!HU000003151T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 003 151
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA A61K 31/565
(21) Magyar ügyszám: E 03 759076 (22) A bejelentés napja: 2003. 10. 23. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20030759076 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1556058 A1 2004. 05. 06. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1556058 B1 2007. 12. 12.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 20020079414 2002. 10. 23.
(73) Jogosult: Pantarhei Bioscience B. V., AL Zeist (NL)
EP
(72) Feltalálók: Coelingh Bennink, Herman Jan Tijmen, BE Driebergen (NL); Bunschoten, Evert Johannes, EV Heesch (NL) (54)
(2006.01) A61K 31/352 (2006.01) A61P 35/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 04037269 PCT/NL 03/00718
(74) Képviselõ: Lengyel Zsolt, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Esztetrolszármazékokat tartalmazó gyógyászati készítmények rákterápiában történõ alkalmazásra
(57) Kivonat
HU 003 151 T2
A találmány tárgyát ösztrogén típusú komponens alkalmazása képezi olyan gyógyszer gyártásában, amit kolorektális vagy prosztatatumorok kezelésére vagy prevenciójára alkalmaznak emlõsszervezetben, elõnyösen humán nõi szervezetben, amely alkalmazás szerint egy speciális ösztrogén típusú komponens, elõnyösen esztetrol hatásos mennyiségét beadják az emlõsszervezetnek. A találmány szerinti ösztrogén típusú anyagok alkalmazásának elõnye, hogy nem nö-
velik ösztrogénstimulált tumorok kialakulásának kockázatát. Az eljárásban együttesen egy progesztogént is beadnak. A találmány tárgyát képezi továbbá gyógyászati készítmény, amely az ösztrogén típusú komponenst; tumorellenes vegyületet (5a-reduktázinhibitort; antiandrogént; citokróm-P45017a-inhibitort; a1adenoreceptor-blokkolót; vagy mikrotubulusinhibitort) és gyógyászatilag elfogadható segédanyagot tartalmaz.
A leírás terjedelme 12 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 003 151 T2
A találmány tárgyát képezi ösztrogén típusú komponens alkalmazása olyan gyógyszer gyártásában, amit kolorektális vagy prosztatatumorok kezelésére vagy prevenciójára alkalmazunk emlõsszervezetben, amely alkalmazás szerint egy speciális ösztrogén típusú komponens hatásos mennyiségét beadjuk az emlõsszervezetnek. A kolorektális karcinóma (vastag- és végbélrák) egy rosszindulatú neopláziás betegség. A kolorektális karcinóma elõfordulási gyakorisága magas a nyugati világban. Az ilyen típusú tumorok gyakran metasztázist képeznek a nyirokrendszeren és az érrendszeri csatornákon keresztül. Kolorektális karcinómában szenvedõ sok páciens végül meghal ebben a betegségben. Napjainkig szisztémás terápiákat és kemoterápiákat fejlesztettek ki kolorektális rák kezelésére. Azonban nem állnak rendelkezésre olyan terápiák, amelyek megfelelõ mértékû tumorellenes aktivitást képesek kifejteni, ami bármilyen fokú megbízhatósággal meghosszabbítja metasztázisos kolorektális karcinómában szenvedõ páciensek túlélését. Ezért szükség van olyan módszerek kifejlesztésére, amelyek alkalmasak kolorektális karcinóma sikeres kezelésére és prevenciójára. Al-Azzawi és munkatársai [Climacteric 5, 3–14 (2002)] cikkükben összefoglalták a legfrissebb epidemiológiai adatokat a vastagbélrák elõfordulási gyakoriságával és halálozási arányával kapcsolatban olyan menopauzán átesett nõk esetén, akik hormonpótló terápiát kaptak. A hormonpótló terápiában (HRT) ösztrogént adnak az ösztrogénhiányra visszavezethetõ szimptómák (hipoösztrogenizmus) prevenciója és kezelése céljából. A szerzõk azt a következtetést vonták le, hogy ösztrogén alkalmazása általános védelmet biztosít, a vastagbél-adenóma és karcinóma elõfordulási gyakorisága körülbelül 30%-kal csökkent. Azaz az ösztrogén alkalmazása csökkenti a vastagbélrákkal kapcsolatos mortalitás mértékét. A 6,291,456 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (Signal Pharmaceuticals, Inc.) ismertetett találmány tárgyát olyan vegyületek képezik, amelyek génexpressziót modulálnak ösztrogénreceptoron keresztül, valamint sok ösztrogénnel összefüggõ állapot, például vastagbélrák kezelésére szolgáló eljárások. Az említett amerikai egyesült államokbeli találmány szerinti vegyületek egyaránt lehetnek ösztrogénantagonista és ¹agonista vegyületek. Megfigyelték, hogy ösztrogénantagonista vegyületek antiösztrogénként alkalmazhatók, például mell- és petefészekszövetben, és így alkalmasak mellrák és petefészekrák kezelésére és prevenciójára. Az olyan vegyületek, amelyek ösztrogénagonisták, más terápiás és profilaktikus alkalmazásokra javallottak. A fenti közlemények alapján egyértelmû, hogy a technika jelenlegi állása szerint feltételezik: az ösztrogének beadása nõknek menopauza után segíthet csökkenteni a vastagbélrák kialakulásának kockázatát. Azonban ilyen megfigyelés alapján nem vonhatjuk automatikusan le azt a következtetést, hogy ösztrogénszuppresszált rákbetegségek, például vastagbélrák kezelésére vagy prevenciójára javasolt ösztrogén beadása. Valóban jól ismert, hogy az ösztrogének növelik „ösztrogénstimulált
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
rákbetegségek”, például endometriális rák kockázatát nõkben [Cushing és munkatársai, Obstet. Gynecol. 91, 35–39 (1998); Tavani és munkatársai, Drugs Aging 14, 347–357 (1999)], és mellrák kockázatát nõkben és férfiakban egyaránt [Tavani és munkatársai, Drugs Aging 14, 347–357 (1999); Pike és munkatársai, Steroids 65, 659–664 (2000); Heinig és munkatársai, European Journal of Obstetrics & Gynecology 102, 67–73 (2002)] úgy, hogy a sejtosztódás (proliferáció) gyakoriságának ösztrogénreceptorral közvetített növekedését indukálják ezekben a szövetekben. A sejtosztódás esszenciális az emberi rák kialakulásának komplex folyamatában, mivel ez önmagában is növeli genetikai hiba kockázatát, különösen olyan genetikai hibákét, mint például tumorszuppresszorgének inaktiválása. Mivel a fentebb említett ösztrogénstimulált rákbetegségek elõfordulási gyakorisága nagyon magas az iparilag fejlett országokban, ösztrogének alkalmazása például vastagbélrák kezelésére és prevenciójára nagyon jelentõs hátrányokkal jár. Tehát szükség van olyan ösztrogénre, amit ösztrogénszuppresszált tumorok kezelésére lehet alkalmazni anélkül, hogy ez fokozná ösztrogénstimulált tumorok kialakulásának kockázatát. A prosztatarák a második vezetõ, rákkal összefüggõ halálok férfiak körében az USA-ban. Az utóbbi hat évtizedben a hormonterápia volt a legjelentõsebb módszer elõrehaladott prosztatarák kezelésére. Egy ilyen módszerben dietil-stilbesztrolt (DES) alkalmaznak az endogén androgéntermelés szuppresszálására. A DES olyan anyag, amelyrõl ismeretes, hogy ösztrogénaktivitást képes kifejteni. Azonban DES alkalmazásának lehetõségét csorbítja, hogy jelentõs kardiovaszkuláris toxicitással jár együtt. Tromboembolitikus események számának csökkentése céljából végzett stratégiák, például a dózis csökkentése vagy nátrium-walfarin alkalmazása sikertelen volt [Malkwicz és munkatársai, Urology 58 (2. melléklet), 108–13 (2001)]. Továbbá DEA alkalmazásáról feltételezték, hogy fokozza mellrák kialakulásának kockázatát. Következésképpen szükség van olyan ösztrogén típusú anyagra, amelyet ösztrogénszuppresszált tumorok, azaz kolorektális tumorok vagy prosztatatumorok kezelésére és prevenciójára lehet alkalmazni, és amellyel nem jár együtt ösztrogénstimulált rákbetegség vagy számottevõ kardiovaszkuláris toxicitás kialakulásának kockázata. Váratlanul azt találtuk, hogy a fenti kívánalmaknak megfelelnek olyan ösztrogén típusú anyagok, amelyek szerkezetét az alábbi képlet írja le:
1
HU 003 151 T2
amely képletben R1, R2, R3, R4 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoport vagy 1–5 szénatomos alkoxicsoport. A bemutatott ösztrogén típusú anyagcsoport ismert képviselõje az 1,3,5(10)-ösztratrién-3,15a,16a,17btetrol, amely esztetrol, ösztetrol és 15a-hidroxi-esztriol neveken is ismert. Az esztetrol olyan ösztrogén, amit a magzati máj termel a humán terhesség alatt. A nem kötött esztetrol maximális szintje az anyai plazmában körülbelül 1,2 ng/ml a terhesség alatt, és körülbelül 12¹szer magasabb a magzati plazmában, mint az anyai plazmában [Tulchinsky és munkatársai, J. Clin. Endocrinol. Metab. 40, 560–567 (1975)]. Az 5,340,585 és 5,340,584 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban jóindulatú ginekológiai rendellenességek, például premenstruációs szindróma kezelésére szolgáló készítményeket és eljárásokat ismertetnek, amelyben kombináltan adnak be egy GnRH-tartalmú készítményt és egy ösztrogéntartalmú készítményt. Az 5,340,585 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban továbbá megemlítik ilyen módszer alkalmazását mellrák és petefészekrák kockázatának csökkentésére. Ez utóbbi ráktípusokat általánosan ösztrogénszenzitív rákbetegségeknek tekintik, azaz olyan ráktípusoknak, amelyek kialakulását és növekedését olyan ösztrogének stimulálják, amelyek különböznek a találmány szerinti ösztrogén típusú komponensektõl, ezek különösen olyan ösztrogének, amelyek 17b-ösztradiolt, etinil-ösztradiolt, valamint ezek prekurzorait és metabolitjait tartalmazó anyagcsoportból származnak. Nagyon meglepõ, hogy a találmány szerinti ösztrogén típusú anyagok nem növelik ösztrogénstimulált tumorok kialakulásának kockázatát, ugyanis szakember azt várná, hogy ösztrogén típusú anyagok fokozzák ilyen tumorok kialakulását és növekedését. Mivel úgy tûnik, hogy a találmány szerinti ösztrogén típusú anyagok nem rendelkeznek ösztrogénantagonista tulajdonságokkal, ez a felismerés valóban váratlan volt. A találmány szerinti ösztrogén típusú anyagokról azt találtuk, hogy viszonylag magas kötési affinitást mutatnak az ERa-receptorral szemben, viszont viszonylag alacsony affinitást mutatnak az ERb-receptorral szemben. Feltételezzük, hogy ez a receptorspecifitás valamilyen módon összefüggésben van azzal a megfigyeléssel, hogy a találmány szerinti anyagok, az általánosan alkalmazott ösztrogénektõl eltérõen, nem stimulálnak proliferációt ösztrogénnel stimulálható szövetekben. Azonban az ER¹jelátviteli folyamatsort szabályozó mechanizmusok, amelyek felelõsek ezért a jelenségért, még kevéssé ismertek annak ellenére, hogy számottevõ tudományos kutatómunka folyik ezen a területen. Ismeretes, hogy a legtöbb ösztrogén mindkét ER¹hez képes kötõdni, amelyek szövetspecifikus koaktivátorok és/vagy korepresszorok jelenlétében a gének szabályozórégiójában lévõ ösztrogén-válaszelem-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
hez vagy más transzkripciós faktorhoz kötõdnek. Az ER¹jelátvitel komplex jellegét figyelembe véve, az ERa és ERb, valamint kofaktoraik szövetspecifikus expressziója mellett felismertük azt is, hogy az ER¹ligandumok képesek ösztrogénagonistaként, sõt, ösztrogénantagonistaként mûködni szövetspecifikus módon. Az szintén ismeretes, hogy az ösztrogén celluláris farmakológiát modulál génexpresszión keresztül, és ezt az ösztrogénhatást az ösztrogénreceptorok mediálják. Az ösztrogénreceptor hatását a génszabályozásra közvetítheti az ER közvetlen kötõdése az ösztrogén-válaszelemhez, az ER kötõdése más transzkripciós faktorokhoz, például NF¹kB-hez, C/EBPb-hoz, és történhet nem genomi kölcsönhatásokon keresztül, például amelyekben ioncsatorna-receptorok játszanak szerepet. Az utóbbi néhány év elõrehaladásának eredménye, hogy kimutatták: ER olyan koaktivátorokkal és korepresszorokkal (például SMRT és N–CoR) asszociált, amelyek szintén modulálják az ER transzkripciós aktivitását szövetspecifikus és ligandumspecifikus módon. Továbbá bizonyos tények alapján feltételezik, hogy az ösztrogénszabályozott gének többsége nem rendelkezik klasszikus ösztrogén-válaszelemmel. Ilyen esetekben az ER olyan transzkripciós faktorokkal lép kölcsönhatásba, amelyek döntõ szerepet játszanak az ilyen gének szabályozásában. Olyan transzkripciós faktorok, amelyekrõl ismeretes, hogy aktivitásuk ER által modulált, például AP–1, NF¹kB, C/EBP és Sp–1. Az ER¹jelátvitel komplex jellegét, valamint az ER¹t és kofaktorait expresszáló, különbözõ szövettípusokat alapul véve általánosan azt tartják, hogy az ER¹ligandumok már nem osztályozhatók egyszerûen teljes mértékben antagonisták vagy agonisták közé. Ezt a nézõpontot támogatják Peach és munkatársai által közölt eredmények is [Science 277, 1508–1510 (1997)], akik leírták, hogy 17b-ösztradiol egy AP–1-helyet aktivál ERa jelenlétében, azonban ugyanezt a helyet ERb jelenlétében gátolja. Ezzel ellentétben, raloxifén (Eli Lilly & Co.), valamint tamoxifén és ICI–182,780 (Zeneca Pharmaceuticals) jelû ER¹ligandumok stimulálják az AP–1-helyet ERb keresztül, viszont gátolják ez a helyet ERa jelenlétében. ERa-ról és ERb-ról ismeretes, hogy mindkettõ átfedõ és különbözõ szöveti eloszlást mutat, melyet elsõsorban RT¹PCR-rel vagy in situ hibridizációval analizáltak. Nagyon gyakori, hogy a szövetek ERa¹t és ERb¹t egyaránt expresszálnak, de a receptoraik különbözõ sejttípusokban lokalizáltak. Összefoglalva, bár még ismeretlenek a mechanizmusok, amelyeken keresztül a találmány szerinti ösztrogén típusú komponens kifejti kedvezõ hatását, nyilvánvaló, hogy az ösztrogén típusú komponens különbözik más ösztrogén típusú anyagoktól, például 17bösztradioltól és etinil-ösztradioltól annyiban, hogy viszonylag nagy affinitást mutat ERa-receptor irányában az ERb-receptorhoz viszonyítva. A fentebb leírtak alapján az is nyilvánvaló, hogy ez a specifitás valószínûleg nagymértékben felelõs a találmány szerinti ösztrogén
1
HU 003 151 T2
típusú komponens hatékonyságáért ösztrogénszuppresszált tumorok kezelésében és prevenciójában olyan hátrányok nélkül, hogy növekedne ösztrogénstimulált tumorok kialakulásának kockázata nõkben és férfiakban egyaránt. Ennek megfelelõen a találmány tárgyát képezi ösztrogén típusú komponens alkalmazása olyan gyógyszer gyártásában, amit kolorektális vagy prosztatatumorok kezelésére vagy prevenciójára alkalmazunk emlõsszervezetben, amely alkalmazás szerint egy ösztrogén típusú komponens hatásos mennyiségét beadjuk az emlõsszervezetnek, ahol az ösztrogén típusú komponens az alábbiak közül származik: olyan anyagok, amelyek szerkezetét az alábbi képlet írja le:
5
10
15
20
25
30
amely képletben R1, R2, R3, R4 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoport vagy 1–5 szénatomos alkoxicsoport; prekurzorok, amelyekbõl a fentebb leírt képlettel rendelkezõ anyag képes felszabadulni, ha azokat a találmány szerinti eljárásban alkalmazzuk; ahol a prekurzorok az anyagok olyan származékai, amelyekben a legalább egy hidroxilcsoport hidrogénatomja szubsztituálva van 1–25 szénatomos szénhidrogén-karbonsav, szulfonsav vagy szulfámsav acilgyökével; tetrahidrofuranil¹; tetrahidropiranil¹; vagy olyan egyenes vagy elágazó láncú glikozidcsoporttal, amely csoportonként 1–20 glikozidegységet tartalmaz; és a fentebb említett anyagokból és/vagy prekurzorokból egyet vagy többet tartalmazó keverékek. A leírásban a „tumor” kifejezésen szövet újranövekedését értjük, amelyben a sejtek osztódása kontrollálatlanul és progresszíven történik. A tumor kifejezésen malignus (rosszindulatú) és jóindulatú tumorokat egyaránt értünk. Az „ösztrogénszuppresszált tumor” kifejezésen olyan tumort értünk, amelynek kialakulását és növekedését ösztrogének beadása szuppresszálja, és nem korlátozódik olyan tumorokra, amelyek kialakulását és növekedését ösztrogének közvetlenül befolyásolják. Ösztrogénszuppresszált tumorok lehetnek például olyanok is, amelyek kialakulását és növekedését and-
35
40
45
50
55
60 4
2
rogének stimulálják, és amelyek kialakulását és növekedését olyan mennyiségû ösztrogén beadásával lehet szuppresszálni, amely hatásosan gátolja androgének endogén termelõdését. Ilyen androgénstimulált tumorok, amelyek ösztrogénszuppresszált tumoroknak tekinthetõk, például prosztatatumorok és prosztatahipertónia. Az „ösztrogénstimulált tumor” kifejezésen olyan tumort értünk, amely kialakulását és növekedését olyan (endogén vagy exogén) ösztrogének stimulálják, amelyek különböznek a találmány szerinti ösztrogén típusú komponensektõl, ezek különösen az alábbiak lehetnek: 17b-ösztradiol, konjugált, lóból származó ösztrogének, etinil-ösztradiol, valamit ezek prekurzorai és metabolitjai. A „rák” kifejezésen a leírásban sejteket értünk, amelyek olyan malignus transzformáción mentek keresztül, ami patológiássá teszi ezeket a gazdaszervezet számára. A találmány szerinti ösztrogén típusú anyagok különböznek az olyan biológiai eredetû és szintetikus ösztrogénektõl, amelyeket általánosan alkalmaznak gyógyászati készítményekben, amelyekben a szteroidváz 5 tagú gyûrûje általában 3 hidroxilszubsztituenst tartalmaz, nem pedig 0–2¹t. A találmány egy különösen elõnyös megvalósítási módja szerint R1, R2, R3, R4 csoportok közül legalább egy hidroxilcsoport, ami azt jelenti, hogy az ösztrogénanyag legalább 4 hidroxilcsoportot tartalmaz. A találmány szerinti készítményben hatóanyagként alkalmazott ösztrogén típusú komponens elõnyösen úgynevezett biológiai eredetû (biogén) ösztrogén, azaz olyan ösztrogén, amely természetes körülmények között elõfordul az emberi testben, valamint lehet biológiai eredetû ösztrogén prekurzora vagy ezek keverékei. Mivel a biológiai eredetû ösztrogének természetes körülmények között jelen vannak a magzatban és a nõi (nõstény) szervezetben, mellékhatások várhatóan nem lépnek föl, különösen akkor, ha ilyen ösztrogének exogén beadása után a szérumban kialakult koncentrációjuk lényegében nem haladja meg a természetes körülmények között elõforduló koncentrációkat. A találmány egy elõnyös megvalósítási módja szerint az ösztrogén típusú anyag 4 hidroxilcsoportot tartalmaz. A találmány egy másik elõnyös megvalósítási módja szerint az R1, R2, R3, R4 csoportok közül maximum 3 jelentése hidrogénatom. A fentebb bemutatott képletben R1 jelentése szintén hidrogénatom. A képletben R1, R2, R3 és R4 közül elõnyösen legalább 2, elõnyösebben legalább 3 jelentése hidrogénatom. A képlet szerinti ösztrogén típusú anyagok különbözõ enantiomereket tartalmaznak, mivel a hidroxilszubsztituenseket hordozó szénatomok királisan aktívak. A találmány egy elõnyös megvalósítási módja szerint az ösztrogén típusú anyag 15a-hidroxiszubsztituált. A találmány egy másik elõnyös megvalósítási módja szerint az anyag 16a-hidroxiszubsztituált. A találmány még egy elõnyös megvalósítási módja szerint az anyag 17b-hidroxiszubsztituált. A legelõnyö-
1
HU 003 151 T2
sebben az ösztrogén típusú anyagok 15a,16a,17b-trihidroxiszubsztituáltak. A találmány szerinti ösztrogén típusú anyagok szteroidvázában a többi királisan aktív szénatom elõnyösen ugyanabban a konfigurációban van, mint a megfelelõ szénatomok a 17bösztradiolban és más biológiai eredetû ösztrogénekben. A találmány egy elõnyös megvalósítási módja szerint R3 jelentése hidroxilcsoport vagy alkoxicsoport. A találmány egy másik elõnyös megvalósítási módja szerint R1, R2 és R4 jelentése hidrogénatomok, amely esetben az anyag 1,3,5(10)-ösztratrién-3,15,16,17-tetrol. Ez utóbbi anyag elõnyös izomerje 1,3,5(10)-ösztratrién-3,15a,16a,17b-tetrol (esztetrol). A találmány szerinti megoldás magában foglalja olyan ösztrogénanyagok prekurzorainak alkalmazását is, amelyeket a találmány szerinti eljárásban hatóanyagként alkalmazunk. Ezekbõl a prekurzorokból a fentebb említett ösztrogénanyagok szabadulhatnak fel, ha a találmány szerinti eljárásban alkalmazzuk azokat, például az anyagcsere konverziójának eredményeként, és a találmány szerinti ösztrogénanyagok olyan származékai, amelyekben legalább egy hidroxilcsoport hidrogénatomja szubsztituálva van 1–25 szénatomos szénhidrogén-karbonsav, szulfonsav vagy szulfámsav acilgyökével; tetrahidrofuranil¹; tetrahidropiranil¹; vagy olyan egyenes vagy elágazó láncú glikozidcsoporttal, amely csoportonként 1–20 glikozidegységet tartalmaz. Prekurzorok, amelyek a találmány szerinti megoldásban történõ alkalmazásra megfelelnek, tipikusan például olyan észterek, amelyekhez úgy juthatunk, hogy az ösztrogénanyagok hidroxilcsoportjait reagáltatjuk egy vagy több karboxilcsoportot (M+ –OOC–) tartalmazó anyaggal, ahol M+ jelentése hidrogén- vagy alkálifém-kation. Ennélfogva a találmány egy különösen elõnyös megvalósítási módja szerint a prekurzorok az ösztrogénanyagok olyan származékai, amelyekben a megadott képletben legalább egy hidroxilcsoport hidrogénatomja szubsztituálva van –CO–R csoporttal, ahol R jelentése 1–25 szénatomos szénhidrogéngyök. Az R jelentése elõnyösen hidrogénatom vagy 1–20 szénatomos alkil¹, alkenil- vagy arilgyök. A találmány szerinti alkalmazásban emlõsszervezeteket, például szarvasmarhát, háziállatokat és különösen embereket kezelünk. A találmány szerinti alkalmazásban nõket és férfiakat egyaránt kezelünk, a megoldás kedvezõ hatásai a legelõnyösebben akkor érvényesülnek, ha nõkön alkalmazzuk azt. A kezelést elõnyösen premenopauzális, perimenopauzális és posztmenopauzális állapotban lévõ nõkön lehet végezni. A találmány szerinti alkalmazás különösen hatékony, ha a beadás hosszabb ideig folyamatosan történik. Az alkalmazás szerint általában megszakítás nélkül adjuk be az ösztrogén típusú komponenst legalább 5 napig. A megszakítás nélküli beadás legalább 30 napig, elõnyösen legalább 90 napig folyamatosan történik. A találmány szerinti alkalmazásban alkalmas módon, enterálisan vagy parenterálisan adjuk be az öszt-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
rogén típusú komponenst. A „parenterális beadás” kifejezésen a leírásban transzdermális, intravénás, intranazális, intravaginális, pulmonáris, bukkális, szubkután, intramuszkuláris és intrauterinális beadást értünk. Az „enterális beadás” kifejezésen orális, valamint rektális beadást értünk. A beadás módját elõnyösen az alábbiak közül választjuk: orális, transzdermális, intravénás, intravaginális, pulmonáris, bukkális, szubkután, intramuszkuláris vagy intrauterinális beadás. A beadás módját elõnyösebben az alábbiak közül választjuk: orális, transzdermális, intravénás, szubkután, intranazális, pulmonáris és vaginális beadás. A találmány különösen elõnyös megvalósítási módja szerint a találmány szerinti alkalmazásban orális, transzdermális, intranazális vagy szubkután beadás történik. A találmány szerinti alkalmazásban még elõnyösebben orális vagy transzdermális beadás történik. Az orális, intravénás, szubkután, intramuszkuláris, intranazális, rektális, bukkális és pulmonáris beadás ideálisan megfelel napi (legalább) egyszeri beadásra. A transzdermális és intravaginális beadás elõnyösen napi egyszeri és havi egyszeri beadási gyakoriság között megfelelõ. Az intrauterinális beadások elõnyösen heti egyszeri és havi egyszeri beadási gyakoriság között megfelelõek. A szubkután és az intramuszkuláris beadások történhetnek depóinjekció formájában is, 1 hetes és 6 hónapos, elõnyösen 4 hetes és 3 hónapos beadási gyakoriság között. Kényelmi okokból a találmány szerinti alkalmazásban a beadások között eltelt idõintervallum elõnyösen 1 nap, 1 hét vagy 1 hónap. Különösen elõnyösek olyan beadási rendek, amelyben napi egyszeri orális, szubkután, intravénás vagy intranazális beadás, heti egyszeri transzdermális, vagy havi egyszeri intravaginális vagy szubkután beadás történik. A beadás módjától függetlenül az ösztrogén típusú komponensbõl elõnyösen olyan hatásos mennyiséget adunk be, amellyel a vérszérumban legalább 1 nanogramm/liter, elõnyösebben legalább 10 nanogramm/liter, a legelõnyösebben legalább 100 nanogramm/liter koncentráció elérhetõ. Az ösztrogén típusú komponens vérszérumban elért koncentrációja általában nem haladja meg a 100 mg/liter, elõnyösen nem haladja meg az 50 mg/liter, elõnyösebben nem haladja meg a 25 mg/liter koncentrációt. A találmány szerinti alkalmazásban az ösztrogén típusú komponenst rendszerint kevesebb mint napi 1 mg/testtömeg¹kg, elõnyösen kevesebb mint napi 0,4 mg/testtömeg¹kg mennyiségben adjuk be. Abból a célból, hogy az ösztrogén típusú komponens beadásával jelentõs hatást érjünk el, ajánlott, hogy a beadott mennyiség legalább napi 1 mg/testtömeg¹kg. A beadott mennyiség elõnyösen legalább napi 5 mg/testtömeg¹kg. A hatóanyagot orálisan elõnyösen kevesebb mint napi 400 mg/testtömeg¹kg, elõnyösen napi 200 mg/testtömeg¹kg mennyiségben adjuk be. Abból a célból, hogy a hatóanyag beadásával jelentõs hatást érjünk el, ajánlott, hogy az orálisan beadott mennyiség legalább
1
HU 003 151 T2
napi 2 mg/testtömeg¹kg legyen. Az orálisan beadott mennyiség elõnyösen legalább napi 5 mg/testtömeg¹kg. A találmány szerinti kezelésben, különösen ha embereken alkalmazzuk, az ösztrogén típusú komponens beadott átlagos dózisa rendszerint legalább 0,05 mg/nap, elõnyösen legalább 0,1 mg/nap. A maximális dózist normálesetben legalább 40 mg/nap, elõnyösen 20 mg/nap alatt tartjuk. A találmány szerinti kezelésben az ösztrogén típusú komponens hatásos mennyiségét beadjuk ilyen terápiára szoruló emlõsszervezetnek. A hatás eléréséhez szükséges mennyiség egyénenként különbözik, és olyan tényezõk határozzák meg, mint az egyén neme, testtömege, a beadás módja és a konkrétan alkalmazott ösztrogén típusú komponens hatékonysága. A találmány szerinti kezelésben, konkrétan ha embereken alkalmazzuk azt, az ösztrogén típusú komponens beadott átlagos dózisa rendszerint 0,01 és 20 mg/nap közötti, elõnyösen 0,05 és 10 mg/nap közötti. Ehhez hasonlóan a parenterálisan beadott dózis elõnyösen legalább 0,05, elõnyösen legalább 0,1 mg/nap. Az átlagos maximális parenterális dózist normálesetben legalább 40 mg/nap, elõnyösen 20 mg/nap alatt tartjuk. A találmány különösen elõnyös megvalósítási módja szerint a találmány szerinti alkalmazásban az ösztrogén típusú hatóanyag-komponenst orálisan adjuk be. A leírásban az orális beadás kifejezésen gyomorszondán át történõ beadást is értünk. Azt találtuk, hogy alacsony potenciájuk ellenére az esztetrolt és rokon szerkezetû ösztrogén típusú anyagokat elõnyösen orálisan lehet beadni. Bár nem óhajtunk semmilyen elmélethez sem ragaszkodni, feltételezzük, hogy az orálisan beadott esztetrolszerû anyagok hatékonyságát az ilyen anyagok speciális farmakokinetikai (ADME) és farmakodinámiás tulajdonságai okozzák. Felismertük, hogy orálisan beadott esztetrolszerû anyagok biológiai hozzáférhetõsége kivételesen magas, továbbá in vivo féléletidejük jelentõsen hosszabb, mint az általánosan alkalmazott, biológiai eredetû ösztrogéneké. Sõt, bár az esztetrol és esztetrolszerû anyagok ösztrogénpotenciája viszonylag alacsony, mégis hatékonyan lehet ezeket orálisan beadni, mivel a kívánt hatás eléréséhez szükséges orális dózisok hasonlók a már alkalmazott, például 17b-ösztradiol esetén alkalmazott dózisokhoz. Esztetrol és esztetrolszerû anyagok orális beadásának másik fontos elõnye az, hogy az anyagok májra kifejtett hatása vélhetõen minimális, mivel alig metabolizálódnak az úgynevezett „elsõ menetben”. Orálisan beadott gyógyszerek esetén az elsõ menet hatása a gyógyszer máj általi lebontását jelenti, miközben a gyógyszer a kezdeti emésztéstõl a vérkeringésbe jut. A bélbõl történõ felszívódás után az orálisan alkalmazott hatóanyagok a májon keresztül jutnak be a szervezetbe. Ez a tény speciális jelentõséggel bír ösztrogén típusú ágensek esetén, mivel a máj az ösztrogének célszerve; ösztrogének orális bevétele erõs ösztrogén-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
hatásokat eredményez a májban. Az általánosan alkalmazott biológiai eredetû ösztrogének terápiásan ekvivalens dózisa, ha orálisan alkalmazzuk, egyértelmû válaszokat eredményez a májparaméterekben, például növekszik az SHBG, CBG és angiotenzinogén mennyisége. Ösztrogének ilyen májra kifejtett hatásait akkor is megfigyelhetjük, ha lóból származó ösztrogénkészítményeket (úgynevezett konjugált ösztrogéneket) alkalmazunk. Prosztatarák kezelése vagy prevenciója esetén a találmány szerinti ösztrogén típusú komponenst alkalmas módon akkora mennyiségben adjuk be, amely hatásos androgének endogén termelõdésének gátlására. A találmány szerinti ösztrogén típusú komponenst a legelõnyösebben kolorektális tumorok prevenciójára vagy kezelésére alkalmazzuk, elõnyösebben vastagbéltumorok prevenciójára vagy kezelésére alkalmazzuk. A találmány különösen elõnyös megvalósítási módja szerint az ösztrogén típusú komponenst olyan emlõsszervezet kezelésére alkalmazzuk, amely jóindulatú vagy malignus tumoroktól, különösen kolorektális tumoroktól szenved vagy szenvedett. Ösztrogénstimulált rák kialakulásának kockázata különösen nagy olyan emlõsszervezetekben, amelyben már kifejlõdtek tumorok (beleértve adenomát is), sõt akkor, ha ezeket a tumorokat sebészileg eltávolították vagy más módon eliminálták. Ennek következtében a találmány szerinti alkalmazás elõnyei különösen kifejezettek ilyen emlõsszervezetek kezelésében, mivel az általánosan elterjedt ösztrogénekkel való kezelés komoly veszélyekkel jár. A találmány szerinti ösztrogén típusú komponenst a legelõnyösebben kolorektális vagy prosztatatumorokban szenvedõ emlõsszervezet terápiás kezelésére alkalmazzuk. A találmány egy elõnyös megvalósítási módja szerint a találmány szerinti alkalmazásban együttes endogén ösztrogéntermelés szuppresszálására elegendõen hatásos mennyiségû progesztogént is beadunk. Progesztogén együttes beadása további elõnyt biztosít, mivel ismeretes, hogy a progesztogének gátolják az ösztrogének endometriumra kifejtett, proliferatív hatását. Bár úgy tûnik, a találmány szerinti ösztrogén típusú komponensek az általánosan alkalmazott ösztrogénektõl eltérõen nem fejtenek ki kifejezett proliferatív hatást az endometriumra, progesztogén együttes beadása ajánlott lehet bármilyen potenciális kockázat kizárása céljából. A találmány szerinti megoldásban megfelelõen alkalmazhatók például az alábbi progesztogének: progeszteron, levonorgesztrel, norgesztimat, noretiszteron, dihidrogeszteron, drospiremon, 3¹béta-hidroxi-dezogesztrel, 3¹keto-dezogesztrel (=etonogesztrel), 17¹dezacetil-norgesztimat, 19¹norprogeszteron, acetoxi-pregnenolon, allilesztrenol, anageszton, klórmadinon, ciproteron, demegeszton, dezogesztrel, dienogeszt, dihidrogeszteron, dimetiszteron, etiszteron, etinodiol-diacetát, fluorgeszton-acetát, gasztrinon, gesztodén, gesztrinon, hidroxi-metil-progeszteron, hidroxiprogeszteron, linesztrenol (=linoesztrenol), medro-
1
HU 003 151 T2
geszton, medroxiprogeszteron, megesztrol, melengesztrol, nomegesztrol, noretindron (=noretiszteron), noretinodrel, norgesztrel (ideértve d¹norgesztrel és dl¹norgesztrel), norgesztrienon, normetiszteron, progeszteron, quingesztanol, (17-alfa)-17-hidroxi-11-metilén-19-norpregna-4,15-dién-20-in-3¹on, tibolon, trimegeszton, algeszton, acetofenid, nesztoron, promegeszton, 17¹hidroxi-progeszteron-észterek, 19¹nor-17-hidroxi-progeszteron, 17¹alfa-etinil-tesztoszteron, 17¹alfaetinil-19-nor-tesztoszteron, d¹17-béta-acetoxi-13-bétaetil-17-alfa-etinil-gon-4-én-3-on-oxim és mindezek prekurzorai, amelyekbõl képesek ezek a progesztogének in vivo felszabadulni, ha a találmány szerinti eljárásban alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott progesztogén elõnyösen az alábbiak közül van választva: progeszteron, dezogesztrel, etonogesztrel, gesztodén, dienogeszt, levonorgesztrel, norgesztimat, noretiszteron, drospirenon, trimegeszton, didrogeszteron, az említett progesztogének prekurzorai és ezek keverékei. Elvileg az USP 5,340,584 és USP 5,340,585 számú szabadalmi leírásokban ismertetett GnRH-készítményt is lehet alkalmazni a találmány szerinti eljárásban. A találmány szerinti eljárásban azonban elõnyösen nem alkalmazunk ilyen GnRH-készítményt. A találmány tárgyát képezi egy másik vonatkozásában gyógyászati készítmény, amely a) legalább 0,05 mg fentebb definiált ösztrogén típusú komponenst; b) legalább 0,01 mg tumorellenes vegyületet az alábbiak közül: 5a-reduktázinhibitorok; antiandrogének; citokróm-P45017a-inhibitorok; a1-adenoreceptorblokkolók; és mikrotubulusinhibitorok; és c) gyógyászatilag elfogadható segédanyagot tartalmaz. Ösztrogénszuppresszált tumorok kezelése és profilaxisa a találmány szerinti ösztrogén típusú komponensbõl és a fentebb említett tumorellenes vegyületeibõl álló kombinációval hatékonyabb, mint kizárólag az ösztrogén típusú komponenssel vagy a tumorellenes vegyülettel végzett kezelés vagy profilaxis. Ilyen kombinációs kezelés különösen hatékony, ha a tumorellenes vegyület in vivo androgénhatást képes gátolni, például androgének (5a-reduktázinhibitorok és citokrómP45017a-inhibitorok) bioszintézisének gátlásával vagy az androgénreceptorhoz való kompetitív kötõdéssel (antiandrogén). Jarman és munkatársai összefoglaló cikkükben [Nat. Prod. Rep. 15, 495–512 (1998)] magyarázatot adnak arra, hogy 5a-reduktázinhibitorokat és citokróm-P45017a-inhibitorokat potenciális fegyverként lehet alkalmazni prosztatakarcinóma és jóindulatú prosztatahipertónia elleni küzdelemben. A szerzõk megfigyelték, hogy prosztatarákban szenvedõ páciensek körülbelül 80%-ának androgénfüggõ betegsége van, és reszponzívak a hormon megvonására. Mivel a citokróm-P45017a-inhibitorok gátolják az androgén dehidroepiandroszteron bioszintézisét, amely prekurzora a tesztoszteronnak és az 5a-dihidrotesztoszteronnak,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
2
és az 5a-reduktázinhibitorok gátolják az 5a-dihidrotesztoszteron bioszintézisét, amely androgénrõl feltételezik, hogy különösen káros, ezért ezeket az enziminhibitorokat elõnyösen lehet alkalmazni prosztatarákok kezelésére. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható 5a-reduktázinhibitorok lehetnek például finaszterid, dutaszterid (GI–198745), epriszterid, turoszterid és lipidoszterolextraktum. Citokróm-P45017a-inhibitor lehet például az abirateron, amelyet elõnyösen lehet alkalmazni a találmány szerinti megoldásban. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott antiandrogént elõnyösen az alábbiak közül választjuk: ciproteron-acetát, ozateron-acetát, klórmadinon-acetát, flutamid, nilutamid és bicalutamid. A kezelés sikertelenségének oka prosztatarák esetén rendszerint az androgénfüggõség és az elõrehaladott állapotban alkalmazott kemoterápiás drogokkal szembeni rezisztencia kialakulására vezethetõ vissza. A közelmúltban leírták, hogy például a terazosin nevû a1-adrenoreceptor-antagonista prosztataráksejt növekedését képes gátolni. Xu és munkatársai [Oncol. Rep. 10, 1555–60 (2003)] leírták, hogy a terazosin nemcsak prosztataráksejt növekedését gátolja, hanem kolóniaformáló képességet is, ami a kemoterápia fõ célpontja. A találmány szerinti megoldásban alkalmazható a1-adrenoreceptor-antagonista például terazosin, ABT–980, ABT–627, doxazosin, prazosin, alfuzosin, indoramin és tamsulosin. Mikrotubulusinhibitorokat javasoltak kemoterápiás ágensként történõ alkalmazásra prosztatarák kezelésére. Picus és Schulz [Semin. Oncol. 26, 14–8 (1999)] leírták, hogy docetaxel lényegi tartós aktivitást képes kifejteni egyedüli ágensként alkalmazva hormonkezelésre nem reagáló prosztatarák terápiájában. Alkalmas mikrotubulusinhibitorok lehetnek például taxotere és paclitaxel. A találmány egy konkrét elõnyös megvalósítási módja szerint a találmány tárgyát képezi drog-célbajuttató rendszer, amely fentebb definiált gyógyászati készítményt tartalmaz, amely drog-célbajuttató rendszert az alábbiak közül választjuk: orális dózisegység; injektálható folyadék; kúp; gél; és krém. A találmány egy másik konkrét elõnyös megvalósítási módja szerint a találmány tárgyát képezi gyógyászati reagenskészlet („kit”), amelyben legalább 0,05 mg, a leírásban fentebb definiált ösztrogén típusú komponenst tartalmazó, egy vagy több dózisegység és gyógyászatilag elfogadható segédanyag; valamint 5a-reduktázinhibitorok; antiandrogének; citokróm-P45017a-inhibitorok; a1-adenoreceptor-blokkolók; és mikrotubulusinhibitorok közül kiválasztott, legalább 0,01 mg tumorellenes vegyületet tartalmazó, egy vagy több dózisegység; és gyógyászatilag elfogadható segédanyag található. A találmány egy különösen elõnyös megvalósítási módja szerint a fentebb említett dózisegységek orális beadásra alkalmas dózisegységek. A találmány szerinti megoldást továbbá az alábbi példákkal szemléltetjük.
1
HU 003 151 T2
1. példa Kísérleteket végeztünk, amelyben esztetrol 1,2dimetil-hidrazinnal (DMH-val) indukált vastagbélrákra kifejtett hatását vizsgáltuk ovariectomiás (petefészek mûvi úton el van távolítva) nõstény patkányokon. DMH-indukcióval létrehozott rákot választottuk modellrendszerként „ösztrogénszuppresszált tumorokra”, mivel ez nagymértékben hasonlít vastagbélkarcinóma esetén emberekben kialakult helyzetre: 1. a tumorok ortotopikálisan nõnek, és adenokarcinómákhoz lehet besorolni ugyanolyan hisztológiai tesztekkel, 2. a metasztázis kialakulásának módja ugyanaz (a tumorok növekedése viszonylag lassú, és adenomából halad rák felé), és 3. 17-béta-ösztradiol védelmet biztosít a modellben, ezt korábban már leírták [Green és munkatársai, J. Surgical Research 43, 476–487 (1987); Madara és munkatársai, Am. J. Pathology 110, 230–235 (1983); Smirnoff és munkatársai, Oncology Research 11, 255–264 (1999)]. Vastagbél-karcinómák indukálása elõtt egy héttel, ötven, ivarérett, 150 és 200 gramm közötti testtömegû, nõstény Sprague–Dawley-patkányt (Harlan, Hollandia) sebészileg ivartalanítottunk a petefészkek eltávolításával. A kísérlet alatt a patkányokat elkülönített mûanyag ketrecekben, 12 óránként váltakozó fény/sötét környezetben tartottuk, táplálékhoz (Purina állateledel) és vízhez korlátlanul hozzáfértek. Az állatokat random elosztottuk öt csoportba, egyegy csoport 10 patkányból állt, amelyek a kísérlet alatt placebót vagy esztetrolkezelést kaptak a petefészkek eltávolítása utáni harmadik naptól kezdõdõen az autopsziáig az alábbiak szerint: 1. csoport: az állatok placebót tartalmazó orális kezelést kaptak, 3,0 ml/kg/nap vivõanyagot (hidroxi-propil-béta-ciklodextrin 20 vegyes%¹os vizes oldatát); 2. csoport: az állatok esztetrolt kaptak orálisan, napi egyszeri 0,1 mg/kg dózist; 3. csoport: az állatok esztetrolt kaptak orálisan, napi egyszeri 0,3 mg/kg dózist; 4. csoport: az állatok esztetrolt kaptak orálisan, napi egyszeri 1,0 mg/kg dózist; 5. csoport: az állatok esztetrolt kaptak orálisan, napi egyszeri 3,0 mg/kg dózist. A petefészkek eltávolítása utáni elsõ héten kezdve, az állatok minden csoportban szubkután DMH-injekciókat (14,7 mg DMH-dihidroklorid 100 gramm testtömegre) kaptak hetente, 5 egymást követõ héten át, Hank-féle egyensúlyi sóoldatban („Balanced Salt Solution”) frissen elkészített DMH-dihidroklorid-oldatot alkalmazva. Az elsõ DMH-beadás után 15 héttel a patkányokat kíméletesen elpusztítottuk. Boncoláskor az egyes állatokat felmetszettük, a vastagbelet felnyitottuk, és alaposan megvizsgáltunk minden makroszkopikusan látható tumort, mielõtt további mikroszkópos analízist végeztünk. A malignitás meghatározásához szükséges kritériumokat a tumorok hisztológiai tulajdonságainak vizsgálatára alapoztuk, és egyértelmûen megfigyeltük,
2
hogy a tumor behatolt a submucosarétegekbe. Csak malignus tumorokat vontunk be a hatékonyság vizsgálatába. Csak a vivõanyaggal kezelt patkányokban DMH be5 adása egységesen rosszindulatú vastagbéltumorok kifejlõdését eredményezte. Azokban a csoportokban, ahol az állatokat esztetrol növekvõ dózisaival kezeltük a leírtak szerint, a malignus tumorok száma csökkent annak függvényében aszerint, ahogy a napi orális esz10 tetroldózis növekedett 0,1-tõl 3,0 mg/kg/nap dózisig.
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
2. példa Kidolgozott kompetitív szteroidkötési vizsgálati eljárásokat alkalmaztunk esztetrol (E4) relatív kötési affinitásának meghatározására humán ösztrogénreceptor (ER) a¹ és b¹formájához; 17a-etinil-ösztradiolhoz (EE) és 17b-ösztradiolhoz (E2) viszonyítva. Az alkalmazott módszert a tudományos szakirodalomból adaptáltuk, melyet eredetileg Osbourn és munkatársai írtak le [Biochemistry 32, 6229–6236 (1993)]. Rekombináns humán ERa- és ERb-fehérjéket transzfektált Sf9-sejtekbõl tisztítottunk. Az in vitro vizsgálati eljárásokban ERa- vagy ERb-fehérjét és jelölt ligandumként [3H]E2¹t alkalmaztunk, 0,5 nM rögzített koncentrációban. Rekombináns humán ERa- és ERb-fehérjéket feloldottunk kötõpufferben (10 mM Tris-HCl, pH 7,5, 10% glicerin, 1 mM DTT, 1 mg/ml BSA), és azután egy párhuzamos alkalmazásával aliquotokat inkubáltunk [3H]E2-vel 0,5 nM végkoncentrációban, kontrollként a vivõanyaggal (0,4% DMSO-val) együtt; vagy kompetitorként azonos mennyiségû, növekvõ koncentrációban jelöletlen szteroidligandumokat tartalmazó vivõanyaggal. Két óra hosszáig, 25 °C¹on inkubáltuk ezeket, majd a nem kötõdött ligandumokat eltávolítottuk, és megmértük az ERa- vagy ERb-fehérjéhez kötõdött [3H]E2 mennyiségét. Az egyes kompetitorkoncentrációknál mért, ERa- vagy ERb-fehérjéhez kötõdött [3H]E2 átlagos mennyiségét használtuk az inhibíciós görbék felvételére. Ezután meghatároztuk az IC50-értékeket legkisebb négyzetek módszerét alkalmazó, nemlineáris regressziós analízissel. Az inhibíciós állandókat (Ki) Cheng és Prusoff [Cheng és munkatársai, Biochem. Pharmacol. 22, 3099–3108 (1973)] által leírt egyenlettel számítottuk, a tesztelt vegyületekre mért IC50-értékek, a vizsgálati eljárásban használt radioaktív ligandum koncentrációjának és a radioaktív ligandum hagyományosan ismert Kd¹értékeinek alkalmazásával, amely 0,2 nM és 0,13 nM ERa¹ra és ERb¹ra, sorrendben. A biokémiai vizsgálati eljárás E4¹re kapott eredményeit a specifikus kötés százalékos gátlásaként mutatjuk be, amely három külön kísérletbõl származik (1. táblázat). Abból a célból, hogy összehasonlítsuk E4, EE és E2 kötési affinitását humán ERa- és ERb-fehérjékkel szemben, a 2. táblázatban bemutatjuk a kísérletileg megfigyelt Ki¹értékeket. EE¹hez és E2¹höz viszonyítva E4 egyedi kötési mintázatot mutat, erõsen elõnyben részesítve (400%) ERa-fehérje kötését (2. táblázat). Ezzel ellentétben a Ki¹értékek ERb-fehérjére sokkal kifejezettebbek az EE és E2 jelû szteroidligandumok esetén (2. táblázat).
1
HU 003 151 T2
2
1. táblázat ERa- és ERb-fehérjékhez történõ specifikus kötés százalékos gátlása, jelöletlen szteroidligandumként E4 és jelölt kompetitorként 0,5 nM [3H]E2 alkalmazásával. A bemutatott eredmények három külön kísérletbõl származnak. E4-végkoncentráció
Specifikus kötés százalékos gátlása ERa szteroidkötési vizsgálati eljárásban 1. teszt
2. teszt
1,mM
98
0,3 mM
92
0,1 mM 0,03 mM
ERb szteroidkötési vizsgálati eljárásban
3. teszt
1. teszt
2. teszt
3. teszt
nm
nm
87
90
95
94
101
74
74
77
83
85
86
56
54
50
64
66
63
19
25
30
10,nM
43
32
28
nm
nm
nm
3,nM
26
17
11
nm
nm
nm
nm: nincs meghatározva
2. táblázat Kísérletileg meghatározott inhibíciós állandók (Ki) esztetrolra (E4), 17a-etinil-ösztradiolra (EE) és 17bösztradiolra (E2), humán ERa- és ERb-fehérjékkel szemben. Bemutatjuk a relatív preferenciát is ERafehérje kötésére. Szteroidligandumok
Ki ERa (nM)
Ki ERb (nM)
Relatív ERa/ERb preferencia (%)
EE
0,23
0,025
11
E2
0,21
0,015
7
E4
4,9
19
400
3. példa Abból a célból, hogy a találmány szerinti ösztrogén típusú anyagok tumorellenes hatékonyságát tovább értékeljük, esztetrolt teszteltünk patkányokon 7,12-dimetil-benz(a)-antracénnel (DMBA-val) indukált tumormodellben. Ezt a modellt eredetileg Huggins és munkatársai fejlesztették ki [Nature 19, 204–207 (1961)], széles körben alkalmazzák, és kórjóslatértékkel rendelkezõ, általánosan elfogadott modell embereken alkalmazott tumorellenes ágensekre. DMBA-indukált tumorok növekedése patkányokban reprezentatív példája az „ösztrogénstimulált ráktípusokra”, és endogén termelõdött ösztradiolfüggõek vagy exogén beadott ösztrogénés prolaktinfüggõek [Sylvester és munkatársai, Cancer Research 42, 4943–4947 (1982)]. Kimutatták, hogy ovariectomia [Hollingsworth és munkatársai, Breast Cancer Research and Treatment 47, 63–70 (1998)], androgének [Daurvois és munkatársai, Breast Cancer Research and Treatment 14, 299–306 (1989)], tamoxifén [Hollingsworth és munkatársai, Breast Cancer Research and Treatment 47, 63–70 (1998)], progesztogének [Kelly és munkatársai, Eur. J. Cancer 15, 1243–1251 (1979); Russo és munkatársai, Lab. Invest. 57, 112–137 (1987)] és GnRH-analógok [Hollingsworth
25
30
35
40
45
50
55
60 9
és munkatársai, Breast Cancer Research and Treatment 47, 63–70 (1998)] mind hatékony tumorellenes terápiák a DMBA-modellben. 84 nõstény, Sprague–Dawley-féle patkányt (Harlan, Hollandia) csoportokra osztva, 12 óránként váltakozó fény/sötét környezetben tartottunk, szójamentes táplálékot („Soya Free Diet”; SDS, England) és vizet szükség szerint kaptak. Az állatokat hetente lemértük. Az emlõkarcinóma-indukálás elõtt egy héttel 12 állatot (43 naposak voltak) sebészileg ivartalanítottunk a petefészkek eltávolításával. 50 napos korukban minden állatnak beadtunk 16 mg DMBA¹t egyetlen orális dózisban, a tumor kifejlõdésének indukálása céljából. Ezután az állatokat elosztottuk hét csoportba (n=12), placebót vagy valamilyen kezelést kaptak az alábbiak szerint: 1. csoport: az állatok placebót tartalmazó orális kezelést kaptak, 3,0 ml/kg/nap mennyiségû vivõanyagot (hidroxi-propil-béta-ciklodextrin 20 vegyes%¹os vizes oldatát); 2. csoport: sebészileg ivartalanított állatok placebokezelést kaptak, 3,0 ml/kg/nap vivõanyagot; 3. csoport: az állatok antiösztrogén tamoxifént kaptak orálisan, napi egyszeri 3 mg/kg dózist; 4. csoport: az állatok etinil-ösztradiolt (EE) kaptak orálisan, napi egyszeri 0,025 mg/kg dózist; 5. csoport: az állatok etinil-ösztradiolt (EE) kaptak orálisan, napi egyszeri 0,125 mg/kg dózist; 6. csoport: az állatok esztetrolt (E4) kaptak orálisan, napi egyszeri 0,5 mg/kg dózist; és 7. csoport: az állatok esztetrolt (E4) kaptak orálisan, napi egyszeri 2,5 mg/kg dózist. Az EE¹ és E4¹dózisokat korábbi vizsgálatokból származó adatokra alapoztuk, amelyek szerint 0,025 mg/kg/nap EE és 0,5 mg/kg/nap E4 azonos hatékonyságú (ekvipotenciális) dózisok agonista modellekben, melyeket csontreszorpció prevenciójára, hõhullámok és hüvelyszárazság prevenciójára alakítottak ki. Ehhez hasonlóan 0,125 mg/kg/nap EE és 2,5 mg/kg/nap E4 azonos hatékonyságú dózisok in vi-
1
HU 003 151 T2
vo ösztrogénhatásban csontreszorpció prevenciója, hõhullámok és hüvelyszárazság prevenciója esetén. A 8 hetes kezelési idõszak alatt hetente vizsgáltuk, hogy kialakultak¹e tapintható tumorok, és meghatároztuk a tumorok számát. A 8. héten, a boncolásnál végeztük az utolsó méréseket. A boncolásnál mért tumorok számát bemutatjuk az 1. ábrán. Egyértelmûen látható, hogy nincsenek tumorok az ovariectomián átesett (ivartalanított) állatokban (2. csoport), DMBA-indukált emlõtumo-
5
2
rok kifejlõdése ösztrogénfüggõ. Amint várható volt, a tamoxifén szintén tumorellenes tulajdonságokat mutatott ebben a modellben úgy, hogy gátolta emlõtumorok kifejlõdését. Meglepõ módon, és a 0,125 mg/kg/nap EE¹dózisnál tapasztalt hatással ellentétben, E4 2,5 mg/kg/nap ekvipotenciális agonista dózisban jelentõsen szuppresszálta emlõtumor kifejlõdését. Továbbá ebben a konkrét dózisban E4 olyan hatékony volt, mint a tamoxifén DMBA-indukált tumorok prevenciójában.
1. ábra: Tumorok száma a kezelési csoportokban (n=12) 1. csoport: orális kezelés 3,0 ml/kg/nap vivõanyaggal; 2. csoport: sebészileg ivartalanított állatok placebokezelése 3,0 ml/kg/nap vivõanyaggal; 3. csoport: tamoxifén 3 mg/kg/nap orálisan; 4. csoport: etinil-ösztradiol (EE) 0,025 mg/kg/nap orálisan; 5. csoport: EE 0,125 mg/kg/nap orálisan; 6. csoport: esztetrol (E4) 0,5 mg/kg/nap orálisan; és 7. csoport: E4 2,5 mg/kg/nap orálisan.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Ösztrogén típusú komponens alkalmazása, amely az alábbiak által alkotott csoportból van választva: olyan anyagok, amelyek szerkezetét a következõ képlet írja le:
amely képletben R1, R2, R3, R4 jelentése egymástól 30 függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoport vagy 1–5 szénatomszámú alkoxicsoport; a fenti képlet szerinti anyag felszabadítására képes prekurzorok, amikor azok a találmány szerinti eljárásban vannak alkalmazva, ahol a prekurzorok az anya35 gok olyan származékai, amelyekben legalább egy hidroxilcsoport hidrogénatomja szubsztituálva van 1–25 szénatomszámú szénhidrogén-karboxil, szulfonsav vagy szulfámsav acilgyökével; tetrahidrofuranil¹; tetrahidropiranil¹; vagy olyan egyenes vagy elágazó 40 láncú glikozidcsoporttal, amely csoportonként 1–20 glikozidegységet tartalmaz; és a fentebb említett anyagokból és/vagy prekurzorokból egyet vagy többet tartalmazó keverékek; kolorektális tumorok vagy prosztatatumorok emlõs45 szervezetben történõ kezelésére vagy prevenciójára szolgáló eljárásban alkalmazható gyógyászati készítmény gyártására, amely eljárás az ösztrogén típusú komponens hatásos mennyiségének az emlõsszervezetnek történõ beadását tartalmazza. 50 2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az R1, R2, R3, R4 csoportok közül maximum 3 hidrogénatom. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti alkalmazás, ahol R3 jelentése hidroxilcsoport vagy alkoxicsoport. 4. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti alkalma55 zás, amely szerint R1, R2, R3 és R4 közül legalább 3 jelentése hidrogénatom. 5. Az 1–4. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol az eljárás megszakítás nélkül legalább 5 napos idõtartam alatti, elõnyösen legalább 30 napos idõ60 tartam alatti beadást tartalmaz. 10
1
HU 003 151 T2
6. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol az ösztrogén típusú komponens orális, transzdermális, intravénás vagy szubkután beadását tartalmazza. 7. A 6. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az eljárás orális beadást tartalmaz. 8. Az 1–7. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol az ösztrogén típusú komponens legalább napi 1 mg/testtömeg¹kg, elõnyösen legalább napi 5 mg/testtömeg¹kg mennyiségben van beadva. 9. Az 1–8. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol az emlõsszervezet jóindulatú vagy malignus tumoroktól, különösen kolorektális tumoroktól szenved vagy szenvedett. 10. Az 1–9. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol az emlõsszervezet nõstény, elõnyösen humán nõi szervezet. 11. Az 1–10. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol az eljárás progesztogén együttes beadását is tartalmazza. 12. Gyógyászati készítmény, amely tartalmaz a) legalább 0,05 mg 1. igénypontban meghatározott ösztrogén típusú komponenst; b) legalább 0,01 mg tumorellenes vegyületet az alábbiak által alkotott csoportból választva: 5a-reduktázinhibitorok; antiandrogének; citokróm-P45017a-inhibitorok; a1-adenoreceptor-blokkolók; és mikrotubulusinhibitorok; és c) gyógyászatilag elfogadható excipienst.
5
10
15
20
25
11
2
13. A 12. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, amelyben a tumorellenes vegyület az alábbiak által alkotott csoportból van választva: 5a-reduktázinhibitorok; antiandrogének; és citokróm-P45017a-inhibitorok. 14. A 13. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, amelyben a tumorellenes vegyület az alábbiak által alkotott csoportból van választva: finaszterid, dutaszterid (GI–198745), epriszterid, turoszterid, lipidoszterolextraktum, ciproteron-acetát, ozateron-acetát, klórmadinon-acetát, flutamid, nilutamid, bicalutamid és abirateron. 15. Drog-célbajuttató rendszer, amely 12–14. igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati készítményt tartalmaz, amely drog-célbajuttató rendszer az orális dózisegység; injektálható folyadék; kúp; gél; és krém által alkotott csoportból van választva. 16. Gyógyászati reagenskészlet, amely egy vagy több, 0,05 mg 1. igénypontban meghatározott ösztrogén típusú komponenst és gyógyászatilag elfogadható excipienst tartalmazó dózisegységet; és egy vagy több, az 5a-reduktázinhibitorok; antiandrogének; citokrómP45017a-inhibitorok; a1-adenoreceptor-blokkolók; és mikrotubulusinhibitorok által alkotott csoportból választott, legalább 0,01 mg tumorellenes vegyületet és gyógyászatilag elfogadható excipienst tartalmazó dózisegységet tartalmaz. 17. A 16. igénypont szerinti gyógyászati reagenskészlet, amelyben a dózisegységek orális beadásra alkalmas dózisegységek.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest A kiadásért felel: Törõcsik Zsuzsanna fõosztályvezetõ-helyettes Windor Bt., Budapest