JAYNE ANN KRENTZ GRAND PASSION
A POCKET STAR BOOK PUBUSHED BY POCKETBOOKS, A DIVISION OF SIM ON & SCHUSTER INC © 1994 BY JAYNE ANN KRENTZ
HUNGARIAN TRANSLATION © SZABÓ HEDVIG, 1997.
Jayne Ann Krentz Viharos szenvedély
ELŐHANG
Max Fortune az öreg udvarház titkos kamrájában üldögélt, és a gyűjteményét nézegette. Gyakran tette ezt. Régen megtanulta már, hogy egyedül a festményei és könyvei az övék, egyedül azokat nem veheti el tőle senki. A biztonsági rendszerrel és klímaberendezéssel felszerelt terem falát olyan modern művészek remekművei borították, akik most tették meg első lépéseiket a méltán megérdemelt hírnév felé. Néhányukat máris zseninek tartották. Többségüket azonban M axen
kívül még nem fedezte föl senki. Bár tisztában volt a művek jelenlegi és jövőbeni értékével, M ax nem anyagi befektetésként gyűjtötte őket. A felkavaró, kemény tónusú, de technikailag tökéletes képek saját lelkéből tükröztek vissza valamit, amit nem tudott szavakba önteni, s ami gyermekkori rémálmaiból táplálkozott. Nem kételkedett benne, hogy egy napon a tulajdonában lévő festmények egytől egyig ki fogják vívni a kritikusok jogos megbecsülését. Ha művészeti kérdésekről volt szó, ösztönei soha nem hagyták cserben. Szeme volt az ilyesmihez. Dr. Seuss összes művének és A Hardy fiúk sorozat rongyos köteteinek kivételével a beüvegezett könyvespolcokon sorakozó könyvritkaságokért a világon bármelyik könyvaukción vagyonokat fizettek volna. M ax ugyanolyan hévvel rajongott a könyvekért is, mint a festményekért. Különösen a régi és ritka könyveket tartotta nagyra, azokat a köteteket, melyeknek történetük volt, és sokat jelentettek valakinek. Amikor egy régi könyvet kézbe vett, M ax egy pillanatig úgy érezte, mintha rég meghalt elődökkel kerülne kapcsolatba. M intha részévé válna a sorsuknak. M intha ő is a családjukba tartozna. Az elegáns régi kúria, ahol M ax egyedül élt, a Queen Anne-hegyen állt, Seattle-ben. A vagyont érő ingatlanról csodás panoráma nyílt a városra és az Elliott-öbölre. A ház összes tartozékát, kezdve M ax 1978-as évjáratú kedvenc kaliforniai Cabernet Sauvignonjától a remek keleti szőnyegeken át a csiszolt keményfa padlóig, különös gonddal válogatták össze. De M ax mindenkinél jobban tudta, hogy a pompás épületre költött tömérdek pénz sem oldhatta meg a lehetetlent. A házat nem változtatta otthonná. M axnak hatéves kora óta nem volt otthona. És most már biztosra vette, hogy nem is lesz soha. Kénytelen volt tudomásul venni a rideg tényeket. Régen megtanulta már, hogy mi a túlélés titka. Soha ne vágyjon olyasmire, ami nem lehet az övé. M ax életfilozófiája többnyire bevált, mivel kevés olyan dolog akadt a világon, amit ne tudott volna megszerezni. Egyebek mellett komoly hírnevet vívott ki magának. Ez a hírnév különböző forrásokból táplálkozott. Egyesek kimondottan veszélyes embernek tartották. M ások szerint briliáns volt és könyörtelen, tántoríthatatlanul haladt kitűzött célja felé. De egy dologban mindenki egyetértett: ha M ax Fortune elvállalt egy feladatot, azt megoldotta. M ax tudta, hogy legendás hírneve egyetlen apró tényen alapul: soha nem hibázott. Illetve, majdnem soha.
ELS Ő FEJEZET
Max Fortune-nak csaknem egy hónapjába telt, míg rábukkant Jazon Curzon barátnőjére. M ost, hogy végre megtalálta, nem tudta, hogy mit gondoljon róla. Cleopatra Robbinst egyáltalán nem ilyennek képzelte. M ax a kandalló mellett álldogált, és a Robbins Fészke fogadó meghitt társalgójában eluralkodó káoszt figyelte. Sejtelmesen hangzó keresztneve ellenére M s. Robbins egyáltalán nem úgy festett, mint egy buja kalandornő, aki gazdag öregurak elcsábításával tölti az idejét. Pontosan olyan volt, amilyennek, egy fogadósnőnek lennie kell: derűsen sürgölődve fogadta az újonnan érkezők rohamát. M ax szemügyre vette a falon sorakozó ízléstelen tengeri tájképeket, miközben a körülötte hullámzó zsivajt hallgatta. Gúnyosan elmosolyodott. Amellett, hogy Robbinst nehéz lett volna a végzet asszonyának nevezni, kiderült róla az is, hogy a műalkotásokhoz sem ért. Aki képes arra, hogy kiakasszon ilyen viharos tengereket ábrázoló gyenge mázolmányokat, az nyilvánvalóan nem lesz tisztában annak az öt Amos Luttrell-fesménynek az értékével sem, amiket a gondjaira bíztak. Nem is baj, hogy a viharos tengerekért rajongott, mivel a Luttrelleket M ax úgyis el fogja venni tőle. Azok ugyanis őt illették. Jazon Curzon hagyta rá őket örökül és M axnek feltett szándéka volt, hogy meg is szerzi őket. Bármilyen stratégia bevetésére készen állt a hagyaték megszerzése érdekében. Semmi szokatlan nem volt abban, hogy meg kell küzdenie valamiért, ami az övé. Hatéves kora óta mindenért harcolnia kellett. Néha veszített, de az esetek többségében győzőn. M ax mindkét kezét a faragott sasfejen nyugtatta, amely sétabotjának fogantyúját díszítette. Erősen koncentrált, hogy elterelje figyelmét, a lábát hasogató éles fájdalomról. Régi sebesülése ma este megint rakoncátlankodott, s olyan emlékeket kavart föl benne, amikről legszívesebben rég elfeledkezett volna. Inkább Cleopatra Robbinst figyelte, ahogy a recepcióspult mögött sürög-forog. Emlékezett rá, hogy Jason Cleónak hívta. Ez a becenév sokkal jobban illett hozzá, mint a fellengzős Cleopatra. Jellemző Jasonra, hogy olyan barátnőt választott magának, aki minden szempontból eltér az átlagostól. De hát Jasonnak megvolt az a képessége, hogy a felszín alá lásson. Éles szemű, ösztönös gyűjtő volt, aki inkább hagyatkozott saját megérzéseire, mint mások véleményére. A páratlan szépségű festmények, melyeket kedvenc galériájára hagyományozott Seattle-ben, csalhatatlan ízlésről tanúskodtak. De az öt Amos Luttrell jelentette gyűjteményének fénypontját.
Halálakor Curzon közel kétszáz festményt tudhatott magáénak. Ami pedig a barátnőket illeti, M ax tudomása szerint Cleopatra Robbins volt az egyetlen, akire Curzon valaha is szert tett. Kellemetlen érzés fogta el M axet, ahogy megpróbálta elképzelni a pult mögött álló nőt Jason Curzon karjában. Jason volt az egyetlen ember, akit M ax valamennyire is az apjának tekinthetett. Tulajdonképpen örülnie kellett volna annak, hogy az öregfiú egy nő társaságában élte le életének utolsó másfél évét. Isten a megmondhatója, hány magányos évet búsult végig Jason az asszony korai halálát követően. M ost valahogy mégse tetszett M axnek a gondolat, hogy Jasonnak éppen Cleo Robbins szolgáltatta a női társaságot. Becslése szerint a nő húszas évei végén járhatott, talán huszonhét-huszonnyolc éves lehetett. Ahogy szemügyre vette laza kontyba fogott, sűrű, sötétbarna haját, azon tűnődött, vajon milyen lehet, amikor leomlik a vállára. A konty nem követett semmiféle divatstílust. A szemmel láthatólag kapkodva összefogott dús hajkoronát egyetlen csattal rögzítették, s a saját súlya alatt kissé oldalra dőlt. Egzotikus szemfesték helyett, amivel névrokona húzta ki a szemét, Cleo Robbins kerek aranykeretes szemüveget viselt az orrán. M ax arra gondolt, hogy ez az álca is ugyanazt a célt szolgálja hivatott szolgálni, mint a gondosan felkent smink. Elrejti, hogy a mandulazöld szempár gazdája mire gondol. A nő, akit M ax jó egy hónapon át keresett, a vendéglátósok kötelezően barátságos mosolyával nézett a világba, de M ax érezte, hogy a könnyed felszín mélyebb tartalmat takar. M ax megmagyarázhatatlan késztetést érzett arra, hogy azt tegye, ami tapasztalatai szerint ritkán működött: úgy mérte végig Cleo Robbinst, mintha egy festményt venne szemügyre. Legnagyobb meglepetésére a hangzavar és zsivaj fokozatosan halkulni kezdett körülötte. Olyankor szokott ez megtörténni vele, ha egy műalkotásra összpontosította a figyelmét. A világ most Cleo Robbinsra szűkült. Szinte azonnal a jól ismert borzongás futott végig M ax testén. Ez némi nyugtalansággal töltötte el. Ezt a fajta heves vágyat és vonzódást eddig ugyanis csak műtárgyak esetében tapasztalta. Jason mesélt arról neki, hogy ez a képesség nemcsak festményeknél és könyveknél alkalmazható, hanem embereknél is. De M ax úgy találta, hogy érző emberi lények esetében sokkal nehezebb feltárni a felszín alatt rejtőző rétegeket. Az emberek összetettebbek a műalkotásoknál, és rendelkeznek azzal a képességgel, hogy elrejtsék az igazságot. M ax tehát a jól ismert gyomorszorító érzést tapasztalhatta, miközben Cleóra összpontosított - ahogy Jason nevezte - a „belső szemével”. - Egy pillanat, M r. Partridge. Rögtön szólok valakinek, hogy vigye fel a bőröndjét a szobába. - Cleo széles mosolyt küldött az ideges kinézetű M r. Partridge felé, és ráütött a pulton lévő ezüstkolompra. - Ideje volna - morgott Partridge. - Három órámba telt, mire ideértem Seattle-ből. Nem tudom, mi a fenének választotta a cégem ezt az isten háta mögötti tengerparti fogadót ehhez a személyiségfejlesztő baromsághoz. Ugyanúgy megtarthatták volna valamelyik belvárosi szállodában is. - Biztos vagyok benne, hogy az évnek ebben a szakában a washingtoni tengerpart ragyogó környezetet nyújt majd egy kis kulturális kikapcsolódáshoz. - Cleo ideges pillantást vetett a lépcső felé. - Félek, hogy a londinerem nem ér rá jelenleg. Tessék, itt a kulcsa. Nyugodtan felmehet a szobájába. Ha nem bánja, majd később vitetem fel a csomagját. - Felejtse el! M ajd felviszem én magam! - Partridge felmarkolta a bőröndjét. - Van itt valami innivaló? - Kitűnő bor- és sörkülönlegességek közül válogathat a társalgóban, M r. Partridge. - A fenébe! Én egy martinire gondoltam. - Partridge felkapta a kulcsát, és peckesen elindult a lépcső felé. A következő három vendég előrébb araszolt egy lépéssel. M ax figyelte, ahogy Cleo nekigyűrkőzik az újabb feladatnak. Előbb a lépcső felé pillantott, de mivel az elveszett londiner nem tűnt fel, ismét szembe fordult a kuncsaftokkal, széles mosolyt villantva feléjük. Az előcsarnok ajtaja nagy csattanással kivágódott. Hatalmas villám cikázott át a sötét égbolton. A szél némi esőt és két újabb vendéget röpített be az ajtón, akik nyomban csatlakoztak a pult előtt tülekedő tömeghez. -
Donald kacsa fürödni ment!
A váratlan hangtól meglepődve M ax lenézett a földre. Egy kisfiút látott maga előtt, göndör szőke fürtökkel. M iniatűr farmernadrág és csíkos ing volt rajta. Nem lehetett több ötévesnél, s a hüvelykujját szopta. -
Tessék? - M ax az idejét sem tudta, mikor beszélt utoljára gyerekkel.
A kisfiú csak annyi időre vette ki a szájából az ujját, amíg megismételte a közlendőjét. - Donald kacsa fürödni ment! Visszadugta az ujját a szájába, és várakozó tekintettel nézett M axre. -
Értem. - M ax kereste a megfelelő választ. - Kicsit hideg van ma este a fürdőzéshez, nem gondolod?
- Jason bácsi azt mondta, hogy a kacsák mindig és mindenhol tudnak fürdeni. M ax szorosabbra fogta a sasfejű botot a kezében. - Jason bácsi?
- Jason bácsi elment - közölte a gyerek bizalmasan, szomorkás arckifejezéssel. - Cleo azt mondta, hogy a mennyországban van. -
Jason Curzon a mennyországban? - M ax eltűnődött ezen. - Hát igen, minden lehetséges.
- Te ismerted Jason bácsit? - Igen. A kisfiú ismét kihúzta hüvelykujját a szájából, és ragyogó, de foghíjas mosolyt küldött M ax felé. - Engem Sammy Gordonnak hívnak. A papámat is ismerted? - Nem hiszem. - M egdöbbentő gondolat cikázott át M ax agyán. - Hacsak nem Jason bácsi volt a papád. - Nem, nem, nem - hadarta a gyerek türelmetlenül. - Az én papám nincs a mennyországban, mint Jason bácsi. Az én papám elveszett. M axnek olyan érzése támadt, hogy kezdi elveszíteni a beszélgetés fonalát. - Elveszett? Sammy gyorsan bólintott. - Anyukám mondta Cleonak, hogy a papám elment megkeresni magát. - Értem. - De azt hiszem, nem találta meg. M ax nem tudta, hogy mit feleljen erre. Végignézett a zsúfolt helyiségen. Egy sortot viselő csinos, szőke nő lépett ki a pult mögötti irodából, és Cleo segítségére sietett. - Ő a mamám - közölte Sammy. - Hogy hívják? -
Sylvia Gordon. - Sammy érdeklődve nézte M ax sétabotját. - M iért kell ilyet használnod? M egsebesültél valahol?
- Igen. - M eg fogsz gyógyulni? -
Régen történt - felelte M ax. - Ennél jobban már nem leszek.
-
Ó! - Sammy egészen felvillanyozódott.
-
Sammy? - Cleo megkerülte a recepcióspultot. - Hol vagy?
M ax felkapta a fejét. Jason barátnőjének olyan volt a hangja, mint a méz. Tökéletesen illett egy Cleopatrához. Újabb zavaró gondolat hasított M ax agyába. Elképzelte, ahogy ez a meleg, érzéki hang megszólal az ágyban. -
Itt vagyok, Cleo. - Sammy felemelte nyálas hüvelykujját.
Ahogy Cleo kilépett a pult mögül, apró ezüstfolt villanása vonzotta magához M ax tekintetét. Lenézett a földre, s ahogy meglátta Jason barátnőjének ezüstösen csillogó, metálfűzős edzőcipőjét, összeráncolta a homlokát. A ruházat többi része nem volt ennyire ízléstelen, de nem is volt túlzottan lelkesítő. Sárga, legombolt nyakú flanelingből és egy kifakult farmernadrágból állt. -
El nem tudtam képzelni, hová lettél, Sammy. - Cleo rámosolygott a kisfiúra. Tekintete találkozott M axéval.
M ax észrevette, hogy a nő mandulaszeme döbbenten elkerekedik. Az aranykeretes szemüveg másodpercekig semmiféle védelmet nem nyújtott neki. Egy röpke pillanatig olyan átlátható volt, mint egy műalkotás, s M ax tudta, hogy ő is ugyanilyen átlátszó és védtelen most a nő előtt. A pillanat hihetetlen intimitása teljesen megdöbbentette M axet. Soha nem érzett még ilyesmit egy másik emberi lény iránt. Eddig kizárólag rendkívüli festmények és nagyon öreg könyvek voltak rá ilyen hatással. Heves vágy árasztotta el a testét. M inden akaraterejére szüksége volt ahhoz, hogy uralkodni tudjon magán. Cleo tekintete végül a sétabotra siklott, s ez megtörte a varázst. Amikor ismét felnézett, a profi vendéglátósok barátságos mosolya ült az arcán. A szeme továbbra is gyönyörűen csillogott, de már nem lehetett úgy olvasni belőle, ahogy néhány másodperccel azelőtt. A hölgy visszalépett a fátyla mögé, M ax pedig visszanyerte a hidegvérét. -
Azonnal a rendelkezésére állok, uram - mondta a nő M axnek. - E pillanatban, mint láthatja, kissé elfoglaltak vagyunk.
-
Ő Jason bácsi barátja - szólalt meg Sammy.
Cleo szeme erre kikerekedett. A kötelező udvariasság azonnal leolvadt róla. M elegséggel és szeretettel telt meg, amitől M ax gyomra kis híján görcsbe rándult. - Jason barátja? - kérdezte Cleo csillogó szemmel. - Igen. - Hát ez csodálatos! Ne aggódjon, biztosan találunk egy szobát magának. Helyezze magát kényelembe, amíg Sylviával elintézzük a bejelentkezéseket. Hogy is hívják? -
M ax Fortune.
-
Értem. Sammy, mutasd meg az úrnak a teraszt. Ott nyugodtan várakozhat.
-
Oké. - Sammy felnézett M axre. - Gyere utánam! M ax továbbra is Cleót nézte. - Ha nem bánja, inkább itt maradnék.
Beszélni szeretnék magával. Persze, semmi akadálya - felelte Cleo könnyedén. - Amint lesz egy szabad percem. - Lenézett Sammyre. Nem láttad Benjy, édesem? -
Benjy elment.
Cleo elképedt. - Elment? Sammy bólintott. - Trisha mondta. - Talán csak azt mondta, hogy sok a dolga - hitetlenkedett Cleo. - Nem. - Sammy megrázta a fejét, halálos komolysággal. - Elment. - Jó kis hecc! Nem mehetett el - méltatlankodott Cleo. - Szükségem van rá. Nagyon jól tudta, hogy ma este érkezik a csoport. - Cleo? Hol vagy? - Jókora törülközőkupaccal a kezében egy fiatal lány közeledett, nem lehetett több tizenkilenc-húsz évesnél. Ö is farmernadrágot viselt. És rajta is flaneling volt. Világosbarna haját copfba fogta, s bájos arcvonásain a feszültség jelei mutatkoztak. - Itt vagyok. - Cleo aggódva nézte a lányt. - Valami baj van, Trisha? - Dehogy, csak sok a dolgom. - Hol van Benjy? - Nem tudom. - Trisha elfordította Cleóról a tekintetét. - Van egy kis probléma a kétszáztizesben. Eldugult a vécé. -
M ár csak ez hiányzott - motyogta Cleo. - Benjy ért a lefolyókhoz. Hová tud eltűnni, amikor szükség van rá?
-
Akarod, hogy megcsináljam?
Nem, te csak takarítsd ki a szobákat! M ajd keresek valaki mást erre a feladatra. - Cleo visszafordult, és átható pillantást vetett M axre. - M it is mondott, hogy hívják? - M ax Fortune. - És Jason barátja volt? - Igen. - Jó barátja? - Igen. Cleo ragyogó mosolyt küldött M ax felé. - Akkor gyakorlatilag családtagnak számít, igaz? -
Nem is tudom - felelte M ax. - Annak számítok?
- Természetesen. Jason soha nem küldte volna hozzánk, ha nem tartotta volna méltónak rá, hogy a családhoz tartozzon. És nálunk az egész család besegít a nehéz időkben. Jason is kiveszi a részét a munkából, amikor itt volt nálunk. M aga sem ellenzi, igaz? - Félek, hogy nem egészen tudom követni, M s. Robbins. - Nem tesz semmit. Biztos, hogy pillanatokon belül megérti a dolgot. Erre jöjjön! - M s. Robbins, én azért jöttem ide, hogy beszéljek magával. - M ajd később. M int említettem, most nyakig vagyok a pácban. - Cleo végigment egy rövid folyosón. Furcsa, bizonytalan érzés fogta el M axet. - M s. Robbins, ha nem bánja, megvárnám inkább itt. M indenki be szokott segíteni - szólalt meg Sammy. Kihúzta a szájából a hüvelykujját, és megmarkolta M ax mérték után készült olasz zakóját. A finom selyemgyapjú keverék anyag csúnyán összegyűrődött az apró ujjak pusztító támadásától. M ax feladta a reménytelen küzdelmet, és fásultan tűrte, hogy végigrángassák a folyosón. Cleo jóval előbbre járt. Épp az egyik faliszekrény ajtaját nyitotta ki a folyosó végén. Aztán belenézett. Aha. M eg is van. - Benyúlt a szekrénybe, előhalászott egy vécépumpát, és diadalmasan a magasba emelte. - Trisha szerint a kétszáztizes szoba. Sammy majd mutatja az utat, igaz, Sammy? -
Oké - felelte Sammy boldogan.
M ax meredten nézte a pumpát. M ost kezdett csak derengeni, hogy mit akarnak tőle. - Attól tartok, hogy szörnyű félreértés áldozatai vagyunk, M s. Robbins. Cleo érdeklődve nézett rá. - Nem azt mondta, hogy Jason barátja? -
Azt mondtam. - M ax zordan nézte a pumpát.
-
Jason mindig tudta, hogyan segíthet, amikor szükségünk volt rá - mondta Cleo bíztatóan.
M ax Cleóra nézett. Nem tudta eldönteni, hogy mit gondoljon Jason barátnőjéről, de azt tudta, hogy egy tapodtat sem tágít
innen, amíg meg nem találja az öt Amos Luttrell-festmény. - M eglátom, mit tehetek. - Nagyszerű. Köszönöm a segítséget. - Cleo M ax kezébe nyomta a vécépumpát, és hálásan rámosolygott. - M enjen csak Sammy után! Nekem vissza kell mennem a pulthoz. - M egfordult és anélkül, hogy hátranézett volna, végigviharzott a folyosón. - Erre. - Sammy M ax zakóját rángatta. - A hátsó lépcsőn megyünk. M ax összeszorította a fogát, és hagyta, hogy pumpával a kezében rángassák a végzete felé. Úgy érezte magát, mint aki egy ismeretlen világba csöppent bele, ahol a természet törvényei nem a megszokott rendjük szerint működnek. Jason, mi a jó fenét csináltál te itt? - M ormolta magában, miközben Sammy felvezette a hátsó lépcsőn az emeletre. - Itt van. - Sammy belökte a 210-es számmal jelölt ajtót. A szobában nem volt senki. M ax megvetően végigmérte a fodros, cikornyás, kárpitozott ülőbútorokat és az ágy fölött lógó, spánieleket ábrázoló festményeket. A viktoriánus szentimentalizmus és extravagáns giccs tipikus példái, méghozzá a legrosszabbak közül. M ax végiglépkedett a ronda, virágmintás szőnyegen, és óvatosan benézett a fehér csempével borított fürdőszobába. Kénytelen volt elismerni, hogy a viktoriánusok értettek a fürdőszobák kialakításához. Elismerően nézegette a hatalmas, fehér, karomlábú fürdőkádat. De távolról sem volt elragadtatva a vízzel teli vécécsésze látványától, ahonnan bármelyik pillanatban megindulhatott a szökőár. De legalább tisztának látszik a víz, gondolta. Ezért hálát adhat az égnek. - Donald kacsa fürödni ment! - emlékeztette Sammy. M axnek leesett a tantusz. - Ebbe a vécékagylóba? - A kacsák mindenhol tudnak fürödni. M ax kezdett beletörődni a megmásíthatatlanba. Botját és a vécépumpát a falhoz támasztotta, lehúzta magáról a méregdrága zakót, és óvatosan felakasztotta az ajtó hátulján levő akasztóra. Lefejtette ingéről az arany mandzsettagombokat, zsebre tette, majd feltekerte a méretre készült selyeming ujját. Nálunk az egész család besegít a nehéz időkben. Furcsán hangzik az ilyesmi egy olyan ember fülének, akinek hatéves kora óta nem volt családja. A tucatnyi nevelőszülőt, akiknél édesanyja halálos autóbalesetét követően elhelyezték, M ax nem érezte családjának. Soha nem találkozott az apjával. Számára csak egy arc nélküli figura volt, aki még születése előtt kisétált az életéből. M ax soha nem gondolt rá, hogy megkeresse. Nem volt kíváncsi arra az emberre, aki eldobta magától. M ax csak azután kezdett el tárgyakat gyűjteni, hogy átpasszolták a második nevelőszülőhöz. A tárgyak nem tagadnak meg téged. A tárgyak nem hagynak el. A tárgyak nem érzékeltetik állandóan, hogy nem vagy a család igazi tagja. A tárgyakat magaddal viheted, ha új helyre kell költöznöd. Könyvekkel kezdte. A könyvgyűjtés meglepő módon könnyen ment, pedig nem igen volt rá pénze. Az emberek megdöbbentő könnyedséggel mondtak le a könyveikről. Tanárok, szociális munkások, könyvtárosok és nevelőszülők egyaránt örültek, ha könyvet ajándékozhattak az ifjú M axnek. Sokáig aggódott, hogy egyszer majd visszakéri őket valaki, de senki sem tette. M ég az a könyvtáros sem, akitől első dr. Seuss-kötetét kapta. A legtöbb gyerek gyorsan ráunt a könyveire, és M ax számára nevetséges áron eladták neki a portékájukat: egy szelet csokiért, egy apró játékért vagy néhány huszonöt centesért. M ax szemében azonban minden egyes könyv komoly értéket képviselt. Olyasvalamit, ami csak az övé. Olyasvalamit, amit örökre megtarthat magának. Amikor fiatalabb volt, az értékeit állandóan egy bőröndben őrizte. Készen arra, hogy a következő költözésnél magával vihesse. M egkért egyszer egy szociális gondozót, hogy hozzon neki egy lakatot az ütött-kopott bőröndjéhez. A gondozónő furcsán, szomorúan elmosolyodott, és szó nélkül szerzett neki egyet. M ax tizenhat éves volt, amikor felfedezte élete nagy szenvedélyét: a modern művészetet. Egyik délután meglógott a seattle-i iskolából, és céltalanul őgyelgett a Pioneer Square-en, amikor minden különösebb ok nélkül bekukkantott egy-két galériába. És akkor meglátott néhány festményt, amelyek a lelke mélyéig megérintették. Ekkor értette meg, hogy mások is élnek a világon, akiknek az álmai és rémálmai hasonlóak az övéihez. Soha nem feledte el ezt a felfedezést. Ha olyan festmények társaságát élvezte, amelyek képesek voltak lelkének legmélyebb zugait megérinteni, nem érezte magát annyira egyedül. Huszonhárom éves volt, amikor Curzonnal megismerkedett. Ez tizenkét évvel ezelőtt történt. M ax akkor szerelt le a hadseregtől, és elhelyezkedett az első munkahelyen, amit talált. Bár főleg fizikai munkát kellett végeznie, kezdettől fogva szerette ezt az állását. Azokat a festményeket csomagolta, cipelte és kézbesítette, amiket egy Garrison Spark nevű műkereskedő adott el a kuncsaftjainak. M ax nem különösebben kedvelte Sparkot, akinek az üzleti tisztessége legalábbis megkérdőjelezhető volt, de lenyűgözték a műalkotások, amiket kiszállított a helyszínekre. Spark viszont rendkívül hasznosnak találta M ax csalhatatlan
megérzéseit. Egyezséget kötöttek. Az állásért cserébe M ax megígérte, hogy nem tesz megjegyzéseket a Spark által eladott képek valódiságát illetően, hacsak nem kérik ki konkrétan a véleményét. M ax már két valódi festményt kikézbesített Jason Curzonnak, mielőtt megtörtént az esemény, amely gyökeresen megváltoztatta az életét. Az eset azóta is kristálytisztán élt az emlékezetében. Éppen végzett egy hatalmas vászon, egy sötét tónusú, absztrakt festmény kicsomagolásával, mely állítólag egy feltörekvő fiatal festő műve volt, akit Jason előszeretettel gyűjtött. M ax udvariasan félreállt, hogy a vevő szemügyre vehesse a képet. Jason hosszasan vizsgálgatta a művet, aztán rejtélyes arckifejezéssel M ax felé fordult. -
M it gondol róla? - kérdezte Jason.
M axnek csak nehezen sikerült eltitkolnia meglepetését. Nem volt hozzászokva, hogy az ügyfél művészeti kérdésekben kikérje egy szállítómunkás véleményét. M ax megnézte a képet. Korábban már látott három festményt ugyanettől a festőtől. M indhárom kép mély benyomást tett rá. De most nem érzett semmit. Alaposan megfontolta a választ. Tudta, hogy Jason hatalmas összeget fizetett a képért. -
Szerintem hamis - mondta végül. Jason elismerően nézett rá. - Szerintem is.
Egészen kiváló hamisítvány - tette hozzá M ax gyorsan, tekintettel féltve őrzött állására. - M ég M r. Sparkot is megtévesztette. Jason kissé fölhúzta a szemöldökét a megjegyzésre. A vége az lett, hogy visszaküldte a képet Sparknak, de csak annyi magyarázatot fűzött hozzá, hogy meggondolta magát. De egy hónappal az eset után meghívta M axet, hogy tekintse meg a magángyűjteményét. M axet teljesen lenyűgözte a látvány. M iután végigjárták a szobákat, Jason M ax felé fordult. M aga intelligens ember és gyorsan vág az agya. És ami a legfontosabb, van hozzá érzéke, hogy a dolgok mélyére lásson mondta Jason. - Nem gondolt még arra, hogy intellektuálisabb munkát is végezhetne, mint hogy Garrison Parknak csomagolgassa ki-be a képeit? -
M ire gondol? - kérdezte M ax.
- Eljöhetne hozzám dolgozni. M aga vásárolná fel a műalkotásokat a Curzon-hotelek számára. Csak nekem tartozna felelősséggel. Sokat utazhatna, kitűnő fizetést kapna, meg prémiumot, és szabadon mozoghatna a legfelső körökben. Érdekli a dolog? M iért is ne? - felelte M ax. M indig felismerte, ha élete fordulóponthoz ért, s ahogy máskor is, most sem volt veszítenivalója. Jason szemügyre vette M ax filléres barna öltönyét, kikeményített ingét és elnyűtt nyakkendőjét. - Először is kipofozzuk egy kicsit. Jason állta a szavát. M indenre megtanította M axet, amire szüksége volt ahhoz, hogy megállja helyét a nemzetközi szállodaipar legkifinomultabb köreiben. M ax könnyen tanult. Pillanatok alatt elsajátította Jason tökéletesen csiszolt modorát, és természetes könnyedséggel viselte a méregdrága ruhadarabokat. A nevelőszülőknél töltött idő és a hadseregnél leszolgált évek után egyáltalán nem ijedt meg a vállalkozói szféra nagyhatalmú képviselőitől, akikkel kapcsolatba került. Jason csodálkozva állapította meg, hogy a helyzet éppen fordított. A legtöbb ember félelemmel vegyes tisztelettel nézett M axre. -
Ez kimondott előny - jelentette ki Jason egy évvel azután, hogy M ax munkába állt nála. - Ki kell használnunk.
M ax, ha akarta, nagyon jól tudta, hogyan teheti magát hasznossá. És M ax Jason Curzon kedvében akart járni. Alig hat hónap alatt a Curzon International műgyűjteményének kurátorává vált, s ő lett Jason Curzon jobb keze is egyben. A feladatköre fokozatosan bővült és változott. Egy idő után másra bízták a műgyűjtemény kezelését, M axnek pedig az lett a dolga, hogy információt gyűjtsön a konkurenciáról és az újonnan megépítendő szállodák helyszínéről. Kezdettől fogva arra törekedett, hogy előre felmérjen mindent, amivel a potenciális felvásárlásokra vonatkozó nagy horderejű döntéseknél Jason segítségére lehet: az adott ország helyi viszonyait, beleértve a hivatalnokok nevét is, akik kenőpénzt vártak az építési engedélyek kiadásáért; a Curzon-hotelek vezetőségének a megbízhatóságát vagy megbízhatatlanságát; hol érdemes újabb beruházásokat eszközölni, és fordítva, honnan kell idejében kivonulni, mielőtt veszteségessé válna az üzlet. M ax szinte nélkülözhetetlen tekintély lett az említett szakterületeken. Akárhogy nézzük is, a Curzon-cég döntési mechanizmusában ő foglalta el a második helyet. Időközben megtanulta, hogyan kell teát inni Japánban, kávét a Közel-Keleten, pezsgőt Franciaországban. Ingeit Londonban vásárolta, öltönyeit Rómában, nyakkendőit Párizsban. Könyveket és festményeket pedig bárhol, ahol rájuk talált. A Curzon-szállodalánc családi vállalkozás volt, amit apja hagyott örökül Jasonra és öccsére, Dernnisonra. A gyeplőt végig Jason tartotta a kezében, s nemcsak azért, mert ő volt az idősebbik fiú, hanem azért is, mert neki volt érzéke ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozást elvezessen. Dennison egyáltalán nem örült, hogy másodhegedűsként kellett muzsikálnia, de elfogadta a helyzetet, mivel
ő sem vitatta, hogy Jason vezetőnek született. M ost viszont, hogy Jason eltávozott, Dennison bizonyítani akarta, hogy neki is van annyi üzleti érzéke, amennyi a bátyjának volt. Amíg Jason élt, M ax abban az illúzióban ringathatta magát, hogy valahol ő is a Curzon családhoz tartozik. Három évvel ezelőtt még reménykedett, hogy teljes jogú tag lehet, de a reménye hamar szertefoszlott, miután szakított Dennison lányával, Kimberly Curzonnal. M ár hat hónapja jártak jegyben, amikor Kimberly észbe kapott és rájött, hogy nem mehet hozzá egy olyan emberhez, akinek nincs megfelelő anyagi és családi háttere. Inkább egy hatalmas ipari komplexum örökösével, Roarke Wilsonnal kelt egybe. Ekkor tudatosult végleg M axben, hogy soha az életben nem alapít családot. Amikor Jasont egy súlyos szívroham elvitte, már másnap beadta a lemondását. És egy hét múlva útra kelt, hogy felkutassa örökségét, amit Jason a halálos ágyán hagyott rá. Öt darab Amos Luttrell-festmény - suttogta Jason, miután kiküldte néhány percre öccse családját a kórteremből. - Ezeket neked szántam, M ax. Nem adom a múzeumnak. Azt akarom, hogy tartsd meg őket. Ez az örökséged. Érted? Benne van a végrendeletemben. M ax megszorította az öregember kezét, és úgy tartotta, mintha vissza akarná húzni a szakadék pereméről. - Felejtse el a Luttrelleket, Jason! Nemsokára túl lesz az egészen, és rendbe fog jönni. M arhaság! Nyolcvanhárom éves vagyok, és vége a dalnak. M ég mindig jobb, ha így távozom, mint ahogy néhány barátom tette. Egészében véve szép életem volt. Szerető feleség állt mellettem negyven éven keresztül, és volt egy fiam is, akire büszke lehettem. - Egy fia? - M ax megdöbbent a bejelentéstől. Úgy tudta, hogy Jasonnak és feleségének soha nem volt gyereke. Te voltál az, M ax. Te voltál a fiam, akit a sors nem adott meg nekem. És piszkosul jó fiú voltál. - Jason bütykös ujjai belekapaszkodtak M ax kezébe. - A festmények és minden, amit a tengerparton találsz, a tied. Ígérd meg, hogy elmész értük! - Nyugodjon meg, Jason! - M axet ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Anyja halála óta ez volt az első alkalom, hogy eleredt a könnye. - Pihenésre van szüksége. - Cleónál megtalálod őket. - M iket? A képeket? Ki az a Cleo? Jason válaszát alig lehetett érteni a zihálásától és hörgő köhögésétől. - Fél évvel ezelőtt ismertem meg. Csodálatos nő. - Reszkető ujjai természetellenes erővel mar kolták M ax kezét. - Be akartam mutatni neked. De soha nem volt rá alkalom. M indig úton voltál valahol. Európában vagy a szigeteken. Soha nem értél rá. És most már késő. Az idő gyorsan elrepül, nem igaz? Jason, próbáljon meg egy kicsit pihenni! - Keresd meg Cleót, M ax. Ha őt megtalálod, meg fogod találni a festményeket is, és még sok minden mást. - Jason, az isten szerelmére... -
Ígérd meg, hogy megkeresed őket!
-
M egígérem. De ne foglalkozzon most ezzel! Nemsokára jobban lesz.
De nem tudta Jasont visszahúzni a szakadék pereméről. Az öregember keze elernyedt, s végül abbamaradt az idegtépő hörgés és zihálás. M ax elhessegette a fájó emlékeket. A rejtélyes Cleót már megtalálta, s hamarosan meg fogja találni a Luttrelleket is. Felmarkolta a pumpát, és célba vette a vécékagylót. - Segítek - mondta Sammy. - Te inkább irányítsd a munkát. -
Oké. Ahhoz nagyon értek. Cleót is én szoktam irányítani.
M ax munkához látott. Öt perc múlva hatalmas bugyborékolás közepette egy sárga műanyag kacsa bukott a felszínre. -
Donald kacsa! - kiáltotta Sammy boldogan.
M ax szemügyre vette a műanyag kacsát. - Ez egyszer szerencséje volt. De jobban teszi, ha ezentúl máshová jár fürdeni. - Oké. Cleo tűnt föl az ajtóban, ziláltan és levegő után kapkodva. M indkét keze csomagokkal volt tele. Néhány fürt kiszabadult a kontya alól, és a szemébe lógott. M egpróbálta elfújni az útból. - Hogy halad a munka? -
M ax megmentette Donald kacsát - újságolta Sammy.
-
A hős - mormogta Cleo.
-
Remélem, hogy a toalett ezentúl rendeltetésszerűen fog üzemelni - mondta M ax kimérten.
A fürdőszobalámpa fénye megcsillant Cleo szemüvegén, ahogy rámosolygott M axre. - Rettentően hálás vagyok érte. Ez a szoba M r. Valence kedvenc szobája, és féltem, hogy át kell őt költöztetnem egy másikba. Nem nagyon szereti, ha ide-oda küldözgetik. Kicsit házsártos. Ha a dolgok kizökkennek a megszokott kerékvágásból, azonnal elkeseredik. M ax a vécé felett tartotta a csöpögő pumpát. - Nézze, M s. Robbins, ha nem bánja, szeretnék végre beszélni magával. Amint elrendezem ezt a kuplerájt, és felszolgáltuk a vacsorát. De egyelőre úgy áll a helyzet, hogy nyoma veszett a londineremnek. Tudna segíteni? - M egsebesült. - Sammy a falhoz támasztott botra mutatott. Cleo a botra nézett, és elvörösödött. - Ó, bocsásson meg, megfeledkeztem róla. Na nem baj, keresek valaki mást a konyhában. Ez valamiért szíven ütötte M axet. - El tudok még bánni néhány utazótáskával, M s. Robbins. Cleo kétkedő pillantást vetett rá. - Biztos benne? -
Igen, M s. Robbins. Biztos vagyok benne.
Cleo mosolya fényesebben ragyogott, mint A tükör fölötti neonlámpa, és határozottan melegebb is volt annál. - Nagyszerű! Egyébként, hívjon csak Cleónak. Szívesebben szólítom a keresztnevükön azokat, akik meg tudnak szerelni egy eldugult vécét, ha a szükség úgy hozza. M egtisztel - dünnyögte M ax összeszorított fogakkal. Cleo Sammyre nézett. - Nem bánnám, drágám, ha megnéznéd, nincs-e szükség valamire a konyhában. Sammy fontoskodó arckifejezést öltött. - Oké, Cleo. - Aztán M axre pillantott. - A család minden tagja besegít a nehéz időkben. Hát megyek is - közölte Cleo. - Felviszem a csomagokat a szobába. Később találkozunk, M ax. Egyen valamit a konyhában, ha lesz rá egy kis ideje! - Cleo megpördült, és eltűnt az ajtó mögött. - Szia, M ax! Kösz, hogy megtaláltad Donald kacsát. - Sammy kiszaladt a szobából, és Cleo nyomába eredt. M iután M ax egyedül maradt, kezében a pumpával, lenézett a vécékagylóban úszkáló műanyag kacsára. - M i a fenébe kevertél te bele, Jason?
A következő három órában M ax ki sem látszott a munkából. Számtalan bőröndöt cipelt fel, elsimított egy vitát az apró parkolóban, kávét és sherryt szolgált fel a vendégeknek az előcsarnokban, és kicserélt egy kiégett villanykörtét az egyik szobában. Este tizenegyig esélye sem volt arra, hogy Cleo keresésére induljon. Amikor végre rábukkant, az asszony egyedül ült a recepcióspult mögött nyíló apró irodában. Egy számítógéppel és különféle iratcsomókkal elborított íróasztalnál ült, háttal az ajtónak. M ax tekintete elismerően megcsillant, ahogy végignézett rajta. Nem ez volt az első eset aznap este, hogy a nő hátának finom, kecses vonala és nyakának bájos, törékeny íve felvillanyozta. M ost is ugyanaz az ezüst tornacipő volt rajta, s lábát a forgószék krómvázán nyugtatta. M ax csendesen álldogált az ajtóban, és Cleót figyelte, aki egy kiterített leporellót tanulmányozott az asztalon. Anélkül, hogy levette volna a tekintetét a számokról, Cleo felemelte a kezét és kipattintotta a hajcsatját. Az egyszerű női gesztustól M ax gyomra remegni kezdett. Elbűvölten nézte, ahogy a nő haja szétterül a vállán. Az asztali lámpa fénye kiemelte a sötét hajkorona mélyén parázsló tűzvörös árnyalatát. M ax kínzó vágyat érzett, hogy megmelengesse a kezét ezekben a lángokban. Ösztönös mozdulattal tett egy lépést előre. A botja koccant egyet a padlón. - Ki az? - Cleo riadtan fölkapta a fejét, és megpördült a székkel. Ahogy meglátta M axet, megnyugodott. - O , hát maga az? Jöjjön csak be, és foglaljon helyet! Azt hittem, George jött meg. - Ki az a George? - M ax egy szempillantás alatt visszanyerte önuralmát. - Az éjszakai portás. Telefonált, hogy késni fog egy kicsit. _ - Értem. - M ax keresztüllépdelt a helyiségen, és leült az ablak melletti székre. Kimért pontossággal maga elé állította a botját, és ráhelyezte mindkét kezét a sasra. - Azt hiszem, ideje, hogy megejtsük a beszélgetésünket, M s. Robbins. - Cleo. - Cleo - ismételte meg M ax. Cleo elmosolyodott. - Gondolom, azt szeretné megtudni, hogy ugyanolyan elbánásban lesz-e része, mint amilyenben Jason részesült. M ax értetlenül nézett rá. - Tessék? -
Na jó, nem bánom. Végül is, Jason a barátja volt. Ez a legkevesebb, amit megtehetek. Jason is azt akarná, hogy megadjam
magának is mindazt, amit ő megkapott. M ax azt hitte egy pillanatig, hogy hallucinál. Képtelen volt elhinni, hogy Cleo felajánlja neki Jason helyét az ágyában. - Igazán lenyűgöz a nagylelkűsége, M s. Robbins. De távolról sem vagyok benne biztos, hogy Jason i s ugyanezt akarná. -
M iért ellenezné a dolgot?
-
Jason nagyon jó barátom volt - felelte M ax. - De a barátság is véget ér egy ponton.
Cleo zavartan nézett rá. - M aga is festő, mint Jason, volt? M ax lassan leeresztette a szempilláit, hogy elfátyolozza a tekintetét, amíg megrágja ezt az információt. Jason nyíltan bevallotta, hogy egy valamirevaló vonalat se tudna meghúzni, nemhogy festeni. Jason gyűjtötte a képeket , de egyet sem festett soha. -
Nem egészen - felelte végül óvatosan.
Cleo barátságosan nézett rá. - Nem is kell többet mondania. M egértem. Nem sikerült eladnia a képeit, mert nem akarja magát festőnek nevezni. Nagyon is m e g tudom érteni, hogy mit érez. - Cleo habozott egy pillanatig. - Én író vagyok. Valóban? Cleo elvörösödött. - Tavasszal fog megjelenni a könyvem. Nemes bosszú lesz a címe. Egy veszélybe került nőről szól. Csupa izgalom és romantika. M ax elgondolkodva nézte Cleót. - Ez rendkívül érdekes, M s. Robbins. A családomon kívül még nem beszéltem róla senkinek - mondta Cleo gyorsan. - Szeretném megvárni, míg megjelenik a boltokban, úgyhogy arra kérem, ne szóljon róla senkinek. -
Nem is említem - ígérte M ax.
Természetesen Jason is tudott róla. Úgyhogy nem bánom, ha maga is tudja. Csak azt akartam mondani, hogy nem attól függ egy festő vagy író értéke, hogy el tudja-e adni a művét vagy sem. Attól függ, hogy menynyit foglalkozott vele. -
Ez is egy érdekes vélemény.
Lehet valaki egészen jó festő, és mégse tudja eladni a képeit. Vegyük például Jasont. Nem adott el egyetlen képet sem, pedig csodálatosan festett. -
Valóban?
Hát persze. - Cleo oldalra billentette a fejét, és csodálkozva nézett M axre. - Biztosan látta már a műveit. Ott lógnak a falon az előtérben. Nem ismerte föl a stílusát? M ax elkapta a fejét, és kinézett a jellegtelen tengeri tájképekre. - Nem, nem ismertem föl. Tényleg nem? - Cleo egy pillanatra csalódottnak tűnt. De aztán újra elmosolyodott. - Imádom ezeket a képeket. Örökké Jasonra fognak emlékeztetni. Olyan az egész, mintha ezt hagyta volna örökségül a Robbins Fészke fogadóra. Ki tudja? Lehet, hogy egy szép napon vagyonokat fognak érni. Soha, míg világ a világ, gondolta M ax. - És mi lesz, ha kiderül, hogy értékesek? - kérdezte halkan. - M it csinál velük? Eladja őket? - Úristen, dehogy is! Soha nem vetemednék arra, hogy eladjam Jason műveit. Hozzátartoznak a fogadóhoz. M ax óvatosan megköszörülte a torkát. - M s. Robbins... -
Cleo.
M ax nem reagált a megjegyzésre. - Jasonnak öt darab Amos Luttrell-kép volt a birtokában. M ielőtt meghalt, közölte velem, hogy a festményeket itt hagyta ebben a fogadóban. Ki az az Amos Luttrell? Jason valamelyik barátja? Ez a nő vagy a legügyesebb hazudozó, akivel életében találkozott, vagy egy naiv liba, gondolta magában M ax. Inkább az első változatra fogadott volna. Nem tudta elképzelni, hogy Jason egy ostoba libát választ barátnőül. Ha pedig így van, akkor M ax igen ravasz ellenféllel találta magát szemben. - Luttrell a neoexpresszionizmus jeles képviselője volt - mondta M ax szelíden. - Expresszionizmus? Az valami modern irányzat, ugye? - Cleo összeráncolta az orrát. - Soha nem rajongtam a modern művészetért. Azokat a képeket szeretem, amelyek ábrázolnak valamit. Kutyákat, lovakat, tengert. M eg ilyesféléket. Nem tartok egyetlen modem képet se a szállodában. Nem illenének ide. M ax agyát egy pillanatra elöntötte a düh. Egyetlen magyarázatot tartott csak lehetségesnek: Cleo tökéletesen tisztában van a Luttrellek értékével, és ezért játssza az ostoba libát. Úgy tesz, mintha nem is hallott volna a festményekről. Nyilván rájött: nem lehet bizonyítani, hogy a birtokában vannak. Okos taktika. Ezt kénytelen volt elismerni. Erre egyszerűen nem számított. De hát semmi nem úgy alakult ebben a Robbins Fészke fogadóban, ahogy azt előre eltervezte. Visszatérve az előbbiekre - folytatta Cleo vidám hangon -, ha maga is olyan festőféle, amilyen Jason volt, akkor biztosan tetszeni fog az ajánlatom. M ax felvonta a szemöldökét. - Pontosan miben áll az ajánlata?
Ugyanazt a fizetést kapja, mint Jason, plusz szobát és ellátást, amíg itt tartózkodik, cserébe azért a néhány alkalmi munkáért, amivel ma este volt alkalma megismerkedni, ígérem, hogy bőven lesz ideje a festegetésre. Ha akar, beköltözhet Jason padlásszobájába. Csöndes, kényelmes hely. Jason nagyon szerette. Szobát és ellátást ígér, de nem az ágyát. Legalábbis egyelőre, gondolta M ax. - Nem vagyok a koplaló festő tipikus esete, M s. Robbins. - Tudom. - Cleo szelíden elmosolyodott. - De sokféle módon koplalhat az ember, nem igaz? M aga Jason barátja, és nekem csak ez számít. - Nem hiszem, hogy túl jól mutatnék Antonius szerepében - mondta M ax szárazon. - Tessék? - Egy másodperccel később Cleo bájosan elpirult. - Ó, már értem. Jobb, ha tisztában van a házban érvényes aranyszabállyal: nem tűrjük sem a Cleopatra-hasonlatokat, sem az áspiskígyó-vicceket. -
M ajd igyekszem észben tartani.
- Szóval? Érdekli az ajánlatom? - Cleo érdeklődve nézte M ax arcát. M ax egy pillanatra úgy érezte, nem is vele történik meg mindez. Hosszú ideig nézte Cleót, aztán meghozta a döntését. A fenébe is! Gondolta. Ki kell derítenie, hogy mi történt a Luttrelleivel, és különben sem vár rá senki és semmi Seattle-ben. Jason nem ok nélkül küldte ide. M ax elhatározta, hogy végigmegy a számára kijelölt úton. Újabb fordulópont az életében, gondolta. És ahogy máskor is, most se volt rá oka, hogy visszaforduljon. kapott.
Az a helyzet - szólalt meg végül -, hogy éppen most vesztettem el az állásomat. Elfogadom az ajánlatot, amit Jason is
MÁS ODIK FEJEZET
-
ANDROMEDA, ezek a fánkok fantasztikusak! - Cleo bekapott egy meleg fánkot, és boldogan rágcsálta. - M int mindig.
Andromeda, a Robbins Fészke fogadó konyhafőnöke sejtelmesen elmosolyodott. Andromeda minden mosolya sejtelmesre sikeredett, amióta mélyebben belemerült a metafizikai tanulmányokba. - Örülök, hogy ízlik, drágám. Abból a kukoricalisztből sütöttük, amit Daystar az utóbbi időben használ. Tudod, milyen. Képtelen leszokni a kísérletezésről. A régi recept is kitűnő volt, de ez még annál is jobbra sikerült. A vendégek imádni fogják. - Cleo felcsippentett még egy kukoricafánkot, és vastagon megöntözte mézzel. Gyorsan bedobta a szájába, aztán végignézett a nyüzsgő konyhán. Andromeda szakácstársai, mindannyian a Kozmikus Harmónia Női Egylet tagjai, szorgos személyzetnek bizonyultak. A Kozmikus Harmónia és a fogadó között létrejött szerződés mindkét fél számára előnyös volt. Andromeda és csapata olyan pompás hal és vegetáriánus ételekkel kápráztatta el a vendégeket, amelyeknek nem volt párjuk a partvidéken. Cserébe Cleo megosztotta velük a fogadó nyereségének egy részét, és nem erőltette rájuk a konyhákban szokásos fehér egyenruhát. Andromeda és barátnője. Hajnalcsillag alkotta a konyhai személyzet gerincét. A Kozmikus Harmónia többi tagját aszerint osztották be, hogy mikor értek rá, illetve milyen szakértelemre volt éppen szükség. Ezen a reggelen Cleo Csillagködöt és Csillagképet látta a konyhában. Az egyik müzlit készített, a másik egy házi kenyeret szeletelt fel éppen. A Kozmikus Harmónia nőtagjai általában érdekes, új neveket vettek föl, amikor beléptek az egyletbe. Némelyikük csak néhány napig, hétig vagy hónapig maradt, míg mások, mint Andromeda és Hajnalcsillag, állandó tagoknak számítottak. M a reggel a nők egytől egyig gyöngyházszínű köntöst viseltek, aminek az ujját a könyöknél rögzítették. A fejüket borító csillogó kendők és a különleges bronz és ezüst nyakláncok egzotikus atmoszférát varázsoltak a konyhába. Az utóbbi időben megjelent útikönyvek egyre gyakrabban tettek említést a Robbins Fészke fogadóról, mint a washingtoni partvidék olyan nevezetességéről, ahová feltétlenül érdemes ellátogatni akár télen, akár az év bármely más szakában. Cleót és a Kozmikus Harmónia tagjait nem csupán üzleti kapcsolat kötötte össze; mély barátság is kialakult közöttük az évek során, s ha Cleo nyugalomra és békességre vágyott, tudta, hová kell mennie. Volt egy visszatérő rémálma, ami gyakran rátört, s ilyenkor a Kozmikus Harmónia meditációs központjába menekült. Az egylet központja egy csodálatos földdarabon terült el, közvetlenül az óceán partján, amit hajdanán golfpályának használtak. De a golfpályát később megszüntették, s a terület az évek során teljesen lepusztult. Öt évvel ezelőtt Andromeda és Hajnalcsillag kitervelte, hogy az elhagyatott területen létrehoznak egy női kommunát, és kibérelték a tulajdonostól az épületeket és a földterületet. Három éve, amikor elárverezték a birtokot, összeadták a pénzüket, és Cleo segítségével megvásárolták a területet. Andromeda és Hajnalcsillag, akik a Kozmikus Harmónia alapítói voltak, nem a metafizikus filozófia és önmegvalósítás szószólóiként jöttek a világra. Hosszú éveken át mint a seattle-i bridzsklub tagjai találkoztak keddenként, s egymástól függetlenül
arra a következtetésre jutottak, hogy ideje kilépniük a házasságukból. Korábban a bridzsklub jelentette az egyetlen biztos pontot az életükben. Andromeda eredeti neve ül. M rs. Hamilton R. Galsworthy volt. Hat hónappal azután fogott hozzá a Kozmikus Harmónia megalapításához, hogy a férje, aki mellesleg nőgyógyász volt és kandidátus, megszökött az aerobiktanárával. A válóperben dr. Galsworthynak sikerült egy rafinált ügyvédet bedobnia, aki elérte, hogy Andromeda csak jelképes összeget kapjon a válás után. Andromeda elmagyarázta Cleónak, hogy semmiféle haragot nem táplál exférje iránt, aki egyébként alig egy évre rá elvált az aerobiktanárától is. - Igazán szomorú történet - mesélte egyszer Andromeda. - A szerencsétlen ember a hatvanadikat taposta, és az a nő naponta kétszer keményen megdolgoztatta. Súlyzókkal a bokáján. Azt mondják, azóta sem sikerült kihevernie. Úgy tűnik, utolérte szegényt a végzete. De Andromeda már a saját útját járta, s akkor sem visszakozott, amikor a teljesen összetört III. Hamilton R. Galsworthy, az orvostudományok kandidátusa megjelent a küszöbén, és vissza akarta könyörögni magát hozzá. Andromeda addigra már belevetette magát a kozmikus megvilágosodás folyamataiba, s egykori bridzs-partnerével együtt, aki időközben szintén elvált a férjétől, arra jutottak, hogy a közöttük kialakult barátság jóval mélyebb és időtállóbb, mint a férjükkel fenntartott múlandó kapcsolatuk volt. Andromeda egy csésze gyógynövényteát kortyolgatott lassan, szertartásosan. - Az egyik új vendégünkről szeretnék beszélni veled - fordult Cleóhoz. M indig vidám, aprócska, manószerű nő volt, közel a hatvanhoz, élénken csillogó szemmel és göndör hajfürtökkel. Hacsak megmozdult, a köntöse szegélyére erősített csengők boldog csilingelésbe kezdtek. Az utóbbi időben gondosan kimunkált méltóság és szertartásosság áradt Andromeda minden mozdulatából. Jelenleg a hagyományos japán teaceremóniát tanulmányozta, s ennek hatását a mindennapokra. Ez volt Andromeda legújabb lépcsőfoka egy soha véget nem érő metafizikai megismerési folyamatban. - Huszonöt új vendég jelentkezett be tegnap - felelte Cleo. - M egint bejelentkezett egy seattle-i cég, hogy elküldi az alkalmazottait Herbert T. Valence háromnapos személyiségfejlesztő szemináriumára. Ó, istenem! M ég egy ilyen kurzus? - Andromeda megcsóválta a fejét. - El nem tudom képzelni, hogyan hiheti valaki, hogy öt lépésből pénzt, sikert és hatalmat szerezhet. Cleo elvigyorodott. - Az a gyanúm, hogy a jó öreg Herbert nagyon is ismeri a módját. A fickó alaposan megszedi magát ezeken a szemináriumokon. -
Az biztos. Látom, megszaladt neki. M ár a harmadik szemináriumot tölti föl ezen a télen - tette hozzá Andromeda.
Cleo elnevette magát. - Legyél csak hálás neki, hogy éppen a mi fogadónkat szemelte ki helyszínnek, hogy előadja felemelő és magasztos tanait. - Az vagyok, drágám. Tisztában vagyok vele, hogy főleg M r.Valence-nek köszönhetjük, hogy így föllendült a fogadó téli forgalma. De visszatérve a kérdésemre, nem a szeminárium tagjaira gondoltam, amikor az új vendég felől érdeklődtem. Cleo fanyar grimaszt vágott. – Hadd, találgassak. Csak nem Jason barátjára gondolsz? De igen. Biztos vagy benne, hogy Jason barátja? Cleo csodálkozva nézett Andromedára. - Hát, azt mondta. Tudott róla, hogy Jason többször is megfordult nálunk az elmúlt tizennyolc hónapban. És az egyezségről is tudott, amit Jasonnal kötöttünk. Cleo bekapott egy darab fánkot. - Legalábbis azt hiszem. Felajánlottam neki ugyanazokat a feltételeket, és elfogadta. -
Felvetted dolgozni? - Aha.
Andromeda összeráncolta a homlokát. - Akkor is azt mondtam neked, amikor Jason kezdett ide járogatni hétvégenként, hogy nem az, akinek mondja magát. - Tudom, de úgy is kedveltem. És te is azt mondtad, hogy kedveled. És arra a következtetésre jutottunk, hogy megbízhatunk benne. -
Tudom, hogy nem jelentett ránk veszélyt. Jasonnak
valamiért szüksége volt ránk. De az új fickóban egyáltalán nem vagyok ilyen biztos. -
De hiszen csak egy pillanatra találkoztál vele.
Hajnalcsillag vágott közbe, mielőtt Andromeda válaszolhatott volna. - Nézd csak meg a kocsiját a parkolóban. - M agasra tartott egy fakanalat figyelmeztetésképpen. - A volt férjem ugyanilyen Jaguárt vett magának nem sokkal azelőtt, hogy feleségül vette a titkárnőjét. A te M r. Fortune-od nem egy koplaló művész, Cleo. Cleo elmosolyodott. Hajnalcsillag határozott és magabiztos jelenség volt, akinek okos, nyílt tekintetéből érdeklődés áradt minden és mindenki iránt. Az éterien könnyed Andromeda tökéletes ellentéte volt. Remekül kiegészítették egymást. Jason se volt az a szenvedő típus - emlékeztetett rá Cleo. - Legalábbis a szó szoros értelmében nem. De szüksége volt egy ilyen helyre, mint a Robbins Fészke, hogy festegetni tudjon. És ki akarta venni a részét a házi munkából is. Andromeda szelíden elmosolyodott. - Pontosabban mondva: tagja akart lenni a családunknak.
Cleo megvonta a vállát. - Lehet, hogy M ax Fortune is ugyanezt akarja. - Vagy valami egészen mást - tette hozzá Hajnalcsillag komoran. - Nem hinném - dünnyögte Cleo. - Ne felejtsd el, hogy én már vécépumpával a kezében is láttam. Sok mindent elárul egy férfiról, ha efféle munkát végez. - Bedobta az utolsó darab fánkot a szájába. - És különben IS, mi mást találhatna itt, mint egy kis családias hangulatot, amire Jason is vágyott? - Nem tudom - felelte Hajnalcsillag. - De azt ajánlom, légy óvatos. Attól, hogy ismerte Jasont, M r. Fortune nem lesz még automatikusan családtag. Andromeda helyeslően bólintott. - Hajnalcsillagnak Igaza van, drágám. Ne aggódjatok! Óvatos leszek - ígérte Cleo. Éppen fel akarta emelni a teáskannát, amikor megállt a keze. Különös érzése támadt. A tányércsörömpölés és trécselés zaja minden más hangot elnyomott a konyhában, de Cleo, anélkül hogy megfordult volna, pontosan tudta, ki áll az ajtóban. Borzongás futott végig a testén. A jelek szerint előző este sem a fáradtság okozta azt a furcsa reakciót, amit M ax Fortune felbukkanása kiváltott belőle. M a reggel tökéletesen pihent volt, mégis ugyanazt a boldog izgalmat érezte. Nagy levegőt vett, és megpróbálta összeszedni magát. - Jó reggelt, M ax. - Cleo, kezében a kannával, megfordult és rámosolygott a férfira. Nem fog még egyszer hülyét csinálni magából, fogadta meg gyorsan. Nyugodt lesz és visszafogott. M egpróbálta úgy rendezni a vonásait, hogy egyszerű udvarias üdvözlésként hassanak, de közben kellemesen borzongató, ismeretlen izgalom árasztotta el a testét. M a reggelre egyértelművé vált, hogy nem a képzelete játszadozik vele. M ax Fortune jelenléte hihetetlen hatást fejt ki az érzékszerveire. Azon kapta magát, hogy most is kikerekedett szemmel néz rá, pedig elhatározta, hogy hűvös lesz és kimért. A férfi a tükörben. Soha nem látta tisztán az arcát, amikor álmodozott róla, de amint testet öltött előtte, azonnal felismerte. Cleo alig észrevehetően megrázta magát, hogy szabaduljon a testét elárasztó nyugtalanító érzéstől. A fantáziaképek helyett megpróbált inkább a tényekre összpontosítani. M ax a harmincas évei közepén járt, de szemmel láthatólag nem fenyegette még az elpuhulás veszélye. Viszonylag sovány, de erős felépítésű fickó volt. M erész Ívelésű arca megdöbbentő hasonlóságot mutatott a botját díszítő sólyommal. Szürke szeméből elfojtott feszültség áradt. Valamiféle éber nyugtalanság lengte körül, mintha nem bízna senkiben. Cleo érezte, hogy ez a férfi soha, semmit nem kapott ingyen. Látszott rajta, hogy bármikor kész megküzdeni azért, amit meg akar szerezni az élettől. De a kemény és netán durvaságra utaló vonásokat a lényét körüllengő civilizáltság légköre ellensúlyozta. És ez a kettősség hihetetlen vonzalmat ébresztett Cleóban; olyat, ami képzeletének legmélyebb és legeldugottabb zugaiból táplálkozott. Tévedésről szó sem lehetett; Cleo énjének legmélyebbre ásott, legtitkosabb és legérzékibb elemei felismerték M ax Fortune-t. Ö volt a férfi, aki Cleo álmaiban élt. Nem is olyan különös, hogy első látásra felismerte, tűnődött el Cleo. Végül is egy egész könyvet írt róla. Csak épp a nevét nem tudta. Érdekes módon a sétabot látványától sem tűnt M ax sebezhetőnek vagy szánalomra méltónak. Éppen ellenkezőleg, egy újabb kemény vonására mutatott rá. Arra, hogy milyen hihetetlen akaraterővel és önuralommal képes legyűrni a fájdalmát. Cleo legszívesebben megsimogatta volna a lábát, hogy csillapítsa a gyötrelmét. Erősen megmarkolta a teáskanna fülét. Képtelen volt magyarázatot adni a vonzalomra, amit az idegen iránt érzett, aki egyszerűen besétált hozzá a viharból, és helyet keresett magának a tűzhelye mellett. - Jó reggelt! - M ax szemügyre vette a furcsa öltözékben pompázó konyhai személyzetet. Arckifejezése nem árulta el a véleményét, csak halvány érdeklődést mutatott. - Itt jutok hozzá a reggelimhez? - Úgy van. - Cleónak sikerült visszazökkennie az álmodozásból. - Andromeda elkészíti majd, ugye, Andromeda? - Természetesen. - Az apró csengők csilingelni kezdtek, ahogy Andromeda megfordult és két kukoricafánkot helyezett egy tányérra. - Talál müzlit, friss gyümölcsöt és joghurtot is a pulton. Vegyen nyugodtan, amennyit csak akar! M ax Cleo szemébe nézett. - Úgy lesz. Cleo megborzongott. - Teát? - kérdezte gyorsan. M ax ránézett a teáskannára. - Van egy kis kávéjuk? Ott van a pulton. - Cleo a pulton gőzölgő friss kávéra mutatott. - Foglaljon csak helyet az asztalnál, majd odaviszek magának egy csészét. -
Köszönöm.
Cleo nem törődött Hajnalcsillag rosszalló homlokráncolásával. Felmarkolta a kávéskannát, vett magának még egy fánkot, aztán
követte M axet az étkezőfülkébe, ahol a fogadó személyzete csúcsidőben étkezni szokott. Nem lesz része ilyen kiszolgálásban mindennap - vetette oda Cleo könnyedén, miközben becsusszant a padra az asztal másik oldalán. Kitöltött egy csésze kávét. - Itt mindenki magáról gondoskodik, ha tele van a fogadó. -
Igyekszem majd fejben tartani.
-
Három napig ki se fogunk látszani a munkából e miatt a személyiségfejlesztő társaság miatt - magyarázta Cleo.
- M agam is láttam a társalgóban felállított audiovizuális eszközöket. M i a szeminárium témája? -
Herbert T. Valence öt titka a gazdagság, hatalom és siker eléréséhez - felelte Cleo.
M ax felpillantott. - Nem létezik öt titok. - Nem? -
Egyetlen titok van csak.
Cleo izgatottan nézett rá. - M i az? M ax vállat vont. - Küzdeni kell. És ha megszereztünk valamit, tovább kell küzdeni, hogy megtarthassuk. De nem Herbert T Valence szerint. Szerinte a pozitív gondolkodás a lényeg, és az, hogy minden áldott nap megerősítsük a kitűzött céljainkat. Úgy hallom, évek óta csinálja ezt a szemináriumot. Komoly hírnevet vívott ki magának. -
Az a pasas vagy szélhámos, vagy komplett idióta.
Vigyázzon a nyelvére! - kuncogott Cleo. - M r. Valence-nek köszönhetjük, hogy tele van a fogadó. Kóstolja meg a fánkot! - Cleo letört magának még egy darabot, nem törődve a morzsálással. - Én már kettőt befaltam, és esküszöm rá, ez lesz ma az utolsó. M ax felemelte a kését, és úgy vágott bele a fánkba, mintha valami kényes drágakő volna. Cleo abbahagyta a rágcsálást, és lenyűgözve figyelte, ahogy M ax módszeresen félbevágja a tésztát. Aztán mértani pontossággal negyedbe fűrészeli. M ax letette a kését, kézbe vett egy kanalat, és belementette a mézes köcsögbe. Amikor a sűrű, aranyló szirupból megfelelő mennyiség gyűlt össze, csavarintott egyet a kanálon. Egyetlen csepp méz sem csöppent le, sem vissza a köcsögbe, sem az asztalra, ahogy a fánkot elegáns mozdulattal átemelte a tányérjára. Cleo úgy érezte magát, mintha egy Borgiát vagy egy M edicit látna reggelizni. Önkéntelenül is felmerült benne, hogy az efféle csiszolt viselkedésmód esetleg súlyos feszültségeket takar. M ax pillantása találkozott Cleóéval, épp amikor a szájához akarta emelni a fánkot. A keze félúton megállt. - Valami baj van? - Nem, dehogy is - vigyorgott Cleo. - Csak, tudja, Jason volt az egyetlen ember, aki ilyen elegánsan tudta enni Hajnalcsillag fánkjait. A legtöbb ember egy falásra lenyeli. - Biztos vagyok benne, hogy kitűnő étek. - M ax végigpillantott a reggelit készítő személyzeten. - A konyhai alkalmazottai kissé eltérnek a megszokottól. - M eghiszem azt. Egyenesen fantasztikusak. - Cleo kissé előrehajolt, és lehalkította a hangját. - Állandóan el akarják csábítani Andromedát és Hajnalcsillagot. A part összes étterem- és fogadótulajdonosa ölni tudna értük. -
Hol talált rájuk?
Nem én találtam őket. Ők kerestek meg engem. - Cleo visszaült a padra. - A Kozmikus Harmónia Női Egylettől vannak. A központjuk másfél mérföldnyire van innen, az öböl túloldalán. Látni lehet az ablakából. M ax felnézett a tányérból. - Láttam valamit, ami úgy festett, mint egy régi golfpálya. Régebben az volt. De becsukták. Ezen a partszakaszon nem tud megélni az ilyesmi. Na szóval, miután megnyitottam a fogadót, Andromeda és Hajnalcsillag azt sütötte ki, hogy szükségem lehet egy első osztályú konyhára, hogy idevonzzam a vendégeket. Nekik pedig szükségük volt valamilyen bevételi forrásra, hogy fenntarthassák az egyletüket. M eglobogtattak előttem egy szerződést, én meg aláírtam. -
Csak így?
Persze. Többnyire gyorsan döntök. Az első benyomás alapján. Ezt a helyet például huszonnégy órán belül megvettem, ahogy megláttam. Persze, ha alaposabban megnéztem volna az elavult csatornarendszert, talán haboztam volna egy kicsit. Az első két évben rengeteg gondom volt ezzel a kócerájjal. De amióta Benjy fél évvel ezelőtt besétált az irodámba, és munkát keresett, nem volt gond a karbantartással. -
Egészen tegnap estig?
Cleo a homlokát ráncolta. - Vajon hol lehet? Kissé aggódom érte. Nem jellemző rá, hogy csak úgy, hipp-hopp eltűnjön. Trisha és ő... - M ielőtt Cleo befejezhette volna a mondatot, megcsörrent a telefon. Cleo lecsapott az étkező falán lógó készülékre. Robbins Fészke fogadó. -
Cleo? Hála istennek! Itt Nolan.
- Jó reggelt, Nolan. Egy kicsit korán van a telefonáláshoz, nem gondolod? - Cleo nekidőlt a falnak, és egyik lábát feltette a padra. Egy pillanatra elkapta M ax pillantását, aki az ezüstösen csillogó tornacipőt nézte. Úgy tűnt neki, mintha némi rosszallás
áradt volna M ax hideg, szürke szeméből. - Bocsáss meg! - Nolan hangja szokatlanul éles volt. - Cleo, sürgősen találkoznunk kell! Cleo fölsóhajtott. - M ár mondtam, hogy a hét végéig nem tudok elmenni vacsorázni. Tele van a fogadó vendégekkel. -
Nem a vacsoráról van szó. Azonnal beszélnem kell veled! Nagyon fontos.
Cleo levette a lábát a padról, és kiegyenesedett. Soha nem hallotta még Nolant ilyen idegesnek. - Valami baj van? - M ajd te megmondod. - Összevissza beszélsz, Nolan. - A fenébe, Cleo, találkoznom kell veled! -
Nyugodj meg! - csillapította Cleo. - Találkozunk. Ide tudsz jönni a fogadóba?
- Nem - felelte gyorsan a férfi. - Nem lehet. Gyere le a partra! - Nolan, ne feledd el, hogy február van, és nem augusztus. M iért jó neked, ha a parton találkozunk? - Cleo tökéletesen tisztában volt vele, hogy M ax minden szavát hallja. - Legyél a parton, Cleo! Negyedóra múlva. Ennyivel tartozol nekem. - Tartozom neked? Nolan, te megőrültél? Én nem tartozom neked semmivel. -
De igen. Néhány perc múlva te is rá fogsz jönni.
- Várjunk csak, ki kell még osztanom a reggelit a csoportnak. Nem hagyhatom itt őket. - Nem tart sokáig - felelte Nolan. - És tényleg nagyon fontos. M indkettőnk jövőjét eldöntheti - mondta, és letette a telefont. Cleo elhúzta a száját, és visszaakasztotta a kagylót. - Elég idegesnek tűnt a hangja. Azt hiszem, jobb, ha megnézem, mit akar. - Ki ez a Nolan? - M ax újból kézbe vette a kést, és nekilátott a második fánknak. - Nolan Hildebrand Harmony Cove félállású polgármestere. Szerintem komolyabb politikai ambícióikat is táplál magában, de nem szoktam ezt a szemére vetni. Végül is politizálni is kell valakinek, nem igaz? Körülbelül öt hónapja találkozgatunk. M ax összehúzta a szemét. - Találkozgatnak? Cleo elvörösödött. - Tudja, hogy van ez. Randevúzgatunk. Nem sok lehetőség van ilyesmire Harmony Cove-ban. Ez egy kis hely, ha nem vette volna még észre. -
Észrevettem.
Szóval hetente egyszer-kétszer eljárogatunk Nolan-nel vacsorázni, ha nem vagyok túlságosan elfoglalt. - Cleo nem értette, hogy miért van zavarban. Valószínűleg azért, mert fél kézen meg tudta volna számolni, hány férfival randevúzott azóta, hogy négy évvel ezelőtt meghaltak a szülei. Hosszú időbe telt, míg leküzdötte magában a szörnyű traumát, ami akkor érte, amikor szülei vérrel borított szobájába lépett. Ugyanezt a borzalmas szobát szokta látni visszatérő rémálmaiban, s hideg verejtékben úszva riad föl ilyenkor. A rendőrség szerint öngyilkosságba torkolló gyilkosság történt. De semmiféle magyarázatot nem tudtak adni a cselekmény indítékaira. Edward Robbins, a sikeres üzletember - feltehetően a vita hevében - megölte a feleségét, majd végzett magával is. Cleo soha nem tudott belenyugodni a dologba. A hat hónapos pszichiátriai kezelés alig enyhítette a fájdalmát. Lassanként megtanult együtt élni a súlyos veszteséggel, de az okokra soha nem talált magyarázatot. Egyedüli gyermekként nőtt fel, és pontosan tudta, hogy milyen mély érzelmi kötelékek szövődtek a szülei között. Azt még el tudta volna képzelni, hogy önként követik egymást a sírba, de azt lehetetlennek tartotta, hogy az egyik megölje a másikat. A rendőrség csak annyit mondott, hogy bárkivel előfordulhat ilyesmi, még a legjobb családban is. Amikor nagyjából magához tért a zsibbadt, sokkos állapotból, amelybe az iszonyat napján zuhant, Cleo ráébredt, hogy teljesen egyedül van a világban. Huszonharmadik évében járt. M egpróbálta lassan és kínkeservesen összerakosgatni az életét. Gyakran lejárt akkoriban a tengerpartra; szinte vonzotta a végtelen, léleknyugtató víztükör. Akkor fedezte föl a Kozmikus Harmónia Női Egyletet, ahonnan erőt tudott meríteni ahhoz, hogy újból felépítse összeomlott életét. A szülei által ráhagyott pénzből megvásárolta a Harmónia-öböl fölötti hegyfokon árválkodó viktoriánus fogadót, s lassan, de biztosan kis csapat barátot gyűjtött maga köré. A társaság többségét nem tartotta össze szoros kötelék, s a tagok nagy része kicserélődött időről időre, de a központi mag nem változott: Cleo, Andromeda, Hajnalcsillag, Sylvia Gordon és kisfia, Sammy. Trisha Biggs és Benjy Atkins menet közben csatlakoztak hozzájuk. Ahogy Jason Curzon is. Kiterjedt családot hoztak létre, noha nem a szó hagyományos értelmében. Bár szüksége volt a barátok közelségére, Cleo nem érezte fontosnak, hogy szeretőt tartson. Nem tekintette magát hidegnek
vagy érzéketlennek, de kétségtelen tény, hogy lelkének egy része hosszú időre hibernálta magát. A pszichiátere óva intette mindenfajta mélyebb kapcsolattól, emlékeztetve rá, hogy a szüleit összekötő szoros kötelék milyen drámai módon szakadt szét. A pszichiáter szerint Cleo lelkének egyik fele ugyanolyan mély kapcsolatra vágyott, mint amilyen a szülei között kialakult, a másik fele viszont rettegett attól, hogy valami szörnyű titok rejtőzhet a mélyben. Csak egy beteges elme irányíthatta Edward Robbins kezét, amikor szeretett feleségét megölte. A pszichiáter szerint Cleo a fejébe vette, hogy minden szenvedélyes szerelem magában rejti a gyilkos megszállottság veszélyét. De egy dologban biztos volt Cleo. Hogy soha nem adja oda magát senkinek, ha nem szereti legalább annyira, ahogy a szülei szerették egymást. Számára csak egyetlen megoldás maradt; a nagy szenvedély és semmi más. Egy ideje találkozgatott ugyan Nolan Hildebranddal, de soha nem bújt vele ágyba. És tudta, hogy nem is fog. M ax érdeklődve nézte Cleót. - Jason ismerte ezt a Hildebrandot? Cleo meglepődött a kérdésen. - Persze. M ondtam már, hogy Nolannel régóta ismerjük egymást. M ax letette az utolsó befejezetlen fánkdarabot, keresztbe tette a kezét az asztalon, aztán előrehajolt, és hideg szemmel nézett Cleóra. - Azt akarja nekem bemesélni, hogy Jason szó nélkül megosztozott magán a Harmony Cove-i polgármesterrel? - M egosztozott? - Cleo pislogni kezdett a döbbenettől. - M i a francról beszél? - Nagyon jól tudja, hogy miről beszélek. Tizenkét évig ismertem Jasont, és tudom, hogy soha nem osztotta volna meg a nőjét senkivel. Forróság öntötte el Cleo fejét, amikor rájött, hogy miről van szó. - M aga megőrült? Jason a barátom volt. - Tudom. - Jó barátom. Nem a szeretőm. Az isten szerelmére, M ax, Jason a nagyapám lehetett volna. - És? Nem maga lenne az első, aki összeáll egy vénemberrel, hogy megkaparintsa a vagyonát. - Szóval erről van szó! - Cleón lassan elhatalmasodott a harag, kiűzve belőle a zavarodottságot. - A tájékoztatására közlöm, hogy Jasonnek egy vasa sem volt. Egyetlen festményét sem tudta eladni. Egy szegény öregember volt, aki a nyugdíjából és segélyből élt. - Valóban? Cleo kicsusszant az étkezőfülkéből, és felállt. - Ezt egyszerűen nem tudom elhinni! Azt mondta magáról, hogy Jason barátja. Hogy ismeri az életét, és tud az itteni munkájáról és családjáról. -
Azt akarja mondani, hogy nem volt Jason barátnője?
Nem hinném, hogy bármit is akarnék mondani magának, M r. Fortune! És ha megengedi, most dolgom van. Rohanok, hogy találkozzam az egyik szeretőmmel a sok közül. Remélem, mire visszajövök, kijelentkezik innen. - Cleo megpördült, és kifelé indult. Nem nézett hátra, de magán érezte M ax jéghideg tekintetét, míg csak el nem érte az ajtót.
TIZENÖT PERCCEL később, még mindig forrongva az iménti kellemetlen közjátéktól, Cleo leállította a kocsiját a salakkal felszórt part menti parkolóban. Nolan Hildebrand dzsipje volt az egyetlen jármű látótávolságon belül. Nem sokan járnak strandra az évnek ebben a szakában. Hideg esőcseppek csapkodtak Cleo arcába, ahogy kiszállt a kocsiból. Egy szélroham kiszabadította a haját ingatag kazlából, és tajtékos hullámokba fodrozta az arca körül. Viharfelhők kavarogtak az óceán felett. Egy órán belül kitör az égi háború. Cleo mindenképpen vissza akart érni a fogadóba, mire lesújt a vihar. És M ax Fortune jobban teszi, ha eltűnik addigra, motyogta Cleo magában. Undorodva megrázta a fejét. Képtelen volt elhinni, hogy ennyire félreismerte a fickót. Ha emberek megítéléséről volt szó, az ösztönei általában nem szokták cserbenhagyni. Kinyílt a dzsip ajtaja, és Nolan mászott ki a kocsiból. Feltűrte bőrdzsekije gallérját, hogy megvédje a nyakát a széltől, és gyors léptekkel elindult Cleo felé. A megélénkülő szél végigborzolta világosbarna haját, fokozva a drámai hatást. Egyik kezében barna papírzacskót tartott. Cleo gyengéd aggodalommal figyelte, ahogy közeledik felé. Kezdettől fogva tisztában volt vele, hogy nem Nolan jelenti a végzetes szerelmet számára. Kapcsolatuk elején Nolan tett ugyan néhány ajánlatot, de amikor Cleo egyértelművé tette, hogy nem bújik vele ágyba, furcsa mód egész könnyen elfogadta a helyzetet. Nolan pompás vacsoratársaság volt, és Cleo őszintén becsülte polgármesteri tevékenységét. Szorgalmasan végezte a mimikáját, miközben jogászi hivatását sem adta föl az apja alapította családi cégnél. Féltem, hogy nem jössz el. - Nolan közvetlenül Cleo előtt állt meg. Egyik kezét zsebre dugta, és idegesen meresztgette a szemét. Egy pillanatra komoly aggodalom fogta el Cleót. Valami komoly tragédia történhetett. - M i a baj, Nolan?
- Egyetlen dolgot szeretnék csak tisztázni. - Nolan belenyomta a papírzacskót Cleo kezébe. - Te írtad ezt? - M i a fenéről beszélsz? - De Cleo ujjai már felismerték az ismerős formájú könyvet a papírzacskóban. Szinte megfagyott benne a vér. Kinyitotta a zacskót, és belenézett. Az ismerős hófehér borítót látta maga előtt. A cím, A tükör szintén fehér, enyhén domborodó betűkkel volt rányomtatva a fedőlapra. A lap alján sejtelmesen végigkígyózó skarlátvörös szalag jelentette az egyetlen színfoltot a borítón. - Ó, istenem! - motyogta Cleo. - Te írtad? - fakadt ki Nolan. -
Hát, igen. Én írtam. Néhány hónapja jelent meg. - Cleo halványan elmosolyodott. - Az első könyvem, tudod.
- És álnéven publikáltad? - Nolan olyan hangon kérdezte ezt, mintha rögzíteni szeretné a tényeket. - Igen. - Cleo óvatosan visszacsukta a papírzacskót, és megköszörülte a torkát. - És, hm, tudod, az erotikus nőregény egész jó képviselőjének tartják. -
Erotikus regény?
-
Egész jó fogadtatásra talált egy csomó irodalmi magazinban és néhány feminista lapban.
Nolan megbotránkozva nézett rá. - Ez sima pornó. - Ó, dehogy, egyáltalán nem az. - Cleo a melléhez szorította a könyvet, mintha meg akarná védelmezni. - M ondom, hogy erotikus nőregény. Nagy különbség van a kettő között. Csak nem az újságírók szemében, hogy a fene enné meg! És nem a konzervatív főszerkesztők szemében, akik szerint túlságosan liberális vagyok a szólásszabadság terén. És nem Harmony Cove konzervatív kispolgárai szemében. Cleo a szája szélét harapdálta. - Nem értelek. Jézusom, Cleo! - Nolan idegesen végigsimított szélborzolta frizuráját. - A szépen induló politikai karrieremről van szó. Fel tudod fogni, micsoda kárt okozhat nekem ez a malőr? -
Én írtam a könyvet, nem te.
Hát nem érted? Az is gondot okozhat, hogy randevúztam veled. M i lett volna, ha összeházasodunk? Egy pornókirálynő férjeként darabokra szaggattak volna. Cleo döbbenten meredt rá. - Soha nem beszéltél nekem házasságról. Nolan felhúzta a szemöldökét. - Pedig már éppen azt fontolgattam. -
Nolan, ez nevetséges. Soha nem voltunk szerelmesek egymásba, ezt te is tudod.
Arra gondoltam, hogy egész jó kis csapatot alkotnánk így ketten. - Nolan sértődött pillantást vetett Cleóra. - Te is tudod, hogy milyen nehéz dolog manapság politikusnak lenni. A média ízekre szedi az ember magánéletét. A te háttereddel tökéletes feleség lehettél volna. -
Tökéletes feleség?
- Se botrányok, se radikális nézetek, se korábbi válások. - És egy kis anyagi támogatás a fogadó bevételéből, nem igaz? - tette hozzá Cleo hűvösen. - A pénznek ehhez semmi köze - tiltakozott Nolan felháborodottan. - Kizárólag a személyiséged az, ami vonzott. És abban is biztos voltam, hogy nem fekszel le fűvel-fával. Egyedül az zavart, hogy olyan ütődött nőkkel barátkozol a Kozmikus Harmóniánál. A barátnőim nem ütődöttek. - Cleo nem bírta tovább türtőztetni magát. - M iből gondolod, hogy olyan makulátlan a múltam? És mi a helyzet a szüleimmel? -
M i lenne? Tudtommal meghaltak.
-
De azt, ugye, nem tudod, hogyan haltak meg? Soha nem beszéltem róla.
Nolan felhúzta a szemöldökét. - Azt hittem, hogy autóbalesetben haltak meg. -
Én hagytam az embereket ebben a tévhitben. Könnyebb volt így, mint elmondani az igazságot.
Nolan gyanakodva nézett rá. - M iféle igazságot? Cleo felemelte a fejét. - Az apám állítólag agyonlőtte az anyámat, azután öngyilkos lett. M it szólsz ehhez az apró szégyenfolthoz? Gondolod, hogy a média nem rágódna el egy ilyen ízes koncon? Nolan döbbenete nyilvánvaló volt. - Ez igaz? Régen el kellett volna mondanod. - M iért? Nekem is lehetnek féltve őrzött titkaim. Egyébként sem olyan a téma, amit egy vacsora fölött meg lehetne beszélni a Ráktál étteremben. - Cleo följebb tolta az orrán a szemüvegét, és nagy levegőt vett. Dühös volt, amiért nem tudta türtőztetni magát, és beszélt Nolannek szülei szörnyű haláláról. Ez olyan dolog volt, amit alig egy-két embernek mondott el.
A szüleid ügyét még talán el tudnánk mismásolni valahogy, habár az se könnyű feladat. De azt a nyavalyás könyvet soha nem tudnánk kimagyarázni. - Nolan tekintete keserűvé vált. - Bohócot csináltál belőlem. -
Igazán sajnálom. Nem tudtam, hogy politikusfele-
ségként veszel számításba. Nem ártott volna, ha esetleg említést teszel róla. Akkor biztosan felfedtem volna előtted a múltam minden szégyenletes eseményét. -
Tényleg?
Hát persze. - Cleo szeme kikerekedett a mímelt csodálkozástól. - Te tényleg azt képzeled, hogy hozzád mennék politikusfeleségnek? Nolan elvörösödött. - Nézd, Cleo, nagyon sajnálom ezt az egészet. És sajnálom a szüléidet is. És mindent. A pokolba is, tudom, hogy nem jól csináltam a dolgot. Ez csak azért van, mert ez a könyvügy teljesen kiborított. -
Látom.
Próbáld meg az én szemszögemből nézni a dolgot - folytatta Nolan. - Azt se tudtam, hogy könyveket írsz, és akkor megjelenik egy ilyen könyv. - Olyan szemet meresztett a papírzacskóra, mintha mérges kígyó lapulna benne. - Azért nem szóltam neked A tükör-ről, mert nem akartam, hogy a családomon kívül más is megtudja, hogy én írtam. Nolan felhorkantott. - Nem csodálom. - Nem azért, mert szégyellem! - vágott vissza Cleo. - Hanem azért, mert a legszemélyesebb érzéseimet írtam le benne. És tudom jól, hogy a helybéliek nem értettek volna meg. Nem hiányzik nekem, hogy a pultoskölyök rám kacsintson, ha bemegyek a Bermingtonhoz, hogy vegyek egy sampont. Vagy a benzinkutas zaftos megjegyzéseket tegyen rám. És Patty Loftinsnak sem akarok magyarázkodni, ha beülök hozzá egy arcpakolásra. - Ezt nagyon is megértem. - Nolan elfordult, és a tarajosán hullámzó óceánt nézte. - Pattynek akkora a szája, mint a Grand Canyon. Cleo lenézett a kezében szorongatott papírzacskóra. A tükröt rajta kívül nem érthette meg senki. Túlságosan személyes volt. Legféltettebb titkait teregette ki. Legszemélyesebb álmait és vágyait formálta mondatokba, feltárva lelkének legérzékibb oldalait. Az elfojtott szenvedély párosulva a kínzó magánnyal egy olyan nő perzselő vágyait öntötte szavakba, aki érzelmi közelségre és fizikai kielégülésre vágyik. A történet úgyszólván kiömlött a lelkéből körülbelül másfél évvel ezelőtt, s a könyvet egy hónapja publikálták. A kritikusok általában véve igen kedvezően fogadták A tükör megjelenését. Cleo tudta csak, hogy egyikük sem értette meg a könyvet igazán. Azt hitték, hogy valamiféle autoeroticizmusról van benne szó; hogy a női főszereplő önmaga maszkulin énjével kerül hihetetlenül intim kapcsolatba. Teljesen félreértették a tükörben megjelenő férfi jelentőségét. A tükör megírása hihetetlen felszabadító élményt jelentett Cleo számára. És arra is rádöbbentette, hogy nem szabad abbahagynia az írást, habár pontosan tudta, hogy A tükör-höz hasonló könyvet soha életében nem ír többé. - Bárcsak el tudnám neked magyarázni - mondta csöndesen. - A tükröt csak egyszer lehetett megírni, nem tudnám még egyszer megismételni. - Remélem is. Átfutottam tegnap éjszaka. Képtelen vagyok elhinni, hogy te írtad. Te, aki még lefeküdni se voltál hajlandó velem. - Dühös pillantást lövellt Cleo felé. - De most már mindegy. Nem kelhetek versenyre egy fantázialénnyel. Egyeden férfi sem kelhet. Az a nő saját magával szerelmeskedik a könyvben. Semmi szüksége férfira, nem igaz? -
Nolan, te ezt nem érted.
- Dehogyisnem. M ost már tudom legalább, hogy miért nem feküdtél le velem. Nem azért, mert olyan átkozottul tisztességes vagy, á, dehogy! Hanem azért, mert rájöttél, hogy egyetlen férfi sem adhatja meg azt, amit a saját fantáziád és egy jó kis vibrátor megadott. - Azonnal hagyd abba! - Cleo hátrált egy lépést. - Nem akarom ezt tovább hallgatni. M ondtam már, hogy nem értetted meg. - Azt viszont pontosan tudom, hogy ez a könyv mekkora károkat okozhat nekem, ha elindulok a jövő őszi országos önkormányzati választásokon. Rajtam röhögne az egész sajtó, ha kitudódna. Cleo megelégelte a dolgot. - M egnyugodhatsz, Nolan! M egmenekültél. Ha rajtam múlik, soha az életben nem találkozunk többé, hacsak össze nem ütközünk véletlenül a sarki fűszeresnél. - Az ég áldjon meg, Cleo! Nem azt akartam, hogy így érjen véget a kapcsolatunk. Én csak rendezni szerettem volna a viszonyunkat. - Légy nyugodt! Nagyon jó időben szakítottad meg a kapcsolatot velem, mielőtt még kárt okozhattam volna a briliáns politikai karrierednek. - Nekem ez nem csak ennyit jelentett - motyogta Nolan. - Én kedveltelek, Cleo. Komolyan mondom, én igazán kedveltelek.
Cleo felsóhajtott. - Én is kedveltelek, Nolan. Hiszed vagy nem, még mindig kedvellek. M ég az is lehet, hogy rád fogok szavazni, ha indulsz a következő választáson. - Köszönöm. - Hirtelen kifogyott a szavakból. - Nézd, én nem szólok senkinek erről a könyvről. -
Igazán hálás vagyok érte.
- Hát akkor, azt hiszem, meg is volnánk. Semmi tüske nem maradt benned vagy ilyesmi? - Biztos lehetsz benne. Semmi tüske. - Cleo megfordult, és elindult az autó felé. Félúton járt, amikor nyugtalanító gondolat hasított az agyába. M egfordult. - Egy dolgot szeretnék még megkérdezni. - M i volna az? - Honnan tudtad meg, hogy én írtam A tükröt? Nolan összecsücsörítette a száját. - Bedobta valaki a postaládámba. Egy üzenet kíséretében. Cleo hátán végigfutott a hideg. - Egy üzenet kíséretében? -
Úgy van. Benne hagytam a könyvben.
Cleo biccentett, és az autójához ment. Kinyitotta az ajtót, és beszállt. Egy ideig mozdulatlanul ült a kormány mögött, és Nolant figyelte, ahogy beindítja a dzsipet, és a keskeny úton elindul a város felé. M iután a járgány eltűnt a távolban, Cleo lassan kinyitotta a papírzacskót. Egy ideig A tükör borítóját nézegette, aztán kinyitotta a könyvet, és kivett belőle egy összehajtogatott papírlapot. Az üzenet rövid volt és lényegre törő.
A Nílus királynője a Szenny királynője. Egy férfi, aki ígéretes karrier előtt áll, nem engedheti meg magának, hogy egy szajha társaságában mutatkozzék.
Az üzenet stílusa idegesítően ismerős volt. Feltűnően emlékeztetett arra a névtelen levélre, amit Cleo a múlt hónapban kapott. A levél először megrázta Cleót, de aztán nem törődött vele. Végül is a kiadójának küldték a levelet, amiből arra a következtetésre jutott, hogy a feladó nincs tisztában a kilétével. De most kénytelen volt szembesülni a ténnyel, hogy nem csupán kiderítették A tükör írójának személyazonosságát, de meg is akarják büntetni érte. Tudják, hogy kicsoda, és tudják, hogy hol találhatják meg. Remegni kezdett a keze, ahogy elfordította az indítókulcsot. Szeretett volna minél előbb otthon lenni a fogadó biztonságot nyújtó falai között.
HARMADIK FEJEZET
Max megállt a tágas szalon nyitott ajtajában. A régies bútorokkal berendezett termet zsúfolásig megtöltötték a szeminárium résztvevői. A szalon végében jókora aranyórát és vaskos gyémántgyűrűt viselő, frissen fodrászolt ezüsthajú fickó szónokolt. Dzsekit viselt, és olyan kézzel varrott bőrcipőt, amiről M ax tudta, hogy legalább annyiba került, mint az övé. A jelek szerint a személyiségfejlesztő üzletág nem fizet rosszul, állapította meg magában M ax. - A nevem Herbert T Valence, és tudják, mi a véleményem? Hogy fantasztikus vagyok! - Valence-ből csak úgy áradt az energia. Lábujjhegyre állt, a fejét jobbra-balra forgatta. - Csodálatos vagyok! M indent meg tudok tenni, amit akarok. És tudják, mi a véleményem? Hogy önök is meg tudják tenni. M ondja utánam mindenki: Fantasztikus vagyok! - Fantasztikus vagyok.' - harsogta a közönség szinte egyszerre. - Csodálatos vagyok! - kántálta Valence. Úgy festett, mint akit majd szétfeszít a tettvágy és lelkesedés. -
Csodálatos vagyok!
-
M indent meg tudok tenni, amit akarok! - folytatta Valence.
-
Mindent meg tudok tenni, amit akarok!
A pozitív gondolkodás fűtőanyaga mindenütt jelen van a világban - jelentette ki Valence győzelmes mosollyal. - Energia a legtisztább formában. Kiaknázandó nyersanyag, amely csak arra vár, hogy betöltsék az önök kreatív motorjába. M ax érdeklődve figyelte, ahogy Valence alig érintve a földet végiglebeg a termen, aztán talajt fog a falra akasztott grafikon előtt. Azért vagyok itt, hogy megtanítsam önöknek az alkotó energia megszerzésének titkát - magyarázta Valence a közönségnek. - Pénz, hatalom, siker és önbecsülés. M indezt megszerezhetik, ha részt vesznek az Öt Lépés elnevezésű programban. Szeremének olyan ruhában járni, mint én? Szeretnének olyan Porschét vezetni, mint én? M indannyian megtanulhatják érmek titkát,
mire véget ér a szemináriumom. Ezt garantálom maguknak. M ax lassan elunta magát, és elindult az előcsarnok felé. Egy pillanatra megállt a falon sorakozó tengeri tájképeknél, és szemügyre vette az első festményt. Semmiféle mélyebb tartalmat nem tudott felfedezni a viharos tenger felszínes ecsetvonásai mögött. A technika siralmas volt, az ábrázolásmód statikus, a színek unalmasak. Nyilvánvaló amatőr munka. Jasonnek tökéletesen igaza volt saját tehetségének megítélését illetően. Jó, hogy látom, M ax. Éppen magát keresem. - Sylvia Gordon integetett felé az iroda ajtajából. - Néhány perce keresték telefonon. Felcsöngettem a szobájába, de nem találtam, úgyhogy kénytelen voltam átvenni az üzenetet. M ax elfordult a tengeri tájképtől, és odasétált a recepcióspulthoz. - Köszönöm. - Nagyon szívesen - mondta Sylvia mosolyogva. - Sajnálom, hogy nem találtam, amikor a hívás befutott. - Átnyújtott egy darab papírt. - Bárkije is a hölgy, nagyon szeretett volna beszélni magával. M ax rápillantott az üzenetre. Kimberly üzeni, hogy minél hamarább hívja vissza. Nagyon fontos! A nagyon fontos háromszor aláhúzva. Üzleti ügy - mondta M ax. - Nem fontos. Összegyűrte a papírt, és hasonlóan az előző fél tucat üzenethez, amit Kimberly Curzontól kapott az elmúlt hónap során, bedobta a szemétkosárba. Csak azt nem értette, hogyan tudta kinyomozni Kimberly a mostani tartózkodási helyét. -
Cleo visszaért már? - kérdezte M ax. Nem. - Sylvia a szemétkosarat nézte, ahová távozott az üzenet. Amikor felpillantott, szeméből értetlenség
áradt. - De bármelyik pillanatban visszaérhet. Nem marad sokáig távol, ha ennyire tele vagyunk. Egy heves szélroham az ablakra irányította M ax figyelmét. Egyre sötétebb lett odakint. A szél visítva rázta az ereszt. Az ég bármelyik pillanatban leszakadhatott. Hatalmas villám cikázott át az égen. -
Itt a vihar - mondta M ax.
Sylvia vállat vont. - Ez az évszaka. Na, de meg se köszöntem még, hogy kihalászta Sammy kacsáját a vécéből. Tudja, az a legféltettebb kincse. -
Nem okozott gondot.
- Donald kacsa a világot jelenti neki, mert Jasontól kapta. - Sylvia gyengéden elmosolyodott. - Sammy abban a korban van, amikor példaképet keres magának az ember. Tudja, hogy van ez. - Sammy elmesélte, hogy a papája elveszett. Úgy hallotta, azért ment el, hogy megkeresse önmagát. Sylvia elfintorodott. - A gyerekek mindent szó szerint vesznek. De nem sokat tévedett. Doug egy szép napon azzal állított haza munka után, hogy nem tudja tovább elviselni a felelősséget, amit a család és a gyerek jelent számára. Közölte velem, hogy a házasságunk szörnyű tévedés volt. Összepakolta a holmiját, és távozott. Sammy egyéves volt akkor. -
Gondolom, az exférje nem nagyon látogatja Sammyt.
Sylvia megrázta a fejét. - Doug visszament keletre, ahol úgy döntött, hogy mégis képes elviselni az effajta felelősséget. Utoljára azt hallottam, hogy újból megnősült és családot alapított. Azóta nem találkozott se velem, se Sammyvel, kizárólag az ügyvédje útján érintkezünk. Nagy ritkán az is eszébe jut, hogy egy kis gyerektartást fizessen. Egy újabb hatalmas villám cikázott végig az égen, s hirtelen kialudt a villany. A francba! - motyogta Sylvia. - M egint elment az áram. Remélem, csak a biztosítékot csapta ki most. A múlt hónapban rádőlt egy fa a vezetékekre, és órákon keresztül áram nélkül maradtunk. M ax gyorsan kapott az alkalmon. - Ha akarja, megnézem a kapcsolótáblát. Sylvia hálásan nézett rá. - Köszönöm. Várjon csak egy kicsit! - Benyúlt a pult alá, és előhúzott egy elemlámpát. - Látja, ezt mindig a kezünk ügyében tartjuk. Errefelé megesik az ilyesmi. Ahogy Sylvia M ax kezébe akarta nyomni az elemlámpát, Herbert T Valence viharzott ki a teremből. A szeméből áradó nagyfokú lelkesedést nagyfokú nyugtalanság váltotta fel. - M i folyik itt? - méltatlankodott Valence. - M ost készültem levetíteni egy filmet. M i történt az elektromossággal? - M indjárt megnézem - mondta M ax nyugodt hangon. Elvette az elemlámpát Sylviától. Valence felvonta a szemöldökét. - Igyekezzen egy kicsit, ha nem esik nehezére! M eg kell tartanom a szemináriumomat. Nem kockáztathatom a hírnevemet. Audiovizuális bemutató nélkül nem tudok teljes értékű munkát végezni. Legyen kreatív! - javasolta M ax. - Gondolkodjon pozitívan! A pozitív gondolkodás a kreativitás motorjának hajtóereje. Emlékezzen csak! Sylvia gyorsan elfordította a fejét, de M ax látta még, hogy alig bírja elfojtani a nevetését. Valence ábrázata eltorzult a dühtől. -
Azt hiszi, vicces? - vicsorgott dühösen.
- Csak megismételtem a tanácsait. - M ax megkerülte a fickót, és elindult az alagsori lépcső felé. - És még pénzt sem kérek érte. - Nézze meg az ember! - fröcsögte Valence. - Nem vagyok hajlandó ekkora faragatlanságot eltűrni. Ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó. M ax hátrapillantott a válla fölött. Az ajtón viharos szél kíséretében és meglehetősen zilált állapotban Cleo lépett be. Egy barna zacskót szorongatott a hóna alatt. M ax elkapta Cleo feszült tekintetét, amikor megfordult, hogy becsukja az ajtót. A találkozó Hildebraddal a jelek szerint nem sült el valami jól. - Phú! - Cleo becsapta az ajtót, és végighúzta ujjait vizes haján. - Eleredt az eső. Itt minden rendben, Sylvia? - Egyáltalán nincs minden rendben - szólt közbe Valence, mielőtt Sylvia válaszolhatott volna. - Kiment az áram. Követelem, hogy azonnal javítsák meg! Ha nem tudná, M s. Robbins, szemináriumot szeretnék tartani. Az előadás megszakítása rendkívül káros a hírnevemre. Elektromosság nélkül képtelen vagyok végezni a munkámat. M ax figyelte, ahogy Cleo magára ölti a vendéglátósok kötelezően derűs arckifejezését. - Igen, természetesen, M r. Valence. Azonnal odaküldök valakit. -
Éppen oda indultam. - M ax felmutatta az elemlámpát.
Cleo rávillantotta a tekintetét. - Reméltem, hogy már nem fogom itt találni. -
M iből vont le ilyen következtetést? Nemrég vett csak föl dolgozni.
Cleo úgy nézett rá, mint aki a fejéhez készül vágni valamit, de Valence jelenlétében kénytelen volt türtőztetni magát. Tisztában van azzal, hogy mit csinál? - Lemegyek az alagsorba, és megnézem a biztosítékokat. Van valami ellenvetése? - M ax udvariasan várt. Cleo összeszorította a fogát. - M agával megyek. - Azt hiszem, egyedül is boldogulok a feladattal - mondta M ax. - Azt mondtam, magával megyek! - Cleo újabb derűs mosolyt küldött Valence felé. - Egy-két perc türelmet kérek, M r. Valence. Biztos, hogy hamarosan helyreáll a rend. - Nagyon remélem! - morogta Valence. - M inden percem be van osztva. Nem engedhetem meg magamnak, hogy tétlenül ücsörögjek itt, arra várva, hogy kegyeskednek végre felkapcsolni az áramot. - Újabb bosszús pillantást küldött M ax után, aztán peckes léptekkel elindult az előadóterem felé. M ax figyelte, ahogy Valence eltűnik az ajtóban. - Tudta, hogy ez a fickó fantasztikus? - mondta Cleónak. - És csodálatos is. M i a francot hord itt össze? Adja ide azt! - Cleo kikapta M ax kezéből az elemlámpát, és elindult a pincelejárat ajtaja felé. - M iért nem ment még el? - Több okom is van rá. - M ax kinyitotta az ajtót, és a koromsötét pincelejáróra meresztette a szemét. - Először is, nem kértem még elnézést a reggelinél történt apró félreértésért. Az nem apró félreértés volt. - Cleo felkapcsolta az elemlámpát, és lefelé indult a lépcsőn. A papírzacskót még ekkor is a hóna alatt szorongatta. - M aga durva volt, faragatlan és visszataszító. - Valószínűleg igaza van. - M ax botja halkan pufogott a lépcsőfokokon, ahogy Cleo nyomában lépkedett lefelé. - M indenesetre szeretném megragadni az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek, amiért Jason szeretőjének néztem. - Aki a pénzére utazik. - Cleo elérte a lépcső alját, és körbevilágított a lámpával a zsúfolt pincében. - Rendben van - mondta M ax nyugodt hangon. - Bocsánatot kérek, hogy Jason szeretőjének néztem, aki a pénzére utazik. - Rendben van, megvolt a bocsánatkérés, úgyhogy távozhat. M ax erősen megmarkolta a sólyomfejet a botján. Nem hagyhatta, hogy ilyen könnyen kipenderítsék. M ég mindig Cleónál voltak az Amos Luttrellei. - Félek, hogy egy darabig még nem mehetek el. Cleo átvágott a pincén, és megállt az árammegszakító előtt. - M iért nem? - Ahogy tegnap említettem, szükségem van az ön által felajánlott munkára. Jelenleg állás nélkül vagyok. Cleo elfordította a fejét, és a kapcsolószekrény kinyitására figyelt. - Ez nem az én problémám. M ax érezte, hogy a nő megingott egy pillanatra. Gyorsan taktikát változtatott. - M i volt Hildebranddal? Cleo megnyomott egy gombot, és a fali lámpa felgyulladt. Fanyar mosoly ült ki az arcára. - Nolan ugyanarra a következtetésre jutott, mint maga. Szerinte is egy züllött nő vagyok. Egy feltörekvő politikus, aki a Fehér Házat tekinti életcéljának, nem engedheti meg magának, hogy efféle cafkákkal hozzák összefüggésbe a nevét, mint én vagyok. M ég M axet is meglepte, hogy milyen dühös lett a hallottaktól. Cleo feszült arcára pillantott. - Ez a Hildebrand hirtelen jutott erre a következtetésre?
- Nagyon hirtelen. - M i volt az oka? Fogalmam sincs. - Cleo becsukta a kapcsolószekrényt, és eloltotta az elemlámpát. - És most, ha megbocsátja, rengeteg elintéznivalóm van még, maga előtt pedig hosszú út áll hazáig. M ax lecövekelt Cleo előtt. - Várjon, Cleo! Komolyan beszéltem az előbb. Nagyon sajnálom, hogy félreértettük egymást, és higgye el, e pillanatban nem tudok hová menni. Hálás lennék, ha megengedné, hogy itt maradjak egy ideig. Nem lesz panasz a munkámra. Cleo habozott. Némi bizonytalanság tükröződött a szemében. - Nézze, nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került, de igazán nem várhatja el tőlem, hogy Jasonhoz hasonló bánásmódban részesítsem. Azután, amit reggel mondott. Jason a barátja volt, igaz? - szólalt meg M ax csöndesen. - És nekem is az volt. M ire gondolt volna a helyemben, ha egy Cleo nevű rejtélyes hölgyről mesél a barátja? Jason már a halálos ágyán feküdt. Nem volt annyi ereje, hogy részletesen elmesélje a maga szerepét az életében. Annyit értettem csak, hogy... - M ax elhallgatott, keresve a megfelelő szavakat. - Hogy közel állt magához. Cleo tekintete megenyhült. Lehajtotta a fejét, és egy hosszú percig csendben álldogált. Végül M ax szemébe nézett. - Rendben van. Tekintettel a Jasonhoz fűződő közös barátságunkra, megengedem, hogy itt maradjon. Köszönöm - mondta M ax. Könnyebben ment a dolog, mint gondolta. A hölgyet a jelek szerint nem hagyja hidegen embertársainak nehéz sorsa. De csak a hétvégére - tette hozzá Cleo, mintha olvasni tudott volna a fejében, és M ax gyanította, hogy tényleg tudott. M ég mindig nincs hír Benjyről, úgyhogy elkel egy segítő kéz az elkövetkező három napban. De legkésőbb kedden mindenképpen el kell mennie. M egértette? -
M egértettem.
Három nap hosszú idő, gondolta M ax. Sok minden megtörténhet addig. Úgy ismerték a szakmában, mint aki több millió dolláros üzleteket tud tető alá hozni három nap alatt. Ahhoz se kellett több idő, hogy lebonyolítsa a váltságdíjátadást, és kiszabadítsa a foglyokat, amikor egy terrorista csoport elrabolta a Curzon Rt. teljes igazgatótanácsát. Ha a szerencse mellé áll, a Luttrelleket is megtalálhatja ennyi idő alatt. De ha nem, akkor is kitalálhat valamit, hogy tovább maradhasson a Robbins Fészke fogadóban. Herbert T. Valence-nek igaza volt. A pozitív gondolkodás a legfontosabb.
Este kilenc körül Cleo benézett az ebédlőbe. M ax és Sylvia a vacsora utáni kávét és sherryt szervírozta éppen a fogadó vendégeinek. A tűz kellemesen pattogott a kandallóban, meghitt hangulatot varázsolva a teremben. A vendégek halk zsongása betöltötte a helyiséget. Cleo magát korholta, amiért nem állt a sarkára délután. Úgy tervezte, hogy azonnal elküldi M axet, ha visszaér a találkájáról Nolannel. M eg is fogadta útközben, hogy szemrebbenés nélkül kirúgja, ha még itt találja. De M axnek valahogy sikerült elérnie, hogy megsajnálja. Cleo nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy csúnyán manipulálják. El kell ismerned, hogy M ax stílust ad a helynek - jegyezte meg Sylvia, ahogy megállt Cleo mellett. - Jason is ugyanezt az arisztokratikus hangulatot sugározta, amikor felszolgálta a kávét és a sherryt. A vendégek imádják a dolgot. -
Úgy viselkedik, mintha ő volna a tulajdonos - düny-
nyögte Cleo. - Nézz csak rá! M egjátssza a méltóságos urat. - Szembe kell nézni a tényekkel, Cleo. Ha egy ilyen fickóval, mint M ax, megásatsz egy gödröt, úgy fogja beállítani a dolgot, mintha övé lenne a gödör is és a körülötte fekvő százezer hold is. - Lehet. M indenesetre Jaguárral jött. És a ruháit se a turkálóból szedte össze. - Nagyon segítőkész volt egész délután - mondta Sylvia. - M indent megcsinált, amire megkérted. M ég a tűzifát is behordta, ami pedig nem lehetett könnyű egy ilyen mankóval. Cleo megrándult, ahogy hirtelen elöntötte a bűntudat. Komolyan megbánta már, hogy rábízta M axre a tűzifa behordását. Az igazat megvallva nem is gondolt a rossz lábára, amikor kiadta az utasítást. Volt valami M axben, ami azonnal feledtette a botját és mindazt, ami ezzel jár. M ax egyszerűen nem úgy festett, mint akinek bármiféle gyengesége lehet. -
Van valami, ami nagyon zavar vele kapcsolatban - dünnyögte Cleo.
-
M icsoda?
-
Nem tudom pontosan megfogalmazni - vallotta be Cleo. - Azt hitte rólam, hogy Jason szeretője voltam.
Sylviának kikerekedett a szeme, aztán elvigyorodott. - Ezt komolyan mondod?
-
Ez egyáltalán nem olyan vicces.
-
Dehogyisnem. Tudod, mi a te bajod? Hogy pocsék hangulatban vagy, amióta visszajöttél Nolantól.
- Nolan szerint pornókirálynő vagyok. Sylvia álla leesett. - M icsoda? - M egtudta, hogy én írtam A tükröt. Sylvia döbbenten nézett rá. - A családtagokon kívül senki se tudta, hogy te írtad. Esküszöm, hogy én nem mondtam el senkinek. És a többiekről sem tudom elhinni. -
Tisztában vagyok vele. De ne aggódj emiatt. Várható volt, hogy előbb-utóbb kiszivárog valahogy.
Sylvia felvonta a szemöldökét. - Tudom, milyen fontos volt neked, hogy megőrizd a névtelenséget ennél a könyvnél. - Túlságosan személyesre sikeredett - magyarázta Cleo. - Nem zavarna, ha megtudnák, hogy én ínam a Nemes bosszú-t. De A tükör-ben kiteregettem a legféltettebb titkaimat. -
M egértelek - mondta Sylvia szelíden.
Cleo egyik lábáról a másikra állt. - Azt mondtam Nolannek, hogy nincs kedvem az emberek rosszindulatú megjegyzéseit hallgatni, de az az igazság, hogy a tolakodó kíváncsiságuk az, amit nem bírtam volna elviselni. Túl sokat kaptam belőle, miután a szüleim meghaltak. A legocsmányabb kérdésekkel ostromoltak, hogy mit éreztem, amikor megtaláltam őket... - Cleo hirtelen elhallgatott. - El tudom képzelni, hogy miket kérdeznének A tükör-rel kapcsolatban. Sylvia átfogta a derekát, hogy megnyugtassa. - Semmi baj, Cleo. Nyugodj meg! A legfontosabb, hogy megtudjuk, ki mondta el Nolannek. - Fogalmam sincs - ismerte be Cleo. - Egyszerűen bedobták a könyvet a postaládájába egy üzenet kíséretében, miszerint én írtam A tükröt. Az üzenetben az is benne volt, hogy alkalmatlan feleség lennék egy olyan ember számára, aki komoly politikai ambíciókat dédelget. - Úristen, ez ijesztő! Nem csodálom, hogy egész délután magad alatt voltál. És mit mondott Nolan? Cleo savanyúan elmosolyodott. - Azt, hogy már nem vagyok a jelöltje a M rs. Nolan Hildebrand címre. Hogy a pornográf múltam veszélyeztetné a politikai karrierjét. És reméli, hogy megértem, amiért szakít velem. - M icsoda, az a kis gennygóc!? - háborgott Sylvia. - Remélem, hogy rendesen ráhúztad a vizes lepedőt. - Nem számít, az a lényeg, hogy vége van. Ez a kapcsolat úgysem jelentett nekem túl sokat. - Cleo szeme találkozott Sylvia aggódó tekintetével. - Nem szeretném, ha a többiek is tudomást szereznének erről az üzenetről. Csak elkeserítené őket. Sylvia egyetértőn bólintott. - Rendben van. Én nem fogom elmondani senkinek. De mi a helyzet Nolannel? Lehet, hogy fűnek-fának elmeséli, hogy te írtad a könyvet. Cleo savanyúan elmosolyodott. - Csodálkoznék rajta. Nem hiszem, hogy örülne neki, ha kitudódna, hogy egy kétes hírű nőszeméllyel tartott fönn futó kapcsolatot. - Ne vedd sértésnek, Cleo, tudom hogy kedvelted Nolant, de szerintem a fickó egy sötét bunkó. Valószínűleg ragyogó politikai karriernek néz elébe. Cleo válaszolni készült valamit, de elhallgatott, amikor meglátta, hogy a halion keresztül Sammy szalad feléjük. A kisfiú pizsamában volt. Egyik kezében Donald kacsáját szorongatta. -
Mit keresel itt, édesem? - kérdezte Sylvia aggódó hangon. - Réges-rég ágyban volna a helyed.
- Nem tudok aludni. - Sammy belecsimpaszkodott anyja karjába, és odasimult a lábához. -
Rosszat álmodtál? - kérdezte Cleo szelíden. - Nem. - Sammy magához ölelte Donald kacsát. - Trisha sír.
- Sír? - Cleo felhúzta a szemöldökét. Trisha Sammy szobája mellett lakott. - Nem hagyja abba. - Sammy Sylvia szoknyájába temette az arcát. - Felmegyek és megnézem, hogy mi baja - mondta Cleo. - Ne aggódj miatta, Sammy. Biztosan megnyugszik hamarosan. Sammy bólintott, de nem nézett föl. Sylvia felemelte, és szorosan magához ölelte. - Cleo majd beszél vele, édesem. M inden rendben lesz. - Trisha valószínűleg Benjyt sírja vissza - mondta Cleo. Találkozott a tekintete Sylviáéval. - Tartsd a frontot addig! -
Rendben - felelte Sylvia. - M axszel együtt elboldogulunk a tömeggel.
Sammy szeme hirtelen felragyogott, ahogy megpillantotta M axet a bárpult mögött. - Ott van M ax! Szia, M ax! - Gyorsan meglengette a kacsáját. M ax feléjük fordult. Előbb Sammyre pillantott, aztán Cleóra. Letette a sherrys üveget, és elindult feléjük, hogy csatlakozzon a kis csapathoz. -
Valami baj van? - kérdezte gyorsan.
- Trisha sír - magyarázta Sammy. - Cleo mindjárt fölmegy hozzá, hogy megnyugtassa. - Értem. - M ax Cleo felé fordult. - Gondolja, hogy komoly a dolog? - Trisha szemszögéből nézve igen - válaszolta Cleo. - Benjy miatt aggódik. Nem tudunk róla semmit. M indjárt visszajövök. Cleo megfordult, és elsietett a hátsó lépcső felé. Egyáltalán nem lepte meg, hogy Trisha összetört lelkileg. Komolyan aggódott érte, amióta tegnap este felfedezték Benjy eltűnését. Trisha szobája a második szinten volt. Két éve költözött be, amikor munkába állt a Robbins Fészke fogadóban. Trisha és Benjy az első pillanattól vonzódtak egymáshoz. Cleo tudta, hogy sok közös vonás van bennük. Talán túl sok is. M indketten csonka, széthullott családból származtak. Rögtön az elején szoros barátság alakult ki közöttük. Cleo tudta, hogy körülbelül hat hónapja többről volt már szó, mint barátságról. Cleo bizonyos fenntartásokkal figyelte Trisha és Benjy bimbózó románcát. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy el tudják majd viselni a felelősséget, amit egy szoros partnerkapcsolat jelent számukra, ugyanakkor pontosan látta, hogy mindketten erre vágynak. M intha a végzet szele lengte volna körül az ifjú párt. Olyan volt, mintha két elhagyott árva kapaszkodna egymásba egy tomboló vihar közepén. Cleo megállt Trisha ajtaja előtt, és halkan kopogott. - Trisha? Én vagyok az, Cleo. - Cleo? - Trisha hangja távolinak tűnt. - Ágyban vagyok már. Kérlek, menj el! - Trisha, tudod jól, hogy nem tehetem. Sammy azt mondta, hogy sírsz. Engedj be! Beszéljük meg a dolgot! - Nem akarok beszélgetni. - Benjyről se? -
Főleg Benjyről nem! - Trisha hangos zokogásban tört ki.
Cleónak fogytán volt a türelme. - Engedj be, vagy kinyitom a főkulccsal. Egy percig nyomasztó csend borult a szobára. Aztán lassan kinyílt az ajtó, és megjelent Trisha könnyáztatta arca. -
Ó, Trisha! - suttogta Cleo, és kinyújtotta a karját.
- Tudom, hogy miért ment el - jajgatott Trisha, és belevetette magát Cleo kitárt karjába. - M iattam. - Biztos, hogy nem miattad ment el. - Cleo megsimogatta Trisha vállát. - Nagyon jól tudod, hogy Benjynek is épp elég gondja van. Rengeteg problémával kell megküzdenie. - Tudom - szipogta Trisha. - És én még jobban megnehezítettem a dolgát. -
Trisha, nem a te hibád, hogy Benjy elment.
-
De igen, az enyém - motyogta Trisha elcsukló hangon. - M ert terhes vagyok.
Cleo egy pillanatra behunyta a szemét. A sejtése beigazolódott. - Ó, istenem! - M egmondtam Benjynek, és ő nem tudta mitévő legyen. Ezért hagyott itt. M i lesz velem, Cleo? Nagyon félek. - Nincs semmi baj - mondta Cleo csöndesen. - M inden rendben lesz. Ne felejtsd el, hogy itt a családod. Nem vagy egyedül.
M ÁR M AJDNEM éjfélre járt, amikor Cleo óvatosan elindult a második szinten lévő manzárdszobája felé. Ezt a kis menedéket már akkor kiválasztotta magának, amikor beköltözött a fogadóba. Távol a vendégszobák zajától alakította ki saját kis birodalmát. Itt bármikor egyedül lehetett, s az ablakból szép kilátás nyílt a tengerre. Cleónak időnként nagy szüksége volt mindkettőre. Legtöbbször örömet lelt abban, ha a vendégek és kiterjedt családja körében süröghetett, de előfordult néha, hogy a szobája csendes magányára vágyott. M ég mindig Trisha siralmas helyzete járt a fejében, amikor kinyitotta az ajtót, és belépett a kellemesen agyonzsúfolt helyiségbe. A manzárd éppúgy a viktoriánus stílus gyöngyszemeivel volt berendezve, mint a fogadó többi része. A festett vászon tapétától kezdve a baldahinos ágyon át az asztalon álló porcelánóráig mindent Cleo választott ki magának. Felkattintotta a villanyt, de az ajtót még nyitva hagyta. Az éjjeliszekrényen állólámpa meleg fényt ontott az ágyon fekvő, fodros szélű fehér párnákra. De a fény valami mást is megvilágított az ágyon: egy vörös kígyóként tekergő skarlátszínű selyemszalagot. Cleo döbbenten meredt a szalagra, s nem bírt megmozdulni. Hirtelen szédülni kezdett. Az ujjai, bár még mindig az ajtó gombját markolták, remegni kezdtek. - Cleo? - M ax tűnt fel mögötte a nyitott ajtóban. - M ár régóta keresem. Beszélni szerettem volna magával, mielőtt lefekszik. - M ost ne! - suttogta Cleo rekedten. Képtelen volt levenni a szemét a vörös selyemszalagról. - M i történt? - Anélkül, hogy engedélyt kért volna rá, M ax befurakodott Cleo mellett az ajtón. Egyetlen pillantással végigpásztázta a berendezést, aztán szembefordult Cleóval. - M i a baj?
- Kérem - suttogta Cleo. - M enjen el. - Úgy néz ki, mint aki kísértetet látott. - M enjen el! - mondta rekedten Cleo. M ax úgy tett, mintha meg se hallaná, és halálos nyugalommal becsukta az ajtót. - El ne ájuljon itt nekem! Nem nagyon értek az ájuldozó nőkhöz. - Egyik karjával átölelte Cleót, és magához húzta. Nem fogok elájulni. Soha életemben nem ájultam még el. - Cleo először megpróbált ellenállni a férfiból áradó forróságnak, de testét lassan átjárta a meleg, és nyomban kiűzte belőle a jeges rémületet, ami alig egy perce a markában tartotta. Hosszú percekig álltak így, egymásba kapaszkodva. A férfi a tükörben. Cleo kezdett végre megnyugodni. M ax karjában biztonságban érezte magát, és az illatát is kellemesnek találta. Belélegezte a férfi testének tiszta aromáját. Soha nem fordult még elő vele, hogy egy férfi illata megbabonázza, de most ez történt. M egpróbálta az orrát minél jobban belefúrni M ax ingébe. -
Jobban van? - kérdezte M ax.
A kérdés hirtelen széttépte a fátylat, ami lassanként elborította Cleót. Zavartan felkapta a fejét, megigazította a szemüvegét, és eltolta magától M axet. - Igen, azt hiszem. Bocsásson meg. Egy kicsit megijedtem valamitől. De most már jól vagyok. M ax lassan elengedte Cleo karját. De a szemét egy pillanatra sem vette le róla. - M i történt? Cleo tudta jól, hogy tartania kellene a száját. De a párnán tekergő szalag okozta sokktól és M ax megnyugtató ölelésétől megtört minden ellenállása. Pedig tisztában volt vele, hogy nem tartozik senkinek magyarázattal. De hirtelen úgy érezte, hogy valakivel meg kell osztania a titkát. Ha Jason itt lenne, biztos, hogy elmesélné neki a történetet, elejétől a végéig. M ax pedig Jason barátja. M ax nem idegen. Nem egészen az. Az a szalag nem volt ott az ágyon. - Cleo nem tudta, hogyan kezdjen hozzá. Odament az ágyhoz, és megállt a párnán tekergő selyemdarab fölött. - Valaki ide tette. -
Egy kis ajándék Sammytől?
Nem! - Cleo összerándult egy pillanatra. - Istenem, dehogy! Sammy nem tudhatja, hogy mit jelent egy párnára fektetett vörös selyemszalag. -
M aga tudja? - M ax nem mozdult.
A könyvem egyik jelenetében szerepel. - Cleo hirtelen összerázkódott, majd sarkon fordult, és odament a könyvespolchoz. Levette róla A tükör egyik példányát, azt, amit Nolantól kapott délelőtt. - Ebben van. A harmadik fejezetben. M ax elvette a könyvet, él megnézte a borítóját. - Ezt maga írta? Az áll rajta, hogy a szerzője Elizabeth Bird. Az én vagyok. Elizabeth Bird az írói álnevem. Egészen mostanáig ez hétpecsétes titoknak számított, amit csak a családom tagjai tudtak. De sajnálatos módon ma kiderült, hogy másvalaki is tud róla. -
De miért tartotta titokban a valódi nevét?
Cleo belenézett M ax szemébe. - Vessen egy pillantást a könyvre. M ax kinyitotta a könyvet, és elolvasta a fület. Aztán Cleóra nézett; tekintetéből nem lehetett semmit kiolvasni. - Erotikus könyvekkel is foglalkozik? Azt hittem, csak romantikus regényeket ír. Cleo fölemelte a fejét. - Egyetlen erotikus könyvet írtam csak, mielőtt áttértem a romantikus regényekre. Ez volt A tükör. - Cleo a szája szélét harapdálta. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy hozzá ne tegye: - Egészen jó fogadtatásra talált. Néhány kedvező kritikát is kaptam. - M ax persze úgyse hiszi el, gondolta Cleo. Kellemetlenül érezte magát, hogy mentegetőznie kell. Jobban tette volna, ha lakatot tesz a szájára. -
Értem - mondta M ax. Semmiféle érzelmet nem lehetett kivenni a hangjából.
Ha az élete függött volna tőle, Cleo akkor sem tudta volna megmondani, mit gondolhat M ax arról, hogy ő írta A tükröt. - Ez a könyv volt a végső oka annak, hogy Nolan belátta: nem vagyok megfelelő társaság egy feltörekvő politikus számára. -
Á, értem. A politikusok meglehetősen unalmas emberek, nem igaz? Semmi képzelőerejük.
Cleo vészjóslón elmosolyodott. - Gondolom, ez megerősíti a korábbi véleményét, hogy romlott nőszemély vagyok. Ez csak azt a benyomásomat erősíti, hogy maga egy rendkívül kiszámíthatatlan nő. - Anélkül, hogy hellyel kínálták volna, M ax leült egy apró, kárpitozott székre. Nekitámasztotta botját az asztalnak, és kezét ösztönösen mozgatva masszírozni kezdte a combját. - M iért nem mondja el, hogy miről van szó? Cleo felsóhajtott, és lehuppant egy fonott székre. Előrenyújtotta a lábát, zsebre dugta a kezét, és elgondolkodva nézte M axet. Rég megbánta már, hogy kitárulkozott előtte. -
Őszintén szólva nem sokat tudok mondani - ismerte be Cleo. - Valószínűleg egy felháborodott olvasó vette a fejébe, hogy
megbüntet, amiért ilyen könyvet írtam. A múlt hónapban elég durva levelet kaptam tőle. -
És mit lépett? - kérdezte M ax.
Semmit. M it tehettem volna? Nem írta alá a levelet. A kiadóm továbbította hozzám, ezért arra gondoltam, hogy a levélíró nem ismeri a valódi nevemet és címemet. De ma reggel bedobta valaki Nolan postaládájába ezt a könyvet. -
Gondolom, névtelenül.
Igen. Egy figyelmeztetéssel együtt, hogy nem lennék jó parti egy politikus számára. M a este pedig itt találom ezt a szalagot a párnámon. -
Azt hiszi, hogy egy feldühödött olvasója háborgatja?
Ki más volna? - Cleo megborzongott. - Gondolom, valami pszichopata akar megijeszteni. És be tudott sétálni a szobámba! Elég nyomasztó a dolog. - Sokkal több volt annál: rémisztő. De Cleo ezt nem akarta bevallani. Egyelőre nem. - Talán tudok segíteni - mondta M ax csöndesen. Cleo csodálkozva nézett rá. - Hogyan? - Ismerek egy fickót, aki fenntart egy irodát, amely főleg biztonsági ügyekkel és nyomozással foglakozik. - Felejtse el! Nem akarok magándetektívet szerződtetni. -
M iért nem?
Cleo összeszorította a fogait. Egy magánnyomozó egyszer csúnyán hintába ültette; elszedte a pénzét, és nem produkált érte semmit. Nem akart még egyszer így járni. - Nem éri meg. És nem akarok bolhából elefántot csinálni. Bárki is az, egy idő után meg fogja unni a dolgot, és eltűnik. -
Gondolja?
-
Az írókkal gyakran megesik az ilyesmi - magyarázta Cleo. - Nem sokat tehet ilyenkor az ember.
-
Egyáltalán nem vagyok ebben biztos. M i lenne, ha
megkérném, O'Reillyt, hogy ellenőrizze a vendégeket, akik itt vannak a hét végéig. M egtudnánk, hogy van-e közöttük egy-két fanatikus cenzorpalánta. - M ondtam már, hogy nem vagyok hajlandó magándetektíveket fizetni. - Nem kell érte fizetni - felelte M ax türelmesen. - O'Reilly a barátom. Tartozik nekem ennyi szívességgel. Boldog lesz, ha a segítségemre lehet. Cleo habozott. - Gondolja? Igen. Nem fog ártani, ha ellenőrzi a vendégeket. - M ax elgondolkodva folytatta. - De szüksége lesz hozzá némi időre. Kétlem, hogy O'Reilly két nap alatt végére tudna járni a dolognak. Cleo gyanakodva méregette M axet. - Azért eszelte ki az egészet, hogy ne tudjam kirúgni kedden? -
Igen. - M ax vállat vont. - Nincs hová mennem. Nehéz manapság munkahelyet találni.
Cleo felsóhajtott. - Tudtam, hogy nem lesz könnyű megszabadulni magától.
NEGYEDIK FEJEZET
Tudom, hogy ő az, pedig az arcát nem látom tisztán a tükörben. Egy üvegbe zárt fantom a foncsorozott világ örök rabságában, de azonnal megismerem, amikor megérint. Az ujjai szinte perzselnek, pedig A tükör megfagyott jégvilágába van bezárva. Kíván engem, jobban, mint bárki a világon. Én is kívánom őt. Nem tudom megmagyarázni, de érzem, hogy ő is része a testemnek. De a börtönéből soha nem lesz képes kitörni. Ahogy én sem. Ha ma éjjel meglátogat, kezét a mellemre teszi, s én megborzongok az érintésétől. A forróság elárasztja testem. Nézi az arcomat, és meglátja szememben a vágyat. Nem kell semmit eltitkolnom előtte. Ö az egyetlen, aki megérti a lelkemben rejtőző érzéki vágyat és szenvedélyt. Szabad leszek, ha karjaiba zár. De mi lesz ővele? Hogyan fogom kiszabadítani A tükör fogságából?
Max becsukta A tükröt, és letette az ágy mellett álló apró éjjeliszekrényre. M ély lélegzetet vett, és arra összpontosított, hogy csillapítsa az ágyékát feszítő érzéki fájdalmat. Tisztában volt vele, hogy abba kellett volna hagynia az olvasást mindjárt az első rész után. De képtelen volt megállni, hogy tovább ne lapozzon a második fejezetre, pedig a könyv érzéki fantáziavilága annyira vibráló volt és nőies, hogy egészen idegennek hatott. De a puszta tény, hogy mindez Cleo fantáziájában született meg, M axet egészen megbabonázta és heves érzéki vággyal töltötte el. Tudta, hogy A tükör egy újabb ablakot tár elé, amin keresztül Cleo lelkébe láthat.
S azt is tudta, hogy ma éjszaka nehezen jön álom a szemére. Félrehajtotta a takarót, és oldalra lendítette a lábát. A régi, jól ismert fájdalom nyilallt végig a bal combján, ahogy letette lábát a földre. Rápillantott a forradásra. Ugyanolyan visszataszítónak látta most is, mint mindig, és újra felkavarta benne a fájdalmas emléket. Annak a balszerencsés napnak az emlékét, melynek terhét élete végéig viselnie kell. M ax kézbe vette a botját, és rátámaszkodott. Várt egy kicsit, s a fájdalom lassan alábbhagyott. Az ablakhoz botorkált, és lenézett a sötét lepelbe burkolózó öbölre. A sűrű esőfüggönyön keresztül is ki tudta venni a Kozmikus Harmónia Női Egylet apró pislákoló fényeit a távolban. Hosszú ideig figyelte őket, aztán hátrapillantott a válla fölött, és szemügyre vette legújabb ideiglenes otthonát. Sokféle helyen lakott az évek során: a legolcsóbb papírfalú lakókocsiktól kezdve a legpatinásabb európai várakig, de ez volt az első eset, hogy padláson adtak neki szállást. Az öreg fogadó cserépteteje alatt megbúvó tágas szoba meglepően hangulatos volt. És, leszámítva a fejre veszélyes ferde tartógerendákat, kényelmes is. Szerencsére nem maradt elég fodros szélű, viktoriánus szörnyedvény ahhoz, hogy a padlástérre pazarolják. M ax legnagyobb megkönnyebbülésére a szobája kopottas, rusztikus bútorokkal volt berendezve, ami sokkal jobban megfelelt határozott, egyértelmű formákat kedvelő ízlésvilágának. M ax maga elé képzelte Cleót, ahogy baldahinos ágyában fekszik, de azonnal meg is bánta a merész gondolatot. A fantáziaképtől csak még jobban felerősödött a fájdalmas feszültség az ágyékában. Hosszú éjszakának nézett elébe. Tekintete rátévedt az asztalon fekvő vörös selyemszalagra, és megkeményedett az arca. Súlyos taktikai hibát követett el ma reggel, amikor meggyanúsította Cleót, hogy viszonya volt Jasonnal. Ritkán szokott ekkora bakot lőni. M iután elpuskázta az esélyeit arra, hogy behízeleghesse magát a nő különös családjába, M ax azonnaltudta, hogy újabb támadási felületet kell találnia. M indenképpen el kell érnie valahogy, hogy maradhasson. A vörös szalagos incidens kitűnő alkalmat teremtett a maradásra. Azt mondta Cleónak, hogy ellenőrizteti O'Reillyvel a fogadóban tartózkodó vendégek kilétét, és valójában szándékában állt ezt tenni. De arra is meg akarta kérni O'Reillyt, hogy ne kapkodja el a dolgot. Időre volt szüksége ahhoz, hogy megtalálja a Luttrelleket. Felmarkolta a skarlátszínű selyemszalagot, és lassan végighúzta az ujjai között. Az a tudat, hogy betört valaki Cleo szobájába csak azért, hogy szándékosan megfélemlítse, iszonyatos haragot váltott ki benne. A jogos kritikának teret lehet adni, de ez a kritikus túl messzire ment. M ax végül belátta, hogy képtelen elaludni. Tökéletes csend honolt az épületben. Kitűnő alkalomnak látszott ahhoz, hogy körülnézzen a fogadó pincéjében. M ár korábban átvizsgálta az emeleti szobák nagy részét, de nem talált semmit. A pince olyan hely, ami egy Cleo féle nő számára vonzó lehetőségnek tűnhet ahhoz, hogy öt értékes festményt elrejtsen benne. M ax undorodva megcsóválta a fejét a gondolatra, hogy a csodálatos Luttrellek egy penészes pincében dohosodnak. Végigment a szobán, és kinyitotta a szekrényt. M int mindig, most is csak egyetlen bőröndöt hozott magával. Ezt a szokását, hogy állandóan készen álljon a távozásra, még gyerekkorában vette fel, s annyira beleivódott a zsigereibe, hogy képtelen volt leszokni róla. Fekete bőrcipőt húzott a lábára, aztán felvette egyik legújabb fehér ingét, amit egyenesen a londoni szabójától kapott. S bár nem tudta, miért teszi, a skarlátszínű szalagot is begyömöszölte a zsebébe. Aztán elindult lefelé. A fogadó csendes volt. A folyosók fényárban úsztak, de M ax nem látott senkit. Herbert T Valence intenzív személyiségfejlesztő gyakorlatai a jelek szerint alaposan kimerítették a szeminárium résztvevőit. Ahogy leért az előcsarnokba, M ax azonnal észrevette, hogy ég a lámpa a recepcióspult mögötti szobában. M egállt és figyelmesen hallgatózott. Aztán csöndben elindult, ügyelve rá, hogy a bot végét a puha szőnyegre helyezze, s ne árulja el a közeledését. Arra számított, hogy az éjszakai portást, George-ot találja munkában. Hangos horkolás zúgott végig az előcsarnokon. Az iroda irányából jött. M ax a homlokát ráncolta. Tett még néhány lépést, aztán benézett az iroda nyitott ajtaján. Egy hatvan körüli, szikár, kopasz férfi trónolt Cleo karosszékében. Fejét két karjára hajtva az igazak álmát aludta. Ennyit a Robbins Fészke fogadó éjszakai őrzéséről. De ami biztonsági szempontból előnytelen volt, megkönnyítette M ax helyzetét. Lesz elég ideje rá, hogy alaposan átvizsgálja a pincét. Elindult a folyosón a pincelejáró felé. Ahogy elhaladt a napozóterasz üvegfala mellett, különös érzése támadt. Habozva megállt az ajtóban. A lámpák nem égtek, de a hallból beszűrődő halvány fényben M ax ki tudta venni az egyik vesszőfotelben pihenő kecses alakot. Egyedül üldögélt a sötétben, és töprengve nézte az esőáztatta sötétséget. Cleopatra, amint Egyiptom végzetén tűnődik. A lüktető érzés, amely majd szétfeszítette a testét, újra felerősödött M axben. Ösztönösen végigsimított a zsebén, melyben a
vörös selyemszalag lapult. - Hello! - mondta M ax csendesen. - Látom, maga se tud aludni. Cleo feléje fordította a fejét. M ax sötétlő figurája felé hunyorított, s megpróbálta kivenni, hogy ki zavarta meg a magányát. M ax észrevette, hogy a nő hajának puha, fekete felhője időközben kiszabadult a hajcsat rabságából. A szokásos kopott, bőszárú farmernadrág és a végig gombos flaneling volt rajta. Az ezüstszínű tornacipő fémesen csillogott a sötétben. A hallból beáradó tompa fényben jól látszott Cleo bizalmatlan, zárkózott arckifejezése. A testi vágyat M axben hirtelen valami különös érzés váltotta föl. Rájött, hogy aggódik a nő miatt. Ezt a rémült arckifejezést még akkor sem látta Cleón, amikor a vörös szalagot megtalálta a párnáján. Kellemetlen álmom volt - szólalt meg Cleo csöndesen. - Néha előfordul velem ilyesmi. Gondoltam, lejövök egy kicsit, és lehámozom magamról a pókhálókat. És maga mi járatban van? M ax kíváncsi lett volna rá, hogy miféle álmok gyötörhették Cleót annyira, hogy kénytelen volt lemenekülni a beüvegezett teraszra. Belépett a sötét helyiségbe, és leült Cleóval szemben az egyik fonott székre. Hosszú másodpercekig nem szólt semmit. A szoba közepén álló apró, kicsempézett szökőkút halk bugyogását hallgatta. Nem volt jobb dolgom, hát gondoltam, megnézem, milyen könnyű hozzáférni a szobakulcsához vagy a fő-kulcshoz rögtönzött M ax óvatosan. -
A szobakulcsomhoz? - Cleo döbbenten nézett rá.
- Valakinek használnia kellett a kulcsot, hogy kinyithassa az ajtót. - Ó, értem már. - Cleo ujjai megmarkolták a fonott szék karját. - Félek, hogy nem volt nehéz megszerezni a kulcsot. Gondolom, látta George-ot. -
Alszik.
Cleo az orrát ráncolta. - M int mindig. Az az igazság, hogy a fogadóban soha nem volt különösebb gond a biztonsággal. - M egfigyeltem, hogy a recepcióspult hosszú percekig üresen áll napközben is - folytatta M ax. - Igen, sajnos. M indig szűkében voltunk a személyzetnek. Telt ház esetén mindenki segít a többieknek. Ami annyit jelent, hogy a pultosok időnként besegítenek a konyhában vagy rendbe hoznak valamit a szobákban. M ax óvatosan kinyújtotta a lábát, és elgondolkodva masszírozni kezdte fájós combját. - A dolog úgy áll, hogy gyakorlatilag bárki besurranhatott a fogadó ajtaján, elemelhette néhány percre a kulcsot, kinyithatta a szobája ajtaját és elhelyezhette a szalagot a párnáján. - Igen. - Cleo összevonta a szemöldökét. - Higgye el nekem, mától kezdve sokkal szigorúbban fogjuk őrizni a kulcsokat. - Nem rossz ötlet - mondta M ax szárazan. - M indenesetre tartsák bent őket az irodában, és ne akasszák ki a recepcióhoz. Az irodába kizárólag a személyzet tagjai lépjenek be, és minden esetben zárják kulcsra az ajtót, ha a recepcióspultot akár öt percre is üresen hagyják. Erre magamtól is rájöttem volna - motyogta Cleo. - Nem bánnám, ha holnap reggelre összeállítaná a hétvégi vendégek teljes listáját - folytatta M ax. Cleo hátradőlt a széken, ráfektette a könyökét a szék karfájára, és piramist formázott az ujjaival. Elgondolkodva nézte M axet. Komolyan gondolja, hogy ezzel az O'Reillyvel ellenőrizteti a vendégeinket? M ax meglepődött a kérdésen. - Azt a benyomást keltettem, hogy nem gondoltam komolyan? - Nem. Olyan embernek látszik, aki komolyan szokta gondolni, amit mond. - Tapasztalatom szerint az okozza a legtöbb problémát, amit nem veszünk elég komolyan - jegyezte meg M ax. - Ezek szerint maga mindent komolyan vesz? - vonta le a következtetést Cleo.
- Én már csak ilyen vagyok. - M aga mellett móka-kacagás lehet az élet. A nő szemében megvillanó huncut fény zavarba hozta M axet. Amikor rájött, hogy Cleo gyakorlatilag csak mulat rajta, a fájós lábáról is megfeledkezett egy pillanatra. Furcsa érzés volt. Sokféle módon viszonyultak már hozzá az emberek, de szórakozni nemigen szoktak rajta. - Eddig még nem volt panasz rám. Furcsa alak maga. - A vidámság lehervadt Cleo arcáról. - Nem tudom, mit gondoljak magáról, M ax. Az elején még tudtam, de mostanra elbizonytalanodtam. - Bebizonyítom, hogy Jason barátja voltam, ha ez megnyugtatja. Cleo szeme elkerekedett. - Elhiszem, hogy Jason barátja volt.
- M ár egyszer bocsánatot kértem azért, hogy Jason szeretőjének néztem. - Igen, tudom. - Nagylelkű gesztussal legyintett a kezével. - Úgy döntöttem, hogy nem fogom ezt többé felhánytorgatni. -
Köszönöm - mondta M ax szerényen.
M ár úgy értem, hogy nagyjából sejtem, milyen alapon jutott arra a következtetésre, hogy Jason és én... na mindegy, nem számit. - Cleo elvörösödött. - Szóval tudom már, hogy miért gondolt ilyet. - Ha esetleg arra is rájönne, hogy mi az, ami még zavarja bennem - mondta M ax szelíden -, kérem, tudassa velem is. - Úgy lesz. - Cleo érdeklődve nézte, ahogy M ax végigmasszírozza a combját. - M i baja a lábának? - Időnként fáj egy kicsit. Különösen egy ilyen hosszúra nyúlt nap után. - Hol szerezte a sérülését? - kérdezte Cleo. - Balesetet szenvedett? - Úgy is fogalmazhatjuk. - Régen történt? M axet jó érzéssel töltötte el, hogy Cleo ilyen élénken érdeklődik a téma iránt. - Három éve. - Nagyon fájhat. - Időnként előfordul. Cleo beleharapott a szája szélébe. - Biztosan attól újult ki, hogy behordta nekem azt a sok tűzifát a társalgóba délután. M iért nem figyelmeztetett, amikor magára osztottam a munkát? -
Semmi köze a fájdalmamnak a facipeléshez. Időnként előjön, és kész.
-
A masszírozás segít?
M ax vállat vont. - Nem tudom. Soha nem masszírozta még szakember. - Egy kis gyógymasszázs biztosan segítene. - Cleo rejtelmesen elmosolyodott. - Andromeda idehozott egyszer egy gyógymasszőrt, hogy adjon néhány leckét a Kozmikus Harmónia tagjainak. Tőle tanultam én is. Tudja, Andromeda misztikus gyógymódokkal foglalkozik mostanában. - Nem vagyok meglepve. - Akarja, hogy megdolgozzam a lábát? M ax hirtelen abbahagyta combja nyomogatását, és lassan begörbítette az ujjait. Elképzelte, milyen érzés lehet, ha Cleo hozzáér a lábához. Oké - felelte M ax. Pedig tudta, hogy meg fogja bánni a könnyelműségét. De ma éjjel valahogy minden akaratereje cserbenhagyta. Cleo lassan fölegyenesedett. Két lépést tett előre, aztán letérdelt M ax széke mellé a földre. A szemüveg lencséje óriásira nagyította tágra nyílt, csillogó szemét. - Szóljon, ha fájdalmat okoznék - mondta halkan Cleo. - Szólni fogok. - M ax nagyot sóhajtott, és felkészült a válogatott kínzásokra. Cleo M ax combjára helyezte mindkét tenyérét. Aztán egy ideig nem mozdult. M egvárta, míg kezének melege a nadrágon keresztül bele nem ivódik a férfi bőrébe. M axet teljesen megdöbbentette, hogy milyen jóleső melegséget képes gerjeszteni Cleo keze. A nő lehajtott fejét nézte. Cleo minden idegszálával a feladatra összpontosított. Kecses vonalú, érzéki nyaka egészen közel került M axhez. Ha csak húsz centire kinyújtja a kezét, máris megérinthette volna a nőt. M ax megmarkolta a szék karját. M aga rettentően feszült. - Cleo a homlokát ráncolta, ahogy ujjai hegyével gyengéden végignyomkodta M ax izmos combját. - Próbálja meg elengedni magát! A gyógymasszőr szerint, akitől a masszírozást tanultam, az izomfájdalmak leggyakoribb oka a feszültség. -
Igyekszem nem elfelejteni.
Cleo hosszú, de gyengéd mozdulatokkal masszírozni kezdte M ax combját. - M ilyen érzés? Jó. - M ax legnagyobb meglepetésére tényleg jó volt. „Balesete” óta senki nem ajánlotta fel neki, hogy megmasszírozza a lábát. Nem is sejtette, hogy ilyen kellemes is lehet, ha beteg combizmait valaki más masszírozza. -
Andromeda nagyon ért a gyógyfüvekhez. M egkérem majd, hogy kotyvasszon egy kis izomlazítót - mondta Cleo.
M ax megrándult a gondolattól. - Ne fárassza magát! M ajd bedobok egy-két brandyt, ha rosszabbra fordul a dolog. -
Szerintem nagyon jót fog tenni a Kozmikus Harmónia gyógyteája. A vendégek imádni szokták.
M axnek nem volt kedve vitatkozni. Lehunyta a szemét, és Cleo ujjainak érzéki érintésére koncentrált. Egy újabb ablak,
gondolta. Amin keresztül beleláthat Cleopatra Robbins legrejtettebb érzéki titkaiba. Hosszú percek teltek így el, s M ax lábában fokozatosan csökkent a fájdalom. De a masszírozás egyáltalán nem csökkentette testében a feszültséget. Újból elárasztotta az érzékiség. Beleolvastam A tükör-he, Cleo - szólalt meg végül. Cleo keze megállt. M ax dühös volt, amiért elszólta magát.
-
- Gondolom, maga is pornográfiának tartja, ahogy Nolan. - Nem - felelte M ax. - Szerintem gyönyörű. - Gyönyörű? - Cleo szinte suttogva ejtette ki a szót. - Több mint gyönyörű. Lenyűgöző. Cleo ujjai újra megindultak M ax combján. - Tényleg? M ax kinyitotta a szemét, és Cleo elfordított arcára nézett. - Amíg olvastam, úgy éreztem magam, mintha egy pompás festményt nézegetnék, amely rengeteg finom rétegből áll. Némelyik látható, némelyik nem. Némelyik megragadható, de a legfontosabbakat nem lehet szavakkal megfogalmazni. Csak érezni lehet. Cleo fátyolos szemmel nézett M axre. - Jasontól hallottam utoljára ilyen szépeket. Azt mondta, hogy egyes embereknek külön szemük van a művészetekhez. -
Belső szemnek hívta.
-
Igen. - Cleo kissé félrebillentette a fejét. - M aga is azzal szokta nézegetni a festményeket?
- Igen. - Furcsán hangzik. És az emberekbe is belelát? Nem mindig - vallotta be M ax. De egyre inkább ilyen szemmel nézlek, gondolta magában. A felismerés futótűzként árasztotta el a testét. M inél jobban belelátott Cleóba, annál inkább kívánta. M int egy finom festményt, amelyik egy hullámhosszon mozog vele. Kívánta őt. Szerencséje van, hogy nem lát bele úgy az emberekbe, mint a festményeibe. - Cleo tovább folytatta a masszírozást. Velem előfordul néha, de mindig elkeseredem tőle. M ax a nő tarkójának finom, törékeny vonalát nézte. - M iért mondja ezt? -
M ert semmi jó nem sül ki belőle. Hiába látjuk, hogy mi történik az emberekkel, ha nem tudunk segíteni nekik.
-
Úgy tűnik, tapasztalatból beszél.
- Igen. - Cleo fölemelte a fejét; szeméből aggodalom áradt. - Trisha például azért borult ki ma délután annyira, mert kiderült róla, hogy terhes. Azt hiszi, hogy Benjy a gyerek miatt hagyta el. - Értem. Sajnálom Trishát, szimpatikus kislány. De mi köze a terhességének ahhoz, amiről eddig beszélgettünk? Cleo alig észrevehetően vállat vont. - Ahogy megláttam Trishát és Benjyt, rögtön tudtam, hogy egymásra fognak találni. Egy tőről fakadtak. Két árva egy dühöngő viharban. Egyáltalán nem volt meglepő, hogy a barátságuk hamarosan románccá alakult. De azt is tudtam, hogy ez a kapcsolat könnyen tragédiába torkollhat. -
M iért?
M ert Benjyt is és Trishát is annyi baj érte már, hogy képtelenek elviselni a terhet, hogy nekik kelljen valakiről gondoskodniuk. Helyesen gondolom? -
Nem tudom - felelte M ax.
Nem hiszem, hogy tévednék. Nem tudták feldolgozni magukban, hogy saját gyerekük lesz. Főleg Benjy nem. Soha nem ismerte az apját, és a lehetőség, hogy ő legyen valakinek az apja, halálra rémítette. Nem csoda, hogy eltűnt egy időre. M ax megérintett egy kósza női hajfürtöt. Cleo látszólag nem vette észre. - M aga nem tehet róla, hogy Trisha ilyen helyzetbe került. - Arra akarok kilyukadni, hogy előre láttam, mi megy végbe Trisha és Benjy lelkében, s szinte törvényszerű volt, hogy ide vezessen a dolog. M égse tehettem ellene semmit. Hiába láttam előre, mi következik, nem tudtam megakadályozni a katasztrófát. - Nem a maga feladata, hogy megakadályozza ezt - mondta M ax. Cleo fanyarul elmosolyodott. - Trisha is és Benjy is része a családomnak. Termem kellett volna valamit, hogy a helyzet ne váljon ellenőrizhetetlenné. -
Azt hittem, én vagyok az, aki túl komolyan veszi a dolgokat.
A mosoly lehervadt Cleo arcáról. - Ez komoly dolog. Trisha és Benjy a családhoz tartoznak, és nagyon aggódom értük. M ax nem nagyon tudott erre mit felelni. Cleónak igencsak különös fogalmai lehettek a családról. De e pillanatban M ax sem tudott rá jobb definíciót. Úgy döntött, inkább hallgat.
Cleo egy ideig csendben dolgozott. Ujjai gyengéden gereblyézték az izmokat, görcsös pontok után kutatva. - Örülök, hogy A tükröt nem találta pornográfnak - szólalt meg egy perc múlva. - Éppen fordítva. - M ax behunyta a szemét. - Nagyon biztos a dolgában. - Tudja, mit szoktak mondani a pornográfiáról. - M ax halványan elmosolyodott. - Hogy száz méterről fel lehet ismerni. A tükör nem az. -
M itől ilyen biztos ebben?
M ax megpróbálta szavakba önteni, amit lelki szemeivel meglátott. - A tükör szinte vibrál. Kérdések felvetésére készteti az embert, és nem csupán szexuális reakciókra ingerli. Életigenlő és előremutató. A pornográfia statikus. -
Statikus?
M ax egyik kezén szétterpesztette, majd összezárta az ujjakat. - Egydimenziós. Nincs múltja, nincs jövője, nincs mélysége, és nincsenek benne érzelmek, eltekintve attól a néhány másodpercnyi szexuális fellángolástól, ami nagyon gyorsan elmúlik. M ost nem arról beszélek, hogy jó, vagy rossz; csak azt mondom, hogy tíz perc után unalmassá válik. - Tíz perc után? - csodálkozott Cleo ártatlan ábrázattal. M ax kiérezte az iróniát a hangjából. Kissé megemelte a szempilláit, és résnyire nyitott szemmel nézett Cleóra. Oké, tizenöt, ha jól kivitelezett pornográfiáról van szó. Cleo halkan elnevette magát. Az ujjai tovább dolgoztak M ax combján. - Hogy van a lába? - Sokkal jobban. - És valóban így volt. - M aga nem festő, igaz, M ax? - Nem. - És mivel kereste a kenyerét, mielőtt idejött hozzánk? -
Ezzel-azzal - válaszolta M ax. - Különféle munkákat végeztem.
-
M iféle munkákat?
M ax habozott, nem tudta pontosan, hogyan kezdjen hozzá. Ha elmondja Cleónak, hogy Jasonnak dolgozott, még azt hiheti, hogy közönséges alkalmazott volt nála, akinek semmi joga a Luttrellekhez. M ég azt a következtetést is levonhatja belőle, hogy őt illetik a festmények. Jobb, ha Cleo csak annyit tud róla, hogy Jason barátja volt. Ez legalább egy szintre emelte Cleóval. Hiszen Cleo is csak a barátja volt Jasonnak. Nem szabad, hogy közelebb érezze magát Jasonhoz, mint ő, és azzal nyugtassa a lelkiismeretét, hogy őt illetik a Luttrellek. M ax most fogta csak föl, hogy Cleót olyan emberként tartja számon, akinek van lelkiismerete. -
Egyszer például egy műkereskedőnél dolgoztam - szólalt meg M ax, demonstrálva, hogy milyen furcsa állásai voltak.
-
Biztosan jól fizetett - mondta Cleo.
-
Igen. - M ax tudta, hogy Cleo a Jaguárra céloz, és talán a drága ruháira is. Úgy érezte, ideje témát váltani.
-
De már kiszálltam belőle.
- Hogyan ismerte meg Jasont? - Hasonló volt az érdeklődési körünk - felelte M ax. - A festészet? - Igen. - M ax remélte, hogy a nő beéri ennyivel. Cleo kivárt egy kicsit. - Komolyan beszélt, amikor azt mondta, hogy Jason gazdag volt? Igen. - M ax sokat adott volna érte, hogy megtudja, mi játszódik le Cleo fejében. Ha az élete múlott volna rajta, akkor se tudta volna megmondani, hogy a nő tényleg ennyire naiv és ártatlan, vagy briliáns módon megjátssza. Egyébként se volt túl sok tapasztalata ártatlan emberek terén. És abban sem volt biztos, hogy első látásra felismerné őket. Cleo elgondolkozva csücsörítette a száját. - Volt egy olyan érzésem, hogy nem sokat tudunk Jason magánéletéről. De úgy láttam, hogy nem nagyon akar kitárulkozni, ezért nem kérdezgettem. Gondoltam, előbb-utóbb magától is megnyílik. Talán úgy is akarta. De az idő ellene dolgozott. - Lehet, hogy tényleg olyan, amilyennek látszik, gondolta M ax. Idegesítette, hogy nem tud Cleón eligazodni. A lelke mélyén azt akarta, hogy valóban olyan ártatlan legyen, mint amilyennek látszik, s a gyanús körülmények ellenére se derüljön ki róla az, hogy kétszínű képtolvaj. De M ax valami mást is akart. Azt akarta, hogy a nő is kívánja őt. Előző este M ax tisztán érezte, hogy Cleo, hacsak néhány pillanatra is, de ugyanúgy akarta őt, ahogy ő vágyott Cleóra. Fényesen csillogó tekintetéből egyértelműen ezt olvasta ki. De ma éjjel semmiféle érzékiséget nem tapasztalt a viselkedésében. Ujjainak gyengéd, megnyugtató érintéséből nem áradt kétértelműség.
M ax megpróbálta összeegyeztetni a mellette térdelő nő képét azzal a nővel, aki A tükröt írta. Hihetetlen ellentmondás feszült közöttük, ami lenyűgözte M axet. Úgy érezte, mintha jégbe fagyott tűzzel állna szemben. Ösztönei azt súgták, hogy A tükör-ből áradó lángolóan szenvedélyes érzékiség ellenére Cleo Robbins nem egy tapasztalt szerető. M axnek hirtelen eszébe jutott a zsebébe gyömöszölt hosszú selyemszalag. - Cleo? - Igen? M ax képtelen volt szavakba önteni, amit mondani akart Cleónak. Benyúlt inkább a zsebébe, és lassan előhúzta a skarlátszínű szalagot. Cleo ujjai mozdulatlanságba dermedtek. M ereven nézte a szalagot M ax kezében. M ax észrevette a nő szemében ülő döbbenetet. Arra gondolt, hogy talán megijedt tőle. Annyira szerette volna megnyugtatni Cleót, hogy az izgalomtól remegni kezdett a keze. - Ne féljen tőlem! Cleo M ax szemébe nézett, s tekintetéből csodálkozás áradt. - Nem félek. Örülök neki. - A szalag lassan letekeredett az ujjairól, majdnem érintve a földet. M ax a másik kezével fölemelte a lelógó végét. A selyem lágyan csillogott, ahogy laza hurokba rendezte. - M ondtam, hogy olvasom A tükröt. - Igen - mondta Cleo suttogva. - A második fejezetnél tartok. - Tényleg? - Cleo megérintette a szája sarkát a nyelve hegyével. Újból ránézett a szalagra. - Ha jól értettem, A tükör hősnője felismeri a várva várt szeretőt, annak ellenére, hogy soha nem látta tisztán az arcát a tükörben. - Igen, felismeri. - Cleo szeme a bizonytalanság feneketlen mély tavaként csillogott a szemüveglencse mögött. - Csak azt nem tudom, hogy a nő hogyan jelzi ezt a férfinak - folytatta M ax halkan. - Nem kell jeleznie. Legalábbis szavakkal nem. - De a férfi mégis tudja, hogy felismerték, igaz? - Igen - sóhajtott Cleo. M ax ereiben forrni kezdett a vér. Soha életében nem érezte még magát ennyire feldobottnak, még akkor sem, amikor csodálatos festmény- és könyvgyűjteményét rendezgette. A boldogság és lelki gyötrelem mezsgyéjén egyensúlyozott. M ivel erre nem voltak szavak, M ax szó nélkül felemelte a vörös szalagot, és lassan Cleo vállára helyezte. Cleo nem mozdult. A jégbe fagyott tűz várja, hogy kiszabadítsák. M ax úgy tekerte a skarlátvörös szalagot Cleo nyaka köré, mintha felbecsülhetetlen értékű, rubinköves nyaklánc volna. Aztán megfogta a szalag két végét, és gyengéden maga felé húzta. Cleo elbűvölten előrehajolt. M ax elengedte a szalag végeit, és óvatosan leemelte Cleo orráról a szemüvegét. Letette a szék mellé a földre, de közben egy pillanatra se vette le a szemét Cleóról. Cleo hunyorogni kezdett, mintha egy barlang mélyéből nézett volna fel a napba. M ax halk sóhajt hallatott, és lehajolt Cleóhoz. Cleo kissé összerezzent, ahogy M ax szája hozzáért az övéhez, de nem húzódott el tőle. Olyan élvezettel kóstolgatta a férfi száját, mintha ismeretlen, egzotikus bort ízlelgetne. A nő ajkának érintésétől M ax kis híján elveszítette az önuralmát. M ax gyengéden végighúzta a száját Cleo ajkán, hogy jobban megismerje. Szinte érezte a felszín alatt izzó sóvárgó vágyat. De azt is érezte, hogy a nő elbizonytalanodott. Tudta, hogy kívánja őt, de valami megpróbálja visszatartani tőle. M intha nem volna biztos, hogy meddig akar elmenni a megkezdett úton. M ax azt is érezte, hogy hatalmas jéghegy tornyosul közötte és a Cleo belsejében izzó tűz között. De a tűz ott volt, és arra várt, hogy kiszabadítsák a jég fogságából. M ax csókra nyitotta a száját. Cleo habozott egy pillanatig, aztán sóhajtott egyet, és átkarolta a férfi nyakát. M ax most döbbent csak rá, hogy mennyire ki volt már éhezve erre. Cleo ajka érett volt, és hihetetlenül friss és édes. Amint megízlelte, azonnal fel akarta falni a gyümölcsöt. Soha életében nem érzett még ilyen kellemes ízt. Sikerült elérnie, hogy Cleo kinyissa a száját, és beengedje a nyelvét a nyirkos forróságba. Két módon lehet a jéggel elbánni, emlékeztette magát M ax. El lehet olvasztani, vagy egyeden fejszecsapással szét lehet hasítani. Az utóbbi összehasonlíthatatlanul gyorsabb módszernek ígérkezett, és M axnek igencsak sietős volt a dolga. Lassan felhúzta Cleót a földről, és az ölébe ültette. Cleo légzése gyorsulni kezdett a hirtelen támadástól. M ax észrevette rajta a kezdődő pánik jeleit. Ennyit a gyors megoldásról.
Nagy levegőt vett, és minden erejét összeszedve megálljt parancsolt követelőző vágyainak. Lassan elvette a száját Cleo ajkától, és belenézett fátyolos szemébe. -
Igazán sajnálom - mondta Cleo.
M ax halványan elmosolyodott. - Ezt nekem kellene mondanom. - Csakhogy M ax azt sajnálta leginkább, hogy a nő visszakozott, mielőtt befejezhette volna, amibe belekezdett. Cleo félszegen elmosolyodott. - Ne hibáztassa magát. Úgy látszik, nem voltam még felkészülve rá, hogy a fantáziavilág életre is kelhet. -
Fantáziavilág?
Cleo gyanakodva nézett rá. - Ne tegyen úgy, mintha nem olvasta volna a harmadik fejezetet! -
A harmadik fejezetet? - M ax zavarodottnak tűnt.
- A könyvnek azt a részét, amikor a tükörben lévő férfi vörös szalagot teker a nő nyakára, és behúzza magához a tükörbe. A nő belép a férfi világába, és a férfi magáévá teszi. - Éppen úgy, ahogy én csináltam? - M ax szemmel láthatóan elégedett volt magával. - Igen. Éppúgy, ahogy maga csinálta. Azzal az apró különbséggel, hogy maga nem tett magáévá, nem igaz?
- Cleo megérintette puha, telt ajkát. - Csak megcsókolt. - Hirtelen összevonta a szemöldökét. - Esküszik, hogy nem olvasta a harmadik fejezetet? -
Esküszöm. De mérget vehet rá, hogy elolvasom,
mielőtt ma lefekszem - ígérte M ax. - És valószínűleg a negyedik fejezetet is. Cleo arcát rózsás pír borította el. - Talán jobb volna, ha nem tenné. Szerintem eleget olvasott már ahhoz, hogy tudja, miről is szól A tükör. M ax Cleo szemébe nézett. - M ost már nem tudom abbahagyni. Cleo zavarbaejtően komoly tekintettel nézett rá. - Azt hiszem, jobb lesz, ha tisztázunk valamit. Ha valami szórakoztató tengerparti kalandra vágyik, nyugodtan felejtse csak el. Nem szoktam szórakoztató kalandokban részt venni. -
Én sem - felelte M ax.
Cleo fölemelte a szemüvegét, és az orrára nyomta. Az arca szinte lángolt, de a tekintete tiszta volt és határozott. - Hogy világosan fogalmazzak, semmiféle kalandban nem szoktam részt vermi. - Semmilyenben? - Semmilyenben. - Soha? - állhatatoskodott M ax. Cleo fölegyenesedett, majd visszaült a karosszék árnyékába. Egy hosszú pillanatig az éjszaka sötétjét nézte. - Egyszer régebben, huszonhárom éves koromban volt egy férfi az életemben. De különváltunk miután... a szüleim meghaltak. Azóta nem próbálkoztam senkivel. - M iért nem? - kérdezte M ax mohón, éhesen minden információra. Úgy érezte, hogy mindent tudni akar Cleóról, amit csak lehet. Le kell ásnia a legmélyebb rétegek alá, hogy megismerhesse a féltve őrzött titkokat. - Nem tudom. - Cleo tekintetéből haragos szikrák zuhataga lövellt szét. De a tűzijáték egy pillanat múlva, éppolyan gyorsan, ahogy megindult, abba is maradt. - Ez azért nem egészen igaz. A pszichiáterek szerint képtelen vagyok feldolgozni a szüleim halálát. -
Hogyan haltak meg?
Cleo összekulcsolt kezét nézte, mintha azon töprengene, hogy mennyit mondjon el a férfinak. A jelek szerint gyorsan meghozta a döntését. - Apám állítólag lelőtte anyámat, aztán maga ellen fordította a fegyvert. -
Jézusom! - motyogta M ax.
- A pszichiáterek szerint képtelen vagyok tudomásul venni, hogy a szüleim ilyen körülmények között haltak meg. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy gyönyörű kapcsolatukat valamiféle sötét, beteges megszállottság szennyezte be. - Logikusnak tűnik a magyarázat - mondta M ax csöndesen. - Nézze, Cleo, bocsássa meg, hogy feszegetni kezdtem a kérdést. Nem volt hozzá jogom. - A fene egye meg! - Cleo felpattant a székéről, és az üvegfalhoz ment. - Nem is tudom, miért mondtam el. M aga a második ma, akinek kiöntöm a lelkem. Úgy látszik, ezek a fenyegető üzenetek jobban kikészítettek, mint gondoltam. M ax összehúzta a szemét. - Hildebrandnak is mesélt a szülei haláláról? - Teljesen kihozott a sodromból; azt mondta, nem elég tiszta a múltam ahhoz, hogy politikusfeleség legyek. - Cleo sóhajtott
egyet. - Azt hiszem, kissé megeredt a nyelvem. Elmondtam neki, hogy A tükrön kívül más sötét titkom is van. És hogy a sajtó jól elcsámcsogna rajta, ha megtudnák a szüleim halálának körülményeit. -
Értem. És hogyan reagált erre?
Cleo vállat vont. - Hát alaposan megdöbbentette a hír. Sajnálom, M ax, hogy magát is belekevertem ebbe. Ez csakis rám tartozik. Egészen a mai napig csak a családom tudott arról, hogy mi történt a szüleimmel. -
Nem szándékozom másokkal megvitatni a kérdést.
- Nem is feltételeztem. - Cleo a szája szélébe harapott. - Csak meg akartam érteni magával, hogy nem vagyok alkalmas futó kalandokra, de még egy hosszabb ideig tartó kapcsolatra sem. M ax magához vette a botját, és lassan felegyenesedett. Tenyerét a sasfejre támasztotta, és Cleo szemébe nézett. - Nem fogom semmi olyasmibe belekényszeríteni, amit nem akar. Cleo válaszképpen elmosolyodott. Szeméből megkönnyebbülés és bizonytalanság áradt egyszerre. - Köszönöm, hogy megértett. És sajnálom, ami ma este történt. Kizárólag az én hibám volt. M ax mosolygott magában, és elindult az ajtó felé. - Csak ne legyen annyira biztos ebben. Viszlát reggel! - M ax? - Ne aggódjon, Cleo. M ostantól fogva a könyv szerint csináljuk. A maga könyve szerint.
ÖTÖDIK FEJEZET
Valamivel napkelte előtt Cleo föladta a hiábavaló kísérletezést, hogy elaludjon. Félrehajtotta a paplant, kiszállt az ágyból, és keresztülment a szobán, hogy megnézze, milyen az idő. Az égbolt borultnak látszott, de az eső nem eredt még el. M ég lesz idő egy gyors part menti sétára, gondolta, mielőtt lecsap a vihar. A nyugtalanul eltöltött éjszaka után szüksége volt rá, hogy a csípős tengeri levegőben kiszellőztesse a fejét. Később, a nap folyamán, talán jut ideje arra is, hogy beugorjon a Kozmikus Harmónia meditációs központjába. De délelőtt biztos, hogy nem fog ráérni. M indenképp a fogadóban akart lenni, mikor beindul a konyhai csúcsforgalom. Ahogy Jason megjegyezte egyszer, egy ilyen helyet, mint a Robbins Fészke, egy pillanatra sem lehet felügyelet nélkül hagyni. Cleót hirtelen elöntötte a szomorúság, ahogy eszébe jutott elvesztett barátja. Gyorsan elhessegette a gondolatot, belebújt egy farmernadrágba, és magára vett egy kék flanelinget. Jason nem örülne neki, ha állandóan a halálán rágódna, emlékeztette magát Cleo, miközben ezüstszínű tornacipőjét fűzte. Jason Curzon a jövőben hitt, nem a múltban. Cleo felmarkolta vadászzöld, csuklyás anorákját, és elindult az ajtó felé. Lement a lépcsőn, és végigtalpalt a szunnyadó fogadón. Az iroda felől hallatszó halk hortyogás elárulta, hogy George még mindig szolgálatban van, és éppoly éber, mint mindig. Cleo keresztülment a konyhán, a hátsó ajtó felé. Andromeda, Hajnalcsillag és a Kozmikus Harmónia ma reggeli személyzete nem érkezett még meg. A vendégek pedig nyugton lesznek még egy ideig. Ahogy kilépett az ajtón, a csípős levegő úgy hatott rá, mint egy frissítő zuhany. Az éjszaka sötétje lassanként átadta helyét az új nap szürkén derengő fényének. A fogcsikorgató hideg azonnal ráébresztette Cleót, hogy otthon felejtette a kesztyűjét. Dzsekije zsebébe dugta a kezét, és elindult a part menti sziklák felé. Rengeteg dolgot át kellett gondolnia ma reggel: az álmát, Benjy eltűnését, Trisha problémáit. Választ kellett találnia mindegyikre. De a tudata megakadályozta abban, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozzon. Hiába próbált másra összpontosítani, a gondolatai mindig ugyanarra az egy eseményre tértek vissza, ami egész éjszaka nem hagyta nyugodni: M ax csókjára. Szülei halála óta ez volt az első alkalom, hogy megcsókolt egy férfit, mégsem érezte azt a lelkiismeret furdalást, ami a többi ismeretségénél elfogta. Amit M axszel való találkozása után érzett, azt leginkább ujjongó örömhöz lehetett volna hasonlítani. Kívánta M axet, igazán kívánta. A lelke mélyén eltemetett szenvedély felébredt benne, és megmutatta magát egy igazi férfi érintésére. M egkönnyebbülés árasztotta el a testét, amikor ráébredt, hogy megtalálta azt a férfit, aki kiszabadíthatja börtönéből. A férfi a tükörből belépett végre az életébe. De Cleo legnagyobb bosszúságára a dolgok egyáltalán nem voltak olyan világosak és egyértelműek, mint számított rá. Túl keveset tudott M ax Fortune-ról, s túl nagy volt a bizonytalansági tényező. A legnyugtalanítóbb az volt, hogy a férfi szemmel láthatóan nem úgy viszonyult hozzá, ahogy ő viszonyult a férfihoz. Pedig arról ábrándozott mindig, hogy ha egyszer megtalálja a tükörbeli fantáziaképet az életben, akkor nemcsak ő ismeri fel azonnal, hanem az is felismeri őt. Abból, amit apja és anyja mesélt neki, tisztán látta, hogy a szülei megismerkedésük pillanatától tudták: a sors egymásnak teremtette őket.
De amikor Cleo előző éjszaka belenézett M ax szemébe, nemcsak vágyat és szenvedélyt látott benne, de valamiféle hűvös számítást is. Fájdalmasan felsóhajtott a gondolattól. Hiába közeledett tiszta és őszinte érzésekkel a férfihoz, kénytelen volt szembenézni a ténnyel, hogy M ax Fortune-nek egészen más céljai vannak. És ez veszélyessé tette. Normális körülmények között Cleo riasztórendszerének régen működésbe kellett volna lépnie. De akkor miért nem érzi most a régi, jól ismert lelkiismeret-furdalást? csodálkozott Cleo. M aga előtt látta, ahogy M ax a nyakába tekeri a vörös selyemszalagot, tökéletesen követve A tükör harmadik fejezetében leírtakat. Túlságosan is tökéletesen, gondolta keserűen. Fogadni, mert volna, hogy M ax elolvasta azt a részt, mielőtt becserkészte tegnap éjszaka. Cleónak olyan érzése támadt, hogy nem egyedül élvezi a hajnalt. Hátrapillantott a válla fölött, és megeresztett egy mosolyt Herbert T Valence felé, aki peckesen lépkedett nem sokkal mögötte. Valence, mint mindig, most is elegánsan volt öltözve; méregdrága kinézetű teveszőr kabátban feszített, aprómintás selyemsállal és barna antilopbőr cipőben. Bármilyen hajlakk vagy kencefice volt is az, amivel a haját rögzítette, áthatolhatatlan akadályt jelentett a természet erői számára. Egyetlen szál haja sem rezdült meg a viharos szélben. A kisujján pöffeszkedő gyémántgyűrű fényesen csillogott a hajnali szürkületben. M ostanában kijut neki a jól öltözött úriemberekből, gondolta Cleo gúnyosan. Herbert T Valence és M ax méretre szabott ruhatárának együttes eleganciája alaposan megemelte ezen a hétvégén a fogadó színvonalát. - Jó reggelt, M s. Robbins! - Valence kurtán biccentett. - Jó reggelt! - viszonozta Cleo a köszönést. - Nem is hallottam, hogy mögöttem jön. Egy kis reggeli séta a következő szeminárium előtt? - Pontosan egy mérföldet gyaloglók minden reggel - közölte Valence. - A megfelelő fizikai állapot nélkülözhetetlen a siker eléréséhez. -
Szeretem, ha valaki teszi is, amit prédikál.
- Nekem hírnevem van, amit fenn kell tartanom, M s. Robbins. Csak úgy tudok megfelelni a feladatnak, ha magam is a siker elérésének öt alapelve szerint élek. - M i az az öt alapelv, M r. Valence? - kérdezte Cleo kíváncsian. - Vagy ingyen nem árulhatja el? - M ivel szakmai kapcsolatban állunk egymással, megosztom magával az öt alapelvet. - Igazán kedves öntől. - Cleo kíváncsi lett volna rá, hogy szerepel-e közöttük a golyóstoll ötszöri elkattintása, mielőtt visszateszi a zsebébe, vagy hogy mindig ugyanabban a szobában kell aludnia. „Szakmai kapcsolatuk” fennállása óta Cleo egy hosszú listát összeállíthatott volna Valence efféle különcségeiből. Valence felemelte a kezét, és rámutatott a hüvelykujjára. - Az első szabály, hogy folyamatosan a célra kell koncentrálni. Valence rábökött a második ujjára. - A második, hogy tervet kell készíteni eme cél megvalósításához. A harmadik szabály, hogy ellent kell állni minden olyan zavaró hatásnak, ami el akar téríteni a kitűzött céltól. A negyedik szabály, hogy a legapróbb problémákat is fel kell térképezni és meg kell oldani, mielőtt továbblépünk a terv teljesítésének folyamatában. -
És az ötödik? - kérdezte Cleo.
-
Az ötödik, hogy mindig a siker lebegjen a szemünk előtt, és soha ne gondoljunk a kudarc lehetőségére.
Cleo eltöprengett ezen. - De mi van akkor, ha valaki kudarcot vall, M r. Valence? Valence büszkén magasra emelte a fejét. - A kudarc ismeretlen fogalom azok számára, akik a sikert tekintik életük mozgatórugójának. Biztosíthatom, M s. Robbins, hogy a hírnevemet nem hibák halmozásával értem el. -
Nem lehet könnyű megfelelni az effajta hírnévnek - merengett Cleo.
De az elért siker bőven kárpótol minket az erőfeszítéseinkért - magyarázta Valence. - M agának tudnia kell, M s. Robbins, hogy miről beszélek. Elég, ha arra gondolok, hogy milyen sokra vitte ilyen fiatalon. Az egyik legfelkapottabb fogadót mondhatja magáénak a washingtoni tengerparton. Hogyan tudta meggyőzni a bankot, hogy hitelt adjon a Robbins Fészke megnyitásához? Cleo végignézett az acélszürke tengeren. - Saját pénzem volt. -
Á, értem. Családi megtakarítás.
Cleo a takarékbetétre gondolt, ami szülei halála után maradt rá. - Igen. Bocsásson meg, ha tolakodó voltam - mondta Valence kissé mogorván, miután rájött, hogy valószínűleg túl kényes kérdést bolygatott. - Nem akartam beleütni az orrom a magánéletébe. Az igazat megvallva nagyon érdekelnek a sikertörténetek. Azt is mondhatnám, hogy gyűjtöm őket.
-
Gyűjti őket?
- Úgy van. Ha találkozom egy érdekesebb sztorival, nyomban megpróbálom kielemezni. Hogy megfejtsem a titkát. Sokat tanulok belőlük, aztán beépítem a szemináriumom anyagába. - Az én sztorim egyáltalán nem érdekes, M r. Valence - mondta Cleo. - A fogadót az örökségemből vettem. Néhány barátom segítségével sikerült rendbe hoznom és beindítanom. Ennyi a történet. Valence újra bólogatni kezdett. - A személyzete mindenesetre meglehetősen szokatlan benyomást kelt. A konyhai dolgozók leginkább egy űrkorszaki kommuna tagjaihoz hasonlítanak, az új embere pedig, aki bottal jár, egyáltalán nem úgy öltözködik és viselkedik, mint egy szállodai alkalmazón. - Pedig az - felelte Cleo kurtán. - De még nem tudom, hogy meddig marad. - Ettől a felismeréstől elakadt a lélegzete. A puszta lehetőségtől, hogy M ax bármikor elmehet, éles fájdalom járta át a testét. Nem akarta elveszíteni a tükörből ismert férfit, akire végre a valóságban is rátalált. - Véleményem szerint az illető túlságosan arrogáns ilyen állás betöltéséhez. Cleo mosolygott magában. - M ajd beszélek a fejével. -
Az nagyon helyes lenne. - Valence rápillantott mé-
rétes aranyórájára. - Ideje visszavonulnom a szobámba. Át kell még futnom a jegyzeteimet. De mielőtt búcsút vermek öntől, M s. Robbins, szeretném, ha tisztáznánk valamit. Cleo elnyomott egy ásítást. - M i volna az, M r. Valence? Valence neheztelő arckifejezést öltött magára. - Remélem, hogy a jövőben nem lesz több zavaró körülmény, mint például az a fajta áramkimaradás, amit tegnap délután kénytelen voltam elviselni. Cleo elfintorodott. - Tartok tőle, M r. Valence, hogy az efféle dolgokat nem áll módomban irányítani. M egteszünk minden tőlünk telhetőt, de nem garantálhatok semmit, főleg vihar idején. - Ha nem képesek a folyamatos áramellátást biztosítani, kénytelen leszek más helyszínt keresni a szemináriumaimhoz közölte Valence. - M int említettem, M r. Valence, megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy zavartalanul dolgozhasson. Valence elégedetlenül csóválta a fejét. - Hát akkor, úgy látszik, egyelőre be kell érnem ennyivel. M ajd meglátjuk, mi lesz, nem igaz? -
Szerintem is - válaszolta Cleo. - Viszlát, M r. Valence.
-
Köszönöm. Viszlát.
Valence hirtelen megtorpant, tökéletes száznyolcvan fokos fordulatot tett, aztán elindult a fogadó felé. Cleo figyelte, ahogy a pasas belerejti arcát a méregdrága kabát melegébe, és határozott léptekkel menetel a csípős hidegben. Aztán ő is folytatta útját a sziklák mentén. Arra gondolt, amit Valence-nek mondott az imént. Nem tudom, hogy meddig marad. Elég indok ahhoz, hogy különösen óvatos legyen az ember, gondolta Cleo. M axről szinte semmit nem tudott, jóllehet határozottan érezte: ő az a férfi, akire egész életében várt.
Cleo elhalasztotta a Trishával kapcsolatos családi megbeszélést, míg a szemináriumi résztvevők utolsó csoportja ki nem jelentkezett a fogadóból. A vacsorái előkészületet megelőző délutáni szélcsendben tartották az összejövetelt. Andromeda, Hajnalcsillag, Trisha, Sylvia és Cleo az étkezőfülke padján foglaltak helyet. Trisha ránézett a többiekre, és zokogásban tört ki. - Na, drágám, ne nyafogj már! - Andromeda odanyújtott neki egy szalvétát, hogy megtörölhesse a szemét. - Nem te vagy az első nő, aki ilyen helyzetbe került, és nem is te leszel az utolsó. A legfontosabb, hogy sose feledd: nem vagy egyedül. -
Azt hittem, hogy szeret - szipogta Trisha.
- Szerintem, szeret is - mondta Cleo szelíden. - De Benjy össze van most zavarodva. - Annyira, hogy még a védekezésről is megfeledkezett a fiatalúr - morogta Hajnalcsillag. Szigorú tekintettel nézett Trishára. Ha jól emlékszem, alaposan megvitattuk ezt a kérdést a közelmúltban. M it rontottatok el? Trisha heves zokogásban tört ki. - Igazán sajnálom. Elvesztettem a fejem. Te nem tudhatod, milyen érzés az ilyesmi. Nem-e? - horkant föl Hajnalcsillag. - Én már hatvankét éves vagyok, édes lányom, és nem ládába zárva töltöttem ezeket az éveket. Hidd el nekem, hogy tudom, miről van szó. A szenvedélyes szerelem nem mentség a hülyeségre. Egy nőnek mindig használnia kell a fejét. Kezében kell tartania az események irányítását. Trisha még hangosabban zokogott. Cleo Hajnalcsillagra villantotta a szemét. - Az isten szerelmére, ez nem vezet sehová. Andromeda korholó pillantást vetett barátnőjére. - Cleónak igaza van. Szegény Trishán nem segít most a kiselőadás. A baj megtörtént. Előre kell tekintenünk. Ahogy M r. Valence egész héten mondogatta, pozitív módon kell hozzáállni a dolgokhoz. A
problémát egy sokat ígérő lehetőség kiindulópontjaként kell kezelnünk. -
Igazad van, bocsássatok meg. - Hajnalcsillag vigasz-
taló pillantást küldött Trisha felé. - Ne bánkódj, Trisha! Túl fogjuk élni a dolgot. -
Az én hibám volt - jajgatott Trisha.
-
Kettőn áll a vásár - jelentette ki Cleo. - Benjy legalább annyira hibás a dologban, mint te.
- Azzal a különbséggel, hogy Benjy bármikor kibújhat a felelősség alól - tette hozzá nyersen Hajnalcsillag -, míg Trisha nem. - Tudjátok - merengett Andromeda -, engem eléggé meglepett, hogy Benjy csak úgy kisétált az ajtón. Azt hittem, hogy a fiú összekapta magát egy kicsit, ahogy mondani szokás. Keményen dolgozott, és a főiskola esti tagozatára is eljárt. Egyre rózsásabb színben látta a jövőt. Biztosra vettem, hogy menni fog neki a dolog. - M indent megtett - mondta Trisha szomorúan. - M indent a világon. - Egyetértek - mondta Cleo. - Tudom, hogy szívén viseli Trisha sorsát. És biztosra veszem, hogy rettenetesen meg van most ijedve. - Szerintem keresnünk kéne egy pszichológust a fiúnak - javasolta Andromeda. Hajnalcsillag megvonta a vállát. - Nem tudom, hogy jót tennénk-e vele. Cleo úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást, mielőtt a beszélgetés Benjy lelki problémáinak megvitatására terelődik. Gondolkoztam ezen a dolgon. Körülbelül másfél éve jött ide Benjy. Rendes fiúnak ismertük meg, és nem hiszem el, hogy képes megszökni a felelősség elől. Lefogadom, csak azért ment el, hogy nyugodtan átgondolhassa a dolgokat. Trisha felnézett a szalvéta mögül. Halvány reménysugár csillant meg a szemében. - Tényleg azt hiszed, hogy vissza fog jönni? Cleo eltűnődött egy pillanatra. - Biztosra veszem, hogy Benjy össze van omolva e pillanatban. Valószínűleg szüksége van valakire, akivel meg tudja beszélni a dolgot. -
Hát miért nem beszélte meg velünk? - háborgott Hajnalcsillag. - Végül is mi vagyunk a családja.
Cleo elfintorodott. - Nem tűnt föl neked, hogy Sammyt leszámítva kizárólag nők vannak itt? Szegény Benjy biztosan azt hitte, hogy mindenki Trisha vigasztalásával lesz elfoglalva, és az ő bajával nem törődik majd senki. Sylvia felhúzta a szemöldökét. - Elég logikusan hangzik. - Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy Benjy, akár akarja, akár nem, felelősséggel tartozik Trisháért - jegyezte meg Hajnalcsillag. - Anyagi felelősséggel. - Egyetértek - helyeselt Sylvia. - Lehet, hogy Benjy nem elég érett ahhoz, hogy az érzelmi és morális követelményeknek megfeleljen, de anyagi kötelezettségeit akkor is teljesítenie kell. M ég Doug is elküldi néha a gyerektartást. Benjynek is ugyanezt kell tennie. Cleo fölemelte a kezét. - Ahelyett, hogy gyerektartás fizetésére kényszerítenénk Benjyt, nem ártana, ha mással is próbálkoznánk előbb. Először is meg kellene győznünk, hogy jöjjön vissza közénk, hiszen ide tartozik. Trisha elkeseredetten nézett rá. - De hát elment. Azt se tudjuk, hol van. Hogy fogjuk megtalálni? - M ax talán meg tudja találni - mondta Cleo csöndesen. - M ax? - Trisha döbbenten nézett rá. - Hogy tudná M ax megtalálni? - Van egy barátja, aki nyomozóirodát vezet - felelte Cleo. - Nincs nagy bizodalmam a magándetektívekben, de M ax szerint a barátja ügyes fickó. Benjy valószínűleg nem ment messzire, és biztos, hogy nem rejtőzött el. Trisha az ajkát harapdálta. - Gondolod, hogy M ax barátja meg tudja találni Benjy? Hamarosan kiderül. - Cleo hirtelen elhatározással felpattant az asztaltól. Ahogy megfogalmazódott benne a gondolat, máris tudta, hogy ez a helyes megoldás. - Várjatok meg, rögtön jövök! M egpördült a tengelye körül, és elviharzott az ajtó felé. Nem nézett vissza, bár tisztában volt vele, hogy a többiek döbbenten merednek utána. Cleo végigment a folyosón, és kiért az előcsarnokba. M ax nem volt sehol. M egpróbálta a szalonban is. M indössze három vendéget látott, akik csendben olvasgattak a kandalló előtt. A folyosón összefutott az egyik takarítónővel, aki forgalmasabb napokon járt be, és most a szeminárium után maradt romok eltüntetésében segédkezett. -
Darleen, nem láttad M axet?
- Azt hiszem, a napozóteraszon van Sammyvel - felelte Darleen. Cleo irányt változtatott, és újra végigment a folyosón. Egy pillanat múlva kilépett a teraszra. Csendes eső áztatta az üvegtetőt. Az esőcseppek kitartó kopogását és a szökőkút halk bugyogását leszámítva teljes csend honolt a teremben. M ax az egyik fonott széken ült, lábát egy fonott zsámolyon nyugtatta. Botját a szék széles karfájához támasztotta. Cleónak olyan érzése támadt, hogy M ax tökéletesen beleillik az egzotikus környezetbe. Úgy festett ebben a miliőben, mint egy
elegáns kalózkapitány, aki békésen visszavonult valamelyik csendes-óceáni szigetre. Cleo összerándult, amikor meglátta, hogy M ax A tükröt olvassa. Sammy M ax mellett ült egy miniatűr fonott széken, amit Cleótól kapott karácsonyra. Donald kacsája és egy képeskönyv feküdt az ölében. Hüvelykujját a szájába dugta, és M axet utánozva elmélyülten nézte a könyvét. -
Hello! - szólalt meg halkan Cleo.
Sammy kihúzta az ujját a szájából. - Szia, Cleo! Könyvet olvasunk M axszel. -
Látom.
- Azt mondta M ax, hogy a könyvek különlegesek. És neki nagyon-nagyon sok van belőlük. Egy titkos szobában tartja őket a házában, ahová egyedül csak ő mehet be. - Ez igaz? - Cleo kíváncsi lett volna rá, hogy mit tart még abban a szobában. Talán a szívét is. Végigment a csempézett padlón. - M ax, ha nem bánja, szeretném megkérni, hogy csatlakozzon hozzánk a konyhában. M ax csodálkozva nézett fel a könyvből. - M i célból? Cleo megköszörülte a torkát. - Szeretnénk, hm, megkérni, hogy segítsen nekünk. M ax arcára kiült a csodálkozás. - M iben? - M egtalálni Benjyt. - A fenébe! - mondta M ax halkan. Sammy kirántotta a hüvelykujját a szájából. - Nem lett volna szabad ilyet mondanod a jelenlétemben. M ax lenézett a gyerekre. - Elnézésedet kérem. Nem is tudom, hogyan csúszhatott ki a számon. Sammy bólintott. - Rendben van. Csak el ne mondd anyunak! -
Nem fogom - ígérte M ax.
Cleo reménykedve nézett. - Gondolja, M ax, hogy meg tudja találni Benjyt? -
M ax mindenkit meg tud találni - jelentette ki Sammy. - Donald kacsát is megtalálta.
- O'Reilly talán fel tudja deríteni a tartózkodási helyét - mondta M ax óvatosan. - M it szándékoznak tenni Benjyvel, ha megtalálják? - Nem tudom még - mondta Cleo, és legmegnyerőbb mosolyát varázsolta az arcára. - Az lenne a legjobb, ha beszélne vele. M ax eltátotta a száját. - Azt akarja, hogy é n beszéljek Benjyvel? Nem is ismerem a fiút. - Tisztában vagyok vele - mondta Cleo komoly arccal de maga férfi, és szerintem Benjy szívesebben tárgyalna egy férfival ebben a helyzetben. -
És mi a francot tudnék neki mondani?
-
A francot se szabadna használnod előttem - szólt közbe Sammy.
-
Bocsánat - mondta M ax ridegen.
Cleo arcáról továbbra sem hervadt le meggyőzőnek vélt mosolya. - Az lenne az ideális, ha rá tudná beszélni, hogy jöjjön vissza. És teljesítse a Trishával szembeni erkölcsi kötelességét. De ha nem megy, legalább ébredjen rá, hogy anyagi kötelezettségei is vannak. - Nem kér tőlem túl sokat? - morogta M ax. - M i az a kötelezettség? - kérdezte Sammy. -
Erre szoktak hivatkozni, amikor azt akarják egy embertől, hogy csináljon valamit. - M ax nem vette le a szemét Cleóról.
Aha! - Sammy láthatóan elégedett volt a válasszal. M ax Cleo arcát tanulmányozta. - A feladat igencsak messze esik a szakterületemtől. Nem vagyok szociális munkás. - De azt mondta, hogy O'Reilly nagyon ért az emberek előkerítéséhez - emlékeztette rá Cleo. - M egtalálni Benjyt, az egy dolog - mondta M ax. - M eggyőzni, hogy jöjjön vissza, egészen más dolog. -
M eg kell próbálnunk.
M ax Cleóra nézett. - Jobban örültem volna, ha kihagy ebből az ügyből. Sammy kihúzta az ujját a szájából. - Fogadok, M ax, hogy te haza tudod hozni Benjyt. Cleo fürkésző tekintettel nézte M axet. - Nem bánja, ha a konyhában fejezzük be a beszélgetést? -
Valami azt súgja, hogy nem úszhatom meg. - M ax levette a lábát a zsámolyról.
Éppen nyúlni akart a botjáért, amikor Sammy talpra ugrott, megmarkolta a botot, és odanyújtotta M axnek. Köszönöm. - M ax elegáns mozdulattal elvette a botot. Hóna alá csapta A tükröt, és Cleóra pillantott. - Rendben van. M ehetünk.
Sammy visszaült az apró fonott székre. - M ax, visszajössz még és olvasol velem egy kicsit? M ax lenézett a kisfiúra. Lehetséges. -
Oké. Itt várlak.
Cleo bánatosan elmosolyodott, miközben kilépett az üvegezett balkon ajtaján. - Sammy teljesen belehabarodott magába, igaz? -
Állandóan a lábam alatt van, bármerre is fordulok.
- Az a gyanúm, hogy tiszteletbeli nagybácsit akar magából is csinálni, ahogy Jasonból - magyarázta Cleo. - Nem probléma - mondta M ax. - Kezdem megszokni a dolgot. Cleo belökte a konyhaajtót. Trisha, Sylvia, Andromeda és Hajnalcsillag egyszerre fordultak meg. Tekintetükből izgatottság, remény és határozott elszántság áradt egyszerre. -
Na? - Hajnalcsillag felhúzott szemöldökkel nézett M axre. - Segít nekünk megtalálni Benjyt?
Andromeda és Sylvia alig leplezett rokonszenvvel figyelték M axet. Trisha beleszipákolt a szalvétába, s reményvesztett pillantást vetett rá. M ax szemügyre vette a csapatot, miközben beült az étkezősarokba. Arcáról nem lehetett leolvasni semmit. - Valószínűleg elő tudom keríteni Benjyt. A nők megkönnyebbülten összenéztek. -
Ez nagyszerű! - lelkendezett Andromeda. - Beszélni fog vele? És megpróbálja hazahívni?
M ax arcvonásai megkeményedtek. - Beszélni fogok vele, de nem ígérek semmit. -
M egértjük - vágta rá Cleo gyorsan.
Trisha zavartan fészkelődött. - Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet: Nem tudom, hogy Benjy el bír-e viselni ennyi feszültséget. És mit mondok neki, ha M ax megtalálja és hazahozza? -
Először is - mondta M ax -, nem fogja többé Benjynek nevezni.
Döbbent csend telepedett a csapatra. Cleo és a többiek tátott szájjal bámultak rá. Cleo volt az első, aki becsukta a száját. - M iről beszél? Hisz Benjynek hívják. Benjy Atkinsnek. Többé nem. Ha visszajön ide, és vállára veszi az összes felelősséget - mondta M ax. - Ha azt kívánják szegény jó Benjy gyerektől, hogy viselkedjék férfi módjára, az a legkevesebb, hogy úgy is bánjanak vele, mint egy igazi férfival. M ától kezdve Ben lesz a neve. Persze, M ax, szívesen végigfuttatom a listádat a komputeremen - mondta Compton O'Reilly a vonal másik végén. - De mi az ördög történt veled? Igaz, hogy otthagytad a Curzon Internationalt? O'Reilly hangja vidámnak tűnt, de hát ebben nem volt semmi újdonság. M indig vidám volt a hangja. M ax egyike volt annak a néhány bennfentesnek, akik tudták, hogy O'Reilly felfokozott életvidámsága csak álca. Imádott feleségének és gyerekének öt évvel ezelőtt bekövetkezett halálos balesete óta O'Reilly visszahúzódott a vidám nemtörődömség álcája mögé. M ax talán még meg is irigyelte volna barátja jó kedvét, ha nem tudja, hogy az állandó vidámsággal O'Reilly csak a fájdalmát leplezi, ami mind a mai napig égeti a belsejét. - Otthagytam a Curzont. - M ax a válla és füle közé szorította a kagylót, és kézbe vett egy tollat. - Új állásom van. - Komolyan mondod? - csodálkozott O'Reilly. - Hallottam néhány pletykát, de nem hittem nekik. Biztosra vettem, hogy az öreg halála után olyan ajánlatot kapsz a Curzontól, amit nem tudsz majd visszautasítani. - Nem érdekel a Curzon ajánlata. - M ax kissé összerándult, ahogy hátradőlt a széken. M egdörzsölte a lábát, és kinézett a szobája ablakán. Rádöbbent, hogy egyre jobban tetszik neki a kilátás a padlásszobából. - Nem lep meg túlságosan, hogy átigazoltál egy másik szállodalánchoz. M elyikhez is mentél, csak nem a Global Village Propertieshez? Hosszú ideje vadásztak már rád. - Nem mentem se a Global Village-hez, se a többihez. - M ax elgondolkodva kocogtatta a tollát az előtte fekvő sárga papírtömb tetején. A hétvégi fogadóvendégek voltak felsorolva ábécé sorrendben a felső lapon. M ax minden név mellé odaírta a lakcímet és telefonszámot. - Egy kis magánbiznisz, há? - O'Reilly eltöprengett egy pillanatra. - M iben sántikálsz? Untad már magad? M egvásároltál néhány kisebb hotelt, és kiépíted a saját szállodaláncodat? Gondolom, az sem okoz problémát. Te vagy az egyetlen ember, aki meg tudja izzasztani a Curzon-szállodákat. Öröm látni az ilyet. - Csak egy part menti fogadóról van szó, és nem áll szándékomban se megvásárolni, se szállodaláncot alapítani. O'Reilly felnyerített. - Ugyan már, M ax, ne akard nekem bemesélni, hogy egy harmadosztályú turistaszállót vettél a tengerparton.
-
Félreértesz. Egyáltalán nem vettem meg a helyet. A tulajdonosnak dolgozom.
-
M it csinálsz? - csodálkozott O'Reilly.
- Elég érdekes dolgokat. Vécét pumpálok, tűzifát cipelek vagy sört csapolok. Jelen pillanatban egy biztonsági problémát igyekszem éppen megoldani - mondta M ax. - Abbahagynád addig a kacarászást, míg leellenőrzöd a listát, vagy hívjam föl inkább a Brindle Nyomozóirodát? - Hé, te csak ne hívogasd a konkurenciát! Elintézem a dolgot. Kinek küldjem a számlát? -
Küldd a nevemre!
- Egyvalamit nem értek - tűnődött O'Reilly. - A címüket eleve ismered ezeknek az embereknek. M égis mit akarsz, mit nyomozzak ki róluk? - Nem tudom pontosan. - M ax végigpásztázta a neveket a papírlapon. - Derítsd ki, hogy a felsoroltak kapcsolatban állnak-e ultrakonzervatív csoportokkal vagy szélsőséges vallási szervezetekkel. Azt is megnézhetnéd, hogy vád alá helyezték-e valamelyiküket szélsőjobboldali tüntetéseken való részvétel vagy rasszista uszítás miatt. És más hasonló dolgokat. - Arra gondolsz, hogy valami feldühödött fanatikussal állunk szemben? - Úgy fest a dolog - felelte M ax. - A munkaadóm írt egy könyvet, ami nemrég jelent meg. Az a gyanúm, hogy egy önjelölt cenzorral állunk szemben, aki sajátos módon próbálja kifejezni nemtetszését a szerzőnek. -
Úgy hangzik, mintha egy félcédulásról lenne szó. - Bárki legyen is az, nem riad vissza ártatlan írók ijesztgetésétől.
- Te is tudod, hogy mennyi ember érzi kötelességének manapság, hogy megóvja az olvasótábort a káros hatásoktól. - Tudom, de remélem, jóval kevesebben vannak azok, akik hosszas munkával becserkésznek egy inkognitóban élő írót, és fenyegető üzeneteket küldözgetnek neki. -
M eglátom, mit lehetek - mondta O'Reilly. - Szükségem lesz néhány napra.
M ax a tenger fölött gyülekező viharfelhőket figyelte. - Van itt még egy név, szeretném, ha azt is ellenőriznéd, ha már benne vagy a dologban. Egy Benjámin Atkins nevű fiatalembert kellene megtalálni. -
Összefügg az előbb említett problémával?
Nem, nem hinném. Teljesen külön ügy. A fogadó egyik korábbi alkalmazottjáról van szó. Lelécelt az éjszaka közepén, és elfelejtette megadni az új címét. -
Értem már. M it vitt magával?
- Nem az számít, hogy mit vitt magával, hanem az, hogy mit hagyott itt - magyarázta M ax. - Oké, rejtélyeskedj csak. Tudod, kit érdekel. M indenesetre, add meg Atkins paramétereit. M ax felolvasta azt a néhány adatot, amit Cleo leírt neki. Ben viszonylag rövid életét nem volt nehéz összefoglalni. Egy része saját múltjára emlékeztette M axet. De ő legalább nem csinált föl senkit, amikor huszonhárom éves volt. M indig tudott vigyázni arra, hogy teherbe ne ejtsen egy nőt. Ettől a gondolattól furcsa, szívszorító kép jelent meg előtte a gömbölyű hasú Cleóról. Birtoklási vágy és kíváncsiság különös elegye kavargott M axben. Az ö gyereke. Rádöbbent: most gondolt rá először, hogy saját gyereke legyen. - Amint találtam valamit, visszahívlak - mondta O'Reilly. - Kösz. - M ax habozott. - Egyébként, nem kell nagyon sietned az Atkinson fiú megtalálásával. -
M i a fenét akar ez jelenteni?
M ax megnyomkodta a bal lábát, s közben a tengert tanulmányozta. - Azt, hogy a válasz nem sürgős. Ne kapkodd el a dolgod! Letette a kagylót. Azért mondta O'Reillynek, hogy ne siessen Atkins becserkészésével, mert igyekezett halogatni a Cleo és a többiek által rábízott feladatot. Szinte biztosra vette, hogy a missziója kudarcra van ítélve. Kilencvenkilenc százalékig biztos volt benne: nem lesz képes rábeszélni Atkinst, hogy térjen vissza a családjához. A fenébe is, gondolta M ax. Halvány fogalma sem volt róla, hogyan vegyen rá egy fiatalembert a kötelességei teljesítésére. Az Atkins-ügy egyike volt azoknak a rendkívül ritka, s épp ezért igen emlékezetes eseteknek, amikor M ax előre tudta, hogy bukásra van ítélve. Előre gyűlölte a kudarcot, tiszta szívéből gyűlölte. Túl nagy árat kell fizetnie érte. M ax nagyon jól tudta, hogy ha nem tudja meggyőzni Atkinst, nem számíthat többé meleg fogadtatásra a Robbins Fészke fogadóban. Az embereknek gyorsan megváltozik a véleményük azokról, akiktől nem kapják meg azt, amit kérnek. Az idegent csak addig tűrik meg maguk között, amíg hasznuk van belőle. Ezek racionális problémák, gondolta M ax, nem érzelmiek. M indenesetre nehéz lesz tovább kutatnia a Luttrellek után, ha kipenderítik a fogadó meghitt családi fészkéből. Vagyis meg kell találnia a festményeket, még mielőtt Ben Atkins keresésére indul. M ax tovább masszírozta fájdalmasan sajgó combját. A megoldás egyértelmű. El kell csábítania Cleót. Ez a leggyorsabb és legkönnyebb módja, hogy elérje a célját.
Cleo volt a kulcs az örökség megszerzéséhez. Biztos, hogy sokkal többet tud a nő, mint amit eddig bevallott. Jasonnak az égvilágon semmi oka nem lehetett arra, hogy a halálos ágyán hazudjon. Cleónak tudnia kell, hogy hol vannak a festmények. De M ax is megtudott valamit A tükör-ből hogy a nő szenvedélyes szerelemre vágyik. S amióta felfedezte a nő lelkében izzó tüzet, biztosra vette, hogy fel tudja lobbantani maga iránt a szenvedélyt. M ax abbahagyta a combja masszírozását, és szemügyre vette a gyógyteával töltött kancsót, amit Andromeda küldött föl korábban. - Cleo említette, hogy komoly problémái vannak a lábával - emlékeztette M axet Andromeda még a konyhában, miközben a főzetet készítette. - Igyon meg egykét csészével, és meglátjuk, használ-e. - Csodát művelt a reumámmal - tette hozzá Hajnalcsillag. - Próbálja csak ki, M ax - unszolta Cleo. - Andromeda teái elmulasztják a fejfájást és fellazítják az izmokat. A kotyvaléknak olyan íze volt, mint valami tömény gyomnövénykivonatnak, legalábbis M ax úgy gondolta. De az érzés újdonsága, hogy Cleo és „családja” körülötte sürög-forog, valamilyen okból erősen csökkentette a főzet iránt érzett ellenszenvét. Időközben már fel is hajtott egy csészével. Lehet, hogy csak képzelődött, de a fájdalma mintha csillapodott volna, éppúgy, ahogy Cleo tegnap éjjeli masszírozásakor. Elhatározta, hogy megiszik belőle még egy csészével. Ahogy felidézte magában az elmúlt éjszakát, ismét forróság öntötte el a testét, a vágy újabb hullámait árasztva szét ereiben. M iközben a teát kortyolgatta, Cleo ajkának ízét próbálta felidézni magában. A vágytól remegő friss, édes ajak ízét. M ax ösztönei azt súgták, hogy ez a nő olyan szenvedélyes érzelemre képes, amilyennel soha életében nem találkozott. Neki csak az a dolga, hogy kiszabadítsa az izzó tüzet a jég mögül. De az idő fogytán volt. O'Reilly értette a dolgát. M ax tisztában volt vele, hogy a barátja, még ha nem is kapkodja el a dolgot, hamarosan jelentkezni fog a válaszokkal. És akkor M ax kénytelen lesz felkeresni Atkinst, hogy beszéljen a fejével. A szavát adta. Ami azt jelenti, hogy a Luttrelleket minél gyorsabban meg kell találnia. M ax nagyon jól tudta, hogy az Atkinsszel tervezett találkája után nyomban megváltozik majd körülötte a hangulat. Ismét idegennek fogják tekinteni a fogadóban.
Két nap múlva épp az ebédet készítették a konyhában, amikor Cleo belépett. Hajnalcsillag egy hatalmas fazék fölé tornyosult, amiben a Kozmikus Harmónia igen különleges zöldséges bablevese fortyogott. -
Nem láttad Andromedát? - kérdezte Cleo.
- Bármelyik pillanatban itt lehet. - Hajnalcsillag friss bazsalikomot szórt a fazékba. - Ott maradt egy kicsit az egyletben. - Történt valami? - Cleo elismerően szagolgatta a levest. - Éppen indulni készültünk, amikor odajött hozzánk egy selyem nyakkendős, szürke öltönyös fickó, és mindenáron beszélni akart velünk. Azt állította, hogy életbevágóan fontos. De én eljöttem, hogy elkészítsem az ebédet. - Hajnalcsillag néhány szem borsot dobott a fazékba. - Van már valami hír Benjyről? Cleo felvonta a szemöldökét. - Úgy érted, hogy M r. Ben Atkinsről? Hajnalcsillag elnevette magát. - Hát persze! M ostantól fogva az új nevén kell szólítanunk az úrfit, ugyebár. -
Ha nem tesszük meg, M ax meg se próbálja visszahozni. Egyébként, tudomásom szerint, semmi hír a hollétéről.
- Trisha nem nagyon hisz benne, hogy M ax meg tudja találni a fiút - közölte Hajnalcsillag. - De ha sikerülne is neki. Ben akkor sem jönne vissza. - M eglátjuk. - Cleo elfordította a fejét, ahogy kinyílt a hátsó ajtó, és Andromeda sietett be a konyhába. Vízcseppek csillogtak kékes színben játszó esőköpenyén. - Eleredt az eső. - Andromeda lehámozta magáról a csillogó köpenyt, és felakasztotta egy fogasra. - M ár azt hittem, hogy sose szabadulok meg ettől a félnótástól. M icsoda időpocsékolás! Hiába tiltakoztam, csak nem tágított. Hajnalcsillag becsukta a sütő ajtaját. - Valamilyen ügynök volt? -
Valami olyasmi. - Andromeda elgondolkozott.
Csak éppen nem eladni akart, hanem vásárolni. Garrison Sparknak hívják. - Á sejtettem! - háborgott Cleo. - Biztosan át akar csábítani titeket az éttermébe, nem igaz? - Nem egészen, drágám. - Andromeda megkötötte a kötényét a derekán. - Azt állította, hogy műkereskedő. Egy Luttrell nevű festő képei iránt érdeklődött. Cleónak elkerekedett a szeme. - Amos Luttrell? -
Igen, azt hiszem. M iért? Hallottál róla?
-
Ühüm. Ami azt illeti, hallottam. - Cleo összevonta a szemöldökét. - M ax említette.
Andromeda felmarkolt egy kést, és szeletelni kezdett egy erős paprikát. - M r. Spark szerint öt darab Luttrell festmény
hányódik valahol ezen a környéken. Azt mondja, egy vagyont érnek. Hajnalcsillag felpillantott. - M ennyi az a vagyon? Andromeda vállat vont. - Ötvenezer dollár. Cleónak leesett az álla. - Ötvenezer dollár. - Viccelsz? Ebben a pillanatban kinyílt a konyhaajtó. M ax jelent meg az ajtónyílásban. Sammy állt mellette, kezében Donald kacsával. - M ég egy hidegtálat kérnek a társalgóba - szólalt meg M ax. - Olajbogyóval - tette hozzá Sammy halálos komolysággal. - Elfogyott az összes olajbogyó. M ax lenézett rá. - M ivel megetted. -
Donald kacsa ette meg - kuncogott Sammy.
-
Rögtön elkészül az újabb hidegtál - mondta Hajnalcsillag. - Azonnal küldöm.
M ax Cleóra pillantott. - Valami baj van? -
Egy Garrison Spark nevű illető égre-földre keresi a képeket, amikről a múltkor beszélt nekem.
M ax arca megmerevedett. - Itt van Spark? - Nincs itt - felelte Cleo. - A Kozmikus Harmóniánál járt. Andromeda beszélt vele. M ax, M r. Spark szerint azoknak a képeknek ötvenezer dollár az értéke. - Hazudott - mondta M ax csendesen. - Negyedmillió dollárt érnek. És öt éven belül akár egymillióra is fölmegy az áruk. -
Úristen! - nyögte Hajnalcsillag.
Cleo kábultan nézett rá. - Negyedmillió dollárt? -
Igen - felelte M ax, és Andromeda felé fordult. - M it mondott Sparknak?
Andromeda meglepődött az éles hangtól. - Azt mondtam neki, hogy soha életemben nem hallottam Amos Luttrellről, nemhogy a festményeiről. Cleo szúrós szemmel nézett M axre. - M i folyik itt, M ax? Hogy gondolhatja valaki, hogy Jasonnak ilyen értékes festményei voltak? M ax Cleo szemébe nézett. - Azt hiszem, ideje, hogy rávilágítsak néhány dologra, ami Jason Curzon személyével kapcsolatos. M int említettem, Jason nem volt szegény ember. És akkor nagyon szerényen fogalmaztam. Ő volt ugyanis a Curzon International elnöke. - A szállodaláncé? - kérdezte Cleo döbbenten. - Biztos ebben? - Igen - felelte M ax. - Én csak tudom. Neki dolgoztam. HATODIK FEJEZET
A mi Jason Curzonunk tényleg azok közé a Curzonok közé tartozott? És ő vezette az egész szállodaláncot? - ismételte meg a kérdést Cleo később, még aznap este. Egy bárszéken üldögélt, s egy csésze Andromeda-féle gyógytea gőzölgött előtte. Tipikusnak mondható, lassú tempójú téli hétköznap este volt. Későre járt, és a félhomályba burkolózó társalgóból kiszűrődő beszélgetés zümmögése egyre fojtottabb és álmosabb lett. M ax a bárpult mögött állt, s olyan benyomást keltett, mint aki munkaképes éveinek zömét kávéfőzéssel és vacsora utáni desszertborok felszolgálásával töltötte. Hihetetlen az alkalmazkodóképessége, tűnődött Cleo. Bármilyen feladatot bíztak rá, rendíthetetlen higgadtsággal és nyugalommal végezte el. - M ár vagy huszadszor teszi föl nekem ezt a kérdést. - M ax kézbe vett egy frissen elmosott poharat, és szárazra törülgette egy fehér konyharuhával. - És a válaszom huszadszorra is az, hogy igen. - Jason egy szót sem szólt erről. Nyilván nem akarta, hogy tudjunk róla. - Cleo hitetlenkedve csóválta a fejét. - Azt tudtuk, hogy a vezetékneve Curzon, de álmunkban se gondoltuk volna, hogy bármiféle kapcsolatban lehet a hoteltulajdonos családdal. - Bizonyára azt akarta, hogy családtagként kezeljék - mondta M ax csendesen. - Egy kis fantáziavilágot akart maga köré varázsolni itt a tengerparton. Nem ártott vele senkinek. Persze hogy nem, csak hát nem könnyű elhinni, hogy a világ egyik legnagyobb szállodaláncának tulajdonosa éppen a Robbins Fészke fogadóban akarja tölteni a hétvégéit. - Cleo elhúzta a száját. - M ég vécét is pumpáltattam vele. Rendszeresen besegített Benjynek - akarom mondani B e n n e k - a csatornatisztításnál. M ax ferde pillantást vetett rá. - M aga tényleg nem tudta, hogy ki volt Jason?
- Halvány fogalmam se volt róla. M ég akkor se gyanakodtam, amikor levelet kaptam M rs. Singletontól, hogy Jason meghalt. - Roberta Singleton a titkárnője volt. Ahogy Jasont ismerem, valószínűleg megadott neki egy listát, hogy kiket értesítsen, ha valami történnék vele. - És mi is rajta voltunk a listán. - Cleónak eszébe jutottak azok a hosszú beszélgetések, miket Jasonnal folytatott a társalgóban. - M ost már legalább tudom, honnan szedte azt a sok hasznos tanácsot, amit a fogadó működtetésével kapcsolatban adott. Hála neki, a nyereségünk majdnem megduplázódott egy év alatt. Jason ötlete volt a számítógépes számlázórendszer bevezetése is. - Jason tudta, mit kell tenni, ha szállodák irányításáról volt szó. - M ax kézbe vett egy újabb poharat. - Ö volt a legjobb a szakmában. Cleo közelebb hajolt M axhez. - Nem is csodálom, hogy pénzvadász nőcskének nézett először, amikor meglátott. -
Ne bolygassuk ezt a témát.
Egyetértek. - Cleo belekortyolt a teájába, és eltűnődött azon, amit M ax első este mondott neki. - És maga Jasonnak dolgozott? -
Igen.
Cleo M ax kifejezéstelen arcát tanulmányozta, és ösztönösen érezte, hogy az egyszavas válasz mögött sokféle lehetőség rejtőzik. - M égis, milyen munkát végzett nála? Cleo.
Sokfélét. Olyanokat, mint itt. Valahogy nem tudom magáról elképzelni, hogy kávét főzzön, és csomagokat cipeljen a Curzon Internationalnél - mondta
-
M iért nem? Itt is azt csinálom.
-
M agának megvan a képessége, hogy bárhol megállja a helyét. - Cleo úgy döntött, hogy hanyagolja a témát.
- És mi a helyzet a festményekkel? Az Artie Lute-fiskekkel vagy minek nevezte őket. M ax elszörnyedve nézett rá. - Luttrellek. Amos Luttrellels: - Á, igen! Luttrellek. Ha jól emlékszem, amikor idejött, maga azt hitte, hogy Jason itt hagyta valahol a képeket. - Ezt mondta nekem. - M ax lesütötte a szemét. Képtelenség lett volna megmondani, hogy mire gondol. Cleo kissé félrebillentette a fejét. - És most ez a Garrison Spark nevű fickó is a képeket keresi. És ő is azt hiszi, hogy itt vannak valahol. Ismeri talán az illetőt? - Van egy felkapott galériája Seattle-ben. Nála dolgoztam egy ideig. - Nála is? - Cleo felvonta a szemöldökét. - Sok helyen megfordult, nem igaz? És mit dolgozott M r. Sparknál? - Festményeket csomagoltam. És kézbesítettem a vevő címére. Egyszerű fizikai munka volt. De nem dolgoztam sokáig Sparknál. - M ax a fényesre törölt poharat nézegette. - Eltérő véleményen voltunk bizonyos kérdésekben. -
M ilyen kérdésekben?
M ax egyenesen Cleo szemébe nézett. - Spark rendkívül okos fickó, aki nagyon sokat tud a modern festészetről. De nem szívesen fárasztja magát olyasféle kellemetlen apróságokkal, mint a becsületesség vagy a tisztesség. Ha lehetősége adódik rá, hogy elpasszoljon valakinek egy hamisítványt, szó nélkül megteszi. - Tényleg? - Cleo egészen lázba jött. - Soha nem láttam még csaló képkereskedőt. Nagyon egzotikusan hangzik. - Annyi erkölcsi érzék sem szorult bele, mint egy kígyóba. - M ax hangja rendkívül haragos volt. - Hallotta, mit mondott Andromedának, nem? Azt állította, hogy a Luttrellek alig ötvenezret érnek. -
És biztos benne, hogy többet érnek?
M ax vonásai megkeményedtek. - Sokkal többet. -
És abban is biztos, hogy magát illetik?
- Egészen biztos vagyok benne, hogy engem illetnek - mondta M ax halkan. - Jason egyszerűen magának ajándékozta ezeket? - Igen. -
Csak gondolt egyel, és ripsz-ropsz magának adott egy csomó értékes képet? - erősködött Cleo.
-
Igen.
- Akkor maguk ketten nagyon jó barátságban lehettek - vonta le a következtetést Cleo. - M ondhatni. - M ax precíz sorokba rendezte az eltörölgetett poharakat a bárpulton. - Azt mondta a halálos ágyán... - M ax hirtelen elhallgatott, és ismét a pohár-rakosgatásra koncentrált. - Nem érdekes. Cleo majdnem leszédült a bárszékről, ahogy a M axből áradó keserűség megérintette. De az elszántságot is érezte, ahogy M ax uralkodni próbál az idegein.
-
M ax? - ösztökélte szelíden. - M it mondott magának Jason?
M ax tekintete egészen merev volt, amikor Cleo a szemébe nézett, de a hangja semleges maradt. - Valami olyasmit mondott, hogy olyan vagyok neki, mintha a fia volnék. Cleo M axet nézte, és csalhatatlan biztonsággal megérezte, hogy Jason búcsúszavainál fontosabb szavakat soha életében nem mondtak M axnek. - Ó, M ax... M ax gúnyosan elhúzta a száját, de a tekintete nem változott. - Tisztában vagyok vele, hogy Jason túlzott. A pokolba! Végül is csak az alkalmazottja voltam, nem a saját vére. Ezt én tudom a legjobban. -
Igen, de ha Jason a fiának nevezte, akkor mégiscsak fontos volt az életében.
M ax arcáról eltűnt a gúnyos mosoly. Egy újabb poharat kezdett fényesíteni. - Jason a halálán volt. És a halálos ágyon elmondott szavak rendszerint kissé melodrámáira sikerednek. Biztosra veszem, hogy nem szó szerint értette. - M ax elhallgatott egy pillanatra. Hirtelen megkeményedett a tekintete. - De a Luttrelleket nekem ajándékozta. Ehhez nem férhet kétség. Cleo most már biztosan tudta, hogy Jasonon kívül M ax nagyon-nagyon régen nem kapott senkitől, még közvetett formában sem, szeretetet. Cleo szülei szenvedélyes szerelmére gondolt, mely szoros kapocsként tartotta őket össze, és szívből sajnálta M axet, amiért soha nem volt része ilyesmiben. - Ezek a Luttrell-festmények többet jelentenek magának, mint a pénzben kifejezett értékük, igaz? Az a fontos, hogy Jasontól örökölte őket - mondta Cleo. - Ő akarta, hogy magához vegye a képeket. - Ideküldött, hogy keressem meg őket - felelte M ax ugyanolyan semleges hangon. - Azt mondta, hogy az ön védőszárnyai alá helyezte őket. - Hm. Fogalmam sincs, mire gondolhatott. - Cleo végignézett a társalgó falát díszítő, angliai vadászjeleneteket ábrázoló festményeken. - Jason még csak említést sem tett róluk. - Valóban? Cleo M axre villantotta a szemét. - M it jelentsen ez? -
Semmit. - M ax töprengő arckifejezést öltött magára. - Azon tűnődöm, hogy mire célozhatott Jason.
A leghalványabb fogalmam sincs - jelentette ki Cleo. Arra készült, hogy megerősítse az álláspontját, amikor észrevette, hogy M ax figyelme a társalgó ajtaja felé fordul. Cleo elfordította a fejét, hogy megnézze, mi folyik ott. Egy határozott arcélű, hegyes állú fiatalember ballagott be a helyiségbe, arcán a gyötrődő poéták mélabús melankóliájával. Fekete pulóver, fekete farmernadrág és fekete cipő volt rajta. Hátrafésült, sötétbarna haja a vállát verdeste. Valami lappangó tűzféle sejlett rejtélyesen összehúzott szemében. Cleo elmosolyodott. -
Az egyik barátja? - kérdezte M ax halkan.
Cleo kissé áthajolt a bárpulton. - Ez Adrian Forrester, Harmony Cove legnagyobb meg nem értett írója. Egy éve jött a városba, és mindenkinek azt mondta, hogy író, de mind ez ideig nem adott el egyetlen könyvet sem. Hetente egyszer-kétszer be szokott ugrani hozzánk. M ax felvonta a szemöldökét. - Remélem, nem dicsekedett el neki a saját sikerével. M aga tréfál? Nem hinném, hogy túlságosan örülne neki. Valószínűleg mély depresszióba zuhanna. - Cleo visszaereszkedett a bárszékre, ahogy Adrian közelebb ért hozzájuk. Adrian elérte a bárpultot, és ernyedt méltósággal elhelyezkedett a Cleo melletti széken. Aztán magára öltötte életunt mosolyát, amit szinte tökélyre fejlesztett az idők folyamán. Egy megtört Lord Byron, amint gyötrődik az unalomtól. Gondoltam, beugrom egy kávéra - mondta vontatott hangon Adrian. - A könyvem egyik kulcsfontosságú fejezetével küszködöm egész nap. Nem akar összeállni úgy, ahogy szeretném. Gondoltam, egy kis koffein meg egy kis környezetváltozás segíteni fog. Cleo vigasztalóan rámosolygott. - Biztosan. M ax pompás kávét tud főzni. Adrian röpke, lekicsinylő pillantást vetett M axre. - Nyomass egy duplát, haver! Nem árt egy kis löket. M eglátom, mit tehetek - felelte M ax. - De előre figyelmeztetem, ha tovább idézget a „Játszd újra, Sam!”-ből, nem állok jót magamért -
Há? - Adrian zavartan felvonta a szemöldökét.
-
Nem érdekes. - M ax kezelésbe vette a fényesen csillogó kávéfőző gépet. Nagyot szisszent a gőz.
Adrian Cleo felé fordult. Unott képet vágott, és M ax felé bökött az állával. - Új ember a csapatban? Igen - felelte Cleo. Tapasztalatból tudta, hogy Adrian kizárólag saját magáról szeret beszélni, ezért témát váltott. - Hogy megy az írás?
Adrian sokatmondóan felhúzta a vállát. - Elküldtem a legújabb művemet a legnagyobb kiadókhoz. Valamelyiküktől hamarosan megérkezik a válasz. M eg fognak veszni érte. Nemsokára egy könyvaukció kellős közepén fogom találni magamat. Ideje volna saját ügynököt szerződtetnem. -
Egy újabb krimi? Igen. V é r e s z s á k u t c a a címe. Klasszikusan kemény és
-
férfias detektívregény. A műfaj legletisztultabb formájában. Nagyon kevés író képes ilyesmire manapság. - Adrian undorodva félrehúzta a száját. - A női írók romantikus kalandregényekkel árasztják el a világot. - Valóban? - csodálkozott Cleo. - Igen. Lealacsonyítják a műfajt a női detektívjeikkel. M ég azokban a könyvekben is, ahol férfi a főszereplő, női kíséretet adnak mellé. - Adrian elfintorodott. - M indenki csak a p á r k a p c s o l a t o k k a l foglalkozik. - M i rossz van abban? - kérdezte Cleo, a F i n o m b o s s z ú - b a n leírt romantikus kapcsolatra gondolva. - Szeretem, ha egy történetben romantika is van. - Ne fárasszon, Cleo! A romantikus nyavalygás nőknek való. Én valódi könyveket írok. - Azt akarja mondani, hogy baj van azokkal a könyvekkel, amiket a nők szeretnek olvasni? - kérdezte Cleo nagyon udvariasan. Igyekezett türelmes lenni Adrian-hez, de lehetetlenség volt teljesen figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a fickó időnként agyára tudott menni az embernek. - Én csak azt mondom, hogy a modern detektívregényt, mint műfajt, azok a női írók teszik tönkre, akik a párkapcsolatokat fontosabbnak tartják az adott történetben, mint a bűncselekmény megoldását - magyarázta Adrian ellentmondást nem tűrő hangon. - Ki a fene kíváncsi egy párkapcsolatra egy krimi kellős közepén? -
Esetleg a női olvasók - próbálkozott Cleo.
Kit érdekelnek a női olvasók? - Adrian vészjósló pillantást vetett Cleóra. - Én klasszikus krimiket írok. Férfias és vad történeteket. A legkeményebb fajtából. Az én munkáim a gyökerekig hatolnak. Fontos és maradandó műveket fogok alkotni. A kritikusok meg fognak veszni értük. Átkozott legyek, ha behódolok a női olvasóknak, akik párkapcsolatokra vadásznak a regényekben. M ax letette a kávét Adrian elé a pultra. - Nem vagyok benne biztos, Forrester, hogy helyesen választott. Az olvasókat jobban érdeklik a karakterek, mint a puszta cselekmény. A jó karakterábrázoláshoz pedig nélkülözhetetlen az emberi kapcsolatok bemutatása. Cleo egyetértően mosolygott. Adrian bosszús pillantást lövellt M ax felé. - M icsoda maga? Könyvkritikus? -
M a este nem. M a este bárpincér vagyok.
- Fogadja meg a tanácsomat, és maradjon meg ennél a munkánál. Az a gyanúm, hogy egy komolyabb kihívást igénylő feladat meghaladná az erejét. - Adrian felemelte a kis kávéscsészét, nagyot kortyolt belőle, aztán nyomban ki is köpte. - Hrrr! - Vadul hörgött és fulladozott, végül felmarkolt egy szalvétát. Cleo közelebb hajolt hozzá, és ütögetni kezdte a hátát. - Jól van, Adrian? Adrian dühös pillantást lövellt M ax felé. - M i a fészkes fenét tett a kávéba? - Pörkölt francia kávészemeket, és megdupláztam az adagot. - M ax ártatlan képet vágott. - Azt mondta, hogy erősen akarja. - Vigye a fenébe, ezzel meg lehetne ölni valakit! - hörögte Adrian. M ax udvariasan elmosolyodott. - Pedig pont olyanra csináltam a kávéját, amilyenek a regényei. Férfiasra és vadra. A legkeményebb fajtából. M ax módszeresen behálózta Cleót. Az Adriannel történt intermezzo utáni napon Cleo a Kozmikus Harmónia csöndes meditációs központjában üldögélt egy matracon, és megpróbálta feldolgozni magában a vele történteket. M ax egyértelművé tette számára, hogy le akar feküdni vele. A csábítás legszolidabb formáját választotta. A csók óta nem tett semmiféle nyílt vagy félreérthetetlen ajánlatot. De Cleo így is érezte a férfiból áradó igéző szenvedélyt, ha csak belépett ugyanabba a szobába. Pillanatok alatt átterjedt rá is, elárasztva és körülölelve a testét. A meditációs központ magányába Cleo rendszerint akkor vonult vissza, ha valamelyik gyötrő álmából ébredt, de ezen a délutánon azért jött ide, hogy M axről gondolkodjon. Belenézett a hatalmas, sárga kristálygömbbe - ez volt a helyiség egyetlen berendezési tárgya -, és rögtön tudta, hogy élete fordulópontjához ért. A kristály visszasugározta a felhős nap halovány fényét, puha meleg aranyszínt bocsátva ki magából. Cleo a gömb borostyánszínű mélységeibe nézett, és a múltra és jövőre próbált összpontosítani.
Cleo világéletében úgy hitte, hogy ha felbukkan egyszer a megfelelő férfi, az azonnal szerelmes lesz belé, éppen úgy, ahogy ő is szerelmes lesz a férfiba. Azt hitte, hogy találkozásuk pillanatától kezdve elszakíthatatlan kötelék fogja összekötni őket. De M ax Fortune nagyon keveset tudott a szerelemről, és valószínűleg az érzelmekben se nagyon hitt. A szenvedély és vágy felkeltése viszont egyáltalán nem okozott neki gondot. Cleo tudta, hogy hamarosan választania kell. Vagy szabad utat enged a M ax által gerjesztett, mindent elsöprő érzéki vágynak, vagy visszahúzódik saját nyugodt kis belső világába. Visszahúzódhat és várhat. Várhat, de mire? Tudta, hogy nem talál még egy olyan férfit, mint M ax. Hisz ő volt a férfi a tükörben. De hát Cleo maga alkotta a tükröt, ezt nem szabad elfelejtenie. S csak azokat a dolgokat láthatta benne, amiket ő maga vetített oda. Az igazság az, hogy amikor belenézett lelkének tükrébe, soha nem látta tisztán a férfi arcát, akire várt. De valahogy mégis tudta, hogy M ax az. A délután folyamán tudatosult benne először, hogy minden jel szerint beleszeretett M axbe. Az esemény, ami kiváltotta a felismerést, jelentéktelennek tűnt, mégis végzetes hatással volt Cleóra. Ekkor ébredt rá, hogy elérte azt a pontot, ahonnan nincs többé visszaút. Pedig ártalmatlanul indult a dolog. Sylvia túlságosan elfoglalt volt, és nem tudott elmenni Sammyért az óvodába. M ax felajánlotta, hogy elhozza. Cleo is csatlakozott hozzá, mert venni akart néhány dolgot a belvárosi illatszerboltban. Cleo és M ax öt perccel korábban érkeztek Sammy óvodájához, és a Jaguárban várták, hogy a gyerekek kitóduljanak a kapun. - Gondosan ügyelünk rá, hogy mindig itt legyen valaki, amikor Sammy kijön az óvodából - magyarázta Cleo. - Azonnal nyugtalankodni kezd, ha nem várja senki. - Értem - mondta M ax. Fél kezét a kormányon nyugtatva az épület bejáratát figyelte. Ebben a pillanatban kinyílt a kapu, és tucatnyi, kapucnis esőkabátba bújtatott gyerek rohant ki az utcára vidáman sikoltozva. Cleo azonnal kiszúrta Sammy sárga overálját. A kisfiú végignézett a várakozó kocsisoron, hátha megpillantja köztük anyja kocsiját vagy Cleo jól ismert piros Toyotáját. A zöld Jaguárt nem vette észre azonnal. A szája sírásra görbült. - Nem lát minket - szólalt meg Cleo, és megfogta az ajtókilincset. - M ajd én intek neki, hogy itt vagyunk. - M ax kinyitotta az ajtót, és kiszállt. Sammy azonnal észrevette. Boldog vigyor jelent meg az arcán. Nem törődve a hatalmas víztócsákkal, gyorsan odaszaladt a Jaguárhoz. M ax kinyitotta a hátsó ajtót. -
Szia, M ax! - köszönt Sammy, miközben bemászott a hátsó ülésre.
-
Szia, Sammy!
Sammy Cleóra pillantott. - Szia, Cleo! - Szia, öcskös! - Cleo hátrafordult, és Sammyre mosolygott. - M ilyen volt az ovi? - Klassz. - Sammy kinyitotta a rajztartóját. - Csináltunk rajzokat. Ezt neked rajzoltam, M ax. Tessék. - Előhúzott egy zsírkrétával telemázolt papírlapot, és odanyújtotta M axnek. Cleo azon kapta magát, hogy visszatartja a lélegzetét. M egdöbbentő bizonyossággal érezte, hogy ha M ax nem méltányolja Sammy képét értékének megfelelően, akkor nem ő az a férfi, akit keresett. Ilyen egyszerű volt az egész. M ax visszaült a volán mögé, és becsukta az ajtót. Aztán szó nélkül elvette a rajzot Sammytől, és sokáig nézegette. Csend telepedett a Jaguárra. Végül M ax felpillantott, halálos komolyság ült az arcán. M egfordult az ülésen, és Sammy szemébe nézett. - Ilyen szép képet már nagyon rég nem láttam, Sammy. Köszönöm. Sammy sugárzott a boldogságtól. - Ki fogod tenni a szobád falára? -
Igen. Amint hazaérünk - felelte M ax.
Cleo kiengedte a visszatartott levegőt. Tudta, hogy a sorsa végleg megpecsételődött. Fülig belezúgott M ax Fortune-ba. Cleo éppen abban a pillanatban érezte meg, hogy más is van a szobában, amikor az árnyéka ráesett a sárga kristálygömbre. Azonnal visszazökkent a jelenbe. -
Andromeda mondta, hogy itt találom. - M ax botja tompán puffogott a kemény hajópadlón.
Cleo felpillantott. M ax szeméből ugyanaz az intenzitás áradt, amit akkor látott Cleo, amikor Sammy rajzát nézegette. Egy szál piros rózsát tartott a jobb kezében. -
Hello, M ax! - Cleo nem mert ránézni a rózsára. - M it keres itt?
- Azért jöttem, hogy ezt magának adjam. - Laza mozdulattal Cleo ölébe ejtette a rózsát. Cleo olyan óvatosan fogta meg, mintha attól tartana, hogy felrobban a kezében. Az ötödik fejezet, gondolta. A fickó, úgy látszik, tényleg olvassa A t ü k r ö t . Az ötödik fejezetben szereplő vörös rózsa az érzéki vágyat szimbolizálja. Vajon mit fog lépni M ax, ha az utolsó fejezetet is elolvassa? Ebben a részben egy fehér rózsa szerepel a szerelem szimbólumaként. Kíváncsi lett, vajon M ax tovább tud-e menni a vörös rózsánál. -
Nem is tudom, mit mondjak - suttogta Cleo.
M ax elmosolyodott. - Semmit nem kell mondania. Cleo belenézett M ax szemébe, és tudta, hogy tökéletesen igaza van. Itt nincs szükség szavakra, mivel mindketten tudták, hogy nem sok választja el attól Cleót, hogy M ax karjaiba vesse magát.
A fogadó társalgója ezen az estén ismét csöndes volt. A vendégek maroknyi csoportja a kandalló közelébe húzódott, feketét, tejeskávét vagy desszertbort kortyolgatva. Cleo kedvenc bárszékén üldögélt, és M axet figyelte, ahogy a poharakat tisztogatja. Egyikük sem hozta szóba a meditációs központban délután lezajlott jelenetet. - Ugye, tudja, hogy egészen jól csinálja - szólalt meg Cleo, miközben M ax elöblített egy újabb poharat, aztán rátette a tálcára. Általában mindent jól csinál. Emlékeztessen rá holnap, hogy megmutassam a vízvezetéket a pincében. Valahol szivárog. - Valami mindig szivárog ebben a házban - jegyezte meg M ax. - Ideje volna felújítani az egész csatornarendszert. Cleo felsóhajtott. - Az egy vagyonba kerülne. - Nem lehet egy ilyen helyet fenntartani, ha nem költ rá időnként az ember. - Könnyű ezt mondani - morogta Cleo. - Nem magának kell előteremteni a pénzt. Legalább Benjy visszajönne. - Ben. Jól van. Ben. Volt érzéke a vízvezeték-szereléshez. M ax tétovázott egy pillanatig. - Ami Bent illeti... - Hirtelen elhallgatott, és az ajtó felé fordult. - Á, ha jól látom, újabb hódolója érkezett. - Újabb micsodám? - Cleo csodálkozva fordult hátra. - Ó, ez Nolan. - A bimbózó politikus? - Igen. Kíváncsi volnék, mit akar. Nolan határozott léptekkel közeledett a bárpulthoz. Divatos bőrdzsekit viselt, alatta diszkrét csíkozású inget, és hozzá sötét nadrágot. Sötétszőke haja még nedvesen csillogott a könnyű esőtől. Felhőtlen, széles mosollyal üdvözölte Cleót, mintha nem is nevezte volna pornográf irománynak alig néhány napja a könyvét. - Hello, Nolan! - Cleo várakozó tekintettel nézett rá. - M i szél hozott erre? - Beszélni szeretnék veled. - Nolan leült Cleo mellé egy bárszékre. Futó pillantást vetett M axre. - M aga új ember, igaz? Cleo magához ragadta a szót. - Nolan, hadd mutassam be M ax Fortune-t, a legújabb kollégánkat. M ax, ez itt Nolan Hildebrand. - M r. Hildebrand. - M ax biccentett a fejével, és tovább törölgette a poharakat. - Fortune, csináljon nekem egy dupla koffeinmentes, zsírszegény tejeskávét - mondta Nolan. M ax felvonta a szemöldökét, de nem szólt. Odafordult a kávéfőzőgéphez, és nekilátott, hogy elkészítse a kávét. Cleo szórakozottan kavargatta a teáját. - Remélem, Nolan, nem veszélyezteti a jövő őszi választási esélyeidet, hogy velem mutatkozol. Nem venném a lelkemre. Nolan igyekezett megbánást tanúsítani. - M inden okod megvan, hogy haragudj rám, Cleo. Elég ostobán kezeltem a helyzetet a múltkor ott a parton. - Lehetett volna máshogy is kezelni? - kérdezte Cleo. Tisztában volt vele, hogy M ax minden szavukat hallja. - Nem kellett volna annyira bepörögnöm, hogy ilyen könyvet írtál - motyogta Nolan. - Nem nagy ügy. Szeretnék bocsánatot kérni. Cleo szeme tágra nyílt a meglepetéstől. - Bocsánatot kérni? Te? Nolan bűnbánóan bólintott. - Igen. Úgy viselkedtem veled, mint egy bunkó. M eg tudsz nekem bocsátani? Cleo azonnal kiengesztelődött. - Hát persze. Felejtsük el! Képzelem, milyen megrázó élmény volt számodra, amikor rábukkantál A tükör-re. és az üzenetre a postaládádban. -
Hát, képzelheted! - Nolan szomorkás mosolyt küldött Cleo felé. - M ég most is alig tudom elhinni, hogy te írtad. M ár úgy értem, hogy mindig távol állt tőled az ilyesmi. Ez az
ostobaság a szalagokkal, tükrökkel, kendőkkel meg hasonlókkal. M ax letett egy apró papírszalvétát Nolan elé, és gondosan elhelyezte rajta a kávéscsészét. - M erész kis kalandozás a neoromantika berkeiben, ugyebár? -
Há? - Nolan pislogni kezdett, aztán bosszús pillantást vetett M axre.
M ax kézbe vett egy nedves poharat, és folytatta a félbehagyott törölgetést. - Szerintem A t ü k ö r egyedülállóan újszerű szemszögből mutatja be a női szexualitás rejtett dimenzióit. Nolan összevonta a szemöldökét. - M it is mondott, ki a fene maga? Attól függ. M a este bárpultos vagyok - válaszolta M ax. - De visszatérve A tükör-re; meg kell vallanom, igen mély benyomást tett rám az egyes jelenetek ábrázolásmódjának kifinomultsága és mélysége. M agára nem? Nolan döbbenten bámult Cleóra. - Azt mondtad, senki nem tud róla, hogy te írtad a könyvet. - A családot leszámítva - mondta halkan M ax. - A családot? M iféle családot? - háborgott Nolan. - Nem számít - felelte M ax. - Nem érezte úgy, hogy az erotika meglehetősen szokatlan formát és szubsztanciát ölt a könyvben? M essze túlmutat a puszta érzékiségen, és a metafizika világába kalauzol el bennünket. - Nézze, nem azért jöttem ide, hogy egész este Cleo könyvéről tereferéljek - sziszegte Nolan a fogai között. - Egészen mélyen szántó és mindent átható rezonancia járja át a könyv minden egyes jelenetét - folytatta M ax. - Az állandóan jelen lévő narratív hang egy alternatív valóságot varázsol elénk, s maga is önálló életre kel. A létrehozott világ kimondottan feminin világ, s ily módon teljes mértékben idegennek hat a férfi olvasók számára. Ugyanakkor furcsamód ismerősnek is tűnik. Gondolom, egyetért velem? -
Jézusom, ezt nem tudom elhinni! - nyögött fel, No-
lan. - Cleo, én valami nagyon fontos dologról szeretnék veled beszélni. Cleo lenyelte az utolsó korty teáját, s majdnem megfulladt a visszafojtott nevetéstől. - Persze, Nolan - tüsszögött Cleo. - M it forgatsz a fejedben? Nolan bizalmatlan pillantást vetett M axre, és lehalkította a hangját. - Személyes dologról lenne szó. - A szexualitás női szemszögből való megközelítése egyszerűen lenyűgöző - folytatta M ax, miközben teletöltötte Cleo csészéjét teával. - Az olvasónak az a benyomása támad, hogy a narrátor egy személyben tölti be a csábító és az elcsábított szerepét. Ez persze több érdekes kérdést is felvet, s az olvasó részéről megfogalmazódik a szereplők azonosításának problémája. Egyetért velem? -
Nem tudnád elhallgattatni? - könyörgött Nolan Cleónak.
Cleo M axre nézett, és meglátta a szemében csillogó különös fényt. - Valószínűleg nem. - Az olvasó kénytelen feltenni magának a kérdést - folytatta M ax kimért, pedáns ritmusban -, hogy végül is ki a csábító A t ü k ö r - b e n ? Vajon valójában autoerotizmusról van itt szó? Biztos, hogy a narrátor valóban csak önmagát csábítja el, amikor belenéz a tükörbe? A kritikusok mindenesetre tényleg ezt hitték, gondolta magában Cleo. Szinte végzetszerű nyugalommal várta, hogy mire fog M ax kilyukadni. -
Én egy magánjellegű beszélgetést próbálok lefolytatni - háborgott Nolan egyre idegesebben.
M ax rá se hederített. - Ha engem kérdez, szerintem sokkal bonyolultabb összefüggésről van itt szó. A női írók végül is a férfi-nő kapcsolatra szeretik kihegyezni a történetet. Úgy gondolom, hogy a tükörben megjelenő figura egy valóban létező m á s i k , és ily módon, legalábbis kezdetben, ő a csábító. De van egy másik fontos probléma is a könyvben. M eglátásom szerint a tükörben látott férfi éppen úgy be van zárva a saját világába, mint a narrátor. Cleo megdermedt. A t ü k ö r - r ő l megjelent kritikák egyike sem értette meg ezt az alapvető tényt. Pillantása találkozott M axéval, és majdnem leszédült a bárszékről, ahogy meglátta M ax átható érzéki tekintetét. M egmarkolta a bárpult szélét, a puszta életéért kapaszkodott. Ez a néhány pillanatig tartó néma kommunikáció több jeget leolvasztott a lelkéről, mint amennyit a képzelőereje fellazított, miközben A t ü k r ö t írta. M ax lassan elmosolyodott. Ahelyett, hogy tiszta szalvétát adott volna Cleónak a második csésze teához, letett egy kártyát a csésze mellé. Aztán benyúlt a zsebébe, előhúzott egy apró tárgyat, és a kártyalapra helyezte. Cleo egy ideig nem mert a kártyára nézni. De nem sokáig tudott ellenállni a kísértésnek. Amikor végül rápillantott, a sejtése beigazolódott. A szívkirálynőt látta maga előtt. A kártya tetején egy apró, ismerősnek tűnő kulcs feküdt. Tudta, hogy a padlásszoba kulcsa. Cleo hirtelen felkapta a fejét, és M ax szemébe nézett. Attól, amit látott, elakadt a lélegzete. - M i folyik itt, Cleo? - Nolan a kártyát és a kulcsot bámulta. - M i ez az egész?
- Nem tudom - vallotta be Cleo. De a vallomás M axnek szólt, nem Nolannek. Nolan képe időközben teljesen elenyészett valahol a távolban. M ax volt az egyetlen, aki számított. - Egyetlen módon lehet csak a végére járni, nem igaz? - mondta M ax halkan. - Használni kell a kulcsot. Ez a jelenet egy az egyben benne volt a könyvben. A vörös rózsához hasonlóan a kulcs is az érzéki csábítást jelképezte. Cleo feje zúgni kezdett. Úgy érezte magát, mintha belépett volna egy álomvilágba, amit ő hozott létre, de már M ax irányított. Semmi nem tűnt valóságosnak. Cleo már arra gondolt, hogy Andromeda esetleg beletett valamit a teafőzetjébe. Nolan zavartnak tűnt, és mérgesnek. Dühösen nézett M axre. - M it akar ezzel a kártyával meg kulccsal? -
Cleo már régóta keresi őket - mondta M ax csendesen. - M egtaláltam neki mindkettőt.
Nolan újból Cleo felé fordult. - A fenébe is! Egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnem veled. Rengeteg pénzről van szó. Nem tudom, ki ez a fickó - M ax felé bökött a hüvelykujjával -, de nagyon unom már, hogy állandóan félbeszakít. M ax vészjóslóan mosolygott. Szeme fényesen csillogott. Cleónak átmenetileg sikerült lefejteni magáról a testét-lelkét behálózó vágy selymes pókhálóját. M egpróbált Nolan dühtől eltorzult arcára figyelni. - M it is mondtál a rengeteg pénzről? Nolan rájött, hogy sikerült végre felkeltenie Cleo figyelmét. Izgatottan előrehajolt. - Egy Garrison Spark nevű fickó keresett fel ma az irodámban. Néhány rendkívül értékes festmény után kutat, amit szerinte valahol Harmony Cove-ban rejtettek el. Azt mondja, hogy az az öregember, aki régebben idejárt a fogadóba, a rendkívül gazdag Curzon család egyik tagja. -
Tudom.
-
Azt mondja Spark, hogy a festmények Curzonéi voltak, de közvetlenül a halála előtt eladta őket Sparknak.
Cleo csodálkozva nézett rá. - M r. Spark azt mondta neked, hogy Jason eladta neki a Luttrelleket? Nolan közelebb hajolt. - Hallottál róluk valamit? - Annyit tudok, hogy ha a Luttrellek előkerülnek, akkor azok M axet illetik. Nolan ujjpercei kifehéredtek. Szeme összeszűkült. - A fenét illetik. Spark előre figyelmeztetett, hogy Fortune valószínűleg megpróbál jogot formálni rájuk, de azt is mondta, hogy Fortune nem tudja bizonyítani a tulajdonjogát. -
És Spark tudja? - kérdezte Cleo.
Nolan gyorsan bólintott. - Spark számlával tudja igazolni az adás-vétel tényét. M ax letett egy poharat az asztalra, aztán kézbe vett egy másikat. - Spark pompás hamisítványokat tud készíteni bármiről. Nolan nem figyelt rá. - Cleo, a festmények Sparkot illetik. M i több, van egy kuncsaftja, aki hajlandó lenne ötvenezer dollárt fizetni értük. Spark azt mondja, hogy megtalálói jutalékot ad annak, aki kideríti, hova rejtette Curzon a képeket. - M egtalálói jutalékot? - csodálkozott Cleo. - Jutalomra gondolsz? - Ötvenszázalékos részesedést ígér. - Nolan alig bírt uralkodni magán. - Annak, aki megtalálja és átadja a festményeket Sparknak, huszonötezer dollár üti a markát. Pont jól jönne a választási kampányomhoz. - Én pedig fel tudnám belőle újítani a fogadó csatornahálózatát - ábrándozott Cleo. Nolan elégedett képpel vigyorgott. - Akkor megfelezzük a huszonöt rongyot. Áll az alku, Cleo? - Félek, hogy nem - felelte Cleo. - Először is, fogalmam sincs, hol vannak a festmények. - Valahol itt kell lenniük - erősködött Nolan. - Sparknak meggyőződése, hogy Curzon itt rejtette el őket Harmony Cove-ban. Spark először a Kozmikus Harmóniában kérdezősködött, mert úgy hallotta, hogy Curzon barátságban állt az ottaniakkal. De én tudom, hogy Curzon téged kedvelt a legjobban. -
Jason a barátom volt.
Úgy van - helyeselt Nolan gyorsan. - És lefogadom, hogy ha léteznek azok a festmények, akkor itt vannak ebben a fogadóban. Légy hozzám őszinte, Cleo! Tudod, hogy hol vannak a képek? -
Nem tudom.
- Biztos vagy benne? M ert, ugye, rengeteg pénzről van itt szó. Tudom, milyen szentimentális vagy. Az a fajta, aki le nem venné a faláról a Luttrelleket, csak mert egy öreg barátjára emlékeztetik. De ezek túl értékesek ahhoz, hogy mementónak használd őket. - Nem használom őket mementónak - mondta Cleo türelmesen. - Fogalmam sincs, hol lehetnek. De ha esetleg előkerülnének, M axet fogják illetni. - Garrison Spark szerint nem. - Nolan megvető pillantást küldött M ax felé. - Spark állítása szerint Fortune egyszerű kifutófiú volt. Egy darabig Sparknál dolgozott, aztán minden különösebb ok nélkül kilépett tőle, és átigazolt a Curzon Internationalhez, ahol a jelek szerint
ügyesen bevágódott Jason Curzonnál. Sparks azt mondja, hogy Fortune szerencsevadász, aki fél szemmel mindig a nagy lehetőséget lesi. - Valamiből meg kell élni az embernek - jegyezte meg M ax. Cleo kényelmetlenül feszengett a bárszéken. M ég mindig zúgott a feje. A szeme sarkából látta, ahogy a padlásszoba kulcsa megcsillan a hangulatlámpák fényében. - Nolan, én semmit nem tudok a festményekről. Csak az idődet vesztegeted. - Oké, talán tényleg nem tudod, hol vannak - mondta Nolan gyorsan. - De Spark szerint biztos, hogy itt vannak valahol, vagy a fogadóban, vagy a Kozmikus Harmóniában. Javaslom, hogy kössünk szövetséget. - Felejtsd el! - mondta Cleo. - Hallotta a hölgyet - szólalt meg M ax. -
M iért nem fogja be végre a száját, és törődik a saját dolgával? - morogta Nolan.
M ax mosolya ijesztően barátságos volt. - Ha nem akar üzleti kérdésekről beszélgetni, javaslom, hogy térjünk talán vissza A t ü k ö r - r e . Felfigyelt például a metaforák és szimbólumok jelentőségére? A skarlátszínű szalag használatát különösen érdekesnek találom. Egyszerre jelent fenyegetést és szoros lelki köteléket. Briliánsán érzékelteti azt a különbséget, ahogy a nők és a férfiak a szexualitás és érzékiség témaköréhez viszonyulnak. Egyetért velem? - Az isten verje meg! Elegem van ebből. - Nolan leugrott a székéről, és Cleo felé fordult. - M ajd máskor megbeszéljük, amikor ez az alak nincs a közelben. - Sajnálom. - Cleo tényleg sajnálta a dolgot. A parton lezajlott jelenetig Nolan az egyik legjobb barátja volt. Leugrott a bárszékről, és megfogta Nolan kezét. - Kikísérlek az előcsarnokig. Nolan azonnal lecsillapodott. - Ez a dolog a Luttrellekkel nagyon fontos, Cleo. Rengeteg pénz van benne. -
Értem. - Cleo nem volt hajlandó hátranézni M axre, mialatt kiterelte Nolant az előcsarnokba. - De tényleg
nem tudom, hogy hol vannak a festmények. Jason egyetlen szóval sem említette őket. - Biztos vagy benne? - Halálosan biztos. - Itt kell lenniük valahol. Spark biztosra veszi. - Nolan csalódottan lebiggyesztette az ajkát. - Hallgass rám, Cleo, Spark szerint Fortune egy kisstílű szélhámos. És semmi joga a képekhez. - Szerintem M axet illetik azok a festmények - mondta Cleo halkan. - Ne légy ostoba! Sparknak számlája van róluk. A pokolba! A vak is látja, hogy Fortune megpróbálja elcsavarni a fejed, hogy kiszedje belőled, hol vannak a képek. Nem akarom, hogy összetörje a lelkedet, Cleo. -
Igazán szép tőled.
- Komolyan mondom - erősködött Nolan. - Cleo kinyitotta a bejárati ajtót. - Elfogadtam a bocsánatkérésedet, Nolan. Örülök, hogy továbbra is barátok maradunk. - Persze, persze. - Nolan megtorpant a küszöbön. Gondterhelten összevonta a szemöldökét. - M i a fenének engedted meg Fortune-nak, hogy elolvassa a könyvedet? Azt mondtad, titokban akarod tartani, hogy te írtad. - Semmi baj, Nolan. M ax a családhoz tartozik. - Cleo gyengéden rácsukta az ajtót a megdöbbent Nolanra, és nagy sóhajtás kíséretében nekidőlt belülről. M ax felháborítóan viselkedett. Beszélnie kéne a fejével. Az volt csak a probléma, hogy nem tudta, mit mondjon neki. Egyedül a padláskulcsra tudott gondolni, amit M axtől kapott. Cleo kivárt egy percet, hogy összeszedje a gondolatait. Aztán kihúzta magát, és végigvonult az előcsarnokon. Az utolsó vendégek felfelé indultak a lépcsőn a szobájukba. M ax a bár zárásával foglalatoskodott. -
Beszélni szeretnék magával - szólalt meg Cleo.
Vigyázzon Hildebranddal - mondta M ax nyugodt hangon, miközben leoltotta a lámpákat a bárpult mögött. - Úgy látom, Spark a markában tartja. Cleo zavartan ráncolta a homlokát. - M iről beszél? - Jól hallotta. - M ax megkerülte a bárpultot. A szokásosnál is erőteljesebben nehezedett a botjára. - Spark meggyőzte Hildebrandot, hogy busásan megfizeti, ha felhajtja neki a festményeket. Hildebrand pedig a maga segítségével akarja megkaparintani a huszonötezret. Ez az egyetlen oka, hogy idetolta a képét. - Nem csak ezért jött. Nolan bocsánatot kért tőlem - ellenkezett Cleo. -
Ne legyen ostoba, Cleo!
-
Érdekes, de Nolan is ugyanezt mondta. Úgy látszik, egyre több jó tanácsot kapok ma este.
M ax ferde pillantást vetett rá. - Talán meg is fogadhatna belőlük néhányat.
Cleo nagy levegőt vett. - M ax, szeretnék magával beszélni egy nagyon fontos dologról. Nekem is fontos mondanivalóm van - vette át a szót M ax. - O'Reilly telefonált délután. Azok közül a vendégek közül, akik a szalag elhelyezésének időpontjában a fogadóban tartózkodtak, egyről sem bizonyosodott be, hogy szélsőséges nézeteket vallana. Cleo zavartan nézett rá. - Teljesen kiment a fejemből, hogy a barátja megpróbálja ellenőrizni a vendégeket. -
Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet közöttük a tettes. Csak annyi derült ki, hogy nincs egyértelmű gyanúsítottunk.
-
Értem.
M ax tűnődő pillantást vetett Cleóra. - O'Reilly szerint ilyenkor az a legjobb megoldás, ha nem törődünk a dologgal. Szerinte az illető, bárki legyen is az, előbb-utóbb megunja a dolgot, ha nem reagálnak a fenyegetőzéseire. Cleo elgondolkodott ezen. - Egyetért M r. O'Reillyvel? M ax vállat vont. - Nem vagyok benne olyan biztos. De ő a szakember az efféle dolgokban, nem én. Korábbi tapasztalatokból kiindulva azt gyanítja, hogy az egyik helybéli tudhatott meg valamit A t ü k ö r - r ő l , és most gonosz tréfát űz magával. -
Biztos valami besavanyodott, zsémbes alak csinálja, akinek éppen nem akad jobb dolga.
- A barátom azt tanácsolja, hogy azonnal menjen el a helyi rendőrségre, ha újabb incidens történne. - Rendben van. - Cleo elfintorodott. - M ondtam magának, hogy a magándetektívekkel nem sokra megyünk. M ax kivárt egy kicsit. - Nem mondanám. O'Reilly közölte velem azt is, hogy megtalálta Ben Atkinst. Cleo szinte kővé dermedt. Csillogni kezdett a szeme. -
M egtalálta? Hol van Benjy? Akarom mondani, hol van B e n ? És jól van?
-
Úgy tudom, igen. O'Reilly szerint Atkins egy benzinkútnál dolgozik az egyik délebbre fekvő kisvárosban.
-
M ax elindult az ajtó felé.
Cleo utána sietett. Nem értette, hogy M axnek mitől változott meg a hangulata ilyen hirtelen. Úgy tűnt neki, mintha M ax sajnálná, hogy a barátja megtalálta Bent. - O'Reilly beszélt is vele? - Nem. - M ax kiment az ajtón, és elindult a lépcső felé. - Jobb, ha odamegyek, és beszélek vele személyesen. - Igen, persze. - Cleo M ax mellett lépdelt felfelé a lépcsőn. - Biztosan úgy lesz a legjobb. Igazán szép magától, hogy megteszi, M ax. - Ne ringassa magát hiú reményekbe, Cleo. Ha nem akar visszajönni Trishához és a gyerekéhez, én nem kényszeríthetem rá. - Tudom. De én biztos vagyok benne, hogy Ben haza akar majd jönni, ha sikerül megszabadulnia a félelmeitől. Szüksége van valakire, akinek elsírhatja a bánatát, M ax. -
Lehet. - M ax a második emeleten kilépett a folyosóra, hogy elkísérje Cleót a szobájáig.
Cleo M ax botjára pillantott. - M a este nagyon fáj a lába, ugye? Lifttel kellett volna feljönnünk. -
Jól vagyok, Cleo.
- Készíthetnék magának egy adagot Andromeda különleges teájából. Ismerem a receptjét. - M ajd beveszek néhány tablettát. - M ax megállt Cleo ajtaja előtt, és a kezét nyújtotta. Cleo a zsebébe nyúlt, hogy kivegye a kulcsát. Az ujjai beleakadtak M ax szobakulcsába. Szinte égette a bőrét. Gyorsan visszaejtette a zsebébe, és előkapta a saját kulcsát. M ax nem szólt semmit. Egyszerűen elvette a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Cleo gyorsan belépett otthona meghitt biztonságába, és megfordult, hogy jó éjszakát kívánjon. - M ax... M ax alig láthatóan elmosolyodott. - Ha netán ma éjszaka beszélni akarna velem valamiről, tudja, hol találhat meg. Csak annyit kell tennie, hogy használja a kulcsot. M egfordult, és a szűk folyosón a padlásfeljáró felé indult. Nem nézett vissza. Cleo a szobája küszöbén állt, és M ax hátát nézte, amíg el nem tűnt. Aztán lassan becsukta az ajtót, és az ablakhoz ment. A szakadozott felhőtömbök alatt a végtelen óceán fekete selyemlepelként nyújtózott a látóhatárig. A hold megcsillantotta fényét a hullámredőkön, miközben lágyan alászállt a titokzatos mélységbe. Cleo végignézett a tenger sötét felszínén, megpróbálta elképzelni, mi rejtőzhet alatta. Csak annyit kell tennie, hogy használja a kulcsot. Természetesen ez a sor is a könyvből származott. A jelek szerint M ax minden fejezetet megtanult. M aga előtt látta a férfit, ahogy botjára támaszkodva igyekszik fel a lépcsőn. Cleo ösztönei kezdettől fogva azt súgták, hogy a M ax lábát kínzó fájdalom a lelkét gyötrő még súlyosabb és fájdalmasabb sérülések kivetülése. Olyan ember volt, akinek szeretet nélkül kellett leélnie életét, és bár megtalálta a módját, hogy enélkül is boldoguljon, a fájdalmat nem tudta kiűzni a testéből. Az öt Amos Luttrell-festmény, bármilyen szépek és értékesek lehettek is, nem pótolhatják azt, ami M ax életéből hiányzik. De
Cleo tudta, hogy mire van szüksége M axnek, még ha ő maga nem is volt vele tisztában. Az otthon melege hiányzott neki, éppúgy, ahogy Cleónak is hiányzott azután, hogy a családja tragikus módon széthullott. Cleo szétnyitotta az ujjait, és rásandított a kulcsra meg a kártyalapra, amit kivett a zsebéből. Gyorsan visszaejtette, és az ajtóhoz ment. Kilépett a folyosóra, és lefelé indult a lépcsőn. Ahogy elérte a konyhát, megmarkolt egy rozsdamentes acélkarmát, megtöltötte hideg vízzel, és feltette melegedni a tűzhelyre. Néhány perc múlva fölemelte a kannát, és beleöntötte a forró vizet egy cserépkancsóba, melybe előzőleg egy marék teát szórt. Rátette a kancsóra a fedőt, egy tálcára helyezte, és mellé csészét meg csészealjat tett. Végigment a tálcával a folyosón, beszállt a liftbe, és felment a második emeletre. Aztán odasétált a padlásfeljáró lépcsőjéhez. Felkapaszkodott a félhomályba burkolózó lépcsőn a padlásra, és megállt M ax ajtaja előtt. A padló megnyikordult a lába alatt. Tudta, hogy M ax valószínűleg meghallotta a zajt a szobából. Letette a tálcát a padlóra, és bátortalanul bekopogott. - M ax? Egy pillanatig csend volt. Aztán M ax halk hangja hallatszott a szobából. - M it óhajt, Cleo? -
Nyissa ki az ajtót. Hoztam egy kis teát Andromeda főzetéből.
-
Használja a kulcsot, amit adtam!
Cleo úgy ugrott hátra, mintha izzó acéltömbbé változott volna az ajtó. - M ax, én nem azért jöttem, hogy fantáziajátékot játsszak magával. Hoztam valamit a lábára. -
Nem kell semmi a lábamra.
Dehogynem. Ne legyen olyan átkozottul makacs. - Cleo kihúzta a zsebéből a kulcsot, bedugta a zárba, és gyorsan kinyitotta az ajtót, mielőtt inába szállt volna a bátorsága. A tetőgerendákkal körülölelt tágas szobában az éjjeliszekrény kislámpája jelentette az egyetlen fényforrást. De ahhoz elég volt, hogy bevilágítsa a falszakaszt, ahová Sammy zsírkrétarajzai voltak felrajzszögezve. M ax sötétlő alakja az ablak előtt állt. Cleo észrevette, hogy nincs rajta ing, és a cipőjét is levette. A nadrág volt rajta az egyetlen ruhadarab. M ax izmos vallanak lágy Ívű kontúrjából sugárzott az erő. Cleo lenyűgözve nézte a férfi mellkasát, s a feketén göndörödő szőrszálakat, amelyek V alakot formázva ereszkedtek a nadrágszíj felé. M ax Cleo szemébe nézett. - A t ü k ö r legizgalmasabb kérdése az, hogy ki a csábító és ki az elcsábított. Cleo ujjai remegni kezdtek, ahogy visszatette a kulcsot a zsebébe, és lehajolt, hogy fölvegye a tálcát. - Nem azért jöttem ide, hogy elcsábíttassam magam. - Hanem azért, hogy elcsábítson? - Nem. - Akkor mit fogunk csinálni? - Teát iszunk. Legalábbis maga. - Cleo berúgta maga mögött az ajtót, és a szoba közepe felé indult. Letette a teás tálcát az asztalra, és kitöltött egy csészével a főzetből. Odanyújtotta M axnek. - Tessék, igyon egy kicsit. Sokkal jobban fogja érezni magát. - Valóban? - M ax tekintetéből zavarba ejtő érzékiség áradt, miközben szófogadóan átvette Cleótól a csészét. Az ujjai egy pillanatra megérintették Cleo kezét. - Igen. - Cleo megtörölte nyirkos tenyerét a farmernadrágjában. - Legalábbis remélem. Különös hangulatban van ma éjjel, nem igaz? - Úgy gondolja? - M ax belekortyolt a teába. Aztán letette a csészét az asztalra. - Egyetlen tükör van csak ebben a szobában. Kíváncsi volnék, mit látunk benne, ha belenézünk. Cleo tekintete a faállványra erősített nagyméretű antik tükörre siklott. Izgató bizsergés csiklandozta végig a testét. M ax, mintha pontosan tudná, mit érez, kinyújtotta a karját, megfogta Cleo kezét, és a tükörhöz vezette. Cleo képtelen volt megszólalni. Várta, hogy végigsöpörjön rajta a kétkedés és bűntudat pusztító hulláma, de semmi nem történt. Nem érzett félelmet, és arra sem érzett késztetést, hogy meghátráljon. Úgy lebegett át a szobán, mint egy könnyű léggömb, amelynek a zsinórját M ax tartja a kezében. M ax A tükör elé állította Cleót. Aztán mögé állt, és a vállára tette a kezét. Az ezüstözött üvegen keresztül találkozott a tekintetük. Cleo érezte a férfi bőrének melegét. Válaszképpen őt is elöntötte a forróság. A testét elárasztó érzéki vágy hevességétől szinte kővé dermedt. Akkor érzett utoljára ilyesmit, amikor A t ü k ö r fejezeteit írta. -
Örülök, hogy ma éjjel használta a kulcsot, Cleo. - M ax kikapcsolta a csatot, ami Cleo haját összefogta.
Cleo érezte, ahogy a dús hajtömeg leomlik a vállára. Azt is érezte, hogy M ax gyengéden beletúr a hajába, s közben tarkója érzékeny bőrét simogatja.
-
M ax?
-
Gyönyörű - suttogta M ax. Előrehajolt, és belecsókolt Cleo hajába.
Cleo belenézett a tükörbe, és meglátta benne a férfi arcát. Ezúttal kristálytiszta volt a tükörkép. M ax volt a férfi a tükörben.
HETEDIK FEJEZET
Max levette Cleo szemüvegét, és a kisasztalra tette. A jelentéktelen műveletet egészen meghitten hajtotta végre. M intha fátylat távolított volna el róla. Cleo meztelennek és védtelennek érezte magát. Ki tudta még venni saját és M ax vibráló arcát a tükörben, de a kép egész lassan elmosódott előtte. Olyan volt, mintha csapdába estek volna az ezüstszínű ködben. M ax a tükörben Cleo szemébe nézett. A száját halvány mosolyra húzta. - Szóval, ki a csábító, és ki az, akit elcsábítanak? Cleo megremegett. A tükör lehetővé tette, hogy ne csak érezze, de lássa is, ahogy M ax végigsimítja a vállát. Az érzéki vágy rabul ejtette összes érzékszervét. - Nem tudom. Soha nem is tudtam. -
Talán nincs is rá válasz. - M ax kissé behajlította az ujjait. Cleo arcát nézte. - Talán így is van rendjén.
- Hogyan? - Cleo képtelen volt levenni tekintetét a tükörről. Úgy érezhetjük magunkat mindketten, mintha egy csodálatos festményt vennénk szemügyre. És közben a részévé válunk. Újabb és újabb rétegeket tárunk fel belőle, tudván, hogy nem lesz nyugtunk, míg fel nem fedezzük az egészet. - M i történik, ha az egészet felfedeztük? - Cleo figyelte, ahogy M ax keze lassan lefelé indul a karján. - Unalmassá válik a festmény? - Nem. Lehetetlen minden réteget feltárni. Ahogy nézzük a képet, újra és újra megvizsgáljuk a már ismert részleteket, és közben újabbak keresésére indulunk. Az éhség mindig megmarad. Cleo megfogta M ax egyik kezét. - Éhség? - Átmenetileg elmulaszthatjuk ugyan, de tudnunk kell, hogy hamarosan visszatér, és akkor újra szükségét érezzük, hogy a képre nézzünk. Újra és újra. Elég gyötrelmesen hangzik. - De a testén végigfutó bizsergés, amit M ax csókja váltott ki belőle, korántsem tűnt ilyen gyötrelmesnek. Határozottan izgató volt és kellemes. M ax szeme megcsillant a félhomályban. - Az éhségérzet is az élvezethez tartozik. De maga is nagyon jól tudja ezt, nem igaz? - Nem. Igen. - Cleo megremegett, ahogy M ax végighúzta ujját az arcán. - Nem tudom. - A tükörben látható nő szemét még mindig a rejtély fátyla takarta, bár már nem viselt szemüveget. - A tükör-ben részletesen leírja ezt az érzéki vágyat - mondta M ax, miközben olyan óvatosan fűzte át Cleo haján az ujjait, mintha értékes selymet simogatna. - M inden egyes oldal az éhségről szól. Tele van vele a könyv. Olyan éhség árad belőle, hogy magát az olvasót is magával ragadja. -
A tükör elképzelt történet - mondta Cleo ernyedten.
M ax hátulról átölelte, és gombolni kezdte Cleo flanelingét. - Ugyanolyan elképzelt, mint amit most látunk a tükörben. Fantáziakép, ami valósággá válik. - Nem - mondta Cleo, de már egyáltalán nem volt biztos a dolgában. M axnek igaza van, a fantázia egyre inkább valósággá válik. M ax változtatta azzá. Zavarbaejtő érzés volt és nyugtalanító. És hihetetlenül izgató is egyben. - Az a nő maga volt a könyvben, Cleo, és az is maga, akit most látunk a tükörben. Igazam van? Cleónak zúgni kezdett a feje, és egy pillanatra megszédült. - De ha én ő vagyok, akkor maga kicsoda? Tudja jól, hogy ki vagyok. Én vagyok a férfi a tükörben. És én vagyok az is, aki simogatja magát. A t ü k ö r zsenialitása éppen abban áll, hogy a csábító és elcsábított eggyé válik. Cleo szerette volna elmagyarázni, hogy A t ü k ö r a képzelet szülötte, de nem találta a megfelelő szavakat. M ax soha nem hinné el, hogy milyen kevés a személyes tapasztalata az olyasfajta érzékiség terén, amiről a könyvben ír. Senki emberfia nem hinné el, hogy A t ü k ö r szinte teljes mértékben a fantáziája szüleménye. Cleo figyelte, ahogy M ax tükörképe lassan kigombolja az ingét. Kővé dermedve nézte, ahogy M ax ujjai lassan becsúsznak a mellei között húzódó árnyékos völgybe. A tükörben lévő nő nem lehetek én, gondolta Cleo. Az a nő rejtélyes, egzotikus és szenvedélyes; olyan, mintha Cleopatra lenne, és nem olyan, mint Cleo. Ahogy M ax ujjai megérintették a bőrét, Cleónak olyan érzése támadt, mintha fokozatosan eggyé olvadna a tükörben látható
nővel. A férfi ködös tükörképe átható szemmel nézett rá, olyan szemmel, amely képes a rejtett rétegek feltárására. És olyan éhség áradt belőle, ami nem csak vetekedett Cleo éhségével, de talán erősebb is volt annál. Cleo beleremegett a felismerésbe. -
M ax, azt hiszem, félek egy kicsit - mondta Cleo. - Tőlem?
Cleo belenézett a tükörbe, és látta, hogy M ax minden vonásából mérhetetlen vágy és szenvedély árad. És azt is látta, hogy ezt a vágyat hihetetlen önfegyelem és akaraterő tartja kordában. Tudta, hogy biztonságban van. -
Nem - mondta Cleo lágyan. - Nem magától félek.
-
Önmagától fél? - M ax végzett a gombokkal. Lassan szétnyitotta az inget, felfedve Cleo melleit.
-
Az ismeretlentől félek, azt hiszem.
De hiszen tudja, hogy mi vár ránk, Cleo. Egy egész könyvet írt róla. - M ax lehúzta az inget Cleo válláról, és hagyta, hogy a földre hulljon. Átkarolta a derekát, aztán feljebb csúsztatta a kezét, és tenyerébe fogta alulról a mellét. - Én vagyok az, akinek most fel kell fedeznie az ismeretlent. Cleo érezte, hogy M ax komolyan gondolja, és egészen izgatott lett. Tudta, hogy nem szabad szó szerint értenie, de biztos volt benne, hogy a mai éjszaka M ax számára is felejthetetlen élményt fog nyújtani. Ez a tudat mélyen megérintette. Felemelte a kezét, és ujjaival végigsimított M ax arcán. A mozdulattól kissé megemelkedett a melle. M ax hüvelykujja átsiklott a mellbimbóján, amitől egész testében megremegett. Halkan felnyögött, és egy pillanatra behunyta a szemét. M axnek dőlt, hogy magába szívja teste melegét és energiáit. M ax mellkasa izmos volt, és kemény. M erevedő ágyéka nekinyomódott Cleo fenekének. Cleo kinyitotta a szemét, amikor megérezte, hogy M ax ujjai a farmernadrágjára csusszannak. M ax lágy, megnyugtató csókot lehelt Cleo hajára, s közben lassan lehúzta a farmernadrág cipzárját. Cleo elkerekedett szemmel nézte a tükörben, ahogy M ax lehámozza róla a nadrágot, aztán a bugyiját. Olyan volt, mintha egy álom kelne életre előtte, aminek ő is részese, mégsem tud teljesen azonosulni vele. Az igazi Cleo még most is a fantáziakép és A tükör előtt álló hús-vér nő között lebegett valahol. - Nézzen csak bele a tükörbe! - M ax hangjából nyers férfiúi vágy és csodálat áradt egyszerre. - M aga gyönyörű! Cleo nem volt az, és tisztában is volt ezzel, de az éjszaka különös varázsához tartozott, hogy M ax mellett gyönyörűnek érezte magát. Álmodozva mosolygott, és a kezét M ax kezére tette. M ax ujjai elindultak a pihék fekete háromszöge felé, mely Cleo legtitkosabb tájait takarta. Cleo hátrahajtotta és nekinyomta fejét M ax vallanak. Amikor M ax óvatosan becsúsztatta egyik ujját a combok között rejtőző redők nedves forróságba, Cleo halkan felnyögött. A férfi, akire vártam. Cleo hirtelen megfordult, és átölelte M axet. Szó nélkül hátrahajtotta a fejét, és csókra nyújtotta a száját. M ax felhördült, és nekiesett Cleo ajkának. A férfi szabadjára engedett, kielégítetlen vágya orkánként zúdult rá. Úgy érezte magát, mint egy hajlékony facsemete a tomboló szélviharban. Ez a csók egészen más volt, mint amit a napozóteraszon kapott M axtől. Vadabb volt, követelőzőbb és ezerszer erotikusabb. Cleo összerázkódott a mindent elsöprő, szenvedélyes támadás ereje alatt, de egyáltalán nem akart kitérni előle. Sőt, egyre jobban vágyott rá, s közben ő is egyre telhetetlenebbé vált. M ax megmarkolta a fenekét, és feszülő ágyékához szorította Cleót. Cleo a férfi száját ízlelgette a nyelvével, amitől M ax megremegett. Nem tudom, túlélem-e ezt az éjszakát. - M ax újra megcsókolta Cleót, és az ágy felé húzta. - De nem is érdekel, ha ma éjjel magamévá tehetlek. Cleo még jobban hozzányomta a testét. Érezte, hogy M ax megtántorodik egy pillanatra, de megpróbálja a bot segítsége nélkül megtartani mindkettőjüket. Cleo hallotta, hogy M ax lélegzete elakad egy pillanatra, s tudta, hogy a fájós lába tiltakozik a ránehezedő többletsúly miatt. Kissé hátrébb lépett. Ne. - M ax megfogta Cleo kezét, és a nyakára fonta. A szeméből vágy és szenvedély áradt. - Felejtsd el a nyavalyás lábamat! Ölelj át. Szorosan. Cleo egészen hozzásimult M axhez. Érezte a férfi testéből áradó forróságot. M axet szinte égette a szenvedély. Cleo biztosra vette, hogy M ax is ugyanilyen forrónak érzi őt. M ax hirtelen az ágyra hanyatlott, s magára húzta Cleót. Cleo végignyúlt a férfi testén, és belemerült bőrének forróságába. M ax csókolgatni kezdte Cleót, ahol érte. Cleo nem tudott betelni M ax simogatásával. Csókokkal borította M ax minden porcikáját. A nyakát, a mellkasát, a hasát; minden testrészét végigkóstolta. M ax észveszejtőn, ellenállhatatlanul és kimondhatatlanul f é r f i a s volt. A közöttük vibráló vágy és feszültség olyan erőssé vált, hogy Cleo szinte megrémült tőle. M ax volt a régen vágyott m á s i k , aki ki fogja szabadítani a rabságból, és cserébe ő maga is kiszabadul. M axnek kihagyott a lélegzete, de Cleo tudta, hogy ezúttal nem a fájós lába miatt. Egyik kezével átölelte és gyengéden a hasa felé húzta Cleo fejét. - Igen - suttogta. - Nagyon jó.
M ax megfogta Cleo kezét, és dudorodó nadrágjához vezette. Cleo ujjai mozdulatlanná dermedtek, ahogy megérezte M ax erekciójának mértékét. Fejével gyengéden hátratolta M ax kezét, és felpillantott rá. - M ax? M ax ujjai megremegtek, ahogy megérintették Cleo mellét. Ködös fátyol borult a szemére. - Kívánlak. Cleo reszketeg hangon felelte. - Én is kívánlak. -
Akkor semmi okunk rá, hogy abbahagyjuk, igaz? - M ax Cleo szemébe nézett.
Cleo nagy levegőt vett. - Semmi okunk rá, hogy abbahagyjuk. M ax lassan az oldalára fordult, Cleót a hátára fektette, majd ráfeküdt, és megcsókolta. Cleo belefúrta ujjait M ax hajába, és nekifeszítette testét M ax nadrágjának. Az érzés, amit tapasztalt messze túlnőtt A t ü k ö r - b e n leírtakon. M ax kiszabadította száját Cleo ajka közül, és felült. Kigombolta a nadrágját, és lerángatta magáról. Aztán az éjjeliszekrényhez hajolt, és kihúzta a fiókot. Cleo hallotta az alufólia zizegését. M iután M ax elkészült, leoltotta a lámpát, és Cleóhoz fordult. - Te még szebb vagy, mint gondoltam - suttogta Cleo. - És nagyobb is. - Hirtelen elpirult. - Úgy értem, hogy mindenhol. Csak azt akartam mondani, hogy... M ax gyengéden elmosolyodott, s közben elhelyezkedett Cleo combjai között. - Igen? M it akartál mondani? Cleo észrevette a férfi szemében bujkáló mosolyt, és türelmetlenül megrázta a fejét. Felemelte mindkét kezét, és tenyerébe fogta M ax arcát. - M ax, én csak azt akartam mondani, hogy bizonyos dolgokban talán nem egészen olyan vagy, mint amilyennek elképzeltelek, más szempontból viszont olyan közel állsz hozzám, mintha ezer éve ismernélek. Te vagy az, akiről álmodtam, amikor A t ü k r ö t írtam. M ég most se nagyon értem, hogy miről ismertelek fel. -
Nem is kell az ilyesmit megérteni. - M ax végighúzta a száját Cleo ajkán. - Azonnal megkívántalak, ahogy
megláttalak. Nyílj ki előttem, Cleo! Istenemre mondom, őrülten kívánlak. Cleo érezte, ahogy M ax gyengéden bökdösi a lába között, belemerítve magát a nedves forróságba. Gyorsan megmarkolta M ax vállát, és szorosan magához ölelte. Nem tudta pontosan, mi az, amitől tart, de egy pillanatra megfeszült a teste. M ax felvonta a szemöldökét, ahogy Cleo körmei a bőrébe mélyedtek. - Ne aggódj, nem készülök sehová ma este. -
Tudom. - Cleo megpróbált lazítani a szorításán. - Sajnálom, nem tehetek róla.
M ax halk nevetéséből férfiúi önelégültség áradt. És olyan gyengédség, amitől Cleo nagyobb biztonságban érezte magát most, mint szülei halála óta bármikor. Jó kézbe került, gondolta magában. -
M inden oké - mondta M ax. - Nem mondtam, hogy rossz. Csak nem vagyok hozzászokva, hogy valaki így öleljen, ahogy
-
Hogyan csinálom?
te. M intha sose akarnál elengedni. - M ax Cleo ajkára tapasztotta a száját. Ugyanebben a pillanatban egyetlen határozott, gyors mozdulattal behatolt a lába közé. Cleo behunyta a szemét, és levegő után kapott. M ax teste hirtelen megmerevedett, és mozdulatlanságba dermedt. Cleo óvatosan kinyitotta a szemét. M ax döbbent tekintetét látta maga előtt. Egyikük sem mozdult. M ax tért magához előbb. - Ne mondd, hogy ez volt az... - Elakadt a szava, a megfelelő kifejezést kereste. - Ez volt az első...? - Igen. - Cleo rámosolygott M axre. Pillanatok alatt megbarátkozott a különös érzéssel, hogy a férfit benn tudhatja saját testében. - M ajd reggel figyelmeztess, hogy el ne felejtsek szólni a pszichiáteremnek. M eg akarom mondani neki, hogy érdemes volt ennyit várni. Túlságosan válogatósnak tartott. - A fenébe! - M ax ráfektette verejtékben úszó homlokát Cleóéra. - Nem hittem volna. - Tudom. - Cleo még erősebben szorította M ax vállát. Kellemesen feszítő érzés töltötte el a belsejét. - Szerinted folytathatjuk tovább? -
Szerintem már abba se tudnánk hagyni. - Jó.
M ax mozogni kezdett Cleóban. Lassan, óvatosan és rendkívül alaposan. Addig csinálta, míg a hátát el nem borította a verejték, és az izmai remegni nem kezdtek. A nő teste minden egyes mozdulatnál még szorosabban tapadt hozzá. Cleo képtelen volt betelni a zsigereit elárasztó forró, lüktető érzéssel. Kissé felemelte a csípőjét. - Istenem, Cleo! - M ax lenyúlt, és gyengéden simogatni kezdte. - M a x ! - Cleo rövid, riadt sikkantással adta meg magát az orgazmusnak. - Ne félj. M inden rendben van. Pontosan ilyennek kell lennie. - M ax még egyszer megmerült Cleóban, s egy rekedt sóhajjal
jelezte, hogy az ő sorsa is beteljesedett.
M ax sokáig hallgatott. Elnyúlva feküdt a lepedőn, karját Cleo köré fonta. -
M iért nem mondasz valamit? - szólalt meg végül.
- M it kellene mondanom? - Cleo odabújt hozzá. Hihetetlenül elégedett volt, és egy kicsit álmos. Semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy behunyja a szemét, és elmerüljön M ax testének biztonságos forróságában. De tudta, hogy néhány perc múlva ruhába kell bújnia, és vissza kell mennie saját toronyszobájába. - Azt mondhatnád például, hogy: „Nézd, M ax, én sohasem csináltam még ilyet, és nem bánnám, ha vennéd a fáradságot, és úgy csinálnád, hogy nekem is jó legyen.” Cleo mosolyogva nézett rá. - Nem hiszem, hogy neked tanácsokra volna szükséged, M ax. Tökéletesen csináltad. Éppen úgy, ahogy a könyvben meg van írva. - Cleo elhallgatott, s arra az éjszakára gondolt, amikor M ax a nyakába tette a skarlátszínű szalagot, és megcsókolta. - Ahogy megígérted. M ax felpillantott. - Ami a könyvet illeti... - kezdte jelentőségteljesen. - Elárulnád végre, hogy tud valaki, hm, aki...? -
Híján van a személyes tapasztalatoknak? - segítette ki Cleo.
- Nevezzük inkább romantikus beállítottságúnak - ajánlotta M ax diplomatikusan. Cleo felemelte a fejét, és lenézett M axre. - Romantikus beállítottságúnak? - Tudod, szerettem volna valami, hm, modern kifejezést használni. - Cleo elmosolyodott. - Romantikus beállítottságú? R o m a n t i k u s b e á l l í t o t t s á g ú ? -
Ha nem tetszik a kifejezés, kereshetünk másikat. - Nézzük csak - töprengett Cleo megfontoltan. Legyen inkább k a p c s o l a t o k a t n é l k ü l ö z ő . -
Rendben van.
Nem, nem, várj csak! Tudok egy jobbat. - Cleo felült, s magára húzta a lepedőt. - M it szólnál a s z e x u á l i s a n elfojtotthoz ? -
Teljesen mindegy, Cleo. Amit kérdezni akartam...
-
Várj csak. - Cleo feltartotta a kezét. - M ég ennél is jobbat tudok. - N e m t ú l t a p a s z t a l t .
- Hagyd már, Cleo... - Várj, várj, még jobbat találtam. M it szólnál a s z e x u á l i s a n v i s s z a f o g o t t h o z . - Na, elég a modern kifejezésekből - morgott M ax. - Komoly dolgokról szerettem volna beszélni veled. - Te kezdted. - R o m a n t i k u s b e á l l í t o t t s á g ú . Imádom. - Cleo hahotázni kezdett. -
M i volna, ha válaszolnál a kérdésemre?
-
R o m a n t i k u s b e á l l í t o t t s á g ú . Ez jó! - Cleo egyre jobban nevetett.
-
Egyáltalán nem olyan vicces - mondta M ax zordan.
-
Dehogyisnem. - Cleo majd megfulladt a nevetéstől - Különösen a te szádból.
M ax bosszús arckifejezéssel nézett rá. - Hajlandó volnál végre elárulni, hogyan lehettél képes ilyen realista ábrázolásmódra A tük ör -ben? Cleo kétrét görnyedt a nevetéstől. - Kizárólag a fantáziámból merítettem. M ax hitetlenkedve nézett rá. - A fantáziádból? -
Ha jobban belegondolsz, te is rájössz, hogy A t ü k ö r java része vágyakozással van tele, és nem valódi tapasztalattal.
-
És éhséggel - tette hozzá M ax halkan.
Pontosan. Éhséggel. - Cleót kellemes forróság öntötte el, és újra kitört belőle a nevetés. - Hidd el, nagyon otthon vagyok az ilyesmiben! M ax zavarodottnak látszott. - Ezt egy percig sem vitatom. Ugyanakkor... - Az isten szerelmére, M ax, nem kell ahhoz kiugranod egy repülőből, hogy megtudd, mi lakozik benned. - Azt mondtad, hogy a szüleid halála előtt volt egy férfi az életedben - kezdte M ax óvatosan. -
Igen, volt. Sőt nem is egy, hanem három. Természetesen nem egyszerre. De végül egyikükkel se feküdtem le.
-
M iért nem? - kérdezte M ax.
Cleo vállat vont. - Egyik se volt a nagy Ö, annak ellenére, hogy a kettes és hármas számú jelölt egész jól tudott csókolózni. A szüleim halála után azonban, legalábbis a pszichiáterem szerint, kialakult bennem egy lelki gátlás, vagy nevezzük akárminek, amiről már beszéltem.
M ax értetlenül bámult rá, aztán lassan megcsóválta a fejét. - Egyszerűen hihetetlen. - M icsoda? - Hogy kizárólag a képzeleted alapján meg tudtad írni A t ü k r ö t . - Tehetség kérdése - mondta Cleo a szerénység leghalványabb jele nélkül. - Sima tehetség. - Világéletemben nagyra becsültem a fejlett képzelőerőt - mondta M ax. - Nem vagyok meglepve. Végül is komoly műértővel állok szemben. - Cleóból kis híján kirobbant az újabb nevetés. Nem volt benne biztos, hogy vissza tudja tartani. - M ondja meg nekem, ó, nagyrabecsült műértő úr. milyen hasonlóságot lát köztem, és egy átlagos Van Gogh-kép között? M ax összehúzta a szemét. - Te sokszínűbb vagy. - S o k s z í n ű b b ? - Cleóból kirobbant a nevetés. Addig dobálta magát jobbra-balra, míg le nem gurult az ágyról. Ahogy lehuppant a puha szőnyegre, újra hahotázni kezdett. - És mi a helyzet Picassóval? - Te egy kissé kiszámíthatatlanabb vagy, mint Picasso. - M ax feltámaszkodott a könyökére, és csodálkozva nézett Cleóra. Elég meglepően viselkedsz ma éjjel. Cleo szeme elkerekedett. - Úristen, M ax, te tényleg olyan meglepőnek tartod ezt a viselkedést az adott körülményeket figyelembe véve? - Életemben nem hallottam még olyat, hogy valaki szeretkezés után a nevetéstől legurult volna az ágyról. - Na és hány olyan embert ismersz, aki ennyi ideig várt arra, hogy szexuális tapasztalatokat szerezzen? - replikázott Cleo. - Egy null oda. - M ax kivárt egy kicsit. - Felejtsd el egy pillanatra, hogy mit mondott a pszichiáter, és meséld el szépen, hogy mire vártál ennyi éven át. -
Természetesen az igazi férfira.
M ax döbbenten nézett rá. - Az igazi férfira? - Aha! - Cleo abbahagyta a nevetést, és elégedett mosolyra váltott át. Karját a feje alá csúsztatta, és boldogan nézegette a mennyezetet. - A pszichiáterem azt mondta, hogy soha nem fog besétálni az életembe az igazi. És hogy azért menekülök a fantáziavilágba, hogy ne kelljen kapcsolatot teremtenem másokkal. -
És mit válaszoltál neki?
- Hogy nem adom fel a reményt, és az igazi előbb-utóbb be fog sétálni az életembe. Nincs más választásom. Őt k e l l megvárnom. A többi csak tévedés. A pszichiáterem persze nem értett meg, én pedig nem tudtam neki elmagyarázni a dolgot. Ezért is váltak el az útjaink. És persze azért is, mert egy vagyonba került. - Cleo - kérdezte M ax gyengéden -, honnan tudtad, hogy én vagyok az igazi? Cleo felpillantott az ágyra, és rájött, hogy M ax halálosan komolyan kérdezi. Abbahagyta a mosolygást. Nem is tudom. Gondolom, valahogy úgy lehetek vele, mint te, amikor meglátsz egy szép festményt. A belső szemem segített. M ax sokáig nézte Cleót. Aztán lassan elhúzta a száját. -
Ha már a festményeknél tartunk, tényleg nem tudod, hogy hol vannak a Luttrellek?
-
Nem. - Cleo felült. - Sajnálom, M ax, de Jason soha nem tett róluk említést.
-
Hiszek neked.
Az jó, mert ez az igazság. - Cleo elmosolyodott, és felállt. M egkereste a szemüvegét, és feltette az orrára. - Szent ég, hogy elszaladt az idő! Jobb, ha felöltözöm, és visszamegyek a szobámba. -
M aradj itt velem ma éjszakára!
Cleo vágyakozó pillantást vetett rá, miközben az ingét gombolta. - Szeretnék, M ax, de nem lehet. George-nak eszébe juthat valami, és akkor szüksége lesz rám. És nem nálad fog keresni, hanem a saját szobámban. -
Hívd fel, és mondd meg neki, hogy nálam vagy! Cleo elpirult, miközben a farmernadrágját húzta. Nem gondolod, hogy egy kicsit kínos lenne a dolog? -
Nem - felelte M ax. - Úgy volna egyenes.
- Ez nem egyenesség kérdése M ax, ez magánügy. - Cleo belebújt az ezüstszínű tornacipőbe, és lehajolt, hogy bekösse a fűzőjét. - És nem csak róla van szó. M indenki a szobámban keres, ha szükség van valamire, és rögtön aggódni kezdenek, ha nem találnak ott. M ax lassan felült. - Ha így áll a helyzet, akkor visszakísérlek a szobádba. Ne fáradj. - Cleo nézte, ahogy M ax felhajtja a lepedőt. Az éjjeliszekrényen álló lámpa megvilágította a combján lévő fehér forradást. - Ó, M ax! - suttogta Cleo.
M ax meglátta Cleo rémült arckifejezését. Hirtelen megkeményedtek a vonásai, és a nadrágjáért nyúlt. - Sajnálom. Tudom, hogy nem szép látvány. -
Ne légy nevetséges! - Cleo odasietett hozzá, és letérdelt az ágy mellé. Gyöngéden végighúzta az ujját a
seben. - Nem is csodálom, hogy annyira szokott fájni. Andromeda teája segített valamit? M ax Cleo ujjait nézte a combján. - M eglepő módon, igen. De annyira nem, mint a te masszírozásod. Cleo gyengéden végigsimította a combját. - Istenem, ha arra gondolok, mennyire fájhatott, amikor... -
Ne gondolj rá - mondta M ax szárazon. - Én sem gondolok.
-
Szörnyű baleset lehetett.
-
Az én hibám volt - felelte M ax. - Én szúrtam el a dolgot.
Cleo szemügyre vette a régi, ráncos forradást. - Vezetés közben történt? M ax fanyarul elmosolyodott. - Igen. - Felhúzta a nadrágját, és felállt. - Biztos, hogy nem akarsz maradni? Cleo mozdulatlanul állt. - Szeretnék, de nem hiszem, hogy jó ötlet volna. - A teáscsészére pillantott. - ígérd meg nekem, hogy megiszod a teát, mielőtt elalszol. -
Biztosan kihűlt már.
- Az nem baj - unszolta Cleo. - Idd csak meg nyugodtan! - Rendben van. - Végighúzta az ujját Cleo szája szélén. - M egígérem. M enjünk! Jobb, ha most visszakísérlek a szobádba. Neked egy egész fogadót kell vezetned, előttem pedig hosszú út áll holnap. M indkettőnknek szüksége van egy kis pihenésre. Cleo gyengéden megszorította M ax csuklóját. - Köszönöm, hogy megkeresed nekünk Bent. M ax vonásai megkeményedtek. - Szívesen. De jobb, ha megérted: nincs rá garancia, hogy rá tudom beszélni Bent a visszatérésre. - Tudom - mondta Cleo mosolyogva. - De úgy érzem, hogy sikerülni fog. Biztos vagyok benne, hogy a lelke mélyén vissza akar jönni Trishához és a gyerekéhez. Bárcsak ne lennétek ilyen átkozottul optimisták! - M ax felmarkolta a botját, és az ajtó felé indult. Ahogy megfogta a kilincset, a keze hirtelen ökölbe szorult. - És mi lesz, ha nem sikerül rábeszélnem Bent a visszatérésre? -
Vissza fog jönni veled - mondta Cleo mély meggyőződéssel.
M ax nem válaszolt. Lementek a padláslépcsőn, aztán végig a folyosón a toronyszobáig. Amikor az ajtó elé értek, M ax megállt, és Cleo felé fordult. Kinyújtotta a kezét, és gyengéden megérintette Cleo állát. - Cleo - mondta lassan -, ami a ma éjszakát illeti. Nem is tudom, mit mondjak. - Nem baj, M ax. - Cleo lábujjhegyre állt, és megcsókolta M ax arcát. - Nem kell semmit mondanod. - Kinyitotta az ajtót, és belépett a szobájába. - Jó éjszakát! M ax hosszú ideig nézte Cleo arcát, mintha megpróbálná minden vonását az emlékezetébe vésni. - Jó éjszakát, Cleo. M egfordult, és elindult a folyosón a padláslépcső felé. Cleo becsukta az ajtót, aztán nekidőlt belülről. A testét még mindig átjárta az eufória. Az egész világ rózsaszínűnek és barátságos tűnt ma éjjel. A jövőt még soha nem látta ilyen ragyogónak és ígéretesnek. Az ég felé emelte a szemét, és elmosolyodott. - Nem tudom, Jason Curzon, mit csináltál a képekkel, amikért M ax idejött, de köszönöm neked, hogy ideküldted hozzám.
M ásnap reggel az egész család összegjött a konyhában, hogy elbúcsúztassák M axet. - Adhatok még egy palacsintát? - kérdezte Hajnalcsillag, amikor látta, hogy M ax tányérja üres. - Köszönöm, nem kérek. - M ax gondosan félbehajtotta a szalvétáját, és elhelyezte a tányérja mellett. - M ég egy kis kávét? - Sylvia M ax fölé tornyosult, kannával a kezében. - Hosszú út áll előtte. - Köszönöm, elég volt. - M ax az órájára pillantott. - Jobb, ha indulok. Cleo rámosolygott az asztal másik feléről. - ígérd meg, hogy óvatosan fogsz vezetni. M ax tekintetéből semmit nem lehetett kiolvasni. - M egígérem. - Várni fogunk - mondta Cleo halkan. - Várni fogtok? M ielőtt Cleo válaszolhatott volna, Sammy szaladt elő, és belecsimpaszkodott M ax nadrágjába. Aztán megrángatta a méregdrága
ruhadarabot, hogy felhívja magára a figyelmet. - Ne felejtsd el bekapcsolni a biztonsági övet! - mondta komoly arccal. M ax lepillantott rá. - Nem fogom elfelejteni. Sammy láthatóan elégedett volt, hogy utasítása meghallgatásra talált. Elnevette magát, megfordult, és kiszaladt a konyhából. Sylvia elmosolyodott, ahogy a lengőajtó becsukódott a fia után. - A szívébe zárta magát, M ax. - Hasonló az érdeklődési körünk - felelte M ax. - M indketten szeretjük a képzőművészetet és a könyveket. - Ne siessen visszafelé - tanácsolta Andromeda. - Újabb vihar közeleg. A vacsorával megvárjuk. M ax a szakácsnőre nézett. - Lehet, hogy későn jövök. Andromeda kedvesen rámosolygott. - Nem baj. Várni fogja a vacsora. Trisha ködös mosolyt küldött M ax felé. - M ondja meg Bennek, hogy szeretem - suttogta. M ax felállt. - M eg fogom mondani. -
Köszönöm, M ax - mondta Trisha.
M ax végigpillantott a reménykedő arcokon. - Beszélni fogok Bennel, ha egyáltalán megtalálom. De semmit nem garantálok. M indannyian megértették? Cleo és a többiek buzgón bólogattak. M egértettük - mondta Cleo boldogan mosolyogva. M ax elhúzta a száját. - A nagy fenét értették meg - motyogta. M indannyian azt hiszik, hogy sikerül visszahoznom. - Semmi se biztos - mondta Andromeda. - De Cleónak igaza van. M aga a legalkalmasabb személy a feladatra. - Várjál, kikísérlek a kocsihoz. - Cleo elindult M ax után. - Körülbelül mikorra érsz vissza? -
Nem tudom.
-
Nem is fontos. - Cleo kinyitotta a bejárati ajtót. - Várni fogunk rád.
M ax nem szólt semmit. Amikor odaért a Jaguárhoz, előhalászta zsebéből a kulcsot, és kinyitotta a kocsi ajtaját. Egy pillanatig habozott, mielőtt beült volna a volán mögé. -
Jól vagy, Cleo?
Cleo csodálkozva nézett rá. - Persze. M iért kérded? M ax a többiek felé pillantott, mind az ajtóban tolongtak, hogy búcsút intsenek. - Túl hosszú ideig kellett várnod a tegnap éjszakára. És közben olyan irreális vágyak fogalmazódhattak meg benned, aminek a valóság nem képes megfelelni. Arra lennék kíváncsi, hogy megbántad-e a történteket. Cleo lassan elmosolyodott. - A vágyaimról időközben kiderült - mondta halkan -, hogy egyáltalán nem voltak olyan irreálisak. A valóságról szerzett tegnapi tapasztalataim messze túlszárnyalták azokat. M ax olyan képet vágott, mint aki nem tudja, mit válaszoljon. - Csak ezt akartam tudni. Cleo ártatlan tekintettel rebegtette a szempilláit. - Neked is jó volt? Halványvörös pír lepte el M ax arcát. Addig babrálta a kocsikulcsot, míg be nem ejtette az ülésre. - A francba! - Gyorsan lehajolt, és felmarkolta. Aztán kihúzta magát. - Igen - felelte. - Nagyon jó volt. Soha életemben nem volt ilyen jó. Cleo elvigyorodott. - Helyes. Akkor ezt meg is beszéltük. -
Jobb, ha indulok.
Cleo megvárta, míg M ax beül a kormány mögé. - És ne felejtsd el, amit Sammy mondott. Kapcsold be a biztonsági övet! M ax becsatolta az övet, és bedugta az indítókulcsot. Aztán Cleóra nézett. - Viszlát, Cleo! -
Viszlát! - Cleo lehajolt, és gyorsan szájon csókolta M axet. - Siess haza! - mondta, és becsapta a kocsi ajtaját.
Halkan felberregett a Jaguár motorja, s Cleo elindult a bejárat felé, ahol Andromeda, Hajnalcsillag, Sylvia és Trisha tolongott az ajtóban. M indannyian integettek. Cleo is megfordult, hogy búcsút intsen. De M ax nem integetett vissza. Cleo nem volt benne biztos, hogy M ax látja-e még őket a visszapillantó tükörben. - Hát, elment. Trisha előhalászott egy zsebkendőt, és belefújta az orrát. - Tényleg azt hiszed, hogy vissza tudja hozni Benjyt, akarom mondani. Bent? Cleo biztatóan rámosolygott. - Ha valaki vissza tudja hozni, akkor az M ax. -
Cleónak igaza van - helyeselt Andromeda. - M ax alkalmasnak látszik a feladatra.
Csendben figyelték, ahogy a Jaguár eltűnik a távolban.
E l m e n t ! - Sammy érkezett futva a folyosóról az előcsarnokba. Donald kacsát markolászta, s a szeme egészen elkerekedett. Cleo és a többiek aggódva nézték. -
M i a baj, édesem? - kérdezte Sylvia szelíden.
- M ax elment örökre! - Sammy szemében megjelent egy könnycsepp. - Nem, drágám, csak Benjyért ment el. - Szilvia elfintorodott. - Vagyis, Benért. De estére visszajön. Sammy szomorúan megrázta a fejét. - Örökre elment. Cleo letérdelt a gyerek mellé. - Honnan veszed ezt, Sammy? - M agával vitt mindent - szipogta Sammy. - M egnéztem a szobáját, és elvitte az összes holmiját. M ég a képet is elvitte, amit adtam neki. - Biztosan tévedsz, édesem. - Cleo gyorsan fölegyenesedett. - Ott kell lenni a holmijának. - M indent elvitt - suttogta Sammy. - Nyitva van az ajtaja, és teljesen üres a szoba. -
M egnézem - mondta Cleo.
Egy lendülettel felszaladt a lépcsőn egészen a második emeletig, aztán megállt egy pillanatra, hogy kifújja magát, mielőtt a padlásfeljáró felé indult. Sammy biztosan tévedett. M ax vissza fog jönni. Azt mondta. Tényleg azt mondta? Cleo megpróbálta felidézni M ax szavait. De minél tovább törte a fejét, annál világosabb lett előtte, hogy M ax utalt ugyan rá, hogy esetleg visszajön este, de egyetlen szóval sem ígérte meg. Cleo kinyitotta a folyosó végén nyíló keskeny ajtót, és kettesével véve a lépcsőfokokat, felkapaszkodott a padlásfeljárón. M ax szobája nem volt bezárva; ahogy Sammy mondta. Cleo óvatosan kitárta az ajtót, s érezte, hogy jeges rémület markolja meg a torkát. A szobában ugyanolyan tisztaság és rend uralkodott, mint azon a napon, amikor M ax beköltözött. Cleo módszeresen végigkutatta a helyiséget. A szekrényből eltűntek M ax elegáns fehér ingei. A polcok üresek. A fekete utazóbőröndnek hűlt helye. Sammy képe is eltűnt, és A t ü k ö r is, amit Cleo adott M axnek. M inden olyan volt, mintha M ax soha nem járt volna ebben a szobában. Cleo lassan lerogyott az ágy szélére, s kezét ölébe szorítva, előregörnyedt. Eszébe jutott a kérdés, amit M ax tett fel az éjjel, miután magáévá tette. H a m ár a fes tm ények nél tar tunk , tényleg nem tudod, hogy hol v annak a L uttr ellek ?
NYOLCADIK FEJEZET
Egész életében emlékezni fog Cleo boldog nevetésére. M ost is maga előtt látta, ahogy felizzik benne az elfojtott szenvedély, s ahogy később felszabadultan kacag. És mindkettőt neki köszönhette. M ax az ismeretlen, melengető érzést ízlelgette magában. M ég az autósztrádát részben elfüggönyöző eső és az előtte álló kényelmetlen feladat sem tudta lehűteni a testét elárasztó kellemes forróságot. Szokatlan érzés, hogy olyan embernek tartsák, aki boldoggá tehet valakit. Soha életében nem látta még magát ilyen szerepkörben. De az elmúlt éjszaka ő, M ax Fortune, boldoggá tette Cleo Robbinst. A nő azt mondta, hogy egész életében az igazira várt, vagyis őrá, és azt állította, hogy nem csalódott. Az elmúlt éjszaka, életében először, ő, M ax Fortune, valaki számára az igazi férfit jelentette. És ma reggel a Cleo köré gyűlt bizarr kis baráti kör tagjai úgy tekintettek rá, mint egy nélkülözhetetlen családtagra. M int egy hős lovagra, aki elindul a csatába. M indenki ott sürgölődött körülötte, palacsintával kínálták, lelkére kötötték, hogy vezessen óvatosan, azt mondták, hogy siessen haza, és figyelmeztették, hogy megvárják a vacsorával. M egvárjak a vacsorával. M ax eltűnődött. Nem tudott visszaemlékezni olyan esetre, hogy vacsorával várta volna valaki. A leginkább talán az emlékeztetett erre, amikor a szobapincér felvitte neki a vacsorát az egyik Curzon-hotelben. De M ax úgy döntött, hogy a szállodai szobapincérek ebből a szempontból nem számítanak. Kár, hogy soha nem fogja megtudni, milyen érzés, amikor késő este beesik a Robbins Fészke fogadóba, s egy egész család várja meleg vacsorával. De hát kezdettől fogva tudta, hogy a dicső hazatérés esélye szinte egyenlő a nullával. M indenki egy diadalmas hőst vár vissza, és M ax tisztában volt vele, hogy nem tud megfelelni ennek az elvárásnak. Diadalmas hősként ugyanis akkor térhetett volna vissza, ha Ben Atkinst hazacipeli. Ennek pedig rendkívül kicsi volt az esélye. M ax tisztában volt vele, hogy vállalkozása eleve kudarcra van ítélve. Azonnal vissza kellett volna utasítania. De egy olyan
feladatra, amire Cleótól Sammyig mindenki tőle várta a megoldást, képtelen volt nemet mondani. A hosszú, álmatlanul eltöltött éjszaka után végül arra a következtetésre jutott, hogy visszamegy este Harmony Cove-ba, és szembenéz Cleóval és a többiekkel. Látni akarja az arcukat, amikor bevallja, hogy kudarcot vallott. És amikor meglátja az elutasítást és csalódottságot Cleo és barátai szemében, akkor távozik szépen. Régen megtanulta már, hogy az emberek csak addig tűrik meg maguk között, amíg hasznukra van. A csomagolásra sem kell már időt pazarolnia, gondolta, miközben rápillantott az egyik útjelző táblára. Jól tudván, hogy mi vár rá, már kora hajnalban talpon volt, összeszedte a holmiját, és betette a bőröndöt a Jaguár csomagtartójába. Régi szokása volt, hogy mindig készen állt a távozásra. Hatéves korában vette fel ezt a szokását, és azóta sem tudott leszokni róla. Valahogy minden elviselhetőbbnek tűnt, ha egyik lábát a küszöbön tartotta, amikor közölték vele, hogy tovább kell állnia. M ax lelassított a Garney felé mutató sztrádaleágazásnál. O'Reilly szerint mindössze három benzinkút volt Garneyban. A hírek szerint Ben Atkins egy ilyen kútnál dolgozott. M ax lassan végiggördült a szürke kisvároson. Az eső továbbra is kitartóan zuhogott, jótékony szürke fátylat vonva Garney nem túl vonzó látványosságai elé. M ax a papírlapra pillantott, amire a címet felírta. A második benzinkút a bal oldalon. M ax bemanőverezett a szűkös parkolóba, és leállította a motort. Egy pillanatig mozdulatlanul ült, és a szerelőpavilonnál dolgozó alakot figyelte az esőfüggönyön keresztül. A fiatalember csöndes magabiztossággal végezte feladatát, mintha egész életében autókat szerelt volna. Az olajfoltos szürke overálban magasnak és soványnak látszott. Olyan benyomást keltett, mint aki otthonosabban mozog a mechanika világában, mint az emberek között. M ax kinyitotta az ajtót, és kiszállt a Jaguárból. Átvágott az esős szakaszon a szerelőműhelyig, és kivárta, amíg a szerelő észreveszi. -
M áris jövök. - A szerelő ismét a generátor fölé hajolt.
-
Ben Atkinst keresem - közölte M ax.
-
Kit? - A szerelő meglepett képet vágott. Az arca ugyanolyan volt, mint egész lénye: sovány és zárkózott.
-
Ben Atkinst - ismételte meg M ax.
A szerelő zavartan ráncolta a homlokát. - Én vagyok Benjy. Benjy Atkins. - Akkor eltévesztettem a címet - mondta M ax. M egfordult, és elindult a Jaguár felé. - Hé, várjon! - Fémes csattanás hallatszott, ahogy Ben letette a szerszámát. - M ondtam, hogy én vagyok Benjy Atkins. M iről van szó? Ki maga? M ax megállt, és hátrafordult. - M int említettem, egy Ben Atkins nevű férfit keresek. Ben zavartan nézett rá, miközben beletörölte a kezét egy olajos rongyba. - Én vagyok az. Ben Atkins. De mindenki csak Benjynek szólít. -
M ostantól kezdve nem - felelte M ax. - Úgy hallom, nemsokára apa lesz. És egy apát nem lehet Benjynek nevezni.
Ben döbbenten nézett rá. - Ismeri Trishát? - Igen. - Jól van? - Nincs. Halálra van rémülve. Ben arca megmerevedett, és mogorva kifejezést öltött. -
Kihez van szerencsém?
-
M ax Fortune-nak hívnak.
-
Igen. De kicsoda maga? Honnan tud rólam? És honnan tud a gyerekről?
- M aradjunk annyiban, hogy a család egyik barátja vagyok. - Nekem nincs családom. - Én nem így értesültem. - M ax az órájára pillantott. -
M indjárt dél lesz. Szokott ebédelni?
Ben zavartan pislogott. - Hát, igen. Persze. -
Szerencséje van. M a én fizetek.
- Vis s z a fog jönni - hajtogatta Cleo konok magabiztossággal, ugyanakkor minden meggyőződés nélkül. - De ha úgy tervezte, hogy visszajön - kérdezte Sylvia türelmesen -, minek vitte el az összes holmiját? - Nem tudom. - Cleo felrakta ezüstszínű tornacipős lábát az asztalra, és kávéja kihűlt maradékát bámulta. - Biztosan
megszokta, hogy állandóan útra készen álljon. Szerintem a szokásává vált. Ösztönös beidegződés vagy ilyesmi. -
Ösztönös beidegződés? - ismételte Sylvia szárazon.
-
Te is láttad, milyen kevés holmit hozott magával, amikor ideköltözött. Kevés csomaggal utazik.
Sylvia az orrát ráncolta. - Szóval azt mondod, hogy csak megszokásból pakolta be ma reggel a bőröndjét a kocsija csomagtartójába? - Igen. - M ielőtt bárki felébredt volna? - Igen. Sylvia az asztal mellett álldogált, és a kávéját kortyolgatta. - Cleo, kedvesem, nem ártana szembenézned a tényekkel! A fickó elment. Cleo behunyta a szemét... - Ó, istenem, remélem, hogy nem! Sylvia teljes három másodpercig hallgatott, s Cleo arcvonásait tanulmányozta. - Te jó ég! - suttogta. Cleo kinyitotta a szemét. - M i a baj? -
Hát, te és M ax. - Sylvia sokatmondóan legyintett. - Ti ketten.
-
M i van velünk?
Sylvia felsóhajtott. - Beleszerettél, igaz? Tudtam, hogy így lesz. Éreztem. M indannyian éreztük. Hál'istennek, nem volt annyi ideje, hogy elcsábítson. Cleo nem szólt. Sylvia a torkát köszörülte. - M ondom, hál'istennek nem volt annyi ideje, hogy elcsábítson. Cleo kiitta a kávéja maradékát. -
A gazember! - törte meg Sylvia a csöndet.
Cleo letette a csészéjét az asztalra. - Nem gazember. - De igenis az. És rettenetesen dühös vagyok rá. Kedveltem M axet. Sammy is szerette. És Andromeda is. És Trisha is. M ég Hajnalcsillag is kedvelte. Akkor mién hagyott itt minket a gazember? - Vissza fog jönni - mondta Cleo kifejezéstelen hangon. De a lelkét elárasztó hideg szinte megdermesztette a csontjait. Sylviának igaza volt. A tényekkel nem lehetett vitatkozni. M ax azért jött a fogadóba, hogy megkeresse a Jason által ráhagyott értékes festményeket. És az elmúlt éjszaka belátta, hogy Cleo valószínűleg tényleg nem tudja, mi történt a Luttrellekkel. És M ax ma reggel elment. Az összefüggés nyilvánvaló. Csakhogy Cleo nem volt hajlandó elfogadni a nyilvánvaló összefüggést. - Szegény Trisha - mondta Sylvia fáradtan. - Pedig már kezdte beleélni magát, hogy M ax komolyan gondolta, hogy visszahozza neki Benjyt. - Komolyan gondolta - erősködött Cleo. A férfi, akivel az éjszakát töltötte, nem volt se hazug, se csaló. Hirtelen kivágódott a bejárati ajtó, belefojtva Sylviába soron következő rosszmájú megjegyzését. Cleo kinézeti az iroda ablakán, és egy magas, szőke, elegánsan karcsú nőt látott bevonulni az előcsarnokba. A nő mozgásából az a fajta mérhetetlen magabiztosság és néma megvetés; áradt, amire csak olyan emberek képesek, akiknek a tár sadalmi rangja és vagyona legalább két, de inkább három nemzedékre vezethető vissza. Hűha! - csodálkozott Cleo. - Az a gyanúm, hogy szerény hajlékunkat már megint összetévesztették egy dél-franciaországi ötcsillagos szállodával. Sylvia kelletlenül elvigyorodott. - Nagyot fog csalódni. Úgy fest, mintha most ugrott volna le a Vogue címlapjáról. Az a kis selyemkosztüm egy kalap pénzbe kerülhetett. Ha akarod, majd én foglalkozom vele. Nem szükséges, megyek már. - Cleo levette ezüstszínű cipőit az asztalról, és felemelkedett a székről. - Legalább kitörlöm egy időre a fejemből M axet. M agára öltötte legnyájasabb fogadósnő mosolyát, és kilépett a recepcióspult mögé. - Segíthetek? A nő tekintete végigpásztázta Cleót. A látvány szemmel láthatóan nem tett rá mély benyomást. - M ax Fortune-t keresem. Cleónak kihagyott a lélegzete. - Ahogy mindenki. - Ennyit arról, hogy kitörli a fejéből M axet! - Sajnos jelenleg nem elérhető. Csak estére várjuk. -
M egvárom.
- Késő estére - mondta Cleo óvatosan. Vagy talán soha, tette hozzá magában. - Ez esetben - mondta a nő, láthatóan idegesen -, kiveszek egy szobát ma éjszakára. Nem áll szándékomban órákon át ebben a lehangoló előcsarnokban üldögélni. - Ahogy gondolja. - Cleo előhúzott egy bejelentőlapot. - Töltse ki, legyen szíves, és máris elintézzük a formaságokat. Hitelkártyával óhajt fizetni?
A nő szó nélkül belenyúlt méregdrága, fekete bőrretiküljébe, és előhúzott egy hitelkártyát, ami úgy csillogott, mintha színaranyból öntötték volna. Odanyújtotta Cleónak. Cleo a kártyára pillantott. Kimberly Curzon - Winston. - M ég egyszer elolvasta a középső nevet. - Curzon? -
Igen. - Kimberly ráfirkantotta a nevét a bejelentő lapra.
Cleo nagy levegőt vett. - Rokonságban áll esetleg Jason Curzonnal? Kimberly felvonta a szemöldökét. - Az unokahúga vagyok. Ismerte talán a nagybátyámat? - Úgy-ahogy. - Cleo fanyarul elmosolyodott. - I távolról sem annyira, mint gondoltam. Úgy látszik, jóval érdekesebb családi háttérrel rendelkezett, mint hittük. - Fel nem foghatom, hogyan kerülhetett ismeretségi Jason Curzormal, de azt hiszem, nem is nagyon érdekel - Kimberly letette a tollat. - Szóval M ax Fortune csak késő este jön vissza? - Tudomásom szerint, igen. - Cleo összekulcsolta kezét a háta mögött, és bátran elmosolyodott. Vissza fog jönni, mondta magában. Vissza kell jönnie. - Elárulná esetleg, hogy hol tartózkodik jelenleg? Kimberly türelme szemmel láthatóan fogytán volt. Cleo az ingaórára pillantott. - E pillanatban valószínűleg egy Garnly nevű kisvárosban tartózkodik. Kimberly döbbenten nézett rá. - M i dolga lehet egy ilyen helyen? -
Családi probléma - felelte Cleo szelíden.
- Az kizárt! - Kimberly hidegen nézett rá. - Évek óta ismerem M axet. Soha nem volt családja. - De most már van - mondta Cleo -, bár nem biztos, hogy tudatában van. Nézze, M s.Winston... -
Curzon-Winston.
- M s. Curzon-Winston - ismételte meg Cleo kötelességtudóan -, talán én is segíthetek önnek. -
Kétlem.
- Úgy áll a dolog - magyarázta Cleo udvariasan - hogy M ax nekem dolgozik. És ha valami probléma van vele, arról nekem is tudnom kell. - M it mondott? - Azt mondtam, hogy M ax nekem dolgozik. Teljes értetlenség tükröződött Kimberly kék szemében. - Ugyanarról a M ax Fortune-ról beszélünk? M agas. Fekete hajú. Elég szúrós nézésű. Bottal jár. -
Igen, ő a mi M axünk - bólogatott Cleo.
Akkor viszont nem dolgozhat magának. Ö ugyanis Curzon International alelnöke. - Kimberly megeresztett egy jeges mosolyt. - M ax Fortune nekem dolgozik. - N em t udt am, mit tegyek. - Ben csüggedten bámulta félig elfogyasztott hamburgerét. - Tudja, nagyon hirtelen jött az egész. Egyszer nem vigyáztam, és Trisha teherbe esett. - Így van ez - mondta M ax. - Elég egyszer nem vigyázni. - Istenem! M ondta már magának valaki, hogy teherbe esett, és maga a gyerek apja? - Nem. - M ax azon tűnődött, hogy mit érezne vajon, ha Cleo közölné vele, hogy gyereket vár. De ez nem lehetséges. M ax óvatos volt tegnap éjszaka. Világéletében óvatos volt az efféle ügyekben. Egyébként is, annak köszönhette hírnevét, hogy nem hibázott. - De bizonyára megrázó élmény lehetett. - Hát, az biztos. M egmondtam Trishának, hogy időre van szükségem, amíg átgondolom a dolgokat. - Ben beletúrt a hajába. Ki kell találnom, hogy mitévő legyek, érti? -
Igen.
Ben M axre emelte kétségbeesett szemét. - Nem is emlékszem a saját apámra. M ég csecsemő voltam, amikor elhagyott. Honnan a fenéből tudhatnám, hogy mit kell csinálni egy gyerekkel? Azt se tudom, hogyan kell viselkednie egy apának. -
Emlékszel még Jason Curzonra?
Ben felvonta a szemöldökét. - Hát, persze. Kedves öreg fickó volt. Sokat segített a csatornatisztításban. Szerettem Jasont. Én is - mondta M ax csendesen. - Jasonnak az volt a szava járása, hogy az ember csak úgy tanulhat meg valamit, ha csinálja. És ha az apasággal járó feladatokról van szó, az ilyen magunkfajtáknak, mint te vagy én, menet közben kell megtanulnunk a dolgokat. Ben üres tekintettel nézett maga elé. - M ár eddig is túl sok hibát követtem el. - A munkádat felelősségteljesen el tudod látni, igaz? Úgy hallottam, hogy keményen dolgozol. - Hát, persze. A munka az egy dolog. A gyereknevelés az egészen más tészta. -
- Ahogy én látom a dolgokat - mondta M ax -, úgy az a szabály vonatkozik mindkettőre! Ben csodálkozva nézett rá. - Úgy gondolja? - Igen. - M ax kinézett az ablakon, és azon töprengett, hogy mikor áll el az eső. - Nézd, egy állás betöltéséi az a lényege, hogy rendszeres időközönként megjelenünk a munkahelyünkön. Nagyjából ugyanez a szabály vonatkozik az apaságra is. M ár azért is jó pontot kapunk, ha kéznél vagyunk néha. - Igen? - Ben összehúzta a szemét. - M it tud maga apaságról? -
Nem sokat - ismerte be M ax.
- Akkor talán nem kéne tanácsokat osztogatnia mondta Ben harciasan. - Talán nem. Hosszú csend ereszkedett a szerelőműhelyre. Ben összevonta a szemöldökét. - M ás mondanivalója nincs? -
De van - mondta M ax. - Szeretnék még egy dolgot megbeszélni veled.
-
M i az?
Arra gondoltam, hogy te esetleg tudnál tanácsot adni, hogy mit kezdjek a kétszáztizenötös szoba lefolyójával. M ár mindent kipróbáltam, ami csak eszembe jutó de az az átkozott állandóan elárasztja a mosogatószekrényt. És egyre rosszabb a helyzet. Ben pislogni kezdett a nyilvánvaló vészhelyzet hall tán. - A lefolyócsövek teljesen el vannak rozsdálva a kétszáztizenötösben a mosogató alatt. Úgy kell velük bánni, mint a hímes tojással. Egyetlen rossz mozdulat, és az egész lefolyórendszer tönkremegy.
Ms. Robbins? - A recepcióspult előtt álló, nagyvárosi jelenség halványan elmosolyodott. Ezüstszürke haja előkelőséget sugárzott, s szürke öltönye az úri szabász; mestermunkája volt. Szeme hidegen csillogott. Cleo óvatosan végigmérte. - Én vagyok Cleo Robbin Segíthetek valamiben? Őszintén remélem - mondta a férfi némi leereszkedő derűvel a hangjában. - Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Garrison Spark. - Tartottam tőle. - Cleo elvette Sparktól a feléje nyújtott névjegykártyát. Bármilyen csicsás kivitelű volt is a névjegy, Cleo úgy érezte, mintha egy ólomdarabot tartana a kezében. - Öt darab igen értékes festményről szeretnék beszélni magával. - Sajnálom. - Cleo bedobta a névjegykártyát a szemétkosárba. - Nem segíthetek. Utoljára mondom, nem tudok semmit a Luttrellekről. Spark kedélyesen elmosolyodott. - Szerintem M ax Fortune-ról se tudhat túl sokat. M ert ha úgy volna, egész biztosan óvatosabb volna vele. A fickó rendkívül veszélyes, M s. Robbins. Nézze, M r. Spark. Kicsit unom már ezt a hajsza-az-eltűnt-festményekért játékot. Jason Curzon nem hagyta itt az említett festményeket a fogadóban. Higgye el, ha úgy volna, már rég beléjük botlottam volna. Spark még derűsebben nézett rá. - Nézetem szerint a kérdés e pillanatban nem az, hogy Curzon itt hagyta-e a képeket, hanem az, hogy ön mennyit akar kapni értük. - M icsoda? - Cleo csodálkozva nézett rá. - M ost mondtam, hogy nem tudom, hol vannak a képek. De ha tudnám, akkor M axnek adnám oda, és nem magának. Neki van rájuk előjoga. - Látom, a ravasz M r. Fortune-nak sikerült beférkőznie az ön kegyeibe. - Spark szomorúan csóválta a fejét. - Biztos a nehéz sorsával hozakodott elő, hogy elnyerje a szimpátiáját. Őszintén meg kell mondanom önnek, hogy igen nagy ostobaság volna M r. Fortune kezébe adni a képeket. -
M iért? - kérdezett vissza Cleo.
M ert sem jogot, sem erkölcsi alapot nem formálhat rájuk. Pusztán azért akarja megszerezni őket, mert ragyogó mesterművek, és még hiányoznak a gyűjteményéből. Figyelmeztetnem kell, M s. Robbins, hogy Fortune semmitől sem riad vissza, ha meg akar kaparintani egy képet a magángyűjteménye számára. Egészen durva dolgokra is képes. - És mi a helyzet magával, M r. Spark? Ön meddig hajlandó elmenni az ilyesmiben? Spark szemében némi tisztelet tükröződött. - Én éppolyan kitartó tudok lenni, mint M ax Fortune, jómagam egészen más módszereket alkalmazok. -
M iféle módszereket?
-
Akár nagyobb összeget is boldogan kifizetek a Luttrellekért.
-
Valóban? - Cleo kétkedve nézett rá. - M ax szer negyedmillió dollárt érnek.
Spark elnézően kuncogott. - Fortune világ életét hajlamos volt a túlzásra. Az ötvenezer dollár sokkal reálisabban tükrözi a valós
értéket. Habár öt év múlva az összeg sokkal magasabbra is felszökhet. De hát öt nagy idő, nem igaz? Én akár ma is hajlandó vagyok huszonötezer dollárt fizetni értük. -
Felejtse el!
- Nehéz magával megalkudni, M s. Robbins. Na jó legyen harminc. -
Soha nem adja fel?
- Nem - felelte Spark. - Soha. És M ax Fortune se adja föl. M ennyit ajánlott értük? - Nem ajánlott értük egyetlen centet sem - vallotta be Cleo. - M ajd fog - mondta Spark. - Hacsak nem tudja ők ingyen elszedni magától. Nem áll tőle távol az efféle módszer. Remélem, nem fog belemenni a kisded játékaiba. Hívjon fel, ha Fortune megteszi a végső ajánlatát. Fölébe fogok menni az árnak. - Nem lesz végső árajánlat, M r. Spark, mert egyetlen Luttrell-kép sem hányódik a Robbins Fészke fogadóban. Ha nem vette volna észre, én egészen másfajta mi fajt kedvelek. Spark megvetően végignézett a tengeri tájképeken. Azt látom. -
Attól függ, hogy ki nézi, nem igaz, M r. Spark? Spark Cleo felé fordult. - M s. Robbins, ha esetleg
azért tartja vissza a képeket, mert ön akarja eladni őket a műkincspiacon, kénytelen vagyok kiábrándítani. Komoly kapcsolatok szükségesek az efféle festmények értékesítéséhez. Én rendelkezem ezekkel a kapcsolatokkal, de ön nem. Kérem, vegye ezt számításba, mielőtt meghozza a végső döntését. Spark sarkon fordult, és kisétált a fogadóból.
A robins fészke fogadó lámpái melegen és hívogatóan pislákoltak az ónos eső függönyén keresztül. M ax tűnődve nézte a fényeket, ahogy a fogadó felé közeledett. Olyan érzése támadt, mintha álmodná ezt az egészet. Ha egy kicsit megerőltetné a fantáziáját, könnyedén el tudná képzelni, hogy egy hosszú, kimerítő és sikeres utazásról érkezik haza, ahol szerető család, meleg vacsora és olyan asszony várja, aki azonnal a karjaiba veti magát, amint meglátja. De az efféle irreális képzelgések most sem töltöttek be központi szerepet nála. Sokkal tisztábban látta a kudarc logikus és kézzelfogható következményeit. Nem lehetett semmisnek tekinteni a tényt, hogy súlyos kudarc után érkezik vissza. Ben nem jött vele, és nincs rá garancia, hogy a közeljövőben visszajön. M ax lelassította a Jaguárt, ahogy bekanyarodott a fogadó parkolójába. Nem szívesen gondolt rá, hogy mi várja odabent. De legalább összecsomagolt, és készen áll az indulásra. Ahogy máskor is. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal valami nagyon fontosat kell hátrahagynia. A fogadó parkolója majdnem tele volt. M ax kíváncsian nézegette a körülötte álló kocsikat. Csütörtök volt. Igazság szerint nyugis napnak kellett volna lennie, de az eső ellenére meglepő zsúfoltságra vallott a fogadó környéke. Izgatott férfiak szaladgáltak a parkoló kocsik és az előcsarnok bejárata között, utazótáskákat és bőröndöket cipelve magukkal. M ax a konyha mögött talált helyet a Jaguárnak. Leállította a kocsit, kiszállt, és lesz, ami lesz alapon elindult a hátsó bejárat felé. Friss kenyér és currys zöldségragu illata csapta meg orrát, ahogy kinyitotta a konyhaajtót. Jóleső meleg j át a testét. M intha csak haza érkezett volna. Andromeda, aki egy gőzölgő zöldségekkel teli serpenyővel volt elfoglalva, felnézett, amikor kinyílt az ajtó. Boldog mosoly jelent meg az arcán. M ax, hát hazaért? Hála istennek. Teljes a pánik mifelénk. Egy nagy csapat férfit vert be hozzánk az eső, akik valami harci túrára indultak volna. Körülbelül órája szakadtak a nyakunkba. -
Hello, M ax! - Hajnalcsillag letörölte a lisztet ujjairól. - M ilyen volt az útja?
Trisha lépett be a konyhába a lengő ajtón át az ebé felől. M ax belenézett a lány reménykedő szemébe. Jobb ha gyorsan túlesik az egészen, gondolta magában. -
Sajnálom, Trisha - törte meg a konyhára telepi hirtelen csöndet. - Ben nem jött vissza velem.
Trisha szemében megjelent egy könnycsepp. Szomorúan bólintott, mint aki előre tudta, hogy ez lesz eredmény. - Sikerült megtalálni? És jól van? -
Igen. Jól van. - M ax nem tudta, hogy mit mondjon -
És nagyon aggódott maga miatt.
- De annyira azért nem, hogy hazajöjjön. - Cleónak igaza volt. - M ax rátámaszkodott a botja -
Beijedt a fiú.
Trisha megeresztett egy könnyes mosolyt. - Nem csak ő. De én szerencsésebb helyzetben vagyok, nekem legalább itt a családom. Ő viszont egészen egyedül van. - Igen. - M ax arra várt, hogy Trisha szemrehányásokkal árassza el a kudarcért.
- Köszönöm, hogy ilyen hosszú utat megtett, hogy beszélhessen vele. - Trisha odament M axhez, és megfogta a kezét. - M aga volt az egyetlen, aki talán visszahozhatta volna Bent. - Gyorsan megölelte M axet, azt; hátralépett. - M aga igazi jó barát, M ax. M ax végigpásztázta az arcokat, de semmiféle elutasítást nem talált rajtuk. - Fogalmam sincs, hogy Ben mihez akar kezdeni figyelmeztette Trishát, hátha nem fogta fel, hogy a próbálkozása kudarcot vallott. - Hát, ez most már egyedül Benre tartozik, azt hiszem - mondta Andromeda nyugodt hangon. - M ost már tudja, hogy a családja visszavárja. M i csak annyit tehetünk, hogy türelemmel kivárjuk, mit határoz. Különben is, ideje munkához látnunk. - Adjatok egy csésze teát M axnek, mielőtt beugrik a sütőbe, hogy felengedjen! - javasolta Hajnalcsillag. - Biztosan csontig átfagyott útközben. - M ajd én hozok egy csészével - ajánlkozott Trisha. - Üljön csak le, M ax. M ax az ajtóra pillantott. A Jaguár, csomagtartójában az utazóbőrönddel, kint várakozott rá. Sylvia lépett be a konyhaajtón. - Itt rendben van minden? Úgy fest a helyzet, hogy plusz húsz főre kell vacsorát főznünk. M r. Quinton, a csapat szószólója kijelentette, hogy mindnyájan marhahúst akarnak enni. Hiába mondtam neki, hogy nálunk nincs marhahús. - Ahogy meglátta M axet, hirtelen elhallgatott. Elégedett mosoly ült ki az arcára. - M icsoda bolond voltam! Hát persze hogy visszajött. M ilyen volt az út? - Nedves. M iből gondolta, hogy nem jövök vissza? - kérdezte M ax. - Sammy észrevette, hogy üres a szobája, nem sokkal azután, hogy távozott - mondta Sylvia közömbös hangon. - Érthető, ha egyesek arra következtettek ebből, hogy nem áll szándékában visszatérni. - Visszajöttem. - M ax elindult az étkezőfülke felé, ahová Trisha letette a teáscsészét. - De Bent nem hoztam magammal. Sylvia felsóhajtott. - Nem mondhatnám, hogy meg vagyok lepve. De azért meg kellett próbálni. Köszönöm, M ax. M aga mindent megtett, ami emberileg lehetséges. Fogadok, hogy szívesebben fölhajtana most egy whiskyt a tea helyett. George mindig tart egy üveggel a recepcióspult alatt. M ax Trishára pillantott. - A tea is tökéletesen megteszi. Kicsapódott a lengőajtó, és Sammy szaladt be a konyhába. Ahogy meglátta M axet, elkerekedett a szeme és földbe gyökerezett a lába. - Szia, M ax! - Odaszaladt hozzá, és átölelte a lábát. - Azt hittem, hogy nem jössz vissza. Cleo jelent meg az ajtóban. - M i a helyzet erre? Szükségem lenne egy kis segítségre, hogy kordában tartsam ezt az épületes férficsapatot. Úgy tülekednek, mint egy elefántcsorda a porcelánboltban. Az egyik lándzsát is hozott magával... - Hirtelen elhallgatott ahogy meglátta M axet. Szemében boldog szikra gyúlt. M ax, - hát hazajöttél? M ax megállt az étkezőfülke előtt, és mindkét kézzel rátámaszkodott a bot sasfejére. - Jó estét, Cleo! Nem sikerült rábeszélnem Bent, hogy visszajöjjön. -
Ó, M ax! - Cleo szinte keresztülrepült a konyhán. Rettenetesen féltem, hogy nem jössz vissza.
M ax az utolsó pillanatban fogta csak föl, hogy Cleo karjaiba készül vetni magát. Gyorsan letette a botot és széttárta a karját. Cleo pontosan M ax mellkasán landolt. M ax szorosan átölelte, s Cleo hozzásimult. M eleg volt és puha, kellemes illat lengte körül. Az előző éjszaka emlékei suhantak át M ax lelki szemei előtt, forró hullámokat árasztva szét a testében. - Halasszuk a szirupos jeleneteket későbbre - mondta Sylvia vidáman. - Húsz farkaséhes kannibált kell megetetnünk és ágyba dugnunk ma éjszaka. - Igazad van. - Cleo fölemelte a fejét. A mosoly hírtelen lehervadt az arcáról. - Úristen, M ax, majdnem megfeledkeztem róla. Valaki vár rád. M ax kelletlenül elengedte Cleót, s megpróbált rendet teremteni a fejében. Az elmúlt órákban sikerült hozzászoknia a gondolathoz, hogy csak addig marad a fogadóban, amíg beszámol a kudarcáról. M ost viszont kénytelen volt tudomásul venni, hogy senki nem hibáztatja, amiért nem sikerült Bent visszahoznia. M ax gyanakodva nézett Cleóra. - Ki vár rám? -
Kimberly Curzon-Winston. Azt mondja, hogy Jason unokahúga.
- A fenébe! De nem csak ezt mondta. - Cleo feljebb tolta az orrán a szemüvegét, és tűnődve nézte M axet. - Azt is mondta, hogy neki dolgozol. Én erre azt feleltem, hogy biztosan téved. A birtoklási vágy eme megnyilvánulása mosolyra késztette M axet. - Tényleg? -
Igen. M ondtam, hogy nekem dolgozol. M i az igazság, M ax?
M ax fölemelte a teáscsészét, és kiitta a tartalmát. - Az, amit mondtál. Hogy neked dolgozom. - De előtte M s. Curzon-Winstonnak is dolgoztál, igaz? - Nem - felelte M ax kifejezéstelen hangon. - M ár mondtam neked. Én Jasonnak dolgoztam. M iután meghalt, azonnal kiléptem
a Curzon Internationaltől. - Értem. - Cleo szeme fényesen csillogott a szemüveglencsék mögött. - Hát akkor, ezt megbeszéltük, nem igaz? Ki mondja meg M s. Curzon-Winstonnak, hogy nem vagy többé az alkalmazottja? ember.
M ajd én megmondom. Pompás ötlet. Jut eszembe, a jó öreg Garrison Spark cimborád is felbukkant időközben. Egy pillanatig se unatkozik itt az
M ax megdermedt. - M it akart Spark? Na mit gondolsz, mit akart? - Cleo felvonta a szemöldökét. - M ocskos harminc rongyot kínált nekem a Luttrellekért. Ugyanazt mondtam neki is, amit neked. Hogy nincsenek nálam a nyavalyás képek, de ha nálam volnának, akkor inkább neked adnám őket. M ax döbbenten nézett rá. Nem tudta, hogy mit mondjon. Az előcsarnok felől fölhangzó harsány férfihangok elterelték a figyelmét. M egmarkolta a botját. - Azt hiszem, ideje elrendezni a váratlan vendégeidet. Úgy van. Remélem, nem kezdenek el nyilakkal lövöldözi vagy dárdákat hajigálni. Ez egy jó hírű létesítmény. - Cleo megpördült, és elviharzott az ajtó felé. - Sylvia, segíts nekem a recepciónál. Trisha, hívd fel George-ot, és mondd meg neki, hogy ma este jöjjön be korábban. Aztán segíts Andromedának a konyhában. M ax, csöpög az egyik zuhanyfej a száztízesben. Vetnél rá egy pillantást? M ax.
Igen - felelte M ax. M egyek, hívom George-ot - mondta Trisha, miközben szomorkás mosolyt küldött M ax felé. - M ég egyszer köszönöm,
Életében először köszönték meg neki, hogy megpróbált megoldani valamit, gondolta M ax. Szótlanul bólintott Trisha felé. Képtelen volt megszólalni. Kifelé menet a konyhából azon tűnődött, hogy milyen szerszámmal lehet vajon egy csöpögő zuhanyt megszerelni.
-
Mi a fene folyik itt, M ax? - Kimberly a napozóteraszon rótta a köröket, az egyetlen helyen, amit még nem szálltak meg
a vérszomjas harcosok. M ax kinyújtotta a lábát, és ösztönös mozdulattal masszírozni kezdte a combját. Kimberly most is épp olyan csinos volt, mint mindig, de a szépsége már semmiféle hatást nem gyakorolt M axre. Amit valaha érzett iránta, három évvel ezelőtt végleg kihunyt benne. -
Nem nehéz kitalálni - mondta M ax csendesen. - állást találtam.
Kimberly gúnyosan nézett rá. - Ugyan már, M ax. Elég régen ismerjük egymást ahhoz, hogy játszadozzunk. M iért hagytad ott a Curzont? - M aradjunk abban, hogy némi változásra volt szükségem. - Ha nem volt elég a pénz, csak szólnod kellett volna. Az isten szerelmére, ezt te is jól tudod. - Kimberly antilopbőr cipőjének sarka hangosan kopogott a padló csempén, elárulva, hogy majd szétveti a feszültség. - Ha esetleg arra megy ki a színjáték, hogy megkapd a Jason bácsi által beígért helyet az igazgatótanácsban, biztosíthatlak, hogy e nélkül a drámai közjáték nélkül megkaptad volna. M ax felvonta a szemöldökét. - Ugyan már. Kim. M indketten nagyon jól tudjuk, hogy az apád kizárólag családtagokat enged be az igazgatótanácsba. Kimberly elvörösödött. - Tisztában vagyok vele, hogy apámnak mi erről a véleménye, de talán rá tudom venni, hogy változtasson az álláspontján. M indenképpen vissza akar hívni téged a Curzonhoz. És ezért bármilyen áldozatra képes. - Felejtsd el! Azóta megváltoztak a dolgok. Cseppet sem érdekel az a hely az igazgatótanácsban. - M ax csodálkozva hallgatta saját szavait. Volt idő, amikor két kézzel kapott volna az ajánlaton. Egy igazgatótanácsi hely azt jelentené, hogy a Curzonok végleg befogadták maguk közé. Ez már majdnem olyan érzés volna, mintha egy családhoz tartozna az ember. - M ire készülsz? - kérdezte Kimberly merev arccal. - M ilyen elképzeléseket forgatsz a fejedben? M ik a terveid? Áruld el, M ax, és megegyezünk. - Nincs semmiféle tervem. Legalábbis olyan, ami a Curzonokat is érdekelné. Kimberly szeme gyanakodva megvillant. - Nehogy azt mondd, hogy átmentél a Global Village Propertieshez! Ha erről lenne szó, garantálom, hogy mi fölébe megyünk annak, amit ők beígértek. Éppen olyan jól tudod, mint én, hogy a Curzon nem engedheti meg magának, hogy átnyergelj a legfőbb riválisához. Túl sokat tudsz. -
Nem megyek át a Global Village-hez.
- Akkor mit akarsz? Nem gondolhatod komolyan, hogy ennél a tornacipős fogadósnőnél akarsz dolgozni? M ax halványan elmosolyodott. - M iért ne? Egész jó a fizetés.
Ne légy nevetséges! Az itteni fizetésed közelébe se jöhet annak, amit a Curzonnal kapnál. - Kimberly körbemutatott, a Robbins Fészke fogadó szűkös méreteire utalva. - M indketten tudjuk, hogy néhány havi fizetésedből bármikor megvehetned ezt a helyet. Nem számítva a prémiumot. M ennyit keresel itt? -
A minimálbért.
Kimberly döbbenten nézett rá. - Nem hiszek neked. -
Nem is olyan rossz buli. Saját szobám van a padlá-
son, napi háromszori meleg étellel. És megtarthatom borravalót is, amit a bárban adnak. A múlt héten például egy tízdollárost kaptam az egyik fickótól. Padláson alszol? Borravalóért dolgozol? Ez egyszerűen őrület. M iért csinálod ezt velem? - Kimberly megállt M ax előtt. Tudod jól, hogy a Curzonnak szüksége van rád. És nekem is. M ax a fonott szék háttámlájának támasztotta a fejét. Neked nincs szükséged rám Kim. És a vállalatnak sincs. Néhány hónap múlva rájöttök mindannyian, hogy te és a családod nélkülem is kitűnően elboldogultok. -
Éveken át te tartottad kezedben a dolgokat, M ax.
Dennison biztosan ideges egy kicsit mostanában. Végtére is, átmeneti időszakot éltek át. De ott vagy neki te, Kim. - M ax kissé összehúzta a szemét. - M indent tudsz, amit a vállalat vezetéséről tudni kell. - Te is tudod, hogy az apám soha nem bízná rám Curzon irányítását - mondta Kimberly keserűen. - Nem vagyok fiú, és ezt soha nem fogja megbocsátani nekem. M ax nem szólt semmit. Nem volt mit mondai Kimberlynek igaza volt. Az apja, Dennison Curzon maga akarta irányítani a Curzon Internationalt, hogy bizonyítsa: ő is van olyan tehetséges, mint a bátyja volt. Az érintettek balszerencséjére azonban Dennison távolról sem volt az a briliáns vállalati stratéga, mint Jason. Az egyetlen személy a családban, aki meg tudta volna alapozni a Curzon International jövőjét, Kimberly volt, de mindnyájan tudták, hogy az apja nem fogja rábízni feladatot. Dennison azt vallotta, hogy egy ilyen állás betöltéséhez férfira van szükség. M ax tudta, hogy a cégben előbb-utóbb eluralkodik káosz, de úgy döntött, hogy ez már kizárólag a Curzonok problémája. Kimberly hosszasan nézte M axet. Aztán elfordult, és szökőkúthoz lépett. M egállt, és lehajtott fejjel nézte bugyogó vízsugarakat. - El kell neked mondanom valamit, M ax. - M it? -
Elég sok problémám van mostanában Roarke-kal. Azt hiszem, el fogom hagyni.
M ax Kimberly formás profilját nézegette. - M iért? -
Számít?
M ax vállat vont. - Nem. Kimberly végighúzta ujjait a legfelső szökőkúttálca kék peremén. - Nagy hibát követtem el három éve, M ax. Amikor az apámra hallgattam, és nem mentem hozzád feleségül. ujjadra. -
Nem kellett sokáig győzködnie téged. M ár akkor se voltál biztos a dolgodban, amikor ráhúztam az eljegyzési gyűrűt az Ostoba voltam.
Hagyjuk most a melodrámát. Nem vagyok olyan hangulatban. - M ax a botja után nyúlt. - Nehéz napom volt, kissé elfáradtam. Valami fényes villant föl a szoba túlfelén, a nyitott ajtóban. M ax odafordult, és Cleo alakját látta a félhomályban. A folyosóról beszűrődő fény visszaverődött fényes tornacipőjéről. De az arckifejezését nem látta tisztán. - M ax? - Cleo belépett a szobába. - Téged kereslek. Jobb lenne, ha kiürítenénk az ebédlőt. Elég ijesztő csapat gyűlt össze. Ott ül az egész újonnan jött bagázs, és válási történeteket mesélnek egymásnak. Időnként hangos zokogásban törnek ki. Teljesen elkeserítik a többi vendéget. - M ajd én utánanézek a dolognak. - M ax felemelkedett a székről. Örült, hogy véget vethet a társalgásnak. Kimberly arckifejezése teljes döbbenetről tanúskodott. M egpördült és Cleóval találta magát szembe. - Egyszerűen nem hiszem el! M egmondaná végre valaki, hogy mi folyik itt? -
Szükségem van M axre - mondta csendesen Cleo.
Igazán? - Kimberly gyilkos pillantást lövellt felé, és az ajtó felé indult. - Csak azt nem értem, hogy mit akarhat magától M ax. Figyelmeztetem, M s. Robbins. M ax Fortune nem az a fajta fickó, aki minden ok nélkül beáll kiszolgálónak egy bárpult mögé. - Valóban? - Cleo elhúzta a száját. - És milyen okot tudna említeni? - Sokfélét. - Kimberly kilépett az ajtón. - Rég ismerjük egymást M axszel. Vagy talán nem mesélt kettőnkről?
-
M it mesélt volna? - kérdezte Cleo. M ax halkan káromkodott magában.
Kimberly hűvösen elmosolyodott. - A részleteket engedném inkább M axnek, M s. Robbins. Először talán kérdezze meg tőle, hogy miért sántít.
KILENCEDIK FEJEZET
Fél óra múlva, miután a fogadó összes vendégét elhelyezték a szobákban és George átvette a hatalmat a recepcióspultnál, M ax és Cleo felfelé indultak a lépcsőn. M ax még mindig nem tudta elhinni, hogy ennyivel megúszta az iménti beszélgetést. - Phú! - Cleo félresöpörte a haját a szeméből. - Nem akarok becsmérlő megjegyzéseket tenni a férfiúi nem jeles képviselőire, de én leszek a legboldogabb, amikor M r. Tobias Quinton és harcias csapata kijelentkezik innen. Iszonyú idegesítő látvány ennyi férfi egy rakáson, amint érzelgős történetekkel fárasztják egymást. - Holnap reggel kirúghatjuk őket - javasolta M ax. - M ondd azt nekik, hogy másik csoportot vársz, vagy valami hasonlót. - Persze, csakhogy nem várok egy másik csoportot - mondta Cleo savanyú képpel. - Sőt alig lesz vendég egész hétvégén. Nem feledkezhetünk meg arról az apróságról, hogy M r. Quinton és csapata fizető vendégek. Talán kibírjuk őket egy ideig. - Úgy beszélsz, mint egy született fogadós - jegyezte meg M ax, ahogy felértek a második emeletre. M ax megállt. Arra várt, hogy Cleo behívja a szobájába, vagy megfogja a kezét, és elindul vele a padlásszoba felé. De Cleo egyiket sem tette. Hát akkor, jó éjszakát, M ax! - Cleo kedvesen rámosolygott, de a tekintete tartózkodó maradt. - Biztosan fáradt vagy a hosszú vezetés után. M ajd reggel találkozunk. Lábujjhegyre állt, és csókot nyomott M ax arcára. Aztán megfordult, és elindult a folyosón a toronyszobája felé. M ax hosszú ideig nem mozdult. Csak állt ott, és nézett Cleo után, amíg el nem tűnt a folyosó végén. Heves vágy járta át a testét, de nem ez volt a legelviselhetetlenebb. A legrosszabb az volt, hogy nem tudta, mit gondol Cleo. Egyetlenegyszer sem hozta szóba Kimberlyt a teraszon lezajlott jelenet óta. És M ax nem tudta, hogy haragszik rá, fáj neki a dolog, vagy csak elbizonytalanodott egy kicsit. Azt tudta, hogy választ vár tőle. S azt érezte, ahogy fortyognak Cleóban a kérdések. E pillanatban ő maga is bizonytalan volt, s csak egy módon tisztázhatta a dolgokat. Erősen megmarkolta a bot fogantyúját, és elindult a folyosón Cleo szobája felé. Az ajtó előtt megállt, és kopogásra emelte a kezét, kivárt néhány pillanatot, hogy erőt gyűjtsön. Legalább olyan nehéz volt Cleónak feltennie a kérdést, mint amilyen nehezére esett Ben Atkins nélkül visszajönni a fogadóba. Talán még nehezebb is. M ax kétszer kopogtatott az ajtón, és várt. Örökkévalóságnak tűnt, mire kinyílt az ajtó, és Cleo kikukucskált a résen. A folyosó lámpája visszaverőd Cleo szemüvegéről, és teljesen elrejtette a szemét. -
Valami baj van? - kérdezte udvariasan.
-
Szeretném tisztázni az alvásrendet - fogalmazott M ax óvatosan.
Cleo felvonta a szemöldökét, és aggodalmas arcot vágott. - Nem stimmel valamelyik szobabeosztás? -
Nem stimmel - mondta M ax nyugodt hangon. - Az enyém.
Cleo ujjai hirtelen megmarkolták az ajtó szélét. Kénytelen volt megkapaszkodni egy pillanatra, nehogy kiszaladjon a talaj a lába alól. - A tiéd? -
Azon töprengtem, hogy hol is kellene nekem ma éjszaka aludnom.
Cleo M ax szemébe nézett. - Hol akarsz ma éjjel aludni? -
Itt. - M ax bedugta a cipőjét az ajtó és a keret közi - Veled.
- Ó! M ax nekitámaszkodott az ajtófélfának. - Csak ennyit; tudsz mondani? Cleo arcát elöntötte a pír. - Nem tudtam, hogy mik a szándékaid. Vagyis nem tudtam, hogyan érzel most. Azt gondoltam, időre van szükséged ahhoz, hogy tisztába jöjj az érzéseiddel. Kezdesz olyanokat mondani, mint Tobias Quinton. Cleo halványan elmosolyodott. - Tényleg? M iért, talán tisztában vagy az érzéseiddel? Tudom, hogy mit akarok. - M ax fél kézzel nekitámaszkodott az ajtónak, és gyengéden nyomni kezdte. Nem fog erőszakkal bemenni a szobába, határozta el magában. Nekidől egy kicsit, és figyeli, hogy Cleo visszanyomja-e belülről. Ha nem teszi, máris megkapta a választ a kérdésére. -
M ax.
Az ajtó hirtelen kinyílt, ahogy Cleo elengedte a kilincset, és oldalra lépett egy kicsit. M ax csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy sokkal erősebben nyomja az ajtót, mint szándékában állt. Elvesztette az egyensúlyát. A lába oldalra bicsaklott, s szinte bezuhant a szobába. A szégyenletes és megalázó hasravágódástól Cleo ellenirányú ereje mentette meg, aki a karjaiba vetette magát. M ax megtántorodott, de sikerült megkapaszkodnia Cleóban és a botjában. Cleo szoros ölelésében végül visszanyerte az egyensúlyát. - Nem igazán tudtam, mit gondoljak ma reggel, amikor kiderült, hogy összepakoltad a holmidat - mondta Cleo M axhez simulva. - És amikor ez a Kimberly Curzon-Winston megjelent, és közölte velem, hogy neki dolgozol, kissé zavarossá váltak a dolgok. - Tudom. De most már minden rendben van. Én is ugyanilyen zavart voltam egész nap. - M ax gyengéden megfogta Cleo állát, felemelte a fejét, és szájon csókolta. Hosszan. Cleo átölelte M ax nyakát, és szenvedélyesen visszacsókolta. Anélkül, hogy elvette volna a száját, M ax az ágy széléhez vonta Cleót, s mindketten rázuhantak a steppelt paplanra. Így néz ki egy igazi hazatérés, gondolta magában M ax. Egy óra múlva Cleo mozdult meg először a sötétben. - M ax? Ühüm? - Alig hallotta Cleo hangját. Az álom határán egyensúlyozott, a teste elernyedt, az agya kikapcsolt. Cleo háttal feküdt neki, nyirkos fenekét szorosan combjához nyomta. Az érzés olyan kellemes és szokatlan volt M axnek, hogy szerette volna, ha mindaddig kitart, míg álomba nem ringatja magát. - Kimberly a szeretőd volt? - A rohadt életbe! - M ax egészen magához tért. - M it mondtál? Semmit. - M ax kinyitotta a szemét, feje alá tette kezét, és a mennyezetről lógó fodros baldachint kezdte tanulmányozni tűnődő arccal. - Szóval mi a helyzet Kimberlyvel? - Jegyesek voltunk egy ideig. - Jegyesek? - Cleo azonnal felült. - Azt akarod mondani, hogy majdnem feleségül vetted? - Ez egy rövid ideig tartó eljegyzés volt. - M ax óvatosan Cleóra pillantott, és látta, hogy villámokat szór szeme. -
M ilyen rövid ideig? - kérdezte Cleo. - Talán hat-hétig, azt hiszem. - Öt hétig és négy napig.
De akkoriban nem számolta a napokat. Öt hétig és négy napig azt hitte, hogy sikerült végleg beküzdenie magát a Curzon családba. Öt hétig és négy napig azt hitte, hogy biztos és állandó helyet vívott ki magának Jason irigyelt világában. - Azt hiszed? Nem emlékszel rá? M ax felsóhajtott. - Három évvel ezelőtt volt, Cleo. - És mi történt? -
Nem történt semmi. Felbontottuk az eljegyzési, és kész.
M egváltoztattad az elhatározásodat? M ax ásított egyet. - Ő változtatta meg - felelte anélkül, hogy végiggondolta volna a választ. De ahogy kiejtette a szavakat, már tudta, hogy súlyos taktikai hibát követett el. - M ár úgy értem, hogy közös elhatározással bontottuk fel. De elkésett. Cleo azonnal lecsapott. - Ő bontotta föl az eljegyzést? És nem te? -
Beláttuk, hogy nem vagyunk egymáshoz valók - felelte M ax.
- M iért nem? - Több oka is volt - dünnyögte M ax. - M iféle okok? M ax kezdte magát úgy érezni, mintha a vádlottak padján ülne. Ösztönösen érezte, hogy meg kell húznia a határvonalat, ahogy máskor is tette, ha megpróbálta valaki ráerőltetni az akaratát. - Ne feszegessük a kérdést, Cleo. M ár három éve szakítottunk Kimberlyvel. -
De azután is neki dolgoztál, nem?
- M ondtam már, hogy Jasonnak dolgoztam, és nem Kimberlynek. M ost viszont nálad dolgozom. - Hm. - Cleo megrágta magában az információt. - M iért bontotta föl az eljegyzést? M ax dobolni kezdett az ujjaival az ágyon. - Rájött, hogy két külön világból jöttünk. -
M ilyen világból?
Kimberly gazdag, előkelő és rangos családból származik, amely hosszú nemzedékekre vezeti vissza a családfáját. Ő a Curzon International egyedüli örököse. Én viszont a semmiből jöttem. Annyi pénzem volt csak, amennyit Jason alkalmazottjaként kerestem. Kimberly apja nem fogadott el családtagnak. A fenébe is, még maga Kimberly se fogadott el annak.
- Hozzáment inkább egy Winston nevű ürgéhez, igaz? - Roarke Winstonhoz. - Hadd, találgassak - folytatta Cleo. - Gazdag, előkelő és elismert családból származik, amely hosszú nemzedékekre vezeti vissza a családfáját? -
Úgy van. Ő a feje az egész családi birodalomnak.
-
M iért mondta azt Kimberly, hogy kérdezzek rá, mi történt a lábaddal?
M ax újabb ferde pillantást vetett Cleóra. M ár korábban sejtette, hogy állhatatos nővel van dolga. A sejtése beigazolódott. Ez a tulajdonság pontosan beleillett a róla kialakult képbe. - Az eljegyzést nem sokkal a sérülésem után tartottuk. Pontosabban, amikor még kórházban lábadoztam. Kimberly akkoriban... - M ax megfelelő kifejezést kereste ...kissé érzelgős volt. -
Aggódott miattad?
-
Azt hiszem, bűntudatot érzett inkább.
Cleo a homlokát ráncolta. - M iért? Köze volt talán a balesetedhez? Bizonyos fokig. M indenáron fel akarta keresni az egyik szállodaépítésre kiszemelt helyszínt Dél-Amerikában. Én már korábban odautaztam, és megállapítottam, hogy a terület nem felel meg az elvárásoknak. M ondtam neki, hogy ne jöjjön, de ő saját szemével akart meggyőződni róla. -
M i történt?
M ax vállat vont. - Felvettem a repülőtéren, de útban a város felé megállított minket egy csapat gerilla, akiknek a fülébe jutott, hogy a Curzon család egyik tagja a helyszínre tart. Azt tervezték, hogy elrabolják, és ütőkártyaként használják fel a helyi kormánnyal vívott végeérhetetlen alkudozásaikban. -
Úristen! - kiáltott fel Cleo döbbenten. - M it csináltál?
M ax ferde pillantást vetett rá. - Jason munkatársaként gyakran megfordultam olyan helyeken, ahol fennállt az ilyen akciók veszélye. Ezért mindig hordtam magamnál pisztolyt. M iután nekirohantunk az úttorlasznak, heves lövöldözés kezdődött. Az egyik golyó áthatolt a kocsi ajtaján, és belefúródott a lábamba. -
Ezért sebesültél meg? - kérdezte Cleo szinte sikoltva. - Hogy megvédd Kimberlyt?
-
Igen.
Cleo belekapaszkodott a karjába. - M eg is ölhettek volna! - Nézd, Cleo, ez régi história, és nem hiszem, hogy okos dolog fölhánytorgatni. - De meg is ölhettek volna - suttogta Cleo rekedten, s belevájta a körmeit M ax karjába. M ax kiérezte Cleo hangjából az elfojtott iszonyatot, és rájött, hogy már régen nem a Kimberlyvel való kapcsolatán rágódik, hanem saját múltja és szülei halálának emléke kavarta föl ennyire. -
Semmi baj, Cleo. - M ax az oldalára fordult, és átölelte Cleót. - Nyugodj meg! Itt vagyok melleted.
Cleo szorosan hozzábújt, és belekapaszkodott a karjába. - M inden oké. -
Akkor jó. - M ax gyengéden végigsimította a hátát. - Késő van. Próbálj elaludni.
Cleo megnyugodott kissé. - Azt mondtad, hogy csak hat hétig voltatok jegyesek? -
Néhány nap eltérés lehetséges. - M ax megpróbált közönyösen beszélni. - Nem emlékszem pontosan.
- És utána Kimberly máshoz ment feleségül. - Igen. - Vissza akar szerezni téged, M ax - mondta Cleo tárgyilagos hangon. - Nekem elhiheted. M ax belemosolygott Cleo hajába. - Kizárólag anyagi okok miatt. Az apja szerint a cégnek sürgős szüksége van rám. -
És igaz?
-
Nem különösebben érdekel, hogy igaz-e vagy sem. Nem megyek vissza.
-
Biztos vagy benne?
-
Biztos. - M ax megcsókolta Cleo nyakát. - Új állásom van.
Cleo felemelte a fejét, és M ax szemébe nézett a szemüvege mögül. - Fogadok, hogy a Curzon Internationalnél ezerszer többet kapnál, mint a Robbins Fészke fogadóban. - Attól függ, hogy milyen téren. - M ax megcsókolta Cleo illatos mellét, és gyengéden megsimogatta a lába között rejtőző puha dombocskát. - Elégedett vagyok azzal is, amit itt kapok. - Igazán? - Cleo M ax vállára tette a kezét. - M ég mindig szerelmes vagy belé?
M ax megrökönyödött a kérdéstől. Soha nem volt szerelmes Kimberlybe. Soha nem volt szerelmes senkibe. - Nem. -
Biztos vagy benne?
-
Biztos.
-
Ezt nagyon könnyen kimondtad.
Könnyű volt kimondani. - M ax szájába vette Cleo mellbimbóját. Olyan érett volt és ruganyos, mint egy málnaszem. Az ízétől végigborzongott a teste, s érzéki vágy áradt szét az ereiben. -
M iért volt könnyű kimondani? Három évvel ezelőtt nem voltál szerelmes belé?
-
Cleo...
Csak kíváncsi voltam - mondta Cleo szelíden. - Tudom, hogy milyen erős az igazi szerelem, mert a szüleim nagyon szerették egymást. Ez nem olyan dolog, amit egy magadfajta férfi csak úgy eldob magától, ha egyszer megtapasztalta. M ax meglepődött. Felemelte a fejét. - Egy magamfajta férfi? Cleo gyengéden végigsimította M ax arcát. - Te éppen olyan vagy, mint azok a csodálatos festmények, amiket gyűjtesz. M ély érzelmek rejlenek az egymáson fekvő rétegek alatt. Szerintem ha te beleszeretsz valakibe, akkor szeretni fogod sokáig. Valószínűleg örökké. - De én nem vagyok műalkotás. Ne sztárolj engem, Cleo. - M ax megfogta, és magához húzta Cleo ujjait. - Én nem tudok semmit az ilyen szerelemről. Abban sem vagyok biztos, hogy létezik egyáltalán. - A szüleim ismerték. - Cleo elmosolyodott. - És én is ilyen szerelmet akarok magamnak. M ax enyhe nyomást érzett a gyomrában. - Egész életedben keresheted, és soha nem leszel elégedett azzal, amit találsz helyette. - A pszichiáterem is ezt mondta. - Cleo hozzásimult M axhez. - Szóval, tényleg nem voltál szerelmes Kimberlybe? - Nem nagy merészség azt mondani, hogy amit mi egymás iránt éreztünk Kimberlyvel, az közelébe se jöhet a szüleid nagy szerelmének. - M ax határozott mozdulattal benyomta a lábát Cleo meleg combjai közé. Érezte, ahogy Cleo teste megremeg, ami még jobban felbátorította. Lehet, hogy Cleónak irreális elképzelései voltak a szerelemről, de a teste nagyon is gyakorlatias módon reagált a kihívásokra. M ax elhatározta, hogy addig erősíti Cleóban ezt az érzést, amíg fontosabb nem lesz számára, mint a misztikus és megfoghatatlan nagy szerelem utáni vágy. Nem értelek. - Cleo nekitámasztotta a karját M ax vallanak, és a szemét fürkészte. - Akkor miféle érzelmet éreztetek ti Kimberlyvel? M ax megpróbálta leplezni a türelmetlenségét. Fel volt ajzva, és érezte, hogy Cleo meleg, párás teste is akarja őt. - Cleo, ezt nem könnyű elmagyarázni. Talán Kim-berlyben láttam megtestesülni azokat a dolgokat, amikről azt gondoltam akkor, hogy fontosak nekem. Azt hittem, ha megszerzem őt, akkor megkapok minden mást is, amire vágytam. De tévedtem. Kimberly mindkettőnknek szívességet tett, amikor felbontotta az eljegyzést. - M égis, mire vágytál? - suttogta Cleo. - Nem számít. M ár nem vágyom rá. - Biztos vagy benne? - Igen - felelte M ax. Egyik ujját megnedvesítette a nyelvével, és megkereste a finom kis nyílást Cleo lába között. Cleo megremegett egy pillanatra, aztán halk sóhajjal ráengedte a testét M ax kezére. M ax gyengéden simogatta a rejtett dombocskát, s ujját belesüllyesztette a nedves forróságba. Cleo teste szinte lángra gyúlt. M ax alig várta, hogy újra belemerülhessen. -
És most mire vágysz? - kérdezte Cleo. - Rád.
Cleo megadóan felsóhajtott, és végighúzta az ajkát M ax vállán. - Én is nagyon akarlak téged. Néhány perc múlva, amikor M ax mélyen belemerült Cleo testébe, rájött, hogy nagyobb igazságot mondott az imént, mint gondolta. Jobban vágyott Cleóra, mint bárkire a világon, akivel dolga volt valaha. De nem kutatta a vágy okát; egyszerűen csak tudomásul vette. A t ávolinak t űnő, puffogó hang mély álomból riasztotta Cleót. Csendben figyelt egy pillanatig, és megpróbálta azonosítani a zajt. A zaj hirtelen abbamaradt. Valószínűleg George vagy valamelyik vendég trappolt végig a folyosón az ajtaja előtt, gondolta Cleo. Cleo ásított, és megpróbált az oldalára fordulni. De nem tudott, mert M ax teste szinte odaszögezte a lábát az ágyhoz. Egyik combja keresztben feküdt Cleo lábszárán. Nem elég, hogy csapdába került, még melege is volt. A M ax testéből áradó forróság fölöslegessé tette a paplant. M axszel egy ágyban aludni különös élmény, gondolta Cleo. Olyan, mintha egy nagyolvasztó ajtajában aludna az ember. A puffogó hang újból rákezdett. A falak berezonáltak a monoton, lüktető és hihetetlenül idegesítő ritmustól. -
Puf. Puf. Puf.
Cleo hirtelen felébredt. Gyorsan felült az ágyon. - Úristen, M ax! Valaki dobol a földszinten. - M i történt? - kérdezte M ax a párnába beszélve. Nem hallod? Valaki egy dobot püföl odalent. - Cleo félrehajtotta a paplant, és megpróbálta kiszabadítani magát M ax alól. - Felveri a fogadó összes vendégét! Cleón végre kikászálódott az ágyból. Odafutott a szekrényhez, és előhalászott egy inget meg egy farmernadrágot. - Várj, Cleo! Veled megyek. - M ax nagyot ásítva feltápászkodott az ágyról. Kántáló hangok keveredtek a dobolásba. Cleo erősen hegyezte a fülét, aztán hitetlenkedve felszisszent. Ezek énekelnek! - Cleo felmarkolta a szemüvegét, és az orrára nyomta. - Biztosan M r. Quinton utazó harcosai. Ha így van, reggel kidobom az egész társaságot. Az se érdekel, ha dézsából ömlik az eső. - Nehéz lesz feltölteni a szobákat, ha kipenderíted őket - emlékeztette M ax, miközben a nadrágja cipzárját húzta. -
Engem most csak az érdekel, hogy abbamaradjon ez az átkozott dobolás. - Cleo már az ajtónál állt. - Tud-
hattam volna, hogy nem szabad beengednem őket. Ennek a Tobias Quintonnak még a szeme se állt jól. De hát túl lágy a szívem, ez az én nagy bajom. Cleo feltépte az ajtót, és kiszaladt a folyosóra, jól tudván, hogy M ax csak lassabban tudja követni. A dobolás sokkal hangosabb lett, ahogy leért az első emeletre, s még hangosabb, amikor leért a földszintre. A napozó terasz irányából jött a zaj. Cleo a recepcióspulthoz szaladt. George-ot nem látta sehol. Azt gondolván, hogy a portás elment a zaj okát felderíteni, Cleo a terasz irányába fordult. Ekkor hallotta meg a horkantást az iroda felől. -
George?
- A mindig éber éjszakai portásodat, úgy látszik, elnyomta az álom - jegyezte meg M ax, ahogy Cleo mögé ért. - Az isten szerelmére! - Cleo behajolt az irodába, és döbbenten nézte, ahogy George az irodai székén terpeszkedve tátott szájjal hortyog. A lábát Cleo íróasztalán nyugtatta. - Rá se ránts! - tanácsolta M ax. - Úgyse vennénk sok hasznát. - Félek, hogy igazad van. - Cleo kihúzta magát, és elviharzott M ax mellett. - M ajd én rendet teremtek itt mindjárt. - Jobb lenne, Cleo, ha átengednéd nekem ezt a feladatot. - Ha nem tudnád, három éve vezetem ezt a fogadót. - Cleo befordult a sarkon, és elindult a folyosón a napozóterasz felé. A dobolás és kántálás egyre hangosabb lett. - Tudomásom szerint azért vettél föl, hogy segítsek neked szükség esetén. - Ez még nem jelenti azt, hogy ne tudnék elbánni néhány neveletlen vendéggel. - Cleo megállt a terasz üvegajtaja előtt. Az ajtó zárva volt, de az üvegen keresztül látni lehetett, hogy a lámpákat eloltották odabent. A terem végében pislogó narancsszínű fény arról tanúskodott, hogy Quinton és csapata tüzet rakott a kandallóban. - M it meg nem engednek ezek maguknak! -
Szerintem jobb volna, ha előreengednél - mondta M ax. M egpróbálta megkerülni Cleót, és a kilincs felé nyúlt.
-
Ez hihetetlen! - Cleo belökte az ajtót.
Hangos dobszó és primitív dalokat kántáló férfikórus hangja ömlött ki az ajtón. Az ugráló lángok fényében Cleo csak a padlón kuporgó férfialakok körvonalait tudta kivenni. A kandalló előtt ültek, félkör alakban. Egy fenséges kinézetű, ősz alak ült középen. Jókora dob feküdt előtte. Felemelte a kezét, és megcélozta a dobot. Na most már elég legyen, M r. Ouinton! - Cleo félrecsapta a kezét, és egyetlen suhintással fölkapcsolta a lámpákat. A napozóterasz nappali világosságba borult. Húsz halálra vált, anyaszült meztelen férfi fordult szembe Cleóval egyszerre. Cleo ugyanolyan döbbenten nézett vissza rájuk. Egyik férfi se viselt semmit. Cleo képtelen volt megszólalni. M egpördült a tengelye körül, és M axszel találta magát szembe. -
Nem megmondtam, hogy engedj előre? - mondta M ax. A szeme vidáman csillogott.
Cleo végre visszanyerte a hangját. - Csinálj már valamit! - Oké, főnök. - M ax félreállt, hogy Cleo ki tudjon menni mellette a folyosóra. - Szerintem az volna a legjobb, ha felmennél az emeletre. Én majd visszaterelem a harcosokat a sátraikba. - Igen, asszony, hagyj el minket! - kántálta Quinton mély, recsegős hangon. - Ez férfiak dolga. - Pont olyan, mint a volt feleségem - szólalt meg az egyik csapattárs. - Diane se hagyta, hogy jól érezzem magam.
- Ez itt a férfiak nagy találkozásának ideje - énekelte Quinton, miközben rávert egyet a dobra. - Ez itt a férfierő és - hatalom ideje. A harcosok nagy találkozásának ideje. Cleo M axre villantotta a szemét. - Nem akarom, hogy visszatereld őket a szobájukba. Rúgd ki őket azonnal. Értetted? Azonnal! - Gondold meg, hogy mennyi bevételtől esel el, ha kirakod őket ma éjjel. - Nem érdekel. Azt akarom, hogy azonnal hagyják el az épületet. - Téged igen szívesen látunk magunk között - invitálta Quinton M axet. - Ez itt a férfiak helye és ideje. -
Köszönöm - mondta M ax jól nevelten.
-
M ax - sziszegte Cleo. - Esküszöm, ha leveszed a ruhád, és beülsz ezek közé kornyikálni, megfojtalak.
M ax kajánul elhúzta a száját. - Komolyan megtennéd? Quinton felegyenesedett. A dobot diszkréten maga elé tartotta. - Ne hagyd, hogy egy nő megfélemlítsen - tanácsolta M axnek. Férfi vagy. Ideje, hogy tudatára ébredj saját férfiúi mivoltodnak. Ha mélyen belenézel önmagádba, felfedezheted a lelked mélyén szunnyadó harcos erőt. Cleo újra megpördült, és szembenézett nem szívesen látott vendégével. - Többé egy szót se akarok hallani, M r. Quinton. Én jószívűen beengedtem magukat, amikor megjelentek ma este a házam küszöbén. Könyörögtek, hogy adjak fedelet a fejük fölé, s most ezt kapom cserébe a szívességemért. -
M i nem könyörögtünk fedélért - dohogott az egyik kuporgó csapattárs. - A parton is eltölthettük volna az éjszakát.
-
Akkor miért nem tették? - csattant föl Cleo.
- M ert nem volt hozzá kedvünk - kapcsolódott be egy másik harcos. - Ugye tréfál? M i nem tetszett benne? - gúnyolódott Cleo. - Csak nem ijedt meg a híres férficsapat egy kis esőtől? M ax rátette a kezét Cleo vállára. - Félek, hogy ez a beszélgetés előbb-utóbb komédiába torkollik. - M egfordította Cleót, és kituszkolta az ajtón. - Tartsd magad távol, főnök. M ajd én elintézem a dolgot. -
Intézd el! M indenesetre felírom a hitelkártyaszá-
maikat, mielőtt távoznának. Egész éjszakára kifizettetem velük a szállást. És a reggelit is, még ha nem is lesz módjukban elfogyasztani. M ax elmosolyodott. - Jó éjt, Cleo! Cleo fogait csikorgatva elindult a folyosón. Quinton azonnal püfölni kezdte a dobot. Cleo nem is emlékezett rá, mikor volt ilyen dühös utoljára. Befordult a sarkon, és berontott az előcsarnokba. Úgy döntött, hogy először is leharapja George fejét a kötelességmulasztásért. Ismerős alak tűnt föl az iroda ajtajában. Egy kulcsot szorongatott a kezében. Szia, Cleo! - köszönt Ben szégyenlősen. Felmutatta a kulcsot. - George elszunnyadt egy kicsit, úgyhogy kiszolgáltam magam. Gondoltam, felmegyek a szobámba. M it csinálsz te idelent ilyen későn? Cleo azonnal megfeledkezett Tobias Quintonról és a napozóteraszt megszálló pucér harcosairól. Csillogó szemmel nézte Bent. - Benjy, akarom mondani. Ben, hát hazajöttél? - Igen. - De jó, hogy itt vagy! - Cleo odaszaladt hozzá, és átölelte. - Rettenetesen aggódtunk miattad. - Bocsánat a kései érkezésért. De elég hirtelen szántam rá magam, és aztán gyorsan be is vágtam magam a kocsiba. - Ben esetlenül átölelte Cleót. - Talán jobb lett volna, ha várok reggelig? Egyáltalán nem. - Cleo elengedte Bent, és hátralépett. - Ez az otthonod, Ben. Jogod van bármikor idejönni. Várjuk meg, míg Trisha észreveszi, hogy megérkeztél. Jó. - Ben a kezében szorongatott kulcsot nézte. - Gondolod, hogy haragszik rám? Nem akartam fájdalmat okozni neki. Csak szükségem volt egy kis időre, hogy átgondoljam a dolgokat. Cleo elmosolyodott. - Trisha boldog lesz, hogy viszontláthat, Ben. Tudja jól, hogy mennyire megijedtél, amikor megmondta neked a gyereket. Ben elvörösödött. - Igen, persze, de ő még nálam is jobban megijedt. M ax szerint ketten könnyebb leküzdeni a félelmet, mint egyedül. Cleo oldalra billentette a fejét. - Ezt M ax mondta? Ben bólintott. - Azt is mondta, hogy Trishának szüksége van rám. És hogy a gyereknek is szüksége lesz rám, még akkor is, ha nem tudom, hogyan kell apának lenni. - Igaza volt. Ben, boldog vagyok, hogy hazajöttél.
- Te vagy az. Ben? - M ax kiáltott a folyosó felől. - Igen, uram. - Ben hangjából egyértelmű tisztelet áradt. Átnézett Cleo válla fölött, és meglátta M axet, amint a folyosó félhomályában áll. - Visszajöttem. - Azt látom. - M ax szeme elégedetten csillogott. - A lehető legjobbkor. Éppen most akartam felébreszteni George-ot, hogy legyen a segítségemre, de azt súgja valami, hogy neked nagyobb hasznodat vermem, mint George-nak. Ben kihúzta magát. - M iben segíthetek? Fedezz hátulról, amíg ezzel a Tobias Quinton nevű fickóval lejátszom néhány pókerpartit. Nem hiszem, hogy csalni akarnának, de sose lehet tudni. Cleónak azonnal elpárolgott a rövid életű jó hangulata. - Pókerpartit? M iről beszélsz? Nyugi, Cleo! - M ax szelíden rámosolygott. - M egállapodást kötöttem Quintonnal. Férfiakhoz méltó módon intézzük el a vitás kérdést. Ha én nyerek, a harcosok békésen nyugovóra térnek. Cleo alig látott a méregtől. - És ha veszítesz? -
Akkor hajnalig dobolnak és énekelnek.
Cleo arca teljes döbbenetről tanúskodott. - Ez őrület! Ugyanúgy veszíthetsz is. - Ne aggódj! - pislantott rá M ax bíztatóan. - Nem fogok veszíteni. Bízzál bennem! Cleo sikítani szeretett volna. - Ki állt elő ezzel az ostoba ötlettel? -
Én - ismerte be M ax.
- Ó, istenem! - Cleo a recepcióspultra rogyott. - Ezt nem tudom elhinni. - Nyugalom, Cleo! - vigasztalta M ax. - Ez férfi dolog. Nem várható el egy nőtől, hogy megértse. TIZEDIK FEJEZET
Kellemes érzés a család hősének lenni, gondolta M ax másnap délelőtt a reggeli csúcsforgalom lanyhulása után. Trisha úgy nézett rá, mint egy istenre, amióta visszahozta Bent. Ben egyszerűen bálványának tekintette. Andromedát és a Kozmikus Harmónia többi hölgytagját teljesen elbűvölte, ahogy leszerelte a vihar elől bemenekült harcosokat. Sammy annak örült leginkább, hogy visszajött. Az egyetlen, aki még zsörtölődött egy kicsit, Cleo volt. Nem sokkal azután, hogy az ebédlő teljesen kiürült, Cleo belépett a konyhába. A személyzet többsége a kávéját vagy teáját kortyolgatta, és Hajnalcsillag fánkjainak legújabb változatát majszolta hozzá. Cleo megállt a terem közepén, és csípőre tett kézzel végigmérte a társaságot. Arckifejezése bosszúságot és elégedettséget tükrözött egyszerre. - Vége, elmentek - jelentette be. - Tobias Quinton és díszes csapata eltávozott végre. És szívből remélem, hogy soha az életben nem találkozom többé ilyen harcias kedvű férfiakkal. M ax és Ben összenéztek, de nem szóltak. Aztán Cleo felé fordultak. M ax udvariasan megköszörülte a torkát. - Csak puszta kíváncsiságból kérdem, hová sorolnád Bent vagy engem? A gyáva nyulak közé? Cleo elvörösödött. - Ne nevettesd ki magad! Nagyon jól tudod, hogy mire gondoltam. -
Ezt vehetem úgy, hogy nem kapok karácsonyra dobfelszerelést? - kérdezte M ax.
Sylvia, Andromeda és a többiek harsány nevetésben törtek ki. Cleo közömbösen viselte a dolgot. Odament a pulthoz, és töltött magának egy csésze teát. -
Csak nevessetek - dünnyögte. - De elárulom nek-
tek, hogy csak a puszta véletlenen múlott, hogy M axnek és Bennek sikerült ágyba terelni azt a szörnyű társaságot tegnap éjszaka. M i lett volna, ha M ax elveszíti azt az ostoba kártyapartit? Hogy veszíthetne valaki a kártyán, akit Fortune-nak hívnak? - kérdezte M ax fakó hangon. Andromeda azonnal lázba jött. - Hát persze, M ax! Ez egyértelmű, harmonikus kapcsolat áll fönn a születésekor kapott neve és a szerencséje között. M indig nyerni szokott, amikor játszik? Ben elvigyorodott. - Szerintem mindig nyer, ha úgy játszik, ahogy tegnap. Figyeltem végig. Cleónak nem sok oka volt az aggodalomra. Tobias Quintonnak pillanatig sem volt esélye. Cleo rávillantotta a szemét M axre a csésze pereme mögül. - Csaltál, M ax? - Vannak dolgok, amikről mi, harcias férfiak, nők előtt nem szívesen beszélünk - mondta M ax emelkedett pátosszal. - Ez férfi dolog, ha nem tudnád.
Cleo vállat vont. - Ha már a férfi dolgoknál tartunk, szívből remélem, hogy nem kell még egy ilyen satnya kiállítást végignéznem belőlük, mint tegnap éjjel a napozóteraszon. M inden szempár Cleo felé fordult. M ax felidézte magában a kandalló előtt ülő meztelen férfiak látványát. Együtt érzőn rámosolygott Cleóra. - Lehangoló élmény volt, igaz? Cleo sokatmondó pillantást vetett M axre. - Elég, ha annyit mondok, hogy jóval színvonalasabb kollekcióval volt alkalmam találkozni nemrég egy magánkiállításon. M ax kis híján félrenyelte a kávét. - Ezt örömmel hallom. Sammy belecsimpaszkodott Cleo farmernadrágjába. - M i az a férfi dolog? - kérdezte olyan őszinte kíváncsisággal, amire csak egy ötéves gyerek képes. Cleo Sammy felé fordult, és kedvesen rámosolygott. - Néha nem sokat jelent az egész, drágám. De időnként minden kinccsel felér. - Ó! - A választól csalódottan Sammy a pulthoz ment, és felmarkolt egy újabb fánkot. A többiek vigyorogni kezdtek. Cleo elpirult, és gyorsan töltött magának a teából. Hát igen, sokan mondják, hogy jó dolog hősnek lenni, gondolta M ax. De a legjobb az volt benne, hogy az égvilágon semmit nem kellett tennie érte, csak hazajönni és elfoglalni az állást.
Késő délelőtt Cleo a sziklás parton sétálgatott, amikor meglátta, hogy Kimberly közeledik felé. Kimberly ízlésesen divatos, méregdrága mokaszint, hangaszürke nadrágot és pepita zakót viselt. Frizurája elegáns kontyba volt fogva. Cleo úgy érezte, hogy a saját haja egy szélfútta szénaboglya. - Jó reggelt, M s. Curzon-Winston! - köszöntötte Cleo eltökélt udvariassággal. - Azt hittem, már elment. Kimberly megállt előtte. A szeme hideg volt és éber. - Beszélni akartam még magával, mielőtt távozom. Cleo összefonta a karját. - M axről? -
Igen.
Cleo elutasítóan nézett rá. - Azt hiszem, nem sok mondanivalónk van egymásnak. - Tudni szeretném, hogy mi van maguk között. -
M iért?
Kimberly arca megmerevedett. - M ert M ax igen különösen viselkedik. Teljesen kivetkőzött magából, hogy finoman fogalmazzak. Szemlátomást készül valamire, és én tudni akarom, hogy mire. Nem hinném, hogy magyarázattal tartoznék magának - mondta Cleo a tőle telhető legnagyobb udvariassággal. - A kapcsolatunk M axszel magántermészetű. Kimberly csodálkozva nézett rá. - Kapcsolatuk? M ax Fortune-nal? Higgye el, M s. Robbins, M axnek fogalma sincs arról, mit jelent az a szó, hogy kapcsolat. M ax egy robot. Rendkívül okos, intelligens és hasznos robot, de csak robot. Cleo döbbenten nézett rá. - Ez nem igaz! Én sokkal régebben ismerem M axet, mint maga, Ms. Robbins. Elmesélte, hogy jegyben jártunk? Igen. És hogy akkor sántult le, amikor megpróbálta megmenteni az életemet? Cleo szorosabbra fonta a karját maga előtt. - Elmondta azt is. Kimberly végignézett a felhős horizonton. - Akkor kérte meg a kezemet, amikor a kórházi ágyon feküdt. Nagyon jól tudta, hogy bűntudatot érzek miatta. Énmiattam lőttek a lábába, és ezt mindketten tudtuk. És ő kihasználta a helyzetet, és hideg fejjel belekényszerített az eljegyzésbe. -
M iért tett volna ilyet?
Kimberly megvonta a vállát. - Hogy megszerezzen engem, és megszerezze a Curzon Internationalt. Bevallom, fizikailag vonzódtam hozzá. Eleinte megpróbáltam bemagyarázni magamnak, hogy M ax szerelmes belém, de mindvégig tudtam, hogy csak arra kellettem neki, hogy megszerezze, amit akar. M ert ha M ax akar valamit, azt bármi áron megszerzi. Szerintem nincs igaza - mondta Cleo. szert. -
Valóban? - Kimberly gúnyosan elhúzta a száját. - M aga nem látta még akció közben, ahogy én. M ax komoly hírnévre tett M ilyen téren?
Ha a fejébe veszi, hogy megszerez valamit, senki meg nem állíthatja. Ha Jason bácsi nyélbe akart ütni egy üzletet, vagy problémája volt valamelyik hotellel, M axet küldte, hogy oldja meg. És M ax soha nem vallott kudarcot. Amit Jason bácsi kért tőle, azt Jason bácsi meg is kapta.
- M ax nagyon közel állt a maga bácsikájához - mondta Cleo hűvösen. - M ax soha senkihez nem állt közel. Abban az értelemben legalábbis, ahogy maga gondolja. - Kimberly fanyarul elmosolyodott. Jason bácsit is csak kihasználta, éppúgy, ahogy mindenki mást. M ax szándékosan alakította úgy, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát ; Curzonnál. És mint minden, ez is sikerült neki. - Ha M ax tényleg olyan könyörtelen, akkor miért akarják visszahívni? - A Curzon Internationalnek szüksége van rá. - Kimberly zord tekintettel nézett maga elé. - Legalábbis az apám szerint. -
És maga szerint? - kérdezte Cleo csendesen.
Kimberly kinézett a tengerre. - Szerintem M ax rendkívül hasznos volna a Curzon számára, de nagy veszélyt is jelent egyben. Ha kifizetjük neki azt az összeget, amit a visszatéréséért kérni fog, hatalmas kockázatot vállalunk. Cleo Kimberly arcát fürkészte. - M iért, mit akar M ax? - Be akar kerülni a Curzon igazgatótanácsába. Jason bácsi megígérte neki, hogy beveszi. De Jason meghalt, mielőtt rákényszeríthetett volna minket, hogy olyasvalakit vegyünk be a testületbe, aki nem családtag. - M ax nem úgy fest, mint aki vissza akar menni a cégükhöz - mondta Cleo kissé bizonytalanul. - Szerinte maga és az apja nélküle is el tudják vezetni a vállalatot. Kimberly keserűen felnevetett. - Csakhogy az apám egészen más véleményen van. Szerinte szükségünk van M axre. Legalább egy-két évig. Cleo lenézett az ezüstcipő orrára, aztán tekintetét Kimberlyre emelte. - És magának mi az álláspontja? Kimberly egy gyors, kiismerhetetlen pillantást vetett Cleóra. - Az, hogy jelenleg az apám a Curzon vezetője, és ha ő vissza akarja kapni M axet, akkor én minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében. Ott van a névjegykártyám, M s. Robbins, az asztalon. M ost már tudja legalább, hogy mit akarok. -
Ki akarja használni M axet. Ugyanazt akarja csinálni vele, amiért elítélte az előbb.
Kimberly bosszúsan felkiáltott. - M aga nem ért semmit! M ax kétféle kapcsolatot tart fenn az emberekkel. Vagy akar tőlük valamit, vagy arra használja őket, hogy megszerezzenek neki valamit. Cleo döbbenten nézett rá. - Szerette maga valaha M axet, Kimberly? Kimberly habozott. - Lehet, hogy kissé nyers leszek most, de M axet egyszerűen nem lehet szeretni. Bár mindketten vonzódtunk egymáshoz első találkozásunk pillanatától kezdve, de az érzéki vágy a maximum, amit M ax egy nő iránt érezni képes. -
Biztos ebben?
Kimberly fagyosan elmosolyodott. - Egészen biztos vagyok. M eg is vagyok lepve, hogy magával foglalkozik. M ax ugyanolyan válogatós a nők terén, mint a festmények kiválasztásánál. Őszintén szólva maga nem az esete. -
Hanem maga?
- Igen. - Kimberly hangjából szemernyi önelégültség vagy kötekedés sem érződött. Egyszerű tényként közölte a véleményét. Jason bácsi rendkívül kifinomult műgyűjtővé formálta M axet. M ax elsajátította a technikát, és mindenre kiterjesztette azt, beleértve a nőket is. Kényes ízléssel válogatja ki a gyűjteménye darabjait. - Ha ennyire kételkedik benne, hogy az én személyem érdekelheti, akkor mit gondol, mit akarhat tőlem? - kérdezte Cleo. - M ég nem tudom. De szerintem hamarosan rá fog jönni. Előbb-utóbb mindannyian rájövünk. -
M it akar ezzel mondani?
Kimberly Cleo felé fordult, és figyelmeztető pillantást vetett rá. - Csak azt, hogy M axnek jó oka lehet arra, hogy itt gürizzen magánál, és megpróbálja elcsavarni a fejét. Ajánlom, hogy vésse ezt az eszébe. - M it kíván tőlem? - Cleo halványan elmosolyodott. - hogy rúgjam ki? - Kezdetnek talán az is megtenné. Túl nagy fába vágta a fejszéjét M s. Robbins. - Kimberly megfordult, és továbbment a parton. - A vasboltokkal az a baj - magyarázta Ben másnap délután M axnek, ahogy beléptek a Harmony Cove-i szerszámszaküzlet ajtaján -, hogy előre ki kell gondolni; mit akar vásárolni az ember. - M iért? - M ax kíváncsian körbepillantott. Soha nem töltött el néhány percnél többet egyetlen szerszámboltban sem. A szerszámboltokat olyanoknak találták ki, akik normális lakásban laknak. De akiknek olyan házuk van, mint neki Seattle-ben, azok inkább kihívják a szerelőt, ha elromlik valami. M axnek nem sok alkalma volt csepegő csapokat javítgatni, hálószobát festeni vagy falat tapétázni, mielőtt a Robbins Fészke fogadóba költözött. M ert ha nem tudja az ember, hogy mit akar venni, vagy nem összpontosít rá eléggé, könnyen elterelődik a figyelme. - Ben megállt egy fényes csavarkulcsokkal megrakott állvány előtt. Felemelt egyet, és szeretettel forgatta a kezében. -
Szükséged van csavarkulcsra? - M ax is kézbe vett egyet, és érdeklődve nézegette.
- Nincs. - Ben letette a csavarkulcsot. - Látod, éppen erről beszélek. Könnyen elterelődik az ember figyelme. - M ilyen szépek! - M ax megállt egy csillogó fúrógépekkel telezsúfolt pult előtt. Felemelt egyet, hogy megbecsülje a súlyát. Ben gyönyörködve nézte a gépet. - Pompás darab. Nézd csak meg az árát! M ax rápillantott az árcédulára. - Biztosan megéri az utolsó fillérig. Persze. - Ben elvigyorodott. - M it gondolsz, rá tudnám beszélni Trishát, hogy vegyünk egyet a gyerekszoba átalakításához? -
M eg kell próbálni. - M ax visszatette a fúrót a pultra.
- Szeretnék valami fontosat kérdezni tőled - szólalt meg Ben, miközben egy mutatós szögkészletet nézegetett. - M iről van szó? - M ax a színpompás csavarhúzókat vette szemügyre. -
M ik az elképzeléseid, itt maradsz még egy ideig a
fogadóban? - Ben minden idegszálával a szögekre figyelt. -
Igen - felelte M ax. - Úgy tervezem, hogy addig maradok, amíg ki nem dobnak.
- Aha. Nagyon jó - motyogta Ben. - Csak ezt akartam tudni. Hé, nézd csak azokat a satukat! Régóta szeretnék már egyet a pincében lévő satupadra. M ax továbbra is a csavarhúzókat tanulmányozta. - Nekem sem ártana egy ilyen. Sose tudhatja az ember, mikor lesz szüksége egy jó csavarhúzóra. - Ben felemelte a satut. - Tudod, teljesen fel vannak bolydulva az esküvőtől. Trisha mondta, hogy a család mindenképpen ragaszkodik a formaságokhoz, hiába tartjuk meg ilyen hirtelen az esküvőt. Szmoking a fiúknak és csicsás esküvői ruha Trishának. - Tudom. - M ax is végighallgatta a reggeli megbeszélést a konyhában. Cleo, Andromeda, Hajnalcsillag és Sylvia elhatározták, hogy emlékezetessé teszik Trisha és Ben esküvőjét. M ár meg is állapodtak, hogy az eseményre két héten belül sort kerítenek, méghozzá a Kozmikus Harmóniában. Hajnalcsillag a tőle megszokott gyakorlatiassággal kifejtette, hogy a körülményekre való tekintettel nincs vesztegetni való idő. - Soha életemben nem viseltem még szmokingot - mondta Ben bizonytalanul. - Nem vettem részt iskolabálon, semmi ilyesmin. Azt se tudom, honnan lehet az ilyesmit beszerezni. - Semmiség - nyugtatta meg M ax, miközben kiválasztott egy csavarhúzót az állványról. -
Komolyan mondod?
-
Komolyan - felelte M ax. - Ne aggódj. M ajd én segítek.
Ben megkönnyebbülten bólintott. - Oké. - Hirtelen M ax felé fordult, és várakozó pillantást vetett rá. - M it szólnál hozzá, ha felkérnélek esküvői tanúmnak vagy mit tudom én, hogy hívják az ilyesmit? M ax lassan letette a csavarhúzót, amit addig elmélyülten nézegetett. Ben felé fordult. - M egtiszteltetésnél venném. Ben elvörösödött. - Hát persze, biztos nem olyan nagy ügy neked az ilyesmi. De azért kösz. - Tévedsz - felelte M ax. - Nekem is nagy dolog. Soha nem voltam még senkinek az esküvői tanúja. Ben elmosolyodott, és a két férfi ismét belemélyedt a vásárlásba. Egy óra múlva M ax, Ben kíséretében kisétált a szerszámszaküzlet ajtaján. A kezében tartott papírzacskóban fényesen csillogó csavarhúzó lapult. - Nem csináltunk rossz vásárt - lelkendezett Ben boldogan, miközben a Jaguár felé ballagtak a motyójukkal. - Régóta vágytam már egy satura. Ezekből a hegyes végű kombinált fogókból pedig soha nincs elég. M indig eltűnnek. És milyen olcsón adták a vécétartályba való úszókat! Azon töprengek, hogy nem kellett volna-e venni még vagy hármat. - A francba! - mordult fel M ax, ahogy megállt a Jaguár mellett. - Elfelejtettük megvenni a csapot a mosdóhoz a százhármasban. Ben felsóhajtott. - M ondtam, hogy a vasboltok veszélyesek. Várj egy kicsit! Visszamegyek, és megveszem. - M ax kezébe nyomta a csomagját, és visszasietett az üzletbe. M ax a Jaguár lökhárítójának dőlt, és várt. Az eső időközben elállt, de sűrű ködgomoly kavargott a tenger fölött. Hamarosan elindul a szárazföld felé. Az utakat egy órán belül sűrű, átláthatatlan szürke lepel fogja borítani. A vezetés igencsak kockázatossá válik. M ax remélte, hogy Bent nem ejtik rabul a különféle barkácsgépek. Haza szeretett volna érni a tűzgyújtásra, mielőtt a köd végleg rátelepszik Harmony Cove-ra. Hazaérni a tűzgyújtásra. A fenébe, micsoda otthon ülő fickó lett belőlem! M it tettél velem, Jason?, kérdezte M ax magában. Tudtad előre, hogy mi lesz abból, ha elküldesz ide az isten háta mögé megkeresni a Luttrelleket? Két férfi szállt ki az utca túloldalán parkoló jellegtelen
Fordból. Az egyik hajszálnyival magasabb volt, mint a másik. És néhány évvel idősebb is, ritkuló hajjal, és enyhe pocakkal. A fiatalabb napszemüveget viselt, a fogsora rendkívül fehér, szemlátomást a fogszabályozó szakorvos keze nyomát őrizte. M indkét fickó alaposan kirítt Harmony Cove megszokott környezetéből. Elegáns öltönyük, drága nyakkendőjük és tükörfényes cipőjük alapján éppoly egyértelmű volt, hogy nem helybéliek, mint az, hogy egyenesen M ax felé tartanak. M ax Fortune? - Az idősebbik a kezét nyújtotta. - Phillip Sand. Ez itt a helyettesem, Hamilton Turner. Olyan személyek képviseletében jöttünk, akik rendkívül szívesen látnák önt a köreinkben. - Global Village Properties - mondta M ax. Turner elmosolyodott, kivillantva gyönyörű fogsorát. Honnan tudta? - Éreztem, hogy előbb-utóbb tiszteletüket teszik nálam. - M ax a Harmony Cove-i szerszámszaküzlet bejárata felé pillantott. Bennek híre-hamva se volt. - M i lenne, ha meginnánk egy csésze kávét, amíg a barátjára vár? - javasolta Sand nyájasan. M ax vállat vont. - M iért is ne.
Cleo törökülésben üldögélt, kezét a térdén nyugtatta. A nagy sárga kristálytömbre meresztette szemét, s megpróbált erősen összpontosítani. Aznap délután ő volt az egyetlen vendég a Kozmikus Harmónia meditációs központjában. Nem tudta pontosan, miért érezte úgy ma, hogy ide kell jönnie. M ostanában nem gyötörték rémálmok. De hajnali három körül úgy érezte, hogy túlságosan nyugtalan, és képtelen egy helyben maradni. Ez az érzés azután sem múlt el, hogy felhajtott egy csészével Andromeda teájából, ezért beült a Toyotába, és levezette a másfél mérföldnyi utat a Kozmikus Harmóniáig. M ost, hogy ellazult tartásban a kristálygömböt nézte, lassan tudatosult benne, hogy mi az, ami a feszültséget okozza. Az igazság az, hogy a beszélgetés Kimberlyvel sokkal jobban felizgatta annál, mint bevallotta magának. Kényes ízléssel válogatja ki a gyűjteménye darabjait. M axnek jó oka lehet arra, hogy itt gürizzen magánál, és megpróbálja elcsavarni a fejét. Az érzéki vágy a maximum, amit M ax egy nő iránt érezni képes. Cleo behunyta a szemét, és mélyen beszívta a levegőt. Kimberly tévedett M axszel kapcsolatban. Tévednie kellett. M ax Jason barátja volt. Jasont pedig kedves, együtt érző embernek ismerte Cleo. M ax mindig türelmes volt Sammyhez. És bármit mondott is Bennek, ő érte el, hogy a fiú visszajöjjön Trishához és a többiekhez. És amikor M axszel szeretkezett, emlékezett vissza Cleo, M ax legalább annyit adott neki, amennyit tőle kapott. Talán még többet is. Cleo tisztában volt vele, hogy a tapasztalatai korlátozottak, de az ösztönei azt súgták neki, hogy M ax rendkívül adakozó szerető. Az ösztönei arról is meggyőzték, hogy M ax annyira kívánja őt, legalábbis az ágyban, hogy szinte képtelen ezt szavakba önteni. Cleo újra kinyitotta a szemét, és belenézett a sárgán világító kristálygömbbe. Érezte, hogy M ax nem csak szexuálisan kívánja őt. Valami másra is vágyott, méghozzá arra a valamire, ami Cleo számára sokáig megadatott, és amit szülei halála után kénytelen volt újrateremteni magának. M axnek családra volt szüksége. Akár tudatában volt ennek, akár nem, szüksége volt rá. Ezért is maradt a Robbins Fészke fogadóban azután is, hogy megtudta: a Luttrellek nincsenek az épületben. M ax egy robot. Rendkívül okos, intelligens és hasznos robot, de csak robot. - Nem - suttogta Cleo. A keze ökölbe szorult. M ax nem robot. De Kimberlynek gyaníthatóan igaza van abban, hogy M axnek nincs sok fogalma arról, hogy milyen egy igazi kapcsolat. Cleo pislogott néhányat, hogy elszakítsa a meditáció ködfátylát. Ismét mély lélegzetet vett, és kiszabadította lábát a félórás törökülés fogságából. M int mindig, most is elmerevedett kissé a hosszan tartó mozdulatlan üléstől. A mennyezetig érő panorámaablakhoz lépett, kinézett rajta, és döbbenten látta, hogy milyen sűrű lett a köd. Ideje hazaindulnia. M eg kell kezdeni az előkészületeket a vacsorához, és ha szerencséje van, újabb vendégek is beesnek még éjszakára. A sűrű köd gyakran megijeszti az óvatosabb utazókat, s inkább megszállnak az első fogadóban, minthogy a ködben kóvályogjanak. Ahogy Cleo az egykori golfpálya főépülete felé baktatott, egy ismerős nő integetett felé. A Kozmikus Harmónia köpenye és a jól ismert nyaklánc volt rajta. - Nem ártana sietni, Cleo. Ez a köd egyre rosszabb lesz. Cleo feltartotta a kezét köszönésképpen. - M ár indulok is. Csillagköd. És ne aggódj Andromeda és a többiek miatt. Legfeljebb ott maradnak éjszakára a fogadóban, ha a köd nem száll fel idejében.
- Természetesen, drágám. Kellemes estét kívánok nektek! Cleo intett egy kisebb csoport nőnek, akik a fedett uszodából igyekeztek visszafelé a főépületbe. Ök is visszaintegettek Cleónak. Voltak közöttük ismerősök, mások látogatóba jöttek, s csak egy-két napot töltöttek a Harmóniában. M ire Cleo elérte a parkolót, a köd félig már belepte az út két oldalát szegélyező fákat. Szerencsére rendkívül gyér volt a forgalom a Kozmikus Harmóniát a fogadóval összekötő keskeny aszfaltúton. Cleo felkapcsolta a világítást, és kikanyarodott a Toyotával a parkolóból. A sűrű köd tejfehéren kavargott előtte, hol látni engedte, hol eltakarta a felezővonalat. M ire Cleo megtette a fele utat, szinte semmit nem látott már. Január közepe óta nem volt ekkora köd ezen a partszakaszon. Csigatempóra lassította a Toyotát. De a Toyota önszorgalomból tovább lassult. Cleo a gázpedálra taposott. Semmi. Ijedten a műszerfalra nézett. Csodálkozva látta, hogy elfogyott a benzin. De hát ez lehetetlen!, gondolta. A múlt héten tankolta tele a kocsit. Valaki kölcsönvehette a kocsiját, vagy leszívták belőle az üzemanyagot. - A fenébe! Nem lesz nagy élmény ebben a hidegben hazakutyagolni. Néhány perc múlva khakiszínű anorákba bújva, elemlámpával a kezében, kocsikulccsal a zsebében, kiszállt Toyotából, és az út szélét követve elindult hazafelé. Ali egy mérföldet kell csak megtennie, emlékeztette magát. A köd jeges, szürke lepelként borult a tájra. Ijesztő mozdulatlanságba dermesztve mindent. Cleo az út legszélén haladt, és erősen hegyezte a fülét, nem hall-e járműberregést. Egy közeledő autó vezetője csak azután venné észre, ha már keresztülhajtott rajta. Az látszott a legbiztonságosabbnak, ha lehúzódik az útról, amint meghall egy közeledő autót. De csak a dermesztő, mozdulatlan csöndet hallotta. A szürke köd mindent felfalt maga körül. A korán érkező téli éjszaka gyorsan ráereszkedett a tájra. Félórán belül koromsötét lesz. Cleo hallgatózott, hogy nem hall-e távoli motorzúgást. Tompán visszhangzó léptek halk kopogását verte vissza a beton. M egállt, és gyorsan hátrafordult. A köd áthatolhatatlan szürke falat épített köré. - Van ott valaki? A lépések abbamaradtak. - Ki van ott? - Cleo előhúzta kis elemlámpáját, amit magával hozott, és a sűrű ködfalra irányította. A fénycsóva egy-két méternél nem vitt messzebbre. Nem látott semmit. Cleo, abban a hitben, hogy talán tévedett, megfordult, és valamivel sietősebb léptekkel folytatta útját. A lámpát bekapcsolva hagyta, habár nem sok hasznát vette. De volt valami megnyugtató a lámpa fényében. Alig tett meg néhány lépést, amikor újra meghallotta, a léptek kopogását a betonon. Cleo ismét megállt, és h á t r a fordult. Ki van ott? A lépések zaja elhalt. Az időjárástól független jeges rémület szaladt végig a gerincén. Hirtelen rájött, hogy az elemlámpa fénye elárulja a tartózkodási helyét. Gyorsan feltolta a kapcsolót, s a lámpa kialudt. Fekete ködlepel telepedett köré. A lépések egyre közelebbről hallatszottak. Cleo nem sokáig teketóriázott. Azonnal cselekednie kellett. Futásnak eredt. Amikor meghallotta saját tornacipőjének tompa puffogását a betonon, újra megszállta a rémület. Idióta!, korholta magát. M ost a lábdobogással árulja el a helyzetét. M egállt és hallgatózott. A lépések zaja egyre erősebben hallatszott mögötte. Bárki legyen is az, minden pillanatban előbukkanhat a ködből. Cleo oldalra pördült, és befutott az út menti fák közé. A puha, nyirkos talaj jótékonyan elnyelte a tornacipő halk surrogását. Akárki is az, aki macska-egér játékot látszik vele, nem találhatja meg pusztán a zaj alapján. Cleo óvatos léptekkel osont a fák között. Tudta, hogy nem szabad túlságosan eltávolodnia az úttól, mert ha eltéveszti az irányt ebben a szürke masszában, addig kóborolhat az erdőben, míg földre nem dönti a hipotermia. M ozdulatlanná dermedt, ahogy a lépések közelebb értek a betonon. Nem mert beljebb hatolni az aljnövényzetben, ezért lekuporodott inkább egy vastag fenyő mögé, és arcára húzta az anorák kapucniját. Áldotta a sorsot, hogy nem valami élénkpiros vagy narancssárga dzsekit vett föl, hanem khakiszínű anorákot húzott magára. Szívből remélte, hogy eltúlozza a veszélyt. És szívből remélte, hogy a léptek tovább mennek az úton. Érezte a pánik ízét a szájában. Azonnal felismeri pedig a rémálmait leszámítva közel négy éve nem érzett ilyen intenzív félelmet. A lépések most pontosan vele egy vonalból hallatszottak. Egy pillanatra megálltak. Cleo visszafojtotta a lélegzetét. Néhány másodperc múlva az üldöző tovább folytat útját.
Cleo egészen addig nem vett levegőt, amíg a léptek el nem haltak a távolban. Jó néhány perc eltelt, mire feljebb tolta a kapucnit a arcáról. Kivárt még egy kicsit, azután felegyenesedett. Nem merte fölkapcsolni a lámpát, ahogy elindult a út felé. Egy pillanatig azt hitte, hogy rossz irányba megy A műút nem volt ott, ahol sejtette. De aztán megérezte a kavicsos útpadkát a lába alatt M egkönnyebbülés árasztotta el a testét. Ahogy elérte a betonutat, megállt, és hallgatózott. Egy közeledő autó finom berregése hallatszott a távolban. A sofőr egészen lassan vezetette a járművet, vagy az egyre sűrűsödő köd miatt, vagy azért, mert keresett valamit. Cleo megfordult, hogy visszamenjen a fák közé, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Valahogy ismerősnek tűnt a kocsi motorjának egyenletes dorombolása. Néhány másodperc múlva M ax zöld színű Jaguárja kúszott elő a ködből, mint egy zsákmányára leső fenevad. A tompított fényszóró csóvái derékba vágták a vastag ködfalat. Cleo felkattintotta a zseblámpát, és vadul hadonászni kezdett. Az apró fénypont fel-alá táncolt a szürke ködben. - M ax, állj meg! - kiabálta Cleo. - Én vagyok az! A Jaguár hirtelen megállt. Kivágódott a vezető felöli ajtó, és botjával a kezében M ax ugrott ki. Cleo nem láthatta az arckifejezését, de a hangjából kitalálta, hogy mit érez. - Cleo! Az isten szerelmére, mit csinálsz itt? - M egyek haza. - Cleo odafutott M axhez. - M ax, soha életemben nem örültem még ennyire senkinek. Iszonyúan megijedtem. Cleo M ax karjába vetette magát, és úgy rátapadt, mint moha a fatönkre. M ax megtántorodott egy pillanatra, de gyorsan megmarkolta a kocsi ajtaját, és sikerült visszanyernie az egyensúlyát. Átölelte Cleót, és szorosan magához húzta. -
M i a baj? - kérdezte izgatottan. - Jól vagy?
Valaki követett. Legalábbis azt hiszem. - M ost tudatosult csak Cleóban, hogy egész idő alatt alig vett levegőt. - Lépéseket hallottam a ködben. Azt hiszem legalábbis, hogy lépések voltak. Visszhangzottak. És nem hallatszott semmi más... Ó, M ax, már azt se tudom, hogy tényleg hallottam-e valamit. De azért elrejtőztem az erdőben. És akkor jöttél te. M ax erősen megmarkolta Cleo karját. - Biztos, hogy jól vagy? - Igen, jól vagyok. Csak egy kicsit megijedtem. - Cleo megpróbálta összeszedni magát. - Sajnálom, ha úgy viselkedem, mint egy idióta. - Nem, te úgy viselkedsz, mint aki halálra van rémülve. Cleo kiegyenesedett, de képtelen volt rászánni magát, hogy kibontakozzon M ax megnyugtató, meleg öleléséből. Előhalászott a zsebéből egy zsebkendőt, és belefújta az orrát. Aztán mély lélegzetet vett. Kifogyott a benzin a kocsiból. - Cleo igyekezett nyugodtnak és összeszedettnek tűnni. - Csakhogy nem fogyhatott ki, mert nemrég tankoltam. M indenesetre elindultam gyalog. Akkor hallottam meg a lépéseket. Odakiáltottam, hogy ki az. Nem válaszolt senki. Erre letértem az útról, és megvártam, míg továbbmegy, bárki is az. Ennyi történt. Nem is tudom, miért borultam ki tőle ennyire. M ax félbeszakította a kissé terjengősre sikeredett magyarázatot. - Hol a kocsid? - Valahol hátrébb. Nem lehet messze. - Cleo intett, az út felé mutatva. - Az a gyanúm, hogy valamelyik helybéli kölyök leszívta a benzint a kocsiból. - M ajd később foglalkozunk a kocsival. Előbb hazaviszlek. Sylvia, Trisha és a többiek már nagyon aggódnak miattad. - M ax kinyitotta a Jaguár ajtaját, és tuszkolta Cleót a melegbe. - Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam mindenkinek - motyogta Cleo, ahogy kényelembe helyezte magi az első ülésen, és maga elé húzta a biztonsági övet. - ostobán érzem most magam. Azt hiszem, kissé elragadott a képzeletem. - Talán. - M ax beült Cleo mellé, és beindította a motort. Sebességbe tette a Jaguárt, és kigurult az útra. - Nem fordulunk vissza a fogadó felé? - csodálkozott Cleo. - Látni akarom, hogy eléggé lehúzódtál-e az útról kocsival. Nem szeretném, ha belerohanna valaki ebbe a sűrű ködben. Cleo nem vitatkozott. Nem sokkal messzebb a Jaguár fényszórója ráhunyorgott a ködkoszorúba zárt Toyota szürkén derengő sziluettjére. -
Add ide a kulcsod!
-
M it akarsz csinálni? - kérdezte Cleo, miközben átnyújtotta a kulcsot. - Nem tudod beindítani. Nincs benne benzin.
- Csak vetek rá egy pillantást. Rögtön visszajövök. - Ez is olyan „férfi dolog”? M ax becsukta az ajtót anélkül, hogy válaszra méltat volna. Cleo nézte, ahogy odamegy a Toyotához, kinyitja az ajtaját, és beül a kormány mögé. Arra várt, hogy motor köpködve felberreg, majd lefullad, de M ax nem tett kísérletet a kocsi beindítására. Csak ült
a kormánynál mozdulatlanul. Cleo el nem tudta képzelni, hogy mit csinálhat ennyi ideig. M ár azon volt, hogy kiszáll a Jaguárból, és megnézi mi történt, amikor nyílt a Toyota ajtaja. Egy papír darabot vett észre M ax kezében. Kellemetlen borzongás futott végig a testén. Jeges szél és vattaszerű ködcsomók kúsztak be a Jaguárba, amikor M ax kinyitotta az ajtót. A vezetőülésen találtam. - M ax komor pillantást vetett Cleóra, miközben átnyújtotta a papírdarabot. - gondolom, nem volt ott, amikor kiszálltál a kocsiból, és elindultál hazafelé. Cleo elolvasta a géppel irt szöveget a papíron: Az első Cleopatra szajha volt. Olyan halált halt, amilyet érdemelt.
TIZENEGYEDIK FEJEZET
O'Reilly, ne is mondd, hogy nem jutottál semmire. - M ax hangja halk volt és feszült, ahogy beleszólt a telefonkagylóba. Az apró íróasztalnál ült a padlásszobában. Botját a szék hátához támasztotta. - Tudom, hogy nem találtál semmi érdekeset, amikor végigfuttattad a neveket a komputereden. Épp azt magyarázom, hogy teljesen új szemszögből kellene megvizsgálnunk a dolgot. Rövid, feszült csend következett, amíg M ax a barátja hangját hallgatta a vonal másik végén. Cleo M ax ágya közepén ült, a térdét felhúzta, kezét a térdén összefonta. M ég mindig rajta volt a kabát, mégis vacogott, pedig a szobát kellemes meleg töltötte meg. M ax feltaszigálta a szobájába, mihelyt megérkeztek a fogadóba. M iközben átvágtak az előcsarnokon, futólag odaszólt Sylviának, Bennek, Trishának és a többieknek, hogy majd később mindent elmagyaráz. Cleo egyre nyugtalanabb lett, mert tudta, hogy a család komolyan aggódik miatta odalent. Úgy van, az üzenet minden kétséget kizáróan felér egy halálos fenyegetéssel - mondta M ax. Egy pillanatra összeszorította a fogát, amikor a vacogó Cleóra nézett. - Nem, nem tudok semmi olyanról, ami a helyi félnótásokra terelhetné a gyanút. Igen, rajta fogom tartani a szemem Cleón. Nem, ezentúl sehová nem mehet egyedül. Cleo nagy levegőt vett, hogy tiltakozzon, de M ax olyan eltökélten nézett rá, hogy inkább becsukta a száját. Igen, magam is azt hiszem, hogy az eset jóval alaposabb munkát igényel - mondta M ax gúnyosan, nem rejtve véka alá keserűségét. - És nem szeretném, ha várólistára tennéd az ügyet. Gyors és naprakész munkát akarok. Rendben van, O'Reilly. Holnap találkozunk. Jó lenne, ha még délelőtt ideérnél. Letette a kagylót, és töprengő arccal nézte Cleót. Cleo megnyalta a szája szélét. - M it mondott O'Reilly? - Azt mondta, hogy, idézem: „Te mindig gyors és naprakész munkát követelsz tőlem, te átokfajzat!” - Ó! - Cleo bánatosan elmosolyodott. - Fogadok, hogy mindig meg is kapod tőle. Nem kellett volna ilyen gorombának lenned M r. O'Reillyhez. Biztos, hogy megtesz minden tőle telhetőt. - Nem goromba voltam, csak határozott. Az égvilágon semmire nem jutott eddig. -
M egtalálta Bent.
-
Annak semmi köze ehhez az ügyhöz. - M ax eltűnődött ezen egy pillanatig. - Legalábbis nem hiszem, hogy volna.
Cleo gyorsan kiegyenesedett, ahogy megérezte M ax hangjában a feszültséget. - Hát persze hogy nincs. Hogy lehetne? - Tudja fene. Egyelőre nem sok értelme van az egésznek. - M ax megmarkolta a botját, és felállt. - Gyere, lemegyünk, és elmondjuk a többieknek, hogy mi történt. - M ax, mondtam már, hogy nem akarom ezzel zaklatni a többieket. - Sajnálom, de én kénytelen leszek zaklatni őket. Azt akarom, hogy mindannyian aggódjanak érted. Cleo a homlokát ráncolta. - Szerintem titokban kéne tartanunk a dolgot. - A család minden tagjának tudnia kell a történtekről, hogy mindenki rajtad tarthassa a szemét. -
Úgy érzem magam, mint egy börtönben.
- Erre megy ki az egész. - M ax keresztülvágott a szobán, kinyújtotta a karját, és megfogta Cleo kezét. Aztán gyengéden felhúzta az ágyról. - Gyerünk! - Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy egyelőre még én vagyok itt a főnök. - Cleo peckesen az ajtóhoz ment, és határozott mozdulattal kitárta. M ennyivel könnyebb főlényesen viselkedni, ha újra biztonságban tudhatja magát az ember, gondolta. - Nem emlékszem arra, hogy megbíztalak volna a dolgok irányításával. -
Biztosan kiment a fejedből. - M ax kiterelte Cleót a szobából. - Túlságosan elfoglalt vagy mostanában.
-
M ax, ez nem vicc.
- Jézusom, Cleo, tudom én azt magamtól is. Pokoli perceket éltem át miattad nemrég. És ne aggódj amiatt, hogy átvettem az irányítást egy időre. Egész jó vagyok vezetői szerepkörben. - Kimberly is ezt mondta. - Ha már Kimberlynél tartunk, mikor ment el? - Rögtön azután, hogy azt a helyes kis beszélgetést megejtettük a parton. - M iről tudtatok ti egymással beszélgetni? - M ax tovább terelte Cleót az első emeleti lépcsőfordulóról. - Leginkább rólad. - Unalmas lehetett. - Biztosíthatlak, M ax, te sosem vagy unalmas. Leértek a földszintre. Sylvia felpillantott a pult mögül. Először M ax merev arcára nézett, aztán aggódó pillantást vetett Cleóra. -
M inden rendben? - kérdezte.
Nincs rendben - felelte M ax. - Semmi sincs rendben. Hívja össze a többieket. Öt perc múlva legyen mindenki a konyhában. Cleo döbbenten forgatta a szemét. - Komolyan mondom, M ax, kissé túlzásba viszed a dolgokat. De Sylvia már meg is kerülte a pultot. - Azonnal szólok a többieknek. Cleo bosszús pillantást vetett M axre, ahogy Sylvia elviharzott a folyosón. - Nekem bezzeg nem ugranak ilyen gyorsan. - Van némi különbség a kettőnk vezetési stílusa között - magyarázta M ax. - Te az úgynevezett konszenzusos módszert részesíted előnyben. -
És te minek neveznéd a tiédet? - Cleo kinyitotta a konyhaajtót. - Talán diktatúrának?
-
Csak semmi gúnyolódás. M űködik a dolog.
- Kitől tanultad ezt? - Jasontól. -
Nem hiszem el - jelentette ki Cleo. - Szerintem te már ilyennek születtél.
A többiek sorra összegyűltek a konyhában. Sammynek, aki anyja karjába csimpaszkodott, egészen kikerekedett a szeme, amikor észrevette, hogy a felnőttek milyen komolyan viselkednek. - Nem hinném, hogy Sammynek is részt kellene vennie ebben - suttogta Cleo nyugtalanul M axnek. - M eg fog ijedni. - Ő is a családhoz tartozik - felelte M ax. - Úgyis tudja, hogy történt valami, és ha nem mondjuk meg neki, hogy mi az, és nem nyugtatjuk meg, hogy kézben tartjuk az eseményeket, akkor tényleg megijed. Így viszont ő is bennfentesnek érzi magát, és látni fogja, hogy megtesszük a szükséges lépéseket. Ez majd megnyugtatja. - M ióta foglalkozol gyermekpszichológiával? - csodálkozott Cleo. M ax Cleóra pillantott. - M agam is gyerek voltam egyszer. - Ezt elég nehezen tudom elhinni. - Nem is csodálkozom rajta. Én is így vagyok vele. Cleo barátai arcát fürkészte, ahogy sorra helyet foglaltak az étkezőfülkében. Andromeda, Hajnalcsillag, Trisha, Ben, Sylvia és a kis Sammy egytől egyig aggodalmas pillantásokat küldözgettek felé. Aztán várakozó arccal M ax felé fordultak. M ax mindkét kezét botja sasfejére kulcsolta, és végignézett a társaságon. - Valaki megfenyegette Cleót a könyve miatt - közölte szárazon. M inden szempár Cleo felé fordult. - Úristen, ezt nem tudom elhinni! - motyogta Andromeda rémülten. - Cleo? Jól vagy? - Igen, Andromeda - mondta Cleo megnyugtatólag. - Jól vagyok. M ax túl nagy feneket kerít a dolognak. Ben átkarolta Trisha derekát, és gondterhelt pillantást vetett M axre. - M i történt? - kérdezte. - Valaki bántotta Cleót? - kérdezte Sammy izgatottan. M ax lenézett Sammyre. - Nem - mondta csöndesen. - És nem is fogja bántani senki. M indannyian rajta tartjuk a szemünket. - M ég te is? - kérdezte Sammy. - Főleg én - felelte M ax. Cleo egyre kényelmetlenebbül érezte magát, miközben M ax tömören beszámolt a többieknek a történtekről. M indannyian tágra nyílt szemmel figyelték M axet. Nyilvánvaló volt, hogy őt tekintik vezérüknek a krízishelyzet megoldásában. Senki sem vonta kétségbe a rátermettségét.
M ost tudatosult csak Cleóban, hogy valamikor menet közben M ax a család nagyon fontos tagjává vált. Sőt az ő családfői helyzetét is erősen veszélyezteti már. Cleo ráébredt, hogy sürgősen tisztázni kell ezt a kérdést, ha M ax tényleg itt akar maradni a Robbins Fészke fogadóban. M ost már értette Cleo, hogy miért tagadta meg Kimberly és családja az igazgatótanácsi tagságot M axtől a Curzonnál. Rövid úton átvette volna az egész cég irányítását. A partnerkapcsolat kiépítése M axszel meglehetősen komoly kihívásnak ígérkezik, gondolta Cleo. Akarata ellenére elbűvölten figyelte, azt hogy M ax mennyire ura a helyzetnek, és minden jelenlévőt megnyugtat, beleértve Sammyt is. - O'Reilly holnap érkezik - fejezte be a mondandóját M ax. - Első osztályú magánnyomozó. M indenkit ki akar majd kérdezni, beleértve minket is. - De mi semmit sem tudunk ezekről az ostoba dolgokról - mondta Andromeda bánatosan. - M it mondhatnánk neki? Csak feleljenek a kérdéseire - javasolta M ax. - O'Reilly érti a dolgát. Nekünk épp elég a saját munkánkkal törődnünk. M ostantól kezdve Cleo sehová nem mehet egyedül. Világos? Azt akarom, hogy mindig legyen mellette valaki, ha csak kiteszi a lábát a fogadó ajtaján. Cleo újból megkísérelt tiltakozni. - M ax, most már tényleg túlzásba viszed a dolgot. M ajd óvatos leszek, megígérem. Amilyen délután is voltál? - kérdezte M ax nyersen. Cleo rávillantotta a szemét. - Nem tudtam, hogy ennyire el fog fajulni a dolog. - Pontosan erről van szó. - M ax visszafordult a többiek felé, és úgy nézett végig a seregleten, mint egy parancsnok, mielőtt csatába küldi a katonáit. - M indenki megértette? Cleo nem hagyhatja el a fogadót egyedül. - Világos - mondta Ben. - Rajta fogjuk tartani a szemünket. Sylvia is bólintott. - Ne aggódjon, egy pillanatra sem hagyjuk magára. És mi lesz, ha kimegy egyedül? - kérdezte Sammy. M ax felvonta a szemöldökét. - Ha észreveszed, hogy Cleo nem fogad szót, odaszaladsz hozzám, és azonnal jelented. M egértetted? - És bezárod majd a szobájába, ha nem viselkedik jól? - érdeklődött Sammy kikerekedett szemmel. - M ami is azt szokta csinálni velem, amikor haragszik rám. - Lehet, hogy én is ezt fogom tenni Cleóval - felelte M ax. - Azzal a különbséggel, hogy én nem a saját szobájába zárom be, hanem az enyémbe. Valami oknál fogva ez a megoldás vidám kacagásra ingerelte Sammyt. Ssss - sziszegte Cleo. - Ebbe bele fogok dilizni. Trisha rámosolygott Cleóra. - Ne aggódj, nem hagyjuk, hogy egyedül dilizz be. Vér borított mindent. Rengeteg vér. Beleivódott a szőnyegekbe, és összefröcskölte a falakat. Átáztatta az anyja ruháját, és tócsába gyűlt az apja feje alatt. Rengeteg vér mindenhol. Már a szagától is felfordult a gyomra. A látványa pedig az őrület határára kergette. Cleo sikoltásra nyitotta a száját, de képtelen volt egyetlen hangot is kiadni. Ki akart rohanni az iszonyatos szobából, de nem bírt megmozdulni. Csapdába esett. - Cleo! Cleo, ébredj föl! Csak álmodod az egészet. M ax hangja vágta ketté a rémálom undorító hálóját. Ahogy Cleo kinyitotta a szemét, látta, hogy M ax hajol fölé. Keze a vállán, és megpróbálja visszanyomni az ágyra. Agyának vörösben úszó ködfátyolán keresztül lassanként földerengett a valóság. Biztonságban volt; a padlásszobában; M axszel. Nincs egyedül. Eletében először volt mellette valaki, amikor felriadt a rémálmából. - M ax? - Semmi baj, Cleo. Itt vagyok. - Ó, istenem! - Cleo becsukta a szemét, és mélyeket lélegzett, ugyanúgy, ahogy meditáció előtt szokott. - Bocsáss meg. Ritkán vannak ilyen álmaim, de amikor előjönnek, kissé vadul viselkedem. - M iféle álmok? - M ax nem nyomta már olyan erővel Cleo vállát, de még nem vette el a kezét. Úgy maradt, ahogy volt, átadva testének megnyugtató melegét. - Nem szívesen beszélek róluk. M egpróbáltam egyszer a pszichiáteremmel. De amikor kibeszéltük a dolgot, még rosszabb lett. - Kellemes borzongás futott végig Cleón. A M ax testéből áradó erő és forróság biztonságos védőbúraként borult fölé. M a éjszaka nincs egyedül. M ax ott van mellette.
Cleo halkan felsóhajtott, és átölelte M ax nyakát. Belefúrta arcát a férfi meztelen vállába, és szabadjára engedte a könnyeit. M ax nem szólt semmit. Csak közelebb húzta magához, és megvárta, míg a sírás elcsitul. Amikor végleg abbamaradt, szorosan magához ölelte Cleót, és lassan simogatni kezdte a karját. - A szüleid? - kérdezte végül. -
Igen. - Cleo habozott. - Én találtam meg őket. Néha visszatér a kép álmomban.
- Jézusom, Cleo! - M ax gyengéden simogatta a karját. - Borzalmas lehetett. -
Pedig már négy év eltelt azóta. De az álmok, ha visszajönnek, ugyanolyan rosszak most is, mint régen. A
pszichiáterem szerint akár életem végéig magammal cipelhetem őket, és különösen stresszhelyzetben újra és újra előjöhetnek. M int amiben most is vagy, hála ezeknek a fenyegető üzeneteknek. - M ax hangja egészen rekedt volt az elfojtott indulattól. - Csak kerüljön a kezem közé az a gazember! - M ax? - Igen? - Köszönöm, hogy utánam jöttél délután. -
Legközelebb ellenőrizd az üzemanyagszintet, ha beülsz a kocsiba.
Cleo szomorúan elmosolyodott. - Apám csinálta ezt mindig. -
M it? Ellenőrizte az üzemanyagszintet?
- Nem, kiselőadást tartott anyámnak, ha valami baj történt. M intha ránk lett volna dühös azért, hogy bajba kerültünk. Egyszer például ellopták anyám retiküljét. Erre apám durván leszidta, hogy nem volt elég óvatos. - M agára volt dühös, nem anyádra - mondta M ax csendesen. - Nem tudta megvédeni anyádat, és ettől megrémült. -
Ezt mondta a mamám is.
-
Amikor egy férfi megijed valamitől, rettentő dühös lesz magára - magyarázta M ax.
-
Ez is olyan férfi dolog?
M ax halványan elmosolyodott a félhomályban. - Azt hiszem. Cleo közelebb húzódott hozzá. - M ax, szeretnék tőled kérdezni valamit. Remélem, hogy nem a Kimberlyvel való kapcsolatomról lesz szó - figyelmeztette M ax. - M ert arról egy szót sem akarok többet beszélni. - Nem arról van szó. - Cleo az orrát ráncolta. - M ondtam már neked, hogy Kimberlyvel alaposan kiveséztük ezt a témát. -
M iért érzik vajon kötelességüknek a nők, hogy kitárgyalják kapcsolatukat a férfiakkal? - fintorgott M ax. Ki tudja? Ez női dolog, gondolom. Azt akarod mon-
dani, hogy a férfiak soha nem mesélik el egymásnak a kapcsolataikat? - Soha - mondta M ax. - Azt hiszem, ez ellentmondana a játékszabályoknak. - Egy fenét! De nem számit. Arra viszont kíváncsi volnék, hogy miért csomagoltál össze, és tetted be a holmidat a csomagtartóba, mielőtt Ben keresésére indultál? M ax arca egészen megmerevedett. - Azt hittem, hogy nem maradhatok tovább, ha nem hozom vissza Bent. Cleo nem erre a válaszra számított. Hirtelen oldalra fordult, felkönyökölt, úgy nézett le M axre. A sötétben nehéz volt kivenni az arcvonásait. - Ezt hogy érted? M i köze ahhoz Bennek, hogy te velünk maradsz-e vagy sem? M ax leeresztett szempillája alól nézett Cleóra. - Úgy gondoltam, hogy ha nem hozom vissza Bent, azzal egyértelműen kudarcot vallok. -
Na és?
M ax gyengéden beletúrt az ujjával Cleo hajába. - Az egész család abban bízott, hogy rá tudom beszélni Bent a hazatérésre. De a többiektől eltérően én tudtam, hogy az esélyeim szinte a nullával egyenlők, s arra a következtetésre jutottam, hogy nem tudom megoldani a feladatot. - És? M ax vállat vont. - Nem tudhattam, hogyan fogtok reagálni, ha kiderül, hogy milyen csúfos kudarcot vallottam. Cleo egészen megrémült. - Attól féltél, hogy nem állunk szóba veled, ha nem tudod visszahozni Bent? M ax arckifejezése továbbra is kifürkészhetetlen maradt. - Korábbi tapasztalataim azt mutatták, hogy az emberek csak addig tűrnek meg maguk között, amíg hasznukra vagyok valamiben. - M icsoda ostobaság! - Cleo agyában hirtelen megvilágosodott valami - így bántak veled a Curzon Internationalnél? - Így működtek a dolgok mindenhol, ahol megfordultam. A Curzon sem volt kivétel.
- Nem tudom elhinni, hogy Jason is ilyen módszerekkel dolgozott. - Nem szeretnék illúzióromboló lenni Jason Curzonnal kapcsolatban. De annyit azért elárulok neked, hogy nem a te kedves, barátságos, konszenzusra épülő stílusoddal vezette a Curzon Internationalt. Az egyik legkeményebb fickó volt a szakmában. - De Jason biztosan adott volna még egy esélyt az embernek. Biztos vagyok benne, hogy adott volna. M ax elhúzta a száját. - Egyes esetekben talán, ha felmerült volna valami enyhítő körülmény, vagy továbbra is szüksége lett volna az illetőre, aki elkövette a baklövést. De javításra ritkán volt lehetőség a Curzonnál. Harmadik lehetőség pedig egyáltalán nem létezett. -
De te kijöttél vele.
-
Nagyon vigyáztam, hogy ne hibázzak, ha Jason megbízott valamilyen feladattal.
Cleo megérintette a karját. - Azt akarod mondani, hogy Jason téged is kirúgott volna, ha hibázol valamiben? M ax habozott. - M ondjuk inkább úgy, hogy nem állt szándékomban kipróbálni ezt a lehetőséget. Cleo tenyerébe fogta M ax arcát. - Hát ez szörnyű! Hogy bírtad elviselni az állandó idegfeszültséget? M axnek jólesett az aggódás. - Hozzászoktam. Az az igazság, hogy nemigen szoktam kudarcot vallani. Cleo ábrándos tekintettel ingatta a fejét. - Szerintem se. De a múltkor azt hitted, hogy kudarcot vallottál, amikor Ben nélkül tértél haza, igaz? -
Igen.
Cleo szomorúan elmosolyodott. - Sajnálom, hogy így érezted. Sose hittem volna, hogy ezt gondolod rólunk. Hogy csak akkor látunk szívesen, ha visszahozod Bent. De bevallom neked, kissé megkönnyebbültem ettől a magyarázattól. M ax Cleo arcát kereste. - M iért? -
M ert nekem is volt egy külön bejáratú magyarázatom arra nézve, hogy miért csomagoltál össze indulás előtt.
-
M iféle magyarázatod? - kérdezte M ax.
Cleo lehajtotta a fejét, és könnyedén szájon csókolta M axet. - M egígéred, hogy nem nevetsz ki? -
M egígérem.
-
Azt hittem, hogy azért nem akarsz visszajönni, mert kiderült, hogy nem tudok semmit a Luttrellek hollétéről.
M ax arckifejezése haragossá vált. - M i a fenéről beszélsz? Azt hittem, hogy téged csak a festmények érdekelnek. - Cleo félénken elmosolyodott. - Az is átsuhant a fejemen, M ax, hogy csak azért bújtál velem ágyba, hogy kiszedd belőlem a Luttrellek rejtekhelyét. Az se használt sokat, amikor a jó öreg Garrison Spark barátod elmesélte, hogy nem állnak tőled messze az efféle praktikák. M ax erősen megragadta Cleo csuklóját. Félig lehunyt szempillája egészen leárnyékolta a szemét. - És te hittél neki? Cleo érezte, hogy elönti a forróság, de nem fordította el a szemét. - M iután túl voltunk a szeretkezésen, te megint a képekről kérdezősködtél. Nem emlékszel? Valami olyasmit mondtál, hogy: „Te tényleg nem tudod, hol vannak a Luttrellek?” - Cleo, én megmondtam neked, hogy visszajövök. - Tudom - ismerte el Cleo. - De te nem hittél nekem, ugye? - Nem tudtam, hogy mit higgyek. Annyit tehettem csak, hogy összekulcsoltam a kezem, és reménykedve vártam, hogy visszajössz. Akár Bennel, akár Ben nélkül. M ax átható tekintettel nézett rá. - És mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy a szeretkezés egészen jó módszernek tűnt ahhoz, hogy megtudjam: igazat mondasz-e a Luttrellekkel kapcsolatban? Cleo elvigyorodott. - Azt mondanám, hogy viccelsz velem. -
Valóban? Igen. - Cleo végighúzta az ujját M ax szája szélén. - M indketten nagyon jól tudjuk, hogy nem azért csábítot-
tál el, hogy kiszedd belőlem a képek rejtekhelyét. Ha csak ezt akartad volna tőlem, nem kerested volna meg Bent, és nem beszélted volna rá, hogy térjen vissza hozzánk. És soha nem jöttél volna vissza a fogadóba. Igazam van? M ax erősen megszorította Cleo kezét. Aztán a szájához húzta, és gyengéd, szinte áhítatos csókot lehelt a csuklójára. - Azt hiszem, igazad van. És ha már a bizalomhiánynál tartunk, emlékeztetnélek rá, hogy neked aztán tényleg nincs semmi alapod arra, hogy kiselőadást tarts nekem. -
Nincs?
- Nincs. - Cleo összekulcsolta a kezét maga előtt. - Te éppolyan bizalmatlan voltál velem és a családommal. Nem hitted el, hogy visszavárunk, ha sikerrel jársz, ha nem. M i olyannak szeretünk téged, amilyen vagy, és nem azért, mert híres vagy arról, hogy soha nem vallasz kudarcot. - Szinte soha. - M ax magához húzta Cleót, és hevesen megcsókolta. Amikor elengedte, a szeme fényesen csillogott. Cleo lassan elmosolyodott. - Azt hiszem, mindketten tanultunk az esetből, és egymásról is sokat megtudtunk, nem igaz? M ax helyeslő mosolyát lusta érzékiség fűszerezte. - Hát igen, meggyőződésem, hogy nem te rejtetted el a Luttrelleket. Az első perctől kezdve tudtam, hogy vagy te vagy a legfélelmetesebb ellenfél, akivel valaha találkoztam, vagy... M indegy, nem érdekes. -
M it értesz azon, hogy nem érdekes? - kérdezte Cleo. - Fejezd csak be a mondatot!
- Vagy te vagy a legkedvesebb, legédesebb és legártatlanabb nő a világon - fejezte be M ax halkan. Cleo rávillantotta a szemét. - Nem ezt akartad mondani az előbb, igaz? M it gondoltál rólam az első pillanatban? Hogy ha nem vagyok egy dörzsölt gazember, akkor nem sok sütnivalóm lehet? Ezt gondoltad, ugye? -
Nem nagyon emlékszem, hogy mit gondoltam az első találkozásnál. Túl sok minden történt azóta. - M ax
a hátára fordította Cleót, és felült az ágyon. Kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, és belenyúlt. - M it keresel? - kérdezte Cleo, feszülten figyelve, hogy mit húz elő M ax a fiókból. - M i az a kezedben? Kendő? - Igen, egy kendő. - M ax egyetlen rántással kibontotta a nagyméretű kék-sárga mintás selyemkendőt. -
M it akarsz vele csinálni?
Szeretnék kipróbálni valamit, amit A tükör ötödik fejezetében olvastam. - M ax megfogta a kendő két szemben lévő sarkát, és vékony kötelet sodort belőle. Cleo szeme elkerekedett, s a testén végigfutott a remegés. - M ax, nem kéne ezt csinálnod. M ax szeméből buja érzékiség áradt. - Nyugalom, Cleo. Te is tudod, hogy ritkán szoktam kudarcot vallani. - Igen, tudom, de Max - Cleót hirtelen elöntötte a forróság. M ax lassan felhajtotta Cleo szűzies, virágmintás flanelköntösét egészen a derekáig. Becsúsztatta a kék-sárga csíkos selyemkendőt a combjai közé, és felhúzta a fenekéig, mintha valami tangabugyi volna. Aztán egészen szorosra fogta. Max - Cleo érezte, ahogy a selyemzsineg lassan bemélyed a forró, nedves női húsredők közé. M indkét kezével megmarkolta a lepedőt maga mellett. M ax addig húzta a kendőt, míg rá nem simult a fekete háromszög mélyén rejlő érzékeny bimbóra. Cleo levegő után kapkodott. Az érzés kísértetiesen emlékeztetett arra az édes kínra, amit akkor érzett, amikor ezt a jelenetet írta A tükör-ben. Amikor M ax úgy döntött, hogy továbbfejleszti az eredeti változatot, és nyelvével is megnedvesíti a combok közé dugott selyemzsinórt, Cleo összeomlott a karjaiban. Tisztában volt vele, hogy M ax feszülten és elragadtatva figyeli, ahogy megadja magát az orgazmusnak. S ez a tudat valahogy még izgalmasabbá és tökéletesebbé tette az élvezetet. Amikor M ax valamivel később kinyitotta a fél szemét, észrevette, hogy Cleo tűnődő arckifejezéssel ül az ágyon, és a kék-sárga kendőt hajtogatja. - M it akarsz vele csinálni? - kérdezte M ax álmos közömbösséggel. - Egy kis tapasztalatgyűjtés. Sose tudhatja az ember. Lehet, hogy még megírom A tükör folytatását. - Cleo lassan ráterítette a kendőt M axre. - Egy férfi szemszögéből nézve. M ax elmosolyodott. Aztán kiment a vér a fejéből, ahogy frissen kielégült teste megérezte a selyemkendő érzéki érintését. Izgalmasan hangzik. -
Az is lesz.
Cleo éppen valami igazán kreatív dologba kezdett a selyemdarabbal, amikor megszólalt a telefon. M ax halkan káromkodott egyet, és a kagylóért nyúlt. -
Fortune.
-
M ax? - George ezúttal éber volt, mint a macska. - Én vagyok az, George. A recepciópulttól.
-
M i a baj, George?
Cleo kénytelen volt abbahagyni a műveletet, hogy az összetekert sálat csomóba kösse M ax testének egy igencsak merev darabkáján. Előrehajolt, és megkereste a szemüvegét az éjjeliszekrényen. M ax felnyögött, ahogy Cleo puha hasa nekinyomódott feldíszített férfiasságának. Egy fickó van idelent, aki azt állítja, hogy ismeri. Azt mondja, hogy azonnal beszélni akar magával. Fenyegetőzik, hogy szétveri a helyiséget, ha nem jön le. M ax hátát a párnának támasztva felült. - Ki az?
-
Azt mondja, hogy Roarke Winstonnak hívják.
- A pokolba! M ár csak ez hiányzott. Azonnal ott leszek. - M ax visszaejtette a kagylót a helyére, és a falnak támasztott botjáért nyúlt. - M i a baj? - kérdezte Cleo. M ár kint is volt az ágyból, és a farmernadrágját kereste. - Winston van itt. - M ax kiszállt az ágyból, és a szekrényhez ment. -
Kimberly férje?
- Az. - M ax húzni kezdte a nadrágját, de hirtelen megállt, amikor észrevette, hogy a selyemsál még mindig ott van, ahová az imént kötözték. Laza mozdulattal eltávolította. - M it akarhat itt? - Cleo gyorsan gombolni kezdte kockás flanelingét. - Honnan a fenéből tudjam? Lehet, hogy Kimberlyt keresi. - M ax félredobta a sálat, őszinte sajnálattal a szemében. -
És mit akar tőled?
M ax felvonta a szemöldökét, és elindult az ajtó felé. - Átkozott legyek, ha tudom. De hamarosan kiderül. M ax lesietett a kétemeletnyi lépcsőn; Cleo kissé lemaradva követte. Amikor leért az előcsarnokba, már tudta, hogy kemény perceknek néz elébe. Az előkelő kinézetű, jól öltözött Roarke Winston, akiből rendes körülmények között csak úgy áradt a dúsgazdag családi kötelékeknek köszönhető finom arrogancia, ezúttal szinte tajtékzott a dühtől. Azonnal megpördült, ahogy M ax belépett a helyiségbe. - Fortune, te gazember! Hol a feleségem? - Nem tudom - felelte M ax nyugodt hangon. - Nincs itt. - Hazudsz! - Roarke előrelendült, kezével az oldalát markolászva. Jóképű vonásait eltorzította a düh. - Itt van valahol! Tudom, hogy itt van. Rávetted, hogy jöjjön ide. Ne is tagadd! Lefeküdtél a feleségemmel, te rohadék! -
Nyugodj meg, Winston - mondta M ax.
- Ne gondold, hogy szó nélkül megúszhatod, hogy viszonyt folytatsz a feleségemmel! - Roarke hosszú, nyújtott léptekkel közeledett M ax felé. - Álljon meg! - kiáltott rá Cleo kétségbeesetten. - M ax nem folytat semmiféle viszonyt Kimberlyvel. Nem a fenét! - Roarke felemelte a hangját. - Kezdettől fogva meg akarta magának kaparintani a Curzont. Rájött, hogy Kimen keresztül érheti el legkönnyebben a célját. -
Ez nem igaz - mondta Cleo. A recepcióspult felé
indult, és mérges pillantást vetett George-ra. - M aga az éjszakai portás, George, nem? Csináljon már valamit! George kétségbeesett tekintettel nézett Cleóra, aztán rácsapott a pulton álló csengőre. Az eredmény szemlátomást elégedettséggel töltötte el, ezért még egyszer megismételte a mutatványt. Ó, az isten szerelmére! - motyogta Cleo. Roarke alig fél méterre állt meg M axtől. - Te nem szereted Kimet. Soha nem is szeretted. Csak arra kell neked, hogy kihasználd. Rohadjak meg, ha tétlenül végignézem ezt! Vadul előrelendítette az öklét. - Ne! - kiáltotta Cleo. - Ne üsse meg! Nem csinált semmit. Éppen akkor ugrott M ax elé, amikor Roarke ökle a célpont közelébe ért. M ax az utolsó pillanatban ébredt rá, hogy az ütés éppen Cleót fogja eltalálni. M egmarkolta Cleo vállát, és félrerántotta Roarke ütése elől. Sajnálatos módon a manőver nem hagyott rá időt, hogy felemelje a botját védekezésképpen. Egyenesen az ütés vonalába került. Cleo megbotlott, és a padlóra huppant. Roarke szemmel láthatóan megpróbálta visszafogni az ütését, amikor meglátta Cleót maga előtt. De elkésett. És pontosan telibe találta M ax állkapcsát. M ax megtántorodott, elvesztette az egyensúlyát, és háttal nekiesett a recepcióspultnak. Ahogy méltóságteljesen lecsúszott a földre, Cleo felkapott egy vázát a sarokasztalról. Két kézzel megmarkolta, és célba vette Roarke fejét. M ax nem tudta, hogy káromkodjon inkább vagy nevessen. Nem volt hozzászokva, hogy bárki is a védelmére siessen. Kellemes érzés volt, de úgy találta, hogy ami sok, az sok. Ha tovább mérgesedik a helyzet, a végén még megsérül valaki. - Tedd le azt a vázát, Cleo! - M ax a földön ült, hátát a pultnak támasztva, az alkalomhoz illő drámai pózban. Felsóhajtott, és óvatosan megtapogatta az állkapcsát. - Feladom, Winston. Te győztél. Roarke szuszogva állt M ax fölött. - Rohadt szemét! Hozzá ne merjen nyúlni! - figyelmeztette Cleo Roarke-ot. - Tűnjön el onnan! - Visszatette a vázát a helyére, és odaszaladt M axhez. - Nyugodtan elhiheti, hogy nincs viszonya a feleségével.
-
Honnan tudja? - morogta Roarke.
-
M ert velem van viszonya. - Cleo gyengéden megtapogatta M ax arcát. - Igaz, M ax?
-
Úgy van - felelte M ax.
Rohanó lépések dobogása hallatszott, s George-ot is beleértve, mindannyian a lépcső irányába fordultak. Ben futott le először a lépcsőn. A haja kócos, az inge kigombolva, s próbálta összefogni magán a nadrágot. Trisha tűnt föl mögötte, s ahogy lesietett a lépcsőn, szorosabbra húzta magán a pongyola övét. Sylvia és Sammy zárta le a sort. M indketten pizsamában feszítettek. Sammy nagyot ásított. -
M i a fene folyik itt? - Ben gyorsan végigpásztázta a helyszínt. - Cleo? M ax? Jól vagytok?
-
Nem - felelte Cleo.
Igen - mondta M ax, érvénytelenítve az előtte szólót. - Engedjétek meg, hogy bemutassam Roarke Winstont. Kimberly férjét. Arra a téves álláspontra jutott, hogy együtt háltam a feleségével. Ben rávillantotta a szemét Roarke-ra. - Téved, jó ember. M ax nem futkos a maga felesége után. Ő Cleo vőlegénye. -
Ez igaz? - kérdezte Roarke hűvös kétkedéssel.
-
Arra mérget vehet - csattant rá Ben ellentmondást nem tűrő hangon. - Össze fognak házasodni.
-
Na de Ben! - próbálta Cleo leinteni. De Ben nem törődött vele. - Igaz, M ax?
M ax mindig felismerte, ha az élete fordulóponthoz ért. - Igaz.
TIZENKETTEDIK FEJEZET
-
Oké, lehet, hogy egy kicsit túllőttünk a célon - mondta Ben.
Túllőttünk? - M ax a lefolyó szifonját nézegette alig öt centivel a feje fölött. Nem volt valami jó hangulatban, de a rossz kedve semmi összefüggésben nem állt azzal, hogy a százegyes szobában feküdt egy fürdőszobai mosdó alatt. - Szóval, egy kissé elsiettem a bejelentést - ismerte be Ben. - Úgy gondolod? - Jókora vízcsepp csöppent M ax homlokára a meglazult szifonból. - A francba! - Na, ne izélj, M ax. Tudod, hogy gyorsan kellett döntenem abban a helyzetben. Az a Winston gyerek iszonyú dühös volt. Úgy festett, mint aki szét akarja verni az egész kócerájt. -
Add ide a másik kulcsot.
Nézd, lehet, hogy egy kicsit szájon vágtak, de nem sérültél meg. - Ben lehajolt, és M ax kezébe nyomott egy csavarkulcsot. - És különben is, egyenesen belesétáltál Winston ütésébe. -
Nem sétáltam bele. Kérek egy rongyot!
- Biztos vagy benne? - Ben leguggolt, és odanyújtott egy öreg, kirojtosodott, szakadozott szállodai törülközőt. - Pedig nem egy ökölvívó típus. Túl puhány. Nem tudom elhinni, hogy egyetlen ütéssel levitt a földre. - Nem volt időm elhajolni, mert Cleót kellett elrántanom az útból - mondta M ax nem titkolt büszkeséggel. Fogta a rongyot, és letörölte a szifonról a nedvességet. Aztán ráillesztette a második csavarkulcsot. - Nahát! Tényleg így történt? - Ben csodálkozva nézte a mosdószifont. - Pedig már azt hittem, hogy szándékosan kaptad be az ütést, hogy Cleo megsajnáljon és körülötted sürögjön-forogjon. És úgy is lett persze. - De nem sokáig. - M ax megragadta a csavarkulcs nyelét, és kíméletlen erővel megcsavarta a szifon hollanderét. M ax aznapi rossz közérzetének az volt a fő oka, hogy Cleo az éjszakai esetet követően alig foglalkozott vele, miután kiderült, hogy nem szenvedett sérülést. Nem elég, hogy nem volt hajlandó egy-két percnél tovább játszani az aggódó védangyal szerepét, de azután se tért vissza M axhez, hogy a zűrzavar lecsillapodott. És M axet se hívta át magához. Az eseményeket követően Cleo szinte azonnal visszanyerte a nyugalmát. M iután szemügyre vette a földön fekvő M axet, kiadta a fogadó egyik legjobb szobáját a megzavarodott Winstonnak, aztán mindenkit elküldött aludni. Végül visszavonult a szobájába anélkül, hogy egyetlen búcsúcsókot adott volna M axnek éjszakára. -
Ne olyan erősen, mert lehámozod a csavarmenetet - figyelmeztette Ben.
-
Át akarod venni?
-
Nem, csak csináld te. Éppen elég lyukas szifont láttam már. Tapasztalatot akartál szerezni, ha jól emlékszem.
- Te meg okos tanácsokat akartál adni, ha jól emlékszem. - Hé, ember, egészen jól csinálod. Született tehetség vagy. Na de térjünk vissza az elmúlt éjszakára. - M i van vele? - M ax szemügyre vette a szifon szorítógyűrűjét. Újabb vízcsepp szivárgott át a fémgyűrű alatt.
- Azt hiszem, tényleg elsiettük egy kicsit a bejelentést, hogy összeházasodtok Cleóval. - Igen. - M ax még egyet fordított a csavarkulcson. - Te sietted el. - De ugye, ez nem jelenti azt, hogy nem akarod feleségül venni? - kérdezte Ben komoly arccal. -
Nem jelenti?
Ben összeráncolta a homlokát. - Hogy érted ezt? -
Talán nekem is el kéne tűnnöm néhány napra, és munkát vállalnom egy benzinkútnál, hogy átgondolhas-
sam a dolgokat. - M ax megtörölte az illesztéket. Száraznak látszott. -
Ugyan már, M ax, ez olcsó poén volt. M indketten tudjuk, hogy te sosem szöknél el úgy, ahogy én. Te nem vagy beijedve.
-
Én nem, de Cleo igen. Nyisd ki a csapot!
- Há? -
M ondom, nyisd ki a csapot!
- Hallom. - Ben fölegyenesedett, és kinyitotta a csapot. Erős vízsugár ömlött a mosdóba. - Hogy érted azt, hogy Cleo be van ijedve? - Láttad, mit csinált tegnap. - M ax az eresztéket nézte, hogy nem csöpög-e. - Amikor rájött, hogy nem vagyok a halálomon, úgy tett, mintha egyáltalán nem is léteznék. Azonnal elküldött mindenkit aludni. Engem is beleértve. - Szerintem zavarban volt egy kicsit. - Ben elzárta a csapot. - M ert még nem jelentettétek be a dolgot. - Nem jelentettük be, mert nem volt mit bejelenteni. Azt hiszem, kész is vagyunk. Tájékoztatásodra közlöm, hogy szó sem esett még Cleóval a házasságról. - Tényleg? - Tényleg. Nem csöpög. - M ax jóleső elégedettséggel szemlélte a szifont. Egyre jobb lesz vízvezeték-szerelésben. - Száraz, mint a Szahara. - Kikászálódott a szűkös mosdópult fogságából. - A fenébe, M ax, ne beszélj már állandóan arról az átkozott szifonról! - Ben aggodalmas képet vágott. - M iért nem kérted meg Cleo kezét? M indnyájan tudjuk, hogy együtt alusztok. - M i köze van ennek a két dolognak egymáshoz? - M ax egyik kezével megkapaszkodott a pult szélében, és felhúzta magát. Kissé összerándult, ahogy a combjába belenyilallt a fájdalom. - Ezt hogy érted? - kérdezte Ben. - Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek. Elég régóta ismerjük már Cleót. Az egész család tudja, hogy te vagy az első fickó, akivel komolyabban foglalkozik. -
M iből gondolod, hogy velem komolyabban foglal-
kozik? - M ax teljesen kinyitotta a csapot, és lehajolt a mosdó alá, hogy megnézze a szifon tömítőgyűrűjét. Nem látott nedves foltot az illeszték körül. Kicsit ostobán érezte magát, amiért egy vízcsap megszerelése ekkora elégedettséggel tölti el, de nem tehetett róla. Csak egy kis sikerélmény terelheti el a férfiak figyelmét a súlyosabb problémákról, tűnődött magában. - Ne szórakozz velem! - mondta Ben. - Cleo nem bújna veled ágyba, ha nem érdekelnéd komolyan. Ugyan már, M ax, ne szédíts! El akarod venni feleségül, nem? - Igen. - M ax elzárta a csapot, és beletörölte a kezét a rongyba. - De először meg kell vele beszélnem a dolgot, ami valószínűleg jóval keményebb dió lesz, mint azt te gondolod. -
M iért? - Ben zavartan nézett rá.
M ert te és a többiek túl nagy terhet raktatok a vállára, amikor megtettétek ezt a bejelentést - mondta M ax nyugodt hangon, pedig egyáltalán nem volt az. - Alig volt rá ideje, hogy megszokjon. Egyáltalán nem állt még készen a házasságra. M ost viszont az egész család fait accompli-nak tekinti a dolgot. M i az a fait accompli? - Kész tény. - Ó! - Ben felhúzta a szemöldökét. - Gondolod, hogy el van keseredve? - M int említettem, iszonyatos nyomás nehezedik rá. És ha valakire túl nagy nyomás nehezedik, furcsa dolgokra képes. Ben érdeklődéssel hallgatta. - M int például? -
Például megmakacsolja magát, és teljes pokollá teszi mindazok életét, akik rá akarják erőltetni az akaratukat.
Ben megfontoltan bólintott, jelezvén, hogy megértette a dolgot. - De te tudsz vele bánni, igaz? -
Először is azt kell elérnem, hogy újra szóba álljon velem. - M ax bedobta a nedves rongyot az egyik szerszámosládába.
Ben arca felragyogott. - Az nem lesz probléma. Cleo nem sértődős típus.
Trisha összeszedte a piszkos tányérokat és poharakat az egyik ebédlőasztalról, és egy műanyag dézsába tette őket. - Nem akarsz beszélni a dologról, Cleo? Nem. - Cleo felmarkolta az abroszt és a használt szalvétákat egy másik asztalról. Az ebédlő rendbehozatalának megszokott művelete a reggelizők távozása után ezen a reggelen egyáltalán nem hatott megnyugtatólag az idegeire. Egész éjjel álmatlanul forgolódott, s mostanra úgy érezte magát, mintha kötéltáncot járna egy láthatatlan kötélen. - Tudjuk, hogy egy kicsit magad alatt vagy - szólt oda Sylvia az ebédlő másik végéből. A tányérok vidáman csörömpöltek, ahogy leszedegette őket az asztalról. - De biztos, hogy jobb kedved lesz, ha elmondod, mi bánt. M it lehet erről mondani? - Cleo olyan hévvel rántotta le a terítőt az egyik asztalról, hogy nagyot csattant a levegőben. M egsértettek, megaláztak és teljesen összezavartak. Andromeda jelent meg az ajtóban. - Nos, kedvesem, nem kellene annyira mellre szívnod a dolgot. M indnyájan tudjuk, hogyan érzel M ax iránt. Cleo barátnői várakozó arcát fürkészte. - Valóban? Ez igazán nagyon édes tőletek. Örülök, hogy legalább ti tudjátok, mert én egyáltalán nem vagyok tisztában vele. Sylvia szelíden elmosolyodott. - Cleo, nézzünk szembe a tényekkel. Együtt alszol vele. -
És akkor? - vágott vissza Cleo.
Trisha jelentőségteljes pillantást váltott a többiekkel. - Nem azért mondom, de több mint három éve ismerünk, Cleo. És ez az első alkalom, hogy komolyan érdekel egy férfi. Andromeda derűsen mosolygott. - Ez az első eset, hogy viszonyt kezdtél valakivel. Ismerlek, drágám. Sylvia újabb tányérkupacot rámolt a műanyag dézsába. - Ismerd be, Cleo! M ax különleges eset. -
Ez még nem jelenti azt, hogy feleségül is akar venni - motyogta Cleo.
Trisha döbbenten nézett rá. - M iről beszélsz? Ö maga mondta, hogy feleségül akar venni. A saját fülemmel hallottam. -
Én is - vágta rá gyorsan Sylvia.
-
Sajnálom, hogy lemaradtam a nagyjelenetről. - Andromeda felsóhajtott. - Olyan romantikusan hangzik.
Cleo, kezében az abroszköteggel, megpördült a tengelye körül. - Egyáltalán nem volt romantikus. Katasztrófa volt. M ax a földön feküdt sebesülten. Roarke Winston azzal vádolta, hogy lefeküdt Kimberlyvel, és arra készült, hogy újra megüsse. George csak arra volt képes, hogy az asztali csengőt csapkodja, mint egy eszelős. Teljes volt a káosz. - Ez volt az a pillanat, amikor Ben és a többiek odaértek? - kérdezte Andromeda őszinte érdeklődéssel. - Igen. - Cleo bedobta a piszkos abroszokat egy kosárba. - És ez volt az a pillanat, amikor Ben mérhetetlen bölcsességtől vezérelve bejelentette, hogy M ax feleségül akar venni. - És M ax rábólintott - vonta le a következtetést Andromeda boldogan. - Nem mintha túl sok választása lett volna az adott helyzetben - mondta Cleo. - Hihetetlen nyomás nehezedett rá. Fennállt a veszély, hogy Roarke Winston bármelyik pillanatban péppé veri. Andromeda eltűnődött. - Valahogy az az érzésem, hogy M ax ellent tud állni az efféle nyomásnak. Sylvia bólintott. - Andromedának igaza van. M ax csak akkor tesz ilyen kijelentést, bármilyen helyzetben legyen is, ha komolyan gondolja. -
Egyetértek - mondta Trisha.
Cleo csapdában érezte magát. - Nem érdekel, hogy komolyan gondolta-e. - Felmarkolta a szennyes asztalterítőkkel teli kosarat. - Attól még, hogy M ax beleegyezett, hogy feleségül vegyen, nem biztos, hogy én is hozzá akarok menni. Andromeda csodálkozva nézett rá. - M iről beszélsz, édesem? Cleo felszegte a fejét. - Nem érted? Két szempontból is sántít a dolog. Egyrészt M ax soha nem tett házassági ajánlatot. M ásrészt, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy hozzámennék. Sylvia, Trisha és Andromeda döbbenten néztek rá. A kínos csöndet Hajnalcsillag váratlan felbukkanása törte meg. Csípőre tett kézzel állt az ajtóban, és elgondolkodva nézte Cleót. - M iért ne akarnál hozzámenni? - kérdezte Hajnalcsillag naivan. - A vak is láthatja, hogy szereted. - Ebből még nem következik, hogy M ax Fortune-ból jó férj lenne - motyogta Cleo összeszorított fogakkal. - Nem értek veled egyet - mondta Andromeda nyugodt hangon. - Bevallom, az elején voltak aggályaim vele kapcsolatban, de
csak azért, mert nem ismertük eléggé. - M ost viszont már éppen eleget tudunk róla, nem igaz? - vágott vissza Cleo. - És minél több derül ki róla, annál kevésbé tudom elképzelni, hogy hozzámenjek feleségül. Cleo, M ax szeret téged - mondta Sylvia csendesen. Cleo még jobban magához szorította az asztalterítős kosarat. - Te csak ne legyél ebben olyan biztos. M ég abban se vagyok biztos, hogy M ax tud-e egyáltalán szeretni. -
Ó, édesem! - motyogta Andromeda. - Hogy érted ezt?
Cleo felsóhajtott. - M ax nagyon ért hozzá, hogy begyűjtse magának azt, amit megkíván, és valószínűleg velem is ez a helyzet. Legalábbis egyelőre. De az, hogy kíván, még nem jelenti azt, hogy szeret is, és én semmiképp nem akarok M ax Fortune magángyűjteményének a darabja lenni. Trisha értetlenül nézett rá. - Cleo, szerintem te félreismered. Én? Aki együtt szoktam hálni vele? Jobban ismerem, mint ti mindannyian együttvéve, és higgyétek el nekem, M ax ki sem ejtette a száján azt, hogy szerelem. Kimberly Curzon-Winstonnak valószínűleg igaza van. M ax azt sem tudja, hogy mit jelent a kapcsolat szó. -
Honnan ismeri M s. Curzon-Winston M ax gondolatait? - csodálkozott Sylvia.
-
Onnan, hogy egy ideig jegyben jártak. M inden szempár Cleo felé fordult.
M iután a bombája sikeresen felrobbant, Cleo elindult a lengőajtó felé. Ahogy elérte, megfordult, és kitolatott rajta. Ekkor ütközött össze Roarke Winstonnal, aki a konyhából igyekezett az ebédlőbe. Az ütközéstől az abroszok szanaszét repültek a helyiségben. - Bocsánat. - Roarke lehámozta magáról a mocskos asztalterítőket, és fanyarul elmosolyodott. - Úgy látom, a sors akarata, hogy állandóan összeütközzünk egymással, M s. Robbins. Előbb-utóbb kárt fogok okozni valamiben. - Ne nevettesse ki magát. És szólítson csak Cleónak - mondta, majd összekapkodta a szétszóródott térítőket. - M it keresett a konyhában, M r. Winston? Vagy hívjam inkább Curzon-Winstonnak? Roarke szeme elsötétedett egy pillanatra. - A fenébe a Curzon-Winstonnal! A feleségem annak hívathatja magát, aminek akarja, de az én nevem egyszerűen Winston. De örülnék, ha Roarke-nak hívna. Visszatérve a kérdésére, Cleo, éppen maga után indultam a konyhába. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy az asztalok leszedésében segédkezik. Egyszóval, magát kerestem. -
Értem. M iben lehetek a segítségére? - Cleo letette az abroszos kosarat.
Roarke végignézett a feszülten figyelő arcok gyűrűjén. Lehalkította a hangját. - Szeretnék bocsánatot kérni a nevetséges közjátékért, amit tegnap éjszaka rendeztem az előcsarnokban. -
Felejtse el. Nem történt sérülés.
- M egnyugtathatom, hogy nem szoktam rendszeresen hülyét csinálni magamból. De rengeteg feszültség halmozódott fel bennem az elmúlt időszakban. - M int mindannyiunkban, nem igaz? - Cleo tisztában volt vele, hogy Sylvia, Hajnalcsillag, Trisha és Andromeda feszülten figyelnek, miközben a tányérokat szedegetik össze. Lassan végighordozta rajtuk a tekintetét. M egértették a célzást, és egyenként elpárologtak a lengőajtón keresztül a konyhába. -
Azt hiszem, igen. - Roarke elvörösödött. - M int mondtam, szeretnék bocsánatot kérni.
Cleo megsajnálta. - Ne eméssze magát emiatt. - Kinyitotta az abroszos szekrényt, és kivett egy kupac hófehér asztalterítőt. M eg tudom érteni, hogy mit érzett. - Valóban? - Roarke tekintete kifejezéstelen maradt. Igen - válaszolta Cleo szelíden. - Azt hiszem. - Hirtelen elmosolyodott. - Ahelyett, hogy itt ácsorogna, mi lenne, ha segítene ezeket felteríteni? - Tessék? - Roarke a nagy kupac térítőre nézett. - Ó, persze. - Halványan elmosolyodott. - Nem egészen vág ugyan egybe a munkakörömmel, de talán meg tudom csinálni. -
Nincs szükségem több szállodaipari szakemberre - motyogta Cleo. - Túl sok volt belőlük mostanában.
Roarke a szeme sarkából Cleóra sandított. - Csak így magunk között mondom, az egyik legjobbhoz megy feleségül. M ax Fortune kitűnő szakember. Dennison Curzon bármit megtenne, hogy visszakapja. A gazember még Kimet is bevetette e célból, mint tapasztalhatta. Cleo habozott. - Kimberly mindenképpen meg akarta győzni M axet, hogy térjen vissza. Azt mondta, hogy az apja kívánságát tolmácsolja. Úgy is volt. M int a Curzon International igazgatótanácsának feje, Dennison szívesen fitogtatja a hatalmát. Éveken át Jason árnyékában élt, s most meg akarja mutatni mindenkinek, hogy ugyanúgy vagy még jobban el tudja vezetni a birodalmat, mint a bátyja.
-
M iért akarja visszahívni M axet?
Roarke széthajtogatott egy újabb terítőt, és gondosan elhelyezte az asztalon. - A dolog úgy áll, hogy Dennison távolról sem olyan tehetséges vezető, mint Jason volt. Nincsenek meg a képességei ahhoz, hogy elnavigálja a Curzon Internationalt, és a lelke mélyén valószínűleg tisztában is van ezzel. És M ax segítségével tudná irányítani a vállalatot? Roarke bólintott. - Rájött, hogy M ax Fortune volt Jason titkos fegyvere. És most úgy gondolja, hogy ha rá tudja vermi Fortune-t a visszatérésre, minden ugyanúgy működik majd, mint régen, csak éppen Dennison irányítása alatt. Cleo Roarke-ra pillantott. - És hol jön a képbe Kimberly? Roarke megmerevítette az állát, miközben széthajtogatott egy újabb asztalterítőt. - A feleségem a fél életét azzal töltötte, hogy megpróbálta kiengesztelni az apját. M ég most is annak a fiúgyermeknek a helyét próbálja betölteni, akire Dennison egész életében vágyott. M ár akkor tudtam, hogy ebből baj lesz, amikor összeházasodtunk, de azt hittem, hogy majd megoldjuk a dolgot. M ost azonban Kim válaszúthoz érkezett, és félek, hogy az apját fogja választani, nem engem. Egy szép napon - szólalt meg M ax a folyosó felőli ajtóban - Kim rá fog jönni, hogy bárhogy igyekszik is, és bárkihez megy is feleségül, az apja soha nem lesz vele elégedett. Cleo megpördült a tengelye körül. M ost találkozott először M axszel az éjszakai események óta. M ax tekintete még komorabb volt, mint általában. - Figyelmeztetlek, M ax, nem akarok több jelenetet. M ax felhúzta a szemöldökét. - Nem én kezdeményeztem az éjszakai előadást. - És egymásra mutogatást sem akarok - tette hozzá Cleo határozott hangon. - Kár - mondta Roarke. - Épp valami frappáns megjegyzést fogalmaztam magamban. M ax hűvösen elmosolyodott. - Talán négyszemközt kellene lezárnunk ezt a beszélgetést valami nyugodt helyen. M it szólsz hozzá, Winston? fejem.
Szó se lehet róla. - Roarke széthajtott egy újabb asztalterítőt. - Nem fogok kettesben maradni veled, hogy laposra verd a
Cleo rémülten nézett rá. - M ax soha nem tenne ilyet. - Nem? - Roarke szemmel láthatóan kételkedett ebben. - Persze hogy nem. - M ax ijesztően udvarias mosolyt küldött Roarke felé. - Engem egyetlen dolog érdekel csak: hogy az összes Winston, Curzon és Curzon-Winston egyszer s mindenkorra eltűnjön az életemből. - M icsoda különös egybeesés. Én is ugyanezen az állásponton vagyok. - Roarke M ax szemébe nézett. - És szerinted hogy lehetne ezt összehozni? - Az kell hozzá, hogy Kim átvegye az igazgatótanács feletti ellenőrzést Dennisontól. Roarke-nak leesett az álla. - M egőrültél? Kim soha nem tudná ezt megcsinálni. - De igen, a te segítségeddel. Te ugyanis benne vagy az igazgatótanácsban. Jason azonnal bevett, amikor feleségül vetted Kimberlyt. - Igen, de nagyon jól tudod, hogy csak azért vagyok benne, mert a házasságom révén családtagnak számítok. Kezdettől fogva világos volt, hogy nem szorgalmazzák az aktív részvételemet a Curzon-féle ügyletekben. De Jason meghalt, és a helyzet megváltozott - mondta M ax. - M indannyian tudjuk, hogy Dennison nem képes elvezetni a vállalatot. Ha továbbra is a saját feje után megy, három éven belül romhalmazt csinál a Curzonból. Kimberly pontosan tudja ezt. Roarke zord arckifejezéssel nézett rá. - Igen, tudja, de továbbra is a papa kedvében akar járni. Csak gondolja, hogy Dennison kedvében akar járni. Valójában azt akarja bizonyítani, hogy ő is van olyan jó, mint a hőn áhított fiúgyermek lenne. Roarke tűnődve nézett rá. - Ezt vegyem készpénznek? Pszichiátriával is foglalkozol? Nem, de a Curzon család körül tébláboltam jó tizenkét éven át. M eglehetősen jól ismerem őket. Ha Kim alaposabban átgondolná a helyzetet, szerintem rájönne, hogy amit ő akar, az nem más, mint bebizonyítani, hogy ugyanúgy képes elvezetni a Curzon Internationalt, mint Dennison soha meg nem született fiúgyermeke - mondta M ax csöndesen. Roarke karba tette a kezét, és olyan óvatos tisztelettel méregette M axet, ahogy egyik vadállat szokta a másikat. Cleo bénultan nézte őket. - M iért gondolod, hogy ilyen jól ismered Kimet? A híres hathetes jegyességetek miatt? - kérdezte végül Roarke. - Légy tárgyilagos, Winston. M it gondolsz, miért hagyta magát rábeszélni Kim az eljegyzésre három évvel ezelőtt? - M ax arca nem árult el semmiféle érzelmet. A hangja olyan volt, mintha csak egy unalmas múltbéli eseményről beszélne.
- M indig csodálkoztam, hogy mi a fenét látott benned - mondta Roarke szárazon. - Nem te vagy az esete. - Tisztában vagyok vele - felelte M ax. - Viszont te voltál Jason legfőbb bizalmasa és legjobb barátja. Több betekintésed volt a Curzon irányításába, mint bárkinek az egész átkozott cégnél, beleértve a Curzonokat is. - De ennél többre nem jutottam. Ahhoz már nem voltam elég jó, hogy a család tagja lehessek. - M icsoda? - nézett rá Roarke nem titkolt meglepetéssel. - Azt hiszed, hogy a Curzonoknak elment az eszük? Ha befogadnának téged a családjukba, és beültetnének az igazgatótanácsba, egy hónapon belül átvennéd az ellenőrzést az egész kóceráj felett. M ax nem szólt semmit. De Cleo észrevette, hogy nem is nagyon akar tiltakozni. Kissé megborzongott, amikor rájött, hogy Roarke-nak igaza van, és Kimberly félelme sem volt teljesen megalapozatlan. M ax igazgatótanácsi helye igen komoly veszélyt jelentett volna a Curzonok számára. Pillanatok alatt átvette volna az ellenőrzést a vállalat irányítása felett. Briliáns tehetsége és agresszív ösztönei szinte előrevetítették ezt a végkifejletet. De a Curzonok soha nem értették meg, gondolta Cleo, hogy M ax száz százalékig azonosult volna velük, ha beveszik a családjukba - hűségesebb Curzonként viselkedett volna, mint bármelyik valódi Curzon. S minden hatalmát arra használta volna, hogy megvédje a családját és annak javait. Cleo számára e pillanatban napnál világosabbá vált, hogy M ax számára sokkal fontosabb most az, hogy egy családhoz tartozzon, mint hogy sok pénzt keressen vagy vállalatokat irányítson. Ne etessük egymást! - törte meg Roarke a beállott csendet. - M indketten tudjuk, hogy kizárólag azért akartad feleségül venni Kimet, hogy rátehesd a kezed a Curzonra. M ax továbbra is közömbösen nézett. - M indenkinek joga van saját véleményformálásra. Roarke szinte kedélyesnek tűnt. - M ég szép. Nagyon jól tudom, hogy nem akartál mást Kimtől, csak a Curzon International feletti ellenőrzést. A pokolba is, ha tudni akarod, még csak nem is hibáztatlak érte. - Nem? Roarke hanyagul megvonta a vállát. - Akárhogy is nézzük, éveken át te voltál a második számú vezető a cégnél. M indenki tudja, hogy a te segítségeddel fejlesztette fel Jason a Curzont olyanná, amilyen ma. -
Köszönöm - mondta M ax. - Gondolom, ezt dicséretnek szántad.
Roarke halványan elmosolyodott. - Hé, én egyáltalán nem vitatom, hogy jogod volt megpróbálni kikaparni a gesztenyét, amikor lehetőség kínálkozott rá. De ne várd el tőlem, hogy helyeseljem a módszeredet, ahogy megpróbáltad Kimet a céljaid érdekében felhasználni. - Attól tartok - mondta M ax -, hogy zsákutcába torkollik a beszélgetésünk. M i lenne, ha visszakanyarodnánk eredeti témánkhoz? - Azt akarod, hogy segítsek Kimnek az apját eltávolítani? Ragyogó ötlet, csak távol áll a realitástól. - Szerintem nem. Sehol nincs az előírva, hogy te csak rábólintó szerepet játszhatsz a Curzon igazgatótanácsában. Nem vettem észre, hogy problémáid lettek volna a saját céged vezető testületeinek irányításával kapcsolatban. - A fenébe, én nem akarok részt venni a Curzon irányításában. Éppen elég dolgom van a saját cégemmel is. - Csak rövid távú stratégiai lépésről lenne szó. Támogatnod kéne Kimet, amíg ellenőrzése alá nem vonja az igazgatótanácsot. És amikor kinevezik a testület elnökének, te méltóságteljesen visszavonulsz az aktív részvételtől, és Kimre hagyod a vállalat vezetését. És akkor ugyanúgy rábólinthatsz majd Kim elképzeléseire, ahogy korábban tetted Jasonnál. Roarke az állát vakargatta. - Kim rendkívül tehetséges és rámenős. M inden megvan benne, ami a Curzon irányításához szükséges, igaz? - H a megszabadul végre a tehertől, hogy Dennison elvárásainak akarjon megfelelni, jó munkát fog végezni. Kimnek nincs szüksége rám. Amire szüksége van, az egy kis segítség, hogy át tudja venni az apjától a cég irányítását. És te lehetsz az a szerencsés, aki megadja neki végre azt, amire mindennél jobban vágyik a világon. - M ax elhallgatott egy pillanatra, és halványan elmosolyodott. - Gondolj csak bele, milyen hálás lesz érte. Roarke összehúzta a szemét. - Soha nem fog az örege ellen fordulni. -
Szerintem te rá tudnád venni, hogy megtegye - mondta M ax.
Roarke egy pillanatra izgatott lett. De aztán megrázta a fejét. - Kizárt. M ég ha rá is tudnám beszélni a puccsra, erősen kétlem, hogy sikerülne átvennie a hatalmat. Én természetesen Kimet támogatnám, de ott vannak az unokatestvérei meg a nagynénje is. Ök bizonyára Dennison mellé állnának, mert hozzászoktak, hogy a bátyjától kapják az utasításokat. Az unokatestvéreket meg tudod győzni, és többre nem is lesz szükséged - mondta M ax csöndesen. - Ha te és Kim egységes álláspontot képviseltek, a rokonok előbb-utóbb rátok fognak hallgatni, és nem Dennison-ra. Roarke eltöprengett ezen egy pillanatig. - Lehet. Igen, talán menni fog. Bár tudom, hogy ajándék lónak nem illik nézni a fogát, de
azért megkérdezem tőled, Fortune, hogy neked mi a hasznod ebből? M it vársz cserébe azért, hogy ilyen segítőkész vagy? - M indössze annyit, hogy te, Kim és mindazon személyek, akiknek Curzonnál vagy Winstonnal kezdődik a vezetékneve, örökre leszokjanak arról, hogy a legváratlanabb és legkellemetlenebb időpontokban tiszteletüket tegyék ebben a fogadóban - mondta M ax szelíden. - Azt hiszem, értem a dolgot. - Roarke előbb Cleóra sandított, aztán M ax szemébe nézett. - Azt akarod, hogy tűnjünk el az utadból. - Úgy van - felelte M ax. - Azt. És hálás leírnék, ha ennek megvalósításához már most hozzáfognál. Roarke újból Cleóra pillantott, és elmosolyodott. - M egértettem a célzást. Hosszú út áll még előttem Seattle-ig. Jobb, ha indulok.
TIZENHARMADIK FEJEZET - Micsoda meghitt kis jelenetbe sétáltam itt bele - morogta M ax, miután becsapódott az ebédlő ajtaja Roarke mögött. Undorodva nézte a Roarke által hátrahagyott összehajtogatott abroszköteget. - Ú j alkalmazottat keresel? - M iért is ne? M ostanában tele van a környék nagymenő szállodaigazgatókkal. Lehet, hogy még előnyt tudnék kovácsolni a helyzetből. - Cleo leterített egy abroszt az egyik asztalra. M ax leült egy másik asztalhoz az ablak melletti sarokban. Nekitámasztotta a botját egy széknek, és tűnődő arccal nézte Cleót. Beszélnünk kell. -
M iről?
-
Legjobb, ha mindjárt az elmúlt éjszakával kezdjük - mondta M ax.
Jobb ötletem van. Kezdjük inkább a ma reggellel. M ax tekintete elsötétedett. - M i volt ma reggel? - Tényleg azért akartad elvenni Kimberlyt, hogy rátehesd a kezed a Curzon Internationalra? - kérdezte Cleo olyan hangon, amiről azt gondolta, hogy kellően visszafogottnak tűnik. Hosszú csönd borult a sarokban álló asztalra. - Te mit gondolsz? - kérdezte végül M ax. Cleo rávillantotta a tekintetét, miközben széthajtogatott egy újabb asztalterítőt. De gyorsan el is fordította a fejét, ahogy meglátta a M ax szemében égő azonosíthatatlan indulatot. Azt gondolom, hogy igen komoly okod volt rá, ha megkérted a kezét - mondta Cleo visszafogott hangon. - Vagy szerelmes voltál bele, amiben sokan kételkednek, beleértve téged is, vagy akartál tőle valamit. M i volt az, M ax? - Több, mint három év telt el azóta, hogy jegyben jártunk. - M ax végigtapogatta fájós combját. - Az a gyanúm, hogy elfelejtettem közben, miért akartam feleségül venni. Ezt nekem ne akard bemesélni. - Cleo elindult M ax asztala felé az utolsó összehajtogatott terítővel. - Azt mondtad a múltkor, hogy Kim olyan dolgokat képviselt, amikre mindig is vágytál. M i volt az, M ax? M ax Cleóra pillantott. - Bármi volt is az, nem érdekel már. - Nem akarod megszerezni a Curzon Internationalt? - Nem. - És nem akarod Kimberly Curzon-Winston sem? - Nem. - M ax nézte, ahogy Cleo széthajtogatja az utolsó asztalterítőt. - Téged akarlak. - Hm. - Ennyit az okok kiderítéséről. Cleo most értette csak meg, hogy a család utáni vágy M axben olyan kezdetleges formában van még csak jelen, hogy talán fel sem fogta eddig, nemhogy beszélni akarna róla. A kockázat nagyon is világos, gondolta Cleo. Az a veszély fenyegetett, hogy ugyanazt a szerepet fogja játszani M ax életében, amit Kimberly is játszott. M ax nem volt szerelmes belé, legalábbis nem úgy, ahogy Cleo képzelte a szerelmet. M ax azokra a dolgokra vágyott, amiket Cleo képviselt. -
M iért zárkóztál be tegnap éjjel olyan gyorsan a szobádba, Cleo?
- Gondolkozni akartam. - Rólunk? Azt hiszem. - Cleo nem óhajtott elmerülni a témában. Túlságosan rossz hangulatban volt ma reggel. Nyugtalan volt és ideges. Voltak pillanatok, amikor úgy érezte, hogy sikerült belelátnia M ax lelkének legsötétebb bugyraiba is, de olyan is akadt, amikor ez a lélek rejtélyesebbnek tűnt számára, mint valaha. M ax előrehajolt, és komoly arckifejezést öltött magára. - Cleo, menjünk el innen néhány napra! Szeretném, ha kettesben
lennénk egy kicsit. Cleo bizalmatlan pillantást vetett rá. - M iért? -
Hát azért, hogy beszélni tudjunk egymással, a fenébe!
-
M ost is beszélünk.
De nem sokáig. - M ax az ajtóra pillantott. - Előbb-utóbb félbeszakít minket valaki. Erre akár mérget is vehetsz. Nem könnyű egy nyugodt sarkot találni ezen a helyen. -
Engem nem zavar - mondta Cleo könnyedén.
-
Észrevettem. Szándékosan a többiek szoknyája mögé bújsz előlem. Ne félj.
Ez meghökkentette Cleót. - Nem félek. - Akkor miért kerülsz tegnap óta? - Kettőt találgathatsz. Ben bejelentése miatt? - M ax megnyerő mosolyt küldött felé. - Ne hibáztasd érte. M indenki tudja, hogy velem töltöd az éjszakáidat, és azt is tudják, hogy nem váltogatod naponta a férfiakat. Érthető, ha ebből azt a következtetést vonták le, hogy komolyak a szándékaink. - Tényleg komolyak? M ax arcáról lehervadt a mosoly. - Hát persze hogy azok. Cleo túljutott pillanatnyi bizonytalanságán. - Lehet, hogy meg fog lepni, amit mondok, de én egyáltalán nem hibáztatom Bent azért, hogy kínos helyzetbe hozott. Én téged hibáztatlak. M ert belementél a játékba. És mindenkinek azt mondtad, hogy össze fogunk házasodni. - Az adott körülmények között ez tűnt a leggálánsabb megoldásnak. M indenki számára sokkal kínosabb lett volna, ha tiltakozni kezdek. - Nem hiszem, hogy azért csináltad, mert az tűnt a leggálánsabb megoldásnak! - robbant ki Cleo. - Azért mondtál igent Ben bejelentésére, mert féltél, hogy szegény jó Roarke Winston palacsintává ver. Csak eszköznek használtál engem. M ax arcvonásai megmerevedtek. - Ezt komolyan mondod? Cleo a szemüvegét babrálta egy ideig. - Igen, komolyan. -
Látom, kissé ideges vagy ma reggel.
Úgy gondolod? - Cleo fejét félrebillentve összehúzott szemmel nézett rá. - Szerintem egész nyugodt vagyok a körülményekhez képest. -
Nekem nem úgy tűnik - felelte M ax.
- Sajnálom. - Cleo felvonta a szemöldökét, amikor meglátta, hogy M ax a combját dörzsöli. - M iért masszírozod a lábad? M egint fáj? - Ne törődj a lábammal! Nézd, Cleo, én megértem, ha úgy érzed, hogy sarokba szorítottak. Tisztában vagyok vele, hogy még nem beszélgettünk a házasságról. - Ó, istenem! - Cleo fanyar mosolyt küldött M ax felé. - Jó, hogy mondod, már azt hittem, hogy csak én emlékszem rosszul! Tudod, könnyen megesik az ilyesmi az emberrel, ha túl sok stressznek van kitéve. - Nem kellene ilyen tüskésnek lenned. Én higgadtan próbálok beszélgetni. - Ez esetben jobb, ha valaki mást keresel magadnak - mondta Cleo. - Én ugyanis egyáltalán nem érzem magam higgadtnak e pillanatban. - A rohadt életbe, Cleo!... - M ax minden figyelmeztetés nélkül nagyot csapott az asztalra, kifejezésre juttatva a lelkében dúló vihart. Az éles csattanás hangja megijesztette Cleót. Összerándult és hátralépett, M ax pedig felállt az asztaltól. Az ebédlő ajtaja hirtelen kicsapódott. - Cleo? - Sylvia hangja aggodalommal volt tele. - M i folyik itt? - Tudtam, hogy a legrosszabb pillanatban fog bejönni valaki. - M ax egy lemondó sóhajjal visszarogyott a székre. - M ég magánélete sem lehet az embernek. - Itt ugyanis családi élet folyik - felelte Cleo negédesen. M egfordult, és a bejárat felé nézett. Sylvia az ajtóban állt, aggódva figyelte az ablaknál játszódó jelenetet. Nem volt egyedül. Sammy állt mellette, valamint egy jól megtermett ismeretlen. A megnyerően barátságos tekintetű, hegynagyságú jövevény szomorú tacskószemmel bámult a világra. Narancssárga és rikítóan zöld kockás sportdzseki volt rajta,
és műbőr papucscipő. A nyakkendőjét piros pettyek tarkították. - Haragszol Cleóra, M ax bácsi? Nagyon mérgesnek látszol. - Sammy odaszaladt M axhoz, és ijedt szemmel nézett fel rá. - Cleo és én magánjellegű beszélgetést folytattunk éppen - mondta M ax. - Igen komoly témáról volt szó. M ax barátságtalan megnyilvánulásának hallatán Cleo felvonta a szemöldökét. - Ne hagyd magad becsapni, Sammy. M ax igenis haragszik rám. Sammy M ax magyarázatát fogadta el inkább, és vidáman felnevetett. - Fogadok, hogy nem is olyan nagyon-nagyon haragszik rád. - Nem. - M ax Cleóra nézett. - Nem is olyan nagyon-nagyon haragszom rá. - Igazat mond a fickó, Sammy - szólalt meg az idegen. M ély, dörgő hangja tökéletesen illett a méreteihez. - Régóta ismerem M axet, és elárulhatom neked, hogy ha nagyon nagyon haragszik valakire, akkor azt észre sem veszi az illető, csak ha már túl késő. Sammy az ajtóban álló férfira nézett. - És ha mérgesnek látszik, az mit jelent? - Azt jelenti, hogy egy hangyányit rosszkedvű. - A jövevény közelebb lépett. - Valószínűleg nem itta meg a reggeli kávéját. M ax felé fordult. - Hello, M ax! - Éppen a legjobbkor, O'Reilly. - M ax futó pillantást vetett barátja pirospettyes nyakkendőjére. - Hol tettél szert erre a darabra? - Egy fickótól vettem Seattle-ben. Teherautóról árulja a szajrét a Harmadik és Negyedik sugárút közötti sikátorban - felelte büszkén O'Reilly. - Remek üzletet csináltam vele. M ajd összehozlak a fickóval, ha benézel a városba. -
Ne fáradj.
- Nem hozathatja a cuccait mindenki Európából - tette hozzá O'Reilly derűsen. - Nekem tetszik O'Reilly nyakkendője - mondta Sammy. - Nagyon szép. A mamámnak is tetszik, igaz mami? Cleo meglepődve látta, hogy Sylvia arcán halvány pír jelenik meg. -
Döbbenetes! - motyogta Sylvia.
O'Reilly elvigyorodott. A mosoly egészen megváltoztatta arckifejezését. - Örülök, hogy valakinek van itt ízlése. - Visszafordult Cleo felé. - Engedje meg, hogy bemutatkozzam. - O'Reilly vagyok. Compton O'Reilly az O'Reilly Nyomozóirodától. - Örülök, hogy megismerhetem - mondta Cleo udvariasan. - Feltételezem, hogy M ax minden fontosat elmondott rólam. Hogy milyen briliáns vagyok. M ilyen okos és leleményes. Tántoríthatatlan, fáradhatatlan, kitartó és a többi és a többi. Cleo kényszeredetten elmosolyodott. - M ax annyit mondott, hogy nagyon jól végzi a munkáját. Cleót hirtelen elfogta a félelem, ahogy Compton O'Reilly bemutatkozását hallgatta. A gyomra liftezni kezdett, és kiment a vér a fejéből. A magánnyomozó érkezése visszazökkentette a nyugtalanító valóságba. M ax rendkívül komolyan vette a közelmúltban történt fenyegető incidenseket, és ez Cleót is növekvő aggodalommal töltötte el. Ez igazán jellemző M axre - mondta O'Reilly. M estere a mások alábecsülésének. Ha azt mondja valakiről, hogy jó, akkor biztos, hogy fantasztikus. M ax Cleóra pillantott. - A szerénységéről elfelejtettem említést tenni. Sylvia vette át a szót. - Szerintem M r. O'Reilly szerénysége annyira nyilvánvaló, hogy nem is szorul említésre. O'Reilly újból rávigyorgott. - Köszönöm, asszonyom. Sylvia egyre pirosabb lett. Gyorsan Sammyre nézett. - Gyere, édesem! Keresünk M r. O'Reillynek egy csésze kávét a konyhában. -
És sütit is - tette hozzá Sammy buzgón.
-
A legjobb ötlet, amit ez idáig hallottam - lelkesedett O'Reilly. - A csokis piskótát szeretem legjobban.
Sammy boldogan összecsapta a tenyerét. - Én is. - A nagy elmék mindig találkoznak - mondta O'Reilly elégedett képpel. -
Pár perc múlva itt vagyunk - ígérte Sylvia, és megfogta Sammy kezét.
O'Reilly nézte, ahogy kimennek az ajtón a konyhába. Aztán visszafordult, és vizsla szemmel fürkészte M axet. - M i a fenébe keveredtél te itt, M ax, öreg harcos? És mit hallok, hogy eljegyezted magad? - Rémhír. - Cleo megköszörülte a torkát. - Rosszindulatú gyanúsítgatás és hazugság. - Tényleg? - O'Reilly zsebre dugta a kezét, és őszinte érdeklődéssel nézett Cleóra. - És semmi alapja ezeknek a rémhíreknek,
rosszindulatú gyanúsítgatásoknak és hazugságoknak? - Persze hogy nincs. - Cleo kerülte M ax döbbent pillantását. - M ax ahhoz se vette a fáradságot, hogy megkérje a kezem, akkor hogyan járhatnánk jegyben? - A fenébe! - M ax haragos pillantást lövellt Cleóra. - Hát ezért vagy ilyen kibírhatatlan ma reggel! M ert nem kértem meg hivatalosan a kezed? Cleo válaszra sem méltatta. Udvariasan rámosolygott O'Reillyre. - Ne törődjön vele. Úgy látszik, ma reggel nem tud viselkedni. -
M ax mindig tud viselkedni - felelte O'Reilly. - Elég, ha végignézünk a ruházatán.
Valamivel később egy halom süteménnyel és egy csésze kávéval körülbástyázva O'Reilly belepillantott a jegyzetfüzetébe. Aztán hátradőlt a fonott karosszékben, és végigjáratta a szemét M axen és Cleón, akik vele szemben ültek a napozó teraszon. - A lényeg az, hogy nincs kézzelfogható gyanúsítottunk. Ha jól értem, nincsenek komolyabb ellenségei. Senki sem neheztel magára valamiért? Cleo megborzongott. O'Reilly kedves embernek látszott, de Cleónak továbbra is fenntartásai voltak a magándetektíveket illetően. - Nem tudok róla. Nem vesztem össze senkivel, eltekintve talán Tobias Quintontól. -
Ki ez a Tobias Quinton?
M ax gyorsan közbevágott. - Felejtsd el. Ő más lapra tartozik. O'Reilly lapos pillantást vetett rá. - Biztos vagy benne? Biztos. Egy nagyon nehezen kezelhető szállodavendég. Egyetlen éjszakát töltöttek itt, aztán másnap reggel távoztak magyarázta M ax. O'Reilly visszafordult Cleo felé. - Bocsásson meg a személyes jellegű kérdésért, de tudnom kell néhány apróságot. Nem tartja lehetségesnek, hogy valamelyik volt barátja gerjedt féltékenységre? Különösen most, hogy M ax is a képben van. Nehéz kimondani, de M ax könnyen összeszed egy-két ellenséget. Én még nem voltam a képben, amikor a dolgok elkezdődtek - morogta M ax. - Nolan Hildebrand volt. De ő csak baráti kapcsolatban állt Cleóval. O'Reilly M axre pillantott bozontos szemöldöke alól. - Biztos vagy ebben? - Nem feküdt le Cleóval, ha esetleg erre lennél kíváncsi - mondta M ax hűvösen. - És mielőtt megkérdeznéd, a válaszom: igen, biztos vagyok benne. - Max! - Cleo érezte, ahogy elvörösödik. - M agam is tudok válaszolni M r. O'Reilly kérdéseire. - Zavart pillantást vetett O'Reillyre. - Nolan és én tényleg csak barátok voltunk, habár jó okom van feltételezni, hogy ő házasságra is gondolt. - Ez úgy hangzik, mintha azért többről lenne szó, mint egyszerű baráti kapcsolatról - mondta O'Reilly csöndesen. Nem lehettem benne biztos, hogy tényleg feleségül akar-e venni - mondta Cleo, érdekes módon egészen felbátorodva -, ugyanis soha nem kérte meg a kezemet. Csak célzásokat tett rá. Ahogy egy másik úr is, akit most nem akarok megnevezni. - Cleo! - figyelmeztette M ax sötét tekintettel. - Nolan terveiről nemrég szereztem tudomást - folytatta Cleo zavartalanul -, amikor meglehetősen feldúlt állapotban elkottyantotta, hogy egy időben szándékában állt feleségül vermi. M axre villantotta a szemét. - A férfiak úgy látszik, hajlamosak mostanában efféle nyilatkozatok tételére. - Ne hallgass rá, O'Reilly! - tanácsolta M ax. - Bal lábbal kelt fel. - Aha. - O'Reilly Cleóra nézett. - M ondjon el mindent erről a Nolan Hildebrandról. Cleo vállat vont. - Nincs sok minden, amit el lehetne mondani. Rettentően el volt keseredve, amikor megtudta, hogy én írt am A tük r öt, de csak azért, mert ezzel végleg kiestem a szóba jöhető szenátorfeleség-jelöltek közül. Vagyis nem háborodott föl rajta? - kérdezte O'Reilly. - És nem viselkedett úgy, mint aki keresztes hadjáratra készül a világ összes szexkönyvírója ellen? Cleo újra elvörösödött, de a hangja nyugodt maradt. - Nem, csak azt sajnálta, hogy annyi időt elpazarolt rám. Higgye el nekem, a politikai karrierjén kívül Nolant az égvilágon semmi sem érdekli. -
És mi a helyzet ezzel az Adrian Forresterrel, akiről említést tett? - kérdezte O'Reilly.
Cleo az orrát ráncolta. - Nyugodtan elfelejthetjük Adriant. A kapcsolatom vele még lazább volt, mint Nolannel. O'Reilly futólag elmosolyodott. - Oké. Egyelőre ennyi is elég. M iután beszéltem a személyzettel és szétnéztem Harmony Cove-ban, bizonyára lesz még egy-két kérdésem, de előbb meg kell vizsgálnom néhány körülményt. Cleo, aki már kezdett belefáradni a hosszúra nyúlt beszélgetésbe, hirtelen feléledt. - Várjon csak, hogy érti ezt? Remélem, nem akarja végigkérdezni egész Harmony Cove-ot rólam és a könyvemről?
-
M iért baj az? - kérdezte O'Reilly.
M ert nem tudja senki, hogy én írtam - felelte Cleo idegesen. - M ondtam már, hogy álnéven jelent meg. Kizárólag a családom tudja, hogy én vagyok a szerző. Ez nem igaz, Cleo - szólalt meg M ax csöndesen. - Nolan Hildebrand is tudja, és aki a fenyegetéseket küldte, az is tud róla. Valószínűleg nem kell hozzá sok idő, és a fél város beszélni fogja, hogy te írtad A tükröt. Cleo ökölbe szorította a kezét. - Nem akarom, hogy kívülállók is tudjanak róla. A legszemélyesebb érzéseimet írtam le benne. M axnek igaza van - mondta O'Reilly. - Félek, hogy már késő. Nincs értelme tovább titkolni a szerző személyazonosságát. Sokkal több előnnyel jár, ha nyilvánosságra hozzuk. -
M iért? - csodálkozott Cleo.
Egy ilyen kis városban, mint Harmony Cove, a hírek gyorsan terjednek - magyarázta O'Reilly. - Az emberek természetesen beszélni fognak a könyvről. De arról is beszélni fognak, hogy valaki megfenyegette magát. És előbb-utóbb hasznos információk bukkannak majd napvilágra. M ax elgondolkodva nézett maga elé. - Igaza van, Cleo. Téged sokan szeretnek ebben a városban. És az emberek véleménye nem fog attól megváltozni, ha megtudják, hogy te írtad A tükröt. Harmony Cove lakóinak többsége mélységesen fel lesz háborodva azon, hogy megfenyegettek. És kiderülhet, hogy valaki tud valamit, ami korábban nem tűnt neki gyanúsnak. Az emberek jobban odafigyelnek majd az idegenekre és a gyanús eseményekre. Ez bizonyos fokú védelmet jelenthet önnek. - O'Reilly bíztatóan rámosolygott Cleóra. - Először a rendőrfőnökükkel beszélek. Jobb, ha magunk mögött tudjuk, aztán belevágunk a dologba. Cleo a szája szélét harapdálta, miután rájött, hogy nincs értelme szembeszállni ezzel a betokosodott férfilogikával. M ax és O'Reilly egyszerűen nem érti a lényeget. Nem fogják fel, hogy mennyire retteg legbensőbb titkai kiteregetésétől. Hogy romantikus regények írójaként ismerik, az egy dolog, de hogy egy olyan személyes és intim könyv szerzőjeként emlegessék, mint A tükör, az egészen más lapra tartozik. Cleo hátradőlt a fonott székben, és a bugyogó szökőkutat nézte. - Nem hiszem, hogy megéri ezt a nagy felhajtást. Lehet, hogy csak rossz tréfa az egész. A kocsiban talált üzenet jóval túlmegy azon, hogy egyszerű tréfa legyen - mondta M ax. - És aki követett a ködben, az valószínűleg nem csak megijeszteni akart. Véget kell vetnünk ennek az őrületnek, mielőtt komolyabbra fordul a dolog. Cleo meglátta M ax szemében a rendíthetetlen eltökéltséget, és tudta, hogy nem érdemes tiltakoznia. És egyébként is félt. Ismét O'Reilly felé fordult. - Gondolja, hogy Harmony Cove-ban kell keresnünk az illetőt? Azt mondta, hogy a hétvégi személyiségfejlesztő szeminárium résztvevői között egyetlen gyanús személyt sem talált. - Az igaz, hogy egyikről sem derült ki gyanús körülmény, amikor végigfuttattam a vendégek nevét a számítógépes adatbankomon - mondta O'Reilly -, de ez nem zárja ki, hogy ne lehetne valamelyikük sült bolond. De nem hinném, hogy fanatikus könyvkritikusunkat ebben a társaságban kellene keresnünk. Ahogy hallom, a fenyegetések még a csoport érkezése előtt kezdődtek. - Először volt az a névtelen levél, amit a kiadód címére küldtek a múlt hónapban - idézte fel M ax, Cleo felé fordulva. - Aztán betett valaki egy példányt a könyvedből Hildebrand postaládájába. Akkor még itt voltak a szeminárium résztvevői a fogadóban, de addigra, amikor az a mocsok üldözőbe vett a ködben, már mind elmentek. - Lehet, hogy igazad van. Nem kizárt, hogy Harmony Cove-ból volt valaki. Úristen, ez elég ijesztően hangzik! - Cleo keresztbe fonta a karját. - Ha arra gondolok, hogy olyan ember volt, akit ismerek? - Gyakran megesik ilyen jellegű ügyeknél - mondta O'Reilly. M ax Cleóra nézett. - Szerintem az volna a legokosabb, ha itt hagynánk a várost néhány napra, amíg O'Reilly kikérdezi az embereket. Cleo rávillantotta a szemét. - Itt hagyni a várost? Szó sem lehet róla. Végeznem kell a munkámat. -
Nincs nagy forgalom ezen a héten - mondta M ax. - Sylvia, Andromeda és a többiek állni fogják a sarat néhány napig.
M axnek igaza volt, de Cleo nem akarta tudomásul venni. - Én inkább maradnék. Cleo bosszankodva nézte, ahogy O'Reilly cinkos pillantást vált M axszel. Aztán a detektív rámosolygott Cleóra. - Talán tényleg jobb volna, ha elmennének néhány napra. Nagyobb lenne a mozgásterem; mindenkinek elmondhatnám, hogy mi a helyzet A tükör-rel és a fenyegető levelekkel. S mire visszajönnek, legalább lecsillapodnak egy kicsit a kedélyek. A családtagok majd elhárítják a kíváncsiskodók rohamát. Cleo kényelmetlenül fészkelődött a helyén. Lelke mélyén érezte, hogy a felfordulás, amit O'Reilly kérdezősködése ki fog váltani, jóval elviselhetőbb lesz, mint az a szörnyű tortúra, amit négy évvel korábban végig kellett élnie. A pletykák ezúttal csak a szexuális életével foglalkoznak majd, gondolta fanyarul, és nem a halállal és pusztulással. De micsoda kérdésekkel fogják bombázni a megszállott üldözővel kapcsolatban! Patty Loftins a szépségszalonból biztos, hogy elolvassa A tükröt, és azt is megvitatja majd a kuncsaftjaival, hogy milyen lépés várható legközelebb az üldözőtől. A pattanásos
képű kölyök a patikában lesni fogja, hogy vesz-e magának fogamzásgátló tablettát, ha bemegy hozzá legközelebb. Chuck a benzinkútnál azon fog élcelődni, hogy kipróbálta-e A tükör-ben leírt technikákat a legutóbbi randevúján. Valószínűleg az első adandó alkalommal megkérdi tőle, ha beáll a kúthoz, hogy teletankolja az autóját. Cleo összerándult a gondolatra. - Lehet, hogy tényleg nem árt, ha itt hagyjuk a várost egy-két napra - dünnyögte Cleo. - Seattle-ben töltünk néhány napot - közölte M ax, mintha eldöntött tény volna. Seattle-ben? - Cleo bizalmatlan pillantást vetett rá. M axnek sikerült figyelemre méltóan meggyőző arckifejezést ölteni magára. - Jót fog tenni egy kis környezetváltozás. O'Reilly majd rajta tartja a szemét a családodon. Nem gond - mondta O'Reilly vidáman. - Ha rendesen megkapom a napi csokispiskóta-adagomat, akár az idők végezetéig elvagyok itt. M ax, mintha csak véletlenül tenné, rápillantott az órájára. - Egy óra múlva indulhatunk is. Cleo villámló szemmel nézett rá. Nagyon jól tudta, mit csinál vele M ax. Láthatatlan hálót fon köré, hogy rákényszeríthesse az akaratát, s a megfelelő irányba terelhesse. M ax akaratának nem volt könnyű ellenállni, ha a fejébe vett valamit. Sőt, Kimberly szerint egyenesen lehetetlen. -
Hát... - motyogta Cleo bizonytalanul.
- Csomagoljunk össze! - M ax megmarkolta a botját, és felállt. O'Reillyre pillantott. - M egvan még a seattle-i telefonszámom, igaz? Hívj föl, ha megtudsz valamit. - Rendben. - O'Reilly begyömöszölte a jegyzetfüzetét a zsebébe, és felemelkedett a fonott székből. - A személyzetet kérdezem ki először ma délután. M eglátjuk, mire jutunk vele. - Várjon csak egy percet! - Cleo felemelte a kezét. - Jobb volna, ha megbeszélnénk a díjazását, mielőtt bármibe is belefogna, O'Reilly. - A díjazásomat? - O'Reilly úgy nézett rá, mintha sose hallott volna ilyen megoldásról. - Igen, a díjazását - mondta Cleo komor arccal. - Egyszer már volt alkalmam felbérelni egy magándetektívet. A pasas hónapokig ült az ügyön. Aztán küldött egy csekket tizenötezer dollárról anélkül, hogy bármilyen kézzelfogható információt kiderített volna. Nem szeretnék még egyszer ilyen helyzetbe kerülni. M ax és O'Reilly úgy bámultak rá, mintha azt jelentette volna be nekik, hogy a Szaturnuszról jött. M ax szedte össze magát először. -
M i a fenének béreltél te föl magánnyomozót? - kérdezte.
Cleo a bugyogó szökőkutat nézte. - Szerettem volna, ha a szüleim halálát a rendőrökön kívül más is kivizsgálja. - Azt mondtad, hogy a zsaruk egyértelműen tisztázták az ügyet - mondta M ax egészen halkan. - Apád előbb megölte anyádat, aztán maga ellen fordította a fegyvert. Cleo továbbra is a szökőkutat nézte. M agán érezte O'Reilly válaszra váró, átható tekintetét. - De azt is mondtam, hogy képtelen voltam elfogadni ezt a magyarázatot. Tavaly nyáron aztán úgy döntöttem, megbízok valakit, hogy nézze át a vizsgálati anyagot, és derítse ki, nem történt-e mulasztás vagy műhiba a nyomozás során. - M egkérdezhetném, hogy kit bízott meg? - szólalt meg O'Reilly semleges hangon. - Pusztán szakmai kíváncsiságból. Lehet, hogy ismerem az illetőt. -
Harold Ebersonnak hívják. Seattle-ben volt irodája.
-
Igen - bólintott O'Reilly. - Hallottam róla. Jutott valamire?
Cleo bedugta a kezét a két térde közé, és összeszorította a combjait. - Nem. A bolondját járatta velem hónapokon át. Azt mondta, hogy különös dolgokra bukkant az akták átvizsgálásakor. De átejtés volt az egész. -
Átejtés? - ismételte O'Reilly.
Cleo bólintott. Haragudott magára a hiszékenységéért. - Fizetgettem a számláit, amíg abba nem hagyta a küldözgetésüket. Akkor felhívtam az irodáját, hogy megtudjam, mi történt. Egy géphang közölte velem, hogy a telefonállomást megszüntették. O'Reilly M axre pillantott, aztán ismét Cleóra nézett. - Eberson még októberben meghalt közlekedési balesetben. Azért nem hallott róla, mert nem vette át tőle senki az irodát. Eberson egyedül dolgozott. M iután meghalt, az irodája is megszűnt. -
És szélhámos volt? - kérdezte Cleo keserűen. - M ilyen csúnyán rászedett!
- Eberson nem volt felkapott nyomozó. - O'Reilly megvonta a vállát. - Ha tizenöt rongyot kapott ezért a munkáért, akkor biztosra vehetjük, hogy ez volt élete legnagyobb üzlete. Cleo a homlokát ráncolta. - M aga szerint is csúnyán rászedett?
O'Reilly Cleo szemébe nézett. - Soha nem hallottam, hogy becsapott volna valakit. Csak nem volt nagymenő. Valószínűleg nem volt hozzá érzéke. -
Értem. - Cleo egészen merevnek érezte a nyakát. Hátranyúlt, és megtapogatta a tarkóját.
M ax Cleo vállára tette a kezét, és masszírozni kezdte. Végighúzta a hüvelykujját az elmerevedett izmokon. A gyengéd masszírozás jólesett Cleónak. Érezte, ahogy átsugárzik a bőrére M ax kezének melege. -
M enjünk innen, Cleo - mondta M ax.
- És mi lesz O'Reilly tiszteletdíjával? - ismételte meg konokul. - Szerződést kellene írnunk, vagy valami hasonlót. M ondtam már, hogy nem akarok újabb tizenötezer dolláros meglepetést. - Ugyanazt a fizetséget kérem, mint M ax - mondta O'Reilly. – M inimálbért, plusz borravalót, és egy szobát ellátással, amíg itt vagyok. Cleo az orrát ráncolta. - M axtől tudja ezt? -
Igen.
Cleo savanyú képpel nézett M axre. - Gondolom, hogy jól szórakozott az ajánlatomon a szállodaigazgató úr! -
Nem - felelte M ax. - Ez volt a legjobb ajánlat, amit hosszú, hosszú évek óta kaptam.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Az öreg téglaépület még soha nem tűnt ilyen hidegnek. M ax ellenőrizte a termosztátot, mielőtt lement volna a pincébe, hogy megkeresse kedvenc kaliforniai cabernet-jét. Hideg volt odakint, de a házban kellemes melegnek kellett volna lennie. A hőmérő huszonkét fokot mutatott. M ax összevonta a szemöldökét, és feljebb állította a mutatót huszonnégy fokra. Azon tűnődött, hogy a padlásszobáját valahogy soha nem érezte hidegnek. Pontosan tudta, hogy nem a házban van hideg, hanem őbelőle árad. Az érzés nem volt ismeretlen számára. Élete során többször érezte már ugyanezt. Első ízben akkor, amikor a gyámügyis közölte vele, hogy ezentúl egy nagyon rendes családnál fog élni. Utoljára pedig akkor, amikor Jason meghalt. M a este élete újabb fordulóponthoz ért. M indig megérezte az ilyesmit. Az idegei pattanásig feszültek. De ilyen rosszul talán még soha nem érezte magát. Ezúttal túlságosan nagy volt a tét. A korábbi esetekben képes volt lemondani és továbbállni, ha úgy érezte, hogy nem tudja megszerezni, amit akar. De most nem bírta volna ki, ha Cleo nemet mond a házassági ajánlatára. Ahogy visszament a konyhába, M ax benézett egy pillanatra a hatalmas nappaliba. Cleo háttal állt neki, az Elliot-öbölre néző panorámaablak előtt. Elmélyülten tanulmányozta a városközpont felhőkarcolóit, melyek fényes drágakövekként csillogtak az esőben. M ax Cleót nézte, s érezte, hogy heves vágy árasztja el a testét. Cleo a parttól idáig egész úton csendben volt. M ax többször is megpróbált beszélgetést kezdeményezni, de mindannyiszor kudarcot vallott. Cleo udvarias volt hozzá, amióta elhagyták a fogadót, de úgy viselkedett, mint akit túlságosan lekötnek a saját gondolatai. M axnek sejtelme sem volt róla, hogy mi járhat a fejében, és ez módfelett idegesítette. Bevitte a cabernet-t a konyhába, és óvatosan kinyitotta. Jason megtanította rá annak idején, hogy egy jó cabernet-vel áhítatosan kell bánni. M ax némiképp elbizonytalanodott a választását illetően, miközben a rubinvörös nedűből kitöltött két pohárral. Lehet, hogy pezsgőt kellett volna bontania inkább? Gúnyosan elmosolyodott, ahogy tudatosult benne, hogy Jason minden tanítása ellenére még mindig akadnak helyzetek, amikor nem tudja pontosan, hogy mi a legmegfelelőbb viselkedés. -
M in mosolyogsz? - szólalt meg Cleo a konyhaajtóban.
M egrettenve a többórás hallgatás után váratlanul feltett kérdéstől, M ax elvétette az üveg nyakának gyors csavarintását, ami a bor lecsöppenését lett volna hivatva megakadályozni. Két vérvörös borcsepp placcsant szét a fényesre csiszolt márványpulton. M ax a cseppeket bámulta, miközben leállította az üveget a pultra. - Azon töprengtem, hogy mennyire más a helyzete annak, aki beleszületik egy pénzes családba, mint annak, aki önerejéből kapaszkodik fel a csúcsra - felelte. Leszakított egy papírtörülközőt, hogy feltörölje az apró vörös cseppeket. - M iben más? - kérdezte Cleo; hangja nem árult el érzelmeket. M ax megvonta a vállát. - Sokkal magabiztosabb. M indig tudja, hogy mit kell éppen tennie, hogyan kell öltözködnie, vagy mit kell felszolgálnia. - Odanyújtotta az egyik poharat Cleónak. - Ha pénzes családba születsz, már a bölcsőtől kezdve magadba szívod ezt a fajta magabiztosságot. De ha magadnak kell megharcolnod érte, soha nem tudod magadévá tenni teljesen. Azt hiszem, igazad van. - Cleo óvatosan belekóstolt a borba. A jelek szerint elnyerte a tetszését, mert nagyot kortyolt belőle. - Viszont, ha a rögösebbik úton kell végigmenned, komoly önbizalmat adhat, hogy magad dolgoztál meg a sikerért.
M ax Cleo szemébe nézett. - A kettő nem egészen ugyanaz. - Nem, az utóbbi sokkal nagyobb tartást ad az embernek. Sokkal mélyebbről fakad, és abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy ha mindent elveszítesz és újra kell kezdened, újra képes leszel feljutni a csúcsra. Belőled, M ax, ez a fajta önbizalom sugárzik. - Ez más dolog. Én nem az ilyen magabiztosságra gondoltam. - M iért nem? Ez sokkal izgalmasabb, mint a másik - mondta Cleo hűvösen. - Sőt kimondottan irigylésre méltó is lehet. Különösen azok számára, akik gazdag környezetben nőnek fel. M ert ha valaki pénzes családba születik bele, a lelke mélyén soha nem lesz biztos abban, hogy magától is eljutott volna-e a csúcsra. Te viszont, M ax, tisztában vagy ezzel. Bebizonyítottad magadnak is, és bebizonyítottad a világnak. M ax elmosolyodott. - De ha valaki burokban születik, annak nem kell félórát töprengenie azon, hogy pezsgőt vagy egy jófajta cabernet-t illik-e ilyen alkalommal fölszolgálni. Rögtön tudná rá a választ. - Ó, istenem! - Cleo szeme megcsillant a szemüveg lencséje mögött. - Sokat rágódtál ezen a problémán? - Ne aggódj, azért nem hagytam, hogy elrontsa az egész estémet. - M ert sejtetted, hogy engem egyáltalán nem érdekel, hogy pezsgőt, cabernet-t vagy éppen kólát szolgálsz-e most fel, igaz? - Igaz. - M ax elhatározásra jutott. Egyik kezében a pohárral, másikban a bottal, elindult az ajtó felé. - Gyere velem, szeretnék neked mutatni valamit. - M it? - Cleo félreállt az ajtóból, és M ax után indult. Gyere csak! - M ax végigment a lambériával borított sötét folyosón egy vasajtóig, amely féltett kincseit őrizte. Cleo felé nyújtotta a poharát. - M egfognád egy pillanatra? Cleo elvette a poharat, és kíváncsian figyelte, ahogy M ax benyomkodja az ajtót nyitó kódszámokat. - M i van bent? Olyan dolgok, amik sokat jelentenek nekem. - M ax kinyitotta az ajtót. Automatikusan kigyúlt a fény, megvilágítva a lépcsőlejárót. Cleo bizalmatlanul nézegette a lépcsőt. - Remélem, nem valami hátborzongató dolgot akarsz mutatni odalent. Attól függ, hogy mit tartasz hátborzongatónak. M ax lement a lépcsőn, és kinyitotta a lépcsőakna alján lévő második vasajtót. Újabb lámpasor gyulladt föl az ajtónyitásra, s eléjük tárult M ax galériája. M ax hallotta, hogy Cleo levegő után kapkod, miután belépett a terembe. -
Úristen, M ax! Ez mind eredeti?
A kérdést M ax sértőnek érezte. - M ég szép! Gondolod, hogy hamisítványokat gyűjtök? Cleo zavart pillantást vetett M axre. - Nem, dehogy. - Óvatosan végighúzta az ujját a szoba egyetlen székének támláján. - Szép darab. - És eredeti - mondta M ax szárazon. - Angol. Korai tizenkilencedik század. - Természetesen. - Cleo a terem közepére ment, és lassan körbeforogva végignézte a fehér falakat borító modern műremekeket. - Egyetlen kutya - vagy lóképet se látok közöttük. M ax nem volt benne biztos, hogy Cleo komolyan mondja, vagy csak cukkolja. - És tengeri tájképek sincsenek. Cleo M axre nézett. - M ajd adok neked néhányat Jason viharzó tengereiből. Felakaszthatod őket a padlásszobád falára, Sammy rajza mellé. Köszönöm - mondta M ax. - Örülni fogok nekik. Cleo megállt egy pillanatra, ahogy észrevette a terem északi falán lévő üres részt. - Ott miért nincsenek képek? -
Oda fogom akasztani a Luttrelleket, ha előkerülnek.
Ó, igen! M eg is feledkeztem róluk. - Cleo odasétált a könyvállványhoz ment, és végignézett a polcokon. Elolvasott néhány címet a vaskos bőrköteteken. - Istenem! M ind latin! És milyen régiek! M ilyen szépek! A helyi könyvtárak biztosan örülnének neki, ha gondolnál rájuk a végrendeletedben. - Gondoltam - mondta M ax. Cleo megtorpant, amikor néhány vékonyabb, kopottas könyvhöz ért. - M ik ezek? Dr. Seuss? A Hardy fiúk? M ax, mit keresnek ezek itt? - Ezek voltak a gyűjteményem legelső darabjai. Cleo gyengéd pillantást vetett M axre. - Értem. - Cleo, hozzám jössz feleségül? Cleo szinte kővé dermedt. M ax úgy érezte, hogy nem kap levegőt. -
És hol lesz a helyem a gyűjteményedben? - kérdezte Cleo szelíden.
Elkeseredett düh söpört végig M axen. - M i a fenéről beszélsz? - Arra vagyok kíváncsi, hogy hová szándékozol aggatni a galériádban. Félek, hogy nem igazán illenék ide, M ax. - Cleo lassan
körbesétált a termen, végighordozta tekintetét a gyűjteményen. - Nem sok keresnivalóm van a modern műalkotások között. Jobban mutatnék egy lepkegyűjteményben vagy egy karneváli plakátkiállításon. - Azt mondtam, hogy feleségül akarlak venni, és nem azt, hogy a gyűjteményembe akarlak tenni - fakadt ki M ax dühösen. Óvatosan letette a borospoharat a Sheraton szék mellett álló intarziás kisasztalra. Attól félt, hogy ha tovább szorongatja a törékeny kristályt, előbb-utóbb eltöri a szárát. Olyan erővel markolta meg botja faragott fogantyúját, hogy egészen belefájdultak az ujjpercei. - Látsz talán valami különbséget a kettő között? - kérdezte Cleo. - Hát persze, a rohadt életbe! Reggel még az volt a bajod, hogy nem kértem meg normálisan a kezed. M ost csak megpróbálom helyrehozni a mulasztást. - Nem csak ez a gond. - Cleo! M ax elindult Cleo felé, de megtorpant, amikor meglátta, hogy Cleo hátrálni kezd. Nemet fog mondani! Gyötrő kín áradt szét a testén. Soha életében nem érzett még ilyen fájdalmat. Érezte, ahogy rágni kezdi belső szerveit, s szinte elevenen felfalja. M ég Jason halálát sem érezte ilyen szörnyűnek. Cleo elkerekedett szemmel figyelte M ax minden mozdulatát. Amikor M ax még egy lépést tett felé, fölemelte a kezét, mintha az ördögöt akarná távol tartani magától. -
M ax, miért akarsz engem feleségül venni?
M ert kellesz nekem. - A szavak szinte kiszakadtak belőle, tátongó sebet hagyva maguk mögött. Úgy érezte, hogy ott helyben elvérzik a perzsa szőnyegen. Cleo pillantása végigperzselte M ax lelkét, de aztán halkan felsikoltott, és M ax karjába vetette magát. -
Rendben van - mondta, arcát M ax ingjébe fúrva. - Hozzád megyek feleségül.
M ax érezte, ahogy a felszakadt seb lassan összezáródik. Ezek szerint életben marad. Botját a szőnyegre ejtette, és magához szorította Cleót. A gyötrő feszültség lassan fölengedett benne, s szinte fékezhetetlen, heves vággyá alakult át. Jobban kívánta Cleót, mint bármit az életében. M intha csak tudná, hogy mit érez, Cleo fölemelte a fejét, és M ax szemébe nézett. M ax hevesen megcsókolta. Amikor érezte, hogy Cleo is visszacsókolja, halkan felnyögött, és ledöntötte Cleót a szőnyegre. -
M ax!
M ax belefúrta a kezét Cleo ruhájába, lerángatta az ingét, s lehúzta a cipzárját. A farmert végül Cleo ezüstszínű tornacipőjével együtt sikerült eltávolítania. Aztán saját cipzárját kezdte rángatni. M eg se kísérelte, hogy lehámozza magáról a nadrágot. Tudta jól, hogy képtelen lenne már a mutatványra. Cleo kitárulkozott, csókra nyitotta a száját, és szorosan magára húzta M axet. M ax úgy érezte magát Cleo testén, mint éhező koldus a királyi lakomán. Egy pillanat múlva már ott is volt, ahol lennie kellett, mélyen bent Cleo testében. Cleo forró volt, puha és hívogató, s M ax tudta, hogy hazaért.
Cleo kinyitotta a szemét, és nézte a festményeket, ahogy rámerednek, mint megannyi megkínzott, sötét szempár. M ax ízlésvilága igencsak távol állt a szirupos szentimentalizmustól. A titkos terem falát borító képekből az eredendő vadságnak és civilizált csiszoltságnak ugyanaz a különös keveréke áradt, mint M ax egész lényéből. És ugyanolyan bonyolultak és rejtélyesek is voltak, mit ő. Cleo nem kételkedett: iménti beleegyezésével végleg zöld utat adott M axnek, hogy beillessze őt is a gyűjteményébe. Csak az a néhány filléres gyerekkönyv töltötte el némi reménnyel, amiket a vaskos kötegek között látott a polcon. Elmosolyodott. - Fázol? - M ax lassan felült. Sötét szeméből mély megelégedés áradt, ahogy végighúzta kezét Cleo derekán. - Egy kicsit. - Cleo felpillantott rá. - Elég hideg van itt. -
Légkondicionált a terem.
Cleo felült, és az ingéért nyúlt. - Hogy megvédje a festményeket és a könyveket? -
Igen. - M ax Cleo szemébe nézett. - Cleo, szeretném, ha azonnal összeházasodnánk.
Cleo keze magállt az inggombolásban. - M iért ilyen sürgős? - Nagyon jól tudod, hogy miért. - M ax rátámaszkodott a botjára, és felhúzta magát. Aztán kinyújtotta a karját, és megfogta Cleo kezét. - Nem akarom, hogy meggondold magad. - Akkor van egy rossz hírem számodra, M ax. - Cleo hagyta, hogy a férfi felhúzza a földről. - Ne reménykedj, hogy
megúszhatod egy kis ceremóniával a városházán. A család nem egyezne bele. Sylvia, Andromeda és a többiek ragaszkodni fognak hozzá, hogy megfelelő keretet adjunk az eseménynek. És semmiképp sem tehetjük Trisha és Ben esküvője elé. Nem lenne szép dolog elorozni tőlük a rivaldafényt. M ax felhúzta a nadrágja cipzárját. - Féltem, hogy ezt fogod mondani. Cleo mosolyra húzta a száját, miközben befejezte az öltözködést. M egkönnyebbülten látta, hogy M ax arcáról eltűnt az ingerült feszültség. Nem viselte már azt a hideg, merev maszkot, amit alig egy órája öltött magára, amikor megkérte, hogy menjen hozzá feleségül. M ax rossz kedvére, úgy látszik, tudok hatni, gondolta Cleo magában. Szinte minden megnyilvánulásával tudott valamit kezdeni, kivéve azt a szörnyű, kifejezéstelen tekintetet, amit akkor látott a szemében, amikor nem kapta meg azonnal a várt választ. A szülei halálát követő hónapokban éppen elégszer nézett vissza ugyanez a sivár tekintet a tükörből Cleóra. Olyan ember tekintete volt ez, aki mindent elveszített, ami valaha is fontos volt neki az életben. De M ax még nem veszítette el az álmait, gondolta Cleo. Ez az ember a Dr. Seuss-t és a Hardy fiúkat olvasta valaha. Nem lehet akkor a lelke mélyéig vasból és jégből. -
Cleo? M iért vágsz olyan furcsa képet? M ire gondolsz?
-
A vacsorára - felelte Cleo.
M ax láthatóan megkönnyebbült. - M ajdnem megfeledkeztem róla. De most én is farkaséhes lettem. - Hát még én! Te készítsd el a kagylókat. Én megcsinálom hozzá a salátát. - Komolyan beszéltem az előbb, Cleo. - M ax gyengéd de határozott mozdulattal megszorította Cleo derekát. Aztán szájához emelte Cleo kezét, és megcsókolta a tenyerét. - Szeretném, ha minél gyorsabban összeházasodnánk. Cleo finoman végighúzta az ujját M ax arcán. Tudta jól, hogy mitől fél M ax. Nem akart még egyszer úgy járni, mint Kimberlyvel, aki hat héttel azután, hogy megkérte a kezét, felbontotta az eljegyzést. - Ne aggódj, M ax. Nem fogom meggondolni magam. M ax lesütötte a szemét. - Becsületszavadra? - Becsületszavamra. Cleo vacsora utánig várt a hazatelefonálással. M ax mellette ült a heverőn, és a sötétbe burkolózó várost figyelte, miközben Cleo a számot tárcsázta. - Robbins Fészke fogadó. - Sylvia? Én vagyok. - M icsoda meglepetés! - kuncogott Sylvia. - Várj csak egy kicsit. - Sylvia eltakarta tenyerével a mikrofont. - Én nyertem suttogta valakinek a háttérben. - M i folyik ott? Sok a dolgod? - kérdezte Cleo gyorsan. - Később is visszahívhatlak, ha most intézed a bejelentkezést. - Nem, nincs sok dolgunk - felelte Sylvia vidáman. - Csak fogadtam O'Reillyvel, hogy nem bírod megállni, hogy föl ne hívjál minket ma este. Ő azt mondta, hogy M ax annyira leköti majd a figyelmed, hogy nem lesz időd telefonálni. De én tudtam, hogy semmi, de semmi a világon, még egy illő módon előadott házassági ajánlat sem tudja elterelni a figyelmed annyira, hogy ne izguld agyon magad az itteni dolgok miatt. Cleo gyors pillantást vetett M axre. - Hát, mit mondjak, igazad volt. -
Az izgulást illetően? Ez nem egy egetverő felfedezés.
- Nem - mondta Cleo gyengéden. - Az illő módon előadott ajánlatot illetően. - Aha! - Sylvia hangjából nagyfokú elégedettség áradt. - Éreztem. És te igent mondtál, igaz? -
Igen.
Szóval ezt akár hivatalosnak is lehet tekinteni - ujjongott Sylvia. - Akkor rögtön tervezhetjük a következő esküvőt, miután Trishát és Bent összeadtuk. Biztos vagyok benne, hogy Sammy is ott akar lenni majd a ceremónián. O'Reilly lehet a vőfély. -
O'Reilly?
- Persze. M ajd tapasztalatot gyűjt Trisha esküvőjén. Cleo rájött, hogy időközben O'Reilly is tagja lett az esküvői csapatnak. És minden bizonnyal hamarosan tagja lesz a családnak is. Éppúgy, ahogy M ax. - Rendben van. - Ne aggódj, Cleo! Andromeda, Hajnalcsillag és én elintézünk mindent. - Köszönöm. - Cleo nem tudta, mit mondhatna még. - Na és, hogy mennek a dolgok arrafelé? - Nem fogod elhinni, de nélküled is elboldogulunk valahogy. Újabb foglalásaink vannak a hétvégére. Ó, jut eszembe, a jó öreg Herbert T. újabb szemináriumot fog indítani. - Azt hittem, hogy M r. Valence megharagudott ránk a múltkori áramkiesés miatt. Emlékszel, milyen ideges volt, amikor nem tudta használni a videóját? - M ég mindig ott csengett a fülében Valence dühös tiltakozása. Én a folyamatos teljesítményemnek
köszönhetem a hírnevem. - Azt mondja, hogy az áramproblémák ellenére a fogadónk megfelelő környezetet nyújt a szemináriumához. A jövő hétvégére jelentkeztek be. Tizenöten jönnek valamilyen számítógépes cégtől. - Helyes - mondta Cleo. - Az már tisztes forgalomnak számít. Jasonnak igaza volt, amikor azt javasolta, hogy adjunk helyet vállalati rendezvényeknek és tanfolyamoknak is. - Persze hogy igaza volt. Hé, biztos van jobb dolgod is, mint hogy üzleti kérdésekről trécselj velem. Add át üdvözletemet M axnek! És viszlát néhány nap múlva. Cleo letette a kagylót, és M axre pillantott. - Nagyon jól megvannak ezek nélkülünk is. -
Ne aggódj - mondta M ax. - Nem sokáig bírnák a gyűrődést nélküled.
-
Biztos vagy benne?
M ax elmosolyodott. A kezét Cleo vállára tette, és lehúzta a kanapéra. - Biztos vagyok benne. Én egyetlen percig sem bírnám ki nélküled.
A rémálom villámcsapásként jött az éjszaka kellős közepén. Vérrel fröcskölt falak kavarogtak Cleo körül, egyre közeledve hozzá. Sikoltani akart, de a rémülettől egyetlen hang se jött ki a torkán. A karját sem tudta mozgatni. A lábát szinte odaszögezte az ágyhoz valami nehéz tárgy. -
Cleo! Ébredj fel! Ébredj már fel, az istenért!
Cleo verejtékben úszott, amikor kinyitotta a szemét. M ax hajolt fölé. Átkarolta, és erősen magához szorította, mintha ki akarná szabadítani a láthatatlan karok iszonyatos öleléséből. - M ár jól vagyok - suttogta Cleo. Nem csoda, ha nem tudott megmozdulni álmában, gondolta fanyarul. A valóságban sem tudott mozogni. M ax olyan erővel szorította, hogy alig kapott levegőt. - M egint a rémálom? - M ax lassan engedett a szorításon. A szeme nem látszott jól a sötétben. - Igen. M ár másodszor ezen a héten. - Cleo megdörzsölte a szemét. - Csak tudnám, mitől van. - A stressztől. A feszültségtől. A nyugtalanságtól. - M ax gyengéden masszírozta a vállát. - Rengeteg oka lehet annak, hogy a rémálmaid visszatértek. - Neked voltak már rémálmaid? - M indenkinek vannak időnként. Cleo lassan összeszedte magát. M ax erős karja átmelegítette és megnyugtatta. - A te rémálmaid milyenek? -
Egy részük ott lóg a galériámban, lent a pincében - mondta hűvösen.
Cleo összerázkódott. Rengeteg titkos rekesz volt még M ax Fortune lelkében. -
Cleo?
- Hm? - Cleo újra elálmosodott. A rémálom képei lassan visszahúzódtak tudatának legmélyebb rétegeibe. M ax nagyon ért a rémálmok elűzéséhez, állapította meg Cleo. - M eg is tarthatnánk az esküvőt a Trisha és Ben lagziját követő héten. A családod biztos meg tud szervezni egy lagzit ennyi idő alatt, nem? Cleo nem tudta hirtelen, hogy sírjon, vagy nevessen. M ax nem fogja békén hagyni, amíg ki nem tűzik az időpontot. - M ondtam már, hogy hozzád megyek feleségül. Biztos, hogy még ma éjjel ki kell tűznünk a dátumot? -
Szeretném rögzíteni a részleteket.
Oké, rendben. Az egy hét kicsit kevésnek tűnik. Ne feledd el, hogy egy fogadót is vinnünk kell közben. M it szólnál ahhoz, ha Trisha és Ben esküvője után két héttel tartanánk meg? - Szinte érezte, ahogy M ax testét elönti a megkönnyebbülés. Lehet, hogy a mézesheteket el kell halasztanunk egy kicsit - tette hozzá Cleo. - Két nagyobb rendezvényt is elvállaltunk a jövő hónapra. M ax ujjai rákulcsolódtak Cleo vállára. - Kit érdekelnek a mézeshetek? Cleo elvigyorodott. - Köszönöm szépen. - Tudod, hogy mire gondolok. Az a lényeg, hogy biztos legyen a dolog. Cleo fölemelte a fejét, és gyengéden szájon csókolta M axet. M ax hátrahanyatlott a párnára, és magára húzta Cleót. -
De egy dolgot tisztáznunk kell, M ax. - Cleo megérintette M ax szája szélét a nyelvével.
-
M i az?
- Nem az én családom fogja megszervezni az esküvőt. Hanem a mi családunk.
- Igazad van. A mi családunk. - M ax belefúrta ujjait Cleo hajába, és közelebb húzta magához.
- Mit akarsz ma csinálni? - kérdezte M ax másnap reggel. Elégedetten nézte, ahogy Cleo lepényt süt a reggelizőasztalon álló fényes sütőlapon. - M indegy. Ritkán jövök Seattle-be mostanában. M aradjunk talán a szokásos turistaprogramoknál. Elmehetnénk a Pike Place piacra. Veszünk valamit. Aztán bemegyünk néhány könyvesboltba. - Jobb ötletem van. Vásároljunk gyűrűt. - M ax kinézett az ablakon. A belvárosi felhőkarcolók fényesen csillogtak az éjszakai eső után. - Úgy tűnik, ki fog tisztulni az idő. Ismerek néhány egészen jó ékszerboltot. Cleo elmosolyodott. - Nem tarthat sokáig egy gyűrűvásárlás. M arad elég időnk a többire is. - Cleo levett a sütőlapról egy lepényt, és tányérra tette. M egkondult a csengő. M ax bosszúsan felpillantott. M egmarkolta a botját, és felállt. - Bárki legyen is az, rögtön kiteszem a szűrét. Cleo juharszirupot öntött a lepényre, és hallgatta, ahogy M ax végigmegy a folyosón. M ax háza túlságosan nagy egy ember számára, gondolta Cleo. Egy örökkévalóságnak tűnt már az is, amíg leért a bejárati ajtóhoz. Elkelt volna egy komornyik a házban. Cleo kíváncsi lett volna rá, hogy miért költözött M ax egy ilyen helyre. Valószínűleg arra gondolt, hogy sok pénzért nemcsak házat, de otthont is vásárolhat magának. Vajon mikor jött rá a tévedésére? Cleo éppen beleszúrta villáját a lepénybe, amikor meghallotta Kimberly hangját. Kis híján felnyögött, amikor felhangzott a hall kövezetén a nő magas sarkú cipőjének kopogása. M ax aztán jól kitette a szűrét a hívatlan vendégnek! fontos. -
M ax, beszélnem kell veled - mondta Kimberly kimért, hivatalos hangon, miközben keresztülvonult a halion. - Nagyon Honnan tudtad, hogy itt vagyok a városban?
Felhívtam a Robbins Fészke fogadót. Azt mondták, hogy idejöttél Cleóval. M ax, nem dobhatsz ki. Életbevágóan fontos dologról van szó. Beszéltem Roarke-kal. Elmesélte a javaslatodat, hogy vegyük át a Curzon igazgatótanácsának irányítását. Komolyan gondolod? -
M iért is ne? Logikus lépésnek látszik.
-
Roarke-nak meggyőződése, hogy sikerülhet a dolog - mondta Kimberly halkan.
- Ketten együtt véghez tudjátok vinni. - De az apám... M ax gyorsan közbevágott. - Egyetlen módon bizonyíthatod csak be apádnak, hogy érsz annyit, mint a meg nem született fiúgyermek: ha átveszed tőle a Curzon irányítását. - Ezt komolyan gondolod? - kérdezte Kimberly. - Igen. Kimberly habozott. - De nem csak erről akarok veled beszélni. M ax, adjál nekem öt percet. M indössze ennyit kérek. Rendben van - mondta M ax türelmetlenül. A botja tompán kopogott a kövezeten, ahogy bevezette Kimberlyt az étkezőbe. - Öt percet adok neked, egy perccel se többet. Cleónak és nekem sok dolgunk van ma. -
M int például? - kérdezte Kimberly szárazan.
- Például gyűrűt kell vásárolnunk - felelte M ax. - Cleo és én eljegyeztük egymást. - Hát ez igazán érdekes - motyogta Kimberly, aztán Cleóra pillantott. - Nem mondhatnám, hogy meg vagyok lepve. - Köszönöm - mondta Cleo, nagydarab lepénnyel a szájában. - M ax világ életében ügyesen választotta ki a jegyestársait - mondta Kim. - Ha továbbra is ilyen rosszindulatú megjegyzéseket akarsz tenni - mondta M ax nyugodt hangon -, jobb, ha azonnal távozol. Kimberly M ax felé fordult. - M i a probléma, talán nem mondtad el neki, hogy miért akarod eljegyezni? M ax leült, és úgy nézett Kimberlyre, mint egy feldühödött kobra. - M ondd el, amiért jöttél, aztán menj innen! Kimberly a pulthoz lépett, és könnyed mozdulattal töltött magának egy csésze kávét, amire csak egy olyan nő képes, aki tökéletesen otthon érzi magát. Hűvös mosolyt küldött Cleo felé. - Nem tudom, említette-e M ax, hogy tárgyalásokat folytat egy Global Village Properties nevű céggel - kezdte Kimberly. Ugyanazt az állást ajánlották fel neki, amit a Curzonnál is betöltött, de M ax többet kért. Az igazgatótanács elnöke akar lenni. - Nem - mondta Cleo, és M axre nézett. - Nem említette.
- A fene essen belé! - morogta M ax. - Tudtam, hogy ma reggel nem szabad senkinek ajtót nyitnom. TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Cleo felszúrta a villára egy újabb darab lepényt, és a szájához emelte. Tudta, hogy M ax le nem veszi róla a szemét, miközben Kimberlyhez beszél. Ez az igazság - mondta Kimberly együtt érző hangon. - Biztos forrásból tudom, hogy M ax nemrég találkozott Turnerrel és Sanddel, a Global Village Properties meghatározó személyiségeivel. Cleo M axre pillantott. - Igaz? -
Igen - felelte M ax. Tekintetét egy pillanatra se vette le Cleóról.
Kimberly elégedett képet vágott, és peckes léptekkel járkálni kezdett a szobában, mint egy nyugtalan versenyparipa, ha túl sokáig tartják karámban. Cleo azon tűnődött, hogyan bírhatja ki egész nap magas sarkú cipőben. Én csak egyetlen találkáról tudok - folytatta Kimberly. - De ez nem jelenti azt, hogy ne folytatna tárgyalásokat, amióta elhagyta a Curzont a múlt hónapban. Úgy hallottam, igen kedvező ajánlatot kapott. Cleo M axre pillantott. - Kaptál tőlük ajánlatot? -
Igen - felelte M ax.
Kimberly sokatmondó pillantást küldött M ax felé. - A szóbeszéd szerint az ajánlat magában foglalja az alelnöki kinevezést és az igazgatótanácsi tagságot is. De mint említettem, M ax az igazgatótanács elnöki tisztét akarja megszerezni. Ezért azt a választ adta nekik, hogy mindaddig független vállalkozó marad, amíg érdekeltté nem teszik abban, hogy megváltoztassa a véleményét. -
M it akar ezzel elérni? - kérdezte Cleo kíváncsian.
-
Hogy mindenki azt higgye, hogy valóban önálló tevékenységet akar folytatni.
-
Hogy kedvezőbb ajánlatot tudjon kicsikarni a Global Village-től? - Cleo várakozó pillantást vetett Kimberlyre.
Kimberly együtt érzőn felsóhajtott. - Ne vegye annyira a lelkére, Cleo. M ax közismert arról, hogy semmilyei eszköztől nem riad vissza, ha egy kinevezést vagy állás meg akar szerezni. Százszor olyan agyafúrt üzletemberekét is porba gázolt már a harci szekerével, mint maga. -
Igazán szép hasonlat. - Cleo, nem törődve M ax átható tekintetével, továbbra is Kimberly felé fordult.
Kimberly mintha elbizonytalanodott volna. Gyors kutató pillantást vetett M axre, aztán komoly arccá Cleóra nézett. - Arra akarok kilyukadni, hogy M ax csak arra használja magát, hogy meggyőző képet mutasson a Global Village előtt. Az eljegyzéssel ugyanis bebizonyíthatná mindenkinek, hogy az önállósulást komolyan gondolja. -
És akkor a Global Village meghajol a követelése; előtt? - kérdezte Cleo.
Kimberly vállat vont. - Valószínűleg. M indenáron meg akarják szerezni maguknak. Cleo M axre pillantott. - Jó érzés lehet, ha ennyire kell valakinek az ember. -
Attól függ, hogy kinek. - M ax egyenesen Cleo szemébe nézett.
Kimberly egy pillanatra abbahagyta a járkálást. - El nem tudtam képzelni, hogy M ax miért utasította vissza apám ajánlatát, hogy jöjjön vissza a Curzonhoz. De most már tudom. A Global Village igazgatótanácsának elnöki tisztségét bizonyára vonzóbbnak tartotta. M ax szereti, ha van hatalma. A Curzonnál állandóan hadakoznia kellett volna a családdal. De a Global Village-nél ő lehet a császár. Cleo fogott egy vászonszalvétát, és megpróbált egy csepp szirupot letörölni a szája sarkáról. M iután nem járt sikerrel, a nyelve hegyével fejezte be a műveletet. - M ikor tárgyaltál először a Global Village-dzsel, M ax? -
Aznap, amikor bementünk Bennel szerszámot vásárolni a városba. - M ax átható tekintettel nézett Cleóra.
Cleo nagy levegőt vett. - Vagyis nagyjából egy héttel azután, hogy állást vállaltál nálam. - Igen. - És mit mondtál nekik? -
Hogy nem érdekel semmilyen állás a Global Village-nél - mondta M ax csendesen.
- M ég az elnöki tiszt sem? - kérdezte Cleo. - Nem. M ég az elnöki tiszt sem. Cleo reszketeg mosolyt küldött felé. - Ez azt jelenti, hogy továbbra is nekem dolgozol? - Igen. - M ax szeme fényesen ragyogott, de a hangja nem árult el semmit. - Továbbra is neked dolgozom. És nem áll
szándékomban kilépni. - Éreztem - mondta Cleo. - Hát akkor, meg is oldódott ez a kis probléma, ugye? Ne aggódjon, Kimberly! M ax nem fog elszegődni a konkurenciához. Cleo felállt, és indult, hogy egy csésze kávét töltsön magának. M egpróbált ugyanolyan természetesen viselkedni, mint Kimberly, de az elképzelés már ott megbukott, amikor csészét akart elővenni. - A második polc balról - mondta hűvösen Kimberly. Cleo összeszorította a fogát. - Köszönöm. Képtelen vagyok kiismerni magát. - Kimberly kutató pillantást vetett Cleóra. - Az elején azt hittem, hogy rendkívül naiv és egyszerű lélek. De most már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nem rejlik-e valami az álarc mögött. - Vagyis azt szeretné tudni, hogy tényleg olyan ostoba vagyok-e, mint amilyennek látszom? - kérdezte Cleo ártatlan képpel. M aga M ax is hasonló problémával küszködött az elején. El nem tudom képzelni, mi kelti ezt a benyomást az emberekben. Gondolja, hogy a cipőm? - Futó pillantást vetett a lábán csillogó ezüstszínű tornacipőre. - Talán változtatnom kéne a viseletemen. M iféle játékot játszik maga, Cleo? Tényleg azt hiszi, hogy a kezében tarthatja M axet? - Kimberly szeme izgatottan csillogott. - Ha esetleg az járna a fejében, hogy M ax segítségével kiépíthet egy szállodaláncot, már most figyelmeztetem. Ha M ax valóban létrehoz valamit, mérget vehet rá, hogy egyedül fogja birtokolni és irányítani az egészet. És a végére mindenéből kiforgatja magát. Cleo megfújta a kávéját. - Nincs szándékomban szállodaláncot kiépíteni. Továbbra is csak egy fogadót akarok működtetni. Tudja, nehéz manapság jó munkaerőt találni. Kivételes szerencsém van M axszel. - Ne akarja beadni nekem ezt a mesét! M indketten tudjuk, hogy képtelen megfizetni M axet. - Én csak annyit tudok, hogy az ajánlatomat elfogadta. - Cleo M axre nézett. - Igaz? M ax halványan elmosolyodott, első ízben azóta, hogy Kimberly betette a lábát. A szeme csillogott. - Igen. Kimberly bosszús pillantást vetett Cleóra. - M i a fene folyik itt? Lehetetlen, hogy a maga ajánlata felérjen Global Village vagy a Curzon International ajánlatával. Ebben téved - mondta Cleo lágyan. - A Robbin Fészke fogadó olyasvalamit nyújt M axnek, amit valószínűleg sem a Global Village, sem önök nem tudnak neki biztosítani. Kimberly megvető mosolyt küldött felé. - És mi volna az, Cleo? Talán maga? Tényleg azt gondolja, hogy M ax sutba dobná egy akkora mamutvállalat, mint a Global Village vagy a Curzon elnöki és alelnöki ajánlatait ; maga vagy bármely más nő két szép szeméért? -
Nem - mondta Cleo. - Nem hiszem, hogy csak miattam teszi. Inkább olyasvalami miatt, amit csak nálam talál meg.
- A Robbins Fészke fogadóra gondol? - Nem - mondta Cleo. - A családra. - M agának elment a józan esze! - Kimberly döbbenten bámult Cleóra. - M iért kellene M axnek család? - Például azért - felelte Cleo -, hogy ne kelljen állandóan attól félnie, hogy kudarcot vall. - M iről beszél? - nézett rá értetlenül Kimberly. Cleo belekortyolt a kávéjába. - M ax tudja, hogy mi akkor is kitartunk mellette, ha esetleg nem tud megfelelni csodálatra méltó hírnevének. Ő közénk tartozik, akár kudarcot vall, akár nem. Kimberly szája néma kiáltásra nyílt. Amikor rájött, hogy nem talál megfelelő szavakat, M ax felé fordult. - Rendben van - mondta. - Feladom. Képtelen vagyok kitalálni, hogy mi folyik itt, de látom, hogy most is ugyanúgy a kezedben tartod az események irányítását, mint máskor. Biztosra veszem, hogy előbb-utóbb mindannyian megtudjuk, milyen terveket forgatsz a fejedben. - Nincsenek titkos terveim - mondta M ax csöndesen. - Cleótól az igazat hallottad. Neki dolgozom, és nem vagyok vevő semmiféle külső ajánlatra. Ha esetleg gratulálni akarnál az eljegyzésünkhöz, tedd meg gyorsan, aztán nyugodtan távozhatsz. Kimberly undorodva nézett rá. - Gratulálok. - M egfordult, és kivonult az ajtón. Csend telepedett a szobára. M ax Cleóra nézett. - Köszönöm. - M it? -
M indent.
- Szívesen. - Cleo vajat kent a késére. - Kérsz egy lepényt? - Többek között azt is - válaszolta M ax. A pillantása az asztal közepén álló mézesköcsögre tévedt. Cleo komoly tekintettel nézett rá. - Verd ki a fejedből! A tükör-ben leírt mézes jelenet csak a fantáziámban létezett. -
Az a specialitásom, hogy a fantáziát valósággá változtassam.
-
Felejtsd el! Túl ragacsos.
-
Hadd rágódjak én a technikai részleteken. - M ax lassan elmosolyodott. Kezébe vette a mézesköcsögöt.
Cleo megfeledkezett a következő lepényről.
Épp akkor kezdett rá az ónos eső, amikor M ax és Cleo kiléptek a Pioneer Square-en lévő antikvárium ajtaján. Cleo szétnyitotta az ernyőjét. Ezüstszínű tornacipője lassan átázott. - Nagyon esik. M enjünk vissza a házba - javasolta Cleo. - Jobb ötletem van. - M ax elvette az ernyőt Cleótól és magasabbra tartotta, hogy mindketten alá férjenek Ahogy hozzáért Cleo kezéhez, elégedett pillantást vetett a smaragdgyűrűre, amit nemrég húzott föl Cleo ujjára - Van itt egy izgalmas kis galéria a sarkon túl. Beugorhatnánk oda, amíg el nem áll az eső. - Fogadok, hogy egyetlen kutya-, ló - vagy tengeri tájkép se lesz ott se - dünnyögte Cleo. M ár három gallérát végignéztek, de egyikben se láttak olyan festményt, amilyeneket szeretett. M indegyik galériatulajdonos személyesen ismerte M axet. - Akkor vásárolok itt utoljára, amikor kiteszik a falra az első spánielképet. - M ax megfogta Cleo karját, és beterelte maga előtt a fehér falú kiállító terembe. Cleo unott arccal nézegette a többnyire sötét, többnyire sivár és többnyire barnás-szürke képeket. Fintorogva nézett M axre. Tényleg nem értem, mit eszel ezeken. M ax csak futó pillantásra méltatta a kiállított festményeket. - Ha boldoggá tesz, én se látok közöttük egyetlen figyelemre méltó darabot sem. -
Helyes. - Cleo elvigyorodott. - Talán nincs még veszve minden.
Fénylő, kopasz fej bukkant elő a pult mögül. - M ax barátom! - A tiszta feketébe öltözött súlyos testű középkorú férfi szélesen elmosolyodott. - Ezer éve nem láttalak. Hová tűntél? Legalább fél tucat üzenetet hagytam az irodádban, hogy hívjál vissza. M egkaptad? Nem - felelte M ax. - M ár nem dolgozom a Curzonnál Walter, szeretném neked bemutatni a menyasszonyomat, Cleo Robbinst. Cleo, ez itt Walter Stickley. A galéria tulajdonosa. -
Üdvözlöm - mondta Cleo.
-
Örülök, hogy megismerhetem. - Walter szemébe kíváncsiság áradt. M axre pillantott. - Azt mondtad, menyasszonyod?
- Igen. - Gratulálok. És hogy otthagytad a Curzont? - Úgy van. M ár egy másik cégnél dolgozom. - Ez megmagyarázza, hogy miért nem tudtalak elérni. Éppen jókor ugrottál be hozzám. - Walter összedörzsölte a kezét. - M ár épp azon voltam, hogy felhívom valamelyik másik kliensemet. - M it tudsz nekem mutatni? - M ax újabb lekicsinylő pillantást vetett a kiállított festményekre. - Nem látok itt semmi érdekeset. Walter elvigyorodott. - Nagyon jól tudod, hogy a jobb darabokat a hátsó szobában tartom. M utatom az utat. Kijött a pult mögül, és egy bezárt ajtóhoz ment. Kinyitotta, majd intett M axnek és Cleónak, hogy kövessék. Cleo a falnak támasztott hatalmas képre pillantott, és forgatni kezdte a szemét. A kép még sivárabb, még ijesztőbb és bizonyára még érdekesebb volt, mint a külső teremben lévők, de Cleónak ez se tetszett jobban, mint a többi. -
Jézusom! - motyogta Cleo.
Walter gyilkos pillantást vetett rá. - Nyárspolgári ízlés. - Leginkább a kutyákat és lovakat kedveli - jegyezte meg M ax közömbös hangon. Feszült érdeklődéssel nézegette a falnak támasztott képet. - És a tengeri tájképeket - tette hozzá Cleo. - Imádom a tengeri tájképeket. - Nem tartok efféle dolgokat - mondta Walter merev arccal. - Vettem észre. - Cleo M axre pillantott. - Jól vagy, M ax? Egy kicsit furcsán nézel ki. - Lehet, hogy a saját rémálmait látja éppen, gondolta aggódva Cleo. - Jól vagyok - mondta M ax halkan. - Ki festette ezt, Walter? Nem ismerős a stílusa. - M agam fedeztem fel nemrég - felelte Walter önelégülten. - David Verrier-nek hívják a fickót. M i a véleményed róla? - M egveszem. Át tudod küldetni ma délután? Holnap elutazom. - Nem gond. - Walter dörzsölgetni kezdte a markát, és elégedetten vigyorgott. - Tudtam, hogy tetszeni fog neked. Öt éven belül egy ilyen Verrier vagyont fog érni. -
Igen - mondta M ax. M ég mindig nem vette le szemét a képről. - Azonnal hívj fel, ha lesz tőle valamid! M egadom az új
számomat. - Természetesen - lelkendezett Walter boldogan. - A neved lesz az első a listámon. -
Az én nevem lesz az egyetlen a listádon - mondta M ax.
Walter megköszörülte a torkát. - Á, persze! Az egyetlen név. De hallgass ide, M ax. Verrier-nek szüksége van egy kis nyilvánosságra. Nem teheted meg vele, hogy minden képét azonnal felvásárolod és eldugod, mielőtt a művészvilág felfedezhetné. Szeretnék neki néhány kiállítást rendezni. Igazán megérdemel ennyi elismerés M ax nem tűnt túl elégedettnek, de azért bólintott. Rendben van. Kiállíthatod a képeit. De én akarom először látni őket. -
M egegyeztünk.
Cleo kissé oldalra hajtotta a fejét, és újabb szögből megnézte a képet. Amikor így se találta vidámabbnak átsétált a szoba túlsó sarkába, és onnan vette szemügyre. Aztán lekuporodott, és úgy nézegette. Oké, M ax, elárulhatnád végre, hogy mit látsz te ezen a képen - mondta Cleo. - Engem leginkább egy fekete festékkel teli vödör fenekére emlékeztet. Walter elfintorodott. - Azt mondod, M ax, hogy feleségül akarod venni ezt a... ezt a személyt? - Igen. - M ax végre levette a tekintetét a képről, é elmosolyodott. - Lehet, hogy nem sokat tud a festészetről, de pontosan tudja, hogy mit szeret. - Értem. - Walter szeme megcsillant. - Jut eszembe M ax, mindenféle pletyka kapott mostanában szárnyra. - Pletyka? M ivel kapcsolatban? - kérdezte M ax minden különösebb érdeklődés nélkül. - Öt Amos Luttrell-festmény eltűnéséről szól a fáma mondta Walter halkan. - Nem tudsz róluk valamit? -
Csak annyit, hogy engem illetnek - felelte M ax.
Á, igen. Gondoltam, hogy valami ilyesmit fogsz mondani. - Walter lebiggyesztette az ajkát. - De úgy tűnik, némi vita van a tulajdonjog körül. M ax szája hűvös mosolyra görbült. - Egy percig sem lehet kétséges, hogy ki a Luttrellek jogos tulajdonosa, Walter. Walter megköszörülte a torkát. - Én úgy hallottam, hogy Garrison Spark is benne van a képben. Azt mondják, a Luttrellek után nyomoz. Van egy kuncsaftja, aki negyedmilliót fizetne értük. És birtokában van egy adásvételi szerződésnek is, amit Jason Curzon írt alá. Azt állítja, hogy ez érvénytelenné teszi a végrendeletet. - Az a bizonyos adásvételi szerződés, ha egyáltalán létezik, csakis hamisítvány lehet. - M ax Walter szemébe nézett. M indketten tudjuk, hogy nem ez volna az első eset Spark pályafutása során. Igazam van? Walter elhúzta a száját. - Nyertél.
Másnap délután Cleo M ax mellett ült a Jaguárban, és izgatottan figyelte, ahogy Harmony Cove feltűnik a távolban. Egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha az önkormányzat úttorlaszokat emelt volna a város szélén, hogy megakadályozza a hazatérésemet. -
Nyugodj meg, Cleo. Senkit sem fog megbotránkoztatni, hogy te írtad a könyvet.
- Nolan kiborult tőle. - Nolan egy seggfej. Igen? Akkor félek, hogy nem ő az egyetlen seggfej Harmony Cove-ban. - Cleo megigazította a gyűrűjét. Nagyon is tisztában volt vele, hogy mi van az ujján. - O'Reilly valószínűleg beszélt már mindenkivel. -
Bizonyára. O'Reilly rendkívül alapos.
- Nem tudom, M ax, hogy jó ötlet volt-e az egész. M ax rásandított a szeme sarkából. - Jobb lett volna, ha egyre közelebb és közelebb engedjük az üldözőt? Hát nem, de nekem azután is itt kell élnem Harmony Cove-ban, ha vége lesz az őrületnek. Nem akarom, hogy ujjal mutogassanak rám az emberek. A szenzációhajhászokból épp eleget kaptam a szüleim halála után. -
A szenzációhajhászokat majd én távol tartom - ígérte M ax csendesen.
Cleo M ax elszánt arcára pillantott, és tudta, hogy komolyan is gondolja. Lassan kezdett megnyugodni. Ha M axet maga mellett tudhatja, nem okozhatnak neki semmi gondot. - M egérdemelnél egy kis fizetésemelést. -
M ajd leeszem Hajnalcsillag kukoricalisztből sütött fánkjaiból.
Lelassította a Jaguárt, ahogy beértek Harmony Cove egy háztömb hosszúságban elnyúló főutcájára. Egy nő integetett feléjük a vegyesbolt ajtajából. Cleo visszaintegetett. - Úgy látszik, legalább M rs Gibson nem akar vörös pecsétet ütni a homlokomra. - Ki ez a M rs. Gibson?
- Övé az a kis könyvesbolt a sarkon. M ax elmosolyodott. - Biztosan rendelt néhány tucattal A tükör-ből a várható rohamra való tekintettel. - Ó, istenem, M ax! Borzalmas lesz. - Cleo idegese babrálta az autótelefont. - Tedd le azt a telefont, és hagyd abba a rettegést. - M ax még jobban lelassította a Jaguart, és bekanyarodó a vegyesbolt parkolójába. -
M it csinálsz? - kiáltott rá Cleo rémülten.
-
M indjárt a legnehezebbel kezdjük, hogy ne kellje végigjárnod az összes fokozatot.
-
M ax, én nem akarok semmit venni a vegyesboltban.
-
M ajd csak találunk valamit. - M ax besiklott a Jaguárral az egyik parkolóhelyre, és kinyitotta az ajtaját.
Cleo meg se mozdult, és a biztonsági övét sem kapcsolta ki. M ax átsétált Cleo oldalára, és kinyitotta neki az ajtót. - Gyere, Cleo. M eglátod, nem is lesz olyan rémes. - Nem bírok még szembenézni a dologgal. - Előbb-utóbb szembe kell nézned vele. - Tudom. De ma még nem akarok - erősködött Cleo -
Szállj ki a kocsiból, Cleo - mondta M ax szelíden -, különben kihúzlak, és ölben viszlek be a vegyesboltba.
Cleo konok arckifejezéssel ült a kocsiban. De M ax tekintetéből még nagyobb elszántság áradt. Cleo tisztában volt vele, hogy M axnek igaza van. Előbb-utóbb ki kell állnia Harmony Cove lakói elé. Rendben van, essünk túl rajta! - Cleo kikapcsolta a biztonsági övét, és szinte kirobbant az autóból. Aztán elviharzott M ax mellett. -
Ez az én bátor Cleopatrám - motyogta M ax.
M ár félúton járt a bolt bejárata felé, amikor Cleo hátrapillantott a válla fölött. Összevonta a szemöldökét, amikor rájött, hogy M ax egészen lemaradt. -
Egyedül nem megyek sehová - kiáltott hátra.
- Akkor lassulj le egy kicsit. - M ax utolérte, és megfogta a karját. - Én csak vészhelyzetekben szoktam rohangálni, és ez most nem az. - Tudsz te gyorsan is mozogni, ha akarsz - morogta Cleo. - Ugyanolyan gyorsan rohangáltál le-föl a fogadó lépcsőjén, mint bárki más. M ax, biztos vagy benne, hogy jól fog elsülni? - Nem tudom elhinni, hogy ennyire ideges vagy. - M ax kinyitotta a vegyesbolt üvegajtaját, és gyengéden maga elé tolta Cleót. Tejet fogsz vásárolni. - Nincs szükségem tejre. Heti kétszer kihozzák a tejárut a fogadóba - motyogta Cleo. -
De neked most van szükséged tejre.
Cleo azonnal megérezte a rátapadó tekinteteket, ahogy belépett az üzlet ismerős közegébe. A rakodófiútól a pénztárosig úgy meredt rá mindenki, mintha életükben most látnák először. Aztán izgatottan integetni kezdtek. Cleo lehajtotta a fejét, és gyors léptekkel elindult a tejespult felé. A tejfölt és túrót rakodó raktárosfiú óvatosan rámosolygott. - Jó napot, M s. Robbins! - Szervusz, Tom. Hogy vagy? - M axet a háta mögött tudva Cleo kinyitotta a hűtőpult üvegajtaját, és kivett egy doboz tartós tejet. - Köszönöm, jól. Hallom, macerálja valaki a könyv miatt, amit írt. Igaz ez? Cleo ujjai remegni kezdtek a tejesdobozon. - Igen. - Igazán sajnálom, hogy ilyet kell hallanom. Remélem, gyorsan elkapják a fickót. -
Köszönöm, Tom.
-
Szeretnék még, hm, megkérdezni valamit. – Tom lopva körülnézett, aztán egészen közel húzódott Cleóhoz.
Cleo összeszorította a fogát. - M iről van szó, Tom? -
A könyvről, amit írt.
Cleo gyomra görcsbe rándult. - Igen? - Tudja, az a helyzet, hogy én is szeretnék egy könyvet írni. Cleo pislogni kezdett. - Te is? Tom gyorsan bólintott, aztán paprikavörös lett. - Tudja, ez olyan tudományos-fantasztikus regény lesz. -
Értem - mondta Cleo bizonytalanul. - Igazán nagyszerű. Sok sikert hozzá!
Tom arca felragyogott a bíztatásra. - Egy alternatív világról lesz benne szó, tudja. Egy csomó minden hasonlít majd a földi dolgokhoz, de a természet alaptörvényei egészen mások lennének. Inkább a varázslathoz áll majd közel. -
Aha. - Cleo hátralépett.
Tom újból közelebb húzódott hozzá. - A főszereplő a mi világunkból származik, és egyszer csak az alternatív világ csapdájába esik. Először azt hiszi, hogy csak álmodik. De aztán rájön, hogy csapdába esett. És kénytelen megtanulni a túlélési technikákat, különben megölik. -
Igazán érdekfeszítő - mondta Cleo vékony hangon. Újabb lépést tett hátrafelé.
Tom követte. - A főhős egy komputeragyú fickó Földön, így amikor belekerül ebbe a furcsa, mágikus világba, először teljesen összezavarodik. M ost esett csak le Cleónak, hogy Tomot, a rakodófiút egyáltalán nem érdekli A tükör. M iután sikerült szellemi sorstársat találnia, Tom hozzáfogott, hogy kitálalja a könyv teljes cselekményét ott mindjárt a tejespult előtt. -
És akkor találkozik egy másik szereplővel, aki olyan, mint egy varázsló, és...
Nagyon érdekes - mondta Cleo, s magán érezve M ax kaján vigyorát, araszolni kezdett hátrafelé az áruval megrakott pultok között. Tom kitartóan követte. - Aztán ott van az a másik varázsló is, tudja, aki olyan, mintha őrült lenne. Felfedezi a varázslat legújabb törvényét. M ég nem döntöttem el, hogy miből álljon ez, de bármi lesz is, az biztos, hogy az egész alternatív világot veszélyezteti... - Ez egyszerűen fantasztikus - mondta Cleo. Az órájára pillantott. - Szívesen végighallgatnám az egészet, de sajnos rohannom kell. - Tessék? - A meséjébe teljesen belefeledkezett Tom zavartan ráncolta a homlokát. - Ja, persze. M i volna, ha beugranék egyszer a fogadóba, és elmesélném az egész történetet? - M ajd meglátjuk. - Cleo megfordult, és elsietett a pénztár felé. Nem nézett hátra, hogy követi-e M ax. Az ősz hajú pénztárosnő széles mosollyal fogadta. - Ó, üdvözlöm, Cleo! Hallom, hogy valaki csúnyán viselkedik a könyve miatt. Nem is tudtam, hogy könyveket ír. - Eddig még csak egy könyvem jelent meg - motyogta Cleo. Letette a tejesdobozt a pultra. - Az is nagyon szép, drágám. Biztos vagyok benne, hogy fog még többet is írni. Tudja, én évek óta nem olvastam könyvet. Sosincs rá időm, legfeljebb a tévét nézem. Egy tej lesz? - Igen, Ernestine. - Talán nem vitték ki a tejárut a fogadóba? Cleo magyarázatot keresett éppen, amikor M ax odalépett a pulthoz. - Elfogyott. -
Ó! - Ernestine áthúzta a tejet a vonalkód-leolvasó fölött. - Azt hiszem, össze kéne jönnünk valamelyik nap.
-
M iért?
Ernestine egészen felvillanyozódott. - Elmesélhetném a családom történetét. Írhatna belőle egy könyvet. Biztos vagyok benne, hogy az emberek szívesen olvasnák. Van néhány igazán érdekes részlet a család történetében. M eséltem már, hogy az egyik rokonom tehervonaton érkezett ide nyugatról? -
Nem hinném, hogy említette, Ernestine.
Azt hiszem, Sarah Hill M ontrose volt az - tűnődött Ernestine. - Az ő életéből egy jó kis könyvet lehetne írni. Aztán ott van a dédapám, M orton M ontrose. Volt egy farmja Washington keleti részén. Pulykát is tenyésztet. Hihetetlen történeteket mesélt ezekről a madarakról. Iszonyatosan ostoba jószágok. - Valóban? - Cleo a tejesdobozt nézte, ahogy elfeledve álldogál a pulton. - Eugene M ontrose, a nagyapám volt talán mind közül a legérdekesebb. Ö halászott. -
Ne mondja! Ideadná a tejemet, Ernestine?
- M icsodát? - Ernestine a tejesdobozra pillantott. - Ó igen! A tejet. Itt van, beteszem egy zacskóba. - Köszönöm. - Cleo lecsapott a tejre, jól tudván, hogy M ax kajánul vigyorog mögötte. - Viszlát, Ernestine! - Csak szóljon, ha lesz egy kis ideje, hogy megírja családom történetét - mondta Ernestine fülig érő szájjal. - Rengeteg régi fotóm meg újságkivágásom van meg minden ilyesmi. - Azonnal szólok, ha lesz egy szabad percem - ígért Cleo. - De mostanában elég sok a dolgom. M axszel a nyomában már majdnem elérte az ajtót, amikor újabb ismerős termett előtte. Cleo kénytelen volt megállni. M agához szorította a tejet, és halványan elmosolyodott. - Hello, Adrian! Adrian Forrester rávillantotta a szemét fekete szemöldöke alól. Hatalmas barna borítékot szorongatott kezében. - Úgy hallom, kiadtál egy könyvet.
- Így van. - Cleo aggodalmas pillantást vetett Adria borítékjára. Nem sok kétsége volt afelől, hogy mi lehet benne. Éppen elég kéziratot visszaküldték neki, mielőtt A tükröt sikerült publikálnia. - Ugye, saját ügynökkel intézed a kiadást? - tudakolta Adrian. - Hát, még nem, de a következő könyvemhez talán majd szerzek egyet. -
Ismersz valakit a kiadószakmában?
-
Á, nem. Nem ismerek senkit, Adrian. Csak elküldtem a kéziratot egy csomó kiadónak, és az egyik megvette.
- Szóval csak szerencséd volt. - Úgy van - mondta Cleo. - Csak szerencsém volt. - Azért, mert női dolgokról írsz - motyogta Adrian sértődött hangon. - Azért adták ki a te könyvedet, és nem az enyémet. New Yorkot csak a női témájú könyvek érdeklik manapság. Romantika, szirupos giccs, erotika. A női olvasótábort célozzák meg. A pokolba is, még a kalandregények piaca is a női irányzatok felé tolódik. - És mi van azzal a rengeteg krimivel, tudományos fantasztikus könyvvel meg horror történettel, amit kiadnak? - Azok is tele vannak szerelmes jelenetekkel. - Adrian úgy nézett Cleóra, mintha kizárólag őt hibáztatná. -
Nézd, én nem hinném, hogy...
- Tudod, mit írnak ebben az elutasító levélben? - Adrian magasra emelte a kéziratot. - Azt, hogy nem foglalkoznak olyan detektívregényekkel, amiben férfiak a főszereplők. A szerkesztő szerint a főhősömet át kéne alakítanom női magándetektívvé. - El nem tudom képzelni, Adrian, hogy a szerkesztő miért kívánna tőled ilyet. Hacsak azért nem, mert egy csomó nőnek tetszene a dolog, és hajlandók lennének pénzt is áldozni egy olyan sztoriért, ami tetszik nekik. Adrian tekintete megfagyott lávára emlékeztetett. - M ondok én neked valamit. Ha nem dobnának piacra olyan irományokat, mint a tiéd, akkor az én könyvemet publikálnák. Cleo fokozódó ingerültsége A tükör fogadtatása miatt érzett rettegés utolsó morzsáit is kiölte belőle. - Úgy gondolod? kérdezte. M ax azonnal észrevette, ahogy Cleo hangja ijesztően udvariassá válik, és gyors közbelépésre szánta el magát. - Azt hiszem, ideje indulnunk, Cleo. A család már nagyon vár. - M egfogta a karját, és megindult a Jaguár felé. Cleo megmakacsolta magát. - Várj egy kicsit. Szeretnék néhány tanácsot adni Adriannek a jövőre vonatkozóan. M ax elvigyorodott. - Nem hiszem, hogy Forresternek szüksége volna a tanácsaidra, nem igaz, Forrester? - Fél kézzel átkarolta Cleót, és vonszolni kezdte a kocsi felé. -
Egyszerűen szerencséje volt - vicsorgott Adrian.
- Gondolod? Azért talán nem csak a szerencsének köszönhetem! - kiabálta Cleo, miközben M ax begyömöszölte a Jaguar első ülésére. - Lehet, hogy jobban írok, mint te! És lehet, hogy az én könyvem sokkal jobb, mint a tied. M egfordult már ez a lehetőség a fejedben? - Csak, mert női könyvet írtál! - ordította Adrian. Kizárólag azért adták ki. A nők teljesen elárasztják könyvpiacot. -
Akkor talán operáltasd át magad! - visította Cleo -
Teremtőm! - motyogta M ax, és becsapta a kocsi ajtaját. - Szörnyeteget alkottam.
TIZENHATODIK FEJEZET
- Abbahagynád végre a nevetést? - morogta Cleo, miközben a sziklás part mentén a Robbins Fészke fogadóhoz közeledtek. M ax rápillantott, de képtelen volt abbahagyni a vigyorgást. Cleo karba tett kézzel ült, arckifejezése mély megvetésről tanúskodott, s tekintetét a kanyargó útra szögezte. -
Sajnálom - mondta M ax.
-
Szerintem te a legcsekélyebb mértékben sem sajnálsz semmit.
- Ugyan már, Cleo, valld be végre, hogy röhejesen sült el a dolog. Halálra izgultad magad, hogy mit fognak szólni a városban, ha megtudják, hogy te vagy A tükör szerzője. Erre kiderült, hogy nem is olyan rossz dolog, ha felfedezik az embert. - Ezek közül szerintem egy se vette a fáradságot, hogy elolvassa a könyvemet - dohogott Cleo. - Ennek igen nagy a valószínűsége. Ha hinni lehet az imént megejtett rögtönzött közvélemény-kutatásunknak, nyugodt szívvel feltételezhetjük, hogy a város lakosságának igen jelentős többsége soha életében nem fogja elolvasni a könyvedet. De a megjelenéséről akkor is beszélni fognak. Az embereket lenyűgözi, ha valakinek könyve jelenik meg. - Szóval azért osztják meg velem az írói ambícióikat, és azért tukmálják rám a családtörténetüket, mert az én könyvem jelent meg, és nem az övék?
-
Igen.
Cleo lassan elmosolyodott. - Viccesen sült el a dolog, ugye? -
Igen - felelte gyöngéden M ax. - Különösen, ha felidézem magamban Forrester arckifejezését. Ha visszagondolok rá, hogy milyen önelégülten öm-
lengett a könyvéről, ami majd megrázza az egész könyvpiacot... - Cleo hirtelen elhallgatott, és elvigyorodott. Először csak kuncogott, aztán kitört belőle a nevetés. M ax figyelte a szeme sarkából, és ő is elmosolyodott. - Nem ígérem, hogy nem találkozol majd néhány rosszmájú kritikussal szólalt meg M ax. - De úgy látom, képes leszel kezelni a helyzetet, ha neked támad valaki, hogy a könyved egy rakás szemét. Ahogy Nolan tette? - Cleo gúnyosan elhúzta a száját. - Igen, azt hiszem, meg fogok birkózni vele. Féltem tőle, hogy az emberek beleütik majd az orrukat a magánéletembe, de a jelek szerint a legtöbben kizárólag magukról akarnak beszélni. Ez most egyáltalán nem hasonlít arra a tortúrára, amin a szüleim halála után keresztülmentem. - Persze hogy nem. - Egy kicsit talán elragadott a képzeletem. -
A te képzeleted ragyogóan működik - jegyezte meg M ax.
Hirtelen lehervadt Cleo arcáról a mosoly. - Bárcsak az üldöző is pusztán a képzeletem műve lenne! M ax az utat nézte. - Hát, igen. Cleo gyanakvó pillantást vetett M axre. - Hé, ugye, nem gondolod, hogy Adrian küldözgeti nekem a fenyegetéseket? Lehet, hogy a szakmai féltékenység ezt hozta ki belőle? M eg akar büntetni, amiért az én könyvemet adták ki az övé helyett? M ax határozott mozdulattal megrázta a fejét. - Nem. Nyilvánvaló, hogy Adrian most tudta csak meg, hogy te írtad A tükröt. A fenyegetések viszont több mint egy hónapja kezdődtek. Adrian nem lett volna képes az irigységét ennyi ideig véka alá rejteni. Cleo hátradőlt az ülésen. - Én ebben nem vagyok olyan biztos. Lehet, hogy végig tudott róla, csak játszotta az ártatlant. M ax levette egyik kezét a kormányról, és megérintette Cleo lábát. - Ki fogjuk deríteni, hogy ki akar rád ijeszteni, Cleo. -
Remélem.
M ax visszatette a kezét a kormányra. Szótlanul haladtak egy ideig. Alig egymérföldnyire volt már csak a fogadó. Hamarosan otthon lesznek. Otthon. A Cleóval kapcsolatos nyugtalanító mozzanatok ellenére M ax lelkét kellemes, bizsergető érzés töltötte el, ahogy közeledtek. Életében először úgy érezte, hogy tartozik valahová. És ami a legjobb az egészben, olyan nőt talált, akinek szüksége van rá, s aki egész életében őrá várt. -
M in gondolkozol, M ax? - kérdezte Cleo lágyan.
-
Hogy megjavította-e Ben a csöpögő csapot a kétszáztizenhatosban.
Cleo elmosolyodott. A korán érkező téli éjszaka lassan ráereszkedett a partra. A fölöttük gyülekező nehéz felhők újabb esőt ígértek hajnalra. M ax kiért az utolsó kanyarból, és meglátta a Robbins Fészke fogadó fényeit a távolban. -
Cleo?
- Hm? - Cleo a majdnem üres parkolót nézte egy profi szállodatulajdonos gondterhelt tekintetével. -
Gyereket szeretnék.
Cleo elkapta a szemét a parkolóról. - Tessék? Gyereket szeretnék. - Egy gyerek biztonságérzetet adhatna, gondolta M ax. Szorosabbra fűzné a kapcsolatukat Cleóval és a barátaival. -
M iért?
M ax habozott. - M iért akarnak az emberek gyereket? -
Rengeteg oka lehet annak, ha valaki gyereket akar. És nem minden ok dicséretes. Te miért akarsz gyereket?
-
Próbára akarsz tenni? - Talán.
M ax érezte, hogy egészen megfeszül az állkapcsa, ahogy megpróbálja szavakba önteni az érzéseit. - Először is, itt az ideje. Erősen összpontosított. - A jövő hónapban leszek harmincöt éves. M egbízható jövedelemmel rendelkezem az elmúlt néhány évben megejtett befektetéseim révén. Az életvitelem kiszámítható, amióta a te alkalmazásodban állok. És magaménak tudhatlak téged.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez elegendő indok - mondta Cleo csöndesen. Felelősségteljes döntést igényel. Rengeteg szempontot figyelembe kell venni. Itt komoly elkötelezettségről van szó. - Azt hiszem, elég komolyan elköteleztük magunkat. - Tudom, csakhogy... - M itől tartasz? - kérdezte M ax gyorsan, megérezvén a gyenge pontot. - Attól félsz, hogy egy év múlva egyszerűen kisétálok az ajtón, ahogy Sylvia férje tette Sylviával és Sammyvel? Cleo M ax felé fordította a fejét, és komoly pillantást vetett rá. - Nem. - A hangja egészen halk volt és bizonytalan. - Nem, nem feltételezem rólad, hogy otthagynád a családodat. - Azt hiszed, hogy rettentő rossz apa lennék, igaz? Nézd, tudom, hogy egy férfi az én múltammal nem látszik ideális apatípusnak. De azt hiszem, meg tudnék felelni az alapkövetelménynek. Azt mondtad egyszer, hogy nem kell ahhoz kiugrani egy repülőből, hogy megtudd, mi lakozik benned. - Szerinted egy apával szemben mi az alapkövetelmény? - kérdezte Cleo őszinte érdeklődéssel. M ax rávillantotta a szemét. - Hogy kéznél legyen, ha szükség van rá. -
Hol tanultad ezt? - kérdezte Cleo.
- A saját apámtól - felelte M ax nyersen. - Olyan sok időt töltött veled? - Nem - felelte M ax. - Soha nem találkoztam vele. M ég a születésem előtt otthagyott. -
Ó! - kiáltott föl Cleo együtt érzőn.
- Az lesz a stratégiám, hogy mindent pont fordítva csinálok majd, mint ahogy az apám csinálta velem. Cleo megérintette M ax combját. - Azt hiszem, M ax, hogy belőled csodálatos apa lesz. M egkönnyebbülés áradt végig M ax testén. Bátran belevágott a csatába, és újra nyert. - Gondolod? - Igen. - Cleo a fogadó melegen hívogató fényeit nézegette. - Gondolom. - Akkor ezt meg is beszéltük. - M ax befordult a Jaguarral a parkolóba. - Talán neki is foghatnánk. - Nem várhatnánk vele vacsora utánig? - kérdezte Cleo. - Biztosra veszem, hogy a családnak rengeteg kérdése lesz hozzánk, és Ben és Trisha is mesélni akar majd az esküvői előkészületekről. Át szeretném futni a napi könyvelést, és talán O'Reillynek is lesz híre számunkra. M ax bánatosan elmosolyodott. - Hát, ha ragaszkodsz hozzá, várhatunk vacsora utánig. M ost már minden rendben lesz, gondolta M ax. De akkor mi az a nyugtalanító érzés, ami az elégedettség árnyékában továbbra is marja a lelkét? De nem is kellett volna feltennie ezt a kérdést, úgyis tudta rá a választ. Továbbra is veszélyes terepen járt. Ö tudta a legjobban, hogy Cleót ugyanolyan erőszakosan hajszolta bele az eljegyzésbe, ahogy Kimberlyvel tette annak idején. És most még nagyobb felelősséget akar a vállára tenni. Valószínűleg túl gyorsan akarta Cleót magához láncolni. Tisztában volt vele, hogy nem mutathat fel túl jó statisztikát ezen a téren. Itt minden alkalommal kudarcot vallott. Vissza kellene talán fognia magát, gondolta M ax, hírtelen megijedve saját erőtaktikájának sikerétől. Valami baj van vele. A legfontosabb dolgok mindig kicsúsznak a keze közül, miközben megpróbálja megragadni őket. Három órával később M ax mosolyogva nézte, ahogy O'Reilly felteszi a lábát a fonott zsámolyra, és elégedetten elterpeszkedik a napozóterasz egyik kagylófoteljában. - M i az, pasát játszol? - kérdezte M ax. O'Reilly jelentőségteljesen nézett rá. - Azt hiszem, sikerült végre kitalálnom, hogy miért ragaszkodsz ehhez az álláshoz, M ax. Csak vigyázz, nehogy elhízz a sok csokoládés piskótától. - M ajd teszek róla. Szerencsére mindig van mit csinálni egy ilyen öreg házban. - Igen. Erre gyorsan rájöttem magam is. M egreparáltunk néhány csapot Bennel, amíg távol voltál. Ben egyébként azt hiszi rólad, hogy egyetlen ugrással át tudsz vinni egy felhőkarcolót. - Fogalmam sincs, miért - mondta M ax. - Egyet se ugrottam át mostanában. - Gondolom, mindenki ott keresi a maga hősét, ahol tudja. - O'Reilly elvigyorodott. - Sammy irányította a vízszerelési munkálatokat. -
Sammy nagyon ért az irányításhoz.
O'Reilly elégedett képet vágott. - Nagyszerű kölök, mi? -
Igen.
- Vág az esze, mint a beretva - mondta O'Reilly. - És tehetséges is - tette hozzá M ax, a padlásszobában lógó rajzra utalva. - M ilyen apa az olyan, aki lelép és itt hagyja a kis Sammyt és egy olyan nőt, mint Sylvia? - háborgott O'Reilly. -
Nagyon rossz apa.
- Van, aki képtelen megbecsülni a szerencséjét, amikor az ölébe hullik, nem igaz? - tűnődött O'Reilly. -
Igen - helyeselt M ax. - Van, aki képtelen.
O'Reilly lapos pillantást vetett rá. - De az olyan fickók, mint te vagy én például, egy kicsit okosabbak vagyunk ennél. M i felismerjük, ha ölünkbe hullik a szerencse. M axnek úgy tűnt, hogy eddig ismeretlen mellék zöngét vél felfedezni O'Reilly hangjában. Régóta ismerte már a barátját, s mióta O'Reilly elveszítette a feleségét és a gyerekét, az erőltetett jókedélyen kívül soha más érzelmet nem lehetett kihallani a hangjából. - Igen - mondta M ax. - Van, aki felismeri, ha megfogta az isten lábát. - A kétszárnyú üvegajtóra pillantott, amely kinyílt. Ben lépett be rajta. - Gyere csak. Ben. Éppen rád várunk. - M i újság? - Ben először M axre pillantott, aztán O'Reillyre. - Igaz, hogy taktikai értekezletet fogunk tartani? - Igaz. Ülj le! - M ax rámutatott egy székre. - Úgy gondoltam, hogy előbb nekünk hármunknak kell megtárgyalnunk a problémát, mielőtt a család többi tagja elé tárnánk. Nem akarok felesleges aggodalmat okozni. O'Reilly elvigyorodott. - Ez lényegében azt jelenti, hogy M ax szerint a probléma kizárólag ránk, férfiakra tartozik. Előre figyelmeztetlek, hogy a hölgyek dührohamot fognak kapni, ha rájönnek, hogy a hátuk mögött szövögetünk terveket. - Értem. - Ben lehuppant egy székre, szemmel látható büszkeséggel, hogy ő is részt vehet a taktikai értekezleten. - Ha jól értem, azt fogjuk megtárgyalni, amit kiderítettél, amíg Cleo és M ax távol voltak. - Valahol itt vannak a jegyzeteim. - O'Reilly belekotort a nadrágzsebébe, és előhúzott egy apró jegyzetfüzetet. - Előbb felpörgetem egy kicsit M axet. M ax várakozó tekintettel nézett rá. - Találtál valamit? -
Semmi konkrétat, de ha egymás mellé teszem a meglévő adatokat, izgalmas kérdések vetődnek föl.
M ielőtt M ax rákérdezhetett volna, hogy milyen kérdésekről van szó, ismét nyílt az üvegajtó. M i folyik itt? - kérdezte Cleo az ajtóból. Trisha és Sylvia állt mellette kissé sértődött és rendkívül izgatott arckifejezéssel. Andromeda és Hajnalcsillag Cleo mögött ágaskodott. M ax ránézett a női falanxra, és halkan elkáromkodta magát. - Ennyit arról, hogy csak férfiakat vonunk be a haditanácsba - mondta O'Reilly szárazan. - Fáradjanak be, hölgyeim! - Köszönjük! - Cleo bevonult a szobába. A többiek elszántan követték. - Éppen ez volt a szándékunk. - Ki áll a recepcióspult mögött? - kérdezte M ax. - George van szolgálatban - felelte Sylvia. - Azt a néhány vendéget ő is szemmel tudja tartani. - Sylvia leült O'Reilly mellé. Ne aggódjanak, uraim, kezünkben tartjuk az események irányítását. Ha nem titok, mi célból gyűltek itt össze? - Csak szerettem volna a jelentésemet megtenni - mondta O'Reilly visszafogott hangon. - Amit leírtam ide. - M intha azt mondta volna, hogy nem sokat tudott eddig kideríteni. - Cleo letelepedett M ax mellé. - M ilyen jelentenivalója van? O'Reilly kinyitotta a jegyzetfüzetét. - Ahogy én látom a dolgokat, három magyarázat tűnik lehetségesnek az incidensekre. Az első az, amire ön és M ax is következtettek, vagyis hogy egy eszement műélvező akarja megbüntetni A tükör megírása miatt. M ax gondterhelten nézett rá. - A hangodból úgy tűnik, mintha nem ezt tartanád a legvalószínűbb magyarázatnak. - Valóban nem tartom annak - mondta O'Reilly. - Főként azért nem, mert szinte biztosra veszem, hogy a város egyetlen lakosa sem olvasta a könyvet azelőtt, hogy elkezdtem kérdezősködni róla. A helyi könyvesboltban egyetlen darab se volt belőle. - Elég kis példányszámban adták ki - mondta Cleo szégyenlősen. - És mennyi az esélye annak, hogy egy nem idevalósi olvasta el a könyvet, és nyomozta le Cleót? - kérdezte Trisha. O'Reilly megrázta a fejét. - Egy idegen mindössze három helyen szállhat meg Harmony Cove-ban: a fogadóban, a Kozmikus Harmóniában vagy a város másik végén lévő motelban. De egyik helyen sem jártak visszatérő vendégek az elmúlt néhány hónapban. Ben eltűnődött ezen. - Vagyis nem volt közöttük olyan, aki minden esetben itt lett volna, amikor az incidensek történtek. Jól mondom? -
Igen - felelte O'Reilly. - Nem állítom, hogy nem
osonhatott be valaki feltűnés nélkül a városba, hogy végrehajtsa, amit kitervelt, de mindenképpen kellett hozzá helyismerettel rendelkeznie. És Cleo szokásait is ismernie kellett. Például azt, hogy Nolan Hildebranddal randevúzott. Vagy hogy mikor szokott
esténként lefeküdni. Hogy melyik az ő szobája. M ilyen gyakran látogat át a Kozmikus Harmóniába. Ilyesmit. - Jézusom! - motyogta Andromeda idegesen. - Ez úgy hangzik, mintha Cleo minden lépését figyelték volna. - Pontosan - mondta O'Reilly. - Efféle ismeretekre csak úgy lehet szert tenni, ha valaki hosszabb időn keresztül megfigyel egy személyt. - Ami annyit jelent, hogy bárki áll is az események mögött, meglehetősen tiszta képe van arról, hogy hogyan mennek itt a dolgok. - M ax megmarkolta a botját, és felállt. Nem törődött a lábába nyilalló éles fájdalommal, ahogy odalépett az ablakhoz. Odakint vigasztalanul esett, de M ax testét melegség, nyugalom és elégedettség árasztotta el. Igazán kellemes érzés volt hazajönni. Andromeda és Hajnalcsillag kagylólevesből, árpasalátából és házi kenyérből álló különleges vacsorával fogadta őket. Sammy újabb csodálni való rajzokat tűzött a hűtőszekrény ajtajára. Az egész csapat örömkiáltásban tört ki Cleo gyűrűje láttán, és azonnal terveket kezdtek szövögetni a jövőre vonatkozóan. És ez a jövő M axet is magában foglalta. Egész gyorsan meg lehet szokni ezt az életet, gondolta M ax. De egy okos ember azt is tudja, hogy nem veheti mindezt készpénznek. És M ax okos embernek tartotta magát. M int mondtam - folytatta O'Reilly -, az illető idegen is lehet, de mindenképpen olyan személynek kell lennie, aki huzamosabb időt töltött Harmony Cove-ban. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen kisvárosban többen is látták és találkoztak vele. Lefogadom, hogy amikor fény derül a személyazonosságára, egy emberként fogják kiáltani, hogy ó, pedig milyen kedves fiú volt! - Vagy lány - tette hozzá Cleo. O'Reilly bólintott. - Vagy lány. M ax mindkét kezével a botjára támaszkodott. - Rend ben van, mi a második lehetőség? O'Reilly a jegyzeteire pillantott. - Egyértelmű kapcsolat áll fönn az incidensek kezdete és Jason Curzon halálának időpontja között. Cleo és a többiek megdermedtek. -
Te jó ég! - M ax kinézett az esőre. - Igazad van O'Reilly.
-
M int általában - mormogta O'Reilly.
- Erre magamtól is rá kellett volna jönnöm - mérgelődött M ax. - M i a csodáról beszél? - kérdezte Andromeda izgatottan. - M i köze lehet Jason halálának ehhez a szörnyűséghez? - Jason negyedmillió dollár értékű festményt rejtett el valahol - mondta M ax zordan. - És mindenki azt hiszi, hogy Cleo tud a képek hollétéről. - A mindenki, ugye, rád és Garrison Sparkra vonatkozik? - mondta O'Reilly szárazan. M ax összeszorította a fogát. - Én tudom, hogy Cleo nem ismeri a Luttrellek rejtekhelyét. De Spark még mindig azt hiszi, hogy ismeri. M ár fel is ajánlotta Cleónak, hogy adja el neki a képeket a valódi értéke töredékéért. Nem is sejtitek, hányan gondolják rólam, hogy nem vagyok túlzottan értelmes - szólalt meg Cleo. - Arra a következtetésre jutottam, hogy a cipőviseletem kelti bennük ezt a téves benyomást. O'Reilly elengedte a füle mellett a megjegyzést. - Arra gondolsz, M ax, hogy az incidensek egy átfogó terv részét képezik, ami Cleo megfélemlítésére irányul, hogy adja át a képeket? Ez is egy lehetőség - mondta M ax. - Ahogy mondtad, az időpontok egybeesnek. Nem sokkal Jason halála után kezdődött a dolog. O'Reilly eltűnődött. - De akkor miért nem írták be a fenyegető levelekbe, hogy adja át a képeket? Cleo felemelte egyik kezét, hogy felhívja magára a figyelmet. - Lehet, hogy M r. Spark, vagy akárki legyen is az, először halálra akar rémiszteni. És amikor már teljesen megtörtem és kikészültek az idegeim, akkor áll csak elő azzal, hogy adjam át neki a Luttrelleket. - Lehet - helyeselt O'Reilly. De szemmel láthatóan nem volt meggyőződve róla. M egütögette a jegyzetfüzetét a golyóstolla hegyével. - A festményekkel kapcsolatban mondanom kell még valamit. Nolan Hildebrandot is számításba kell vennünk a gyanúsítottak között. - Nolant? - Cleónak elkerekedett a szeme. - M egőrült? Nolan nem lenne képes ilyen szörnyűségre. - Ebben nem lehetünk biztosak - mondta M ax. - Ne feledd, hogy a te segítségeddel akarta megkaparintani a képeket, hogy megkaphassa Sparktól a megtalálónak felajánlott jutalmat. Cleo elfintorodott. - Nem tudom Nolanről elképzelni, hogy képes volna kiagyalni ilyen színpadias jeleneteket. És különben is őszinte volt a megrökönyödése, amikor megtudta, hogy én vagyok A tükör szerzője. Tudom, hogy az volt. Biztos, hogy nem tudott róla korábban. - Lehet, hogy csak megjátszotta a megdöbbenést - mondta M ax. - Lehet, hogy szándékosan próbálta elterelni magáról a gyanút. - Nem is tudom. - Cleo arckifejezése bizonytalanságot tükrözött. - Nolan észjárása nem ilyen tekervényes, ha érted, mire gondolok. - Azt akarod mondani, hogy kissé együgyű? - kérdezett rá Hajnalcsillag kerek perec.
Cleo összevonta a szemöldökét. - Nem éppen. Csak valahogy nem jellemző rá az efféle cselszövés. -
Talán nem - mondta O'Reilly. - Talán igen. M indenesetre nem árt, ha továbbra is számon tartjuk a gyanúsítottak között.
Cleo megadóan feltartotta a kezét. - Oké, oké! Nolan is gyanúsított. Ez esetben viszont Adrian Forrestert is nyugodtan felvehetjük a listánkra. Ugyanaz a logika vonatkozik rá is. De szeretném mindenki előtt kijelenteni, hogy nekem az a magánvéleményem, hogy egyikül sem áll az incidensek mögött. M ax Cleóra nézett. - Korábban simán elfogadtad, hogy Forrestert is felvegyük a gyanúsítottak közé. Cleo felsóhajtott. - Tudom, de akkor nagyon haragudtam rá. Azóta volt időm lehiggadni, és be kell vallanom, nem tudom elképzelni, hogy efféle tettekre ragadtatná magát. M ax eltűnődött ezen. Kénytelen volt számításba venni a lehetőséget, hogy Cleónak igaza van. Cleo belelátott az emberekbe, éppúgy, ahogy ő a festményekbe. Ezt a saját bőrén tapasztalhatta. Cleo olvasott a lelkében, és tudta, hogy mi a legfontosabb neki ezen a világon. És meg is adta neki. Belehasított a combjába a fájdalom. M ax összerándult. Kissé változtatott a helyzetén. A hosszú út Seattle-ből nem múlt el nyomtalanul. M egpróbálta tudata mélyére tuszkolni a jól ismert, régi fájdalmat, és a jelen problémára összpontosítani, miközben a szökőkúthoz lépett. -
Ha valóban Spark áll az incidensek mögött - szólalt meg csöndesen -, akkor könnyen megoldhatjuk a problémát.
M inden szem M ax felé fordult. -
Hogyan? - kérdezte Sylvia.
Holnap felhívom, és megbeszélek vele egy találkát. - M ax a türkizkék szökőkutat nézte. - M egmondom neki, hogy felejtse el a Luttrelleket. És azt is megmondom, hogy tűnjön el az életemből. O'Reilly elgondolkodva nézett rá. - Negyedmillió dolcsiról van szó. M iből gondolod, hogy Spark szó nélkül eltűnik a színről, ha ekkora a tét? -
El fog tűnni - mondta M ax.
Senki nem szólt semmit. Feszült csöndben ültek, és M axre meredtek. M ax érezte a ránehezedő tekintetek súlyát, de nem volt hajlandó megmagyarázni, hogyan akarja eltűntetni Sparkot. -
Rendben van - szólalt meg végül O'Reilly gyorsan pergő, hivatalos hangon -, ezzel pontot is tehetünk a Spark-ügy végére. Akkor talán jöhet a harmadik lehetséges magyarázat. M ax O'Reilly szemébe nézett. - Félek, hogy ez lesz a legkevésbé vonzó. Cleo a homlokát ráncolta. - M ég nem is hallottad. O'Reilly fanyarul elmosolyodott. - M axnek igen fejlett a logikája. Ö már tudja, hogy ez lesz a legkomiszabb változat. -
M i az? - kérdezte Trisha aggodalmasan.
M ax belenézett a bugyborékoló szökőkútba. - Lehet, hogy van valami Cleo múltjában, ami arra ösztönzött valakit, hogy a nyomába eredjen. - Jézusom! - suttogta Ben döbbenten. M axre pillantott. - Ezt komolyan gondolod? - Igen. - M ax Cleóra nézett, és folytatta. - Tudom, hogy egyszer már beszéltünk erről a lehetőségről, és akkor elvetettük. Nem akartam ugyanis, hogy nyugtalankodj miatta. De most nagyon úgy fest a dolog, hogy alaposabban utána kell néznünk. - M inek kell utánanéznünk? - kérdezte Cleo. - M ár mondtam neked, hogy nem volt kapcsolatom semmiféle beteges vagy megszállott emberekkel. A szüleim halálát leszámítva, semmi bizarr vagy rendkívüli dolog nem történt az életemben. - A szüleid meglehetősen szokatlan körülmények között haltak meg - mondta M ax csendesen. - Igen, de arra megvolt a logikus magyarázat - mondta Cleo üres tekintettel. - Legalábbis a hatóságok logikus magyarázatnak tartották. O'Reilly M axre pillantott. Aztán Cleo felé fordult. - Azt hiszem, ez a megfelelő pillanat ahhoz, hogy beszámoljak arról a vizsgálatról, amit az ön által tavaly nyáron megbízott magándetektív halálával kapcsolatban végeztem. Cleo O'Reillyre villantotta a szemét. - M aga nyomozott M r. Eberson halálával kapcsolatban? M iért? -
Öntől tudom, hogy a fickó a szülei halálát vizsgálta, és tudja, szeretek alapos munkát végezni - mondta O'Reilly.
- És? - Cleo várakozó tekintettel nézett rá. - Felmerüli valami gyanús körülmény a fickó balesetével kapcsolatban? - Hivatalosan nem. A rendőri jelentés szerint egyszerű balesetről volt szó. De aztán felhívtam a biztosítási ügynököt, aki átvette Eberson irodáját, és megtudtam tőle, hogy egy csomó ideig várnia kellett a beköltözéssel. M ax O'Reilly szemébe nézett. - M iért? -
M ert helyre kellett előbb hozni a tűzkárokat. - O'Reilly nagy csattanással összecsukta a noteszát. - Az irodában állítólag
tüzet okozott néhány hibás villanyvezeték. És Eberson összes irata a tűz martaléka lett. - Valóban? - kérdezte M ax halkan. Cleo átkulcsolta karjával a térdét. A szeme elkerekedett az aggodalomtól, ahogy O'Reillyt nézte. - M it akar ezzel mondani? Hogy azért ölték meg Ebersont, mert kiderített valamit a szüleim halálával kapcsolatban? O'Reilly széttárta a karját. - M egmondom őszintén, Cleo, fogalmam sincs, hová fog vezetni a nyomozás. Könnyen lehet, hogy zsákutcába torkollik. Sőt ez a legvalószínűbb. De mindenképpen utána kell járnom a dolognak. -
M it fog csinálni? - kérdezte Ben.
Folytatom a nyomozást, amit Eberson nem tudott befejezni - felelte O'Reilly. - De most, hogy M ax visszajött és vigyáz a családra, először Seattle-be megyek, hogy tájékozódjam Cleo szülei halálának a körülményeiről. M ax észrevette, hogy Cleo arca megmerevedik. - Nem hinném, hogy ez jó ötlet volna - suttogta. - M i van akkor, ha valami őrülttel találja magát szemben? - Akkor még fontosabb, hogy azonosítsuk az illetőt, nem? - tette hozzá O'Reilly. - M ielőtt valami komolyabb kárt okozhatna. Sylvia nyugtalanul fészkelődött a székén. - Nem akarom, hogy veszélybe sodorja magát, O'Reilly. M ax felfigyelt a Sylvia hangjából áradó gyengéd aggodalomra. O'Reilly bíztatóan elmosolyodott. - Hé, értek én az ilyesmihez. Ez a munkám. - Sylviának igaza van - szólt közbe Cleo gyorsan. - Ha ennyire veszélyes a helyzet, jobb volna, ha felhívnánk a rendőrséget. - Jelen pillanatban nem sok értelme volna - felelte O'Reilly. - Nincs még elég adatunk ahhoz, hogy lépni tudjunk. M int mondtam, valószínűleg zsákutcába torkolló nyomot követünk. De azért nem árt, ha minden lehetséges variációt számba veszünk. Andromeda felvonta a szemöldökét. - Én még mindig ezt a Sparkot tartom az első számú gyanúsítottnak. - Ugyanezt gondolom én is - mondta O'Reilly. - Az incidensek időpontja és a pénzösszeg nagysága ezt a verziót erősíti meg. - Nekem nem tetszik ez az egész - suttogta Cleo. - Rosszat sejtek. - M ire gondolsz? - kérdezte Trisha. - Nem tudom. Csak rossz érzésem van. M ax kinyújtotta a karját, és megfogta Cleo kezét, hogy felhúzza a székből. - Ideje nyugovóra térnünk. - Cleo ellenkezés nélkül hagyta, hogy felsegítsék, de ujjainak hidegsége komoly aggodalommal töltötte el M axet. Trisha O'Reilly felé fordult. - M ár holnap reggel elindul? - Tartok tőle. - O'Reilly Sylviára pillantott. -
De visszajön, ugye? - kérdezte Trisha. - M egígérte, hogy itt lesz péntekre, az esküvőnkre.
A világ minden kincséért se hagynám ki - felelte O'Reilly. - M indenképpen visszajövök péntekre. A legjobb öltönyömben. - Ettől féltem - motyogta M ax. Andromeda korholó pillantást vetett M axre. - Biztosra veszem, hogy M r. O'Reillynek nagyon szép a legjobb öltönye. -
Zöld színű és műszálas - felelte M ax. - Kell ennél többet mondanom?
TIZENHETEDIK FEJEZET
Másnap éjjel Cleo karját a feje alá téve felnézett a padlásszoba árnyékba borult mennyezetére. - Én is veled megyek holnap a találkádra Sparkkal. -
Nem - felelte M ax az ágy túloldaláról. - Utoljára mondom, nem akarom, hogy ott legyél.
A vita délután négy óta tartott, amióta Cleo tudomást szerzett róla, hogy M ax másnapra találkozót beszélt meg Garrison Sparkkal. Cleo azonnal közölte, hogy ő is ott akar lenni, amikor M ax tárgyal Sparkkal. M ax heves tiltakozása nemcsak megdöbbentette Cleót, de komoly fájdalmat is okozott neki. - M ax, de hát rólam van szó. Jogom van hozzá, hogy ott legyek, amikor beszélsz Sparkkal. - Cleo, hagyd abba az erőszakoskodást! M ondtam már, hogy egyedül is meg tudom oldani a dolgot. Cleo dühösen felült az ágyon. - M iért vagy olyan makacs ebben a kérdésben? M ondjál egyetlen indokot, amiért nem mehetek el! - Fogalmad sincs, hogyan kell bánni az olyan fickókkal, mint Spark. - És neked van? - Igen.
- M itől vagy te ekkora szakember? - csattant fel Cleo. -
M ondtam már, hogy Sparknak dolgoztam egy időben. Ismerem az észjárását. És ismerem a módszereit.
-
Na és? - erősködött tovább Cleo.
- És nem akarom, hogy a közelben legyél, amikor beszélek vele. - Nem vagyok ostoba liba, M ax. Ne félj, nem fogok belerondítani a terveidbe, akármire készülsz is. -
Sose mondtam, hogy ostoba liba vagy.
És annyira naiv se vagyok, mint amilyennek egyesek hisznek. - Cleo hirtelen elhallgatott. - M ax, feltűnt neked, hogy most veszekszünk komolyabban először? - Nem veszekszünk. - Nekem egészen úgy hangzik, mint egy veszekedés. - Nem veszekszünk, a rohadt életbe! Cleo megdöbbent a M ax hangjából áradó elszánt dühtől. - Rendben van, akkor csak hevesen vitatkoztunk. Bárhogy legyen is, azt hiszem, itt az ideje, hogy tisztázzuk a kommunikációs zavart, ami a jelek szerint kialakult közöttünk. -
M iféle kommunikációs zavart? - kérdezte M ax gyanakodva.
Cleo nagy levegőt vett. - Te hívtad fel a figyelmet arra, hogy mi ketten merőben eltérő stílusban szeretjük kezelni a dolgokat. És most ez a két stílus összecsapott, és minden bizonnyal a jövőben is össze fog csapni. M eg kell tehát tanulnunk bánni egymással, ha ilyesmi előfordul. - A fenébe! Semmi kedvem ilyenekről beszélgetni az éjszaka kellős közepén. - Sajnálom. M ár benne vagyunk nyakig. - Cleo megérintette M ax vállát. - Azt hiszem, M ax, tisztáznunk kellene valamit. Ideje volna leszoknod arról, hogy mindenkinek parancsokat osztogass a családban, amihez nyilván hozzászoktál a Curzon Internationalnél. Ha azt akarjuk, hogy a kapcsolatunk tényleg működjön, meg kell tanulnunk együttműködni. M ax nem mozdult. Szinte tapintható volt a feszültség közöttük. - M it akar ez jelenteni? Cleo aggodalmas arcot vágott. Úgy érezte magát, mint aki aknamezőre tévedt. — Én csak a közös problémánkról szerettem volna beszélni. M ax anélkül, hogy mondott volna valamit, félrehajtotta a takarót, és az ágy szélére ült. M egragadta a botját, és felállt. - Azt akarod mondani, hogy ha nem teljesítem a követeléseidet, akkor a kapcsolatunknak, ahogy te nevezted, vége? Max! - Cleo a mellére szorította a lepedőt. - Az isten szerelmére, én soha nem mondtam ilyet! Én csak azt mondtam, hogy el kellene simítanunk a kommunikációs problémánkat. - A kommunikációs probléma egészen úgy hangzik, mintha azt mondanád: Meggondoltam magam, Max, mégse megyek hozzád feleségül. - Ez nem igaz! - tiltakozott Cleo. - Csak egy kis félreértés van közöttünk, ennyi az egész. - Ne etess engem ezekkel az áltudományos elméletekkel! - M ax ijesztő szemmel nézett Cleóra. - Térj a lényegre! - Nincsen lényeg. - Cleo kissé összezavarodott M ax fenyegető viselkedésétől. - Én csak azt akartam mondani, hogy ne várd el tőlem, hogy szó nélkül félreálljak és alázatosan végignézzem, ahogy átveszed az irányítást a családban és mindenben. Nem csoda, hogy Kimberly nem mert kinevezni az igazgatótanácsba. Tudta, hogy ráteszed a kezed a Curzonra, mihelyt lehetőséget kapsz rá. M ax úgy nézett rá, mint akit pofon csaptak. M egszorította a bot markolatát. - Tényleg azt hiszed, hogy ez jár a fejemben? Hogy át akarom venni az irányítást a családod és a fogadód felett? Cleo megrémült. - Dehogyis! - Feltérdelt az ágy közepén. - M ax, te mindent félreértesz. - Valóban? M it értettem félre? Számomra teljesen egyértelműnek tűnik a dolog. Azt mondtad, hogy ellenőrzésem alá akarom vonni a családodat, és ha nem viselkedem úgy, ahogy te akarod, visszalépsz a házasságtól. Kihagytam volna valamit? - Nem fogok visszalépni a házasságtól. És ha megkérhetnélek rá, ne adj olyasmit a számba, amit soha nem mondtam. -
A te szavaidat használtam.
Cleo elvesztette a türelmét. - M i a fene bajod van? M iért nem akarod, hogy elmenjek veled Sparkhoz? -
M ert nem akarom, hogy ott legyél, és kész. Nem elég világos?
-
Nem, nem elég világos.
M ax az ablakhoz ment, és kinézett a sötétbe. - Ennél több magyarázatot nem adok. És ha neked ez nem tetszik, akkor tedd meg a lépéseket, amiket jónak látsz. A M ax hangjából érződő teljes kiábrándultság lett Cleo veszte. A szavakból olyan jeges magányosság áradt, ami telibe találta Cleo szívét. Hányszor érezhette magát M ax ugyanilyen kiszolgáltatottnak, amikor mások döntöttek a sorsáról; arról, hogy mikor
küldik újabb nevelőszülőhöz. Cleo halkan fölkiáltott, szinte belehasított lelkébe a fájdalom. Felugrott az ágyról, és odaszaladt M axhez. Átkarolta a derekát, és nekinyomta arcát M ax meztelen mellkasának. -
M ax, van egy jó hírem számodra. Ezúttal nem úgy fog végződni a dolog.
M ax bizonytalan mozdulattal megérintette Cleo haját. - Ezt hogy érted? Cleo felnézett, M ax tekintetét kereste. Aztán két kezébe fogta M ax konok állát. - Senki nem fog kihajítani a családból azért, mert olyan makacs vagy időnként, mint egy öszvér, és megmagyarázhatatlan kényszert érzel a parancsolgatásra. Tényleg? - M ax Cleo arcát kereste a szemével. Tekintete még komor volt az imént összegyűlt viharfellegektől, de már megcsillant benne egy halvány reménysugár. - Tényleg. - Cleo lábujjhegyre állt, és gyengéden megcsókolta M ax száját. - Te a családhoz tartozol. Emlékszel? Nem számít, ha időnként kudarcot vallasz. M ég soha nem látta ilyen rejtélyesnek M ax szemét. - Biztos vagy benne? Biztos vagyok. - Cleo elmosolyodott. - Cserébe persze meg kell tanulnod elviselni néhány olyan gyarlóságomat, ami valószínűleg a jövőben is bosszantani fog. Először is nem mondok le róla, hogy ott legyek veled, amikor találkozol Sparkkal. De hát ez része a családi életnek. Egy kicsit adunk, egy kicsit kapunk. Ja kérem! Semmi sem tökéletes. M ax nem mosolygott. - Cleo... - Igen? - Nem érdekes. M ax közelebb húzta magához, és olyan erősen megszorította, hogy Cleo már attól tartott, hogy elreped a bordája. Aztán megfogta a kezét, és az ágyhoz vezette. Hosszú idő eltelt, mire M ax megmozdult, és óvatosai lefordult Cleóról. - Holnap velem jöhetsz - mondta. Cleo nem értette, hogy miért mondja ezt olyan hangon, mint egy hazárdjátékos, aki a legesélytelenebb lóra teszi föl minden vagyonát. A találkára semleges terepen került sor. Spark azt javasolta M axnek, hogy egy kis motelben találkozzanak, negyven mérföldre Harmony Cove-tól. M ax beleegyezett. Gondolatai szinte egész éjszaka a találkozó körül forogtak, de még így sem volt kellően felkészülve a feltörő emlékáradatra, ami megrohanta, amikor Spark kinyitotta a kis lakosztály ajtaját. Akárhogy csűrjük-csavarjuk is a dolgot, gondolta, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy sokkal tartozik Sparknak. Végül is Spark volt az, aki lehetővé tette, hogy a festészet iránt érzett nagy szenvedélyének hódolhasson. Spark volt az, aki kezébe adta a legbriliánsabb festményeket, amiket a nyugati parti festők az utóbbi húsz évben alkottak. Sparknak köszönhette, hogy megismerkedett Jason Curzonnal. Igen, igen, igen. - Spark arckifejezése visszafogott derűt, és némi elismerést tükrözött. - Régóta nem találkoztunk, Fortune. Úgy tűnik, te egész jól elboldogultál időközben. Nehéz elhinni, hogy kifutófiúként kezdted nálam. Spark alig változott valamit az elmúlt tizenkét év során, gondolta M ax. Ugyanolyan csiszolt és modoros, mint régen. Ugyanolyan fölényesen görbítette le a száját, és ugyanazt az unott, leereszkedő arckifejezést öltötte magára, ami igencsak hasznosnak bizonyaik a nyúlszívű műgyűjtők megfélemlítése érdekében. -
Nem érdemes időt vesztegetnünk a nosztalgiázásra
szólalt meg M ax. Kissé megszorította Cleo karját. - Azt hiszem, ismered a menyasszonyomat. A menyasszonyod? - Spark szomorkásán elmosolyodott. - Bocsásson meg, kérem, de nem volt tudomásom róla, hogy elkövette azt a súlyos hibát, hogy beleszeretett Fortune-ba. M ilyen kár. Fáradjon beljebb! Cleo rávillantotta a szemét, miközben belépett a szobába. - A festmények ügyében vagyunk itt, M r. Spark. Javaslom, hogy szorítkozzunk erre a témára. - Ó, persze! A Luttrellek. - Spark hellyel kínálta Cleót és M axet, aztán ő is leült az egyik székre. Laza mozdulattal keresztbe vetette a lábát. - Be kell vallanom, igencsak meglepett a tegnapi telefonhívásod, M ax. Vehetem ezt úgy, hogy üzletet akarsz kötni velem? - Nincs üzlet - mondta M ax. - Ha, és amikor előkerülnek a Luttrellek, azok kizárólag az én tulajdonomat fogják képezni. És nem áll szándékomban eladni őket. - Birtokomban van egy adásvételi szerződés Jason Curzontól. - Spark fölényesen nézett rájuk. - Az áll benne, hogy Curzon nem sokkal a halála előtt eladta nekem a Luttrelleket. - Az a szerződés ugyanolyan hamis, mint a M araston kép, amit tavaly adtál el egy portiandi gyűjtőnek - mondta M ax nyugodt
hangon. Spark összehúzta a szemét. - Nem tudod bizonyítani, hogy hamis. M ax halványan elmosolyodott. - Dehogyisnem. Nálam van az eredeti. Spark szemében dühös fény villant. De egy pillanat múlva már el is tűnt. - Hazudsz. M ax végtelen türelemmel megrázta a fejét. - Nem, Spark, nem hazudok. M indketten tudjuk, hogy én sohasem blöffölök. Három évvel ezelőtt vettem meg az eredeti képet. Azóta ott lóg a páncéltermemben. De ha ragaszkodsz hozzá, hogy előhozakodj a szerződéssel, kapcsolatba léphetek a portiandi gyűjtővel, és javasolhatom neki, hogy vizsgáltassa meg a képet egy szakértővel. - És e pillanatban te vagy a M araston képek legnagyobb szakértője. - Pontosan. - M ax vállat vont. - És én boldogan rendelkezésére bocsátom majd a szakértelmemet. Gondolom, a portiandi műgyűjtő igencsak hálás lesz érte. Azt hiszem, nem nagy merészség azt állítani, hogy talán a pénzét is vissza fogja kérni. És erős a gyanúm, hogy a jövőben egyetlenegy képet sem fog tőled vásárolni, ahogy a többiek se, akik tudomást szereznek az esetről, aminek a híre futótűzként fog elterjedni bizonyos körökben. - Gazember - mondta Spark, de a hangja inkább fásultnak tűnt, mintsem mérgesnek. Spark a lelke mélyén mindig is üzletember volt, gondolta M ax. Nem érzi tragédiának, ha elveszít valamit. - Csodálkozom, hogy még mindig foglalkozol hamisítványokkal. Azt hittem, rég feladtad ezt a vonalat. Végtére, valódi képekkel is egészen jól üzletelsz. Hát akkor mi a baj? Nem tudsz ellenállni a könnyen szerzett pénznek? - Van, aki sosem változik meg, nem igaz, Fortune? - Spark mosolya leginkább egy hiénáéhoz hasonlított. - Te ugyanolyan haszonleső maradtál, mint voltál. De hogy ennyire lealacsonyodj, hogy szép fiatal nők elcsábításával szerezd meg azt, amit akarsz, sose hittem volna rólad. M ég a régi szép időkben is tartottad magad néhány idegesítő etikai normához. Azok a normák nem voltak túl magasak, emlékezett vissza M ax. A megállapodás, amit Sparkkal kötött, egyszerű volt és világos. Cserébe azért, hogy képekkel foglalkozhat, ami fontosabb volt számára, mint a víz és kenyér, M ax beleegyezett, hogy nem hangoztatja a véleményét Spark kuncsaftjai előtt. Hacsak a kuncsaftok ki nem kérik a véleményét az adott képről. Egyedül Jason Curzon volt kíváncsi Spark nyers modorú kifutófiújának a véleményére. M ax Cleo reagálását figyelte a szeme sarkából. Az idegesség jeges görcsbe rántotta a gyomrát. Előre tudta, hogy mi lesz, ha Cleót is magával hozza a találkozóra. Ezért is küzdött annyira, hogy távol tartsa ettől a helytől. De Cleónak a saját finom módszereivel végül sikerült megtörnie az ellenállását. M ax az éjszaka közepén úgy döntött, hogy lesz, ami lesz, magával viszi. Nem tudhatta, hogyan fog reagálni Cleo, ha bepillantást nyer távolról sem makulátlan múltjába, mégis letette a kezébe a sorsát. - M egértettük egymást, Spark? - kérdezte M ax csendesen. - Azt hiszem, igen. - Spark Cleo felé fordult. - Elmesélte valaha a vőlegénye, hogy miből állt a munkája, amikor nálam dolgozott? Cleo gyors pillantást vetett M axre. - Azt mondta, hogy változatos munkát végzett. Azt bizony. - Spark önelégült képet vágott. - Nagyon is változatos munkát. Neki kellett összegyűjtenie a meglehetősen kétes hírű forrásokból származó rendkívül értékes festményeket. Fortune állandóan pisztolyt hordott magánál, amikor nekem dolgozott, M s. Robbins. Azt hiszem, ez híven tükrözi munkájának természetét. Cleo a homlokát ráncolta. - Gondolom, hogy értékes művészeti alkotások szállításánál elengedhetetlen egy két óvintézkedés. Ó, hát persze, természetesen! - vigyorgott Spark. - Különösen, ha ezeket a műalkotásokat olyan gyűjtőktől vesszük át, akik szorosan kötődnek az alvilághoz. Aztán ott vannak azok a kétes eredetű festmények is, amiket M ax szemrebbenés nélkül kikézbesített a vásárlóknak. -
Úgy érti, hogy hamis képeket? - kérdezte Cleo.
Pompás hamisítványokat, M r. Robbins. - Spark sértődöttséget színlelt. - M ax a megmondhatója, hogy milyen komoly hangsúlyt fektetek arra, hogy csak első osztályú hamisítványok kerüljenek ki a kezem alól. Az esetek kilencven százalékában senki nem tudna megkülönböztetni egy eredeti képet egy Spark hamisítványtól. -
Kivéve M axet? - kérdezte Cleo.
Spark felsóhajtott. - Sajnálatos módon, igen. M axnek szinte természetfölötti érzéke van ahhoz, hogy megkülönböztesse a hamisat a valóditól. Időnként ez az adottsága rendkívül hasznosnak bizonyul. M áskor viszont igencsak bosszantó. - Ha jól értem, arra használta fel M ax adottságát, hogy megóvja magát az átveréstől - vonta le a következtetést Cleo. Ugyanakkor tartott tőle, hogy esetleg elszólja magát, amikor maga akart átvágni valakit. - Pontosan, M s. Robbins. - Spark szeme csillogott. - Ismereteim szerint mindössze egyszer kapott tisztességrohamot szoros
együttműködésünk során. Ez akkor történt, amikor Jason Curzonnak kézbesített ki egy festményt. De így utólag visszagondolva hajlok arra, hogy nem is annyira a tisztesség, mint inkább a haszonlesés vezérelte a döntését. M ax soha nem szalasztott el egyetlen olyan lehetőséget sem, amiből előnyt kovácsolhatott a maga számára. M ax merev tekintettel nézett Sparkra. - M egállapodást kötöttünk, Spark. M egmondtam, hogy nem fogok hazudni, ha valamelyik kliens megkérdezi a véleményemet a képről. Egyedül Jason kérdezte meg. - És nem sokkal ezután M ax otthagyta a nálam betöltött kifutófiúi állását, és elfogadta Curzon jóval nagyobb haszonnal kecsegtető ajánlatát. - Spark halvány mosolyt küldött Cleo felé. - M ég egyszer azt ajánlom, M s. Robbins, hogy legyen óvatos Fortune-nal. Amint sikerül megkaparintania a Luttrelleket, továbbáll. - Elég ebből, Spark! Azt hiszem, egymás értésére adtuk, amit akartunk. - M ax felállt. Spark elegáns mozdulattal megrándította a vállát. - M i mindig megértettük egymást, Fortune. És még valamit. Ne felejtsd el Nolan Hildebrand tudomására hozni, hogy nem foglalkozol többé a Luttrellek megszerzésével. -
Ha ragaszkodsz hozzá.
M ax ráfektette mindkét kezét a sasfejre, és Cleóra nézett. A lelkét mardosó rossz előérzet szinte élve felfalta. - M enjünk, Cleo. Cleo szó nélkül felállt, és elindult az ajtó felé. M ax követte. - Fortune - szólalt meg Spark halkan mögötte. M ax hátrapillantott a válla fölött. - M i van még, Spark? Javaslom, hogy gondold meg magad. Van egy kliensem, aki kész negyedmilliót kifizetni a Luttrellekért. M egfelezhetjük a bevételt. Gondold át a dolgot. - A képek nem eladók - mondta M ax. - Féltem, hogy ezt fogod mondani. - Spark fölemelte egyik kezét. - Hát akkor, isten áldjon. Remélem, nem botlunk a közeljövőben egymásba. - Annak én is nagyon örülnék. Jut eszembe, talán érdekel, hogy az ügyvédemnél letétbe helyeztem egy lepecsételt levelet, amit csak akkor bont föl, ha valami sajnálatos szerencsétlenség történne velem. A levél egy listát tartalmaz azokról a kiváló hamisítványokról, melyek kedvenc vevőid lakásának falát díszítik. - Te világéletedben hálátlan bitang voltál. - Spark gúnyosan legörbítette a száját. - Sose félj! Gyertyát fogok gyújtani a további jó egészségedért. Köszönöm. A megállapodásunkat részemről továbbra is érvényesnek tekintem, Spark. Ha te nem állsz az én utamba, én sem állok a te utadba. Spark M axre pillantott. - Kíváncsi lennék rá, hogyan fogsz alkalmazkodni a házasélethez. Cleo megfordult az ajtóban. - M eg fogja oldani a dolgot, M r. Spark. M ax észrevette Cleo szemében a melegséget. A feszültség lassan kezdett fölengedni benne. M inden rendben lesz. Cleo nem fogja fejére olvasni a múltját. M ax kiment Cleo után a folyosóra, és becsukta maga mögött Spark szobájának ajtaját. Szó nélkül megfogta Cleo karját, aztán kisétáltak a motel ajtaján a hideg, ködös esőbe. - Hát, túl vagyunk rajta - szólalt meg Cleo, amikor M ax kinyitotta a Jaguar ajtaját. - M i a véleményed? - Sparkról? - M ax Cleo szemébe nézett. - Ugyanaz, ami előtte is volt. Nem ő áll az incidensek mögött. De ha tévednék, és mégis ő az, aki fenyegetéseket küldözgetett neked, vagy Hildebrandot használta fel erre a célra, abba fogja hagyni ezután. -
Biztos vagy benne?
Igen. Spark és én ismerjük egymást. Tisztában van vele, hogy tönkreteszem, ha az utamba áll. De azt is tudja, hogy békén hagyom, ha ő is békén hagy engem. Cleo megborzongott. - Hogy állhattál be egy ilyen alakhoz dolgozni? -
Szükségem volt az állásra.
M ax becsapta az ajtót, és megkerülte a Jaguar orrát. Beült a volán mögé, és Cleo felé fordult. Nem tudta, hogy mit mondjon. Cleo elgondolkodva nézett maga elé. - Azt hiszem, tudom már, hogy miért nem akartál ma reggel magaddal hozni. - Világéletemben büszke voltam rá, hogy nem vallottam kudarcot - mondta M ax csöndesen. - De most, Így visszagondolva, nagyon úgy fest a dolog, hogy az egész életem egy merő kudarc volt. - Dehogy - mondta Cleo. - Csak egy kicsit csüggedt vagy ma reggel. Nemsokára elmúlik. -
Úgy gondolod?
- Biztos vagyok benne - válaszolta Cleo. Áthajolt a másik ülésre, és megcsókolta M axet. - Feladom. - Ben a tükörképére vigyorgott. - Képtelen vagyok rájönni, hogyan kell ezt az ostoba csokornyakkendőt megkötni. Soha életemben nem kellett még ilyesmit magamra aggatnom. - Várj egy kicsit, jövök, mihelyt végeztem Sammyvel. - M ax Sammy nyakkendőjére koncentrált. - Emeld föl az állad, kölyök! Így ni. Sammy szófogadóan felemelte az állát, és M ax megkötötte az apró szmokinghoz illő fekete csokornyakkendőt. - Donald kacsát is magammal vihetem? -
Nem tudod hová tenni a szertartás alatt. Ne feledd, hogy neked kell majd vigyázni a gyűrűre! - M ax befe-
jezte a mutatványát, és kritikus szemmel vizsgálgatta a művét. Sammy ugyanannak a fekete-fehér esküvői öltözéknek a tökéletes miniatűr másában feszített, amit Ben és M ax viselt. M ax tudatában volt, hogy mind Ben, mind Sammy számára ez az első alkalom, amikor a szmoking viselésének művészetét kipróbálhatják. Azzal biztatta őket, hogy soha nem késő az ilyesmit elkezdeni. - Jól festesz, kölyök. - M ax elégedetten bólogatott. - A mamád se fog rád ismerni. Sammy szemügyre vette magát a tükörben. - Éppen úgy nézek ki, mint Ben, ugye, M ax? - Hát persze. - M ax megfogta az apró fekete zakót, és óvatosan belebújtatta Sammy kezét. Aztán eligazgatta alatta az apró övsálat. - És ettől a pillanattól kezdve, bármit is csinálsz, vigyázz, hogy ne piszkold össze a ruhádat, amíg véget nem ér a ceremónia, megértetted? - Persze, M ax. M ajd vigyázok rá. Szerinted O'Reilly vissza fog érni? - Sammy nyugtalannak látszott. M ár egy órája O'Reilly várható késése miatt aggódott. - Azt mondta, hogy itt lesz időben - emlékeztette M ax Sammyt. - És ha O'Reilly mond valamit, azt be is szokta tartani. A dolog úgy állt, hogy M ax maga is aggódott egy kicsit, de nem állt szándékában kimutatni. O'Reilly szinte megszállottja volt a pontosságnak. M i tagadás, kissé túlfeszítette a húrt a mai napon. M ax negyedszer nézett az órájára az elmúlt húsz percben. A ceremónia egy óra múlva kezdődik a Kozmikus Harmóniában. Ben a nyakkendője végét babrálta. - Lehet, hogy defektet kapott. - A tekintete találkozott M ax aggódó pillantásával a tükörben. Lehet - hagyta rá M ax. - De van kocsitelefonja. Felhívott volna, ha tudja, hogy elkésik. Na, majd én megkötöm azt a nyakkendőt. Ha sokáig játszadozol vele, vasalhatjuk újra. - Nem tudom, hogy miért kell így kirittyenteni magunkat - dohogott Ben. - Tiszta időpocsékolás. Úgy érzem magam ebben a szerelésben, mint egy idióta. - M ihelyt meglátod Trisha tekintetét, azonnal rájössz, hogy érdemes volt felvenni. A nők megvesznek a szmokingos férfiakért. - Igen? - Ben felvillanyozódott a hírtől. - Gondolod, hogy Trishának tetszeni fog? - Nekem elhiheted. - M ax fogta a fekete nyakkendőt, és tökéletes masnit formált belőle. - El fog olvadni s gyönyörűségtől. Ben a fehér, keményített inget tapogatta. - Nem tudom mire vélni ezeket az apró redőket. Nem gondolod, hogy lányok viselnek ilyesmit? - A férfiak közel kétszáz éve hordanak hasonló redőket az ingükön. Igazán jó nevű elődeid voltak. - Biztos vagy benne, hogy nem úgy nézek ki, mint egy pincér valamelyik flancos étteremben? - kérdezte Ben bizonytalanul. - Úgy nézel ki, mint James Bond - nyugtatta meg M ax. Ben felvonta a szemöldökét. - Én inkább rád hasonlítanék - mondta mogorván. - Akkor biztos nem festenék úgy, mint egy idióta. Tudod, M ax, te mindig úgy nézel ki, ahogy ki kell nézni. - Ben a szavakat kereste. - Te mindig jól nézel ki. M axet eddig ismeretlen melegség öntötte el. Nem emlékezett olyan esetre, hogy őt tekintette volna valaki példaképének. - Az a lényeg, hogy úgy viselkedj az öltönyödben, mintha te lennél a legnagyobb menő a társaságban. -
Ha te mondod. - Ben a tükörből nézte, ahogy M ax megköti rajta a csokornyakkendőt. - Hol tanultad ezt?
-
Jason tanított meg rá.
Régi emlékek kavarodtak föl M axben, miközben befejezte a nyakkendő megkötését és megigazította Ben inggallérjának az élét. Tizenkét évvel ezelőtt ő is éppen ilyen bizonytalanul feszengett a szmokingban, ahogy most Ben. Jason kötötte fel rá a nyakkendőt, sőt a mandzsettagombok viselésére is neki kellett megtanítania. Kellemes érzéssel töltötte el M axet, hogy egy olyan fiatalemberrel oszthatja meg most az elegáns öltözködés művészetének titkait, aki ugyanolyan naiv, romlatlan és kiforratlan, amilyen ő volt annak idején. Na, kész is vagyunk. Nézzük csak! - Hátralépett egy lépést, és végigmustrálta a művét. - Tökéletes. Úgy festesz, mint aki évek óta szmokingban jár.
Ben szemügyre vette magát a tükörben. Elégedettség csillant meg a szemében. Kihúzta magát. - Valahogy öregebbnek nézek ki, nem? - Klassz vagy - jelentette ki Sammy. - Klasszul nézel ki, Ben. - Egész jó, ugye? - Ben magára húzta a szmoking kabátot. - Olyan vagy, mint M ax - mondta Sammy. Felmarkolta Donald kacsát, és a hóna alá nyomta. - Hát akkor, azt hiszem, készen is lennénk, nem? - Ben elfordult a tükörtől, és tett néhány kackiás lépést. Sammy rémült arcot vágott. - Nem indulhatunk el, amíg O'Reilly meg nem érkezik. -
M egvárjuk O'Reillyt - nyugtatta meg M ax. - M enj az ablakhoz, Sammy, és figyeld, hogy nem jön-e.
-
Oké! - Sammy az ablakhoz szaladt.
M ax Benre pillantott. - Van itt még valami, amit el kell intéznünk, mielőtt elindulnánk a Kozmikus Harmóniába. - M ax benyúlt a zakója zsebébe, és kihúzott egy repülőjegytartó tasakot. -
M i ez? - kérdezte Ben zavartan.
Két jegy a nászutatokra. - M ax félrehajtotta Ben szmokingjának hajtókáját, és bedugta a tasakot a belső zsebébe. Elutaztok Hawaiira egy hétre. A család ajándéka. Bennek leesett az álla. – Hawaiira? Azt hittem, hogy Seattle-be megyünk Trishával. Változott a program. M a délután elkocsikáztok Seattle-be, de ahelyett, hogy bejelentkeznétek valamelyik belvárosi hotelba, egyenesen kimentek a repülőtérre. - M ax összecsücsörítette a száját. - Az éjszakát a reptéri szállodában töltitek. A gépetek reggel hétkor indul. - Hawaii? - Ben kábultan nézett rá. - De mi nem engedhetjük meg magunknak Hawaiit. M int mondtam, ez az út a család ajándéka. - M ax futó pillantást vetett magára a tükörben, és egy mozdulattal megkötötte a nyakkendőjét. - Na figyelj rám. Ben! Honoluluban egy limuzin fog várni rátok. A sofőr egy táblát tart majd a kezében, amire a nevetek lesz felírva. -
Egy limuzin? Atyaisten! Trisha nem fogja elhinni.
-
Előre ki van fizetve az egész. M ég borravalót sem kell adnotok, világos?
-
Igen, persze. Nincs borravaló.
- A limuzin elvisz benneteket a Curzon Paradise-hoz. Jobbra lesz a parton. Ti kapjátok az egyik esküvői lakosztályt. - Esküvői lakosztályt? - Ben egyik ámulatból a másikba esett. - De hát az biztos egy csomó pénzbe került! Valóban, gondolta magában M ax, de nem állt szándékában Ben orrára kötni. - A szállodaigazgató régi barátom - mondta könnyedén. - Úgy érzi, hogy hálával tartozik nekem. - Az állását köszönhette M axnek, de ez most nem számított. M ax kifizette a teljes árat a lakosztályért. M ost, hogy már nem dolgozott a Curzonnak, nem akart szívességet kérni a vállalattól. - Ki lesz fizetve minden. -
M inden?
- A szobaszámla, az összes szállodai étkezés, a búvárfelszerelés, de még a hawaii ruha is, amit Trishának fogsz venni. M inden. -
Ezt egyszerűen nem tudom elhinni! - hüledezett Ben. - Trisha tud róla?
M ax elmosolyodott, és lassan megrázta a fejét. - Nem. Neked kell elmondanod neki ma délután, útban a reptér felé. - Teljesen odalesz - lelkendezett Ben. - Iszonyúan fog örülni. -
Akkor minden rendben is van.
-
A fenébe, M ax! Nem ilyen egyszerű a dolog. - Ben M ax szemébe nézett. - Hogyan hálálhatom ezt meg neked?
M ondtam már, hogy a család ajándéka, és nem egyedül az enyém. És úgy hálálhatod meg a legjobban, ha féltő gondját viseled Trishának és a gyereknek. -
Úgy lesz - fogadkozott Ben.
-
És a nászút után azonnal visszajössz, és kihúzol a pácból, amibe a csatornaszerelési munkálatok során kerülök majd.
Ben elvigyorodott. - Ne aggódj. Nem hagylak benne a pácban. Hű az anyját, ez hihetetlen! Hawaii! Remélem, nem vallok kudarcot a repülőtéren, vagy nem csinálok magamból bohócot abban az előkelő szállodában. M ax a vállára tette a kezét. - Ide figyelj, barátom, adnék neked egy jó tanácsot, amit szeretném, ha megjegyeznél egy életre. Bennek azonnal kitisztult a feje, és várakozó tekintettel nézett M axre. - Hallgatom. - Nem olyan nagy baj, ha kudarcot vall időnként az ember - mondta M ax. - M egjegyezted? -
Igen. - Ben lassan elmosolyodott, de a szeme továbbra is komoly maradt. - Azt hiszem, meg tudom jegyezni.
- Itt van! Itt van! - kiabált Sammy. - Látom már O'Reillyt. M ost száll ki az autójából. -
Zöld öltöny van rajta? - kérdezte M ax.
- Nem. Ugyanolyan szmokingban van, mint mi. És van nála egy nagy csomag is, fényes papírba csomagolva. - Hát akkor meg is vagyunk - mondta M ax. - M ehetünk. - Kezébe vette a fekete szmokingkabátot, és belebújt. Aztán megfordult, hogy még egy pillantást vessen Benre és Sammyre. Halványan elmosolyodott. - El fogjuk kápráztatni a hölgyeket. Ben és Sammy egymásra mosolygott. O'Reilly föl-alá járkált az előcsarnokban, és idegesen nézegette az óráját, amikor M ax, Ben és Sammy néhány perc múlva leértek a lépcsőn. George, aki a család esküvői kötelezettségei miatt ma korábban elfoglalta hivatalát, rájuk mosolygott. -
M i tartott ennyi ideig? - kérdezte M ax.
-
M ajd később elmondom - felelte O'Reilly halkan.
-
Szia, O'Reilly! - Sammy odaszaladt O'Reillyhez, és közvetlenül előtte megállt. - M ár féltem, hogy nem jössz vissza.
O'Reilly lehajolt Sammyhez, és elvigyorodott. - M egígértem neked, hogy időben itt leszek, nem igaz? - Aha. - Sammy tekintetéből mélységes megkönnyebbülés áradt. - Azt mondta Ben, hogy biztosan elromlott az autód vagy ilyesmi. - Nem, csak akadt még egy kis teendőm. Hé, hadd nézlek benneteket, gyerekek! Hű, de ki vagytok rittyentve! Látom, M ax megint kitett magáért. Ő az egyetlen az ismeretségi körömben, aki rendesen meg tud kötni egy csokornyakkendőt. Az enyém előre gyártott. - M ax azt mondta, hogy szépen kell kinéznem, mert én fogok vigyázni a gyűrűkre - magyarázta Sammy. - Rendkívül fontos feladat - mondta O'Reilly. Fölegyenesedett, és Ben felé fordult. - Szóval elérkezett a nagy nap. Felkészültél? - Ennél felkészültebb már nem is lehetnék - felelte Ben, és a szeme boldogan csillogott. - A család befizetett minket Trishával Hawaiira. El tudod ezt képzelni? O'Reilly lapos pillantást vetett M axre. - Igen, el tudom képzelni. - Átnyújtotta az ajándékot Bennek. - Ezt neked hoztam és Trishának. - Kösz szépen. - Ben átnyújtotta a csomagot George-nak. - Tegye a többi közé, legyen szíves. Trisha azt mondta, hogy majd együtt bontjuk ki őket, ha visszaértünk. - Rendben - mondta George, és bedugta a csomagot a pult mögé. Aztán bozontos szemöldöke alól elismerően végigmérte Bent. - Sok szerencsét. Ben! - Á, nagyon köszönöm. - Ben M axre pillantott. - Hát, azt hiszem, itt az idő. - Itt az idő. - M ax még egy utolsó pillantást vetett védenceire. Kissé felvonta a szemöldökét, amikor meglátott egy piszokfoltot Sammy orra hegyén. - M ivel kented össze magad? - kérdezte, miközben előhúzott egy papír zsebkendőt a pult mögül. - Nem t'om. - Sammy mozdulatlanul állt, miközben M ax letörölte a maszatot az orráról. - Lehet, hogy Donald kacsával. - Persze. Tudhattam volna. - M ax bedobta a papír zsebkendőt egy apró szemetesedénybe a pult mögött. - Irány a kocsi! Sammy kiszaladt a bejárati ajtón. Ben valamivel lassabb, de nem kevésbé izgatott léptekkel követte. M ax megvárta, míg hallótávolságon kívül érnek, aztán O'Reillyre nézett. - M ennyire komoly a dolog? Bárcsak tudnám rá a választ - felelte O'Reilly. - M ajd később elmesélem az egészet. Egyelőre csak annyit, hogy Cleót egy pillanatra sem szabad egyedül hagynunk. M ax ereiben megfagyott a vér. - Úristen, O'Reilly, nem teheted velem, hogy bedobsz egy ilyen félmondatot, aztán közlöd, hogy majd később elmeséled. -
Hosszú történet. Nem akarok Sammy és Ben előtt beszélni róla.
-
Kapcsolatban áll talán Cleo szüleinek a halálával?
- Lehetséges. Egyelőre nem tudom rá a választ, M ax. Sajnálom. - Hogy az ég szakadna rá! - M ax vadul megmarkolta a botját, és elindult a Jaguar felé. - El tudod képzelni, hogy ez volt az első esküvő, amin a sajátom óta részt vettem? - kérdezte O'Reilly másfél óra múlva, ahogy a büféasztal mellett álltak M axszel. - Akkor ez pont kettővel több, mint ahányon én voltam. - M ax beleharapott a gusztusos lazacos szendvicsbe, amit most emelt föl az asztalról. - Ne tréfálj velem! - mondta O'Reilly. - Olyan magabiztosnak tűntél a vőfélyszerepben, mintha ezerszer csináltad volna. - A ruha teszi. - M ax lenyelte a falatot. - Ha egy férfi az alkalomnak megfelelően öltözködik, akkor olyan benyomást kelt, mintha ura lenne a helyzetnek, és ezzel már félig csatát is nyert.
-
Ez úgy hangzik, mint Jason Curzon valamelyik bölcsessége.
-
Az is.
M ax végigpásztázta a tömeget, Cleót keresve a szemével. Egy csoport közepén álldogált, helyi lakosokkal, valamint Andromedával és Hajnalcsillaggal. Cleo haja kontyba volt fogva, ezúttal jóval szorosabbá, mint a szokásos laza megoldás. Egy szál sárga rózsa volt beletűzve, ami csodálatos kontrasztot alkotott sötét hajkoronájának mélyvörös árnyalatával. Cleo szívfájdítóan nőies volt mélyen kivágott, derékban összefogott sárga ruhájában. De hát Cleo látványába minden alkalommal belesajdult a szíve. El nem tudta képzelni, hogy az iránta érzett vágy elhalványulhat-e benne valaha. Gyanította, hogy az évek múlásával még erősödni is fog. A Kozmikus Harmónia hölgytagjai fantáziadús sárga-fehér dekorációba öltöztették az öreg épületet. M inden trükköt bedobtak, amivel az esküvő fényét emelni lehetett. Trisha földig érő krémfehér ruhában, fején apró kalappal és fátyollal, sugárzó arccal állt Ben mellett a terem közepén. Ben olyan képet vágott, mintha most koronázták volna királlyá. Ahogy elkapta M ax pillantását, elmosolyodott. Sammy ide-oda száguldozott a tömegben, és mindent megkóstolt, amiről gyanította, hogy cukrot tartalmaz. - A gyerek igencsak fel lesz dobva estére - jegyezte meg O'Reilly. - Honnan a pokolból van ezeknek ennyi energiájuk ebben a korban? M ax O'Reilly felé fordult, felfigyelve a hangjából áradó szelíd szomorúságra. - Vesszek meg, ha tudom. Na, gyerünk a történettel, O'Reilly! Kezdd a legvégén! O'Reilly bekapott egy szendvicset. - M ég egyszer átvizsgáltam mindent, amiről azt gondoltam, hogy köze lehet Cleo szüleinek a halálához. Egy dologban Cleónak végig igaza volt; az apja tényleg nem volt az a fajta, aki gondol egyet, és lepuffantja a feleségét, aztán végez magával is. - M indenkiről ezt mondják, ha megtörténik a tragédia. Olyan kedves embernek látszott. - Igen, tudom, de a jelen esetben Cleónak igaza van. Se M r. se M rs. Robbinsra nem volt jellemző az erőszakos viselkedés vagy heves érzelemkitörés. Egyikük sem szenvedett depresszióban, nem mutattak hajlamot az öngyilkosságra. Nem voltak adósságaik és más pénzügyi problémáik. Egyikük sem szenvedett gyógyíthatatlan betegségben. - Vagyis nincsenek kézzelfogható indokok. - M ax Cleót nézte. - Nem csodálom, hogy nem vette be a gyomra a rendőrség magyarázatát. Sokkal jobban ismerte a szüleit annál, hogy elhiggye. O'Reilly elgondolkodva ráncolta a homlokát. - Szerintem nagy a valószínűsége, hogy másként történt a dolog, és amikor Eberson bolygatni kezdte az ügyet, rá-koppintott a kezére valaki. - Valaki, aki nem akarta, hogy felújítsák a nyomozást. -
Igen. Talán. Egyelőre nem tudok semmit, M ax.
-
Nem lehet, hogy Robbins kirúgott valakit, aki ettől annyira feldühödött, hogy bosszút állt rajta?
O'Reilly vállat vont. - Üzletember volt, egy jókora elektronikai cég tulajdonosa. Jó pár embert elbocsátott az évek során. Ez együtt jár az üzleti élettel. De nem találtam semmi olyan bizonyítékot, ami arra utalna, hogy valaki megdühödött volna rá, vagy komolyan megfenyegette. A zsaruk valószínűleg lenyomozták ezt a vonalat annak idején. - Van még valami? Az egyetlen dolog, amit megtudtam, hogy Robbins két évvel a halála előtt tanúvallomást tett egy gyilkossági ügyben. Nem tudom, van-e kapcsolat a két eset között, de azt tudom, hogy a gyanúsítottat elítélték és lecsukták. -
Hát ez nem sok.
Tudom, de egyelőre csak ennyivel szolgálhatok. - O'Reilly a büféasztalra pillantott. Néma döbbenet ült ki az arcára. - M i a fene úszik abban a bólés tálban? M ax követte a pillantását. - Donald kacsa. M indenhol tud fürödni. El se hinnéd, milyen helyeken bukkan föl mostanában. -
Nem tréfálsz?
-
Nem tréfálok. Jobb, ha kiveszem a bóléból, mielőtt észreveszi valaki. - M ax elindult az öblös kristálytál felé.
-
M ax? - kiáltott Cleo.
M ax megállt, és hátrafordult. - Itt vagyok, Cleo. - Á, megvagy. - Cleo egy izgatottan nevetgélő csoport felől közeledett. - M ár mindenhol kerestelek téged és O'Reillyt. A fényképész készen áll az újabb sorozatra. Gyertek, mielőtt Sammy megint elszalad valahová. - Fényképet akarsz? - M ax csodálkozva nézett rá. - Rólam és O'Reillyről? - Hát persze! És a család többi tagjáról is. - Cleo bíztató mosolyt küldött felé, miközben megfogta a kezét. - A fényképész
elkészült az ifjú pár fotózásával. M ost jönnek a családi képek. -
Családi képek? - M ax O'Reillyre nézett.
- Ne törődjön vele! - szólt O'Reilly Cleónak. - M ax nem szokott hozzá, hogy családi fotókon szerepeljen. - Hát akkor éppen ideje, hogy hozzászokjon - mondta Cleo szárazan. - Hajnalcsillag úgyis azt tervezi, hogy felcsap amatőr fotósnak. - Biztos, hogy engem is rajta akar látni a fotón? - kérdezte O'Reilly. - Sammy és Sylvia ragaszkodik hozzá - felelte Cleo. - Igen? - O'Reilly különösen elégedettnek látszott. - Igen - felelte Cleo mosolyogva. M ax tíz perccel később Cleo, Andromeda, Hajnalcsillag, Sylvia, O'Reilly és Sammy társaságában találta magát, amint félkörben állnak Ben és Trisha körül. -
Tessék mosolyogni! - mondta a fényképész teljesen fölöslegesen.
- Várjatok! - kiáltott föl Sammy. - M egkeresem Donald kacsát. -
A bólés tálban van - szólalt meg M ax. - M aradj, majd én idehozom.
Némi várakozás után a fényképész lenyomhatta végre a gombot. A családi portrét egy gumikacsa tette teljessé.
TIZENNYOLCADIK FEJEZET - Remélhetem, M s. Robbins, hogy megkapom a szokott szobámat? - kérdezte Herbert T. Valence bosszús hangon, miközben precízen formált betűkkel kitöltötte a bejelentkezési lapot. - Nem szeretek szobáról szobára vándorolni. - Igen, tudom, M r. Valence. A kétszáztízes készen áll. - Cleo magára öltötte legmegnyerőbb vendéglátós mosolyát, miközben átadta a kulcsot Valence-nek. - És ahogy eddig, a továbbiakban is használhatja a szalont a szemináriumok megtartására. Valence ötször elkattintotta a tollát, mielőtt precízen behelyezte a zsebébe. - Remélem, hogy ezúttal nem lesz probléma az elektromossággal. - Nagyon reméljük, hogy nem lesz komolyabb vihar a hétvégén - mondta Cleo változatlan jó kedéllyel. - Nem szoktam a véletlenre hagyatkozni - jelentette ki Valence. - Tanulmányoztam a várható időjárást, és elég kedvezőnek ígérkezik a hétvégére. - Nagyszerű! Úgy látom, hogy komoly csapatot sikerült összetoboroznia. Tizenöten jelentkeztek be a szeminárium idejére. - Tizenöt fő az ideális létszám a foglalkozásaimon. Nem vállalhatok felelősséget az eredményességért, ha ennél nagyobb tömeggel kell foglalkoznom. És annak köszönhetem a hírnevemet, hogy eredményesen dolgozom. M int maga is tudja, a hírnevemen nem eshet csorba. - Igen, M r. Valence. Ezt már említette. - Cleo százszor is elmondta magában, hogy az üzlet érdekében el kell viselnie Herbert T apró szurkálódásait, de időnként komolyan belefáradt Valence korlátolt merevségébe és modorosságába. - Remélem, jól fogja magát érezni. Valence felvonta a szemöldökét, ahogy elfordult a recepcióspulttól. - Nem azért vagyok itt, hogy jól érezzen magam, M s. Robbins. Azért vagyok itt, hogy a munkámat végezzem. Cleo grimaszt vágott a háta mögött, miközben Valence fürge léptekkel elindult a lépcső felé. - Tudod mit Sylvia? Ez a Valence egyre elviselhetetlenebb lesz. M i este különösen undok. Sylvia kidugta a fejét az irodából, és elmosolyodott. - Gondolj a pénzre! - Tudom. Lehet, hogy csak fel van pörögve egy kicsit Nem tűnt még fel neked, hogy M axben és Herbert T. Valence-ben van egy közös vonás? - Éspedig? - A hírnevük. Sylvia elvigyorodott. - Ebben igazad van. De van egy nagyon nagy különbség is M ax és Herbert T. között. -
M i az?
-
Hogy az egyikbe szerelmes vagy, a másikért viszont egyáltalán nem vagy oda.
Cleo megdermedt egy pillanatra. Aztán megpördült. - M it mondtál? -
Jól hallottad. Szerelmes vagy M axbe.
Cleo ideges pillantást vetett rá. - Ennyire nyilvánvaló? - M indent neki adtál, amit kért, beleértve magadat is. Te jószívű vagy, Cleo, de soha egyetlen férfival szemben sem voltál ilyen
adakozó. Valamilyen szinten mindig megőrizted magadat. Kivéve M ax esetében. - Ahogy megláttam, azonnal tudtam, hogy ő más, mint a többi. Ő a férfi a tükörben - suttogta Cleo. - Tudod, a könyvemből. -
Gyanítottam, hogy ő lesz az.
Cleo végighúzta az ujjait a recepcióspult polírozott tetején. - M egfogott, és berakott a gyűjteményébe. - Így helyénvaló, nem? Te is beraktad őt a családodba. Cleo elbizonytalanodott. - Elmondok neked valamit, amit soha senkinek nem mondtam el. Időnként félek egy kicsit, Sylvia. - Félsz M axtől? Nem tudom elhinni. Akár az életedet is rábízhatod, ezt te is tudod. - Nem erre gondoltam. - Cleo megmarkolta a pult szélét. - Attól félek, hogy nem fogja hagyni, hogy szeressem. Ahhoz nagyon ért, hogy hogyan szerezze meg, amit akar, és azt is tudja, hogyan tartsa meg. De ő sokkal régebben kiépítette a saját védőbástyáit, mint én. Szinte tökélyre fejlesztette a védekezés művészetét. Érted már, hogy mire gondolok? -
M egmondtad neki, hogy szereted?
Nem - rázta meg a fejét Cleo gyorsan. - Nem akarom ráerőltetni magam. Valószínűleg arra várok, hogy egy szép napon úgy ébred majd, hogy szerelmes belém. Néha viszont abban se vagyok biztos, hogy felismerné-e egyáltalán a szerelmet, ha váratlanul arcul legyintené. A férfiak hihetetlenül értetlenek tudnak lenni néha. - Talán neked kellene az első lépést megtenned, Cleo. Nem vagyok benne biztos, hogy M ax képes rá. - Sylvia visszahúzta a fejét az irodába. Cleo az előcsarnok falán lógó három tengeri tájképre nézett. A hiányzó kettőt felvitte M axhez a padlásszobába. De most semmit nem látott Jason szétfolyó ecsetvonásaiból, ahogy a legközelebbi képet nézte. A rejtélyes tükröt látta maga előtt, amely legféltettebb titkait őrizte. De az ezüstös fényben megcsillanó titokzatos árnyalak nem volt többé ismeretlen. M ax volt az. A férfi, akire egész életében várt. Besétált az életébe, és kiszabadította csapdájából. De Cleo tudta, hogy nem viszonozta még M ax szívességét. A férfi még mindig A tükör rabságában van. M ég nem sikerült kiszabadítani onnan. Cleo és M ax csak éjfél körül kapaszkodtak föl a lépcsőn a padlásszobába. Cleo teljesen ki volt merülve. A Valence szemináriumára összesereglett népséget szemmel láthatóan jobban érdekelte az esti bulizás, mint a siker és gazdagság elérésének öt lépése. M ég mostanra sem ült el a zaj a társalgóban, de George megnyugtatta Cleót, hogy ő is meg tud birkózni a helyzettel. - M ég egy ilyen csoport, mint ez, és M r. Valence átteheti a showműsorát máshová. - Cleo lehuppant az ágy szélére, lehúzta ezüst tornacipőjét, és kivette a csatot a hajából. - Szerintem ez a csoport már most is éppen eléggé motivált. - M ax nézte, ahogy Cleo szétrázza a haját, s ugyanazt a halvány, rejtélyes és hihetetlenül érzéki mosolyt küldte felé, mint a tükörbe zárt férfi. - Éppen úgy, ahogy én. -
Nehéz napod volt.
A legnehezebb része csak most következik. - M ax átvágott a szobán. Cleo előtt megállt, letette a botját, és két keze közé fogta Cleo arcát. - De talán sikerül felnőnöm a feladathoz. -
M ióta vagy te a kétértelmű célzások mestere?
- Amióta olvastam a tizenötödik fejezetet. - M ax hátradöntötte Cleót, és lassan ráfeküdt. - A legérdekesebb fejezet A tükör-ben. - Örülök, hogy élvezted. - M ax teste forró volt, nehéz és bizsergetően férfias. Cleo fáradtsága azonnal elillant, s heves vágyakozás árasztotta el a testét. M ax Cleót nézte. A szeme egészen sötét lett. - Én mindent élvezek, ami veled kapcsolatos. - Száját Cleo ajkára tapasztotta. Csókolózás közben Cleo lassan elmosolyodott. Kissé fölemelkedett, gyengéden legörgette magáról M axet, és felállt. Levette a szemüvegét, és az éjjeliszekrényre tette. Csodálatosan felszabadultnak érezte magát. Lassan gombolni kezdte a flanelingét. -
Nem olvastad véletlenül a tizenhatodik fejezetet is? - kérdezte.
Az is a kedvenceim közé tartozik. - M ax a hátára fordult, és tarkóját a kezére támasztotta. A szája sarkában bujkáló halvány mosoly tele volt bíztatással. - Eljátszod nekem? -
Ha akarod.
Akarom. - M ax hangja egészen rekedt volt a vágyakozástól. - Lassan csináld! Egyetlen betűt sem szeretnék kihagyni a történetből. Felbátorodva a M ax szeméből áradó érzéki biztatástól, Cleo egészen kigombolta az ingét. Az ing kissé szétnyílt, félig
megmutatva, félig eltakarva Cleo melleit. -
Ne feledkezz meg a tükörről sem! - mondta M ax szelíden.
Cleo a tükörhöz lépett, és szembenézett saját kissé elmosódó képmásával. Kibontott haja szabadon omlott a vállára. A szemét rejtélyes árnyék takarta. Izgalmas és egzotikus látványt nyújtok, gondolta Cleo. Ő volt a fantáziakép, de ő volt a fantáziakép megalkotója is. A csábító és elcsábított egy személyben. A nőiességében rejlő hatalom jóleső tudata árasztotta el a testét. M ax meg sem moccant az ágyon. Cleo tudta, hogy éppolyan feszülten figyeli őt, ahogy ő nézi magát a tükörben, s várja, hogy mindkettőjüket belemerítse A tükör mögötti ezüstös világba. Cleo keze megremegett egy kicsit, ahogy kigombolta a farmerét. Lassan leengedte csípőjéről a nadrágot, helyén hagyva a hajszálvékony selyembugyit. Egy pillanatra sem vette le a szemét a tükörről, miközben kilépett a farmernadrágból. Az inge éppen a combjáig ért, alig takarva fenekének kerek vonalát. A finom selyembugyin keresztül jól látta a feketén göndörödő háromszöget, és tudta, hogy M ax is látja. Szinte érezte, ahogy M axben felizzik a parázsló tűz, és édes boldogság öntötte el a testét, amiért ilyen mély hatással van rá. A nőiesség hatalmának mámorító érzése bőkezűvé és adakozóvá tette. -
Letérdeltem - suttogta M ax.
Találkozott a pillantásuk a tükörben, és Cleo tudta, hogy a nőiesség hatalma, amit érez, kibogozhatatlanul összefonódik a M axben rejtőző erővel. Soha nem tudná megízlelni saját nőiességének teljességét, ha nem hatna ellene egy ugyanolyan intenzitású erő. M ax kisugározta rá saját hatalmát, ami ugyanúgy rabul ejtette Cleót, ahogy az ő hatalma rabul ejtheti M axet. -
Én is - suttogta Cleo.
M ax szája mosolyra görbült, amitől Cleo térde remegni kezdett. - így még érdekesebb lesz. Ez az erő olyan erős köteléket hozott létre közötte és M ax között, amilyenről nem is álmodott. Szerette volna tudni, hogy M ax ugyanilyen erősnek érzi-e a kapcsolatot. Cleo felemelte a kezét, és könnyedén lerántotta magáról az inget. A lába előtt ért földet. Ahogy mellének rózsaszín domborulatát nézte a tükörben, magán érezte M ax tekintetének perzselő forróságát. -
Képzeld azt, hogy megérintelek - mondta M ax. Cleo M ax szemébe nézett a tükörben. - De hát nem érsz hozzám.
Nézz a tükörbe, és képzeld azt, hogy ott állok mögötted. A kezem rásiklik a melledre. Érzem a mellbimbóidat a tenyerem alatt. Kicsik és ruganyosak, mint a málnaszemek. -
M álnaszemek?
M álnaszemek tejszínhabbal. És nagyon édesek - tette hozzá M ax. - És nagyon frissek. Szeretném megkóstolni őket. Érzed a nyelvemet a melleden? Forróság hulláma ömlött végig Cleo testén. A mellbimbói megkeményedtek. Behunyta a szemét, de az érzés tovább erősödött Igen. M ár érzem a nyelvedet. -
M ilyen érzés?
Cleo összpontosított. - Forró. Nedves. Erőteljes. - Te tettél erőssé, Cleopatra. Hol érintselek meg ezután? Lejjebb. - Cleo kinyitotta a szemét, és saját kissé elmosódott tükörképét nézte. - Azt akarom, hogy érints meg a kezeddel. -
Hol, a lábad között?
- Igen. - Cleo megborzongott, ahogy megérezte az izgató remegést a testében. - Egyre kellemesebben érzed magad, Cleo. Puha vagy és meleg. - M ax elhallgatott egy pillanatra, mintha valóban felfedezőutat tenne Cleo testén az ujjaival. - Nedves leszel az érintésemtől, igaz? - Igen. - Cleo nyirkosságot érzett a combjai között. Átható szemmel nézett a tükörbe. - És te felizgulsz a testem érintésétől? - Szinte magamon kívül vagyok - felelte M ax. - Tedd rá a kezed az ujjaimra! - Hol vannak most az ujjaid? - M it akarsz, hol legyenek? - Itt - suttogta Cleo. Ujjait gyengéden végighúzta a selymes bugyin. Aztán végigsimította a hasát. Lassú de határozott mozdulattal megfogta alulról a mellét, és felkínálta a tükörben látható férfinak. - Azt hiszem, mára elég is lesz a fantáziavilágból - suttogta M ax. - Nem tudom, neked mi a véleményed, de én rettentően vágyom már a valódira.
- Én is. - Cleo elfordult a tükörtől, és az izgalomtól remegve elindult az ágy felé. - Van valami, amit már régóta meg akarok megmondani neked, M ax. M ax felnézett rá; szeme egészen sötét volt a vad szenvedélytől. - M i az? - Szeretlek. M ax egyetlen szó nélkül kinyújtotta a karját, és magára húzta Cleót. M egfogta az arcát, és száját az ajkára forrasztotta. Cleo órák múlva ébredt föl, arra eszmélve, hogy egyedül fekszik az ágyban. Ahogy elfordította fejét a párnán, a szoba másik felében meglátta M axet. Az ablak előtt állt, alakja sejtelmes árnyékként mosódott egybe a sötét háttérrel. Cleo a testtartásából tudta, hogy mindkét kezével a bot sasfejére támaszkodik. - M ax? - Semmi baj, Cleo. Csak gondolkozom egy kicsit. Próbálj aludni! - Nem tudok aludni, ha föl-alá kószálsz a szobában - motyogta. - Valami baj van? M ax hallgatott egy pillanatig. - Nem tudom. Cleo soha nem hallotta még ezt a tónust a hangjába Gyorsan felült az ágyon. - M i a baj, M ax? - Emlékszel még arra, amit akkor éreztél, amikor üldözőbe vettek a ködben? - Igen, emlékszem - felelte Cleo. - Azt hiszem, a hízelgő végzet szelének neveztem. - És azt is mondtad, hogy olyan volt, mintha át akarna gázolni valaki a sírodon. - Úristen, M ax! - Cleo teljesen elgyengült. - Csak nem érzed te is azt? - De igen. Cleo arra gondolt, hogy iménti szerelmi vallomás kavarta föl ennyire M axet. Nem válaszolt ugyan semmi a kitárulkozására, de olyan átéléssel vetette magát a szeretkezésbe, hogy Cleónak még a lelke is beleremegett. Cleo tudta, hogy kockázatos dolog egy ilyen vallomás Rögtön rájött, ahogy kimondta. M ax nem szokott hozzá, hogy szeressék. Lehetetlen volt kiszámítani, milyen reakciót vált ki nála egy ilyen vallomás. Cleót hirtelen elárasztotta a bizonytalanság gyötrő hulláma. Lehet, hogy M ax nem bírja elviselni, ha szeretik? Lehet, hogy nem bírja a rá nehezedő nyomást? Lehet, hogy nem tudja eldönteni, mi a jobb neki. Lehet, hogy csak az kell neki, hogy a Robbins Fészke családi közösségéhez tartozzon. Lehet, hogy csak azért maradt mellette, hogy otthona legyen. Az is lehet, hogy M ax egészen másfajta érzelmet táplált iránta, mint amit ő érzett M ax iránt. Lehet, hogy ő az, aki ma éjjel kudarcot vallott. Cleo felhúzott térdére fektette az állát. - M it akarsz tenni? - Nem tudom. Egyszer-kétszer éreztem csak így magam életemben. És mindannyiszor valami baj történt. - M ax elfordult az ablaktól. - Azt hiszem, fel kellene hívnom O'Reillyt. - M ost? - Cleo az órára sandított. Annyira megkönnyebbült tőle, hogy M ax mégsem a kéretlenül rázúdított szerelmi vallomáson rágódik, hogy alig tudta követni a szavait. - Hajnali két óra van. - Tudom. - M ax a telefonért nyúlt. A jelek szerint nem okozott neki gondot, hogy a fekete készüléket megtalálja a sötétben. Felemelte a kagylót. Hirtelen megdermedt. - M ax? Lassan visszatette a kagylót a helyére, és meredten nézett az öböl felé. - Jézusom! - M i történt? - Cleo lemászott az ágyról, és odament az ablakhoz. Kissé összerezzent, ahogy meglátta a furcsa narancsszínű fényt a távolban. - M i lehet az? - A Kozmikus Harmónia - felelte M ax. - Lángokban áll. - Hirtelen elfordult az ablaktól. - Ó, istenem! - Cleót hírtelen elöntötte a pánik. - Andromeda, Hajnalcsillag és a többiek biztosan alszanak. M eg kell mentenünk őket. - Cleo megpördült, és keresgélni kezdte a szemüvegét. - Nyugodj meg, Cleo! - M ax odament a beépített szekrényhez. - Először is meg kell tudnunk, hogy kihívták-e a tűzoltókat. - Igen, igen, persze. - Cleo felmarkolta a telefont, de rájött, hogy nem látja a számokat a sötétben. Idegesen keresgélni kezdte az asztali lámpa kapcsolóját. Végül megtalálta. Remegő ujjakkal feltolta az orrára a szemüvegét, aztán nekiesett a telefonnak. - Felejtsd el! - mondta M ax, miközben az ingét húzta. - M ár értesítették őket. Hallod a szirénát? Cleo halk, vérfagyasztó vijjogást hallott a távolban. - Hála istennek! M ax, oda kell mennünk azonnal. - M ajd én odamegyek. Te maradj itt! - M ax már fel is volt öltözve. Felrántotta a cipzárját. - Nem, veled megyek! - Cleo megmarkolta a nadrágját.
M ax komor tekintettel nézett rá. - Azt akarom, hogy itt maradj. - M iért? - M ert valami baj van. - Tudom, hogy baj van. A Kozmikus Harmónia lángokban áll. - Cleo felhúzta a farmernadrágját, és idegesen gombolni kezdte az ingét. Annyira remegett a keze hogy alig találta a gomblyukakat. M ax kinyitotta az utazótáskáját, és kivett belőle valamit. Cleóban megfagyott a vér, amikor meglátta. Egy pisztoly volt az. - Honnan szerezted? - suttogta, s döbbenten, nézte ahogy M ax megtölti a fegyvert. - Azóta tartom magamnál, amióta üldözőbe vettek téged a ködben. - M ax felnézett. - Ne aggódj, nyomban túladok rajta, ha vége lesz ennek az őrületnek. Én ugyanúgy nem szeretem, ha fegyver van a házban, min te. - Ó, M ax! - Cleo megborzongott. M ax odalépett hozzá, és megfogta a vállát. - Jól figyel; rám, Cleo! Azt akarom, hogy itt maradj a fogadóban. M egértetted? Itt biztonságban leszel. Valaki mindig van lent a földszinten. George is bejött már. Sylvia a szobájában van. Ki van világítva az egész épület. Azt akarom, hogy itt maradj. Cleo szeme döbbenten elkerekedett, ahogy felfogta M ax szavainak értelmét. - Te miattam aggódsz? M iközben a Kozmikus Harmónia lángokban áll? Nem tetszik nekem ez a dolog, Cleo. Nem lehet véletlen, hogy pont most ütött, ki tűz a Kozmikus Harmóniában. Szeretném, ha olyan helyen lennél, ahol biztonságban tudhatlak, amíg utánanézek, hogy mi történik az öböl túlsó felén. - Elengedte Cleo vállát, és az ajtó felé indult. - De M ax... - Cleo utánasietett. - Ne mozdulj innen, Cleo! - M ax kinyitotta az ajtót. Cleo megdermedt a parancsoló hangtól. Szinte földbe gyökerezett a lába. M ire újra meg tudott mozdulni, M ax már kint volt a folyosón. Becsukta Cleo orra előtt az ajtót. Cleo egy ideig hallotta még az ismerős, tompa pufogást a folyosón, aztán az is elhalt. Gyors elhatározásra jutott. Lemegy a földszintre, és felkelti Sylviát. Ketten együtt eldöntik majd, hogy bölcs dolog-e elmenni a Kozmikus Harmóniába. Hirtelen megcsörrent a telefon az íróasztalon. Cleo nagyot ugrott. Egyik kezét az ajtó gombján tartva, dermedten nézte a készüléket, mintha az, váratlanul életre kelt volna. Az újabb csörgésre félelemhullám ömlött végig rajta. Vonakodva odament az asztalhoz, és felemelte a kagylót. - Halló? - Cleo? Itt O'Reilly. A kocsiból beszélek. Útban vagyok a fogadó felé. - O'Reilly! - Cleo egészen elgyengült a megkönnyebbüléstől. - M ax éppen hívni akarta. - Egyáltalán nem vagyok meglepve. A fickóra rájön időnként a paranoia, ha komolyabbra fordul a helyzet. Ott van valahol? - Nincs, most indult el. A Kozmikus Harmóniához ment. Tűz ütött ki az épületben. - M i a fene! - motyogta O'Reilly. - Ez biztos? - Idáig látszanak a lángok. -
Cleo, figyeljen rám! - O'Reilly hangja hirtelen feszült lett és rideg. - M aradjon ott, ahol van! Hallja, amit mondok?
Cleo arca eltorzult. - Ugyanezt akarta M ax is. M ondjon legalább egyetlen indokot, hogy miért. - Sikerült kiderítenem valamit, ami egyáltalán nem tetszik nekem. - M iről van szó, O'Reilly? Éppen eléggé be vagyok gyulladva e nélkül is. - Cleo, tudott arról, hogy az apja két évvel a halála előtt tanúvallomást tett egy gyilkossági ügyben? - Persze hogy tudtam. - Cleo ujjai szorosabban markolták a telefonkagylót. - Látta az elkövetőt kilépni a helyszínről, ahol a rendőrség szerint a gyilkosságot elkövették. A bíróság előtt azonosította az illetőt. De mi köze ennek bármihez is? - Az ürgét Emilé Wynn-nek hívták. Profi bérgyilkos volt. Néhány piti bűnöző ellene vallott ugyan, de M r. Robbins tanúvallomása volt az, ami a vád javára billentette a mérleg nyelvét. Wynn börtönbe került. - Igen, tudom. O'Reilly, mit akar ezzel? Kérem, siessen! M eg akarom nézni, hogy mi történt a Kozmikus Harmóniában! - De három hónappal a szülei halála előtt valamilye eljárási hiba folytán szabadlábra helyezték. - Tessék? - Cleo döbbenten meredt az öböl mási végében sárgálló lángokra. - Erről nem értesítettek minket. - Nem tartották fontosnak a hírt. Naponta megesik az ilyesmi. Wynn-nek mindenesetre azonnal nyoma veszeti. A rendőrség
arra az álláspontra jutott, hogy valószínűleg elhagyta az országot. Logikus magyarázatnak tűm De én kezdem azt hinni, hogy Wynn személyazonosságot cserélt. Cleo lerogyott egy székre. - Azt gondolja, hogy ő ölte meg bosszúból a szüleimet? Nagy a valószínűsége. Van itt néhány dolog, Cleo amit a tárgyaláson nem hoztak nyilvánosságra Wynnről. Először is, hogy komoly hírnévre tett szert, és ez a hírnév nagyon sokat jelentett számára. Fanatikusan vigyázott rá. Cleo megdörzsölte a halántékát, és megpróbált gondolkodni. - M ivel szerzett hírnevet? Azzal, hogy soha nem vallott kudarcot, és soha nem hagyott maga után nyomot. Szinte megszállott precizitással végezte a munkáját. - Éppen úgy, mint M ax - suttogta Cleo. - M int M ax? M i a fenéről beszél? - Soha nem vallott kudarcot. - Ja, persze. De Wynn nagyot hibázott egyszer, és M r Robbins meglátta. És az apja nemsokára halott volt Nagyon valószínű, hogy Wynn ölte meg, aztán az édesanyjával is végzett, pusztán azért, mert ő is ott volt a helyszínen. Cleo behunyta a szemét. Émelygett a gyomra. - Hogy ne maradjon szemtanú. - Úgy van. Wynn sosem hagyott hátra szemtanúkat. Nézze, Cleo, egyelőre csak feltételezés az egész, de az a gyanúm, hogy Eberson felfogadásával maga ugrasztotta ki Wynn-t tavaly nyáron a bokorból. -
Ne! - sóhajtotta Cleo halkan. - Jaj, ne!
Szerintem Eberson leásott a dolgok mélyére, és ugyanazt találta, amit én. Valószínűleg nem volt elővigyázatos, és Wynn rájött, hogy nyomoznak utána. És megijedt, hogy fény derülhet új személyazonosságára. - Azt gondolja, hogy Ebersont is Wynn ölte meg? - Azt gondolom, hogy ennek igen nagy a valószínűsége. Ugye érti, Cleo, hogy mire akarok kilyukadni? - kérdezte O'Reilly feszülten. - Ha a következtetéseim helyesek, akkor maga Wynn első számú célpontja e pillanatban. El ne hagyja a fogadót! - De mi köze mindennek a könyvem miatt kapott fenyegetésekhez? - Wynn-t alapos emberként tartották számon. Akcióit nagy körültekintéssel tervezte meg. Szerette balesetként feltüntetni a gyilkosságokat, ahogy az ön szülei esetében is tette. Azzal alapozta meg a hírnevét, hogy se időt, se fáradságot nem kímélt, ha egy akció alapos előkészítéséről volt szó. - Gondolja, hogy utánam is kémkedett, és amikor megtudta, hogy én írtam A tükröt, megrendezett néhány jelenetet, hogy egy felháborodott olvasóra terelje a gyanút? - Valószínűleg tisztában van azzal is, hogy milyen sokat jelent magának a Kozmikus Harmónia. Egyáltalán nem tetszik nekem ez a tűzvész. Nem lehet véletlen az egybeesés. - Ugyanezt mondta M ax is. - M ax útban van az öböl felé? - Igen. - Jó. M aradjon, ott ahol van, Cleo! Ki ne tegye a lábát a fogadóból, amíg M ax vissza nem ér. Cleo feladta a hiábavaló ellenkezést. - Rendben van. Lemegyek a földszintre Sylviához. Aztán Sammyvel együtt kiépítjük a szekértáborunkat, és megvárjuk, amíg, a férfiak elvégzik a dolgukat. - Körülbelül egy óra múlva ott leszek. - O'Reilly elhallgatott egy pillanatra. - M ondja meg Sylviának, hogy… - Várni fog magára. M indannyian várni fogjuk. - Ezt jó tudni - mondta O'Reilly. - Rég volt már olyan, amikor várt rám valaki. Figyeljen, Cleo, le kell most tennem a telefont. Fel akarom hívni a seriffjüket. Nem árt, ha ők is tudnak a dologról. - Egyetlen rendőrből áll a helyi állomány, O'Reilly. És; Harry már biztos kint van a Kozmikus Harmóniánál. - A fenébe! Ez a baj a kisvárosokkal. Oké, maradjon ott, ahol van! M axszel majd elrendezzük a dolgokat. Cleo letette a kagylót. A szüleit megölték! M eggyilkolták. Hidegvérrel lepuffantották. Cleo mégis megkönnyebbülést érzett. Bármilyen szörnyű volt is a valóság, határozottan elviselhetőbbnek tűnt, mint az a magyarázat, amit a rendőrség szajkózott hosszú éveken át. Az apja nem őrült meg, és nem ölte meg az anyját, aztán önmagát. A szülei szerelmét nem szennyezte be az őrület mocska. Kapcsolatuk tiszta volt és makulátlan, egészséges és örök életre szóló. Ahogy az övé is M axszel. A baljós helyzet ellenére Cleo úgy érezte, mintha hatalmas súlytól szabadult volna meg a lelke.
Lassan felállt, és elindult az ajtó felé. Beszélnie kell Sylviával. A távolban felvillanó fények egy pillanatra ismét magukra vonták a figyelmét. Lehetetlen volt megmondani innen, hogy a főépület állt-e lángokban vagy valamelyik kisebb épület. M egnyikordult a folyosó padlója. A hírnevemen nem eshet csorba. Cleo a saját szavaira gondolt, amiket alig néhány órával korábban mondott Sylviának. Nem tűnt még fel neked, hogy Maxben és Herbert T. Valence-ben van egy közös vonás? A hírnév. A hírnév. Cleo az ajtóhoz ugrott, de az ajtó kinyílt, mielőtt kulcsra zárhatta volna. Herbert T. Valence lépett be a szobába. Revolvert tartott a kezében. Furcsának tűnt a pisztoly csöve. Valószínűleg ilyen egy hangtompító, gondolta Cleo. Hát, M s. Robbins - Valence halvány, savanyú mosolyt küldött felé -, végül csak összejött a nagy találkozás. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Emilé Wynn a valódi nevem. Talán hallott már rólam. Az apja alaposan tönkretette az életem. Cleo beszélni próbált, de egyetlen hangot sem tudott kinyögni. Nagy levegőt vett, olyasfélét, amilyet meditáláskor szokott. M ondania kellett valamit, hogy megtörje a bénultságot. Aljas gazember! - A hangja egészen vékonyan szólt. De aztán elöntötte a düh, s egy szempillantás alatt elsöpörte a félelmet. - Megölte a szüleimet! Valence felvonta a szemöldökét, és becsukta maga mögött az ajtót. - Nem volt választásom. Az apja vallomása tönkretette a hírnevemet. Nem volt nyugtom, amíg bosszút nem álltam rajta. A hírnév egy férfi legdrágább kincse, M s. Robbins. -
És az édesanyám... - kezdte Cleo elhaló hangon.
- Neki is mennie kellett. Én maradéktalan precizitással tervezem meg az akcióimat, és ez esetben úgy találtam, hogy egy gyilkossággal egybekötött öngyilkosság a legmegfelelőbb megoldás. - Azért eredt a nyomomba, mert tudta, hogy előbb-utóbb le fogom leplezni, igaz? - szólalt meg Cleo. Valence gondterhelt ábrázattal nézett rá. - A múlt nyáron utánam küldött egy másodrangú magánkopót. M eglehetősen amatőr volt az illető, M s. Robbins. Azonnal észrevettem, hogy utánam szaglászik, és megtettem a szükséges ellenlépéseket. De az is világossá vált számomra, hogy önnel is tennem kell valamit. -
Vagyis attól tartott, hogy újra felbérelek valakit, és most már kapok is valamit a pénzemért. - Cleo hátrált egy lépést.
Valence a jelek szerint nem tudott róla, hogy O'Reilly kiderítette a gyilkos személyazonosságát. Cleo megfogadta, hogy bármi történjék is ma éjszaka, nem árulja el sem O'Reillyt, sem pedig M axet. Valence azonnal nyomukba eredne. - Sajnálatos módon kiderült önről, hogy komoly veszélyforrást jelent rám nézve, M s. Robbins. - Valence kezében a pisztollyal, tett egy lépést előre. - De meg kell vallanom, van valami, ami végig nem fért a fejembe. Ha ennyire gyanúsnak találta szülei halálának a körülményeit, akkor miért várt közel négy évet arra, hogy magándetektívet szerződtessen? - Ennyi ideig tartott, míg össze tudtam szedni magamat annyira, hogy szembenézzek a dologgal. - Cleo soha életében nem érzett még ilyen elementáris dühöt. Teljesen átjárta a testét, s egyáltalán nem félt már Valence-től. - Elpusztította a családomat, ostoba, szerencsétlen elmebeteg! - Ne nevezzen elmebetegnek! - Gyilkos fény villan meg Valence szemében. - Az idióta börtönorvosok neveztek elmebetegnek. De tévedtek. És maga is téved. Én mindig tökéletes munkát végeztem. Soha nem ejtetten egyetlen hibát se. Soha nem követtem el baklövést. A ön apja tette tönkre a hírnevemet. -
Nem az apám tette tönkre. M aga vallott kudarcot.
Ilyet ne mondjon! - Valence újabb lépést tett előre - Ez nem igaz. Én soha nem vallottam kudarcot, M s Robbins, az ön durva kifejezését használva. Cleo hátrálni kezdett A tükör felé. Az volt számára az egyetlen védekezési lehetőség, ha megpróbálja minél tovább beszéltetni Valence-t. A pasas biztos, hogy nem normális, vonta le a következtetést Cleo. Egy profi gyilkos azonnal végzett volna vele. - Úgy akarja beállítani a meggyilkolásomat, mintha egy megháborodott olvasóm követte volna el? Valence a homlokát ráncolta. - Ha nem volnának személyes indítékaim a likvidálására, A tükör megírási miatt akkor is megérdemelné a büntetését. Valence még őrültebb, mint amilyennek hitte, gondolta Cleo. - M iért mondja ezt? - M aga pornográf könyvet írt, M s. Robbins - korholta Valence egy evangélista jogos haragjával. - Semmivel se különb, mint egy szajha. Az írását minden tisztességes ember egy rakás szemétnek tartja. - M inden tisztességes ember? - Cleo döbbenten nézett rá. - Csak nem tekinti magát tisztességes embernek?
- Én tiszta férfi vagyok, M s. Robbins. - Valence ujja lassan rágörbült a ravaszra. - Édesanyám gondoskodott róla, hogy ne süllyedjek bele a szexualitás mocsarába. M iután megmutatta, hogy milyen ocsmány dolog a nemi érintkezés, száműztem az életemből a nőket. - Hadd találgassak! Abnormálisan működő családban nőtt fel, igaz? - Cleo nem tudta, hogy a gúnyolódással sikerül-e elterelnie Valence figyelmét, vagy csak még jobban feldühíti, de jobb nem jutott az eszébe. - Az én anyám tisztességes asszony volt - csattant fel Valence dühösen. - És engem is tisztességre nevelt. - Azzal, hogy megtartotta magának? Fogadok, hogy a börtönpszichiáterek jót szórakoztak ezen. - Hallgasson! - vicsorgott Valence. - M aga minden mocskot összeírt. Senki se csodálkozhat rajta, ha egy tisztességes ember úgy dönt, hogy megbünteti. Cleo döbbenten tapasztalta, hogy Valence tényleg elhiszi, amit mond. - M aga akar elítélni azért, hogy erotikus regényt írtam? M aga, aki hivatásos gyilkos? Az isten szerelmére, mi jogosítja föl erre? - A szakértelmem. - Valence előhúzott egy hosszú vörös szalagot a zsebéből. - És a makulátlan hírnevem, amin eddig mindössze egyetlen folt esett. De most eltűntetem azt a foltot is. Valence elindult Cleo felé. Cleo észrevette a szalagba csavart vékony drótot. Tudta, hogy a nyakára akarja hurkolni. Ugyanúgy, ahogy a tükörben látható férfi rátekerte a vörös szalagot A tükör-ben szereplő nő nyakára. Valence a skarlátszínű szalaggal akarja megfojtani! Cleo sikoltásra nyitotta a száját, remélve, hogy ki tud valami hangot adni magából, mielőtt Valence meghúzza a ravaszt. Legalább annyi zajt kelthetne, hogy Valence ne tudjon eltűnni észrevétlenül. Ebben a pillanatban pislant egyet, majd kialudt a villany. -
Az isten verje meg! - kiáltotta Valence dühösen. - Ne mozduljon!
Cleo azonnal a földre vetette magát. Akárcsak Valence, ő sem látott semmit, de sokkal jobban tájékozódott a szobában. Gyorsan kúszni kezdett az ajtó felé tudván, hogy beletelik néhány másodpercbe, mire Valence szeme alkalmazkodni tud a sötéthez. Tompa, sziszegő hangon elsüvített valami a feje fölött, ahogy Valence elsütötte a hangtompítós pisztolyt, a golyó faforgácsot tépett ki valamelyik bútorból. Ugyanebben a pillanatban megnyikordult a folyosón a padló. Gyenge légfuvallat jelezte, hogy kinyílt az ajtó, é belépett valaki a szobába. Cleo felnézett, és úgy tűnt neki, mintha egy sötét árnyat látna elválni a padlásszoba még sötétebb hátterétől. M ax. Cleo keze belemarkolt a tükörállvány szélébe. Újabb tompa, sziszegő hang hallatszott. Cleo talpra ugrott, keretestül megmarkolta a tükröt, és belevágta sötétbe, ahol Valence-t sejtette. A tükör nekicsapódott valaminek, lezuhant és hatalmas csörömpöléssel darabokra tört. Valence felkiáltott. Ezzel el is árulta a helyzetét. Éles fénysugár söpört végig a szobán. Annak az erős elemlámpának a fénye, amit a recepcióspult alatt szokott tartani Cleo. A vakító fénycsóva telibe találta Velence-t. Vegye le rólam! - ordította Valence. Egyik kezét védekezőn maga elé tartotta, míg a másikkal megcélozta a fényforrást, és meghúzta a ravaszt. Egy hangtompító nélküli pisztoly dörrenése is felhangzott ugyanebben a pillanatban. Valence a padlóra zuhant, és mozdulatlan maradt. Az elemlámpa a földre esett, de a fénye továbbra is Valencere irányult. - M ax - kiáltotta Cleo, és átrohant a szobán. - M ax, mondjál már valamit! - A rohadt életbe! - dörmögte M ax. - Ugyanaz a lábam!
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Valence meghalt, de M ax már másnap reggel tudta, hogy az iránta érzett haragja nem csitul el egyhamar. Ahányszor csak belenyilallt a fájdalom vadonatúj comb varrataiba, mindannyiszor eszébe jutott, hogy milyei közel állt ahhoz, hogy elveszítse Cleót. Ahogy előző éjszaka a padlásszoba felé sietett, elkeseredett düh és rettegés járta át a testét. Az átkozott botot soha nem érezte még ekkora nyűgnek. A pisztolyt és az elemlámpát nem volt könnyű egyszerre tartani. A rossz lábát soha nem gyűlölte még ennyire. De Cleo most már biztonságban volt, és M ax elhatározta, hogy ez így is marad, még ha pórázra kell is kötnie. M ax a helyi kórházban feküdt, és a körülötte állók aggódó arcát figyelte. M ég nem szokott hozzá, hogy ennyi ember törődjön vele. És abban sem volt biztos, hogy eljön-e valaha az idő, amikor az efféle törődést természetesnek fogja tartani. Erősen
kételkedett benne. Ha valaki egész életében keres valamit, akkor sem tudja elhinni, hogy megtalálta, ha belebotlik. Ben és Trisha kivételével, akik boldog tudatlanságban leledzettek az eseményeket illetően, az egész család M ax ágyánál csoportosult. Cleo ragaszkodott hozzá, hogy az éjszakát az ágya mellett, egy széken töltse. A többieket néhány órával ezelőtt hazaküldték a nővérek, de reggeli után újból visszatértek. Az ápolók már kétszer panaszkodtak, hogy képtelenek ilyen tömegben rendesen végezni a dolgukat. Az orvos, egy ötven egynéhány éves mosolygós doktornő azt mondta M axnek, hogy úgy látja, jó kezekben van. - Nagyon, de nagyon fáj a lábad? - Sammynek, aki Donald kacsát szorongatta a kezében, egészen elkerekedett a szeme az aggodalomtól. M ax alaposan átgondolta a történteket. A lövést egyértelműen kudarcnak könyvelheti el. Amikor Cleónak köszönhetően sikerült bemérnie Valence helyzetét, felkapcsolta az elemlámpát, hogy elvakítsa Valence-t. Arra számítva, hogy Valence a fényforrás irányába fog tüzelni, M ax előrelátó módon messze eltartotta magától a lámpát, miközben maga is célba vette Valence-t. De sajnálatos módon Valence minden őrültsége ellenére hidegfejű profiként viselkedett, és a lámpától kissé balra célzott. A legtöbb ember ugyanis jobbkezes. Nagy volt a valószínűsége tehát, hogy aki belépett a szobába, az jobb kezében fogja a pisztolyt, és bal kezében az elemlámpát. És ha az illető gondolkodik egy kicsit, akkor eltartja magától a lámpát, amennyire csak lehet. Valence jól számított. M ax a bal lábába kapta a golyót. Az új seb alig öt centiméterre volt a régitől. Az orvos szerint nem ért csontot a lövés. Ám a sérülés ettől még ugyanúgy fájt. - Az túlzás, hogy nagyon de nagyon fáj a lábam - felelte M ax. - Egyszerűen csak nagyon fáj. - Hé, lehetett volna rosszabb is - vigyorgott O'Reilly. - Eltalálhatta volna a másik lábadat is, és akkor két bottal járhatnál. - Te aztán fel tudod vidítani az embert, O'Reilly. - M ax tisztában volt vele, hogy egy darabig mindenképpen mankóval kell majd járnia. Cleóra pillantott, aki a feje mellett állt, az ágy végében, és olyan erővel szorította a kezét, hogy az ujján lévő gyűrű egészen belevésődött M ax bőrébe. Jólesett neki. - Biztos, hogy jól vagy? - Századszor is csak azt tudom mondani, hogy jól vagyok. - Cleo lehajolt, és megcsókolta az arcát. - Köszönöm neked. - M aga egy hős, M ax - jelentette ki Andromeda büszkén, miközben kitöltött egy adag teakülönlegességet a magával hozott termoszból. - A helyi lap cikket akar írni arról, hogy miként mentette meg Cleót a szörnyeteg M r. Valence karmaiból. M ax elhúzta a száját, miközben elvette a csésze teát Andromedától. - Nem akarok riporterekkel beszélni. - Csak Bertie Jenningsről lenne szó a Harmony Cove-i Hírektől - nyugtatta meg Hajnalcsillag. - Ne aggódjon! M ár meg is mondtam neki, hogy teljes felépüléséig nem nyilatkozik senkinek. - Köszönöm. - M ax felhúzta a szemöldökét. - Addigra talán már nem is fogja érdekelni a sztori. - Hirtelen eszébe jutott valami. - M ekkora kárt okozott a tűz? - A meditációs központ odaveszett, de a főépület megúszta. És a vendégházak is megmaradtak - felelte Hajnalcsillag. - Egész jónak mondható a helyzet ahhoz képest, ami történhetett volna. De hát O'Reilly szerint Valence-nek nem az volt az elsődleges célja, hogy meg semmisítse a Kozmikus Harmóniát. Arra találta csak ki a tüzet, hogy zavart keltsen vele. - Valence időzített gyújtószerkezetet használt, hogy visszaérhessen a fogadóba, mielőtt a tűzvész kitör - magyarázta O'Reilly. - Szegény Nolan - szólalt meg Cleo. - Ha arra gondolok, hogy őt is meggyanúsítottuk! M axnek egyáltalán nem tetszett a „szegény Nolan” kifejezés, de bölcsen elengedte a füle mellett a megjegyzést. M egengedhet magának ennyi nagylelkűséget, gondolta magában. Cleo az övé. Hildebrandnak pedig maradt a bimbózó politikai karrierje, s M ax szerint nem is érdemelt egyebet. - Valence tudta, hogy a Kozmikus Harmóniában keletkező tűz nemcsak ott helyben teremt majd káoszt, de a fogadóban is jegyezte meg Sylvia. - Épp elégszer volt itt ahhoz, hogy láthassa, mennyin fontos nekem a Kozmikus Harmónia - mondta Cleo. - Nyilvánvaló, hogy kétféle forgatókönyvet dolgozott ki - szólalt meg M ax. - Az első lehetőség, hogy Cleo odasiet a tűz színhelyére. Ebben az esetben nyilván a nyomába szegődött volna, hogy megpróbálja elkapni a nagy zűrzavarban, mialatt a többiek a tűz megfékezésével vannak elfoglalva. -
A másik változat az volt, hogy Cleo hátramarad a
fogadóban, miután te odamész a helyszínre felmérni a helyzetet - fejezte be O'Reilly a gondolatmenetet. M ax bosszús képet vágott. - Ügyes terv volt. Bármelyik változat jön is be, Cleo védtelenné vált volna, először azóta, hogy Valence üldözőbe vette a ködben. - Nyilván rájött, hogy a korábbi incidensek miatt M ax rajtad tartja a szemét, Cleo - mondta Sylvia. - Ez nem volt titok, különösen azután nem, hogy O'Reilly városszerte beszélt rólunk az embereknek. - Úgy van - csatlakozott hozzá Hajnalcsillag. - Valence tudta, hogy M axet valahogy el kell távolítania Cleótól. Ha az ő
jelenlétében próbálta volna elkapni Cleót, az igen komoly problémákat okozott volna. - Büszke volt rá, hogy milyen féltő gonddal készíti elő az akcióit - suttogta Cleo. - Iszonyú nagyra volt a hírnevével. M ax érezte, ahogy végigborzong Cleo teste. Gyengéden megszorította a kezét. Cleo rámosolygott. Ragyogó szeméből melegség és szeretet áradt felé, s M ax tudta, hogy ez most már örökre így marad. Soha senki nem nézett még olyan szemmel M axre, mint Cleo. Az elmúlt éjszaka, amikor Cleo megvallotta neki, hogy szereti, M ax annyira meghatódott, hogy képtelen volt szavakba önteni az érzéseit. Csak azt tudta, hogy jobban akarja Cleót, mint valaha, és bármi áron meg fogja védeni. Többet jelent neki, mint az élete. Reggel, ahogy kinyitotta a szemét, Cleót látta az ágya mellett, és lassan eszébe jutott, hogy mi történt vele. -
M ikor fogtál gyanút, hogy a tűzvész csak elterelő hadművelet? - kérdezte Andromeda.
M ax gondolatai visszatértek a témához. - Alig negyed mérföldet tettem meg az úton, amikor megfordultam, és egyenesen visszahajtottam a fogadóhoz. Olyan érzésem támadt, hogy valami szörnyűség van készülőben. Éppen fel akartam hívni Cleót az autóból, amikor O'Reilly bejelentkezett. Éppen beállt a parkolóba, amikor elértem telefonon - magyarázta O'Reilly. - Elmondtam neki is, amit Cleónak meséltem az elmebeteg gyilkosról, aki annyira oda volt a hírnevével, és megszállott precizitással tervezi meg az akcióit. M ielőtt M ax letette volna a kagylót, annyit hallottam még, hogy tudja, ki a gyilkos. - Én is ugyanarra a következtetésre jutottam, mint Cleo - mondta M ax csöndesen. - Hogy Valence áll az események mögött. Egész télen itt lebzselt Harmony Cove-ban az átkozott szemináriumaira hivatkozva. Bőven volt rá ideje, hogy megfigyelje a fogadóban zajló életet. S bőven volt rá ideje, hogy összeüsse a tervét. - Sajnos nem gondoltunk rá, amikor összeállítottuk listát a vendégekről, akik a fogadóban tartózkodtak aznap, amikor a szalagot rátették a párnámra - dünnyög Cleo szomorúan. M ax összenézett O'Reillyvel. - Felvettem őt is a lista - mondta O'Reilly. -
Felvetted? - csodálkozott Cleo.
O'Reilly elfintorodott. - Valence rajta volt a listán ellenőriztem is, de semmi gyanúsat nem találtam nála. A múltja tisztának és makulátlannak tűnt. M indenki tökéletesen rendben levőnek látszott. - M egadóan feltartotta a kezét. - M it mondhatnék? Valence igazi profi volt. M ax Cleóra nézett. - M ásra sem tudtam gondolni csak arra, hogy egyedül hagytalak. Tudtam, hogy a szemináriumi hallgatók alaposan felöntöttek a garatra, és mélyen alszanak. Amikor beléptem az előcsarnokba, George ugyanúgy horkolt, mint amikor elmentem. Benéztem Valence szobájába is, de üres volt. - Aztán bekopogott hozzám - vette át a szót Sylvia. Gyorsan felkeltett, és leküldött a pincébe, hogy csapjam le a főkapcsolót, amíg ő felér a padlásszobába. - Abban reménykedtem, hogy a váratlan áramkimaradás megzavarja Valence-t néhány pillanatra - magyarázta M ax. - Eszembe jutott, milyen ideges lett, amikor kialudt a villany az egyik szemináriumán. - Én is emlékszem rá - mondta tűnődő arccal Sylvia - Teljesen maga alatt volt. Hiba csúszott a precízen megtervezett forgatókönyvébe. - A mostani bejelentkezésénél még azt is megkérdezte, hogy nem várható-e vihar a hétvégére - mondta elgondolkodva Cleo. Biztosra akart menni, nehogy az eső áramkimaradást okozzon, vagy túl gyorsan eloltsa a tüzet a Kozmikus Harmóniánál. - Irtózatosan alapos fickó volt - tette hozzá O'Reilly. - Csak nem elég rugalmas. - Azonnal a plafonra mászott, ha az eredeti tervhez képest a legapróbb változtatásra kényszerült - mondta Cleo. A hangokból ítélve némi zűrzavar támadhatott a folyosón. M indenki az ajtó felé fordult. - Sajnálom, de nem engedhetem be, uram - mondta egy ápolónő határozott, kioktató hangon. - M r. Fortune-nál így is túl sok a látogató. - Azért tettem meg ezt a hosszú utat, hogy M r. Fortune-nal találkozzam, és ettől a szándékomtól nem fognak eltéríteni felelte egy férfihang még határozottabb és még kioktatóbb hangon. - Fontos beszédem van vele. -
De hiszen súlyosan megsebesült - mondta a nővér.
-
M egszokta az ilyesmit.
M ár csak ez hiányzott - motyogta M ax, ahogy feltűnt az ajtóban az ismerős alak. - Egy újabb aggódó ismerős. M i a fenét akar itt, Dermison? Nincs szándékomban látogatókat fogadni. Kizárólag a családom tagjait. Dennison Curzonnak ugyanolyan határozott volt a fellépése, mint Jasonnak. Ugyanolyan ezüst volt a haja is, mint neki, és ugyanolyan markánsak a vonásai, mint a Curzon család tagjainak. De a szeméből nem sugárzott az a mindent átható intelligencia, ami Jasont jellemezte egykoron. Dennison futó pillantásra méltatta a M ax körül álldogáló kis csoportot, aztán M axre villantotta a szemét.
-
M i folyik itt, Fortune? Hallom, megint bekapott egy lövést.
-
Köszönöm az aggódó szavakat, de rendbe jövök - felelte M ax. - Dennison Curzon, bemutatom a családomat!
- A családját? - Dennison zavartan ráncolta a homlokát. - M iről beszél? M agának nincs is családja. - M ár van - mondta Cleo csendesen. Egy pillanat sem engedte el M ax kezét, miközben végignézett Denisonon. - M aga Jason öccse? - Úgy van. - Dennison futó pillantást vetett Cleóra. És maga kicsoda? - A menyasszonyom - szólalt meg M ax, mielőtt Cleo válaszolhatott volna. - Gratulálhat nekünk, Dennison Cleo és én összeházasodunk. Dennison egy Curzonra jellemző módon válaszra se méltatta a bejelentést. Kizárólag saját mondandójára: koncentrált. Figyeljen ide, M ax, beszélnünk kell egymással! - M egvető pillantást vetett Cleóra és a többiekre. M egoldható, hogy négyszemközt tárgyalhassak vele? -
Nem - felelte Cleo.
Senki nem mozdult az ajtó felé. M ax Dennisonra vigyorgott. - Úgy tűnik, hogy nem. -
M i a fene folyik itt? - Dennison jobban megnézi magának Cleót. - M it mondott, ki maga?
- Azt mondtam, hogy a menyasszonyom - szólt közt M ax. - És egyben M ax munkáltatója is - tette hozzá Cleo metsző hangon. - A fenét az. - Dennison Cleóra meredt. - Fortune Curzon Internationalnél dolgozik. -
Nem - felelte Cleo. - M ár nem.
M ax Cleónál dolgozik - jelentette ki Sammy. Dennison felvonta a szemöldökét. - Ha nem tudnák én Dennison Curzon vagyok a Curzon Internationaltől M ax Fortune tizenkét éve a vállalatom alkalmazottja. - Úgy tudtam, hogy Jason halála után lemondott az állásáról - jegyezte meg Cleo. - Azóta nálam dolgozik. - Úgy bizony - mondta Hajnalcsillag határozottan. M ax a Robbins Fészke fogadótól kapja a fizetését mostanában. És kitűnő munkát végez. - Úgy van. A családhoz tartozik - tette hozzá Andromeda. - M arhaság! - Dennison M axre nézett. - Nem tudom, miféle játékot űz, Fortune, de a Curzonnál szükség van magára. A lányom és az a semmirekellő férje tegnap átvette a hatalmat az igazgatótanácsban. - Kim kitűnően elvezeti majd a Curzont - mondta M ax. - M egvan hozzá a tehetsége. Azt ajánlom, hogy ne tegyen keresztbe neki. - M indenkit kirúgok, aki el akarja venni tőlem a céget. Hosszú évekig vártam, míg kezembe vehettem végre a kormányrudat, és nem fogom elereszteni. Szükségem van a támogatására, Fortune. Hagyjuk a körítést! M ondja meg, mennyit akar! -
M iért? - kérdezte M ax.
Hogy visszajöjjön a Curzonhoz, és elsimítsa a problémákat. - Dennison összehúzta a szemét. - M egadom ugyanazt az összeget, amit a bátyámtól kapott, plusz tíz százalék fizetés - és prémiumemelést. Cserébe elvárom, hogy nekem tegyen jelentést, kizárólag nekem. -
M ár van állásom - felelte M ax.
Rendben van. - Dennison arca megfeszült. - Ha visszajön, megkaphatja esetleg az igazgatótanácsi helyet is, amit Jason beígért magának. - Nem, köszönöm. Időközben különös vonzalmam támadt a vízvezeték szerelés iránt - felelte M ax. - Hallotta, mit mondott - szólt közbe Cleo. - Nem akar magánál dolgozni, M r. Curzon. Jobban teszi, ha távozik. M axnek nehéz éjszakája volt, és szüksége van a pihenésre. - M ax felé fordult. - Szükséged van pihenésre? - Igen, szükségem van pihenésre - felelte M ax közömbös arccal. Szüksége van a pihenésre - tette hozzá Sylvia. Andromeda és Hajnalcsillag egyetértőn bólintott. O'Reilly olyan képet vágott, mint akiből menten kirobban a nevetés. Dennison Cleót vette célba. - M aga csak ne próbáljon engem kidobni innen, ifjú hölgy! M ax Fortune az én alkalmazottam. -
Kötve hiszem. - Cleo elengedte M ax kezét, és tett
egy lépést Dennison felé. - M ax hozzám tartozik. Hozzám és a többiekhez. - Körülnézett. - Igaz? - Hát persze - dünnyögte Andromeda. - Ehhez kétség sem férhet. - M ax a családhoz tartozik - jelentette ki Sammy hangosan. - Nem viheti el tőlünk.
Hajnalcsillag Dennisonra villantotta a szemét. - Csak vesztegeti itt az idejét, és minket is feltart ezzel az ostobasággal. M iért nem megy el szépen? - Ostobaság?! Ostobaságnak merte nevezni? - Dennison szinte fuldokolt a dühtől. - Elment a józan esze, hölgyem? A Curzon egy multinacionális részvénytársaság. Van fogalma arról, hogy mennyit kereshetne nálam Fortune egy év alatt? - Nincs - felelte Hajnalcsillag őszintén. - De nem hinném, hogy sokat számít. - Higgye el, hogy számít! - vicsorogta Dermison. - A Curzon gazdaggá tette Fortune-t, és ha visszajön hozzám, én még gazdagabbá teszem. - Badarság! - szólt közbe Andromeda. - M axnek kitűnő állása van a Robbins Fészke fogadóban. Nem igaz, M ax? -
De igen - felelte M ax.
Dennison M ax felé fordult. - Ez valami rossz tréfa? O'Reilly elvigyorodott. - Nézzen szembe a tényekkel, Curzon, ez nem tréfa. M aga nem tud olyat adni M axnek, ami felér azzal, amit az új állásában megtalált. - Nem tudok olyat adni? - Dennison villámló szemmel nézett O'Reillyre. - Annyi pénzt kapna, hogy egy éven belül megvehetné az egész nyavalyás fogadót. - Ez a pasas nem ért semmit - dünnyögte O'Reilly vigyorogva. Sammy jó erősen megmarkolta Donald kacsát, és felnézett Dennisonra. - M enjen innen! - Igen - szólalt meg Cleo. - M enjen innen! - És vezessen óvatosan! - tanácsolta Andromeda. -
M aga csak nyűg a nyakunkon, M r. Curzon - tette hozzá Hajnalcsillag. - Nem bánnám, ha elhordaná az irháját.
Dennison elkeseredett képpel, hitetlenkedve nézett M axre. - Fontolja meg a dolgot, Fortune! Valószínűleg rá tudom venni Kimberlyt is, hogy hagyja ott Winstont. Nem hinném, hogy túl boldog lenne vele mostanában. M aga és a lányom pokolian jó párost alkotnának. Három éve még nem így gondolta - felelte M ax. - És tudja, mit? Igaza volt. Hálás vagyok érte, hogy rábeszélte Kimberlyt az eljegyzés felbontására. Cserébe én is adok magának egy jó tanácsot. Ne álljon a lánya útjába! Ő a Curzon International eddigi legnagyobb nyeresége. -
De hát átveszi a hatalmat, nem érti?
- De értem - felelte M ax. - És maga egyre gazdagabb lesz, amíg ő van a kormányrúdnál. És ha jól viseli magát, talán még unokákkal is megajándékozza a végén. - Kedves gondolat. - Andromeda barátságos mosolyt küldött Dennison felé. - Biztosan örülne néhány kis unokának, nem igaz? Dennison értetlenül nézett rá, aztán zavart pillantást vetett M axre. - Ugye, komolyan beszél, Fortune? Nem csak azért szórakozik velem, hogy felverje az árat? -
Rendben van, komoly leszek - felelte M ax. - Soha az életben nem fog engem megvásárolni. M enjen innen, Dennison!
Cleo szúrós szemmel nézett rá. - M aga itt nemkívánatos társaság, M r. Dennison. Kizárólag a család tagjai tartózkodhatnak a kórteremben a hivatalos látogatási időn kívül. Kérem, távozzon, különben kénytelen leszek megkérni a kórházi személyzetet, hogy távolítsák el. Dennison zavartan körülnézett, aztán megfordult, és kiment a kórteremből. Csend telepedett a szobára. -
Haza akarok menni - szólalt meg M ax.
Cleo másnap reggel korán ébredt. De nem a hajnal nedvesen csillogó, szürke fénye űzte el az álmát, hanem az a felismerés, hogy M ax nem fekszik mellette. Cleo rémülten felült az ágyon. - M ax? M ax nem volt sehol. Cleo körbepillantott a szobán, é észrevette, hogy M ax mankói hiányoznak. Gondterhelten felvonta a szemöldökét. M ax még nem szokott hozzá a mankó használatához. Cleónak egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy segítség nélkül lenavigáljon a lépcsőn. Éppen félre akarta hajtani a takarót, hogy M ax keresésére induljon, amikor a folyosón megnyikordult padló. Halkan kinyílt a padlásszoba ajtaja, és M ax manőverezett be óvatosan a szobába. A nadrágján kívül sem mi más nem volt rajta. M ég Andromeda bontotta szét: bal szárát, hogy rá lehessen húzni a bekötözött combjára. M ax tekintetét fel nem emelte a padlóról és erősei koncentrált, hogy megfelelő támaszhelyet keressen a mankónak. Egy szál fehér rózsát tartott a fogai között. Cleo a rózsát nézte, és boldogság járta át a testét. A vörös az érzékiség jele; a fehér a szerelemé.
M ax? - suttogta Cleo, s alig mert hinni a szemének. M ax felkapta a fejét. - Neked most aludnod kéne - motyogta rózsával a szájában. Cleo ragyogó mosolyt küldött felé. Tisztán emlékezet még a könyv utolsó fejezetére. A tükörben látható férfi miután ő is kiszabadult a rabságából, egy szál fehér rózsával ébresztette a főszereplőt. Az érzéki szenvedély átalakult szerelemmé. -
Inkább ébren maradnék most, ha nem bánod - suttogta Cleo.
M ax az ágy felé indult. Egy pillanatra sem vette le a szemét Cleóról. - Nem bánom. Cleo a szeme sarkából megpillantott valami sárgát. Lenézett a földre, és észrevette, hogy Sammy Donald kacsája fekszik a padlón. Akkor felejthette ott, amikor látogatást tett M ax ágyánál előző este. Cleo szeme kikerekedett a rémülettől, amikor meglátta, hogy M ax pontosan a kacsára engedi rá a mankóját -
Vigyázz, Max!
De már késő volt. A mankó vége lecsúszott a gumikacsa kerek hátáról, és kiszaladt M ax keze alól. -
A francba! - M ax derekasan küzdött, hogy a bal oldali mankóval megtartsa az egyensúlyát, de mindhiába.
Az erőlködéstől kissé szétnyílt a foga, és a rózsaszál lehullott a földre. -
Az átkozott kacsa! - nyögte M ax, és a padlóra zuhant.
Cleo rémülten felsikoltott, kiugrott az ágyból, és odaszaladt M axhez. - Jól vagy? M ax, M ax, mondj már valamit! M ax a hátán fekve Cleóra nézett. - Semmi baj. Gondolod, hogy szétnyíltak a varratok? - Cleo odahajolt M ax bekötözött combjához. - Lehet, hogy be kéne mennünk a klinikára. -
Ne törődj a lábammal, Cleo. Szeretlek.
Cleo keze M ax combján feküdt. Szemében egy könnycsepp jelent meg. - Nagyon boldog vagyok. Hirtelen M ax karjai közé vetette magát, vigyázva, nehogy hozzáérjen a sérült combjához. M ax szorosan átölelte a derekát, és közelebb húzta magához. - M ár az elején tudnom kellett volna - motyogta M ax, arcát Cleo hajába fúrva. - Nem a te hibád, hogy nem ismerted föl első látásra a szerelmet - suttogta Cleo. - Túl kevés részed volt benne ahhoz, hogy felismerd, amikor találkozol vele. - De most már ismerem - mondta M ax őszinte csodálattal a hangjában. Hirtelen mozdulatlanságba dermedt. - M ax? - Cleo felemelte a fejét, és aggódva nézett le M axre. - Biztos, hogy jól vagy? M ax szája lassan mosolyra görbült. - Nézd, Cleo! - M it? -
Jason tengeri tájképeit.
Cleo hátrahajtotta a fejét, és felnézett a falon lógó két képre. - M i van velük? -
Nem gondolod, hogy kissé furcsa a keretük? Nem figyeltem fel rá először, amikor megnéztem a képeket,
de ebből a szögből jól látszik, hogy túl vastag a keretük. - M ax ülő helyzetbe küzdötte magát, és az egyik mankóért nyúlt. - M it akarsz csinálni? - Segítenél nekem levenni az egyik képet a falról? -
M ajd én leveszem. - Cleo talpra ugrott, leakasztotta az egyik tengeri látképet, és az ágyhoz vitte.
M ax közben az íróasztalhoz bicegett, kinyitotta, egyik fiókot, és elővette a csavarhúzót, amit a Harmony Cove-i szerszámboltban vásárolt. - Bennek igaza volt. Sose tudhatja az ember, mikor lesz szüksége egy jó kis csavarhúzóra. M ax keresztülbicegett a szobán, leült a festménnyel az ágyra, és nekiesett a kép hátlapjának a csavarhúzóval. Cleo kikerekedett szemmel figyelte. - M ax, tényleg azt gondolod, hogy Jason...? - Igen.
A tengeri tájképek mögé rejtette a Luttrelleket? M ax szája elégedett fintorra görbült, ahogy az utolsó csavart is kicsavarta.
Levette a kép hátlapját, és félredobta. Aztán kiemelt egy fehérre festett deszkalapot a keretből. Egy levél volt rátűzve. M ax széthajtogatta. Ha sikerült ezt megtalálnod, Max, akkor azt is tudod, hogy keresd a többit. Soha nem volt különösebb érzékem a festéshez, és biztosra veszem, hogy előbb-utóbb elgondolkodsz rajta, hogy minek vacakoltam annyit ezekkel a gyengécske tengeri tájképekkel. De a Luttrellek csak egy részét jelentik, az örökségednek. Remélem, hogy a többit már megtaláltad Robbins Fészke fogadóban. Na, milyen érzés, Max, ha saját családja van az embernek? Szeretettel Jason M ax megfordította a deszkalapot. Cleo tágra nyílt szemmel nézte a hátlapjára feszített vászonképet.
Sötét tónusú, elegánsan rideg festményt látott örvénylő formákkal és idegesítő absztrakciókkal, de valahogy mégsem találta annyira sivárnak. M ég Cleo gyakorlatlan szeme is úgy látta, hogy ez a festmény tökéletesen illik M ax egyéniségéhez. A kép egyszerre hordozta magában a végső kétségbeesés veszélyét és a felszabadító szerelem ígéretét. Cleo lágyan elmosolyodott. - A jó öreg Donald kacsa! Csak azt nem értem, miért rejtette el Jason a képeket, ha azt akarta, hogy megtaláljad őket. M ax felpillantott a Luttrellről. A szeme fényesen csillogott. - Jason azt akarta, hogy valami mást is megtaláljak előtte. Valamit, ami fontosabb a világ összes festményénél. -
És megtaláltad? - kérdezte Cleo.
Igen - válaszolta M ax teljes meggyőződéssel. Elmosolyodott, s csillogó szeme ragyogva tükrözte vissza Cleo iránt érzett szerelmét. - M egtaláltam. VÉGE
