Kegyelemteljes nagyböjti felkészülést!

CREDO

14. évfolyam 2-3. szám 2012. február-március hónap

A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Kegyelemteljes nagyböjti felkészülést!

137. szám

SZÉKELY JÁNOS PÜSPÖK

A HAZÁNKAT ÉRŐ TÁMADÁSOK OKAIRÓL

K

risztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat – fogalmaz írásában Székely János esztergom–budapesti segédpüspök. Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik (Preambulum), amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg, a fogantatástól kezdve (Szabadság és felelősség II), hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget (Alapvetés L). Az alkotmány azt is kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani (Szabadság és felelősség XXX). Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása. Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen. A hazánkat érő támadások oka alapvetően ez. Természetesen ezeket az okokat nem nevezik néven, helyette más, kisebb jelentőségű vádpontokat említenek. Az egyik ilyen vádpont az egyházakról szóló törvény. Ennek a törvénynek az a célja, hogy az úgynevezett business egyházaktól megvonja az egyházi státuszt. Magyarországon ugyanis, szemben nagyon sok európai állammal, az egyházi oktatási, egészségügyi és szociális intézmények azonos állami finanszírozásban részesülnek, mint a hasonló állami intézmények, hiszen ugyanolyan adófizető polgárok számára nyújtják a nevelés, vagy a gyógyítás szolgálatát. Hazánkban ezért számos olyan ál–egyház jött létre, amelyek-

2

nek a legfőbb célja az állami támogatás megszerzése volt. Az új egyházi törvény ezen a helyzeten változtat. Pontosabban körülírja a feltételeket, amelyek alapján egy közösség elnyerheti az egyházi státuszt (legalább ezer tag; legalább 20 éves jelenlét az országban stb.). Azok a közösségek, amelyek nem kapják meg az egyházi státuszt, nyugodtan folytathatják a működésüket, csak az intézményeik állami finanszírozását nem fogják megkapni. Természetesen a magyar parlament és a kormány követett el hibákat is a munkája során. Ilyenek voltak a médiatörvény egyes – később meg is változtatott – pontjai, vagy a jegybanktörvény esetében néhány, talán szükségtelen módosítás, amely támadásokra adott alkalmat. Ugyanígy helyesebb lett volna a bankokkal való megállapodást a végtörlesztés rendelkezéseinek kibocsátása előtt megkötni. A hazánkat érő támadás oka azonban nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek felelősen élnie kellett azzal a kétharmados többséggel, amellyel a választók a cselekvésre felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget alázattal, körültekintéssel kell hordoznia, tettekre váltania. A külső támadásokat pedig higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának valuta tartaléka a jelen államadósságunk csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az erős ellenszélben is. Gyakran megtörténik a történelemben, hogy ha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is. Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk a Világosság fiai, egy igazabb, emberibb világ építői. Székely János esztergom – budapesti segédpüspök Magyar Kurír

CREDO 2012 feruár-március

H

IMÁDSÁG A NEMZETÉRT

ozzád fordulunk imánkkal, Isten dicsőséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária. Ezer éven át tapasztalt pártfogásodat megköszönve kérünk, hogy most, nemzetünk e nehéz napjaiban se vond meg tőlünk anyai segítségedet. Első szent királyunk előre látta népe árvaságát, ezért neked ajánlott minket. Mi tehát nem az idegen félelmével, hanem a gyermek bizalmával fordulunk hozzád, mert tudjuk, hogy sohasem hagytad meghallgatatlanul azokat, akik segítségért bizalommal hozzád folyamodtak. Hathatós szószólónk voltál szent Fiadnál az elmúlt évszázadokban, csak így maradhattunk meg a sok nehézség közepette is kereszténynek, és csak így őrizhettük meg magyar nemzeti önállóságunkat és kultúránkat. Anyai oltalmadban bízunk most is, a külső és belső ellenséges erők viharaiban, amikor a krisztusi értékrend és az egymás iránti tisztelet hiánya, a mások jogait lábbal tipró önzés és a másokat megalázó szeretetlenség rombolja nemzetünk belső és külső kapcsolatait egyaránt. Nagyasszonyunk, kelj néped védelmére, és segíts bennünket mostani nehéz helyzetünkben!

Vedd pártfogásodba a keresztény magyar családokat, hogy hűségesen állják e nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a szülőket, hogy gyermekeikből hűséges és igaz keresztényeket neveljenek az Egyháznak és a magyar hazának. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy váltsák valóra azt a sok szép reményt, amelyek megvalósulását tőlük várjuk. Anyai pártfogásoddal segítsd országunk vezetőit, hogy bölcsességgel, önzetlenséggel, áldozatkészséggel és igazsággal szolgálják népedet, és bátran őrizzék hazánk önállóságát és nemzetünk kultúráját! Irgalmas Istenünk, igaz, szívbéli töredelemmel viseljük a szenvedés nehéz keresztjét, amelyet bűneink következményeként kell elszenvednünk. Ugyanakkor bizalommal kérünk, engesztelődj meg irántunk, és derítsd ránk mielőbb a lelki megújulás fényét, hogy minden magyar embertestvéri szeretetben, békességben, szabadságban és testi–lelki jólétben élhessen és örvendezve dicsőítsen Téged. Ámen!

HELYTÖRTÉNET Marics József (Berzence)

NAGYBAJOM KATOLIKUS PAPJAI 4. Gál atya, a török hódoltság előtti plébánosunk

1500–ban Mihály atya plébánosunk nevével találkoztunk, aki a nagybajomi templomot külsőleg, a

védekezés érdekében erődítménnyé alakította át. Kerek 40 év telt el, amikor egy


1542–ből származó adóösszeírás említést tesz GÁL nevű plébánosról és MÁRTON nevű oltárigazgatóról, akik Nagybajomban látták el a lelkipásztori szolgálatot. Sajnos, Gál atyáról a nevén kívül semmit sem tudunk. Nem tudjuk, hol született, mikor szentelték pappá és meddig működött Nagybajomban? A híveinknek is furcsa lehetett, hogy a papjuknak olyan különleges neve van. Pusztán a névből arra is következtethetünk, hogy az ősei német származásúak voltak, akik magukkal hozták és ápolták Szent Gál tiszteletét. Szent Gál hitvalló, ír származású, de a mai Svájc területén működő szerzetes volt. Szent Kolumbán tanítványaként ismerkedett meg az Egy3

ház tanításával és a szerzetesi élettel. Írországban, Arban városkában született 550–ben. 645 körül halt meg Bregenzben. Bencés ruhában, apáti rangban lévő szerzetesként ábrázolják a művészek. Élete és művészi megformálása közismert Svájcban és a német nyelvterületen. Ő alapította Szentgallen városát, és annak monostorát, melynek első apátja volt. Halála után a nevezetes monostorban a kalandozó magyarok is megfordultak. A történelmi eseményről hitelesen számolnak be a hazai és a külföldi Krónikák. Szent Gál nevét több európai, köztük magyar település is őrzi. Tolna megyében: Szentgál. Baranyában: Vásárosszentgál, Felsőszentgál. Felvidéken: Gálszécs, Alsógalla, Felsőgalla. Somogyban: Szentgáloskér. A Gál keresztnévből az idők során Magyarországon is több családnév jött létre. Gondoljunk csak a Gál, Gaál, Gálfi, Gálfy, Galla, Gálszécsi és a Gallovics családnevekre. Hazánkban a legnevesebb Gál nevű személy erdélyi megyéspüspök volt, aki 1270–ben hunyt el. Az 1542–es adóösszeírásban szerepel Márton oltárigazgató neve is. Az oltárigazgató (rector altaris) munkaköréről tudnunk kell, hogy az illető nem plébános, de nem is káplán. Nagyobb templomban működött: misézett, segített a lelkipásztori szolgálatban az illetékes plébánosnak, kezelte az oltáralapítványokat, a kegyúri, földesúri család lelkésze volt, aki a kegyúri támogatásból és a kegyes adományokból élt. Az oltárigazgatók elég szerényen éltek. Sohasem tartoztak az anyagiakban bővelkedő papok közé. Márton atyáról joggal föltételezhetjük, ahogy Solymosi László is írja, hogy a nagybajomi Frank atyafiság tagja, vagy a kegyúri família lelkésze volt, aki nyugdíjas évei alatt, kitüntetésként láthatta el az oltárigazgatói munkakört. Ez azt is jelentette, hogy nem kellett bevonulnia idős korában a nyomorúságos papi otthonba, hanem a kegyúr támogatása révén volt szerény otthona, biztos 4

megélhetése és némi jövedelme haláláig. Az 1542–es adóösszeírás arról is beszámol, hogy Gál atya, nagybajomi plébános évi jövedelme 20 Ft, Márton oltárigazgatói illetménye évi 2 Ft volt. Ebből arra is következtethetünk, hogy a településünk lelkipásztora nem tartozott a szegény somogyi papok közé. Márton atya jövedelme pedig megfelelt az országos átlagnak. Sajnos, amikor a két nagybajomi papnak a nevét megörökítette az utókor számára az adóösszeírás, azt is olvashatjuk benne, hogy Gál és Márton atya már nem élnek. Nagybajomnak 1542–ben már nem volt sem plébánosa, de még oltárigazgatója, sőt egy szolgálatot végző nyugdíjas papja sem. Nagybajom történetét kutatva joggal fölmerül a kérdés, hogy mikor találkoztak először az őseink a kegyetlen török hadsereggel? 1526. augusztus 29–én a magyar királyi sereg tragikus, végzetes vereséget szenvedett a hatalmas és korszerűen felfegyverzett török hadtesttől. A mohácsi csatában esett el a magyar főurak és főpapok jelentős része. Becsülettel és hősiesen küzdöttek a hazánkért. A hatalmas túlerő láttán nem futamodtak meg gyáván az ellenség elől. Életüket áldozták a nemzetünkért. Illő, hogy a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékezzünk meg róluk. Szerencsétlen sorsú, fiatal II. Lajos királyunk is az áldozatok között szerepel. A hivatalos verzió szerint a mohácsi csata színteréről menekülve a Csele patakba zuhanva halt meg, de valószínűbb, hogy felbérelt német zsoldosok végeztek vele. A mohácsi tragédia híre eljutott Nagybajomba is. Községünk földesura, a Kálmán család tagja: KÁLMÁN LŐRINC is ott maradt a mohácsi csatában. A fosztogató török hordák a véres ütközet után a Dráva mentén portyáztak és rabolva–fosztogatva keltettek félelmet a védtelen magyar testvéreink körében. Nem állunk messze az igazságtól, ha föltételezzük, hogy Nagybajomban is, de a településünk közelében biztosan


megjelentek a vandál törökök. Az 1534–ből származó porta–ös�szeírás már szomorú képet fest arról a pusztításról, melyet a portyázó törökök okoztak 1532–ben Nagybajomban. Az összeírás a három leggazdagabb földesurunk nevét örökítette meg. Várday Tamásnak 19 portája volt. Ebből 9 életképes, adózó, 2 szegény, 1 pusztán hagyott és 7 fölégetett állapotban volt. Ipoltfi János 14 portával rendelkezett, amelyből: 3 adózó, 3 szegény, 4 pusztán hagyott és 4 fölégetett mivoltában létezett. Bucsányi László 13 portát tudhatott magáénak, melyből 1 adózó, 5 pusztán hagyott és 7 fölégetett képet mutatott. Az összeírásból világosan kitűnik, hogy Bucsányi László földbirtokos vagyonában tetemes kárt okoztak a fosztogató törökök. Mind érdekességet említjük meg, hogy Nagybajom mindig is élő és sikeres kapcsolatot ápolt az ország vezetőrétegével. Ékes bizonyíték, hogy az 1543–es összeírás szerint Nagybajom leggazdagabb földesura édes testvére volt annak a Várday Pál egri püspöknek, aki 1526–ban Esztergom érseke lett. Tevékenységéhez kötődik a Felvidéken Érsekújvár város alapítása és a vár fölépítése. Ennek értelmében az ősi Nagybajom és a „fiatal” Érsekújvár között szoros, testvéri kapcsolat volt. Maga az érsek is, Várday Pál egri püspökként többször meglátogatta Nagybajomban Tamás testvérét. Érseksége alatt a kihalt települések miatt a látogatása elmaradt, de a nagybajomiak a földesuruk társaságában többször is ott voltak Esztergomban és Érsekújváron látogatóban és a közös gazdasági ügyek intézése miatt. A közös történelmi múlt és az őseinkre való emlékezés kapcsán tisztelettel és szeretettel ajánlom a kedves nagybajomi testvérek figyelmébe egy szép felvidéki egy napos kirándulást és benne Érsekújvár megtekintését. (Folytatjuk)

ÉLETÜNK Lukáts Istvánné

KARITÁSZ CSOPORTUNK MUNKÁJÁRÓL

Egyházközségünkben működő karitász csoport év végi munkájáról szeretnék tájékoztatást adni. Advent idején már hagyománnyá vált az „EGYMILLIÓ CSILLAG A SZEGÉNYEKÉRT” akció, amelynek keretében gyertyák eladásából – adomány formájában – befolyt összeggel a rászoruló szegényebb családokat segítettük. Ennek ös�szege a tavalyi esztendőben 75.000,– Ft volt. Tíz sokgyermekes, illetve rászoruló családot tudtunk megajándékozni. A gyűjtést „házalással” – emberek megszólításával, illetve a templomban szentmisék előtt végeztük. Köszönjük az önzetlen adakozóknak az adományokat. Jó érzés mikor az emberek önzetlenül másokat segítenek. Isten fizesse meg nekik! A Magyar Karitásztól lehetőséget kaptunk 25 m3 kemény tűzifa kiosztására. Ezt a mennyiséget a Kaposvári Püspökség területén egyedül Nagybajom kapta. Kikötés volt, hogy 25 család része-

süljön belőle. Nem volt könnyű feladat kis városunkban a felmérés, több szempontot is figyelembe kellett venni. Tartósan munkanélküli, tartós betegség van a családban, létminimum alatt élnek, nagycsaládos, fogyatékos él a családban. Ennek kiosztása a napokban megtörtént. A SEFAG Nagybajomi Erdészete vállalta a fa szállítását. Minőségi akác tűzifát kaptunk, amelyet a lelkiismeretes, és pontos munkát végző gépkocsivezetővel és munkatársával osztottunk ki. Megható volt az emberek hálálkodása – nemcsak szóval, de láttam a szemükben is a meghatottságot és a hálát. Karitász munkatársaim Gerséné Erzsike és Gálné Éva. Odaadó és lelkes munkájukat megköszönöm, és kívánom, hogy még sokáig tudjanak önzetlenül másokon segíteni.

KARITÁSZOSOK IMÁJA

Kedves Atyánk! Nagyon kérünk, ne engedd, hogy kihűljön a szívünk, hanem legyen világító szív, amit oda tudunk tartani másoknak, hogy meggyújtsa a gyertyáját a gyertyánkról, hogy tüzet kapjon a tűztől, meleget a melegünktől. Uram, hadd lehessünk Isten ajándéka valaki számára! Ha egyszer nem leszünk, gondoljanak ránk úgy, hogy gyertya–ember volt! Tüzet vitt.

Kérlek, áldj meg bennünket, tégy tanítvánnyá, hogy értelme legyen az életünknek. És kérünk most népünkért, hazánkért és a mindennapi kenyérért. Uram, most a szegényeinkért, az egyre szegényebbekért könyörgünk. Add, hogy meglássuk őket, ahogy Te észrevettél és megláttál mindenkit, aki segítségedre szorult. És sok mindent meg kell még látnunk Uram! Vedd ki szívünkből az

előítéleteket, hogy ne lássunk mást, csak hogy szenvedő ember–e, vagy boldog ember–e, vagy könnyező ember–e, EMBERTÁRS! Hiszen, Uram, Te embertől emberig mentél bűnöstől bűnösig. Nem voltak előítéleteid senkivel szemben sem. A Te végtelen szeretetedből adj nekünk egy szikrányit az emberek felé! Ámen

Anyakönyvi adatok a plébánián:

KERESZTELÉSEK: december 18.: MÁRK – Tóth István és Illés Rózsa gyermeke – Fő utca december 26.: TAMÁS – Fodor Tamás és Nagy Katalin gyermeke – Templom utca december 26.: MIHÁLY – Fodor Tamás és Nagy Katalin gyermeke – Templom utca HALOTTAINK: december 7.: özv. Kalányos Istvánné – élt 71 évet. Gyászolják gyermekei: Mária, György, István, József és János, veje István, 15 unokája és dédunokája, férje rokonai. december 28.: Szabó Gyula (felesége: Berta Anna) – élt 79 évet. Gyászolják felesége: Anna, gyermekei: Mária és Gyula, 7 unokája és dédunokája, testvérei családja. január 19.: Fodor–Nagy Tamás – élt 2 hónapot. Gyászolják édesanyja, édesapja, ikertestvére, nagyszülei, nagybátyja, nagynénjei, keresztszülők, rokonok, barátok. január 20.: özv. Horváth Dezsőné (született: Nyira Rozália)– élt 84 évet. Gyászolják lánya: Éva, veje József, unokái: Zita és József, dédunokái: Éva, Attila és Patrik, unokamenye és unokaveje. január 27.: Part András – élt 22 évet. Gyászolják menyasszonya: Hajnalka, szülei: Tímea és László, testvére: Norbert, nagyszülei: Margit és Ferenc, Erzsébet és Károly, nagybátyja Zoltán és családja, rokonok, barátok, osztálytársak, és akik az utolsó útjára elkísérték. CREDO 2012 feruár-március

5

INTERJÚ sohasem akartam megtanulni rózsafüzérezni, akkor azonban megszületett bennem ez a vágy. Egy reggel azt mondtam a sofőrnek, aki a filmezésre vitt: 'Nem tudom, mit szól hozzá, de szeretnék elmondani egy rózsafüzért.' Meglepetésemre csak annyit mondott: 'Rendben, imádkozzunk.'”

„Ha Međugorje nem lenne, nem alakítottam volna Krisztust a Passióban” James Caviezel egy interjúban međugorjei látogatásairól, hite megújulásáról, a Passió film készítésének műhelytitkairól és a hit eredményes közvetítéséről beszélt. A Monte Cristót forgattuk Írországban, amikor Ivan Dragicevic, az egyik látnok Írországba látogatott. Elfoglaltságom és fenntartásaim miatt nem szándékoztam el-

– eleveníti fel Međugorjéval való kapcsolata kezdetét Caviezel a medjugorjemiracles.com által közölt interjúban. „A zsúfolásig telt templom végében álltam, kissé bizonytalanul, hogy mi is történik valójában. A jelenés alatt a mellettem tolószékben ülő férfi letérdelt, és a fájdalom ellenére a hideg kövön térdelve imádkozott; ez nagyon megrendített. Néhány nap múlva – feleségem kérésére – ismét részt vettem a jelenésen, ezúttal Ivan közelében térdelve. Így imádkoztam: 'Jól van, itt vagyok, készen állok. Tégy velem, amit akarsz.' Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha valami betöltene. Egyszerű, mégis különleges élmény volt. Zokogni kezdtem. Amikor felálltam, csurogtak az arcomon a könnyek.” Iván hozzám fordult: „Jim, az embernek mindig van ideje arra, amit szeret. Ha egy nagyon elfoglalt ember beleszeret egy lányba, az ő számára mindig lesz ideje. Az embereknek azért nincs idejük Istenre, mert nem szeretik.”

menni a meghirdetett találkozóra. Úgy tartottam, attól, hogy katolikus vagyok, nem kell elfogadnom Lourdes-ot, Fatimát vagy Međugorjét. Végül szabadnapot Azokban a napokban valami kaptam, így mégiscsak elmentem megváltozott bennem. Korábban 6


Első međugorjei látogatása, amelyet a filmforgatás befejeztével tett, meghatározó volt James Caviezel számára. „Eleinte megdöbbentett, mennyit imádkoznak itt az emberek. Sporttáborra emlékeztetett, ahol nem csak egy mérkőzés van, hanem egymást érik a meccsek. Eleinte kicsit feszengtem; nem voltam hozzászokva, hogy ennyit imádkozzam. Isten segítségét kértem. A negyedik nap nem vágytam másra, mint imádkozni. Imádság közben azt éreztem, kapcsolatban vagyok Istennel. Ezt az élményt kívánnám minden katolikusnak!” Hozzátette: „Otthon a családban is ezt folytatjuk. Együtt járulunk a szentségekhez. Iskolába menet az autóban a gyerekekkel együtt mondjuk a rózsafüzért. Előfordult, hogy nem kezdtem el, mire a fiam kezdte mondani.” „Ha Međugorje nem lenne, nem vállaltam volna Krisztus szerepét a Passióban – mondta a színész –, hiszen tudtam, hogy aki Krisztust alakítja, annak nagyon közel kell lennie hozzá. Én Međugorjéban nyitottam meg a szívemet az ima és a szentségek felé. Mindennap gyóntam és szentségimádáson vettem részt. Mel Gibsonnal együtt vettünk részt a latin nyelvű szentmiséken. Međugorje számomra a szentségek megélését és az egyházzal való egységet jelenti. Međugorjénak köszönhetem, hogy hinni kezdtem, hogy Jézus való-

lóban Jézust, a Szentostya visszatükröződését látja. A keresztre feszítés jeleneténél ugyanez történt: ott volt a pap, kezében az Oltáriszentséggel, én pedig egyfolytában imádkoztam.” James Caviezel megjegyezte, hogy a forgatáskor nem a latin, arám, héber szövegek memorizálása okozta a legnagyobb nehézséget, hanem a fizikai megpróbáltatások. „Az utolsó jelenetnél meghúzódott a vállam, és kiugrott, valahányszor valaki hozzáért a kereszthez. Az ostorozás jeleneténél kétszer eltalált a korbács, amitől 14 cm-es seb lett a hátamon. Közben tüdőgyulladást kaptam. Mindban jelen van az Eucharisztiában, ehhez jött a krónikus fáradtság, hiés megbocsátja a bűneimet. Ott ta- szen hónapok óta hajnali 3-kor pasztaltam meg, micsoda ereje van keltem, mert a sminkelés majdnem a rózsafüzérnek, és mekkora aján- nyolc órát vett igénybe. Nehéz volt dék, ha az ember mindennap szent- elviselni a nulla fok körüli hideget, misén vesz részt.” különösen a keresztre feszítés jeleneténél, amikor mindössze egy véA kérdésre, hogy hogyan lehet kony szövetdarab volt rajtam.” növelni az emberekben a Jézusba vetett hitet, a színész így válaszolt: A színész röviddel a Passió for„Csak úgy, ha Jézus jelen van ben- gatásának befejezése után járt mánünk az Eucharisztia által, s így az emberek Jézust látják az életünkben. A Passió filmezésekor csináltattam egy belső zsebet a ruhámba, ahová betettem néhány ereklyét, köztük Krisztus keresztjének egy darabkáját. Azt akartam, hogy Jézus valóban jelen legyen, mert a nézőknek könnyebb lesz őt látni, ha én is őrá tekintek. Az utolsó vacsora jeleneténél kérésemre a pap az Oltáriszentséggel a kezében állt az operatőr mellett, és együtt közelítettek felém. A néző nem is sejti, hogy a szemem ragyogásában va-

sodszor Međugorjéban. E látogatás alkalmával megismerte Jozo Zovko atyát. „Találkoztunk. Kezét a vállamra tette. Én is a vállára tettem a kezem. Majd a fejemre tette a kezét; én is az övére. Abban a pillanatban egy belső hang szólalt meg bennem: 'Szeretlek, testvérem. Ez az ember szereti Istent.' Jozo atya ekkor megfordult, megkérdezte a tolmácstól, ki vagyok, és azt mondta, szeretne velem beszélni. Tartós barátság lett belőle.”

LELKISÉG A hit biztos köteléket jelent a szenvedőknek A gyógyulás szentségeinek fontossága áll XVI. Benedek üzenetének középpontjában, amelyet a február 11–i Betegek Világnapjára írt. Témáját Lukács evangéliumából választotta: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.” (Lk 17,19). – A betegek és a szen-

vedők találjanak biztos kötelékre a hitben – így buzdít a Szentatya üzenetében. Hangsúlyozza: aki hisz, soha sincs egyedül. Krisztus példája nyomán a hívek hajoljanak meg az ember, anyagi és lelki szenvedése előtt ezek meggyógyítá-


7

sa érdekében. A pápa kiemeli a gyógyulás szentségeit, vagyis a bűnbánat szentségét és a betegek kenetét, amelyek természetes beteljesedése a szentáldozásban megy végbe. Ezek a szentségek előtérbe helyezik a fizikai egészség és a lélek megújulása közötti kapcsolatban. Aki a betegségben az Úrhoz imádkozik, biztos abban, hogy Isten és az egyház szeretete sosem hagyja magára. A bűnbánat szentségében, vagyis a gyónás orvosságában a bűn nem válik kétségbeeséssé, hanem találkozik a szeretettel, amely megbocsát és átalakít. Ezért a szenvedés pillanata ahelyett, hogy kétségbeeséssé válna, átalakulhat az önmagunkhoz való vis�szatalálás kegyelmi időszakává, amely során átgondoljuk életünket és hibáinkat, ahogy a tékozló fiú is tette. XVI. Benedek annak a reményének ad hangot, hogy a betegek kenete, mint szentség nagyobb értékelésre talál és a többihez képest nem tekintik alacsonyabb rendűnek. A pápai üzenet végül hangsúlyt fektet az Eucharisztia jelentőségére. A betegség pillanatában az Oltáriszentséget magunkhoz véve egyedülálló módon hozzájárul a belső lelki átalakuláshoz. A beteget ugyanis összekapcsolja azzal a jézusi felajánlással, hogy az Atyával eggyé lett az emberiség üdvözítése érdekében. (Forrás: Vatikáni Rádió)

Betegek imája: Szenvedő Jézusom, Tehozzád fordulok, gyógyíts meg engemet, mert nagyon beteg vagyok. Bűnbánó szíveknek fájó keservében, Jézus, kereszted tövében. Hullnak könnyeim, imát rebeg ajkam, szenvedő Jézusom, könyörülj rajtam! Vérző keresztfádat szívemhez szorítom, sebzett lábaidat, könnyemmel áztatom. Általszúrt szívedre, csókot hint az ajkam, szenvedő Jézus, könyörülj meg rajtam! Jézusom, szenvedtél, most én is szenvedek, szenvedésben tűrtél, add, hogy én is tűrjek. Keresztem csak szilánk, a Te keresztedben, tisztítsd meg lelkem, a bűnök szennyeitől. Ha megtisztultam, a szenvedés tüzében, szeress mindig jobban, végy kegyelmedbe! Nehéz a keresztem megváltó Jézusom, de amit rám mértél, szívesen vállalom. Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz, letérdelek Eléd, bármily csapást adsz. Isten fia voltál, mégis összerogytál, én pedig a semmi, kisebb a pornál. Viszem a keresztem, csak erőt adj hozzá, ha Neked úgy tetszik, váljak áldozattá. Minden bűneimet bocsásd meg a földön, hogy a másvilágon, engem ne gyötörjön. Légy irgalmas hozzám, Mennynek, Földnek Ura! Ámen

ÉLŐ EGYHÁZ – HALOTT EGYHÁZ Az élő egyházban sok „zajos” gyerek és fiatal van.– a halott egyház tökéletesen csendes. Az élő egyházban midig új utakat keresnek,– a halott egyház soha nem változtat semmin. Az élő egyház nagy álma az Isten Országa, – a halott egyháznak rémalmai vannak. , Az élő egyház gyorsan növekszik, – Így hát nem emlékszik mindenki a másik nevére, a halott egyházban hosszú időn át változatlanok a nevek. Az élő egyház bátorságra, előrehaladásra hív,– a halott egyház soha nem kockáztat semmit. Az élő egyház kötelessége a világmisszió, – a halott egyház mindenét magának tartja meg. Az élő egyház megbocsát és bocsánatért könyörög. a halott egyház soha nem vét hibákat. Az élő egyház felhasználja hagyományait és lehetőségeit, hogy szolgálja az embereket. a halott egyház az embereket használja fel a hagyományok és lehetőségek megőrzésére. Az élő egyházban tizedet fizetők vannak, a halott egyházban csak borravalót adnak. Az élő egyház látja a kihívásokat és az alkalmakat, a halott egyház csak a problémákat és veszélyeket látja Az élő egyháznak istentisztelete van, a halott egyháznak csak aggodalmai Az élő egyház evangelizál, – a halott egyház megkövesedik.

8


Horváth Józsefné Annuska Boldogságos Szűz Mária! Üdvözlégy Krisztus Szent Anyja! Ki nekünk is Édesanyánk, Magas égből tekints le ránk! Szent Fiadat kérjed értünk, Bocsássa meg minden vétkünk. Bűnösöknek szószólója! Magyar népünk pártfogója! Rózsafüzér Királynője! Téged kérünk esdekelve: Könyörögjél nemzetünkért! Szent Fiad drága Vére Mossa lelkünk hófehérre! Könyörögjél a békéért, Tisztánlátás öröméért, Növekvő gyermekeinkért, Szegényekért, az árvákért, Testi, lelki sérültekért, Betegekért, öregekért, Haldoklókért, szenvedőkért, És Krisztusban elhunytakért! Istenanyai Lényedet Köszöntünk Szent Szűz Tégedet! Segíts imádkozni nekünk, Kik oly gyakran eltévedünk, Kulcsold imára két kezünk Szűz Anyánk! Imádkozz velünk! Buzgó imába merülve Térdelünk Jó Atyánk elébe: Hallgass esdő jajszavunk, Ha nem segítsz, elkárhozunk. Bűn mocskából Hozzád kiáltunk:

KÖNYÖRGÉS Bocsáss meg nekünk jó Urunk! A sok csúnya szót káromlást, Házasságtörést, elválást, Az abortuszt, paráznaságot, Mi megrontja a világot. Bocsáss meg nekünk Istenünk, Kik parancsaid ellen vétkezünk! Bocsáss meg nekünk Istenünk, Ne engedj többet vétkeznünk! Adj mindnyájunkba szent hitet, Hogy szívből szeressünk Tégedet!

Ó Szűzanyánk! Segíts nekünk! /E/ rossz helyzetből kikerüljünk! Segítsd e megtévedt népet, Ne engedd elveszni Őket! Keseredett megalázott, Vagyonától is megfosztott, Adóssággal nyakig telve Magyar nemzetünk nagy része. Szükség van segítségedre! Ó szűz anyánk, kérünk esdve! Te vagy szószólónk Fiadnál; Könyörögj értünk Jézusnál.

Tedd bilincsbe Sátán kezét, Ne munkálkodjék szerteszét! Uralja rég ez országot, Meghódítja a Világot. Ne engedd ezt ó Istenem, Nehogy képmásod elvesszen! Add, hogy mi mind egyek legyünk, Csak a jóra törekedjünk, Szeretetben, békességbe Éljünk szent egyetértésben

Szeretetlángod ereje Gonosz sátánt elüldözze! Legyen népünk újra hithű, Imádkozó, Istenfélő! Dicsőség a Magasságnak! Áldás a Szentháromságnak!

XVI. Benedek Pápát Vezesd Krisztus helytartóját! Adjál néki egészséget, Bölcs ítélőképességet, Adjál sok hithű papokat, Kik gondozzák nyájaikat.

Hallgasd meg kérésünk, Urunk, Jusson elédbe hő szavunk! Légy közbenjárónk Szűz Anyánk, Hasson az Egekbe imánk! Juthassunk mi is az Égbe fel, A te szerelmes Szent Fiad Jézus Krisztus által. Ámen

Üdvözlégy áldott Szűz Anya, Magyarok tündöklő csillaga. Tekintsd hűséges gyermekid Kérünk, halld meg hő fohászait!

Lukáts Istvánné Egy rádió interjút hallgatva megütötte a fülemet az alábbi mondat: „Csak a döglött halak úsznak az árral, az élő halak a forráshoz igyekeznek.”

Ezen sokáig elmélkedtem, és nagyon érdekes, nem sokkal utána Mécs László pap – költő versét olvashattam, íme: Szeretettel ajánlom a kedves olva-


sónak, ami elgondolkodtat. Ennek a versnek nagy aktualitása van napjainkban.

9

Mécs László

A PISZTRÁNGOK PÉLDÁJA A pisztrángoktól ezt tanultam: sohasem úsznak ők az árral, De, mindig szembe, mindig hősként, glédában és kicsit vadultan, rugalmasan, ragyogva, frissen, hol zuhatag fájdalma sziszen. Őrül erőkkel szembeszállva, föl a zokogó zuhogókon, szirtek között, a vízesések több méteres habzó haragján föl, szárnyak nélkül szinte szállva szökdösnek, diadal aratván, A forráshoz, hol még az Eszme nincs elkeverve nyárspolgári iszappal, hizlaló, tempótlan nagy tunyasággal, hol kiveszne hős ritmusuk! Ők az ormótlan, titokzatos hegyekbe vágynak! amely pisztráng az árral úszik: lehet boldog, hasa fehérjét lehet hogy parti nefelejcsek kívánják, hogy csókkal elérjék, s holdfény hullong rá, mint a tejcsepp. – de a Faj meghalt benne: hulla! A hasukat boldogság – nappal süttethetik a renegátok, magyar júdások, árral – úszók? A nevük hulla, létük – átok! – Pisztráng – lelkű Pajtás, előre, A Forrás – álmú hegytetőre!

Cser László

Hamvazkodás

Csak egyszer, legalább egyszer nézz végig magadon. Ujjaid körmétől, a hajadtól a talpadig: a gyomrodon és veséden át a lelkedig. Mérj föl mindent, vizsgálj át mindent, mint a tolvaj, aki valami raktárban értékek után kutat. Kutass: tolvajlámpád legyen az őszinteség, és ha úgy leszel, mint a csalódott tolvaj: semmi sincs itt,

10

ami sokat érne, – akkor ülj le, én – raktárod fölhalmozott holmijai közé, nyisd ki lámpádat, gyújtsd meg lángjával a sok szemetet. Meredj a lángba, örülj, hogy ég! Várd meg, míg minden elhamvad és akkor: borulj la hamura és hintsd meg vele magadat! A hamu legyen az alázat. Nézz végig magadon, legalább


egyszer nézz végig magadon az őszinteség lámpásával, hogy végre megtaláld magadat, úgy ahogyan vagy. Hogy végre lásd, milyen értéktelen, az amit összehalmozol érték címén. És hogy mennyire szükséged van az Alázatra.

AJÁNDÉKOK, AMIK NEM KERÜLNEK SEMMIBE 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.

Egy jó szót szólni Egy beteget felvidítani Óvatosan csukni be az ajtót Apróságnak örülni Mindenért hálásnak lenni Jó tanácsot adni Egy levél megírásával örömet szerezni Jogos panaszt nem eleveníteni fel újra Nem tenni szóvá, amit a másik hibázik Nem sértődni meg egy félre sikerült szó miatt A levert hangulatot nem venni komolyan Megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra Megtalálni az együtt érző szót a megalázottnak Találni egy tréfás szót a gyermekeknek. Elismerni az elkövetett helytelenséget Örülni a holnapi napnak Bizonyos dolgokra aludni egyet Mindenre rászánni a kellő időt és gondot és MINDENBEN és MINDENBEN szeretetben lenni.

TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 1. Kismadár

Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hos�szan tépelődött, majd belement az alkuba. A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal.

A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára. Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte, mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt: Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el. És még jobban nevetett. A vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá. Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél–mondta. Halljam a harmadik tanácsot! Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat. Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád, hogy egy olyan apró madár, mint én nem


rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét 2. Légből kapott történet

Egy ötvenes fehér asszony egy fekete mellett ül. Láthatóan nagyon zaklatott, hívja a stewardesst. A légikisasszony kérdezi: – Mi a probléma, asszonyom? A fehér nő:– Talán nem látja? Egy fekete mellé ültetett engem. Nem bírom elviselni, hogy egy ilyen gusztustalan lény mellett kelljen ülnöm. Adjon nekem egy másik ülést! Kérem! A légikisasszony: – Nyugodjon meg, a gépen majdnem minden ülés foglalt. Megnézem, hogy van–e még szabad hely. A légikisasszony elmegy és né11

hány perccel később visszajön. – Asszonyom, mint ahogy gondoltam, nincs több üres helyünk a turista osztályon. Beszéltem a parancsnokkal és ő megerősítette, hogy a bussiness classon sincs több hely. Van azonban egy hely az első osztályon. Mielőtt az asszony bármilyen megjegyzést tehetne, a légikisas�szony folytatja: – A mi légitársaságunknál egyáltalán nem szokás, hogy egy turista osztályon ülő utasnak engedélyezzék, hogy átüljön az első osztályra de figyelembe véve a körülményeket, a parancsnok úgy találta, hogy valóban botrányos arra kényszeríteni valakit, hogy egy ilyen visszataszító ember mellett üljön. A légikisasszony a feketéhez fordul: – Nos, kérem Uram, ha úgy kívánja, vegye a kézipoggyászát, mivel az első osztályon a szabad hely Önre vár. A körülöttük levő utasok, akik elképedve asszisztáltak a jelenethez, felemelkedtek és tapsoltak.

foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné–e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkér3. Én jól tudom, ki Ő deztem: És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek? Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő. Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami Zsúfolt reggel volt a rendelőben, lesz, és azt, ami még nem történt amikor fél 9 körül bejött egy be- meg. Nem feltétlenül azok a bolkötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, dog és kiteljesedett személyek, hogy siet, mert 9 órakor van egy akiknek minden dologból a legfontos találkozója. Kértem, hogy jobb van, hanem azok, akik a leg12


jobbat tudják kihozni mindabból, amijük van. 4. A hűség jutalma Ilona egy nagyvállalat vezérigazgatójának asszisztense volt. Szüleitől keresztény nevelést kapott, de nem vette túl komolyan a hitét, amíg az élete egy lelkigyakorlat után nem vett egy nagy fordulatot. Ott és akkor elhatározta, hogy ezentúl Jézus Krisztus tanítása szerint él. Az Úr Jézusban frissen felfedezett hit örömével ment oda egy napon a főnökéhez, és közölte vele, hogy a jövőben nem fogja leírni és továbbítani az üzleti életben általánosan elterjedt hazugságokat. Főnöke csodálkozva nézett az eddig olyan kiegyensúlyozott nőre, és így szólt: – Jó, ez a maga dolga, de akkor felmondok magának. A felmondási idő leteltéig a könyvelésben dolgozhat. Az eset az egész cégben nagy feltűnést keltett, mindenki erről pletykált. Az emberek szemében lekerülni a vezérigazgatói asszisztensi állásból egy kezdő könyvelő pozíciójába nagy lecsúszást jelentett, de Ilona mindenki meglepetésére bátran és nyugodtan viselte a sorsát. Elérkezett az utolsó munkanapja. A nagyfőnök hivatta: – Talált már új állást? – kérdezte. – Nem. – érkezett a válasz. – Ez esetben, kérem, maradjon itt. Ön lesz itt az első pénztáros. Aki lop, az hazudik is – mondja a régi közmondás. A vezérigazgató nyilvánvalóan tudta, hogy aki nem hazudik, az a pénzdolgokban is abszolút megbízható. 5. A bárány A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja.

Nem tudta, hogyan fog megmenekülni. Elmesélte bánatát a Teremtőnek. Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? – kérdezte jóságosan a Teremtő. – Igen, jó lenne – volt a válasz. – Megfelelne egy pár erős agyar? – Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni. – Akkor két hegyes szarv, talán? – Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket. – Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe? – Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki. – Talán akkor két erős pata? – Az sem kell, mert lónak néznének. – De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni? – Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok. Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva. Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének. Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem

mások óhaja, hogy fel tudjanak ha önmagunkat mindenek fölé mamelegedni. Az ember igazi ereje a gasztaljuk. Ha értelmünk nem lát gyengédsége. túl a világon, mások rólunk való vélekedésén, ha értelmünk nem lát 6. Egyet tudok túl önmagunkon, akkor tudásunk „Ha vakok volnátok, bűnötök csak elvakult tudás. Ismerjük fel nem volna. De azt mondjátok, vakságunkat! A felismerés tüzéhogy láttok, ezért megmarad bű- ben elég, kialszik a megigéző kápnötök.” (Jn 9,41) rázat! Mi tudjuk! Egyet tudok! Magyar „elvakult” szavunk, töMózes, Istentől megszólított, Ismören fejezi ki azt az állapotot, tentől megérintett ember. Az ő íráamit Jézus az evangéliumban kö- sai isteni tekintéllyel bírtak a várülír, azt az állapotot, ami az em- lasztott nép előtt. Az írástudók, bert fogva tartja, bűnössé teszi. Az Mózes értelmezőiként, isteni teelvakult ember meg van győződve kintéllyel szabályozták a közösarról, hogy kristálytisztán lát, mi- ség életét. Mózestől jó messziközben, a káprázat, ami elvakítja, re meghúzták a szálakat. Kialakíeltakarja előle az igazi világossá- tottak egy Mózesre visszavezetgot, azt a világosságot, amelyben hető szabály gyűjteményt. Külöészrevehetné Isten látogatását. Az nösen a szombat megtartását keríelvakult embert Isten jelenléte za- tették körül szabályokkal, nehogy varba ejti, Isten elől tudományá- valaki megszegje a nyugalom naphoz menekül és mivel maga sem ját. Szabálygyűjteményüket az isbiztos a tudásában, harsányan ki- teni kinyilatkoztatással egy szintabálja: „Mi tudjuk!” Vö. Jn 09:24 re emelték. Látásmódjukban Jézus Elvakultság olyan bűnösként jelenik meg, aki Ennek a világnak a káprázata el- halált érdemlő bűnt követ el, mivakíthat bennünket. Megtörténhet, vel szembeszegül az isteni rendhogy nem látunk túl azon a fogalmi del. Az írástudóknak volt; az isteni rendszeren, ahogy erről a világról, megérintettségre, visszavezethető és ahogy önmagunkról is gondol- fogalmi rendszerük, anélkül, hogy kodunk. Ez a tudatlanság egészen Isten valóságos jelenléte megérinaddig, amíg fel nem ismerjük, ké- tette volna őket. Az írástudók sok pes bennünket vakságról vakságra mindent tudnak, de ennél a soknál, vezetni. Elvakultságunknak három mérhetetlenül több, annak az egyjól megkülönböztethető fokozata nek a tudása, amely isteni érintésvan. Elvakíthat bennünket ennek ből fakad: „Egyet tudok, hogy vak a világnak a gazdagsága, gyönyö- voltam, és most látok.” Sok minre, dicsősége. Elvakíthat bennün- dent tudunk mi is, de tudnunk kell; ket, ha meg akarjuk mutatni gaz- megszerzett tudásunk nem képes dagságunkat, ha fontos számunk- megvilágosítani bennünket. Ha, ra, hogy mit gondolnak rólunk az mint vakok szomjazunk a világosemberek, ha tekintélyesek akarunk ságra, Jézus, bennünk és értünk lenni. És elvakultságunk csúcsa, is imádkozó Lelke; megvilágosít! amikor senki és semmi nem szá- Vö. Róm 8,26 „Ítéletül jöttem a vimít, amikor kizárólag csak én szá- lágba, hogy akik nem látnak, azok mítok, csak én egyes egyedül. Bi- lássanak, és akik látnak, azok megzony elvakíthat bennünket a gaz- vakuljanak!” Jn 9,39 dagságunk, a hiúságunk és kiemel(Kerékjártó Mihály) kedő módon elvakíthat bennünket;


13

7. Embernek lenni emberfeletti feladat

kedvesen. – Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem! Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból. 8. Antóniosz atya bölcsességeiből

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta–taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.) Amikor a homokozó láda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte, de csak an�nyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt. Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását. Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra. A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte: – Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt? A kisfiú megsemmisülten zokogta: – De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam! – Nem fiam – helyesbített az apa 14

Egyszer megkérdezte valaki Antóniosz atyát: Mit kövessek, hogy Istennek tetszek? Az idős atya így felelt: Kövesd, amit meghagyok neked; bárhová mész, mindig Isten legyen szemed előtt, bármit teszel, a Szent Írásokból bizonyítsd, és ahol egyszer letelepszel, ne távozz onnan hamarosan. Ezt a három dolgot kövesd, és üdvözülni fogsz! Egyszer egy ember vadállatra vadászott a sivatagban. Meglátta, amint Antóniosz atya a testvérekkel tréfálkozott. Erre harag fogta el. Mivel az idős atya meg akarta őt győzni arról, hogy időnként tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt: Tegyél egy nyilat íjadra, és feszítsd meg! És az úgy tett. Akkor ismét azt mondta Antóniosz: még jobban feszítsd meg! Az megfeszítette. Újból így szólt Antóniosz: feszítsd meg! Erre azt mondta a vadász: ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj! Az idős atya így szólt: így van az Isten művével is. Ha mértéken felül megerőltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha tekintettel kell lennünk gyengéikre is. Amikor meghallotta ezt a va-


dász, bűnbánat fogta el, és nagy lelki haszonnal távozott az idős atyától, a testvérek pedig megerősödve tértek vissza kunyhóikba. 9. Tűzd ki a célt, de figyelj a harmóniára

A fiatal sólyom elmondta anyjának, hogy komoly tervei vannak. – Mik a terveid? – kérdezte az anyja. – Be akarom repülni az egész világot, el akarok olyan helyre jutni, ahol még a madár sem járt. – Jól van, tanulj csak szorgalmasan! Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte. Egy reggel így szólt hozzá az anyja: – Gyere, menjünk táplálékot keresni. – Nem anyám, én nem megyek. Én nem alacsonyodom le az ilyen dolgokhoz. – Már miért nem? – Anyám, ne háborgass ilyen hiábavalóságokkal. Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világkörüli útra. – Igen gyermekem, – felelte az anyja – de vágyad soha nem válhat így valóra, ha nem vagy képes, hogy táplálékot szerezz magadnak. Első nap még csak éhes leszel, másodikon nem tudsz tovább repülni, a harmadik napon éhen halsz. Tanulság: Napjaink ne csak munkával, tanulással, ne csak pi-

henéssel vagy más kikapcsolódásból álljanak, hanem ezek harmonikus egységéből. Mindent szeretetből tegyünk, a legjelentéktelenebb tűnő dolgokat is. Így életünkben elérhetjük vágyainkat, és legmerészebb álmaink is valóra válnak! 10. Nem egyformák az embersorsok...

Pár nap volt karácsonyig. Az erkélyeken ott bújtak már a fenyők, délutánonként furcsa, szürke homály úszott a levegőben. Az as�szonyok derűs pánikkal hordták haza kosaraikban az ünnepre valót. Gonddal vették számba a család apraját, nagyját, hogy legyen mindenkinek valami kedvére való az ünnepi asztalon. A kirakatok előtt gyerekek ácsorogtak, szemükben vágy és gond. A kirakat őrzi még, amit maguknak szeretnének, és drága kincsként rejtegeti, amit édesanyának, apának, testvérnek szánnak – ha elég a pénz. Magas, szőke asszony állt a boltban a többiek között. Már nem fiatal, de nem is öreg annyira, hogy ne vinné a lendületet, ha rezonált a szíve. Most kedvtelenül tartja a kosarát. – Mit is… Dió nem kell, ezidén nem süt beiglit. A porcukor is elég. Karácsonyfadísz… Jó lesz a régi. Szaloncukorból kell majd fél kiló, több nem, úgyis megmaradna. Hiszen nálunk nincs gyerek. S ismétli valami hangtalanul benne: – Nincs gyerek… nincs gyerek… Nincs gyerek. Nem is volt soha. Pedig lassan már unokája lehetne. Gépiesen nyúl a tej, kenyér, vaj után. A pénz-

tárosnőre rámosolyog, de színtelen hangon diktálja: – csak a mindennapi: tej, kenyér, vaj… Otthon a leveles szekrényben egy kicsi csomag volt beszorítva. Látszik, nem előre készítették. A látogató hiába csengetett, nem akart dolgavégezetlenül elmenni, becsomagolta abba, ami a keze ügyébe került. Az asszony szórakozottan bontogatja. Két kicsi terítő és egy cédula hull ki belőle. Éva írta. Éva az Asszony barátnőjének a lánya. A barátnőt alig fél éve kisérték ki a temetőbe. Hiába készült negyvenévesen nagymamaságra, az első unokát már nem láthatta. Az Asszony meghatódottan nézi a terítőcskéket. – Milyen kedves Éva, hogy a kisgyermek új gondja mellett rám is gondolt. Talán nekem kellett volna? – fut át rajta a gondolat. Fátyolos szemmel olvassa cédulát: „Szerettem volna személyesen… ez az első karácsony édesanyám nélkül… Meg akartam kérdezni annak a püspökkenyérnek a receptjét, amit ő sütött nekünk minden karácsonyon… Ha tudja Ilonka néni, írja meg ezen a lapon, én már próbáltam könyvből, de nem olyan lett…” A megcímzett postai lap a földre hullt. Felveszi, elolvassa a címzést, mintha csak ellenőrizné. Nem rendezett benne még terve, értelme nem formálta gondolattá, de szíve viszi a tetteit. Dobozokat kattint, fiókokat húz, ajtót nyit. – Mazsola nincs itthon, a cukor nem elég, mák is kell. Sütök húst is nekik… Szaloncukor két doboz kell, egyik nekik, másik nekünk… Kabátját visszaveszi, az előszobában állva írja meg a lapot: „Kislányom! Légy nyugodt, annak a püspökkenyérnek a receptjét ismerem. Megsütöm. Sütök kalácsot, beiglit is, hiszen van dolgod elég Istvánkával… Te csak rá ügyelj. Pista vegyen karácsonyfát, a rávalót én viszem Édesanyád helyett…” Nagyot sóhajt, mikor befejezi.


Szeme még fátyolos, de a hangtalan hang ott belül most lágyabban szól: „Mert nem egyformák az embersorsok. Nekem ez adatott: ahol hiányzik valaki, oda kell beálljak.” „ Az igazi család sem lehet mindig együtt az ünnepen, nekem ilyen szétszórt családom van. Sokfelé rakta le őket Isten. Törődnöm azzal kell, aki éppen jelentkezik.” Mosolyog. „Szétszórtan élünk, de egy az asztalunk. Csak erővel bírjam, kicsit késő van már.” És bírta erővel… Másnap ünnepi kalács illata töltötte el a konyhát. Kicsi gyermekholmi, szaloncukor, ajándék feküdt az asztalon. Arca kipirult, szomorú szeme ragyogott. – Ezt elviszem nekik, ez nekünk marad… Nem, diósból még egy kell, hiszen minden évben küldtek csomagot vidékre Kálmán bácsinak. Ezt is meg kell mondjam… Gondosan csomagolt, de a sporttáska cipzárját nem tudta behúzni. A hétköznap délutáni villamosban szétterült a frissen sült kalácsok árulkodó illata, s bennük az ünnep otthont ígérő öröme. Míg féltő gonddal tovább tette csomagját, az egyik beigli vége kinevetett a papír alól. A szemben ülő férfi elmosolyodott: Cinkos rosszallással hangjában kérdezte: – Viszi a gyerekeknek? Az asszony megrezzent. Én ekkor már mellette álltam, és ismertem csomagja titkát. Amíg a villamosra vártunk, elmesélte. Szememmel bíztattam, hogy válaszoljon. Az útitárs újra kérdezett: – A gyerekeknek? Ő kipirult arccal, boldogan válaszolt: – A gyerekeknek, meg az unokának! Hála Istennek, van hová vinnem… A villamoson csend volt és béke. Talán egyre gondoltunk valamen�nyien: Milyen boldog ez az ember, milyen szép karácsonyi öröme van!

15

GYERMEKEKNEK Leszkai András

MOHA BÁCSI MESÉI A forgalmi lámpa

Tavaly ilyenkor beállított hozzám odahaza Törpeházán egy kis törpe, a kilencéves Bodorka, és így szólt: – Én még sose láttam elefántot. Hadd menjek be egyszer én is Moha bácsival Budapestre, és tessék szíves lenni kivinni az Állatkertbe. – Ezt válaszoltam: – Gyere ide holnap reggel háromnegyed hatra. A fél hetes vonattal indulunk Magyarkútról, nyolckor Pesten leszünk, délig nézegetjük az állatokat, akkor megebédelünk, és megyünk a Rádióba. Utána meg arra is marad időnk, hogy végigsétáljunk a Duna – parton. Fél négykor ülünk ismét vonatra, és fél hétre már idehaza is leszünk. Mondd meg a szüleidnek. Bodorka megköszönte, már szaladt is ki a kertemből, és diadallal kiáltotta odakünn a pajtásainak: – Hurrá! Bevisz holnap Moha bácsi Budapestre! Elvisz az Állatkertbe, a Rádióba, a Duna – partra! – Egyik pajtása, a kis Mócika, irigykedve megkérdezte: – Elvisz a Vidám parkba is? A hullámvasútra? – Bodorka hallgatott egy pillanatig, aztán csúfondárosan elnevette magát: – Milyen butákat tudsz kérdezni! Budapesten vagyunk, és éppen a Vidám Parkba ne vinne el? – Másnap reggel a vonaton így szóltam hozzá: – Azt kellett volna felelned Mócikának. a Vidám Parkba nem megyünk, nem is tervezzük. – Bodorka elvörösödött: – Nem mondtam, hogy megyünk. Csak azt mondtam, miért ne mennénk? Ez nem hazugság. – Rácsodálkoztam: – Hát mi a szösz? Talán bizony igaz felelet? – Még hebegett, de igyekezett leküzdeni zavarát: – Sem ez, sem az. Se nem igazság, se nem 16

hazugság. Ez a kettő között van. Ez nem rosszaság. Ez semmi. – Most már aggódni kezdtem érte. – Jaj, Bodorka barátom, dobd ki ezt a felfogást az agyadból, de tüstént. Olyan ez ott, mint holmi piszok vagy kavicsdarab valami finom gépezetben, eltörhet egy fogaskereket, megronthatja az egész gépezet működését. Az a válasz bizony nem volt „sem ez, sem az”, hanem hazugság. – Most már elhallgatott, de láttam rajta: nagyon szeretne ellentmondani, bebizonyítani, hogy nincsen igazam. Budapesten, amikor a Podmaniczky utca sarkán a szabad jelzésre várakoztunk, rá is mutatott hirtelen a forgalmi lámpára, és diadalmasan kiáltotta: – Tetszik látni? Itt is van sem ez, sem az! A sárga szín! Az se nem piros, se nem zöld, nem is tilos, nem is szabad, semmi. – Nevettem a hasonlatán: – Dehogyis semmi! A sárga éppen olyan tilos, mint a piros! Nem ismered a versikét? Piros: tilos, sárga: zárva. – Eközben átértünk a trolibusz megállóhoz, jött is a ligeti kocsi, csak ennyit mondtam hát felszállás közben: – Mindjárt megmagyarázom, mire való a sárga szín. – A kocsiban sok az iskolás gyerek, egy egész osztály utazott, szintén az Állatkertbe mentek. Körülfogtak minket, beszélgettünk, és megfeledkeztem a magyarázatról. Éppen dél lett, mire bejártuk az állatkertet. Az ottani vendéglőben megebédeltünk, s minthogy volt még időnk, gyalog mentünk a Városligeten át az egyes autóbusz végállomása felé. És Bodorka egyszer csak fölkiáltott. – Nini! – Odaszaladt egy padhoz, és egy bőrtáskával tért vissza, a táskában igen értékes fényképezőgép. Nézegette a gépet, én meg kíváncsian vártam: mit mond, mondja–e, hogy üljünk le a padra, várjunk, hátha mindjárt visszajön nagy ijedten, aki ott felejtette. De ezt mondta: – Éppen ilyen gépre fájt a fogam! – Na akár fájt, akár nem, én felültem a padra, várjunk, mert mi törpék nem le–, hanem fölülünk, és így szóltam: – Budapesten könnyű a dolga annak, aki talál valamit, nem kell töprengenie rajta, miként juttatja vis�sza a gazdájához. Csak beviszi a főkapitányságra, a talált tárgyak osztályára. Ott elismervényt adnak róla, s ha bizonyos időn belül nem jelentkezik a tulajdonos, a holmi a megtalálóé lesz. – Bodorka hosszasan hallgatott, aztán kijelentette: – De az se lopás, ha mindjárt meg is tartja a megtaláló. – Ismét rácsodálkoztam, mint reggel a vonaton: – Hát mi a szösz? Talán bizony becsületes visszaadás? – Most már nem is jött zavarba, nem hebegett: – Sem ez, sem az. Nem visszaadás,


de nem is lopás. A megtartás a kettő között van. Nem jótett, de nem is rosszaság. Semmi. – Most már szomorúan elmosolyodtam: – Úgy látom, mégse törődsz a gondolkodásod épségével. Pedig az ilyen felfogás, mint mondottam, elrepesztheti agyad gépezetében talán éppen a legfontosabb rugócskát, megnyomoríthatja az egész gépezetet. Próbálkoztam még egyszer az autóbuszon is: – Ezzel a busszal most rögtön mehetnénk a Deák – térig, ott a főkapitányság. van még időnk a Rádióba menni. – De Bodorka most már majdnem nevetett is rajtam: – Tessék elhinni, hogy nem hiba megtartani a fényképezőgépet! Hiszen mutattam reggel a forgalmi lámpát! A megtartás a sárga szín! Nem zöld ugyan, de nem is piros! – Eszembe jutott erről, hogy még nem magyaráztam meg neki a sárga szín szerepét, s minthogy úgyse akart a főkapitányságra menni, leugrottam az ülésről, és már a Körúton leszálltunk. Lépegettünk a Rákóczi út felé, én meg magyaráztam: – Látni fogod most Budapest legforgalmasabb útkereszteződését. Itt láttam én kisfiú koromban legelőször forgalmi lámpát. Akkor még a keresztezés közepén függött, reggel kapcsoló – rudat akasztottak belé, és azzal váltogatta a rendőr bácsi a zöld meg a piros fényt. Sárga még nem volt. Mondtam is tüstént Gyopár bátyámnak, hogy ez így nem jó. Sok gyalogost még a zebra közepén ér a színváltás, a járművek már elindulnak, nekik meg ugrálniuk kell előlük; kéne tehát egy harmadik szín is a kettő közé; amikor az gyulladna ki, nem mehetne be a kereszteződésbe se újabb gyalogos, se újabb jármű, ez a szín csak arra való lenne, hogy akik még zöldben elindultak, elhagyhassák a keresztezést. Gyopár nevetett, a rendőrség viszont ugyanúgy rájött erre, mint én, és néhány nap múlva már be is iktatták a zöld meg a piros közé a sárgát. ekkor azonban igen nagy meglepetés ért engem. Ámulva láttam, hogy a járókelők többsége úgy viselkedik, mintha nem tudná, mire való a sárga jelzés; mintha nem tudná: sárga jelzésben ugyanúgy nem szabad elindulni, mint pirosban. Mialatt mindezt elmeséltem Bodorkának,a kereszteződéshez értünk, a Csemege Áruház elé. a gyógyszertárhoz akartunk átmenni, de éppen piros volt a lámpa, vártunk tehát. És ekkor hibát követtem el: nem fogtam meg a kezét, de nem tételeztem fel róla, hogy közvetlenül a magyarázatom után átszalad a sárga jelzésen. Pedig ez történt. Kigyulladt a sárga, Bodorka pedig neki iramodott a kocsiútnak. A következő pillanatban a földön feküdt. Egy autó ugyanis, amely még zöld jelzésben gördült be a kereszteződésbe a Nem-

zeti Színház felől, ekkor ért e gyógyszertár elé. Mire odafutottam már talpon is állt, de sírt az ijedtségtől; azt hitte fektében, átmegy rajta az autó. A balkezének a kisujja viszont fájt, egy járókelő úgy látta, ráment a kerék. Siettem hát vele a közeli Rókus kórházba, és nemsokára már nézegettük is egy öreg doktor bácsival a röntgenfelvételt, nem tört–e el az a picike ujjcsontja. Kiderült, hogy meg sem repedt, csak a húst szorította az aszfalthoz a kerék széle. Megmondta a doktor bácsi, mivel és hogyan borogassa, és csodálkozva faggatta: – Hogyan lehetséges az, te Bodorka, hogy ilyen okosnak látszó kis törpe sárga jelzésen lelép a gyalogjáróról? – Bodorka zavartan motyogta: – Azt hittem, hogy az nem számít… hogy az csak olyan… tilos is, nem is. – A doktor bácsi hozzám fordult: – Látja Moha bácsi, erről is beszélhetne egyszer a gyerekeknek. Az én unokám, ha egyszer felel, nem azt mondja, hogy nem tudtam egy szót se, egyest kaptam, hanem ezt, hogy feleltem már jobban is. És azzal áltatja magát, hogy nem hazudott. meg kéne magyarázni nekik, hogy nem létezik hazugság is, nem is, lopás is, nem is, és így tovább, miként a sárga jelzés is ugyanolyan tilos, mint a piros. A fényképezőgépet, miután voltunk a Rádióban is, Duna – partra menet beadta Bodorka a főkapitányságra. kelletlenül, rosszkedvűen vitte be, de mire kijöttünk, már tréfálkoztam vele: – Hiszen csak a gépről kaptál elismervényt, miért hagytad ott a rosszkedvedet is? – Ekkor nagyot bámult és nevetett: – Az ám, moha bácsi! Milyen jó kedvű lettem! A jókedv szép virágának a tövében azonban holmi gizgaz is növekedni kezdett, és amikor hazaértünk este Törpeházára, és Mócika a Vidám Park felől érdeklődött, Bodorka már büszkélkedve vágta oda a választ: – Nem voltunk a Vidám Parkban, nem is akartunk menni, csak a szám járt tegnap. – És diadalmasan, szinte gőgösen tekintett rám: íme, milyen nagyszerű fickó ő, milyen hősiesen bevallja a hibáját. Megkértem hát, hogy kísérjen be a kertembe, és ott négyszemközt ezt kérdeztem tőle: – Elhiszed–e, hogy vannak olyan budapesti gyerekek, akik odamennek a rendőr bácsihoz, és így szólnak: Nem indultam el a sárga jelzésen, kérek érte jutalmat, meg ünneplést. díszlakomát, kivilágítást, fáklyásmenetet. – Bodorka nevetett: – Nem hiszem el! Hiszen az nem érdem, hanem kötelesség. – Nevettem én is, és folytattam: – Ugyanolyan kötelesség, mint… – Ekkor elhallgattam, mert láttam az arcocskáján, hogy már érti is, mire figyelmeztettem.


17

HUMOR A terrorista fegyverrel fenyegeti a pilótát: – Lelövöm, ha nem viszi el a gépet Teheránba! – Csak nyugalom, mert mi nem megyünk Teheránba – mondja a pilóta. – Lelövöm, nem érti? – Maga nem érti, hogy ez a repülő nem fog Teheránba menni! – Fegyverem van, mi nem világos? – Nyugi, mert van a repülőn egy úr egy bombával, aki viszont Tel Avivba akar eljutni.! ☺☻☺☻☺ Minek a rövidítése a HELP? – Hozz Egy Liter Pálinkát! ☻☺☻☺☻ Jézus, Mózes és Chuck Norris állnak a Jordán folyó partján. Elindul Chuck Norris,a vízen járva átkel a folyón. Utána Jézus is eléri a túlpartot, majd Mózes is megpróbál átkelni, azonban amint rálép a vízre, elsüllyed és belefullad a folyóba. Jézus megkérdi Chuck Norristól – Te, nem kellett volna elmondani neki, hogy hol vannak a cölöpök? Mire Chuck Norris – Miféle cölöpök? ☺☻☺☻☺ A falu lelkésze próbálja megtéríteni a falu iszákosát: – Nézd fiam, az alkohol az ördög műve. Vegyünk

egy példát: odaraksz a tehened orra elé egy vödör vizet és egy vödör bort. Szerinted melyikből fog inni? – Hát… Biztos a vízből! – Természetesen, gyermekem. És azt is tudod, hogy miért? – Persze, atyám! Azért, mert marha! ☻☺☻☺☻ Két székely vágja a fát télen, nagy hidegben: – Te koma, hol van a füles sapkád? – Amióta balesetem volt nem hordom! – Milyen baleseted volt? – Megkínáltak pálinkával és nem hallottam. ☺☻☺☻☺ Biológia vizsgán az egyik diáknak az volt a tétele, hogy a madarakat a lábuk alapján kellett felismernie. Persze megbukott. Már kint volt a teremből, viszi magával az indexét (amibe még nem volt beírva az egyes). Erre a tanár: – Hogy is hívták magát? Erre a diák a folyosóról bedugta a lábát az ajtónál és ezt monda: – Találja ki! ☻☺☻☺☻ Egy házaspár a harmadik gyerek születése után elhatározza, hogy spórolni fognak. Az asszony azt kéri a férjétől, hogy mondjon le a sörözésről. A férfi nagy nehezen be-

leegyezik. Nem sokkal ezután viszont egy nagyobb összegű számlát talál a feleségénél kozmetikumokról. Kérdőre vonja az asszonyt: – Megegyeztünk, hogy lefaragunk a kiadásokból, te mégis egy vagyont költöttél magadra! – Drágám, ezeket azért vettem, hogy neked jobban tetsszem! – válaszol a feleség. – Miért, mit gondolsz, a sör mire volt jó? ☺☻☺☻☺ Anyák napján az a feladat az iskolában, hogy a gyerekek mondjanak egy történetet, amiben szerepel, hogy "anya csak egy van!" Pistike jelentkezik, mondja, hogy a múltkor költöztek, amikor baleset érte, ráborult a szekrény, de anyukája kiszabadította alóla, és egy hétig ápolta. Ez azért történhetett így, mert "anya csak egy van!" – Nagyon jó, Pistike! – mondja a tanító néni. – Leülhetsz! Ekkor Juliska is jelentkezik. – A múltkor csónakázás közben beleestem a tóba. Anyukám – függetlenül attól, hogy nem tud úszni –utánam vetette magát és kimentett. Ez is mutatja, hogy "anya csak egy van!" – Nagyszerű Juliska! Erre már a Sanyika is nagyon jelentkezik.

Összeállította: Kuczkó Katalin 18


– A múltkor az anyukám beküldött a spájzba és azt kérdezte, hogy mennyi szilvalekvárunk van. Mire én mondtam, hogy "anya, csak egy van!" ☻☺☻☺☻ Négy pap vitatkozik egy teológiai kérdésről. Hárman képviselik az egyik álláspontot, egyiküknek más a véleménye. Mikor a renitens pap kifogy az érvekből, felkiált: – Uram, tudom, hogy igazam van! Adja valami jelet, hogy így van! Hirtelen mennydörög egyet az ég. – Ugyan már, ez csak véletlen! – mondja a három másik. – Uram, ha igazam van, adj egy nagyobb jelet, hogy a többiek is elhiggyék! A derült égből lecsap egy villám. – Ez csak véletlen! – hitetlenkednek a többiek. – Uram, adj valamilyen félreérthetetlen jelet, hogy meggyőzd ezt a három hitetlent! Az égből egy mély hang dörmögi: – IGAZA VAN! A három hitetlenkedő pap összenéz, majd az egyikük: – Jól van, akkor most két vélemény áll hárommal szemben...

REJTVÉNY Sokmindennek tudunk örülni. Találkozunk barátainkkal, megnézzük a kedvenc filmünket. Ha kihúzod a táblázatból a szótagolt szavakat, megtudhatod minek örülhetünk, ha a templomba jövünk. Segítségként elkezdjük a megfejtést! testvér születésnap ajándék karácsony névnap húsvét osztályzat áldozás

☺ hár do vér vem ☺

ket szü sze nap ka szek

a tály csony nek ben tés

hús man név zás vét ve

ten ál gyűl zat ott rá

osz ösz test ján le lük

☺ dék nap ne le ☺

MEGFEJTÉS: Ahol …………………………………………………………………………….. Az úthálózatban egy szent neve van elrejtve, akit február hónapban ünneplünk!

Összeállította: Lempach Gabriella Credo

Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk: [email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné, Lempach Gabriella (rejtvény), Kuczkó Katalin (humor) Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő, húsvéti számunk 2012. április elejétől kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! CREDO 2012 feruár-március

19

A MAGYAR KARITÁSZ TÜZIFA SEGÍTSÉGE

Kegyelemteljes nagyböjti felkészülést!

Recommend Documents