!HU000005265T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 005 265
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 05 731889 (22) A bejelentés napja: 2005. 04. 18. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050731889 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1748940 A1 2005. 12. 01. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1748940 B1 2008. 11. 26.
(51) Int. Cl.: B65D 83/08 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05113381 PCT/EP 05/004107
(30) Elsõbbségi adatok: 202004007773 U 2004. 05. 13.
(73) Jogosult: SCA Hygiene Products Aktiebolag, 405 03 Göteborg (SE)
DE
(72) Feltalálók: MORIN, Emmanuelle, 92170 Vanves (FR); CHIHANI, Thami, deceased (SE)
(54)
(74) Képviselõ: dr. Harangozó Gábor, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Tartály egyenként kiszedhetõ papírtermékek kötegéhez
HU 005 265 T2
(57) Kivonat A találmány szerinti tartály (1) egyenként kiszedhetõ papírtermékek kötegéhez, különösen kendõtermékekhez vagy nem szõtt termékekhez, például arctörlõ kendõkhöz, zsebkendõkhöz, kéztörlõkhöz és hasonlókhoz vagy más nem szõtt anyagból készült hasonló termékekhez használható. A tartály (1) egy olyan hajtogatott tartály, amely egy elõdarabból van kialakítva, amely tartálynak felsõ fala (2) van, amelyen egy adagolónyílás (3) van kialakítva, amely le van zárva egy feltéphetõ fedéllel (8), továbbá amely tartálynak (1) a felállított állapotában a felsõ faltól (2) meghatározott távolságra egy azzal lényegében párhuzamos alsó fala (4), valamint a termékek (9) kötegének befogadására szolgáló ürege van, ahol a fedél (8) a belsõ felületén (12) egy olyan tapadó- vagy ragasztófelületet (11) tartalmaz, amely révén a köteg legfelsõ papírterméke (10) – célszerûen leválasztható módon – tapad a fedélhez (8). A tartály (1) jellemzõje, hogy az alsó fal (4) belsõ felü-
letén (13) egy olyan elválasztófelület (14) van kialakítva, amely a tartály (1) összehajtogatott állapotában a tapadó- vagy ragasztófelülettel (11) szemben helyezkedik el.
2. ábra
A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 1 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 005 265 T2
A találmány szakterülete A találmány egyenként kiszedhetõ papírtermékek, különösen szõtt termékek, például arctörlõ kendõk, zsebkendõk, kéztörlõk és hasonlók, vagy nem szõtt anyagból készült termékek kötegének tárolására szolgáló tartályra vonatkozik. A technika állása Az ilyen tartályok jól ismertek a kereskedelemben. Különösen a rendkívül vékony papírtermékek, például arctörlõ kendõk esetében nehéz a legfelsõ kendõnek az ujjakkal történõ biztonságos kivétele az adagolónyíláson keresztül, valamint annak eltávolítása a tartályból. A nyílás gyakran megsérül vagy a tartály megjelenése kárt szenved. Az is megtörténhet, hogy a legfelsõ kendõ eltávolításának megkísérlésekor egyetlen kendõ helyett egyidejûleg több kendõt távolítanak el. Az ilyen kendõk elszakadhatnak vagy összegyûrõdhetnek. Az említett probléma megoldására már ismert megoldás, hogy a legfelsõ kendõre egy olyan címkét ragasztanak, amely a kiszedéskor fogantyúként szolgál. Szintén ismert, hogy egy, a legfelsõ kendõhöz tapadó levehetõ fedél belsõ oldalán tapadófelületet alakítanak ki. Ilyen tartályt ismertet a WO 96/17794 számú irat, amely megfelelõ az 1. igénypont tárgyi körének. A találmány ismertetése A találmánnyal célunk olyan, az 1. igénypont tárgyi körében bemutatott tartály megvalósítása, amely összelapított állapotban alkalmas egy töltõgépbe történõ adagolásra. Ezt oly módon érjük el, hogy a lehetõ legegyszerûbb kialakítású eszközt használjuk a tartály lehetõ legegyszerûbb gyártása során, és a tartályt a lehetõ legegyszerûbben és leginkább problémamentesen töltjük meg papírtermékek egy kötegével, különösen abban az esetben, ha az egyes termékek rendkívül puhák és vékonyak, mint például az arctörlõ kendõk esetében. A kitûzött célokat az 1. igénypont szerinti tartály megvalósításával érjük el. A fedél a belsõ oldalán egy olyan tapadó- vagy ragasztófelülettel rendelkezik, amelynek segítségével a köteg legfelsõ papírterméke célszerûen a fedélhez tapad, ahogy ezt az 1. igénypont ismerteti. Ez különösen amiatt rendkívül elõnyös, mert az elsõ és egyben legfelsõ papírtermék önmagában teljesen automatikusan és egyszerûen húzható ki, mivel a tapadófelülettel vagy ragasztófelülettel rendelkezõ fedél hozzátapad az elsõ, legfelsõ papírtermékhez és magával rántja azt, amikor a célszerûen egy perforációs vonallal lezárt fedelet felnyitjuk. Ráadásul magukon a papírtermékeken semmiféle módosítást nem kell végrehajtani. A módosítások a tartályra vonatkoznak, amit könnyû megvalósítani. Mivel a köteg legfelsõ, elsõ papírterméke leválaszthatóan tapad a fedélhez, a fedél felnyitását követõen ez a papírtermék könnyen leválasztható a tapadófelületrõl. Ha a fedelet visszazárjuk anélkül, hogy a következõ papírtermék látható módon részben kiállna a könnyebb
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
megfogás érdekében, lehetõvé válik, hogy a tapadófelülettel rendelkezõ lezárt fedél ismét hozzátapadjon az újabb legfelsõ termékhez, amely a fedél felnyitását követõen ezáltal kihúzható. Amennyiben egy teljes perforációs vonalnak köszönhetõen a fedelet egészében eltávolítjuk, ami tipikus eset, a következõ papírtermék még könnyebben húzható ki azáltal, hogy a legfelsõ lapszerû papírtermék teljes kihúzásakor a következõt szintén részben kihúzzuk, és ezáltal az könnyebben megfogható stb. A tapadófelület bevonható például egy ragasztóanyaggal vagy ellátható olyan ragasztási pontokkal, ami általában a tartályok leválasztható lezárásánál ismert. Azonban egy olyan mechanikai kötést megvalósító rész is használható több horog formájában, amelyek beakadnak a papírtermék szálszerkezetébe és ezáltal biztosítják a tapadást. A tartály egy papírlapból hajtogatott tartály, amelynek olyan felsõ fala van, amelyen egy adagolónyílás van, és amely tartálynak az összeállított helyzetében a felsõ faltól meghatározott távolságra egy lényegében azzal párhuzamos alsó fala van. A találmány értelmében az alsó fal belsõ felülete egy olyan elválasztófelület, amellyel szemben helyezkedik el a ragasztófelület a tartály összelapított helyzetében, és amely könnyen leválasztható. A kötegelt tartályok összelapított állapotban kerülnek a töltõgéphez és általában ebben az állapotban vannak tárolva is. A tapadófelület és az elválasztófelület közötti érintkezésnek köszönhetõen a tapadófelület nem veszíti el tapadóképességét a papírtermékek behelyezését megelõzõen, azonban a tartály összeállításakor könnyen leválasztható az elválasztófelületrõl. Amennyiben a megtöltött tartályt tovább mozgatjuk az adagolónyílás felõli oldalán, tapadás jön létre a legfelsõ, elsõ papírtermék, valamint a fedél között. Az elválasztófelület célszerûen úgy van kialakítva, hogy az alsó fal belsõ oldalára egy elválasztó anyag van felhordva. Elválasztórétegként azonban egy elválasztólap is ráhelyezhetõ az alsó fal belsõ oldalára. Továbbá az is egy lehetséges megoldás, hogy legalább a tartály falának belsõ oldalát elválasztó funkcióval rendelkezõ felületként alakítjuk ki. A jelen találmány mindenféle típusú, a szakmában ismert papírkendõhöz, így például papírzsebkendõkhöz, arctörlõkhöz, toalettpapírhoz, háztartási kéztörlõkhöz vagy szalvétákhoz egyaránt használható, de elsõsorban háztartási törlõkendõkhöz és szalvétákhoz célszerû azokat használni. A találmány értelmében az abszorbens papírkendõ a felületének legalább egy részén ragasztót tartalmaz. Ez a ragasztó nem lehet mérgezõ. A találmány szempontjából ragasztóanyagként megfelelõ vegyületek – nem korlátozó értelemben – az alábbiak: széles körben beszerezhetõ ragasztó, például keményítõ vagy módosított keményítõ alapú ragasztó, például metil-cellulóz, karboxi-metil-cellulóz, valamint adhéziós polimerek és szintetikus gyanták polimerei, gumik, polipropilén, poliizobutilén, poliuretán, poliakrilsavak, poli(vinil-acetát) és poli(vinil-alkohol).
1
HU 005 265 T2
A megfelelõ adhéziós polimerek közé tartozik – nem korlátozó értelemben – a polisztirol végállású blokkokat, valamint poliizoprén, polibutadién és/vagy polietilén-butilén középállású blokkokat tartalmazó kopolimerek; poliolefinek, így például polietilén, polipropilén, amorf polipropilén, poliizoprén, poliizobutilén és polietilén-propilén, etilén-vinil-acetát kopolimerek; poli(vinil-etilén-ko-1,4-butadién); természetes gumi [poli(cisz-izoprén)]; poliakrilsavak, elõnyösen 2¹etil-hexil-akrilát és izooktil-akrilát, valamint polimetakrilsav és ezek sói; poli(dimetil-sziloxán), poli(difenil-sziloxán), poli(metil-fenil-sziloxán); poli(vinil-acetát), poli(vinil-alkohol); és ezek keverékei. A találmány szempontjából hasznos adhéziós polimerek lehetnek továbbá a termoplasztikus polimerek, például az A–B–A triblokk kopolimerek, az A–B diblokk kopolimerek, az A–B–A–B–A–B multiblokk kopolimerek, a radiális blokk kopolimerek és ezek oltott változatai; az etilén homopolimerjei, kopolimerjei és terpolimerjei; a propilén homopolimerjei, kopolimerjei és terpolimerjei, valamint ezek keverékei. A radiális blokk kopolimerek közé tartoznak az Y¹blokk és csillag polimerek, valamint más konfigurációk. A találmány szempontjából hasznos A–B–A blokk kopolimereket ismertet az US 4,136,699 számú szabadalom, amelynek teljes ismeretanyaga a jelen leírás részét képezi. Ezekre a polimerekre példa a Shell Chemical Co.¹tól Kraton™ G sorozat néven beszerezhetõ polimerek. Különbözõ fokozatok szerezhetõk be, így például a Kraton™ G¹1726, a Kraton™ G¹1650, a Kraton™ G¹1651, a Kraton™ G¹1652, a Kraton™ G¹1657, melyek mindegyike etilén/butilén középállású blokkokat tartalmazó telített A–B diblokk/A¹B¹A triblokk keverékek; a Kraton™ D¹1112, egy magas A–B diblokk tartalmú lineáris sztirol-izoprén-sztirol polimer; a Kraton™ D¹1107 és a Kraton™ D¹1111, melyek elsõsorban A–B–A triblokkos lineáris sztirol-izoprén-sztirol blokk kopolimerek; a Kraton™ D4433X, amely egy lineáris sztirol-izoprén-sztirol „SIS” blokk kopolimer, amelynek 30 tömeg% olajtartalma van, a Kraton™ D1184, amely egy nagy móltömegû sztirol-butadién-sztirol „SBS” blokk kopolimer, amely szintén a Shell Chemical Co.¹tól beszerezhetõ; a Stereon™ 840A és Stereon™ 841A, melyek A–B–A–B–A–B multiblokkos SBS blokk kopolimerek, melyek a Firestone cégtõl szerezhetõk be; az Europrene™ Sol T¹193B, amely egy lineáris SIS blokk kopolimer, amely az Enichem Elastomer cégtõl szerezhetõ be; az Europrene Sol™ T¹190, amely egy lineáris sztirol-izoprén-sztirol blokk kopolimer, valamint az Sol™ T¹163, amely egy radiális SBS blokk kopolimer, melyek egyaránt az Enichem Elastomers cégtõl szerezhetõk be; a Vector™ 4461¹D, amely egy lineáris SBS blokk kopolimer az Exxon Chemical Co. cégtõl; Vector™ 4111, 4211 és 4411, amelyek teljesen kapcsolt lineáris SIS kopolimerek, amelyek különbözõ tömegszázalékban tartalmaznak sztirol végállású blokkot; és Vector™ 4113, amely egy nagymértékben kapcsolt lineáris SIS blokk kopolimer, amely szintén beszerezhetõ az Exxon Chemical Co. cégtõl; és DPX-550, DPX-551 és DPX552, melyek radiális SIS blokk kopolimerek, melyek a
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
Dexco Polymers cégtõl szerezhetõk be. Ez a lista nem kizárólagos és az ilyen ragasztók, különösen az úgynevezett hõre lágyuló ragasztók különbözõ gyártótól a blokk kopolimerek számos különbözõ fokozata szerezhetõ be. Ezek a polimerek használhatók önmagukban vagy bármilyen kombinációban. További adhéziós polimerek közé tartozik az olyan lényegében lineáris kopolimer, amelynek általános szerkezete A–B–A, ahol az A blokk lehet polisztirol, a B blokk lehet etilén-butilén, etilén-propilén, izoprén, butadién vagy ezek keveréke, ahol a B blokk célszerûen etilén-butilén vagy etilén-propilén. Az ilyen adhéziós polimerek közé tartozik a Shell Chemical Co. cégtõl beszerezhetõ Kraton™ G¹, az Elf Atochem North America cégtõl Lotryl™ márkanéven beszerezhetõ ragasztó, például 35 BA 900 és 35 BA 1000; az Exxon Chemical Co. cégtõl Escorene™ márkanéven beszerezhetõ ragasztó, például XW¹23.AH és XW¹22. Ezeket az adhéziós polimereket esetleg kis koncentrációban kell használni néhány blokk kopolimer esetén, például a Kraton™ G¹1651 esetében. További adhéziós polimerek közé tartoznak a poliamidok, poliészterek, poli(vinil-alkohol), poli(vinil-pirrolidon) és ezek kopolimerjei, a poliuretánok, polisztirolok, poliepoxidok, a vinil monomerek és poli(alkilén-oxid) polimerek oltott kopolimerjei; az aldehidtartalmú gyanták, például fenolaldehid, karbamidaldehid, melaminaldehid és hasonlók. További megfelelõ adhéziós polimerek a vinil-amin vegyületekbõl származó egységeket tartalmazó polimereken alapulnak. Ragasztóként használható további komponensek a hagyományos ragasztókomponensek, amelyek vízben oldhatók vagy diszpergálhatók, például glutin, kazein, keményítõ (módosított formában is), dextrin vagy ezek keverékei. Megfelelõ ragasztók hozhatók létre szintetikus gyantákból is, az ilyen szintetikus gyanták közé sorolható többek között (a) a természetes és módosított gyanták, (b) politerpén gyanták, (c) fenollal módosított szénhidrogén gyanták, (d) kumaron-indén gyanták, (e) alifás és aromás ásványolaj szénhidrogén gyanták, (f) ftalát-észterek és (g) hidrogénezett szénhidrogének, hidrogénezett kolofónium és hidrogénezett kolofóniumészterek. További hasznos ragasztók az úgynevezett akril adhéziós polimerekbõl származó ragasztók, melyek az akril- és/vagy metakrilsavból vagy azok észter¹, amid- és nitrilszármazékaiból származó polimerek és kopolimerek széles körébõl választhatók. Különbözõ polimerek és kopolimerek keverékei használhatók. Ezen polimerek és kopolimerek üvegesedési hõmérséklete (Tg) célszerûen kisebb, mint 0 °C, így a polimer massza szobahõmérsékleten ragacsos. A hasznos akrilátalapú adhéziós polimerek között említhetõk például az olyan homopolimerek és a kopolimerek, amelyek izooktil-akrilátot, 2¹etil-hexil-akrilátot, izoamil-akrilátot, nonil-akrilátot és butil-akrilátot, valamint ezek akrilsavval, metakrilsavval, akril-amiddal, metakril-amiddal, akrilo-nitrillel és metakrilo-nitrillel képezett kopolimerjeit vagy terpolimerjeit tartalmazzák. Lehetõség van olyan
1
HU 005 265 T2
apoláris monomerek használatára is, amelyek homopolimerjei viszonylag magas üvegesedési hõmérséklettel rendelkeznek, ilyen anyag például az izobornilakrilát (lásd például WO 95/13331 és WO 95/13328). Adott esetben megfelelõ nyomásérzékeny ragasztók is létrehozhatók szintetikus mûgyantából a tapadás javítása és a nyomásérzékeny ragasztó számára a ragadás biztosítására, a kívánt tapadási jellemzõk elérése érdekében. A ragasztó a tartály felületére permetezéssel vagy bevonással hordható fel, ahol bevonás alatt értjük a ragasztóréteggel ellátott egy vagy néhány szalag ráragasztását is. A ragasztónak a papírkendõre történõ felvitelénél lehetõség van ugyanakkor nyomdai eljárások alkalmazására is, például rotációs mélynyomásra vagy flexonyomásra. Abban az esetben, ha permetezést alkalmazunk, vagy felmelegítjük a ragasztót az olvadáspontjáig annak érdekében, hogy átalakuljon úgynevezett „hot melt” (magas hõmérsékleten olvadó) ragasztóvá, vagy vizes oldat formájában hordjuk fel a ragasztót. Bár a ragasztó felhordható a papírkendõ gyártása során is, célszerûen a kész papírkendõn hajtjuk végre ragasztó felvitelét. A ragasztónak a permetezõeszközzel történõ adagolását a termék továbbítási sebességének megfelelõen kell beállítani annak biztosítása érdekében, hogy adott mennyiségû ragasztó kerüljön a papírkendõ kiválasztott részére. Ez például oly módon érhetõ el, hogy a papírkendõ egy bizonyos területén fényképezõszemes (photo-eye) érzékelést alkalmazunk, amikor is egy bizonyos vonalnál egy jelet továbbítunk a permetezõeszköznek, ami meghatározott mennyiségû ragasztó kilövését idézi elõ. A ragasztónak a papírkendõre történõ felvitele megvalósítható az ilyen papírkendõ gyártása során vagy azt követõen ofszet hengeres rendszer felhasználásával végzett bevonatképzéssel is. Nyilvánvalóan célszerûbb, ha a ragasztót egy ofszet hengeres rendszerrel a papírkendõ gyártását követõen hordjuk fel. Annak biztosítása érdekében, hogy a papírkendõ kívánt területén meghatározott mennyiségû ragasztót helyezzünk el, az ofszet hengerek meghajtását szabályozó fényképezõszemes érzékelõrendszert kell használni. Amennyiben a papírkendõt cellulózból kell gyártani, a folyamat lényegében az alábbi szakaszokból áll: a) formázás, amely során a papírgépkádat és a formázó huzalrészt használjuk, b) szárítási szakasz [TAD (levegõátfúvással végzett szárítás) vagy hagyományos szárítás a szárítóhengeren], amely rendszerint magában foglalja a kendõknél alapvetõ kreppelési folyamatot, c) tipikusan ellenõrzés és tekercselés. A papír elõállítható oly módon, hogy a rostokat orientált vagy véletlenszerû elrendezésben a papírgyártó gép egyik szalagjára vagy két folyamatosan forgó szalagja közé helyezzük, miközben a hígító víz nagy részét eltávolítjuk annyira, hogy a szárazanyagtartalom általában 12 és 35% közötti legyen. A formázott, elsõdleges rostos papírszalag szárítása egy vagy több lépésben történik mechanikai és ter-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
mikus eszközökkel egészen addig, amíg a szárazanyag-tartalom 93–97% közötti nem lesz. Kendõ gyártása esetén ezt a lépést a kreppelési folyamat követi, amely alapvetõen meghatározza a hagyományos eljárásokkal készült kendõ végtermék tulajdonságait. A hagyományos száraz kreppelési eljárás során rendszerint 4,5–6 m átmérõjû szárítóhenger, úgynevezett Yankeehenger segítségével történik a kreppelés, egy kreppelõ kaparókés felhasználásával, ahol a nyers papírkendõ a fent említett végsõ szárazanyag-tartalommal rendelkezik (nedves kreppelés alkalmazható akkor, ha a kendõ minõségével szemben kisebb elvárások vannak). A kreppelt, végsõ szárazanyag-tartalommal rendelkezõ nyers papírkendõ (nyers kendõ) ezután készen áll a találmány szerinti papírtermékké vagy papírkendõtermékké történõ további feldolgozásra. A fent említett hagyományos papírkendõ-gyártási eljárás helyett egy módosított eljárás alkalmazható, ahol a fajlagos térfogat javítható egy speciális szárítással a gyártási folyamat b) szakaszában, és ily módon javítható az így elõállított papírkendõ puhasága. A folyamatot, amelynek számos alfaja létezik, TAD (through air drying, levegõátfúvással végzett szárítás) nevezik. Ennek jellemzõje, hogy a „primer” rostos lapot (akárcsak egy nem szõtt lapot), amely kilépett a formázási és lapkészítési szakaszból, elõszárítjuk oly módon, hogy forró levegõt fújunk a rostos lapon keresztül, ezáltal szárazanyag-tartalma körülbelül 80%¹ra csökken, mielõtt a szárítóhengeren végzett szárítási szakaszba kerül. A rostos lapot egy légáteresztõ huzal vagy szalag (vagy TAD-kendõ) tartja és továbbítása során egy légáteresztõ forgó hengerdob (TAD-henger) felületén van elvezetve. A tartóhuzal vagy szalag strukturálása lehetõvé teszi a nedves állapotban bekövetkezett deformálódás következtében felszakadt, préselt zóna bármilyen mintázatának elõállítását, amit sajtolásnak is neveznek, aminek eredményeként megnövekszik az átlagos fajlagos térfogat, ami következésképpen a térfogati puhaság növekedését eredményezi anélkül, hogy lényegesen lecsökkenne a rostos papírlap szilárdsága. Az ilyen mintázat a TAD-henger felületén van kialakítva. Ezt követõen a mintázatot tovább nyomtatjuk a TAD-kendõ és a szárítóhenger között. A kreppelés elvégezhetõ a papírlapnak a formázóhuzaltól közvetlenül a TAD-kendõre történõ áthelyezése során vagy egy transzfer kendõ révén. Ennél a kreppelésnél a formázókendõ gyorsabban halad, mint a lapot fogadó következõ kendõ (gyors átadás). Például amikor a TAD-módszert alkalmazzuk a nyers papírkendõ elõállítására és a szokásos kétszitás papírlapgyártást alkalmazzuk a C alakú göngyöléshez, az úgynevezett belsõ lapformázó szita akár 40%-kal nagyobb sebességgel is mûködtethetõ, mint a következõ kendõ vagy a következõ nemez, ahol az elõször kialakított és már elõszárított papírlapot a következõ TAD-kendõre helyezzük. Ennek hatására a még nedves és ebbõl adódóan képlékenyen deformálható papírszalag belül feltöredezik a nyomás és a nyírás hatására, ezáltal terhelés hatására nyújthatóbbá válik, mint az olyan papír, amely nem esett sem „belsõ” sem „külsõ” kreppelésen.
1
HU 005 265 T2
A még képlékenyen alakítható papírszalagnak az egyidejûleg megvalósuló sebességek alkalmazásával történõ áthelyezése megvalósítható más kiviteli alakoknál is a transzfer kendõ és az úgynevezett TAD-nyomókendõ között, vagy két transzfer kendõ között. A nyers papírkendõ puhaságának és szilárdságának befolyásolására egy másik lehetõség a többrétegû struktúra kialakítása, amelynél az elõállítandó elsõdleges rostos papírlapot egy különleges kialakítású papírgépkád felhasználásával állítjuk elõ fizikailag különbözõ, rostos anyagot tartalmazó rétegekbõl, ahol ezeket a rétegeket együtt juttatjuk be egy papírpépszalag formájában a lapgyártó fokozatba. A nyers, rostos lapnak vagy a nyers kendõpapírnak a végtermékké történõ feldolgozásakor (harmadik feldolgozási szakasz) általában az alábbi lépéseket hajtjuk végre egyedül vagy egymással kombinálva: méretre vágás (hosszirányú és/vagy keresztirányú vágás), több réteg létrehozása, a rétegek mechanikai egyesítése, térfogati és strukturális domborítás, rétegragasztás, hajtogatás, nyomtatás, perforálás, illatosító anyagok felvitele, rakatolás, feltekercselés. A többrétegû papírkendõtermékek, például zsebkendõk, toalettpapírok, törülközõk vagy konyhai törlõkendõk elõállításához célszerûen végrehajtunk egy közbülsõ lépést, az úgynevezett dublírozást is, melynek során a késztermék kívánt számú rétegében a nyers kendõanyagot általában egy közös többrétegû mesterhengeren gyûjtjük össze. Az adott esetben már több rétegben feltekercselt nyers kendõtõl a kész kendõtermékig terjedõ eljárási lépést olyan feldolgozó gépekben végezzük, amelyek például az alábbi mûveleteket végzik: a kendõ ismételt simítása, élek prégelése, kombinálva a ragasztónak a teljes területre és/vagy lokálisan történõ felhordásával az egyesítendõ különbözõ rétegek összeragasztása céljából, továbbá hosszirányú vágás, hajtás, keresztirányú vágás, több különbözõ kendõ elhelyezése és összerakása, majd azok csomagolása, továbbá a csomagok egyesítése nagyobb körülvevõ csomag vagy kötegek kialakítása céljából. Az egyes papírréteglapok elõprégelhetõk, majd ezután egyesíthetõk egy hengerrésben a foot-to-foot vagy az egymásba ágyazási eljárásoknak megfelelõen. A kendõpapír egy olyan puha, abszorbens papír, amely kis rizsmasúllyal rendelkezik. A rizsmasúlyt általában 8–30 g/m2-nek, elsõsorban 10–25 g/m2-nek választjuk. A többrétegû kendõtermékek teljes rizsmasúlya célszerûen legfeljebb 65 g/m 2 , elõnyösebben 50 g/m2. Sûrûsége tipikusan kisebb, mint 0,6 g/cm3, célszerûen 0,3 g/cm3 alatt van, még elõnyösebben 0,08 és 0,2 g/cm3 közötti. A kendõ gyártása abban különbözik a papírgyártástól, hogy a kendõ anyaga rendkívül kis rizsmasúlyú és sokkal nagyobb a szakítóenergia-elnyelési indexe (lásd DIN EN 12625–4 és DIN EN 12625–5). A papír és a kendõpapír általában a rugalmassági modulus tekintetében is eltér egymástól, ami anyagi jellemzõként az ilyen lapszerû termékek mechanikai feszültség és alakváltozási tulajdonságait adja meg.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
A kendõ nagy szakítóenergia-elnyelési indexe a külsõ és belsõ kreppelésbõl adódik. A külsõ kreppelést a száraz hengerhez tapadó papírlap összenyomásával és a kreppelõ kaparókés által kifejtett hatással érjük el, míg a belsõ kreppelés a két huzal („kendõk”) közötti sebességkülönbség eredménye. Ennek eredményeként a még nedves, képlékenyen deformálható papírlap belül feltöredezik a nyomás és a nyírás hatására, ezáltal a terhelés hatására a kreppeletlen papírnál nagyobb mértékben nyújthatóvá válik. A nedves kendõpapírlapokat általában az úgynevezett Yankee-szárítással, a levegõátfújásos szárítással (TAD) vagy az impulzusos szárítási módszerrel szárítják. A kendõpapírban lévõ rostok fõként cellulózrostok, például vegyi pépbõl (például nátronpapír-szulfitból és szulfátpépekbõl) származó péprostok, mechanikai pép (például faõrlemény), termomechanikai pép, kemomechanikai pép és/vagy kemotermomechanikai pép (CTMP). A lombhullató fákból (keményfa) és az örökzöld fákból (lágyfa) származó pépek egyaránt használhatók. A rostok lehetnek reciklált rostok vagy tartalmazhatnak ilyen rostokat, amelyek a fent említett bármelyik rostfajtát vagy az összes rostfajtát tartalmazhatják. A rostok kezelhetõk adalékokkal, például töltõanyagokkal, lágyítószerekkel, például negyedrendû ammóniumvegyületekkel és kötõanyagokkal, például hagyományos szárazszilárdító szerekkel vagy nedvesszilárdító szerekkel az eredeti papírgyártás egyszerûbbé tétele vagy a papír tulajdonságainak beállítása céljából. A kendõpapír más típusú rostokat is tartalmazhat, így például regenerált cellulózrostokat vagy szintetikus rostokat, amelyek például a papír szilárdságát, abszorpciós képességét, simaságát vagy puhaságát javítják. A kendõpapír számos különbözõ módon alakítható át kész kendõtermékké, például prégeléssel vagy laminálással, és ily módon állítható elõ a feltekercselt vagy összehajtogatott többrétegû termék. A „nem szõtt” kifejezést (ISO 9091, DIN EN 29092) a termékek egy széles körére használják, amelynek bizonyos tulajdonságai megegyeznek egyrészt a papír (lásd DIN 6730, 1996. május) és a karton (DIN 6730) tulajdonságaival, másfelõl a textíliák tulajdonságaival. A nem szõtt anyagok esetében nagyszámú rendkívül különbözõ gyártási eljárást alkalmaznak, például légsodrást, fonást vagy a nedves sodrási eljárásokat. A nem szõtt anyagok közé tartoznak a gyékényfonatok, a nem szõtt kelmék és az ezekbõl készített késztermékek. A nem szõtt anyagokat textilszerû kompozit anyagoknak is nevezik, ami olyan rugalmas porózus kelmét jelent, amelyet nem a hagyományos szövéssel vagy hurkolással állítanak elõ. Valójában a nem szõtt anyagokat összesodrással, szálak kohéziós vagy adhéziós kötésével, vagy ezek kombinációjával állítanak elõ. A nem szõtt anyag elõállítható természetes rostokból, például cellulózból vagy pamutszálakból, de tartalmazhat szintetikus szálakat is, például polietilént (PE), polipropilént (PP), poliuretánt (PU), poliésztert, nejlont vagy regenerált cellulózt vagy különbözõ szálak keverékét.
1
HU 005 265 T2
A szálak lehetnek véges hosszúságú elõre gyártott szálakból kialakított végtelenített szálak, például helyben gyártott szintetikus szálak vagy vágott szálak formájában. A találmány szerinti nem szõtt anyagok így a szintetikus és cellulóz rostanyag, például természetes növényi rostok keveréke (lásd ISO 9092, DIN EN 29092). Az ábrák rövid ismertetése Az 1. ábra egyenként kiszedhetõ papírtermékek, különösen arctörlõ kendõk tárolására szolgáló tartály perspektivikus nézete, a 2. ábra a tartálynak az 1. ábrán látható II–II vonal mentén vett metszeti nézete a tartalommal megtöltött tartály felállított állapotában, és a 3. ábra a tartálynak a 2. ábrán láthatóhoz hasonló metszeti nézete, de ez esetben az üres tartály összelapított helyzetben látható.
5
10
15
20 A találmány kiviteli alakjai Az 1. ábrán látható 1 tartályt rendszerint egy összehajtogatható lapból alakítjuk ki, ahogy az általánosan ismert a hajtogatott tartályok esetén. A tartálynak van egy 2 felsõ fala, egy azzal szemközti, lényegében párhuzamos 4 alsó fala, valamint 6 oldalfalai és 7 oldalfalai, melyeket 5 hajtási fülek alkotnak. A 2 felsõ falon általában van egy olyan nyílás, amely perforálással van kialakítva és amely a 8 fedéllel van lezárva. Bár az ábrán nem látható, ezen a fedélen van egy olyan megfogható nyelv, amellyel a fedél eltávolítható oly módon, hogy a perforálás mentén történõ felszakítással kinyitjuk a tartályt. A 2. ábrán a kötegelt papírtermék látható, ez esetben 9 arctörlõ kendõk, amelyek közül az elsõ, legfelsõ eltávolítandó 10 kendõ a 8 fedél 12 belsõ oldalán elhelyezett 11 ragasztófelülethez tapad. Ez lehet egy olyan ragasztóréteg, amely közismert az oldható ragasztásos kötések területén, így a 10 kendõ leválasztható a 8 fedélrõl és azt követõen használható. A tapadófelületet ki lehet alakítani olyan horgok sokaságával is, amelyek az arctörlõ kendõ szálszerkezetéhez mechanikai módon tapadnak. Amikor a felhasználó a 9 arctörlõ kendõ használata céljából kinyitja a megtöltött tartályt, a 8 fedelet úgy nyitja fel, hogy feltépi a 3 perforációs vonal mentén. A fedelet általában eltávolítják. Eltávolításakor a 8 fedél magával húzza az elsõ és legfelsõ 10 kendõt, amely ily módon könnyen kiszedhetõ a tartályban lévõ kötegbõl. Ez az elsõ kendõ általában részben kihúzza magával a második kendõt is, mivel a kötegben a kendõk legalább részben átlapolódva vannak elrendezve. Amint a 2. ábrán látható, a 4 alapfal 13 belsõ felületén egy olyan 14 elválasztófelület van, amely egy felhordott réteg, egy felhordott elválasztó anyag vagy a 4 alsó fal elválasztó funkcióval rendelkezõ felületi anyaga formájában van megvalósítva. A tartály 3. ábrán látható összelapított állapotában a 11 tapadófelület a 14 elválasztófelületen fekszik. Ennek elõnye az, hogy az összehajtogatott lapnak a megfelelõ gépbe történõ betöltése cél-
25
30
35
40
45
2
jából történõ tárolása és elõkészítése során a 11 tapadófelület tapadóhatása nem vész el, ugyanakkor a tartály felállításakor a 14 tapadófelület könnyen elválasztható a 14 elválasztófelülettõl anélkül, hogy lecsökkenne az elsõ, legfelsõ kendõhöz való késõbbi hozzátapadáshoz szükséges tapadóhatás. Az összelapított tartályok kötegeit általában tartályelõdarabok formájában vezetik be a töltõgépbe. Egy szívófej meghúzza az alsó fal külsõ oldalát, ezáltal a megfelelõen összelapított tartály elválik a köteg maradék részétõl és felnyílik. A szívóerõ kellõen nagy ahhoz, hogy szétnyissa az összelapított tartályt és elválassza a tapadófelületet az elválasztófelülettõl. A tapadófelület ezután kész arra, hogy a legfelsõ arctörlõ kendõhöz tapadjon, amikor a kendõk kötegét behelyezzük a tartály belsejébe. Ez esetben elõnyös, ha a tartályt oly módon vezetjük a gyártó gépbe, hogy a felsõ fala lefelé néz. Az ilyen gyártósoron könnyen megvalósítható a rotáció. A találmány szerinti megoldás könnyen kivitelezhetõ a tartály gyártása során. Négy alapvetõ lépésre van szükség: 1. Nyomtatás a kartonanyagra. 2. A megnyomott kartonanyagot végsõ alakjára vágjuk és létrehozzuk az összes hajtási élet és perforációs vonalat. 3. Amennyiben betétet használunk, a betétet kivágjuk és a megfelelõ pontokon ragasztással rögzítjük. 4. A tartályt összeállítjuk és megragasztjuk oly módon, hogy a csomagolási folyamatban kezelhetõ legyen. A 14 elválasztófelület kivágható egy szilikonnal kezelt papírdarabból és a betéttel egyidejûleg ráhelyezhetõ a 4 alsó fal 13 belsõ oldalára. Ez azt jelenti, hogy ezt a mûveletet a harmadik eljárási lépés során hajtjuk végre. Az említett betét lehet például egy olyan lemezes ablak, amely részben elzárja a kihúzónyílást a fedél eltávolítását követõen, ugyanakkor azonban lehetõvé teszi a kendõk kihúzását. A 11 tapadófelület könnyen a megfelelõ helyre tehetõ a negyedik eljárási lépés során. A megfelelõ ragasztási eljárások biztosítják a pontos pozicionálást még nagy gyártási sebességeknél is, így akár 40 000 tartály/óra kapacitás mellett is. A tartályt ezután végelegesen összelapítjuk a gyártás során, amikor is a negyedik gyártási lépésben a 11 tapadófelület és a 14 elválasztófelület érintkezésbe kerül egymással.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 50 1. Tartály (1) egyenként kiszedhetõ papírtermékek kötegéhez, különösen kendõtermékekhez vagy nem szõtt termékekhez, például arctörlõ kendõkhöz, zsebkendõkhöz, kéztörlõkhöz és hasonlókhoz vagy más 55 nem szõtt anyagból készült hasonló termékekhez, amely tartály (1) egy olyan hajtogatott tartály, amely egy elõdarabból van kialakítva, amely tartálynak felsõ fala (2) van, amelyen egy adagolónyílás (3) van kialakítva, amely le van zárva egy feltéphetõ fedéllel (8), to60 vábbá amely tartálynak (1) a felállított állapotában a 6
1
HU 005 265 T2
felsõ faltól (2) meghatározott távolságra egy azzal lényegében párhuzamos alsó fala (4), valamint a termékek (9) kötegének befogadására szolgáló ürege van, ahol a fedél (8) a belsõ felületén (12) egy olyan tapadóvagy ragasztófelületet (11) tartalmaz, amely révén a köteg legfelsõ papírterméke (10) – célszerûen leválasztható módon – tapad a fedélhez (8), azzal jellemezve, hogy az alsó fal (4) belsõ felületén (13) egy olyan elválasztófelület (14) van kialakítva, amely a tartály (1) összehajtogatott állapotában a tapadó- vagy ragasztófelülettel (11) szemben helyezkedik el. 2. Az 1. igénypont szerinti tartály, azzal jellemezve, hogy a tapadófelület (11) ragasztóval van bevonva
2
vagy ragasztópontokkal van ellátva, célszerûen leválasztható tapadást biztosító módon. 3. Az 1. igénypont szerinti tartály, azzal jellemezve, hogy a tapadó- vagy ragasztófelület (11) mechanikai 5 ragasztórész révén van kialakítva. 4. Az 1. igénypont szerinti tartály, azzal jellemezve, hogy az elválasztófelület (14) egy ragasztóanyagnak az alsó fal (4) belsõ oldalára (13) történõ felvitelével van kialakítva. 5. Az 1. igénypont szerinti tartály, azzal jellemezve, 10 hogy az elválasztófelületet (14) egy olyan elválasztóréteg alkotja, amely az alsó fal (4) belsõ oldalára (13) van felhordva.
7
HU 005 265 T2 Int. Cl.: B65D 83/08
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
