CREDO
14. évfolyam 1. szám 2012. január hónap
A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
136. szám
KEGYELEMTELJES KARÁCSONYT KÍVÁNUNK MINDEN OLVASÓNKNAK!
SZABADTÉRI BETLEHEMES, BERZENCE
Lukáts Istvánné A Kis Jézus megszületett… Négy héten át készültünk a nagy napra – Karácsonyra. Mindenki a maga módján. Volt, aki gyertyafényes kora reggeli Rorátéra sietetett. Sokan állapotbeli kötelességüket teljesítve nem tudtak részt venni ezeken a szép alkalmakon. Készültünk lélekben. Szívünkben is fény gyúlt. Az esti és reggeli imáink hosszabbra nyúltak, elmerengtünk Mária Igenjén, áldozatosságán. Isten nagy és megbocsátó szeretetén. A szeretet csodákra képes. Megértettük a nagy titkot, a csodát, ami Karácsony estéjén beteljesedik. Beteljesedik a családokban is. Az ajándékok vásárlásakor is a szeretet hajt bennünket, örömet szerezni a gyerekeknek, a szeretteinknek, de ne csak idáig jussunk el, hanem figyeljünk egymásra. Álljunk meg! Hallgassuk meg; hogyan mondja, miért mondja, mit mond, mit akar, „vegyük észre”. Azon az estén csak egymásnak legyünk. Ne nyissuk ki a tévét, a rádiót. Biztosan vannak alkalomhoz illő műsorok, de azok mind megtörik a varázst – hétköznapivá silányul újra minden. Szülessen meg szívünkben is a Kis Jézus, aki megszabadít a bűntől. Örüljünk, ünnepeljünk, szeressünk. „Dicsőség mennyben az Istennek… Békesség földön az embernek… Dicsősség, dicsősség Istennek! ADY ENDRE: Karácsony – Harang csendül... I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba' Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn 2
A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből – Úgy mint régen – Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna, mindent, Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget. Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni… Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von, És zsong az ének áhítatba zöngve… Csak a havas pusztán a néma csöndbe sír föl az égbe egy–egy kósza mozdony
CREDO 2011 december
BABITS MIHÁLY: Karácsonyi ének
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Karácsony
Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag–űr szele volna? Jobb talán a puha széna–alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyúlt… Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy megszületett! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.
Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel.
ÉLETÜNK Hőgye Emőke
LELKI NAP A NAGYBAJOMI ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN
órán tanult vidám, pezsdítő, animációs, gitáros énekekkel hangolódtunk a bibliai témánkra. István Atya felvezette Noé történetét, amelyet gyerekek feszült figyelemmel hallgattak. Ehhez kapcsolódóan megtanultunk egy új (mutogatós) éneket Noé történetéről. Mindenki kézhez kapta a szöveget – a dallam hamar a fülükbe mászott… „Mindnyájan együtt dicsérjük Istenünket…” c. énekünket 64–en vidáman, felszabadultan harsogtuk. Majd játékkal folytattuk tovább. Noé bárkájába párosával összegyűjtöttük az állatokat kettesével hangok utánzásával… Azt követően kézműves foglalkozás keretében mindenki elkészített egy állatot papírból – összesen 31 féle, azaz 62 db állat figura került ki a kisiskolások kezéből. Ezután Székely András és Valkó Andrea kért fel bennün- beszálltunk közösen a képzeletbeli Noé bárkájába és ket, hogy 2011. november 25–én a TÁMOP 3.1.4. ke- „Mindnyájan együtt dicsértük Istenünket…” retében megrendezésre kerülő ÖKO–PROJEKT–ben Egy nem keresztény úgy fogalmazna ebben az eseta LELKI EGÉSZSÉG napján a hittanos tanulóknak ben, hogy „különleges hangulat varázslatába kerültartsunk előadást. Két turnusban tartottunk élmény tünk”, de valójában még hittanosaink nem tapaszdús foglalkozást Rajkai István plébánossal és Szép talták meg, hogy milyen érzés az, amikor egy szívJózsef (gitáros) segítségével. vel–lélekkel 64 fővel együtt dicsérjük Teremtőnket. Az első két órában az aló tagozatos hittanosok 61 Kicsiket és nagyokat egyaránt magával ragadta Isten fővel vettek részt programunkon. Először a hittan- jelenlétének élménye. CREDO 2011 december
3
Végezetül a 4. o. hittanosaimmal készültünk egy tánccal: Pintér Béla: Új szív c. keresztény zenére. A 3–4. órában felsős hittanosaink 40 fővel vettek részt lelki napunkon. Kedvenc énekeinkkel hangolódtunk rá István Atya előadására. A rózsafüzérrel ismertette meg hittanos tanulóinkat. Következett a daltanulás. Ezt követően tizedes rózsafűzért készítettek diákjaink gyöngyökből (némelyik egyszerű karkötő lett…) Majd FELE SEM IGAZ vetélkedőn 3 csapatban mérhették össze tudásukat vidám hangulatban. A felsősök lelki napját az 5. o. hittanosaim tánca zárta – Pintér Béla: Új szív c. dalára. November 28–án a Nagybajomi ÁMK Igazgató asszony beszéde után a TÁMOP program lezárásaként a 4. és 5. o. hittanos tanítványaim közösen bemutatták táncukat az egész iskola előtt. Evangelizáltak (hitükről tettek tanúságot) az iskolatársaik előtt. Hatalmas tapssal jutalmazták meg őket. Utólag is köszönetet mondunk szervezőinknek, hogy lelki egészség napját megszervezték számunkra, így hittanosa-
ink megtapasztalhatták azt, hogy milyen érzés, ha Istenben hiszünk, ha megvalljuk ezt mások előtt és milyen érzés az, ha sokan együtt dicsérjük az Istent…. ( A lelki nap összegzését a Nagybajomi Tv is közvetíti…)
LELKISÉG Ismeretlen szerző
SZERETEM AZ ÉLETET! – Apu! Azért jöttem a barátaimmal, hogy összeszedjem, ami az enyém. Elköltözöm! – No de kisfiam… Nem jó neked itthon. Teljesen önálló vagy! – Szabad akarok lenni, a magam ura. ÉLNI akarok. Elmegyek! Szabad akartam lenni… 17–18 éves voltam, amikor úgy gondoltam, hogy nincs szükségem a szülői házra. Elegem van a korlátokból, megállok a magam lábán is. Szüleim szerettek, óvtak, de nem tehettek semmit, elengedtek. Megnyílt előttem az éjszakai Budapest. Éltem egy tipikus kallódó tizenéves életét cinikusan és magabiztosan, barátaimmal együtt. Gondolkodásunk középpontjában a tagadás állt, mindennek a tagadása: a politikának, a családnak, a munkának, a célnak – az értékek tagadása. Lassan szembekerültem mindenkivel, aki valamilyen értéket képviselt. Először úgy látszott, minden rendben megy. Igyekeztem a legmenőbb együttesekkel járni, a legdivatosabban öltözni, a legjobban táncolni, a legtöbb lányt elcsábítani, a leggyorsabb motort megvenni, a legvidámabb lenni, a „leg”…, a „leg”…Mert éreztem, hogy még több kell az imádott életből, mert amire vágytam, azt még nem kaptam meg. Teltek az évek. Volt egy nagyon megdöbbentő esemény az életemben, amikor a legjobb barátom 20 évesen motorbalesetben meghalt. De hamar túljutottam a válságon és annál vadabbul vetettem bele magam a szórakozásba. Szerettem volna önmagamat is megelőzni. A családomat elhagytam, néhány év alatt 4
már tizenegy bejegyzett munkahely és sok–sok ös�szetört kapcsolat volt mögöttem. Ám ekkor még úgy gondoltam, nincs baj. Új és új célokat tűztem ki magam elé, de arra már nem volt elég időm, hogy a megszerzett dolgokat birtokoljam is. Nem tudtam élni azzal, amit már elértem, mert futottam az újabb felé. Kerestem a veszélyt Nagy túrákat szerveztünk, motoros konvojokkal jártam az országot. Több súlyos balesetem volt, egyik alkalommal a helyszínelő rendőr hitetlenül szemlélte, hogy életben maradtam. Máskor rock koncertről hazatérőben a robogó vonaton kívül másztunk át egyik kocsiból a másikba, hogy kalauzt megtréfáljuk. Csábított a kaland Álarc mögül néztem a világot… Lassan kialakult bennem egy érdekes kettősség. A külső és belső kettőssége. Kívülről éltem egy társaságomban és korosztályomban sikeresnek számító életet. – De én egyre jobban éreztem, hogy baj van. Amit reméltem, nem kaptam meg, de hogy a kérdése-
CREDO 2011 december
imet elcsitítsam, egyre hangosabbra állítottam a rockzenét. Közben fásulttá és közönyössé váltam. Mértéktelen dohányzás és az állandó éjszakázás kikezdte az egészségemet. Kezdtem ráébredni, hogy hat éve egyhelyben járok. Ráadásul felismertem magamban egy problémát, amelyre a barátaim nem tudtak választ adni. Ez pedig a szeretet hiányos volt, és főképpen az, hogy én magam nem tudtam másokat szeretni. Az emberek számomra csupán eszközök voltak céljaim eléréséhez. Nem láttam meg az emberben az embert. Fáradt voltam, életunt és végtelenül kiábrándult. A nagy tervekből semmi sem lett. Keserű volt a felismerés, de tovább vonszoltam magam a szánalmas sikerek felé…
mintha egy „lelki búvárharang”alatt közlekednék. Elmondta, hogy az Ő Fia, Jézus Krisztus éppen az ilyen elveszettekért jött el erre a világra és szeretetet ad az önzés helyett, célt a reménytelenségben, életet a kiábrándultság helyett… és ezért cserébe az én tönkretett, bűnös életemet kéri. – Ekkor én, aki eddig keménynek hazudtam magam, ott az utcán könnyek között vallottam meg bűneimet, önző, céltévesztett életemet. Minden mondat után könnyebb és könnyebb lettem. Egy önkéntelen mozdulattal eldobtam az utolsó doboz cigarettámat (azóta nem dohányzom). Néhány száz méter után már boldogan köszöntem meg Istennek, hogy bűnös életem ellenére velem volt. Velem volt a súlyos balesetnél, a koncerteken, a balatoni hétvégeken. Megköszöntem istenfélő szüleimet… És akkor futni kezdtem – futni haza, bocsánatot kérni szüleimtől. Ez egy csodálatos élmény volt. Ezen az éjszakán másEgy éjszaka Jézus lekapta rólam az álarcot… képpen ébresztettem fel őket. Sok–sok év után egyEgyszer a testvérem az Istenről, más nyakába borult apa és fia… a keresztény közösségről beszélt Egy élet, amit a Sátán tönkretett, most helyreállt. nekem, de én tömör egyszerűség- Reggelre új ember lettem. Új életet kaptam – és ma gel belefojtottam a szót, nem hall- is ezt élem. Tudok szeretni! Nem is gondoltam, hogy gattam végig, hiszen tudtam, hogy ilyen egyszerű. Tudom, hogy Isten szeret és megboő sem fogadja el Istent. csátotta bűneimet, ezért szabadon élek. Azóta feleséAznap éjjel mégis különös do- gem és családom van – és az élet nagyon jó.., log történt velem. Egyedül mentem hazafelé a hűvös októberi éjSzeretem az életet! szakában, s ott a néptelen utcán rám szakadt az elveKedves Barátom! szettségem, és az, hogy zajos életem ellenére végteEz az én történetem. De tudom, hogy neked is van lenül kiégett és magányos vagyok. Nem tudtam töb- egy történeted. A Tiéd hogyan végződik? Isten minbé hazudni önmagamnak. Fölöttem az irdatlan csil- den embert szabadságra teremtett. A Biblia azt tanítlagos ég, körülöttem a sötétben alvó házak. És ak- ja, hogy akit Jézus Krisztus megszabadított, az az emkor egészen biztosan megéreztem, hogy Valaki, aki ber valóban szabad. Ez a szabadság mindannyiunké elöl mindeddig menekültem, és akiről én hallani sem lehet,”mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő akartam, most személyesen megkeresett. Szükségem egyszülött Fiát adta, ha valaki hisz Őbenne, el ne volt valakire és a teremtő Isten jött el és beszélni kez- vesszen, hanem örök élete legyen”. Miden embernek dett hozzám. Csodálatos és végtelen szeretet ölelt át, szüksége van Rá. Fogadd el Őt!
Hamvas Béla
A LÁTHATATLAN TÖRTÉNET
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: „Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy
a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz. Minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!”
CREDO 2011 december
5
Menetrend a mennyország felé
Állandóan érvényben van. Mindenki számára csak ez az egy menetrend érvényes. Indulás: bármikor Érkezés: ahogyan az Úr akarja Jegyek ára: ELSŐ OSZTÁLY: ártatlanság és vértanúság MÁSODOSZTÁLY: bűnbánat és bizalom Istenben FAPADOS: engesztelés, megnyugvás Fontos tudnivalók: 1./ menettérti jegy nincsen 2./ nem kéjutazás 3./ gyermek utazása ingyenes, ha anyjuk az Egyház tartja ölben őket. 4./ fölösleges csomagot ne vigyünk. Elegendő a jótettek kötege, különben fennáll a veszély, hogy lekéssük a vonatot. Szép József
KARÁCSONY PILLANATA A szereteted áradjon felénk Jézusunk. Nyisd meg a szívünk ajtaját a békére Belőled áradó jóság szálljon az emberekre. Árazd el a te hűséged és felfoghatatlan Isteni szereteted ember és ember között. Kisded Jézus adj nekünk átölelő gyermeki Szeretetedből végtelen sokat, hogy lássuk Mi fontos, hogy általad eljussunk az Örökkévaló boldogságra. Nyisd fel lelkünk szempilláit az igaz és Őszinte szavakra, tettekre, örömre, Békére, Végtelen szeretetedre. Adj Támogatást az örökéletre, ha arra méltók Vagyunk, ha nem Akkor erősítsd lelkünk Vágyát irántad való Szeretetedben. Te Vagy a kis jézusunk kit Annyira szeretünk, Mint anya gyermekét Várjuk a találkozást Szüntelen, érezzük, kegyelmedet–mit Záporozol felénk. Tedd elérhetővé a bennünk levő Nem használt isteni csira felnövekvő Meglátását, és cselekedjük azt, mire Megteremtettél végtelen Szeretetedből a szeretetet.
6
A TITOK
Van egy kedves perc az időben Ahol megtapasztalod azt, hogy Fontos vagy mindenkinek. Van, ahol elmondhatod, mi szívedet Nyomja, Ő vidáman mosolyog rád és Feledteti veled, minden hibád. Van, ahol csak ti ketten vagytok, ha Térdre esel, kisírhatod. Nem kell kutatnod, keresned Olyan közel van hozzád, hogy Tenyerén hordoz és adja minden titkát. Mégis te vagy ki nem akar mosolyogni Rá, Térdre esve elmondani, ami fáj. Szakíts életedből csak egy órát az évek napja Ne csak December Huszonötödike adja. Tapasztald meg, hogy máskor is szükség van Rá Nem elfecsérelt lesz életed ezután. Az Ő titka a világnak már születésekor nyitott ajtó, Lépjél be rajta és érezd a szeretet otthont. Meglátod szíved ajtaja nem lesz bezárva, Mert a kis jézus a szeretetet a jászolból adja, Ezt viszed az élet mindennapján és örülsz, hogy Adhatod tovább.
CREDO 2011 december
Horváth Józsefné Annuska:
ÚJESZTENDŐ
ÚJÉVI KÍVÁNSÁGOK
Ismét elmúlt egy év, öregebbek lettünk…. Nap–hónapok, évek szállnak el felettünk. Úgy tűnik, hogy még csak „most voltam fiatal”, Megbirkóztam akkor széllel és viharral.
Nem kívánom néked, Hogy szenvedés ez évben ne érjen, Hogy életed útja legyen rózsákkal szegélyezett, Hogy bánatkönnyeket sose sírjál, Hogy sohse kelljen érezned mi a fájdalom, Nem, mindezt az új évben nem kívánom! Mert a bánatkönnyeiben megtisztul a szív, az igazán megértő emberi szív Akit bánat, szenvedés, aggódás, kín még sohasem ért Annak előbb utóbb kő dobog a szíve helyén! Minden gond és baj elvezet a betlehemi Gyermek Áldott Anyjához és Ő nem vonja meg tőlünk vigasztaló mosolyát Az új esztendőre azt kívánom Néked: Hogy légy erős a megpróbáltatás óráiban, Hogy légy erős, amikor majd kereszt kerül a válladra. Hogy légy erős, amikor minden remény elhagy, Hogy el ne fáradj azokkal az adományokkal, amelyekkel Isten megáld, Megtölteni szeretettel a szíveket, sok sok túlcsorduló örömmel. Azt kívánom: Hogy ez évben legyen melletted minden órában Baráti névre méltó őszinte jó barát, Aki nehéz napjaidban kezét nyújtja feléd, Azt kívánom, hogy az év minden órájában legyen veled az Isteni Gyermek örömet adó mosolya. Maradhass mindig az Isten, derűt adó közelében
De azonban, most már meg kell adni magam Kevesebb az erőm, s meghajlik derekam. …Mily sokat küzd–harcol az Ember e Földön: Azért, hogy mindig több–egyre többet gyűjtsön. Csak az a „nagy baj” (hogy) mindent itt kell hagyni, (A)túlvilágra semmit nem lehet elvinni!... Egyet mégis lehet! A lelki kincsünket!! Szeretetből fakadt, jó cselekvésünket… …Hát csak igyekezzünk másokkal jót tenni, Azt nekünk „Odaát” jóvá fogják írni. Ne feledjük el, hogy mind testvérek vagyunk (Egy embert teremtett először a mi Urunk.) Szeresse egymást mind– öreg és fiatal. Szálljon Égből áldás, szóljon a háladal. Dicsérjük az Istent magasztaló szókkal, Alleluját zengjünk a szent Angyalokkal. S íme itt van megint az újabb esztendő! Ki tudja, hogy kinek mit ád a Teremtő?... Adjál ó Istenem erőt–egészséget, Az egész Világnak igaz békességet. „Mindennapi kenyér” mindenkinek jusson, A szegénység– nyomor messze, messze fusson! Kegyelmedet Uram, áraszd a Népekre, Legyen gondod szegény–bűnös emberekre! Adjál okosságot Atyánkfiainak, Bölcs országvezetést „kormányosainknak”! Ne legyen háborgás a mi szent hazánkban, Legyen jóakarat az Ország–házában! Mária Szűz Anyánk! Védjél meg bennünket, Gonosz rabságából vezesd ki népünket! Szeretetlángoddal mentsed meg e hazát, Mindenkor dicsérje Teremtő szent Urát! Hiszem, hogy e század fordulást hoz nékünk Hiszem azt, hogy lesz még boldog a nemzetünk: Egy igaz Istenhez mindnyájan megtérünk Könyörülő Atyánk! Bocsáss meg minékünk!!! Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni Örök Igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában!” Ámen
CREDO 2011 december
7
CSALÁDI KÖR – REGGEL Pillanatkép egyetemesen idegbeteg korunkról -Arany János stílusában-
Reggel van, mindenki ideges, Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres. Feketés csészével boglyafejű asszony Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon. Mintha szélből volna a nagylánynak lába, Sebesen fordul a fürdőszobába. Hosszú perceken át pingálja a szemét, Testvéröccse ordít: Gyere ki te szemét!” Konyha melegében jó pirítós mellett Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet. „Min vigyorog, mama?” – kérdezi a veje, Csupa borotvahab összeszabdalt feje. WC–be zárkózik a legkisebb gyermek, Most írja a leckét (na, még csak ez kellett! Ajtó előtt jár a család fura táncot, Szemük szikrákat szór, arcuk sok–sok ráncot Mire a rádió mondja a hét–tizet: Elromlik a bojler nem ad meleg vizet. Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat, Férje jeges vízben sziszegve mos fogat. A nagylánynak immár fél keze kabátban, A másikban pöttyös kakaós pohár van. Le is önti rögvest frissen mosott blúzát, S kabátján vastagon megkent kiflit húz át. Az utcáról szalad vissza a ház ura, Lábán cipő helyett a megszokott papucsa. A reggel számára eléri a csúcsát: A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát, Reggel van, reggel van, ideges mindenki. Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít És a WC tartály sistereg egy picit.
RÖVID HÍREK 1. Sztálin terve Ukrajna kiéheztetésére – a Vatikáni Titkos Levéltár dokumentumai Október végén mutatták be a római Orosz Ökumenikus Központban Athanasius McVay és Lubomyr Luciuk professzor könyvét, melynek címe: A Szentszék és a holodomor – a Vatikáni Titkos Levéltár dokumentumai Szovjet–Ukrajna 1932–33–as kiéheztetéséről. Pontos adatok nincsenek, de becslések szerint 2,4 és 7,5 millió között lehet azok száma, akik 1932–33–ban éhen haltak a dús termőföldű Szovjet–Ukrajnában. A szándékosan előidézett éhínség (holodomor) célja a nemzeti érzelmű ukrán lakosság kiirtása volt. Az eseményekről a könyv egyik szerzője, Athanasius McVay ukrán származású kanadai görög katolikus pap beszélt a Zenitnek. 8
„A szovjet gazdaság teljes csőd volt. Az ideológiai alapokon álló gazdasági elgondolások, a termelői kollektivizálás miatt az 1920–as évek végén hatalmas éhínség tört ki Oroszországban és Ukrajnában. Ettől a Szovjetunió politikailag meggyengült, ugyanakkor felerősödtek az ukrán függetlenedési törekvések. Sztálin úgy döntött, két legyet üt egy csapásra: kiirtja a kulákokat, s egyúttal az ukrán nemzetiségre is csapást mér. 1932–ben betiltották a privát élelmiszertartalékolást, és az ukrán gazdákat fegyverrel kényszerítették terményeik beszolgáltatására. Az elkobzott élelmiszert a szintén élelmiszerhiánnyal küzdő orosz területekre szállították.” McVay hozzátette: az éhínséggel kapcsolatos vatikáni dokumentumok nemcsak az események részleteit tárták
CREDO 2011 december
fel előtte, hanem azt is, hogyan igyekezett a Szentszék beavatkozni, a világ elé tárni a tragédiát, enyhíteni az emberek szenvedését. „A pápa a Pro Russia Bizottság jezsuita elnökétől, Michel d'Herbigny püspöktől értesült a katasztrófáról. A francia püspök, akit szemtanúk tájékoztattak levélben, minden követ megmozgatott, hogy meggyőzze XI. Piuszt, indítson segélyakciót a Szovjetunió javára, mint 1921–23–ban ő maga és elődje, XV. Benedek pápa is tette. XI. Piusz zokogva olvasta a híradásokat, és mindenképpen tenni akart valamit. Az egyházi vezetők és a diplomaták azonban sajnos egyetértettek abban, hogy a segély nem jutna el az emberekhez, mert a szovjethatóságok tagadják a Sztálin által szándékosan előidézett éhínséget. Végül a pápa mindössze an�nyit tudott tenni, hogy egy ukrán kapcsolatokkal rendelkező német segélyszervezeten keresztül 10 000 olasz lírát küldött az éhező katolikusoknak.” A kérdésre, mi lehet az oka annak, hogy míg a holokausztról mindenki tud, addig Ukrajna borzalmas, több millió áldozatot követelő kiéheztetéséről Nyugaton alig hallott valaki, a szerző így válaszolt: „A Szovjetunió és utódja, az Oroszországi Föderáció máig tagadja, hogy az éhínség szándékoltan Ukrajna ellen irányult. Más államokra is politikai és diplomáciai nyomást gyakoroltak, hogy ne terjesszenek semmiféle információt, s főleg hivatalosan el ne ismerjék a holodomor tényét. A népirtás kérdése igen bonyolult; a lényeg, hogy szándékos akció volt, amely elsősorban a Szovjetunió orosz és ukrán területein élő ukránok ellen irányult.” Ma már filmek szólnak a holodomorról. Annak idején Malcolm Muggeridge és Gareth Jones voltak az első újságírók, akik Szovjet–Ukrajnába látogatva hírt adtak a történtekről. Mások viszont szándékosan tagadták az éhínséget. A New York Times egyik vezető szakértője, Walter Duranty több cikkben állította, hogy nem volt éhínség Ukrajnában, s írásaiért még Pulitzer–díjat is kapott. „Ma már kormánydokumentumok, az általunk közreadott dokumentumok, valamint Muggeridge és Jones korabeli tudósításai igazolják, hogy a néhai Duranty tudósításai nem voltak tényszerűek. Nem tudom, mi lehetett emögött; de úgy hallottam, egyes tudósok a Pulitzer–díj posztumusz visszavonását kezdeményezték” – jegyezte meg McVay. A most bemutatott, angol nyelvű könyv az ukrajnai éhínség egyedülálló, elsődleges és diplomáciai forrásokból merítő dokumentuma, amelyből az érdeklődők a XI. Piusz pápasága alatti Római Curia működését is megismerhetik. A kötet megírásához a szerző több mint tízezer oldalnyi, nagyrészt oroszul, kisebb részt olaszul, franciául vagy latinul íródott anyagot olvasott el és fordított le – írja a Zenit. (Magyar Kurír)
3. Taizé: 30 000 fiatal Berlinben A Taizéi Közösség által szervezett fiatalok európai találkozója először kerül megrendezésre Berlinben, 2011. december 28. és 2012. január 1. között. Csaknem 30 000 fiatal találkozik majd Európa minden országából és más földrészekről is a „bizalom zarándoklatának” ezen újabb állomásán. Brüsszel, Poznań és Rotterdam után a 34. európai találkozó a katolikus és protestáns egyházak, illetve a város önkormányzatának közös meghívására érkezik Berlinbe. Öt napig a német főváros Európa fiatalságának és egy egyesült Európának a jelképévé válik. A berlini találkozó egy olyan időszakban ér minket, amikor Európának szüksége van egy új lendületre és sok kérdés merül fel az európai szolidaritást illetően. Berlinben, a Taizéi Közösség elöljárója, Alois testvér két gondolatot szeretne felvetni a résztvevő fiataloknak: Hogyan találhatjuk meg hitünk forrásait? Mit tehetünk azért, hogy az egyházban és a társadalomban ne uralkodjon el a szétszóródás és a kirekesztés? Egy, a Taizéi közösség által szervezett segélyakció keretében arra kérik a Berlinbe érkező fiatalokat, hogy hozzanak magukkal különböző egészségügyi felszereléseket és gyógyszereket, melyeket észak–koreai falvakban működő kórházakba juttatnak majd el. A találkozó programjának gerincét a napi háromszori közös imádság adja. A reggeli imák a 150 vendéglátó egyházközségben, a déli és esti imák pedig a város nagy kiállítási csarnokaiban zajlanak. A fiatalok, akiket családok szállásolnak majd el, a délelőttöt az egyházközségekben töltik, ahol a helyi keresztényekkel találkozva együtt fedezik föl környezetükben a remény jeleit. Délutánonként különböző lelki, szociális, politikai, gazdasági és művészeti témákat érintő műhelyfoglalkozásokon vesznek részt a fiatalok. Például a Reichstag épületében parlamenti képviselőkkel beszélgetnek majd a résztvevők: „Egy igazságosabb világért: politika és állampolgári felelősség”. A műhelyek között szerepel egy találkozó a berlini zsidó közösség tagjaival és a város nagy mecsetébe is várják a fiatalokat egy találkozó erejéig. A találkozó részletes programja és Alois testvér levele december közepe előtt jelenik meg. Európa szerte fiatalok csoportjai készülnek a találkozóra. Magyarországról a KIM (Katolikus Ifjúsági Mozgalom) közös buszokat szervez a berlini találkozóra. Roger testvér, a Taizéi Közösség alapítója indította útjára több mint 30 évvel ezelőtt a „Bizalom Zarándokútját”, hogy a fiatalok a béke, a bizalom és a kiengesztelődés követei legyenek saját környezetükben, ott ahol élnek. Három évvel a berlini fal leomlása előtt, 1986–ban kapott engedélyt, hogy ellátogasson
CREDO 2011 december
9
Kelet–Berlinbe, ahol 6000 fiatal gyűlt össze ebből az alkalomból. Engedélyt kellet kérni az akkori kommunista hatóságoktól, hogy egyszerre lehessen imádkozni a katolikus székesegyházban és a város egyik nagy
protestáns templomában. Megkapták az engedélyt, de csak azzal a feltétellel, hogy nem lesznek nyugati résztvevők. Azóta nagy változások történtek és Berlin a német és az európai egység jelképévé vált.
TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 1. Örökmécses (Mt 25,1–13.)
egyik oldalkápolnában volt a Fájdalmas Anya szobra. A leányka meghajolt előtte és a virágcsokrot egy vázába tette. Azután letérdelt, összetette kezét és így imádkozott: – Ugye örülsz az én szerény virágaimnak és nem vagy nagyon szomorú? Köszönöm, hogy nekünk ajándékoztad a kis Jézust. Ajándékozd szent Fiadat nekem is a közelgő első szentáldozásban. Már előre örülök neki. A beteg édesanya nagyon megörült, amikor kislánya a sok pénzzel és az illatos narancsokkal hazaérkezett. – Mama, én mindjárt meghámozok egyet neked. Meglátod, hogy felfrissülsz tőle. Közben elmesélte találkozását a gyászruhás nénivel, ezentúl neki is kell virágot vinnie. Az egyik napon a jóságos néni eljött és meglátogatta Annamária anyukáját. Orvost is hívott, de a beteg anyukán már nem lehetett segíteni. A Fájdalmas Anya, akit annyira tisztelt, magához vette a mennyországba. El sem tudom mondani, hogy Annamária mily keservesen megsiratta anyukáját. Most egészen egyedül maradt, mint szegény árva leány egy idegen világban. A Szűzanya azonban gondoskodott kedves gyermekéről. A jószívű néni, aki elvesztette férjét gyermekét, magához vette, örökbe fogadta a kis árvát.
Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Blöki szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik... Szeretettel, Melinda
Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük: Istennek, Mennyország Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket. Ez után Melinda jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek. Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta–e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal. 2. Kislány és kutyája Később az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyBlöki, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. színű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Melinda zo- Melindának címezve. Melinda kinyitotta a csomagot. kogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik Volt benne egy könyv: Mr. Rogers – Amikor egy háneki Blöki. ziállat elpusztul. Megkérdezte, írhatnánk–e egy levelet Istennek, A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott bohogy amikor Blöki a Mennyországba érkezik, Isten ríték, benne a levéllel, amit Istennek írtunk. A másik felismerhesse. oldalon pedig a kép Melindáról és a kutyáról, és egy Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene te- üzenet: gyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet: Kedves Melinda! Kedves Isten! Blöki rendben megérkezett a Mennyországba. Iga10
CREDO 2011 december
zán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Blöki már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Blöki nagyon szeretett a kutyád lenni. Mivel nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá. Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek! Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van. Szeretettel, Isten 3. Melyiket válasszam?
Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól: – Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket. – Rendben, mit szeretne tőlem? – Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre. Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól: – Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott, gondolván, a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta: – Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná. A hölgy elszörnyedt. – Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn! – Szerintem is, – mondta az orvos – de nekem úgy
tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz! A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen 4. Az utolsó virágcsokor
A kis Annamária leült az egyik ház lépcsőjére és számolni kezdte napi jövedelmét. Ennyit még sohasem keresett! Az összes virágcsokrot eladta és ennek örömére elhatározta, hogy valami finom ennivalót vásárol beteg édesanyja számára. Arra gondolt, hogy néhány narancsot vesz, amit igen szeret anyukája. Csak egy csokor viola maradt kosarában, de ezt már nem akarta eladni. Annamária éppen zsebre tette a csengő pénzdarabokat, amikor kinyílt mögötte a kapu és egy néni lépett ki rajta. Annamária gyorsan karjára vette a kosarat, fölállt és illedelmesen helyet adott a fekete ruhás néninek. A néni nagyon szomorúnak látszott, mikor elsietett a kis virágárus mellett. Közben leejtette a kezében tartott táskát. Annamária udvariasan lehajolt érte és kedves fejhajtással visszaadta gazdájának. – Köszönöm, kedves gyermekem, mind eladtad a virágokat? Úgy látom, van egy csokor violád még, ezt szívesen megvenném. – Nagyon sajnálom, de ez az utolsó csokor nem eladó. A Fájdalmas. Szűznek szántam a templomba. Ebben az évben leszek elsőáldozó és a hitoktató atya azt tanácsolta, hogy mindennap tegyünk valami jót. A néni figyelmesen hallgatta Annamária szavait, aki így folytatta beszámolóját: – Megkérdeztem édesanyámat, hogy mit tegyek, mit tehetek a Jóisten kedvére? Édesanyám azt mondta: – Ajándékozd mindennap az utolsó virágcsokrodat a Fájdalmas Szűzanyának, hiszen Ő adta nekünk Jézust. Ezzel nagy örömet szerzel neki és Jézusnak is, akit az ölében tart. Ekkor a jóságos néni megsimogatta a kis Annamária fejét.
CREDO 2011 december
11
– Derék kislány vagy, maradj is mindig ilyen! Most pedig egyezzünk meg abban, hogy az utolsó előtti világcsokrot mindig nekem adod. Biztosítlak, hogy jutalmad nem marad el. Ebbe már Annamária is örömmel beleegyezett. Azután elment a templomba. Egészen hátul az Üdvtörténeti események Emlékszünk az Úr ígéreteire: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Lk 11,9b–10 Ebben a példabeszédben a balga szüzek kérnek, de nem kapnak, keresnek, de nem találnak, zörgetnek, de nem nyitnak nekik ajtót. Az üdvtörténeti események hatással vannak a kinyilatkoztatott igazságok, érvényességére is. Krisztus keresztáldozata például a törvényt a rendelkezéseivel együtt érvénytelenítette. Vö. Ef 2,15 Az evangéliumi szakasz Urunk második eljövetelének üdvtörténeti eseményéről jövendöl, amikor bezárulnak az ajtók, amikor az Úr kegyelmének esztendeje, ígéreteinek érvényessége lejár. Hogy mikor következik be ez az esemény nem tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy emberlétünk földi burka egyszer lehullik. Halálunk pillanatában a mi testünk az Istennel való találkozás kiemelkedő helye lesz. A döntő kérdés ebben a találkozásban nem az lesz, hogy mi fel fogjuk–e ismerni őt, a döntő kérdés ebben a találkozásban az lesz, hogy Jézus a mi Urunk megismer–e bennünket! Mécseseink Tőlünk függ, hogy régi, jó ismerősként fogad bennünket a mi Urunk, vagy úgy tekint ránk, mint idegenekre. Az evangélium előre jelzi a súlyos ítéletet. „Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket.” Egy evilági lakodalomban nincs ilyen végzetes jelen-
tősége az olajnak, az égő mécsesnek. Ez is mutatja, hogy ez a példázat arról a másik világról szól. Szabad akaratú lényeknek vagyunk teremtve; van, ami csak tőlünk függ. Ezt a tőlünk függő realitást jelzi, az égő, illetve a kiégett mécses. Lámpásunk olaja A világban élünk, de nem ebből a világból valók vagyunk. Ennek a világnak a gondja, gazdagsága és gyönyöre belőlünk akar táplálkozni, még energiatartalékainkat is képes kiégetni a lelkünkből. Szükségünk van bölcsességre, okosságra, kiapadhatatlan erőforrásra, hogy lámpásunk olaját, a világ emésztő tűzétől megóvhassuk, hogy Urunk érkezését örömtüzeket gyújtva ünnepelhessük! Lelkünk örökmécsese A példabeszéd elhangzása után Jézus éberségre, virrasztásra szólít. Az első keresztények korából maradt fenn az a himnusz, amelyet a keresztség kiszolgáltatása alkalmával énekeltek. „Serkenj fel te, aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus!” Ef 5:14b Fel kell ébrednünk, éberré kell válnunk, virrasztanunk kell, hogy Krisztus világossága beragyoghassa az életünket. Az éberségünk lángját bátran égethetjük, az éberség, a szeretet lángja, kiapadhatatlan erőforrásból táplálkozik. Az éberségünk, lelkünk örökmécsese. Aki szeret az éber. Mélyen alvó édesanyák gyermekük alig hallható nyöszörgésére fel tudnak kelni, fel tudnak ébredni, még arra is, ha gyermekük ki van takarózva és fázik, mert szeretetük virraszt. A szeretet az nem alszik el, nem alszik el velünk együtt. A szeretet maga az éberség, Istenhez ébredő éberség. Aki szeret, ismeri Istent, és az Isten is ismeri őt, mert Isten, maga a szeretet. Kerékjártó Mihály
HELYTÖRTÉNET Marics József (Berzence)
NAGYBAJOM KATOLIKUS PAPJAI 3. A híveit védő Mihály atya
A nagybajomi plébánosok életét kutatva, Péter és János atya után, a Veszprémi Egyházmegye megmaradt dokumentumait, a négy kötetben összegyűjtött latin nyelvű kiadványban találkozunk egy 1500. december 17–én keltezett kihallgatási jegyzőkönyvben, – egy jelentéktelen földterület birtoklásának kivizsgálása kapcsán – a tanúk között találkozunk MIHÁLY, 12
a nagybajomi plébános nevével. Csak a nevét ismerjük, és azt, hogy 1500–ban a településünk lelkipásztora volt. Nem tudjuk róla, hogy hány éves, mikor került hozzánk, azt sem tudjuk, mi lett a későbbi sorsa. János és Mihály plébánosok, 1357–1500 között 143 év telt el. Ez a nemzet életében is igen hos�szú idő. Kronológiai sorrendben CREDO 2011 december
vizsgáljuk át a közel 150 év történetét, kiragadva a fontos eseményeket, melyek meghatározóak voltak nemzetünk életében. 1370. november 17–én Nagy Lajos királyt a krakkói székesegyházban lengyel királlyá koronázták. 1382. szeptember 10. – Nagyszombatban meghalt a jeles uralkodónk, I. Lajos király. Szeptember 16–án helyezték örök nyuga-
lomra a székesfehérvári királykoronázó bazilika altemplomában. Szeptember 17–én királlyá koronázták leányát, Máriát, aki első királynőnk lett a történelmünk során. 1384. október 15. – Krakkóban Hedviget, Nagy Lajos királyunk lányát, lengyel királlyá koronázták. Testvérnépünk egyik legkiválóbb uralkodója volt, akit életszentsége miatt II. János Pál pápa a szentek közé emelt. A magyar főúri belviszályok miatt, politikai nyomásra Mária királynő 1385. december 31–én lemondott a trónról. Még ezen a napon Székesfehérvárott magyar királ�lyá koronázták Durazzói (Kis) Károly nápolyi királyt, akit 1386. február 24–én Visegrádon meggyilkoltak. A visegrádi Szent András bencés apátságban temették el. Mária királynő újból átvette az ország kormányzását. 1387. január elején Novigrád várában megfojtották Erzsébet királynét, I. Lajos király özvegyét, Mária királynő édesanyját. 1387. március 31. – Hímházi Benedek veszprémi püspök Székesfehérvárott királlyá koronázta Zsigmondot, Mária királynő férjét. 1395. május 17. – Mária királynő lovasbaleset következtében meghalt. Nagyváradon temették el Szent László sírja mellé. 1399. június 15. – meghalt Hedvig királynő, a
lengyel nép nagy jótevője, az egyház szentéletű uralkodója. A krakkói székesegyházban temették el. Síremlékén mindig van virág és magyar szalaggal díszített koszorú. 1404 novemberében Zsigmond király feleségül vette Czillei Hermann gróf leányát, Borbálát, akit december 6–án királynévá koronáztak a székesfehérvári bazilikában. 1408. december 12. – Zsigmond király megalapította a nevezetes Sárkányrendet. 1415. július 6. – A konstanzi zsinat máglyahalálra ítélte és kivégezte Husz János cseh, huszita prédikátort. 1418. szeptember végén török csapatok pusztítanak Szlavóniában. 1433. május 31. – Rómában IV. Jenő pápa német–római császárrá koronázta Zsigmond, magyar királyt. 1437. december 9. – A morvaországi Znaim városában meghalt Zsigmond császár. Végakarata szerint Váradon temették el első felesége, Mária királynő és Szent László sírja mellé. 1437. december 18. – Az országnagyok Pozsonyban királlyá választották Zsigmond vejét, Albert herceget. 1438. január 1. – Pálóczi György esztergomi érsek királ�lyá koronázta Székesfehérvárott a megválasztott uralkodót. Rozgonyi Simon veszprémi püspök Erzsébetet királynévá ko-
ronázta. 1439. május 9. – Albert király Hunyadi Jánost bízta meg a török által fenyegetett szörényi bánság védelmével. 1439. augusztus 18. – II. Murád szultán elfoglalta Szendrő várát és környékét. 1439. október 27. – Neszmélyen vérhasban meghalt Albert király. Székesfehérvárott temették el. Jóságos, tehetséges és mélyen vallásos királyunk volt. 1440. február 22. – Komáromban megszületett Albert király fia, a későbbi V. László király. 1440. július 17. – Székesfehérvárott királ�lyá koronázták I. Ulászló lengyel királyt. Mivel, a Szent Koronát az özvegy Erzsébet királyné magával vitte, ezért Szent István fejereklyetartójáról levett koronával koronázták meg az új királyunkat. 1441 januárjában elkezdődött a fegyveres küzdelem I. Ulászló és Erzsébet királyné között. 1444. november 10. – A várnai csatában a magyar sereg súlyos vereséget szenvedett. I. Ulászló királyunk életét vesztette a kegyetlen küzdelemben. 1446. június 6. – A rendi országgyűlés Rákos mezején megerősítette a kiskorú V. László királyságát, de Magyarország kormányzójává választotta Hunyadi János erdélyi vajdát. 1448. október 16. – Hunyadi serege Rigóme-
CREDO 2011 december
zőnél vereséget szenvedett a töröktől. 1453 januárjában, Bécsben V. László király átvette az ország kormányzását. Hunyadi János lemondott a kormányzóságról. 1456. július 22–én Hunyadi János győzelmet aratott Nándorfehérvárnál II. Mehmed szultán serege fölött. A nagy győzelem emlékét hirdeti a déli harangszó. 1456. augusztus 11. Zimony várában meghalt Hunyadi János. Gyulafehérvárott temették el. Október 23–án a Valkó megyei Újlakon Kapisztrán Szent János hunyt el. 1456. november 9. Hunyadi László hívei Nándorfehérvárott felkoncolták Czillei Ulrikot, V. László nagybátyját. 1457. március 16. – Budán, a Szent György téren lefejezték Hunyadi Lászlót. Hunyadi Mátyást fogolyként Prágába vitték. 1457. november 23. – Prágában meghalt a szerencsétlen sorsú, fiatal király, V. László. 1458. január 24. – A Duna jegén Hunyadi Mátyást királlyá választották. Február 14. – Budán a Nagyboldogasszony templomban alkalmi koronával megkoronázták Hunyadi Mátyást. 1458 augusztusában a török elfoglalta Szerbia nagy részét. Galambóc vára is török kézre került. 1461. május 1. – Mátyás király Budán házasságot kötött Podjebrád 13
Katalinnal. 1464 februárjában gyermekszülés következtében meghalt Mátyás király felesége. A budavári Szent Zsigmond prépostságban temették el. 1464. március 29. – Székesfehérvárott királ�lyá koronázták Mátyást a Szent Koronával. 1472. március 27. – A Zágráb melletti Medvevárban menekülés közben meghalt a királyhoz hűtlenné vált Janus Pannonius, pécsi püspök, a nagy humanista költő. 1475. december 22. – Mátyás király és Aragóniai Beatrix házasságot kötött Budán. 1490. április 6. – Bécsben meghalt Mátyás király. Székesfehérvárott, a királyi kápolnában helyezték örök nyugalomra. 1490. szeptember 18. – II. Ulászlót királlyá koronázták a székesfehérvári bazilikában. 1500–ban bíborossá nevezték ki Bakócz Tamás esztergomi érseket.
Hogy mi történt Nagybajomban 1357–1500 között? Nem sokat tudunk, de néha a kevés adat is eligazít bennünket a településünk történetének a kutatásában. 1387–ben Gerendi Elek fiai, Májusz és Mihály a földbirtokosok, de birtokukat eladták Demeter esztergomi érsek testvérének, Fülöpnek. 1434–ben, Fraknói Pál fiai, Pál és János, Jánosnak fia Vilmos és Kelemen győri püspök szerepelnek a nagybajomi földbirtokosok között. Már pusztán a nevek és a hivatalok is eligazítanak bennünket, hogy Nagybajom jelentős helyként szerepel Somogyországban, ha a birtokosai között jeles egyházi és világi országnagyok szerepelnek. 1456–ban településünk birtoklásában meghatározó szerep jutott a Nagybajomi Frank családnak, népes rokonságának, és a családba benősült vőknek. A
Nagybajomi Frank dinasztia, a Kálmán és a Várday család hosszú évszázadon át igen nagy hatással voltak településünk életére. Visszatérve Mihály plébánosunkhoz, az életéről ugyan keveset tudunk, de egy cselekedete örökre emlékezetes marad a katolikus egyház életében. Amint láttuk, 1500–ig a török már ott dübörgött hazánk kapuja előtt. A félelem és a bölcsesség az elemi védekezést tartotta igen fontosnak. 1500–ban a veszprémi egyházmegyében 15 templomot alakítottak át külsőleg erődítménnyé. Ez azt jelentette, hogy a templom esetleg tornyot kapott, falait megerősítették, erős ablakokat és ajtókat szereltek föl. A templomban lőrés szerű ablakokat hoztak létre, ahonnan valóban lőni lehetett a közeledő ellenségre. Elképzelhető, hogy egy termet is hozzáépítettek a templomhoz, ahová veszély
esetén a lakosság legfőbb értékeit menekítették. A templomot bástyafallal és sáncárokkal vették körül. Így jártak el Nagybajomban is. Erről a temetőnkben meggyőződhetünk. Az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy 1500 nyarán a nagybajomi templom mellett a csákányit, a fonyódit, a hedrehelyit, a mesztegnyőit és a zselicszentjakabi bencés apátságot is erődítmén�nyé alakították át. Természetesen, a templom belsejéhez nem nyúltak. Az átépítés után kifestették vagy kimeszelték és továbbra is a katolikus hívek szolgálatában állt. Emlékezzünk szeretettel MIHÁLY plébános atyára, aki szerette hazáját, egyházmegyéjét, plébániáját és a híveit. Gondos atyaként védeni akarta a rábízott lelkek életét és biztonságát.
GYERMEKEKNEK Leszkai András
MOHA BÁCSI MESÉI Ünnep
Egy decemberi délutánon, körülbelül nyolc éves koromban leckeírás közben kipillantottam az ablakon. A következő másodpercben már fel is ugrottam az asztalkám mellől, futottam a konyhába és boldogan kiáltottam: „Édesanyám! Esik a hó!” Pici korom óta úgy szoktuk megünnepelni az első havazást, hogy sétálunk egyet a hóesésben Törpeháza főutcáján. Sietett hát édes14
anyám a nagykendőéért, én meg magamra rántottan ködmönkémet, és fejembe nyomtam a kucsmám. Ez a heveskedésem azonban csak addig tartott, amíg ki nem léptünk a házból. A hóesésben már ünnepélyesen lépkedtem édesanyám mellett, alig szóltam egy– két szót, csak időnként egymásra mosolyogtunk. Édesanyám nemsokára visszament a munkájához, és egy magam sétálgattam tovább. Volt nekem akkoriban egy ellenlábasom a törpeházi kisfiúk között, a velem egyidős Kutykurutty. Cimborák voltunk ugyan, de olyan cimborák, akik folyton marakodnak. No, amint lépegetek a főutcán és ép-
CREDO 2011 december
pen Kutykurutyék kapuja elé érek, nyílik a kapu, és kilép rajta Kutykurutty. Látszott rajta, hogy ő is az első havazást akarja megünnepelni egy kis sétával. Rendszerint így szoktuk megszólítani egymást: „No, te csibész, már megint kódorogsz?” Kezet pedig még sose fogtunk. Most azonban, az első havazás ünnepi hangulatában önkéntelenül így köszöntünk: „Szervusz, Kutykurutty! „Szervusz, Moha!” – és barátságosan megráztuk egymás kezét. Aztán békességben megindultunk egymás mellett, néztük a hulló pelyheket és mosolyogtunk. Egyszerre csak megállt előttünk az öreg Földigszakáll bácsi. Földigszakáll bácsi nem Törpeházán lakott a hegyoldalban, hanem majdnem a hegytetőn, és arról volt nevezetes, hogy csillagászattal foglalkozik. Sűrűn lejárt azonban Törpeházára asszony lányaihoz, unokáihoz, és járatos volt a falu ügyeiben is. Még azt is tudta, hogy Kutykurutty meg én mindig veszekszünk. Most tehát csodálkozva bámult ránk és örvendezve mosolygott. Megértettem kérdő tekintetét, és feleltem is rá szóval: „Ma havazik először!” Földigszakáll bácsi bólogatott, megsimogatta a kucsmánk mögött a tarkónkat és utunkra engedett. Úgy láttam, hogy el is gondolkodott valamin, de hogy min gondolkodott el, azt csak a következő év őszén tudtam meg. Másnap reggel vastag hótakaró borította hegyeinket, és délben, amikor kijöttünk az iskolából, már se bennem, se Kutykuruttyban nyoma sem volt az előző napi ünnepélyességnek. Hógolyóink nagyokat puffantak egymás hátán, sőt fején, és mire felértünk Törpeházára, már nemcsak veszekedtünk, hanem búcsúzásul meg is hempergettük egymást a hóban. Nem is szűnt meg előbb folytonos marakodásunk, csak márciusban, a legelső igazi tavaszi napon. Legelső igazi tavaszi napnak az én szememben évről–évre az a nap számított, amelyen megengedte édesanyám, hogy ismét nyitott ablak mellett tanuljak. Úgy látszik, Kutykurutty is ezt a napot érezte a legelső igazi tavaszi napnak, mert egyszerre csak megjelent az ablakom előtt, és barátságosan beszólt: „Jössz sétálni, Moha?” Akkoriban még gyakran megtörtént, hogy hagytam tanulnivalót az esti órákra is, ezen a napon azonban ünnepi nyugalomban, lelkiismeret furdalás nélkül kívántam sétálni. Kikiáltottam hát Kutykuruttynak: „Nemsokára átmegyek érted! Ha majd elkészültem az összes leckékkel!” Kutykurutty haza szaladt, nyilván szintén tanulni, az ajtóm pedig ugyanakkor kinyílt, és belépette hozzám Földigszakáll bácsi. Édesapámnál járt valamilyen ügyben, hallotta mit kiáltottam, megdicsért és megkérdezte tőlem, hogy mindennap megtanulom–e a leckéimet játék előtt. „Hát ööö…, nem éppen mindennap. de ez a mai nap…, ez olyan…, olyan, mint az első havazás!” „Látom, sze-
reted az ünnepi hangulatokat. Lehetséges hát, hogy egyszer majd elárulok neked egy nagy titkot…” Vagy három hónappal ezután, június elején, néhány cimborám meg én, megbeszéltünk egy csibészséget. Elhatároztuk, hogy lemegyünk a községi útra cseresznyét csenni. Úgy terveztük, hogy a bokrok között lopódzunk el a rétig, aztán egyikünk jelt ad, mindnyájan átfutunk a réten az útra, villámgyorsan fel a fákra, megtöltjük a süvegünket és már száguldunk is vis�sza a bokrok közé. Így is történt. A változás mindössze an�nyi volt, hogy a banda egyik tagja, igen különös okból nem bírt átfutni a réten a cseresznyefákhoz. A bandának ez a tagja én voltam, az akadályozó pedig a réten virító rengeteg hófehér százszorszép. Láttam én már ezelőtt is rengeteg százszorszépet együtt, de ilyen óriási tömegben még soha. Szinte hófehér volt tőlük a rét, olyan volt, mintha hó esett volna rá a ragyogó nyári égből. A jel elhangzott, társaim már futottak, már én is emeltem a lábaim, de akkor megpillantottam a hófehér virágmezőt, az ünnepi pompájú százszorszép tengert, és csöndesen visszatettem a lábam a másik mellé. A százszorszépek tehát megakadályozták, hogy csenjek a jelenlétükben. Az esőcseppek azonban még ennél is különösebb dolgot cselekedtek velem. Egy délután zápor zúdult Törpeházára és a közeli hegyekre. Még világos volt, amikor elállt, és én máris szaladtam az erdőbe. Ma is nagyon szeretem az erdő illatát eső után. Azon a napon azonban nemcsak jó illatban volt részem, hanem egy csodálatos látványban is. Amikor elúszott az utolsó felhő is a lenyugodni készülő Nap előtt, az aranyszínű sugarak hírtelen megcsillantak a körülöttem álló fenyőkön. Akkor még sűrűn egymás mellett kuksoltak az esőcseppek a viaszos tűleveleken, és az a milliárd esőcsepp az egyik pillanatról a másikra felragyogott. Úgy tündököltek körülöttem a fenyőfák, mintha milliárd aranyfényű szentjánosbogárka ülne rajtuk. Csak néhány pillanatig tartott ez a tünemény, de az a néhány pillanat elég volt hozzá, hogy engem az egész estére ünnepélyesen csöndessé, halk szavúvá tegyen. Lefekvés előtt, amikor a csizmácskámat tisztítottam. Gyopár, a bátyám odaszólt nekem: „Légy szíves Moha tisztítsd ki egyúttal az enyémet is!” – most azonban semmi sérelmet se éreztem gyopár kívánságában. Tisztítottam a csizmáját készségesen, sőt különös gonddal, mégpedig olyan ragyogó-
CREDO 2011 december
15
ra, hogy…, hogy egyszerre csak elcsodálkoztam valamin. Petróleumlámpánk aranyos fénye itt is, ott is, amott is meg – megcsillanta Gyopár fényes csizmáján. ez a csillogás a délutáni, erdei csillogásra emlékeztetett engem, és álmélkodva sejteni kezdtem, hogy valami összefüggés van a két csillogás között. Azért tisztítottam ki most ilyen készségesen a bátyám csizmáját, mert ünnepben volt részem az eső – és napfény díszítette fenyőfák között. Október közepén egy vasárnap reggel olyan sűrű köd borította Törpeházát, hogy ha kinyújtottam a karom, az ujjaim hegyét már csak homályosan láttam. Szaladgálásra, labdázásra gondolni se lehetett. Vis�szamentem szobánkba, a kályhánkban már barátságosan lobogott a tűz, elnéztem egy ideig az ablak előtt gomolygó tejfehér ködöt, és hasonlatosnak éreztem házunkat valamely jól berendezett léghajóhoz, amely a felhők között száll velünk mélységes csöndben és ünnepi magasságban. Hangulatomhoz illő foglalatosságot kerestem. Leültem asztalkám mellé, és rendezni kezdtem a holmim. Egyszerre csak rám nyitott Földigszakáll bácsi. Megdicsért, amiért rendet teremtek, én pedig elmondottam neki, hogy akárcsak most a köd, nagyon tetszett nekem a nyáron a százszorszép rét meg a tündöklő fenyőerdő. Megkérdezte, hogy cselekedtem – e akkor is valami jót. Azt válaszoltam, hogy jót sajnos nem, de legalább rosszat se. Nem csentem cseresznyét és nem utasítottam el Gyopár kérését. Földigszakáll bácsi mosolygott rajtam, elégedetten megsimogatta a fejem és így szólt: „Lehetséges, hogy nemsokára elárulom neked a nagy titkot.” Néhány nap múlva el is árulta, jobban mondva hozzásegített, hogy magamtól is kitaláljam. A ködös vasárnap után egyforma őszi napok következtek, nem láttam bennük semmi különösebb szépséget, semmi érdekességet. Egy ilyen napnak a délutánján naspolyát csenni indultam néhány cimborámmal. Abban a pillanatban azonban, amikor felkapaszkodtunk a kerítésre, ránk kiáltott valaki az utcáról. Társaim elszaladtak, én azonban ott maradtam, és lesütött fővel megvártam a kiáltozót. Földigszakáll bácsit. Egy ideig szomorúan nézett rám, aztán ezt kérdezte: „Hogy tehettél ilyet, Moha fiam? Te, aki már ott tartasz, hogy jóságosan kitisztítod a bátyád csizmáját. Te, aki még a fiókodban se tűröd a rendetlenséget. Hogy tűrheted hát tetteidben?” Mentegetőztem: „Az más Földigszakáll bácsi. Akkor olyan hangulatban voltam. Aranyosan csillogtak a fenyők… és olyan ünnepélyes volt az a sűrű köd… Most azonban… semmi olyasmi sincs…, nincs semmi ünnepi.” Földigszakáll bácsi csodálkozva bámult rám: „Nincs? Azt mondod, hogy nincs? Hát tudod mit? Aludjál ma éjjel nálam.”
16
Ennek a meghívásnak persze nagyon örültem, noha nem tudtam mi a célja vele Földigszakáll bácsinak. Igen jól éreztem magam nála. A csillagokat ugyan nem nézegettem messzelátóján, mert korán nyugovóra tértünk. Éppen ezért még sötét is volt,a mikor pihenten felébredtem és hallottam, hogy Földigszakáll bácsi már öltözködik is. Odaszólt nekem: „Öltözzél fel te is, Moha fiam, mutatok neked valamit.” Kivezetett a ház tornácára,a völogy fölé: „Üljünk le itt és várjunk.” Egy óra múlva már tudtam, hogy miért hívott magához éjszakára. Azért, hogy végignézzem onnan a hegytetőről, a napkeltét. A napkeltét a hajnali derengés első pillanatától az aranykorong pompázatos felmelegedéséig a hegyek fölé. Amikor végre ért a csodálatos látvány, Földigszakáll bácsi kezemre tette a kezét és így szólt: „Azt mondottad tegnap, hogy nincs mostanában ünnepi esemény. Ne felejtsd el többé, hogy a Nap mindennap így kel fel, és ha a felhők takarják is így kel fel, a felhők mögött.” Halkan rebegtem: „Hiszen akkor… mindenik napom… ünnep lehet.” Földigszakáll bácsi elmosolyodott: „Te mondottad ki. Ez a nagy titok, amelyet közölni akartam veled. Most pedig gyerünk reggelizni.” A következő hetekben szájról – szájra járt a hír Törpeházán, hogy Moha megváltozott. nem veszekszik Kutykuruttyal, nem játszik, a míg meg nem tanulta az össze leckéjét., nem vesz részt semmiféle csínyben, holmiját állandóan rendben tartja és mindenkivel igen barátságos, Moha jó. Én azonban úgy gondoltam, hogy téved a falu. Dehogyis vagyok én jó. Szeretem az ünnepet, ennyi az egész. Ráeszméltem, hogy ünnep és jócselekedet összefügg egymással, és életem mindenik napját ünneppé teszem.
CREDO 2011 december
REJTVÉNY
CREDO 2011 december
17
GIZI NÉNI RECEPTJE Kinder szelet Tészta: 15 dg porcukor, 5 dkg. vaj, 2 evőkanál kakaó, 2 evőkanál méz, 2 egész tojás,gőzön jól kikeverjük. Ha kihűlt 45 dkg lisztet és 1 kávéskanál szódaport keverünk bele, összegyúrjuk, kettévesszük, kinyújtjuk – majd gáztepsi hátán megsütjük a két lapot. Krém: 6 dl tejet, 2 evőkanál lisztet, 2 csomag tejszín ízű pudingporral felfőzzük, majd melegen hozzákeverünk 1 pohár tejfölt. 20 dkg Ráma margarint kikeverünk 20 dkg porcukorral. Miután a főzött krém kihűlt, a cukorral kikevert margarinnal habosra keverjük. A krémet a 2 lap közé töltjük, a tetejére csokimázt öntünk.
HUMOR Két férfi iszogat egy felhőkarcoló 100. emeleti bárjában. Az egyik azt mondja: Tudtad, hogy itt akkora a turbulencia, hogy ha kiugranál az ablakon az egyből visszarepítene?? Másik: Ezt nem hiszem el! Mutasd meg … A férfi feláll és kiugrik, de egyből vissza is repül a bárba.. Másik: Ezt ki kell próbálnom… kiugrik, lezuhan, meghal. Pultos odaszól: Superman, Te mekkora szemét vagy, ha iszol! ☺☻☺☻☺ Igor és Szása vesznek egy üveg vodkát. Igor: – Most a hátam mögé teszem a vodkát, és ha eltalálod, melyik kezemben van, akkor megisszuk, ha nem, akkor összetörjük és leszokunk. Na, melyik kezemben van? Szása: – Bal! Igor: 18
– Gondolkozz, Szása! Gondolkozz! ☻☺☻☺☻ Elmegyógyintézetben az egyik beteg sétál a folyosón és húz maga után egy madzagot. Odamegy hozzá az orvos és megkérdi tőle: – Mondja, miért húzza maga után azt a madzagot? Mire a beteg: – Miért, toljam? ☺☻☺☻☺ Öreg bácsi megy a kivilágítatlan kerékpáron. Megállítja a rendőr, és így szól: – Bátyám, ha nem ég a lámpa a biciklin, akkor tolni kell! Mire az öreg: – Már kipróbáltam, akkor se ég! ☻☺☻☺☻ Két cigány megy egy lóval az országúton. Megállítja őket egy rendőr: – Hol szereztétek ezt a lovat? – Sakkon nyertük. – Na persze… szerintem loptáCREDO 2011 december
tok! – Dehogyis. Gazsi ütötte a parasztot, én meg léptem a lóval… ☺☻☺☻☺ Két szőke nő utazik egy helikopteren. Azt kérdezi az egyik: – Te, mi ez a bigyó itt felettünk? – Valószínűleg a légkondi. Amióta nem pörög, nagyon izzad a pilóta. ☻☺☻☺☻ Egy szőke nő bemegy a könyvtárba és kinéz magának egy könyvet. Hazaviszi, és vacsora után elkezdi olvasni, ám 10 perc után elalszik rajta. Másnap visszaviszi a könyvtárba és mondja a könyvtárosnak: – Visszahoztam a könyvet, de be kell vallanom, ez volt életem legunalmasabb olvasmánya. A történetnek semmi értelmét nem találtam, emellett annyi szereplő volt benne, hogy nem is tudtam megjegyezni őket!
A könyvtáros hátraszól a kollégájának: – Figyelj csak, kiderült, ki vitte el a telefonkönyvünket! ☺☻☺☻☺ Pistike leveret ír a Jézuskának: Kedves Jézuska, én egész évben jó voltam és mindig megcsináltam a leckéimet, küldj nekem…… Felnéz a falon levő Mária képre és elszégyelli magát. Újabb levelet ír: Kedves Jézuska, én egész évben jó voltam, de sokszor nem csináltam meg a lec-
kéimet…. Újból felnéz, majd új levél: Kedves Jézuska, én nem voltam nagyon jó, és a leckéimet sem készítettem el…… Felnéz, leveszi a Mária képet, bezárja a szekrénybe, és írja az új levelet. Jézus!!! Anyád túsz! Követelésem a következő…. ☻☺☻☺☻ – Honnan lehet felismerni a szőke kislányt az iskolában?
– Ő az egyetlen, aki kiradírozza a füzetét, valahányszor a tanító letörli a táblát. ☺☻☺☻☺ – Mivel lehet a fényt hamisítani? – Fénymásolóval!!! ☻☺☻☺☻ Mórickát dorgálja az apukája: – Kisfiam, pont úgy eszel, mint a malacok! Igen, pont olyan vagy mint egy malac! Tudod egyáltalán mi az a malac? – Igen, papa! A malac egy nagy disznónak a gyereke!
ÜNNEPI MISEREND december 24., szombat, Szenteste 15.00 Betlehemes játék (Nagybajom) – családoknak 21.30 Pásztorjáték (Pálmajor) 22.00 Éjféli mise (Pálmajor) 23.30 Betlehemes játék (Nagybajom) 24.00 Éjféli szentmise (Nagybajom) december 25., vasárnap Karácsony ünnepe 9.00 Ünnepi szentmise (Nagybajom) 14.00 Ünnepi szentmise (Pálmajor) december 26., hétfő, Szent István vértanú ünnepe 9.00 Szentmise Nagybajomban december 31., szombat, Szilveszter napja 17.00 Évvégi Hálaadás január 1., vasárnap, Újév ünnepe 9.00 Ünnepi szentmise (Nagybajom) 14.00 Ünnepi szentmise (Pálmajor) Kedves Olvasóink! Ne feledjék, december 26-án, Karácsony másnapján, és december 31-én, Szilveszterkor a Déli Krónika előtt a nagybajomi templom harangjai szólalnak meg a Kossuth Rádióban! Credo
Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk:
[email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatárs: Lukács Istvánné, Kuczkó Katalin Fotók: Székelyi András Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő, januári számunk 2012. február 4-től kapható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! CREDO 2011 december
19
10 ÉVES NAGYBAJOM
