KÜRTÖS
s Q t r W k IX. évfolyam 12. szám
Közéleti havilap
2 0 1 1 . december
Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft
Advent a a Kárpátok Kárpátok alatt alatt Advent Nehéz és küzdelmes évet hagyunk magunk mögött. Nem, mintha nem szoktatott volna minket hozzá az élet, de érezzük, meginog az ember lába és hangja a megosztottság súlya alatt. Lassan kigyullad az utolsó adventi gyertyán is a fény. Már nagyon várjuk. Mint a betlehemi csillagot. Mint a megváltást. Mint a reményt. Hoz-e jobbat majd az új esztendõ, vagy itt fulladunk meg a kivénhedt sárgolyón mindahányan. A nemzeti létünk megélése a nap mint nap megújuló meg nem értés szelében nem egyszerû. Mégis jó látni és érezni, már nem vagyunk magunkra hagyottan. Kilencven év után, a rendszerváltás két évtizednyi zaklatása és hányódtatása után a nemzet Noé bárkája felvesz minket a fedélzetére, hogy együtt érjünk révbe. Politikusok, civilek, a nemzet többsége így akarta s akarja. Jó ezt látni. Jó újra együtt lenni. Régóta nem éreztük ezt. Ugyanakkor azt is látjuk, nem mindenkinek tetszik ez, a nemzetrészek egymásra találása, mert saját hatalmuk elvesztését látják benne. Félnek a nemzet ítéletkimondó szavától, hogy a közös akarat, szellem a perifériára szorítja a nemzetbõl és nem a nemzetért élõket. Nem véletlenül támadják a kettõs állampolgárság intézményét, a szavazati jog megadásának kérdését a határon túliaknak. Nem véletlenül szorítja a külföldi bankszektor és a liberális tõke Magyarországot. A térdre kényszerítés mögött az ország szolgává minõsítése zajlik a bukott balliberális kormánykörök megbízásával, akik ugyan ugyanazt a nyelvet beszélik, mint mi, de senki ne hagyja magát megtéveszteni: semmi közük a magyar nemzethez, mert õk csak jól szeretnének élni belõle, hogy magyarok. Néhány nappal ezelõtt az Országházban a köztársasági elnök feleségének, Dr. Schmittné Makrai Katalinnak a védnöksége alatt civilek találkoztak a Civil Együttmûködési Tanácskozás keretén belül szerte a Kárpát-medencébõl, hogy kinyilvánítsák: semmit rólunk, nélkülünk. A megbeszélést megtisztelték magas rangú kiváló politikusok is, mint Semjén Zsolt, Répás Zsuzsanna, de ott voltak a nemzetet évtizedek óta a hátukon cipelõ neves és névtelen emberek, napszámosok, akik a mindennapokban, a nemzet hajszálgyökereit összefonó
munkájukkal tartják a lelket a falvakban, a közösségekben, vidéken, a határon túl, a szórványban. A nemzet java ült össze tanácsozni a jövõnkrõl, melynek beleszólásába nem mindig adott lehetõséget számunkra a történelem, de maga a nemzet sem. A beszédekbõl egyértelmûen visszatükrözõdött az adventi várakozás beteljesülésének hangulata. Az a szeretet, mely testvért testvér mellé ültet, ahol az aprócska lángok a lelkekben gyúlnak, s ragyognak majd fel a karácsonyfa fényében, a Megváltó születésének ünnepén. Régen volt ilyen karácsonyunk. Régen álltuk körül ennyien a nemzet karácsonyfáját, ahol „más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország“ és a remény, az öröm és a szeretet. Ott állunk csillogó szemmel, az angyalok, az Isten és az ember. Volt ez így már párszor, hogy hitet merítettünk a csodából. Angyal, vidd meg a hírt az égbõl, Mindig új élet lesz a vérbõl. Találkoztak õk már néhányszor - A költõ, a szamár s a pásztor Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is õk vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik, - mennybõl az angyal. Áldott és meghitt ünnepeket kívánunk, szeretetet és békét minden jó szándékú embernek. Legyen ez a mi karácsonyunk az összetartozásunk ünnepe. Gyúljon meg a csillagszóró minden parányi szikrájában a remény lángja egy sokat szenvedett, de soha meg nem hajló nemzet fénye.
ll
Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és mindenkinek szeretetben gazdag, boldog új évet kíván a Kürtös szerkesztősége!
Palócz
Megjelent az Ipolymente.eu internetes napilap Üdvözöljük, és ajánljuk internettel rendelkezõ kedves olvasóink figyelmébe járásunk elsõ magyar nyelvû digitális sajtóját, az Ipolymente.eu internetes napilapot, amely naponta jelentkezik friss közéleti, társadalmi, kulturális és rendõrségi fényképes híradásokkal. Keresse és olvassa a www. ipolymente.eu internetes napilapot!
2 Kürtös
Közélet
A Civil Együttmûködési Tanácskozás (CET) Fórumának állásfoglalása A Civil Együttmûködési Tanácskozás (CET) Fóruma mint a Kárpátmedencében és a diaszpórában élõ magyar közösségek civil szervezeteinek önkormányzati elv alapján mûködõ, tagjainak önkéntes társulásával létrejött tanácskozó szervezete - a határokon átívelõ egységes magyar nemzet eszméjétõl indíttatva, az egyetemes magyarság sikeres jövõjét szem elõtt tartva - a következõ Állásfoglalást teszi közzé: - Egyetértenek abban, hogy a külhoni magyar civil szervezetek munkájukkal nagyban hozzájárulnak a magyarság szülõföldön való boldogulásához, a magyar identitás erõsítéséhez. Kiemelik, hogy tevékenységükkel a kulturális értékek ápolását, a jogérvényesítést, a civil kontroll fenntartását összehangoltan kívánják megvalósítani. - Egyetértenek abban, hogy a civil szervezetek személyes kapcsolatok kiépítésével olyan tereket tudnak és kívánnak teremteni, amelyek pozitív hatással bírnak az identitás újratermelõdésére, az asszimilációs hatásokkal szembeni ellenállásra. - Megállapítják, hogy a Civil Együttmûködési Tanácskozás Fóruma a Kárpátmedence egész területén aktív, hatékony civil hálózat kiépülésére ad lehetõséget, amelynek kiterjesztése a diaszpóra szervezeteire megteremti az egységes magyar nemzet civil hálózatát. Hangsúlyozzák, hogy a civil szervezetek szoros és aktív együttmûködése hatékonyan hozzájárul a Kárpát-medencei egységes oktatási, illetve gazdasági tér megvalósításához. - Kijelentik, hogy tevékenységükben hangsúlyos szerepet tulajdonítanak az ifjúságnak, amelyben kiemelik az ifjúsági szervezetek aktivitásának fontosságát, általuk a fiatal generáció tagjainak sikeres bevonását a közösségi életbe. - A CET Fóruma üdvözli a „Magyar nemzetpolitika. A nemzetpolitikai stratégia kerete“ címû dokumentum kidolgozását, amelyet a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) plénuma fogadott el 2011. november 24-én. A dokumentum célja egyezik a Civil Együttmûködési Tanácskozás szándékával, nevezetesen: a magyar nemzet gyarapodó közösség legyen. - A CET Fóruma üdvözli a magyar állampolgárság jogintézményének kiterjesztését minden magyar számára, melynek következtében 2011. január 1-je óta a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló egyszerûsített honosítási eljárás új esélyt - közjogi egyesülést - jelenthet a magyarság számára. Egyben üdvözölik a Nemzeti Regiszter létrejöttét, amely többek között hozzájárul a világ bármely táján tevékenykedõ magyar civil szervezetek közti kapcsolatfelvételhez és kapcsolattartáshoz, információcseréhez. - A CET Fóruma tiltakozik Szlovákiának az egyszerûsített honosítási eljárással szemben tanúsított diszkriminatív lépései ellen, amelyek saját állampolgárai ellen irányulnak. Ezt elfogadhatatlannak tartja, és kifejezi elvárását, hogy Szlovákia törölje jogrendszerébõl azt a jogszabály-módosítást, amely az ügy konfliktusforrását képezi. Kifejezik szándékukat, hogy ennek eléréséhez a civil szervezetek tevékenységi jogköre által adott lehetõségekkel összehangoltan kívánnak hozzájárulni. A CET Fóruma Budapest, Parlament, 2011. december 9.
2011. december
ÚJ ARCOK A KÉPVISELÕJELÖLTEK KÖZÖTT
Több mint 83 százalékos volt a küldöttek részvételi aránya a nagykürtösi jelöltállító járási konferencián. A 2011. november 25én Ipolynyéken tartott járási tanácskozáson a vendégek sorában foglalt helyet Bárdos Gyula, az MKP OT elnöke, Csúsz Péter, az Országos Elnökség tagja, a Besztercebányai Kerületi Tanács elnöke és Lõrincz Tamás, a párt lévai járási elnöke. A munkabizottságok megválasztása után Balík László, az MKP
járási elnöke tevékenységi beszámolójának elsõ felében részletesen ismertette a márciusi tisztújító járási konferencián megválasztott és eredményesen dolgozó járási testület munkáját, beszámolójának második felében pedig a jövõ évi márciusi választásokra való felkészülés legfontosabb feladataival foglalkozott. Nem mondhatni, hogy a helyi szervezetek jelöltállító taggyûlésein sorban álltak volna a jelöltek, és azok közül is, akiket javasoltak az MKP választási listájára, a konferencián többen visszaléptek, hogy helyet adjanak a fiataloknak. Ennek köszönhetõen valóban túlnyomórészt új és fiatal arcok kerültek a párt választási listájára. A járás listavezetõje a nõgyógyászként dolgozó Balík László, s vele együtt Régi Anna vállalkozó, Török Teréz pedagógus, Gömöry Lóránt hivatalvezetõ és Tóth Henrik vállalkozó száll majd ringbe a választók kegyeiért a jövõ évi március 10-i voksoláson. /B.Gy./
Közélet
2011. december
BESZÉLJÜK MEG Advent a várakozás és a készülõdés idõszaka, a Magyar Koalíció Pártja is ebben a szellemben szervezi találkozóit a polgárokkal. Kötetlen beszélgetések keretében kívánja kikérni a polgárok véleményét a társadalmunkat foglalkoztató problémákról. Járásunkban az érdeklõdõk két helyszínen is találkozhatnak egy csésze kávé mellett az MKP csúcspolitikusaival és a régiónk parlamenti képviselõjelöltjeivel. 2011. december 21-én, szerdán 16.30-tól Zsélyben a FONTÁNA étteremben és 18.30-tól Csábon a FANTASTIC étteremben.
A Rárós-Ráróspuszta közötti hidat átadták a forgalomnak A Ráróst a magyarországi Ráróspusztával összekötõ Ipoly-hidat, amelyet az idegenforgalom és határ menti régió fejlesztése érdekében építettek, december 12-én, hétfõn adták át a forgalomnak. Amíg a magyar oldalról már korábban engedélyezték az áthajtást a szlovák oldalra, errõl az oldalról a behajtást közlekedési táblával és torlaszokkal korlátozták. A hidat az engedélyeztetési eljárás elhúzódása miatt nem használhatták. Ez a helyzet azonban már a múlté, és a forgalom mindkét irányból megindult. Zsély - Új tûzoltószertárral büszkélkedhet a település. Az elmúlt év júniusában kezdték építeni, és ez év októberében fejezték be a Malinovszkij utcában álló szertár építését, amelynek kivitelezéséhez az EU 268 ezer euróval járult hozzá. A községben önkéntes tûzoltócsapat mûködik, amely Szklabonya, Zahora és Leszenye községek felügyeletét is ellátja. Bussa - November 26-án, szombaton a helyi kultúrházban került sor a Hagyományok kincsestára elnevezésû kulturális rendezvényre, ahol a közönség megcsodálhatta a bussai Kis Palóc gyermek folklórcsoport és a Melódia nõi énekkar mûsorát. Magyar népdalokat adott elõ az óvári Szivárvány asszonykórus, nagy sikerrel vendégszerepelt a füleki férfiénekkar is. Klarinétjátékával elvarázsolta a nézõket Anton Oláh. A rendezvény az Európai Unió által finanszírozott program keretében valósult meg. Fõ célja a nemzeti kisebbségek fejlõdésének és kulturális tevékenysége bemutatásának támogatása volt, ami hozzájárul a nemzetiségi kultúra és önazonosság megõrzéséhez. A település Végh Zoltán polgármester vezetésével igyekszik megtartani a nemzeti kisebbség hagyományait, és továbbadni azt a gyerekeknek és fiataloknak. Forrás: Ipolymente.eu
Kürtös 3
Karácsony, az újrakezdés reménye Tavaly ilyen tájt, a karácsonyi ünnepekre való készülõdés idején itt-ott még téma volt a november utolsó szombatján tartott helyhatósági választások eredményeinek kommentálása, hogy kit miért vagy miért nem választottak meg polgármesternek, képviselõnek. Akkor még nem sejtettük, az idei karácsonyváró napoknak és ünnepeknek is lesz aktuálpolitikai színezete, hiszen biztosra vehetõ, hogy a férfiak jóvoltából a rokoni, baráti látogatások alkalmával, vagy az esedékes év végi bálok asztaltársaságainál szóba jönnek a jövõ évi elõrehozott parlamenti választások esélylatolgatásai. Önkéntelenül adódik a kérdés, hát már a karácsony sem múlhat el politika nélkül? Engem ennél a kérdésnél sokkal jobban foglalkoztat, hogy sok családban, emberi kapcsolatainkban miért múlik el szeretet nélkül a karácsony? Vagy: miért sekélyesedik el, válik sablonossá a szeretet ünnepe? Mert mit tapasztalunk? Azt, hogy évrõl évre szinte változatlan a karácsony elõtti és alatti napok forgatókönyve. Lótás-futás, takarítás, sütés-fõzés, karácsonyfadíszítés, csillogó-villogó fényfüzérek szerelése ablakra, ajtóra, kerti fenyõfára, bõséges ünnepi vacsora, ajándékosztás. S ez utóbbival vége a szentesti elõadás elsõ felvonásának. A szünetben a feleség mosogat a konyhában, tévét néz a férj a szobában, a gyerek pedig nyisteli a számítógépet. Elsõ csengetés/harangszó után készülõdés a második felvonásra, az éjféli misére. Ilyenkor az egész család elmegy éjféli misére, mint valami folklórmûsorra, mert különben egész évben nem járnak templomba. Elismerem, az imént egy kicsit sarkítva fogalmaztam, de nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, mai rohanó világunkban rohanóssá váltak a karácsonyi ünnepek is, sok esetben hiányzik belõlük a békés meghittség, az elcsendesedés, a biztonságot nyújtó szeretet. Hiába mondjuk, hogy a karácsony a család ünnepe, ha egész évben nem jut elegendõ idõnk a családra, a gyerekekre. Egy nap alatt nem pótolható egész évi mulasztásunk. Hiába ismételjük, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, ha egész évben nem akkumulálódik bennünk szeretet, miért éppen karácsonykor lenne bennünk éves mulasztásunkat feledtetõ szeretet? Ha egész évben nem beszélünk a testvérünkkel, miért éppen karácsonykor szólítanánk meg õt? Ha egész évben haragszunk a szomszédunkkal, miért éppen karácsonykor békülnénk ki vele? Mindannyian megszívlelhetnénk, amit Anselm Grün Karácsony, az újrakezdés reménye c. könyvének fülszövegében olvastam: „Karácsony tájékán oly sok emberben önkéntelenül is a gyermekkor idézõdik fel, és ez több mint nosztalgia. A boldog kezdet, a paradicsom utáni vágy húzódik meg mögötte. Advent idején spirituális értelemben - a boldogító élet, az új és végérvényes kezdet utáni vágyódásunk fejezõdik ki. Lényegében a karácsonyban is az újrakezdés válik a központi képekben jól láthatóvá és elképzelhetõvé. Nem vagyunk a múlthoz láncolva - minden mögött ott van a remény - életpályánkat nem sérülései formálják. Maga Isten kezdi velünk együtt újra, amikor gyermekként közénk jön. Ez az ünnep legbensõségesebb örömhíre.“ Ha a karácsony az újrakezdés reményével tölt el bennünket, próbáljunk meg mostantól kezdve egész éven át több idõt és figyelmet szentelni és több szeretetet nyújtani családunknak, szeretteinknek. És feltétlenül kopogtassunk be testvérünk vagy szomszédunk házának ajtaján, akivel már évek óta nem beszélünk vagy haragszunk, és kívánjunk neki boldog karácsonyt! B.Gy.
Közélet
4 Kürtös
2011. december
Szlovákiai Magyarok Kerekasztala - konferencia A kezdet: A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala informális intézmény létrehozását a Délszlovákiai Civil Információs Hálózat kezdeményezte a Civil Fórum 2008 címmel megrendezett konferenciáján 2008 novemberében Somorján. Célul tûzte ki egy olyan reprezentatív, elsõsorban az intézmények részvételével megvalósuló egyeztetõ fórum létrehozását, amely megvitatja a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, az elfogadott konszenzusos döntéseit a résztvevõ intézmények a maguk munkájukban érvényesítik, illetve állást foglal a szlovákiai magyarokat érintõ közéleti kérdésekben, és a hivatalos szervekkel szemben érvényesíti a szlovákiai magyar intézmények, szervezetek közös akaratát. Elsõ ízben sikerült mintegy ötven országos hatáskörrel bíró, reprezentatív, az elmúlt idõszakban már sokat bizonyított szlovákiai magyar szervezet és intézmény képviselõjét egy asztalhoz ültetni. Fontos volt, hogy a szervezeteken túl jelen voltak a megbeszélésen azok a vállalkozók, akik az elmúlt években jelentõs anyagi eszközökkel támogatták a szlovákiai magyar kultúrát és intézményrend-
szert, illetve olyan magánszemélyek, akik a korábbi évtizedekben mind szakmai, mind pedig egyéb területeken kitüntetett szerepet vállaltak a szlovákiai magyarok közéletében (Kossuth-díjas írók, profeszszorok, EU-s parlamenti képviselõk). A jelen: December 10-én, Diószegen volt a Szlovákiai Magyarok Kerekesztala konferenciája, amelyre 74 szervezet jelentkezett be. A konferencia olyan fontos témakörökkel foglalkozott mint a népszámlálási kampány értékelése (Mézes Rudolf), a népszámlálási eredmények értékelésének szempontjai (Gyurgyík László), a kétnyelvûség Szlovákiában 1918-tól napjainkig - kiállítás (Petõcz Kálmán, Orosz Örs). A legfontosabb programpont azonban a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitája volt, amelyben megismerkedhettünk a törvénytervezet általános alapelveivel, szerkezetével, a kisebbségi önkormányzatok kapcsolatának szabályozásával, a választás módjával és lebonyolításával. Természetes, hogy a legnagyobb vita e téma körül bontakozott ki. Maguk az elõterjesztõk (Fiala János, Szekeres
Klaudia, Cúth Csaba, Horony Ákos, Öllõs László) sem voltak túl optimisták, ami a törvénytervezet korai elfogadását illeti. A koordinációs bizottság felkérte a jelenlévõket, hogy a jövõben minél többen kapcsolódjanak be ebbe a munkába, tegyék meg javaslataikat, mert csak így tudjuk sikeresen képviselni és felvállalni a problémák orvoslását, illetve ha ezek a többség elképzeléseivel találkoznak. A konferencián átadásra került a Civil Társadalom Fejlesztéséért Díj. Az idén ketten részesültek a díjban, mindketten posztumusz kapták meg. Molnárné Jakubecz Katalin széleskörû civil aktivitása, fõként az Ipoly-hidak újjáépítésében kifejtett tevékenységéért, Csaláné Erdélyi Kornélia pedig a kassai magyar kulturális élet fellendítéséért. A konferencia záró részében a Kerekasztal további mûködésével kapcsolatos kérdések megvitatására került sor. A mai társadalmi és politikai helyzetben igen fontos, hogy a civil társadalom kivívja és elfoglalja magának azt a helyet, mellyel befolyásolhatja a társadalmi történéseket, így a politikai életre is kihatással lehet. Balogh Gábor
Civil Társadalom Fejlesztéséért Díj A Civil Társadalom Fejlesztéséért Díjat a Dél-szlovákiai Civil Információs Hálózat alapította 2006-ban. 2011-tõl gondozója és adományozója a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. A díjjal minden évben olyan kiemelkedõ személyiséget jutalamaz, aki önkéntesként, szervezõként, vezetõként, szponzorként vagy mecénásként aktív szerepet vállalt a szlovákiai civil szektor építésében, fejlesztésében, kapcsolatrendszerének alakításában és bõvítésében. 2011-ben egyike a posztumusz díjazottaknak Molnárné Jakubecz Katalin (1960-2011). A díjat férje, Molnár István vette át a Szlovákiai Magyarok Kerekesztala Diószegen tartott konferenciáján december 10-én. A kitüntetett munkásságát Haraszti Mária méltatta. Méltatásában kitért Molnár Katalin iskolai és vállalkozói éveire, de legfõképpen a civil életben végzett aktivitását jellemezte. A munka és a család mellett jutott ereje a Csemadok, a helyi sportklub, a helyi Zsélyi Aladár Emlékház és az azzal kapcsolatos rendezvénysorozatok, könyvmegjelentetések támogatására, szervezésére is. Nagy támasza volt a helyi egyházi megmozdulásoknak, jótékonysági akcióknak. Az Ipoly-völgyi
vasúti közlekedés újraindításával is foglalkozott, egyik szlovákiai szervezõje volt a tavaly május elsején Szécsényben megtartott vasutasnapnak is. A régióban több mint nyolc évvel ezelõtt elindította az Ipoly-hidak újjáépítését elõkészítõ konferenciákat, nemzetközi találkozókat, szakmai tárgyalásokat. Az év elején Inám községben találkoztak az Ipoly-hidak építésén dolgozó civil szervezõdések és a szakma, ahol a Rárós-Ráróspuszta és a Petõpuszta-Pösténypuszta közt épülõ Ipoly-hidak idén júniusra tervezett átadását készítették elõ. Terve õnélküle már csak csendben, szomorkásan érik, alakul tovább. Õ az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnökeként még azt tervezte, hogy az elsõ álló Ipoly-hídon március 15-én a két part együtt ünnepel, hogy húsvét táján hordót görgetnek át rajta, és június végén megtörténhet a hivatalos hídátadás. A nagy parádé elmaradt. Katalin emlékére fehér rózsaszálak hulltak a vízbe. Emlékére, mert március 5-én az általa szervezett jótékonysági bálon rosszul lett, és már az orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni az életét. Molnár Istvánné Jakubecz Katalin vérbeli civil volt, bátor és hiteles ember. Szelleme és hite lelkesítsen és bátorítson másokat is. Balogh Gábor
2011. december
Közélet
„Tűzoltó−hidak“ az Ipolyon
Kürtös 5
Szépkorúak ünnepe Galábocson 2011. november 19-én elsõ alkalommal került sor a szépkorúak köszöntésére. A tisztelt egybegyûlteket Chudý István polgármester úr köszöntötte, aki beszédében hangsúlyozta, hogy: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdõdött.
A kékkõi székhelyû Nagykürtösi Önkéntes Tûzoltótestület a közelmúltban nemzetközi együttmûködési szerzõdést kötött a magyarországi Õrhalmi Önkéntes Tûzoltótestülettel a határmenti tûzesetek megfékezésérõl és a természeti katasztrófák következményeinek elhárításáról. Tavaly Szelestyénben került sor a „Nemzetközi tûzoltó-hidak“ elnevezésû rendezvényre, idén pedig november 18-án Ipolyvarbón, a határfolyón átívelõ turistahíd közelében találkoztak a két határmenti térség önkéntes és hivatásos tûzoltói. Az eseményen jelen voltak az ipolyvarbói és a zsélyi alapiskola tanulói, hogy közelebbrõl is megismerkedjenek a „tûzkakasok“ munkájával, a tûzoltókocsik felszerelésével. A nagykürtösi önkéntes tûzoltótestület járási vezetése részérõl Ján Brloš, a hivatásos tûzoltók részérõl Robert Backov, valamint Zólyomi Károly, a vendéglátó község polgármestere szólt a nagy érdeklõdéssel kísért rendezvény résztvevõihez. A tolmácsolással járó feladatokat Galèík Anita vállalta magára. A rendezvény programjában a tûzoltótechnikával való ismerkedésen túl a gyerekek különbözõ akadályversenyeken mérhették össze ügyességüket. Ez alatt a zsûri értékelte a „Tûzoltók és tûzvédelem“ címmel meghirdetett gyermekrajzversenyre beérkezett alkotásokat. A varbói és a zsélyi óvodából és iskolákból közel ötven pályamunka érkezett, és a legjobb rajzok készítõi tárgyi jutalomban részesültek. Az idõsek világnapja jelzi, hogy belátjuk és vállaljuk: az öregedés, az öregkor hihetetlenül sokféle, amely számos elõnyt, ugyanakkor rengeteg feladatot, kihívást, felelõsséget jelent a fiatalok számára is.“ A köszöntés után kultúrmûsorra került sor, amelyben Csinger Gabriella énekesnõ szívhez szóló melódiákkal szórakoztatta a tisztelt nyugdíjasokat. A zeneszámok közötti szüneteket Bodzsár Gyula humorbonbonjaival édesítette, és mosolyt csalt az idõsek arcára. A mûsor után a nyugdíjasok megvendégelésére és megajándékozására került sor, majd kötetlen beszélgetés zárta a délutánt. Chudý Erzsébet
Kétségtelenül az esemény leglátványosabb részét képezte a „nemzetközi légi-vízi kommunikáció“, melynek során a folyó egyik és másik oldalán álló tûzoltókocsik bekapcsolták fényszóróikat, és a tûzoltófecskendõk vízsugaraiból kivilágított „vízihíd“ emelkedett az Ipoly folyó fölé. Köszönet jár a szervezõknek, az említett iskolák és óvodák vezetõinek, Ipolyvarbó polgármesterének és nem utolsósorban a határ mindkét oldaláról az önkéntes és hivatásos tûzoltóknak. Külön említést érdemelnek a zahorai, apátújfalui és a hrušovi önkéntes tûzoltók, akik cselekvõen kivették részüket a rendezvény megvalósításából. G.A.
6 Kürtös
Közélet
2011. december
Csigás íj Októberi számunkban már bemutattuk a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete mellett mûködõ íjászklub egyik tagját. Mostani számunkban a másik sikeres versenyzõt, Valent Gábort (1975) mutatjuk be. Mivel a klubról és magáról
versenyek, Laci kinézte az internetes oldalakról. A környéken sok verseny volt, ezekre együtt mentünk, felváltva kocsival. A végén oda jutottunk, hogy javasolta nekem, az idei, tehát a 2011-es évre váltsam ki az engedélyeket.
az íjászatról a jelzett számunkban már írtunk, most már kimondottan személyére vonatkozó kérdésekre kértük válaszait, amit készségesen meg is tett. - Hogyan került kapcsolatba az íjászattal? - Engem az íjászat már régebbrõl, úgy öt év óta érdekelt, könyvekben is olvastam róla, akkoriban anyagiak szempontjából nem engedhettem meg magamnak ezt a sportot, sem idõm nem volt annyi. Tavaly aztán meghallottam, hogy Valent László íjászkodik, így rögtön kapcsolatba léptem vele. Lõttem az íjával, de megmondtam neki, hogy én csigás íjjal szeretnék íjászkodni. Õ ugyan ajánlotta, hogy jobb lenne egy egyszerûbb íjjal kezdeni, azzal megtanulni az alapokat, de én ragaszkodtam az eredeti elképzelésemhez. Ha már befektetek, akkor a megfelelõ íjba. Az elsõ íjamat Pesten, egy bazárban vettem, mert újra nem volt pénzem, de ez is belekerült a tartozékokkal együtt mintegy 700 euróba. A csigás íj egy nagyon összetett íj, sok a mechanika rajta, amit egy jó lövéshez jól össze kell hangolni, sokat kell rajta állítani. Nagy segítségemre volt ebben Laci, aki már kellõ tapasztalattal rendelkezett. Az íj fonterejének alapján kiszámítani a vesszõ súlyát, a húzáshossz alapján, hogy milyen súlyt kell tenni a vesszõ elejébe, milyen tollat használni. Mindenbõl rengeteg választék van. Az íj beállítása után elkezdtünk együtt edzeni. Két hónap után volt egy verseny Füleken, a várban. Itt rettenetes nagy izgalomban, életem elsõ versenyén negyedik lettem, aminek nagyon örültem. Aztán fokozatosan jöttek a
Visszatérve a versenyekre, a füleki verseny után a második versenyem Patvarcon volt, ott is a negyedik helyen végeztem, de ez nem vette el a kedvemet. Gyakorolni akartam, és ismerkedni a versenyekkel és versenyzõkkel. Harmadik versenyem Nógrádsápon volt, itt már sikerült nyernem. A negyedik verseny, amelyen még tavaly vettem részt, az a rimaszombati ún. Mikulás-verseny volt, itt már elsõ lettem. Ezzel zárult a kezdõ évem, illetve csak fél év, mert júniusban kezdtem el foglalkozni az íjászattal, ekkor vettem az elsõ íjat. - Az idei év már biztosan izgalmasabb volt? - Viszonylag jó kezdet után nagy várakozással tekintettem az új év elé. Vajon mennyire sikerül továbbfejlõdnöm, mennyire leszek sikeres a versenyeken. Mindenekelõtt lecseréltem az íjamat. Vettem egy új HOYT CLX 32-es amerikai gyártmányú íjat. Külalakra is szép, és lõni is nagyon jó vele. Sokkal jobb, mint az elsõ íjam volt, amely inkább céltáblákra volt, nem terepre. Az új íjam egy 2011-es modell, nem kell rajta állítgatni. - Milyen súlyú egy ilyen íj? - Kb. 4 kg, de ha teszünk rá irányzékot, egy stabilizátort, tehát lövésre készen úgy 5 kilogramm körül lehet. Nem könnyû dolog sokáig tartani, fõleg, ha hosszú távra célzunk vele. Nekem most 62 fontra van fölcsavarva, ez adja meg az erõsségét az íjnak, ez állítható. A karok végén vannak a csavarok. Ha a csavarokat minél beljebb hajtjuk, annál jobban feszül a kar. Az én íjam erõsségét
60 fonttól 70 fontig lehet fölcsavarni. Hatvan font az kb. 26 kg, ennyit kell fölhúznom, hogy az íj föl legyen húzva. Amikor fölhúzom az íjam, a csigák átfordulnak, kikönnyítik, csökkentik a súlyt. Nem kell olyan erõsen tartanom az íjat. Az új íjam 75%-ot képes kikönnyíteni, így kb. csak 7 kg-ot tartok a 26-ból, ami szintén nem kevés. Ehhez és a terepen való mozgáshoz megfelelõ fizikai erõnlét is kell. Az íjat fölhúzni nehéz, de megtartani és célozni már könnyebb. A csupaszíjnál ez pont a fordítottja. A csigás íjat kimondottan vadászatra fejlesztették ki. Az idei évet Lacival közösen kezdtük. Kiváltottam az engedélyt. Ez abból áll, hogy a szövetségnek be kell fizetni a tagsági díjat, 15 €-t egy évre. Két szövetség van, a FITA-ban nagyon komoly versenyzõk vannak, és nekem még sokat kell fejlõdnöm, hogy velük felvegyem a versenyt, ezért az IAA 3D-s szervezetben regisztráltattam magam. Itt kaptam egy nyilvántartási számot, amellyel külföldön is versenyezhettem, tehát rangosabb versenyeken is. Így vettem részt a cseh, szlovák és lengyel szövetségek által rendezett kupaversenyen, amely nyolcfordulós volt, ebbõl hat fordulót abszolváltam. A legjobb négy eredményt értékelték. Kategóriámban, a csigás irányzékos CU jelölésû vadászíjversenyben, elsõ lettem. Részeredményeim: négy elsõ helyezés, egy második és egy negyedik hely. A HU jelölésû verseny íja az irányzékban tér el és a stabilizátorban. Az íjnak van egy ún. elsütõje. Ha kihúzzuk az íjat, van egy mechanikus szerkezet, ravasz, amit ha meghúzok, akkor elengedi az ideget, kilövi a vesszõt.
Az elütõbõl is van két fajta, csuklóra és marokelsütõ. Én a csuklósat használom, ehhez vagyok szokva. A marokelsütõ is jó dolog, kevesebbet lehet vele hibázni, egyszer majd ezt is kipróbálom. A CU és a HU vadászíjaknál különbség van a célzóknál. Vegyük a HU kategóriát. Itt a célzóban van egy karika és öt tüske. A tüske úgy néz ki, mint egy tollhegy. (Folytatás a következõ oldalon)
2011. december
Közélet
Kürtös 7
Csigás íj Az íjász belövi a tüskéket, minden tüske egy bizonyos távolságra van beállítva, az utolsó, a legalsó 45 méterre. A tüskék hossza egyforma, de vastagságuk lehet különbözõ, egymás alatt helyezkednek el. Az irányzékkal célzunk, és az adott tüske adja meg a távolságot, amelyet a lövõnek kell felbecsülnie. A CU-s vadászíjnál csak egy tüske van, itt viszont minden távnál állítani kell. A lövõ használhat nagyítólencsét is, míg a HU-nál nem. Van egy tekerõs irányzékom. Ha pl. 25 méteres távolságra lövök, akkor oda tekerem, mert be vannak jelölve a célzón a távolságok, ahogyan én belövöm magamnak az edzõpályán. Van egy négyszeres nagyítású nagyítólencsém, ez egy picit felnagyítja nekem a célt. A két kategória közt egyéb különbségek nincsenek. Az íjra, hogy stabilitása legyen, stabilizátort helyezünk. Ez a HU-ban meg van szabva, hogy 12 colnál nem lehet hosszabb. A CU-s kategóriában használt íjaknál lehet látni, hogy egy hosszú rúd áll ki az íjból, ez a stabilizátor. Lehetnek még oldalsó V-karok, ezeken is súlyok vannak, ezek segítségével állítják be az íjat, hogy az függõlegesen és vízszintesen is álljon. - Különbözõ-e a céltáblák száma a két kategóriában? - Ez mindkettõnél egyforma. 28 cél van, minden célra egy lövés. Az íjfajták szerint különbözõ színû karók vannak, ezek jelzik, hová kell állni az íjásznak. Idén az elsõ versenyünk Divényben volt, Losonc mellett. Aztán Hodonínban (Csehország), majd a lengyelországi Jaworzeben, majd következtek Gúta, Varín (Zsolna mellett) és Rimaszombat. Nagy távolságokra kell utazni, a 2012-es szezon ezen a téren még rosszabb lesz. Részt vettünk még az ún. Kárpát Kupán. Ennek egyik versenye Etesen volt Salgótarján mellett, a másik Rimaszombatban. A két versenyen elért pontszámok alapján mindketten megnyertük a kategóriánkat. A szlovák bajnokságban nem vettem részt, mert az kétnapos volt, és nekem az idõpont nem volt megfelelõ. Az év legutolsó versenye, a rimaszombati ún. Mikulás-verseny volt. Itt is, Lacival együtt, az elsõ helyen végeztünk. Külön öröm mindkettõnk számára, hogy ezen a versenyen részt vett klubunk friss tagja is, Valent Szabolcs, távoli rokonom. Szintén a csigás íj kategóriában indult, és élete elsõ versenyén ötödik lett, 8 ponttal lemaradva a 3. helytõl. Ezen a versenyen a különbözõ kategóriákban 60 versenyzõ vett részt. - Milyenek a klubversenyek? Sok íjászklub van itt a környéken, versenyeikre szívesen eljárunk, mert õk is eljönnek hozzánk, a mi versenyünkre. Egy versenyt megrendezni anyagilag nem olcsó. Júliusban mi is rendeztünk egyet, azt a nevet adtuk neki, hogy Ipolynyéki Íjász Megmérettetés. Ilyen név alatt hirdettük meg az interneten is. Ötvenöten neveztek be, határon innen és határon túlról, több mint 10 klubból. Ez egy többkategóriás verseny volt. Mi, hazaiak nem versenyeztünk, mert mi készítettük elõ a terepet, jelöltük ki a lõtávokat, nem lett volna etikus benevezni. Meg idõnk sem lett volna, mert el voltunk foglalva a szervezéssel. Az elõkészületek egy hónapig tartottak. Jártuk az erdõt, felmértük a terepet, hová helyezzük a céltáblákat, hogy biztonságos legyen, a vesszõ ne repüljön el messzire, ne kelljen nekik keresni, tehát megfelelõ háttér legyen, ami a vesszõt megfogja. Mindent lerajzoltunk magunknak, és elkészítettünk egy térképet 20 céltáblára, mint ahogy klubversenyeken szokás. Bebiztosítottuk a frissítõket, a díjakat és az állatfigurákat. Az utóbbiakat kölcsönöztük olyan klubtól, akik eljöttek a versenyre, így hozták és vitték is, a bérlet ára 60 000 forint volt. Mindezeket a 13 eurós nevezési díjból fizettük, és a támogatók jóvoltából. (Befejezés a 6. oldalról)
A legnagyobb segítséget a vadásztársaságtól és a községtõl kaptuk és természetesen a Csemadoktól. Ez egy jól sikerült verseny volt. - Tervekrõl, gondokról, pozitívumokról is szóljunk. Jövõ évi terveinket konkrétan még nem egyeztettük. A nemzetközi versenyre mindenképpen benevezünk, továbbá a Kárpát Kupára, a többit még majd átgondolom. Most már van egy aktív harmadik klubtársunk is, az õ érdekeit is számításba vesszük. Jó volna a fiatalok érdeklõdését felkelteni, valami módon bekapcsolni az iskolát (ha tudnának erre valamit áldozni), de bárkit szívesen fogadunk. Az anyagiak biztosítása is szükséges lenne. Hogy rendszeresen tudjunk gyakorolni, vesszõfogókat kell vennünk. Ez egy polifón, tömörített 20 cm vastag szivacsanyag, mérete 120 x 120 cm, kb. 5 000 lövést bír ki, tehát folyamatosan fel kell újítani a készletet. Egy darab 120 euróba kerül. A vesszõfogó azért kell, hogy kíméljük a vesszõket, mert egy nyílvesszõ ára 12-13 eurónál kezdõdik, ha sérül, akkor ez már versenyre használhatatlan. Ezen kívül kell távcsõ, megfelelõ ruházat és cipõ. A versenyképes csigás íj ára 1 500 eurónál kezdõdik. Az utazási költségeket is mindenki maga téríti, természetesen a nevezési díjakat is. Mint pozitívumot megemlíthetem, hogy már hárman vagyunk, és lehet, hogy még többen leszünk. Szeretnénk megköszönni támogatóinknak eddigi támogatásunkat, és ezúton is megkérni azokat, akik tudnának segíteni ennek a sportágnak is, hogy lehetõségük szerint ezt tegyék meg. Segítségük fejében sikereinken is osztozhatnánk. Balogh Gábor
Karinthy Frigyes
Karácsonyi karének (részlet) Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni Mint a tehetõsek aranytollat és cigarettatárcát Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem Adogattam olcsón, még nekem is maradt, Gondoltam ezekbõl csinálok most valamit Komponálok egy szép karácsonyi korált Amit aztán majd együtt fogunk énekelni…
8 Kürtös
Szent Erzsébet−szobrot és parkot avattak Ipolybalogon
Közélet - Oktatás
2011. december
Ipolybalogi diákok versenyeztek Erdõkertesen 2011. november 25-én testvériskolánkban, az erdõkertesi Neumann János Általános Iskolában vettünk részt matematika- valamint informatikaversenyen a Neumann-napok keretén belül. A megnyitó ünnepség a tornateremben zajlott. Az igazgató úr köszöntõjében üdvözölte a mintegy 200 versenyzõt, köztük külön az
2007. november 18-án, Szent Erzsébet évében (születésének 800. évfordulója tiszteletére) Ipolybalogon Árpád-házi Szent Erzsébet Emlékpark megszentelésére és Szent Erzsébet szobrának alapkõletételére került sor. Az idén jött el az ideje annak, miután az emlékpark területe új köntöst kapott, hogy felavassák az új szobrot is. Szent Erzsébet napján, november 19-én került sor a Szent Erzsébet-szobor felavatására és megszentelésére. Az ünnepség délben kezdõdött, az avatást és a szentelést György Ferenc atya végezte, aki egyben a szobor adományozója is. Méltatta Árpád-házi szentünk emlékét és példáját. Erzsébet életét az öregeknek, betegeknek és szegényeknek szentelte. Azoknak, akik lelki vigasztalást vártak, ápolásra, gondozásra szorultak. Ha családon belül nincs mit tenni ilyen téren, akkor a jótékonysági szervezeteken belül bekapcsolódhatunk az ilyen jellegû munkába. Ha sok ilyen kis lépést megteszünk, a sok kis gyertya korunkba
is elhozza azt a fényt és meleget, amelyet Erzsébet mintegy 800 esztendõvel ezelõtt betegei és szegényei számára gyújtott. Balogh Gábor
iskolánkat képviselõ kis csoportunkat. Az informatikai verseny két részbõl állt: egy elméletibõl és egy gyakorlatiból. A megnyitó után a versenyzõket a számítástechnikai terembe vezették, ahol kiosztották a feladatokat. A megoldásokra egy óránk volt. A gyakorlati rész egy plakátból és egy táblázatból állt, amelyeket le kellett másolni, valamint ki kellett tölteni. Az elméleti rész 80 kérdést tartalmazott, fõként Neumann Jánossal kapcsolatosan. A feladatok érdekesek voltak, nem voltak egyszerûek, de egy kis odafigyeléssel meg lehetett oldani õket. Egy óra elteltével átmentünk egy másik terembe, ahol minden csapat elkészített egy prezentációt a falujáról, ahonnan jött. A matematikaverseny egyéni és csapatversenybõl állt. Az egyéniben 6 feladatot kellett megoldani egy óra alatt. Ezek a feladatok
szinte mind leleményes szöveges feladatok voltak. A szomszédos teremben került sor a csapatversenyre. Itt 27 feladatot kellett megoldanunk 40 perc alatt. Ezek a feladatok is nagyon tetszettek. A kiértékelésben az elsõ 3 helyezettet emelték ki. A versenyek befejeztével átsétáltunk a helyi faluházba. Itt meghallgathattunk több érdekes elõadást a matematika és fizika világából. Az elõadók olyan szakemberek voltak mint Kovács Gyõzõ tanár úr a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság volt elnöke és Fábián Gábor a váci Boronkay György Mûszaki Középiskola igazgatója. Az eredményhirdetést követõen visszatértünk az iskolába, ahol ebéddel vártak. A kora délutáni órákban elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és elindultunk haza. Ferenc Cyntia, Németh Márton és Doboš Sebestyén, Ipolyi Arnold AI, 9. osztály
Oktatás - Közélet
2011. december
Kürtös 9
Ta n u l m á n y i k i r á n d u l á s a z a t o m e r õ m û b e n Az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola három osztályának lehetõsége nyílt arra, hogy tanulmányi kiránduláson vegyen részt. Az úti cél a Mohi Atomerõmû és a lévai Atlantisz nevû „Csodák Palotája“ volt. A délelõtti órákban autóbuszunk megérkezett az atomerõmû parkolójába. Arrafelé utazva már többször láthattuk az atomerõmû hûtõtornyait, de közelebbrõl most
sos generáljavítást, ellenõrzést végezték, így a hûtõtornyon épp munkások dolgoztak. Miután körbementünk a területen, köszönetet mondtunk kísérõnknek, és tovább folytattuk utunkat Léva felé. Nagy érdeklõdéssel vártuk a lévai „Csodák Palotáját“. Ebben különféle fizikai jelenségeket mutatnak be játékosan, szórakoztatóan. Miután megismertettek min-
elégetni annyi elektromos áram elõállításához, mint amit itt termelnek, valamint
elõször pillanthattuk meg az erõmû építményeit. Megérkezésünk után a látogatói központba vezettek minket, ahol rövidfilmeket nézhettünk meg az atomerõmû mûködésérõl, az atomenergia felhasználásának lehetõségérõl. Egy kiállítás keretében bemutatták nekünk, hogyan is
mûködik az erõmû, milyen biztonsági elõírásokat kell betartaniuk az ott dolgozóknak, milyen öltözéket viselnek az egyes munkahelyeken, megtudtuk, mennyi fosszilis tüzelõanyagot kellene
hallhattunk arról, hogy az atomerõmû tisztán, légszennyezés nélkül dolgozik, és azt, hogy a háttérsugárzás itt nem nagyobb, mint pl. Dél-Szlovákia egyes területein. A kiállító teremben egy kerékpár segítségével magunk is fejleszthettünk áramot, s a falon felvillanó lámpák mutatták, hogy az így elõállított árammal mit tudnánk üzembe hozni, egy izzót, egy hajszárítót vagy vasalót. Mindez attól függött, hogy ki milyen gyorsan és mekkora erõvel taposta a kerékpár pedáljait. Az információk megszerzése után visszasétáltunk a parkolóba, majd autóbuszunkat az erõmû kapujánál a biztonsági õrök alaposan átvizsgálták, s ezután autóbusszal bejártuk az atomerõmû területét. Megnéztük az épülõ 3. és 4. blokkot, valamint a mûködõ 1. és 2. blokk hûtõtornyait. Az egyiken épp az évente szoká-
ket az ott található tárgyak mûködésével, idõt kaptunk arra, hogy mi magunk is kipróbáljuk ezeket. Rajtunk kívül tanáraink is igen jól szórakoztak. A kora délutáni órákban elindultunk hazafelé.
Köszönettel tartozunk igazgatónknak és kísérõ tanárainknak, hogy részt vehettünk ezen a tanulmányi kiránduláson.
Nagycsalomján bérlakásokat adtak át Az Állami Lakásfejlesztési Alap és az Építésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával újabb szociális lakások épültek Nagycsalomján. Ezúttal nyolc kétszobás lakás építése fejezõdött be, amelyeket december 7-én adtak át.
Ferenc Cyntia, 9. osztály
Hitélet
10 Kürtös
2011. december
Virrasztva várakozni - várakozva virrasztani Az elmúlt egypár napunk nem csak egészségi ellátásunk, fizetõeszközünk és a jövõ évi állami költségvetésük nehézségeit, bizonytalanságát tárta szemünk elé, de csatolta magához az év legóhajtottabb, legérzékibb és tán legdrágább ünnepünkkel való gondjait is: kinek, mit, mennyit, mennyiért, hol és fõleg mibõl biztosítsak be. Így nem ritkán fordulhatott elõ, hogy az elsõ adventi vasárnapunk a készpénzünk s folyószámlánk leltára volt, a második, harmadik illetve az utolsó adventi gyertyánk meggyújtása valaha a bronz-, ezüst- és az aranyvasárnapok árnyékába szorult. Lehet, hogy az eddig olvasottakból úgy tûnik, hogy a hívõ kereszténynek meg kell vetnie a karácsonyi ajándékozás szép, dicsérendõ, jelképes és egyben sokatmondó hagyományát. Pedig nem, pont ellenkezõleg. Egyegy ajándék kiválasztása szeretteinknek egy nagyon jó okot ad jobban beleélni magunkat az õ életébe, gondjaiba, örömeibe, vágyaiba. Ha hasznos, szükséges, értékes és szép ajándékkal szeretnénk meglepni és gazdagítani szeretteinket, ki kell vetkõznünk saját bõrünkbõl, hogy amennyire tudunk, belebújjunk a megajándékozott bõrébe. S ha talán az egész évünk elillant anélkül, hogy komolyabban elgondolkoznánk szerettünkrõl vagy a vele való kapcsolatukról, legalább most szakítsunk egy kis - vagy tán több - idõt erre. Igen, az ajándékválasztást meg lehet oldani úgy is, hogy egy bizonyos összeget egy bizonyos borítékba teszünk, mellékelve a jókívánsággal, s átadásnál nagy gyakorlatiasságunkkal hozzátesszük: „Nem tudtam, mire lenne szükséged. Ezért vegyél magadnak, amit szeretnél.“ Egyben praktikus választás, megtakarít számunkra csomó idõt, rohanást, nézelõdést, keresgélést és fõleg egy csalódást, amikor látjuk, hogy az általunk választott ajándéknak nem olyan sikere van, mint ahogy azt mi szerettük volna. Jómagam még most is, lassan gondoktól õszülõ fejjel, jobban tudok örülni egy kis becsomagolt meglepetésnek - akármilyen apró vagy egyszerû - mint a hagyományos borítéknak. S úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Hiába, a jó öreg szoci rendszer, ami megtanított emberfeletti örömmel hálát adni egy-két banánért, mandarinért vagy pár szem pirított mogyoróért a Zelovoc pultja alul. Milyen kár, hogy ezt ilyen módon már a mai fiatalok nem tudják becsülni. S ha már lassan, de biztosan a nehezebb ajándékkeresõ út végén tartunk, megmarad az utolsó évek provokatív kérdése: „És saját magadat mivel ajándékoztad meg?“ Szép lenne válaszolni,
hogy „Az ajándékom te vagy“, vagy hogy „Nekem az az ajándékom, hogy téged boldognak láthatlak“ és hasonlók. De úgy õszintén: mit adtam magamnak karácsonyhoz? Mert a mai reklámszlogenek többsége szerint - megérdemeljük! A választ megadhatja mindenki egyedül, titokban, rejtve. De megadhatnák akár együtt is. Hogyan? Mondjuk úgy, hogy részt vettem a hajnali szentmiséken, a rorátékon. S hogy ebben mi az ajándék? Igazából mindaz, amit ezek a hajnalok nekünk adnak -adhatnak. A szemináriumi évek után - amikor is majdnem mindennap hajnali szentmiséken vettünk részt (6.45-kor kezdõdtek a pince alakú kápolnánkban Pozsonyban) - mint káplán nem igazán kaptam a mûködési helyeimen erre lehetõséget. S amikor elsõ eddigi önálló plébániámra kaptam kinevezést, mindenszentek ünnepe után a leggyakoribb kérdés ez volt: „Atya, lesznek nálunk roráték? Mert már régen voltak utoljára!“ Az én kérdésem ez volt: „És eljönnének páran?“ És eljöttek. Úgy, ahogy hat évvel ezelõtt, úgy idén is eljöttek. Hat éve reggel 6 órakor kezdtük, és minden héten más közösségben. Így mindenkire sor került. A következõ évben tettem egy merész húzást. Úgy állítottam össze a szentmiserendet, hogy mind a három közösségnek mind a négy héten át volt hajnali rorátéja. Az elsõ 5.00, a második 5.45 és az utolsó 6.25, hogy az iskolások és munkába utazók elérhessék a reggeli buszjáratokat. Aki mer, az nyer, úgy szokták mondani. Ez eset nem volt kivétel. A hajnali rorátékon a hívek létszáma idõkezdéstõl függetlenül többszöröse volt a hagyományos esti idõpontokéhoz képest. A nyugdíjasok, munkába járók mellett nem hiányoztak diákok sem. Magam is csodálkoztam e tényen. De az utolsó adventi héten már megértettem. Nem csak a karácsonynak van felcserélhetetlen varázsa. A rá való készülõdésnek, várakozásnak, virrasztásnak is. Mert nem csak a cél az, aminek elérése boldoggá tesz. Néha az út a célhoz sokkal több örömet okoz, mint maga a cél.
Mintha szívhez venné az ember az elsõ adventi vasárnap evangéliumának jellegzetes felhívását: „Vigyázzatok és virrasszatok! Legyetek hát éberek!“ (Mk 13, 33.35) A mai idõben különösen fontos ez a felhívás. Nap mint nap altat, kábít minket a média, reklámok világa. Nyugtat, hogy minden jól van. Biztosít, hogy jó felé tartunk. Ígér, hogy nem kell félni a jövõtõl - minden be van biztosítva. Csak fogyasszunk, vásároljunk - legjobb hitelre - hiszen szép jövõ áll elõttünk. S nem ritkán sokan elbóbiskolnak az ilyen altatók hallatára, és néha már csak akkor ébrednek fel, amikor már késõ, s mindent elvesztettek. A keresztény ember éberséggel vizsgálja környezetét, lehetõségeit, szabadságát. Ezért fontos az éberség. Ki korán kel, aranyat lel - szól a régi igaz mondás. Ma már így is mondhatnánk: Ki korán kel, elfelejtette bevenni az altatóját. És azt lépten-nyomon kínálják. És nem csak a gyógyszertárak. Ne feledjük: az elsõ keresztények szombat éjjel gyülekeztek elhagyatott helyeken, hogy ne zavarjanak másokat, imádkoztak, énekeltek, erõsítették egymásban a hitet, kitartást, erõt, hallgatták a tanítványok, apostolok beszédeit, késõbb olvasták a nekik címzett leveleket, és mielõtt megvirradt, mindenki indult a dolgára, szolgálatára nem ásítozva és vánszorogva, hanem tele örömmel, bizalommal s Istene iránti hittel. Így a sötétségbõl világosság lett akkor is, amikor még az éjszaka volt az úr. Miben ajándék tehát számomra a roráté? Erõsíti akaratomat - korán fel kell kelni? (milyen lesz a mennyország, ha már az ágy ennyire kellemes tud lenni, fõleg hajnali 4 órakor). Az így szerzett idõt hasznosan tudom értékesíteni. A szentmise olvasmányaiból és eucharisztiájából minden napra annyi energiát és erényt tudok befogadni, amivel kiépítem a szükséges lelki immunrendszeremet, ami ellenáll a konzum, reklámok, karácsonyi értékvesztés agresszív, hitet, erkölcsöt és méltóságot támadó hatásának. Így karácsonyhoz nem üres pénztárcával, kimerített hitelkártyával és csomó feleslegesen megvett, szükségtelen kacattal érkezünk, hanem akaratunkat megerõsítve, hitünket táplálva, szeretetünket növelve, ami megõrizte az ünnep lényegét: hálát és befogadást Isten iránt, nyitottságot, áldozatot és közelséget az ember iránt. Ezért kívánom mondanyiunknak s nem csak advent idején. Virrasztva várakozzunk, s az Úr érkezésére várakozva bátran, ébren virrasszunk! Hutár Márk
2011. december
Hitélet
Az ipolykürti kápolna centenáriuma November 19-én Ipolykürtön ünnepi szentmisére került sor a kápolna felszentelésének 100. évfordulója alkalmából. A kápolnát 1911. november 13-án szentelték fel. A kápolna megépítését gróf Zichy Klárának, gróf Keglevich István feleségének köszönhetjük. A kápolna az újonnan épített kastély részét képezte. A felszentelés pontos idõpontját az akkori helyi plébános, Lõrik Béla levelezésébõl fennmaradt két levél bizonyítja, melyet az esztergomi érsekkel váltottak 1911 novemberében. Az ünnepi szentmise celebrálására azon plébánosokat hívták meg és kérték fel, akik az utolsó negyven évben teljesítettek szolgálatot községünkben. Sajnos más elfoglaltságuk miatt nem tudtak részt venni az ünnepi centenáriumon Orosch János püspök, Tóth László esperes, Prochác Péter plébános, Macho József esperes. Orosch János püspök úr külön levélben köszöntötte a centenárium résztvevõit. Az ünnepi szentmisét a következõ plébánosok celebrálták: Styahulya László esperes Kéméndrõl, Parák József plébános Ipolynyékrõl, Buday Károly esperes Inámból és a helyi plébánosunk, Hrablay János, aki prédikációjában ismertette a levelezések alapján a kápolna létrejöttének történetét. A kápolna 100 éves történetét Sztyahulya László esperes dolgozta fel. Mivel a kápolna a háborús évek alatt megsemmisült, folytonosságát az 50-es évektõl a 70-es évek végéig a Szatmári Irgalmas Nõvérek szerzetesrend tagjai tartották életben, akik a helyi szociális otthonnak voltak alkalmazottai. A 70-es évek végén a rendeket betiltották, és a kedves nõvéreket civil dolgozók váltották fel. A nõvéreknek köszönhetõen a kápolna alapkövét megmentették a pusztulástól, amelyet aztán hosszú éven keresztül õrizgettek. Távozásuk után a kápolna alapkövét átadták a kürti hivõknek, akik családi házaknál rendeztek be kápolnát, és tartottak istentiszteleteket egészen a 2002-es esztendeig. Ebben az évben épült fel az új imaház, ahol a kápolna eredeti alapköve el lett helyezve. Az ünnepélyes szentmise színvonalát a zsélyi egyházkórus énekesei, a LEATICIA énekcsoport tagjai tették felejthetetlenné. A szép számban összejött hívek részvétele tanúsította, hogy milyen nagy tisztelettel gondolnak vissza az elmúlt 100 évre és a kápolna kalandos sorsára, amely remélhetõleg még sok évtizedeken keresztül fogja szolgálni a kürti egyházközség híveit. Farkas Sándor
Kürtös 11
Az adventi koszorú A keresztény hagyomány szerint adventkor kezdõdik meg az új egyházi év és a felkészülés a karácsonyra. A négy vasárnapot magában foglaló ünnep a Szent András n a p j á h o z legközelebb esõ vasárnapon kezdõdik és december 24-éig tart. Az adventi idõszak jellegzetes velejárója az ún. adventi koszorú, amely hagyománya a pogány idõkre nyúlik vissza, amikor is a szalmából, fûzfavesszõbõl vagy zöld fenyõágakból font „szent“ koszorúkkal a gonosz szellemek elõl védelmezték a házat. A kör alakú, vagyis az örökkévalóságot jelképezõ koszorúkat zöld, vörös és aranyszínû szalagokkal díszítették; a zöld volt a termés, a piros az élet, az arany pedig a fény színe. Az õsi pogány varázslat idõvel feledésbe merült. Adventi koszorút csupán a XIX-XX. század óta szokás készíteni. Az adventi koszorú õsét 1840-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Néhány évtizeddel késõbb a fakarika helyébe ismét az õsi fonott fenyõkoszorú lépett, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tûztek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. Az elsõ világháború idején protestáns vidékeken már szinte minden családnál kigyulladtak az adventi koszorúk, de a század ötvenes éveitõl csaknem mindenütt általánossá vált. Hazánkban fõleg a második világháborút követõ idõben vált szokásossá templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút tenni az asztalra, vagy az ajtóra, csillárra függeszteni. Napjainkban az adventi koszorú általában fenyõágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. Az gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet az ún. adventi gyertyagyújtás hagyományainak megfelelõen. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvõ fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Ez utóbbiról gyakran - tévesen - azt hiszik, hogy a negyedik vasárnapon kell meggyújtani, de valójában advent harmadik vasárnapja az „örömvasárnap“ - ami a böjtbe egy kis vidámságot hoz, hogy már közel van Krisztus eljövetele, azaz a karácsony. Balga Zoltán, ipolysági káplán
12 Kürtös
Tö r t é n e l m i e s e m é n y n a p t á r
December 1. 1630 - Lemond Bethlen István erdélyi fejedelem. December 2. 1291 - Pozsony városa kiváltságokat (többek között árumegállító jogot) kap III. András királytól. 1848 - Lemond I. Ferdinánd osztrák császár (V. Ferdinánd néven magyar király). Trónra lép I. Ferenc József császár, cseh király. (Magyar királlyá 1867-ben koronázzák.) December 6. 1060 - Magyar királlyá koronázzák Székesfehérváron Béla herceget. 1305 - Királlyá koronázzák Székesfehérváron Ottó, bajor herceget. December 7. 1917 - Az Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák-Magyar Monarchiának. December 8. 1956 - A budapesti központi munkástanács öttagú delegációja a parlamentben tárgyal Marosán György államminiszterrel, Salgótarjánban sortûz dördül. December 9. 1687 - Kilencéves korában megkoronázzák I. József magyar királyt. December 11. 1351 - Nagy Lajos király kihirdeti az „õsiség“ törvényét. 1848 - Windisch-Grätz herceg, osztrák császári tábornagy hadserege elfoglalja Kassát. December 12. 1476 - Aragóniai Beatrixot magyar királynévá koronázzák. December 13. 1477 - Hunyadi Mátyás leteszi az esküt mint Csehország királya. 1941 - Magyarország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak. December 14. 1575 - Báthory István erdélyi fejedelem Lengyelország királya lesz 1921 - Népszavazás kezdõdik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 6 5 % - a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas Fidelissima“ (a Leghûségesebb Város) elnevezést. 1932 - Felvidéken, Szüllõ Géza lemondása után Esterházy Jánost választják az Országos Magyar Keresz-
2011. december
tényszocialista Párt elnökévé. December 16. 1526 - Az ellenpárt Habsburg Ferdinándot kiáltja ki magyar királynak Szapolyai János ellenében. 1989 - A temesvári templom körül több száz ember élõláncban akadályozza Tõkés László református lelkész kilakoltatását. Ez az esemény indítja el a Ceauºescu kommunista diktatúráját megbuktató romániai forradalmat. December 17. 1526 - I. Ferdinánd királlyá koronázása Pozsonyban December 18. 1437 - Albertet Pozsonyban magyar királlyá választják. Õ az elsõ Habsburg a magyar trónon. December 20. 1703 - II. Rákóczi Ferenc a dunántúli kuruc csapatok generálisává nevezi ki Bottyán Jánost. December 21. 1529 - V. Károly német-római császár nyomására VII. Kelemen pápa kiközösíti az egyházból I. János magyar királyt és híveit. December 22. 1476 - Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix házassága. December 24. 1944 - Sopronkõhidán a nyilasok kivégzik Bajcsy-Zsilinszky Endre parlamenti képviselõt és Pesti Barnabást December 25. 1000 - I. Istvánt magyar királlyá koronázzák.
1948 - Letartóztatják Mindszenty József bíborost. December 27. 1236 - Julianus barát visszatér Keletrõl a távoli magyarok létezésének és a mongolok közeledtének hírével. December 29. 1541 - Ferdinánd választott magyar király és Izabella magyar anyakirályné megkötik a gyalui szerzõdést, mely szerint Magyarország birtoklása I. Ferdinándra száll, aki Fráter György barátnak e szerzõdésért erdélyi vajdaságot ígér. 1944 - Velembe, a Stirling-villába megérkezik a Szent Korona. December 30.
1848 - Bem tábornok bevonul Kolozsvárra, ezzel kettészakítja Puchner császári tábornok erdélyi hadseregét. 1944 - A szovjet csapatok körülzárják Budapestet. December 26. 1944 - A németek fölrobbantják az Esztergomot és Párkányt összekötõ Mária Valéria hidat.
December 31. 1385 - II. Károly (Kis Károly) magyar király megkoronázása. 1621 - A nikolsburgi béke: II. Ferdinánd magyar király és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem között. 1895 - A magyar államiság 1000. évének emlékére egy éven át tartó ünnepségsorozat kezdõdik (éjfélkor).
1916 - Az utolsó magyar király, IV. Károly és Zita magyar királyné koronázása Budapesten, a Budavári Nagyboldogasszony-templomban.
2011. december * 125 éve, 1886. december 2-án hunyt el Ipolyi (Stummer) Arnold püspök, folklorista, mûvészettörténész, mûgyûjtõ, régész, történész, tudományszervezõ, MTA-tag. (*1823) * 380 éve, 1631. december 9-én halt meg Rimay János politikus, költõ, a magyar késõ reneszánsz legjelentõsebb íróegyénisége. (*1570) * 115 éve, 1896. december 10-én halt meg Stróbl Alajos szobrász. (*1856) * 20 éve, 1991. december 16-án halt meg Vas István Kossuth-díjas magyar költõ, író, mûfordító. (*1910) * 105 éve, 1906. december 18-án született Zelk Zoltán József Attilaés Kossuth-díjas magyar költõ, prózaíró. (†1981) * 80 éve, 1931. december 18-án született Gyurkovics Tibor Kossuth- és József Attila-díjas magyar költõ, író, pszichológus. (†2008) * 210 éve, 1801. december 21-én halt meg Gvadányi József generális, író, fõmûve az Egy falusi nótáriusnak budai utazása. (*1725) * 5 éve, 2006. december 22-én halt meg Lázár Ervin Kossuth-díjas magyar író, elbeszélõ, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. (*1936) * 155 éve, 1856. december 24-én született Feszty Árpád festõmûvész a Magyarok bejövetele (Fesztykörkép) festõje. (†1914) * 215 éve, 1796. december 30-án született ifj. Wesselényi Miklós báró, író az országgyûlési fõrendiház vezére, az MTA tiszteletbeli tagja, az 1838-as pesti árvíz árvízi hajósa. (†1850) * 90 éve, 1921. december 31-én halt meg Kiss József költõ, A Hét címû folyóirat szerkesztõje, ami a Nyugat elõfutára volt. (*1843)
Évfordulónaptár
Kürtös 13
Ipolyi Arnold Ipolyi Arnold 1823. október 18-án született a Zsembér melletti Disznóspusztán. Sokáig - tévesen - azt hitték, hogy Ipolykeszin született, mivel szülei abban az idõben ezen a településen éltek. Azonban késõbb kiderítették, hogy várandós édesanyja épp rokonlátogatáson volt Disznóson, amikor megszületett Ipolyi. A család eredeti neve Stummer, csak késõbb változtatták azt Ipolyira. Ipolyi Arnold besztercebányai majd nagyváradi püspök, az MTA tagja, a törökszentmiklósi templom plébánosa (róla nevezték el a város könyvtárát). A magyar mûvészettörténet-kutatás egyik úttörõje volt. Munkássága igen sokrétû, foglalkozott régészettel, a népköltészettel, a népi ipar kérdéseivel, a legmaradandóbbat a mûvészettörténet-tudományban alkotta. Ipolyi Arnold fõmûve, a Magyar Mythologia (1854) a magyar õsvallással, pontosabban a magyar õsvallásból fennmaradt töredékekkel, a különféle népi hiedelmekkel, babonákkal foglalkozik. Ipolyi a Kisfaludy Társaság felhívására 1846-ban kezdett a gyûjtõmunkába, s fõmûve nagy sikert ér el: a Magyar Tudományos Akadémia Marcibányijutalommal tüntette ki. 1862-ben konstantinápolyi tanulmányútja során számos Corvinát fedezett fel Kubinyi Ferenccel és Henszlmann Imrével együtt. 1871-ben besztercebányai, 1886-ban nagyváradi püspök lett. Mintegy ötven önálló publikációt adott ki, melyekben a középkor addig szinte teljesen ismeretlen emlékeivel foglalkozott. 1880-tól kezdve foglakozott az élõ mûvészettel is, ekkortól lett ugyanis a Képzõmûvészeti Társulat elnöke. Nevéhez fûzõdik a rendszeres mûemlékvédelem kiépítése, a mûemlékek topografikus nyilvántartásának bevezetése, vidéki múzeumok létesítése. Ezek közül azonban néhány elképzelése csak terv maradt. Gazdag gyûjteményét (Ipolyi-gyûjtemény) az államra és az esztergomi Keresztény Múzeumra hagyta. Nagyváradi püspökként halt meg 1886. december 2-án, testét a nagyváradi római katolikus bazilika altemplomában temették el, míg szívét az általa felújított besztercebányai Nagyboldogasszony templom Szent Borbála kápolnájában helyezték el.
Lázár Ervin a Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett. Apja, Lázár István uradalmi ügyintézõ volt, édesanyja Pentz Etelka. Tízéves korában a székesfehérvári gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, hazahívták, és egy öreg tanár magántanítványa lett Sárszentlõrincen. Késõbb Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Érettségi után a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. „Akkoriban jött a Nagy Imre-féle könnyítés, ennek hullámain eljutottam az egyetemre. Tulajdonképpen már ekkor éreztem, hogy a rosszakaróimnak sok jót köszönhetek. Amikor a felvételinél lapozgattak a bizonyítványomban, ott állt egy színjeles bizonyítvány, amelyben szerepelt, hogy magatartás tûrhetõ, kettes. Rákérdeztek, hogy ennek mi az oka, én pedig elmeséltem“ - emlékezett vissza. Az Esti Pécsi Napló újságírója, 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát. Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és a Jelenkor munkatársa. A leginkább meséirõl ismert író elsõ novellája itt jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegébõl fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták rádiójátékok formájában. Mûveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételû meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnõttek körében népszerûségnek örvendett, örvend. 1965-ben az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelõszerkesztõként. A Magyar Fórum alapító tagja, ennél a lapnál egy szûk évig fõmunkatárs. A következõ években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-tõl a Hitel olvasószerkesztõje. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Írószövetségnek is tagja volt. Szerk.
14 Kürtös
Szabadidõ
Advent, karácsony, szimbólumok
2011. december Marosvölgyi Gergely
A Szeretet ünnepe
December - az õsi magyar nevén álom hava, a népi kalendárium szerint karácsony hava, az év legszebb hónapja, advent ideje. A latin eredetû szó - adventus Ma beteg világban élünk, megérkezést, eljövetelt jelent. A Jézus születésére való várakozás a felkészülés, a Céltalanul mendegélünk. reménykedés idõszaka. Az András napjához legközelebb esõ vasárnap és a december A becsület itt már nem él, 25-e közötti négy hetes „szent idõ“ a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Egyes Csak a pénz, mi gyarlón beszél. elméletek szerint advent négy hete a Krisztus eljövetele elõtti négyezer éves sötétErkölcsünk is kihalóban, séget szimbolizálja. Ennek az elméletnek nincs igazolása a liturgiában. Az adventi Már igazság sincs a borban. koszorú hagyománya az õsi idõkbe nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló Áldozatot nem kell hozni: szokásaival; viszonylag új szokás, a 19. századból eredeztethetõ. Elsõ nyomait a Hisz egyszerûbb siránkozni! néprajzkutatók északon találták meg. Fûzfavesszõbõl koszorút fontak, és örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás késõbb Európa más vidékein is meghonosodott. A valóA termõföld már sivár lett, di adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy hamburgi lelkész Az utolsó tûz elégett... otthonába egy hatalmas fenyõkoszorút erõsített a mennyezetre, melyen 24 gyertya Lehulltak mind a csillagok, volt, minden adventi napra egy-egy. Késõbb az egyszerûség kedvéért csak négy Az árnyékok most túl nagyok... gyertyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát Elsötétült a holdvilág, gyújtottak meg. A gyertyákat vörös és arany szalagokkal díszítették, az élet és a fény Hervadtan áll minden virág: jelképeivel. Szívverésünk végleg lanyhul, Mit is jelent a karácsonyfa? Minden vallásban az élet jelképe a fa. Az örökzöld S a táj fölött már alkonyul... fenyõfa, a gyertyák és az almák, vagy az azokat helyettesítõ piros és más gömbök sokféle módon értelmezhetõk. A zöld szín a remény jele. Nemcsak a tél után Ha lesz gyógyír a sebekre, bekövetkezõ új tavasz reményét fejezi ki, hanem még inkább a Krisztus által hozott S jut család minden gyerekre... új életet. Az almák és a gömbök a bûnbeesés bibliai történetét idézik, az édenkert Ha majd Isten miránk nevet, fáját jelképezik, melyrõl az õsszülõk ettek. Jézus születése azonban az elsõ fontos S elönt a lelkiismeret... lépés a bûntõl való szabadulás felé. Ezért égnek a gyertyák, Krisztus világosságát, a Ha többé nem fegyverkezünk: hit fényét kifejezve. A karácsonyfa alá mi is jászolt, betlehemet állítunk. Ennek De mind jó testvérek leszünk, készítése adventi estéken nagyszerû családi foglalkozás lehet a várakozás örömteli S ha szívünkben béke honol: feszültségében. Többé nem kell menny, se pokol... Mióta szokás Közép-Európában karácsonyfát állítani? A 18. században kezdett ez meghonosodni elõször jómódú német evangélikus keresztény családok körében. Õk Ha fent már csak az ég ragyog, nem ismerték a betlehemállítás szokását. Katolikus országokban azonban csak a S velünk élnek az angyalok; 19. század vége felé vált egyre népszerûbbé. Mindenesetre az 1870-71-es németAz ember nem öl, nem kapzsi, francia háború idején a katonák által állított karácsonyfát még „igazi német S rájön: jobb adni, mint kapni! szokásként“ csodálták. A karácsonyfa-állítás szokása a 17. században terjedt el. A Akkor élünk majd szabadon: németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a Osztozunk, mert nincs tulajdon; halottak szellemei kiszabadulnak, és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetekS zengjük, egymást átölelve: tõl az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzód„Itt a szeretet ünnepe!“ nak. Az elsõ, történelmileg is megalapozott adat 1605-bõl származik. Egy strasbour(2011. október 29.) gi polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban terjedt el a fenyõfaállítás. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették. Napkeleti bölcsek, avagy a három király A háromkirályok legrégebbi ábrázolása a Santa Priscilla katakomba Capella Grecojában található, a 2. században készítették. A 9. századtól Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezték, s a három életkor, ill. a három, akkor ismert földrész - Európa, Ázsia, Afrika - szimbólumává lettek. A napkeleti bölcseket, akiket a messiás csillaga vezetett a gyermek Jézushoz, Máté evangéliuma említi. Ajándékaiknak jelképes értelmük van: az aranyat mint földi királynak, a tömjént mint istennek és a halott bebalzsamozására szolgáló PULAI GÁBOR PGP mirhát mint a keresztfán szenvedõ embernek adták át Jézusnak. Ezekbõl az ajándékokból és a csillag követésébõl hamar kialakult az a vélemény, ÚJ ÉS HASZNÁLT PÉNZTÁRGÉPEK hogy a látogatók mágusok voltak. Máté evangélista sem nevezi õket FORGALMAZÁSA, királyoknak. A róluk való határozott vélemény az irodalomban csak SZERVIZELÉSE, 1200 körül rögzõdik. A bölcsek keletrõl érkeznek, ahonnan a világosság BÉRLÉSE jön. Az ész, a tudás hódol Isten Fia elõtt. ÉS FISKALIZÁCIÓJA „Mert Krisztusnak 4 adventusa, eljövetele vagyon. Midõn a testben megjelent. Midõn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midõn halála Ve¾ký Krtíš, Banícka 33 óráján elmégyen az emberhez. Midõn eljön az utolsó ítéletre.“ / Bod Telefon: 0948-527565 Péter, 18. század/ Bodzsár Eszter
Hirdetések
2011. december
TÁMOGATÓINK 2011-ben:
Kürtös 15
Nagykürtösrõl a nyugdíjas Doncsné és Ipolyvarbóról Skerlecz Istvánné Magyar Ilona támogatott bennünket. Köszönjük.
Ipolynyék Község Önkormányzata és a Csemadok alapszervezete tisztelettel meghívja Önt és kedves családját a HAGYOMÁNYOS IPOLYNYÉKI KARÁCSONYI VÁSÁRRA, melyet 2011. december 18-án, vasárnap 12.00 órától nyitunk meg az ipolynyéki Csemadok Tájház udvarán. A karácsonyváró hangulatban betlehemi mûsorral kedveskednek a helyi alapiskola tanulói, a színes kirakodóvásár mellé pedig forralt bort, meleg káposztalevest és sült kolbászt kínálnak a szervezõk. Az idelátogatóknak meglepetésekkel kedveskedünk. Mindenkit szeretettel várunk!
70. születésnapja alkalmából köszöntjük
Lukanényén
Juhász Máriát. Kívánunk neki jó erõt, egészséget és további számos boldog esztendõt. A lukanényei asszonykórus
Apr óhirde t é s Eladók elválasztott kismalacok. Érdeklõdni a 0905-876798-as telefonszámon. Gondot okoznak a természettudományi tantárgyak? Segítek :) Tanulj velem! Felkészítés érettségire, írásbelire, tesztelésre kilencedikesek részére: 0908 826 379
Senior Mentor Program
Köszönetnyilvánítás
A Civil Vállalkozások közhasznú szervezet 55 év feletti felnõtteket keres, hogy - mint mentorok és oktatók az olvasás elsajátításában segítsenek a helyi általános iskolás diákoknak. Legyen Ön is a Senior Mentor Program tagja: segítsen egy fiatal diáknak, hogy sikeresen vegye a tanulmányi akadályokat, dolgozzon együtt csapatban más idõsebb felnõttekkel és kapjon havi ösztöndíjat! A pedagógiai tapasztalat nem elõfelvététel. További információért hívja a 00421 905 543 650 vagy a 0036 20 807 3268 -as telefonszámot, valamint látogassa meg a www.civilvallalkozasok.hu honlapot!
Oly hirtelen szálltál le a rideg sírba, Ezért emlékezünk drága papa, sírva. Soha nem feledjük el a te jóságod, Nyugodj békében, kívánja családod.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden kedves rokonnak, szomszédnak és ismerõsnek, akik 2011. október 25-én elkísérték utolsó útjára a felsõnyéki temetõbe
Gonda Gábort, a drága férjet, apát, nagyapát.
A KÜRTÖSI IPOLYMENTE PARTNERSÉG LEGSZEBB FÉNYKÉPE A Kürtösi Ipolymente Partnerség Polgári Társulás versenyt hirdet a térség polgárai, gyermekei és fiataljai részére, valamint a térségben működő iskolák és társulások részére is az alábbi kategóriákban: 1.Természet /a Kürtösi Ipolymente Partnerség területén található természeti szépségek, érdekességek/ 2.Emberek /a térségben élõ emberek a társadalmi eseményeken, értéket teremtõ emberek/ 3.Hagyományok /inspirációk a ma is élõ múltból/ 4.Jövõ /a jövõt szolgáló megvalósított projektek, a gyerekek és a fiatalok aktivitásai/ 5.A „leg“ /mindaz, ami kimaradt az elõzõ kategóriákból, de helyi jellegû értékkel bírnak - kulturális örökség, turistaattrakciók/
A fényképek elküldésének mûszaki követelményei: * * * * *
Minden kategóriába max. 5 fotóval nevezhetõ be Beküldhetõk színes és fekete-fehér fényképek is Fénykép küldése CD-n jpg formátumban Egy fénykép nagysága min. 1,5 MB Benevezési lap megtalálható a www.maspkp.sk, Facebook
Benevezési határidő: 2012. március 31. A borítékra és a CD-re írják rá „VERSENY“ A jelentkezési lapot az alábbi címre küldjék: Partnerstvo Krtíšskeho Poiplia, 991 08 Lesenice 221. Bõvebb tájékoztatás: Galèík Anita - Tel.: 047-38 10 440
Humor
16 Kürtös
h u m o r d á r i d ó
BUÉK
Részeg férfi dülöngél az utcán, odamegy hozzá a rendõr: - Hová tetszik dülöngélni? - Haza. Szilveszteri mulatságból jövök. - Jóember! Hat héttel ezelõtt volt szilveszter! - Tudom, sietek is haza, mert a feleségem bizonyára aggódik már.
Szilveszter éjszaka. Egy ember csönget egy ajtón. Négyéves forma gyerek nyitja ki az ajtót, szájában cigi, kezében vodkásüveg. - Öcsi, szüleid itthon vannak? - SZERINTED???
- Mondd Lajos, hogy van az, hogy te minden szilveszterkor imádkozol, és engem soha nem foglalsz bele? - Még hogy nem? Hiszen mindig könyörgök az Úrhoz, hogy: „szabadíts meg a gonosztól“.
- Na, vadász úr, jól fölültetett minket! - Hogyhogy? - Hát nem azt ígérte, hogy szilveszterre küld nekünk egy nyulat? - Nem ment el? Ó, az anyja! Pedig mennyire küldtem! Még a lakcímüket is odakiáltottam! Kissné Miamiban szilveszterezik. Egy üzletbe betérve rémülten mutat a pultra. - Jaj, istenem, csótány! - Igen, asszonyom - bólogat egykedvûen a kereskedõ -, ez Florida... - Micsoda? Maga név szerint ismeri õket?!
2011. december
Egy autó veszettül cikázik az úton. A rendõr nagy nehezen megállítja. Kiszáll belõle egy szõke nõ. - Mit mûvel maga, hogy lehet így vezetni? - Nem tehetek róla, hirtelen elémugrott egy fenyõfa, kikerültem balról, erre jobbról is odatermett egy, azt is ki kellett kerülnöm... - Asszonyom, szerintem inkább vegye le azt az illatosítót... Az év elsõ napjának reggelén egy részeg férfi a járda szélén ül. Egy rendõr lép hozzá: - Biztos úr, miután a Föld forog, elüldögélek itten, mígnem a házam ideér.
Az ügyvéd találkozik régi ügyfelével, aki rablásért ült korábban: - Mit csinál szilveszterkor? - A börtönbe megyek. - Miért, csak nem megint lebukott? - Dehogy, viszont az ünnepeket családi körben illik tölteni.
havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta.
