Mezőkövesdi betlehemes Mezőkövesd, 1965 – Gari Takács Margit és Lázár Pálné (Bori néne) /„Lyányok jádzották az 1920-as években.”/ Szereplők: – Betlehemet vivő asszony: fekete matyó öltözet. – Jancsika: korozsmás gatya, fekete kalap, rajta kis szalag, kis lajbi, bot a kezében, melyen csengő van. A botról hosszú matyó pántlika lóg le. –
Négy
pásztor:
bő
gatya,
lobogós
ing,
papundekliből
(keménypapírból) készült kb. 50 cm hosszú süveg, melyen elöl matyó rózsa ékeskedett. A süvegről matyó pántlika lógott le. Kezükben hosszú, csörgős bot. – Öreg: szűr vagy bunda, kucsma, állig érő pásztorbot, melyen lemezkék csörögtek. – Ház lakói: a kor divatjának megfelelő matyó öltözék. A játék fehér ruhában is előadható, kivétel az öreg és Jancsika. Játék A betlehemesek a ház bejárata előtt kezdik az éneket: Megszállottuk házát, híres palotát… (a teljes éneket lásd az írás végén, a Mellékletben) Betlehemet vivő Fényes csillag fényeskedjék, asszony bekopog Jézus neve dicsértessék! az ajtón: Beengedik-e a betlehemeseket? (Az ajtó kinyílik.) Dícsírtessék! Gyűjjenek be!
1
(A ház népe úgy álljon körbe, hogy középen helyet adjanak a szereplőknek. Az asszony az asztalra helyezi a kis betlehemes házat.) Jancsika kopog, és belép az ajtón:
Örvendező szívvel, vidám énekléssel siettünk ma hozzátok, tárva legyék ajtótok. Kis Jézuskát köszöntjük, vidám énekléssel üdvözöljük. Kicsik és nagyok szívesen hallgassátok, velünk együtt a kis Jézust ágyátok.
Első pásztor botjával megüti az ajtót (kopog) és mondja:
Szerencsés jó estét mondok a gazdának, Nemcsak a gazdának, egész családjának. Szerencsés jó estét, nagyon boldog estét, Hogy meghagyta élni Krisztus születését.
(A vers végén az ajtón bekopog, hogy jöjjön a következő, ő pedig a betlehemes asszony mellé áll.) Második pásztor: Sok erdőkön jártam, mezőkön sétáltam, Kis Jézust kereszten sehun se' tanátam, Nyúlnak keresésit sokat agyon üttem, Veremnek árnyékát halálra üldöztem. Glória! Harmadik pásztor:
Itt gyön má' karácsony borzas szakállával, Nem gyön bocskoromon szénával, szalmával. Nem sok tinta csöppent bocskorom orrára. Nem sok iskolapor lepte a ruhámat. De hogyha pap leszek a jövendő nyáron, (Majd) több áldást a mondok a kendtek házára. Glória!
Negyedik pásztor: Látom a gazdának jó szíve szándékát, Kezébe foghassa az almárium kúcsát. Kivesz belőle egy pár forintocskát, Ad nekünk belűlle egy pár garasocskát. Glória! 2
Az első pásztor kiszól:
Gyere, öreg, Betlehembe!
Öreg: Pásztor:
Nem mehetek a tehenbe! Nem öreg, nem! Betlehembe!
Öreg:
Bemegyünk hát Betlehembe! Rám szakad-e ez a filegória?
Pásztor:
Nem öreg, ez híres palota! Öreg! Mit hoztál a kis Jézuskának?
Öreg:
Egy pár galambocskát!
Pásztor:
Aztán hun van?
Öreg:
Elrepűt!
Pásztor: Öreg: Pásztor:
Mérre? Árra, a baktai tó fele! Öreg! Vess keresztet!
Öreg:
Megegyem a perecet?
Pásztor:
Nem, öreg, nem! Vess keresztet!
Öreg:
Atyának, Fiúnak, Istennek nevibe'! Ammen!
Pásztor:
Hát a Szentlélek, hun maradt?
Öreg:
Az ajtó mögött tartya a tarisznyát a kóbásznak!
Pásztor:
Öreg! Énekejj a kis Jézuskának!
(Elkezdi az éneket, a többiek is vele mondják: A kis Jézus arangyal…(a teljes éneket lásd a Mellékletben)
3
Az éneklés végén kórusban mondják:
Csucsújj, csucsújj, kis Jézuska!
Öreg:
Tán má' tík ettetek is?
Pásztor:
Nem, öreg, csak a varnyú csontját szopogassuk!
Öreg:
Má' tán tík ittatok is?
Pásztor:
Nem, öreg, csak a kulacs száját nyalogassuk!
Öreg:
Hattatok-e nekem helyet?
Pásztor:
Hattunk, öreg, dőjj el! (Nagyot suhanva eldől.)
A négy pásztor körül-körül járja az öreget, közben énekelnek. („Ollyan szépen fordult rajtok a gatya, mer' minden vers végin meffordulta. Botjukkal ütték a ritmust.”) Az első ének, a Megszállottuk dallamára: Juhászim, bojtárim, Betlehem csordásim!… (lásd a Mellékletben) Az ének vége felé erősebben ütik a botot, készülnek a távozásra. No, te öreg guba, te is öregapa. Siess, siess hamar, mer' itt a jó gazda! Lesz is aztán tudom, sok kóbász, szalonna, A kis Jézuskának meg aranyalmácska. Énekelnek: Pásztorok, kejjünk fel!… (a Mellékletben) Másik éneket kezdve lassan mennek kifelé a házból: Isten ágya meg e háznak gazdáját… („Mikor kiérünk a házbú', mindjárt kérdezgettük: Mit attak? Mennyit attak?” „Betlehemezni csak lámpagyújtáskor mentünk.”) 4
Melléklet – betlehemes énekek 1. Megszállottuk…
Megszállottuk házát, mint híres palotát. Látjuk a kis Jézust a szénán a jászolba'. Bárán' vivő Jancsika, Jancsika, menj be te előre. Amint lehet tiszteljed, térdhajlással köszöntsed. Kérj áldást nyájunkra, malasztot magunkra. Kérjed Jézuskátu' aleluja, aleluja.
5
2. A kis Jézus aranyalma… A kis Jézus aranyalma Szűz Mária édesanyja. Szent az asszony, ki szoptassa, Szűz a leány, ki ringassa. Kis Jézusnak nincs párnája, pokrócba van bepólyálva. Aki értünk nagy jót tettél, Miérettünk megszületté'..
6
3. Juhászim, bojtárim… (A Megszállottuk dallmára) Juhászim, bojtárim, Betlehem csordásim! De elaluttatok, magam otthattatok a nyájaim mellett. Városon kívül, nem messze van egy istállócska, Abba' fekszik kis Jézus, szénán, szalmán nyugoszik, Mellette Szűzanyja, és az ő vélt atyja, József és Mária, alle, alleluja.
7
4. Pásztorok, kejjünk fél! Pásztorok, kejjünk fél! Hamar indujjunk el, Betlehem városába, Rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, Hogy még ezen éjjel oda érhessünk. Mi urunknak tisztességet tehessünk. Mit vigyünk hát néki? Ajándékot néki, Hogy kedvét tanálhassuk, szívünkből imádhassuk. Egy báránt, egyaránt. Ilyen szegén' pásztoroktu' elég lesz, Tán még az arannál is többet tesz.
Forrás: Matyó népdalok. Kiss József mezőkövesdi és tardi gyűjtése. Mezőkövesd, 2003. 155–158. p. 8
