert Fraser nemcsak a legközelebbi munkatársam volt az elmúlt hat hónapban, hanem a barátom is, és furcsállom, hogy egyik napról a másikra otthagyott bennünket. - Gőzöm sincs, melyik cég csábította el. Nekem mindössze annyit mondott, hogy elfogadott egy régóta fennálló ajánlatot, mivel a Gilchrist már jó kezekben van - válaszolta Luke, miközben magában megállapította, hogy ő Katyvel ellenben pirulás nélkül tud hazudni. A lány elgondolkozva nézett rá. - Biztos vagy benne, hogy kizárólag ezért ment el? - Szerinted valami más oka is lehetett rá? - kérdezte könnyedén Luke. - Nem, legalábbis nem hiszem. Csak azért tartom különösnek, hogy ilyen váratlanul felmondott, mert folyton a terveidről faggatott. Arra kért, hogy mindenről tájékoztassam. - Szóval megkörnyékezett a nyavalyás! - Luke becsukta az étlapot, és összefont karral a fehér abroszra könyökölt. - Belső információt akart kiszedni beled? Katy kissé összevonta a szemöldökét. - Én nem fogalmaznék ilyen szigorúan. Elvégre ő maga is a belső döntéshozói körhöz tartozott. - Frászkarikát! Stanfield csupán alkalmazott volt, semmi több - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Luke. - Mit mondtál neki? Említetted egy szóval is, hogy vizsgálatot folytatok? - kérdezte, bár pontosan tudta a választ. Katy nyilván nem figyelmeztette Stanfieldet. Ha a fickó tudott volna arról, hogy Danvers a cégnél szimatol, akkor bizonyára eltünteti a nyomait a számítógépből, vagy időben felmond, még mielőtt lebukik. - Határozottan utasítottál, hogy senkinek ne szóljak róla - felelte angyali nyugalommal a lány - tehát hallgattam, mint a sír. De ha kíváncsi vagy a véleményemre, Luke, akkor szerintem hajlamos vagy rá, hogy túlzásba vidd a titkolózást. Luke nekidurálta magát. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy néhány komoly szót váltsunk erről-arról, Katy kezdte elszántan, de mielőtt befejezhette volna a mondatot, észrevett egy ismerős házaspárt, akik a zsúfolt éttermen átvágva egyenesen feléjük tartottak. - A fene egye meg! Már csak ők hiányoztak! Katy követte a férfi pillantását. - Ugyan mi bajod Haydennel és Maureennal? Nyilván ők is vacsorázni jöttek. - Igazad volt. Tényleg bakot lőttem, amikor éppen egy Gilchrist-éttermet választottam - morogta Luke, ahogy közelgő nagybátyjára és nagynénjére meredve beletörődött az elkerülhetetlenbe. Maureen és Hayden, szokásuk szerint tetőtől talpig koromfeketében, fejedelmi méltósággal átvonultak a helyiségen, majd Luke és Katy asztalához érve odahúztak maguknak két széket, és letelepedtek. - Azt mondták, ma este itt vacsoráztok - közölte minden bevezető nélkül Hayden. - Azt mondták? Igazán? - Luke felvonta a szemöldökét. - És konkrétan kitől kaptátok ezt a felvilágosítást?
- A székházbeli titkárnődtől. - Ma kértem meg utoljára azt a libát, hogy asztalt foglaljon nekem - mondta Luke. - Sőt, mi több, talán az is utoljára fordult elő, hogy bármivel megbíztam. - Ne kapd fel a vizet - dünnyögte Katy. - Nekem olyan titkárnő kell, aki tartani tudja a száját! - dühöngött Luke. A lány bosszús pillantást vetett rá, aztán Haydenhez fordult. - Miért kerestétek Luke-ot az irodában, mert beszélni akartatok vele? Hayden az unokaöccsére nézett. - Hát, ami azt illeti, igen. - Nem ér rá a dolog? - kérdezte ingerülten Luke. - Nem. Darren tegnap eljött hozzám, és elmesélte, hogy a múltkor segítettél rajta, amikor meglehetősen kellemetlen helyzetbe került. Luke vállat vont. - Egyedül mászott ki a pácból. - De a te útmutatásoddal - mondta Mauren. A szeme sarkából gyorsan Katyre sandított, majd ismét Luke-ra nézett. - Azon kívül azt is megtudtam a lányomtól, hogy hosszú beszélgetést folytattál a volt férjével. - Nem hosszút, hanem rövidet, de nem érdekes. Ma este nem akarok ezzel a témával foglalkozni. jelentette ki Luke. - Óriási szívességet tettél neki, Luke - folytatta szemrebbenés nélkül Maureen. - Tudtam, hogy zaklatja szegényt az a szörnyeteg. Mióta Justine ügyvédei elbántak vele, egyfolytában attól rettegtem, hogy Atwood nem fog csendben lelépni a színről, és nem alaptalanul féltem. Eden bevallotta, hogy mit követelt tőle az a gazember. - Megzsarolta - mondta síri hangon Hayden. - Nem átallotta nyíltan megzsarolni! Luke előbb Katyre pillantott, aki szemmel láthatólag meglepődött, aztán szigorúan összevont szemöldökkel Haydenhez fordult. - Ezt Edentől hallottátok? - Igen. - Hayden szomorúan csóválta a fejét. De csak akkor mesélte el, mit művelt vele az a mocsok alak, amikor Maureen kérdőre vonta, igaz-e a pletyka, hogy újra viszonya van Atwooddal. Eden annyira megkönnyebbült, miután megszabadult Nate-től, hogy nem bírta tovább a hallgatást, és végül kiöntötte a szívét az anyjának. - Az én szegény, bátor kislányom hónapokon keresztül őrizte ezt a szörnyű titkot! - Maureen megborzongott. - Sírva fakadok, ha belegondolok, mit élt át! Szinte elviselhetetlen lehetett neki a félelem, a kétségbeesés meg a szorongás! - Nemcsak ő sínylette meg a történeteket, hanem két étterem is - jegyezte meg kimérten Luke. - Eden végső elkeseredésében folyamodott ehhez a szerencsétlen megoldáshoz, és ezt te is nagyon jól tudod - mondta szemrehányóan Katy. Maureen felsóhajtott. - Nem volt más választása. Azért tette, amit tett, mert meg akart védeni engem, és úgy gondolta, ez az egyetlen megoldás. Bárcsak már a kezdet kezdetén őszinte lett volna hozzám! Nagy kár, hogy, eltitkolta előlem, mivel zsarolja Atwood, mert rögtön segíteni tudtam volna rajta. - Igen? - Luke kétkedő pillantást vetett rá. - És hogyan? - Először is Haydennel együtt megnyugtathattam volna, hogy rendkívül megtévesztőek voltak azok az ősrégi újságcikkek, amelyek a bírósági ügyemről szóltak. Hayden megsimogatta a felesége kezét. - Maureen nem bűnös volt, hanem áldozat. Galádul becsapta egy gátlástalan galériatulajdonos, aki kihasználta a jóhiszeműségét, és csúnyán visszaélt a bizalmával. - Én abban az időben New Yorkban éltem - magyarázta Maureen. - Fiatal, naiv pályakezdőként eleinte fel sem fogtam, miféle szörnyűségbe keveredtem, és nem is tudom, mihez kezdtem volna Hayden segítsége nélkül.
- Éppen akkor ismerkedtem meg vele, amikor bajba került - mondta Hayden. - Azért mentem New York-ba, hogy ráleljek a művészi énemre, és Maureent találtam meg helyette. Őrülten beleszerettünk egymásba. Tudtam, hogy Maureen nem követett el bűncselekményt. Egy percig sem feltételeztem róla, hogy szándékosan árult hamisítványokat. Szemernyi kétség se férhetett hozzá, hogy tőrbe csalták. Maureen szeme könnybe lábadt. - Hayden hitt nekem, és bízott bennem. Sajnos ő volt az egyetlen. A karrierem romokban hevert. Hayden azt javasolta, jöjjek vele nyugatra, és én megfogadtam a tanácsát. A többit már tudod, Luke. - Amikor magammal hoztam Maureent Seattle-be természetesen szó se lehetett róla, hogy mindezt elmagyarázzam Justine-nak, mert ő nem értette volna meg - motyogta Hayden. - Már amúgy is haragudott rám, amiért nyoma sem volt bennem az üzleti érzéknek, és a puszta gondolattól is viszolygott, hogy művészi pályára léptem. - Őrjöngött volna dühében, ha meghallja, hogy Hayden olyan nőt akar feleségül venni, akit bűncselekmény vádjával bíróság elé állítottak, sőt elítéltek. - mondta gyászos arccal Maureen. - Ismered a nagyanyádat, Luke - folytatta, és bánatosa megrázta szép fejét. - Később, miután Thornton megszöktette Cleót, mindketten tudtuk, hogy ezután mélyen hallgatnunk kell Maureen múltjáról. Láttam, mit művelt Justine Cleóval. Nem engedhettem meg, hogy az én feleségemmel is olyan gyalázatosan elbánjon. Azt hittem, sikerült eltemetnünk ezt az ügyet, és biztonságban vagyunk. - Gondterhelten ráncolta a homlokát. - Kíváncsi vagyok, vajon hol bukkant rá Atwood azokra az újságcikkekre. - Valószínűleg egy internetes sajtóarchívumban. - válaszolta Luke. - Atwood nem hülye. Tökéletesen tisztában van az információ értékével, és hozzám hasonlóan adatgyűjtésből él. Mivel elég jól ismeri a család történetét, nyilván rájött, hol kell kezdenie a keresgélést. - Így hát addig kutakodott, amíg rá nem akadt egy botrányszagú régi esetre, ami busás hasznot ígért vonta le a végkövetkeztetést Hayden. - És mázlija volt a piszoknak, mert rám talált - sziszegte összeszorított foggal Maureen. - Eden férjeként sok mindent megtudott rólunk. Többek között azt is, hogy milyen könnyű kihozni a sodrából Justine-t. Ekkor megjelent az asztalnál Bill, a pincér. Szemmel láthatólag úgy be volt gyulladva, hogy azt sem tudta, fiú-e vagy lány. - Én csak... izé... gondoltam, megkérdezem, nem óhajt-e rendelni valamit Mr. és Mrs. Gilchrist. Maureen fölnézett a fiatalemberre. - Hogyne óhajának! Majd együtt vacsorázunk Mr. Gilchristtal és Ms. Wade-del. Nekem aperitifnek egy martinit hozzon, legyen szíves. - Nekem pedig egy manhattant - mondta nyájasan Hayden. Luke magában a pokolba kívánta nagybátyját és nagynénjét, akik a jelek szerint letáboroztak az asztaluknál, így neki most már a legcsekélyebb esélye sem volt négyszemközt beszélni Katyvel. Ráadásul a nevető angyalszemek láttán rögtön rájött, hogy a lány ismét jót mulat az arrogáns Gilchrist-klánon. Erről jutott eszébe, hogy ha Katy ilyen komikusnak találja a Gilchristokat, akkor nem gyűlölheti őket. Vagy mégis? Hayden hátradőlt, és töprengő képet vágott. - Maureennal úgy döntöttünk, ideje tisztáznunk egyet s mást, Luke. Mindabból, amit Darrenért és Edenért tettél, nyilvánvaló, hogy nem áll szándékodban bosszúhadjáratot indítani az egész család ellen. De ragaszkodnom kell hozzá, hogy tájékoztass bennünket a vállalatra vonatkozó terveidről. Katy gyorsan közbeszólt. - Luke már mindnyájatokkal közölte, mit fog tenni a Gilchrist Inc. érdekében. Hat hónapon belül talpra fogja állítani a céget. Hayden összeráncolta a homlokát. - Igen, ez világos. De én azt akarom tudni, vajon változatlanul kitartasz-e eredeti elhatározásod mellett, hogy tiszteletdíjként magadnak követeled a Pacific Rimet. - Mi az, hogy! - felelte Luke. - Miért ne? - Luke újra végigpásztázta tekintetével az elegáns helyiséget. - Azt hiszem, átkozottul jó befektetés lesz, bár lehet, hogy a séftől meg kell szabadulnom.
Maureen mély lélegzetet vett, mint aki szenvedélyes szónoklatra készül. Hayden gyászos arccal mély hallgatásba merült. Katy a késével megkocogtatta a tányérja szélét, és szigorú pillantást lövellt Luke felé, hogy belefojtsa a szót. - Szerintem az lenne a legjobb, ha ma este valamennyien kerülnénk ezt a témát. Luke tervei még nem véglegesek. Luke felvonta a szemöldökét. - Nem? - Nem! - vágta rá határozottan a lány. - És azt hiszem, mielőtt elhamarkodott kijelentéseket tennénk, ki kéne várnunk, hogy leteljen ez a hat hónap. Maureen átható pillantást vetett Katyre, aztán bólintott. - Igazad lehet. Talán valóban az lenne a legjobb, ha kivárnánk az előttünk álló fél év végét. Hayden szóra nyitotta a száját, hogy vitába szálljon a feleségével, de miután összenéztek, meggondolta magát, és mély sóhajjal ismét Luke-hoz fordult. Tudod, édes fiam, nem tennék neked szemrehányást, ha romlásba akarnád dönteni ezt az egész istenverte vállalatot. Természetesen szívből remélem, hogy nem teszed meg, hiszen ez cég a gyermekeim öröksége, amit elemi érdekem megvédeni. Énnek ellenére megértenélek, ha tönkretennéd. Katy grimaszt vágott. - Ezt csak egy Gilchrist értené meg. Hayden vállat vont. - Lehetséges. De bármi legyen is Luke célja, az a lényeg, hogy megbocsáthatatlan amit harminchét évvel ezelőtt Justine művelt. - És az is egész biztos, hogy Luke családja soha nem bocsátott meg neki. - Katy elképedve csóvált fejét. - Jellemző rátok. - Elég legyen, Katy! - figyelmeztette Luke, akinek semmi kedve nem volt századszor is végighallgatnia, ahogy a lány egy kalap alá veszi az egész Gilchrist famíliát. Katy rá se hederített, csak mondta a magáét. - Tudjátok, mindig kíváncsi voltam valamire, de hiába tört em a fejemet rajta. De ma este kitálaljuk az összes régi zaftos pletykát, így talán itt az alkalom, hogy megkérdezzem tőletek ezt a dolgot. - És mi lenne az? - kérdezte Maureen. - Azt megértem, hogy Thornton Gilchrist miért szöktette meg Cleót. Őrülten szerelmes volt belé, és a Gilchristok drámába illő módon szoktak viselkedni, különösen drámai körülmények között. De szerintetek miért nem vette a fáradságot, hogy legalább pár sort küldjön az édesanyámnak, és ezzel megkímélje attól a szörnyű templombeli megaláztatástól? Luke kővé dermedve meredt a lányra, csakúgy, mint Maureen és Hayden. Egyikük sem tudott válaszolni. Luke-kal most történt meg első ízben, hogy kissé megingott szülei iránt érzett feltétlen hűsége. Tudta, hogy Katynek igaza van. Az apja legalább értesíthette volna szegény Deborah Quinnellt, hogy elhagyja. - Fogalmam sincs, miért nem szólt, vagy miért nem írta meg neki, mire készül - mondta végül Maureen. - Valószínűleg eszébe sem jutott, hogy figyelmeztetnie illene anyádat, Katy. Bizonyára mindennél fontosabbnak tartotta, hogy elvegye Cleót, és megóvja Justine haragjától. Hayden gyöngéden megszorította Maureen kezét. - Ez valóban szerencsétlen megoldás volt, de tulajdonképpen nem csodálom Thornton titkolózását. Valószínűleg attól félt, ha Justine tudomást szerezne a szándékáról, akkor mindent elkövetne, hogy megszabaduljon Cleótól. Deborah Quinnell pedig természetesen szólt volna az apjának, ha még az esküvő előtt értesül vőlegénye szökéséről. - Az apja meg egyenesen Justine-hoz rohant volna, hogy kérdőre vonja - zárta le férje gondolatait Maureen. - Ahhoz, hogy mindezt megértsd, tudnod kell, mekkora hatalma volt akkoriban Justine-nak az egész család felett. Mindnyájan reszkettünk a félelemtől, ha csak tüsszentett egyet. Thornton feltételezte róla, hogy valami szörnyűséget tesz Cleóval. Katy Maureenra nézett. - Például mit?
Hayden válaszolt a felesége helyett. - Ki tudja? Talán megpróbálta volna lepénzelni, hogy tűnjön el. Vagy megfenyegette volna valamivel. Esetleg meggyőzte volna, hogy tönkreteszi Thornton életét, ha hozzámegy feleségül. Maureen bólintott. - Röviden az a lényeg, Thornton tudta, mi a legfőbb feladata. Abban a helyzetben neki elsősorban Cleót kellett oltalmaznia. - És Deborah Quinnellnek csak a második hely jutott a fontossági sorrendjében - motyogta - Anyám is gázolás áldozata lett, mint mindenki, akik egy Gilchrist útjában voltak. Luke jéggé dermedt, ahogy elöntötte a méreg. - Mit jelentsen ez? - Semmit - felelte kényszeredett mosollyal Katy. - Rendeljünk végre, jó? Szeretném megkóstolni a séf valamelyik vegetáriánus remekművét. Gázolás. Luke az étlapra meredt, de egy betű nem sok, annyit se látott. Még soha életében nem ment el az étvágya. Gázolás. Miközben ezt az egy szót ismételgette magában, gyötrő kérdések kavarogtak az agyában. Szóval Katy egy szenvedélyes Gilchrist ártatlan áldozatának tekinti az anyját? Úgy érzi, Deborah-t egy Gilchrist harci szekere gázolta el, és a tettes megállás nélkül száguldott tovább a maga útján. Valahányszor egy Gilchrist szemszögéből vizsgálta a helyzetet, Luke kénytelen volt rádöbbenni, hogy Katynek alapos oka van a bosszúra. - Én is valami vegetáriánus vackot eszem - morogta, mert nem akart a tányérján olyan ételt látni, ami akár halványan is egy élőlény tetemére emlékeztethette volna. - A sors néha furcsa tréfát űz az emberrel - bölcselkedett Maureen. - Gondolj csak bele, Katy, mi lett volna, ha Justine az elmaradt esküvő ellenére sem lép vissza a fúziótól! Akkor te meg Matt ma a Gilchrist Inc. résztulajdonosai lennétek! - Hát ez tényleg minden képzeletet felülmúlna - helyeselt gyanús szelídséggel Katy. Hayden hanyag eleganciával legyintett. - Abszurd ötlet. Azok után, hogy Thornton megszökött Cleóval, szó sem lehetett róla, hogy Justine egyesítse a Gilchrist cégbirodalmat a Quinnell étteremlánccal. A fúzió alapfeltétele Thornton és Deborah házasságkötése volt, hogy ez által rokoni szálak is összefűzzék a két családot. Justine előbb halt volna meg, mint hogy vállalata egy részét kívülállók kezére juttassa. Luke már amúgy is maga alatt volt, most azonban még jobban elkeseredett. Az elhangzottakból bárki könnyűszerrel levonhatja a következtetést, hogy Katy családját súlyos veszteség érte harminchét évvel ezelőtt, tehát már csak az a kérdés, vajon Katy is így látja-e a történteket, gondolta. Ma este teljesen elbizonytalanodott. Fogalma sem volt, miként vélekedik a lány valójában erről a szomorú régi esetről, és úgy érezte, bele fog őrülni a bizonytalanságba. - Ami volt, elmúlt - mondta különös mosollyal Katy, majd hátradőlt, és néhány másodpercig elgondolkozva szemlélte a zsúfolásig teli helyiséget. - A múltkor eszembe jutott, hogy a cégnek a közeljövőben renováltatnia kéne egyik-másik éttermét. Ez például nagyon kellemes, de már kissé divatjamúlt. - Az éttermek berendezése éppúgy öregszik, mint bármi más - válaszolta Luke. A fejében kavargó kínzó gondolatok pillanatnyilag sokkal jobban érdekelték belsőépítészeti problémáknál. - Van egy javaslatom - közölte sugárzó mosollyal Katy. - Éspedig? - Szerintem mind az öt éttermet renováltatni kéne! Kihasználhatnánk, hogy a vállalat szoros kapcsolatban áll egy híres üvegszobrásszal. Az előcsarnokokban kiállíthatnánk Hayden alkotásait. Maureen instruálhatná az építészt, hogy a műtárgyak a lehető legjobban érvényesüljenek a belső térben. Maureen úgy meglepődött, hogy még a lélegzete is elakadt. - Komolyan beszélsz, Katy? - kérdezte izgalomtól csillogó szemmel.
- Természetesen. Már jó ideje gondolkozom a dolgon. Még tovább fokozhatnánk a hatást, ha a kiállítás megnyitásával egy időben alapítványt hoznánk létre a képzőművészet támogatására. Holtbiztos, hogy itt nyüzsögne az egész sajtó. Azt hiszem, ez fantasztikus reklám lenne, amellett nagyon jót tenne a Gilchrist imidzsének. Hayden szemében felvillant a lelkesedés fénye, de rögtön ki is hunyt. - Felejtsd el az egészet. Justine soha nem lenne kapható ilyesmire. - Már nem Justine a főnök, hanem Luke - emlékeztette szelíden Katy. - És fogadni mernék, hogy Luke el van ragadtatva az ötlettől. Luke belenézett a lány kristálytiszta szemébe, azon tűnődött, vajon hogyan is képzelhette, hogy ez az angyali teremtés a család háta mögött összejátszott Fraser Stanfielddel. Hiszen aki gyűlöli a Gilchristokat, az nem törné a fejét, hogyan orvosolja azt a rengeteg sérelmet, amit Justine-tól kellett elszenved Haydennek és Maureennak az elmúlt évtizedekben. Mintha hirtelen megvilágosodott volna az elméje, Luke ráébredt, hogy az őrangyaloknak nincs idejük bosszút forralni mások ellen, mert sokkal fontosabb dolguk van: igyekeznek megszépíteni az életet. Ettől a gondolattól egyszeriben elszállt a rosszkedve, sőt kifejezetten felvidult. Észrevette Maureen és Hayden rászegeződő tekintetét, s mivel tudta, hogy mindketten a válaszára várnak, a szóban forgó témára összpontosította a figyelmét. - Hát... - mondta lassan, majd nyomban el is hallgatott, és megvonaglott az arca a fájdalomtól, mert Katy sípcsonton rúgta az asztal alatt. A lány figyelmeztető pillantása láttán kis híján elvigyorodott. - Hát persze! Miért ne? Ki fogjuk állítani Hayden üvegszobrait az összes éttermünk előcsarnokában, ha a fene fenét eszik is! Maureen arcáról eltűnt a feszültség. - Köszönöm, Luke - mondta halkan. Hayden néhány másodpercig zavartan pislogott, mint akit fejbe kólintottak, de lassan ő is elmosolyodott. - Nem is tudtam, hogy ilyen nagyra értékeled a műveimet, édes fiam. Csak mostanában keltették fel az érdeklődésemet - vallotta be Luke. AMINT becsukta a hotelszoba ajtaját, Luke nyomban magához húzta, és a karjába zárta Katyt. - Már azt hittem, sosem maradunk kettesben - mormolta, ahogy száját a lány szájára tapasztotta. Úgy érezte, ma este egy pillanatig sincs türelme várni. Majd' belepusztult a testét mardosó vágyakozásba, és tantaluszi kínjait csak Katy enyhíthette. A lány egy szóval sem tiltakozott. Ajkai engedelmesen szétváltak, karja Luke nyakára fonódott, teste a férfi testéhez simult. A sárgamintás türkizkék muszlinruha éppolyan anyagtalan és leheletfinom volt, amilyennek látszott. Luke mintha nem is a pókháló vékonyságú érintette volna meg, hanem Katy selymes bőrét. De csak mintha. Lehámozta Katyről a hajnal színeit idéző ruhát és a padlóra dobta. A hívogató kristálytiszta kék szempárból melegség sugárzott, ahogy ölbe kapta és az ágyhoz vitte a lányt. Ezúttal kapkodás nélkül, ráérősen akarta a magáévá tenni Katyt, de hirtelen hatalmába kerítette az ellenállhatatlan vágy. Ahogy az ágy felé lépdelt, lehajigált ruhadarabokat hagyott maga után a szőnyegen. Pár perccel később remegő kézzel feszítette szét a bársonyos combokat, és ráborult a lányra. Lassan hatolt belé, majd a szoros hüvely természetes ellenállását legyőzve óvatosan nyomult előre, nehogy fájdalmat okozzon, és végül szerencsésen célhoz ért, közben még beljebb furakodott, abban a biztos tudatban keresett enyhülést, megnyugvást és vigaszt, hogy Katy hasonlóképpen viszonozza lángoló szenvedélyét.
Kiverte a víz az izgalomtól, ahogy a lány forró, nedves ágyéka magába fogadta. Amikor Katy megragadta, és körmeivel végigszántotta verejtékes vállát, izgalma már-már az elviselhetetlenségig fokozódott. Amint a lány éles kis fogai belehasítottak a vállizmába, egy csapásra köddé vált az összes gyötrő kérdés, ami a bizonytalanság örvényévé változtatta a mai napját. Miközben hallotta, hogy Katy a nevét kiáltja, remegés rázta meg az egész testét, és a következő pillanatban eljutott a csúcspontra. Aztán beleveszett abba a szédítő zuhanórepülésbe, ami az előbb darabokra tépte, majd szétszaggatott lénye részecskéit újra összeillesztette, hogy ismét épkézláb ember legyen belőle. Nem is értette, hogyan gondolhatta egyetlen percig is, hogy Katy bosszút forral a Gilchrist család ellen. - SZÓVAL MIÉRT is voltál két napig olyan pocsék hangulatban? - kérdezte csevegő hangnemben Katy. Luke lustán elnyúlva hanyatt feküdt az ágyon, Katy pedig a gyűrött lepedőn hasalt, és összefont karral a férfi csupasz mellkasához támaszkodva szórakozottan kalimpált egyik behajlított lábával. Luke beletúrt a lány hajába, és ujjaira csavarta a selymes vörös csigákat. - Nem is voltam pocsék hangulatban. - De igen! Még a Gilchristok mércéjével mérve is ritka harapós kedvedben voltál! - erősködött huncut mosollyal a lány. Luke játékosan rácsapott Katy pucér hátsójára. - Utálom, ha egy kalap alá veszel a rokonaimmal! Engem nem mérhetsz az ő mércéjükkel. Csakis önmagamhoz viszonyíthatsz! És még nem ismersz elég jól ahhoz, hogy meg tudd ítélni, milyen a hangulatom. - Ne beszélj mellé! - mondta Katy, és megcibálta a férfi mellkasán göndörödő szőrzetet. - Aú! - Luke megragadta a lány ujjait. - Bármilyen hangulatban voltam, megnyugtathatlak, hogy most remekül érzem magam. Illetve csak éreztem, egészen addig, amíg gyötörni nem kezdtél. Katy a férfi arcát fürkészte. - Biztos, hogy már nem vagy pocsék hangulatban? - Holtbiztos! Nézd, milyen vidáman mosolygok! - A Gilchristok még akkor is tudnak mosolyogni, ha... Luke gyorsan a lány szájára tapasztotta a tenyerét. - Ki ne mondd! - kiáltotta, aztán visszahúzta a kezét. - Oké. Ha egész biztos vagy benne, hogy tegnap óta ilyen sokat javult a hangulatod - dünnyögte lassan Katy -, akkor föltennék neked egy kérdést. - Mi lenne az? - Valójában mi volt a véleményed azokról az üzlethelyiségekről, amelyeket tegnap délután mutatott meg nekünk az ingatlanközvetítő? Luke-ban felrémlett a szörnyű lehetőség, hogy a Pesto Presto végül mégis fontosabb szerepet fog játszani Katy életében, mint ő, és már korántsem olyan jókedve, mint egy perccel ezelőtt. - Egyik rémesebb volt, mint a másik - mondta A lány erre fölkapott egy párnát, és püfölni kezdte vele Luke-ot, aki harsány hahotára fakadt. Úgy nevetett, hogy még a könnye is potyogott, de csak addig, amíg rá nem ébredt, hogy újra tettre készen áll a vesszője. Ekkor a nevetés átváltozott szenvedéllyé ő ismét beleveszett Katy mennyei tüzébe.
18.
KÉT NAPPAL később Luke az otthoni számítógépén dolgozott, amikor kopogtatást hallott. Kávéscsészével a kezében, a képernyőnyi információn gondolkozva kiballagott, hogy ajtót nyisson. Tudta, hogy bárki áll is a küszöb előtt, az illető csak jó barát lehet, mert Zeke meg se nyikkant, csupán a fülét hegyezte. Következésképpen mindössze ketten jöhettek szóba: Katy és az öccse. Luke azt remélte, Katy szaladt át hozzá. De tévedett. Matt meredt rá vádló tekintettel, haragtól eltorzult arccal, ökölbe szorított kézzel. - Neked viszonyod van a nővéremmel! - sziszegte mérgesen. Luke hátralépett az ajtóból. - Gyere be, Matt. A fiú belépett a zsebkendőnyi előszobába. Vállizmai megfeszültek, mint egy párbajra készülő daliáé, aki rá akarja vetni magát a gaz csábítóra. - Viszonyod van vele! - ismételte magából kikelve. - Ezt ő mondta neked? - kérdezte Luke, miközben előrement a konyhába. Matt vonakodva követte. - Mondania sem kellett. Amint hazaértetek Seattleből, magamtól is rögtön rájöttem. Jézusom! Hát teljesen hülyének nézel engem? - Matt dühösen rácsapott a frizsider ajtajára. - Azt hiszed, pusztán azért, mert még csak tizenhét éves vagyok, nem látok a szememtől? - Nem. Egyszerűen úgy gondoltam, hogy ez nem tartozik rád. - Luke leült, és félretolta az asztalon heverő jegyzeteit. - Igenis rám tartozik! Katy a nővérem, és törődnöm kell vele, mert igaz, hogy sok mindenhez ért, de a pasikról nem tud túl sokat. Legalábbis a magadfajtáról. - Mi a problémád velem? Matt alig bírta fékezni magát. Indulatosan beletúrt a hajába, s lezöttyent a másik konyhaszékre. Amikor már megmondtam neked, hogy nem vagy esete. - Én pedig megmondtam neked, hogy vigyáz fogok a nővéredre. - Tudom, de láttam, mennyire ki volt borulva tegnap, miután megjöttetek. - A fiú komor ábrázattal hallgatott egy pillanatig. - Talán azt akarod bemesélni nekem, hogy nincs viszonyod Katyvel? - Nem. Én csak emlékeztettelek az ígéretemre, szavamat adtam neked, hogy vigyázni fogok Katyre és ez így is lesz. - Luke néhány másodpercig figyelmesen nézte Matt pulykavörös arcát. - Mi baja volt tegnap a nővérednek? Miért kezdted el egyszeriben félteni tőlem? - Sírt, a mindenségit! Pedig ő szinte soha nem szokott sírni. De én láttam, hogy sírt a szobájában! zsebre dugta a kezét. - Ő erről persze nem tud. - Szóval azt hiszed, hogy én ríkattam meg? Szerinted azért borult ki, mert megbántottam valamivel? - Igen. - És ezt miből gondolod? - Abból, hogy Katy a nővérem, és mindenkinél jobban ismerem - szögezte le ellentmondást nem tűrő hangon Matt. - Legutóbb akkor sírt így egyedül szobájában, amikor az a bunkó Nate Atwood dobta, és Edennel kezdett járni. Luke összeszorította a száját. Igen kellemetlenül érintette, hogy a fiú nem tartja különbnek Atwoodnál. Megígérem neked, hogy én nem fogok úgy bánni a nővéreddel, mint az a gazember. - Nem hát! Te majd még jobban elbánsz vele! Sokkal nagyobb fájdalmat fogsz okozni neki, amikor 1elécelsz. Atwood legalább nem csábította el. Ezt Katytől tudom, mert annak idején megkérdeztem tőle. - Más szóval afféle kotnyeles öcsike módjára beleütötted az orrodat a nővéred magánügyébe, ugye? És milyen jogon faggattad ki, ha szabad érdeklődnöm? - Mert nem hagytam volna annyiban a dolgot, ha kiderül, hogy Atwood elcsábította - jelentette ki Matt. - Mit csináltál volna? - Gőzöm sincs. Valamit - dünnyögte morcos képpel Matt. - Bár Katy azt mondta, semmit sem kell csinálnom, akár elcsábította Atwood, akár nem, mert az a piszok alak úgyis el fogja nyerni a megérdemelt büntetését.
Luke a szeme sarkából gyanakodva sandított a fiúra. - Igazán? És hogyan? - Katy biztosra vette, hogy Atwood majd megkapja a Magáét, ha egy Gilchristot vesz feleségül. Luke bosszúsan dobolt az asztalon. - A nővéredtől csöppet sem meglepő, hogy ilyesmit mondott, sőt nagyon is jellemző rá. - morogta. A konyhára telepedett mély csendet Zeke törte meg, aki egyszer csak becsörtetett a tányérjával. Előbb alaposan szemügyre vette az asztal fölött egymásra meredő két felpaprikázott férfit, aztán ledobta a tányérját, és rokonszenve jeléül Matt térdére hajtotta a fejét. A fiú szórakozottan vakargatni kezdte négylábú barátja fülét. - Miért jöttél ide, Matt? - kérdezte csendesen Luke. - Mert figyelmeztetni akartalak, hogy ne okozz fájdalmat Katynek. - És szerinted mit kellene tennem, hogy ezt elkerüljem? Matt egy pillanatra szemmel láthatólag elbizonytalanodott, aztán újra komor képet vágott. - Legalább meg kéne kérned a kezét! Akkor nem érezné úgy, hogy kihasználod. Luke meghányta-vetette magában a fiú válaszát. - Szóval azt akarod, hogy feleségül kérjem a nővéredet. Matt megújult harci kedvvel kiegyenesedett - Igen! - Rendben van. Meg fogom kérni - felelte furcsán kótyagos fejjel Luke. Az ifjú Matt egy sokat látott, javakorabeli férfi kétkedő tekintetével mérte végig. - Tényleg? Luke a fiú szemébe nézett. - Tényleg - felelte meggyőződéssel, mert hirtelen úgy érezte, még soha nem volt ilyen biztos benne, mi a teendője. - Azt hiszem, testvéri minőségedben jogod van a felvilágosításhoz, tehát a szavamat adom neked, hogy tisztességesek a szándékaim. Matt nem akart hinni a fülének. - Igen? - hebegte nyilvánvaló döbbenettel, amikor felfogta, hogy Luke kész teljesíteni a kötelességét. - Becsületszavamra - mondta ünnepélyesen Luke. - De jobb, ha előre tudod, hogy itt nem az én hajlandóságommal van probléma, hanem a nővéredével. - Ezt nem értem. - Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy Katynek tisztességes szándékai vannak-e velem kapcsolatban - magyarázta halkan Luke. - Fogalmam sincs akar-e a feleségem lenni. - Aha! Most már világos! - mondta megkönnyebbülve Matt. Azt hiszem, csak meg kéne kérned kezét, és ezzel el is lenne intézve az egész, mert Katy valószínűleg nem is akarna igazából hozzád menni. Elvégre te Gilchrist vagy. Luke a zápfogait csikorgatta. - Hidd el, hogy nem könnyű dolog. - Micsoda? Gilchristnak lenni? Igen, ezt meg tudom érteni. - Matt felvidult. - Szóval megkéred? - Igen. - Oké. - Matt elégedetten bólintott. - Akkor minden rendben van. - Arckifejezéséből ítélve minden bizonnyal úgy vélte, sikeresen elvégezte a feladatát. - Hé, nincs kedved lejönni velem a klubba? Segíthetnél gyakorolni a dobásokat. - Miért ne lenne? Gyerünk! - mondta Luke arra gondolva, hogy egy kis edzés a sráccal éppolyan jó feszültségoldó, mint bármi más. KATY a tengerpart felé igyekezve elhaladt Luke villája előtt, és látta, hogy Zeke a fülét hegyezve, feszülten figyeli őt odabentről. A behemót kutya meglehetősen furcsa pózban nyomta az ablakhoz az orrát, mivel a tányérja szokás szerint a szájában volt.
Katy megállt. Tudta, hogy Zeke egyedül van otthon, mert Luke és Matt egy órával ezelőtt elhúztak a Dragon Bay-i Sportklubba. Néhány másodpercnyi tétovázás után meggyőzte magát, hogy a kutya valójában nem magányos, és társaság nélkül is jól meglesz, amíg hazaér a gazdája. Zeke azonban továbbra is reménykedve nézett rá az üveg mögül. Valószínűleg tudja, hogy a partra megyek, és szeretne velem jönni, mert imád odalent rohangászni, gondolta Katy. - Oké, oké - dünnyögte, miközben Luke-tól kapott saját kulcsával kinyitotta a villa ajtaját. Zeke tányérostul tüstént kiügetett, és egyenest az ösvény felé tartott. A kutya jó pár méterrel megelőzte a lányt, és amint leért a tengerpartra, nyomban elszáguldott, hogy felkutassa a számtalan izgalmas szagot, amit az apály hagyott hátra. Furcsa hangulatban vagyok ma, gondolta Katy, miközben lassú sétatempóban követte Zekét. Aztán rájött, hogy tulajdonképpen azóta gyötri ez a különös mélabú, mióta visszatért Luke-kal Seattle-ből. Tegnap este még csendesen sírdogált is a szobájában. Hálát adott az égnek, hogy Matt nem hallotta, mert az öccse rögtön aggódni kezdett volna érte, és megkérdezte volna, mi baja. Katy tudta, hogy erre a kérdésre képtelen lenne világos választ adni. Azt mégsem mondhatná meg, hogy beleszeretett Luke-ba, de ennek a szerelemnek nincs jövője, hiszen pár hónap múlva mindennek vége. Óriási ostobaság volt beleszeretnie Luke-ba, már akkor tisztában volt vele, mi vár rá minden színűség szerint a hat hónap elteltével, amikor először lefeküdt a férfival. Sőt, ha őszinte akart lenni önmagához, akkor be kellett vallania, hogy megismerkedésük első pillanatától fogva érezte, mi lesz a kapcsolatuk sorsa. Úgy vélte, jobban teszi, ha egyáltalán nem foglalkozik a jövővel, hanem beéri annyival, amennyi adatik neki, amíg Luke itt van Dragon Bayben, felkészül rá, hogy a férfi a hatodik hónap végén kilép az életéből. Nehéz lesz elviselni, mondta magában mély sóhajjal, mert ő világéletében hosszú távra tervezett, mióta az eszét tudta, idegenkedett a futó kalandoktól. Az évek során megszokta, hogy mindig előretekintsen, és legyen valami elérendő jövőbeli célja. Luke azonban még mindig azon igyekezett, hogy feldolgozza, és újraértékelje a múltját. - Katy! A lány meglepetten megfordult, amikor a hullámverés robaját túlkiabálva valaki a nevén szólította. A férfihang hallatán a távolabb szaglászó Zeke is fölpillantott. - Fraser! - Katy rámosolygott Fraser Stanfieldt aki lefelé szaladt a sziklák közt kanyargó ösvényen. Hát te meg mi az ördögöt keresel itt? - Azért jöttem, hogy elköszönjek tőled. - Fraser leért a partra, és gyors léptekkel közeledett a lányhoz. - Tegnap nemigen volt rá alkalmam. - Azt hittem, egyenesen a reptérre mentél a székházból. - Hát nem jöttél rá, mi történt a szemed láttára? - kérdezte zord mosollyal Fraser. - Gilchrist az orrod előtt tuszkolt ki az épületből. Kirúgott. Katy másodpercekig szóhoz sem jutott a döbbenettől. - Kirúgott? Ezt nem hiszem el! De hát miért tett volna ilyet? - Bizonyos üzleti ügyek miatt. - Fraser szája megvonaglott. - Ugye, tudod, hogy nincs harag? - Nem, nem tudom, mint ahogy azt sem, miről beszélsz. Mi ez az egész? - Gilchrist attól félt, hogy túl közel vagyok a vállalat hatalmi centrumához. Fenyegető veszélyt látott bennem, ezért úgy döntött, megszabadul tőlem. - Hiszen te kizárólag azért voltál közel a belső körhöz, mert Justine megkért, hogy segíts nekünk egyben tartani a céget! - Rá se ránts, Katy! Nagyfiú vagyok, nem kell izgulnod miattam. Tudom, milyen módszerekkel játsszák ezeket a kisded játékokat.
- De ha tényleg úgy volt, ahogy mondod, akkor ez szörnyű igazságtalanság! - kiáltotta porig sújtva Katy. - Egyszerűen rettenetes! Azonnal beszélek Luke-kal. Nem engedem, hogy kirúgjon, pusztán azért, mert Justine megbízásából a segítőtársam voltál. - Felejtsd el, Katy. Gilchrist már kihajított. Hiába is beszélsz vele, nem fogja meggondolni magát. A Gilchristok mindig elérik, amit nagyon akarnak. Mindketten elég sokáig dolgoztunk nekik ahhoz, hogy ezt tudjuk. - De ez nem igazság! Fraser keserűen felnevetett. - Te az üzleti etika dolgában mindig egy kicsit naiv voltál. De ne emészd magad a történtek miatt. Én a talpamra szoktam esni. Ezúttal is így lesz, úgyhogy nem kell féltened. - Ez borzasztó! Rémesen érzem magam. Nekem segítettél az ügyintézésben, tehát én is hibás vagyok. Fraser tekintete elborult. - Ami engem illet, azért érzem rémesen magam, mert kettőnknek nem volt alkalmunk igazán közeli kapcsolatba kerülnünk mással. De azt hiszem, ezen a helyzeten még változtathatunk. Mielőtt Katy felfoghatta volna, mi a szándéka, Stanfield megragadta a karját. Egy erős rántással megpróbált kiszabadulni a vasmarokból, de hiába. Ekkor kihúzta magát, és nyugalmát megőrizve szigorúan a férfi szemébe nézett. - Eressz el, Fraser. - Nem. Még nem. - Bár a lányon hosszú ujjú póló volt, Fraser szorítása pokolian fájt. - Egy dologban a fején találtad a szöget, Katy. Az adósom vagy. - Már mondtam, hogy beszélek Luke-kal. - Gilchristtal nem érdemes beszélni. Időpocséklás - Stanfield megrázta a lányt. - Rengeteg energiát fektettem ebbe az üzletbe, és egy vagyont fogok veszíteni, mert te keresztbe tettél nekem. - Mit jelentsen ez? Hiszen halvány sejtelmem volt róla, hogy Luke ki akar rúgni téged! - Nem emlékszel, miben maradtunk? - kérdezte Katy fölé tornyosulva Fraser. - Informálnod kellett volna engem Gilchrist terveiről, de te egy árva szót sem szóltál arról az átkozott nyomozásról! Katy mély lélegzetet vett. - Mert tilos volt beszélnem róla. - Valóban? Azt hittem, a barátodnak tartasz. Te nem vagy túl hűséges a barátaidhoz, igaz? Úgy érzed, csak azoknak az istenverte Gilchristoknak tartozol feltétlen hűséggel! - Mit akarsz tőlem, Fraser? - kérdezte csendesen Katy. - Hozzáférést a cég számítógépeihez a következő pár hónapban. Te ügyes kislány vagy, Katy. Simán meg tudod szerezni nekem az új belépési kódokat, meg a szükséges információkat. Be kell jutnom a komputerekbe, hogy manipulálhassak bizonyos adatokat. A lány elhűlve meredt Stanfieldre. - Miért? - Mert útnak indítottam néhány tervet, amelyek remekül beválhatnak, ha esélyt kapnak rá, hogy végigfussák a pályájukat. Most nem adhatom fel, Katy. Mára finisben vagyok, és hamarosan célhoz érek. Segíts nekem, és én cserébe beveszlek a buliba. - Miféle buliba? - rivallt rá a férfira Katy. - Mit műveltél, Fraser? - Busás haszonnal kecsegtető egyezséget kötöttem egy konzorciummal, ráadásul számomra igen kedvező feltételekkel. Csupán azt a látszatot kellett keltenem, hogy az Ínyenc Gilchrist versenyképtelen. És minden a lehető legjobban alakult, méghozzá annak köszönhetően, hogy közel voltam a belső döntéshozói körhöz. - Vagyis szabotáltad a vállalatot! Ugye így van? - kiáltotta felháborodva Katy. - Luke-nak igaza volt! Ő az első perctől kezdve tudta, hogy házon belül kell keresnie a tettest. - Semmit nem tud rám bizonyítani, és ezzel ő is teljesen tisztában van. A gyanún kívül nincs más a kezében. Ezért rúgott ki tegnap ahelyett, hogy feljelentett volna. De te segíteni fogsz, Katy, hogy sikerre vihessem a tervemet. - Nem!
- De igen. Megfizetek Gilchristnak. Nem bánhat úgy velem, mint a kapcaronggyal! Azt hiszi, mindent megengedhet magának, de ezt nem ússza meg szárazon! Rá fogom kényszeríteni, hogy eladja az Inyenc Gilchristot. - Hogyan? - Természetesen a te közreműködéseddel. És persze a számítógép segítségével. Képes vagyok rá. Holt-biztos, hogy menni fog. - Ne légy ostoba! Én ebben nem veszek részt. - Dehogyisnem. Ha nem segítesz, elhitetem a Gilchristokkal, hogy az elmúlt néhány hónap összes hibáját te követted el, tehát a cég minden jelenlegi gondjának te vagy az oka és nem én. Egyenesen Justine-nak fogom elküldeni a bizonyítékot. - Miféle bizonyítékot? - kérdezte elszörnyedve Katy. - Nincs semmiféle bizonyítékod! Én sosem tettem olyasmit, amivel kárt okoztam a vállalatnak. - Mire végzek, bőven lesz bizonyítékom ellened. Annyit gyártok a számítógéppel, amennyit csak akarok, és dokumentumokkal is alátámasztom majd az állításaimat. Gyerekjáték összehozni néhány teljesen hitelesnek látszó hamisítványt. A Gilchristok pedig az utolsó betűig mindent be fognak venni. Tudod, milyenek, neked aztán nem kell őket bemutatnom. - Ez hazugság! Ha más nem is, Justine megbízik bennem. Luke szintén. - Magad is tudod, hogy olyan Gilchrist még született erre a világra, aki bárkiben is teljesen bízna. Justine meg különösen bizalmatlan. Nem kell majd sokáig győzködnöm, hogy a lehető legrosszabbat feltételezze rólad. Elvégre már nincs szüksége rád, mert visszaédesgette magához a drágalátos unokáját. - A fene egyen meg, Fraser! És én még azt hittem, hogy a barátom vagy! - Katy hátragereblyézte az arcából széltépte haját. - Hogy vetemedhettél ilyesmire? - Ez csak üzlet, szivi. - Szégyellhetnéd magad! Ez közönséges hitványság. - Mellőzd a prédikációt. Semmi kedvem hozzá. Vagy segítesz, vagy névtelen levelet küldök Justine-nak, aki takarosan kinyomtatott számítógépes adataimból rögtön látni fogja, hogy te akartad hazavágni az Ínyenc Gilchristot. Ez van, Katy. Nincs választásod. - Menj a pokolba! - válaszolta a lány, miközben ismét megpróbálta kiszabadítani a karját Stanfield markából. Fraser megtorlásul teljes erővel megrántotta. Katy megbotlott, és elesett. A férfi utánakapott, és újra megragadta. - Azt teszed, amit mondok, te kis ringyó! - sziszegte résnyire szűkült szemmel. - Egy rahedli pénz úszhat el, ha most kiszúrsz velem! Katy felsikoltott a fájdalomtól, mert Fraser ujjai satuként szorították a vállát. Zeke ledobta a tányérját a homokba, majd nekiiramodva támadásba lendült. - Ez meg mi a fene? - Fraser villámgyorsan fölegyenesedett, ahogy megpillantotta a fogvicsorgatva feléje száguldó Zekét. - Az istenért, szólj rá! - Gyorsan hátrálni kezdett, de lába beleakadt a parton kígyózó hínárba, és kis híján hanyatt vágódott. - Parancsold vissza ezt a dögöt! Fraser, amint visszanyerte az egyensúlyát, szélsebesen megfordult, és futásnak eredt. Katy éppen akkor tápászkodott föl a homokból, amikor Zeke elhúzott mellette. Látta, hogy a kutya utoléri a menekülő Frasert, egy hatalmas ugrással ráveti magát, jókora darabot harap ki a széldzsekije hátából, és vadul marcangolni kezdi zsákmányát. Fraser felordított, s megpróbált kibújni a cafatokra tépett széldzsekiből, ám azt Zeke nem eresztette ki a fogai közül, hanem addig rángatta az anyagot, amíg a dzsekibe belegabalyodott Fraser újra meg nem botlott, és félelmében üvöltve el nem terült a parton.
- Zeke! Állj! - Katynek elakadt a lélegzete, amikor a kutya mindkét mellső lábát áldozata mellkasára téve a parthoz szegezte Frasert. - Zeke! Állj! Elég volt! A kutya farkcsóválva, esdeklő pillantással nézett rá, és halkan vinnyogva, mintha engedélyt kért volna tőle, hogy átharaphassa Fraser torkát. - Koptasd le rólam ezt az átkozott dögöt! - hörögte Stanfield. - Minden oké, Zeke. Ne bántsd. - Katy óvatos léptekkel közeledett Fraserhez és Zekéhez. - Okos kutya. Jó kutya. Nyugi, öregfiú. Nem szeretnénk, ha beperelne bennünket a bácsi. Hagyd szépen békén! Ez az! Jó kutya! - Szedd már le rólam! - Fraser megmozdult, hogy kievickéljen Zeke mancsai alól. Zeke halkan morogva rávicsorgott, mintha figyelmeztetné, hogy ne moccanjon, ha kedves az élete. Fraser nyomban kővé dermedt. - Jézusom! - suttogta a mellkasán álló kutyára meredve. - Ez a vadállat meg fog ölni! Katy maga sem tudta pontosan, hogy Zeke mit forgat a fejében. Még egy lépéssel előbbre merészkedett és megragadta a kutya nyakörvét. Ebben a pillanatban Zeke fölemelte a fejét, a fák közt kanyargó ösvény irányába nézett, és ugatni kezdett, mintha segítséget hívna. Katy a kutya tekintetét követve megpillantotta Luke-ot és Mattet, akik rohanvást közeledtek az ösvényen. - Luke! - Katy odaszaladt a férfihoz, és a nyakába vetette magát. - Hála az égnek, hogy itt vagy! Fogalmam sem volt, mit kezdjek Zekével! Luke a karjába zárta Katyt, és a lány feje fölött rászólt a kutyára. - Zeke! Csigavér, pajtás! Jól van, már eleresztheted. Majd én ellátom a baját ennek a gazembernek. Zeke szófogadóan leszállt Fraser mellkasáról odaügetett a gazdájához. - Matt, te most rögtön hazaviszed Katyt és Zekét. Stanfield az én reszortom. A fiú azonnal teljesítette a halk, de határozott parancsot. - Máris indulunk. Gyere, Katy! A lány fölemelte a fejét Luke válláról. - Várj egy percig, hadd magyarázzam meg, mi történt. - Semmi szükség rá. Pontosan tudom, mi az ábra - mondta Luke Katynek, de haragtól szikrázó tekintetét Fraserre szegezte. - Menj szépen haza az öcséddel. A lány rájött, hogy nincs ereje vitatkozni. Egyrészt alig állt a lábán a megrázkódtatástól, másrészt biztosra vette, hogy úgyis hiába beszélne, mert Luke már nyilvánvalóan átvette az irányítást. Így hát szó nélkül magára hagyta a férfit Stanfielddel, és az ösvény felé indult Matt-tel. Zeke visszaszáguldott a parton heverő tányérjáért, gyorsan fölkapta, aztán szélsebesen Katy és Matt után vágtatott. Miután fölkapaszkodtak az ösvényen, Katy megfordult, és a magasból a partot kémlelte, hogy lássa, mi folyik odalent. - Remélem, nem lesz semmi baj - mormolta aggodalmas hangon. Matt elvigyorodott. Az arcára volt írva, hogy tökéletesen megbízik Luke-ban. - Holtbiztos, hogy baj lesz. Nekem elhiheted. De te nyugodt lehetsz, a hajad szála sem fog meggörbülni. Mérget vehetsz rá, hogy Luke elintézi ezt a mocsok Frasert. NEM SOKKAL, később Katy éppen egy halom frissen mosott petrezselymet és bazsalikomot öntött a vájdlingból a háztartási robotgép jénai táljába, amikor Luke belépett a villa ajtaján. Zeke a konyha kellős közepén ült készenlétbe helyezett tányérja mellett. Röpke farkcsóválással üdvözölte gazdáját, de rá se nézett. Egy másodpercre sem vette le a szemét a háztartási robotgépről.
Luke egy pillantással fölmérte a helyzetet. - Hát ti mit csináltok itt ilyen korán? Máris a vacsorát főzitek? - Valószínűleg tréfának szánta a kérdést, de hangja elárulta, hogy nincs jókedvében, és smaragdzöld mágusszeme jéghideg villámokat lövellt. Matt, kezében egy félliteres ásványvizes palackkal kezében a kredencet támasztotta. - Ez nem a mi kajánk lesz, hanem Zekéé - magyarázta Luke-nak. - Katy egy adag pestót készít, kizárólag neki. - Egy egész adagot? És kizárólag neki? - Luke megvakarta a kutya fülét. - Zeke még a végén azt fogja hinni, hogy kilehelte a lelkét, és a hetedik mennyországban kötött ki! - Megérdemli a jutalmat - mondta halkan Katy, aki természetesen rögtön megérezte a férfiban vibráló feszültséget. - Hiszen hősiesen megvédett. - Néhány másodpercre lenyomta az indítógombot, hogy a gép felaprítsa a zöldséget. Mialatt a robot dolgozott gyorsan kirakta az asztalra a többi hozzávalót is. - Bizony ám, Zeke! Úgy viselkedtél, mint egy hős lovag! - mondta őszinte csodálattal Matt. - Okos kutya. Jó kutya. Zeke a padlót csapkodta a farkával, jelezve, hogy jólesik neki az elismerés, de továbbra is kocsányon lógó szemmel bámulta a robotgépet. Katy óvatosan ismét Luke-ra sandított. A férfi szeme veszedelmesen zöld, arckifejezése kifürkészhetetlen volt. - Mi történt odalent, Luke? Mit műveltél Fraserrel? - Semmi különöset. - Megtudhatnám, hogy érted ezt? - Katy kikapcsolta a gépet, és fogta a merőkanalat. Miután az egész adagot kiszedte Zeke tányérjára, újra fölnézett a férfira. - Ugye nem csináltál semmiféle meggondolatlanságot? - Nem. - Luke halvány mosollyal figyelte a zöldmártást lefetyelő kutyáját. - Van még itthon ásványvíz, vagy valami üdítő, Matt? - Persze. - A fiú a frizsiderre mutatott. - Szolgáld ki magad. Katy betette a robotgép kannáját a mosogatóba. - Igaz mindaz, amit Frasertől hallottam, Luke? Tényleg azért rúgtad ki, mert az volt a gyanúd, hogy ő tervelte ki az Ínyenc Gilchrist elleni szabotázsakciót? - Aha. - Luke kinyitotta a frizsiderajtót, és kivett egy dobozos kólát. Minden mozdulata éppolyan kiszámított és fegyelmezett volt, akár egy prédára leső fekete párducé, de erőt sugárzó testén ugyanúgy látszott, mint egy vadon élő nagymacskáén, hogy bármelyik pillanatban készen áll a támadásra. - És ha valóban így van, akkor miért nem mondtál nekem igazat? - kérdezte felháborodva Katy, akit ismét elöntött a méreg. - Miért próbáltad elhitetni velem, hogy Fraser azért megy el, mert egy másik vállalatnál jobb állást kapott? Luke kinyitotta a kólás dobozt. Tekintetében engesztelhetetlen gyűlölet sötétlett, ahogy a lány haragtól szikrázó szemébe nézett. - Azért, mert tudtam, hogy a fickó védelmére kelnél, és nem akartam újra összeveszni veled miatta. Katy elgondolkozva rágta a szája szélét. - Bizonyára voltak enyhítő körülmények. Képtelen vagyok elhinni, hogy Fraser alapos ok nélkül kárt okozott volna a cégnek. - Megvolt rá az alapos oka - válaszolta kurtán Luke. - Nagyot kaszálhatott volna. - Talán nem is a pénzért tette. Lehet, hogy belekényszerítették valamibe. Luke halkan mondott egy cifrát. - Stanfield opportunista alak. Amikor Justine fokozatosan kezdett visszavonulni, és már nem járt be naponta a székházba, hatalmi vákuum keletkezett, mert senki nem ült a vezérigazgatói székben, aki a menedzsment körmére nézett volna. És amikor Justine megkérte Stanfieldet, hogy vállalja el a nagyobb felelősséggel járó, magasabb pozíció betöltését, az a gazember meglátta a kínálkozó alkalmat, és megragadta. Katy felsóhajtott. - Ezt egyszerűen nem tudom elhinni, Luke. Meg kellett volna mondanod nekem az igazat, amikor kirúgtad Frasert.
Luke vállat vont. - Lehet. De akkor úgy gondoltam minden simábban fog menni, ha nem keverlek ebbe a piszkos ügybe. - De hát már amúgy is belekeveredtem, mert Fraser a barátom volt. Vagy legalábbis annak hittem. Fogalmam sincs, mihez kezdtem volna nélküle az elmúlt hónapokban. Mindig számíthattam a segítségére. - Arra használta a hatalmat, amivel Justine és te felruháztátok, hogy rontsa az Ínyenc Gilchrist pénzügyi helyzetét - közölte kereken Luke. - A valós értéknél jóval alacsonyabb áron akarta átpasszolni egy befektetői konzorciumnak, hogy árulása jutalmául szép summát vághasson zsebre. Ügyes kis cselszövés volt, meg kell hagyni. - Talán azért választotta a görbe utat, mert tudta, hogy a Gilchrist Inc.-nél nincs reménye feljebb lépni a ranglétrán. Lehet, hogy úgy érezte, nálunk sosem lesz lehetősége följutni a csúcsra, mivel ez családi vállalkozás. - A fenébe is, Katy! Pontosan ezért nem szóltam neked aznap, amikor kirúgtam Stanfieldet! Nem akartam végighallgatni, ahogy mentegeted! - Én nem mentegetem, csak megpróbálom megérteni, miért tette, amit tett. - Ne etess ezzel a szöveggel! Katy észrevette, hogy Matt a fülét hegyezve hallgatja a vitát, miközben úgy tesz, mintha rájuk se hederítve az ásványvizét iszogatná. Zeke bekebelezte zöldmártást, és üres tányérja mellett ülve hol a gazdája, hol a lány arcát fürkészte okos kutyaszemével. - Igenis mentegeted - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Luke -, én viszont hallani sem akarom a mentségeidet. Néha lehet őrangyalt játszani, Katy, de most sem a hely, sem az időpont nem alkalmas a játszadozásra. - Azt hiszem, lényegében véve igazad van - dünnyögte a férfira sandítva Katy. - Fraser ma azért csípett el a parton, mert azt akarta, hogy segítsek véghezvinni a tervét. - Tudom - morogta Luke, és ivott egy korty kólát. - Tőle? - Igen. - Ó! - Katy a füle mögé simította vörös hajtincseit. - Nyíltan megmondta, ha nem segítek neki, akkor névtelen levelet ír Justine-nak, és hamisított számítógépes adatokkal azt a látszatot kelti, hogy egész idő alatt én voltam a szabotőr, aki miatt veszteségessé vált az Ínyenc Gilchrist. - Ezt is tudom. A lány elképedve meredt Luke-ra. - Szintén tőle? - Igen. De csak kínjában fenyegetőzött. Nem kell komolyan venned, Katy. A lány kinézett az ablakon. - Akár el is küldhette volna azt a levelet. - Semmit nem ért volna vele - mondta szelíden Luke. - Nem számítottak volna a hazugságai. Még akkor sem, ha tényleg elküldte volna azokat a hamis adatokat Justine-nak, és ő hitt volna neki, mert már nem Justine vezeti a céget. Ha netán nem emlékeznél rá, én vagyok a főnök. - Hogyne emlékeznék - suttogta félénk mosollyal Katy. - És te nem hittél volna neki? - Nem hát! - vágta rá fülig érő szájjal, hófehér fogsorát egy pillanatra kivillantva Luke. - Eszembe sem jutott volna elhinni ezt a rút rágalmat a Gilchrist família őrangyaláról. Te vagy az utolsó ember a földkerekén, aki kárt okozna a családi vállalkozásnak. - Díjaznám, ha nem neveznél állandóan őrangyalnak - zsörtölődött Katy, de titokban örült a dicsérő szavaknak. Szívmelengető érzés volt, hogy Luke feddhetetlen embernek tartja, és ennyire bízik benne. Katy jól ismerte a híresen bizalmatlan Gilchristokat Matt törte meg a konyhára leszállt pillanatnyi csendet. - Még szerencse, hogy épp jókor érkeztünk Luke-kal - jegyezte meg azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy bekapcsolódjon a beszélgetésbe. - Nekem mondod? - mormolta Katy. - Gőzöm sem volt, mitévő legyek, hogy Zeke eleressze Frasert, rémeket láttam! Attól féltem, hogy a bíróságon fogunk kikötni, és egyéb súlyos problémáink is lesznek.
- Stanfield nem fog több problémát okozni - mondta Luke. Vészjóslóan halk hangja megriasztotta Katyt. Nyugtalanul összevonta a szemöldökét. - Ugye nem verted meg? Luke a lány szemébe nézett. - Hogy feltételezhetsz rólam ilyesmit? Hiszen tudom, mennyire gyűlölöd az erőszakot! Csak szigorúan megleckéztettem. Megtanítottam az üzleti etikai kódex néhány alapfogalmára, azon kívül erélyesen figyelmeztettem, hogy velem gyűlik meg a baja, ha nem száll le rólad. Matt megnyikkant, mintha nevethetnékje lenne, hirtelen félrenyelte az ásványvizet. Levegő után kapkodva köhögni, köpködni kezdett, és csaknem kétrét görnyedt. Aztán ahogy megpróbálta összeszedni magát, kilöttyintette a vizet, és gyorsan az asztalra tette a műanyag flakont. Katy a szóban forgó kényes témát feledve odaugrott az öccséhez. - Jól vagy, Matt? - kérdezte ijedten. - Persze. Kutya bajom. - A fiú még egy darabig köhécselt, és teátrálisan köszörülte a torkát, majd fogott egy szivacsot, hogy feltörölje a padlón éktelenkedő tócsát. Buzgólkodás közben cinkos pillantást vetett Luke-ra, aki vette a lapot, és színlelt aggodalommal nézett vissza rá. - Uff! Kis híján megfulladtam mondta Matt. - Azt hiszem, jót tenne, ha sétálnék egyét Zekével. Ne izgulj, Katy, nem maradunk el sokáig. Na, gyere, öregfiú! Zeke szófogadóan fölkapta a tányérját, és Matt nyomába eredve kiügetett a villából. Katy megvárta, míg becsukódik az ajtó, aztán Luke-hoz fordult. - Visszatérve Fraserre, tényleg azt hiszem, hogy nem lett volna szabad elhallgatnod előlem ezt a dolgot jelentette ki határozottan. A férfi letette a kólás dobozt, és Katy felé nyújtotta a karját. Terpeszállásban a frizsiderajtóhoz támaszkodott, és magához húzta a lányt, akit azonnal megcsapott az izmos combok közül áradó forróság. Ezúttal úgy reagált rá, ahogy szokott: azonnal elfogta a mámorító izgalom. - Luke? - suttogta, és ahogy fölnézett a férfira, a smaragdzöld szempárból sugárzó fény valósággal elvakította. - Van fogalmad róla, mit éreztem, amikor megláttalak odalent a parton, és rájöttem, mi történt? - Luke hangja úgy morajlott, akár a hullámverés a villa ablaka alatt. - Tudod te egyáltalán, mit művelhetett volna veled az a gazember, ha Zeke nincs ott? Katyt a lelke mélyéig meghatotta, hogy a férfi ennyire félti, és minden bajtól szeretné megvédelmezni. Ujjaival gyöngéden megcirógatta Luke keményen összeszorított állkapcsát. - Most már nyugodj meg. Nem hiszem, hogy Fraser végül tényleg megütött volna. Csak teljesen kiborult, és iszonyúan dühös volt rám, mert mindenáron rá akart venni, hogy segítsek neki, én meg kereken visszautasítottam. Azt azonban nem feltételezem róla, hogy bármire is erőszakkal kényszerített volna. - Olykor halálra rémítesz, angyalom. Mondd csak, saját őrangyal nélkül hogy az ördögbe tudtál ilyen sokáig életben maradni? Mielőtt a lány válaszolhatott volna, Luke a szájára tapasztotta a száját, és ugyanazzal a megzabolázott indulattal csókolta, ami a szemében látszott, amikor belépett a villába. Katy érezte a férfiban vibráló feszültséget, és ösztöne megsúgta, hogy bármi történt is Luke és Fraser között, az aligha hasonlíthatott civilizált úriemberek szópárbajához. Azt is tudta, hogy utólag már semmin nem változtathat, hiszen az ügy lezárult. Biztosra vette, Luke soha nem fogja elmondani a teljes igazságot. Talán nem is vagyok kíváncsi a részletekre, gondolta magában. Átadta magát Luke sürgetően követelőző csókjának, és szelíd nőiességével oltotta ki a férfi tekintetében izzó harag utolsó szikráit. Amikor Luke lecsillapodott, a lány fölemelte a fejét és csendesen megszólalt. - Mire gondolsz? - Arra, amit Stanfield mondott pár perce, mielőtt eltakarodott.
- Mi volt az? - Addig nem eresztettem el Stanfieldet, amíg nem szedtem belőle, hogy hívják annak a befektető konzorciumnak a főnökét, amelyik bagóért próbálta megkaparintani az Ínyenc Gilchristot. - Szóval sikerült megtudnod Frasertől az illető nevét? - kérdezte álmélkodva Katy. - Igen. Alighanem úgy érezte, jobban teszi, ha a saját érdekében együttműködik velem. Azt mondja csak névről ismeri a fickót, személyesen sosem találkoztak. Nem fogod kitalálni, ki az. Milo Nyle! - Atyaisten! - kiáltotta Katy. - Ő az a szélhámos, a behúzta a csőbe Darrent! Ami azt illeti, ez a bajkeverő Mr. Nyle jó sok gondot okozott a családnak. - Valóban okozott egy kis fejfájást, de csak múlt időben - mormolta gondolataiba merülve Luke. Mert többé nem fog, azt garantálom.
19.
KÉT NAPPAL később Luke seattle-i irodájában ült az asztalánál, és miközben belebámult abba a kristálygömbbe, amit egyszerű földi halandók számítógépnek neveznek, szórakozottan kopogtatta arany töltőtollával a tükörfényes asztallapot. A képernyőt teljesen betöltő információk részletes felvilágosítást adtak a Gilchrist Inc. egyik tizenöt évvel ezelőtti ingatlanvásárlásáról. Az aprólékos gonddal kitervelt üzleti manőver keretében a cég többek között egy teljes felújításra szoruló kis házat is megvett a Pike Place Market közelében. Justine-nak természetesen nem maga az épület kellett, amit az égvilágon semmire sem tudott volna használni a vállalat, hanem a telek. Szemernyi kétség sem férhetett hozzá, hogy a matriarcha üzleti szempontból zseniális döntést hozott, ugyanis később ezen a telken építtette fel a Pacific Rimet. Nemcsak az étterem aratott hihetetlen sikereket, hanem a földterület értéke is ugrásszerűen megnőtt, ahogy Seattle az elmúlt évek során megkapta az őt megillető helyet. Egyszóval ezt az üzletet is a legfényesebb sikereik között tarthatták számon a Gilchristok. Luke a nagyanyja jó néhány hajdani feljegyzését is megtalálta az ingatlanvásárlás dokumentumait tartalmazó fájlban. Ezekből kiderült, hogy mielőtt a régi épületet lebonthatták volna, el kellett távolítaniuk a földszinti üzlethelyiségekben működő maroknyi mikrovállalkozást. Némelyik bérleti szerződést felbontották, némelyiket pedig nem újították meg. Énnek eredményeképpen végleg le kellett húznia a rolót egy kisvendéglőnek, egy tisztítónak és egy könyvesboltnak. A bezárásra ítélt kisvendéglő neve Atwood Cafe volt. Luke a képernyőn sorakozó adatokat tanulta, de közben Katyn járt az esze. Tiszta szerencse, hogy ha kell, egyszerre két dologra is tudok koncentrálni, gondolta, mert Katy újabban mindig ott motoszkált a fejében. Éjszakánként csak róla álmodott, és nappal sem telhetett el úgy egy óra, hogy a lány fel ne bukkant volna a gondolataiban, akármilyen fontos probléma megoldásán rágódott is. A titkárnői szobából behallatszó ricsaj elvonta, figyelmét a monitortól. Amikor fölnézett, az ajtón, beviharzó Maureen, Hayden, Darren és Eden láttán rezignáltan vette tudomásul, hogy egy egész rokonság szállja meg az irodáját. A váratlanul betoppant Gilchristok úgy állták körül az íróasztalt, hogy Luke-kal együtt tökéletes ötszöget alkottak. - Nem csoda, hogy Katy boszorkánybandának tart bennünket - morogta karosszékében hátradőlve Luke. - Gondolom, nem csak úgy véletlenül jártatok erre. Minek köszönhetem a látogatást?
- Négyesben alaposan megbeszéltük ezt az egész ügyet, és úgy döntöttünk, tudnod kéne a véleményünket róla - jelentette ki Maureen. - Miről van szó? - kérdezte udvariasan Luke. - Nem miről, hanem kiről! Nevezetesen Katyről. - Eden odasétált az ablakhoz, letelepedett a párkányra, és megigazította fekete gyapjúszoknyája szélét. - Viszonyod van vele, Luke. Ne is tagadd, mindnyájan tudjuk. Hiszen magad mondtad, hogy tetszik neked. - És? - És közölni akarjuk veled a véleményünket az ügyről - ismételte Maureen. - A fene se hallott még ilyet! - Luke félrehajította az aranytollat. - Csak azt ne mondjátok, hogy azért jöttetek ide, mert ki akartok oktatni, hogyan éljem a szerelmi életemet! Amennyiben erkölcsi prédikációt akartok tartani, már mehettek is. Semmi kedvem végighallgatni. Maureen haragosan meredt rá. - Nem megyünk sehova! Végig fogsz hallgatni bennünket, mert fontos mondanivalónk van. Egyikünk sem szeretné, ha Katyt újra keserű csalódás érné. - Így igaz! - helyeselt Darren. - Mióta viselitek ti a szíveteken Katy sorsát? - kérdezte Luke. Hayden összeráncolta a szemöldökét. - Mi mindig nagyon kedveltük Katyt. Sőt, mi több, szinte családtagnak tekintjük, és nem szeretnénk újra szomorúnak látni. Borzasztóan boldogtalan volt, amikor Eden és Atwood összeházasodtak, épp ezért nem akarjuk, hogy még egyszer bárki fájdalmat okozzon neki. - Milyen kedves tőletek - jegyezte meg gúnyosan Luke. Eden szeme dühösen megvillant. - Én soha nem akartam megbántani Katyt. De Nate meg én... Tudod, milyenek vagyunk mi, Gilchristok. Senki nem állhatja utunkat, ha nagyon akarunk valamit. - És mivel Katy útban volt, ő is gázolás áldozata lett, mint már oly sokan - mondta Luke. Eden metsző pillantást vetett rá. - Hogy érted ezt? - Sehogy. Felejtsd el. - Luke néhány másodpercig rokonai szép arcát fürkészte. - Ha azért vonultatok fel nálam testületileg, mert így akartok nyomást gyakorolni rám, hogy hagyjam békén Katyt, akkor csak az időtöket fecsérlitek. - Tudjuk. A fenébe is, ne nézz már hülyének minket! - Darren hanyag eleganciával vállat vont. - A vak is látja, hogy odavagy Katyért, még akkor is, ha egyáltalán nem illesz hozzá. - Köszönöm, hogy egyhangúlag bizalmat szavaztok nekem - válaszolta kimérten Luke. Nyilvánvaló volt, hogy mindenki úgy gondolja, ő nem való a lányhoz. És ha őszinte akart lenni, akkor be kellett vallani, hogy a kezdet kezdetén még maga is így gondolta. Nyomasztó gondolat volt. - A lényeg az, hogy szerintünk nem szabad az orránál fogva vezetned Katyt - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Maureen. - Nem akarjuk, hogy kihasználd, és aztán faképnél hagyd, ha már meguntad. - Valóban? - Luke felvonta az egyik szemöldökét. - És szerintetek mitévő legyek? - Vedd feleségül - felelte kertelés nélkül Hayden. - Miből gondoljátok, hogy hajlandó lesz hozzám jönni? - kérdezte csendesen Luke. Mind a négyen elképedve bámultak rá, ugyanis a Gilchristoknak igen ritkán fordult meg a fejében, hogy nem kaphatják meg, amit akarnak. Azt pedig egyenesen kizárt dolognak tartották, hogy olyat ne kaphassanak meg, amit nagyon akarnak. És akartak valamit, azt általában nagyon akarták. Luke elkomorult, ahogy mindez átfutott az agyán. Rájött, hogy lassan már ő is egy kalap alá veszi mindnyájukat, éppúgy, mint Katy. - Micsoda kérdés ez? Nem is értem, hogy jut eszedbe ilyen képtelenség! - csattant fel bosszúsan Maureen. - Ha feleségül kéred, hozzád fog menni
- Hát persze. Mi sem természetesebb - mondta Hayden. - Ha nem szeretne, nem feküdne le veled. Katy sosem kezdene viszonyt egy olyan férfival, akibe nem szerelmes. Eden és Darren buzgón bólogattak. - Kérd meg a kezét! - biztatta Luke-ot Darren. - Ez nem ilyen egyszerű - dünnyögte Luke. - Miért nem? - faggatta harciasan villámló szemmel Maureen. - Mert nem tudok főzni - magyarázta Luke. Az íróasztalát körülálló négy Gilchrist egy perccel ezelőtt csupán elképedt, most azonban már egyikük sem jutott szóhoz a döbbenettől. Elsőként Darren tért magához. - Mi a fenét zagyválsz itt össze? - kérdezte értetlenül. - Miért baj az, hogy nem tudsz főzni? Mi köze ennek a nősüléshez? - Katy egyszer azt mondta, ő csak olyan férfihoz megy feleségül, aki tud főzni - válaszolta Luke. - Ti hallottatok valaha is olyan Gilchrisról, aki főzni tudott? A négy Gilchrist összenézett. - Justine tud, de évtizedekkel ezelőtt megfogadta, hogy soha többé nem fog, ha sikerül felvirágoztatnia a vállalatot. Annak idején épp eleget főzött, amíg nem telt neki séfre. - Hayden tekintete a múltba révedt. Emlékszem, milyen keményen dolgozott azokban az első nehéz esztendőkben. Éjt nappallá téve egyedül robotolt a legelső Gilchrist-étterem konyhájában, mert nem engedhette meg magának, hogy fölvegyen egy szakácsot. Minden este holtfáradtan zuhant ágyba. Thornton meg én abban a hitben nőttünk fel, hogy a főzésnél nincs is rémesebb dolog a világon. - És ebbéli meggyőződéseteket a gyermekeitekbe is beleplántáltátok - mondta fanyar mosollyal Eden. Pedig nem boszorkányság. Én is szoktam főzni hébe-hóba. Csak kinyitsz egy dobozt, hozzáadsz ezt-azt, például egy kis fűszert vagy reszelt sajtot, aztán beteszed a mikrohullámú sütőbe, és kész. Maureenban is buzgott a segítő szándék. - Salátát nagyon könnyű készíteni, Luke. Csak megmosod és rálöttyintesz valamilyen öntetet. A szupermarketben legalább százféle dresszinget árulnak. Vegyél pár üveggel. Egyik jobb, mint a másik. Darren sem akart lemaradni. - Az Ínyenc Gilchrist egyik-másik mirelitétele kifejezetten finom. Próbáld ki valamelyiket. Dobozostul melegítsd föl a mikróban, aztán szedd ki egy tányérra, és senki meg nem mondja, hogy nem te főzted. - Dehogynem. Katy egyből rájön. És én egyébként sem az efféle főzőcskézésről beszélek, hanem konyhaművészetről - mondta Luke. - Sajnos soha nem érdeklődött egyikünk se különösebben a téma iránt - vallotta be Hayden. - Katynek viszont ez a szenvedélye. Talán semmi nem érdekli jobban - mondta Luke. - Hát akkor tanulj meg főzni - tanácsolta Darren. - Nem lehet az olyan nehéz! Bizonyítsd be Katynek, hogy megy ez neked, aztán kérd meg a kezét. - Esetleg valami tipped is van, hol a búbánatban, és főleg kitől tanuljak meg olyan jól főzni egy hét alatt, hogy Katy összetévesszen egy osztályon felüli étterem séfjével? - kérdezte Luke. Eden homlokráncolva gondolkodott egy pillanatig - Én itt nem látok semmiféle problémát - felelte aztán az öccse helyett. - Elvégre minimum két tucat séfet alkalmazunk az éttermeinkben. Majd utasítom az egyiket, hogy adjon neked leckéket. A többiek nem győzték dicsérni Eden leleményességét. Látszott rajtuk, hogy nagy kő esett le a szívükről. Most Luke-on volt a sor, hogy elképedve bámuljon a rokonaira. - Komolyan beszéltek? - kérdezte, mintha nem hinne a fülének. - Teljesen őszinte leszek hozzád - mondta Hayden - Az lett volna a legjobb, ha bele sem bonyolódtok ebbe a viszonyba. Katy nem az eseted, te meg aztán végképp nem vagy a zsánere. De hát a tényeken már nem tudunk változtatni, úgyhogy véleményünk szerint teljesítened kéne a kötelességedet.
A négy Gilchrist a válaszra várva egy emberként meredt Luke-ra. - Rendben van. Megkérem Katy kezét - mondta Luke. Mindnyájan árgus szemmel figyelték minden rezdülését, mivel nyilvánvalóan gyanúsnak találták, hogy ilyen könnyen beadta a derekát. - Méghozzá nemsokára - kötötte ki Darren. - Nemsokára - ígérte halkan Luke. - A lehető leghamarabb. - Oké - mondta Eden. - Akkor máris intézkedem, hogy a cég legjobb séfje tartson neked egy gyorstalpaló főzőtanfolyamot. LUKE másnap reggel kapta meg az üzenetet, hogy Justine hívatja. Tüstént lement a kastély földszintjére, és bekopogott nagyanyja lakosztályába. - Mrs. Gilchrist nagyon ki van borulva, és kizárólag maga tehet róla! - közölte Mrs. Igorson, amint ajtót nyitott. - Ne izguljon, ez még semmi - válaszolta Luke. - Majd akkor nézze meg a nagyanyámat, amikor kijövök tőle. Addigra valószínűleg a plafonon lesz. Justine úgy ült kedvenc füles foteljában, akár egy királynő a trónján. Odakint borongós idő volt, és a szürke felhőkön átszűrődő gyenge fényben a matriarcha máskor ezüstösen csillogó haja most szelíden fehérlett, smaragdzöld szeme azonban haragos szikrákat szórt. Justine harapós kedvében van, alighanem kiadós veszekedésre számíthatok, gondolta nagyanyja felé lépdelve Luke. A fekete szoknyát, fekete blúzt viselő idős dáma mereven hátrafeszítette a vállát, és ültében kihúzta magát, mintha nyársat nyelt volna. - Igaz, amit hallok rólad? Tényleg feleségül veszed Katyt? - rivallt rá az unokájára. - Rosszindulatú pletyka. Alaptalan híresztelés - felelte szelíden Luke. Letelepedett az ablakmélyedésben lévő padkára, és Justine-ra nézett. - De meg akarod kérni a kezét? - Ha lesz hozzá bátorságom. Justine összeszorította a száját. - Ne tréfálj velem, Luke! - Nem tréfálok. Jó esélyem van rá, hogy kosarat kapok, és tudod, hogy mi, Gilchristok milyen nehezen viseljük el a visszautasítást. Justine keze ökölbe szorult a fotel karján. - Az ördög vigyen el, Luke! Nem megmondtam, hogy ne okozz fájdalmat annak a lánynak? - Úgy látszik, testületileg féltitek tőlem Katyt, az egész család meg van győződve róla, hogy fájdalmat fogok okozni neki. Bevallom, kissé csodálkozom ezen a nagyfene aggodalmon. - Miért, mit vártál? Én úgy szeretem Katyt, mintha a saját lányom volna. Nem fogom tétlenül nézni, hogy kihasználod! Luke egy másodpercig a bokacsizmája orrát tanulmányozta, aztán gunyoros mosollyal Justine-ra pillantott. - Azért csodálkozom rajta, hogy ennyire érdekel benneteket a kettőnk kapcsolata, mert a Gilchristok általában nem szoktak törődni az ártatlan áldozatokkal, akiket elgázolnak. - Miféle sületlenség ez? Egyszerűen nevetséges! - kiáltotta dühtől villámló szemmel Justine. - Halvány fogalmam sincs, mit hordasz itt össze, de azt világosan közölni akarom veled, hogy nem kérheted feleségül Katyt. Nem engedem! Megértetted? - Azt hiszed, rossz férje lennék? Justine egy pillanatra lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta, és Luke-ra szegezte rezzenéstelen tekintetét. - Már épp elég kárt okoztunk Katy családjának. Nem akarom megérni, hogy ez még egyszer előfordul.
- Ha nem tévedek, arra a híres harminchét évvel ezelőtti esetre célzol, ugye? - Luke a combját csapkodta a kezében lévő dossziéval. - Megegyeztünk, hogy nem beszélünk a múltról - emlékeztette hűvösen Justine. - De ha már szóba hoztad, nem térek ki a válasz elől. Igen, pontosan arra célzok, méghozzá nem véletlenül. Ugyanis tény és való, hogy amikor legutóbb egy Gilchrist feleségül kért valakit Katy családjából, akkor nem átallotta az oltárnál faképnél hagyni a menyasszonyát, én pedig nem fogom hagyni, hogy ez a szörnyűség megismétlődjön. Luke a szeme sarkából rásandított a nagyanyjára. - Miből gondolod, hogy én is az oltárnál fogom faképnél hagyni Katyt? Justine-nak a pillája se rezdült. - Nem vagyok bolond. Amikor idehoztalak, és rád bíztam a Gilchrist Inc. vezetését, tudatosan vállaltam a kockázatot. Teljesen tisztában voltam vele, hogy esetleg kihasználod az alkalmat, és bosszút állsz rajtam meg az egész családon. Luke hirtelen mindent megértett. - Szóval azt hiszed, újra akarom játszani a harminchét évvel ezelőtt történteket, pusztán azért, hogy megszégyenítselek téged és a többieket? Justine mély lélegzetet vett, és elfordította a fejét. - Szerintem fennáll a lehetőség, hogy a megszégyenülésünket méltó bosszúnak tekintenéd. Luke elgondolkozva bólogatott. - Ez valóban hamisítatlan Gilchrist-féle bosszú lenne. Persze ahhoz, hogy sikerüljön a cselszövésem, előbb szabotálnom kellene a céget. Aztán megadhatnám neked a kegyelemdöfést, ráadásul nem is akárhogyan. Megrendeznék egy színjátékot, amellyel ugyanúgy szégyenítenélek meg a barátaid és az üzleti partnereid szeme láttára, ahogy apám szégyenített meg harminchét évvel ezelőtt. Nem rossz! Képzeld el, hogy kinevetnének, Justine! És akik nem nevetnének rajtad, azok sajnálnának. - Hagyd abba! - förmedt rá a nagyanyja. - Mint már mondtam, tudatos kockázatot vállaltam azzal, hogy idehoztalak. Luke fölállt, és lassú léptekkel járkálni kezdett, mint egy portyázó fekete párduc. - Felmerült benned valaha is, hogy ha harminchét évvel ezelőtt állod a Richard Quinnellnek adott szavadat, és nem lépsz vissza a fúziótól, akkor ma Katy meg az öccse a Gilchrist-vagyon örököse lenne? - Igen - felelte Justine jéghideg tekintettel. - Ugye ez volt az oka, hogy állást adtál Katynek a szülei halála után? Nem azért vetted fel személyi titkárnak, mert apám elhagyta Deborah-t, hanem mert gyötört a bűntudat. Tudtad, hogy Katy és az öccse nem maradt volna ott nincstelenül, ha te annak idején egyesíted a Gilchrist cégbirodalmat a Quinnell étteremlánccal. - A Quinnell étteremlánc tönkrement, miután Katy apja meghalt - mondta halkan Justine. - Szegény Richard csődbe vitte. Ha létrejön a fúzió, akkor nem történt volna meg. Én vezethettem volna mind a Quinnell-éttermeket, mindaz enyéimet.RichardQuinnell birodalmanemdőltvolnaromba,és Katymeg az öccsemadúsgazdag lenne. - Ugyejól emlékszem, hogyte RichardQuinnell segítségével maradtáltalponhajdan,amikorváratlan megözvegyültél, és egyedülkellettfelnevelned a két kisfiadat? - Igen. - Tehátaz adósavoltál. - Ígyvan.De mégsemmehettem belea fúzióba!- Justinekezeismétökölbeszorult.- Semmiszínalatt, nem vállalhattam a kockázatot.A cégemvezetését.nem bízhattamkívülállórésztulajdonosokra. Ez életveszélyes lett volna!Nem bántammeg, amit tettem,és mindentőlemtelhetőtelkövettem,hogy kárpótoljam Katyt.Ő sohanemvetettea szememre a történteket.
- Nem, Katynek eszébe sem jutna ilyesmi. Csak éppen nincs más vágya, mint hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljon a Gilchristoktól. - Luke megállt az ablak előtt. - Meg fogom kérni a kezét, Justine. - Az ördög vigyen el! - Légy optimista! Lehet, hogy kikosaraz. - És ha igent mond? - kérdezte szúrós szemmel Justine. - Hát, ha igent mond - felelte zord mosollyal Luke -, akkor nem szeretnék a bőrödben lenni. Izgulhatsz az esküvő napjáig, mert csak az utolsó pillanatban fogod megtudni, vajon igazad volt-e, és bosszút forraltam-e ellened, vagy valóban beleszerettem Katybe. Justine elsápadt. - Te nem vagy szerelmes abba a lányba. A hangjából kicsendülő mély meggyőződés felkeltette Luke kíváncsiságát. - Hogy lehetsz ilyen biztos ebben? - Akár esküdni is mernék rá, mert apád harminchét évvel ezelőtt bevallotta, hogy egyetlen Gilchrist sem tudna beleszeretni egy olyan lányba, mint Katy anyja. Azt mondta, Deborah édes, aranyos, bájos teremtés, de sótlan, és teljesen hiányzik belőle a szenvedély, a dráma. Neki olyan nő kell, mint Cleo, magyarázta. És Katy az anyja hasonmása. - De nem azonos az anyjával, és én sem vagyok azonos apámmal. - Jobban hasonlítasz hozzá, mint gondolnád. És te is a szenvedélyes, tüzes, izgalmas nőkhöz vonzódsz. Láttam a feleséged fotóit a lapokban. Arielhez képest Katy egyszerű falusi kislánynak látszik. Meg se próbáld nekem bemesélni, hogy szerelmes vagy belé. Luke vállat vont. - Oké, meg se próbálom. - És még ha valóban szerelmes volnál belé - folytatta hajthatatlanul Justine -, akkor is csupán egyetlen oka lehet, hogy megkéred a kezét. - A végső bosszú a régi sérelmekért? - Igen, hogy az ördög vigyen el! - Justine a fotel karját megragadva előrehajolt. - Luke, én azért hoztalak vissza Dragon Baybe, hogy megmentsd a vállalatot és a családot. Katy azt hiszi, segítő szándékkal jöttél, nem pedig azért, hogy mindnyájunkat tökre tegyél. - Ezek után rendkívül érdekes lenne, ha kiderülne, hogy te mit gondolsz a szándékaimról, Justine. Luke az ajtó felé indult. - Ott leszel aznap a templomban, amikor feleségül veszem Katyt? - Ebből az esküvőből nem lesz semmi! - sziszegte neki fogcsikorgatva Justine. - Hogyan fogod megakadályozni? - Ha másképp nem megy, meggyőzöm Katyt, kosarat kell adnia neked. - Szegény Katy! Belecsöppent két Gilchrist párbajának a kellős közepébe. Nos, győzzön a jobbik! Luke megállt egy pillanatra. - Most jut eszembe, mond neked valamit az a név, hogy Sam Atwood? Justine szemmel láthatólag elbizonytalanodott. Nyilvánvalóan kibillentette az egyensúlyából a váratlan témaváltás. - Atwood? - kérdezte homlokráncolva. - Csak nem rokona annak a szörnyeteg Nate Atwoodnak? - De. Az apja. - Akkor nem ismerem. Sosem találkoztam vele, úgy tudtam, rég meghalt. - Jól tudtad - mondta Luke. - Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt öngyilkos lett. A feleségét elvitte a rák, nem sokkal később a vállalkozását is elvesztette. Bizonyára sok volt neki két ilyen sorscsapás, ráadásul gyors egymásutánban, mert golyót röpített a fejébe Justine haragos pillantást vetett az unokájára. - Mi köze Atwood apjának a kettőnk vitájához?
- Azt hiszem, az égvilágon semmi - felelte csendesen Luke. - Csak úgy eszembe jutott. Talán arról, hogy ő is a Gilchristok ártatlan áldozata volt. Utunkat állta, hát elgázoltuk. MÁSNAP délután Luke a rozsdamentes acélból készült hatalmas mosogató előtt állt a Pacific Rim csillogó-villogó konyhájában, és magában megátkozta az összes temperamentumos séfet. - Nem, nem, nem, Mr. Gilchrist! - A tetőtől talpig hófehérben pompázó Benedict Dalton összevont szemöldökkel meredt a Luke markában zöldellő növénylevelekre. - A parajjal úgy kell bánnunk, mint a hímes tojással, nehogy véletlenül megsérüljön! - És úgy mégis hogy a fenébe tépjem le a szárát, ha hozzá sem érhetek a leveléhez? Benedict felsóhajtott. - Óvatosan, Mr. Gilchrist. Nagyon óvatosan! És a friss zöldség iránti illő tisztelettel. No, vegyük át még egyszer az eddig tanultakat! Bal kézzel vigyázva megfogjuk a levelet, a szárat pedig a hüvelyk- és mutatóujjunk közé csippentjük, majd óvatosan eltávolítjuk. Rajta, próbálja meg! Luke megrántotta a szárat, és a levél elszakadt. - Istenem! - kiáltotta megbotránkozva Benedict. - Mit vétett önnek ez a szegény parajlevél, hogy ilyen kegyetlenül eltépte? Önben szemernyi gyengédség sincs, Mr. Gilchrist! - Ha ez a nyavalyás gaz olyan érzékeny, mint a mimóza, akkor talán el kéne felejtenem a parajsalátát, úgy ahogy van! Benedict sértődötten felhúzta az orrát. - Ha netán megfeledkezett volna róla, Mr. Gilchrist, akkor emlékeztetném, hogy ön óhajtott mindenáron főzőtanfolyamra járni hozzám, továbbá ön választotta a parajsalátát, tehát a józan ész azt diktálja, hogy a paraj legyen gyakorlati foglalkozásunk tárgya. - Gondolta a fene, hogy ennyi macera lesz vele! - Amennyiben nem kívánja megtanulni, hogyan kell a parajt annak rendje s módja szerint megtisztítani, akkor természetesen a levelekre tapadt földdel együtt is elkészítheti a salátát. Luke komoran a séfre sandított a szeme sarkából - Köszönöm, nem. Benedict elsöprő fölénye biztos tudatában nagy kegyesen elmosolyodott. - Ha más zöldségfélét kíván választani, természetesen ez is módjában áll. Melegen ajánlhatom például az endiviát, közismertebb nevén a fodros cikóriát vagy a vizitormát, ámbár ezek jóval sérülékenyebbek a parajnál. - Ne fáradjon. - Luke a vízben úszkáló levelekre meredt. - Ha egyszer ezzel az átkozott parajjal kezdtem, akkor most már kitartok mellette. Tényleg kézzel kell megmosni minden egyes levelet? - Attól tartok, igen - felelte az együttérzés legcsekélyebb jelét sem mutatva Benedict. - Maga ezt rettentően élvezi, ugye? - Nem túl gyakran kínálkozik alkalmam utasításokat adni egy Gilchristnak - válaszolta fülig érő szájjal Benedict. - De ne szaporítsuk a szót, mert így sosem lesz belőlünk énekes halott. Eldöntötte, melyik dresszinget óhajtja elkészíteni? - A citromos salátaöntetet. - Kitűnő! Valaha is próbálkozott már vele? - Nem. - Ebben az esetben biztosíthatom, hogy igen érdekes élményben lesz része. Ön türelmes férfiú, ha szabad érdeklődnöm? A főzéshez nincs türelmem - morogta Luke, miközben bő vízzel gondosan leöblítette a soron következő parajlevelet. - Talán ezt a becses erényt is elsajátítja tanfolyamunk keretében. Luke letépett egy szárat. - Kétlem. - Nos, akkor módfelett sajnálatos, hogy éppen egy szuflét választott desszertnek.
- Azért választottam, mert úgy vélem, imponálni fogok vele a hölgynek, aki majd a vacsoravendégem lesz - sziszegte összeszorított foggal Luke, és mérgében akkorát rántott egy száron, hogy a levelet is cafatokra tépte. Benedict rosszallóan csóválta a fejét. - Ejnye-bejnye, Mr. Gilchrist! Ennek a heveskedésnek az lesz a vége, hogy egy csomó parajt kidobhatunk a szemétbe. Megengedhetem magamnak - morogta Luke. Felpaprikázva belenyúlt a vízbe, kihalászott még egy levelet, és a csap alá tartotta. Esküszöm, nem vagyok normális, mondta magában. Hirtelen úgy érezte, esélye sincs rá, hogy saját kezűleg készített ínyencfalatokkal imponáljon Katynek. Fogadni mert volna, hogy a lány harsány hahotára fakad majd, ha feltálalja neki fáradozása gyatra végeredményét, hiszen mindig oly szívesen neveti ki a Gilchristokat. Eredetileg úgy tervezte, saját főztjével előbb leveszi a lábáról Katyt, és csak akkor kéri feleségül, miután a legfantáziadúsabb séfet is megszégyenítő vacsorával puhára főzte. Most azonban biztosra vette, hogy dédelgetett terve már a születése pillanatában csúfos kudarcra volt ítélve. Kizárt dolognak tartotta, hogy a lány igent mond egy Gilchristnak. Ösztöne viszont azt súgta, hogy Katy soha nem adná oda magát egy olyan férfinak, akibe nem szerelmes. Márpedig az enyém lett, és ez nem lehet más, mint a szerelem tanújele, gondolta bizakodva Luke. De még egy szóval se mondta, hogy szeret, idézte emlékezetébe az együtt töltött órákat, és újra elbizonytalanodott. Fogcsikorgatva leöblített még egy parajlevelet. Halálra gyötörte a szörnyű bizonytalanság, amihez egyáltalán nem volt hozzászokva. KATY csodálkozva vonta fel a szemöldökét, amikor Liz közölte vele, hogy Justine azonnal látni, akarja földszinti lakosztályában. - Csak engem hívott? Luke-ot nem? - Csak téged. - Liz összehúzta a szemét, ahogy a klinikai pszichológus, aki éppen páciense aggasztó diagnózisát készül ismertetni. - Ha érdekel a véleményem, amondó vagyok, hogy Justine felfokozott izgalmi állapotban van. Nem lennék meglepve, ha záros határidőn belül idegrohamot kapna, sőt, mi több pánikba esne. - Személyesen szólt fel? Nem Mrs. Igorson üzent? - Nem. Maga Mrs. Gilchrist telefonált. A hangjából ítélve úgy vélem, sürgősen szüksége lenne egy adag V-vitaminra. - Micsodára? - Váliumra - magyarázta kuncogva Liz. - A szakmában tréfásan így becézzük ezt a jótékony hatású nyugtatót. - Mondd csak, mikor is kezded a következő tanfolyamot? - érdeklődött Katy. - Körülbelül hat hét múlva - felelte Liz. - Addig azonban én vagyok itt a rezidens dilidoktor. - Pontosan ettől tartottam. Katy az órájára pillantott. Pár perc híján fél öt volt, és ő már alig várta az öt órát, hogy gyorsan úszhasson egyet, mielőtt hazamegy. Sietett, mert Luke jelezte, hogy szokás szerint ma is átjön hozzá vacsorára. Mivel ki akart próbálni egy ígéretes receptet a férfin meg a kutyáján, a lehető legkorábban szeretett volna lelépni, hogy megmoshassa a legújabb zöldmártásához szükséges halomnyi parajlevelet. Lóhalálában lerohant a földszintre. Justine elkínzott arca megdöbbentette, ahogy belépett a nappali szobába. Aggódva ráncolta össze a homlokát.
- Nem érzed jól magad, Justine? - kérdezte riadtan. - Nyugodj meg, nem vagyok beteg felelte fáradt mosollyal a matriarcha. - Ülj le, Katy. Beszélni akarok veled. Katy leült. - Mi a probléma? - Nem mi, hanem ki. Természetesen az unokám. Ha jobban belegondolok, így vagy úgy, de az utóbbi időben egyfolytában ő a probléma. Néha úgy érzem, rosszul tettem, hogy rábíztam a vállalatot, és azt kívánom, bár ne vállaltam volna ekkora a kockázatot. Máskor pedig szent meggyőződésem, hogy helyesen döntöttem, hiszen ő a cég és a család egyetlen reménye. De ma rossz napom van, és azt hiszem, végzetes hibát követtem el, amikor hazahívtam. Katy kissé megkönnyebbült. Justine mindig zsémbelt, ha Luke-ról volt szó, de ezt nem kellett túl komolyan venni. - Ezúttal mivel hozott ki ennyire a sodrodból? - Meg akarja kérni a kezedet. Katy kinyitotta a száját, de nyomban be is csukta, mert nem talált szavakat. Várt néhány másodpercig, aztán újra próbálkozott. - Hogy mit akar? - Jól hallottad. Kétségtelenül az a szándéka, hogy megkéri a kezedet. - Ezt nem hiszem el! - Katy talpra ugrott. Forgott vele a nappali szoba. Különös érzés kerítette hatalmába, mintha sokkos állapotban volna. Idealista énje szabadon szárnyalt a boldogságtól. Ám realista énje biztosra vette, hogy itt valami szörnyű tévedés van, és őt újra keserű csalódás fogja érni, éppúgy, mint aznap, amikor Eden karjában találta Nate-et az üvegházban. - Pedig ez az igazság - mondta Justine. - Kizárólag az a kérdés, hogy neked mi a szándékod. - Nem tudom biztosan - vallotta be a lány. Justine tekintete elborult. - Ugye szerelmes vagy Luke-ba? - Igen. - Pontosan ettől féltem! Tudtam, hogy szerelem nélkül nem kezdtél volna viszonyt vele. Megmondtad neki, hogy szereted? - Nem. - Akkor fogadd meg a tanácsomat, és titkold érzéseidet előle, Katy, mert őt nem olyan fából faragták, amilyenből téged. Te becsületes, tisztességes, nyíltszívű teremtés vagy. Luke azonban... mi tagadás sötét alak. - Tudom. Vérbeli Gilchrist. - Katy megfordult, Justine szemébe nézett. - Ha nem tévedek, megpróbálsz figyelmeztetni, hogy Luke-nak esetleg hátsó szándékai vannak. Még ha megkéri is a kezemet, szerinted könnyen lehet, hogy nem gondolja komolyan a házasságot, igaz? - Nézzünk szembe a tényekkel, Katy. Az unokámat még mindig ismeretlen tényezőnek kell tekintenünk akárcsak az ikszet az egyenletben, hiszen egyikünk sem igazodik ki rajta. Már a kezdet kezdetén mindnyájan tudtuk, hogy talán nem is a jó szándék, hanem a bosszúvágy vezérelte, amikor elvállalta a Gilchrist Inc. vezetését. - És ha valóban bosszút forral, akkor miért venne engem feleségül? Szerinted hogyan illik bele a terveibe a házasságkötésünk? - Teljesen elképzelhető, hogy a vállalat tönkretétele a célja, és úgy akar végső bosszút állni rajtam, hogy újrajátssza azt a szörnyű jelenetet, ami harminchat évvel ezelőtt zajlott le a templomban. Azért fundálta ki a megtorlásnak ezt a módját, mert tudja, hogy így porig alázna. Csak ezúttal nem az édesanyád szégyenülne meg az oltár előtt, hanem te lennél a faképnél hagyott menyasszony. - Ezt nem mondhatod komolyan - suttogta elhűlve Katy. - Luke sose tenne velem ilyet, hiszen nem gyűlöl engem.
- Hát persze hogy nem. - Justine szomorúan csóválta a fejét. - Nem te vagy az ellensége, akit ezzel az ördögi tervvel akar megszégyeníteni és tönkretenni, hanem én. Az is nyilvánvaló, miért éppen ezt a megoldást választotta. Azt hiszem, sejti, hogy ha az esküvő napján hagyna el téged, az nekem jobban fájna, mint bárki gondolná. Luke okos ember. Nagyon-nagyon okos. És tudja az igazságot. - Miféle igazságot? Justine rámeredt a lányra. - Szerintem tökéletesen tisztában van vele, hogy én igazából nagyon szeretném, ha elvenne téged. Hiába próbálok úgy tenni, mintha ellenezném ezt a házasságot, ő átlát rajtam, és rájött hogy ez a leghőbb vágyam. Katy újra leült, helyesebben lerogyott, mintha fejbe kólintották volna. - Neked ez a leghőbb vágyad? kérdezte döbbenten. - Igen. Mert én nem csak a nagyapád lekötelezettje voltam. Nem csupán hálával tartoztam neki azért a rengeteg segítségért, amit azokban az első nehéz esztendőkben kaptam tőle, amikor nélküle képtelen lettem volna talpon maradni a szakmában. Isten bocsássa meg nekem, de én szerelmes voltam Richardba. - Jézusom, Justine! Erről fogalmam sem volt! - Ő sem sejtette. Vagy ha mégis, egy szóval sem említette. Ez is az irántam való határtalan jóságát bizonyítja. - Justine felsóhajtott. - Ő boldog házasságban élt, én pedig tudtam, hogy mellettem nem lenne része annyi örömben, mint a nagyanyád mellett, aki minden egyes napját bearanyozta. Ezért színleltem, hogy csak a család barátja vagyok, nem több, és ezért tettem úgy, mintha beérném ezzel a szereppel. Mondhatom, szép kis barát az olyan, aki azzal viszonozza a segítséget, hogy galádul cserbenhagyja a jótevőjét! Én ugyanis pontosan ezt tettem, amikor felrúgtam a nagyapáddal kötött egyezséget. - Ez nem igaz, Justine. Ha barátra volt szükség rád mindig számíthattam. - Köszönöm, Katy. Végtelenül jólesik, hogy a barátodnak tekintesz. Harminchét évvel ezelőtt azt hittem, ha a fiam és az édesanyád egybekelése révén egyesítem a két családot, akkor végre elégedett lehetek magammal, mert többé nem leszek adósa a nagyapádnak. Teljes szívemből kívántam, hogy létrejöjjön ez a házasság, ami csaknem olyan fontos volt nekem mint a saját vállalatom. - Csaknem - ismételte fanyar mosollyal Katy. - Vagy annyira azért mégsem? - Nem. Annyira azért mégsem. Azt is megmondom, hogy miért volt mindennél fontosabb számomra a Gilchrist Inc. Mert tudtam, hogy a cég a gyermekeim öröksége, és a családom jövője az éttermek sorsától függ. Épp ezért úgy éreztem, nincs jogom kockára tenni az utódaim jövőjét, ha nem vagyok egészen biztos benne, hogy a vállalat családi tulajdonban marad. - És bármennyire szeretted is a nagyapámat, Quinnellek nem voltak családtagok. - Nem. Esélyem sem volt a két család egyesítésére miután az idősebb fiam megszökött azzal a kis lotyóval. - Luke édesanyjával - igazította helyre határozottan a matriarchát Katy. - Így is lehet mondani. De soha nem felejtettem el teljesen a családegyesítésről szőtt álmomat. Egy darabig abban bíztam, hogy Darren meg te egymásba szerettek. Katy elmosolyodott. - Kizárt dolog. Köztünk soha nem lehetett szó többről, mint barátságról. - Hamar rájöttem, hogy ti nem fogjátok valóra váltani az álmomat. De nem hagytam fel a reménnyel. Amikor megtudtam, hogy Luke megözvegyült, ismét felmerült bennem, hogy talán nincs minden veszve, és mégis össze lehet házasítani a Quinnelleket a Gilchristokkal. - Fantasztikus, hogy te milyen csavaros észjárású, veszedelmes teremtés vagy! Egyszerűen hihetetlen! - Én nem veszedelmes vagyok, drágám, hanem konok, mint egy öszvér. Ha egyszer a fejembe vettem valamit, addig nem nyugszom, amíg meg nem valósítom a tervemet. De most, hogy leghőbb vágyam teljesülni látszik, hirtelen elfog a félelem. Az igazat megvallva rettegek.
- Mert azt hiszed, Luke rájött a titkodra, és szántszándékkal kecsegtet szép reményekkel, hogy aztán valamennyit egy csapásra meghiúsítsa. - Éppúgy, mint hajdan az apja. És a felől sincs kétségem, hogy nemcsak a titkos reményeimet hiúsítja majd meg, hanem a Gilchrist Inc.-t is romba dönti. Holtbiztos, hogy hű lesz önmagához. Nem fog félmunkát végezni. Katy lassan elmosolyodott. - Tudod, mi a te bajod, Justine? - Mi? - Az, hogy ízig-vérig Gilchrist vagy. Mivel lételemed a melodráma, mindenben a rosszat keresed. Kizárólag a dolgok fonákját veszed észre. A legközelebbi hozzátartozóidra is gyanakszol. Jobban kellene bíznod bennük. - Én jobban ismerem ezt a famíliát, mint te - mormolta Justine -, úgyhogy hidd el, nem alaptalan a félelmem. Ha Luke megkéri a kezedet, és te igent mondasz neki, akkor fennáll a veszély, hogy mindnyájunk sorsa meg lesz pecsételve.
20.
- Biztos, hogy nem segíthetek? - kérdezte a kredenchez támaszkodva Katy. Teljesen elbűvölte a kaotikus látvány, amit Luke konyhája nyújtott. Minden a feje tetején állt. Szanaszét hevertek a tányérok, a lábasok, a serpenyők, a hosszú nyelű fanalak. A villanyhabverő közelében halomnyi frissen megmosott, még csöpögő parajlevél zöldellt egy tálban, amelynek a tőszomszédságában a citromos salátaöntet gondosan kikészített hozzávalói sorakoztak asztalon. A tűzhelyen bugyogva forrt a tésztának feltett víz egy nagyfazékban. A vágódeszkán kerek kovászos cipó várakozott. Katy egy másik tálban elképesztő mennyiségű tojásfehérjét pillantott meg, és ebből arra tippelt, hogy Luke szuflékészítésre fog kísérletet tenni. - Köszönöm, nem. - A férfi összeszorított foggal, összevont szemöldökkel, feszült figyelemmel aprította a kapribogyót, az olívát, a petrezselymet meg a szardellát. - Minden úgy megy, mint a karikacsapás. - Nem is tudtam, hogy ennyire szeretsz főzni - jegyezte meg Katy. - Miért, mit vártál egy étteremtulajdonos família leszármazottjától? - Luke halkan káromkodva melegebb éghajlatra küldte az olajbogyót, ami kiugrott a kése alól, majd a vágódeszkáról legurulva a padlóra pottyant, Zeke legnagyobb örömére, aki tüstént ott termett, és bekapta az egzotikus ínyencfalatot. - Ez a vacsorameghívás ritka élvezet számomra - folytatta Katy, és elfojtott egy mosolyt, mert újabb olajbogyó landolt a padlón, amit Zeke nyilván azzal a szándékkal nyelt el villámgyorsan, hogy eltüntesse a gazdájára nézve terhelő bizonyítékot. - Nem is emlékszem, mikor főzött nekem valaki utoljára. Matt szakácsművészetéből mindössze annyira futja, hogy fel tudja melegíteni a mélyhűtött pizzát. - Ezek a szegény mai gyerekek a hamburgermentalitás áldozatai - mondta elnézően Luke. - Sajnálatra méltóak, hisz jóformán csak készételt esznek. Fogalmuk sincs, mi fán terem a finom házi koszt. Az ember nem is tudja, ki fog főzni a következő nemzedékre. Katy elvigyorodott. - Lehet, hogy a jövőben mindenki gyakrabban jár majd étterembe. A Gilchrist Inc.-nek és a Pesto Prestónak ez kész haszon. Nagyot fogunk kaszálni, ha ugrásszerűen megnő a forgalom. - Találó észrevétel. Ó, hogy a fene egye meg! - Luke lecsapta a kést, és a tűzhelyhez lépett. - Mi a baj?
- Semmi. Csak már forr a víz, és még nem tudom beletenni a tésztát, mert nem végeztem az előkészületekkel. - Akkor zárd el a gázt a fazék alatt. Légy szíves, figyelj rám egy pillanatig. Ma sokáig beszélgettem Justine-nal. - Igen? - Én is. - Luke gyorsan lecsavarta a lángot, aztán fölkapta az asztalon fekvő füzetet, és homlokráncolva böngészni kezdte a jegyzeteit. - Furcsán feldúltnak látszott. - Miért lenne ez furcsa? Ő már csak ilyen. Mindig dúl-fúl. Ez a vérünkben van. Katy meglepetten pislogott. - Mit mondtál? - Nem érdekes. Ne is törődj vele. Ideadnád azt a serpenyőt? Katy teljesítette a kérést, aztán figyelte, ahogy Luke a tűzhelyre teszi a serpenyőt, és olívaolajat önt bele. Sok lesz, gondolta, de lenyelte a bíráló megjegyzést. - A lényeg az, Luke, hogy Justine mintha úgy érezné, nem bízhat meg teljesen benned. Szeretné elhinni neked, hogy meg fogod menteni a céget. De a lelke mélyén még mindig attól fél, hogy csak azért jöttél ide, mert bosszút akarsz állni rajta a harminchét évvel ezelőtt történtekért. - Ez az ő baja. - Luke komor ábrázattal újra a jegyzeteibe mélyedt, és még jobban elborult a tekintete, ahogy a válla fölött hátrapillantott a serpenyőre. - Elmondtad neki, hogy megoldottad az Ínyenc Gilchrist problémáját? - Nem állt módomban. Amikor nála jártam, egészen másról akart beszélni velem. - Luke belezúdította a serpenyőbe az apróra vágott kapribogyót, olívát szardellát. - Szóval mind a mai napig nem adtál neki logikus magyarázatot arra, miért vált veszteségessé a két étterem, és halvány fogalma sincs róla, hogy véget vetettél az Ínyenc Gilchrist elleni szabotázsnak. - Hát nem emlékszel, mi okozta a gondot? Szoftverhiba. - Nem hiszem, hogy ezt Justine bevette. - Borzasztóan sajnálom. Az igazságon kívül nincs logikus magyarázat a két étterem veszteségeire. De te arra kértél, ne mondjam meg neki, ki nyúlja le pénzt a bankszámlákról, mert rettentően felizgatná, hogy az unokáját megzsarolták, én pedig teljesítettem a kívánságodat, és tartottam a számat. - Eden ügyéről természetesen nem szólhattál egy szót sem. De azt miért kellett eltitkolnod előle, hogy mitől csökkent az Ínyenc Gilchrist piaci értéke? - Ami az Ínyencet illeti, nem akartam titkolózni, csak egyszerűen nem volt lehetőségem beszámolni Justine-nak a Stanfield-féle szabotázsakcióról. - Luke néhány másodpercig kigúvadt szemmel bámulta a citromos salátaöntet hozzávalóit, mintha valami életveszélyes nukleáris fűtőanyag komponenseit látná, aztán óvatosan kézbe vette a habverőt. - Nagyon zokon vennéd, ha ezt máskor beszélnénk meg? Pillanatnyilag ki sem látszom a munkából. - Nem, de azt hiszem, most már világos, miért aggasztja ennyire Justine-t a vállalat sorsa. Sötétben tapogatózik szegény, mert nincs tisztában a szándékaiddal. Nagy kő esne le a szívéről, ha igyekeznél szót érteni vele, és a tudtára adnád, hogy nem a bosszúvágy vezérel. - Ki mondta, hogy nem a bosszúvágy vezérel? - Luke a bal kezében lévő üvegből olívaolajat próbált csöpögtetni a citromos öntetbe, miközben jobbjával lázas tempóban verte a habot. Olaj és citromlé fröccsent az asztalra. - Eláruljam, mi a valós helyzet? Legszívesebben most rögtön megfojtanék egy bizonyos séfet! Katy elmosolyodott. - Én tudom ám, hogy nem akarsz bosszút állni a családodon, Luke. A férfi mogorva pillantást vetett rá. - Igazán? És honnan tudod? - Ez nyilvánvaló mindabból, amit Darrenért és Edenért tettél. Egyebekről nem is szólva.
- Ne vegyél rá mérget. Talán kifőztem valami nagyszabású tervet, amelybe beleillett, hogy kihúzom a pácból Darrent és Edent. Lehet, hogy tényleg tönkre akarom tenni az egész céget. - Ugyan már, Luke! Ne hülyéskedj! - Nem hülyéskedem. Halál komolyan beszélek. Justine valószínűleg akkor sem hinne nekem, ha megmondanám neki az igazat. Elképzelhető, hogy csak azért segítettem az unokatestvéreimnek kimászni a slamasztikából, mert még nem fundáltam ki a bosszúállás útját-módját, és így akartam időt nyerni. Luke hirtelen elhallgatott, és felszisszent. - 0, hogy a franc essen bele! A tűzhelyhez ugrott, és lekapta róla a serpenyőt, de elkésett. Lekozmált kapribogyó, olíva és szardella orrfacsaró szaga töltötte be a konyhát. Luke dühtől villámló szemmel meredt a füstölgő keverékre. Zeke reménykedve figyelte a gazdáját, aki a mosogató felé indult a serpenyővel. Katy halkan türelemre intette a kutyát. - Ne, Zeke. Egyelőre tűzforró. Várd meg szépen, míg kihűl. Luke vészjósló arccal nekilátott, hogy apróra vágjon még egy adag kapribogyót és olívát. Katy úgy döntött, felfüggeszti a társalgást. Egy pohár bort kortyolgatva szótlanul nézte a férfi egyre jobban elboruló homlokát. Luke magában motyogva újra meg újra belelapozott a jegyzetfüzetébe, és amikor nekiveselkedett, hogy fölverje a szufléhoz a tojásfehérjét, a lány riadtan összerezzent. Biztosra vette, hogy fenyegetően közeleg a katasztrófa, de nyikkanni sem mert, ugyanis a férfi valami rejtélyes okból úgy tett, mintha ő lenne a séfek séfje. Mire asztalhoz ültek, és Luke Katy elé tette a salátástálat, összeszorított állkapcsa megmerevedett, szeme pedig méregzöld lángokat lövellt: - Csodálatos rebegte a lány, miközben szedett magának a salátából. Rögtön feltűnt neki, hogy a dresszing nem tapad a levelekhez, mert Luke gondosan megmosta a parajt, ahogy kell, de elfelejtette megszárítani. A férfi bekapott egy falatot, aztán elkáromkodta magát. - Ez csuromvizes! - Csak egy kicsit nedves. De a citromos öntet íze egyenesen felséges. Luke óvatosan megkóstolta a főételt, majd tüstént elkomorult az arca.-- Ragacsos a tészta! - Jaj, dehogyis! Fantasztikus! - lelkendezett Katy, és üdvözült képet vágva rágta a csirizes pépet. - Meg se próbáld azt hazudni, hogy ízlik - morogta Luke. - Igenis ragacsos! - Talán pár perccel tovább főzted a kelleténél, de ebből ne csinálj ügyet, Luke. Ha nem említed, én észre se vettem volna. - Katy úgy gondolta, semmi értelme szóvá tennie, hogy a pasta ráadásul jéghideg. Biztosra vette, hogy a férfi erre magától is rá fog jönni. - Pontosan tudom, milyen az az étel, amit egy ötcsillagos étteremben szolgálnak fel - mondta Luke. - Te is tudod, úgyhogy ne dicsérd ezt az ehetetlen vackot! - Ne izgasd fel magad. - Eszem ágában sincs. Teljes lelki nyugalommal fogom kirúgni azt a gazembert. - Kicsodát? - Benedict Daltont. Katy döbbenten meredt a férfira. - A Pacific Rim séfjét? De hát miért akarnád kirúgni? - Mert átvert a piszok! - Te jó ég, Luke! Még a feltételezés is abszurd! Hogy az ördögbe tudott volna átverni? - Ez mellékes. Kitolt velem, és kész. - Luke a lány tányérjára szegezte a tekintetét. - Biztos, hogy ízlik? Katy meghallotta a férfi hangjából kicsendülő könyörgést. Tapasztalatból tudta, hogy az a szakács szokott ilyen kétségbeesetten rimánkodni egy jó szóért, aki elfuserálta az ételt, és ezzel ő maga is teljesen tisztában van. - Csodálatos ez a pasta, Luke. - Igazán? - Igen.
Luke szemmel láthatólag kételkedett a válasz őszinteségében, de nem akart vitába szállni a lánnyal. Hosszú percekig néma csendben ültek egymással szemben az asztalnál. - Valami baj van, Luke? - kérdezte végül Katy. - Nincs. - Mintha egész este máshol járna az eszed. Lehet, hogy nem ma kellett volna megpróbálnunk összejönni. Talán nem ez a legmegfelelőbb időpont erre a célra. - Matt ötlete volt. Azt ígérte, éjfélnél előbb nem megy haza, hogy ne kelljen sietned miatta. Én úgy gondoltam, ez a legjobb alkalom. - Mire? Luke idegesnek, sőt határozatlannak látszott, csöppet sem volt jellemző rá. Csillogó smaragdzöld szemében Katy még sosem észlelte ezt a bizonytalanságot. El nem tudta képzelni, mi lehet az oka. Valami azt súgta neki, hogy a férfi olyan problémával viaskodik, amelynek a megoldása nem rajta múlik, s nyilván a számára merőben szokatlan élmény hatására vág ilyen furcsa képet, hiszen normális körülmények között egy Gilchrist mindig ura a helyzetnek. - Justine valami mást is mondott neked, amikor nála voltál? - kérdezte kertelés nélkül Luke. - Mármint azon kívül, hogy nem bízik bennem. Katy éppen azon igyekezett, hogy felcsavarjon a villájára egy falatnyi ragacsos pastát, és a könnyűnek korántsem nevezhető feladatra koncentrált. - Nem, tulajdonképpen nem. Jóformán csak arról beszélt, mennyire aggasztja a cég jövője. Folyton azt hajtogatta, hogy már nem biztos benne, valóban jól döntött-e, amikor idehívott téged. - Nézz rám, Katy! Katy vonakodva föltekintett, s riadtan látta, hogy a férfi feszült figyelemmel fürkészi az arcát. - Szóval..: az úgy volt... - motyogta zavartan, aztán elhallgatott. - Az igazat akarom hallani. Nem megy neked a hazudozás. Még füllenteni sem tudsz. Szóval hogy is volt pontosan? Mit mondott még Justine? Katy fülig pirulva fölkapta a vizespoharát, és ivott egy kortyot. - Hát... valami olyasmit, hogy legyek óvatos. Attól tart, hogy túlságosan belebonyolódom ebbe a viszonyba. - És még? - Légy szíves, hagyd abba, Luke. Kezd kínossá válni ez a faggatás. - Azt is mondta, hogy meg fogom kérni a kezedet, igaz? Katy érezte, hogy a feje búbjától a lába ujjáig elvörösödik. Megpróbált még egy korty vizet inni, de félrenyelte, és fuldokolva köhögni kezdett. - Tudtam! - Luke letette a villáját, fölállt, és a lapockacsontok között rácsapott a lány hátára. - Lassan az idegeimre megy ez a vén boszorkány! - Justine nem vén boszorkány! - tiltakozott hörögve Katy, majd amikor újra levegőt kapott, hozzátette: - Csak félt engem, ennyi az egész. - Lehet, de mégiscsak túlzás, hogy mindenbe beleüti az orrát! Azt hiszi, beleavatkozhat mások magánéletébe, és mindenkinek dirigálhat. A fene egye meg! Semmi sem sikerül úgy, ahogy elterveztem. Tudtam, hogy kész katasztrófa lesz ez az este. - Luke még egyszer rácsapott Katy hátára, aztán visszaült a székére, mint ki jól végezte dolgát. - És mi a válaszod? - Tessék? - Hallottad a kérdéseimet - mondta mogorva ábrázattal Luke. - Mi a válaszod rá? Katy szeme tágra nyílt a döbbenettől. Csak most fogta fel, hogy a férfi ilyen kurtán-furcsán akarja elintézni a lánykérést, és elöntötte a pulykaméreg. - Nem hallottam a kérdésedet - sziszegte felháborodva.
- Nagyon jól tudod, mi a kérdés. Hozzám jössz feleségül, vagy nem? Katy az asztalra hajította a szalvétáját. - No, ide figyelj, Luke Gilchrist! Így nem lehet feleségül kérni egy nőt! Ez gyalázat! Elsüllyedhetnél szégyenedben! Egy Gilchristtól sokkal többet vártam. - Sokkal többet? Például mit? - Rózsacsokrot, pezsgőt, esetleg egy holdfényes tengerparti andalgást - honnan a fenéből tudjam? Elvégre nem az én műfajom a dráma. Errefelé a Gilchristok a nagy hatásvadászok. - Katy dühtől villámló szemmel meredt a férfira. - És mondok még valamit! Kifejezetten sértőnek találom, hogy nem annak rendje s módja szerint kéred meg a kezemet. Eszerint azt hiszed, nekem ez a bánásmód is jó lesz, nem érdemlek különbet! Hol a virág? Miért nem borulsz térdre előttem? Vagy úgy gondolod, miattam nem kell strapálnod magad? Egy magamfajta lány nem éri meg a fáradságot? Luke majd' felrobbant. - Szóval szerinted nem strapálom magam miattad? - ordította torkaszakadtából és széles mozdulattal a ragacsos tésztára meg vizes parajra mutatott. - Nap mint nap órákig robotoltam annak a rabszolgahajcsár Benedict Daltonnak a keze alatt, akárcsak egy taknyos kukta! Azért tűrtem a rigolyáit, mert meg akartam tanulni, hogyan kell egy magadfajta finnyás konyhatündér kényes ízlését is kielégítő ínyencségeket készíteni! Egy hétig nyúzott az a nyavalyás zsarnok! Ma meg egész délután föl-alá rohangáltam a konyhában, mint a mérgezett egér hogy összehozzam ezt a vacsorát, és ez a hála? Katyben felébredt a kíváncsiság. - Ugye te igazából nem is tudsz főzni? - Egyetlenegy Gilchristot sem ismerek, aki tud. Legalábbis nem azon a színvonalon, amit te megkövetelsz egy szakácstól, De igenis strapáltam magam miattad, és egy kis elismerést várok. - Csodálatos vacsorát főztél, Luke. - Ne a buksimat simogasd, hanem mondd meg végre, hozzám jössz-e vagy sem, hogy feltálalhassam a szuflét. - Oké. Hozzád megyek feleségül. Luke elképedt. - Komolyan mondod? - Igen. De nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy a továbbiakban a Gilchrist-éttermek egyik séfjét sincs jogod temperamentumosnak bélyegezni, mert mindnyájan elbújhatnak melletted. - Mondd még egyszer! - Hozzád megyek feleségül. Luke tekintetéből úgy illant el a csalódottság és a bizonytalanság, mint a kámfor. - Istenem! Nem hiszek a fülemnek! Holnap első dolgom lesz, hogy fölemelem Benedict Dalton fizetését. Talpra szökkent, villámgyorsan fölhúzta a székről Katyt, majd miután örömmámorban úszva körbetáncolta vele a szobát, ölbe kapta, és odavitte a kanapéhoz. Ahogy Luke lefektette a párnákra, a lánynak nevethetnékje támadt, ugyanakkor elfogta a vágy. A ráboruló férfi szemében lobogó zöld lángok ezúttal is felizgatták. Luke a tenyerébe vette Katy arcát. - Esküszöm, nem fogod megbánni! Tudom, hogy szerinted nincs bennünk semmi közös, és azt is tudom, hogy normális emberi kapcsolatra teljesen alkalmatlan boszorkánybandának tartod a Gilchristokat, de meglátod, sikerülni fog a házasságunk. Katy elmosolyodott. Határtalan boldogság árasztotta el egész valóját. - Sosem állítottam a Gilchristokról, hogy teljesen alkalmatlanok a normális emberi kapcsolatra. - Nagyon helyes, mert akad ám néhány kimondottan jó tulajdonságunk is. A lány átkarolta Luke nyakát, s mosolya átváltozott kaján kis vigyorrá. - Például? - kérdezte kuncogva. - Először is végtelenül hűségesek vagyunk. Katy abbahagyta a kuncogást, és egy pillanatig szótlanul fürkészte a férfi tekintetét. - Ebben igazad van. A heves, szenvedélyes Gilchristok a házasságot is halálosan komolyan veszik, éppúgy, mint bármi mást:
- Úgy bizony! Apám és anyám holtuk napjáig; jóban-rosszban kitartottak egymás mellett. Én sem csaltam meg soha Arielt. És nézd meg Maureent és Haydent! Ok is mind a mai napig együtt vannak. Az. egész népes családban Eden az egyetlen, aki elvált, de azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy; néhány enyhítő körülmény szól a mentségére. - És te sem nősültél újra, a nagyanyád pedig nem ment többé férjhez. Luke pajkos mosolyra húzta a száját. - Justine valójában a Gilchrist Inc.-vel kötött házasságot, és vitathatatlan, hogy évtizedek óta hűséges a vállalathoz. - Egy másik nagy szenvedélye is volt - mondta lassan Katy. - Ma délután mesélte, hogy titokban szerelmes volt a nagyapámba. Luke összevonta a szemöldökét. - Tényleg? - Igen. - Bármennyire szerette is titokban a nagyapádat holtbiztos, hogy mindig a cég játszotta a prímet az életben, és Richard Quinnell csupán másodhegedűs volt. De ez így is sok mindent megmagyaráz. - Például azt, hogy Justine miért akarta mindenáron összeházasítani apádat és anyámat? Luke bólintott. Néhány másodpercig tűnődő tekintettel meredt a falra, mintha gondolatban valamit elemezne, vagy egy kirakós játék darabjait tenné a helyükre. Aztán lassan megjelent a szája szögletében az a jellegzetes mágusmosoly, amellyel mindenkit le tudott venni a lábáról. - Ma este nem akarok a múltról beszélni, Katy. - Hanem miről akarsz? - A jövőről. - Luke lehajtotta a fejét, és megcsókolta a lány nyakát. - Én az elmúlt három évben a senki földjén éltem. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy a menekülés vágya is kipusztult belőlem. És akkor egyszer betoppantál hozzám, és szigorúan kioktattál, hogy kötelességem segíteni a bajba jutott famíliámon. Te kényszerítettél rá, hogy kibújjak a csigaházamból, és újra a jövőre gondoljak. Katy halkan felnevetett. - Rettentően zabos voltál rám, és azt hittem, hogy a kutyád elevenen fel fog falni. - Összetéveszted a szezont a fazonnal. Én foglak elevenen felfalni, méghozzá azonnali hatállyal! mondta csillogó szemmel Luke, miközben keze vándorútra indult Katy combján, és lába a lány térdei közé csusszant. - Ha már szóba került ez a téma... - dünnyögte Katy a férfinak, aki éppen a fülcimpáját harapdálta. - Akkor? - Talán nem ártana, ha megnéznéd, hogy nem felejtettél-e valamit a sütőben. Luke hirtelen felkapta fejét, és páni félelemhez hasonló riadalom villant meg a szemében. - Atyaisten! A szuflé! Katy a hasát fogta a nevetéstől, ahogy a férfi felugrott a kanapéról, és kirohant a konyhába. Zeke a gazdája után loholt, és természetesen a tányérját is magával vitte, abban bízva, hátha bekebelezhet egy újabb kulináris katasztrófát. A még mindig hahotázó Katy nagy nehezen feltápászkodott, megigazította a ruháját, aztán ő is kiment a konyhába. Luke időközben ormótlan fekete védőkesztyűt húzott, és éppen azon ügyködött, hogy óvatosan kiemelje a sütőből a szuflét. - Elfogyott a szuflája szegénynek suttogta, ahogy föltette a tepsit a tűzhely tetejére. - Hát igen. Már nem lehet rajta segíteni. Nézd! Mindjárt összeesik - mondta sajnálkozva Katy, majd pillanatnyi hallgatás után megállapította: - Vége. Kifújt a felfújt. Luke tehetetlen dühvel bámulta a szuflé arany-kupoláját, ami előbb megroggyant, aztán beomlott. Látod ezt? Másodperceken belül palacsinta lesz belőle! Pedig Dalton megesküdött, hogy nem fordulhat elő ilyesmi, ha pontosan betartom az utasításait:
- Ne mérgelődj, Luke. A szufléban az a legjobb, hogy akkor is nagyon finom, ha netán palacsintává lapul. - Ezt csak azért mondod, hogy megvigasztalj. Holnap az lesz az első dolgom, hogy kirúgom Daltont. Betelt a pohár, nincs apelláta! - Nem rúgod ki szegény Benedict Daltont, véletlenül sem jut eszedbe ilyen őrültséget csinálni, úgyhogy ne fenyegetőzz, hanem szolgáld fel a desszertet, ha már megsütötted - csitította mosolyogva Katy. - És miközben kitálalod, mondd szépen, hogy szeretsz! Luke egy pillanatra lekapta a tekintetét az összeesett szufléról, és a lány szemébe nézett. - Ezt jól elszúrtam, igaz? Szeretlek, Katy. - Én is téged. Egyszóval minden rendben, akár ehetünk is. JÓVAL KÉSŐBB Luke érezte, hogy a lány mocorogni kezd mellette, és lustán nyújtózik egyet. Összebújván, egymásba gabalyodva feküdtek a kandalló elé terített paplanon. Édes kettesben voltak, ugyanis Zeke már rég megelégelte az emberi nemre jellemző szexuális kicsapongás megbotránkoztató látványát, és méltóságteljes állat módjára a tányérjával egyetemben kivonult a konyhába, hogy ott térjen nyugovóra. Katy sebtében levetett ruhája, melltartója és harisnyanadrágja rendetlenül egymásra hajigálva lógott egy szék támláján. A lányon mindössze egy szál férfiing feketéllett, amit Luke viselt néhány órával korábban, és Luke észbontóan szexisnek találta Katyt a saját ingében. Ő maga anyaszült meztelen volt. Élvezte, ahogy a lány lába a lábához simul. Milyen puha, milyen bársonyos a bőre, gondolta. Milyen édes, milyen aranyos, milyen kedves! És szeret engem! Hozzám jön feleségül! Alig tudta elhinni, hogy ekkora szerencséje lehet. Nem merte elhinni. Három évvel ezelőtt, született ösztönével szüntelenül jó szerencséje árnyoldalait kutatta, mióta ott állt kétségbeesve a repülőtéren, és a lezuhant gép füstölő roncsait bámulta. - Azt hiszem, lassan haza kéne mennem - mondta nagyot ásítva Katy. - Matt nemsokára otthon lesz. Luke fekete acél karórájára pillantott. - Még bő egy órád van éjfélig. Nem kell sietned. Szeretném, ha mielőbb összeházasodnánk. Amilyen gyorsan csak lehet. Katy megfordult a férfi karjában. A kandallóban égő tűz fényében haja vöröslött, akár a lenyugvó nap. - Nem, nem! Szó se lehet róla, hogy elkapkodjuk az első és egyetlen esküvőmet! Meg akarom adni a módját! - Bánom is én, add meg a módját, de szélsebesen! Nekem tegnapra is késő. - Luke beletúrt a lány hajába, és ujjaira csavarta a lobogó lángok színeiben játszó tincseket. - Komolyan beszélek, Katy. Tudni akarom, hogy örökre az enyém vagy. Ha rajtam múlna, legszívesebben most rögtön elvennélek. Ahogy a lány fél könyékre támaszkodva letekintett Luke-ra, egyik tejfehér melle kivillant a kissé szétnyílt fekete ing alól, de a férfi hiába meresztette a szemét, még a rózsaszín mellbimbó kontúrját is alig látta. - Mi a baj? - kérdezte tőle Katy. - Semmi. - Luke a tantaluszi kínokat okozó látvány hatására benyúlt az ing alá, és tüstént rátalált a mellbimbóra, ami abban a pillanatban megmerevedett, amint hozzáért az ujja. - Csak nem akarom sokáig halogatni az esküvőt. Kizárólag addig vagyok hajlandó várni, ameddig feltétlenül muszáj. - Úgy gondoltam, valamikor ősszel tarthatnánk meg, miután útnak indítottam Mattet az egyetemre mondta lassan a lány. - Én meg úgy gondoltam, valamikor a jövő héten. - Komolyan mondod? - kérdezte félrehajtott fejjel Katy. - Igen.
- Ez szinte lehetetlen. Nekem nem lesz elég pár nap az előkészületekre. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg elintéznivalónk van az esküvőig. - Mint például? - Először is lakást kell keresnünk. Nálunk nincs annyi hely, hogy beköltözhess hozzánk. Amíg Matt itthon van, nem férünk el hárman abban a kis lakásban. - Dehogyisnem! Mattnek van saját szobája, kettőnknek pedig bőven elég a tied. Sok jó ember helyen is elfér. Őszig mindenképpen. Aztán, ha az öcséd már kirepült a fészekből, majd veszünk magunknak valahol egy házat. De nem itt. Nem áll szándékomban életem végéig Justine tőszomszédságában lakni. Katy átgondolta a dolgot. - Azt hiszem, ez tényleg egész jó áthidaló megoldás lesz. De nekem mégis nagyon furcsa érzés ilyen viharos gyorsasággal, úgyszólván egyik napról a másikra fejest ugrani a házasságba., Biztos vagyok benne, hogy a lakáson kívül még számtalan fontos tényező van, amit gondosan mérlegelnünk kéne. - Csak egyet mondj! - A Pesto Presto. Luke a tenyerébe vette a lány arcát. - Emiatt egy, percig se izgulj. A házasságunk nem lesz akadálya, hogy megnyisd a Pesto Prestót. - Tudom. Csak még annyi tennivalóm van, mielőtt megnyithatom. Ha végre találok egy megfelelő üzlethelyiséget, azt be is kell rendeznem, és a legjobb esetben is nyilván eltelik néhány hónap, mire úgy istenigazából beindul a bolt. Luke idegei pattanásig feszültek. - De mindezzel az esküvő után is ráérsz foglalkozni, nem? Katy elmosolyodott. - De, azt hiszem, igen. Luke megnyugodott. Tudta, ha egyszer sikerül eltéphetetlen szálakkal magához kötnie a lányt, akkor a Pesto Presto nem lesz többé a vetélytársa. - Bízz bennem. Majd én kézbe veszem az ügyeket. Meglátod, minden úgy fog menni, mint a karikacsapás - mondta, és gyöngéden lenyomta Katyt a paplanra. A lány szerelemtől és örömtől csillogó szemmel nézett föl rá. - Biztos? - kérdezte halvány mosollyal. Egész biztos. Bízd csak rám! Luke a lány fölé hajolt, és a paplanhoz szegezte, hogy újra megcsókolja. Ekkor hirtelen eszébe jutott, mi történt aznap este, amikor először magával hozta ide Katyt a kastélybeli vacsora után. Akkori türelmetlenségét azzal magyarázta, hogy évekig remeteéletet élt Oregonban, és régóta nem tartott nőt a karjában. De már azon az első estén is éppúgy tudta, mint most, hogy nem csak azért akarja mindenáron a magáévá tenni Katyt, mert sürgősen szexre vágyik. Valaha meg volt győződve róla, hogy Arielt a jóisten egyenesen neki teremtette, nem is lehet más a párja. Talán valóban így volt, legalábbis abban az értelemben, hogy felesége természete kísértetiesen hasonlított az övéhez. Nem ismert még egy ilyen asszonyt. Találkozásuk pillanatától fogva úgy érezte, mintha Ariel a női alteregója volna. De ma este megértette, hogy e különös hasonlóságnál sokkal drágább kincs az, amire Katyben talált rá, mert a lány nem a tükörképe, hanem a vele teljesen egyenrangú ellentéte, és ők ketten úgy alkotnak kerek egészet, mint a nap meg az éj vagy a fény meg az árny. Katy mellett egész embernek érzem magam, sőt vele több lehetek önmagamnál, gondolta Luke. - Máris nedves vagy - suttogta fejét a puha, gömbölyű mellekre hajtva, ahogy a lány combjai közé nyúlt. Amint ujjaival cirógatni kezdte a női test legérzékenyebb pontját, Katy csípője ívben megfeszült, és fölemelkedett a keze alatt. - Luke, ez hihetetlen! Csodát teszel velem. A karodban mindig úgy érzem, szabad vagyok, mint madár. - Te teszel csodát velem. - A férfi lejjebb csúszott megcsókolta Katy Vénusz-dombját, és az egzotikus illat valamennyi érzékszervét felizgatta.
Ahogy Luke megmarkolta a fenekét, és megízlelte az esszencíáját, a lány halk sikollyal megragadta a férfi sűrű fekete haját. Luke-ot mindent elsöprő vágy kerítette hatalmába, merev hímvesszője tettre készen állt. Vállán és hátán kidudorodtak a vastag izomkötegek a már-már emberfeletti erőfeszítéstől, de uralkodott magán, mert nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy közvetlen közelről nézze végig Katy orgazmusát. Behajlította a lány térdét, és még jobban szétfeszítette a combját Aztán lassan, óvatosan mindkét hüvelykujját belemélyesztette a lány ágyékába. Katy hirtelen beszívta a levegőt. - Luke! A férfin villamosság száguldott át, amikor a lány a nevén szólította. Mintha csábosan hívogató szirén-éneket hallott volna. Katy rabul ejtette, és ő nem bánta, hogy ezt a lány is tudja, hiszen most már mindörökre összetartoztak. Száját a lány ágyékára tapasztva megcsókolta a göndör vörös szőrzet rejtekében megbújó csöppnyi rügyecskét, majd addig nyalogatta, míg Katynek el nem akadt a lélegzete a gyönyörtől, és újra fel nem sikoltott. Luke-ot egyrészt áhítattal, másrészt büszkeséggel töltötte el a lány heves reagálása. Megfogadta, hogy mindig szeretni fogja Katyt, és úgy vigyáz majd rá, mint a szeme világára. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne érje bántódás az ő drága kincsét, aki nemcsak önmagát adta oda neki, hanem valami mással is megajándékozta. A jövővel. Amikor keze síkossá vált Katy édes nedveitől, és a lány olyan erővel kapaszkodott bele, mintha soha többé nem akarná elengedni, Luke még beljebb nyomta ujjait az összehúzódó szűk hüvelybe. - Jaj, istenem, Luke! Luke! A férfi érezte, hogy a szűk hüvely ismét görcsösen összehúzódik, és szorosan az ujjaira simul. Katy megvonaglott, harmadszor is felsikoltott, aztán borzongva, egész testében remegve eljutott a csúcsra. Luke addig bámulta a lány szenvedélytől kipirult arcát, ameddig csak bírta, majd amikor képtelen volt tovább türtőztetni magát, följebb csúszott, és egyetlen hatalmas lendülettel mélyen behatolt a feszes, lüktető forróságba. Beleveszett Katy perzselő tüzébe. Végre szabad volt. És megtalálta lénye másik felét. A feleségét. LUKE előbb hazakísérte Katyt, és csak a villa lépcsőjén tette fel neki azt a kérdést, ami sötét árnyalakként ólálkodott az agyában. A karjába vette a lányt, és a tornácon égő lámpa világánál fürkészte az arcát. Amikor Katy a kielégüléstől fénylő szemmel fölnézett rá, azt kívánta, bárcsak visszatérhetnének a saját villájába, és újra ágyba bújhatnának. - Te hosszú évek óta állsz a Gilchristok szolgálatában, Katy. - Nem. Én Justine alkalmazásában állok hosszú évek óta - helyesbített mosolyogva a lány. - Sosem egyszerű alkalmazott voltál, hanem sokkal több annál, és ezt te is nagyon jól tudod. Valamit muszáj megkérdeznem tőled, és őszinte választ várok. - Luke összeszedte a bátorságát. - Ugye nem szánalomból vagy valami hasonló okból jössz hozzám? Katy halk gyöngyöző kacaja a szívét simogatta, és a lelke mélyéig meghatotta. - Ó, te jó ég! Dehogyis! - felelte a lány. - Fogalmam sincs honnan veszed, hogy én valami őrangyalféle vagyok, de megnyugtathatlak, hogy senkihez nem mennék feleségül pusztán azért, mert mindenáron meg akarom tartani a szárnyaimat és a glóriámat. Luke Katy homlokához nyomta a homlokát. - Ugye tudod, hogy szeretlek? - Tudom. Én is szeretlek téged - suttogta Katy. Még akkor is, ha kiállhatatlan, temperamentumos pasas vagy, és ráadásul konok, mint egy öszvér.
A férfi elmosolyodott. - Mindennek ellenére is szeretsz? - Bármilyen furcsa, igen. Már csaknem a kezdet kezdetén rájöttem, hogy nevelhető egyedre találtam benned. Luke fejében megfordult, hogy újra elcsábítja a lányt, de az út felől hallatszó motorzúgás egy pillanat alatt elűzte a kósza gondolatot. Zeke boldog farkcsóválással jelezte, hogy ismerős autó közeleg. Fényszórók villantak a felhajtón, ahogy Matt a villa elé kanyarodott, és leparkolt. Néhány másodperc múlva kinyílt, majd becsapódott a kocsiajtó. A farmernadrágot és dzsekit viselő Matt a tornác felé ballagott. - Hát ti mit csináltok itt? - kérdezte, és miközben lehajolt, hogy megsimogassa Zekét, előbb lopva fülig pirult nővérére, majd Luke kifürkészhetetlen arcára sandított. - Épp most kértem meg a nővéred kezét - mondta halk, nyugodt hangon Luke. Érezte, hogy izmai hirtelen megfeszülnek, és harcra készen áll, ha netán verekedésre kerül a sor. Mivel Matt fogadni mert volna rá, hogy a lánykérés csak formaság lesz, és Katy úgyis kosarat ad, a férfi nem volt biztos benne, mit fog szólni a fiú, ha meghallja, hogy a nővére igent mondott. - Igen? Ez nagyszerű! Remek! - Matt Katyre nézett. - És te mit válaszoltál neki? - Azt, hogy hozzámegyek - felelte derűs mosollyal Katy. Matt szemmel láthatólag meglepetten rámeredt. - Tényleg? - Tényleg. - Egy Gilchristhoz, Katy? - motyogta Matt, majd zavartan Luke-ra pillantott. - Igen. De Luke-ot nem lehet egy kalap alá venni a többiekkel, mert ő tud főzni. Matt egy pillanatig értetlenül bámult a nővérére, aztán elvigyorodott, és végül harsány hahotára fakadt. Katy halkan felkacagott, majd kitört belőle a nevetés. Még a könnyei is potyogtak, nem győzte törölgetni a szemét a kézfejével. Ahogy nézte őket, Luke önkéntelenül elmosolyodott, és egyszer csak ő is nevetni kezdett. Az éjszaka csendjét felverte a három jókedvű ember hangos nevetése. A férfi gyönyörűnek, verőfényesnek látta az egész világot és saját jövőjét. Arra gondolt, hogy megragadta és soha többé nem ereszti el a boldogságot, amit Katytől kapott ajándékba.
21.
JUSTINE a medence szélénél várta Katyt. A lány kidugta a fejét a vízből, és ahogy fölnézett, halálra rémült a kifejezéstelen tekintettel rámeredő matriarha láttán, aki úgy állt ott, mintha beletörődött volna sorsába. - Minden hiába! Luke végül mégis bosszút fog állni rajtam - jósolta üresen kongó, síri hangon. - Tudom, hogy nem kegyelmez. Éppolyan, mint az apja volt; Először teljesen tönkreteszi a vállalatomat; és ha azzal végzett, az oltárnál hagy majd faképnél téged. Ugyanúgy fog elbánni veled, ahogy az apja bánt el hajdan az édesanyáddal. - Nem hiszem, Justine. Az idős dáma letekintett a lányra. - Szegény gyermekem! A nagyapád idealizmusát örökölted. Olyan naiv vagy! Olyan optimista! - Már nem vagyok gyerek - mondta szelíden Katy.
- Én megpróbáltalak megkímélni a keserű csalódástól - suttogta Justine. - Isten a tudója, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, de kudarcot vallottam. Engem utolért a végzet, te pedig arra ítéltettél, hogy végső megaláztatásom eszköze legyél. Ó, bárcsak ne, kellene osztoznod a szenvedésemben! - Nem fogsz megszégyenülni a templomban, Justine. Nem kell elszenvedned semmiféle megaláztatást nyugtatta meg Katy. A matriarcha azonban oda se figyelt rá. - Nem tehetek neked szemrehányást a naivitásodért. Azt hiszem, nincs jogom hozzá, hiszen magam is tele voltam balga reménnyel, amikor sikerült rábeszélned az unokámat, hogy vegye át a vállalat vezetését. Isten látja lelkemet, jót akartam, éppúgy, mint te. Hozzád hasonlóan én is bolondos álmokat szőttem. - Ez nem így van, Justine - mondta Katy. - Próbálj meg hinni az álmaidban. A matriarcha felsóhajtott. - Bárcsak hinni tudnék bennük! De nem merek. Attól félek, Luke csak eszközként használ téged, hogy megbüntessen engem. Katy elfojtott egy mosolyt. Ezt addig nem tudhatjuk biztosan, amíg ki nem derül, hogy eljön-e az esküvőre vagy sem. Igaz? - Most persze nevetségesnek véled a félelmeimet. De majd meglátod, milyen szörnyű érzés lesz az oltárnál rádöbbenned, hogy elhagyott a vőlegényed. Én ott voltam a templomban, amikor édesanyáddal megesett ez a borzalom. Láttam a szemében a bánatot és a szégyent. Soha nem fogom elfelejteni a tekintetét. És a nagyapád arcát sem. Még most is előttem van, ahogy hozzám fordult, és rám nézett szomorúan, csalódottan. Katy rémülten látta, hogy Justine-nak patakokban folyik a könnye. A csempézett szegélybe kapaszkodva fölhúzódzkodott, villámgyorsan kiugrott a medencéből, magára kapta a fürdőköpenyét, aztán odaszaladt Justine-hoz, és megölelte. Nem könnyű megvigasztalni egy Gilchristot, akinek lételeme a melodráma, és hajlamos rá, hogy belelovallja magát a bánatába, gondolta sajnálkozva. De igyekezett lelket önteni a matriarchába, mert ismerte a Gilchristokat, akik olykor ugyan túlzásokba estek, de kétség se férhetett heves érzelmeik őszinteségéhez. Többek között ez volt az oka, hogy mindig meg tudta érteni a boszorkánybanda tagjait, sőt kedvelte őket. - Nyugodj meg, Justine. Rég volt, elmúlt. - Én aznap... elárultam... a nagyapádat - mondta akadozva, zaklatottan Justine. - Méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer! Nemcsak az esküvő maradt el a fiam hibájából, hanem a fúziótól is kénytelen voltam visszalépni. Mindazok után, amit értem tett, semmit nem adtam neki. Hogy tehettem ezt? Hogy árulhattam el, akit annyira szerettem? - Ne emészd magad - csitította Katy. - Zárd, végre a múltat. - Hogyan zárhatnám le? Hiszen az unokámnak köszönhetően annak a szörnyű napnak minden egyes percét hamarosan újra át kell élnem! EDEN és az anyja azonnali hatállyal átvették a parancsnokságot, és az első perctől kezdve kettőjük vezetésével zajlottak az esküvői előkészületek. Katy tett néhány kísérletet, hogy visszanyerje uralmát a helyzet felett, de esélye sem volt a túlerővel szemben, így végül feladta a hiábavaló küzdelmet. Egykettőre elsodorták az események. Ki sem látszott a lázas munkából: számtalan meghívót kellett megcímeznie, össze kellett állítania az ünnepi vacsora menüjét, ezernyi egyéb tennivalójáról nem is beszélve. Liz a kezébe nyomott egy pszichológia szakkönyvet a bonyolult labirintushoz hasonló férfiagy működéséről. - Ezt minden nőnek el kéne olvasnia, mielőtt férjhez megy - közölte.
- Nekem inkább olyan könyvre lenne szükségem, ami a hímnemű Gilchristok bonyolult agyműködésébe avat be! Egy normális férfiagy nyílegyenes autósztráda az ő szürkeállományuk szövevényes útvesztőjéhez képest! - panaszolta Katy. - Ne izgulj, te máris jobban ismered a Gilchristokat, mint bárki a földkerekén - nyugtatta meg Liz. Pár nappal az után, hogy hiába próbálta megvigasztalni Justine-t az üvegházban, a lány gyanútlanul belépett kastélybeli irodájába, és legnagyobb meglepetésére Maureent meg Edent találta a titkárnői szobában. Mindketten Liz íróasztala fölé tornyosultak, és pattogó hangon parancsokat osztogattak, amúgy Gilchrist-módra, a feltűnően elgyötörtnek látszó Liz pedig engedelmesen feljegyezte a gyors egymásutánban elhangzó utasításaikat. - Természetesen Seattle-ben rendezzük az esküvőt. Ez a legjobb megoldás, mert így a menedzsment meg a személyzet is jelen lehet. És Justine-nak seregnyi szakmabeli ismerőse van a városban, akit szintén meg kell hívni - jelentette ki Maureen. Eden bólintott. - Igen, vitán felül Seattle a legmegfelelőbb helyszín. És ha már úgyis ott vagyunk, logikus, hogy a vacsora is valamelyik Gilchrist-étteremben legyen. - A Pacific Rim nagyterme kiválóan alkalmas erre a célra - emlékeztette Maureen. - Írja fel Liz, hogy mielőbb beszélnünk kell az üzletvezetővel meg a séf-fel! - Igenis, Mrs. Gilchrist - rebegte elhaló hangon Liz, miközben esdeklő pillantást vetett Katyre. Katy megpróbált gátat vetni a parancsáradatnak. - Szép jó reggelt kívánok a hölgyeknek! - üdvözölte vidáman a két boszorkányt. Eden még mindig bokros teendőire koncentrálva, összevont szemöldökkel pillantott hátra - Csakhogy végre befutottál, Katy! Rögtön indulunk menyasszonyi ruhát nézni! A nyakunkba vesszük a várost, és végigjárjuk a szalonokat. Ezt a hetet rászánjuk a vadászatra. Már szóltam Liznek, hogy addig be sem jössz dolgozni, amíg meg nem találjuk az igazit. - Éppen most akartam javasolni, hogy a hagyományos fehér helyett fekete ruhát vegyetek - dünnyögte Liz. - Szerintem stílszerű lenne, ha egy Gilchrist arája tetőtől talpig feketében mondaná ki a boldogító igent. A Gilchristok szokásához híven Maureen halálosan komolyan vette Liz megjegyzését, majd miután kritikus szemmel végigmérte Katyt, megrázta a fejét. - Nem hiszem, hogy a fekete jól állna neki. - Anyámnak igaza van - helyeselt Eden. - Semmi kifogásom ellene, hogy szakítsunk a tradíciókkal, de fekete egyszerűen nem Katy színe. Luke végszóra jelent meg az ajtóban. - Aki megpróbálja feketébe öltöztetni a menyasszonyomat, annak velem gyűlik meg a baja! - morogta vészjósló hangon. Liz felsóhajtott. - Csak egy kósza ötlet volt. Katy rávigyorgott. - A vőlegény feketében lesz, úgyhogy ne veszítsd el a csüggedésedet. Az ESKÜVŐ ELŐTT két nappal Matt beslattyogott a nappali szobába, ahol Katy vadonatúj szakácskönyve fölé hajolva elmerülten tanulmányozta egy érdekes pasta salátareceptjét. Rendkívül figyelemre méltónak találta a napon szárított paradicsommal ízesített mártást, és el is határozta, hogy feltétlenül kipróbálja. - Biztos, hogy jó lesz ez neked? - kérdezte halkan az öccse. Katy éppen a hozzávalók listáját böngészte. - Mi az, hogy! - felelte föl se nézve. - Remekül beleillik majd a Pesto Presto repertoárjába. - Ez a speciális paradicsomszósz valóságos főnyeremény! Azt hiszem, a jóisten egyenesen nekem teremtette. Még változatosabb lesz tőle a kínálat. - Fütyülök a Pesto Presto kínálatára! Figyelj már ide, Katy! Én nem a legújabb receptedről beszélek, hanem az esküvődről! Tényleg szereted Luke-ot?
Katy meglepetten fölnézett, és komoly aggodalmat látott öccse tekintetében. - Igen, Matt. Tényleg szeretem. - Szóval szerinted nem fog felültetni? Nem gondolod, hogy Justine-nak esetleg mégis igaza lehet? kérdezte pillanatnyi habozás után a fiú. - Nem. Matt szemmel láthatólag megkönnyebbült. - Akkor jó. Én sem hiszem, hogy Luke át akar verni. Jó fej. - Tudom. - Nagyon csípem, még akkor is, ha Gilchrist. Katy elmosolyodott. - Ennek szívből örülök. - Azt ígérte, vigyázni fog rád. Megnyugtató a tudat, hogy nem maradsz teljesen egyedül, ha én már nem leszek itthon. Így legalább nem kell izgulnom érted. Persze tudtam, hogy rengeteg dolgod lesz, ha megnyitod a Pesto Prestót, de mégis... A lány letette a szakácskönyvet, felállt, és szorosan magához ölelte az öccsét. - Nagyon fogsz nekem hiányozni, Matt. A fiú zavarba esett. - Jaj, ne már, Katy! Csak egyetemre megyek, nem a világ végére - dünnyögte zsörtölődve. Katy szeme könnybe lábadt. - Nekem ez éppolyan, mintha a világ végére mennél Kirepülsz a fészekből, és a saját életedet fogod élni, de ennek így kell lennie. Szeretném, ha megígérnéd, hogy a szabadság minden percét kiélvezed. LUKE már hajnalban talpon volt az esküvője napján. Kávéfőzés közben gépiesen kipillantott a konyhaablakon, de hiába, mert kísérteties csend honolt Katy villájában. Eden és Maureen ugyanis már tegnap este magával cipelte a lányt meg az öccsét Seattle-be. Justine szintén elhagyta Dragon Bayt, méghozzá Mrs. Igorsonnal együtt. Mindkettőjüket Hayden fuvarozta be a városba, ahol csatlakoztak a többiekhez, és valamennyien a templom meg a Pacific Rim közelében lévő hotelban éjszakáztak. Csak Luke maradt itthon Zekével. Bőven volt ideje, nem kellett sietnie. Úgy tervezte, reggel nyolc óra tájban indul útnak a Jaguarral Seattle-be, majd kényelmesen átöltözik Darren lakásában, és onnan megy a tizenegykor kezdődő szertartásra. Délre Katy az enyém lesz, gondolta. Egész lényén száguldó folyóként hullámzott végig az elégedettség. Soha életében nem érezte ilyen jól magát, valósággal szétfeszítette az energia. Fél nyolckor már tűkön ült, nem bírta tovább a négy fal között. Miután behajította szmokingját a Jaguar hátsó ülésére, Zekéhez fordult. - Gyere, pajtikám! Még egyszer megfuttatlak a parton, aztán elhúzok. Matt estére itthon lesz, és megetet. Zeke fölkapta a tányérját, kiszáguldott a villából és gazdáját meg se várva előrevágtatott a sziklák között kanyargó ösvényen, hogy minél előbb leérjen a tengerpartra. Luke lassú léptekkel követte a kutyát a víz szélén, de néhány perc múlva megtorpant. Egyszer csak valami furcsa szorongás tört rá, és az ereiben keringő örömteli várakozás úgy elillant, mint a kámfor. Ahogy végigpásztázta tekintetével a tengerpartot, a távolban megpillantotta Zekét, aki szokása szerint sorra körülszaglászta a dagály után hátramaradt összes tócsát. Luke ösztöne azt súgta, valami baj van. Fölnézett a sziklára, de semmit sem látott. Sehol egy lélek, nincs okom az aggodalomra, hiszen mindenki teljes biztonságban van Seattle-ben, mondta magában. Tegnap este beszélt telefonon Katyvel, így nem értette, miért fogta el a nyugtalanság.
De nem tudott megszabadulni a rossz érzéstől, hogy küszöbön áll a katasztrófa. Ha Katy itt volna, biztosan kinevetné, és már megint egy kalap alá venne a borúlátásra hajlamos Gilchristokkal, gondolta rosszkedvűen. De aztán rájött, hogy ennek a nyomasztó érzésnek semmi köze az öröklött hajlamokhoz. Hirtelen sürgető vágy kerítette hatalmába. Azonnal beszélnie kellett Katyvel. Rögtön el is határozta, hogy felhívja a lányt a hotelban, mielőtt elindul Seattle-be, s füttyentett Zekének. Zeke a part túlsó végén vonakodva felkapta a tányérját, és szófogadóan ügetni kezdett gazdája felé, aki nem várta meg, mert tudta, hogy a kutya egyedül is hazatalál. Miközben fölkapaszkodott az ösvényen, Luke veszélyérzete tovább fokozódott. Öles léptekkel sietett a villája felé, és az utolsó métereket futva tette meg. A bejárati ajtó mögött lesben álló harisnyamaszkos férfinak pisztoly volt a kezében. - Gyorsan csukja be az ajtót! - reccsent rá érdes hangon Luke-ra. - A kutyáját nem akarom elintézni. Luke a rászegezett pisztollyal mit sem törődve, egyfolytában a fickó szemébe nézve lassan becsukta az ajtót. - Mit akar tőlem? Mit keres a házamban? - Lazítson, Gilchrist. Akár le is ülhet, mert jó ideig itt maradunk. - Mi célból? - Hogy maga lekésse az esküvőjét. - Miért? - Ez magától értetődő, nem? Ha nem lesz ott ma délelőtt a templomban, akkor a családja a legrosszabbat fogja feltételezni magáról. Mindnyájan azt gondolják majd, hogy így állt végső bosszút a nagyanyján. Justine sosem fog megbocsátani magának, a többiek pedig soha többé nem fognak bízni magában. Senkitől nem kap még egy esélyt, és ha eltűnik a fedélzetről, a Gilchrist Inc. egy kis szerencsével csődbe megy maga nélkül. - Hát Katyvel mi lesz? - kérdezte Luke. - Vagy az ő érzései egyáltalán nem fontosak magának, Atwood? A betolakodó egy pillanatra kővé dermedt, aztán vállat vont, és lerántotta az arcáról a harisnyamaszkot. - Nekem az se számít, hogy felismert - mondta. - Semmit nem tud rám bizonyítani. Majd gondoskodom róla, hogy ne legyen ellenem bizonyítéka. Enélkül ugyan ki fogja elhinni magának, hogy itt voltam? Ki fogja bevenni a dajkameséjét, hogy fegyverrel tartottam sakkban, és miattam nem tudott megjelenni az esküvőjén? - Egyszer úgyis elkapom, Atwood. És amint a markomban lesz, kikészítem. - Talán igen, talán nem - válaszolta fáradt mosollyal Atwood. - Mindent megszerveztem. Ma délután eltűnök innen, és a jövőben nagy ívben elkerülöm ezt a várost. Más néven fogok újra felbukkanni valahol, jó messzire Seattle-től. - Nem ez lesz az első eset, hiszen máskor is használt már álnevet, igaz? Legutóbb például Milo Nyle-nak hívták. Atwood színlelt álmélkodással felvonta a szemöldökét. - Nem rossz! - mondta gúnyos mosollyal. Miből jött rá, hogy én voltam az? - Egyszer csak összeállt a kép. Eleve tudtam magáról, hogy mindenáron meg akarja büntetni a Gilchristokat. Azt is tudtam, hogy maga született üzletember, és otthonosan mozog a befektetők világában. Amint végiggondoltam a dolgot, rögtön világos volt, hogy csak maga lehetett az a szélhámos, aki behúzta a csőbe Darrent. Az egész ügy hemzsegett az ujjlenyomataitól, csakúgy, mint a szabotázsakció, amit Fraser Stanfielddel együtt főzött ki. - Tudtam, hogy azért rúgta ki Stanfieldet, mert rajtakapta. - Atwood szeme résnyire szűkült. - Ugye Darrent is maga homályosította fel, hogy átverés áldozatává vált?
- Katy megkért, hogy segítsek az unokaöcsémnek kimászni a pácból, én meg teljesítettem a kívánságát - felelte Atwood arcát fürkészve Luke. - Katy világéletében túlságosan lágyszívű volt. Vissza is élnek a jóságával. Valószínűleg nem fogja elhinni nekem, Gilchrist, de az az igazság, hogy eleinte sajnáltam szegény lányt. - Csak hát magának megvoltak a saját piszkos kis tervei, ugye, Atwood? Gőzerővel repesztett a céljához vezető sztrádán, hogy a lehető leggyorsabban tönkretehesse a Gilchrist Inc.-t, és gátlástalanul elgázolta Katyt, aki útját állta. - Azért volt rá szükségem, hogy az ő révén bekerüljek a családba - vallotta be Atwood. - Tény és való, hogy kihasználtam, de korántsem olyan gyalázatosan, mint maga. - Mi a fenét jelentsen ez? - Én legalább nem rángattam bele egy pár hónapos viszonyba, és nem hagytam faképnél az oltár előtt, ahogy maga fogja - válaszolta hűvös mosollyal. - Én sosem használnám eszközként Katyt, hogy megbüntessem Justine-t meg a rokonaimat, és ezt ő is tudja. - Kétlem. Katy sem más, mint a többi nő. És bármelyik nő bolond lenne, ha megbízna abban a férfiban, aki egyszer faképnél hagyta az oltárnál. De Katy véleménye igazából nem sokat számít. Csak az a fontos, hogy Justine mit gondol magáról, Gilchrist. És ő soha többé nem fogja magára bízni a céget, az pedig maga nélkül szépen ki fog múlni. - Nagyon biztos a dolgában, Atwood. - Jól ismerem a Gilchristok észjárását. - Atwood a nappali szoba felé intett a pisztolyával. - Befelé! Le fogunk ülni. A következő néhány órát együtt töltjük, és semmi kedvem a hallban ácsorogni. Ekkor Zeke kaparni kezdte a bejárati ajtót, és nyüszítve követelte, hogy eresszék be. - Ha az a dög bejön, lepuffantom - közölte Atwood. - És magába is golyót eresztek, ha túl sok vesződséget okoz. Minden további nélkül meg tudnék nyomorítani egy Gilchristot. Nem lennének álmatlan éjszakáim miatta. Atwooddal a sarkában Luke átvágott a hallon. Már úton kéne lennem Seattle-be, gondolta, amikor látta, hogy a kandallópárkányon álló óra nyolcat mutat. De még volt ideje. Igaz, hogy nem sok. EDEN éppen a menyasszonyi ruha hátán sorakozó parányi gyöngygombokkal bajlódott, amikor kopogás nélkül nyílt az ajtó, és Darren dugta be szép fekete, fejét a kis templombeli öltözőszobába. Szívdöglesztő látványt nyújtott fekete szmokingjában, de az arcára volt írva, hogy valaki vagy valami teljesen kihozta a sodrából. - Magának itt nincs semmi keresnivalója, Darren! - rivallt rá Liz, és lázasan hadonászva megpróbálta elhessegetni. - Azonnal menjen ki! Ha egy férfi meglátja a készülődő menyasszonyt, az állítólag balszerencsét hoz vagy ilyesmit... - Ez csak a vőlegényre vonatkozik - dünnyögte Katy. - Különben is, mióta foglalkozik jövendöléssel egy félprofi dilidoki? Liz sértődötten felhúzta az orrát. - Az ember nem lehet elég óvatos. Eden vasvillaszemmel meredt az öccsére. - Mars ki! Neked az a dolgod, hogy Luke-ot pátyolgasd. - Hát éppen ez az! - mondta Darren. - Nem pátyolgathatom, mert nincs itt! - Hogyhogy nincs itt? - Maureen letette a menyasszonyi csokrot, amit szépérzéke teljes arzenálját bevetve órák óta rendezgetett, és elképedve bámult a fiára. - Hát hol a fenében van?
- Pontosan ez a probléma. Halvány gőzöm sincs, hol lehet. Egy órával ezelőtt kellett volna megérkeznie a lakásomra, és amikor nem futott be, azt hittem, valamit félreértettem. Eleinte arra gondoltam, egyenesen idejött, de már tűvé tettem érte a templomot, és senki nem látta. Sem őt, sem a kocsiját. A parkolót is ellenőriztem. Híre-hamva sincs a Jaguarnak. - Hívtad már a Dragon Bay-i villáját? - kérdezte Eden. - Igen. Nem vette fel a telefont. - Darren Katyre nézett. - Jézusom! Ugye nem teszi ezt veled? - Arra gondolsz, hogy esetleg faképnél hagy az oltárnál? - Katy bátorítóan rámosolygott a fiatalemberre. - Nem, Darren. Ez kizárt dolog. Ne izgulj, Luke hamarosan megjön. Lehet, hogy azért késik, mert dugóba került a sztrádán. Darren komor ábrázattal beletúrt hollófekete hajába. - Luke bekalkulálta a forgalmi dugókat. Ő mindig számításba veszi az ilyesmit. - Jaj, istenem! - suttogta Maureen. - Justine-nak meg ne mondd, fiam! Egyelőre semmiképpen. - Most mit csináljunk? - kérdezte rémülten Eden. - Te például gombold be a ruhámat - mondta neki higgadtan Katy. - Nem vagyok hajlandó pucér háttal az oltárhoz vonulni. - Belenézett a tükörbe, és tekintete találkozott Eden merev tekintetével. - Nyugi. Luke itt lesz. - Jaj, istenem! - lehelte ismét Maureen. - Megteszi! Justine-nak mégis igaza volt. Luke azért rendezte ezt a cirkuszt, hogy megbüntesse az egész családot. És csak a jó ég tudja, mit művelt a vállalattal. Valószínűleg úgy elintézte, hogy már a tönk szélén állunk. - Itt lesz - mondta újra Katy. - Segítenétek végre? Egyedül nem boldogulok ezzel a ruhával! A három Gilchrist összenézett. Igéző smaragdzöld szemükben a balvégzet és az elkerülhetetlen katasztrófa árnyai sötétlettek. - Valami azt súgja, hogy pályafutásom során első ízben záros határidőn belül tömeghisztériát fogok diagnosztizálni - mormolta Liz. ZEKE a nappali szoba ablakának túloldalán állt, és az üvegen keresztül rezzenéstelen tekintettel meredt Atwoodra. - Ez a vadállat mindenhova magával hurcolja azt a nyavalyás tányért? - kérdezte ingerülten Atwood. - Egy lépést sem tesz nélküle. Zeke már csak ilyen - felelte Luke, miközben a kanapén elnyúlva árgus szemmel figyelte börtönőrét. Atwood ugyan azt mondta, le akar ülni, de pisztollyal a kézben immár harminc perce járkált föl-alá a szobában. Látszott rajta, hogy ideges, és képtelen veszteg maradni. Kis híján kiugrott a bőréből, amikor Zeke megjelent az ablak előtt. Lehet, hogy a zsarolás könnyen ment neki, és minden különösebb megerőltetés nélkül ügyes pénzügyi kelepcébe tudta csalni a megkopasztásra kiszemelt áldozatait, de ahhoz nyilvánvalóan nem volt hozzászokva, hogy foglyul ejtsen, és stukkerral tartson sakkban valakit. A kandallópárkányon álló órára pillantott. - Még másfél óra, és magának annyi. Mit gondol, meddig fog Justine a templomban várakozni azt remélve, hogy mégiscsak felbukkan a drágalátos unokája? - Maga aztán tényleg gyűlöli őt, mi? - Az egész rohadt famíliáját gyűlölöm, Gilchrist. - Hát ezt nem csodálom. Tudom, mi történt az apjával. Atwood hirtelen abbahagyta a járkálást, és villámgyorsan megfordult. Jobbjában remegett a pisztoly. Mit tud maga az apámról? - Megnéztem a számítógépben annak az ingatlan-ügyletnek az okmányait, amely miatt az apja elvesztette a vendéglőjét. Tudom, hogy főbe lőtte magát. És azt is tudom, hogy maga szerint a Gilchristok okozták a halálát. Ugye, így van?
- Így, hát! - Atwood tekintete csordultig telt lélekölő keserűséggel. - Justine volt a gyilkosa. Abban a pillanatban végzett vele, amikor bezárta a vendéglőjét. Ezzel az erővel akár ő maga is meghúzhatta volna a ravaszt. És tudja, mi a legrosszabb? - Igen, tudom. Az, hogy Justine-nak még a leghalványabb sejtelme sem volt róla, mit művelt, és kinek az élete ment rá az ő ingatlanügyletére - felelte halkan Luke. - Apám megpróbált bejelentkezni hozzá. Beszélni szeretett volna vele. De nem jutott be hozzá. Az az istenverte titkárnője kidobta. Justine még csak fogadni sem volt hajlandó. - Tudom. - Én abban az időben mindössze húszéves voltam, és semmit sem tehettem, de megesküdtem, hogy ha addig élek is, egyszer megfizetek a Gilchristoknak. - Mondjak magának valamit, Atwood? Úgysem fogja elhinni, de én megértem. - Ezt egy hülyének mesélje, ne nekem! Maguk, Gilchristok magasról tesznek mindenre. Maguknak a saját céljaikon kívül semmi se szent. Fütyülnek rá, kinek okoznak kárt. Aki útjukat állja, azt lelkiismeretfurdalás nélkül eltapossák. - Maga sem különb nálunk, nemde? Atwood arca eltorzult a haragtól. - Engem ne merészeljen egy napon említeni a nyavalyás rokonaival, se önmagával, hallja? - Ugyan miért ne? Maga egy évvel ezelőtt aljasul kihasználta Katyt, hogy Eden közelébe férkőzhessen, ma pedig nem átallja meghiúsítani az esküvőjét, hogy ő is együtt szenvedjen a többiekkel. - Nézze, maradjunk abban, hogy én nagyon sajnálom Katyt. Tavaly muszáj volt kihasználnom, és azt is fájlalom, ami ma délelőtt vár szegényre. De ennek így kell lennie. Nem volt más választásom. Kísértetiesen ismerős nekem ez a logikus magyarázat, gondolta Luke. - Alighanem Justine is ugyanezt mondta volna tizenöt évvel ezelőtt, ha a maga apja megkéri, hogy ne zárja be a vendéglőjét. A magunkfajta gyakran indokolja a tetteit azzal, hogy nincs más választás, mert az üzlet az első. Tudja, hogy van ez. Előfordul az ilyesmi. - Hagyja abba! - kiáltotta magából kikelve Atwood, és fenyegetően ráfogta a pisztolyt Luke-ra. Mindnyájan megfizetnek! Így vagy úgy, de megfizetnek, ahányan csak vannak! - Az apját semmi nem hozhatja vissza a sírból. - Ezt én is tudom, a fene essen magába! De legalább elmondhatom, hogy bosszút álltam a haláláért. A Gilchristoknak csak a pénz a fontos, tehát anyagilag teszem tönkre az egész átkozott famíliát! Részemről ez amolyan szimbolikus megtorlás. - Értem. Zeke vinnyogva közelebb araszolt az ablakhoz. - Miért bámul így bennünket ez a dög? - kérdezte mérgesen Atwood. - Ki tudja? - válaszolta halkan Luke. Zeke ebben a pillanatban megpróbálta az ablakhoz nyomni az orrát, és tányérja fülsiketítő csörömpöléssel az üveghez csapódott. Mintha lövés dördült volna a kis szobában. Az idegességtől és dühtől már amúgy is reszkető Atwood az ablak felé fordult. Luke ekkor egy hajlékony testű atlétát megszégyenítő szökkenéssel felállt a kanapéról. Atwood villámgyorsan visszafordult, de túl későn, mert mire észbe kapott, Luke már kirúgta a kezéből a pisztolyt, ami a szobán átrepülve nagyot koppant a falon, majd a parkettára zuhant, és métereket csúszott, mielőtt kikötött a túlsó sarokban. Atwood felüvöltött kínjában, és tehetetlen dühvel rávetette magát Luke-ra. Luke félre elhajolt, aztán tenyere élével leütötte, és a padlóra küldte.
A párviadal még el sem kezdődött, és máris vége volt. Atwood felnyögött, megpróbált föltápászkodni, de összecsuklott, mint - egy rongybábu. Luke még egy pillanatig ugrásra készen tornyosult föléje, majd a szobán átvágva fölkapta a pisztolyt, és kivette belőle a tölténytárat. A tár üres volt. Nem vitás, hogy Atwood alávaló gazember, de nem gyilkos, csak egy megkeseredett fickó, aki azt a réges régi gázolást akarta megtorolni, gondolta Luke. A kandallópárkányon álló órára pillantva megállapította, hogy hamarosan indulnia kell, ha tizenegyre oda akar érni a templomba. Visszament Atwoodhoz, és fölhúzta a padlóról. Atwoodnak csak a feje kóválygott az ütéstől, de nem sérült meg súlyosan. Luke belelökte egy fotelba, aztán így szólt hozzá: - Katy folyton rágja a fülemet, mert szerinte csak erőszakmentesen szabad megoldani a konfliktusokat, én pedig igyekszem elsajátítani a finom módszereket, de nem vagyok túl tanulékony. - Le van szarva, Gilchrist! Mit áll itt? Miért nem hívja ki a zsarukat? Nekem már annyi, úgyhogy essünk túl rajta! - A végsőkig elcsigázott Atwood lehunyta a szemét, és a fotel támlájára hajtotta a fejét. - Nincs időm rendőrt hívni - felelte Luke. - Mindjárt mennem kell, ha nem akarom lekésni az esküvőmet. Atwood kinyitotta a szemét. - Akkor most mi lesz? - Van egy javaslatom. Ha negyedórán belül nem tűzök el innen, akkor teljesen kifutok az időből. Tehát szerintem az lenne a legjobb, ha nem bunyóval oldanánk meg a mi kis konfliktusunkat, ahogy külvárosi macsók között szokás, hanem az ügyintézésnek azt a módját választanánk, amelyikben mind a ketten profik vagyunk. - Vagyis? - Kössünk üzletet, Atwood - mondta Luke. A KIS TEMPLOMBELI öltözőszoba zsúfolásig megtelt a gyászos arcú, lógó orrú, búskomor Gilchristokkal. Liz segítségével Katy éppen azt a csipkés kis harisnyakötőt próbálta felhúzni, amit később a szokásokhoz híven el kellett dobnia, de helyszűke miatt ez a bonyolult művelet úgyszólván végrehajthatatlannak bizonyult. Az ablak előtti területet szinte teljes egészében elfoglalta a depressziós vámpírhoz hasonlító Hayden. Maureen némaságba burkolózva, magába roskadva kuporgott az asztal tetején, és végső kétségbeesésében gombóccá gyűrte fekete selyem zsebkendőjét. Eden idegesen járkált föl-alá a tenyérnyi helyiségben. Darren oly csüggedten álldogált fél vállal a falnak dőlve, hogy Cervantes búsképű lovagja elbújhatott volna mellette. Egyes egyedül az oltár mellett lévő családi padban ülő Justine hiányzott a Gilchristok fekete seregéből. - Melyikünk fogja közölni a hírt Justine-nal? - kérdezte síri hangon Hayden. - Istenem! Megismétlődik az a harminchét évvel ezelőtti rémregény - suttogta elkínzott arccal Maureen. - Képtelen vagyok elhinni, hogy Luke ilyesmire vetemedhet. Tudjátok, már éppen kezdtem bízni benne. Bevettem a meséjét. Meggyőzött, hogy valóban családtag akar lenni. Elhitette velem, hogy a szívén viseli a sorsunkat, és szeret bennünket. Eden a szeme sarkából Katyre sandított. - Én sem tudom elhinni, hogy ezt teszi Katyvel. - Megölöm! - mormolta vagy huszadszor Darren. - Ezt nem ússza meg élve! Lehet, hogy azt hiszi, joga van porig alázni Justine-t, de Katynek nincs joga fájdalmat okozni. - Egyelőre nem bántott senkit. Csak egy kicsit késik, ennyi az egész. - Katynek végre sikerült felhúznia a harisnyakötőjét. Bekapcsolta a patentot, leeresztette a hófehér menyasszonyi ruha bő szoknyáját, aztán fölegyenesedett, és szembefordult a hadosztálynyi fekete egyenruhás Gilchristtal. - Mindnyájan úgy néztek ki, mintha nem is esküvőre készülnétek, hanem temetésre!
Hayden sajnálkozva pillantott rá. - Nem fog eljönni, Katy. - De igen - mondta halkan a lány. - És ha mégsem, akkor nyomós oka lesz rá. Holtbiztos, hogy nem azért fog távol maradni, mert megszöktette a titkárnőjét. - Azt azonban el sem tudta képzelni, mi lehet Luke mentsége, és nyugtalanító gondolatok kavarogtak a fejében. Lelki szeme előtt hirtelen felvillant egy rémkép: szinte látta a sztrádán fekvő, súlyosan megsebesült férfit. Görcsbe rándult gyomorral töprengeni kezdett, nem kéne-e felhívnia a környékbeli kórházak baleseti sebészetét. Ahogy belenézett a tükörbe, Liz tekintetével találkozott a tekintete. Lizt ez egyszer nem mulattatta a legújabb Gilchrist-melodráma. - Hozzam a telefonkönyvet? - kérdezte, mert nyilván ugyanaz aggasztotta, ami Katyt, és kitalálta a lány gondolatát. - Ne - felelte másodpercnyi habozás után Katy. - Tudnám, ha valami szörnyűség történt volna vele. Erezném, hogy baja esett. De esküdni mernék, hogy jól van. Csak késik. - Pedig valami szörnyűség tényleg történt - motyogta Hayden. - Igaz, hogy nem vele, hanem velünk. Nélküle végünk van, tönkremegyünk. És csak a jóisten tudja, hogyan fogadja majd a hírt Justine. - Mattnek megmondta már valaki? - kérdezte Maureen. - Annak a szegény fiúnak megszakad a szíve, ha megtudja, mi történt, hiszen ő is annyira bízott Luke-ban! Darren lesimította kócos haját. - Mattet kiküldtem őrszemnek a templom elé. Bizonyára azóta is odakint lesi Luke-ot. - Jaj, istenem, ez borzasztó! Csak abban reménykedem, hogy Justine nem fog elájulni a megrázkódtatástól - mondta Maureen. - Mit mondunk neki? Katy még egyszer, utoljára megigazította a fátylát. - Justine-t bízzátok rám. Hayden kihúzta magát. - Nem, Katy. Az elmúlt kilenc év során mindig te adtad be neki ostyába csomagolva a rossz híreket, mert te vagy az egyetlen, aki tudja, hogy kell bánni vele. De most rajtunk a sor. Ezúttal én beszélek Justine-nal. - Ez nagyon szép tőled, Hayden - mondta kedves mosollyal Katy. - De attól félek, ha Luke nincs itt, akkor valóban valami komoly baj van, és nem azért nem jött el, mert az oltárnál akar engem faképnél hagyni. Eden összevonta a szemöldökét. - Mit beszélsz? Miféle baj lehet komolyabb ennél? - Épp ezt magyarázom! Értsd már meg, Eden, ha Luke nincs itt, akkor valami rettenetes dolog történt vele. Súlyos szerencsétlenségen kívül semmi más nem tarthatja ma távol tőlem. De én őszintén szólva biztos vagyok benne, hogy a haja szála sem görbült meg, és perceken belül befut. Majd meglátjátok! jelentette ki a lány, és leeresztette a menyasszonyi fátylát. Ekkor valaki bekopogott az öltözőszobába. - Hé, Katy! - szólt be odakintről Matt. - Itt az idő! Kész vagy? - Kész vagyok. - Katy nagy nehezen utat tört magának a Gilchristok között, és amint kinyitotta az ajtót, szembetalálta magát az öccsével, aki aggodalmas képpel igazgatta a csokornyakkendőjét. - Hogy nézek ki? - kérdezte a fiú, aztán menyasszonyi ruhás, fátylas nővére láttán tágra nyílt a szeme a meglepetéstől. - Hű, a mindenit, Katy! Úgy nézel ki, mint egy mesebeli királykisasszony vagy ilyesmi! - Köszönöm, Matt. Te is csuda klasszul nézel ki. A fiú elvigyorodott. - Bezzeg Luke! Majd meglátod! Azt mondja, nem volt ideje átöltözni. A lány háta mögött nyüzsgő tömeg egy csapásra kővé dermedt, és az összes Gilchrist egy emberként hördült fel a döbbenettől. - Luke itt van? - kérdezte erélyesen Hayden. - Hát persze! Hol lenne? - vágta rá Matt, aztán tekintetével végigpásztázta a többi Gilchristot. - De maguk miért nincsenek még a helyükön? Darren, te vagy a vőlegény tanúja! Jobb lesz, ha szeded a lábad, mert már szól a nászinduló!
A Gilchristok megkönnyebbülve összenéztek, majd smaragdzöld szemük felcsillant az örömtől, ami komor tekintetükben oly ritka tünemény volt, mint a fehér holló. Elsőként Maureen indult el az ajtó felé. Csak egy röpke pillanatra állt meg, mielőtt kilépett a kis szobából, hogy meglepően meleg szeretettel megölelje Katyt. Szeme könnybe lábadt a meghatottságtól. Gyönyörű vagy! Egyszerűen gyönyörű! A többiek követték a példáját, és kifelé sietve mindnyájan megölelték a lányt. Amikor az utolsó Gilchrist is elhagyta a helyiséget, Matt a karját nyújtotta a nővérének. - Mehetünk? - kérdezte. - Mehetünk. - Katy egy pillantást vetett Lizre. - Mehetünk? - Mi az, hogy! A világ minden kincséért sem szalasztanám el ezt az alkalmat! Egész életemben arra vágytam, hogy valaki felkérjen koszorúslánynak - felelte Liz, és fölkapta a virágcsokrát. - Ilyet még nem pipáltál! - mondta Matt fülig érő szájjal, és még a szeme is nevetett, ahogy hozzátette: A fényképészt a lapos guta kerülgeti! Tuti, hogy perceken belül meg fogja ütni! - A Gilchristok semmit nem szoktak feltűnés nélkül csinálni. Ilyesmire még nem volt példa. Imádják a felhajtást. Luke sem kivétel - válaszolta rezignált mosollyal Katy. - Tényleg rémesen néz ki? - Nem is olyan vészes. Csak egy kicsit vicces a szerelése. Látnod kellett volna, milyen képet vágott Justine! Teljesen kiakadt. De azt hiszem, igazából nagyon boldog. - Na, gyerünk, essünk túl rajta! - Katy belekarolt az öccsébe, és a zsúfolásig teli templom padsorai között az oltár felé indult. Luke pontosan ott állt, ahol a menyasszonyára váró vőlegénynek állnia kellett. Katy elhűlve pislogott, amikor meglátta, mint aki nem akar hinni a szemének, aztán hajszál híján kitört belőle a nevetés. Luke olyan ápolatlan külsővel jelent meg a saját esküvőjén, mintha nem is a híresen elegáns Gilchrist-klán tagja lenne. Ébenfekete haját nyilván az ujjaival gereblyézte össze fésű helyett. Ráadásul nem szmokingot viselt, hanem fekete farmernadrág volt rajta fekete pulóverrel, és ma még a rendszerint tükörfényesre suvickolt bokacsizmája is portól szürkéllett. Mágusszemében azonban zöld lángok lobbantak fel, amint megpillantotta a közelgő Katyt. Luke nem egyedül várakozott az oltárnál, hanem Zeke társaságában. A behemót kutya, szájában elmaradhatatlan tányérjával, büszkén ült a gazdája mellett, és ahogy meglátta Mattet és Katyt, örömében tüstént csapkodni kezdte a farkával a kövezetet. A vendégek zöme derűs mosollyal, a lelkész pedig eltökélt ábrázattal, tettre készen szemlélte a bizarr látványt. Justine persze rettentően mérges volt az unokájára, de amikor Katyre nézett, smaragdzöld szeme csak úgy ragyogott a boldogságtól. A többi Gilchrist kivételesen nem adott hangot nemtetszésének sem Luke öltözéke, sem a kutyája jelenléte miatt, ugyanis mindnyájuk szívéről sziklányi kő esett le, amikor kiderült, hogy mégis meglesz az esküvő, és eszükbe sem jutott szóvá tenni ilyen jelentéktelen apróságokat. Luke rámosolygott Katyre, és megszorította a kezét. - Bocs, hogy késtem egy kicsit, de valami közbejött az utolsó pillanatban - suttogta. - Le kellett zárnom egy régóta függőben lévő üzleti ügyet, méghozzá egyszer s mindenkorra. JUSTINE csak egy óra múlva tudta sarokba szorítani az unokáját. Luke éppen a táncparkettre vezette volna Katyt, amikor nagyanyja elkapta a grabancát. - Gondolom, van valami mentséged rá, hogy farmernadrágban jelentél meg a saját esküvődön - mondta királynőt megszégyenítő eréllyel a matriarcha. - Hogyne volna - válaszolta ujjait Katy ujjaira fonva Luke. Justine gőgösen fölszegte az állát. - Hát akkor... halljam!
- Nem vagyok biztos benne, hogy valóban hallani akarod. - Addig nem tágítok, amíg ki nem szedem belőled, miért az utolsó pillanatban estél be a templomba, ráadásul ebben az elképesztő maskarában! Luke vállat vont. - Halaszthatatlan dolgom akadt. Pontot kellett tennem egy elintézetlen üzleti ügy végére. Eladtam a Pacific Rimet Nate Atwoodnak egy dollárért. Justine egy pillanatig szóhoz sem jutott a döbbenettől. Hitetlenkedve meredt az unokájára. - Hogy mit csináltál? - Ne izgulj, nem kótyavetyéltem el a cég zászlóshajóját. Azonnal vissza is vásároltam. - Szintén egy dollárért? - Nem egészen. - Luke gyöngéd szeretettel nézett Katyre. Határtalanul boldoggá tette a biztos tudat, hogy ez az angyali teremtés végre az övé, és alig várta, hogy a karjába vehesse. - A hozzávetőleges piaci értékének megfelelő összegben egyeztünk meg Atwooddal. - Te jó ég! - kiáltott fel elhűlve Justine. - Ezt egyszerűen nem hiszem el! Az testvérek között is több százezer dollár! Nem mondanád meg, mi a fenéért ajándékoztad meg ilyen rengeteg pénzzel azt a senkiházit? - Maradjunk annyiban, hogy némi kárpótlást fizettem egy réges rég elgázolt áldozatunk legközelebbi hozzátartozójának. Justine-nak már derengett valami. Látszott a szemén, hogy sejti, melyik hajdani üzleti ügyről van szó. - Azért fizettél Atwoodnak, mert tizenöt évvel ezelőtt, amikor megvettem azt a telket, kirúgtuk az apját abból a rozoga házból? - Eltaláltad, Justine. És közlöm veled, hogy mostantól nem így intézzük az üzleti ügyeinket, mert a Gilchrist família őrangyalának nincsenek ínyére az efféle módszerek. - Luke látta Katy nevető szemében a szerelmet, és arra gondolt, hogy ő legszerencsésebb fickó a földkerekén. Úgy érezte, még soha nem volt ígéretesebb az élet és a jövő, mint ebben a pillanatban. - Ezt egyszerűen nem hiszem el! - kiáltotta újra felpaprikázva Justine. - Ez agyrém! Hát teljesen elment az eszed? Ha fűnek-fának kárpótlást fizetsz, akkor csődbe viszed a céget! - Nem valószínű - mondta vigyorogva Luke. - Ha netán elfelejtetted volna, emlékeztetlek rá, hogy tőled örököltem az üzleti érzékemet. Én éppúgy értek a pénzkereséshez, mint te, következésképpen a Gilchrist Inc. nem fog csődbe menni. Úgyhogy ne izgulj, Justine. A követező nemzedéknek sem kell megtanulnia főzni. Justine néhány másodpercig átható tekintettel fürkészte Luke arcát, aztán elégedetten kijelentette: - Ezek szerint végleg itt maradsz, és átveszed tőlem a stafétabotot. - Úgy néz ki - válaszolta Luke, és rámosolygott a nagyanyjára. Justine mintha megriadt volna unokája mosolyától, de végül ő is elmosolyodott. Szeme egy pillanatra könnybe lábadt, aztán felkacagott. A matriarcha oly ritkán szokott nevetni, hogy a teremben tartózkodók egy emberként fordultak feléje, és álmélkodva bámultak rá. Katy szerelemtől sugárzó arccal nézett föl Luke-ra. - Isten hozott a családban, Luke! A férfi kivillantotta hófehér fogsorát. - Isten hozott a családban, angyalom! Amint felcsendült az első keringő, Luke magával ragadta Katyt a táncparkettre és a kettőjükre váró fényes, szerelemmel teli jövőbe.
Európa Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó Barna Imre igazgató A tördelés az SZBE Stúdióban készült Nyomta a Kinizsi Nyomda Kft. Felelős vezető Bördős János igazgató Készült Debrecenben, 2007-ben Felelős szerkesztő Szabó Olimpia A kötetet Sz. Bodnár Eva tervezte Készült 25,23 (A/S) ív terjedelemben ISBN 978 963 07 8360 6 www. europakiado. hu
