Pannon Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola
Témavezető: Dr. habil Kocsondi József CSc
A FESTETICS-BIRTOK GAZDÁLKODÁSI ÉS VEZETÉSI REFORMJA A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN
PhD értekezés tézisfüzete
Készítette: Lukács Gábor Keszthely 2009
Tartalomjegyzék
1. A kutatás előzményei
3
2. Kutatási célkitűzések
6
3. Alkalmazott vizsgálati módszerek
7
4. A kutatás tudományos eredményei, tézispontok
12
5. Publikációk jegyzéke
17
6. Hivatkozások
20
2
1. A kutatás előzményei Az uradalom, illetve a több uradalomból kialakult gazdasági szervezet, a nagybirtok évszázadokon keresztül kiemelkedő szerepet játszott hazánk és Európa történetében; átalakulási és fejlődési fázisai szorosan kötődtek a köztörténeti eseményekhez, fázisokhoz. A nagybirtok hosszú időn keresztül a társadalmi-katonai és gazdasági élet legfontosabb tényezője, szervezője volt, kiemelkedő szerepe miatt a történettudomány különböző ágainak képviselői kutatták történetét. Az agrártörténet-írók a nagybirtok termelési eljárásait, az egyes időszakokban kifejtett hatását, átalakulásait vizsgálták, a gazdaságtörténet-írás pedig kialakulásától foglalkozott a nagybirtok nemzetgazdasági szerepével és gazdálkodásával. 1 A XVIII. század utolsó évtizedében a mezőgazdasági termények fellendülő keresletének, és az ezzel járó kedvező áralakulásnak köszönhetően több földesúr a birtokain folyó gazdálkodás megújításához fogott. Közéjük tartozott gróf Festetics György (1755-1819), aki seregből történő leszerelését követően elhanyagolt birtokainak központjába, Keszthelyre költözött. A város történetének egyik legfényesebb szakasza kezdődött ekkor; a kis mezőváros az európai agrár-felsőoktatás bölcsőjévé vált a Georgikon 1797-es megalapításával; a Helikoni ünnepségek idején pedig hazánk legkiválóbb tudósai és művészei látogattak el ide. Festetics György egyik első – és legfontosabb – lépése volt, hogy jószágigazgatónak a kor elismert szakíróját, Nagyváthy Jánost (1755-1819) kérte fel; aki 1792-1797 között „Directorként” irányította a Festetetics-birtokot. Ekkor írta meg a „Közönséges Instructio” című könyvét, mely a hazai üzemszervezés történetében az első, gazdatiszteknek szánt továbbképző munka volt. A birtok vezetési és bizonylatolási rendszerének reformja, a kettős könyvvitel bevezetése; valamint a birtokigazgatási központi szervének, a „Directio”-nak az átszervezése Nagyváthy János könyve és elképzelései alapján valósultak meg. A vizsgált korszak történeti hátteréről és általános gazdálkodási viszonyairól könyvtárnyi irodalom jelent meg, de a nagybirtokok vezetési-szervezési problémáival foglalkozó tanulmányok száma viszonylag csekély, az uradalomtörténeti munkák jelentős része röviden, vagy egyáltalán nem foglalkozik ezzel a problémával. Nem vizsgálták a Festetics-család birtokán folytatott gazdálkodást
3
sem, néhány rövidebb publikációtól, illetve Szabó Dezső családtörténeti monográfiájának vonatkozó fejezeteitől eltekintve, a birtokgazdálkodással kapcsolatos levéltári anyag nagy részét nem kutatták. Ennek oka részben a történeti, és ezen belül az agrártörténeti kutatások speciális jellemzője lehetett, hogy ti. a források hozzáférhetősége, fennmaradása határozza meg a kutatások körét (ezzel kapcsolatban írta Für: „a kutató választását inkább a puszta véletlen szabja meg: csak azt az uradalmat kutathatja, amelynek írásos anyaga valamelyik levéltárunkba kerülve ránk maradt”). 2 A hazai uradalomtörténet-írásban Domanovszky Sándor teremtett iskolát tevékenységével, ez a „Domanovszky-iskola” honosította meg a „Gutsherrschaft” és a „Grundherrschaft” fogalmát. Felvetették azt a problémát is, hogy a keleteurópai agrárfejlődésben a kora újkortól kezdődően ismét a termeltető nagybirtok került előtérbe. Domanovszky vezetésével a nagybirtokkal foglalkozó hazai kutatások felzárkóztak az európai történetíráshoz a levéltári kutatásokon alapuló, 1933-’39 között megjelent uradalomtörténeti sorozattal. 3 A művekben a gazdaság és társadalom, a majorság és a jobbágyság egymás mellé rendelődött a nagybirtok keretén belül, úgy azonban, hogy külön vizsgálták a majorságot és a társadalmát. 4 Domanovszky és tanítványai a magyar fejlődés kelet-, illetve közép-európai, főként cseh és lengyel párhuzamait hangsúlyozták ki. 5 Szekfű Gyula a nagybirtok fejlődéséről úgy vélte: hazánk történelmében a nagybirtoknak eltérő formái voltak: a XVI-XVII. században elsődleges feladata a hon védelme, a XVIII. században az ország felépítése, a XIX. században „Széchenyi korszakának nagybirtoka (…) már csak egyszerű gazdasági üzem, mely gabonát, állatot, bőröket, gyapjút, bort termel és ad el”. 6 Szentiványi Béla a piarista kusztodiátus gazdaságtörténetét tárgyaló kötetében foglalkozott a birtokvezetés, birtokigazgatás problematikájával is, ebben feltétlenül előremutató a könyve. Szabad György a tatai és gesztesi Eszterházy uradalmat tárgyaló munkája (1956) már uradalomtörténet-írás új korszakát képviselte, melyben az 1848-as forradalom előtti, illetve a jobbágyfelszabadítást követő időszakot vizsgálta. A majorsági árutermelésre áttért feudális nagybirtok gazdálkodását vetetette össze a jobbágyfelszabadítást követő időszak uradalmi gazdálkodásával, de nem tekintett ki a korábbi uradalomtörténeti tanulmányok eredményeire, önálló és új megközelítésű munkát írt, alig foglalkozott a birtokigazgatás, birtokvezetés gazdálkodásra gyakorolt szerepével.
4
A második világháborút követő időszakban Lázár Vilmos főszerkesztésében megindult az Agrártörténeti Szemle, a folyóiratban részletesen tárgyalják a mezőgazdaság történetének kérdéseit, így a nagybirtokok gazdálkodásával kapcsolatosan is jelentek meg publikációk. A folyóirat vezető történészei Wellmann Imre, Niederhauser Emil, Gunst Péter, Varga János, Sinkovics István és Szabó István voltak. 7 Utóbbi a második világháború utáni történetírásban iskolateremtő szerepet játszott, mivel egy politikai-ideológiai elemekkel is átszőtt tudományos időszakban képviselte, folytatta az alapvetően elemző, analitikus társadalomtörténeti irányzatot, emellett a rokon tudományokat (nyelvészet, néprajz, földrajz) is alkalmazta. A század kiemelkedő hatású történészei, Kosáry Domokos és Benda Kálmán is foglalkoztak a nagybirtok történeténetének egyes szakaszaival, problémáival. Wellmann Imre és Bakács István a Domanovszky-iskola szemléletmódját követte munkáiban, és tovább élt több, a két világháború közötti időszak magyar történetírói tradicíója. Az 1970-es évektől kezdődően a társadalom– és gazdaságtörténeti kutatásokban Ránki György és Berend T. Iván új szemléletmódot honosítottak meg, akik a „magyar fejlődést összehasonlító, közép-kelet-európai szemszögből is vizsgálták, s elsőként tettek kísérletet annak a wallersteini „centrum-periféria” elmélet alapján történő elemzésére”. 8 Tóth Tibor a mernyei uradalom gazdálkodásának egy évszázadát vizsgálta, véleménye szerint a „nagybirtoküzem kialakulásával elinduló agrárfejlődés valamennyi társadalmi, gazdasági nyomorúságáért (…) a gazdaság immanens törvényeitől nagymértékben független, hatalmi döntések által meghatározott, majd befolyásolt késlekedőkésleltetett tőkés fejlődést tehetjük felelőssé”. 9 Kaposi (2000) szerint a XVIII. század folyamán a magyar uradalmi rendszer megerősödött, ám míg NyugatEurópában a nagybirtok már tisztán gazdasági képződménnyé vált, addig hazánkban megmaradt gazdasági-társadalmi szervezetnek. 10 Összegezve a fentieket, a nagybirtok története a XX. század magyar történetírását élénken foglalkoztatta, Kövér (1999) ismertetette a legfontosabb kutatókat: „Szekfű Gyula, a Domanovszky iskola tagjai Berlász Jenővel, Wellmann Imrével bezárólag, Szabad György, Szabó István tanítványai Für Lajostól Oláh Józsefig, legújabban pedig Tóth Tibor és a nyomában haladók”. 11 Gazdaságtörténeti szempontból azért kiemelkedő fontosságú a nagybirtok történetének vizsgálata, mert a kapitalizmus Európa keleti felében – így hazánkban is – a nagy nemesi gazdaságok égisze alatt fejlődött ki. 12
5
2. Kutatási célkitűzések A Festetics-birtok XVIII. század végi gazdálkodási és vezetési reformjának vizsgálatakor az alábbi témakörökkel foglalkoztam: 1) A magyar mezőgazdaság egyes ágazatainak főbb jellemzői: a) növénytermesztési ágazatok jellemzői, b) állattenyésztési ágazatok jellemzői, c) a piac szabályozása, fontosabb jellemzői. 2) A Festetics-birtok vezetési gyakorlatának bemutatása: a) szervezeti felépítés, gazdaságirányítási, egyéb funkciók vizsgálata, b) a birtok számadási rendszerének ismertetése, c) az „Oeconomica Directio” létrehozása, működése. 3) A birtok gazdálkodásának bemutatása: a) a reformot megelőző időszak termelési alapjainak bemutatása, b) „új” technológiák, eljárások bevezetése a gazdálkodásban, c) a jövedelmezőség bemutatása a levéltári források tükrében, d) munkaerő-felhasználás (robotos gyalognapok száma) vizsgálata, e) az úrbéri terhek nagyságának változása, f)
a birtok gazdasági utasításainak értékelő elemzése.
A kutatási probléma megfogalmazható így is: egy feudális nagybirtok szervezési-vezetési átalakításának hatása a gazdálkodásra, illetve a tudományos módszerek gyakorlati alkalmazásának hatása a XVIII. század végének uradalmi gazdálkodására.
6
3. Alkalmazott vizsgálati módszerek Disszertációm elkészítése során primer- és szekunder kutatásokat végeztem, a téma gazdaságtörténeti jellegéből adódóan a primer kutatásokat levéltárakban és könyvtárakban, szekunder kutatásaimat szintén könyvtárakban folytattam, majd a kutatásokból származó adatokat rendszereztem és elemeztem. A dolgozathoz forrásokat a Magyar Országos Levéltár Festetics Családi Levéltárában, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium könyv- és levéltárában, a Balatoni Múzeum Adattárában, a Helikon Kastélymúzeum Könyvtárában és a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban gyűjtöttem. A Festetics Levéltárban őrzött iratanyag, ezen belül a birtokgazdálkodással kapcsolatos dokumentumokat nem kerülték el a történelem viharai, a XX. században többször áthelyezték, Keszthelyről Budapestre szállították, rendszerezték. 13 Ennek ellenére megfelelő mennyiségű adat maradt fenn, így a birtokreform folyamatát, a Festetics-birtok XVIII. század végi gazdálkodási gyakorlatát, valamint a központi birtokigazgatás működését a Magyar Országos Levéltár kapcsolódó iratai alapján vizsgáltam; a bevezetett gazdasági újítások a „Közönséges Instructio”, illetve a reform végrehajtásában érintettek levelezése, feljegyzései alapján történt. A kutatási célok megvalósításához a hazai, kétségtelenül kiemelkedő eredményeket bemutató uradalomtörténeti kutatásokban elterjedten alkalmazott leíró–statikus megközelítés korlátozottan lett volna alkalmazható, ezért rendszerszemléletű módon vizsgáltam a birtok gazdálkodását. A dolgozat elkészítésekor alkalmazott módszerek tekintetében a klasszikus, leíró, „tradicionális” és a „kvantitatív” történetírás eszköztárát is alkalmaztam. A „tradicionális” történelemfelfogás térben és időben is lokalizált események között keres kauzális összefüggéseket, legfontosabb eleme az elbeszélés, egy-egy kiragadott „hős” vagy időszak bemutatása, statisztikai eszközöket maximum a leírás alátámasztásaként használ. A kvantitatív történelemírás a mérést hangsúlyozza, amit egybe köt gazdasági – főként közgazdasági – teóriák alkalmazásával, struktúrákat (gazdasági események összességét) vizsgál, a gazdasági jelenségeket statisztikai módszerekkel elemzi, mutatja be, az egyes események, személyek helyett elemek, struktúrák foglalkoztatják, mérhető hipotéziseket állítanak fel. Ennek a megközelítésnek előnye, hogy mélyebb, tényadatokra épített analízist tesz lehetővé, de a véletlen, gazdasági tényezők (történeti események) hatását elhanya-
7
golja, nem veszi figyelembe a kivételes egyéniségek és a minőségi változások hatásait. 14 A társadalmi és gazdasági rendszerek változásainak vizsgálata azok összetettsége miatt nehezebb, bonyolultabb, mint a természeti rendszereké; hatványozottan igaz ez a régmúltban bekövetkezett változások elemzésére. A kutatási témát ezért interdiszciplináris szemléletmóddal, rendszerszemléletűen közelítettem meg. Két évtized gazdasági adatait gyűjtöttem össze: a birtokreform kezdete (1792) előtti és utáni éveket egyaránt vizsgáltam: 1785 és 1807 közötti időszakkal foglalkoztam. A kezdő év a Festetics-birtok adottságai miatt került meghatározásra: ekkorra alakult ki egy olyan számadási struktúra, ami lehetővé teszi az egyes ágazatok vizsgálatát. A záró évet a külső változások miatt határoztam meg: a napóleoni háborúk során a birodalomban az 1810-es évek végére hatalmasan megnőtt infláció a pénzügyi (bevételi és kiadási) adatokat nagyon torzítaná. 15 Az elemzéseket két „szinten” végeztem el: a birtokhoz a teljes időszakban tartozó hat uradalmat, valamint a később vásárolt uradalmakkal a „teljes” birtokot vizsgáltam, így kiszűrhettem az erőforrások bővítésének hatására bekövetkező változásokat. Az összegyűjtött adatokat lineáris trendszámítás módszerével is elemeztem. Az idősorok, amelyeket vizsgáltam, több hatás eredőjeként alakultak. Véleményem szerint ezek közül kiemelendő külső tényező a piac alakulása, az agrártermékek kereskedelmének szabályozása, mindkettő ismertetésére külön fejezetet szántam. A belső tényezők közül a termelés erőforrásainak bővülése mellett a technológiai újítások, a bővülő szervezési és vezetési ismeretek, a számadási rendszer megújítása, tehát a birtokreform folyamata volt meghatározó jelentőségű. Az adatsorokat azért elemeztem lineáris trendszámítással, mert a vizsgált korszak „hagyományos” mezőgazdaságában és prekapitalista piacán a gyors, nonlineáris változások bekövetkezése nem volt jellemző. Az adatgyűjtés és a rendszerezés előtt felépítettem egy modellt, amely alapján a birtokreform sikeressége vizsgálható. Az 1. ábra az általam felépített, a vizsgálat során felhasznált, a nagybirtok fontosabb termelési és értékesítési kapcsolatainak sematikus modelljét szemlélteti.
8
(Forrás: saját ábra) 1. ábra: A nagybirtok-rendszer belső és külső kapcsolati rendszerének sematikus modellje A pénzügyi folyamatokat pénzügyi mérőszámokkal, a reálfolyamatokat naturális mérőszámokkal elemeztem a dolgozatban. Az egyes ágazatok fontosabb jövedelmezőségi változásai mellett a termelési volumenének alakulását is vizsgáltam. Néhány, a jobbágyi gazdaságokkal kapcsolatos (szürke nyíllal jelzett), minden bizonnyal fontos folyamatot pontosan vezetett, illetve fellelhető források hiányában nem tudtam elemezni, ezek hatása a birtokreform elemzésére elhanyagolható volt.
9
A birtok vezetési és számadási rendszere a birtokreform lebonyolításában a legfontosabb szerepet töltötte be, koordinálta, szervezte, ellenőrizte a termelést. Működésének bemutatását deskriptív módon, a funkcionális elemzés mellett a kvalitatív változásokra összpontosítva tettem meg, részben Nagyváthy „Közönséges Instructio”-ja, részben levéltári források alapján. A vizsgált időszak termelésében – ahogy napjainkban is – a termelő eszközök mellett a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazása, a termelésben résztvevők szaktudása is fontos szerepet töltött be, ez a birtok számadási és vezetési rendszerén mérhető leginkább. A jobbágyi gazdaságok munkaerejükkel, eszközeikkel a robot során szolgálták a nagybirtokot, emellett pénz- és terményjáradékaik fontos bevételi forrást jelentettek, így ezek változását bemutatom. Egzakt források hiányában nem elemzem, de jelentős lehetett a jobbágyi gazdaságból a nagybirtoknak és/vagy a piacon eladott termények mennyisége. Mivel az ilyen gazdaságok önellátásra voltak berendezkedve, a számukra felesleges, fel nem használt, ám piacképes termékeiket értékesíthették (akár a nagybirtoknak, amely így kereskedhetett velük), mellyel fő cél az adókötelezettség teljesítéséhez szükséges pénzjövedelem előteremtése volt. Kaposi szerint a magyar nagybirtok és a jobbágygazdaságok szocioökonómiai egységként is felfoghatóak voltak, így indokolt együttes vizsgálatuk. 16 Erre utalt Szabó István is: az 1848 előtti időszakra vonatkozó uradalomtörténeti vizsgálatokra az uradalmi gazdálkodás és a jobbágybirtok egymástól mereven el nem választható kutatását javasolta. 17 A mezőgazdasági szervezetek ilyen típusaiban a földesúri monopóliumok elosztási funkciót töltöttek be, a „javak elosztása pedig feltételezi előzetes begyűjtésüket, a bőr- vagy gabonafoglalást, sóvásárlást stb. A földesurak a jobbágyok által előállított termékek bizonyos hányada és az allodiális üzem termelése felett rendelkeztek. Az elosztás folyamatába ezek és a birtok határain kívül eső területekről beszerzett termékek kerültek”. 18 Az uradalmak belső termelési rendszerét ágazatonkénti bontásban vizsgáltam. Néhány kisebb uradalom kivételével foglalkoztak növénytermesztéssel, emellett állattenyésztési ágazatokkal is. Utóbbiak nagysága és belterjessége szabta meg a rét és legelőgazdálkodás volumenét és intenzivitását is. A növénytermesztéssel ugyanakkor az intenzív, szántóföldi takarmánytermesztés több szempontból (a fontosabb erőforrások: terület, munkaerő és eszköz vonatko-
10
zásában) konkurrens ágazatnak volt tekinthető, hiszen ezeket mindkettő ágazatban felhasználták. Kevésbé jelentős, főként lokális igényeket kielégítő ágazatok is megjelentek az uradalmakban, ide sorolom a kertészeti, szőlészeti és erdészeti ágazatokat is. Az „egyéb szolgáltatások, jogok” alatt a különféle, a feudalizmus alkonyán még fennálló, sokszor „árendába” adott jogokat (halászat, makkoltatás, legeltetés, malom, vendégfogadó) értem. A szakirodalmi források alapján ezekből jelentős bevétele származhatott a nagybirtokoknak, azonban ezek kapcsán nem végeztem vizsgálatokat, mivel a birtokon ezeket meglévő adottságnak tekintem, melyek kihasználásán, jövedelmezőségén egy sikeres reform tudott ugyan változtatni, de ezek nem tartoztak szorosan véve a „gazdasághoz”, így a reform eredményességének megítélésében nem fontos. A piac átalakulása, bővülése a külső tényezők közül döntő tényező a birtokreform sikerességében, ezért a legfontosabb termékek iránti keresletet, valamint a legjelentősebb ágazatok jellemzőit is összefoglaltam – elsősorban szakirodalmakra támaszkodva. A birtok gazdasági és vezetési rendszerének átalakítása mellett a számadási rendszer fontosabb jellemzőit, változását is bemutatom. Levéltári források alapján a gazdálkodás gyakorlatában bekövetkezett változásokat is áttekintem, új megközelítésben: nem az egyes uradalmak szintjén elemezve a változásokat, hanem az egész birtokra vetítve. Dolgozatom eredményei azt is bemutatják, hogy a Festetics-birtok reformja miként vezetett el Európa első agrárfelsőoktatási intézménye, a Georgikon 1797. évi megalapításához. A bevezetett reformok gyakorlati megvalósulásának bemutatása alapján Nagyváthy birtokigazgatói munkája is értékelhető, választ adván a kérdésre: ment-e könyve, „Instructio”-ja által a gazdálkodás „elébb”?
11
4. A kutatás tudományos eredményei, tézispontok A hipotézis valamilyen dolog természetére, folyamataira, összefüggéseire vonatkozó, elméletből levezetett, pontosan meghatározott és ellenőrizhető feltételezés, ami Somogyi (2002) szerint a kutatott probléma megoldását képezi, egyben úgy is felfogható, mint a kutató véleménye a problémáról. A fentiekben leírt kutatási célok és módszerek alapján az alábbi hipotéziseket fogalmaztam meg. 1.
A Festetics-birtok gazdasági és vezetési rendszerének átalakítása
Nagyváthy János elképzelései alapján valósult meg, a gazdálkodási gyakorlatban, a számadás- és vezetés rendszerében is kimutatható változásokat hozott. Nagyváthy nézete szerint a nagybirtok modernizálásának alapja az állattenyésztés fejlesztése volt, a „mezei gazdaságnak a széna-takarmány és a baromtartás (…) a fundamentuma” 19 , idejekorán felismerte tehát azt a –kutatók által később egyértelműen igazolt– tényt, hogy az „állattenyésztés fejlődése a mezőgazdasági árutermelés növelését idézte elő, ez kedvezően hatott a növénytermelés színvonalára is”. 20 Nagyváthy megfogalmazta, hogy a „virágzó tenyésztés azt mutatja, hogy ott a gazdák tehetősek, mert a tenyésztéshez capitalis (tőke) kell”. 21 A Festetics-birtokon viszont nagy tőkebefektetésre nem volt mód, tehát a termelés szakmai oldalának, technológiájának megújításával, gondos tervezéssel voltak csak nyereségessé tehetők az ágazatok. Az állattenyésztésnek a termelés fejlesztése mellett a jövedelmezőség javításában is kiemelt szerepet szánt Nagyváthy. A lehető legmagasabb profit elérésének hangsúlyozása mellett kiemelte, hogy az állományokból minden évben „ugyanannyit kell Leg=jobb árán eladni, a’mennyit a szaporaságból a helyére lehet állítani”, ezzel nem kockáztatták a jövőbeni kibocsátást. 22 Ezzel jelentősen könnyebbé vált a termelés tervezése-szervezése, mivel kiszámíthatóvá vált, mennyi „idén, sőt a jövő esztendőben is a jövedelem, ide nem értvén a kereskedés végett esztendőként öszve=szedetni szokott különbféle marha nemeket és seregeket”. 23 Az állattenyésztés fejlesztésének preferálása mellett komplex üzemszervezési gyakorlatot követelt: a növénytermesztés és az állattenyésztés egymásra épülő
12
fejlesztése volt koncepciójának középpontjában: „egy Részröl a’ Gazda azon törekszik, hogy termése Jó, és böv legyen, ugy más Részröl a’ Marhák, és Barmok nemesitésén is igyekezzen”. 24 Felismerte tehát, hogy a növénytermelést az alkalmazott technológia, valamint a felhasznált eszközök miatt –tudniillik a jobbágyság biztosította a munkaerőt és a művelési eszközök nagy részét– nem lehetett rövid idő alatt belterjessé tenni. A termelés fejlesztésének érdekében ösztönözte az ágazatok közötti árukapcsolatok bővítését, új növények termesztését javasolta. Az allodiális növénytermesztés megújításában kiemelkedő szerepet szánt a tápanyaggazdálkodásnak, a trágyát és a trágyázást a növénytermelés „lelkének” nevezte. Megállapította, hogy „Egy szekér érett, és annak idejében alá=szántott trágya többet érvén hat szekér éretlennél, az aklokban minden tavasszal öszve kell a Ganaját Rakni, hogy az Esztendeig meg=érjen”. 25 2.
A Festetics-birtok gazdálkodása a XVIII. század végén a birtok-
reform hatására árutermelővé és pénzjövedelem-orientálttá vált. Az uradalmi gazdáknak a termelési ismeretek mellett el kellett sajátítaniuk olyan új növények termesztését, amelyek addig „szokásban nem voltak, és a’ Főldnek minéműségéhez képest jól teremvén több pénzt hoznak a’ Cassába”. 26 Nagyváthy ide sorolta többek között a dohányt, sáfrányt, répaféléket, lucernát, bükkönyt, és általánosságban is megjegyezte, hogy „meg=kell tartani, hogy minden Gazda ollyast termesszen, ami leg=jobban terem és a leg=jobban Pénzre lehet forditani”. 27 A növénytermesztési ágazatok jövedelem-centrikussá tételét is elrendelte „fel=kell keresni azon Földeket, és Vidékeket is, a’ mellyekben a’ Borsó, Lentse, Köles s. a’ t kűlőnősen jol terem, és jó áron el=kél, s. azokat nem tsak a’ Házi Szükségre, de pénzre is termeszteni”. 28 Nagyváthy gazdasági rendszerében megjelent –a korban újdonságnak számító– szántóföldi takarmánynövény-termesztés, valamint az intenzív rét– és legelőgazdálkodás is, az új művelési módok elterjesztését, meghonosítását a nagybirtokon elengedhetetlennek tartotta. A rétek, legelők javításáról, szervezett hasznosításáról részletes instrukciókat adott, az ilyen művelési mód bővítésének fontos szerepet szánt.
13
3.
A birtok gazdálkodásának átalakítását egyedi módon hajtották
végre, mivel sem tőkebevonásra, sem a termelési alapok bővítésére nem volt lehetőség, ezért a korszak modern szakirodalmi ismeretei közül a hazai viszonyok közé adaptálhatók gyakorlati alkalmazásával növelték a jövedelmezőséget, hatékonyságot. A XVIII. század utolsó évtizedében kibontakozó gabonakonjunktúra, és a javuló értékesítési lehetőségek miatt több főúr modernizálta uradalmai gazdálkodását. Főként azok a korabeli birtokosok szánták rá magukat a modernizálásra, akik már nem az úrbéres föld használatáért kapott gabonát értékesítették, hanem jövedelmüket majorságból szerezték, így nyitottabbak voltak a kezdetben költségesebb, de a robotnál sokszorosan termelékenyebb bérmunka alkalmazására. A „modernizált” nagybirtokok termelésében az uradalmi gazdálkodás színvonala rövid idő alatt a jobbágygazdaságok színvonala fölé emelkedett. Elsősorban a piaci szempontból kedvezőbb országrészen fekvő allódiumokkal, némi tőkével rendelkező, nagyműveltségű nyugat-magyarországi nagybirtokos főurak vállalták birtokuk gazdálkodásának korszerűsítésével járó kockázatot. Az ökonómia, mint tudomány megszületését Adam Smith 1776-ban megjelent „A nemzetek gazdagsága” című könyvéhez szokták kötni. Az új tudományterület ismereteinek hazai elterjedése, az elvek gyakorlati alkalmazása lassan valósult meg. Kautz (1868) szerint a XVIII. század végén már a „közgazdasági szervezkedés első kísérletei” megfigyelhetők voltak, de az elmaradás jelentős volt. Az ökonómiai ismeretek mezőgazdasági alkalmazásának fejlődésében meghatározó szerepet játszott Albrecht Daniel Thaer „Grundsätze der rationellen Landwirthschaft” című könyve. A hazai tudományos élet kiváló képviselőinek (többek között Berzeviczy G., Szapáry J., Podmaniczky J., Tessedik S., Schwartner M., Pankl M., Nagyváthy J.) műveiben már felfedezhető a közgazdasági gondolkodás alapvető eszmerendszere, de a gyakorlatban az elmélet lassan terjedt el. „Mikroszinten” átalakulásokra volt szükség, hogy a piacok kibővülésével az árutermelés lehetőségeit kihasználhassák. Az új tudományos eredmények alkalmazása helyett általában extenzív fejlesztést preferálták, az allódiumok földterületét növelték meg vagy a robotos munkaerőből használtak fel többet („első út”), néhány kivételes esetben hatalmas tőkebefektetéssel változtattak a gazdálkodási gyakorlaton, növelték a kibocsátást („második út”). Az
14
átalakítás „harmadik útja” a mezőgazdasági termelés technológiájának belterjessé alakításával, a humántőke fejlesztésével, a szigorú gazdasági számadás megvalósításával, az árukereskedelem és a pénzgazdálkodás bővítésével, a termelési költségek csökkentésével volt kivitelezhető, melyek bevezetése a gyakorlatban a Festetics-birtokon valósult meg a XVIII. század végén. 4.
Nagyváthy János életművében meghatározó jelentősége volt a
birtokigazgatóként eltöltött időszaknak. Nagyváthy János agrártörténetünk kiemelkedő alakja 1755. január 19-én Miskolcon született. A miskolci református gimnázium elvégzése után Sárospatakon tanult jogot és teológiát. Rövid ideig Szapáry gróf gyermekei mellett tanítói állást vállalt, majd a losonci református gimnáziumban a költészettan tanára, „Subrector” lett. A szemeit megtámadó súlyos betegség miatt elhagyta állását, és Pestre utazott gyógyíttatni magát. Az elhúzódó terápia alatt bejárt az egyetemre és Mitterpacher Lajos előadásait hallgatta. 1782-ben katonának állt, négy év alatt a Duka huszárezredben kapitányi rangig jutott, élelmezési tisztként megismerkedett Európa fejlettebb mezőgazdaságával, mivel Belgiumban, Itáliában, Ausztriában állomásozott. Újra elhatalmasodó szembaja miatt szerelt le, és Bécsben keresett gyógyulást. Megismerkedett Peter Jordan-nal, az udvari uradalmak igazgatójával, aki felfogadta gyakornoknak. A vöslaui uradalomban töltött időszak alatt szerezte meg Nagyváthy „praktikus” ismereteit, kiegészítve elméleti tudását. Pestre 1788-ban költözött, értékes ismeretséget kötött Kazinczyval, Batsányival, Verseghyvel, Széchenyi Ferenccel, a haladó nézeteket valló nemesség legmarkánsabb képviselőivel. A „Magnanamitas” szabadkőművesi páholy tagja lett, itt adták ki 1790-ben négy röpiratát névtelenül, a „Vallástserélés”, a „Tsillagok forgásiból való polgári jövendölés”, a „Veres Barát” és „A tizenkilencedik században élt igaz magyar hazafinak öröm-órái”. 1791-ben jelent meg „A’ szorgalmatos mezei-gazda” című kötete, mely az első, tudományos igényű, rendszerbe foglalt magyar nyelvű agrár-szakkönyv volt. A két „darab”, összesen 1213 oldalas művet a “verejtékező magyar gazda” részére ajánlotta. Művébe belesűrítette rengeteg tapasztalatát, a fejlődő természettudományok által felfedezett, állatokra és növényekre vonatkozó törvényszerűségeket. A könyv meghozta Nagyváthynak az országos ismertséget. Festetics György invitálását elfogadva Keszthelyre költözött, és jószágigazgatóként
15
átvette birtokának irányítását. Valószínűleg Nagyváthy győzte meg Festeticset, hogy a gazdatisztek képzésére agrárintézetet létesítsen, és ő javasolta, hogy a birtok somogyi uradalmában, Csurgón református gimnáziumot alapítson a gróf. 1797-re a birtok helyzete jelentősen javult, a gróf pedig meghirdette a „Georgikont”, amely Európa első agrár-felsőoktatási intézménye lett. A felvilágosodás eszméit hirdető jószágigazgató vezetésével valószínűleg országos intézményt nem alapíthatott volna (a bécsi udvar nem hagyta volna jóvá), így szerződésének letelte után Nagyváthy nyugdíjba vonult, Csurgóra költözött. Élete utolsó 22 évét töltötte itt, “tisztes szegénységben, serényen”, 1819. február 24-én Csurgón hunyt el. Halála után megjelent művei: „Magyar házi gazdaasszony” (1820); „Magyar Practicus termesztő” (1821); „Magyar Practicus tenyésztető” (1822); „Magyar Gazdatiszt” (1822). 5.
Nagyváthy János kiemelkedő szerepet játszott a gazdálkodás– és
szervezéstudományok hazai fejlődésében, az agrárökonómiai ismeretek hazai megalapozásában, gyakorlati alkalmazásában. Nagyváthy a birtok gazdálkodási és vezetési reformját látta elsődleges feladatának, ezért 1792-ben létrehozták a centralizált igazgatási szervet, az „Oeconomica Directio”-t Festetics és Nagyváthy javaslatai és elképzelései alapján. Bevezetésre került a szigorú gazdasági számtartás, első ízben alkalmazták hazánkban a kettős könyvvitelt, és alapelvvé tette, hogy a gazdálkodás minden mozzanatát írásban kellett rögzíteni. Más előremutató újítások is megfigyelhetők a birtokon: a gazdatisztek tudományos igényű továbbképzése, a jövedelemközpontú szemlélet meghonosítása, és a költségtakarékosság megkövetelése voltak. „Directorként” írta meg a „Közönséges Instructio” című könyvét, amely a birtokon bevezetett újítások, a gazdálkodás és a vezetés megújításának elméleti alapjául szolgált. Nagyváthy olyan korszakban alkalmazott modern gazdasági ismereteket, amikor vállalati szinten a költségminimalizálás és a profitmaximalizálási elméleti összefüggéseit még nem ismerték, a magyar gazdaságtani műveltség elmaradott volt, ezzel a hazai gazdaságtan egyik jelentős megalapozójává vált.
16
5. Publikációk jegyzéke Könyv, könyvrészlet: Lukács Gábor: „Nagyváthy János élete és munkássága, különös tekintettel birtokigazgatói tevékenységére és a „Közönséges Instructio…” című művére”. In: „Diákok a tudományos kutatás kapujában”, 53-103. p. Szerk.: Gazda István, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2004., ISBN 963 9276 43 X. Lukács Gábor: „Egy feudális magyar nagybirtok vezetési és szervezési gyakorlata”. In: „Horizont és tudásmódok” 333-340. p., 361.p. Szerk.: Dr. Csányi Erzsébet. Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium. Újvidék, 2005. ISBN 86-85245-03-6 Lukács Gábor: „Nagyváthy János birtokigazgatói tevékenysége”. In: „Tavaszi Szél 2005” 260-263. p., Szerk.: Csizmadia József, Doktoranduszok Országos Szövetsége, Budapest, 2005. ISBN 963 218 368 1 Lukács Gábor: „A nemzeti felemelkedés reformgondolatai Nagyváthy János műveiben”. Állam és nemzet a XIX-XX. században. 267-278. p. Debrecen, 2006. Lukács Gábor: „Nagyváthy, a Festetics-birtok tudós „Directora”. In: „Nagyváthy János emlékkönyv”, 85-122. p. Szerk.: Lukács Gábor – Kocsondi József. Keszthely, 2007., ISBN 978-963-9639-23-2. Külföldön megjelent tanulmányok Lukács Gábor – Lukácsné Pető Judit: „Nagyváthy, az első magyar mezőgazdasági szakíró élete”. Journal of Central Eurpoean Agriculture /JCEA/ 2001 Volume 2 Number 1-2. 33-47. p. ISSN 1332-9049 Lukács Gábor: „Egy magyar nagybirtok munkaerő-felhasználási jellemzői a XVIII. század végén”. VI. RODOSZ konferencia, Közgazdaságtan Tagozat. 2005. március 18-19. Kolozsvár K. Sárdi, G. Lukács, F. Máté, K. Balikó, A. Balázsy: Comparison of the Nutrient Management in a Feudal Large-Estate and the concept of Sustainable Agriculture. In: Bibliotheca Fragmenta Agronomica, Pulawy-Warszawa, 2006. Volume 11. 587-588. p. PL-ISSN 0860-4088 Lukács Gábor: „Készletgazdálkodás és kereskedelem jellemzői egy nagybirtokon a XIX. század elején”. VII. RODOSZ Konferencia, Kolozsvár (Cluj-Napoca, Románia) 2006. április 7-8. Lukács Gábor – Kocsondi József: „Konzervativizmus és modernitás vitája Nagyváthy János és Pethe Ferenc műveiben”. VIII. RODOSZ Konferencia. Kolozsvár. 2007. november 2-4. ISBN 978-973-26-0898-2 204-208.p.
17
Magyarországon megjelent tanulmányok Kocsondi József – Lukács Gábor: „A Festetics-birtokok vezetési reformjának elméleti és gyakorlati megvalósulása a XVIII. század végén”. IX. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok, Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös, 2004. március 25-26. Összefoglaló: 305. p. Lukács Gábor: „Egy árutermelő feudális nagybirtok állattenyésztési ágazatának jellemzői a XVIII. század végén”. XI. Ifjúsági Tudományos Fórum, 2005. március 24. Keszthely. Lukács Gábor – Kocsondi József: „Az agrártörténet oktatásának tapasztalatai a Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karon”. Erdei Ferenc III. Tudományos Konferencia, 2005. augusztus 23-24. Kecskemét. Összefoglaló: ISBN 963 7294 53 8, Konferencia kiadvány, II. kötet: 897-900. p. ISBN 963 7294 55 4 Lukács Gábor – Sárdi Katalin – Máté Ferenc – Balikó Krisztina: „Egy feudális nagybirtok tápanyag-gazdálkodási rendszerének elemzése tápanyagmérleg módszerével” XLVII. Georgikon Napok, 2005. szeptember 29-30. Keszthely. Összefoglaló 206. p. ISBN 963 9096 99 7, a tanulmány cd-n jelent meg ISBN 963 9639 03 6. Lukács Gábor – Molnár Balázs – Szabó Imre László – Kocsondi József: „Központi irányítás jellemzői egy feudális nagybirtokon”.XLVII. Georgikon Napok, 2005. szeptember 29-30. Keszthely. Összefoglaló 282. p. ISBN 963 9096 99 7, a tanulmány cd-n jelent meg ISBN 963 9639 03 6. Varga Krisztina – Lukács Gábor – Kocsondi József: „A méhészeti ágazat jellemzői egy feudális nagybirtokon”. X. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok, Gyöngyös, 2006. március 30-31. Összefoglaló 130. p., a tanulmány cd-n jelent meg ISBN 963 229 623 0. Lukács Gábor: „Konjunkturális hatások jelentkezése a Festetics-birtok gazdálkodásában”. Pannon Gazdaságtudományi Konferencia, Veszprém, 2006. június 2. 255-260. p. ISBN 963 9696 02 1 Lukács Gábor – Sárdi Katalin – Máté Ferenc – Balikó Krisztina: „A tápanyaggazdálkodás megjelenése a magyar nagybirtok gazdálkodási gyakorlatában”. XLVIII. Georgikon Napok, 2006. szeptember 21-22. Keszthely. Összefoglaló 152. p. ISBN 963 9639 11 7, a tanulmány cd-n jelent meg ISBN 963 9639 12 5 Lukács Gábor – Nagy Barnabás – Szabó Ferenc – Kocsondi József: „Szarvasmarhatenyésztés a Festetics-birtokon a XVIII. század végén”. XLVIII. Georgikon Napok, 2006. szeptember 21-22. Keszthely. Összefoglaló 69. p. ISBN 963 9639 11 7, a tanulmány cd-n jelent meg ISBN 963 9639 12 5 Lukács Gábor – Kocsondi József – Fodor Lóránt: „A jövedelem-központú szemlélet megjelenése a nagybirtok gazdálkodásában”. XXXI. Óvári Tudományos Nap, 2006.
18
október 5. Mosonmagyaróvár. Összefoglaló 159. p. ISSN 0237-9902, a tanulmány cd-n jelent meg. Csuka Gyöngyi – Lukács Gábor: „Közgazdasági elméletek jelentkezése Nagyváthy János műveiben”. XIII. Ifjúsági Tudományos Fórum. Keszthely, 2007. március 22. Lukács Gábor – Csuka Gyöngyi: „Egy merkantilista ziokrata „klasszikus”?” II. Pannon Gazdaságtudományi Konferencia. Veszprém, 2007. június 7. Európai integráció- elvek és döntések I. Gazdaságfejlődés Európában. ISBN 978-963-9696-29-7. 277-286. p. Lukács Gábor – Kocsondi József: „A Festetics-birtok szőlészet-borászati ágazata a XVIII. század végén”. Erdei Ferenc IV. Tudományos Konferencia, Kecskemét, 2007. augusztus 27-28. I. kötet. 81-84. p. ISBN 978-963-7294 65-5 Lukács Gábor – Gaál Noémi: „Tudatos marketingtevékenység a XVIII. század mezőgazdaságában?” XIV. ITF, Keszthely, 2008. április 3. ISBN 978-963-9639-24-9 Lukács Gábor – Kocsondi József: „Nagyváthy János szerepe a vezetéstudomány hazai fejlődésében”. Hagyományok és új kihívások a menedzsmentben; 140 éves a vezetés és szervezés oktatása a debreceni gazdasági felsőoktatásban. 403-415. p. ISBN 978-9639822-08-5 Szóbeli előadások Lukács Gábor: „Nagyváthy János birtokigazgatói munkássága”. Emlékülés Nagyváthy János születésének 250. évfordulóján. 2005. február 9. Keszthely. (VE-GMK, Helikon Kastélymúzeum) Lukács Gábor:„Párhuzamos életpályák: Nagyváthy János és Festetics György”. Emlékülés Festetics György születésének 250. évfordulóján. 2005. december 8. Keszthely, (VE-GMK, Helikon Kastélymúzeum) Lukács Gábor: „Festetics György, a kultúra mecénása” A Fejér György Városi Könyvtár (Keszthely) hivatalos rendezvénye a Magyar Kultúra Napja és a Festetics-év alkalmából (meghívott előadó). 2006. január 23. Keszthely, (Fejér György Városi Könyvtár) Lukács Gábor: „Nagyváthy János, a nemzeti reformer gazda” Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Hivatalos Kari rendezvény a Tudomány Napján, 2007. november 9. Keszthely. Lukács Gábor: „Nagyváthy, Festetics és a Georgikon” Emlékülés Festetics György halálának 190. évfordulóján 2009. április 24. Keszthely, (PE-GK és Keszthely Város közös rendezvénye).
19
6. Hivatkozások Kaposi (2002): Magyarország gazdaságtörténete (1700-2000) 83. p. Für Lajos (1969) A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján. 1870-1914. In: Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok. 4. Bp., 9. p. 3 “A két világháború közötti historiográfiánk nagy hatású személyisége volt Domanovszky Sándor, aki fontos mezőgazdaság-történeti iskolát hozott létre. A tanítványainak – Sinkovics István (1910–1990), Wellmann Imre (1909– 1994), Csapodi Csaba (1910–), Léderer Emma (1897–1977), Belitzky János (1909–1989), Komoróczy György (1909–1981), Bakács István (1908–1991) doktori disszertációit közzétevő sorozat első kötete 1930-ban jelent meg; e tanulmányok többnyire egy kora újkori nagybirtok, uradalom gazdálkodásának történetét mutatják be.” Erős Vilmos (1999): A magyar történetírás a két világháború közötti időszakban. In.: Magyarország a XX. században, V. kötet, Tudomány 2., Társadalomtudományok. 297. p. 4 Kaposi (2002): i. m. 85. p. 5Erős Vilmos (1999): i. m. 297. p. 6 Szekfű Gyula (1928): A magyar nagybirtok történelmi szerepéről. Magyar Szemle, 2. 305-314. Kaposi (2002): i. m. 85. p. 7 Erős Vilmos (1999): A magyar történettudomány fejlődése 1945 után. In.: Magyarország a XX. században, V. kötet, Tudomány 2., Társadalomtudományok. 297. p. 8 Erős Vilmos (1999): i. m. 297. p. 9 Tóth Tibor: Ellentét vagy kölcsönösség? A magyar mezőgazdaság üzemi viszonyainak történeti háttere és problémái. Magvető, Budapest, 1980. 35. idézi: Kövér 1999. Kövér megjegyzi továbbá, hogy „…a nagybirtoktól a nagyüzemig húzódó ív igazán autochton, primér forrásokon alapuló értelmezési kísérletéről, Tóth Tibor szellemi invenciójáról. A napóleoni háborúktól a 19. század végéig datált fejlődési szakasz, a ,,nagybirtoküzem", mint elsődlegesen területi-koncentráció, érzékelhetően meghatározó jelentőségű a további kutatások számára.” 10 Kaposi (2000): ): Uradalmi gazdaság és társadalom a XVIII. és XIX. században. 18-19. p. 11 Kövér (1999): Elmélet és módszer a legújabb gazdaságtörténet-írásban. 12 Ciepelewski – Kostrowicka – Landau – Tomaszewski (1974): A világ gazdaságtörténete a XIX. és XX. században. 72. p. 13 Szabó Dezső (1925): A herceg Festetics-család keszthelyi levéltára. In.: Levéltári közlemények, 1925, 1. sz. 86-99. p., Iványi Béla: A Festetics család keszthelyi levéltára In.: Levéltári Közlemények, 1946, 24. évf. 1. sz. 170-208. p. 14 Ránki György (1977): A kvantitatív történetírás és a kvantifikáció a történetírásban. In.: Közgazdaság és történelem – a gazdaságtörténet válaszútjai. 46-54. p. 15 Gunst Péter (szerk., 1984): Magyar történelmi kronológia. 242. p. 16 Kaposi (2000): i. m. 17. p. 17 Szabó István (1948): Az uradalmi gazdálkodás és a jobbágybirtok a XVI-XVII. században. In.: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből, Bp. 1948. Fülöp Éva Mária (1997): Az uradalomtörténeti monográfiák historiográfiája a magyar történetírásban. In.: Helyismereti Könyvtárosok III. Országos Tanácskozásának kiadványa (Szentendre, 1997. szerk.: ifj. Gyüszi László). 18 Köbli József: ,,Porosz utas" volt-e gazdaságfejlődésünk? Medvetánc, 1985/2-3. 31. 19 Nagyváthy János (1795): Közönséges Instructio a Mltgos Tolnai Gróf Festetits György Királyi Kamarás Urodalmiban gyakoroltatni szokott Gazdaságnak rendjén keresztöl. 134. p. 20 Ciepelewski – Kostrowica – Landau – Tomaszewski (1974): i. m. 64. p. 21 Nagyváthy János (1822): Magyar Practicus Tenyésztető. Pest. V. p. 22 Nagyváthy János (1795): i. m. 280. p. 23 Nagyváthy János (1795): i. m. 280. p. 24 Nagyváthy János (1795): i. m. 145. p. 25 Nagyváthy János (1795): i. m. 142. p. 26 Nagyváthy János (1795): i. m. 143. p. 27 Nagyváthy János (1795): i. m. 143-144. p. 28 Nagyváthy János (1795): i. m. 145. p. 1 2
20
