!HU000006657T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 006 657
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 470665 P 2003. 05. 15.
(73) Jogosultak: Merck & Co., Inc. (a New Jersey corp.), Rahway, N. J. 07065 (US); Merck Frosst Canada Ltd., Kirkland, Québec H9H 3L1 (CA)
US
(72) Feltalálók: CHENG, Kang, Rahway, NJ 07065-0907 (US); WATERS, M., Gerard, Rahway, NJ 07065-0907 (US); METTERS, Kathleen, M., Kirkland, Québec H9H 3L1 (CA); O’NEILL, Gary, Kirkland, Québec H9H 3L1 (CA) (54)
HU 006 657 T2
A61K 31/455
(21) Magyar ügyszám: E 04 785539 (22) A bejelentés napja: 2004. 05. 13. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040785539 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1624871 A1 2004. 12. 02. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1624871 B1 2009. 07. 15.
(2006.01) A61K 31/00 (2006.01) A61K 31/403 (2006.01) A61K 31/538 (2006.01) A61P 3/06 (2006.01) A61K 31/437 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 04103370 PCT/US 04/014980
(74) Képviselõ: dr. Molnár István, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Eljárás ateroszklerózis, diszlipidémiák és az ezekkel kapcsolatos állapotok kezelésére, és gyógyszerkészítmények
A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül 3 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 006 657 T2
A niacin vagy nikotinsav (piridin-3-karbonsav) egy olyan hatóanyag, amely közismert a nagy sûrûségû lipoproteinek (HDL, „high density lipoprotein”) szérumszintjeinek megemelésében kifejtett hatásáról. Azonban a nikotinsavat gyakran összefüggésbe hozzák a bõrerek tágulásával, amelyet olykor pirulásnak neveznek. Ezt a mellékhatást a prosztaglandin D2 bõrben történõ, nikotinsav által elõidézett felszabadulása okozza, és ez olyan súlyos, hogy sok beteg abbahagyja a nikotinsavas kezelést. A találmány tárgyát ateroszklerózis, diszlipidémiák, diabétesz és az ezekkel kapcsolatos állapotok oly módon történõ kezelése képezi, hogy nikotinsavat vagy más nikotinsavreceptor agonistát adunk be egy olyan vegyülettel alkotott kombinációban, amely csökkenti vagy kiküszöböli a bõrerek máskülönben bekövetkezõ tágulását úgy, hogy a kezelés elõrehaladhat nagymértékû pirulás nélkül. Ezt embereknél úgy érjük el, hogy nikotinsavat vagy nikotinsavreceptor agonistát és egy olyan vegyületet adunk be, amely a DP¹receptort antagonizálja. A receptorok különbözõ altípusai lépnek kölcsönhatásba a prosztaglandin D2¹veI. Az egyik prosztaglandin D2¹receptort „DP”-nek nevezik, és egy másik prosztaglandin D2¹receptor „CRTH2” néven ismeretes. A találmány a DP¹receptor antagonizmusát használja ki, hogy meggátolja, minimalizálja vagy csökkentse a pirulást, amely máskülönben bekövetkezhet. Következésképpen a találmány egyik célja, hogy kiküszöbölje vagy csökkentse a nagymértékû pirulást (annak gyakoriságát és/vagy súlyosságát), mint az ateroszklerózisban, diszlipidémiában, diabéteszben és az ezekkel kapcsolatos állapotokban szenvedõ emberek nikotinsav vagy más nikotinsavreceptor agonista alkalmazásával történõ kezelése alatt fellépõ mellékhatást. A találmány egy másik célja ateroszklerózis egy olyan kombinációs terápiájának biztosítása, amely általánosan minimalizálja a mellékhatásokat. Egy még további cél egy meghatározott, orális alkalmazásra szolgáló kombinációs gyógyszerkészítmény biztosítása. Ezek és más célok nyilvánvalókká válnak a közölt leírásból. Az alábbiakban megadjuk az ábrák rövid leírását. Az 1. ábra egy diagram, amely azt mutatja, hogy „D” vegyület gátolja a prosztaglandin D2 által elõidézett értágulást egerekben. A 2. ábra egy diagram, amely azt mutatja, hogy „D” vegyület gátolja a nikotinsav által elõidézett értágulást egerekben. A 3. ábra egy diagram, amely azt mutatja, hogy más kiválasztott vegyületek gátolják a nikotinsav által elõidézett értágulást egerekben. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a találmány szerinti megoldást. A niacin vagy nikotinsav (piridin-3-karbonsav) egy olyan hatóanyag, amely közismert a nagy sûrûségû lipoproteinek (HDL) szintjeinek megemelésében, valamint a lipidprofil egyéb elõnyös változásaiban kifejtett hatásáról (a nagyon kis sûrûségû (VLDL, „very Iow
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
density lipoprotein”), a kis sûrûségû (LDL, „low density lipoprotein”) lipoprotein, a trigliceridek, a szabad zsírsavak (FFA, „free fatty acid”) és a lipoprotein(a) [Lp(a)] csökkentésében. A nikotinsav megemeli a HDL-szinteket, amikor embereknek adják be gyógyászatilag hatásos dózisokban, úgymint körülbelül 50 mg¹tól akár körülbelül 8 g¹ig terjedõ napi mennyiségekben. Azonban a nikotinsavat gyakran összefüggésbe hozzák a bõrerek tágulásával, amelyet pirulásnak is neveznek. A pirulás a bõr kivörösödésével jár, amihez melegség, viszketés vagy irritáció társul. Ez rendkívül kellemetlen lehet, és annyira súlyossá válhat, hogy sok beteg abbahagyja a nikotinsavas kezelést. A találmány tárgyát ateroszklerózis és más, a leírásban megadott betegségek és állapotok nikotinsavval, vagy annak sójával vagy szolvátjával, vagy más nikotinsavreceptor agonistával történõ, nagymértékû pirulás nélküli kezelése, megelõzése vagy visszafordítása képezi. Ezt embereknél úgy érjük el, hogy beadunk nikotinsavat, vagy annak sóját vagy szolvátját, vagy más nikotinsavreceptor agonistát és egy olyan vegyületet, amely a DP¹receptort antagonizálja, ezáltal megelõzve, csökkentve vagy minimalizálva a pirulásos hatást annak gyakorisága és/vagy súlyossága tekintetében. Legalább két olyan receptor van, amely kölcsönhatásba lép a prosztaglandin D2¹vel, ezeket „DP”-nek és „CRTH2”-nek nevezik. A találmány elsõsorban a DP¹receptor antagonistáival alkotott kombinációban alkalmazott nikotinsavra vagy nikotinsavreceptor agonistákra vonatkozik. Fontosságát tekintve a találmány egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény ateroszklerózis kezelésére szolgáló alkalmazásra ilyen kezelésre szoruló beteg embernél olyan mennyiségekben, amelyek hatásosak arteroszklerózis kezelésére nagymértékû pirulás elmaradása mellett. A találmány egy másik fontos szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik HDL-szérumszintek emelésére szolgáló alkalmazásra ilyen kezelésre szoruló beteg embernél, amely gyógyszerkészítmény hatásos a betegben a HDL-szérumszintek emelésére nagymértékû pirulás elmaradása mellett. A találmány egy másik fontos szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik diszlipidémia kezelésére szolgáló alkalmazásra ilyen kezelésre szoruló beteg embernél olyan mennyiségekben, amelyek hatásosak diszlipidémia kezelésére nagymértékû pirulás elmaradása mellett. A találmány egy másik fontos szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik VLDL- vagy LDL-szérumszintek csökkentésére szolgáló alkalmazásra ilyen kezelésre szoruló beteg embernél olyan mennyiségekben, amelyek hatásosak a betegben a VLDL- vagy LDL-szérumszintek csökkentésére nagymértékû pirulás elmaradása mellett. A találmány egy másik fontos szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik triglicerid-szérumszintek csökkentésére szolgáló alkalmazásra ilyen kezelésre szoruló beteg embernél
1
HU 006 657 T2
olyan mennyiségekben, amelyek hatásosak a betegben a triglicerid-szérumszintek csökkentésére nagymértékû pirulás elmaradása mellett. A találmány egy másik fontos szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik Lp(a)-szérumszintek csökkentésére szolgáló alkalmazásra ilyen kezelésre szoruló beteg embernél olyan mennyiségekben, amelyek hatásosak a betegben az Lp(a)-szérumszintek csökkentésére nagymértékû pirulás elmaradása mellett. A leírás szerinti értelemben Lp(a) jelentése lipoprotein(a). A találmány egy különösen fontos szempontjából a fentiekben leírt készítmények mindegyikére vonatkozik, amelyekben nikotinsavat, vagy annak sóját vagy szolvátját használjuk. Még nagyobb fontossággal bír a nikotinsav alkalmazása. Egy még további fontos szempontból a DP¹receptor antagonista szelektíven modulálja a DP¹receptort olyan mennyiségekben, amelyek hatásosak a betegben a pirulásos hatás csökkentésére vagy megelõzésére. A találmány egy másik különösen fontos szempontjából a fentiekben leírt készítmények mindegyikére vonatkozik, amelyekben nikotinsavat használunk, és a DP¹receptor antagonista szelektíven modulálja a DP¹receptort, és alapjában véve nem modulálja a CRTH2-receptort. A találmány egy másik különösen fontos szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik ateroszklerózis, diszlipidémiák, diabétesz vagy ezekkel kapcsolatos állapot kezelésére szolgáló alkalmazásra ilyen kezelésre szoruló beteg embernél, amely gyógyszerkészítményt olyan mennyiségben adjuk be, amely hatásos ateroszklerózis, diszlipidémia, diabétesz vagy ezekkel kapcsolatos állapot kezelésére nagymértékû pirulás elmaradása mellett. Az „E” vegyület különösen hasznos a DP¹receptorok szelektív antagonizálására és a pirulásos hatás elfojtására:
5
10
15
20
25
30
35
40
Compound E csakúgy, mint annak gyógyszerészetileg elfogadható sói és szolvátjai. Az ateroszklerózis a leírás szerinti értelemben érbetegség egy olyan formájára vonatkozik, amelyet koleszterint és lipideket tartalmazó ateromás plakkok lerakódása jellemez a nagy és közepes méretû artériák falainak legbelsõ rétegében. Az ateroszklerózis olyan érbetegségeket és állapotokat ölel fel, amelyeket az orvostudomány tárgyhoz tartozó területein mûködõ orvosok felismernek és megértenek. Ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegség, beleértve a revaszkularizációs eljárásokat követõ resztenózist, szívkoszorúér-betegség (ami koronáriabetegség vagy ischaemiás szívbetegség néven is ismeretes), cerebrovaszkuláris be-
45
50
55
60 3
2
tegség, beleértve a multiinfarktusos demenciát, és perifériás érbetegség, beleértve a merevedési zavart, mind az ateroszklerózis klinikai megnyilvánulásai, és ennélfogva az „ateroszklerózis” és „ateroszklerotikus betegség” kifejezések felölelik azokat. A „diszlipidémia” kifejezést hagyományos értelemben alkalmazzuk plazmalipidek, úgymint a HDL (alacsony), az LDL (magas), a VLDL (magas), a trigliceridek (magas), a lipoprotein(a) (magas), az FFA (magas) és más szérumlipidek vagy ezek kombinációinak rendellenes szintjeire vonatkozóan. Lehet egy komplikációmentes állapot, vagy egy meghatározott, ezzel kapcsolatos betegség vagy állapot, úgymint diabétesz (diabetikus diszlipidémia), metabolikus szindróma és más hasonlók része. Tehát a találmány magában foglalja a komplikációmentes diszlipidémiákat, valamint azokat, amelyek alapállapotokkal kapcsolatosak. A „beteg” kifejezés magában foglalja az emlõsöket, különösen az embereket, akik a szóban forgó hatóanyagokat alkalmazzák orvosi kezelésre szoruló állapot megelõzésére vagy kezelésére. Hatóanyagok betegnek való beadása magában foglalja mind az önmagának történõ beadást, mind a betegnek egy másik személy segítségével történõ beadást. A betegnek egy meglévõ betegség vagy orvosi kezelésre szoruló állapot miatt lehet szüksége kezelésre, vagy a beteg profilaktikus kezelést kívánhat, hogy megelõzze ateroszklerózis fellépését, vagy csökkentse ateroszklerózis fellépésének kockázatát. A „gyógyászatilag hatásos mennyiség” kifejezéssel a hatóanyagnak azt a mennyiségét jelöljük, amely kiváltja a kívánt biológiai vagy orvosi reakciót. Például a nikotinsavat gyakran naponta körülbelül 50 mg¹tól körülbelül 8 g¹ig terjedõ dózisokban adják be. A „profilaktikusan hatásos mennyiség” és a „megelõzés céljából hatásos mennyiség” kifejezések a hatóanyag azon mennyiségére vonatkoznak, amely a megelõzni kívánt biológiai vagy orvosi esemény elõfordulását megakadályozza, vagy elõfordulásának kockázatát csökkenti. Sok esetben a profilaktikusan hatásos mennyiség ugyanaz, mint a gyógyászatilag hatásos mennyiség. A leírás szerinti találmány magában foglalja a leírás szerinti vegyületek és készítmények beadását, hogy szívkoszorúér-betegséggel kapcsolatos esemény, cerebrovaszkuláris esemény és/vagy idõszakos sántítás elõfordulását, vagy ahol a lehetõsége fennáll, kiújulását megelõzze, vagy elõfordulásának vagy kiújulásának kockázatát csökkentse. A szívkoszorúér-betegséggel kapcsolatos események közé tartozóként értelmezzük a szívkoszorúér-betegség okozta halált, a miokardiális infarktust (például egy szívrohamot) és a koszorúverõér revaszkularizációs eljárásait. A cerebrovaszkuláris események közé tartozóként értelmezzük az ischaemiás vagy vérzéses stroke¹ot (amelyek cerebrovaszkuláris komplikációkként is ismeretesek) és az átmeneti ischaemiás rohamokat. Az idõszakos sántítás a perifériás érbetegség egyik klinikai megnyilvánulása. Az „ateroszklerotikus betegséggel kapcsolatos esemény” kifejezés a leírás szerinti értelemben felöleli a
1
HU 006 657 T2
szívkoszorúér-betegséggel kapcsolatos eseményeket, a cerebrovaszkuláris eseményeket és az idõszakos sántítást. Úgy értelmezzük, hogy olyan emberek, akik elõzõleg egy vagy több nem halálos kimenetelû ateroszklerotikus betegséghez kapcsolódó eseményen estek át, azok, akik számára egy ilyen esemény kiújulásának lehetõsége fennáll. Következésképpen a találmány egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményt biztosít ateroszklerotikus betegséggel kapcsolatos esemény elsõ vagy azutáni elõfordulásának megakadályozására vagy elõfordulása kockázatának csökkentésére szolgáló alkalmazásra is, amelynek során beadjuk a leírás szerinti vegyületek profilaktikusan hatásos mennyiségét ilyen esemény kockázatának kitett betegnek, miközben megelõzzük vagy minimalizáljuk a nagymértékû pirulást. A beteg a beadás idejében már ateroszklerotikus betegségben szenvedhet, vagy annak kifejlõdése kockázatának lehet kitéve. Az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény alkalmazandó továbbá új ateroszklerotikus elváltozás vagy plakk kialakulásának megakadályozására vagy lassítására, és meglévõ elváltozások vagy plakkok progressziójának megakadályozására vagy lassítására, valamint meglévõ elváltozások vagy plakkok regressziójának elõidézésére nagymértékû pirulás megelõzése vagy minimalizálása mellett. Következésképpen a találmány egyik szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik ateroszklerózis progressziójának megállítására vagy lassítására szolgáló alkalmazásra, beleértve az ateroszklerotikus plakk progressziójának megállítását vagy lassítását, melynek során beadjuk a leírás szerinti DP antagonisták bármelyikének gyógyászatilag hatásos mennyiségét nikotinsavval vagy más nikotinsavreceptor agonistával alkotott kombinációban ilyen kezelésre szoruló betegnek. Ez az eljárás magában foglalja a szóban forgó kezelés elkezdésének idején létezõ ateroszklerotikus plakkok (vagyis a „létezõ ateroszklerotikus plakkok”) progressziójának megállítását vagy lassítását, valamint az ateroszklerózisban szenvedõ betegekben új ateroszklerotikus plakkok képzõdésének megállítását vagy lassítását is. A találmány egy másik szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik ateroszklerotikus plakkok leszakadásának megakadályozására vagy leszakadása kockázatának csökkentésére szolgáló alkalmazásra, melynek során beadjuk a leírás szerinti vegyületek bármelyikének profilaktikusan hatásos mennyiségét nikotinsavval vagy más nikotinsavreceptor agonistával együtt ilyen kezelésre szoruló betegnek. A leszakadás a leírás szerinti értelemben a plakk elszabadulására utal, amely a véredényekben meg tud rekedni. A találmány egy további szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik ateroszklerózis kialakulásának megakadályozására vagy kialakulása kockázatának csökkentésére szolgáló alkalmazásra, melynek során beadjuk a leírás szerinti vegyületek profilaktikusan hatásos mennyiségét ilyen kezelésre szoruló betegnek.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
A találmány egy másik szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik ateroszklerózis, diszlipidémiák vagy ezekkel kapcsolatos állapot kezelésére vagy megelõzésére szolgáló alkalmazásra, melynek során elõkezelünk ilyen gyógykezelésre szoruló beteg embert DP¹receptor antagonista pirulást gátló vagy csökkentõ hatásos mennyiségével, azután a beteget nikotinsavval, vagy annak sójával vagy szolvátjával, vagy más nikotinsavreceptor agonistával kezeljük olyan mennyiségben, amely hatásos ateroszklerózis, diszlipidémia vagy ezekkel kapcsolatos állapot kezelésére vagy megelõzésére nagymértékû pirulás elmaradása mellett. A találmány egy még további szempontjából a gyógyszerkészítményre vonatkozik az 1. igénypont szerint, amely továbbá magában foglalja a beteg HMGCoA-reduktáz-gátlóval történõ elõkezelését vagy kezelését. A találmány egy másik szempontjából egy, az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítményre vonatkozik a fentiekben leírt állapotok kezelésére vagy megelõzésére szolgáló alkalmazásra, amelyben a HMG-CoA-reduktáz-gátló a szimvasztatin. A leírás szerinti eljárások egy szempontból nikotinsav vagy más nikotinsavreceptor agonista vegyület alkalmazására vonatkoznak olyan mennyiségben, amely hatásos a leírás szerinti eredmények eléréséhez, és vonatkoznak egy DP¹receptor antagonista alkalmazására, amely szelektíven modulálja a DP¹receptort anélkül, hogy alapjában véve modulálná a CRTH2-receptort. Tehát a DP¹receptor antagonista olyan affinitással (azaz Ki-értékkel) rendelkezik a DP¹receptoron, amely legalább 10¹szer magasabb (numerikusan alacsonyabb Ki-érték), mint a CRTH2-receptoron vett affinitás. Bármely vegyületet, amely szelektíven lép kölcsönhatásba DP¹vel ezen irányelvek szerint, „DP¹re szelektív”-nek tekintünk. A „nagymértékû pirulás elmaradása mellett” kifejezés arra a mellékhatásra vonatkozik, amely gyakran látható, amikor nikotinsavat adnak be gyógyászati mennyiségekben. A nikotinsav pirulásos hatása rendszerint kevésbé gyakorivá és kevésbé súlyossá válik, amint a betegben a gyógyászati dózisokban alkalmazott hatóanyaggal szemben tolerancia alakul ki, de a pirulásos hatás még jelentkezik bizonyos mértékben. Tehát a „nagymértékû pirulás elmaradása mellett” kifejezés a pirulás csökkent súlyosságára utal, amikor az jelentkezik, vagy kevesebb pirulásos eseményre vonatkozik, mint ahányszor egyébként jelentkezne. Elõnyösen a pirulás elõfordulási gyakorisága legalább körülbelül egyharmadával csökken, elõnyösebben az elõfordulási gyakoriság felével csökken, és legelõnyösebben a pirulás elõfordulási gyakorisága körülbelül kétharmadával vagy még jobban csökken. Hasonlóképpen a súlyosság elõnyösen legalább körülbelül egyharmadával, elõnyösebben legalább felével, és legelõnyösebben legalább körülbelül kétharmadával csökken. Természetesen a pirulás elõfordulási gyakoriságának és súlyosságának százszázalékos csökkenése módfelett elõnyös, de nem elõírt.
1
HU 006 657 T2
A sajátos adagolási rend és dózisszintek bármely konkrét beteg számára különféle tényezõktõl függnek, köztük a kortól, a testsúlytól, az általános egészségi állapottól, a nemtõl, az étrendtõl, a beadás idejétõl, a beadás útjától, a kiválasztás gyorsaságától, a hatóanyagkombinációtól és a beteg állapotának súlyosságától. Ezen tényezõk figyelembevétele az átlagos felkészültségû klinikai orvos hatáskörébe tartozik a gyógyászatilag hatásos vagy profilaktikusan hatásos dózis azon mennyiségének meghatározása céljából, amely az állapot megelõzéséhez, elhárításához vagy progressziójának feltartóztatásához szükséges. Elõreláthatólag a leírás szerinti vegyületeket naponta adják be olyan hosszú idõn át, amely alkalmas a betegre vonatkozó orvosi kezelésre szoruló állapot kezelésére vagy megelõzésére, beleértve a hónapokig, évekig vagy a beteg egész élete folyamán át tartó gyógykezelést. Egy vagy több kiegészítõ hatóanyag adható be a leírás szerinti vegyületekkel. A kiegészítõ hatóanyag vagy hatóanyagok lehetnek lipidmódosító vegyületek vagy más gyógyszerészeti aktivitásokkal rendelkezõ anyagok, vagy olyan anyagok, amelyek mind lipidmódosító hatásokkal, mind más gyógyszerészeti aktivitásokkal rendelkeznek. Az alkalmazható kiegészítõ hatóanyagokra vonatkozó példák közé tartoznak, nem korlátozva azonban ezekre, a következõk: HMG-CoA-reduktáz-gátlók, amelyek magukban foglalják a sztatinokat laktonná alakított vagy nyitott dihidroxisav formáikban, és azok gyógyszerészetileg elfogadható sóit és észtereit, köztük, nem korlátozva azonban ezekre, a lovasztatint (lásd a 4,342,767 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást), a szimvasztatint (lásd a 4,444,784 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást), a nyitott dihidroxisav formájú szimvasztatint, különösen annak ammónium- vagy kalciumsóit, a pravasztatint, különösen annak nátriumsóját (lásd a 4,346,227 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást), a fluvasztatint, különösen annak nátriumsóját (lásd az 5,354,772 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást), az atorvasztatint, különösen annak kalciumsóját (lásd az 5,273,995 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást), a pitavasztatint, amelyet NK¹104-nek is neveznek (lásd a WO 97/23200 számú nemzetközi közzétételi iratot) és a rozuvasztatint, amely ZD¹4522-ként is ismeretes (CRESTOR®; lásd az 5,260,440 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást); HMG-CoA-szintáz-gátlók; szkvalén-epoxidáz-gátlók; szkvalén-szintetáz-gátlók (amelyek szkvalén-szintáz-gátlókként is ismeretesek); acil-koenzim A¹koleszterin-acil-transzferáz-gátlók (ACAT-gátlók; ACAT: „acyl-coenzyme A: cholesterol acyltransferase”), köztük az ACAT¹1 vagy ACAT¹2 szelektív gátlói, valamint az ACAT¹1 és –2 kettõs gátlói; mikroszomális triglicerid transzfer fehérjét gátló anyagok (MTP-gátlók; MTP: „microsomal triglyceride transfer protein”); endoteliális lipázgátlók; epesavkötõ anyagok; LDL-receptort indukáló szerek; trombocitaaggregációt gátló anyagok, például a glikoprotein IIb/IIIa fibrinogénreceptor antagonisták és az aszpirin; emberi peroxiszóma-proliferátor aktiválta receptor-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
gamma (PPARg) agonisták, köztük azok a vegyületek, amelyeket általában glitazonoknak hívnak, mint például a pioglitazon és a roziglitazon, és beleértve azokat a vegyületeket, amelyek a tiazolidindionokként ismert szerkezeti osztályba tartoznak, valamint azokat a PPARg agonistákat, amelyek a tiazolidindionok szerkezeti osztályán kívüliek; PPARa agonisták, úgymint a klofibrát, a fenofibrát, beleértve a mikronizált fenofibrátot, és a gemfibrozil; PPARa/g kettõs agonisták; B6-vitamin (ami piridoxin néven is ismert) és annak gyógyszerészetileg elfogadható sói, úgymint a HCl-sója; B12vitamin (ami cianokobalamin néven is ismert); folsav vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója vagy észtere, úgymint a nátriumsója és a metil-glükaminsója; antioxidáns vitaminok, úgymint a C¹ és E¹vitamin és a béta-karotin; béta-blokkolók; angiotenzin¹II antagonisták, úgymint a lozartán; angiotenzinkonvertáló enzimet gátló anyagok, úgymint az enalapril és a kaptopril; reningátlók, kalciumcsatorna-blokkolók, úgymint a nifedipin és a diltiazem; endotelin antagonisták; az ABCA1 gén expresszióját fokozó hatóanyagok; koleszterin-észter transzfer fehérjét gátló vegyületek (CETPgátlók; CETP: „cholesteryl ester transfer protein”), 5¹lipoxigenázt aktiváló fehérjét gátló vegyületek (FLAPgátlók; FLAP: „5¹lipoxygenase activating protein”), 5¹lipoxigenázt (5¹LO¹t) gátló vegyületek, farnezoid-X-receptor (FXR) ligandumok, beleértve mind az antagonistákat, mind az agonistákat; máj-X-receptor-alfa (LXR-alfa; LXR: „liver X receptor”) ligandumok, LXRbéta ligandumok, bifoszfonátvegyületek, úgymint az alendronát-nátrium; ciklooxigenáz-2-gátlók, úgymint a rofekoxib és a celekoxib; és vaszkuláris gyulladást csillapító vegyületek. Koleszterinfelszívódást gátló anyagok szintén alkalmazhatók a találmányban. Az ilyen vegyületek akadályozzák a koleszterin béllumenbõl a vékonybél falának enterocitáiba jutását, ennélfogva csökkentve a koleszterin-szérumszinteket. A koleszterinfelszívódást gátló anyagokra vonatkozó példákat adnak meg az 5,846,966, 5,631,365, 5,767,115, 6,133,001, 5,886,171, 5,856,473, 5,756,470, 5,739,321, 5,919,672 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, és a WO 00/63703, WO 00/60107, WO 00/38725, WO 00/34240, WO 00/20623, WO 97/45406, WO 97/16424, WO 97/16455 és WO 95/08532 számú nemzetközi közzétételi iratok. A legfontosabb koleszterinfelszívódást gátló anyag az ezetimib, amely 1¹(4¹fluor-fenil)-3(R)-[3(S)-(4¹fluor-fenil)-3-hidroxi-propil]-4(S)-(4¹hidroxi-fenil)-2-azetidinon néven is ismert, és az 5,767,115 és 5,846,966 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások ismertetik. Koleszterinfelszívódást gátló anyagok gyógyászatilag hatásos mennyiségei közé tartoznak a testtömegre számított napi körülbelül 0,01 mg/kg-tól körülbelül 30 mg/kg¹ig, elõnyösen a körülbelül 0,1 mg/kg-tól körülbelül 15 mg/kg¹ig terjedõ dózisok. A találmányban alkalmazott vegyületek beadhatók diabéteszes betegeknek a szokásos diabetikus gyógyszerekkel. Például egy olyan diabéteszes beteg, amely a leírás szerinti kezelést kapja, inzulint vagy orális anti-
1
HU 006 657 T2
diabetikus gyógyszert is szedhet. Egy, a leírás szempontjából hasznos, orális antidiabetikus gyógyszerre vonatkozó példa a metformin. Adagolásra vonatkozó információk A nikotinsav a leírás szerinti értelemben piridin-3karbonsavat jelent. Azonban a nikotinsav sói és szolvátjai szintén alkalmazást nyernek a találmányban, és a nikotinsav számos gyógyszerészetileg elfogadható sója és szolvátja hasznos a találmány szempontjából. Alkálifémsók, különösen a nátrium és a kálium olyan sókat képeznek, amelyek a leírás szerint hasznosak. Hasonlóképpen alkáliföldfémek, különösen a kalcium és a magnézium olyan sókat képeznek, amelyek a leírás szerint hasznosak. Aminok különféle sói, úgymint az ammónium- és szubsztituált ammóniumvegyületek szintén olyan sókat képeznek, amelyek a leírás szerint hasznosak. Hasonlóan a nikotinsav szolvatált formái hasznosak a találmány szempontjából. A példák közé tartoznak a hemihidrát, a mono¹, di¹, tri- és szeszkvihidrát. A találmány szerinti alkalmazás szempontjából különösen fontos a szabad sav formájú piridin-3-karbonsav. A leírás szerinti DP antagonisták hasznosak emlõs betegeknél, különösen embereknél a pirulásos hatás csökkentésére vagy megelõzésére olyan alacsony, mint körülbelül 0,01 mg/kg/naptól olyan magas, mint körülbelül 100 mg/kg/napig terjedõ adagokban napi egyszeri vagy több részre osztott dózisokban beadva. Elõnyösen az adagok körülbelül 0,1 mg/naptól olyan magas, mint körülbelül 1,0 g/napig terjednek napi egyszeri vagy több részre osztott dózisokban. A nikotinsavnak a leírás szerinti hasznos dózisa körülbelül 50 mg/naptól körülbelül 8 g/napig terjed napi egyszeri vagy több részre osztott dózisokban. Kezdetben alacsonyabb adagokat lehet alkalmazni, és az adagok növelhetõk, hogy tovább minimalizáljuk a pirulásos hatást. A nikotinsavtól eltérõ nikotinsavreceptor agonisták adagjai széles határok között változnak. Általában ateroszklerózis kezelése céljára hasznos nikotinsavreceptor agonistákat körülbelül 0,01 mg/kg/naptól körülbelül 100 mg/kg/napig terjedõ mennyiségekben adunk be egyszeri vagy több részre osztott dózisokban. Egy jellemzõ adag körülbelül 0,1 mg/naptól körülbelül 2 g/napig terjed. A találmányban alkalmazott vegyületeket be lehet adni bármely hagyományos beadási úton keresztül. Az elõnyös beadási út orális. A nikotinsavat, annak sóját vagy szolvátját, vagy más nikotinsavreceptor agonistát és a DP antagonistát be lehet adni együtt vagy egymást követõen napi egyszeri vagy többszöri dózisokban, például napi kétszeri, napi háromszori vagy napi négyszeri dózisban, anélkül hogy eltérnénk a találmánytól. Ha különösen hosszan tartó nyújtott hatóanyag-leadás kívánatos, úgymint egy olyan nyújtott hatóanyag-leadású termék, amely 24 órán túl terjedõ leadási jelleggörbét mutat, az adagok beadhatók minden másnap. Azonban a napi egyszeri dózisok elõnyösek. Hasonlóképpen reggeli vagy esti adagokat lehet alkalmazni.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
Gyógyszerkészítmények A leírás szerinti gyógyszerkészítmények általában nikotinsavat vagy más nikotinsavreceptor agonistát, DP¹receptor antagonistát és gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagot tartalmaznak. Megfelelõ orális készítményekre vonatkozó példák közé tartoznak a tabletták, a kapszulák, a pirulák, a szögletes tabletták, a szuszpenziók, az eloszlatható porok vagy granulátumok, az emulziók, a szirupok és az elixírek. A hordozóanyag alkotórészeire vonatkozó példák közé tartoznak az oldószerek, a kötõanyagok, a dezintegránsok, a síkosítóanyagok, az édesítõszerek, az aromaanyagok, a színezékek, a tartósítószerek és más hasonlók. Oldószerekre vonatkozó példák közé tartoznak például a kalcium-karbonát, a nátrium-karbonát, a laktóz, a kalcium-foszfát és a nátrium-foszfát. Granulálóanyagokra és dezintegránsokra vonatkozó példák közé tartoznak a kukoricakeményítõ és az alginsav. Kötõanyagokra vonatkozó példák közé tartoznak a keményítõ, a zselatin és a gumiarábikum. A síkosítóanyagokra vonatkozó példák közé tartoznak a magnézium-sztearát, a kalcium-sztearát, a sztearinsav és a talkum. A tabletták lehetnek bevonatlanok vagy ismert eljárásokkal bevontak. Az ilyen bevonatok késleltethetik a bomlást, és így a felszívódást a gasztrointesztinális szervekben, és ezáltal hosszabb idõtartamon át tartós hatást biztosítanak. A találmány egy kiviteli alakjában nikotinsavat, annak sóját vagy szolvátját, vagy más nikotinsavreceptor agonistát kombinálunk a DP¹receptor antagonistával és a hordozóanyaggal, hogy egy állandó összetételû terméket alkossunk. Ez az állandó összetételû termék lehet tabletta vagy kapszula orális alkalmazásra. Közelebbrõl, a találmány egy másik kiviteli alakjában nikotinsavat, vagy annak sóját vagy szolvátját, vagy más nikotinsavreceptor agonistát (körülbelül 1 mg¹tól körülbelül 1000 mg¹ig terjedõ mennyiségben) és a DP antagonistát (körülbelül 1 mg¹tól körülbelül 500 mg¹ig terjedõ mennyiségben) kombináljuk a gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal tablettát vagy kapszulát biztosítva orális alkalmazásra. A hosszabb idõtartamon át tartó nyújtott hatóanyag-leadás különösen fontos lehet a nikotinsavas gyógyszerkészítmények formulázásában. A nyújtott hatóanyag-leadású tabletták különösen elõnyösek. Például késleltetõ hatású anyag, úgymint a glicerinmonosztearát vagy a glicerin-disztearát alkalmazható. A dózisformát be is lehet vonni a 4,256,108, 4,166,452 és 4,265,874 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban leírt eljárásokkal, hogy szabályozott hatóanyag-leadás céljából ozmotikus gyógyászati tablettákat alakítsunk ki. Más szabályozott hatóanyag-leadásra vonatkozó technológiák szintén rendelkezésre állnak, és a leírás részét képezik. Olyan jellegzetes alkotórészek, amelyek hasznosak nyújtott hatóanyag-leadású tablettákban nikotinsav leadásának lassítására, különféle cellulózvegyületeket foglalnak magukban, úgymint metilcellulózt, etil-cellulózt, propil-cellulózt, hidroxi-propilcellulózt, hidroxi-etil-cellulózt, hidroxi-propil-metil-
1
HU 006 657 T2
cellulózt, mikrokristályos cellulózt, keményítõt és más hasonlókat. Különféle természetes és mesterséges anyagok szintén használatosak nyújtott hatóanyag-leadású formulációkban. A példák közé tartoznak az alginsav és különféle alginátok, a poli(vinil-pirrolidon), a tragakant, a karobgumi, a guargumi, a zselatin, különféle hosszú láncú alkoholok, úgymint a cetil-alkohol és a méhviasz. Egy különösen fontos nyújtott hatóanyag-leadású tabletta nikotinsavat használ egy vagy több, a fentiekben megadott cellulózvegyülettel kombinálva nyújtott hatóanyag-leadású tablettává préselt formában, hogy polimer mátrixot képezzen. A DP antagonistát bele lehet keverni az elegybe préselés elõtt, vagy fel lehet hordani a mátrix külsõ felületére. Egy fontosabb kiviteli alakban a nikotinsavat és a mátrixképzõ anyagot kombináljuk és préseljük, hogy nyújtott hatóanyag-leadású magot képezzen, és a DP antagonista vegyületet egy vagy több bevonóanyaggal elegyítjük, és felhordjuk a mag külsõ felületére. Adott és még fontosabb esetben egy, a fentiekben leírt tablettát bevonunk továbbá egy HMG-CoA-reduktáz-gátlóval, például szimvasztatinnal. Ez a sajátos kiviteli alak ezáltal három hatóanyagot tartalmaz, tartalmazza a HMG-CoA-reduktáz-gátlót és a DP antagonistát, amelyek leadhatók lehetnek alapjában véve lenyeléskor, és tartalmazza a nikotinsavat, amely leadható lehet hosszabb idõtartamon át, amint azt a fentiekben leírtuk. A találmány szerinti nyújtott hatóanyag-leadású tablettákra vonatkozó jellemzõ leadási idõtartamok körülbelül 1 órától akár körülbelül 48 óráig, elõnyösen körülbelül 4 órától körülbelül 24 óráig, és még elõnyösebben körülbelül 8 órától körülbelül 16 óráig terjednek. A keményzselatin-kapszulák egy orális alkalmazásra szolgáló másik szilárd dózisformát alkotnak. Az ilyen kapszulák, hasonlóképpen, a hatóanyagokat hordozóanyagokkal összekeverve tartalmazzák, ahogy azt a fentiekben leírtuk. A lágyzselatin-kapszulák a hatóanyagokat vízzel keveredõ oldószerekkel, úgymint propilénglikollal, PEG-gel és etanollal, vagy egy olajjal, úgymint földimogyoró-olajjal, folyékony paraffinnal vagy olívaolajjal keverve tartalmazzák. Vizes szuszpenziókról is szó van, mint amelyek a hatóanyagot vizes szuszpenziók elõállítására alkalmas kötõanyagok keverékében tartalmazzák. Ilyen kötõanyagok közé tartoznak a szuszpendálószerek, például a nátrium-karboxi-metil-cellulóz, a metil-cellulóz, a hidroxi-propil-metil-cellulóz, a nátrium-alginát, a poli(vinil-pirrolidon), a tragakant és a gumiarábikum; diszpergáló- vagy nedvesítõszerek, például a lecitin; tartósítószerek, például az etil vagy az n¹propil-para-hidroxibenzoát; színezékek, aromaanyagok, édesítõszerek és más hasonlók. Víz hozzáadásával vizes szuszpenzió elõállítására alkalmas eloszlatható porok és granulátumok a hatóanyagokat diszpergáló- vagy nedvesítõszer, szuszpendálószer és egy vagy több tartósítószer keverékében biztosítják. Alkalmas diszpergáló- vagy nedvesítõszerekre és szuszpendálószerekre vonatkozó példák azok, amelyeket a fentiekben már említettünk.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
2
Szirupok és elixírek szintén formulázhatók. Egy másik különösen fontos gyógyszerkészítmény egy olyan nyújtott hatóanyag-leadású tabletta, amely niktotinsavat, vagy annak sóját vagy szolvátját, „E” vegyületet és HMG-CoA-reduktáz-gátlót tartalmaz gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal alkotott kombinációban. Egy még további, még inkább fontos gyógyszerkészítmény egy olyan nyújtott hatóanyag-leadású tabletta, amely nikotinsavat, „E” vegyületet és szimvasztatint tartalmaz gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal alkotott kombinációban. Egy még további, még fontosabb gyógyszerkészítmény nikotinsavat, „E” vegyületet és szimvasztatint tartalmaz gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal alkotott kombinációban. A „készítmény” kifejezés a fentiekben leírt gyógyszerkészítmények felölelésén kívül magában foglal bármely olyan terméket is, amely közvetlenül vagy közvetve, bármely kettõ vagy több – ható- vagy kötõanyagként szereplõ – alkotórész kombinációjából, komplexálásából vagy egyesülésébõl, vagy egy vagy több alkotórész disszociációjából, vagy egy vagy több alkotórész más típusú reakcióiból vagy kölcsönhatásaiból származik. Következésképpen a találmány szerinti gyógyszerkészítmény felölel bármely olyan készítményt, amelyet a vegyületek, bármely további hatóanyag(ok) és a gyógyszerészetileg elfogadható kötõanyagok összekeverésével vagy másképpen történõ kombinációjával készítünk el. Egy másik szempontból a találmány nikotinsav, vagy annak sója vagy szolvátja, vagy más nikotinsavreceptor agonista és DP antagonista alkalmazására vonatkozik gyógyszer elõállításában. Ez a gyógyszer a leírás szerinti alkalmazásokkal rendelkezik. Még közelebbrõl a találmány egy másik szempontból nikotinsav, vagy annak sója vagy szolvátja, vagy más nikotinsavreceptor agonista, DP antagonista és HMG-CoA-reduktáz-gátló, úgymint szimvasztatin alkalmazására vonatkozik gyógyszer elõállításában. Ez a gyógyszer a leírás szerinti alkalmazásokkal rendelkezik. A nikotinsavon kívül, amely a viszonyítási alapként szolgáló nikotinsavreceptor agonista, számos nikotinsavreceptor agonistát írtak le. A következõ publikációk olyan vegyületeket ismertetnek, amelyek nikotinsavreceptor agonisták: Lorenzen A. és munkatársai, Molecular Pharmacology, (59), 349–357, (2001), Lorenzen A. és munkatársai, Biochemical Pharmacology, (64), 645–648, (2002), Soga T. és munkatársai, Biochemical and Biophysical Research Comm., (303), 364–369, (2003), Tunaru S. és munkatársai, Nature Medicine, (9), 352–355, (2003), Wise A. és munkatársai, Journal of Biological Chemistry, (278), 9869–9874, (2003) és Van Herk T. és munkatársai, Journal of Medicinal Chemistry, (46), 3945–3951, (2003). Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti készítmények és kezelési eljárások magukban foglalják a niko-
1
HU 006 657 T2
tinsavreceptor számára részleges agonistákat, úgymint amelyeket van Herk és munkatársai ismertetnek. Azonkívül a nikotinsavreceptort a WO 02/084298A2 számú, 2002. október 24¹én kiadott nemzetközi közzétételi iratban, és Soga T. és munkatársai, Tunaru S. és munkatársai, és Wise A. és munkatársai azonosították és jellemezték (lásd a fenti hivatkozásokat). 1. példa (–)-[(4¹Klór-benzil)-7-fluor-5-(metánszulfonil)1,2,3,4-tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il]-ecetsav („E” vegyület)
2
(EtOAc)/1 N HCl¹ot tartalmazó választótölcsérbe öntöttük. A fázisokat szétválasztottuk, és a savas fázist kétszer extraháltuk EtOAc-tal. A szerves rétegeket vegyítettük, sóoldattal mostuk, vízmentes Na2SO4 alkalma5 zásával szárítottuk, és szárazra pároltuk, hogy egy olyan nyers olajat nyerjünk ki, amelyet mint ilyet alkalmaztunk a következõ lépésben (>90% vegyi tisztaság). 1H–NMR (aceton-d ) d 10,90 (br s, 1H), 9,77 (br s, 1H), 6 7,34 (dd, 1H), 7,04 (dd, 1H), 6,79 (td, 1H), 3,56 (m, 1H), 2,90–2,50 (m, 5H), 2,16 (m, 1H). MS (–APCI) 10 m/z 232,2 (M–H)–. 3. lépés: (±)-(5¹Bróm-7-fluor-1,2,3,4tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il)-ecetsav 15
1. lépés: (±)-(7¹Fluor-1,2,3,4tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il)-ecetsav-etil-észter
20
25 10,00 g 4¹fluor-2-jód-anilin, 6,57 g etil-2-(2¹oxo-ciklopentil)-acetát és 121 mg p¹toluolszulfonsav 100 ml benzolban készített oldatát Dean–Stark-készülékkel refluxáltattuk N2-atmoszférában 24 órán keresztül. Ezen idõ elteltével a benzolt desztilláció közben eltávolítottuk. Azután 60 ml DMF¹et adtunk hozzá, és az oldatot gáztalanítottuk azelõtt, hogy hozzáadtunk 19 ml Hünig-féle bázist, majd 405 mg Pd(OAc)2¹t egymás után. Az oldatot 115 °C¹ra melegítettük 3 órára, azután szobahõmérsékletre hûtöttük. A reakció elfojtásához 300 ml 1 N HCl¹ot és 200 ml etil-acetátot adtunk hozzá, és a keveréket Celite¹en keresztül szûrtük. A fázisokat szétválasztottuk, és a savas fázist kétszer extraháltuk 200 ml etil-acetáttal. A szerves rétegeket vegyítettük, sóoldattal mostuk, vízmentes Na2SO4 alkalmazásával szárítottuk, Celite¹en keresztül szûrtük és koncentráltuk. A nyers anyagot tovább finomítottuk flashkromatográfia segítségével 100% toluollal történõ eluálással, hogy a címben megadott vegyületet biztosítsuk. 1H–NMR (aceton-d ) d 9,76 (br s, 1H), 7,34 (dd, 1H), 6 7,03 (d, 1H), 6,78 (td, 1H), 4,14 (q, 2H), 3,57 (m, 1H), 2,85–2,55 (m, 5H), 2,15 (m, 1H), 1,22 (t, 3H). 2. lépés: (±)-(7¹Fluor-1,2,3,4tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il)-ecetsav
1,24 g¹nyi, az 1. lépésbõl származó észter 14 ml tetrahidrofuránban (THF) készített szoba-hõmérsékletû oldatához 7 ml MeOH¹t, majd 7 ml 2 N NaOH¹ot adtunk. 2,5 óra elteltével a reakciókeveréket etil-acetát
30
35
40
2,20 g¹nyi, a 2. lépésbõl származó (>90% vegyi tisztaságú) sav 30 ml piridinben készített oldatához 6,85 g (90% vegyi tisztaságú) piridinium-tribromidot adtunk –40 °C¹on. A szuszpenziót 10 percig kevertük 0 °C¹on, és szobahõmérsékletre melegítettük 30 percre. Azután az oldószert eltávolítottuk melegítés nélkül nagyvákuum alatt. A nyers anyagot feloldottuk 40 ml AcOH-ban, és 2,88 g cinkport adtunk részletekben a hideg oldathoz 0 °C¹on. A szuszpenziót 15 percig kevertük 15 °C¹on, és szobahõmérsékletre melegítettük további 15 percre. Ekkor a reakciókeveréket elfojtottuk 1 N HCl hozzáadásával, és ezt a keveréket sóoldat/EtOAc¹ot tartalmazó választótölcsérbe öntöttük. A rétegeket szétválasztottuk, és a szerves réteget vízzel, sóoldattal mostuk, vízmentes Na2SO4 alkalmazásával szárítottuk, és koncentráltuk. Ezt az anyagot alkalmaztuk további finomítás nélkül a következõ lépésben. 1H–NMR (aceton-d ) d 10,77 (br s, 1H), 9,84 (br s, 1H), 6 7,09 (m, 2H), 3,60 (m, 1H), 2,95–2,65 (m, 4H), 2,56 (dd, 1H), 2,19 (m, 1H). 4. lépés: (±)-[5¹Bróm-4-(4¹klór-benzil)-7-fluor1,2,3,4-tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il]-ecetsav
45
2,13 g¹nyi, a 3. lépésbõl származó sav 10 ml THFben készített oldatához diazo-metán éterben készített oldatát adtuk feleslegben a sav teljes felhasználásáig, amint azt TLC¹n ellenõriztük. Azután az oldószereket eltávolítottuk vákuum alatt. Az így kialakított nyers me55 til-észter 20 ml DMF-ben készített oldatához 539 mg NaH szuszpenzióját (60% olajban) adtuk –78 °C¹on. A szuszpenziót 10 percig kevertük 0 °C¹on, újra lehûtöttük –78 °C¹ra, és 1,70 g 4¹klór-benzil-bromiddal kezeltük. 5 perc elteltével a hõmérsékletet 0 °C¹ra emel60 tük, és a keveréket 20 percig kevertük. Ekkor a reakciót 50
8
1
HU 006 657 T2
elfojtottuk 2 ml AcOH hozzáadásával, és ezt a keveréket 1 N HCl/EtOAc¹ot tartalmazó választótölcsérbe öntöttük. A rétegeket szétválasztottuk, és a szerves réteget sóoldattal mostuk, vízmentes Na2SO4 alkalmazásával szárítottuk, és koncentráltuk. Az alkilezett anyagot a 2. lépésben leírt eljárás alkalmazásával hidrolizáltuk. A nyers anyagot tovább finomítottuk EtOAc/hexánokkal történõ triturálással, hogy a címben megadott vegyületet biztosítsuk. 1H–NMR (aceton-d ) d 10,70 (br s, 1H), 7,31 (d, 2H), 6 7,18 (d, 1H), 7,06 (d, 1H), 6,92 (d, 2H), 5,90 (d, 1H), 5,74 (d, 1H), 3,61 (m, 1H), 3,00–2,70 (m, 3H), 2,65 (dd, 1H), 2,39 (dd, 1H), 2,26 (m, 1H). MS (–APCI) m/z 436,3, 434,5 (M–H)–.
5
10
15 5. lépés: (+)-[5¹Bróm-4-(4¹klór-benzil)-7-fluor1,2,3,4-tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il]-ecetsav
20
2,35 g¹nyi, a 4. lépésbõl származó sav 130 ml EtOH-ban készített oldatához 80 °C¹on 780 ml (S)¹(–)1-(1¹naftil)-etil-amint adtunk. Az oldatot szobahõmérsékletre hûtöttük, és egy éjszakán át kevertük. A kinyert sót (1,7 g) újra átkristályosítottuk 200 ml EtOHlal. Szûrés után a kapott fehér, szilárd sót közömbösítettük 1 N HCl-dal, és a készítményt EtOAc-tal extraháltuk. A szerves réteget sóoldattal mostuk, vízmentes Na2SO4 alkalmazásával szárítottuk, és koncentráltuk. Az anyagot átszûrtük egy SiO2-betéten EtOAc-tal történõ eluálással, hogy elõállítsuk a címben megadott enantiomert. A két enantiomer retenciós idõi külön-külön 7,5 perc és 9,4 perc voltak [ChiralPak AD oszlop, hexán/2¹propanol/ecetsav (95:5:0,1)]. A polárisabb enantiomer 98% ee¹ben volt. ee=98%; Retenciós idõ=9,4 perc [ChiralPak AD oszlop: 250×4,6 mm, hexánok/2¹propanol/ecetsav (75:25:0,1)]; [a]2D1=+39,2° (c 1,0, MeOH). 6. lépés: (–)-[4¹(4¹Klór-benzil)7-fluor-5(metánszulfonil)-1,2,3,4tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il]-ecetsav és nátriumsó Az 5. lépésbõl származó (15,4 g) savat elõször diazo-metánnal észtereztük. A szulfonálást az így képzett észter 16,3 g metánszulfinsav-nátriumsóval és 30,2 g CuI(I)-dal N¹metil-pirrolidinonban való összekeverése útján hajtottuk végre. A szuszpenziót N2 árama alatt gáztalanítottuk, 150 °C¹ra hevítettük, és 3 óráig kevertük, majd szobahõmérsékletre hûtöttük. A reakció elfojtásához etil-acetát 500 ml¹jét és hexánok 500 ml¹jét adtuk hozzá, és a keveréket átszûrtük egy SiO2-betéten EtOAc-tal történõ eluálással. A szerves fázisokat koncentráltuk. A nyers olajat EtOAc-tal feloldottuk, háromszor vízzel és egyszer sóoldattal mostuk, vízmentes Na2SO4 alkalmazásával szárítottuk, szûrtük és koncentráltuk. A nyers anyagot tovább finomítottuk
25
30
35
40
2
flashkromatográfia segítségével EtOAc-ban 100% toluolból 50% tolulba tartó gradienssel történõ eluálással, hogy 14 g szulfonált észtert biztosítsunk, amelyet a 2. lépésben leírt eljárás alkalmazásával hidrolizáltunk. A címben megadott vegyületet két egymást követõ rekrisztallizáció után kaptuk: izopropil-acetát/heptán, majd CH2Cl2/hexánok. 1H–NMR (500 MHz aceton-d ) d 10,73 (br s, 1H), 7,57 6 (d, 2H, J=8,8 Hz), 7,31 (m, 1H), 7,29 (m, 1H), 6,84 (d, 2H, J=8,8 Hz), 6,29 (d, 1H, JAB=17,8 Hz), 5,79 (d, 1H, JAB=17,8 Hz), 3,43 (m, 1H), 2,98 (s, 3H), 2,94 (m, 1H), 2,85–2,65 (m, 3H), 2,42 (dd, 1H, J1=16,1 Hz, J2=10,3 Hz), 2,27 (m, 1H). 13C–NMR (125 MHz aceton-d 6 ) d 173,0, 156,5 (d, JCF=237 Hz), 153,9, 139,2, 133,7, 133,3, 130,0 (d, JCF=8,9 Hz), 129,6, 128,2, 127,5 (d, JCF=7,6 Hz), 122,2 (d, JCF=4,2 Hz), 112,3 (d, JCF=29,4 Hz), 111,0 (d, JCF=22,6 Hz), 50,8, 44,7, 38,6, 36,6, 36,5, 23,3. MS (–APCI) m/z 436,1, 434,1 (M–H) – , ee=97%; Retenciós idõ=15,3 perc [ChiralCel OD oszlop: 250×4,6 mm, hexánok/2¹propanol/etanol/ecetsav (90:5:5:0,2)]; [a] 2D1 =–29,3° (c 1,0, MeOH). Mp 175,0 °C. A nátriumsót a fenti savas vegyület 6,45 g¹jának (14,80 mmol-jának) (100 ml) EtOH-ban 14,80 ml vizes 1 N NaOH-oldattal történõ kezelése útján állítottuk elõ. A szerves oldószert eltávolítottuk vákuum alatt, és a nyers, szilárd anyagot 1,2 l izopropil-alkoholban feloldottuk reflux alatt. A végsõ térfogatot 500 ml¹re csökkentettük az oldószer desztillációjával. A nátriumsó szobahõmérsékletre hûléssel kristályosodott. A kristályosodott nátriumsót H2O-ban szuszpendáltuk, szárazjeges fürdõvel fagyasztottuk, és liofilizáltuk magas vákuum alatt, hogy a címben szereplõ vegyületet mint a nátriumsót megkapjuk. 1 H–NMR (500 MHz DMSO-d ) d 7,63 (dd, 1H, 6 J1=8,5 Hz, J2=2,6 Hz), 7,47 (dd, 1H, J1=9,7 Hz, J2=2,6 Hz), 7,33 (d, 2H, J=8,4 Hz), 6,70 (d, 2H, J=8,4 Hz), 6,06 (d, 1H, JAB=17,9 Hz), 5,76 (d, 1H, JAB=17,9 Hz), 3,29 (m, 1H), 3,08 (s, 3H), 2,80 (m, 1H), 2,69 (m, 1H), 2,55 (m, 1H), 2,18 (m, 2H), 1,93 (dd, 1H, J1=14,4 Hz, J2=9,1 Hz).
1A. példa Alternatív eljárás a (±)-[5¹bróm-4-(4¹klór-benzil)-7fluor-1,2,3,4-tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il]ecetsav elõállítására (1. példa, 4. lépés) 1. lépés: (±)-(7¹Fluor-1,2,3,4tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il)-ecetsavdiciklohexil-amin (DCHA)-só 50 2-Bróm-4-fluor-anilin xilolban készített 0,526 M oldatát (1,5 ekv.) etil-(2¹oxo-ciklopentil)-acetáttal és (0,02 ekv.) kénsavval együtt melegítettük refluxálás céljából 20 órán át. A vizet azeotrop módon eltávolítot55 tuk egy Dean–Stark-készülékkel. A reakciót NMR követte, és 20 óra elteltével a kívánt imin intermedierré történõ 80–85%¹os átalakulást figyeltünk meg általánosságban. A reakciókeveréket (0,2 térfogat) 1 M nátrium-bikarbonáttal mostuk 15 percig, és a szerves frak60 ciót bepároltuk. A visszamaradt szirupot (0,5 Hgmm) 45
9
1
HU 006 657 T2
vákuum alatt desztilláltuk. A 30 °C¹on desztillált maradék xilolokat, majd a ketonfelesleget és a reakcióból kimaradt anilint visszanyertük az 50–110 °C tartományban; az imint a 110–180 °C¹os frakcióban nyertük vissza világosbarna, tiszta, 83% vegyi tisztaságú folyadékként. Az imin intermediert azután hozzáadtuk (3 ekv.) kálium-acetát, (1 ekv.) tetra-n-butil-ammónium-klorid-monohidrát, (0,03 ekv.) palládium-acetát és N,N-dimetilacetamid gáztalanított keverékéhez (az imin végsõ koncentrációja=0,365 M). A reakciókeveréket 115 °C¹ra melegítettük 5 órára, és hagytuk, hogy lehûljön szobahõmérsékletre. (3 ekv.) 3 N KOH¹ot adtunk azután hozzá, és a keveréket szobahõmérsékleten 1 órán át kevertük. A reakciókeveréket (1,0 térfogat) vízzel hígítottuk, (3×0,75 térfogat) toluollal mostuk. A vizes fázist pH=1¹re savanyítottuk 3 N HCl-dal, és (2×0,75 térfogat) tert-butil-metil-éterrel extraháltuk. A vegyített szerves frakciókat (0,75 térfogat) vízzel mostuk. A tiszta, világosbarna oldathoz (1 ekv.) diciklohexil-amint adtunk, és az oldatot szobahõmérsékleten 16 órán át kevertük. A sót leszûrtük, etil-acetáttal, tert-butil-metil-éterrel mostuk, és száradni hagytuk, hogy a címben szereplõ vegyületet kapjuk. Elemzés: 94 A%. 1H–NMR (500 MHz, CDCl ): d 9,24 (s, 1H), 7,16–7,08 3 (m, 2H), 6,82 (t, 1H), 6,2 (br, 2H), 3,6–3,5 (m, 1H), 3,04–2,97 (m, 2H), 2,88–2,70 (m, 3H), 2,66 (dd, 1H), 2,45–2,37 (m, 1H), 2,13–2,05 (m, 2,05), 1,83 (d, 4H), 1‚67 (d, 2H), 1‚55–1‚43 (m, 4H), 1‚33–1,11 (m, 6H). 2. lépés: (±)-(5¹Bróm-7-fluor-1,2,3,4tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il)-ecetsav A fenti 1. lépésbõl származó DCHA¹só diklór-metánban készített iszapját (0,241 M oldat) lehûtöttük –20 °C és –15 °C közötti hõmérsékletre. (2 ekv.) piridint adtunk hozzá egy adagban, és az iszaphoz (2,5 ekv.) brómot csepegtettünk 30–45 percen át –20 °C és –15 °C között tartva a hõmérsékletet. (Körülbelül a bróm 1/3¹nyi mennyiségének hozzáadásánál a reakciókeverék sûrû volt, és hatásos keverésre volt szükség. Végül körülbelül a bróm 1/2¹nyi mennyiségének hozzáadásánál a keverék újra „folyósabbá” vált.) A hozzáadás befejezése után a reakciókeveréket további egy órán át öregítettük –15 °C¹on. (3,04 ekv.) ecetsavat adtunk azután hozzá 5 percen keresztül, és (3,04 ekv.) cinkport adtunk hozzá részletekben. [A cink egy részét –15 °C¹on adtuk hozzá, és a keveréket körülbelül 5 percig öregítettük annak biztosítására, hogy az exoterm reakció lejátszódjon (körülbelül –15 °C és –10 °C között).] Ezt a mûveletet megismételtük a cink körülbelül 5 adagjával körülbelül 30 percen keresztül. Amikor nem figyeltünk meg több exoterm reakciót, a maradék cinket gyorsabban adagoltuk. A teljes mûvelet körülbelül 30–45 percig tartott. A hozzáadás befejezése után a keveréket szobahõmérsékletre melegítettük, 1 órán át pihentettük, és koncentráltuk. A reakciókeveréket áthelyeztük (0,8 térfogat) metil-t-butil-éterbe (MTBE¹be), és (0,8 térfogat) 10%¹os vizes ecetsavoldatot adtunk hozzá. A keveréket (sók,
2
például piridium kristályosodása) szobahõmérsékleten öregítettük 1 órán át, és Solka-Flocon keresztül szûrtük. A Solka-Floc betétet (körülbelül 0,2 térfogat) MTBE-vel öblítettük, és a (kétfázisú, MTBE/vizes) szûrletet extrak5 torba tettük át. A szerves fázist (0,8 térfogat) vízzel mostuk. Az MTBE-kivonatot koncentráltuk, és áthelyeztük (0,25 térfogat) izopropil-alkoholba (IPA¹ba) a vegyület kristályosítása céljából. (0,25 térfogat) vizet adtunk hozzá, és a keveréket 1 órán át pihentettük. További 10 (0,33 térfogat) vizet adtunk hozzá 1 órán át. A víz hozzáadásának befejeztével a keveréket egy további óráig öregítettük, szûrtük, és (0,15 térfogat) 30/70 IPA/vízzel öblítettük. A kristályosodott brómsavat kemencében szárítottuk +45 °C¹on. 15 3. lépés: (±)-[5¹Bróm-4-(4¹klór-benzil)-7-fluor1,2,3,4-tetrahidrociklopenta[b]indol-3¹il]-ecetsav A 2. lépésbõl származó brómsavat feloldottuk dimetil-acetamidban (0,416 M oldat), és (2,5 ekv.) cé20 zium-karbonátot adtunk hozzá egy adagban. Az iszaphoz egy adagban (2,5 ekv.) 4¹klór-benzil-kloridot adtunk, és a keveréket 50 °C¹ra melegítettük 20 órára. A keveréket szobahõmérsékletre hûtöttük, és (4,00 ekv.) 5 N nátrium-hidroxidot adagoltunk 5 percen 25 át (a hõmérséklet +40 °C¹ra emelkedett). A reakcióelegyet 50 °C¹on körülbelül 3 órán át pihentettük, szobahõmérsékletre hûtöttük, és egy L¹extraktorba helyeztük át. Az oldatot (2 térfogat) izopropil-acetáttal (IPAc-tal) hígítottuk, és +15 °C¹ra hûtöttük. Az oldatot körülbelül 30 pH=2¹re savanyítottuk 5 N HCl-dal. A rétegeket különválasztottuk, és a szerves réteget (2×2 térfogat) vízzel mostuk. Az IPAc-oldatot koncentráltuk, és áthelyeztük (0,8 térfogat) IPA¹ba a készítmény kristályosítása céljából. (8 l) vizet adtunk hozzá 2 órán keresztül, és a ke35 veréket leszûrtük, hogy megkapjuk a címben szereplõ vegyületet. A keveréket szárítani lehet a kemencében +40 °C¹on 24 órán át.
40
45
50
55
60 10
Biológia A találmányban alkalmazott vegyületek, amelyek szelektív DP antagonistaként mûködnek, jellemzõen olyan affinitást (Ki) mutatnak a DP¹n, amely legalább körülbelül 10¹szer magasabb (numerikusan alacsonyabb Ki-érték), mint a CRTH2-receptorokon vett affinitás (Ki). A találmányban alkalmazott jellemzõ DP antagonisták legalább körülbelül 10¹szeresen szelektívek a DP¹receptoron a CRTH2-receptorhoz képest. Közelebbrõl a szelektív DP¹receptor antagonista legalább körülbelül 100-szorosan szelektív a DP¹receptoron a CRTH2-receptorhoz képest. Még közelebbrõl a DP¹re szelektív antagonista vegyület legalább körülbelül 800–1000-szeresen szelektív a DP¹receptoron a CRTH2-receptorhoz képest, vagyis az affinitás (Ki) a DP¹receptoron 800–1000-szer magasabb, mint a CRTH2-receptoron vett affinitás (Ki). A leírás szerinti értelemben, amikor egy vegyület „szelektíven modulálja a DP¹receptort”, a vegyület hozzákötõdik a DP¹receptorokhoz, és antagonizálja azokat olyan koncentráció mellett, amely elérhetõ gyógyászati dózisok esetén, miközben alapjában véve nem modu-
1
HU 006 657 T2
lálja a CRTH2-receptort ilyen gyógyászatilag elérhetõ koncentrációk mellett. Általában a leírásban alkalmazott DP antagonisták affinitása (K i ) a CRTH2-receptoron körülbelül 0,0005 mol/m3 vagy magasabb. A CRTH2¹n körülbelül 0,0005 mol/m3 vagy magasabb kötési affinitással, és a CRTH2-höz képest a DP¹receptoron legalább körülbelül 10¹szeres szelektivitással rendelkezõ vegyületek hasznosak a pirulásos hatás gátlásában, amit akkor látunk, amikor nikotinsavat adunk be ilyen szelektív DP antagonisták nélkül. Vegyületek affinitásának és szelektivitásának meghatározása rekombináns emberi DP¹ és CRTH2-receptorokon A vegyületek receptoraffinitását és szelektivitását a DP¹n és a CRTH2¹n radioligandkötési vizsgálatok alkalmazásával határoztuk meg, amint azt az [Abramovitz M. és munkatársai, Biochem. Biophys. Acta, (1483), 285–293, (2000); és Sawyer N. és munkatársai, Br. J. Pharmacol., (137), 1163–1172, (2002)] szakirodalmi helyeken leírták. Röviden: olyan stabil sejtvonalakat alakítottunk ki 293-EBNA (EBNA: „Epstein Barr virus Nuclear Antigen”, Epstein–Barr-vírus nukleáris antigén) elnevezésû emberi embrionális vesesejtek (HEK-sejtek; HEK: „human embryonic kidney”) alkalmazásával (kijelölt HEK293E sejtvonalak), amelyek egyenként expresszálják az emberi DP¹ és CRTH2-receptorokat. Ezekbõl a rekombináns sejtvonalakból készített membránfrakciókat alkalmaztuk „equilibrium competition” radioligandkötési vizsgálatokban, hogy meghatározzuk a vegyületek affinitását és szelektivitását a DP¹ és a CRTH2-receptorokon. Teljes hosszúságú kódolószekvenciáknak megfelelõ DP és CRTH2 cDNS-eket szubklónoztunk az emlõs expressziós vektor pCEP4 (Invitrogen) megfelelõ helyeibe, és expresszáltuk a HEK293E sejtekben. A membránokat differenciálcentrifugálással (1000×g 10 percig, majd 160 000×g 30 percig, végig 4 °C¹on) készítettük el a sejtek lízisét követõen, amit nitrogénkavitációs módszerrel 30 percig alkalmazott 5 515 806 N/m2 (800 psi) nyomáson, jégen, proteázgátlók (2 mM AEBSF, 10 mM E¹64, 100 mM leupeptin és 0,05 mg/ml pepsztatin) jelenlétében hoztunk létre. A 160 000×g¹s pelleteket újraszuszpendáltuk 10 mM (pH=7,4) HEPES/KOH-ban, amely 1 mM EDTA¹t tartalmazott megközelítõleg 5–10 mg/ml fehérjénél Dounceféle homogenizáció segítségével (Dounce A; 10 löket), folyékony nitrogénben megfagyasztottuk, és –80 °C¹on tároltuk. Receptorkötési vizsgálatokat hajtottunk végre 0,2 ml¹nyi végsõ inkubációs térfogatban 10 mM (pH=7,4) HEPES/KOH-ban, amely 1 mM EDTA¹t, 10 mM MnCl2¹ot és 0,7 nm [3H]PGD2¹t (200 Ci/mmol) tartalmazott. A reakciót a 160 000×g¹s frakcióból származó (a DP részére megközelítõleg 30 mg és a CRTH2 részére megközelítõleg 10 mg) membránfehérje hozzáadásával indítottuk meg. A ligandumokat minden inkubációban állandó 1 térfogat%¹on tartott dimetil-szulfoxidban (DMSO-ban) adtuk hozzá. A nemspecifikus kötést 10 mM nem radioaktív PGD2 jelenlétében
5
10
15
20
25
30
35
40
2
határoztuk meg. Az inkubációkat kisméretû körkörös mozgású rázógépen hajtottuk végre szobahõmérsékleten 60 percig. A kötési vizsgálatot egy EDTA nélküli vizsgálati inkubációs pufferben (4 °C¹on) elõnedvesített 96 lyukú Unifilter GF/C¹n (Canberra Packard) keresztül történõ gyors szûréssel zártuk le Tomtec Mach III 9 lyukú félautomata sejtgyûjtõ alkalmazásával. A szûrõket ugyanazon puffer 3¹4 ml¹jével lemostuk, 90 percig 55 °C¹on szárítottuk, és meghatároztuk az egyes szûrõkhöz kötött maradék radioaktivitást szcintillációs számlálással 50 ml Ultima Gold F (Canberra Packard) hozzáadása mellett egy 1450 MicroBeta (Wallac) számlálót alkalmazva. A maximális specifikus kötést úgy határoztuk meg, mint a teljes kötés mínusz a nemspecifikus kötés a konkurens („competitor”) hiányában. A specifikus kötést a vegyület minden egyes koncentrációjára meghatároztuk, és kifejeztük a maximális specifikus kötés százalékaként. S alakú egyensúlyi versengõ görbéket szerkesztettünk a vizsgált vegyület koncentrációjának függvényeként kifejezve a százalékos maximális specifikus kötést, és analizáltuk azokat egy erre a célra kifejlesztett szoftvercsomaggal, amely egy olyan szimplex alapú nemlineáris legkisebb négyzetek elvét követõ görbeillesztõ rutint alkalmaz, amely egy négyparaméteres egyenletre épül az infexiós pont (InPt) meghatározásához. A vizsgált vegyület kötési affinitását úgy határoztuk meg, hogy kiszámoltuk a (Ki) egyensúlyi gátlási állandót a Ki=InPt/1+([radioligand]/Kd) egyenletbõl, ahol Kd az egyensúlyi disszociációs állandó a radioligand-receptor kölcsönhatásra. Amikor az InPt¹t nem tudtuk meghatározni, akkor az IC50¹et alkalmaztuk (vagyis a vizsgált vegyület azon koncentrációját, ami a maximális specifikus kötés 50%-ának gátlásához szükséges). Általában a találmányban alkalmazott vegyületek a DP¹receptorra olyan alacsony, mint körülbelül 0,4 nM¹tóI olyan magas, mint körülbelül 16,3 nM¹ig terjedõ Ki¹t mutatnak. Hasonlóképpen a találmányban alkalmazott vegyületek általában a CRTH2-receptorra olyan alacsony, mint körülbelül 180 nM, olyan magas, mint körülbelül 22 000 nM¹ig vagy még magasabb értékig terjedõ Ki¹t mutatnak.
A vegyületek hatása nikotinsav által elõidézett értágulásra egerekben A leírás szerinti szelektív DP antagonisták hatóképességét be lehet mutatni emberi, nikotinsav által elõidézett pirulás rágcsálómodelljének alkalmazásával a 50 pirulásgátló hatás mérésével. Megmérjük a véráramlást az egér fülében (ami az értágulás egyik mértéke, és a pirulás szembetûnõ összetevõje embereknél), miután nikotinsavat adunk be olyan egereknek, amelyeket (kontrollként) vivõanyaggal vagy DP antagonis55 tával elõkezeltünk. Közelebbrõl (~25 g¹os) hím C57BL/6 egereket alkalmaztunk a vizsgálatban. Mindegyik tesztcsoportban öt egeret értékeltünk ki. Nembutalt vízzel hígítottunk 5 mg/ml végsõ koncentráció eléréséhez, és 0,3 ml/egér adagban intraperitoneálisan 60 befecskendeztük. DP antagonistákat oldottunk fel 5% 45
11
1
HU 006 657 T2
hidroxi-propil-b-ciklodextrinben 5 mg/ml végsõ koncentrációnál, és a vegyületeket intraperitoneálisan beadtuk 0,2 ml/egér (~40 mpk) térfogatban. Nikotinsavat oldottunk fel 5% hidroxi-propil-b-ciklodextrinben 12,5 mg/ml végsõ koncentrációnál. A nikotinsav-törzsoldatot pH=7,4¹re állítottuk be 2 N NAOH-dal, és 0,2 ml/egér adagban szubkután befecskendeztük (~100 mpk). Megfigyeltük az egérfül bõrének perfúzióját egy lézer-Doppler perfúziómegjelenítõ berendezéssel (PeriScan PIM II, Perimed, Svédország) 30 másodpercenként 15 percen át a megfigyelést a nikotinsav beadása elõtt 5 perccel elkezdve. A közepes perfúzió százalékos változásait számoltuk 10 perces idõtartamon át a vivõanyag vagy nikotinsav beadása után, és megszerkesztettük minden egyes állat esetében a közepes perfúzió százalékos változásának az idõ függvényében vett görbéjét. Azután kiszámítottuk mindegyik görbébõl a közepes perfúzió görbe alatti területét (AUC, „area under the curve”) (%D×perc), és az eredményeket kifejezzük közepes AUC±SEM formában mindegyik csoportra. „D” vegyület elnyomta a PGD¹2 okozta értágulást az egérben (1. ábra). A vizsgált DP antagonisták elnyomták a nikotinsav okozta értágulást az egérben; a kiválasztott vegyületekre vonatkozó adatokat a 2. és 3. ábrán mutatjuk be.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Gyógyszerkészítmény, amely az alábbiakat tartalmazza: „E” vegyület, vagy annak egy gyógyszerészetileg elfogadható sója vagy szolvátja
2
5
E vegyület 10 nikotinsav, vagy annak egy gyógyszerészetileg elfogadható sója vagy szolvátja, és egy HMG-CoA-reduktáz-gátló egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal alkotott kombinációban. 2. Az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, 15 amelyben a HMG-CoA-reduktáz-gátló a lovasztatin, a szimvasztatin, a nyitott dihidroxisav formájú szimvasztatin, a pravasztatin, a fluvasztatin, az atorvasztatin, a pitavasztatin és a rozuvasztatin közül választott. 3. Az 1. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, 20 amelyben a HMG-CoA-reduktáz-gátló a szimvasztatin. 4. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyszerkészítmény gyógykezelési eljárásban történõ alkalmazásra. 5. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti gyógy25 szerkészítmény ateroszklerózis kezelésében, HDLszérumszintek emelésében, diszlipidémia kezelésében, VLDL- vagy LDL-szérumszintek csökkentésében, triglicerid-szérumszintek csökkentésében vagy lipoprotein(a)-szérumszintek csökkentésében történõ alkal30 mazásra. 6. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti gyógyszerkészítmény ateroszklerózis vagy diszlipidémia kezelésében történõ alkalmazásra.
12
HU 006 657 T2 Int. Cl.: A61K 31/455
13
HU 006 657 T2 Int. Cl.: A61K 31/455
14
HU 006 657 T2 Int. Cl.: A61K 31/455
15
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest