(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

!HU000007612T2! (19)

HU

(11) Lajstromszám:

E 007 612

(13)

T2

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal

EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:

(30) Elsõbbségi adatok: 0401288 2004. 05. 19. 0402562 2004. 10. 22. 0400199 2004. 01. 30.

(73) Jogosultak: Medivir AB, 141 22 Huddinge (SE); Tibotec Pharmaceuticals, Little Island, Co. Cork (IE)

SE SE SE

(72) Feltalálók: ROSENQUIST, Asa, c/o Medivir AB, S-141 44 Huddinge (SE); THORSTENSSON, Fredrik, c/o IFM Faculty, S-581 83 Linköping (SE); JOHANSSON, Per-Ola, c/o IFM Faculty, S-581 83 Linköping (SE); KVARNSTRÖM, Ingemar, c/o IFM Faculty, S-581 83 Linköping (SE); SAMUELSSON, Bertil, c/o Medivir AB, S-141 44 Huddinge (SE); WALLBERG, Hans, c/o Medivir AB, S-141 44 Huddinge (SE) (54)

HU 007 612 T2

C07K 5/02

(21) Magyar ügyszám: E 05 704765 (22) A bejelentés napja: 2005. 01. 28. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050704765 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1713823 2005. 08. 11. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1713823 B1 2009. 11. 11.

(2006.01) A61K 31/47 (2006.01) A61P 31/12 (2006.01) C07D 245/04 (2006.01) C07D 401/12 (2006.01) C07D 417/14 (2006.01) C07D 487/04 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05073195 PCT/SE 05/000097

(74) Képviselõ: Kerény Judit, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest

HCV NS3 szerinproteáz-inhibitorok

A leírás terjedelme 68 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

1

HU 007 612 T2

A találmány mûszaki területe A találmány tárgya flavivírus HCV NS3 szerinproteáz új inhibitorai és eljárás alkalmazásukra a HCV megelõzésére vagy kezelésére. A találmány háttere A HCV NS3 szerinproteáza többfunkciós protein, amely egy szerinproteáz-domént és egy RNS-helikáz domént tartalmaz. Az NS4A proteáz kofaktor, amely viszonylag kis fehérje, abszolút szükséges a fokozott szerinproteáz-aktivitáshoz. Az NS3 szerinproteáz a vírus életciklusában lényeges. A röntgensugár-kristályszerkezet szerinti kimutatás alapján a szubsztrát kötõdési helyének analízisébõl azt találták, hogy az NS3 proteáz kötõdési helye nagyon vékony, és a kis molekulainhibitor elõállításának kitett oldószerkihívást jelent. Feltételezik, hogy két HCV-proteáz-inhibitorral is beindultak klinikai kísérletek, mégpedig a WO 0059929 számú dokumentumban leírt Boehringer Ingelheim-féle BILN–2061-gyel és a WO 0387092 számú dokumentumban leírt Vertex’ VX–950-nel. Számos hasonló peptidomimetikus HCV-proteáz-inhibitort is javasoltak a tudományos és a szabadalmi irodalomban. Az ilyen irodalomban leírt peptidomimetikumok túlnyomó többségében az a közös, hogy az inhibitor P2 helyzetében L¹propil-származék van jelen, és ez kölcsönhatásba lép a HCV-proteáz enzim S2 alhelyével. A BILN–2061 esetében az L¹prolin kinolin-éterrel szubsztituált a 4¹es helyzetben, míg a VX–950 egy karbociklusos gyûrût tartalmaz, amely az L¹prolin-gyûrûvel van kondenzálva. A legtöbb peptidomimetikum még tartalmaz további L¹aminosav-származékokat is, amelyek a P3 helyzetben peptidkötéssel kapcsolódnak, és sok javasolt inhibitor még P4¹, P5¹ és P6¹tá meghosszabbított további L¹aminosav-származékokat is tartalmaz. Nyilvánvalóvá vált, hogy a BILN–2061 vagy a VX–950 hosszan tartó adagolása HCV-mutánsokat szelektál, amelyek a megfelelõ gyógyszerrel szemben rezisztensek, úgynevezett gyógyszer „escape” mutánsok. Ezek a gyógyszer „escape” mutánsok jellegzetes mutációkat tartalmaznak a HCV-proteáz-genomban, nevezetesen D168V¹t, D168Y¹t és/vagy A165S¹t. A HCV kezelési paradigmáinak ily módon hasonlítania kell a HIV-kezeléshez, ahol a gyógyszer „escape” mutációk is gyorsan keletkeznek. Ennek megfelelõen további különbözõ rezisztenciájú mintákra lesz konzisztensen szükség, hogy a hanyatló állapotú pácienseknek kezelési opciókat lehessen nyújtani, és a jövõben többféle gyógyszeres kombinációs terápia lesz valószínûleg már az elsõ vonalbeli kezelés során is. A HIV-gyógyszerekkel és különösen a HIV-proteázinhibitorokkal szerzett tapasztalat továbbá hangsúlyozta, hogy a szuboptimális farmakokinetikumok és adagolási rendek gyorsan eredményezhetnek nem szándékos megfelelõségi (compliance) hibákat. Ez viszont azt jelenti, hogy a megfelelõ gyógyszerekre a HIV-rezsimben a 24 órás völgykoncentráció (minimális plazmakoncentráció) a nap nagy részében gyakran az

2

IC90¹ vagy ED90-küszöb alá esik. Úgy gondolják, hogy legalább az IC50, de még reálisabban az IC90 vagy ED90 24 órás völgyszintje lényeges abból a célból, hogy lelassítsa a gyógyszer „escape” mutánsok kifejlõ5 dését és a szükséges farmakokinetika és gyógyszeranyagcsere elérése, ami lehetõvé teszi az ilyen völgyszinteket, szigorú kihívást jelent a gyógyszertervezésnek. A HCV-proteáz-inhibitorok irodalmának erõsen peptidomimetikus természete a többszörös peptidköté10 seket tartalmazó természetes konfigurációkban farmakokinetikai akadályt képez a hatásos dózisrezsimek számára.

15

A találmány rövid leírása A találmány elsõ aspektusának megfelelõen (VI) általános képletû vegyületeket állítunk elõ:

20

25

30

35

40

45

50

55

60 2

VI ahol A jelentése C(=O)OR1 vagy C(=O)NHSO2R2, ahol R1 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport; R2 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport; ahol R2 adott esetben 1–3-szor van szubsztituálva egymástól függetlenül halogénatommal, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal, NH 2 C(=O)–, Y–NRaRb, Y–OR b , Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRaRb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHSO p Rb, Y–S(=O)pRb, Y–S(=O) p NRaRb, Y–C(=O)Rb vagy Y–NRaC(=O)ORb csoporttal; Y jelentése egymástól függetlenül vegyértékvonal vagy 1–3 szénatomos alkiléncsoport; Ra jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1–3 szénatomos alkilcsoport; Rb jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos vagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport; p értéke egymástól függetlenül 1 vagy 2; M jelentése CR7R7’; Ru jelentése hidrogénatom vagy 1–3 szénatomos alkilcsoport; R7 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)-csoport vagy 2–6 szénatomos alkenilcsoport, amelyek bármelyike adott esetben 1–3 halogénatommal vagy egy amino¹, –SH– vagy (0–3 szénatomos alkil)-cikloalkil-csoporttal van szubsztituálva, vagy R7 jelentése J;

1

HU 007 612 T2

R7’ hidrogénatom vagy R7-tel együtt adott esetben R 7’a -val szubsztituált 3–6 szénatomos cikloalkilcsoportot képez, ahol R7’a jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–5 szénatomos cikloalkil¹, 2–8 szénatomos alkenilcsoport, melyek mindegyike adott esetben halogénatommal szubsztituált; vagy R7’a jelentése J; q’ értéke 0 vagy 1 és k értéke 0–3; Rz jelentése hidrogénatom, vagy a csillagos szénatommal együtt olefinkötést képez; Rq jelentése hidrogénatom vagy 1–6 szénatomos alkilcsoport; W jelentése –CH2–, –O–, –OC(=O)NH–, –OC(=O)–, –S–, –NH–, –NRa, –NHSO2–, –NHC(=O)NH– vagy –NHC(=O)–, –NHC(=S)NH– vagy vegyértékvonal; R8 jelentése 1 vagy 2 telített, részben telített vagy telítetlen gyûrût tartalmazó gyûrûrendszer, melyek mindegyike 4–7 gyûrûs atomot tartalmaz, és amelyek mindegyike 0–4 heteroatomot tartalmaz a kén, oxigén és nitrogénbõl megválasztva, és a gyûrûrendszer adott esetben a W¹tõl 1–3 szénatomos alkilcsoporttal van térben elkülönítve; amely R8 csoportok mindegyike adott esetben mono¹, di¹ vagy triszubsztituált lehet R9-cel, ahol 9 R jelentése egymástól függetlenül halogénatom, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, NH 2 CO–, Y–NRa’Rb, Y–O–Rb, Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRa’Rb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHSOpRb, Y–S(=O)pRb, Y–S(=O)pNRaRb, Y–C(=O)ORb és Y–NRaC(=O)ORb; ahol Ra’ jelentése Ra, azzal a megkötéssel, hogy ha W jelentése –S– vagy –O–, R8 jelentése (0–3 szénatomos alkil)-aril-csoport vagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril-csoport, és Y vegyértékvonal, és Rb jelentése hidrogénatom vagy 1–6 szénatomos alkilcsoport, akkor Ra’ jelentése Ra vagy 1–6 szénatomos alkilcsoport; és ahol az említett karbociklusos vagy heterociklusos adott esetben R10-zel szubsztituált, ahol 10 R jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénatomos cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, szulfonil¹, (1–3 szénatomos alkil)-szulfonil¹; NO2, OH, SH csoport, halogénatom, halogén-alkil¹, karboxil¹, amidocsoport, Rx jelentése hidrogénatom vagy 1–5 szénatomos alkilcsoport; vagy Rx jelentése J; T jelentése –CHR11– vagy –NRd–, ahol Rd jelentése hidrogénatom, 1–3 szénatomos alkilcsoport; vagy Rd jelentése J; R11 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, melyek mindegyike szubsztituálva lehet halogénatommal, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklikus, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal, valamint NH 2 CO–, Y–NRaRb, Y–O–Rb, Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRaRb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHSOpRb, Y–S(=O) p Rb, Y–S(=O) p NRaRb, Y–C(=O)ORb,

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 3

2

Y–NRaC(=O)ORb csoporttal; vagy R11 jelentése J; ha J jelen van, akkor jelentése egyetlen 3–10 tagú telített vagy részben telítetlen alkilénlánc, amely az R7/R7’ cikloalkilcsoporttól vagy az R7-hez kapcsolódó szénatomtól terjed, R7, Rd, Rj, Rx, Ry vagy R11 valamelyikéig terjedve makrociklust képez, amely lánc adott esetben meg van szakítva egy–három heteroatommal, mégpedig egymástól függetlenül oxigén- vagy kénatommal vagy –NR12-vel, és ahol a láncban 0–3 szénatom adott esetben R14-gyel szubsztituált, ahol R12 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, 3–6 szénatomos cikloalkil- vagy C(=O)R13; R13 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport; R14 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos halogén-alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxicsoport, hidroxilcsoport, halogénatom, amino¹, oxo¹, tiocsoport vagy 1–6 szénatomos tioalkilcsoport, ahol m értéke 0 vagy 1; és n értéke 0 vagy 1; U jelentése oxigén vagy hiányzik; R15 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, melyek mindegyike szubsztituálva lehet halogénatommal, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoporttal, NH 2 CO–, Y–NRaRb, Y–O–Rb, Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRaRb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHS(=O)pRb, Y–S(=O)pRb, Y–S(=O)pNRaRb, Y–C(=O)ORb, Y–NRaC(=O)ORb csoporttal; G jelentése –O–, –NRy–, –NRjNRj–; Ry jelentése H, 1–3 szénatomos alkilcsoport; vagy Ry jelentése J; az egyik Rj hidrogén és a másik Rj hidrogénatom vagy jódatom; R16 jelentése hidrogénatom; vagy R16 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklikus, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport lehet, amelyek valamelyike szubsztituálva lehet halogénatommal, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal vagy az alábbi csoportokkal: NH2CO–, Y–NRaRb, Y–O–Rb, Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRaRb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHSO p Rb, Y–S(=O) p Rb, Y–S(=O)pNRaRb, Y–C(=O)ORb, Y–NRaC(=O)ORb; ahol az 1–6 szénatomos alkil- vagy 1–3 szénatomos alkilcsoportban bármelyik szénatom egyéb megnevezés hiányában adott esetben szubsztituálva lehet egy, kettõ vagy ahol a vegyérték megengedi, három halogénatommal; és az összes aril- és cikloalkilcsoport a (0–3 szénatomos alkil)-aril- és (0–3 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)csoportban egyéb megnevezés hiányában adott esetben szubsztituálva lehet 1–3 szubsztituenssel,

1

HU 007 612 T2

mégpedig halogénatommal, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, karboxil¹, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, (1–6 szénatomos alkoxi)-(1–6 szénatomos alkil)¹, 1–6 szénatomos alkanoil¹, amino¹, azido¹, oxo¹, merkapto- vagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal, ahol mindegyik karbociklusos és heterociklusos csoport (0–3 szénatomos alkil)karbociklusos és (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoportban egyéb megnevezés hiányában adott esetben 1–3-szor szubsztituálva lehet halogénatommal, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, karboxil¹, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, (1–6 szénatomos alkoxi)-(1–6 szénatomos alkil)¹, 1–6 szénatomos alkanoil¹, amino¹, azido¹, oxo¹, merkapto¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos és (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal; minden aminocsoport lehet NH2, NH¹(1–6 szénatomos alkil)- vagy N¹(1–6 szénatomos alkil)2-csoport, és mindegyik amidocsoport lehet C(=O)NH 2 , C(=O)NH-(1–6 szénatomos alkil)¹, C(=O)N(1–6 szénatomos alkil)2¹ és –NH(C=O)-1–6 szénatomos alkilcsoport; vagy gyógyászatilag elfogadható sója. Anélkül, hogy az elmélettel korlátoznánk magunkat vagy az egyes változókra kísérleti kötõdési módokat rendelnénk hozzá, egyszerûség kedvéért használjuk a P1, P2, P3 és P4 fogalmakat, és ezeknek lényegében a szokásos jelentésük van, ahogy azt Schechter & Berger, (1976) Biochem. Biophys. Res. Comm. 27, 157–162 irodalmi helyen szemlélteti, és az inhibitornak azokat a részeiket jelöli, amelyekrõl feltételezzük, hogy megtöltik az enzim S1, S2, S3 és S4 alhelyeit, ahol az S1 a hasadási oldallal szomszédos, és az S4 a hasadási oldaltól van távol. A kötõdési módtól függetlenül a (VI) stb. képlettel definiált komponensek is a találmányhoz tartoznak. Így például feltételezzük, hogy az R16–G leválócsoport kölcsönhatásba léphet az S3 és S4 alhelyekkel, különösen ha m és/vagy n értéke 0. A találmány szerinti különbözõ változatokat fogalmilag megjeleníthetjük, mint R16–G–P4–P3–P2–P1¹et, ahol P3 és/vagy P4 távol lehet. P1, P3 és P4 mindegyike természetes vagy nem természetes aminosavszármazékból kialakított építõblokkot jelent, P2 szubsztituált karbociklusos maradék és G–R16 leválócsoport. Az építõkockák elõnyösen amidkötésekkel kapcsolódnak egymáshoz, melyek egymáshoz képest a P2 építõkocka minden oldalán fordítva vannak a találmány szerinti vegyületekben. A találmány további aspektusaihoz tartozik egy gyógyászati készítmény, amely a fent definiált találmány szerinti vegyületet és gyógyászatilag elfogadható hordozót vagy hígítót tartalmaz. A találmány szerinti vegyületek és készítmények alkalmazhatók ember HCV fertõzéseinek gyógyászati kezelésére vagy megelõzésére. Ennek megfelelõen a találmány további aspektusát képezi a fent definiált vegyület alkalmazása a gyógyászatban, például gyógyszer elõállítására ember vagy állat flavivírus által okozott fertõzéseinek kezelésére vagy megelõzésére.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 4

2

A flavivírushoz tartozik például a BVDV, a dengue és különösen a HCV. A találmány szerinti vegyületekben a P2¹t és a P3¹at összekapcsoló amidkötés együtt fordított a P1¹et és P2¹t összekötõ amidkötéshez viszonyítva, azaz a P1 és P3 aminosavszármazékok a P2 váz mindegyik oldalán egyaránt aminocsoportjaikon keresztül kapcsolódnak a savcsoportokhoz a P2 váz mindegyik oldalán. Ez azt jelenti, hogy a P3 és P4 oldalláncai [beleértve az R16 sapkát (cap) olyan mértékig, ahogy ez kölcsönhatásba lép az S3¹mal vagy S4¹gyel] ellenkezõ irányba mutatnak a természetes peptidanyaghoz viszonyítva. A fordított P3 és P4 aminosavak másik következménye az, hogy ezen aminosavak oldalláncai a természetes peptid anyaghoz viszonyítva egy atommal kiszorulnak. Ily módon a P3 és P4 oldallánc irányának megváltozásától azt lehetnek várni, hogy kedvezõen befolyásolja a nem természetes D sztereokémiát a P3 és/vagy P4 és/vagy R16 „pocket filling” csoportjai esetében (például oldalláncainál). Valójában az ilyen vegyületek rendszerint igen aktívak és a találmány tárgyát képezik. Azt találtuk azonban meglepõ módon, hogy még a találmány szerinti P3 és/vagy P4 helyén L¹aminosavoldalláncokat hordozó vegyületek is jó hatásúak, annak ellenére, hogy a megfelelõ egységnek az S3 vagy S4 zsebet különbözõ szögbõl kell megközelíteni a természetes peptidanyaghoz viszonyítva. Következésképpen az R11 és/vagy R15 L¹sztereokémiája és/vagy a megfelelõ konfiguráció R16-nál az L sztereokémia mímelésére a találmány egy kedvezõ aspektusát reprezentálja. Az S3 és/vagy S4 zsebek megközelítésének eltérõ szöge összefügg a találmány szerinti vegyületek azon képességével is, hogy az irodalomból ismert HCV-proteáz-inhibitorok által mutatott rezisztenciát elkerülik, ezek az inhibitorok mind ez idáig mind rendelkeztek a természetes vagy nem természetes L¹aminosav-csoportok szokásos peptid gerincével. Ahogy a HIV reverz transzkriptáz esetében, amely közismert arról, hogy gyorsan generál „drug escape” mutánsokat az antivirális terápia szelektív nyomása alatt, a HCV RNS-függõ RNS-polimeráz NS5A¹ja igen gyenge korrigálókapacitással rendelkezik. EZ viszont azt jelenti, hogy a HCVpolimeráz erõsen hibás, és valószínû, hogy jellegzetes rezisztenciaminták jönnek létre, ha hosszabb idõszakig adagolják a HCV antivirális szereket. Még bevezetés „launch” elõtt is nyilvánvaló, hogy a lényegében peptides gerincû, bár makrociklizált BILN 2061 és a P3 és P4 helyén lineáris peptidvázzal rendelkezõ Vertex’ NS3 proteáz inhibitor VX–950 gyorsan létrehozza a jellegzetes rezisztenciamutációkat az NS3 proteáz 155¹, 156- vagy 168¹as helyzeteiben [Lin és társai, J. Biol. Chem. (2004), 279(17): 17 808–17]. A találmány szerinti vegyületek egy elõnyös csoportját képezik azok a vegyületek, ahol P1 jelentése hidrazinszármazék, azaz M jelentése NRu, ahol Ru elõnyösen hidrogénatom vagy 1–3 szénatomos alkilcsoport. További elõnyös vegyületek a találmány szerint azok a vegyületek, ahol M jelentése CR7R7’.

1

HU 007 612 T2

2

Az elõnyös megvalósítási formák azok közül a vegyületek közül, ahol M CR7R7’¹t jelent a (VI) képletben, az alábbi (VIA) általános képletû vegyületek: 5

10

VIA q’ és k elõnyös értékei a (VI) képletben a következõk: 1:1, 1:2, 1:3, 2:2, 2:3, még elõnyösebben 0:2 és 0:0; és legelõnyösebben 0:1, ez esetben az elõnyös vegyületek az alábbi képletek egyikével jellemezhetõk:

VIdb

Alternatív változatok olyan szerkezetek, amelyek a (VIda) és (VIdb) szerkezeteknek felelnek meg, ahol M jelentése NRu. A találmány szerinti vegyületek alternatív konfigurá15 ciójúak, tartalmaznak P3¹at, ne nem tartalmaznak P4 funkciót, ahol m értéke 1 és n értéke nulla. Elõnyös (VI) általános képletû P3¹at, de P4¹et nem tartalmazó vegyületek a (VIea) és (VIeb) képletû vegyületek: 20

25 VIa

VIea 30

VIb 35

VIeb 40 VIc különösen, ahol Rz hidrogénatom vagy Rq hidrogénatom vagy metilcsoport. A találmány szerinti vegyületek mind P3, mind P4 funkciót tartalmaznak, ahol m és n mindegyike 1. Elõnyös (VI) általános képletû vegyületek azok, ahol mind P3 és mind 4 funkció szerepel, idetartoznak a (VIda)–(VIdb) képletû alábbi vegyületek.

Alternatív változatok olyan (VIea) és (VIeb) szerkezetek, ahol M jelentése NRu. A további alternatív találmány szerinti vegyület konfigurációk azok, ahol m és n értéke nulla, és így az 45 R16–G csoportok a P2¹vel szomszédosak, de ahogy említettük fent, az R16–G leválócsoport elõnyösen kölcsönhatásba léphet S3¹mal és/vagy S4¹gyel. A (VI) képletû elõnyös változatok azok, ahol m és n nulla, és ezek a vegyületek a (VIfa) képlettel jellemez50 hetõk:

55

VIda

60 5

VIfa

1

HU 007 612 T2

Alternatív változatok magukban foglalják a (VIfa) képletnek megfelelõ anyagszerkezeteket, ahol M jelentése NRu. A találmány szerinti vegyületek a fent ábrázolt lineáris molekulákat tartalmazhatják, más változatok szerint R7 és R7’ együtt spirocikloalkilcsoportot, például spirociklopropilcsoportot képezhet, a találmány szerinti vegyületeket makrociklusokként ábrázolhatjuk, ahol a J összekötõ csoport a (VI) képletû vegyületben Rj, Rx, Ry, Rd vagy R11 valamelyike között húzódik, más változat szerint a J makrociklus húzódhat az R7-tel szomszédos szénatomtól az Rj, Rx, Ry, Rd vagy Ru valamelyikéig. A (VI) képleten belül az ilyen makrociklusos szerkezetek elõnyös változatai azok, ahol m 0 és n 1, és ezek a (VIga)–(VIgc) képletû vegyületek:

2

5

10 VIha

15

20

VIhb 25

VIga 30

VIhc Elõnyösek azok a szerkezetek is, ahol a J lánc az R7-tel szomszédos szénatommal kapcsolódik. Ahol mind P3, mind P4 funkció hiányzik, azok az elõnyös (VI) képletû makrociklusos szerkezetek azok, ahol m és n 0, és ezek a (VIhe) és (VIhf) alábbi képletû 40 vegyületek. 35

VIgb

45

50

VIhe

VIgc Elõnyösek továbbá azok a szerkezetek is, ahol a J lánc az R7-tel szomszédos szénatommal kapcsolódik. P3 és P4 funkciókat egyaránt tartalmazó (VI) általános képletû makrociklusos szerkezete elõnyös változatai azok, ahol mind m, mind n értéke 1, és idetartoznak a (VIha)–(VIhc) képletû vegyületek:

55

60 6

VIhf

1

HU 007 612 T2

A megfelelõ szerkezetek, ahol a J lánc az R7-tel szomszédos szénatomhoz kapcsolódik, is elõnyösek. Általában, például a fent illusztrált adott esetben makrociklusos szerkezetekben, a J linker 3–10 lánc atom, elõnyösen 4–7 láncatom, például 5 vagy 6 láncatom, telített vagy részben telítetlen alkilénlánc, azaz alkilénlánc, amely 1–3 telítetlen kötést tartalmaz a szomszédos szénatomok között, rendszerint egy telítetlen kötést tartalmaz. A lánc hossza természetesen függ attól, hogy a J az Rd, Rj, Rx, Ry vagy R11-tõl indul ki vagy az R7-tel szomszédos szénatomtól. A megfelelõ láncok részletes leírása megtalálható a WO 00/59929 számú dokumentumban. J elõnyösen úgy van dimenzionálva, hogy 13–16 gyûrûatomot tartalmazó makrociklust képezzen (ideértve a P1¹ben, P2¹ben, és ha jelen vannak, P3¹ban lévõ gyûrût képezõ csoportokat is). A J¹t elõnyösen úgy dimenzionáljuk, hogy 14–15 gyûrûatomos makrociklust kapjunk. A J lánc elõnyösen egy vagy két heteroatomot tartalmaz, amely lehet oxigén¹, kénatom, NH, N¹(1–6 szénatomos alkil)- vagy N–C(=O)-(1–6 szénatomos alkil)csoport, még elõnyösebben a J lánc adott esetben egy heteroatomot tartalmaz, amely lehet: NH vagy N–C(=O)(1–6 szénatomos alkil)-csoport, legelõnyösebben N(Ac). Még elõnyösebb, ha a nitrogénatomot tartalmazó lánc telített. Egy másik változat szerint a J egy heteroatomot, mégpedig oxigén- vagy kénatomot tartalmaz. A lánc lehet R14-gyel szubsztituált, például hidrogénnel vagy metilcsoporttal. A J linkerszerkezet elõnyösen telített, de az is lehet, hogy a J 1–3, elõnyösen egy kettõs kötést tartalmaz, amely az R7 cikloalkilcsoporttól indul ki, hogy ha az jelen van. A kettõs kötés cisz vagy transz lehet. A J reprezentatív példáihoz tartozik a pentilén¹, hexilén¹, heptiléncsoport, melyek bármelyike szubsztituálva lehet 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos halogén-alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, hidroxilcsoporttal, halogénatommal, amino¹, oxo¹, tio- vagy 1–6 szénatomos tioalkilcsoporttal; továbbá lehet pentén-3-il¹, hexén-4-il¹, heptén-5-il-csoport, ahol a 3, 4 vagy 5 a 3¹as és 4¹es, 4¹es és 5¹ös szénatomok közötti kettõs kötést jelenti. Elõnyös R7 és R7’ csoportok azok, ahol R7’ hidrogénatom és R7 n¹etil¹, n¹propil¹, ciklopropil¹, ciklopropilmetil¹, ciklobutil¹, ciklobutil-metil¹, 2,2-difluor-etil- vagy merkapto-metil-csoport. Elõnyös változatok azok, ahol R7 n¹propil- vagy 2,2-difluor-etil-csoport. Alternatív elõnyös R7 és R7’ konfigurációk azok, ahol R7’ hidrogénatom és R7 3–7 szénatomos cikloalkil- vagy (1–3 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)-csoport. További elõnyös R7 és R7’ jelentések azok, ahol R7’ hidrogénatom és R7 J. Egy másik változat szerint R 7 és R 7’ együtt spirocikloalkilcsoportot képez, ez lehet például spirociklobutilgyûrû, és még elõnyösebben spirociklopropilgyûrû. Ebben a kontextusban a „spiro” egyszerûen azt jelenti, hogy a cikloalkilgyûrûnek van egy közös szénatomja a vegyület peptidvázával. A gyûrû szubsztituált vagy szubsztituálatlan. Elõnyös szubsztituensek

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 7

2

lehetnek R7’a-val monovagy diszubsztituáltak, ahol R7’a jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–5 szénatomos cikloalkil- vagy 2–6 szénatomos alkenilcsoport, melyek mindegyike adott esetben halogénatommal szubsztituált. Alternatív módon a szubsztituens lehet a fent leírt J linkercsoport. A jelenleg elõnyös spirociklopropilgyûrû sztereokémiákat az alábbiakban definiáljuk. Elõnyösek különösen azok a szubsztituensek, ahol R7’a jelentése etil¹, vinil¹, ciklopropilcsoport (azaz az R 7 /R 7’ „spiro” cikloalkil gyûrûjének spirociklopropilszubsztituense), 1¹ vagy 2¹bróm-etil¹, 1¹ vagy 2¹fluoretil¹, 2¹bróm-vinil- vagy 2¹fluor-etil-csoport. Alternatív elõnyös konfiguráció A jelentésére a C(=O)OR1, különösen ahol R1 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, például metil¹, etil- vagy terc-butil-csoport, legelõnyösebb a hidrogénatom. A C(=O)NHSO2R2 jelentésénél különösen elõnyös az a változat, ahol R2 jelentése adott esetben szubsztituált 1–6 szénatomos alkil¹, elõnyösen metilcsoport, vagy adott esetben szubsztituált 3–7 szénatomos cikloalkilcsoport, elõnyösen ciklopropilcsoport, vagy adott esetben szubsztituált 0–6 szénatomos alkil-arilcsoport, elõnyösen adott esetben szubsztituált fenilcsoport. Elõnyös szubsztituensek az alábbiakban szerepelnek. A –W–R8 szubsztituens a P2 ciklusos csoporton lehet bármilyen prolinszubsztituens, melyeknek részletes leírása a következõ dokumentumokban található: WO 00/59929, WO 00/09543, WO 00/09558, WO 99/07734, WO 99/07733, WO 02/60926, WO03/35060, WO 03/53349, WO03/064416, W=03166103, WO03/064455, WO03/064456, WO03/62265, WO03/062228, WO03/87092, WO 03/99274, WO03/99316, WO03/99274, WO04/03670, WO04/032827, WO04/037855, WO04/43339, WO04/92161, WO04/72243, 5WO04/93798, WO04/93915, WO04/94452, WO04/101505, WO04/101602, WO04/103996, WO04113365 stb. Elõnyös W csoportok azok, ahol W jelentése –OC(=O)NH–, –OC(=O)–, –NH–, –NR8’–, –NHS(O)2– vagy –NHC(=O)–, különösen –OC(=O)NH– vagy –NH–. Elõnyös R8 csoportok a W csoportban lehetnek szubsztituált 0–3 szénatomos alkil-karbociklusos vagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoportok, ideértve a következõ dokumentumokban leírtakat: WO 0009543, WO 0009558 és WO 00/174768. Így például észterszubsztituensek, –W–R8, a P2 ciklusos csoporton magukban foglalják a WO 01/74768 számú dokumentumban leírtakat, például 1–6 szénatomos alkanoil-oxi¹, (0–3 szénatomos alkil)-ariloil-oxi-csoport, különösen (adott esetben szubsztituált) benzil-oxi- vagy (0–3 szénatomos alkil)-heterocikloil-oxi-csoport, különösen

1

HU 007 612 T2

Ebben a publikációban alternatív –W–R8 lehetõségek is szerepelnek, például 1–6 szénatomos alkil¹, például etil¹, izopropil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklikus, például ciklohexil¹, 2,2-difluor-etil¹, –C(=O)NRc csoport, ahol Rc jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-ciklopropil¹, (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklikus csoport. Elõnyös W csoportokhoz tartozik az –S– és különösen az –O–. R8 elõnyös értékei az ilyen változatokban lehetnek (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril-csoport, melyek közül bármelyik adott esetben mono- di¹ vagy triszubsztituált lehet R9-cel, ahol R9 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, NO2–, OH, halogénatom, trifluor-metil¹, amino- vagy amidocsoport (például amino- vagy amidocsoport, amelyek adott esetben monovagy diszubsztituáltak lehetnek 1–6 szénatomos alkilcsoporttal), továbbá lehet (0–3 szénatomos alkil)aril¹, (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril¹, karboxil¹, arilvagy heteroarilcsoport, melyek adott esetben R10-zel szubsztituáltak; ahol R10 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénatomos cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxicsoport vagy aminocsoport (például 1–6 szénatomos alkilcsoporttal monovagy diszubsztituált aminocsoport), amidocsoport [például (1–3 szénatomos alkil)-amid¹], szulfonil(1–3 szénatomos alkil)¹, NO2, OH, halogénatom, trifluor-metil¹, karboxil- vagy heteroarilcsoport. R 8 0–3 szénatomos alkilkomponense, például (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril-csoport, elõnyösen metilcsoportot jelent, és különösen elõnyösen nincs jelen, azaz C0. Az arilvagy heteroarilkomponens részletesen megtalálható az alábbi definícióban. R9 elõnyösen lehet 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi- vagy aminocsoport [például di(1–3 szénatomos alkil)-amino-csoport], amid [például –NHC(O)(1–6 szénatomos alkil)- vagy C(=O)NH-(1–3 szénatomos alkil)¹], arilvagy heteroarilcsoport, az arilvagy heteroarilcsoport adott esetben R10-zel szubsztituált; ahol R10 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénatomos cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, aminocsoport [például monovagy di(1–3 szénatomos alkil)-amino-csoport], amido[például ¹NHC(O)-(1–3 szénatomos alkil)vagy C(=O)NH-(1–6 szénatomos alkil)-csoport], halogénatom, trifluor-metilvagy heteroarilcsoport. R10 jelentése elõnyösen 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, amidocsoport [például –NHC(O)-(1–6 szénatomos alkil)- vagy C(=O)NH(1–6 szénatomos alkil)-csoport], halogénatom vagy heteroarilcsoport. R10 jelentésében különösen elõnyös a metil¹, etil¹, izopropil¹, terc-butil¹, metoxicsoport, klóratom, amino¹, amido- [például –NHC(O)-(1–3 szénatomos alkil)- vagy C(=O)NH-(1–6 szénatomos alkil)-csoport], vagy (1–3 szénatomos alkil)-tiazol. R8 elõnyös jelentései a következõk: 1¹naftil-metil¹, 2¹naftil-metil¹, benzil¹, 1¹naftil¹, 2¹naftil- vagy kinolinil-

5

2

csoport, melyek bármelyike lehet szubsztituálatlan vagy a fent definiált R9 csoporttal monovagy diszubsztituált, különösen 1¹naftil-metilvagy kinolinilcsoport, amely szubsztituálatlan, monovagy diszubsztituált a fent megadott R9 csoporttal. R8 jelentése elõnyösen:

10 csoport, ahol R9a jelentése 1–6 szénatomos alkil¹; 1–6 szénatomos alkoxicsoport; tio-(1–3 szénatomos alkil)-csoport; vagy adott esetben 1–6 szénatomos al15 kilcsoporttal szubsztituált aminocsoport; (0–3 szénatomos alkil)-aril¹; vagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroarilcsoport, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, ahol az aril¹, heteroarilvagy heterociklusos csoport adott esetben R10-zel szubsztituált, ahol R10 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénato20 mos cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, amido¹, heteroarilvagy heterociklusos csoport; és R9b jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, amido¹, nitro¹, hidroxilcsoport, ha25 logénatom, trifluor-metilvagy karboxilcsoport. R 9a jelentése elõnyösen arilvagy heteroarilcsoport, melyek mindegyike adott esetben R10 csoporttal lehet szubsztituálva, különösen ahol R9 jelentése az alábbi csoportok egyike: 30

35 ahol R10 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil- vagy (0–3 szénatomos alkil)-(3–6 szénatomos cikloalkil)-csoport, amino- (például 1–6 szénatomos alkilcsoporttal monovagy diszubsztituált aminocsoport), amido- [például –NHC(O)-(1–6 szénatomos alkil)- vagy 40 C(=O)NH-(1–6 szénatomos alkil)-csoport], heteroarilvagy heterociklusos csoport. R9a jelentése elõnyösen fenilcsoport, és így R8 jelentése az alábbi képletû csoport: 45

50 ahol R10a jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom; és R9b jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénato55 mos alkoxi¹, amino- [például (1–3 szénatomos alkil)amino-csoport], amido- [például –NHC(O)-(1–6 szénatomos alkil)- vagy C(=O)NH(¹1–3 szénatomos alkil)¹], nitro¹, hidroxilcsoport, halogénatom, trifluor-metilvagy karboxilcsoport. Egy alternatív elõnyös R8 lehet az 60 alábbi képletû csoport: 8

1

HU 007 612 T2

ahol R10a jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil- vagy (0–3 szénatomos alkil)-(3–6 szénatomos cikloalkil)-csoport, amino- (például aminocsoport, amely adott esetben 1–6 szénatomos alkilcsoporttal lehet monovagy diszubsztituálva), amido- [például –NHC(O)(1–6 szénatomos alkil)- vagy C(=O)NH(1–3 szénatomos alkil)- vagy C(=O)N-(1–3 szénatomos alkil)2], heteroarilvagy heterociklusos csoport; és R9b jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxicsoport, vagy 1–6 szénatomos alkilcsoporttal adott esetben monovagy diszubsztituált aminocsoport, amido- [például –NHC(O)-(1–6 szénatomos alkil)- vagy C(=O)NH(1–3 szénatomos alkil)- vagy C(=O)N-(1–3 szénatomos alkil)2], nitro¹, hidroxilcsoport, halogénatom, trifluor-metilvagy karboxilcsoport. A közvetlenül elõbb definiált R9b csoportokban R9b elõnyösen 1–6 szénatomos alkoxi¹, még elõnyösebben metoxicsoport. További R8 csoport lehet például, ha W alábbi képletû éter

ahol W’ jelentése nitrogénatom vagy CH, r értéke 0 vagy 1, Ra’ jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, hidroxi- vagy aminocsoport, és Rb’ jelentése hidrogén- vagy halogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, 1–6 szénatomos tioalkil¹, cikloalkil-(1–3 szénatomos alkoxi)¹, (1–3 szénatomos alkoxi)-(1–3 szénatomos alkil)¹, (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, különösen elõnyös éter szubsztituens a 7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi-csoport. Ha W vegyérték vonalat jelent, akkor R8 elõnyösen szubsztituált vagy szubsztituálatlan heterociklusos gyûrûrendszer, melynek leírása a WO 2004/072243 vagy WO 2004/113665 számú dokumentumban található. Ha W vegyértékvonalat jelent, akkor R8 jelentése a következõ aromás csoportok közül kerül ki, melyek adott esetben szubsztituálva lehetnek: 1H¹pirrol¹, 1H¹imidazol¹, 1H¹pirazol¹, furán¹, tiofén¹, oxazol¹, tiazol¹, izoxazol¹, izotiazol¹, piridin- piridazin¹, pirimidin¹, pirazin¹, ftalazin¹, kinoxalin¹, kinazolin¹, kinolin¹, cinnolin¹, 1H¹pirrolo[2,3-b]piridin¹, 1H¹indol¹, 1H¹benzo-imidazol¹, 1H¹indazol¹, 7H¹purin¹, benzo-tiazol¹, benzo-

2

oxazol¹, 1H¹imidazo[4,5-c]piridin¹, 1H¹imidazo[4,5-b]piridin¹, 1,3-dihidrobenzo-imidazol-2-on¹, 1,3-dihidrobenzo-imidazol-2-tion¹, 2,3-dihidro-1H¹indol¹, 1,3-dihidroindol-2-on¹, 1H¹indol-2,3-dion¹, 1,3-dihidrobenzo-imida5 zol-2-on¹, 1H, 1H¹pirrolo [2,3-c]piridin¹, benzo-furán¹, benzo[b]tiofén¹, benzo[d]izoxazol¹, benzo[d]izotiazol¹, 1H¹kinolin-2-on¹, 1H¹kinolin-4-on¹, 1H¹kinazolin-4-on¹, 9H¹karbazol¹, 1H¹kinazolin-2-on-csoport. Ha W vegyértékvonalat jelent, akkor további példák 10 lehetnek a nem aromás csoportok, melyek adott esetben szubsztituálva lehetnek: aziridin¹, azetidin¹, pirrolidin¹, 4,5-dihidro-1H¹pirazol¹, pirazolidin¹, imidazolidin2-on¹, imidazolidin-2-tion¹, pirrolidin-2-on¹, pirolidin-2,5dion¹, piperidin-2,6-dion¹, piperidin-2-on¹, piperazin15 2,6-dion¹, piperazin-2-on¹, piperazin¹, morfolin¹, tiomorfolin-1,1-dioxid¹, pirazolidin-3-on¹, imidazolidin-2,4dion¹, piperidin¹, tetrahidrofurán¹, tetrahidropirán¹, [1,4]dioxán¹, 1,2,3,6-tetrahidropiridincsoport. Ha W vegyértékvonal, akkor R8 elõnyös jelentései 20 magukban foglalják a tetrazolt és származékait. A tetrazolcsoport a ciklusos P2 vázhoz kapcsolódik, és adott esetben az alábbi módon lehet szubsztituálva:

25

ahol Q* jelentése hiányzik, vagy –CH2–, –O–, –NH–, 30 –N(R1*)–, –S–, –S(=O)2– vagy –(C=O)–; ahol Q* lehet még: hiányzik, –CH2– vagy –NH; Y* jelentése: hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, 0–3 szénatomos aril¹, 0–3 szénatomos heterociklusos csoport és R1* lehet: hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, karbociklikus, 35 0–3 szénatomos arilvagy 0–3 szénatomos heterociklusos csoport. A szubsztituált tetrazolokra példákat találhatunk a WO2004/072243 számú dokumentum 1. táblázatában és a közvetlen ezt követõ szerkezetek, vagy a 40 WO2004/113665 számú dokumentumban vannak leírva. További elõnyös R8 értékek, ha W vegyértékvonalat jelent, a triazol és annak származékai. A triazolcsoport a P2 váz ciklusos vázhoz kapcsolódik és adott 45 esetben az alábbi módon lehet szubsztituálva:

50 ahol X* és Y* egymástól függetlenül lehet hidrogénvagy halogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, 0–3 szénatomos karbociklusos, –CH2-amino¹, –CH2-aril-amino¹, 55 –CH2-diaril-amino¹, –(C=O)-amino¹, –(C=O)-aril-amino¹, –(C=O)-diaril-amino- 0–3 szénatomos aril¹, 0–3 szénatomos heterociklusos csoport vagy alternatív módon X* és Y* a kapcsolódó szénatomokkal együtt ciklusos csoportot képez, amely arilvagy hetero60 arilcsoport lehet. 9

1

HU 007 612 T2

A szubsztituált triazolok reprezentatív példái szerepelnek a WO2004/072243 számú dokumentum 2. táblázatában és a közvetlen azután következõ szerkezetekben vagy a WO2004/113665 számú dokumentumban vannak leírva. További elõnyös R8 értékek, ha W vegyértékvonalat jelent, a piridazinon és annak származékai. A piridazinoncsoport a ciklusos P2 vázhoz kapcsolódik, és adott esetben az alábbi módon lehet szubsztituálva:

P3 csoportban nincs karbonilcsoport, azaz U hiányzik. Reprezentatív csoportok az (Ii) képletû alábbi vegyületek: 5

10

ahol X*, Y* és Z* egymástól függetlenül lehet hidrogénatom, N3, halogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, karbociklikus, amino¹, 0–3 szénatomos aril¹, –S¹aril¹, –O¹aril¹, –NH-aril¹,diaril-amino¹, diheteroaril-amino¹, 0–3 szénatomos heterociklusos, –S¹heteroaril¹, –O¹heteroaril¹, NH¹heteroaril-csoport, vagy együtt X és Y vagy Y és Z a kapcsolódó szénatomokkal arilvagy heteroaril- ciklusos csoportot képez. A szubsztituált piridazinonok reprezentatív példái megtalálhatók a WO2004/072243 számú dokumentum 3. táblázatában és a közvetlenül azt követõ szerkezetekben vagy a WO2004/113665 számú dokumentumban. Elõnyös P3 csoportok, azaz ha m értéke 1, hasonlítanak a természetes vagy nem természetes aminosavakhoz, különösen az alifás aminosavakhoz, ilyenek például az L¹valil¹, L¹leucil¹, L¹izoleucil- vagy L¹t-leucilcsoport, további elõnyös P3 csoportok találhatók a WO 02/01898 számú dokumentumban, és ilyenek a (0–3 szénatomos alkil)-cikloalkil-alanin, különösen ciklohexil-alanin, amely adott esetben CO2Rg csoporttal szubsztituált, ahol Rg jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-aril¹, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, (0–3 szénatomos alkil)-cikloalkil-csoport vagy amin; vagy N¹acetil-piperidin vagy tetrahidropirán. Elõnyös R11 csoportokhoz tartoznak az 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, például (0–3 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)csoport, (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril-csoport, melyek mindegyike adott esetben szubsztituált hidroxilcsoporttal, halogénatommal, amino¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, 1–6 szénatomos tioalkil¹, C(=O)OR14, karboxil¹, (1–6 szénatomos alkoxi)-karbonil¹, aril¹, heteroarilvagy heterociklusos csoporttal, különösen ahol a szubsztituens hidroxilvagy C(=O)OR14 csoport. Különösen elõnyös R11 lehet terc-butil¹, izobutil¹, ciklohexil¹, fenil-etil¹, 2,2-dimetil-propil¹, ciklohexil-metil¹, fenil-metil¹, 2¹piridil-metil¹, 4¹hidroxi-fenil-metilvagy karbobil-propil-csoport. A legelõnyösebb R11 csoportok a terc-butil¹, izobutil- vagy ciklohexilcsoport. A találmány egyik változata olyan vegyületekre vonatkozik, ahol P4 hiányzik (azaz n értéke 0), és ahol a

2

Ii

ahol Rx Ry jelentése a fenti, elõnyösen hidrogénatom, R11’ jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, elõnyösen 3–5 szénatomos elágazó láncú alkilcsoport, például az 15 1¹valil, L¹leucil, L¹izoleucil, L¹t-leucil oldalláncai; vagy (0–2 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)¹, például ciklohexil- vagy ciklohexil-metil-csoport. R16a jelentése –Rba, –S(=O)pRba, –C(=O)Rba; Rba jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénato20 mos alkil)-heterociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport. Egy másik változat szerint az (Ii) részszerkezetû vegyületek egy megfelelõ R7 csoport, és Rx, Ry vagy R11’ egyike között makrociklizálva lehetnek. A P3 csoportok reprezentatív változatai, melyek 25 nem tartalmaznak karboxilcsoportot (azaz változóképpen az U hiányzik), magukban foglalják a (VIic)–(VIid) alábbi képletû csoportokat: 30

35 VIia

40

VIib 45

50 VIic

55

60 10

VIid

1

HU 007 612 T2

ahol Ar jelentése karbociklusos vagy heterociklikus csoport, különösen arilvagy heteroarilcsoport, melyek bármelyike adott esetben R9-cel lehet szubsztituálva. Bár a (VIia)–(VIid) részszerkezeteket egy olyan vegyület kontextusában illusztráltuk, ahol k értéke 1 és q’ 0, nyilvánvaló, hogy a (VIi) képletû konfigurációk vonatkoznak a q’ és k egyéb értékeire is. Hasonlóképpen, bár a (VIic) és (VIid) képletû részszerkezetek leucinnak megfelelõ R11 csoportot mutatnak, nyilvánvaló, hogy ezek a konfigurációk alkalmazhatók más R11 csoportokra is, különösen azokra, amelyek hasonlítanak a természetes vagy nem természetes L¹aminosavak oldalláncaira, például a t¹butil-alanin/t¹leucinra. R15 azokban a találmány szerinti vegyületekben, ahol n értéke 1, elõnyösen adott esetben szubsztituált 1–6 szénatomos alkil- vagy (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, például (0–3 szénatomos alkil)(3–7 szénatomos cikloalkil)-csoport, melyek mindegyike adott esetben szubsztituált lehet. Elõnyös P4 csoportok a természetes vagy nem természetes aminosav analógok, különösen alifás aminosavak, például L¹valil, L¹leucil, L¹izoleucil, L¹t-leucil vagy L¹ciklohexil-alanin, és így elõnyös R15 csoportok lehetnek ciklohexil¹, ciklohexil-metil¹, terc-butil¹, izopropil¹, vagy izobutilcsoport. G elõnyös értékei az –NRy–, különösen ahol Ry metilcsoport vagy elõnyösen hidrogénatom vagy hidrazin. A G elõnyös jelentése oxigén, azaz egy P4 karbonilcsoportját tartalmazó észtert definiálunk (hogy ha az jelen van) vagy a P3 karbonilcsoportját (ha jelen van) vagy egy étert abban az esetben ha U hiányzik. Elõnyös gyógyászatilag elfogadható éterek vagy észterekként R16 megadott leválócsoportokhoz tartozik az 1–6 szénatomos alkil- (különösen metilvagy t¹butilcsoport), (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport (különösen piridil¹, benzimidazolil¹, piperidil¹, morfolinil¹, piperazinilcsoport) vagy (0–3 szénatomos alkil)karbociklusos csoport (különösen fenil¹, benzil- vagy indanilcsoport), melyek mindegyike adott esetben szubsztituálva lehet hidroxilcsoporttal, halogénatommal, amino- vagy 1–6 szénatomos alkoxicsoporttal. Elõnyös találmány szerinti vegyületekhez tartozik egy hidrazincsoport, például ha T –NRd és m 1; ahol n nulla vagy 1. Egy másik változat szerint különösen m nullát jelent, G lehet –NRjNRj–, például –NHNH– csoport. Általában nem tartoznak ide azok a vegyületek, amelyeknél mind G, mind T hidrazint jelent. A (VI) képletû vegyületeken belül elõnyös hidrazinok azok, ahol m és n nulla, és idetartoznak az alábbi (VIja)–(VIjb) részszerkezetû vegyületek:

VIja

2

5

VIjb 10

15

20

25

30

R16 a (VIja) és (VIjb) képletben úgy tekinthetõ, mint egy alkilcsoport [vagy (1–3 szénatomos alkil)-heterociklusos- vagy (1–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport], ahol az elsõ alkil szénatom szubsztituálva lehet oxocsoporttal, és így egy ketocsoportot definiál, és R 16 az alkilcsoport, alkilheterociklusos vagy alkilkarbociklusos csoport maradéka. A (VIjb) képlet olyan változatot ábrázol, ahol R16 metiléncsoport, melynek szénatomja egy oxocsoporttal szubsztituált, továbbá szubsztituálva lehet –ORb csoporttal, és ahol Rb jelentése a fenti, továbbá 1–6 szénatomos alkilcsoport, például t¹butil¹, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, például piridil- vagy (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, például benzil- vagy fenilcsoport, melyek adott esetben szubsztituálva lehetnek a fent megadott módon. A (VIja) és (VIjb) részszerkezetû vegyületek lehetnek lineáris molekulák, ahogy azt megmutatjuk (ahol mindkét Rj hidrogénatom), vagy elõnyösen az egyik ábrázolt Rj csoport J útján megfelelõ R7 csoporttal lehet makrociklizálva. A (VI) képletû hidrazinok, ahol m értéke 1, magukban foglalják az alábbi (VIjc) és (VIjd) részszerkezeteket is:

35

40 VIjc

45

50

VIjd

ahol G, R15, R16, Rx, Rd, Rq, Rz és Ru jelentése a (VI) képletû vegyületnél fent megadott. A (VIjc) és (VIjd) részszerkezetû vegyületek lehetnek lineáris molekulák 55 (ahol mind Rx, mind Rd hidrogénatomot jelent), vagy elõnyösen Rx és Rd csoportok közül az egyik a J útján megfelelõ R7 csoporttá lehetnek makrociklizálva. Bár a (VIja) és (VIjd) képletû vegyületeket úgy ábrázoljuk, hogy egy P2 vázú öttagú karbociklusos gyûrû, 60 nyilvánvaló, hogy a találmánynak ez az aspektusa 11

1

HU 007 612 T2

ugyanúgy érvényesíthetõ q’ és k más konfigurációira is. A (VIja) és (VIjd) képleten belül elõnyös változatok azok, ahol Rq és Rz hidrogénatom, vagy azok, ahol Rz olefines kötés és Rq 1–3 szénatomos alkilcsoport. Alternatív hidrazinszerû konfiguráció található akkor, ha G aminocsoport és m és n 0, és R16 jelentése egy alább definiált N¹kötõdésû telítetlen heterociklusos csoport, például piridil vagy pirimidil vagy telített heterociklus, melynek definícióját lásd alább, például piperazinil¹, piperidinil- és különösen morfolinilcsoport. Az ilyen változatok a (VIjc) és (VIjd) képletekkel illusztrálhatók:

5

10

15

20 VIjc

25

VIjd 30 A (VIjc) és (VIjd) részszerkezetû vegyületek lineáris molekulák, vagy az Rx elõnyösen makrociklizálva lehet a J útján megfelelõ R7 csoporttá, bár ezeket a részszerkezeteket a P2 vázon öttagú gyûrûként ábrázoljuk, nyilvánvaló, hogy ez a konfiguráció q’ és k más értékeire is kiterjed. Hasonlóképpen ezeket a konfigurációkat más nitrogénkapcsolódású heterociklusokra, például R16¹ra is alkalmazhatjuk. Visszatérve általában a (VI) képletre, elõnyös R16 csoportok a találmány szerinti vegyületekben a következõk lehetnek: 2¹indanol¹, indanil¹, 2¹hidroxi- 1¹feniletil¹, 2¹tiofén-metil¹, ciklohexil-metil¹, 2,3-metilén-dioxibenzil¹, ciklohexil¹, fenil¹, benzil¹, 2¹piridil-metil¹, ciklobutil¹, izobutil¹, n¹propil¹, metilvagy 4¹metoxi-fenil-etilcsoport. Elõnyös R16 csoportok a következõk: 2¹indanol¹, indán¹, 2¹hidroxi-1-fenil-etil¹, 2¹tiofén-metil¹, 2,3metilén-dioxi-benzil- vagy ciklohexil-metil-csoport. A nem természetes aminosavak magukban foglalják azokat az L¹aminosavakat, ahol az oldallánc nem tartozik a 20 természetes elõfordulású aminosavak egyikéhez sem. Ilyen nem természetes aminosavak lehetnek például L¹béta-metil-szulfonil-metil-alanin, L¹ciklohexil-alanin, L¹tercier-leucin, L¹norleucin, L¹norvalin, L¹ornitin, L¹szarkozin, L¹citurlin, L¹homofenil-alanin, L¹homoszerin, L¹béta-(1¹naftil)-alanin, L¹béta(2¹naftil)-alanin stb. A nem természetes aminosavakhoz tartoznak továbbá a legfeljebb 20 természetes aminosavaknak megfelelõ D¹aminosavak és az egyéb oldalláncokat, például a fent felsoroltakat hordozó D¹aminosavak.

35

40

45

50

55

60 12

2

Az „1–6 szénatomos alkilcsoport” (például 1¹ 6 szénatomos alkoxi- stb. csoportban is) egyenes és elágazó láncú alifás szénláncokat jelöl, például metil¹, etil¹, n¹propil¹, izopropil¹, n¹butil¹, izobutil¹, t¹butil¹, pentil¹, izopentil- vagy hexilcsoportot, és bármilyen egyszerû izomerjét ezeknek a csoportoknak. Továbbá az 1–6 szénatomos alkilcsoportban bármely szénatom elõnyösen helyettesítve lehet egy, kettõ vagy ahol a vegyérték engedi, három halogénatommal. Az 1–4 szénatomos alkil és 1–5 szénatomos alkil jelentése megfelel az 1–6 szénatomos alkilcsoportnak a szükséges szénatom szám szerint változtatva. Az „1–3 szénatomos alkilcsoport” lehet metil¹, etil¹, propil¹, izopropil¹, ciklopropilcsoport, melyek mindegyike adott esetben szubsztituálva lehet a fenti bekezdés szerint. Az „1–3 szénatomos alkilén” kifejezés kétértékû 1–3 szénatomos alkildiilcsoportot jelent, ideértve a propilén¹, etilén- és különösen a metiléncsoportot. Az „amino” lehet NH2, NH¹(1–6 szénatomos alkil)vagy N¹(1–6 szénatomos alkil) 2 ¹, különösen az 1–3 szénatomos alkilcsoport. Az „amido” magában foglal egy C(=O)NH2¹t, az alkil-amido lehet például C(=O)NH-(1–6 szénatomos alkil)¹, C(=O)N-(1–6 szénatomos alkil) 2 ¹, különösen C(=O)NH-(1–3 szénatomos alkil)¹, C(=O)N-(1–3 szénatomos alkil)2¹ vagy –NH(C=O)-(1–6 szénatomos alkil)csoport, beleértve az –NH(C=O)-(1–3 szénatomos alkil)-csoportot is. A „halogén” jelenthet fluor¹, klór¹, bróm- vagy jódatomot, különösen klór- és elõnyösen fluoratomot. A „(0–3 szénatomos alkil)-aril” jelentése magában foglalja az arilcsoportot, például fenil¹, naftil- vagy fenilcsoportot, amely 3–7 szénatomos cikloalkilcsoporttal van fúzionálva, például indanilcsoport, ahol az arilcsoport közvetlenül kapcsolódik (azaz C0) vagy egy metil¹, etil¹, propil- vagy izopropilcsoport intermedieren keresztül, ahogy azt az 1–3 szénatomos alkiléncsoportnál fent megadtuk. Egyéb megjegyzés hiányában az aril- és/vagy fúzionált cikloalkilcsoportja adott esetben szubsztituálva lehet 1–3 halogénatommal, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, karboxil¹, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, (1–6 szénatomos alkoxi)-(1–6 szénatomos alkil)¹, 1–6 szénatomos alkanoil¹, amino¹, azido¹, oxo- vagy merkaptocsoporttal, továbbá (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal. Az „aril” jelentése a megfelelõ, azaz ahol a 0–3 szénatomos alkilkötés hiányzik. A „(0–3 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)-csoport”¹ot itt úgy használjuk, hogy magában foglalja a 3–7 szénatomos cikloalkilcsoportot, például ciklopropil¹, ciklobutil¹, ciklopentil¹, ciklohexil- vagy cikloheptilcsoportot, ahol a cikloalkil közvetlenül kapcsolódik (azaz C0alkil) vagy egy metil¹, etil- vagy propilintermedieren keresztül, ahogy azt az 1 –3 szénatomos alkiléncsoportnál fent megadtuk. A cikloalkilcsoport tartalmazhat telítetlen kötést, egyéb megjelölés hiányában a cikloalkilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet 1–3 halogénatommal, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, karboxil¹, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹,

1

HU 007 612 T2

(1–6 szénatomos alkoxi)-(1–6 szénatomos alkil)¹, 1–6 szénatomos alkanoil¹, amino¹, azido¹, oxo¹, merkapto- vagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal. A „(0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport” jelentése (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)-csoport. Egyéb megjegyzés hiányában az arilvagy cikloalkilcsoport adott esetben szubsztituálva van 1–3 halogénatommal, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, karboxil¹, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, (1–6 szénatomos alkoxi)-(1–6 szénatomos alkil)¹, 1–6 szénatomos alkanoil¹, amino¹, azido¹, oxo¹, merkapto¹, nitro¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos és/vagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal. A „karbociklusos” jelentése azt jelenti, hogy ahol a 0–3 szénatomos alkilkötés hiányzik. A „(0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport” azt jelenti, hogy idetartoznak a monociklusos, telített vagy telítetlen heteroatomot tartalmazó gyûrûk, például piperidinil, morfolinil, piperazinil, pirazolil, imidazolil, oxazolil, izoxazolil, tiazinolil, izotiazinolil, tiazolil, oxadiazolil, 1,2,3-triazolil, 1,2,4-triazolil, tetrazolil, furanil, tienil, piridil, pirimidil, piridazinil, pirazolil, vagy bármilyen olyan csoport amely a fenilgyûrûhöz van kondenzálva, például kinolinil, benzimidazolil, benzoxazolil, benzizoxazolil, benzo-tiazinolil, benzizotiazinolil, benzo-tiazolil, benzoxadiazolil, benzo-1,2,3-triazolil, benzo-1,2,4-triazolil, benzo-tetrazolil, benzo-furanil, benzotienil, benzo-piridil, benzo-pirimidil, benzo-piridazinil, benzo-pirazolil stb., ahol a gyûrû közvetlenül kapcsolódik, azaz (C0), vagy egy metil¹, etil¹, propil- vagy izorpopilintermedieren keresztül, ahogy azt fent az 1–3 szénatomos alkiléncsoportra definiáltuk. Bármelyik ilyen aromás jellegû nem telített gyûrût is említhetünk, mint heteroarilcsoportot. Egyéb megjelölés hiányában a heterogyûrû és/vagy kondenzált fenilcsoportja adott esetben 1–3 szubsztituenssel lehet helyettesítve, például halogénatommal, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, karboxi¹, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, (1–6 szénatomos alkoxi)-(1–6 szénatomos alkil)¹, 1–6 szénatomos alkanoil¹, amino¹, azido¹, oxo¹, merkapto¹, nitro¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoporttal. A „heterociklusos” vagy „heteroaril” jelentése a megfelelõ, azaz ahol a 0–3 szénatomos alkilkötés hiányzik. A heterociklusos és karbociklusos csoportok a találmány szerinti definíciókon belül magukban foglalják az 5 vagy különösen 6 gyûrût tartalmazó monociklusos gyûrût, vagy egy biciklusos gyûrûszerkezetet, amely egy 4, 5 vagy 6 tagú gyûrûhöz fuzionált 6 tagú gyûrût tartalmaz. Elõnyös ilyen csoportok lehetnek a következõk: 3–8 szénatomos alkil-alkil¹, fenil¹, benzil¹, tetrahidronaftil¹, indenil¹, indanil¹, heterociklusos, például azepanil¹, azokanil¹, pirrolidinil¹, piperidinil¹, morfolinil¹, tiomorfolinil¹, piperazinil¹, indolinil¹, piranil¹, tetrahidropiranil¹, tetrahidrotiopiranil¹, tiopiranil¹, furanil¹, tetrahidrofuranil¹, tienil¹, pirrolil¹, oxazolil¹, izoxazolil¹, tiazolil¹, imidazolil¹, piridinil¹, pirimidinil¹, pirazinil¹, piridazinil¹, tetrazolil¹, pi-

2

razolil¹, indolil¹, benzo-furanil¹, benzo-tienil¹, benzimidazolil¹, benztiazolil¹, benzoxazolil¹, benzizoxazolil¹, kinolinil¹, tetrahidrokinolinil¹, izokinolinil¹, tetrahidroizokinolinil¹, kinazolinil¹, tetrahidrokinazolinil- és kinoxalinil5 csoport, melyek bármelyike adott esetben az itt megadott módon lehet szubsztituálva. A telített heterociklusos csoport tehát olyan csoportokat foglal magában, mint a következõk: pirrolinil¹, pirrolidinil¹, pirazolinil¹, pirazolidinil¹, piperidinil¹, morfoli10 nil¹, tiomorfolinil¹, piranil¹, tiopiranil¹, piperazinil¹, indolinil¹, azetidinil¹, tetrahidropiranil¹, tetrahidrotiopiranil¹, tetrahidrofuranil¹, hexahidropirimidinil¹, hexahidropiridazinil¹, 1,4,5,6-tetrahidropirimidinil-amin¹, dihidrooxazolil¹, 1,2-tiazinanil-1,1-dioxid¹, 1,2,6-tiadiazinanil-1,115 dioxid¹, izotiazolidinil-1,1-dioxid- és imidazolidinil-2,4dion-csoport, míg a telítetlen heterociklus aromás jellegû csoportokat foglalhat magában, például a következõk lehetnek: furanil¹, tienil¹, pirrolil¹, oxazolil¹, tiazolil¹, imidazolil¹, pirazolil¹, izoxazolil¹, izotiazolil¹, oxadiazo20 lil¹, triazolil¹, tetrazolil¹, tiadiazolil¹, piridinil¹, piridazinil¹, pirimidinil¹, pirazinil¹, indolizinil¹, indolil¹, izoindolilcsoport. Minden esetben kondenzálva lehet a heterociklus egy fenilgyûrûvel, és így biciklusos gyûrûrendszert képez. 25 Szintézis A találmány szerinti vegyületek szintézisét különbözõ kémiai módon oldhatjuk meg oldatban, szilárd fázisban vagy ezek kombinációjában. A megfelelõen védett 30 egyéni építõ köveket elõször elõállíthatjuk, majd összekapcsolhatjuk. Azaz P2+P1®P2–P1. Egy másik változat szerint az építõkövek prekurzorait kapcsoljuk egymással össze, és az inhibitorszekvencia szintézisének egy késõbbi stádiumában módosítjuk. További építõ35 kockákat, az építõkockák prekurzorait vagy elõre gyártott kívánt szerkezetû nagyobb fragmenseket ezután hozzákapcsolhatunk a növekvõ lánchoz, azaz R16–G–P3+C(=O)–P2–P1®R16–G–P3–C(=O)–P2–P1 vagy R16–G–P4–P3+C(=O)–P2–P1® 40 R16–G–P4–P3–C(=O)–P2–P1. Két aminosav vagy egy aminosav és egy peptid vagy két peptidfragmens kondenzálását a standard összekapcsoló eljárásokkal hajthatjuk végre, például azid módszerrel, vegyes szénsav-karboxilsavanhidri45 des (klór-hangyasav-izobutil-észteres) módszerrel, karbodiimides módszerrel (diciklohexil-karbodiimid, diizopropil-karbodiimid vagy vízoldékony karbodiimid) módszerrel, aktív észteres (para-nitro-fenil-észter, N¹hidroxi-borostyánkõsav-imido-észter) módszerrel, Wood50 ward-reagenses K¹módszerrel, karbonil-diimidazolmódszerrel, foszforreagensekkel vagy oxidációs-redukciós módszerekkel. Ezen módszerek közül néhányat (különösen a karbodiimides módszert) fokozhatjuk úgy, hogy 1¹hidroxi-benzo-triazolt vagy 4¹DMAP¹t 55 adunk hozzá. Ezeket a kondenzálóreakciókat oldatban (folyadékfázisban) vagy szerves fázisban végezhetjük. Konkrétabban, a kapcsolási lépés magában foglalja az egyik reagens szabad karboxilcsoportjának és a másik reagens szabad aminocsoportjának dehidrációs 60 összekapcsolását kapcsolószer jelenlétében, és így ki13

1

HU 007 612 T2

alakítjuk az összekötõ amidkötést. Az ilyen összekapcsoló szerek leírását megtalálhatjuk a peptidkémia tankönyvekben, például M. Bodanszky, „Peptide Chemistry”, 2. új kiadás, Springer-Verlag, Berlin, Németország, (1993), a továbbiakban csak Bodanszky-nak jelöljük. Ennek tartalmát is beépítjük a leírásba. Megfelelõ kapcsolószerek lehetnek a következõk: N,N’-diciklohexilkarbodiimid, 1¹hidroxi-benzo-triazol N,N’-diciklohexilkarbodiimid jelenlétében vagy N¹etil-N’-[(3¹dimetilamino)-propil]-karbodiimid. Egy gyakorlati és hasznos kapcsolószer a kereskedelemben kapható (benzo-triazol-1-il-oxi)-trisz(dimetil-amino)-foszfónium-hexafluorfoszfát, önmagában vagy 1¹hidroxi-benzo-triazol vagy 4¹DMAP jelenlétében. További gyakorlati és alkalmas kapcsolószerek a kereskedelemben hozzáférhetõ 2¹(1H-benzo-triazol-1¹il)¹N,N,N’,N’-tetrametil-uróniumtetrafluor-borát. További gyakorlati és alkalmas kapcsolószer a kereskedelemben hozzáférhetõ O¹(7¹azabenzo-triazol-1¹il)¹N,N,N’,N’-tetrametil-uróniumhexafluor-foszfát. A kapcsolási reakciót inert oldószerben, például diklór-metánban, acetonitrilben vagy dimetilformamidban hajtjuk végre. Tercier amin feleslegét, például diizopropil-etil-amin, N¹metil-morfolin, N¹metilpirrolidin vagy 4¹DMAP feleslegét adjuk hozzá, hogy a reakcióelegy pH¹ját körülbelül 8¹on tartsuk. A reakció hõmérséklete rendszerint 0–50 °C között és a reakcióidõ 15 perc és 20 óra között változik. Az alkotó aminosavak funkciós csoportjait az összekapcsolási reakciók során meg kell védeni, hogy nemkívánatos kötések képzõdését elkerüljük. A használható védõcsoportok felsorolása megtalálható a következõ irodalmakban: Greene, „Protective Groups in Organic Chemistry”, John Wiley & Sons, New York (1981) és „The Peptides: Analysis, Synthesis, Biology”, 3. kötet, Academic Press, New York (1981). A továbbiakban egyszerûen Greenként nevezzük, ennek leírását is beépítjük a találmányba. A C¹terminális maradék a¹karboxilcsoportját rendszerint észter formájában védjük meg, amelyet azután lehasítva kapjuk a karbonsavat. Az alkalmazható védõcsoportokhoz tartoznak 1) az alkil-észterek, például metil, trimetil-szilil és t¹butil-észter, 2) aralkil-észterek, például benzil és szubsztituált benzil-észter vagy 3) enyhe bázissal vagy redukciós közeggel hasítható észterek, például triklór-etil és fenacil-észterek. Az összekapcsolandó aminosavak mindegyikének a¹amino-csoportját elõnyösen megvédjük. Az irodalomból ismert bármilyen védõcsoport alkalmazható, ilyen csoportok lehetnek: 1) acilcsoportok, például formil¹, trifluor-acetil¹, ftalil- és para-toluolszulfonilcsoport; 2) aromás karbamátcsoportok, például benzil-oxi-karbonil (Cbz vagy Z) és szubsztituált benzil-oxi-karbonilcsoportok és 9¹fluorenil-metoxi-karbonil-csoport (Fmoc); 3) alifás karbamátcsoportok, például terc-butoxi-karbonil (Boc), etoxi-karbonil, diizopropil-metoxi-karbonil és allil-oxi-karbonil-csoport; 4) ciklusos alkilkarbamát-csoportok, például ciklopentil-oxi-karbonilés adamantil-oxi-karbonil-csoport; 5) alkilcsoportok, például trifenil-metil- és benzilcsoport; 6) trialkil-szilil,

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

2

például trimetil-szilil-csoport; és 7) tiolcsoportot tartalmazó csoportok, például aszfenil-tiokarbonil és ditiaszukcinoilcsoport. Az elõnyös a¹amino-védõcsoport Boc vagy Fmoc. A kereskedelemben hozzáférhetõ sok megfelelõen védett aminosavszármazék a peptidszintézisekhez. Az a¹amino-védõcsoportot a következõ kondenzálási lépés elõtt lehasítjuk. Ha Boc-csoportot használunk, akkor választhatunk trifluor-ecetsavat, tisztán vagy diklór-metánban, vagy sósavat dioxánban vagy etil-acetátban. A kapott ammóniumsót ezután a kapcsolási reakció elõtt semlegesítjük vagy in situ semlegesítjük bázikus oldatokkal, például vizes pufferekkel vagy tercier aminokkal diklór-metánban vagy acetonitrilben vagy dimetil-formamidban. Ha Fmoc-csoportot használunk, akkor a reagensek közül választhatunk piperidint vagy szubsztituált piperidint dimetilformamidban, de bármilyen szekunder amint is használhatunk. A védõcsoport eltávolítását 0 és szobahõmérséklet között, rendszerint 20–22 °C¹on végezzük. A természetes vagy nem természetes aminosavak bármelyikét, amelyek oldallánccsoportot tartalmaznak, rendszerint megvédjük a peptid elõállítása során a fent említett csoportok bármelyikének alkalmazásával. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a megfelelõ védõcsoportok kiválasztása és alkalmazása ezeknél az oldallánccsoportoknál függ az aminosavtól és a peptidben lévõ egyéb védõcsoportok jelenlététõl. Az ilyen védõcsoportok kiválasztásánál kívánatos, hogy a csoportot ne távolítsuk el a védõcsoport eltávolítása során és az a¹amino-csoport kapcsolása során. Ha a¹amino-védõcsoportként például Boc¹ot használunk, akkor a következõ oldallánc-védõcsoportok alkalmasak: para-toluolszulfonil- (azaz tozil) csoportot lehet alkalmazni aminosavak, például Lys és Arg amino-oldalláncának megvédésére; továbbá alkalmasak az acetamido-metil¹, benzil- (Bn) vagy terc-butil-szulfonil-csoportok, amelyeket a cisztein szulfidtartalmú oldalláncának megvédésére használhatunk; a benzilétereket a szerin, treonin vagy hidroxi-propil hidroxiltartalmú oldalláncainak megvédésére használhatjuk; és a benzil-észtereket az aszparagin- és glutaminsav karboxilcsoport-tartalmú oldalláncainak védésére használhatjuk. Ha a¹amin védéshez Fmoc¹t választunk, akkor rendszerint a terc-butil-csoport-alapú védõcsoportok elfogadhatók. A Boc¹ot például alkalmazhatjuk lizin és argininhoz, a terc-butil-étert a szerinhez, treoninhez és hidroxi-prolinhoz, és a terc-butil-észtert aszparaginsavhoz és glutaminsavhoz. Trifenil-metil- (azaz tritil) csoportot alkalmazhatunk szulfidtartalmú cisztein-oldallánc megvédésére. Amint az inhibitorszekvenciát befejeztük, bármilyen védõcsoportot bármilyen módon a védõcsoportok megválasztásától függõen eltávolíthatunk. Ezek a folyamatok a szakember számára jól ismertek az irodalomból.

P2 szubsztituens bevezetése Az R8 csoportot a találmány szerinti vegyületek 60 szintézisének bármelyik lépése során összekapcsol14

1

HU 007 612 T2

hatjuk a P2 vázzal. Az egyik ilyen megközelítés szerint elõször az R8 csoportot összekapcsoljuk a P2 vázzal, és ezt követõen adjuk hozzá a többi kívánt építõkockát, azaz a P1¹et és adott esetben a P3¹at és P4¹et. Egy másik változat szerint a P1¹et és P2¹et, és ha jelen van, a P3¹at és P4¹et telítetlen P2 váz felhasználásával kapcsolhatjuk össze, majd utána adjuk hozzá az R8 csoportot.

5

2

A W helyén oxigénatomot és R 8 helyén alkil, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos vagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoportot tartalmazó vegyületeket a következõ irodalmi helyen leírt eljárással állíthatjuk elõ: E. M. Smith és társai [J. Med. Chem. (1988), 31, 875–885], ahogy azt bemutatjuk az 1. reakcióvázlatban, amely azt a technológiát mutatja be, ahol telített P2 vázat használunk, ahol q’ 0 és k értéke 1.

1. reakcióvázlat

1a

1b

Az (1a) képletû szubsztituálatlan P2 vázat tartalmazó vegyületet kezeljük, ezt a vegyületet az alábbiakban leírt módon bázissal, például nátrium-hidriddel vagy kálium-t-butoxiddal állítjuk elõ oldószerben, például dimetil-formamidban, majd a kapott alkoxidot R8–X képletû alkilezõszerrel reagáltatjuk, ahol X megfelelõ kilépõcsoport, például halogenid, mezilát, triflát vagy tozilát, és így a kívánt (1b) képletû szubsztituált származékot kapjuk. Egy másik változat szerint, hogy ha X jelentése OH vagy SH, a Ph szubsztituenst Mitsunobu-féle reakcióval vezethetjük be úgy, hogy az (1a) képletû vegyület hidroxilcsoportját reagáltatjuk a kívánt alkohollal vagy tiollal trifenil-foszfin jelenlétében és egy aktiválószerrel, például dietil-azodikarboxilát (DEAD), diizopropil-azodikarboxilát (DIAD) stb. jelenlétében. (Mitsunobu, 1981. január, Synthesis, 1–28; Rano és társai, Tetrahedron

20

25

30

35

Lett., 1995, 36, 22, 3779–3792; Krchnak és társai, Tetrahedron Lett., 1995, 36, 5. 6193–6196; Richter és társai, Tetrahedron Lett, 1994, 35, 27, 4705–4706). Az (1a) képletû alkoholt kezelhetjük foszgénnel is, és így a megfelelõ klór-hangyasav-észtert kapjuk, amelyet R8NH2 képletû aminnal reagáltatva bázis, például nátrium-hidrogén-karbonát vagy trietil-amin jelenlétében karbamátokat kapunk, azaz W jelentése –OC(=O)NH–, míg az (1a) képletû alkoholt R8–CO–X képletû acilezõszerrel, például savanhidriddel vagy savhalogeniddel, például savkloriddal reagáltatjuk a W helyén –OC(=O) képletû észtereket. Különbözõ R8–OH képletû alkoholok és R8–X képletû alkilezõszerek szerepelnek a WO 00/09543 és a WO 00/59929 számú szabadalmi bejelentésekben. Példa a szintézisre az az eset, amikor R8 szubsztituált kinolinszármazék, ahogy az a 2. reakcióvázlatból kitûnik.

2. reakcióvázlat

2c

2a

2b

2d

2e

2f

A (2a) képletû megfelelõen szubsztituált anilin Friedel–Craft-féle acilezése, ahol a (2a) képletû anilin vagy a kereskedelembõl beszerezhetõ vagy az irodalom 55 szerint állítható elõ, acilezõszer, például acetil-klorid felhasználásával boron-triklorid és alumínium-triklorid jelenlétében oldószerben, például diklór-metánban, (2b) képletû vegyületet eredményez. A (2b) képletû vegyület (2c) képletû heterociklusos karbonsavval történõ 60 15

összekapcsolása bázikus körülmények között, például piridinben, aktiválószer, például karboxilátcsoport, például POCl3 jelenlétében, majd gyûrûzárása és bázikus körülmények között történõ dehidrálása, például kálium-terc-butoxid alkalmazásával terc-butanolban, (2e) képletû kinolint eredményez. A (2e) képletû kinolinszármazékot Mitsunobu-reakcióval kapcsolhatjuk össze egy fent leírt alkohollal, vagy a hidroxilcsoportot

1

HU 007 612 T2

megfelelõ kilépõcsoporttal, például halogeniddel, például kloriddal, bromiddal vagy jodiddal helyettesíthetjük, (2e) képletû kinolin megfelelõ halogénezõszerrel, például foszforil-kloriddal stb. történõ kezelésével. (2c) általános képletû különféle karbonsavakat használhatunk a 2. reakcióvázlatban. Ezeket a savakat

5

2

vagy a kereskedelembõl beszerezhetjük vagy az irodalom alapján elõállíthatjuk. A 2¹(szubsztituált)-aminokarboxi-amino-tiazol-szárrnazékokat például Berdikhina és társai: Chem. Heterocycl. Compd. (angol fordítás) (1991), 427–433 3. reakcióvázlattal bemutatott eljárásával állíthatjuk elõ.

3. reakcióvázlat

3a

3b

A különbözõ R’ alkilszubsztituenseket tartalmazó (3c) képletû tiokarbamidot úgy állíthatjuk elõ, hogy a megfelelõ (3a) képletû amint terc-butil-izotiocianáttal reagáltatjuk bázis, például diizopropil-etil-amin jelenlétében oldószerben, például diklór-metánban, majd savas körülmények között eltávolítjuk a terc-butil-csoportot. A (3c) képletû tiokarbamidszármazékot ezt követõen 3¹brómszõlõsavval kondenzálva (3d) képletû savat kapunk. R8 helyén egy aminon, amidon, karbamidon vagy szulfonamidon keresztül kapcsolódó szubsztituenst tartalmazó P2 építõkockákat állíthatunk elõ aminoszubsztituált karbociklusokból, például úgy, hogy a megfelelõ hidroxilszármazék hidroxilcsoportját azidcsoporttá alakítjuk, például úgy, hogy a hidroxilcsoportot megfelelõ kilépõcsoporttá, például meziláttá vagy halogénné, például kloriddá alakítjuk, majd a kilépõcsoportot aziddal helyettesítjük vagy azid átvivõ szert, például difenil-foszforil-azidot (DPPA) alkalmazunk. Az azid katalitikus hidrogénezéssel vagy más megfelelõ redukciós módszerrel történõ redukálásával kapjuk az amint. Az aminoszármazékot egy helyettesítõ reakcióban R8–X képletû alkilezõszerrel reagáltathatjuk, ahol R8 és X jelentése az 1. reakcióvázlatnál megadott, és így P2 építõkockákat képezünk, amelyeket a (VI) általános képletû vegyületek elõállításához használhatunk, ahol W jelentése –NH–. Ha az aminoszubsztituált karbociklust R8–COOH általános képletû savval reagáltatjuk standard amidkapcsolási körülmények között, olyan vegyületeket kapunk, ahol R8 amidkötésen kapcsolódó szubsztituens, míg az aminoszubsztituált karbociklus megfelelõ R8–S(O)2–X képletû szulfonsavszármazékkal történõ reakciója, ahol X kilépõcsoport, például klorid, bázis jelenlétében szulfonamidokat eredményez. A vegyületeket, ahol a ciklusos váz és az R8 szubsztituens közötti kötés egy karbamidcsoport, ezt például úgy kapjuk, hogy aminoszubsztituált karbociklust foszgénnel kezelünk a megfelelõ klór-karbamát elõállítására, majd a kívánt aminnal reagáltatjuk. Egy másik változat szerint az aminoszubsztituált karbociklust karbamoil-kloriddal vagy a kívánt R8 szubsztituens izocianátjával reagáltathatjuk a karbamidkötés kialakítására. Nyilvánvaló, hogy a megfelelõ reakciók olyan P2 csoportokhoz alkalmasak, amelyeknek más a gyûrû mérete és a szubsztitúciós rendje.

3a 3c

20

25

3d A vegyületeket, ahol a heterociklusos R8 csoport közvetlenül kapcsolódik a P2 vázhoz, azaz W a (VI) általános képletben vegyérték vonalat jelent, például úgy állíthatjuk elõ, hogy helyettesítéses reakciót használunk, ahol a megfelelõ kilépõcsoport például halogénatom vagy mezilát stb. a P2 vázon a kívánt R8 csoporttal van helyettesítve, például heterociklusos csoporttal. Egy másik változat szerint az R8 csoportot Mitsunobureakcióval vezethetjük be, ahol a P2 prekurzor hidroxilcsoportját az R8 heterociklusos csoportban lévõ nitrogénatommal reagáltatjuk.

30

35 Rq, Rz és * jelentése a fenti W vegyértékvonal

40

45

50

55

60 16

A vegyületeket, ahol a tetrazolszármazék az egyik gyûrûs szénatomhoz kapcsolódik, könnyen elõállíthatjuk úgy, hogy a tetrazolcsoportot közvetlenül a P2 prekurzorra építjük. Ezt például úgy érhetjük el, hogy a P2 prekurzor hidroxilcsoportját cianocsoporttá alakítjuk, majd azid reagenssel, például nátrium-aziddal reagáltatjuk. A triazolszármazékokat is kialakíthatjuk közvetlenül a P2 prekurzoron például úgy, hogy a O2 prekurzor hidroxilcsoportját átalakítjuk azidcsoporttá, majd a kapott azidot és egy megfelelõ alkilszármazékot 3+2 cikloaddíciós reakciónak vetjük alá. A szerkezetileg eltérõ tetrazolokat, amelyeket a fenti szubsztitúciós vagy Mitsunobu-reakcióban alkalmazunk, úgy állíthatjuk elõ, hogy kereskedelemben hozzáférhetõ nitrilvegyületeket reagáltatunk nátriumaziddal. A triazolszármazékokat elõállíthatjuk egy alkinvegyület és trimetil-szilil-azid reagáltatásával. Alkalmas alkinvegyületek vagy a kereskedelembõl szerezhetõk be vagy elõállíthatók például a Sonogashiraféle reakcióval, azaz egy primer alkint, aril-halogenidet és trietil-amint PdCl2(PPh)3 és Cul jelenlétében állítjuk elõ a következõ irodalom szerint: A. Elangovan,

1

HU 007 612 T2

Y.¹H. Wang, T.¹I. Ho, Org. Lett., 2003, 5, 1841–1844. A heterociklusos szubsztituenst is módosíthatjuk, ha hozzákapcsoljuk a P2 építõkockához a P2 építõkocka és egyéb építõkockák összekapcsolása elõtt vagy után. Ezek a módszerek és W helyén vegyérték vonalat és R8 helyén adott esetben szubsztituált heterociklust tartalmazó vegyületek elõállítási változatai, ahol W vegyértékvonal és R8 adott esetben szubsztituált heterociklusos csoport, részletesen le vannak írva a WO 2004/072243 számú dokumentumban. A találmány szerinti vegyületek elõállításához használhatunk az 1. reakcióvázlat szerinti karbociklusos

2

származék W–R8 szubsztituensének alternatív gyûrû méretû és/vagy helyzetû vegyületeket.

5

10

P1 építõkockák szintézise és bevezetése A P1 fragmensek elõállításához alkalmazott aminosavak vagy a kereskedelemben hozzáférhetõk vagy az irodalom szerint elõállíthatók, lásd például WO 00/09543 és WO 00/59929 Boehringer-Ingelheim vagy US2004/0048802 a BMS-bõl. A 4. reakcióvázlat a P1 építõkockaként felhasználandó szulfonamidszármazék elõállítására vonatkozó példát, majd ennek összekapcsolását mutatja egy P2 építõkockával.

4. reakcióvázlat

4a

4b

4c

4d

A szulfonamidcsoportot megfelelõ (4a) képletû védett aminosavba visszük úgy, hogy az aminosavat kapcsolószerrel, például N,N’-karbonil-diimidazollal (CDI) vagy hasonlóval oldószerben, például THF-ben kezeljük, majd a kívánt (6b) képletû szulfonsamiddal reagáltatjuk erõs bázis, például 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec7¹én (DBU) jelenlétében. Egy másik változat szerint az aminosavat a kívánt (4b) képletû szulfoniddal kezeljük bázis, például diizopropil-etil-amin jelenlétében, majd kondenzálószerrel, például PyBOP®-vel kezelve bevezetjük a szulfonamidcsoportot. Az amino-védõcsoportot standard módszerrel eltávolítjuk, majd összekapcsoljuk egy P2 építõkockával, amelyet az alább leírt módon állítunk elõ, standard módszereket alkalmazunk az amidkötés képzésére, például úgy, hogy kondenzálószert, például O¹(7¹aza-benzo-triazol-1¹il)¹N,N,N’,N’tetrametil-urónium-hexafluor-foszfátot (HATU¹t) használunk bázis, például diizopropil-amin jelenlétében oldószerben, például dimetil-formamidban, és így (4e) képletû vegyületet kapunk. Egy másik változat szerint a szulfonamidcsoportot egy késõbbi szintézis lépésben vezetjük be, például az utolsó lépésben. Ebben az esetben fordított védõcsoport elrendezésû aminosavat, azaz egy védetlen aminocsoportot és védett savcsoportot tartalmazó vegyületet kapcsolunk össze a

4e

40

45

50

55

60 17

P2 építõkocka savcsoportjával standard peptidkapcsolási körülmények között, például a fent leírt módon. A sav-védõcsoportot eltávolítjuk, megfelelõ körülményeket alkalmazunk a jelen lévõ védõcsoportra, majd a szulfonamidot a fent leírt módon összekapcsolva (4e) képletû vegyületet kapunk. A (VI) általános képletû vegyületek elõállítására szolgáló P1 építõkockákat, ahol A észter vagy amid, úgy állíthatjuk elõ, hogy egy (4a) képletû aminosavat reagáltatunk megfelelõ aminnal vagy alkohollal standard körülmények között az amid vagy észter képzésére. Az (I) általános képletû vegyületeket, ahol A jelentése CR4R4’ úgy állíthatjuk elõ, hogy a megfelelõ P1 építõkockát összekapcsoljuk a P2 építõkockával Oscarsson és társai szerint [Bioorg. Med. Chem. 2003, 11(13), 2955–2963 és PCT/EP03/10595, benyújtva 2003. 09. 23¹án], melyek tartalmát itt beépítjük a leírásba. Az azapeptid P1 maradékot tartalmazó vegyületeket, azaz ahol M NRu, a (VI) általános képletben úgy állíthatjuk elõ, hogy megfelelõ P1 aza-amino-acil-csoportot használunk a P2 fragmenssel történõ összekapcsoláskor. Az aza-amino-acil-csoportok elõállítását M. D. Bailey és társai írták le a J. Med. Chem., 47, (2004), 3788–3799 irodalomban, a példa az 5. reakcióvázlatban található.

1

HU 007 612 T2

2

5. reakcióvázlat

5b

5a

5c

5d

A megfelelõ N¹kapcsolású oldalláncot, Ru¹t a kereskedelemben hozzáférhetõ terc-butil-hidrazinba beépíthetjük például úgy, hogy megfelelõ aldehiddel vagy ke- 20 tonnal reduktív aminálási reakciót hajtunk végre a 19. reakcióvázlat szerint, és így (5a) képletû N¹alkilezett karbazátot kapunk. Az (5a) képletû vegyületet a kívánt klórhangyasav-észterrel kondenzáljuk bázis, például trietilamin vagy diizopropil-etil-amin jelenlétében oldószerben, 25 például THF-ben, és (5b) képletû vegyületet kapunk. Az R1’ csoportot ezután adott esetben a megfelelõ körülmények felhasználásával eltávolíthatjuk, ahol a körülmények a speciális R1’-tõl függnek, például katalitikus hid-

rogénezéssel, ha R1’ jelentése benzilcsoport, és így a megfelelõ savakat kapjuk. A kapott savat ez követõen a kívánt szulfonamidszármazékkal reagáltatjuk a 4. reakcióvázlat szerint, és „capped” építõkockákat kapunk. Alternatív az (5a) képletû karbazát R3–N=C–O képletû izocianáttal való reakciója, ennek eredményeképpen a (VI) általános képletû vegyületek elõállítására kapunk építõkockákat, ahol M NRu és A CONHR3. Capped P3 és P4–P3 építõkockák szintézise Az R16–G–P3 és R16–G–P4–P3 képletû építõkockákat a 6. reakcióvázlat szerint állítjuk elõ.

6. reakcióvázlat

7a

7b

7c

7d

7e

Egy megfelelõ (6a) képletû N¹védett aminosavat (R16–NHRy) képletû amino capping csoporttal lehet kondenzálni standard peptidkapcsolási körülmények között, 55 például kapcsolószerként például HATU¹t, DCC¹t, HOBt¹t vagy hasonlót használunk bázis, például DIEA vagy DMAP jelenlétében oldószerben, például diklórmetánban, kloroformban vagy dimetil-formamidban vagy ezek elegyében, és észterképzõ körülményeket alkal- 60 18

mazunk, melyek során amidokat kapunk, például G jelentése NHRy (6b) képletû vegyület. Egy másik változat szerint a (6a) képletû aminosavat R16–X képletû vegyülettel reagáltatjuk, ahol R16 jelentése a fenti és X kilépõcsoport, például halogenid, bázis, például cézium-karbonát vagy ezüst(I)-oxid jelenlétében észtereket kapunk, azaz ahol G jelentése O (6b) képletû vegyület. Másrészt a (6a) képletû aminosavat egy második megfelelõen

1

HU 007 612 T2

O¹védett aminosavval (6b) kapcsolhatjuk össze standard peptidkapcsolási körülmények között, melyek leírását lásd fent, és így (6e) képletû vegyületet kapunk. Ha az észtercsoportot megfelelõ (6b) képletû capping csoporttal helyettesítjük, akkor (6f) képletû fragmenst kapunk,

5

2

amely alkalmas a találmány szerinti vegyületek elõállítására, hol m és n jelentése 1. Ha G jelentése N–Ry, akkor a leváló P3 vagy P2 képletû építõkockát is elõállíthatjuk szilárd hordozón a 7. reakcióvázlat szerint.

7. reakcióvázlat

7a 7b

7c 7d A megfelelõ N¹védett, például Boc-csoporttal védett (7a) képletû aminosavat szilárd hordozóra rögzíthetjük, 25 például Agronaut-gyantán (PS-TFp), ha az aminosavat a kívánt szilárd hordozóval reagáltatjuk kondenzálószer, például N,N’-diizopropil-karbodiimid és bázis, például DMAP jelenlétében, oldószerben, például diklórmetánban vagy dimetil-formamidban. A (7b) képletû 30 rögzített aminosavat ezután lehasíthatjuk a hordozóról megfelelõ (7c) képletû capping csoporttal, és így (7d) képletû fragmenseket kapunk, amelyek alkalmasak olyan találmány szerinti vegyületek elõállítására, ahol

m vagy n 1¹et jelent. Adott esetben az amino-védõcsoportot eltávolíthatjuk, majd a megfelelõ aminosavakat standard módszerek felhasználásával kondenzálva kapjuk azokat a fragmenseket, amelyek alkalmasak olyan (I) általános képletû vegyületek elõállítására, ahol m és n értéke 1. P2 építõkockák elõállítása és beépítése Tipikus út, amely az 5 tagú telített P2 vázat tartalmazó vegyületekhez vezet, a 8. reakcióvázlatban látható.

8. reakcióvázlat

8c 8a

8b

8e

8d

8f

8g

Rx’ és T’ jelentése ugyanaz, mint Rx és T jelentése, de nem képezik egy makrociklus részét. A’ védett karbonsav, szubsztituált amid vagy szulfonamid vagy 55 CR4R4’. A (8b) képletû ciklusos vázat például a (8a) képletû 3,4-bisz(metoxi-karbonil)-ciklopentanonból Rosenquist és társai, Acta Chem. Scand. 46 (1992), 1127–1129 irodalom szerint 3,4-bisz(metoxi-karbonil)-ciklopentanonból 60 19

állíthatjuk elõ, ha a ketocsoportot redukálószerrel, például nátrium-bór-hidriddel oldószerben, például metanolban redukáljuk, majd az észtereket hidrolizáljuk, végül ecetsavanhidridben piridin jelenlétében gyûrûbe zárjuk. A kapott (8b) képletû biciklusos savat ezután összekapcsolhatjuk a (c) képletû kívánt P3 fragmens amincsoportjával, vagy az R16–NHRy capping csoporttal ismert peptidkapcsolási körülmények között, például HATU-val és

1

HU 007 612 T2

diizopropil-aminnal oldószerben, például DMF-ben, és így (8d) képletû terméket kapunk. A (8d) képletû laktont például lítium-hidroxiddal felnyitva savat kapunk, amelyet ezt követõen kondenzálhatunk a P1 építõkocka aminocsoportjával vagy egy kívánt P1 fragmens (8e) képletû prekurzorával ismert peptidkapcsolási körülmények között. A karbociklus R8-szubsztituensét bevezethetjük például Mitsunobu-reakcióval megfelelõ alkohollal, lásd fent, vagy bármilyen alkalmas elõzõleg leírt módszerrel.

5

2

Ha R7, R7’ és A’ funkciós csoportokat tartalmaz, akkor ezeket adott esetben a szakember számára ismert módszerrel megvédjük, például Bodanzky vagy Greene fent említett módszere szerint. A 9. reakcióvázlat alternatív utat mutat a (VI) képletû vegyületekhez, amelyek telített P2 vázat tartalmaznak, és ahol az építõblokkokat fordított sorrendben vezetjük be, azaz a P1 fragmenst vezetjük be a capping csoport elõtt, a P3 vagy P3–P4 építõkocka elõtt.

9. reakcióvázlat

9a

9b 9c

9d

9f 9e

Rx’ és T’ jelentése ugyanaz, mint Rx és T jelentése, csak nem képezik egy makrociklus részét. A’ védett 30 karbonsav, szubsztituált amid vagy szulfonamid vagy CR4R4’. A (9a) képletû savcsoportot például tercier-butilészterként védjük meg di¹terc-butil-dikarbonátos kezeléssel bázis, például dimetil-amino-piridin és trietil- 35 amin jelenlétében oldószerben, például diklór-metánban, és így (9b) képletû észtert kapunk. A lakton felnyitásával és P1 építõkocka (9c) képletû vegyület összekapcsolásával a 13. reakcióvázlat szerint vagy közvetlenül a P1 fragmens aminocsoportjával (9d) 40 képletû vegyületet kapunk. Ha a fent leírt módon bevezetjük az R8 szubsztituenst, majd a sav védõcsoportot eltávolítjuk úgy, hogy az észtert savas körülmények-

nek tesszük ki, például trifluor-ecetsavval és trietil-szilánnal kezeljük oldószerben, például metilénkloridban, majd összekapcsoljuk a P3 (9e) képletû építõkockát a P3–P4 építõkockával vagy az R16–NHRy capping csoporttal a fent leírt módon, akkor (9f) képletû vegyületet kapunk. Ha R7, R7’ és A’ funkciós csoportokat tartalmaz, akkor ezeket adott esetben megfelelõ módon megvédjük a szakember számára ismert módon, lásd például Bodanzky vagy Greene fent említett mûvét. Egy telítetlen P2 vázat alkalmazhatunk a (VI) általános képletû vegyületek elõállítására ciklopentén segítségével az alábbiak szerint. A ciklopentén vázat elõnyösen a 10. reakcióvázlat szerint állítjuk elõ.

10. reakcióvázlat

15a

15b

(10a) képletû Dolby és társai által J. Org. Chem. 36 (1971) 1277–1285 irodalomban leírt módszere 55 szerint (10a) képletû 3,4-bisz(metoxi-karbonil)-ciklopentanon brómeliminálási reakciója után a ketocsoportot redukálószerrel redukáljuk, például nátrium-bór-hidriddel, és így (10b) képletû telítetlen hidroxivegyületet kapunk. Például lítium-hidroxid alkal- 60 20

15c mazásával oldószerben, például dioxán vagy víz elegyében szelektív észter észter hidrolízissel (10c) képletû hidroxiszubsztituált monoészterszármazékot kapunk. A 11. reakcióvázlat mutatja be, hogy egy telítetlen P2 építõvázat, ahol Rq hidrogéntõl eltérõ, például metilezett ciklopenténváz, hogy kell elõállítani.

1

HU 007 612 T2

2

11. reakcióvázlat

16a

16b

16c

16f

16e

16d

16i

16h

16g

A (11a) képletû kereskedelemben hozzáférhetõ 3¹metil-3-butén-1-olt oxidálószer, például piridiniumklór-kromát segítségével oxidálunk, majd acetil-klorid- 25 dal, brómmal és metanollal kezelve (11c) képletû a¹bróm-észtert kapunk. A (11c) képletû észtert ezután (11c) képletû enoláttal reagáltathatjuk, és így például a megfelelõ terc-butil-észter bázissal, például lítium-diizopropil-amiddal történõ kezelésével oldószerben, pél- 30 dául tetrahidrofuránban (11f) képletû alkilezett vegyületet kapunk. A (11c) képletû terc-butil-észtert úgy állíthatjuk elõ, hogy ha megfelelõ (11d) képletû kereskedelemben hozzáférhetõ savat, ahol k’ 1–3, di¹terc-butil-dikarbonáttal kezelünk bázis, például dimetil-amino- 35 piridin jelenlétében. A (11f) képletû vegyületet olefin-

metatézis reakcióval ciklizáljuk a fent leírt módon, és így (11g) képletû ciklopenténszármazékot kapunk. A (11g) képletû vegyület sztereoszelektív epoxidálását Jacobsen aszimmetrikus poxidációs módszerével hajthatjuk végre, és így további (11h) képletû epoxidot kapunk. Végül bázist, például DBN¹t (1,5-diaza-biciklo¹[4.3.0]non-5-ént) hozzáadva (11i) képletû alkoholt kapunk. Adott esetben a (11i) képletû vegyület kettõs kötését például katalitikus hidrogénezéssel redukálhatjuk egy katalizátor, például palládium-csontszén segítségével, és így a megfelelõ telített vegyületet kapjuk. Az említett ciklusos vázakat használhatjuk a fent leírt módon, az inhibitorszekvencia kiteljesítéséhez. Például lásd a 12. reakcióvázlatot.

12. reakcióvázlat

12b

12a

12c

12d

12f

12e Rx’ és T’ jelentése ugyanaz, mint Rx és T jelentése, de nem részük a makrociklusnak. A’ védett karbonsav, 60 szubsztituált amid vagy szulfonamid vagy CR4R4’. 21

A P1 építõkocka aminocsoportját vagy megfelelõ (12b) képletû prekurzorát a (12a) képletû ciklopenténszármazék savjával kapcsolhatjuk össze standard amid-

1

HU 007 612 T2

kapcsolási körülmények között, például HATU alkalmazásával bázis, például diizopropil-fenil-amin stb. jelenlétében, majd az R8 szubsztituenst bevezetjük például Mitsunobu-kondíciók között, és így (12b) képletû vegyületet kapunk. A megmaradó észter hidrolízise és az ezt követõ kívánt P3 vagy P4 építõkocka (12e) képletû vegyület, és az amid összekapcsolásával, majd adott esetben a P1 rész kezelésével kapjuk a (12f) képletû ciklopentén-

5

2

tartalmú vegyületeket a (VI) általános képlet szerint. Ha R7, R7’ és A’ funkciós csoportokat tartalmaz, akkor ezeket elõnyösen a szakember számára ismert módon megvédjük, lásd például Bodanzky vagy Green, mint fent. A hidrazintartalmú capping csoporttal rendelkezõ közvetlenül a P2 csoporthoz kapcsolódó vegyületeket, azaz ahol P3 és P4 hiányzik és G jelentése NRjNRj, a 13. reakcióvázlat szerint állíthatjuk elõ.

13. reakcióvázlat

13a

13b

13c

A’ védett karbonsav, szubsztituált amid vagy szulfonamid vagy CR4R4’

13d A (13a) képletû adott esetben egy vagy több nitrogénatomon alkilszubsztituált terc-butil-karbazátot reagáltatunk peptidkapcsolási körülmények között (13b) képletû savval (például HATU és DIEA) oldószerben, például 30 DMF-ben, és így 9Ac¹t kapunk. A Boc-csoportot adott esetben standard módszerrel, például savas kezeléssel, például TFA-val megfelelõ oldószerben, például diklórmetánban eltávolítjuk, a (13d) képletû hidrazintartalmú

származékot kapjuk. Egy másik változat szerint egy megfelelõ hidrazinszármazék, például morfolin-1-il-amin, piperidin-1-il-amin stb. összekapcsolható a (13b) képletû savval a terc-butil-karbazát-származék helyett. A kapott vegyületet tovább hosszabbíthatjuk, hogy ha összekapcsoljuk a (13d) képletû primer amint P3 vagy P4–P3 építõkockával, például a 14. reakcióvázlat szerint.

14. reakcióvázlat

14a A 7. vagy 8. reakcióvázlatnál említett eljárás

14b

14c

R11’ ugyanaz, mint R11, de nem része a makrociklus55 nak A’ jelentése védett karbonsav, szubsztituált amid- vagy szulfonamid vagy CR4R4’. A (14a) képletû a¹aminosavat nátrium-nitrittel, kálium-bromiddal és kénsavval kezeljük [Yang és társai, J. Org. Chem. (2001), 66, 7303–7312], és így a megfe- 60 22

lelõ (14b) képletû a¹bróm-vegyületet kapjuk, amely a fenti (13d) képletû származékkal reagáltatva adja a (14c) képletû hidrazint tartalmazó származékot. A P3 egységben karboxilcsoporttal nem rendelkezõ vegyületeket elõállíthatjuk a 15. reakcióvázlat szerint, ahol példaként szerepel a ciklopentánszármazék mint P2 váz.

1

HU 007 612 T2

2

15. reakcióvázlat

15b

15a

15c

15d

15e

R11’ jelentése azonos, mint R11 jelentése, de nem ré- 20 sze egy makrociklusnak A’ védett karbonsav, szubsztituált amid- vagy szulfonamid vagy CR4R4’. A (15a) képletû savat (15b) képletû amino-azidszármazékkal kapcsolhatjuk össze, melyet az iroda- 25 lomból ismert módszerrel állítunk elõ, standard peptidkapcsolási körülmények között, és így kapjuk a (15c) képletû amidszármazékot. Az azidcsoportot például polimerkötött trifenil-foszfinnal oldószerben, például

metanolban vagy bármilyen más redukálási módszerrel redukálva (15d) képletû intermediert kapunk, amelyet ezt követõen savval reagáltathatunk peptidkapcsolási körülmények között, vagy reagáltathatjuk egy aminnal reduktív aminálási reakcióban, és így amidokat, illetve szekunder aminokat kapunk. A 16. reakcióvázlat egy alternatív utat mutat be olyan vegyületek elõállítására, amelyekben nincs karboxilcsoport a P3 egységben.

16. reakcióvázlat

16b

16c

16a

16d

16e

R11’ jelentése ugyanaz, mint R11 jelentése, de nem része egy makrociklusnak. A’ védett karbonsav, szubsztituált amid- vagy szulfonamid vagy CR4R4’. A (15b) azidszármazék helyett a 15. reakcióvázlat- 55 ban a megfelelõ adott esetben védett (16b) képletû hidroxidszármazékot alkalmazhatjuk a (16a) képletû savval való kapcsolási reakcióban, és így bevezetünk egy primer alkoholt. A (16c) képletû alkoholt ezután adott esetben a védõcsoport eltávolítása után megfele- 60 23

lõ oxidálószerrel, például Dess–Martin-féle perjodinánnal oxidáljuk, és így a megfelelõ aldehidet kapjuk. Az aldehidet a kívánt aminnal reagáltatjuk reduktív aminálási reakcióban, reagensként polisztirolkötött cianobór-hidridet használunk oldószerben, például THFben, és így a (16e) képletû aminszármazékokat kapjuk. Egy másik változat szerint a (16c) képletû alkoholt reagáltathatjuk megfelelõ acilezõszerrel vagy alkilezõszerrel megfelelõ körülmények között, és így ész-

1

HU 007 612 T2

ter és éter vegyületeket kapunk, azaz a (VI) általános képletben G=O. A keletkezett alkoholt ezt követõen megfelelõ acilezõ- vagy alkilezõszerrel reagáltatjuk a megfelelõ körülmények között, és így észter¹, illetve étervegyületeket kapunk, azaz a (VI) képletben G=O. Bár a 15. és 16. reakcióvázlatban ciklopentánszármazékra hivatkozunk, azaz ahol q’ 0 és k értéke 1 a (VI) képletben, nyilvánvaló, hogy a megfelelõ módszert alkalmazhatjuk más (VI) képletû vegyületekre is. Ha R7, R7’ és A’ funkcióscsoportokat tartalmaz, akkor ezek elõnyösen a szakember számára ismert módon védve vannak, lásd például Bodanzky vagy Greene, lásd fent.

5

10

15 Makrociklusos vegyületek kialakítása A találmány szerinti vegyületeket, ahol az alkilénlánc az R7/R7’ cikloalkilból terjed az Rx, Rd vagy

2

R11¹ig, és így makrociklust képez, az alábbi módon állíthatjuk elõ. Alkalmas P1, P2 és P3 építõkockákat vagy ezek prekurzorait egymással összekapcsoljuk a fent leírt módszerekkel, majd gyûrûzárási reakciót, (makrociklizációt) hajtunk végre. A P2 építõkocka W–R8 szubsztituense beépíthetõ a fent leírt módon egy Mitsunobu-reakcióval a makrociklus kialakítása elõtt vagy után vagy együtt a kívánt szubsztituált prolinanalóggal vagy ¹karbociklussal. Az R7/R7’ cikloalkilból R11¹ig terjedõ makrociklusos szerkezeteket, a megfelelõ oldalláncot tartalmazó P3 aminosavakat a WO 00/59929 dokumentum szerint állíthatjuk elõ. Egy tipikus módszer a makrociklusos vegyületek elõállítására látszik a 17. reakcióvázlatból, amely azt a módszert mutatja be, amelyet P1 spirociklopropilcsoportot tartalmazó vegyületnél alkalmazunk, ahol a makrociklus magában foglalja a P3 oldalláncot.

17. reakcióvázlat

17

17b

17c

n értéke 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

17d

A (17a) képletû savszármazékot megfelelõ savvédett (17b) képletû aminosavval kapcsoljuk össze a fent részletezett standard kapcsolási körülmények között, és így (17c) képletû vegyületeket kapunk. A makrociklus kialakítását ezután olefinmetatézis reakció útján végezhetjük Ru¹alapú katalizátor felhasználásával, ilyen található például a következõ irodalmi helyeken: Miller, S. J., Blackwell, H. E.; Grubbs, R. H. J. Am. Chem. Soc. 118, (1996), 9606–9614, Kingsbury, J. S., Harrity, J. P. A., Bonitatebus, P. J., Hoveyda, A. H., J. Am. Chem. Soc. 121, (1999), 791–799 és Huang és társai, J. Am. Chem. Soc. 121, (1999), 2674–2678. Nyilvánvaló, hogy egyéb átmenetifémeket, például Mo¹t tartalmazó katalizátorok is alkalmazhatók erre a reakcióra. A kettõs kötést adott esetben redukáljuk és/vagy az etil-észtert standard hidrogénezési és/vagy hidrolizálási módszerekkel hidrolizál-

45

50

55

60 24

juk, mely módszerek az irodalomból ismertek. Egy másik módszer szerint a metil-észtert szelektíven hidrolizálhatjuk, majd egy R16–G–P4 építõkockát kapcsolunk össze standard peptidkapcsolási körülmények között. A 17. reakcióvázlatban leírt makrociklizálási lépést a fenti megfelelõ karbociklusos analógokra is használhatjuk. Ha a linkercsoport nitrogénatomot tartalmaz, akkor a gyûrûzárást a WO 00/59929 számú dokumentumban leírt reduktív aminálással lehet végrehajtani. A P1 részben ciklopropilcsoportot nem tartalmazó makrociklusos vegyületeket, ahol a makrociklusos gyûrû közvetlenül az R7-tel szomszédos szénatomon terjed a peptidvázból kiindulva, az itt leírt módszerekkel állíthatjuk elõ. Példa, ahol egy 5 tagú cikloalkilszármazékot használunk P2 vázként, található a 18. reakcióvázlatban.

1

HU 007 612 T2

2

18. reakcióvázlat

18b 18a

18c

18Ad 18e

A’ védett karbonsav, szubsztituált amid vagy szulfonamid. n értéke 1, 2, 3, 4 vagy 5

18f Egy megfelelõ (18a) képletû allil-glicin-származékot a (18b) képletû P2 váz savcsoportjával kapcsolunk össze standard peptidkapcsolási körülmények között, 30 és így a (18c) képletû amidszármazékot kapjuk. Az észtercsoportot hidrolizáljuk, majd (18Ad) képletû olefinszubsztituált aminosavval peptidkondenzálva kapjuk a (18e) képletû amidvegyületet. A gyûrûzáró metatézisreakciót ezután például Hoveyda–Grubbs-katalizá- 35 tor alkalmazásával végezzük, és így (18f) képletû makrociklusos vegyületet kapunk. Bár a 18. reakcióvázlat olyan szintetikus sót mutat, amelyben P2 vázat használunk, amely szubsztituálat-

lan hidroxilcsoportot tartalmaz, magától értetõdik, hogy az R8 szubsztituenst a szintézis bármelyik lépésében bevezethetjük, például a 9. és 10. reakcióvázlat szerint, vagy a metatézisreakció után is bevezethetjük, azaz a (18f) képletû vegyületre az itt leírt módszerek bármelyikével. Az olyan vegyületek elõállítására használt építõkockákat, ahol a makrociklus a P3 fragmensben lévõ amid nitrogénbõl indul ki, azaz Rx a (VI) képletben J, vagy az olyan vegyületeket, ahol nincs P3 és P4 fragmens, azaz m és n 0 és G NRj a (VI) általános képletben, elõnyösen a 18B reakcióvázlat szerint állíthatjuk elõ.

18B reakcióvázlat

18Ba

18Bb

A 18Ba képletû karbamátot, amely vagy hozzáférhetõ a kereskedelemben vagy könnyen elõállítható, például úgy, hogy a kívánt alkil-amint di¹terc-butil-dikarbonáttal reagáltatjuk, reagáltathatjuk egy megfelelõ 55 w¹telítetlen alkohollal Mitsunobu-körülmények között (18Bb) képletû alkilezett karbamát elõállítására. A (18Bb) képletû vegyületet savas körülmények között kezelve, például trifluor-ecetsavval kezelve oldószerben, például diklór-metánban, a (18Bc) képletû szabad 60 25

n=1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

18Bc

amint kapjuk bármilyen fent leírt eljárásokkal, amely kapcsolódhat egy P2 fragmenshez. Egy hidrazincsoportot tartalmazó makrociklusos szerkezeteket, azaz ahol T=NRd vagy m és n 0, és G NRjNRj a (VI) képletben, elõállíthatjuk úgy, hogy egy megfelelõen N¹alkilezett karbazátszármazékot kapcsolunk össze a P2 fragmenssel. Az alkilezett karbazátszármazékokat például a 19. reakcióvázlat szerint állíthatjuk elõ.

1

HU 007 612 T2

2

19. reakcióvázlat

n=1, 2, 3, 4, 5 19a

19b

19c

A (19a) képletû megfelelõ alkoholt megfelelõ oxidációs módszerrel oxidáljuk, például N¹metil-morfolin- 15 oxiddal és tetrapropil-ammónium-perrutenáttal oldószerben, például diklór-metánban, és (19b) képletû aldehidet kapunk. A terc-butil-karbazátot a kívánt aldehiddel reduktív alkilezve kapjuk a (19c) képletû kívánt N¹alkilezett építõkockát. Alternatív módon bármilyen kí- 20 vánt hidrazinszármazékot, például morfolin-1-il-amint, piperidin-1-il-amint stb. használhatunk terc-butil-karba-

zát helyett a (19b) képletû aldehiddel való reagáltatásnál. A 20. reakcióvázlat szintetikus utat mutat be építõkockákra, amelyek alkalmasak olyan vegyületek elõállítására, ahol a „külsõ” hidrazincsoportból származó nitrogénatom alkilezve van, vagy egy w¹telítetlen alkillánccal, amely alkalmas az ezt követõ makrociklus képzésre, vagy bármilyen más megfelelõ alkilcsoporttal.

20. reakcióvázlat

20b

20a

20e

20c

20d

Egy megfelelõen védett hidrazinszármazékot például (1,3-dioxo-1,3-dihidroizoindol-2¹il)-karbaminsav-terc-butil-észtert (20a képlet), melyet könnyen elõállíthat a szakember, reagáltatunk egy kívánt R–OH képletû alkohollal 55 Mitsunobu-körülmények között, és így (20b) képletû N¹alkilezett hidrazinvegyületet kapunk. A ftálimidocsoport eltávolítását hidrazinnal vagy annak származékával történõ kezeléssel, például hidrazin-hidráttal vagy hidrazin-acetáttal végezzük, és így (20c) képletû karbazátot 60 26

kapunk. A kívánt primer amint vagy bármilyen P2 fragmenssel kapcsolhatjuk össze a fent leírt módszerek bármelyikével, és így (20d) képletû vegyületet kapunk, vagy tovább alkilezhetjük, például a 19. reakcióvázlatnál leírt reduktív aminálási módszerrel, majd a 20e példában leírt módon P2 fragmenssel kapcsolhatjuk össze. A 21. reakcióvázlat mutatja a P3 építõkockát tartalmazó hidrazin egy ciklopentánvázhoz történõ kondenzációját, majd ezt követõ makrociklizálását.

1

HU 007 612 T2

2

21. reakcióvázlat

21b

21a

21c

A (21b) képletû karbazátszármazékot összekapcsoljuk a (21a) képletû P2–P1 építõkockával standard peptidkapcsolási körülmények között, és így (21c) képletû intermediert kapunk. A (21c) képletû vegyületet olefinmetatézis reakcióval, amely a 18. reakcióvázlatnál szerepel, gyûrûbe zárjuk, és így kapjuk a (21d) képletû makrociklusos vegyületet. Az itt használatos „N¹védõcsoport” vagy „N¹védett” kifejezés olyan csoportokra vonatkozik, amelyeknek az aminosav vagy peptid N¹terminuszát meg kell védeni, vagy egy aminocsoportot védenek meg a szintetikus eljárások folyamán nemkívánatos reakcióktól. A szokásosan alkalmazott N¹védõcsoportok leírása megtalálható „Protective Groups in Organic Synthesis” (John Wiley & Sons, New York, 1981) kiadványában, amelyet itt referenciaként építünk be. Az N¹védõcsoportok acilcsoportokat foglalnak magukban, mint amilyenek a következõk például: formil¹, acetil¹, propionil¹, pivaloil¹, terc-butil-acetil¹, 2¹klór-acetil¹, 2¹bróm-acetil¹, trifluoracetil¹, triklór-acetil¹, ftalil¹, o¹nitro-fenoxi-acetil¹, a¹klórbutiril¹, benzoil¹, 4¹klór-benzoil¹, 4¹bróm-benzoil¹, 4¹nitro-benzoil-csoport stb.; szulfonilcsoportok, például benzolszulfonil¹, para-toluolszulfonilcsoport stb., karbamátképzõ csoportok, például benzil-oxi-karbonil¹, p¹klór-benzil-oxi-karbonil¹, p¹metoxi-benzil-oxi-karbonil¹, p¹nitro-benzil-oxi-karbonil¹, 2¹nitro-benzil-oxi-karbonil¹, p¹bróm-benzil-oxi-karbonil¹, 3,4-dimetoxi-benziloxi-karbonil¹, 4¹metoxi-benzil-oxi-karbonil¹, 2¹nitro-4,5dimetoxi-benzil-oxi-karbonil¹, 3,4,5-trimetoxi-benzil-oxikarbonil¹, 1¹(p¹bifenilil)-1-metil-etoxi-karbonil¹, a,adimetil-3,5-dimetoxi-benzil-oxi-karbonil¹, benzhidril-oxikarbonil¹, terc-butoxi-karbonil¹, diizopropil-metoxi-karbonil¹, izopropil-oxi-karbonil¹, etoxi-karbonil¹, metoxikarbonil¹, allil-oxi-karbonil¹, 2,2,2-triklór-etoxi-karbonil¹, fenoxi-karbonil¹, 4¹nitro-fenoxi-karbonil¹, fluorenil-9metoxi-karbonil¹, ciklopentil-oxi-karbonil¹, adamantiloxi-karbonil¹, ciklohexil-oxi-karbonil¹, fenil-tiokarbonilcsoport stb.; alkilcsoprtok, például benzil¹, trifenil-metil¹, benzil-oxi-metil-csoport stb.; és szililcsoportok, például trimetil-szilil-csoport stb. Elõnyös N¹védõcsoportok például az Fmoc, formil¹, acetil¹, benzoil¹, pivaloil¹,

n=1, 2, 3, 4, 5

21d

20

25

30

35

40

45

50

55

60 27

terc-butil-acetil¹, fenil-szulfonil¹, benzil¹, terc-butoxi-karbonil- (BOC) és benzil-oxi-karbonil-csoport (Cbz). Az itt használt hidroxi-védõcsoport kifejezés olyan szubsztituens, amely megvédi a hidroxilcsoportokat a szintetikus eljárások folyamán a nemkívánatos reakcióktól, például a következõ irodalmi helyen leírt O¹védõcsoportok: Greene, „Protective Groups In Organic Synthesis,” [John Wiley & Sons, New York (1981)]. A hidroxi-védõcsoportokhoz tartoznak a szubsztituált metil-éterek, például metoxi-metil¹, benzil-oxi-metil¹, 2¹metoxi-etoxi-metil¹, 2¹(trimetil-szilil)-etoxi-metil¹, t¹butil- vagy egyéb rövid szénláncú alkil-éterek, például izopropil, etil és különösen metil, benzil és trifenil; valamint tetrahidropiranil-éterek, szubsztituált etil-éterek, például 2,2,2-triklór-etil; szilil-éterek, például trimetilszilil, t¹butil-dimetil-szilil és t¹butil-difenil-szilil; és hidroxilcsoport és karbonsav reakciótermékeiként kapott észterek, például acetát, propionát, benzoát stb. A flavivírussal, például HCV-vel okozott állapotok kezelésénél a (VI) általános képletû vegyületeket elõnyösen olyan mennyiségben adagoljuk, hogy elérjék a körülbelül 100–5000 nM, például 300–200 nM plazma szintet. Ez a készítmény biológiai hozzáférhetõségétõl függõen 0,01–10 mg/kg/nap dózis aránynak, elõnyösen 0,1–2 mg/kg/nap dózisnak felel meg. A normális felnõtt tipikus dózis aránya körülbelül 0,05–5 g per nap, elõnyösen 0,1–2 g, például 500–750 mg naponta egy–négy adagban. Ahogy az összes gyógyszernél, a dózisarányok változhatnak a páciens méretétõl, metabolikus állapotától, valamint a fertõzés súlyosságától függõen, és a párhuzamos gyógyszerezés miatt igazításra szorulhat. Amennyire a vírusellenes terápiánál jól bevált elõírási gyakorlat, az (I) általános képletû vegyületeket más HCV gyógyszerekkel együtt szokták tipikusan alkalmazni, hogy elkerüljék a „drug escape” mutánsok generálódását. Ilyen további HCV vírusellenes terápiák lehetnek például a ribavirin, interferonok, ideértve a pegilezett interferonokat. Ezenkívül számos nukleozidanalógot és proteázinhibitort fejlesztenek ki klinikailag vagy preklinikailag, és ezek alkalmasak a találmány szerinti vegyületekkel történõ együttes adagolásra.

1

HU 007 612 T2

A találmány egy további vonatkozása szerint kiterjed a találmány az (I) általános képletû vegyületet és legalább egy további HCV antivírusos szert egy közös dózisegységben tartalmazó készítményre, például a fent leírt dózisformák valamelyikében, például orálisan adagolt tabletta, kapszula vagy folyékony szuszpenzió vagy orális vagy injekciós felhasználásra szolgáló oldat formájában. Kiterjed a találmány továbbá egy flavivírusfertõzés kezelésére vagy megelõzésére, például HCV kezelésére vagy megelõzésére szolgáló módszerre oly módon, hogy az (I) általános képletû vegyületet és legalább egy további HCV antivirális vegyületet egymást követõen vagy egyidejûleg adagolunk. A találmány tárgya továbbá egy betegcsomag, amely tartalmaz egy az (I) általános képletû vegyületet tartalmazó elsõ gyógyászati készítményt, elõnyösen egységdózis formában, és egy második HCV antivirális szert tartalmazó második gyógyszerkészítményt, rendszerint szintén egységdózis formában, és általában a betegcsomagban egy külön tartályban. A betegcsomagban rendszerint van használati utasítás is, amely vagy a csomagra vagy a benne lévõ konténerre van nyomtatva, vagy egy külön mellékletként van elhelyezve a találmány szerinti gyógyszerkészítmény egyidejû vagy egymást követõ adagolására. Sok HCV-páciens más fertõzõ betegségekkel is egyidejûleg meg van fertõzve vagy hajlamos a felülfertõzõdésre. Ennek megfelelõen a találmány további tárgya olyan kombinációs terápia, amely a találmány szerinti vegyület mellett együtt kiszerelve ugyanolyan dózisegységben vagy együtt csomagolva legalább egy további fertõzésellenes gyógyszert tartalmaz. A találmány szerinti vegyületet és a legalább egy további fertõzés elleni szert egyidejûleg vagy egymást követõen adagoljuk rendszerint a szóban forgó szer monoterápiás dózisának megfelelõ dózisokban. Azonban, ha bizonyos fertõzés elleni szer szinergetikus reakciót tud kiváltani, az lehetõvé teszi, hogy a hatóanyagok közül az egyiket vagy mind a kettõt kisebb dózisban lehessen adagolni, mint a megfelelõ monoterápia során. Így például azok a gyógyszereknél, amelyek Cyp3A4 által hajlamosak gyors metabolizmusra, HIV-proteáz-inhibitor ritonavirral történõ együttes adagolással csökkenthetõ az adagolandó dózis. A HCV-vel történõ tipikus egyidejû fertõzések vagy felülfertõzések magukban foglalják a hepatitisz B¹vírust vagy a HIV-vírust. A találmány szerinti vegyületet tehát elõnyösen adagolhatjuk együtt vagy ugyanabban a dózisegységben vagy együtt csomagolva vagy külön felírt dózisegységben legalább egy HIV-vírusölõvel és/vagy legalább egy HBV-vírusölõvel. A reprezentatív HIV-vírusölõ szerekhez tartozik az NRTI, például az alovudin (FLT), zudovudin (AZT, ZDV), sztavudin (d4T, Zerit), zalcitabin (ddC), didanozin (ddl, Videx), abakavir, (ABC, Ziagen), lamivudin (3TC, Epivir), emtricitabin (FTC, Emtriva), racevir (racém FTC), adefovir (ADV), entakavir (BMS 200475), alovudin (FLT), tenofovir dizoproxil-fumarát (TNF, Viread), amdoxavir (DAPD), Dd4FC (DPC-817), – dOTC (Shire SPD754), elvucitabin (Achillion ACH–126443),

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 28

2

BCH 10681 (Shire) SPD–756, racivir, D¹FDOC, GS7340, INK–20 (tioéter-foszfolipid AZT, Kucera), 2’3’didezoxi-3’-fluor-guanozin (FLG) & prodrugjai, például a MIV–210, reverzet (RVT, D–D4FC, farmasszet DPC–817). NNRTI példái közül említhetõk a következõk: delavirdin (Rescriptor), efavirenz (DMP–266, Sustiva), nevirapin (BIRG–587, Viramune), (+)kalanolid A és B (Advanced Life Sciences), kapravirin (AG1549f S–1153; Pfizer), GW–695634 (GW–8248; GSK), MIV–150 (Medivir), MV026048 (R–1495; Medivir AB/Roche), NV–05 2 2 (Idenix Pharm.), R–278474 (Johnson & Johnson), RS–1588 (Idenix Pharm.), TMC–120/125 (Johnson & Johnson), TMC–125 (R–165335; Johnson & Johnson), UC–781 (Biosyn Inc.) és YM215389 (Yamanoushi). A HIV-proteáz-inhibitorok közül említhetjük a következõket: PA–457 (Panacos), KPC–2 (Kucera Pharm.), 5 HGTV–43 (Enzo Biochem), amprenavir (VX–478, Agenerase), atazanavir (Reyataz), indinavir-szulfát (MK–639, Crixivan), Lexiva (foszamprenavir-kalcium, GW – 433908 vagy 908, VX–175), ritonavir (Norvir), lopinavir+ritonavir (ABT–378, Kaletra), tipranavir, nelfinavir-mezilát (Viracept), szakvinavir (Invirase, Fortovase), AG1776 (JE–2147, KNI–764; Nippon Mining Holdings), AG–1859 (Pfizer), DPC–681/684 (BMS), GS224338; Gilead Sciences), KNI–272 (Nippon Mining Holdings), Nar-DG–35 (Narhex), P(PL)–100 (P–1946; Procyon Biopharma), P–1946 (Procyon Biopharma), R–944 (Hoffmann-LaRoche), RO–0334649 (Hoffmann-LaRoche), TMC–114 (Johnson & Johnson), VX–385 (GW640385; GSK/Vertex), VX–478 (Vertex/GSK). Egyéb HIV-vírusölõ szerekhez tartoznak az entry gátlók, ideértve a fúzióinhibitorokat, a CD4 receptor inhibitorokat, a CCR5 ko¹receptor inhibitorokat és a CXCR4 ko¹receptor inhibitorokat vagy ezek gyógyászatilag elfogadható sóját vagy prodrugját. Entry inhibitorok például a következõk lehetnek: AMD–070 (AMD11070; AnorMed), BlockAide/CR (ADVENTRX Pharm.), BMS 806 (BMS–378806; BMS), Enfurvirtide (T–20, R698, Fuzeon), KRH1636 (Kureha Pharmaceuticals), ONO–4128 (GW–873140, AK–602, E–913; ONO Pharmaceuticals), Pro–140 (Progenics Pharm), PRO542 (Progenics Pharm.), SCH¹D (SCH–417690; Schering-Plough), T–1249 (R724; Roche/Trimeris), TAK–220 (Takeda Chem. Ind.), TNX–355 (Tanox) és UK–427,857 (Pfizer). Az integrált inhibitorok a következõk lehetnek: L–870810 (Merck & Co.), c–2507 (Merck & Co.) és S(RSC)–1838 (shionogi/GSK). A HBV-vírusölõk közé tartoznak például a következõk: adefovir dipivoxil (Hepsera), különösen lamivudin és 2’3’-didezoxi-3’-fluor-guanozin (FLG) & prodrugjai, például MIV–210, és az FLG 5’¹O-valil-L-laktil prodrugja. Utóbbi HBV-vírusölõk, különösen alkalmasak, mert HIV ellen is hatnak. Bár a hatóanyagot önmagában is lehet adagolni, elõnyös, hogy ha gyógyszerkészítmény részeként adagoljuk. Az ilyen gyógyszerkészítmény rendszerint a fenti hatóanyagot egy vagy több elfogadható hordozóval vagy segédanyaggal és adott esetben további ható-

1

HU 007 612 T2

anyaggal együtt tartalmazza. A hordozónak elfogadhatónak kell lenni olyan értelemben, hogy legyen kompatibilis a készítmény többi komponensével, és a betegre ne legyen káros. A készítmények alkalmasak rektális, nazális, topikális (például bukkális és szublingvális), valamint vaginális vagy parenterális (például szubkután, intramuszkuláris, intravénás és intradermális) adagolásra, de a készítményt elõnyösen orálisan adagoljuk. A készítményeket elõnyösen egységdózis formában, például tabletta, nyújtott hatású kapszula formájában állítjuk elõ, és a gyógyászat területén bármilyen egyéb módszerrel is elõállíthatók. Az ilyen módszerekhez tartozik az, hogy a fent definiált hatóanyagot összekeverjük a hordozóval. Általában a készítményeket homogénen állítjuk elõ, és alaposan összekeverjük a hatóanyagot és a folyékony hordozókat vagy a finom eloszlású szilárd hordozókat vagy mindkettõt, szükség esetén a terméket formáljuk. A találmány kiterjed a gyógyszerkészítmény elõállítására is oly módon, hogy egy (VI) képletû vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját érintkezésbe hozzuk vagy összekeverjük a gyógyászatilag elfogadható hordozóval vagy közeggel. Hogy ha gyógyszerkészítmények gyártása a gyógyszerhatóanyagok só formájában és a gyógyszer segédanyagok alapos összekeverését foglalja magában, akkor gyakran elõnyös, hogy ha nem bázikus természetû segédanyagokat használunk, azaz vagy savas vagy semleges segédanyagokat. A találmány szerinti orális adagolásra alkalmas készítményeket elõállíthatjuk különálló egységek formájában, például kapszula, tabletta vagy ostyatok formájában, melyek mindegyike a hatóanyagot elõre meghatározott mennyiségben tartalmazza; vagy por vagy granulátum formájában; oldat vagy szuszpenzió formájában, ahol a hatóanyag vizes folyadékban vagy vízmentes folyadékban van; vagy „olaj a vízben” típusú folyékony emulzió vagy „víz az olajban” típusú folyékony emulzió vagy bólusz stb. formájában. Az orális adagolásra alkalmas készítmények (például tabletták, kapszulák) esetében a megfelelõ hordozó olyan közegekre vonatkozik, amelyek szokásos segédanyagok, például kötõanyagok, például szirup, gumiarábikum, zselatin, szorbit, tragantmézga, poli(vinilpirrolidon), povidon, metil-cellulóz, etil-cellulóz, nátriumkarboxi-metil-cellulóz, hidroxi-propil-metil-cellulóz, szacharóz, keményítõ; töltõanyagok és hordozók, például kukoricakeményítõ, zselatin, laktóz, szacharóz, mikrokristályos cellulóz, kaolin, mannit, dikalcium-foszfát, nátrium-klorid és alginsav; kenõanyagok, például magnézium-sztearát, nátrium-sztearát vagy egyéb fém-sztearátok, sztearinsav, glicerin-sztearát, szilikonfluidum, talkumviaszok, olajok és kolloid szilícium-dioxid. Használhatunk még továbbá ízesítõanyagokat, például fodormentát vagy gaulteriaolajat, cseresznyeízesítést stb. Kívánatos lehet színezõanyag hozzáadása, hogy azonosíthatóvá váljon a dózisforma. A tablettákat a szakember számára ismert módon bevonattal is elláthatjuk. A tabletta elõállítása történhet préseléssel vagy olvasztással, adott esetben egy vagy több segédanyag-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 29

2

gal együtt. A préselt tablettákat úgy állítjuk elõ, hogy megfelelõ gépben préseljük a hatóanyagot egy szabad folyású formában, például por vagy granulátum formájában, adott esetben kötõanyaggal, síkosítószerrel, inert hígítóval, konzerválószerrel, felületaktív anyaggal vagy diszpergálószerrel összekeverve. A megformált tablettákat úgy állíthatjuk elõ, hogy egy megfelelõ gépben megformáljuk az inert folyékony hígítóval nedvesített porított vegyület elegyet, a tablettákat adott esetben bevonhatjuk vagy megoszthatjuk, és úgy szerelhetjük ki, hogy lassú vagy szabályozott módon szabaduljon fel a hatóanyag. Egyéb orális adagolásra alkalmas készítmények lehetnek cukorkák, amelyek a hatóanyagot ízes bázisban, rendszerint szacharózban, gumiarábikumban vagy tragantmézgában tartalmazzák; továbbá idetartoznak a pasztillák, amelyek a hatóanyagot és inert bázist, például zselatint és glicerint vagy szacharózt és gumiarábikumot tartalmaznak; továbbá a hatóanyagot folyékony hordozóban tartalmazó szájvizek. A (VI) képletû vegyületek a találmány további tárgyaként sókat képezhetnek. A találmány szerinti (I) általános képletû vegyület gyógyászatilag elfogadható sóihoz tartoznak a szerves savak, különösen karbonsavak sói, például acetát, trifluor-acetát, laktát, glükonát, citrát, tartarát, maleát, malát, pantotenát, izetionát, adipát, alginát, aszpartát, benzoát, butirát, diglükonát, ciklopentanát, glükoheptanát, glicerofoszfát, oxalát, heptanoát, hexanoát, fumarát, nikotinát, palmoát, pektinát, 3¹fenil-propionát, pikrát, pivalát, propionát, tartarát, laktobionát, pivolát, kamforát, undekanoát és szukcinát, szerves szulfonsavak, például metánszulfonát, etánszulfonát, 2¹hidroxi-etil-szulfonát, kámforszulfonát, 2¹naftalinszulfonát, benzolszulfonát, paraklór-benzolszulfonát és para-toluolszulfonát; valamint szerves savak sói, például hidroklorid, hidrobromid, hidrojodid, szulfát, biszulfát, hemiszulfát, tiocianát, perszulfát, foszforsav és szulfonsav sói. A találmány kiterjed továbbá az (I) általános képletû vegyületek azon sóira, amelyek gyógyászatilag elfogadhatók vagy nem, de amelyek alkalmasak szintetikus intermedierként, ahol a sócsoportot kiszorítjuk vagy szükség szerint helyettesítjük. A találmány szerinti vegyületek különbözõ szterikus centrumokkal rendelkeznek, és a találmány kiterjed mindegyik szterikus centrumban lévõ racemátra és enantiomerre. A P3 és P4 oldalláncnak megfelelõ csoportok sztereokémiája (azaz R15 és/vagy R11) megfelel egy L¹aminosav-konfigurációnak, bár a találmány kiterjed egy vagy két ilyen centrum D¹izomerjeire is. Meg kell jegyezni, hogy annak ellenére hatékony az L¹konfiguráció, hogy az E csoport természete azt jelenti, hogy a P3 és a P4 elõnyösen a konvencionális polipeptidhez képest egy atommal transzlálva van, és tény, hogy a P3 és P4¹nél várhatóan a peptidmaradék megfordul, ezután ez az aminsav-oldalláncot a szokásos peptidhez képest az ellenkezõ oldalra illeszti. A ciklusos P2 csoport gerinckomponensének sztereokémiája (azaz a P1 amidcsoport és a P3 karbonil

1

HU 007 612 T2

meghosszabbításának áthidalása elõnyösen megfelel az L¹prolinnak). A W¹hez kapcsolódó P2 gyûrûatom sztereokémiája a következõképpen szemléltethetõ: 5

aszimmetrikus szénatomok R,R-konfigurációjúak. Alternatív elõnyös R7’a-hoz tartozik a vinilcsoport, tehát az 1¹es és 2¹es helyzetben lévõ aszimmetrikus szénatomok R,S-konfigurációjúak. Ahol a találmány szerinti vegyület J csoportot tartalmazó makrociklus, J jelentése elõnyösen (i) vagy (ii) részszerkezetû diasztereomer:

vagy

10 Azokban a találmány szerinti vegyületekben, ahol R7 és R7’ együtt spiroalkilcsoportot, például spirocikloalkilcsoportot jelent, elõnyösen elõfordul egy R7’a szubsztituens a spirociklopropilgyûrûn, amely A¹hoz képest syn orientációjú:

2

J syn az amidhoz képest (i) J syn az A¹hoz képest (ii) különösen ahol J syn az A¹hoz képest. 15 A találmány részletes leírása és változatok A találmány különbözõ változatait szemléltetésképpen az alábbi példákkal illusztráljuk, amelyek azonban nem korlátozó jellegûek. 20 1. példa

vagy

és

25

vagy anti-orientációjú az A¹hoz képest: 30

35 vagy

és

40

Az ilyen spirociklopropilgyûrû spiroszénatomja elõnyösen R¹konfigurációjú:

45

50 Az A¹val szomszédos spirociklopropilgyûrûn lévõ R7’a szubsztituens elõnyösen syn orientációjú a következõ abszolút konfigurációban:

7-Metoxi-2-fenil-kinolin-4¹ol [(1) képletû vegyület] 100 ml toluollal töltött kevert gömblombikba 18,7 g (97 mmol) etil-benzoil-acetátot és 12 g (97 mmol) m¹anizidint adagolunk. Hozzáadunk 0,5 ml 4 M sósavat dioxánban, és a reakcióelegyet 6 órán keresztül 140 °C¹on reflux alatt melegítjük. Az elegyet toluollal együtt lepároljuk, a nyers 50 ml elegyhez 50 ml difenilétert adunk, és az elegyet 280 °C¹on 2 órát melegítjük, amikor a 6 ml elméleti mennyiségû etanolt felfogjuk egy Dean–Stark-csapdában, leállítjuk a melegítést, és az elegyet szobahõmérsékletre hûtjük. A nyers elegyet 100 ml diklór-metánban feloldjuk és 30 percig keverjük. A keletkezett csapadékot leszûrjük, szárítjuk, 4,12 g (16,4 mmol, 17%) (1) képletû vegyületet kapunk halványsárga por formájában. 1H (300 MHz, DMSO-D ): d 3,8 (s, 3H), 6,24 (s, 6 1H), 6,88–6,96 (dd, 1H, J=9,07 Hz, J=2,47 Hz), 7,19 (d, 1H, J=2,19 Hz), 7,56 (t, 3H, J=2,19 Hz), 7,8 (dd, 2H, J=7,14 Hz, J=2,19 Hz), 8,0 (d, 1H, J=9,06 Hz); 13C (75,5 MHz, DMSO-D6): d 55,3, 99,6, 106,9, 113,1, 119,1, 126,4, 127,5, 128,8, 130,2, 134,1, 142,2, 149,4, 161,8, 176,4. 2. példa

55

Különösen elõnyös változók esetében R7’a jelentése etilcsoport, és így az 1¹es és 2¹es helyzetben lévõ

60 30

1

HU 007 612 T2

(rac)-4-Oxo-ciklopent-2-én-1,2-dikarbonsav-dimetilészter [(2) képletû vegyület] 4,8 g (23,8 mmol) (1R,2S)-4-oxo-ciklopentán-1,2dikarbonsav-dimetil-észtert és 11,9 g (53,2 mmol) rézbromidot feloldunk 70 ml vízmentes THF-ben, és az elegyet 90 °C¹on két óra hosszat reflux alatt melegítjük. A keletkezett réz-bromidot leszûrjük, a szerves fázist bepároljuk, hozzáadunk 2,7 g (27,2 mmol) kalcium-karbonátot és 70 ml dimetil-formamidot, és az elegyet egy órát tartjuk 100 °C¹on. A sötétbarna elegyet 35 g jégre öntjük, és a keletkezett csapadékot leszûrjük. A vizes fázist 1×300 ml, majd 3×150 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat szárítjuk, szûrjük és bepároljuk. Gyorskromatográfiásan tisztítjuk (toluol/etil-acetát 9:1 arányú elegyével eluálva) 2,1 g (45%) (2) képletû vegyületet kapunk sárga kristályok formájában 3. példa

((1S,4R) & (1R,4S))-4-Hidroxi-ciklopent2-én-1,2-dikarbonsav-dimetil-észter [(3) képletû vegyület] 3,18 g (16,1 mmol) (2) képletû vegyület 23 ml metanollal képezett hideg oldatához –30 °C¹on hozzáadunk 0,66 g (17,5 mmol) nátrium-bór-hidridet, kilenc perc múlva elbontjuk 80 ml telített konyhasóoldat hozzáadásával a nátrium-bór-hidrid feleslegét, és az elegyet bepároljuk, 4×80 ml etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázisokat szárítjuk, szûrjük, bepároljuk. 3,0 g (92%) (3) képletû vegyületet kapunk sárga olaj formájában. 4. példa

(1S,4R) & (1R,4S)-4-Hidroxi-ciklopent2-én-1,2-dikarbonsav-2-metil-észter [(4) képletû vegyület] 3,4 g (22 mmol) (3) képletû vegyület 110 ml dioxán és víz 1:1 arányú elegyével képezett jéghideg oldatához hozzáadunk 0,52 g (22 mmol) lítium-hidroxidot. Két és fél óra múlva az elegyet toluollal és metanollal együtt lepároljuk. Gyorskromatográfiásan tisztítjuk toluol/etil-acetát 3:1 arányú elegyével+1% HOAc-cal eluálva 1,0 g (27%) cím szerinti vegyületet kapunk sárgásfehér kristályok formájában. 1H–NMR (300 MHz, CD OD): d 1,78–1,89 (m, 1H), 3 2,70–2,84 (m, 1H), 3,56–3,71 (m, 1H), 3,76 (s, 3H),

2

4,81–4,90 (m, 1H), 6,76–6,81 (m, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d 38,0, 48,0, 52,4, 75,7, 137,0, 146,2, 165,0 178,4. 5

5. példa

10

((3S,5R) & (3R,5S))-5-((S)-1-terc-Butoxi-karbonilbutil-karbamoil)-3-hidroxi-ciklopent-1-énkarbonsav-metil-észter [(5) képletû vegyület] 15 0,20 g (1,1 mmol) (4) képletû vegyület és 0,24 g (1,4 mmol) 2¹amino-pentánsav-terc-butil-észter 7 ml DMF-fel készített jéggel hûtött oldatához 0,18 g (1,4 mmol) DIPEA¹t és 0,53 g (1,4 mmol) HATU¹t 20 adunk. Két óra múlva az oldatot bepároljuk, oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, toluol/etil-acetát 3:1 arányú elegyével eluáljuk. 0,22 g (63%) cím szerinti vegyületet kapunk sárga olaj formájában. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,84–0,96 (m, 3H), 3 1,14–1,39 (m, 2H), [(1,44 & 1,49) s, 9H], 1,50–1,60 25 (m, 1H), 1,61–1,85 (m, 1H), 1,97–2,10 (m, 1H), 2,11–2,28 (m, 1H), 3,57–3,68 (m, 1H), [(3,73 & 3,76) s, 3H], 4,30–4,50 (m, 1H), 4,63–4,73 (m, 1H), 6,80–6,95 (m, 1H), 6,95–7,00 (m, 1H). 30 6. példa

35

((3S,5R) & (3R,5S))-5-((S)-1-terc-Butoxi-karbonilpropil-karbamoil)-3-hidroxi-ciklopent-1-énkarbonsav-metil-észter [(6) képletû vegyület] 141 mg (76 mmol) (5) képletû vegyület elõállításánál leírt eljárás szerint reagáltatunk (4) képletû vegyületet referenciapélda???, de 2¹amino-pentánsav-terc45 butil-észter helyett L¹2-amino-N-vajsav-terc-butil-észtert használunk, és így 171 mg (69%) világossárga olaj formájában kapjuk a cím szerinti vegyületet. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,89–0,98 (m, 3H), 3 [(1,42 & 1,44) s, 9H], 1,60–1,78 (m, 1H), 1,79–1,95 (m, 1H), 1,99–2,11 (m, 1H), 2,18–2,30 (m, 1H), 50 3,58–3,65 (m, 1H), [3,75 & 3,78) s, 3 H], 4,22–4,39 (m, 1H), 4,61–4,66 (m, 1H), 6,77–6,90 (m, 1H), 6,91–6,92 (m, 1H). 40

55

60 31

7. példa

1

HU 007 612 T2

((3S,5R) & (3R,5S))-5-((1R,2S)-1-terc-Butoxikarbonil-2-vinil-ciklopropil-karbamoil)-3-hidroxiciklopent-1-én-karbonsav-metil-észter [(7) képletû vegyület] 50 mg (37 mmol) (4) képletû vegyületet az 5. példa szerint elõállított módszerrel reagáltatunk 2¹aminopentánsav-terc-butil-észter helyett (1R,2S)-1-amino-2vinil-ciklopropán-karbonsav-terc-butil-észterrel, és így 50 mg (38%) világossárga cím szerinti vegyületet kapunk. 1H–NMR (300 MHz), CDCl ); d [(1,38 & 1,42) s, 9H], 3 1,75–1,83 (m, 1H), 2,00–2,21 (m, 3H), 3,55–3,63 (m, 1H), [(3,77 & 3,82) s, 3H], 4,20–4,38 (m, 1H), 4,65–4,80 (m, 1H), 5,13–5,20 (m, 1H), 5,22–5,38 (m, 1H), 5,60–5,82 (m, 1H), 6,95–6,96 (m, 2H).

2

((3R,5R) & (3S,5S))-5-((S)-1-terc-Butoxi-karbonilpropil-karbamoil)-3-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-iloxi)-ciklopent-1-én-karbonsav-metil-észter [(9) képletû vegyület] 132 mg (40 mmol) (6) képletû vegyületet a 8. példa 5 szerinti módszerrel reagáltatunk, és 137 mg (61%) sárga olaj formájában kapjuk a cím szerinti vegyületet. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,83–0,98 (m, 3H), 3 [(1,42 & 1,44) s, 9H], 1,65–1,78 (m, 1H), 1,80–1,97 (m, 1H), 2,30–2,40 (m, 1H), 3,05–3,20 (m, 1H), 10 [(3,78 & 3,80) s, 3H], 3,94 (s, 3H), 3,95–4,01 (m, 1H), 4,38–4,44 (s, 1H), 6,05–6,15 (m, 1H), 6,80–6,94 (m, 1H), 7,02–7,15 (m, 3H), 7,38–7,55 (m, 4H), 7,97–8,18 (m, 3H). 15 10. példa

8. példa

20

25 ((3R,5R) & (3S,5S))-5-((S)-1-terc-Butoxi-karbonilbutil-karbamoil)-3-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopent-1-én-karbonsav-metil-észter [(8) képletû vegyület] 0,23 g (0,67 mmol) 5. példa szerinti vegyület vízmentes THF¹es jéggel hûtött oldatához hozzáadunk 0,22 g (0,88 mmol) 7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-olt és 0,23 g (0,88 mmol) trifenil-foszfint. Ezt követõen 0,19 g (0,92 mmol) DIAD¹ot feloldunk 2 ml THF-ben, és hozzácsepegtetjük az oldathoz. Egy óra múlva az elegyet bepároljuk, gyorskromatográfiásan tisztítjuk, toluol/etilacetát 3:1 arányú elegyével eluáljuk. A cím szerinti vegyületet fehér por formájában kapjuk 0,30 g mennyiségben, 77%¹os termeléssel. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,88–1,00 (m, 3H), 3 1,18–1,43 (m, 2H), [(1,45 & 1,50) s, 9H], 1,53–1,65 (m, 1H), 1,66–1,85 (m, 1H), 2,29–2,43 (m, 1H), 3,10–3,25 (m, 1H), [(3,79 & 3,83) s, 3H], 3,97 (s, 3H), 4,05–4,20 (m, 1H), 4,38–4,50 (m, 1H), 6,03–6,13 (m, 1H), 6,65–6,90 (m, 1H), 7,04–7,18 (m, 3H), 7,40–7,56 (m, 4H), 8,00–8,12 (m, 3H). 9. példa

((3R,5R) & (3S,5S))-5-((1R,2S)-1-terc-Butoxikarbonil-1-vinil-ciklopropil-karbamoil)-3-(7¹metoxi2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-1-én-karbonsavmetil-észter [(10) képletû vegyület] 41 mg (116 mmol) (7) képletû vegyületet reagálta30 tunk a 8. példa szerint elõállított módszerrel, és sárga olaj formájában kapjuk a cím szerinti vegyületet. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 1,52–1,57 (m, 1H), 1,58 3 (m, 9H), 1,80–1,83 (m, 1H), 2,00–2,17 (m, 1H), 2,20–2,38 (m, 1H), 3,20–3,37 (m, 1H), 3,80 (s, 3H), 35 3,81–3–3,98 (m, 1H), 3,99 (s, 3H), 5,12–5,20 (m, 1H), 5,22–5,40 (m, 1H), 5,63–5,80 (m, 1H), 6,05–6–20 (m, 1H), 7,00–7,21 (m, 4H), 7,40–7,58 (m, 4H), 8,02–8,18 (m, 3H). 40 11. példa

45

50

((3R,5R) & (3S,5S))-5-((S)-1-terc-Butoxi-karbonilbutil-karbamoil)-3-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopent-1-én-karbonsav [(11) képletû vegyület] 55 0,35 g (0,61 mmol) metil-észtert feloldunk 7 ml dioxán/víz 1:1 arányú elegyében, és hozzáadunk 0,031 g (1,3 mmol) lítium-hidroxidot. A reakcióelegyet egész éjjel keverjük, majd együtt bepároljuk, 0,32 g (90%) (11) 60 képletû lítiumsót kapunk a barna por formájában. 32

1

HU 007 612 T2

12. példa

((3R,5R) & (3S,5S))-5-((S)-1-terc-Butoxi-karbonilpropil-karbamoil)-3-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-iloxi)-ciklopent-1-én-karbonsav [(12) képletû vegyület] 225 mg (40 mmol) (9) képletû vegyületet reagáltatunk a 11. példa szerint, és így 157 mg (72%) sárga só formájában kapjuk a cím szerinti vegyületet. 13. példa

2

HATU¹t. Kilencven perc múlva az elegyet együtt toluollal és metanollal bepároljuk, majd gyorskromatográfiásan tisztítjuk, toluol/etil-acetát 6:1 arányú elegyével eluáljuk. HPLC-vel tovább tisztítjuk (90% meta5 nol+0,2% TEA). A (14) képletû diasztereomer elegyet bepároljuk, és 20,6 mg (37%) enyhén sárga olajat kapunk, a (14) képletû vegyületet liofilizálás után fehér por formájában izoláljuk. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,93–1,02 (m, 9H), 3 1,03–1,25 (m, 4H), 1,44 (s, 9H), 1,65–1,86 (m, 9H), 10 2,05–2,10 (m, 1H), 2,22–2,40 (m, 1H), 3,05–3,20 (m, 1H), 3,77 (s, 3H), 3,98 (s, 3H), 4,18–4,22 (m, 1H), 4,38–4,60 (m, 3H), 6,01–6,10 (m, 1H), 6,61–6,70 (m, 2H), 6,80–6,85 (m, 1H), 7,05–7,18 (m, 2H), 7,40–7,58 (m, 5H), 8,00–8,13 (m, 3H). 15 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl ): d 9,7, 18,4, 19,2, 3 [25,9 & 26,1], [28,2 & 28,5], 29,6, 32,0, 37,3, 41,0, 46,2, 50,7, 52,4, 54,4, 55,8, 57,2, 58,5, 82,0, 82,8, 98,4, 110,2, 118,4, 120,1, 123,2, 127,9, 128,2, 128,9, 129,5, 131,2, 135,1, 135,2, 142,7, 144,2, 20 161,6, 164,3, 164,7, 170,9, 171,4, 172,4. MALDITOF m/z 821,56 [(M +Na) + C 45 H 58 N 4 NaO 9 + 821,41] képlet alapján számítva. 25

15. példa

((3R,5R) & (3S,5S))-5-((1R,2S)-1-terc-Butoxi30 karbonil-2-vinil-ciklopropil-karbamoil)-3-(7¹metoxi2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-1-én-karbonsav [(13) képletû vegyület] 35 mg (59 mmol) 10. példa szerinti vegyületet reagáltatunk a 11. példa szerinti módszerrel, és 33 mg (97%) 35 cím szerinti vegyületet kapunk sárga só formájában. 14. példa 40

45

50 (S)-2-{[((1S,4S) & (1R,4R))-2-{(S)-1-[((S)Ciklohexil-metoxi-karbonil-metil)-karbamoil]-2metil-propil-karbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4il-oxi)-ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-vajsav-tercbutil-észter [(14) képletû vegyület] 38,4 mg (0,070 mmol) (12) képletû savat és 26,6 mg (0,098 mmol) (2¹amino-3-metil-butiril-amino)ciklohexil-ecetsav-metil-észtert feloldunk 1,5 ml DMFben és lehûtjük jeges fürdõn. Hozzáadunk 17,1 ml (0,098 mmol) DIPEA¹t és 37,4 mg (0,098 mmol)

55

60 33

(S)-2-{[((1R,4R) & (1S,4S))-2-{(R)-1-[((R)Ciklohexil-metoxi-karbonil-metil)-karbamoil]-2metil-propil-karbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4il-oxi)-ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-vajsav-tercbutil-észter [(15) képletû vegyület] 20 mg (37 mmol) (12) képletû vegyületet reagáltatunk a 14. példa szerinti módszerrel (2¹amino-3-metilbutiril-amino)¹(R)-ciklohexil-ecetsav-metil-észter alkalmazásával (2¹amino-3-metil-butiril-amino)¹(S)-ciklohexil-ecetsav-metil-észter helyett, 19 mg (66%) a fehér port kapunk cím szerinti vegyületként. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,91–0,98 (m, 3H), 3 0,99–1,10 (m, 6H), 1,11–1,38 (m, 4H), [(1,43 & 1,45) s, 9H], 1–45–1,94 (m, 9H), 2,05–2,18 (m, 1H), 2,22–2,40 (m, 1H), 3,16–3,24 (m, 1H), 3,77 (s, 3H), 3,98 (s, 3H), 4,04–4,18 (m, 1H), 4,36–4,57 (m, 3H), 6,00–6,08 (m, 1 H), 6,13–6,21 (m, 1H), 6,62–6,70 (m, 1H), 6,81–6,85 (m, 1 H), 7,05–7,18 (m, 3H), 7,41–7,57 (m, 4H), 8,02–8,13 (m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d 9,3, 18,2, 19,0, [25,5 & 25,9], [28,0 & 28,3], 29,4, 31,4, 32,1, 35,7, 40,7, 50,4, 52,2, 54,2, 55,5, 57,0, 58,2, 81,8, 82,4, 98,2, 107,5, 115,0, 118,1, 122,9, 127,6, 128,7, 128,8, 128,9,

1

HU 007 612 T2

129,2, 135,1, 140,4, 142,2, 151,4, 161,3, 163,9, 170,4, 170,9, 171,2, 172,0. MALDI-TOF m/z 821,60 [(M +Na)+ C45H58N4NaO9+ 821,41] képlet alapján számított. 16. példa

(S)-2-{[((3R,5R) & (3S,5S))-5-((S)-1-terc-Butoxikarbonil-propil-karbamoil)-3-(7¹metoxi-2-fenilkinolin-4-il-oxi)-ciklopent-1-én-karbonil]-amino}-3metil-vajsav-metil-észter [(16) képletû vegyület] 24 mg (44 mmol) (12) képletû vegyületet reagáltatunk a 14. példa szerint, D¹valin-metil-észter alkalmazásával (2¹amino-3-metil-butiril-amino)-ciklohexilecetsav-metil-észter helyett, és 27 mg (97%) cím szerinti vegyületet kapunk fehér por formájában. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,82–0,99 (m, 9H), 3 [(1,42 & 1,44) s, 9H] 1,65–1,95 (m, 2H), 2,18–2,25 (m, 1H), 2,26–2,40 (m, 1H), 3,20–3,25 (m, 1H), 3,75 (s, 3H), 3,97 (s, 3H), 4,15–4,19 (m, 1H), 4,36–4,43 (m, 1H), 4,64–4,75 (m, 1H), 6,03–6,15 (m, 1H), 6,80–6,85 (m, 2H), 7,10–7,20 (m, 3H), 7,42–7,58 (m, 4H), 8,0–8,10 (m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d 9,7, [18,2 & 19,1], 25,7, [28,1 & 28,2], 32,0, 35,6, 50,4, 52,4, 54,5, 55,7, 57,6, 81,7, 82,7, 98,4, 107,7, 115,2, 118,4, 123,2, 127,8, 129,0, 129,2, 129,5, 134,8, 135,0, 140,4, 142,5, 151,6, 159,6, [161,1 & 161,5], 164,6, 171,1, 172,2. MALDI-TOF m/z 682,51 [(M+Na) + C37H45N3NaO8+ 682,31] képlet alapján számított.

módszerrel, 2¹amino-N¹(2,5-dimetoxi-fenil)-N-etil-3metil-butiramid felhasználásával (2¹amino-3-metilbutiril-amino)-ciklohexil-ecetsav-metil-észter helyett. A cím szerinti vegyületet fehér por formájában kapjuk. 5 1H–NMR (300 MHz, CDCl3): d 0,75–0,95 (m, 9H) 1,05–1,18 (m, 3H), [(1,42 & 1,44) s, 9H], 1,60–1,95 (m, 3H), 2,20–2,40 (m, 1H), 3,20–3,34 (m, 1H), 3,60–3,80 (m, 2H), [3,62–3,65 (m, 3H)], [3,79–3,82 (m, 3H)], 3,98 (s, 3H), 4,02–4–18 (m, 1H), 4,30–4,44 (m, 2H), 6,05–6,18 (m, 1H), 6,60–6,63 10 (m, 1H), 6,77–6,80 (m, 2H), 6,85–6,93 (m, 2H), 7,12–7,20 (m, 2H), 7,35–7,60 (m, 5H), 8,02–8,20 (m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d [9,6 & 9,7], [12,5 & 12,8], [17,1 & 17,5], [19,4 & 19,5], 25,6, [28,0 & 28,1], 32,4, 35,8, 43,0, 44,3, [50,2 & 15 50,3], 54,3, [54,8 & 55,0 & 55,2 & 55,5], [55,6 & 55,7 & 55,9 & 56,0], 81,7, 82,8; 98,4, 106,9, [112,4 & 112,5], 113,7, 115,0, 115,2, 115,9, 116,3, 118,4, [123,0 & 123,1], [127,7 & 127,8], 128,8, 128,9, 129,5, 130,1, [134,1 & 134,2], 142,6, 149,1, 20 149,4, 153,4, 158,9, [161,4 & 161,6], [163,2 & 163,5], 170,9, [171,3 & 171,5], 172,3. MALDI-TOF m/z 831,62 [(M+Na)+ C46H56N4NaO9+ 831,39] képlet alapján számított. 25 18. példa

30

35

40

17. példa

45

50

(S)-2-{[((1R,4R) & (1S,4S))-2-{(S)-1-[(2,5-Dimetoxifenil)-etil-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}-4(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-2-énkarbonil]-amino}-vajsav-terc-butil-észter [(17) képletû vegyület] 28,6 mg (59%) (17) vegyületet állítunk elõ 33 mg (60 mmol) (12) képletû vegyületbõl a 14. példa szerinti

2

55

60 34

(S)-2-{[(1R,4R) & (1S,4S))-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexilmetoxi-karbonil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-vajsav-terc-butilészter [(18) képletû vegyület] 16,1 mg (26%) (18) vegyületet állítunk elõ 43,2 mg (0,077 mmol) (12) képletû vegyületbõl a 14. példa szerinti módszerrel 2¹amino-3,3-dimetil-butiril-amino)ciklohexil-ecetsav-metil-észter felhasználásával (2¹amino-3-metil-butiril-amino)-ciklohexil-ecetsav-metil-észter helyett. Gyorskromatográfiásan toluol/etilacetát 3:1 arányú elegyével eluálva 6:1 arányú elegy helyett a cím szerinti vegyületet fehér por formájában kapjuk. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,77–0,83 (m, 3H), 3 [(0,92 & 0,93) s, 9H] 0,94–1,20 (m, 4H), [(1,36 & 1,38) s, 9H], 1,42–1,76 (m, 8H), 2,20–2,38 (m, 1H), 2,81–2,96 (m, 1H), 3,20–3,22 (m, 1H), 2,78 (s, 3H), [(3,83 & 3,85) s, 3H], 3,97–4,02 (m, 1H), 4,17–4,21 (m, 1H), 4,22–4,37 (m, 2H), 5,85–5,97 (m, 1H), [6,76–6,78 (m, 0,5H)], [6,80–6,82 (m, 0,5H)], 6,98–7,05 (m, 3H), 7,23–7,41 (m, 6H), 7,82–7,99

1

HU 007 612 T2

(m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d [9,4 & 9,5], [25,4 & 25,5], 25,8, [26,5 & 26,6], [27,9 & 28,0], [28,4 & 28,5], 29,3, [35,4 & 35,7], [36,0 & 36,4], [40,5 & 40,7], [50,2 & 50,5], [52,1 & 52,2], [54,1 & 54,3], 55,5, [57,0 & 57,3], [60,4 & 60,7], [81,8 & 82,0], [82,4 & 82,5] 98,1, 107,5, 115,0, 118,1, 123,0, 127,5, 128,7, 128,8, 129,2, 134,9, 135,8, 141,9, 142,5, 151,3, 159,4, [160,9 & 161,3], [163,7 & 163,9], [169,9 & 170,0] [170,0 & 171,3], [172,5 & 172,4], MALDI-TOF m/z 835,68 [(M+Na)+ C46H60N4NaO9+ 835,43] képlet alapján számított.

5

10

19. példa 15

20

25

2

1,50–1,88 (m, 8H), 2,05–2,20 (m, 1H), 2,20–2,37 (m, 1H), 3,12–3,25 (m, 1H), 3,73 (s, 3H), 3,97 (s, 3H), 4,05–4,20 (m, 1H), 4,40–4,55 (m, 3H), 6,02–6,18 (m, 1H), 6,30 (d, J=8,52 Hz, 1H), 6,63 (s, 1H), 6,76 (d, J=8,51 Hz, 1H), 7,06–7,16 (m, 2H), 7,42–7,56 (m, 5H), 8,00–8,12 (m, 3H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 14,0, 18,4, 19,3, 26,1, 28,3, 28,5, 29,7, 31,9, 34,9, 36,0, 41,0, 50,7, 52,4, 53,3, 55,7, 57,2, 58,6, 82,0, 82,7, 98,4, 105,7, 107,7, 115,2, 118,4, 123,2, 125,3, 127,9, 129,0, 129,1, 135,1, 138,0, 142,4, 151,6, 159,4, 161,6, 164,3, 170,7, 171,2, 172,3, 19b: 1H–NMR (300 MHz, CDCl3): d 0,90–1,04 (m, 9H), 1,04–1,43 (m, 7H), 1,47 (s, 9H), 1,50–1,87 (m, 8H), 2,10–2,27 (m, 1H), 2,33–2,45 (m, 1H), 3,10–3,20 (m, 1H), 3,73 (s, 3H), 3,96 (s, 3H), 4,02–4,10 (m, 1H), 4,36–4,53 (m, 3H), 6,00–6,16 (m, 1H), 6,30 (d, J=8,52 Hz, 1H), 6,73 (s, 1H), 6,86 (d, J=7,96 Hz, 1H), 7,08–7,16 (m, 2H), 7,36–7,56 (m, 5H), 8,03–8,11 (m, 3H), 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 14,0, 18,6, 19,2, 26,1, 28,2, 28,7, 29,7, 34,5, 36,1, 36,6, 40,8, 50,5, 52,4, 53,4, 55,7, 57,3, 59,1, 64,8, 82,3, 98,4, 105,8, 107,8, 115,3, 118,4, 123,2, 127,8, 129,0, 129,4, 135,2, 142,2, 144,9, 151,0, 151,6, 159,2, 164,3, 164,3, 170,2, 171,6, 171,9. 20. példa

30

35 (S)-2-{[(1R,4R)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-2-énkarbonil]-amino}-pentánsav-terc-butil-észter [(19a) képletû vegyület] és (S)-2-{[(1S,4S)-2-{(S)-1-[((S)-ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-2-énkarbonil]-amino}-pentánsav-terc-butil-észter [(19b) képletû vegyület] 0,051 g (0,087 mmol) (11) képletû savat és 0,054 g (0,21 mmol) (2¹amino-3-metil-butiril-amino)-ciklohexilecetsav-metil-észtert feloldunk 1,5 ml DMF-ben és jeges fürdõn lehûtjük. Hozzáadunk 16 mg (0,12 mmol) DIPEA¹t és 47 mg (0,13 mmol) HATU¹t. Két és fél óra múlva az elegyet toluollal és metanollal együtt bepároljuk, majd gyorskromatográfiásan tisztítjuk, toluol/etilacetát 3:1 arányú elegyével eluáljuk, tovább tisztítjuk HPLC¹n (90% MeOH+0,2% TEA). Együttes bepárlás után két diasztereomert kapunk, a 19a¹t (9,4 mg, 13%) és a 19b¹t (5,3 mg, 7%) enyhén sárga szirupok formájában. A (19a) és (19b) képletû vegyületet liofilizálva fehér porokat izolálunk: 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,86–0,93 (m, 3H), 3 0,94–1,00 (m, 6H), 1,00–1,41 (m, 7H), 1,46 (s, 9H),

40

45

(S)-1-{[(1R,4R)-2-{(R)-1-[((S)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)50 ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-pentánsav-tercbutil-észter [(20a) képletû vegyület] és (S)-{[(1S,4S)-2-{(R)-1-[((S)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)55 ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-pentánsav-tercbutil-észter [(20b) képletû vegyület] A módszer: 57 mg (0,10 mmol) (11) képletû karbonsavat feloldunk 50 °C meleg 2 ml vízmentes THF-ben, 60 50 mg (0,12 mmol) (2¹amino-3,3-dimetil-butiril-amino)35

1

HU 007 612 T2

ciklohexil-ecetsav-metil-észtert, 30 mg (0,23 mmol) DIPEA¹t, 25 mg (0,12 mmol) DCC és 17 mg (13 mmol) HOBt¹t adunk hozzá. Két óra múlva az elegyet bepároljuk és egy rövid oszlopra visszük. Toluol/etil-acetát 1:3 arányú elegyével 3% ecetsavval eluálva tovább tisztítjuk HPLC-vel 90% metanol+0,2% TEA alkalmazásával. A diasztereomer termékeket nem különítjük el. HPLC után az oldatot toluollal és metanollal együtt bepároljuk és 28 mg (34%) (20) képletû vegyületet kapunk. B módszer: 60 mg (0,10 mmol) (11) képletû vegyület és 42 mg (0,15 mmol) (2¹amino-3,3-dimetil-butirilamino)-ciklohexil-ecetsav-metil-észter jéghideg oldatához hozzáadunk 19 mg (0,15 mmol) DIPEA¹t és 62 mg (0,16 mmol) HATU¹t. Két és fél óra múlva az elegyet bepároljuk, oszlopkromatográfiásan tisztítjuk. Toluol/etil-acetát 3:1 arányú elegyével eluáljuk. A diasztereomer elegyet HPLC-vel elválasztjuk (90% metanol+0,2% TEA). 6 mg (6%) (20a) képletû vegyületet és 9 mg (10%) (20b) képletû vegyületet kapunk. 20a: 1H–NMR (300 MHz, CDCl3): d 0,82–0,90 (m, 3H), 1,01 (s, 9H), 1,05–1,40 (m, 7H), 1,46 (s, 9H), 1,50–1,80 (m, 8H); 2,20–2,35 (m, 1H), 3,07–3,25 (m, 1H), 3,73 (s, 3H), 3,97 (s, 3H), 4,11 (d, J=7,96 Hz, 1H), 4,38–4,52 (m, 3H), 6,03–6,12 (m, 1H), 6,24 (d, J=8,79 Hz, 1H), 6,63 (s, 1H), 6,82 (d, J=9,06 Hz, 1H), 7,07–7,27 (m, 2H), 7,36 (d, J=7,96 Hz, 1H), 7,41–7,55 (m, 4H), 8,01–8,10 (m, 3H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 14,0, 18,8, 26,1, 26,8, 28,2, 28,6, 29,6, 34,9, 35,6, 36,2, 40,9, 50,7, 52,4, 53,3, 55,7, 57,3, 60,8, 82,0, 82,7, 98,4, 105,2, 107,7, 115,2, 118,4, 123,2, 127,9, 129,0, 129,4, 131,1, 135,1, 138,4, 142,4, 153,3, 159,6, 161,6, 164,2, 170,1, 171,3, 172,2, 20b: 1H–NMR (300 MHz, CDCl3): d 0,90–0,98 (m, 3H), 1,04 (s, 9H), 1,08–1,40 (m, 7H), 1,44 (s, 9H), 1,55–1,90 (m, 8H), 2,20–2,38 (m, 1H), 3,10–3,22 (m, 1H); 3,73 (s, 3H), 3,97 (s, 3H), 4,02–4,15 (m, 1H), 4,35–4,48 (m, 3H), 6,00–6,08 (m, 1H), 6,72 (s, 1H), 6,90 (d, J=9,06 Hz, 1H), 7,09–7,20 (m, 3H), 7,44–7,55 (m, 5H), 8,03–8,11 (m, 3H).

5

10

15

20

25

2

ciklohexil-ecetsav-metil-észtert feloldunk 1,5 ml vízmentes THF-ben, és felmelegítjük 50 °C¹ra. Hozzáadunk 11 mg (0,080 mmol) HOBt¹t és 31 mg (0,15 mmol) DCC¹t. Egy óra múlva toluollal és metanollal együtt bepároljuk, majd gyorskromatográfiásan tisztítjuk. Toluol/etil-acetát 1:1 arányú elegyével eluáljuk. HPLC¹n további tisztítást hajtunk végre. 80% MeOH+0,2% TEA. A (21) diasztereomer elegyet bepároljuk, és 26,4 mg (53%) enyhén sárga olajat kapunk. A (21) vegyület liofilizálása után fehér port izolálunk. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d [(0,98 & 1,00), s, 9H], 3 1,01–1,38 (m, 5H), [(1,39 & 1,40) s, 9H], 1,52–1,63 (m, 4H), 1,65–1,80 (m, 4H), 1,90–2,05 (m, 1H), 2,20–2,40 (m, 1H), 3,02–3,20 (m, 1H), [(3,66 & 3,67) s, 3H), 3,98 (s, 3H), 3,99–4,02 (m, 1H), 4,30–4,45 (m, 2H), 5,05–5,11 (m, 1H), 5,20–5,30 (m, 1H), 5,60–5,81 (m, 1H), 6,03–6,17 (m, 1H), 6,77–6,82 (m, 1H), 6,95–7,22 (m, 5H), 7,40–7,50 (m, 4H), 8,01–8,10 (m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d 22,3, [25,7 & 25,8], [26,4 & 26,5], [28,0 & 28,4] 29,2, 32,7, 33,3, [35,3 & 35,4], 36,0, [40,2 & 40,3], 40,7, 52,0, 55,4, [57,2 & 57,4], [60,4 & 60,5], [87,6 & 87,7], [82,3 & 82,5], 98,4, 107,0, 114,9, [117,4 & 117,5], 118,1, 122,9, 127,6, 128,6, 128,9, 129,2, [133,6 & 133,8], 135,9, 136,9, 140,1, [141,4 & 141,6], 151,1, 159,6, [160,9 & 161,3], [164,2 & 164,6], 168,9, 170,3, [172,1 & 172,6]. MALDI-TOF m/z 859,77 [(M +Na)+ C48H60N4NaO9+ 859,43] képlet alapján számítva.

30 22. példa

35

40

21. példa

45

50

(1R,2S)-1-{[((1R,4R) & (1S,4S))-2-{(S)-1-[((S)Ciklohexil-metoxi-karbonil-metil)-karbamoil]-2,2dimetil-propil-karbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin4-il-oxi)-ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav-terc-butil-észter [(21) képletû vegyület] 35 mg (0,060 mmol) (13) savat és 22 mg (0,080 mmol) (2¹amino-3,3-dimetil-butiril-amino)-

55

60 36

(S)-2-{[(1R,4R)-2-{(R)-1-[((S)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-pentánsav [(22a) képletû vegyület] és

1

HU 007 612 T2

(S)-{[(1S,4S)-2-{(R)-1-[((S)-ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-pentánsav [(22b) képletû vegyület] 28 mg (0,034 mmol) (20) képletû terc-butil-észtert 8,7 mg (0,075 mmol) TES¹t, 1 ml DCM¹et és 1 ml TFA¹t gömblombikban keverünk. Két órával késõbb az elegyet bepároljuk. A diasztereomereket HPLC¹n szétválasztjuk. 65% metanolt+0,2% TEA¹t használunk mobil fázisként. 15 mg (55%) (22a) és 12 mg (45%) (22b) képletû vegyületet kapunk halványsárga szirupok formájában. Liofilizálás után a cím szerinti vegyületeket fehér por formájában izoláljuk. 22a: [a]2D2+155,8; 1H–NMR (300 MHz, CD3OD): d 0,90–0,97 (m, 3H), 1,03 (s, 9H), 1,05–1,50 (m, 7H), 1,50–1,80 (m, 8H), 2,43–2,55 (m, 1H), 2,77–2,90 (m, 1H), 3,68 (s, 3H), 3,96 (s, 3H), 4,20–4,30 (m, 2H), 4,31–4,40 (m, 1H), 4,45–4,50 (m, 1H), 6,03–6,11 (m, 1H), 6,98 (s, 1H), 7,12–7,19 (m, 1H), 7,36 (s, 1H), 7,41 (d, J=2,2 Hz, 1H), 7,50–7,60 (m, 3H), 8,03–8,10 (m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 13,1, 19,1, 26,1, 28,7, 28,9, 29,5, 34,3, 34,8, 35,9, 40,1, 50,8, 51,2, 54,8, 55,0, 57,9, 60,7, 83,5, 99,1, 106,0, 115,2, 118,2, 123,3, 127,8, 128,0, 128,7, 128,8, 129,7, 135,2, 139,8, 143,7, 150,6, 160,1, 162,2, 165,2, 171,7, 172,2, 173,4, 22b: [a]2D2–72,3; 1H–NMR (300 MHz, CD3OD): d 0,90–0,97 (m, 3H), 1,02 (s, 9H), 1,07–1,35 (m, 7H), 1,53–1,90 (m, 8H), 2,46–2,61 (m, 1H), 2,76–2,88 (m, 1H), 3,69 (s, 3H), 3,96 (s, 3H), 4,15–4,35 (m, 2H), 4,37–4,41 (m, 1H), 4,42–4,47 (m, 1H), 6,02–6,12 (m, 1H), 7,02 (s, 1H), 7,16 (dd, J=2,47, 9,34 Hz, 1H), 7,32 (s, 1H), 7,40 (d, J=2,47 Hz, 1H), 7,48–7,58 (m, 3H), 8,03–8,12 (m, 3H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 13,0, 18,8, 25,9, 26,0, 28,8, 29,4, 34,2, 34,8, 36,3, 39,9, 48,8, 50,5, 51,1, 54,8, 57,9, 60,5, 82,8, 99,0, 106,0, 115,1, 118,2, 123,1, 127,8, 127,9, 128,7, 129,0, 129,5, 136,7, 139,8, 142,8, 150,6, 160,1, 162,0, 162,2, 164,7, 172,1, 173,5.

5

10

15

20

25

30

2

(S)-2-{[(1R,4R)-2-{(R)-1-[((R)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-2-énkarbonil]-amino}-vajsav [(23a) képletû vegyület] és (S)-2-{{(1S,4S)-2-{(R)-1-[((R)-ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-2-énkarbonil]-amino}-vajsav [(23b) képletû vegyület] 6,6 mg (50%) (23a) képletû vegyületet és 1,3 mg (10%) (23b) képletû vegyületet állítunk elõ 14 mg (0,018 mmol) (15) képletû vegyületbõl a 22a és 22b példa szerinti eljárással. Fehér por formájában kapjuk a cím szerinti vegyületeket. 23a: 1H–NMR (300 MHz, CD3OD): 0,88–1,02 (m, 9H), 1,02–1,40 (m, 7H), 1,55–1,97 (m, 6H), 2,01–2,10 (m, 1H), 2,38–2,52 (m, 1H), 2,88–3,00 (m, 1H), 3,77 (s, 3H), 3,98 (s, 3H), 4,08–4,20 (m, 1H), 4,22–4,40 (m, 3H), 6,03–6,18 (m, 1H), 6,86–6,99 (m, 1H), 7,08–7,20 (m, 1H), 7,23 (s, 1H), 7,40–7,43 (m, 1H), 7,45–7,70 (m, 3H), 8,02–8,20 (m, 3H), 13C–NMR (75,5 MHz, CD OD): d 9,0, 17,6, 18,2, 3 24,5, 25,3, 28,1, 28,8, 30,9, 35,4, 39,4, 49,6, 51,1, 54,7, 57,2, 58,0, 82,4, 98,5, 105,5, 114,5, 117,7, 122,7, 127,2, 127,3, 128,2, 129,0, 135,6, 136,4, 141,7, 149,9, 159,5, 161,2, 161,4, 164,0, 171,0, 171,7, 172,4. 23b: 1H–NMR (300 MHz, CD3OD): d 0,9–1,20 (m, 9H), 1,21–1,53 (m, 7H), 1,55–1,93 (m, 6H), 2,05–2,20 (m, 1H), 2,41–2,50 (m, 1H), 2,96–3–05 (m, 1H), 3,77 (s, 3H), 4,00 (s, 3H), 4,05–4,40 (m, 4H), 6,05–6,18 (m, 1H), 6,90–6,95 (m, 1H), 7,05–7,22 (m, 2H), 7,50–7,65 (m, 4H), 8,01–8,16 (m, 3H). 24. példa

35

40

23. példa

45

(S)-2-{[((1R,4R) & (1S,4S))-2-{(S)-1-[((S)-Karboxiciklohexil-metil)-karbamoil]-2-metil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)50 ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-vajsav [(24) képletû vegyület] 13,4 mg (0,017 mmol) (14) képletû terc-butil-észtert, 4,83 mg (0,042 mmol) TES¹t, 2 ml 2 ml DCM¹et és 55 2 ml TFA¹t gömblombikban összekeverünk. Egy óra múlva az elegyet bepároljuk és HPLC-vel tisztítjuk. 65% metanol és 0,2% TEA szolgál mobil fázisként. 4,3 mg (34%) (24) képletû vegyületet kapunk halványsárga szirup formájában, a (24) képletû vegyület liofili60 zálása után a fehér port izolálunk. 37

1

HU 007 612 T2

(300 MHz, CD3OD): d 0,91–0,99 (m, 9H), 1,00–1,28 (m, 4H), 1,55–1,78 (m, 9H), 1,92–1,95 (m, 1H), 2,00–2,05 (m, 1H), 2,93–3,01 (m, 1H), 3,75 (s, 3H), 3,97 (s, 3H), 4,10–4,40 (m, 4H), 6,05–6,15 (m, 1H), 6,88–6,94 (m, 1H), 7,05–7,10 (m, 2H), 7,41–7,43 (m, 1H), 7,44–7,55 (m, 2H), 8,62–8,68 (m, 1H), 8,69–8,79 (m, 1H), 7,97–8,05 (m, 2H). 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 9,2, 18,5, 25,5, [29,0 & 29,2], [30,0 & 30,5], 35,3, 37,7, 39,7, 46,2, 50,0, [51,4 & 51,51], 53,6, 55,1, 57,1, 58,4, 83,1, 98,9, 104,9, 114,6, 118,3, 123,0, 123,4, 127,5, 128,4, 128,5, 129,7, 135,0, 142,1, 145,7, 146,2, 159,2, 161,9, 164,3, 171,5, 171,9, 172,2. MALDI-TOF m/z 791,27 [(M+K)+ C42H48KN4O9+ 791,31] képlet alapján számítva.

1H–NMR

25. példa

2

példa szerinti eljárással, a cím szerinti vegyületet fehér por formájában kapjuk. 1H–NMR (300 MHz, CD OD): d 0,75–0,81 (m, 6H), 3 0,82–0,98 (m, 3H), 1,00–1,10 (m, 3H), 1,60–2,00 (m, 3H), 2,40–2,56 (m, 1H), 2,80–2,88 (m, 1H), 5 3,18–3,24 (m, 1H), 3,40–3,46 (m, 1H), [3,67–3,80 (m, 6H)], 3,97 (s, 3H), 4,10–4,20 (m, 1H), 4,21–4,40 (m, 2H), 6,02–6,17 (m, 1H), 6,75–6,82 (m, 1H), 6,84–7,01 (m, 3H), 7,10–7,20 (m, 1H), 7,30–7,37 (m, 1H), 7,40–7,43 (m, 1H), 7,50–7,60 10 (m, 3H), 8,00–8,17 (m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 9,6, [11,8 & 12,0], [17,2 & 17,4], 18,9, 25,0, 32,3, 35,7, 43,3, 44,2, [50,3 & 50,5], [54,5 & 54,8 & 54,9 & 55,0], [55,1 & 55,2 & 55,3 & 56,0], 58,7, 83,6, 99,3, 105,5, [112,5 & 112,7], 114,3, 15 [15,1 & 115,2], 115,7, 116,1, 118,4, [123,3 & 123,4], 125,2, [128,0 & 128,1, 128,8, 129,1, 129,8, [135,1 & 135,3], 139,2, [143,3 & 144,4], 149,2, [149,6 & 149,9], 153,8, 159,9, 162,4, [163,9 & 164,5], 172,1, 172,8, [173,6 & 173,7]. MALDI-TOF 20 m/z 775,30 [(M+Na)+ C42H48N4NaO9+ 775,33] képlet alapján számítva. 27. példa 25

(S)-2-{[((3R,5R) & (3S,5S)-5-((S)-1-Karboxi-propilkarbamoil)-3-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopent-1-én-karbonil]-amino}-3-metil-vajsavmetil-észter [(25) képletû vegyület] 8,0 mg (60%) (25) képletû vegyületet állítunk elõ 13,8 mg (0,022 mmol) (16) képletû vegyületbõl a 24. példa szerinti módszerrel, és a cím szerinti vegyületet fehér por formájában kapjuk. 1H–NMR (300 MHz, CD OD): d 0,83–1,02 (m, 9H), 3 1,68–1,80 (m, 1H), 1,82–2,02 (m, 1H), 2,10–2,22 (m, 1H), 2,40–2,60 (m, 1H), 2,81–2,95 (m, 1H), 3,75 (s, 3H), 4,00 (s, 3H), 4,18–4,22 (m, 1H), 4,27–4,40 (m, 2H), 6,05–6,12 (m, 1H), 6,99–7,02 (m, 1H), 7,16–7,21 (m, 1H), 7,38 (s, 1H), 7,40–7,43 (m, 1H), 7,48–7,61 (m, 3H), 7,98–8,12 (m, 3H).

30

35

40

26. példa 45

50

(S)-2-{[((1R,4R) & (1S,4S))-2-{(S)-1-[(2,5-Dimetoxifenil)-etil-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}-4(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-2-énkarbonil]-amino}-vajsav [(26) képletû vegyület] 5,7 mg (36%) (26) képletû vegyületet állítunk elõ 16,7 mg (0,021 mmol) (17) képletû vegyületbõl a 24.

55

60 38

(S)-2-{[((1R,4R) & (1S,4S))-2-{(S)-1-[((S)Ciklohexil-metoxi-karbonil-metil)-karbamoil]-2,2dimetil-propil-karbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin4-il-oxi)-ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-vajsav [(27) képletû vegyület] 6,0 mg (72%) (27) képletû vegyületet állítunk elõ 8,6 mg (0,011 mmol) (18) képletû vegyületbõl a 24. példa szerinti eljárással. HPLC-vel tisztítjuk (60% metanol+0,2% TEA). A cím szerinti vegyületet fehér por formájában kapjuk. 1H–NMR (300 MHz, CD OD): d 0,88–0,95 (m, 3H), 3 0,96 (s, 9H), 0,97–1,24 (m, 4H), 1,57–1,62 (m, 3H), 1,58–1,78 (m, 4H), 1,79–1,99 (m, 1H), 2,35–2,44 (m, 2H), 2,85–2,98 (m, 1H), [(3,67 & 3,69) s, 3H], 3,94 (s, 3H), 4,10–4,20 (m, 1H), 4,30–4,40 (m, 3H), 6,00–6,09 (m, 1H), [6,80–6,82 (m, 0,5H)] [6,85–6,87 (m, 0,5H)], 7,05–7,19 (m, 2H), 7,38–7,55 (m, 4H), 7,95–8,07 (m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d [9,1 & 9,2], [24,7 & 24,9], [25,4 & 25,5], [25,9 & 26,0], [28,3 & 28,4], 28,9, [34,8 & 34,9], [35,6 & 35,9], [39,6 & 39,7], [49,9 & 50,1], [51,4 & 51,2], [53,9 & 54,0] 55,0, [57,2 & 57,4], 60,0, [82,1 & 82,5], 98,6, 106,2, 114,7, 117,8, 122,7, 127,5, 127,7, [128,4 & 128,5], 129,1, 135,3,

1

HU 007 612 T2

136,3, 141,6, 142,0, 150,5, 159,8, [161,0 & 161,3] [164,0 & 164,1], [171,6 & 171,9], [172,2 & 172,3], [173,0 & 173,2]. MALDI-TOF m/z 779,43 [(M+Na)+ C42H52N4NaO9+ 779,36] képlet alapján számítva. 28. példa

(S)-2-{[(1R,4R)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-2-énkarbonil]-amino}-pentánsav-terc-butil-észter [(28) képletû vegyület] 7,6 mg (0,0094 mmol) (19a) képletû terc-butil-észtert és 2,4 mg (0,021 mmol) TES¹t feloldunk 1 ml DCMben, és az elegyet jeges fürdõn lehûtjük. Hozzáadunk 1 ml TFA¹t. Két óra múlva az elegyet bepároljuk. HPLC-vel tisztítjuk. 60% MeOH+0,2% TEA elegyét használjuk mobil fázisként. 6,1 mg (86%) (28) képletû vegyületet kapunk halványsárga szirup formájában. A cím szerinti vegyületet liofilizálva fehér port izolálunk. 1H–NMR [300 MHz, CD OD+CDCl (1:1)]: d 0,90–1,00 3 3 (m, 9H), 1,00–1,30 (m, 7H), 1,50–1,90 (m, 8H), 2,00–2,10 (m, 1H), 2,40–2,50 (m, 1H), 2,85–2,98 (m, 1H), 3,65–3,72 (s, 3H), 3,99 (s, 3H), 4,15–4,22 (m, 1H), 4,24–4,35 (m, 2H), 4,38–4,44 (m, 1H), 6,10–6,20 (m, 1H), 6,95–6,96 (m, 1H), 7,16–7,23 (m, 1H), 7,31 (s, 1H), 7,42 (d, J=2,47 Hz, 1H), 7,53–7,72 (m, 3H), 7,97–8,16 (m, 3H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD+CDCl3 1:1): d 13,5, 18,3, 19,0, 26,0, 29,0, 29,7, 31,0, 34,1, 35,8, 40,2, 51,9, 55,9, 57,7, 58,9, 63,5, 68,4, 84,0, 99,6, 104,8, 105,7, 115,1, 119,0, 123,7, 128,1, 128,9, 129,1, 130,4, 131,3, 135,3, 138,0, 142,9, 159,5, 162,8, 164,8, 172,2, 172,2, 172,4. 29. példa

2

(S)-2-{[(1S,4S)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopent-2-énkarbonil]-amino}-pentánsav-terc-butil-észter [(29) képletû vegyület] 5 1,3 mg (26%) (29) képletû vegyületet állítunk elõ 5,3 mg (0,065 mmol) (19b) képletû vegyületbõl a 28. példa szerinti eljárással. A cím szerinti vegyületet fehér por formájában kapjuk. 10 1H–NMR (300 MHz, CD3OD): d 0,85–1,00 (m, 9H), 1,00–1,23 (m, 7H), 1,50–1,78 (m, 8H), 2,05–2,23 (m, 1H), 2,50–2,66 (m, 1H), 2,70–2,85 (m, 1H), 3,69 (s, 3H), 3,92 (s, 3H), 4,02–4,16 (m, 1H), 4,20–4,25 (m, 1H), 4,35–4,40 (m, 2H), 6,09 (m, 1H), 7,00 (s, 1H), 7,12–7,18 (dd, J=2,47, 2,19 Hz, 15 1H), 7,30 (s, 1H), 7,40 (d, J=2,42 Hz, 1H), 7,48–7,74 (m, 3H), 8,03–8,10 (m, 3H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d 11,7, 16,5, 17,0, 24,4, 27,2, 27,9, 29,0, 29,1 37,5, 41,8, 49,7, 50,5, 53,3, 56,3, 63,5, 66,5, 81,0, 100,3, 101,0, 105,7, 113,6, 121,6, 20 126,3, 127,1, 127,9, 130,1, 131,4, 135,6, 138,7, 141,1, 150,4, 160,2, 160,5, 165,3, 173,0, 173,6, 173,7. 25

30. példa

30

35

40

45

(1R,2S)-1-{[(1R,4R)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexilmetoxi-karbonil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)50 ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav [(30a) képletû vegyület] és (1R,2S)-1-{[(1S,4S)-2-{(S)-1-[((S)-ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)55 ciklopent-2-én-karbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav [(30b) képletû vegyület] 6,3 mg (49%) (30a) képletû vegyületet és 5,6 mg (43%) (30b) képletû vegyületet szintetizálunk 13,8 mg 60 (0,0016 mmol) (21) képletû vegyületbõl a 22a és a 22b 39

1

HU 007 612 T2

példa szerinti eljárással, (30a) és (30b) képletû vegyületet kapunk fehér por formájában. 30a: 1H–NMR (300 MHz, CD3OD): d 1,02 (s, 9H), 1,03–1,43 (m, 5H), 1,61–1,95 (m, 8H), 2,11–2,21 (m, 1H), 2,43–2,58 (m, 1H), 2,97–3,04 (m, 1H), 3,78 (s, 3H), 4,01 (s, 3H), 4,02–4,17 (m, 1H), 4,25–4,40 (m, 2H), 5,10–5–20 (m, 1H), 5,27–5,40 (m, 1H), 6,77–6,94 (m, 1H), 6,10–6,20 (m, 1H), 6,97 (s, 1H), 7,18 (dd, J=2,5, 9,2 Hz, 1H), 7,22 (s, 1H), 7,46 (d, J=2,5 Hz, 1H), 7,52–7,65 (m, 3H), 8,00–8,18 (m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 13,5, 25,3, 25,7, 28,3, 28,7, 29,0, 32,8, 34,6, 35,3, 39,3, 49,7, 51,1, 54,6, 57,2, 59,8, 82,1, 98,4, 105,8, 114,5, 116,3, 117,6, 122,6, 127,2, 128,1, 128,2, 128,8, 130,2, 133,7, 136,0, 139,5, 141,5, 150,3, 159,7, 161,0, 161,2, 163,4, 171,6, 172,5. MALDITOF m/z 803,56 [(M+Na)+ C44H52N4NaO9+ 803,36] képlet alapján számítva. 30b: 1H–NMR (300 MHz, CD3OD): d 1,03 (s, 9H), 1,04–1,42 (m, 5H), 2,60–2,90 (m, 8H), 2,17–2,22 (m, 1H), 2,40–2,55 (m, 1H), 2,96–3,10 (m, 1H), 3,77 (s, 3H), 4,01 (s, 3H), 4,05–4,16 (m, 1H), 4,30–4,40 (m, 2H), 5,15–5,20 (m, 1H), 5,25–5,40 (m, 1H), 5,78–5,95 (m, 1H), 6,10–6,20 (m, 1H), 6,98 (s, 1H), 7,17 (dd, J=2,5, 9,1 Hz, 1H), 7,26 (s, 1H), 7,46 (d, J=2,5 Hz, 1H), 7,50–7,65 (m, 3H), 8,03–8,28 (m, 3H). 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 13,7, 26,0, 26,3, 28,8, 29,4, 29,6, 34,0, 35,2, 35,8, 40,1, 50,6, 51,7, 55,3, 57,8, 60,6, 83,0, 99,1, 106,3, 115,2, 117,0, 118,3, 123,2, 127,9, 128,0, 128,8, 129,6, 130,6, 134,4, 136,1, 140,0, 142,5, 150,8, 160,3, 161,8, 162,0, 165,7, 172,3, 173,0.

5

2

105 ml metanolos kevert oldatához szobahõmérsékleten, 4 óra múlva a reakcióelegyet 3 M sósavval semlegesítjük, bepároljuk, toluollal többször együtt bepároljuk. 75 ml piridint és 53 ml AC2O¹t adunk hozzá, és a reakcióelegyet hagyjuk rázni szobahõmérsékleten egész éjjel, ezután toluollal együtt bepároljuk, gyorskromatográfiásan tisztítjuk, etil-acetát+1% ecetsav elegyével eluálva 2,51 g (88%) (32) képletû vegyületet kapunk sárga olaj formájában.

10 33. példa

15 3-Oxo-2-oxa-biciklo[2.2.1]heptán-5-karbonsav-tercbutil-észter [(33) képletû vegyület] 14 mg (0,115 mmol) DMAP és 252 mg (1,44 mmol) 20 Boc2O elegyét hozzáadunk 180 mg (1,15 mmol) (32) képletû vegyület 2 ml diklór-metános kevert oldatához inert argonatmoszférában 0 °C¹on. A reakcióelegyet hagyjuk szobahõmérsékletre melegedni és egész éjjel keverjük. A reakcióelegyet bepároljuk. A nyersterméket 25 gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (toluol/etil-acetát gradiens 15:1, 9:1, 6:1, 4:1, 2:1). 124 mg (51%) (33) képletû vegyületet kapunk fehér kristályok formájában. 1H–NMR (300 MHz, CD OD) d 1,45 (s, 9H), 1,90 (d, 3 J=11,0 Hz, 1H), 2,10–2,19 (m, 3H), 2,76–2,83 (m, 1H), 3,10 (s, 1H), 4,99 (s, 1H); 13 C–NMR 30 (75,5 MHz, CD3OD) d 27,1, 33,0, 37,7, 40,8, 46,1, 81,1,81,6, 172,0, 177,7. 34. példa

31. példa 35

transz-(3R,4R)-bisz(Metoxi-karbonil)-ciklopentanol [(31) képletû vegyület] 1,11 g (0,029 mol) nátrium-bór-hidridet hozzáadunk 4,88 g (0,0244 mol) (1R,2S)-4-oxo-ciklopentán-1,2dikarbonsav-dimetil-észter 300 ml metanollal képezett 0 °C¹os kevert oldatához. 1 óra múlva a reakciót befagyasztjuk 90 ml telített konyhasóoldattal, bepároljuk és etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat összeöntjük, szárítjuk, leszûrjük, bepároljuk. A nyersterméket gyorskromatográfiásan tisztítjuk, toluol/etil-acetát 1:1 arányú elegyével eluálva 3,73 g (76%) sárga olaj formájában kapjuk a (31) képletû vegyületet.

40

45

50

32. példa 55 3-Oxo-2-oxa-biciklo[2.2.1]heptán-5-karbonsav [(32) képletû vegyület] 74 ml (0,074 mol) 1 moláros nátrium-hidroxidot hozzáadunk 3,73 g, 0,018 mol) (31) képletû vegyület

60 40

(1R,2R,4S)-2-((1R,2S)-1-Etoxi-karbonil-2-vinilciklopropil-karbamoil)-4-hidroxiciklopentánkarbonsav-terc-butil-észter [(34) képletû vegyület] 56 mg (0,264 mmol) (33) képletû vegyületet feloldunk dioxán/víz 1:1 arányú elegyében, és az elegyet 0 °C¹ra lehûtjük. 0,52 ml (0,520 mmol) 1 mólos lítiumhidroxidot adunk hozzá, és az elegyet 45 percig keverjük 0 °C¹on, majd 1 M sósavval semlegesítjük és bepároljuk. Toluollal együtt bepároljuk. A maradékot feloldjuk 5 ml DMF-ben, és 60 mg (0,313 mmol) (1R,2S)-1amino-2-vinil-ciklopropánkarbonsav-etil-észterhidrokloridot és 138 ml (0,792 mmol) diizopropil-etilamint (azaz DIEA¹t) adunk hozzá, és az oldatot 0 °C¹ra hûtjük. Hozzáadunk 120 mg (0,316 mmol) HATU¹t, és az elegyet 0,5 óra hosszat 0 °C¹on keverjük, további 2 órát keverjük szobahõmérsékleten, majd az elegyet bepároljuk. Etil-acetáttal extraháljuk, telített konyhasó-

1

HU 007 612 T2

oldattal mossuk, szárítjuk, leszûrjük, bepároljuk, gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, toluol/etil-acetát 1:1 arányú elegyével eluálva 86 mg (89%) (34) képletû vegyületet kapunk színtelen olaj formájában. 35. példa

(1R,2R,4R)-2-((1R,2S)-1-Etoxi-karbonil-2-vinilciklopropil-karbamoil)-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4il-oxi)-ciklopentánkarbonsav-terc-butil-észter [(35) képletû vegyület] 73 mg (0,199 mmol) (34) képletû vegyületet 4 ml száraz THF-ben oldunk, és hozzáadunk 86 mg (0,342 mmol) 2¹fenil-7-metoxi-4-kinolinolt és 141 mg (0,538 mmol) trifenil-foszfint. Az elegyet 0 °C¹ra hûtjük, és 0,567 mmol DIAD oldunk 1 ml THF-ben, és ezt hozzácsepegtetjük. Az elegyet 48 órát szobahõmérsékleten keverjük, majd az oldószert lepároljuk, a nyersterméket gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, gradienseluálással (toluol/etil-acetát 9:1, 6:1, 4:1) 81 mg (68%) (35) képletû vegyületet kapunk.

((S)-Ciklohexil-metil-karbamoil-metil)-karbaminsavterc-butil-észter [(37) képletû vegyület] 387 mg (1,50 mmol) Boc-Chg-OH¹t 111 mg (1,65 mmol) metil-amin-hidrokloriddal kondenzálunk, 5 és ugyanolyan HATU kapcsolási körülményeket alkalmazunk, mint a (34) vegyület szintézisénél. A nyersterméket etil-acetáttal extraháljuk, telített konyhasóoldattal mossuk, bepároljuk. Gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, etil-acetáttal eluálva 307 mg (76%) (37) ve10 gyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ) d 0,91–1,13 (m, 2H), 3 1,14–1,31 (m, 3H), 1,44 (s, 9H), 1,61–1,80 (m, 6H), 2,80 (d, J=4,7 Hz, 3H), 3,91 (dd, J=7,1, 9,1 Hz, 1H), 5,23 (b, 1H), 6,52 (bs, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3) d 25,9, 26,0, 26,1, 28,3, 28,5, 29,6, 40,5, 15 59,5, 79,7, 155,9, 172,4. 38. példa 20

25

30

36. példa

35

Boc-L-terc-Leucin¹OH [(36) képletû vegyület] 890 ml (6,40 mmol) trietil-amint csepegtetünk 300 mg (2,29 mmol) L¹terc-leucin és 599 mg (2,74 mmol) di¹terc-butil-dikarbonát 8 ml dioxán és víz 1:1 arányú elegyével képezett kevert oldatához. Az oldatot egész éjjel keverjük. Az elegyet kétszer extraháljuk petroléterrel, a vizes fázist lehûtjük 0 °C¹ra, óvatosan megsavanyítjuk pH=3¹ra, 4 M nátrium-hidrogénszulfát-hidrát lassú hozzáadásával. A megsavanyított vizes fázist etil-acetáttal háromszor extraháljuk, és az egyesített szerves fázisokat telített konyhasóoldattal kétszer mossuk, majd szárítjuk, szûrjük és bepárolva 522 mg (99%) (36) képletû vegyületet kapunk színtelen por formájában, további tisztításra nincs szükség. 1H–NMR (300 MHz, CD OD) d 0,99 (s, 9H), 1,44 (s, 3 9H), 3,96 (s, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD) d 27,1, 28,7, 34,9, 68,0, 80,5, 157,8, 174,7.

2

40

45

50

55 37. példa

60 41

{(S)-1-[((S)-Ciklohexil-metil-karbamoil-metil)karbamoil]-2,2-dimetil-propil}-karbaminsav-tercbutil-észter [(38) képletû vegyület] 98 mg (0,362 mmol) (37) képletû vegyület 3 ml metilén-kloridos oldatához 115 ml (0,742 mmol) trietil-szilánt és 3 ml TFA¹t adagolunk. Az elegyet 2 óra hosszat szobahõmérsékleten keverjük, majd bepároljuk és toluollal együtt tovább pároljuk. A védõcsoporttól megszabadított amint 5 ml DMF-ben feloldjuk, és 84 mg, (0,363 mmol) (36) vegyülettel kondenzáljuk ugyanolyan HATU kondenzálási körülmények között, mint a (34) vegyület szintézisénél. A nyersterméket etil-acetáttal extraháljuk, telített konyhasóoldattal mossuk, szárítjuk, szûrjük, bepároljuk. Gyorskromatográfiásan tisztítjuk, toluol/etil-acetát 1:1 arányú elegyével eluálva 128 mg (92%) (38) számú vegyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ) d 0,99 (s, 9H), 1,02–1,30 3 (m, 5H), 1,44 (s, 9H), 1,58–1,77 (m, 4H), 1,78–1,89 (m, 2H), 2,79 (d, J=4,7 Hz, 3H), 4,11 (d, J=9,3 Hz, 1H), 4,33 (app, t, J=8,5 Hz, 1H), 5,65 (b, 1H), 7,25 (b, 1H), 7,39 (b, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3) d 25,9, 25,9, 26,0, 26,2, 26,8, 28,4, 29,0, 29,7, 34,5, 39,7, 58,4, 62,4, 79,4, 156,0, 171,4, 171,8. 39. példa

1

HU 007 612 T2

(1R,2S)-1-{[(1R,2R,4S)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexilmetil-karbamoil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav-etil-észter [(39) képletû vegyület] 30 mg (0,050 mmol) (35) vegyület 1,5 ml metilénkloridos oldatához 21 ml (0,132 mmol) trietil-szilánt és 1,5 ml TFA¹t adunk. Az elegyet szobahõmérsékleten 2 órát keverjük, majd bepároljuk és toluollal együtt lepároljuk, 1,3 ekv. (38) számú aminról a védõcsoportot ugyanúgy távolítjuk el, mint a (35) vegyületnél, majd a védõcsoportjától megfosztott (35) képletû vegyületet ugyanolyan HATU kondenzálási körülmények között kondenzáljuk, mint a (34) vegyület szintézisénél. A nyersterméket etil-acetáttal extraháljuk, telített konyhasóoldattal mossuk, szárítjuk, leszûrjük, bepároljuk. HPLC-vel tisztítjuk, metanol/víz 9:1 arányú elegyével+0,2% trietil-aminnal eluálva 30 mg (74%) színtelen szilárd (39) számú vegyületet kapunk. 1H–NMR (300 MHz, CD OD) d 0,81–1,14 (m, 4H), 0,99 3 (s, átfedés, 9H), 1,21 (t, J=7,1 Hz, 3H), 1,35–1,51 (m, 4H), 1,52–1,65 (m, 3H), 1,66–1,72 (m, 2H), 2,03–2,20 (m, 2H), 2,24–2,39 (m, 1H), 2,46–2,56 (m, 1H), 2,66 (s, 3H), 2,72–2,85 (m, 1H), 3,39–3,48 (m, 2H), 3,90 (s, 3H), 4,03–4,15 (m, 3H), 4,44 (s, 1H), 5,09 (dd, J=1,9, 10,3 Hz, 1H), 5,19–5,27 (m, 1H), 5,25 (dd, átfedés, 1H), 5,79 (ddd, J=8,8, 10,3, 17,2 Hz, 1H), 6,99 (s, 1H), 7,07 (dd, J=2,5, 9,1, Hz, 1H), 7,29 (d, J=2,5 Hz, 1H), 7,43–7,52 (m, 3H), 7,86–7,98 (m, 2H), 8,05 (d, J=9,3 Hz, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD OD) d 14,7, 23,4, 26,0, 3 26,9, 27,1, 27,3, 30,1, 30,7, 35,0, 35,4, 38,3, 38,8, 40,9, 41,0, 47,9, 55,9, 59,6, 62,0, 62,4, 79,8, 99,9, 107,3, 116,4, 118,0, 119,1, 124,4, 128,9, 129,8, 130,5, 135,3, 141,3, 152,1, 161,1, 162,4, 163,0, 171,6, 172,5, 173,7, 175,2, 176,8. Maldi-TOFspektrum: (M+H)+ számított: 810,4, talált: 810,5; (M+Na)+ számított: 832,4, talált: 832,4; (M+K)+ számított: 848,5, talált: 848,4. 40. példa

5

10

15

20

25

2

adunk, és az oldatot hagyjuk szobahõmérsékletre melegedni, majd 48 órát keverjük, az oldatot 1 M sósavval pH=3¹ra savanyítjuk, majd lepároljuk és toluollal együtt lepároljuk. A nyersterméket HPLC-vel tisztítjuk, metanol/víz 6:4+0,5% TFA, majd metanol/víz 4:1+0,2% TFA elegyével eluálva 13 mg (67%) (40) képletû vegyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (300 MHz, CD OD) d 0,82–0,98 (m, 1H), 1,01 3 (s, 9H), 1,05–1,26 (m, 3H), 1,34–1,43 (m, 1H), 1,49–1,77 (m, 8H), 2,10–2,21 (m, 1H), 2,28–2,42 (m, 2H), 2,50–2,61 (m, 1H), 2,64 (s, 3H), 2,68–2,81 (m, 1H), 3,36–3,45 (m, 2H), 4,04–4,11 (m, 1H), 4,06 (s, átfedés, 3H), 4,27 (d, J=8,8 Hz, 1H), 5,10 (dd, J=1,8, 10,3 Hz, 1H), 5,28 (dd, J=1,8, 17,2 Hz, 1H), 5,59–5,68 (m, 1H), 5,82 (ddd, J=9,1, 10,3, 17,2 Hz, 1H), 7,44 (dd, J=2,5, 11,8 Hz, 1H), 7,50 (s, 1H), 7,53 (d, J=2,5 Hz, 1H), 7,69–7,78 (m, 3H), 8,02–8,07 (m, 2H), 8,39 (d, J=9,3 Hz, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD OD) d 23,5, 26,0, 26,9, 3 27,2, 27,3, 30,0, 30,7, 34,7, 35,3, 37,0, 38,7, 41,0, 41,3, 47,4, 56,9, 59,4, 62,7, 83,9, 100,4, 102,2, 116,2, 117,7, 121,7, 126,7, 129,8, 130,8, 133,4, 133,9, 135,6, 143,5, 158,0, 166,6, 168,6, 172,5, 173,4, 173,6, 175,4, 176,4. Maldi-TOF-spektrum: (M+H)+ számított: 782,4, talált: 782,2; (M+Na)+ számított: 804,4, talált: 804,2; (M+K)+ számított: 820,5, talált: 820,2. 41. példa

30

3-Oxo-2-oxa-biciklo[2.2.1]heptán-5-karbonsavmetil-észter [(41) képletû vegyület] 1,014 g (6,50 mmol) (32) vegyületet 35 ml acetonban oldunk, mielõtt hozzáadnánk 13,68 g (96,4 mmol) metil-jodidot és 1,61 g (6,95 mmol) ezüst(I)-oxidot. AZ elegyet 3 órán keverjük, majd celiten keresztül leszûr40 jük és a szûrletet bepároljuk, mielõtt gyors oszlopkromatográfiásan tisztítanánk (toluol/etil-acetát 4:1), a tisztítás során 702 mg (64%) (41) képletû metil-észtert kapunk fehér kristályok formájában. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 1,96 (d, J=10,7 Hz, 1H), 3 2,21–2,25 (m, 3H), 2,91–2,95 (m, 1H), 3,16 (s, 1H), 45 3,75 (s, 3H), 4,98 (app, s, 1H). 35

42. példa 50

(1R,2S)-1-{[(1R,2R,4S)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexilmetil-karbamoil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav [(40) képletû vegyület] 20 mg (0,025 mmol) (39) vegyület 2 ml THF/MeOH/víz 2:1:1 arányú elegyével készített oldatához 0 °C¹on 175 ml (0,175 mmol) 1 M lítium-hidroxidot

55 (1R,2R,4S)-2-((S)-1-terc-Butoxi-karbonil-butilkarbamoil)-4-hidroxi-ciklopentánkarbonsav-metilészter [(42) képletû vegyület] 263 mg (1,55 mmol) (41) vegyületet és 420 mg 60 (2,42 mmol) H–Nva–O/Bu¹t feloldunk 20 ml vízmentes 42

1

HU 007 612 T2

THF-ben, hozzáadunk 530 ml (3,04 mmol) DIEA¹t és 260 mg (2,73 mmol) 2¹hidroxi-piridint, és az elegyet öt napig reflux alatt melegítjük. Az oldószert lepároljuk. A nyersterméket gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, toluol/EtOAc 1:2 arányú elegyével eluálva 510 mg (96%) (42) számú vegyületet kapunk.

5

43. példa 10

15

(1R,2R,4R)-2-((S)-1-terc-Butoxi-karbonil-butilkarbamoil)-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonsav-metil-észter [(43) képletû vegyület] 249 mg (0,725 mmol) (42) vegyületet, 310 mg (1,23 mmol) 2¹fenil-7-metoxi-4-kinolinolt és 580 mg (2,21 mmol) PPh3¹at feloldunk vízmentes THF-ben, és a hõmérsékletet 0 °C¹ra csökkentjük. 435 ml (2,21 mmol) DIAD¹ot feloldunk 2 ml vízmentes THFben, majd öt perc alatt az elegyhez adjuk. Két óra múlva a hõmérséklet szobahõmérsékletre emelkedik, és az oldatot egész éjjel keverjük. Bepároljuk, majd gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (toluol/ EtOAc gradiens 6:1–4:1) (43) képletû vegyületet kapunk 324 mg mennyiségben, 78%¹os termeléssel.

20

25

2

dard HATU kapcsolási körülmények között kondenzáljuk, ahogy ez a (34) vegyület szintézisénél történt. A nyersterméket etil-acetáttal extraháljuk, telített konyhasóoldattal mossuk, szárítjuk, szûrjük, bepároljuk. HPLC-vel tisztítjuk, metanol/víz 9:1 arányú elegyével és 0,2% TEA-val tisztítjuk, 44 mg (81%) (44) vegyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (CDCl , 300 MHz) rotamerek (5:1) d 0,79 (t, 3 J=7,3 Hz, 3H), 0,85–1,19 (m, 3H), 0,93 (s, átfedés, 9H), 1,20–1,35 (m, 2H), 1,39 (s, 1,5H), 1,43 (s, 7,5H), 1,54–1,79 (m, 6H), 2,06–2,28 (m, 3H), 2,39–2,51 (m, 2H), 2,66–2,78 (m, 1H), 2,74 (d, átfedés, J=4,7 Hz, 3H), 3,42–3,68 (m, 2H), 3,84 (s, 2,5H), 3,88 (s, 0,5H), 4,19 (t, J=8,9 Hz, 1H), 4,39–4,59 (m, 1H), 4,68 (d, J=9,6 Hz, 1H), 5,04–5,14 (m, 1H), 6,77 (s, 1H), 6,88–7,06 (m, 2H), 7,26–7,47 (m, 6H), 7,53 (b, 1H), 7,85–7,97 (m, 3H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl ) d 13,7, 18,7, 25,6, 3 25,7, 26,0, 26,7, 28,0, 28,9, 29,7, 34,5, 34,7, 37,7, 38,0, 39,2, 46,6, 47,7, 52,7, 55,3, 58,5, 60,3, 77,9, 81,7, 98,0, 107,4, 115,0, 117,9, 122,8, 127,4, 128,6, 129,0, 140,2, 151,2, 158,9, 160,6, 161,1, 170,9, 171,6, 171,8, 172,7, 173,3, Maldi-TOFspektrum: (M+H)+ számított: 828,5, talált: 828,6; (M+Na)+ számított: 850,5, talált: 850,6; (M+K)+ számított: 866,6, talált: 866,6. 45. példa

30

35 44. példa

40

45

(S)-2-{[(1R,2R,4S)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexil-metilkarbamoil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonil]-amino}-pcntánsav-terc-butilészter [(44) képletû vegyület] 38 mg (0,066 mmol) (43) vegyületet feloldunk 4 ml dioxán/víz 1:1 arányú elegyében, és az oldatot 0 °C¹ra lehûtjük. Hozzáadunk 132 ml (0,132 mmol) 1 M lítiumhidroxidot, a hõmérsékletet szobahõmérsékletre emeljük, és az oldatot 2 órát keverjük, majd 1 mol sósav hozzáadásával semlegesítjük, bepároljuk és toluollal újra bepároljuk. A maradékot és a (38) védõcsoport nélküli aminból 1,1 ekv.¹et feloldunk DMF-ben és stan-

50

55

60 43

(S)-2-{[(1R,2R,4S)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexil-metilkarbamoil-metil)-karbamoil]-2,2-dimetil-propilkarbamoil}-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonil)-amino}-pentánsav [(45) képletû vegyület] 21 mg (0,025 mmol) (44) számú vegyületet 1,5 ml diklór-metánban oldunk, és hozzáadunk 10 ml (0,063 mmol) trietil-szilánt és 1,5 ml TFA¹t. Az oldatot szobahõmérsékleten 2 órát keverjük, majd az oldószereket lepároljuk és toluollal együtt bepároljuk, 20 mg (100%) (45) számú vegyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (300 MHz, CD OD) d 0,93 (t, átfedés, 3H), 3 0,98 (s, 9H), 0,99–1,25 (m, 4H), 1,30–1,49 (m, 3H), 1,50–1,90 (m, 8H), 2,25–2,39 (m, 2H), 2,54–2,62 (m, 1H), 2,64 (s, 3H), 2,72–2,87 (m, 1H), 3,34–3,57 (m, 3H), 4,02–4,13 (m, 1H), 4,06 (s, átfedés, 3H), 4,27–4,36 (m, 1H), 4,37–4,47 (m, 1H), 5,57–5,66 (m, 1H), 7,45 (dd, J=2,3, 9,2 Hz, 1H), 7,48 (s, 1H), 7,54 (d, J=2,2 Hz, 1H), 7,69–7,79 (m, 3H), 8,01–8,07 (m, 2H), 8,42 (d, J=9,3 Hz, 1H);

1

HU 007 612 T2

(75,5 MHz, CD3OD) d 14,0, 20,2, 26,0, 26,9, 27,2, 30,1, 30,7, 34,6, 35,3, 37,2, 39,1, 41,2, 47,7, 53,7, 56,9, 59,4, 59,5, 62,5, 83,7, 100,4, 101,3, 102,2, 116,2, 121,7, 126,7, 129,8, 130,8, 133,3, 133,9, 143,5, 157,9, 166,6, 168,5, 172,5, 173,6, 175,3, 175,4, 175,5. Maldi-TOF-spektrum: (M+H)+ számított: 772,4, talált: 772,6; (M+Na)+ számított: 794,4, talált: 794,6; (M+K)+ számított: 810,5, talált: 810,6. 13C–NMR

2

48. példa

5

10 46. példa

15 Hept-6-enál [(46) képletû vegyület] 1 ml (7,44 mmol) hept-6-én-1¹ol és 1,308 g (11,17 mmol) N¹metil-morfolin-N-oxid 17 ml DCM-mel készített oldatához õrölt molekulaszitákat (3,5 g, 4 Å) adagolunk. Az elegyet szobahõmérsékleten nitrogénatmoszférában 10 percig keverjük, mielõtt hozzáadnánk a 131 mg (0,37 mmol) tetrapropil-ammónium-perrutenátot (TPAP). További 2,5 órát keverjük, az oldatot celiten keresztül leszûrjük. Az oldatot óvatosan lepároljuk, és a maradék folyadékot gyors oszlopkromatográfiásan (DCM) tisztítjuk, 620 mg (74%) illékony aldehidet kapunk olaj formájában. 47. példa

20

25

30

35 N’-Hept-6-én-(E)-ilidén-hidrazinkarbonsav-tercbutil-észter [(47) képletû vegyület] 68 mg (0,610 mmol) (46) vegyület és 81 mg (0,613 mmol) terc-butil-karbazát metanolos oldatához 115 mg (3 Å) molekulaszitát adunk. Az elegyet 3 óráig még keverjük, majd celiten keresztül leszûrjük és bepároljuk. A maradékot 3 ml vízmentes THF-ben és 3 ml ecetsavban feloldjuk. 95 mg (1,51 mmol) nátrium-ciano-bór-hidridet adunk hozzá, és az elegyet egész éjjel keverjük. Az elegyet 6 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és 6 ml etil-acetáttal hígítjuk. A szerves fázist telített konyhasóoldattal, telített nátrium-hidrogén-karbonáttal és telített konyhasóoldattal is mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A ciano-borános terméket 3 ml metanollal és 1,9 ml 2 mol nátrium-hidroxiddal történõ kezeléssel hidrolizáljuk. Az elegyet 2 órát keverjük, a metanolt lepároljuk. 5 ml H2O¹ot és 5 ml DCM¹et adunk hozzá, és a vizes fázist DCM-mel háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, bepároljuk. Gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk. Toluol/etil-acetát 9:1 arányú elegyével, amelyik tartalmaz még 1% trietil-amint, és toluol/etil-acetát 1% trietil-amint tartalmazó 6:1 arányú elegyével eluálva (47) vegyületet kapunk (85 mg, 61%) olaj formájában.

40

45

50

(1R,2S)-1-{[1R,2R,4R)-2-(N’-terc-Butoxi-karbonilN-hept-6-enil-hidrazino-karbonil)-4-(7¹etoxi-2-fenilkinolin-4-il-oxi)-ciklopentánkarbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav-etil-észter [(48) képletû vegyület] 135 mg (0,225 mmol) (35) vázmolekulát és 71 ml (0,447 mmol) trietil-szilánt feloldunk 2 ml DCM-ben, majd hozzáadunk 2 ml trifluor-ecetsavat (TFA¹t). Az elegyet 2 órát keverjük, majd toluollal ismét lepároljuk, a TFA eltávolítására. A maradékot feloldjuk 3 ml DMFben, és 60 mg (0,263 mmol) (47) vegyületet és 118 ml DIEA¹t adagolunk (0,677 mmol). A hõmérséklet 0 °C¹ra csökken, 94 mg (0,247 mmol) O¹(7¹aza-benzo-triazol1¹il)-N,N,N’,N’-tetrametil-urónium-hexafluor-foszfát (HATU) kondenzálószert adunk hozzá. A hideg oldatot fél órát keverjük, majd további 16 óra hosszat keverjük szobahõmérsékleten. Az oldószert a gömblombik melegítésével eltávolítjuk vizes fürdõn, csökkentett nyomáson. A maradékot ezután feloldjuk etil-acetátban, és a szerves fázist telített konyhasóoldattal háromszor mossuk, szárítjuk, leszûrjük, bepároljuk. HPLC-vel tisztítjuk (metanol/víz 90:10+0,2% trietil-amin). 140 mg (82%) (48) képletû vegyületet kapunk olaj formájában. 1H–NMR (300 MHz, CDCl , 40 °C): d 1,22 (t, J=7,1 Hz, 3 3H), 1,28–1,42 (m, 6H), 1,46 (s, 9H), 1,52–1,62 (m, 2H), 1,82–1,91 (m, 1H), 1,96–2,16 (m, 3H), 2,18–2,34 (m, 2H), 2,42–2,56 (m, 1H), 2,58–2,72 (m, 1H), 3,42 (app, bs, 3H), 3,66–3,84 (m, 1H), 3,92 (s, 3H), 4,15 (q, J=7,1 Hz, 2H), 4,88–5,02 (m, 2H), 5,07–5,18 (m, 2H), 5,20–5,32 (m, 1H), 5,63–5,84 (m, 2H), 6,62 (bs, 1H), 6,94 (s, 1H), 7,09 (dd, J=2,6, 9,2 Hz, 1H), 7,36–7,51 (m, 4H), 7,99–8,10 (m, 3H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl ): d 14,3, 23,0, 26,4, 3 26,6, 28,3, 28,6, 33,2, 33,5, 35,6, 37,6, 40,6, 44,7, 47,1, 48,6, 55,5, 61,5, 81,9, 98,4, 107,9, 114,5, 115,6, 118,1, 123,2, 127,6, 128,3, 128,7, 129,1, 133,5, 138,7, 140,7, 151,5, 154,5, 159,2, 160,9, 161,5, 170,5, 174,2, 176,3. 49. példa

55

60 44

1

HU 007 612 T2

(Z)-(1R,4R,6S,16R,18R)-14-terc-Butoxi-karbonilamino-18-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-2,15dioxo-3,14-diaza-triciklo[14.3.0.04,6]nonadec-7-én4-karbonsav-etil-észter [(49) képletû vegyület] 158 mg (0,209 mmol) (48) vegyület 25 ml DCM¹es oldatát 5 percig buborékoltatjuk argonárammal. A kevert oldathoz argonatmoszférában hozzáadjuk 11 mg (0,018 mmol) Hoveyda–Grubbs-féle 2. generációs katalizátor 5 ml vízmentes DCM-mel készített oldatát, az elegyet reflux alatt keverjük argonatmoszférában 16 órát, az oldószert lepároljuk, HPLC-vel tisztítjuk, metanol/víz 90:10+0,2% trietil-amin) elegyével 107 mg (70%) színtelen szilárd anyag formájában kapjuk a (49) vegyületet. 1H–NMR (300 MHz, CD OD): d 1,03–1,22 (m, 1H), 3 1,28 (t, J=7,1 Hz, 3H), 1,32–1,44 (m, 4H), 1,49 (s, 9H), 1,55–1,73 (m, 2H), 1,81–1,91 (m, 1H), 2,04–2,28 (m, 3H), 2,30–2,52 (m, 3H), 2,53–2,70 (m, 1H), 2,86–3,00 (m, 1H), 3,34–3,44 (m, 1H), 3,46–3,62 (m, 1H), 3,95 (s, 3H), 4,19 (q, J=7,1 Hz, 2H), 4,32–4,48 (m, 1H), 5,20–5,33 (m, 1H), 5,34 (bs, 1H), 5,58–5,70 (m, 1H), 7,10 (s, 1H), 7,14 (dd, J=2,5, 9,1 Hz, 1H), 7,39 (d, J=2,5 Hz, 1H); 7,45–7,55 (m, 3H), 8,00 (d, J=8,0 Hz, 2H), 8,17 (d, J=9,3 Hz, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD3OD): d 14,6, 23,4, 27,5, 27,7, 28,0, 28,5, 30,7, 36,1, 38,1, 42,5, 45,6, 56,0, 62,7, 79,9, 82,8, 100,2, 107,4, 116,6, 119,1, 124,5, 126,5, 128,9, 129,8, 130,5, 135,8, 141,5, 152,2, 156,4, 161,3, 162,5, 163,1, 171,9, 175,8, 179,0. MALDI-TOF-spektrum: (M+H)+ számított: 727,4, talált: 727,5.

5

10

2

2,88–3,00 (m, 1H), 3,35–3,48 (m, 1H), 3,49–3,66 (m, 1H), 3,96 (s, 3H), 4,32–4,48 (m, 1H), 5,25–5,42 (m, 2H), 5,56–5,68 (m, 1H), 7,14 (s, 1H), 7,17 (dd, J=2,5, 9,1 Hz, 1H), 7,40 (d, J=2,2 Hz, 1H), 7,46–7,58 (m, 3H), 8,00 (d, J=8,0 Hz, 2H), 8,19 (d, J=9,1 Hz, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD OD): d 23,6, 26,8, 27,8, 3 28,3, 28,5, 30,5, 35,8, 38,1, 43,0, 45,5, 56,0, 80,2, 82,7, 100,4, 106,9, 116,6, 119,2, 124,7, 127,4, 129,0, 129,8, 130,7, 134,8, 140,9, 151,6, 156,5, 161,1, 163,0, 163,4, 173,8, 175,7, 179,3. 51. példa

15

20

25

30

50. példa 35

40

((S)-1-Ciklopentil-karbamoil-2,2-dimetil-propil)karbaminsav-terc-butil-észter [(51) képletû vegyület] 133 mg (0,575 mmol) (36) vegyület 64 ml (0,648 mmol) ciklopentil-amin és 301 ml (1,73 mmol) DIEA 3 ml DMF¹es hideg oldatához 240 mg (0,631 mmol) HATU kondenzálószert adunk. Az elegyet fél óráig keverjük, majd még két órát szobahõmérsékleten. Az oldószert eltávolítjuk úgy, hogy a lombikot vízfürdõn csökkentett nyomáson melegítjük, és a maradékot etil-acetátban feloldjuk, majd a szerves fázist telített konyhasóoldattal háromszor mossuk, szárítjuk, leszûrjük, lepároljuk. Gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, toluol/etil-acetát 4:1 arányú elegyével eluálva 140 mg (82%) (51) vegyületet kapunk színtelen kristályok formájában. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,95 (s, 9H), 1,28–1,48 3 (m, átfedés, 2H), 1,40 (s, 9H), 1,49–1,71 (m, 4H), 1,86–2,01 (m, 2H), 3,76 (b, 1H), 4,09–4,23 (m, 1H), 5,32 (b, 1H), 5,91 (b, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d 23,6, 23,7, 26,5, 28,3, 32,6, 33,1, 34,5, 51,0, 62,2, 79,4, 155,9, 170,3. 52. példa

(Z)-(1R,4R,6S,16R,18R)-14-terc-Butoxi-karbonilamino-18-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-2,15dioxo-3,14-diaza-triciklo[14.3.0.04,6]nonadec-7-én4-karbonsav [(50) képletû vegyület] 27 mg (0,037 mmol) (49) vegyület 5 ml THF/metanol/H2O 2:1:1 arányú elegyével készített oldatához 300 ml (0,300 mmol) 1 mólos lítium-hidroxidot adunk. Az oldatot 24 órát szobahõmérsékleten keverjük, majd reflux alatt még egy órát keverjük. Miután 1 M sósavval a pH¹t 3–4¹re savanyítottuk, a maradékot bepárolva és HPLC-vel tisztítva (metanol/víz 80:20 és metanol/víz 90:10) 12 mg (46%) színtelen szilárd (50) képletû vegyületet kapunk. 1H–NMR (300 MHz, CD OD): d 1,06–1,24 (m, 1H), 3 1,26–1,42 (m, 3H), 1,48 (s, 9H), 1,52–1,73 (m, 3H), 1,80–1,90 (m, 1H), 2,02–2,15 (m, 1H), 2,15–2,40 (m, 4H), 2,43–2,54 (m, 1H), 2,54–2,68 (m, 1H),

45

50

(1R,2S)-1-{[(1R,2R,4S)-2-((S)-1-Ciklopentilkarbamoil-2,2-dimetil-propil-karbamoil)-4(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)55 ciklopentánkarbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav-etil-észter [(52) képletû vegyület] 298 mg (0,048 mmol) (51) képletû vegyületrõl és 60 16 mg (0,054 mmol) (35) képletû vegyületrõl eltávolít45

1

HU 007 612 T2

juk a védõcsoportot, és a 39. példa szerinti módszerrel összekapcsoljuk. HPLC-vel tisztítjuk, metanol/víz 90:10 arányú elegyével+0,2% trietil-aminnal eluálva 22 mg (63%) (52) képletû vegyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (CDCl , 300 MHz): d 0,97 (s, 9H), 1,21 (t, 3 J=7,1 Hz, 3H), 1,26–1,37 (m, 1H), 1,38–1,46 (m, 2H), 1,48–1,58 (m, 4H), 1,78–1,85 (m, 1H), 1,86–2,02 (m, 3H), 2,03–2,19 (m, 1H), 2,28–2,40 (m, 2H), 2,41–2,54 (m, 1H), 2,64–2,78 (m, 1H), 3,10–3,24 (m, 1H), 3,30–3,44 (m, 1H), 3,95 (s, 3H), 4,04–4,21 (m, 3H), 5,12 (dd, J=1,7, 10,3 Hz, 1H), 5,14–5,22 (m, 1H), 5,28 (dd, J=1,7, 17,0 Hz, 1H), 5,59 (b, 1H), 5,75 (ddd, J=8,8, 10,3, 17,0 Hz, 1H), 6,66–6,82 (m, 2H), 6,99 (s, 1H), 7,09 (dd, J=2,5, 9,1 Hz, 1H), 7,41–7,55 (m, 4H), 7,99–8,09 (m, 3H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl ): d 14,3, 22,9, 23,6, 3 23,6, 26,7, 32,7, 33,2, 33,7, 34,8, 35,9, 36,6, 40,2, 46,4, 47,5, 51,3, 55,5, 61,1, 61,4, 78,0, 98,4, 107,1, 115,2, 117,9, 118,2, 123,1, 127,6, 128,8, 129,3, 133,5, 159,1, 161,4, 169,4, 169,9, 173,1, 174,0. MALDI-TOF-spektrum: (M+H)+ számított: 725,4, talált: 725,6; (M+Na)+ számított: 747,4, talált: 747,6; (M+K)+ számított: 763,3, talált: 763,5. 53. példa

(1R,2S)-1-{[(1R,2R,4S)-2-((S)-1-Ciklopentilkarbamoil-2,2-dimetil-propil-karbamoil)-4(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav [(53) képletû vegyület] 14 mg (0,019 mmol) (52) képletû vegyület 4 ml dioxán/víz 1:1 arányú elegyével készített oldatához 115 ml (0,115 mmol) 1 M lítium-hidroxidot adunk. Az oldatot szobahõmérsékleten 24 órát keverjük. Ezután hozzáadunk 75 ml (0,075 mmol) lítium-hidroxidot, és az oldatot még 24 órát keverjük. pH=3¹ra tovább savanyítjuk 1 M sósavval, és toluollal együtt bepároljuk, és a maradékot HPLC-vel tisztítjuk. Metanol/víz 70:30 arányú elegyével+0,2% TFA-val eluálva 8 mg (60%) (53) vegyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (300 MHz, CD OD): d 0,98 (s, 9H), 1,28–1,48 3 (m, 3H), 1,49–1,76 (m, 5H), 1,78–1,94 (m, 2H), 2,10–2,24 (m, 1H), 2,26–2,45 (m, 2H), 2,50–2,62 (m, 1H), 2,66–2,79 (m, 1H), 3,35–3,48 (m, 2H), 3,94–4,03 (m, 1H), 4,06 (s, 3H), 4,16–4,24 (m, 1H), 5,10 (dd, J=1,8, 10,3 Hz, 1H), 5,29 (dd, J=1,8, 17,2 Hz, 1H), 5,62 (b, 1H), 5,82 (ddd, J=9,1, 10,3, 17,2 Hz, 1H), 7,43 (dd, J=2,5, 9,3 Hz, 1H), 7,50 (s,

5

10

2

1H), 7,50–7,69 (dd, átfedés, 1H), 7,67–7,80 (m, 3H), 8,01–8,11 (m, 2H), 8,39 (d, J=9,3 Hz, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD OD): d 24,7, 24,7, 27,3, 3 33,1, 33,6, 34,7, 35,4, 36,9, 38,7, 41,0, 47,4, 52,3, 56,9, 62,3, 83,9, 100,4, 102,3, 116,2, 117,7, 121,6, 126,7, 129,8, 130,8, 133,4, 133,8, 135,6, 143,5, 158,0, 166,5, 168,6, 171,9, 173,4, 175,2, 176,4. MALDI-TOF-spektrum: (M+H)+ számított: 697,4, talált: 697,3; (M+Na)+ számított: 718,7, talált: 719,3; (M+K)+ számított: 735,3, talált: 735,3. 54. példa

15

(S)-terc-Butoxi-karbonil-amino-ciklohexil-ecetsavmetil-észter [(54) képletû vegyület] 53 mg (0,206 mmol) Boc–Chg–OH 3 ml acetonos oldatához 195 ml (3,1 mmol) metil-jodidot és 53 mg (0,229 mmol) ezüst(I)-oxidot adunk. Az elegyet egész éjjel hagyjuk keverni, majd a lombikot alumíniumfóliá25 val befedjük. Ezt követõen az oldatot celiten keresztül leszûrjük és lepároljuk. Gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, toluol/etil-acetát 15:1 arányú elegyével eluálva 56 mg (100%) (53) metil-észtert kapunk színtelen olaj formájában. 30 1H–NMR (300 MHz, CDCl3): d 1,00–1,34 (m, 5H), 1,44 (s, 9H), 1,54–1,82 (m, 6H), 3,73 (s, 3H), 4,20 (dd, J=2,8, 5,0 Hz, 1H), 5,05 (bs, 1H); 13 C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d 26,0, 28,2, 28,3, 29,5, 41,1, 52,0, 58,3, 79,7, 155,6, 172,9. 35 55. példa 20

40

(S)-((S)-2-Benzil-oxi-karbonil-amino-3-metil-butirilamino)-ciklohexil-ecetsav-metil-észter [(55) képletû vegyület] 93 mg (0,343 mmol) (54) vegyületrõl a védõcsoportot eltávolítjuk és 95 mg (0,378 mmol) Z–Val–OH-val a 39. példa szerinti módszerrel összekapcsoljuk. Gyors 50 oszlopkromatográfiásan toluol/etil-acetát 4:1 arányú elegyével eluálva 131 mg (94%) (55) vegyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,92–1,30 (m, 11H), 3 1,54–1,88 (m, 6H), 2,02–2,18 (m, 1H), 3,72 (s, 3H), 4,05–4,18 (m, 1H), 4,52 (dd, J=3,0, 5,5 Hz, 1H), 55 5,12 (s, 2H), 5,49 (bs, 1H), 6,52 (bs, 1H), 7,34 (s, 5H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d 17,8, 19,0, 25,8, 28,2, 29,3, 31,2, 40,5, 51,9, 56,8, 60,0, 66,8, 127,7, 127,9, 128,1, 128,3, 136,2, 156,3, 171,3, 172,2. 60 45

46

1

HU 007 612 T2

56. példa

5

10 (S)-2-{[(1R,2R,4S)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonil]-amino}-pentánsav-terc-butilészter [(56) képletû vegyület] 40 mg (0,099 mmol) (55) képletû vegyület 7,5 ml 95%¹os etanolos oldatához 40 mg 10%¹os palládiumcsontszenet adunk. Az elegyet nyomás alatt hidrogénezzük szobahõmérsékleten 2 órán keresztül, majd celiten keresztül leszûrjük és bepároljuk. 38 mg (0,083 mmol) (43) vegyületet feloldunk 3 ml dioxán és víz 1:1 arányú elegyében, és az elegyet 0° C¹ra lehûtjük, majd a kevert oldathoz 140 ml (0,140 mmol) 1 M lítium-hidroxidot adunk. 1 óra múlva az elegyet 1 M sósavval semlegesítjük, és az oldószert lepároljuk, toluollal együtt desztilláljuk. A maradékot összekapcsoljuk a védõcsoportjától megfosztott (55) képletû vegyülettel ugyanolyan HATU kapcsolási körülmények között, mint a 48. példa szintézisénél. HPLC-vel tisztítjuk (metanol/víz 90:10+0,2% trietil-amin), 56 mg (88%) (56) vegyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (300 MHz, CDCl ): d 0,82–0,96 (m, 9H), 3 0,82–1,22 (m, átfedés, 6H), 1,23–1,40 (m, 2H), 1,44 (s, 9H), 1,50–1,69 (m, 4H), 1,71–1,87 (m, 2H), 1,95–2,06 (m, 1H), 2,07–2,22 (m, 1H), 2,28–2,54 (m, 3H), 2,60–2,75 (m, 1H), 3,08–3,28 (m, 1H), 3,30–3,49 (m, 1H), 3,70 (s, 3H), 3,94 (s, 3H), 4,28–4,38 (m, 1H), 4,41–4,57 (m, 2H), 5,17 (b, 1H), 6,54–6,70 (m, 2H), 6,74 (b, 1H), 6,95 (s, 1H), 7,09 (dd, J=2,5, 9,1 Hz, 1H), 7,39–7,55 (m, 5H), 7,98–8,10 (m, 3H); 13C–NMR (75,5 MHz, CDCl3): d 13,7, 18,1, 18,6, 19,2, 25,9, 28,0, 28,2, 29,6, 30,7, 34,6, 36,5, 37,6, 40,8, 47,4, 47,5, 52,1, 52,8, 55,5, 56,8, 58,9, 77,8, 82,0, 98,3, 107,5, 115,3, 118,1, 123,1, 127,5, 128,7, 129,1, 140,5, 151,4, 159,2, 160,7, 161,3, 171,0, 171,5, 172,3, 172,8, 173,0. MALDI-TOF-spektrum: (M+H)+ számított: 815,5, talált: 815,7; (M+Na)+ számított: 837,4, talált: 837,6; (M+K)+ számított: 853,4, talált: 853,6. 57. példa

15

20

25

30

2

(S)-2-{[(1R,2R,4S)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonil]-amino}-pentánsav [(57) képletû vegyület] 28 mg (0,034 mmol) terc-butil-észtert és 14 ml (0,088 mmol) trietil-szilánt 2 ml DCM-ben feloldunk, majd hozzáadunk 2 ml trifluor-ecetsavat, és az elegyet 2 órát keverjük. Toluollal együtt lepárolva 26 mg (100%) (57) vegyületet kapunk színtelen szilárd anyag formájában. 1H–NMR (300 MHz, CD OD): d 0,86–1,00 (m, 9H), 3 1,01–1,24 (m, 4H), 1,36–1,46 (m, 2H), 1,48–1,75 (m, 8H), 1,70–1,89 (m, átfedés, 1H), 1,96–2,12 (m, 1H), 2,22–2,40 (m, átfedés, 2H), 2,49–2,64 (m, 1H), 2,72–2,91 (m, 1H), 3,26–3,40 (m, átfedés, 1H), 3,50–3,68 (m, átfedés, 1H), 3,62 (s, 3H), 4,05 (s, 3H), 4,09–4,17 (m, 1H), 4,17–4,25 (m, 1H), 4,35–4,45 (m, 1H), 5,62 (b, 1H), 7,44 (dd, J=2,2, 9,3 Hz, 1H), 7,49 (s, 1H), 7,53 (d, J=2,2 Hz, 1H), 7,65–7,78 (m, 3H), 7,98–8,06 (m, 2H), 8,41 (dd, J=2,8, 9,3 Hz, 1H); 13C–NMR (CD3OD, 75,5 MHz): d 13,9, 18,8, 19,7, 20,2, 27,0, 29,7, 30,5, 31,8, 34,6, 37,7, 38,9, 41,1, 47,8, 52,3, 53,6, 56,9, 58,8, 58,9, 60,3, 83,8, 100,4, 102,2, 116,2, 121,6, 126,7, 129,8, 130,8, 133,3, 133,8, 143,5, 157,9, 166,5, 168,5, 173,3, 173,9, 175,5, 175,5, 175,6. MALDITOF-spektrum: (M+H)+ számított: 759,4, talált: 759,7; (M+Na)+ számított: 781,4, talált: 781,7; (M+K)+ számított: 797,4, talált: 797,7. 58. példa

35

40

(S)-2-{[(1R,2R,4S)-2-{(S)-1-[((S)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonil]-amino}-vajsav [(58) képletû vegyület] A 42. példa szerinti eljárást követjük, de H–Nva–Ot50 Bu helyett L¹2-amino-N-vajsav-terc-butil-észtert használunk. A kapott vegyületet ezután a 43. példa szerint reagáltatjuk, és így (1R,2R,4R)-2-((S)-1-terc-butoxikarbonil-propil-karbamoil)-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4il-oxi)-ciklopentánkarbonsav-metil-észtert kapunk. Ezt 55 a vegyületet az (55) vegyülettel kondenzálva az 56. példa szerint, majd az 57. példában leírt észterhidrolízissel színtelen szilárd (58) vegyületet kapunk. 1H–NMR (300 MHz, CD OD): d 0,82–0,99 (m, 9H), 3 0,82–1,40 (m, átfedés, 6H), 1,48–1,78 (m, 6H), 1,80–9,95 (m, 1H), 1,97–2,12 (m, 1H), 2,22–2,40 60 45

47

1

HU 007 612 T2

(m, átfedés, 2H), 2,51–2,64 (m, 1H), 2,71–2,90 (m, 1H), 3,16–3,39 (m, átfedés, 1H), 3,49–3,59 (m, 1H), 3,63 (s, 3H), 3,95 (s, 3H), 4,12–4,23 (m, 2H), 4,28–4,38 (m, 1H), 5,31 (b, 1H), 7,43 (dd, J=2,2, 9,3 Hz, 1H), 7,47 (s, 1H), 7,51 (s, 1H), 7,66–7,89 (m, 3H), 7,99–8,07 (m, 2H), 8,42 (d, J=9,1 Hz, 1H); 13C–NMR (75,5 MHz, CD OD): d 10,7, 18,8, 19,7, 3 25,8, 27,0, 27,0, 29,7, 30,5, 31,8, 37,7, 38,9, 41,2, 47,9, 52,3, 55,3, 56,9, 58,8, 60,6, 83,6, 100,7, 102,2, 116,3, 121,5, 126,7, 129,8, 130,8, 133,7, 133,8, 143,9, 158,2, 166,4, 168,3, 173,3, 173,8, 175,2, 175,5, 175,6. MALDI-TOF-spektrum: (M+H)+ számított: 745,4, talált: 744,9; (M+Na)+ számított: 767,4, talált: 766,9; (M+K)+ számított: 783,5, talált: 782,9. 59. példa

2

60. példa

5

Gyantához kötött 2¹terc-butoxi-karbonil-amino-3,3dimetil-vajsav [(60) képletû vegyület] 1,38 mmol/g (10 g) Argonaut-gyanta PS¹TFP-hez 10 és 4,5 g (20,7 mmol) 2¹terc-butoxi-karbonil-amino-3,3dimetil-vajsavhoz 40 ml diklór-metánt és 10 ml DMF¹et adunk. Az elegyhez 1 g (8,28 mmol) DMAP¹t, majd 9,5 ml (60,7 mmol) DlC¹et adagolunk. Szobahõmérsék15 leten 3 órát keverve a gyantát leszûrjük, és egymást követõen DMF-fel, THF-fel, DCM-fel, THF-fel, DCM-fel és éterrel mossuk, majd vákuumban szárítjuk. 61. példa 20

25

(S)-2-{[(1R,2R,4S)-2-{(R)-1-[((R)-Ciklohexil-metoxikarbonil-metil)-karbamoil]-2-metil-propil-karbamoil}4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)ciklopentánkarbonil]-amino}-vajsav [(59) képletû vegyület] Az 54. példa szerinti eljárást követjük de Boc-L-ciklohexil-glicin helyett Boc-D-ciklohexil-glicint használunk. A kapott vegyületet ezután az 55. példa szerint reagáltatjuk, majd összekapcsoljuk (1R,2R,4R)-2-((S)1-terc-butoxi-karbonil-pentil-karbamoil)-4-(7¹metoxi-2fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopentánkarbonsav-metilészterrel az 56. példa szerint. Az észtercsoportot az 57. példa szerint leírt módon eltávolítva színtelen szilárd (59) képletû vegyületet kapunk. 1H–NMR (CD OD, 300 MHz): d 0,82–1,02 (m, 9H), 3 1,04–1,42 (m, 6H), 1,52–1,80 (m, 6H), 1,80–1,96 (m, átfedés, 1H), 2,00–2,14 (m, 1H), 2,29–2,46 (m, 2H), 2,51–2,65 (m, 1H), 2,68–2,84 (m, 1H), 3,24–3,39 (m, átfedés, 1H), 3,47–3,60 (m, 1H), 3,67 (s, 3H), 4,07 (s, 3H), 4,18–4,27 (m, 2H), 4,28–4,38 (m, 1H), 5,64 (app, bs, 1H), 7,44 (d, J=2,3, 6,9 Hz, 1H), 7,42 (s, 2H), 7,67–7,81 (m, 3H), 8,04 (d, J=7,8 Hz, 2H), 8,41 (d, J=9,1 Hz, 1H); 13C–NMR (CD OD, 75,5 MHz): d 10,8, 18,5, 19,6, 3 25,7, 27,1, 27,1, 30,1, 30,6, 31,9, 37,3, 38,2, 41,1, 47,8, 52,3, 55,4, 56,9, 59,0, 59,1, 60,2, 83,8, 100,5, 102,2, 116,3, 121,6, 126,8, 129,8, 130,8, 133,6, 133,8, 143,7, 158,1, 166,5, 168,5, 173,4, 173,8, 175,4, 175,7, 175,7. MALDI-TOF-spektrum: (M+H)+ számított: 745,4, talált: 745,4; (M+Na) + calcd: 767,4, talált: 767,4; (M+K)+ számított: 783,5, talált: 783,3.

[1¹(2¹Hidroxi-indan-1-il-karbamoil)-2,2-dimetilpropil]-karbaminsav-terc-butil-észter [(61) képletû vegyület] 200 mg (60) képletû vegyület DCM¹es adagjához 30 0,14 mmol amino-indanolt adunk. Az elegyet 2 órát keverjük, a folyadékot leszûrjük. A gyantát kétszer DCMmel mossuk. Az egyesített folyadékokat egyesítjük, szárazra pároljuk, és 20,5 mg (0,055 mmol) cím szerinti vegyületet kapunk, tisztaság >95% HPLC-vel mérve. 35 M+H+ 363,15. 13C–NMR dC (100 MHz; CDCl3; Me4Si) 27,0, 28,5, 34,2, 39, 8, 50,8, 57,9, 68,2, 73,7, 124,8, 125,6, 127,4, 128,5, 140,4, 171,6, 1 H–NMR d H (400 MHz; CDCl3; Me4Si) 1,07 (9H, s, CCH3), 1,44 (9H, s, OCCH3), 2,93 (1H, dd, Jgem 16,4 Hz, J3,2 40 2,3 Hz, CH2), 3,15 (1H, dd, Jgem 16,4 Hz, J3,2 5,2 Hz, CH2). 62. példa 45

50

55

60 48

2-Amino-N-(2¹hidroxi-indan-1¹il)-3,3-dimetilbutiramid [(62) képletû vegyület] A (61) vegyületet 2 ml DCM-TFA-ban tartjuk 60 percig szobahõmérsékleten. Az oldatot toluollal szárazra pároljuk. 63. példa

1

HU 007 612 T2

(2¹terc-Butoxi-karbonil-amino-3,3-dimetil-butirilamino)-ciklohexil-ecetsav-metil-észter [(63) képletû vegyület] 500 mg (2,16 mmol) 2¹terc-butoxi-karbonil-amino3,3-dimetil-vajsav, 444 mg (2,59 mmol) aminociklohexil-ecetsav-metil-észter és 2 g (5,40 mmol) HATU 20 ml DMF¹es oldatához 1,88 ml (10,8 mmol) diizopropil-etil-amint adagolunk. Az oldatot 1 órát szobahõmérsékleten keverjük, 40 ml diklór-metánnal hígítjuk. Az oldatot telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal és vízzel kétszer mossuk, szárítjuk, bepároljuk. A termék tisztasága >95%. M+H+ 385,4. 64. példa

{1¹[(Ciklohexil-metil-karbamoil-metil)-karbamoil]2,2-dimetil-propil}-karbaminsav-terc-butil-észter [(64) képletû vegyület] A (63) vegyület etanol-tetrahidrofurán 1:2 arányú elegyével készített oldatához nagy metil-aminfelesleget (30% vízben) adunk, és szobahõmérsékleten hagyjuk állni 2 hétig. Az oldatot szárazra pároljuk, és a maradékot rövid szilikagél oszlopon 2% metanolt tartalmazó diklór-metánnal eluáljuk, és így 95%-nál nagyobb tisztaságú terméket kapunk. M+H+ 384,5. 65. példa

2-Amino-N-(ciklohexil-metil-karbamoil-metil)-3,3dimetil-butiramid [(65) képletû vegyület] A (64) képletû vegyületet diklór-metán és trifluorecetsav 2:1 arányú elegyében tartjuk 1 órán keresztül szobahõmérsékleten, és szárazra párjuk, a maradékot vákuumban 16 órát szárítjuk, reverz fázisú C18 HPLCval a tisztaság >95%¹os, M+H+ 283,1.

2

ban, 82 ml, 82 mmol), majd az elegyet –50 °C¹on 30 percig keverjük, és ez követõen hozzáadunk 6,0 ml (84 mmol) AcCl¹ot és 11 g (82 mmol) AlCl3¹at. Az elegyet –50 °C¹on 1 órát keverjük, majd hagyjuk újra szo5 bahõmérsékletre melegedni. Szobahõmérsékleten egész éjjel keverjük, az oldatot 40 °C¹on 4 órát melegítjük, majd az elegyet jégre öntjük. A vizes elegyet 10 tömeg/térfogat%¹os nátrium-hidroxiddal meglúgosítjuk, és (4×200 ml) EtOAc-cal extraháljuk. Az egyesített 10 szerves fázisokat telített konyhasóoldattal mossuk, magnézium-szulfáttal szárítjuk és bepárolva fekete szilárd anyagot kapunk, melyet gyors oszlopkromatográfiásan tisztítunk, éter/diklór-metán 20:80 arányú elegyével eluálva, a kapott szilárd anyagot éter/hexánból 15 átkristályosítva (93) vegyületet kapunk fényes cserszínû lapok formájában (5,6 g, 42%). 67. példa N-(terc-Butil)-N’-izopropil-tiokarbamid [(67) képletû vegyület] 20 5,0 ml (39 mmol) terc-butil-izotiocianát 200 ml diklór-metános oldatához hozzáadunk 4,0 ml (47 mmol) izopropil-amint és 6,8 ml (39 mmol) diizopropil-etilamint (DIEA), és az elegyet szobahõmérsékleten 2 órát 25 keverjük. A reakcióelegyet etil-acetáttal hígítjuk, kétszer mossuk 10%¹os citromsavval, kétszer telített nátrium-hidrogén-karbonáttal, kétszer vízzel és egyszer telített konyhasóoldattal. A szerves réteget magnézium-szulfáton szárítjuk, bepároljuk. 3,3 g (52%) cím 30 szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában, amelyet további tisztítás nélkül használunk. 68. példa N-Izopropil-tiokarbamid [(68) képletû vegyület] 3,3 g (20 mmol) (67) vegyületet 45 ml koncentrált 35 sósavban oldunk, és az oldatot 40 percig reflux alatt melegítjük. Hagyjuk lehûlni szobahõmérsékletre, majd jeges fürdõn hûtjük. Szilárd és telített nátrium-hidrogén-karbonáttal 9,5 pH¹ra lúgosítjuk, majd a terméket 40 etil-acetáttal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat vízzel kétszer és telített konyhasóoldattal egyszer mossuk, magnézium-szulfáttal szárítjuk, bepároljuk. 2,1 g (90%) nyers cím szerinti vegyületet kapunk, amelyet további tisztítás nélkül használunk fel. 45 69. példa

66. példa 50

2-(Izopropil-amino)-1,3-tiazol-4-karbonsavhidrobromid [(69) képletû vegyület] 2,1 g (18 mmol) (68) vegyület és 3,0 g (18 mmol) 3¹bróm-piruvinsav 180 ml dioxános szuszpenzióját 80 °C¹ra melegítjük. Amikor az elegy eléri a 80 °C¹ot, kitisztul, és röviddel ezután fehér szilárd anyag formá60 jában kezd kiválni. 2 óra melegítés után az elegyet szo55

1-(2¹Amino-4-metoxi-fenil)-etanon [(66) képletû vegyület] 10,0 g (82 mmol) m¹anizidint feloldunk 50 ml diklórmetánban, és az oldatot lehûtjük –50 °C¹ra. Lassan 20 perc alatt hozzáadunk BCl3¹at (1 mol diklór-metán-

49

1

HU 007 612 T2

bahõmérsékletre hûtjük, a csapadékot leszûrjük, izoláljuk. 4,4 g (94%) tiszta cím szerinti terméket kapunk. 70. példa 5

2

anyag formájában. A HPLC teszt szerint a tisztaság >95%¹os. 1H–NMR (MeOH-d4, 400 MHz): d 1,30 (d, J=6,0 Hz, 6H), 3,93 (s, 3H), 3,95–4,07 (m, 1H), 6,73 (s, 1H), 6,99 (dd, J=2,4, 9,2 Hz, 1H), 7,26 (d, J=2,4 Hz, 1H), 7,37 (s, 1H), 8,10 (d, J=9,2 Hz, 1H). 72. példa

10

N-(2¹Acetil-5-metoxi-fenil)-2-(izopropil-amino)-1,3tiazol-4-karboxamid [(70) képletû vegyület] 4,4 g (16,5 mmol) (69) számú vegyület és 2,75 g (16,5 mmol) (66) számú anilinszármazék 140 ml piridines elegyét –30 °C¹ra hûtjük (hûtés hatására a tiszta oldat részben szuszpenzióvá válik). 3,3 ml (35 mmol) POCl3¹at adunk lassan hozzá 5 percen belül. Az elegyet –30 °C¹on 1 órát keverjük, majd hagyjuk szobahõmérsékletre melegedni. 1,5 órát keverjük szobahõmérsékleten, majd jégre öntjük, és a pH¹t körülbelül 9–10¹re állítjuk szilárd és telített nátrium-hidrogén-karbonát hozzáadásával. A nyersterméket háromszor extraháljuk diklór-metánnal, az egyesített szerves fázisokat magnézium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk. A nyers, sötétbézs színû szilárd anyagot gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk. Hexán/etil-acetát 55:45 arányú elegyével eluálva 5,6 g (76%) halványsárga szilárd (70) számú vegyületet kapunk.

(1R,4R,5R)-N-[(1S)-1-[[[(1S)-1-Ciklohexil-2-(metilamino)-2-oxo-etil]-amino]-karbonil]-2,2-dimetilpropil]-3-oxo-2-oxa-biciklo[2.2.1]heptán-5karboxamid [(72) képletû vegyület] 53 mg (0,34 mmol) (32) számú vegyület 9 ml 20 DMF¹es oldatához 80 mg (0,28 mmol) (65) számú vegyületet és 290 ml (1,66 mmol) DIEA¹t adunk, az oldatot lehûtjük 0 °C¹ra, és hozzáadunk 127 mg (0,33 mmol) HATU¹t. 0 °C¹on 1 órát és szobahõmérsékleten 1 órát keverjük, majd az oldószert lepároljuk, 25 a nyersterméket gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk. Etil-acetát/toluol 2:1 arányú elegyével eluálva 110 mg (92%) (72) vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában. 15

30

73. példa

71. példa

35

40 2-[2¹(Izopropil-amino)-1,3-tiazol-4¹il]-7-metoxikinolin-4¹ol [(71) képletû vegyület] 2,42 g (21 mmol) t.BuOK 40 ml vízmentes t.BuOHdal készített oldatát refluxig melegítjük. Részletekben 5 perc alatt hozzáadunk 1,8 g (5,4 mmol) (70) vegyületet, és a sötétpiros keletkezett oldatot reflux alatt még 20 percig keverjük. Lehûtjük az elegyet szobahõmérsékletre, hozzáadunk 8,0 ml (32 mmol) sósavat 4 moláros dioxános oldat formájában, majd a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk. Hogy biztosak legyünk abban, hogy valamennyi sósavat és dioxánt eltávolítottuk, a nyersterméket újra feloldjuk diklór-metánban kétszer, majd alaposan bepárolva enyhén szennyezett (70) vegyületet kapunk hidrokloridsó formájában, 1,62 g mennyiségben, barna szilárd anyagként. A terméket feloldjuk diklór-metánban, és telített nátrium-hidrogénkarbonáttal mossuk, majd a vizes fázist diklór-metánnal többször extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat magnézium-szulfáttal szárítjuk, bepárolva 1,38 g (81%) (71) vegyületet kapunk világosbarna szilárd

45

50

55

60 50

(1R)-1-[[[(1R,2R,4R)-2-[[[(1S)-1-[[((1S)-1Ciklohexil-2-(metil-amino)-2-oxo-etil]-amino]karbonil]-2,2-dimetil-propil]-amino]-karbonil]-4hidroxi-ciklopentil]-karbonil]-amino]-2-etenilciklopropánkarbonsav-etil-észter [(73) képletû vegyület] 60 mg (0,14 mmol) (72) vegyületet 3,5 ml dioxánban és 2,5 ml vízben oldunk, az oldatot 0 °C¹ra hûtjük. 5 perc alatt hozzácsepegtetünk 280 mml (0,28 mmol) 1 moláros lítium-hidroxidot, majd a reakcióelegyet 0 °C¹on 40 percig keverjük. A pH¹t 1 mol sósav alkalmazásával 7¹re állítjuk, az oldószert lepároljuk. A maradékot 5 ml DMF-ben szuszpendáljuk, és hozzáadunk 32 mg (0,17 mmol) 1¹amino-2-vinil-ciklopropánkarbonsav-etil-észtert és 146 ml (0,84 mmol) DIEA¹t. 0 °C¹ra lehûtve hozzáadunk 64 mg (0,17 mmol) HATU¹t, és az elegyet 0 °C¹on 1 órát és szobahõmérsékleten 1 órát keverjük. Az oldószert lepároljuk, a terméket gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, etil-acetát/metanol 9:1 arányú elegyével eluáljuk, 67 mg (82%) (73) vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában.

1

HU 007 612 T2

74. példa

terc-Butil-(1R,2R,4R)-2-[([(1R)-1-(etoxi-karbonil)-2vinil-ciklopropil]-amino]-karbonil]-4-[[2¹[2¹(izopropilamino)-1,3-tiazol-4¹il]-7-metoxi-kinolin-4¹il]-oxi]ciklopentánkarboxilát [(74) képletû vegyület] A cím szerinti vegyületet a 76. példa A módszere szerint állítjuk elõ, és a (73) vegyület helyett a (34) vegyületet használjuk. (Megjegyzés: 4 ekvivalens Ph3P¹t és DIAD¹ot alkalmazunk, kromatográfiás eluálószer: toluol/etil-acetát 1:1 arányú elegye.) 75. példa

2

(1R)-1-[[[(1R,2R,4S)-2-[[[(1S)-1-{{[(1S)-1Ciklohexil-2-(metil-amino)-2-oxo-etil]-amino]karbonil]-2,2-dimetil-propil]-amino]-karbonil]-4[[7¹metoxi-2-[2¹[(1¹metil-etil)-amino]-4-tiazolil]-4kinolinil]-oxi]-ciklopentil]-karbonil]-amino]-2-etenil5 ciklopropánkarbonsav-etil-észter [(76) képletû vegyület] A módszer: 59 mg (0,10 mmol) (73) vegyület 4 ml vízmentes THF¹es oldatához 49 mg (0,16 mmol) (81) 10 számú kinolint adunk, és hozzáadunk még 65 mg (0,25 mmol) Ph3P¹t. Lehûtjük 0 °C¹ra, majd 5 perc alatt hozzácsepegtetünk 50 ml (0,25 mmol) DIAD¹ot. Az oldatot 0 °C¹on 1 órát és szobahõmérsékleten 48 órát keverjük. Az oldószert lepároljuk, a maradékot gyors 15 oszlopkromatográfiásan tisztítjuk. Kloroform 12 M ammónia metanolban 95:5). 9 mg (10%) (76) vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában. B módszer: A (75) vegyületet a (65) vegyülettel kapcsoljuk össze a 72. példa szerinti módszerrel, és 20 így 82% cím szerinti vegyületet kapunk. 77. példa

25

30

(1R)-1-[[[(1R,2R,4S)-2-[[[(1S)-1-[[[(1S)-1-Ciklohexil2-(metil-amino)-2-oxo-etil]-amino]-karbonil]-2,2dimetil-propil]-amino]-karbonil]-4-[[7¹metoxi-2[2¹[(1¹metil-etil)-amino]-4-tiazolil]-4-kinolinil]-oxi]ciklopentil]-karbonil]-amino)-2-etenilciklopropánkarbonsav [(77) képletû vegyület] 8 mg (9 mmol) (76) vegyület feloldunk 150 ml meta40 nol és 100 ml THF elegyében 1 mg (42 mmol) lítium-hidroxid 25 ml vizes oldatát adjuk hozzá, és 50 °C¹on egész éjjel keverjük. HOAc-tal semlegesítjük, bepároljuk. A maradékot diklór-metánban szuszpendáljuk, víz45 zel mossuk. A szerves fázist lepárolva 8 mg cím szerinti vegyületet kapunk (kvantitatív termeléssel) szilárd anyag formájában, 1H–NMR (MeOH-d , 400 MHz) (rotamerek elegye): d 4 0,60–1,33 (m, 21H), 1,35–1,73 (m, 12H), 1,90–2,42 (m, 2H), 2,51–2,75 (m, 6H), 3,20–3,38 (m, 1H), 50 3,85 (s, 3H), 3,95–4,28 (m, 1H), 4,91–5,02 (m, 1H), 5,12–5,23 (m, 1H), 5,64–5,83 (m, 1H), 7,01–7,11 (m, 1H), 7,25–7,40 (m, 1H), 7,42–7,57 (m, 1H), 7,85–8,08 (m, 1H). 55 78. példa 35

(1R,2R,4R)-2-[[[(1R)-1-(Etoxi-karbonil)-2-vinilciklopropil]-amino]-karbonil]-4-((2¹[2¹(izopropilamino)-1,3-tiazol-4¹il]-7-metoxi-kinolin-4¹il]-oxi]ciklopentánkarbonsav [(75) képletû vegyület] 20 mg (30 mmol) (74) vegyület 2 ml diklór-metános oldatához hozzáadunk 2 ml TFA¹t és 10 ml (63 mmol) Et3SiH¹t, 2 óra múlva az illékony anyagokat lepároljuk, a terméket további tisztítási lépés nélkül használjuk fel. (75) vegyület: 18 mg, kvantitatív termelés, fehér szilárd anyag. 76. példa

60 51

1

HU 007 612 T2

2-Amino-3,3-dimetil-N-tiofen-2-il-metil-butiramid [(78) képletû vegyület] A cím szerinti vegyületet a 61. példa szerint állítjuk elõ, amino-indanol helyett tiofén-2-metil-amint használunk, majd a Boc-csoportot a 62. példa szerint eltávolítjuk.

2

nálunk, majd a Boc-csoportot a 62. példa szerint eltávolítjuk. 83. példa 5

79. példa 10

2-Amino-N-(6¹hidroxi-4,5,6,7tetrahidrobenzo[b]tiofen-5¹il)-3,3-dimetil-butiramid [(79) képletû vegyület] A cím szerinti vegyületet a 61. példa szerint állítjuk elõ, de 2¹amino-4,5,6,7-tetrahidrobenzo[b]tiofén-5-olt használunk amino-indanol helyett, majd a Boc-csoportot a 62. példa szerint eltávolítjuk.

2-Amino-N¹(1,1-dioxo-tetrahidro-1-tiophen-3¹il)-3,3dimetil-butiramid [(83) képletû vegyület] A cím szerinti vegyületet a 61. példa szerint állítjuk 15 elõ, de amino-indanol helyett 2¹metoxi-fenoxi-etil-amint használunk, majd a 62. példa szerint eltávolítjuk a Boccsoportot. 20

84. példa

80. példa 25

2-Amino-N-(2¹dietil-amino-etil)-3,3-dimetilbutiramid [(80) képletû vegyület] A cím szerinti vegyületet a 61. példa szerint állítjuk elõ, de amino-indanol helyett N,N-dietil-etilén-diamint használunk, Boc-csoportot a 62. példa szerint távolítjuk el. 81. példa

2-Amino-N-[2¹(2¹metoxi-fenoxi)-etil]-3,3-dimetilbutiramid [(81) képletû vegyület] A cím szerinti vegyületet a 61. példa szerint állítjuk elõ, de amino-indanol helyett 2¹metoxi-fenoxi-etil-amint használunk, majd a Boc-csoportot a 62. példa szerint eltávolítjuk.

Karbaminsav-[(1S)-1-[[(fenil-szulfonil)-amino]karbonil]-butil]-fenil-metil-észter [(84) képletû vegyület] 150 mg (0,59 mmol) Z–Nva–OH 6 ml THF¹es kevert oldatához hozzáadunk 400 mg (2,4 mmol) CDl¹t. 35 A szuszpenziót 30 percig szobahõmérsékleten keverjük, majd hozzáadunk 200 ml (1,3 mmol) DBU¹t és 250 mg (1,59 mmol) benzolszulfonamidot 2 ml THFben oldva. Az elegyet 60 °C¹on 48 órát keverjük, majd szárazra pároljuk. A maradékot metanolban feloldjuk 40 és HPLC tisztításnak vetjük alá. 118,5 mg (0,304 mmol) cím szerinti vegyületet kapunk, amely 95%-osnál tisztább HPLC-vel mérve. M–H+ 389,0, +Na 412,96. 30

45

85. példa

50 82. példa

(2S)-2-Amino-N-(fenil-szulfonil)-pentánamid [(85) képletû vegyület] A (84) vegyületet 5 ml metanolban feloldjuk, majd hozzáadunk palládium-csontszenet, és 2 órát hidrogénezzük, a szuszpenziót celiten keresztül leszûrjük, metanollal mossuk, szárazra pároljuk. A cím szerinti ve60 gyületet 100%¹os termeléssel kapjuk, M+H+ 257,3. 55

2-Amino-1-(3¹hidroxi-pirrolidin-1¹il)-3,3-dimetilbutan-1¹on [(82) képletû vegyület] A cím szerinti vegyületet a 61. példa szerint állítjuk elõ, de amino-indanol helyett (R)-3-pirrolidinont hasz-

52

1

HU 007 612 T2

86. példa

4-(7¹Metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopentán-1,2dikarbonsav-1-{[1¹(ciklohexil-metil-karbamoil)-2metil-propil]-amid}-2-[(1¹fenil-metánszulfonil-aminokarbonil-2-vinil-ciklopropil)-amid] [(86) képletû vegyület] N-(terc-Butoxi-karbonil)-L-valint Argonaut-gyanta PS¹TFP-hez kapcsolunk a 60. példa szerint, majd a 61. példában leírt módon reagáltatjuk ciklohexán-metilaminnal, és a Boc-csoportot a 62. példa szerint távolítjuk el. A kapott amint a (35) vegyülettel kondenzáljuk a 39. példa szerint, majd az etil-észtert a 40. példa szerint hidrolizálva 1¹{[2¹[1¹(ciklohexil-metil-karbamoil)-2metil-propil-karbamoil]-4-(7¹metoxi-2-fenil-kinolin-4-iloxi)-ciklopentánkarbonil]-amino}-2-vinil-ciklopropánkarbonsavat kapunk, a kapott savat ezután a 94. példa szerint kezeljük, de ciklopropil-szulfonamid helyett toluolszulfonamidot használunk, és így kapjuk a cím szerinti vegyületet 6%¹os termeléssel, 95%-osnál nagyobb tisztaságban, HPLC-vel mérve. M+H+ 864,32.

2

datához, amelyet jeges-vizes fürdõn hûtünk, hozzáadunk egymás után 35,7 g (276 mmol) diizopropil-etilamint és 15,81 g (138 mmol) metánszulfonil-kloridot. A kapott oldatot egész éjjel keverjük, ezalatt az elegyet 5 hagyjuk fokozatosan szobahõmérsékletre melegedni, Egymást követõen vízzel, 10%¹os vizes citromsavval, vízzel és vizes telített nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk, majd nátrium-szulfáttal szárítjuk, bepároljuk. 32,6 g (96%) barna szilárd anyagot kapunk, melyet a kö10 vetkezõ reakcióban további tisztítás nélkül használunk. 89. példa

15 ii) ((1S)-1-Azido-metil-3-metil-butil)-karbaminsavterc-butil-észter [(89) képletû vegyület] 32,6 g (110 mmol) 88. példa szerinti mezilátot 20 21,45 g (330 mmol) nátrium-aziddal kezelünk DMF-ben 80 °C¹on 24 órán keresztül, az oldószert lepároljuk, a maradékot DCM-ben felvesszük, leszûrjük, telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk, az oldatot nátrium-szulfáttal szárítjuk, bepárolva barna olajat ka25 punk, melyet gyorskromatográfiásan tisztítunk, etilacetát és hexán gradiensével eluálva 19,55 g (73%) cím szerinti vegyületet kapunk. 90. példa 30

87. példa (1S)-1-Azido-metil-3-metil-butil-amin [(90) képletû vegyület] 9,64 g (39,78 mmol) ((1S)-1-azido-metil-3-metilbutil)-karbaminsav-terc-butil-észtert 30 ml 150 ml DCM-ben 30 ml TFA-val kezelünk 3 órán keresztül, az elegyet csökkentett nyomáson lepároljuk, és a maradé40 kot etil-acetátban feloldjuk, vizes 1 M kálium-karbonáttal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk, bepároljuk, 4,55 g (80%) sárga folyadékot kapunk. 35

Ecetsav-(1S, 2R)-1-((2S)-2-amino-3,3-dimetilbutiril-amino)-indan-2-il-észter [(87) képletû vegyület] 4 g (61) vegyületet piridin-ecetsavanhidrid 2:1 arányú elegyében tartjuk 30 percig, majd hozzáadunk DCM¹et, és az oldatot vizes citromsavval és vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk. A szerves fázist szárazra pá- 45 roljuk és HPLC-vel mérve 90%-osnál tisztább acetilezett terméket kapunk. A kapott vegyületet ezután 30%¹os TFA DCM¹es oldatában tartjuk 1,5 órát, majd szárazra pároljuk és kétszer lepároljuk toluollal együtt, és így 90%-osnál tisztább terméket kapunk a HPLC-vel mérve. 50

91. példa

88. példa

1-{[2¹Hex-5-enil-karbamoil-4-(7¹metoxi-2-fenilkinolin-4-il-oxi)-ciklopentánkarbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav-etil-észter [(91) képletû (2S)-Metánszulfonsav-2-terc-butoxi-karbonilvegyület] amino-4-metil-pentil-észter [(88) képletû vegyület] A (35) vegyület terc-butil-észterét a 39. példa sze25 g (115 mmol) ((1S)-1-hidroxi-metil-3-metil-butil)karbaminsav-terc-butil-észter 500 ml diklór-metános ol- 60 rint trietil-szilánnal kezelve eltávolítjuk. 724 mg 55

53

1

HU 007 612 T2

(1,33 mmol) kapott savat, 271 mg (2 mmol) hex-5-enilamin-hidrokloridot és 1,85 ml (10,65 mmol) diizopropiletil-amint 20 DMF-ben oldunk és 0 °C¹ra hûtünk. 30 perc múlva hozzáadunk 608 mg (1,6 mmol) HATU¹t, és a lombikot kivesszük a jeges fürdõbõl. A reakció elõremenetelét LC¹MS-sel követjük nyomon. 3 óra múlva a reakcióelegyet 100 ml etil-acetáttal és 15 ml vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal kirázzuk. Az etil-acetátos fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk, szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (25% etil-acetát hexánban®50% etil-acetát hexánban). 726 mg (87%) tiszta cím szerinti vegyületet kapunk. MS (M+H+): 525,8. 92. példa

5

2

jük, 3 óra múlva lehûtjük, vizes sósavval pH=5¹re savanyítjuk, szilícium-dioxidon bepároljuk, szilikagél oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (10% metanol diklór-metánban®15% metanol diklór-metánban). 65 mg (72%) tiszta cím szerinti terméket kapunk. MS (M+H+): 569,8. 94. példa

10

15

Ciklopropánszulfonsav-[17-(7¹metoxi-2-fenilkinolin-4-il-oxi)-2,14-dioxo-3,13-diazatriciklo[13.3.0.0*4,6*oktadec-7-én-4-karbonil]-amid ((94) képletû vegyület] 65 mg (0,12 mmol) (93) vegyületet, 21 mg 25 (0,17 mmol) DMAP¹t és 44 mg (0,23 mmol) EDAC¹t feloldunk 0,2 ml DMF-ben, ez elegyet 5 órát keverjük szobahõmérsékleten, majd hozzáadunk 69 mg (0,57 mmol) ciklopropil-szulfonamidot és 80 ml (0,57 mmol) DBU¹t. Szobahõmérsékleten egész éjjel 30 keverjük, majd az elegyet 80 ml etil-acetát és 2×15 ml 10%¹os vizes citromsav között kirázzuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, szilícium-dioxidon bepároljuk, szilikagélen kétszer oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (5% metanol diklór-metánban®15% 35 metanol diklór-metánban), szirupot kapunk. Ezt a szirupot kis térfogatú acetonitrilben feloldjuk, etil-éterrel kicsapjuk, 19 mg (23%) tiszta cím szerinti terméket kapunk. MS (M+H+): 673,2. 20

17-(7¹Metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-2,14-dioxo3,13-diaza-triciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7-én-4karbonsav-etil-észter [(92) képletû vegyület] 363 mg (0,58 mmol) (91) vegyületet feloldunk 100 ml gázmentes diklór-metánban. 26 mg (0,041 mmol) 2. generációjú Hoveyda–Grubbs-féle katalizátort adunk hozzá, és az elegyet egész éjjel argonatmoszférában visszafolyató hûtõ alatt melegítjük. Szilikagélen lepároljuk, majd szilikagélen kromatográfiásan tisztítjuk (50% etil-acetát hexánban®70% etil-acetát hexánban). 111 mg (32%) tiszta cím szerinti terméket kapunk. MS (M+H+): 597,7 93. példa

40

95. példa

45

50

17-(7¹Metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-2,14-dioxo3,13-diaza-triciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7-én-4karbonsav [(93) képletû vegyület] 95 mg (0,159 mmol) (92) vegyületet feloldunk 10 ml tetrahidrofuránban, 5 ml metanolban 4 ml vízben. 40 mg (1,67 mmol) lítium-hidroxidot feloldunk 1 ml vízben, és hozzáadjuk. A reakcióelegyet 65 °C¹ra melegít-

1-{[2¹Hex-5-enil-metil-karbamoil)-4-(7¹metoxi-2fenil-kinolin-4-il-oxi)-ciklopentánkarbonil]-amino-2vinil-ciklopropánkarbonsav-etil-észter [(95) képletû 55 vegyület] A (35) képletû vegyület terc-butil-észterét a 39. példa szerinti eljárással eltávolítjuk, 850 mg (1,56 mmol) kapott savat, 380 mg (2,5 mmol) N¹metil-hex-5-enil60 amin-hidrokloridot és 2,3 ml (13,4 mmol) diizopropil54

1

HU 007 612 T2

etil-amint feloldunk 60 ml DMF-ben és 0 °C¹ra hûtjük. 30 perc múlva hozzáadunk 0,76 mg (2,0 mmol) HATU¹t, a lombikot a jeges fürdõbõl eltávolítjuk. A reakció elõremenetelét TLC-vel követjük nyomon. 2 óra múlva az elegyet hozzáadjuk 5%¹os citromsavhoz, és etil-acetáttal háromszor extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, csökkentett nyomáson bepároljuk, a nyersterméket szilikagélen kromatográfiásan tisztítjuk, 820 mg (82%) cím szerinti terméket kapunk.

2

gélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, DCM-mel és 5% metanollal eluálva 130 mg (53%) cím szerinti terméket kapunk. MS (M+H): 584,7. 5

98. példa

10

96. példa

15

Ciklopropánszulfonsav-[17-(7¹metoxi-2-fenilkinolin-4-il-oxi)-13-metil-2,14-dioxo-3,13-diazatriciklo[13.3.0.0*4,6*oktadec-7-én-4-karbonil]-amid [(98) képletû vegyület] 58,3 mg (0,1 mmol) (97) vegyületet, 18,3 mg (0,15 mmol) DMAP¹t és 38,7 mg (0,2 mmol) EDAC¹t 25 1,0 ml DMF-ben feloldunk, majd egész éjjel szobahõmérsékleten keverjük, és hozzáadunk 60,5 mg (0,5 mmol) ciklopropil-szulfonamidot és 76 mg (0,5 mmol) DBU¹t. Szobahõmérsékleten egész éjjel keverjük, majd hozzáadjuk 5%¹os citromsavhoz, és etil30 acetáttal háromszor extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk. A kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan kétszer tisztítjuk, 20 mg cím szerinti terméket kapunk. MS (M+H) 687,8. 35 99. példa 20

17-(7¹Metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-13-metil-2,14dioxo-3,13-diaza-triciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7én-4-karbonsav-etil-észter [(96) képletû vegyület] 648 mg (1,01 mmol) (95) vegyületet feloldunk 500 ml gázmentes diklór-etánban, és hozzáadunk 35 mg (0,055 mmol) 2. generációjú Hoveyda–Grubbskatalizátort, az elegyet argonatmoszférában egész éjjel visszafolyató hûtõ alatt melegítjük, a reakcióelegyet szilikagélen lepároljuk, szilikagélen kromatográfiásan tisztítjuk, (30% etil-acetát toluolban®50%etil-acetát toluolban). 230 mg (37%) tiszta cím szerinti terméket kapunk. MS (M+H+): 612,8. 97. példa

40

45

17-(7¹Metoxi-2-fenil-kinolin-4-il-oxi)-13-metil-2,14dioxo-3,13-diaza-triciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7én-4-karbonsav-etil-észter [(97) képletû vegyület] 260 mg (0,42 mmol) (96) vegyületet 20 ml 1,4-dioxánban oldunk. Hozzáadunk 1,0 M (6,0 ml) lítium-hidroxidot, az elegyet szobahõmérsékleten egész éjjel keverjük, majd hat órát keverjük 60 °C¹on 5%¹os citromsavhoz adjuk, és etil-acetáttal háromszor extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, csökkentett nyomáson bepároljuk, a nyersterméket szilika-

[4¹Ciklopropánszulfonil-amino-karbonil-17(7¹metoxi-fenil-kinolin-4-il-oxi)-2,14-dioxo-3,13diaza-triciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7-en-13¹il]50 karbaminsav-terc-butil-észter [(99) képletû vegyület] A 46. és 47. példa szerinti eljárással N’¹hex-5én¹(E)-ilidén-hidrazin-karbonsav-terc-butil-észtert állí55 tunk elõ, de hept-6-én¹ol helyett hex-5-én-olból indulunk ki. A (35) vegyületet a 48. példa szerint keverjük, de a fent leírt N’¹hex-5-én¹(E)-ilidén-hidrazin-karbonsav-terc-butil-észtert használjuk a megfelelõ hept-6-énszármazék helyett, majd a 49. példa szerint makrocikli60 záljuk, és az etil-észtert az 50. példa szerint hidrolizál55

1

HU 007 612 T2

va a savat kapjuk. 58 mg (0,0846 mmol) kapott savat 7 ml vízmentes DMF-ben oldunk, és egy perc alatt DIEA¹t csepegtetünk hozzá. Az oldatot szobahõmérsékleten 1 órát keverjük, mielõtt hozzáadnánk 41 mg (0,338 mmol) ciklopropil-szulfonamidot, 41,3 mg (0,338 mmol) DMAP¹t és 50 ml (0,338 mmol) DBU¹t tartalmazó 1,5 ml vízmentes DMF¹es oldatát. Az oldatot szobahõmérsékleten 5 napig keverjük, majd 50 ml etilacetáttal hígítjuk, és telített nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk. A vizes fázist DCM-mel extraháljuk, az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, bepároljuk, HPLC-vel tisztítjuk. 14,3 mg (0,018 mmol) fehér szilárd cím szerinti vegyületet kapunk, melynek HPLC-vel mért tisztasága több mint 95%¹os, M+H+ 788,3.

2

szilikagélen gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (2/1 EtOAc-petroléter (PE) vékonyréteg-kromatográfiásan vizes KMn04-gyel kimutatva, Rf 0,55 4/1 arányú EtOAc-PE-ben), 1,01 g (75%) sárga olajat kapunk. 5 102. példa

10

15 100. példa

20

25

Ciklopropánszulfonsav-[13-amino-17-(7¹metoxi-2fenil-kinolin-4-il-oxi)-2,14-dioxo-3,13diazatriciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7-én-4-karbonil]amid-trifluor-ecetsavsó [(100) képletû vegyület] 2,4 mg (0,00304 mmol) (99) vegyületet 3 ml TFADCM 1:2 arányú elegyében tartunk szobahõmérsékleten 60 percig, majd 3 ml toluolt adunk hozzá, és a mintát együtt szárazra párolva 2,1 mg (0,0026 mmol) cím szerinti vegyületet kapunk, HPLC-vel mérve a tisztaság több mint 95%¹os, M+H+ 688,3.

30

35

4-Hidroxi-ciklopentán-1,2-dikarbonsav-1[(1¹ciklopropánszulfonil-amino-karbonil-2-vinilciklopropil)-amid]-2-(hex-5-enil-metil-amid [(102) képletû vegyület] 0,15 M, 53 ml (8 mmol) lítium-hidroxid-oldatot 996 mg (3,96 mmol) lakton-amidhoz adunk jeges fürdõn, és 1 órát keverjük. Az elegyet 1 N sósavval pH=2–3¹ra savanyítjuk, lepároljuk. Toluollal többször együtt pároljuk, vákuumban egész éjjel szárítjuk. 4,21 mmol) (1R,2S)-ciklopropánszulfonsav-(1¹amino2-vinil-ciklopropánkarbonil)-amid-hidrokloridot és 1,78 g (4,68 mmol) HATU¹t adunk hozzá. Az elegyet jeges fürdõn argonáramban hûtjük, hozzáadunk 25 ml DMF¹t és 2,0 ml (11,5 mmol) DIEA¹t. 30 percig keverjük, majd az elegyet szobahõmérsékleten még 3 órát keverjük, az oldószert lepároljuk, a maradékot 120 ml etil-acetátban feloldjuk, egymás után 20 ml 0,5 N sósavval és 2×20 ml telített nátrium-kloriddal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk. 200 g YMC szilikagélen gyors oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, 2–4% metanol diklór-metánban, 1,25 g (66%) fehér szilárd anyagokat eredményez. 103. példa

101. példa

40

45 3-Oxo-2-oxa-biciklo[2.2.1]heptán-5-karbonsav-hex5-enil-metil-amid [(101) képletû vegyület] 2,17 g (5,7 mmol) HATU és 6,47 mmol N¹metil hex5-enil-amin-hidroklorid 5 ml DMF¹es elegyéhez argonáramban jeges fürdõn 1R,4R,5R¹3-oxo-2-oxa-biciklo[2.2.1]heptán-5-karbonsavat adunk (835,6 mg, 5,35 mmol) 11 ml DMF-ben, majd hozzáadunk 2,80 ml (16 mmol) DIEA¹t. 40 percig keverjük, majd az elegyet szobahõmérsékleten 5 órát keverjük, az oldószert lepároljuk, a maradékot 70 ml EtOAc-ban feloldjuk, 10 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk, a vizes fázist 2×25 ml etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, 20 ml telített nátrium-kloriddal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk, 150 g

Ciklopropánszulfonsav-(17-hidroxi-13-metil-2,14dioxo-3,13-diaza-triciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7én-4-karbonil)-amid [(103) képletû vegyület] 50 52,0 mg (0,108 mmol) ciklopentanolt 19 ml 1,2-diklór-etánban oldunk (felhasználás elõtt argont buborékoltatunk rajta keresztül), 6,62 mg (10 mol%) 2. generációjú Hoveyda–Grubbs-katalizátort feloldunk 55 2×0,5 ml DCE-ben, és hozzáadjuk. A zöld oldaton 1 percig argont áramoltatunk keresztül, egyenként 4 ml aliquotot átveszünk 2–5 ml¹es mikrohullámú csõbe. Az utolsó kémcsõbe 0,8 ml¹t adagolunk, és az oldószerrel öblítjük. Minden kémcsövet mikrohullámmal melegí60 tünk (szobahõmérséklettõl 160 °C¹ig 5 perc alatt). Az 56

1

HU 007 612 T2

összes aliquotot egyesítjük, az oldószert lepároljuk, gyors oszlopkromatográfiásan szilikagél oszlopon eluáljuk (3–7% metanolt tartalmazó diklór-metánnal), és így 24,39 mg szilárd anyagot kapunk (Rf 0,28 10% MeOH–CH2Cl2-ben két folttal). A szilárd anyagokat egyesítünk 9,66 mg mintával, és másodszor is kromatografáljuk (2–8% MeOH etil-acetátban). 23 mg krémszínû szilárd anyagot kapunk, amely 80% kívánt vegyületet tartalmaz (26%¹os termelés). 104. példa

2

N-{4¹(4¹(4¹Ciklopropánszulfonil-amino-karbonil-13metil-2,14-dioxo-3,13-diazatriciklo[13.3.0.0*4,6]oktadec-7-én-17-il-oxi)-7metoxi-kinolin-2¹il]-tiazol-2¹il}-3,3-dimetil-butiramid [(105) képletû vegyület] 5 A (103) vegyületet 4¹hidroxi-7-metoxi-2-[2¹(2,2dimetil-butanoil)-amino-tiazol-4¹il]-kinolinnal kezeljük a 104. példa szerint, és a cím szerinti vegyületet kapjuk. LCMS: retenciós idõ 2,30 perc gradiens 30–80% B 10 3 perc alatt (áramlás: 0,8 ml/perc, UV 220 nm, ACE C8 3×50 mm; mobil fázis A 10 mM NH4Ac 90%H2Oban, B 10 mM NH4Ac 90% ACN-ben), (M+1)+=807. 106. példa 15

20

Ciklopropánszulfonsav-{17-[2¹(4¹izopropil-tiazol2¹il)-7-metoxi-kinolin-4-il-oxi]-13-metil-2,14-dioxo3,13-diaza-triciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7-én-4karbonil)-amid [(104) képletû vegyület] 22 ml (0,11 mmol) DIAD¹ot hozzáadunk 23 mg 103¹as metatézis termék, 24 mg (0,08 mmol) 2¹(4¹izopropil-1,3-tiazol-2¹il)-7-metoxi-kinolin-4¹ol és 30 mg (0,11 mmol) PPh3 1 ml vízmentes THF¹es elegyéhez jeges fürdõn. Az elegyet szobahõmérsékleten egész éjjel keverjük, majd bepároljuk, a maradékot (1,5 ml MeCN-oldatból 1,2 ml¹t) preparatív HPLC-vel tisztítjuk (HyperKarb 7 ml 100×21,2 mm, 40–99%¹os vizes MeCN 10 perc alatt), 3,18 mg MV062308¹at kapunk krémszínû szilárd anyag formájában (13%¹os termeléssel). 1H–NMR (DMSO-d ) d ppm: major rotamer 0,99 (m, 6 2H), 1,11 (m, 2H), 1,20–1,30 (m, 2H), 1,37 és 1,38 (2d, J=7,0 Hz, 6H), 1,46–1,58 (m, 2H), 1,70 (m, 1H), 1,85 (m, 1H), 1,90 (dd, J=8,5, 6,0 Hz, 1H), 2,06 (br, 1H), 2,26 (m, 1H), 2,38 (m, 1H), 2,52–2,62 (m, 3H), 2,90–2,97 (m, 2H), 3,06 (s, 3H), 3,21 (m, 1H), 3,40–3,56 (m, 2H) 3,97 (s, 3H), 4,60 (m, 1H), 5,04 (m, 1H), 5,41 (br, 1H), 5,66 (m, 1H), 7,16 (m), 7,58 (br), 8,02 (m), 10,92 (s, 1H). 105. példa

1-{[2¹(Hex-5-enil-metil-karbamoil)-4-hidroxiciklopentánkarbonil]-amino}-2-vinilciklopropánkarbonsav-etil-észter [(106) képletû 25 vegyület] A (101) vegyületet a 102. példa szerint reagáltatjuk, de 1¹amino-2-vinil-ciklopropánkarbonsav-etil-észtert használunk (1R,2S)-ciklopropánszulfonsav-(1¹amino30 2-vinil-ciklopropánkarbonil)-amid-hidroklorid helyett, és a cím szerinti vegyületet kapjuk. 107. példa 35

40

45 1-{[4¹(4¹Bróm-benzénszulfonil-oxi-2-(hex-5-enilmetil-karbamoil)-ciklopentánkarbonil]-amino}-2vinil-ciklopropánkarbonsav-etil-észter [(107) képletû vegyület] 115 mg (0,286 mmol) (106) vegyületet feloldunk 50 5 ml toluolban és 1 ml diklór-metánban. Az oldathoz 96 mg (0,857 mmol, 3 ekv.) DABCO¹t (azaz 2.2.2-diazobiciklooktánt) adunk, majd hozzáadunk 109 mg (0,428 mmol) BsCl¹ot (1,5 ekv.). A reakcióelegyet 55 egész éjjel szobahõmérsékleten keverjük, toluollal (+10% etil-acetáttal) hígítjuk, telített nátrium-hidrogénkarbonáttal és telített konyhasóoldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kívánt terméket oszlopkromatográfiásan kapjuk (eluálószer etil60 acetát) Rf 0,25. Konverzió 80%, termelés 106 mg. 57

1

HU 007 612 T2

108. példa

2

110. példa

5

10 17-(4¹Bróm-benzolszulfonil-oxi)-13-metil-2,14dioxo-3,13-diaza-triciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7én-4-karbonsav-etil-észter [(108) képletû vegyület] 106 mg (0,169 mmol) (107) vegyületet 40 ml diklórmetánban feloldunk, és az oldaton 20 percen keresztül nitrogént buborékoltatunk, és így gázmentesítjük. 10 mg (0,017 mmol, 10 mol%) 1. generációjú Hoveyda–Grubbs-katalizátort adunk hozzá, és az elegyet nitrogénatmoszférában egész éjjel reftux alatt melegítjük, a reakcióelegyet lehûtjük szobahõmérsékletre, és (körülbelül 100 mg) MP¹TMT palládiumadszorbens gyantát adunk hozzá, és 2,5 órát keverjük. Az adszorbens gyantát leszûrjük, 50 ml diklór-metánnal mossuk, a kapott oldatot rotációs bepárlón bepároljuk, a nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, etil-acetáttal eluálva 61 mg terméket kapunk, termelés 60%.

17-[2¹(2¹Izopropil-amino-tiazol-4¹il)-7-metoxikinolin-4-il-oxi]-13-metil-2,14-dioxo-3,13-diazatriciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7-én-4-karbonsav [(110) képletû vegyület] 21 mg (0,031 mmol) 109¹es észter 0,2 ml THF és 0,3 ml metanol elegyével készített oldatához 4 mg 20 (0,17 mmol) lítium-hidroxidot adunk 0,15 ml vízben feloldva. A kapott elegyet 60 °C¹on 3,5 órát keverjük, majd lehûtjük szobahõmérsékletre és (30 ekv.) ecetsavat adunk hozzá. Az elegyet toluollal együtt lepároljuk, a maradékot kloroform és víz között kirázzuk, a vizes fá25 zist kloroformmal háromszor extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfáttal szárítjuk, bepárolva 20 mg tiszta terméket kapunk (99%¹os termeléssel). 15

109. példa

111. példa 30

35

40

17-[2¹(2¹Izopropil-amino-tiazol-4¹il)-7-metoxikionlin-4-il-oxi]-13-metil-2,14-dioxo-3,13-diazatriciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7-én-4-karbonsavetil-észter [(109) képletû vegyület] 220 mg (0,7 mmol) (WO 00/59929 szerint elõállított) 2¹(izopropil-amino-tiazol-4¹il)-7-metoxi-kinolin-4-olt 7 ml N¹metil-pirrolidinonban (NMP) feloldunk, egy kanál cézium-karbonátot adunk hozzá 60 °C¹on, 1,5 órát keverjük, majd 150 mg (0,24 mmol) (108) vegyületet adunk hozzá, és a reakcióelegyet 80 °C¹on egész éjjel keverjük. Kloroformmal hígítjuk, nátrium-hidrogén-karbonáttal és telített konyhasóoldattal mossuk. A vizes fázisokat kloroformmal visszaextraháljuk, az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A nyersterméket preparatív HPLC-vel tisztítjuk (Gilson) (MeOH–H2O, 65%). 21 mg terméket kapunk (13%¹os termeléssel), valamint kapunk még 12 mg izomert.

Ciklopropánszulfonsav-{17-[2¹(2¹izopropil-aminotiazol-4¹il)-7-metoxi-kinolin-4-il-oxi]-13-metil-2,14dioxo-3,13-diaza-triciklo[13.3.0.0*4,6*]oktadec-7én-4-karbonil}-amid [(111) képletû vegyület] 45 20 mg (0,15 mmol) 110¹es savat, 28 mg (0,225 mmol) DMAP¹t és 58 mg (0,3 mmol) EDAC¹t feloldunk 1,5 ml DMF-ben, a reakcióelegyet egész éjjel szobahõmérsékleten keverjük, majd hozzáadunk 50 91 mg (1,125 mmol) ciklopropil-szulfonamidot és 114 ml (0,75 mmol) DBU¹t. Szobahõmérsékleten egész éjjel keverjük, majd az elegyet 5% citromsavhoz adjuk, és háromszor extraháljuk kloroformmal. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk, a kapott ma55 radékot preparatív HPLC-vel tisztítjuk. 5,6 mg cím szerinti terméket kapunk (termelés 24%). Kísérletek A találmány szerinti vegyületeket megvizsgáljuk fla60 vivírus NS3 proteáz, például HCV elleni aktivitásra a 58

1

HU 007 612 T2

szokásos in vitro (enzim) kísérletet vagy sejttenyészet kísérletet alkalmazva. Hasznos kísérlet a Bartenshlager replikon kísérlet, amelynek leírása az EP 1043399-ben található. Egy alternatív replikon kísérletet írtak le a WO 03064416 számú dokumentumban. A teljes hosszúságú hepatitisz C NS3 gátlást magában foglaló elõnyös enzim kísérlet leírása található Poliakov, 2002 Prot Expression & Purification 25 363 371¹es irodalomban. Röviden, egy depszipeptid szubsztrát Ac¹DED(Edans)EEAbuY[COO]ASK(Dabcil)NH2 (AnaSpec, San José, USA), hidrolízisét spektrofluorometrikusan mérjük peptid kofaktor, KKGSVVIVGRIVLSGK jelenlétében, ahogy ez le van írva a következõ irodalomban: Landro, 1997 Biochem 36 9340–9348. 1 nM enzimet pufferben inkubálunk, például 50 mM HEPES, pH=7,5, 10 mmol DTT, 40% glicerin, 0,1% n¹oktilb-D-glükozid, 25 mmol kofaktorral és inhibitorral 30 °C¹on 10 percig, majd a reakciót beindítjuk egy anyag, elõnyösen 0,5 mmol szubsztrát hozzáadásával. Az inhibitorokat elõnyösen DMSO-ban feloldjuk, 30 másodpercig ultrahanggal kezeljük és centrifugáljuk. Az oldatokat általában két mérés között –20 °C¹on tároljuk. Egy alternatív enzim kísérlet leírása található a WO 0399316 számú iratban, itt HCV NS3/4A proteáz komplex FRET peptid kísérletet alkalmaznak. Ennek az in vitro kísérletnek a célja a BMS, H77C vagy J416S törzsekbõl származó HCV NS3 proteáz komplexek találmány szerinti vegyületek általi gátlásának mérése, ez a kísérlet mutatja, hogy a találmány szerinti vegyületek milyen hatékonyan gátolják a HCV proteolitikus aktivitást. A HCV-vel fertõzött paciensbõl vért veszünk, a HCV-genom (BMS törzs) módosított teljes hosszúságú cDNS templátját konstruáljuk a szérum RNS reverz transzkripciós PCR (RT-PCR)-rel kapott DNS-fragmensekbõl, és az egyéb Ia genotípusú törzsek közötti homológia alapján kiválasztott primereket használunk. A teljes genomszekvencia meghatározásából az Ia genotípust rendeljük a HCV-izolátumhoz Simmonds és társai osztályozása szerint [lásd P. Simmonds, K. A. Rose, S. Graham, S. W. Chan, F. McOmish, B. C. Dow, E. A. Follett, P. L. Yap és H. Marsden, J. Clin. Microbiol., 31(6), 1493–1503 (1993)]. A nem strukturális régió NS2–5B aminosav szekvenciája több mint 97%-ban azonos a HCV Ia genotípussal (H77C), és 87%-ban azonos az Ib genotípussal (J4L6S). A fertõzõ klónokat, H77C (Ia genotípus) és J4L6S (Ib genotípus) R. Purcell (NIH)-tól szerezhetjük be, és a szekvenciák a Génbankban vannak publikálva [AAB67036, lásd Yanagi, M., Purcell, R. H., Emerson, S. U. és Bukh. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 94 (16) 8738–8743 (1997); AF054247, lásd Yanagi, M, St Claire, M., Shapiro, M., Emerson, S. U., Purcell, R. H. és Bukhj, Virology 244 (1), 161 (1998)]. A BMS, H77C és J4L6S törzsek a szokásosak a rekombináns NS2/4A proteáz komplexek elõállításánál. A rekombináns HCV NS3/4A proteáz komplexet kódoló DNS¹t (1027–17711¹es aminosavak), ezekhez a törzsekhez manipuláljuk P. Gallinari és társai szerint [lásd

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 59

2

Gallinari P., Paolini C., Brennan D., Nardi C., Steinkuhler C., De Francesco R., Biochemistry. 38(17):562 032, (1999)]. Röviden, egy három lizinszolubilizáló lepárlási maradékot adunk hozzá a 3 0 NS4A kódoló égió 3’¹végén. Az NS4A-NS4B hasítási hely P1¹helyzetében (aminosav 1711) a ciszteint glicinné alakítjuk, hogy a lizintoldalék proteolitikus hasadását elkerüljük. Ezenkívül egy cisztein szerinné történõ mutációját vezethetjük be PCR-rel a 1454¹es aminosavhelyzetben, hogy az NS3 helikáz domén autolitikus hasadását megelõzzük. A variáns DNS-fragmenst a pET21b bakteriális expressziós vektorban klónozhatjuk (Novagen), és az NS3/4A komplexet Escherichia coli BL21 törzsben (DE3) (Invitrogen) expresszálhatjuk P. Lallinari és társai protokollja szerint [lásd Gallinari P., Brennan D., Nardi C., Brunetti M., Tomei L., Steinkuhler C., De Francesco R., J. Virol. 72(8):6758–69 (1998)] módosításokkal. Röviden, az NS3/4A expressziót 0,5 mmol izopropil-béta-D-tiogalaktopiranoziddal (IPTG) indukálhatjuk 22 óráig 20 °C¹on. Egy tipikus fermentációval (10 l) körülbelül 80 g nedves sejtpépet kapunk. A sejteket (10 ml/g) lízispufferben újraszuszpendáljuk, amely puffer 25 mmol N¹(2¹hidroxi-etil)-piperazin-N’-(2¹etánszulfonsav)-ból (HEPES), pH=7,5, 20% glicerinbõl, 500 mmol nátrium-kloridból, 0,5% Triton X–100-ból, 1 mg/ml lizozimbõl, 5 mmol magnézium-kloridból (MgCl2), 1 mg/ml Dnaselbõl, 5 mmol béta-merkaptoetanolból (BME), proteázinhibitor-etilén-diamintetraecetsavból (EDTA) mentes (Roche) áll, homogenizáljuk és 20 percig inkubáljuk VC mellett. A homogenizátumot ultrahanggal kezeljük, és ultracentriguálással derítjük 235 000 g mellett 1 óra hosszat 4 °C¹on. A felülúszóhoz imidazolt adva 15 mmol végsõ koncentrációt kapunk, és a pH¹t 8¹ra állítjuk. A nyers protein extraktumot egy nikkel-nitril-triecetsav (Ni–NTA-val töltött) oszlopra töltjük, melyet B pufferrel elõre kiegyensúlyozunk (25n¹tM 2 0 HEPES, pH=8, 20% glicerin, 500 mM nátrium-klorid, 0,5% Triton X–100, 15 mmol imidazol, 5 mmol BME). A mintát 1 ml/perc áramlási sebességgel visszük fel. Az oszlopot 15 oszlop térfogat C pufferrel mossuk (ugyanaz, mint a B puffer, azzal a kivétellel, hogy 0,2% Triton X–100¹at tartalmaz). A proteint 5 oszlop térfogatnyi D pufferrel eluáljuk (ugyanaz, mint a C puccer, csak 200 mmol imidazolt tartalmaz). NS3/4A proteázkomplex-tartalmú frakciókat öntünk össze, és a sómentesítõ Superdex-S200 oszlopra töltjük, melyet elõzõleg D pufferrel kiegyensúlyoztunk (25 MM HEPES, pH=7,6, 20% glicerin, 300 mM nátrium-klorid, 0,2% Triton X–100, 10 mmol BME). A mintát 1 mU/perc áramlási sebességgel töltjük föl, az NS3/4A proteáz 30 komplex-tartalmú frakciókat összeöntjük és körülbelül 0,5 mg/ml¹re besûrítjük. A BMS, H77C és J4L6S törzsekbõl származó NS3/4A proteáz tisztaságát általában nagyobbnak ítéljük, mint 90% SDS-PAGE módszerrel és tömegspektrometriás analízissel. Az enzimet általában –80 °C¹on tároljuk, jégen megolvasztjuk, és felhasználás elõtt a kísérleti pufferben hígítjuk. Az NS3/4A proteázkísérlethez használt

1

HU 007 612 T2

szubsztrát elõnyösen RET S1 [Resonance Energy Transfer Depsipeptide Substrate; AnaSpec, Inc. cat # 22991) (FRET peptide)], melyet Taliani társai írtak le az Anal. Biochem. 240(2):6067 (1996)-ban. Ennek a peptidnek a szekvenciája lazán az NS4A/NS4B természetes hasítási helyen alapul, azzal a különbséggel, hogy inkább egy észterkötés van, mint egy amidkötés a hasítási helyen. A peptidszubsztrátot a három rekombináns NS3/4A komplex egyikével inkubáljuk a találmány szerinti vegyület jelenlétében vagy távollétében, és a fluoreszcens reakciótermék képzõdését idõben Cytofluor Series 4000-rel követjük nyomon. Hasznos reagensek a következõk: HEPES és glicerin (Ultrapure)¹t kaphatunk a GIBCO-BRL-tõl. A dimetilszulfoxidot (DMSO) a Sigmától szerezzük be. A bétamerkapto-etanolt a Bio Rad-tól szerezzük be. Kísérleti puffer: 50 mmol HEPES, pH=7,5; 0,5 mol NaCl; 0,1% triton; 15% glicerin; 10 mmol BME. Szubsztrát: 2 mmol végsõ koncentráció (egy 2 mmol¹os törzs 20 oldatból DMSO-ban –20 °C¹on tárolva). HCV NS3/4A Ia típus (Ib), 2¹3 nM végsõ koncentráció (egy 5 mmol¹os törzsoldatból 25 mM HEPES-ben, pH=7,5, 20% glicerin, 30 mmol nátrium-klorid, 0,2% Triton X–100, 10 mmol BME). A kísérleti limithez közelítõ hatású vegyületekre a kísérletet érzékenyebbé tehetjük, ha hozzáadunk 50 Hg/ml BSA¹t a kísérleti pufferhez és/vagy a végsõ proteázkoncentrációt 300 pM¹re csökkentjük. A kísérletet elõnyösen 96 lyukú polisztirol fekete Falcon-féle lemezben hajtjuk végre, mindegyik lyuk 25 ml NS3/4A proteázkomplexet tartalmaz a kísérleti pufferben, továbbá tartalmaz 50 ml találmány szerinti vegyületet 10% DMSO/kísérleti pufferben és 25 ml szubsztrátot kísérleti pufferben. Egy vegyület nélküli kontrollt is elõállítunk ugyanazon a kísérleti lemezen, az enzim komplexet összekeverjük egy vegyülettel vagy egy vegyület vagy kontrolloldatával, elõnyösen 1 percig, mielõtt a szubsztrát hozzáadásában megkezdõdne az enzimes reakció. A kísérleti lemezt általában azonnal leolvassuk egy spektrofotométer, például Cytofluor Series 4000 (Perspective Biosysterns) segítségével. A mûszert elõnyösen úgy állítjuk be, hogy 340 nm emissziót és 490 nm excitációt olvasson le 25 °C¹on. A reakciókat általában körülbelül 15 percig követjük nyomon. A gátlási százalékot a következõ egyenlet segítségével számíthatjuk ki. 100–[(dFinh=dFcon)×100] ahol dF jelentése a fluoreszcencia változása a görbe lineáris intervallumában, egy nem lineáris görbe … alkalmazunk a gátlás-koncentráció adatokhoz, és az 50%¹os hatékony koncentrációt (azaz az IC50¹et) szoftver, például Excel Xl¹fit szoftver segítségével számítjuk ki a következõ egyenlet segítségével: y=A+((B–a)/(1+[(C/x)^D])). Az enzim kísérletek elõnyösen flureszcencia rezonancia energiatranszfer elvét alkalmazzák (FRET), hogy egy spektroszkópikus reakciót generáljanak egy HCV NS3 szerinproteáz által katalizált NS4A/4B hasítási eseményre. Az aktivitást elõnyösen egy folyamatos fluorometriás kísérletben mérjük 355 nm excitációs

5

10

15

20

25

30

35

40

45

2

hullámhossz és 500 nm emissziós hullámhossz alkalmazásával. A kezdõ sebességet a megnövekedett fluoreszcenciaintenzitások 10 perces folyamatos leolvasásából határozzuk meg az NS3 proteáz által katalizált hasítási esemény eredményeképpen. Egy alternatív enzim kísérletet a következõképpen hajthatunk végre: Anyagok Rekombináns HCV NS3 teljes hosszúságú enzimet állíthatunk elõ Poliakov és társai Protein Expression & purification 25 (2002) 363–371 irodalom szerint. Az NS4A kofaktor elõnyösen KKGSVVIVGRIVLSGK (kereskedelemben kapható) aminosavszekvenciával rendelkezik, amelyet általában DMSO-ban állítunk elõ 10 mmol¹os törzsoldat formájában. A FRET-anyagot (Ac-Asp-Glu-Asp(EDANS)-Glu-Glu-Abu-Y-[COO)AlaSer-Lys(DABCYL)-NH2, MW1548.60 AnaSpec RET S1, CA. USA-ból lehet beszerezni) és elõnyösen DMSO-ban 1,61 mmol¹os törzsoldat formájában állítjuk elõ. Az 50 ml/kémcsõ aliquotokat alumíniumfóliával kell becsomagolni, hogy megvédjük a közvetlen fénytõl, és –20 °C¹on tároljuk. Az 1¹es referenciavegyületet az AcAsp-D-Gla-LeuIle-Cha-Cys szekvenciájú N–1725¹öt, melynek molekulatömege 830,95, BACHEM Svájcból lehet beszerezni, s általában DMSO-ban állítjuk elõ 2 mmol¹os törzsoldat formájában, és aliquotokban tároljuk –20 °C¹on. Az 1 M HEPES-puffert az Invitrogen Corporationtõl lehet beszerezni, és 20 °C¹on tároljuk. A glicerint 99%¹os tisztaságban lehet beszerezni a Sigmától. A CHAPS 3¹[(3¹kolamido-propil)-dimetil-ammónio]2-propánszulfonátot a Research Organic, Cleveland OH44125, USA-ból lehet beszerezni, molekulatömeg 614,90. DTT, DL¹ditiotreit (Cleland reagens: DL¹DTT) 99%¹os tisztaság, molekulatömeg 154,2, tárolás: +4 °C. A DMSO¹t SDS-bõl, 13124 Peypin, Franciaország, lehet beszerezni 99,5%¹os tisztaságban. Az ultra tiszta TRIS¹t [azaz TRIS-(hidroxi-metilamino-metánt)] az ICN Biomedicals Inc.¹tõl lehet beszerezni. A nátrium-kloridot a KEBOlab AB¹tól lehet kapni. Az N¹dodecil-b-D-maltozidot, minimum 98%, Sigmától lehet beszerezni, tárolás –20 °C¹on.

Készülék Mikrotiterlemezek (fehér kliniplate, ThermoLab Sys50 tems katalizátor szám 9502890. Eppendorf pipetták. Biohit pipetta, multi adagolás. Aszcens fluoriméter, filterpár ex 355 nm, em 500 nm. Módszer Kísérleti eljárás A vegyületek 10 mmol¹os törzsoldatait DMSO-ban állítjuk elõ. A törzsoldatokat szobahõmérsékleten tároljuk a tesztelés alatt, és –20 °C¹ba helyezzük hosszú 60 távú tárolásra. 55

60

1

HU 007 612 T2

A kísérleti puffer 50 mmol HEPES-puffer, pH=7,5, 40% glicerin, 0,1% CHAPS. Tárolás: szobahõmérsékleten. Aliquotokban –20 °C¹on tárolt 10 mmol DTT¹t frissen adagoljuk minden kísérletnél. B kísérleti puffer: 25 mmol TRIS, pH=7,5, 0,15 M nátrium-klorid, 10% glicerin, 0,05% n¹dodecil-b-D-maltozid, 5 mmol DTT (aliquotokban tárolva –20 °C¹on és minden kísérletben frissen hozzáadva). Kísérleti szekvencia: A reakciópuffer elõállítása (egy lemezhez, 100 reakció) (A puffer) 1. 9500 ml kísérleti puffert állítunk elõ ionmentes vízben (HEPES, pH=7,5, 40% glicerin és 0,1% CHAPS). A DTT¹t hozzáadva 10 mmol végsõ koncentrációt kapunk (frissen elõállítva minden menethez). 2. Az NS3 proteázt gyorsan megolvasztjuk. 3. Hozzáadunk 13,6 ml NS proteázt és 13,6 ml NS4A peptidet, és rendesen összekeverjük. Az elegyet 15 percig szobahõmérsékleten állni hagyjuk. 4. Az enzim törzsoldatot visszahelyezzük a folyékony nitrogénbe vagy –80 °C¹ra, amint lehet. Reakciópuffer elõállítása (egy lemezhez, 100 reakció) (B puffer) 5. 9500 ml kísérleti puffert állítunk elõ (TRIS, pH=7,5, 0,15 M nátrium-klorid, 0,5 mmol EDTA, 10% glicerin és 0,05% n¹dodecil-b-D-maltozidot helyezünk ionmentes vízbe. DTT¹t hozzáadva 5 mmol végsõ koncentrációt kapunk (minden menethez frissen elõállítva). 6. Az NS3 proteázt gyorsan megolvasztjuk. 7. Hozzáadjuk a 27,2 ml NS3 proteázt és a 13,6 ml NS4A peptidet, és alaposan összekeverjük. Az elegyet 15 percig hagyjuk szobahõmérsékleten. 8. Az enzim törzsoldatot visszahelyezzük a folyékony nitrogénbe vagy –80 °C¹ra, amint lehet. Inhibitor/referencia vegyület elõállítása Inhibitor sor hígításokat állítunk elõ DMSO-ban a 10, 1, 0,1, 0,01 és 0,001 mmol végsõ koncentrációk 100-szorosáig. A végsõ DMSO-koncentráció 100 ml össz-reakciótérfogatban 1%. Elõállítjuk az N–1725 referenciavegyület sorozat hígításait DMSO-ban a 120, 60, 30, 15, 7,5 és 3,75 nM végsõ koncentrációk 100-szorosáig. Minden menethez nyolc enzim kontroll-lyuk volt szükséges. Az üres lyukak 95 ml puffert tartalmaznak (NS3 PR nélkül), valamint tartalmaznak 1 ml DMSO¹t és 5 ml szubsztrátot. FRET anyag elõállítása 1,61 mmol szubsztráttörzsoldatot a kísérleti pufferrel a 40 mmol munka oldatig hígítjuk. Elkerüljük a fénynek való kitettséget.

2

Kísérleti szekvencia 96 lyukú kliniplatet alkalmazunk, lyukanként az össz kísérleti térfogat 100 ml. 1. Minden lyukba 95 ml kísérleti puffert helyezünk. 2. Hozzáadunk 1 ml inhibitor/referencia vegyületet. 5 3. 30 percig szobahõmérsékleten elõinkubáljuk. 4. A reakciót 5 ml 40 mmol¹os szubsztrátoldat hozzáadásával indítjuk be (végsõ koncentráció 2 mmol). 5. 20 percig folyamatosan leolvassuk ex=355 nm¹nél 10 és em=500 nm¹nél, és a megnövekedett percenkénti fluoreszcenciát nyomon követjük. 6. A progressziós görbét ábrázoljuk (lineáris tartomány 8–10 idõpont), és meghatározzuk a meredekséget kezdõ sebességként minden egyes inhibitorkon15 centráció vonatkozásában. 7. Az enzim kontroll vonatkozásában kiszámítjuk a százalékos gátlást.

20

25

30

35

40

Az eredmények kezelése Az eredményt egy bizonyos koncentrációnál (screen) gátlási százalékban vagy Ki¹értékként nM¹ben vagy mM-ben fejezzük ki. A százalékos gátlás kiszámítása: a kezdõ sebességet az NS3 proteázzal katalizált hasítási esemény eredményeképpen a megnövekedett fluoreszcenciaintenzitások 10 perces folyamatos leolvasásából határozzuk meg, az inhibitorra vetített meredekség változását összehasonlítjuk az enzimkontrollal, és így bizonyos koncentrációnál százalékos gátlást kapunk. A Ki kiszámítása: valamennyi inhibitort úgy kezelünk, mint hogy ha a versenygátlás szabályait követnék. Az inhibitorkoncentrációk sorozatának gátlási értékeibõl számítjuk ki az IC50-értéket. A számított értéket a következõ egyenletben használjuk: Ki=IC50/(1+S/Km). A függvények grafikus ábrázolását két kalkulációs program: a Grafit és Graphpad segítségével végezzük. A fent példaképpen felsorolt találmány szerinti többféle vegyület IC50-értéke 1 nM¹tõl 6,9 mikromolárisig terjedõ tartományban van, és az ED50-értékek pedig a szubmikromoláristól a mikromoláris tartományig terjednek a fenti kísérletekben.

45 Gyógyszer menekülési rezisztenciaminta és sebesség Mikrotiterû lemezekbe replikontenyészeteket alkalmazhatunk a rezisztencia kifejlõdésének sebessége 50 meghatározására, és a gyógyszer menekülõ mutánsok kiválasztására. A tesztelt vegyületeket ED50-értékük körüli koncentrációkban teszteljük, például koncentrációnként 8 párban. A megfelelõ replikon inkubálási periódus után mérjük a proteáz aktivitását a felülúszóban 55 vagy a lizált sejtekben. A következõ eljárást követjük a tenyészetek ezt követõ áthaladásánál. A tesztvegyület koncentrációjában termelt vírus több mint 50% proteázaktivitást mutat a kezeletlen fertõzött sejtekre vonatkoztatva (SIC, Start60 ing Inhibitory Concentration), s ezeket a friss replikon61

1

HU 007 612 T2

tenyészetekhez juttatjuk tovább. Például mind a nyolc duplikát 15 ml¹es felülúszójából egy aliquotot áthelyezünk a replikonsejtekbe a tesztvegyület (kontroll) nélkül, és ugyanabban a koncentrációkban a tesztvegyületet tartalmazó sejtekbe, továbbá még két ötszörös koncentrációban. (Lásd az alábbi táblázatot.)

5

2

Amikor a replikonszaporodás vírusos komponense (például HCV-proteáz-aktivitással mérve) a legnagyobb nem toxikus koncentrációnál (5–40 mmol-nál) tartjuk, 2–4 parallel lyukat összegyûjtünk, és kiterjesztve a szekvenciaanalízisre és a keresztrezisztenciára alkalmas anyagot kapunk.

Kulcs: Vírusos növekedés megengedve Vírusos termelés gátolva 125×SIC 125×SIC

25×SIC®

25×SIC

5×SIC

25×SIC

5×SIC®

nincs vegyület

25×SIC

5×SIC®

nincs vegyület

5×SIC

SIC

SIC®

nincs vegyület

SIC®

nincs vegyület

1¹es áthaladás

2¹es áthaladás

3¹as áthaladás

A gyógyszer menekülési mutánsokra gyakorolt hatás megbecsülésének alternatív módszereihez tartozik a megkülönböztetõ mutációt hordozó mutáns enzim elõállítása a fent bemutatott standard Ki-meghatározásoknál történõ használatra. Így ok a WO 04/039970 30 számú dokumentum olyan konstrukciókat ír le, amelyek lehetõvé tesznek egy hozzáférést a 155, 156 és/vagy 168 gyógyszer menekülési mutánsokat hordozó HCVproteázokhoz, ahol a mutánsok a BILN–2061 és VX–950 szelektív nyomásából erednek. Az ilyen szer- 35 kezeteket ezután replikonvektorokká módosíthatjuk a vad típusú proteáz helyett, ezáltal lehetõvé tesszük a sejtkísérletben annak meghatározását, hogy egy adott vegyület hatásos¹e egy adott gyógyszer menekülési 40 mutáns ellen. P450 metabolizmus A találmány szerinti vegyületek metabolizmusát a humán citokróm P450¹es rendszer fõ izoformáin keresztül kényelmesen meghatározhatjuk humán citokróm P450 cDNS-sel (szuperszómákkal) transzfektált, baculovírussal fertõzött rovarsejtekben (Gentest Corp., Woburn, USA). A tesztvegyületeket 0,5, 5 és 50 mmol koncentrációban duplán inkubáljuk a különbözõ citokróma P450 izoformákat, beleértve a CYP1A2+P450 reduktáz, CYP2A6+P450 reduktáz, CYP2C9-Arg 144+P450 reduktáz, CYP2C19+P450 reduktáz, CYP2D6-Val 374+P450 reduktáz és CYP3A4+P 450 reduktáz túlexpresszáló szuperszómák jelenlétében, az inkubátumok például (például 50 pmol) P450 citokróma fix koncentrációját tartalmazzák, és az inkubálást 1 óra hosszat végezzük. A tesztvegyület metabolizmusában egy adott izoforma szerepét UV HPLC kromatográfiásan határozzuk meg az eredeti vegyület eltûnésének mérésével.

45

50

55

60 62

4¹es áthaladás

5¹ös áthaladás

SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. (VI) általános képletû vegyület:

VI ahol A jelentése C(=O)OR1 vagy C(=O)NHSO2R2, ahol R1 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport; R2 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos¹, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport; ahol R2 adott esetben szubsztituálva van 1–3 szubsztituenssel, amelyek egymástól függetlenül vannak megválasztva a következõk közül: halogénatom, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos, NH2C(=O)–, Y–NRaRb, Y–OR b , Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRaRb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHSO p Rb, Y–S(=O) p Rb, Y–S(=O)pNRaRb, Y–C(=O)Rb és Y–NRaC(=O)ORb csoport; Y jelentése egymástól függetlenül vegyértékvonal vagy 1–3 szénatomos alkiléncsoport;

1

HU 007 612 T2

Ra jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1–3 szénatomos alkilcsoport; Rb jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos vagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport; p értéke egymástól függetlenül 1 vagy 2; M jelentése CR7R7’; Ru jelentése H vagy 1–3 szénatomos alkilcsoport; R7 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)-csoport vagy 2–6 szénatomos alkenilcsoport, amelyek bármelyike adott esetben 1–3 halogénatommal vagy egy amino¹, –SH vagy (0–3 szénatomos alkil)-cikloalkilcsoporttal van szubsztituálva, vagy R7 jelentése J; R7’ jelentése hidrogénatom vagy R7-tel együtt adott esetben R7’a-val szubsztituált 3–6 szénatomos cikloalkilcsoportot képez, ahol R7’a jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–5 szénatomos cikloalkil¹, 2–6 szénatomos alkenilcsoport, melyek bármelyike adott esetben halogénatommal szubsztituált; vagy R7’a jelentése J; q’ értéke 0 vagy 1 és k értéke 0–3; Rz jelentése hidrogénatom, vagy a csillagos szénatommal együtt olefinkötést képez; Rq jelentése hidrogénatom vagy 1–6 szénatomos alkilcsoport; W jelentése –CH2–, –O–, –OC(=O)NH–, –OC(–O)–, –S–, –NH–, –NRa, –NHSO2–, –NHC(=O)NH– vagy –NHC(=O)–, –NHC(=S)NH– vagy vegyértékvonal; R8 jelentése 1 vagy 2 telített, részben telített vagy telítetlen gyûrût tartalmazó gyûrûrendszer, melyek mindegyike 4–7 gyûrûatomot tartalmaz, és melyek közül mindegyik 0–4 heteroatomot, mégpedig kén¹, oxigén- vagy nitrogénatomot tartalmaz, és a gyûrûrendszer adott esetben a W¹tõl 1–3 szénatomos alkilcsoporttal van elválasztva; és az R8 csoportok bármelyike adott esetben mono¹, di¹ vagy triszubsztituált lehet R9-cel, ahol R9 jelentése egymástól függetlenül halogénatom, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, NH 2 CO–, Y–NRa’Rb, Y–O–Rb, Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRa’Rb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHSOpRb, Y–S(=O)pRb, Y–S(=O)pNRaRb, Y–C(=O)ORb és Y–NRaC(=O)ORb; ahol Ra’ jelentése Ra, azzal a megkötéssel, hogy ha W jelentése –S– vagy –O–, R 8 jelentése (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril-csoport, Y vegyértékvonal és Rb hidrogénatom vagy 1–6 szénatomos alkilcsoport, akkor Ra’ jelentése Ra vagy 1–6 szénatomos alkilcsoport; és ahol az említett karbociklusos vagy heterociklusos csoport adott esetben R10-zel szubsztituált, ahol 10 R jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénatomos cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, szulfonil¹, (1–3 szénatomos alkil)-szulfonil¹; nitro¹, hidroxil¹, SH csoport, halogénatom, halogén-alkil¹, karboxil- vagy amidocsoport,

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 63

2

Rx jelentése H vagy 1–5 szénatomos alkilcsoport; vagy Rx jelentése J; T jelentése –CHR11– vagy –NRd–, ahol Rd hidrogénatom, 1–3 szénatomos alkilcsoport; vagy Rd jelentése J; R11 jelentése hidrogénatom vagy R 11 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, melyek bármelyike szubsztituálva lehet 1–3 szubsztituenssel, mégpedig egymástól függetlenül halogénatommal, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos, NH 2 CO–, Y–NRaRb, Y–O–Rb, Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRaRb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHSOpRb, Y–S(=O) p Rb, Y–S(=O) p NRaRb, Y–C(=O)ORb, Y–NRaC(=O)ORb csoporttal; vagy R11 jelentése J; J ha jelen van, akkor jelentése egyetlen 3–10 tagú telített vagy részben telítetlen alkilénlánc, amely R7/R7’ cikloalkilcsoporttól vagy attól a szénatomtól, amelyhez R7 kapcsolódik, Rd¹ig, Rj¹ig, Rx¹ig, Ry¹ig vagy R11¹ig terjed, amelyekkel makrociklust képez, amely lánc adott esetben egy–három heteroatommal van megszakítva, amely lehet egymástól függetlenül –O– vagy –S– vagy –NR 12 , és ahol 0–3 szénatom a láncban adott esetben R14-gyel szubsztituált, ahol R12 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, 3–6 szénatomos cikloalkil- vagy C(=O)R13; 13 R jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport; R14 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos halogén-alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, hidroxilcsoport, halogénatom, amino¹, oxo¹, tio- vagy 1–6 szénatomos tioalkilcsoport, m értéke 0 vagy 1; n értéke 0 vagy 1; U jelentése oxigén vagy hiányzik; R15 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, melyek bármelyike adott esetben 1–3 egymástól függetlenül megválasztott csoporttal lehet szubsztituálva, mégpedig ez a szubsztituens lehet: halogénatom, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, NH2C(=O)–, Y–NRaRb, Y–O–Rb, Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRaRb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHS(=O)pRb, Y–S(=O)pRb, Y–S(=O) p NRaRb, Y–C(=O)ORb vagy Y–NRaC(=O)ORb csoport; G jelentése –O–, –NRy–, –NRjNRj–; Ry jelentése hidrogénatom, 1–3 szénatomos alkilcsoport; vagy Ry J; az egyik Rj hidrogénatom és a másik Rj hidrogénatom vagy J; R16 jelentése hidrogénatom; vagy R 16 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos

1

HU 007 612 T2

csoport, amelyek bármelyike szubsztituálva lehet halogénatommal, oxo¹, nitril¹, azido¹, nitro¹, 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos, NH 2 CO–, Y–NRaRb, Y–O–Rb, Y–C(=O)Rb, Y–(C=O)NRaRb, Y–NRaC(=O)Rb, Y–NHSOpRb, Y–S(=O) p Rb, Y–S(=O) p NRaRb, Y–C(=O)ORb, Y–NRaC(=O)ORb csoporttal; ahol az 1–6 szénatomos alkil- és 1–3 szénatomos alkilcsoportban bármelyik szénatom ellenkezõ megnevezés hiányában adott esetben szubsztituálva lehet egy, kettõ vagy ahol a vegyérték megengedi, három halogénatommal; és mindegyik aril- és cikloalkilcsoport a (0–3 szénatomos alkil)-aril- és (0–3 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)csoportban egyéb megnevezés hiányában adott esetben szubsztituálva lehet 1–3 szubsztituenssel, amelyik lehet halogénatom, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, karboxil¹, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, (1–6 szénatomos alkoxi)-(1–6 szénatomos alkil)¹, 1–6 szénatomos alkanoil¹, amino¹, azido¹, oxo¹, merkapto- vagy (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, és mindegyik karbociklusos és heterociklusos csoport a (0–3 szénatomos alkil)karbociklusos és (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoportban egyéb megnevezés hiányában adott esetben szubsztituálva lehet 1–3 szubsztituenssel, amely lehet halogénatom, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, karboxil¹, 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, (1–6 szénatomos alkoxi)(1–6 szénatomos alkil)¹, 1–6 szénatomos alkanoil¹, amino¹, azido¹, oxo¹, merkapto¹, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos vagy (0–3 szénatomos alkil)heterociklusos csoport; és mindegyik aminocsoport lehet NH 2 , NH¹(1–6 szénatomos alkil)- vagy N¹(1–6 szénatomos alkil) 2 ¹, és mindegyik amidocsoport lehet C(=O)NH 2 , C(=O)NH-(1–6 szénatomos alkil)¹, C(=O)N-(1–6 szénatomos alkil)2¹ vagy –NH(C=O)1–6 szénatomos alkilcsoport, vagy gyógyászatilag elfogadható sója. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R7’ hidrogénatom és R7 jelentése n¹etil¹, ciklopropil-metil¹, ciklobutil-metilvagy merkapto-metil-csoport, elõnyösen n¹propil- vagy 2,2-difluor-etil-csoport. 3. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R7 és R7’ együtt spirociklopropil- vagy spirociklobutilgyûrût képez, ahol mind a kettõ monovagy diszubsztituált lehet adott esetben R7’a csoporttal, ahol: R7’a jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–5 szénatomos cikloalkil- vagy 2–6 szénatomos alkenilcsoport, bármelyike ezeknek adott esetben halogénszubsztituált lehet; vagy R7a jelentése J. 4. A 3. igénypont szerinti vegyület, ahol a gyûrû spirociklopropilgyûrû, amely R7’a-val szubsztituált, ahol: R 7’a jelentése etil¹, vinil¹, ciklopropil¹, 1¹ vagy 2¹bróm-etil¹, 1¹ vagy 2¹fluor-etil¹, 2¹bróm-vinil- vagy 2¹fluor-etil-csoport. 5. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R7 jelentése J és R7’ jelentése hidrogénatom.

2

6. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, amelynek rész szerkezete a következõ:

5

10

7. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, melynek rész szerkezete a következõ:

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 64

8. A 7. igénypont szerinti vegyület, ahol Rq jelentése 1–3 szénatomos alkil¹, elõnyösen metilcsoport. 9. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol m értéke 0 és n értéke 0. 10. A 9. igénypont szerinti vegyület, ahol G jelentése –NRy– vagy –NRjNRj–. 11. A 10. igénypont szerinti vegyület, ahol Ry vagy az egyik Rj jelentése J, és ezzel egy makrociklusos vegyületet definiál. 12. A 10. igénypont szerinti vegyület, ahol R16 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil- vagy 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport. 13. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol m értéke 1. 14. A 13. igénypont szerinti vegyület, ahol U jelentése O. 15. A 13. igénypont szerinti vegyület, ahol T jelentése CHR11. 16. A 15. igénypont szerinti vegyület, ahol R11 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)karbociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril-csoport, ahol ezek közül bármelyik adott esetben szubsztituálva lehet halogénatommal, 1–6 szénatomos alkoxi¹, 1–6 szénatomos tioalkil¹, COOR14, karboxil¹, (1–6 szénatomos alkoxi)-karbonil¹, aril¹, heteroarilvagy heterociklusos csoporttal; vagy különösen szubsztituálva lehet hidroxilvagy COOR14 csoporttal. 17. A 16. igénypont szerinti vegyület, ahol R11 jelentése terc-butil¹, izobutil¹, ciklohexil¹, fenil-etil¹, 2,2dimetil-propil¹, ciklohexil-metil¹, fenil-metil¹, 2¹piridil-metil¹, 4¹hidroxi-fenil-metilvagy karboxilpropil¹, különösen terc-butil¹, izobutil- vagy ciklohexilcsoport. 18. A 13. igénypont szerinti vegyület, ahol Rd, Rx vagy R11 közül az egyik J, ezzel egy makrociklusos vegyületet definiál. 19. A 13. igénypont szerinti vegyület, ahol n értéke 1. 20. A 19. igénypont szerinti vegyület, ahol R15 jelentése 1–6 szénatomos alkil- vagy (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, melyek közül akármelyik adott esetben szubsztituálva lehet. 21. A 20. igénypont szerinti vegyület, ahol R15 jelentése ciklohexil¹, ciklohexil-metil¹, terc-butil¹, izopropil- vagy izobutilcsoport.

1

HU 007 612 T2

22. A 19. igénypont szerinti vegyület, ahol G jelentése NRy vagy NRjNRj, ahol Ry vagy az egyik Rj hidrogénatom vagy metilcsoport, és a másik hidrogénatom. 23. A 22. igénypont szerinti vegyület, ahol R16 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil- vagy 5 vagy 6 tagú heterociklusos csoport, különösen morfolin¹, piperidin- vagy piperazincsoport. 24. A 13. igénypont szerinti vegyület, ahol R16 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)heterociklusos, (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, melyek bármelyike adott esetben hidroxilcsoporttal, halogénatommal vagy 1–6 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált. 25. A 24. igénypont szerinti vegyület, ahol R16 jelentése 2¹indanol¹, indanil¹, 2¹hidroxi-1-fenil-etil¹, 2¹tiofén-metil¹, ciklohexil-metil¹, 2,3-metilén-dioxibenzil¹, ciklohexil¹, benzil¹, 2¹piridil-metil¹, ¹ciklobutil¹, izobutil¹, n¹propil- vagy 4¹metoxi-fenil-etil-csoport. 26. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol W jelentése –OC(=O)–, –NRa–, –NHS(O)2– vagy –NHC(=O)– csoport; vagy különösen –OC(=O)NH– vagy –NH. 27. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol W jelentése –S–, vegyértékvonal vagy különösen –O–. 28. A 26. vagy 27. igénypont szerinti vegyület, ahol R8 jelentése adott esetben szubsztituált (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport vagy adott esetben szubsztituált (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport. 29. A 28. igénypont szerinti vegyület, ahol a 0–3 szénatomos alkilcsoport metiléncsoport vagy elõnyösen vegyértékvonal. 30. A 29. igénypont szerinti vegyület, ahol R8 jelentése (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril-csoport, melyek közül bármelyik adott esetben mono¹, di¹ vagy triszubsztituált R9 csoporttal, ahol R9 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, nitrocsoport, hidroxilcsoport, halogénatom, trifluor-metil¹, amino- vagy amidocsoport, amely adott esetben monovagy diszubsztituált 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-aril¹, (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril¹, karboxilcsoporttal, ahol az arilvagy heteroarilcsoport adott esetben R10-zel szubsztituált, ahol R10 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénatomos cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, aminocsoport, amely adott esetben monovagy diszubsztituált 1–6 szénatomos alkilcsoporttal, 1–3 szénatomos alkilamid¹, szulfonil-(1–3 szénatomos alkil)¹, NO2, OH csoporttal, halogénatommal, trifluor-metil¹, karboxil- vagy heteroarilcsoport. 31. A 30. igénypont szerinti vegyület, ahol R9 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, di¹(1–3 szénatomos alkil)-amino¹, (1–3 szénatomos alkil)-amid¹, arilvagy heteroarilcsoport, az arilvagy heteroarilcsoport elõnyösen R10-zel szubsztituálva van; ahol R10 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénatomos cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, monovagy di¹(1–3 szénatomos alkil)-amino¹, amido¹,

5

10

15

20

25

2

(1–3 szénatomos alkil)-amid-csoport, halogénatom, trifluor-metilvagy heteroarilcsoport. 32. A 31. igénypont szerinti vegyület, ahol R10 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, aminocsoport, amely adott esetben monovagy diszubsztituált 1–3 szénatomos alkilcsoporttal, amido¹, (1–3 szénatomos alkil)-amid-csoport vagy halogénatom vagy heteroarilcsoport. 33. A 32. igénypont szerinti vegyület, ahol R10 jelentése metil¹, etil¹, izopropil¹, terc-butil¹, metoxicsoport, klóratom, adott esetben 1–3 szénatomos alkilcsoporttal monovagy diszubsztituált aminocsoport, amido¹, (1–3 szénatomos alkil)-amid-csoport vagy (1–3 szénatomos alkil)-tiazolil-csoport. 34. A 29. igénypont szerinti vegyület, ahol R8 jelentése 1¹naftil-metil¹, 2¹naftil-metil¹, benzil¹, 1¹naftil¹, 2¹naftil- vagy kinolinilcsoport, melyek bármelyike szubsztituálatlan vagy R9-cel monovagy diszubsztituált, ahol R9 jelentése a fenti. 35. A 34. igénypont szerinti vegyület, ahol R8 jelentése 1¹naftil-metilvagy kinolinilcsoport, melyek bármelyike szubsztituálatlan vagy a fent definiált R9-cel monovagy diszubsztituált. 36. A 35. igénypont szerinti vegyület, ahol R8 jelentése:

30

35

40

45

50

ahol R9a 1–8 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi, tio-(1–3 szénatomos alkil)-csoport vagy aminocsoport, amely adott esetben 1–6 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált, (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril¹, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos csoport, ahol az aril¹, heteroarilvagy heterociklusos csoport adott esetben R10-zel szubsztituált, ahol R10 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (0–3 szénatomos alkil)-(3–7 szénatomos cikloalkil)¹, 1–6 szénatomos alkoxi- vagy aminocsoport, amely adott esetben monovagy diszubsztituált 1–6 szénatomos alkilcsoporttal, amido- vagy (1–3 szénatomos alkil)-amid; és R9b jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, di(1–3 szénatomos alkil)-amino¹, (1–3 szénatomos alkil)-amid¹, nitro¹, hidroxilcsoport, halogénatom, trifluor-metilvagy karboxilcsoport. 37. A 36. igénypont szerinti vegyület, ahol R9a jelentés arilvagy heteroarilcsoport, melyek bármelyike adott esetben a fenti R10-zel lehet szubsztituálva. 38. A 37. igénypont szerinti vegyület, ahol R9a jelentése az alábbi csoportokból van megválasztva:

55

ahol R10 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos al60 kil- vagy (0–3 szénatomos alkil)-cikloalkil-csoport vagy 65

1

HU 007 612 T2

adott esetben 1–6 szénatomos alkilcsoporttal monovagy diszubsztituált aminocsoport, amido- vagy (1–3 szénatomos alkil)-amid. 39. A 37. igénypont szerinti vegyület, ahol R9a adott esetben szubsztituált fenilcsoport, elõnyösen 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált fenilcsoport vagy halogénatom. 40. A 33. igénypont szerinti vegyület, ahol R8 jelentése:

2

5

10 VIhe

15

ahol R10a jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil- vagy (0–3 szénatomos alkil)-karbociklusos csoport, vagy adott esetben 1–6 szénatomos alkilcsoporttal monovagy diszubsztituált amino¹, (1–3 szénatomos alkil)-amid¹, heteroarilvagy heterociklusos csoport; és R9b jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, di(1–3 szénatomos alkil)-amino¹, (1–3 szénatomos alkil)-amid¹, nitro¹, hidroxilcsoport, halogénatom, trifluor-metilvagy karboxilcsoport. 41. A 36. igénypont szerinti vegyület, ahol R9b jelentése 1–6 szénatomos alkoxicsoport, elõnyösen metoxicsoport. 42. Az 1–41. igénypontok szerinti vegyület, ahol A jelentése C(=O)NHSO2R2. 43. A 42. igénypont szerinti vegyület, ahol R2 jelentése metil¹, ciklopropil- vagy fenilcsoport. 44. Az 1–41. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, ahol A jelentése C(=O)OR1. 45. A 44. igénypont szerinti vegyület, ahol R1 jelentése hidrogénatom vagy 1–6 szénatomos alkilcsoport, elõnyösen hidrogénatom, metil¹, etil- vagy terc-butilcsoport. 46. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol J jelentése 3–8 tagú telített vagy telítetlen alkilénlánc, amely adott esetben egy vagy két heteroatomot tartalmaz, mégpedig egymástól függetlenül: oxigén¹, kénatomot vagy –NR12– csoportot, ahol R12 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkilcsoport, például metilcsoport vagy –C(=O)-(1–6 szénatomos alkil)¹, például acetilcsoport. 47. A 46. igénypont szerinti vegyület, ahol J jelentése 4–7 tagú telített vagy telítetlen, csak szénatomból álló alkilénlánc. 48. A 46. igénypont szerinti vegyület, ahol J telített vagy monotelítetlen. 49. A 46. igénypont szerinti vegyület, ahol J úgy van dimenzionálva, hogy 14–15 gyûrûatomos makrociklust képezzen. 50. Az 1. igénypont szerinti (VIhe) vagy (VIhf) képletû vegyület:

20 VIhf 51. Az 1. igénypont szerinti (VIhe) képletû vegyület: 25

30

35 VIhe 52. Az 50. vagy 51. igénypont szerinti vegyület, 40 ahol J egyetlen 5 vagy 6 tagú telített vagy részben telítetlen alkilénlánc. 53. Az 50–52. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, ahol J egy telítetlen kötést tartalmaz. 54. Az 50–52. igénypontok bármelyike szerinti ve45 gyület, ahol W jelentése O, R8 arilvagy heteroarilcsoport, melyek közül bármelyik adott esetben R9cel mono¹, di¹ vagy triszubsztituált, ahol R9 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, nitro¹, hidroxilcsoport, halogénatom, tri50 fluor-metil¹, amino- vagy amido¹, (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril¹, karboxilcsoport, az aril vagy heteroaril adott esetben R10-zel szubsztituált, ahol R10 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénato55 mos cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, szulfonil-(1–3 szénatomos alkil)¹, nitro¹, hidroxilcsoport, halogénatom, trifluor-metil¹, karboxil- vagy heteroarilcsoport. 55. Az 54. igénypont szerinti vegyület, ahol R9 je60 lentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alko66

1

HU 007 612 T2

xi¹, amino¹, amid¹, arilvagy heteroarilcsoport, az arilvagy heteroarilcsoport adott esetben R10-zel szubsztituált; ahol R10 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénatomos cikloalkil-, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, amidocsoport, halogénatom, trifluor-metilvagy heteroarilcsoport. 56. Az 50–53. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, ahol R8 jelentése

2

5

61. Az 1. igénypont szerinti vegyület, melynek képlete a következõ 10

15 ahol R9a 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, tio(1–3 szénatomos alkil)-csoport, adott esetben 1–6 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált aminocsoport, (0–3 szénatomos alkil)-arilvagy (0–3 szénatomos alkil)-heteroaril¹, (0–3 szénatomos alkil)-heterociklusos soport, ahol az aril¹, heteroarilvagy heterociklus adott esetben R10-zel szubsztituált; R10 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 3–7 szénatomos cikloalkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, amido¹, heteroarilvagy heterociklusos csoport; és R9b jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, 1–6 szénatomos alkoxi¹, amino¹, amido¹, nitro¹, hidroxilcsoport, halogénatom, trifluor-metilvagy karboxilcsoport. 57. Az 56. igénypont szerinti vegyület, ahol R9a jelentése az alábbi csoportok egyike

20 62. Az 1. igénypont szerinti vegyület, melynek képlete a következõ 25

30

63. Gyógyászati készítmény, amely az 1–62. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet és egy gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz. 64. A 63. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, amely tartalmaz még egy további HCV víruselle40 nes, nukleozid analóg polimerázinhibitorokból, proteázinhibitorokból, ribavirinbõl és interferonból megválasztott HCV antivírusos szert. 65. Az 1–62. igénypontok bármelyike szerinti vegyület gyógyászatban történõ felhasználásra. 66. Az 1–62. igénypontok bármelyike szerinti ve45 gyület alkalmazása olyan gyógyszer elõállítására, amely flavivírusfertõzések, köztük HCV megelõzésére vagy kezelésére alkalmas. 67. Az 1–62. igénypontok bármelyike szerinti ve50 gyület flavivírusfertõzések, köztük HCV megelõzésére vagy kezelésére történõ felhasználásra. 68. A 67. igénypont szerinti vegyület HCV-fertõzés kezelésére történõ felhasználásra. 35

ahol R10 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkil¹, 3–6 szénatomos cikloalkil¹, amino¹, amido¹, heteroarilvagy heterociklusos csoport. 58. Az 50–57. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, ahol A jelentése C(=O)NHSO2R2. 59. Az 58. igénypont szerinti vegyület, ahol R2 metil¹, ciklopropil- vagy adott esetben szubsztituált fenilcsoport. 60. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amelynek sztereokémiája az alábbi részszerkezetekbõl van megválasztva:

67

Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest

(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Recommend Documents