KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an7 Ökológiai gazdálkodás című képzéshez A képzési program kódszáma: an7 A képzési program megnevezése: Ökológiai gazdálkodás című képzés
A képzés során megszerezhető kompetencia: - az ökológiai gazdálkodás fogalma, célja alapelvei, - az ökológiai növénytermesztés jellemző technológiai elemei, - az ökológiai állattenyésztés jellemző technológiai elemei, - az ökológiai kertészet jellemző technológiai elemei, - átállás az ökológiai gazdálkodásra, - ökológiai gazdálkodáshoz igénybe vehető támogatások, - az ökológiai gazdálkodás jogszabályi háttere, - a biotermékek értékesítési lehetőségei, - az ökológiai gazdálkodás ökonómiája, - az agrárszakigazgatás rendszere.
A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -
iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség
A képzés óraszáma: -
elmélet: 22 óra gyakorlat: -
A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)
A képzés tematikája és óraterve: SorTémakör szám 1. - az ökológiai gazdálkodás fogalma, célja, alapelvei;
elméleti gyakorlati óraszám óraszám 20 -
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
2.
- az ökológiai növénytermesztés jellemző technológiai elemei; 3. - az ökológiai állattenyésztés jellemző technológiai elemei; 4. - az ökológiai kertészet jellemző technológiai elemei; 5. - átállás az ökológiai gazdálkodásra; 6. - ökológiai gazdálkodáshoz igénybe vehető támogatások; 7. - az ökológiai gazdálkodás jogszabályi háttere; 8. - a biotermékek értékesítési lehetőségei; 9. - az ökológiai gazdálkodás ökonómiája; 10. - az agrárszakigazgatás rendszere.
-
2
A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1.-9. téma: Ökológiai gazdálkodás (szerző: Galambos Annamária) .
Az ökológiai gazdálkodás fogalma, célja, alapelvei
1.1. Az ökológia gazdálkodás fogalma Az ökológiai gazdálkodás egy olyan gazdálkodási, földművelési és élelmiszer előállító rendszer mely tiltja, illetve korlátozza a természeti környezetre és az emberre is veszélyes szintetikus növényvédő szerek, műtrágyák, valamint a mesterséges hozamfokozók használatát. Kiemelten kezeli a korszerű állatjóléti elvárásokat, a természeti környezet megóvását és a fenntarthatóságot. Ezeket az elveket, szabályokat fokozott ellenőrzés mellett alkalmazza a termeléstől a feldolgozáson keresztül a kereskedelemig. Az ökológiai gazdálkodás és az ökotermék megnevezésben az „öko” előtag szinonimái a „bio” és az „organic”, azaz organikus gazdálkodás. A köznyelvben előforduló egyéb hasonlatosnak tűnő kifejezések pl. „vegyszermentes” nem értelmezhetőek az ökológiai gazdálkodás szabályrendszere szerint. Magyarországon az öko/lógiai és a bio/lógiai egyaránt közismertnek számít, azonban az európai uniós tagságunk kapcsán szükséges megjegyezni, hogy a csatlakozási szerződésben az „ökológiai gazdálkodás” kifejezés van megjelölve, ezért ez nevezhető csak hivatalosnak. A 834/2007/EK tanácsi rendelet (Öko EK rendelet) szerint a mezőgazdasági termelés sajátos formája, amely a termelés során a helyi erőforrásokat és a természetes folyamatokat előnyben részesíti a külső erőforrásokkal és természetidegen anyagokkal szemben, ezáltal a gazdaságon belül zárt anyag- és energiaáramlás megvalósítására törekszik. Ennek megfelelően az ökológiai gazdálkodásban tilos például a szintetikus növényvédő szerek, műtrágyák és géntechnológiával módosított szervezetek felhasználása. Az Öko EK rendelet fogalommagyarázata szerint az ökológiai gazdálkodás a termelési
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
módszereknek az e rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően történő alkalmazása a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában. Mit is jelent ez tulajdonképpen? A vetésforgó szabályait betartó, okszerű, a növényvédő szert minimális mennyiségben használó, a talaj tápanyagtartalmát és a termesztendő növény tápanyagigényét figyelembevevő tápanyag-gazdálkodáson alapuló növénytermesztő, vagy a haszonállatok igényeit szem előtt tartó, a minőségre és nem feltétlen a mennyiségre hangsúlyt fektető állattenyésztő, aki a rendelet szerinti ellenőrző rendszer keretein kívül végzi tevékenységét, nem tekinthető ökológiai gazdálkodónak? Természetesen az ő gazdálkodásuk is megközelíti, esetleg azonos a vonatkozó rendeletek által szabályozott ökológiai gazdálkodással, azonban termékeiket nem árusíthatják az ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel. 1.2. Az ökológiai gazdálkodás célja Az ökológiai gazdálkodás kettős célt szolgál. Egyrészt a környezetre gyakorolt kedvező hatása kapcsán a biodiverzitás megőrzése, a konvencionális és az integrált gazdálkodáshoz képest alacsonyabb környezetterhelés révén a talajok kímélete és a vízbázisok védelme, másrészt az ilyen szabályok betartásával készült termékeknek magasabb a beltartalmi értéke, ezért teljesebb értékű, tápanyagban gazdagabb és az alacsonyabb szennyezettségből (gyakorlatilag szermaradékoktól mentesek) fakadóan az ilyen nyersanyagokból készült termékek feltétlenül tisztábbak is. Az Öko EK rendelet az alábbiak szerint határozza meg az ökológiai gazdálkodás céljait: a) olyan fenntartható mezőgazdasági igazgatási rendszer létrehozása, amely aa) tiszteletben tartja a természeti rendszereket és ciklusokat, valamint fenntartja és erősíti a talaj, a víz, a növények és az állatok egészségét, továbbá a közöttük fennálló egyensúlyt; ab) hozzájárul a magas szintű biológiai sokféleséghez; ac) felelősen használja az energiát és a természeti erőforrásokat, úgymint a vizet, a talajt, a szerves anyagokat és a levegőt; ad) tiszteletben tartja a magas szintű állatjólléti szabványokat, és főként kielégíti az állatok fajspecifikus viselkedési igényeit; b) a kiváló minőségű termékek előállítására való törekvés; c) az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termékek olyan széles skálájának előállítására való törekvés, amely eleget tesz a környezetre, az emberi egészségre, a növények egészségére vagy az állatok egészségére és jóllétére nézve ártalmatlan eljárások alkalmazásával előállított áruk iránti fogyasztói igényeknek.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
1.3. Az ökológiai gazdálkodás alapelvei Az ökológia gazdálkodás alapelvei az előző két fejezetből tisztán leszűrhetőek. a) Helyi erőforrásokat felhasználó, zárt gazdálkodási rendszer kialakítása (például: termőföldhöz kapcsolódó növénytermesztés vagy állattartás végzése, a GMO-k, a GMO-kból és a GMO-k felhasználásával előállított termékek alkalmazásának kizárása, kockázatértékelésen, valamint adott esetben óvintézkedések és megelőző intézkedések alkalmazásán alapuló gazdálkodás). b) A külső források felhasználásának korlátozása. Amennyiben mégis szükséges külső források alkalmazása, az kizárólag ökológiai termelésből származó forrás, természetes anyagok vagy természetes anyagokból nyert anyag vagy lassan oldódó, ásványi eredetű tápanyag-utánpótló szer lehet. c) A kémiai úton előállított források alkalmazásának szigorú korlátozása. Kivételt képez, ha a megfelelő gazdálkodási gyakorlat nem létezik és a b) pontban említett külső források a piacon nem állnak rendelkezésre, vagy a b) pontban említett külső források felhasználása elfogadhatatlan környezeti hatásokhoz vezet. d) Az ökológiai termelés szabályainak kiigazítása szükség esetén, az egészségügyi helyzet, az éghajlatbeli regionális különbségek és a helyi feltételek, a fejlettségi szint, valamint a speciális állattartási gyakorlatok figyelembevétele érdekében. 1.4. Az ökológiai gazdálkodás számokban Magyarországon – a világ más országaihoz hasonlóan – az elmúlt másfél évtizedben dinamikusan nőtt az ökológiai művelésbe vont ellenőrzött terület és az ilyen módon gazdálkodó szervezeti egységek száma is. Az üzletszerű termelés kezdete a 90-es évek első felében indult. A kezdetekről nem áll rendelkezésre pontos adat. A Biokontroll Hungária Kft. 1995 évi megalapításától kezdődően az adatok azt mutatják, hogy az ellenőrzött terület mérete dinamikusan növekedett, egészen 2005-ig. Míg 1995-ben alig több mint 100 üzemben és 8.000 hektáron termeltünk biotermékeket, addig 2004-re már 133.000 hektár az ellenőrzésbe vont terület mérete és 1.610 az ellenőrzött mezőgazdasági termelők száma. A növekedés az 1998-ban bevezetett átállást segítő támogatásnak, de különösen a 2002-ben beindított Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) eredménye. Az EU csatlakozással bevezetett Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási intézkedés (NVT AKG) ökológiai gazdálkodás célprogramjaiban részt vevő gazdálkodók 2004-2009. között közel 77 ezer hektár után részesültek NVT AKG kifizetésben. 2007-ben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium nyilvántartásában mintegy 1.441 ökológiai gazdálkodást folytató termelő szerepelt, közülük 816 gazda volt kedvezményezett. A támogatási rendszer ellenére 2004 után évente csökkenő tendenciát mutatott az ökológiai gazdálkodásba vont terület mérete, de 2008-ban újra 547 hektáros növekedés jelentkezett. 2008-ban 14.238 hektár átállás alatti, valamint 108.578 hektár ökológiai gazdálkodásra átállt terület volt a tanúsító szervezetek ellenőrzése alatt, mely összesen 122.816 hektár ökológiai gazdálkodással érintett területet jelent. Az ellenőrzött területnek tehát 88 százaléka már ökológiai minősítésű, 12 százaléka pedig átállási időszakban lévő. Az ökológiai ellenőrzésbe vont állatállomány számosállatban kifejezve 2008-ban 17.722 darab volt, amely az előző évhez képest csökkenést mutat. A 2009. évben tovább növekedett az ellenőrzésbe vont területek nagysága, az előzetes számítások szerint 147.095 hektárra, amely közel 20%-os növekedést jelent az előző évhez
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
képest. A növekedés feltételezett oka az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programon belül az agrár- környezetgazdálkodási intézkedés (ÚMVP AKG) újraindítása volt, melyről bővebben a VI. fejezetben lesz szó. A területalapú hazai és uniós társfinanszírozott támogatások bevezetéséig a területi növekedést kizárólag a piaci, pontosabban az export-kereslet idézte elő. Művelési ág vonatkozásában ez a szántóterület arányát növelte, mivel a szántóföldi eredetű, feldolgozatlan terményeknek volt jelentősebb kereslete (elsősorban EU-piacok). A belső „piacot” éveken keresztül szinte csak az egyetlen nagyobb „biopiac” jelentette, mely a kivitelhez képest kevéssé növelte az ellenőrzött terület nagyságát. Másrészt az un. „biopiacok” árualapját – zöldség és gyümölcs – elsősorban a kis kertek és ültetvények biztosítják, melyek nem szántóföldi termesztésből származnak. Az ökológiai gazdálkodásban résztvevők számának és az ellenőrzött terület nagyságának alakulása tehát nem csupán a támogatások függvénye. Az ágazat növekedése jól érzékelhetően a piaci kereslet változásaitól is erősen függ, a kereslet is jelentős hatással van rá. II. Az ökológiai növénytermesztés jellemző technológiai elemei Az ökológiai növénytermesztés az ökológiai gazdálkodás egyik legfontosabb ága. Amellett, hogy a gazdálkodás során élelmiszer-alapanyag előállítás folyik, az ökológiai állattartás esetén is az ökológiai gazdálkodás keretén belül előállított takarmányt írják elő a vonatkozó közösségi rendeletek, mint fő táplálékforrást. A 889/2008/EK rendelet a növénytermesztésre vonatkozóan kevés konkrét előírást határoz meg. Viszont tekintettel arra, hogy a növénytermesztés során igen korlátozott a vetőmag, a növényvédő és a tápanyag-utánpótló szerek használata, nagyon fontos az alábbiak szem előtt tartása. Mint ezt az V. fejezetben részletesen is tárgyalásra kerül, az ökológiai gazdálkodásra történő bejelentkezés, szerződéskötés után a területnek át kell állnia ahhoz, hogy a róla lekerülő termék ökológiaiként jelölhető legyen. Míg ez nem történik meg, a termék az átállás első évében konvencionálisként, a második évében pedig átállásiként értékesíthető. 2.1. Az átállási idő Az ökológiai növénytermesztés során alkalmazandó átállási időpontokat és szabályokat az V. fejezet 5.1. pontja tartalmazza. 2.2. Az átállási idő lerövidítése Az átállási idő lerövidítésével kapcsolatos tudnivalókat és teendőket az V. fejezet 5.3. pontja tartalmazza.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
2.3. Szaporítóanyag 2.3.1. A szaporítóanyag eredete Az ökológiai gazdálkodás során ökológiai termelésből származó minősített szaporítóanyagot kell felhasználni. A mindenkori aktuális ökovetőmag kínálat a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) honlapján (http://www.mgszh.gov.hu/szakteruletek/szakteruletek/novterm_ig/vetomagfel/jegyzekek/OK O_adatbazis/OKO_vbazis.html) található. Amennyiben azonban az adott növényből nem szerezhető be ökológiai gazdálkodásból származó szaporítóanyag, a 889/2008/EK rendelet 45. cikke lehetőséget ad konvencionális vetőmag és vegetatív szaporítóanyag felhasználására. Ennek elfogadását a hazai vonatkozó hatályos jogszabály alapján minden esetben írásban előzetesen (a vetést / telepítést megelőzően) kell kérelmezni a tanúsító szervezettől. Az elfogadás alapvető feltételei a következők: - ha a termeszteni kívánt faj egyetlen fajtájából sincs ökológiai eredetű szaporítóanyag az ökovetőmag adatbázisban (pl. nincs egyetlen búza-fajta sem); - ha a termelő időben megrendelte az ökológiai szaporítóanyagot, melyről visszaigazolást is kapott, a szállító azonban mégsem tudta teljesíteni a rendelést, és már mástól sem szerezhető be megfelelő ökológiai szaporítóanyag; - ha a termeszteni kívánt fajta nem szerepel az ökovetőmag adatbázisban, és a termelő igazolni tudja, hogy a hivatkozott adatbázisban regisztrált fajták nem felelnek meg a termesztési célnak (pl. csemegekukorica a termesztési cél, de csak takarmánykukorica található az ökovetőmag adatbázisban); - kutatáshoz, kisparcellás kísérletekben és fajtamegőrzési céllal az illetékes hatóság (a hazai vonatkozó hatályos jogszabályok alapján az MgSzH) jóváhagyásával. További feltételek: - a konvencionális vetőmag nem tartalmazhat génmanipulált szervezeteket vagy azok származékait; - nem kezelték olyan növényvédő szerrel, amely nem szerepel a 889/2008/EK rendelet II. mellékletében kivéve, ha a kezelés a növényvédelmi hatóság előírására történt. A konvencionális szaporítóanyag felhasználásának elfogadása egy termesztési időszakra vonatkozik. A tanúsító szervezet előzetes elfogadása nélkül történő konvencionális szaporítóanyag-felhasználás a betakarított növény konvencionális termékké történő visszaminősítését vonja maga után. Amennyiben saját termesztésű vetőmagot kíván felhasználni a gazdálkodó, azt szintén előzetesen írásban jelenteni kell a tanúsító szervezet felé, feltüntetve a kérelemben, hogy a vetőmag a tanúsító szervezet által ellenőrzött területről származik-e, mivel csak ez esetben fogadhatja el vetőmagként. Már a betakarítást követően érdemes jelezni a tanúsító szervezet felé, hogy a betakarított termésből mennyit különít el saját felhasználásra szaporítóanyagként. Amennyiben a gazdálkodó kifejezett célja, hogy ökológiai szaporítóanyagot állítson elő, a tételek adatbázisba történő felvételéhez a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Vetőmagfelügyeleti Szakterületénél (1024 Budapest, Keleti Károly u. 24., Fax: 1/336-9096) kell bejelentenie készleteit az erre szolgáló regisztrációs űrlapon, mely az MgSzH honlapjáról letölthető, vagy telefonon is igényelhető.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
2.3.2. A szaporítóanyag eredetének igazolása, nyilvántartása A szaporítóanyagok eredetét a következő dokumentumokkal kell igazolni: - átállási vagy ökológiai szaporítóanyag esetén a beszállító tanúsítványának másolata; - szállítójegy, számla vagy termeltetési szerződés (ha a termeltetőtől előfinanszírozás során kapta a vetőmagot), amelyen egyértelműen azonosítható a vevő neve, az áru megnevezése (faj, fajta), a vásárolt mennyiség, fel van tüntetve a vetőmag csávázatlan volta, valamint átállási, ill. ökológiai szaporítóanyag esetében a megfelelő jelölés és kódszám; - a vetőmag csomagolásán található címke (fémzár); - saját vetőmag esetén a fentiek szerinti bejelentés és az előző évi ellenőrzés adatai is elegendőek. A szaporítóanyagokról minden évben listát kell készíteni, melyen fel kell tüntetni valamennyi vásárolt és saját előállítású vetőmagot, vegetatív szaporítóanyagot. Meg kell jelölni a szaporítóanyag eredetét (saját vagy vásárolt, beszállító megnevezése), minőségét (öko, konvencionális), meg kell adni az összmennyiségét és a vetőmagnormát. A vetőmagok csomagolásán található címkét (fémzár) minden esetben meg kell őrizni, és ellenőrzéskor be kell mutatni a tanúsító szervezetnek. 2.4. Tápanyag-utánpótlás Az ökológiai gazdálkodás előnyben részesíti a sokoldalú, harmonikus tápanyaggazdálkodást, melynek következménye a mikroelemekben és vitaminokban gazdag, ízletes és egészséges biotermék. Az alábbiakban néhány, a talaj termékenységének és biológiai aktivitásának fenntartására és fokozására szolgáló termesztéstechnológiai elem kerül kiemelésre: - megfelelő agrotechnika; - többéves vetésforgó, pillangós, zöldtrágya- vagy mélyen gyökerező növények vetése; - ökológiai (vagy ennek hiányában extenzív) állattartásból származó trágya; - egyéb ökológiai gazdálkodásból származó – lehetőleg komposztált – szerves anyagok; - amennyiben szükséges, a 889/2008/EK rendelet I. mellékletében felsorolt egyéb trágyázó és talajjavító szerek az előírt feltételekkel; - biodinamikus preparátumok; - mikroorganizmus készítmények (GMO-mentességi igazolással). A felhasznált állati trágyák teljes mennyisége nem lépheti túl az évi 170 kg N/ha értéket. Annak érdekében, hogy a zöldtrágya-növények a vetésforgó részeként figyelembe vételre kerülhessenek, azok vetését és talajba történő bedolgozását érdemes írásban előzetesen jelezni a tanúsító szervezet részére. 2.5. Növényvédelem A károsítók elleni védekezésben az ökológiai gazdálkodóknak a megelőzésre kell koncentrálniuk, hiszen az Öko EK rendelet jelentősen korlátozza a felhasználható növényvédő szer hatóanyagok körét. Az ökológiai gazdálkodás céljaival egyébként sem egyeztethető össze a herbicidek használata a termés megóvása és a hozamok maximalizálása érdekében.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
A kártevők, a betegségek és a gyomnövények elleni védekezés eszközei lehetnek: - megfelelő fajtaválasztás; - megfelelő vetésforgó; - mechanikus talajművelési és hőkezelési eljárások; - a kártevők természetes ellenségeinek védelme, élőhelyük megőrzése (például madárodúk, rovarteleltető bakhátak); - a növénykultúra igazolt, a károsítók általi fenyegetettsége esetén a 889/2008/EK rendelet II. mellékletében található anyagok. 2.6. Párhuzamos gazdálkodás A mezőgazdasági üzem egészét az ökológiai termelésre vonatkozó követelményeknek megfelelően kell irányítani, az EK rendeletek azonban bizonyos feltételek mellett lehetőséget adnak a párhuzamos gazdálkodás folytatására, mely az egy üzemen belül az ökológiai és a konvencionális termelést jelenti. Ez esetben a tanúsító szervezetek ellenőrzése a konvencionális termékek előállítására is kiterjed. A két üzemegység elválasztását fizikai szinten (területek, raktárak) és a nyilvántartások szintjén is meg kell valósítani. Fontos, hogy az üzemen belüli anyagbeszerzés és -felhasználás mindkét egység esetében áttekinthető legyen. Növénytermesztés esetén a legfontosabb előírás, hogy a két egységben különféle, könnyen megkülönböztethető fajtákat kell termeszteni. Ez alól bizonyos esetekben a tanúsító szervezet felmentést adhat: - ültetvények (de átállási tervet kell készíteni, és 5 éven belül meg kell kezdeni a konvencionális egység utolsó részének átállítását is); - mezőgazdasági kutatásra vagy hivatalos iskolai oktatásra szánt területek esetében az illetékes hatóság egyetértésével; - vetőmagok, vegetatív szaporítóanyagok és palánták előállítása esetén; - kizárólag legeltetésre használt gyepterületek esetében. -
A felsorolt esetekben a párhuzamos növénytermesztés kizárólag az alábbi feltételekkel fogadható el: A gazdálkodó megteszi a szükséges intézkedéseket a két egységből származó termékek megfelelő elkülönítésének biztosítására, melynek dokumentációját a tanúsító szervezet részére megküldi; az érintett termékek betakarítása előtt legalább 48 órával a tanúsító szervezetet értesíti; a betakarítási munkálatokat lehetőség szerint az alacsonyabb státuszú (konvencionális) növénnyel kezdi, csak ennek elszállítását követően kezdi meg az ökológiai státuszú termék betakarítását; a betakarítás befejezését követően tájékoztatja a tanúsító szervezetet a pontos betakarított mennyiségekről, valamint a termékeket megkülönböztető ismérvekről (például minőség, szín, átlagos tömeg). Az ültetvények átállási tervéhez és az ellenőrző intézkedésekhez az illetékes hatóság jóváhagyása szükséges, melyet az átállási terv esetében évente meg kell erősíteni.
Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb védjegyszervezet (pl. BioSuisse, Demeter, Naturland) kötelezően előírja a gazdaság egészének átállítását.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
Az átláthatóság és a nyomonkövethetőség érdekében a gazdálkodónak törekednie kell arra, hogy az ellenőrzött egységen belül se kerüljön sor „párhuzamos növénytermesztésre”, azaz a különböző státuszú (ökológiai/ átállási/ az átállás első évében lévő) területekre ne kerüljenek azonos vagy nehezen megkülönböztethető növényfajták. 2.7. A beszerzett anyagok nyilvántartása, eredetének igazolása A termelés során felhasznált anyagok (trágyázó és növényvédő szerek stb.) eredetét minden esetben tudnia kell igazolni a gazdálkodónak a tanúsító szervezet felé. Ezért fontos, hogy a következő dokumentumok a gazdálkodónál rendelkezésre álljanak: - számla vagy szállítójegy, amelyen egyértelműen azonosítható a vevő neve, az áru megnevezése, a vásárolt mennyiség, átállási ill. ökológiai termékek esetében a megfelelő jelölés és kódszám; - átállási vagy ökológiai termék esetén a beszállító tanúsítványának másolata. A beszerzett anyagokról (a szaporítóanyagot is beleértve) a gazdálkodónak nyilvántartást kell vezetni, melyen szerepel az anyag megnevezése, a beszállító, a beszerzés dátuma és a számla vagy szállítójegy száma, valamint a beszerzett anyagok felhasználását is dokumentálni kell (növénytermesztési napló, készletnyilvántartás). 2.8. Növénytermesztési napló / táblatörzskönyv A gazdálkodónak területenként vagy növénykultúránként az elvégzett munkaműveletekről a 889/2008/EK rendelet 72. cikke szerint pontos, naprakész és átlátható nyilvántartást kell vezetnie. Ezzel a nyilvántartással azonban nem helyettesíthető az agrárkörnyezetgazdálkodási intézkedés keretén belül kötelezően töltendő Gazdálkodási Napló. A növénytermesztési nyilvántartásnak legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia: - termesztett növények és azok fajtái; - vetés, ültetés, telepítés időpontja; - agrotechnikai műveletek (ezek időpontja, művelet megnevezése táblánként); - alkalmazott tápanyag-utánpótlás adatai (tápanyag-utánpótló szer típusa és mennyisége, kezelés időpontja, kezelt terület adatai); - alkalmazott növényvédelmi vagy egyéb kezelések adatai (a kezelés oka és dátuma, a termék típusa, mennyisége, dózisa, kijuttatás időpontja, módja, kezelt terület adatai); - betakarítás (időpont, betakarított termés típusa, mennyisége, tárolás helye). 2.9. Raktározás, szállítás Az ökológiai gazdálkodásból származó termékek tárolása során a 889/2008/EK rendelet 30.-35. cikke alapján a gazdálkodóknak a következő feltételeket kell teljesíteni: -
A termékeket egyértelműen azonosítható módon kell jelölni. Gondoskodni kell a fizikai elkülönítésről (külön raktárhelyiség, elválasztó falak, zárt csomagolás), hogy a termékek konvencionális termékekkel ne keveredhessenek, illetve idegen vagy tiltott anyagokkal ne szennyeződhessenek. Az ökológiai egységben tilos az engedélyezett készítményeken kívül más anyagot tárolni, ez alól az
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
-
-
-
-
állatorvosi kezelések keretében előírt allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok jelentenek kivételt, amennyiben tárolási helyük felügyelt, és e termékek a mezőgazdasági üzem nyilvántartásában szerepelnek. Átlátható, pontos és naprakész készletnyilvántartást kell vezetni (termék megnevezése, jelölése, mennyisége, növekedés, csökkenés, beszállító, átvevő) oly módon, hogy abból az aktuális raktárkészlet bármikor megállapítható legyen. A készletnyilvántartásban az esetleges veszteségeket (pl. tisztítás) is fel kell tüntetni, valamint minden esetben szerepelni kell az ellenőrzött termékek státuszának. Amennyiben a gazdálkodó nem a saját raktárában tárolja termékeit, raktárbérleti vagy bértárolási szerződést kell kötnie a raktár tulajdonosával, amelyben külön rögzíteni kell az ökológiai gazdálkodás idevonatkozó előírásait (takarítás, elkülönítés, jelölés, tiltott raktárfertőtlenítő és növényvédő szerek használatának mellőzése, és a tanúsító szervezet számára az ellenőrzés lehetőségének biztosítása). Ha a raktárban konvencionális terméket is tárolnak, vagy tároltak, a raktárt az ökológiai termékek betárolását megelőzően alaposan ki kell takarítani, melyről jegyzőkönyvet kell készíteni. Azokban a létesítményekben (raktárak, kikötők, tisztító üzemek), melyekben GMO kockázatos növényeket (szója, kukorica) is tárolnak, szállítanak, vagy feldolgoznak, különös figyelmet kell fordítani az elkülönítésre, illetve a helyiségek, berendezések tisztítására. Kártevők elleni védekezésre csak a 889/2008/EK rendelet által engedélyezett készítmények használhatók.
Az ökológiai termékek más termelő-, feldolgozó- vagy kereskedelmi egységekbe történő szállítása kizárólag olyan zárt csomagolásban, konténerben vagy járműben történhet, amelynek tartalmát nem lehet a csomagolás, plomba, címke vagy zárjegy sérülése nélkül manipulálni. Az árukísérő dokumentumokon szerepeltetni kell az ökológiai rendeletre történő utalást, és a tanúsító szervezet kódszámát. A termék illetve tétel pontos beazonosíthatósága érdekében célszerű a termék tételszámát is feltüntetni. Amennyiben a csomagolás nem teszi lehetővé címke elhelyezését (pl. lezárt tehergépkocsi), akkor a kísérő dokumentumoknak kötelezően tartalmaznia kell a termékről minden fontos információt (beszállító neve, címe, termék megnevezése, ökológiai eredetre történő utalás, ellenőrző szervezet neve/kódszáma, tételszám), valamint a plomba sorszámát és a szállítóeszköz azonosítóját. 2.10. Tisztítás, szárítás A tisztítás és a szárítás az Öko EK rendelet értelmében már feldolgozásnak minősülő munkaműveletek. E műveletek során a legfontosabb dolog a termékek azonosíthatósága, valamint a keveredés és a szennyeződés lehetőségének megakadályozása. Ennek megfelelően amennyiben a tisztító és szárító berendezésekben konvencionális termékek is megfordulnak, az ökológiai termékek tisztítása/szárítása előtt mindig gondosan ki kell őket takarítani. Az elvégzett feldolgozási és takarítási műveleteket, valamint az elkülönítésre tett intézkedéseket dokumentálni kell. Kártevők elleni védekezésre jelen esetben is kizárólag a 889/2008/EK rendelet által engedélyezett készítmények használhatóak. Amennyiben nem saját létesítményben történik a tisztítás/szárítás, a raktározással azonos módon, az alvállalkozói szerződésre és az érintett vállalkozás kitöltött adatközlő lapjára is
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
szükség van. 2.11. Termékek jelölése, értékesítése Az Öko EK rendelet 23. cikk (1) pontja, valamint a 889/2008/EK rendelet 62. és 66. cikke értelmében az ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel kizárólag azokat a termékeket lehet ellátni és értékesíteni, amelyek szerepelnek a gazdaság, illetve a vállalkozás részére kiállított érvényes tanúsítványon, melyet a helyszíni ellenőrzést követően a tanúsító szervezet állít ki. Az ökológiai termékek címkéin (az egyéb jogszabályi kötelezettségeken felül) a következőket kell feltüntetnie a gazdálkodónak: - a termék pontos megnevezése; - az előállító vagy forgalmazó neve, címe; - az ökológiai eredetre utaló jelölés (feldolgozatlan mezőgazdasági termékek esetén: ”ökológiai”/„az ökológiai termelésre való átállásból származó termék”); - a tanúsító szervezet kódszáma. Az árukísérő dokumentumokon (számla, szállítójegy) szintén utalni kell a termék ökológiai eredetére, és fel kell tüntetni a tanúsító szervezet kódszámát, valamint az egyéb szükséges információkat. A tanúsító szervezet által kiállított érvényes tanúsítványt be kell mutatni vevőnek, és annak egy másolati példányát a termék egyéb kísérődokumentumaival együtt a vevő rendelkezésére kell bocsátani. Az értékesítésekről, a vállalkozást elhagyó termékekről nyilvántartást kell vezetni, melyen szerepelnie kell a dátumnak, a termék megnevezésének, mennyiségének, címzettjének illetve vevőjének. Az értékesítés bizonylatait meg kell őrizni, és a vevőkről listát kell készíteni.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
III. Az ökológiai állattenyésztés jellemző technológiai elemei 3.1. A növénytermesztés és az állattartás kapcsolata Az ökológiai állattartás termőföldhöz kapcsolódó tevékenység. A 889/2008/EK rendelet kifejezetten tiltja azon állattartást, mely esetében a gazdálkodó nem rendelkezik földterülettel (takarmánytermő- vagy legelőterület), vagy nem kötött írásbeli együttműködést más gazdálkodóval. A talaj-növény, növény-állat és állat-talaj közötti kölcsönhatások alapvető fontosságúak a gazdálkodás fenntarthatósága, egyensúlya szempontjából. Az állattartás nagy szerepet játszik a talaj termékenységének megőrzésében és fokozásában. Ügyelni kell a növénytermesztés és az állattartás közötti összhangra az állatok takarmányszükségletének fedezése, a képződő trágya megfelelő elhelyezése (a talaj, a felszíni és felszín alatti vizek szennyeződésének minimálisra történő csökkentésének céljából) valamint a túllegeltetés, talajtaposási kár elkerülése érdekében. Az állatállomány nagyságát ezért a termőterületek és a legelők függvényében kell kialakítani, tehát az állatlétszám a képződő trágya mennyiségét alapul véve nem lépheti túl a 170 kg N/ha/év értéket. Az irányadó táblázatot a 889/2008/EK rendelet IV. melléklete tartalmazza. Amennyiben ez nem megoldható, a gazdaság együttműködést alakíthat ki más ökológiai gazdaságokkal a többlet trágya elhelyezésére. Ilyenkor a trágyából származó évi 170 kg N/ha/év maximális határértéket az együttműködésben részt vevő termelőegységekre együttesen kell figyelembe venni. 3.2. Átállási idő Az ökológiai állattartás során alkalmazandó átállási időpontokat és szabályokat az V. fejezet 5.2. pontja tartalmazza. 3.3. Az állatok származása Az ökológiai állattartás során a gazdálkodónak az Öko EK rendelet szerint olyan fajtákat kell választania, amelyek megfelelő alkalmazkodó, illetve ellenálló képességgel rendelkeznek, valamint az őshonos fajtákat előnyben kell részesíteni. Az állatoknak alapvetően ökológiai gazdálkodásból kell származniuk, de a vonatkozó rendelkezések betartása mellett van lehetőség a gazdaságban már meglévő konvencionális állatállomány ökológiai gazdálkodásba történő bevonására is. A konvencionális állatbeszerzéseket a tanúsító szervezet felé mindig írásban jelenteni kell, és a 889/2008/EK rendelet 9. cikk (4) bekezdése illetve 42. cikke által szabályozott esetekben ahhoz az illetékes hatóság (MgSzH) előzetes engedélye is szükséges. A 889/2008/EK rendelet 47. cikke értelmében az állatok egészségügyi vagy katasztrófahelyzet okozta nagy arányú pusztulása esetén az illetékes hatóság (MgSzH) engedélyezheti az állomány megújítását vagy újbóli létrehozását konvencionális állatokkal, ha ökológiai tartású állatok nem állnak rendelkezésre. 3.4. Az állatok nyilvántartása Az állatállományról napló formájában nyilvántartást kell vezetni. Ez a nyilvántartás nem azonos az ÚMVP AKG keretén belül vezetendő gazdálkodási napló vonatkozó oldalaival
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
(állatállomány adatok, trágyázási adatok, legeltetési adatok). Annak tekintetében, hogy a tanúsító szervezet elfogadja-e az ÚMVP AKG gazdálkodási naplójának vonatkozó oldalait az általa rendszeresített nyilvántartás részeként, minden esetben a tanúsító szervezet döntési joga. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell az állomány tartási rendszerének részletes leírását, legalább az alábbi információkkal: - a telepre érkező állatok eredete, érkezési időpontja, átállási időszaka, azonosító jele és állatorvosi nyilvántartása; - a telepet elhagyó állatok életkora, darabszáma, vágás esetén testtömege, azonosító jele és célállomása; - az elhullott állatok részletes adatai és az elhullás okai; - takarmányozási napló; - betegség-megelőzés és állategészségügyi kezelések dokumentációja. 3.5. Az állatok elhelyezése Az állatok elhelyezésének meg kell felelnie az állatok fejlődési, élettani és viselkedési igényeinek (pl. mozgási szabadság, egyéb magatartási szükségletek). Az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani szabadtéri területekhez, legelőhöz, amennyiben az időjárási viszonyok és a talaj állapota ezt megengedi. A szabadban, a karámban és a szabadtéri kifutón szükség szerint megfelelő védelemről kell gondoskodni az esővel, a széllel, a nappal és a szélsőséges hőmérséklettel szemben. Lehetővé kell tenni számukra a takarmányhoz és az ivóvízhez való könnyű hozzáférést. Az épületekben bőséges természetes szellőzést és fényt kell biztosítani, a légcsere, a levegő porral való szennyezettsége, a hőmérséklet, a relatív páratartalom és a gázkoncentráció az állatok egészségét nem veszélyeztetheti. Az épületeken belüli állománysűrűségnek az állatok fajától, fajtájától és életkorától függően biztosítania kell az állatok kényelmét és jó közérzetét, tekintettel a viselkedési szokásaikra. A különböző állatfajokra és -kategóriákra vonatkozóan az épületek és a szabadtéri kifutók minimális alapterületét, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőit a 889/2008/EK rendelet III. melléklete tartalmazza. Tilos az állatok kötött tartása és elszigetelése, kivéve egyes állatok esetében korlátozott időtartamra és csak a biztonsági, jólléti vagy állat-egészségügyi szempontból indokolt mértékben. Az állatok elhelyezésével kapcsolatos előírásoktól való lehetséges eltéréseket a 889/2008/EK rendelet tartalmazza, melyeket a tanúsító szervezet közreműködésével az illetékes hatóságnak (MgSzH) kell engedélyeznie. 3.6. Ökológiai és konvencionális állattartás egy gazdaságon belül A gazdaság egészét az ökológiai termelésre vonatkozó követelményeknek megfelelően kell irányítani, a vonatkozó EK rendeletek azonban bizonyos feltételek mellett lehetőséget adnak a párhuzamos gazdálkodásra. Ekkor a tanúsító szervezetek ellenőrzése a gazdaság konvencionális egységére is kiterjed. A két egység elválasztását fizikai szinten (állattartó épületek, legelőterületek, raktárak stb.) és a nyilvántartások szintjén is meg kell valósítani. Az egyik legfontosabb előírás, hogy a két egységben ugyanazon állatfajhoz tartozó egyedeket tartani tilos. A közös legelőhasználat feltételeit a 889/2008/EK rendelet résztelesen tartalmazza.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
Fontos, hogy az ökoállatok nem tartózkodhatnak egyidejűleg azon a legelőn, melyen a konvencionális, extenzív tartású állatok legelnek. 3.7. Az állatok kezelése, tenyésztési gyakorlata Az állatok teljes élete során – a levágáskor is - ügyelni kell arra, hogy az állatok szenvedése a lehető legkisebb legyen (beleértve a csonkítást is). Az ökológiai állattartásban nem végezhetők rutinszerűen a következő műveletek: - juhok farkának gumizása, farokkurtítás; - fogak lecsípése; - csőrkurtítás; - szarvtalanítás. Eseti elbírálás alapján fenti eseteket biztonsági okokból vagy az állatok egészségének, jóllétének és higiéniájának javítása céljából engedélyezhet az illetékes hatóság (MgSzH). A fizikai kasztráció a termék minőségének biztosítása és a hagyományos termelési eljárások (hússertés, ökör, kappan stb.) fenntartása céljából engedélyezett. Az ilyen beavatkozásokat azonban mindig az állat legmegfelelőbb életkorában és szakképzett személynek kell elvégeznie, és az állatok szenvedését a lehető legkisebbre kell csökkenteni megfelelő érzéstelenítéssel és/vagy fájdalomcsillapítással. Az állatok szállításának időtartamát a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Az állatok felés lehajtását elektromos terelőeszköz igénybevétele nélkül kell elvégezni, az őket érő stresszt minimalizálni kell. Tilos az allopátiás nyugtatók használata szállítás előtt vagy a szállítás során. A szaporításnak természetes módszereken kell alapulnia, a mesterséges megtermékenyítés ugyanakkor engedélyezett. A szaporodást nem szabad hormonokkal vagy hasonló anyagokkal való kezeléssel befolyásolni. A mesterséges szaporítás egyéb formái, mint pl. a klónozás és embrióátültetés, nem alkalmazhatók. 3.8. Az ökológiai állatok takarmányozása Az állatok takarmányát elsősorban az állatokat tartó mezőgazdasági üzemből vagy az ugyanabban a régióban lévő ökológiai mezőgazdasági üzemekből kell beszerezni. Az állatokat olyan ökológiai takarmánnyal kell etetni, amely kielégíti az állatok fejlődésük különböző szakaszaiban felmerülő tápanyagszükségletét. A takarmányadag egy része tartalmazhat ökológiai gazdálkodásra átálló gazdasági egységekből származó takarmányt. Erre vonatkozóan a tanúsító szervezetek pontos útbaigazítással szolgálnak. A szopós emlősöket természetes tejjel, lehetőleg anyatejjel kell táplálni, az adott fajra vonatkozóan előírt minimális ideig. Tilos az állatokat olyan körülmények között, illetve olyan étrenden tartani, amely vérszegénységet okozhat. A kényszertáplálás tilos. A hízlalási eljárásoknak a tenyésztési folyamat bármely szakaszában visszafordíthatóknak kell lenniük. Az állatok takarmányozására vonatkozó speciális előírásokat a 889/2008/EK rendelet tartalmazza.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
3.9. Betegségmegelőzés és állat-egészségügyi kezelések A betegség-megelőzés legalapvetőbb eszközei a következők: - megfelelő, nagy ellenálló-képességű, helyi fajták választása, - az állat etológiai igényeinek megfelelő tartás, az állat jóllétének biztosítása, - jó minőségű takarmány, rendszeres mozgás és legeltetés, - megfelelő állománysűrűség, higiénia. Tilos a növekedés- vagy termelésfokozó anyagok valamint a hormonok és hasonló anyagok szaporodásszabályozásra vagy más célokra történő használata. Ha az állomány nem ökológiai termelőegységből származik, a helyi körülmények függvényében különleges intézkedéseket lehet alkalmazni, pl. szűrővizsgálatot vagy karantént. Az épületeket, ólakat, karámokat, berendezéseket és eszközöket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell az állatok közötti fertőzés és a betegséghordozó szervezetek elszaporodásának elkerülése érdekében. Az ehhez használható anyagok jegyzékét a 889/2008/EK rendelet VII. melléklete tartalmazza. Az elvégzett munkaműveletekről és a felhasznált anyagokról feljegyzést kell készíteni. Az ürüléket, vizeletet és a maradék takarmányt szükség szerinti gyakorisággal kell eltávolítani a szagok minimálisra csökkentése, valamint a rovarok és rágcsálók megjelenésének megakadályozása érdekében. Az állattartó épületekben és létesítményekben a rovarok és egyéb kártevők irtására csak a 889/2008/EK rendelet által engedélyezett készítmények használhatók. A vakcinázás, az élősködők elleni kezelés és a kötelező mentesítési tervek kivételével, ha egy állat vagy állatok valamely csoportja 12 hónapon belül háromnál több alkalommal (egy évnél rövidebb hasznos élettartamú állat esetében egynél több alkalommal) kap kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás készítménnyel vagy antibiotikummal végzett kezelést, az érintett állat és a belőle származó termékek nem értékesíthetők ökológiai termékként, és új átállási időszak beiktatására van szükség. Allopátiás állatgyógyászati készítménnyel történő kezelés esetén az ökológiai élelmiszerelőállítás illetve az ökológiai jelöléssel történő értékesítés előtt betartandó várakozási idő a jogszabályban előírt normál várakozási idő kétszerese, ennek hiányában legalább 48 óra. Állatgyógyászati készítmények alkalmazása esetén a kezelt állatokat egyértelműen azonosítani kell, az állatorvosi rendelvényt (az okok megjelölésével) meg kell őrizni, és az állatorvosi naplóba fel kell Ezeket az adatokat az állat, illetve az állati termék ökológiai jelöléssel történő értékesítése előtt jelenteni kell a tanúsító szervezet felé. 3.10. Ökológiai haltenyésztés (akvakultúra) A halak ökológiai módon történő tenyésztésére vonatkozó közösségi szabályozás egészen 2010. elejéig nem létezett. Ökológiai hal tenyésztésének ellenőrzése és tanúsítása hazánkban – az Öko EK rendelet 42. cikke alapján – kizárólag az illetékes hatóság által elfogadott, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. saját feltételrendszere alapján volt lehetséges. A 889/2008/EK rendeletet módosító, 2010. január 7-én hatályba lépő 710/2010/EK rendelet egyaránt vonatkozik a tengerimoszat, valamint a tenyésztett víziállatok (hal-, rák-, tüskésbőrű- és puhatestű fajok) termelésére.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
A rendelet 6b. cikke alapján a termelésnek olyan helyen kell történnie, amelyet nem ért az ökológiai termelésben nem engedélyezett termékekből vagy anyagokból származó szennyezés, vagy olyan szennyező anyag, amely veszélyeztetheti a termékek ökológiai jellegét. Az ökológiai és nem ökológiai termelőegységeket – csakúgy, mint az eddig tárgyalt növénytermesztéskor és állattenyésztéskor – megfelelően el kell különíteni. Az elkülönítési intézkedéseknek a természetes körülményeken, külön vízellátási rendszereken, a távolságokon, az ár-apály viszonyokon, valamint az ökológiai termelőegység folyásirány szerinti feljebb vagy alsóbb elhelyezkedésén kell alapulniuk. A halak halastavakban, tartályokban vagy áramoltatott vízrendszerű medencékben megvalósuló termelése esetén a gazdaságokat fel kell szerelni természetes szűrőréteggel, ülepítő medencékkel, biológiai vagy mechanikai szűrőkkel a hulladék tápanyagok összegyűjtése érdekében, vagy pedig tengeri moszatot illetve állatokat (kéthéjú kagylót és algát) kell használni, melyek hozzájárulnak a kiáramló víz minőségének javításához. A távozó vizet adott esetben rendszeres időközönként ellenőrizni kell. A tenyésztés során helyi fajokat kell használni és a tenyésztés célja olyan törzsek kialakítása kell, hogy legyen, amelyek jobban alkalmazkodnak a gazdaságban tartás feltételeihez, egészségesek, és jól hasznosítják a takarmányforrásokat. A rendelet alapján lehetőség van nem ökológiai termesztésből származó halak beállítására is, amennyiben: - az állatokat tenyésztési célból történő felhasználásukat megelőzően legalább három hónapig ökológiai gazdálkodás szerint tartják, - ivadék esetén azokat a termelési ciklus időtartamának legalább az utolsó kétharmadában ökológiai gazdálkodás szerint tartják. Fontos, hogy a nem ökológiai termelésből származó ivadékok esetében a gazdaságba behozott állatok aránya 2011. december 31-ig 80 %-os, 2013. december 31-ig 50 %-os mértékig lehetséges. Ettől az időponttól kezdődően nem ökológiai termelésből származó ivadék beállítására nincs lehetőség. A tartható állománysűrűséget a 889/2008/EK rendelet XIIIa. melléklete határozza meg fajonként vagy fajcsoportonként. A tenyésztés során a hormonok és hormonszármazékok alkalmazása tilos. Amennyiben az állatok egészségének biztosítása érdekében hozott megelőző intézkedések ellenére egészségi probléma merül fel, az állat-egészségügyi kezelések az alábbi sorrendben végezhetők el: a) növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagok, homeopátiás hígításban; b) érzéstelenítő hatással nem rendelkező növények és növényi kivonatok; c) a következő anyagok: nyomelemek, fémek, természetes immunerősítők vagy engedélyezett probiotikumok. Allopátiás kezelések alkalmazása évi két kezelésre korlátozódhat, a vakcinázás és a kötelező mentesítési programok kivételével. Az egy évnél rövidebb termelési ciklusú fajok esetében azonban évente egy allopátiás kezelés alkalmazható. Az allopátiás kezelések említett korlátozásainak túllépése esetén az érintett tenyésztett víziállatok nem értékesíthetők ökológiai termékként. Az ökológiai haltenyésztés során átállási időszakról az akvakultúrás létesítmények esetén is beszélhetünk. Az olyan létesítmények esetében, amelyek kiszárítására, tisztítására és fertőtlenítésére nincs lehetőség, az átállási időszak 24 hónap. A kiszárított vagy pihentetett létesítmények esetében az átállási időszak 12 hónap. A kiszárított, kitisztított és fertőtlenített létesítmények esetében az átállási időszak 12 hónap. Nyílt vízi létesítmények esetében az átállási idő 3 hónap.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
IV. Az ökológiai kertészet jellemző technológiai elemei 4.1. Ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés Az ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés a magas biológiai értékű élelmiszer előállítása mellett tájesztétika szempontjából sem elhanyagolható. A mezei utak mentén álló szórvány gyümölcsösök, melyek nem összekeverendők a felhagyott gyümölcsösökkel, a családi házak és hobbikertek gyümölcsfái nagymértékben hozzájárulnak a táj szépségéhez. Fentiek mellett nem elhanyagolható azon tény sem, hogy az ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés a biodiverzitás csökkenésének visszaszorításában is jelentős szerepet játszik. Az ökológiai ültetvénygazdálkodás során betartandó kötelező elemek csak kis részben térnek el az ökológiai növénytermesztés II. fejezetben részletezett előírásaitól, ezért azok megismétlésétől eltekintünk, jelen fejezetben kizárólag a legfontosabb előírások kerülnek részletezésre. 4.1.1. Az átállási idő Az ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés során alkalmazandó átállási időpontokat és szabályokat az V. fejezet 5.1. pontja tartalmazza. Fontos megjegyezni, hogy ökológiai ültetvény esetén – a növénytermesztéstől eltérően – az átállási idő 3 év, mely esetén az első évben a betakarított termék kizárólag konvencionálisként értékesíthető. Az átállási időszak második két évében a termék átállásiként, majd a 3. év után, amennyiben a tanúsító szervezet az ellenőrzések során nem talál olyan mértékű szabálytalanságot, mely a terület visszaminősítését eredményezné, a termék ökológiaiként jelölhető. 4.1.2. Az átállási idő lerövidítése Az átállási idő lerövidítésével kapcsolatos tudnivalókat és teendőket az V. fejezet 5.3. pontja tartalmazza. 4.1.3. Szaporítóanyag Az ökológiai gazdálkodás során az Öko EK rendelet 12. cikk i) pontja szerint kizárólag ökológiai szaporítóanyagot lehet felhasználni. A rendelet alapján vegetatív szaporítóanyag esetében az alanyok termesztésének az Öko EK rendeletben megállapított szabályokkal összhangban legalább két vegetációs időszakon keresztül kellett folynia, tehát a szaporítóanyag abban az esetben kaphat ökológiai jelölést, ha annak termesztése már legalább 2 vegetáción keresztül az ökológiai gazdálkodás előírásai szerint történt. A szaporítóanyag mindenkor aktuális kínálata Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal honlapján található. (http://www.mgszh.gov.hu/szakteruletek/szakteruletek/novterm_ig/vetomagfel/jegyzekek/OK O_adatbazis/OKO_vbazis.html) Amennyiben adott növényből nem szerezhető be ökológiai gazdálkodásból származó szaporítóanyag, a 889/2008/EK rendelet 45. cikke lehetőséget ad konvencionális vegetatív szaporítóanyag felhasználására. Ennek elfogadását minden esetben írásban előzetesen (a telepítést megelőzően) kell kérelmezni a tanúsító szervezettől.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
A szaporítóanyag eredetére, valamint annak igazolására és nyilvántartására vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.1. és 2.3.2. pontjai tartalmazzák. Új gyümölcsös telepítésekor első feladat a megfelelő termőhely, vagy a már meglévő termőhelyhez a megfelelő gyümölcsfaj, illetve fajta kiválasztása. A termőhely kiválasztása során figyelembe kell venni, hogy a környezetből semmilyen természetidegen anyag ne szennyezhesse a területet. Fontos szempont, hogy a szomszédos területekről sem műtrágyabemosódás, sem pedig növényvédő szer elsodródás ne következhessen be. Előnyös, ha a környéken ipari üzem sincs, mely bármilyen módon a környezet valamint az ültetvény szennyezhetné. A telepítés előtti talajmintavétel alapján végzett talajvizsgálat segítséget nyújt az optimális talaj-előkészítéshez (talajjavítás, alaptrágyázás), valamint a talaj nehézfém-terheltsége is megállapítható. Ültetvénytelepítés minden esetben engedélyköteles tevékenység. A telepítéshez a területileg illetékes önkormányzat engedélye szükséges, mely eljárásban az illetékes megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága is részt vesz. 4.1.4 Tápanyag-utánpótlás, növényvédelem A tápanyag-utánpótlásra és a növényvédelemre vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.4. és 2.3.5. pontjai tartalmazzák. 4.1.5. Párhuzamos gazdálkodás A párhuzamos gazdálkodásra vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.6. pontja tartalmazza. 4.1.6. Beszerzett anyagok nyilvántartása, eredetének igazolása; növénytermesztési napló A beszerzett anyagok nyilvántartására, eredetének igazolására valamint a növénytermesztési naplóra vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.7. és 2.3.8. pontjai tartalmazzák. 4.1.7. Raktározás, szállítás; termékek jelölés, értékesítése A raktározásra, szállításra valamint a termékek jelölésére és értékesítésére vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.9. és 2.3.11. pontjai tartalmazzák. 4.1.8. Ökológiai bor Az ökológiai bor előállításának első és legfontosabb feltétele az ökológiai szőlő termesztése. A szőlő ökológiai termesztése során betartandó legfontosabb előírások megegyeznek a gyümölcstermesztés vonatkozó szabályaival. Jelenleg az ökológiai bor előállítására vonatkozóan még nincs hatályos közösségi szabályozás, azonban annak elkészítése olyannyira előrehaladott állapotban van, hogy az az Európai Unió tagállamainak képviseletéből álló „Ökológiai Gazdálkodás Állandó Bizottság (Standing Commitee on Organic Farming, rövidítve SCOF)” várhatóan 2010. második negyedévében szavazatra bocsátja egyik napirendi pontként.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
Míg közösségi szabályozás nincs érvényben, addig ökológiai bor ellenőrzése és tanúsítása hazánkban – az Öko EK rendelet 42. cikke alapján – kizárólag az illetékes hatóság (MgSzH) által elfogadott, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. saját feltételrendszere alapján lehetséges. 4.2. Ökológiai zöldség- és gyógynövénytermesztés A zöldség- és gyógynövények ökológiai módszerekkel történő termesztése nem a kilencvenes években kezdődött el, annak hagyományai sokkal régebbre, már a történelmi időkbe is visszanyúlnak. Az ökológiai zöldség- és gyógynövénytermesztés során nem új technológiákat kell kitalálni vagy meghonosítani, csupán a régen már bevált, de időközben a minél nagyobb termésmennyiségre specializálódott termesztés eredményeként szinte elfeledett „bio” termesztési alapokat kell újra megtanulni. Az ökológiai zöldség- és gyógynövénytermesztésre vonatkozó legfontosabb előírások megegyeznek a II. fejezetben részletezettekkel, ezért jelen pont inkább a vetés során alkalmazandó legfontosabb technológiai elemeket tartalmazza. 4.2.1. Vetésterv Az ökológiai termesztésben a növények rendszertani besorolásának ismerete elengedhetetlen annak érdekében, hogy a vetésterv és a vetésforgó (termesztett növények sorrendje) előre megtervezhető legyen. A növények elővetemény-igénye is szoros összefüggésben van rendszertani besorolásukkal, hiszen az ugyanabba a rendszertani csoportba tartozó növények tápanyag-igénye és károsítóik is nagyban megegyeznek. Fentieket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a paradicsom jó előveteményei a hüvelyes növények, a rövid tenyészidejű káposztafélék valamint a gabonafélék, de rossz előveteménye például a burgonya. Az adott évre vonatkozó vetéstervet minden évben ajánlatos elkészíteni, s azt a növénytermesztési naplóban feljegyezni és a tanúsító szervezet felé írásban is megküldeni. A vetéstervben szerepelnie kell az egyes fajok vetésidejének, a vetésforgónak, a tervezett vegyes kultúráknak valamint a betakarítás várható időpontjainak. Ennek elkészítésével az év közben elvégzett munka is jobban tervezhetővé válik. Az ÚMVP AKG intézkedésben részt vevő gazdálkodóknak vetésterveiket (földhasználati terv) az ökológiai szántóföldi és kertészeti növénytermesztés esetén is az 50/2008. (IV. 24.) FVM rendelet, valamint az AKG rendelet 16. § (1) bekezdése szerinti vetésváltási szabályok, a termőhelyi adottságok és a tápanyag-gazdálkodási terv figyelembe vételével évente szeptember 30-ig, de legkésőbb a főnövény betakarítása után azonnal el kell készíteni. A vetésforgóval kapcsolatban elmondható, hogy az említett 50/2008 (IV. 24.) FVM rendelet – mely többek között a helyes mezőgazdasági környezeti állapot (HMKÁ) szabályait tartalmazza – 1. mellékletnek 3. pontjának betartása minden gazdálkodó számára kötelező. Az említett melléklet a vetésforgó kialakítása során segítséget is nyújt a gazdálkodók számára. Ez alapján: - egymás után két évig termeszthető: rozs, búza, tritikálé, árpa és dohány;
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
-
egymás után három évig termeszthető: kukorica; több évig termeszthető maga után: évelő kertészeti kultúrák, évelő takarmánynövények, fűmagtermesztés, méhlegelő céljából vetett növények, illetve energetikai hasznosítás céljából vetett többéves növények, valamint a rizs; minden egyéb növény egy évig termeszthető.
Az ÚMVP AKG intézkedésben részt vevő gazdálkodóknak a fentieken túl az AKG rendelet 16. § (1) bekezdésében található vetésváltási szabályokat is figyelembe kell venniük: - cukorrépa, cékla, takarmányrépa, burgonya, lóbab, szója és csillagfürt csak egyszer termeszthető 4 éven belül; - napraforgó, szárazborsó csak egyszer termeszthető 5 éven belül; - két hüvelyes növény, illetve hüvelyes növény és szálas pillangós takarmánynövény termesztése között legalább két évnek kell eltelnie; - lucerna után hüvelyes növény nem termeszthető; - szója, olajrepce, napraforgó nem követheti egymást a vetésváltásban. 4.2.2. Vegyes kultúra Az előző pontban említett vegyes kultúrákkal kapcsolatban fontos elmondani, hogy ez a technológia azon megfigyelés alapján alakult ki, hogy egyes növények kedvező hatással vannak egymásra (elősegítik a szomszéd növény csírázást, növekedését), tehát érdemes őket egymás mellé vetni. Ez a jelenség a gyökerek által kiválasztott anyagok, valamint a föld feletti növényi részek illatanyagainak tudható be. Továbbá a fajokban gazdag növényi állomány befolyással van a kártevő rovarokra is, hiszen a biodiverzitás növelése megnehezíti a kártevők számára gazdanövényeik felkutatását. A csalogató szín- és szagingereket a szomszédos növények elfedik, vagy gyengítik, így a monokultúrás termesztéshez képest jelentősen csökken a kártevők betelepedésének mértéke. Ilyen intenzív illatanyaggal elsősorban a fűszer- és gyógynövények rendelkezne, melyek termesztése szegélynövényként vagy köztes kultúraként is lehetséges. Például paradicsommal megfelelően társíthatóak a következő növények: ánizs, bab, bazsalikom, borsmenta, citromfű, fejes saláta, fokhagyma, hagyma, káposzta, körömvirág, kukorica, metélőhagyma, póréhagyma, petrezselyem, retek, sárgarépa, spenót, zeller, zsálya. 4.3. Ökológiai gombatermesztés A gombatermesztés során konvencionális termesztés esetén is jóval alacsonyabb a kemikáliák használatának mértéke, mint egyéb kultúrákban, hiszen a termesztés egész folyamatában igen korlátozott a növényvédő szerek használata. Egyrészt kevés olyan hatóanyagot találni, amely a leggyakrabban károsító gombákat elpusztítja a termesztett gombát károsítása nélkül, másrészt, pedig a károsító észrevételekor a készítmény kijuttatása már nehézségekbe ütközik. A gomba ökológiai és konvencionális termesztése között csupán a komposzt milyenségében, összetételében és előállításának technológiájában vannak lényeges különbségek. Az ökológiai gombatermesztésre vonatkozó szabályokat a 889/2008/EK rendelet 6. cikke tartalmazza.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
A rendelet alapján a gombatermesztésben csak olyan komposzt használható, amely kizárólag a következő összetevőkből áll: ) istállótrágya és állati ürülék: a) ökológiai termelést folytató mezőgazdasági üzemből, vagy b) a rendelet I. mellékletében foglaltak szerint feltéve, hogy az ökológiai termelést folytató üzemből nem áll rendelkezésre, és – a takaróanyagot és az esetlegesen hozzáadott vizet figyelmen kívül hagyva – nem haladja meg a komposzt összes összetevője komposztálás előtti tömegének 25%-át; c) ökológiai termelést folytató gazdaságokból származó, az a) pontban említettektől eltérő mezőgazdasági eredetű termékek; d) vegyszerrel nem kezelt tőzeg; e) a kivágás után vegyszerrel nem kezelt fa; f) a rendelet I. mellékletében említett ásványi anyagok, víz és talaj. A komposztba műtrágya keverése szigorúan tilos. A komposztálás folyamata megegyezik a konvencionális gyakorlattal, de a biokomposzt készítésének ideje alatt az üzem területén növényvédő szer használata sem megengedett. A rovarkártevők ellen ragacslapokkal, fénycsapdák kihelyezésével, hőkezeléssel és megfelelő tisztasággal lehet védekezni. V. Átállás az ökológiai gazdálkodásra Az ökológiai gazdálkodás folytatása alapos szakmai felkészültséget, állandó továbbképzést, pontos, lelkiismeretes munkát követel, hiszen a gazdálkodóknak számos tekintetben új, másfajta ismeretekre van szükségük. Az ökológiai gazdálkodásban is nagyon fontos szerepet játszik a szaktanácsadás, mindenekelőtt a sikeres üzemek tapasztalatainak megismertetése, hiszen az ilyen üzemek vezetésével, működtetőinek kvalifikáltságával szemben lényegesen magasabb követelményeket fogalmaztak meg, mint a hagyományos gazdálkodás esetén. Ez fokozottan érvényes a termelési technika alakítására és az értékesítés megszervezésére. Növénytermesztésnél az ökológiai gazdálkodásra való átállás könnyebb, mint az állattartásnál, aminek magyarázata az ágazatok sajátosságaiban rejlik. Amikor egy gazdálkodó eldönti, hogy az eddigi konvencionális gazdálkodás helyett az ökológiai gazdálkodás keretei között szeretne növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkozni, tisztában kell lennie azzal, hogy termékeit nem tudja a szerződéskötés után azonnal ökojelöléssel ellátni és felárral értékesíteni. A fentiekben részletezett okok miatt az Öko EK rendelet meghatározza, hogy az egyes gazdálkodási típusok esetén mennyi időre van szükség ahhoz, hogy az érintett területet vagy állatállományt ökológiai státuszt kapjon. Az Öko EK rendelet alapján az ökológiai gazdálkodásra történő átállás az ellenőrzési szerződés megkötésével, és az érintett területek, állatállomány bejelentésével veszi kezdetét. Az átállás szabályait a 889/2008/EK rendelet 5. fejezete tartalmazza. A rendelet szerint a különböző kultúrák, valamint állatfajok esetében a következő átállási idők érvényesek a vonatkozó előírások betartása esetén: 5.1. Átállás növénytermesztés esetén A növénytermesztés esetén fontos szabály, hogy az ökológiai gazdálkodásba vont területről betakarított termény a bejelentkezéstől számított 1 éven belül átállási jelöléssel sem értékesíthető. Az első év elteltével, amennyiben a tanúsító szervezet ellenőre a helyszíni
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
ellenőrzés során a vonatkozó előírások betartását állapítja meg, a jegyzőkönyven szereplő növények a minősítő tanúsítványban átállási-státuszt kapnak. Szántóföldi növények, gyepek és évelő takarmányok esetén az alábbi határidőket kell megjegyezni: Az átállás kezdetétől számított 12 hónap elteltével betakarított növény átállási termékként jelölhető és értékesíthető. Az átállás kezdetétől számított 24 hónap elteltével vetett növény pedig már ökológiai termékként jelölhető és értékesíthető. Például, amennyiben a szerződéskötés és szántóterület bejelentése 2009. szeptember 1-jén történt meg: - A 2009. évben betakarított termés még konvencionális terméknek minősül. - A 2010. szeptember 1-je után betakarított termék már átállási státuszú. - A 2011. szeptember 1-je után (azaz 2011 őszén vagy 2012 tavaszán) vetett növény pedig már ökológiai minősítést kaphat a vonatkozó előírások betartása esetén. Fontos, hogy az ÚMVP AKG –ökológiai célprogramjaiban való részvétel egyik jogosultsági feltétele, hogy a gazdálkodó és a támogatásba bevitt terület legkésőbb 2009. szeptember 1-től valamely tanúsító szervezet nyilvántartásában szerepeljen, azzal szerződést kössön. Ültetvények esetén az átállási időszak hosszabb, mivel nem csak a területnek kell alkalmazkodnia az ökológiai gazdálkodáshoz, hanem a növényekből is ki kell ürülnie a korábban használt növényvédő szer maradványoknak. Tulajdonképpen egyfajta „méregtelenítő” folyamaton kell átesnie a növénynek és a területnek is. Ezért ültetvények esetében az alábbi időpontok érvényesek: Az átállás kezdetétől számított 12 hónap elteltével betakarított növény átállási termékként jelölhető és értékesíthető. Az átállás kezdetétől számított 36 hónap elteltével betakarított növény pedig már ökológiai termékként jelölhető és értékesíthető. 5.2. Átállás állattenyésztés esetén Mivel az állatok takarmányozását már az átállási idő alatt nagyrészt ökológiai takarmányra kell alapozni, célszerű először a takarmánytermő területeket és a legelőket átállítani. A nem kizárólag növényevő (sertés, baromfi) állatok legelőinek, karámjának, illetve kifutóinak átállási ideje 1 év, amit a tanúsító szervezet kérelem esetén 6 hónapra csökkenthet, ha az érintett földterületet az elmúlt egy évben tiltott készítménnyel nem kezelték. A különböző állatfajokra érvényes átállási idők: - 12 hónap a húshasznú lófélék és szarvasmarhafélék (köztük a bivaly- és bölényfajok) esetében, de mindenképpen élettartamuk legalább háromnegyed része; - 6 hónap a kistestű kérődzők, sertések és a tejhasznú állatok esetében; - 10 hét a húshasznú baromfi esetében, ha háromnapos kora előtt állították ökológiai termelésbe; - 6 hét a tojáshasznú baromfi esetében. Van lehetőség a területek és az állatállomány egyidejű átállítására is. Ilyenkor a
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
szerződéskötést, valamint az érintett területek és az állatállomány bejelentését követő 24 hónap elteltével – amennyiben a vonatkozó előírásokat betartották – mind az állatállomány, mind pedig a takarmányozásra használt földterületek, legelők ökológiai minősítést nyernek. Ez azonban kizárólag az átállás megkezdésekor bejelentett állományra és annak utódaira, valamint az állatokkal egyidejűleg bejelentett takarmánytermő területekre és legelőkre érvényes, és csak abban az esetben, ha az állatokat túlnyomórészt a bejelentett területeken termett saját takarmánnyal etetik. Méhészeti termékek csak akkor értékesíthetők ökológiai termelési módszerre való utalással ellátva, ha az ökológiai termelési szabályokat legalább egy éven keresztül betartották. Az átállási időszak folyamán a viaszt ökológiai méhészetből származó viaszra kell cserélni. 5.3. Az átállási idő lerövidítése (korosbítás) Az Öko EK rendelet kivételes esetekben (figyelembe véve a terület korábbi hasznosítási módját) lehetővé teszi az átállási idő lerövidítését, ehhez azonban az illetékes hatóság (MgSzH) előzetes jóváhagyása szükséges. Az eljárás elindításának előfeltétele a tanúsító szervezettel létrejött szerződés a korosbítani kívánt területek ellenőrzésére. Az átállási idő lerövidítését akkor lehet kérelmezni, ha a) az érintett terület olyan uniós társfinanszírozásban megvalósuló agrárkörnyezetvédelmi programban vett részt (kizárólag az NVT AKG-ben résztvevő gazdálkodókra vonatkozik), amelyben az ökológiai gazdálkodásban nem engedélyezett tápanyagokat és növényvédő szereket nem használhattak, vagy b) a gazdálkodó az eljárás során hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy az érintett földterületeken az öko-státusz kérelmezett időpontját megelőző 3 évben az ökológiai gazdálkodásban tiltott (a 889/2008/EK r. I. és II. mellékletében nem szereplő) készítményekkel kezelést nem végeztek. Az eljárásrend az ökológiai státusz megadására vonatkozik, az átállási státusz korábbi elérésére nem alkalmazható. Az elismerési eljárást minden esetben írásban kell kérelmezni. A kérelmet a tanúsító szervezethez történt bejelentkezéstől, valamint ellenőrzésben lévő gazdálkodó esetén az új terület bejelentésétől számított 12 hónap letelte után lehet benyújtani. A kérelmet a tanúsító szervezetnek kell címezni a következő adatok megadásával: - a kérelmező neve, címe; - a korosbítani kívánt területek parcellaszáma, helyrajzi száma, MePAR-azonosítója, pontos mérete, valamint az előző 3 év főbb termesztési adatai pl.: növényfajok, illetve fajták, tápanyag-gazdálkodásra és növényvédelemre vonatkozó adatok. A kérelemhez csatolni kell: a) pont esetén: - az érintett területet tartalmazó támogatási határozat másolatot és a támogatási jogosultság fennállását igazoló nyilatkozatot, - a területről vezetett táblatörzskönyvet, - termesztési és permetezési naplót. b) pont esetén: - a táblatörzskönyvet, termesztési valamint permetezési naplót, illetve minden olyan dokumentumot, mellyel a kérelem alátámasztható;
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
- amennyiben az érintett időszakra vonatkozóan a területileg illetékes megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága által történt szermaradvány-vizsgálat, akkor a vizsgálati jegyzőkönyvet is csatolni szükséges. A tanúsító szervezet a vonatkozó hazai rendelet alapján a kérelemben foglaltakat helyszíni ellenőrzés keretében is felülvizsgálhatja, továbbá ha szakmailag indokolható, kötelezheti a kérelmezőt – a költségek viselése mellett – talaj- és növényminták növényvédőszer-maradék vizsgálatának elvégeztetésére. Ezt követően a beküldött dokumentumok és az esetleges helyszíni ellenőrzés, illetve szermaradvány-vizsgálat eredményei alapján az MgSzH számára a tanúsító szervezet felterjeszti javaslatát és annak indoklását. A tanúsító szervezet az átállási idő lerövidítése tárgyában aszerint köteles eljárni, ahogyan az az MgSzH állásfoglalásában szerepel. VI. Ökológiai gazdálkodáshoz igénybe vehető támogatások 6.1. Visszatekintés (NAKP, NVT AKG) 6.1.1. Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (2002-2003) Magyarországon az agrár-környezetvédelmi intézkedéseket a kormány 2253/1999. (X. 7.) számú határozatával került bevezetésre. A 2002-ben induló, területalapú támogatást biztosító Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) keretében – az 1997-től életben lévő nemzeti támogatástól eltérően – már nem csak az átállás, hanem az átállás utáni ökológiai gazdálkodás is támogatottá vált. Újdonság volt az is, hogy a bonyolult pályázati rendszer helyett normatív alapúvá alakult a támogatás, tehát annak mértéke nem az igazolt költségektől, hanem az előírások betartásától függött. 2003-ban a NAKP keretében mintegy 60.000 hektár ellenőrzött ökológiai gazdálkodásban lévő területre összesen több mint 1 milliárd forint nagyságú kifizetés történt. Ez az összeg az összes agrárkörnyezetvédelmi támogatás negyedrészét tette ki. A programokban a támogatáshoz jutásnak leginkább önkéntes bevalláson alapuló kritériumai voltak. 2003. évben a támogatottak saját döntésük alapján választhattak, hogy 2004 évtől a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) alapján kívánják az EU által társfinanszírozott agrár-környezetgazdálkodási támogatást igénybe venni; vagy maradnak a nemzeti finanszírozású NAKP-ban. Azok a támogatottak, akik az első lehetőséget választották („A” típusú szerződés), az NAKP szerződés-kiegészítésük 2003. december 31-én hatályát vesztette. A szerződés-kiegészítés mindkét fél által történő aláírásával a Minisztérium lehetőséget biztosított a gazdálkodóknak arra, hogy 2004-től az NVT alapján meghirdetésre kerülő támogatási programban vegyenek részt. A továbbra is az NAKP-ban részt venni kívánó támogatottakkal a Minisztérium támogatási szerződés-kiegészítést („B” típusú szerződés) kötött, amelyben foglaltak alapján a szerződés 2006. december 31-én vesztette volna hatályát. 2004. évben azonban az Európai Uniós csatlakozással a Magyar Köztársaság jogrendszerének automatikusan részévé vált az agrár-környezetgazdálkodás közösségi jogi szabályozását is magába foglaló 1257/1999/EK tanácsi rendelet. Ennek értelmében, hazánkban az agrárkörnyezetgazdálkodás támogatására kizárólag a 150/2004. (X.12.) FVM rendelet adhatott lehetőséget. Ez alapján a NAKP, mint nemzeti támogatási rendszer megszűnt.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
Az „A” típusú szerződés aláírása sem jelentett automatikus belépést a NVT-be, hiszen a fentebb említett rendeletekben meghatározott adminisztrációs kötelezettségeknek és szigorított feltételrendszernek kellett megfelelni a gazdálkodóknak. Tehát mindenkinek új kérelmet kellett benyújtani 2004. október 15. és november 26. között, azonban akik korábban NAKP szerződéssel rendelkeztek, a bírálat során előnyben részesültek. 6.1.2. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási intézkedés (2004-2009) A 2004-2006 közötti időszakban a mezőgazdasági termelők, köztük az ökológiai gazdálkodásban résztevő gazdálkodók, a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrárkörnyezetgazdálkodási (NVT AKG) intézkedésén belül pályázhattak támogatásra. Az NAKP eszmeiségét folytatta az NVT AKG. Az intézkedésben a biogazdák három, művelési áganként más-más alprogramba kapcsolódhattak be attól függően, hogy ökoszántón, ökogyepen vagy ökoültetvényen szerettek volna ökológiai termelést folytatni. A támogatási összeg nagysága szempontjából ökoszántó és –ültetvény esetén meg kell különböztetni az átállási időszakban lévő és a már átállt területeket. Az átállási időszak alatt álló mezőgazdasági területeken előállított termék még nem élvezi az öko minősítést, azonban a gazdálkodóknak már ekkor is be kell tartaniuk a vonatkozó jogszabályok előírásait. Ezért ezek a gazdák bevételkiesésük kompenzálásául magasabb támogatási összeget kaptak, míg az átállt területekre vonatkozó támogatás kisebb mértékű volt. A 2004-ben benyújtott kérelmek alapján az ökoszántón belül átállási időszak alatt mintegy 17.000 hektárnyi területet rögzítettek, a már átállt, ökominősítéssel rendelkező mezőgazdasági terület nagysága pedig körülbelül 22.000 hektár volt. A támogatási összegeket tekintve azonban a szántókon belül is különbség volt attól függően, hogy szántóföldi zöldségnövényt vagy egyéb szántóföldi növényt termesztettek az adott területen. Az ökológiai gyepgazdálkodás célprogram keretein belül a mezőgazdasági termelők közel 36.000 hektár után igényeltek támogatást. Bár a támogatási összegek az ökológia ültetvény célprogram esetén voltak a legmagasabbak, a gazdák 2004-ben átállási időszakra vonatkozó támogatást 900 ha, átállt terület esetén pedig 670 ha után kértek. A támogatási összegek a 2007. év folyamán módosításra kerültek, s a 2007/2008. gazdálkodási évtől kezdődően a gazdálkodók már az emelt összegű támogatások felvételére voltak jogosultak. 2007-ben a Minisztérium nyilvántartásában mintegy 1.441 ökogazdálkodást folytató termelő szerepelt, közülük 816 gazda részesült NVT AKG ökotámogatásban. 6.2. Új Magyarország Vidékfejlesztési Program agrár-környezetgazdálkodási támogatás (2009-2014) Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv öt évre szóló kötelezettségvállalást jelent, 2009. szeptember 1.-ig újabb (az NVT AKG keretén belül támogatást nem igényelt) gazdák támogatására nem volt lehetőség. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program agrár-környezetgazdálkodási intézkedés (ÚMVP AKG) rendszerét és előírási feltételeit az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet (AKG rendelet) tartalmazza. Az ÚMVP AKG kidolgozása során fontos cél volt, hogy az NVT AKG-t továbbfejlesztve, kifejezetten a minőség irányába történjék változás.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
Az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódóan 2009. június 1. és július 27. között a gazdálkodók az ökológiai szántóföldi növénytermesztés, az ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés valamint az ökológiai gyepgazdálkodás célprogramba nyújthattak be támogatási kérelmet. Forráshiány miatti elutasításra e célprogramok esetén nem volt szükség, így a támogatási kérelmek elbírálását követően minden, a tartalmi és formai követelményeknek megfelelő kérelmet benyújtó gazdálkodó helyt adó vagy részben helyt adó támogatási határozatot kapott. A 2009-14. támogatási időszakra így közel 85.000 hektár ökológiai gazdálkodásba vont területen 1.357 gazdálkodó juthat az ÚMVP AKG valamely ökocélprogramján keresztül támogatáshoz. Tekintettel arra, hogy egy ökológiai ellenőrzött területtel lehetőség volt a gazdálkodóknak más, nem ökológiai gazdálkodási célprogramba is belépni, így az ellenőrzött (ökológiai) területek túlnyomó része részesül valamilyen agrár-környezetgazdálkodási támogatásban, nem csupán a fent említett 85.000 hektárnyi terület. 6.2.1. Általános előírások Az ÚMVP AKG intézkedésben részt vevő gazdálkodóknak 2009. szeptember 1. óta be kell tartaniuk a célprogram-előírásokat és a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó előírásokat is. Minden gazdálkodónak kötelező a támogatás öt éve alatt legalább két kötelező képzésen részt venni, továbbá a gazdasága teljes területére vonatkozóan gazdálkodási naplót vezetni. A gazdálkodási naplót is 2009. szeptember 1-jétől kötelező vezetni, a támogatási határozat megléte nem előfeltétele a kötelezettségek betartásának. Amennyiben a gazdálkodó nem tesz eleget a naplóvezetési kötelezettségének, az intézkedésből az adott gazdálkodási évben kizárásra kerül. A gazdálkodási napló meghatározott adattartalmát minden gazdálkodási év végét követően az MgSzH-hoz a rendeletben meghatározott módon kell benyújtani. Azon gazdálkodóknak, akik a támogatási kérelmükre helyt adó vagy részben helyt adó határozattal rendelkeznek (a jogerős támogatási határozattal rendelkező, valamint a jogorvoslattal élt ügyfelek), az AKG rendelet alapján területazonosítási kérelmet kell benyújtani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) felé május 15-ig. A területazonosítási kérelem benyújtása időben meg kell, hogy előzze a kifizetési kérelem május 15-ig történő benyújtását, a két kérelem benyújtásának sorrendje nem felcserélhető. Fontos, hogy kifizetési kérelmet az nyújthat be, aki területazonosítási kérelmét benyújtotta. Területazonosítási kérelem benyújtására a második gazdálkodási évre vonatkozó kifizetési kérelem benyújtásakor is van lehetőség, azonban ebben az esetben a gazdálkodó az első évi támogatástól elesik. Fontos, hogy amennyiben valaki egynél többször nem nyújt be kifizetési kérelmet, akkor az öt évre vonatkozó támogatási jogosultsága megszűnik. A területazonosítás során az eltérő ökológiai státuszú területeket külön kell mérni és kezelni. Az AKG rendelet 52. § (7) bekezdése alapján, ha egy támogatott egynél több alkalommal nem nyújt be kifizetési kérelmet, az intézkedésből a támogatási időszak lejáratáig kizárásra kerül. Az ökogazdálkodással kapcsolatos célprogramok esetén speciális követelmény, hogy minden kifizetési kérelem benyújtásakor igazolni kell a terület meglétét és az ellenőrzési rendszerhez való tartozását. A növényvédelem során az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szabályokat (Öko EK és a 889/2008/EK rendelet) kell figyelembe venni.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
A támogatási célok megvalósulásának nyomon követése érdekében 18/2009. (III. 6.) FVM rendelet szerint a gazdálkodónak évente nyilatkoznia kell a monitoring adatokról. A monitoring adatszolgáltatással kapcsolatban a Falugazdász hálózat nyújt segítséget, illetve az MVH honlapján is megtalálható a tájékoztató. Az alábbiakban az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó különböző célprogramok során betartandó legfontosabb előírások kerülnek bemutatásra. Természetesen a támogatás során minden esetben az AKG rendelet vonatkozó paragrafusai az irányadóak. 6.2.2. Ökológiai szántóföldi növénytermesztés célprogram A támogatási időszakot megelőző gazdálkodási évben (2008/2009.), vagy az első gazdálkodási évben (2009/2010.) és a célprogram utolsó gazdálkodási évében (2013/2014.) akkreditált laboratóriumban bővített talajvizsgálatot kell végeztetni az érintett területre. Ezek eredményei alapján évente tápanyag-gazdálkodási tervet kell készíteni, és aszerint gazdálkodni. A tápanyag-gazdálkodási tervben meghatározott kijuttatandó hatóanyagdózisokat túllépni nem lehet. A tápanyag-gazdálkodási terv mellett minden évben földhasználati tervet is kell készíteni, és azt is végre kell hajtani. Természetesen előfordulhat, hogy az időjárási helyzet miatt nem lehet betartani a földhasználati tervben előre vállaltakat, ezért ettől – megfelelő indokkal, amit a gazdálkodási naplóban jelezni kell – el lehet térni. A földhasználat során be kell tartani az AKG rendeletben meghatározott vetésváltási szabályokat, valamint az öt év vonatkozásában egyfajta vetésszerkezeti megoszlást. További előírás, hogy a program öt éve alatt legalább egyszer középmély lazítást és zöldtrágyázást is kell végezni, melyet minden esetben az AKG rendeletben meghatározott módon be kell jelenteni az MVH felé. A növényvédelmi beavatkozásokat minden esetben dokumentált előrejelzés (növényvédelmi megfigyelés) alapján kell végezni. 6.2.3. Ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés célprogram E célprogramnál az ökológiai szántóföldi növénytermesztés célprogramhoz hasonlóan kell a bővített talajvizsgálatot elvégeztetni. Ezen felül az ültetvényeknél évenként levélanalízist is kell végeztetni, majd a talaj- és levélvizsgálati eredmények alapján minden évben tápanyaggazdálkodási tervet kell készítenie a gazdálkodónak, és aszerint gazdálkodni. A tápanyagpótlásra vonatkozó további szabály még, hogy szennyvíziszap és szennyvíziszapot tartalmazó komposzt nem juttatható ki az ültetvényben. Hasonlóan az ökológiai szántóföldi gazdálkodáshoz, a növényvédelmi beavatkozásokat dokumentált növényvédelmi megfigyelés alapján kell végezni. Mindemellett a rovarkártevők egyedszámának és a várható kártétel megállapítása érdekében az ültetvényekben 2 db/4 ha sűrűségben szexferomon-csapdákat kell kihelyezni. 2 hektárnál kisebb terület esetén 1 db csapdát kell kihelyezni a területre. A rovarkártevők elleni természetes védekezés jegyében a csapdák mellett madárodúkat is ki kell tenni hektáronként 6 db sűrűségben. A kihelyezhető madárodúk leírását és az elhelyezésükre vonatkozó javaslatokat a 33/2008. FVM rendelet 2. melléklete tartalmazza.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
A ragadozó ízeltlábúak számára legalább 1 m2 területen megfelelő búvóhelyet, szaporodó helyet kell létesíteni, azt évente gondozni és 5 éven át fenntartani. Ahhoz, hogy az ültetvény ténylegesen ültetvényként funkcionáljon, további előírás, hogy a fa-, illetve tőkehiány nem haladhatja meg a 10 százalékot, hiszen nem lehet cél a felhagyott ültevények támogatása. 6.2.4. Ökológiai gyepgazdálkodás célprogram E célprogram keretén belül nem a gyepterület státuszától függ a támogatási összeg, hanem attól, hogy a gazdálkodó legeltetéssel vagy kaszálással hasznosítja-e a területet. A területhasznosítás módját a kifizetési kérelem benyújtásakor, valamint a gazdálkodási naplóban kell rögzíteni. A célprogram előírásai is a területhasznosítás módja szerint különül el, azonban mindkét esetben a támogatási időszak teljes időtartama alatt a célprogramba bevitt gyepterületre vonatkozóan legalább 0,2 állategység/ha legeltethető állatállománnyal kell rendelkezni. Legeltethető állatfajok a szarvasmarhafélék, lófélék, juh, kecske. Legeltetés esetén a legeltetett területen hektáronként legalább 0,2 állategység legeltetési sűrűséget kell alkalmazni. A gyepek túllegeltetése, felülvetése, öntözése nem megengedett. Legeltetés során pásztoroló vagy szakaszolt legeltetést kell alkalmazni. Kaszálás évente egy alkalommal engedélyezett és az őszi tisztító kaszálás elvégzése kötelező, amely után a lekaszált anyagot legkésőbb október 31.-ig a területről le kell hordani. Kaszálás esetén a gyepet legalább kétszeri kaszálással kell hasznosítani, amelybe az őszi tisztító kaszálás is beleszámítható, s a kaszálást követően a lekaszált anyagot legkésőbb október 31.-ig a területről le kell hordani. Felülvetés, szervestrágyázás és öntözés tilos. Ebben az esetben a gazdálkodási év során kizárólag kaszálás történhet a területen. E célprogram esetén az előző két célprogramtól eltérően nem kell talajvizsgálatot végeztetni. Az ÚMVP AKG célprogram-előírásain túlmutató, a gazdaság teljes területén betartandó előírások: - jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények (JFGK) - a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) előírásai [50/2008. (IV. 24.) FVM-rendelet 1. számú melléklete] - a tápanyag-gazdálkodásra, valamint a növényvédőszer-használatra vonatkozó minimumkövetelmények Bár az előírások szigorúnak tűnhetnek, az ÚMVP AKG céljai megkövetelik a környezetkímélő gazdálkodás módszerét. A környezet és természet védelmében vállalt, a jelenlegi gazdálkodási módszereknél szigorúbb előírások betartása nem marad ellentételezés nélkül. A támogatási összegek az előírások betartásából adódó többletköltségek és kieső jövedelmek alapján kerültek meghatározásra. Az ÚMVP AKG nem alanyi jogon járó támogatás, mely a jelenlegi, az AKG céljainak nem megfelelő gazdálkodási rendszer fenntartásáért jár, hanem egy komoly többletmunkát és ráfordítást igénylő új szemléletmód bevezetését szolgáló rendszer.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
VII. Az ökológiai gazdálkodás jogszabályi háttere 7.1. Közösségi szabályozás 2009. január 1.-től az ökológiai termékek előállítását, jelölését és ellenőrzését új közösségi rendeletek szabályozzák. Az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 834/2007/EK rendelete az alapvető előírásokat, az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendelete a végrehajtási szabályokat, míg a 834/2007/EK tanácsi rendeletben az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló 1235/2008/EK rendelete az ökológiai termékek importjával kapcsolatos előírásokat tartalmazza. Fenti rendeletek életbe lépésével egyben hatályát vesztette a 2092/91/EGK rendelet. 7.1.1. A Tanács 834/2007/EK rendelete E rendelet tartalmazza az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó alapvető előírásokat, közös célokat és elveket határoz meg az ökológiai termékek termelésének, feldolgozásának és forgalmazásának valamennyi szakaszára, azok ellenőrzésére valamint az ökológiai termelésre utaló jelölések használatára, a címkézésre és a reklámozásra vonatkozóan. Itt találhatóak az általános fogalmak magyarázatai, az ökológiai gazdálkodás célja és elvei is. A jogszabály 3. részének 1. fejezete tartalmazza az általános termelési szabályokat, a GMO-k és az ionizáló sugárzás alkalmazására vonatkozó tilalmat. A 2. fejezet a mezőgazdasági üzemben folyó termelés, a növénytermesztés, a – Magyarországon nem releváns – tengeri moszat termesztés, az állattartás és a tenyésztett víziállatok tartásának szabályait valamint az ökológiai gazdálkodásra történő átállás általános szabályait foglalja magában. A rendelet 3. és 4. fejezetében a megtermelt ökológiai termékekből feldolgozás útján előállított takarmány, élelmiszer és ökológiai élesztő, valamint a feldolgozás során felhasználható egyes termékekre és anyagokra vonatkozó kritériumok kerültek meghatározásra. Az 5. fejezet azon kivételes termelési szabályokat sorolja fel, melyek az 1–4. fejezetben megállapított termelési szabályoktól eltérőek, s ennek engedélyezéséről a Bizottság határozhat. Az ökológiai termékekre vonatkozó címkézési szabályok külön részt kaptak (4. cím), melyben pontosan szabályozva lettek az ökológiai termelésre utaló kifejezések használata, azon jelölések, melyeket kötelezően fel kell tüntetni a termékek címkéjén, az ökológiai termelés jelölésére szolgáló logók (melyről a VIII. fejezetben lesz szó) valamint a különleges címkézési és az összetételt érintő követelmények. A rendelet 5. címe az ellenőrzésről, az ellenőrzési rendszerről szól. Lefekteti az illetékes hatóság (Magyarországon az MgSzH) feladatait, az ellenőrzésben való részvétel általános szabályait valamint a jogsértések és a szabálytalanságok esetén történő intézkedések lehetőségeit. A 6. cím a harmadik országokkal történő kereskedelem általános szabályairól rendelkezik. 7.1.2. A Bizottság 889/2008/EK rendelete A Bizottság 889/2008/EK rendelete a 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályait
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
határozza meg. Konkrét előírásokat tartalmaz a növénytermesztésre, az állattartásra, az ökológiai termékek feldolgozására, csomagolására, szállítására és tárolására vonatkozóan. Az állattartással kapcsolatban az állatok származása, az állatállomány elhelyezésének és tartásának gyakorlata, a takarmányozás és az állat-egészségügyi kezelésekkel kapcsolatos tudnivalók is megtalálhatóak a rendeletben. Az alaprendeletnek megfelelően a végrehajtási rendelet is külön fejezetet szentel az ökológiai gazdálkodásra történő átállás szabályainak, valamint a kivételes termelési szabályoknak (éghajlati, földrajzi vagy strukturális kötöttségek, azon esetek, amikor a források ökológiai formában nem állnak rendelkezésre, az állattartás egyedi problémái, katasztrófahelyzetek). Az ökológiai növénytermesztéshez elengedhetetlen vetőmag-adatbázissal kapcsolatos szabályozásokat a 2. cím 7. fejezete tartalmazza. A címkézésre valamint az ellenőrzésre vonatkozó előírások is külön fejezeteket (címeket) kaptak. A címkézés során betartandó követelmények az EU logó használatát, a takarmányok címkézésére vonatkozó egyedi előírásokat és az egyéb egyedi címkézési előírásokat tartalmazzák. Az ellenőrzésre vonatkozó fejezet meghatározza a minimális ellenőrzési intézkedéseket, a növények és növényi termékek ellenőrzésének követelményeit, az állatok és állati termékek ellenőrzésének követelményeit, a termékek előkészítésének ellenőrzésére vonatkozó előírásokat, az import ellenőrzésére vonatkozó előírásokat, az alvállalkozókkal dolgozó termelőegységek esetében megkövetelt ellenőrzési előírásokat, a takarmány-előállítással foglalkozó termelőegységek ellenőrzésére vonatkozó előírásokat valamint a jogsértésekre és az információcserére vonatkozó előírásokat. 7.1.3. A Bizottság 1235/2008/EK rendelete Ez a rendelet az ökológiai termékek importjával kapcsolatos, a megfelelőségre és az egyenértékű garanciákat nyújtó termékek behozatalára vonatkozó előírásokat tartalmazza. Tekintettel arra, hogy ez a téma az ökológiai gazdálkodás egy igen speciális területe, s Magyarországon importálással igen kevés gazdaság foglalkozik, e jogszabály részletes ismertetésétől eltekintünk. A vonatkozó rendelkezéseket hazai viszonylatban a 79/2009 (VI. 30.) FVM rendelet tartalmazza. Amennyiben import tevékenységet kíván végezni valaki, a tanúsító szervezetek segítséget nyújtanak az importkérelem elkészítésében. 7.2. Nemzeti szabályozás
A 2009. év a nemzeti szabályozás területén is változásokat hozott. A 140/1999. (IX. 3.) Korm. rendelet, valamint 74/2004. (V. 1.) FVM rendelet hatályát vesztette, helyettük 2009. július 1.-től az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. Törvény és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításának, előállításának, forgalmazásának, jelölésének és ellenőrzésének részletes szabályairól szóló 79/2009 (VI. 30.) FVM rendelet szabályozza hazánkban az ökológiai gazdálkodást és annak ellenőrző és tanúsító rendszerét. A szabályozás ilyen mértékű módosításával végre az ökológiai gazdálkodás is szerves részévé vált az élelmiszerlánc hatósági felügyeletének, biztosítva az ökológiai termékpálya hatósági ellenőrzését, javítva ezzel a termékbiztonságot és a fogyasztók ökológiai termékekbe vetett bizalmát.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
7.2.1. 79/2009 (VI. 30.) FVM rendelet legfontosabb rendelkezései Az új rendelet az alábbi, a 140/1999 (IX. 3.) Korm. rendelettől eltérő rendelkezéseket tartalmazza: - az illetékes hatóság feladatkörét az MgSzH látja el; - ellenőrző szervezet helyett tanúsító szervezetről beszél, melynek oka, hogy az MgSzH területi szerve ellenőrzi az ökológiai jelölés használatának jogszerűségét a gazdasági szereplőnél az előállítás, termelés, feldolgozás és forgalomba hozatal során; - egyértelműen kimondja, hogy a gazdasági szereplő adott tevékenységre, termőterületre, állatállományra vonatkozó ökológiai termelést egyidejűleg csak egy tanúsító szervezet ellenőrzése alatt végezhet, amellyel kapcsolatban a tanúsító szervezet felé történő bejelentkezéskor köteles nyilatkozni; - a nem ökológiai termelési módszerrel előállított vetőmag és vegetatív szaporítóanyag használata kivételével minden kivételes termelési szabályt az MgSzH Központ engedélyez; - a tanúsító szervezetnek az általa tanúsított gazdasági szereplők kockázatelemzés alapján kiválasztott 5%-ánál, de legalább egy gazdasági szereplőnél évente mintavételt kell végezni; - A gazdasági szereplőnek tanúsító szervezet-váltásra – a tanúsító szervezet tanúsítási tevékenysége megszűnésének esetét kivéve – évente egy alkalommal van lehetősége. A gazdasági szereplő a tanúsító szervezet-váltás lehetőségében nem korlátozható; - A gazdasági szereplő számára a korábbi tanúsító szervezet a státuszigazolást a kérelem kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül köteles kiadni, melynek kiállítását kizárólag a tanúsítási szerződésben meghatározott díjak kiegyenlítésének elmaradása esetén tagadhatja meg; - szabályozza az importengedély-kérelem menetét; - az ökológiai jelölés használatának korlátozására, visszavonására, illetve az átállási idő újraindítására, bírság kiszabására az MgSzH jogosult. 7.3. Az ökológiai gazdálkodás ellenőrzési rendszere 7.3.1. Tanúsító szervezetek Magyarországon Magyarországon az Öko EK rendelet által előírt ellenőrzési rendszer keretén belül két tanúsító szervezet ellenőrzése alatt tevékenykedhetnek az ökológiai gazdálkodást folytatni kívánó gazdálkodók. A 79/2009 FVM rendelet alapján az ökológiai termelés, feldolgozás, forgalmazás ellenőrzési és tanúsítási tevékenység végzésére az MgSzH Központ jogosult tanúsító szervezetet elismerni, illetve az elismerést visszavonni, vagy tanúsító-tevékenység végzését meghatározott ideig korlátozni. A két tanúsító szervezet: a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., HU-ÖKO-01 kódszámmal és a Hungária Öko Garancia Kft., HU-ÖKO-02 kódszámmal. A két szervezet működése között az ellenőrzés és tanúsítás szempontjából lényeges különbség nem lehet, hiszen mindkettő ugyanazon törvényi keretek között működik. 2008-ban a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. által ellenőrzött terület 111.800 hektár volt, amelyből 12.649 hektár az átállás alatti, 99.151 hektár pedig már átállt terület. A másik tanúsító szervezet, a Hungária Öko Garancia Kft. 9.428 hektár átállt és 336 hektár átállás
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
alatti területet ellenőrzött. A két szervezet ellenőrzése alatt álló ökoterületek és ökoállatok közötti különbség abból adódik, hogy míg a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. (2007. november 1-ig Biokontroll Hungária Kht.) 1996. óta van jelen az ökogazdákodás rendszerében, a Hungária Öko Garancia Kft. csak 2003-ban szerezte meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium elismerését. A két tanúsító szervezetről elmondható, hogy alapvető céljaik megegyeznek: - Az ökológiai gazdálkodás – közösségi és nemzeti előírásokat figyelembe vevő – feltételeinek megfelelően gazdálkodó szervezetek tevékenységének ellenőrzése és tanúsítása; - A piaci verseny tisztaságának biztosítása; - A termelők és a fogyasztók kölcsönös kapcsolatában a bizalom erősítése. A Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. a következő tevékenységeket ellenőrzi és tanúsítja: - növénytermesztés, - vadon termő növények gyűjtése, - gombatermesztés, - méhészet, - állattartás, ezen belül saját feltételrendszer alapján halastavi haltartás (a 889/2008/EK rendelet akvakultúrára vonatkozó előírásai 2010. július 1–től lesznek hatályosak), vadaskerti vadtartás, nyúltartás, - feldolgozott ökológiai takarmányok előállítása, - kis- és nagykereskedelem, - élelmiszerfeldolgozás, - raktározás, - import, - saját feltételrendszerrel: ökobor, tömegétkeztetés. Fentiektől eltérően a Hungária Öko Garancia Kft. saját feltételrendszerrel nem rendelkezik, így e tevékenységek tanúsítására nincs lehetősége. 7.3.2. A tanúsítás menete Amennyiben egy gazdálkodó ökológiai gazdálkodásra kíván áttérni, első lépésként fel kell keresnie valamely ökológiai tanúsító szervezetet. Mindkét tanúsító szervezet rendelkezik ún. kezdőcsomaggal, mely a Hungária Öko Garancia Kft.-től ingyen juthat hozzá a gazdálkodó, míg a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. esetén fizetni kell érte, ami szerződéskötés esetén az ellenőrzési díjból levonásra kerül. A kezdőcsomag tartalma természetesen a tanúsító szervezettől függ, de általában az alábbi dokumentumokat tartalmazza: - ellenőrzési szerződés két példányban, - érvényes díjszabás, - általános tájékoztató, - a tevékenységi körnek megfelelő tájékoztató, - adatközlő lap és annak mellékletei. Ezek áttanulmányozása után érdemes eldönteni, mely tanúsító szervezet ellenőrzése alatt kíván a gazdálkodó a továbbiakban tevékenykedni. Természetesen esetleges kérdéseikkel a tanúsító szervezeteket vagy weboldalukat is felkereshetik (http://okogarancia.hu/; http://www.biokontroll.hu/cms/).
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
Az ökológiai termelést folytató gazdálkodók ugyanazzal a tevékenységgel, termőterülettel illetve állatállománnyal egyszerre csak egy tanúsító szervezetnél lehetnek nyilvántartásban. A tanúsító szervezetek a beérkezett dokumentumok alapján döntenek a kérelem elfogadásáról. (Kérelmet csak abban az esetben nem fogadhat el a tanúsító szervezet, ha a megnevezett tevékenység nem tartozik a fenti rendeletek, vagy az egyéb nemzeti és privát feltételrendszerek hatálya alá, ha a bejelenteni kívánt tevékenység, termőterület illetve állatállomány más ökológiai gazdálkodást ellenőrző szervezet nyilvántartásában is szerepel, vagy ha a kérelmet küldő cég jogerősen kizárásra került az ellenőrzési rendszerből.) Az átállás az Öko EK rendelet szerint az aláírt szerződés és a kitöltött adatközlő lap beérkezésével veszi kezdetét. Ez azt jelenti, hogy a szerződés aláírásától kezdődően a gazdálkodóknak a rájuk vonatkozó szabályokat be kell tartani. A 79/2009. FVM rendelet 15. §-a értelmében a tanúsító szervezeteknek évente legalább egyszer minden gazdálkodónál teljes körű ellenőrzést kell tartani. Ennek időpontja általában előzetes egyeztetés alapján történik meg, és az ellenőrzés előtt egy tájékoztató levelet is küldenek, mely segíti az ellenőrzésre történő felkészülést. Az ellenőrzések ütemezése általában a termékek betakarításának (begyűjtésének, előállításának) időpontjához igazodik. A helyszíni ellenőrzés során készült jegyzőkönyv és annak mellékletei alapján készül el a tanúsítási döntés (jóváhagyja, vagy módosítja az ellenőr által javasolt intézkedéseket), és a termékek státuszának megállapítása. A tanúsítási döntés tartalmazza a tapasztalt eltéréseket és szabálytalanságokat, a kiszabott intézkedéseket és azok határidejét. A tanúsítás folytonossága érdekében az előírt javító intézkedéseket és hiánypótlásokat a megadott határidőig meg kell tenni. A szabályoknak való megfelelés esetén állítja ki a tanúsító szervezet a tanúsítványt (Minősítő Tanúsítvány), amely tartalmazza a tanúsított termékek esetében használható jelölést (pl. ökológiai, átállási, konvencionális). A tanúsítvány a gazdaság/vállalkozás ellenőrzött tevékenységét minősíti, és a vonatkozó rendeleteknek való megfelelést igazolja. E dokumentum eredeti példányát mindenképpen őrizzék meg a gazdálkodók, másolatát pedig bocsássák vevőik rendelkezésére. Egy gazdaság/vállalkozás csak azokat a termékeket jogosult az ökológiai eredetre utaló jelöléssel ellátni és forgalmazni, amelyek szerepelnek az ellenőrző szervezet által a számára kiállított érvényes tanúsítványon, azaz amelyeket a vonatkozó jogszabályok szerint és egy elismert tanúsító szervezet ellenőrzése mellett állítottak elő, dolgoztak fel, importáltak vagy forgalmaztak. Évente egy alkalommal az év során bármikor van lehetősége a gazdálkodónak tanúsító szervezetet váltani. A tanúsító szervezet nem korlátozhatja a gazdálkodót e jogában, a tanúsító szervezet a státuszigazolás kiállítását kizárólag a tanúsítási szerződésben meghatározott díjak kiegyenlítésének elmaradása esetén tagadhatja meg. Tanúsító szervezet váltás esetén a kérelmet az újonnan választott tanúsító szervezethez kell benyújtania a korábbi tanúsító szervezet által kiállított státuszigazolással együtt. A kérelemben meg kell jelölni azt a tanúsító szervezetet, melynek a gazdálkodó a tanúsítása alatt áll.
Amennyiben a gazdálkodó esetleg fel kíván hagyni az ökológiai gazdálkodással, akkor az erre irányuló szándékát a tevékenység várható befejezése előtt legalább 30 munkanappal előre írásban jeleznie kell a tanúsító szervezet felé.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
VIII. A biotermékek értékesítési lehetőségei Az ökológiai termékek kezdenek közismert árucikké válni és a konvencionális termékekhez viszonyítottan már esetenként nem is olyan nagy felárral kerülnek a piacra, mint korábban. Hazánkban ugyanakkor még általában aránytalanul magasak az árak – a jövedelmekhez való viszonyítást tekintetében – valamint közfogyasztási cikknek még nem nevezhetőek a biotermékek. Az egymással területileg és szervezetileg laza kapcsolatban levő ökogazdaságok jelenleg hátrányban vannak a jól működő értékesítési szervezetekkel szemben, mivel az "elszigetelt" termelési pontok nem képesek megfelelő mennyiségű és azonos minőségű áruval megjelenni a kereskedelmi piacokon. Elsősorban a nagyobb városok ún. biopiacain, bioboltjaiban, illetve egyes üzletláncok polcain találkozhatunk ellenőrzött ökotermékekkel. A fogyasztók megítélésében még mindig gyakori a zavar, különösen a kisebb bioboltok értelmezésében („vegyszermentes”, „reform” stb.), így fontos az ökológiai gazdálkodás jogszabályi előírásai alapján előállított, ellenőrzött és tanúsított termékek egyértelmű elkülönítése az egyéb élelmiszerektől. Az egyértelmű felismerhetőséget szolgálja az EU ökologó, mely tekintetében 2010. július 1-től az új ökologót kell feltüntetni a termékeken. A fogyasztók az átmeneti időszakban, egészen 2012. július 1-ig két EU ökologóval találkozhatnak az ökológiai módszerrel előállított termékeken. Régi EU ökologó
Új EU ökologó
Az EU ökologón túl, hazai viszonylatban az alábbi logókkal találkozhatunk a biotermékeken: A két tanúsító szervezet logója:
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
A Magyar Biokultúra Egyesület logója:
A Magyar Biokultúra Egyesület és a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. logói a Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegyek is egyben. Fenti logókon kívül egyéb jelölések (pl. az ökogazdaság saját logója) is feltüntethető a termékek címkéjén, azonban itt is érvényes a kevesebb több elv. Nem célszerű, hogy a fogyasztó a sok jelölés között éppen a leglényegesebb, a termékre vonatkozó információkat ne találja meg. A jövő dilemmája, hogy az élelmiszerárak emelkedésével az olcsóbb tömegtermékeket fogják inkább választani a fogyasztók, vagy inkább fokozódik az igény a biztonságos élelmiszerek iránt. A jó minőségű, jól eladható, un. „piacos” termékek jellemzője hogy hamisításra ösztönzi a nagy és jogosulatlan haszonra vágyókat. A márkatermékekhez hasonlóan világszerte hamisítják a biotermékeket is, gyakorta történnek kisebb-nagyobb visszaélések. A feldolgozási kapacitás, illetve a feldolgozottság mértéke a támogatások hiánya ellenére is nőtt az EU csatlakozás óta, azonban a termesztés területi vonatkozásban csökkenő tendenciát mutat. A biotermékek a viszonylag szűk keresztmetszet ellenére is exportképesek. A kis volumen, valamint a termesztés fajlagosan magasabb költségeiből fakadó – a konvencionális termékekhez képest – magas árak miatt a prémium minőség ellenére sem válhatnak belföldi piacon közismertté (ha nem is tömegtermékké). A termelést segítő támogatással a terület növekedése akár meg is duplázható, mely már a belföldi piacok bővülését, és az árak mérséklődését is eredményezni fogja. Az EU csatlakozással a legjelentősebb ellenőrző szervezet megszüntette az „előzetesen vizsgált készleten alapuló” – úgynevezett „készletalapú” – terméktanúsítást, ezért mára csak kevés adat áll rendelkezésre az árualapokról és a piac alakulásáról. A „készletalapú” tanúsítás több munkával, de nagyobb megfeleltetési háttérrel, fokozott biztonsággal engedte tovább a termékeket, így még a piacra kerülés előtt ki lehetett szűrni a szabálytalanságokat. Ez az akkori EU alap-elvárásoknál nagyobb, önkéntesen vállalt többletfeladatnak számított, egy olyan nemzeti sajátság volt, mely példaértékű volt világszerte. Előremutató változás, hogy a készletalapú tanúsításhoz hasonlóan a készletmozgások pontosabb nyilvántartását írja elő az Öko EK rendelet. Az Öko EK rendeletben lévő változások – az EU-STAT által kezdeményezett jelentési kötelezettségek – az árúk nyomonkövethetőségét erősítik és több adat lesz elérhető a piac alakulásáról. A piacról az érintettek tapasztalatai, becslései alapján alkothatnánk ítéletet, ami nyilvánvalóan szubjektív, azonban bizonyos, hogy a belföldi piac nem esett vissza. Ma már több biopiac működik Budapesten és a nagyobb városokban, a bioterméket árusító üzletek száma is gyarapodott, viszont ezek forgalmáról – a kivitelhez hasonlóan – jelenleg nem áll
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
rendelkezésre pontos adat. Biopiacok Budapesten: - MOM Ökopiac (MOM Művelődési Ház udvara; Budapest, XII. ker. Csörsz u. 18.) - A Művelődési Ház felújítása miatt az ökopiac elköltözött, 2009. december 5-től a piac új helyszíne a Jagelló úti Kongresszusi Központ (1124 Budapest, Jagelló út 1-3.) előtti parkoló. - Biovár ökopiac (Budapest, XI. ker. Fehérvári u. 213.) - Újpesti Biopiac és Biobolt (Zöldsziget Ökopiac és Biobolt; Budapest, IV. Baross u. 105-107.) - Klebelsberg Kuno Kulturális, Művészeti és Művelődési Központ udvara (Budapest, II. ker. Templom u. 2-10.) Biopiacok vidéken: - Belvárosi Biovásár - Miskolc (Tudomány és Gazdaság Háza, Miskolc, Görgey Artúr u. 5.) - Bioudvar – Debrecen (Debrecen, Kandia u. 14.) - Esztergomi ökopiac - Petőfi Művelődési Ház – Győr - Kecskeméti ökopiac (Piaccsarnok, Izsáki út) - Kiskunfélegyházi ökopiac (Kiskunfélegyháza, Béke tér) - Nyíregyháza – Búza téri piac - Siófoki Bioudvar (8601 Siófok, Széchenyi u 6/a.) - Szegedi ökopiac (Mars téri piac) - Tokod-Altárói ökopiac (Tokod-Altáró, Béke tér 1.) A biopiacokról átfogóan a http://www.biopiac.net elektronikus oldalon lehet olvasni, valamint az ellenőrző szervezetek is segítségükre vannak a terményeiket értékesíteni kívánó gazdálkodóknak. A biotermékek feldolgozottsági foka is sokat fejlődött; ezt jól mutatják a fogyasztói-termelői közönség népszerűségét élvező biotermék bemutatók, „versenyek” (pl. Bionap, Vital World, Szent György napi kihajtás). Az élelmiszeripari- és életmód-kiállításokon divattá vált a „bio” és egyre több termék látható az üzletekben. Az ellenőrző szervezetek nyilvántartása szerint is nőtt a feldolgozóüzemek száma, mely a fenti érvelést támasztja alá. Ma már gyakori, hogy a gazdálkodók – elsősorban a nagyobb területtel, tőkeerővel rendelkezők – saját termékeiket igyekeznek feldolgozni és értékesíteni (tejtermék, olaj, malomipari termékek, pékáru, stb.). Néhány nagyvárosunkban a közvetlen értékesítés feltétlen említést érdemel, például szolgálva a további kezdeményezéseknek. Újszerű, de az informatika világában annál gyorsabban elterjedő lehetőség az ökológiai gazdálkodók számára az on-line értékesítés, a „futárszolgálatok” által történő házhozszállítás lehetősége is. Az ökotermék bizalmi áru. Fontos, hogy az ökotermékért felárat is fizetni hajlandó fogyasztó az elvárásának megfelelő minőségű áruhoz jusson.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
IX. Az ökológiai gazdálkodás ökonómiája Az ökológiai termékek előállítása a fenntartható gazdálkodáson keresztüli talaj- és környezetvédelmen, a haszonállatok állatjólétre (animal welfare) irányuló faj- illetve fajtaspecifikus tartásán, valamint egészséges, magasabb beltartalmú élelmiszerek előállításán túl fontos lehetőség a gazdaságok jövedelmezőségének és ezen keresztül hosszú távú fennmaradásának biztosítására. Az ökológiai gazdálkodást folytatók extrajövedelme abból keletkezik, hogy a fogyasztók a konvencionális termékekhez képest magasabb árat hajlandóak fizetni, melyet biofelárnak neveznek. A biofelárat befolyásoló tényezők az alábbiak: hazai vagy külföldi piac, keresleti-kínálati viszonyok, átállt vagy átállási termék. Nyilvánvaló, hogy a külföldi piacon a termékek jelenleg még biztosabban és nagyobb felárral adhatóak el, de az ökológiai gazdálkodást folytatóknak elsődleges célként a hazai piacon történő árusítást kellene kitűzni. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de a becslések alapján a hazai ökotermékek 80% exportra kerül. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy az exportált alapanyag késztermékként a hazai boltok polcain visszakerül, illetve visszakerülhet a fogyasztókhoz. A kereskedelem ellenőrzésével és tanúsításával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy azon gazdasági szereplők (kis- és nagykereskedők), akik közvetlenül a végső fogyasztó vagy végfelhasználó részére értékesítik a termékeket, feltéve, hogy ezeket a termékeket - nem maguk állítják elő, - nem dolgozzák fel, - nem tárolják az értékesítés helyével nem összefüggő helyen, - vagy ezeket a termékeket nem harmadik országból hozzák be, vagy e tevékenységeket nem adták ki harmadik félnek alvállalkozásba, a 79/2009 FMV rendelet 5. § (5) bekezdése alapján mentesülnek az ökológiai gazdálkodás ellenőrző rendszerébe történő bejelentkezés alól. Természetesen, amennyiben az MgSzH ellenőrzése során az ökológiai gazdálkodásra vonatkozóan szabálytalanságot állapít meg, a gazdasági szereplőt bírságban részesítheti. A 889/2008/EK rendelet alapján elismert országok listáján nem szereplő harmadik országokból származó ökológiai termékek forgalmazására (import) irányuló engedélyezési eljárást az MgSzH Központ folytatja le. Az eljárás megindításához a kérelem eredeti példányát írásban kell benyújtani, s a kérelemhez a következő mellékleteket kell csatolni: - az importőr érvényes öko minősítő tanúsítványa, - az exportőr érvényes öko minősítő tanúsítványa, - az importálandó termék termelőjének érvényes öko minősítő tanúsítványa, - az importálandó termék feldolgozójának érvényes öko minősítő tanúsítványa, - az exportőrt, a termelőt és a feldolgozót tanúsító szervezet elismerésére irányuló igazolás, - az exportőr, a termelő és a feldolgozó utolsó ellenőrzéséről készült jegyzőkönyvek hiteles másolatai, - szükség esetén az importálandó termék termelési helyére vonatkozó dokumentumok hiteles másolatai, - az importőr nyilatkozata, hogy az importálandó terméket továbbértékesíteni, vagy feldolgozni kívánja, - valamint - amennyiben feldolgozni kívánja - a szállítmányt a Tanács a Közösségi
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
-
Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete szerint felfüggesztő eljárás formájában vámraktározásra vagy aktív feldolgozásra jelölték-e ki, az Öko EK rendelettel való egyenértékűség igazolása a termékre vonatkozó kötelező előírásokban és az ellenőrzési rendszerben.
A környezetvédelmen túl nem lehet megfeledkezni a gazdasági oldalról sem, az ökológiai gazdálkodásnak az ökonómiai és az ökológiai szempontokat is fegyelembe kell venni. Az ökonómiai szempontok fő jellemzője: az inputok és outputok olyan arányban álljanak egymással, hogy azok egy önműködő rendszert tudjanak megvalósítani és fenntartani; a rendszer beavatkozás nélkül működjön. Fontos a természeti erőforrások védelme, melyekről számos nemzetközi egyezmény rendelkezik. Az ökológiai gazdálkodás a természeti erőforrások használatával, a természetes környezet megóvásával a fenntartható termelés legígéretesebb formája.
10. téma: Az agrárszakigazgatás rendszere (szerző: Dr. Mikó Zoltán) 1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége Napjainkban a mezőgazdaság jelentőségét alapvetően három tényező határozza meg: • forrása az élelmiszerellátásnak és a könnyűiparnak • természetes életközege a vidéki, elsősorban a falun élő népességnek, vagyis a lakosság többségének • meghatározó szerepet tölt be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A magyar agrárgazdaság a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik. Magyarország jelentős természeti kincse a mezőgazdasági termelésnek, különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai történelmileg stabil agrárkultúrát alapoztak meg. Figyelemmel az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára is a mezőgazdaság multifunkcionális jellege a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy a • a gazdasági • a szociális, és • a természeti, valamint környezetvédelmi szempontok együttesen jelentkeznek a mezőgazdaságban, valamint az arra vonatkozó szabályozásokban. Hazánk 2004. május 1-vel tagja lett az Európai Uniónak, így a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált. A hazai gazdaságok számára is elérhetővé vált, hogy igénybe vegyék az EU agrár, illetve vidékfejlesztési támogatásait. A KAP reform 2007-2013as időszakra érvényes változása a közvetlen támogatások termeléstől elválasztását tűzte ki céljául, míg az agrár vidékfejlesztésen belül mind a versenyképességnek, mind pedig a tudatos környezetgazdálkodásnak egyre bővülő szerepet szán. E politika pénzügyi alapjait az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az ezt kiegészítő nemzeti források biztosítják. Ezen új támogatási rendszer működtetése sajátos intézményi és eljárási szabályok megalkotását tette szükségessé
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája 2.1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Az EU Közös Agrárpolitikája jelentősen átrendezte a minisztériumi munkát, melynek legfőbb területei az alábbiak: ) stratégiaalkotás (közösségi támogatási tervek, programok elkészítése) a) jogalkotás b) költségvetési tervezés c) egyedi hatósági ügyek intézése d) a Közös Agrárpolitika kialakításának végrehajtását szolgáló nemzeti intézményrendszer működtetése e) humánerőforrás-politika, f) irányítás és g) ellenőrzés. A közösségi támogatási tervek, programok közül ki kell emelni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között kidolgozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). Az EU ezeket a programokat 2007-ig a Strukturális Alapokból támogatta. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform részeként fogadta el az Európai Unió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (UMVP), amelynek finanszírozását egy, az EU költségvetésében önálló pénzalapként megjelenő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. 2.2. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Az MgSzH-t elnök vezeti. Az MgSzH feladatát Központja és a területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A területi szervek önálló hatáskörrel rendelkeznek. A területi szervek megyei szinten szerveződnek. Az MgSzH Központja az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a nevében megjelölt közigazgatási területre (megye) terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. Amennyiben a Központ jár el első fokon, döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH-t a Kormány rendeletben az alábbi hatósági feladatok ellátására jelölte ki: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) állategészségügyi hatóság, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság, h) takarmányozási hatóság,
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
i) borászati hatóság, j) növényvédelmi szerv, k) mezőgazdasági igazgatási szerv l) élelmiszer-biztonsági szerv, m) zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szervként. Speciális hatósági jogosítványokkal rendelkezik: a) a hatósági állatorvos, a hatósági főállatorvos mint állat-egészségügyi hatóság b) a növényvédelmi felügyelő mint növényvédelmi, illetve élelmiszer ellenőrző hatóság, c) a takarmányfelügyelő mint takarmányozási hatóság, valamint d) a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőr mint élelmiszerellenőrző hatóság. A növények, növényi termékek határforgalmának növényvédelmi ellenőrzését az MgSzH területi szerveinek növény-egészségügyi határkirendeltségei látják el. E rendelkezés az egységes európai piac működését is biztosító Schengeni Egyezmény életbe lépését követően az Európai Unió külső határainak növény-egészségügyi ellenőrzésére, biztosítására terjed ki. Az agrárigazgatáshoz évek óta szorosan kapcsolódik a falugazdász-hálózat, amely szintén az MGSZH keretein belül működik. A visszaélések elkerülése végett a kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszíni ellenőrzési feladatok ellátására csak az MGSZH területi szervének alkalmazásában álló olyan köztisztviselő jogosult, aki rendelkezik a kormányrendeletben meghatározottak szerint kiállított igazolvánnyal. 2.3. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal. Az MVH önállóan gazdálkodó, előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv . Az MVH feladatát a központi szerve, igazgatóságai, valamint területi szervei útján látja el, amelyek külön-külön önálló jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A központi szerv és az igazgatóságok illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Az MVH-n belül az alábbi igazgatóságok működnek: ) Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Tevékenységek Igazgatósága a) Közvetlen Támogatások Igazgatósága b) Intervenciós Intézkedések Igazgatósága c) Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatósága d) Pénzügyi Igazgatóság e) Területi Igazgatóság. Az egyes támogatásokkal igénybevételével kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat az igazgatóságok látják el, míg a határozatok ellen benyújtott fellebbezést az MVH központi szerve bírálja el. Az MVH területi szervei megyei szinten kerültek kialakításra. Az MVH EU támogatások kifizetési feladatait csak abban az esetben láthatja el, ha megfelelő eljárás után akkreditálták. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Illetékes Hatóságként felelős az MVH-nak a közösségi vívmányoknak megfelelő akkreditációjáért. E feladatkörben a miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint – jogosult az akkreditáció megadására, illetve szükség esetén megvonására. Az MVH, mint akkreditált kifizető ügynökség ellátja az Európai Mezőgazdasági
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
Garancia Alapból (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatások lebonyolításával összefüggő, valamint az EU által notifikált egyes nemzeti támogatásokkal – ide értve a kárenyhítési támogatásokat is – összefüggő feladatok. Az EU által megkövetelt Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer (IIER) működtetése szintén az MVH feladatkörébe tartozik, ezen belül az MVH működteti különösen ) a külön jogszabályban meghatározott gazda- és ügyfélregisztert, a) a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a terület alapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 2.4. A földhivatalok A földügyi szakigazgatás jelenlegi szervezetrendszere az egységes ingatlannyilvántartás bevezetésével alakult ki. 1972-ben, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakulásával a bíróságok által vezetett telekkönyv feladataival együtt beolvadt a földhivatalok szervezetébe. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az ingatlanügyi szakigazgatási tevékenység kiterjed a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlannyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátására, mely a földhivatal hatáskörébe tartozik. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (megyei földhivatal) és a körzetekben ( körzeti földhivatal). Az ingatlanügyi szakigazgatási feladatokat mint ingatlanügyi hatóság - ha jogszabály kivételt nem tesz a) első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek földhivatala), b) másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi földhivatal) látja el. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A megyei földhivatal feladatkörén belül a szakmailag összefüggő feladatokat osztályok látják el. A megyei földhivatal szervezeti felépítését, működési rendjét az egyes osztályok részletes feladatait a megyei földhivatal Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza. 3. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje A legszűkebb értelemben az agrárium körébe csak a mezőgazdasági termeléssel (növénytermesztés, állattenyésztés) kapcsolatos területek tartoznak. Az EU közös agrárpolitikája viszont nem csak ezen kérdésekre koncentrál, hiszen pl. az állat-, illetve növényegészségügy területén kimutatható a kapcsolat az élelmiszerszabályozással is, de 2007-től kezdődően az agrár-vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika önálló pillérévé vált. A földhasználattal kapcsolatos kérdések nem választhatók el pl. az erdőgazdálkodástól, a környezetgazdálkodástól, valamint az agrár-vidékfejlesztéstől. Ezen struktúrák esetében pedig szintén 2009-től kezdődően az egyes támogatások igénybevétele esetén szakmai feltétel az un. kölcsönös megfeleltetés (cross compilance), amely bizonyos agrár környezetvédelmi és állatjóléti rendelkezések mezőgazdasági üzemi szintű betartását teszi szükségessé, melynek ellenőrzése az egyes agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó hatóságok feladata. Az agrárszakigazgatás sajátos területe az EU piaci rendtartásainak működtetése, a támogatási rendszer működtetése.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
Az agrár és vidékfejlesztési igazgatás egyik legfontosabb feladata a közösségi illetve nemzeti forrásokból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő, nemzeti hatáskörbe tartozó végrehajtási feladatok ellátása. Az EU csatlakozást követően a közös agrárpolitika részeként mind a támogatási rendszerre, mind pedig az agrártermékek piacszabályozására olyan, az EU által alkotott jogszabályok léptek hatályba, amelyeket közvetlenül is alkalmazni kell Magyarországon. Ennyiben a csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési szabályozás egy jelentős területén a nemzeti szabályozási szuverenitás megszűnik, illetve jelentősen korlátozódik, a szabályozás pedig elsősorban a jogharmonizációra, valamint a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP) nemzeti végrehajtását biztosító, az EU által is akkreditált intézményrendszer kialakítására, működtetésére fog összpontosulni.
Az EU csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési jogalkotás jelentős átalakuláson ment keresztül. Az EU kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben megszűnt a nemzeti jogalkotási hatáskör, és a tagállamoknak csak az EU intézményrendszerén keresztül van módjuk a jogalkotási folyamat befolyásolására. A nemzeti szabályozás e kérdések tekintetében legfeljebb a végrehajtással kapcsolatos intézkedések meghozatalára korlátozódik. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű jogszabálya mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, valamint az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről rendelkező 2008. októberében elfogadott törvény. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei közül megkülönböztetünk: a) irányítási feladatokat, illetve b) végrehajtási feladatokat ellátó szerveket. Az illetékes hatóság a 885/2006/EK bizottsági rendelet alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. A miniszteri szintű hatóság kijelölése tagállami kötelezettség. A miniszter illetékes hatósági jogkörének gyakorlása során többek között felelős a kifizető ügynökség akkreditációjáért. Az illetékes hatóság fontos feladata, hogy a kifizető ügynökségnél az akkreditációs feltételek teljesítését folyamatosan ellenőrizze. Az irányító hatóság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. Az irányító hatóság felelős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program hatékony végrehajtásáért, valamint eredményes és szabályszerű irányításáért. Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a kifizető ügynökségként eljáró MVH a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet is bevonhat. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform értelmében legkésőbb 2009-től az egyes agrár, valamint vidékfejlesztési támogatások esetében alkalmazni kell a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó közösségi előírásokat. A kölcsönös megfeleltetés lényege az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 2. tengelyéből nyújtott egyes
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
(döntően környezetvédelemhez kapcsolódó) támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek – e támogatások teljes összegű kifizetésének feltételeként – be kell tartaniuk 19 kiemelt szakmai (környezetvédelmi, köz-, növény-, és állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági, illetve állatjóléti) követelményt. A rendszer olyan minőségi, szakmai előírásokat tartalmaz, amelyek az európai kultúrához tartozó élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság, valamint a környezettudatos gazdálkodás szavatolásának alapfeltételei. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az MVH az ellenőrzések végrehajtásába bevonja azokat a hatóságokat, (MGSZH amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó előírások hatósági ellenőrzése. A 1698/2005/EK rendelet 68. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy olyan nemzeti vidéki hálózatot, amely helyi szinten összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szerveket, illetve szervezeteket. A nemzeti vidéki hálózat alapelemei a helyi akciócsoportok. A nemzeti vidéki hálózat felállításával, valamint irányításával kapcsolatos feladatok ellátásában az Irányító Hatóságot FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete segíti. Az EU szigorú követelményeket támaszt a közösségi forrásokból folyósított támogatások kifizetésével összefüggő feladatok ellátására alkalmasnak minősíthető rendszerrel szemben. Ezeket az elvárásokat az ún. akkreditációs kritériumok határozzák meg. Ezen kívül szintén előírás, hogy a közvetlen támogatások kifizetéséhez, ezen támogatások elbírálásakor, ellenőrzésekor kötelező az ún. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) keretében való végrehajtás. A rendszernek a következő főbb alapadatnyilvántartásokra kell épülnie: •
számítógépes adatbázis
•
mezőgazdasági parcella-azonosítási rendszer,
•
támogatási jogosultságok azonosítására, és nyilvántartására szolgáló rendszer
•
állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere,
•
támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőket nyilvántartó rendszer,
•
integrált ellenőrzési rendszer.
A tagállam az integrált rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmek teljes körén adminisztratív ellenőrzést hajt végre. A közvetlen kifizetések adminisztratív ellenőrzése során a különböző adatbázisok összevetésével ellenőrizni kell a termelő által benyújtott támogatási kérelemben szereplő adatok helyességét. A teljes körű adminisztratív ellenőrzés mellett kerül sor az un. „fizikai ellenőrzések” végrehajtására, amelyeket a kifizető ügynökség (vagy az általa megbízott hatóság) a gazdák egy – mintavétellel kijelölt – szűkebb körére vonatkozóan végez el. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a termelő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a támogatási feltételeket. A támogatás igénybevétele szempontjából ezen objektív okokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok fennállását megfelelő módon igazolják. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak okozati összefüggésben kell lennie azzal
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
a körülménnyel amelyre hivatkozva az esetleges mulasztást igazolni kívánják. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elháríthatatlan külső okként (vis maiorként) ismer el olyan különleges körülményt, cselekményt vagy eseményt, amely előre nem látható, és amelynek következményeit az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása esetén sem, vagy csak aránytalan áldozat árán lehetett volna elhárítani. Ilyen körülmények elsősorban a következők lehetnek: a) az ügyfél halála; b) az ügyfél hosszú távú munkaképtelensége; c) a mezőgazdasági üzem jelentős részének vagy a mezőgazdasági üzemhez tartozó földterület kisajátítása, vagy jogszabály alapján történő átminősítése, amennyiben ez a kötelezettségvállalás, illetve a kérelem benyújtása időpontjában nem volt előrelátható; d) a mezőgazdasági üzem földterületét, vagy az erdősített területet sújtó természeti csapás, illetve szélsőséges időjárási körülmény (földrengés, árvíz, szélvihar, aszály, belvíz, tűzeset, jégkár, fagykár stb.); e) a mezőgazdasági üzem részét képező, állattartást, illetve egyéb mezőgazdasági tevékenységet szolgáló építmények elháríthatatlan külső ok következtében történő megsemmisülése; f) az ügyfél állatállományának egy részét vagy teljes egészét sújtó járványos, fertőző megbetegedés; g) az ügyfél gondossága ellenére az állatállománya egészének vagy egy részének elhullása vagy kényszervágása; h) zárlati, vagy a Magyar Köztársaság területén még nem honos károsító, illetve károkozó ellen hozott hatósági intézkedés. A fenti eseteket csak akkor lehet elfogadni, ha azokat az ügyfél vagy annak örököse hatósági igazolással vagy más hitelt érdemlő módon tudja bizonyítani. Ilyen igazolás kiállítása kérhető többek között a káresemény bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSzH). Az EU Közös Agrárpolitikájának egyik sarkalatos eleme, hogy a termékpálya rendtartásokra vonatkozó szabályozási, és alapvető döntési feladatokat a Tanács, illetve a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A nemzeti részvétel alapvetően a döntés előkészítési folyamatban való részvételre, illetve bizonyos technikai végrehajtásra ( kvóta nyilvántartás, intervenciós felvásárlás, adatszolgáltatás). Erre figyelemmel az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét a csatlakozást követően jelentősen át kellett alakítani annak érdekében, hogy az feleljen meg az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények. Az EU agrárgazdasági struktúrájának az alapját a családi gazdaságok alkotják. Az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében államilag elismert termelői szervezetek alakíthatóak. Ezek két formája ismert: ) a termelői csoport, és a) a termelői, értékesítő szervezet. A 2007. évi XVII. törvény az agrár, illetve vidékfejlesztési támogatások esetén – függetlenül attól, hogy azokat milyen arányban finanszírozza az EU illetve a nemzeti költségvetés – kétféle eljárási rendet különböztet meg: a) a kérelemre indult eljárások illetve b) a pályázat alapján indult eljárások.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
A két eljárás között számos lényegi különbség van: A kérelemre induló eljárásokat jogszabályban hirdetik meg , míg a pályázatra induló eljárásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, úgyis, mint irányító hatóság által kiadott pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre induló eljárások esetén a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit a 2007. évi XVII. törvényben írt eltérésekkel alkalmazzák, míg a pályázati eljárások részletes szabályait miniszteri rendelet, illetve a pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre indult eljárásokban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) határozatot hoz, esetenként hatósági szerződést köt, míg a pályázati eljárások során a jogosulttal támogatási szerződést kötnek. A kérelemre indult eljárások esetén az az ügyfél, aki a döntéssel nem ért egyet, azt megfellebbezheti, és végső soron jogszabálysértés esetén a bírói jogorvoslat is biztosított. A pályázati eljárások esetén mivel nincs határozat, ezért a közigazgatási jogorvoslatra nincs mód, legfeljebb kifogással élhetnek a döntés ellen, illetve súlyosabb eljárási szabálysértés esetén a döntés bíróság előtt is megtámadható. Törvény közérdekből nyilvános támogatási adatnak minősíti támogatásban részesülő ügyfél: a) nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét , b) regisztrációs számát, c) a támogatás jogcímét, valamint d) a támogatás jogerősen megállapított összegét. Az előzőekben feltüntetett adatoknak az MVH honlapján történő kötelező közzététele független attól, hogy a támogatást kérelem, vagy pályázat alapján nyújtották. A 2007. évi XVII. törvény a közösségi jogszabályokkal összhangban a támogatási feltételek nem teljesítésének, vagy jogosulatlan igénybevétele esetére az alábbi sajátos jogkövetkezmények alkalmazását biztosítja: a) a támogatás visszafizetése b) késedelmi pótlék kiszabása c) mulasztási bírság kiszabása d) egyes támogatások igénybevételéből való kizárás e) kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti külön rendelkezések. A nagy számban benyújtásra kerülő támogatási kérelmek feldolgozása megköveteli az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő alkalmazását. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelmeket kötelező elektronikus úton benyújtani. A vidékfejlesztési politika célja, a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), Nemzeti Fejlesztési Terv (NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák. Ezen folyamatban lévő támogatásokat 2007-től kezdve fokozatosan felváltotta az Új Magyarország Vidékfejlesztési program (ÚMVP). Az ÚMVP keretében igénybe vehető támogatások szabályozási struktúrája az alábbi:
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
)
horizontális szabályozás: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendeletben a) vertikális szabályozás: az egyes intézkedésekre vonatkozóan önálló FVM rendeletben a támogatás igénybe vételével kapcsolatos sajátos szabályok A horizontális szabályok sajátossága, hogy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – valamennyi intézkedés esetén együtt kell alkalmazni a vertikális szabályokkal. A horizontális szabályok megkülönböztetik támogatási kérelmet, illetve a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelem elbírálása az igénybevétellel kapcsolatos általános jogosultsági feltételek, míg a kifizetési kérelem elbírálása – több éves programok esetében – a kifizetéshez szükséges időszaki feltételek teljesítését jelentik. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelem egyben kifizetési kérelemnek is minősül. Nem nyújtható támogatás azon ügyfelek részére, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek.
A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik.
A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki.
A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*: …… témá(k)hoz ………………………(név); szakirányú felsőfokú végzettsége: ………………… stb. …… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb.
A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -
a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….
*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.