Boldogan szeretni! Kegyelemteljes, békés Karácsonyt és Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánunk minden Kedves Olvasónknak!

2013. December - XVIII. évfolyam 4. (135.) szám

TA R TA L O M Újabb érmek a szőlőfürtben! . . .2-4 Karitászos lelkigyakorlat . . . . . . . .5 Mit jelent számomra a hit? . . . . . .6 Az emeritus pápa „sikerkönyve” . .7 Séta az őszi Füvészkertben . . . . . . .8 Krisztus számít Rád! . . . . . . . . . . . .8 Csapatgyűlés az 550. sz. Márton Áron Cserkészcsapatban . . . . . . . .9 Jubiláns házasok köszöntése . . . . .9 Karácsonyi ajándékkoncert örömkönyekkel . . . . . . . . . . . . . . .10 20. Karácsonyi Karitász Vásár . .11 Mese arról, ki hogyan szeret . . . .12

Kegyelemteljes, békés Karácsonyt és Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánunk minden Kedves Olvasónknak! A Szőlőfürt Szerkesztősége

Boldogan szeretni! Karácsony, Jézus születés napja a szeretet ünnepe. Ilyenkor szegény és gazdag akkor érzi magát jól, ha szeret, vagy szeretik. Akit körülvesznek szerettei karácsonykor, még betegen és szegényen is boldog. Akinek nincs kit szeretnie karácsonykor, gazdagon és egészségesen is boldogtalan. Persze a szeretetről sokféle fogalmunk van. Somlyó György az emberi szeretet sokszínűségét elemezve két megdöbbentő mondatot ír le. „Van, aki azt hiszi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. … Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeretik.” Ez esetben a szeretet és a szabadság kapcsolatát elemzi a költő, amely az egyik esetben felszabadít, a másik esetben gúzsba köt. Az isteni szeretet másmilyen, minden képességünknek alapja és csúcsa. „Szóljak bár emberi vagy angyali nyelven, ha szeretet nincs bennem, semmit sem érek!” Isten szeretete „türelmes, nem féltékenykedik, nem kérkedik, nem keresi a maga igazát, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal.” Az emberek szeretete türelmetlen, esetenként féltékeny, kérkedő, önző, adok-kapok viszonytól teszi függővé a szeretetet. Néha az ember szeretete gonosz tud lenni, sőt a szeretet-függés még gonoszságra is rávesz, és nem mindig az igazságot keresi. Az embert leginkább a kenyér és a szeretet (mások szerint a szerelem) éhsége hajtja. Tapasztalatom szerint mégis mással van elfoglalva. A nyugati társadalmak, az ún. „jóléti”, vagy „volt jóléti” társadalmak a versenyre és az anyagi gyarapodásra helyezik a hangsúlyt. A GDP (Gross Domestic Product), vagyis az adott

idő alatti gazdasági termelés mérőszáma a jólét szimbolikus mérőszáma lett. De furcsa módon a magasabb GDP-vel rendelkező országok nem tartoznak a boldogabb országok közé. Bali rizstermelő parasztjainak a bevétele töredéke az európai gazdagokénak, de táncolnak s boldogok, kedvesek és élvezik az életet. A felmérés alapján Ausztrália a legboldogabb ország a fejlettek közül, második Svédország, a harmadik Kanada, a negyedik Norvégia, az ötödik pedig Svájc. Magyarország a huszonkilencedik a harminchatos skálájú listán. Ez annak ellenére alakult így, hogy a fejlett államokban sehol sem annyira elégedetlenek az emberek, mint nálunk, annak ellenére, hogy hazánkban több életminőségi ismérv azonos a boldogabb országokéval. Mi vagyunk a bizonyíték arra, hogy a boldogság elrontásában jeleskedünk. A magyarok 23%-a elégedett az életével, a hasonlóan fejlett országokban ez 60%. Aggódunk az egészségünkért, bánatunkban többet eszünk, mint kellene, és legutolsók vagyunk a közösségi szerepvállalásban, az önkéntes munkában az összes EU ország között. Bár segítőkészek is tudunk lenni, hiszen 52% mondta, hogy az elmúlt héten segített valakinek, az EU-ban ez 47%. Szent Ágoston azt mondta: „Isten megteremtett bennünket megkérdezésünk nélkül, de nem fog üdvözíteni közreműködésünk nélkül!” A mondás második felét úgy alakítanám át, hogy „nem fog boldoggá tenni bennünket közreműködésünk nélkül”. Tanuljatok szeretetet a gyerekeitektől és unokáitoktól! Boldogságot az öregektől! Megelégedettséget a szegényektől! Nagylelkűséget és megbocsátást a szeretet Istenétől. Boldog Karácsonyt! DR. BENYIK GYÖRGY plébános

2

S Sz ző őllő őf fü ür rt t

Újabb érmek a szőlőfürtben! Szeptember 22-én tartottuk templomunk búcsúját. Az ünnepi szentmisét Zatykó László ferences atya mutatta be Benyik és Mádi atyával közösen. Előtte ünnepélyesen elhelyeztük a templom kapujára Tarnai István Ybl-díjas építész valamint Tóth Béla író, könyvtárigazgató érmét, melyek Tóth Sándor alkotásai. Az alábbiakban a két jeles személyiséget méltató beszéd szövege olvasható. Kedves, emlékezve ünneplő és tisztelgő jelenlévők! 930 éve,1083-ban emelték föl és avatták szentté Gellért püspököt – születési nevén Giorgio Sagredo-t a keresztény Magyarország első, velencei származású vértanú főpapját, a Marosvári, későbbi nevén a Csanádi egyházmegye megalapítóját. Amikor 1030-ban Csanád vezér legyőzi a délkeleti régiót uraló nemzetségfőt, Ajtonyt, a király, István, Gellértet bízza meg ezen a területen az egyházmegye, egy új püspökség megszervezésével! A történetírók szerint a Marosvári terület, mint leendő egyházmegye a legvadabb, legmocsarasabb környék volt, pogányok és többségében avarok lakta vidék. Nem volt ez másként a legújabb korban, 940 évvel később, az 196070-es években sem, amikor maradék megyénk, a kommunizmus élenjáróinak megfellebbezhetetlen uralma

alatt élt, ami a közéletet, és benne a vallásgyakorlást is meglehetősen kiszolgáltatott, ingoványos területté tette. Történt mégis, hogy Fodor telepen, itt a Tátra téren az egyházra hagyott kis lakóházban közösségi imaélet indult el. Az átnevelési diktátum a hamu alatti parazsat nem tudta mindenütt kioltani! Idővel a házat bővíteni kellett – az új építése ugyanis tiltott –, s amikor egy jó szándékú pallér tervi próbálkozása megakad az engedélyező városi hatóság némely vezetőjének – a lángot szintén őrző – cinkosan bátor magatartásán, és a bővítve átépítés tervezését az egyházmegye akkori főépítészéhez, Tarnai Istvánhoz irányítják. Az Építész – aki a szívélyes, ahogy mondani szokták volt, Úriember mivoltát ez idő alatt is őrzi, hűen az iskolaigazgató apához, a nagyváradi püspök anyai nagybácsihoz, az amerikai magyarokat plébánosként pasztoráló keresztapához – örömteli csöndben, szinte az ökumené szellemében válogatja össze tervezőtársait. 1970-ben, az öreg ház bővítésének első üteme, illetve a bővítés bővítése – amint az a lelketlen és ügyetlen paragrafus, szó szerint vétele alapján levezethető volt – azaz a régi ház elbontásával kialakuló új épület terve, építési engedélyt kap! A megvalósítás öt éves különleges „Társas – Játék”! Nincs kivitelező vállalat, de van egyre több, tüntetve tenni akaró kismester – az örök optimista Singer

2013. DECEMBER

Ferenc plébános, a mérnökök, a keramikus, a szobrász, a textiltervező, a bútorgyártó, az orgonakészítő mellett – akik munka után, sokszor esti lámpafénynél alapoznak és falaznak, hegesztik a darabokból összerakható acél rácsostartókat – a tevőleges szeretettel – jó ízű falatokkal mögöttük álló családok biztatásával.

Magam egyetemi éveimet töltöttem ez idő alatt Pesten, de hazalátogatván megannyi hitet növelő élményt jelentett – szakmait és lélekbelit egyaránt – e szokatlan hangyaboly varázslata! A templom, egyidejűleg szakrális és kulturális tér. A kultúra szavunk a kultuszból ered, és ha az ember Képmásként teremtetett, akkor az igazi élete kultusszal, a kultuszban teljes! Így a templom, Fekete György belsőépítész, akadémiai elnök szavai szerint: „...Sűrítménye építészeti, statikai, képzőművészeti, iparművészeti, műipari tudásnak, az adott kor technikai szintjének, a létrehozók felkészültségének, a hit fokának, a felsőbb hatalom iránti tiszteletének és bizalmának!...” A templom tárgyi bizonyíték, lenyomat egy korról, és ha lényeglátó, akkor időtálló is. Szeretett templomunk ennek mindenben megfelel. Nem hivalkodó, nem használ nagyot mondó üres építészeti formákat, de a tető alatt körbefutó üvegsávjával, a bennünket tavasztól tavaszig, gyönyörűséges, mindig változó arcával körülvevő, teremtett világba lebegteti azt a meditációs, áldozati teret, amit mi templomnak nevezünk! A tetőfelnyitás déli tájolása, közvetett fényeivel, nemcsak az oltárt helyét jelöli ki a 12x12 méteres tér átlójában, de ugyanebbe a fénybe állítja a korpusz nélküli feszületet, a feltámadás jelét, „hitünk szent titkát”, ahogyan az a liturgiában is elhangzik.

2013. DECEMBER

Az épületbelső, mobil bútorokkal berendezett. Ezzel lehetőséget teremt a kulturális szerep, sokszínű betöltésére is, hiszen az Örömhír tágassága, a műveltség, azaz a Művészet és a Tudomány határtalanságával együtt szárnyalva teremtheti meg a maga mindenkori időszerűségét! A templom berendezésének további elemei – a gyertyatartótól a miseruhákig, a keresztelő medencétől az orgonáig – a tér és használati tárgyainak egységében gondolkodó építész, Tarnai István és művésztársainak munkája nyomán, szintén a teljességet átfogó alkotói magatartás szellemében születnek meg. A templomtér, bár a teremtett és épített világból kimetszi magát, de annak folyamatos látványát biztosítva, a külső és a belső anyaghasználat azonosságát megteremtve a kint és bent ugyanazon rangjára utal, azaz az élet mindennapjaiban észrevenni a jelenlévő szakralitást! Nem más ez, mint a Bálint Sándor által is sűrítményként megfogalmazott „Szögedi Nemzet” lelkülete: a táj, a tárgy, és a kultusz egysége. A templomokba bezárt helyett az „in situ”, a mindennapok pillanataiban jelenlévő szakralitásra irányítani a figyelmet. Ennek a szándéknak látványos és beszédes elemévé vált a templom kapuja is, Tóth Sándor Munkácsydíjas szobrászművész alkotása. A kapu, ami minden kultúrában mágikus elem – ami határterületeket jelöl, elválaszt, vagy összekapcsol; ami előtt, ha elmegyünk, meg tudjuk ítélni a mögötte várhatót, így behív, vagy távol tart – meghatározó eleme a teljes együttesnek, amolyan sűrítmény, mint a nyitány az opera drámai eseményei előtt. Az alkotók elmondása szerint, kialakítását tekintve, volt némi vita a hagyományos szakrális szimbólumok megjelenítése és a templomformálás szellemisége által ihletett, egyházi és szegedi JELEMBEREK portréérmeiből komponált, szőlőfürt motívum megjelenítése között. Az építés ideje alatt az éppen Szegeden ülésező egyházművészeti konferencia vezetőinek látogatásakor Cserháti püspök úr és görög katolikus püspöktársa állást foglaltak: „Igen,

S Sz ző őllő őf fü ür rt t legyen a kapu Szegedi Pantheon, a hétköznapok példaértékű szegedi elkötelezettjeinek, a Szőlőtő mindig megújuló terméseként komponált fölmutatása!” Mert, hát mi is a feladatunk a teremtés résztvevőiként, mint a káosz szirénhangjait – a saját területünkön végzett munkánkkal, személyiségünkkel, akár botlásokkal és talpra állásokkal úgy fölülírni – hogy abból a Teljességbe kapaszkodás öröme, békéje sugározzon, amihez nagyon jó, ha ember példák állhatnak előttünk! A templomépítés ügyének, időzített bombája, várható módon, az átadáskor robbant. Annak a megyének a székhelyén, ahol több városban is magasházakat rendelt a hatalom, úgymond, a templomtornyok eltakarására, egy külső kerületben, különleges, új szakrális tér született. A hatalom azonnal igazoló jelentéseket kér, a tervezővállalat igazgatóját – bár a terv magán munkaként készült – kiveri verejték, de az Alkotókat, nem a földi nagyságokhoz kötött függőségük és tehetségük tovább élteti! Betlehemi történet, a jászol tanulsága, a barlangé, a kicsinység bátor alázatából születő Világfa! Tarnai István ekkor már túl van, a fivérével közösen tervezett és a rangos Csonka Pál éremmel honorált

3 Tömörkény Gimnáziumi foghíjbeépítésen, az NDK-ba készített tervein, a Vérellátó központ, valamint a sok tekintetben meghatározó munkáján, a Szegedi Biológiai Központ épületének megvalósulásra segítésén! Ugyanakkor előtte állt még, a később Ybl-díjjal elismert Dóm téri oktatási épület, a gyulai Várfürdő, az ízes makói kereskedőház, a Dugonics téri szökőkút, a jezsuita noviciátus terve, és megvalósulásra vár ma is a Kass Szálló újjáélesztésére készített munkája. Templomunkat 38 éve szentelték fel. Az eltelt idő valódi szellemi és használati próbaterhelése kapcsán örömmel állapíthatjuk meg, hogy a teljes alkotás Kortalan Érték! Erről már az átadáskor levélben tett hitet Csonka Pál, a Budapesti Műszaki Egyetem nagyhírű statika professzora, a szegedi származású Csonka János feltaláló leszármazottja. Megtapasztalhattuk, azóta mindannyian – építészek és használók egyaránt – hogy az alkotók művészetfelfogása, amely megfellebbezhetetlen értékrendre alapozva, a tiszta, őszinte és érthető formálásra törekszik – elkötelezett emberek munkájával találkozva – a hétköznapok messzire szóló szakralitásának jelévé válhat. Így tisztelgő szeretettel, szemtől szembe mondhatjuk, hogy e templom generál tervezőjének, Tarnai István Ybl-díjas építész portré érmének – Tóth Sándor szobrászművész alkotásának – méltó helye van a templomkapu Szegedi Panteonjában! KOCZOR GYÖRGY Ybl-díjas építész

4 Kedves Egybegyűltek, Tisztelt Plébános Úr, Tóth Béla kedves családja és Tóth Béla barátai, ismerősei! A Szent Gellért templom legendás ajtajának híre, hogy azon olvasható Szeged története, művelődéstörténete, Tóth Sándor szobrászművész szőlőfürtje mindezeknek olvasókönyve. Most, hogy újabb érmekkel gyarapodik a szőlőfürt, az én tisztem, hogy az író, könyvtárigazgató Tóth Béláról szóljak. Ezen az éremsoron ott van Tóth Béla két nagy elődjének képe is, Tömörkényé és Móráé. Írók voltak, akik az anyaggal, földdel küszködő Szeged vidéki ember sorsát írták, ebben Tóth Béla példának tekintette őket. Könyvtáralapítók, könyvtárosok voltak, Szeged művelődéstörténetével is foglalkoztak, Tóth Béla nyomdokaikon halad, amikor a szegedi árvízről, az újságírásról, Móra működéséről könyveket írt. Ők a szegedi kincsestár, a Somogyi Könyvtár megalapítói voltak, Tóth Béla az új Somogyi Könyvtár építtetője. Az új könyvtár a Dóm téren, erős egyházi intézmények szomszédságában épült, a korabeli hatalom vigyázott, hogy még az ablakokon se legyen keresztléc, nehogy keresztalakzat látszódjék ott. Tóth Béla bölcs tapintattal alakította ki az egyházi itnézményekkel való kapcsolatokat, és emlékszünk rá, hogy Kondé Lajos plébános a temetésen azt mondta: Tóth Béla jó szomszéd volt. Ezen a szőlőfürtön ott van Bálint Sándor egykori néprajzos professzorunk arcképe is. Tóth Béla egyetemista korában tőle tudta meg, hogy az ő szülőfaluja, Dombiratos szegedi kirajzás, az egykori paprikatermelők, dohányosok alapították és mind a mai napig megőrizték a nekünk olyan kedves ő-ző nyelvjárást. Akik ismerték Tóth Bélát, tudják, hogy nemcsak

S Sz ző őllő őf fü ür rt t a hétköznapi életben, hanem a rádióban és a tévében milyen szépen beszélt ezen a nyelvjáráson. Bálint Sándor és Kálmány Lajos lehetett Tóth Béla példája, hogy ő is népmeséket gyűjtött a Szeged vidéki tájról, persze utóbb látjuk, hogy milyen finom kézzel írta át ezeket, éppúgy mint Illyés Gyula a 77 magyar népmesét. A magyar próza legszebb szövege olvasható Tóth Béla gyűjteményében, a Miatyánk elmondásával küszködő tutajos ember története, amely valószínű, hogy az író találmánya. A mellőzött, szegénységben élő Bálint Sándornak Tóth Béla mindennapi segítője volt. Híres történet, hogy amikor valami javítást végzett Béla a professzor lakásában, az megkérdezte tőle: mennyibe került a drót, amivel a rolót megjavította? Béla azt válaszolta tréfásan: Professzor úr, loptuk ezt, nem vettük! Mire Bálint Sándor azt mondta: imádkozom érted. Tóth Béla asztalos inas volt fiatal korában, a fával való munkát, értést egész életében megőrizte. Amikor valaki az őseivel kérkedett előtte, ő

2013. DECMBER

azt mondta: én egy ezer évvel ezelőtti názareti ácsnak vagyok szakmabeli társa.

Végül hadd szóljunk arról, hogy Tóth Bélának valami köze van ennek a templomnak az építéséhez is. Már az építéskor tudott volt, hogy szocialista brigádok önként és ingyen dolgoztak a templomon, köztük volt Tóth Béla egyik közeli rokona, egy kiváló faipari szakember. Bélát beidézték a „nagyházba” és komoran szóvá tették neki, hogy nem szép dolog, ne hagyja, hogy rokona templomépítésben vegyen részt. Tóth Béla erre azt válaszolta: ne fircangolják a munkásokat, mert arra az Úrra, akinek ezek a munkások dolgoztak, egyszer még Önöknek is szükségük lesz. Kérem, tartsák meg jó emlékezetükben Tóth Bélát! ILIA MIHÁLY

2013. DECEMBER

Karitászos lelkigyarkolat Domaszék-Zöldfáson 2013. október 8-10.

A beszédeket követően a kapura felkerült új plaketteket Mádi atya szentelte és áldotta meg.

Október 6-án a délelőtti szentmise keretében terménymegáldás volt. Utána a hozott termékeket szabadon el lehetett egymás közt cserélni a templom előtt.

5


Minden évben, így az idén is, szeretettel invitált Megyeri Márti igazgatónk meghitt együttlétre, lelki töltekezésre. A Tátra téri Karitász csoportból Tímárné Katival vettünk részt ezen a lelkigyakorlaton. Hess István jezsuita atya rendhagyó módon, mindjárt az elején meglepő kérdéssel hívott a két napos együttlétre: Merek-e Istennel együtt lenni 1-2 napig? Valóban tudunk-e együtt lenni Istennel? István atya két napra meghívott bennünket Isten iskolájába (sosem késő, jegyezte meg viccesen). Azt kérte tőlünk, hogy próbáljunk meg csendben lenni. Helyezzük magunkat Isten jelenlétébe, ajánljuk föl magunkat Istennek, adjunk hálát és mondjunk Neki köszönetet a mindennapokért, kérjünk bocsánatot vétkeinkért és mulasztásainkért. Sok fontos dologra figyelmeztetett még bennünket az atya. Elsősorban arra, hogy munkánk alapja a feltétel nélküli szeretet gyakorlása legyen. A helyes értékfelismerés, a dolgok prioritásának felállítása (mi a kevésbé fontos?) is elengedhetetlen. Tudjunk lemondani, és ne csak a kézzel fogható dolgainkról: esetenként böjtöt kell tartanunk cselekedeteinkben is. Merjünk tevékenységünkbe elegendő időt és energiát befektetni. Boldogságunkat ne a földi javakban keressük. A Tízparancsolat betartása csak az önzetlen szeretetben teljesedik ki: Isten szemével kell nézni embertársainkra. Jól tenni a jót csak Istennel lehetséges! E lelkigyakorlat által felismertem a test-lélek-értelem egyensúlyának fontosságát. Ápolni kell a testet ahhoz, hogy jól működjön. A lélek csak Istennel való közösségben lehet eredményes. Szellemünknek kihívásokra, feladatokra van szüksége, hogy fejlődni tudjon. Megerősítést kaptunk, hogy Jézus az, aki meghív magához. Hiszen Ő hívta meg a 12 apostolt is, ahogyan bennünket is Ő hív nap mint nap, hogy vele legyünk. Lehetőséget ad a Vele való találkozásra, s Ő az, aki felemel, aki gyengeségeinket is ja-

vunkra fordítja, ha engedjük, hogy Ő működjön bennünk. István atya még nagyon sok szép feladattal segített ráhangolódni Istenre, hogy lelkünk még jobban meghallhassa az Ő szavát. Pl. Szent Ignác módszerével elmélkedtük a Szentírást, kiscsoportos megosztásokban adtuk tovább egymásnak gondolatainkat. Így gyorsan eltelt ez a hétvége. Úgy gondolom, jó volt megállni, együtt járni Istennel. Számomra nagy tanulsága a két napnak csoporttársaim őszinte nyitottsága. Tetszett, ahogy beszéltek önmagukról és Istennel történő találkozásuk megrendítő mélységéről. Ez a lelkigyakorlat jól segített felkészíteni lelkünket az adventi várakozás idején a Jézussal történő találkozásra. Úgy vélem, Ferenc pápa szavai mindannyiunkat ösztönözhetnek a jóra: „Megtenni tehát minden napnak a kis feladatát. Nagy és nyitott szívvel szolgálni Istennek és másoknak”. Adott tehát a feladat: nap mint nap meg kell újulni, vissza kell térni Istenhez – így tenni a jót: JÉZUSBAN – JÉZUSSAL – JÉZUSÉRT. Áldott, békés Karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek! KIS ICU

November 16-17-én Erzsébetkenyérosztás volt templomunkban az Egyházmegyei

Karitász

Központ szervezésében. Az idén 400 darab kenyérkét kaptak a hívek, köszönetképpen a szegények javára adott adományaikért.

6


Mit jelent számomra a hit? A hit éve lezárásaként arra kértük közösségünk tagjait, írjanak arról, kik segítették őket hitük kialakulásában, hogyan élik meg és mi erősíti azt. A hitemet a szüleim és nagyszüleim keresztény életén keresztül kaptam. Hitemet az elsőáldozás utáni korszak alatt, 8-12 éves koromban éltem meg nagyon intenzíven. Az ezután következő években ez a lelkesség lelankadt. Az újra megtérésem 35 éves koromban történt. Gyermekem nevelésében is nagy hangsúlyt kapott a lelki, vallásos nevelés, szüleim és nagyszüleim példája alapján, amit én is megkaptam és nagyon hálás vagyok érte. A hitem megőrzését és erősítését teológiai tanulmányokkal, napi szentmisével, Szentírás-olvasással és lelki olvasmányokkal segítem. A hitemet életemmel családomban a gyermekemnek, keresztgyermekeimnek, rokonaimnak, barátaimnak és plébániánkon katekumenek oktatásában, keresztelési felkészítésben igyekszem átadni. A hitem elvesztése a legnagyobb veszteség lenne számomra, ez ellen a védelmet, erősen hiszem, hogy az Eucharisztia és az intenzív imaéletem adja. A hitünket együtt erősítjük a megélt szeretet útján a családban és a barátokkal. A hit erősítésére ajánlanám Kempis Tamás: Krisztus követése című nagyszerű művét.

keresztény életünket. Lehetőség adódik a tevékeny szeretet közösségen belüli, és azon túli kimutatására is. Ez nagyon fontos gyermekeink számára, ugyanis egy-egy jó példa többet jelenthet az ő hitük elmélyülésében, mint megannyi szövegelés. Legnagyobb veszélynek a médiát látom, amely ravasz módszerekkel, tudatosan próbálja mérgezni mind a gyermekek, mind a felnőttek hitét. Ifjabb korom legkedveltebb írásai közül Michel Quoist könyveit emelném ki (pl: Így élni jó vagy a Krisztus él!) Jelenleg igen erősítőleg hatnak Henri J. M. Nouwen lelki könyvei (pl.: A tékozló fiú hazatérése – azonos című Rembrandt festmény alapján – vagy Te vagy a Szeretett). Még feltétlen ajánlanám mindenkinek Anselm Grün német bencés szerzetes lelki könyveit (pl: Az emberélet útjának felén). KALOCSAI TIBOR

zetek működtek, melybe szabad akaratból kötelező volt belépni. Akkor április 4-ét, november 7-ét, Jézus születése helyett Szeretet ünnepet, Mikulás helyett Télapót, Húsvét helyett tavaszvárást ünnepeltek az emberek. Bár a családom a keresztény ünnepeket keresztény módon ünnepelte, az iskolában, a TV-ben, a közéletben mást hallottam. Ez a kettősség oda vezetett, hogy egyiket sem hittem el fenntartás nélkül. Felnőtt fejjel már tudom, hogy a kommunista propaganda célja éppen az ifjúság elbizonytalanítása volt. Ennek megfelelően én is „szüneteltettem” a hitemet, egészen addig, amíg a gyermekeimet kísértem hittanra (Tátra tér – Gyuri atya – Klárika). A szülőkkel megvártuk a hittanóra végét, és addig kötetlenül beszélgettünk vagy a téren, vagy az irodában. A vasárnapi misékre is együtt jöttünk a gyerekekkel. Egy idő után természetessé vált, hogy mi szülők is összetartozunk. A mai napig örülünk egymásnak, ha nagy ritkán összefutunk, de az a mondat búcsúzáskor mindig elhangzik, hogy: „Milyen jók voltak a Tátra téri szülői hittan órák!” RÓZSA

KOVÁCS ZSUZSA

Mivel vallásos családból származom, hitemet szüleimnek, nagyszüleimnek köszönhetem (határozottan emlékszem, hogy a Miatyánk-ot nagymamám tanította meg). Meghatározó volt számomra gyermekkoromban a 8 év ministrálás szülőfalumban. Legközelebb egyetemista koromban kerültem hittanos csoportba, mely közösség tagjai azóta is rendszeresen találkoznak. Ez az, ami leginkább megerősít hitemben, hogy ti. megosztjuk egymással vallási élményeinket, tapasztalatot cserélünk, ki hogyan próbál imádkozni a családban, a családdal, milyen módon éljük

2013. DECMBER

Katolikusnak születtem. Ezt a mondatot úgy kell értelmezni, hogy beleszülettem a családom hitébe, és olyan szülői és nagyszülői példát kaptam, melynek követése természetes volt számomra. A 70-es években voltam kamasz. Ez azért fontos a hitem szempontjából, mert aki átélte ezt az időszakot, az tudja, hogy akkor még Úttörő-nek és KISZ-nek nevezett ifjúsági szerve-

Nem hívő környezetben nőttem fel a 80-as években. A hit magját meggyőződésem szerint Isten ültette belém, csírába akkor hajtott, amikor láttam Szent Ferencről szóló klasszikus filmet a Napfivér, Holdnővért. Szárba 18 éves koromban szökkent, amikor jelentkeztem a plébánosunknál, hogy megkereszteljen. Ő irányított egy közösséghez, akik elhatározták, hogy az evangélium tanítását konkrétan élni szeretnék. Ez a közösség segített, hogy lényegét megértsem és megtapasztaljam keresztény mivoltunknak. Innentől a miselátogatás, plébániai szolgálat lételememmé vált. Ha elveszíteném a közösséggel a kapcsolatot és egy teljesen más mentalitású közösségbe kerülnék, lehet, hogy bátorságom megrendülne. Hívő barátaink segítik hitemet. A hit erősítésére talán ezt a könyvet ajánlanám: Gyökössy Endre: Bandi bácsi a Szeretetről. JUHÁSZ SZILVIA (KNK csoport)

A Szőlőfürt melléklete 2013. December

Hans Christian Andersen: A k i s g y u f a á r u s l á n y Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy – az édesanyja hordta valamikor –, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el – azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány. Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele. Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében. Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az Isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszo-

bájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket. Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre

rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét. Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne – olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta,

hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében. Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal. Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen. – Valaki meghalt! – mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta „Valahányszor lehull egy folytatás a következő oldalon

A Szőlőfürt Melléklete csillag, egy lélek áll az Isten színe elé.” Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára. – Nagyanyó! – kiáltott föl a kislány. – Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges

2013. December szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó! És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség. A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: ki-

pirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufás skatulya és sok-sok elégett gyufaszál. – Melegedni akart szegényke! – mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot. (Fordította: Rab Zsuzsa)

Elsőáldozás, 2013. november 17.

December 8-án a délelőtti szentmisében már mindenki izgatottan várta a Mikulást, aki a gyermekek zengő énekére csakhamar belépett a templomunkba. Kicsik és nagyok legnagyobb örömére nálunk hagyta mosolyát, jókedvét, szép és finom ajándékait. Jövőre is várunk – remélhetőleg tiszta szívvel – Szent Miklós püspök!

2013. DECEMBER


Az emeritus pápa „sikerkönyve” Rómában a Lateráni Egyetemen a Ratzinger Foundation rendezésében október 24-27 között tartottak nemzetközi biblikus konferenciát: „Evangéliumok. Történeti és Krisztológiai kutatás.” címmel. A mintegy 450 fős konferencián jelen voltak az olasz katolikus és az amerikai, a német, az afrikai, valamint az anglikán, evangélikus, kálvinista és baptista biblikusok is. Igazi ökumenikus biblikus konferenciának tekinthető tehát, amelyet talán elsőként szerveztek a Lateránon és a Vatikánban. A konferenciára a magyar biblikusok közül egyedül Benyik György kapott meghívást és tartott egy rövid előadást „Jézus és a pénz” címmel.

A konferencia előadói többek között kitértek a történeti kutatásból gyakran kimaradt Máté és Lukács gyermekségtörténetének vizsgálatára. Érdekes módon a két evangélium a legfontosabb témában, például Jézusnak nem földi apától való származásának kérdésében semmilyen szemléleti különbséget nem mutat. Az ún. kánonon kívüli, vagyis apokrif evangéliumok sokkal kevesebb eseményről számolnak be, mint a kánoni írások, és ehhez a kevés eseményhez sokkal több regényes értelmezést fűztek. THOMAS SÖDING, a Ruhr-vidéki Egyetem professzora az ún. VI. Pál teremben tartotta meg XVI. Benedek Jézus könyvének teológiájáról szóló elemező előadását. A legfontosabb pont, hogy Ratzinger pápa teológiájának központjában a barátság áll. „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja

barátaiért.” (Jn 15,12-15). Nem véletlen, hogy a „Deus caritas est” című enciklikájában is az emeritus pápa a szeretet fogalmat elemzi: az erosszal szembe állítja a filiát. Söding professzor Benedek pápa egyháztanát vizsgálva felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházat nem adminisztrációs intézménynek tartja, hanem Isten szeretetének és barátságának misztériumából létrejött intézménynek. Szólt arról is, hogy Benedek pápa egyháztanára nagy hatással volt J. H. Newmann és Edit Stein tanítása is. Arra is kitért, hogy a Biblia történetiségről beszélve nem csak az eseményeket kell igazolnunk, hanem az események kapcsán megjelenő hitet is, amely nem egy későbbi ideológiai értelmezése az eseményeknek. Az apostolok hite nem pusztán húsvét utáni esemény, vagy első századi értelmezés, hanem az apostolok hitének kiváltói a húsvét előtti események is. Ez a gondolat nyitotta meg Benedek pápának a történet kritikai exegézissel kapcsolatos kétségeiről szóló elemzést. Söding professzor hangsúlyozta, hogy a pápa nem ítélte el a történetkritikai exegézist, a Jézus könyvében és másutt is, mindössze arról beszélt, hogy ennek a módszernek is megvan a maga határa, vagy vissza lehet vele élni. De azt is hangsúlyozta a pápa, hogy a biblikusoknak nem csak az események hátterét kell felkutatni, hanem ezt követően el kell jutni a hit misztériumának a feltáráshoz is. Ezért nevezi Jézust Benedek pápa új Mózesnek. Aki az Atyával szemtől szembe találkozik, és ez motiválja cselekedeteit. Az írásokon keresztül hasonló élményre kell eljutni a biblikusoknak is. Az Írások kapuján kopogtatva nyílik meg a hit kapuja. ANGELO AMATO bíboros, a szentté avatási kongregáció elnöke az emeritus pápa könyvének teológiai és módszertani értékeit méltatva kijelentett, hogy XVI. Benedek Jézus könyve egy mai krisztológiának tekinthető. Egyrészt visszaadja az evangéliumok szavahihetőségét, másrészt azt kívánja, hogy Jézustól tanuljuk meg, hogyan kell eljutni az Atyához. Hiszen az evangéliumok nem csak

7 Jézus életének történetét vázolják fel az események szintjén, hanem eközben a benne való hit megszületésének történetét is bemutatják. Az igazi Krisztus ismerete azt jelenti, hogy nem egy ideológiát, vagy egy múltban élt személyt ismerünk meg, hanem ezen ismeret által tapasztalatot szerzünk, hogyan kell gyakorló keresztény életet élni. Felhívta a figyelmet arra is a bíboros, hogy ha csak felületesen, de formálisan idézzük a keresztény atyákat, úgy mintha ők lennének a keresztény ideológia, és a dogmák előkészítői, akkor nem vesszük észre az atyák égő hitét, amely mindegyiknél a Krisztus által tanított szeretetből táplálkozik. Ezt a hitet kell megtanulni az atyák tanulmányozása által. Ezt követően a biblikusok az apostoli palota Kelemen termébe vonultak át, ahol Ferenc pápa az idén először a Ratzinger díjat egy anglikán professzornak RICHARD A. BURRIDGEnek, a londoni Kings College dékánjának jeles biblikusnak adományozta, valamint egy civilnek, CHRISTIAN SCHALLER professzornak, aki Ratzinger teológiai hagyatékát gondozza és készíti elő az életmű kiadását. Ferenc pápa rövid beszédében kiemelte: „Benedek pápa térdeplő teológus volt, nem csak kutatott, hanem imádkozott is.” DR. BENYIK GYÖRGY a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia igazgatója

8


Séta az őszi Füvészkertben Az esős őszben már-már úgy éreztük, el sem jön a „mi nyarunk”. Október közepétől azonban az égbolt derülni, a fák színesedni kezdtek. A Nyugdíjas Klub kis csoportjával elhatároztuk, hogy a közelgő szobába kényszerülés, és a ránk váró több hónapos színtelenség előtt még egyszer gyönyörködünk egy kicsit a téli álomra készülő természetben. Legkézenfekvőbb megoldásnak a nyáron már megcsodált Füvészkert kínálkozott. A bejárat tökkiállítása narancsos színeivel kellő hangulatot teremtett a sétához. A hatalmas üvegház trópusi növényeit sajnos csak kívülről tudtuk meglesni – éppen permeteztek – de így is megcsodáltuk a hatalmas kaktuszokat, pálmákat, broméliákat. A kert többi részét már háborítatlanul nézegethettük, szinte csak mi sétálgattunk a vastag színes avarszőnyegen. Kellemes volt az ősz meleg színeiben gyönyörködni, a madarakat hallgatni, az eső után tömegesen elszaporodó különböző kalapokban pipiskedő gombák nevét találgatni, a bokrok és fák piros-sárga árnyalataiban pompázó bogyóit megcsodálni. Hamarosan mindannyiunk kezében csokorrá bővültek az otthagyhatatlan tarka falevelek.

Megnéztük a madárkiállítást, pancsoltunk a csobogóban, majd kellemesen elfáradva, élményekkel gazdagodva huppantunk le a mindennapi életünkbe visszaröpítő autóbuszra. LAKÓNÉ MARIKA

2013. DECMBER

Krisztus számít Rád! A Hit Éve lezárult. Végezzünk egy kis lelki számvetést, haladtunk-e előre a hit sokszor rögös útján? Kinek-kinek magában kell eldöntenie ezt a kérdést, ehhez az adventi készület nagyon alkalmas időszak. Külső segítség, értő lelki vezetés sokat segíthet hitünk kérdéseinek rendszerezéséhez, tisztázásához. Nekem a Cursillo lelkiség adott nagy lehetőséget erre. A cursillo spanyol szó, kis tanfolyamocskát jelent. 80 évvel ezelőtt Spanyolországból indult el ez a lelkiségi irányzat, amely mai formájában egy három napos, bentlakásos tanfolyam elvégzésével indul. E három napban a résztvevőknek alkalmuk van megismerni önmagukhoz, Krisztushoz, és végül embertársaikhoz fûződő kapcsolatuk lényeges elemeit. Itt égett a lelkembe az a felismerés, hogy Krisztus nemcsak feltétel nélkül szeret engem, hanem feltétlenül számít rám!!! Úgy kell tehát élnem, hogy minden cselekedetemet ez ösztönözze: Krisztus számít Rád! Őt lásd meg minden körülötted lévőben, Ő érte hozd meg apróbb-nagyobb áldozataidat. Annyit tegyél meg, ami Tőled telik, de azt tedd meg, amíg élsz. Mindenkinek van tehát küldetése a földön, jó, ha ezt sikerül időben felismernünk. Ezért javaslom a keresőknek e tanfolyamocska elvégzését, annál is inkább, mert nem formális elköteleződést kíván a résztvevőktől. Krisztus munkáját folytató, a környezetét bátran a jóra befolyásoló, vidám, elkötelezett keresztény életet élő, tanúságtevő emberré formál át, és buzdít a három nap. A három napos tanfolyamon előadások és tanúságtételek hangzanak el világi előadóktól, és a velünk lévő papoktól. Minden nap van szentmise, énekelünk, viccet mesélünk, imádkozunk, nagyokat beszélgetünk, néha sírunk és sokszor nevetünk. A mozgalom Szentszéki jóváhagyással rendelkezik, az egyházmegye püspökének irányítása alatt áll. Egyházmegyén belül a mozgalmat egy

2013. DECEMBER

titkárság vezeti, élén világi vezetővel és a püspök által kijelölt lelki vezetővel. (A Szeged-Csanádi Egyházmegyében Kövesdy Zsolt atya, kunszentmártoni plébános a lelki vezető.) Ilyen három napos tanfolyamot – egyelőre – évente egy alkalommal tartanak, külön a nőknek és külön a férfiaknak. 2013 nyarán a helyszín az Alsóvárosi Ferences Kolostor volt. 2014-ben nőknek június 19-22 között, míg a férfiaknak június 26-29 között lesz cursillo tanfolyam, amelyekre már most lehet jelentkezni. Jelentkezési lapot a plébániai irodán lehet kérni. A megújulás jegyében a cursillo munkatársai két alkalommal is találkoztak október és november hónapban. E találkozások színhelye a mi közösségi házunk volt és többen is részt vettünk rajta a cursillót már elvégzett testvéreink közül. Jó lenne, ha ez a megújulási mozgalom minél szélesebb körben elterjedne, a barátkozás útján segítve Krisztus országának építését! BEREZNAINÉ DEÁK JUDIT


9

Csapatgyűlés az 550. sz. Márton Áron Cserkészcsapatban 2013. október 20. Az idei cserkészév keretmeséje a katakombacserkészet, az a korszak, amikor a kommunista diktatúra betiltotta a cserkészetet, de az titokban, álcázott vagy rejtett formában tovább működött. Az éves keretmese az őszi csapatgyűlésen veszi kezdetét, nem volt ez másképpen most sem. Pár hete különös „üzenet” fogadta a cserkészotthon ajtaján azokat, akik őrsi foglalkozásra érkeztek. 1949-ben járunk: a Magyar Kommunista Párt plakátját láthattuk az ajtóra szegezve, mely azt hirdette, hogy a cserkészetet betiltották, és beolvadunk az Úttörőszövetségbe. Értetlenül fogadtuk a hírt, a pontos információkra azonban nem sokat kellett várni: október 20án, szokásos éves csapatgyűlésünkön választ kaptunk a kérdéseinkre. Maga Rajk László belügyminiszter látogatott el hozzánk, és jelképesen egy úttörőnyakkendőt is hozott a csapatparancsnokunknak, ezzel is jelezve a cserkészet betiltását. Szomorúan vettük tudomásul, hogy így állnak a dolgok. Miután a belügyminiszter elvtárs távozott, elhatároztuk, hogy nem

fogadjuk el a betiltást, és titokban továbbra is cserkészek maradunk. Ez azonban nem könnyű feladat, és veszélyes is lehet. Így azt gondoltuk, egy szerepjáték keretében rögtön ki is próbáljuk, milyen lesz „élesben” csinálni a föld alatti cserkészetet. Két csapatot alakítottunk, és különböző szerepekbe bújva (volt köztünk úttörővezető, kommunista párttag, cserkészvezető, ÁVO-s, vöröskeresztes stb.) modelleztük magunknak, mi vár ránk majd a valóságban. A cserkészek célja természetesen a cserkészet újraindítása volt, míg a kommunista oldalon állók igyekeztek ezt megakadályozni. A játék végére kiderült, hogy nem is olyan egyszerű föld alatti cserkészetet folytatni, van még mit gyakorolni az elővigyázatosság és az óvatosság terén, hogy a cserkészek kezdeményezéseit ne füleljék le a kommunisták. A közösen eltöltött délután jó alkalom volt arra, hogy átérezzük az akkori idők nehézségeit, veszélyeit, és azok nagyságát, akik mindezek ellenére továbbra is a jó ügyért harcoltak. BIBOK ÁGNES

Jubiláns házasok köszöntése Krisztus Király vasárnapjára évek óta összehívjuk azokat a házaspárokat, akik esküvőjük 5-10-15-20. stb évfordulóját ünneplik. Újabban már a vasárnap délelőtti szentmisében történik a családok illetve párok megáldása és a házastársi eskü megerősítése.

10


2013. DECMBER

Elsőáldozásra készültünk... Az idén is a szokásos állomások megtartásával érkeztünk el az elsőáldozás napjáig: a kereszt, majd a Hitvallás és Miatyánk szövegének átadása után októberben lelki napot tartottunk. A szentgyónás elvégzését követően az idén tizennégyen részesültek első alkalommal az Oltáriszentségben: Ambrózi Alexandra, Bak Péter István Csanádi Dóra, Bácskai Péter, Biacsi Brigitta, Doszpod Alexandra Bernadett, Erdei Éva Boglárka, Ferenczi Petra Ildikó, Nagyhegyesi Natália, Szűcs Kata, Péter Áron, Tolnai Zsófia, Tóth Gergely, Török Ádám. A csoportkép a Szőlőszemben található!

November 10-én, a délelőtti szentmisében köszöntöttük Benyik atya édesanyját 90. születésnapja alkalmából. A jókívánságok és ajándékok mellett az ünnepelt pápai áldásban is részesült, melynek szövege magyarul: Őszentsége Ferenc Pápa meleg szívvel adja apostoli áldását Benyik Mihálynénak 90 éves születésnapja alkalmából és örömmel terjeszti ki azt családja tagjaira és barátaira is, kérve rájuk a Mindenható bőséges áldását és a Boldogságos Szűz Máriának mennyei vigaszát és állandó segítségét. Kelt, Vatikánban, 2013. 10. 15-én Mons. Konrad KRAJEWSKI érsek Az apostoli kabinetiroda vezetője.

Karácsonyi ajándékkoncert örömkönnyekkel... A LUMEN együttes és a Nyugdíjas Klub közös ünnepe december 14-én A sok évi hagyományhoz ragaszkodva plébániánk LUMEN együttese az idén is gyönyörű szeretet-koncerttel ajándékozta meg nyugdíjas klubunk idős tagjait. December 14-én, szombaton délután csinosan felöltözött idős hölgyek foglaltak helyet az Apor Vilmos terem karácsonyi díszben ragyogó, szépen megterített asztalai mellett. Lakó Ferencné Marika, a Nyugdíjas Klub vezetője üdvözölte a vendégeket, röviden összefoglalta a klub 2013. évi tevékenységét és köszönetet mondott mindazoknak, akik elősegítették a gazdag programok létrejöttét. Majd Boross Gyula, az Önkormányzat Idősügyi Tanácsa nevében szólt a jelenlévőkhöz és kívánt a jövőben is sikeres működést. Plébánosunk, Dr. Benyik György atya hozzászólásában hangsúlyozta, örömmel tölti el az a tény, hogy idősek, fiatalok és gyerekek most együtt ünnepelnek; elmondta, hogy a következő év pasztorális tevékenységének kiemelt célja lesz a generációk közötti kapcsolatok erősítése. Ezt követően hangzott el a LUMEN Együttes csodálatos karácsonyi koncertje, énekkel, zenével, a gyermek Jézus születésével kapcsolatos vetítettképes háttérrel. Az adventi boldog várakozás áhítata töltötte el a hallgatóság szívét, a koncert végeztével csaknem minden szempár könnyektől ragyogott. Hálás vastapssal köszönték meg a résztvevők a Lumen együttes fáradozását. Megtudtuk tőlük, hogy ezt az új műsort most adták elő első alkalommal közönség előtt, így tehát egy igazi ősbemutató részesei voltunk. A koncert után Marika kiosztotta a kis ajándékcsomagokat és elfogyasztottuk a finom hidegtálas vacsorát, melyek anyagi fedezetét többféle támogatásból (önkormányzat, Kónya Gábor képviselő illetve Emberi Erőforrás Minisztériuma által kiírt pályázat) tudtuk biztosítani. A plébánia hálás nyugdíjasai nevében ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik e szép ünnepet számunkra emlékezetessé tették! BNÉ JUTKA

2013. DECEMBER

11


H Í R E K Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek:

• Balasa Endre • Csukonyi Zoé Gréta • Feró Dávid • Kovács Bercel • Kovács Réka • Márton Martin Balázs • Perényi Zsuzsanna

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Bobály Béláné Mácsai Erzsébet † Bodor Ferencné Ágoston Ibolya † Boros Lajos † Buknicz Ferenc † Feczkó Péter † Kulai Lászlóné Olejnyik Katalin † Magyar Józsefné Czirok Julianna † Németh György † Süveg Jánosné Nagy Etelka † Szabó Tamás † Szarvas Vilmos

Sekrestyésváltás BABICZKI ANDRÁS és felesége MARIKA évtizedek óta végeznek templomi szolgálatot. Marika a liturgikus ruhák mosását is ellátta. András a gyertyákat és az ostyát szerezte be mindig precízen. Áldozatos munkájukat felváltva végezték, ami a családi programok megszervezésében sok-sok lemondással járt. FARKASNÉ SŐREGI JULIANNA testvérünk néhány éve nyugdíjas. 25 éve kötött házasságot. Fiatalon szociális téren dolgozott, ápolónő volt kórházban és szociális otthonokban. 15 évig volt Felsővároson és 2 évig Rókuson sekrestyés. Személyes ismeretsége is ebből az időből van Benyik atyával.

20. Karácsonyi Karitász Vásár Rászoruló családok tűzifa-támogatására fordítják a Nagyáruházban megnyílt Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász Karácsonyi Karitász Vásárának bevételét; a szervezők a kézzel készített ajándéktárgyakat egy hétig árusítják. A vásárt Mádl Dalma, a Karitász jószolgálati nagykövete és Kiss-Rigó Lász-

ló szeged-csanádi megyéspüspök nyitották meg. Kiss-Rigó László arra hívta fel a figyelmet, hogy nem az anyagi jólét és nem a kellemes életkörülmények jelentik a boldogságot, hanem az, ha mások boldogulását segítjük. Azok, akik a vásárra készültek és annak sikeréhez hozzájárulnak, biztosan a boldogságot hor-

dozzák magukban – hangsúlyozta a megyéspüspök. „Örömmel jöttem és látom, hogy az önkéntesek milyen szép munkákkal készültek arra, hogy másoknak örömet szerezzenek. Akinek nincs pénze, az is talál magának ajándékot, egészen olcsó, mégis míves munkák is vannak itt”– mondta Mádl Dalma. Megyeri Márta, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász vezetője elmondta: a vásárt egyetemisták indították el húsz évvel ezelőtt, akkor még só-liszt gyurmából, papírból készítettek ajándéktárgyakat. Mostanra már nem csak egyetemisták vesznek részt az előkészületekben, óvodások, kisiskolások is szívesen segítenek és az anyukák is bekapcsolódnak a munkába. A december 16-ig nyitva tartó vásáron a többi között képeslapokat, koszorúkat, gyertyákat, karácsonyfadíszeket, természetes anyagokból készült figurákat vásárolhattak az érdeklődők. (Átvéve a szegedcafe.hu-ról)

Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az időszűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. A szeretet ajándéka megmarad.

Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Igeliturgia: 18 óra Gyóntatás: szentmisék előtt fél órával Lelkibeszélgetés: előre megbeszélt időpontban, de sürgős ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

Szőlőfürt A Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia kiadványa. Megjelenik évente négy alkalommal. Lapzárta: 2013. december 16. Szerkesztőség tagjai: Dr. Benyik György felelős szerkesztő dr. Miseta Mária szerkesztő Zólyomi Norbert szerkesztő, számítógépes-tördelő Szerkesztőség címe, elérhetősége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szőlőfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu

Boldogan szeretni! Kegyelemteljes, békés Karácsonyt és Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánunk minden Kedves Olvasónknak!

Recommend Documents