A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA

PARTIUMI

KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

EGYHÁZKERÜLETI KÖRLEVÉL – II. Tárgy: Harangszó – az élet védelmében Egyházkerületünk Igazgatótanácsának meghagyása értelmében tisztelettel és szeretettel hozzuk „nemes és szent Gyülekezeteink” szíves tudomására a testület 2007. február 2-i ülésének következõ Határozatát: A Nagyváradi Református Gyülekezeti Szövetség 2007. január 28-i imaheti záróünnepélyén elfogadott indítvány alapján A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa elhatározza és elrendeli a következõket: 1. /FÉLREVERT HARANGOK/ Nagypéntek gyászünnepén reggel 8 órakor valamennyi gyülekezetünkben verjék félre a harangokat, ezáltal emlékezvén és emlékeztetvén a meg nem született életekre, fogyatkozó nemzetünk utóbbi évtizedekben elszenvedett, súlyos veszteségeire. Krisztus Urunk értünk vállalt életáldozata legyen vigasztalásul nemzetünk pusztulása iránt érzett gyászunkban. 2. /LELKIISMERET-ÉBRESZTÕ HARANGSZÓ/ Húsvét szent ünnepén reggel 8 órakor hasonlóképpen szólaltassuk meg harangjainkat – Krisztus Urunk dicsõséges feltámadásának örömüzenetével ébresztgetvén a halálra váltak „megsüketült” lelkiismeretét. A harangok szava késztessen buzgó imádságra bennünket nemzetünk lelki megújulásáért és feltámadásáért! Imádkozzunk azért, hogy az élethez való jog és az élet isteni adománya ne legyen csupán írott malaszt népünk számára, és hogy sorvadó nemzeti közösségünk ne jusson a kipusztult, elûzött vagy kivándorolt erdélyi szászok, svábok és zsidók sorsára. Ne csak róluk – hanem értük szóljon a harang. És szóljon: Isten megújító és megtartó kegyelmérõl! Nagyvárad, 2007. február 2. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok

A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

2007. FEBRUÁR 19.

TÁJÉKOZTATÁS Tárgy: A III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés gyulai zarándok-állomása 2007. január 25-én, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezésében regionális ökumenikus találkozóra került sor Gyulán. A találkozó témája egybecsengett a Nagyszebenben tartandó õszi nagygyûlés fõtémájával: Jézus Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra – Reménység Európa megújulása és egysége iránt – különleges hangsúllyal a kisebbségi létre. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviseletében Tõkés László püspök, Csûry István fõjegyzõ, Antal János elõadó-tanácsos és Finta Lilla lelkipásztor vett részt a találkozón. Az ökumenikus találkozó nyitóáhítatán Nagy László, a Tiszántúli Református Egyházkerület fõjegyzõje hirdette Istennek Igéjét, Lukács 9,18-27 alapján. A fõjegyzõ rávilágított arra, hogy sorsközösséget kell vállalnunk Jézussal, hogy Vele élhessünk, és hogy ebben a globalizált világban Jézus szavai még hangsúlyosabban jussanak érvényre életünkben. Áhítat után Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának fõtitkára köszöntötte a magyar–román határ mindkét oldaláról egybesereglett résztvevõket. A találkozó fõelõadását Colin Williams, az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) fõtitkára tartotta. Elõadása elején elmondta, hogy a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlést idén szeptember 4–9. között rendezik meg Nagyszebenben. Az elsõ nagygyûlést 1989-ben, Bázelben, a másodikat pedig 1997-ben, Grazban tartották. A nagyszebeni gyûlés résztvevõi a Charta Oecumenica jegyében fognak találkozni. A Charta Oecumenicát az Európai Egyházak Konferenciája és a Püspökkari Konferenciák Európai Tanácsa (CCEE) hívta életre. Nagyszebenben a Charta Oecumenicából átvett kilenc altémát – az egyházak egysége, lelkiség, bizonyságtétel, Európa egysége, migráció, vallásközi kapcsolatok, igazságosság, béke, teremtés – fogják megvitatni. A fõtitkár elmondta, hogy Bázel és Graz után a szervezõk fontosnak tartották, hogy a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlést ortodox többségû környezetben rendezzék meg, ezért esett a választás Nagyszebenre. Mindezek mellett fontosnak tartották, hogy a 2007tõl az Európai Unióhoz tartozó Románia népeivel éreztessék, hogy európai keresztény testvéreik elismerik azon igényüket, hogy egyenrangú partnerként jelenhessenek meg Európa színterén. A helyszín fontosságát fokozza még az a körülmény, hogy 2007-ben Nagyszeben egyike lesz a kultúra két európai fõvárosának. Az elõadásból megtudhattuk továbbá, hogy az Európai Egyházak Konferenciájának egyik fõ vonása az, hogy kellõ tiszteletet igyekeznek tanúsítani az európai kisebbségi egyházak iránt, amelyek

sokszor – mint például Romániában is – a „domináns egyházak árnyékában” mûködnek. Ezért a nagyszebeni nagygyûlés alkalmával biztosítani kell azt is, hogy „a romániai kisebbségi egyházak képviselõi ne csak láthatóak, hanem hallhatóak is legyenek, és ne csak románul, hanem magyarul is” – hangsúlyozta a fõtitkár. Colin Williams a nagygyûlés céljai közül kiemelte az általa legfontosabbnak tartott célt, miszerint „adja vissza a földrész keresztényeinek a bizalmat azon lehetõség iránt, hogy az evangélium szerint éljenek egy, a szekularizáció által meghatározott korban, ... amikor sokan azt sem hajlandóak elismerni, hogy az egyházak mondandójának bármi értéke lehet”. A fõelõadást három korreferátum követte. Sofronie gyulai román ortodox püspök hangsúlyozta: közösen kell bizonyságot tennünk arról, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, és mindent meg kell tennünk, hogy hirdessük az evangéliumot egy más kulturális kontextusban, ebben a szekularizált világban. A nyelvi, a felekezeti és a kulturális különbségek ellenére, valamennyien keresztények vagyunk, és ezt meg kell mutatnunk Európának, egy tökéletes, Istennek tetszõ szimfóniában. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke örömének adott hangot, hogy a gyulai regionális gyûlés kifejezi azt, aminek majd õsszel, Nagyszebenben kell történnie. A továbbiakban reflektált a fõelõadásban elhangzottakra. Reményét fejezte ki, hogy a nagyszebeni nagygyûlés elõkészítõi figyelembe fogják venni Erdély történelmi és kulturális tapasztalatait. Gyulay Endre ny. római katolikus püspök szorgalmazta, hogy a Nagyszebenben részt vevõ delegátusok hazatérve vigyék be a köztudatba az ott elhangzottakat. Nagyszeben hangsúlyos mondanivalója Európa reménye – az a világosság, amelyet Krisztus hozott. A továbbiakban kiemelte az imádságban való egység fontosságát. A szekularizált világban ez az egységes helytállás csak a Krisztusban való táplálkozás és növekedés alapján lehetséges. Sofronie püspök utólagos hozzászólásában nem mulasztotta el a román ökumenizmust feldicsérni. Véleménye szerint a román ortodoxia a lehetõ legnyitottabb az ökuménia iránt. Bizonyság erre II. János Pál pápa romániai látogatása, valamint az AidRom országos ökumenikus segélyszervezet – mondotta. Az ökumenikus találkozó záró-kerekasztala keretében Tõkés László püspök az egyetemes ökumenikus imahét elõzõ napi igéjét idézte: „És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind” – tanítja Pál apostol (1. Kor. 12,26). Õszintén (Folytatása a 2. oldalon)

2. OLDAL (Folytatás az 1. oldalról)

meg kell mondanunk, hogy a Román Ortodox Egyház nem csupán a múltban, a Ceauºescu-rezsim által reánk kényszerített látszat-ökumenizmus idején mulasztotta el a kisebbségi egyházakkal való közösségvállalást, hanem az 1989 után beköszöntõ szólásszabadság körülményei között sem élt ezzel a lehetõséggel, és – példának okáért – az eltelt másfél évtizedben az országban dívó, durva magyarellenességgel szemben egyszer sem emelte fel a szavát. Ennek a hiányosságnak tulajdonítható az is, hogy 17 év alatt még mindig nem teremtõdtek meg a feltételek egy országos ökumenikus tanács létrehozására – miként Magyarországon. Nem elég együtt imádkozni, hanem tennünk is kell egymásért – hangsúlyozta Tõkés László. Nagyszeben legfeljebb egy nagyszabású politikai kirakatrendezvény lehet, ha nem nézünk szembe a kommunista múlttal, és nem szakítunk a jelen abból fakadó hazugságaival és képmutatásával. Mindezek kapcsán Tempfli József megyés püspök joggal kérte számon a magyar és román görög katolikusok távolmaradását, illetve meghívásuknak elmulasztását. Kránitz Mihály teológiai tanár egy olyan szebeni dokumentum elõkészítését szorgalmazta, amely a keresztény értékeket volna hivatott Európa felé közvetíteni. Colin Williams amellett szállt síkra, hogy az egyesült Európa ne csak gazdasági egységet, hanem az értékek közösségét is jelentse. A gyulai ökumenikus találkozón a szebeni nagygyûléssel és a román ortodoxiával kapcsolatos kétségek azzal a reménységgel egészültek ki, hogy – közös erõfeszítéssel – végre sikerülhetne a vallási elfogultságok és a nacionalista-kommunista múlt által megosztott egyházak és felekezetek közeledését elérni; ez viszont nagy mértékben a kisebbségi román és magyar egyházakkal szemben kivételezett Román Ortodox Egyház magatartásán fog múlni. A központi római katolikus templomban megrendezett zenés kulturális programot követõen, a gyulai „zarándoklat” a helyi román ortodox katedrálisban tartott ökumenikus ünnepéllyel ért véget. Nagyvárad, 2007. február 6. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÜLÜGYI ÉS ÖKUMENIKUS OSZTÁLYA

HÍREK Egyházi reneszánsz Törökországban Nagymérvû egyházi növekedés figyelhetõ meg Törökországban az utóbbi években. A török rendõrség adatai szerint az elmúlt évben 373 nem-muszlim imahelyet hoztak létre, ezek java része görög-ortodox. 2005-ben ezek száma még csak 273 volt. Ezen felül még 900 vallási helye van az alevitáknak, amiket a török hatóságok nem templomoknak, hanem kultúrházaknak tekintenek. Ezektõl függetlenül Törökországban 53 külföldi egyház is mûködik.

PARTIUMI KÖZLÖNY

Regionális ökumenikus találkozó a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés zarándoklatában Gyula, 2007. január 25.

Krisztus világossága még mindig hatalmasan fénylik földrészünkön Nagyon örülök, hogy ma itt lehetek Önökkel Gyulán. Újra és újra hálás vagyok mindenért, ami a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés elõkészítését szolgálja Európa országaiban és térségeiben. Az íróasztalom mellett ülök Genfben és arról írok, amit remélek, hogy az egyházak meg fognak tenni. Jó Magyarországra jönni, és látni, hogy Önök már olyan sokat tettek a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés érdekében. Jó felfedezni, hogy olyan sokan vesznek részt a terv megvalósításában. Mindenekelõtt néhány szó a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés hátterérõl. Aligha kell megmondanom Önöknek, de a Nagyszebenben jövõ év szeptember 4–9-én tartandó Nagygyûlés a harmadik ilyen esemény lesz. Azt is tudják már, anélkül hogy én elmondanám, hogy az elsõ ilyen Nagygyûlés Bázelben volt 1989-ben és a második Grazban 1997ben. Hányan vettek részt Önök közül ezeknek a Nagygyûléseknek valamelyikén? Hányan mind a kettõn? Nos, ha én itt most elhallgatnék, sejtem, hogy azok, akik az imént felnyújtották a kezüket, el tudnának mondani néhány remek történetet. Mert Európa különbözõ egyházaiban tett látogatásaim során újra és újra találkozom olyan emberekkel, akik elmondják nekem, hogy milyen nagy jelentõsége volt Bázelnek és/vagy Graznak saját életútjukon. Már is nagy reményeket fûzünk Nagyszebenhez, hogy az sokak számára ugyanilyen jelentõségteljes eseménynek fog bizonyulni. Az emberek Európa-szerte máris nagy dolgokat várnak tõlünk. Ezért azt kell mondanunk, hogy ez a Nagygyûlés bizonyos fokig más lesz, mint elõdei. Az infrastruktúra által támasztott gyakorlati korlátok azt jelentik, hogy ennek így kell lennie. Meghívtunk Európából 2100 delegátust. Nem tudunk többet meghívni. Ez tehát azt jelenti, hogy sokan csalódottak lesznek, hogy fizikailag nem lehetnek jelen Nagyszebenben. És ez azt is jelenti, hogy – bár Nagyszebenben több delegátus lesz, mint az elõzõ Nagygyûléseken – összesen kevesebb résztvevõ lesz. Ez mégsem jelenti azt azonban, hogy a Nagygyûlés kevésbé lesz értékes, mint az elõzõek. Mindenesetre Nagyszeben kisebb város, amelyben azok, akik kisebb csoportokban találják magukat, mégis úgy fogják érezni, hogy egy sokkal nagyobb csoporthoz tartoznak. Bár kevesebb ember számára, mégis arra törekszünk, hogy gazdag és hatékony, megindító és izgalmas. inspiráló és felejthetetlen élményt nyújtsunk. Ha nem tudjuk az embereket Nagyszebenbõl azzal az érzéssel elbocsátani, amivel sokan távoztak Bázelbõl és Grazból – azzal az érzéssel, hogy egy olyan eseményben volt részük, ami döntõ hatással volt egész keresztyén hivatásukra –, akkor kudarcot vallunk. Tudatában vagyok annak, hogy valószínûleg olyan dolgokat mondok, amit Önök közül sokan már tudnak. Mégis hadd emlékeztessem Önöket néhány olyan elvre, amelyek hátterét adják annak, amit Nagyszebenbe tervezünk. Elõször, hogy az egész esemény egy téma köré csoportosul. Ez egy nagy jelentõségû téma. Önök már ismerik, mégis hadd emlékeztessem rá Önöket. Jézus Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra – reménység Európa megújulásába is egysége iránt. Tanulmányozni fogjuk a Krisztus világossága és az egyház – a Krisztus világossága és Európa – és a Krisztus világossága és a világ témaköröket.

Másodszor, Nagyszebenben a Charta Oecumenica jegyében fogunk találkozni – és tényleg a Charta Oecumenica fogja árnyalni az egész Nagyszebeni eseményt. Biztos vagyok abban, hogy közöttünk senki sincs, akinek bármit is mondanom kellene a Charta Oecumenicáról, az alapvetõ ökumenikus elveknek errõl az elfogadott ismertetésérõl, amelyet az Európai Egyházak Konferenciája és a Püspöki Konferenciák Európai Tanácsa hozott létre, majd 2001-ben aláírták Strasbourgban, és itt Magyarországon 2002-ben. Tehát öt év telt el azóta, hogy a Charta Oecumenicát Önök aláírták. Vannak országok, amelyekben ez a dokumentum az egyházak gondolkodásának elõterében van. Máshol, nem utolsó sorban az én hazámban, alig jelent meg az ökumenikus radar ernyõjén. Így vettünk a Charta Oecumenicából nagyszebeni megvitatásra kilenc altémát – egység, lelkiség, bizonyságtétel, Európa egysége, migráció, vallásközi kapcsolatok, igazságosság, béke, teremtés – remélve, hogy ezek segítségével újra fel fogják fedezni az emberek a Charta Oecumenica potenciálját, vagy elsõ ízben fedezik fel azt. A Charta Oecumenica lapjain lévõ szavaknak élniük kell. Reméljük, hogy a Nagygyûlés folyamata erõteljesebb életet fog lehelni beléjük. Reméljük azt is, hogy nemcsak azok fognak foglalkozni ezekkel a témakörökkel, akik ott lesznek Nagyszebenben. Majdnem kezdettõl fogva tudatában voltunk annak, hogy Nagyszebenben olyan az infrastruktúra, hogy legfeljebb 2100 delegátust fogadhat. 2100 még mindig sok ember – de mégis marad sok csalódott; aki nagyon szeretett volna velünk lenni Nagyszebenben. Ezért kezdettõl fogva világossá próbáltuk tenni, hogy ez egy folyamat – olyan folyamat, ami sokkal több embert fog össze, mint akik öt napon át jelen lesznek Nagyszebenben 2007 szeptemberében. Bátorítottuk az országokat és térségeket, hogy rendezzenek nemzeti és térségi találkozókat, amelyek ugyanazokkal a témákkal foglalkoznak, amelyekre mi fogjuk összpontosítani gondolatainkat Nagyszebenben. Amikor kiküldtük ezt a felhívást, nem voltunk teljesen biztosak abban, hogy milyen élénk lesz a reakció. Valójában a lista nõtt, és még mindig nõ. A nyugati Írországtól a keleti Oroszországig, az északi skandináv és balti országoktól a déli Spanyolországig, nemzeti és térségi találkozókat hoztak létre válaszul erre a felhívásra. Ezeket a találkozókat a Wittenbergi Ökumenikus Találkozónkon fogjuk kiértékelni – amelyrõl azonnal fogok bõvebben szólni. Meg fogjuk találni a módját annak is, hogy biztosítsuk, hogy minden, ami felszínre kerül ezeken a találkozókon részét alkossa a delegátusok által Nagyszebenben folytatandó viták hátterének. Továbbá azt is reméljük, hogy 2007 szeptemberében – és különösen a Nagygyûlés szombatján, szeptember 8-án – helyi programokat fognak szervezni párhuzamosan, és így széles körû imádság és meditációs hullám árad végig Európán. Maga az Európai Egyházak Konferenciája és a Püspöki Konferenciák Európai Tanácsa együtt szervez(ett) két ökumenikus találkozót a Nagyszebenhez vezetõ úton. 2006 januárjában 100 delegátus találkozott Rómában, hogy együtt elmélkedjenek a nagyszebeni folyamaton. Ez év februárjában többen azok

PARTIUMI KÖZLÖNY közül, akik Rómában voltak, Wittenbergben, fognak összegyûlni új barátaikkal együtt, ismét Nagyszebenre készülve. Wittenbergben még inkább módunk lesz megfontolni azokat a nemzeti és térségi folyamatokat, amelyek eddig létrejöttek, továbbá megtapasztalni valamit a német – és specifikusan a német protestáns – hozzájárulásból Európa ökumenikus színteréhez. De mi a helyzet Nagyszebennel? Mi a helyzet a 3. Ökumenikus Nagygyûléssel? Elõször is miért Nagyszebenben lesz? Nos, Nagyszebent nagyon nyilvánvaló okok alapján választottuk. Elõször is fontos volt, hogy Bázel és Graz után a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlést túlnyomóan ortodox környezetben tartsuk. Ez a választékot nyilvánvalóan leszûkítette a kelet- és délkelet európai országokra. Továbbá ott volt a felismerés, hogy 2007 Románia számára nagyon speciális év lehet. A tervek mostanra beértek, hogy 2007ben Románia az EU tagja lesz. Reméljük és imádkozunk azért, hogy azzal, hogy a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés harmadik színhelyéül Nagyszebent választottuk, éreztetni tudjuk Románia népeivel, hogy európai testvéreik, és nem utolsó sorban európai keresztyén testvéreik elismerik arra szóló igényüket, hogy egyenrangú, partnerként jelenhessenek meg Európa színterén. Imádkozunk azért, hogy a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés betöltse szerepét abban, hogy elõmozdítja Románia népeiben annak megértését, hogy most már õk is szilárdan le vannak horgonyozva a tágabb európai család részeként. Itt az a tény, hogy 2007-ben Nagyszeben egyike a kultúra két európai fõvárosának. És abban nincs semmi ellentmondás, hogy komplex történelme folytán Erdély általában és különösen Nagyszeben olyan hely, ahol érezhetõen ökumenikus érzések élnek, és ahol a többségben lévõ ortodoxhívõk mellett az evangélikus és református, a római katolikus, a görög katolikus és a baptista hagyományoknak is szerepük van a tágabb ökumenikus színtéren. Igen, ennek a városnak vannak nehézségei – de vannak lehetõségei is, és mi ezeket igyekszünk kiaknázni. Persze tudatában vagyunk annak, hogy a vallási helyzet Romániában általában és különösen Erdélyben komplexebb, mint ahogyan sokszor bemutatják. Meg fogjuk próbálni ezt tükrözni. Az evangélikus és református egyházak képviselõivel folytatott eszmecseréim során mindenekelõtt világossá tettem, hogy a delegátusokat Nagyszebenben nemcsak ortodox istentisztelet fogja köszöntni. Biztosítanunk kell, hogy a többi keresztyén hagyomány is nagyon látható módon megkapja méltó helyét. Biztosítanunk kell azt is, hogy a többi egyház képviselõi ne csak láthatóak, hanem hallhatóak is legyenek – és nemcsak románul, hanem magyarul is. Úgy hallottam, hogy a magyar nyelv bizonyos fokig már jelen van a Helyi Szervezõ Bizottság munkájában, azáltal, hogy a dokumentáció egy részét lefordítják magyar nyelvre. Kollégám, Dom Aldo Giordano a Püspöki Konferenciák Európai Tanácsában is nagyon igyekezett, hogy biztosítsa, hogy a római katolikus és a görög katolikus hang is hallható legyen az egész Nagygyûlés folyamán. Keressük a módját annak, hogy a romániai roma közösséget is láthatóvá és hallhatóvá tegyük. Ez széles körû erõfeszítést jelent arra, hogy az európai kisebbségi egyházak javára tegyünk megkülönböztetést. Az egyik olyan vonása az Európai Egyházak Konferenciájának, amelyre a legbüszkébbek vagyunk az az a mód, ahogyan igyekszünk kellõ tiszteletet tanúsítani az európai kisebb egyházak iránt – amelyek sokszor, mint például Romániában a domináns egyházak mellett élnek, és könnyen úgy érezhetik, hogy azok árnyéka borítja õket. Központi Bizottságunkban van egy metodista tag Bulgáriából, a református hagyomány egy tagja Lengyelországból, és íme, egy evangélikus lelkipásztor Nagyszebenbõl. Persze az elnökünk is református lelkipásztor Franciaországban. Mi az Urat imádjuk, akinél a nyilvánvalóan kicsinyeknek és a nyilvánvalóan jelentékteleneknek speciális helyük van az országban. Ez a meggyõzõdés, remélem, tükrözõdik mindennapi életünkben.

Európa kisebb egyházai iránti pozitív részrehajlás tükrözõdik abban is, ahogyan elosztottuk a helyeket Nagyszebenben. Például, a Nagyszebenben rendelkezésünkre álló 1050 delegátus létszámból 50-et adtunk Európa baptista egyházait képviselõ személyeknek. Ez az egész 5%-a, ami jóval több, mint azoknak a százalék aránya, akik az európai nem római katolikus keresztyének közül történetesen baptisták. Egy másik példa: fenntartottunk 50 delegátusi helyet az egyre növekvõ létszámú európai migráns egyházak képviselõinek. A migráns keresztyének jelenléte közöttünk új vonása az európai egyházi életnek, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ez kis része az európai keresztyének teljes létszámának, mindazonáltal jelenlétük közöttünk az európai egyházi élet gazdagodását jelenti, és helyénvaló, hogy így tiszteljük meg ezeket az egyházakat. Még egy utolsó szempont. Európa sok országában az egyházi élet másik figyelemreméltó vonása a pünkösdi egyházak növekedése. Saját hazámban, Nagy-Britanniában a pünkösdi hívõk száma olyan mértékben növekedett vasárnapról vasárnapra, hogy az utóbbi tizenkét hónapban a harmadik legnagyobb hívõ csoporttá váltak, megelõzve például a metodistákat. Ez figyelemreméltó fejlemény a brit és a szélesebb európai egyházi életben is. Már kezdjük keresni a módokat arra, hogy kapcsolatokat teremtsünk a pünkösdi hagyomány és a szélesebb ökumenikus mozgalom között, és ezért keressük a módját annak is, hogy a pünkösdi hang is hallható legyen Nagyszebenben. Mit remélünk elérni a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlésen és azon keresztül? Azok, akik elõször gondolták végig ennek az eseménynek a tervét, nagyon világosan látták célkitûzéseiket. A lista hosszú. Az általános témán belül, hogy Krisztus világossága ragyog földrészünkön, úgy tervezték, hogy a Nagygyûlés foglalkozni fog azokkal a mindennapi kérdésekkel, amelyekkel generációnk szembesül. Látni fogják a már említett altémák listájából, hogy bizonyosan meg fogjuk valósítani ezt a célt. Azt akarták, hogy a Nagygyûlés ne csak befele nézzen, hanem képessé tegyen bennünket arra, hogy jobban tudatában legyünk Európa felelõsségének a többi földrész iránt. Lesznek kulcspillanatok a Nagygyûlésen, amelyekben ez a törekvés valósággá válik. Azt akarták, hogy a Nagygyûlés rávilágítson az európai integráció folyamatára. Reméljük, hogy a Nagygyûlés folyamán párbeszédet folytathatunk azokkal, akiknek kulcsszerepük van földrészünk alakításában. De van még egy cél, ami nekem különösen is fontosnak tûnik. Hadd idézzem Önöknek. A célok között van az is, hogy a Nagygyûlés és a hozzá vezetõ folyamat „adja vissza a földrész keresztyéneinek a bizalmat abban a lehetõségben, hogy az evangélium szerint éljenek a szekularizáció által meghatározott kultúrában“. Ha választanom kellene egy célt, ami fontosabb, mint az összes többi, azt gondolom, hogy ez lenne az. Legalábbis Európa sok részében olyan korban élünk, amikor sokan igyekeznek az egyházat perifériára szorítani. Olyan korban, amikor sokan azt sem hajlandóak elismerni, hogy a mi mondanivalónknak bármi értéke lehet. Ilyen kultúrával szemben fontos, hogy Európa egyházai ragaszkodjanak, vagy talán újra megtalálják önbizalmukat. A helyzet egyszerû. Sok tekintetben lehetetlen megérteni földrészünket anélkül, hogy méltányolnánk, hogy milyen nagy szerepe volt az egyháznak Európa kialakulásában. Európát, ahogyan ma ismerjük, nagyon sok tekintetben a keresztyén hit formálta. Ebben jelenkorunk nem különbözik a többitõl, amelyek elõttünk voltak. Az etikai szabályozásban, a globalizáció terén, az igazsággal és emberi jogokkal foglalkozó területeken, a szegénység igazságtalanságának megértésében, és mindenek fölött; annak értelmezésében, hogy milyen legyen egy teljes életetélõ emberi lény, az egyház még midig valóságosan hozzá tud járulni földrészünk alakításához. Mindenek fölött módokat kell találnunk arra, hogy megõrizzük bizalmunkat abban, hogy mindaz, amit mi

3. OLDAL adhatunk, értékes. Az a szándékunk, hogy a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés elõmozdítsa ennek a bizalomnak a feléledését. Hogy azok, akik jelen vannak Nagyszebenben és azok, akik a nemzeti és térségi eseményeken vesznek részt, újra megteljenek látomással, határozottsággal és bátorsággal, hogy hirdessék mindazt, amit az evangélium kínál földrészünknek a 21. század elején. Hogy fogjuk ezt elérni Nagyszebenben? Nos, a folyamat, amelyet követni fogunk Nagyszebenben, világos. Elõször is, mindannak a szívében, amit ott tenni fogunk imádság és istentisztelet lesz. Még ha minden más tervünk halomra omlik is, akkor is bizonyos vagyok abban, hogy egyedül az istentiszteletek miatt, amelyeken részt fogunk venni, érdemes lesz elmenni Nagyszebenbe. Egy kicsi és hozzáértõ csoport kéményen dolgozik az imádság és az istentiszteletek megformálásán és már is világos, hogy amit csinálnak az valóban nagyon jó minõségû lesz. Izgalmas lesz, megindító lesz, mély lesz, valóban megtérítõ lesz. Az istentisztelet tovább indít bennünket arra, hogy együtt gondolkozzunk Nagyszeben témáin. A három középsõ napnak lesz egy alapvetõ rendje. A délelõttöket plenáris üléseken fogjuk tölteni egy óriási sátorban, Nagyszeben szívében. Ott tápláltatunk Istennek a Szentírásban kijelentett Igéjével. Azután a délelõtt többi részében Európa vezetõ keresztyén gondolkodói fogják vezetni elmélkedésünket. Egyszerû keresztyének megnyilvánulásaira is lesz alkalom. És lesz idõ vitára és gondolkodásra, részvételre mindabban, amit elénk tárnak. A három középsõ nap délutánját fórumokban fogjuk tölteni. Több fórum lesz, a nap altémái szerint. Az elsõ nap fórumok lesznek az egységrõl, a bizonyságtételrõl és a lelkiségrõl. A második napon fórumok lesznek Európáról, a migrációról és az Európában jelenlévõ különbözõ vallások közötti viszonyról. A harmadik napon fórumok lesznek az igazságról, a békérõl és a teremtésrõl. Ezek jó alkalmat adnak arra, hogy kisebb csoportok informális találkozókat rendezzenek a városban a Nagygyûlés témáiról. A Nagygyûlés utolsó teljes napján összejövünk, hogy elgondolkozzunk a Nagygyûlés eredményérõl, és különösen az üzenetrõl, amelyet Európa egyházainak küldünk. Ezen az estén össze fogunk gyülekezni egy hatalmas és megindító fényzarándoklatra. Végül vasárnap, szeptember 9-e reggelén Nagyszeben népével együtt veszünk részt az istentiszteleteken saját templomaikban. Majd összegyûlünk, és átvesszük a megbízatást, hogy azzal az üzenettel térjünk haza: Krisztus világossága még mindig hatalmasan fénylik földrészünkön. Sok minden más is van, amit elmondhatnék Önöknek, de az idõ rövidsége nem engedi. Mégis meg akarom nyugtatni Önöket, hogy a gyakorlati kérdéseket sikerült megoldani. Most már bizonyosak vagyunk abban, hogy minden szép rendben fog megtörténni. – És teljesen bizonyosak vagyunk abban is, hogy a nap sütni fog és egyetlen csepp esõ sem fog esni. Né, az utóbbiban talán tévedhetünk egy kicsit, mindazonáltal mindenkit meg akarok nyugtatni, hogy a kezdeti nehézségek után most már megtaláltuk a módját annak, hogy Nagygyûlésünket és szükségleteit beillesszük abba, amit Nagyszeben kínálni tud. Hadd fejezzem be azzal, hogy, köszönetet mondok Önöknek azért, hogy megoszthattam látomásunkat arról, hogy mi lehet Nagyszeben. Köszönöm segítségüket és köszönöm lelkesedésüket. Együtt indulunk egy nagy kalandra. Krisztus fénye hintsen világosságot ösvényünkre, hogy majd mi is világosság lehessünk mások számára. COLIN WILLIAMS, az Európai Egyházak Konferenciájának fõtitkára

4. OLDAL

KÖZLEMÉNY 2007. január 21-én, a Magyar Kultúra Napján Nagyváradra volt hivatalos Markó Béla. A délutáni gálán Szili Katalin országgyûlési elnök társaságában vett részt. Élve az alkalommal, Tõkés László püspök, az EMNT elnöke nem hivatalos találkozót kezdeményezett az RMDSZ elnökével. A rövid megbeszélésre a Bunyitay-könyvtárban került sor, Szepessy László kabinetfõnök, valamint Antal János királyhágómelléki elõadó-tanácsos társaságában. 1. A találkozón mindenekelõtt a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációjának az ügye szerepelt a napirenden. Méltó volna, hogy a román kormány oktatási és integrációs kérdésekkel megbízott miniszterelnök-helyettese – az RMDSZ hatalmi pozíciója jogán – érdemben közben tudjon járni ezekben az ügyekben – mondotta Tõkés László. Markó Béla ismételten ígéretet tett arra nézve, hogy közbenjár a sportpálya és az akkreditáció ügyében, és 2007. január 23-án, kedden tájékoztatást nyújt arról, hogy mit sikerült intéznie. 2. Az európai parlamenti választások kérdésében érdemi elõrelépésre ezúttal sem került sor. Közös nemzeti lista indítására – az SZKT vonatkozó határozatára hivatkozva – az RMDSZ elnöke ezúttal sem mutatott hajlandóságot. Mindazáltal Markó Béla ígéretet tett arra nézve, hogy az RMDSZ Operatív Tanácsának keddi ülésén felveti a kérdést, illetve megvizsgálják az együttmûködés lehetõségeit. Tõkés László ragaszkodott ahhoz, hogy az RMDSZ-en kívüli erõk tényleges beleszólást nyerjenek a jelölés terén, éspedig egy bejutó hely elnyerésének feltételével. Ez az erdélyi magyarság összefogása szempontjából volna páratlanul fontos. 3. Az EMNT elnöke átadta Markó Bélának Pomogáts Béla irodalomtörténész üdvözletét, aki délelõtt a Lorántffy-gimnázium jogtalanul elkobzott sportpályájáért való tüntetésen vett részt és biztosította szolidaritásáról a résztvevõket. Ugyanakkor arra kérte az RMDSZ-elnököt, hogy közvetítse üzenetét Szili Katalin házelnökhöz, a sportpálya-ügyben való hathatós támogatását kérve. Tõkés László hangot adott azon véleményének, hogy mindhiába ünnepeljük a Hymnust és annak költõjét, Kölcsey Ferencet, hogyha ugyanakkor nem az õ szellemükben járunk el. „Nyújts feléje védõ kart, ha küzd ellenséggel” – ekképpen hangzik nemzeti imádságunk. Ezt a védelmet kellene ellátnia az anyaországnak is, valamennyiszer „ellenség” támad a határon túli magyarságra – példának okáért a Babeº–Bolyai Tudományegyetem vagy a Lorántffy sportpályája esetében. Nagyvárad, 2007. január 21. AZ ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ELNÖKI HIVATALA

PARTIUMI KÖZLÖNY

KÖZLEMÉNY Alulírott erdélyi magyar politikai és civil-politikai szervezetek képviselõi mai tanácskozásukon aggodalommal állapítják meg, hogy az Erdélyi: Magyar Nemzeti Tanács által kezdeményezett – az egyeztetõ kerekasztal létrehozására, valamint egy közösen képviselhetõ nemzeti minimum kidolgozására irányuló – párbeszéd az RMDSZ csúcsvezetõségének halogató és elutasító hozzáállása miatt végleg megfenekleni látszik. Sajnálattal veszik tudomásul továbbá, hogy az RMDSZ Operatív Tanácsa az Európai Parlament képviselõjelöltjeinek rangsorolására vonatkozó döntésével ellehetetlenítette az EMNT javaslatát egy, az erdélyi magyar politikum és civil társadalom által közösen támogatható EP-jelöltlista állítására. Kiutat keresve ebbõl a zsákutcából, amelybe közösségünket az összmagyar érdek konszenzusát felülíró szûk pártérdeken alapuló döntés vezetheti, továbbá tudatában annak, hogy az erdélyi magyarság kulturális autonómiájának, valamint a Székelyföld területi autonómiájának hiteles és következetes megjelenítésére az Európai Par-

lamentben személyi garanciára is szükség van, alulírott szervezetek felkérik Tõkés László püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnökét, hogy vállalja mindezen értékek is stratégiai célok képviseletét független jelöltként a májusban sorra kerülõ EP-választásokon, is azt követõen az európai parlamentben, az erdélyi magyarság hiteles képviselõjeként. Kolozsvár, 2007. január 27. ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGA SZÉKELY NEMZETI TANÁCS ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGA MAGYAR POLGÁRI SZÖVETSÉG ELNÖKSÉGE MAGYAR POLGÁRI EGYESÜLET ELNÖKSÉGE MAGYAR IFJÚSÁGI TANÁCS ELNÖKSÉGE ERDÉLYI MAGYAR IFJAK ELNÖKSÉGE

Istené kellene hogy legyen a templom Interjú Virgil Bercea nagyváradi görög katolikus püspökkel – A görög katolikusok, ellentétben a hazai egyházak többségével, bírálják a felekezeti törvényt. Mivel elégedetlenek? – Az államelnök két-három nappal az ország EU-csatlakozása elõtt ripsz-ropsz aláírta a felekezeti törvényt. Sokkoló és igazságtalan az eljárás. A restitúcióra vonatkozó paragrafus például kimondja, hogy a rendelet alól kivételt képeznek azok a volt felekezeti ingatlanok, amelyeket 1940–1948 között államosítottak. az ingatlanrestitúció így megoldatlan maradt, folytathatjuk az évtizedeken át húzódó pereskedéseket. – Önök már a felekezeti törvény tervezetét sem írták alá. Miért? – Azért, mert szerintünk nem oldotta meg a volt görög katolikus templomok visszaszolgáltatását, a temetõk használatát és a felekezeti oktatás ügyét sem rendezte. Az ügy megoldására meghozták ugyan 1990-ben a felemás megoldást hozó 126-os kormányrendeletet, ám mi azt kértük, hogy külön jogszabály rendezze a helyzetet. Hadd említsem meg, hogy egyházunk betiltását követõen Nagyvárad körzetében 220 templomot vettek el tõlünk, és adtak át ortodox használatba, eddig ezekbõl 19-et sikerült botrányok közepette visszaszereznünk. 2005-ben megkérdeztek minket, hogy az ortodox egyháztól hol, milyen templomokat szeretnénk visszakérni. Akkor többek közt javasoltuk, hogy azokon a településeken, ahol nincsenek hajlékaink, az ortodox testvéreinkkel közösen használjuk az elkobzott templomokat, hogy felváltva mindkét felekezet misézhessen. Szerintünk ez lenne a legjobb megoldás, hiszen a templom nem az enyém, nem a tied, hanem az Istené, és az õ házában bárki imádkozhat. Sajnos nem fogadták el a javaslatunkat, így hát nem marad más választásunk, mint tovább pereskedni a templomainkért. – Mi a helyzet a temetõkkel? – A temetõket illetõen fõleg Erdélyben katasztrofális a helyzet. A volt görög katolikus teme-

tõink az ortodoxok tulajdonában vannak, így azokban csak ortodox pap temethet. Amíg a miénk volt, bármilyen felekezethez vagy nemzetiséghez tartozó ember temetkezhetett ezekbe, ám most õk kisajátították a sírkerteket. Súlyosbítja a dolgot, hogy temetkezés esetén hatalmas összegeket kérnek híveinktõl, nyomást gyakorolnak azokra a gyászoló családokra, amelyek görög katolikus pappal szeretnék tartani a temetkezési szertartást. Éppen itt, Nagyváradon történt meg, hogy a temetõig a mi papunk kísérte a halottat, ám a gyászmenetet az ortodox pópa csak azzal a feltétellel engedte be, ha õ tartja a szertartást. Nagykároly környékén és Máramarosban nem harangozhatnak a halottainknak. Fõleg vidéken vannak nagy nehézségeink, ezért úgy gondoljuk, hogy oda bárki temetkezhessék. Különös, hogy a vallásszabadságot és a lelkiismereti szabadságot a törvény garantálja, ám egy halott Romániában nem kaphatja meg kívánsága szerint a végtisztességet. – A felekezeti oktatást elismeri a törvény. E téren mi a kifogás? – Az európai gyakorlatnak megfelelõen mi is azt szerettük volna, ha az állam átvállalja a felekezeti iskolák finanszírozását. A baptisták, a katolikusok, a protestánsok is számtalan iskolát, óvodát, egyetemet mûködtetnek, ezekben a fiatalokat nem az egyház számára, hanem a társadalomnak nevelik. Az államosításkor mindenütt elvették, és az iskolák fenntartásához szükséges vagyonunkat ma sem kaptuk vissza. Másrészt a román államnak adózó polgárok gyermekei tanulnak a felekezeti iskoláinkban, így elvárható lenne az állami támogatás biztosítása. GERGELY GIZELLA (KRÓNIKA, 2007. január 19–21.)

5. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

„Rácsok mögött“ Békés egyházi–polgári engedetlenségi mozgalom kezdõdött 2007. január 31-én a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium jogtalanul elorozott sportpályájának visszaszerzése érdekében. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület által meghirdetett mozgalom beindítását legfõképpen az indokolta, hogy az eddigi jogi és politikai lépések, a már-már megalázó intanciázások nem vezettek eredményre. A minden részletében kidolgozott akciótervet gyülekezeteink és testvéregyházaink híveinek, a polgári egyesületek tagjainak, tanintézeteink

tanárainak és diákjainak, továbbá a magyarságunk ügyeit meggyõzõdésbõl felkaroló nagyváradi polgárok széles körû bevonásával sikerült megvalósítani. Alábbi összeállításunk a sportpályáért létrejött imádságos összefogás eseményeit, az elorozott terület visszaszerzése érdekében kibocsátott dokumentumokat tárja az olvasók elé, azzal a szilárd meggyõzõdéssel, hogy az igazság végül is gyõzedelmeskedni fog a kicsinyességek, a törvénytelenségek, a hatalmi erõfitogtatások, továbbá a sötétség erõi felett.

Imádságos összefogás a sportpályáért Ráébredvén arra, hogy az eddigi jogi és politikai úton tett hivatalos jellegû erõfeszítések és adminisztratív lépések, sokszor már-már megalázó instanciázások nem vezettek eredményre, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kénytelen módszert változtatni ezen a téren, és széles körû polgári engedetlenségi mozgalmat indít a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium elkobzott sportpályájának a visszaszerzése érdekében. Természetesen ezzel egy idõben jogi és politikai úton is tovább folytatja harcát ebben az ügyben. Ennek megfelelõen, a következõ akciótervet hozzuk a közvélemény tudomására, és ennek támogatására az akciókban való cselekvõ részvételre kérjük és hívjuk fel gyülekezeteinket, polgári egyesületeinket, egyházunk és testvéregyházaink híveit, és mindazokat, akik szívükön viselik nem csupán a sportpálya, hanem egyházaink, iskoláink és magyarságunk ügyét. · Vasárnapról vasárnapra tovább folytatódnak az imatüntetések a sportpályánál, a délelõtti istentiszteletet követõen. · 2007. január 31-én, szerdán reggel ½ 9 órakor a nagyvárad-olaszi templomban a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium reggeli áhítata alkalmával Sándor Lajos lelkipásztor és a hozzá csatlakozók elkezdik böjtjüket és tiltakozó éhségsztrájkjukat.

2007. január 31-én az elõirányzott ütemtervnek megfelelõen kezdõdött el és zajlott le a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által meghirdetett békés egyházi-polgári engedetlenségi mozgalom a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumnak a nagyváradi Városi Tanács által elorozott és a román ortodox Sfânta Treime egyházközségnek átjátszott sportpályája ügyében – a következõk szerint: – reggeli iskolai áhítat – óránkénti figyelemfelhívó harangozás Nagyvárad-Olasziban – Sándor Lajos lelkipásztor és a hozzá csatlakozó Erdélyi Magyar Ifjak, Nagy József Barna és bajtársai önkéntes böjtje és éhségsztrájkja – a benevezett egyházi, egyetemi, egyesületi és iskolai csapatok körmérkõzése az elkobzott sportpályán – egész napi imádságos zarándoklat az olaszi református templomban – napi záróáhítat az olaszi templomban – az istentiszteletet követõ nyíltszíni sajtótájékoztató – adakozás a Lorántffy-gimnázium javára. A mérkõzésekre való tekintettel a résztvevõk újabb helyen bontották meg a sportpálya kerítését, annak nyomán, hogy ismeretlen személyek ismételten eltorlaszolták annak bejáratát. A meccsek végeztével az ifjak az önkényesen eltávolított focikaput is visszavitték a pályára.

· Szerda déli 12 órától kezdõdõen, az estével bezárólag, minden nap a kerek órákban meghúzzuk az olaszi templom harangját. Kérjük református és más felekezetû testvéreinket, hogy csatlakozzanak ehhez a megmozduláshoz. · Ugyanezen a napon megnyitjuk az olaszi templom ajtaját, és arra kérjük egyházunk híveit és városunk polgárait, hogy egyetértésük és szolidaritásuk kifejezéseképpen – akár egy pár perc erejéig is – jöjjenek el templomunkba, hogy különkülön és együttesen imádkozzunk a diákjainkat sújtó igazságtalanság és jogfosztás megszüntetéséért. · Délután 4 órakor a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium öregdiákjainak, az Erdélyi Magyar Ifjaknak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek és más, erre jelentkezõ csapatoknak a labdarúgó-mérkõzéseit rendezzük meg az elkobzott sportpályán. Szeretettel várjuk az érdeklõdõket és további csapatok jelentkezését. · Délután 6 órai kezdettel az éhségsztrájkolók vigíliája rövid áhítattal és közös imádsággal zárul. A következõ napoknak ugyanez a programja. · 2007. február 2-án, pénteken a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban tartja rendkívüli ülését, melynek alkalmával állás-

KÖZLEMÉNY Ma délelõtt Tõkés László püspök Tolnay István és Antal János elõadó-tanácsosok társaságában látogatást tett Virgil Bercea görög katolikus püspöknél és Fejes Rudolf Anzelm premontrei fõapátnál. Virgil Bercea püspök jogosnak ismerte el Egyházkerületünknek a sportpálya visszaszerzéséért folytatott állhatatos küzdelmét. A Sfânta Treime ortodox egyházközség használatában lévõ – volt – Szent Brigitta-templom tulajdona viszonylatában megerõsítette azt, hogy ez a hajlék a római katolikus egyházat illeti, mely egykor a magyar rutén görög katolikusok használatába adta az épületet. Az egyházfõ készséggel hajlandó volna támogatni a Római Katolikus Egyháznak a templom visszaszerzésére irányuló – esetleges – eljárását. Tõkés László püspök a mai napon ebben az értelemben intézett levelet Tempfli József megyés püspökhöz. Fejes Anzelm fõapát szintén teljes segítõkészségérõl biztosította Egyházkerületünket mind a sportpályájáért folytatott imatüntetések, mind a diákok sportolási lehetõségeinek a biztosítása vonatkozásában. Kérésünkre válaszolva közölte, hogy a jelenlegi szükséghelyzetben szívesen rendelkezésünkre bocsátaná a premontrei rend –

foglalást bocsát ki a sportpálya ügyében, és maga is csatlakozik a tiltakozókhoz. Déli 1 órakor közös áhítaton imádkoznak a nagyváradi gyülekezetek közösségében az olaszi református templomban. · 2007. február 4-én, vasárnap, a délelõtti istentiszteletet követõen, a vasárnaponkénti imatüntetés alkalmával stafétaváltás történik az éhségsztrájk tekintetében. Ezúton is hívjuk azokat, akik részt kívánnak venni ebben a megmozdulásban. Az elõttünk álló hét általános programja ugyanilyen beosztásban folytatódik a következõ héten. Az olaszi templomban aranykönyvben regisztráljuk a tiltakozó megmozdulásban részt vállaló, illetve a templomba ellátogató személyek nevét és véleményét. További javaslatokat várunk a békés engedetlenségi mozgalom kiterjesztésére vonatkozólag. Adakozásra is kérjük a betérõket; a perselyes adományokat az iskola javára fordítjuk. Az esti áhítatok minden esetben rövid sajtótájékoztatóval fejezõdnek be. 2006. január 29. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA

volt – iskolájának a sportpályáját, ezt azonban azért nem képes megtenni, mert a kolostoruk, az iskolájuk és a templomuk udvarait még mindig nem kapták vissza, s azok a Voinþa Sportegyesület használatában vannak. Keresetükkel már a strasbourgi bírósághoz fordultak. Püspökünk a mai napon szintén megkereséssel fordult Markó Béla RMDSZ-elnökhöz, valamint Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnökhöz, akik megelõzõleg többször is támogatásukat ígérték a sportpálya visszaszerzése ügyében. Kedvezõ hírnek számít, hogy az RMDSZ tanácsi frakciója azon szándékát fejezte ki ma délelõtt, hogy február hónap folyamán a sportpálya kérdését újból a Városi Tanács elé terjeszti. Mindettõl függetlenül ezekben a napokban békés engedetlenségi mozgalmunk tovább folytatódik. Olaszi vigíliánkra tisztelettel hívjuk egyházunk híveit és a város polgárait. Az esti áhítaton Wagner Erik püspöki titkár hirdeti Istennek Igéjét. Holnap rendkívüli tanácskozását tartja a Lorántffy Központ múzeumtermében Egyházkerületünk Igazgatótanácsa. Nagyvárad, 2007. február 1. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA

6. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Maradjunk „jó reménységben”, bátran és hûségesen kiállva az Igazság mellett Textus: Ap Csel 27, 25-26 Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott. Egy szigetre kell pedig nékünk kivetõdnünk.

Pál apostol fogságban van. Rabként viszik Rómába, a császár elé. Megjárta már a helytartók és kiskirályok törvényszékeinek kusza bugyrait. Elgondolkodtató, hogy a hûséges és buzgó apostol, Jézus Krisztus alázatos szolgája is gonosztevõként, bilincsbe verve áll meg a törvény elõtt. Pedig nem követett el gonosztettet: semmi egyebet nem tett, csak Krisztust hirdette, „mégpedig, mint megfeszítettet”. Isten hûséges gyermeke is szenvedhet. Sokszor épp a törvénykönyveket használják fel arra, hogy a hívõk életét megkeserítsék. És mindig akadnak olyanok, akik az egyházat támadják. Gondoljunk csak arra, hogy mennyit üldözték az egyházat, nem csak a pogány római császárok idejében, hanem a közelmúltban is, ’90 elõtt. Azóta eltelt 17 esztendõ, de még mindig csak bukdácsolhatunk a kusza törvények útvesztõiben. Ésaiás próféta szavaival élve: jogõrzést várnánk, de jogorzás a mi osztályrészünk. Így történhetett meg az is, hogy az összeadogatott garasokkal, sok áldozatos munkával újraélesztett, gazdag szegénységünkbõl hittel feltámasztott Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumunk sportpályáját a hamisan értelmezett törvény nevében elragadták tõlünk. „Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész”, mondja a közismert énekünk. Bizony, amikor szembesülünk azzal, hogy nemes elhatározásaink, szent céljaink megtörnek a gonosz világ ellenállásán, nagy kihívást jelent, hogy ne csüggedjünk. Hogy megõrizzük a hitet, a reményt és a szeretetet, e drága mennyei kincseket. Ezért állítja ma is az Ige példaként elénk Pál apostolt, az õ töretlen hitét és bátor kiállását. Van mit tanulnunk tõle. Figyeljük meg: amikor Rómába viszik, a császár elé, õ nem fél még a legnagyobb fórumtól sem. Mert nem retteg attól, hogy büntetés vár rá, esetleg ugyanaz a fájdalmas halál, mint az Úr Jézus Krisztusra. Inkább arra gondol, hogy az a nyomorult helyzet is kiváló alkalom arra, hogy bizonyságot tegyen a feltámadott Úrról mások elõtt is. Rendületlenül hisz Istenben. Még másokba is tud reménységet csepegtetni! Amikor a hajó viharba kerül, és mindnyájuk élete veszélyben van, a hajó legénységét, az õt fogva tartó katonákat is bíztatja: „Jó reménységben legyetek… mert hiszek Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondatott!” Pál meghallotta Isten biztatását. Nem hiába szólt hozzá Isten angyala. Volt füle a hallásra. Volt hite, amivel az Igét megragadta. Isten Igéjét ugyanis nem elég meghallani, hanem cselekedni is kell annak nyomán! Az Ige bátor kiállásra buzdította õt; bizonyságtételre, az Ige továbbadására. Hiszem azt, hogy ma, Nagyváradon sok magyar keresztyén embernek van hite, és van füle a hallásra. Mégis elbizonytalanodnak, ha a sportpá-

lya kerül szóba. Az elmúlt napokban-hetekben többször tették fel nekem is gyámoltalanul a kérdést: hát kell-e még küzdeni ennek az ügynek az érdekében? Nem egyszerûbb lenne lemondani róla? Hiszen a törvényszék már döntött! Miért nem fogadjuk el a döntést, még ha igazságtalan is velünk szemben?! Csak azt üzenhetem az ilyeneknek: figyeljenek Isten Igéjének örök és megmásíthatatlan igazságaira. Mert ezekben nincsenek „joghézagok”, mint a világi törvényekben. Nem lehet õket félreérteni, mert nagyon kategorikusan, világosan és határozottan szólnak: NE LOPJ! (II. Mózes 20, 15) és Ne kívánj… semmit, ami a te felebarátodé! (II. Mózes 20, 17). Jézus is nagyon világosan és érthetõen megmondja: „Aki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik” (Márk 9, 42). Hogyan merészelik hát „kicsinyeinket”, az iskolás gyermekeket meglopni a „törvény nevében”? Van-e olyan törvény, amelynek értelmében a magyar református gyermekeknek nem lehet sportpályájuk? Vagy van-e olyan törvény, amely szerint tõlünk bármit el lehet venni? Bizonyára nincs ilyen, de csupán az emberi gonoszság mindig talál kiskapukat a saját maga alkotta szabályokban, és így sokszor ugyanannak a törvénynek a nevében lehet nyerni, majd veszíteni. A betû megöl, a lélek megelevenít (2 Kor 3, 6). Mekkora igazság van ebben az igében! Hiszen a gyermekeket csakis lélektelenül lehet kifosztani és megrabolni. Nekünk azonban mégis reménykednünk kell, és nem szabad lemondani az igazságról. Ésaiás próféta azt írja, hogy az „igazság gyümölcse nyugalom és biztonság”. Nem lehetünk nyugodtak, míg ilyen igazságtalanságokat kell elszenvednünk. És nem érezhetjük magunkat biztonságban, míg a törvény nem véd, hanem kiszolgáltat minket. Vajon az egyház hajója elérkezik majd a biztonságot, védelmet és menekülést jelentõ „szigetre”, mint a Pál apostolt szállító hajó? Bizonyára eljön majd a békesség és igazság országa, Isten országa, de addig nekünk Isten segítségét kérve küzdenünk kell az igazságért, töretlen reménységgel, hiszen „a reménység nem szégyenít meg” (Róma 5, 5), és a zsoltárossal együtt mondhatjuk, hogy „az igazság útját választottam: a Te ítéleteid forognak körülöttem!” (Zsolt 119,30). Magyar népünket valósággal kifosztották Trianon után. Szinte semmije nem maradt a kisebbségbe szorult népünknek, csak az ilyen szigetek, mint a templomok és az iskolák. Késõbb iskoláinkat is elrabolták. Mennyi küzdelem után kaptuk vissza jogos tulajdonunk töredékrészét! Már ahol volt, aki harcoljon érte, reménységgel és kitartással. Ahányszor otthon, Zilahon járok, bánatosan nézem az „õsi scholát”, a Wesselényi-kollégiumot, Ady iskoláját, amit még mindig mások bitorolnak. Hõsies idõszakként él emlékezetemben az az idõ, amikor újraindult épület, felszerelés és mindenféle anyagi fedezet nélkül a Zilahi Wesselényi Református Gimnázium. Képzeljétek el, kedves testvéreim, hogy egy álló esztendeig a zilahi templom kistermébe jártunk iskolába, mert nem volt egy iskola

sem a városban, amely befogadott volna minket! Arra pedig gondolni sem lehetett, hogy visszakapjuk az épületet, amely jár nekünk! De hittünk, és bíztunk Istenben, mert akkori tanáraink, lelkipásztoraink, és az iskolánkat többször meglátogató püspök bíztattak minket, hogy Isten megáldja majd buzgóságunkat! Hogy „lesz sziget!” Hogy lesz idõ, amikor mi is, mint más adófizetõ romániai állampolgárok gyermekei, napfényes, jól felszerelt tantermekben tanulhatunk! És szívünkbe vésték azt is, hogy ezért cselekednünk kell, nekünk is, szüleinknek is, gyülekezetünknek is. Mert Isten, aki Teremtõ Úr, cselekedhetne szolgák nélkül is, de a II. Helvét Hitvallás is így fogalmazza meg a Biblia bizonyságtételébõl merített igazságot: „Isten avégre, hogy magának egyházat gyûjtsön vagy szervezzen, s azt kormányozza és megtartsa, mindig felhasznált szolgákat, ma is felhasználja és a jövõben is fel fogja használni õket, amíg csak egyház lesz a földön”(XVIII). Ilyen szolga volt Pál apostol is, de ilyen lehetek én is, lehetsz te is, ha Isten akaratának a meghallója és a megcselekvõje tudsz lenni! Isten pedig mindenkor azt akarja, álljunk ki az igazság mellett, akár áldozatok árán is! Lám, Pál nem ijedt meg sem Félix helytartó, sem Agrippa király elõtt. Sõt azt mondta nekik: „Vallást teszek néked… úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindazokban, amik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. Ebben gyakorlom magam, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek elõtt mindenkor (Ap Csel 24, 16)”. Botránkozás nélkül való lelkiismeret! Csak akkor lehet ilyen lelkiismerete az embernek, ha nem követ el jogtalanságot! Milyen lelkiismerete lehet annak, aki szemléli a rácsok mögül vágyakozva nézõ szomorú gyermekszemeket, tudva azt, hogy õ a felelõs ezért? Milyen lelkiismerete lehet annak, aki az erkély mellvédje mögé bújva bujdosva filmezi a pályára bemerészkedõket? Vajon nyugodt-e az álmuk? Ezért mondom, hogy jó reménységben legyetek, mert a mi lelkiismeretünk tiszta. Nekünk nem kell felriadnunk álmunkból, hogy igazságtalanságot követtünk el. Sõt tudjuk azt, hogy bátor kiállásunk: bizonyságtétel, megtartó Istenünkrõl és hitünkrõl. Mert hisszük, hogy Istennek nem csak Pál apostolra volt gondja, hanem ma is van hatalma megszabadítani a Benne hívõket. Ezért hiszem azt, hogy ellenünk lehetnek a város önkényeskedõ urai, ellenünk lehet a gyermekcipõben topogó romániai demokrácia, ellenünk lehetnek a balkáni ravaszsággal megfogalmazott kétértelmû törvények. De ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Õ a mi bajvívónk, s ezért hálát adva neki, maradjunk „jó reménységben”, bátran és hûségesen kiállva az Igazság mellett. Ámen. WAGNER ERIK Elhangzott a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályáért folytatott engedetlenségi mozgalom Nagyvárad-Olasziban rendezett esti könyörgéses áhítatok sorozatában, 2007. február 1-jén.

7. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa 2007. február 2-i, rendkívüli ülésén kiemelt módon foglalkozott a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium jogtalanul elkobzott sportpályájának ügyével, és ennek tárgyában a következõket határozta el. 1. Igazgatótanács teljes támogatásáról biztosítja az Egyházkerület által a sportpálya visszaszerzése céljából indított békés egyházi-polgári engedetlenségi mozgalmat, és maga is csatlakozik ahhoz. A megmozdulás-sorozat részeképpen további intézkedéseket hoz annak folytatására nézve. 2. Az ügy jogos és méltányos megoldódása reményében, elõirányozza az engedetlenségi mozgalom meghatározatlan ideig való folytatását, a következõk szerint: – a figyelemfelkeltõ harangozás fokozatos kiterjesztése – a templomi vigília, napi imádságos zarándoklat, böjt és éhségsztrájk folytatása NagyváradOlasziban – a naponkénti könyörgéses esti áhítatok megtartása – további mérkõzések rendezése a lezárt sportpályán – – a vasárnapi imatüntetések folytatása – folyamatos sajtótájékoztatás az ügy fejleményeirõl.

KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA

Közlemény 3. A „Rácsok mögött“ elnevezésû mozgalom keretében Igazgatótanács programba iktat egy kiemelt, sajtóértekezletet (1), egy városi szintû közéleti-lakossági fórumot (2), valamint egy népes tüntetés megszervezését az olaszi református templom – a prefektúra – a városháza útvonalon, illetve helyszínein (3). 4. Igazgatótanács a következõ jogi és politikai lépések és intézkedések megtételét helyezi kilátásba a sportpálya visszaszerzése érdekében: a. A közigazgatási bírósághoz benyújtott kereset fenntartása; a pereskedés folytatása – ha szükséges, Strasbourgig elmenõen; b. A kormányzati hatóságok megkeresésével és a Bihar Megyei Prefektúra közremûködésével annak elérése, hogy a városi tanács vizsgálja felül a sportpálya elidegenítésére vonatkozó döntését; c. Szükség szerint – büntetõeljárás kezdeményezése a helyi bíróságon a városi tanács döntéshozatala során elkövetett visszaélések (félrevezetés, hamis adatközlés, okirat-hamisítás) ügyében;

Tiltakozó nyilatkozat

d. A római katolikus és a román görög katolikus egyházak segítségének megnyerése azáltal, hogy igényüket jelentik be a jelenleg a Sfânta Treime parókia birtokában lévõ, de eredetileg az õ tulajdonukat képezõ templomépület iránt; e. Memorandum szerkesztése és hazai, valamint külföldi politikai, egyházi fórumokra való eljuttatása a sportpálya jogtalan és diszkriminatív módon való eltulajdonítása tárgyában. 5. Végezetre Igazgatótanács tiltakozását fejezi ki a Lorántffy-gimnázium sportpályájának hatalmi erõvel való eltulajdonlása és rácsok mögé zárása ellen. Az ökuménia szellemében ismételten a Román Ortodox Egyházhoz fordul az egyházaink kapcsolatában is súlyos károkat okozó pályaügy testvéries rendezése érdekében. Tanácskozásuk befejezéseképpen, a helybéli hívek és a sajtó meghívott képviselõinek a jelenlétében, déli egy órakor az Igazgatótanács tagjai alkalmi istentiszteleten vettek részt, Isten segedelmét kérve az áldatlan helyzet békés rendezéséhez. Az áhítatot sajtóértekezlet követte. 2007. február 2. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ELNÖKSÉGE

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSÁNAK

Jegyzõkönyvi kivonat a Nagyvárad-õsi presbitérium határozata alapján A Nagyvárad-õsi Református Egyházközség Presbitériuma mélységesen elítéli a nagyváradi bíróság részrehajló határozatát a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályája ügyében. Ugyanakkor bejelenti csatlakozását a polgári engedetlenségi mozgalomhoz, visszautasítva minden olyan véleményt, amely ennek létjogát megkérdõjelezi, vagy a résztvevõket elmarasztalja. Jogorvoslatot! Presbitérium imádkozó szívvel kísérte figyelemmel az egyházkerület küzdelmét, és sajnálattal vette tudomásul, hogy ebben a küzdelemben üres ígéreteken kívül nem kapott támogatást a politikai hatalmat gyakorlók részérõl. Kifejezi testületünk azon felháborodását, hogy az egyre szigorodó iskolai követelmények között a református iskola gyermekeit megfosztják a testedzés lehetõségétõl, és az iskolát a már meglévõ és megkövetelt háttérintézményétõl. A diszkriminatív intézkedés nyomán joggal kérdezzük és feleletet várunk arra, hogy a ªaguna-iskolacsoport diákjainak hogyan lehetett tûzön-vízen megoldani minden iskolai problémájukat, amíg a Lorántffy-gimnáziumtól a készen lévõt is elvették. Nem kifogásoljuk, sõt támogatjuk az ortodox egyház emlékpark-építési szándékát, de annak méltó helyét nem egy tömbház hátsó udvarán, annak árnyékában (a jelenlegi sportpályánkon) képzeljük el. Jogorvoslatot követelünk egyházunk részére, és igazságot minden román állampolgár számára. Presbitérium elhatározza, hogy az egyházunkat ért méltatlan, igazságtalan és diszkriminatív bírósági határozatot megküldi testvérgyülekezeteinek, mint a Heinkenszandi Egyesített Egyháznak Hollandiába, a Csákvári Református Egyházközségnek Magyarországra, de villanypostán több száz gyülekezetnek külföldön és belföldön egyaránt. A kivonat hiteléül: BORDÁS IMRE GULYÁS OLGA fõgondnok gondnok. Nagyvárad, 2007. február 1-jén.

HATÁROZATA A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa sajnálattal vette tudomásul, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség csúcsvezetõsége folyamatosan elhárította a romániai magyar politikai és civil szervezetekkel való megegyezést közös erdélyi magyar európai parlamenti jelöltlista állítására nézve. A kialakult helyzetet figyelembe véve és nemzeti közösségünk európai képviseletének a fontossága tudatában, Igazgatótanács felkéri Tõkés László püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökét, hogy az õt támogató szervezetek kezdeményezésére induljon el független jelöltként a májusban sorra kerülõ európai parlamenti választásokon. Igazgatótanács cselekvõ módon kívánja támogatni püspökét a jelölési procedúrában, majd az azt követõ választásokon. Egyházkerületünknek elemi érdeke a keresztyén értékek és a magyar érdekek méltó képviselete a megváltozott európai viszonyok között. Igazgatótanács felkéri az Egyetemes Imahét ünnepi gyülekezeteit és a más istentiszteletek alkalmain megjelenõket, hogy hordozzák imádságaikban ezt a nemes ügyet. Igazgatótanács köszönetet mond az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Székely Nemzeti Tanácsnak, a Magyar Polgári Szövetségnek, a Magyar Polgári Egyesületnek, a Magyar Ifjúsági Tanácsnak és az Erdélyi Magyar Ifjaknak, amelyek közösen keresték meg püspökünket európai parlamenti képviselõjelöltként való indítása céljából. Amennyiben Tõkés László független jelöltként való indítása útjából valamennyi akadály elhárul, és püspökünk kész elfogadni jelöltetését, Igazgatótanács felhívással fordul gyülekezeteinkhez, a támogató szervezetekhez és a magyar szavazópolgárokhoz, hogy mielõbb gyûjtsék össze az ehhez szükséges aláírásokat.

Nagyvárad, 2007. február 2.

CSÛRY ISTVÁN lelkészi fõjegyzõ

TOLNAY ISTVÁN v. fõjegyzõ

8. OLDAL

„RÁCSOK MÖGÖTT” Felhívás és program A Királyhágómelléki Református Egyházkerület által szervezett békés egyházi-polgári engedetlenségi mozgalom „Rácsok mögött” elnevezéssel tovább folytatódik. Ezen a héten a napi áhítatok ökumenikus jelleget öltenek. Egyházunk hívei mellett külön is meghívjuk testvéregyházaink tagjait és a város magyar és nem magyar polgárait a minden nap délután 6 órakor kezdõdõ könyörgéses áhítatokra, melyek alkalmával más-más felekezetû lelkipásztorok végeznek szolgálatot. · Február 6-án délután 6 órakor fõtisztelendõ Tempfli József megyés püspök hirdeti Isten igéjét. · Február 7-én délután 6 órakor Csabay Árpád evangélikus lelkipásztor prédikál. A folytatásról idõben tájékoztatást nyújtunk. · Déli 12 órától naponként folytatódik a nagyvárad-olaszi templomban a böjtös és imádságos vigília, melyre mindenkit szeretettel várunk. A templom az esti áhítatig nyitva áll. · A napi figyelemfelkeltõ és lelkiismeretébresztõ harangozás déli 12 órától éjféi 12 óráig tart Nagyvárad-olasziban és a csatlakozó református gyülekezetekben. · Február 8-án, szerdán reggel 10 órakor sajtóértekezletre kerül sor az Egyházkerületi Székház Bolyai-termében. · Február 8-án, szerdán délután 4 órakor az erre jelentkezõ csapatok újabb körmérkõzésen vesznek részt a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályáján. Támogatóink részérõl újabb csapatok jelentkezését várjuk. · A heti eseménysorozat február 11-én, a vasárnap délelõtti, 10 órakor kezdõdõ istentiszteletet követõen imatüntetéssel zárul. · Február 14-én, szerdán délután 6 órakor közéleti-lakossági fórumot rendezünk székházunk dísztermében, amelyre ezúton is meghívunk minden érdeklõdõt, mindazokat, akik szívükön viselik a társadalmi igazságosság, a magyar nyelv és a felekezeti oktatás, illetve a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályájának ügyét. A fórumra meghívást nyernek egyházi- és közéletünk, valamint az illetékes hatóságok képviselõi, illetve az ügy szakemberei. Az 1989-es változások óta sok szó esik – többek között – a demokráciáról, a jogegyenlõségrõl, a kisebbségi jogokról, az egyházak szolgálatáról és hivatásáról, európai értékekrõl, a társadalmi megújulás szükségességérõl. Jó lenne, ha a demokratikus értékek tisztelete nem csak a szavak szintjén valósulna meg, hanem cselekvõ módon is minél többen kiállnánk fontos ügyeink és értékeink mellett. A Lorántffygimnázium sportpályája jogtalan elkobozásának konkrét esetében kiváló alkalom kínálkozik erre. 2007. február 5. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA

PARTIUMI KÖZLÖNY ORTODOX PÜSPÖKSÉG FÕTISZTELENDÕ ION MIHÃLÞAN PÜSPÖK ÚRNAK A VEZETÕTANÁCS TAGJAINAK NAGYVÁRAD

Fõtisztelendõ Püspök úr! Tisztelt Vezetõség! Már több rendben is megkereséssel fordultunk Önökhöz, tisztelettel kérve Egyházuk jótékony közbelépését a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája ügyében, melyet kivételezõ és méltánytalan módon elidegenítettek tõlünk és átjátszottak a Sfânta Treime ortodox parókia kezére. Úgy érezzük, hogy az egyházaink között mesterséges ellentétet gerjesztõ ügyet békés módon

meg lehetne oldani. Ehhez kérjük az Önök közvetítését. Most, amikor a nagyszebeni Európai Ökumenikus Nagygyûlésre készülünk, kár volna, hogy a pálya körüli konfliktus árnyékolja be testvéri kapcsolatainkat. Nemrég a magyarországi Gyulán vettünk részt közös ökumenikus istentiszteleten, ahol Sofronie püspök úr szívélyesen fogadott bennünket. Ebben a szellemben kérjük a nagyobbik Testvér segítségét és támogatását Iskolánk számára, a nevezett sportpálya ügyében. Annak reményében, hogy Önöknél – végre – meghallgatásra találunk, szeretettel küldjük testvéri jókívánságainkat: 2007. február 6. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

TILTAKOZÁS Több mint egy évtizedig tartó jogi és politikai küzdelem eredményeképpen, Egyházkerületünknek 2002-ben sikerült visszaszereznie a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium 1948-ban elállamosított épületét. 2003-ban, az épület visszaszolgáltatása alkalmával, Nagyvárad Önkormányzata, Petru Filip polgármester aláírásával ellátott hivatalos protokollumban biztosította iskolánkat a hozzá tartozó sportpálya használati jogáról. A pálya megelõzõleg a román tannyelvû Andrei ªaguna szakiskola használatában volt. Nagy megdöbbenésünkre, 2005 tavaszán a Városi Tanács a sportpályát az iskolával szomszédos román ortodox Sfânta Treime egyházközségnek adományozta – ezáltal megszegve elõzetes írásbeli egyezségünket. Az iskolánkat megrövidítõ és a román ortodoxokat favorizáló tanácsi határozat diszkriminatív és törvénytelen. Jogtalan és demokrácia-ellenes módon fosztja meg magyar református gyermekeinket a sportpályától – attól, amit az Andrei ªaguna iskola román diákjai számára biztosított. Minekutána másfél évi jogi és politikai erõfeszítéseink a többségi hatalom pártos önkénye és a román igazságszolgáltatás részrehajlása miatt eredménytelennek bizonyultak – 2007 januárjának végén Egyházkerületünk békés egyházipolgári engedetlenségi mozgalmat indított a sportpálya visszaszerzése érdekében. Ebben a törekvésünkben magunk mellett tudhatjuk a város kisebbségi egyházait, valamint jóakaratú magyar és nem magyar polgárait. A mai napon, „Rácsok mögött” elnevezésû engedetlenségi mozgalmunk keretében ifjúsági körmérkõzések megtartását tûztük ki az elbitorolt és rácsokkal lezárt sportpályán. Amikor azonban a mesterségesen emelt akadályokat eltávolítva, a pályára be akartunk jutni, a Poliþia tisztjeivel és kisebb csapatával találtuk szemben magunkat, akik erõvel és fenyegetéssel akadályozták meg a focimeccsek lejátszását. Amikor viszont a pályán található labdáink kihozatalát akartuk elérni, a rendõrség egy feketeruhás, síálarcos antiterrorista kommandót rendelt a helyszínre – a nyilvánvaló megfélemlítés szándékával. Háromnegyed órai huzavona és éles szóváltások nyomán, a tettlegességtõl tartva és a karhatalmi túlerõvel szembeni

konfliktus elõl kitérve, Egyházkerületünk jelen lévõ képviselõi és a mérkõzésre készülõ fiatalok békésen elvonultak. Egyik rendõrtiszt ezenközben rendõrségi idézõt nyújtott át Tõkés László püspöknek. Az eset kapcsán – egyebek mellett – a következõ kérdések vetõdnek fel: – A rendõrség milyen úton szerzett tudomást a készülõ focimeccsekrõl? Ki adta a rendõrség kezére ifjainkat? – A kivonuló egyenruhás és civil rendõrök miként tudtak behatolni a román ortodox egyházközség által zárva tartott sportpályára? – A Poliþia miért fogja egyoldalúan pártját az iskolánk sportpályáját bitorló ortodox egyháznak? – A rendõrség képviselõi milyen címen fenyegették büntetõ-eljárással Egyházunk békés képviselõit és ifjúságát? – Játszani vágyó, védtelen ifjainkkal szemben mi szükség volt az ijesztõ külsejû, felfegyverzett kommandósok erõdemonstrációjára? Tizenhét esztendõvel a Ceauºescu-féle kommunista rezsim bukása és egy hónappal Románia európai csatlakozása után határozottan tiltakozunk a kisebbségi magyar nemzeti közösségünket és református egyházunkat sújtó etnikai és vallási diszkrimináció ellen. Ugyanakkor iskolánk és ifjúságunk érdekében erélyesen követeljük a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium elidegenített sportpályájának a haladék nélküli visszaadását.

Nagyvárad, 2007. február 7.

TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok

9. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A NAGYVÁRADI EGYHÁZMEGYEI HATÓSÁG

KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA

NYILATKOZATA A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség testvéri együttérzéssel áll a Királyhágómelléki Református Egyházkerület immár több éve tartó harca mellett, amellyel szeretné visszaszerezni a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium számára az õket megilletõ sportpályát. Egy demokratikus országban elképzelhetetlen, hogy ennyi akadállyal és értetlenséggel kell szembetalálkoznia a jogos tulajdonosnak. A sportpálya tõszomszédságában van a katolikus egyház egykori tulajdonát képezõ Szent Brigitta-templom, amelyet most az ortodox egyház jogtalanul bitorol. 1693-ban építtette ezt a kis templomot elõdünk, Benkovich Ágoston váradi püspök, amely ma Sfânta Treime ortodox templomként mûködik. 1948ban a kommunista hatalom megszüntette a görög katolikus egyházat, amelynek Trianon után a római katolikus püspökség – csak használatra – átadta az általuk használt minden ingó és ingatlan vagyont, így ezt is „átvette“. Ezért pillanatnyilag még nem tisztázott a jogi helyzete a kápolnának, de természetes, hogy a közeljövõben mindent megteszünk annak érdekében, hogy visszaszerezhessük mi is jogos – immár több mint 300 éves – tulajdonunkat. Egyesülve az imádkozó, éhségsztrájkoló, tüntetõ református testvéreinkkel, követeljük, hogy minél elõbb igazságot szolgáltassanak az illetékesek, mert a régi római jog szerint is, mely mindig érvényes, „suum cuiqua“ (mindenkinek a magáét) vissza kell! – nem lehet – adni. És a 10 parancsolatról se feledkezzünk meg, a 7. parancs: NE LOPJ! (BIHARI NAPLÓ, 2007. február 6.)

Tiltakozó nyilatkozat A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Elnöksége, a Lelkészi Kar, és a Hívek közössége megkeseredett szívvel, döbbenten értesült arról, hogy õsi tanintézetünk, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium jogtalanul, diszkriminatív tanácsi határozattal elvett sportpályájának ügyében újabb felháborító fejlemény történt. Az a tény, hogy a szerdai rendõri fellépést, a gyermekeink megfélemlítését szolgáló kommandós akciót követõen a „Sfânta Treime“ román ortodox egyházközség ismételten feljelentést tett a hatóságoknál a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium 416 tanulójának érdekeit védelmezõ Tõkés László püspök ellen, egyértelmû bizonyítéka annak, hogy az ügy haszonélvezõi korántsem törekednek a konfliktus testvéri megoldására. A felfegyverzett álarcosok gyermekeink elleni „bevetése“ ugyanakkor a nyílt párbeszéden és a kölcsönös tiszteleten alapuló együttélés minden írott és íratlan szabályának felrúgását is jelenti. Ugyancsak sérelmesnek tartjuk, hogy egyházunk püspökét hétfõ reggelre beidézték a nagyváradi rendõrségre. Mindezekbõl kitûnik, hogy a nacionálkommunizmus módszerei tovább élnek és szelleme mindmáig kísért, hiszen a feljelentés egyik valószínûsíthetõ mögöttes szándéka lehet

Tõkés László püspöknek, a májusban sorra kerülõ európai parlamenti választásokon való elindulásának megakadályozása. Kettõs – nemzeti és felekezeti – kisebbségben élõ egyházunk vezetõiként emeljük fel ezúttal is szavunkat a diszkriminatív, és demokráciaellenes intézkedésekkel szemben, és igaz ügyünk támogatására kérjük országunk minden jóérzésû polgárát, továbbá a hazai és külföldi sajtóorgánumokat. Meggyõzõdésünk, hogy az igazság végül a kicsinyességek, a törvénytelenségek, a testvérietlen gesztusok és a hatalmi erõfitogtatás ellenére is gyõzedelmeskedni fog. Híveink többszázezres közösségében egy emberként kiállunk Tõkés László püspök és Iskolánk védelmében! Nagyvárad, 2007. február 9. CSÛRY ISTVÁN püspökhelyettes KOVÁCS ZOLTÁN egyházkerületi fõgondnok

A „Rácsok mögött” tiltakozó akció elsõ hetének eseménynaptára 2007. január 31–február 4.

JANUÁR 31., SZERDA 8.30 óra. A Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium reggeli áhítatán, a nagyvárad-olaszi templomban Csûry István püspökhelyettes bejelenti az elkobozott sportpálya miatti békés tiltakozó akciót. Sándor Lajos lelkipásztor lelkiismeret-ébresztõ böjtbe és éhségsztrájkba kezd. Naponta egyegy ifjú csatlakozik hozzá az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetébõl. A templom egész nap nyitva áll a tiltakozókkal közösséget vállalók elõtt. A bejáratnál aranykönyvet helyeznek el, ahová mindenki beírhatja javaslatait. Déli 12 órától estig minden órában megkondulnak a templom harangjai. 16.00 óra. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Magyar Ifjak, valamint a református tanintézmények (Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium, Partiumi Keresztény Egyetem) diákjainak focicsapatai behatolnak a pályára, rövid körmérkõzésre. A szomszédos ortodox parókia erkélyérõl titokban filmezik a behatolókat. A rendõrség is megjelenik, de – egyelõre – nem avatkozik közbe. 18.00 óra. Az olaszi templomban tartott esti áhítaton Sándor Lajos hirdeti Isten igéjét. Tõkés László püspök az áhítatot követõen ismerteti az eddigi eseményeket, és a tervezett további lépéseket.

FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK Délelõtt az ortodox egyház képviselõi acélhálót hegesztenek a sportpálya kerítésére, megakadályozva a további behatolás lehetõségét. Tõkés László püspök, Tolnay István fõjegyzõ és Antal János elõadó-tanácsos megbeszélést folytatnak Virgil Bercea görög katolikus püspökkel, aki támogatásáról biztosítja a református egyházat nemes küzdelmében. Az Egyházkerület vezetõsége Tempfli József római katolikus püspökhöz is levelet intéz a sportpálya ügyében. 18.00 óra. Az esti templomi áhítaton Wagner Erik püspöki titkár hirdeti az igét. A nap eseményeit és eredményeit Csûry István püspökhelyettes foglalja össze. Az esti áhítaton résztvevõk száma az elõzõ naphoz képest megkétszerezõdik. FEBRUÁR 2., PÉNTEK 8.30 óra. Az LZSG reggeli áhítatán Tõkés László püspök buzdítja az igével a diákságot és az iskola tanárait. Tolnay Tibor festõmûvész is éhségsztrájkba kezd. 10.00 óra. A KRE Igazgatótanácsa megkezdi rendkívüli munkaülését a Lorántffy Zsuzsanna Református Központban. Az Igazgatótanács határozatban fejezi ki tiltakozását az egyházat és az iskolát egyaránt érintõ jogtalanság ellen.

13.00 óra. Az Igazgatótanács tagjai áhítatot tartanak a templomban. Ezt követõen sajtótájékoztatón hozzák nyilvánosságra tiltakozásukat. 18.00 óra. Csomay Árpád egyházkerületi missziói elõadó igehirdetését követõen Csûry István ismerteti az Igazgatótanács határozatait. Gulyás Olga gondnok felolvassa a Nagyvárad-õsi Református Egyházközség csatlakozását a tiltakozó akcióhoz és a lelkiismeret-ébresztõ harangozáshoz. FEBRUÁR 3., SZOMBAT 18.00 óra. Az esti áhítaton a nagyvárad-olaszi templomban Veres-Kovács Attila lelkipásztor szolgál. Beszámol Sándor Lajos lelkipásztor egészségi állapotáról, aki immár három napja folytatja éhségsztrájkját. Vasárnapra tiltakozó akciót hirdetnek a sportpályánál a délelõtti istentiszteletet követõen. FEBRUÁR 4., VASÁRNAP „A LABDÁK NAPJA” 11.00 óra. A vasárnapi istentisztelet után a diákok, szüleik és tanáraik, valamint az istentiszteleten résztvevõk kíséretében a sportpályához vonulnak. A rácsokon minden diák átdob egy labdát, amire elõzõleg felírták nevüket. A grundot ellepi a 416 színes labda. Sándor Lajos lelkipásztor éhségsztrájkja véget ér.

10. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

TÁJÉKOZTATÁS a 2007. februári, nagyvárad-olaszi rendkívüli ökumenikus imahétrõl A Királyhágómelléki Református Egyházkerület által szervezett békés egyházi-polgári engedetlenségi mozgalom az elmúlt héten „Rácsok mögött” címszó alatt tovább folytatódott. Az eseménysorozat gerincét a nagyvárad-olaszi református templomban tartott rendkívüli ökumenikus imahét képezte, melynek keretében estérõl estére testvéregyházaink lelkipásztorai hirdették Isten Igéjét és szólaltak fel a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igaztalanul elorozott sportpályája ügyében. A könyörgéses áhítatok vendég-igehirdetõi – sorrendben – a következõk voltak: Február 6-án, kedden Tempfli József római katolikus megyés püspök szólt a város minden részérõl egybesereglett gyülekezethez. „A múlttal leszámolva, a jelenhez alkalmazkodva kellene a jövõt szebbé tennünk... Ne engedjük meg az igazságtalanságot!” – mondotta. Február 7-én, szerdán Csabay Árpád lelkipásztor az Evangélikus Egyház testvéri szolidaritását tolmácsolta. A Lorántffy-gimnázium egykori diákjaként arra biztatott, hogy „Isten elõtti alázattal – de nem megalázkodva” szálljunk síkra jogainkért, felekezeti iskoláink védelmében és érdekében. Február 8-án, csütörtökön Kovács Gyula prédikátor, a Romániai Magyar Baptista Szövetség alelnöke azon hitbeli meggyõzõdésérõl tett bizonyságot, hogy „az Úr idejében küldi a segítséget... Isten sohasem siet, és mégsem késik”. Február 9-én, pénteken Papp Gy. László unitárius lelkipásztor az egész ökumenikus imahét központi üzenetét foglalta össze, amikor kijelentette: „Csatlakozunk az igaz ügyhöz... Állást kell foglalnunk egyházaink és életünk igazsága mellett”. Február 10-én, szombaton az ökumenikus összefogás Florian Gui görög katolikus püspöki helynök szolgálata által román–magyar közösségvál-

lalássá szélesedett. Román nyelven megtartott beszédében az igehirdetõ – egyebek mellett – ezeket mondotta: „Nagyváradon több nemzetiség, többféle ember él együtt, és többféle templom van a városban, ez azonban nem akadályozhatja a békés együttélést, egymás kölcsönös megbecsülését”. „Atyám, tartsd meg õket a Te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” – idézte az alkalomhoz illõen Jézus fõpapi imáját (Jn. 17,11). A felekezeti és nyelvi korlátokat meghaladó krisztusi egység példás formában nyilvánult meg az egész hét folyamán. Ez az egység nem merült ki az ige- és imaközösségben, vagyis szavakban, hanem a közösen vállalt ügy képviseletében a cselekvõ összefogás alakját öltötte. A hét programja és eszmeisége tovább gazdagodott azáltal, hogy alkalomról alkalomra az egyes egyházak közösségei szolgáltak mûsorral a gyülekezetnek – köztük: a katolikus Szent László plébánia énekkara, a baptista teológiai hallgatók önkéntes csoportja és a nagyvárad-réti reformátusok Sztáray Mihály kórusa. A vendégeket és az egybegyûlteket estérõl estére Tõkés László püspök, Csûry István püspökhelyettes és Antal János elõadó-tanácsos köszöntötték, akik egyben a sajtó megjelent képviselõit is folyamatosan tájékoztatták a békés engedetlenségi megmozdulás-sorozat eseményeirõl, valamint a sportpályaügy legfrissebb fejleményeirõl. Ezenközben, a hét minden napján délidõtõl éjfélig óránként megszólalt az olaszi templom harangja, és tovább tartott az imádságos és böjtös vigília a sportpályáért, az Iskola ifjúságáért. Az egyházi-ökumenikus összefogás közéleti, jogi téren azáltal vált nyomatékossá, hogy a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség önálló Nyilatkozatban vállalt közösséget Egyházunkkal, illetve Iskolánkkal, melyben rámutatott, hogy a Sfânta Treime román ortodox egyházközség nemcsak a

sportpályát, de a használatában lévõ templomot is „jogtalanul bitorolja”. Az Egyházmegyei Hatóság egyben kijelenti, hogy: „a közeljövõben mindent megteszünk annak érdekében, hogy mi is visszaszerezhessük – immár 300 éves – jogos tulajdonunkat”. Tempfli József püspök mellett, megelõzõleg Virgil Bercea görög katolikus püspök is együttmûködési szándékát jelentette be az ortodoxok által bitorolt – volt – Szent Brigitta-templom visszaigénylése vonatkozásában. A rendkívüli ökumenikus imahetet sötéten beárnyékolta a Bihar megyei rendõrség brutális fellépése 2007. február 7-én, mikor is a román ortodox testvéregyház feljelentése nyomán, ifjúságunk futballjátékának a megakadályozása végett, terrorellenes kommandós különítményt rendeltek ki a sportpályára. Egyházkerületünk hite öntudatával és igazságával tiltakozott a romániai nacionálkommunista megfélemlítési módszerek ilyetén módon való, újbóli alkalmazása ellen. Ennek vonatkozásában hadd álljon itt egy sokatmondó beírás a nagyváradolaszi imaheti vigília Aranykönyvébõl: „Ma is hittel és reménységgel ülök be a templomba, hogy Isten hallgassa meg kérésünket, a kemény szívûeket pedig bírja jobb belátásra, hogy békés módon adják vissza gyermekeinknek a sportpályát. Képzeljék el, ha az õ gyermekeik lennének ilyen helyzetben. Ha keresztyéneknek tartják magukat, akkor nekik is meg kellene változniuk cselekedeteikben, és segíteniük kellene a kisebbeken, a szegényebbeken...” Úgy legyen! 2007. február 14. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ELNÖKSÉGE

SZEMELVÉNYEK a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának visszaszerzéséért folytatott polgári engedetlenségi mozgalom Aranykönyvébõl Nem az a bûn, ha segítünk embertársainkon, hanem ha segítség helyett, mindenben megakadályozva, megtiporják jogainkat. A mi Istenünk nem hagyott el eddig sem bennünket, ezután is segíteni fog. Meg fogja nyitni elöljáróink szívét, és gyermekeink meg fogják kapni jogaikat, a sportpályát. Elvégre egy olyan országban élünk, ahol minden embernek egyforma jogai vannak. IBOLYA Õseink nagy áldozatot hoztak sokszor a hazáért. Lépjünk nyomdokaikba mi is, tegyük meg, amit kell, amit lehet. NAGY ERZSÉBET Egy talpalatnyi földért folytatott harc talán furcsának tûnhet a „toleráns" 21. században, de ha tovább hátrálunk, nagyon rövid idõ múlva már nem lesz hová. Rajtunk múlik, hogy ez a harc jogos örökségünk visszaszerzésének elsõ lépése legyen: „Gyáva népnek nincs hazája!“ BARTA BÉLA

Hallgasd meg Uram, könyörgésem! Világosítsd meg az elborult elméjüket. Minden utcasorban épülnek a „román“ templomok a mi pénzünkön. Szégyen, hogy embertársaink egészségüket veszélyeztetik azért, ami a mienk. BÍRÓ ANNAMÁRIA Az igazságért, mint a földbe rejtett gyémántért sokat kell dolgozni, hogy a felszínre hozzuk. De tudom, hogy az Úristen a kitartó munkát elõbbutóbb sikerrel áldja meg. SZILÁGY PÉTER Nincs miért csodálkoznunk, hogy demarkációs vonalainkon kívül sátáni, ártó kezek rontják a magyart, amikor azokon belül is ez történik. Mivel sorsunk lassan azonossá válik; nem kellene végre összefognunk? Azt szeretném, ha Sándor tiszteletestõl Markó és sleppje venné át a „stafétát". De addig is gratulálok a kezdeményezõ ötletgazdának, és kitartást kívánok az utána jövõknek. SZEGHALMI LAJOS ZOLTÁN

„Bocsásd meg bûneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek.“ De ne adjuk fel magyarságunk alapvetõ jogait, ne engedjük, hogy elvegyék tõlünk azt a keveset is, amit visszakaptunk, Eleget szenvedtünk eddig is, mert elvették tõlünk Erdélyt, jogainkat, iskoláinkat. Ne engedjük, hogy ismét megalázzanak bennünket, ne engedjük, hogy elvegyék a sportpályát. SZABÓ ATTILA Kicsi fiammal sokat sétáltunk... Ez a mienk volt, mutattam rá a püspöki palotára. Ezt a reformátusok építették... most RMDSZ iroda... És így tovább. Kisfiam egyszer megkérdezte: Anyu itt minden a mienk volt? Hát igen, szinte minden! És most? Tisztelettel adózom nagyszerû püspökeinknek, papjainknak, akik harcolnak azért, hogy „minden“ a miénk lehessen. SZABÓ KATALIN Ma is hittel és reménységgel imádkozva ülök be a templomba, Isten hallgassa meg kérésünket, a (Folytatása a 11. oldalon)

11. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY kemény szívûeket pedig bírja jobb belátásra, hogy békés módon adják vissza gyermekeinknek a sportpályát. Képzeljék el, ha az Õ gyermekeik lennének ilyen helyzetben. Ha keresztényeknek tartják magukat, akkor nekik is meg kellene változniuk cselekedeteikben és segíteniük kellene a kisebbeken, a szegényebbeken. CZÉGÉNYI SÁNDORNÉ KENÉZ TÜNDE Büszke vagyok arra, hogy ilyen lelkipásztoraink vannak, mint Tõkés László püspök úr és Sándor Lajos. Amerre járok, büszkén említem, hogy nagyváradi vagyok és Tõkés László a püspököm. Imádkozom, hogy a Jóisten segítse meg õket és az ügyet, melyért harcolnak. Hajrá Magyarok! T. MAGDOLNA Fájó örömmel írom e pár sort ebbe az „Aranyalbumba“. Fájó örömmel, de elõször is fájón, mert nagy-nagy teher üli meg napjainkat, elnyomott életünket. Örömmel, mert jól esik tapasztalni református híveink együttérzését a Lorántffy Zsuzsanna iskolánk sportpályájáért vívott harcban. Ez több évtizedes elnyomatásunk harca is egyben. Egyházainktól elkobzott, elrabolt épületeink, gyermekeink jövõje, magyarságunk, fennmaradásunk küzdelmes napjait éljük. Isten áldása legyen küzdõ népünk életén, egyházainkon és vezetõin. Személyes köszönet – mint volt lorántffys – mindazoknak, akik tiszta szívvel, egyházunk iránti keresztyén szeretettel álltak Sándor Lajos nagytiszteletû úr éhségsztrájkja mellé. Most van ideje a szólásnak és reformátusságunk összefogásának. Isten óvja a magyar református életünket. Ezért is reménységgel hiszem, hogy éhségsztrájkunk, aminek én is részese vagyok, Isten segítségével eredményes lesz. Krisztusi hittel. TOLNAY TIBOR

MARKÓ BÉLA ELNÖK ÚRNAK ÉS A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÕVETSÉG CSÚCSVEZETÕSÉGÉNEK Tisztelt Markó Béla! Sütõ András temetése után váltottunk néhány csöndes szót a temetõ kapuja e1õtt. De amikor még lélegzetet is nehezen vesz az ember, nemigen tudtunk volna egymással társalogni. Abba azonban megegyeztünk, hogy rövid idõn belül le kellene ülnünk egy kétszemélyes asztalhoz, feltételek nélküli eszmecserére. Sajnos, az õsz kezdete óta nem találtunk erre idõt. Sõt, most is csak pársoros, nyílt levélben üzenhetek Neked. Baráti társaságunkban beszélgettünk Rólatok, és szóba kerültek a májusban esedékes európai parlamenti választások. És a jelenlévõk közül kettõnknek is eszébe jutott, jó alkalom lenne ez a választás arra, hogy a romániai magyarok szavazóerejét, súlyát Tõkés László püspök személyével megerõsítenétek, azaz, helyet biztosítanátok neki az RMDSZ-jelölt listáján. Azt állítja a dráma mûfajával foglalkozó irodalomtudomány, hogy tragédia ott van, ahol megoldhatatlan kérdések vannak. Ez a mi tapasztalatunk is. Európa is tele van hasonló gonddal, hát még Közép-Európa, és a körülötte fekvõ, küszködõ országok. Ilyen viszonyok között nem csupán türelmes és nem csupán. nemes alkukat keresõ politikusokra van szükségünk, hanem, akik a kockázatokat is vállalják. Tõkés László temesvári szerepe, helytállása a romániai románok és a romániai magyarok történelmének is kitörölhetetlen eseménye. Bizonyára ismered Babits Mihály tanulmányát a magyar jellemrõl. Megrázóan kritikus, de újra és újra el kell ismételnünk: Jellemzõ, hogy a magyar tragikus hõsök bûne legtöbbször nem a cselekedet, hanem a mulasztás.

Sorsdöntõ, nehéz esztendõk következnek idehaza nálunk is és odahaza Nálatok is. Érdemes gyakran elismételni ezt a babitsi gondolatot. Arra kérlek, hogy ezt a barátaim aláírásával is támogatott levelet fogadjátok jólélekkel, és döntésetekben ne feledkezzetek el róla. Téged és munkatársaidat õszinte köszönt, 2007. február 15-én CSOÓRI SÁNDOR DR. MÁDL FERENC volt köztársasági elnök MÁDL DALMA DR. VIZI E. SZILVESZTER agykutató, az MTA elnöke DR. ÁDÁM VERONIKA akadémikus, a SOTE rektor-helyettese DR. MARTONYI JÁNOS egyetemi professzor, volt külügyminiszter POZSGAY IMRE egyetemi professzor ILLYÉS MÁRIA mûvészettörténész KODOLÁNYI GYULA író DR. KISIDA ELEK orvosprofesszor LEZSÁK SÁNDOR, az Országgyûlés alelnöke MELOCCO MIKLÓS szobrászmûvész DR. SZÛRÖS MÁTYÁS volt köztársasági elnök DR. FÜR LAJOS egyetemi professzor, volt honvédelmi miniszter DR. BÁRDI LÁSZLÓ egyetemi tanár, Ázsia-kutató TORNAI JÓZSEF író GYURKOVICS TIBOR író DR. BÁBEL BALÁZS Kecskemét-kalocsai római katolikus érsek DR. HALZL JÓZSEF mérnök

AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ELNÖKSÉGÉNEK ÉS ESPERESEK KOLLÉGIUMÁNAK

FELHÍVÁSA AZ SZKT TAGJAIHOZ Az Erdélyi Református Egyházkerület mindig kiállt a romániai magyarság egysége mellett és ugyanilyen fontosnak tartotta a parlamenti és helyi önkormányzatokban való képviseletet. Felhívásainkban népünket a választáson való részvételre buzdítottuk, hiszen fontos volt az 5%-os bejutási küszöb elérése. Most lehetõség nyílt arra, hogy új párt alakítása nélkül, az RMDSZ, a romániai magyarság egészét közös listán képviselje, de érdekképviseletünk nem élt a felkínált lehetõséggel. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a törékeny egység ismét veszélybe került és a fennálló helyzet azzal fenyeget, hogy egyetlen képviselõnk sem fog bejutni az EU-parlamentbe. Az erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek Kollégiuma, Istentõl kapott megbízatása alapján, azzal a határozott kéréssel fordul az SZKT tagjaihoz, hogy találják meg a közös lista állításának lehetõségét, és a független jelöltet tegyék a biztosan befutó második helyre. Meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy Tõkés László is méltó képviselõje lenne az erdélyi magyarságnak az EU-parlamentben. Szívesen szavaznánk az egységes listára. Az összefogás lehetõvé tenné akár egy harmadik képviselõ bejutását is. Ha az SZKT tagjai a történelmi pillanatot nem ismerik fel, egységkeresõ szándékunkat figyelmen kívül hagyják, akkor az elnökség a független jelölt támogatására fogja buzdítani egyházkerületünk tagjait. Pál apostol efézusbeliekhez írt levelének szavaival kívánunk a SZKT szombati ülésén megjelenteknek bölcsességet döntésük meghozatalához,

mert Jézus Krisztus „a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (2,14). Kolozsvár, 2007. február 15. DR. PAP GÉZA püspök

TONK ISTVÁN fõgondnok

KATÓ BÉLA fõjegyzõ ANTAL ZOLTÁN esperes (Székelyudvarhelyi) BÁRÓCZ HUBA esperes (Nagyenyedi) BIBZA ISTVÁN esperes (Kolozsvár-Külsõ) CSALÓKA ZOLTÁN esperes (Küküllõi) DÉNES CSABA esperes (Sepsi) FERENCZ LÁSZLÓ esperes (Kalotaszegi) GÁLL SÁNDOR esperes (Hunyadi) GUDOR LAJOS esperes (Dési) KÁNTOR ATTILA-BÉLA esperes (Maros-Mezõségi) MIHÁLY LAJOS esperes (Tordai) NAGY KÁROLY esperes (Erdõvidéki) OLÁH JÓZSEF esperes (Kolozsvári) ÖTVÖS JÓZSEF esperes (Marosi) SZÁSZ ATTILA esperes (Görgényi) SZEGEDI LÁSZLÓ esperes (Brassói) SZÕCS LÁSZLÓ esperes (Kézdi-Orbai)

12. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSÁNAK

HATÁROZATA A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa sajnálattal vette tudomásul, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség csúcsvezetõsége folyamatosan elhárította a romániai magyar politikai és civil szervezetekkel való megegyezést közös erdélyi magyar európai parlamenti jelöltlista állítására nézve. A kialakult helyzetet figyelembe véve és nemzeti közösségünk európai képviseletének a fontossága tudatában, Igazgatótanács felkéri Tõkés László püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökét, hogy az õt támogató szervezetek kezdeményezésére induljon el független jelöltként a má-jusban sorra kerülõ európai parlamenti választásokon. Igazgatótanács cselekvõ módon kívánja támogatni püspökét a jelölési procedúrában, majd az azt követõ választásokon. Egyházkerületünknek elemi érdeke a keresztyén értékek és a magyar érdekek méltó képviselete a megváltozott európai viszonyok között. Igazgatótanács felkéri az Egyetemes Imahét ünnepi gyülekezeteit és a más istentiszteletek alkalmain megjelenõket, hogy hordozzák imádságaikban ezt a nemes ügyet. Igazgatótanács köszönetet mond az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Székely Nemzeti Tanácsnak, a Magyar Polgári Szövetségnek, a Magyar Polgári Egyesületnek, a Magyar Ifjúsági Tanácsnak és az Erdélyi Magyar Ifjaknak, amelyek közösen keresték meg püspökünket európai parlamenti képviselõjelöltként való indítása céljából. Amennyiben Tõkés László független jelöltként való indítása útjából valamennyi akadály elhárul, és püspökünk kész elfogadni jelöltetését, Igazgatótanács felhívással fordul gyülekezeteinkhez, a támogató szervezetekhez és a magyar szavazópolgárokhoz, hogy mielõbb gyûjtsék össze az ehhez szükséges aláírásokat. Nagyvárad, 2007. február 2. CSÛRY ISTVÁN lelkészi fõjegyzõ

KÖZLEMÉNY Mélységes megdöbbenéssel szereztem tudomást arról, hogy egyes erdélyi megyékben és településeken az RMDSZ egyes vezetõ képviselõi anyagi és lélektani nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel igyekeznek aláírásra és aláírásgyûjtésre bírni egyházaink híveit és polgártársainkat, az európai parlamenti képviselõjelölés vonatkozásában. Egyházkerületünk nevében ezúton is szabad véleménynyilvánításra és szabad lelkiismerettel történõ aláírásra buzdítom református népünket – ezzel együtt pedig az RMDSZ részérõl is ugyanezt a magatartást tartom elvárhatónak. Egy igazi demokráciában a szabad választás – és aláírás – jogát senki sem vitathatja el. Másfelõl, ha az ország törvényei független európai parlamenti képviselõjelöltek indulásának a jogát biztosítják – ezt a demokratikus jogot senkinek, egyetlen pártnak sincs joga megkérdõjelezni vagy éppenséggel „szankcionálni”. Az elõbbiek fényében úgy ítélem, hogy a Kolozs megyei RMDSZ durván megsérti a demokratikus normákat és a lelkiismereti szabadságot, amikor is Pop Sándor és Péntek László egeresi tanácsosokat az RMDSZ-lista javára való aláírásgyûjtésre próbálja kényszeríteni, ellenkezõ esetben etikai bizottsági eljárással és az RMDSZ-bõl való kizárással fenyegetve meg õket. Mint kolozsvári RMDSZ-tag ezúton tiltakozom a Kolozs megyei RMDSZ pártos, önkényes és méltánytalan magatartása ellen. Ugyanakkor bejelentem, hogy tiltakozásképpen – úgy is, mint független európai parlamenti képviselõjelölt – kilépek a kolozsvári RMDSZ-szervezetbõl, és átigazolásomat kérem abba a temesvári RMDSZ-szervezetbe, amely az idõk folyamán mindig nyitottságával tûnt ki, a szövetség gyakori pártos elhajlásaival és torzulásaival szemben. Nagyvárad, 2007. február 16.

TOLNAY ISTVÁN v. fõjegyzõ

TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének

NYÍLT LEVELE Markó Béla Elnök Úrhoz Tisztelt Elnök Úr! Az RMDSZ sajtótájékoztatása révén értesültünk arról, hogy Elnök Úr kijelentette a következõket: „következetlenségre, és a bölcsesség hiányára utal az, hogy egy 2003 áprilisában keltezett levélben, Pap Géza református püspök – a mostani álláspontjával szöges ellentétben – megtiltotta a református papoknak a politikai szerepvállalást, azzal az indokkal, hogy a lelkipásztor mindenkoron „fölötte kell maradjon a politikai viszályoknak és az áldatlan megosztásnak“. Akkoriban a püspök úgy vélte, a papok politikai szerepvállalása „nem felelne meg a lelkipásztori hivatásnak: megrontaná a hívõkkel való viszonyát, politikailag megosztaná a gyülekezetet, és veszélyeztetné a református gyülekezet egységét“. Az alábbiakban tudomására hozzuk a 7-2003 sz. 2003. április 8-án kelt igazgatótanácsi határozatot, melyet az Elnök úr megcsonkítva és a szövegkörnyezetbõl kiragadva idéz: „Az Igazgatótanács a Kánon I. fõrésze 36. §-ának rendelkezéseit szem elõtt tartva bátorítja a lelkipásztorokat, hogy hûséggel végezzék

közéleti feladataikat, nem feledve, hogy a közélet minden területe Isten igéjének ítélete alatt áll. Éppen ezért a lelkipásztor személye és az általa hirdetett ige maradjon fölötte a közéletben uralkodó politikai viszályoknak és az áldatlan megosztásnak. Ha a lelkipásztor aktívan részt venne a pártpolitikai csatározásokban, akkor ez nem felelne meg lelkipásztori hivatásának: akadályozná hivatalos teendõi végzésében, megrontaná a hívõkkel való viszonyát, politikailag megosztaná a gyülekezetet és veszélyeztetné a református gyülekezet egységét. Az Igazgatótanács a fentiek alapján, hivatkozással a Kánon I. fõrésze 36. §-a c. pontjának 3. bekezdésére megtiltja a lelkipásztoroknak, hogy akár politikai párt, politikai szervezet vagy politikai jellegû érdekvédelmi szövetség tagjaként, akár független jelöltként helyi, megyei vagy országos szervezetben, választott tisztségviselõként, vagy fizetett tisztviselõként feladatot végezzenek. Jelen igazgatótanácsi határozat, megjelenése idõpontjában hatályba lép. Az a lelkipásztor, akit e határozat hatályba lépése elõtt választottak politikai

tisztségébe, mandátumát a választási idõszak végéig megtarthatja, de új megbízatást nem vállalhat. Ha mégis vállal tisztségviselõi vagy tisztviselõi, megbízást valamely fent említett testületben, le kell mondania lelkipásztori szolgálatáról, és lelkészi jellegének fenntartása érdekében a kánon II. fõrészének 8. §-a értelmében kell eljárnia. Jelen határozat végrehajtásával az Igazgatótanács az egyházmegyei tanácsokat bízza meg.“ Mindebbõl mindenki számára nyilvánvalóak lehetnek a következõk: 1. 1. Az idézetben nem az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének különvéleményérõl van szó, hanem az Egyházkerület Igazgatótanácsának határozatáról. 2. 2. A határozat nem tiltja meg a politikai véleménynyilvánítást a lelkipásztoroknak, hanem éppen bátorítja õket közéleti feladataik hûséges végzésére. 3. 3. A határozat egyértelmûen különbséget tesz a pártpolitizálás és a politizálás, avagy a közéletben történõ aktív részvétel között. A pártpolitikai tisztségekért való csatározásokat károsnak, a közélet kihívásaiban való véleménynyilvánítást szükségesnek tartja. 4. 4. A határozat a politikai szerepvállalás fogalmát pontosan körülírja. Azt tiltja, hogy a lelkipásztorok politikai pártban, vagy politikai színezetû érdekszövetségben, a helyi, megyei, vagy országos szervezetben választott tisztségviselõi, vagy fizetett tisztviselõi funkciót töltsenek be. Ez azt jelenti, hogy a lelkipásztor párttag lehet, de nem lehet pártaktivista, vagy a párt által fizetett alkalmazott, mert két úrnak nem lehet szolgálni. 5. 5. A határozat megengedi az aktív politikai szerepvállalást, azzal a feltétellel, ha a lelkipásztor megválasztása esetén szünetelteti lelkészi szolgálatát. 6. 6. Jelen határozatot az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa hozta, a királyhágómelléki egyházkerületben ez a határozat nincs érvényben. Mindezek alapján annak a meggyõzõdésünknek adunk hangot, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület elnökségének és esperesi Kollégiumának a vitatott Felhívásban közölt álláspontja nem mond ellent az Igazgatótanács idézett 7-2003-as határozatának és azzal a kéréssel fordulunk elnök úrhoz, hogy mielõtt következetlenséggel és bölcsesség hiányával vádolná meg saját református egyházának tisztségviselõit, tájékozódjon pontosabban egyházkerületünk határozatairól, és politikai érdekbõl ne tévessze meg kiragadott idézetekkel az egyházkerületünkhöz tartozó választópolgárokat. Ugyanezen a sajtótájékoztatón Elnök Úr kifejtette, hogy „egyetért azokkal, akik felteszik a kérdést: mi lenne, ha az RMDSZ próbálná megmondani és kikényszeríteni, hogy ki legyen a püspök vagy más egyházi vezetõ az egyik-másik református egyházkerületben.“ Elnök Úr megfeledkezik arról, hogy bár református egyháztag, az Erdélyi Református Egyházkerület Közgyûlésének nem tagja, így lehetõsége sincs arra, hogy a püspök személye mellett, vagy akár ellene szavazzon, ezzel szemben egyházkerületünk minden nagykorú tagja szavazattal bír az EU-parlamenti választásokon. Ezek után el sem tudjuk képzelni, mire utalhatott Elnök Úr, amikor egyetértett azokkal, akik felvetették az egyházkerületi választások befolyásolásának, ill. „kikényszerítésének“ gondolatát. Merjük remélni, hogy nem a politikában szokványos eszközök bevetésére célzott. Biztosítani szeretnénk Elnök Urat, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége nem fog beleszólni a márciusban esedékes RMDSZ-tisztújításba, de amennyiben Elnök Úr következetes maradna elõzõ kijelentéseihez és nemcsak az EU-parlamenti választások esetében, de az RMDSZ csúcsvezetésének megválasztásában is a fiatalítást és az erkölcsi megtisztulást szorgalmazná, azzal messzemenõen egyetértenénk. Kolozsvár, 2007. február 19. Tisztelettel: DR. PAP GÉZA püspök

TONK ISTVÁN egyházkerületi fõgondnok

PARTIUMI KÖZLÖNY

KÖZLEMÉNY az egyházügyi törvény tárgyában · A Református Egyház viszonylatában a törvény nem hoz semmi új pozitívumot, nem jelent érdemi elõrelépést. · A nyelvhasználat terén kifejezetten visszalépést is jelent, ugyanis a kommunista rezsim alatt a könyvvitelt is magyar nyelven vezették a református gyülekezetek, míg a jelenlegi rendelkezések értelmében, a könyvvitelt román nyelven kell végezniük. · Az egyházi alkalmazottak bérezéséhez az állam csak támogatással, ún. kongruával járul hozzá, akárcsak eddig. · Az építkezési, felújítási munkálatokra nyújtott támogatás politikája sem változott, a lélekszám számszerûségi elve az irányadó továbbra is. · Nem állítja helyre a teljes értékû, önálló és autonóm felekezeti oktatást. Az állami oktatásba be nem épült felekezeti iskolák fenntartása kimondottan az egyházakra hárul, az állam esetleg részleges támogatást nyújthat számukra. · Nem orvosolja a görög katolikus egyház vagyoni ügyeit, úgymint a templomaik visszaszolgáltatását. Nagyvárad, 2007. február 8. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA

HÍREK Evangélikus lelkész a szlovén eurón A kétmilliós Szlovéniában 50 000 protestáns él, akik java része az evangélikus egyházhoz tartozik. A lakosságnak 82 %-a római katolikus. Január 1-jétõl az 1 eurós érme hátoldalán a lutheránus szlovénnek, Primus Tubernek a portréja látható. Neki köszönheti az ország nemzeti identitását, ugyanis õ teremtette meg a szlovén írott nyelvet. A szlovén reformátor 1508ban született Ljubljanában. Luther és Zwingli munkáinak a tanulmányozása nyomán jutott protestáns hitre. Kemptenben kezdte el a Bibliát anyanyelvére, a szlovénre fordítani, de fordított horvát nyelvre is. Az õ traktátusai, levelei, énekei és egyházjogi írásai alkotják a 16. század horvát nyelvû protestáns irodalmat. Az õ hatásának tudható be, hogy a délszláv népek közül a horvátok és a szlovénok áttértek a latin betûs írásra.

13. OLDAL

KÖNYVSZEMLE

Történelmi tudósítás a peremvidékrõl Örvendetesen szaporodnak a vidéki településekrõl megjelenõ monográfiák. Ez mindenekelõtt a Partiumi Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság kitartó és tevékeny közremûködésének köszönhetõ, amely szervezett keretek között az anyagi források elõteremtésével pártfogolja e történelmi munkák kiadását, s fennállása óta immár több mint félszáz kötetet jelentetett meg a Partiumi füzetek sorozatban. De betudható egyes közigazgatási, egyházi és civil szervezetek pénzügyi támogatásának is. Legutóbb Bihar megye egyik õsi magyar települése, Nagyszántó története jelent meg az OffsetPrint Nyomda kiadásában. Szerzõje Kupán Árpád történész, ny. tanár, aki maga is tevékeny tagja a fenn említett partiumi mûemlékvédõ bizottságnak, e bizottság Bihar megyei területi elnöke. A mû címe: Õsi magyar falu a peremvidéken. Nagyszántó története. A könyv Bors község Polgármesteri Hivatala, személyesen Bátori Géza polgármester és a Nagyszántói Református Egyházközség támogatásával látott napvilágot. Mint a szerzõ a bemutatón elmondta, SzatmáriGergely Elemér helyi lelkipásztor kérte meg és buzdította Nagyszántó történetének feldolgozására és sajtó alá rendezésére. Mintegy kétévi aprólékos, beható kutatómunka eredménye. Nem volt könnyû dolga a szerzõnek, hiszen a falu, az egyházközség és az iskola levéltára a történelem viszontagságai közepette igencsak megritkult és szétszóródott, az impérium- és rendeszerváltással, a háborukkal járó felfordulás egy kis falu közösségét, annak írásos dokumentumait is alaposan megbolygatta. A helyi irattáron, Nagyváradon, Debrecenben, egészen a budapesti Levéltáron át kellett a szerzõnek kutatnia, hogy összeálljon ez a monográfia. Kupán Árpád nagyszerûen oldotta meg feladatát. Beható kutató tevékenységgel elsõsorban a falu történetére, egyházi élete, oktatási rendszere életben tartásának bemutatására összpontosított, annak a történelmi valóságnak a tükrözésére, mely nehéz, sokszor lehetetlen körülmények között is századokon át éltette ezt a közösséget. Ezt a megtartó erõt sikerült a szerzõnek felszínre hoznia, a mai utódok okulására, a példás helytállás átvételére és továbbadására, a jelen és a jövõ építésének sarkallására. Megtudjuk a könyvbõl, hogy a település elsõ írásos említésétõl 1219-tõl Nagyszántó századokon át állta a történelem viharait. A 15. században véglegesen jobbágyfalu lett, de kimaradt a nagy társadalmi összeütközésekbõl, az 1437–38. évi bábolnai felkelésbõl, az 1514-es Dózsa György vezette parasztháborúból, ám Mohács után ez a vidék is megsínylette a török elõretörést, mégis Várad és vidéke történetében a 16. század közepén felemelkedés következett. Itt is végigszántott a vallási reformáció, s Nagyszántó is felvette a protestáns hitet. Ismét jött a hullámvölgy. A 16–17. század fordulóján nehéz évek következtek; a tizenötéves háború Váradot és a környezõ falvakat is alaposan megviselte. Majd következett a török uralom, s a 17. század végére számos Bihar megyei falu elnéptelenedett. Erre a sorsra jutott Nagy- és Kisszántó is. A két falu újratelepítése a 18. század második felére tehetõ. Mária Terézia úrbér rendelete (1769) után a társadalmi békét, rendezett viszonyokat biztosító viszonyok következtében a 19. század elsõ felében gazdaságilag megerõsödtek a bihari falvak. Ez Nagy- és Kisszántón is meglátszott. A lakosság száma lassan növekedett. Ilyen körülmények között köszöntött rá e vidékre is az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. A lakosság örömmel és lelkesedéssel fogadta az elsõ felelõs magyar kormány megalakulását, az országgyûlés által elfoga-

dott törvényeket az úrbéri viszonyok rendezésérõl, a jobbágyfelszabadításról, és a földhöz juttatásról, a robot, a dézsma eltörlésérõl, a vallási és jogegyenlõségrõl. Nagyszántó is bekapcsolódott a forradalmi eseményekbe. Érdekes részleteket olvashatunk errõl. Az 1849-es év tragédiáját, annak Bihar megyei eseményeit, nagyszántói közjátékát szemléletesen idézi a szerzõ. Ezt a tragédiát az utolsó hónapokban elterjedt kolera járvány is fokozta, mely Nagyszántón is sok áldozatot szedett. A könyv ezután végigvezeti az olvasót az önkényuralom, majd a kiegyezés korszakának helyi eseményein. Képet kapunk a 19–20. század fordulója gazdasági helyzetérõl. Míg a közeli Nagyváradon lendületes fejlõdést, a tõkés gazdálkodás megalapozását, iparosítást a kereskedelem, a szállítás és a közlekedés, a bankélet korszerûsödését hozta ez az idõszak, addig Nagyszántón megállt az élet, semmi lényeges nem történt. Az 1850-es évekbõl létezõ pár birtok tovább tagolódott, így nem rendelkezett kellõ anyagi erõvel a korszerûsítéshez, a kis- és középparaszti gazdaságok pedig jóformán csak a megélhetést biztosították a családok számára. A millennium itt csendben, látványosság nélkül telt el. 1911-ben átadták a nagyvárad–debreceni vasútvonalat, amely Nagyszántót is érintette. S ez bizonyos reményeket csillantott fel a falu számára. Ám az elsõ világháború elseperte ezeket a reményeket. A háború befejezése után az új országhatár a vasútvonalat Nagyszántó és Nagykereki között vágta el, a határforgalom megszûnt, a határszakaszon a vágányt felszedték. Nagyszántó új impérium, Románia fennhatósága alá került, határszéli település lett, elszakították, mesterségesen országhatárral választották el, azoktól a szomszédos településektõl, amellyel eddig állandó kapcsolatban állott, így Biharkeresztestõl, amely járásközpont volt, vagy Nagykerekitõl, amellyel közös határa volt. 1940 szeptemberében a második bécsi döntéssel Nagyszántón is visszatért a „a kis magyar világ”, ám csak egy történelmi pillanatra. Az 40-es évek végétõl pedig itt is „beköszöntöttek” a népi demokrácia és a szocializmus évei. Végrehajtották a földreformot, amely megszüntette a földbirtokos osztályt. Elvették az egyház földtulajdonát, majd államosították az egyház iskoláját. Különben lebilincselõ részleteket olvashatunk Nagyszántó lakosságának küzdelmérõl templomáért és iskolájáért. A történelem folyamán ez a település szívén viselte egyháza sorsát. A templomát 1770-ben építette, s nagy nehézségek árán tartotta fenn, bõvítette, jelenleg renoválják. Iskoláját is mindvégig mûködtette, hogy 150 éven át nehézségektõl és kudarcoktól sem mentesen betöltötthesse felbecsülhetetlen szerepét az új nemzedék oktatásában, nevelésében. Tanulságos fejezet szól a könyv végén a község népesedési és nemzetiségtörténeti adatairól. Ebbõl csupán az 1992-es népszámlálás adatait idézzük: Bors község (idetartozik Nagyszántó is) összlakossága 3285 fõ, ebbõl 151 román, 3127 magyar, 1 német, 1 szlovák, 5 roma. Egy tanulmány szerzõi megállapítják: ha nem következik be változás a lakosság csökkenésének korlátozásában, akkor az elöregedés továbbra is növekedni fog, ami e települések esetében még gyorsabb folyamat és még a falvak kihalásához is vezethet, ennek elsõ jelei már tapasztalhatóak, sajnos már Nagyszántó esetében is. Ez a könyv mégsem erre a folyamatra helyezi a hangsúlyt. Célja reményt fakasztani a mai nemzedékbe, a múlt bemutatásával. Ez a legmesszemenõbben sikerült a szerzõnek. MIHÁLKA ZOLTÁN

14. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Tanár úr, kérem... In memoriam Kovács Péter Üresnek tûnnek a szavak, keserûnek az ima fohászai, ha egy eltávozott jó barát halálhírét kell mondatokba önteni. Kovács Péter igazi tanár volt, ezt mindenképpen, sõt mindenekelõtt le kell szögezni, egy olyan tanár, aki nemcsak élte, de megélte küldetését, s tette ezt mindhalálig, utolsó percig állt a katedra dobogóján, mígnem a sokáig titokban tartott gyilkos kór le nem taszította õt arról a helyrõl, mely az életét jelentette. Rohanó életünkben néha felhívott, vagy ritkán felugrott egy teára. Emlékszem, mindig a diákokkal kezdte, szeretett tanítványaival, s ki nem fogyott abból, hogy az õ „csipikéi“ – ahogy a diákjait nevezte – miként értettek meg egy regényt, egy verset, mit tettek ezen meg azon az órán. Mert fontos volt neki, mindennél fontosabb, hogy azok a váradi magyar diákok, akiket bevezetett az irodalom titkaiba, megértsék Kosztolányi Édes Annáját, Ady gyönyörû vívódásait, József Attila szent õrületét. Néha megmosolyogtuk a tanár urat kedves megszállottsága miatt, de õ ezt mindig bóknak vette s büszke volt rá, miként arra is, hogy minden lorántffys gólyabálon róla adták elõ a legfrappánsabb paródiákat a diákok. Nehéz elhinni, hogy Kovács tanár úr most már soha többé nem ugrik fel egy teára, hogy elmesélje a „csipikék“ kalandjait, hogy eldicsekedjen tehetséges tanítványai sikerével. Tanár úr, emlékezni fogunk rád, nemcsak mi, barátaid, kollégáid, hanem az a sok száz magyar diák is itt, Nagyváradon, akik tõled tanultak nemcsak irodalmat, de emberséget is. Isten katedrájára kerültél, az emlékek szentségébe. Nyugodj békében a Nagy Kicsengetésig! SZÕKE MÁRIA

„Küzdöttél, de már nem lehetett, a csendben halljuk hangodat, a csillagok fényénél látjuk mosolygó arcodat. Búcsúzni akartál, de nem volt annyi idõd, mert lassan, csendesen elfogyott az erõd. Szomorú tekintet volt a két szemedben, néhány perc múlva a szíved is megpihent. Lecsukódó szemmel elnémult az ajkad, vidám kedves mosolyt nem láttunk majd rajtad. Az élet csendben megy tovább, de a fájó emlék elkísér az életen át.“ Szomorú szívvel búcsúznak a „Mákvirágok“ (volt XII. B osztály)

KOVÁCS PÉTERTÕL, a legjobb osztályfõnöktõl és magyartanártól. Isten nyugosztalja a tanár urat, mi mindig gondolni fogunk önre!

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az Õ megjelenését.“ (2 Tim 4,7-8) Mélységes bánatukra Isten megbékéltetõ vigasztalását kérve felesége, testvére, gyermekei, unokái tudatják, hogy

ILLÉS LAJOS a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével kitüntetett, Kossuth-díjas zeneszerzõ, az Illés zenekar névadóalapító vezetõje, a kisoroszi református gyülekezet kántora Isten kegyelmes végzése szerint 2007. január 29-én, 65 éves korában hazatért Urához. Isten ígéreteinek bizonyosságában, a feltámadás hitével 2007. február 9-én 15 órakor, a Fiumei úti sírkert (Kerepesi úti temetõ, VIII. ker., Fiumei út 16.) ravatalozójából kísérjük nyughelyére a református egyház szertartása szerint TÕKÉS LÁSZLÓ királyhágómelléki református püspök szolgálatával. Gyászolják: felesége: Makkai Lila, testvére: Károly és felesége Mária, gyermekei: Dávid, Áron és felesége Rita, Bence; unokái: Kisanna, Luca, Bora, Árpád, Benjámin, Sára, az Illés zenekar tagjai: Bródy János, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs. „S mikor völgyünkre tört az áradat, s már hegy sem volt, mely mentõ csúccsal intsen, egyetlenegy kõszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten. (Áprily Lajos: Menedék) Kérjük, hogy kegyeletüket egy szál virággal róják le, és a koszorúra szeretetbõl elkészített összeget a Református Egyház Bethesda Gyermekkórkáz alapítványának a 10300002-20350699-70453285 számú számláján, vagy a temetés helyszínén a kijelölt gyûjtõládákba szíveskedjenek elhelyezni. Táviratcím: Makkal Lilla, 2024 Kisoroszi, Hõsök tere 2.

Mély fájdalommal búcsúzunk legkedvesebb osztályfõnökünktõl,

„...mert én élek, ti is élni fogtok.“ (János evang. 14,19b)

KOVÁCS PÉTERTÕL,

Megrendülten veszünk végsõ búcsút szeretett és tisztelt tanárunktól, osztályfõnökünktõl,

(magyartanár a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban,) ki oly hirtelen itthagyott bennünket. „Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, de ha már ebben nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél, nem haltál te meg, csak álmodni mentél.“ Emlékét örökké megõrizzük. Búcsúzik tõle volt osztálya, 1998–2002, a „Paszulykák“.

A nagyváradi Szent László Római Katolikus Gimnázium tanári közössége testvéri együttérzését fejezi ki a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tantestületének és tanulóinak a mindenki által szeretett és nagyra becsült

KOVÁCS PÉTER magyar szakos tanár úr tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt.

KOVÁCS PÉTERTÕL. Emlékét örökké szívünkbe õrizzük. A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium IX. B osztálya („Csalavérek“), szülõi közössége és osztályfõnöke.

„Hiszen mindenki szíve voltam. Minden bölcsõnél ottan álltam, minden porontyot én dajkáltam, én tanítottam, és neveltem...“ (Dsida Jenõ) Szomorúan vesszük tudomásul, hogy a kegyetlen halál újabb értékes tanártársunkat rabolja el a katedra mellõl. Fájó szívvel búcsúzunk

KOVÁCS PÉTER tanár úrtól, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium kiváló pedagógusától. Kedves emlékét kegyelettel megõrizve Bihar megye magyartanárai nevében Kiss István György tanfelügyelõ.

PARTIUMI KÖZLÖNY

15. OLDAL

Új püspöke van Kárpátaljának A beregszászi református templomban beiktatták és felszentelték a Kárpátaljai Református Egyházkerület új vezetõit és zsinatát. A gyülekezetek presbitériumai a korábbi lelkészi fõjegyzõt, Zán Fábián Sándort választották püspökké, a korábbi világi fõjegyzõt, Nagy Bélát pedig fõgondnokká. A választások eredményeként Héder János ungvári lelkész lett az egyházkerület lelkészi, id. Halász Dezsõ haranglábi gondnok pedig a világi fõjegyzõje. Az említett vezetõkkel együtt iktatták be a Kárpátaljai Református Egyház új zsinatát is. A magyar református egyházkerületek küldöttségei mellett számos ukrajnai és külföldi vendég megtisztelte jelenlétével a nagyon sok érdeklõdõt vonzó ünnepséget. A beiktatási istentiszteleten Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szolgált, aki a 89. zsoltár eléneklése után Lukács evangéliumának nyolcadik fejezetébõl olvasta fel a lekciót. Majd így imádkozott: „Istenünk, kegyelmes atyánk! Szabadíts meg a Krisztus Jézus által! Áldunk és magasztalunk tégedet hatalmadért, amely hatalom a mi életünknek megtartója napról napra. Áldunk és magasztalunk téged kegyelmedért, amelyben megmutattad számunkra az igaz élet megszentelõdésének útját. Áldunk, amiért gondviselõ szeretettel vetted és veszed körül a te népedet, az anyaszentegyházat. Ezzel a gondviselõ szeretettel készítettél bennünket most ünnepre, hogy együtt legyünk a kárpátaljai magyar református anyaszentegyház ünnepén, amikor hálát adunk, amikor biztatást, erõt, áldást kérünk, amikor kitárjuk elõtted szívünket...“ Ünnepi prédikációjában így folytatta: „Ünnepnap, nagy nap ez a mai Kárpátalján. A beszámolók nyilván feljegyzik majd, hányan hány felõl, ki mindenki volt itt a beregszászi templomban, hogy tanúja legyen, amikor a Kárpátaljai Református Egyház megújított tiszti kara, püspöke, fõgondnoka, zsinati tagjai eskütétellel megerõsítik a fentrõl jött elhívást.“ A prédikációt követõen Kacsó Géza, az egyházkerületi választási bizottság elnöke kihirdette a tisztújító választások eredményét: Zán Fábián Sándor püspök, Nagy Béla fõgondnok, Héder János lelkészi fõjegyzõ, id. Halász Dezsõ világi fõjegyzõ. Majd sorban elhangzott a 19 zsinati tag neve: Szántó János, Cseresznye Albert, Zsukovszky Miklós, ifj. Halász Dezsõ, Sipos Géza, dr. Oroszi Pál, dr. Vackó László, Balogh Attila, Bátori József, Nagy István, Kolozsy András, Katkó László, Balogh Sándor, Seres János, Petrosinec Volodimir, Peleskei Béla, Homoki Gábor, Oroszi József, Deák István. Horkay László, a Kárpátaljai Református Egyházkerület leköszönõ püspöke Jeremiás próféta könyve harmadik részének 15. versét olvasta fel, majd letették az esküt és közösen énekeltek a zsinati tagok. Bölcskei Gusztáv püspök úr bemutatta a püspökké választott Zán Fábián Sándort, aki: „1973. július 11-én született, a Nagyszõlõsi járás Ruszka-Dolina községében, Zán Sándor és Várnagy Julianna harmadik gyermekeként. Érettségi vizsgáját a Szõlõsvégardói Középiskolában tette 1990-ben, és még ugyanebben az esztendõben felvételt nyert a Debreceni Teológiai Akadémia lelkipásztor szakára. 1995ben tette le az elsõ, majd 96-ban a második lelkészi képesítõ vizsgát, mindkét esetben jó eredménnyel. Lelkipásztorrá szentelése 1996 szeptemberében történt, ugyanezen év októberétõl szolgált lelkipásztorként a mezõvári és a borzsovai gyülekezetekben. 1999 októberétõl Borzsován felügyelõlelkészként, Haláboron pedig lelkipásztorként folytatta szolgálatát. 1998 májusában kötött házasságot Fábián Judittal, aki a Kecskeméti Tanítóképzõ Fõiskolán szerzett óvodapedagógusi oklevelet, házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg (...). 2000-tõl a lelkipásztori szolgálataival párhuzamosan a Beregi Egyházmegye Építészeti Bizottságának elnöki teendõit is ellátta. 2002-ben pedig a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi fõjegyzõjévé választották

meg. A 2006. évi tisztújítás eredményeképpen pedig püspökké választották, püspöki szolgálata mellett továbbra is marad a mezõvári református gyülekezet vezetõ lelkipásztora.“ A bemutatás után a megválasztott püspök Isten és a gyülekezet színe elõtt elkötelezte magát a szent szolgálatra, jobb kezét a szívére helyezve ismételte el a püspöki eskü szövegét. Ezt követõen egyházunk õsi gyakorlata szerint a vendégpüspökök és esperesek kezüket a fejére téve megáldották az új püspököt. Zán Fábián Sándor felszentelését követõen Bölcskei püspök úr bemutatta a fõgondnokká választott Nagy Bélát is: „1954. október 9-én, Beregszászban született. 1972-ben érettségizett a Beregszászi 3. Sz. Középiskolában, majd munkába állt a Beregszászi Konzervgyárban. A nyolcvanas évek elejétõl a Beregszászi Református Gyülekezet presbitereként munkálkodott. Ugyanezekben az esztendõkben aktívan részt vállalt bezárt templomok visszaszerzésében. 1989-ben, amikor a bulcsui gyülekezet visszakapta templomát, a gyülekezet gondnokává választották. 1991-tõl 2002-ig a Beregi Egyházmegye gondnoka volt. 1993-tól mind a mai napig õ a Diakóniai Koordinációs Iroda vezetõje az egyházban. A kárpátaljai református gimnáziumok megalakításában és fejlesztésében aktív részt vállalt. 2002-ben a Kárpátaljai Református Egyház világi fõjegyzõjévé választotta, 2006-ban pedig fõgondnokává.“ A bemutatást követõen Nagy Béla letette hivatali esküjét. A felszentelt püspök székfoglaló beszédét Pál apostol Efezusiakhoz írt levele negyedik részének 11–16. verséig terjedõ igeszakasz felolvasásával kezdte, és hangsúlyozta a hit és a szeretet mindennél fontosabb voltát: „...hirdetem, hogy Jézus Krisztusba vetett hit nélkül elkárhozik az ember, elvész, bárki legyen is. Bármilyen hatalma legyen, bármilyen pozícióban legyen, bármilyen család sarja legyen. A Jézus Krisztusba vetett hit egyedül csak a megtartó hit. Ehhez az igazsághoz fogok ragaszkodni, és ehhez az igazsághoz kell ragaszkodnia a kárpátaljai református lelkipásztoroknak, gondnokoknak, presbitereknek és a legkisebb piciny egyháztagnak is. Kedves testvéreim, ragaszkodnunk kell az igazsághoz mindenkor, akkor is, ha az nem népszerû. Jézushoz hûnek kell bizonyulnunk az élet minden területén. Csak az a nép, és csak az a felekezet marad meg, amely ragaszkodik az igazsághoz, és szeretetben tud élni...“ Majd imájában így folytatta: „...Könyörgünk azért, hogy minden idõben megfelelõ egyensúlyban legyen az egyházunk, hogy tudjuk hirdetni az igazságot és a szeretetet. Egyikkel sem visszaélve, egyiket sem elhanyagolva...“ A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szövetség zenekarának szolgálatát követõen Nagy Béla fõgondnok beszélt a Kárpátaljai Egyházkerület eredményeirõl és terveirõl. Ígéretet tett arra, hogy elfogultság nélkül fogja végezni Istentõl kapott feladatát. Ezt követõen a püspöktársak és képviselõik köszöntötték az immár felszentelt kárpátaljai püspököt. Dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke párhuzamba állította saját egyházkerületének múltját a kárpátaljai egyház mostani sorsával, és felajánlotta egyházkerülete szolidaritását. Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke a kárpátaljai és saját egyházkerülete közelségére, a múltbéli gazdag kapcsolatokra és a jövõ együttmûködési lehetõségeire hívta fel a figyelmet köszöntésében. Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke két fontos tanáccsal járult hozzá a beiktatott egyházi vezetõk elõtt tornyosuló feladatok megoldásához: „A Kárpátaljai Református Egyháznak elõször meg kell teremtenie a törvényes kereteket. Világos egyértelmû törvényeket kell alkotni, ami mindenkire érvényes, s amit mindenkinek be kell tartania. A második nagyon fontos tanácsom: Ennek az új csapatnak nagyon sokat kell munkálkodnia az egyház egységén.“

Dr. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke arról a múltbéli idõszakról beszélt, amikor a szlovákiai és a kárpátaljai református egyházak egy rövid idõre a mostaninál sokkal közelebb kerültek egymáshoz. Beszélt személyes kárpátaljai kötõdéseirõl, és kijelentette: „Azt szeretném ha többet találkoznánk és gyakrabban szolgálnánk egymás gyülekezeteiben, mert én az elvégzendõ munka biztosítékát az Úr Isten segedelme mellett abban látom, hogy a gyülekezetek is teljesen átadják magukat és szolgálatba állnak.“ Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fõjegyzõje megígérte: „Amennyiben szív a szív mellett lesz, akkor mi mindent megteszünk azért, hogy nagyon szép áldások érkezzenek és töltsék be a szíveinket, bárhol is élünk.“ Köszöntötte a felszentelt püspököt az Ukrajnai Református Egyház képviselõje, valamint Majnek Antal, a Kárpátaljai Római Katolikus Egyházmegye püspöke és Milan Sasik, a Kárpátaljai Görög Katolikus Egyházmegye püspöke. Bátky Miklós esperes a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, Márkus Mihálynak a jókívánságait tolmácsolta. Tamás Bertalan, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Külügyi Irodájának vezetõje a Református Világszövetség nevében köszöntötte az egyházkerület beiktatott vezetõit és felolvasta a világszövetség elnökének, dr. Clifton Kirkpatricknak és fõtitkárának, dr. Setri Nyominak a levelét, amelyben áldásukat küldték. „Tudván azt, hogy a kárpátaljai testvérek nem könnyû körülmények között végzik szolgálatukat, azért könyörögünk, hogy ezt a szolgálatot férfiak és nõk teljes egyetértésben végezzék.“ Arra kérik Zán püspök urat, munkálkodjék azon, hogy ez elé a szolgálat elé ne gördüljön semmilyen akadály. Végül felolvasta az Amerikai Református Egyház képviselõjének, Duncan Hansonnak köszöntõ levelét. Köszöntötte a beiktatott püspököt a három kárpátaljai egyházmegye újonnan választott esperese, Balogh Attila, Seres János és Szántó János, valamint Laborczy Géza evangélikus lelkész. Szili Katalinnak, a Magyar Országgyûlés elnökének nevében Kishegyi Viktória fõtanácsadó gratulált. Végül Zán Fábián Sándor püspök úr megköszönt minden igeverset, áldást és jókívánságot. A gyülekezet fennhangon elmondta az Úrtól tanult imádságot, majd elénekelte nemzeti himnuszunkat, és végül az új püspök áldásával térhettek haza, minden bizonnyal hitükben gazdagabban. Kérdésünkre válaszolva, hogy miért tartotta fontosnak, hogy õ iktassa be a Kárpátaljai Református Egyház püspökét, Bölcskei Gusztáv püspök úr elmondta: „Általában egy egyházkerület püspökének a beiktatásán mindig egy testvér egyházkerület püspöke hirdeti az igét. Továbbá mi nem csak beszélünk a Magyar Református Egyház egységérõl, ezt igazolja szerintem az is, hogy minden magyarországi egyházkerület képviselõi itt vannak. A másik ok egy személyes vonatkozás: most elõször fordult elõ, hogy olyan valakit iktattunk be püspöknek, aki a tanítványom volt. Ebbõl látszik, hogy õ még fiatal, én pedig már nem tartozom a fiatalok közé. Tehát azt hiszem, hogy ez a személyes és az egyház összetartozását kifejezõ vonás közül mindkettõ azt húzta alá, hogy itt a helyünk, és hiszem, hogy ez az alkalom valóban egy nagyon szép kifejezése volt annak, ami a természetes vágyunk és óhajunk, hogy a Magyar Református Egyház a természetes szétszakítottságán tudjon felülemelkedni.“ A meghívott vendégek az ünnepi istentiszteletet követõen az Arany Páva vendéglõbe állófogadásra voltak hivatalosak, ahol a magyar kormány képviselõje, Kárpátalja megye és a Beregszászi járás, valamint a magyar társadalmi szervezetek és a nõszövetség vezetõi folytatták a köszöntések sorát. BADÓ ZSOLT

16. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Évfordulói Zsuzsanna Bál (1937–2007) 1936 októberében ezeket írta a Nagyváradi Napló: „Az Alexandrii-ucca közepe táján, szemben a református templommal, alig néhány hónap leforgása alatt új emeletes épület került tetõ alá: a Református Otthon”. Az Elkán Károly tervei alapján épült Egyházkerületi Székház szakrális jellegû avatóünnepélyére 1936. november 25-én, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlése keretében került sor. Megnyitó beszédében dr. Thury Kálmán fõgondnok Isten iránti hálaadással állapította meg, hogy: „gyûléseink és egyéb összejöveteleink e szép épületben oly méltó otthont kaptak, amely büszkeséggel s egyszersmind a jövõ iránti bizalommal töltheti el mindnyájunk lelkét”. Az építõ elöljárók másika, Sulyok István püspök viszont ekképpen fohászkodott: „Mindenható Isten, mennyei jó Atyánk, megilletõdött lélekkel állunk meg elõtted, mikor lábaink elõször lépik át ennek az épülõ hajléknak a küszöbét”. A Székháznak 1937. február 2-án egy polgári jellegû avatóünnepélyére is sor került. „Nagy sikerû bál keretében, ünnepi külsõségek között nyílt meg kedden este az Alexandrii utcai, újonnan épített Református Kultúrpalota. A Lorántffy Zsuzsanna Jótékony Egyesület rendezte meg hagyományos bálját, mely mind anyagilag, mind erkölcsileg mind ez ideig a szezon legsikerültebb és leghangulatosabb báli mulatsága volt” – olvashatjuk a korabeli Magyar Lapokban. Hetven esztendõ után, az Otthon felavatásának jeles évfordulóján 2006 novemberében Egyházkerületi Közgyûléssel, ez alkalommal pedig a

jótékonysági Zsuzsanna-bálok hagyományának a folytatásával adózunk a nemes elõdök emlékének. Hetven évvel ezelõtt a Református Jövõ címû folyóirat ezt írta: „Elismerésre méltó, hogy 1935ben a hívek 2.400.220 (kétmillió négyszázezer kettõszázhúsz) lejt adakoztak jótékony célra.” – Az építõk és adakozók emlékét áldva, ezen a téren is vegyünk példát róluk, és „jókedvû adományainkkal” legyünk segítségére a haló poraiból feltámadott Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumnak! Nagyvárad, 2007. január 25. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

„Le a fátyolt és homlokára Tegyünk illatos koszorút: A mirtus-ág s a föld virága Méltóbb homlokra nem borult! S mint összekötve van szilárdan Mi létünk s õ élete: E ritka ünnep himnuszában Hangozzék fent az õ neve!” Tompa Mihály: Lorántffy Zsuzsanna emlékezete címû versének idézésével – „áldó imádság mellett” – „hangozzék fent” a nagy Fejedelemasszony áldott neve. Nevenapjukon pedig „mirtus-ágból s a föld virágából” „tegyünk illatos koszorút” a Zsuzsannák homlokára!

A ZSUZSANNA BÁL PROGRAMJA 19.00 A vendégek érkezése és bevonulása

TÁNC

KÖSZÖNTÉSEK

ELÕADÁS

19.30 Megnyitóbeszéd, üdvözlések – Tõkés László püspök 19.45 Ünnepi beszéd – Lázár János, Hódmezõvásárhely polgármestere, a Magyar Országgyûlés Honvédelmi Bizottságának elnöke, a bál fõvédnöke

22.00 Régi nóta, híres nóta Biharországból – a Nagyváradi Szigligeti Társulat mûvészeinek elõadása

DIÁKJAINK MÛSORA 20.00 Zenés-verses összeállítás – fellépnek a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói 20.20 Palotástánc – elõadják a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai Koreográfia: Lászlóffy Zsoltné Melinda tanárnõ VACSORA

Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

ADOMÁNYOK ÁRVEREZÉSE ÉS KISORSOLÁSA 00.00 Képaukció – Jakobovits Miklós, Holló Barna, Vassy Erzsébet, Ferenczy Béla, Tolnay Tibor festõmûvészek és a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika-szakos diákjainak mûveibõl 01.00 Tombola – nagyváradi vállalkozók felajánlásaiból TÁNC A zenét biztosítja Márkus Zoltán és csapata.

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro 16 oldal

ára 1 lej

Könyvbemutató Debrecenben Barabás Zoltán Nagyváradon élõ erdélyi költõ Kútbanézõk címû új verseskötetét mutatta be kedden Debrecenben a helyi Partium Kör – adta hírül a Magyar Távirati Iroda. A rendezvényen, amelyen a költõ mellett felszólalt Pomogáts Béla irodalomtörténész, Tõkés László püspök és Székelyhidi Ágoston, a Partium Kör elnöke is, a résztvevõk bejelentették: megalakítják a Magyar Írók és Olvasók Társaságát. Pomogáts Béla író, irodalomtörténész Barabás Zoltán kötete kapcsán emlékeztetett arra, hogy Nagyvárad hosszú idõn keresztül a tájegység irodalmi központja volt, de akadt olyan idõszak, amikor az irodalom fõvárosának számított. „Ez a szellem túlélte Trianont“ – tette hozzá Pomogáts Béla, aki Barabás Zoltán „lelkiségükben is nagyváradi“ verseirõl szólva úgy fogalmazott: a költõ verseiben ugyanaz a hang szólal meg, és ugyanaz az erkölcsiség, küzdõ és helytálló szellem mutatkozik meg, mint ami régi nagyváradi költõink – Ady Endre, Juhász Gyula és Horváth Imre – verseiben is jelen van. Van benne némi „erdélyi magyar szomorúság“, ami sok erdélyi költõ világában megtalálható – fûzte hozzá. A bemutatón jelenlévõ Barabás Zoltán elmondta: az elmúlt 15 esztendõ költõi termésébõl válogatta Kútbanézõk címû kötetét. A költõ szerint versei is azt tükrözik, ami az erdélyi ember egyik legfontosabb törekvése: igyekeznek elkerülni „a lelkek és a kisközösségek sorvadását“. Tõkés László királyhágómelléki református püspök a könyvbemutatón arról beszélt, hogy létezik egy olyan Nagyvárad, ami „haza a magasban“. A nagyváradi püspök szólt arról, hogy a város sok esetben a múltba menekül, de Nagyváradnak és a Partiumnak is az a jövõje, hogy „ami egybetartozik, az újból váljék eggyé“. Székelyhidi Ágoston, a debreceni Partium Kör elnöke emlékeztetett arra, hogy csoportjuk az RMDSZ 1990-es alakuló kongresszusa után jött létre Debrecenben, azzal a céllal, hogy „a nemzeti újraegyesítés ügyét“ szolgálja. A kör kezdeményezésére a keddi könyvbemutatón nyilatkozatot és felhívást fogalmaztak meg annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a magyar irodalom megújulásához és az írók nemzettudatot alakító szerepének vállalásához. Ezért megalapítják a Magyar Írók és Olvasók Társaságát, amely a magyar írók és olvasók önkéntes együttmûködésének szervezeti keretéül szolgálhat, kapcsolódva a Barabás Zoltán kötetét is kiadó budapesti Széphalom Könyvmûhelyhez. „A mozgalom hozzájárulhat az olvasók és az írók közeledéséhez“ – mondta Székelyhidi Ágoston, majd hozzátette: céljuk az, hogy az olvasók a könyvek megvételével támogassák az írókat, az írók pedig tudják, hogy kihez szólnak.

Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában