!HU000008480T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 008 480
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 05004395 2005. 03. 01.
(73) Jogosult: Bayer Animal Health GmbH, 51368 Leverkusen (DE)
EP
(72) Feltalálók: SCHMIDT, Bernard, 51789 Lindlar (DE); SPIECKER-HAUSER, Ute, 40822 Mettmann (DE); MERTIN, Dirk, 40764 Langenfeld (DE) (54)
HU 008 480 T2
A23K 1/175
(21) Magyar ügyszám: E 06 707101 (22) A bejelentés napja: 2006. 02. 21. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20060707101 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1855543 A1 2006. 09. 08. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1855543 B1 2010. 04. 28.
(2006.01) A23K 1/18 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 06092214 PCT/EP 06/001521
(74) Képviselõ: dr. Kiss Ildikó, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Lantán-karbonát alkalmazása állattápokban lévõ foszfor emészthetõségének csökkentésére
A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 2 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálta.
1
HU 008 480 T2
A találmány tárgyát új, lantanidavegyületeket tartalmazó állattápok képezik, valamint lantanidavegyületek alkalmazása állattápokban lévõ foszfor emészthetõségének csökkentésére. A diétás foszfát korlátozása ajánlott stratégia emlõsfajok, különösen húsevõk, mint macskák és kutyák esetén a vesefunkció korai romlásának megelõzésére vagy a fennálló krónikus veseelégtelenség elõrehaladásának lassítására. Házikedvencek számára számos csökkentett foszfáttartalmú speciális tápmárka szerezhetõ be a piacon. A foszfát tápokban való korlátozása, például húsevõk tápjaiban való korlátozása azonban mûszakilag problémát okozó annak a ténynek a következtében, hogy a húsfehérjék természetükbõl adódóan nagy mennyiségû foszfátot tartalmaznak, amely eredetileg glicerin-foszfatidok formájában kötött, például lecitinekként és foszfatidil-kolaminokként, foszfatidil-szerinekként vagy foszfatidil-inozitokként, továbbá monoés polinukleotidokban, köztük DNS-ben és (m)RNSben, inozit-foszfátokban és más endogén molekulákban. A foszfátoknak ez a hatalmas szükségleten felüli mennyisége részben csökkenthetõ a húsnak tejfehérjével való helyettesítése révén, bár ez csak az ízletesség rovására történhet, és ennek következtében a tápnak a célfaj által való elfogadása romlásával jár. A foszfor emészthetõségének a diétás fehérje/foszfát határokon túli további korlátozására alapvetõen fosztátot kötõ anyagok bélben való alkalmazása szolgálhatna. A klasszikus foszfátkötõk, például kalciumvagy alumíniumvegyületek alkalmazása azonban a kockázat/elõny arány vagy az ízletesség tekintetében nem váltotta be a reményeket. Bár ezek képesek lehetnek segíteni a krónikus veseelégtelenség késõi szakaszában szenvedõ betegek esetén a finoman szabályozott keringõ szérum-foszfát szint szabályozásában, alkalmazásuk nem szokásos gyakorlat a hiperfoszfatémia megjelenését megelõzõen az enyhe és mérsékelt krónikus veseelégtelenség közti állapotok kezelésében való alkalmazásra. Továbbá, számos állatorvos-nefrológus szakember teszi kérdésessé hasznosságát, kivéve, ha olyan állatoknak adják, akik ezzel egyidejûleg már korlátozott fehérje/foszfáttartalmú tápot kapnak. Ezért szükség van olyan nemtoxikus szerekre, amelyek tápadalékként alkalmazhatók a foszfátemészthetõség csökkentésére alapvetõen bármely állattápban, miközben megõrzõdik az érintett táp ízletessége. A ritkaföldfémionok hatásos foszfátkötõ kapacitása a közelmúltban magára vonta a humán nefrológusok figyelmét, különösen azért, mivel ezek nem abszorbeálódnak releváns mennyiségben emlõsök által történõ orális fogyasztást követõen, és ennek folytán a Hodge–Sterner-osztályozási rendszer szerint igen alacsony orális toxicitásúak [Am. Ind. Hyg. Assoc. Quart. 10, 93 (1943)]. Ezek foszfátionoknak testfolyadékokban, például vérben való immobilizálására történõ lehetséges használatát a 62–145024 számú közzétett japán szabadalmi bejelentésben (Kokai) ismertetik. Lantánsókat, különösen lantán-karbonátokat, és ¹oxikarbonátokat javasoltak továbbá hiperfoszfatémia gyógyá-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
szati kezelésére elõrehaladott krónikus veseelégtelenségben szenvedõ betegek kezelésére (WO 96/30029, WO 2004/016553), mivel a hemodialízis nem képes a foszfátionok vérbõl való kielégítõ eltávolítására, így ezek szintje folyamatosan emelkedik. Továbbá, ritkaföldfém-vegyületek, köztük lantánsók terápiás alkalmazását a közelmúltban hasznosnak állították vesekövek megelõzésére oxalátkötõ képességük folytán (WO 02/085348) vagy hiperkalcémia kezelésére vagy megelõzésére (WO 03/094933) és csontbetegségek kezelésére (WO 02/002277). Bár a végsõ állapotú vesebetegségben szenvedõ humán betegek korábban létezõ hiperfoszfatémiájának lantánvegyületeket tartalmazó gyógyászati kompozíciók terápiás adagolásával történõ szabályozása a technika állását képezi, az ilyen vegyületek táplálási stratégiában való diétás alkalmazása állatok foszfát túlzott biológiai hasznosíthatóságtól való fenyegetettségének kivédésére ez ideig nem volt ismert. Mindkét stratégia a vegyületek in vitro foszfátkötõ tulajdonságain alapszik, bár ezek igen fontos szempontokból különböznek: míg a gyógyászati kezelés célja patológiás állapot, mint a hiperfoszfatémia visszafordítása, a táplálási megközelítés alapvetõ célja jó egészséggel bíró lények fiziológiás vesemûködésének támogatása. Valójában a foszfát finoman szabályozott hemosztázisának terápiás módosítása in vivo már a gasztrointesztinális szakaszból való foszfátfelszívódás olyan kicsi változásaival elérhetõ, amelyek nem vezetnek kimutatható változáshoz a foszfát-emészthetõségben, és ezért nem bírnak hosszú távú táplálási elõnnyel. Komolyan kérdésessé vált, hogy a szokásos foszfátkötõk (fõként a kalcium- és alumíniumvegyületek) kiválthatnak¹e a tápok foszfátemészthetõségében jelentõs csökkenést, a kérdés felmerülésének oka a diétás foszfát olyan bõsége, amely nagymértékben meghaladja a fogyasztószervezet fiziológiás szükségleteit. Arra a felismerésre jutottunk, hogy a lantanidavegyületek bizonyos formái nem várt módon képesek állattápokban lévõ foszfor emészthetõségének hatásos és fiziológiásan szignifikáns csökkenésének biztonságos kiváltására még akkor is, ha bõséges mennyiségû foszfort tartalmazó, kereskedelmi forgalomban lévõ táphoz adagoljuk, míg ezzel egyidejûleg semmiféle negatív hatást nem fejtenek ki ezen tápok ízletességére. Ennek következtében a találmány tárgya lantanidavegyületek alkalmazása tápadalékként állatok táplálásánál az állattápban lévõ foszfor emészthetõségének csökkentésére az igényeltek szerint. Jól ismert, hogy a lantanidasók gyakran képeznek hidrátokat és/vagy oxisókat (lásd a fenti példákat). A megfelelõ hidrátok is alkalmazhatók a találmány szerint. A fent említett okok miatt a találmány különösen hasznos olyan állatok esetén, amelyek tápjában magasabb mennyiségû foszfor (szokásosan húsból származó) van jelen, mint például kutyák, és különösen macskák táplálásánál. A találmány vonatkozásában a „foszfor” megjelölésen diétás foszfort értünk, amely természetes elõfordu-
1
HU 008 480 T2
lású, és a gasztrointesztinális szakaszból fõként szerves kötésben lévõ vagy szervetlen foszfátként abszorbeálódik. A vérben, csontokban, vizeletben és székletben a foszfor döntõen foszfátok formájában van jelen. A foszfátokat azonban nem tudjuk mennyiségileg meghatározni a tápokban és a székletben, ezeket ezért elõzetesen elhamvasztjuk, és a kapott szervetlen foszfor-
5
2
oxidokat a szárazanyagból a technika állása szerint mennyiségileg meghatározzuk. Az elfogyasztott foszfor számított mennyisége és a széklettel kiválasztott mennyiség közötti különbséget tekintjük a gasztrointesztinális szakaszban abszorbeálódott mennyiségnek. A foszfor emészthetõségét ezért a következõ egyenlet alapján számítjuk
a tápban lévõ foszfor–a székletben lévõ foszfor a foszfor látszólagos emészthetõsége= –––––––––––––––––––––––––––––––––––––– ×100. a tápban lévõ foszfor A diétás foszfor emészthetõségének csökkentése jótékony hatású az emlõs szervezetekre, különösen azon fajoknál, amelyek húst fogyasztanak, így a húsevõknél, mivel tápjuk általában több foszfátot tartalmaz, mint a fiziológiás funkcióik fenntartásához aktuálisan szükséges mennyiség. A fiziológiásan szükséges mennyiségen felül abszorbeált foszfát mennyiségét a veséken keresztül kell kiválasztani. Ennek hiányában hosszú távon a lágy szövetek elásványosodása, a kalciummetabolizmus zavarai, másodlagos mellékpajzsmirigy-túlmûködés és a hiperfoszfatémia számos más következménye rontja a szervezet állapotát. A foszfátot kiválasztó szervek, azaz a vesék, különös károsodási kockázatnak kitettek a túlzott foszfátellátás miatt, így ez a foszfátkiválasztás további romlásához vezet, és végül egy végsõ letális hibás körfolyamatot eredményez. Mindaddig, míg a vesemûködés normális és kielégítõ a vérben lévõ foszfátfelesleg egészének eltávolítására, a foszfát-vérszint szûk határok között marad. A foszfor (foszfát) emészthetõség minden csökkenése üdvözlendõ annak érdekében, hogy a vesék túlzott terhelése elkerülhetõ legyen, és ezáltal megõrzõdjön funkcióképességük a jó egészség és a hosszú élet érdekében. Szokásosan a szisztémás foszfátellátás fiziológiásan jelentõs csökkenése érhetõ el, ha a tápban lévõ emészthetõ foszfor mennyiségét 10–80%-kal csökkentjük. A táphoz ezen cél elérése érdekében adandó lantanidák mennyisége természetesen függ a tápban lévõ emészthetõ foszfátok mennyiségétõl. Általános szabályként, 1 kg tömegû száraz tápra 0,1–100 g (elõnyösen 0,5–50 g) elemi lantanidának megfelelõ lantanidavegyületet kell adni, az alacsonyabb tartomány elõnyös az olyan, a technika állása szerinti tápoknál, amelyekben már korlátozott a foszfortartalom, a magasabb tartomány a foszforban gazdag tápoknál elõnyös. Nem várt módon arra a felismerésre jutottunk, hogy az állattáp ízletessége nem csökken jelentõsen még abban az esetben sem, ha nagy mennyiségû lantanidavegyületet adunk az állattáphoz. Ez különösen meglepõ, mivel a macskák igen érzékenyek tápjuk változásaira, akár illatuk, akár ízük, akár szájban keltett érzetük vagy más változások esetén. A lantanidavegyületek hozzáadhatók az állattáphoz annak gyártása során, és így az állattáp szerves részét képezik. Azonban lehetséges az is, hogy a lantanidavegyületet magát vagy az ezt tartalmazó megfelelõ
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
kompozíciót az állatgondozó adagolja az állattápba, például teheti ezt a táp állatnak való felkínálását megelõzõen. Bár a tápban lévõ foszfortartalom és az ezen foszfor emészthetõségének csökkentését célzó lantanidavegyület sztöchiometrikus aránya egyértelmûen elõnyös, lehetséges az is, hogy a tápkiegészítõ készítésére alkalmazott megfelelõ készítményt vagy lantanidavegyületet elkülönítetten adagoljuk az állatnak, de a táplálással közeli kapcsolatban, például közvetlenül a táp adagolása után. A tápkiegészítõkként adagolandó lantanidavegyület összdózisának biztosítania kell a lantanida száraz táphoz viszonyított fent megjelölt arányát. A lantanidavegyület alkalmazható önmagában tápadalékként anélkül, hogy további összetevõket adnánk hozzá (például segédanyagokat stb.), például tápok ipari elõállításánál, ebben az esetben a vegyületet elõnyösen por formájában adagoljuk. Lantanidavegyületet és további összetevõket (például formálási segédanyagokat) tartalmazó premixek készítése is lehetséges, és szokásosan nagy segítséget nyújt a tápban való homogén eloszlatás elérésében. A tápadalék formálható további formálási segédanyagokat tartalmazó kompozícióvá is. Az ilyen tápadalék kompozíciók lehetnek por vagy granulált termék formájúak. A találmány tekintetében a tápadalék megjelölés olyan diétás kiegészítõket is magában foglal, amelyeket az állatnak a tápláléktól elkülönítve adagolunk azzal a céllal, hogy az állattápban lévõ foszfor emészthetõségét csökkentsük. Az ilyen tápkiegészítõk jellemzõen szilárd készítmények, például tabletták, rágható tabletták stb. Alkalmazhatunk folyékony termékeket is, például szuszpenziókat, amelyek – viszkozitásuktól függõen – lehetnek folyadékok, gélek vagy pépek formájában. Lantanidasók oldatait alkalmazhatjuk például tápok ipari elõállítása során, például premixek vagy egy tápkiegészítõ készítésénél nem ajánlatos azonban oldott lantanidákat tartalmazó folyadék alkalmazása felhasználásra kész tápokhoz adandó tápadalékként, például egy kutya vagy macska gazdája által, annak a ténynek a folytán, hogy az oldott vegyületek általában hatékonyabban abszorbeálódnak a gyomron át, mint a kevésbé oldódó lantanidasók szuszpendált vagy szilárd készítményei. A száraz granulált vagy porkészítmények további megfelelõ összetevõi lehetnek inert összetevõk, például keményítõ (mint a kukoricakeményítõ) vagy cellu-
1
HU 008 480 T2
lóz (mint a mikrokristályos cellulóz). Továbbá, más segédanyagok, például szilikagél is adagolhatók. A különbözõ összetevõk elegyei is alkalmazhatók. Az ilyen száraz készítmények a lantanidavegyületet szokásosan 1–90 tömeg%, elõnyösen 5–80 tömeg%, különösen elõnyösen 5–70 tömeg% mennyiségben tartalmazzák. A folyékony termékek elõnyösen vizes szuszpenziók. Az ilyen folyékony termékek jellemzõen 1–90 tömeg%, elõnyösen 5–80 tömeg%, különösen elõnyösen 5–60 tömeg% lantanidavegyületet tartalmaznak. A szuszpenziók elõnyösen tartalmaznak valamely sûrítõszert, például xantángyantát, cellulózt és/vagy cellulózszármazékokat, például mikrokristályos cellulóz és karboxi-metil-cellulóz vagy más cellulóz-éterek (például metil-cellulóz) elegyét. Alkalmazhatjuk különbözõ sûrítõszerek elegyeit is. Az alkalmazott sûrítõszertõl függõen a jellemzõ koncentrációk 0,1–5,0 tömeg%, elõnyösen 0,1–3,0 tömeg% tartományba esnek. Továbbá, a szuszpenziók elõnyösen tartalmaznak egy alifás di¹ vagy trivalens alkoholt, amely legfeljebb 5 szénatomos, például propilénglikolt vagy glicerint vagy ezek elegyét. A szuszpenziók az alifás di¹ vagy trivalens alkoholt általában 5–30 tömeg%, elõnyösen 8–20 tömeg% mennyiségben tartalmazzák. A szuszpenziók tartalmazhatnak oldódást elõsegítõ szert, amely elõnyösen egy felületaktív szer, például egy poliszorbát vagy egy mono- vagy diglicerid. A koncentrációk jellemzõen a 0,1–10 tömeg%, elõnyösen a 0,5–5 tömeg% tartományba esnek. Azon készítmények esetén, amelyek vízben nem kielégítõen oldódó összetevõket tartalmaznak, az oldódást elõsegítõ szer hozzásegíthet ahhoz, hogy homogén oldatot vagy emulziót készítsünk, például valamely olajat, például halolajat tartalmazó készítmények esetén. A szuszpenziók tartalmazhatnak továbbá szokásos gyógyászati segédanyagokat, például tartósítószereket, mint a metil-parabén vagy a szorbinsav. A lantanidavegyülettel együtt E¹vitamint vagy E¹vitamin-forrást, például a¹tokoferol-acetátot adagolhatunk, elõnyösen mint a megfelelõ készítmény további összetevõjét. Úgy véljük, hogy a fenti leírás alapján szakember teljes terjedelmében hasznosítani képes a találmányt anélkül, hogy további kidolgozásra lenne szüksége. Az alábbi példák ezért pusztán a szemléltetést szolgálják, nem korlátozó jellegûek. Példák A) Példa házikedvencek számára szolgáló teljes táp készítésére Teljes tápot készítünk a technika állása szerinti módon a megfelelõ mennyiségû összetevõket alkalmazva ahhoz, hogy a célállatfajnak legalább az alap nutritív szükségleteit kielégítsük. Elõnyösen a lantanidavegyülettel egy premixet készítünk, például hordozóanyagként kukoricakeményítõt alkalmazunk, hogy megkönnyítsük a tápban való homogén eloszlatást. A ka-
5
2
pott komplett táp, amely például 1, 5 vagy 10 g lantánkarbonát-oktahidrátot tartalmaz 1 kg komplett tápra számítva (száraz tömeg), további feldolgozásnak tehetõ ki annak érdekében, hogy a kereskedelmi célú vagy kísérleti komplett táp megfelelõ kialakítását elérjük.
B) Diétás kiegészítõk formálására vonatkozó példák 1. formálási példa 0,1 g szorbinsavat 10 g propilénglikolban oldunk, és 10 0,5 g xantángyantát diszpergálunk az elegyben. Egy másik tartályban 10 g lantán-karbonát-oktahidrátot diszpergálunk 50 g vízben. A xantángyantás szuszpenziót erõteljes keverés mellett hozzáadjuk a lantán-kar15 bonát-szuszpenzióhoz. Az elegyhez vizet adunk 100 ml végtérfogat eléréséig. A kapott szuszpenziót megfelelõ applikátorokba töltjük, hogy a diétás kiegészítõ megfelelõ pontosságú adagolását biztosítsuk. 2. formálási példa 0,1 g metil-parabén és 2,0 g mikrokristályos cellulóz/nátrium-karboxi-metil-cellulóz (Avicel CL 611) elegyét 10 g glicerinben diszpergálva premixet készítünk. Egy másik tartályban 50 g lantán-karbonát-oktahidrátot 25 diszpergálunk 50 g vízben. Ehhez a szuszpenzióhoz 0,5 g a¹tokoferol-acetát és 1,0 g poliszorbát 80 elegyét adjuk. Ezután a fent leírt premixet is hozzáadjuk erõteljes keverés mellett. A szuszpenziót megfelelõ berendezéssel (például rotor-statorral) homogenizáljuk, és vizet 30 adunk hozzá 100 ml végtérfogat eléréséig. A végsõ szuszpenziót 1,0 ml¹es aliquotrészekként adagoljuk, és megfelelõ eldobható tartályokba, például tasakokba csomagoljuk. 20
3. formálási példa 3,0 g gliceril-citrát-laktát-linoleát-oleátot (Imwitor 375) 80 °C hõmérsékleten történõ melegítés mellett 6,5 g halolajban oldunk. Ezt az oldatot erõteljes keverés mellett 40 g 80 °C hõmérsékletre melegített vízbe 40 adjuk, és az elegyet szobahõmérsékletre hûtjük. Ezután ebben az emulzióban 50 g lantán-karbonát-oktahidrátot szuszpendálunk. Az elegyhez 100 ml végtérfogat eléréséig vizet adunk. A kapott szuszpenziót megfelelõ applikátorokba töltjük, hogy a diétás kiegészítõ 45 megfelelõ pontosságú adagolását biztosítsuk. 35
4. formálási példa 50 g lantán-karbonát-oktahidrát, 48 g kukoricakeményítõ és 2 g erõsen diszpergált szilícium-dioxid (pél50 dául Aerosil 200) elõre kimért mennyiségeit gondosan elegyítjük. A kapott homogén porelegyet 1,0 ml¹es aliquotrészekben adagoljuk, és megfelelõ eldobható tartályokba, például tasakokba csomagoljuk, vagy más módon, megfelelõ adagolóeszközzel ellátott nagyobb 55 tartályokba töltjük. 5. formálási példa 500 g lantán-karbonát-oktahidrátot, 300 g kukoricakeményítõt és 185 g mikrokristályos cellulózt gondosan 60 elegyítünk, és 100 ml 5 tömeg/térfogat százalékos vi4
1
HU 008 480 T2
zes metil-hidroxi-propil-cellulóz 3cSt (Pharmacoat 603) vizes oldatával granuláljuk. Szitálást követõen a nedves granulumokat 50 °C hõmérsékleten a technika állása szerinti módon szárítjuk, és 10 g kolloidális vízmentes szilícium-dioxiddal (Aerosil 200) elegyítjük. A végsõ készítményt megfelelõ tartályokba csomagoljuk 3,0 g¹os egyedi dózisokként vagy több dózisként való alkalmazásra. 6. formálási példa 0,2 kg metil-parabén 25 kg tisztított vízben oldunk 80 °C hõmérsékleten. Az oldathoz 54,41 kg hideg vizet, 10,0 kg lantán-karbonát-oktahidrátot és 0,194 kg Covitol 700 WD¹t (d¹a-tokoferil-acetát, egy E¹vitaminforrás) diszpergálunk az oldatban. Egy második tartályban 0,7 kg xantángyantát diszpergálunk 20,0 kg glicerinben. A xantánszuszpenziót erõteljes keverés mellett hozzáadjuk a lantán-karbonát-szuszpenzióhoz, 100 liter szuszpenziót nyerünk.
2
rinben. A xantánszuszpenziót a lantán-karbonát-szuszpenzióhoz adjuk erõteljes keverés mellett, 100 1 szuszpenziót nyerünk. 5
10
15
20 7. formálási példa 0,2 kg metil-parabént 25 kg tisztított vízben oldunk 80 °C hõmérsékleten. 50,41 kg hideg víz hozzáadása után az oldatban 20,0 kg lantán-karbonát-oktahidrátot és 0,388 kg Covitol 700 WD¹t (d¹a-tokoferil-acetát, egy 25 E¹vitamin-forrás) diszpergálunk. Egy második tartályban 0,6 kg xantángyantát diszpergálunk 20,0 kg glice-
C) Biológiai példák 1. biológiai példa Egy nagyobb tanulmány keretében 24 kifejlett, mindkét nembeli egészséges házimacskát, amelyeket egyedenként tápláltunk kereskedelmi forgalomban beszerezhetõ szokványos konzerv diétával [„Petley’s Gourmet Supreme Beef Casserole”, PROMEAL (PTY) Ltd., 0,19% foszfortartalmú, amely a szárazanyagban 1,13% foszfortartalomnak felel meg], véletlenszerûen három egyenlõ, nyolc állatból álló csoportra osztottunk, amelyeket két héten át 0, 0,3 és 3,0 g lantán-karbonát-oktahidrát/kg táp mennyiségnek megfelelõ dózisszintekkel kiegészített napi tápmennyiséggel etettünk. A vizsgálat során az elfogyasztott táp mennyiségét naponta feljegyeztük, és az állatokat az esetleges kedvezõtlen események elõfordulásának észlelésére naponta megfigyeltük. A vizsgálat végén háromnapos gyûjtési idõszak alatt összegyûjtött székletben mértük a foszforszintet. A táppal bevitt foszfor és a széklettel kiválasztott foszfor mennyiségének összehasonlításával a következõ egyenlet szerint számítottuk a látszólagos foszforemészthetõséget:
foszfor a tápban–foszfor a székletben látszólagos foszforemészthetõség=–––––––––––––––––––––––––––––– ×100. foszfor a tápban A lantán-karbonát adagolása dózisfüggõen növelte a székletben lévõ foszfortartalmat (1.1 ábra), jelezve ezzel, hogy a lantán-karbonáttal dúsított táppal etetett 35 macskák gasztrointesztinális traktusán át kevesebb foszfor abszorbeálódott. A látszólagos foszforemészthetõség, amelynél a táppal elfogyasztott foszfor mennyiségét számításba vertük, a lantánvegyület adagolásának eredményeként megfelelõ csökkenést mu- 40 tatott (1.2 ábra). Ez az eredmény igen figyelemre méltó annak a ténynek a tükrében, hogy a vizsgálatban alkalmazott táp meglehetõsen gazdag volt foszforban. A lantanidavegyület táphoz való adagolása nem fejtett ki semmiféle negatív hatást a vizsgálati állatokban 45 a táp elfogadására és a toleranciára vonatkozóan. 2. biológiai példa Összesen tizenkét kifejlett, egészséges nõstény beagle kutyát egyedileg tápláltunk kereskedelmi forga- 50
lomban beszerezhetõ szokványos konzerv táppal („Eukanuba Adult sok báránnyal”, IAMs Pet Food Ltd., 0,25% foszfortartalmú, amely a szárazanyagban 1,09% foszfornak megfelelõ). Az állatok tápját heti gyakorisággal növekvõ mennyiségû lantán-karbonát-oktahidráttal egészítettük ki, így a tápadalék végsõ koncentrációja 0, 1,75, 5,0 és 17,5 g lantán-karbonát-oktahidrát/kg táp értéket ért el. A vizsgálat során az elfogyasztott táp mennyiségét naponta feljegyeztük, és az állatokat naponta megvizsgáltuk az esetleges kedvezõtlen események elõfordulásának észlelése céljából. A vizsgálat végén két napon át gyûjtött székletbõl meghatároztuk a foszforszintet. A táppal bevitt foszfor és a széklettel kiválasztott foszfor összehasonlításával a következõ egyenlet szerint meghatároztuk a látszólagos foszforemészthetõséget:
foszfor a tápban–foszfor a székletben látszólagos foszforemészthetõség=–––––––––––––––––––––––––––––– ×100. foszfor a tápban A lantán-karbonát adagolása dózisfüggõen növelte a székletben lévõ foszfortartalmat (2.1 ábra), jelezve ezzel, hogy a lantán-karbonáttal dúsított táppal etetett kutyák gasztrointesztinális traktusán át kevesebb foszfor abszorbeálódott. A látszólagos foszfor- 60 5
emészthetõség, amelynél a táppal elfogyasztott foszfor mennyiségét számításba vettük, a lantánvegyület adagolásának eredményeként megfelelõ csökkenést mutatott (2.2 ábra). Ez az eredmény igen figyelemre méltó annak a ténynek a tükrében, hogy a vizsgálat-
1
HU 008 480 T2
ban alkalmazott táp meglehetõsen gazdag volt foszforban. A lantanidavegyület táphoz való adagolása nem fejtett ki semmiféle negatív hatást a vizsgálati állatokban a táp elfogadására és a toleranciára vonatkozóan. 3. biológiai példa Tizenöt kifejlett, egészséges, mindkét nembeli házimacskát egyedenként tápláltunk kereskedelmi forgalomban beszerezhetõ szokásos konzerv táppal (Premium Paté, bárányban gazdag, IAMS Pet Food GmbH & Co, 0,26% foszfortartalmú, ami a szárazanyagban 1,13% foszfornak felel meg). A vizsgálat célja a lantánkarbonát-oktahidrát, különösen annak nagy dózisai ízletességének és biztonságosságának értékelése. Ezért 10 macskát etettünk lantán-karbonát-oktahidrát napi tápadagjukban növekvõ dózisaival. A vizsgálatot mintegy 12–15 g/kg táp (szárazanyag) dózissal kezdtük. A dózist minden két hétben dupláztuk mintegy 96–120 g/kg táp (szárazanyag) dózisszint eléréséig. Öt macskának lantán-karbonát-oktahidrát nélküli tápot adtunk, ezek szolgáltak kontrollként. Az ízletességet naponta értékeltük a táp általános elfogadottságának észlelésével. A toleranciát és a biztonságosságot a vér szérum-foszfát szint és a testtömeg szabályos idõközönként való értékelésével, valamint az egészségi állapot és az esetleges kedvezõtlen események elõfordulásának naponkénti észlelésével követtük nyomon. 1 g/kg testtömeg dózisszintig (=mintegy 108 mg/kg száraz táp) nem észleltünk semmiféle változást a szé-
2
rum-foszfát szintben, a testtömegben, és nem jelentkezett korlátozó kedvezõtlen esemény. A táp elfogadottsága 100%¹os volt még 4 g lantánkarbonát-oktahidrát/150 g táp szintnél is, ami a pornak 5 teljesen nyilvánvalóan nagy mennyisége. A kontrollmacskákhoz hasonlítva nem észleltünk különbséget a táp ízletességében vagy elfogadottságában és biztonságosságában sem. A lantanidavegyület táphoz való adagolása még ext10 rém nagy dózisban sem fejtett ki negatív hatást a táp elfogadottságára és a vizsgálati állatok toleranciájára.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 15 1. Lantanidavegyület, amely lantán-karbonát vagy annak hidrátja, alkalmazása állatok táplálásánál macskák vagy kutyák állattápjában lévõ foszfor emészthetõségének csökkentésére szolgáló tápadalék készítésére. 2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás lantanidave20 gyületet tartalmazó tápadalék készítésére, amely vizes hordozóban szuszpendált lantán-karbonát vagy annak hidrátja. 3. A 2. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a vizes 25 hordozó vizet és egy sûrítõanyagot tartalmaz. 4. A 3. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a sûrítõanyag xantángyanta. 5. A 2–4. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás tápadalék készítésére, amely további összetevõ30 ként legfeljebb 5 szénatomos alifás mono- vagy polivalens alkoholt tartalmaz.
6
HU 008 480 T2 Int. Cl.: A23K 1/175
7
HU 008 480 T2 Int. Cl.: A23K 1/175
Kiadja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest