PARTIUMI
KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM
A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN
2007. ÁPRILIS 25.
TÁJÉKOZTATÁS
FELHÍVÁS
a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés tárgyában
Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szervezésében, az Áldás, népesség mozgalom keretében kerül sor a Három mosoly gyermeknapra elnevezésû akcióra. A kezdeményezés célja az, hogy a nagycsaládban élõ gyermekek számára szebbé varázsolják a gyermeknapot. Minden nagycsaládbeli gyermeknek egy cipõsdoboznyi ajándékot szeretnének eljuttatni – ehhez kérik minden jókedvû adakozó segítségét. Aki támogatja fiataljaink kezdeményezését, az töltsön meg egy – vagy több – cipõsdobozt olyan dolgokkal, amelyeknek gyermekként annakidején maga is örült volna. Nem annyira az érték számít, hanem az ajándékozási gesztusból kiérzõdõ szeretet. Az ajándékok személyesen is leadhatók, május 20-ig, az Arany János Kollégium portáján, vagy a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezetének irodájában, a Teleki utca (Primariei) 36. szám alatt. A dobozra írják rá, hogy milyen korosztálynak szánták. Szeretettel kérjük, hogy lehetõségeik szerint támogassák ezt a mozgalmat.
2007. szeptember 4–9. között rendezik meg Nagyszebenben a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlést. Ezúttal új alakban folytatódik az európai ökumenikus nagygyûlések hagyománya, amelyeknek elõzõleg Bázel (1989), majd Uraz (1997) adott otthont. A mostani nagygyûlés ugyanis nem egyetlen eseménybõl áll, hanem négylépcsõs folyamatként valósul meg, egy, a földrészünk különbözõ felekezeti hagyományain átívelõ, szimbolikus zarándokút alakjában. A „zarándokút“ elsõ szakasza 2006. január 24–27én zajlott Rómában – a katolicizmus központjában, európai egyházak, püspökkari konferenciák, ökumenikus szervezetek, közösségek és mozgalmak mintegy 150 küldöttjének részvételével. A második szakasz – amely jelenleg is tart – egy sor országos és regionális szintû találkozót foglal magában, amelyeken a résztvevõk a nagygyûlés témáit mélyítik el. A zarándoklat harmadik állomásaként – európai egyházak, püspökkari konferenciák, ökumenikus szervezetek – hozzávetõleg 150 fõs találkozója zajlott Luther városában, Wittenbergben, ahonnan 490 évvel ezelõtt a reformáció útjára indult. A negyedik állomás a szeptemberi Nagygyûlés lesz, amelyre mintegy 2.500 küldött zarándokol majd el egy ortodox többségû országba, Romániába. A nagyszebeni nagygyûlés nemrégiben közzétett hivatalos és részletes programja a következõ: Szeptember 4-én, szerdán a város fõterén tartják az imádságos megnyitót. Az Európa minden részébõl összesereglett résztvevõket a szervezõk, egyházi és világi méltóságok köszöntik. Szeptember 5-én, csütörtökön a küldöttek megkezdik a nagygyûlés fõtémájával kapcsolatos megbeszéléseket. A nap témája: Krisztus világossága és az egyház. A küldöttek elsõ alkalommal találkoznak plenáris ülésen, amely három mozzanatból áll: délelõtt 10 órától közös megnyitó imaösszejövetel; 10.15-tõl tanácskozás. A délutáni Fórum 15.30-kor kezdõdik, amelynek során 6 óráig a nap altémáival foglalkoznak a résztvevõk, nevezetesen a Charta Oecumenica egy-egy pontjával, amelyek – a nagygyûlés elsõ három altémájaként – az Egységre, a Lelkiségre és Tanúságtételre vonatkoznak. 18.30 órakor a helyi egyházközségek esti áhítatain vehetnek részt a küldöttek, este pedig kulturális programok – hangversenyek, színelõadások, filmvetítések és tárlatbemutatók – követik egymást. Szeptember 6-án, csütörtökön a nap témája: Krisztus világossága és Európa. Délelõtt 9 órai kezdettel reggeli imádságot és biblikus elmélkedést tartanak, a katolikus egyház hagyománya szerint. Ezt követõen, az elõzõ nap idõbeosztását követve, plenáris ülésre kerül sor, amelynek során
európai és román politikai köztekintélyek tartanak elõadást Európáról és az integrációs folyamatról. A délelõtti záró imádság után, a délutáni Fórum során a nap három altémájáról értekeznek – Európa, Vallások, Migráció –, szintén a Charta Oecumenica egyes pontjai alapján. Ezen belül foglalkoznak azzal, hogy a keresztény egyházak miként járulnak hozzá Európa építéséhez, a vallási és polgári hovatartozás összefüggése, valamint a nemkeresztény bevándorlók által jelentett kihívások, a több vallású és etnikumú európai társadalom összefüggésében. Az esti záróimát kulturális programok követik. Szeptember 7-én, pénteken a nap fõtémája: Krisztus világossága és a világ. A reggeli egyórás közös imádságot a református egyházak hagyománya szerint tanúságtételekkel és biblikus elmélkedéssel végzik. A délelõtti plenáris ülés során a nap témáját vizuális módon jelenítik meg, illetõleg fõelõadás hangzik el, és hozzászólásokat-tanúságtételeket hallhatunk a következõ altémák rendjén: Teremtés, Igazságosság és Béke. A délutáni Fórum az altémákat vitatja meg a következõ szempontok szerint: a keresztények hivatása az életstílus megváltoztatásában, az ökológiai kérdés mentén, a keresztények értékrendje és sajátosságai Európa számára, a népek, kultúrák és egyházak kiengesztelõdése. 18 órai kezdettel ortodox vesperást végeznek, este pedig ismét kulturális programok várják az érdeklõdõket. Szeptember 8-án, szombaton, Mária születésének ünnepén a keresztény egyházak képviselõi a város különbözõ templomaiban tartott szertartásokon vesznek részt. A délelõtti plenáris ülés során bemutatják a Fórumok megbeszéléseinek eredményeit, a délutáni ülésen néhány küldött megosztja véleményét az elõzõ napokon szerzett tapasztalatairól és bemutatják a nagygyûlés záróüzenetét. A 15 órakor kezdõdõ kulturális-lelkiségi események során a helyi közösségek fogadják a közgyûlés lezárására Nagyszebenbe érkezõ zarándokokat. Este 8 órai kezdettel kerül sor a jelképekben gazdag Világosság Szertartására, amelyre a város minden lakosa hivatalos. Szeptember 9-én, vasárnap 8–10 óra között a helyi közösségek szertartásait tartják, 11–12 között pedig a város fõterén a küldöttek és a helyi lakosság részvételével ünnepélyesen lezárják a nagyszebeni ökumenikus nagygyûlést. Ezt követõen az Európa minden részét képviselõ küldöttek feladata az lesz, hogy elvigyék Krisztus világosságát saját – helyi – közösségeikbe.
Nagyvárad, 2007. április 18. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök
NYILATKOZAT és FELHÍVÁS Úgy látjuk, a magyar irodalom szerepe a nemzettudat alakításában megújulást igényel. Ehhez a megújuláshoz kívánunk hozzájárulni a Magyar Írók és Olvasók Társaságának megalapításával. A Társaság a magyar írók és olvasók önkéntes együttmûködésének szervezeti keretéül szolgálhat. Kezdeményezzük, hogy a Társaság a Széphalom Könyvmûhelyhez kapcsolódjon (1068 Budapest, Városligeti fasor 38.). Ezen nyilatkozatunkat csatlakozási és támogatási felhívásnak is szánjuk a magyar írók és olvasók körében. Debrecen, 2007. január 30. TÕKÉS LÁSZLÓ
2007. április 18. ANTAL JÁNOS elõadó-tanácsos
SZÉKELYHIDI ÁGOSTON
POMOGÁTS BÉLA
PÜSKI ANDRÁS
BARABÁS ZOLTÁN
MEZEI KATALIN
2. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
Újabb támadások kereszttüzében Nemtelen személy- és egyházellenes támadások kereszttüzébe került ismét Tõkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Egyetlen „bûne“, hogy õ „a temesvári hõs“, aki áttörte a hallgatás, illetve a félelem falát, s azóta következetesen, fáradhatatlanul képviseli az erdélyi magyarság, az autonómia, a szabad önrendelkezés, a törvényesség és a méltányosság, az egyház, továbbá a romániai magyar egyetemépítés ügyeit. Az ördögien megkoreografált sajtóhadjárat hazai és külföldi exponensei, a bértollnokok, a „névtelenek“, továbbá mindazok, akik a valóságot szolgai, már-már aljas módon igyekeznek elferdíteni és félremagyarázni, ismét tanúbizonyságot tesznek arról, hogy köszönõviszonyban sincsenek az etikával vagy éppenséggel a keresztény hittel. Az a tény, hogy Tõkés László püspök végül is elvállalta, hogy önálló jelöltként induljon a közelgõ Európa parlamenti választásokon, csak újabb lendületet adott a függetlenségükrõl, illetve az etikai hozzáállásukról nem éppen ismert hazai és külföldi médiumok, továbbá az itt publikáló szerzõk támadásaihoz. Az alábbiakban rendhagyó sajtószemlét közlünk, valamint a témába vágó dokumentumok egy részét adjuk közre annak érdekében, hogy olvasóink behatóbban megismerhessék ezen újabb „ügy“ valóságos hátterét.
RENDHAGYÓ SAJTÓSZEMLE 2007. január 3.: Báthori Gyula fegyelmi úton felfüggesztett gencsi lelkipásztor denunciáló levele Románia Kultuszminisztériumához, Egyházkerületünk és Tõkés László püspök ellen Tartalom: Tõkés László mint egy „DESPOTA”, úgy vezeti az Egyházkerületet, mely „állam az államban” („stat în stat”) – állítja a levél írója. Megjegyzés: Adrian Lemeni kultuszállamtitkár egyházkerületünkhöz irányította át a megkeresést, hivatkozással arra, hogy az állami hatóság az egyházi fegyelmi ügyekben nem illetékes. Egyébként Báthori Gyulát súlyos anyagi visszaélések miatt a Nagykárolyi Egyházmegye Fegyelmi Bizottsága függesztette fel állásából. Ezt a határozatot az Egyházkerületi Fegyelmi Bizottság megerõsítette. Megjegyzésre méltó, hogy a lelkipásztor megelõzõleg a magyar kormány illetékeseinél is támogatást keresett – és részben talált – pénzügyi-gazdasági üzelmeihez. 2007. januárja: H. W. Roos zwollei holland állampolgár gyalázkodó és fenyegetõ levele Tõkés László püspökhöz Tartalom: Egyházi „DIKTATÚRÁVAL” vádolja Tõkés László püspököt. Megjegyzés: Nevezett fiatalember hosszabb ideig tartózkodott nagyváradi egyházi körökben. 2007. január 14.: A Bihoreanul címû román újság terjedelmes képes összeállítása, bulvárlapi stílusban – Adrian Criº tollából Címe: „Tõkés László püspököt azzal vádolják, hogy kénye-kedve szerint vág és akaszt a Partiumi Egyetemen” („Episcopul reformat László Tõkés e acuzat cã taie ºi spânzurã La Universitatea Partium”) Alcímek: „Tõkés-DIKTATÚRA” („Dictatura Tõkés”) „Püspöki BOSSZÚ” („Rãzbunare de episcop”) Tartalom: Árus László volt egyetemi lelkész állásából való elmozdításával és Szabó Attila volt egyetemi hallgató egyetemrõl való kicsapatásával kapcsolatos vádaskodás és ellenséges propaganda Egyházkerületünk és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), illetve Tõkés László püspök ellen. Megjegyzés: Ezt megelõzõen, 2006 utolsó szakaszában folyamatos média- és internetes kampány
zajlott ez ügyben Egyházkerületünk és Egyetemünk, valamint ezek vezetõinek lejáratására. 2007. január 16.: A România Liberã központi román lap újságcikke – Dinu Gherman tollából Címe: „Tõkés–Papp páros a Református Egyház felülvigyázása céljából” („Tandem Tõkés–Papp pentru controlul Bisericii Reformate”) Alcím: „Az ellenálló lelkészeket megbüntették, a hûségeseket kárpótolták” („Clericii protestatari au fost sancþionaþi, cei fideli – recompensaþi”) Tartalom: Balogh Béla egyházi szolgálatból fegyelmi úton eltávolított, volt kolozsvári lelkész egyház- és püspökellenes vádaskodása. Egyik vádja: nevezett püspökök célja az egyházi „ellenzékiek eltávolítása”. 2007. január 23.: A magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) írásbeli megkeresése Tõkés László egyetemi elnökhöz és dr. Geréb Zsolt rektorhoz (PKE) Tartalom: Tájékoztatást és magyarázatot kérnek – számonkérõ jelleggel – Árus László állás- és Szabó Attila fegyelmi ügyében. Megjegyzés: Nem lehet tudni, hogy a HÖOK vezetõit kik tájékoztatták, illetve vezették félre a nevezett személyi ügyekben. 2007. január 25.: A Szatmár megyei Gazeta de Nord-Vest címû román lap újságcikke – „Szasz Lorand” tollából Címe: „Botrány a Református Egyházban” („Scandal în Biserica Reformatã”) Tartalom: Báthori Gyula lelkész egyház- és püspökellenes vádaskodásai. Azt hangoztatja, hogy állásából való felfüggesztése „püspöki BOSSZÚÁLLÁS” következménye. Megjegyzés: Tudnivaló, hogy az ún. Báthoriafférral kapcsolatos rágalmazó sajtókampány nem újkeletû. Tavaly kezdõdött, és átterjedt erre az évre. 2007. február 2.: A Bihar megyei Criºana címû napilap újságcikke – Cristina Puºcaº tollából Címe: „Az RMDSZ úgy táncol, ahogy Tõkés húzza?” („UDMR joacã dupã cum îi cântã Tõkés?”)
Tartalom: Támadás Tõkés László püspök és Egyházkerületünk ellen, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium elkobzott sportpályájának visszakövetelése kapcsán 2007. február 2.: A Criºana másik újságcikke – G. Matei tollából Címe: „Nem adjuk el az országot” („Nu ne vindem þara”) Tartalom: Gyalázkodó írás Egyházkerületünk és Tõkés László püspök ellen. Azt állítja, hogy Báthori Gyula gencsi lelkész fegyelmi úton való felfüggesztése püspöki „BOSSZÚBÓL” történt. 2007. február 6.: A nagyváradi Bihari Naplóban megjelent névtelen írás – N. A. monogrammal Címe: „Nyílt levél Tõkés Lászlónak” Tartalom: Bírálja a szószékrõl való politizálást – a sportpályaügy és a „kampánybeszédek” vonatkozásában Megjegyzés: Az N. A. monogrammal megszólaló levélíró – úgymond – „FÉLELEMBÕL” titkolja el nevét. Ezután többször publikál még a sajtóban – más névtelenekkel vagy álnéven írókkal egyetemben. Valószínû, hogy egy egész, névtelen leveleket kibocsátó „redakció” mûködik Nagyváradon, nyilvánvaló politikai célzattal, ismeretlen háttérrel és megbízatásból. 2007. február 9.: Balogh Béla volt kolozsvári lelkipásztor 30/2007. számú „körlevele” – az erdélyi és királyhágómelléki lelkipásztorokhoz Tárgya: „Hivatkozások a Gencsen megesett püspöki randalírozás kapcsán” Tartalma: Egyházi visszásságok „botránycsokra” – amint a szerzõ fogalmaz. Személyeskedõ támadások lelkipásztorok, egyházi vezetõk – köztük Pap Géza és Tõkés László püspökök ellen. Hevesen védelmezi a sikkasztás miatt elítélt Báthori Gyula volt gencsi lelkészt. Tõkés László „nemzetromboló kampányairól” szól, egyházi „ATROCITÁSOKAT” és „ÜLDÖZTETÉST” emleget. Megjegyzés: Balogh Béla évek óta nyilvánosan és „körlevelezés” útján gyalázza Egyházunkat és annak elöljáróit, elõszeretettel nyilatkozva román nyelvû lapokban, netalán a Nagyrománia Párt képviselõi társaságában. Kérdés, hogy vannak-e, és kik a megbízói. Zavarodott tevékenysége igencsak költségigényes. Kérdés, hogy az anyagi támogatást honnan nyeri. 2007. február 15.: A nagyváradi Reggeli Újságban N. A. újabb névtelen levele, a Szerkesztõséghez és az Olvasókhoz Tartalom: Elsõ ízben jelenik meg a személyeskedõ támadások sorában, konkrét formában az EURÓPAI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK kérdése. Tõkés Lászlót az ún. templomi „kampányrendezvényekért” támadja – az „egyházféltés” ürügyén 2007. február 16.: A Bihari Napló Postaláda rovatában megjelent nyílt levél az Olvasókhoz – „Nagy Erzsébet” tollából Címe: „Legyen végre a mi Püspökünk!”
PARTIUMI KÖZLÖNY Tartalom: Politikai tevékenysége miatt támadja Tõkés László püspököt, az európai parlamenti jelöltetések kapcsán. Közel tíz év után szemére veti, hogy volt helyettesét – Balogh Barnabást – annak idején „kirúgta” az egyházkerülettõl. 2007. februárja: A Szatmár megyei Gazeta de Nord-Vest újságcikke – a már ismert „Szasz Lorand” tollából. Címe: „A magyar állam hektárok százait vásárolta fel Szatmárban” („Statul maghiar a cumpãrat sute de hectare în Sãtmar”) Tartalom: Leleplezõ szándékú támadás a magyar állam ellen – Báthori Gyula gencsi lelkész felfüggesztése, illetve Egyházunknak az Új Kézfogás Közalapítványnál megnyert földvásárlási pályázatai kapcsán. 2007. február 16.: A RORLÉSZ-Fórumban, a Romániai Református Lelkészértekezleti Szövetség internetes honlapján Székely József RORLÉSZelnök fórum-megbeszélést kezdeményez egyház és politika viszonyának tárgyában, Tõkés László püspök európai parlamenti képviselõként való jelöltetése, illetve az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének és Esperesi Kollégiumának ezzel kapcsolatos támogató állásfoglalása kapcsán. A fórum-megbeszélés mindazóta tart. A kezdeti, még normálisnak és tárgyszerûnek mondható, jóhiszemû hozzászólásokat és vitát rövid idõn belül eltérítették azok, akik alig leplezett módon, Visky S. Bélával, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanárával együtt, az õ „csendestársaiként” a RORLÉSZ-honlapra is kiterjesztették az általa a világi médiában lanszírozott, ellenséges médiakampányt. A református egyházkerületeink és ezek püspökei ellen indított, politikai célzatú kampány belkörû mediatizálásában különösképpen Adorjáni László lelkipásztor, Székely József RORLÉSZ-elnök és Kiss Jenõ teológiai tanár jeleskednek – Visky S. Béla oldalán. A vitavezetõk valódi szándéka és az általuk felgerjesztett közvita egyházpolitikai, politikai célzata egészen világossá válik azon Meghívó és programatikus csatolványa olvastán, amelyben Visky S. Béla frontális támadást indít és szervezkedést kezdeményez Református Egyházunk fennálló rendje megváltoztatására. Arról viszont, hogy a „mélységes erkölcsi válságba” és „lelki-szellemi zsákutcába” jutott Anyaszentegyházunk megmentése céljából egybehívott 2007. március 15-i találkozó minõ következtetésre jutott, a szervezõk és a résztvevõk azóta is mélyen hallgatnak. 2007. február 28.: A kolozsvári Szabadságban megjelent „zászlóbontó” írás – Visky S. Béla BBTE-tanár tollából. Címe: „Nehéz ma reformátusnak lenni”. Tartalom: Harag- és gyûlöletteli, teologizálva kegyeskedõ, tudományoskodva bölcselkedõ, provokálva sértegetõ kitámadás az Erdélyi Egyházkerület Elnöksége és Esperesi Kollégiuma ellen, annak okán és ürügyén, hogy közös állásfoglalást bocsátottak ki az európai parlamenti képviselõjelölt-állítás, illetve Tõkés László püspök jelöltetése tárgyában. 2007. március 1.: A Bihari Napló Postaláda rovatában álnéven közölt nyílt levél – „Kertész Zoltán” aláírással. Címe: „Egy felháborodott szülõ levele”.
Tartalom: Nemtelen támadás a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium elorozott sportpályájának visszaszerzésére irányuló egyházi-iskolai tüntetések szervezõi ellen. Megjegyzés: Ezen írás valószínûleg ugyanabból a „redakcióból” származik, mint a többi névtelen levél. 2007. március 2.: A kolozsvári Krónikában megjelentetett újabb írás – Visky S. Béla tollából. Címe: Templomaink nyugalmáért. Tartalom: Egyház és politika viszonyát taglalja, az európai parlamenti képviselõjelölt-állítás vonatkozásában, durva kritikával, élesen ítélkezve református egyházkerületeink ennek tárgyában képviselt álláspontja fölött. Provokálja a közvéleményt és az Egyházat. 2007. március 2.: A Bihari Napló Postaládájában megjelent írás – Visky István pelbárthidai lelkipásztor, a CE-Szövetség vezetõ képviselõje tollából. Címe: „Két világot kell egymásnak megmutatni”. Tartalom: Visky S. Bélához hasonlóan – az európai parlamenti képviselõjelölt-állítás vonatkozásában – olyan súlyosnak tartja a helyzetet, hogy állítása szerint „legutóbb Trianon után” volt nehezebb dolguk a lelkészeknek, mint most, 2007-ben. Megjegyzés: Visky István a pelbárthidai RMDSZ elnöke. Közismert, hogy az RMDSZ magának sajátította ki az európai parlamenti képviselet jogát. 2007. március 5.: Az Új Magyar Szó központi országos napilap – és más újságok – tájékoztatása Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök Tõkés László elleni nyilvános bírálatáról, az RMDSZ aradi kongresszusán. Tartalom: Személyeskedõ ítélkezés Tõkés László „egyéni ambíciói” fölött, amiért elvállalta az európai parlamenti képviselõjelöltséget. Ugyanez az írás számol be – többek között – Frunda György RMDSZ-szenátor elítélõ nyilatkozatáról. 2007. március 6.: A kolozsvári Szabadságban megjelent írás – Balogh Béla volt kolozsvári lelkész tollából. Címe: „Egyházi EP-jelölés – és ami mögötte van”. Tartalom: Visky S. Béla kampányához kapcsolódó, mocskolódó iromány – az Erdélyi Református Egyházkerület címére. A Kerület inkriminált EPjelölési állásfoglalását „intézményes sarlatánságnak” titulálja, és „a személyes érdekek belsõ DIKTÁTUMÁRÓL” beszél. 2007. március 13.: A Kolozsvári Rádió magyar nyelvû adásában elhangzott interjú – Visky S. Béla BBTE-tanárral. Tartalom: Egyház és politika viszonyáról szól. Végletesen ítélkezik református Egyházunk fölött. Hazug állításokat hangoztat Tõkés László püspökrõl, püspökségét és európai parlamenti jelöltségét bírálja, „egyetlen ember DIKTATÚRÁJÁRÓL” beszél az egyházban. Élesedõ módon folytatja február végén elkezdett rágalomkampányát. 2007. március 16.: A hollandiai Reformatorisch Dagblad címû egyházi lap tájékoztató jellegû írása – ismeretlen „levelezõ” tollából. Címe: „Nagy nyugtalanság a Magyar Református Egyházban”. („Grote onrust in Hongarse Geref. Kerk”.) Alcíme: „Tõkés visszaél az egyházi hatalommal.” („Tõkés misbruikt kerkelijke macht”.)
3. OLDAL Tartalom: Rosszindulatú, hamis értesüléseken alapuló, hazugságokat és torzításokat tartalmazó tájékoztatás a romániai református egyház helyzetérõl, a romániai magyar politikai viszonyokról, közelebbrõl pedig az európai parlamenti képviselõjelöltállítás tárgyában. A névtelen szerzõ – egyebek mellett – kijelenti: „Tõkés püspöknek az az elmúlt évekbeli törekvése, hogy Erdélyt ismét Magyarországhoz csatolja, sok feszültséget okozott románok és magyarok között”. Megjegyzés: A román nacionalisták vádaskodásaira emlékeztetõ cikk politikai célzatossága a hírhedt Securitate egykori módszereit idézi. Gyanús, hogy a Reformatorisch Dagblad szerkesztõsége a cikk szerzõjének kilétét titkolja, másfelõl Tóth Miklós hollandiai jogász helyesbítésének a közlésétõl mereven elzárkózik. Pártállása is világossá válik: az RMDSZ oldalán. Figyelemreméltó, hogy a provokáció-kampány Hollandiára is kiterjedt. Emögött vajon kik állanak? 2007. március 17.: A Szabadságban megjelenõ újabb írás – Visky S. Béla tollából. Címe: „Nyílt levél Tõkés István részére.” Tartalom: Válaszlevél Tõkés Istvánnak, a Szabadság 2007. március 6-i lapszámában megjelent írására. Az egykori tanítványnak volt professzorához intézett levele a dicsérve gyalázás magasiskolája. Kioktató és fennhéjázóan bölcselkedõ. „Egyházam ... pöcegödröt csinál a saját szájából” – írja, majd „DIKTÁTORNAK” kiáltja ki a Királyhágómellék püspökét. 2007. március 22.: Az Erdélyi Riport címû romániai hetilap összeállítása – Visky S. Béla írásaiból. Címe: „Adalékok egy kortárs magyar drámához.” Tartalom: Elsõ része a Tõkés Istvánhoz intézett nyílt levél újraközlése. Második része a magyarországi Élet és Irodalom címû folyóiratban másnap megjelenõ, Tõkés morálisan alkalmatlan címû írás, A király meztelen címmel (lásd ott). Megjegyzés: Egyes írások notórius újraközlése veszi kezdetét – az ellenséges propagandakampány kiszélesítése céljából. 2007. március 23.: A budapesti Élet és Irodalom címû folyóiratban megjelenõ írás – Visky S. Béla tollából. Címe: „Tõkés morálisan alkalmatlan”. Tartalom: Fokozódó gyûlölettel és elrugaszkodott vehemenciával veszi tûz alá Tõkés Lászlót. Minden eddiginél világosabban elárulja ellenséges akciózásának mögöttes politikai célzatát: „Tõkés László alkalmatlan az Európai Parlament képviselõi tisztségére” – írja. Megjegyzés: A kampány Magyarországra is kiterjed, tovább eszkalálódik. 2007. március 29.: Az Erdélyi Riport újabb – „szolgálatos” – közlése – Dr. Márton Árpád volt RMDSZ-pártvezetõ tollából. Címe: „Nyílt levél Tõkés Lászlónak, a KRE püspökének, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnökének”. Tartalom: Európai parlamenti képviselõi jelöltetése kapcsán az egységbontástól óvja Tõkés Lászlót, akit egyben azzal vádol, hogy az RMDSZ-szel szimpatizáló lelkészeit elnyomja egyházkerületében. A magyar egységet az RMDSZ melletti egységgel azonosítja.
4. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
2007. április 5.: Az Erdélyi Riportban megjelenõ újabb iromány – Visky S. Béla tollából. Címe: „Nyílt levél Horváth Andorhoz”. Tartalom: Felmelegítve Tõkés László „DIKTÁTOR” voltáról hangoztatott vádaskodását, filozofikusan kegyeskedõ és szenvelgõ eszmefuttatások rendjén újabb nemtelen támadást intéz a „brüsszeli bársonyszék megkaparintására” törekvõ püspök ellen. Az erdélyi egyházkerület elöljárójával szemben ANTISZEMITIZMUST inszinuál. Megjegyzés: Szerzõ a csodálva dicsért Horváth Andor professzor nevébe kapaszkodva kíván többletsúlyt kölcsönözni mondanivalójának. Ennek elõtte hasonló meggondolásból intézett nyílt levelet Tõkés István teológiai professzorhoz is. 2007. áprilisa: A Kolozsváron megjelenõ Kis Tükör címû folyóiratban megjelenõ írás – Visky S. Béla tollából. Címe: „Nehéz ma reformátusnak lenni”. Tartalom: A szerzõ 2007. február 28-án megjelent írásának újraközlése. Megjegyzés: A Kis Tükör a romániai mély-kegyes CE-Szövetség szócsöve. Nemcsak egyes résztvevõk egyházi beállítottsága révén, hanem ezáltal is nyilvánvalóvá válik a CE-Szövetségnek a propaganda-kampányban játszott szerepe. 2007. április 11.: A Transindex internetes lap egészében megjelenteti Visky S. Béla eddig napvilágot látott kampányiratait. Megjegyzés: Míg kezdetben polgárinak mondható, „gyanútlan” fórumokon jelentek meg a Viskykampány darabjai – utóbb szembeötlõ eltolódás tapasztalható a hatalmilag befolyásolt, pártosan elfogult RMDSZ-függõ és balliberális sajtó irányában. 2007. április 16.: A magyarországi Parókia református portálon újraközölt írás – Visky S. Béla tollából. Címe: „Nehéz ma reformátusnak lenni” (lásd az elõbbi közléseit). Megjegyzés: A hazai RORLÉSZ-fórum után a magyarországi református internetes portált is igénybe veszi Visky S. Béla, a református közvélemény minél szélesebb körû befolyásolása végett. 2007. április 17.: A nagyváradi Criºanában megjelent cikk – a már megismert G. Matei tollából. Címe: „Politikai – istentiszteleti – szolgálat” („Slujba politicã”).
Tartalom: Tõkés László nagyváradi húsvéti igehirdetési szolgálatát veszi össztûz alá, európai parlamenti jelöltsége vonatkozásában, „református FÜHRERNEK” gúnyolva a püspököt. Megjegyzés: Feltételezhetõen magyar/református informátor szállíthatta a muníciót a notóriusan gyûlölködõ és uszító román újságírónak. Rendhagyó sajtószemlénk hû keresztmetszete annak, hogy a posztkommunista-nacionalista többségi hatalom román kiszolgálói és magyar vagy/és református cinkosai az Egyházunk és annak elöljárói ellen folytatott ellenséges propagandakampányukkal miként kísérelik meg olyan nagy és fontos nemzeti – és egyházi – ügyek diszkreditálását és ellehetetlenítését, mint amilyenek: (1) a nemzetmegtartó Egyház megerõsödése, önállóságának és fegyelmének a megõrzése; (2) az egyházi alapítású Partiumi Keresztény Egyetem – a rendszerváltozás utáni elsõ magyar felsõoktatási intézmény – megmaradása és megszilárdulása, vagy éppen (3) a romániai magyarság közösségi érdekeinek méltó és hatékony képviselete az Európai Parlamentben. Sajtószemlénk egy adott idõszakra szorítkozik (2007. január–április). Mindazáltal tipikus példáját és általános keresztmetszetét nyújtja annak, a titkosszolgálati vétetésû hatalmi módszernek és gyakorlatnak, amelynek általában az ellenzékiek, különösképpen pedig a kisebbségi magyarság – és egyházak – hiteles képviseletei és képviselõi folyamatosan ki vannak téve. Jelen összefüggésben szólva: hasonló Tõkés-ellenes média- és propagandakampányok „leltárát” az utóbbi tizenhét év több más idõszakából is könnyûszerrel összeállíthatnánk. Fontos tisztázni, hogy amikor a hatalomról és cinkosairól, valamint titkosszolgálati módszereikrõl beszélünk, ezt semmiképpen nem kell úgy érteni, hogy aki a sajtóhadjáratban és a propagandakampányban részt vesz, mindahány bérenc vagy kollaboráns volna. Nagy valószínûséggel megállapítható, hogy sokan teljes jóhiszemûséggel, bonyolult hátterû manipuláció révén és áttételek útján válnak részeseivé a hatalom politikai játékának. Mögöttük viszont minden bizonnyal és minden esetben ott állnak a „nagy játékosok”, a felbujtók és manipulátorok. Tõkés László püspök személyében az idõrõl idõre meg-megújuló támadások elsõsorban az – egykori – forradalmi egyházi vezetõt, az erdélyi magyar önrendelkezés élen járó harcosát, az erdélyi magyarság – egyik – hiteles képviselõjét veszik célba. Az európai parlamenti képviselõjelölt-állítás kapcsán felizzó egyházellenesség is hasonló okokra vezethetõ vissza.
Konkrétan szólva, ez esetben a püspök európai parlamenti jelöltségének politikai ellenzõi elsõként az õ belsõ – egyházi – ellenzékét használják fel ellene. Más megközelítésben nézve: ez a belsõ ellenzék, valamint hozzájuk csatlakozó, kétes múltú szövetségeseik a számukra kedvezõ politikai erõviszonyokat használják ki a támadásra. Érdekeik és szándékaik kölcsönösen találkoznak. A belsõ egyházi körökbõl származó, ellenséges propagandát az álkegyes „istenesség”, a látszólagos egyház- és nemzetféltés, valamint az egyházi és teológiai retorika hivatott hitelesíteni. Ehhez a román propagandisták, az RMDSZ-es hatalmi körök, az RMDSZ-függõ és a balliberális média készséggel asszisztál. A jóhiszemû sajtó egy része és a megtévesztett egyháziak is zavarba esnek. A hasonló módszerekhez hozzászokott és ezeket kiismerõ – szélesebb – közvélemény viszont már nehezebben téveszthetõ meg. A Visky S. Béla, valamint családi és baráti köre által vezényelt, továbbá a különféle okokból elégedetlen vagy elvtelenül felhasználható egyházi személyek és csoportok aktív hozzájárulásával zajló, magyarországi és külföldi támogatókat is felhasználó, provokatív és ellenséges propaganda-kampány elsõdleges célja az, hogy hazugsággal, hamisítással és rágalmazással olyan torzképet alakítsanak ki Tõkés Lászlóról, amely személyét végképp hiteltelenné tenné. Eme ellenséges torzkép legfõbb vonásai és jellemzõi: a diktatúra, a bosszúállás, az egyházi ellenzék megfélemlítése és üldözése, a hatalmi vágy, a – világi – „politizálás” – vagyis mindmegannyi olyan jellemvonás, amely kibékíthetetlenül összeférhetetlen nem csupán a püspöki tisztséggel és az õ nemzeti szerepével, hanem az európaisággal és a demokratikus értékekkel is hasonlóképpen. A durva és harsány lejárató kampány célja ennek ország-világ elõtt való bebizonyítása. Az európai parlamenti jelöltség elleni pártos támadások vonatkozásában végezetre hadd idézzük a RORLÉSZ-fórumon megnyilatkozó egyik lelkipásztortársunk sommás megállapítását: „Az elfogultan ellenséges propaganda-hadjárat aktivistája kétféle helyzetben lehet. Vagy megfizetik – ebben az esetben legfeljebb aljas gazember vagy talpraesett érdekérvényesítõ. Ez bocsánatos bûn. Ha ingyen teszi: hülye. Ez viszont már megbocsáthatatlan”. Nagyvárad, 2007. április 20. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET VEZETÕTANÁCSA
NAGY NYUGTALANSÁG A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZBAN
„Tõkés visszaél az egyházi hatalommal” Kolozsvár – A Romániai Magyar Református Egyházban nagy nyugtalanság keletkezett Tõkés László és Papp Géza magyar református püspökök fellépése nyomán. A kritikusok azt mondják, hogy püspöki hatalmukat egy politikai cél elérésére használják. Tõkés, a romániai Nagyvárad egyházkerületének ismert püspöke, 2009 júniusában független jelöltként akar részt venni az Európai Parlament választásain. Románia Magyar Református Egyházában a megütközést az váltotta ki, hogy Tõkés, Kolozsvár egyházkerületének hivatalbeli testvére, Papp által is támogatva, egyháztagokat szólít fel ar-
ra, hogy az európai választásokon reá szavazzanak. E cél érdekében levelek küldettek a magyar református gyülekezeteknek, azzal a nyomatékos tanáccsal, hogy Tõkésre szavazzanak. Február 16-i körlevelében Papp Géza oly messzire ment, hogy azt állította, hogy „Istentõl kapott feladatunk az, hogy Tõkésre szavazzunk.” Tõkés önmagát úgy tekinti, mint a teljes magyar kisebbség szócsövét; tehát nemcsak a református egyháztagok nevében beszél. Erdélyben, Románia azon részében, ahol a nagy magyar kisebbség él, ez a felhívás nagy nyug-
talanságot okoz. Ennek a politikai akciónak az ellenzõi a két püspök felszólítását az egyházi hatalommal való visszaélésnek tekintik. Visky Béla prof., a Babeº–Bolyai Tudományegyetem teológiai fakultásának etikát tanító egyetemi tanára, szószolóként vetette magát a tiltakozó akció élére. A Szabadság címû magyar nyelvû újságban február 28-án egy általa jegyzett cikk jelent meg. Ezt követõen néhány nap elteltével egy másik magyar újságban, a Krónikában egy második cikk jelent meg. Prof. Visky mindkét iratban azt állítja, hogy az
5. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY egyháznak a társadalomra vonatkozóan van ugyan prófétai feladata, de ebben a mostani esetben az egyház alárendeltetik egy személy politikai ambíciójának. Visky prof. szerint ezáltal az egyház és a tisztség hitelessége vonatik kétségbe. Visky prof. tiltakozását a magyar református egyház sok lelkésze támogatja. A magyar református egyház egy széles körû népegyház, amelynek lelkészei különféle elnevezésû irányzatokhoz tartoznak. A Kolozsvári Református Teológiai Egyetem összes tanárai szintén egyetértésükrõl biztosították prof. Viskyt. Az erdélyi református lelkészek honlapján (www.rorlesz.uv.ro) prof. Visky néhány cikket közölt, amelyekben református teológiai nézetbõl fejtett ki álláspontokat az egyházról és politikáról. Cikkeiben, Kálvin Institutiójára való hivatkozással fejti ki, hogy el kell mozdítani az olyan egyházi méltóságok viselõit, akik hitelüket vesztették. Visky professzor Tõkés püspök irányába is rámutat azokra a következetlenségekre, amelyeket 1989-es beiktatásakor, püspökként mondott, azt, hogy „tanácsos az, ha egy püspök csupán egy egyszeri, négy évre szóló hivatali idõt kell kitöltsön, hogy azután felváltsák.” A Szabadság címû újságban holnap jelenik meg egy cikk errõl a tárgyról. „Két cél áll majd középen”, válaszolja máris kérdésünkre az egyetemi tanár. „Az elsõ az a tétel, hogy elég szerencsétlen helyzet az, ha a forradalom egy hajdani harcosa most maga vált diktátorrá. Második pontként pedig ebben a cikkben felhívom Erdély összes reformátusait, hogy foglaljanak állást: vagy igaz ez a tétel és akkor ezt alá kell hogy írják, vagy pedig nem igaz és akkor el kell vetni.”
Más egyházak, úgymint a magyar lutheránus és a római katolikus egyház szóvivõi, szintén nem támogatják a Tõkés és Papp politikai akcióit. A szóvivõk azt mondják, hogy valójában nincs kifogásuk az ellen, hogy egyházi vezetõk politikai felelõsséget vállaljanak, de aláhúzzák, hogy az egyéni egyháztagok szabadon választhassanak afelõl, hogy melyik politikai pártot támogassák.
rendelkezésére az Európai Parlamentben. Várható, hogy ezek számából három a magyar kisebbség képviselõinek jut. Novemberben megbeszélések folytak az UDMR vezetõje, Markó Béla és Tõkés között, hogy egy közös listára jussanak.
Régóta tartó zúgolódás
Az együttmûködés azonban zátonyra futott, mivel civakodás támadt abban a kérdésben, hogy ki lesz a listavezetõ az Európa-parlamenti választásokra újra alakítandó listán. Ezenfelül Markó úgy véli, hogy Tõkésnek túl radikális felfogásai vannak Erdély autonómiáját illetõen. Tõkés püspöknek az az elmúlt évekbeli törekvése, hogy Erdélyt ismét Magyarországhoz csatolja, sok feszültséget okozott a románok és a magyarok között. Most azonban, hogy egy közös lista nem tûnik lehetségesnek, Tõkés független jelöltként indul tovább az Európai Parlementbe. Az úgynevezett magyar kérdés Romániában olyan régi, mint maga az 1920-as trianoni szerzõdés. Ez a szerzõdés, amelyet az elsõ világháború gyõztesei kötöttek Magyarországgal, a fennmaradt csonkaállammal, többek között meghatározta azt, hogy Magyarországnak le kell mondania az ország nagy részeirõl, többek között Erdélyrõl, a Románia javára. Erdélyben a népi magyarok erõsen ragaszkodnak a magyar identitásukhoz és általában nacionalista beállítottságúak.
Jóllehet a Tõkés püspök körüli feszültségek pillanatnyilag magasra csapnak, ez mégsem új keletû, mert a személye körül hosszú ideje tart a zúgolódás. Közvetlenül az 1989-es forradalom után, amikor a diktátor Ceauºescut és feleségét, Elenát kivégezték, Tõkés, aki a fordulatban való nagy szerepe következtében népszerûvé vált, elkezdett politizálni. Azért, hogy a romániai magyar kisebbség jogaiért küzdhessenek, létrehozták az UDMR-t (Uniunea Democrata Maghiaria (sic!) din Romania). Az UDMR által kötött kompromisszumok miatt – az UDMR néhány alkalommal koalíciós pártként tagja volt a román kormánynak – Tõkés püspök elkezdte a párt nyílt kritizálását. Tõkést az UDMR 2002-ben nyilvánosan megfosztotta a tiszteletbeli tagságától. Válaszképpen õ erre egy másik magyar pártot hozott létre, az MPSZ-t. Ez a párt szoros kapcsolatot tart fenn a jobboldali Fidesz párttal. A legutóbbi választások alkalmával Tõkésnek ez a pártja valójában kevés szavazatot tudott szerezni. A magyarok döntõ többsége továbbra is az UDMR-t támogatja. Most, hogy január 1-jétõl Románia az Európai Unió tagjává vált, ennek az országnak 35 szék áll
Közös lista
(REF. DAGBLAB, 2007. március 16.)
A Kálvin Magyar Református Egyház Presbitériumának
NYILATKOZATA Gyülekezetünk és presbitériumunk mindig nagy figyelemmel kísérte a csonkaországban és az elszakított területeken idegen uralom alatt élõ magyar tömbök és szórványok életét. Tette és teszi ezt az Igébõl indíttatva: „Viseljetek gondot az egész nyájra” (Ap. Csel. 20,28), valamint abból, hogy gyülekezeteink tagjai a fentebb említett területekrõl üldöztetés elõl menekültek a védelmet, megélhetést és második otthont nyújtó Kanadába. Fájdalommal látjuk az egyetemes magyarságnak pártok szerinti szétszakadozottságát, vergõdését egy posztkommunista világban; az elszakítottak embertelen vergõdését majdnem mindenütt az újra jelentkezõ sovinizmus fojtogató ölelésében; és mindnyájunk fájdalmas útkeresését egy emberibb jövõ felé, mely egyre ködösebb távolságban mármár elveszni látszik. Sajnos, Romániában az RMDSZ választási ígéreteit jórészt nem teljesítette. Kormányra kerülve bár magyar érdekek képviseletét ígérte, mégis a többségi nagypolitika céljai megvalósításának eszköze lett. Bizonyára nélküle is megkapta volna az ottani magyarság azokat a csekély kedvezményeket, amelyeket ma magáénak mondhat. Sokatmondó az, hogy a törvénytelenül eltulajdonított 4000 egyházi vagyonnak alig 10%-át sikerült visszaszerezni; területi autonómiára aláírások tömkelegét gyûjtötték össze, amelybõl aztán nem lett semmi;
még egy gyenge kulturális autonómiatörvényt sem tudtak kiharcolni, de még kétnyelvû feliratokat sem a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen. Most pedig szeretné küldöttjeit az Európai Parlamentbe juttatni. Eddigi teljesítményük alapján alig várható, hogy ezek az erdélyi magyarság javát szolgáló munkát végeznének ott, hanem inkább más érdekeket fognak szolgálni. Érthetõ módon és szükségszerûen következett be az, hogy Tõkés László püspök úr mint független jelölt vállalta a megmérettetést az európai parlamenti választásokon. Az õ életútja egyértelmûen bizonyítja, hogy az erdélyi 1,5–2 milliós magyarság érdekében megalkuvás, megtántorodás, az ügy elárulása és felekezeti hovatartozás nélkül tud cselekedni. Õ 1989 temesvári hõse, aki hitbõl fakadóan, élete kockáztatásával kiállt népe ügye mellett, akkor is, amikor mások félelmükben elrejtõztek. Õ az, aki ellen ma azzal érvelnek azok, akik újra szeretnék az egyházat a templom falai közé szorítani, hogy „egy pap ne politizáljon”. 1989-ben senki sem követelte ezt, amikor a romániai rendszerváltást éppen õ, a református pap indította el Temesváron. Azok követelik ma ezt, akik összekeverik a pártpolitikát a nemzetpolitikával. A magyar papok legjobbjai mindig távol álltak a megosztó pártpolitikától, de égõszívû nemzetpolitikusok voltak. Õ volt az, aki felállította az elsõ magyar ma-
gánegyetemet Nagyváradon, mely mára Keresztény Egyetemmé nõtte ki magát. Õ volt az, aki el mert menni Brüsszelbe és más fõvárosokba érvelni az egyházi restitúciók indokolatlan késleltetése miatt. Õ volt az, aki nimbusza lerombolását, személyes támadásokat, mellõzését, lekicsinylését hõsiesen elviselte. Tõkés László püspök úr azon kevesek közé tartozik Erdélyben, akirõl tudni lehet, hogy nézeteit, céljait, magyarsága mentését bátran, határozottan és hatásosan, a kor szellemének és elveinek megfelelõen fogja képviselni az Európai Unióban. Éppen ezért félnek tõle a hivatalosak – mint ördög a tömjénfüsttõl –, s gáncsolják minden módon és minden áron. Ám éppen ezért kell, hogy az erdélyi székelység/magyarság felismervén benne az isteni küldetéssel megbízott embert – egy második Márton Áront –, álljon ki egy emberként mellette, és szavazataival hatalmazza fel legjobb nemzeti érdekeinek képviseletére és érvényesítésére az Európai Parlamentben. Edmonton, Alberta, Kanada, 2007. március 15. BALOG ISTVÁN gondnok
DR. PUNGUR JÓZSEF lelkész
6. OLDAL
A Torontói Elsõ Magyar
PARTIUMI KÖZLÖNY
Református Egyház
Krisztus Egyesült Egyháza (USA) – Kálvin Egyházkerület Keleti Egyházmegye
NYILATKOZATA
NYILATKOZAT
Örömmel értesültünk arról, hogy Tõkés László püspöknek összegyûlt a százezer támogató aláírás az európai parlamenti képviselõjelöltségéhez, de most kezdünk csak igazán féltõ szeretettel aggódni érte, a várható támadások okán. A sötétség erõi eddig is minden eszközt megragadtak arra, hogy a Temesvárról indult forradalom történelmi alakját – akire csak büszkék lehetünk – leminõsítsék, lejárassák, kiszorítsák a politika palettájáról. Miért ez a vehemens offenzíva, amely megsemmisítésére fog össze, ha szemükben õ egy jelentéktelen személyiség, aki nem odavaló, hogy képviselje az erdélyi magyarságot? Érdemeit akarják elvitatni tõle azok, akik érdemet sosem szereztek. Ha valami ezen a földkerekségen vitán felül áll, az Tõkés püspök úr erdélyi népünk ügyéért tett töretlen kiállása. És az, amit vele és ellene mûvelnek, ennek a népnek szent kötelessége, hogy visszautasítsa, és egységesen kiálljon mellette. Vagy nem vesszük észre, hogy nem terem meg a honban, e nép ügyéért minden harcot vállaló, kiváló képességû egyéniség? Kétség nem férhet ahhoz, hogy jelen pillanatban õ az erdélyi magyarság vezéralakja, aki mögé fel kell sorakozni és mindenben támogatni. Eddig is szószólója volt magyarságunk egyetemes érdekeinek és szóvátevõje a népünket ért minden sérelemnek. Nem Tõle kell félteni a mi erdélyi népünket és azt, hogy õ nem képviselné jól az ügyüket, hanem azoktól, akiknek most egyetlen dolguk, hogy lejárassák õt. Higgyük el: ezzel nemcsak õt járatják le, hanem azt a népet is, amellyel õ a legmesszebbmenõkig azonosult. Ha Tõkés Lászlót és az ügyet, amit képvisel, semmibe veszik, akkor azt az erdélyi népet is semmibe veszik, mert ennek a népnek a jelenben nem lehet más ügye, mint amit a püspök úr felvállal és erõs hittel, kitartással képvisel. Mi, a Torontói Elsõ Magyar Református Egyház gyülekezete, kiállunk Tõkés László püspök, az európai parlamenti képviselõi megválasztása mellett. Arra buzdítjuk az erdélyi magyarságot, hogy ne hagyják magukat semmibe venni, hanem nézzék meg jól és ne feledjék, hogy aki eddig kiállt értük, az kiáll ezután is. Csak szavazzanak bizalmat neki, hogy mindezt a legmagasabb fórumokon is megtegye. Tõkés László püspök úr azon kevesek közé tartozik Erdélyben, akirõl tudni lehet, hogy nézeteit, céljait, a magyarság mentését bátran, határozottan és hatásosan, a kor szellemének és elveinek megfelelõen fogja képviselni az Európai Unióban. Éppen ezért félnek tõle a hivatalosak – mint ördög a tömjénfüsttõl –, s gáncsolják minden módon és minden áron. Ám éppen ezért kell, hogy az erdélyi székelység/magyarság felismerje benne az isteni küldetéssel megbízott embert – mint annak idején Márton Áron püspökben –, álljon ki egy emberként mellette és szavazataival hatalmazza fel legjobb nemzeti érdekeinek képviseletére és érvényesítésére az Európai Parlamentben. 2007. március 15. A Torontói Elsõ Magyar Református Egyház gyülekezete nevében: VASS ZOLTÁN lelkipásztor és az Egyház Presbitériuma
Tekintettel arra, hogy Tõkés László püspök a Krisztus Egyesült Egyháza Kálvin Egyházkerülete Közgyûlésének tiszteletbeli tagja, továbbá Tekintettel arra, hogy Tõkés László püspök mindvégig következetesen kiállt a magyar kisebbség ügye, az emberi jogok és a személyes szabadság eszméje mellett mind Romániában, mind világszerte, továbbá Tekintettel arra, hogy Tõkés László személye nemzetközi szavahihetõséget, elismertséget és méltóságot jelent, melyekre az Európai Unió Parlamentjében való képviselethez elengedhetetlen szüksége van erdélyi magyarságunknak, továbbá Tekintettel arra, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elutasította, hogy Tõkés László püspököt jelöltként indítsa, ezért Tõkés püspök úr pártfüggetlen jelöltként kényszerül megmérettetni magát a választásokon, és megnõ annak veszélye, hogy Európa legnagyobb kisebbsége megfelelõ brüsszeli képviselet nélkül marad,
ha Tõkés püspök úrnak nem sikerül elegendõ szavazatot összegyûjtenie, továbbá Tekintettel arra, hogy a Kálvin Egyházkerület támogatja Tõkés László püspök bátor kiállását, aki mint legfõbb szóvivõ, lélekkel szót emel az erdélyi magyarság védelmében, és a romániai magyarság törvény által garantált jogegyenlõségért küzd Következésképpen, a Krisztus Egyesült Egyháza Kálvin Egyházkerülete Keleti Egyházmegyéjének Közgyûlése határozottan támogatja Tõkés László püspöknek az Európai Unió Parlamentjébe való bejutását. 2007. március 10. KOVÁCS W. ALBERT esperes DEÁK F. LEHEL fõtitkár-pénztáros
BALLA ISTVÁN fõgondnok
BESZÁMOLÓ a Szatmárnémetiben tartott országos lelkészértekezleten 2007. április 12-én Kedves Szolgatársak! Az országos lelkészértekezlet beszámolót kért a püspököktõl az elmúlt hónapok eseményeirõl, s habár sok mindenrõl lehetne beszámolni, most mégis egyetlen kérdésre szeretném a jelenlévõ Szolgatársak figyelmét irányítani: az EU-s választások körül kialakult vitára. Hiszen ezzel volt tele a sajtó Hollandiától Svájcig, ettõl volt hangos a Krónika, a Szabadság, az Erdélyi Riport, a Kis Tükör, s az internetes honlapok sokasága. Az elhangzott csúsztatásokra, a maró gúnnyal megfogalmazott vádakra nem válaszoltam, az arcomba vágott kesztyût nem vettem fel, s lehet, hogy sokan mást vártak volna tõlem, de nem szerettem volna magam is, az általam elítélt módszert követni: nem akartam a szennyest a világi sajtóban megszellõztetni. Itt és most, amikor magunk között vagyunk, a jelenségre kötelességem kitérni. Nem kívánok magyarázkodni, nem akarok vádaskodni, egyszerûen válaszolni szeretnék a vádakra, s kérdéseket szeretnék tisztázni. Nagyon leegyszerûsítve így foglalnám össze a történteket: miután nyilvánvalóvá lett, hogy az EU-s választásokon Tõkés László jelöltként indul, az egyházkerület elnöksége az esperesek kollégiumával együtt levelet írt az éppen ülésezõ SZKT-nak, amelyben figyelmeztette a politizálással megbízott érdekképviseletet, hogy hibásnak tartja azt a kirekesztõ politikát, amellyel figyelmen kívül hagyja az erdélyi magyarság egy részének opcióját, amikor hallani sem akar arról, hogy akár Sógor Csaba, akár Tõkés László felkerüljön a listára. Ezt a magatartást erdélyi magyar társadalmunkra nézve káros, megosztó, kirekesztõ politizálásnak tartottuk, s az egység megõrzésének egyetlen lehetõségét vázoltuk a bennünket képviselni hivatott politikum számára. A közös lista elfogadása lett volna az egyetlen életképes alternatíva, amely ráadásul azzal a lehetõséggel kecsegtetett, hogy akár három képviselõnk is lehetne az unió parlamentjében. Érdekképviseletünk nem
élt ezzel a lehetõséggel, visszautasította egységkeresõ próbálkozásunkat, s páratlan indulattal szidalmazta az egyházat és annak megválasztott vezetõit. És ekkor szólalt meg Visky S. Béla, aki – és bármennyire is visszafogom magam, a tényeket nem tudom megváltoztatni – a saját fészkébe piszkolt. Na, van ilyen, s az otthon, illetve az egyház falain belül el is viselnénk egyikünk-másikunk ízléstelen böffintéseit, indulati túlfûtöttségét, keserûségében elkövetett meggondolatlanságait, de Visky S. Béla ennél tovább ment, túllépte a határokat. Március 15-re válságstábot hívott össze, hadat üzent református egyházának, tüntetést akart szervezni a püspökség elõtt, s tervbe vette, hogy a rádióban beolvasott ultimátumban nyilvánosan kéri mindkét püspök lemondását. Gyors egymásutánban megírt oldalas cikkeit megküldte minden magyar nyelvû újságnak, még azoknak is, amelyek híresek egyházellenes magatartásukról. Mondhatni, mindenkivel hajlandó volt összefogni, csakhogy egyházának megválasztott tisztségviselõit lejárassa. Saját bevallása szerint írásait bombának szánta, amely mindent elseper, de próbálkozásából csak kellemetlen, orrfacsaró kanócfüstölgés lett. Saját magát és sajnos, református egyházát járatta le a világ elõtt. Persze, sokan kérdezhetnék most, hogy holmi EU-s parlamenti választások miért kavarnak ekkora port, no, nem a hollandiai, vagy akár az erdélyi egyházi közvéleményben, hanem Visky S. Béla és csendestársai lelkében. Mi indokolja, mi magyarázza azt az elszántságot, azt a vehemenciát, amellyel az egyházkerület tisztségviselõinek véleményére, mások bátorításával, reagált? Legyünk õszinték egymáshoz: az, hogy el nem viselheti Tõkés Lászlót, s még a háta is libabõrös lesz a neve hallatán. Úgy tûnik, hogy hosszú, oldalas irományainak egyetlen célja az volt, hogy végre kimondhassa: Tõkés László diktátor. Ez valóban kemény szó. Erre a vádra viszont nem nekem kell feleletet adnom, én inkább az egyházkerületünket és tisztségviselõit ért vádakra válaszolnék.
PARTIUMI KÖZLÖNY l. Visky S. Béla azt állítja, hogy az egyházkerület és az egyházmegye tisztségviselõi (habár az utóbbiak említését tudatosan mellõzi) Isten nevét hiába vették az ajkukra. El kell ismernem, hogy a többszöri átalakításon átment szöveget rosszindulattal lehet így is értelmezni. De ha a szövegkörnyezetet is figyelembe vesszük, nyilvánvaló, hogy az egyházkerület felhívása arra az Istentõl kapott megbízatásra vonatkozik, amely az egység megõrzését munkálja. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy az egyháznak Istentõl kapott prófétai küldetése a politikumot figyelmeztetni, s az egyházkerület tisztségviselõi ezt tették, amikor a szakadás megelõzése és az egység megõrzése érdekében az egyetlen ésszerû megoldásra, a közös lista állítására hívták fel a politikum figyelmét. Visky S. Béla érthette volna így is felhívásunkat, de õ tudatosan másképp akarta érteni, mert valamibe bele akart kötni, mert bántani akart. 2. Visky S. Béla, az egyház felhívására reagálva, mondhatta volna akár az újságok hasábjain, hogy neki errõl más a véleménye, ezzel õ nem ért egyet, s ezzel a kérdés bizonyára le is zárult volna. De nem, õ támadott és vádolt, lejáratni és ártani akart. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy amikor csak két lehetõség van, Visky S. Béla nem az egyház oldalára áll, hanem azokat támogatja, akik néhány nappal azelõtt vehemens támadást indítottak az egyház ellen. Belül van, de kívülrõl támad. Írásaival végsõ soron nem tesz mást, mint az RMDSZ vezetõi által sután megfogalmazott ellenvetéseket, az SZKTn elhangzott egyházellenes kirohanásokat teológiai köntösbe öltözteti, szalonképessé teszi. Nem kérdés, hogy ebben a helyzetben kinek tesz szolgálatot. Úgy tesz, mintha a Jézus Krisztusban kapott egységet féltené, de véleményével az RMDSZ körüli szoros egység szükségességét sugallja. Mintha ez utóbbi mentené meg a református egyházat. Egy „teológiai tanártól½ többet várnánk. 3. Visky S. Béla nem ismeri a zsinat határozatait. A 2002. június 21-én tartott zsinat ugyanis 7/3. pont alatt foglalkozott a püspök, az esperesek és a fõgondnokok mandátumával és kimondta, hogy a megnevezett tisztségviselõket csak egyszer lehet újraválasztani. De mivel egyetlen határozatnak, vagy törvénynek sem lehet visszamenõleges hatálya, a zsinat azt is kimondta, hogy minden tisztségviselõnek a jelenlegi mandátuma az elsõnek számít. Ha ezt Visky S. Béla tudta volna, megkímélhette volna magát is, bennünket is hosszas és felesleges érveléseitõl. 4. Visky S. Béla bonyolult számítgatásokba kezd, annak érdekében, hogy bebizonyítsa, hogy 66x6 = 666-ta1. Amikor a Jel 13,18-ra, s az ott található számra utal, akkor elõbbi állítását szeretné igazolni, hogy ti. Tõkés László diktátor, de közben maga is tudja, hogy azokhoz lesz hasonlóvá, akik a történelem folyamán azonosítani akarták az Antikrisztus személyét a napi politikában. Így lett több teológus számára is az Antikrisztus megtestesítõje Szaddam Husszein, Gorbacsov, vagy akár II. János Pál pápa. Habár ezek a számítgatók sok mindenben különböztek egymástól, egyetlen hasonlóság azért volt közöttük: az, hogy mindnyájan tévedtek. 5. Visky S. Bélát a magam részérõl, tudtommal, semmivel sem bántottam meg, õ viszont felindulásában olyan jelzõket engedett meg magának, amivel személyemben megsértett, de megsértette a megválasztott tisztségviselõket, s lejáratta a református egyházat is. Csak néhány gondolatot idéznék: „Püspökeink manipulálják Isten nevét alkalmi politikai célok érdekében“; „hülyét csinálnak az egyházból“; „romba döntik évszázados lelkészképzõ intézetünket“; „kizárják a teológiai tanárokat minden egyházi döntésbõl“. A magam részérõl ezeket a vádakat visszautasítom, s egyetlen mondattal minõsítem: Visky S. Béla gonoszt gondolt az õ szívében. A végkövetkeztetésre viszont már érdemes odafigyelni: „egyházam átveszi a politika csûrés-csavarásait, pöcegödröt csinál a saját szájából a világ elõtt“. Néhány megjegyzés önként kínálja magát. Elõször, azt mondja: „egyházam“. Tudtommal a református
egyház nem a Visky S. Béláé, hanem a Krisztusé. No, persze, ebbõl az elszólásból is lehetne egy kis rosszindulattal egy-két újságcikket írni a botrányra éhes sajtóban. Már látom is az öles betûkkel írt címet: „Visky S. Béla kisajátította magának a Krisztus egyházát“. De minek? Kinek használna ez? Továbbá, a hasonlat megválasztása stílus kérdése, de értsük jól: nem a püspökök, hanem az egyház csinált pöcegödröt a szájából, s ebben a minõsítésben most minden húsvéti prédikációt elmondó lelkipásztor érintve érezheti magát. Visky S. Béla pöcegödröt csinál a mi szánkból. Õ a miénkbõl, mintha mi szórtuk volna átkainkat a világi sajtóban. A gondolatsort folytatva: egyik találkozásunk alkalmával Visky S. Béla bejelentette, hogy õ most gyászol, mert engem halottnak tekint. Igen, így, szó szerint. Kár, hogy nem fogalmazott meg gyászjelentést az újság számára. Biztosan örömmel közölték volna. Képzeljétek, micsoda páratlan alkalom: élõben hallgathattam volna a felettem elmondott gyászbeszédeket. Még szerencse, hogy húsvét után vagyunk. 6. Visky S. Béla meg van gyõzõdve arról, hogy a Debrecenben kapott doktori címe felhatalmazza arra, hogy ország-világ elõtt mocskolja egyházát, s azt hiszi, hogy az egyházat szeretheti úgy, hogy közben a törvényesen megválasztott tisztségviselõit folyamatosan sárral fröcsköli be. Nem veszi észre, hogy a tisztségviselõk lejáratásával az egyház tekintélyét is rombolja. Maga alatt vágja az olajfa ágait. Hadd emlékeztessem õt és társait Dávid magatartására, aki nem volt hajlandó kezet emelni Saul ellen, még akkor sem, amikor Isten szemében Saul már nem volt király, mert Dávid számára Saul akkor is az Isten választottja, felkentje maradt. Dávid tudta, hogy ez nem az õ ügye, Sault Isten választotta, õ fogja királyságát elvenni. 7. Visky S. Béla fennen hangoztatja, hogy iszonyatosan nagy baj van a református egyházban, s a megújulást szorgalmazza, s többségében azok gyülekeznek köréje, akik valamilyen oknál fogva megsértõdtek. Az egyik azért sértõdött meg, mert az Igazgatótanács világos tiltása ellenére Zimányit prédikáltatta, és ezért fegyelmi ítéletben részesült, a másik azért sértõdött meg, mert az Igazgatótanács nem volt hajlandó „intézetesdit“ játszani a segédlelkésztovábbképzés terén. Megint másik azért, mert a hatalom kell neki, és nem õt választották meg, a következõ azért, mert a püspök nem úgy lép, ahogyan õ elgondolná. A módszer egyszerû, csomósodjunk össze és kiáltsuk ki minden baj okozójának a püspököt, ország-világ elõtt, addig legalább nem kerül terítékre a saját mulasztásunk. Mit mondhatnék, atyámfiai? A próféta szerint szólok: „mindenki a maga bûneiért zúgolódjon“. A sértõdésbõl ugyanis még soha semmi jó nem származott, sértõdöttek közössége sohasem fogja az egyház javát szolgálni. 8. Visky S. Béla úgy gondolja, hogy akkor szolgálja a református egyház ügyét, ha a világ elé teregeti a szennyest. Legutóbbi cikkében a következõket mondja: „egyházam vezetésének alapdogmája ebben a kérdésben így hangzik: 'Nem teregetni a szennyest odakinn!' Kár, hogy nincs benne a Bibliában ez a mondat“. Nos, benne van, kedves Tanár úr, csakhogy az indulat megvakítja a szemeket. A Mt 18,15 szerint a bûn elleni intést a Biblia alapján elõször négyszemközt kellene elmondani, aztán két-három tanú jelenlétében, aztán a gyülekezet közössége elõtt. Egy szó sincs ebben a felsorolásban a világi nyilvánosságról. Ezzel szemben Visky S. Béla a világgal kommunikál, s a világ fiai között keres partnereket „drága egyházának“ védelmezésében. 9. Visky S. Béla féligazságokat hangoztat, pletykaszinten terjedõ szájhagyományokat kész tényként kezel. Módszere a csúsztatás. Idéz egy mondatot, majd megmagyarázza, úgy, ahogyan õ elgondolta, aztán vitába száll a saját elképzeléseivel. Célja egyértelmû: manipulálni akarja a közvéleményt. Amikor megkérdeztem tõle, hogy mit vár el tõlem, akkor habozás nélkül válaszolta: azt, hogy vonjam vissza nyilatkozatunkat, s ismerjem be, hogy tévedtem. Magyarán szólva, Visky S. Béla nemcsak a közvéle-
7. OLDAL ményt, de a püspököt is manipulálni akarja, s testületi döntések megváltoztatásának csapdájába akarja belevinni. Ha nem hajlandó elképzelése szerint cselekedni, akkor folytatja lejárató kampányát a nyilvánosság elõtt. Ám tegye, de vegye tudomásul, hogy a református egyháznak árt vele, s ezért Isten elõtt felelnie kell. 10. Visky S. Béla azzal hitelesíti gondolatait, hogy minden írása végén jelzi, hogy õ teológiai tanár. Valóban, honnan is érkezhetne hitelesebb egyházi kritika, mint egy teológiai tanár tollából. Mentségére szolgáljon, hogy Visky S. Béla nem teológiai tanár, hiszen erdélyi magyar szóhasználatunk ezt a megnevezést a lelkészképzõ tanároknak tartja fenn. Csak a pontosítás kedvéért jegyzem meg: Visky S. Béla egyetemi tanár a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Vallástanárképzõ szakán, s nem véletlenül kérte a közgyûléstõl lelkészi minõsége fenntartását. Végül néhány megállapítást és következtetést fogalmaznék meg: – Sokan kérdezik, hogy maradhat-e Tõkés László püspök, ha parlamenti képviselõ lesz az EUban? Jogi szempontokat figyelembe véve, úgy látom, hogy Tõkés Lászlónak megválasztása esetén két lehetõség között kell választania: 1. Lemond a püspöki tisztségérõl. Ebben az esetben egy hónapon belül a Királyhágómelléki Egyházkerületben püspökválasztásra kerül sor, s a megválasztott személy mandátuma a ciklus végéig tart; 2. Tõkés László nem mond le a püspöki mandátumáról, s az elsõ jogszabály értelmében, akadályoztatásra hivatkozva, a fõjegyzõ helyettesíti. Ehhez viszont szükségeltetik a megbízó testület, azaz az egyházkerületi közgyûlés jóváhagyása. Helyettesíttetése esetén a mandátum az övé, így a soron következõ választásokon már nem lehet jelölt. – Erdélyi egyházi társadalmunknak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy bármennyire kevesen vagyunk is, mégsem gondolkodunk egyformán, s nem azonosak a választási opcióink sem. A magam részérõl elfogadom a sokszínûséget, s tiszteletben tartom mindenki magánvéleményét és szavazati jogát. A különbözõségek azonban nem hatalmaznak föl senkit sem arra, hogy a másik torkának essen, de az sem méltó hozzánk, hogy egy akármilyen választás miatt összevesszünk egymással. A református egyház sokféle csatározást túlélt már, de számára mindig a belháború mutatkozott a legkárosabbnak. Én ennek nem kívánok részese lenni. – A vihar bár pusztít és rombol, de van haszna is: a krízishelyzetben kibújik a szeg a zsákból, félrecsúszik az álarc, megmutatkozik az egyén igazi arca, s az fog kijönni belõle, ami benne van. Akiben sértõdöttség van, az fog kijönni belõle, akiben harag, hatalomvágy, vagy netalán gyûlölet, az fog napvilágra kerülni. Nem igazán krisztusi indulatokról szól ez a történet. Kétlem viszont, hogy ezekkel az indulatokkal- lehetne az egyház megújulását, illetve megmaradását szolgálni. Ha fennen hangoztatjuk, hogy az egyház a gyülekezeteiben él, akkor nem az egyház megválasztott tisztségviselõit kellene folyamatosan hibáztatni, hanem ezzel a másféle, krisztusi indulattal kellene a gyülekezetben szolgálatunkat végezni. Biztosan sokkal többre mennénk vele. – Be kell vallanom, hogy a bántó, ironikus, lesajnáló megjegyzések nem estek jól, de az elsõ felháborodásomban feltörõ óembert legyõzte bennem a krisztusi indulat. Visky S. Bélának a személyemre vonatkozó sértéseit megbocsátom akkor is, ha sohasem kér erre. A bosszúállás távol áll tõlem, az egészet a hátam mögé akarom vetni. – Végül, de nem utolsó sorban, ünnepélyesen megismétlem ígéretemet, hogy a református egyházban általam kezdeményezett, két ciklusra korlátozott mandátum követelményeit betartom, és betartatom. A jelenlegi mandátum lejártával visszamegyek abba a gyülekezetbe, ahol eddig is szolgáltam. Isten engem úgy segéljen. PAP GÉZA
8. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
Utószó a Szatmárnémetiben megtartott RORLÉSZ konferenciához A RORLÉSZ kétévente megrendezésre kerülõ értekezletét 2007. április 11–2-én Szatmárnémetiben a Láncos templomban tartotta. Az erdélyi és királyhágómelléki református lelkipásztorok közös értekezletén mintegy 200-an voltak jelen fele-fele arányban a két egyházkerület lelkipásztorai. Az értekezlet meghívottja Dr. Tóth Albert és Szõnyi Tamás, a Magyar Református Lelkészegyesület (MRLSZ) elnöke és titkára volt. Az értekezlet tárgya: A református lelkipásztor identitása címet viselte. A kezdõ istentiszteleten Székely József RORLÉSZ-elnök hirdette az Igét Jeremiás könyve 20, 7-11 versei alapján. Az igehirdetés alapgondolata, a prófétai-, lelkipásztori szolgálat Isten által való „rászedettség”, a Tõle kapott megbízatás és Tõle jövõ megtartatás erejével. Az igehirdetést követõen elnök köszöntötte az értekezlet résztvevõit, az egyházkerületek püspökeit, az MRLSZ képviselõit és megnyitotta a tanácskozást. Az értekezlet tárgyához kapcsolódó elsõ elõadást Dr. Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, pápai teológiai tanár tartotta, Hivatásban címmel. Az elõadás fõ gondolata a lelkipásztori hivatástudat erõsítése volt, azzal a megállapítással, hogy errõl leginkább akkor esik szó, amikor krízishelyzet áll elõ. Az identitás fogalmát felülírja a hivatás, a professiot a vocatio. Szó esett különbözõ pap- típusokról, valaimt arról, hogy a lelkipásztor, mint pásztor csak úgy lehet vezetõ, ha maga is vezetett, Jézus Krisztus követõje. A második elõadást Domahidi Béla mezõbergenyei lelkipásztor tartotta, Kicsoda a református lelkipásztor? címmel. Az elõadás rámutatott, az immanens és transzcendes világ találkozásában élõ lelkipásztort milyennek látja az õt körülvevõ gyülekezet tagja, az elõadó által elvégzett közvélemény-kutatás alapján. Az elõadás kérdése az volt, hogy tud-e azzá lenni a lelkipásztor, amivé Isten szolgálatában álló szolgának lennie kell? Az elõadásokat megbeszélés követte. A hozzászólások nem minden esetben voltak mentesek a személyeskedõ, vélt, vagy valós sértõdésbõl fakadó, az indulatosság határát súroló felhangoktól. Az esti áhítaton Dobai Zoltán, ákosi lelkipásztor szolgált a Bírák könyve 3,16-30 alapján. A második napon a reggeli áhítatot Baracsi Levente aradi lelkipásztor tartotta a János evangéliuma 5, 2-4 igeversek alapján. Ezt követte Székely József elnök jelentése a RORLÉSZ elmúlt kétéves eseményeirõl. A jelentés idõrendi sorrendben kitért azokra a fontosabb alkalmakra, amelyeket a RORLÉSZ támogatott, vagy szervezett, illetve amelyeken az elnök vagy megbízottja kül- és belföldön részt vett. A jelentés tartalmazta az anyagi helyzetrõl szóló beszámolót is. A jelentés végén a két év alatt elhunyt lelkipásztorokról egyperces néma fõhajtással emlékezett meg az értekezlet. Napirenden a 90-es évek elején megfogalmazott Alapszabály elfogadása következett. Elnök a felvezetõben ismertette, hogy lehetõség volt az elmúlt hónapokban a RORLÉSZ honlapon, illetve más úton eljuttatni az Alapszabály-módosító javaslatokat. Ezzel a lehetõséggel igen kevesen éltek. A két egyházkerület Lelkészértekezleti Elnökségi Ülése foglalkozott a beérkezett módosító javaslatokkal, és kidolgozta az Alapszabály végleges formáját. Az értekezletnek ezt kellene elfogadnia és a Zsinat elé terjesztenie jóváhagyás végett.
Több javaslat is elhangzott a megbeszélésen, nagymértékben a fegyelmi bizottságban való lelkészértekezleti képviseletre vonatkozóan, azzal a meglátással, hogy lehetõleg ne úgy kerüljön az Alapszabály a Zsinat elé, hogy ellentmondjon a Kánonnak. Ugyanakkor javaslat történt az Alapszabály lektorálására, nyelvi, stilisztikai szempontból. Tartalmas hozzászólásokat követõen Értekezlet a módisító javaslatok, figyelembevételével 10 tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta az Alapszabályzatot, és jóváhagyás végett felterjeszti a Zsinatnak. Az Értekezletet dr. Tóth Albert MRLSZ-elnök köszöntötte, kihangsúlyozva, hogy a Kárpát-medencei magyar református lelkipásztorok egységén, összetartozásán minden elválasztó határvonalak ellenére fáradozni kell és érdemes. Bejelentette, hogy az évente megrendezendõ Kárpát-medencei Magyar Református Lelkipásztorok nyári konferenciájára idén Szilágycsehben kerül sor augusztus 6-9. között, melyre szeretettel hívja a két kerület lelkipásztorait. Ezt követõen RORLÉSZ-elnök a felkérte a két egyházkerület püspökét, hogy beszámolójuk rendjén szóljanak az egyház mai helyzetérõl, idõszerû kérdésekrõl. Elsõként dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke olvasta fel beszámolóját. Elmondta, hogy tekintettel a sajtóban, a világhálón megjelent nemtelen támadások miatt rendhagyó módon elõre leírt szöveget olvas fel (olvasható a RORLÉSZ honlapon). Különösen az EP jelölések kapcsán kialakult, nevezetesen Visky S. Béla tollából származó írásokra reagált a püspöki beszámoló. Ugyanakkor a találgatások és félrevezetések megelõzése érdekében vázolta azt a két lehetõséget, amely Tõkés László püspök EP képviselõvé választása esetében adódhat. 1. Lemond püspöki mandátumáról, és akkor ki kell írni az idõközi püspökválasztást. 2. Nem mond le, ebben az esetben a fõjegyzõ helyettesíti. Befejezésképpen biztosította az érdeklõdõket afelõl, hogy második püspöki mandátuma befejeztével nem indul újra a választáson. Tõkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke beszámolójában megemlítette a Szatmárnémetiben sorra kerülõ centenáriumi ünnepségeket (450 éves a Kollégium, 200 éve épült a Láncos templom). Felvetette, hogy érdemes a RORLÉSZ-nak elgondolkodni azon, hogy a 800 lelkipásztorból miért csak 200 jelent meg az Értekezleten. A továbbiakban szó esett a nagypénteki félrevert és húsvéti harangozásokról, a meg nem született gyermekek, valamint remélt gyarapodás kapcsán. Az egyházügyi törvény hiányosságairól, a missziói munka stratégiájának kidolgozásáról, az Értelmiségi Konferencia, a KRISZ-kongresszus, a CE-vel való párbeszéd, az egyházkerületi fegyelmi ügyek (Árus- és Báthori-ügy), a Lorántffy sportpályájának az ügye, a PKE szorongatott anyagi állapota, az MRVSZ nehéz helyzete, a Nagyszebeni III. Ökumenikus Nagygyûlés, és Erdélyi Géza felvidéki püspök 70. születésnapja része volt a püspöki beszámolónak. Az EP-jelölésekkel kapcsolatosan elmondta, hogy 2006 novemberétõl kérték a közös lista állítását, azonban az RMDSZ ettõl elzárkózott. A személyét ért sérelmek azóta hatványozódtak, és minden lehetséges módon törekednek a lejáratására. A legrosszabb, amikor nem „kívülrõl”, hanem „belülrõl”, az Egyházból érkeznek a lejárató vádaskodások.
Visky S. Béla írásaira reagálva, Püspök kikérte magának, hogy bárki családját, édesapját, õt magát lejárassa, támadja. Felsorolta azon sajtótermékeket, amelyekben lejárató hadjáratot indítottak ellene, köztük kül- és belföldi lapok, internet oldalak. Megemlítette, hogy a politikusok, illetve a magyarországiak példájára be lehetne vezetni a lelkipásztorok átvilágításának lehetõségét. Kérte a lelkészi kart védelmezze meg a megtámadottakat. Egyúttal kérte RORLÉSZ-elnököt, hogy a személyét ért sértegetések ellen gyûlést vezetõ elnökként határozottabban lépjen fel. A hozzászólások rendjén Visky S. Béla, Nagy József, Hegyi Sándor, Szatmári Elemér (Kisszántó), Kiss Jenõ, Tunyogi Lehel és más lelkipásztorok kértek szót. Érezhetõ volt olykor, a személyeskedésbõl fakadó indulat. Az EP-jelölések, a segédlelkészi- és lelkipásztori továbbképzõk, a Teológia akkreditálásának ügye, az egyházi pénzek kérdése volt a hozzászólások témája. Nem egyszer bekiabálások, beszólások hangzottak el, amelyek több ízben bántó szándékkal hatottak. Esetenként az érintettektõl bocsánatot kértek. Megjegyzésként hozzáteszem, hogy a fórum jellegû beszélgetés hasznos és kellõ kommunikációs módszere a gondok kibeszélésének, különösen, ha azok mindenkit érintenek. De az Értekezlethez méltatlan volt az a hangnem, amelyet néhány lelkipásztor megengedett magának. Többeket megbotránkoztatott Visky S. Béla és Nagy József lelkipásztorok magatartása. Elõzõ, annak ellenére, hogy a RORLÉSZ honlapon korábban megkövette Tõkés László püspököt, és akiket megbántott, ugyanakkor püspök ismételt felszólítására sem volt hajlandó elfogadni azt, hogy ne emlegesse annak édesapját, és ne bántsa személyét. Nagy József feketegyarmati lelkipásztor személyeskedõ hangnemben, sértõdöttségébõl fakadóan saját ügyét vitte hozzászólása rendjén az Értekezlet elé, több ízben bántóan emlegetve Egyházkerület választott vezetõit, valamint az Aradi Egyházmegye elöljáróságát is belekeverve. Szatmári Elemér a Teológia akkreditálásának ügyét, valamint a Királyhágómelléki Egyházkerület Intézet felé való tartozásáról kérdezett. Ezen kérdésre Pap Géza és Tõkés László püspökök válaszoltak. Balogh Barnabás a diktatórikus módszer kapcsán felemlegette az akkori fõjegyzõ, Csernák Béla kizárását a hivatalából. A hosszas és olykor indulatoktól sem mentes leginkább „talk- show”-hoz hasonlító fórum az elnök zárszavával ért véget, aki ismételten megköszönte a jelenlevõknek a részvételt, a házigazdáknak pedig a szívélyes vendéglátást. Javaslat történt, hogy a következõ Értekezlet Székelyföldön tartassék. A záró istentiszteleten Beke Boróka karatnai lelkipásztornõ hirdette az Igét az Apostolok Cselekedetei 5,29 alapján. Az értekezlet közös ebéddel ért véget.
Zilah, 2007. április 18. Tisztelettel: PÜSÖK SÁNDOR CSABA elnök
9. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
KIMUTATÁS Tõkés László püspök európai parlamenti képviselõjelöltségét támogató, az egyházmegyék gyülekezetei részérõl összegyûjtött, összes aláírási ívek és aláírások számáról NAGYBÁNYAI EGYHÁZMEGYE Sz. Egyházközség 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
Apahegy Avasfelsõfalu Avasújváros Domokos Felsõbánya Hagymáslápos Hosszúmezõ Koltó-Katalin Kõszegremete Magyarberkesz Magyarlápos Máramarossziget* Misztótfalu Monó Nagybánya-Óváros Nagybánya-Újváros Sülelmed Szamosardó Szinérváralja Vámfalu
Összesen
Lélekszám 143 198 1.760 872 670 292 980 1.270 485 383 576 1.411 227 700 2.755 2.220 194 814 893 872
Aláírások száma 52 51 491 212 55 16 70 677 24 48 72 553 89 48 106 444 57 106 147 108
17.715
3.426
*Máramarosszigeti esperes 2007. febr. 22-én, Nagyváradon átadott 141 aláírást a Polgári Szövetség részérõl. (Nincs benne az egyházközség statisztikájában.)
SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE Sz. Egyházközség
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.
Adorján Amac Apa Aranyosmeggyes Atya Batiz Csengerbagos Dabolc Dobrácsapáti Egri Halmi Hirip Józsefháza Kisbábony Kakszentmárton Kiskolcs Kispeleske Lázári Mikola Nagykolcs Ombod Óvári Patóháza Pettyén Pusztadaróc Sándorhomok Sárközújlak Szamosdara Szamosdob
Lélekszám
218 150 298 44 137 198 99 182 150 615 420 157 110 179 87 304 102 430 551 184 530 710 212 325 659 166 527 510 176
Aláírások száma 155 177 121 26 235 41 46 113 89 2 30 214 133 68 70 206 135 52 21 48 239 12 99
30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44.
Szamoskóród Szamoskrassó Szatmár-Láncos Szatmár-Németi Szatmár-Kültelek Szatmár-Szamosnegyed Szatmár-Szigetlanka Szatmárhegy Szatmárgörbed Szatmárudvari Szatmárpálfalva Szárazberek Tamásváralja Túrterebes Vetés
Összesen
158 613 3.816 1.900 1.796 3.650 803 829 134 545 149 303 379 146 530
106 128 526 335 169 245 90 236 126 74 161 33 34 109
24.181
4.704
NAGYKÁROLYI EGYHÁZMEGYE Sz. Egyházközség
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34.
Ákos Bere Bogdánd Börvely Dobra Domahida Érdengeleg Érendréd Érkávás Érkõrös Érszakácsi Érszentkirály Érszodoró Gencs Hadad Hadadnádasd Iriny Kaplony Királydaróc Kismajtény Krasznamihályfalva Lele Magyarcsaholy Magyargéres Nagykároly-Belváros Nagykároly-Kertváros Pelekeszi Piskolt Szaniszló Szilágypér Szilágyszér Tasnád Tasnádszarvad Tasnádszántó
Összesen
Lélekszám
Aláírások száma
596 98 946 1.248 769 145 150 333 45 183 483 203 40 613 545 427 233 231 106 304 226 512 458 508 1.916 1.904 299 724 340 849 626 1.478 193 143
227 107 152 601 240 32 19 129 202 117 193 305 272 125 135 116 64 121 181 51 172 822 534 119 157 88 338 180 182 78 80
17.874
6.139
ÉRMELLÉKI EGYHÁZMEGYE Sz. Egyházközség
Lélekszám
Aláírások száma
1. Albis
770
6
2. Apátkeresztúr
111
30
3. Asszonyvására
272
40
4. Bályok
462
20
5. Berettyószéplak
880
87
1.423
171
6. Bihardiószeg 7. Csokaly
495
-
8. Éradony
199
8
9. Érábrány
184
10
10. Érbogyoszló
620
6
11. Érkeserû
570
16
12. Érköbölkút
564
-
13. Érkörtvélyes
990
236
14. Érmihályfalva
3.239
1.400
15. Érolaszi
320
52
16. Érselind
56
2
17. Érsemjén
832
72
18. Érszõlõs
570
5
19. Értarcsa
370
36
20. Gálospetri
380
17
21. Hegyközszentmiklós
535
9
22. Jankafalva
140
55
23. Kiskereki
472
2
24. Magyarkéc
302
-
2.150
264
26. Micske
600
50
27. Monospetri
255
-
28. Nagykágya
526
26
25. Margitta
29. Ottomány
551
9
30. Papfalva
120
30
31. Poklostelek
141
49
32. SzolnokházaSándorfalva 33. Szalacs 34. Szentjobb 35. Székelyhíd
67
-
1.024
77
206
12
1.604
158
36. Tóti
398
-
37. Vedresábrány
127
34
22.525
2.989
Összesen
10. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
ARADI EGYHÁZMEGYE
BIHARI EGYHÁZMEGYE Sz. Egyházközség 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59.
Lélekszám
Ant 106 Árpád 581 Belényes 368 Belényessonkolyos 263 Belényesújlak 390 Bihar 985 Biharfélegyháza 726 Biharszentjános 1.099 Biharvajda 515 Bors 846 Erdõgyarak 551 Élesd 770 Feketeerdõ 197 Feketetót Fugyi 231 Fugyivásárhely 357 Gyanta 236 Hegyközcsatár 619 Hegyközkovácsi 493 Hegyközpályi 320 Hegyközszáldobágy 363 Hegyközszentimre 330 Hegyközújlak 201 Jákóhodos 550 Kisnyégerfalva 183 Kisszántó 218 Köröskisjenõ 252 Köröstárkány 909 Kövesegyháza 109 Kügypuszta 109 Magyarkakucs 166 Magyarremete 352 Mezõbaj 351 Mezõtelegd 720 Mezõtelki 260 Nagyszalonta 5.081 Nagyszántó 200 Nagyvárad-Olaszi 1.797 Nagyvárad-Újváros 2.073 Nagyvárad-Rét 1.567 Nagyvárad-Velence 811 Nagyvárad-Õsi 965 Nagyvárad-Csillagváros 650 Nagyvárad-Szõlõs 821 Nagyvárad-Rogériusz 3.135 Nagyvárad-Biharpüspöki 1.533 Nagyvárad-Hegyalja 169 Nyüved 102 Örvénd 589 Paptamási 668 Pelbárthida 137 Pósalaka 110 Pusztaújlak 238 Rév 584 Síter 367 Szalárd 609 Tamáshida 139 Tenke 525 Várasfenes 841
Összesen
38.437
Aláírások 50 29 65 32 16 16 23 99 70 32 270 32 8 293 63 250 18 165 110 136 11 10 8 210 1 40 16 11 24 1.020 522 80 184 56 240 99 46 350 276 70 8 140 160 9 8 17 47 12 67 8 35
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.
Lélekszám
Arad-Belváros 1.246 Arad-Gáj 469 Arad-Mosócz 400 Angyalkút 155 Ágya 404 Bélzerénd 180 Borosjenõ 94 Borossebes 89 Erdõhegy-Kisjenõ 861 Feketegyarmat 390 Kispereg 705 Nagypereg 81 Nagyzerénd 529 Pankota 97 Szemlak, Pécska, Nagylak 144 Szentleányfalva 205 Vadász 356
Összesen
6.405
Sz. Egyházközség Aláírások száma 320 72 64 54 48 24 40 240 22 43 19 24 970
TEMESVÁRI EGYHÁZMEGYE Sz. Egyházközség
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
Lélekszám
Igazfalva 370 Karánsebes 112 Lugos 1.363 Nagybodófalva 274 Szapáryfalva 205 Szigetfalu 45 Temesvár-Belváros 1.286 Temesvár-Új Ezredév 401 Temesvár-Újkissoda 428 Temesvár-Vöröscsárda 116 Újmosnica 213 Végvár 755 Zsombolya 111 Buziásfürdõ
Összesen
5.679
Aláírások száma 60 13 140 51 61 25 443 538 260 37 199 138 33 14
2.012
5.562
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
Lélekszám
Lecsmér Szilágysomlyó Szilágybagos Sarmaság Krasznahorvát Kémer Szilágylompért Szilágynagyfalu Szilágyzovány Varsolc Kraszna Bürgezd Alsóvalkó Ipp Somlyóújlak
Összesen
Aláírások
256 2.331 905 2.976 325 1.103 585 1.721 735 1.198 3.517 348 83 803 422
17 353 8 357 13 115 100 59 19 85 17 25 23 168 31
17.308
1.390
ZILAHI EGYHÁZMEGYE Sz. Egyházközség 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.
Lélekszám
Bõsháza-Benedekfalva Cigányi-Hidalmás Désháza Diósad Egrespatak Kisdoba Kusaly Magyargoroszló Magyarkecel Menyõ Mocsolya Nagydoba Nagymon Szilágyballa Szilágycseh Szilágyerked Szilágyfõkeresztúr Szilágygörcsön-Nyirsid Szilágypanit Szilágysámson Szilágyszeg Szilágyszentkirály Vérvölgy Völcsök Zilah-Belváros Zilah-Fenyves Zilah-Liget Zsibó-Szamosudvarhely Papp Lajos
Összesen
425 102 1.238 906 397 173 421
966 2.835 259 407 746 934 193 81 288 516 3.750 1.990 1.318 17.945
Aláírások 25 24 186 126 49 63 14 30 24 64 20 30 3 64 668 21 22 48 22 16 20 50 44 590 378 221 275 431 3.528
KÖSZÖNETMONDÁS
ÖSSZESÍTÕ Sz. Egyházmegye
Lélekszám
1. Nagybányai 2. Szatmári 3. Nagykárolyi 4. Érmelléki 5. Bihari 6. Aradi 7. Temesvári 8. Szilágysomlyói 9. Zilahi
17.715 24.181 17.874 22.525 38.437 6.405 5.679 17.308 17.945
3.426 4.704 6.139 2.989 5.562 970 2.012 1.390 3.528
168.069
30.720
ÖSSZESEN
Sz. Egyházközség
SZILÁGYSOMLYÓI EGYHÁZMEGYE
Aláírások száma
Egyházkerületünk Igazgatótanácsa, erdélyi magyarságunk nemzeti érdekei szolgálatának nemes szándékától indíttatva, teljes támogatásáról biztosította Tõkés László püspök európai parlamenti képviselõnek való jelöltetését, és ugyanerre buzdította Egyházkerületünk népének szavazati joggal bíró tagjait. A testvéri Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és Esperesi Kollégiuma hasonló értelemben nyilatkozott. Egyházkerületünk Esperesi Kollégiumának, a Lelkészértekezleti Szövetségnek és a Presbiteri Szövetségnek a vezetõsége ugyancsak kiállt amellett, hogy nemzeti közösségünk hiteles európai képviseletének a megteremtése érdekében Egyházunk tagjai aláírásukkal foglaljanak állást. A törvényes elõírásoknak megfelelõen, ennek nyomán gyûltek össze azok az aláírások, amelyek révén Egyházkerületünk jelentõs mértékben hoz-
zájárult a Tõkés László jelöltetéséhez szükséges – legalább – százezer kézjegy összesítéséhez. Az aláírások önkéntes alapon gyûltek össze, mindenki szabad lelkiismerettel foglalhatott állást támogatottja mellett. Ez a körülmény, valamint figyelembe véve, hogy az aláírásgyûjtés útjába az ebben ellenérdekelt erõk milyen akadályokat gördítettek – szóval mindez nagy mértékben megnöveli Gyülekezeteink szolgálatának az értékét. Illesse köszönet lelkipásztorainkat, gondnokainkat, presbitereinket és valamennyi aláírásgyûjtõt és aláírót kiállásukért és az általuk elvégzett munkáért. Az országos szinten mintegy 140 ezer összegyûlt aláírás igen jó elõjelnek számít a – valószínûleg – az õsz folyamán sorra kerülõ európai parlamenti választásokra nézve. A közös ügy melletti összefogás szolgáljon Isten dicsõségére és nehéz helyzetbe jutott erdélyi népünk javára!
11. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
Királyhágómelléki Református Egyházkerület
A 2007. ESZTENDEI PROGRAM ELÕZETESE MÁJUS Április 29. – május 6. Nagyvárad 5. Szo. Borosjenõ 6. V. Nagyvárad
Varadinum – Ünnepi Hét XIII. Horváth Béla Szavalóverseny Varadinum-záróünnepség: Szent László ünnepe. Körmenet Hadad Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség – Ifjúsági Majális 7–8. Nagyvárad Egyházkerületi bizottsági ülések Hadad Református családpolitikai konferencia 9. Sze. Nagyvárad Királyhágómelléki Református Egyházkerület Elnökségi Tanácsának ülése 10. Cs. Szatmárnémeti Egyházmegyei Közgyûlés Nagyvárad Partiumi Keresztény Egyetem Tanári Karának rendkívüli tanácskozása 11–12. Nagyvárad PKE – Közgazdasági Tudományos Napok 11–13. Nagyvárad I. Partiumi Egyetemi Sportnapok 13. V. Nagyenyed Thököly Imre-emlékünnepély, születésének 350. évfordulója alkalmából. Emléktábla-avatás 15. K. Budapest Magyarországi Református Egyház Zsinatának ülése 16. Sze. Nagyvárad Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh közgyûlése 17. Cs. /Gyülekezeteinkben/ Áldozócsütörtök Nagyvárad PKE – Egyetemi Csendes Nap 18. P. Hanva Egyetemes Zsinat elnökségi ülése 18–19. Nagyvárad PKE – Teológiai Tudományos Napok 18–20. Érmihályfalva XV. Nyíló Akác Napok 19. Szo. Budapest Fidesz – MPSZ Kongresszusa 20. V. Nagyvárad „Egy kalap alatt” – PKE-diákrendezvény 21. H. Budapest Jótékonysági Hangverseny a Liszt Ferenc Zeneakadémián, a kolozsvári Protestáns Teológia javára 25–27. Nagyvárad PKE – Zenei és Képzõmûvészeti Napok 26. Szo. Csíksomlyó Csíksomlyói búcsú és zarándoklat Pünkösd ünnepe 27–28. /Gyülekezeteinkben/ 27. V. Nagyvárad-Rogériusz Pünkösdi ünnepi orgonahangverseny
JÚNIUS 1. P.
Nagyvárad
Partiumi Keresztény Egyetem tanévzáró ünnepélye. Ballagás 2. Szo. Szatmárnémeti KRISZ – Ifjúsági Sportnap Csátalja (Mo.) Trianoni Emlékmû avatóünnepélye 3. V. Nagyvárad-Hegyalja Konfirmáció Szentháromság-vasárnapi templomnap és juniális 8. P. Budapest Wittner Mária szabadságharcos születésnapi évfordulója 10. V. Kakszentmárton Templomavató ünnepély 14. Cs. Nagyvárad Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium ballagási ünnepélye Zilah Wesselényi Kollégium ballagási ünnepélye 15. P. Nagyvárad Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium évzáró ünnepélye Szatmárnémeti Református Gimnázium évzáró ünnepélye Zilah Wesselényi Kollégium évzáró ünnepélye 16. Szo. Szatmárnémeti Református Gimnázium ballagási ünnepélye 16–17. Nagyvárad II. Partiumi–Felvidéki Napok 17. V. Nagyvárad Nagyvárad Reformációjának emléknapi ünnepsége 22. P. Nagyvárad Örmény Kulturális Nap 23. Szo. Marosvásárhely Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ülése 24. V. Börvely Falunap és zászlóavató ünnepély 26–29. Bukarest Nemzetközi ökumenikus konferencia „Az Emlékezet Gyógyítása” („Healing the Memories”) tárgyában 29. P. Nagyvárad Egyházkerületi Közgyûlés 30. Szo. Nagyszalonta KRISZ – Ifjúsági Honismereti Nap
JÚLIUS 5. Cs.
Nagyvárad
5. Cs.
Nagyvárad
5–7. 7. Szo. 8. V. 9–13.
Nagyvárad Budapest Árpád Nagyvárad
20–21. Sárospatak 20. P. Nagyvárad 23–30. Szamosardó 25. Sze. Temesvár 28. Szo. Szilágysomlyó
Európai Egyházak Konferenciája küldöttségének látogatása, Colin Williams fõtitkár vezetésével Ökumenikus Találkozó – a nagyszebeni III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés elõrendezvénye IV. Partiumi Írótábor Az Árpád-PAJZS díjátadó ünnepsége Árpád-évfordulói ünnepség – 1100. Egyházkerületi Lelkipásztor- és Vallástanár-Továbbképzõ Tanfolyam A Kárpát-medencei magyar református egyházak egyházkerületi és egyházmegyei elnökségeinek tanácskozása Igazgatótanács ülése KRISZ – Egyházkerületi Ifjúsági Tábor Egyház és Család – konferencia Egyházkerületi Nõszövetség Nyári Konferenciája
AUGUSZTUS Augusztus 1. – szeptember 1. (Kárpát-medence) „Együtt, határok nélkül” elnevezésû lovastúra a Szent Imre-emlékév alkalmából 6–9. Szilágycseh Magyar Református Lelkészegyesület nyári konferenciája 17–19. Budapest Johannita Lovagi Napok – 2007. 18. Szo. Hármasfalu Szent István-napi ünnepség 19. V. Esztergom Szent István-díj átadó ünnepsége 20. H. Nagyvárad-Rogériusz Orgonahangverseny nemzeti ünnepünk alkalmából 24–25. Nagyvárad Magyar Reformátusok Világszövetségének Közgyûlése Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatának ülése 26. V. /Gyülekezeteinkben/ Új kenyér ünnepe 26–28. Nagyvárad Keresztyén pedagógusok konferenciája Augusztus 27. – szeptember 7. Nagyvárad Egyházkerületi Kántorképzõ Tanfolyam Augusztus 27.– szeptember 9. Felsõbánya Egyházkerületi Festõtábor – 2007. 31. P. Désháza Presbiteri Szövetség III. Partiumi Konferenciája
SZEPTEMBER 1–2. Hegyközszentimre Szent Imre-emléknapok 1. Szo. Varsolc KRISZ – Ifjúsági Néptánctalálkozó 2. V. Hegyközszentimre Szent Imre-emlékünnepély A Szent Imre-lovastúra zárórendezvénye Ilyefalva Református Vallástanárok Országos Konferenciája Nagyvárad-Rogériusz II. Egyházkerületi Kórustalálkozó 2–30. Nagyvárad-Rogériusz II. Nagyváradi Nemzetközi Orgonafesztivál 7–8. Nagyvárad Magyar Professzorok Világtalálkozója Árpád Erdõháti Napok 8. Szo. Árpád Erdõháti Napok központi ünnepsége 20–21. Nagyvárad Szenczi Molnár Albert Psalterium Hungaricumának 400. évfordulója – egyházi és tudományos emlékünnepség 21. P. Nagyvárad Igazgatótanács ülése 22–23. Szatmárnémeti Református Iskolanapok 23. V. Szatmárnémeti–Láncos Hálaadó ünnepély a templom 200. és az iskola 450. évfordulója alkalmából 28–30. Szilágysomlyó Báthori-napok – 2007. 29. Szo. Nagyvárad Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitó ünnepélye Lugos KRISZ – Szombati Szabó István-szavalóverseny 30. V. Szilágysomlyó Ökumenikus emlékünnepély a Báthori-napok alkalmából MEGJEGYZÉS: „Ember tervez, Isten végez” – tartja a közmondás. Természetesen terveinket nem a véglegesség és a változhatatlanság igényével állítottuk össze. Menet közben még sok minden változhat, és mindenképpen bõvülni fog. Egyházi életünk gazdagsága és a valóságos élet zajlása „átírja” programjainkat...
12. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
Összefoglaló a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének 2007. március 24-én, Nagyvárad-Réten megtartott tavaszi közgyûlésérõl Bevezetõének, illetve a 23. zsoltár eléneklése után Ft. Tõkés László püspök úr igei bevezetõje nyitotta meg az eseményt az Ap. Csel. 4,32, valamint az 5,1-5 alapján, ezt követõen a 388. dicséret hangzott el. László Kálmán elnök köszöntötte az egybegyûlteket, különös tekintettel a magyarországi Presbiteri Szövetség képviseletében jelenlévõ D. Szabó Dániel elnök és Dr. Ritoók Pál ügyvezetõ elnök személyére, majd ismertette a gyûlésrendet, illetve a jegyzõkönyv hitelesítésére kérte fel Muhari Istvánt és Bara Csabát. Az erdélyi testvérek részérõl üdvözlõbeszédet mondó marosvásárhelyi lelkipásztor, Ötvös József után D. Szabó Dániel emelkedett szólásra, aki szerint „követnünk kell Isten nagyságos tetteit“. Bennünk – folytatta – Isten országa növekedhet. Nemcsak a túlélésünkrõl van szó – fejtegette –, hanem arról fõként, hogy miképp leszünk meghatározó közösséggé. Szabó Dániel ezután a korábban gyarmatosított Koreát állította példának, amely ma már 43 milliós lelket számláló, s ahonnan 14 ezer misszionáriust küldenek szerte a világ 150 országába. „Isten nekünk is ezt szánta, itt kultúrák törésvonalán. Nem széthullásra való nép vagyunk“ – biztatott Szabó Dániel. Máthé Edit jogtanácsos a Presbiteri Szövetség önálló jogi személyként történõ bejegyeztetésének körülményeirõl számolt be a Közgyûlésnek: a folyamat lelassult; önálló bankszámlára lenne szükség, hogy fogadni tudjuk az adók két százalékát. A jogtanácsos elmondta, hogy a régi pénzben számított, mintegy 8.800.000 lejes alapítótõkét a Királyhágómelléki Egyházkerület bocsátotta a Szövetség rendelkezésére. Gulyás Olga ügyvezetõ elnök ezután felolvasta a múlt évi gyûlés jegyzõkönyvét, melyet a Közgyûlés egyhangúlag jóváhagyott. Elnöki beszámolója során László Kálmán elnök feltette a kérdést: vajon minden tõlünk telhetõt megtettünk-e az elmúlt évben a kitûzött célok megvalósítása érdekében? Lelkes presbiterekre van szükség, akik ketten-kettenként járják a körzeteket. Nem a neoprotestáns testvérek munkájáról kell beszélni, hanem arról, hogyan végezzük a magunk dolgát. Ne „padban feszítõ“ presbiterek legyünk, hanem sokkal inkább a szolgálatban jeleskedõk – figyelmeztetett az elnök, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik a Szövetség munkáját támogatták: – a kisvárdai konferencián való részvételért – a II. Partiumi Konferencia Szatmárnémetiben való megszervezéséért – a KRE-nek az alaptõkét illetõ hathatós segítségnyújtásért csakúgy, mint a közjegyzõi költségek finanszírozásáért. Az elnök ezeken kívül megköszönte Máthé Edit jogtanácsos segítségét, Kerekes József missziói elõadó-tanácsos áldozatos munkáját, illetve Muhari István és Ardai Erika sajtóban kifejtett munkáját. Méltatta továbbá az egyházmegyei PSZ-elnökök tevékenységét, és végül, de nem utolsó sorban köszönetet mondott a Magyarországi Presbiteri Szövetségnek a támogatásért, valamint erdélyi testvéreinknek a készséges együttmûködésért. Beszámolója során László Kálmán elnök kifogásolta, hogy még mindig nem kapta meg az újonnan megválasztott fõgondnokok és gondnokok címtárát.
Kérte a hiányosságok pótlását, különös tekintettel a tagdíjak befizetésére. Beszéde végén pontokba szedve felvázolta a jövõbeni célkitûzéseket, Isten áldását kérve azokra. Ezután Ft. Tõkés László püspök emelkedett szólásra, kifogásolván a gyér jelenlétet, szorgalmazva egyben a számonkérhetõség intézményének bevezetését. A püspök – utalva Ötvös Józsefnek a Generális Konventet méltató szavaira – kifejtette: e tekintetben ex lex állapot van, ugyanis a Magyarországi Zsinat vezetõje önmagát kiáltotta ki vezetõnek. A koreai példával ellentétben Tõkés László a dermesztõ valóságra figyelmeztetett: „Apadunk, végveszélyben vagyunk; a szórvány felezõideje tizenkét év. Ez a valóság!“ – mondotta. A továbbiakban a presbiterképzés hiányosságaira, esetleges voltára emlékeztetett, majd konkrét javaslat formájában szorgalmazta valamiféle vonatkozó szabályzat kidolgozását. Felhívta továbbá a figyelmet a belmissziós munka fejlesztésének szükségességére, valamint a fegyelem kérdésére, külön kihangsúlyozva annak betartását. Mint mondotta, a presbitereknek le kell vetkezniük a túlzott paptiszteletbõl eredõ elvtelen megalkuvásaikat az esetleges papi visszaélésekkel szemben. Példának hozta fel az egyik gyülekezetet, amelybõl már vagy ötvenen kiíratkoztak a pap lehetetlen magatartása következtében. A presbitereknek nem szabad eltûrniük az ilyen állapotokat – szögezte le a püspök, hangot adva a pénzügyi ellenõrzések terén tapasztalható szabadossággal szembeni kifogásainak is. Beszéde végén Tõkés László megköszönte az EUparlamenti képviselõ-jelölése kapcsán kapott presbiteri segítségnyújtást. László Kálmán – reagálva a közgyûlésen való elégtelen részvételi számot ért bírálatra – közbevetette: szerinte a 72-es lélekszámú jelenlét, a tervezett 90 tükrében nem egy rossz arány, mindazonáltal õ maga is osztja a jobb szervezés szükségességét. Az egyházmegyei szövetségi elnökök beszámolói rendjén szót kaptak: Márton Jenõ (Nagybányai Egyházmegye), Szilágyi Péter (Bihari Egyházmegye), Nagy Sándor (Érmelléki Egyházmegye), Geréb Miklós (Nagykárolyi Egyházmegye), Vincze János (Zilahi Egyházmegye,) Venter Miklós (Aradi Egyházmegye) és Pataki Károly (Temesvári Egyházmegye). A baleset miatt távol levõ Tatár Miklós (Szatmári Egyházmegye) jelentését Bara Csaba olvasta fel. Felolvasásra került az ugyancsak távol levõ Tóth András (Szilágysomlyói Egyházmegye) jelentése is. Az elhangzottak tükrében szinte valamennyi egyházmegye helyzetére általánosan rányomja a bélyegét a passzivitás, illetve a tagdíj-hátralék nyomasztó gondja: a jelentések mindegyike csupán a konferenciákra való részvételt volt képes felmutatni, mint ún. „tevékenységet“, melynek tényét a felszólalások során a nagybányai küldött, Varga Imre erõsen kifogásolt is, valljuk meg, teljes joggal. A legegyenesebben, legkarakteresebben Márton Jenõ fogalmazott: „a passzivitást sajnos nem tudtuk megszüntetni; eleve nem vagyok megelégedve saját munkámmal sem“ – mondotta. A sok negatívum mellett azért ejtsünk szót egy dicséretes kezdeményezésrõl is: a Bihari Egyházmegye képviseletében Szilágyi Péter elnök bejelentette, hogy a reformáció partiumi befogadásának 400. évfordulójára emlékplakettet bocsátanak ki, ugyanakkor pénzalap (ún. presbiteri díj) létrehozá-
sát tervezik, mellyel a Presbiteri Szövetség évente egy-egy arra érdemesült presbitert tüntetne ki. Nemes Lujza megválasztott pénzügyi felelõs a számok tükrében ismertette a Szövetség fõbb gazdasági mutatóit. Muhari István sajtóügyi referens beszámolójában szemléletváltást sürgetett, miszerint meg kellene haladni már a Harangszónál azt a gyakorlatot, hogy a beérkezõ anyagokat a szerkesztõség szükség szerint átdolgozza. A sajtóreferens követendõ példának állította a magyarországi Presbiter-t, de akár az itteni kitûnõ katolikus havi folyóiratot, a Keresztény szót is. Ezek leközölnek olyan írásokat is változtatás nélkül, melyek adott esetben „nem tükrözik feltétlenül az illetõ szerkesztõségek véleményét“. A sajtóreferens megfontolásra ajánlotta: a két gyakorlat közül, melyik a messzebb mutató... A hozzászólások rendjén az Erdélyi Kerülettõl érkezett belmissziói szakelõadó, Jenei Tamás bemutatott egy, a presbiterképzésben jól használható kötetet a Református presbiteri füzetek II. sorozatából, melyet a jelenlévõk figyelmébe ajánlott. Szerinte meg kellene állapítani egy „lelkészi minimumot“, melybe havi egy presbiterképzést is bele kellene foglalni. Ugyancsak a presbiterképzés adta gerincét az erdélyi leköszönõ fõgondnok, Nagy Ákos, illetve az aradi Venter Miklós hozzászólásának is. Elõbbi a tematikus képzés mellett szállt síkra, míg utóbbi, mint a Presbiterképzõ Bizottság elnöke – felmérendõ az igényeket – kérdõívek kibocsátásához kért segítséget, illetve felhatalmazást. A már említett Varga Imre partiumi szintû pénzügyi alap létrehozását szorgalmazta ismételten, melynek révén gazdaságilag segíteni kell a partiumi öregotthonokat és árvaházakat. Náluk – mondotta – 25–30 kg házi tésztát hoznak a nõszövetségek. Ilyen és ehhez hasonló konkrétumokat várt volna el a beszámolóktól. Mint hangsúlyozta: „túl sok volt az elmélet“. Tóth Zsigmond (Bihari Egyházmegye) az elektronikus kapcsolattartás szövetségen belüli elmélyítését javasolta, illetve a kerületi jogtanácsos mozgósíthatóságát szorgalmazta a visszakapott földekkel kapcsolatos jogi ügymenetekben. László Kálmán összefoglaló reagálásai közül kiemelendõ a Varga Imrének adott válasza, miszerint „álom a pénzügyi alap addig, ameddig nem fizetik a tagsági díjakat, ugyanis egész megyéktõl nem jön be semmilyen tagsági díj. ami pedig az elektronikus kapcsolattartást illeti – fordult Tóth Zsigmond felé az elnök – az mûködik; az egyházmegyék úgy ahogy össze vannak kötve elektronikusan. „Nem ezen, hanem sokkal inkább az elnökök munkájának hiányosságain csúsznak el a dolgok“ – mondotta. László Kálmán végül bejelentette: augusztus 31-én, a Désházán megrendezendõ, 2–3 naposra tervezett konferencián remény szerint ismét találkozhatunk. Az imával és közös énekléssel berekesztett közgyûlést szeretetvendégség követte. Ezúton is köszönetet mondunk a réti gyülekezet tagjainak a meleg, szívélyes fogadtatásért. MUHARI ISTVÁN szövetségi sajtóreferens
PARTIUMI KÖZLÖNY
Egy megkésett hozzászólás a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének közgyûléséhez Minthogy – Istennek hála – jelen lehettem a Presbiteri Szövetség közgyûlésén, alkalmam lett volna elmondani azon gondolataimat, amelyek a közgyûlésen elhangzottak alapján bennem megfogalmazódtak. Hogy ezt mégsem tettem meg, azt egyrészt az idõ elõrehaladottsága, másrészt az indokolta, hagy szeretném észrevételeimet alaposan megfogalmazni, hogy azok a Szövetség és presbiter társaim hasznára váljanak. Mielõtt ezt megtenném, hadd mondjam el, hogy nagyon jól éreztem magamat a közgyûlésen, nagyon tetszett annak nyílt, õszinte, szókimondó légköre. Jó volt megtapasztalni azt a felelõsségteljes légkört, amelyben érezni lehetett a tenni akarást, látva a sürgetõ szükséget a presbiterek képzése és a velük való foglalkozás terén. A mi Presbiteri Szövetségünk tapasztalatait azonban szükségesnek látom megosztani, mert miért járnátok be azt a nem egyszer kanyargós utat, amelyet mi megtettünk? Magam is, mint mûszaki ember, szeretem a szervezettséget, a fegyelmet, azt hogy ha valamit elhatároztunk, akkor azt mielõbb valósítsuk meg. Az emberi lélek azonban ezt nem minden esetben tudja elfogadni. Magatok is tapasztaljátok bizonyára más területen, hogy ha valamit kötelezõvé tesznek, akkor mindjárt keressük a kibúvókat. Azt tesszük szívesen, aminek szükségességét magunk is belülrõl érezzük, amit saját érdekünkben önként teszünk. Ezért a presbiterképzést sem lehet egyszerre kötelezõvé tenni. Vagy belülrõl fakad az igény, vagy – bocsánat a hasonlatért – úgy járhatunk mint a kötelezõ szemináriumokkal. Mikor fakad azonban ez az igény belülrõl? Ha szeretnénk többet tudni annak az Istennek a dolgairól, a Neki való szolgálatról, aki minket (engem) nagyon szeret, és akit én ezért magam is szeretek. Sajnos errõl nagyon kevés szó esett a közgyûlésen: a presbiterek hitre segítésérõl. (A hitet az Isten adja, de mi segíthetünk másoknak a hitre jutásban. Persze csak akkor, ha már magunk is hitre jutottunk.) Ez minden Presbiteri Szövetségnek, az egész Anyaszentegyháznak a legfontosabb feladata. A képzés is része lehet ennek, sõt kell is, hogy az legyen, de csupán az ismeret nem elég. Ahhoz, hogy a presbiterképzés mind szélesebb körben, mint igény elterjedjen, hívõ presbiterek kis közösségeire van szükség. Az õ örömük, lelkesedésük teszi vonzóvá a többiek számára a presbiterképzést. Ezért a képzést olyan konferenciáknak kell megelõzniük, ahol szomszédos gyülekezetek presbiterei találkoznak. Elõször csak igen praktikus dolgokról beszélgetnek (De beszélgetnek! Ez nagyon fontos!), mint például arról, hogy nektek milyen iparosotok van, ezt vagy azt a problémát hogy oldottátok meg stb. Legyen evangelizáló jellegû áhítat, legyen alkalom hitben járó presbiterek rövid bizonyságtételére. Érezzék jól magukat az ott levõ presbiterek. Akkor újra fognak kívánkozni az ilyen összejövetelekre. Azután rá kell mutatni arra, hogy milyen feladataik vannak a presbitereknek, és hogy ezek nem csak fizikai
munkavégzést és adakozást jelentenek. Lelki munkát is, egyházvédelmet is például a szektákkal szemben. A rengeteg szórványban a lelkészek csak ritkán, talán soha nem tudnak eljutni. De ha a faluban van egy jól képzett, hívõ presbiter, akkor kristályosodási pontja lehet egy kis gyülekezetnek. Röviden: el kell juttatni a presbitereket arra a felismerésre, hogy nem vagyunk felkészülve arra a munkára, amit elvállaltunk. Így születik meg az igény arra, hogy képezze magát a presbiter. A közgyûlésen felmerült, hogy meg kellene kérdezni a presbitereket, hogy milyen témákban érzik szükségét a képzésnek. A mi Szövetségünk is tett fel több alkalommal kérdõívek formájában ilyen kérdést. Rendre a következõ sorrend alakult ki: bibliaismeret, gyülekezetépítés, hitvallásismeret, egyházismeret és egyháztörténet. Tekintettel arra, hogy azok kerülnek „presbiter korba“, akik már nem részesültek rendszeres hitoktatásban, ez a sorrend nem meglepõ. (Szövetségünk 2006. évi kérdõíve szerint a tagságon belül az 51–60 éves korosztály képezi a legnagyobb csoportot.) Végül meg kell említenem, hogy észrevételem szerint a lelkészek – enyhén szólva – nem éppen örülnek a presbiterek „szervezkedéseinek“, s ez nálunk sem volt és még ma sincs másképpen; de kérdés, hogy célt érünk-e így? Mert mi a cél? A presbiterek és a lelkipásztorok jó együttmûködésének kialakítása a gyülekezetek, a misszió érekében. Akkor pedig nem szabad a lelkészi kart magunkra haragítani, mert attól semmi nem lesz jobb, hisz még a képzésünket is nagyrészt tõlük kell várnunk. Meg kell nyernünk õket. Ennek egyik formája, hogy tõlük kérjük a konferenciai szolgálatok és a képzési alkalmak jelentõs részének megtartását. Amikor látják azt a lelki éhséget, amellyel a presbiterek érdeklõdnek az Isten dolgai iránt, akkor majd átérzik õk is, hogy milyen nagy munka vár rájuk, de azt is, hogy milyen lehetõségek nyílhatnak meg elõttük, ill. az egész Egyház elõtt. Elõször csak néhány lelkész figyel fel erre, aztán mind több. Nálunk is vannak még egyházmegyék, ahol nem tudunk területi szervezetet alakítani, mert az esperes nem támogatná, pedig tagságban nem lenne hiány. De lehet-e ott területi szervezetet alakítani, ahol annak vezetõjét az esperes nem fogadja el segítõjének? Ha egy mondatban kellene összefoglalnom az eddig elmondottakat, akkor azt úgy fogalmaznám meg a magam szavaival, hogy az emberi lelkekben mi csak lassú változást tudunk elérni, tehát erõszakkal siettetni a lelki változásokat nem szabad. „Forradalmi változást“ az emberi lélekben csak az Úr Lelke tud elérni. Szebben mondja ezt a próféta: NEM HATALOMMAL ÉS NEM ERÕSZAKKAL, HANEM AZ ÉN LELKEMMEL! – mondja a Seregek Ura (Zak 4,6). DR. RITOÓK PÁL, a Magyar Református Presbiteri Szövetség ügyvezetõ elnöke
13. OLDAL
Parázs a hamu alatt Már-már azt gondoltam, hogy szülõfalum népe annyira elhidegült egyháztól, templomtól, hogy... csak acsarkodni, veszekedni s Isten és egyház ellen tud lázadni... De nem így van. Istennek legyen hála. Nem, mert van az én falumban egy olyan presbitérium, aki bizony az egyházát gyámolítja és nem kiárusítja. És kiáll az igaza mellett, mely az Úr Isten akarata is. Az új lelkipásztor végzi a maga dolgát. Nem vitatkozik, hanem a békességet munkálja. Az imahéten estenként a hívek sokasága zarándokolt fel a „Sion hegyére“, a templomba, hogy imádkozzék a megújulásért, a békességért és hogy Gencsen is végre jöjjön el az Isten országa és nem a Sátáné, a széthúzásé... S jól is teszik, mert addig, amíg egyek az Isten imádatában, a Sátán kapui sem vesznek diadalmat a gencsi egyházon sem. Még valami, ami miatt felnézek az én földieimre (nem mindenkire!). Történt ugyanis, hogy a püspökségen összefutottam Oláh Jenõvel, aki a püspök úr segítségét kérte egy aranyozott kehely elkészítése ügyében, melyet õ a gencsi egyháznak akar ajándékozni. A püspökünk messzemenõ segítséget ígért, s így készült el Budapesten az a 6 gr arannyal futtatott ezüst kehely, melynek felirata: Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. (Zsolt.126,5). Én nem tudom, hogy Oláh Jenõnek az életében mi volt a könnyhullatás, de azt tudom, hogy szívében vigazság van immár, s azt is tudom, hogy a gencsi egyház tagjainak könnyhullatásai után eljön a vigadozás ideje is. A gencsi presbitérium, Oláh Jenõ kérésére meghívta a püspök urat, hogy a húsvéti ünnepek alkalmával jönne el és az új kehellyel osztana úrvacsorát. Tõkés László püspök úr készségesen elfogadta a meghívást és húsvét elsõ napján délután Jn. 11,25-27 alapján prédikált a gencsi templomban. Arra kérte a gyülekezetet, többek között, hogy éljünk a lehetõséggel, hogy Krisztus által életünk lehessen. Biztatta a gyülekezetet az összetartásra és kérte, hogy törekedjenek a békességre. Szomor Attila helybeli lelkipásztor köszöntötte a püspököt. Megköszönte a gyülekezet nevében, hogy vállalta, hogy húsvét elsõ napja délutánját a gencsi gyülekezetben töltse. A püspök úr örömmel szólt az új kehelyrõl s elismerõleg beszélt Oláh Jenõrõl, aki a kelyhet adományozta. Ehhez hasonló tettek a mai világunkban igen ritkák. Aztán megköszönte a püspök úr az EP-választásokra összegyûlt aláírásokat. Szomor Attila lelkipásztor ágendai szolgálata alkalmával elmondta, hogy „nekünk az elsõ húsvét óta életünk lehet. Nem feltétlenül csak a halál felé tartunk. Ezért ünnep minden úrvacsorázás. A mai kettõs ünnep, mert gazdagabbak lettünk egy kehellyel. Becsüljük meg ezt az ajándékot. Hogyan? Úgy, hogy egy élõ közösség leszünk és úgy, ha a „Békesség Istentõl“ visszanyeri eredeti visszhangját úgy, ha már köszönésünkkel is kérjük, hogy Isten békessége legyen velünk.“ Az egész gyülekezet az új kehelybõl úrvacsorázott. Adja Isten, hogy évszázadokig emlékeztesse e kehely a gyülekezet tagjait Jézus Urunk értünk kiomlott vérére, ami megtisztit bennünket bûneinkbõl és kovácsolja eggyé a gyülekezetet, hogy békességgel munkálkodjanak Isten dicsõségére. A gyülekezet nagy szeretettel fogadta a püspököt, aki a gencsi gyülekezet hitének hamu alatt levõ parazsát élesztette e szolgálata által is és szeretetvendégség keretében tovább örvendeztek, hogy ezzel az istentisztelettel is a megújulást és a békességet munkálták, mely hiszem, hogy nem csak az ünnepen volt érezhetõ, hanem jelen lesz a gyülekezet életében továbbra is a feltámadott és örökké élõ Úr Jézus Krisztus által. CSOMAY ÁRPÁD
14. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
Oktatott intolerancia Megdöbbentõ eredményeket hozott a Pro Europa Liga vallási felmérése Számos, vallási intoleranciára valló meglepetést tartogat az a felmérés, amelyet a marosvásárhelyi Pro Europa Liga (PEL) végzett az elmúlt év utolsó harmadában. A szervezet munkatársai az ország kilenc régiójában – köztük egy-egy nagyvárosban és egy-egy faluban – több mint háromezer, többnyire kiskorú alany között osztották ki a kérdõíveket. A PEL arra volt kíváncsi, miként zajlik az iskolai vallásoktatás, milyen módszerrel, illetve milyen tankönyvekbõl tanítanak, melyek az elõnyt élvezõ felekezetek, illetve melyeket zárnak ki, ítélnek meg negatív módon. Az eredmény döbbenetes: a megkérdezettek többsége az ortodox vallást uralkodó vallásként azonosította. A szervezõk szinte valamennyi helyszínen kereszttel, ikonokkal, de akár kisebb kápolnákkal is találkoztak, amelyek kizárólag az ortodoxiát szolgálják. Ezekben az intézményekben utalás sem történik egyéb felekezetekre, például a görög katolikus, esetleg a római katolikus vagy a protestáns egyházakra. A válaszok feldolgozása során végzett szúrópróbák egyértelmûen arra utalnak, hogy a megkérdezett 7–12. osztályos diákok és tanáraik jelentõs része megveti a Romániában élõ, más vallási felekezethez tartozókat. A diákoknak – önkéntes alapon – 18 kérdéses kérdõívet kellett kitölteniük. Az olyan rutinkérdések mellett, mint például az „Imádkozol vallásórán?“ vagy „Van tankönyved vallástanból?“ a felmérés alanyainak olyan kérdésekre is választ kellett adniuk, mint a „Véleményed szerint, mely vallások rosszak, és miért?“, illetve „Ha betilthatnál Romániában egy vallásfelekezetet, melyik volna az?“
Szentképekkel vagy azok nélkül A holland támogatással készült felmérést Erdélyben Kolozs, Hargita és Szatmár, a Bánságban Temes, az Ókirályságban pedig laºi, Tulcea, Olt és Buzãu megyében végezték. Az utóbbi eredményeit külön fejezetben taglalják, mivel a Buzãu megyei tanfelügyelõség eleve kétségbe vonta Emil Moise kérdezõbiztos tevékenységének korrektségét. A megyei hatóságok elõbb be akarták tiltani az oktatási tárca által engedélyezett kérdõívek szétosztását, majd kifogást emeltek Moise személye ellen. A görögkeleti vallású pedagógus azzal vált hírhedté kollégái és felettesei szemében, hogy az elmúlt év végén az ortodox ikonok eltüntetését javasolta az állami iskolákból. „A Pro Europa Ligának nem áll szándékában sem a vallási oktatást, sem az ikonokat kiûzni az iskolákból. Azzal sem ért azonban egyet, hogy az iskolákat valóságos ortodox kápolnákká vagy kisebb templomokká alakítsák, ahol vallásoktatás helyett hittanórákat tartsanak, és a gyerekeket imádkoztassák, esetenként gyóntassák“ – fejtette ki lapunknak Smaranda Enache, a szervezet társelnöke. „A hittérítõ megnyilvánulásoknak nincs helyük az iskolákban“ – jelentette ki az Idei în dialog címû folyóirat által szervezett kerekasztal-beszélgetésen Mihail Hãrdãu. Az oktatási miniszter azonban hangsúlyozta, hogy a tárca nem kíván beleszólni a hónapok óta zajló „ikonvitába“. Ahogy a vallásos képek ellen ma hadakozó Emil Moise buzãui tanárból hatvan esztendõ múlva jó szerzetes lesz, úgy az ikonok kérdését is megoldja az idõ. Az állam semlegességét
szorgalmazta Horia Roman Patapievici is. Az ismert politológus szerint a szentképek kérdését a társadalomnak, és semmiképpen sem az oktatási tárcának kell megoldania.
Temesvár az intolerancia városa? „Rendkívül meglepõdtünk mind a gyermekek, mind a tanárok véleményén, nyelvi agresszivitásukon és a tolerancia hiányán. Hihetetlenül sokan nyilatkoztak lesújtóan az országban élõ más nemzetiségûekrõl és felekezetûekrõl. A részeredmények annál aggasztóbbak, mivel a tolerancia fellegváraként ismert Temesvárra éppúgy jellemzõek, mint az ország más régióira“ – kommentálta a felmérések szúrópróbáit Smaranda Enache. A PEL vezetõje szerint sajnos le kell számolni azzal a mítosszal, ami a sokszínû Bánság toleranciájáról kialakult.
HÍREK Egyoldalú honlap Az ortodoxia hazai egyeduralmáról tanúskodik a vallásügyi államtitkárság honlapja is. A weboldal készítõje a naptárban csak a görögkeleti egyház ünnepeit jelenítette meg, az ország térképén pedig csak az ortodox püspökségeket tüntette fel. A templomok fejezetnél az oldal látogatója kizárólag ortodox templomokról készült felvételekkel ismerkedhet meg. A római katolikus egyház kiadványai között egyetlen magyar nyelvû folyóiratot sem említenek, az internetes oldal szerkesztõi a világi lapok közül csak a román nyelvûeket szemlézik.
Az oktatási minisztérium tankönyve a hangadó Az emberjogi szervezet azt is döbbenettel tapasztalta, hogy az ortodox vallású tankönyv kizárólag az ortodoxiáról beszél mint történelmi egyházról, a görög katolikus egyházat pedig a nemzet ellenségeként, széthúzó, bomlasztó erõként tünteti fel. Smaranda Enache szerint a magas fokú vallási intolerancia egyik magyarázata éppen a tankönyvet szerkesztõ bizottság összetételében keresendõ. A Mûvelõdési és Vallásügyi Minisztérium egyik államtitkára, Adrian Lemeni egy olyan kilencedik osztályos vallástankönyv társszerzõje és szerkesztõje, amelyben a ferdítések már-már uszító jelleget öltenek – állítják a közvélemény-kutatás szervezõi. A Religie – Cultul ortodox (Hit – Az ortodox vallás) címû munkájában Lemeni és három társa, Jean Nedelea, Georgian Pãunoiu és Silviu Tudose nemcsak a vallási szektákat, hanem a görög katolikus egyházat is prozelitizmussal – erõszakos hittérítéssel – vádolja. A bukaresti Corint könyvkiadó által 2006-ban kiadott tankönyv, Vallásszabadság és prozelitizmus címû fejezetében a szerzõk az erdélyi, 18. század eleji prozelitizmus megtestesítõiként mutatják be a görög katolikus egyházat. A könyv szerzõi – mindannyian a bukaresti Patriarhul Justinian Ortodox Teológiai Fõiskola tanárai – azzal vádolják a görög katolikusokat, hogy új tagok toborzására társadalomellenes és erkölcstelen eszközöket vetettek be, olykor még a kényszerítéstõl sem riadva vissza. „Nem az iskolák falait díszítõ ikonokkal van gond, hanem az effajta tankönyvekkel. Hatvanéves kisemmizés után a görög katolikus egyház még vissza sem kapta a javait, máris ilyen súlyos támadásoknak van kitéve“ – vonta le a következtetést Smaranda Enache. A PEL vezetõje hozzátette, hogy Lemeni kijelentései egy kerekasztal-beszélgetés alkalmával még az ortodox többségû Kolozs megyei tanfelügyelõség képviselõit is megbotránkoztatták.
Kirekesztett tanárok, lelkészek
Bocsánatkérés és kiigazítás
A vallási intoleranciáról nemcsak a gyermekek és tanáraik válaszai árulkodnak. Egy Vîlcea megyei pedagógusnak az állásába került a keresztvetés megtagadása. A pünkösdista vallású vidéki oktatót azért kezdték ki kollégái és felettesei, mert egy ünnepély alkalmával nem volt hajlandó az ortodox pap után keresztet vetni. A kezdeti szemrehányások kiközösítéshez vezettek, az érintett kénytelen volt távozni az iskolából. Szintén az ortodox dominanciát kifogásolta a baptista egyház is, amelynek vezetõi az ellen tiltakoztak, hogy lelkészeik nem vehetnek részt az iskolaünnepélyeken. A baptisták részérõl hangzott el az a vád is, miszerint egy Iaºi megyei településen a Vízkereszt napján megjelenõ ortodox pópa a más felekezetû diákokat is összevizezte. A neoprotestáns egyház képviselõi szerint mindez egy olyan állami, laikus oktatási intézményben történt, ahol a gyermekek egyharmada baptista vallású.
A tankönyv vádaskodó kijelentéseirõl az oktatási tárca csak utólag szerzett tudomást, ismerte be Nicolae Iordãchescu. A tárca felügyelõje a Krónikának elmondta: a visszajelzések nyomán a könyv szerzõi írásban kértek elnézést, és megígérték, hogy kiigazítják az említett fejezetet. Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetõje szerint a több mint háromezer kérdõív teljes feldolgozása és kiértékelése a nyárra várható. Addig is a liga vezetõi az ország több nagyvárosában kerekasztal-beszélgetéseket és nyilvános vitákat szándékoznak szervezni az iskolai vallásoktatásról. Eddig Kolozsváron és Iaºi-ban zajlott hasonló értekezlet. A felmérés végeztével a Pro Europa Liga javaslatot nyújt be a tanügyminisztériumhoz az iskolai vallásoktatás további fejlesztésére és korszerûsítésére. A cél az, hogy a világi iskolák diákjai ne kizárólag saját vallásukról tanulhassanak, hanem valamennyivel ismerkedjenek meg.
ANTAL ERIKA
SZUCHER ERVIN (KRÓNIKA, 2007. március 7.)
PARTIUMI KÖZLÖNY
MEMENTO Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! A Nagyméltóságod részérõl ismételten tapasztalt kitüntetõ szívesség folytán kötelességemnek tartom, hogy a román hatóság alatt élõ magyarság helyzetét feltárjam. Mivel e kérdés éppoly kényes, mint amilyen nagy horderejû, úgy vélem: legcélszerûbb, ha véleményemet szépítés és kertelés nélkül elmondom. A konklúzió miatt kénytelen vagyok az elõzményekkel is legalább vázlatosan foglalkozni. Ezért is szíves elnézését kérem, hogy hosszú és nem kellemes levéllel igénybe vegyem idejét: I. A román kormány az 1944. augusztus 25-i események alkalmával hivatalosan a demokratikus elvek mellett foglalt állást, ezen elveknek megfelelõen meghirdette az állampolgárok egyenjogúságát is, ugyanakkor azonban – ellentétben a kijelentésekkel – olyan általános támadást indított a magyarság ellen, mely népünket megsemmisítéssel fenyegette. A magyar kisebbség sorsa román fennhatóság alatt soha nem volt rózsás, sõt egyre súlyosbodott, de kisebbségi életének ez volt a legsötétebb szakasza. A magyarság ekkori sérelmeinek egy részét néhányan 1944 õszén Nagyméltóságod elé terjesztettük, ezért azokra itt csak utalok: Azzal kezdõdött, hogy a kormány elrendelte a magyarság vezetõinek internálását. E rendelet végrehajtásaképpen a hatósági közegek több ezer magyart fogtak össze és hurcoltak el emberkínzásba menõ módon különbözõ lágerekbe. Akiket nem vittek lágerbe, azokat a lakásukon, vagy lakhelyükön internálták. Az egyéni internálásokon kívül az egész magyarságot lakóhelyére internálták egy másik rendelettel, mely úgy intézkedett, hogy a magyarok speciális belügyminiszteri engedély nélkül sem gyalog, sem közlekedési eszközökkel nem mehettek egyik helyrõl a másikba. Alulírottat is ezen a címen kísértette vissza a rendõrquestor 1944. november 3án Nagyenyedrõl Gyulafehérvárra. A 16–20 éves ifjakat az ország keleti részébe kezdték szállítani munkaszolgálatra anélkül, hogy megfelelõ élelmezésükrõl és szállításukról gondoskodtak volna. A háborús szükségletekre való tekintettel a kormány súlyos állat- és terménybeszolgáltatásra kötelezte a lakosságot és a végrehajtó közegek a titkos rendeletre való hivatkozással a kivetett kvótát a kisebbségeken hajtották be kíméletlen módszerekkel. A helységeken átvonuló, vagy odavezényelt katonai egységeket a helyi hatóságok elsõsorban a kisebbségekhez szállásolták el akkor is, ha a kisebbség a lakosságnak csak elenyészõ töredéke volt. A katonai kórházakhoz és más katonai munkára kisebbségeket osztottak be: asszonyokat, tekintet nélkül családi állapotukra, férfiakat, tekintet nélkül korukra. Nem egy esetben a csendõrség éjjel verte fel a falu magyar lakosságát, hogy reggelre a munkahelyre a városba szállítsa. Egyesek, közöttük sajnos egyházi személyek is, a magyarok ezen nehéz helyzetét arra használták fel, hogy PROZELITIZMUST ûzzenek! A megrémült és védelem nélkül álló lakosságot azzal biztatták, hogy mentesítik a rekvirálásoktól, fiaikat a behívástól stb., ha valamelyik
15. OLDAL
Márton Áron erdélyi püspök 1946. január 28-i levele Groza miniszterelnökhöz román vallásra áttérnek. Ha ezek az ígéretek nem vezettek eredményre, a további zaklatásoktól sem riadtak vissza. A családfenntartó férfiak jelentõs része – immár több év óta – még mindig munkatáborokban sínylõdik embertelen körülmények között, amit már a baloldali újságok is szellõztettek. A csendõr- és rendõrterror mellett külön csapásként jelentkeztek az ún. Maniu-gárdák. Fegyveres bandák portyáztak a magyar falvakban, a magyar lakosságot verték és fosztogatták. Ezek a bandák a harcoló magyar hadsereg nyomában bevonultak Észak-Erdély magyarlakta területeire, és ott már nemcsak fosztogattak, hanem gyilkoltak és hajmeresztõ kegyetlenségek sorozatát követték el, terror alatt tartva egész vidékek lakosságát. Ezekrõl a kegyetlenségekrõl az újságok is megemlékeztek. A magyarellenes román támadás legnagyobb sikerét azáltal érték el, hogy a városokból és a falvakból Észak-Erdélyben a békés magyar földmûvesek, munkások és értelmiségiek ezreit vitették el, mint „partizánokat“ a regáti és oroszországi táborokba. Pedig az így elhurcoltak között sokan voltak olyanok is, akik megszöktek a harcoló csapatoktól és részt vettek a megszálló németek ellen szervezett magyar ellentámadásban. A szintén kiszolgáltatottság állapotában lévõ dél-erdélyi magyarságnak heteken át kellett látnia a magyar foglyok elszomorító sorsát. Az õszi esõs idõkben hosszú útszakaszokon gyalog és élelmezés nélkül hajszolták ezeket az elcsigázott embereket. A Nemzeti Parasztpárt és a Liberális Párt újságjain gyûlölködõ cikkek a magyarellenes hangulatot még fokozták és bátorították az amúgy is magyarellenes hatóságokat. Ennek a gyûlöletszításnak és a román vérengzéseknek nem a román belátás vetett véget, hanem az orosz hadsereg-parancsnokságnak az a rendelete, mellyel 1944 november elején ÉszakErdély területérõl kiparancsolta a román fegyveres alakulatokat s az oda visszatért román közigazgatást. II. Az általános gyûlölködés közepette megértõ hangon csak Nagyméltóságod szólott. Ennek tulajdonítható, hogy a magyarság a Nagyméltóságod elnöksége alatt 1945. március 6-án alakult kormányt rokonszenvvel fogadta abban a feltevésben élve, hogy ez a kormány õszintén értelmezi az állampolgárok egyenjogúságát, és végre meg fogja valósítani. A magyarságnak ehhez fûzött reménye, sajnos, nem ment teljesedésbe. A helyzet alakulásának illusztrálására legyen szabad felhoznom az alábbi eseteket: 1. Az 1945. február 6-án megjelent rendelettörvény, az ún. kisebbségi statútum kimondja, hogy a nemzetiségeknek is joguk van anyanyelvi oktatáshoz minden fokon. A magyar iskolafenntartó hatóságok megkapták az ezen törvényen felépülõ nemzetiségi iskolatörvény tervezetét, azzal kapcsolatos javaslataikat el is juttatták az illetékes Minisztériumhoz még 1945 közepén. A tervezetbõl azonban a mai napig sem lett törvény. A magyar kisebbség iskolaügyét ma is rendeletekkel intézik el, s ezekben a rendeletekben általában a Magánoktatási Törvény kisebbség-ellenes szelleme érvényesül. Az állami magyar tanerõk nagy többségének az ígért fizetés helyett a kormány olyan kis összegû elõlegeket folyósít, amelyek a megélhetéshez teljesen elégtelenek.
A kormány megígérte a magyar hitvallásos iskolák tanerõi részére is az államsegélyt. Késedelmesen némi elõleget folyósított is, a kérdés azonban távolról sincs rendezve sem gyakorlatilag, sem törvényileg. Mégis, Potop közoktatásügyi államtitkár úr már 1945 október végén Kolozsváron helyénvalónak látta kijelenteni, hogy a magyar egyházi iskolaépületekrõl is a román minisztérium rendelkezik, mert – mondotta – az egyházi tanerõket az állam fizeti. Jellemzõ felfogás: a magyar kisebbség kulturális célú adójából az arányos rész kiadását a román kormányok 25 éven át következetesen megtagadták, a Groza-kormány ígéretet tesz segély folyósítására, de az ígéretbõl mégsem lett valóság: – azonban a közoktatásügyi államtitkár máris jogot formál az egyház tulajdonát képezõ épülésekre. 2. Az 1945. május 29-én megjelent rendelettörvény biztosítja Kolozsvárott egy egyetem mûködését, az egyetem 42 épületét azonban a visszatérõ román egyetem vette birtokába, a magyar orvosi fakultást pedig a román egyetem meg nem értõ magatartása miatt átkényszerítették Marosvásárhelyre. 3. Az ugyancsak május 29-én megjelent rendelettörvény szerint az aug. 30-a után ÉszakErdély területérõl elmenekült összes román iskolák kötelesek elõbbi mûködési helyükre visszatérni. Ez a rendelkezés lehetõséget nyit, hogy a hírhedt kultúrzónás állapot visszaállíttassék és újból megkezdõdjék a magyar nyelvû állami iskolázás szétzüllesztése. Csak példaképpen említjük meg, hogy a 86%-ban magyar lakosságú Kolozsváron az állami középiskolák összes épületeit ezen a címen átvették a román tanügy céljaira. 4. Az 1945. március 22-én megjelent földbirtokreform-törvény végrehajtása során hozzávetõleges becslés szerint a magyarságtól több mint 100.000 hold földet vettek el. Ennek 75%-át a román igénylõk kapták, holott a magyarok között vannak nagy arányban föld nélküliek. Viszont a román birtokosok jelentõs részét – mintagazdaság címén – mentesítették a kisajátítás alól. 5. Az 1945. február 10-i 91. számú törvény az ellenséges vagyonok zár alá vételérõl intézkedik. A törvényt az 1946. április 25-i rendelettel kiterjesztették Észak-Erdélyre. A törvény végrehajtása a CASBI-t létesítõ rendelet, a román fegyverszüneti szerzõdés 8. pontjára való – véleményünk szerint téves – hivatkozással az ellenséges vagyonok közé sorolja azoknak a román állampolgároknak minden ingó és ingatlan vagyonát, akik 1944. szept. 12-e elõtt vagy után Németországba vagy Magyarországra menekültek. Az 1945. aug. 13-án megjelent rendelettörvény, amely Észak-Erdély lakóinak állampolgárságát szabályozza, a 4. cikkében úgy intézkedik, hogy elveszítik állampolgárságukat mindazok, kik 1940 aug. 30-án állampolgárok voltak és önként távoztak Erdély területérõl az ellenséges hadsereg visszavonulása idején, szolidaritást vállalva azokkal. Mindkét rendelet súlyosan érinti az erdélyi magyarságot. A keleti székely megyéket a visszavonuló csapatok erõszakkal kiürítették. Erdély középsõ területén hetekig tombolt a harc, a lakosság kénytelen volt védettebb helyre menekülni. Fenti rendelkezések következtében cca. 300.000 magyar jut abba a kínos helyzetbe, hogy elveszítheti állampolgárságát és minden ingó és ingatlan vagyonát. Az állam sokmilliárdos magyar vagyon sorsát kérdésessé tette, s egyben szinte korlátlan lehetõségeket nyitott
16. OLDAL a korrupció számára, amit jelzett a CASBI mûködése elején kipattant, többmilliárdos panama. 6. Ehhez járul az 1945. aug. 14-én megjelent 645. sz. rendelet-törvény, amely nyíltan magyarellenes célzata miatt iskolapéldaként hozható fel. E törvény alapján azok, akik vagyonukat 1940. aug. 30-a és 1941. okt. 25-e között eladták, azt nem valorizált, hanem eredeti névértékben visszavásárolhatják. Tudvalevõ, hogy ebben az idõben Észak-Erdélyben az eladók az onnan elköltözött románok, a vevõk pedig nagyobbrészt magyarok voltak, és ezek most elveszíthetik egész vagyonukat, mert a pénz értéke azóta sokszorosan csökkent. Hogy a törvény a magyarság anyagi tönkretételét célozza, azt mi sem mutatja világosabban, mint Pãtrãºcanu miniszter 104. 115/1945. X. 10. sz. rendelete, mellyel a bíróságoknak megtiltja, hogy Észak-Erdélybõl az 1944 õszén elmenekült és oda késõbb visszatért lakosok birtok-visszaigénylési kéréseivel foglalkozzanak. 7. A román közigazgatásnak Erdélybe való bevezetése idején felelõs kormánytényezõk ismételten kijelentették, hogy a magyar tisztviselõket alkalmazni fogják. Ezzel szemben a vezetõállásokat rendszerint románokkal töltötték be, s a magyar tisztviselõk a magyar többségû városokban is csak alárendelt kategóriákban maradhattak meg. Ehhez hasonló a kormánynak az a törekvése, hogy a magyar többségû városok magyar jellegét a román tisztviselõk minél nagyobb létszámával lehetõleg megváltoztassa. E célból Kolozsvárról 24.000 magyar kitelepítését vették tervbe 1945 novemberében, tekintet nélkül a téli idõszakra és a háborús nyomorúságra. 8. Észak-Erdélynek a román közigazgatásba való bekapcsolása óta, különösen a falvak román lakossága körében egyre fokozódó magyarellenes izgatás észlelhetõ. Ez az izgatás kezdetben a magyar lakosság megfélemlítésére, kifosztására, földjének elvételére irányult, késõbb pedig mind gyakoribbak lettek a verések, sõt a gyilkosságok is. A román közigazgatás és rendõrség pedig semmit sem tesz ennek az anarchiának megfékezésére. Nagyméltóságod 1945. május 13-án Kolozsvárt mondott beszédében állást foglalt a román–magyar vámunió mellett, s néhány napra rá a kormány betiltotta a Románia és Magyarország közötti személyforgalmat és újra bevezette az útlevélkényszert. III. Mindezek természetesen nem voltak és nem is lehettek alkalmasak arra, hogy a magyarság bizalmát a román kormányzat iránt erõsítsék. Ellenkezõleg: siettették és a magyarság minden rétegét átható meggyõzõdéssé érlelték annak felismerését, hogy a magyarság nem lehet bizalommal egyik román kormányzat iránt sem – bármilyen demokratikus elveket hangoztat is az. A földreform a magyar birtokos osztályt megsemmisítette, jelentõs magyar birtokot juttatott – most már másodízben – román tulajdonba, és a kisajátítás még tovább folyik; a magyarok egzisztenciáját pedig az iparengedélyek felülvizsgálása és az adóterhek egyenlõtlen kirovása veszélyezteti. A magyar munkásság és a falvak magyar lakossága mindezek nyilvánvaló célzatával tisztában van, tapasztalja, az adóztatás magyarellenes lehetõségeit a maga tapasztalatából ismeri, az állampolgárok egyenjogúságának szép ígéreteiben tehát nem bízik. Nagyméltóságodat nem téveszthetik meg azok a nyilatkozatok, amelyeket egyesek a magyarság nevében tesznek, illetve a magyarságnak sugalmaznak. A romániai magyarságnak ma sincs magaválasztotta politikai képviselete. Az 1944. aug. 23-a után következõ kormányok a magyar nép és a magyar vezetõk
PARTIUMI KÖZLÖNY ellen foganatosított intézkedésekkel valósággal fizikailag lehetetlenné tették, hogy a magyarság létrehozza azt a politikai szervet, amely felfogásának megfelel. Mozgási, gyülekezési, szólási szabadsága kizárólag annak a csoportnak volt, amely a Magyar Népi Szövetséget megalkotta (õk kommunisták – a szerk.). Amikor a Nagyméltóságod elnöklete alatt megalakult kormány vette át az ország vezetését, a Magyar Népi Szövetség õszintén állott be a kormányt támogató pártok közé. S voltak az ettõl a csoporttól távol állók tömegében is olyanok, akik reménykedni kezdtek a két nép õszinte közeledésének lehetõségében. Ezek a remények az ismertetett okoknál fogva hamar elhervadtak, a Magyar Népi Szövetség pedig a kormány támogatásában elvérzett. A kormány sérelmes rendelkezései és a román közigazgatás változatlanul magyarellenes magatartása a magyarság emlékében az elnyomatás idejét idézte vissza annak minden keserûségével és veszélyével. A Magyar Népi Szövetség vezetõi hiába ígérték újságjaikban és sûrûn tartott népgyûléseiken e sérelmek orvoslását, hiába hozták Bukarestbõl mindegyre az erre vonatkozó kormányígéreteket, a sérelmes rendeletek érvényben maradtak és végrehajtattak. Ehhez járult, hogy a Magyar Népi Szövetség egyes vezetõemberei – saját elhatározásukból-e vagy kívánságra, nem tudjuk – olyan tartalmi politikai nyilatkozatokat kockáztattak meg, melyek a magyarság egyetemében élénk tiltakozást váltottak ki. Mindezek következtében a magyar tömegek a Magyar Népi Szövetséggel mind élesebben szembefordultak és annak vezetõit a legsúlyosabb vádakkal illetik. A Magyar Népi Szövetség ennek ellenére igyekszik pozícióját megtartani, de az eszközök, melyeket ennek érdekében éppen ezekben a napokban alkalmazásba vett, a terror jegyeit viselik magukon. Az újságok közlése szerint Nagyméltóságod több ízben úgy nyilatkozott, hogy a román közigazgatás területén élõ magyarság a saját elhatározásából illeszkedik be a román állam kereteibe. Mivel itt a román–magyar vita gyökere van érintve, kötelességemnek tartom kendõzés nélkül nyíltan megmondani, hogy erre az önkéntes beleilleszkedésre nem tapasztalható semmiféle hajlandóság! Ha elfogulatlanul nézik, a román szemlélõnek is el kell ismernie, hogy a magyar kisebbség magatartása lojális volt és nem a magyarság hibája, ha a két nép a román fennhatóság ideje alatt egymáshoz nem közelebb került, hanem egymástól eltávolodott. A magyarság a múlt világháború után – mivel nem tehetett egyebet – kényszerûségbõl tudomásul vette a hatalmak diktátumát és az adott helyzetbe beilleszkedve, az állampolgári kötelességek lojális vállalásával igyekezett jogait, kultúráját, nemzeti életét biztosítani. A román kormányzat azonban – nem törõdve sem a párizsi kisebbségi statútum rendelkezéseivel, sem a gyulafehérvári ígéretekkel, sem az önrendelkezési elvvel, aminek pedig Nagyrománia a létét köszönhette – a magyar nemzetiséggel szemben az elnemzetietlenítés áldatlan politikáját alkalmazta, s e célból olyan gazdasági és politikai elnyomás alá vetette a magyarságot, mely már a legelemibb emberi jogokat is sértette. A nemzeti kultúrájában és létében megtámadott magyarság az egyre fokozódó nyomásra az ellenállóereje megsokszorozásával felelt. És a Nagyméltóságod kormányának sem sikerült a magyarság bizalmatlanságát eloszlatnia. Népünket a 27 év alatt egymást váltogató kormányoknak velük szemben változatlan magatartása tanította meg, hogy az ígéretek értékét az intézkedésekkel mérje. Népünk szívesen ajándékozza meg bizalmával azt, aki jószándékkal közeledik hozzá, de igen
bõséges tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a szavak és a tettek, az ígéretek és az intézkedések, a törvény és a végrehajtás között az ellentmondást észrevegye. A román közvélemény ellenállása és a végrehajtó közegek szabotálása kétségtelenül sokban gátolja a kormányt jószándékú terveinek végrehajtásában is, de Nagyméltóságod, aki szereti a saját nemzetét, bizonyára megérti, hogy a magyarság sem áldozhatja fel magát a nagy-román eszme oltárán. Az erdélyi románság számbeli többségére és a 27 éves birtoklásra hivatkozva igényt tart Erdély egész területére. A magyarság a maga igényét jelenleg számbeli többséggel nem indokolhatja (mert elvérzett a töröktatár elleni küzdelemben), de felhozhat ugyanilyen értékû gazdasági és politikai érveket, melyeket a történelem is támogat. A románság Erdélybõl nem akar eltávozni, természetesen nem akarja ezt elhagyni az 1000 esztendõ óta itt lakó, és Erdély kultúráját megalapozó magyarság sem. Az autonóm vagy független Erdély létesítése sem oldaná meg a vitát. Ma, a nagy politikai egységek kialakulásának idején az ilyen kis egységek sokáig nem tudnának ellenállni az erõsebb szomszéd vonzásának. Az erdélyi románság – nevelése folytán – a magyar fennhatóság alá nem kívánkozik. A magyar nemzettestbõl erõszakkal kiszakított erdélyi magyarságot pedig kisebbségi élete gyõzte meg arról, hogy román fennhatóság alatt sem egyedeiben, sem mint nemzetiség nem élhet szabad emberhez méltó életet. Lehetséges, hogy a békeszerzés feladatára vállalkozó hatalmak között Erdélyre nézve nem alakul ki egységes álláspont, s ezért úgy román, mint magyar részrõl bizakodhatnak az okos helyezkedések és a politikai ügyeskedések sikerében. Románia helyzete elõnyösebb annyiban, hogy Erdély az õ birtokában van; de a magyar reményeket is táplálja a nagyhatalmaknak az a felismerése, hogy a Párizs környéki békediktátumok nem oldották meg a nyugtalanító kérdéseket. Európa ezen térségében: ha ez alkalommal tartósabb rendet akarnak létrehozni, az etnikai szempont mellett mérlegelni fogják a gazdasági és a politikai szempontokat is. Mindenesetre mi úgy látjuk, hogy Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sõt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni. Befejezésül hangsúlyozni kívánom, hogy nem a magyarság nevében beszélek, mert ilyen megbízatásom nincsen. Azonban a magyarság helyzetével és hangulatával tisztában vagyok, s úgy ítélem, hogy a levelemben adott rajz megfelel a valóságnak. Érintkezem a magyar társadalom minden rétegével, ismerem a falu helyzetét éppúgy, mint a városokét, az értelmiség gondolkodását éppúgy, mint a munkásságét. Isten magyarnak teremtett, s természetesen fajtestvéreim sorsa és sorsának alakulása iránt nem lenetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élõ magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek Szövetségének alapokmánya a békés együttélés rendezõ elveiként megjelölt. S ha a nemzetek közötti békét õszintén akarjuk elindítani, úgy gondolom, a kibontakozás útját abban az irányban kell keresnünk. Ezért voltam bátor ezt a legkényesebb kérdést Nagyméltóságod elõtt leplezetlen nyíltsággal felvetni, s arra kérem, hogy õszinteségemet ne vegye rossznéven. Levelem másolatát, mint érdekeltnek, a Magyar Népi Szövetség elnökségének is megküldtem. Alba-Julia, Gyulafehérvár 1946. január 28.
17. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
LÉLEKSZÁMAPADÁS a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben a 2006. esztendõben NAGYBÁNYAI EGYHÁZMEGYE Gyülekezet
1. Apahegy 2. Avasfelsõfalu 3. Avasújváros 4. Domokos 5. Felsõbánya 6. Hagymáslápos 7. Hosszúmezõ 8. Koltó 9. Kõszegremete 10. Magyarberkesz 11. Magyarlápos 12. Máramarossziget 13. Misztótfalu 14. Monó 15. Nagybánya Óv. 16. Fernezely 17. Nagybánya Újv. 18. Sülelmed 19. Szamosardó 20. Szinérváralja 21. Vámfalu ÖSSZESEN
Keresztelés
Temetés
Különbözet
0 2 15 6 4 3 5 16 1 3 4 11 2 9 14 2 15 1 9 2 13
3 1 23 14 11 4 14 17 4 2 13 30 4 10 65 1 39 2 13 4 9
-3 1 -8 -8 -7 -1 -9 -1 -3 1 -9 -19 -2 -1 -51 1 -24 -1 -4 -2 4
137
283
-146
SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE Gyülekezet
1. Adorján 2. Amac 3. Apa 4. Aranyosmeggyes 5. Atya 6. Batiz 7. Csengerbagos 8. Dabolc 9. Dobrácsapáti 10. Egri 11. Halmi 12. Hirip 13. Józsefháza 14. Kakszentmárton 15. Kisbábony 16. Kiskolcs 17. Kispeleske 18. Lázári 19. Mikola 20. Nagykolcs 21. Ombod 22. Óvári 23. Patóháza 24. Pettyén 25. Pusztadaróc 26. Sándorhomok 27. Sárközújlak 28. Szamosdara 29. Szamosdob
Keresztelés
Temetés
2 2 5 1 6 1 2 0 2 6 4 2 0 2 1 7 1 5 10 7 8 12 3 3 9 5 8 6 1
1 5 7 0 2 5 6 3 1 4 11 1 5 0 8 4 5 17 8 6 19 11 1 9 6 9 12 12 6
Különbözet 1 -3 -2 1 4 -4 -4 -3 1 2 -7 1 -5 2 -7 3 -4 -12 2 1 -11 1 2 -6 3 -4 -4 -6 -5
30. Szamoskóród 31. Szamoskrassó 32. Szatmár-Láncos 33. Szatmár-Németi 34. Szatmár-Kültelek 35. Szatmár-Szamosn. 36. Szatmár-Szigetlanka 37. Szatmárgörbed 38. Szatmárhegy 39. Szatmárudvari 40. Szatmárpálfalva 41. Szárazberek 42. Tamásváralja 43. Túrterebes 44. Vetés ÖSSZESEN
2 5 35 25 40 58 14 2 22 8 1 4 6 2 10
1 18 72 75 31 47 35 3 31 12 4 11 5 3 12
1 -13 -37 -50 9 11 -21 -1 -9 -4 -3 -7 1 -1 -2
355
544
-189
NAGYKÁROLYI EGYHÁZMEGYE Gyülekezet
Keresztelés
1. Adyfalva 0 2. Ákos 4 3. Bere 1 4. Bogdánd 8 5. Börvely 13 6. Dobra 12 7. Domahida 4 8. Érdengeleg 0 9. Érendréd 4 10. Érkávás 0 11. Érkörös 3 12. Érszakácsi 4 13. Érszentkirály 3 14. Érszodoró 0 15. Gencs 0 16. Hadad 6 17. Hadadnádasd 4 18. Iriny 18 19. Kaplony 2 20. Királydaróc 0 21. Kismajtény 2 22. Krasznamihályfalva 0 23. Krasznaszentmiklós 0 24. Lele 9 25. Magyarcsaholy 3 26. Magyargéres 5 27. Nagykároly-Belváros 16 28. Nagykároly-Kertváros 20 29. Pelekeszi 4 30. Piskolt 5 31. Reszege 0 32. Szaniszló 9 33. Szekeres 0 34. Szilágypér 7 35. Szilágyszér 9 36. Szõdemeter 0 37. Tasnád 14 38. Tasnádszántó 3 39. Tasnádszarvad 4
Temetés
Különbözet
0 9 3 20 42 21 6 0 7 0 2 8 9 3 0 13 10 14 3 3 3 5 2 11 8 8 42 31 9 12 0 11 0 10 12 0 28 3 8
0 -5 -2 -12 -29 -9 -2 0 -3 0 1 -4 -6 -3 0 -7 -6 4 -1 -3 -1 -5 -2 -2 -5 -3 -26 -11 -5 -7 0 -2 0 -3 -3 0 -14 0 -4
376
-180
ÉRMELLÉKI EGYHÁZMEGYE
Gyülekezet
1. Albis 2. Apátkeresztúr 3. Asszonyvására 4. Bályok 5. Berettyószéplak 6. Bihardiószeg 7. Csokaly 8. Éradony 9. Érábrány 10. Érbogyoszló 11. Érkeserû 12. Érköbölkút 13. Érkörtvélyes 14. Érmihályfalva 15. Érolaszi 16. Érsemjén 17. Érselind 18. Érszõlõs 19. Értarcsa 20. Gálospetri 21. Hegyközszentmiklós 22. Kiskereki 23. Magyarkéc 24. Margitta 25. Micske 26. Monospetri 27. Nagykágya 28. Ottomány 29. Papfalva 30. Poklostelek 31. Sándorfalva 32. Szalacs 33. Szentjobb 34. Székelyhíd 35. Tóti 36. Vedresábrány 37.Jankafalva
ÖSSZESEN ÖSSZESEN
196
Keresz-
Teme-
Külön-
telés
tés
bözet
16 6
20 3
-4 3
3 2
10 10
-7 -8
4
10
-6
51 1 4 1 5 4 7 24
42 11 8 6 10 15 13 30
9 -10 -4 -5 -5 -11 -6 -6
73 5 11 1 6 1 3
73 5 26 0 8 5 9
0 0 -15 1 -2 -4 -6
9 2 8 51 13 2 6 13 4 5 0 11 8 22 4
9 13 9 58 10 3 14 15 8 8 1 21 2 59 15
0 -11 -1 -7 3 -1 -8 -2 -4 -3 -1 -10 6 -37 -11
1 2
2 3
-1 -1
389
564
-175
18. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
ARADI EGYHÁZMEGYE
BIHARI EGYHÁZMEGYE Gyülekezet
1. 2. 3. 4.
Keresztelés
Ant Árpád Belényes Belényessonkolyos 5. Belényesújlak 6. Bihar 7. Biharfélegyháza 8. Biharszentjános 9. Biharvajda 10. Bors 11. Erdõgyarak 12. Élesd 13. Feketeerdõ 14. Fugyi 15. Fugyivásárhely 16. Gyanta 17. Hegyközcsatár 18. Hegyközkovácsi 19. Hegyközpályi 20. Hegyközszáldobágy 21. Hegyközszentimre 22. Hegyközújlak 23. Jákóhodos 24. Kisnyégerfalva 25. Kisszántó 26. Köröskisjenõ 27. Köröstárkány 28. Kövesegyháza 29. Kügypuszta 30. Magyarkakucs 31. Magyarremete 32. Mezõbaj 33. Mezõtelegd 34. Mezõtelki 35. Nagyszalonta 36. Nagyszántó 37. Nagyvárad-Olaszi 38. Nagyvárad-Újváros 39. Nagyvárad-Rét 40. Nagyvárad-Velence 41. Nagyvárad-Õsi 42. NagyváradCsillagváros 43. Nagyvárad-Szõlõs 44. NagyváradRogériusz 45. NagyváradBiharpüspöki 46. NagyváradHegyalja 47. Nyüved 48. Örvénd 49. Paptamási 50. Pelbárthida 51. Pósalaka 52. Pusztaújlak 53. Rév 54. Síter 55. Szalárd 56. Tamáshida 57. Tenke 58. Várasfenes
ÖSSZESEN
Gyülekezet
Temetés
Különbözet
3 5 1
6 19 10
-3 -14 -9
3 6 21 14 7 7 16 7 4 1 2 7 2 9 5 1 9 1 1 3 3 3 4 11 2 2 0 3 3 6 2 92 1 38 22 73 13 11
3 10 47 18 24 11 20 9 17 2 4 9 9 9 12 7 10 5 11 16 5 5 10 17 5 2 2 8 22 13 6 157 4 67 46 68 37 19
0 -4 -26 -4 -17 -4 -4 -2 -13 -1 -2 -2 -7 0 -7 -6 -1 -4 -10 -13 -2 -2 -6 -6 -3 0 -2 -5 -19 -7 -4 -65 -3 -29 -24 5 -24 -8
12 15
16 36
-4 -21
46
62
-16
17
38
-21
5 1 4 10 3 1 1 7 2 23 1 1 6
4 7 15 13 5 4 8 13 16 19 5 16 10
1 -6 -11 -3 -2 -3 -7 -6 -14 4 -4 -15 -4
579
1068
-489
1. Arad-Belváros 2. Arad-Gáj 3. Arad-Mosócz 4. Angyalkút 5. Ágya 6. Bélzerénd 7. Borosjenõ 8. Borossebes 9. Erdõhegykisjenõ 10. Feketegyarmat 11. Kispereg 12. Lippa, Gyorok 13. Nagypereg 14. Nagylak, Pécska, Szemlak 15. Nagyzerénd 16. Pankota 17. Szentleányfalva 18. Vadász ÖSSZESEN
Keresztelés
Temetés
Különbözet
16 3 4 2 8 2 2 1 19 3 6 0 0
79 30 13 1 12 4 5 3 26 14 14 4 0
-63 -27 -9 1 -4 -2 -3 -2 -7 -11 -8 -4 0
4 3 0 4 1
4 21 3 6 13
0 -18 -3 -2 -12
78
252
-174
TEMESVÁRI EGYHÁZMEGYE Gyülekezet 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.
Keresz- Teme- Különtelés tés bözet
Bégamonostor Igazfalva Karánsebes Lugos Nagybodófalva Resicabánya Szapáryfalva Szigetfalu Temesvár-Vöröscsárda Temesvár-Belváros Temesvár-Új Ezredév Temesvár-Újkisoda Újmosnica Újszentes Végvár Zsombolya
1 9 1 4 1 10 1 0 0 13 6 6 3 5 8 0
3 10 1 31 6 13 13 4 4 57 18 13 6 8 24 2
-2 -1 0 -27 -5 -3 -12 -4 -4 -44 -12 -7 -3 -3 -16 -2
ÖSSZESEN
68
213
-145
SZILÁGYSOMLYÓI EGYHÁZMEGYE Gyülekezet 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.
Keresztelés
Alsóvalkó Bürgezd Ipp Kémer Kraszna Krasznahorvát Lecsmér Ráton Sarmaság Sarmaság-Bányatelep Selymesilosva Somlyóújlak Szilágybagos Szilágyborzás Szilágykövesd Szilágylompért Szilágynagyfalu Szilágyperecseny Szilágysomlyó Szilágyzovány Varsolc
Teme- Különtés bözet
0 1 10 13 28 3 0 3 26 9 8 3 12 0 1 2 17 20 13 6 15
3 9 21 20 39 8 5 3 31 6 7 8 18 7 2 5 31 21 28 15 17
-3 -8 -11 -7 -11 -5 -5 0 -5 3 1 -5 -6 -7 -1 -3 -14 -1 -15 -9 -2
189
302
-114
ZILAHI EGYHÁZMEGYE Gyülekezet
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.
Temetés
4 17 8 6 1 0 1 0 5 0 0 0 0 0 0 0 13 24 2 5 0 7 12 3 3 2 6 33 0 15 6
4 10 21 3 1 0 2 0 7 0 0 0 0 0 0 0 26 37 5 6 0 4 10 0 2 9 6 56 0 11 24
0 7 -13 3 0 0 -1 0 -2 0 0 0 0 0 0 0 -13 -13 -3 -1 0 3 2 3 1 -7 0 -23 0 4 -18
173
244
-71
Bõsháza Désháza Diósad Egrespatak Cigányi, Hídalmás Kisdoba Kusaly Magyargoroszló Magyarkecel Menyõ Mocsolya Nagydoba Nagymon Nyírsid Ördögkút Szamosudvarhely Szilágyballa Szilágycseh Szilágyerked Szilágyfõkeresztúr Szilágygörcsön Szilágypanit Szilágysámson Szilágyszeg Szilágyszentkirály Vérvölgy Völcsök Zilah-Belváros Zilah-Fenyves Zilah-Liget Zsibó ÖSSZESEN
Különbözet
KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET 2006. Egyházmegye
Keresztelés
Temetés
1. Nagybányai
137
283
-146
2. Szatmári
355
544
-189
3. Nagykárolyi
196
376
-180
4. Érmelléki
389
564
-175
5. Bihari
579
1068
-489
6. Aradi
78
252
-174
7. Temesvári
68
213
-145
8. Szilágysomlyói
189
302
-114
9. Zilahi
173
244
-71
2164
3846
-1682
ÖSSZESEN ÖSSZESEN
Keresztelés
Különbözet
PARTIUMI KÖZLÖNY
19. OLDAL
Nagyvárad az a hely ma Európában, mely híd lehet Kelet-Európa és az angolszász világ között – hangsúlyozta Szafkó Péter, a Partiumi Keresztény Egyetem angol tanszékének vezetõje a Nagyváradon lezajlott háromnapos rendezvénysorozat kezdetén, amelyre több országból érkeztek meghívottak. A megnyitón Tõkés László püspök, a konferencia fõvédnöke, illetve dr. Geréb Zsolt, az egyetem rektora üdvözölte az angolszász kultúra iránt érdeklõdõk népes táborát. Az alábbiakban Tõkés László püspök megnyitóbeszédét adjuk közre. Az eseményre még visszatérünk.
70. születésnapján köszöntötték
PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM ANGOL TANSZÉK NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLET: KÖZÉP-EURÓPA ÉS AZ ANGOLSZÁSZ VILÁG
Chrudinák Alajos a magyar televíziózás koronázatlan királya. Filmjeiben magyar szemmel kutatta az igazságot. 1968–2004 között mintegy 170 riportfilmet készített, közöttük számos készült Közel-Keleten és Erdélyben. Oknyomozó riportfilmjeivel fényes példát mutat az utódoknak – mondta Koltay Gábor filmrendezõ a Chrudinák Alajos 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi eseményen 2007. március 27-én Budapesten a Polgárok Házában. A magyar televíziózás egykori sztárját – akit késõbb többször kitiltottak saját mûsorából, a Panorámából, majd számûzték TávolKeletre – politikusok, mûvészek, neves közéleti személyiségek köszöntötték. A magyar televíziózás nagy alakjáról megtudtuk: pályafutása kezdetén kitiltották az ország összes egyetemérõl, majd a Rádió szerkesztõ riportereként kezdte pályafutását. 1974–1994 között a Magyar Televízió külpolitikai osztályának fõszerkesztõje. Egyik legnézettebb mûsora volt a Panoráma. Bejárva a világot és Távol-Keletet, „bérelt helyük volt a halál mellett” – mondta munkájukról Janovitz Attila rendezõ kolléga. Jelenleg a televíziózás kiváló alakja Mátracserpusztán él. Lovas István újságíró Brüsszelbõl köszöntötte az ünnepeltet. Levelében hangsúlyozta: sajnos a jobboldali kormány idején sem ismerték el kellõképp Chrudinák munkáját. Sugár András kijelentette: Chrudinákot nem merték kirúgni, de minél messzebbre számûzték. Pályafutásuk összegzéseként megállapította: a középszerû ösztönszerûen irtózik a kiválótól. Õket sokszor elérte e középszer gyûlölködõ hulláma. 52 esztendõvel ezelõtt találkozott Szûrös Mátyás elõször Chrudinákkal Moszkvában, ahol mindketten egyetemi tanulmányaikat végezték. Noha nem ismert, 1956-ban ülõsztrájkot szerveztek a szovjet katonai beavatkozás ellen az ott tanuló magyar diákok. Pozsgay Imre szintén lelkes nézõje volt a Panorámának. Véleménye szerint Chrudináknak nemcsak a Távol-Keleten kellett kapkodnia a fejét a golyózáporoktól, de itthon is állandó veszélynek volt kitéve. Bátor helytállását bizonyítja: amikor megjelent Duray Miklós Kutyaszorító címû könyve Csoóri Sándor elõszavával – mely miatt a jeles költõt szilenciumra ítélték –, Chrudinák tiltakozásul e címen mutatta be akkor készült filmjét. – Ha ismét elérkezik Magyarországon az „okos politika” ideje, eljön Chrudinák „kizsákmányolása” is – mondta viccesen Pozsgay. Lezsák Sándor, a rendszerváltó lakiteleki sátor felállítója felidézte az 1976-os lakiteleki könyvbarát klub eseményét, melyre meghívták a neves televíziós személyiséget is, mely eseményrõl felvételt hozott az ünnepeltnek. Továbbá a lakiteleki bor mellett átadta azt az Emléklapot, melyben köszönetet mondanak Chrudinák állhatatos, bátor helytállásáért, melyet aláírtak azok a közéleti személyiségek, akik 1987-ben megalakították a Magyar Demokrata Fórumot: Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba és Lezsák maga. Tõkés László református püspök „háláját hozta” az estre. Felidézte a Panoráma jelentõségét a romániai forradalom idején. Mint mondta, Temesváron tudták fogni a Panorámát, s mindig várták a következõ adást, mígnem egyszer arról értesült az akkor még református tiszteletes, hogy a következõ adásban a vele készült beszélgetés hangzik el a romániai falurombolásról. Az interjút egy kanadai–francia tévéstáb készítette, ám a mondandó keménysége és bátor hangvétele miatt nem merték levetíteni a filmet. Chrudinák Alajos helytállása kellett ahhoz, hogy a film közzététele után a világ tudomást szerezhessen a romániai diktatúráról, s ennek következményeként megbukjon a Ceauºescu-rezsim. A születésnapi esten fellépett többek között Ferencz Éva énekmûvész, a Kormorán együttes énekesei: Géczi Erika és Tóth Renáta, továbbá Rácz Feri és bandája Hatvanból.
Nagyvárad, 2007. április 13–14.
MEGNYITÓBESZÉD Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Partiumi Keresztény Egyetem által szervezett elsõ nemzetközi konferencia résztvevõit „Közép-Európa és az angolszász világ” kapcsolatainak tárgykörében, itt, Nagyváradon, a partiumi régió – romániai – központjában. „Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az õ szent Fiától, az Úr Jézus Krisztustól!” A konferencia üzenetének szempontjából már önmagában az a körülmény is beszédes, hogy angol tanszékünket hat évvel ezelõtt a Partium másik – magyarországi – központjának számító Debrecen egyeteméhez tartozó Angol–Amerikai Tanulmányi Intézet segítségével hoztuk létre, ezáltal is jó példát mutatva az országhatárokon átívelõ régióközi együttmûködésre nézve. Egyetemünk tizenhét évvel ezelõtti megalakulása óta nagy hangsúlyt fektettünk a nyelvoktatásra. Az akkor beindult német nyelv- és irodalomtudományi tanszék 2004-ben már el is nyerte akkreditációját. A sorban az angol tanszék következett, mely egy-két év múlva szintén sikerrel pályázhat az akkreditációra. Nyelvtanszékeink, illetve -oktatóink igényes és eredményes munkáját híven tükrözik az általuk szervezett, rangos nemzetközi konferenciák. Februárban a német fakultás keretében került sor a „Germanisztika – határok nélkül” elnevezésû, színvonalas tudományos tanácskozásra. Most az angol tanszék széles körû nyitásának lehetünk tanúi – a hazaiak mellett Magyarországról, Ukrajnából, Lengyelországból, Litvániából, Belorussziából, Szlovéniából, Belgiumból és Kanadából való oktatókkal és tudós szakemberekkel. – Isten hozta Önöket Erdélybe, Isten hozta Önöket Partiumba! Az 1989-ben elkezdõdött rendszerváltozásra, illetve a Vasfüggöny leomlására visszautalva, meggyõzõdésünk, hogy a továbbra is közöttünk magasodó „falak” és akadályok lebontását a nyelvi kommunikáció, a tudományos-szellemi együttmûködés révén is folytatnunk kell. 1989 forradalmi átalakulásokat érlelõ idõszakában, Temesváron – egyebek mellett – „a hallgatás falának” áttörését tûztük ki célul. A Ceauºescu-diktatúra bukásában nagy szerepe volt a bátor megszólalásnak, a leleplezõ igazság kimondásának. Abban az elviselhetetlen helyzetben, hogyha a tanítványok nem szólaltak volna meg, akkor „a kövek kiáltottak volna” (Lk. 19,40). Most, békés körülmények között, az építés, a tudomány, az együttmûködés idõszakában az országok, népek, egyházak, emberek közötti kommunikáció másmilyen módon ugyan, de hasonlóképpen fontos. Térségünk országainak európai integrációja és – köztük – Románia idei csatlakozása éppen ebbe az irányba jelent indítást és kihívást: nyitni Európa, nyitni a világ felé. Nyelvtudományi konferenciáink, a mostani tudományos tanácskozásunk, ezekkel együtt pedig az angol nyelvtudomány és oktatás, az egyetemi együttmûködés révén épülõ kapcsolatok és a kölcsönös megértés számunkra egyet jelentenek az európai integráció gyakorlati megvalósításával. Ebben az összefüggésben, az angol nyelv és kultúra világraszóló kommunikációs rendszerében Közép-Európa angolszász kapcsolatai országunk, erdélyi magyarságunk és egyetemi életünk számára kiemelten fontosak. Az egyházi ökuménia, a kulturális és nyelvi pluralizmus, európai értékeink egysége és a mindezektõl mesterségesen elszakított Közép-Európa reintegrációja szellemében áldásos munkát kívánok a konferencia résztvevõinek.
Chrudinák Alajost, a magyar televíziózás koronázatlan királyát
FRIGYESY ÁGNES TÕKÉS LÁSZLÓ püspök
(ERDÉLYI NAPLÓ, 2007, április 4.)
20. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
Jubilált a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke Jubileumi köszöntõ Püspökünk, Erdélyi Géza 1937. április 2-án született az abarai parókián. Az elemit helyben és Málcán, a gimnáziumot Komáromban, a teológiát Prágában fejezte be (ahol késõbb mûvészettörténetet is tanult). Elsõ szolgálati helye a Zsinati Irodában volt, majd gömöri gyülekezetekben hirdette az Igét: Szalócon és filiáiban, Rozsnyón, Hanván és Rimaszombatban. Rozsnyói szolgálata mellett állami feladatként katalogizálta a betléri Andrássy-kastély és a krasznahorkai vár grófi könyvtárát, több fontos régi kéziratot talált. Ugyanakkor írta le tudományosan a történelmi Gömör vármegye klasszicista épületeit. Ezért a fölfedezõ munkájáért nyerte el Prágában a doktori címet. Rozsnyóról többek között a politikai rendõrség zaklatásai miatt fogadta el a hanvai gyülekezet meghívását. A rendszerváltás után elõadott a prágai teológián, s 1996-ban egyházunk püspökévé választották; majd az MRVSZ alelnöke, a Magyarok Világszövetsége egyik irányítója és az MRETZS elnöke lett. 1996-ban hívta meg a rimaszombati
gyülekezet, és püspöki hivatalát is ebbe a központi földrajzi fekvésû városba telepítette át. Püspöki szolgálata szüntelen szervezõ, építõ, átalakító, jobbító munkában telik. Részt vett a komáromi teológia megalapításában és akkreditáltatásában, iskoláink és intézményrendszerünk kifejlesztésében, elkobzott ingatlanjaink visszaperlésében, egyházunk ökumenikus és nemzetközi kapcsolatainak erõsítésében. Döntõ szerepet visz a gyülekezetek és intézmények létfeltételeinek biztosításában. Az Úr õt szemelte ki, hogy egyházunkat az új, szabad társadalompolitikai feltételek között korábbi súlyos belsõ helyzetébõl kivezesse, s jövõjét szilárd alapokra helyezze. Lelkiségérõl, világlátásáról és terveirõl a 2005-ben megjelent könyve, az Erõt kaptok, és tanúim lesztek nyújt hiteles képet. Szolgálatait köszönjük, eljövendõ esztendeire és családjára az Úr bõ áldását kérjük. -I L(KÁLVINISTA SZEMLE, 2007. április)
LAUDATIO dr. Erdélyi Géza püspök tiszteletére Dr. Erdélyi Géza teológiai professzor és mûvészettörténész személyében nagy költõnk, Tompa Mihály szülõföldjének püspökét tisztelhetjük körünkben, s méltathatjuk kitüntetése alkalmából. A lelkipásztor-költõ írja A gólyához címû versében: „Neked két hazát adott a végzet,/ Nekünk egy volt, s az is elveszett“. Valamikor nekünk is volt, és egy volt a hazánk. Nyolcvan évvel ezelõtt úgy szakadtunk el egyik a másiktól – Erdély a Felvidéktõl –, hogy országaink még csak nem is határosak egymással. Bocskai István két egykori fejedelmi városa – Kassa és a „boldog Várad“ – idegen fennhatóság alá került. S hogy most, nyolc évtized után mégsem érezzük magunkat idegennek, sem „szlováknak“, sem „románnak“, sem kivetettnek, az mindenekelõtt annak a tõsgyökeres és mégis egyetemesen magyar szellemiségnek köszönhetõ, melyet református és történelmi magyar testvéregyházaink képviselnek, s mely Erdélyi Géza püspök urat sajátlagosan is jellemzi. Nagyjaink legjavához hasonlóan, Erdélyi Géza életét és munkásságát a szülõföldje iránti hûség, s az érette és népéért vállalt szolgálat határozza meg. Az Ung megyei Abarán született 1937. április 2-án, s a szülõi házból, lelkipásztor Édesapja családjából örökölte és hozta magával ezt a lelkületet. A Laborc és a Latorca vidékérõl, melyre Sárospatak közelsége nyomta rá a bélyegét, valamint élete és lelkészi szolgálata különféle helyszíneinek történelmi, vallási, nemzeti légkörébõl, mint amilyenek Komárom, Rimaszombat, Gombaszög, Rozsnyó és Hanva. Ez a szellemi-lelki irányultság predesztinálta az egyházi szolgálatra, s minden bizonnyal ez vitte arra, hogy képzett mûvészettörténészként, a Felvidék süllyedõ építészeti örökségét számba vegye. Nem utolsó sor-
ban ez a beállítottság teszi fogékonnyá Erdély, s a hajdan Felvidékkel együvé tartozó történelmi Részek – Partium – iránt. Amikor 1996-ban a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökévé választotta, avatóbeszédében programszerûen fogalmazta meg, hogy milyen fontos számára „a külföldi testvéregyházak kapcsolatainak erõsítése“. Ennek a közös meggyõzõdésnek a mentén jutunk el a mai napra, amikor – a Millennium alkalmával – egyházkerületeink testvéregyházi kapcsolatra lépnek egymással. Imé, ami egy volt egyházi és lelki téren, a „magasban lévõ haza“ szintjén újból eggyé válik. Amint Pál apostol tanít reá: méltó, hogy „amíg még idõnk van, jót cselekedjünk mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel“ (Gal 6,20). Erdélyi Géza nem elõször jár Nagyváradon, sokadszor látjuk vendégül Egyházkerületünkben. A Krisztus hite általi lelki egység és a határmódosítás nélküli nemzeti összetartozás közös szolgálatában találkozunk most is Vele. A szülõhazája iránti föltétlen hûség mellett ez az össznemzeti gondolkozás és viszonyulás jellemzi életét mind velünk való kapcsolatában, mind a Magyar Reformátusok Világszövetségében, vagy a Magyarok Világszövetségében végzett szolgálatában. „A hontalanság útjáról“ egymáshoz térve, dr. Erdélyi Géza püspöknek, példaként szolgáló érdemei elismerésével, testvéri szeretettel adom át Egyházkerületünk Pro Ecclesia millenniumi különdíját. Nagyvárad, 2000. november 18. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök
Erdélyi Géza hetvenéves Ritka alkalomból volt május 14-én hálaadó istentisztelet a rimaszombati református templomban. Az okot az szolgáltatta, hogy Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke április 2-án, aktív korában betöltötte 70. életévét. A fenti tényre az igehirdetés szolgálatát az 1Móz 13,18 alapján végzõ Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök is rámutatott: inkább az a jellemzõ, hogy útnak indításkor, lelkészi beiktatáskor történik ilyen nagy egybesereglés. Hangsúlyozta, hogy a világnak megvannak a konfliktusai, de ezeket kezelni kell; s arra is rámutatott, mi minden szabdalta a Szlovákiában élõ magyarságot. A köszöntések sorát Tõkés László királyhágómelléki püspök nyitotta meg, aki szinte egy elõadásba ágyazta be a jubilánst méltató szavait. Beszédében igazságtételért kiáltott, sürgette a múlttal való – mindmáig sok helyütt meg nem történt – szembenézést, illetve a kisebbségi kérdés kapcsán érintette azt a sorsközösséget, amit a szlovákiai és a romániai magyarság úgy él meg, hogy még közös határa sincs... Erdélyi Gézát Krisztus hajóskapitányának nevezte, s azt kívánta neki, hogy a háborús vizeken vezesse tovább egyházát, a gyülekezetet. Molnár János, a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja az ünnepelt régi barátjaként személyes hangvételû köszöntõt tartott, melyben kiemelt helyet kapott a teológia akkreditáltatásáért kifejtett közös erõfeszítésük is. Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság Országgyûlése Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke beszédében – amit a „Boldogok azok, akik háborúságot szenvednek az igazságért” mondással kezdett és fejezett be – nagyon jó arányban elegyítette a személyes jellegû és a közös ügyeinket taglaló részeket. Tényként rögzítette, hogy ha a közösség érdeke úgy kívánta, Erdélyi Géza az ütközéseket is vállalta. Az istentiszteleten a sok további, ökumenikus jellegûnek is mondható megnyilvánulás mellett (felszólalt a Szlovákiai Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a Nyugati Evangélikus Egyházkerület püspöke, az ortodox érsek stb.) felolvasták Orbán Viktor és Lévai Anikó köszöntõlevelét is. Végül a jubiláns megköszönte, hogy sokak elfogadták a meghívást (magas szinten képviseltették magukat az egyes református egyházkerületek, a németországi Reformierter Bund is elküldte képviselõjét stb.), majd két olyan igére irányította a figyelmet, melyek meghatározóak voltak eddigi életében: „Elég neked az én kegyelmem...” (2Kor 12,9) és „...a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58). A hálaadó istentisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget, de az ünnepi együttlét szeretetvendégséggel folytatódott, ahol még több köszöntõ elhangzott, illetve több levelet is felolvastak. A. KIS BÉLA
21. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
A magyarországi történelmi egyházak közös közleménye Az elmúlt napokban nagy figyelmet kapott, hogy az Országgyûlés elé uniós jogharmonizációs indokkal a Büntetõ törvénykönyv olyan módosítását terjesztették elõ, amely büntetlenséget ígér azoknak, akik 14 és 18 év közötti fatalkorúakról – azok beleegyezésével – saját használatra pornográf felvételt készítenek. Ez a módosítás nem üldözi a megrontást, a pedofíliát, teret enged a perverziónak. A módosítással a törvény tágra nyitja az utat azok elõtt, akik a gyerekek kíváncsiságát használják ki, és azoknak is lehetõséget ad, akik – késõbb már nem bizonyítható módon – kikényszerítik a beleegyezésüket. A gyermekek egészséges szexuális fejlõdésének semmiképpen sem része az, hogy pornográf felvételeket készítenek róluk. Aggasztónak tartjuk azt is, hogy a nyílt és sokszor obszcén szexuális tartalmú termékek szinte akadály nélkül mindenki számára hozzáférhetõk, és gyermekek, felnõttek akaratlanul is belebotlanak ezekbe újságosoknál ERDÕ PÉTER bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
BÖLCSKEI GUSZTÁV püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke
és üzletek polcain. Sürgetjük, hogy – ahogy az más európai országokban is szokásos – Magyarországon is fokozottan ellenõrizzék a szexuális tartalmú kiadványok forgalmazását, hogy gyermekeinket megóvjuk az ilyen típusú termékekkel való óvatlan találkozástól. Mi, a magyarországi történelmi egyházak vezetõi fokozott felelõsséget érzünk a gyermekekért és a fiatalokért, akiknek száma drámaian csökken, testi-lelki állapotuk az utóbbi években észrevehetõen romlik. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a jövõ nemzedék megõrizze emberi méltóságát és felelõsséggel éljen a kapott szabadsággal. Kérjük a parlament képviselõit, hogy õk is ezzel a nemzetért érzett felelõsséggel szavazzanak, és a szabadság örve alatt ne engedjenek a szabadosságnak, amely már úgy is oly sok kárt okozott ifjúságunknak. Budapest, 2007. február 22. ITTZÉS JÁNOS elnök-püspök, Magyarországi Evangélikus Egyház
FELDMÁJER PÉTER elnök, Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
HÍREK Budapesti felsereglés Hangulatos, ünnepi felolvasó estet rendezett április 11-én, a Költészet Napján a Magyar Kultúra Alapítvány Szilaveczky Csilla alapítványi titkár szervezésében. Az est meghívottai voltak: Hodossy Gyula (Felvidék), Lengyel János és Bakos Kiss Károly (Kárpátalja), Barabás Zoltán (Partium), Csörgits József (Drávaszög), Bence Lajos (Muravidék), akik a hangulatos versek mellé egy-egy pohár saját termelésû, zamatos bort is kínáltak az est vendégeinek. Az MKA Szentháromság téri székházában megtartott eseményt megtisztelte jelenlétével Tõkés László királyhágómelléki püspök is, aki alkalmi beszédben köszöntötte a Kárpát-medencei költõket.
Felvidéki vendégek Március 29–30-án Ardamica Zorán, Balázs F. Attila és Szászi Zoltán személyében ismert felvidéki költõk keresték fel Egyházkerületünket. Az elsõ napi nagyváradi rendezvényen Barabás Zoltán költõ mutatta be a vendégeket, majd családias hangulatú beszélgetéssel és dedikálással zárult az együttlét. Másnap a nagyszalontai Magyar Házban került sor hasonló estre, ahol Zuh Imre és Karcagi Sándor nyugalmazott lelkipásztor voltak a házigazdák.
Wass Albert, akitõl félnek Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének meghívására Nagyváradon tartott könyvbemutatót Takaró Mihály író, egyetemi tanár. Két kötet (Wass Albert titkai, Voltam) került bemutatásra, de az író elhozott másik két, általa szerkesztett, illetve írt Wass Albertrõl szóló kötetet is (Wass Albert igazsága, Wass Albert regényeinek világa). A Wass Albert regényeinek, életútjának egyik legtájékozottabb ismerõjét, Takaró Mihályt és a megjelenteket Nagy József Barna, az EMI nagyváradi elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy napjainkban különösen fontossá vált a Wass Albertre való emlékezés, regényeinek, munkásságának ismerése, ismertetése, hiszen jövõre lesz 100 éve annak, hogy Válaszúton megszületett a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, Wass Albert, és sajnos jövõre lesz a nagy író halálának 10. évfordulója is. Takaró Mihály a könyvismertetõ elsõ részében Wass Albert életútját ismertette az érdeklõdõ közönséggel. Elmondta, hogy Wass Albert az utolsó katonavonattal hagyta el az imádott magyar földet. A soproni állomást már lõtték, amikor kifutott vele a vonat. Akkor még csak nem is sejtette, hogy távozása végleges. Európát 1951-ben hagyta el az író, itt hagyva feleségét és legkisebb fiát. Felesége, Siemers Éva, azért nem mehetett vele, mert a bevándorlást intézõ hatóságok tüdõbajt állapítottak meg nála és ezért megtagadták a beutazási kérelmet. A kiutazásról, az elsõ amerikai évekrõl, a feleségétõl való elválásról, az új házasságról olvashatunk a Wass Albert titkai címû kötetben. Ebben a kötetben Takaró Mihály Wass Albert öt asszonynak írt leveleit gyûjtötte össze, illetve írt rövid életrajzot az öt nõrõl. Az öt nõnek (Kenese Erzsébet, Siemers Éva, Éltetõ Marianne, Szelecky Zita, Elizabeth McClain) írt levelekbõl megismerhetjük a vívódó, az amerikai éle-
tet haláláig csak ismergetõ, a mindig az erdélyi magyarságért küzdõ Wass Albertet. A levelek mindegyike egy-egye kordokumentum is. A Voltam címû kötet Wass Albert önéletírása. De ez nem egy „klasszikus” önéletrajznak készült. Számos önéletrajzi írásból, csak angolul publikált anyagokból válogatta össze Takaró Mihály. Így egészben, ahogy a kötetben megjelent, soha nem láthatta Wass Albert. Mindezek ellenére, ez a kötet a leghitelesebb önéletrajza Wass Albertnek. A Wass Albert igazsága címû kötet Wass Albert életútját mutatja be gazdag dokumentumanyaggal ellátva. Itt találjuk meg a Wass Albert háborús bûnösségét kimondó per leírását, valamint halálának hiteles leírását is. A Wass Albert regényeinek világa Takaró Mihály önálló munkája, benne Wass Albert életének fõbb állomásait bemutatva regényei által. Takaró Mihály elmondta, hogy egyetemi hallgatóin követi nyomon milyen mély változásokat tud elindítani a Wass Albert könyvek olvasása. A Budapesten felnõtt, Erdélyben soha nem járó diákjai egy Wass Albert kötet elolvasása után rögtön azzal állnak elõ, hogy szervezzenek kirándulást Erdélybe. Ez érthetõ is, hiszen Wass Albert nem Magyarországért, nem az egyetemes magyarságért, hanem imádott népéért, az erdélyi magyar nemzeti közösségért élt, írt, munkálkodott. Ezt jól látták a román pribékek, akik többször is megpróbálták kioltani az életét Amerikában, egyszer majdnem sikerrel, amikor egy hatalmas terepjáróval gázolták el Wass Albertet. Takaró Mihály mindig az Adjátok vissza a hegyeimet adja elõször a diákok kezébe. Ez az a munka, amibõl megismerhetik a magyarországi diákok az erdélyi magyarságot, az igazságtalanságot, ami Trianonban történt. Ez az a könyv, ami erõt, kitar-
tásra való indíttatást ad mind a magyarországi, mind az erdélyi olvasóknak. Aki az erdélyi magyarság lelkiállapotát akarja megérteni Észak-Erdély visszacsatolásakor, az ne száraz tényeket, történészi írásokat olvasson, hanem olvassa el a Jönnek címû rövidke írást. Ebbõl megtudhatja mit érezhetett az erdélyi magyarság a magyar honvédség bevonulásakor. Takaró Mihály szólt Wass Albert gyûlölõirõl is, azokról, akik nem akarnak tudomást venni róla, aki egy „láthatatlan zenekarként” viselkednek, azt lesve mikor int be nekik a karmester. De hiába minden áskálódásuk, Wass Albert Magyarországon már érettségi tétel, a legolvasottabb magyar íróvá vált a magyar nemzet körében. Hogy mégis miért tartják egyesek még ma is háborús bûnösnek, miért tiltják, miért ócsárolják, arra nagyon helyesen megfelelt egy székely nénike, amikor azt mondta: „Hát azért nem akarják Wass Albertet, mert félnek tõle”. És Wass Alberttõl tényleg „félni” kell, mert a nemzeti ébredést hordozza magában a széles körû olvasottsága. És ez az ébredés nem érdeke a románoknak, de nem érdeke a magyarországi kommunista-liberális érdekcsoportoknak sem. A könyvbemutató végén Tõkés László püspök úr szólt a jelenlévõkhöz bemutatva Takaró Mihályt, mint egyházi embert is, hiszen Takaró Mihály a Magyar Református Világszövetség fõtitkára, a Dunamelléki Református Egyházkerület fõgondnoka is. A könyvbemutató a helyszínen (Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ) kedvezményesen megvásárolható kötetek dedikálásával ért véget. NAGY JÓZSEF BARNA
22. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
VARADINUM KULTURÁLIS ALAPÍTVÁNY
FESTUM VARADINUM 2007 A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A PARTIUMI MAGYAR MÛVELÕDÉSI CÉH ÉS A PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM
PROGRAMJAI ELÕRENDEZVÉNYEK
RENDEZVÉNYEK
2007. április 28., szombat
Április 29., vasárnap
ANYÁKNAPI CSALÁDNAP
VARADINUM NYITÓÜNNEPÉLY MÚLT ÉS JELEN – EMLÉKEZÉS ÉS MEGÉPÜLÉS
Az Áldás, népesség mozgalom és a Nagyvárad-réti Egyházközség család- és gyermekvédelmi rendezvénye Anyák Napja alkalmából Idõpont: 10 óra Helyszín: Nagyvárad-réti református templom Szervezõk: Nagyvárad-réti Református Egyházközség Csillagocska Alapítvány Mûsor: Áhítat: Dr. Tõkés István teológiai professzor Köszöntések: Pálfi József lelkipásztor Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere Családi hitvallás: Dr. Tõkés István A Csillagocska Református Zeneóvoda gyermekeinek mûsora Érdekességek, tudnivalók az egészségrõl, egészségmegõrzésrõl Dr. Kónya Csaba, a Béres Gyógyszergyár ZRT. orvosigazgatója Holland keresztény családmodell Hannie Herman Moster szociál-pedagógus (Hollandia) Hozzászólások, kérdések Moderátor: Wéber Csilla pszichológus A Nagyvárad-réti Sztárai Mihály énekkar elõadása Köszöntés: Béres Klára fõvédnök, a Béres Alapítvány igazgatója Gyermeknevelés a mai családban Dr. Barsi Ernõ néprajzkutató (Gyõr) A Csillagocska Református Zeneóvoda gyermekeinek mûsora A magyar szent korona üzenete Dr. Pásztori Kupán István teológiai tanár „Elõl megy a nyelve, õ lép utána …” Berecz András ének- és mesemondó mûsora Zárszó: Tõkés László püspök
Idõpont: Helyszín: Szervezõk:
11 óra Nagyvárad-réti református templom Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nagyvárad-réti Református Egyházközség
Ünnepi igehirdetés: Tõkés László püspök Hálaadó istentisztelet a kommunizmus uralma alóli szabadulásért Könyörgés a nemzet lelki megújulásáért „Ti nem követtetek el semmit, de nagyon meg fogunk büntetni” Dr. Molnár János fõiskolai tanár (Szeged) elõadása Emlékezés a kommunizmus egyházi áldozataira A Szabó Lajos-terem felavatása Dr. Hermán M. János egyházkerületi levéltáros Fazakas Márta levéltáros Koszorúzás Szabó Lajos emléktáblájánál VARADINUM Ifjúsági Találkozó Idõpont: 17 óra Helyszín: Nagyvárad-újvárosi református templom Szervezõ: Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kodály emlékhangverseny Idõpont: 19 óra Helyszín: A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának díszterme Szervezõ: Romániai Magyar Zenetársaság Közremûködik: Kõvári Eszter Sára mv. (szoprán), Lászlóffy Zsolt (zongora), Thurzó Zoltán (zongora), Thurzó Sándor József (mélyhegedû), Péter Ernõ (hegedû), Kinda Péter (nagybõgõ), a Partiumi Keresztény Egyetem énekkara, a debreceni Kántus kórusa. Karvezetõ: Brúgós Barta Anikó
Az édesanyák köszöntése
Április 30., hétfõ ZENETUDOMÁNYI KONFERENCIA KODÁLY ZOLTÁN SZÜLETÉSÉNEK 125. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Idõpont: Helyszín: Szervezõ:
10 óra Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ Romániai Magyar Zenetársaság
ERDÉLY ORGONAMÛVÉSZEI: HANS ECKHARDT SCHLANDT (BRASSÓ) ELÕADÓESTJE Idõpont: Helyszín: Szervezõk:
19 óra Nagyvárad-rogériuszi református templom Királyhágómelléki Református Egyházkerület Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh Nagyvárad-rogériuszi Református Egyházközség
Mûsoron:
Daniel Croner, Dietrich Buxtehude, Liszt Ferenc, Johann Nepomuk Dávid és Joseph Gabriel Rheinberger mûvei
Mûsor: Megnyitó Domokos Mária mv.: Rákóczi-nóta, Rákóczi kesergõje, Rákóczi-induló Ittzés Mihály mv.: Kodály és Ady Eõsze Lajos mv.: A magyar vidék Kodály Zoltán életmûvében Angi István: A kodályi intonációs-elv dallam-retorikája Laskay Adrienne: Kodály színpadi mûvei Demény Attila: A Székely fonóról – rendezõi napló Pávai István mv.: Kodály Zoltán és a magyar néptánc Lászlóffy Zsolt: Kodály népdal-harmonizációjáról Németh G. István: Kodály hatása erdélyi zeneszerzõkre Értékelés és vita-moderátor: Demény Attila
Május 1., kedd NÉPFÕISKOLÁK AZ EZREDFORDULÓN SZAKMAI TANÁCSKOZÁS A HATÁRON TÚLI EGYÜTTMÛKÖDÉS ELÕSEGÍTÉSE ÉRDEKÉBEN Idõpont: Helyszín:
10 óra Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ
PARTIUMI KÖZLÖNY Szervezõ: Nyitóáhítat:
Erdélyi Népfõiskolai Collegium Csûry István fõjegyzõ Elõadók: Porkoláb Lajos (Berettyóújfalu), dr. Kis Boáz (Csákvár), Orbán Zoltán (Hegyközújlak), Csûry István (Nagyvárad), Pápay Zoltán (Nagyvárad)
KORTÁRS GRAFIKÁK GYÛJTEMÉNYES TÁRLAT ISMERT HAZAI ÉS KÜLFÖLDI MÛVÉSZEK MUNKÁIBÓL Idõpont: Helyszín:
18 óra Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának kiállítócsarnoka Szervezõ: A Partiumi Keresztény Egyetem Képzõmûvészeti Tanszéke Megnyitó: Barabás Zoltán költõ A tárlat anyagát méltatja: Ujvárossy László Munkácsy-díjas festõmûvész
Május 2., szerda HOMMAGE À WAGNER NÁNDOR NEMZETKÖZI SZIMPÓZIUM A NAGYVÁRADI SZÜLETÉSÛ VILÁGHÍRÛ SZOBRÁSZMÛVÉSZ HALÁLÁNAK 10. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Idõpont: Helyszín: Szervezõ: Megnyitó: Versmûsor Filmvetítés
17 óra A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának díszterme Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh Kiss Sándor, az Academia Humana Alapítvány elnöke
Május 3., csütörtök A SZELLEM KÖZTÁRSASÁGA, AVAGY SZOLGÁLAT ERDÉLYBEN DR. POMOGÁTS BÉLA IRODALOMTÖRTÉNÉSZ ESTJE Idõpont: 17 óra Helyszín: Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ Szervezõ: Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh Moderátor: Barabás Zoltán költõ Nagyváradi és erdélyi könyvek bemutatója Dedikálás
Május 4., péntek VARADINUM ISKOLANAP A LORÁNTFFY ZSUZSANNA REFORMÁTUS GIMNÁZIUMBAN Idõpont: Helyszín:
de. 10 óra Nagyvárad-olaszi református templom, Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium Szervezõ: Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium Áhítat: Tõkés László püspök „Rácsok mögött a sportpályám” pályázat értékelése és a díjak kiosztása A Lorántffy Zsuzsanna-portré leleplezése Választható tevékenységek kicsiknek és nagyoknak A Tálentum együttes koncertje
PSALMUS HUNGARICUS DSIDA- ÉS KODÁLY-EST AZ IDEI ÉVFORDULÓK JEGYÉBEN Idõpont: Helyszín:
18 óra A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának díszterme Szervezõk: Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh A Partiumi Keresztény Egyetem Zene Tanszéke Megnyitó: Lászlóffy Zsolt zeneszerzõ és Barabás Zoltán költõ Közremûködnek: Péterffy Lajos színmûvész Dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész Lászlóffy Csaba költõ Koncertfilm vetítése
23. OLDAL
TÁJÉKOZTATÁS a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációs helyzete tárgyában A Partiumi Keresztény Egyetem Vezetõ Tanácsa legutóbbi ülésein kiemelten foglalkozott a tanintézet akkreditációs kérdéseivel, és az Egyetemi Tanáccsal egyetemben, összehangolt erõfeszítéseket tettek a folyamat felgyorsítása érdekében. Legutóbbi, 2007. március 16-i ülésén, figyelembe véve, hogy az Országos Akkreditációs Tanács (CNEAA) már 2005 nyarán akkreditációra javasolta egyetemünk három szakát (református didaktikai teológia, szociális munka, német nyelv és irodalom) (1), másfelõl hogy Mihail Hãrdãu oktatási miniszter tavaly júniusban a PKE törvény általi akkreditálásának parlamenti elõterjesztését október-november hónapra ígérte (2), továbbá, hogy a vonatkozó törvénytervezetet tavaly õsszel már kézjegyével látta el maga a miniszter, valamint Markó Béla miniszterelnök-helyettes (3) – Vezetõ Tanács sürgõs intézkedéseket hozott az akkreditációs folyamat felgyorsítása és mihamarabbi befejezése érdekében – a következõk szerint: • A törvénytervezet útjának szoros követése, a további idõveszteség kiküszöbölése céljából • A kolozsvári Avram Iancu magánegyetemmel összhangban: sürgõsségi eljárás kezdeményezése a Szenátusnál • Markó Béla miniszterelnök-helyettes megkeresése és – ismételten beígért – segítségének az igénybevétele • A román kormány és az Oktatási Minisztérium ugyanezen célból való megkeresése Az utóbbi tíz napon ezen intézkedések megtörténtek. Érdeklõdésünk és közbenjárásunk nyomán a következõkrõl értesültünk: – A Kormány Fõtitkársága jóváhagyás végett még a múlt év végén eljuttatta a törvénytervezetet az Igazságügyi Minisztériumba. Formai hiányosságokra hivatkozva, a minisztérium kiegészítés végett visszaküldte a dokumentumot a kormányhoz. – A fõtitkárság ebbõl a célból visszajuttatta a szövegtervezetet az Oktatási Minisztériumhoz. – Megkeresésünkre Markó Béla megígérte, hogy végére jár az ügynek. Értesülésünk szerint a tanügyminisztérium megtette a szükséges kiegészítéseket, olyannyira, hogy a törvénytervezet már rajta is volt a kormány 2007. március 21-i ülésének a napirendjén. – Tájékoztatást kaptunk arra nézve, hogy – ezek után – a dokumentum nagy valószínûséggel szerepelni fog a következõ kormányülés napirendjén. Innen már csak egy lépés, hogy – gyorsított eljárással – a parlament elé kerüljön. A közeli akkreditáció reményében, Egyetemünk készen áll arra, hogy fogadja az ez ügyben kiszálló parlamenti bizottságot. A Vezetõ Tanács és az Egyetemi Tanács ugyanakkor további lépéseket tett a soron következõ többi szak (zene, filozófia, menedzsment) idõbeni akkreditációjának a beindítása érdekében. Elrendeltük, hogy az ebben érdekelt tanszékek sürgõsen kezdjék el a Felsõoktatás Minõségét Biztosító Román Ügynökség (ARACIS) metodológiai elõírásainak megfelelõen az egyes akkreditációs dossziék összeállítását (1), másfelõl pedig akkreditációjuk hiányzó feltételeinek – kiváltképpen a személyi vonatkozású elõírásoknak – a teljesítését (2). Egyetemünk helyzetének a megszilárdítása és jövõjének a biztosítása elengedhetetlenül szükségessé teszi a 2005 óta tartó politikai huzavona befejezését és az akkreditáció törvényerõre emelését. Ennek a folyamatnak a kimenetele a Sapientia jövõbeni akkreditációja szempontjából is rendkívül fontos – a két egyetem integrációjának és az egész romániai magyar felsõfokú oktatás jövõjének a távlatában. Idõszerû államvizsgáztatási gondjaink megnyugtató rendezõdését szintén az akkreditációtól várjuk. Addig is Temesváron és Bukarestben sikerült végzõs hallgatóink államvizsgáit rendeznünk. Sõt teológiai didaktikai szakos hallgatóink levizsgáztatásához a Babeº–Bolyai Tudományegyetem jóváhagyását is sikerült megszereznünk. Reméljük, hogy a jelenlegi belpolitikai viszonyok nem lesznek tartósan kedvezõtlen hatással a PKE akkreditációjára, sõt éppen ellenkezõleg, az európai integráció körülményei között Egyetemünk, egész romániai magyar felsõoktatásunk elõtt új lehetõségek nyílnak. Nagyvárad, 2007. március 30. TÕKÉS LÁSZLÓ elnök
DR. GERÉB ZSOLT rektor
24. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
Neveljünk egyházközeli ifjúságot A Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség (KRISZ) 2007. április 14-én Nagyváradon, az Egyházkerületi Székház Dísztermében tartotta évi kongresszusát. Nagy Tibor, az erdélyi IKE elnökének nyitóáhítata után Lucza István beszélt az ifjúsági mozgalomról, majd Ecsedi Árpád, a KRISZ elnöke olvasta fel évi jelentését. Ezt követõen bemutatkozott az Erdélyi IKE, a Vidéki Ifjak Szövetsége, majd a Tálentum együttes koncertje után a Zilahi Református Wesselényi Kollégium diákjai elõadták A tékozló fiú történetét. Délután városlátogatásra került sor.
Elnöki jelentés a KRISZ 2006. évi munkájáról „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot...” Ef. 5,16 Figyelembe véve, hogy már igen sokszor újra kezdtük az ifjúsági munkát, az elõzõ évektõl eltekintve a tavalyi évet sikeresnek nevezném. Valamennyien ismerjük a mondást: „Minden kezdet nehéz!”, de lehet, hogy az újrakezdés sokszor még nehezebb, de innen tartom szépnek eredményeket elérni. Ha van olyan szervezet, melynek minden rendelkezésére áll, és programokat vagy rendezvényeket szervez, az egy természetes dolog, mert adott a támogatás humán és anyagi szinten egyaránt. A zsidó népnek is könnyû dolga volt Egyiptomban amikor megparancsolták, hogy téglát vessenek és adtak sarat vagy vályogot hozzá és szalmát, de egyre inkább nehezedett a helyzet amikor a szalmát megvonták tõlük, de ugyanazt a minõséget kellett felmutatni. 2005 novemberében összehívtuk Egyházmegyéink ifjúsági szakelõadóit, és megkértük õket, hogy minden megye vállaljon el egy ifjúsági rendezvényt a 2006. esztendõben. Az Egyházmegyék espereseit is kértük, hogy biztosítsanak egy ifjúsági elkülönített pénzalapot, melybõl lehessen ezen rendezvényeket megvalósítani. Nagyon örvendek, hogy az egyházmegyék – egy-két kivétellel – megértették kérésünket és mellénk álltak, nemcsak lelkiekben, hanem anyagiakban is. Tavaly és idén sem arra törekedtünk, hogy rengeteg programot sorakoztassunk fel, hanem hogy (szám szerint 10) kevesebb, de minõségi rendezvényeink legyenek. Felsorolnék néhány kiemelkedõ rendezvényt: 1. A Temesvári Egyházmegyében tartott III. Szombati Szabó István nemzetközi szavalóverseny (2006. május 13.) 2. Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának Nagyvárad és környékén megrendezett eseményei, melyen több mint 1000 ifjú vett részt. 3. Szilágysági Ifjúsági Néptánc Találkozó, Varsolc 2006. június 10., több mint 1000 résztvevõ. 4. A Szilágysomlyói Egyházmegye KRISZ tábora, több mint 240–en vettek részt. 5. 2006. október 7–én Aradon voltunk megemlékezni és koszorúzni a Szabadság-szobrot. Ezen nagy kaliberû rendezvények mellett, számos kisebb rendezvényünk volt, mint pl. a 100 személy alatti egyházmegyei táborok, ifjúsági majális, valamint irodalmi, kulturális találkozók. Nagyon sok érdekes, színes programot lehetne szervezni ifjaink részére, de nincs anyagi alapunk hozzá. Nem minden a pénz, és ezt be is bizonyítot-
Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail:
[email protected]
tuk, de ahhoz, hogy magas színvonalú és szám szerint is több rendezvényt szervezhessünk, stabil anyagi alapra van szükség, az öntudatos, szolgálatkész embereken kívül. Ne mindig sajnálkozzunk, hogy „jaj, nem mûködik kellõképpen az ifjúsági munka”, hanem tegyük fel magunknak is a kérdést: Én mit teszek érte? Az is kezd unalmassá válni, hogy idõközönként megjelennek ifjúsági korifeusok és felajánlják a segítségüket, de elõbb-utóbb kiderül, hogy tartalom nélküli a háttér. Ne nézzen SENKI bennünket „zöldfülûeknek” azért, mert a KRISZ bankszámlá-
FELHÍVÁS KEDVES LELKIPÁSZTOR, GONDNOK ÉS PRESBITER TESTVÉREIM! Az Úr Jézus nevében fordulok Hozzátok két gyermek gyógykezelése ügyében. Az egyik Szabó Panna szalárdi másfél éves kisleány, akinek a szívét mûteni kell. A szívmûtétre Budapesten kerülne sor. 12.000 euróba kerülne az orvosi beavatkozás. Enyhüljön meg szívetek e gyermekért! Nyikos Krisztina izomsorvadásban szenved. Õ Nagyváradon él agyvérzéses édesapjával. Édesanyja gondozza, mivel járni sem tud. Kievben mûtenék, de 11.000 euróba kerül a mûtét. Bár a szükséges pénzösszegek nagyok, bíztassátok a híveket, hogy „legyenek szíves adakozók“ (1.Tim.6,18) és adjanak hálát, hogy egészséges gyermekekkel áldotta meg õket a minden kegyelem Istene. Isten iránti hálájukat e két gyermek számára való adakozásukban fejezzék ki, tudván azt, hogy „kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez és az õ jótéteményét megfizeti néki.“ (Péld.19,17). S.O.S. SZOLGÁLAT ALAPÍTVÁNY Adomány bankszámlaszám: 10403909–39023276–00000000 Kereskedelmi és Hitelbank vagy 11600006–00000000–07010055 ERSTE Bank Hiszem, hogy a mi élõ Jézusunk megújítja nem csak betegeink, hanem mindannyiunk életét, sok szeretettel: CSOMAY ÁRPÁD missziói elõadó
PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro ISSN 1583 - 5782 24 oldal ára 2 lej
ján kevesebb nulla van, vagy mert a vezetõk ritkábban és rövidebb ideig alkalmazzák ajkaikkal a tompaszög nyitottságát. Mindamellett, hogy mi áll rendelkezésünkre, a tavaly CSODÁKAT mûveltünk. Sem fizetett alkalmazottaink, sem ingatlanjaink, sem ipari mennyiségû külkapcsolatunk nincs, de mégiscsak tûrhetetlen, hogy egyesek feltételekhez kötött segítséget ajánlanak fel. Ha megváltoztok, ha nevet cseréltek, ha visszaveszitek a „leánykori” státust, akkor kollaborálhatunk. De figyeljük meg, hogy a szülõk is így bánnak sok esetben gyermekeikkel. „Ha jó jegyet kapsz az iskolában, ha jól viselkedsz, tanév végén biciklit veszünk neked, vagy elengedünk táborba.” Ezzel ellentétben Jézus Krisztus egészen mást tanít. Szeretetét nem köti feltételekhez. Nem azt mondja, ha megváltozol szeretni foglak, hanem szeretlek, hogy megváltozzál. És ez így van rendjén. Kollaborálás céljából így közelítsünk inkább egymáshoz, fogadjuk el a másik másságát, és ne VÁLTOZÁST kérjünk tõle, mert jó tanáccsal sokan sokféleképpen ellátnak, de kaláccsal kevesebben. Ha összehasonlítanánk a KRISZ elmúlt 5 évi költségvetését más ifjúsági szervezetek költségvetésével, akkor hatalmas különbséget és csodát látnánk. Lehet, hogy nekünk nem telik színes nyomtatványok kiadására, hanem egyszerû A4–es formátumú papírra írjuk terveinket, de ifjúsági rendezvényeink csoportképein több száz ifjút lehet látni, nem több tíz személyes csoportmunkákat. 16 év ifjúsági munka tapasztalataival a hátam mögött, egyértelmûen megállapítom, hogy egyszer fent és egyszer lent van az ifjúsági élet. Vannak szorgalmasabb, törekvõbb csoportok, és vannak kisebb, egyszerûen élni akarók. Mi arra törekedtünk, hogy minden helyzetben egyházközeli ifjúságot neveljünk, és ez többékevésbé sikerült is. Lehet, hogy a nyugati ifjúsági élet felkapottabbnak tûnik, de tõlük maximum stratégiát lehet tanulni, és nem Isten és egyház iránti szeretetet (tisztelet a kevés kivételnek). Addig amíg le kell mondani a vasárnap délelõtti istentiszteletekrõl, esetleg csütörtök vagy péntek este kell megtartani, mert hétvégén mindenkinek dolga van vagy pihen, vagy a templom hétközben gyorsétkezde, addig becsüljük meg saját hitbeli, egyházi és nemzeti értékeinket. Jövõbeli terveink között szerepel a különbözõ ifjúsági csoportokkal való kapcsolatfelvétel, ha az kölcsönös, feltételek nélküli és egyenrangú lehet a viszony a felek között. Reménykedünk a felõl, hogy lesz egy stabil alkalmazottunk, aki majd öntudatosan dolgozik az ifjúságért, és megvalósítja a hozzá fûzött elvárásokat. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjük az Egyházkerület és Egyházmegyék tavalyi támogatását, nagyon jól esett, hogy mellénk álltak és a rendezvényeinken részt vettek, valamint szükség szerint megszervezték azokat. Reméljük, hogy az ellõttünk álló év legalább ennyire sikeres lesz. Isten minket úgy segéljen! ECSEDI ÁRPÁD KRISZ-elnök Elhangzott 2007. április 14-én Nagyváradon.
Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában
