A TEHETSÉGGO DOZÁS, A KIVÁLASZTÁS ÉS A BEVÁLÁS
ÉHÁ Y KÉRDÉSÉ EK VIZSGÁLATA AZ ÚSZÁS SPORTÁGBA
Doktori értekezés
Révész László Semmelweis Egyetem
evelés- és Sporttudományi Doktori Iskola Sport, Nevelés- és Társadalomtudományi Program
Témavezető: Dr. Bognár József, egyetemi docens, Ph.D.
Hivatalos bírálók:
Dr. Szabó Tamás, egyetemi magántanár, CSc. Dr. Sós Csaba, egyetemi docens, Med., Ph.D.
Szigorlati bizottság elnöke: Prof. Dr. Takács Ferenc, egyetemi tanár, CSc. Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Szatmári Zoltán, főiskolai docens, Ph.D. Prof. Dr. Ozsváth Károly, főiskolai tanár, Ph.D. Dr. Lénárt Ágota, egyetemi docens, Ph.D.
Budapest 2008
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS....................................................................................................4 1.1. A témaválasztás indoklása........................................................................5 1.2. Problémafelvetés ......................................................................................8 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKI TÉS ..............................................................10 2.1. A tehetségkutatás kialakulása, fejlődése ................................................10 2.1.1. A tehetségkutatás eredete ................................................................10 2.1.2. A tehetségmodellek kialakulása ......................................................12 2.1.3. A tehetség összetevői, fogalma .......................................................17 2.2. A sporttehetség vizsgálatok, a sporttehetség fogalma............................18 2.2.1. A sporttehetség-gondozás, a tehetségfejlődés szakaszai ................21 2.2.2. Az öröklés szerepe a tehetségfejlődésben .......................................23 2.2.3. Az edzés és a környezet hatása a tehetségfejlődésben ....................27 2.3. A sportteljesítmény pszichés összetevői ................................................29 2.4. Kiválasztás a versenysportban................................................................35 2.5. A beválás kérdései..................................................................................40 2.6. Az úszósport vizsgálatának irányvonalai ...............................................41 2.7. A kutatásban alkalmazott fogalmak meghatározása ..............................47 3. CÉLKITŰZÉSEK..........................................................................................50 3.1. Kérdések.................................................................................................50 3.2. A kutatás céljai .......................................................................................51 3.3. Hipotézisek.............................................................................................53 4. MÓDSZEREK ...............................................................................................55 4.1. A minta jellemzése és a mintavételi eljárás............................................55 4.2. Az alkalmazott módszerek .....................................................................58 4.3. Az adatfeldolgozás .................................................................................61 5. EREDMÉ YEK ............................................................................................64 5.1. A tehetséggondozás összetevőinek vizsgálata .......................................64 5.2. A kiválasztás gyakorlatának elemzése ...................................................85 5.3. Beválás az úszásban ...............................................................................89
2
6. MEGBESZÉLÉS .........................................................................................105 6.1. A tehetséggondozás összetevőinek vizsgálata .....................................105 6.2. A kiválasztás gyakorlatának elemzése .................................................115 6.3. Beválás az úszásban .............................................................................117
7. KÖVETKEZTETÉSEK..............................................................................126 7.1. A tehetséggondozás összetevőinek vizsgálata .....................................126 7.2. A kiválasztás gyakorlatának elemzése .................................................128 7.3. Beválás az úszásban .............................................................................130 7.4. A kutatás végső következtetései, ajánlás..............................................133
ÖSSZEFOGLALÁS...........................................................................................137 SUMMARY ........................................................................................................138 IRODALOMJEGYZÉK ...................................................................................139 SAJÁT KÖZLEMÉ YEK JEGYZÉKE.........................................................157 KÖSZÖ ET YILVÁ ÍTÁS ...........................................................................159 MELLÉKLETEK ..............................................................................................160 FÜGGELÉK.......................................................................................................177
3
„Ha az akadályozott gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az egyéni tragédia. Tragédia neki és a családnak. De ha a tehetséges gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az már társadalmi tragédia.” (Gallagher, 1982, 144. o.)
1. BEVEZETÉS A mai siker- és eredményorientált versenysport a kiemelkedő képességű és motiváltságú sportolók jelenlétét és aktív részvételét kívánja meg. A sportágak mára erősen specializálódtak, melynek következtében a sportág szempontjából fontos általános és sajátos képességekkel rendelkező sportolókra tartanak leginkább igényt (Révész és mtsai, 2005a). Ezen képességek egy része öröklött, azonban egy jelentős része a képzés, felkészítés eredményeként jelentkezik. A versenysport szempontjából fontos képességekkel rendelkező sportolók kiválasztásának hatékonysága iránt fokozódik az igény. Ezen túlmenően a kiválasztással és a tehetséggondozással kapcsolatos tudományos ismeretek bővítésére, az adott sportág szempontjából fontos képességek mérésének lehetőségére, a fejlődés kritériumainak meghatározására és a beválás tényezőinek minél pontosabb megfogalmazására is igényt tartanak a szakemberek (Nieuwenhuis, 2002). Természetesen a sportágban dolgozó szakemberek is keresik a sportági alkalmasság objektív mérőeszközeit, a kiválasztás legmegfelelőbb módszereit és a tehetséggondozás leghatékonyabb formáját, hiszen a kiemelkedő képességű sportolók, a tehetségek felkutatása, képzése és a tehetséggondozás folyamatának hatásfoka határozza meg az eredményességet (Nádori, 1988). Az úszás sportágban, az elmúlt évtizedekben versenyzőink szinte minden világversenyen érmes helyezést értek el. Hajós Alfréd, a sportág első hazai olimpiai bajnoka óta napjainkig (a pekingi Olimpiáig) 23 olimpiai aranyérmet, 17 világbajnoki címet és 57 európa-bajnoki címet nyertek úszóink. Az olimpiai sportágak közül hazánk második legeredményesebb sportága, eredményessége mellett az úszás számít az egyik legismertebb és legnépszerűbb sporttevékenységnek (Hencsei és mtsai, 2005), így az nem csak a versenysport és annak kedvelői számára nyújt örömet, hanem az amatőr
4
sportolók egyik kedvelt rekreációs tevékenysége is. A média is elismeri az úszásban rejlő potenciált, emiatt a versenyek közvetítése, a különböző médiumokban való szereplése is említésre méltó. Összességében a sportág sikeresnek mondható. A sikeresség azonban feltételez egy szisztematikusan kidolgozott és végrehajtott felkészítési rendszert, melynek része a kiválasztás és a tehetséggondozás (Williams és mtsai, 2004). A versenysport a tehetségek keresésén túl a fiatal sportolók fejlődésének folyamatos mérését is igényli annak érdekében, hogy a kiválasztás és a tehetséggondozás folyamatát hatékonyan elősegítse. Köztudott, hogy a csúcsteljesítmény eléréséhez a legjobb adottságokkal rendelkező sportolókra van szükség, ugyanakkor az sem vitatott, hogy az edzés minősége, mennyisége és a környezet is döntő tényező a folyamatban (Morris, 2000). Kutatásunk elsősorban az úszás sportági tehetség-jellemzőinek és a beválás egyes kritériumainak meghatározására irányul, emellett a tehetséges sportolók felismerésének, a kiválasztás módszereinek, és a tehetséggondozás folyamatának összefüggéseit is elemzi. Ezen kívül néhány, a felkészítés eredményességét befolyásoló tényező, úgy, mint az edző-sportoló kapcsolat és az edzői kvalitások jellemzői is elemzésre kerülnek, hiszen az interperszonális kapcsolatok minősége is hat a folyamatra. Vizsgálatunkban arra a kérdésre is választ kerestünk, hogy kis ország létére miként tudunk folyamatosan nemzetközi sikereket elérni a sportágban. Versenyzőink ennyire tehetségesek, vagy kiváló szakembereinknek köszönhetjük az eredményeket, esetleg a kettő megfelelő aránya a siker kulcsa? Egyszerűen születni kell a kiemelkedő teljesítményre, valamiféle misztikum áll a siker háttérben?
1.1. A témaválasztás indoklása A kiemelkedő motoros teljesítménynek számos összetevője van, ugyanakkor még a legfrissebb szakirodalomban is eltérések mutatkoznak, hogy mely tényezők a legfontosabbak a csúcsteljesítmény elérésében. Még mindig vitatott kérdés, hogy az öröklött képességeknek, vagy a környezeti hatásoknak van nagyobb szerepe az eredményességben (Ericsson, 1993, 1994, 1996a; Baker-Horton, 2004). Hasonlóan nincs egységes álláspont a képességek optimális fejlesztésével, valamint a tehetséggondozás folyamatával kapcsolatban sem (Côte, 1999; Bloom, 1985).
5
A témaválasztásban jelentős szerepet játszik, hogy a sporttehetséget érintő hazai tudományos publikációk száma kevésnek mondható, az empirikus kutatáson alapuló sportági tehetségkutatás pedig szinte teljesen hiányzik a szakirodalomból (Révész és mtsai, 2008a). A meglévő szakirodalmi eredmények frissítése, az ismeretek bővítése és továbbfejlesztése a hiányosságok miatt időszerűvé vált. Az általunk kutatott témakörre pedig különösen igaz, hogy a versenysportra jellemző folyamatos változásokat és tendenciákat a sporttudományi kutatásoknak követnie kell. A versenysport fejlődése alátámasztja a kutatásokon alapuló ismeretek bővítésének relevanciáját. A folyamatos változás, a fejlődési irányok és tendenciák követése pedig nélkülözhetetlen az eredményes felkészítési folyamat szempontjából. A versenysportra történő felkészítési folyamat egyik jelentős tényezője a kiválasztás, amikor a versenysportra alkalmas adottságokkal rendelkező sportolókat keressük (Harmison, 2006). A kiválasztás szükséges, azonban nem elégséges feltétele az eredményességnek, tehát nem garantálja a versenyeken a kiemelkedő teljesítményt. Ez részben adódik abból is, hogy nem elegendő kiválasztani az adott sportágra, a versenysportra a sportolókat, hiszen hosszú idő telik el, míg valójában kiderül, hogy eredményesnek tekinthető-e a kiválasztás és tehetséggondozás folyamata, a kitűzött célokat elérte-e a sportoló. A kiválasztás további sajátossága, hogy elsősorban a meglévő képességek alapján választjuk ki a sportolókat, valamint a gyermekkori teljesítmény alapján kell elővételeznünk, prognosztizálnunk a felnőttkori teljesítményt. Ezen jellemzők miatt felerősödik a kiválasztás jelentősége, hiszen előfordulhat, hogy valamelyik gyermek a kiválasztási szempontok keretei, zártsága miatt nem kerül be a kiválasztottak közé és ez „tehetségvesztéshez” is vezethet (Czeizel, 2004). További sajátosság, hogy csak a sportágban jelen lévőkből tudunk válogatni. A hazai sportra nem jellemző a sportágak közötti átjárás, illetve a sportolók képességeinek sokoldalú felmérése annak érdekében, hogy kiderüljön, melyik sportágban lehet
leginkább eredményes. Emiatt a
sportágválasztás is döntően befolyásolja a kiválasztás eredményességét, hiszen nem kerülhetnek a vizsgálatok fókuszpontjába azok, akik nincsenek jelen a sportágban. A sportágválasztást is több tényező befolyásolja, de általánosan elmondható, hogy a gyermeknek először a szülő választ sportágat. Bicsérdy (2002) általános- és középiskolai tanulók, valamint felsőoktatási intézmények hallgatói véleményére
6
alapozta azt a megállapítását, miszerint elsősorban a szülőknek és a barátoknak van kiemelt jelentősége a sportágválasztásban. Pápai és Szabó (2003) tornászokat vizsgálva azt állapította meg, hogy az utánpótlás korú fiú tornászok 75%-a, míg a lányok 69%-a szülei javaslatára kezdett el sportolni. Ennél ugyan kisebb arányban, de a kortársak (iskolatársak, barátok) befolyásoló hatása is része lehet a sportágválasztásnak, elsősorban érzelmi irányultsága, a közösséghez tartozás érzése miatt. A sportágválasztásban a testnevelők szerepét is meg kell említeni. A’60-as, ’70-es években elsősorban még a testnevelő tanárokra és az edzőkre épült a sportágválasztás elősegítése és a sporttevékenység működtetése, melyhez a személyi, infrastrukturális, financiális háttér is biztosított volt. Ez a szerep funkcióját vesztette, mára mind az iskola, mind a sportegyesületek tevékenysége megváltozott. A testnevelők szerepe jelentősebb is lehetne, hiszen a gyermekek többsége a testnevelés órán találkozik először szakmailag felkészült, a megfelelő ismeretekkel rendelkező szakemberrel, aki a meglévő adottságok és a szerzett képességek alapján meg tudja állapítani, mely sportágban érhet el az adott gyermek kimagasló eredményeket, valamint az alap- és az általános képzésben is jelentkezik a szerepük. Korábban a testnevelő tanárok fontosabb szerepet töltöttek be a gyermekek sportolási szokásainak alakításában, a sporthoz, sportághoz való irányításában, mint napjainkban. Szabó (2002) ezt a tendenciát a sportolni vágyók életkorának csökkenésével, valamint az általános iskola alsó tagozataiban tanító testnevelő tanárok alacsony számával magyarázza. A sportágválasztásban az edzők kisebb szerepet töltenek be, hiszen a sportolók legnagyobb része sportegyesületi keretek között, a sportágválasztás után találkozik az edzővel. Ezzel együtt azonban a sportoló adott sportághoz történő irányításában mégis szerepük lehet. A diákolimpiai versenyek, valamint az amatőr versenyek alkalmával lehetőség nyílik a sportoló megnyerésére is. Az edzővel szemben támasztott követelmények között éppúgy szerepel a pedagógiai felkészültség, a nevelésben, személyiségformálásban betöltött szerep, mint a szakmai felkészültség (Gombocz, 2004). Az edző-sportoló kapcsolatban az irányítóvezető szerep az edzőre hárul, azonban e szerep nem lehet túlzottan autokratikus, mert ez eltaszíthatja a sportolót a tevékenység folytatásától. Törvényszerű, hogy nem szeret
7
az ember olyan közösségbe járni, ahol nem érzi jól magát. A környezet, beleértve az egyesületet és az edzések környezetét is, befolyásolja a teljesítésre való hajlandóságot, a motivációt. A belső motiváció és a támogató, segítő környezet biztos alapot nyújthat a sikerhez. Vizsgálatok igazolják (Seifriz és mtsai, 1992; Balaguer és mtsai, 1999), hogy a motivációs környezet és az edzői elvárások meghatározzák az eredményességet, emiatt az edző-sportoló kapcsolaton túl az edző által biztosított felkészülési légkör, klíma is befolyásolja a sportoló motivációs irányultságát (Jowett, 2006). Hazánkban jelenleg a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet (NUSI-UPI) fejti ki széles körű tevékenységét az utánpótlást és a versenysportot érintő kérdésekben. A NUSI-UPI feladata kettős: egyrészt foglalkozik a versenysportra való felkészítéssel, amely a 6-23 éves korosztálynak szól, másrészt a szabadidő és a rekreáció területén a 6-18 éves korosztálynak nyújt sportolási lehetőséget. A téma szempontjából a versenysportot érintő feladatai között valósítja meg a Sport XXI. Programot, valamint a Héraklész Programokat. A Sport XXI. Programban jelenleg 13 sportág - közöttük az úszás is - vesz részt. Ebben a korosztályban a NUSI-UPI legfőbb feladata a sportolás pedagógiai alapjainak biztosítása, valamint a versenysporthoz szükséges minőségi alapképzés ellátása az iskolákkal, a DSE-kel, valamint az utánpótláscentrumokkal
együttműködésben.
A
Héraklész
Bajnok-
és
Csillag
Programban valósul meg a korosztályos elitképzés, illetve a nemzetközi szintű elitképzés. A felkészítés ezen fázisában már előtérbe kerül a versenysport, valamint a sportolók versenyzésre való felkészítése a sportági szövetségekkel együttműködésben. Az utánpótlással kapcsolatos feladatok egy jelentős részét lefedi a NUSI-UPI, tevékenységét kifejti az eszköz, illetve felszerelés támogatásban, a létesítményhasználat elősegítésében, edzőtáborok megvalósításában, valamint a felkészítésben részt vevő szakemberek díjazásában.
1.2. Problémafelvetés A tehetséggondozás, kiválasztás és a beválás területén tapasztalt hiányosságok alapján készült tanulmányunk hézagpótlónak ígérkezik. Véleményünk szerint a témában jóval több az edzéselméleti, élettani és egyéb természettudományos megközelítés, ezek azonban önmagukban nem adhatnak komplex eredményeket, hiszen a sportolók kognitív, affektív, pszichés és szociális komponenseit nem vizsgálják. Ezen tényezők
8
azonban legalább annyira jelentős szerepet játszanak a sportági eredményességben, mint az antropometriai, élettani, edzéselméleti, vagy éppen a biomechanikai jellemzők. Kutatásunkban ezért arra vállalkoztunk, hogy a témát a társadalomtudományi és sporttudományi keretek között elsősorban pedagógiai, pszichológiai, szociológiai szempontok mentén vizsgáljuk, melyben a központi kérdések a sportágválasztás, a kiválasztás, a tehetséggondozás és a beválás. Jelen kutatás mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából problémaérzékeny, hiszen egyrészt a szakirodalomban nem találkozhatunk a tehetséggondozás, kiválasztás témakörében egységes állásponttal, illetve a gyakorlatban alkalmazott felkészítési eljárások, edzésmódszerek és kiválasztási rendszerek között is jelentős különbségek vannak. A kutatás ebből a szempontból induktív, azaz a gyakorlat szintjéről indul, elemzi a gyakorlatban megjelenő tehetséggondozási-, kiválasztási rendszert, valamint a beválás kérdésit is, azonban a kapott eredményeket a korábbi szakirodalmi eredményekkel összevetve deduktív módon erősítheti, illetve cáfolhatja a korábbi téziseket. A vizsgálat elemezni kívánja a jelenlegi gyakorlatban alkalmazott módszerek, eljárások hatékonyságát is. A siker összetevői közül kutatásunk kiemelten foglalkozik a sportolók pszichés tényezőivel, a felkészítésnél alkalmazott pedagógiai módszerekkel, valamint az edzősportoló kapcsolattal is, hiszen az ilyen aspektusú vizsgálatok száma alacsony a hazai szakirodalomban, a kapott eredményekkel pedig a szakirodalmi ismereteket kívánjuk bővíteni.
9
2. SZAKIRODALMI ÁTTEKI TÉS
2.1. A tehetségkutatás kialakulása, fejlődése A szakirodalomban több, az intelligencia- és tehetségkutatások történetét bemutató tanulmánnyal találkoztunk (Neisser és mtsai 1996; Balogh, 2003, 2004; Ranschburg, 2004),
ugyanakkor
a
tehetségvizsgálatok,
tehetségmodellek
sport-nézőpontú
megközelítése már ritkábbnak bizonyul (Czeizel, 2003; Révész és mtsai, 2005a). Néhány szerző esetében előfordul, hogy tehetségmodelljében említést tesz a sportról, így egy-egy sportcentrikus tehetségvizsgálattal találkozhat ugyan az érdeklődő, de a sportág-specifikus tehetség meghatározás számos sportág esetén szinte teljesen hiányzik a tudományos életből.
2.1.1. A tehetségkutatás eredete A sporttehetség vizsgálatok -hasonlóan a kreativitás és az általános tehetség vizsgálatokhoz- az intelligencia vizsgálatból fejlődtek ki, emiatt a pszichológiai nézőpont erősen dominált az elméletekben. Jelen dolgozatnak nem célja az összes, az intelligencia mérésével és a tehetségkutatással kapcsolatos irányt, tartalmat és fejlődésmeghatározást elemezni, csak azokat, melyek a sporttehetség vizsgálatok fejlődésének szempontjából fontosak. Az intelligenciakutatást az első sikeres intelligenciateszt (Binet és Simon, 1905) óta folyamatos változások érték. Az első intelligencia skála az általános értelmi képesség mérésére irányult, mely eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kötelező oktatás keretei között kiszűrje azokat a gyerekeket, akik túl lassú felfogásúak. Nem sokkal később Stern (1914) dolgozta ki az intelligenciahányados (IQ) koncepcióját, mely szerint a mentális kor és az életkor hányadosa adja az IQ helyes értékét. Terman (1916) és munkatársai standardizálták a Binet-teszt értékeit, valamint az adatfelvétel kritériumait, majd meghatározták az életkorokhoz tartozó norma értékeket is. Terman (1925) fő célja az intelligencia vizsgálatokkal az volt, hogy kidolgozza a tehetséges gyermekek azonosításnak módszerét. Kutatási eredményeiből azonban nem tudta minden kétséget kizáróan igazolni azt, hogy a gyermekkori tehetség összefüggésben van a felnőttkori kimagasló eredménnyel.
Weschler (1939) ezen probléma feloldására
dolgozott ki a felnőttek számára egy új tesztet, mivel úgy vélte, hogy az eddig
10
alkalmazott mérési eljárások nem alkalmasak a felnőttkori képességek meghatározására, emiatt az életkoroknak megfelelő tesztek alkalmazását javasolta. 1943-ban Cattel megalkotta a „folyékony” és a „kikristályosodott” intelligencia fogalmát.
„Folyékony” intelligenciának azt az általános tesztekkel mérhető
intelligenciát nevezi, amely megmutatja azokat a képességeket, melyek segítségével helyesen tudunk érvelni, valamint induktív és deduktív módon gondolkozni. A „kikristályosodott” intelligenciát döntően a diákok alkalmazzák a mindennapokban a problémamegoldásra és az iskolai feladatok végrehajtására (Cattel, 1965). Spearman korai vizsgálatai (1904) során megfigyelte, hogy a mentális képességek korrelálnak egymással, és azt tapasztalta, hogy azok a személyek, akik a memória tesztben jól teljesítettek, jó eredményt értek el a mondat kiegészítési feladatokban is. Spearman (1927) úgy értelmezte ezt, hogy létezik az intelligenciának egy általános része, melyet "g" faktornak nevezett el. A „g” faktor az angol „general factor” elnevezés rövidítése, és az általános intelligenciát takarja. Thurstone (1938) ennek nyomán megalkotta a többtényezős intelligencia fogalmát és bevezette az első képességmodellt is. Azt vallotta, hogy hét elsődleges intelligencia-képesség létezik (szókincs folyékonysága, verbális felfogás, memória, számok, indukció, térbeli percepció, percepció sebessége), melyek befolyásolják a probléma- és feladatmegoldó képességet. Guilford (1967) ismerte fel azt először, hogy a tehetséges gyermek kognitív teljesítményében több pszichikus jelenség hatásának van együttesen szerepe, ezzel felváltotta az egytényezős elméleteket a többtényezős tehetség elméletre, azaz bevezette a konvergens gondolkodás elméletét. A kognitív pszichológiában az információfeldolgozási modellek kidolgozásával új irányt vett az intelligenciakutatás. Olyan módszerek kidolgozása valósult meg, melyekkel pontosan meg lehet határozni a mentális műveletek elemi komponenseinek lezajlásához szükséges időt is (Sternberg, 1977). Sternberg (1991) szerint az intelligenciát négy területre lehet bontani. Ezek a tanulási képesség; az absztrakt gondolkodás képessége; a képesség, hogy alkalmazkodjunk a változó világhoz; és önmagunk motiválásának képessége az előttünk álló feladatok megoldására. Gardner (1983) eredményei az intelligencia vizsgálatok jelentős állomását alkották. Guilford (1967) többtényezős tehetségelméletére, a divergens gondolkodás
11
elméletére alapozva Gardner megalkotta a többszörös intelligencia elméletét és hét intellektuális képességet írt le. Véleménye szerint ezek egymástól függetlenül, elkülönült részként, saját szabályaik szerint működnek az agyban. Elméletében logikaimatematikai,
térbeli,
zenei,
testi-kinesztetikai,
nyelvi,
interperszonális
és
intraperszonális intelligenciát különböztet meg. Gardner elmélete a sport szempontjából mérföldkőnek számít, hiszen a Marland (1972b) által is leírt tehetség-megjelenési területek között először említi önálló, kiemelt tehetségterületként a sportot, mint pszichomotoros intelligenciát. A testi-kinesztetikai intelligencia tartalmazza a test, illetve a testrészek mozgatásával létrehozott, a sporttevékenység közben elért kimagasló teljesítményt. Gardner (1991) későbbi munkájában más szempontokat is alkalmazott a csoportosításban, így naturalista, egzisztenciális és morális intelligencia csoportokkal egészítette ki a felsorolását. Az intelligenciakutatás eredményei ráirányították a figyelmet arra, hogy a tehetség összetevői között megtalálhatók a magas szintű általános intellektuális képességek (Kiss és Balogh, 2004), azonban nem bizonyított, hogy ezen képességeknek kizárólagos hatása lenne a teljesítményben és a sportteljesítményben. A kutatások fejlődése során látható, hogy a szűk, egytényezős megközelítés egyre inkább összetetté és többtényezőssé vált, a képességek korrelációi szorosabbak lettek, illetve próbálkozások történtek a gyermekkori teljesítmény felnőttkori bejóslására is. Ilyen irányú kísérleteknek lehetünk majd tanúi a sporttehetség vizsgálatok elemzésénél is. A kutatási eredményekből kitűnik, hogy az intelligenciahányados egyes kognitív képességek jellemzője lehet a sportban is, de nem jelenti azt, hogy a magas IQ egyben garancia a tehetség meglétére is. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy ha valakinek az intelligencia-szintje kifejezetten alacsony, aligha van esélye arra, hogy tehetséges legyen (Ranschburg, 1989). A sportban emiatt ugyanolyan hiba kizárólagosan a magas intelligenciára alapozni a sikert, mint abszolút módon elzárkózni tőle. Perkins (1981) véleménye szerint sem bizonyított, hogy a legintelligensebb gyermekek lesznek a legjobbak felnőtt korukra.
12
2.1.2. A tehetségmodellek kialakulása A tehetségkutatás újabb állomása a ’70-es évektől kezdődően a tehetségmodellek megjelenése volt. Ez a szintézis azokat a jelentősebb modelleket tartalmazza, melyeknek véleményünk szerint szerepe van a mai tehetségkutatás elméleti kereteinek kialakításában. Elsőként Renzulli (1978, 1981) dolgozott ki a téma szempontjából jelentős és széles körben elfogadott tehetségmodellt (1. ábra). Renzulli (1978) háromkörös tehetségmodellje a tehetséget egy többtényezős ábra közös halmazában helyezte el. A szerző a feladat iránti elkötelezettséget, a kreativitást és az átlagon felüli képességeket említette a tehetség összetevőiként. Modelljében a tehetséges egyén intraperszonális tulajdonságai kaptak meghatározó szerepet, míg a külső környezet nem jelenik meg befolyásoló tényezőként. A modell a sport szempontjából fontos összetevőket - amelyek hozzájárulnak az eredmény eléréséhez - nem tartalmaz. Nem tesz említést a környezet befolyásoló szerepéről, a pedagógusról, akinek nélkülözhetetlen irányító - vezető szerepe van a tanulási folyamatban, illetve a szülőkről, családról sem, akik biztos hátteret nyújtanak a tanulmányok végzéséhez.
Feladat iránti elkötelezettség
Kreativitás
Átlagon felüli képességek
1. ábra: Renzulli (1978) háromkörös tehetségmodellje
A kutatási eredmények bővülésével a szakemberek felismerték, hogy kevés az egyén veleszületett adottsága és belső igénye ahhoz, hogy képességei kibontakozzanak és valamely tevékenységben felszínre törjenek. Tannenbaum (1983) emiatt a külső
13
tényezők szerepét hangsúlyozza, melyek jelentősen befolyásolják a tehetség kialakulását. Külső tényezők között említette a környezeti tényezőket és a véletlent is. A következő lépés ebből kifolyólag annak bizonyítása volt, hogy a környezetnek milyen területen van hatása a tehetség optimális kifejlődésére.
ISKOLA
TÁRSAK Feladat iránti elkötelezettség
Kreativitás
Átlagon felüli képességek
CSALÁD
2. ábra: Mönks és Knoers (1997) többtényezős tehetségmodellje
Többtényezős tehetségmodelljükben Mönks és Knoers (1997) (2. ábra) a Renzulli-féle háromkörös tehetségmodell továbbfejlesztésével három környezeti tényezőt emeltek ki, amelyek az intraperszonális tulajdonságok mellett számottevő hatással vannak a tehetség kibontakozására. A legfontosabb külső tényezők a család, az iskola és a társak. A három környezeti faktor közül Mönks és Knoers (1997) a családnak tulajdonította a legfontosabb szerepet, mert a család biztosítja a gyermek számára az egészséges kognitív, affektív, szociális és motoros fejlődést. Mönks és Knoers (1997) szerint tehát a tehetség három személyiségjegy (feladat iránti elkötelezettség; kreativitás; átlagon felüli képességek) interakciójából jön létre, mely három jegynek az egészséges fejlődést támogató mikro- és makrotársadalmi környezetre van szüksége a
14
további fejlődéshez.
Más szóval a hat faktor pozitív interakciója a tehetség
megjelenésének feltétele (Mönks és Boxtel, 2000). Piirto (1994, 1999) elméletében a tehetség összetevőit genetikai alapokra helyezi. A teljesítmény fejlődését azonban nem csak a genetikai jellemzők determinálják, hanem több tényező befolyásolja, melyeket aspektusoknak nevezett el. Piramis modelljében a genetikai aspektus jelenti a modell alapját, mely biztosítja a stabil alapokat a fejlődéshez. Erre épül alulról a piramis csúcsa felé haladva az emocionális-, a kognitív-, a tehetség-, és a környezeti aspektus. Véleménye szerint a tehetségesek az átlagostól eltérő emocionális jellemzőkkel rendelkeznek és ennek mentén az eltérő személyiségjegyek jelentősen befolyásolják sikerességüket. A kognitív aspektusban kifejti, hogy az IQ magas, átlagon felüli értéke elegendő a tehetség manifesztálódásához. A tehetség aspektusban jelöli meg a szerző a speciális területeket, amelyekben konkrétan kibontakozhat a tehetség. E területek között jelenik meg a sport is, ahol a képességek fejlesztésével elérhető az átlagon felüli eredmény. Piirto (1994) is a környezet befolyásoló szerepét (környezeti aspektus) hangsúlyozza modelljében, melyből három elemet emel ki. Az otthon, az iskola, és a kultúra, azaz a közösség, melyben a személy él és amely befolyásolja, hogy valóban kibontakozik- e a tehetség. A történelem azonban gyakran mutat olyan példát is számunkra, ahol a környezet bizonyos okok miatt nem képes a gyermek képességeit kibontakoztatni, így a gyermek adottsága nem fejlődhet optimális mértékben. Részben emiatt kialszanak a gyermekben rejlő kiemelkedő képességek. Ezt nevezi Czeizel (1997, 2004) „sorsfaktor”-nak és erre a gondolatmenetre építve, valamint a korábbi tehetségmodellek erősségeit, illetve hiányosságait alapul véve alkotta meg a 2*4+1 „sorsfaktoros” talentummodellt (Czeizel, 2003) (3. ábra). A modell négy belső és négy külső tényező köré építi a tehetség kibontakozását segítő, vagy gátló összetevőket. A négy adottságtényező összefonódása és a négy környezeti összetevő hatása mellett a sors jelenik meg, mint befolyásoló tényező, ami érintheti negatívan és pozitívan is a sportoló pályafutását. A modell szerint a sorsfaktor teszi lehetővé, hogy az adottságokból megvalósult tehetség váljon. A sorsfaktort Czeizel három részre bontotta, melynek csoportjai:
15
1. Korai halál (biológiai sors), amely nem teszi lehetővé a tehetség megjelenését (ide tartozik az abortusz és a balesetek); 2. Betegségek (önsorsrontás) közé sorolta az életmódot, a káros szenvedélyeket, a nemi bajokat és az öngyilkosságot; 3. Tehetségvesztés, talentumromlás (társadalmi sors), melynek alkotói a szegénység, rossz iskola, háború, bűntény.
Iskola
CSALÁD Speciális mentális adottságok
Kreativitási adottság Általános értelmi adottság
Motivációs adottság
Kortárs csoportok
Társadalom + SORS
3. ábra: Czeizel (2003) 2x4+1 „sorsfaktoros” talentummodellje
A sorsfaktor eredményt befolyásoló szerepe adott, azonban, ha a felosztást vesszük alapul láthatjuk, hogy egyes tényezőkre befolyásunk is lehet. Ilyen például az életmód és a káros szenvedélyek. A káros szenvedélyek például összeegyeztethetetlenek az élsporttal. Hasonlóképpen fontos és befolyásoló tényező - melyre hatásunk lehet - az életmódunk, illetve az egészségtudatos életvitelünk is. Ezekre a tényezőkre való gondos odafigyelés elválaszthatatlan részét képezik a tudatos sportolói felkészülésnek.
16
2.1.3. A tehetség összetevői, fogalma A tehetséget sokarcú jelenségnek tekinthetjük, a fogalmat pedig gyűjtőfogalomként értelmezhetjük, melyet a pedagógiai lexikon is jegyez (Báthory és Falus, 1997). Azonban a tehetség fogalmának pontos definiálása problematikus feladat még azok számára is, akik a tehetséggondozás területén dolgoznak, a témát tudományos igénnyel kutatják. A pontos meghatározás nehézségeiből kettőt mindenképp érdemes megemlíteni. Az egyik, hogy egy meglehetősen komplex fogalomról beszélünk, a másik pedig az, hogy nagyban társadalom-, illetve kultúrafüggő, azaz konvenció kérdése (Bóta, 2002; Gyarmathy, 2003; Herskovits és Gyarmathy, 1994). Magából a definícióból kiindulva, amikor ezt a fogalmat használjuk, átlag feletti képességet vesszük alapul. Ekkor pedig egy személy adott környezetben megnyilvánuló teljesítményéhez viszonyítunk, így társadalmanként jelentős eltérések mutatkozhatnak. A környezettől való függést tovább erősítik a tehetség azonosítása során alkalmazott eljárások is, melyek jelenleg többnyire nem egységesek és nem standardizáltak.
Az
azonosítási módszerekben
szerepelhetnek
ugyan
standard
módszerek is, mint például az intelligencia mérése, azonban ez nem ad elegendő információt minden egyes tehetség megjelenési területhez. További kérdésként merül fel, hogy mennyiségi vagy minőségi képesség különbségekről beszélünk-e, amikor egy tehetséges egyén teljesítményéről van szó. Gyarmathy (1998) szerint erre a kérdésre szinte lehetetlen válaszolni, hiszen nem mérhető egyértelműen ezek megjelenési aránya. Az Amerikai Egyesült Államokban a ’70-es évek végéig a tehetséget kizárólag genetikailag meghatározott jelenségnek minősítették, és úgy vélték, hogy a speciális környezeti feltételek biztosítása semmiféle szerepet nem játszik a kiemelkedő képességek kibontakozásában (Gallagher, 1979). Még a ’80-as években is e szemlélet uralta a tehetségvizsgálatokat, mára azonban ez jelentősen megváltozott. A tehetség összetevői genetikailag ugyan meghatározottak – ezt a véleményt képviseli Renzulli (1978), Mönks és Knoers (1997), Piirto (1999), vagy akár Czeizel (1997, 2000) is – ugyanakkor megjelenése és sportban való alkalmazása több egyéb környezeti tényezőtől is függ. A téma kifejtésében kérdésként merülhet fel, hogy egy-egy képesség magas színvonalú megléte miként viszonyul a tehetség definíciójához, illetve annak alkotóelemeihez. Magyarázatként Marland (1972a) két fogalmat használt. Az angol szaknyelvben fellelhető „gifted” kifejezés jelenti az általános tehetséget, amely adott
17
tevékenység közben tör felszínre, ilyen lehet például a sport. A „talented” kifejezés pedig a speciális tehetségre utal, amikor már a speciális környezetben, például egy sportágban jelenik meg a kiemelkedő képesség. Spearman (1927), Gardner (1983, 1991) és Harsányi (2000) szerint azonban nem lehet „általában” tehetségesnek lenni. Megítélésük szerint minden tehetség kötődik valamilyen képességhez és megjelenési területhez. Ilyen megjelenési terület lehet az iskolai környezet vagy a civil élet is. Többen ez alapján különböztették meg az iskolai és a kreatív (produktív) tehetséget (Marland, 1972b; Renzulli, 1978, 1994; Siegler és Kotovsky, 1986).
Általánosan elfogadott, hogy az iskolai tehetség iskolás korban,
iskolai keretek között vizsgálható, míg a produktív tehetség felnőttkorban teljesedik ki. Az iskolai tehetség a tudás fogyasztója, a kreatív, produktív tehetség pedig a tudás alkotója. Gyakori probléma, hogy a kreatív gyermekek sokszor nem ismerhetők fel iskolai körülmények között, ott akár deviánsan is viselkedhetnek, és tehetségük az iskolai tevékenységen kívül fedezhető csak fel (Renzulli, 1996). Révész (1918) komplex képződményként említi a tehetséget, mely négy hajlamon alapul. Az egyik hajlam az intelligencia, az átlagon felüli értelmi képesség, a második a tehetség iránya, mint például a művészet, a tudomány, mely kivételes specifikus szellemi képességet igényel. Az intuíció, melyet ma kreativitásnak nevezünk a harmadik hajlam és végül a gyermek szellemi magatartása, akaratereje a negyedik. Érdemes még megemlítenünk Czeizel (2003) gondolatait, aki a magyar nyelv sokszínűségére hivatkozva tartalmi különbséget tesz tehetség, talentum és géniusz között. Tehetségnek azt nevezi, akiben potenciális lehetőség rejlik valamelyik átlagon felüli képességének a kibontakoztatására. Talentum szerinte az, akinek sikerült kibontakoztatnia képességét és kivételes teljesítményben realizálta azt, géniuszok pedig azok, akik a kivételes talentumok között a legnagyobb teljesítményt érik el. A nemzetközi szakirodalomban is találunk ilyen megkülönböztetést. Landau (1980) például a képesség, tehetség és zsenialitás szintjét különbözteti meg.
2.2. A sporttehetség vizsgálatok, a sporttehetség fogalma A tehetségvizsgálatok fejlődésével jól elkülönültek azok a területek, amelyben a kiemelkedő képességű egyének képességeiket megmutathatták. A ’80-as években egyre világosabbá vált, hogy nem lehet valaki mindenben kiemelkedő, képességei által inkább
18
valamilyen
tevékenységcsoportban
lehet
sikeres.
A
sporttehetség
vizsgálatok
szempontjából a Gagné (1999) által kidolgozott „differenciált adottság és tehetség modell” (4. ábra) jelentősége számottevő. A modell tisztázza a tehetség-sporttehetség kutatással kapcsolatos kérdések jelentős körét, megfelelően strukturálja a tehetség kibontakozásának külső és belső tényezőit, emellett számos fogalmat is tisztáz.
4. ábra: Gagné (1999) által kidolgozott „differenciált adottság és tehetség modell”
A szerző öt alapvető adottságot különböztet meg (intellektuális, kreatív, szociális érzékenység, motoros és egyéb adottság). Az adottságok fejlődésének lehetősége és megnyilvánulásának mértéke az egyén genetikai meghatározottságától függ. A tehetséget egy szisztematikusan és rendszeresen fejlesztendő képességnek, tudásnak véli. Meghatározása alapján a tehetség fokozatosan fejlődik ki az öröklött hajlamok képességekbe történő transzformálása által. A modellben a tehetség kibontakozása, majd gondozása tanuláson, edzésen és gyakorláson alapszik. A fejlesztés, fejlődés folyamatát elősegíthetik, vagy gátolhatják egyrészt az intraperszonális tényezők, mint a
19
fizikai és pszichés felkészültség, másrészt az interperszonális és környezeti tényezők, mint a mikro- és makrokörnyezetünkben élő emberek, vagy a felkínált lehetőségek, találkozások, programok, események. Gagné (1991) elkülöníti a természetes képességeket és a módszeresen fejlesztett képességeket, amelyet a területhez tartozó szakemberek végeznek. Ez alapján különbséget tesz az átlag feletti képességgel rendelkező tehetség és a valamely területen átlag feletti teljesítményt nyújtó tehetségek között. Gagné (1999) szerint az adottságok egyik alkalmazási területe a sport, ahol a motoros adottságok (erő, koordináció, állóképesség, hajlékonyság) a sport területén bontakozhatnak
ki
az
edzés,
mint
fejlesztési
folyamat
által.
A
sportolók
tehetségfejlesztésének aspektusából ez egy olyan jelentős modell, amely globálisan közelíti meg a tehetség összetevőit, feltárja a tehetség kibontakoztatásának területeit és hangsúlyozza a sportot, mint a kiemelkedő adottságok egyik lehetséges megjelenési színterét. Fleishman (1972) szerint a pszichomotoros tehetség az általános tehetség fogalmánál szűkebb körű, ám megjelenési területei hasonlóképpen sokfélék. Ezen területek az általánosan vett sporttehetség fogalmából differenciálódnak, azonban mára már sportáganként eltérő jellemzői vannak. Gabler és Ruoff (1979) értelmezése szerint az a személy tehetséges a sportban, aki meghatározott életkori szakaszokban olyan testi, pszichikai sajátosságokkal és feltételekkel rendelkezik, amelyek a véletlenszerűnél erősebben valószínűsítik a későbbi magas szintű teljesítményt a választott sportágban. Nagy (1973) és Nádori (1981) a tevékenységre és a teljesítményre összpontosítanak meghatározásukban.
Véleményük szerint a tehetséges sportolót
társaitól az különbözteti meg, hogy ugyanazon munkavégzés mellett eredménye látványosabb, illetve a terhelést jobban bírja, rövidebb idő alatt regenerálódik, a mozgástanulás során a technikai elemeket gyorsabban elsajátítja, és ezeket jobban alkalmazza. A megfogalmazás lényegében azt jelenti, hogy a tehetségesek jelentősen rövidebb idő alatt tanulják meg a technikai elemeket, mint társaik, ezáltal technikai felkészültségük hamarabb eléri az optimális szintet. Egy átlagon felül terhelhető versenyzőnek a jó testfelépítés alapot adhat,a jó eredmény elérésének lehetőségére. Rókusfalvy (1985) hozzáteszi, hogy a tehetséges sportoló téthelyzetben az adott feladatot, illetve szituációt kiválóan oldja meg, szívesebben vállal magasabb kockázatot és magabiztosabb is.
20
Harsányi (2000) komplexen értelmezi a sporttehetséget. Szerinte az tehetséges, akinek egészségi állapota, pszichikai, élettani, antropometriai, motorikus és szociális adottságai kiemelkedők. Ezen tulajdonságok szerinte a fejlődés és érés egyes szakaszaiban olyan színvonalúak, és a felkészülési szakaszokban olyan iramban fejlődnek, hogy megfelelő edzéstevékenység mellett csúcsteljesítmény és siker eléréséhez vezethetnek. Child (2004) szerint a tehetséges egyén valamilyen tevékenységben, vagy tevékenységkomplexumban az átlagosnál magasabb szintű teljesítményre képes. A tehetség további jellemzője a jó küzdőképesség, mely mindig jelen van a problémamegoldásban. Azonban véleménye szerint bárhogyan is fogalmazzuk meg a tehetséget, minden esetben lényeges a megfelelő környezeti és társadalmi támogatás is a képességek felszínre jutásához. Nagy
(1973)
a
ritmusérzéket
kiemelkedő
fontosságúnak
tartja
a
sporttevékenységben. Véleménye szerint a jó ritmusérzék a pszichomotoros tehetség egyik alapvető követelménye, mely minden sportág űzésének feltétele. A szerző kifejti, hogy a sportoló tehetségét legalább egy évi edzés után lehet csak megállapítani, és több tényezőt is említ, amelyek megkülönböztetik a tehetséges sportolót a kevésbé tehetségestől, vagy az átlagos képességűektől. Frenkl (2003) szerint a sportteljesítmény humán teljesítmény. A sport az egész embert, mint bio-pszicho-szociális lényt érinti, így a tehetség kérdését ebben a komplexitásban kívánatos megközelíteni.
A sportteljesítmény szellemi, művészi
igényeket is támaszt, azaz olyan tevékenységről van szó, amely a fizikai tulajdonságok, illetve az ember, mint biológiai lény által meghatározott.
Ehhez kapcsolódóan
Mészáros és Zsidegh (2002) az élversenyző fő jellemzőit foglalta össze, melyek szerintük a kiemelkedő általános és speciális motorikus teljesítőképesség, az ügyesség, a mentális képességek, a taktikai és technikai repertoár átlagon felüli szintje és az edzések, valamint a versenyek terhelésének elviselését segítő pszichológiai alkalmasság.
2.2.1. A sporttehetség-gondozás, a tehetségfejlődés szakaszai A tehetséggondozás folyamatával kapcsolatban eltérő nézetek alakultak ki, mely érinti a tehetséggondozás időtartamát, a felkészítési metodikákat és a különböző szakaszok céljait is. Egyes nézetek szerint a tehetséggondozással kapcsolatos vizsgálatok nem
21
voltak érzékenyek a változásokra az elmúlt évtizedekben (Durand- Bush és Salmela, 2001) és nem sokat fejlődtek. Számos kutató felnőtt versenyzők életútvizsgálatával, valamint korábbi interjúk elemzésével vizsgálta a tehetséggondozás kérdéseit (Carlson, 1988; Donelly, 1993; Ericsson és mtsai, 1993; Gould és mtsai, 2001; Hill, 1993; Stevenson, 1990). Más kutatók
fiatal,
tehetséges
sportolókat,
edzőiket
és
szüleiket
kérdezték
a
tehetségfejlődéssel kapcsolatban, vizsgálatukban elsősorban a fejlődés szakaszait és befolyásoló tényezőit kutatták (Brettschneider, 1999; Csikszentmihalyi és mtsai, 1993; Parker, 1996). A kutatási eredményeket összegezve elmondható, hogy nagy valószínűséggel nem lehet sikeres a sportban az, aki nem örökölt valamilyen területen átlagon felüli képességet, azonban az is világos, hogy ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele a kiemelkedő teljesítménynek. Abban szintén megegyeznek a különböző álláspontot képviselők, hogy az adottságok képességbe történő integrálódásához tanulási, felkészülési folyamatra van szükség. Harsányi (1990b) szerint ez a folyamat akár 8-10 évig is eltarthat. A biológiai alapokra, adottságra épített sokoldalú fejlesztés megteremtését a versenyző környezete biztosítja, melyben kiemelkedő szerepet kap a család, a pedagógus és az edző (Istvánfi, 2005).
Hasonlóképpen egyetértés van a
tekintetben is, hogy ez hosszú folyamat, azonban a tehetségvizsgálatok két jelentős képviselője - Bloom (1985) és Côté (1999) - mégis eltérően vélekedik a tehetségfejlődés lépéseiről, a lépések fő céljáról és tartalmáról. Mindkét kutató három szakaszt nevezett meg a tehetséggondozás folyamatában, ezek azonban más-más tartalmi jelleget hangsúlyoznak. A szakaszokhoz nem tartoznak konkrét életévek, - mivel ezek sportáganként eltérnek - csak alapelvek. Bloom (1985) és munkatársai longitudinális vizsgálat keretei között vizsgáltak 120 tehetséges sportolót, zenészt, művészt és kutatót. Eredményeik alapján azt a következtetést vonták le, hogy a tehetség kialakulásában a fejlesztő folyamatnak nagyobb szerepe van, mint az öröklött adottságoknak és a kiemelkedő eredmény emiatt nem lehet a sors ajándéka. A fejlődéshez a szakaszoknak egymást követve és egymásra épülve kell kialakulnia. Bloom (1985) kezdeti szakasznak (stage of initiation) nevezi a sporttal való kapcsolat első lépéseit. Ekkor a sportolás elsősorban játékos mozgásformát jelent, játék
22
és szórakozás jellemzi a tevékenységet. Éppen ezért ebben a szakaszban kiemelkedő jelentőségű a szülők és az edző szerepe. A család anyagi és erkölcsi támogatásának jelentősége szintén fontos, ugyanis a korai életkorban e nélkül a fiatal nem kerülhet kapcsolatba a sporttal. A második fázis a fejlődés szakasza (stage of development), melyben az edzések jellege komolyodik, az edzésidő megnő, valamint megkezdődik a sportági szakosodás. Ebben a fázisban kerül bevezetésre a versenyzés, mely egy teljesen új jelleget ad a sportolásnak.
A tökéletesedés szakaszában (stage of perfection) a
sportági döntéshozatal egyre inkább a sportoló hatáskörébe kerül, a szülő és az edző irányító szerepe lecsökken. A sportoló öntudatosabb lesz, figyelme ebben a fázisban egyértelműen a sporttevékenységre és a maximális sportteljesítményre irányul. Côté (1999) az elméleti kereteket kvalitatív kutatás keretében kísérelte meg továbbfejleszteni,
különösen
a
család
tehetségfejlődési
folyamatban
betöltött
befolyásoló szerepét vizsgálva, mely alapján Bloomhoz hasonlóan három szakaszt nevezett meg. Az első jelentős szakasz a szoktatás évei (sampling years), ami részben hasonlít Bloom első szakaszához. A hasonlóság a szülők hangsúlyos szerepére és a mozgás játékos jellegére vonatkozik, sportágat
kipróbáljon,
amely
segíti
itt a cél azonban, hogy a fiatal minél több a
számára
legmegfelelőbb
tevékenység
kiválasztásában. A második szakaszt Côté a specializáció éveinek hívja (specializing years), amelyben a sportoló nem csak egy sportágban fejleszti tovább képességeit, hanem esetlegesen több, jellegében egymáshoz hasonlító sportágban is. A képzés a továbbiakban
a
választott
sportágra
irányul,
alapos
sportágspecifikus
képességfejlesztéssel. A befektetés évei (investment years) során a korábbinál lényegesen több és intenzívebb edzésmunkát végeznek a sportolók, itt már a sportági gyakorlás áll a teljesítmény középpontjában, melyhez nélkülözhetetlen a sportoló elhivatottsága és belső motivációja. Côté (1999) munkája jelentős, hiszen hangsúlyozza a környezeti tényezőket, mely befolyásolja a fejlődés minőségét és ütemét.
2.2.2. Az öröklés szerepe a tehetségfejlődésben Az öröklött tényezők és a környezet szerepét tekintve a mai nemzetközi szakirodalmat két elméleti irányzat uralja (Baker és Horton, 2004; Ericsson, 1993, 1994). Ebben a fejezetben azon elméletek kerülnek bemutatásra, melyek a tehetség elsődleges
23
meghatározó tényezőjeként az öröklést említik. A környezeti tényezők fontosságát (Ericsson, 1993) említő szakirodalmat egy későbbi fejezetben elemezzük. Baker és Horton (2004) a tehetség meghatározásakor elsődleges és másodlagos befolyásoló tényezőket említ. Az elsődleges faktorok közvetlen hatást gyakorolnak a teljesítményre és tartalmazzák mindazon elemeket, melyek javítják a sportoló teljesítményét. Ezek között említik a velünk született adottságokat, az edzést és a pszichológiai jellemzőket, melyek dominánsan felelnek a sportoló tehetségének kialakulásáért. Emiatt e három összetevőt komplexen kell figyelembe venni a kiválasztás és a tehetséggondozás folyamatában. A velünk született adottságok, melyek genetikailag meghatározottak szükségesek a teljesítményhez, a teljesítmény elérés folyamatára hatnak, és befolyásolják az eredményességet is. Ide tartoznak a motoros képességek mellett a sport szempontjából fontos mentális és kognitív tényezők is (Rankinen és mtsai, 2001, 2002). A genetikai tényezők által befolyásolt jegyekhez tartozik továbbá a testalkat is, hiszen sportáganként eltérő testfelépítésű sportolók lehetnek sikeresek. A jelentősebb genetikai kutatások körét két csoportra oszthatjuk, melyek elsősorban az iker- és családvizsgálatok alkalmával alakultak ki. Az egyik csoportba a Bouchard és munkatársai (1995) által végzett úgynevezett HERITAGE (HEalth, RIsk factors, exercise Training, And GEnetics), azaz öröklés vizsgálatok tartoztak, melyek az egészséget, a rizikófaktorokat, a sportot és a genetikai jellemzőket vizsgálták. A teszt további jellemzője, hogy a genetika hatását vizsgálja az egészség és a motoros képességek szempontjából. A másik csoportba a MISTRA (Minnesota Study of Twins Reared Apart) vizsgálatok tartoznak (Bouchard és mtsai, 1990). Az elemzések némiképp eltérnek a HERITAGE vizsgálatoktól, hiszen itt a pszichológiai tényezők teljesítményben betöltött szerepe is hangsúlyos. A HERITAGE vizsgálatok eredményei jelentős továbblépést jelentettek a téma kutatásában. Megállapításra került, hogy több tényezőnek van szerepe a magas szintű teljesítményben, melyekre a genetikailag meghatározott tényezők hatással vannak (Wilmore és mtsai 2001). Például a cardio-respiratorikus funkciók közül a maximális aerob kapacitás (Bouchard és mtsai, 1998), a sub-maximális aerob kapacitás (Pérusse és mtsai, 2001), a nyugalmi vérnyomás (Gu és mtsai, 1998), és a nyugalmi pulzus (An és mtsai, 1999) is, de ezek mellett talán még fontosabb megállapítás az, hogy a sportoló
24
felkészítése közben genetikai korlátok érvényesülnek a mindennapos edzések során is, melyek befolyásolják a végső teljesítményt (Bouchard, 1999; Rice és mtsai, 2002). Ezek a megállapítások pedig egyértelműen jelzik, hogy az egyének közötti különbségeket érdemes a sportági követelmények szempontjából figyelembe venni, hiszen látjuk, hogy ha csak a cardio-respiratorikus rendszert vesszük alapul, akkor is lényeges determináló tényezőket találunk. Ahol ennek a funkciónak jelentős szerepe van a teljesítményben, mint például az állóképességi sportágakban, magas szintje lényeges előnyt jelenthet. A kutatók a MISTRA vizsgálatok után szintén arra a következtetésre jutottak, hogy a géneknek döntő szerepe van az egyének közti különbségek kialakulásában, mely a pszichológiai tényezők különbözőségére is vonatkozik. Az általános intelligencia (Bouchard, 1997), az önzetlenség (Keller és mtsai, 1992), a munkavégzéssel való elégedettség (Arvey és mtsai, 1989), és más személyiségjellemzők (DiLalla és mtsai, 1996; Tellegen és mtsai, 1988) a genetikai faktorokhoz kapcsolódnak. A HERITAGE és a MISTRA vizsgálatok számos új és hasznos eredményt közöltek, azonban maradtak olyan területek, ahol ezen kutatási eredmények alapján nem lehetett minden kérdést megválaszolni (Baker és Horton, 2004). Problémát jelent ugyanis a vizsgálatok eredményeinek az összes sportágra történő általánosítása és kiterjesztése a sportági jellemzők, specifikumok figyelembe vétele nélkül. Ezen különbözőségek miatt érdemes a vizsgálatokat kiterjeszteni és érvényességüket sportáganként, vagy legalább sportág típusonként ellenőrizni. Baker és Horton (2004) a genetikai tényezők mellett az edzést is az elsődleges befolyásoló tényezők között említi, ugyanakkor jelentősége már kisebb, mint a genetikai tényezőknek. Baker és munkatársai (2003a,b) szerint az edzés akkor lehet igazán eredményes, ha a sportoló a megfelelő genetikai alapokkal, azaz a magas szintű teljesítményhez szükséges adottságokkal rendelkezik. Az adottságok színvonala és az edzés együttesen hathatnak a fejlődés irányába. A korábbi szakirodalomban említett vizsgálatok eredményeit, miszerint az edzésnek önmagában is elégséges hatása van, nem ismerik el teljesen, hiszen a felkészülés során az edzésen kívül más-más felkészülési metódusok is alkalmazásra kerülnek, melyek pozitívan hatnak a felkészülésre (Baker és mtsai, 2003a; Deakin és Cobley, 2003). A kutatások eredményeként az is kiderült, hogy a magasabb szinten teljesítő sportolók esetében ez
25
hatványozottan
jelentkezik.
Például
számos
csapatsportágban
(kosárlabdában,
tollaslabdában, gyeplabdában) a válogatott versenyzők lényegesen több időt töltöttek videó-elemzéssel, illetve taktikai megbeszélésekkel, mint az alacsonyabb szinten lévők (Baker és mtsai, 2003b). Ezen okok miatt a szerzők az edzés elégségességét önmagában nem fogadják el. A magas szintű teljesítés és az arra való felkészülés folyamatában a pszichésmentális tulajdonságoknak is befolyásoló szerepe van, amely szintén az elsődleges faktorok között kerül említésre. A szakirodalom egységes abban, hogy a sport egy specifikus terület, így speciális pszichés irányultság szükséges hozzá. Empirikus kutatások eredményei is alátámasztják, hogy a pszichológiai faktorokat jelentőségük miatt vizsgálni érdemes, hiszen a kiválasztásnál a későbbi eredmény bejóslását nagyban segíthetik (Orlick és Partington, 1988; Smith és Christensen, 1995). A pszichológiai összetevők azonban sportolónként jelentősen eltérnek és a tehetséges versenyzők egyedi pszichológiai tulajdonságokkal is rendelkeznek. A pszichológiai jellemzők alapján a sportágak között is különbségek vannak, hiszen az egyes sportágak eltérő személyiségű, tulajdonságú sportolókat igényelnek (McCaffrey és Orlick, 1989; d’Arripe-Longeville és mtsai, 1998). Hasonlóság a sportágakban, hogy mindenképpen magas szintű motiváció szükséges a sikerhez (Singer és Orbach, 1999). A motivációt már régóta elemzik a pszichológiai kutatások, mely alapján különböző elméletek alakultak ki, úgy, mint teljesítménymotiváció elmélet (Nicholls, 1984; Duda, 1992), önhatékonyság elmélet (Treasure és mtsai, 1996; Bandura, 1997), tulajdonság-elmélet (Biddle, 1993) és szándékelmélet (Deci és Ryan, 1991). Az elméletek a motivációt más-más szempontok alapján közelítik meg, azonban egységesek abból a szempontból, hogy e nélkül az élsport nem létezhet. Baker és Horton (2004) szerint a másodlagos tényezők már kisebb hatással bírnak a teljesítményfejlődésre, ugyanakkor hiányuk meggátolhatja a tehetség maximális kibontakozását. Ide a család szocio-kulturális tényezői és az olyan háttértényezők tartoznak, mint például az edzés helyszíne, az irányítás jellege és formája, valamint az eszközök és a szakembergárda jellemzői. A család szerepe ebben a fejezetben csak említés szintjén kerül elő, később részletesen foglalkozunk vele, hiszen a család anyagi és erkölcsi támogató szerepe jelentősen befolyásolja, hogy valaki valóban eléri azt az eredményt, amelyet adottságai lehetővé tennének.
26
A kultúra különbözősége és a tradicionális sportágak is hatnak a tehetségfejlődés folyamatára, azonban már nem akkora mértékben, mint az elsődleges faktorok. A preferált sportágak nemzetenként, kultúránként eltérnek, melyek szintén meghatározzák az adott sportágban résztvevők számát. A tradicionális nemzeti sportágak általában jobban vonzzák a sportolókat, így a sportágban résztvevők száma és a kiválasztás alapbázisa is nagyobb. A másodlagos faktorok között az edzéseszközök és az edzéskörülmények szerepe is megjelenik, azonban ezen a szinten csak olyan mértékben, hogy alkalmasak-e az edzésprogram megvalósítására, különösebb befolyásoló szerepet nem tulajdonítanak ezeknek.
2.2.3. Az edzés és a környezet hatása a tehetségfejlődésben Ericcson és munkatársai (1993, 1994) az edzésnek mintegy kizárólagos értéket tulajdonítanak a felkészülésben, szerepét szinte egyedüli tényezőként említik. Elméletükben az edzésnek elsődleges szerepe van, ugyanakkor fontos külső tényezőnek számít a létesítmény- és eszközellátottság, a család támogató szerepe a belső tulajdonságok közül pedig a kitartás, a monotónia-tűrés és a belső motiváció. Ugyanígy jelentősek az edzők, a szülők, a munkaerkölcs, az edzés hatásai (élvezet, szellemipszichés kitartás, életmód) és a kudarctűrő képesség (sérülés, financiális gondok, stb.) a tehetség kibontakozásában. Ericcson (1993, 1994) munkatársaival a ’80-as évek kutatási eredményeire alapozva dolgozta ki a tudatos felkészülés (deliberate practice) elméletét, mely szerint az adottságok, az öröklött tényezők nem hatnak közvetlenül a kiváló eredmény elérésére. Ez az a pont, ahol alapvető különbség van a korábban bemutatott elmélettel szemben. Az Ericsson-i elmélet szerint a genetikai minta nem befolyásolja számottevően a sportsikereket. Simon és Chase (1973) sakkozók vizsgálata közben megfigyelte, hogy a sakk nagymesterek több mint 10 évet töltöttek már el a sportban. Megfigyeléseik után megalkották a „10 év szabályt” mely szerint minimum 10 év szükséges ahhoz, hogy valaki kiemelkedő eredményt tudjon elérni. Erre az elméletre alapozva Ericsson és munkatársai (1993) korábban megjelent tanulmányokat vizsgáltak (Simon és Chase, 1973; Krogius, 1976; Sack, 1980; Hayes, 1981; Kaminski és mtsai, 1984; Sonsinak, 1985; Doll és Mayr, 1987) és azt tapasztalták, hogy több olyan terület van, ahol
27
legalább 10 év szükséges a nemzetközi eredmény eléréséhez. A zene, a sakk és a sport egyes területein is ezt az összefüggést találták a teljesítmény, a gyakorlás és a felkészülési idő vonatkozásában. Később egy új módszert alkottak és saját empirikus eredményekkel is rendelkeztek a téma vizsgálatához (Ericsson és mtsai, 1993, 1994, 1996a,b). Kiterjesztve a „10 év szabályt” alkották meg a tudatos felkészülés elméletét, mely szerint legalább 10 év szükséges a kiemelkedő eredményhez. A 10 év alatt körülbelül 10.000 órát kell edzéssel, felkészüléssel töltenie a sportolónak és akkor szinte biztos, hogy képes lesz a magas színvonalú teljesítményre. Ha a gyakorlatra szeretnénk ezt lefordítani, akkor a sportági kiválóság szintjét szinte bárki elérheti, aki a korábban említett külső és belső kritériumok mentén körülbelül 10 évet tud rendszeres, tudatosan megtervezett és szakszerűen irányított edzésmunkával tölteni. Igaz nem arról szól a modell, hogy az olimpiai és a világbajnoki cím ennyi idő alatt bárki számára elérhető, hanem a sportbéli kiválóság elérésének folyamatáról. Birkózásban (Hodges és Starkes, 1996), karatéban (Hodge és Deakin, 1998), jégtáncban (Starkes és mtsai, 1996), középtávfutásban (Wallingford, 1975), teniszben (Monsaas, 1985) és labdarúgásban (Helsen és mtsai, 1998) empirikus kutatásokkal már igazolták ezt az elméletet. A külső környezeti tényezők egyik kiemelt szegmense a családi háttér, melyben a szülők befolyásoló szerepét a sporttehetség fejlődésben már a ’80-as évektől vizsgálják. Számos tanulmány elemezte a pozitív szülői magatartást, mely a motivációs bázist erősíti, valamint a negatív szülői magatartást, mely a magas követelmények támasztásával hátrányosan hat a sportteljesítményre és gyakran lemorzsolódáshoz vezet (Smilkstein, 1980; Hellstedt, 1987; Kamm, 1998; Williams és Lester, 2000; Fredricks és Eccles, 2004). A család erkölcsi és anyagi támogató háttere nélkül lényegesen csökkenne a bevált sportolók száma (Côté, 1999). Ismert, hogy a sporttevékenység kezdetekor általában a szülő választ sportágat, illetve egyesületet a gyermeknek (Bicsérdy és mtsai, 2006), melyet az esetek többségében döntően befolyásol a szülők sporthoz való kötődése (Weiss, 2004). A szülők szerepe először a sportágválasztásban jelentkezik, majd átalakul és kibővül ez a szerep, illetve a feladatok köre is. A gyermek életkora is meghatározza a szülői segítség mennyiségét és típusát. Minél fiatalabb a sportoló, annál több szülői segítséget, törődést igényel. A gyermek döntéseiben a szülők véleménye markánsan jelentkezik, azt
28
jelentősen befolyásolja. Ez a szülői szerep a fejlődés-érés során csökken, azonban teljesen nem tűnik el. A sporthoz szükséges anyagi jellegű támogatás és ennek igénye átvált egy emocionális biztos háttér igénylésére, amikor a sportoló a nyugodt, biztos családi hátteret keresi. Többen vizsgálták az edző-sportoló kapcsolat jelentőségét is a magas szintű sportteljesítmény elérésében. Kalinowski (1985) úszókkal készített interjúk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a csúcsteljesítmény elérésének feltétele az edzői támasz, mely a jól megválasztott pedagógiai módszereken alapul. Ezt támasztotta alá Jowett és Cockerill (2003) is, akik különböző sportágak olimpiai érmeseit kérdezték a témában. Ismert, hogy a sportban az edzésfeltételek, sporttudományos szolgáltatások mellett a versenyző összetett és tudatos pedagógiai felkészítése is szükséges a tehetség kibontakoztatásához (Gombocz, 2005), mely az edző feladata. Ez a folyamat az edzősportoló kapcsolat minőségén alapul. A magas szintű teljesítményre való felkészítés pedagógiai része a motivációs háttér biztosítása is. Mageau és Vallerand (2003) kidolgoztak egy motivációs modellt, melyben az autonómia és a kompetencia edző általi biztosítása, mint pszichológiai szükséglet jelenik meg a sportoló motiválása során. Az edző-sportoló és tanár-diák kapcsolat sok esetben hasonlít egymásra. Az edző pedagógus mivolta azonban leginkább az utánpótlás nevelés során jelentkezik, míg az élsportoló felnőtteknél a pszichológus mivolta kerül előtérbe, mely alapján egyetértünk a Szabó (1995) által leírtakkal, miszerint a tehetséggondozás az edző részéről nem csupán az edzésvezetésből áll, de egyaránt feltételez magas szintű pedagógiai tevékenységet, és pszichés támogatást is. Côté (2002) az edző mellett a társak szerepét is befolyásoló tényezőként említi a környezeti tényezők között. A társak közül is azok a leginkább meghatározók, akik abban a környezetben vannak, amelyben a jó adottságokkal rendelkező sportolót fejleszteni
kívánjuk,
tehát
akik
azonos
sportegyesületben
vagy
sportágban
tevékenykednek és hatásuk mind pozitívan, mind negatívan megjelenhet a sportágválasztásban, vagy a sporttevékenység során.
2.3. A sportteljesítmény pszichés összetevői A magas szintű teljesítményben a sportoló pszichés jellemzői meghatározó tényezőként jelentkeznek. A versenysportra való felkészülés hosszú folyamatában a sportoló
29
személyiségének pszichés komponensei, úgy, mint motivációja, megküzdési stratégiái, a motivációs környezet érzékelése, stressztűrése, adaptációs képessége befolyásolja a felkészülés
sikerességét
megkérdőjelezhetetlen,
és
az
eredményességet.
ugyanakkor
mégsem
Ezen
kapnak
tényezők
megfelelő
fontossága
figyelmet
a
sporttudományi kutatások alkalmával. Ezért érdemes a kutatások körét bővíteni és a gyakorlat szempontjából sportág-specifikusan értelmezni és alkalmazni (Révész és mtsai, 2005b). Az edzettségi állapot változásakor a pszichés működések is megváltoznak, illetve a pszichés funkciók jelentős része módosulhat. Ilyen például a figyelem, az érzékelés és az észlelés is. A környezeti hatásokra rendkívül érzékeny sportforma szempontjából informatív eredményeket találhatunk e mutatók vizsgálatakor (Nádori és mtsai, 1998), ugyanakkor ezek adott helyzetben, szituációfüggően jelennek meg. A sportoló beállítódása, az edzéshez, edzőhöz, csapattársakhoz való viszonya a felkészülést és ezen keresztül az eredményességet is befolyásolja.
Motiváció a sportteljesítményben A magas szintű teljesítéshez, melyet a versenysport igényel, elengedhetetlen a motiváció. A motiváció, mivel humánspecifikus jellemzőkkel rendelkezik, alapvetően két csoportba osztható: az extrinzik és intrinzik motivációba (Weiss, 1985). A klasszikus megközelítés szerint a humánspecifikus motivációk e két alapvető típusa nem összeadódó, sokkal inkább egymást kizáró, azaz a cselekedetek hátterében csak az egyik állhat (Weinberg és Gould, 1995). A teljesítménnyel szembeni elvárás nemcsak a személyen kívülről jöhet, hanem a sportoló belső igényei alapján is. A téthelyzetben megjelenő, önmagunkkal szembeni elvárás,
igényszint
humánspecifikus
késztetés,
melyet
a
szakirodalom
teljesítménymotivációnak nevez. A teljesítménymotiváció fogalmát először McClelland és munkatársai (1953) írták le. A megközelítés szerint a motivációk tanult jellemzők, melyek a korai életszakaszban alakulnak ki, így nem feltétlenül tudatosíthatók. A teljesítménykésztetés alapja a gyermekkel szembeni növekvő elvárás, amely már korán elkezdődik. A szakirodalom a teljesítménymotivációnak két indikátorát nevezi meg. Az egyik indíték a kudarc elkerülésében jelentkezik, a másik a siker elérésében (Gill, 1986). E faktorok
30
mentén a Covington (1981) által leírt és a későbbi szakirodalomban is idézett típusviszonyok (kudarctűrők, kudarckerülők, sikerorientáltak, túlbuzgók) jelenhetnek meg a motiváció indítékaként. Barber és munkatársai (1999) szerint a gyerekeknél leggyakrabban előforduló okok a sporthoz kapcsolódóan a mozgás szeretete, a játékosság, az izgalom, a kihívás és az új sportágak, mozgásformák megismerése. Ez az érzés tovább fokozódik, ha a gyerekek sikeresnek érzik magukat és látják, hogy folyamatosan fejlődnek (Allen és Howe, 1998). További kapcsolatot találtak Vlachopoulos és munkatársai (2000) a sportági szeretet és a motiváció között. Ntoumanis (2001, 2002) szerint az intrinzik, belső motivációval rendelkező sportolóknak jobb az önértékelése, ezen sportolók, ha egy adott feladat megfelelő kihívás számukra, vagy ha megválaszthatják a végrehajtandó feladatok nehézségi szintjét nagyobb erőfeszítésre képesek a sportban. Továbbá a belső motivációval rendelkezőknek élményt nyújt a sporttevékenység és teljesítményüktől függetlenül szívesebben űzik azt hosszútávon (Markland, 1999). Theeboom és munkatársai (1995) szerint a belső motiváció magas szintre emelésében a tanároknak, edzőknek jelentős szerepe van. Ez pedig elsősorban az iskolai vagy edzéskörnyezettől függ, melyet a tanár vagy az edző teremt meg. Brustad (1988) a motivációt iskolai környezetben vizsgálta kosárlabda sportágban, mely alapján kapcsolatot talált a motivációs és az érzelmi irányultság között. Megállapította, hogy az intrinzik motivációval rendelkezők a sikeresebbek, és ezeknél a sportolóknál a szülői elvárások nem voltak olyan magasak, mint a magas külső motivációs szinttel rendelkező sportolóknál. Más vizsgálatok alkalmával (Fortier és mtsai, 1995) azonban azt tapasztalták a kutatók, hogy az élsportban a győzni akarás és az eredményelvárás miatt a motiváció megváltozhat és a belső irányultság a külső irányultság felé elmozdul, azaz a belső motiváció szintje csökkenni fog, a külső motiváció szintje pedig erősödni. Emiatt élversenyzőknél gyakran találkozhatunk alacsonyabb belső motivációs szinttel. A
külső
és
a
belső
motiváció
hangsúlyos
befolyásoló
tényező
a
sporttevékenységben, hiszen a motiváció típusa eltérő sportteljesítményt eredményez. Például magas belső motiváció esetén a sporttevékenység magasabb teljesítési kedvet eredményez (Brustad, 1988; Scanlan és Lewthwaite, 1984), a teljesítmény kihívást jelent (Wong és Bridges, 1995) és alacsonyabb a lemorzsolódás veszélye (Gill és mtsai, 1983). Ezzel szemben magas külső motiváció esetén magasabb a pillanatnyi szorongás
31
szintje (Scanlan és Lewthwaite, 1984), a teljesítés nem jelent kihívást és a lemorzsolódás gyakoribb (Lindner és mtsai, 1991).
A motivációs környezet szerepe a teljesítményben A motiváció irányultságának mérésére és a motivációs környezet észleléséhez kapcsolódóan más jellegű teszteket és kérdőíveket is kifejlesztettek. Először Ames és Archer (1988) kezdte szisztematikusan vizsgálni a motiváció szerepét. Korábbi tanulmányaikra építve modellezték a motiváció szerkezetét és a tevékenység végrehajtásában megjelenő célok irányultságát. Alapvetően két célt azonosítottak, az egyik a feladatközpontúság (task/mastery), a másik pedig az énközpontúság (ego/performance). Az egyének saját maguk alakítják ki teljesítőképességüket és érzékelik saját teljesítményüket annak érdekében, hogy sikeresek legyenek az adott tevékenységben (Nicholls, 1989). A kutatások megerősítették, hogy a Task-orientált környezet fokozza a motivációt és a sportolói magabiztosságot (Duda és Whitehead, 1998), valamint kimutatható kapcsolat áll fenn a célorientáció és a magabiztosság között. Ez azt jelenti, hogy a Task-orientált sportolóknál pozitív kapcsolatot tapasztaltak a motivációs irányultság és a magabiztosság között. Ezen sportolók hajlamosabbak jobb teljesítmény elérésére, mert magasabb motivációval rendelkeznek mind a felkészülés alatt, mind a versenyen. A Task- és az Ego-orientáció azonban nagyban függ a sportágtól, a nemtől és a sikerességtől, így érdemes széleskörű vizsgálatokat elvégezni ezen jellemzők figyelembe vételével. A kutatásokból továbbá az is kitűnik, hogy a Task-orientációval rendelkező sportolók esetében pozitív érzelmeket, nagyobb önérzetet és objektívebb saját teljesítmény érzékelést tapasztaltak a kutatók (Mills és Blankstein, 2000; Huang és mtsai, 1999). Goudas (1998) szerint a sportolók motiváltabbak a Taskorientációjú környezetben, jobban tudnak teljesíteni, jobban megfelelnek az elvárásoknak és nagyobb erőfeszítést tesznek a siker érdekében, valamint alacsonyabb a szorongási szintjük. A Task-orientációjú egyén motivációja a feladat végrehajtására irányul, teljesítményét és képességeit fejleszteni kívánja. Tudásukat kihasználva egyéni legjobb teljesítményüket kívánják nyújtani, a fizikai aktivitásra és a versenyszerű sportra általában nyitottabbak és akkor érzik magukat sikeresnek, amikor megvalósítják kitűzött céljaikat (Biddle és mtsai, 1999). Összegezve, a Task-orientált környezet
32
ösztönzően hat a sportolókra, nagyobb teljesítményt képesek elviselni és nem hat rájuk negatívan a hosszú felkészülés sem. Az Ego-orientált egyénnek problémát okoz, ha képességeit máséval hasonlítják össze, illetve aggodalommal tölti el, ha bizonyítania kell. Emellett akkor érez sikert, ha kevesebb erőbefektetéssel éri el, vagy szárnyalja túl társai teljesítményét. Az Egoorientált személyeket gyakran azonosítják a rugalmatlansággal, az aggodalommal és a feszültséggel. Gyakran gondolják ezen sportolók, hogy képességeik behatároltak és nem fejleszthetők tovább. A korábbi vizsgálatokból kiderült, hogy Task-orientáció szükséges ahhoz, hogy valaki hosszútávon részt vegyen a felkészítésben és eredményes lehessen (Spray és Wang, 2001). Azonban az is egyértelmű, hogy a magas Task-, vagy Ego-érték önmagában nem elegendő a sportoló jellemzésére. Ahhoz, hogy objektív képet kapjunk róla ismerni kell sportmúltját, sportéletkorát, valamint különböző képességeit is. Seifriz és munkatársai (1992) egybevágó eredményeket kaptak serdülőkorú kosárlabdázók vizsgálatánál az iskolai környezetben mért Task- és Ego-orientációval kapcsolatban és ugyanezt a két főskálát állapították meg a sportolók körében is. Az itemek végső vizsgálatánál az Ego-központú motivációval rendelkezőknél a környezeti hatás szerepe volt megfigyelhető. A sportolók úgy érezték, hogy büntetve voltak amikor hibáztak, az edzőjük jobban elismerte a jobb játékosokat, és ebből adódóan a csapaton belüli belső rivalizálás is megfigyelhető volt.
Ezzel szemben a Task-irányultságú
környezetben a kemény próbálkozás, a fejlődésre való törekvés volt megfigyelhető, valamint, hogy a csapat tagjainak fontos szerep jutott a játékban. Az eredmények ismeretében Newton és munkatársai (2000) továbbfejlesztették az első kérdőívet (PMCSQ), hogy pontosabb mérőműszerrel álljanak rendelkezésre a motivációs irányultsággal kapcsolatban.
Megküzdési stratégia a teljesítményben A sportolók megküzdési stratégiáihoz kapcsolódó kutatások is hasonlóképpen széleskörűek, mint a motivációval kapcsolatos vizsgálatok. A megküzdési stratégiák alkalmazása személyfüggő, azok szintje teljesítmény befolyásoló hatású (Smith és mtsai, 1995). A korábban alkalmazott Minesota Multiphasic Inventory (MMPI, Spielberger, 1966) és a Cattel féle 16 faktoros személyiség felmérések (Cattel, 1965) nem voltak tökéletesen alkalmasak a sportolók vizsgálatára, valamint a teljesítmény
33
pszichés összetevőinek meghatározására.
A sportban is jól alkalmazható Athletic
Coping Skills Inventory-28 (ACSI-28) kialakításával lehetőség nyílt a megküzdési stratégiák felmérésére (Smith és mtsai, 1995). Az ACSI-28 kérdőív ugyan nem méri a teljesítmény minden pszichés összetevőjét, azonban alkalmas az önértékelés és a megküzdési stratégiák mérésére (Bebestos és Antoniou, 2003; Smith és Christensen, 1995). Junge és munkatársai (2000) fiatal labdarúgók körében vizsgálták a kapcsolatot a pszichológiai jellemzők és az attitűd között. A vizsgált csoport esetében a teszt által mért hét alskálából (Csapásokkal való megküzdés; Csúcsteljesítmény téthelyzetben, Célkitűzés, mentális felkészültség, Koncentráció; Szorongásmentesség; Önbizalomteljesítménymotiváció; Edző általi irányíthatóság) hat esetében szignifikánsan alacsonyabb eredményeket találtak, melyeket a sérülésektől való félelemmel magyaráztak a kutatók. Egyedüli kivételt a Szorongástól való mentesség alskála esetében figyeltek meg. Kosárlabdázóknál végzett vizsgálatok (Goudas, 1998) esetében a több sportági tapasztalattal rendelkezőknél magasabb értékeket találtak. A sportágban régebb óta szereplők jobban tudtak koncentrálni a versenyek alkalmával, céltudatosabbak és magabiztosabbak voltak, mint azok, akik nem töltöttek el annyi évet. Tollaslabdázók vizsgálatakor (Bebestos és Antoniou, 2003) is hasonló eredményeket regisztráltak és azt tapasztalták, hogy az idősebb játékosok magasabb értékeket értek el. Ez az eredmény nem lepte meg a kutatókat, mert ezen játékosok kevésbé voltak mentálisan érzékenyek, illetve nem érezték akkora tehernek a teljesítménykényszert. Az idősebb sportolók jobban együtt tudtak működni edzőjükkel, illetve az Edző általi irányíthatóság alskála értékei is jóval magasabbak voltak. Waples (2003) tornászok körében végzett vizsgálatai alapján megállapította, hogy a különböző szinten versenyzők között szignifikáns különbség van a teszt alskáláit illetően. A sportolók közül a legmagasabb szinten versenyzők érték el a legmagasabb értékeket. A versenyszerűen sportoló tornászok körében a legmagasabb értéket az Önbizalom- teljesítménymotiváció alskála esetében találta, melyet az Edző általi irányíthatóság és a Koncentráció alskála követ. Ezen alskálák esetében kiugróan magas értékeket tapasztalt.
34
Habár a pszichés tényezők jelentőségét ismerjük, sokat még nem tudunk pontosan mérni közülük. Igaz egyes faktorok, mint például a szorongás, a versenymotiváció, a motivációs környezet, a csapásokkal való megküzdés jól mérhetőek. A pszichés terület egyik talán legjobban feltárt és eredményekben bővelkedő területe a szorongásvizsgálat. Annak ellenére igaz ez, hogy a szorongást egzakt módon a bő szakirodalom ellenére sem könnyű meghatározni (Hajdúné, 2004). A szakirodalmi eredményekből az a következtetés vonható le, hogy a szorongás befolyásolja a teljesítményt. Ez lehet pozitív és negatív is, azaz hathat kedvezően és hátrányosan is a teljesítményre, ezt magyarázza a sport területén Landers és Boutcher 1986-os eredménye, ahol egy fordított U alakú görbével jellemezték a szorongás hatását a teljesítményre. A szorongás szintje meghatározza a teljesítményt az által, hogy egy bizonyos szintig kedvezően hat a teljesítményre, azonban túl magas szintje már hátrányosan érinti a teljesítményt. A szorongás egyik kiváltó oka lehet a stressz (edzés- versenystressz) is, azonban hogy negatívan vagy pozitívan határozza-e meg a teljesítményt azt a stressz mértéke határozza meg,. A stressz jelenléte nem egyértelműen negatív hatású (Selye, 1974). A szakirodalomban több sport (Spielberger, 1966, 1989; Karcag, 1973; Hajdúné, 2004; Kudar, 1980; Vura és mtsai, 1984; Nagykáldi, 1998a) és sportágspecifikus (Bejek,
1993;
Hajdúné,
2003;
Bognár,
2000)
tanulmány
jelent
meg
a
szorongásvizsgálattal kapcsolatban, illetve a szorongás és a versenyteljesítmény kapcsolatáról. A kutatások eredményei igazolják, hogy az eltérő korú és eltérő eredményekkel rendelkező sportolók versenyszorongása, motivációja különböző, általánosan nem meghatározható, így a sportágakban minél szélesebb körű felmérések elvégzése szükséges, a korosztályokra és tudásszintre vonatkozó pszichés-mentális összetevőket azonosítani kell.
2.4. Kiválasztás a versenysportban A kiválasztásnak egyik fő célja, hogy minél több gyerekben felfedezzük a tehetségre utaló jegyeket, és ezután megfelelően fejlesszük azt (Herskovits, 2005). Ezzel a kiválasztás alapbázisa növelhető és a magas teljesítményre potenciálisan alkalmas versenyzők köre is kibővül. A kiválasztás lényegében válogatást és jóslást jelent, melynek célja, hogy a legmagasabb szintű teljesítményre képes sportolókat felfedezzük. A kiválasztás-beválás folyamata a felmérések sorozatára, illetve a diagnosztikára épül,
35
melyben a magas szintű teljesítéshez a sportági alkalmasság kritériumként jelenik meg (Révész és mtsai 2005c), illetve ahol
a méréseredményeket az egyén várható
teljesítményének, fejlesztési lehetőségeinek megállapítására használják (Orosz és mtsai, 1983). Ezért a kiválasztás során olyan eljárások alkalmazása javasolt, melyek prognosztikus jellegűek (Szabó, 1995), azaz a sportoló meglévő képességei alapján jósolja meg a későbbi teljesítményt. A szűrés korán elkezdődik, a kiválasztás első lépcsőfokára azonban csak a sportágban eltöltött néhány évvel később kerülhet sor, mely ezután akár évekig is eltarthat. Ugyanakkor Szabó (1994) szerint a felnőtté válás folyamatában az egyéni kvalitások már pubertás kor környékén jól elkülöníthetők és leírhatók, mely alapján a kiválasztás első szakasza erre az életkorra tehető. Az élsportra történő kiválasztás jellemzőit már az 1950-es évektől vizsgálták (Harsányi és Sebő, 1989). A kiválasztás szempontjai sportág-specifikusak és meghatározottnak tekinthetők, magukban foglalják a testalkati tulajdonságokat, a motoros teljesítményeket, a mozgástanulást, illetve a sportág szemszögéből fontos mentális, kognitív tényezőket is (Baumgartner és mtsai, 2005). A kiválasztási eljárások alkalmazásának sikeressége meghatározza az eredményességet, emiatt az eljárások és módszerek körét érdemes bővíteni és a leghatékonyabb módszereket megtalálni (Szigeti és mtsai, 1988). Rigler (2004) szerint a kiválasztással kapcsolatban három alapvető kérdést szükséges felvetni. Egyrészt tudnunk kell, hogy mire választunk ki, másrészt ismernünk kell, hogy kikből tudunk választani és nem utolsó sorban tisztában kell lennünk azzal, hogy mi alapján hajthatjuk végre azt. A kérdések megválaszolásához a sportági profil ismerete szükséges a kiválasztást végző személy számára. A ’70-es években kezdtek kialakulni a sportági profil vizsgálatok, melyek célul tűzték ki, hogy pontosan meghatározzák az adott sportágra leginkább alkalmas sportolók tulajdonságait, jellemzőit (Nagykáldi, 1998b). A sportági profil vizsgálatok hasznos információkat nyújtanak, azonban mégsem garantálják a kiválasztás sikerességét, emiatt az ilyen típusú vizsgálatok száma mára lecsökkent. Nádori (1981) szerint a kiválasztással kapcsolatban a leggyakrabban felmerülő kérdések három csoportra oszthatók. Az első csoportba tartoznak a szerzett és öröklött tulajdonsággal kapcsolatos kérdések, a másodikat az edzéssel befolyásolható, illetve
36
nem befolyásolható tulajdonságok szétválasztása alkotja. A harmadik csoport pedig annak feltárása, hogy az alkalmazott módszerek alkalmasak-e arra, hogy laboratóriumi körülmények közé kerülhessenek. Nádori (1985) kutatásai során mindenekelőtt az alkalmasság vizsgálati elveinek elemezésére hívja fel a figyelmet. Szerinte az alkalmasság megállapítására használt módszerek alapvetően két elvre épülnek. Egyrészt arra, hogy mit tud az egyén nyújtani aktuálisan, azaz milyen a teljesítőképessége a vizsgálat idején egy adott területen. Másrészről pedig, hogy hogyan alakul a jövőben az egyén teljesítőképessége, mit lehet tőle várni. Nádori (1988) a kiválasztásnál két megközelítési módot ír le. A közvetett megközelítés azt jelenti, hogy a fiatal az őt érdeklő sportághoz egy kiegészítő, több lépcsős fázison (1. szűrés, 2. átmenet, 3. kiválasztás egy adott sportágra, versenyszámra) keresztül jut el, míg a közvetlen megközelítésen azt értjük, hogy a fiatal önállóan választ sportágat egyéni érdeklődése alapján. Mivel a kiválasztás hosszú folyamat, a végső kiválasztásra egy adott versenyszámra, posztra a sportágban eltöltött több év után kerülhet sor. A kiválasztás adott testalkati, motoros teljesítménnyel rendelkező egyének közül szakspecifikus elvekkel, eszközökkel és módszerekkel történik (Kupper, 1991). A kiválasztási eljárásnak egységesnek kell lennie és fontos, hogy minél több objektív elemet tartalmazzon. Még napjainkban is találkozni az „edző szeme” kiválasztási eljárással, amikor az edző szinte ösztönösen és az edzéseken, valamint a versenyeken tapasztaltak alapján választja ki a versenyzőket az élsportra. Azonban ma már ez a kiválasztási rendszer nem elfogadható, az élsport igényli az objektív és mért adatokat, enélkül hosszútávon nem lehet sikeres az élsportra való felkészítés. Dotan és munkatársai (1980), valamint Podgieter (1993) is azon a véleményen vannak, hogy a kiválasztás csak akkor lehet sikeres, ha azt minél korábbi életkorban elkezdik. A jelentősebb kiválasztási metodikákat Harsányi és Sebő (1989) alapján négy csoportba sorolhatjuk: természetes kiválasztódás, közvetett kiválasztás, sikeren alapuló kiválasztás, és tudományos kiválasztás. A kiemelkedő eredmény azonban csak sajátos tevékenységi körben ismerhető fel (Harsányi, 1990a), ami azt jelenti, hogy a pszichomotoros képességek a sport területén kerülhetnek felszínre. A „természetes kiválasztás” esetében csak korlátozott lehetőségeink vannak. Gyakorta nem is alkalmazunk kiválasztási eljárásokat, illetve módszereket. E kiválasztási szisztéma
37
leginkább az általános iskolában tapasztalható, amikor a testnevelő tanár az éppen aktuális képességeik alapján választja ki a gyerekeket. A „közvetett kiválasztás” módszere már összetettebb, gyakorlati megvalósítása nem egyszerű. Ez a kiválasztási eljárás feltételezi, hogy az eljárás alkalmával a legjobb képességű sportolók is jelen vannak. A „sikeren alapuló kiválasztás” alapja az éppen aktuális sportági sikeresség, azaz a versenyen nyújtott teljesítmény. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt feltételezni, hogy valóban azok a versenyzők szerepeltek a legjobban, akik a legjobb képességekkel rendelkeznek. A kiválasztási eljárások legmegbízhatóbb változata a „tudományos alapokon nyugvó kiválasztási eljárás”. Ebben az esetben tudományos módszerekkel próbáljuk a legjobb versenyzőket kiválasztani. A vizsgálat lehet diagnosztikus, azaz az éppen aktuális felkészültséget mérő vagy longitudinális, amikor a kiválasztási eljárásokat bizonyos időközönként megismételjük. A tudományos kiválasztási eljárások megbízhatóbbak és pontosabbak, azonban bizonyos elméleti hátteret is igényelnek. A szakemberek tehát az utóbbi évtizedben igyekeztek a különböző sportágak kiválasztási rendszerét, a kiválasztás ideális helyét, idejét, módját és módszereit meghatározni. A legtöbb kutatás az antropometriai paramétereknek, a testösszetételnek, a motoros képességeknek és pszichés tényezőknek a kiválasztási folyamatban betöltött szerepét hangsúlyozza (Bayios és mtsai 2006; Gil és mtsai 2007; Keogh és mtsai 2003; Lidor és mtsai 2005; Vaeyens és mtsai 2006). Rókusfalvy (1981) véleménye szerint is, a sportágra való alkalmasság megállapításához már nem elég csak bizonyos fizikai és antropometriai képességekkel rendelkezni. A tehetség megállapításához a sportoló egész személyiségének meg kell felelnie a speciális sportági tevékenység ismérveinek. Ennek alapján elmondható, hogy a modern kiválasztás elengedhetetlen kelléke a komplex vizsgálat, mely az antropometriai, élettani és biomechanikai vizsgálatok mellett pedagógiai, szociális és a pszichés területeket is figyelembe vesz. Amennyiben elfogadjuk Ericsson és munkatársai (1993) tudatos gyakorlás elméletét, úgy nyilvánvalóvá válik, hogy a korai kiválasztás szükséges feltétele a későbbi beválási esélyek növelésének. A korai kiválasztás és specializáció mögött azonban sok esetben nincs megfelelő elméleti és gyakorlati tudás, felkészültség (Abbott és mtsai, 2005; Lidor és mtsai, 2005), ami azt jelenti, hogy esetenként nem a valós tudásszint alapján történik meg a kiválasztás, hanem a későbbi feltételezett fejlődési lehetőségek szerint.
38
A Balyi és Hamilton (2004) által kidolgozott hosszútávú felkészítés modell (Long-Term Athlete/Player Development) a sportolók hosszú távú felkészítésén alapszik. A korai szakosodást igénylő sportágak a gyermekeket már 10 éves kor alatt igyekeznek megnyerni maguknak. Ezen sportágak számára egy négy lépcsős modellt állított fel (1. Edzeni az edzésért, 2. Edzeni a versenyzésért, 3. Edzeni a győzelemért, 4. Visszavonulás). A korai specializációt nem igénylő sportágak számára egy hat lépcsős modell segítségével történik a kiválasztás (1. Alapozás, 2. Tanulni az edzésért, 3. Edzeni az edzésért, 4. Edzeni a versenyzésért, 5. Edzeni a győzelemért, 6. Visszavonulás). Valamennyi „állomásnak” megvannak a célkitűzései, valamint a feladatai is. Lénárd (1981) szerint azonban a tehetség felismerése gyermekkorban még nem lehetséges,
ennek
következtében
valamennyi
sportoló
kiválasztását
és
képességfejlesztését optimálisan kell végrehajtani. A sikeres sportolók példája azt mutatja, hogy alkalmasságukat korán felismerték, és folyamatosan biztosítva voltak számukra a megfelelő testi fejlődés feltételei, és a későbbi speciális képességeik megfelelő irányba haladó fejlesztése (Nádori, 1987). Ágoston (1985) szerint a tehetség kibontakoztatását 14-15 éves korban kell elkezdeni. Addig a pedagógusnak az iskolában sokoldalú képességfejlesztés közben meg kell ismernie a tanulókat és képességeiket maximálisan – az egyéni különbségeket figyelembe véve – kell fejlesztenie. A matematikai, sport-, tánc- és a zenei tehetségek azonban már korábban is biztosan felismerhetők. A tanárok szerepe nem csak az időben elkezdett képességfejlesztésben jelentkezik, a gyermekből kikívánkozó teljesítményt észre kell venniük és adott esetben a megfelelő sportághoz, a megfelelő szakemberhez kell irányítaniuk őket. Istvánfi (2002) stratégiai célként említi a közoktatásban részt vevő tanulók edzettségi szintjének növelését a versenysportra történő kiválasztás elősegítése érdekében. Az iskola szerepe tehát
nélkülözhetetlen
a
kiválasztásban.
Az
iskoláskorban
elmulasztott
képességfejlesztés hiánya később nem, vagy csak nagyon nehezen pótolható. Ezzel együtt egyre kevesebb azon fiatalok száma, akiknek egészségi állapota, edzettsége és életmódja alkalmassá tenné őket a versenyszerű sportolásra, illetve a későbbi nemzetközi eredmények elérésére.
39
A kiválasztás egyik, már korábban is említett problémája, hogy a sportágak egyre korábban igyekeznek megnyerni a fiatalokat, azaz a korai specializáció egyre nagyobb teret nyer magának. Vizsgálatok szerint sok esetben a család is kizárólag a verseny eredményekre helyezi a figyelmet a gyermek sportolását illetően. Hasonlóan, az utánpótlással foglalkozó edzők jelentős része is a számszerűsíthető végeredményt veszi az értékelés alapjául és nem a fejlődést (Petrou és mtsai, 2003), ez a folyamat pedig erősíti a sikeren alapuló kiválasztási rendszert és a tudományos alapokon nyugvó kiválasztást háttérbe szorítja.
2.5. A beválás kérdései A beválás kérdéskörével a szakirodalomban elsősorban a munka- és pályaalkalmassági vizsgálatok
esetében
találkozhatunk.
Sajnos
a
sporttudományi
kutatásokban
meglehetősen hiányos területként említhetjük a beválás kérdéskörét, a sportági beválással kapcsolatban nagyon kevés kutatás készült. A sport területére adaptált módszerek, eszközök nincsenek még széleskörűen kidolgozva, emiatt a munka- és pályaalkalmassági vizsgálatokból indulunk ki. Ez a terület a munkapszichológiából alakult ki a 20. század elején, hazánkban a kérdéssel Juhász (2002) foglalkozott bővebben. A beválás témaköre azzal foglalkozik, hogy a kiválasztott személy hogyan végzi munkáját, abban mennyire sikeres. Rókusfalvy (1976) pályaalkalmasságon az egyén potenciális lehetőségeit érti, amely nem egyenlő a beválással, hiszen az a valóságban megjelent eredményeket takarja. Dawis és Lofquist (1984) az egyén és a szervezet kölcsönös megfelelési folyamatát hangsúlyozza, hiszen amennyiben az egyén észleli a sikere és a szervezet kölcsönhatását, úgy a pszichés elégedettsége folytán egyre jobb teljesítményre törekszik. Ez a jellegzetesség a sport területén is megjelenik, hiszen az egyesület és a sportoló által elért eredmény közös munka eredménye, a közös siker az élményeken és az ahhoz társuló pozitív érzelmeken keresztül további fejlődésre ösztönöznek. A versenysportra történő felkészítés hosszú folyamat, több szakaszból áll, ami különböző nehézségeket is magába foglal. Ilyen például az, hogy az edző által kiválasztott sportoló valóban beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, azaz beválik-e. A kiválasztási folyamat során felmerülő nehézségek, problémák között szerepel az
40
előrejelzés, vagy bejóslás problémája is. A szakemberek a várható teljesítményt a felmért eredmények és a versenyteljesítmény alapján próbálják prognosztizálni (Harsányi, 2000). A beválás jóslásához segítséget nyújtanak a már „bevált” sportolók életútjának retrospektív jellegű vizsgálatai, mert a sikerhez vezető út elemzésével számos kérdésre választ kaphatunk, azonosíthatóvá válnak a siker egyes kritériumai, vagy a felkészülés sajátosságai (Burke és mtsai, 2006). A tehetség, a kiválasztás és a tehetséggondozás vizsgálata számos sportág szakirodalmát bővíti (Falk és mtsai, 2004; Helsen és mtsai, 2000; Hoare, 2000; Keogh és mtsai, 2003; Williams és Franks, 1998), azonban a beválással kapcsolatos hazai és nemzetközi
szakirodalom ezen a területen nem nyújt megfelelő mennyiségű
tudományos információt. Labdarúgásban Orosz (1983) készített egy tesztrendszert, ahol eredményes sportolók korábbi mérési eredményeinek alapján próbálta meghatározni azon felmérések körét, melyeket felhasználva bejósolhatóvá válik a jövőbeli teljesítmény. Azonban ezek a tesztrendszerek és felmérések sportáganként eltérnek. Nincs egy általánosan használható tesztrendszer, amellyel a bejóslás véghez vihető, hiszen sportáganként eltérő képességeket kell birtokolniuk a sportolóknak. Ezek eltérnek a csapatsportágakon belül is és az egyéni sportágakon belül is (Burke és mtsai, 2006). A beválás-vizsgálatokat - szerepük miatt - az úszás sportágban is célszerű bővíteni és kiterjeszteni.
2.6. Az úszósport vizsgálatának irányvonalai A versenysporthoz kapcsolódó hazai kutatások széles spektrumúak, hiszen a versenysport alapjául szolgáló úszásoktatással kapcsolatban már igen korán (Arnold, 1979; Bárány, 1965; Rajki, 1987) megjelentek írások és az azóta eltelt időben egyre szélesebb palettán mozognak a tanulmányok. A tehetséggondozással, kiválasztással és a beválással azonban sajnos még mindig kevés tanulmány foglakozik (Révész és mtsai, 2005b). A publikált tanulmányok egy része a magyar úszósikerekkel (Sós és Satori, 1995), valamint versenyszám elemzéssel (Tóth, 1994b, 1996) foglakozott. A kutatásokban feltűnt az edzettségelemzés (Tóth, 1994c), az úszás kinematikai és anatómiai elemzése (Egressy, 1998, 2000), a képességfejlesztő gyakorlatok elemzése (Kovácshegyi, 1982, 2000), vagy éppen az élettani szempontú vizsgálatok (Sós, 1993, 1997a,b, 1998), ugyanakkor nem
41
mondhatjuk, hogy a kiválasztás és a beválás kérdései specifikusan megjelentek volna a sportági vizsgálatokban.
A sportágválasztással és az oktatással kapcsolatos vizsgálatok A sportágválasztással kapcsolatos egyes vizsgálatok szerint az úszás a fiatalok körében a hatodik leggyakrabban űzött sportág. Más források szerint (Keresztes és mtsai, 2003) az úszás az egyik legkedveltebb egyéni sportág. A tánc után a második helyen szerepelt a megkérdezett iskoláskorúak körében, míg az összes sportág viszonylatában az ötödik helyen szerepelt. A sportág szempontjából a legkedvezőbb adatokat Bíróné (1990, 2004) felmérésében találjuk. A középiskolások körében végzett felmérés szerint az úszás mind a lányoknál, mind a fiúknál az első helyen állt a sportági preferenciák rangsorában. Az úszósport szempontjából ezen adatok kedvezőek és alapot nyújthatnak az élsportnak is, hiszen a népszerű, sikeres sportágakat többen választják a versenyzés miatt is. Az oktatás módszertanával kapcsolatos hazai szakirodalom széleskörűnek mondható, azonban a tantervek úszás szempontú elemzései kissé háttérbe szorultak. Egy korábbi tanulmányunkban (Révész és Bognár, 2006) az ezzel kapcsolatos hiány egy részének lefedése volt a célunk, melyben megállapításra került, hogy az úszásoktatás szempontjából a kerettantervek nyújtják a legkomplexebb és leginkább megfelelő szabályozási rendszert. A kerettantervek esetében nyílik elfogadhatónak mondható lehetőség az infrastruktúrával rendelkező iskolák számára, azonban az úszásoktatás fontossága szempontjából mégsem nevezhető kiemelt szegmensnek az iskolai testnevelésben. A versenysport szempontjából viszont mégis előnyösen hat, hogy az iskolai keretek között megvalósuló úszásoktatás alkalmával képzett szakemberek irányítják az úszásnemek elsajátítását. Az oktatással (Tóth, 2002; Bíró, 2006a), az oktatás folyamatában jelentkező interakcióval (Bíró, 2005, 2006b) és a technikai képzéssel (Tóth, 1998) kapcsolatos tanulmányok jól szolgálják
az oktatási folyamat során
felmerülő kérdések
megválaszolását, valamint eredményességének elősegítését. A tanulmányokban az oktatás során jelentkező specifikus kérdések tárgyalásán túl az oktatásmódszertani és technikai kérdések is előtérbe kerültek. Ezen túlmenően a módszertani fogások, mint például a játék (Csaba, 1994), a segédeszközök alkalmazása (Csaba, 1991; Bíró, 2006c),
42
vagy a vízhez szoktatással és az úszásnemek elsajátításával (Kiricsi, 2002) kapcsolatos segédanyagok is segítik a versenysportra való felkészítést. Az úszásoktatást két területre kell osztanunk (Tóth, 1994a): a vízhez szoktatásra és a technikai elemek elsajátítására. Ezek ugyan kezdő momentumai az úszástanulásnak, azonban jelentőségük mégis meghatározó. A rosszul elsajátított technikai elemek nem teszik lehetővé a korszerű versenytechnika megtanulását (Révész és mtsai, 2007a), mely eredendően kizárja a továbbiakban az eredményességet. A versenytechnika jellemzőit ugyan meghatározzák a szabályok, azonban ezek figyelembevételével érdemes folyamatosan elemezni a végrehajtást és fejleszteni a technikai színvonalat. Az úszásnemek helyes technikájának (Egressy, 1997abc) és a korszerű versenytechnikának (Széles, 2000) az elsajátítása szükséges, azonban nem elégséges feltétele az eredményességnek. Az edző szakmai felkészültsége, edzéselméleti, módszertani ismeretei hatnak a felkészítés folyamatára. A megszerzett ismeretek - a sportág állandó változásából adódóan - azonban folyamatos bővítést igényelnek. A meglévő gyakorlati tapasztalatok felhasználásával új módszerek, stratégiák is alkalmazásra kerülnek (Sós, 1996), melyek további lehetőséget biztosítanak az élsport szempontú felkészítésben.
Tehetségkutatás az úszás sportágban Az úszáshoz kapcsolódó nemzetközi tehetségkutatások a ’80-as évekre nyúlnak vissza. Az első jelentősebb vizsgálatot Kalinowski (1985) végezte. Kutatásában a ’68, ’72, ’76os olimpián részt vett amerikai úszókat vizsgálta, akik sikeresek voltak sportágukban. A 12 férfiből és 12 nőből álló minta tagjai mindannyian 18 és 23 év közöttiek voltak. A vizsgálatban az edzésnaplókat elemezte, illetve interjúkat készített a versenyzőkkel és szüleikkel. Eredményeit a Bloom (1985) által meghatározott tehetségfejlődési szakaszokhoz kötötten mutatta be. A korai tehetségfejlődés szakaszában a vizsgált úszók elsősorban játékos formában sajátították el az úszásnemeket, amiben az edzőnek nagy szerepet tulajdonítottak. Az edző-sportoló kapcsolatot ekkor még tanár-diák kapcsolatként nevezték meg. Maga a sportolás már ebben az életkori szakaszban is fontos volt, azonban nem csak az úszás volt az egyetlen sportág, amiben részt vettek. A versenyek a korai felkészítési szakasz végén jelentek meg, de koránt sem akkora hangsúllyal, mint a későbbi felkészítés során.
43
A középső szakaszban a továbbfejlődés szempontjából a szülői szerep átalakul, ekkor már komolyabb erőforrásokat igényel a felkészítés, melyet a szülőnek kell biztosítania. A kezdeti sikereknek már itt jelentkeznie kell, ami miatt invesztálni szükséges a tehetségesnek ítélt sportolókba. A versenyek jelentősége egyre nő és az amatőr versenyek mellett megjelennek a hazai kiemelt versenyek, valamint a nemzetközi korosztályos versenyek is. A versenyeken elért eredmény és a felkészítési folyamat elemzése az alapja a kiválasztásnak, mely ebben a szakaszban jelenik meg. A fő cél, hogy az úszóból jó úszó váljék, melynek három összetevője van: a kiváló úszóügyesség megszerzése, megalapozni a személyes támogatásokat a család és környezet szempontjából, valamint elkezdeni a pszichés felkészítést a versenysportra. A kései felkészítési szakasz eredményessége nagyban függ az előző két szakasz eredményességétől. Itt realizálódik a tehetség, azaz ekkor derül ki az úszóról, hogy valóban tehetséges-e. A mozgástanulás és az úszáshoz szükséges ismeretek elsajátítása befejeződött. Az edzések intenzitása és terjedelme nő, az úszás kerül a középpontba. A versenyekre való felkészülés a sportoló és családja életében is elsődleges szempont kell, hogy legyen. Az elsődleges cél: keresd meg az egyéni határaidat, lépd át azokat, told ki ameddig csak lehet és legyél minél eredményesebb. Brown (2001) Sporttehetség című könyvében a tehetséges sportolók felismerésének, kiválasztásának lehetőségeiről ír az amerikai úszóválogatottban készített vizsgálatai alapján. A tehetséggondozással kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a kiemelkedő képességek korai jeleit észre kell vennie az edzőnek, mert jellemzően nem ő választja ki, hogy kik kerülnek be az egyesületbe, emiatt minden potenciális versenyzésre alkalmas sportolót meg kell találni. A figyelem középpontjában ekkor elsősorban a testalkati jellemzők állnak. A későbbiekben az úszástanulás során már a technikai kivitelezésre kerül a hangsúly. A tehetségeseknél általában a technikai kivitelezés magas szintje belülről ered és természetesnek érzik a jó végrehajtást. Serdülőkor előtt azonban szinte lehetetlen előre megjósolni, hogy kiből lesz felnőtt korára eredményes versenyző, emiatt a serdülőkor előtt megjelent, egy-egy kiemelkedő képesség alapján a tehetség megléte még nem igazolható. Az ausztrál úszóválogatottban számos tényező mentén vizsgálják a tehetség kérdését. A tehetséges sportolónak az úszás szempontjából megfelelő anatómiai
44
testfelépítéssel, kiváló keringési rendszerrel, jó izomzattal, megfelelő tanulási képességgel, edzésadaptációval, és küzdőképességgel kell rendelkeznie (Nugent, 2005).
A pszichés tényezők vizsgálata az úszás sportágban Az úszásban végzett motivációval kapcsolatos vizsgálatok szintén a ’80-as évekre nyúlnak vissza. A korai kutatásokban Watson, Blanksby és Bloomfield (1984, 1985) még a részvételi motiváció szerepét hangsúlyozták. Junior korú úszóknál végzett felmérések alapján azt tapasztalták, hogy a részvételi motivációt a győzelem és a jutalom befolyásolja leginkább, de a képességek fejlesztése, a barátságos környezet és a kiváló úszástudás elérése is domináns. Azonban vannak olyan tényezők is, amelyek hátrányosan érintik a motivációt, ilyen például a túl nagy nyomás, az unalmas edzések és a teljesítménykényszer. Ebben az esetben, amikor az úszás már nem jelent örömöt, szívesebben választanak más sportágat a versenyzők. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy részvételi motivációra és a sport abbahagyására inkább a külső tényezők hatnak, a belső összetevők a junior korú versenyzőknél még nem jelennek meg. Gould és Horn (1984), valamint Brodkin és Weiss (1990) azt találta, hogy a versenyzés élménye, a csapathoz tartozás, a játékosság és a sport nyújtotta élmények hozzájárulnak a sport hosszútávú űzéséhez és a kitartáshoz. Gould és munkatársai (1982) a lemorszolódás és az abbahagyás elsődleges okait tanulmányozták úszás sportágban. Az abbahagyás legfőbb okaként a más sportágak nyújtotta pozitív élményt és a sikerélmény elmaradását jelölték meg, azonban nem volt különbség a nemek és a sportágban eltöltött idő vonatkozásában. További okként a túlhangsúlyozott versenyeket, a képességfejlődés elmaradását, az edző nem-elfogadását és a sport nyújtotta örömök elmaradását találták a kutatók. Kamal (1989) eredményei szerint a teljesítmény a külső ösztönzés hatására javul, azonban felhívja a figyelmet, hogy a túlzott anyagi támogatás alááshatja a belső motivációt. Továbbá a vizsgálat során kiderült, hogy a külső környezet nem befolyásolja jelentős mértékben a motivációt. A serdülőkorú úszók esetében kimutatható, hogy a motiváció szintje az elért sikerek hatására pozitív irányba mozdul el. Pelletier és munkatársai (2001) két éven keresztül vizsgálták versenyzők körében, hogy kik a kitartóak és kik morzsolódnak le a felkészítés során. Az
45
eredmények alapján megerősítésre került Vallerand (1997) hierarchikus motivációs modellje, mely szerint az edző sportolói autonómia-támogató tevékenysége pozitívan befolyásolja a belső motivációt és csökkenti az amotiváció szintjét, azonban az edző túlzott irányító, korlátozó vezetési stílusa növeli az amotivációt és ezáltal csökken a belső motiváció szintje is. Azon sportolók, akiknél a belső motiváció szintje magasabb volt és elszántabbak voltak, a felmérés során kitartóbbnak tűntek, mint azok, akiknél az amotiváció jelei voltak felfedezhetők. A modell szerint a sportolói autonómia (önállóság) és a kompetencia igénye kulcsfontosságú a külső és a belső motiváció arányában. Mageau és Vallerand (2003) szintén egy motivációs modellt dolgoztak ki az edző-sportoló kapcsolatra. Az edző-sportoló kapcsolati modell bemutatja a motivációs összefüggéseket az edző viselkedése, sportolóhoz való hozzáállása és a versenyző belső és külső motivációja között. Az összefüggést a pszichés igényekkel (önállóság és kompetencia igénye) magyarázzák, melyek kielégítése motivációhoz és ezáltal megfelelő teljesítményhez vezet. A rövid és hosszútávú célok jelentősen hozzájárulnak a sportoló további jó teljesítményéhez, edzés- és versenykedvéhez. Emellett a kitűzött célok minden sportoló számára nélkülözhetetlenek az önértékeléshez és az egyéni döntéshozatalhoz (Behncke, 2002). Az úszásban Burton (1983) vizsgálta a tervezett, célorientált edzésprogram hatását a felkészülésre, valamint a magabiztosság, a motiváció és a szorongás szintjét férfi és női úszóknál. A vizsgálat kimutatta, hogy azok az úszók, akik a célok által meghatározott edzésprogramban vettek részt kiterjesztették a versenyeredményekkel kapcsolatos céljaikat is. Azok az úszók, akik reális, elérhető célokat tűztek ki jobban teljesítettek, mint társaik, jobban meg tudták becsülni a teljesítményük szintjét is. Burton (1984) megerősítette ezeket az eredményeket a nem versenyszerűen úszóknál is. Seifriz és munkatársai (1992) szerint azok a sportolók, akik egyesületükben magasabb teljesítménymotivációt éreztek, hajlamosabbak voltak azt hinni, hogy a jó képességek kétségtelenül a sikerhez vezetnek, mint azok, akik alacsonyabb teljesítménymotivációt éreztek. Petherick és Weigand (2002) úszóknál azt tapasztalta, hogy azokban az egyesületekben, ahol teljesítményközpontú környezetet érzékeltek a versenyzők, az amotiváció jobban előre jelezhető volt, mint azokban az egyesületekben,
46
ahol az Ego-irányultság volt jellemző. A túl magas külső motiváció pedig teljesítményközpontú környezethez vezet. Pensgaard és Roberts (2000) a Norvég Olimpiai csapat vizsgálatakor azt tapasztalta, hogy a sportolók jobban szeretik azt a környezetet, ahol megfelelő szintű teljesítményt várnak el tőlük. A felmérésben részt vett edzők szerint is jobban teljesítenek ebben a környezetben a sportolók, mivel ez a környezet felkészíti őket a versenykörülményekre. A bemutatott szakirodalom eredményei megerősítik a Task - és Ego-irányultságú környezet elméletét. A sportolók a teljesítményközpontú környezetben pozitív kapcsolatot érzékeltek a külső motiváció és az amotiváció között. Itt érdemes megjegyezni azonban, hogy egyik motivációs környezet sem jó vagy rossz, inkább a sportolók preferenciájától függ, hogy támogatják-e a felkészülést vagy sem. A motiváció az úszásban különösen fontos a hosszú felkészítés miatt, szerepe a tanulás fázisában, a képességfejlesztés alatt, a technika tökéletesítése során és a pszichésmentális felkészülés alatt is jelentkezik. A belső motiváció magas szintjének elérésében az edzőnek is meghatározó szerepe van, mert vezetési stílusa, irányító szerepe befolyásolja a versenyző motivációs irányultságát.
2.7. A kutatásban alkalmazott fogalmak meghatározása A szakirodalmi elemzés során bemutatott fogalmak közül azok a meghatározások kerülnek ebben a fejezetben bemutatásra, melyek a kutatás szempontjából nagy jelentősséggel bírnak és szükségesnek láttuk a könnyebb érthetőség és áttekinthetőség miatt közel egzakt módon meghatározni. A definíciók a szakirodalomban elfogadott és széles körben alkalmazott meghatározásokat integrálják.
Adottság: Gagné (1999) az adottságot, mint spontán, képzés és fejlesztés nélkül is megnyilvánuló hajlamot, rátermettséget definiálja. Ezzel a meghatározással egyetértünk mi is azzal a kiegészítéssel, hogy adott tevékenység szempontjából történik ez a megállapítás.
47
Tehetség: Tehetségesek azok a személyek, akik átlag feletti képességekkel rendelkeznek valamely jól körülírható tevékenységterületen, ezen képességeiket szakemberek azonosították és a további fejlődésükhöz differenciált programot igényelnek. Képességeik felszínre törnek és megfelelő motivációval rendelkeznek adott tevékenység hosszútávú és sikeres űzéséhez.
Sporttehetség: A sportban az az egyén tehetséges, aki az adott sporttevékenység űzéséhez megfelelő biológiai alapokat, motoros adottságokat örökölt, melyek a környezet hatásaiként az edzéssel, felkészítéssel olyan szintre fejleszthetők, hogy azzal a hosszútávú kiemelkedő eredmény elérésére potenciális lehetőség kínálkozik. Ehhez rendelkezik mindazon motoros, antropometriai és pszichés képességekkel, melyek nélkül nem képes az átlagon felüli teljesítményt tartósan elérni.
Kiválasztás: Kiválasztás alatt azt a tudományos ismereteken alapuló komplex folyamatot értjük, mely előre tervezett és meghatározott szempontok mentén, objektív mérések által azonosítja azon képességeket, melyek alkalmassá teszik a sportolót a versenysportra és a magas szintű teljesítmény elérésére.
Beválás: A versenysport szempontjából azon sportolók tekinthetők beváltnak, akik a kiválasztási és tehetséggondozási folyamat eredményeként, meglévő adottságaikat olyan szintű képességgé tökéletesítették, amelyek lehetővé teszik, hogy magas szintű eredményt érjenek el, és sikeressé váljanak.
Motiváció: Cselekedetekre, viselkedésre, az adott feladat végrehajtására irányuló belső késztetés, melynek külső vagy belső indikátorai lehetnek. Hebb (1975) szerint a motiváció az élőlények a tevékenység végzésére irányuló tendenciája, amely erőssége szerint a mély
48
alvásban mutatott alacsony és az éber, illetve izgalmi állapotra jellemző magas szintek között változik.
Megküzdési stratégia: A megküzdési képességek, a „coping” stratégiák alkalmazására a nehéz, stresszkeltő élethelyzetekben kerül sor. Pikó (1997) szerint a megküzdés egy olyan folyamat, amely során a személy kognitív és magatartási erőfeszítéseket tesz a stressz forrását jelentő konfliktus megoldására, az adott feladat végrehajtására.
49
3. CÉLKITŰZÉSEK
3.1. Kérdések A bemutatásra került kutatási probléma és a szakirodalom elemzése alapján elmondható, hogy a vizsgálati területünket érintő számos kérdésben nem rendelkezünk megfelelő mennyiségű empirikus eredménnyel. Kutatásunkkal olyan területeket kívánunk feltárni, melyek a szakirodalom áttekintése után hiányosnak bizonyultak. A disszertáció keretein belül ugyan nem térhetünk ki minden hiányosságra a témával kapcsolatban, azonban a kérdések köre jól tematizálható a 1) tehetséggondozás összetevői, a 2) kiválasztás, valamint a 3) beválás témakörei köré.
1) Feltérképezésre vár a sportolók sportágválasztási döntését meghatározó tényezők felderítése, azaz milyen tényezők befolyásolták a sportolókat az úszás sportág választásában, valamint milyen szerepe van az úszásoktatás színterének a felkészítés eredményességének tekintetében. A tehetséggondozás esetében kérdésként merül fel, hogy milyen attribútumai vannak a sportági tehetségnek, milyen tulajdonságokkal, képességekkel kell rendelkeznie a sportolóknak a kiemelkedő eredmény eléréséhez. A felkészítés folyamatában az edző-sportoló kapcsolat pedagógiai vizsgálatai is hiányosságokat mutatnak, így továbbra is megválaszolandó kérdés, hogy milyen edzősportoló kapcsolat jellemzi a felkészítés folyamatát, milyen jellemzői vannak az edzői munkának, valamint milyen szerepe van az edzőnek a sportoló életében.
2) A korábban alkalmazott kiválasztási módszerek és eljárások tekintetében is jelentős változás ment végbe az elmúlt évtizedekben, melynek hatásairól és fejlődéséről nem rendelkezünk elegendő adattal, ezért nyitva maradt a kiválasztás jelenlegi gyakorlatával kapcsolatos kérdések egy jelentős része. Nem ismerjük pontosan, hogy az edzők milyen kiválasztási
eljárásokat,
teszteket
és
felméréseket
alkalmaznak
a
felkészítés
folyamatában. További kérdés, hogy az alkalmazott eljárások mennyiben segítik a tehetséggondozás folyamatát.
50
3) Vizsgálatunk során továbbá választ szeretnénk adni arra a kérdésre is, hogy milyen motoros, antropometriai és pszichés jellemzőkkel írhatjuk le a bevált sportolókat. Milyen különbségek vannak a bevált és a nem bevált sportolók között és ezek közül melyek azok, amelyek a leginkább befolyásolják a beválás kérdését.
3.2. A kutatás céljai Kutatásunkkal a tehetséggondozás, a kiválasztás és a beválás egyes tényezőit kívánjuk feltárni, melyek befolyásolják a felkészítés eredményességét és ezen keresztül a sikerességet. Célunk, hogy tudományos módszerekkel vizsgáljuk meg a felvetett kérdéseket, majd a kapott eredmények segítségével hozzájáruljunk a sportágban dolgozó szakemberek gyakorlati munkájához.
1) Célul tűztük ki a tehetséggondozás összetevőinek és hazai gyakorlatának elemzését az úszás sportágban. A kérdést mind a sportolói, mind az edzői oldalról több szempont mentén vizsgáltuk annak érdekében, hogy információt kapjunk a tehetséggondozás összetevőinek szerepéről. Célunk a sportági tehetség jellemzőinek meghatározása, mely alapján definiálhatóvá válnak a sportági tehetség faktorai. Célunk megismerni, hogy milyen tényezők befolyásolták a sportolókat a sporttevékenység kiválasztásában, valamint a sportágválasztásban. További célunk felmérni, hogy milyen szerepe van az úszásoktatás színhelyének a tehetségfejlődésben. Célunk
még
ismereteket
szerezni
a
tehetséggondozás
folyamatának
háttértényezőiről, összetevőiről, valamint sajátosságairól. Az edző-sportoló kapcsolat vonatkozásában célunk felméri a sikerességhez szükséges edzői jellemzőket és leírni az edző-sportoló kapcsolat jellegzetességeit.
2) Az edzői és a sportolói vélemények mentén célunk megismerni a kiválasztás jelenlegi gyakorlatának jellegzetességeit, sajátosságait. Célunk az edzői oldal tekintetében felmérni a honi úszósportban alkalmazott kiválasztási metodikákat, valamint eljárásokat.
51
Célunk továbbá felmérni a sportolók szemszögéből a kiválasztási folyamatot, azaz, hogy milyen teszteket alkalmaznak az edzők, valamint milyen kiválasztási folyamaton estek már át a sportolók. További célunk megismerni a kiválasztási procedúra jellemzőit, a kiválasztás során alkalmazott szempontokat, elveket. A kiválasztással kapcsolatos célunk még az úszásnemre és távra történő kiválasztás elveinek és idejének meghatározása.
3) A beválás kérdésköréhez kapcsolódó célunk a versenyzők pedagógiai és pszichológiai
felmérése,
melynek
eredményével
meghatározhatóvá
válnak
az
élversenyzők egyes antropometriai, motoros és pszichés jellemzői, valamint az eredmények fejlődése szempontjából fontos motivációs környezet jellemzői. Célja munkánknak a sikerhez szükséges tényezők felmérése az edzői és a sportolói vélemények alapján. Célunk meghatározni, hogy van-e különbség a bevált és a nem bevált sportolók között az antropometriai paraméterek tekintetében. Célunk megállapítani, hogy van-e különbség a bevált és a nem bevált úszók között a motoros tesztek eredményei esetében. Célunk feltárni, hogy van-e különbség a bevált és a nem bevált úszók között a megküzdési stratégiában és a motivációs irányultságban. Célunk felmérni a motivációs környezetet, és a sportolók motivációs orientációját. Célunk következtetni az egyes tesztek sportági alkalmazhatóságára a kiválasztás folyamatában és az előrejelzésben.
52
3.3. Hipotézisek A kutatási probléma, a kutatási kérdések és a kitűzött céljaink alapján az alábbi hipotéziseket fogalmazzuk meg a dolgozat témaköreihez kapcsolódóan.
A tehetséggondozás összetevőihez kapcsolódó hipotézisek: H1: Feltételezzük, hogy az edzők a tehetséges versenyzőt kiváló kondicionális képességekkel, gyors és eredményes mozgástanulási képességgel, valamint jó pszichés tulajdonságokkal rendelkező sportolóval azonosítják. H2: Feltételezzük, hogy az úszásban résztvevő versenyzők a sportág iránti érdeklődésből választották az úszást. H3: Feltételezzük, hogy az úszásoktatás színtere befolyásolja a sportági sikerességet és hogy ennek leghatékonyabb formája az egyesületi úszásoktatás. H4: Feltételezzük, hogy a tehetséggondozás folyamatában, a háttértényezők esetében az edző-sportoló kapcsolat minősége a legmeghatározóbb. H5: Feltételezzük, hogy a sokrétű edzői munka legfontosabb összetevői: a szaktudás, a sportolókkal való egyéni bánásmód és a motiválás. H6: Feltételezzük, hogy az edző-sportoló kapcsolat a sportoló szemszögéből a tanár- diák kapcsolatra hasonlít a leginkább.
A kiválasztás gyakorlatához kapcsolódó hipotézisek H7: Feltételezzük, hogy az edzők a felkészítés folyamatában motoros próbákat és különböző teszteket alkalmaznak a kiválasztáshoz. H8: Feltételezzük, hogy a sportolók pályafutásuk során már találkoztak különböző kiválasztási eljárásokkal és részt vettek a kiválasztáshoz kapcsolódó felmérésekben. H9: Feltételezzük, hogy a kiválasztási folyamatban a megtanult úszásnemek száma és technikai szintje szempontként jelentkezik. H10: Feltételezzük, hogy a kiválasztási folyamatban a sportolók korosztályos eredményei, és a világversenyek szintjei meghatározó tényezők. H11: Feltételezzük, hogy az úszásnem és a versenytáv kiválasztása a serdülőkorra tehető.
53
A beváláshoz kapcsolódó hipotézisek: H12: Feltételezzük, hogy a sportolók véleménye szerint az eredményeket az intraperszonális tényezők, úgy mint belső motiváció és szorgalom határozzák meg. H13: Feltételezzük, hogy a bevált sportolókat az antropometriai jellemzők (testmagasság, testtömeg), valamint a propulzióhoz szükséges testfelületek méretei különböztetik meg leginkább a nem bevált versenyzőktől. H14: Feltételezzük, hogy az általános motoros tesztekben a bevált sportolók jobban teljesítenek, mint nem bevált társaik. H15: Feltételezzük, hogy a sportági motoros tesztekben a bevált sportolók jobban teljesítenek, mint nem bevált társaik. H16: Feltételezzük, hogy a bevált sportolók a megküzdési
stratégiák
vonatkozásában szignifikánsan jobb mutatókkal rendelkeznek, mint a nem bevált sportolók. H17: Feltételezzük, hogy az úszókra a belső motiváció magas szintje jellemző, valamint, hogy a bevált sportolók belső motivációs értékei szignifikánsan jobbak, mint a nem bevált sportolóké. H18: Feltételezzük, hogy az úszás motivációs környezetére a feladatorientált (Task-orientált) környezet jellemző és a bevált sportolókat a Task- orientáció értékei szignifikánsan megkülönböztetik a nem bevált sportolóktól. H19: Feltételezzük, hogy a vizsgálatban alkalmazott tesztek és felmérések alkalmasak a bevált és a nem bevált sportolók megkülönböztetésére, valamint alkalmazhatóak a sikeresség előrejelzésében.
54
4. MÓDSZEREK
A tehetséggondozás, a kiválasztás és a beválás vizsgálata során alkalmazott módszereket, a mintavétel logikáját, a mintát, valamint az adatelemzések során alkalmazott statisztikai elemzéseket az 1. számú összefoglaló táblázat mutatja be. A minta részletes jellemzésére és a mintavételi eljárás bemutatására a vizsgált témakörök leírásakor kerül sor.
Cél Tehetséggondozás összetevőinek vizsgálata
Módszer kérdőíves felmérés
Kiválasztás gyakorlatának vizsgálata
kérdőíves felmérés
Beválás vizsgálat
utánkövetéses vizsgálat; antropometriai, motoros teszt; kérdőíves felmérés
Mintavétel valószínűségi
Minta Edzők (N=70)
valószínűségi
Sportoló I. (N=424)
valószínűségi
Edzők (N=70)
valószínűségi
Sportoló I. (N=424)
valószínűségi
Edzők (N=70)
szakértői
Sportoló II. (N=351)
valószínűségi
Sportoló I. (N=424)
Elemzés leíró statisztikai mutatók leíró statisztikai mutatók, összefüggés- és különbség vizsgálat leíró statisztikai mutatók, összefüggés- és különbség vizsgálat
1. sz. táblázat: A kutatási információk összefoglaló táblázata
4.1. A minta jellemzése és a mintavételi eljárás A tehetséggondozás körülményeinek megismeréséhez és a kiválasztás gyakorlatának felméréséhez a jelenleg is versenyszerűen úszók és az őket felkészítő edzők körében végeztünk felmérést. A téma erős versenysport jellege miatt azokat tekintjük a sportolói populációba tartozónak, akik a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) hivatalos versenyrendszerében résztvevő egyesületeknek a tagjai, valamint a 2007-es pontversenyben pontszerző helyen végeztek. Nem tekintjük a populációba tartozóknak azokat, akik még csak úszásoktatásra járnak, illetve azokat az amatőr szinten úszókat sem, akik az egészséges életmód részeként, esetleg prevenciós, illetve rehabilitációs jelleggel űzik a sportágat. A minta kiválasztásának alapjaként a MÚSZ hivatalos egyesületi listája szolgált. A lista teljes körű és tartalmazza mindazon egyesületeket, amelyek a MÚSZ versenyrendszerében részt vesznek. Az egyesületi jegyzék segítségével valószínűségi,
55
véletlen kezdőpontú rétegzett mintavételi eljárást alkalmaztunk (Babbie, 2003). A rétegek kialakításánál figyelembe vettük az egyesületek eloszlásának jellemzőit is és ez alapján alakítottuk ki a vidék és a főváros szerinti megoszlást. A mintavétel logikája, illetve a minta jellemzői lehetővé teszik, hogy reprezentatív mintaként lehetőségünk legyen a populációra is érvényes következtetéseket, megállapításokat is levonni (Falus, 2003). A kutatás keretein belül 670 kérdőívet küldünk ki az egyesületekhez, melyeknek 63,3%-a érkezett vissza, azaz 424 (N=424 fő) sportoló vizsgálatára került sor (Sportoló I. minta). A megkérdezettek között 214 férfi (50,4%) és 210 nő (49,6%) szerepelt. Az átlag életkoruk 14,42 év, a szórás 2,48. A sportolók 24,1%-a (102 fő) budapesti egyesületben úszik, míg 75,9%-a (322 fő) vidéki egyesületnek a tagja (2. sz. táblázat). Az eredmények tekintetében 55 fő (38,7%) ért el első helyezést az országos bajnokságban, 53 fő (37,3%) második vagy harmadik helyezést ért el, valamint 34 fő (23,9%) a negyediktől a hatodik helyig végzett a bajnokságban. A nemzetközi eredmények tekintetében 18 fő ért el helyezést (3. sz. táblázat).
A versenyzők felkészítésében résztvevő szakemberek, edzők a téma szempontjából azok, akik közvetlenül vesznek részt a mintába került versenyzők felkészítésében, edzésében. Az edzők mintába kerülésének logikája részben megegyezik a sportolókéval, azaz azon egyesületek edzői között végeztük el a felmérést, amelyik egyesületek a vizsgálati mintába kerültek. Jelenleg az edzőkről nincs olyan kimutatás, lista mely a mintába kerülést elősegítené, azonban a mintavételi eljárás logikája biztosítja a véletlenszerűséget. A mintában szereplő 70 főből 46 férfi (65,7%) és 24 nő (34,3%) volt. Az iskolai végzettséget tekintve 37 fő (52,8%) rendelkezik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, 6 főnek (8,6%) szakedzői végzettsége van, 10 fő (14,3%) középfokú végzettséggel rendelkezik, 14 fő (20%) pedig gimnáziumi érettségivel rendelkező és 1 főnek (1,5%) oktatói képesítése van. A gyakorlatot tekintve 5 év alatti gyakorlattal 18 fő (27,69%) rendelkezik, 5-10 éves gyakorlata 14 főnek (21,54%) van, 10-15 éves gyakorlata 8 főnek (12,31%), 15-20 éves gyakorlata 9 főnek (13,85%) van, 20-25 éves tapasztalattal 4 fő (6,15%) rendelkezik, valamint 25 évet meghaladó tevékenysége 12 főnek (18,46%) van. Az eredményességet tekintve 14 edzőnek ért el korosztályos világversenyen
56
dobogós helyezést tanítványa, míg felnőtt kategóriában 9 edzőnek. Korosztályos világversenyen 14 edző tanítványa indulhatott el, míg a felnőttek versenyére 11 edző tanítványai kvalifikálták magukat. Összességében 39 edzőnek (55,7%) voltak és 31 edzőnek (44,3%) még nem voltak bevált tanítványai. A versenyzők további eredményességét a 4. számú táblázat mutatja be. (A 2-4. táblázat a függelékben található).
A beválás kérdéseinek egy részét a már bemutatott sportolói (Sportoló I.) és edzői minta segítségével tártuk fel, egy másik részét, az antropometriai és motoros tesztek esetében az egykori Országos Testnevelési és Sport Hivatal (OTSH) által a ’80-as évek elején bevezetett felmérési rendszer sportági adatait alkalmaztuk (Sportoló II. minta). A sportolók felmérésére 1984-ben került sor. A vizsgálatban résztvevő valamennyi sportoló egyesületi tagként leigazolt versenyző volt, akik részt vettek a hazai bajnoki versenyrendszerben,
az
Olimpiai
Reménységek
Versenyében
(ORV)
és/vagy
világversenyen is szerepeltek. A vizsgálatba bevont korosztály (11-12 évesek) kiválasztásakor szakértői mintavételi eljárást alkalmaztunk (Babbie, 2003). Az elemzéskor figyelembe vettük, hogy a 11-12 éves versenyzők úszásnemre és távra történő specializálódása még nem kezdődött el, így a minta torzítása az eltérő úszásnemek miatt elkerülhető volt. A felmérés körülményei és az eljárások előre meghatározottak, standardizáltak voltak, így az adatok összehasonlíthatósága biztosított. Az utánkövetéses vizsgálatba bevont sportolók (N=351) életútját az 1984-es évtől kezdődően követtük végig. Elemeztük mindazon versenyjegyzőkönyveket, amely versenyeken a sportolók részt vettek. A dolgozat szempontjából azon sportolókat tekintjük beváltnak, akik a hazai országos bajnoki rendszerben az 1-3. helyek valamelyikén, illetve nemzetközi versenyen (Olimpia, VB, EB, EYOF) az 1-16. helyen végeztek. A fennmaradó sportolók a nem beváltak kategóriájába kerültek.
57
4.2. Az alkalmazott módszerek
Tehetséggondozás összetevői, kiválasztás A sportolók felméréséhez a kérdőíves módszert választottuk, a kérdőívek között egy általunk kialakított pedagógiai és szociológiai jellegű kérdőív is szerepelt (1. sz. melléklet), mely az úszás sportág jellemzőit tárja fel. A kérdőív kérdései a sportágválasztásra, a kiválasztás módszereire, a tehetséges versenyző jellemzőire, az úszásoktatás körülményeire és az edző-sportoló kapcsolatra tér ki. A kérdőív nyílt és zárt végű kérdéseket tartalmazott. A zárt végű kérdések esetében 1-től 5-ig terjedő attitűdskálán kellett meghatározni a sportolóknak, hogy mennyire értenek egyet az adott állítással. Az 1-es érték jelentette a kérdéssel, vagy meghatározással való egyet nem értést, az 5-ös érték pedig az állítással való teljes egyetértést. A nyílt végű kérdések válaszait először csoportosítottuk, majd a csoportok alapján kódoltuk, hogy a statisztikai számítások elvégezhetőek legyenek. A kérdőívet egy előtanulmány keretében egy kisebb minta (N=35) segítségével validáltuk. Az elővizsgálatban tematizáltuk a kérdéseket, valamint több sportolót is megkérdeztünk a kérdések értelmezhetőségéről, valamint arról, hogy milyen összbenyomásuk volt a kérdőív kitöltését illetően. A kezdeti eredmények és a sportolói vélemények alapján a kérdőívet átdolgoztuk, majd a módosított változatot alkalmaztuk a felmérés során. Az edzők vizsgálatához szintén a kérdőíves módszert választottuk. A kérdőív kérdései (2. sz. melléklet) a tehetség meghatározásra, az úszásoktatás körülményeire, a kiválasztási eljárásra, az edző-sportoló kapcsolatra és a sikerességre terjedtek ki. A kérdőív ebben az esetben is nyílt és zárt végű kérdéseket tartalmazott, melynek értékelése megegyezett a sportolói kérdőívvel. A sportolói kérdőívhez hasonlóan a vizsgálatunkat megelőzően ebben az esetben is teszteltük a kérdőív kérdéseit, valamint megvizsgáltuk, hogy azok mennyire adekvátak az adott kérdéskörhöz és a szükséges módosítások elvégzése után alkalmaztuk azt kutatásunk keretében.
Beválásvizsgálat A beválás pszichés kérdéseinek vizsgálatához három kérdőívet alkalmaztunk. A pszichológiai tesztek közül az ACSI-28 kérdőív /Athletic Coping Skills Invertory/ (Smith és mtsai, 1995) a sportolók megküzdési stratégiájának mérésére alkalmas, 28
58
kérdést tartalmazó kérdőív (Cronbach α=0,86), mely önértékelő skála segítségével méri a sportolók megküzdési stratégiáit (3. sz. melléklet). A kérdőív pszichometriailag megbízható, mely alkalmas a sportoló és környezete közti kapcsolat, valamint a sportoló belső jellemzőinek feltárására, adatok gyűjtésére. A sport területén is alkalmazható magyar változatot Jelinek és Oláh (2000) készítette el. Az alskálák révén a pszichológiai jellemzők hét csoportba oszthatók. 1-től 4-ig terjedő skála segítségével numerikus módon mérhetők a sportolók megküzdési stratégiáinak irányultságai. Valamennyi skálán az elérhető pontszám 4-16 pont között változik. Az alskálák kérdései a Csapásokkal való megküzdés, a Teljesítmény téthelyzetben, a Célkitűzés, mentális felkészülés,
a
Koncentráció,
a
Szorongás
mentesség,
az
Önbizalom
és
teljesítménymotiváció és az Edző általi irányíthatóság mérésére alkalmasak. A teszt kifejlesztésére azért került sor, mert a kutatók felismerték, hogy az egyéni különbségekből adódóan eltérő pszichés összetevőkkel rendelkeznek a sportolók és ettől a teljesítmény nagyban függ (Smith és Christensen, 1995). A Csapásokkal való megküzdés alskálával mérhető a sportoló viselkedése az olyan helyzetekben, amelyek váratlanul
jelentkeznek
versenyteljesítményt.
és A
kihívásokkal
terheltek,
Csúcsteljesítmény
ezáltal
téthelyzetben
befolyásolják
a
alskálával
a
versenyszituációban nyújtott teljesítmény mérhető. Magas érték esetén a sportoló téthelyzetben magasabb teljesítményre képes, a kihívások ösztönzően hatnak rá. A Célkitűzés, mentális felkészülés alskála alkalmas a sportoló által kitűzött célok, illetve a sportoló mentális felkészülésének mérésére. A magasan motivált sportoló mindig célokat tűz ki maga elé és nemcsak kondícionálisan, de mentálisan is felkészül a versenyre, illetve megtervezi, végiggondolja azt. A Koncentráció alskálával a sportoló versennyel és edzéssel kapcsolatos koncentrációs szintje mérhető. A motivált versenyző képes a feladatra koncentrálni és kiszűrni a zavaró tényezőket, valamint felkészültség jellemzi a váratlan feladatok megoldására is. A Szorongásmentesség alskála tételei fordított tételek, ami azt jelenti, hogy az alacsony értékek jelentik a szorongástól való mentességet. A sportolót nem tölti el szorongással, ha teljesítménye nem éri el a felkészültségének megfelelő szintet, illetve nem aggódik amiatt, hogy mások hogyan ítélik meg teljesítményét egy-egy verseny után. Nem rontja teljesítményét a környezete miatti aggodalom sem. Az Önbizalom és teljesítménymotiváció szintje megmutatja a sportoló magabiztosságának és pozitív motivációjának szintjét. Magas szint esetén a
59
sportoló szeretne mindig 100%-ot nyújtani mind a versenyen, mind az edzésen. Az Edző általi irányíthatóság alskála értéke a sportoló és az edző kapcsolatának mérésére alkalmas. Mértéke megmutatja, hogy a sportoló mennyire nyitott az edzői információkra és instrukciókra. Elfogadja az építő jellegű kritikát és képes edzőjével együttműködni. A pszichés különbségek mérésére a Perceived Motivational Climate in Sport Questionnaire (PMCSQ-2, Newton és mtsai, 2000), azaz Az Érzékelt Motivációs Környezet a Sportban Kérdőív-et is alkalmaztuk (4. sz. melléklet). A PMCSQ-2 kérdőív 33 kérdésből áll (Cronbach α=0.88), mely két főskálát (Task, Ego) és azon belül 3-3 alskálát tartalmaz. A Task főskálához tartozó alskálák a Kooperatív tanulás, a Csapaton belüli szerep és a Fejlődésre törekvés. Az Ego alskálái a Büntetéstől való félelem, az Egyenlőtlen elismerés és a Csapaton belüli rivalizálás. A kérdőív magyar változata a HPMCSQ-2 (Révész és mtsai, 2008b) validálása több lépcsőben történt. Először sportolókkal teszteltük a kérdőívet, majd a validálási folyamatot egy nagyobb mintán is elvégeztük. A statisztikai elemzések eredményei igazolták, mint például a belső konzisztencia (Cronbach, 1951) megfelelő értéke (Szokolszky, 2004), hogy a kérdőív magyar változata is alkalmazható a két főskála, illetve a hat alskála mérésére. Az önkitöltős kérdőív zárt végű kérdésekből áll és 1-5-ig terjedő skálán kell értékelni az állításokat. A skála értékei jelzik a kérdéssel való egyetértést, illetve egyet nem értést. A Task-orientáció főskálához tartozó alskálák közül a Kooperatív tanulás alskálával a csapattagok
közös
tanulási
hajlandósága
mérhető.
A
kapott
érték
alapján
megállapítható, hogy a sportoló képes-e csapattársaival együtt tanulni, fejlődni, illetve hisz-e ennek sikerességében. A csapattagok, Csapaton belüli szerepének mérése szintén a Task főskála egyik alskálájával mérhető. A kérdésekből kitűnik, hogy mennyire alkalmazkodik a sportoló egyéni teljesítményén keresztül a csapathoz. Fontosnak tartjae a közös sikert, illetve látja-e saját szerepét csapatán belül. A Fejlődésre, javulásra törekvés alskálával mérhető a sportolók fejlődésre törekvésének szintje. Értékéből kiderül, hogy mennyire tartja fontosnak a sportoló a fejlődést, mennyire nyitott az új edzésmódszerekre, illetve mennyire motivált a fejlődésre. Az Ego-orientáció alskálái közül a Hibázástól- büntetéstől való félelem alskála segítségével mérhető a sportoló félelme, amely a rossz teljesítményhez, illetve a hibák elkövetéséhez kapcsolódik. Ezen alskálával mérhető továbbá, hogy a sportoló mennyire tart a büntetéstől, illetve az edzői szigortól. A sportolók motivációját gyakran
60
befolyásolja, hogy a csapaton belül azonos módon vannak-e megbecsülve, elismerve. Tesz-e az edző különbséget a versenyzők között aszerint, hogy mennyire eredményesek. Az Egyenlőtlen elismerés alskálával mérhető, hogy mennyire jellemző ez az egyesületekben.
Mennyire
gondolja
úgy
a
sportoló,
hogy
hátrányba
kerül
eredményesebb csapattársaival szemben. Hasonlóképpen negatívan hat a felkészülés folyamatára, ha a csapaton belül nincs egyetértés, belső konfliktusok alakulnak ki, illetve, ha csapaton belüli rivalizálás tapasztalható. Ezzel az alskálával mérhető, hogy kialakult-e versengés az egyesületben a sportolók között, ami akár a jobb eredmény elérésének a gátja is lehet. A beválásvizsgálat harmadik pszichológiai kérdőíve a Sport Motivációs Kérdőív /SMS, Sport Motivational Scale/ (Pelletier és mtsai, 1995), mely három és 28 kérdés (Cronbach
α=0.80)
segítségével
méri
a
sportolók
motivációs
irányultságát.
Vizsgálatunkban a magyar változatot (Tsang és mtsai, 2005) alkalmaztuk, mely a motiváció hiányát, a külső motivációt, illetve a belső motivációt méri (5. sz. melléklet). Az 1-7-ig terjedő skála segítségével mérhető a sportolók motivációs irányultsága. A kérdésre adott válaszok összértéke adja meg, hogy mely összetevők dominánsak a sporttevékenység végzésével kapcsolatban. Magas motivációhiány esetében a sportoló a sporttevékenységét valamilyen külső ráhatás miatt végzi, igazából sem az önmagának megfelelés, sem a környezetnek való bizonyítási vágy nem jellemző rá. A magas belső motivációs érték a sikerkeresést, a sikervágyat jelenti, ebben az esetben a sikerélmény, az önmagának való bizonyítási vágy és az önmegvalósítás dominál a sporttevékenység motivációs hátterében. A külső motivációs érték jellemzően azt mutatja, hogy a sportoló valamilyen külső szempontnak, elvárásnak szeretne megfelelni. Ebben az esetben nem a saját célok elérése a jellemző, sokkal inkább valamilyen külső személynek szeretne bizonyítani a sportoló.
4.3. Az adatfeldolgozás A leíró jellegű statisztikai módszereket a minta általános jellemzésére és a populáció egyes paramétereinek meghatározására alkalmaztuk. A matematikai statisztikai elemzéseket azokban az esetekben alkalmaztuk, amikor a teljes populációra vontunk le következtetéseket (Nahalka, 2004). Ezekben az esetekben a számítások valószínűségi
61
jellegűek
és
a
kutatásmódszertanban,
valamint
a
statisztikában
alkalmazott
valószínűségi értékeket alkalmaztuk az eredmények értékelésénél (Falus és Ollé, 2008). A statisztikai próbákat a kvalitatív és kvantitatív adatok esetében értékkészletük, azaz az adatok típusa alapján végeztük el. A kutatásban a kvalitatív adatokat a megfelelő csoportosítási és kódolási feladatok után numerikus változókká alakítottuk át annak érdekében, hogy a statisztikai számítások elvégezhetőek legyenek. A felmérésben nominális, ordinális és intervallum skálán értelmezhető adatok egyaránt szerepeltek, melyek alapvetően meghatározták a statisztikai eljárásokat. A pszichológiai tesztek esetében alkalmazott kérdőívek mindegyike validált és rendelkezik a tesztkritériumok által meghatározott feltételekkel (Szokolszky, 2004), így a belső konzisztencia és az alsálákhoz tartozó itemek korrelációja a meghatározott értékeket elérte. A rendelkezésre álló adatokat a pszichológiában alkalmazott analízisekkel elemeztük, így a leíró statisztikai eljárásokon felül kétmintás t-próbát alkalmaztunk a csoportok közötti különbségek meghatározására, varianciaanalízist Post Hoc eljárással kiegészítve a korcsoportok közötti különbségek felmérésére és korreláció számítást a skálák közötti összefüggések elemzéséhez. Ezen felül diszkriminancia analízist (stepwise módszer) is végeztünk a különbségeket adó változók szerepének meghatározásához. A statisztikai analízisek alkalmazásakor figyelembe vettük az adott elemzések kritériumait és csak azokban az esetekben értékeltük az eredményeket, amikor azt az adott elemzés kritériumrendszere lehetővé tette (Ketskeméty és Izsó, 2005). Az általunk készített kérdőívek esetében a nyílt végű kérdések válaszait először kategóriákba soroltuk, majd kódoltuk azokat a feldolgozáshoz. A zárt végű kérdéseket pedig 1-5-ig terjedő skálán kellett értékelniük a válaszadóknak aszerint, hogy melyik állítással milyen mértékben értenek egyet. A pedagógiai kutatásban az ilyen jellegű adatokat az értékkészletet tekintve diszkrét eloszlásúnak, a mérési szintet tekintve ordinális szintnek tekintjük. Ezen jellemzők alapján a kérdések elemzéséhez leíró statisztikai eljárásokat és nemparaméteres próbákat alkalmaztunk, úgy mint kereszttábla elemzés, Chi2 próba és a rangsorolt adatok esetében Mann-Whitney próbát, valamint rangkorrelációt számítottunk. A sportolók felmérésében 7 korosztály versenyzői vettek részt, részletes megoszlásukat a függelék 5. számú táblázata mutatja be. A 7 korosztály versenyeit fiúk
62
és lányok számára egyaránt megrendezik, azonban egy korosztály (cápa) esetében csak a fiúk számára hirdetnek versenyeket. Ennek oka a születési dátum miatti csúszás. Azonban a statisztikai elemzések és szakmai szempontok azt indokolták, hogy a korosztályok számát még ezen túlmenően is szűkítsük. Az úszás sajátosságait figyelembe véve 3 vizsgálati csoportot hoztunk létre. Az első csoportba a béka, delfin, cápa és a gyermek korosztály versenyzőit osztottuk be. A további elemzések szempontjából ezen sportolók a Gyermek vizsgálati csoportot alkotják. A következő csoportba a serdülő korú versenyzők kerültek, mely sportolókat Serdülőknek neveztük el, a harmadik csoportot pedig, melyet Felnőttnek definiáltunk, az ifi és a felnőtt versenyzők alkotják. Az első csoport kialakításánál az úszástanulás folyamatát és a versenyrendszer jellemzőit vettük figyelembe. Ennek a szakasznak a végére tehető a versenytáv és az úszásnem kiválasztása és kezdetét veszi a specifikus felkészítés. Serdülőkorban már ennek szellemében történik az edzésprogramok kialakítása, ezért alkotnak külön csoportot a serdülők. A harmadik csoport kialakításánál az úszás sajátosságai érvényesülnek, mely szerint a felnőtt versenyeken a fiatalabb korosztály versenyzői is részt vehetnek, valamint az ifjúsági korosztály versenyzői részére már vannak világversenyek. Ez indokolta, hogy az ifjúsági és felnőtt korcsoport versenyzőit egy csoportba vonjuk össze. A sportolók vizsgálatánál az eredményeket összesítve (Összes sportoló) és nemenként (Férfi, 6ő) is elemeztük. Ezen túlmenően a bevált és a nem bevált sportolók között is különbséget tettünk, valamint a korosztályok közötti eltéréseket is vizsgáltuk. Az edzői kérdőívek adatait is több szempont szerint elemeztük. Egyrészt összesítve vizsgáltuk az eredményeket (Összes edző), illetve nemenként (Férfi, 6ő), valamint aszerint, hogy bevált sportoló edzője-e. A statisztikai elemzéseket az SPSS 15.0 program segítségével végeztük el, amely a társadalomtudományi kutatásokban igen széles körben alkalmazott statisztikai program (Sajtos és Mitev, 2007). Szignifikancia szintnek a kutatásokban alkalmazott hibahatárt (p<0,05) vettük alapul.
63
5. EREDMÉ YEK
5.1. A tehetséggondozás összetevőinek vizsgálata A tehetséggondozás összetevőinek vizsgálatához az edzők és a sportolók által kitöltött kérdőíveket elemeztük. Ebben a témakörben kerül sor a tehetséges sportoló jellemzőinek meghatározására, a sportágválasztást befolyásoló tényezők elemzésére, az úszásoktatás helyszínének vizsgálatára és az edző-sportoló kapcsolat, valamint az edzői munka sajátosságainak feltárására. A táblázatokban *-al jelöltük azokat az értékeket, amelynél szignifikáns különbség van a vizsgált csoport résztvevői között.
A tehetség jellemzőinek meghatározása Első lépésben arra voltunk kíváncsiak, hogy mit értenek az edzők a tehetség fogalma alatt. A kérdést az eredményesség és a sikeresség oldaláról közelítettük meg, melyet 23 állítás mentén vizsgáltunk. 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelni, hogy milyen mértékben értenek egyet a meghatározásokkal az edzők. A kérdéskörön belül két csoportba soroltuk a vizsgált jellemzőket. Az 1. csoportba azon jellemzők tartoznak, amelyek a sportoló képességeihez kapcsolódnak. Ide soroltuk a
kondícionális
képességeket
(Erő,
Állóképesség,
Gyorsaság),
továbbá
a
Hajlékonyságot, a Jó vízfekvést, az Ügyességet, az Antropometriai jellemzőket, a Versenytechnika elsajátításának képességét, a Verseny- és edzésstressztűrést, a Stressztűrés képességét, illetve a Teljesítménymotivációt. A 2. csoportba az eredmény külső meghatározó tényezői tartoznak úgy, mint a Szerzett képességek, az Edzéskörnyezet, a Szülők anyagi háttere, a Szülők erkölcsi támogatása, az Iskola és a tanárok hatása, a Barátok, csapattársak szerepe, az Infrastruktúra befolyásoló szerepe, az Edző szakmai tudása, az Edző személyisége, az Edző-sportoló kapcsolat, vagy a Csapategység. A sportoló képességeihez kapcsolódó tényezők (1. csoport) jelentősége a 6. sz. táblázatban kerül bemutatásra. A legfontosabb képességnek a Verseny- és edzésstressztűrést (4,38) jelölték meg az edzők, majd ezt követi a Teljesítménymotiváció (4,20), a Stressztűrés (4,16) és a Versenytechnika elsajátításának képessége (4,00). Fontos képességek közé sorolható az Ügyesség (3,87), a Jó vízfekvés (3,87), az Állóképesség
64
(3,71) és az Antropometriai jellemzők is. Kevésbé befolyásoló tényezők a Gyorsaság (3,56), és a Hajlékonyság (3,25), valamint a legkisebb jelentőséget az Erőnek (2,83) tulajdonítottak a megkérdezettek. A nemek szempontjából elvégzett különbözőségvizsgálat eredménye szerint az Ügyesség fontosságának megítélésében van különbség (Chi2 = 11,411; p=0,010). A férfi edzők véleménye alapján az ügyességnek nagyobb szerepe van, mint a nők szerint. A bevált sportolókat felkészítők és a nem bevált sportolókkal foglalkozó edzők véleményében nincs szignifikáns különbség.
Összes edző
Férfi
6ő Átlag/szórás
4,38±0,66
4,36±0,71
4,42±0,58
4,26±0,72
4,52±0,57
4,20±0,71 4,16±0,65
4,22±0,78 4,17±0,64
4,17±0,56 4,13±0,68
4,10±0,78 4,13±0,61
4,32±0,59 4,19±0,70
4,00±0,78
4,11±0,76
3,79±0,77
3,90±0,85
4,13±0,67
3,87±0,87 3,84±0,89 3,71±1,02 3,64±0,76
4,04±0,87* 3,54±0,77* 3,87±0,98 3,79±0,72 3,83±1,08 3,50±0,88 3,70±0,78 3,54±0,72
3,84±0,88 3,69±0,92 3,67±1,15 3,62±0,74
3,90±0,87 4,03±0,83 3,77±0,84 3,68±0,79
Gyorsaság
3,56±1,00
3,57±1,08
3,54±0,83
3,46±1,16
3,68±0,74
Öröklött képességek Hajlékonyság
3,30±0,80 3,25±0,91
3,30±0,84 3,26±0,97
3,29±0,75 3,22±0,79
3,38±0,74 3,10±0,96
3,19±0,87 3,43±0,81
Erő
2,83±0,88
2,85±0,98
2,79±0,65
2,74±0,93
2,94±0,81
Az eredményt meghatározó tényezők Verseny- és edzésstressztűrés Teljesítménymotiváció Stressztűrés Versenytechnika elsajátításának képessége Ügyesség Jó vízfekvés Állóképesség Antropometriai jellemzők
em
Bevált sportoló edzője Igen 6em
6. sz. táblázat: Az eredményt meghatározó sportolói képességek átlag és szórás eredményei az edzői vélemények alapján (Edzők, N=70)
A statisztikai adatok elemzése után megállapítható, hogy a külső tényezők közül (7. sz. táblázat) az eredményességet az edzők véleménye szerint leginkább az Edző-sportoló kapcsolat (4,10) határozza meg. Hasonlóan fontos tényezőként jelölték meg a Szülők erkölcsi támogatását (4,00) is a sportszakemberek. Nagymértékben befolyásoló tényezőként nevezhetjük meg az Edző személyiségét (3,87), az Edző szakmai tudását (3,86), és a Csapategységet (3,74) is. A Barátokat (3,34) és a Szerzett képességeket (3,56) a közepesen befolyásoló tényezőkhöz sorolhatjuk.
65
Az eredményt meghatározó tényezők
Összes edző
em Férfi
Bevált sportoló edzője 6ő
Igen
6em
Átlag/szórás Edző-sportoló kapcsolat Szülők erkölcsi tám. Edző személyisége Edző szakmai tudása Csapategység
4,10±0,80
4,04±0,84
4,21±0,72
4,13±0,83
4,06±0,77
4,00±0,96 3,87±0,83 3,86±0,74 3,74±0,86
3,91±1,04 3,89±0,90 3,89±0,79 3,76±0,94
4,18±0,79 3,83±0,70 3,79±0,65 3,71±0,69
3,79±1,05 3,90±0,91 3,85±0,81 3,87±0,95
4,29±0,76 3,84±0,73 3,87±0,67 3,58±0,72
Szerzett képességek
3,56±0,62
3,61±0,64
3,46±0,58
3,59±0,67
3,52±0,57
Barátok, csapattársak Szülők anyagi háttere
3,34±0,88 2,94±1,11
3,37±0,87 2,98±1,10
3,29±0,90 2,88±1,15
3,23±0,87 2,74±1,06
3,48±0,89 3,19±1,13
Infrastruktúra
2,86±1,01
3,02±1,08
2,54±0,77
2,56±1,02*
3,23±0,88*
Edzéskörnyezet
2,83±0,87
2,91±0,87
2,67±0,86
2,74±0,95
2,94±0,77
Iskola, tanárok
2,70±1,14
2,67±1,21
2,75±1,03
2,49±1,04
2,97±1,22
7. sz. táblázat: Az eredményt meghatározó külső tényezők átlag és szórás eredményei az edzői vélemények alapján (Edzők, N=70)
A különbségvizsgálattal a nemek tekintetében egyik kérdésben sem találtunk szignifikáns különbséget. A beválás szempontjából az Infrastruktúra befolyásoló szerepének megítélésében találtunk különbséget (Chi2= 10,699; p=0,030). A nem bevált sportolók edzői fontosabbnak találják az Infrastrukturális hátteret, kisebb jelentőséget tulajdonítanak ennek viszont a bevált sportolók edzői. A két csoportba sorolt képességek összességéről megállapítható, hogy a sportolók meglévő képességeinek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az edzők, mint a külső tényezőknek. Az öt legfontosabb faktor a sikerben a Verseny- és edzésstressz-tűrés (4,38), a Teljesítménymotiváció (4,20), a Stressztűrés (4,16), az Edző- sportoló kapcsolat (4,10), valamint az ötödik helyen két faktor a Versenytechnika elsajátításának képessége (4,00) és a Szülők erkölcsi támogatása (4,00) áll.
Az edzői nézetek mellett kíváncsiak voltunk a sportolói véleményekre is. A vizsgálat során felmértük, hogy az eddig elért sikereket, eredményeket, a sportolók véleménye szerint vajon minek köszönhetik. Tíz előre megadott alternatíva közül kellett kiválasztani melyik volt a leginkább meghatározó az eddig elért eredményekben (8. sz. táblázat).
66
Az eredményeket meghatározó tényezők
Összes sportoló
em Férfi
Beválás 6ő
Bevált
6em bevált
Edző szaktudása Szorgalom Szülők támogatása
3,95±0,90 3,88±0,98 3,84±1,08
3,93±0,90 3,90±0,98 3,81±1,06
Átlag/szórás 3,97±0,90 3,99±0,77 3,86±0,99 3,82±1,03 3,86±1,10 3,96±0,85
Edző motiválása
3,72±0,97
3,74±0,97
3,71±0,97
3,71±0,97
3,73±0,97
Belső motiváció
3,72±1,10 3,36±1,16 2,73±1,25 2,60±1,13
3,71±1,11 3,38±1,17 2,70±1,30 2,50±1,17
3,73±1,08 3,33±1,15 2,76±1,19 2,71±1,07
3,87±1,08 3,53±1,13 2,63±1,26 2,54±1,09
3,67±1,10 3,30±1,16 2,77±1,24 2,62±1,14
2,35±1,13
2,27±1,14
2,43±1,11
2,40±1,10
2,33±1,13
2,02±1,05
2,00±1,04
2,03±1,06
1,92±1,01
2,05±1,07
Adottság Egyesület vezetői Csapattársak Létesítmény, eszköz ellátottság Egyesület anyagi helyzete
3,93±0,94 3,90±0,96 3,80±1,14
8. sz. táblázat: Az eredményeket meghatározó tényezők statisztikai mutatói a sportolói vélemények alapján (Sportoló I., N=424) Az eredmények elemzése után elmondható, hogy a leginkább meghatározó tényezőnek az Edző szaktudását gondolják a sportolók (3,95). Az első tényezőhöz viszonyítva, magas értéket kapott a Szorgalom (3,88), a Szülők támogatása (3,84), az Edző motiválása (3,72) és a Belső motiváció is (3,72). Nem minősítették jelentősnek a sportolók a Csapattársak szerepét (2,60), a Létesítmény-és eszközellátottságot (2,35) és az Egyesület vezetőinek szerepét (2,73) az eredményeikben. A legkevésbé befolyásoló tényezőnek az Egyesület anyagi helyzetét (2,02) tartják a sportolók. A nemek és a beválás szempontjából nem találtunk szignifikáns különbséget.
A sportágválasztást befolyásoló tényezők Az élsport szempontjából fontos tényező, hogy miért és melyik sportágban kezdik el a sporttevékenységet a versenyzők, illetve hol folytatják azt. A sporttevékenység- és sportágválasztásban azonban számos tényező gyakorol hatást. A befolyásoló tényezőket nyolc csoportba soroltuk és zárt végű kérdések segítségével vizsgáltuk, hogy melyik tényezőnek mekkora szerepe volt a sportolás elkezdésében. Az elemzést először a válaszok %-os megoszlásával kezdtük (9. sz. táblázat), majd az átlag és szórás eredményeket is elemeztük (10. sz. táblázat).
67
A sport elkezdését befolyásoló tényezők
Élsport miatt kezdtem sportolni
A barátom is sportolt
Szabadidő sporttal töltése miatt
Jól akartam érezni magam
Az egészség miatt
A szüleim elvittek sportolni
A szüleim is sportoltak
Orvos ajánlotta
Az egyetértés szintje 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5.
em Férfi
35,6 16,0 19,4 16,0 13,1 64,7 11,8 11,1 6,0 6,3 16,0 14,3 19,9 23,5 26,4 13,6 7,7 25,4 26,9 26,4 10,4 7,0 14,3 25,1 43,2 9,6 8,4 13,5 17,1 51,4 40,3 15,7 15,2 12,8 15,9 75,5 6,3 6,0 3,8 8,4
31,1 12,6 22,8 18,0 15,5 63,3 12,1 10,6 7,2 6,8 15,5 16,0 21,4 19,9 27,2 15,5 9,2 24,8 28,6 21,8 8,7 7,2 13,0 25,1 45,9 11,0 8,1 12,9 19,6 48,3 40,6 16,4 16,9 11,6 14,5 70,7 8,2 7,2 4,8 9,1
6ő % 40,1 19,3 15,9 14,0 10,6 66,2 11,6 11,6 4,8 5,8 16,4 12,6 18,4 27,1 25,6 11,6 6,3 26,1 25,1 30,9 12,1 6,8 15,5 25,1 40,6 8,2 8,7 14,0 14,5 54,6 40,1 15,0 13,5 14,0 17,4 80,3 4,3 4,8 2,9 7,7
Beválás 6em Bevált bevált 32,1 7,5 19,8 16,0 24,5 68,6 12,4 9,5 5,7 3,8 17,1 15,2 23,8 20,0 23,8 18,3 8,7 27,9 25,0 20,2 18,3 8,7 27,9 25,0 20,2 7,4 6,5 11,1 13,0 62,0 32,4 19,4 13,0 15,7 19,4 70,8 5,7 6,6 2,8 14,2
36,8 18,9 19,2 16,0 9,1 63,4 11,7 11,7 6,1 7,1 15,6 14,0 18,5 24,7 27,3 12,0 7,4 24,6 27,5 28,5 8,4 5,8 14,0 26,6 45,1 10,4 9,1 14,3 18,5 47,7 43,1 14,4 16,0 11,8 14,7 77,1 6,5 5,8 4,2 6,5
9. sz. táblázat: A sporttevékenység elkezdését befolyásoló tényezők %os megoszlása (Sportoló I., N=424)
68
A sportolás elkezdésében az élsport nem jelent meg meghatározó tényezőként a válaszokban. A legtöbben (35,6%) egyáltalán nem azért kezdtek el sportolni, hogy élsportolók legyenek. Hasonlóképpen a barátok sem befolyásolták a sportolókat a sportolás elkezdésében, ebben az esetben is csak mintegy 6,3%-ban volt jelentős, vagy meghatározó (6,0%) szerepe a barátoknak. A szabadidő sporttal történő eltöltése már inkább mondható befolyásoló tényezőnek. A válaszadók körülbelül fele (49,9%) nagymértékben, vagy teljes mértékben ezért kezdte el a sporttevékenységet. Hasonló arányban (53,2%) választották a sportot a sportolók amiatt is, hogy jól érezzék magukat. Az egyik legdominánsabb indokként az egészség jelent meg a válaszokban. A megkérdezettek 68,3%-nak fontos volt, hogy egészsége érdekében sportoljon. A családi háttér befolyásoló szerepe kétpólusú, mivel a szülők korábbi sporttevékenysége 40,3%-ban egyáltalán nem befolyásolta a sport elkezdésében a megkérdezetteket, illetve csak 15,9%-ban volt ez a legfontosabb indok, azonban a sportolók 51,4%-nál a leginkább meghatározó tényező az volt, hogy a szülők elvitték sportolni a gyermeket.
A sport elkezdését befolyásoló tényezők
Összes sportoló
em Férfi
Beválás 6ő
Bevált
6em bevált
Átlag/szórás A szüleim elvittek sportolni
3,92±1,36
3,86±1,38
3,99±1,35
4,16±1,28
3,84±1,37
Az egészség miatt
3,84±1,33
3,92±1,29
3,75±1,36
3,54±1,48
3,94±1,25
3,45±1,32
3,32±1,33
3,57±1,30
3,20±1,36
3,53±1,30
3,30±1,41
3,27±1,41
3,33±1,40
3,18±1,40
3,34±1,41
Élsport miatt kezdtem sportolni
2,55±1,43
2,74±1,45*
2,36±1,40*
2,93±1,58*
2,42±1,36*
A szüleim is sportoltak
2,48±1,50
2,43±1,47
2,54±1,54
2,70±1,53
2,41±1,49
A barátom is sportolt
1,77±1,23
1,82±1,27
1,72±1,19
1,64±1,11
1,82±1,26
Orvos ajánlotta
1,63±1,26
1,74±1,31
1,53±1,20
1,84±1,46
1,56±1,18
Jól akartam érezni magam Szabadidő sporttal töltése miatt
10. sz. táblázat: A sporttevékenység elkezdését befolyásoló tényezők statisztikai elemzése (Sportoló I., N=424)
69
A válaszok átlag és szórás eredményeiből következik (10. sz. táblázat), hogy a sporttevékenység elkezdését leginkább a Szülők (3,92), az Egészség (3,84), valamint a Szabadidő sporttal történő eltöltése (3,30) motiválta leginkább. A legkevésbé befolyásoló tényező az Orvos (1,63) és a Barátok (1,77) voltak. A nemek vonatkozásában az átlagok tekintetében az Élsport esetében találtunk különbséget A fiúk inkább választották az Élsport miatt a sportot, mint a lányok (Chi2= 10,695; p=0,030).
A beválás szempontjából is egy változó esetében találtunk
különbséget a beváltak és a nem beváltak között (Chi2 = 21,163; p=0,000). A bevált sportolók inkább az Élsport miatt kezdték el a sportolást, míg a nem bevált sportolók esetében ez nem jelent meg ennyire dominánsan.
A sportolás elkezdésének okain túl arra is kíváncsiak voltunk, hogy miért éppen az úszást választották a vizsgálati személyek. A felmérésben szereplő kérdéseket két csoportba soroltuk. Az első csoportba azok az indokok tartoztak, amelyek a családhoz, illetve a belső indíttatáshoz kapcsolódnak, míg a másik csoportba azon válaszok kerültek, amelyek a külső befolyásoló tényezőkhöz tartoznak. Ezáltal az első csoportba a Szüleim ezt tanácsolták, a Rokonaim ezt tanácsolták, a Testvérem tanácsolta, az Úgy éreztem nekem való ez a sportág, az Elegem lett egy másik sportágból, a Családi hagyomány és a Mindenképp úszni szerettem volna válaszlehetőségek kerültek. A második csoportot a Barátaim is úsztak, Az edzőm felfigyelt rám, a Testnevelőm ajánlotta ezt a sportágat, az Ismerősök ajánlották, a Lakóhelyemen erre volt lehetőség, az Orvos ajánlotta és a Média hatása válaszok alkották. Az első csoportba tartozó válaszok százalékos megoszlását a 11. sz. táblázat mutatja be. Az úszást a Szülők tanácsára választók aránya 52,1%, melyből 34,9%, leginkább a szülei tanácsára kezdte el az úszást, még 17,2%-ukat nagyon befolyásolta. A Rokonok és Testvérek befolyása nem érezhető a sportágválasztásban, mindkét esetben 78% jelölte meg, hogy egyáltalán nem befolyásolta döntésüket. A felmértek 26,9%-a válaszolta azt, hogy teljes mértékben, vagy nagyon (19,6%) meghatározó volt a sportágválasztásban, hogy úgy érezte ez a 6eki való sportág. A Más sportág megunása vagy a Családi hagyomány sem hat jelentősen a sportágválasztásra, mivel mindkét esetben 70% felett jelölték meg, hogy egyáltalán nem érvényesül döntésükben ez a két jellemző. A Mindenképp úszni szerettem volna válaszlehetőségnél ismét kettős
70
eredményt kaptunk, hiszen a két legnagyobb érték a két ellentétes válaszlehetőségnél jelent meg. Az úszók 28,5%-a egyáltalán nem emiatt választotta az úszást, míg 20,7%uk mindenképpen úszni szeretett volna.
Az úszás választásának oka
Szüleim tanácsolták
Rokonaim tanácsolták
Testvérem ajánlotta
Úgy éreztem nekem való sportág
Meguntam egy másik sportot
Családi hagyomány
Mindenképp úszni akartam
Az egyetértés szintje 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5.
22,5 13,2 12,2 17,2 34,9 78,0 8,5 6,5 3,1 3,9 78,0 7,0 4,6 3,6 6,8 24,0 9,4 20,1 19,6 26,9 82,7 7,2 5,3 2,7 2,2 76,3 5,8 7,0 5,6 5,3 28,5 14,9 19,0 16,8 20,7
em Férfi 17,7 10,0 12,4 19,6 40,2 79,1 6,3 7,3 3,9 3,4 78,6 6,3 3,9 1,9 9,2 28,6 9,7 20,4 17,0 24,3 76,4 7,7 7,2 4,8 3,8 81,6 4,8 5,8 4,3 3,4 33,0 15,5 22,8 13,6 15,0
6ő % 27,3 16,3 12,0 14,8 29,7 76,8 10,6 5,8 2,4 4,3 77,3 7,7 5,3 5,3 4,3 19,3 9,2 19,8 22,2 29,5 88,9 6,8 3,4 0,5 0,5 71,0 6,8 8,2 6,8 7,2 24,0 14,2 15,2 20,1 26,5
Beválás 6em Bevált bevált 23,9 9,2 10,1 14,7 42,2 73,3 8,6 7,6 3,8 6,7 77,9 4,8 5,8 2,9 8,7 30,5 7,6 20,0 21,0 21,0 87,6 5,7 1,9 2,9 1,9 79,0 4,8 7,6 2,9 5,7 38,5 12,5 24,0 11,5 13,5
22,0 14,6 12,9 18,1 32,4 79,5 8,4 6,2 2,9 2,9 78,0 7,8 4,2 3,9 6,1 21,8 10,1 20,1 19,2 28,9 81,0 7,7 6,5 2,6 2,3 75,4 6,1 6,8 6,5 5,2 25,2 15,7 17,3 18,6 23,2
11. sz. táblázat: Az úszás választását befolyásoló családi- és belső tényezők %-os megoszlása (Sportoló I., N=424)
71
A második csoportba sorolt válaszlehetőségekről (12. sz. táblázat) általánosságban elmondható, hogy nem jelentettek erős befolyást a sportágválasztásra.
Az úszás választásának oka
A barátok is úsztak
Az edző felfigyelt rám
A testnevelő ajánlotta
Ismerősök ajánlották
Lakóhelyen erre volt lehetőség
Orvos ajánlotta
Média hatására
Az egyetértés szintje 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5.
63,3 12,6 10,6 7,0 6,5 48,4 9,7 13,1 11,1 17,7 81,4 8,2 4,6 3,6 2,2 76,9 8,7 6,1 4,1 4,1 72,9 6,5 9,9 4,6 6,1 79,5 3,9 4,1 1,9 10,6 72,9 9,7 9,4 5,8 2,2
em Férfi 64,3 11,6 9,2 7,7 7,2 48,1 11,7 13,6 13,6 13,1 81,0 8,3 4,4 3,4 2,9 81,5 7,8 6,3 2,9 1,5 72,3 5,8 10,2 3,4 8,3 75,0 4,3 6,7 1,4 12,5 73,9 9,7 9,2 6,3 1,0
6ő % 62,3 13,5 12,1 6,3 5,8 48,8 7,7 12,6 8,7 22,2 81,7 8,2 4,8 3,8 1,4 72,5 9,7 5,8 5,3 6,8 73,4 7,2 9,7 5,8 3,9 84,1 3,4 1,4 2,4 8,7 71,8 9,7 9,7 5,3 3,4
Beválás 6em Bevált bevált 67,6 8,6 12,4 6,7 4,8 42,9 8,6 13,3 16,2 19,0 80,2 6,6 5,7 4,7 2,8 82,7 5,8 5,8 4,8 1,0 78,1 6,7 7,6 2,9 4,8 72,6 2,8 7,5 0,9 16,0 69,5 10,5 10,5 6,7 2,9
61,8 13,9 10,0 7,1 7,1 50,3 10,1 13,0 9,4 17,2 81,8 8,8 4,2 3,3 2,0 75,0 9,7 6,2 3,9 5,2 71,1 6,5 10,7 5,2 6,5 81,9 4,2 2,9 2,3 8,7 74,0 9,4 9,1 5,5 1,9
12. sz. táblázat: Az úszás választását befolyásoló külső tényezők %-os megoszlása (Sportoló I., N=424)
72
Egyedül az Edző felfigyelt rám válasz esetében találunk közel 20%-os arányt a leginkább befolyásoló tényezőnél. A Barátok esetében 60% feletti, míg a többi válaszlehetőség esetében 70%-ot meghaladóan kaptuk, hogy egyáltalán nem ez befolyásolta a sportolókat a sportágválasztásban. Megvizsgáltuk, hogy a nem és a beválás szempontjából melyik válaszok esetében van szignifikáns különbség. Az első csoportba sorolt válaszok (13. sz. táblázat) esetében a nemek vizsgálatakor három válasz esetében találtunk szignifikáns különbséget, míg a beválás szempontjából csak egy változónál.
Az úszás választásának oka
Összes sportoló
em Férfi
Beválás 6ő
Bevált
6em bevált
Átlag/szórás Szüleim tanácsolták
3,29±1,58
3,55±1,52*
3,03±1,61*
3,42±1,65
3,24±1,56
Úgy éreztem nekem való sportág
3,16±1,51
2,99±1,54
3,33±1,47
2,94±1,52
3,23±1,50
Mindenképp úszni akartam
2,86±1,50
2,62±1,44*
3,11±1,53*
2,49±1,44*
2,99±1,51*
Családi hagyomány
1,58±1,16
1,43±1,01
1,72±1,28
1,51±1,12
1,60±1,17
Testvérem ajánlotta
1,54±1,17
1,57±1,24
1,52±1,09
1,60±1,25
1,52±1,14
Rokonaim tanácsolták
1,46±1,01
1,46±1,02
1,47±1,01
1,62±1,19
1,41±0,94
Meguntam egy másik sportot
1,34±0,86
1,52±1,07*
1,17±0,54*
1,26±0,79
1,37±0,89
13. sz. táblázat: A sportágválasztást befolyásoló családi- és belső tényezők statisztikai táblázata (Sportoló I., N=424)
A nemek esetében a férfiak többen választották az úszást a Szülők tanácsára, mint a női versenyzők (Chi2= 12,052; p=0,017). A Meguntam egy másik sportot válasz esetében alacsony értéket kaptunk (1,34), azonban a nemek között így is szignifikáns különbség van a fiúk és lányok között (Chi2 = 17,670; p=0,001) ugyanis, a fiúk többen választották emiatt a sportágat, mint a nők. A Mindenképp úszni akartam válasz esetében már magasabb átlagértéket kaptunk (2,86) és ebben az esetben is a lányok (3,11) inkább választották emiatt az úszást (Chi2= 15,178; p=0,004).
73
A beváltak tekintetében is a Mindenképp úszni akartam válasz esetében találtunk szignifikáns különbséget (Chi2= 13,053; p=0,011). A nem beváltakat jobban motiválta ez a választásban, mint a bevált sportolókat.
A második csoportba sorolt lehetőségek közül a nemek szempontjából kettő, míg a beválás szempontjából egy változó esetében kaptunk szignifikáns különbséget (14. sz. táblázat). A külső tényezők közé sorolt válaszlehetőségek nem tekinthetők lényeges befolyásoló tényezőknek. Az Edző felfigyelt rám alternatíván kívül minden esetben jóval 2 alatti átlagértékeket kaptunk. A válaszok alapján a leginkább befolyásoló tényező az edző volt (2,40).
Az úszás választásának oka
Összes sportoló
em Férfi
Beválás 6ő
Bevált
6em bevált
Az edző felfigyelt rám A barátok is úsztak Lakóhelyen erre volt lehetőség Orvos ajánlotta
2,40±1,58 1,81±1,25
2,32±1,49 1,82±1,29
Átlag/szórás 2,48±1,65 2,60±1,60 1,80±1,21 1,72±1,19
1,64±1,19
1,69±1,27
1,59±1,11
1,50±1,07
1,69±1,23
1,60±1,30
1,72±1,39*
1,48±1,21*
1,85±1,51*
1,52±1,22*
Média hatására
1,55±1,02
1,51±0,96
1,59±1,08
1,63±1,09
1,52±1,00
Ismerősök ajánlották
1,50±1,05
1,35±0,84*
1,64±1,21*
1,36±0,86
1,55±1,11
A testnevelő ajánlotta
1,37±0,89
1,39±0,94
1,35±0,85
1,43±0,99
1,35±0,86
2,33±1,56 1,84±1,27
14. sz. táblázat: A sportágválasztást befolyásoló külső tényezők statisztikai táblázata (Sportoló I., N=424)
Szignifikáns különbséget találtunk a nemek esetében az Ismerősök ajánlották változó tekintetében (Chi2= 21,163; p=0,000). A lányok sportágválasztását jobban befolyásolták az ismerősök, mint a fiúkét. Az Orvos ajánlotta válasz esetében is különbséget találtunk (Chi2= 10,302; p=0,036), a fiúk átlagértéke szignifikánsan magasabb volt, mint a lányoké. A beválás szempontjából az Orvos ajánlotta alternatíva is különbséget mutatott (Chi2= 10,005; p=0,040). A bevált sportolók esetében volt ez jellemzőbb, mint a nem bevált sportolóknál. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy az átlagértékek igen alacsonyak voltak.
74
Az úszásoktatás színhelyének elemzése A hazai úszásoktatás rendszerére jellemző, hogy számos alternatíva áll rendelkezésre a szülők és a sportolók számára. Az óvodai, iskolai úszásoktatás mellett a sportegyesületi oktatás épp úgy megjelenik, mint a tanfolyami keretek között zajló oktatás. Vizsgálatunkban felmértük az edzői oldalt, hogy az élsport szempontjából vajon melyik oktatási színteret tartják a leginkább megfelelőnek (15. sz. táblázat), illetve a sportolókat is megkérdeztük, hogy milyen keretek között tanultak meg úszni (16. sz. táblázat).
Az
úszásoktatás
színhelyével
kapcsolatban
elmondható,
hogy
az
edzők
a
Sportegyesületi úszásoktatás eredményességével értenek a leginkább egyet (4,27), véleményük szerint az úszásoktatásnak ez a legeredményesebb formája. A tehetséggondozás szempontjából az iskolai és az óvodai oktatás fontossága hasonló mértékben jelenik meg, azonban nem szolgálják annyira eredményesen az élsportot, mint a sportegyesületi keretek között zajló oktatás.
A sportegyesületi úszásoktatás a legeredményesebb Az iskolai úszásoktatás fontos része a tehetséggondozásnak Óvodai úszásoktatás fontos része a tehetséggondozásnak
Összes edző
Férfi
em 6ő Átlag/szórás
Bevált sportoló edzője Igen 6em
4,27±1,02
4,20±1,14
4,42±0,71
4,13±1,08
4,45±0,92
3,30±1,15
3,17±1,16
3,54±1,14
3,05±1,14
3,61±1,11
3,29±1,38
3,20±1,37
3,46±1,41
2,97±1,38
3,68±1,30
15. sz. táblázat: Az úszásoktatás színhelyének statisztikai elemzése (Edző, N=70)
A sportolók vizsgálata során kiderült (16. sz. táblázat), hogy a legtöbben (32,7%) tanfolyami keretek között tanultak meg úszni. A sportolók 25,8%-a sportegyesületben, még 22,2%-a óvodai úszásoktatáson ismerkedett meg az úszással. A legkevesebben (3,8%) az iskolai úszásoktatás keretein belül sajátították el az úszást. A beválás szempontjából azonban szignifikáns különbség nincs a bevált és a nem bevált sportolók között abban a tekintetben, hogy hol tanultak meg úszni. A
75
legnagyobb arányban a beváltak (38,2%) és a nem beváltak (30,7%) is a tanfolyami keretek között tanultak meg úszni. A sportegyesületekben is sokan tanultak meg úszni, a beváltak 26,4%-a, a nem beváltak 24,3%-a. A legkevesebben az iskolai úszásoktatást jelölték meg.
Úszásoktatás helyszíne
Tanfolyam Sportegyesület Óvodai oktatás Egyéb Iskolai oktatás Összesen
Összes sportoló 32,7 25,8 22,2 16,5 3,8 100
em
Beválás
Férfi
6ő
Bevált
6em bevált
29,3 25,9 23,1 17,0 4,7 100
% 36,2 23,7 21,3 15,9 2,9 100
38,2 26,4 20,0 11,8 3,6 100
30,7 24,3 23,0 18,1 3,9 100
16. sz. táblázat: Az úszásoktatás helyszínének %-os megoszlása (Sportoló I., N=424)
A tehetséggondozás háttértényezői, összetevői A tehetséggondozás jellemzőinek vizsgálatában kitértünk a tehetséggondozás fontosságára,
a
versenyeztetés
kérdéseire,
valamint
a
tehetséggondozás
háttértényezőinek vizsgálatára, mely során a folyamatban részt vevők (edző, sportoló, szülő) kapcsolatát is elemeztük a sikeresség szempontjából.
Az edzői vélemények alapján megállapítható (17. sz. táblázat), hogy az edzők fontosabbnak vélik a tehetséggondozást, mint a kiválasztást (3,78). A felkészítés folyamatának központi része a Versenyeztetés (4,76) és fontos, hogy Több azonos szintű úszó vegyen részt egyidejűleg a felkészítésben (4,19). A hazai és nemzetközi eredményekhez kapcsolódóan felmértük az edzői véleményeket a sikerek eléréséhez szükséges felkészítési idő vonatkozásában is. A hazai sikerek esetében az 1-5 év és a 6-10 év felkészítési idő között nincs jelentős különbség. Az 1-5 év felkészülési idő esetében 3,43-as átlagértéket kaptunk, még 6-10 év viszonylatában 3,18-as értéket.
76
A nemzetközi eredménynek elérésének viszonylatában már jelentősebb a különbség, ebben az esetben úgy ítélik meg az edzők, hogy legalább 10 év felkészülést igényel a kiemelkedő nemzetközi eredmény elérése (3,46).
Összes edző A versenyeztetés fontos része a felkészítésnek Több azonos szintű versenyző szükséges A tehetséggondozás jelentősebb a kiválasztásnál Nemzetközi eredményhez (VB,EB 1-6.) több, mint 10 év szükséges OB. 1-6. helyhez, 1-5 év felkészülés elegendő OB. 1-6. helyhez, 6-10 év felkészülés szükséges Nemzetközi eredményhez (VB,EB 1-6.) 1-5 év elegendő Nemzetközi eredményhez (VB,EB 1-6.) 6-10 év szükséges
em Férfi
6ő Átlag/szórás
Bevált sportoló edzője Igen 6em
4,76±0,64
4,76±0,70
4,75±0,53 4,85±0,67* 4,65±0,60*
4,19±0,83
4,11±0,87
4,33±0,76
4,05±0,91
4,35±0,70
3,78±0,88
3,76±0,95
3,82±0,73
3,79±0,96
3,76±0,78
3,46±1,17
3,38±1,17
3,63±1,17
3,45±1,17
3,48±1,18
3,43±1,16
3,42±1,15
3,46±1,21
3,58±1,10
3,26±1,23
3,18±1,29
3,20±1,23
3,13±1,42
3,03±1,21
3,37±1,37
2,21±1,30
2,23±1,30
2,17±1,34
2,24±1,40
2,17±1,20
1,72±0,90
1,65±0,97
1,83±0,76
1,70±0,93
1,73±0,86
17. sz. táblázat: A tehetséggondozás összetevőinek statisztikai elemzése az edzői vélemények alapján (Edző, N=70)
A nem változó vizsgálatakor nem találtunk szignifikáns különbséget, azonban a versenyeztetéssel kapcsolatban a bevált sportolók edzői inkább gondolják azt, hogy a Versenyeztetés fontos része a felkészítésnek, mint a nem beváltakkal foglalkozó edzők (Chi2 = 8,352; p=0,039).
További kérdéseink a tehetséggondozás háttértényezőihez kapcsolódódtak, úgy, mint edző-sportoló, szülő-sportoló, sportoló-sportoló kapcsolat, vagy a biztos háttér, amit a szülők biztosítanak. Ezen emberi kapcsolatok a szakirodalom szerint befolyásolják a felkészítés sikerét, ezért törekedtünk arra, hogy feltárjuk milyen mértékűek ezen hatások (18. sz. táblázat).
77
A siker hátterében lévő emberi kapcsolatok közül a Jó edző-sportoló kapcsolatot emelték ki az edzők (4,59). A Jó sportoló-szülő kapcsolat is magas értéket (4,20) kapott a többi kontaktushoz viszonyítva. Ennek a kapcsolatnak a felkészülés sikerének érdekében része kell, hogy legyen a sportoló számára biztosított megfelelő anyagi és erkölcsi háttér biztosítása. Ez alapján a Szülői háttér fontosságát (4,06) is azon tényezők közé sorolhatjuk, amelynek hatása van a sikerben. A többi kapcsolat esetében már alacsonyabb értékekkel találkoztunk. A Jó edző-szülő kapcsolat (3,9), a Jó sportolósportoló kapcsolat és a Jó sportoló-klubvezetés kapcsolat (3,35) már nem jelent meg olyan hangsúlyosan. A tehetséggondozás háttértényezőinek elemzésekor nem találtunk szignifikáns különbséget a nemek és a bevált sportoló szempontjából.
Összes edző
A tehetséggondozás háttértényezői Jó edző-sportoló kapcsolat Jó sportoló-szülő kapcsolat Szülői háttér (anyagi, erkölcsi) fontossága Jó edző-szülő kapcsolat Jó sportoló-sportoló kapcsolat Jó sportoló-klubvezetés kapcsolat
em
Bevált sportoló edzője Igen 6em
Férfi
6ő Átlag/szórás
4,59±0,64
4,63±0,64
4,50±0,65
4,64±0,66
4,52±0,62
4,20±0,82
4,17±0,87
4,25±0,73
4,26±0,85
4,13±0,80
4,06±0,93
4,13±0,85
3,92±1,06
3,95±0,99
4,19±0,83
3,90±0,88
3,85±0,91
4,00±0,83
3,87±0,86
3,94±0,92
3,49±0,77
3,46±0,83
3,57±0,66
3,62±0,84
3,33±0,66
3,35±1,01
3,24±1,11
3,54±0,77
3,47±0,97
3,19±1,04
18. sz. táblázat: A tehetséggondozás háttértényezőinek statisztikai elemzése az edzői vélemények alapján (Edző, N=70)
Az edző-sportoló kapcsolat A dolgozat keretein belül már említésre került az edző-sportoló kapcsolat, illetve a kapcsolat minőségének hatásáról a sikerességhez kapcsolódóan. Ennek okán ebben a részben résztelesebben tárjuk fel és jellemezzük ezt a kapcsolatot a sportolói és edzői oldalról egyaránt.
78
Az edző-sportoló kapcsolat vizsgálatakor az edzők véleménye szerint a leginkább az Edző vezető-irányító szerepe (4,32) a meghatározó (19. sz. táblázat). A legmagasabb átlagértékkel került az első helyre, melyet jóval lemaradva követ az edzősportoló kapcsolat Minősége (3,77) és az a vélemény miszerint az elmúlt két évtizedben megváltozott, Átalakult (3,72) ez a kapcsolat. A többi válaszlehetőséget tekintve már jóval alacsonyabb értékeket kaptunk. Az edző Demokratikus vezetési stílusa (3,23) és a vélemény, mely szerint az Edző és a sportoló egyenrangú felek (3,10), már nem jelenik meg markánsan. A legkevésbé jellemző erre a kapcsolatra, hogy Autokratikus (2,84) volna az edző és, hogy a sportoló képes Önállóan irányítani a tevékenységét (2,80), felkészülését.
Az edző-sportoló kapcsolat Az edzőnek vezetőnek, irányítónak kell lennie Minősége a legfontosabb a sikerben Átalakult az elmúlt 20 évben Az edzőnek demokratikusnak kell lennie Az edző-sportoló egyenrangú felek Az edzőnek autokratikusnak kell lennie A jó sportoló önállóan is tudja irányítani a tevékenységét
Összes edző
Férfi
em 6ő Átlag/szórás
Bevált sportoló edzője Igen 6em
4,32±0,79
4,31±0,84
4,33±0,70
4,34±0,90
4,29±0,64
3,77±0,94
3,73±1,03
3,83±0,76
3,85±1,04
3,67±0,80
3,72±0,98
3,68±1,07
3,78±0,79
3,85±1,06
3,54±0,83
3,23±0,98
3,22±1,05
3,25±0,84
3,33±1,03
3,10±0,90
3,10±1,19
3,29±1,27
2,75±0,94
3,31±1,28* 2,83±1,02*
2,84±1,05
2,87±1,04
2,79±1,10
2,85±1,08
2,84±1,03
2,80±1,22
2,96±1,31
2,50±0,97
3,03±1,24
2,52±1,15
19. sz. táblázat: Az edző-sportoló kapcsolat statisztikai jellemzői az edzői vélemények alapján (Edző, N=70)
A vizsgálati csoportok összehasonlításakor a nemek tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget, a bevált sportoló szempontjából elvégzett vizsgálat esetében egy változónál azonban igen. A bevált sportolókkal foglalkozó edzők szignifikánsan többen gondolják úgy, hogy Az edző és a sportoló egyenrangú felek, mint a beváltakkal nem foglalkozók (Chi2 = 10,069; p=0,039).
79
Az edző-sportoló kapcsolatot tovább vizsgálva kitértünk arra is, hogy mikor lehet sikeres az edző, milyen tényezők befolyásolják a közös munkát. Külön részt szenteltünk az edzői sikerességnek és az edző feladatainak (20. sz. táblázat).
Az edzői munka jellemzői Motiválni kell a versenyzőt Segíteni kell a stressz leküzdésében A versenyzők egyéni bánásmódot igényelnek Feladata a versenyző felkészítése a sikerre Szükséges a folyamatos továbbképzés Feladata a versenyző felkészítése a sikertelenségre A sikert a tapasztalat határozza meg Az edzőnek minden problémával foglakozni kell Az edző jó menedzser Az edző akkor lehet sikeres, ha versenyszerűen sportolt A sikerességet meghatározza a végzettség A szülőt be kell vonni a felkészítésbe Az edző akkor lehet sikeres, ha úszó volt Az edző akkor lehet sikeres, ha élversenyző volt Az edzőnek csak a sporttal kapcsolatos problémákkal kell foglalkoznia
Összes edző
em
Bevált sportoló edzője Igen 6em
Férfi
6ő Átlag/szórás
4,67±0,60
4,63±0,67
4,75±0,44
4,72±0,60
4,61±0,61
4,57±0,62
4,61±0,64
4,50±0,59
4,64±0,66
4,48±0,57
4,57±0,67
4,43±0,72*
4,83±0,48*
4,67±0,70
4,45±0,62
4,53±0,67
4,52±0,72
4,54±0,58
4,54±0,68
4,52±0,67
4,41±0,80
4,37±0,90
4,50±0,59
4,41±0,91
4,42±0,67
4,13±1,03
4,00±1,15
4,38±0,71
4,18±1,07
4,06±0,99
3,93±0,79
3,89±0,83
4,00±0,72
3,82±0,95
4,06±0,51
3,89±1,04
3,91±0,93
3,83±1,23
4,08±0,98
3,65±1,08
3,83±0,96
3,87±0,98
3,75±0,94
3,87±0,97
3,77±0,95
3,41±1,16
3,26±1,20
3,71±1,04
3,28±1,14
3,58±1,17
3,57±0,98
3,46±1,02
3,79±0,88
3,31±1,00
3,90±0,87
3,34±1,16
3,37±1,10
3,29±1,30
3,26±1,11
3,45±1,23
2,53±1,10
2,54±1,11
2,50±1,10
2,36±1,18
2,74±0,96
2,30±1,05
2,17±1,01
2,54±1,10
2,31±1,15
2,29±0,93
1,93±1,17
1,91±1,11
1,96±1,30
1,87±1,12
2,00±1,23
20. sz. táblázat: Az edzői munka jellemzőinek statisztikai megoszlása az edzői vélemények alapján (Edző, N=70)
80
Az edzők véleménye szerint a sportmúlt nem befolyásolja jelentősen az edzői sikerességet. Sem az Élversenyzés (2,30), sem a Versenyszerű sport (3,41), sem az Úszó múlt (2,53) nem feltétele az edzői sikerességnek. Hasonlóképpen az Iskolai végzettségnek sem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget (3,57), azonban a Folyamatos továbbképzések már dominánsabb tényezőként jelennek meg (4,41). Magas értéket kaptak és ezáltal a sikert meghatározó tényezők között tudjuk megemlíteni a Versenyzőkkel való egyéni bánásmódot (4,57), a Motiválást (4,67), a Sikerre- (4,53) és a Sikertelenségre való felkészítést (4,13), valamint a Segítséget a stressz (edzés, verseny) levezetésében (4,57). Alacsony értéket kapott az a vélemény miszerint az Edzőnek csak a sporttal kapcsolatos problémákkal kellene foglalkoznia (1,93). A nemek tekintetében egy kérdésben találtunk szignifikáns különbséget (Chi2 = 8,073; p=0,045). A női edzők véleménye (4,83) szerint a Versenyzők inkább igényelnek egyéni bánásmódot. A férfi edzők nem tartják annyira fontos kérdésnek (4,43) ezt.
Az edző-sportoló kapcsolatot a sportolók esetében az edző jellemzői és az edző szerepe oldaláról közelítettük meg. Az edző-sportoló kapcsolat tekintetében is 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelni, hogy milyen szerepe van az edzőnek a sportoló életében. A válaszlehetőségek között a Barát, a Tanár, a Családtag, a Szakmai munkáért felelős személy, a Példakép, akire felnézek, a személy, aki Segít az életben szerepek jelentek meg (21. sz. táblázat).
Az edző szerepe
Motivál Tanár Példakép Barát Szakmai munkáért felelős Segít az életben Családtag
Összes sportoló
em
Beválás
Férfi
6ő
Bevált
6em vált be
4,23±0,98 3,55±1,25 3,36±1,25 2,81±1,28
4,23±1,06 3,58±1,26 3,32±1,19* 2,81±1,25
Átlag/szórás 4,23±0,90 3,51±1,24 3,40±1,30* 2,81±1,31
4,23±1,03 3,59±1,23 3,48±1,26 2,91±1,27
4,23±0,97 3,53±1,25 3,32±1,24 2,78±1,28
2,77±1,42
2,87±1,46
2,67±1,38
2,66±1,46
2,81±1,41
2,65±1,29 2,04±1,20
2,63±1,27 2,67±1,32 2,59±1,41 2,65±1,25 1,99±1,17* 2,08±1,22* 2,27±1,33* 1,95±1,14*
21. sz. táblázat: Az edzői szerepek statisztikai megoszlása a sportolók véleménye alapján (Sportoló I., N=424)
81
Az összes sportoló tekintetében a legmagasabb értéket a Motiváló szerep (4,23) kapta, a megkérdezettek ezt a szerepet tartották a legfontosabbnak. Az átlagértékek alapján még a Tanári (3,55), és a Példakép (3,36) jelent meg magas értékkel. Nem jelent meg fontos szerepként a Barát (2,81), a Szakmai munkáért felelős személy (2,77) és a Segítő szerep (2,65) sem. A különbözőség vizsgálat eredményeként a nemek vonatkozásában két edzői szerep esetében találtunk szignifikáns különbséget. A nők jobban Családtag-nak tekintették edzőjüket, mint a férfiak (Chi2=10,512; p=0,033). A másik különbséget a Példakép esetében kaptuk (Chi2= 9,527; p=0,49). Ebben az esetben is a nők gondolták jobban példaképüknek az edzőt, mint a férfi társaik. A beválás szempontjából különbség csak egy esetben található a bevált és a nem bevált sportolók között, ami a Családtag változó esetében fordult elő (Chi2= 9,599; p=0,048). A bevált sportolók inkább családtagnak tekintik az edzőt, mint a nem beváltak.
Az adatokat az edzői szerepek és az edzői jellemzők esetében a korcsoportok viszonylatában is összehasonlítottuk. A felmért versenyzőket a jelenlegi korcsoportjuk szerint három kategóriába soroltuk a Módszerek c. fejezetben leírtak szerint. A korosztályos elemzés esetében figyelembe vettük, hogy a különböző életkorú sportolók véleménye eltérhet edzőjükről, emiatt vizsgáltuk külön-külön is a korosztályokat. A statisztikai elemzést követően három esetben találtunk szignifikáns különbséget, melyet *-al és #-el jelöltünk (22. sz. táblázat). A Barát szerep esetében a felnőtt korosztály résztvevői szignifikánsan jobban barátnak tekintik az edzőt, mint a serdülő korosztály résztvevői (Chi2= 22,426; p=0,013). A Tanári szerep tekintetében a legfiatalabb versenyzők szignifikánsan fontosabbnak jelölték meg ezt a szerepet, mint a serdülő korosztály versenyzői (Chi2= 25,001; p=0,001). Leginkább a legfiatalabbak gondolják úgy, hogy az edzőjük kizárólag a Szakmai munkáért felelős. A serdülő (2,61) és a felnőtt (2,61) korosztály átlagai megegyeznek. Statisztikai különbség a gyermek és a serdülő, valamint a gyermek és a felnőtt korosztály résztvevői között van (Chi2= 17,005; p=0,030).
82
Az edző szerepe
Átlag/ Szórás
Barát 2,81±1,28 Tanár 3,55±1,25 Családtag 2,04±1,20 Szakmai munkáért felelős
2,77±1,42
Példakép 3,36±1,25 Segít az életben 2,65±1,29 Motivál 4,23±0,98
Korcsoport Gyermek Serdülő* Felnőtt* Gyermek* Serdülő* Felnőtt Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek *# Serdülő* Felnőtt# Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek Serdülő Felnőtt
Átlag/ Szórás 2,81±1,26 2,59±1,32 3,08±1,21 3,74±1,33 3,34±1,28 3,57±1,06 1,89±1,08 1,96±1,22 2,30±1,27 3,07±1,47 2,61±1,39 2,61±1,35 3,57±1,13 3,09±1,33 3,43±1,22 2,71±1,30 2,39±1,26 2,89±1,28 4,38±0,90 4,10±1,01 4,20±1,03
22. sz. táblázat: Az edzői szerepek a korosztályok vonatkozásában (Sportoló I., N=424)
Az edzői szerepeken túlmenően arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen jellemzőkkel rendelkeznek az edzők és mennyire fontos ez az úszók számára (23. sz. táblázat). Az edzőkre leginkább a Vezető irányító szerep (3,83) a jellemző, melyet Az egyéni fejlődésre való odafigyelés (3,75) követ. Magas értéket kapott még a Partnerként való együttműködés, viszont nem jellemző az edzőkre, hogy Gyakran megbeszélnék tanítványaikkal az aktuális dolgokat (3,10). Alacsony értéket kapott, azaz a sportolók nem tartják fontosnak, hogy Többet foglalkozzon velük az edzőjük (2,69). Nem jellemző továbbá az edzőkre, hogy Teljesítményorientált-ak lennének és Csak az eredmény fontos számukra (2,49). A beválás szempontjából nem találtunk szignifikáns különbséget a vizsgált csoportok esetében, azonban a nemek tekintetében két jellemző esetében is szignifikáns különbség volt.
83
Az edző jellemzői
Teljesítményorientált, csak az eredmény fontos Nem fontos az eredmény, a versenyre készít fel Vezető, irányító Az egyéni fejlődésre figyel elsősorban Partnerként működik velem, figyel a véleményemre Szeretném, ha többet foglalkozna velem Gyakran megbeszéljük az aktuális dolgokat A civil életben is számíthatok rá
em
Összes sportoló
Férfi
Beválás 6em vált be Bevált
6ő Átlag/szórás
2,49±1,23
2,53±1,21
2,46±1,25
2,67±1,26
2,43±1,22
2,61±1,14
2,59±1,22
2,64±1,05
2,52±1,16
2,65±1,13
3,83±1,17
3,88±1,13
3,79±1,20
3,97±1,13
3,79±1,18
3,75±1,10
3,60±1,17*
3,90±1,00*
3,73±1,11
3,75±1,10
3,46±1,20
3,42±1,24*
3,50±1,16*
3,53±1,27
3,44±1,17
2,69±1,31
2,61±1,25
2,77±1,36
2,66±1,25
2,70±1,33
3,10±1,36
3,07±1,38
3,13±1,33
3,18±1,35
3,07±1,36
2,96±1,37
2,92±1,38
3,01±1,37
3,04±1,36
2,94±1,38
23. sz. táblázat: Az edző jellemzői a nemek és a beválás szempontjából (Sportoló I., N=424)
Az edzői jellemzőknél a női versenyzők szignifikánsan jobban gondolják úgy, hogy edzőjük az Egyéni fejlődésre figyel elsősorban, a férfi versenyzőkre ez nem jellemző ennyire (Chi2 = 12,583; p=0,014). A nemek tekintetében a másik különbség a Partnerként működik velem, figyel a véleményemre válasz esetében volt. A női versenyzők szerint ez jellemzőbb az edzőjükre, a férfi versenyzők esetében szignifikánsan alacsonyabb értéket kaptunk (Chi2= 12,165; p=0,016). A korosztályok szempontjából több változó esetében kaptunk szignifikáns különbséget (24. sz. táblázat). A Partnerként működik velem jellemző esetében az idősebbek vélték úgy, hogy az edző figyel a véleményükre és hajlandó az együttműködésre, ebben az esetben szignifikáns különbséget találtunk a három korosztály között (Chi2 = 17,725; p=0,023). Az Aktuális dolgok megbeszélése esetén szintén a gyermek és a felnőtt, valamint a serdülő és a felnőtt korosztályok esetében tapasztaltunk különbséget (Chi2= 20,094; p=0,010). A Civil élethez nyújtott segítség esetében a legidősebb korosztály résztvevői inkább gondolták úgy, hogy az edző a civil
84
életben is a segítségükre van, míg a gyermek korosztályúak ezt nem érzik (Chi2= 22,252; p=0,004) olyan lényegesnek.
Az edző jellemzői Teljesítményorientált, csak az eredmény fontos Nem fontos az eredmény, a versenyre készít fel Vezető, irányító
Az egyéni fejlődésre figyel elsősorban Partnerként működik velem, figyel a véleményemre Szeretném, ha többet foglalkozna velem
Átlag/ Szórás
Korcsoport
Gyermek 2,49±1,23 Serdülő Felnőtt Gyermek 2,61±1,14 Serdülő Felnőtt Gyermek 3,83±1,17 Serdülő Felnőtt Gyermek 3,75±1,10 Serdülő Felnőtt Gyermek* 3,46±1,20 Serdülő# Felnőtt*# Gyermek 2,69±1,31 Serdülő Felnőtt
Megbeszéljük az aktuális dolgokat
Gyermek* 3,10±1,36 Serdülő# Felnőtt*#
A civil életben is számíthatok rá
Gyermek* 2,96±1,37 Serdülő# Felnőtt#*
Átlag/ Szórás 2,28±1,22 2,46±1,22 2,78±1,23 2,66±1,27 2,54±1,08 2,66±1,08 3,92±1,18 3,79±1,20 3,79±1,14 3,71±1,20 3,76±1,13 3,78±0,95 3,34±1,24 3,36±1,22 3,72±1,10 2,56±1,31 2,62±1,37 2,92±1,22 2,90±1,40 2,97±1,33 3,48±1,27 2,74±1,36 2,80±1,38 3,42±1,29
24. sz. táblázat: Az edzői jellemzők a korosztályok szempontjából (Sportoló I., N=424)
5.2. A kiválasztás gyakorlatának elemzése A tehetséggondozás jellemzőinek és összetevőinek vizsgálata után kutatásunk kiterjedt a kiválasztás jelenlegi gyakorlatának felmérésére is. A témát elsősorban az edző oldal megkérdezésével elemeztük, felmértük a hazai úszósportban alkalmazott módszereket, eljárásokat. Ezen túlmenően a sportolókat is megkérdeztük, hogy pályafutásuk során találkoztak-e már valamilyen kiválasztási eljárással, illetve felméréssel.
85
Az úszósportban tevékenykedő edzők 40%-a alkalmaz valamilyen tesztet a kiválasztás során, még 60%-uk egyáltalán nem alkalmaz semmilyen tesztet (25. sz. táblázat). A legtöbben (24,2%) a motoros teszteket alkalmazzák, majd ezt követi az antropometriai tesztek (10,0%), illetve a pszichés (2,9%) és a pedagógiai (2,9%) tesztek. A nemek közötti összehasonlítást tekintve lényeges eltérés nincs a férfiak és a nők között, ugyanakkor a férfiak többen (28,3%) alkalmazzák a motoros teszteket, mint a nők (16,7%), illetve az antropometriai teszteket is szívesebben végeznek. A bevált sportolókkal foglalkozó edzők alig több, mint fele (51,3%) alkalmaz valamilyen tesztet a kiválasztáshoz. A nem bevált sportolókkal foglalkozó edzők pedig még ettől is kisebb arányban (25,8%) végeznek csak teszteket. A beváltak edzői leginkább (28,2%) a motoros teszteket, illetve az antropometriai (17,9%) felméréseket alkalmazzák a kiválasztáshoz, még a nem beváltakkal foglalkozók motoros teszteket (19,3%) és pszichés felméréseket alkalmaznak (6,5%).
Tesztek Alkalmaz tesztet Nem alkalmaz tesztet Összesen Motoros Pszichés Antropometriai Pedagógiai
Összes edző
em Férfi
40,0 60,0 100 24,2 2,9 10,0 2,9
45,7 54,3 100 28,3 2,2 13,0 2,2
6ő % 29,3 70,7 100 16,7 4,2 4,2 4,2
Bevált sportoló edzője Igen 6em 51,3 48,7 100 28,2 5,2 17,9 0
25,8 74,2 100 19,3 6,5 0 0
25. sz. táblázat: Az edzők által alkalmazott tesztek %-os megoszlása (Edző, N=70)
A felmérésekkel, tesztekkel kapcsolatos kérdést a sportolók oldaláról is megvizsgáltuk, a megkérdezettek 38,5%-a mondta, hogy végeznek teszteket az egyesületekben, még 61,5%-a válaszolta, hogy nincsenek tesztek, felmérések a felkészítés során.
A kiválasztás további jellemzőit 12 kérdés mentén vizsgáltuk (26. sz. táblázat), ahol az edzői véleményekben az Úszásnemek technikai szintje (3,44) jelent meg a leginkább. Az edzők a kiválasztás során ezt tartják a legfontosabbnak. Ezt követi a Sportágra történő
86
kiválasztás (3,27), a Kiválasztás kritérium jellege (3,25) és az a vélemény mely szerint a Kiválasztás passzív folyamat, helyette kiválasztódás van (3,15).
Az úszásnemek technikai szintje alapja a kiválasztásnak Sportágra történő kiválasztás jelentősége A kiválasztás kritériuma a sikernek A kiválasztás passzív folyamat, kiválasztódás van A pszichés, mentális tulajdonságok alapján zajlik a kiválasztás A korosztályos eredmények alapján zajlik a kiválasztás A távra történő kiválasztás tervezett A kondícionális képességek alapján zajlik a kiválasztás A korosztályos versenyek alapján zajlik a kiválasztás Az úszásnemre történő kiválasztás tervezett Úszásnemek száma alapja a kiválasztásnak A világversenyek szintideje alapján zajlik a kiválasztás
Összes edző
Férfi
em 6ő Átlag/szórás
Bevált sportoló edzője Igen 6em
3,44±1,01
3,52±1,04
3,29±0,95
3,41±0,96
3,48±1,09
3,27±1,26
3,25±1,24
3,30±1,32
3,37±1,30
3,14±1,21
3,25±0,91
3,33±0,97
3,08±0,77
3,16±0,97
3,35±0,83
3,15±1,17
3,36±1,10
2,75±1,22
3,13±1,18
3,17±1,17
2,81±1,01
2,87±1,08
2,71±0,85
2,90±0,99
2,71±1,03
2,80±0,95
2,72±0,95
2,96±0,95
2,87±0,95
2,71±0,97
2,74±1,01
2,89±0,92
2,46±1,14
2,77±1,08
2,71±0,93
2,71±0,90
2,76±0,89
2,61±0,94
2,77±0,93
2,63±0,89
2,66±0,93
2,61±0,93
2,75±0,94
2,69±0,95
2,61±0,91
2,53±1,12
2,65±1,14
2,29±1,08
2,54±1,25
2,52±0,96
2,19±1,09
2,22±1,07
2,13±1,15
2,21±1,12
2,16±1,06
1,79±0,99
1,82±1,01
1,74±0,96
1,74±0,89
1,86±1,12
26. sz. táblázat: A kiválasztás jellemzőinek statisztikai elemzése (Edző, N=70)
Nem jellemző a hazai kiválasztási gyakorlatra, a Pszichés, mentális képességek (2,81) felmérése, a Korosztályos eredmények (2,80) alapján történne, valamint a Távra történő kiválasztás tervezettsége (2,74), és a Kondícionális képességek (2,71) mérése sem jellemző. Még kevésbé jelenik meg a Korosztályos versenyek (2,66) jelentősége, az
87
Úszásnemekre történő kiválasztás tervezettsége (2,53) és az Úszásnemek számának jelentősége (2,19). A legkevésbé jellemző a Világversenyek szintidejének figyelembe vétele a kiválasztás során (1,79). A csoportok összehasonlítása során a nemek és a bevált sportolók szempontjából nem találtunk szignifikáns különbséget a vizsgált csoportok esetében.
A kiválasztási folyamat egyik kulcskérdése, hogy milyen úszásnemre és milyen távra választjuk ki a sportolókat. Az úszásnem és a táv meghatározása emiatt fontos része a kiválasztásnak. Vizsgálatunkban kitértünk az úszásnem és a táv kiválasztásának kérdéseire is. Az úszásnem kiválasztása a megkérdezettek szerint a serdülőkor környékére tehető. Az edzők 78,0%-a válaszolta, hogy 10-14 éves kor között kell az úszásnemet kiválasztani (27. sz. táblázat), még 22,0%-a szerint ezt a 10 éves kort megelőzően már meg kell tenni. A bevált sportolókat edzők véleménye ebben a kérdésben eltérést mutat a többi edzőével szemben. A beváltakkal is foglalkozó edzők 88,5 %-a szerint esik a 1014 éves kor közé az úszásnem kiválasztása, még a nem beváltakkal foglalkozó edzők 60%-a gondolja ezt így.
Kiválasztás Úszásnemre 7-10 évesen 10-14 évesen Összesen Távra 7-10 évesen 10-14 évesen 15-17 évesen Összesen
Összes edző
Férfi
em 6ő %
Bevált sportoló edzője Igen 6em
22,0 78,0 100
25,9 74,1 100
14,3 85,7 100
11,5 88,5 100
40,0 60,0 100
15,2 76,1 8,7 100
20,7 69,0 10,3 100
5,9 88,2 5,9 100
17,2 72,4 10,4 100
11,8 82,4 5,8 100
27. sz. táblázat: Az úszásnem és a táv kiválasztásának statisztikai megoszlása az edzői vélemények alapján (Edző, N=70)
Az úszás versenytávjának kiválasztása esetében már jobban megoszlanak a vélemények. A legtöbb edző, 76,1% gondolja úgy, hogy a táv kiválasztása szintén a serdülőkor
88
környékére tehető, ami egybeesik az úszásnem kiválasztásával.
Lényegesen
kevesebben, a válaszadók15,2%-a gondolja azt, hogy a távot már a serdülőkor előtt meg kell határozni és 8,7% gondolja csak, hogy a táv kiválasztása a serdülőkor után is lehetséges. A bevált sportolókat is felkészítő edzők szempontjából lényeges különbség nincs az edzői vélemények között, mindkét esetben a legtöbben a serdülőkor környékére teszik a versenytáv kiválasztását.
5.3. A beválás az úszásban A beválás kérdéseit több szempont mentén vizsgáltuk és elemeztük. Első lépésben a sportolói és edzői vélemények alapján tanulmányoztuk, hogy milyen tényezők, képességek és tulajdonságok szükségesek a siker eléréséhez, ami a beválás alapjául szolgálhat. A jellemzők meghatározása után az 1984-es ORV felmérés adatait elemeztük, ahol antropometriai és motoros felmérések alapján tettünk különbséget a bevált és a nem bevált sportolók között. Ezen túlmenően a teljesítmény pszichés összetevőinek vizsgálatára is sor került, ahol a sportolók megküzdési stratégiáit és motivációját is vizsgáltuk.
A sikerhez szükséges tényezők A sikeresség meghatározását nyolc jellemző segítségével vizsgáltuk ahol az edzőknek rangsorolni kellett az állításokat. A rangsorolásnál az 1-es érték jelentette a legfontosabb tényezőt, a 8-as, pedig a legkevésbé fontos jellemzőt. A rangsor miatt jelen esetben a legkisebb átlagértékkel szereplő tényező a legfontosabb. A lehetőségek között az Anyagi és tárgyi feltételek, az Edző személyisége, az Edző szakmai tudása, az Edzések mennyisége és minősége, az Adottságok, a Szorgalom, a Jó csapat és a Versenyhelyszín adottságai jelentek meg (28. sz. táblázat). A megadott tényezők rangsor eredményei, illetve átlagai alapján érzékelhető, hogy a sikerben az Adottságoknak tulajdonítják a legfontosabb szerepet (2,58) a megkérdezettek. Ezt követi a Szorgalom (3,02), illetve az Edző szakmai tudása (3,23). A három, a sikert leginkább meghatározó tényező után az Edző személyisége (3,74), és az Edzések mennyisége és minősége következik. A sikerben a legkevésbé fontos
89
összetevők az Anyagi és tárgyi feltételek (5,33), a Jó csapat (6,49) és a Versenyhelyszín adottságai (7,56). A nem és a bevált sportoló szempontjából elvégzett különbözőségvizsgálat alapján nem találtunk szignifikáns különbséget a csoportok között.
Összes edző
Férfi
1. Adottságok 2. Szorgalom 3. Edző szakmai tudása
2,58±1,69 3,02±1,69 3,23±1,39
2,59±1,74 3,21±1,82 3,07±1,38
6ő Átlag/szórás 2,57±1,65 2,64±1,39 3,57±1,39
4. Edző személyisége
3,74±1,48
3,90±1,39
4,05±1,60
5. Edzések mennyisége és minősége 6. Anyagi és tárgyi feltételek 7. Jó csapat 8. Versenyhelyszín adottságai
em
Bevált sportoló edzője Igen 6em 2,44±1,80 3,20±1,84 3,32±1,37
2,78±1,55 2,78±1,47 3,11±1,45
3,43±1,65
3,72±1,54
3,78±1,43
4,07±1,66
4,00±1,51
4,16±1,37
3,89±1,90
5,33±2,11
5,31±2,08
5,36±2,24
5,40±2,06
5,22±2,23
6,49±1,42
6,38±1,59
6,71±0,99
6,36±1,72
6,67±0,84
7,56±1,14
7,48±1,35
7,71±0,46
7,40±1,44
7,78±0,42
28. sz. táblázat: A sikerhez szükséges tényezők rangsor szerinti megoszlása az edzői vélemények alapján (Edző, N=70)
A sportolók oldaláról is vizsgáltuk a siker kérdését. A sportsikerhez szükséges tényezők esetében a megkérdezetteknek tíz összetevőt kellett fontossági sorrendbe tenni (29. sz. táblázat). Az adatok értékelését követően elmondhatjuk, hogy a Szorgalom és a kitartás a legfontosabb tényező (2,79) a sikerben a sportolók szerint. Ezt követően három tényező az Edzések mennyisége (4,66), a Pszichés tényezők (4,70) és az Edző személyisége (4,74) következik a sorban. Lényeges különbség az értékekben nincs, azonban a rangsorolás szempontjából fontosak a rangsorbeli különbségek.
90
Fontos tényezők
Összes sportoló
em Férfi
Beválás 6ő
Bevált
6em bevált
Átlag/szórás 1. Szorgalom és kitartás 2. Edzések mennyisége és minősége 3. Pszichés tényezők 4. Edző személyisége 5.Kondícionális képességek 6. Mentális képességek 7. Mozgástanulás képessége 8. Antropometria
2,79±2,45
2,81±2,56
2,78±2,35
2,98±2,65
2,73±2,38
4,66±2,53
4,77±2,62
4,56±2,44
5,40±2,58
4,40±2,46
4,70±2,45
4,91±2,39
4,51±2,49
4,25±2,51
4,86±2,41
4,74±2,69
5,14±2,69
4,38±2,65
5,53±2,66
4,47±2,65
5,26±2,20
5,10±2,27
5,41±2,12
5,08±2,14
5,32±2,22
5,67±2,33
5,49±2,36
5,85±2,30
5,48±2,54
5,74±2,26
6,19±2,62
6,39±2,64
6,01±2,59
6,04±2,68
6,24±2,60
6,42±2,71
5,93±2,62
6,88±2,72
6,04±2,66
6,55±2,72
9. Ügyesség
6,50±2,47
6,37±2,51
6,62±2,43
6,06±2,72
6,65±2,36
10. Tárgyi és anyagi
8,02±2,83
7,97±3,01
8,07±2,66
8,22±2,62
7,95±2,91
29. sz. táblázat: A sportsikerhez szükséges tényezők rangsor szerinti megoszlása (Sportoló I., N=424)
A további vizsgálataink a férfi és női, valamint a bevált és a nem bevált sportolók véleménye közötti különbségek felderítésére irányult (30. sz. táblázat). A számítást követően a nemek tekintetében az Edző személyisége és az Antropometriai tényezők esetében, még a beváltak vonatkozásában az Edző személyisége, a Edzések mennyisége és minősége és a Pszichés tényezők esetében találtunk különbséget. A nemek esetében az Edző személyisége tényező vizsgálatakor a női versenyzők inkább gondolják úgy, hogy fontos szerepe van az edző személyiségének a sikerben, mint a férfiak (p=0,007), viszont a férfi versenyzők az antropometriai jellemzőket szignifikánsan fontosabbnak vélik (p=0,000). A beválás szempontjából elmondható, hogy az Edző személyisége a nem bevált sportolók esetében jelent meg fontosabb tényezőként (p=0,002). Az Edzések mennyisége és minősége faktor esetében is a nem bevált sportolók gondolják fontosabbnak a sikerben ezt a faktort (p=0,001), azonban a Pszichés tényezőknek a bevált sportolók tulajdonítanak nagyobb jelentőséget (p=0,027).
91
em Fontos tényezők Sign. Szorgalom és kitartás Edzések mennyisége és minősége Pszichés tényezők
0,692
Beválás
Férfi
6ő
Rangpontszám átlag 170,43 174,43
0,786
6em bevált Rangpontszám átlag 174,83 171,69
Sign.
Bevált
0,528
176,47
169,75
0,001
201,61*
162,90*
0,091 0,007 0,300 0,144
181,81 187,26* 166,80 164,45
163,82 158,74* 177,82 180,01
0,027 0,002 0,412 0,365
152,52* 201,02* 165,11 164,34
179,47* 162,55* 175,08 175,35
0,157
180,31
165,22
0,543
167,02
174,41
Antropometria
0,000
153,01*
190,68*
0,087
157,10
177,87
Ügyesség
0,386
167,73
176,95
0,096
157,50
177,74
Tárgyi és anyagi
0,600
175,19
169,99
0,764
175,03
171,62
Edző személyisége Kondícionális képességek Mentális képességek Mozgástanulás képessége
30. sz. táblázat: A sportsikerhez szükséges tényezők összehasonlító táblázata a sportolók véleménye alapján (Sportoló I., N=424)
A beválás antropometriai és motoros jellemzői A beválás antropometriai és motoros kritériumainak megállapításához az 1984-es ORV felmérés adatait használtuk. Az felmérés eredményeit a könnyebb átláthatóság miatt részekre bontottuk. A vizsgálati szempontokat antropometriai jellemzőkre, általános motoros próbákra, sportági motoros próbákra és sportági speciális tesztekre osztottuk fel. A mintában szereplő 351 fő közül 18 fő (5,1%) felelt meg a beválás kritériumainak, így e vizsgálat alkalmával ezeket a sportolókat értjük a bevált sportolók alatt. A statisztikai elemzések a beválás vizsgálat esetében a bevált és a be nem vált sportolók vonatkozásában kerültek kiszámításra. Az antropometriai jellemzők esetében elmondható, hogy három változó esetében van szignifikáns különbség (31. sz. táblázat). Ezek a bal kézfej szélessége (p=023), valamint a jobb (p=0,037) és a bal lábfej (p=0,033) hossza. A szignifikáns különbséggel rendelkező jellemzők esetében a bevált sportolók minden esetben nagyobb értékkel jellemezhetők, illetve a propulzióhoz szükséges testfelületek, pl. lábfej hossza, kézfej szélessége esetében a beváltak méretei nagyobbak voltak.
92
Antropometriai jellemzők Testmagasság (cm) Testtömeg (kg) BMI Mellkas kerület (cm) Mellkaskerület belégzéskor (cm) Mellkaskerület kilégzéskor (cm) Felkarkerület hajlítva (cm) Felkarkerület nyújtva (cm) Alkarkerület (cm) Combkerület (cm) Lábszárkerület (cm) Lábfej hossza, jobb (cm) Lábfej hossza, bal (cm) Kézfej szélessége, jobb (cm) Kézfej szélessége, bal (cm) Karhossz, jobb (cm) Karhossz, bal (cm)
Átlag/ Szórás
Min.
Max.
153,89±7,47
133
172
41,15±6,25
27,5
59,0
17,29±1,61
13,4
24,2
74,98±5,68
53
91
79,81±5,61
65
96
73,01±5,70
59
89
24,01±2,08
18
32
22,26±2,29
1
28
20,59±1,63
16
25
43,51±4,28
3
57
29,99±2,99
1
39
23,55±2,11
15
34
23,49±2,29
6
34
8,60±1,25
5,3
12,0
Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált Nem bevált Bevált* Nem bevált* Bevált* Nem bevált* Bevált Nem bevált
8,83±4,78
5,3
95,0
66,54±6,71
7
66,49±6,73
7
Beválás
Átlag/ Min. Max. Szórás 157,17±8,22 138 169 153,71±7,40 133 172 42,10±4,66 34,5 51,0 41,10±6,32 27,5 59,0 17,05±1,53 14,7 21,3 17,30±1,62 13,4 24,2 74,17±4,87 66 85 75,02±5,72 53 91 79,22±4,62 71 88 79,84±5,66 65 96 72,67±4,80 64 82 73,03±5,75 59 89 24,11±1,56 22 28 24,01±2,11 18 32 22,44±1,61 20 26 22,25±2,32 1 28 20,50±1,04 19 23 20,60±1,66 16 25 42,33±3,01 38 49 43,58±4,34 3 57 29,44±2,43 22 33 30,02±3,02 1 39 24,56±2,74 21 34 23,49±2,06 15 29 24,61±2,76 21 34 23,43±2,25 6 28 9,25±0,940 7,5 11,0 8,56±1,26
5,3
12,0
Bevált* Nem bevált*
9,23±0,95
7,3
11,0
8,81±4,90
5,3
95,0
Bevált Nem bevált
69,17±4,19
58
75
78
66,40±6,80
7
78
Bevált Nem bevált
69,00±4,31
58
75
77
66,35±6,81
7
77
31. sz. táblázat: Az antropometriai jellemzők statisztikai mutatói (Sportoló II., N=351)
Az általános motoros tesztek eredményeinek (32. sz. táblázat) vizsgálatakor nem találtunk szignifikáns különbséget a bevált és a nem bevált sportolók teszteredményei között. Általánosan azonban elmondható, hogy a bevált sportolók teszteredményei
93
jobbak voltak a nem bevált sportolókénál, azonban a teszteredményeknek jelentős megkülönböztető hatása nincs.
Általános motoros teszt 30 m vágta (mp)
5,67±0,77
4
10
Cooper teszt (m)
2598,17±330,31
220
3850
34,02±11,23
12
81
15,93±13,63
-21
47
5,64±1,69
2,0
12,2
Súlypont emelkedés (cm) Törzshajlítás előre (cm) Medicin dobás fej felett hátra (m) Medicin dobás fej felett előre (m) Hanyattfekvésből felülés 20 mp alatt (db.) Törzshajlítás hátra, 20 mp. alatt (db.)
Átlag/ Szórás
5,24±1,44
Min. Max.
2,1
12,0
17,06±3,68
10
32
24,33±6,12
11
41
Beválás
Átlag/ Szórás
Min. Max.
Bevált Nem bevált Bevált
5,37±0,61 5,68±0,77 2685,83±199,1
4 4 2425
6 10 3130
Nem bevált
2593,40±335,1
220
3850
Bevált
37,83±12,43
21
78
Nem bevált
33,81±11,14
12
81
Bevált Nem bevált Bevált
6,83±18,65 15,85±13,97 6,18±1,35
-28 -36 3,7
40 47 8,2
Nem bevált
5,61±1,70
2,0
12,2
Bevált
5,62±1,20
3,4
8,2
Nem bevált
5,22±1,45
2,1
12,0
Bevált
17,94±4,31
12
29
Nem bevált
17,01±3,64
10
32
Bevált
25,83±6,68
14
40
Nem bevált
24,24±6,09
11
41
32. sz. táblázat: Az általános motoros tesztek statisztikai jellemzői (Sportoló II., N=351)
A sportági motoros tesztek elemzésekor (33. sz. táblázat) azonban a 25 m mell kar és a siklás tesztek kivételével mindenhol szignifikáns különbséget találtunk. Az állóképesség mérésére szolgáló 800 m-es gyorsúszás esetében a bevált sportolók több, mint egy perccel gyorsabban teljesítették a távot, mint a nem bevált sportolók (p=0,034). A 200 m-es vegyesúszás esetében a különbség a bevált és nem bevált sportolók által elért átlageredményeknél 27 mp volt (p=0,000). A csak karral történt úszásoknál a különbségek nem voltak ilyen jelentősek. A 25 m-es gyors (p=0,004) és hát (p=0,013) kar esetében kevesebb, mint 2 mp a
94
különbség a beváltak és a nem beváltak között, azonban a pillangó kar esetében, nagyobb, jóval 2 mp feletti (p=0,006) különbséget kaptunk. A csak lábbal végzett úszásoknál a különbségek jelentősebbek voltak, a hát (p=0,003) és a pillangó (p=0,001) lábnál mért különbségek meghaladták a 3 mp-t, még a gyors (p=0,032) és a mell (0,011) lábtempó esetében 2 mp körüli különbséget kaptunk.
Sportági motoros teszt 800 m gyors (mp) 200 m vegyes (mp) 25 m gyors csak kar (mp) 25 m hát csak kar (mp) 25 m mell csak kar (mp) 25 m pillangó csak kar (mp) 25 m gyors csak láb (mp) 25 m hát csak láb (mp) 25 m mell csak láb (mp) 25 m pillangó csak láb (mp) Siklás (m)
Átlag/ Szórás
Min.
Max.
733,38±119,14 570,1 1339,0 194,71±86,12 18,55±2,50 21,78±3,09 25,78±10,92 21,58±4,04 23,65±3,52 25,92±4,04 25,97±3,38 25,55±3,92 8,59±4,41
21,2 1652,0 14,2
34,9
16,0
34,3
14,3
218,0
14,5
40,9
17
40
18,2
41,5
19,5
43,4
18,0
42,0
3
82
Beválás Bevált* Nem bevált * Bevált* Nem bevált * Bevált* Nem bevált * Bevált* Nem bevált * Bevált Nem bevált Bevált* Nem bevált * Bevált* Nem bevált * Bevált* Nem bevált * Bevált* Nem bevált * Bevált* Nem bevált * Bevált Nem bevált
Átlag/ Szórás
Min.
Max.
675,41±98,39 736,54±119,4 169,33±20,85 196,09±88,09 16,92±1,05 18,64±2,53 20,02±2,17 21,88±3,11 23,48±2,23 25,90±11,19 19,03±1,72 21,72±4,08 21,92±2,48 23,74±3,54 22,95±2,78 26,08±4,03 24,01±2,74 26,08±3,38 22,68±2,65 25,70±3,92 9,14±1,72 8,56±4,51
570,1 589,5 147,1 21,2 14,6 14,2 16,0 16,2 20,0 14,3 15,9 14,5 17 17 18,2 19,0 20,0 19,5 18,3 18,0 6 3
1000,0 1339,0 242,0 1652,0 18,8 34,9 23,8 34,3 27,0 218,0 22,1 40,9 27 40 29,60 41,5 31,6 43,4 30,2 42,0 13 82
33. sz. táblázat: A sportági motoros tesztek statisztikai jellemzői (Sportoló II., N=351)
A sportági speciális tesztek elemzése során a váll hajlékonyság teszt eredményeinél találtunk szignifikáns különbségeket (34. sz. táblázat). Az úszáshoz fontos izületi mozgásterjedelem esetében a bevált sportolók szignifikánsan jobban teljesítettek a nem beváltaknál (p=0,000).
95
Sportági speciális teszt Légzés visszatartás (mp) Lábmozgás határa, jobb (cm) Lábmozgás határa, bal (cm) Vitálkapacitás (ml) Váll hajlékonyság (cm)
Átlag/ Szórás
Min.
39,83±17,06
2,8
21,93±8,35
8
21,96±8,52
4
2740,83±605,17
300
33,71±19,37
-5
Max. Beválás Bevált Nem bevált Bevált 46 Nem bevált Bevált 46 Nem bevált Bevált 4800 Nem bevált Bevált* 95 Nem vált be* 96,7
Átlag/ Szórás 44,11±20,44
Min.
Max.
15,5
92,0
39,60±16,86
2,8
96,7
19,33±5,94
11
33
22,07±8,45
8
46
19,94±6,32
11
35
22,07±8,62
4
46
2998,89±490,86
2150
4000
2726,80±608,25
300
4800
16,72±14,01
0
43
34,63±19,20
-5
95
34. sz. táblázat: A sportági speciális tesztek statisztikai jellemzői (Sportoló II., N=351)
A tesztek eredményeit tovább elemeztük diszkriminancia analízis segítségével, hogy megismerjük mely teszteknek van a legnagyobb megkülönböztető hatása a bevált és a nem bevált sportolóknál. A diszkriminancia-elemzés „stepwise” módszerét (35. sz. táblázat) választottuk, azaz a független változókat lépésenként vontuk be az elemzésbe. Az elemzésbe bevont változókat a program úgy helyezi sorrendbe, hogy a legjelentősebb különbséget adó változó kerül az első helyre, majd folytatólagosan a többi változó.
Lépés 1 2 3 4 5
Bevont változó
Stat.
df1
df2
Wilks' Lambda df3 Exact F Stat. df1 df2
Sig.
Váll lazaság
0,958
1
1
342,0
14,838
1
342,0
0,000
25 m gyors csak kar
0,935
2
1
342,0
11,821
2
341,0
0,000
Törzshajlítás előre
0,924
3
1
342,0
9,383
3
340,0
0,000
Lábfej hossza
0,912
4
1
342,0
8,183
4
339,0
0,000
Combkerület
0,896
5
1
342,0
7,853
5
338,0
0,000
35. sz. táblázat: A diszkriminancia-elemzés eredményei (Sportoló II., N=351)
96
A 35. számú táblázat eredményei alapján megállapítható, hogy öt változó került kiemelésre, amelyek a leginkább meghatározzák a beváltak és nem beváltak közti különbséget. A diszkriminancia analízis feltételei a varianciahomogenitás (p=0,087) és a keresztérvényesség értéke (82,4%) alapján teljesült. A változók között antropometriai jellemzőt, sportági motoros próbákat és speciális sportági tesztet is találunk. A leglényegesebb változónak a váll lazaságot emelhetjük ki, majd a 25 m-es, csak karral történő gyorsúszás következik. A harmadik helyen a törzshajlítás szerepel és végül két antropometriai jellemzőnek van még hatása, a lábfej hosszának és a combkerületnek.
A beválás pszichológiai jellemzői A pszichés tesztek eredményeinek egy táblázatban való ábrázolása megnehezíti az adatok értelmezhetőségét, átláthatóságát, ezért bontva közöljük azokat. Külön táblázat tartalmazza a nemek és a beválás szempontjából rendezett adatokat, egy másik pedig a korcsoportokra jellemzőeket.
A megküzdési stratégiák Az ACSI-28 teszt alskáláinak eredményei szerint (36. sz. táblázat) az úszók a hét alskálából négy esetében közel átlagos eredményt értek el. Az átlaghoz (10,0) nagyon közeli eredményt kaptunk a Csapásokkal való megküzdés (10,64), a Csúcsteljesítmény téthelyzetben
(10,52),
a
Célkitűzés,
mentális
felkészültség
(9,89)
és
a
Szorongásmentesség (10,88) alskála esetében. Átlag feletti értékekkel rendelkeznek a sportolók a Koncentráció (12,05), az Önbizalom és teljesítménymotiváció (12,14), valamint az Edző általi irányíthatóság (12,80) alskálák esetében. A nemek tekintetében három esetben találtunk különbséget (37. sz. táblázat). A férfiak a Csapásokkal való megküzdés alskála esetében szignifikánsan jobb eredményt értek el, mint a nők (p=0,001), emellett Téthelyzetben is jobban teljesítenek, kevésbé van negatív hatással a férfiakra, ha egy versenynek nagy a tétje (p=0,003). Ezen felül a férfi versenyzők Szorongásszintje szignifikánsan alacsonyabb, mint a női versenyzőké (p=0,046).
97
Átlag/ szórás
Alskála Csapásokkal való megküzdés
10,64±2,46 Csúcsteljesítmény téthelyzetben 10,52±2,78 Célkitűzés, mentális felkészültség 9,89±2,45 Koncentráció 12,05±2,95 Szorongásmentesség 10,88±2,38 Önbizalom, teljesítménymotiváció 12,14±2,81 Az edző általi irányíthatóság 12,80±2,47
Kategória
Átlag/szórás
Bevált Nem bevált Férfi* Nő* Bevált* Nem bevált* Férfi* Nő* Bevált Nem bevált Férfi Nő Bevált Nem bevált Férfi Nő Bevált Nem bevált Férfi* Nő* Bevált Nem bevált Férfi Nő Bevált Nem bevált Férfi Nő
10,96±2,26 10,53±2,53 11,05±2,52 10,23±2,34 11,23±2,62 10,28±2,80 10,93±2,83 10,10±2,68 10,11±2,37 9,81±2,48 10,01±2,54 9,76±2,37 12,06±2,04 12,05±3,21 12,30±3,50 11,79±2,24 10,59±2,34 10,99±2,40 11,11±2,47 10,65±2,27 12,58±4,21 11,97±2,06 12,09±2,03 12,18±3,43 12,49±2,69 12,92±2,40 12,93±2,61 12,67±2,34
36. sz. táblázat: Az ACSI-28 teszt statisztikai jellemzői a beváltak és a nemek tekintetében (Sportoló I., N=424)
A
Célkitűzés,
mentális
felkészültség,
a
Koncentráció,
az
Önbizalom-
teljesítménymotiváció és az Edző általi irányíthatóság alskála esetében nem találtunk szignifikáns különbséget a nemek esetében. A beválás szempontjából csak a Csúcsteljesítmény téthelyzetben alskála esetében kaptunk szignifikáns különbséget (p=0,008). A bevált sportolók átlageredményéből következik, hogy jobban tudnak téthelyzetben maximálisan teljesíteni (11,23), mint a nem bevált sportolók (10,28). A Csapásokkal való megküzdés, a Célkitűzés, mentális felkészültség,
a
Koncentráció,
a
Szorongásmentesség,
98
az
Önbizalom,
teljesítménymotiváció, és Az edző általi irányíthatóság alskálák esetében nem találtunk statisztikailag értelmezhető különbséget.
A korosztályok vonatkozásában több változó esetében van szignifikáns különbség (37. sz. táblázat). A varianciaanalízis után végzett Post Hoc elemzés eredményeként megállapíthatjuk, hogy a Csapásokkal való megküzdés alskála esetében a gyermek korosztály résztvevői szignifikánsan magasabb eredményt mutattak, mint a serdülő korosztály résztvevői (p=0,008). A Csúcsteljesítmény téthelyzetben alskála esetén a gyermek és a serdülő, valamint a serdülő és a felnőtt korosztály versenyzői között található különbség (p=0,005). Téthelyzetben a serdülő korosztály résztvevői tudják a legkevésbé hozni a formájukat, mind a fiatalabbakhoz, illetve az idősebbekhez képest szignifikánsan rosszabbul teljesítenek.
Alskála
Átlag/ szórás
Korosztály
Csapásokkal való megküzdés
10,64±2,46
Csúcsteljesítmény téthelyzetben
10,52±2,78
Célkitűzés, mentális felkészültség
9,89±2,45
Koncentráció 12,05±2,95 Szorongásmentesség 10,88±2,38 Önbizalom, teljesítménymotiváció
12,14±2,81
Az edző általi irányíthatóság
12,80±2,47
Gyermek* Serdülő* Felnőtt Gyermek* Serdülő*# Felnőtt# Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek*# Serdülő* Felnőtt# Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek* Serdülő Felnőtt*
Átlag/szórás 11,13±2,51 10,26±2,43 10,53±2,36 10,93±2,80 9,92±2,68 10,76±2,76 10,29±2,51 9,67±2,26 9,67±2,56 12,84±3,86 11,59±2,33 11,69±2,10 11,09±2,45 10,82±2,35 10,72±2,35 12,35±1,76 12,00±2,04 12,04±4,20 13,21±2,59 12,73±2,25 12,41±2,56
37. sz. táblázat: Az ACSI-28 teszt statisztikai jellemzői a korcsoportok tekintetében (Sportoló I., N=424)
99
A Koncentráció esetében is több korosztály között van szignifikáns különbség. Leginkább a gyermek korosztály versenyzői képesek koncentrálni, az általuk elért átlagérték a három korcsoport viszonylatában a legmagasabb, ez alapján szignifikáns különbség van a gyermek és a serdülő, valamint a gyermek és a felnőtt korosztály sportolói között is (p=0,000). Az
Edző
általi
irányíthatóság
tekintetében
tapasztaltuk
a
legnagyobb
átlagértékeket. Ez vonatkozik a skála átlagértékeire és a korosztályos átlagértékekre is, szignifikáns különbséget azonban csak a gyermek és a felnőtt korosztály között találtunk (p=0,026).
Az érzékelt motivációs környezet A H-PMCSQ-2 kérdőív segítségével mérhetővé válik a sportoló Task és Ego motivációs irányultsága. Mindkét főskálához 3-3 alskála tartozik, amely lehetőséget biztosít a részletesebb és pontosabb motivációs célok meghatározására (38. sz. táblázat). Az összesített eredmények alapján elmondható, hogy a sportolók inkább Task orientáltak (3,92), illetve a Task főskálához tartozó alskálák értékei magasabbak.
Alskála
Task Kooperatív tanulás Csapaton belüli fontos szerep Fejlődésre törekvés Ego Hibázástól, büntetéstől való félelem Egyenlőtlen elismerés Csapaton belüli rivalizálás
Összes sportoló
em
Beválás Bevált
6em bevált
3,92±0,51 3,75±0,95
Átlag/szórás 3,87±0,53 3,96±0,49 3,68±0,97 3,83±0,92
3,93±0,52 3,75±0,97
3,92±0,51 3,75±0,94
3,60±0,67
3,54±0,71
3,66±0,63
3,53±0,73
3,62±0,65
4,20±0,49 2,57±0,70
4,18±0,50 2,53±0,66
4,22±0,48 2,60±0,73
4,28±0,44* 4,17±0,50* 2,70±0,66* 2,52±0,70*
2,27±0,77
2,23±0,77
2,32±0,77
2,42±0,72* 2,22±0,78*
2,61±0,88
2,54±0,83
2,67±0,93
2,76±0,85* 2,55±0,88*
3,03±0,86
3,09±0,78
2,97±0,93
3,13±0,87
Férfi
6ő
3,00±0,85
38. sz. táblázat: A H-PMCSQ-2 kérdőív statisztikai eredményei a beváltak és a nemek tekintetében (Sportoló I., N=424)
100
Az Ego főskála értékéből (2,57) az következik, hogy az úszókra nem jellemző az Ego orientáció. A Task orientáció alskálái közül a Fejlődésre törekvés alskála (4,20) értéke a legmagasabb. A különbözőségvizsgálat eredményeként a nemek tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget. A beválás tekintetében a Hibázástól való félelem, az Egyenlőtlen elismerés, a Fejlődésre törekvés alskálák és az Ego főskála esetében találtunk különbséget (38. sz. táblázat). A bevált sportolók Hibázástól, büntetéstől való félelem alskálájának eredménye szignifikánsan magasabb, mint a nem bevált sportolóké (p=0,019). Emellett a bevált sportolók inkább érzik úgy, hogy Egyenlőtlenül vannak elismerve, mint a nem beváltak (p=0,037), ugyanakkor a bevált sportolók Fejlődésre törekvés értéke szignifikánsan magasabb a nem bevált sportolókénál (p=0,041). A Task fősála átlagai jóval magasabbak az Ego főskála értékeinél, mely alapján elmondható, hogy az úszók inkább feladatorientáltak és motiváltabbak a teljesítésre. Ezzel együtt szignifikáns különbség az Ego skálánál jelentkezett, mely alapján a bevált sportolók lényegesebben Ego irányultságúak , mint a nem bevált sportolók (p=0,021).
A korcsoportok statisztikai elemzése után megállapítható, hogy a Fejlődésre törekvés, az Egyenlőtlen elismerés alskálák és az Ego főskála esetében van szignifikáns különbség (39. sz. táblázat). A Fejlődésre törekvés alskála esetében a gyermek és a serdülő, valamint a gyermek és a felnőtt korosztály között van szignifikáns különbség (p=0,010). Az átlagok elemzésekor kitűnik, hogy a gyermek sportolók a leginkább motiváltak a fejlődésre és ez a motiváció a kor előre haladtával folyamatosan csökken, így a legfiatalabbak szignifikánsan különböznek a két idősebb korosztálytól. Az Egyenlőtlen elismerés alskála elemzésekor a legidősebb korosztály sportolói szignifikánsan különböznek a két fiatalabb korosztály résztvevőitől. Elmondható, hogy az egyenlőtlen elismerés érzése a kor előre haladtával fokozatosan növekszik és a legidősebbek esetében a legmagasabb (p=0,001). Az Ego főskála esetében a gyermek és a serdülő korosztály között van lényeges különbség. A legidősebbek Ego-hoz kapcsolódó értéke jóval magasabb, mint a fiatalabb, illetve a legfiatalabb sportolók esetében (p=0,013).
101
Alskála
Átlag/ szórás
Task 3,92±0,51 Kooperatív tanulás 3,75±0,95 Csapaton belüli fontos szerep
3,60±0,67
Fejlődésre törekvés 4,20±0,49 Ego 2,57±0,70 Hibázástól, büntetéstől való félelem
2,27±0,77
Egyenlőtlen elismerés 2,61±0,88 Csapaton belüli rivalizálás
3,03±0,86
Korosztály Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek*# Serdülő* Felnőtt# Gyermek* Serdülő Felnőtt* Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek* Serdülő# Felnőtt*# Gyermek Serdülő Felnőtt
Átlag/szórás 3,99±0,51 3,88±0,52 3,88±0,50 3,77±0,99 3,71±1,00 3,79±0,84 3,66±0,69 3,61±0,65 3,52±0,69 4,30±0,49 4,16±0,48 4,13±0,48 2,47±0,69 2,54±0,68 2,72±0,71 2,20±0,78 2,28±0,75 2,35±0,77 2,47±0,81 2,54±0,88 2,85±0,91 2,98±0,80 2,98±0,91 3,15±0,85
39. sz. táblázat: A H-PMCSQ-2 kérdőív statisztikai eredményei a korosztályok tekintetében (Sportoló I., N=424)
A motivációs irányultság Az SMS kérdőív segítségével lehetőség nyílik a sportoló motivációjának vizsgálatára. A kérdőív három alskálát tartalmaz, melyek a belső motiváció, a külső motiváció és az amotiváció. Az alskálák értékei határozzák meg a sportoló motivációs irányultságát. A skálákhoz tartozó leíró statisztikai számítások értékeit a 40. számú táblázat mutatja be. A kérdőív alskáláinak elemzése után megállapítható, hogy az úszóknál az Amotiváció szintje alacsony (2,42), még a Külső motiváció (4,56) és a Belső motiváció (4,45) szintje majdnem megegyezik.
102
Alskála
em
Összes sportoló
Amotiváció Külső motiváció Belső motiváció
Férfii 2,42±1,36 4,56±1,07 4,45±1,28
Beválás Bevált
6em bevált
2,40±1,36 4,59±1,01 4,38±1,20
2,42±1,37 4,55±1,09 4,48±1,30
6ő
Átlag/szórás 2,36±1,32 2,47±1,40 4,59±1,12 4,53±1,03 4,34±1,29 4,56±1,26
40. sz. táblázat: Az SMS kérdőív statisztikai értékei (Sportoló I., N=424)
A különbözőségvizsgálat alkalmával a bevált és a nem bevált sportolók között, valamint a férfi és női sportolók között nem találtunk szignifikáns különbséget a három alskála esetében.
A korosztályok vizsgálatánál (41. sz. táblázat), az átlagok elemzése során az Amotiváció és a Belső motiváció esetében kaptunk szignifikáns különbséget. Az Amotiváció tekintetében a gyermek és a serdülő, illetve a gyermek és a felnőtt korosztályok különböznek egymástól (p=0,009). Ezen alskála esetében egy folyamatosan növekvő egyenessel tudjuk jellemezni az amotivációs szintet, melynek értéke a korosztályok előre haladtával növekszik.
Alskála
Átlag/ szórás
Amotiváció 2,42±1,36 Külső motiváció 4,56±1,07 Belső motiváció 4,45±1,28
Korosztály Gyermek*# Serdülő* Felnőtt# Gyermek Serdülő Felnőtt Gyermek* Serdülő* Felnőtt
Átlag/szórás 2,02±1,13 2,48±1,37 2,81±1,48 4,67±1,10 4,48±1,06 4,52±1,04 4,68±1,28 4,28±1,29 4,40±1,22
41. sz. táblázat: Az SMS kérdőív korosztályos statisztikai értékei (Sportoló I., N=424) A Belső motiváció esetében a gyermek és a serdülő korosztály között szignifikáns a különbség (p=0,022). A Belső motiváció értéke a legfiatalabbaknál a legmagasabb (4,68) majd a következő korosztályban jelentős csökkenés tapasztalható (4,28) és végül a legidősebbeknél újra növekszik a belső motiváció értéke (4,40).
103
A pszichés tesztek elemzését követően diszkriminancia analízis (stepwise módszer) segítségével vizsgáltuk, hogy mely tesztek, mely alskálái határozzák meg leginkább a beváltak és a nem beváltak közti különbséget (42. sz. táblázat). Az analízis segítségével hét változót tudunk megnevezni, melyek a különbséget adják. A változók között mind a három teszt alskálái megjelentek. Az eredmények elfogadásához szükséges feltételek teljesültek, a varianciahomogenitás eredménye nem szignifikáns (p=0,096), valamint a keresztérvényességi százalék értéke is meghaladta a kívánt szintet (62,5%). A leginkább befolyásoló tényező az ACSI-28 teszt Csúcsteljesítmény téthelyzetben alskálája. A következő négy faktor a H-PMCSQ-2 kérdőív alskáláihoz tartozik, melyek hatása csökkenő sorrendben a Csapaton belüli fontos szerep, a Büntetéstől való félelem, a Fejlődésre törekvés és az Edző általi irányíthatóság. Sorrendben a hatodik befolyásoló faktor az SMS kérdőív Belső motiváció alskála értéke, majd ismét a H-PMCSQ-2 kérdőív Önbizalom- teljesítmény motiváció alskála értéke bír még befolyással. A program az elemzés során sorrendben emeli ki azon változókat melyek szignifikánsan határozzák meg a beváltak és a nem beváltak közötti különbségeket.
Lépés
Bevont váltózó
Stat.
df1
df2
Wilks' Lambda df3 Exact F Stat. df1 df2
Sig.
1
Csúcsteljesítmény téthelyzetben
0,97
1
1
321,0
9,57
1
321,0
0,002
2
Fontos szerep
0,95
2
1
321,0
6,91
2
320,0
0,001
3
Büntetéstől félelem
0,94
3
1
321,0
5,77
3
319,0
0,001
4
Fejlődésre törekvés
0,94
4
1
321,0
4,81
4
318,0
0,001
5
Edző általi irányíthatóság
0,93
5
1
321,0
4,23
5
317,0
0,001
6
Belső motiváció
0,93
6
1
321,0
3,71
6
316,0
0,001
7
Önbizalomteljesítmény motiváció
0,93
7
1
321,0
3,40
7
315,0
0,002
42. sz. táblázat: A pszichológiai tesztek diszkriminancia analízis eredményei (Sportoló I., N=424)
104
6. MEGBESZÉLÉS
6.1. A tehetséggondozás összetevőinek vizsgálata Kérdőíves módszer segítségével mértük fel az edzők véleményét és elképzelését a sportági tehetséggel kapcsolatosan. Célul tűztük ki, hogy meghatározzuk a tehetséges sportolók jellemzőit az edzők meglévő tapasztalatai és ismeretei alapján. A szakirodalomra szorosan támaszkodva a tehetséges egyén jellemzőire, úgy, mint öröklött és szerzett képességek külön-külön is kitértünk. Eredményeinket elemezve elmondhatjuk, hogy az edzők a tehetséges versenyzőt és a sikeres versenyzőt hasonló jellemzőkkel írták le. A külső és belső tényezők elemzésekor az öt legfontosabb faktor a Verseny- és edzésstressz-tűrés, a Teljesítménymotiváció, a Stressztűrés, az Edző sportoló kapcsolat, valamint az ötödik helyen két faktor, a Versenytechnika elsajátításának képessége és a Szülő erkölcsi támogatása állt. A külső és belső tényezők befolyásoló szerepéről ellentétes nézőpontokkal találkozhatunk a szakirodalom tanulmányozása során (Renzulli, 1978; Mönks és Knoers, 1997). Jelen kutatás eredményeiből kiindulva azt mondhatjuk, hogy az edzők a tehetség meghatározásakor a belső tényezőket és a meglévő képességeket fontosabbnak tartják, mint a külső tényezőket. Ezzel együtt azonban a kondícionális és koordinációs képességek fontossága nem került annyira előtérbe, mint a pszichés jellemzők, pszichés képességek a tehetséges sportoló jellemzésekor. A koordinációs képességek közül az Ügyességet emelhetjük ki, még a kondícionális képességek esetében az Állóképességnek tulajdonították a legnagyobb jelentőséget az edzők, melyből látható, hogy a belső tényezők közül is a pszichés tényezők kerültek előtérbe. A kortársak szerepét is több szerző (Côté, 1999; Bloom, 1985; Czeizel, 2004) megemlítette, mint a tehetségfejlődés befolyásoló tényezőjét. A megkérdezett edzők a csapattársaknak tulajdonítják ezt a jelentőséget és erre alapozva a Csapategységet fontos tényezőnek említették a külső tényezők között. A tehetség kibontakozásához szükséges intraperszonális tényezők közül az edzők a Verseny- és edzésstressz-tűrést emelték ki a legfontosabb tényezőnek, véleményük szerint a mindennapos edzésekkel járó belső feszültség levezetésének képessége befolyásolja a további felkészülést. Azok a sportolók, akiknek ez a képességük magas szintű jobban tudnak a felkészülésben részt
105
venni. A Teljesítménymotiváció értékéből is megállapítható, hogy kiemelt területként kezelik a szakemberek. Vizsgálva a kérdést, hogy a különböző eredményességű versenyzőkkel foglalkozó edzők másként látják-e a tehetséggel kapcsolatos kérdéseket, a bevált versenyzőkkel és a nem bevált versenyzőkkel foglalkozó edzők véleményét külön is vizsgáltuk. Az elemzés során azt tapasztaltuk, hogy mindössze két jellemző esetében tért el szignifikánsan a véleményük. A Szülők erkölcsi támogatásának esetében találtunk különbséget, illetve az Infrastruktúra fontosságának megítélésében. Mindkét esetben a nem bevált sportolókkal foglakozó edzők tartották fontosabbnak ezeknek a tényezőknek a befolyásoló szerepét a tehetségfejlődésben, itt azonban érdemes megemlíteni, hogy a legfontosabbnak vélt összetevők esetében (Edző-sportoló kapcsolat, Verseny- és edzésstressz-tűrés) nem tér el szignifikánsan a véleményük.
A tehetséges versenyző jellemzőnek meghatározása után a sportolók vonatkozásában vizsgáltuk a sporttevékenység választásának indokait, illetve az úszás sportág választásának okait is. A kutatások jelentős része mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban vizsgálja, hogy milyen külső és belső tényezők játszanak szerepet a fiatalok sportolási szokásainak kialakításában (Bagoien és Halvari, 2005; Bicsérdy, 2002; Harsányi, 2004; Lindner és Kerr, 2001; Pluhár és mtsai, 2003; Vernacchia és mtsai, 2000). Érdekes azonban, hogy csekély azoknak a kutatásoknak a száma, amely a kérdéskört úgy közelítené meg, hogy milyen érvek szerepelnek az adott sportág választása mellett (Földesiné, 1999; Pápai és Szabó, 2003). E szakirodalmi hiányosság miatt elemeztük, hogy vajon milyen befolyásoló tényezői vannak a sport és a sportágválasztásnak. A felmérésben részt vevő sportolóknál a sporttevékenység választásának leginkább befolyásoló tényezői a szülők javaslata és az egészség volt. A megkérdezettek 51,4%-a válaszolta, hogy a legmeghatározóbb indok a szülők javaslata, valamint 17,1%ánál nagyon meghatározó tényező volt. Magas válaszarányt kaptunk még a sportot az egészség miatt választók esetében is, 43,2% indokolta leginkább ezzel a sportolást, valamint 25,1%-nál nagyban meghatározó szempont volt. A szülők szerepe a sporttevékenység választásban már ismert, korábbi tanulmányok (Révész és mtsai, 2005b; Bicsérdy és mtsai, 2006) megerősítik, hogy a
106
szülő véleménye jelentős befolyásoló tényező. Bicsérdy (2002) tanulmánya szerint az általános iskolás lányok 42%-a, még az általános iskolás fiúk 45%-a a szülő tanácsára kezdte el a sporttevékenységet. A középiskolások esetében ez az arány már jelentősen lecsökken, a lányok 21%-a még a fiúk 22%-a sportol a szülő tanácsára, azonban még így is jelentősnek mondható. Eredményeink továbbra is megerősítik a szülők befolyásoló szerepét, mely az egyik legjelentősebb a sporttevékenység választásában, hiszen a megkérdezett fiúk esetében 48,3%, még a lányok esetében 54,6%-os válaszaránnyal találkoztunk, ahol a szülő a leginkább befolyásoló tényező volt. A sporttevékenység választásában az egészség is jelentős szempontként jelentkezett, a szülők után a második legnyomósabb indok az egészég volt, hiszen a sportolók 43,2%-a válaszolt úgy, hogy a sporttevékenység választásban ez volt a legfontosabb, illetve 25,1% nagyban befolyásoló szempont. A rendszeres fizikai aktivitás és a sport jelentőségének hangsúlyozására több színtéren is komoly feladat. Ez alapján a család az iskola és természetesen a sportegyesület is meghatározó ebből a szempontból. Ezért is lényeges, hogy a felnövekvő generáció az egészségtudatos magatartás mely elemeire milyen hangsúlyt fektet. Az egészség, mint szempont a sporttevékenység választásában megerősíti az egészségtudatos életvitelre nevelés eredményességét. Véleményünk szerint ezt tovább erősítik azok a vélemények is melyeknél a Szabadidő sportolással való eltöltése (26,4%) és a Jól akartam érezni magam (26,4%) indokok is előtérbe kerültek. Az egészség értékként kezelése, valamint a szabadidő hasznos eltöltésére irányuló sporttevékenység már az egészségtudatos életvitelre nevelés eredményeiként jelenhetett meg.
A sportolás elkezdésének indokai sok hasznos eredménnyel szolgálnak, azonban a versenysport szempontjából jobban alkalmazható információkhoz juthatunk, ha a sportágválasztás kérdést mélyebben is vizsgáljuk, hiszen a sportágválasztásnál lényeges szempont, hogy kitől milyen információ érkezik az adott sportágról az adott helyzetben (Bicsérdy és mtsai, 2006). Jelen kutatás keretein belül a sportágválasztást a külső (barátok, edző, testnevelő, stb.) és belső (szülők, sportág szeretet, az úszás prioritása) tényezők oldaláról vizsgáltuk. Sajnos a sportágválasztás befolyásoló tényezőinek részletes elemzésével kevés empirikus kutatás foglakozik.
107
A sportágválasztáshoz kapcsolódóan megállapítható, hogy a belső tényezők dominanciája jelentős, melyben a szülők mellett a sportolók saját véleménye is megjelent. A vizsgálatban szereplők sportágválasztását erősen befolyásolta (52,1%) a szülők tanácsa. A szülők befolyásoló szerepét azonban nem csak a sportolók említik meg. Egy korábbi tanulmányunk (Révész és mtsai, 2005b) alkalmával sikeres edzőket kérdeztünk a sportágválasztás körülményeiről, melyben első helyen említették a szülők sportbéli tapasztalatát, sportmúltjukat és sportág-preferenciájukat az edzők. Fredricks és Eccles (2004) is a szülők magatartásának, valamint értékrendjének tulajdonít jelentőséget, mely a tanulók iskolán kívüli tevékenységéhez és a sporttevékenységéhez kapcsolódik. Elmondható, hogy az élsport szempontjából a sportágválasztásban és a sportolási szokások kialakításában a szülők szerepe jelentős (Hanlon, 1994), azonban tehetséggondozás és a sikeresség megalapozásában ez egyben döntő momentum is (Bognár és mtsai, 2006). A belső tényezők jelentőségét tovább erősíti, hogy az úszók 26,9%-a azért választotta ezt a sportágat, mert úgy érezte neki való ez a sportág, valamint 20,7%-a mindenképp úszni szeretett volna. Ezen eredményeinkből arra következtetünk, hogy a szülői hatás mellett a sportolók egyéni véleménye, valamint sportági érdeklődése is egyre nagyobb teret kap a sportágválasztásban. A külső tényezők nem voltak jelentős befolyással a sportágválasztásban annak ellenére,
hogy
több
esetben
találkozhattunk
ilyen
irányú
eredménnyel
a
szakirodalomban. Eccles és Wigfield (2000) szerint az iskolától elvárható, hogy megfelelő viselkedésmintát mutasson a tanulók számára, melynek része a sport és a sportágválasztás elősegítése. Ezt erősítik meg Balázsiné (2002) eredményei is, melyek szerint az általános iskolai tanulók több mint harmada szerint a testnevelő tanár a legszimpatikusabb és a testnevelés óra a legértékesebb az iskolában. Ez is igazolja tehát, hogy az iskoláskorúak számítanak a testnevelő tanár véleményére és szakértelmére a sportágválasztás esetében. Sajnálatos azonban, hogy eredményeink ettől lényegesen eltérnek. Elgondolkodtató, hogy az úszók mindössze 2,2%-a jelölte meg, hogy „teljes mértékben” testnevelője befolyásolta a sportágválasztásban és mindössze 3,6%-nál volt még hatása a sportágválasztásban a testnevelő véleményének. Ez az arány rendkívül alacsonynak mondható figyelembe véve azt, hogy Bicsérdy (2002) tanulmánya szerint az általános iskolások 13%-a, még a középiskolások 14%-a a testnevelője segítségével választott sportágat magának.
108
Valamivel biztatóbb eredményt kaptunk az edzők vonatkozásában, hiszen a megkérdezettek
17,7%-át
leginkább
az
edzője
véleménye
befolyásolta
a
sportágválasztásban, továbbá 11,1%-nál is nagyban meghatározó tényező volt. Ez alapján elmondható, hogy a sportszakemberek közül az edzők szerepe volt a legjelentősebb a sportágválasztásban, ezáltal valamilyen szinten érvényesülnek egyes szakmai szempontok is, azonban az edzői szerep is csökkenni látszik, hiszen Pápai és Szabó (2003) tornászok körében végzett felmérésében a megkérdezettek 30%-a választotta a tornát az edző javaslatára. A külső tényezők között még a barátok és kortársak befolyásoló szerepét (Mönks és Knoers, 1997; Czeizel, 2003) is meg kell említeni a sportágválasztás kapcsán, azonban túlzottan ez sem jelentkezett befolyásoló tényezőként, mivel az úszók 6,5%-a válaszolta, hogy a legmeghatározóbb a sportágválasztásban a barátja véleménye volt. A sportágválasztáshoz kapcsolódó eredményeink alátámasztják Szabó (2002) tapasztalatait, mely szerint a család átvette a szerepet a fiatalok sport felé irányításában és a motivációs bázis kiépítésében. Ez alapján a korábbi gyakorlat átalakult, a sportolással és a sportágválasztással kapcsolatos teendők már inkább a családhoz kapcsolódnak, ezzel együtt azonban nem kellene, hogy az iskola és sportegyesület szerepe ilyen mértékben csökkenjen, mégis eredményeink ezt mutatják. Az edzők és a testnevelők együttműködése a ’80-as évek végéig stabil volt (Kőrös, 1995; Istvánfi, 2002; Szlatényi, 2002), azonban ma ez már nem mondható el, azonban véleményünk az, hogy a sportágválasztás kulcsszereplőinek hatékony együttműködése továbbra is segítené a versenysport fejlődését és a hazai sport további sikerességét.
Dolgozatunkban az úszásoktatás kérdéseire is kitértünk, hiszen Tóth (1994a) szerint az úszósport a hazai sportmozgalom sikeres területe, mely több tényezőnek köszönhető, melyből kettőt ki kell emelni. Az egyik fontos terület az oktatási-képzési rendszer, mely a versenyzőképzést hosszútávra tervezi. Ebben a folyamatban jentős szerepe van az oktatásmódszertannak. A másik terület a hazai szakemberekben felhalmozódott és még mindig mobilizálható szellemi tőke, mely biztosítja a folyamatos fejlődést és az edzésmódszertani változásokat is. Az úszásoktatás módszertani kérdéseivel (Tóth, 2002; Csaba, 1994; Bíró, 2006a), a vízhez szoktatással, az úszásnemek elsajátításával (Kiricsi,
109
2002) a technikai képzéssel (Tóth, 1998) számos tanulmány foglalkozott már, azonban az úszásoktatás színhelyeinek vizsgálatával és a versenysportban betöltött szerepének elemzésével nem találkoztunk. Felmérésünkben emiatt külön kitértünk az úszásoktatás színhelyeinek elemzésére a versenysport és a tehetséggondozás szempontjából. Az eredményekből kitűnik, hogy az úszásoktatásnak fontos szerepe van a képességfejlődés és a versenysportra történő kiválasztás szempontjából, hiszen az oktatással kapcsolatos kérdésekre adott válaszok átlagértéke magasnak mondható. Ezek közül messze kiemelkedik a Sportegyesületi úszásoktatás. Jelentősége érthető, hiszen az úszómozgások (pillangó, hát, mell, gyors) és a technikai elemek (rajt, forduló) egy jelentős része rendkívül összetett, melyek modelltechnika szintű elsajátításához megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező szakemberre van szükség. A jelenlegi gyakorlatot figyelembe véve az úszásoktatás feltételei az egyesületekben inkább adottak, mint az oktatás egyéb szinterein. Az iskolai- és az óvodai úszásoktatás jelentősége természetesen nem vitatható, valamint nem állítjuk, hogy az egyesületi úszásoktatásokon kívüli oktatási színterek nem volnának eredményesek és nem lennének sikeresek az ott dolgozók, azonban a versenysport szempontjából az egyesületi oktatás bizonyult a leghatékonyabbnak. Az úszásoktatás, mely időben megelőzi a versenysportra történő felkészítést, kihívásokkal küzd. Az időeredmények ’60-as-’70-es években végbement robbanásszerű fejlődése megköveteli, hogy az úszásoktatás ne csak szerkezetileg, de tartalmilag is folyamatosan megújuljon, hiszen olyan alapot kell nyújtania, amire később ráépíthető a magasabb szintű edzésrendszer. Az úszásoktatással kapcsolatban a sportolókat is megkérdeztük ahol azt tapasztaltuk, hogy a legtöbben (32,7%) tanfolyami keretek között tanultak meg úszni. A sportegyesületi úszásoktatás a sportolók 25,8%-át érintette, amely szintén magasnak mondható. A különbségben szerepe lehet annak is, hogy a tanfolyami keretek közötti úszásoktatás „nyitottabb”, azaz nincs annyira versenysport kicsengése, mint az egyesületi úszásoktatásnak, mely során a szülőben és a sportolóban kialakulhat egy olyan érzés, hogy versenycentrikusan történik már az oktatás is.
A tehetséggondozás háttértényezői, illetve sajátosságai vizsgálatakor a korábbi szakirodalomban
leírt
összefüggésekhez
hasonló
eredményeket
kaptunk.
A
tehetséggondozás folyamatában az edző szerepe a legszembetűnőbb, azonban ismert,
110
hogy a környezeti tényezők illetve azon belül is az inter- és intraperszonális kapcsolatok szintén hatást gyakorolnak a képességek fejlesztésében, kibontakoztatásában (IsoAhola, 1995). Az edző mellett a család (Côté, 1999) a csapattársak, iskolatársak (Côté, 2002) is hatással vannak a felkészítés eredményességére, sikerességére. A tehetséggondozás kontextuális környezetéhez tartozó edző-sportoló, edző-szülő, és sportoló-sportoló kapcsolat fontosságának kérdéseire is választ kerestünk, melyek közül a legfontosabb tényezőnek az edző-sportoló kapcsolatot tartják az edzők. A felkészülésfelkészítés folyamatának fontos része ez, hiszen az edző nap, mint nap találkozik versenyzőjével és a közöttük lévő kapcsolat minősége befolyásolja az edzések hatékonyságát és ezen keresztül az eredményességet is. Ezzel együtt azonban az interperszonális kapcsolatok nem merültek ki, hiszen a Jó sportoló-szülő kapcsolatnak majdnem ugyan ekkora jelentőséget tulajdonítottak a megkérdezettek. A szülő biztosítja a gyermeke számára a biztos hátteret és ezen keresztül a sportolás és versenyzés feltételeit is, mely hosszútávon nem tud úgy működni, ha nincs meg a kölcsönös tisztelet és elfogadás. A Szülői háttér, mely tartalmazza az erkölcsi támogatáson túlmenően az anyagi támogatást is szintén markánsan megjelenik.
A tehetséggondozás folyamatában az úszásoktatást követően megkezdődik a versenysportra alkalmas sportolók felkészítése. Selmeczi (2000) szerint az úszásban a csúcsteljesítményt a sportolók csak hosszú, több évet felölelő komplex felkészülés után képesek elérni, mely számos kihívással is jár. A kiválasztás eredményessége is befolyásoló tényező, azonban az edzők véleménye szerint a tehetséggondozás fontosabb a kiválasztásnál, azaz igazolódni látszik, hogy a kiválasztás nem egyszeri alkalommal történik és a kiválasztás sikeressége önmagában nem garancia a hosszútávú sikerességre. Ezt támasztja alá az is, hogy az edzők úgy ítélték meg, hogy a 6emzetközi eredmények eléréséhez legalább 10 éves felkészülési idő szükséges, illetve a Hazai országos szintű eredmények eléréséhez is 1-5 év edzés kell. A nemzetközi szakirodalomban megjelenő tudatos felkészülés elmélete (deliberate practice) szerint (Ericcson, 1993) a felkészülés folyamatában a legfontosabb tényező maga az edzés, illetve az edzésre fordított idő, mely kumulálódik. Az elmélet szerint szinte bárki képes elérni a nemzetközi kiemelkedő eredményt, amennyiben körülbelül 10 évet, azaz 10.000 órát edzéssel, felkészüléssel tölt el adott sportágban. Az edzők véleményét
111
figyelembe véve ez az elmélet megerősítésre kerül, azonban itt érdemes megemlíteni egy korábbi felmérés eredményét (Révész és mtsai, 2007b) ahol világversenyen kiemelkedő eredményt elért úszók mondták el, hogy az elért eredményeikben számos külső tényezőnek is szerepe volt. A külső tényezők közül kiemelték az edző-sportoló kapcsolatot, mely rendkívül elmélyült és közvetlen volt. A sportolók külön megemlítették, hogy edzőjük nélkül nem lettek volna ilyen sikeresek és nem érték volna el ezeket az eredményeket. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy érdemes a tehetséggondozás háttértényezőit és összetevőit is részletesebben vizsgálni. A felkészítés folyamatára jellemző még, hogy eredményesebb lehet, ha az egyesületben Több azonos tudású versenyző
található, hiszen egymást segítve, az
egészséges versenyszellem megtartása mellett lehet igazán fejlődni. Ehhez a folyamatos fejlődéshez járulnak hozzá a versenyek, ahol lehetőség van a képességek összemérésére, a Versenyeztetés ezáltal válik rendkívül fontos részévé a felkészítésnek.
Az edző-sportoló kapcsolatot a sportolók esetében az edzői szerepek és az edzői jellemzők oldaláról közelítettük meg. Az edzői szerepek esetében a legfőbb szerepet az edző Motiválásának tulajdonították a sportolók véleményük szerint ez fontos feladata az edzőnek. A Tanári szerep magas értéke véleményünk szerint az iskolai környezetnek tulajdonítható, mivel a sportolók nagy része még mindig iskolás korú ezért hasonlítják a tanárhoz edzőjüket. A Példakép szerep is jelentősnek mondható, mely ösztönzően hat a felkészülésre, hiszen követendőnek tartják a szakembereket a sportolók. Az edző-sportoló kapcsolat vonatkozásában érdemes kiemelni azt, hogy a bevált sportolók inkább Családtagnak tekintik az edzőjüket, mint a nem beváltak. Ez annak lehet a következmény, hogy a bevált sportolók jobban kötődnek az edzőjükhöz, személyes kapcsolatuk elmélyültebb, mint nem beváltaké. Az edző szerepe ezáltal a beváltak esetében tovább terjed, mint pusztán a szakmai kapcsolat. Az edzői szerep korosztályi vonatkozása szerint az edzőt leginkább a felnőtt kategóriába sorolt versenyzők tekintik Barátnak, ők szignifikánsan különböznek a serdülőktől, akik a legkevésbé tartják barátjuknak edzőjüket. A Tanári szerep a legfiatalabbaknál jelent meg a leginkább, szignifikánsan jobban azonosítják edzőjüket a tanár szereppel, mint a serdülők, valamint a Szakmai munka esetében is és a Példakép szerep esetében is a legfiatalabbak gondolják azt, hogy edzőjük feladata leginkább a
112
szakmai munka irányítása és példaképüknek is tekintik az edzőjüket. Az élethez nyújtott segítség esetében azonban a felnőttek szignifikánsan jobban gondolják ezt a segítségnyújtást az edző szerepének, mint a legfiatalabbak. Ez alapján látható, hogy az idősebbek kapcsolata az edzővel más, mint a fiatalabb korosztály versenyzőié. A felnőttek esetében jobban megjelenik a sporton kívüli kapcsolat is, még a fiatalabbak inkább csak a sporthoz kötődő kapcsolatnak tekintik ezt. Az edző jellemzői közül leginkább a Vezető, irányító, Az egyéni fejlődésre való odafigyelés és a Partneri szerep került előtérbe, mely alapján a sportolók elismerik, hogy edzőjük a vezető. Ezzel együtt nem érzik azt, hogy túlzottan autokratikus lenne, hiszen a sportolók egyéni fejlődésére történő odafigyelés is magas értékkel szerepelt a meghatározások között, illetve a partneri szerep magas értéke is azt bizonyítja, hogy nincs túl nagy hierarchikus távolság az edző és a sportoló között A korosztályokat érintő különbségek azt mutatják, hogy ugyan nem magas értékkel szerepel, hogy Teljesítményorientált lenne edzőjük, mégis a felnőtt korosztályú versenyzők szignifikánsan jobban gondolják ezt, mint a gyermek kategóriába sorolt versenyzők. Nem gondoljuk azonban ezt az edzői jellemzőt jelentősnek egyrészt az alacsony értéke miatt, másrészt pedig azért mert jóval magasabb értékkel jelent meg az edző Partneri jellemzője, valamint az, hogy a sportolók a civil életben is számíthatnak edzőjükre, valamint, hogy az aktuálisan jelentkező kérdéseket, problémákat megbeszélik versenyzőjükkel. Ebben a két edzői jellemzőben is szignifikáns különbséget találtunk a korosztályok között. Az aktuális problémák megbeszélésével kapcsolatban szignifikáns különbség van a felnőttek és a serdülők, valamint a felnőttek és a gyermekek között. Ebből pedig azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a felnőtt kategóriában szereplők jobban érzik ezt a jellemzőjét is az edzőnek. A sporton kívüli, civil élethez kapcsolódó jellemző esetében is a felnőttek szignifikánsan jobban tulajdonítják ezt a jellemzőt edzőjüknek, mint a gyermek és a serdülő korosztályúak.
Az edzői munka sajátossága, hogy a szakmai felkészültség mellett pedagógiailag is felkészültnek kell lennie az edzőnek ahhoz, hogy sikeres lehessen a sportéletben (Bíróné, 2004). A pedagógiai felkészültség az elméleti ismereteken túl nevelési feladatokat is jelent, amely nap, mint nap a gyakorlatban valósul meg az edzések
113
alkalmával. Az edzői tevékenység során ezért kiemelten lényeges feladat a fiatalok sportbeli személyiségfejlesztése, amihez az edzőnek szakmailag és pedagógiailag is felkészültnek kell lennie, hiszen az edzői munka sokoldalú feladat (Gombocz, 1996). A nevelés egyik leghatékonyabb formája a megfelelő minta mutatása, melyet az edzőnek érdemes szem előtt tartani, ugyanis ne feledjük, hogy az edző egész mivoltában állandó példaképül szolgál a sportolónak (Gombocz, 1995). Az edzők jellemző módon elismerik, hogy az edző-sportoló kapcsolat átalakult az elmúlt évtizedekben, azonban ezzel együtt a leghangsúlyosabb jellemzőjeként jött elő az edző-sportoló kapcsolatban, hogy Az edzőnek vezetőnek, irányítónak kell lennie. Ezt igazolja továbbá, hogy kevéssé értenek egyet azzal az állítással mely szerint a Sportoló önállóan is tudja irányítani a felkészülését. Az edző-sportoló kapcsolat átalakulása alatt jelen esetben azt értjük, hogy a két fél kapcsolata sokkal demokratikusabb lett, illetve a hierarchikus különbségek csökkentek a felek között. Ezt támasztja alá az az eredmény is miszerint az edzők nem gondolják, hogy Autokratikusnak kellene lenniük, inkább gondolják, hogy a felkészítés folyamatában a Demokratikus vezetési stílus ma már hatékonyabb. Ezt igazolja az is, hogy az Edző-sportoló kapcsolat minőségét fontosnak tartják az edzők a sikerben . Az edző-sportoló kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonítanak az edzők a sportolókkal való bánásmódnak. Az edzők megítélése szerint a versenyzők nagymértékben Egyéni bánásmódot igényelnek, minden sportolóval külön-külön kell foglalkoznia az edzőknek, mely kiegészül a sporttevékenységen kívüli területekkel is. Elhanyagolható mértékben gondolják úgy az edzők, hogy csak A sporttal kapcsolatos problémákkal kellene foglakozniuk, helyette inkább az jelenik meg, hogy a Sportoló egyéb problémáival is kell foglakoznia. Az edzők nem látnak összefüggést a sportmúltjukkal és a sikerességükkel kapcsolatosan. A legkevésbé gondolják, hogy csak akkor lehetnek sikeresek, ha Élversenyzők voltak, de azt sem gondolják, hogy Sikeres úszóként kellett volna szerepelniük. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a sportmúlt nincs szoros összefüggésben a sikeres edzői tevékenységgel. A tanulmányokkal kapcsolatosan azonban már más eredményeket kaptunk. Jellemzően gondolják a szakemberek, hogy a Végzettségük befolyásolja az eredményességüket, valamint értékpreferenciájukban megjelent a továbbképzések
114
fontossága, hiszen elismerik szükségességét. A végzettség eredménybefolyásoló hatása esetében szignifikáns különbség tapasztalható a bevált és nem bevált sportolókkal foglalkozók esetében. A nem beváltak edzői inkább gondolják úgy, hogy a sikerességet a végzettség határozza meg, ezt annak is tulajdoníthatjuk, hogy esetlegesen nem rendelkeznek még megfelelő tapasztalattal, így azt vélelmezik, hogy a teoretikus tudás szükséges a sikerességhez. Ezt támasztja alá az is, hogy jobban hisznek abban, hogy a Tapasztalat határozza meg a sikereséget. A beváltakkal foglakozók viszont nem tartják ilyen fontosnak ezt.
6.2. A kiválasztás gyakorlatának elemzése A versenysportra történő kiválasztás jelentőségét növeli, hogy kevés azoknak a fiataloknak a száma, akiket egészségi állapotuk, edzettségi szintjük és életmódjuk alkalmassá tehet a versenysportra, később pedig a nemzetközi szintű eredmények elérésére (Istvánfi, 2002). Ezzel a folyamattal együtt jár, hogy lényegesen szűkül a kiválasztás alapbázisa, azaz azon sportolók száma akikből az adott sportágban dolgozó szakemberek választani tudnak. Ennek ellenére sajnálattal
tapasztaltuk,
hogy
a
megkérdezettek mindössze 40%-a alkalmaz valamilyen kiválasztási eljárást, 60% pedig egyáltalán nem. Ez alapján következtethető, hogy a kiválasztásban még mindig jelentősen érvényesül a természetes kiválasztódás és a sikeren alapuló kiválasztás. A vizsgálatban kíváncsiak voltunk, milyen konkrét teszteket, eljárásokat végeznek az edzők, alkalmaznak-e tudományos alapokon nyugvó kiválasztási eljárásokat (Harsányi és Sebő, 1989), azonban csak általánosságban írták le a gyakorlatban alkalmazott eljárásokat, így a válaszokat csoportosítottuk. A leginkább motoros teszteket alkalmaznak az edzők, de azok közül is az időre történő úszás kerül előtérbe.
Lényegesen
kevesebben
alkalmaznak
antropometriai
felméréseket
a
kiválasztáshoz, a pszichés tesztek pedig csak elvétve került megemlítésre. A pszichés tesztek alkalmazásának szinte teljes elmaradását rendkívül meglepőnek tartjuk, hiszen a tehetséges versenyző, illetve a sikerhez szükséges tényezők esetében is dominánsan jelentek meg ezek a tényezők, fontosságukat kiemelték az edzők, mégis úgy tűnik nem vizsgálják, nem mérik ezeket. Hasonló eredményeket kaptunk a bevált sportolókkal foglalkozó edzők esetében is. A leginkább itt is a motoros tesztek és az antropometriai
115
felmérések kerültek előtérbe, azonban a beváltakkal foglalkozó edzők nem alkalmaznak lényegesen több eljárást a kiválasztásban, mint a nem beváltakkal foglalkozók. A
kiválasztási
folyamat
jellemzőit
elemezve
megállapítható,
hogy
a
Kondícionális képességek felmérése önmagukban nem elegendőek a kiválasztáshoz, illetve a Korosztályos versenyeken nyújtott teljesítmény sem, annak ellenére, hogy ebben az esetben versenykörülmények között tudjuk felmérni a sportolók technikai tudásának színvonalát. E szempontok helyett inkább a Sportágra történő kiválasztást, valamint az Úszásnemek technikai szintjének felmérését tartják fontosnak az edzők a kiválasztási folyamat első szakaszában. A különböző szintű versenyzőkkel foglalkozók esetében ismét két olyan pontban találtunk különbséget, amely nem a legfontosabb kiválasztási tényezők közé tartozik. Az Óvodai úszásoktatást gondolták szignifikánsan fontosabbnak a bevált sportolókkal nem rendelkezők, mint a bevált sportolókkal foglalkozók. Hasonlóan az óvodai oktatáshoz, az Iskolai úszásoktatás jelentőségével kapcsolatos véleményük is pozitívabb volt, mint a beváltakkal is foglalkozók. A kiválasztáshoz kapcsolódó kérdéseink egyike az úszásnem kiválasztására fókuszált. A megkérdezett edzők 78%-a a serdülőkor környékét tartja a leginkább megfelelőnek az úszásnem kiválasztásának szempontjából. A bevált sportolókkal foglalkozó edzők 88,5%-a gondolja úgy, hogy ez erre a korra esik, azonban a nem beváltakkal foglalkozók véleménye ettől lényegesen eltér, mivel ebben az esetben a megkérdezette 60%-a gondolta ezt és 40% korábbra tette az úszásnem kiválasztását. A felkészítési folyamatban fontos szerepet játszik az úszásnem és a táv kiválasztása is. A hazai gyakorlatban leginkább a 400m-es vegyes úszásra való felkészítés a jellemző, ami azt jelenti, hogy körülbelül a serdülőkorig mindenkit a vegyes úszásra készítenek fel és majd ebből alakul ki a későbbi úszásnem kiválasztása. A bevált és nem bevált sportolókkal foglalkozó edzők válaszai közti különbséget a felkészítés különbsége adhatja, melyben a nem beváltakkal foglalkozók az úszásnem kiválasztását korábbra teszik. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a korábban elkezdett úszásnem specifikus felkészítés valóban eredményes lehet, hiszen az úszásnemek közül a pillangó és a mellúszás magas fokú koordinációt feltételez, amely bizonyos szintű kondícionális képességek meglétét is igényli. Az úszásnem kiválasztása mellett a versenytáv kiválasztásának idejére is kiterjedt vizsgálatunk. A legtöbben, szintén a serdülőkor környékét jelölték meg a táv
116
kiválasztásához. A válaszadók 15,2%-a ezt korábbra, még 8,7% későbbre tette. A bevált és nem bevált sportolók edzői véleménye ennél a kérdésnél nem tért el lényegesen. A felkészítés eredményességének szempontjából több lehetőséget is figyelembe kell venni. A versenysport szempontjából a kiválasztási folyamat hatékonyabbá tétele miatt monitorozni kellene az óvodai és iskolai úszásoktatást, a magánoktatást, az iskolai versenyeket, az amatőr versenyeket, és azokat a helyszíneket, ahol valamilyen vízzel, vagy úszással kapcsolatos sporttevékenység van. Ez elősegítené a kiválasztás alapbázisának növelését melyben a versenysportra alkalmas sportolók száma növekedne. Például az ausztrál versenyrendszer ezt a kiválasztási metodikát segíti elő, mely Nugent (2005) szerint úgy épül fel, hogy akik a nyílt ausztrál versenyeken, illetve a korosztályos bajnokságokon indulnak, azok már tehetségesnek mondhatók, azonban közöttük is vannak tehetségesebbek, akik a nemzetközi eredményeket fogják elérni. Ezeket a tehetségeket kell kiválasztani és egy új felkészülési rendszert készíteni a számukra, hogy a nemzetközi színtéren is legalább olyan sikeresek legyenek, mint a hazai korosztályos versenyeken.
6.3. Beválás az úszásban A beválás antropometriai és motoros vizsgálatához az 1984-es ORV felmérés adatait használtuk fel. A teszteket és próbákat négy csoportba soroltuk. Vizsgáltuk az antropometriai tulajdonságokat, az általános motoros teszteken elért eredményeket a sportági motoros tesztek eredményeit, valamint a speciális sportági tesztek eredményeit. Az adatokat a beválás szempontjából elemeztük, azaz, milyen antropometriai és milyen motoros jellemzők különböztetik meg a bevált és a nem bevált sportolókat a vizsgált korcsoportban. Az antropometriai jellemzők esetében a jobb és bal lábfej hossza, valamint a bal kézfej szélessége esetén találtunk szignifikáns különbséget. A bal kézfej szélessége szignifikánsan szélesebb a bevált sportolók esetében, igaz, hogy a jobb kézfej esetében nem találtunk statisztikailag értékelhető különbséget, mégis a bevált sportolók esetében szélesebb a jobb kézfej is. A lábfej esetében is a bevált sportolók rendelkeznek nagyobb értékekkel a jobb és a bal lábfejük szignifikánsan hosszabb volt a bevált sportolók esetében, melyből következtethető, hogy a propulzióhoz szükséges testfelületek nagymértékben befolyásolják a teljesítményt Érdekes azonban, hogy sem a testtömeg
117
sem a testmagasság között nem találtunk szignifikáns különbséget a bevált és a nem bevált sportolók között. Az eredmények alapján látjuk, hogy a beváltak magasabbak ugyan, de nincs statisztikailag jelentős különbség, mely megerősíti, hogy az úszásban a relatív erőnek van jelentősége és a testmagasság nem döntő. Az általános motoros tesztek vonatkozásában nem találtunk olyan teszteredményt, mely statisztikailag különbözött volna egymástól, ez alapján érezhető, hogy a kiválasztásban alkalmazott eljárások inkább sportág specifikusak kellenek, hogy legyenek. A felmérésben szereplő teszteknek az úszás szempontjából nincs megkülönböztető hatása. A sportági motoros tesztek vonatkozásában viszont számos különbséget találtunk, mely alapján megkülönböztethetőek a bevált és a nem bevált sportolók. Az állóképesség vizsgálatára szolgáló 800 m-es gyorsúszásban szignifikánsan jobban teljesítettek a bevált sportolók. A bevált és nem beváltak között több mint 60 mp. különbség van, melyet 100 m-re lebontva is érzékelhető, hogy lényeges az eltérés. A 200 m-es vegyesúszás esetében is a bevált sportolók teljesítettek jobban, azaz jobb időeredményt értek el, mint a nem beváltak. A 25 m-es lábbal történő úszások alkalmával is minden esetben a bevált sportolók értek el szignifikánsan jobb eredményt, a 25 m-es csak karral történő úszások alkalmával a mell kar esetében nem találtunk különbséget, azonban a többi teszt esetén szignifikánsan jobban teljesítettek a beváltak. Az időeredményeket felhasználva a felkészítés folyamatában és a kiválasztás során is figyelembe vehető és alkalmazható eredményeket kaptunk. Azaz ezáltal meghatározható, hogy ebben az életkorban milyen szintű teljesítményre van szükség ahhoz, hogy valaki eredményes lehessen. A sportági speciális teszteknél a beváltak az úszás szempontjából fontos képességek közül, mint például a légzés visszatartás, a vitálkapacitás és a váll lazaság felmérések esetében a váll lazaság tesztben szignifikánsan jobban teljesítettek, mint a nem beváltak. Ezek a tényezők fokozottan szükségesek a magas szintű teljesítéshez, mégis egy esetben van megkülönböztető hatásuk. A különbségeket jelentő teszteken túlmenően arra is kíváncsiak voltunk, hogy mely tesztek határozzák meg leginkább a különbségeket. A diszkriminancia analízis után elmondhatjuk, hogy a leginkább a váll lazaságnak van megkülönböztető hatása, amely befolyásolja a beválást, illetve második helyen a csak karral végzett 25 m-es
118
gyorsúszás. Látható, hogy az első két helyen egy kondícionális és egy koordinációs képesség szerepel, melyet a törzshajlítás, a lábfej hossza és a combkerület követ. A tesztek eredményeit figyelembe véve látható, hogy jól körülírható azon tesztek köre, melyek megkülönböztetik a bevált és a nem bevált sportolókat. Az antropometriai felmérés, valamint az általános motoros teszt alapján nem határozhatók meg igazán a kiválasztás kritériumai, a sportági tesztek alkalmazásával viszont eredményesebben tudunk különbséget tenni, így mindenképp ezeket célszerű alkalmazni a kiválasztás során. A vizsgálatban alkalmazott tesztek eredményeit elemezve úgy gondoljuk, hogy a 800 m-es gyorsúszás, valamint a 200 m-es vegyesúszás kiegészítve a 25 m-es csak karral, illetve csak lábbal történő úszás alkalmas a serdülőkort megelőzve a versenytáv és az úszásnem kiválasztásához. Ezen tesztek alkalmazásával felmérhető a sportoló technikai tudásszintje, koordinációja és állóképessége is. A pszichés tényezők szerepéről már kaptunk betekintést a szakirodalom által is, illetve az edzői oldalról is, mely alapján elmondható, hogy az egyes pszichés tulajdonságok lényeges különbséget mutatnak a különböző szintű sportolók esetében. Kutatásunk egyik fő célja emiatt az volt, hogy megvizsgáljuk a sportolókat körülvevő motivációs környezetet, a sportolók motivációs irányultságát, valamint felmérjük a megküzdési stratégiájukat. A vizsgálatokhoz a sporttudományos kutatásokban széles körben alkalmazott teszteket választottunk. A megküzdési stratégiát az ACSI-28 teszttel (Smith és mtsai, 1995), még a motivációs környezetet a PMCSQ-2 (Newton és mtsai, 2000) kérdőívvel a motivációs irányultságot pedig az SMS (Pelletier és mtsai, 1995) kérdőív alkalmazásával mértük. A pszichés összetevők, mint a motiváció, a verseny- és edzésstressz-tűrés, a monotóniatűrés, alapvetően meghatározzák a felkészülés sikerességét és ezen keresztül az eredményességet, így ezen faktorok jelentőségével Gill (1986), Nádori és mtsai. (1998), illetve McClelland (1953) nyomán egyetértünk. Az ACSI-28 teszt hét alskálájának tekintetében általánosan elmondható, hogy a Célkitűzés, mentális felkészültség alskálát leszámítva minden alskála esetében átlag feletti értékeket értek el az úszók. A Csapásokkal való megküzdés alskála értéke mutatja meg, hogy mennyire képes valaki megküzdeni a kihívásokkal, az új dolgokkal, illetve a nehézségekkel. A sportolók átlageredménye nem mondható kiemelkedően magasnak, ami az jelenti, hogy éppen az átlagos mérték felett rendelkeznek csak ezzel a képességgel. A beválás
119
szempontjából nem találtunk szignifikáns különbséget a bevált és a be nem vált sportolók esetében. A nemek tekintetében viszont azt tapasztaltuk, hogy a férfiaknak jobbak ezek a képességeik, mint a nőknek. A Csúcsteljesítmény elérésére való törekvés átlagértéke hasonlóan az előző alskálához, nem magas, azonban mind a nem, mind a beválás szempontjából szignifikáns a különbség. A bevált sportolókra sokkal jellemzőbb, mint a nem beváltakra, hogy a verseny nyomása, az elvárások és a megfelelni akarás nem befolyásolja jelentősen a teljesítményüket negatív irányba, az ilyen kiélezett szituációkban is képesek a kvalitásuk szerinti eredmény elérni. A nemek tekintetében is lényegi különbséget kaptunk, a férfiak jobban tudják legjobb formájukat hozni a téthelyzetben. Kiemelendő eredmény, hogy az Edző általi irányíthatóság alskála értéke magas, ami arra utal, hogy a sportolók elfogadják edzőjük irányító szerepét, mely a hosszú távú felkészítés miatt jelentős. Az Önbizalom és teljesítménymotiváció és a Koncentráció alskálák esetében értek el még az úszók magasnak számító eredményt. Mind az önbizalomnak, mind a koncentrációnak jelentős szerepe van a teljesítményben így a meglévő szintje meghatározza a teljesítményt. A korosztályok szerinti bontásban több érdekes eredményt is kaptunk. A Csapásokkal való megküzdés alskála esetében a gyermek korosztály sportolói szignifikánsan magasabb eredményt értek el, mint a serdülő korosztály részvevői. A serdülők érték el a legalacsonyabb értéket, így ők tudnak a legkevésbé megküzdeni a felkészülésben jelentkező problémákkal, azonban a legmagasabb értéket a gyermek korosztály versenyzői érték el. A felnőttek esetében mért érték is átlagosnak mondható, azonban valószínűsíthető, hogy a serdülőknél mért legalacsonyabb érték a serdülőkorra jellemző változásoknak tudható be, viszont a felnőttek átlagos értékéből feltételezhető, hogy a felkészüléssel és versenyzéssel járó pszichés terhelés miatt alakult ki ez az eredmény. A Csúcsteljesítmény elérése téthelyzetben alskála is hasonló arányokat és eredményeket hozott. A legfiatalabbak szignifikánsan jobb eredményt értek el, mint a serdülők, illetve a felnőttek eredménye is szignifikánsan jobb, mint a serdülőké, ez pedig azt jelenti, hogy a gyermek korosztályba soroltak tudják a legjobb teljesítményt
120
nyújtani attól függetlenül, hogy mekkora a jelentősége a versenynek. Őket befolyásolja legkevésbé negatívan, ha a csúcson kell lenniük. A Koncentráció alskála esetében is azt kaptuk eredményül, hogy a gyermek korosztályúak értéke a legmagasabb, ami szignifikánsan jobb, mint a serdülőké, vagy éppen a felnőtteké. Mindkét idősebb korosztálynál jobban teljesítenek a legfiatalabbak, azaz ők tudnak a legjobban koncentrálni és odafigyelni az aktuális dolgokra. A korosztályokra jellemző korbeli különbségeknek tulajdonítjuk azt, hogy az Edző általi irányíthatóság alskála esetében is a legfiatalabbak érték el a legmagasabb eredményt, ami szignifikánsan jobb, mint a felnőttek eredménye. Ebben az esetben már megjelenik az edző-sportoló kapcsolatban, hogy a felnőtt korosztályba soroltak már egyéni személetmóddal és értékrendszerrel rendelkeznek, mely azt eredményezi, hogy nem minden kérdésben és nem feltétel nélkül fogadják el az edző javaslatait és utasításait. Az értékekből egyébként látszik, hogy a felnőtt korosztályúak a legkevésbé irányíthatóak az edző által a korosztályok tekintetében, azonban, ha az átlagértékhez viszonyítunk, akkor látjuk, hogy még így is jóval az átlag felett irányíthatóak. Kutatásunk során kapott eredmények némiképp eltérnek Goudas (1998) eredményeitől, kosárlabdázók körében végzett vizsgálatai ugyanis azt mutatták, hogy az alskálák értékei az életkor előrehaladtával nőnek. Goudas (1998) ezt a jelenséget azzal magyarázta, hogy a sportágban régebb óta szereplők jobban tudtak koncentrálni a versenyek alkalmával, céltudatosabbak és magabiztosabbak, mint azok, akik nem töltöttek el annyi évet. Más sportágban így tollaslabdában is hasonló eredményt született (Bebestos és Antoniou, 2003). Ezen eredmények is megerősítik, hogy az úszás specifikus sportág hiszen nem kaptunk egybevágó eredményeket a korábbi szakirodalmi eredményekkel. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a sportág eredményessége szempontjából leginkább hatékony felkészítésre van szükség.
A motivációs környezetet a H-PMCSQ-2 kérdőív segítségével mértük fel, ebben az esetben azt vizsgáltuk, hogy mennyire Task (feladat), vagy Ego (én) orientált a felkészülési környezet, az egyesület légköre. A kérdőív két főskála és három alskála segítségével méri a motivációs irányultságot. Duda (1988) eredményei igazolják, hogy a Task-orientált környezet fokozza a motivációt, a sportolói magabiztosságot, valamint a magas szintű teljesítményre való hajlandóságot, illetve ezen túlmenően a sportolók
121
hajlamosak többet áldozni a siker érdekében. Goudas (1988) továbbá alacsonyabb szorongást mért a Task- orientált sportolók esetében, amely magasabb motiváltsággal jár, illetve nagyobb erőfeszítéssel a siker érdekében. Eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy Task- orientáltak az úszó versenyzőink, amely segíti a fejlődést, azonban meg kell említenünk, hogy az Ego főskála esetében a bevált sportolóknál találtunk szignifikánsan nagyobb eredményt. Ezzel együtt nem tartjuk problémának az Ego főskála esetében kapott eredményeinket, hiszen értéke jóval alacsonyabb a Task értékénél, továbbá az ACSI-28 teszt egyik alskálája a Csúcsteljesítmény téthelyzetben alskála esetében, pedig pont a bevált sportolók javára tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A korábbi kutatások (Duda, 1998, Biddle és mtsai, 1999) megerősítik, hogy a Task- orientált környezet járul hozzá a leginkább ahhoz, hogy a sportolók elérjék a teljesítő képességük maximumát. Spray és Wang (2001) szerint pedig pont a Taskorientált környezet támogatja a sportolót abban, hogy hosszútávon végezze tevékenységét. Az eredményekből megállapíthatjuk, hogy a Task-orientációhoz tartozó alskálák értékei átlagon felüliek. A Kooperatív tanulás alskála jelzi az együttműködést és a közös tanulás képességét az egyesületen belül, melyről megállapíthatjuk, hogy messze meghaladja a skálához tartozó átlagértéket. A Csapaton belüli fontos szerep jelzi, hogy mennyire érzi a sportoló, hogy számítanak rá és mennyire érzi fontosnak a teljesítményét az egyesületben. A sportolók értéke, azt tükrözi, hogy a sportolók elismertek és úgy érzik, hogy fontos szerepük van az egyesületben. A Fejlődésre törekvés alskála értékéről elmondatjuk, hogy magas. Az átlagos értéket jóval meghaladja, mely azt jelzi, hogy motivált környezetben zajlik a felkészülés, ahol a versenyzők sikere fontos, illetve minden sportoló arra motivált, hogy minél jobban teljesítsen. Az Ego főskálához tartozó alskálák esetében átlag alatti, vagy éppen valamivel az átlag feletti értékeket kaptunk, melyből következtethető, hogy a sportolókon nem nagyon érezhető a környezet elvárásainak hatása, illetve az, hogy félnének a büntetéstől, vagy, hogy jellemző lenne a csapatra a rivalizálás (Spray és Wang 2001). A Hibázástól, büntetéstől való félelem esetében is átlag alatti értéket kaptunk, mely azt eredményezi, hogy a sportolók nem tartanak attól, hogy túlzottan büntetve
122
lennének egy-egy rossz teljesítmény, vagy versenyeredmény miatt, hasonlóképpen nem érzik az Egyenlőtlen elismerést sem a versenyzők. Azaz nem jelenik meg az egyesületben, hogy valakivel érezhető módon kivételeznének illetve, hogy nem számítanának rá annyira, mint a többi sportolóra. Ebből pedig már következik, hogy a Csapaton belüli rivalizálás mértéke sem magas. A megkérdezettek nem érzik úgy, hogy valamelyik társukkal különösebben versenyezniük kellene akár az egyesületben elfoglalt hely miatt, illetve a versenyeken való indulás miatt. Egyéni sportágról lévén szó általában az egyéni eredményesség dönti el a kérdést. A beválás szempontjából két alskála és egy főskála esetében találtunk szignifikáns különbséget. Az askálák különbségei az Ego főskálához tartoznak, a bevált sportolók szignifikánsan jobban félnek a hibázástól és a büntetéstől, mint a nem bevált társaik. Ebből arra következtetünk, hogy a beváltak jobban fel tudják mérni aktuális képességeiket és tudnak viszonyítani az edzői elvárásokhoz. Emiatt pedig jobban kialakul bennük egyfajta félelem amiatt, ha nem tudják az edzésen vagy a versenyen elérni azt, amit az edzőjük elvár tőlük. Az Egyenlőtlen elismerés alskála esetében is szignifikánsan különböznek a bevált sportolók a nem beváltaktól. A különbség ellenére még mindig átlag alatti a sportolók ezen véleménye, azonban mégis a beváltak érzik jobban azt, hogy különbséget tesz az edző közöttük és nincsenek azonos módon elismerve. Statisztikailag értelmezhető különbség még az Ego főskála esetében volt, ahol szintén a bevált sportolók rendelkeznek magasabb értékkel a nem beváltakhoz képest. Az Ego-orientált irányultságuk szignifikánsan magasabb, azonban a Task főskálán elért magasabb érték miatt, nem tekinthetők Ego-orientáltnak. A korosztályos eredményeket elemezve azt mondhatjuk, hogy a Fejlődésre törekvésük a gyermek korosztályba soroltaknak a legmagasabb, mely szignifikánsan tér el a serdülők, valamint a felnőtt korosztályba sorolt versenyzőkétől. Az Egyenlőtlen elismerés alskála értéke a felnőtt korosztály esetében a legmagasabb, ez az érték szignifikánsan tér el a serdülők és a gyermekek által elért értékektől. Megfigyelve az értékeket azt mondhatjuk, hogy az életkor előrehaladtával egyre nő az egyenlőtlen elismerés érzése, minél idősebbek a sportolók annál inkább érzik ezt. Ugyanez a tendencia érvényesül az Ego fősála értékeiben is. A felnőttek esetében mértük a legnagyobb értéket, mely szignifikánsan tér el a gyermek korosztályban versenyzőkétől.
123
A sportolók motivációjával kapcsolatban, az SMS kérdőív elemzése során azt tapasztaltuk, hogy a sportolók külső motivációs szintje magasabb, ezáltal inkább külsőleg motiváltak a tevékenységre, mint belsőleg, illetve az amotivációs szintjük alacsony.
Ez
alapján
megállapítható,
hogy
az
úszók
nem
szenvednek
motivációhiányban, azaz motiváltak az úszásra, viszont ez a motivációjuk inkább valamilyen külső hatás, vagy külső elvárás alapján történik. Az eltérés nem túl nagy mégis Ntoumanis (2001, 2002) eredményeire támaszkodva azt mondhatjuk, hogy a külső motiváció hosszútávon nem járul hozzá a sikerességhez. A szakirodalom szerint (Brustad, 1988; Scanlan és Lewthwaite, 1984) ez hosszútávon nem kedvez a magas szintű teljesítéshez, mert azon sportolók gyorsabban hagyják el a sportágat, mint azok akik magasabb belső motivációs szinttel rendelkeznek. Ezt erősíti meg továbbá Markland (1999) is, hiszen úszók körében vizsgált eredményei azt igazolják, hogy a belsőleg motivált sportolóknak élményt és örömet jelent a sport, ezáltal tovább űzik versenyszerűen azt, valamint a versenysportot abbahagyva inkább maradnak a sportágban. Hazai példák azonban sajnos azt mutatják, hogy a versenysporttal együtt az úszást is abbahagyják kiváló versenyzőink, igaz ellenpéldák is vannak! A beválás szempontjából nem találtunk szignifikáns különbséget, azaz nem különbözik a bevált és a nem bevált sportolók motivációs irányultsága lényegesen. Az azért megemlítendő, hogy a bevált úszók Külső motivációs értéke magasabb, mint a nem beváltaké, a Belső motivációs értékük pedig a nem beváltaknak magasabb, melyből arra következtethetünk, hogy az élsport hatására változik meg a motivációs irányultság a belső motivációtól a külső motiváció irányába. Ezt a folyamatot Fortier és munkatársai (1995) is megfigyelték. Élversenyző sportolók vizsgálatakor tapasztalták, hogy a belső motiváció szintje csökken az élversenyzőknél az évek előrehaladtával. A korosztályokat elemezve az Amotiváció és a Belső motiváció esetében találtunk szignifikáns különbséget. Sajnálatos továbbá azon eredményünk is, hogy az életkor előrehaladtával az amotiváció szintje folyamatosan nő és ezzel egyidejűleg a belső motiváció szintje csökken. Ebben a tendenciában véleményünk szerint a rendkívüli edzésmunka, valamint a külső „kényszerítő erők”, mint például eredményelvárás szerepel. Ez a folyamat szintén nem támogatja az élsport fejlődését, hiszen Brustad (1988) is megerősítette, hogy a magas belső motivációval rendelkező
124
sportolók sikeresebbek és ami még fontos a környezeti és a szülői elvárások nem voltak olyan magasak, mint a külsőleg motivált sportolóknál. Emiatt érdemes a külső környezeti (szülői, edzői, egyesületi, szövetségi) elvárásokat újragondolni és figyelembe venni, hogy ezek túlzott erőltetése hátrányosan hat az eredményességre. A felnőttek a leginkább alulmotiváltak ebben az esetben és szignifikánsan különböznek a gyermek és a serdülő korosztályúaktól. A Belső motivációt tekintve a legfiatalabbak rendelkeznek a legmagasabb értékkel, mely szignifikánsan különbözik a serdülők értékétől.
125
7. KÖVETKEZTETÉSEK
Kutatásunkban célul tűztük ki, hogy újabb ismeretekhez jussunk a hazai úszósport vizsgálatával. A tehetséggondozás összetevőinek, a kiválasztás és a beválás kérdéseinek vizsgálatához
kérdőíves
módszert,
valamint
az
1984-es
ORV
felmérések
(antropometriai, motoros, sportági) eredményeit alkalmaztuk. Az általunk kutatott terület rendkívül komplex ezért tudjuk, hogy minden részére nem térhetünk ki azonban az általunk vizsgált témakörök lehetőséget biztosítanak a kérdéskör egyes részeinek feltárásához. A tehetséggondozás kérdéseit, a kiválasztás gyakorlatát, valamint a beválás kritériumait pedagógiai és pszichológiai aspektusokból is vizsgáltuk, mely biztosította számunkra az új és releváns információkhoz való hozzájutást.
7.1. A tehetséggondozás összetevőinek vizsgálata A tehetséggondozás kérdéseinek vizsgálatához kapcsolódóan egyaránt felmértük az edzői és a sportolói véleményeket. Tanulmányoztuk, hogy a sportágban jelenleg is aktívan részt vevő edzők, hogyan határozzák meg a tehetséges sportoló jellemzőit. Ezen túlmenően vizsgáltuk a sportolók sportágválasztását befolyásoló tényezőket, valamint a külső hatások szerepét is. A jelenlegi úszásoktatás rendszerének hatékonyságát is vizsgáltuk az élsport szempontjából az edzői vélemények alapján, valamint a tehetséggondozás háttértényezőinek elemzése is megjelent kutatásunkban.
Feltételeztük (H1), hogy az edzők a tehetséges versenyzőt kiváló kondícionális képességekkel, gyors és eredményes mozgástanulási képességgel, valamint jó pszichés tulajdonságokkal rendelkező sportolóval azonosítják. Feltételezésünk csak részben igazolódott be, mert az edzők a tehetséges sportoló definiálásakor kiemelték a pszichés tulajdonságokat, azaz a verseny- és edzés-stressz leküzdését, a teljesítménymotivációt, valamint az eredményes mozgástanulási képességet, azonban a kondícionális képességek nem kerültek be a legfontosabb tényezők közé. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy az edzők nem tulajdonítanának fontos szerepet a kondícionális képességeknek, véleményünk szerint ma már az edzések mennyiségének növelésével, minőségének változtatásával, azaz az intenzitás és
126
terjedelem arányainak változtatása csak korlátozott lehetőségeket biztosít a felkészítés folyamatában, emiatt egyre nagyobb figyelem kerül a teljesítmény pszichés-mentális összetevőire és azok fejlesztésére.
Feltételeztük (H2), hogy az úszásban résztvevő versenyzők a sportág iránti érdeklődésből választották az úszást. Eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy hipotézisünk beigazolódott, hiszen az úszók legnagyobb része azért kezdett el úszni, mert úgy érezte neki való ez a sportág, illetve mindenképp úszni szeretett volna. Ebből következtethető, hogy az úszás még mindig népszerű a fiatalok körében és a sportolók kötődnek az úszáshoz.
Feltételeztük (H3), hogy az úszásoktatás színtere befolyásolja a sportági sikerességet és hogy ennek leghatékonyabb formája az egyesületi úszásoktatás. Az
edzői
vélemények
alapján
megállapíthatjuk,
hogy
feltételezésünk
beigazolódott. Az úszásoktatás körülménye alapvetően meghatározza az úszásoktatás eredményességét, mely kihat a versenysportra is és ennek leghatékonyabb helyszíne az egyesületi oktatás. Kutatásaink során azt tapasztaltuk, hogy az edzők szerint a sportegyesületben valósul meg leginkább a versenysport szempontú oktatás. Ebben a környezetben a versenytechnika oktatása és az alkalmazott módszerek, eszközök jobban szolgálják a versenysportot. Ezzel együtt nem gondoljuk, hogy az egyéb oktatási színterek (tanfolyam, óvodai) oktatás nem lenne hatékony. Eredményeink is ezt igazolták, hiszen nincsen lényeges különbség az oktatás helyszínében a beváltak és a nem beváltak tekintetében. A bevált sportolók legnagyobb része tanfolyami keretek között tanult meg úszni. Az oktatási helyszínek elemzéséhez hozzátartozik, hogy értékelni érdemes, milyen céllal szervezik az oktatásokat. Azokban az esetekben, ahol maga a sportolásra nevelés, a mozgáskultúra fejlesztése, az egészséges életmód a fontosabb szempont, ott nem igazán valósul meg a versenysport központú felkészítés. A sportegyesületi oktatás jobban szolgálja a versenysportot, illetve lehetőséget biztosít a közvetlen továbblépésre az élsport irányába.
Feltételeztük (H4), hogy a tehetséggondozás folyamatában, a háttértényezők esetében az edző-sportoló kapcsolat minősége a legmeghatározóbb.
127
Eredményeinkre alapozva azt mondhatjuk, hogy a háttértényezők közül az edzősportoló kapcsolat fontossága jelent meg első helyen, megelőzve a sportoló-szülő, valamint a sportoló-sportoló kapcsolatot. Ez alapján hipotézisünket elfogadjuk.
Feltételeztük (H5), hogy a sokrétű edzői munka legfontosabb összetevői: a szaktudás, a sportolókkal való egyéni bánásmód és a motiválás. Hipotézisünket megtartjuk, mert az edzői munka jellemzői között a szaktudás, a sportolókkal való egyéni bánásmód és a motiválás jelent meg a legfontosabb tényezők között. A szaktudás az eredményes munka alapfeltétele, mely nélkül nem lehet sikeres az edzői munka. Ez egészül ki a sportolókkal való egyéni bánásmóddal, amely szintén fontos a felkészítésben. Egyéni sportról lévén szó az edző-sportoló kapcsolat közvetlenebb, mint a csapatsportok esetében és az edző feladatai itt teljesülnek ki igazán, nem elég az edzéseket megtervezni és levezetni. Az edző feladatai ettől szélesebb körűek sok esetben a pszichológus, a társ, a menedzser szerepbe is be kell bújnia az edzőnek.
Feltételeztük (H6), hogy az edző-sportoló kapcsolat a sportoló szemszögéből a tanárdiák kapcsolatra hasonlít a leginkább. Hipotézisünk beigazolódott, a sportolók az edzőt leginkább a tanárhoz hasonlítják. A korosztályos elemzés során látható, hogy ez a szerep az életkor előrehaladtával csökken és a felnőttek esetében az edző inkább barátként jelenik meg. Ez a folyamat természetesnek mondható hiszen jobban megismeri egymást az edző és a sportoló, mely a kezdeti távolságtartás lazulásával és a felek egymáshoz közelebb kerülésével jár.
7.2. A kiválasztás gyakorlatának elemzése A kiválasztás hazai gyakorlatának elemzésével az volt a célunk, hogy felmérjük a gyakorlatban alkalmazott kiválasztási eljárásokat, valamint a kiválasztás során alkalmazott szempontokat, elveket. Ezen túlmenően kitértünk az úszásnem és a versenytáv kiválasztásának szempontjaira is.
128
Feltételeztük (H7), hogy az edzők a felkészítés folyamatában motoros próbákat és különböző teszteket alkalmaznak a kiválasztáshoz. Hipotézisünk csak részben igazolódott be, az edzők egy része ugyan alkalmaz valamilyen tesztet a kiválasztáshoz, azonban arányuk alacsonynak mondható. A tesztek közül leginkább a motoros próbák kerülnek előtérbe, a pszichés és antropometriai felmérések szinte teljesen elmaradnak.
Feltételeztük (H8), hogy a sportolók pályafutásuk során már találkoztak különböző kiválasztási eljárásokkal és részt vettek a kiválasztáshoz kapcsolódó felmérésekben. Feltételezésünk ebben az esetben is csak részben igazolódott be, mert a megkérdezett sportolók csak egy kis hányada vett már rész különböző felmérésekben, melyek a kiválasztást segítették elő.
Feltételeztük (H9), hogy a kiválasztási folyamatban a megtanult úszásnemek száma és technikai szintje szempontként jelentkezik. Hipotézisünket csak részben tudjuk elfogadni, mert eredményeink azt mutatják, hogy az elsajátított úszásnemek technikai színvonala az egyik legfontosabb tényező a kiválasztási folyamatban, azonban az elsajátított úszásnemek száma nem befolyásoló tényező a kiválasztásban.
Feltételeztük (H10), hogy a kiválasztási folyamatban a sportolók korosztályos eredményei és a világversenyek szintideje meghatározó tényezők. Hipotézisünk nem igazolódott be. Az edzők nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a korosztályos eredményeknek és a világversenyek szintidejének a kiválasztási folyamatban, mit azt gondoltuk. A kiválasztás során ez a szempont nem kerül előtérbe.
Feltételeztük (H11), hogy az úszásnem és a versenytáv kiválasztása a serdülőkorra tehető. Hipotézisünk beigazolódott az edzői vélemények alapján. A megkérdezett edzők legnagyobb arányban a serdülőkort jelölték meg az úszásnem és a versenytáv kiválasztására.
129
7.3. Beválás az úszásban A beválás vizsgálat célja az volt, hogy adatokat szerezzünk arról, hogy milyen különbségekkel rendelkeznek a bevált és a nem bevált sportolók. Ez alapján vizsgáltuk az antropometriai jellemzőket, valamint általános és sportági motoros próbák eredményeit a beválás szempontjából. Vizsgálatunk kitért a sportolók egyes pszichés jellemzőinek vizsgálatára is, valamint a beváltak és nem beváltak közötti különbségek meghatározására is. Véleményünk szerint azok a tesztek, eljárások a leginkább alkalmasak a kiválasztás folyamatában, amelyek esetében szignifikáns különbséget találtunk a beváltak és a nem beváltak között. Ezek a tesztek alkalmasak lehetnek a sportági sikeresség előrejelzésében is.
Feltételeztük (H12), hogy a sportolók véleménye szerint az eredményeket az intraperszonális tényezők, úgy mint belső motiváció, szorgalom határozzák meg. Hipotézisünket csak részben tudjuk elfogadni, mert a sportolók véleménye szerint az eredményeket leginkább a szorgalom és kitartás, valamint az edzések mennyisége és minősége határozza meg. A pszichés tényezők, mint a belső motiváció a harmadik helyen szerepelt. Ez alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a sportolóknál a személyen belüli tényezők fontosak ugyan, de az edzések jelentősége is ilyen fontosan jelenik meg.
Feltételeztük (H13), hogy a bevált sportolókat az antropometriai jellemzők (testmagasság, testtömeg), valamint a propulzióhoz szükséges testfelületek méretei különböztetik meg leginkább a nem bevált versenyzőktől. Hipotézisünket csak részben tudjuk elfogadni, mert az antropometriai jellemzők esetében csak egy-két változó esetében találtunk szignifikáns különbséget a bevált és a nem bevált sportolók között. A propulzióhoz szükséges testfelületek esetében csak a kézfej szélessége és a lábfej hossza esetében találtunk szignifikáns különbséget. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy antropometriai mérések önmagukban nem elegendőek a beválás kritériumainak meghatározásához. Sok hasznos információt nyújtanak számunkra, azonban mindenképp javasolt egyéb felmérésekkel kiegészíteni azokat.
130
Feltételeztük (H14), hogy az általános motoros tesztekben a bevált sportolók jobban teljesítenek, mint nem bevált társaik. Hipotézisünket el kell vetnünk, mert az általános motoros tesztek esetében nincs statisztikailag kiemelhető különbség a bevált és a nem bevált sportolók között. Az úszás specifikus jellegét ezen eredményünk is igazolja, a vizsgálatban szereplő általános motoros próbák nem elegendőek a kritériumok felállítására, a szükséges képességek meghatározására. Több információt nyújtanak a sportág jellegzetességeihez jobban kapcsolódó tesztek.
Feltételeztük (H15), hogy a sportági motoros tesztekben a bevált sportolók jobban teljesítenek, mint nem bevált társaik. Hipotézisünket elfogadjuk, mert a bevált sportolók a sportági motoros teszteken szignifikánsan jobb eredményt értek el, mint a nem bevált társaik. E tesztek eredményesebben alkalmazhatók a kiválasztási folyamatban, hiszen jól körülírhatók a beválás kritériumai, azaz mely felmérésben (800 m gyors, 200 m vegyes, 25 m-es úszások), milyen eredményt kell elérnie a sportolónak ahhoz, hogy a legjobbak közé tartozhasson.
Feltételeztük (H16), hogy a bevált sportolók a megküzdési stratégiák vonatkozásában szignifikánsan jobb mutatókkal rendelkeznek, mint a nem bevált sportolók. Hipotéziseinket csak részben tudjuk elfogadni, mert a bevált sportolók egyedül a Csúcsteljesítmény téthelyzetben alskála esetében mutatnak szignifikánsan jobb eredményt, mint a nem bevált úszók. Ez a faktor meghatározó része a teljesítménynek, mely alapján azt mondhatjuk, hogy a beváltak mentálisan jobban fel tudnak készülni a versenyre és ott képesek a maximális teljesítményüket nyújtani. Általánosságban elmondható, hogy az esetek többségében az alskálák értékei a bevált sportolóknál volt magasabb. Kivételt képez ez alól az Edző általi irányíthatóság alskála, ahol a nem beváltak értek el magasabb eredményt. Ebből arra következtetünk, hogy a beváltak nagyobb önállósággal és önbizalommal rendelkeznek.
131
Feltételeztük (H17), hogy az úszókra a belső motiváció magas szintje jellemző, valamint, hogy a bevált sportolók belső motivációs értékei szignifikánsan nagyobbak, mint a nem bevált sportolóké. Hipotézisünket el kell vetni, mert az úszók magasabb külső motivációs értékkel rendelkeznek, illetve a beváltak nem rendelkeznek szignifikánsan magasabb belő motivációs értékkel. Ez az eredmény további elemzésre ad okot, hiszen a szakirodalom szerint a külső motiváció magas értéke lemorzsolódáshoz, sportágelhagyáshoz vezet, mivel a sportoló nem a saját magáért motivált, hanem valamilyen külső szempont miatt.
Feltételeztük (H18), hogy az úszás motivációs környezetére a feladatorientált (Taskorientált) környezet jellemző és a bevált sportolókat a Task- orientáció értékei szignifikánsan megkülönböztetik a nem bevált sportolóktól. Hipotézisünk első felét tudjuk csak elfogadni. Az úszók motivációs környezetére a Task-orientáció a jellemző, azonban a bevált sportolók nem rendelkeznek szignifikánsan magasabb értékkel. Ez lényegében azt jelenti, hogy a környezet (a klíma) támogató, segíti a fejlődést és biztosítja a sportolónak a továbbfejlődés lehetőségét. A Task- orientáció alskálái közül leginkább a Fejlődésre törekvés alskála értéke emelkedik ki, mely alapján elmondható, hogy a sportolók rendkívül motiváltak a sikerességre és a minél jobb eredmény elérésére és ebben a környezet támogató szerepe is megjelenik.
Feltételeztük (H19), hogy a vizsgálatban alkalmazott tesztek és felmérések alkalmasak a bevált és a nem bevált sportolók megkülönböztetésére, valamint alkalmazhatóak a sikeresség előrejelzésében. Feltételezésünket csak részben tudjuk elfogadni, hiszen az antropometriai felmérésnél csak három, az általános motoros tesztek esetében nem, a sportágspecifikus tesztek esetében pedig tíz esetben találtunk szignifikáns különbséget a beváltak és a nem beváltak között. Összességében ez alapján azt mondhatjuk, hogy az antropometriai felmérésnek csak kicsi megkülönböztető hatása van, még az általános motoros tesztek esetében nem beszélhetünk a felmérések megkülönböztető hatásáról. A kiválasztás során leginkább alkalmazható felmérések a sportágspecifikus tesztek azaz a sportági speciális tesztek. E tesztek során szinte az összes felmérésben szignifikáns különbséget kaptunk a vizsgált csoportok vonatkozásában.
132
7.5. A kutatás végső következtetései, ajánlás Összegezve kutatási eredményeinek és megállapításainkat elmondhatjuk, hogy új és a sportág számára is hasznos információkat kaptunk a tehetséggondozás, a kiválasztás, és a beválás kérdéseihez kapcsolódóan.
Az edzők ismeretei és tapasztalatai alapján vizsgáltuk, hogy miként lehet definiálni a sportági tehetség fogalmát, melyről elmondható, hogy a kiemelkedő kondícionális és koordinációs képességeken túlmenően a sportoló pszichés tulajdonságai, azaz a verseny- és edzésstressz-tűrés, magas teljesítménymotiváció, küzdőképesség, valamint a versenytechnika elsajátításának magas szintje jellemzi a tehetséges sportolót. Ez alapján érdemesnek gondoljuk a felkészítés során a kondícionális és koordinációs (ügyesség) képességeken túlmenően a pszichés tényezők vizsgálatát és folyamatos felmérését is.
A sportágválasztással kapcsolatban elmondhatjuk, hogy sajnos a testnevelő tanárok és az edzők szerepe rendkívül alacsony. Ez a tendencia más sportágakban is megfigyelhető azonban érdemes ezt a negatív irányú folyamatot megfordítani. A sportolók leginkább azért választották ezt a sportágat, mert szüleik elvitték őket sportolni, valamit, azért mert megtetszett nekik a sportág. Sem a sportág, sem az élsport szempontjából nem tartjuk szerencsésnek ezt a tendenciát. Az iskolai testnevelés alkalmával, amikor is a tanulók képzett szakemberek segítségével vesznek részt a testnevelés órán a sportágválasztás kérdése előtérbe kellene, hogy kerüljön, hiszen a testnevelő tanár ismeri a tanulók képességeit, mely alapján ahhoz a sportághoz tudja irányítani a tanulókat, amelyikben a legsikeresebb lehetne. Javaslatunk, hogy a sportágválasztás eddigi meghatározó szereplői (edző, szülő, testnevelő tanár) közül az edző és a testnevelő tanár hatékonyan működjenek együtt. A sportágválasztási folyamatban a szülők szerepe továbbra is fontos, azonban ennek nem abban kellene kimerülni, hogy a szülő választja ki a sportágat a gyermek számára, hanem ebbe a folyamatba a sportolót is be kell vonni.
A hazai kiválasztási gyakorlatot megismerve azt mondhatjuk, hogy az edzők csak elenyésző mértékben alkalmaznak felméréseket a kiválasztáshoz és leginkább a sikeren
133
alapuló kiválasztás figyelhető meg, ezért mindenképp azt javasoljuk, hogy a kiválasztás többlépcsős folyamat legyen. Első lépésben a mozgástanulás után célszerű kiválasztanunk azokat a sportolókat, akik olyan mértékű hiányossággal (kondícionális, koordináció, stb.) rendelkeznek, amely alapvetően kizárja, hogy eredményesek legyenek. A továbbiakban a versenyrendszerbe bekerülve célszerű monitorozni a versenyzőket, mely során a technikai, a kondícionális és a koordinációs képességek felmérésén túl a sportoló számos pszichés tulajdonsága is felmérhető. Ilyen például a versenystressz-tűrés, a koncentrációs képesség, a motiváció vagy a sikerek és a sikertelenség megélésének képessége. A sportolók további kiválasztásához már célszerű alkalmazni a sportági motoros teszteket is melyekkel objektív eredményekhez juthatunk és felmérhetjük, hogy melyik sportoló melyik úszásnemben, illetve melyik távon lehet a legsikeresebb. A továbbiakban, amikor is a versenyek száma és jelentősége megnő, illetve már elkezdődik a specifikus felkészítés a versenytávra és az úszásnemre már a pszichés tesztek alkalmazása is javasolt, hiszen a csúcsteljesítmény eléréséhez már ezen összetevők is szükségesek. Ismerve az úszás rendkívül kiegyenlített mezőnyét sok esetben a pszichés-mentális felkészültség szintje dönti el egy-egy verseny végső kimenetelét.
Eredményeinkből az is kitűnik, hogy a sikernek számos összetevője van. Látható, hogy az antropometriai jellemzőknek nincs akkora szerepe a beválásban, mint ahogy azt feltétezni lehetne. Azonban jól körvonalazódtak azon tesztek (általános, sportági) amelyekkel valóban jól mérhetőek a sportolók képességei, valamint definiálható különbség van a beválás szempontjából. Ezen tesztek közé tartoznak a sportági motoros és a speciális sportági tesztek, melyek alkalmazásával meghatározhatóvá válnak a kritériumszintek is. Érzékelhető az is, hogy az edzők felismerték és egyre inkább fontosnak tartják a sportolók pszichés-mentális felkészültségét is. Emiatt javaslatunk mindenképp az, hogy nem csak egyszeri vizsgálatokon keresztül érdemes adatokat gyűjteni a sportolókról, hanem folyamatos felmérések által, így nyomon követhetőek lennének a változások és megállapítható lenne a változás tendenciája is. Az általunk alkalmazott tesztek alkalmasak a motivációs környezet, a megküzdési stratégiák és a motivációs irányultság
134
mérésére. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a hazai környezetben is jól alkalmazhatók ezek a kérdőívek és az eredmények elemzése sok hasznos információt nyújt a felkészítés további menetéhez.
A pszichés tesztek kiértékelése után látható, hogy a sportolók által alkalmazott megküzdési stratégiák értékei magasak, melyből kiemelkedik az edző általi irányíthatóság, az önbizalom és teljesítménymotiváció, valamint a koncentráció értéke. Ezek a jellemzők biztosíthatják a felkészülés sikerességét, valamint az eredményes pályafutást. Az úszók a motivációs környezet szempontjából Task-orientáltak amely szintén segíti a fejlődést, azonban ez kiegészül egy külső motiváltsággal is, ami viszont negatívan hathat a hosszútávú sporttevékenységre és a szakirodalom szerint gyakorta sportágelhagyáshoz vezethet. Emiatt érdemes volna tovább vizsgálni ezt a kérdést, hogy kiderüljön mi az oka a külső motiváció magasabb szintjének. Továbbá nem elhanyagolható a kérdés, hogy az életkor előrehaladtával az amotiváció szintje miért nő, valamint ezzel párhuzamosan a belső motiváció értéke miért csökken. Ez alapján érezhető, hogy az idősebb korosztállyal foglalkozó edzőknek érdemes pedagógiailag megújulni, valamint a korábban alkalmazott pedagógiai eszközöket és módszereket újragondolni, hiszen ezekből az eredményekből következtethető, hogy a sportolók úszáshoz kapcsolódó motivációs irányultságuk megváltozik.
Az általunk vizsgált téma a sporttudományi kutatások kiemelt szegmense. A versenysport információkkal
rohamos
fejlődése
rendelkezzünk
miatt az
fontos,
hogy
eredményességet
naprakész befolyásoló
és
releváns
tényezőkről.
Kutatásunkban célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a hazai úszósport jellegzetességeit a tehetséggondozás, a kiválasztással kapcsolatban. Ezen túlmenően vizsgáltuk a beválás kérdéseit antropometriai, motoros és pszichés jellemzők mentén. Vizsgálatunkban törekedtünk meghatározni a „van” és a „kell” értéket, mely elősegíti a kiválasztási folyamatot és lehetőséget ad a beválás kritériumainak meghatározásához. Újszerű a sporttudományos kutatásokban, hogy több aspektusból vizsgáltuk egyszerre a kutatási kérdéseinket, ezzel együtt tudjuk, hogy minden egyes részletére nem tértünk ki, mely alapján számos kérdés nyitva maradt még. A további kutatásainkban szeretnék a nyitva maradt kérdéseket megválaszolni, valamint jelen kutatási eredményeinket a sportág
135
számára
visszajutatni
és
a
sportágban
dolgozó
együttműködve elősegíteni a sportág további sikerességét.
136
szakemberekkel
hatékonyan
ÖSSZEFOGLALÁS Jelen kutatás keretein belül a hazai úszósport jellemzőit vizsgáltuk a tehetséggondozás, a kiválasztás és a beválás szempontjából. Az eredményességet leginkább meghatározó tényezők között elsősorban pszichés tényezők jenetek meg. A legfontosabb a verseny- és edzésstressz-tűrés, a teljesítménymotiváció, valamint a stressztűrés, mely a jó edző-sportoló kapcsolattal egészül ki. Érdekes eredmény, hogy a kondícionális képességek nem jelentek meg dominánsan, azaz az edzők szerint nem ezek adják a legfőbb különbségeket. A sportolókat felmérve (N=424) elgondolkodtató eredményt kaptunk a sportágválasztással kapcsolatban, melyben a szülőknek, a barátoknak és az edzőnek van leginkább szerepe, azonban a testnevelő tanárok hatása alig volt érzékelhető, kevesen választották az úszást a testnevelő hatására. Az oktatással kapcsolatban elmondható, hogy a legtöbben tanfolyami keretek között tanultak meg úszni, azonban a sportegyesületi úszásoktatási forma is domináns. A sportolók véleménye szerint az eredményességet az edző szaktudása, a szorgalom, a szülő támogatása és a belső motiváció határozza meg a leginkább. A kiválasztással kapcsolatosan megállapítottuk, hogy az edzők (N=70) mindössze 40%-a alkalmaz csak valamilyen tesztet a kiválasztási eljárásban, továbbá nem jellemző a hazai gyakorlatra, hogy ezeket a teszteket folyamatosan végeznék az edzők. Ehelyett még mindig a sikeren alapuló kiválasztás jellemző. A beválás vizsgálathoz az 1984-es ORV felmérés adatait alkalmaztuk (N=351). Az elemzés során megállapítottuk, hogy a kiválasztási folyamatban elsősorban a sportági teszteket célszerű alkalmazni, hiszen ezek által határozhatók meg leginkább a beváltak és a nem beváltak közötti különbségek. Az antropometriai felmérés és az általános motoros tesztek eredményei nem mutattak szignifikáns különbséget. A pszichés tényezőket vizsgálva a sportolókra a Task- orientáció a jellemző, melyben a leginkább a fejlődésre törekvés jelenik meg, azaz a sportolók motiváltak a további teljesítésre, ugyanakkor kiderült, hogy ez a motiváció külső eredetű, a sportolók külső motivációs szintje magasabb. A megküzdési stratégiára jellemző, hogy átlagon felül teljesítettek a sportolók, de az edző általi irányíthatóság, valamint az önbizalom, teljesítménymotivációs szintjük kimagasló.
137
SUMMARY Within the framework of this research we have examined the features of the Hungarian swimming sports in terms of the choice of the branch of sport, selection and the care of talented persons. From among the factors being the most critical for efficiency psychic elements have first of all been emerged. The most important elements include the tolerance of stress during competitions and trainings, the achievement motivation as well as the tolerance of stress completed by the good relationship between the coach and the athletes. It is an interesting outcome that the conditional abilities have not appeared dominantly, i.e. according to the coaches these are not responsible for the main differences. After assessing the athletes (N=424) we have received a result worth making thoughts related to the selection of branch of sport, for which the parents, friends and the coach have the most important role; the influence of the teachers for physical education has, however, been hardly perceivable, and only few have selected swimming under inspiration of the PE-teacher. In connection with the training it can be stated that the most persons have learnt to swim in the framework of courses, but swimming training in sports clubs is also dominating. In the opinion of the athletes, the skill of the coach, the diligence, the assistance by the parents and the intrinsic motivation are the most critical factors for efficiency. In relation with the selection we have stated that some tests are applied for the selection procedure only by 40% of the coaches (N=70), furthermore it is not typical in the Hungarian practice that these tests would be carried out by the coaches on a permanent basis. Instead, a selection “based on success” is still typical. For the examination of success we have used the data of the ORV survey executed in 1984 (N=351). During the analysis it has been established that in the selection process the tests for branches of sports should mainly be applied, since the differences between those being successful and unsuccessful can be determined particularly by these tests. The outcomes of the anthropometric survey and the general physical abilities tests have not shown any significant differences. According to the examination of the psychic factors, the task orientation is the most typical of the athletes, where the effort for improvement has the most important part, namely the athletes are motivated for further achievement, but at the same time it has turned out that this motivation is of extrinsic origin, and the extrinsic motivation level of the athletes is higher. It is typical of the coping skills that the athletes have performed above the average, but their levels of coachability, self-confidence and achievement motivation have been outstanding.
138
IRODALOMJEGYZÉK Abbott A., Button C., Pepping G.J., Collins D. (2005): Unnatural selection: talent identification and development in sport. 6onlinear Dynamics, Psychology and Life Sciences. 9 (1). 61-88. Allen, J.B., Howe, B.L. (1998): Player Ability, Coach Feedback, and Female Adolescent Athletes’ Perceived Competence and Satisfaction. Journal of Sport and Exercise Psychology, 20. 280-299. Ames, C., Archer, J. (1988): Achievement goals int he classroom: students’ learning strategies and motivation. Journal of Educational Psychology, 80. 260-267. An, P., Rice, T., Gagnon, J., Borecki, I.B., Pérusse, L., Leon, A.S. (1999): Familial aggregation of resting blood pressure and heart rate in a sedentary population: the HERITAGE family study. American Journal of Hypertension, 12. 264–270. Arnold Imre (1979): Az úszás oktatása. Sport Kiadó, Budapest. Arvey, R.D., Bouchard, T.J. Jr., Segal, N.L., Abraham, L.M. (1989): Job satisfaction: environmental and genetic components. Journal of Applied Psychology, 74. 187–192. Ágoston György (1985): Tézisek a tehetségnevelésről. Pedagógiai szemle, 2. 137-143. Babbie E. (2003): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest. Baker, J., Côté, J., Abernethy, B. (2003a): Learning from the experts: practice activities of expert decision-makers in sport. Research Quarterly for Exercise and Sport, 74. 342– 347. Bagoien T.E., Halvari, H. (2005): Autonomous motivation: involvement in physical activity, and perceived sport competence: structural and mediator models. Perceptual Motor Skills, 1. 3-24. Baker, J., Côté, J., Abernethy, B. (2003b): Sport specific training, deliberate practice and the development of expertise in team ball sports. Journal of Applied Sport Psychology, 15. 12–25. Baker, J., Horton, S. (2004): A review of primary and secondary influences on sport expertise. High Ability Studies, 15 (2). 211-228. Balaguer, I., Duda, J.L., Crespo, M., (1999): Motivational climate and goal orientations as a predictors of perceptions of improvement, satisfaction and coach ratings among tennis players. Scandinavien Journal of Medicine and Science of Sports, 9. 381-388. Balázsiné Batta Klára (2002): A testnevelés népszerűségének vizsgálata. Iskolai Tesetnevelés és Sport, 11. 12-13. Balogh László (2003): Az iskolai tehetségnevelés helyzete hazánkban- európai kitekintéssel. Alkalmazott pszichológia, 2. 89-102. Balogh László (2004): Iskolai tehetséggondozás. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. Balyi I., Hamilton A. (2004): Long-Term Athlete Development: Trainability in Childhood and Adolescence.Windows of Opprtunity. Optimal Trainability. Victoria.
139
6ational Coaching Institute British Columbia and Advanced Training and Performance Ltd. Bandura, A. (1997): Self-efficacy: the exercise of control. W. H. Freeman, New York. Barber, H., Sukhi, H., White, S. A. (1999): The Influence of Parent-Coaches on Participation Motivation and Competitive Anxiety in Youth Sport Participants. Journal of Sport Behavior, 22. 162-180. Baumgartner E., Bognár J., Géczi G. (2005): A tehetség fogalmának értelmezése: Testnevelés szakos hallgatók álláspontja. IV. Országos Sporttudományi Kongresszus Tanulmánykötet, II. 35-38. Bayios I.A., Bergeles N.K., Apostolidis N.G., Noutsos K.S., Koskolou M.D. (2006): Anthropometric, body composition and somatotype differences of Greek elite female basketball, volleyball and handball players. The Journal of Sport Medicine and Physical Fitness. 46(2). 271-280. Bárány István (1965): A gyermekek úszásoktatása. Sport Kiadó, Budapest. Báthory Zoltán, Falus Iván (1997): Pedagógiai Lexikon. Keraban Könyvkiadó. Budapest. Bebestos, E., Antoniou, P. (2003): Psychological skills of Greek badminton Athletes. Perceptual and Motor Skills, 97. 1289-1296. Behncke, L. (2002): Self-regulation: A brief review. Athletic Insight: The Online Journal of Sport Psychology, 4. http://www.athleticinsigight.com/Vol4Iss1/SelfRegulation.html Bejek Klára (1993): Tornászok versenyszorongás és versenyteljesítmény jellemzői. Doktori Értekezés. Magyar Testnevelési Egyetem. Bicsérdy Gabriella (2002): Sportágválasztás a különböző életkorokban. Magyar Sporttudományi Szemle, 3-4. 7-10. Bicsérdy Gabriella, Bognár József, Révész László (2006): Sportágválasztás az általános iskolában. Magyar Sporttudományi Szemle, 1. 21-26. Biddle, S. J. H. (1993): Attribution research and sport psychology. In: R. Singer, M. Murphy & L. K. Tennant (Eds): Handbook of research in sport psychology. Macmillan, New York. 437–464. Biddle, S. J. H., Soos, I., Chatzisarantis, N. (1999): Predicting Physical Activity Intentions Using a Goal Perspective Approach: A Study of Hungarian Youth. Scandinavian Journal of Medicine and Science in Sports, 9. 353-357. Binet, A., Simon, T. (1905): New methods for the diagnosis of the intellectual level of subnormals. Annuals of psychology, 11. 191. Bíró M., Salvara I.M. (2005): Student – teacher interaction analysis of teaching of swimming. Kalokagathia, 3. 85-91. Bíró Melinda (2006a): Az úszásnemek megválasztásának és oktatási sorrendjének vízbiztonság és egészség szempontú megközelítése. Iskolai Testnevelés és Sport, 32. 1320.
140
Bíró Melinda (2006b): Az interakció sajátossága az általános iskolai úszásoktatásban. Az Eszterházy Károly Főiskola Tudományos Közleményei, Új Sorozat, 1. 23-34. Bíró Melinda (2006c): Az oktatási eszközök sokrétű alkalmazása az úszástanításnál, kisvizes vízhez szoktatás. Líceum Kiadó, Eger. Bíróné Nagy Edit (1990): A mozgásos aktivitás, mint életmódelem. OM Kutatási pályázat zárójelentés. Kézirat. TF Könyvtár, Budapest. Bíróné Nagy Edit (2004): Sportpedagógia. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. Bloom, B.S. (1985): Developing talent in young people. Ballantine, New York. Bognár Gábor (2000): Tizenhét éves párbajtőrvívó fiúk személyiségtulajdonságainak és motivációinak vizsgálata. Kalokagathia, 1-2. 39-50. Bognár József, Trzaskoma-Bicsérdy Gabriella, Révész László, Géczi Gábor (2006): A szülők szerepe a sporttehetség-gondozásban. Kalokagathia, 1-2. 86-96. Bouchard, T.J. Jr., Lykken, D.T., McGue, M., Segal, N. L. and Tellegen, A. (1990): Sources of human psychological differences: the Minnesota Study of Twins Reared Apart. Science, 250. 223–228. Bouchard, C., Leon, A.S., Rao, D.C., Skinner, J.S., Wilmore, J.H. and Gagnon, J. (1995): Aims, design, and measurement protocol. Medicine and Science in Sports and Exercise, 27. 721–729. Bouchard, T.J. Jr. (1997): IQ similarity in twins reared apart: findings and response to critics, in: Sternberg, R.J. and Grigorenko, E. (Eds): Intelligence, heredity, and environment. Cambridge University Press, Cambridge, MA. 126–160. Bouchard, C., Daw, W., Rice, T., Perusse, L., Gagnon, J., Province, M. A. (1998): Familial resemblance for VO2max in the sedentary state: the HERITAGE family study. Medicine and Science in Sports and Exercise, 30. 252–258. Bouchard, C., An, P., Rice, T., Skinner, J.S., Wilmore, J.H., Gagnon, J. (1999): Familial aggregation of VO2max response to exercise training: results from the HERITAGE family study. Journal of Applied Physiology, 87. 1003–1008. Bóta Margit (2002): Tehetséges tanulók énképének vizsgálata a családi háttér függvényében. In: Dávid Imre, Bóta Margit, Páskuné Kiss Judit: Tehetségkutatás. Egyetemi Tankönyvkiadó, Debrecen. 109-218. Brettschneider, W-F. (1999): Risk and Opportunities: Adolescents in top-level sportgrowing up with the pressures of school and training. European Physical Education Rewiew, 5. 121-133. Brodkin, P., Weiss, M.R. (1990): Developmental differences in motivation for participating in competitive swimming. Journal of Sport and Exercise Psycholog, 12. 248-263. Brown, J. (2001): Sports Talent. How to identify and develop outstanding athletes. Human Kinetics, Champaign, IL. Brustad, R.J. (1988): Affective Outcomes in Competitive Youth Sport: The Influence of Interpersonal and Socialization Factors. Journal of Sport and Exercise Psychology, 10. 307-321.
141
Burke, C.C., Stagl, K.C., Salas, E., Pierce, L., Kendall, D. (2006): Understanding team adaptation: A conceptual analyses and model. Journal of Applied Psychology. 91(6). 1189-1207. Burton, D. (1983): Evaluation of goal setting training on selected cognitons and performance of collegiate swimmers. Doctoral Dissertation. University of Illinois, Urbana. Burton, D. (1984): Goal setting: A secret to success. Swimming Word. 25-29. Carlson, R. (1988): The socialization of elite tennis players in Sweden: An analysis of players’ backgrounds and development. Sociology of Sport Journal, 5. 241-256. Cattel, R.B. (1943): The measurement of adult intelligece. Psychological Bulletin, 40. 91-96. Cattel, R.B. (1965): The Scientific Analysis of Personality. Penguin Books, Baltimore. Child, D. (2004): The gifted and talented. Psychology and the teacher. Vol.:7. Continum, London. Covington, M.V. (1981): The motive for self-worth= Research on motivation in education. In: AMES, R.E. and AMES, C. (eds.): Student motivation. Academic Press, New York. 77–113. Côté, J. (1999): The influence of the family in the development of talent in sport. The Sport Psychologist, 13. 395-417. Côté, J. (2002): Coach and peer influence on children’s development throught sport. In: Silva, M.J., and Stevens, D. (Eds): Psychological foundations of sport. Allyn and Bacon, Boston. 520-540. Cronbach, L. (1951): Coefficient alpha and the internal structure of tests. Psychometrika, 16. 297-334. Czeizel Endre (1997): Sors és Tehetség. Minerva Kiadó. Budapest. Czeizel Endre (2000): Költők-Gének-Titkok. Galenus Kiadó, Budapest. Czeizel Endre (2003). Sport és genetika. Magyar Sporttudományi Szemle, 1. 15-22. Czeizel Endre (2004): Sors és Tehetség. Urbis Könyvkiadó. Budapest. Csaba László (1991): A segédeszközökkel történő úszás tapasztalatai. Testnevelés- és Sporttudomány, 4. 24-34. Csaba László (1994): A vízijátékok alkalmasságának lehetőségei úszásban. Országos Úszóedzői Konferencia, Szakmai kiadvány. Testnevelési Egyetem, Budapest. 49-56. Csikszentmihalyi, M., Rathunde, K., Whalen, S. (1993): Talented teenagers: The roots of success and failure. Cambridge University Press, Cambridge. d’Arripe-Longeville, F., Fournier, J. F., Dubois, A. (1998): The perceived effectiveness of interactions between expert French judo coaches and female elite athletes. The Sport Psychologist, 12. 317–332. Dawis R.V., Lofquist R.H. (1984): A psychological theory of work adjustment: An individual differences model and its applications. University of Minnesota Press, Minneapolis.
142
Deakin, J. M., Cobley, S. (2003): An examination of the practice environments in figure skating and volleyball: a search for deliberate practice. In: Starkes, J. and Ericsson, K.A. (Eds): Expert performance in sports: advances in research on sport expertise. Human Kinetics, Champaign, IL. 90–113. Deci, E.L., Ryan, R.M. (1991): Intrinsic motivation and self-determination in human behavior. Plenum Press, New York. DiLalla, D.L., Carey, G., Gottesman, I.I., Bouchard, T.J. Jr. (1996): Heritability of MMPI personality indicators of psychopathology in twins reared apart. Journal of Abnormal Psychology, 105. 491–499. Doll, J., Mayr, U. (1987): Intelligenz und Schachleistung eine Untersuchung an Schachexperten. Psychologische Beitrage, 29. 270-289. Donelly, P. (1993): Problems associated with youth involvment in high- performance sport. In: Cahil, B.R. and Pearl, A.J. (Eds.): Intensive participation in children’s. Human Kinetics, Champaign IL. 95-125. Dotan, R., Goldbourt, U., Bar-Orr, O. (1980): Kinantroponethric parameters as predictors for the success in young male and female gymnasts. In: Osryn, M., Beunen, G. and Simons, J. (Eds.): Kinantropometry 11. University Park, Baltimore, MD. 212214. Duda J.L., Whitehead, J. (1998): Measurment of goal perspectives int he physical domain. In.: Advances in Sport and Exercise Psychology Measurment (edited by Duda, J.L.) Fitness Information Technology, Morgantown, WV. Duda, L.J. (1992): Motivation in sport settings: A goal perspective approach. In.: Roberts, G.C. (Ed.): Motivation, and Sport and Exercise. Human Kinetics, Champaign, Illinois. 57-91. Durand- Bush, N., Salmela, J.H. (2001): The development of talent in sport. In.: Singer, R.N., Hausenblas, H.A. and Janelle, C.M. (Eds.): Handbook of sport psychology. Wiley, New York. 269-289. Eccles, J.S., Wigfield, A. (2000): Schoolin’s influences on Motivation and Achievement.. In: Danzinger, S.H., Waldfogel, J. (ed.): Securing the Future: Investing in Children from Birth to College. Russell Sage Foundation, New York. 153-181. Egressy János (1997a): A hátúszás technikája. In: Tóth Ákos (szerk): Úszás (Technika). Magyar Testnevelési Egyetem. Budapest. 25-45. Egressy János (1997b): A mellúszás technikája. In: Tóth Ákos (szerk): Úszás (Technika). Magyar Testnevelési Egyetem. Budapest. 47-59. Egressy János (1997c): A gyorsúszás technikája. In: Tóth Ákos (szerk): Úszás (Technika). Magyar Testnevelési Egyetem. Budapest. 80-94. Egressy János (1998): Versenyszámelemzés az úszásban. In: Tóth Ákos, Sós Csaba (szerk).: Úszás szöveggyűjtemény I. Obender and Co. Kiadó, Budapest. Egressy János (2000): A hát- és a pillangóúszás elemzése anatómiai szempontból. In: Csaba László, Sós Csaba, Tóth Ákos (szerk.): Úszás, Szöveggyűjtemény II. Obener and Co. Kiadó, Budapest.
143
Ericsson, K.A. Krampe, R.T., Tesch-Römer, C. (1993): The role of deliberate practice in the acquisition of expert performance. Psychological Review, 100. 363-406. Ericsson, K.A., Charness, N. (1994): Expert performance: its structure and acquisition. American Psychologist, 49. 725-747. Ericsson, K.A., Lehmann, A.C. (1996a): Expert and exceptional performance: evidence of maximal adaptation to task constraints. Annual Review of Psychology, 47. 273-305. Ericsson, K.A., (1996b): The Road to Excellence. The acquisition of Expert Performance in the Arts and Sciences, Sport and Games. Lawrence Erlabaum Associates Publishers, Mahwah, New Jersey. Falk, B., Lidor, R., Lander, Y., Lang, B. (2004): Talent identification and early development of elite water-polo players: A 2-year follow-up study. Journal of Sport Sciences. 4. 347-355. Falus Iván (2003): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Falus Iván, Ollé János (2008): Az empirikus kutatások gyakorlata. 6emzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Fleishman, E.A., (1972): On the relation between abilities, learning, and human performance. American Psychologist, 27. 1017-1032. Fortier, M.S., Vallerand, R.J., Briere, N.M., Provencher, P.J. (1995): Competitive and Recreational Sport Structures and Gender: A Test of Their Relationship with Sport Motivation. Journal of Sport Psychology, 26. 24-39. Földesiné Szabó Gyöngyi (1999): Félamatőrök, félprofik. Magyar olimpikonok (19801996). Magyar Olimpiai Bizottság, Budapest. Fredricks, J.A., Eccles, J.S. (2004): Parental Influences on Youth Involvement in Sports. In: Weiss, M.R. (Ed.): Development Sport and Exercise Psyhology: A Lifespan Perspective. Fitness Information Technology Inc, Morgantown WV. 145-164. Frenkl Róbert (2003): Sporttehetség. Magyar Sporttudományi Szemle, 2. 16. Gabler, H., Ruoff, B.A. (1979): Zum Problem der Talentbestimmung im Sport. Sportwissenchaft, 9. 164-181. Gagné, F. (1991): Toward a differentiated model of giftedness and talent. In. Colangelo, D. and Davis (Ed): Handbook of gifted education. Allyn and Bacon, Boston. 65-80. Gagné, F. (1999): Is There Light at the End of the Tunnel? Journal for the Education of the Gifted, 22. 231. Gallagher, J.J. (1979): cit. Ranschburg Jenő. (2004.): Gepárdkölykök. Urbis Könyvkiadó. Budapest. Gallagher, J.J. (1982): A plan for catalytic support for gifted education in the 1980's. Elementary School Journal, 82. 180-184. Gardner, H. (1983): Frames of Mind: The Theory of Multiple Intelligences. A subsidiary of Perseus Book, New York. Gardner, H. (1991): The unschooled mind. Fontana Press, London.
144
Gil, S., Ruiz, F., Irazusta, A., Gil, J., Irazusta, J. (2007): Selection of young soccer players in terms of anthropometric and physiological factors. Journal of Sport Medicine and Physical Fitness. 47(1). 25-32. Gill, D.L., Gross, J.B., Huddleston, S. (1983): Participation motivation in youth sports. International Journal of Sport Psychology, 14. 1-14. Gill, D.L. (1986): Psychological dynamic of sport. Human Kinetics. Champaign, IC. Gombocz János (1995): Az edző-sportoló kapcsolat néhány pedagógiai kérdése. Mesteredző, (5) 3. 3-5. Gombocz János (1996): Nevelői pályák párhuzamai. Kalokagathia, 1-2.106-120. Gombocz János (2004): A testnevelő tanár és az edző pedagógiai szerepe. In.: Bíróné Nagy Edit (szerk): Sportpedagógia. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs. Gombocz János (2005): A sportegyesület, a nevelés helyszíne. Kalokagathia,1-2. 2736. Goudas, M. (1998): Motivational Climate and Intrinsic Motivation of Young Basketball Players. Perceptual and Motor Skills, 86. 323-327. Gould, D., Feltz, D., Horn, T., Weiss, M. (1982): Reason for attrition in competitive youth swimming. Journal of Sport Behavior, 5. 155-165. Gould, D., Horn, T. (1984): Participation motivation in young athletes. In.: Silva, M., Weinberg, R.S. (eds): Psychological Foundations of Sport. Human Kinetics, Champaign, IL: Gould, D., Diffenbach, K., Moffet A. (2001): Psychological talent and its development in Olimpic champions. Paper Presented at Association for the Advancement of Applied sport Psychology Conference, Orlando, FL. Gu, C., Borecki, I.B., Gagnon, J., Bouchard, C., Leon, A.S., Skinner, J.S. (1998): Familial resemblance for resting blood pressure with particular reference to racial differences: preliminary analyses from the HERITAGE family study. Human Biology, 70. 77–90. Guilford, J.P. (1967): The nature of human intelligence. Mc Graw-Hill, New York. Gyarmathy Éva (1998): Tehetség és a tanulási zavarokal küzdő kiemelkedő képességű gyerekek. Magyar Pedagógia, 2. 135-153. Gyarmathy Éva (2003): Tehetséges tanárok a tehetségekért. Pedagógusképzés, 3-4. 105111. Hajdúné László Zita (2003): A közép és hosszútávfutó atléták versenyszorongás vizsgálata. Magyar Sporttudományi Szemle, 4. 12-14 Hajdúné László Zita (2004): A szorongás és a versenyteljesítmény kapcsolata. Magyar Sporttudományi Szemle, 2-3. 24-27. Hanlon, T. (1994): Sport parent. Human Kinetics, Champaign, IL. Harmison, J.R. (2006): Peak Performance in Sport: Identifying Ideal Performance States and Developing Athletes’ Psychological Skills. Professional Psychology: Research and Practice, 37 (3). 233-243.
145
Harsányi László, Sebő Attila (1989): Módszer a kiválasztás és válogatás értékelésére. Atlétika, 5. 3-7. Harsányi László (1990a): A tehetség felismerésének lehetőségei. Sportvezető, 6. 22. Harsányi László (1990b): A sporttehetség gondozásának útjai. Magyar Testnevelési Egyetem Közleményei, 2. 65-84. Harsányi László (2000): Edzéstudomány. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. Harsányi László (2004): Követelményprofil, értékelés, kiválasztás. Magyar Edző, 3. 2630 Hayes, J.R. (1981): The complete problem solver. Franklin Institute Press, Philadelphia, PA. Hebb, D.O. (1975): A pszichológia alapkérdései. Gondolat Kiadó, Budapest. Helsen, W.F., Hodges, N.J., Van Winckel, J., Starkes J.L. (2000): The roles of talent, physical precocity and practice in the development of soccer expertise. Journal of Sports Sciences. 9. 727-736 Hellstedt, J.C. (1987): The coach-parent-athlete relation. The Sport Psychologist, 1. 151-160. Helsen, W.F., Starkes, J.L., Hodges, N.J. (1998): Team sports and the theory of deliberate practice. Journal of Sport and Exercise Psychology, 20. 12–34. Hencsei Pál, Ivanics Tibor, Takács Ferenc, Vad Dezső (2005) Magyarok az Olimpiai Játékokon. Athéntól-Athénig. Magyar Olimpiai Bizottság, Work Press Iparművészeti Kft, Budapest. Herskovits Mária, Gyarmathy Éva (1994): Kérdések és ellentmondások a tehetséges gyerekek kiválasztásában. Pszichológia, 14 (4). 515-534. Herskovits Mária (2005): Mit kezdjünk a tehetséggel? Iskolakultúra, 4. 25-36. Hill, G.M. (1993): Youth Sport participation of professional baseball players. Sociology of Sport Journal, 10. 107-114. Hoare, D.G. (2000): Predicting success in junior elite basketball players - the contribution of anthropometic and physiological attributes. Journal of Science and Medicine in Sport. 4. 391-405. Hodge, T., Deakin, J.M. (1998): Deliberate practice and Expertise in the Martial Arts: The Role of Contex in Motor recall. Journal of Sport and Exercise Psychology, 20. 260279. Hodges, N.J., Starkes, J.L. (1996): Wrestling with the nature of expertise: a sport specific test of Ericsson, Krampe and Tesch-Römer’s (1993) theory of deliberate practice. International Journal of Sport Psychology, 27. 400- 424. Huang, C.R, Kuo, H.Y. (1999): The sources of athletes’ sport confidence. The Chinese Physical Education, 13(3). 60-66. Iso-Ahola, S.E. (1995): Intrapersonal and interpersonal factors in athletic performance. Scandinavien Journal of Medicine Science and Sports, 5. 191–199.
146
Istvánfi Csaba (2002): A versenysportra történő kiválasztás aktuális problémái és megoldási lehetőségei az iskolában. Magyar Edző, 3. 8-11. Istvánfi Csaba (2005): Nevelés, testnevelés, sport. Kalokagathia, 1-2. 15-26. Jelinek Zsolt, Oláh Attila. (2000): Examining the background of athletic injury: psychological immune system, life stress and coping skills. 21st International Conference of Stress and Anxiety Research Society (STAR). Abstracts Book, Bratislava, Slovakia. 71. Juhász M. (2002): A kiválasztás pszichológiai alapjai. Oktatási segédlet. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság és Társadalomtudományi Kar, Budapest. Jowett, S. (2006): Interpersonal and Structural Features of Greek Coach–Athlete Dyads Performing in Individual Sports. Journal of Applied Sport Psychology, 18. 69–81. Jowett, S., Cockerill, I.M. (2003): Olympic Medallists’ Perspective of the AthleteCoach Relationship. Psychology of Sport and Exercise, 4. 313-331. Junge, A., Dvorak, J., Rosch, D., Graf-Baumann, T., Chomiak, J., Peterson, L. (2000): Psychological and sport-specific characteristics of football players. The American Journal of Sport Medicine, 28. 22-28. Kalinowski, A.G. (1985): The Development of Olympic Swimmers. In: Bloom, B.S. (Ed.): Developing talent in young people. Balantine Books, New York. 139-192. Kamal, F.A. (1989): Extrinsic and intrinsic motivation of swimmers. International Journal of Physical Education, 26. 26-32. Kaminski, G., Mayer, R., Rouff, B.A. (1984): Kinder und Jungendliche im Leistungssport. Schorndorf, Federal Republic of German. Kamm, R.L. (1998): A developmental and psychoeducational approach to reducing conflict and abuse in Little League and youth sports. Child and Adolescent Psychiatric Clinics of 6orth America, 7. 891-918. Karcag János (1973): A Cattel- féle 16 faktoros személyiség kérdőív. Vademekum sorozat. Országos Elmegyógyászati Intézet, Budapest. Keller, L.M., Bouchard, T.J., Arvey, R.D., Segal, N.L., Dawis, R.V. (1992): Work values: genetic and environmental influences. Journal of Applied Psychology, 77. 79– 88. Keogh J.W., Weber C.L., Dalton C.T. (2003): Evaluation of anthropometric, physiological, and skill-related tests for talent identification in female field hockey. Canadian Journal of Applied Physiology, 28(3). 397-409. Keresztes Noémi, Pluhár Zsuzsanna, Pikó Bettina (2003): A fizikai aktivitás gyakorisága és sportolási szokások általános iskolások körében. Magyar Sporttudományi Szemle, 4. 43-48. Ketskeméty László, Izsó Lajos (2005): Bevezetés az SPSS programrendszerbe. Eötvös Kiadó, Budapest. Kiricsi János (2002): Úszásoktatás kisiskolások számára. A szerző magánkiadása. 6aszályvölgye 6yomda, Budapest.
147
Kiss István, Balogh László (2004): Kellemes problémák. In: N. Kollár Katalin, Szabó Éva (szerk.): Pszichológia Pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest. 496-534. Kovácshegyi Ferenc (1982): Hajlékonyságfejlesztő gyakorlatok terezése, hatékonysásának mérése, ellenőrzése az úszóversenyző felkészítése során. Szakdolgozat. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest. Kovácshegyi Ferenc (2000): Az úszóversenyzők szárazföldi képességfejlesztésének néhány alapkérdése. In.: Csaba László, Sós Csaba, Tóth Ákos (szerk.) Úszás Szöveggyűjtemény II. Obender & Co. Stúdió Kft, Budapest. 117-120. Kőrös András (1995): Tehetséggondozás, diáksport, versenysport. Testnevelés Módszertani Lapok, (1)3. 15-18. Krogius, N. (1976): Psychology in chess. RMH Press, New York. Kudar Katalin (1980): Sportolók vizsgálata sportpszichológia aktuális kérdései. 42-49.
versenyhelyzetben.
A
hazai
Kupper (1991): A kiválasztás alapjai a volt NDK-ban. Mesteredző, 1. Landau, E. (1980): Mut zur Begabung. Reinhardt, München. Landers, D.M., Boutcher, S.H. (1986): Arousal performance relationships. In.: Williams, J.M. (eds.): Applied Sport Psychology: Personal grpwth to peak performance. Palo Alto, Mayfield. 163-184. Lénárd Ferenc (1981): Képességfejlesztés és tehetséggondozás az általános iskolában. Pedagógiai Szemle, 3. 216-225. Lidor, R., Falk, B., Arnon, M., Cohen, Y., Segal, G., Lander, Y. (2005): Measurement of talent in team handball: the quetionable use of motor and physical tests. The Journal of Strength and Conditioning Research, 19(2). 318- 343. Lindner, K.J., Johns, D.P., Butcher, J. (1991): Factors in withdrawal from youth sport: A proposed model. Journal of Sport Behavior, 14. 3-18. Lindner K.J., Kerr, J. (2001): Predictability of sport participation motivation from metamotivational dominances and orientations. Personality and Individual Differences, 30. 759-773. Mageau, G.A., Vallerand, R.J. (2003): The coach-athlete relationship: a motivational model. Journal of Sport Sciences, 21, 883-904. Marland, S.P. (1972a): In: Tóth László (szerk. és ford.)(1998): A tehetség tanítása. KLTE-Kossuth Egyetemi 6yomda, Debrecen. Marland, S.P. (1972b): Education of the gifted and talented. Report to Congress of the United States by the U.S. Commissioner of Education. U.S. Government Printing Office, Washington, DC. Markland, D. (1999): Self-Determination Moderates the Effects of Perceived Competence on Intrinsic Motivation in an Exercise Setting. Journal of Sport and Exercise Psychology, 21. 351-361. McCaffrey, N., Orlick, T. (1989): Mental factors related to excellence among top professional golfers. International Journal of Sport Psychology, 20. 256–278.
148
McClelland, D.C., Atkinson, J.W., Clark, R.A. Lowell, E.L. (1953): The achievement motive. Appleton Century Crofts, New York. Mageau, G.A., Vallerand, R.J. (2003): The coach-athlete relationship: A motivational model. Journal of Sport Sciences, 21. 883-904. Mészáros János, Zsidegh Miklós megközelítés. Magyar Edző, 3. 4-8.
(2002):
A
sporttehetség-
humánbiológiai
Monsaas, J. A. (1985): Learning to be a world-class tennis player. In: Bloom, B.S. (Ed.): Developing talent in young people. Ballantine Books, New York. 211 -269. Morris, T. (2000): Psychological characteristics and talent identification in soccer. Journal of Sports Sciences. 9. 715-726. Mönks, F.J., Knoers, A.M.P. (1997): Ontwikkelingpsychologie. 7th ed., Van Gorcum, Assen. Mönks, F.J., Boxtel, H.W. (2000): A Renzulli-modell kiterjesztése és alkalmazása serdülőkorban. In: Balogh László, Herskovics Mária, Tóth László (szerk.) A tehetségfejlesztés pszichológiája. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 67-82. Mills, J.S., Blankstein, K.R. (2000): Perfectionism, intrinsic vs. extrinsic motivation, and motivated strategies for learning: A multidimensional analysis of university students. Personaltiy and Individual differences, 29. 1191-1204. Nádori László (1981): Tehetségkutatás- gondozás a sportban. Testnevelés- és Sporttudomány, 2. 51-62. Nádori László (1985): A tehetségek keresésének lehetőségei a testnevelésben. Pedagógiai Szemle, 4. 386-393. Nádori László (1987): Az utánpótlás nevelés időszerű kérdései. 6emzetközi Sporttudományos Konferencia, Pécs. 12-22. Nádori László (1988): Elképzelések a sporttehetség jellemzőiről és gondozásáról. Módszertani Tájékoztató, 2. 4-17. Nádori László, Derzsy Béla, Fábián Gyula, Ozsváth Károly, Rigler Endre, Zsidegh Miklós (1998): Sportképességek mérése. Második, átdolgozott kiadás (1989) változatlan utánnyomása. Sport Könyvkiadó, Budapest. Nahalka György (2004): A pedagógiai vizsgálatok leíró és matematikai stetisztikai módszerei. In.: Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Műszaki Kiadó, Budapest. 341-514. Nagy György (1973): Sport és pszichológia. Sport Kiadó, Budapest. 29-33. Nagykáldi Csaba (1998a): Sportági pszichológiai profilok gyakorlati jelentősége. In.: Nádori László (szerk.) A sportedzés, versenyzés új útja. 22-26. Nagykáldi Csaba (1998b): A sport és a testnevelés pszichológiai alapjai. Computer Arts Kiadó, Budapest. Neisser, U., Boodoo, G., Bouchard, T.J., Boykin, A.W., Brody, N., Ceci, S.J., Halpern, D. F., Loehlin, J.C., Perloff, R., Sternberg, R.J., Urbina, S. (1996) Intelligence: Knowns and unknowns. American Psychologist, 51(2). 77–101.
149
Newton, M., Duda, J.L. Yin, Z. (2000): Examination of the psychometric properties of the Perceived Motivational Climate is Sport Questionnaire. Journal of Sport Sciences, 18. 275-290. Nicholls, J.G. (1984): Conceptions of ability and achievement motivation. In: Ames, R.and Ames, C. (Eds): Research on motivation in education: student motivation. Academic Press, New York. 39–73. Nicholls, J.G. (1989): The Competitive Ethos and Democratic Education. Harvard University Press, Cambridge, MA. Nieuwenhuis, C.F., Spamer, E.J., Van Rossum, J.H.A. (2002): Prediction Function for Identifying Talent in 14- to 15-Year-old Female Field Hockey Players. High Ability Studies, (13)1. 21-33. Ntoumanis, N. (2001): Empirical Links between Achievement Goal Theory and SelfDetermination Theory in Sport. Journal of Sport Sciences, 19. 397-409. Ntoumanis, N. (2002): Motivational Clusters in a Sample of British Physical Education Classes. Psychology of Sport and Exercise, 3. 177-194. Nugent, L. (2005): Talent Identification Opportunities for Australian Swimming. American Swimming Magazine, 3. 16-22. Orlick, T., Partington, J. (1988): Mental links to excellence. The Sport Psychologist, 2. 105–130. Orosz Péter, Fábián Gyula, Pilvein Márton (1983): Adatok a labdarúgók kiválasztásához és beválásához. A Testnevelési Főiskola Közleményei, 3. 71-110. Parker, A. (1996): Chasing the big time Football apprenticeships int he 1990s. Unpublished doctoral dissertation, University of Warwick, UK. Pápai Júlia, Szabó Tamás (2003): Tornászgyermekek sportágválasztását befolyásoló tényezők. Kalokagathia, 1. 18-31. Pelletier, L.G., Fortier, M.S., Vallerand, R.J., Tuson, K., Briere, N., Blais, M. (1995): Toward a new measure of intrinsic motivation, extrinsic motivation and amotivation in sports: The Sport Motivational Scale (SMS). Journal of Sport and exercise psychology, 17. 35-53. Pelletier, L.G., Fortier, M.S., Vallerand, R.J., Briere, N.M. (2001): Associations among perceived autonomy support, forms of self-regulation, and persistence: A prospective study. Motivation and Emotion, 25. 279-306. Pensgaard, M., Roberts, G. (2000): The relationship between motivational climate, perceived ability and sources of distress among elite athletes. Journal of Sport Sciences, 18. 191-210. Petherick, C., Weigand, D. (2002): The relationship of dispositional goal orientations and perceived motivational climates on indices of motivation in male and female swimmers. International Journal of Sport Psychology, 33. 218-237. Petrou M., Bognár J., Horváth N., Baumgartner E. (2003): Early sport specialization: The case of gymnastics. Magyar Sporttudományi Szemle, 2. 23-26.
150
Perkins, T.H. (1981): Syllidae (Polychaeta), principally from Florida, with descriptions of a new genus and twenty-one new species. Proc. Biol. Soc. Wash, 93(4). 1080–1172. Pérusse, L., Gagnon, J., Province, M.A., Rao, D.C., Wilmore, J.H., Leon, A.S. (2001): Familial aggregation of submaximal aerobic performance in the HERITAGE family study. Medicine and Science in Sports and Exercise, 33. 597–604. Pikó Bettina (1997): Coping – társas kapcsolatok – társas coping. Pszichológia, 17. 391–399. Piirto, J. (1994): Talent children and adults. Maxwell Macmillan International, New York. Piirto, J. (1999): Talent children and adults. Their development and education. PrenticeHall, New Jersey. Pluhár Zsuzsanna, Keresztes Noémi, Pikó Bettina (2003): „Ép testben ép lélek”. Középiskolások értékrendje fizikai aktivitásuk tükrében. Magyar Sporttudományi Szemle, 2. 29-33. Podgieter, J.R. (1993): Psycho- social perspective on talent identification and development. In: Durandt, R. (Ed.): Sports talent identification and development: A situation analysis. University of Port Elizabeth, Port Elizabeth. 69-81. Rajki Béla (1987): Úszástanítás- úszástanulás. Sport Kiadó, Budapest. Rankinen, T., Pérusse, L., Rauramaa, R., Rivera, M.A., Wolfarth, B., Bouchard, C. (2001): The human gene map for performance and health-related fitness phenotypes. Medicine and Science in Sports and Exercise, 33. 855–867. Rankinen, T., Pérusse, L., Rauramaa, R., Rivera, M. A., Wolfarth, B., Bouchard, C. (2002): The human gene map for performance and health-related fitness phenotypes: the 2001 update. Medicine and Science in Sports and Exercise, 34. 1219–1233. Ranschburg Jenő (1989): Tehetséggondozás az iskolában. Tankönyvkiadó, Budapest. Ranscburg Jenő (2004): Gepárdkölykök. Urbis Kiadó, Budapest. Renzulli, J. (1978): The Enrichment Triad Modell: A guide for developing defensible program for gifted and talented. Creative Learning Press. Renzulli, J., Smith, L.H. (1981): The compactor. Creative Learning Press. Renzulli, J. (1994): School for Talent Development. Mansfield Center, CT Creative Learning Press. Renzulli, J. (1996): Building a bridge between Gifted education and total school improvement. National Research Center of the Gifted and Talented, Storrs, CT. The University of Connecticut. Révész Géza (1918): A tehetség korai felismerése. Benkő Gyula, Budapest. Révész László, Géczi Gábor, Bognár József, Tóth László (2005a): A sporttehetség megközelítési módjai. Magyar Edző, 4. 5-8. Révész László, Bognár József, Géczi Gábor (2005b): Pedagogical values reflected in elite sports: The case of talent. 10th Annual Congress, European College of Sport Science Abstract Book, Belgrade. 225.
151
Révész László, Géczi Gábor, Vincze Géza (2005c): Sportszakemberek az utánpótlás korúak tehetségéről, az alkalmazott pedagógiai módszerekről és a kommunikációról. Tavaszi Szél Konferencia Tanulmánykötet, Debrecen. 332-336. Révész László, Bognár József, Géczi Gábor, Benczenleitner Ottó (2005d): Tehetség meghatározás, sportágválasztás és kiválasztás három egyéni sportágban. Magyar Sporttudományi Szemle, 4. 17-24. Révész László, Bognár József (2006): Az úszás oktatás helye és szerepe a rendszerváltás utáni tantervekben. Iskolakultúra, 3. 34-43. Révész László, Bognár József, Géczi Gábor (2007a): Kiválasztás, tehetség és pedagógiai értékek az úszásban. Új Pedagógiai Szemle, 4. 45-53. Révész László, Bognár József, Géczi Gábor, Trzaskoma- Bicsérdy Gabriella (2007b): The Role of Deliberate Practice in Swimming. In: Book of Abstracts, 12st Annual Congress of the ECSS Jyväskylä, Finland. 11-14 July 2007. Ed.: Jouni Kallio, Paavo V. Komi, Jyrki Komulainen, Janne Avela. ISBN 978-951-790-242-7. p. 76. Révész László, Géczi Gábor, Bognár József, Bicsérdy Gabriella (2008a): Sporttehetség: elméletek és jellemző jegyek a szakirodalomban. In: Bognár József (szerk): Sporttehetség. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest -megjelenés alattRévész László, Bognár József, Trzaskoma-Bicsérdy Gabriella, Kovács T. László (2008b): A Perceived Motivational Climate in Sport Questionnaire-2 (PMCSQ-2) kérdőív hazai alkalmazásának lehetősége. Kalokagathia, 3. -megjelenés alattRice, T., Despres, J. P., Pérusse, L., Hong, Y., Province, M. A., Bergeron, J. (2002): Fimilial aggregation of blood lipid response to exercise training in the health, risk factors, exercise training and genetics (HERITAGE) family study. Circulation, 105. 1904–1908. Rigler Endre (2004): Az általános edzéselmélet és módszertan alapjai. I. rész: Alapfogalmak. A terhelés. II. rész. A kiválasztás III. rész. Harmadik kiadás. Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest. Rókusfalvy Pál (1976): Bevezetés a munkapszichológiába. Tankönyv Kiadó, Budapest. Rókusfalvy Pál (1981): Sportpszichológia. Sport Kiadó, Budapest Rókusfalvy Pál (1985): Tehetségkutatás,- kiválasztás- és gondozás. Testnevelés és Sporttudomány, 1. 16-21. Sack, H.G. (1980): Zur Psychologie des jungendlichen Leistunssportlers. Eine exemplarische Längsschnitt-Untersuchung an männlichen und weiblichen Langstreckenläufern über einen Zeitraum von vier Jahren am Ende der Adoleszenz. Schorndorf, Federal Republic of German. Scanlan, T.K., Lewthwaite, R. (1984): Social psychological aspects of competition for male youth sport participants: I. Predictors of competitive stress. Journal of Sport Psychology, 7. 25-35. Sajtos László, Mitev Ariel (2007): SPSS kutatási és adatelemzési kézikönyv. Alinea Kiadó, Budapest.
152
Seifriz, J.J., Duda, J.L., Chi, L. (1992): The relationship of Perceived Motivational Climate to Intrinsic Motivation and beliefs about success in basketball. Journal of Sport and Exercise Psychology, 14. 375-391. Selmeczi Attila (2000): Az utánpótlás korú úszóversenyzők felkészítése az egyes életkorok tükrében. In.: Csaba László, Sós Csaba, Tóth Ákos (szerk.) Úszás Szöveggyűjtemény II. Obender & Co. Stúdió Kft, Budapest. 95-105. Selye, J. (1974): Stress without distress. 6ew York American Library, New York. Siegler, R.S., Kotosky, K. (1986): Conclusions and Integration. In: Stenberg, R., Davidson, J.E. (1990) Conception of Giftedness. Cambridge University Press, New York. Simon, H.A., Chase, W.G. (1973): Skill in chess. American Scientist, 61. 394-403. Singer, R.N., Orbach, I. (1999): Persistence, excellence, and fulfillment. In: Lidor, R. & Bar-Eli, M. (Eds): Sport psychology: linking theory and practice. Bookcrafters, Morgantown. 167–191. Smith, R.E., Schutz, R.W., Smoll, F.L., Ptacek, J.T. (1995): Development and validation of a multidimensional measure of sport-specific psychological skills: The Athletic Coping Skill Inventory-28. Journal of Sport and Excercise Psychology, 17. 379-398. Smith, R.E., Christensen, D.S. (1995): Psychological skills as predictors of performance and survival in professional baseball. Journal of Sport and Exercise Psychology, 17. 399–415. Smilkstein, G. (1980): Psychological trauma in children and youth in competitive sport. The Journal of Family Practice, 10. 737-739. Sonsinak, L.A. (1985): Learning to be a concert pianist. In: Bloom, B.S. (Ed): Developing talent in young people. Ballantine, New York. Sós Csaba (1993): A vércukor terheléses görbe változása terhelés hatására úszóversenyzőknél. Magyar Élettan Társaság Konferenciája, Debrecen. Sós Csaba, Satori János (1995): A magyar úszósikerek nyomában. Mesteredző, 1. 5-8. Sós Csaba (1996): Új technológiák alkalmazása az FTC úszóinál. Mesteredző, 3. 1-3. Sós Csaba (1997a): A 3 makrociklusos felkészülési rendszer nyomon követése Orális Glukóz Tolerancia Teszt és Spiroergometria segítségével junior korú úszókon. Testnevelés és Sporttudomány, 1. 8.-15. Sós Csaba (1997b): A vércukor terheléses görbe változása terhelés hatására úszóversenyzőknél. Magyar Élettan Társaság Konferenciája, Szeged. Sós Csaba (1998): Fizikai terhelés hatása úszók vércukorszint változásaira. Sportorvosi Szemle, 1. 5-17. Spearman, C. (1904): General intelligence, Objectively Determined and Measured. American Journal of Psychology, 15. 207-210. Spearman, C. (1927): The abilities of man. Macmillan, New York.
153
Spielberger, C.D. (1966): Theory and research on anxiety. In.: Spielberger, C.D. (Ed.) (1970): Anxiety and behavior. Academic Press, New York. 3-22. Spielberger, C.D. (1989): Stress and anxiety in Sports. In.: Hackfort, Spielberger: Anxiety is Sport. An International Perspective. The Series in Health psychology and Behavioral. Medicine Hempshere Publishing Corporation. Spray, C.M., Wang, C.K.J. (2001): Goal Orientations, Self-Determination and Pupils’ Discipline in Physical Education. Journal of Sport Sciences, 19. 903-913. Stern, W. (1914): The psychological methods of testing intelligence. Warwick and York, Baltimore, MD. Starkes, J.L., Deakin, J.M., Allard, F., Hodges, N.J., Hayes, A. (1996): Deliberate practice in sports: what is it anyway? In.: Ericsson, K.A. (eds.): The Road to Excellence: The Acquisition of Expert Performance in Arts and Sciences, Sports and Games. Lawrence Erlbaum Associates, Mahwah, New Jersey. 81-106. Sternberg, R. (1977): Intelligence, information processing and analogical reasoning: The componential analysis of human abilities. Hillsdale. Erlbaum, New Jersey. Stenberg, R. (1991): Giftedness according to the Triarchic Theory of Human Intelligence. In: Colangelo, N.; Davis, G. (Eds): Handbook of Gifted Education. Allyn and Bacon, Boston. 45-54. Stevenson, C.L. (1990): The early careers of international athletes. Sociology of Sport Journals, 7. 238-253. Szabó Tamás (1994): Gyermekek funkcionális (motorikus) és szomatikus sajátosságainak vizsgálata (Kandidátusi értekezés tézisei). Testnevelés- és Sporttudomány, 4. 169-178. Szabó Tamás (1995): Adottság vagy szorgalom? Néhány gondolat a tehetségek felismeréséről és gondozásáról. In: Zag J. (szerk.): Somogyi sport szabadegyetemi füzetek V. Somogy megyei TSH, Kaposvár. 19-26. Szabó Tamás (2002): Jelen és távlatok. Magyar Edző, 3. 21-22. Széles Sándor (2000): A négy úszásnem korszerű technikájának kialakítása. In.: Csaba László, Sós Csaba, Tóth Ákos (szerk.) Úszás Szöveggyűjtemény II. Obender & Co. Stúdió Kft, Budapest. 95-105. Szigeti Lajos, Fenyvesi Alajos, Füzesi József, Szekeres János (1988): A versenysportutánpótlás, kiválasztás, tehetséggondozás egy lehetséges modellje az általános iskolában. A Testnevelési Főiskola Közleményei, 2. 91-103. Szlatényi György (2002): A diáksport szerepe a versenysport utánpótlásának kiválasztásában. Magyar Edző, 3. 11-14. Szokolszky Ágnes (2004): Kutatómunka a pszichológiában. Osiris Kiadó, Budapest. Tannenbaum, A. (1983): Gifted Children. Psychological and educational perpectives. Macmillan, New York. Tellegen, A., Lykken, D.T., Bouchard, T.J. Jr., Wilcox, K.J., Segal, N.L., Rich, S. (1988): Personality similarities in twins reared apart and together. Journal of Personality and Social Psychology, 54. 1031–1039.
154
Terman, L.M. (1916): The measument of intelligence. Houghton Mifflin, Boston. Terman, L. (1925): Genetic Studies of Genius. Vol1.: Mental and Psysical traits of a Thousand Gifted Children. Stanford University Press, Stanford, CA. Theeboom, M., De Knop, M., Weiss, M.R. (1995): Motivational Climate, Psychological Responses and Motor Skill Development in Children’s Sport: A Field-Based Intervention Study. Journal of Sport and Exercise Psychology, 17. 294-311. Thurstone, L.L. (1938): Primary Mental Abilities. University of Chicago Press, Chicago. Tóth Ákos (1994a): A magyar úszósport eredményességének vizsgálata néhány oktatásmódszertani és edzéselméleti kérdés alapján. Kandidátusi Értekezés. Magyar Tudományos Akadémia és TF Könyvtár, Budapest. Tóth Ákos (1994b): A 400 m-es vegyesúszás nemzetközi mezőnyének elemzése. Kalokagathia, 3. 125-150. Tóth Ákos (1994c): Az úszósportban alkalmazott próbák az edzettség ellenőrzésére és a képességek felmérésére. Országos Úszóedző Konferencia, Módszertani füzet. 22-29. Tóth Ákos (1996): Versenyszámelemzés az úszásban. Testnevelés és Sporttudomány, 4. 5-11. Tóth Ákos (1998): Úszás (Technika). Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest. Tóth Ákos (2002): Úszás (Oktatás). Sporttudományi Kar, Budapest.
Semmelweis
Egyetem
Testnevelési
és
Treasure, D.C., Monson, J., Lox, C. (1996): Relationship between self-efficacy, wrestling performance, and affect prior to competition. The Sport Psychologist, 10. 73– 83. Tsang, E. C.K., Szabo, A. Soos, I., Bute, P. (2005): A study of cultural differences in motivational orientations towards sport participation of junior secondary school children in four cultures. Journal of Physical Education and Recreation, 11(1). 44-50. Vaeyens, R., Malina, R.M., Janssens, M., Van Renterghem, B., Bourgois, J., Vrijens, J., Philippaerts, R.M. (2006): A multidisciplinary selection model for youth soccer: the Ghent Youth Soccer Project. British Journal of Sports Medicine, 40(11). 928-934. Vallerand, R.J. (1997): Toward and hierarchical model of intrinsic and extrinsic motivation. In: Zanna, M.P. (ed): Advances in experimental social psychology. Academic Press, New York. Vernacchia R.A., McGuire, R.T., Reardon, J.P., Templin, D.P. (2000): Psychosocial characteristics of Olympic track and field athletes. International Journal of Sport Psychology, 31. 5-23. Vlachopoulos, S.P., Karageorghis, C.I., Terry P.C. (2000): Motivation Profiles in Sport: A Self-Determination Theory Perspective. Research Quarterly for Exercise and Sport, 4 (71). 387-397. Vura, M., Sipos, K., Sipos M. (1984): Testnevelés tagozatos általános iskolai tanulók szorongásának futsással kapcsolatos attitűdjének és futóteljesítményének változása 1013 éves korban. A Testnevelési Főiskola Közleményei, 2. 173-183.
155
Waples, S.B. (2003): Psychological characteristics of elite and non-elite level gymnasts. Doctoral Dissertation. Texas A&M University. Wallingford, R. (1975): Long distance running. In: A. W Tayler and F Landry (Eds.): The scientific aspects of sports training. Charles C. Thomas, Springfield, IL. 118-130. Watson, G.G., Blankbsky, B.A., Bloomfield, J. (1984): Reward system in children’s sport: Perceptions of elite junior swimmers. Journal of Human Movement Studies, 10. 123-156. Watson, G.G., Blankbsky, B.A., Bloomfield, J. (1985): Competing to swim or swimming to compete: Some motivational problems in junior swimming. Australian Journal of Science Medicine in Sport, 17. 24-26. Wechsler, D. (1939): The measurment of adult intelligence. Williams and Wilkins, Baltimore. Weinberg, R.S., Gould, D. (1995): Foundations of Sport and Exercise Psychology. Human Kinetics, IL. Weiss, M.R. (1985): An Intrinsic/Extrinsic Motivation Scale for the Youth Sport Setting: A Confirmatory Factor Analysis. Journal of Sport Psychology, 7. 75-91. Weiss, M.R. (2004): Developmental Sport and Exercise Psychology: A Lifespan Perspective. Fitness Information Technology Inc, Morgantown, WV. 145-164. Williams, A.M., Franks, A. (1998): Talent identification in soccer. Sports Exercise and Injury. 4. 159-165. Williams, W., Lester, N. (2000): Out of Control: Parents’ becoming violent at youth sporting events. Sports Illustrated, 93. 86-95. Williams, A.M., Hodges, N.J. (2004): Skill Acquisition in Sport. Routledge, London. Wilmore, J. H., Stanforth, P. R., Gagnon, J., Rice, T., Mandel, S., Leon, A.S., Rao, D.C., Skinner, J. S., Bouchard, C. (2001): Heart rate and blood pressure changes with endurance training: The HERITAGE Family Study. Medicine and Science in Sports and Exercise. 33. 107-116. Wong, E.H., Bridges, L.J. (1995): A model of motivational orientation for youth sport: Some preliminary work. Adolescence, 30. 437-452.
156
SAJÁT KÖZLEMÉ YEK JEGYZÉKE
Disszertációhoz kapcsolódó hazai és nemzetközi publikációk: Révész László, Bognár József, Trzaskoma-Bicsérdy Gabriella, Kovács T. László (2008): A Perceived Motivational Climate in Sport Questionnaire-2 (PMCSQ-2) kérdőív hazai alkalmazásának lehetősége. Kalokagathia, 3. -megjelenés alattRévész László, Géczi Gábor Bognár József, Bicsérdy Gabriella (2008): Sporttehetség: elméletek és jellemző jegyek a szakirodalomban. In: Bognár József (szerk): Sporttehetség. Magyar sporttudományi Társaság, Budapest. -megjelenés alattRévész László, Bognár József, Géczi Gábor (2007): Kiválasztás, tehetség és pedagógiai értékek az úszásban. Új Pedagógiai Szemle, 4. 45-53. Bognár József, Trzaskoma- Bicsérdy Gabriella, Révész László, Géczi Gábor (2006): A szülők szerepe a sporttehetség gondozásban. Kalokagathia, 1-2. 86-95. Trzaskoma Bicsérdy Gabriella, Bognár József, Révész László (2006): Sportágválasztás az általános iskolában. Magyar Sporttudományi Szemle, 1. 21-26. Révész László, Bognár József (2006): Az úszás oktatás helye és szerepe a rendszerváltás utáni tantervekben. Iskolakultúra, 3. 34-43. Révész László, Géczi Gábor, Bognár József, Tóth László (2005): A sporttehetség megközelítési módjai. Magyar Edző, 4. 5-8. Révész László, Bognár József, Géczi Gábor, Benczenleitner Ottó (2005): Tehetség meghatározás, sportágválasztás és kiválasztás három egyéni sportágban. Magyar Sporttudományi Szemle, 4. 17-24. Révész László, Bognár József, Géczi Gábor (2005): Sportszakemberek a sportágválasztásról, kiválasztásról és az alkalmazott pedagógiai módszerekről. Apáczai 6apok Konferencia Tanulmánykötet, Győr. 565-568. Révész László, Géczi Gábor, Vincze Géza (2005): Sportszakemberek az utánpótlás korúak tehetségéről, az alkalmazott pedagógiai módszerekről és a kommunikációról. Tavaszi Szél Konferencia Tanulmánykötet, Debrecen. 332-336. Révész László (2005): Howard Gardner: Többszörös intelligencia és oktatás. Budapest, Iskolai Testnevelés és Sport, 25. 28-29. Gabriella Trzaskoma-Bicsérdy, József Bognár, László Révész, Gábor Géczi (2007): The coach-athlete relationship in successful hungarian individual sports. Internation Journal of Sport Science and Coaching, 2(4). 484-495. Melinda Bíró, Balázs Fügedi, László Révész (2007): The Role of Teaching Swimming in the Formation of a Conscious Healthy Lifestyle: A Case Report. International Journal of Aquatic Research and Education, 1(3). 269-285.
157
Melinda Bíró, Edit N. Biróné, Balázs Fügedi, László Révész, Béla Szabó, László Honfi (2007): Examination of teaching learning process in swimming applying Chaffers’ system of interaction categories. Educational Research and Reviews, 2(4). 64-73. Laszlo Revesz, Jozsef Bognar, Marina I. Salvara, Szilvia Gita and Melinda Biro (2007): Curriculum Development for Teaching Swimming in Hungary. International Journal of Aquatic Research and Education, 1(2). 169-178. Gábor Géczi, László Révész, József Bognár, Géza Vincze, Ottó Benczenleitner (2005): Talent and talent development in sports: The issue of five sports. Kalokagatia, 3. 113-124. László Révész, József Bognár, Gábor Géczi (2005): Pedagogical values reflected in elite sports: The case of talent. Official CD-ROM, 10th Annual Congress (ECSS), Belgrade. 225.
Disszertációhoz nem kapcsolódó hazai és nemzetközi publikációk: Révész László, Géczi Gábor, Bognár József (2007): Alapértékek a tehetséges gyermekek oktatásában. Magyar Sporttudományi Szemle, 29. 57. Géczi Gábor, Révész László (2005): Jégkorong siker és tehetség a két világháború közötti Magyarországon. Tavaszi Szél Konferencia Tanulmánykötet, Debrecen. 116-120. Révész László (2004) Két tipikus úszórajt összehasonlító elemzése. Budapest, Iskolai testnevelés és Sport, 19. 18-21.
158
KÖSZÖ ET YÍLVÁ ÍTÁS
Köszönettel tartozom Dr. Bognár József, egyetemi docens úrnak a gondos és áldozatos munkájáért. Témavezetőként a kezdeti pillanatoktól segített doktori tanulmámyaimban, valamint a disszertáció elkészítésének folyamatában. Közös munkánk eredményeként születtek meg előadásaim, publikációim, valamint doktori disszertációm.
Köszönöm a Testnevelés-elmélet és Pedagógia Tanszék vezetőjének, Dr. Gombocz Jánosnak, hogy véleményével, javaslataival segítette dolgozatom elkészítését. Köszönöm Szabóné Nagy Andreának segítőkész munkáját az adatok bevitelével kapcsolatban.
Köszönetemet fejezem ki Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi, egyetemi tanárnak a disszertáció megírásával kapcsolatos javaslataiért, észrevételeiért.
Köszönöm
a
felmérésben
részt
vett
sportegyesületek
vezetőinek,
edzőinek
segítőkészségét, valamint, hogy lehetőséget biztosítottak számomra a kutatás elvégzésére.
Köszönettel tartozom Dr. Bíró Melindának, aki különös precizitással és alapossággal készítette el elővéleményét a dolgozatommal kapcsolatban és építő jellegű javaslataival hozzájárult a végső dolgozat kialakításához.
Jelen keretek között mondok köszönetet Dr. Trzaskoma-Bicsérdy Gabriellának a közös munkáért, cikkekért és előadásanyagokért.
Végül, de nem utolsó sorban köszönetet mondok szüleimnek, akik mind az egyetemi, mind a doktori tanulmányaim alatt támogattak és segítették előmenetelemet.
Kedvesemnek, Kingának köszönöm a megértést, a türelmet és a gondoskodást mely nagyban megkönnyítette munkámat, valamint köszönöm a disszertáció végleges formájának kialakításában tett munkáját.
159
MELLÉKLETEK JEGYZÉKE
1. melléklet: A sportolói kérdőív .........................................................................161 2. melléklet: Az edzői kérdőív .............................................................................165 3. melléklet: Az ACSI-28 kérdőív ........................................................................167 4. melléklet: A PMCSQ-2 kérdőív.......................................................................168 5. melléklet: Az SMS kérdőív ..............................................................................172 6. melléklet: Az ORV felmérés adatlapja ............................................................174
160
1. melléklet: A sportolói kérdőív Kedves Sporttárs! A Testnevelési Egyetemen (TF) tudományos kutatás keretében vizsgáljuk az úszósport jellemzőit. Célunk, hogy minél több jellegzetességét megismerjük a sportágnak. Az eredményeket felhasználva szeretnénk a sportág fejlődését segíteni. A kutatás eredményéhez Te is hozzájárulhatsz, ehhez kérjük a segítségedet. Nem kell mást tenned, csak kitölteni a kérdőíveket. Nincsenek jó vagy rossz válaszok, a Te véleményedre, érzéseidre vagyunk kíváncsiak! Fontos, hogy minden kérdőívet kitöltsél, illetve, hogy azon belül minden kérdésre válaszolj a megadott módon. Vagy be kell karikáznod a választ, vagy X-et kell tenni a megfelelő helyre, esetleg válaszolni a feltett kérdésre. A válaszokat ne beszéld meg mással és nyugodt környezetben töltsd ki, amikor nincsenek zavaró körülmények. A kitöltött kérdőíveket zártan kezeljük, az eredményeket összesítve (nem név szerint), kizárólag e kutatás keretén belül használjuk fel. A kérdőív kitöltése önkéntes! Köszönjük segítségedet! Ha kérdésed van keress bátran! Tel: 30/ 626-32-11 e-mail:
[email protected] 2. Nemed: fiú
Révész László Tanársegéd, PhD. hallgató
lány
3. Korod:
4. Lakóhelyed:
6. Jelenlegi egyesületed:
5. Korosztályod:
7. Mióta úszol ebben az egyesületben?:
8. Legmagasabb iskolai végzettséged: 9. Sportéletkor (Úszóként töltött évek száma): 10. Válogatott vagy (voltál)? igen nem 11. Ha igen, hány éves edzésmunka után kerültél be a válogatottba? 12. Legjobb eredményeid? (helyezés) hazai: nemzetközi: 13. Űztél más sportágat az úszás előtt? Ha igen, mit? 14. Vannak felmérések, tesztek az egyesületedben, ami alapján kiválasztják a legjobb úszókat? 15. Ha igen mik azok?
161
A kérdéseknél a véleményed, tapasztalataid írd le. Ahol megadott válasz van, ott a sorszámot karikázd be! 1. Hány évesen tanultál meg úszni?: 2. Hol tanultál meg úszni: 1. sportegyesületben 2. óvodai oktatáson 3. iskolai oktatáson 4. tanfolyamon 5. egyéb 3. Hány évesen indultál el először versenyen? 4. Hány éve versenyzel? 5. Nevelőegyesülete(i)d neve és székhelye (város): 6. Váltottál már egyesületet? Ha igen, miért? 7. Véleményed szerint minek köszönhetően érted el az eredményeidet? 8. Véleményed szerint mit kell tenned, hogy fejlődj? 9. Véleményed szerint eddig mitől fejlődtél? 10.Véleményed szerint milyen szintig tudsz eljutni reálisan? 11. Édesapád mit és milyen szinten sportolt? Hány évig? 12. Édesanyád mit és milyen szinten sportolt? Hány évig? 13. Mire vagy a legbüszkébb a sportban? Rangsorolj 3 tényezőt fontosság szerint! 1.
2.
3.
14. Mire vagy a legbüszkébb az élet más területein? Rangsorolj 3 tényezőt fontosság szerint! 1.
2.
3.
15. Ha jelenleg tanulsz, milyen a tanulmányi átlageredményed? 1) 2,0-2,5;
2) 2. 51-3,0; 3) 3,1-3,5;
4) 3,51-4,0
5) 4,1-4,5;
6) 4,51-5,0
16. Ha befejezted tanulmányaidat, milyen tanuló voltál (középiskola)? 1) 2,0-2,5;
2) 2. 51-3,0; 3) 3,1-3,5;
4) 3,51-4,0
162
5) 4,1-4,5;
6) 4,51-5,0
17. Ha befejezted tanulmányaidat, milyen tanuló voltál (egyetem-főiskola)? 1) 2,0-2,5;
2) 2. 51-3,0; 3) 3,1-3,5;
4) 3,51-4,0
5) 4,1-4,5;
6) 4,51-5,0
A következı kijelentések végén, annak mértékében, hogy mennyire értesz vele egyet, egy számot kérünk megjelölni. 1: egyáltalán nem 2: kissé, elıfordul 3: közepesen, változó 4: nagyon, általában 5: teljes mértékben
1. 2. 3. 4. 5. 18. Azért kezdtem el sportolni, mert 1. Élsportoló szerettem volna lenni 2. A barátom is sportolt 3. A szabadidımet sporttal akartam eltölteni 4. Jól akartam érezni magam 5. Egészségesen akartam élni 6. A szüleim elvittek sportolni 7. A szüleim is sportoltak, ezt várták el tılem 8. Orvos ajánlotta
19. Azért az úszást választottam, mert 1. Szüleim ezt tanácsolták 2. Rokonaim tanácsolták (keresztszülı, nagyszülı, unokatestvér) 3. Testvérem ajánlotta 4. Barátaim is úsztak 5. Az edzım felfigyelt rám 6. A testnevelım ezt a sportágat javasolta 7. Ismerısök ajánlották 8. Úgy éreztem, nekem való ez a sportág 9. Elegem lett egy másik sportágból és ez csak úgy jött 10. Lakóhelyemen erre volt lehetıség 11. Családi hagyomány 12. Mindenképpen úszni szerettem volna 13. Orvos ajánlotta 14. A médiában (tv, rádió, újság) hallottam róla és megtetszett
20. Az eredményeimet meghatározó tényezık 1. Elsısorban a szorgalmamnak köszönhetem eredményeimet: 2. Elsısorban a jó adottságaimnak (testalkat, magasság, vízfekvés) köszönhetem eredményeimet: 3. Elsısorban az edzım szaktudásának köszönhetem eredményeim: 4. Elsısorban az edzım motiválásának köszönhetem eredményeim: 5. Elsısorban a szüleim támogatásának köszönhetem eredményeim: 6. Elsısorban a csapattársaimnak köszönhetem eredményeimet: 7. Elsısorban a létesítmény (uszoda) és a tárgyi feltételeknek (eszközök, felszerelés) köszönhetem eredményeimet: 8. Elsısorban a belsı motivációmnak köszönhetem eredményeimet: 9. Elsısorban az egyesületem anyagi helyzetének köszönhetem eredményeimet:
163
10. Elsısorban az egyesület/ szakosztály vezetıinek köszönhetem eredményeimet:
21. Az edzıd szerepe az életedben: 1. Mint egy barát, akivel mindent meg lehet beszélni 2. Mint egy tanár, aki irányít, oktat 3. Mintha családtag lenne 4. Kizárólag a szakmai munkáért felelıs személy 5. Példakép, tekintély, felnézek rá, elismerem 6. Segít a mindennapos stresszt elviselni 7. Motivál, teljesítményre ösztönöz
22. Az edzıd jellemzıi: 1. Teljesítményorientált, csak az eredmény fontos neki 2. Nem fontos az eredmény, csak a versenyre való felkészítés 3. Vezetı, irányító, az van, amit İ mond 4. Elsısorban az egyéni fejlıdésre figyel 5. Partnerként mőködik velem, figyel a véleményemre 6. Szeretném, ha többet foglalkozna velem 7. Gyakran megbeszéljük az aktuális dolgokat 8. A „civil” életben is számíthatok rá
A KÖVETKEZİ KÉRDÉSEKNÉL RANGSOROLJ FONTOSSÁG SZERINT! (1-tıl 10-ig rangsorold az állításokat, az 1-es a legfontosabb, a 10-es a legkevésbé fontos tényezı) Minden érték (rangsor) csak egyszer szerepelhet
23. Mely tényezık fontosak az úszásban a sportsikerhez?
Tárgyi és anyagi feltételek Edzı személyisége, kapcsolata a sportolóival, szakmai tudása Edzések mennyisége és minısége (hetente hányszor, hány órában) Szorgalom és kitartás Antropometriai paraméterek (testmagasság, testtömeg, a végtagok hosszúsága, méretei, stb.) Mentális képességek (monotónia-tőrés, edzés-verseny stressz elviselése, stb.) Pszichés tényezık (kitartás, sportág iránti elkötelezettség, fájdalomtőrés, stb.) Kondícionális képességek (erı, gyorsaság, állóképesség) Ügyesség, átlagon felüli koordináció, izületi mozgékonyság Mozgástanulási képesség (technikai tudás)
24. Egy példán keresztül mutasd be, hogy szerinted kibıl lehet eredményes úszó!
25. Ha Te lennél az edzı, mi alapján és mikor választanád ki a fiatal sportolókat? Indokold válaszod!
26. Mi jellemzı véleményed szerint a tehetséges (sikeres) úszóra és miért?
164
2. melléklet: Az edzői kérdőív Tisztelt Edző! A Testnevelési Egyetemen tudományos kutatás keretében vizsgáljuk a hazai úszósport jellegzetességeit, jellemzőit. A kutatás eredményei egy doktori disszertáció formájában kerül publikálásra. Ehhez a kutatómunkához kérjük a segítségét. Felmérésünk a tehetség, kiválasztás, tehetséggondozás témakörének feltárására irányul az úszás sportágban. Kutatási eredményünket a sportág számára visszajuttatva szeretnénk segíteni a sportág fejlődését, valamint további sikerességét. Kérem, figyelmesen olvassa el a kérdéseket és ismeretei, véleménye szerint válaszoljon. A kérdőívben nincsenek jó, vagy rossz válaszok, azonban az értékeléséhez fontos, hogy minden kérdést megválaszoljon a feltüntetett szempontok figyelembevételével! A kérdőív kitöltése önkéntes! Köszönöm szíves együttműködését! Köszönettel: Révész László Tanársegéd, PhD. hallgató
információ: 30/626-32-11
[email protected]
1. Általános rész 1. Neme: 2. Kora: 3. Iskolai végzettsége: 4. Sportéletkor (versenyzőként töltött évek száma): 5. Úszóként töltött évek száma: 6. Versenyzőként elért eredményei: 7. Mióta edző? 8. Milyen eredményeket értek el tanítványai (fő): a) világversenyen dobogós helyezés, korosztályos: b) világversenyen részvétel, korosztályos: c) magyar bajnoki első helyezés, korosztályos: d) magyar bajnoki dobogós (2.;3.) helyezés, korosztályos:
felnőtt: felnőtt: felnőtt: felnőtt:
9. Jelenlegi egyesülete neve: 10. Milyen felméréseket, teszteket (motoros, pszichológiai, antropometriai, pedagógiai) szokott versenyzőivel végezni?
11. Legsikeresebb tanítványa(i) és eredményei?
165
2. Tehetség meghatározás Jelölje X-el mennyire ért egyet az állítással. 1. egyáltalán nem értek egyet; 2. kevésbé értek egyet; 3. közepesen értek egyet 4. nagymértékben egyet értek 5. teljesen egyetértek. 1. 2. 3. 4. 5. 1. Az eredményt az öröklött képességek határozzák meg leginkább
2. Az eredményt a szerzett képességek (edzés) határozzák meg leginkább 3. Az eredményt az edzéskörnyezet határozza meg leginkább 4. Az eredményt a szülők anyagi háttere befolyásolja 5. Az eredményt a szülők erkölcsi támogatása befolyásolja 6. Az eredményt az iskola, tanárok befolyásolják 7. Az eredményt a barátok, csapattársak befolyásolják 8. Az eredményt az infrastruktúra színvonala befolyásolja 9. Az eredményt az edző szakmai tudása határozza meg leginkább 10. Az eredményt az edző személyisége határozza meg leginkább 11. Az eredményt az edző- sportoló kapcsolat határozza meg 12. A csapategységnek szerepe van az eredményességben 13. A kondícionális képességek közül az erő a legfontosabb 14. A kondícionális képességek közül az állóképesség a legfontosabb 15. A kondícionális képességek közül a gyorsaság a legfontosabb 16. A versenyző elsősorban a hajlékonyságával érhet el kiemelkedő eredményt 17. A versenyző elsősorban a jó vízfekvésével érhet el kiemelkedő eredményt 18. A versenyző ügyessége nagymértékben meghatározza az eredményt 19. A versenyző elsősorban a jó antropomertiai jellemzőivel (testmagasság, ülőmagasság, karhossz, kéz- és lábfejméret) érhet el kiemelkedő eredményt 20. A versenyző elsősorban a leghatékonyabb versenytechnika elsajátításával érhet el kiemelkedő eredményt 21. A versenystressz-tűrés, monotónia-tűrés, edzés-tűrés, nagymértékben befolyásolják eredményt 22. A stressztűrés képessége nagyban befolyásolja a teljesítményt 23. A teljesítménymotiváció nagyban befolyásolja a teljesítményt
3. Kiválasztás, a jelenlegi gyakorlat szerint 1. A kiválasztás a legkritikusabb része a sportoló sikerességének 2. Az óvodai úszásoktatás fontos része a kiválasztásnak 3. Az iskolai úszásoktatás fontos része a kiválasztásnak 4. A sportegyesületi úszásoktatás eredményesebben szolgálja a kiválasztást 5. Az elsajátított úszásnemek száma alapján történik a kiválasztás
166
6. Az elsajátított úszásnemek technikai szintje alapján zajlik a kiválasztás 7. A sportoló meglévő kondícionális képessége alapján zajlik a kiválasztás 8. A korosztályos utánpótlás versenyek alapján történik a kiválasztás 9. Az elért korosztályos eredmények alapján történik a kiválasztás 10. A kondícionális képesség alapján történik a kiválasztás (erő, gyorsaság, állóképesség) 11. A mentális, pszichés tulajdonságok alapján történik a kiválasztás 12.A világversenyek szintideje alapján történik a kiválasztás 13. A kiválasztás első lépcsője a sportágra történő kiválasztás 14. A kiválasztás passzív folyamat, inkább kiválasztódás van 15. Az úszásnemre történő kiválasztás tervezett 16. A távra történő kiválasztás tervezett
17. Mikorra tehető az úszásnem kiválasztása? Miért?
18. Mikorra tehető a versenytáv kiválasztása? Miért?
4. Tehetséggondozás 1. A tehetséggondozásnak (edzés) nagyobb szerepe van, a kiválasztásnál 2. Az országos szintű eredmények (OB 1-6. hely) eléréséhez kb. 1-5 év edzés elegendő 3. Az országos szintű eredmények (OB 1-6. hely) eléréséhez kb. 6-10 év edzés szükséges 4. Az országos szintű eredmények (OB 1-6. hely) eléréséhez több, mint 10 év edzés kell 5. A nemzetközi szintű eredmények (VB, EB. 1-8) eléréséhez kb. 1-5 év edzés elegendő 6. A nemzetközi szintű eredmények (VB, EB. 1-8) eléréséhez kb. 6-10 év edzés kell 7. A nemzetközi szintű eredmények (VB, EB. 1-8) eléréséhez több, mint 10 év edzés kell 8. A jó edző- sportoló kapcsolat alapja a sikernek 9. A jó sportoló- szülő kapcsolat alapja a sikernek 10. A jó sportoló-sportoló kapcsolat alapja a sikernek 11. A jó sportoló- klubvezetés kapcsolat alapja a sikernek 12. A jó edző-szülő kapcsolat alapja a sikernek 13. A szülői háttér (anyagi, erkölcsi) elengedhetetlen része a sikernek 14. Az egyesületen belül több azonos színvonalú versenyzőre van szükség
167
15. A versenyeztetés fontos része a felkészítésnek
5. Edzőről szóló rész 1. Az edző akkor lehet sikeres, ha úszó volt 2. Az edző akkor lehet sikeres, ha versenyszerűen sportolt 3. Az edző akkor lehet eredményes, ha élversenyző volt 4. A sikereket meghatározza a sportszakmai végzettség 5. Az edzőknek folyamatos továbbképzésre van szükségük 6. A sikereket az edzői tapasztalatok (évek száma) határozzák meg 7. A versenyzők egyéni bánásmódot igényelnek 8. Az edzőnek csak a sporttal kapcsolatos problémákkal kell foglalkoznia a versenyzővel kapcsolatban 9. Az edzőnek „jó menedzsernek” is kell lennie 10. Az edzőnek a versenyző összes problémájával foglalkozni kell 11. A szülőket be kell vonni a felkészítés folyamatába 12. Az edzőnek motiválnia kell a versenyzőit 13. Az edzőnek segíteni kell a stressz(edzés, verseny) leküzdésben 14. Az edzőnek feladata a versenyző felkészítése a sportsikerekre 15. Az edzőnek feladata a versenyző felkészítése a sikertelenségre
Vajon mi kell a sportági sikerhez? (1-től 8-ig rangsorolja az állításokat, az 1-es a legfontosabb és 8-as a legkevésbé fontos, ami Ön szerint kell)
Tárgyi és anyagi feltételek (uszoda, felszerelés, edzőtáborok, stb) Edző személyisége, kapcsolata a sportolóival Edző szakmai tudása Edzések mennyisége és minősége (hetente hányszor, hány órában) Adottság (vele született tulajdonságok) Szorgalom és kitartás Egy jó csapat A versenyhelyszín adottságai
Edző- sportoló kapcsolat Az edző-sportoló kapcsolat átalakult az elmúlt 20 évben Az edző-sportoló kapcsolat minősége a legfontosabb a sikerben Az edző-sportoló egyenrangú felek Az edzőnek irányító, vezetőnek kell lennie Az edzőnek autokratikusnak(egyedül dönt, a versenyzőnek nincs beleszólása a felkészítés folyamatába) kell lennie Az edzőnek demokratikusnak kell lennie A jó sportoló önállóan is tudja irányítani tevékenységét
Ha a témával kapcsolatban nem tértünk ki minden fontos kérdésre, kérem, írja le, amit fontosnak tart megemlíteni: Köszönöm a segítségét!
168
3. melléklet: Az ACSI-28 kérdőív SPORTOLÓI TAPASZTALATOK VIZSGÁLATA ACSI-28
Az alábbiakban olyan állításokat olvashat, amelyekben sportolók személyes tapasztalataikat fejezik ki. Kérjük, figyelmesen olvasson el minden állítást, és döntse el, hogy milyen gyakran tapasztalja az alábbiakat. Nincsenek helyes vagy helytelen válaszok. Ne gondolkozzon túl sokat! 1 = szinte soha 2 = néha 3 = gyakran 4 = majdnem mindig
13.
Minden edzésen célokat tűzök ki magam elé.
1
2
3
4
14.
Nincs szükségem arra, hogy edzésen vagy versenyen kemény munkára biztassanak ahhoz, hogy 100%-ot teljesítsek.
1
2
3
4
15.
Ha az edző kritizál vagy kiabál velem, anélkül javítom ki a hibámat, hogy felidegesíteném magam.
1
2
3
4
16.
Jól oldom meg a sportágamban felmerülő váratlan helyzeteket.
1
2
3
4
17.
Ha rosszul állok, igyekszem nyugodt maradni, és ez beválik.
1
2
3
4
18.
Minél nagyobb a tét egy versenyen, annál jobban élvezem.
1
2
3
4
1
2
3
4
1.
Hétről hétre jól meghatározott célokat tűzök ki magam elé, és azokhoz tartom magam.
1
2
3
4
19.
Verseny alatt aggódom amiatt, hogy hibát vétek vagy nem leszek sikeres.
2.
Tehetségem és képességeim szerint a legtöbbet hozom ki magamból
1
2
3
4
20.
Jóval a verseny kezdete előtt eldöntöm, hogy milyen taktikát alkalmazok.
1
2
3
4
3.
Ha az edző vagy a menedzser megmondja, hogyan javítsam ki a hibámat, hajlamos vagyok azt személyeskedésnek venni, és ideges leszek.
1
2
3
4
21.
Amikor úgy érzem, hogy kezdek túlzottan feszültté válni, képes vagyok gyorsan ellazítani testemet, és megnyugtatni magamat.
1
2
3
4
22.
Szeretem a téthelyzetek nyújtotta kihívásokat.
1
2
3
4
4.
Sportolás közben jól tudok koncentrálni, és ki tudom zárni a zavaró ingereket.
1
2
3
4 23.
Gondolok arra és elképzelem, hogy mi fog történni, ha kudarcot vallok vagy hibázok.
1
2
3
4
Verseny közben bizakodó és lelkes maradok, függetlenül attól, hogy mennyire kicsi a nyerési esélyem.
1
24.
Bárhogyan is mennek a dolgok, uralkodni tudom érzelmeimen.
1
2
3
4
6.
Tétversenyen jobb a teljesítményem, mert tisztább a fejem.
1
2
3
4
25.
Figyelmemet könnyen tudom irányítani, és képes vagyok egyetlen dologra vagy személyre koncentrálni.
1
2
3
4
7.
Hidegen hagy, hogy mások hogyan értékelik a teljesítményemet.
1
2
3
4 26.
2
3
4
Túl sokat töprengek azon, hogy miként érjem el céljaimat.
1
2
3
4
Ha nem sikerül elérnem a kitűzött célt, az csak további próbálkozásokra késztet.
1
8. 9.
Bízom abban, hogy jól fogok szerepelni a versenyen.
1
2
3
4
27.
Az edzők és menedzserek tanácsait és utasításait megfogadva fejlesztem képességeimet.
1
2
3
4
10. 11.
Az edző vagy a menedzser kritikája inkább idegesít, mint segít. Amikor figyelek valamire vagy hallgatok valamit, könnyen távol tudom tartani a zavaró gondolatokat. A teljesítményemmel kapcsolatos aggodalmak túl nagy lelki terhet jelentenek számomra.
1 1
2 2
3 3
4 4
28.
Téthelyzetben kevesebb hibát vétek, mert jobban koncentrálok.
1
2
3
4
1
2
3
4169
5.
12.
2
3
4
4. melléklet: A PMCSQ-2 kérdőív Az észlelt motivációs környezet a sportban (M.L. ewton - J.L. Duda) Kérjük, alaposan olvass át minden egyes mondatot, és mindegyikre úgy válaszolj, ahogy azt a sportegyesületedben látod, érzed. 1-től 5-ig terjedő skálán értékeld, mennyire értesz egyet az állítással. Az 1-es érték a legkevésbé jellemzőt, az 5-ös érték a leginkább jellemzőt jelenti.
1. 2. 3. 4. 5. 1. Az edző azt akarja, hogy új gyakorlatokat próbáljunk ki. 2. Az edző mérges szokott lenni, amikor valaki hibázik a csapatban. 3. Az edző figyelme elsősorban a sztár sportolókra irányul. 4. Minden sportoló egyformán hozzájárul a csapat eredményéhez. 5. Minden sportolónak meghatározó szerepe van a sikerben. 6. Az edző csak akkor dicséri a sportolót, amikor jobb a társainál. 7. Az edző szerint csak a legjobb sportolók járulnak hozzá a sikerhez. 8. A sportolók akkor érzik jól magukat, amikor a legjobb tudásukat nyújtják. 9. A játékosok kikerülnek a csapatból, ha hibát követnek el. 10. A különböző tudásszintű sportolóknak fontos szerepük van a csapatban. 11. A sportolók segítik egymást a felkészülésben. 12. A sportolókat arra ösztönzik, hogy jobban teljesítsenek, mint csapattársaik. 13. Az edzőnek vannak kedvencei. 14. Az edző mindent megtesz, hogy a sportolók azokban a képességeikben fejlődnek, amiben gyengék. 15. Az edző kiabál azokkal a sportolókkal, akik elrontanak valamit. 16. A sportolók sikeresnek érezik magukat, amikor fejlődnek. 17. Csak a legjobb képességű/tudású sportolókat dicsérik. 18. Ha hibázik a sportoló, büntetést kap. 19. Minden egyes sportolónak egyéni feladatai vannak. 20. A kemény munka meghozza gyümölcsét. 21. Az edző arra buzdítja a sportolókat, hogy segítsék egymást a felkészülésben. 22. Az edző egyértelművé teszi, hogy szerinte ki(k) a legjobb sportoló(k). 23. A sportolókat feldobja, ha jobban teljesítenek, mint a társaik. 24. Ha a versenyeken szeretnék eredményes lenni, akkor a legjobb sportolók közé kell tartoznom. 25. Az edző azt hangsúlyozza, hogy mindig maximális erővel kell edzeni.
26. Csak a legjobb sportolókat „veszi észre” az edző. 27. A sportolók félnek, hogy hibákat követnek el. 28. A sportolókat arra bátorítják, hogy javítsák gyenge pontjaikat. 29. Az edző egyes sportolókkal kivételez. 30. A fő cél az, hogy minden egyes edzésen fejlődjünk. 31. A sportolók igazi csapatként dolgoznak együtt. 32. A sportolók érzik, ha számítanak rájuk. 33. A sportolók segítik egymást, hogy fejlődjenek és sikeresek legyenek.
171
5. melléklet: Az SMS kérdőív
SPORT MOTIVÁCIÓS KÉRDŐÍV Kérjük, hogy 1-től 7-ig terjedő skála segítségével jelöld meg, hogy az egyes állítások milyen mértékben jellemzőek rád! Példa: 1 = egyáltalán nem jellemző
4 = közepesen jellemző
7 = teljesen jellemző
Miért sportolsz? 1. Mert az átélt izgalmak örömet okoznak. ___ 2. Mert örömmel tölt el, hogy többet tanulhatok a sportágamról. ___ 3. Jó okaim voltak a sportolásra, de most azt kérdezem magamtól, hogy folytassam-e?___ 4. Mert örömmel tölt el az új technikák megismerése.___ 5. Már nem is tudom, az a benyomásom, hogy sikertelen vagyok a sportágamban.___ 6. Mert elismerést szerezhetek ismerőseim vagy barátaim körében.___ 7. Mert szerintem, ez az egyik legjobb mód arra, hogy emberekkel ismerkedjek.___ 8. Mert nagyon elégedett vagyok, mialatt tökéletesen végzek bonyolult edzéstechnikákat.___ 9. Mert szükséges sportolni ahhoz, hogy valaki jó formában legyen.___ 10. Mert ’király’ sportolónak lenni.___ 11. Mert ez az egyik legjobb mód arra, hogy más oldalról is fejlesszem önmagam.___ 12. Mert örülök, ha fejleszthetem gyenge pontjaimat.___ 13. Mert ’feldob’ mikor teljesen beleadom magam a sportba.___ 14. Mert sportolnom kell ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben.___ 15. Mert elégedetté tesz, hogy tökéletesíthetem képességeimet.___ 16. Mert ismerőseim úgy vélik, hogy fontos jó formában lenni.___ 17. Mert a sport jó lehetőség arra, hogy sok dolgot tanulhassak, melyeket hasznosíthatok az élet más területén.___ 18. Mert nagyon jó érzés egy kedvenc sportot űzni.___ 19. Bizonytalan vagyok; úgy gondolom, hogy nincs helyem a sportban.___ 20. Egyes nehéz mozgáskészségek sikeres végrehajtása nagy örömmel tölt el.___ 21. Mert rosszul érezném magam, ha nem fordítanék időt a sportolásra.___ 22. Hogy meg mutassam másoknak milyen jó vagyok a sportban.___ 23. A ’vadi’ új edzéstechnikák elsajátítása örömet szereznek nekem.___ 24. Mert ez az egyik legjobb módja annak, hogy jó viszonyt tartsak a barátaimmal.___ 25. Mert szeretem teljesen beleélni magam (a sportba).___
172
26. Mert rendszeresen sportolnom kell.___ 27. Az új edzés módszerek megismerése örömmel tölt el.___ 28. Sokszor megkérdőjelezem magam: mintha a kitűzött céljaimat nem valósítanám meg.___
173
6. melléklet: Az ORV felmérés adatlapja
174
175
176
FÜGGELÉKEK JEGYZÉKE 2. sz. táblázat: A kutatásban részt vett egyesületek megoszlása…………………178 3. sz. táblázat: A sportolók által elért nemzetközi eredmények ..........................179 4. sz. táblázat: A sportolók által élért hazai helyezések .....................................180 5. sz. táblázat: A kutatásban résztvevő sportolók korosztályos megoszlása ......181
177
2. sz. táblázat: A kutatásban részt vett egyesületek megoszlása
Szombathelyi Vízmű SC FTC BHSE BVSC Kőbánya SC Club Laguna Rája 94 úszóklub Váci Vízmű SE BÚK Veszprém VEÚK KASI Adorján SE SZHSE Bajai BVSC BEÚK TVSE Hód Úszó SE NYVSC Dunaferr Dél-zalai Vízmű SE Hajdúszoboszlói Árpád SE SÚBKSE EVUK UTE Dombóvári Sport Iskola Fiedler Ottó SE Stílus SE Széchy SE Mezőtúri SE Kiskunhalasi ÚGYE Tiszaföldvári ÚK Delfin SE PVSE Jövő SC Esztergom SC KVSC Szekszárdi Vízmű SE SZHBVUK SE Parafa Úszó Klub Egészségőr SC Szentes Városi ÚK Total
Frequency 10 18 28 24 11 16 11 9 9 6 9 4 6 5 18 13 10 9 13 19
Percent 2,4 4,2 6,6 5,7 2,6 3,8 2,6 2,1 2,1 1,4 2,1 ,9 1,4 1,2 4,2 3,1 2,4 2,1 3,1 4,5
Valid Percent 2,4 4,2 6,6 5,7 2,6 3,8 2,6 2,1 2,1 1,4 2,1 ,9 1,4 1,2 4,2 3,1 2,4 2,1 3,1 4,5
Cumulative Percent 2,4 6,6 13,2 18,9 21,5 25,2 27,8 30,0 32,1 33,5 35,6 36,6 38,0 39,2 43,4 46,5 48,8 50,9 54,0 58,5
13
3,1
3,1
61,6
10 18 7 5 2 4 6 5 6 7 19 13 3 12 11 11 4 3 8 9 424
2,4 4,2 1,7 1,2 ,5 ,9 1,4 1,2 1,4 1,7 4,5 3,1 ,7 2,8 2,6 2,6 ,9 ,7 1,9 2,1 100,0
2,4 4,2 1,7 1,2 ,5 ,9 1,4 1,2 1,4 1,7 4,5 3,1 ,7 2,8 2,6 2,6 ,9 ,7 1,9 2,1 100,0
63,9 68,2 69,8 71,0 71,5 72,4 73,8 75,0 76,4 78,1 82,5 85,6 86,3 89,2 91,7 94,3 95,3 96,0 97,9 100,0
178
3. sz. táblázat: A sportolók által elért nemzetközi eredmények
Valid
Missing Total
Vb 2-3 Vb 4-6 Vb 7-10 Eb 1 Eb 2-3 Eb 4-6 Eb 7-10 Eb 11-20 EYOF 2-3 EYOF 4-6 Total System
Frequency 1 1 1 2 5 2 1 1 3 1 18 406 424
179
Percent ,2 ,2 ,2 ,5 1,2 ,5 ,2 ,2 ,7 ,2 4,2 95,8 100,0
Valid Cumulative Percent Percent 5,6 5,6 5,6 11,1 5,6 16,7 11,1 27,8 27,8 55,6 11,1 66,7 5,6 72,2 5,6 77,8 16,7 94,4 5,6 100,0 100,0
4. sz. táblázat: A sportolók által élért hazai helyezések
Valid
Missing Total
Valid
Missing Total
Korosztályos OB 1. helyezés Valid Cumulative Frequency Percent Percent Percent 1 3 4,3 9,4 9,4 2 5 7,1 15,6 25,0 3 3 4,3 9,4 34,4 4 4 5,7 12,5 46,9 5 1 1,4 3,1 50,0 6 1 1,4 3,1 53,1 7 1 1,4 3,1 56,3 8 2 2,9 6,3 62,5 10 1 1,4 3,1 65,6 15 1 1,4 3,1 68,8 16 1 1,4 3,1 71,9 18 1 1,4 3,1 75,0 20 2 2,9 6,3 81,3 25 1 1,4 3,1 84,4 26 1 1,4 3,1 87,5 30 1 1,4 3,1 90,6 44 1 1,4 3,1 93,8 50 1 1,4 3,1 96,9 65 1 1,4 3,1 100,0 Total 32 45,7 100,0 System 38 54,3 70 100,0 Felnőtt OB 1. helyezés Valid Cumulative Frequency Percent Percent Percent 1 3 4,3 23,1 23,1 4 1 1,4 7,7 30,8 8 1 1,4 7,7 38,5 10 2 2,9 15,4 53,8 15 2 2,9 15,4 69,2 17 1 1,4 7,7 76,9 20 1 1,4 7,7 84,6 21 1 1,4 7,7 92,3 36 1 1,4 7,7 100,0 Total 13 18,6 100,0 System 57 81,4 70 100,0
180
5. sz. táblázat: A kutatásban résztvevő sportolók korosztályos megoszlása Korosztály Béka Delfin Cápa Gyermek Serdülő Ifi Felnőtt Összesen:
Vizsgálati csoport Gyermek Serdülő Felnőtt
évszám 2000/2001 1998/1999 1996/1997 1994/1995 1992/1993 1990/1991 -1989
Fiú kor 7-8 9-10 11-12 13-14 15-16 17-18 19-
fő 0 5 35 70 52 38 14 214
181
% 0 1,1 8,3 16,5 12,3 9,0 3,3 50,5
évszám 2000/2001 1998/1999 1996/1997 1994/1995 1992/1993 -1991
Lány kor 7-8 9-10 11-12 13-14 15-16 17-
fő 3 8 27 98 50 24 210
% 0,7 1,8 6,4 23,1 11,8 5,7 49,5
