BEVEZETÉS 2015. március 17-én általános választások lesznek Izraelben, az ország történetének huszadik parlamentjét fogják az állampolgárok megszavazni.1 Benjamin Netanjahu hivatalban lévő miniszterelnök 2014. december 3-i előterjesztésében kérte a képviselőket, hogy döntsenek a Knesszet feloszlatásáról, amelyet első olvasatban 84–0 arányban támogattak a honatyák, majd 8-án a második és a harmadik olvasat is biztos többségi voksot kapott (93–0).2 Az új választások időpontját tulajdonképpen a lehető legkorábbra tűzte ki Reuven Rivlin köztársasági elnök. Mit érdemes tudni az izraeli választási rendszerről? A módszer tisztán arányos, listás; az egész ország egyetlen választási körzetnek számít; a választók csak pártlistákra voksolhatnak, ám azokon a képviselők sorrendjét nem befolyásolhatják. A listaállítás tehát jelölőszervezetek (pártok) joga, a sorrendről pedig vagy a párttagok szavazata dönt (pl.: Likud, Munkapárt), vagy a pártvezető személye (pl.: Izrael Hazánk). Korábban nagyon alacsony (1%-os, 1,5%-os) bekerülési küszöböt alkalmaztak, ami viszonylag kevés elúszott szavazatot, a választói preferenciák átfogó reprezentációját, ugyanakkor erősen fragmentált, néhány nagyobb s sok kisebb párt által színesített politikai struktúrát eredményezett.3 Ebből fakadóan Izraelben mindig instabil koalíciós kormányok voltak, ahol a csekély támogatottságú frakciók könnyen visszaélhettek helyzetükkel.4 Az immáron 3,5%-os bekerülési küszöb, amelynek elfogadását főként Avigdor Lieberman hivatalban lévő külügyminiszter Izrael Hazánk pártja szorgalmazta, elviekben segítheti a kormányzati stabilitást, gyakorlatilag azonban nem feltétlenül, mivel a „technikai szövetségalakítás” opciója lehetővé teszi, hogy egyes pártok csak a 1
Israel's next election to be held on March 17, Knesset faction heads decide. Haaretz, 3 December 2014. 2 Knesset votes to dissolve, sets new elections for March 17. Times of Israel, 8 December 2014. 3 Három szavazás erejéig alkalmazták a miniszterelnök közvetlen, kétfordulós abszolút többségi megválasztásának módszerét, így mérsékelni próbálván a kisebb frakciók zsarolási potenciálját, ám a kísérlet nem vált be, mivel az egyezkedő tárgyalások továbbra is megmaradtak, csak a két forduló közötti időszakra jöttek előre. 4 Lásd: Grünhut Z (2009): Arányosság versus stabilitás. Magen Tanulmányok 2009/6.
választásokra egyesüljenek, majd ha mandátumot nyertek, újra szétváljanak önálló frakciókra a Knesszetben. A Központi Választási Bizottságnál regisztrált listák száma jóval meghaladja a közvélemény-kutatók szerint mandátumra esélyes pártok arányát. A Zöld Levél (Ale Yarok) radikális liberális platformnak, amely főként a marihuána-fogyasztás legalizálásáért, s más, a társadalmat erősen megosztó jelenségek elfogadtatásáért küzd, nem sok esélye van bekerülni, de mivel határozottan baloldali politikát folytat, így nem kizárt, hogy visszalép, s szavazóit tudatosan a jelenlegi ellenzék támogatására kéri. Ugyanígy az Ubizchutan elnevezésű háredi vallásos női pártnak sincs sok esélye, különösen mert az ortodox zsidó vezetők kemény kritikákkal és kiközösítéssel fenyegették meg tagjait, támogatóit, ám a kezdeményezés ennek ellenére említésre érdemes, hiszen a fejlemények tükrében egy létező problémára kíván választ adni.5 Előzetes felmérések szerint 11 pártnak, illetve pártszövetségnek van reális esélye a parlamentbe kerülésre (1. sz. melléklet). A különböző közvélemény-kutatások egyértelműen a Likud és a Cionista Blokk, vagyis a Munkapárt és a Tzipi Livni korábbi igazságügy-miniszter vezette Hatnua által létrehozott szövetség kiélezett versenyét jósolják. Január elején még a Likud volt erősebb egy hajszállal, aztán a hó közepétől a Cionista Blokk vette át a vezetést, februártól pedig gyors kiegyenlítődést követően ismét a Likud tört előre. Két dolgot fontos megjegyezni: 1) a győztes nem biztos, hogy egyben kormányalakítási jogot is nyer – ez attól függ, ki tud stabilabb koalíciós opciót a köztársasági elnök elé terjeszteni; 2) nagyon kiélezett a verseny, rendszeresen csak egy-két mandátumnyi különbség van a két párt között, tehát nem lehet biztosat tudni, az azonban vitán felül álló, hogy egyik formáció sincs 30 mandátum közelében, tehát a képviselői helyek egynegyedére sem esélyesek. Utóbbi fontos információ, mivel előrevetíti a „koalícióépítési mesterkedések”, összetett háttéralkuk és nehézkes megállapodások, kritikus együttműködési záradékok szükségszerű bekövetkeztét. Biztosan állíthatjuk már most, nem lesz Izraelnek 2015 tavaszától sem stabil kormánya, akár a Likud, akár a Cionista Blokk vezeti azt majd. Ehhez adalékként érdemes hangsúlyozni, hogy a Likud és a Zsidó Hazánk, valamint az Izrael Hazánk és a Moshe Kahlon (korábbi Likud-tag) 5
Historical first: Haredi women’s party formed. Israel Elections, 19 January 2015.
vezette Kulanu előzetes egyezségeket írtak alá, miszerint a mandátumot nem eredményező töredékszavazataikat összeadják, s azt a több, ilyen típusú vokssal bíró párt rendelkezésére bocsátják, hátha ezáltal az adott párt még egy mandátumot be tud zsebelni. Miért érdekesek e megállapodások? Mert ezek szerint a Likud és a Zsidó Hazánk mindenképpen egy koalícióban képzeli el a jövőt, csakúgy mint a Kulanu és az Izrael Hazánk, ám a négy párt nem feltétlenül egy nagy koalícióban, vagyis utóbbiak akár a Cionista Blokkal is készek együttműködni, pedig Lieberman és Kahlon egyaránt jobboldalinak, a Likuddal hasonló eszmeiideológiai irányzatot képviselőnek tekinthetőek.
A KÉT FŐ RIVÁLIS Azt tehát vitán felüli, hogy a Likud és a Cionista Blokk fog az első két helyre kerülni. A Likudon belül Netanjahu erélyesen visszavert minden „támadást”, stratégaképességét és több évtizedes tapasztalatát alátámasztva. Gideon Saar korábbi belügyminiszter, aki még a választások kiírása előtt átmenetileg visszavonult a politikai élettől, nem gondolta meg magát, holott lett volna esélye megszorítani a miniszterelnököt.6 Danny Danon, aki már jó ideje látványosan rivalizál Netanjahuval, csúnyán alulmaradt, a tagok mindössze 15%-a támogatta, miközben a kormányfő mellé 79% állt.7 A listán is csak a kilencedik helyre került. A feltörekvő fiatal, Gilad Erdan hivatalban lévő belügyminiszter, úgy fest, hajlandó kivárni Netanjahu mögött, második a listán, miként a házelnök, listán harmadik Yuli Edelstein is szövetségben áll a miniszterelnökkel. Az első húsz helyen lévők között, Danont leszámítva, nincs igazából olyan rivális, aki nagyon más politikát szeretne, mint amit a kormányfő évek óta képvisel. A Likud listája jórészt tapasztalt, ismert képviselőket tömörít, viszonylag kiegyensúlyozott erőviszonyok állnak fent a tagok között, nem kell tartania Netanjahunak releváns „belső ellenzéktől”. Talán a keményvonalas Miri Regev ötödik helye a listán igazi meglepetés, a Likud győzelme esetén e pozíció miniszteri tisztségre jogosítja fel a képvi-
6
Hoffman, G – Harkov, L: Interior Minister Gideon Sa'ar Announces Plans to Quit Government. The Jerusalem Post, 17 September 2014. 7 Danny Danon submits candidacy for Likud leadership. Times of Israel, 8 December 2014.
selőnőt, ami okozhat némi fejfájást Netanjahu számára, hiszen nem szoros szövetségesek. Egyébként a „radikálisok” nagyon visszaszorultak: ahogy az már szóba került, Danon csak kilencedik, Tzipi Hotovely hosszas újraszámolások eredményeként került a még mandátumra esélyes húszadik pozícióba (leszorítva a mérsékelt Avi Dichtert a 26. helyre8), míg Moshe Feiglin nem is szerepel a listán.9 Hotovely és Dichter helycseréje kedvezőtlen fejlemény volt Netanjahu számára, mivel utóbbi inkább politikai partnerének tekinthető, a 26. helyről azonban nehezen fog parlamenti megbízatáshoz jutni. Hotovely előrelépésével három hölgy jelölt is mandátumra esélyes (a harmadik Gila Gamliel), így oldódott a Netanjahura nehezedő nyomás annak kapcsán, hogy a saját belátása szerint kiosztható listahelyeket (11., 23. és 25. pozíciókat) mind nőknek adja. Ezt kihasználva a 11. posztra Benny Begint, a tapasztalt és köztiszteletben álló, nagy státuszambíciókkal azonban nem rendelkező szövetségesét hívta meg Netanjahu, ami részéről kiváló alternatívának tekinthető.10 Érdekesség még a Likud listája kapcsán, hogy a 18. helyen álló Jackie Levy, aki korábban nem volt Knesszet-képviselő, nem más, mint a volt külügyminiszter, David Levy fia, az Izrael Hazánk listáján második Orly Levy-Abekasis testvére. Utóbbit állítólag Netanjahu szívesen átcsábította volna saját frakciójába.11 Mivel a Likud (a Zsidó Hazánk és az Izrael Hazánk) képviselői az új Knesszet megalakulásáig, illetve az új kormány felállásáig ügyvezető jelleggel hivatalban vannak, így szélesebb mozgásterük van az állampolgárok számára kedvező döntések révén önmaguknak támogatást szerezni. Nyilván e szerep kockázatokkal is jár, hiszen minden március 17-ig elkövetett bel- vagy külpolitikai, katona- vagy gazdaságpolitikai baklövés keményen visszaüthet a szavazás során. Az északi határtérségben kibontakozott összetűzés a Hezbollah terroristáival és iráni kiszolgálóikkal, a párizsi terrormerénylet-sorozat, vagy a francia és az ukrán alijahullám mind-mind választást befolyásoló esemény lehet. Jelen írás keretei nem teszik lehetővé ezek átfogó értékelését, így csak egyetlen aspektusra térünk ki: az Egyesült Államok szerepére. Hogy Izrael és az USA között milyen vi8
Hotovely retains 20th Likud spot after fresh recount. Times of Israel, 28 January 2015. Feiglin not running in election. Jerusalem Post, 11 January 2015. 10 Benny Begin named to safe slot on Likud Knesset list. Times of Israel, 29 January 2015. 11 Netanyahu Considering Netanya Mayor for Likud List. Israel National News, 9 January 2015. 9
szony áll fenn, nagyban hatással van az állampolgárok szavazói magatartására. Az Obama-adminisztráció és a Netanjahu-kabinet között megannyi súrlódás volt az elmúlt évek során. Nem kétséges, a washingtoni kormánykörök el tudnák képzelni az izraeli ellenzék „hatalomváltását”, még ha látványos elköteleződést ez ügyben nem is tesz Barack Obama és adminisztrációja. Ha valaki, Netanjahu tudja, mit jelent az amerikai befolyás, hiszen az 1999-es választásokat Ehud Barakkal szemben többek között Clinton és kormányának nyílt ellenkampányolása miatt bukta el. Nem kétséges, veszélyes taktika lenne Netanjahu részéről, ha erélyesen szembefordulna Obamával, ugyanakkor a március közepén, nem sokkal a választások előtt vállalt kongresszusi szereplése, amelyet az amerikai elnök, teljes kabinetje, sőt vezető demokrata képviselők egyaránt határozottan elleneznek, azt jelzi, az izraeli kormányfő nem szándékozik óvatoskodni a washingtoni adminisztrációval. Az üzenet világos, ha Obama, akárcsak közvetetten is, például az Irán-ellenes amerikai szankciók halogatásával, vagy a palesztin egyoldalú lépések erélytelen ellenzésével, bele akar szólni az izraeli választások végkimenetelébe, akkor Netanjahu sem rest hullámokat kavarni az Egyesült Államokban. Kockázatos taktika ez, de azért lépheti meg Netanjahu, mert Obama támogatottsága instabil odahaza. Ha az izraeli miniszterelnök meghátrálna most, nehéz helyzetbe hozná magát esetleges választási győzelmét követően a Barack Obamával való – még két évig adott – további együttműködés tekintetében. Pontosan e kölcsönös szurkálódás adja a viszony – kétségkívül nem túlságosan baráti – keretét, a fékek és egyensúlyok struktúráját. Jó eséllyel, ha Netanjahu visszafogottabb lenne, akkor az Obama-adminisztráció határozottabban állna az izraeli ellenzék oldalán. A választási győzelemre szintén esélyes Cionista Blokk, vagyis a Munkapárt és a Hatnua szövetsége egyelőre a vártnál jobban szerepel a különböző közvélemény-kutatóknál. Egy nagyon átalakult, jórészt friss nevekkel felvértezett formációról van szó, amelyet rotációs miniszterelnöki rendszerben vezetne Isaac Herzog és Tzipi Livni.12 Előbbi még sohasem volt igazán „reflektorfényben” noha 2005 és 2011 között – rövid megszakításokkal – mindig miniszteri tisztséget töltött be (előbb a lakás- és építésügyi, majd a turisztikai, később a diaszpóra ügye12
Labor, Livni agree to join forces ahead of elections. Haaretz, 10 December 2014.
kért felelős, végül a jóléti tárca élén). A Munkapárt vezetését Shelly Yahimovichtól vette át Herzog, ám népszerűsége manapság nem olyan erős a frakción belül, mint akkor volt. Mindezt két dolog is bizonyítja: 1) Yahimovich magabiztosan szerezte meg a párttagok voksának többségét; ha Herzognak is jelöltetnie kell magát, könnyen alulmaradhatott volna; 2) a korábbi elnök asszony lényegesen több, mindenkinél több pénzt gyűjtött össze a kampányához!13 Yahimovich így bár harmadik a listán, a párton belüli befolyása erősebb ennél.14 Herzog kevéssé karizmatikus, nem igazán tudja árnyékba szorítani sem Livnit, sem Yahimovich-ot. A különböző közvélemény-kutatások szerint, noha a Cionista Blokk képes lehet legyőzni a Likudot, az izraeli választók többsége szívesebben látná Netanjahut miniszterelnökként, mint Herzogot.15 Tzipi Livni és a Hatnua szintén felemás megítélésű általában a szavazók, illetve kifejezetten a munkapárti szimpatizánsok körében. A korábbi külügy- és igazságügy-miniszter anno a Likudban kezdte, onnan lépett át a Kadimába, majd hozta létre a Hatnuát, most pedig már az egyértelmű baloldalt erősíti. Mindez két dolgot szimbolizál: 1) Livni nem „balos” gyökerű, így bár folyamatos távolodása a jobboldaltól ideológiailag is érezhető, ám okkal feltételezhetjük, hogy a miniszterelnöki poszt megszerzése, s Netanjahu várva várt legyőzése nem kevésbé motiválja balra tolódását; 2) a Munkapárt nem tud igazi vezetőt kiállítani soraiból. Livni pártja tulajdonképpen nem létezik ma már, nincs mérhető támogatottsága, így bevonása nem vitán felüli jó döntés Herzog részéről. A Hatnua képviselői, leszámítva Amir Peretz-et, mind visszavonultak, nem támogatták a Munkapárttal való összeolvadást, ami jelzi, hogy a fúzió leginkább Livni döntése volt. Maga a Munkapárt is megosztott a fejlemények tükrében, számos halk, óvatos, implicit kritika éri Herzogot, hogy túlságosan sokat ígért meg Livni számára. Mivel a beolvadás rögvest az előrehozott választások kiírása nyomán megtörtént, így nem tudjuk biztosan, a Munkapárt gyengébb lenne-e Livni nélkül. Könnyen lehet, hogy nem, ami jelzi Herzog politikai-stratégiai tapasztalatlanságát.
13
Yechimovich: You Can Stop Donating Money Now. Israel National News, 12 January 2015. 14 Labor Members Give Yechimovich Top Spot on Knesset List. Israel National News, 14 January 2015. 15 Poll: Netanyahu is top prime minister candidate by 11-point margin. Jewish Times, 7 February 2015.
A Likuddal ellentétben nincsenek világos erőviszonyok a Munkapárton belül. Megtörtént egy generációváltás, a fiatalok többsége (így pl.: Stav Shafir, Itzik Shmuli, Jehiel Bar vagy Merav Michaeli) hirtelen azonban annyira előrelépett, hogy reálisan átvehetik a párt vezetését, ami kiélezett versenyt jelent, sok konfliktussal. Ezek most a felszín alatt maradnak, hiszen mindenkit motivál a választási győzelem és a kormányra kerülés, ám a hiányzó tudatos stratégia- és vezetőréteg-építés könnyen visszaüthet. Az egység hiánya gyengíti a párt koalíciótárgyalási pozícióit, választók irányában folytatott kommunikációját. A Cionista Blokk népszerűsége mögött hatványozottan jelen van a hivatalban lévő kormánnyal szemben érzett társadalmi elégedetlenség, ami viszont kevés ahhoz, hogy a Munkapárt–Hatnua szövetségéből jó alternatívát csináljon. Mindez nagyon összezavarhatja a közvélemény-kutatókat, mivel a dühös, kiábrándult rétegek tiltakozásképpen ugyan hangsúlyozzák a Cionista Blokkal való szimpatizálásukat, azonban ez nem jelenti azt, hogy a bizonytalan szavazók körében is hasonló támogatottsága van a pártszövetségnek. Ahogy közeledik a voksolás napja, ahogy intenzívebbé válik az állampolgárok érdeklődése a szavazás iránt, úgy kerül egyre inkább felszínre a választók tényleges pártpreferenciája. Kiélezett verseny lesz a Likud és a Cionista Blokk között, ez nem kétséges, de utóbbi nem fog csupán azáltal diadalmaskodni, hogy előbbivel sokan elégedetlenek. Ennél több kell, a kormány és Likud kritizálása nem elég egy alternatív program társadalmasításához, az elbizonytalanodott, de nem egyértelműen váltásra kész szavazók meggyőzéséhez. A Likud így könnyen visszaerősödhet, s ennek felmérésekben való reprezentálása a bizonytalanokat is arra ösztönzi majd, hogy kitartsanak korábbi pártpreferenciájuk mellett. Nem véletlen tehát, hogy Herzog vitára hívná Netanjahut, tudja, hogy kockázatot kell vállalnia, mert megtorpanóban van a Cionista Blokk lendülete. Erősíteni szeretnék tehát a vezető szerepét és az alternatív program jelentőségét is.
A TÖBBI PÁRT Minden felmérés szerint a Naftali Bennett vezette Zsidó Hazánk lesz a harmadik legerősebb frakció a választások nyomán. A nacionalista és vallásos, a zsidó te-
lepeken erős szavazói bázissal bíró párt szövetségi alapon működik, magába olvasztva a Tekuma nemzeti vallásos csoportot. Noha utóbbi vezetője, Uri Ariel lakás- és építésügyi miniszter fontos személyiség a párton belül, második a listán, ám Bennett „főnökkarakterét” nem tudja gyengíteni, ezért gyakorta merül fel a szétválás eshetősége.16 Bennett célja kitörni a szubkulturális szerepből, s a Zsidó Hazánkból jobboldali vezetőpártot csinálni. Ehhez a vallásos karaktert „tradicionális” szintre igyekszik visszavenni, csakúgy mint azt a Likudnál tapasztaljuk, s a nacionalista jelleget jobban kidomborítani, szélesebb rétegek felé nyitni.17 Ennek jegyében a párt listáján van szekuláris jelölt (Ayelet Shaked a frakció legnépszerűbbjei közé tartozik), volt békeaktivista (Anat Roth), sőt a prominens tagok között még drúz és arab helyi politikusokat is találunk.18 A pártvezető stratégiája folyamatos feszültségeket gerjeszt, ami Eli Ohana korábbi labdarúgó, mint népszerű „sztárjelölt” listára vételével végképp felszínre tört.19 Bennett meghátrálni kényszerült a nyomás hatására, a belső vívódás pedig rontott a párt társadalmi megítélésén (14–15 mandátumról 13–14-re esett vissza). Feltételezhetjük, hogy a közvélemény-kutatók nem sokat tévednek a Zsidó Hazánk támogatottsága esetében, mivel továbbra is olyan – átalakuló – rétegpártról van szó, amely elkötelezett, motivált táborral bír, tehát a bizonytalan állampolgárok közül már nem fog sokat megnyerni. A 2013-as választások nagy meglepetése, a Jair Lapid vezette Yesh Atid a 19 mandátumából legfeljebb 9–11-et fog tudni megtartani előzetes felmérések szerint. Sokan úgy gondolják, még ez is túlzó, mivel a párt nem váltotta be a nagy ígéreteit.20 A következőkkel magyarázható a Yesh Atid – egyébként drasztikus, 50% körüli mandátumvesztés ellenére – viszonylagosan kedvezőnek nevezhető szavazói megítélése: 1) néhány dologban azért sikerült a pártnak keresztülverekednie terveit, így a vallásosak besorozása részlegesen megtörtént, s a munka16
Smotrich, Struk and Kalfa Elected to Tekuma's Knesset List. Israel National News, 12 January 2015. 17 Beyond the Controversy: Who are Ha'am Itanu? Israel National News, 30 December 2015. 18 Bennett Confirms Anat Roth Slated for MK Seat. Israel National News, 27 January 2015. 19 Jewish Home Drops by 1 Seat Overall in 'Ohana Week'. Israel National News, 1 February 2015. 20 Sharon, I: Lapid last among ministers in public approval poll. The Times of Israel, 26 January 2015.
erőpiacra való bevezetésük is csekély mértékben előrehaladt, miközben az oktatáspolitika terén szintén voltak eredményei a Yesh Atidnak; 2) az, hogy Lapid nem adta be a derekát, s inkább kirúgatta magát és párttársait a koalícióból, megbuktatva ezzel a kormányt, adott számára némi társadalmi megbecsülést; 3) az összetűzések miatt aligha koalícióképes a Likuddal és a Zsidó Hazánkkal a Yesh Atid, tehát a párt a „kormányváltó balosok” sorába tartozik, ami lehetővé teszi szavazói bizonyos részének megtartását – a jobboldal felé, aki akart már kilépett a szimpatizánsok közül, a baloldal felé pedig nem veszíti el olyan gyorsan bázisát a párt, mivel úgyis azzal kell együttműködnie; 4) Lapid nem kevésbé karizmatikus vezető, mint Herzog vagy Livni; 5) ahogy a Likud csak elviekben tud kormányt alakítani a Zsidó Hazánk nélkül, úgy a Cionista Blokk sem hagyhatja ki koalíciójából a Yesh Atidot – ez ad némi hitet és jövőképet a pártnak, illetve a megmaradt szavazóinak. Mindenesetre a megtorpanást jelzi, hogy a Yesh Atid listáján nincsen új, húzó név, s ez aligha a stabilitás preferálásával és az elért kiváló eredményekkel magyarázható. A választás napjának kihirdetése nyomán lassan kiszivárgó, majd hirtelen felszínre robbanó átfogó politikai korrupciós botrány egy pártot, az Avigdor Lieberman vezette Izrael Hazánkat teljesen térdre kényszerítette.21 A keménykezű vezető tulajdonképpen mindenkit kitett frakciójából, a listán második helyet a szociálisjóléti szerepvállalásai (és vonzó külseje) miatt népszerű Orly Levy-Abekasisnak adta, ám a „nagytakarítás” és a pragmatikus szlogenek egyelőre kevésnek tűnnek.22 Az Izrael Hazánk legfeljebb 5–6 mandátumra lehet képes, de még az sem kizárt, hogy a küszöb átlépésével is gondjai lesznek. A radikális nacionalista vonalon a Zsidó Hazánk elnyomta Liebermant és párttársait. A mérsékelt jobboldalon a Likud nem nagyon hagy mozgásteret, míg a jobbcentrumon pedig Moshe Kahlon új pártja bástyázta be magát. A vallásos frakciókkal sincs jó viszonya az Izrael Hazánknak, mivel a főként volt szovjet bevándorlókra építő párt érdekelt a szekuláris állam megerősítésében. Ugyanakkor a baloldal irányában történő elmozdulást akadályozza, hogy Lieberman és társai alapvetően nacionalista, az izraeli arabok létszámát terület- és lakosságcserékkel drasztikusan mérséklő politikát képvisel. Nem beszélnek tehát Nagy-Izraelről, támogatnák az arab vi21 22
Liberman: Police are Manipulating the Public. Israel National News, 25 January 2015. Yisrael Beytenu Presents Knesset List. Israel National News, 19 January 2015.
lággal és a palesztinokkal való konszolidációt, de a zsidó nemzetállam jogidemográfiai megteremtését erősen szorgalmazzák, ami a Cionista Blokk törekvéseivel ellentétes. Mindezek dacára, ha sikerül bekerülnie a pártnak, akkor nagyon fontos 4–6 mandátumuk lehet, hiszen a Likud és a Cionista Blokk egyaránt számba veheti az Izrael Hazánk koalícióba hívását. A vallásos pártok közül az askenázi Egyesült Tóra Judaizmus tűnik stabilabbnak. 7–8 mandátumot jósol számukra valamennyi közvélemény-kutató, nincs belső válság a frakcióban, legalábbis az nem kerül a felszínre, s a Likud mindenképpen, de még a Cionista Blokk is elképzelhetően koalíciós partnerként tekint a mozgalomra. A Sász helyzete már nehézkesebb, noha a nagy átalakulások és teátrális fordulatok (Deri megrendezett lemondása az Ovadia Joszef-videó miatt, majd ugyanilyen nyilvánvalóan előrekalkulálható visszahívása) után lassú visszaerősödésben van a párt.23 6–7 mandátumukkal a jobb- és a baloldalon is számolnak. Az anticionista, békepárti Meretz erősebbnek tűnt előzetesen, ám a Cionista Blokk reális kormányváltási esélyei miatt a szubkulturális párt folyamatosan veszít támogatottságából, mivel túlságosan is „ellenzéki” karakterű, nem egyértelműen kötelezte el magát amellett, hogy bármilyen koalícióban kész részt venni, amely leválthatja a jelenlegit. A Meretz állandóan felhozza a fasizálódás, az antidemokratikus eltorzulás és a teokratikus eltévelyedés rémképét, mégsem áll be a „kormányváltók” táborába, amivel saját pozícióit gyengíti. A Kahlon vezette új formáció, a Kulanu valamiért nem tudja a Yesh Atid 2013-as szerepléséhez hasonlóan meglovagolni a „besározatlanság” és az „új kezdet” kampányhullámait. Habár Joav Galant és Michael Oren ismert és jól csengő nevek, előbbi katonai, utóbbi diplomáciai tapasztalatgaranciákat nyújt a listának, amelyet Kahlon, mint a szociális érzékenység – részint mitikus – szimbóluma, valamint Rachel Azaria, a jeruzsálemi polgármester-helyettes főváros irányában bizonyított elkötelezettsége hatásosan egészít ki.24 Tsega Melakut összeférhetetlenségi okok miatt ugyan nem sikerült listára venni, pedig a jelölt az egyedüli etióp születésű képviselő lehetett volna a következő Knesszetben, a Kulanu „kí-
23
Ettinger, Y: Shas rabbis reject Aryeh Deri's resignation request. Haaretz, 29 December 2014. 24 Popular ex-Likud minister launches new party. Times of Israel, 3 December 2014.
nálata” mégis eladhatónak tűnik.25 Valami oknál fogva az áttörés azonban várat magára, persze a bizonytalan szavazók körében lehet az utolsó hetekben nagyot tud majd robbantani a párt. Jelenleg 6–8 mandátumra esélyesek. Kahlonnak talán össze kellett volna fognia Lapiddal egy erős centrumlistát alkotva, ám ez nem történt meg, nyilván mert a Yesh Atid nem koalícióképes a Likuddal, a Kulanu azonban nem zárkózik el ettől. Hosszú évek után sikerült az arab frakcióknak egyesülni, s közös listát alkotni, igaz ezt főként az motiválta, ha külön-külön indulnak, valamennyien kívül találhatták volna magukat a Knesszeten. Ennek, mármint a pusztán érdekalapú együttműködésnek és a közös stratégia hiányának bizonyítéka, hogy az összevont lista semmivel sem népszerűbb, mint egyenként maguk a pártok voltak.26 Noha nincs kimondva, hogy a választások nyomán biztosan szétváló technikai szövetségről lenne szó, a belső törésvonalak vannak olyan erősek, hogy ezt okkal feltételezhetjük. A Hadas kommunista, a Balad radikális nacionalista, szekuláris és Nagy-Palesztina párti, míg a Taal tradicionális vallásos – nagy kérdés, meddig tudnak közös frakciót alkotni. Végezetül pár mondat az Otzma Yehudit–Yachad szövetségéről, ami szintén technikai jellegű, célja a szavazóbázisok összeolvasztása révén a kölcsönös bekerülés. Egy alapvetően háredi (Yachad) és egy szélsőségesen radikális nacionalista (Otzma) szövetségről van szó, amely éppen átlépheti a parlamenti küszöböt.27 Előbbi Eli Yishai, a Sászt elhagyó általában elismert és tapasztalt politikus, korábbi belügyminiszter, utóbbi pedig Michael Ben-Ari kahanista szélsőséges aktivista vezetése alatt áll. Nagyon heves és éles vita folyt a technikai blokk létrehozásáról, amely csak az utolsó pillanatban jött létre, szigorú záradékok mellett. Ben-Ari visszalépni kényszerült, egyáltalán nem indul, miként a Lehava antiasszimilációs mozgalom, előzetes letartóztatásban tartott vezetője sem lesz ott a listán. Az arabellenes Otzmát egyedül Baruch Marzel képviseli majd, aki negyedik a listán, s már előre bejelentette, hogy semmilyen koalícióhoz nem fog csat-
25
Kulanu candidate barred from running in March elections. Times of Israel, 26 January 2015. 26 Arab parties finalize unity deal. Times of Israel, 22 January 2014. 27 Yishai's List Finalizes - With Marzel, But Not Ben-Ari. Israel National News, 29 January 2015.
lakozni. Yishai és párttársai lényegesen mérsékeltebb irányvonalat képviselnek, s készek lennének a Likuddal együttműködni.
KOALÍCIÓS ALTERNATÍVÁK A lehetséges kormánykoalíciós alternatívák felvázolása előtt két lépést szükséges megtennünk: 1) az idei közvélemény-kutatási adatok alapján a parlamentbe kerülésre esélyes pártok elérhető mandátumszámait átlagolni indokolt, hogy lássuk az erőviszonyokat; 2) fel kell állítanunk egy párttipológiát annak tükrében, hogy egyáltalán milyen frakciók között lehetséges együttműködés kialakulása. Az első lépést az 1. számú melléklet adatai alapján végeztük el. Ennek tükrében két felállást tartunk reálisnak a 120 férőhelyes Knesszet mandátumelosztása vonatkozásában. Az egyik (A) alternatíva számol az Otzma–Yachad parlamentbe kerülésével, a másik (B) nem. Az alábbi felsorolásban az (A) alternatíva adatai közvetlenül a pártok neve mögött szerepel, míg a (B) zárójelben azt követően. Mindezeket figyelembe véve tehát a Likud 24 (25), a Cionista Blokk 24 (25), a Zsidó Hazánk 15 (15), a Yesh Atid 10 (10), az Izrael Hazánk 5 (6), a Kulanu 8 (8), az Egyesült Tóra Judaizmus 7 (7), a Sász 6 (7), a Meretz 5 (5), az arab pártok szövetsége 12 (12), az Otzma–Yachad pedig 4 (0) mandátumot érhet el. Az adatokból jól látszik, hogy az erőviszonyok alapvetően kiegyenlítettek mindkét verzió esetén. A második lépés keretében a következő csoportosításból érdemes kiindulni: radikális szélsőjobboldal (Otzma), háredi nacionalista vonal (Yachad), vallásos pártok (Egyesült Tóra Judaizmus, Sász), nacionalista jobboldal (Zsidó Hazánk), tradicionális jobboldal (Likud), jobboldali centrum (Kulanu, Izrael Hazánk), baloldali centrum (Yesh Atid), tradicionális baloldal (Cionista Blokk), szélsőbal (Meretz), arab pártok. Noha vitatható, hogy a Lieberman vezette Izrael Hazánk mutat-e centrumkaraktert, ám a párt kétségtelenül ide igyekszik e választás alkalmával pozícionálni magát, úgy a kampány, mind a fent ismertetett töredékszavazat-megállapodás szerint. A következő ábra azt mutatja, hogy melyik „pártcsalád” melyikkel alkothat koalíciót a választások nyomán (1-es ábra).
1-es ábra. Koalíciós alternatívák a párttipológia tükrében Sem bal-, sem jobboldali koalícióban
Csak jobboldali koalícióban
Csak baloldali koalícióban
Jobb- és baloldali koalícióban egyaránt
radikális szélsőjobboldal (Otzma), szélsőbal (Meretz), arab pártok
tradicionális jobboldal (Likud), nacionalista jobboldal (Zsidó Hazánk), háredi nacionalista vonal (Yachad)
tradicionális baloldal (Cionista Blokk), baloldali centrum (Yesh Atid)
vallásos pártok (Egyesült Tóra Judaizmus, Sász), jobboldali centrum (Kulanu, Izrael Hazánk)
A fenti ábra tükrében a következőket érdemes aláhúzni: 1) nagykoalícióra, tehát a Likud és a Centrum Blokk alkotta átfogó együttműködésre nincs reális esély; 2) a vallásos és a jobboldali centrumpártok adják a mérleg nyelvét, nélkülük nem lehet koalíciót építeni sem a jobb-, sem a baloldalon; 3) éppen ezért a szélsőbal (Meretz) és az arab pártok koalícióba hívása nem opció a Centrum Blokk számára, akkor sem, ha megnyeri a választásokat. A következőkben végigvesszük a lehetséges koalíciókat, a fent bemutatott (A) és (B) alternatíva, valamint azok mandátumfüggvénye tükrében. A parlamenti többség megszerzéséhez tehát 61 mandátumra van szükség. Először lássuk az (A) alternatíva, tehát az Otzma–Yachad parlamentbe kerülése esetén kínálkozó koalícióverziókat. Gyors számolgatás és a párttipológia figyelembevétele nyomán nyilvánvalóvá válik, hogy ezen alternatíva, tehát az Otzma–Yachad küszöbátlépése esetén a Cionista Blokk nem tud koalíciót alakítani. 1) A lehető légátfogóbb jobboldali koalíció: Likud (24), Zsidó Hazánk (15), vallásos pártok (Egyesült Tóra Judaizmus – 7, Sász – 6), jobboldali centrum (Kulanu – 8, Izrael Hazánk – 5), Yachad (3) – 68 mandátum. 2) Jobboldali koalíció az Izrael Hazánk nélkül – ezt a vallásos pártok követelhetik: Likud (24), Zsidó Hazánk (15), vallásos pártok (Egyesült Tóra Judaizmus – 7, Sász – 6), Kulanu (8), Yachad (3) – 63 mandátum. 3) Jobboldali koalíció a Yachad nélkül – ezt a Sász és a Zsidó Hazánk követelheti: Likud (24), Zsidó Hazánk (15), vallásos pártok (Egyesült Tóra Ju-
daizmus – 7, Sász – 6), jobboldali centrum (Kulanu – 8, Izrael Hazánk – 5) – 65 mandátum. 4) Jobboldali koalíció valamelyik vallásos párt nélkül – ez tulajdonképpen a rivális, koalícióba hívott vallásos pártnak, a Zsidó Hazánknak, az Izrael Hazánknak, a Yachadnak, sőt még a Likudnak is érdekében állhat. Utóbbi számára kedvező lehet, hogy egy partnerrel, egy „zsaroló féllel” kevesebb van a koalícióban, ráadásul az sakkban tartható, hiszen bármikor leváltható a másik vallásos pártra; e stratégia révén szorítás alatt lehet tartani az Izrael Hazánkat és a Yachadot is ugyanebből kifolyólag – 61 vagy 62 mandátum. Mi az, amit összegzésképpen elmondhatunk e koalícióverziók kapcsán: 1) a Likud vezető szerepe nem megkérdőjelezhető; 2) a Zsidó Hazánk sehogyan sem kihagyható, tehát Bennett releváns miniszteri tisztségeket követelhet magának és párttársainak; 3) az összes többi párt cserélhető-variálható, ami gyengíti a zsarolási potenciáljukat, s így mozgásteret ad a kormányfőnek. A (B) alternatíva, tehát az Otzma–Yachad parlamenten kívül maradása esetén szintén négy koalícióverziót kell számba vennünk. Lássuk ezeket: 1) A lehető légátfogóbb jobboldali koalíció: Likud (25), Zsidó Hazánk (15), vallásos pártok (Egyesült Tóra Judaizmus – 7, Sász – 7), jobboldali centrum (Kulanu – 8, Izrael Hazánk – 6) – 68 mandátum. 2) Jobboldali koalíció az Izrael Hazánk nélkül: Likud (25), Zsidó Hazánk (15), vallásos pártok (Egyesült Tóra Judaizmus – 7, Sász – 7), Kulanu (8) – 62 mandátum. 3) Jobboldali koalíció valamelyik vallásos párt nélkül: Likud (25), Zsidó Hazánk (15), Egyesült Tóra Judaizmus (7), jobboldali centrum (Kulanu – 8, Izrael Hazánk – 6); vagy Likud (25), Zsidó Hazánk (15), Sász (7), jobboldali centrum (Kulanu – 8, Izrael Hazánk – 6) – egyaránt 61 mandátum. 4) Baloldali vezetésű, vallásos és jobboldali centrum pártokkal kiegészített koalíció: Centrum Blokk (25), Yesh Atid (10), vallásos pártok (Egyesült Tóra Judaizmus – 7, Sász – 7), jobboldali centrum (Kulanu – 8, Izrael Hazánk – 6) – 63 mandátum. A politikai realitás azt mondatja velünk, hogy e negyedik verzió létrejöttére minimális esély van, ami egyúttal tehát azt is jelenti, hogy az aktuális közvélemény-
kutatási adatok tükrében csak matematikailag és elviekben képzelhető el baloldali vezetésű kormánykoalíció.
ÖSSZEGZÉS Jelen írás főbb megállapításait a következőkben foglalhatjuk össze: 1) Izraelnek 2015. március 17. nyomán nagyon nagy valószínűséggel jobboldali kormánya lesz; 2) e kabinet a 2013-as szavazás nyomán felállt koalíciónál nacionalistább és vallásosabb lesz minden jel szerint; 3) minden okunk megvan arra, hogy Benjamin Netanjahu újabb miniszterelnöki kinevezésével számoljunk; 4) a Cionista Blokk politikai stratégiája elhibázottnak nevezhető; a Likuddal való éles szembenállás ellehetetleníti kormányra kerülését, mivel arra a nagykoalíció kínálná a legjobb lehetőséget; azzal, hogy az arab pártok és a Meretz egyszerűen nem koalícióképesek a balcentrumtól jobbra elhelyezkedő frakciókkal nagyon beszűkítik a tradicionális baloldal mozgásterét; a Cionista Blokk és Yesh Atid vezetői olyan bel- és külpolitikát hirdetnek kampányukban, ami keményen ütközik a vallásos pártok és az Izrael Hazánk érdekeivel, pedig e frakciók nélkül semmiképpen sem tud kormányt alakítani Isaac Herzog; kérdés, akkor miért helyezkedik olyan pozícióba, amelyet a március 17. után meginduló koalíciós tárgyalások során azonnal fel kell adnia?
Likud
Izrael Hazánk
Yesh Atid
Labor Hatnua
Zsidó Hazánk
Sász
ETJ
6 Feb Panels/Maariv
26
5
11
22
13
6
8
6
12
4
7
6 Feb Midgam/Yedioth Ahronoth
24
6
11
25
12
7
7
5
12
4
7
5 Feb Teleseker/Walla
26
7
10
23
12
7
7
4
12
4
8
3 Feb Panels/Knesset Channel
25
5
11
24
13
6
7
5
12
4
8
1 Feb Dialog/Haaretz
25
6
9
23
14
6
8
5
12
4
8
30 Jan Smith/Israel Radio
26
5
8
26
15
9
7
5
12
0
7
30 Jan Teleseker/Walla
27
6
8
26
12
7
7
4
12
4
7
30 Jan Panels/Maariv
25
5
11
24
14
7
8
6
12
0
0
8
29 Jan Smith/Globes
24
5
9
25
16
8
8
5
12
0
0
8
29 Jan Teleseker/Channel 1
27
7
8
26
14
7
8
5
12
0
0
6
28 Jan Channel 10
23
4
10
25
16
6
6
5
12
0
4
9
27 Jan Panels/Knesset Channel
23
6
11
25
15
7
7
6
12
0
0
8
26 Jan Channel 2/Midgam
23
7
9
26
15
7
7
6
12
0
0
8
24 Jan Panels
22
7
11
22
13
6
7
6
11
23 Jan Israel Radio
25
5
9
25
16
9
7
5
12
0
0
7
22 Jan Teleseker/Channel 1
26
7
8
24
15
9
8
5
11
0
0
7
20 Jan Knesset Channel/NRG
23
5
11
24
16
5
7
6
12
0
4
8
16 Jan Panels/Maariv
22
6
11
25
17
6
7
6
11
0
0
9
16 Jan Teleseker/Walla
24
5
8
26
18
7
8
5
11
0
0
8
15 Jan Midgam/Channel 2
23
6
11
25
16
6
6
5
11
0
0
11
15 Jan Channel 10
20
5
10
24
16
6
7
6
12
0
4
10
14 Jan Smith/Globes
24
6
9
25
15
8
7
6
6
0
0
9
13 Jan Panels/Knesset Channel
23
7
12
24
16
6
7
6
5
5
0
0
0
9
11 Jan Teleseker
24
7
10
23
15
6
8
6
3
6
2
0
0
10
9 Jan
Teleseker/Walla-Maariv
25
6
9
24
15
6
8
6
0
0
10
7 Jan
Dialog/Haaretz
22
6
12
23
16
5
7
6
0
4
9
6 Jan
Teleseker/Channel 1
25
7
9
24
15
6
8
7
11
0
0
8
6 Jan
Panels/Knesset Channel
24
7
12
23
15
6
8
6
11
0
0
8
2 Jan
Teleseker/Walla
26
7
9
23
16
6
7
7
11
0
0
8
Dátum Közvélemény-kutató
Meretz Hadash UAL- Balad Otzma Yachad Ta'al
7
5
11 5
5
0
Kulanu
8