Dr. Bán Tamásné dr. Tóth Dóra Elítélt a közjegyzői eljárásokban. dr. Kozma Szilvia A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései. Szakmai Sajtófigyelő

Dr. Harsági Viktória PhD Az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet más közösségi jogforrások és a tagállami szabályozások feszültségi mezőjében Dr. Bán Tamásné dr. Tóth Dóra Elítélt a közjegyzői eljárásokban dr. Kozma Szilvia A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései Szakmai Sajtófigyelő Rezümék

2012. november-december

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

Tartalomjegyzék

Dr. Harsági Viktória PhD

Az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet más közösségi jogforrások és a tagállami szabályozások feszültségi mezőjében  ...............................................................................  4 Dr. Bán Tamásné dr. Tóth Dóra

Elítélt a közjegyzői eljárásokban  ..........................................................  27 dr. Kozma Szilvia

A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései  .......................................  42 Szakmai Sajtófigyelő  ............................................................................... 60 Rezümék  ......................................................................................................  72

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

Az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet más közösségi jogforrások és a tagállami szabályozások feszültségi mezőjében1*

A

z európai fizetési meghagyásos eljárás bevezetésekor az Európai Bizottság arra törekedett, hogy megteremtse azokat a jogi kereteket, amelyek lehetővé teszik a

nem vitatott követelések gyors érvényesítését a gazdasági szereplők számára a határon 2

átnyúló jogvitáikban. A 2006. december 12-én az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott 1896/2006/EK számú az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló rendelet

3

célja a ténylegesen nem vitatott követelések érvényesítésének

megkönnyítése a belső piacon. A célok között a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó eljárás egyszerűsítése és gyorsítása, a költségek csökkentése mellett az európai fizetési meghagyás szabad áramlása szerepel, ami az exequatur (végrehajthatóvá nyilvánítási) eljárás eltörlése által valósul meg.



1

*

A Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült.

2 vö. Rechberger, Walter H. / Kodek, Georg E.: Das Mahnverfahren in den Mitgliedstaaten der EU. Generalbericht. In: Rechberger, Walter H. / Kodek, Georg E. (eds.): Orders for Payment in the European Union. Kluwer, The Hague, 2001, 2. p. 3 Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról. HL L 399., 2006. 12. 30., 1. p.

— 4 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

A közösségi szinten egységes európai fizetési meghagyásos eljárás párhuzamosan él a tagállamok belső eljárásjogi szabályai szerint zajló fizetési meghagyásos eljárás mellett és a (már az eljárás kezdetén is) nemzetközi vonatkozású ügynek számító esetekben fakultatíve alkalmazható. A rendelet nem szorítja ki a nemzeti jog szerinti fizetési meghagyásos eljárást, a jogosultnak továbbra is jogában áll ez utóbbi eljárásban érvényesíteni az igényét, amennyiben az adott államban létezik ilyen típusú eljárás. Az 1. cikk (2) bekezdése juttatja kifejezésre ezt az alternatív jelleget, azaz a jogosultat nem zárja el attól, hogy a rendelet hatálya alá tartozó követeléseit más eljárásban érvényesítse, legyen az akár valamely tagállam nemzeti joga vagy a közösségi jog által szabályozott 4

eljárás (például a kis értékű követelések európai eljárása, ld. 861/2007/EK rendelet ). Azokban a tagállamokban, ahol (a nemzeti jogban) a fizetési meghagyásos eljárás nem szabályozott, ott a közösségi jog tulajdonképpen egy további lehetőséget nyújthat a jogosult védelmére. A rendelet a közösségi jog egy újabb generációjának sorát nyitotta meg azzal, 5

hogy elsőként szabályoz egy közösségi szinten egységesített (teljes) eljárást. Érdekessége azonban az a szabályozási technika, mellyel az európai jogalkotó élt: a rendelet ugyan az eljárás egészére nézve tartalmaz szabályokat, de sok esetben csak az eljárás főbb vonalait meghatározó módon. Így az európai fizetési meghagyásos eljárásban a közösségi jogi és a belső jogi szabályok gyakorlatilag vegyítve kerülnek alkalmazásra. A 26. cikk ugyanis kimondja, hogy azokra az eljárásjogi kérdésekre nézve, amelyeket a rendeleteket kifejezetten nem szabályoz, a nemzeti jogot (t.i. az eljáró bíróság, illetve közjegyző tagállamának jogát) kell alkalmazni. A rendelet egyes cikkeiben kifejezetten utal a nemzeti jogra, de ezen túlmenően is alkalmazható a nemzeti jog, amennyiben a rendelet nem fedi le szabályozásával az adott területet. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a nemzeti jog hézagkitöltő jelleggel alkalmazható az európai fizetési meghagyásos eljárásban. Az európai fizetési meghagyásos eljárás hazai alkalmazhatóságához bizonyos jogszabály módosításokra is szükség volt, ezek egyrészt a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényben, másrészt a Polgári perrendtartás, valamint a Vht. szabályai

4 Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről. HL L 199, 2007. 07. 31., 1. p. 5 Storskrubb, Eva: Civil Procedure and EU Law. Oxford University Press, Oxford, New York, 2008, 214. p.

— 5 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

között nyertek elhelyezést. Amennyiben a rendelet eltérően nem rendelkezik, az európai fizetési meghagyásos eljárásra megfelelően alkalmazni kell e törvények szabályait. A legtöbb alkalmazási probléma éppen a fenti szabályozási jellegből adódik, egyfelől a nemzeti és a közösségi jogi szabályok, másfelől a rendeletnek más közösségi jogforrásokkal való találkozási pontjainál keletkezett feszültségi mezőben sűrűsödik össze. E tanulmány keretében ezeket a területeket kívánjuk áttekinteni, főként az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendeletnek a más rendeletekkel való nehézkes viszonyát.

1. Átfedések és eltérések a tárgyi hatály vonatkozásában a Brüsszel-I. rendelettel összevetésben A téma alaposabb tanulmányozásának előfeltétele a rendelet alkalmazási területének ismerete. Az 1896/2006/EK rendelet 4. cikk értelmében az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásának célja az európai fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtásának időpontjában

esedékes,

meghatározott

összegű

pénzkövetelések

behajtása.

A

tartozásnak a kérelem benyújtásának időpontjában kell lejártnak lennie. Csak azokra a követelésekre vonatkozik, amelyek összege az eljárás indításának időpontjában pontosan meghatározható. A nem meghatározott összegű követelések tehát akkor sem érvényesíthetők európai fizetési meghagyásos eljárás útján, ha azok egyébként a rendelet tárgyi hatálya alá tartoznak. A tartási igényeket (a le nem járt részek tekintetében) 6

nem sorolhatjuk a rendelet hatálya alá. Azonban egyes nemzeti jogokkal ellentétben (mint például az osztrák) a rendelet nem tartalmaz alsó vagy felső értékhatárt, így értéktől függetlenül érvényesíthetők ebben az eljárásban a meghatározott összegű 7

pénzkövetelések. A rendelet szabályozása a nemzeti jogok többségét követi abban, hogy

6 Tschütscher, Birgit / Weber, Martin: Die Verordnung zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens. Österreichische Juristen-Zeitung, 2007, 306. p. 7 Mayr, Peter G. / Czernich, Dietmar: Europäisches Zivilprozessrecht. Wien, 2006, WUV Universitätsverlag, 209. p.

— 6 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

csak pénzkövetelésekre alkalmazható, nem alkalmazható a rendelet olyan követelésekre, amelyek helyettesíthető dolgokra vonatkoznak.

8

A rendelet a határon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozik. A „határon átnyúló ügyek” fogalmát a rendelet határozza meg. A polgári és kereskedelmi 9

ügyek körének meghatározása a Brüsszel-I. rendelethez és az európai végrehajtható okiratokról szóló rendelethez

10

hasonlóan történik. A rendelet tartalmaz egy kivétel-

katalógust, ez felsorolja azokat az ügycsoportokat, amelyek bár a legtöbb tagállam nemzeti joga szerint a polgári és kereskedelmi ügyek csoportjába tartoznának, de − különböző jogalkotói megfontolásból − e rendelet alkalmazási körén kívül esnek. A tárgyi hatályra vonatkozó rendelkezéseket autonóm módon kell értelmezni. A párhuzamosságok 11

miatt az Európai Bíróságnak a Brüsszeli Egyezményhez és a Brüsszel-I. rendelet tárgyi 12

hatályát érintő ítéletei az európai fizetési meghagyásról szóló rendelet értelmezése során is felhasználhatók. A 44/2001/EK rendelethez hasonlóan ez a rendelet is kizárja a tárgyi hatálya alól az adó-, vám- és közigazgatási ügyeket. A közjogi és a polgári ügyek egyértelműbb elkülöníthetősége végett építették be a rendeletbe azt a kitételt, mely szerint a rendelet hatálya nem terjed ki az államnak az államhatalom gyakorlása során hozott aktusai vagy elkövetett mulasztásai miatti felelősségére („acta iure imperii”). A szociális biztonság kérdését egyértelműen kizárja a rendelet a hatálya alól, ezzel szemben a munkajogi igények érvényesítésére alkalmazhatók a szabályai. A választottbírósági eljárás − a 44/2001/EK rendelettel szemben − nincs kifejezetten kivéve a rendelet hatálya alól, ez nyilvánvalóan nem jelenti azonban azt, hogy a felek valamelyike a választottbírósági kikötéssel, ill. szerződéssel érintett követelését európai fizetési meghagyásos eljárásban

8 Tschütscher / Weber: i.m. (5. lj.) 305. p.; lásd részletesebben: Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárások hasonlóságai és különbözőségei Európában. Jogtudományi Közlöny, 2012/2, 3-5. p. 9 A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 12. 2001.01.16. 1. p. 10 Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról, HL L 143., 2004.4.30., 15. p. 11 A polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszelben 1968. szeptember 27-én kelt egyezmény. 12 Ld. Kengyel Miklós / Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Osiris, Budapest, 2006, 63−76. p.

—  7  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

13

e rendelet alapján érvényesíthetné. A rendelet tárgyi hatálya alól kizárt területek között szerepelnek továbbá a szerződésen kívüli kötelmekből eredő követelések, kivéve ha azok a felek közötti megállapodás tárgyát képezték, illetve tartozás-elismerés esetén, vagy ha azok egy közös tulajdonból eredő számszerűsített tartozás kiegyenlítésére szolgának. Így például a (közlekedési) balesetekből eredő igények nem érvényesíthetők ebben az eljárásban. Ez akkor is érvényes, ha a kártérítési felelősség (a jogalapot tekintve) elismerést nyert. Emellett nem tartoznak a rendelet hatálya alá például az olyan törvényen alapuló igények, mint a kisajátítási kártalanítás. Az egyes nemzeti jogrendszereken belül különböző nézetekkel találkozhatunk előszerződéses jogviszonyból eredő kártérítési igények hovatartozását illetően; míg egyes tagállamokban szerződéses, addig más tagállamokban deliktuális igényként sorolják be.

2. A határon átnyúló jelleg mint alkalmazhatósági előfeltétel Az európai fizetési meghagyásos eljárás alkalmazhatósága a határon átnyúló jogvitákra korlátozódik. A 3. cikk határon átnyúló ügynek azt tekinti, amelyben (a kérelem előterjesztésének időpontjában) legalább az egyik fél az eljáró bíróság (közjegyző) székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. A rendelet értelmezése során a bíróság alatt magyar viszonylatban a közjegyzőt kell értenünk. Az állandó lakóhelyet a rendelet nem definiálja, mindössze egy utalást tartalmaz, amely újabb kapcsolódási pontot jelent a Brüsszel-I. rendelet irányába: a lakóhely fogalmát annak az 59. és 60. cikkeivel összhangban kell meghatározni.

14

Annak

megállapításához, hogy a kérelem határokon átnyúló ügynek minősül-e, az európai fizetési meghagyás iránti kérelem e rendelettel összhangban történő benyújtásának az időpontja irányadó. A kérelmek feldolgozását könnyítendő a rendelet 1. számú mellékletében

13 Tschütscher / Weber: i.m. (5. lj.) 306. p.; Rauscher, Thomas: Verordnung (EG) Nr […] /2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom […] zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens (EG-MahnVO). In Rauscher, Thomas: Europäisches Zivilprozessrecht. Kommentar. 2. Auflage, Sellier, München, 2006, 1820. p. 14 Ld. részletesebben: Kengyel Miklós / Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2009, 71. p.

—  8  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

található, az európai fizetési meghagyás iránti kérelem formanyomtatványán (ún. „A” formanyomtatvány) a 4. pontban kódszámokat rendelt az egyes tagállamokhoz. Ezek segítségével kódok formájában kell megjelölni egyrészt a jogosult állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamot, másrészt a kötelezett állandó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti tagállamot, valamint a bíróság (közjegyző) székhelye szerinti országot. A jogosult, ill. a kötelezett lakóhelyére vonatkozó első két kódszám közül legalább az egyiknek el kell térnie a bíróság kódjától. Ez a megoldás leegyszerűsíti, sematizálja a határon átnyúló jelleg ellenőrzését, ezzel megteremti a gépi feldolgozás lehetőségét is, melyre a rendelet egyébként módot ad. A rendelet nem csak olyan esetben kerül alkalmazásra, amikor a jogosult és a kötelezett egymástól különböző tagállamban rendelkezik lakóhellyel, illetve szokásos tartózkodási hellyel, hanem akkor is, ha ugyan mindketten ugyanabban a tagállamban élnek, de az eljáró bíróság (közjegyző) található egy másik tagállamban. Ilyen helyzet viszonylag ritkán áll ugyan elő, de nem kizárt a 44/2001/EK rendelet joghatósági szabályainak alkalmazása során, melyek az európai fizetési meghagyásban is irányadóak. Pl. a Brüsszel-I. rendelet 5. cikk 1. pont alkalmazása esetén előállhat a fenti helyzet, hiszen a szerződéses igény iránt indított eljárásban a teljesítés helye egy az azonos tagállamban lakóhellyel rendelkező jogosult és a kötelezett tagállamától különböző tagállam bíróságai (közjegyzői) rendelkeznek joghatósággal az európai fizetési meghagyásos eljárás lefolytatására. Mi motiválhatja ilyenkor a jogosultat arra, hogy ne a (közös) lakóhelyük szerinti államban indítsa meg az eljárást? A gyakorlatban akkor állhat ez érdekében, ha egy külföldön egyszerűbben végrehajtható határozathoz szeretne jutni tekintettel arra, hogy a kötelezettnek esetleg ott van végrehajtható vagyona. (vö. 3.,6. alfejezet) A 3. cikk értelmezése alapján kijelenthetjük, hogy a harmadik államban (vagyis az Európai Unión kívül) állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező kérelmező is nyerhet jogvédelmet európai fizetési meghagyásos eljárás útján.

15

Tehát

– összhangban a 6. cikk, illetve az általa felhívott Brüsszel-I. rendelet joghatósági szabályaival (vö. 3., 4. alfejezet) – a rendelet alkalmazhatóságát önmagában az a tény

15 Geimer, Reinhold: Internationales Zivilprozessrecht. Verlag Dr. Otto Schmidt, Köln, 2009, 1133. p.; Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Mahnverfahren im Vergleich zu den Mahnverfahren in Deutschland und Österreich. Jenaer Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 2007. 53. p.

—  9  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

nem zárja ki, hogy a jogosult lakóhelye az Európai Unión kívül van, feltéve, hogy az eljáró bíróság (közjegyző) nem a kötelezett lakóhelye szerinti tagállam bírósága (közjegyzője), hiszen az utóbbi esetben nem teljesülne az 1896/2006/EK rendelet 3. cikkben felállított 16

kitétel. Vagyis akkor kizárt a rendelet alkalmazása, ha a felek egyike a bíróság (közjegyző) államában rendelkezik lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, a másika azonban egy harmadik állam lakója.

17

Példával illusztrálva: egy Svájcban vagy Ukrajnában

lakóhellyel rendelkező jogosult – a 3. cikk szerinti határon átnyúló jelleg hiányában – nem indíthat a Magyarországon (magyar közjegyző előtt) európai fizetési meghagyásos eljárást egy Magyarországon lakóhellyel rendelkező kötelezett ellen. A magyar jog szerinti fizetési meghagyásos eljárásnak azonban nincs akadálya. Fordított esetben is 18

igaz a tétel: valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező jogosult nem indíthat európai fizetési meghagyásos eljárást a lakóhelye szerinti tagállamban egy harmadik állambeli kötelezett ellen még akkor sem, ha az adott tagállam bíróságainak (közjegyzőinek) lenne joghatósága. Itt ugyanis nem teljesülnek az 1896/2006/EK rendelet alkalmazási feltételei. Ezekkel összhangban került kialakításra az európai fizetési meghagyás kibocsátására irányuló „A” formanyomtatvány 4. pontja, ahol a 25. kódszám alatt „egyéb államot” is meg lehet jelölni lakóhelyként. Olyan esetekben, ha a felek egyike sem rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban, úgy a bíróság (közjegyző) államának jogában szabályozott (nemzeti) eljárást kell lefolytatni. Ez alapján a magyar jog szerint nincs mód a fizetési meghagyás kibocsátására (vö. Pp. 314. §, 2009. évi L. törvény 3. §). Nem rendelkezik az 1896/2006/

16 Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens. In: Rauscher, Thomas: Europäisches Zivilprozess- und Kollisionsrecht EuZPR/EuIPR. Kommentar. Sellier, München, 2010, 298. p.; ugyanígy: Einhaus, David: Qual der Wahl: Europäisches oder internationales deutsches Mahnverfahren? IPRax, 2008, 325. p.; 17 Rechberger, Walter H. / Schrammel, Ursula: Das österreichische Mahnverfahren als Vorbild für die Verordnung zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens. In: Gürzumar et al (eds.): Gedächtnisschrift für Halúk Konuralp, Band II., Yetkin Yayinlari, Ankara, 2009, 472. p.; McGuire, MaryRose: Das neue Europäische Mahnverfahren (EuMVVO): Über das (Miss-)Verhältnis zwischen Effizienz und Schuldnerschutz. GPR, 2007, 304. p. 18 Kodek, Georg E.: VO (EG) 2006/1896 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 12.12.2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens (EuMahnVO). In: Fasching, Hans W. / Konecny, Andreas (Hrsg.): Kommentar zu den Zivilprozeβgesetzen. Manz, Wien, 2010, 615. p.

— 10 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

EK rendelet a pertársaság kérdéséről. Rauscher szerint akkor is határon átnyúló ügyről beszélünk, ha csak a pertársak egyike rendelkezik más tagállamban lakóhellyel.

19

Önmagában az a körülmény, hogy minden belföldi jogvita később elvileg határon átnyúlóvá válhat, nem elegendő.

20

E szabályozás kialakítását viták sorozata kísérte, és

mind a mai napig számos kritika fogalmazódik meg vele szemben. Az eredeti bizottsági javaslat szerint az eljárás fakultatívan a tisztán belföldi ügyekre is alkalmazható lett volna, a Tanács azonban a kiterjesztő értelmezés ellenében foglalt állást, mivel szerinte egy ilyen 21

tág alkalmazási területen a jogalkotásra nincsen felhatalmazás. Hess szerint jogpolitikai szempontból túl szűknek mutatkozik az alkalmazási terület: nehezen indokolható, hogy miért nem fogja át azokat a konstellációkat, amelyekben a belföldi hitelező egy belföldi adós ellen szeretne egy végrehajtási jogcímet ahhoz, hogy annak a külföldön található 22

vagyonát vonhassák végrehajtás alá. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárásnak a tisztán belföldi ügyekben való alkalmazása a rendelet születésekor még hatályban levő EK-Szerződés 65. cikk c) pont szó szerinti szövegével ellentmondásban lett volna.

23

A jogi alapot korábban jelentő EK Szerződés 65. cikket

utóbb felváltotta az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke. A két szöveg szóhasználatbeli különbözősége felfogható úgy, mint kompetencianövekedés, aminek mértéke, esetleges határai nem minden tekintetben egyértelműek, ám a fent vázolt helyzeten érdemben nem változtatott.

19 Rauscher, Thomas: Münchener Kommentar zur Zivilprozessordnung, Anhang I zu Buch 11 (EG-MahnVO) Rn. 8, Kodek: i.m. (17. lj.) 616. p. 20 Mayr / Czernich: i.m. (6. lj.) 209. p. 21 Sujecki, Bartosz: Europäische Verordnung zur Einführung eines Europäische Mahnverfahren (EuMVVO) In: Gebauer, Martin / Wiedmann, Thomas (Hrsg.): Zivilrecht unter europäischen Einfluss. 2. aufl., Boorberg, Stuttgart, 2010, 2019-2020. p. 22 Hess, Burkhard / Bittmann, David: Die Verordnung zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens und eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen – ein substantieller Integrationsschritt im Europäischen Zivilprozessrecht. IPRax, 2008, 306. p. 23 Kormann: i.m. (14. lj.) 51. p.

— 11 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

3. A Brüsszel-I. rendelet joghatósági szabályainak alkalmazhatósága Az 1896/2006/EK rendelet nem alakított ki külön joghatósági rendszert, joghatóságot alapvetően a 44/2001/EK rendelet (2−25. cikk) szabályai határozzák meg. Az alkalmazást segítendő egy felhasználóbarát megoldást dolgozott ki az európai jogalkotó azzal, hogy a rendelet 1. számú mellékletében található, az európai fizetési meghagyás iránti kérelem formanyomtatványán (ún. „A” formanyomtatvány) a 3. pontban kódszámokat rendelt az egyes joghatósági szabályokhoz, amelyek mellett − magyarázatképpen − csak a 24

joghatósági ok rövid leírása található meg. Így nincs garancia rá, hogy a jogi ismeretekkel nem rendelkező jogosultak képesek lesznek hibátlanul kitölteni a formanyomtatványt, ami éppen az eljárás egyik fő célját (a jogi képviselő részvétele nélkül is egyszerű, gyors lefolytathatóságot) áshatja alá. Az eljárás jellegéből adódóan nem hallgatják meg a kötelezettet, a bíróság (közjegyző) ex officio vizsgálja a joghatóság kérdését. Ha nem rendelkezik joghatósággal a fizetési meghagyás kibocsátására, elutasítja a kérelmet. Az áttétel lehetőségét nem irányozza elő a rendelet.

25

24 A kódok pusztán a joghatósági szabály elnevezését tartalmazzák, a konkrét szabályokat a fent említett rendeletekben találja a jogalkalmazó. A joghatósági okok rövid leírásai a következők: 01 − A kötelezett vagy a társkötelezett állandó lakóhelye [a hozzá tartozó szabályozást ld. a 44/2001/EK rendelet 2−4. cikk, általános joghatósági szabályok]; 02 − A kötelezettség teljesítésének helye [ld. 44/2001/EK rendelet 5. cikk 1. pontja, különös joghatósági szabályok körében]; 03 − Káresemény helye [ld. 44/2001/EK rendelet 5. cikk 3. pontja, a különös joghatósági szabályok körében]; 04 − Fióktelep vagy egyéb telephely működéséből eredő jogvita esetén az a hely, ahol a fióktelep, képviselet vagy egyéb telephely található [ld. 44/2001/EK rendelet 5. cikk 5. pontja, a különös joghatósági szabályok körében]; 05 − A célvagyon („trust”) székhelye [ld. 44/2001/ EK rendelet 5. cikk 6. pontja, a különös joghatósági szabályok körében]; 06 − Rakománymentés vagy segítségnyújtás tekintetében követelt ellenérték megtérítésével kapcsolatos jogvita esetén az a hely, ahol az a bíróság található, amelynek illetékességi területén a kérdéses rakományt lefoglalták, vagy lefoglalhatták volna [ld. 44/2001/EK rendelet 5. cikk 7. pontja, a különös joghatósági szabályok körében]; 07 − Biztosítási ügyekben a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett állandó lakóhelye [ld. 44/2001/EK rendelet 9−14. cikk a biztosítási ügyekben alkalmazandó joghatósági szabályokról]; 08 − A fogyasztó állandó lakóhelye [ld. 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bek., 44/2001/EK rendelet 15−17. cikk]; 09 − A munkavállaló munkavégzésének szokásos helye [ld. 44/2001/EK rendelet 18−21 cikk]; 10 − A munkavállalót foglalkoztató vállalkozás székhelye [ld. 44/2001/EK rendelet 18−21. cikk]; 11 − Az ingatlan helye [ld. 44/2001/EK rendelet 22. cikk 1. pont, a kizárólagos joghatósági szabályok körében]; 12 − A felek által kikötött joghatóság [ld. 44/2001/EK rendelet 23. cikk]; 13 − A tartásra jogosult állandó lakóhelye [ld. 44/2001/EK rendelet 5. cikk 2. pontja, 2010. szeptember 18-át követően a 4/2009/EK rendelet 3−7. cikkei]; 14 – Egyéb. A formanyomtatványon a jogosult mindössze a fenti kódszámok valamelyikének megjelölésére köteles. A 14. kód esetén beírása esetén, − ha az 01−13. kódszámokkal jelölt joghatósági szabályok nem alkalmazhatók − további pontosítás szükséges arra vonatkozóan, hogy a 44/2001/EK rendelet melyik joghatósági szabályára alapozza a jogosult a bíróság (közjegyző) joghatóságát. A nyomtatvány csak a néhány szavas utalást tartalmazza, a zárójelben hozzá rendelt szakaszokat a Brüsszel-I rendeletből azonban nem (ez a szerző kiegészítése.) 25 Kodek: i.m. (17. lj.) 640. p.

— 12 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

A Brüsszel-I. rendelet revíziója folyamatban van – ez a jövőben tovább bonyolíthatja joghatósággal kapcsolatos kérdéseket. A hatáskör kérdését a rendelet nem határozza meg, azt a tagállami jogalkotóra hagyja, de a 29. cikk előírása szerint a tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot, hogy mely bíróságok rendelkeznek hatáskörrel az európai fizetési meghagyás kibocsátására. Gyakorlati segítséget jelenthet a tagállamok által közölt információkhoz való hozzájutásban az Európai Igazságügyi Atlasz: . A hivatkozott oldalon keresőprogram segíti az eljáró a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság megtalálását. Az eljáró bíróságok kijelölése kapcsán érdekes a német megoldás, ahol az elektronikus feldolgozásra is tekintettel az európai fizetési meghagyások kibocsátását egy bíróságra koncentrálták (Amtsgericht BerlinWedding). Hazánkban az európai fizetési meghagyás kibocsátására eredetileg a Pp. 22. § (1) bekezdésében és a 23. §-ban meghatározott bíróságok rendelkeztek, 2010. június 1-jét követően a közjegyzők rendelkeznek hatáskörrel. Komoly gondot okoz a gyakorlat számára a Brüsszel-I. rendeletnek a perbe bocsátkozáson alapuló joghatósági szabályának az értelmezése az európai fizetési 26

meghagyásos eljárás viszonylatában. Az Európai Unió Bírósága előtt már folyamatban van egy előzetes döntéshozatali eljárás (Goldbet Sportwetten GmbH kontra Massimo Sperindeo C-144/12. sz. ügy), melyben ennek a kérdésnek az értelmezését kérték. Az ügyben az osztrák jogosult olasz kötelezett ellen Ausztriában a Bezirksgericht für Handelssachen Wien előtt [BGHS Wien, osztrák ZPO 252. § (2) bek.] európai fizetési meghagyást terjesztett elő 16.000 euró megfizetése iránt, amelyet (szerződésszegésből eredő) károkozásra alapított. A kötelezett ügyvéd útján határidőn belül külön okiratban (azaz nem a formanyomtatvány használatával) ellentmondást terjesztett elő. A BGHS Wien az ellentmondás benyújtását követően áttette az ügyet [az öZPO 252. § (3) bek. alapján] a felperes által megnevezett bírósághoz, a Landesgericht Innsbruckhoz. Ez a bíróság felhívta a feleket, hogy még az első tárgyalás előtt terjesszék elő a bizonyítási indítványaikat, okirataikat. Követve ezt a felhívást az alperes egy előkészítő iratot terjesztett elő, amelyben elsőként a perbíróság

26 vö. Sujecki, Bartosz: Mahnverfahren. Mit elektronischem und europäischen Mahnverfahren. C.F.Müller, Heidelberg, 2007, 126-127. p.

— 13 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

joghatóságának hiányát kifogásolta, mivel az egyetlen lakóhelye Olaszországban van. A felperes válaszában arra hivatkozott, hogy a Brüsszel-I. rendelet 5. cikk (1) bek. a) pontja határozza meg a joghatóságot. Emellett álláspontja szerint a bíróság a Brüsszel-I. 24. cikke alapján az alperes perbe bocsátkozásával mindenképpen joghatóságot nyert. Az Landesgericht Innsbruck egy végzéssel kimondta a joghatósága hiányát és megszüntette a pert. Abból indult ki, hogy az osztrák bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal, mivel a felperes egy szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésből eredő igényét kívánta érvényesíteni és a teljesítési hely a Brüsszel-I. 5. cikk 1. b) pont alapján Olaszországban van. A joghatóság hiányát pedig nem lehet a 24. cikk szerinti perbe bocsátkozással orvosolni. Az Oberlandesgericht Innsbruck megerősítette ezt a határozatot, majd a felperes felülvizsgálati felfolyamodása nyomán az Oberster Gerichtshof elé került, amely 2012. március 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmében 27

a következő kérdéseket terjesztette az Európai Unió Bírósága elé:

1.) Úgy kell-e

értelmezni az 1896/2006/EK rendelet 6. cikkét, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárásban a 44/2001/EK rendelet 24. cikke — amely a bíróság joghatóságának az alperes perbebocsátkozása általi megalapozását szabályozza — is alkalmazandó? 2.) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni az 1896/2006 rendeletnek a 44/2001 rendelet 24. cikkével összefüggésben értelmezett 17. cikkét, hogy már az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás benyújtása is perbebocsátkozásnak minősül, ha abban nem kifogásolják a származási bíróság joghatóságának hiányát? 3.) A második kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni az 1896/2006 rendeletnek a 44/2001 rendelet 24. cikkével összefüggésben értelmezett 17. cikkét, hogy az ellentmondás benyújtása csak akkor alapozhatja meg a joghatóságot perbebocsátkozás révén, ha már abban az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tesznek, de a joghatóság hiányát nem kifogásolják?

27 Mayr, Peter G.: Die rügelose Einlassung im europäischen (und österreichischen) Mahnverfahren. ZaK, 2012, 167. p.

— 14 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

4. Joghatóság fogyasztói ügyekben Az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bek. egy különös szabályt irányoz elő a fogyasztói ügyekre, legalábbis azokra, amelyekben a fogyasztó a kötelezett. Ezekben az esetekben annak a tagállamnak a bírósága (közjegyzője) rendelkezik kizárólagos joghatósággal, amelyben a fogyasztó lakóhellyel rendelkezik. A lakóhely meghatározása kapcsán a rendelet 6. cikk (2) bekezdése a 44/2001/EK rendelet 59. cikkére utal. Az 59. cikk szerint az eljáró bíróság a saját belső joga alapján ítéli meg, hogy a fél rendelkezik-e az adott tagállamban lakóhellyel.

28

Ezzel egyidejűleg a 6. cikk (2) bek. meghatározza, hogy mely

ügyeket kell a rendelet alkalmazása során fogyasztói ügynek tekinteni, nevezetesen ha a követelés valamely személy, a fogyasztó által, gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződésre vonatkozik. Ez a joghatósági szabály egy másik (szélesebb) „fogyasztó-fogalommal” dolgozik, mint a 44/2001/EK rendelet 15. cikkének (1) 29

bekezdése. A fogyasztói ügyek meghatározása a 805/2004/EK tanácsi rendelet 6. cikk (1) bek. d) pontjának felel meg, mely attól védi a fogyasztót, hogy egy másik tagállamban folyó eljárásban kelljen védekeznie. Ha a kötelezett a fogyasztó, akkor csak az ő lakóhelye szerinti állam bíróságai rendelkeznek joghatósággal. Ez megfelel a Brüsszel-I. rendelet 15. cikk (2) bek. kiindulópontjának, amely a fogyasztó elleni passzív perek külföldön történő megindítását kizárja, azonban az 1896/2006/EK rendelet ennél tovább megy, már nem írja elő előfeltételként, hogy a szerződést olyan személlyel kössék, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányuljon, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozzék

30

[vö. Brüsszel-I.

rendelet 15. cikk (1) bek. c) pont].

28 Ld. részletesebben: Kengyel / Harsági: i.m. (11. lj.) 196−199. p. 29 Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról, HL L 143., 2004.4.30., 15.o. 30 Hess, Burkhard: Europäisches Zivilprozessrecht. C. F. Müller Verlag, Heidelberg, 2010, 562. p.

— 15 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

Az 44/2001/EK rendelet 15. cikkének (1) bek. a.-c.) pontjaival szemben az európai fizetési meghagyásról szóló rendeletben a fogyasztói ügyek nincsenek meghatározott szerződéstípusokra korlátozva, úgy mint a 44/2001/EK rendeletben. Ez utóbbi szűkebben határozza meg a fogyasztói ügyeket, ezekhez a következő szerződéstípusok tartoznak: az ingó dolgok részletfizetésre történő értékesítése, ill. áruk finanszírozására nyújtott kölcsön vagy hitelszerződések, valamint azok a szerződések, amelyeket olyan személlyel kötöttek, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármely módon az említett tagállamra, illetve több tagállam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik. Az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet 6. cikk (2) bekezdése már nem kívánja meg, hogy a fogyasztó szerződéses partnere a fogyasztó lakóhelyének államában fejtse ki a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységét vagy a tevékenysége arra az államra irányuljon. Ezzel a tágan értelmezett „fogyasztói ügyek fogalommal” tulajdonképpen a fogyasztókat a legmesszebbmenőkig próbálják védeni azzal szemben, hogy kibocsátható legyen velük szemben egy fizetési meghagyás a lakóhelyüktől különböző tagállamban. Ha kétség merülne fel a fogalom kapcsán, úgy azt 31

a nemzeti jogrendszerből elszakítva – autonóm módon kell értelmezni.

32

Jól látszik, hogy a (kötelezetti pozícióban levő) fogyasztó védelme tekintetében az európai fizetési meghagyásról szóló rendelet egy lépéssel tovább megy, mint a 44/2001/EK rendelet. A fogyasztót a joghatósági szabályokkal az egyszerűsített jogcímhez jutás miatt 33

kompenzálja. A végrehajthatóvá nyilvánítási (más néven exequatur-) eljárás kiejtése [ld. 19. cikk] miatt ugyanis a fogyasztónak magasabb fokú védelmet kell biztosítani. Azokban az esetekben, amikor a fogyasztó a jogosulti pozícióban van, a 44/2001/EK rendelet szabályait kell alkalmazni. A fogyasztó fogalmát tehát az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bek. segít meghatározni, de hogy ebbe a kategóriába tartozik-e a kötelezett. Tulajdonképpen az

31 Ld. részletesebben: Kengyel / Harsági: i.m. (13. lj.) 43-44. p. 32 Geimer: i.m. (14. lj.) 1133. p. 33 Fabian, Anna Katharina: Die Europäische Mahnverfahrensverordnung im Kontext der Europäisierung des Prozessrechts. Jenaer Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, Jena, 2010, 149. p.

— 16 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

eljárás jellege miatt a gyakorlatban a jogosult határozza meg akkor, amikor kiválasztja a fórumot. Abban a kérdésben tehát, hogy a fogyasztóról van-e szó, a szabályozás nagymértékben megbízik a jogosult által megadott adatok helyességében, hiszen a fogyasztót az eljárásnak ebben a fázisában (a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően) 34

nem hallgatják meg. A visszaélések megakadályozása ellen nem ad kielégítő megoldást 35

az 1896/2006/EK rendelet 7. cikk (3) bek. sem, amely előírja: a kérelemben a jogosultnak ki kell jelentenie, hogy legjobb tudomása és meggyőződése szerint az adott tájékoztatás megfelel a valóságnak, valamint hogy tudomásul veszi, hogy bármely szándékoltan valótlan nyilatkozat a származási tagállam joga szerinti megfelelő szankciókat vonhatja maga után. Az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bek. csak akkor alkalmazható, ha a fogyasztó az Európai Unió valamely tagállamában lakik, a harmadik államban lakóhellyel rendelkező fogyasztóra nem vonatkozik.

36

A Brüsszel-I. rendelet 17. cikkével ellentétben az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bek. alkalmazását nem írja felül egy ezzel ellentétes joghatósági kikötés sem.

37

Az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bek. elsőbbséget élvez a Brüsszel-I. rendelet 17. cikkével szemben. Amennyiben nem a 6. cikk (2) bekezdésben meghatározott bírósághoz (közjegyzőhöz) fordulna jogosult, úgy annak hivatalból ki kell mondania a joghatóság 38

hiányát . A fizetési meghagyás jogerőre emelkedését követően azonban nem lehet a joghatósági szabályok megsértését kifogásolni. Az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bekezdésben meghatározottól különböző bíróság (közjegyző) által kibocsátott európai

34 Röthel, Anne / Sparmann, Ingo: Das europäische Mahnverfahren. Zeitschrift für Wirtschafts- und Bankrecht, 2007, 1102. p. 35 Ld. Dietzel, Alexander: Probleme des Europäischen Mahnverfahrens. In: Ahrens, Martin / Lipp, Volker / Varga, István (Hrsg.): Europäisches Zivilprozessrecht. Einfluss auf Deutschland und Ungarn. Universitätsverlag, Göttingen, 2011, 114. p. 36 Gruber: i.m. (15. lj.) 308. p.; Freitag, Robert / Leible, Stefan: Erleichterung der grenzüberschreitenden Forderungsbetreibung in Europa: Das Europäische Mahnverfahren. Betrieb-Berater, 2008, 2751. p. 37 Kloiber, Barbara: Das Europäische Mahnverfahren. Die VO (EG) 1896/2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens, Zeitschrift für Europarecht, Internationales Privatrecht und Rechtsvergleichung, 2009, 70. p.; Pernfuβ, Andreas: Die Effizienz des Europäischen Mahnverfahrens. Nomos, Baden-Baden, 2009, 102. p.; Rechberger / Schrammel: i.m. (16. lj.) 474. p.; Kodek: i.m. (17. lj.) 624. p. 38 Tschütscher / Weber: i.m. (5. lj.) 303, 307. p.

—  17  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

fizetési meghagyás esetén a jogerőre emelkedést követően nincs alap a végrehajtás elutasítására (1896/2006/EK rendelet 22. cikk).

39

Az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bek. mint lex specialis még a Brüsszel-I. rendelet kizárólagos joghatósági szabályait is kiszorítja. Ha tehát a Brüsszel-I. rendelet 22. cikk (1) bek. alapján az ingatlan fekvésének helye szerinti bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznének, de a bérlő-fogyasztó lakóhelye egy másik tagállamban van, úgy csak az utóbbi bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal.

40

Felülírja a

Brüsszel-I. rendelet 22. cikkbeli kizárólagos joghatósági okokat is amennyiben azokat szerződéses jogvitákra alkalmazzák (különösen bérleti és haszonbérleti szerződés). Ez a megállapítás nem érvényes azonban pl. a közös tulajdonból eredő kötelmi jogviszonyokra

41

(vö. az 1896/2006/EK rendelet 2. cikkel). A Brüsszel-I. rendeletben foglaltaktól eltérő definíció miatt felvetődik a kérdés, hogyan viszonyul a joghatósági szabály az európai fizetési meghagyás perré alakulásának esetéhez. Az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bek. a fizetési meghagyás tekintetében határozza meg kizárólagos joghatósággal rendelkezőnek a fogyasztó államának a bíróságait (közjegyzőit). Mivel ez független a Brüsszel-I. rendelettől, előfordulhatnak olyan esetek, ahol az utóbbi perre nézve eltérően rendelkezne a joghatóság kérdéséről. Rendszerint a Brüsszel-I. rendelet alapján is a fogyasztó lakóhelye rendelkezik joghatósággal, így az európai fizetési meghagyásos eljárás az ellentmondást követően a fogyasztó államában alakul perré. Más a helyzet, ha az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bek. a Brüsszel-I. rendeletnek egy másik kizárólagos joghatósági szabályát szorítja háttérbe. Amennyiben ugyanis a fogyasztó az 1896/2006/EK rendelet 16. cikk (1) bek. alapján ellentmondással él (a származási bíróságnál), akkor felmerül a kérdés, hogy az ügy egyáltalán áttehető-e.

42

39 Rechberger, Walter H.: Die Verordnung Nr. 1896/2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 12 Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens. kézirat, 15. p. (megjelenés alatt: in Leible/Terhechte (Hrsg.), Europäisches Rechtsschutz- und Verfahrensrecht, Nomos, Baden-Baden); Rechberger / Schrammel: i.m. (16. lj.) 474. p. 40 Gruber: i.m. (15. lj.), 307. p.; Tschütscher / Weber: i.m. (5. lj.) 303, 307. p. 41 Kropholler, Jan / von Hein, Jan: Europäisches Zivilprozessrecht. Verlag Recht und Wirtschaft GmgH, Frankfurt am Main, 2011, 939. p. 42 Dietzel: i.m. (34. lj.) 114-115. p.

—  18  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

A kérdés tekintetében megosztott a jogirodalom. Az egyik nézet szerint, ha az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bekezdésben meghatározott fogyasztó nem felel meg a Brüsszel-I 15. cikk kritériumainak

43

és vagy a perre a Brüsszel-I rendelet 22. cikkbeli

szabályainak valamelyike lenne alkalmazható, úgy a perpetuatio fori elve alapján a fizetési meghagyás kibocsátására joghatósággal rendelkező bíróság a kapcsolódó perre is joghatósággal rendelkezik.

44

Az értelmezés ellen szól, hogy általa a jogosult az

esetleges joghatósági kikötést vagy egyéb kizárólagos joghatósági szabályt megkerülheti, egy európai fizetési meghagyásos eljárás beiktatásával a joghatósági kikötést vagy a Brüsszel-I. rendelet 22. cikkének kizárólagos joghatósági szabályait le tudná rontani.

45

Itt viszont meg kell jegyezni, hogy a Brüsszel-I. rendelet 23. cikk szerinti joghatósági kikötés fogyasztói ügyekben csak igen ritka esetben lehetséges a fogyasztó terhére (vö. Br1 rendelet 17. cikk).

46

A másik álláspont alapján az 1896/2006/EK rendelet 6. cikk (2) bekezdés különös joghatósági szabálya csak az európai fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozik, de nem 47

az azt esetlegesen követő perre. Ennél a megoldásnál a gondot főképpen az jelenti, hogy nemzetközi viszonylatban az áttétel (a Brüsszel-I. rendelet szerint a perre joghatósággal rendelkező másik tagállambeli bírósághoz) a jogalap hiányában nem lehetséges. A perré alakulásra egyébiránt annak a tagállamnak a nemzeti jogát kell alkalmazni, amelyben a fizetési meghagyást kibocsátották. Érdekes a helyzete azoknak az államoknak, mint például Finnország, ahol nincsen ilyen eljárás a nemzeti jogban. Ott ugyanis a meg nem levő nemzeti szabályokat nem lehet alkalmazni, a közösségi szabályozás nem fedi le ezt a kérdést, így az alkalmazhatóság érdekében nemzeti szinten kell szabályozni.

48

43 Ld. részletesebben: Kengyel / Harsági: i.m. (13. lj.) 95-98. p. 44 Rechberger: i.m. (38. lj.) 14. p.; Dietzel: i.m. (34. lj.) 115. p.; Arneitz, Martina: Das Europäische Mahnverfahren. Ein Praxisbericht. AmwBl, 2011, 314. p. 45 Kodek: i.m. (17. lj.) 624. p.; Rauscher: i.m. (18. lj.) Art 6, Rz 18; McGuire: i.m. (16. lj.) 303-307. p. 46 Dietzel: i.m. (34. lj.) 115. p. 47 Kodek: i.m. (17. lj.) 624. p.; Rauscher: i.m. (18. lj.) Art 6, Rz 18; más véleményen: Kloiber: i.m. (36. lj.) 2009, 71; Tschütscher / Weber: i.m. (5. lj.) 311. p. 48 Sujecki: i.m. (25. lj.) 176. p.

—  19  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

5. A kézbesítési szabályok viszonya a nemzeti jogokhoz 49

Az 1896/2006/EK rendelet 27. cikke érintetlenül hagyja az 1393/2007/EK rendelet , hanem maga tartalmaz (13-14. cikkek) szabályokat a kézbesítésre nézve, mely azonban nem tekinthető önálló szabályrendszernek. Mindössze minimumszabályokat határozták meg közösségi szinten, egyébiránt az európai fizetési meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítése a kézbesítés helye szerinti állam nemzeti joga szerint zajlik. A nemzeti jog szerinti kézbesítés során azonban bizonyos minimumkövetelményeket be kell tartani. Ezeket a szabályokat a 13–14. cikk tartalmazza. Az e cikkekben felsorolt kézbesítési formák mindegyike vagy teljes bizonyossággal (13. cikk), vagy igen nagyfokú valószínűséggel (14. cikk) biztosítja, hogy a kézbesített irat eljut a címzettjéhez. Másként fogalmazva olyan kézbesítési formát kell alkalmaznia a nemzeti jog kézbesítési formái közül, amely a 13-15. cikkek feltételeinek megfelelnek. Amennyiben – a nemzeti jog szerint ugyan megengedett – de a 13-15. cikkeknek nem megfelelő kézbesítési formát alkalmaznának az európai fizetési meghagyás kézbesítése során, akkor az így kézbesített határozat nem lehet alapja a 18. cikkbeli végrehajthatóvá nyilvánításnak. Ilyenkor csak az kérdéses, hogy az ilyen módon kézbesített európai fizetési meghagyás minden hatás nélkül marad-e, vagy egy esetleges ellentmondás esetén szabályszerű perré fordulást eredményezhet-e.

50

A 13. és a 14. cikkek szabályai nemcsak a határon átnyúló kézbesítést, hanem a tagállamon belülit és érintik. A 13. és a 14. cikkek kézbesítési formái között nincsen hierarchia, azaz az ezekben cikkekben felkínált módozatoknak megfelelő kézbesítési szabályok közül szabadon választhat a hatóság, mely az iratot kézbesíti. Mindenesetre azt a tényt azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy a 14. cikkben foglalt szabályoknak megfelelő kézbesítés esetén megnyílhat a felülvizsgálat lehetősége (20. cikk). A két említett cikk felsorolásai az elfogadott kézbesítési formákról taxatív jellegűek. Más kézbesítési formák, különösen azok, amelyek jogi fikciókon alapulnak (például a magyar hirdetményi kézbesítés), nem tekinthetők megfelelőnek. A felsorolt kézbesítési formák

49 Az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete (2007. november 13.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. HL L 324., 2007. 12. 10., 79. o. 50 Vö. Rauscher: i.m. (12. lj.) 1824. p.

— 20 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

mindegyike vagy teljes bizonyossággal (13. cikk), vagy igen nagyfokú valószínűséggel (14. cikk) biztosítja, hogy a kézbesített irat eljut a címzettjéhez. A 2009. évi L. törvény hatálybalépése után a külföldi jogosult nem köteles az európai fizetési meghagyásos eljárásban kézbesítési megbízottat jelölni és a fizetési meghagyás végrehajtói kézbesítésének nincs helye. Ha az iratokat belföldön kell kézbesíteni, a kézbesítésre e törvény, a Pp., valamint a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabály rendelkezéseit, másik tagállamba történő kézbesítés esetén pedig a 1393/2007/EK rendeletet kell alkalmazni [2009. évi L. törvény 59. § (3) bek.]. A 20. cikk (1) bekezdése vétlen mulasztás esetére biztosítja az adós részére az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatának lehetőségét. Itt abból kell kiindulni, hogy a 14. cikk szerinti kézbesítési formák csak egy nagyfokú valószínűséget jelentenek és nem azt, hogy a kézbesítés valójában megtörtént. Erre tekintettel adja meg a felülvizsgálat lehetőségét a rendelet a kötelezett számára kizárólag a nem személyes kézbesítés esetére (ld. 14. cikk) nézve és csak akkor, ha az akadályoztatás a védekezésre önhibáján kívül állt fenn. Hazánkban a rendelet 20. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott felülvizsgálatra a Pp. kézbesítési vélelem megdöntésére, a rendelet 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott felülvizsgálatra pedig a Pp. mulasztás igazolására vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. [2009. évi L. törvény 59. § (7) bek. a) és b) pontok]. E kérdésekben való döntés − 2010. június 1-jét követően − a közjegyző hatáskörébe tartozik.

6. A végrehajtási szabályrendszer komplexitása A végrehajtás tekintetében az z 1896/2006/EK rendeletet lex specialisnak kell tekinteni. Egy európai fizetési meghagyás – a nemzeti jogokban szabályozott fizetési 51

meghagyásos eljárásokban született határozatokkal szemben – ezért nem minősíthető

51 Freitag, Robert: Rechtsschutz des Schuldners gegen den Europäischen Zahlingsbefehl nach der EuMahnVO. IPRax, 2007, 512. p.

— 21 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

európai végrehajtható okirattá a 805/2004/EK rendelet szerint vagy a Brüsszel-I. rendelet alapján.

52

Az európai jogalkotó a kezdeti bizonytalankodást követően végül az egylépcsős fizetési meghagyásos eljárási modell mellett döntött. Így ha a rendeletben előirányzott harminc napos határidőn belül nem él a kötelezett az ellentmondás lehetőségével, akkor az azt kibocsátó bíróság (közjegyző) a fizetési meghagyást végrehajthatónak nyilvánítja. A „végrehajthatónak nyilvánít” kifejezés alatt nem az exequatur eljárás néven is ismert végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást kell érteni, ez világosan kiderül a rendelet 19. cikkéből. Ez utóbbi cikk ugyanis az európai fizetési meghagyásra nézve eltörli az exequatur eljárás szükségességét. Nem szükséges továbbá az európai fizetési meghagyásnak a 805/2004/EK rendelet szerinti európai végrehajtható okirattá (más − s talán az intézmény lényegét jobban tükröző − szóhasználattal európai végrehajtási jogcímmé minősítése sem, az európai fizetési meghagyás automatikusan európai végrehajtási jogcímként bocsátják ki. A 18. cikk szövegének értelmezéséből kitűnik, hogy ez automatikus; ahhoz, hogy a bíróság (közjegyző) a végrehajthatóságot kimondja, mindössze az ellentmondásra szükséges határidő lejárta szükséges, további kérelem előterjesztése azonban nem. A végrehajthatónak nyilvánítás lényegileg a VII. sz formanyomtatvány kiállításával történik a gyakorlatban. A vizsgálat csak a kézbesítés pontos időpontjának, valamint annak ellenőrzésére irányul, hogy a fizetési meghagyás ellen éltek-e ellentmondással. Hazánkban a Vht. 31/C. § alapján a végrehajthatónak nyilvánításra eredetileg az európai fizetési meghagyást kibocsátó bíróság volt jogosult, melyet a rendelet VII. melléklete szerinti formanyomtatványon tehetett meg. 2010. június 1-jét követően ez is átkerült közjegyzői hatáskörbe, a VII. melléklet szerinti formanyomtatványt az európai fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző állítja ki. A 18. cikk szerinti végrehajthatónak nyilvánítás nem helyettesíti a végrehajtás elrendelését. A fenti módon végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás alapján az adós lakóhelye, székhelye − ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye −

52 Kodek: i.m. (17. lj.) 596. p.

— 22 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság; ha az európai fizetési meghagyást a magyar közjegyző bocsátotta ki, bármelyik közjegyző rendeli el a végrehajtást. 2009. évi L. törvény 59. § (9) bek. az európai fizetési meghagyás végrehajtásának magyar közjegyző általi elrendelése iránti eljárásra e törvénynek a végrehajtás elrendelésére vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A 18. cikk szerint a származási tagállamban végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás egy természetes (genuin) európai végrehajtási jogcímként ipso iure az egész közösségben végrehajtható, anélkül, hogy a végrehajtási államban exequatur eljárásra volna szükség. Konkurencia-probléma egyik oldalon az európai fizetési meghagyásról szóló rendelet, másik oldalon a 44/2001/EK rendelet, ill. a 805/2004/EK rendelet között nem áll fenn, mivel az európai fizetési meghagyásról szóló rendelet – a másik két jogi aktustól eltérő módon – nem csak egy a nemzeti jog alapján nyert tagállami jogcím végrehajtását szabályozza, hanem egy egységes (közösségi szinten szabályozott) európai eljárást és egy erre felépített európai (végrehajtási) jogcímet szabályoz.

53

A végrehajthatóvá vált európai fizetési meghagyást a végrehajtás szerinti bármely más tagállamban (kivéve Dániát) az ott meghozott (vagyis belföldi) határozatokkal megegyező feltételek mellett kell végrehajtani. Így a külföldi határozat olyan helyzetbe kerül, hogy a végrehajtás során a belföldi határozattal esik egy tekintet alá, tulajdonképpen úgy kell tekinteni az európai végrehajtási jogcímmel ellátott határozatra, mintha a végrehajtás államában hozták volna. A végrehajtás a végrehajtás államának nemzeti joga szerint zajlik, melynek alkalmazása során figyelemmel kell lenni a rendelet szabályrendszerének sajátosságaira is. A végrehajtás államának végrehajtói szerveihez csak a rendelet 21. cikk (2) bekezdésében megjelölt okiratokat kell benyújtani. Az, hogy fordítás szükséges-e, az adott ország határozza meg.

54

53 Leible, Stefan / Freitag, Robert: Forderungsbetreibung in der EU. Beck, München, 2008, 110. p. 54 Rauscher: i.m. (12. lj.) 1827. p.

— 23 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

A többi tagállamban megszületett európai fizetési meghagyás végrehajthatóságát 55

Dániában is biztosítani kell. Erre a Brüsszel-I. rendelet alapján van lehetőség. Azokban az EFTA államokban, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, az európai fizetési meghagyást a Luganoi Egyezmény alapján ismerik el és hajtják végre.

56

Az adós bizonyos feltételek fennállása esetén a végrehajtás államában is élhet a jogorvoslat lehetőségével. Le kell azonban szögeznünk, hogy a rendelet egy világos hierarchiát teremt a jogorvoslatok között a származási állambeliek javára. A végrehajtás államában rendelkezésre álló jogorvoslatoknak az igénybevételénél nem magának a határozatnak a megtámadása a cél, hanem csak a végrehajthatóság megkérdőjelezése.

57

A rendelet a tagállamokra hagyja, hogy a végrehajtást szabályozzák, amihez hozzátartozik a jogorvoslat kérdése is. A végrehajtási állambeli jogorvoslatokkal a rendeletalkotónak az volt az intenciója, hogy a kötelezett elsődlegesen a származási államban vegye igénybe a jogorvoslatokat, ott hozza fel a kifogásait. A végrehajtás államában csak akkor lehet elutasítani a végrehajtást, ha a fizetési meghagyás egy korábbi határozattal összeegyeztethetetlen, vagy a kötelezett időközben kiegyenlítette a tartozását. A végrehajtás államának bíróságai csak a 22. cikkben meghatározott okok fennállása esetén utasíthatják el a végrehajtást. Nincs mód a határozat érdemi felülvizsgálatára (révision au fond tilalma). Az európai fizetési meghagyásról szóló rendelet a 44/2001/EK rendelet elismerés megtagadási okai közül (a nem vitatott követelések végrehajtását szabályozó 805/2004/EK rendelethez hasonlóan) csak a határozatok összeegyeztethetetlenségét vették át, és építették be a végrehajtás elutasításának okai közé. Ráadásul azzal a korlátozással, hogy a végrehajtás

55 Kormann: i.m. (14. lj.) 122. p.; Dániában az EK-Szerződés 65. cikk jogalkotói felhatalmazására alapított másodlagos jog nem alkalmazható az Amszterdami Szerződéshez fűzött 5. sz. jegyzőkönyv 1–2. cikkéből következően (EK-Szerződés 69. cikk). A Brüsszel-I. rendelet és a kézbesítési rendelet tekintet utóbb egy egyezmény alapján mégis alkalmazhatóvá vált. Az egyezmény a közösség és Dánia között kötetett meg. (Agreement of 19 October 2005 between the European Community and Denmark on Jurisdiction and the Recognition and Enforcement of Judgments in Civil and Commercial Matters; Agreement of the 19 October 2005 between the European Community and Denmark ont he Service of Judicial and Extrajudicial Documents in Civil and Commercial Matters. 2007. július 1-jén lépett hatályba.) Lásd részletesebben Nielsen, Peter Arnt: Brussels I and Denmark. IPRax, 2007, 506−509. p. 56 Kodek: i.m. (17. lj.) 596. p. 57 Hess / Bittmann: i.m. (21. lj.) 309−310. p.

— 24 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

megtagadása csak akkor lehetséges, ha a kötelezett az összeegyeztethetetlenséget a származási tagállamban bírósági eljárás keretében nem lehetett volna kifogásként felhozni. A 22. cikk (2) bek. szerint a végrehajtást (kérelemre) el kell utasítani, amennyiben a követelést (utóbb) teljesítették. Szerencsétlen módon a rendelet nem alkotott meg egy a végrehajtás megszüntetése iránti perhez hasonló jogorvoslatot, amely azzal a joghatással bírna, hogy az európai fizetési meghagyást az egész Közösségre kiterjedő módon megfoszthatná az európai fizetési meghagyást a végrehajthatóságától. A végrehajthatónak nyilvánított, de teljesített fizetési meghagyással szemben az adós ehelyett azt teheti, hogy szükség esetén minden egyes (a végrehajtással érintett) tagállamban a 22. cikk (2) bek. szerint jogorvoslattal él. A rendelet 22. cikk (2) bek alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a fizetésre olyan későn került sor, hogy az adós már nem tudott a határidőn belül élni az ellentmondás lehetőségével. A rendelet alkalmazhatósága érdekében kialakított magyar szabályozás értelmében a bíróság visszavonja a végrehajtási lapot vagy törli a végrehajtási záradékot, ha az adós kérelmére megállapítja, hogy a rendelet 22. cikkének (1) bekezdése alapján a végrehajtás elutasításának feltételei fennállnak [Vht. 211. § (3) bek.]. Amennyiben a kötelezett a származási államban a 20. cikk szerinti jogorvoslattal élt az európai fizetési meghagyás ellen (vagyis kezdeményezte annak felülvizsgálatát), akkor a végrehajtás államában a végrehajtást biztosítási intézkedésekre lehet korlátozni vagy – kivételes esetben – a végrehajtási eljárást fel is lehet függeszteni. A bíróságnak mérlegelési joga van, úgy fogalmaz a rendelet, hogy a végrehajtást biztosítási intézkedésre „korlátozhatja” stb. A rendelet alkalmazhatósága érdekében kialakított magyar szabályozás értelmében a végrehajtást foganatosító bíróság dönt az adósnak az 1896/2006/EK rendelet 23. cikke kérelméről. A bíróság a rendelet 23. cikkének a) pontja szerinti kérelemnek a végrehajtás felfüggesztésével ad helyt. [Vht. 48. § (8) bek.] Ha a bíróság a végrehajtást az adós kérelmére a rendelet 23. cikkének a) pontja alapján függeszti fel, pénzkövetelés végrehajtása esetén a felfüggesztés az adós munkabérének letiltására,

— 25 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

az ingó vagyontárgyak és az ingatlan értékesítéséről szóló hirdetmény elkészítésére, a vagyontárgyak értékesítésére, továbbá a végrehajtás során befolyt összegek kifizetésére terjed ki; a többi végrehajtási cselekményt a felfüggesztés tartama alatt is foganatosítani kell. Dr. Harsági Viktória PhD tanszékvezető egyetemi docens PPKE-JÁK

— 26 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

Elítélt a közjegyzői eljárásokban

B

ár kissé meglepő lehet a cím, de nem kevésbé volt meglepő az a helyzet, amikor kéz-lábbilincsben, vezetőszíjon jelent meg a fogvatartott a hagyatéki tárgyaláson.

Büntetőjogi ismereteimet és a büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályokat hívtam segítségül, és megtartottam a tárgyalást. Nagyon sok járulékos kérdéssel kellett azonban szembesülnöm ebben a helyzetben, majd akkor is, amikor büntetés-végrehajtási intézetbe kértek fel közjegyzői okirat készítésére. Először is vizsgálnunk kell, ki az a személy, aki büntetőeljárás hatálya alatt áll, és mozgásszabadsága ezen az okból korlátozott, ugyanakkor a közjegyzői eljárás alanyaként jelenhet meg. A fogvatartott fogalma ugyanis egy összefoglaló büntetőjogi megnevezés, amely magában foglalja mind az őrizetest, mind az elzárás alatt lévő, mind az előzetesen letartóztatott, illetve az elítélt személyt is. A büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályok szűken határozzák meg a fogvatartott fogalmát, a szabadságvesztésre ítélt és az előzetesen letartóztatott személyeket vonják e körbe. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) alkalmazásában ugyanakkor fogvatartott az, akit törvény, illetőleg törvény alapján kiadott hatósági határozat alapján a szabad mozgáshoz és a tartózkodási 1

hely szabad megválasztásához való jogában korlátoznak (őrizetbe vett , előzetesen

1 Az őrizetbe vételt a büntetőeljárási törvény szabályozza, és a terhelt (gyűjtőfogalom: vádemelés előtti eljárásban gyanúsított, vádemelés után vádlott, ítélet után elítélt) személyi szabadságának átmeneti elvonása, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja – különösen tettenérés – esetén rendelhető el, feltéve, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető. Az őrizetbe vétel legfeljebb 72 óráig tarthat.

—  27  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

2

3

letartóztatott , közbiztonsági őrizetben lévő, elfogott és előállított , elővezetett) személy. E jogszabály végrehajtási rendelete szerint a fogvatartott: a bűnügyi, a szabálysértési és a közbiztonsági őrizetes, az előzetesen letartóztatott, valamint az elítélt és a szabálysértési elzárást töltő, amennyiben számára a fogvatartás helyéül rendőrségi fogdát jelöltek ki.

4

A fogvatartás előbb felsorolt fajtái között fennálló büntetőjogi aspektussal bíró különbségek a közjegyző szempontjából nem relevánsak. Eljárásunk jellegéből következően – az időtartamokra tekintettel – legvalószínűbb, hogy elítélttel találkozunk, aki büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodik, így erre vonatkozóan ajánlom a kollegák figyelmében az alábbi tapasztalatokat és összegző gondolatokat:

Kapcsolat az elítélttel Az egyes közjegyzői eljárások esetén felmerülhet tehát, hogy elítélttel hivatalosan kell kapcsolatba lépnünk. Akár a hagyatéki eljárásra történő idézés, akár egy fizetési meghagyás kézbesítése során gondot okozhat, ha az elítéltnek nincs ügyvéd képviselője megjelölve, így részére az adott büntetés-végrehajtási intézetbe kell kézbesíteni a hivatalos iratot. Ezen esetekben a büntetés-végrehajtási intézet vezetője közvetett kézbesítőként jelenik meg az eljárásban. Azt, hogy a kézbesítés nem a fogvatartott részére történik több közjegyzői eljárásra vonatkozó jogszabály tartalmazza. Elég utalni a közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló

2 Az előzetes letartóztatást a nyomozati szakban az ügyész indítványára a nyomozási bíró, a vádemelés után az eljáró bíróság rendeli el. A terhelt előzetes letartóztatásának szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban (a nyomozás elrendelésétől) bírói döntés alapján, a Be.-ben meghatározott esetekben van helye. 3 Az előállítást az Rtv. szabályozza. A jogszabály szerint a rendőr a hatóság vagy az illetékes szerv elé állíthatja azt, például ha valaki a rendőri felszólítására nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy az igazolást megtagadja, vagy aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható, stb. Az előállítással a rendőrség a személyi szabadságot csak szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja, de ez az időtartam 4 órával hosszabbítható, így az előállítás maximális időtartama 12 óra. 4 Jelenleg folyamatban van az új Btk. tervezetének egyeztetése, amely számos változtatás mellett új büntetési nemként vezetné be az elzárás büntetését. A hatályos Btk. szerint bűncselekménynél az egyetlen szabadságelvonással járó büntetés a szabadságvesztés, amely határozott ideig vagy életfogytig tarthat. A tervezet emellé vezetné be az elzárás büntetését, amely öt naptól három hónapig, fiatalkorúak esetében pedig három naptól egy hónapig tarthatna.

—  28  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

37/2003. (X. 29.) IM rendelet 42. §-ának (3) bekezdésére, amely szakasz a fogvatartást foganatosító szerv parancsnoka útján rendeli el a kézbesítést. Az eljárás szempontjából a lényegi kérdést nem a kézbesítés módja, és annak a szabályozása jelenti, hanem az, hogy a kézbesítést mikor kell ténylegesen megtörténtnek tekinteni. Erre vonatkozóan azonban nem ad eligazítást a fent említett jogszabály, így máshol kell a megoldást keresnünk. A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. Rendelet 20. §-ának (1) bekezdése szerint a postai küldeményt a címzett természetes személy helyett a postai szolgáltató a büntetés-végrehajtási, javítóintézet vezetője, illetve meghatalmazottja mint közvetett kézbesítő részére kézbesíti, a büntetésvégrehajtási, illetve javítóintézet címén.

5

Tekintettel a közvetett kézbesítő eljárására,

a tényleges kötelezett, idézett vagy egyéb módon az eljárásban érdekelt fogvatartott esetében az átvétel napja, és a postai tértivevényen szereplő átvétel napja egymástól eltérő időpontok. Ennek az időpontnak pedig a mi eljárásainkban kiemelten fontos szerepe van. Amennyiben az elítélt ténylegesen a megadott intézményben tartózkodik, akkor a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 85. §-a (a továbbiakban: bv. tvr) szerint legkésőbb a második munkanapon továbbítani, illetve kézbesíteni kell részére a hivatalos iratot. A tényleges átvétel dátuma az idézéshez, végzéshez, vagy fizetési meghagyáshoz csatolt „kézbesítési ívvel” rögzíthetővé, ezáltal bizonyítottá válik. (A fizetési meghagyásos eljárás során alkalmazandó kézbesítési ívre a MOKK készített minta ívet.) Tekintettel azonban arra, hogy egy hagyatéki eljárás esetében mások a hangsúlyos kérdések, mint fizetési meghagyás esetében, az ott használt kézbesítési ív erre az eljárásra nem használható. Akkor járunk tehát el helyesen, ha a fogvatartottat idézzük a hagyatéki tárgyalásra, ugyanakkor az idézés mellé készítünk egy kézbesítési ívet, továbbá egy

5 Ennek törvényi jogalapját a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 219. §-ának (4) bekezdése teremti, amely a kézbesítés módjára vonatkozóan tartalmaz rendelkezést.

—  29  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

nyilatkozatot, amelyen az idézés tényleges átvételének a dátuma, valamint a tárgyaláson való megjelenésének a szándéka lesz rögzíthető. Példának okáért az alábbiak szerint:

„Kézbesítési ív idézés, végzés kézbesítésére Kérem a büntetés-végrehajtási intézet fogvatartásában levő ..... (születési helye és ideje: ..... év ..... hó ..... nap, anyja neve: .....) részére a mellékelt ..... számú idézés / végzés kézbesítését. Amennyiben a fogvatartott nem tartózkodik az intézeten belül, mert más intézetbe vagy rendőrségi fogdába szállították, illetve engedélyezett távollétét tölti, esetleg időközben szabadításra került, a fogvatartott új idézési címe:…………………………

Nyilatkozat Elismerem, hogy a részemre érkezett fenti számú idézést,végzést átvettem. A ………… nap ……… órára kitűzött tárgyalásra előállításomat kérem / nem kérem. A tárgyalás helyszíne:……………… ......................................, 20..... évi ..... hó ..... napján.” Nem minden esetben van lehetőség azonban a fogvatartott részére történő közvetlen kézbesítésre. Amennyiben az elítélt épp nem tartózkodik az intézeten belül, mert más intézetbe vagy rendőrségi fogdába szállították, illetve engedélyezett távollétét tölti, esetleg időközben szabadításra került, a hivatalos iratot legkésőbb a második munkanapon az elítélt után kell küldeni.

6

Ezekben az esetekben két megoldási lehetőség merülhet fel: - Ha más elhelyezésre vagy átszállításra került az elítélt, akkor a kézbesítési ívvel kerül utánküldésre a hivatalos irat az ottani intézet vezető részére, aki két munkanapon

6 Engedélyezett távollét esetén csak akkor, ha az elítélt intézetbe való visszatérése a levél érkezésétől számított tíz napon túl várható.

— 30 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

belül átadja az elítéltnek, a kézbesítési ívet pedig közvetlenül visszaküldi részünkre azzal, hogy a javasolt minta íven jelzésre kerül, miszerint új kézbesítés címként, melyik intézetbeli elhelyezés minősül. 7

- Amennyiben az elítélt intézeten kívül tartózkodik , vagy már szabadítása megtörtént, a hivatalos iratot továbbküldik az ismert tartózkodási helyre, a kézbesítési ív azonban külön visszaküldésre kerül a közjegyző iroda felé, amely alapján értesülünk arról, hogy a kézbesítési eljárás milyen fázisban tart. Ha pedig az elítélt szabadítására került ugyan, de a tartózkodási helye ismeretlen, a részére érkezett levelet – „a címzett ismeretlen helyen tartózkodik” jelzéssel – visszaküldik részünkre. A mi eljárásunkban tehát kizárólag a kézbesítési ív alapján van lehetőség a hatóság tudomásszerzésére, ezért nagyon fontos, hogy a hagyatéki tárgyalás pontos időpontját és helyszínét ezen ív tartalmazza. A fentebb leírtak miatt, a tértivevény visszaérkezésére akár két hónapot is várnunk kell, így a hagyatéki tárgyalás kitűzésénél és az idézés megküldésénél, erre tekintettel kell lenni. A minta íven belül, a fogvatartott nyilatkozatának tartalmát tetszés szerint bővíthetjük, tartalmazhat válaszadási lehetőséget meghatalmazás meglétére, avagy az öröklési rendre vonatkozó nyilatkozat becsatolására. Két megválaszolandó kérdés merülhet még fel. Egyrészt hogyan szerez tudomást az intézet vezető az előállítás szükségességéről, másrészt, hogyan tud az elítélt ténylegesen megjelenni a tárgyaláson. A első kérdésnél a bv. tvr 36. §-ának (5) bekezdés d) pontjából kell kiindulnunk, amely kimondja, hogy az elítélt levelezése a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága

7 A elítéltnek lehetősége van engedélyezett távollétre, amennyiben a szabadságvesztés végrehajtása fontos okból – közérdekből, illetőleg az elítélt személyi, családi körülményei, egészségi állapota miatt – félbeszakítható. Továbbá az elítélt példamutató magatartásáért, a munkában elért eredményéért, a tanulásban tanúsított szorgalmáért, az elítéltek nevelésében való eredményes közreműködéséért, élet vagy jelentős anyagi érték megmentéséért vagy súlyos veszély elhárításáért jutalomban részesíthető, amely adott esetben rövid tartamú eltávozás is lehet.

— 31 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

szempontjából ellenőrizhető, kivéve a hatóságokhoz és a nemzetközi szervezetekhez küldött levelezése, amelyet tartalmilag nem lehet ellenőrizni. Amennyiben alapos indok merül fel arra, hogy az elítélt részére érkező levelek nem a borítékban megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettől vagy a védőtől származnak, a levelet az elítélt jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – fel kell bontani. Ha a küldemény a fogvatartás biztonságát veszélyeztető adatot, információt vagy tárgyat tartalmaz, az elítéltnek nem kézbesítik a levelet, hanem a visszaküldik a feladónak.

8

9

Ugyanakkor a bv. tvr. idézett szakaszát nem szabad félreértenünk . Ugyanis, ha a hatóság az elítélt számára idézést vagy más hivatalos iratot kézbesít, az nem levelezés. A levelezés az, ha az elítélt a hatóságoknak ír – akár az ügyével, akár a fogvatartásával, akár polgári jogai gyakorlásával kapcsolatos – beadványt, jognyilatkozatot, bármilyen hasonló iratot. Tehát a hivatalos irat tartami megismerésének jogi akadálya nincsen. A hatóság tudomásszerzése büntetőügyben nyilván nem okoz problémát, mert a fogvatartott idézésével együtt, kézbesítésre kerül egy olyan megkeresés a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka, illetve a fogda parancsnoka felé, miszerint intézkedjen az idézett előállítása végett, valamint egy kézbesítési ív, amely az idézés átvételi elismerését tartalmazza. A korábban idézett rendelet (a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet) a közjegyzői eljárásra a bírósági ügyekben való előállításra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. Polgári perben bizonyos esetekben az elítélt nem nyilatkozhat megjelenési szándékáról, ha a bíróság tanúként, az apaság és a származás megállapítása iránti perben személyes megjelenésre kötelezéssel félként, gondnokság alá helyezés iránti perben alperesként idézte, az elítéltet előállítják. Ezenkívül akkor kell előállítani az elítéltet, ha félként a személyes megjelenés kötelezettségével idézik, és a tárgyaláson meg kíván jelenni. Minden más esetben az előállítás feltétele az, hogy az elítélt kérje azt és annak költségeit megelőlegezze.

8 Részletesen: a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 86. §-a. 9 Csonka Péter: Rabjog Börtönügyi Szemle 1993/3. szám

— 32 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

E jogszabály tekintetében meg kell különböztetnünk tehát azon eljárásokat, amelyre személyes megjelenési kötelezettségre vonatkozik az idézés, illetve az olyan eljárásokat, amely a képviseletet, illetve a képviseleti helyettesítést lehetővé teszi. A közjegyzői gyakorlatban

11

10

nyilván nincs helye a fogvatartott kötelező

előállításának, az elítéltet így csak akkor állítják elő, ha ő maga a tárgyaláson meg kíván jelenni, azaz az előállítást kéri és adott esetben annak költségeit megelőlegezi. Egy kivétel van e szabály alól, szóbeli végrendeleti tanú esetében, ha vallomása jegyzőkönyvbe foglalása miatti idézésére kerül sor, – illetve ha valamelyik végrendeleti tanú már nem képes tanúvallomást tenni, akkor a szóbeli végrendelet tartalmának megállapítása végett a „közvetett tanú” idézése esetében is – személyes megjelenés kötelezettségével történik az idézés, tehát az elítélt nem nyilatkozhat megjelenési szándékáról, az előállítást a büntetés-végrehajtási intézet foganatosítja. Ha az elítélt az előállítás költségeit nem tudja megelőlegezni, az intézet tájékoztatja, hogy költségmentességet, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti, vagy az elítélt írásbeli kérelmére kivételesen megelőlegezheti a költségeket, ha az elítélt a kérelemében annak visszafizetését vállalja. Nyilvánvalóan ezek a költségviselési szabályok indokolják azt, hogy nem vált gyakorlattá az elítélt előállítása a hagyatéki tárgyaláson.

10 Például az adóügyi eljárásokban, ha valaki a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az illetékes adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához azonban az ügyész jóváhagyása szükséges. 11 Polgári ügyben a releváns jogszabályhely: 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 189-191/A. §, illetve a Pp. 219. § (4) bek.

— 33 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

Eljárás a börtönben Amennyiben a fogvatartott akár hozzátartozóján, akár ügyvédjén keresztül közjegyzői okirat (végrendelet, meghatalmazás, nyilatkozat) elkészítését kéri, a közjegyző helyszíni eljárásának a büntetés-végrehajtási intézet belső rendjéhez kell igazodnia. A bv. tvr. 36. §-a szerint az elítélt jogosult többek között a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a büntetés-végrehajtási intézet által engedélyezett személyekkel való korlátlan gyakoriságú levelezésre, illetve legalább havonként látogató fogadására. A közjegyzőt ebben az esetben tehát vagy az elítélt ügyvédje vagy a kapcsolattartási listára felvett személy keresi meg, aki megfelelően tud közvetíteni az elítélt szándékairól, illetve a felmerült kérdéseket tisztázni tudja az elítélttel. Hatósági eljárása folytán, a közjegyző speciális alanyként jelenik meg ebben az esetben, és másféle szabályok vonatkoznak rá, mint a látogatóra. A közjegyző hivatalos vagy szolgálati ügyben eljáró személy – amilyen a közjegyzőn kívül egyébként a végrehajtó is –, aki a büntetés-végrehajtási intézet területére korlátlanul beléphet azzal, hogy a házirendet és a fogva tartás biztonságára vonatkozó előírásokat betartja. A korlátlan belépés ebben az esetben tehát azt jelenti, hogy nem kell az elítéltnek a közjegyzőt a kapcsolattartási listára felvenni és nem kell külön engedélyeztetni sem. A hivatalos eljárás azonban nem mentesíti a közreműködő közjegyzőt a nagyon szigorú beléptetési és ellenőrzési szabályok alól. Erről a részletes szabályokat a büntetésvégrehajtási szervek területére történő be- és kilépés, valamint a büntetés-végrehajtási szervek területén tartózkodás részletes szabályairól szóló 44/2007. (IX. 19.) IRM rendelet tartalmaz (a továbbiakban: Rendelet II.). Az intézetbe történő belépésre hivatali időben kerülhet sor, vagy előzetes írásos megkeresés esetén, az intézetparancsnok konkrét időpontra vonatkozó belépést engedélyezhet a közjegyző részére. Az engedély megszerzésére a közjegyzőt felkereső elítélt hozzátartozója vagy ügyvédje közvetítésével, illetve közvetlenül is lehetőség van,

— 34 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

azonban mind a két esetben a szükséges írásbeli engedélyt a közjegyző iroda címére küldik meg, amelyet belépésnél be kell mutatni. Nyilvánvalóan az elítélt az ott létünk alatt látogatót nem fogadhat, rajtunk kívül mással nem kommunikálhat, az eljárás során hozzátartozó, más személy nem lehet jelen. A belépéskor nem csak a személyazonosságot igazoló okmányt, hanem a feladat ellátására feljogosító igazolványt (azaz a MOKK által kiadott igazolványt is) be kell mutatni, mert ezek hiánya az intézet területére történő beléptetés megtagadását eredményezi. A be- és kilépéskor fémkereső kapun kell átmenni, ahol a testület tagja a ruházatot fémkeresővel ellenőrzi, illetve átvizsgálja. A büntetés-végrehajtási szerv a belépés jogcímére utaló kitűző kártyát biztosít, amit látható módon felsőruházaton kell viselni. A benntartózkodás ideje alatt kizárólag a kitűző kártyán meghatározott területen, helyiségben lehet tartózkodni. Minden intézetbe tilos bevinni veszélyes tárgyakat és anyagokat, így például: lő- és gázfegyvert, gázsprayt, szúró- és vágóeszközöket, szeszesitalt, kábító- és bódítószert, fényképezőgépet, hang- és képrögzítésre alkalmas eszközt, ami azonban a mi szempontunkból fontosabb, telefont és laptopot is. Bizonyos személyi kör esetében, így például a közjegyző esetében is, a telefont, hordozható számítógép bevitelét a büntetés-végrehajtási intézet vezetője kivételes esetben előzetesen engedélyezheti, az erre vonatkozó engedélyt belépéskor be kell mutatni. Nyomtatásra, belső számítógép használatára az intézeten belül nincs lehetőség, így az okiratot aláírásra kész állapotban, az ügyfél személyazonosságának előzetes ellenőrzése mellett, kell magunkkal vinnünk.

— 35 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

A közjegyző a fogvatartás biztonságának fenntartása mellett a fogvatartottal 12

ellenőrzés nélkül beszélhet . Ha a fogvatartott veszélyességi foka nem indokolja, kísérő, illetve a büntetés-végrehajtási intézmény állományába tartozó személy kizárólag akkor marad jelen az okirat ismertetésénél, ha azt a közjegyző kéri. Természetesen, az elítéltnél nincsenek személyazonosításra alkalmas okiratok, amely okáról a személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról szóló 168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet vonatkozó szakaszait kell értelmeznünk. Az elítélt, illetve az előzetes letartóztatásban lévő személy ugyanis az állandó személyazonosító igazolványát a büntetés-végrehajtási intézetnek, vagy az előzetes letartóztatást foganatosító szervnek, míg az őrizetbe vett, illetőleg elzárást vagy pénzbírságot helyettesítő elzárást letöltő személy az állandó személyazonosító igazolványát az őrizetet vagy elzárást foganatosító szervnek köteles átadni. A fent megjelölt szervek az igazolványt az őrizetükben tartják, és ideiglenesen, a foganatosító szerv vezetője a fogvatartottnak – állampolgári jogai gyakorlásának időtartamára, illetőleg a hivatalos ügyei intézéséhez szükséges meghatározott időre – visszaadja. Amennyiben a fogvatartás megszűnik, a személyazonosító igazolványt a fogvatartott részére kötelesek visszaadni. Ha tehát az eredeti igazolványt kívánjuk látni, azt előre, a belépésre vonatkozó megkeresésben jeleznünk kell, ugyanis a helyszínen azonnali bemutatást kérni, hosszadalmas és nehézkes eljárást eredményezhet, bár jogszabály ennek a lehetőségét sem zárja ki. A fogvatartottal a büntetés-végrehajtási intézett e célra kijelölt helyiségében lehet beszélni. Erre a célra, az intézet jellegétől függően közös asztali beszélőt, biztonsági beszélőfülkét, ügyvédi beszélő fülkét és rendőrségi kihallgató helyiséget alakítanak ki. Hivatalos vagy szolgálati ügyben eljáró személy részére általában biztonsági beszélőfülkét

12 Nagy Zoltán: A fogva tartottak alkotmány- és büntetőjogi helyzete Magyarországon. Belügyi Szemle 1998/1. szám

— 36 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

biztosít az intézet, ahol asztal mellett, ülve, az elítélttől plexi fallal elválasztva van mód kommunikációra. Az elítélt az intézetben a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 1. számú mellékletében (a továbbiakban: Rendelet III) felsorolt tárgyakat tarthatja magánál, illetve az intézet a tárgyak mennyiségét a házirendben fajtánként meghatározza .

13

Tollat az elítélt tarthat magánál, így az okirat aláírására van lehetősége. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy semmilyen más tárgyat az elítélt részére nem adhatunk át, tőle nem vehetünk el, mint ami az eljárásunk lefolytatása érdekében szükséges. Az elkészített okirat, az elítéltnek átadható, a továbbiakban azt magánál tarthatja, vagy a szükséges személynek átadhatja, elküldheti, az okirat jellegétől függ annak további sorsa.

Eljárás a közjegyző előtt Ha a fogvatartott egy bűncselekmény miatt éppen szabadságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van, jelenléti jogai sajátosan alakulnak. A bv. tvr. 32. §-a szerint a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát, az állampolgári kötelességei és jogai viszont csak annyiban szünetelnek, illetve korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy törvény rendelkezik. Tehát vannak az elítéltnek olyan állampolgári jogai, amelyek szünetelnek a végrehajtás alatt, vannak amelyek korlátlanul és vannak amelyek korlátozottan érvényesülnek.

14

13 A IV. biztonsági csoportba sorolt elítéltre szigorúbb szabályok vonatkoznak. Különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezhető el, ahol állandó felügyelet alatt áll, és a birtokában tartható tárgyak köre és mennyisége korlátozható. 14 Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs

—  37  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

15

Az elítélt jogképessége a büntetés-végrehajtás által nem érintett jog , a szabad mozgáshoz és tartózkodási hely megválasztásához való joga azonban szünetel, így a hagyatéki eljáráson való jelenlét joga bizonyos feltételek teljesülése esetén illetik meg a fogvatartottat. Idézés alapján (pl. tárgyalásra) a vádlottat a megjelölt helyre és időre a büntetésvégrehajtási intézet előállítja. Erről részletesen az első részben már volt szó, illetve arról is, hogy a büntetés-végrehajtási intézet akkor állítja elő a vádlottat, ha az előállítást kéri és annak költségeit megelőlegezi. A Bv. tvr. szerint az elítéltet a büntetés-végrehajtási intézetbe szállítás, az elmeállapot megfigyelésének költsége, illetve kizárólag a büntető ügyben való előállítás költsége nem terheli. Kérdésként merülhet fel, hogy – a fentiekből következően – a megjelenés költsége, a hagyatéki eljárással kapcsolatos költség, mint hagyatékátadási teher az eljárás során érvényesíthető-e. A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: He.) a hagyatékátadási teher fogalmát pontosan meghatározza. Ebbe beletartozik, az örökhagyó illő eltemetésének költségei, a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei (közjegyzői díjazás, gondnoki díjazás, külföldi megkeresés költsége, biztosítási intézkedés költsége). A tárgyaláson való megjelenés költsége tehát sem az örökösökre, sem a hagyatéki vagyonra nem terhelhetőek. Így, ha az elítélt hagyatékátadási teherként kívánja rögzítetni az előállítás költségeit, fel kell hívni a figyelmét arra, hogy ez nem a hagyatéki eljárás keretében rendezendő kérdés, erre vonatkozó indítványát el kell utasítani, tekintettel a He. vonatkozó szakaszára.

15 Ádám Antal: Az emberi és állampolgári jogok jellegéről és korlátairól Jogtudományi Közlöny XLVIII. évfolyam 1993/11.

—  38  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

Az elítélt jogképessége nem korlátozott, így a hagyatéki eljárás menete a fogvatartott jelenlétében ugyanúgy zajlik, mint általában. Ugyanazon jogok illetik meg, mint a hagyatéki eljárásban érdekelt személyeket: nyilatkozatokat tehet, egyezséget köthet, az iratokból másolatokat kérhet, a hagyaték átadás rendjére vonatkozó álláspontját kifejtheti. A tárgyaláson az elítélt személyazonosságának igazolása kétféleképpen történhet: - az idézéssel egyidőben jelezzük az intézet vezetője felé, hogy a személyazonosság igazolására a fogvatartott hozza magával a személyazonosító igazolványát, és e célból kérjük átmeneti időre kiadni részére a hivatali őrizetből, vagy - elfogadjuk az előállításra vonatkozó okirat, menetlevél mellékleteként az igazolvány fénymásolatát. Az, hogy a fogvatartott a tárgyaláson tényleges kézbilincsbe, vagy kézlábbilincsben vezetőszíjon vegyen részt, a büntetés-végrehajtás szervezet hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagjának a döntése, joga és kötelezettsége, hiszen feladatának jogszerű teljesítése során a megfelelő kényszerítő eszköz megválasztása a biztonsági helyzet megítélésének függvénye. Ezzel kapcsolatban a közjegyző semmilyen nyilatkozatot nem tehet, utasítást nem adhat. Fontos megjegyezni, hogy a fogvatartott részére a végzésből, illetve jegyzőkönyvből példány kiadható, de a jegyzőkönyvben a büntetés-végrehajtási állomány megjelent tagjaira vonatkozóan semmilyen adat – még nevük és rangjuk – sem szerepelhet, ugyanis erről a fogvatartott semmilyen formában nem szerezhet tudomást. Gyakorlatban felmerülő probléma, hogy mit kell tenni, abban az esetben, ha az elítélt „beszélőt kér” a jelenlévő rokonaival, azaz kezdeményezi, hogy a tárgyaláson vagy azt követően kommunikálhasson a megjelentekkel. Egy ilyen kérés nyílván abból fakadhat, hogy az elítélt nem feltétlenül tud különbséget tenni bíróság és közjegyző között, büntetőeljárás és nem-peres eljárás között. A büntetés-végrehajtási intézet belső rendje szerint csak a védő és a kapcsolattartási listára felvett törvényes vagy jogi képviselő vehet részt beszélőn. Büntetőügyben ennek a

—  39  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

rendje szigorúan szabályozott, miszerint az előállítása során az eljáró ügyész, illetőleg a bíróság engedélyezheti, hogy az elítélt a nyilvántartott kapcsolattartójával a tárgyalás (meghallgatás), nyilvános ülés szünetében, vagy annak befejezése után, az ügyre nem tartozó kérdésben beszéljen, amennyiben annak megfelelő feltételei biztosítottak, azaz gondoskodik a megfelelő helyiségről és a beszélgetés ellenőrzéséről. A polgári ügyekre vonatkozóan erre a kérdéskörre külön szabályozás nincs. A büntető hatóság, ha szükségét érzi, utána tud járni, hogy ki szerepel a kapcsolattartó listán, így el tudja dönteni, hogy engedélyezhető-e a „beszélő”. Ezt a polgári ügyben eljáró hatóságtól viszont nem lehet elvárni, a közjegyzőtől szintén nem. Azaz a jogszabály a büntető ügyben a tárgyalás szünetében, illetve befejezése után a beszélőt a hatóság döntésétől függően lehetővé teszi, a polgári ügyben történő előállításnál azonban ilyen rendelkezés nincs, tehát ilyen kérelmet a pervezetés körében hozott intézkedésekre vonatkozó szabályok szerint hatáskör hiányában el kell utasítani. A tárgyalás végeztével a büntetés-végrehajtási intézet felé igazolni kell, hogy az előállítás megtörtént. Ez az előállítást végrehajtó állomány megjelent tagja által bemutatott igazoláson történik, ami egyrészt az bizonyítja, hogy ténylegesen akkor és ott jelent meg a fogvatartott, ami az idézésben szerepelt, másrészt a büntetés-végrehajtási intézet szempontjából is jogos, hogy igazolást kérnek az előállítás megtörténtéről, főleg, 16

ha összevetjük a költségviselési szabályokkal .

A büntetés-végrehajtásra vonatkozó felhasznált jogszabályok és irodalom: - a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet - a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6 / 1996. (VII. 12.) IM rendelet - a büntetés- végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról 1996. évi XLIII. törvény

16 ld. A korábban említett bv. tvr. vonatkozó szakaszát

— 40 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

- a 140 / 1996. (VIII.31) Kormányrendelet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról - a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 14 / 1997 (IV.22) IM rendelet - a büntetés-végrehajtási szervezet Szolgálati Szabályzatáról 21/1997 (VII.8.) IM rendelet - a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény - Csonka Péter: Rabjog Börtönügyi Szemle 1993/3. szám - Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, BudapestPécs, 2004. - Ádám Antal: Az emberi és állampolgári jogok jellegéről és korlátairól, Jogtudományi Közlöny, XLVIII. évfolyam 1993/11. szám - Nagy Zoltán: A fogva tartottak alkotmány- és büntetőjogi helyzete Magyarországon, Belügyi Szemle 1998/1. szám - Békés Imre: A magyar büntetőjog. Általános rész – Kézikönyv Bp., 1973. - Belovics-Békés-Busch-Molnár-Sinku-Tóth: Büntetőjog, Általános rész – HVGOrac Kiadó, Budapest, 2008. - Bánáti-Belovics-Csák-Sinku-Tóth-Varga:

Büntető

eljárásjog

–

HVGOrac

Kiadó

Budapest, 2003. - Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog – Osiris kiadó, Bp. 2008. - A nka Tibor: A megújult hagyatéki eljárás – HVGOrac Kiadó, Budapest, 2011. - Vókó György :A büntetés mai komplex értelmezése, Jogtudományi Közlöny, 2009. vol. 64. no. 2, 45-55 p - Vókó György. A büntetés-végrehajtás hatékonyságát meghatározó tényezőkről, Jogtudományi Közlöny 7/93:273-279. p. - Vókó György: A büntetés-végrehajtást övező biztosítékok, Börtönügyi Szemle 3/98:8-30. p. Dr. Bán Tamásné dr. Tóth Dóra budapesti közjegyző

— 41 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései (Tudósítás a Páneurópa Jogász Unió Családjogi szekciójának üléséről)

„Hogy biztosítsák vagyonukat a gazdagok,



kitalálták a törvényeket, a bírákat, a guillotine-t,



mind megannyi gyertya,



amelyek lángjánál a tudatlanok megégetik az ujjukat.” Honoré de Balzac

A

publikáció a Páneurópa Jogász Unió Családjogi szekciója és a Budapesti Ügyvédi Kamara szervezésében 2012. január 12. napján „A házassági

vagyonjog

gyakorlati

kérdései”

megnevezésű

Konferencián

1

elhangzottak

szerkesztett változata: „A Páneurópa Jogász Unió családjogi szekciója céljául tőzte ki a családjog területén dolgozó szakemberek közötti tapasztalatcsere elősegítése céljából szakkonferenciák szervezését. Gyakorlati szempontból próbálunk megközelíteni egyegy kérdéskört, hiszen e szakterület legnagyobb szépsége és egyben nehézsége a jogalkalmazás sokszínűsége, így adott probléma megoldása sokoldalú megközelítést követel meg tőlünk. Pont ezért konferenciáink alapkoncepciója a bevett gyakorlattól eltérően az, hogy a kiválasztott problémakört a jogalkalmazás mindkét oldalát

1 I. előadó: dr. Smid Erika, a Budakörnyéki Bíróság bírájával dr. Illés Blanka ügyvéd és dr. Sztanó Judit ügyvéd beszélgetett a Gazdasági társasági részesedések a házassági vagyonjogban témakörben. II. A rendezvény második részében Ferik Erika jogi szakokleveles közgazdásszal és adótanácsadó tartott előadást Az üzletrész értéke témakörben. III. A rendezvény harmadik részében dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna Fővárosi Törvényszék tanácselnök bírájával beszélgetett dr. Madarász Noémi ügyvéd és dr. Dávid G. Ferenc ügyvéd A hitel megítélése a házassági vagyonjogban témakörben.

— 42 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

gyakorló szakemberek beszélik meg kötetlen formában. Mindannyian tapasztaltuk, amikor egy konferenciáról hazafelé menet összegezve a számunkra új információkat nyugtával dicsérjük, ha egy-két, a munkánk során használható tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A szakemberek közötti kötetlen vitafórum előnye, hogy valóban az aktuális, létező problémák megoldására próbálunk a mindennapi szakmai munka 2

során hasznosítható megoldást találni” . A Konferencia első előadójával dr. Smid Erika, a Budakörnyéki Bíróság bírájával dr. Illés Blanka ügyvéd és dr. Sztanó Judit ügyvéd beszélgetett a Gazdasági társasági részesedések a házassági vagyonjogban témakörben. A rendezvény második részében Ferik Erika jogi szakokleveles közgazdásszal és adótanácsadó tartott előadást Az üzletrész értéke témakörben. A rendezvény harmadik részében dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna Fővárosi Törvényszék tanácselnök bírájával beszélgetett dr. Madarász Noémi ügyvéd és dr. Dávid G. Ferenc ügyvéd A hitel megítélése a házassági 3

vagyonjogban témakörben . Az előadók mindegyike egyetértett abban, hogy a hatályos házassági vagyonjogi szabályaink a jelenlegi életviszonyokhoz képest meglehetősen hiányosak, sok elméleti, gyakorlati jogkérdést rendezetlenül hagynak (például a vagyon passzív tételei, a közös rendelkezési jog megsértésének a jogkövetkezményei, az értékváltozás figyelembevétele, az alvagyonok vegyülése stb.). Ebből adódóan a házassági vagyonjogi viszonyok rendezésekor a bírói jogalkotásnak kiemelkedő szerepe van. Ezek a jogértelmezések a házassági vagyonjogba szervesen beépülve a jogszabályokkal együtt adják meg a házassági vagyonjogi viták rendezéséhez szükséges joganyagot, éppen ezért a jogalkalmazó számára a bírói jogalkotás ismerete nélkülözhetetlen. Csupán a Csjt. szabályai alapján a házassági vagyonjogi igények helyes érvényesítése, házassági vagyonjoggal kapcsolatos – a szerződő felek akaratának valóban megfelelő – szerződés megkötése, a jogviták elbírálása szinte lehetetlen.

2 dr. Illés Blanka ügyvéd, a Páneurópa Jogász Unió családjogi szekciója vezetőjének meghívó szövege 3 Az előadás írásba foglalhatósága érdekében az ott elhangzottak magyarázatához dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás (HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002.) könyvét és a konzultáción elhangzott bírói eseti döntéseket használtam fel

— 43 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

Házassági vagyonjog általában A házastársak egymás közötti és külső vagyoni viszonyait az 1952 évi IV. törvény (Csjt). szabályai határozzák meg. A házasság vagyoni joghatásai családjogi értelemben magukban foglalják a házastársak anyagi gondoskodását egymásról és a gyermekeikről (házastársi tartás, gyermektartás), a házastársi lakáshasználatot, valamint a házastársak gazdasági közösségét, amelybe a házassággal együtt járó kiadások (közös háztartás költségei, terhek) viselése, a házasság alatti vagyonszerzés, valamint a házastársak és harmadik személyek vagyoni kapcsolata (elsősorban harmadik személyekkel szembeni felelősségük) tartozik. A házastársak gazdasági közössége az, amit a családjog szűk értelemben vett házassági vagyonjogként szabályoz.

4

Az országok többségében, így hazánkban is, a házassági vagyonjogi rendszerekben már szabályozásra kerültek azonban azon kérdések, melyek a házassági vagyonjoggal kapcsolatban felmerülhetnek, így választ kapunk arra, mi minősül a házasulók meglévő vagyonának, hogyan alakul a házassági együttélés alatt szerzett közös és külön vagyon sorsa, mik a házasfelek jogai és kötelezettségei, stb. A házassági vagyonjog a házastársak egymás közti és harmadik személyekkel fennálló vagyoni viszonyait hivatott rendezni a házasság időtartamára, a házasság megszűnésének esetére. Ezt továbbgondolva a házastársak vagyoni viszonyaiban az esetek többségében külön kell kezelni a házastársak belső, egymás közti, valamint a házastársak harmadik személyekkel fennálló, ún. külső jogviszonyait, főleg az ügyletekért való helytállás szemszögéből. Míg a belső jogviszonyra a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952: IV. törvény (továbbiakban: Csjt.), addig a külső jogviszonyokban azon jogszabályok az irányadóak, amelyek az arra irányadó más jogág szabályai alapján irányadóak. Különböző országokban más és más házassági vagyonjogi rendszerekkel találkozhatunk: vagyonelkülönítő és vagyonegyesítő, valamint a kettő kombinációjából álló vegyes rendszerrel. A magyar családjog a vagyonelkülönítést (vagyonjogi

4 dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002. 21 oldal

— 44 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

szerződéssel) és a teljes egyesítést egyaránt lehetővé teszi, azonban külön szerződés hiányában is megtaláljuk családjogunkban a vegyes rendszert, melyben jogszabálynál 5

fogva a közös szerzés és a külön vagyonok köre egyaránt szerepet kap . Fentiekre tekintettel a házassági vagyonjog tehát a házastársak egymás közti és harmadik személyekkel fennálló vagyoni viszonyait rendezi a házasság időtartamára. Az előadók által kiemelt kérdésként a vagyonjogi kérdések vizsgálata előtt arra kell választ keresni, hogy fennállnak-e azon feltételek, ami alapján azt mondhatjuk, hogy a felek között házassági életközösség áll fenn, valamint megállapítjuk annak időtartamát. A jogszabály szerint a házastársi vagyonközösségnek két elengedhetetlen együttes feltétele tehát a házastársi kötelék és a házastársi életközösség fennállása. Házastársi kötelék: a házasfelek között házassági életközösség, házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.

6

Házastársi életközösség fennállása: mettől meddig terjed a közös vagyon létének időtartama, a házasság időtartama, a házasságkötéstől (mely az anyakönyvből megállapítható), az életközösség megszakadásáig (melynek dátuma a felek nyilatkozatától függ és vita esetén ez el is térhet) áll fenn. A házasságkötés megelőző élettársi kapcsolatban, ha a közösen vagy külön-külön szerzett, közösen használt vagyontárgyakat a felek a házasságkötés után is közösen használják és kezelik, vélelmezni kell a közös vagyonba utalást. Az ítélkezési gyakorlat szerint ilyenkor a házasságot megelőző együttélés vagyonjogi vonatkozásban a házassági életközösséggel egységbe olvad. A vagyonközösség kezdete tehát a tényleges életközösség kezdete. Nem lehet viszont a változatlan közös használat és a közös kezelés miatt a közös vagyonba utalást vélelmezni a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat ideje alatt szerzett azon vagyonra, amely házastársak esetén a Csjt. 28. § alá eső különvagyonnak minősülne. (Ezzel ellentétes vélelem ugyanis arra

5 Csiky Ottó/Filó Erika: Családjog I. Pécs, 1999. (Institutiones Juris) 6 Csjt. 27 § (1) bekezdése

— 45 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

vezetne, hogy a házasságot megelőző együttélés vagyonjogi hatásait a bírói gyakorlat a házastársi közös vagyon javára törvényellenesen bővítené. Megsértené a házastársi közös 7

vagyon úgynevezett negatív határait) . A időtartam meghatározásakor az együttesen megkívánt feltételek közül a kötelék keletkezésének és megszűnésének az időpontja nem lehet probléma, hiszen erre okirati bizonyítékok állnak rendelkezésre. Nincs azonban ilyen egyértelmű bizonyíték a házastársi életközösség létesítésének és megszüntetésének az idejére, ami a jogalkalmazás során azért okoz gondot, mert a házasságkötés és a házastársi életközösség létesítésének az időpontja nem mindig esik egybe. Azt, hogy a házasság megkötésével az életközösség is létrejött, vélelmezni kell, illetőleg vitás lehet a felek között, hogy az életközösséget mikor szakították meg. Így a házastársi vagyonközösség keretei, az, hogy mely időtartam alatt állott fenn minden feltétel együttesen, nem egyértelmű. Az életközösség kezdetét és végét, következésképp a vagyonközösség időtartamát ilyenkor mérlegeléssel kell meghatározni. A mérlegelésnél a házastársi életközösség tartalmi elemeit (szexuális kapcsolat, gazdasági együttműködés, közös lakás, közös háztartás vezetés, az együvé tartozás különféle megnyilvánulásai, közös gyermekek nevelése, hozzátartozók, vagy valamelyik fél gyermekének ellátása stb.) gondos vizsgálat tárgyává kell tenni. Tehát az egymással összefüggő és együttesen értékelendő gazdasági, családi, érzelmi és akarati tényezők azok, amelyek alapján a jogalkalmazó az életközösség fennálltát vagy hiányát megállapíthatja. Egyiküknek vagy másikuknak a hiánya még nem feltétlenül mutatja az életközösség hiányát, különösen ha ez a hiány objektív okra vezethető vissza. A bíróság a tényállás felderítése során tehát elsőként az életközösség tartamát állapítja meg. Abban az esetben, ha a házasság megszűntetésekor a házasfelek a vagyonjogi kérdésben még megállapodni nem tudtak, a perben eljáró jogi képviselők a bontóperhez általában kapcsolódó vagyonjogi eljárás bizonyítási szakaszának lerövidítése érdekében közbenső ítélet meghozatalát kérik, melynek célja, hogy a bíróság állapítsa meg az 8

életközösség időtartamát. A bírói gyakorlat ezzel szemben az életközösség fennállásának

7 Complex Jogtár – Online – Csjt. 8 BH 2009.181.

— 46 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

megállapítását fentiekre tekintettel inkább tényállási elemnek tekinti, mint jogalapnak, ezen esetekben a közbenső ítélet felesleges.

9

A házastársi együttélés bizonyos elemeinek, vagy több elemének hiányakor általában az akarati tényezőknek ügydöntő jelentősége van. (Tehát azon szándék kinyilvánításának, vagy nyilvánvalóvá válásának, hogy valamelyik fél az együvé tartozás fenntartását nem kívánja már, avagy éppen, hogy a felek között az együttélés sok elemének hiánya mellett is az együvé tartozás érzése, akarata fennmaradt.)

1. Közös és külön vagyon elhatárolása 1.1

közös vagyon

A Csjt. 27. § (1) bekezdése második mondata szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A törvény nem mondja meg taxatíve, hogy mely vagyontárgyak tartoznak a házastársak közös vagyonához, hanem közös vagyonnak minősít vélelem alapján mindent, ami nem tartozik a házastársak külön vagyonához. Emellett lényeges, hogy mind a közös, mind a külön vagyonnak vannak aktív és passzív elemei. Nincs jelentősége annak, hogy milyen típusúak a vagyontárgyak, és annak sem, hogy hogyan jutottak a közös vagyonba, a házastársak közös, vagy külön-külön jogügyletével. A vélelemre kiemelendő az egyik házastárs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdon szerzése. Az a házastárs, aki a szerződéskötésben részt nem vett, és ezért az ingatlan-nyilvántartásba be sem jegyezték, a vélelem alapján ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot szerez. Ezen vélelem tehát az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzéssel szemben is érvényesül. A Polgári Törvénykönyv 116 § (2) bekezdése ugyanis azt mondja, hogy az ingatlan-nyilvántartás a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását hitelesen csak akkor tanúsítja, ha jogszabály kivételt nem tesz. (BH1988. 101. A házastársi

9 BH 2010.216.

—  47  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

közös vagyon védelme az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzéssel szemben is érvényesül [Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 116. § (1) bek., 1972. évi 31. sz. tvr. 2. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.].), valamint a házastársi közös vagyon címén történő tulajdonszerzés nem a bíróság ítéletével vagy az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, hanem a törvény rendelkezése alapján [BH1983. 282. , Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 116. § (1) bek.]. Az előadók szinte mindegyike kiemelt figyelmet szentelt a Csjt. 27. § (1) bekezdésének, amely szól a külön vagyon hasznáról is: „Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit” – ezért a közös vagyont Grosschmid a külön vagyon „képzeletbeli haszonélvezőjének” minősítette.

10

A haszon fogalmát sem a Csjt, sem más jogszabályok (Gt vagy Ptk) nem határozza meg, a haszon jogi értelemben vett fogalma azonban nem vagy nem feltétlenül esik egybe annak gazdasági értelemben vett fogalmával. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy polgári jogi értelemben haszon a dolognak az az időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a dologból rendeltetéséhez képest ered, illetve a dolog hasznosításának eredménye.

11

Lényeges szerződéses elem a különvagyon haszna akkor, ha a felek házassági vagyonjogi szerződéssel rendezik a vagyonuk sorsát, mivel erről a vagyoni elemről való rendelkezés rendre kimarad az okiratokból, azonban bontóperek és vagyoni elszámolások során számos vitára adhat okot, hiszen utalva a fentiekre, a közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett.

1.2 A külön vagyon A Csjt. 28. § (1) A házastárs különvagyonához tartozik: a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba

10 dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002. 71. oldal, – Szladits: A magyar magánjog változata, 361, old. Grill, Budapest, 1937. II. kötet 11 BH 1998.432., BH 2008.150

—  48  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

kapott vagyontárgy, c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy, d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. (2) az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik.

2. A gazdasági társasági részesedés 2.1. A gazdasági társasági részesedés a házassági vagyonjogban is felmerülő vagyoni részesedés, mely a házastársakat megilleti. A részesedések körében a személyegyesítő jellegű közkereseti és betéti társaságban a tagot megillető tagsági jogok forgalomképtelenségéből adódóan, a tagnak csupán kötelmi jellegű elszámolási igénye van a társasággal szemben, amelyet eltérő megállapodás hiányában pénzben kell a részére kifizetni. A személy-és tőkeegyesítő jellegű Kft-ben és Rt-ben, a forgalomképes üzletrész és a részvény testesíti meg a tag vagyoni jogait és kötelezettségeit. A társasági részesedés alatt azt a vagyoni értéket értjük, amely a tag házastársat a társasággal szemben egy adott időpontban megilleti.

12

A gazdasági jogban és a házassági vagyonjogban is lényeges kérdéskör, hogy mikor minősül közös vagyonnak, és mikor külön vagyonnak a társasági részesedés, valamint a társasági részesedéseket milyen értéken lehet a házassági közös vagy külön vagyonba figyelembe venni, hiszen ezen vagyoni elemek tárgya és értéke a társaság rendelkezésre bocsátásától kezdve a vagyongyarapodáson és vagyoncsökkenésen keresztül változhat. A Legfelsőbb Bíróság 209. sz. Elvi Határozatának III. pontjához fűzött indoklása szerint: „A közös vagyonhoz tartozó gmk-beli részesedés felek között elszámolható értékének a fentieknek megfelelő meghatározása érdekében nélkülözhetetlen a gmk alapítására vonatkozó társasági szerződésnek, valamint az esetleg még be nem csatolt további szerződésmódosításoknak, a gmk által megkötött helyiségbérleti szerződésnek és az említett szerződés esetleges módosításainak, továbbá az életközösség megszűnésétől

12 dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002. 279. oldal

—  49  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a gmk által a Gt. 70. §-ának (1) bekezdése alapján elkészített éves mérlegeknek, illetve vagyonkimutatásoknak a beszerzése. Mellőzhetetlen az életközösség megszűnését követően a gmk-ból kilépő B. Z. és az abba belépő N. I. tanúként történő kihallgatása a kilépő taggal történő elszámolás eredményére, valamint a belépő tag által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás mértékére vonatkozóan. Könyvszakértő kirendelésével kell tisztázni, hogy a tagsági jogviszony, illetőleg a gmk megszűnése esetén milyen összeg illette volna meg a felperest a gmk-beli részesedésén alapuló elszámolási igénye folytán egyrészt az életközösség megszűnésének, másrészt a közös vagyon megosztásának az időpontjában, és ez utóbbi értéken belül milyen összeget tesz ki a felperes, illetve a többi tag életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban végzett személyes közreműködése, illetőleg a tagok vagyoni hozzájárulásának a gmk általi hasznosítása folytán előállott érték. A szakértő feladatává kell tenni a társasági és helyiségbérleti szerződéseknek, valamint azok módosításainak, az éves mérlegeknek és vagyonkimutatásoknak, a felperes által elkészített, de „könyvelésre le nem adott” – a peres iratok között elfekvő – feljegyzéseknek, a gmk egyéb üzleti könyveinek, az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő alapperben beszerzett szakértői véleményének, valamint azoknak az egyéb okirati bizonyítékoknak az áttanulmányozását is…”

13

Kérdéses a gyakorlatban, hogy a Csjt 31 § alapján az életközösség megszűnésekori értéken vagy a vagyon megosztásakori (az ítélet meghozatalakori) értéken számolja a bíróság a cég értékét és osztja el azt a házasfelek között. Ennek megfelelően a társasági részesedések körében vagyonmérleget kell készíteni, (mely mindig csak egy időpontra mutat értéket), melynek saját tőke sorából a társaság vagyontárgyainak értékei kiolvashatóak, azonban, ha pontos és reális értékekkel szeretnének a felek számolni, minden vagyontárgyra külön értékbecslés szükséges – egyesített szakértői vélemény, mely tartalmazza a könyvvizsgálói, könyvszakértői, ingatlanszakértői, személygépkocsi szakértői, stb. szakvéleményt. A szakértői vélemény ahhoz szükséges, hogy megállapítható legyen, mennyi a tényleges piaci értéke a társasági részesedésnek. Ennek igazolására

13 BH 1999.553., Legf. Bír. Pfv. II. 20.384/1998.

— 50 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

a bíróság kötelezi a tulajdonost, hogy csatolja be a perben a társasági szerződést, a társaság éves beszámolóját, mérlegét, az eredménykimutatást, az eszköznyilvántartását, az eszközökre vonatkozó adásvételi szerződéseket valamint az üzleti könyveket. Ezek bemutatásának elmulasztását az ő terhére rója a bíróság és a bizonyítási teher megfordul.

2.2. További kérdés, hogy a különvagyon hasznának minősül-e az egyik házastárs különvagyonát képező társaság üzletrészének az életközösség ideje alatt bekövetkezett, kizárólag annak működtetésére visszavezethető értékemelkedése? A bíróság egyik eseti döntése szerint nem minősül a különvagyon hasznának és ezért nem tartozik a közös vagyonba az egyik házastárs különvagyonát képező Kft.üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett, kizárólag annak működtetésére 14

visszavezethető értékemelkedése . Indoklásban rámutat a bíróság, hogy a házastársak valamelyikének a különvagyonához tartozik az életközösség ideje alatt megszerzett, és annak megszűnésekor is meglévő gazdasági társaságbeli részesedés, egyebek mellett tehát a Kft. üzletrész is akkor, ha az a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdésében meghatározott olyan időpontban, olyan jogcímen, vagy olyan eredetű vagyoni eszközök felhasználásával került megszerzésre, amelyre tekintettel a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése a közös vagyoni jelleg alól kivételt létesít. Haszonnak minősül a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered. Nem haszonnak, hanem az adott társaságbeli részesedés értékén szerzett vagyonnak (a társaságbeli részesedés helyébe lépett értéknek) minősül viszont a részesedés olyan hozadéka, amely a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered ugyan, időszakosnak vagy rendszeresnek azonban nem tekinthető, mert annak a megszerzése egyrészt egyszeri jellegű, másrészt

14 BH2008.150.

— 51 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

magának a gazdasági társaságbeli tagsági jogviszonynak, tehát a társaságbeli részesedésre való jogosultságnak a megszűnését is feltételezi, valójában tehát annak az ellenértékét képezi. (Pfv. II. 21.031/2000. sz.). Sem az adott vagyontárgy hasznának, sem az értékén szerzett vagyonnak (helyébe lépett értéknek) nem tekinthető viszont az egyes vagyontárgyak értékében az életközösség ideje alatt bekövetkezett olyan értékemelkedés összege, amely nem az adott vagyontárgy hozadékát képezi, és nem minősül az adott vagyontárgy – részbeni vagy egészbeni – ellenértékének sem, hanem amely a tag házastárs által végzett munka, illetve az általa kifejtett személyes tevékenység eredményeként következett be, és valójában az ilyen tevékenység eredményét, illetve ellenértékét képezi. A fent kifejtettekből az következik, hogy közös vagyonnak minősül a különvagyonhoz tartozó gazdasági társasági részesedésnek, egyebek mellett tehát a különvagyoni jellegű Kft. üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett olyan értékemelkedése is, amely a tag házastárs ingyenes jellegű személyes közreműködés, illetve ennek megfelelő tartalmú ingyenes jellegű mellékszolgáltatás keretében kifejtett tevékenységére, munkájára visszavezethető okból következett be. Nem a közös, hanem a különvagyont gazdagítja viszont a Kft. üzletrész életközösség ideje alatt bekövetkezett értékemelkedésének a tag házastárs személyes tevékenységére vagy ezzel azonos tartalmú mellékszolgáltatására visszavezethető része akkor, ha az említett tevékenységeket a tag házastárs díjazás ellenében fejtette ki. Mindezekből viszont az következik, hogy a felperes különvagyonához tartozó Kft. üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett értékemelkedése teljes egészében a felperes különvagyonának a működtetésére vezethető vissza, ezért az teljes egészében a vitás Kft. üzletrész „quasi árfolyamnyereségének” minősül, amely azonban részben sem a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti közös, hanem teljes egészében a felperes Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontja szerinti különvagyonához tartozik.

— 52 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

2.3. Az előadók az eddig elhangzottakat az alábbi példákkal szemléltették: - az árfolyamnyereség: ha a haszon fenti fogalmából indulunk ki, akkor különvagyonnak minősül, - a likvidációs hányad: ez az a hányad, amely a társaság megszűnésekor visszajár. Abban az esetben, ha mindkét házastárs tagja a társaságnak, de különböző arányban tulajdonosok, akkor is egyenlő arányban jár vissza, de ha külön vagyon volt az üzletrész, akkor a külön vagyon helyébe lépett értéknek minősül és úgy jár vissza külön vagyonként, - a mellékszolgáltatásból eredő jövedelem: következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a házastárs foglalkozásából, illetve kereső tevékenységéből származó jövedelem a vagyonközösséghez tartozik, függetlenül attól, hogy munkaviszonyból, gazdasági társaság tagsági jogviszonyából származik. Az életközösség fennállása alatti jövedelem tehát közös vagyon, akkor is, ha a házastárs személyes közreműködésével vállalt is, - a dolgozói üzletrész: ugyanazon érvek szólnak amellett, hogy ez közös vagyon, mint a mellékszolgáltatásból eredő jövedelemnél, személyes közreműködéshez kapcsolódik, és ezért közös vagyon. - osztalék, osztalékelőleg: a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21.858/2005/5. számú eseti döntésében ugyanis már rámutatott arra, hogy a Kft. üzletrész esetében a társaság számviteli szabályok szerint számított adózott eredménye taggyűlés által felosztani rendelt részéből kifizetett osztalék, illetve osztalékelőleg (1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 177., 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 141. és 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 132133. §), az üzletrész hasznának minősül. Ebből következik, hogy az egyik házasfél különvagyonához tartozó Kft. üzletrész osztaléka a vagyonközösséghez tartozik akkor, ha a tag házastársnak az osztalék megszerzésére irányuló jogcíme a házassági életközösség vagy az azt megelőző élettársi jogviszony fennállása alatt keletkezett, a tag házastárs különvagyonához tartozik viszont akkor, ha az osztalék megszerzésére irányuló jogcím az életközösség kezdete előtt vagy annak megszűnése után keletkezett, azzal, hogy a jogcím keletkezésének időpontját az osztalékfizetésről döntő taggyűlési

— 53 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

határozat kelte határozza meg. A vagyonközösséghez tartozik tehát az osztalék akkor, ha az arra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének az alapjául szolgáló taggyűlési határozat kelte az életközösség idejére esik, különvagyonnak minősül viszont akkor, ha a taggyűlési határozat kelte a házassági életközösség, illetve az ezt közvetlenül megelőző élettársi jogviszony kezdetét megelőző, vagy az életközösség megszűnését követő 15

időszakra esik .

3.

A házassági közös vagyon társaságon belüli megosztása

A korábbi jogirodalomban vitás volt, hogy lehet-e egyáltalán ezen társasági részesedésről rendelkezni a házassági vagyon megosztása keretében, mivel egyes nézetek szerint a házassági vagyonközösséget a társasági vagyonra nézve sem a tagok, sem a bíróság nem szüntetheti meg. Másik vélekedés szerint a házastársnak a közös vagyon őt megillető részére való igényét tulajdonjog megállapítása iránti keresetként lehet elbírálni. Az utóbbi időben elterjedt nézet szerint azonban a társasági vagyoni részesedés a házassági vagyonjog része és ezért a vagyonközösség megszűnését követően annak a házastársak 16

közti megosztása sem mellőzhető . A társasági részesedést tehát a vagyonmérlegbe kell beállítani, mert csak így lehet teljes körűen vagyoni rendezést megvalósítani. A házassági közös vagyon társaságon belüli megosztásának egyik módja, mely tagváltozás nélkül történik, másik pedig, mely tagváltozást eredményez. A Csjt 31. § (3) bekezdése szerint: „A házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglevő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. Ugyancsak természetben kell kiadni a házassági életközösség megszűnésekor meglevő különvagyont is. Amennyiben ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetében a bíróság állapítja meg.”

15 BH2008.150 16 dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002. 287. oldal

— 54 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

A nem tag házastárs tehát megszerezheti a tag házastárs üzletrészét, ehhez azonban a társaság hozzájárulására csak akkor van szükség, ha a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötötte (G. 137 0). Erre tekintettel a bíróság a bontóperben olyan megoldást nem választhat, amely ellen mindkét fél tiltakozik, vagy amit az adott társaság – ítélethozatalkor érvényes – társasági szerződése vagy a Gt. kizár. Ilyen esetekben elővásárlási joga a tagoknak és a társaságnak csak árverési értékesítéskor fordulhat elő. A bíróság az ítélettel keresi meg az ügyvezetőt, hogy tegye meg a tagváltozásra tekintettel a szükséges intézkedéseket, a társaságba újonnan belépő házastársat – természetbeni megosztás esetén – jelentse be a Cégbíróságnál.

4.

Felelősség a házastárs vállalkozási célú ügyleteiért

1.

Kontraktuális felelősségre a Csjt 30 § (3) bekezdése és a Ptk. 334 § (2) bekezdése

17

18

az irányadó. A nem tag házastárs is felel a tag házastárs gazdasági tagságból fakadó kötelezettségeiért, mivel törvényi vélelem áll fenn arra nézve, hogy a nem tag házastárs hozzájárult a gazdasági társaság alapításához és házastársa társaságba való belépéséhez. 2.

Deliktuális felelősségre a Ptk. 361 §

19

jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó

szabályai az irányadóak. Abban az esetben, ha a közös vagyon gazdagodott a cég vagyonából, akkor ez a felelősség áll fenn, ha nem, akkor nem felel. Így az első esetben az adótartozás is közös.

17 Csjt. 30. § (3) Az előbbi rendelkezések alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn. 18 Ptk 334. (2) Ha a szolgáltatás nem osztható, a teljesítés bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelhető (a kötelezettek egyetemlegessége). 19 Ptk 361. § (1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

— 55 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

5.

sz á m

Adósság kérdésköre

Az adósság témakörben számtalan ideillő fogalmat felsorolhatunk, a teljesség igénye nélkül: devizahitel, áruhitel, bankszámlahitel, folyószámlahitel, gyűjtőnéven, mint adósság, a házassági közös vagyon passzívumai, azon tartozások és kötelezettségek, melyek egyiküket vagy mindkettőjüket harmadik személyekkel szemben terhelnek. Fontos eldöntenünk azonban, melyik minősül közös – melyik külön adósságnak? A kérdés megválaszolásakor mindenekelőtt ismét a tényállás tisztázása a legfontosabb, azt követően kerülhet sor annak megállapítására, hogy mi minősül közös, és mi külön vagyonnak, mivel különadósságról akkor beszélünk, ha az csak az egyik házastársat terheli, közös adósságról, ha mindkettőt. Amikor a kifizetés nem abból a vagyonból történik, amiből keletkezett, akkor adósságról beszélünk. Ebben az esetben megtérítési igénye – kötelmi jogi igénye – keletkezhet a Csjt. 31 § (2). bekezdés alapján a másik házastársnak. Ebből következik, hogy a házastársak egymás közötti elszámolási viszonyaira a Csjt vonatkozik. A Csjt. 30 §-a alapján jogügyletet kötött házastárs teljes (közös és külön) vagyonával felel, a másik fél csak a közös vagyonból rá eső résszel felel. Azonban, ha a házastárs külön vagyont terhelt be, a másik házastárs a közös vagyonból nem felel. Mindaz, amit a felek a házasság alatt szereztek, közös. A közös adósságért az egész közös vagyon felel, külön tartozásért pedig csak a reá eső rész. Bizonyítás kérdése, hogy mi minősül külön adósságnak.

6.

Álljon itt néhány példa:

- a z életközösség előtt keletkezett adósság külön adósság, még akkor is, ha később, a házasságkötést követően közösen fizetik. - külön vagyon tárgyának megszerzéséhez szükséges járulékos kötelezettségek: illeték ingatlanvásárlásnál, öröklési illeték öröklésnél külön adósság.

— 56 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

- a Csjt 30. § egyetemlegességet megdöntő vélelmet lehetetlen megdönteni, de a Legfelsőbb Bíróság 24. számú Elvi Határozata szerint mikor keletkezett a kötelezettség, mit terhel a kötelezettség (közös vagyont vagy külön vagyont) adósság visszafizetése közös vagy külön vagyoni jellegű. - hitel elszámolás mindig kötelmi jellegű elszámolás. - Kamat: a közös adósságon: elvárható, hogy közösen fizessék a közös adósságot a Csjt 30 § (2) és (5) alapján. Ha a kölcsönszerződés rendelkezéseit megszegik, fele-fele arányban terheli őket a kamatfizetési kötelezettség is és az egyéb VH költségek is, még akkor is, ha csak az egyiknek felróható módon merült fel. - TB tartozás: közös adósság, ha a jövedelem közös, akkor a jövedelmet terhelő járulék is közös - gyermektartásdíj:

az

előző

házasságból

származó

gyermek

után

fizetendő

gyermektartásdíj közös az új házastárssal, kivéve, ha az életközösség alatti félrelépésnél, amikor is a másik házastárstól való fizetés nem várható el. - átmeneti különélés alatt keletkezett adósság: ez az életközösség megszakadását, nem pedig megszűnését eredményezi. Olyan vagyontárgyat terhelő adósság, ami akkor keletkezett, amikor a felek közti életközösség megszakadt, külön adósságnak minősül, ha a felek szándékából az következett, hogy az életközösség helyreállítását követően sem akarják a vagyontárgyat a közös vagyonba bevinni. - külön vagyont terhelő külön adósság: például: eltemettetési költség, kötelesrész kiadás, özvegyi jog megváltása, hagyatéki terhek külön adósságnak minősülnek, de közös az ilyen örökség haszna a Csjt. 27 § (1) bekezdés alapján. - jogellenes magatartással összefüggő pénzbírság, pénzbüntetés – különadósság. Azonban, ha a haszon is közös volt, akkor közös adósság (pl. VH kifogásnál) - külön vagyoni veszteség is külön adósság

—  57  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

- diákhitel: ha az életközösség előtt vette fel, külön adósság, ha utána, közös. - Kossuth-díj külön vagyon vagy közös vagyon: a pénzösszeg, ami ezzel a díjjal jár közös vagyon, de nehéz eldönteni. Kósa Zsuzsa bízik benne, hogy aki Kossuth díjat kap, van annyira intelligens, hogy ezen nem pereskedik. - hiteltörlesztés, rezsi, tartásdíj: Pp. házassági perek, a bíróság kérelemre ideiglenes intézkedés kibocsátása Pp. 156 § (1) bekezdés szerint. Az ideiglenes intézkedést kérőnek valószínűsítenie kell a Pp 156 (1) bekezdésében fennálló körülményeket. Amennyiben nem valószínűsíti, a bíróság azt elutasítja. - önkormányzati bérlakáson fennálló bérleti jog: a lakásbérleti jog nem a vagyonközösség része, azt a vagyoni értéket azonban, amelyet az egyik házastársnak vagy mindkettőjük bérleti joga felhasználásával nyertek, a házassági közös vagyon megosztása során el kell számolni.

20

- Elszámolás: életközösség alatt törlesztő részlet nem számolható el, annak megszűnése után elszámolható, a teljesítő félnek kötelmi jogi igénye van a másik féllel szemben. Ki mennyit törlesztett? Mennyi a fennálló (nem lejárt) hitel? megváltási ár=nettó érték (nem lejárt hitel) /2 Az a fél, akinek ezt az árat meg kell fizetnie a másik félnek, annak kell a hitelt tovább fizetnie. Ez – a felek külön megállapodása – azonban nem jelenti azt, hogy a bank nem követelheti a másik féltől is. Bíróság: az eddig kifizetett összegeket számolja el, beszámítva a vagyonmérlegbe, ezt meghaladó összegben fele-fele arányban viselik. Nem lehet egy adott szinten befagyasztani a hitelt.

20 Legfelsőbb Bíróság 23. számú Elvi Határozat, Legfelsőbb Bíróság 208. számú Elvi Határozat

—  58  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

- A gyűjtőszámla-hiteleknél a felhalmozódott különbözet – ezzel addig igényt/elszámolást előterjeszteni előre nem lehet, csak utólag, de azt pedig még nem lehet tudni, mennyi lesz a különbözet. - A hitel összege nagyobb, mint az ingatlan értéke és egyik fél sem fizetőképes: mostanában merül fel ez a probléma, 1970. évben volt egy kereset, amit emiatt a bíróság elutasított, mert a kereset negatív vagyont tartalmazott. Ezt peren kívül kell megoldani, mert vagyonjogi keresetet vagyon hiányában beadni nem lehet. A közös tulajdon megszüntetése iránti per sem megoldás, mert, ha a megváltási ár elenyészik, akkor közös tulajdont megszüntetni sem lehet (perjogi jogelv). dr. Kozma Szilvia közjegyzőhelyettes

—  59  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

Szakmai Sajtófigyelő 2012. október

Szögesdrót vagy gumipók? (Magyar Jog, 2012. szeptember)

A

Magyar Jog, 2012. szeptemberi számában jelent meg Bányai István cikke Szögesdrót vagy gumipók? címmel.

Az igazságügyi szakértők munkájában vannak kérdések, problémák, melyek szinte minden peres ügyben visszaköszönnek – kezdi írását a szerző. Ilyen kérdés a szakértői tevékenység, a szakértői kompetencia határa. Definiálható-e a határvonal a jog és a jogon kívül eső szakterületek között? A jogalkotó az ügyek „gazdája”, az eljáró bíró számára a szakterületek között szabad átjárást biztosított, melynek úgy tűnhet, egyedüli korlátja a józan belátás. A Pp. 166. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. Szakértőt a bíróság a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján akkor rendel ki, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a tényállást a bíróság a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Lényeges kérdésként merül fel, hogy miben áll és hol húzódik a jogalkotó által definiált „különlegesség” határa? A kérdés lényege a jog és az egyéb (per szempontjából kiszolgáló) szakterületek határának tartalmi megítélése. A szerző szerint a megnevezés sem jó, a „nem jogi szakkompetenciába tartozó szakértelem” helyénvalóbb lenne, hiszen egy mérnöki vagy orvosi szakértelem a maga nemében nem különleges, legfeljebb csak a jogtól távol eső.

— 60 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

A szakértői közreműködést szabályozó, az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 1. § (2) bekezdése alapján „Az igazságügyi szakértő a tevékenységét e törvény és más jogszabályok rendelkezései, valamint a tevékenységére irányadó szakmai szabályok és esküjének megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni”. Szakértő tehát kettős követelménynek kell eleget tegyen, meg kell felelnie tanult szakmája szakmai követelményeinek és a jogszabályok előírásainak is. Mint Bányai rámutat, a jogi hierarchia lépcsőjén „lefelé” haladva az egyes jogforrások egyre részletesebben kifejtett iránymutatást adnak, ami azt is eredményezi, hogy egyre nagyobb arányban szivárognak a paragrafusok közé speciális – nem kifejezetten jogi – szakértelemhez kapcsolódó fogalmak. A törvények esetében még nem szükséges különleges szakértelem, de amint „leérünk” a szabványok szintjére, ott már nem kell különösebb korteskedés a speciális szakértelem szükségessége elfogadtatásához. A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 6. § (1) bekezdése alapján a szabványalkalmazás önkéntes, azonban a (2) bekezdés értelmében műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy azzal az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. Azzal, hogy jogalkotó megteremtette a „műszaki tartalmú jogszabály” fogalomkört, egyfajta sorompót is nyitott műszaki szakértők számára a jog birodalmába, vagy legalábbis annak előszobájába. A szerző ezt követően két további szempontot vizsgál, a szakmaiságét és a hasznosságét. A szakmaiság fogalma a követelmények (objektív) és a személyi adottságok (szubjektív) együttesét jelenti, azt, hogy milyen ismeretek várhatók el a minisztérium által „felkent” igazságügyi szakértőktől és annak az adott szakértő milyen mértékben felel meg. Minden igazságügyi szakértő kötelező jelleggel vesz részt jogi oktatásokon. Az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges jogi oktatásról és vizsgáztatásról szóló 10/2006. (III. 7.) IM rendelet 1. §-a értelmében a jogi vizsga célja, hogy a szakértő számot adjon „az igazságügyi szakértői tevékenység ellátásához szükséges tételes jogi ismeretekről és az ahhoz kapcsolódó gyakorlati jogalkalmazási készségéről”. A szakértők tehát szükségszerűen rendelkeznek bizonyos, nem elhanyagolható jogi ismerettel. Más, hétköznapibb megfogalmazásban tehát a szakértői oktatás nyújt egyfajta „speciális szakismeretet”, ezáltal a szerző álláspontja szerint a szakértő számára kínálkozik némi

— 61 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

lehetőség bizonyos keretek között a jogkérdésbe beleavatkozni anélkül, hogy az illetéktelen határátlépésnek számítana és ezáltal a szakmaiság követelménye sérülne. A szakmaiság mellett a hasznosság kérdése is vizsgálandó. Mi haszna vagy éppen kára lehet annak, ha a szakértő, feszegetve kompetenciája határait, jogi vizekre „evez” (itt szándékoltan nem a „téved” kifejezés szerepel) – veti fel a kérdést a szerző. A valódi kérdés szerinte az, hogy lehet-e egyáltalán „jogba való beavatkozás” nélkül használható szakvéleményt készíteni? A válasz szerinte konkrét esetek értékelése alapján adható meg, amelyek közül többet a cikkében ismertet is. Fontos rögzíteni, hogy a szakértők a kirendelésben megfogalmazott feladatokhoz – jellemzően – nem kapnak különösebb jogi mankót, iránymutatást, pedig sok esetben a jogi környezet figyelmen kívül hagyása akár ellentétes irányba is viheti a szakértői vizsgálatot. Többször előfordul, hogy a szakértői feladat kapcsán a szakértő – akarva-akaratlan – olyan jogi problémákba „botlik”, amelyek helytelen értelmezése, figyelmen kívül hagyása téves szakértői következtetésekhez vezet. A tévutak időben és többletköltségben visszaütnek; adott esetben csak a per későbbi szakaszában, jogorvoslati eljárásban fogalmazódik meg a pontosabb kérdésfeltevés, ami alapján a szakértő megalapozott véleményt tud mondani az általa vizsgált tevékenységekre vonatkozó jogszabályok figyelembevételével is. Példaként említhető az „életveszély” fogalma. A Legfelsőbb Bíróságnak az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú irányelve szerint az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének a reális lehetőségét jelenti, de nem azonosítható a halál szükségszerű beállásának a lehetőségével. Az előbbiről akkor van szó, ha megindult az az okfolyamat, amely a halál bekövetkezéséhez vezethet, de rendszerint fennáll az életveszély megszüntetésére, illetőleg a halál elhárítására alkalmas beavatkozás lehetősége. Ugyanakkor más megközelítést nyújt a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 14/2001. (V. 9.) KöM– EüM–FVM együttes rendelet, amely az egészségügyi határérték vonatkozásában a következő definíciót tartalmazza: „a légszennyezettségnek a tudomány mindenkori szintje alapján megállapított azon mértéke, amely tartós egészségkárosodást nem okoz, és amelyet az emberi egészség védelme érdekében e jogszabályban meghatározott módon és időn belül be kell tartani”. A rendelet 1. számú melléklete szerint a szén-monoxid esetében 0,01 [g/m3,h] a légszennyezettség megengedett határértéke; a megadott egészségügyi értékhatár és az életveszély fogalma, valamint küszöbértéke is jelentősen eltér. Ez szemlélteti, milyen nehézségek adódhatnak a

— 62 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

szakértő számára, amikor szakmai álláspontját jogszabályi érvekkel kívánja alátámasztani. A szabványok és jogszabályok egybevetése sem könnyű szakértői szemmel. A jogforrások közötti ellentmondás feloldása a fentiekből kitűnően rendszeresen a szakértőre háruló feladat, és ennek helyes megoldása meghatározó jelentőséggel bírhat a per kimenetelére. A szakértők tevékenységére nézve a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott „olyan különleges szakértelem, amellyel a bíróság nem rendelkezik” minősítés mindezek fényében a szerző szerint „szűkmarkúnak” tűnik. Ellenérvként idézi ugyanakkor a BH 1987. 411. számú esetet, amely szerint „a bíróság nem háríthatja át a szakértőre a per eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésének feladatát, és nem engedheti át a szakértőnek a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogkörét”. A Legfelsőbb Bíróság kifogása ebben az ügyben éppen arra irányult, hogy szakértő anélkül lett felhívva szakvéleménye kialakítására, hogy az ahhoz szükséges tényeket és körülményeket rendelkezésre bocsátotta volna az eljáró bíróság. Kiemelendő azonban, hogy a szakértőnek is lehetősége van bizonyítékok beszerzésére, hiszen az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 14. § (1) bekezdése kimondja: „az igazságügyi szakértő a kirendelő hatóságtól, valamint a felektől a szakvélemény elkészítéséhez szükséges további adatok, felvilágosítás közlését, iratok, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti”. Ezzel a jogi lehetőséggel azonban lényegében visszakanyarodtunk az alapkérdéshez, ahhoz, hogy hol az a bizonyos kompetenciahatár. Az egyik megfogalmazásban a szakértőre nem hárítható át a tények és körülmények felderítése, míg a másikban a szakértő a felektől is kérhet további adatot, felvilágosítást. Mivel utóbbi késedelmet eredményez, gondos mérlegeléssel kell alkalmazni. Összességében: a szakértő viszonylagos szabadsággal rendelkezik a munkája során szükségessé váló jogszabályok, elsődlegesen pedig a definiáltan „műszaki tartalmú jogszabály”-ok alkalmazása során, míg azokon a területeken, ahol jogi értelmezésre, jogi mérlegelésre van szükség ott a szakértő „küldetése” véget ér.

— 63 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezéseinek alkalmazása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) felhatalmazása alapján (Jogi Fórum publikáció, 2012. május)

K

özjegyzői szemmel igen tanulságos és figyelemreméltó dr. Dallos Zoltán cikke, amely a Jogi Fórum oldalán, 2012. májusában jelent meg „A polgári perrendtartásról

szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezéseinek alkalmazása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) felhatalmazása alapján” címen. A szerző azzal kezdi írását, hogy megállapítja: az önálló (törvényszéki) bírósági végrehajtók eljárása, valamint a bíróságok végrehajtással kapcsolatos döntései – egységes joggyakorlat hiányában – még a megszokottnál is eltérőbbek. A bíróságokon a bírósági végrehajtással, mint nemperes eljárással kapcsolatos döntések meghozatalában általánosságban a bírósági titkárok vesznek részt, akik magukra vannak hagyva döntéseik meghozatalakor, figyelemmel arra, hogy a bírósági végrehajtással kapcsolatos bírósági határozatok, kollégiumi vélemények száma csekély, jogegységi határozat pedig végrehajtás témakörében nem is született. Ennek az az oka, hogy a végrehajtás elrendelésével és foganatosításával kapcsolatos elsőfokú bírósági döntésekkel szembeni jogorvoslatokat másodfokon a törvényszékek bírálják el, így a bírósági végrehajtást érintő jogkérdések el sem jutnak olyan magasabb szintű bírósági fórumokig, amelyeknek feladata a joggyakorlat egységesítése. „A nemperes bírósági végrehajtással foglalkozó bírósági titkárok számára nem marad más választás, mint hogy saját gyakorlatot alakítsanak ki. Az általuk kialakított gyakorlat egységesítésének, ütköztetésének egyik legkiválóbb színtere a Magyar Bíróképző Akadémia, ahol az ország különböző megyéiből érkező bírósági végrehajtással foglalkozó bírósági titkárok egymás gyakorlatát elemzik, és az alkalmazható jogi megoldások közül többségi szavazással választanak.” A jogalkotó szándéka a Vht. megalkotásakor az volt, hogy azokat az eljárásjogi jogintézményeket, amelyeket a Pp. is szabályoz, nem ismétli meg a Vht.-ben, hanem

— 64 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

azok alkalmazhatóságát egy utaló szakasszal megengedi, azzal a kitétellel, hogy azok a végrehajtás, mint nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel alkalmazhatók. Pontosabb, részletesebb szabályozás hiányában a Pp. által szabályozott jogintézmények végrehajtási eljárás során történő alkalmazhatósága számos érdekes jogértelmezési kérdést vet fel, amelyek közül a szerző az eljárás félbeszakadására, szünetelésére és a tárgyalás felfüggesztésének intézményeire koncentrál, ezen belül szándéka szerint kiemelten arra, hogy ha ezek az intézmények alkalmazhatók, akkor mely rendelkezéseket alkalmazhatja a végrehajtás foganatosítása során a végrehajtó, és mely rendelkezéseket az elrendelő, illetve foganatosító bíróság. Az eljárás félbeszakadásának szükségessége a végrehajtást kérő, illetve az adós halálakor (megszűnésékor) felmerülhet a bíróság előtti eljárás során a végrehajtás elrendelésekor, de a végrehajtó eljárása során is a végrehajtás foganatosítása idején. Amennyiben a végrehajtás elrendelésekor a végrehajtást kérő vagy az adós meghalt (megszűnt), a végrehajtás elrendelésére – perbeli jogképesség hiányában – nincs lehetőség. Ilyenkor a kérelem elutasításának van helye, kivéve, ha a végrehajtás elrendelése iránti kérelemmel együtt jogutódlás megállapítása iránti kérelmet – amelyen adott esetben fel van tüntetve az, hogy az adóstól mely hagyatéki tárgyakból hajtható be a követelés – is előterjesztettek. Amennyiben az adós a végrehajtás foganatosítása során halt meg (szűnt meg), a végrehajtás szünetel mindaddig, amíg a végrehajtást kérő nem kéri a jogutódlás megállapítását. A végrehajtást kérő halála (megszűnése) esetén szintén jogutódlás megállapításának van helye, de a bíróság eljárása félbeszakad, ha a végrehajtást kérő örökösei felhívás ellenére nem tesznek nyilatkozatot atekintetben, hogy kérik-e a jogutódlás megállapítását. De mi történik ilyenkor a végrehajtó párhuzamosan szintén folyamatban lévő eljárásával? A Vht. ezt az esetet nem szabályozza részletesen, csak egyetlen szabály van erre az esetre: a végrehajtó a behajtott összeget bírósági letétbe helyezi. Problémát vet fel, hogy a bíróság eljárása a jogutódlás megállapítása iránti kérelem beérkezésétől a jogutódlás megállapításáig félbeszakadhat-e abban az esetben, ha az adós meghalt, de a hagyatéki eljárás még nem fejeződött be, sőt még el sem kezdődött. Ekkor a bíróság – a 45 napos leghosszabb határidőt figyelembe véve – a jogutódlás megállapítása iránti kérelmet hiánypótlásra visszaadva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy – figyelemmel arra, hogy a jogvita elbírálásához

— 65 —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a feleket terheli – csatolja a jogutódlás megállapításához a jogerős hagyatékátadó végzést, öröklési bizonyítványt. Természetesen a végrehajtást kérő a fenti okiratokat nem tudja csatolni, és a határidő meghosszabbítását kéri, amelyre a bíróságnak nincs törvény által biztosított lehetősége. Mint a szerző rámutat, ebben az esetben két megoldás alkalmazható. Amennyiben a végrehajtást kérő a hiánypótlási kötelezettségének nem tesz eleget (hallgat), a bíróság a jogutódlás megállapítása iránt előterjesztett kérelmét elutasítja, egyben tájékoztatja arról, hogy a végrehajtás szünetel (a végrehajtást kérőt semmilyen joghátrány nem éri, mert a jogerős hagyatékátadó végzés, öröklési bizonyítvány rendelkezésére állásakor a jogutódlás megállapítása iránti kérelmet újra előterjesztheti). A másik eset az, amikor a bíróság a határidő hosszabbítás tilalma miatt további határidőt már nem engedélyez, de – a végrehajtást kérő azon igazolásokkal alátámasztott beadványára figyelemmel, mely szerint a hagyatéki eljárás még nem fejeződött be – nem utasítja el a végrehajtást kérő jogutódlás megállapítása iránt előterjesztett kérelmét, hanem a hagyatéki eljárás jogerős befejezéséig megállapítja az eljárás félbeszakadását, majd – a jogerős hagyatékátadó végzés, öröklési bizonyítvány becsatolása után – megállapítja a jogutódlást. (Megemlíthető, olyan megoldás is ismeretes, hogy a bíróság az ügyet a hagyatéki eljárás jogerős befejezéséig, illetve a jogerős hagyatékátadó végzés, öröklési bizonyítvány becsatolásáig egyszerűen nyilvántartásba teszi.) Az eljárás szünetelése kapcsán megállapítható, hogy a végrehajtó által foganatosított végrehajtás során a Vht. 52. §-a a szünetelési okokat konkrétan felsorolja [(a) az adós személyazonossága a szükséges adatok hiányában nem állapítható meg, b) az adós meghalt, vagy a nem természetes személy adós megszűnt, és a végrehajtást kérő nem kérte a jogutódlás megállapítását, c) a végrehajtást kérő az eljárásban való közreműködését megtagadta, d) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt, e) a végrehajtást kérő a végrehajtási költséget, bár köteles rá, nem előlegezte, f) az adós a teljesítésre halasztást kapott, vagy a részletekben való teljesítést engedélyezték, illetve állapította meg számára a végrehajtó, g) külön törvény így rendelkezik]. A Vht. 9. §-át figyelembe véve a Pp. 137. §-ában foglalt szünetelési okok elvileg egyáltalán nem alkalmazhatók. Problémaként ismételten a bíróság eljárása merül fel: amennyiben a végrehajtási iratok a bíróságon vannak, a Pp.137. §-a alapján a nemperes eljárás szünetelhet-e? A Pp. 137. §-ában említett első szünetelési ok, a felek erre irányuló kölcsönös kérelme. Amennyiben a végrehajtást kérő az adóssal halasztásban állapodik meg,

— 66 —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

vagy az adós részletfizetési kedvezményt kap, a végrehajtási iratokat a bíróság visszaküldi a végrehajtónak, aki a szünetelés okát feltüntető jegyzőkönyvet készít, a bíróság eljárása pedig befejeződik. (A Pp. 137. §-ában említett második szünetelési ok, a tárgyaláson való meg nem jelenés, tárgyalás meg nem tartásának kérése nemperes eljárásban fel sem merülhet.) Amennyiben a végrehajtást kérő az általa megadott lakcímről nem idézhető (harmadik eset), nemperes eljárásban nem kézbesíthető részére az általa megadott címen irat, a végrehajtás az eljárásban való közreműködésének megtagadása miatt (Vht. 52. §-ában említett eset) szünetel. Ekkor a bíróság visszaküldi az iratokat a végrehajtónak, hogy a szünetelés okát feltüntető jegyzőkönyvet készítsen. Amennyiben a fenti probléma a végrehajtás elrendelésekor oly módon merül fel, hogy hiánypótlásra kell visszaadni a kérelmet, akkor a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet a bíróság elutasítja, a végzést pedig – más megoldás hiányában – hirdetmény útján kézbesíti. Mi a teendő akkor, ha a végrehajtást kérő belföldi lakóhellyel (székhellyel) nem rendelkezik? 2005 óta erre megoldást nyújt a Vht. 37/B. §-a (kézbesítési megbízottat kell megjelölni). A Pp. 137. §-ában említett utolsó szünetelési ok, hogy hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, és azt a fél nem kéri. Mint a szerző megállapítja, nincs helye a bírósági eljárás szünetelésének ekkor sem, mivel – a gyakorlat szerint – amennyiben nem tud a bíróság kézbesíteni, végső megoldásként a hirdetményi kézbesítést a fél beleegyezése nélkül is alkalmazza. Az eljárás felfüggesztésének kérdéskörére áttérve speciális eset, amikor a bíróság nemcsak a végrehajtás felfüggesztéséről, hanem a nemperes eljárás során saját eljárásának a felfüggesztéséről is dönthet. Nem vet fel problémát a végrehajtás felfüggesztése, ha az a végrehajtást kérő kérelmére történik; a Vht. szerint ilyenkor a felfüggesztés kötelező. A zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódása iránti kérelemének előterjesztése esetén a bíróság a kérelem beérkezését követő 3 munkanapon belül a végrehajtást felfüggeszti. A bírósági gyakorlat szerint az alapvégrehajtás felfüggesztésére – 3 munkanapon belül – csak akkor kerülhet sor, ha a zálogjogosult bekapcsolódás iránt

—  67  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

előterjesztett kérelme hiánytalan. Hiánypótlás esetén a fenti határidőt a hiánypótlás teljesítésétől számítják. Előfordult eset, hogy a végrehajtó az adós részére – az alapvégrehajtásban érvényesített követelés tekintetében – részletfizetést engedélyezett. A végrehajtás kérő nem élt végrehajtási kifogással a végrehajtó részletfizetést megállapító intézkedésével szemben, így az alapvégrehajtás szünetelt. Ekkor nyújtotta be a zálogjogosult a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás iránti kérelmét. Ebben az esetben – mivel az alapvégrehajtás nem fejeződött be – a zálogjogosult bekapcsolódásáról a bíróságnak döntenie kellett. Egyes bíróságok azonban a szünetelést az alapügy befejezésének tekintik (ügyviteli szempontból annak is minősül), és a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás iránt előterjesztett kérelmét ilyenkor elutasítják. Ez a szerző szerint egyértelműen rossz megoldás, mert nem számol azzal a körülménnyel, hogy mi lesz abban az esetben, ha az adós nem tesz eleget részletfizetési kötelezettségének, ezért a szünetelési ok megszűnik. A végrehajtó újabb bekapcsolódásra történő felhívást ekkor már nem adhat ki. Egy másik esetben a bíróság a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódását engedélyezte, azonban e végzését az adós részére nem tudta kézbesíttetni, a posta a végzést „a címzett elhunyt” jelzéssel küldte vissza a bírósághoz. Utóbb kiderült, hogy az adós külföldön hunyt el, így a hagyatéki eljárás lefolytatása igen időigényes volt. Az alapügy az adós halála miatt – tekintettel arra, hogy a végrehajtást foganatosító bíróság a jogutódlást még nem állapította meg – szünetelt. A bíróság az alapügyben történő jogutódlás megállapítását, illetve a zálogtárgy vonatkozásában az adós jogutódainak ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a bekapcsolódás előzetes kérdésének tekintette és a zálogjogosult bekapcsolódása tárgyában indult eljárást felfüggesztette. Az adós kérelmére előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnél a bíróságnak két konjunktív feltételt kell vizsgálnia: az adósnak igazolnia kell a végrehajtás felfüggesztésére okot adó méltányolható körülményeket, valamint azt, hogy az eljárás során rendbírsággal nem sújtották. E felfüggesztési ok abban különbözik az előzőekben említettektől, hogy ezen ok esetében a végrehajtás felfüggesztése nem kötelező; azt a Vht. a végrehajtást foganatosító bíróság mérlegelésére bízza.

—  68  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

A szerző álláspontja szerint e körben kizárólag olyan felfüggesztési ok vehető figyelembe, amely a végrehajtás foganatosítása során, vagy közvetlenül azt megelőzően következett be. Olyan hátrányos körülményeket, amelyek már a végrehajtás elrendelését jóval megelőzően fennálltak, a bíróság nem vehet figyelembe. Szükséges azt is megjegyezni, hogy a végrehajtás felfüggesztésének jogintézménye a végrehajtás folyamatát csak ideiglenesen, valamely – az adóst sújtó – hátrányos körülmény megszűnéséig, előre meg nem határozható ideig akadályozhatja. Amennyiben az adós által hivatkozott okok tartós jellegűnek bizonyulnának, vagy bizonytalan ideig fennállnának, és e méltányolható körülményekre tekintettel a bíróság a végrehajtást felfüggesztené, az azt eredményezhetné, hogy az adós ténylegesen mentesülne fizetési kötelezettsége alól; ez pedig a végrehajtást kérő jogsérelmét okozná. Fontos észrevenni azt is, hogy amennyiben az adós a végrehajtás felfüggesztését határozott időre kéri, az halasztás iránti kérelemnek minősül, mely esetben a végrehajtást kérő hozzájáruló nyilatkozatát be kell szerezni. Amennyiben a halasztást az adós megkapja, a végrehajtás szünetel, és az iratokat vissza kell küldeni a végrehajtó részére, aki a szünetelésről jegyzőkönyvet készít. Amennyiben a végrehajtást kérő a halasztáshoz nem járul hozzá, a bíróság a kérelmet elutasítja. A felfüggesztés kérdéskörénél a Pp.-beli felfüggesztési okokat is meg kell vizsgálni. A Pp. 152-154. §-aiban (tárgyalás felfüggesztése) foglalt felfüggesztési okok közül az adósok gyakran hivatkoznak arra, hogy az általuk tett feljelentésre tekintettel büntetőeljárás van folyamatban, melyben történő döntés olyan előzetes kérdés, amely a végrehajtás további folytatásának akadályát képezi. Esetről esetre kell vizsgálni az ilyen kérelmek alaposságát. A végrehajtás felfüggesztésére nyilvánvalóan okot adhat például az az eset, amikor egy hamis kölcsönszerződésre tekintettel kötelezi a bíróság az adóst pénzfizetésre, majd elrendelik vele szemben a végrehajtást, később azonban kiderül, hogy a hamis okiratot a végrehajtást kérő készítette. Ekkor, ha az adós feljelentést tesz magánokirat-hamisítás vétsége miatt, a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a végrehajtás felfüggeszthető. Amennyiben az alaphatározat a kézbesítési vélelem beálltára tekintettel emelkedett jogerőre, a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt az adós a határozat végrehajtására irányuló eljárásról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül a kézbesítési vélelem megdöntése iránt kérelmet nyújthat be az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál, mely ebben az esetben – amennyiben a kérelemben foglalt tények fennállása valószínűnek mutatkozik –

—  69  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

rendelkezhet a határozat végrehajtásának a felfüggesztéséről is. E felfüggesztési ok kérdésében a végrehajtást foganatosító bíróság nem dönthet. A végrehajtás során kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem előterjesztésének – a fenti esetet kivéve – nincs helye. A perújítás megengedhetősége tárgyában hozott döntés szintén alapot adhat a végrehajtás felfüggesztésére, erről azonban csak a perújítás során eljáró bíróság dönthet, a végrehajtást foganatosító bíróság nemperes eljárás során nem, tekintettel arra, hogy a feleket – amennyiben a perújítási tárgyaláson jelen vannak – a felfüggesztés tárgyában meg kell hallgatni. Azonban ha a perbíróság nem döntött, illetve elmulasztott dönteni a felfüggesztés kérdésében, az adós pedig igazolja azt, hogy a perújítást a perbíróság megengedhetőnek találta, és a kérelem benyújtásának napján a végrehajtó árverez – a szerző álláspontja szerint – végső megoldásként a végrehajtást foganatosító bíróság is felfüggesztheti a végrehajtást. Más a helyzet felülvizsgálati kérelem előterjesztése esetén, hiszen a határozat végrehajtását a Kúria kérelemre kivételesen felfüggesztheti. A végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala során a bíróságnak különösen arra kell figyelemmel lennie, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna. Ebben az esetben a végrehajtást foganatosító bíróság nem függesztheti fel a végrehajtást, nincs rá hatásköre. További említendő eset a Vht. azon rendelkezése, mely szerint a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást akkor is felfüggesztheti, ha a végrehajtható okirattal vagy a végrehajtó intézkedésével szemben jogorvoslattal éltek; a végrehajtási lap visszavonása, záradék törlése iránti kérelem, illetve a végrehajtási kifogás előterjesztése a leggyakoribb felfüggesztésre okot adó hivatkozás. A legtipikusabb eset amikor ugyanazon nevű, ugyanazon a lakcímen élő apa és fia közül nem a tényleges adóssal szemben rendelte el a bíróság a végrehajtást, mivel az adós azonosításra alkalmas adatai – tekintettel arra, hogy az adós egy tárgyaláson sem jelent meg – nem álltak a végrehajtást kérő rendelkezésére, aki az adatokat a név alapján a személyi nyilvántartásból rosszul szerezte meg, nem foglalkozva azzal, hogy a fenti nyilvántartás szerint több ilyen nevű személy volt. A végrehajtási lapon megjelölt adós pedig – alappal – végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmet terjeszt elő.

—  70  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

Ebben az esetben a végrehajtás felfüggesztése az adós személyének kiderítéséig szükséges és indokolt. Végrehajtási kifogások esetében is indokolt lehet a végrehajtás felfüggesztése, hiszen a közeli árverési időpontig nem biztos, hogy a bíróság a végrehajtási kifogásról megfelelő időben dönteni tud. Még mindig jobb, ha a bíróság a végrehajtást felfüggeszti, minthogy a végrehajtó sikeres árverést tartson meg, majd pedig az árverés előtt benyújtott végrehajtási kifogás alapján a végrehajtói intézkedés törvénysértő voltát állapítsa meg az első- vagy másodfokú bíróság. A teljesség igényével a szerző végül kitér arra is, hogy alkotmányjogi panasz esetén, végrehajtás megszüntetési, korlátozási perben, valamint végrehajtási igényperben a perbíróság az, amely jogosult a végrehajtás felfüggesztésére, nem pedig a végrehajtást foganatosító bíróság. Végrehajtási igényper esetén a felfüggesztés csak az igényelt vagyontárgyra terjedhet ki. dr. Székely Erika közjegyzőhelyettes

—  71  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

Rezümék The European order for payment procedure in the tension 1 field of other community law and national legislation The purpose of Regulation 1896/2006/EC creating a European order for payment procedures is to simplify the enforcement of uncontested claims within the internal market. Besides the main purpose to simplify, speed up and reduce the costs of litigation in cases concerning uncontested pecuniary claims, another purpose of the Regulation is to permit the free circulation of European orders, which is achieved by the abolition of exequatur procedure. The Regulation has opened a new generation of community law by regulating a uniform procedure on the community level. Its peculiarity lies in the regulatory technique used by the European Legislator: although the Regulation contains rules for the procedure as a whole, in many cases, it specifies the main line only. Consequently, in the European payment procedure both community and national law shall be applied. Certain articles of the Regulation contain specific references to national law, but besides this, national law may be applied unless the Regulation specifies otherwise. We might as well say that national law may be applied to fill in the gaps of community legislation in European payment procedures. In order to ensure the applicability of the European payment procedure in Hungarian legislation, some legislative amendment proved necessary, including Act L of 2009 on the order for payment procedure, the code of civil procedure and the Act on Judicial Execution. Unless otherwise specified by the Regulation, the provisions of the above legislation shall apply to European payment procedures. Most problems of applicability emerge from the duality of the above Regulation, from the tension arising at the meeting points of community and national law on the one hand, and those of the Regulation and other community legislation on the other hand. This study aims to provide an overview of these areas, and the difficult relationship between the Regulation on European payment procedures and other legislation in particular.

1  It was supported by the János Bolyai Research Scholarship

—  72  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

Die Verordnung zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens im Spannungsfeld von anderen Rechtsquellen des Gemeinschaftsrechts und der 2 mitgliedstaatlichen Regelungen Zweck der Verordnung Nr. 1896/2006/EG zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens

ist

die

Vereinfachung

der

Geltendmachung

unbestrittener

Forderungen auf dem Binnenmarkt. Zu den Zielen der Verordnung gehören neben der Vereinfachung und Beschleunigung der grenzüberschreitenden Verfahren im Zusammenhang mit unbestrittenen Geldforderungen und Verringerung der Verfahrenskosten auch die Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens und die Ermöglichung des freien Verkehrs Europäischer Zahlungsbefehle durch Abschaffung des Exequaturverfahrens. Mit der Verordnung wurde eine ganze Reihe der neuen Generation des Gemeinschaftsrechts eingeleitet, indem ein in der ganzen Gemeinschaft vereinheitlichtes Verfahren zum ersten Mal einheitlich geregelt wird. Das Interessante an der Verordnung ist die Regelungstechnik, mit der der europäische Gesetzgeber vorgeht: zwar enthält die Verordnung Regeln für das gesamte Verfahren, bestimmt aber oftmals nur die Grundzüge des Verfahrens. So sollen in dem Europäischen Mahnverfahren die Regeln des Gemeinschaftsrechts und des nationalen Rechts der einzelnen Länder praktisch gemischt angewandt werden. In einzelnen Artikeln der Verordnung wird ausdrücklich auf das nationale Recht hingewiesen, doch das nationale Recht kann, soweit durch die Verordnung ein bestimmter Bereich nicht abgedeckt wird, auch darüber hinaus angewandt werden. Man könnte auch sagen, das nationale Recht kann bei dem Europäischen Mahnverfahren als Lückenbüßer verwendet werden. Um das Europäische Mahnverfahren in Ungarn anwenden zu können, mussten bestimmte Rechtsnormen novelliert werden; diese wurden einerseits im Gesetz Nr. L/2009 über das Mahnverfahren und andererseits unter den Regeln der Zivilprozessordnung und des Gesetzes über die gerichtliche Mahnung untergebracht. Falls in der Verordnung nicht anders geregelt, sind für das Europäische Mahnverfahren die Bestimmungen dieser Gesetze entsprechend angewandt werden. Die meisten Anwendungsprobleme ergeben sich gerade aus der oben genannten gemischten Anwendung und fokussieren

2 Erstellt mit der Förderung von Bólyai János Stipendium

—  73  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

einerseits im Spannungsfeld der nationalen und der gemeinschaftlichen Rechtsregeln und andererseits im Spannungsfeld der Berührungspunkte dieser Verordnung mit anderen gemeinschaftlichen Rechtsquellen. Im Rahmen dieser Studie sollen diese Bereiche überblickt werden, vor allen Dingen das schwierige Verhältnis der Verordnung über das Europäische Mahnverfahren zu anderen Verordnungen.

Le règlement relatif à la procédure européenne d‘injonction de payer dans le champ de tension des autres sources juridiques communautaires et les 3 règlementations nationales L’objectif du règlement N° 1896/2006/CE relatif à la procédure européenne d›injonction de payer est de simplifier, d›accélérer et de réduire les coûts de procédure dans les litiges concernant des créances pécuniaires incontestées en instituant une procédure européenne d›injonction de payer, et d›assurer la libre circulation des injonctions de payer européennes au sein de l›ensemble des États membres, grâce à la suppression de l›exequatur. Ce règlement a donné naissance à une nouvelle génération de lois au sein de l›acquis communautaire en réglementant pour la première fois une procédure communautaire uniforme et harmonisée. Mais la technique du législateur européen est intéressante, car ce règlement a l›intention de règlementer la procédure entière, cependant, parfois il se contente de dresser les lignes directrices de la procédure. Par conséquent les dispositions de la règlementation nationale et communautaire sont toutes les deux appliquées lors de la procédure européenne d›injonction de payer. Le règlement fait parfois référence à la règlementation nationale d›une manière explicite qui peut également être appliquée pour les points non réglés par le règlement. On peut dire que la règlementation nationale peut être utilisée à combler les lacunes du règlement durant la procédure européenne d›injonction de payer. Il a fallu modifier la règlementation hongroise pour que la procédure européenne d›injonction de payer soit applicable en Hongrie. Ces modifications ont sont contenues, d›une part, par la loi N° 2009/L sur la procédure d›injonction de payer. Les autres modifications juridiques

3 Préparé avec l’aide de la bourse de recherche János Bolyai

—  74  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

ont été insérées dans le Code de Procédure Civile et dans la loi relative à la saisie. Sauf disposition contraire du règlement, les dispositions des lois précitées doivent être appliquées lors de la procédure européenne d›injonction de payer. La plupart des problèmes d›application sont générées par la nature même de la règlementation, là, où il y a superposition entre la règlementation nationale et la règlementation communautaire ou entre le règlement en question et d’autres règlements européens. Cette étude a pour objectif d›étudier les domaines précités et notamment la relation entre le règlement sur la procédure européenne d›injonction de payer et d›autres règlements. Dr. Harsági, Viktória PhD

—  75  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

Detainees in notary public procedures Despite the fact that the right of a detained person (eg. held in custody, pre-trial detention or sentenced) to free movement and to choose his/her place of residence have been temporarily restricted, his/her legal capacity is not affected. Consequently, it is possible that a detained person become subject of a notary public procedure. Naturally, in such cases, with regard to the special conditions of the affected party, the notary public shall proceed in accordance with relevant legislation, and at the same time consider the regulations of the penal institution. It is possible that the notary public meets detainees during a succession or payment procedure, and sometimes, especially during document drafting, on-the-spot procedures shall be conducted in a penal institution. In a payment procedure, the penal institution shall be indicated as the detainee’s place of residence, therefore, all the documents shall be forwarded to this address, and in accordance with the relevant regulations relating to the service of documents, the head of the penal institution shall act upon as indirect deliverer in the procedure. The detainee’s legal capacity is not restricted, therefore, the succession procedure shall be conducted in the detainee’s presence in the usual way. The detainee is entitled to the same rights as other interested parties in a succession procedure: he/she may make a statement or an agreement, request copies of the documents, and express his/her view with regard to the settlement of inheritance. However, the notary public has no authority to decide upon the application of instruments of restraint during the hearing (eg. application of wrist and ankle cuffs, the presence of prison service employees during the hearing). Such procedures, which are conducted either at the public notary’s seat or in a penal institution, require increased attention, since penal legislation relating to the detained person imposes further obligations on the notary public (eg. prior notification of, or issue of a certification to the penal institution).

—  76  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

Der Verurteilte in notariellen Verfahren Obwohl das Recht einer gefangen gehaltenen (z.B. in Vorhaft befindlichen, vorläufig festgenommenen oder zur Freiheitsstrafe verurteilten) Person auf Freizügigkeit oder auf freie Bestimmung ihres Aufenthaltsortes vorübergehend eingeschränkt wird, wird ihre Rechtsfähigkeit dadurch nicht beeinträchtigt. So ist es keineswegs ausgeschlossen, dass eine gefangen gehaltene Person Subjekt eines notariellen Verfahrens wird. In einem solchen Fall hat der Notar natürlich mit Rücksicht auf die Umstände der Partei neben den Bestimmungen der für das gegebene Verfahren geltenden Rechtsnorm auch die für den Strafvollzug maßgeblichen Rechtsnormen entsprechend anzuwenden. Einem Verurteilten kann der Notar bei einem Nachlassverfahren oder auch bei einem Mahnbescheidverfahren begegnen, und es kann auch vorkommen, dass bei der Erstellung der Notariatsurkunde das Verfahren vor Ort in der Justizvollzugsanstalt vollzogen werden muss. Bei einem Mahnbescheidverfahren ist als Aufenthaltsort des Verurteilten der Standort der Justizvollzugsanstalt anzugeben, so dass die Unterlagen an diese Anschrift weitergeleitet werden müssen, wobei in dem Verfahren nach Maßgabe der Zustellungsregeln der Leiter der JVA als mittelbarer Zusteller in Erscheinung tritt. Nachdem die Rechtsfähigkeit des Verurteilten nicht eingeschränkt ist, verläuft das Nachlassverfahren im Beisein des Verurteilten wie üblich. Ihm stehen die gleichen Rechte zu wie sonstigen, im Nachlassverfahren interessierten Personen: Er kann Erklärungen abgeben, einen Vergleich schließen, von den Unterlagen Duplikate verlangen und seinen Standpunkt zur Ordnung der Nachlassübergabe darlegen. Der Notar ist jedoch nicht befugt, über die Zwangsmaßnahmen während des Verfahrens (z. B. Hand- und Fußfesseln, Anwesenheit von Strafvollzugsbeamten auf der Verhandlung) zu entscheiden. Bei jedwedem Verfahren, ob in der Notariatskanzlei oder in einer Anstalt, ist mit besonderer Sorgfalt vorzugehen, zumal die Rechtsnormen beim Strafverfahren dem vorgehenden Notar zusätzliche Verpflichtungen auferlegen (z. B. vorherige Anmeldung oder Erstellung einer Bescheinigung gegenüber der Justizvollzugsanstalt).

—  77  —

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

Le condamné devant le notaire Même si le droit d’un détenu (une personne en garde à vue, en détention provisoire ou condamnée à une peine d’emprisonnement) à la libre circulation et à la libre choix du lieu de résidence est provisoirement limité, sa capacité juridique, elle, reste intacte. Par conséquent, une personne en détention peut très bien devenir le sujet d’une procédure notariale. Bien évidemment, dans ce cas très spécifique, le notaire doit appliquer les règles relatives à l›exécution des peines aussi bien que celles, relatives à la procédure en question. Les notaires peuvent rencontrer des détenues durant les procédures successorales ou des procédures d›injonction de payer. Il peut même arriver que le notaire doit se rendre dans une institution pénitentiaire pour pouvoir dresser les actes. Lors d›une procédure d›injonction de payer, le siège de l›institution pénitentiaire doit être considéré comme le lieu de résidence du détenu. Par conséquent, les actes officiels doivent être envoyés à cette adresse conformément aux règles en vigueur, relatives à la signification. Le directeur de l›institution pénitentiaire sera considéré comme huissier indirect lors de cette procédure. La capacité juridique du détenu n›étant pas limitée, la procédure successorale se déroulera comme dans un cas ordinaire. Le détenu jouit des mêmes droits que les autres personnes concernées par la procédure successorale, à savoir: il est habilité à faire une déclaration, à conclure un accord, à demander une copie des actes, et à exprimer son opinion concernant la procédure de délivrance de legs. Cependant, le notaire ne peut pas décider les mesures spécifiques de contrainte à appliquer lors de la réunion (par exemple: menottes sur les mains ou les pieds, présence des employés de l›institution pénitentiaire lors de la réunion). Durant toutes ces procédures, qu›elles se déroulent au siège du notaire ou dans une institution quelconque, il faut être très vigilant, car les dispositions de la règlementation relative au détenu doivent également être appliquées par le notaire (par exemple: obligation d›information préalable ou attestation à délivrer à l›attention de l›institution pénitentiaire). Dr. Bán Tamásné dr. Tóth Dóra

—  78  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

The Practical Issues of Matrimonial Property Rights This publication is the edited version of the presentations heard at the Conference “The Practical Issues of Matrimonial Property Rights”, which was jointly organized by the Family law section of the Pan-European Union of Legal Practitioners (Páneurópa Jogász Unió) and Budapest Bar Association on 12 January, 2012. Legal practice plays an essential role in Hungarian law enforcement. Legislation together with judicial law enforcement, which forms an integral component of matrimonial property rights, provide the legal material for the resolution of disputes relating to matrimonial rights, therefore, the knowledge of judicial law enforcement is indispensable for law enforcement authorities. This article presents the conclusion, existence and dissolution of marriages, then, deals with general issues of matrimonial property rights, and the property relationship between the spouses. Besides searching for the borderline between common and individual property, the article aims to answer the question in which cases and how company shares and debts are construed as property in accordance with legislation and judicial law enforcement. The presenter judges of the Conference demonstrated through their own and their colleagues’ decisions how judicial law enforcement had changed with the inclusion of new elements into matrimonial property rights during the past twenty years, for the common or individual property categorization of which neither legislation nor previous law enforcement provides assistance. Furthermore, they emphasized the importance of the passive components of property (loans, debts), which may be incurred either before or during the lifetime of the marriage, and require special attention during property settlement at the dissolution of the marriage.

Praktische Fragen des ehelichen Vermögensrechts Die Publikation ist die redigierte Fassung der Diskussionsbeiträge auf der Konferenz der Paneuropäischen Juristenunion und der Budapester Anwaltskammer über „Praktische Fragen des ehelichen Vermögensrechts” am 12. Januar 2012. Die richterliche Rechtspraxis spielt eine hervorgehobene Rolle in der ungarischen Rechtsprechung. Die richterliche Rechtsanwendung ergibt, als organischer Bestandteil des ehelichen Vermögensrechtes, in Verbindung mit den entsprechenden Rechtsnormen den

zur

Regelung

ehelich-vermögensrechtlicher

—  79  —

Rechtsstreite

erforderlichen

K öz jegy z ők K özlön y e   *   2012. 6.

sz á m

Rechtsstoff; deshalb ist die Kenntnis der richterlichen Rechtspraxis unerlässlich für den Rechtsanwender. In dem Artikel geht es, nach der Schilderung der Entstehung, des Bestehens und der Auflösung der ehelichen Lebensgemeinschaft, um allgemeine Fragen des ehelichen Vermögensrechts und um das vermögensrechtliche Verhältnis der Ehepartner. Über die Abgrenzung des gemeinsamen und des Einzelvermögens hinaus wird die Frage untersucht, wie und in welchem Maß die Teilhabe an einer Wirtschaftsgesellschaft und Schulden anhand der richterlichen Praxis als Eigenvermögen gelten. Auf der Konferenz haben die vortragenden Richter über eigene Urteile und über andere Urteile dargelegt, wie sich die richterliche Rechtsprechung dadurch verändert hat, dass im ehelichen Vermögensrecht immer neue, in den letzten zwanzig Jahren hinzugekommene Vermögenselemente aufgetaucht sind, über deren Zugehörigkeit zum eigenen oder zum gemeinsamen Vermögen weder die einschlägige Rechtsnorm noch die bisherige Rechtsprechungspraxis Aufschluss gibt. Man hielt es für wichtig, die Passiva des Vermögens (Darlehen, Schulden) hervorzuheben, die nicht erst seit der Eheschließung, sondern auch schon davor entstanden sein können und bei Auflösung der Ehe bei der Vermögensabrechnung besonders beachtet werden.

Les questions pratiques du régime de biens patrimoniaux Le présent article est un résumé du discours qui a été prononcé le 12 janvier 2012, lors de la conférence intitulée «Les questions pratiques du régime de biens patrimoniaux», organisée par la section de Droit de Famille de l’Union Paneuropéenne et la Chambre des Avocats de Budapest. La pratique juridique des juges a un rôle primordiale dans la jurisprudence en Hongrie. Elle fait désormais partie intégrante du régime de biens matrimoniaux et constitue, avec la règlementation juridique, la législation nécessaire pour trancher dans les affaires relatives au régime de biens matrimoniaux. Par conséquent, le praticien doit impérativement connaitre la pratique juridique des juges. L’article présente tout d’abord la constitution, le fonctionnement et la rupture de la communauté de vie entre les époux, puis les questions générales du régime de biens matrimoniaux et les biens matrimoniaux des époux. L’article distingue les biens communs et les biens propres des époux. L’article essaie de dire définir les cas où une participation ou une dette doivent être considérées comme bien propre conformément

—  80  —

2012. 6.

sz á m  

*   K öz jegy zők K özlön y e

à la pratique des juges et à la législation en vigueur. Nos orateurs juges ont illustré par leurs propres exemples et par ceux de leurs confrères comment le fait que les nouveaux éléments de biens matrimoniaux, nés durant les 20 dernières années et intégrés dans le régime des biens matrimoniaux ont modifié le travail des juges, étant donné que ni la règlementation en vigueur, ni la jurisprudence ne contiennent de repères concernant le statut de ces nouveaux éléments. Nos orateurs ont insisté sur l’importance des éléments passifs (emprunts et dettes) du bien matrimonial, étant donné qu’ils auraient pu être générés avant le mariage et, par conséquent, une attention particulière doit leur être accordée lors du divorce et de la séparation des biens. dr. Kozma, Szilvia

—  81  —

* Kiadja: a Magyar Országos Közjegyzői Kamara 1026 Budapest, Pasaréti út 16. Telefon: (+36-1) 489 4880, Fax: (+36-1) 356 7052 E-mail: [email protected] Felelős kiadó: dr. Tóth Ádám a MOKK és a szerkesztőbizottság elnöke Főszerkesztő: dr. Rokolya Gábor A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Juhász Ivett, dr. Kőrös András, dr. Steiner Erika Előfizetési díj egy évre: 11.000 Ft A folyóirat előfizethető a kiadó címén. Megjelenik kéthavonta. Grafikai szerkesztés: Konemara Consulting Kft. Felelős vezető: Sipos István ügyvezető Nyomás: MO CARD’S Print Kft. Felelős vezető: Molnár C. László A Közjegyzők Közlönye tartalma szerzői jogilag védett információt tartalmaz. A folyóiratban közölt anyagok bármilyen formában történő átvételéhez, felhasználásához a kiadó előzetes engedélye szükséges.

ISSN 1416-7883

A folyóirat példányonkénti ára: 2 000 Ft

LIX. /6. 2012. november-december