A BIRTOK FOGALMA ÉS JELENTŐSÉGE
A birtok A birtok a magánjog egyik legnehezebben meghatározható, rejtélyes fogalma, amelynek filózofiai dimenziói is vannak. A birtok fogalmának meghatározása és a birtoklási helyzetek leírása a jogirodalom legrégebb óta vitatott problémái közé tartozik. A birtok fogalmának és jogi jelentőségének szabályozása a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv 1900-as tervezetét követő kodifikációs kísérletekben a Ptk-ig jelentős változásokon ment át, amelynek egyik fő jellemzője a szabályozás egyszerűsődése, a birtok és bírlalat, a közvetett és közvetlen birtok, illetőleg a fő- és albirtok közötti különbségtételnek a norma szintjén való megszűnése, a birtok fogalmának rugalmas kezelése és a birtok védelmi szerepének előtérbe kerülése. A birtokot a Ptk. És a jelenlegi dologi jogi felfogás elsősorban tényleges állapotként határozza meg, amelynek jellemző, de nem feltétlen vonása a birtokos helyzetének harmadik személyek által való felismerhetősége. Ezt a tényleges dolog feletti uralmi helyzetet részesíti a polgári jogi szabályozás védelmében. A birtok nem pusztán tényleges állapot, hanem alanyi jog, amelynek alapján a birtokos mint jogosult uralmat gyakorolhat, továbbá az birtokolhat, aki jogképességgel rendelkezik. Birtokos természetes és jogi személy is lehet, és birtokosnak minősülhet cselekvőképtelen személy is. A birtoklási „képesség” az általános polgári jog jogképességgel azonos. A cselekvőképtelen személyek nem tudják a birtokvédelemből származó jogok gyakorlásához szükséges cselekményeket véghezvinni, nevükben – mint ahogy a jogi személy birtokos nevében is – törvényes képviselőjük jár el. A Ptk. a birtokos fogalmát nem határozza meg. Birtokosnak a törvényi szabályozás azt tekinti, aki a dolog birtokát megszerzi, a birtok megszerzőjének pedig azt kell tekinteni, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon hatalmába kerül. Birtokosnak kell továbbá tekinteni azt is, akitől a dolog időlegesen más személy hatalmába került, valamint azt, akinek a földjén használati jog áll fenn. A birtoklás (possessio) és a bírlalat (detentio) közötti különbség jogállását is tisztázni kell. A birtokos és a bírlaló közötti külöbségtétel relatív: csak egymással szembeni jogvédelmük körében kap szerepet. Birtokosnak tekintjük azt, akinek a birtoklásra jogcíme van, míg bírlalónak azt, aki a birtokostól a dolgot úgy kapja meg, hogy tőle azt a birtokos visszakövetelheti. A bírlaló csak segédkezik a birtokos birtoklásában, a birtokossal szemben nem rendelkezik birtoklásra jogcímmel. Az, hogy valaki milyen jogviszony alapján birtokos kifelé irreleváns, a birtoklási jogosultságokat mindig abban a viszonyrendszerben kell vizsgálni, amelyben a külvilág felé egyébként egyaránt birtokosként mutatkozó személyek egymással szembeni birtoklási jogosultságát kell elbírálni. A birtokosi és a bírlalói minőség elhatárolásában tehát a birtoklás jogcíme (causája) a döntő. A Ptk. abból indul ki, hogy a birtok és bírlalat közötti különbségtételnek elsősorban nem a külső jogviszonyok, hanem a birtokos és a bírlaló egymással szembeni birtokjogi helyzetének megítélése szempontjából van jelentősége. A birtokvédelem körében ezt a posszesszórius és a petitórius birtokvédelem kettős rendszere biztosítja. A birtokos helyzetének védelmét a bírlalóval szemben a petitórius védelem biztosítja.
A birtok megszerzése világítja meg leginkább a birtok fogalmát A birtok megszerzése elsősorban a dolog feletti tényleges hatalom megszerzésével vagy a dolog birtokának átruházásával történhet. Azt, hogy a tényleges hatalom megszerzése mikor következik be, az eset összes körülményei alapján, a közfelfogás szerint kell megítélni, ebben önmagában a ténylegesség nem lesz elegendő. A Ptk. a birtok átruházását nem szabályozza, szabályai kétségkívül elfogadják a birtok átszállásának lehetőséget, például az elbirtoklás esetén. Birtoklás szempontjából nemcsak az örököst tekinthetjük jogutódnak, hanem azt is, akire az elbirtokló a dolgot átruházza. Az átruházásnak központi szerepe van az átruházással való tulajdonszerzés, a haszonélvezeti jog és a zálogjog keletkezése körében is. A birtok átruházással való megszerzéséhez minden esetben szükséges a birtok átruházójának és megszerzőjének birtok átengedésére és annak megszerzésére irányuló tényleges szándékot is magában foglaló megállapodása, továbbá az, hogy az átruházás mind az átruházó, mind a megszerző részéről rendelkezésre jogosult (cselekvőképességgel, képviseleti joggal rendelkező) személyek részéről menjen végbe. A birtok megszerzése a dolog feletti tényleges hatalom megszerzésével vagy a dolog birtokának átruházásával történhet.
2
BIRTOKVÉDELEM A birtokhoz fűződő egyik legjelentősebb joghatás a birtokvédelem iránti igény. A Ptk. a birtokvédelem három eszközét határozza meg: a jogos önhatalmat, a közigazgatási úton való igényérvényesítés és a birtokpert. Alapjának közvetlenül a birtoklás tényét tekinti. A posszeszórius birtokvédelem esetén a birtokos nem tulajdonjoga, szerződéses pozíciója stb. alapján részesül birtokvédelemben, hanem a birtoklás ténye alapján. Birtokvédelemben részesül mind a jogcímen alapuló, mind a jogcím nélküli birtoklás, azonban a döntés mindig a jogcímtől függ. A dolog felett gyakorolt tényleges hatalom arra való tekintet nélkül minősül birtoknak, hogy a birtokos a hatalmat saját nevében és saját részére, vagy pedig más nevében és más részére gyakorolja-e. A Polgári Törvénykönyv (Ptk. szerint) birtokos az, aki a birtokot megszerzi, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon hatalmába kerül. Birtokos az is, akitől a dolog időlegesen más személy hatalmába került, valamint az, akinek a földjén használati jog áll fenn. Az előbbiekből kitűnően a tulajdonos birtokosnak minősül. A birtokhoz fűződő egyik legjelentősebb joghatás a birtokvédelem iránti igény.
Birtokvédelem illeti meg a birtokost, amennyiben jogalap nélkül megfosztják a birtokától, vagy birtoklásában zavarják. A birtokost mindenkivel szemben megilleti a birtokvédelem, annak a kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. A birtokos azonban jogcíme szerint részesül birtokvédelemben azzal szemben is, akitől a birtokát származtatja, illetőleg akinek a birtokát időlegesen átengedte. A birtok önálló alanyi jogként való felfogásából következik, hogy a jogszerűen birtokot származtató személy, származtatott birtoka alapján a tulajdonossal szemben is jogvédelmet kap. Származtatott birtok esetén a birtokos azzal szemben, akitől a birtokát származtatja, a birtoklás jogcíme szerint kap birtokvédelmet. Közös birtok esetén (például közös tulajdon) a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és követelheti a dolognak közös birtokba bocsátását. A közös birtokosok egymás közötti viszonyuk alapján egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre. A birtokvédelmi jogviták egyik gyakori esetcsoportját képezik a szomszédjogi jogviták. Ezekben az esetekben két birtokos pozícióját kell összemérni, a birtokosok érdekeinek mérlegelésével bírálják el a birtokvédelem keretében.
Önhatalom A birtokvédelem egyik önálló eszköze az önhatalom, a birtok megvédéséhez szükséges mértékben. Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal csak akkor lehet fellépni, ha más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.
3
Az önhatalom nem feltétlenül jelenti a dolog visszavételét, állhat a birtoksértő feltartóztatásában vagy a birtoksértés bármely eszközzel való megakadályozásában is. A jogos önhatalom ezért jellemzően a birtoksértő aktus idejére korlátozódik.
Birtokvédelmi eljárás
Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. A birtokvita eldöntésére a községi, városi, fővárosi kerületi jegyző illetékes. A jegyző a posszesszórius birtokvédelmi eljárásban a birtoklás megzavarásának tényét viszgálja, de a birtoklás jogalapjáról nem dönthet, ugyanakkor ha a jogcím nyilvánvalónak látszik, ezt nem kell figyelmen kívül hagynia. Ha a birtoklás megzavarását a jegyző megállapítja, az eredeti birtokállapotot helyreállítja, és eltiltja a birtoksértőt a sérelmezett magatartásától, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg tűrni volt köteles birtoklásának megzavarását. A jegyző határozatot hozhat a birtoksértéssel összefüggő hasznok károk és költségek kérdésében is. A jegyző határozatát meghozatala után haladéktalanul írásban közölni kell. A határozat ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani. Az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását. Mindez nem gátolja a birtoklás kérdésében hozott határozat végrehajtását. A hasznok, károk és költségek kérdésében hozott határozat alapján végrehajtásnak ezzel szemben nincs helye akkor, ha az érdekelt fél akár ebben a kérdésben, akár a birtoklás kérdésében keresetet indított. A bíróság elrendelheti a birtoklás kérdésében hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható. A kereseti kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye; az igazolás felől a bíróság dönt. A keresetlevelet akár a jegyzőnél, akár e szerv székhelye szerint illetékes helyi bíróságnál be lehet nyújtani. A jegyző a keresetlevelet az ügyre vonatkozó iratokkal együtt három napon belül köteles a helyi bírósághoz áttenni. Ha a keresetlevelet a helyi bíróságnál nyújtották be, a helyi bíróság az államigazgatási iratok beszerzése iránt intézkedik. A bíróság nemcsak jogorvoslati eljárásban dönthet a birtokvédelem tárgyában. A birtokos ugyanis az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után közvetlenül a bíróságtól kérheti. A birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás. Tekintettel arra, hogy a tulajdoni igények nem évülnek el, a tulajdonjog alapján az általános ötéves elévülési időn túl, bármikor indítható birtokper. A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell. A bíróság a hasznok, károk és költségek kérdésében akkor is határoz, ha az érdekelt fél csak a birtoklás kérdésében indított keresetet.
4
Jogalap nélküli birtokos Aki jogalap nélkül van az ingatlan birtokában, köteles azt a birtoklásra jogosultnak átengedni. Megtagadhatja azonban a birtokba adást, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Jogállására a felelős őrzés szabályai irányadók. Ez a jog nem illeti meg azt a jogalap nélküli birtokost, aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton szerezte meg az ingatlant. A jogalap nélküli birtokos követelheti az ingatlanra fordított szükséges költségei megtérítését a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadások kivételével, továbbá elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat. Jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést. Az elvitel jogát csak az állag sérelme nélkül lehet gyakorolni. A jogalap nélküli birtokos köteles a jogosultnak kiadni az ingatlan meglevő hasznait, kivéve ha ellenszolgáltatás fejében jutott birtokához és jóhiszemű volt. A jóhiszemű birtokos az addig terjedő időre, amíg a birtokot tőle a jegyző, illetőleg a bíróság előtt vissza nem követelik, a hasznokért és a károkért nem felelős. A visszakövetelés idejétől kezdve ha nem vált nyilvánvalóan rosszhiszeművé felelősségére az általános szabályok, használati és a hasznok szedésére vonatkozó jogára pedig a felelős őrzés szabályai az irányadók. A rosszhiszemű birtokos köteles megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott, továbbá felelős a dologban bekövetkezett mindazokért a károkért, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be.
5