A Solti Római Katolikus Egyházközség időszakos lapja III. évfolyam 4. szám
P. Pál Ödön: Karácsony éjjele Se hold, se csillag fenn az égen, Eltünt az éjnek méla boltja; A bűn a földet, mint koporsót, Fekete bakacsinba vonta: Pont sincs, hová reményevesztve Az ember bús szemét meressze. De a Sátán lát a sötétben, S minden gonosz fülébe hallik – Meghallja Heródes parancsát S kéngőzös szája röhejbe vonaglik: „Lelöktél Isten! Jó, nem bánom, Hát úrrá lészek e világon!” Szívekre vág egy kalapácsnak Izzó szikrát verő ütése… Halálosnak gondolta minden –
És – halleluja! – mégse, mégse… Sőt ott, hol a szuroksötét volt, Kristályosan dereng a mennybolt. Az Úr szeme villan ki rajta: Nagy égő rózsa fenn az égen. Fényében a Három király Egy rozzant istállóhoz mégyen; És onnan, onnan gőgicsélve Hallatszik a kisded beszéde: „Azért küldött – Atyám – a földre Hogy minden bajnak – kútforrását A gonoszságot – eltöröljem”… Az édes hang lesujtja a Sátánt, De angyalkart zendít meg az égen S hozsannát az ember szívében!
Kegyelemteljes Karácsonyt és áldott, békés Újesztendőt kívánunk minden kedves olvasónak!
„Mindent Isten nagyobb dicsőségére!”
Eseményeinkről röviden Zarándoklat
I
dei zarándoklatunk a Bakonyba és környékére vezetett. Szeptember 14 -15-én Mór érintésével, ellátogattunk a magyar kereszténység egyik ősi fellegvárába, a bencések monostorába, Pannonhalmára, valamint a ciszterekhez Zircre. Megnéztük Csókakő és Csesznek várát. Az éjszakát Bakonyszentlászló
mellett, egy erdei turistaházban töltöttük. A zarándokutak mindig Istenhez visznek közelebb. Sokakat kimozdíthatnak a „vasárnapi kereszténység” kényelmes, de a lényegtől messze álló lelkületéből. Ilyenkor erősödik a közösség is. Különösen, ha nem csupán egy napos, többnyire utazással töltött zarándoklatról van szó, hanem van idő megpihenni, egymással beszélgetni, énekelni. Ez az utunk most ilyen volt.
Megkezdődött a Hit Éve
alkalmából Szentségimádást tartottunk október 10-én a templomban. Az elmélkedések, imádságok és énekek mellett mindenki megfogalmazhatta saját kérését, háláját, imáját a Hit Éve kapcsán, majd egy kis mécsest helyezhetett el az Oltáriszentség körül. Nagyon mély és lelkiekben gazdag szent órán vehettünk részt.
S
zentatyánk,XVI. Benedek pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. és a Katekizmus új kiadásának 20. évfordulója alkalmából meghirdette a Hit Évét a katolikus Egyházban. Az új tematikus év megnyitása
Élet a Lélekben
O
któber 18-án megkezdődött a régóta várt Szentlélek Szeminárium a plébánián. Az Úr csodálatos működése most is megmutatkozott,
hiszen két héttel a megnyitás előtt, még úgy látszott, hogy kevés a jelentkező a lelkigyakorlat megtartásához. Azonban a kezdetére a környező településekről is többen jelentkeztek és még néhány solti testvérünk is csatlakozott hozzánk, így 18 fővel folyik minden hét csütörtök estéjén. Földvári József diakónus és felesége, amellett, hogy nagyszerű emberek, csodálatosan közvetítik Krisztus tanítását. Nagyon nagy kegyelem volt mindannyiunk számára az Életgyónás, mely az Oltáriszentségben és a Bűnbocsánat szentségében jelen lévő Jézus irgalmas
2
szeretetével hatotta át szívünket és betöltötte az egész plébániát. Bizonyára mire véget ér a lelkigyakorlat, mindannyian új emberként közelebb kerülünk Istenhez az Ő Szentlelke által.
Jótékonysági bál
H
agyományos jótékonysági bá- köszönet Tóth Jánosné Jutkának, aki fő lunkat november 10-én tartot- szervezőként a feladatok oroszlánrészét tuk a művelődési Házban. Bár vállalta magára! a korábbi évekhez képest kevesebben vettek részt rajta, ám mégis talán az eddigi legjobban szervezett és nagyon jó hangulatú rendezvényt tudhatunk magunk mögött. Nagy örömünkre szolgált, hogy Bábel Balázs érsek atya is velünk volt egy ideig. Hálásan köszönjük mindenkinek, aki részvételével, vagy segítségével, adományával támogatta céljainkat. Külön
Karitász kézművesnap
D
ecember 1-én délután a plébánián a Karitász meghívására néhányan összejöttünk, hogy apró ajándékokat készítsünk az advent vásárra, ahol a Karitász csoport tagjai, ezeket kívánják árusítani. A befolyt öszszegből a rászoruló családikon szeretnének segíteni. Az ajándéktárgyak mellett,
ügyes kezű hölgyek elkészítették templomunk adventi koszorúját is.
történt az idén is. Advent vasárnapjain, a szentmisét követően kis közösségünkkel itt gyülekezünk, hogy ének és imák kíséár hagyománnyá vált, hogy retében meggyújtsunk rajta egy-egy gyerCsikós József családjával tyát. Nagy öröm, hogy ezen alkalmakat hatalmas Adventi koszorút jelenlétével megtiszteli városunk polgárkészít a város számára, melyet a Művelőmestere, Kalmár Pál is. dési Ház előtti téren állítanak fel. Így
Városi Advent
M
Karácsonyvárás Dunaegyházán
A
dunaegyházi közösség szokásos ünnepi készülődésére évről évre ellátogatunk. Így történt ez most is a második adventi vasárnap délutánján. Tóth Kriszta, mint ötgyermekes családanya szívügyének tekinti ezt az alkalmat és nagyon hangulatos, minden évben valami újat hozó rendezvényt ajándékoz a résztvevőknek, kicsiknek, nagyoknak, gyereknek, felnőttnek. Ez alkalommal még kisebb táncház is kerekedett a vendég lajosmizsei Jászok együttes jóvoltából. Öröm volt látni, hogy a gyerkőcök milyen ügyesen készítik apró ajándékaikat Karácsonyra. Nagyon érdekes kézműves technikákat alkalmazhattak a felnőtt felügyelet segítségével. A tánc, a játék és a „munka” közben jól esett a frissítő tea, szendvics és sütemény a büfében. Hálásan köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, hogy gyermekeink a lélektelen karácsonyi ajándékvásárlás helyett megismerhették, hogy a legszebb ajándék az, amit magunk készítünk.
3
Jézus születésének ünneplése
Az adventi sötétség a hosszú éjszakák talán elálmosítanak bennünket, de Krisztus fényessége, a karácsony felhőtlen öröme és üzenete, amelyet az egyház közvetít, felébresztenek bennünket. Az advent, az úrjövet azonban nemcsak a bűnbánat, hanem az öröm, a vággyal teli reménykedés időszaka is. Advent a vetés idejére is emlékeztet. Jézus szívünk szántóföldjébe veti tanításának, Igéjének vetőmagját. Nem mindig könnyű engedni megérni bennünk ezt a vetőmagot, de az aratás tudata, Krisztus eljövetelének reménye biztat bennünket, hogy az advent után biztosan elérkezik a karácsony, a könnyek után az öröm, a megbocsátás után a kiengesztelődés. Jézus a szívünkben akar helyet találni magának. A karácsony nem a tárgyi ajándékok miatt a szeretet ünnepe, hanem azért mert a legnagyobb ajándék jön hozzánk, Jézus Krisztus, aki maga a Szeretet. Ezt a szeretetet kell minden évben befogadnunk, és ebből a szeretetből kell táplálkoznunk egész évben. Szent János apostol erről így ír: „Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet” (1 Jn 4,8). Ha nem szeretünk, nem tapasztaltuk meg karácsony titkát,
jelentőségét, nem vettük komolyan az ünnepet. Ha egész életünket szeretetben éljük – Isten szeretetéből táplálkozva, abból erőt merítve -, akkor nem ér bennünket váratlanul Jézus második eljövetele, az utolsó ítélet. Az Isteni szeretetnek köszönhetően kapcsolódik össze életünkben Jézus Krisztus születésére és második eljövetelére való várakozás, karácsony ünnepe és a világ vége. A várakozásban próbáljunk bensőleg, lelkileg ráhangolódni a gyermek Jézussal való találkozásra,a szeretettel való találkozásra, hogy már most megízleljük a világ végén eljövő feltámadt Krisztussal való találkozás örömét. Isten tudta mire van szüksége a világnak. Fiában, Jézus Krisztusban a világosságot küldte el, hogy eloszlassa a sötétséget. Életet küldött, hogy a halál ne győzedelmeskedjék az emberen. Szeretetet adott és ad ma is: így váltunk és vagyunk Isten gyermekei.
Nemcsak látogatóban járt köztünk, hanem velünk élt, egy lett közülünk. Csodálatos öröm ez az ember számára: Isten velünk élt és velünk maradt az Oltáriszentségben. A várakozás, a készülődés érzékennyé tesz, befogadóvá, hiszen tudom advent nélkül nincs karácsony. Miközben az adventre figyelek, növekszik bennem a karácsony. Valahogy úgy, mint a történetben: Két favágó dolgozott egy telepen. Az egyik folyamatosan dolgozott, alig állt le enni vagy pihenni; estére hatalmas mennyiségű fa halmozódott fel mellette. A másik minden órában tartott tíz perc pihenőt. Ennek köszönhetően nagyobb mennyiségű fát vágott össze. Társa csodálkozott és megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Nincs ebben semmi érhetetlen, válaszolta a favágó. Amikor megálltam, nem csak megpihentem, hanem a fejszémet is megélesítettem. A karácsonyra és Krisztus második eljövetelére való felkészülésnek is hasonló hatása van. „Megélesíti” hitünket és tökéletesít bennünket a szeretetben.
Jézussal a világosság jött közénk, hogy fölébredjünk az álomból, a sötétségből! Karácsonykor Isten szeretetét kell a szívünkbe fogadnunk, Jézus Krisztus személyében. Jézus ügye a mi ügyünk is, ajándékainak kiosztása a mi feladatunk. Isten a mi közreműködésünkkel akarja Isten tehát Fiában a szeretetet adta ne- megörvendeztetni a világot. Tanúságot künk, akit karácsony ünnepén örökre a kell tennünk erről a jézusi szeretetről. szívünkbe kell fogadnunk. Karácsony ünnepén csodálkozzunk rá Isten nem bírta ki, hogy az emberek ne arra a misztériumra, titokra, hogy Isten találkozzanak vele. Nem tudta már néz- Fiában önmagát küldte el nekünk, aki ni, hogy az emberek bűnben és szeretet- számunkra a világosság, élet és szeretet. lenségben élnek. Ezért küldte el Fiát, aki Istenünk szeretetével kívánok mindenki„testté lett és közöttünk lakott.” Ez ke- nek kegyelem teljes és áldott karáreszténységünk legnagyobb titka: az csonyt! Isten megtestesült, emberré lett. Ez az üdvtörténeti esemény nem mitológia Czár Iván plébános vagy mese. Isten valóban eljött közénk.
FIGYELEM! A Katolikus Karitász solti csoportja karácsonyi vásárt rendez december 1721-ig a Művelődési Házban és december 18-19-én az Aranykulcs téren is! A vásár minden nap 8-17 óráig tart! A bevételből a rászoruló családokat támogatjuk! Szeretettel várunk mindenkit!
Ünnepi Szentmisék rendje Dec. 23. Advent 4. vasárnap 11.00 óra Dec. 24. hétfő Szent Este éjféli mise 24.00 óra Dec. 25. kedd Karácsony 11.00 óra Dec. 26. szerda Szent István diakónus 11.00 óra Dec. 30. Szent Család vasárnap 11.00 óra Január 1. hétfő Újév, Szűz Mária Isten anyja 16.00 óra
4
Olvasó gondolatok
„Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd amik segítik Istenhez való közeledésünket, ill. egyszer megértettem, hogy Jézus az igazi ajánmennyei Atyám előtt.” Mt10,32
Adventi gondolataim
S
ötétség borul a tájra… Lelkem lila színben „tündököl.” Imára, önmegtagadásra, böjtre készülök, mindezek mellett az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására is. Kissé visszafogottabban, de Istenbe vetett hitemmel, bizalmammal és minden reményemet belé helyezve készülődök a lelkem „jászolába” fogadni a kis Jézust. A készülések egyben várakozások is: ezalatt kicsit átgondoljuk az életünket, elképzelésünket, céljainkat, hogy miken kell változtatnunk, mik lehetnek azok,
milyen dolgokkal tudunk örömet szerezni Neki. Kerülnünk kell azokat, amik Istentől elszakítanak, eltávolítanak bennünket. Az adventi koszorún égő gyertyák száma is a jó Istenhez való közeledést jelentik. Ha az első gyertyát gyújtjuk meg, már elkezdtünk várakozni a kis Jézus születésére és közeledni hozzá. Minél több gyertya ég a koszorún, annál hamarabb születik meg Jézus lelkünk „jászolába”, annál közelebb kerülünk Istenhez.
dék nekem! Mert a legnagyobb ajándék, mit én kaptam Tőle, a legnagyobb ajándék, hogy értem jött el!...” Szinte a dalocska sorai önmagukért beszélnek: mindenféle ajándéknak örülünk Karácsonykor, de közülük csak „egyvalaki” az igazi ajándék, Aki maradandó ajándék és mindenkor itt van velünk, örömünkben, szenvedéseinkben és akárhol vagyunk. A mai világban a leges legjobb ajándék mindannyiunk számára csak Jézus! Ő nyújthatja számunkra mindazt a kegyelmeket, irgalCser Csilla masságot, amiket mi emberek, talán sokszor el is mulasztunk a másik felé megtenni. Kegyelemteljes Karácsonyt kívánok minden kedves „Vártam egy ajándékot, ki boldoggá tehet, de olvasótársamnak! Cser Csilla
Karácsonyi gondolataim
„...vizsgáljátok meg a lelkeket…” 1Jn4,1
Az Egyház két oszlopa
A
Szent Eucharisztia és a Szent Szűz a katolikus Egyház két nagy oszlopa. Ők az Egyház ellenségeinek fő támadási pontjai. A belső ellenség az ökumenizmus leple alatt az Eucharisztiát összemossa az úrvacsorával, és gúnyt űz a Máriatiszteletből. Boldog II. János Pál pápa 2003-ban az ECCLESIA DE EUCHARISZTIA kezdetű enciklikájában nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy nem lehet úrvacsorázni, összemosni: 46. (...) katolikus hívő nem áldozhat olyan közösségben, amelyben nincs érvényesen szentelt papság. 61. Az eucharisztikus misztérium – áldozat, jelenlét és emlékezet – nem tűri a csonkításokat vagy eszközzé silányítást. A maga sértetlen egészében kell átélni ünneplésekor is, a Jézussal való bensőséges beszélgetésben a szentáldozás pillanataiban is, és a szentmisén kívüli szentségimádás bensőséges csendjében is. Akkor az Egyház szilárdan épül és kifejezi azt, ami valójában: egy, szent, katolikus és apostoli; Isten népe, temploma és családja; Krisztus teste és a Szentlélektől éltetett jegyese; az üdvösség egyetemes szentsége és hierarchikusan fölépített közösség. (...) De hogy el ne veszítsük e kincset, tiszteletben kell tartanunk a hit- és az apostoli jogfolytonosságbeli közösséget, mint magából e szentségből fakadó követelményt. Akkor mutatjuk meg, hogy valóban tudatában vagyunk ezen ajándék
Hitvédelem
nagyságának, ha minden szinten megadva az Eucharisztiának mindazt, ami megilleti, gondosan ügyelünk arra, hogy ne halványítsuk el sem a természetét, sem a követelményeit. „De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.” (Jn 6, 54-56) Kemény beszéd volt ez még az apostoloknak is. Ismeretes az Egyház történetében, hogy a sátán még ezt a szent misztériumot is igyekszik utánozni. A hamis látnokok vagy a megszállottak nyelvén hirtelen megjelent egy ostya „misztikus módon”, és ezért nem tudtak szentáldozáshoz járulni. Jézus Krisztus azt akarja, hogy csakis pap által áldozhassunk, ehhez nincs joga sem a szent angyaloknak, sem a megdicsőült szenteknek. Aki másképp jut „ostyához”, az nem Istentől van.„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Áldott állapotban volt. Egy másik jel is feltűnt: egy sárkány. Nagy volt a harc a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták és „levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.” „Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült.” (vö. Jel 12,1-13) „A sárkány haragra lobbant
5
az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.” (Jel 12,17) Mária a nagy jel, aki Fiút szült nekünk, és a harc Mária gyermekei ellen folyik ma is, az Egyház gyermekei ellen. Imádás egyedül Istent illeti, erre aztán egyes katolikusok megkülönböztetik még a katekizmust is, mondván: nem szabad Máriához imádkozni: 2679 Mária a tökéletes imádkozó asszony, az Egyház előképe. Amikor hozzá imádkozunk, vele együtt ragaszkodunk az Atya tervéhez, aki elküldte a Fiát, hogy minden embert üdvözítsen. Mint a szeretett tanítvány, magunkhoz fogadjuk őt, Jézus Anyját, aki minden élő Anyja lett. Imádkozhatunk vele, és imádkozhatunk hozzá. Az Egyház imádságát Mária imádsága hordozza, és az Egyház a reményben kapcsolódik hozzá. Két megdicsőült test van jelenleg a mennyben: Jézus Krisztus, az Isten Fia; és Mária, Isten Anyja és a mi Édesanyánk. Szeghy Ernő atya (1872-1952) is ezzel szembesít minket: a mi saját érdekünkben áll Máriát tisztelni. Mária tiszteletének fontosságát talán semmi sem mutatja annyira, mint az, hogy ez a tisztelet az igazhitűségnek igazoló jelvénye, s hogy a sátán végtelen dühvel támad ellene. Még azok az eretnekek is, akik különösen Krisztus Urunkat tisztelik, Máriától nem csak megtagadnak minden tiszteletet, hanem még gyalázzák is Őt. Miért? Vajon mit vétett nekik? Semmi mást, mint azt, hogy őt
kizárólag a római katolikus Anyaszentegyház tiszteli, s Ő Krisztus Urunk Misztikus Testében a nyak, amely a fejet, az Üdvözítőt a testtel, vagyis az Egyház tagjaival összeköti. Aki tehát ellensége az Egyháznak, szükségképpen gyűlöli Őt is. Az Ő tisztelete tehát a legszorosabban összeforrott az igazhitűséggel, szóval a mi legfontosabb lelki érdekünkkel. Mert hiszen „az igaz a hitből él” (Róm 1,17). Grignon Szent Lajos (1673-1716) még ennél is tovább megy, a „Tökéletes Mária-tisztelet” c. művében, „elvetettségről” beszél: 250. Az édes Szűzanya kinyilatkoztatott Boldog Alanus de Rupe-nak: „Tudd meg Fiam, és mondd meg mindenkinek, hogy nagyon valószínű jele az elvetettségnek, ha valaki az Angyali Üdvözletet, mely az egész világot helyreállította, megveti, unja és elhanyagolja.” Nagyon vigasztaló, de egyszersmind félelmetes szavak ezek, és alig lennének elhihetők, ha nem kezeskednék mellettük az a szent férfiú, előtte pedig Szent Domonkos és utána sok nagy egyéniség és több század tapasztalata. (...) 251. Nem tudom, hogyan és miért van ez így, de mégis így van. Nincs is jobb titkom annak megismerésére, hogy valaki Istenből való e, mint hogy megvizsgálom, szívesen imádkozza-e az Üdvözlégy Máriát és a rózsafüzért. Saját tapasztalatom, hogy sokszor nagyon nehéz valakit rávenni egy-egy kilenced elvégzésére, akkor is, ha a gyermeke vagy a saját élete forog kockán, csak ígérgeti, hogy majd ... ha fagy, magamra hagynak a kilencedben, mert általában el kellene a kilenced alatt imádkozni egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget. Bosco Szent János 1862. május 30-án a következő prófétai látomását mesélte el fiainak (Turinban), ez a látomás a az Egyház két nagy oszlopáról szól: „Képzeljétek el, hogy egy tenger partján állunk, vagy még inkább egy magányos sziklán, ahonnan a lábunk alatti talajon kívül sehol máshol nem látunk szárazföldet. A messze tengeren megszámlálhatatlanul sok hajót ismerünk fel, melyek tengeri csatára készülődnek. A hajók orra vasból készült, testük ágyúkkal, puskákkal és mindenféle más fegyverrel van felszerelve. Mind egy náluk sokkal nagyobb hajó (Egyház) felé közelednek, amit megpróbálnak éles orrukkal felsérteni, majd meggyújtani és
minden más módon megkárosítani. A nagy hajót számos kisebb csónak követi, melyek parancsot kapnak tőle és a fejedelmi hajót az ellenséges flotta ellen védik. Erős ellenszéllel kell mindeközben megküzdeniük, és a felkavart tenger is - úgy tűnik - a támadókat segíti ellenük. A távolban, a tenger közepén nem messze egymástól két hatalmas oszlop áll. Az egyiket az Immaculata szobra koronázza, akinek lábainál egy táblán a következő felírat van elhelyezve: »Auxilium christianorum« (a keresztények segítsége), a második, sokkal magasabb és hatalmasabb oszlopon egy
nagyon nagy ostyát látunk, alatta egy táblán a következő szavakkal: »Salus credentium« (a hívek üdvössége). A pápa a nagy hajó kapitányaként felismeri az ellenség dühét és ezzel azt a veszélyt, amelybe szövetségesei kerültek. Ezért a kísérő csónakok kormányosait a maga hajójára hívja tanácskozásra. De a vihar egyre hevesebb lesz, a parancsnokoknak vissza kell térniük csónakjaikra. Mikor a szélvész egy kissé elcsendesül. a pápa másodszor is magához hívatja őket. Ekkor a vihar hirtelen újra kitör. A pápa a kormánykeréknél áll és minden erejével megpróbálja hajóját a két oszlop közé kormányozni, melyen sok horgonyt és nagy kampót rögzítettek. Az ellenséges hajók megkezdik a támadást és a pápa hajóját el akarják süllyeszteni. Újra és újra megpróbálnak égő anyagot a nagy hajó fedélzetére hajítani, és minden ágyújukból golyózáport zúdítanak rá. Az ellenséges hajók szenvedélyes harca és minden fegyverük bevetése ellenére támadásuk nem jár eredménynyel, mert a pápa hajójának sikerül sza-
6
badon és biztosan átszelnie a tengert, holott minden oldalról komoly támadásoknak van kitéve, de a lékeket, ahogy keletkeznek egy lágy szellő, mely az oszlopokból támad, azonnal betömi. A támadók hajóin felrobbannak az ágyúcsövek, a hajók orra széttörik, sok hajó megreped és elsüllyed a tengerben. Ekkor azonban a pápát hirtelen egy golyó találja el. Segítői megtámasztják ugyan, és újra talpra állítják, de hamarosan egy újabb lövedék is eltalálja, mire holtan hanyatlik a földre. Az ellenséges flottán ekkor az öröm és a győzelem rivalgása száll fel. A pápai hajón összesereglett parancsnokok azonban akkora gyorsasággal választják meg az új pápát, hogy az előző haláláról szóló hír az újonnan megválasztottnak nevével egy időben jut el az ellenséghez. Erre ezek minden bátorságukat elvesztik, a pápai hajó pedig minden nehézséget legyőzve biztosan úszik át a két oszlop között, ahol horgonyt tud vetni. Az ellenség menekül, de fejvesztettségükben egymásnak mennek és elsüllyednek. A pápai hajó kis kísérő csónakjai teljes erőből szintén a két oszlophoz eveznek, ahol kikötnek. A tengeren nagy csönd honol...” Mikor Don Bosco idáig ért az elbeszélésben megkérdezte későbbi utódját, Don Michael Rua leendő rendfőnököt: „Mi a véleményed erről a történetről?” Don Rua így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy a pápa hajója az Egyház, melynek ő a feje. A többi hajó az embereket, a tenger a világot jelképezi. Azok, akik a nagy hajót védik, a pápa hűséges követői, a többiek az ő ellenségei, akik minden eszközzel megpróbálják megsemmisíteni az Egyházat. A két oszlop, szerintem, Mária tiszteletét és a szent Eucharisztiát jelentik.” Don Bosco ezt válaszolta: „Jól beszéltél. Az ellenséges hajók az Egyház üldözőit jelentik. A legsúlyosabb szenvedéseket készítik elő az Egyház számára. Az, ami eddig volt, szinte semmi ahhoz képest, ami jönni fog. Csak két eszköz marad számunkra az így keletkezett zűrzavarból való megmenekülésre: az Isten Anyjának tisztelete és a gyakori szentáldozás.” Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy hűek tudjunk maradni az Egyházhoz, a Pápához, a Tanítóhivatalhoz. Nem lehet kétfelé sántikálni, vagyvagy… Forrás: http://tisztaszivvel.blogspot.hu/
Karácsonyi megkísértésünk
E
gy ilyen ünnep, mint ez az utolsó adventi vasárnap, amely után már közeleg a szenteste, mely a szent Éjszakába torkollik és kedden karácsony ragyogására ébredünk „valljuk be „ igénybe vesz bennünket. Főleg akkor, ha a szentmisékben felhangzó szentírási részleteken elmélkedünk: vagyis életünket szembesítjük a felfoghatatlan misztériummal: „az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék.”A misztérium hosszas és minket alakító szemlélésétől ösztönösen (és öntudatlanul) menekülünk egyéb teendőkbe, becsapva magunkat, hogy nincs időnk arra, aki az örökkévalóságból belépett a mi időnkbe, hogy velünk legyen (Emmánuel lesz az ő neve, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”). Ez a karácsonyi kísértés, mert arról van szó: ne arra figyeljünk, aki érettünk emberré lett, hanem valami másra. Egyébként ez minden bűn közös gyökere: elfordítjuk arcunkat Istentől. A kísértés (Isten ne adja, a bukás), mint mindig, három szinten kerülget bennünket. A testi szinten: a takarításban, a bevásárlásban, a betlehemi jászol felállításában és a pásztorjáték betanításában stb. Fárasszuk ki magunkat úgy, hogy egy épkézláb gondolatunk se legyen, és az evangéliumokon való elmélkedésre ne maradjon időnk. Van ennek durvább formája is, amely inkább a hitetlen világot sújtja: evés-ivás és tobzódás, vagyis karácsonyi szilveszterezés és farsangolás, ahogy minden ünnep lassan nem egyéb, mint szilveszterezés és farsangolás. Szakítanunk kell időt Jézusra. Elmélkedésre az evangéliumokról. Ez a „szakítani” ige erőszakosságot fejez ki. Erről van szó. Az ószövetségi ember így kiáltott: „Bárcsak szétszakítanád az ege-
ket!” „ és Isten szétszakította értünk az egeket, és leszállt.” A második kísértés pszichológiai. Karácsonyi érzelmek kellenek szinte minden áron, még karácsony igazsága nélkül is Talmi csillogás, akármilyen zenével, mert karácsony a „szeretet ünnepe”. Nem igaz! Nyisd ki a misekönyvet! Nézzed húsz évszázad öszszes karácsonyának liturgiáját, hol találod címként: a szeretet ünnepe? Ehelyett: „Urunk születése”, „a mi Urunk Jézus Krisztus test szerinti születése”. Jól esne neked, ha a születésnapodra összegyűlt rokonság a szeretetet úgy általában ünnepelné, és senki észre se venne téged? Az ilyen ünneplés melyik szeretet ünnepe lenne? Az összegyűltek önszeretetéé, mely alapvetően egyetlen nagy szeretetlenség a megszületett iránt. Persze a karácsonyi kísértések és elbukások alapvetően egész évi kísértések és elbukások szimbólumai. Van olyan keresztény hívő, aki azt mondja: hagyjuk a dogmákat (igazságokat), olyan mindegy, hogy ki hogyan érti Jézus Krisztus ontológiai (létbeli) valóságát: csak a szeretet számít. Ez annak a Krisztusnak arcul köpése, és be nem fogadása, (övéi őt be nem fogadták), aki egyszer így szólt: „Én vagyok az Igazság”, meg azt is mondotta: „Az igazság megszabadít (szabaddá tesz) titeket”. Ha Jézus Krisztus nem valóságos Isten és valóságos ember: ha nem az, akiről a karácsonyi délelőtti ünnepi szentmisében énekelt János-prológus és a niceai-konstantinápolyi zsinat mondja, hogy „Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett és nélküle semmi sem lett, mai lett. Benne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága” és (ez) „az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék”. „Mi láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége” ,ha Jézus Krisztus nem ez, akkor engem ő nem érdekel. Sőt! Mivé tette magát és mi lett annak a következménye: húsz évszázad alatt negyvenmillió keresztény vértanú? Így istenemberségében lett a szeretet kinyilatkoztatója, és a Szentlélek közlésével az igazi szeretet megadója és garantálója. Karácsony csak ebben az értelemben a szeretet ünnepe. Mindebből következik, hogy ez az ünnep (mivel egy igazság, egy tény, egy való-
7
ság) elsősorban az értelmünkhöz szól és az akaratunkhoz. A harmadik és legsúlyosabb kísértés, értelmi természetű, és abban áll, hogy ne gondoljunk bele értelmünk minden erejével ebbe az üdvözítő titokba. Karácsony első nagy ünneplői, például Nagy Szent Leó pápa figyelmeztet: fontold meg, ó keresztény lélek! Vagyis gondolj bele. Értelmed minden erejével ereszkedj bele a fönséges és édességes, félelmetes és szívet melengető ténybe, hogy ez a kicsi gyermek, aki most édesanyja tejét issza, a mindeneket tápláló, teremtő Isten, hogy ez, aki most pólyákba van kötözve, a mindenség erőit tartja össze, hogy ez a kicsi újszülött, aki belépett az időbe, az Örökkévaló, aki jászolban fekszik, a mindenen túl levő Végtelen, aki most sír a hideg miatt, ő vigasztal meg mindeneket, hogy ez a csöppnyi ember: végtelen fönségű Isten. Ez a megfontolás a karácsony lényege és mindaz az elhatározás, ami ebből következik. A szent liturgia, vagyis a karácsonyi szentmisék tényleges szövegei (a valódi bevonulási és áldozási énekek, amelyek, az Éneklő Egyház című könyvben vannak) és a szent zsolozsma himnuszai nem állnak meg a felületnél, hanem a misztériumok örvénylésébe vetnek bele. Az első vecsernye első himnusza mielőtt Krisztus földi születését ünnepelné, előbb azt ünnepli, amiből ez a földi születés forrásozhat: örök születését az Atyától, mielőtt a világ lett: ünnepli szent keresztjén kiontott vérét, melynek áldott hullámai megmostak bennünket és Isten gyermekévé tettek. Legyen időnk e nagy téli csöndességben órákon át szemlélni hittől megvilágosodott emberi értelmünkkel a meg nem határozható, de minket egyre jobban meghatározó titkot: Jézus Krisztust, aki valóságos Isten és valóságos ember: istenségében egylényegű az Atyával, emberségében egylényegű velünk. Csak ebben a velünk egylényegűvé vált Istenben lehet úgy megbízni, hogy haláltusánk verejtékezésében sem esünk kétségbe, hanem, mint Szent István, az első vértanú, nyitva látván az eget, felkiálthatunk bizalommal: Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Ft. Barsi Balázs OFM
Családi rejtvény A rejtvény megfejtésének leadási ideje 2013. január 6-án Vízkereszt ünnepi szentmiséje.
Az előző szám rejtvényének helyes megfejtői közül kisorsolt szerencsés nyertes: özv. Kovács Józsefné Szigeti Márta. Gratulálunk a nyereményéhez! Vízszintes
Függőleges
2.
1. 2.
Őskeresztény orvos, a hagyomány szerint képet festett a Szűzanyáról 4. A Magnificat első sora 6. Keresztelő Szent János édesapja 7. Krisztus egyik elnevezése, jelentése: Velünk az Isten 10. A görög ichtüsz szó rövidítése Jézus teljes nevének. Ez volt az első Hitvallás is 11. Őskeresztény jelkép, görögül ichtüsz
3. 5. 8. 9.
Az új Ádám A jeruzsálemi templomban karjaiba veszi a kis Jézust Próféta, aki Kr. előtt 700 évvel előre megírta a Messiás születését és szenvedését is. a Szűz Mária hálaéneke (latin) A Szent Család názáreti házát itt építették fel újra Szent József mestersége
Kedves Testvérek!
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy Téli Esték plébániai előadássorozat kezdődik december 20-án este 6 órától, melynek alkalmával ifj. Hoffmann Ferenc a hívek fényképeiből készített vetítést tart! Mindenkit szeretettel várunk! Ekkor alkalom nyílik arra is, hogy a nyertes pályázatunkkal kapcsolatban felmerült kérdéseikre teljes körű tájékoztatást adjon Iván atya és Hoffmann Ferenc! Mária Hírharang– időszakos kiadvány Kiadó: Czár Iván plébános Szerkesztő: Fazekas László és ifj. Hoffmann Ferenc Web: www.marianeve.hu email:
[email protected]
8