2013. december
Kökényesdi betlehemes játék Partium, Szatmár megye
József: Dicsőség a magasságban Istennek És békesség a földön a jóakaratú embernek! József vagyok, istenfélő ember, Názáreti szegény mesterember, Atyám, Dávid földjén Betlehemben, Szabad-e egy kissé megpihennem? Van-e szívetek, mely a szegényt szánja, Mely a szegényben a jó Istent látja? Ha nem kell a szegény, hát nézzétek a szentet, Melyet boldognak hirdet minden nemzet. Künn éjben, fagyban, jó szavatokat várja,
Szent jegyesem, szép Szűz Mária. Ajtót nyissatok leginkább ennek, Ki anyja a boldog mennynek. Ha őt sem látjátok szívesen, Hát essen meg a szívetek a szegény gyermeken. Mert ő a mennyország, s ha rátok mosolyog, Ti lesztek az első földöntúli boldogok. Tegyétek boldoggá első perceit, Hogy ne érezze a föld keserveit. Ezért kérem hát a Jézus nevében, Fogadjátok őt szívesen és békességben.
Teológiai szemezgetés
2. oldal
„Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.”
A
(Lukács 2: 14)
z első karácsony éjszakáján, mikor Jézus megszületett, angyalok jelennek meg nyájukat legeltető pásztoroknak a mezőn ezzel az üzenettel: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Angyalok kórusa jön az emberek felé ezzel az üzenettel, amely az egyetlen esemény a Bibliában, ahol a mennyei világ szólal meg Jézus születésével kapcsolatban. A menny ünnepelni hívja az embert a Megváltó születése kapcsán, és amit hirdet, az nem más, mint az Isten szava, üzenete a földi világ felé. De mit is hirdetnek az angyalok? Isten jókívánságát az embernek. Azt, hogy ha mi, emberek dicsőséget adnánk az Istennek, békessége lenne a világnak, benne az emberi szívnek és az emberi kapcsolatoknak. Azt, hogy Isten jóakarattal van az ember felé és az ember válaszára vár az Isten, milyen feleletet ad az Isten keresésére, mely legalább annyira fontos és evangéliumi üzenete a Bibliának, mint Isten „Ádám hol vagy?” – kérdése a bűneset után. Isten, Jézusban keresni jön az embert. Azt az embert, aki az ünnep kapcsán csak „Boldog karácsonyt” és „Kellemes ünnepeket” tud kívánni, miközben Isten dicsőséget kíván és jóakaratot, békét az embernek. Dicsőséget azért, mert ez az ember teremtési rendje: ezzel az Istent dicsőítő magatartással kellett jelen legyen az Éden kertjében (ezért bűne, hogy Isten tiltása ellenére cselekszik) és ezzel az Istent dicsőítő magatartással lesz jelen a menyben, ahol Isten dicsőítése folyamatos, ha ezt, itt a földön is megélte. Nem véletlenül imádkozzuk: „Szenteltessék meg a te neved”. Békét és jóakaratot pedig azért kíván Isten, mert az ember a bűneset óta folyamatosan küszködik önmagával és békétlen a másik emberrel: testvérgyilkos, mint Kain és önimádó, mint Bábel építői. Csakhogy így, nem mehet be az Isten Országába. Isten „jókívánságának” három szavát is vegyük sorra! Dicsőség – eredeti nyelven tiszteletet és visszfényt, ragyogást, hírnevet is jelent. Isten vágya az, hogy ahogy a mennyben az Ő dicsősége érvényesül, a földön is, az ember is. Neki adjon dicsőséget. A visszfény pedig ott válik érdekessé, hogy ha az Isten világa, dicsősége árad a földi emberre megtapasztalások, áldások, vagy Isten megmutatkozásai által, akkor az ember, „Isten-tiszteletével” „tükrözzön vissza” valamit ebből hálaadásával és dicséretével. Béke – békekötés, egyetértés, összhang, épség értelemben is használatos ez a szó az Újszövetségben. Két irányban hat ez a „kívánsága” Istennek: Isten és ember közti béke munkálása terén, mikor az ember elégedetlenkedve Isten „teljesítméFolytatás a 4. oldalon
„Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát a Mórija hegyén, mely Dávidnak az ő atyjának megmutattatott azon a helyen…” (II. Krónika 3:1)
Kedves Testvérek! Az emberek nagyobb része ma Magyarországon állandóan a kilátástalanságról beszél. A fiatalok a jövő kilátástalanságáról, a családok a jelen kilátástalanságáról, az öregek a végesség kilátástalanságáról. Ezt erősítik a médiumok, a politikusok és az egymást hergelő emberek is. Ahogyan valaki viccesen megjegyezte: a gödörből nincs kilátás. Erre mondom én: De van! Felfelé! „Elkezdé” - ízlelgetem a szót, majd felötlik a kérdés: Valóban Salamon kezdte el a templomépítést? A válasz szinte azonnal megfogalmazódik: Nem! Ő csak folytatta azt, amit apja Dávid elkezdett, megalapozott. De mégis valami újat alkotott! Igen, aki fel tud nézni, az meglátja a reményt. Mert egyszer csak nem egy hegyet lát Salamon, hanem azt a helyet, ahol neki feladata van, ahol alkotni lehet. Ezt a látásmódot kellene megtanulnunk nekünk is Isten előtt. A nemsokára beköszöntő új évben megtalálni feladatainkat, küldetésünket. Nem csak a „Valamit csinálni kellene” emberi okoskodásával, hanem az „Uram mit kell cselekednem?” imádságos lelkületével kellene indulnunk. Mire alapozhatunk? A mögöttünk lévő időszak áldásaira. Nem hiszem, hogy 2013-ban nem volt csoda az életünkben, hogy nincs miért hálát adni. Hát nem csoda, hogy élünk? Ha ezt kevésnek tartjuk, akkor nem értjük a küldetésünket, azt, hogy miért tartattunk meg. Akkor valóban csak egy kopár hegy lesz a jövő és nem az a hely, ahol felépíthetjük, amire születtünk. Miből építkezhetünk? Az Istentől kapott talentumokból! Azt mondják, mindenkinek van valamihez tehetsége, csak az élete során nem használja ki, mert a napi gondok, kifogások, félelmek, pótcselekvések nem engedik, hogy az emberek önmaguk legyenek. Le lehet tenni ezeket! Salamon is mondhatta volna, annyi fontos dolgom van királyként. Miért pont a templomépítés legyen a legfontosabb? De oda tudott állni az Isten elé, meghallani és elhinni, hogy ez az ő feladata most. Lesz-e eredménye? Ha kétkedőn, és a magunk erejéből állunk neki, akkor nyugodtan mondhatom: nem! Maximum egy szép légvárunk lesz, amely semmit nem ér. De ha a mindennapi kenyérrel együtt el tudnánk kérni a mindennapi vezetést, és a végrehajtáshoz a mindennapi alázatot, akkor felesleges lenne maga a kérdés is. Kedves Testvérem, aki elolvastad idáig e sorokat, jogosan mondhatod, csak papol ez a lelkész, de egy sort sem írt arról, hogy is van ez az angyalföldi gyülekezetben. Nem vagyok feledékeny, csak kevés a rendelkezésre álló terjedelem leírni azt, hogy 100 év alapozása, a jelen építkezése, milyen reményt ad a mi életünkben.
Aktualitás
4. oldal
De nem csak nekünk, hiszen ebből a reménységből merítve szolgálunk a gyerekek, a felnőttek, családok, betegek, öregek között. Így inkább azt ajánlom, legyél része ennek a közösségnek, és kezdjük el együtt a jövőt. Azt mondják, a világban a karácsony a szeretet és az ajándékozás ünnepe. Tegyük hát azzá, úgy hogy (kicsit önző módon) szeretjük annyira magunkat, hogy megajándékozzuk önmagunkat azzal, hogy félretéve a beidegződéseket, Istennek adunk hálát, és Tőle kérjük el a jövendőt ezen a karácsonyon a templomban. A találkozás reményében szeretettel: 2013 adventjében
Szloboda József lelkipásztor
Folytatás a 2. oldalról
nyével” mérlegeli, hogy Isten valóban létezik-e, a másik irány az ember-ember közti. Isten a Fiát adja, hogy az emberrel „békéje” legyen és ne büntetnie kelljen bűnei miatt, lázadása miatt. Az emberek közti üzenet pedig megfogalmazódik a békéltetés parancsában és a misszió parancsában. Egyiket sem lehet úgy végezni, ha mi magunk tele vagyunk sérelmekkel és haraggal. Jóakarat – jóindulat, Isten jótetszése, rendelése jelentéseket szintén tartalmazza az eredeti szó. Kívánságaink, indulataink mélységére tapint rá ez a fogalom: tetteink és szavaink hátterére és mélységére. Isten vágyát tükrözi tehát az Ő „karácsonyi” jókívánsága arra vonatkozóan, hogy milyen legyen a világ. És Isten várja, kik csatlakoznak be az angyalok karácsonyi énekébe, ahogy a hálaadás szavait átvették a pásztorok, a bölcsek, József és Mária, vagy a történelem során Istenben hívő testvéreink sora. Isten magasztalása életprogram. Karácsony ünnepe azok ünnepe, akik Isten dicsőségét szolgálják. Bárcsak erről szólhatna életünk és világunk! Kiss Gyöngyi A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna, Budavári Andrea, Goldbach Ferenc, Kiss Gyöngyi, Szloboda József Kiadja: Budapest Angyalföldi Református Egyházközség A szerkesztőség címe: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Telefonszáma: 350-8659 е-mail:
[email protected] A gyülekezet számlaszáma: 10700691-25603301-51100005
5. oldal
Riport
„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”
(Péld. 22. 6.)
Hírtelen jött a kérés, hogy készítsek riportot Káté Erzsikével, gyülekezetünk új hitoktatójával. Nem is igazán készültem rá, nem írtam össze kérdéseimet, úgy ahogyan máskor teszem. A riport, így tulajdonképpen az egy kötetlen beszélgetés lett, amit most próbálok virtuális papírra vetni, a számítógép billentyűin keresgélve a megfelelő betűket, amiket majd szavakká formálok. Erzsike viszont készült. Kérdés nélkül is mesélni kezd; felidézi hogyan is indult története hitoktatóként gyülekezetünkben. Káté Erzsike (K.E.): Körülbelül egy hónapja lehettem a gyülekezet tagja, amikor Zsuzsi megkérdezte nincs-e kedvem egy családi délutánon önkéntesként részt venni? Természetesen egyből igent mondtam, hiszen nagyon szeretem a gyerekeket, és boldogan segítettem. Folyamatosan részt vettem azokon az alkalmakon, amikor gyülekezetünk apróságaira kellet felügyelni, foglalkozni. Így örömmel ragadtam meg a lehetőséget, hogy hitoktatóként szolgálhatok, és óvodákba, iskolákba vihetem Isten üzenetét. Úgy érzem, ez mindennapjaim boldogságforrása. Nagy Gábor (N.G.): Tehát jól értem, hogy elvégeztél egy hitoktatói képzést? K.E.: Nem végeztem, hanem tanítói diplomám van, és ez a fakultatív oktatás feltétele. N.G.: És most, már, mint beavatott, hogyan látod a helyzetet? Hogyan fogadták az iskolák, óvodák a hitoktatás, erkölcstan beindítását? K.E.: Úgy látom, nemcsak az intézmények, de a szülők, gyerekek sem voltak erre felkészülve. Természetesen a gyerekek vették a könnyebben az akadályt, abból a szempontból is, hogy akik eddig hittanra jártak azok örömmel jöttek, és akiknek új volt az egész, azok közül is sokan csatlakoztak. De nehézséget okozott többek között az is, hogy a hittan, illetve erkölcstan órákat az órarendbe is be kellett iktatni. Meg kellett oldani a tantermek biztosítását, a tankönyvek beszerzését. Ezek a problémák mind a délelőtti, mind a fakultatív hittanoktatásban jelentkeztek. De reménykedem benne, hogy a következő év kicsit zökkenő mentesebb lesz. N.G.: Azt gondolom, hogy ez a mi részünkről, akiknek a gyermekeiket oktatjátok, és mindenki részéről, aki szívén viseli ezt az ügyet, jó imatéma, hogy megnyíljanak a valóságos és a szívbéli ajtók. K.E.: Nagyon nagy szükségünk van az imára, hogy Isten munkálkodni tudjon a szívekben, hogy ne gördüljenek akadályok ez elé az ügy elé. Úgy látom, hogy nagy igény van a szülők részéről a hitoktatásra, de sokszor az intézmények ajtaja nehezen nyílik meg. Az iskolákban is, de óvodákban még nagyobb az érdeklődés, mind a szülők, mind a gyermekek részéről, ennek ellenére oda a legnehezebb bejutni.
Riport
6. oldal
N.G.: Ezt már másoktól is hallottam. Ha már ilyen sokat beszéltünk gyerekekről, talán nem találod tolakodónak a kérdést: neked van gyermeked? K.E.: Nem, nincs még gyermekem, de a párommal nagyon szeretnénk. Az Úr kezébe helyeztük mikor ajándékoz meg bennünket kisbabával. N.G.: Két éve vagy gyülekezetünk tagja, úgy tudom akkor költöztetek ide a XIII. kerületbe. Előtte hova jártatok, melyik gyülekezetbe? K.E.: Szabolcs megyéből, Mándokról költöztem fel Pestre hat éve. Elmentem néhányszor istentiszteletre, de ott nem jártam rendszeresen a gyülekezet más alkalmaira, nem éreztem jól magam. Itt Angyalföldön ebben a közösségben találtam meg a helyemet. N.G.: Akkor szó szerint az Isten hozott ide közénk. K.E.: Köszönöm, én is így érzem. Nagyon munkálkodott a szívemben, hogy meg kell keresnünk a párommal a templomot. Tehát lehet mondani, hogy jöttünk toronyiránt. N.G.: Ezt olyan jó hallani. Szinte ugyanezekkel a szavakkal már mások is mondták, hogy amint meglátták a templomtornyot tetején a buzogánnyal,azonnal tudták, hogy itt a helyük. K.E.: Igen én is pont ezt éreztem és érzem most is. Nem szeretnék már innen tovább menni, nagyon jól érzem magam ebben a közösségben. Úgy érzem, itt magam, mint egy burokban, de a szó jó értelmében. A világ negatív impulzusai elől itt el lehet… nem bújni, mert az nem jó kifejezés. Jó érzés, hogy vannak olyan emberek, akikkel igazán pozitívan tudjuk egymást feltölteni, nem olyan féligazságokkal, frázisokkal, üres szavakkal, mint a világ. Valódi, őszinte, igaz szívből jövő szeretetet tudunk egymásnak adni, önzetlenül tudunk egymásra odafigyelni, segíteni egymásnak, imádkozni egymásért. Tisztelet a kivételnek, de azt gondolom ez a világ számára ismeretlen, és valljuk be, mi sem tudunk mindig eszerint élni, kell az útravaló a következő hétre, ezért is kellenek a lelkemnek a vasárnapi istentiszteletek. N.G.: Örülök, hogy ezt mondod. Olyan sokszor hallom a kérdést: „miért kell templomba járni?” Jó válasz mindaz, amit az előbb elmondtál, hiszen máshol ezeket az érzéseket nem, vagy csak nagyon nehezen lehet megtapasztalni. Persze önmagában is tisztelheti az ember az Istent, élhet Isten Igéje szerint, cselekedhet is így, de ha lemerül az „elem” honnan kapja a feltöltődést? Azt gondolom az emberek helytelen kapcsolata sokszor egyoldalú az Istennel szemben, mert nem kíváncsiak az üzenetére, arra, hogy mit akar mondani a számukra. K.E.: Nagyon sokszor érzem azt, hogy az igehirdetés személyre szabottan nekem szól. Bizonyára a sokan érzik még így. N.G.: Jó lenne, hogy ha ezt minél többen megéreznék a világban! Mit is kívánhatnánk mást az adventben, karácsony előtt, mint, hogy minél több szív nyíljon meg a kopogtató Jézus előtt, legyen hely a szálláson a mi szívünkben, életünkben is mindig! Ámen! K.E.: Úgy legyen! Ámen! Nagy Gábor
7. oldal
Aktuális
A
karácsonyra – valljuk meg őszintén – gyermekkorunktól kezdve úgy tekintünk, mint az ajándékozás, a szeretet és az öröm ünnepére. Ezt tanultuk otthon, az iskolában és ezt sulykolják belénk a különböző médiumok, bevásárlóközpontban karácsonyi giccstől ordító kirakatok. A karácsony történetét már milliószor hallottuk, láttuk, olvastuk. Mindannyian tudjuk, hogy Jézus, Isten fiának, a Megváltónak születését ünnepeljük. A keresztyénség fennállásának különböző korszakaiban színdarabok, veresek, novellák, mesék és festmények százai örökítik meg ezt az eseményt. Ezek a művek többnyire Máriát és a csecsemő Jézust, a Három Királyokat, a megilletődött pásztorokat és Józsefet ábrázolják, általában mindig ugyanabban a környezetben, cselekményben. Mindenki boldog és – leszámítva az istállót – minden idilli. Számunkra is öröm a karácsony, valami szép és szent dolog megtörténtének üzenete. Holott tudjuk nagyon jól – mert tanultuk, mert olvastuk a Bibliában –, hogy a karácsony szent ünnepét is beárnyékolja a vér, az emberi gonoszság, a féltékenység és a hitetlenség. Vajon Szentestén a csillagszórók fénye mellett eszünkbe jut-e az a több száz ártatlan kisgyermek, akit Heródes vak dühében és eszement félelmében Jézus születése után nem sokkal kegyetlen módon lemészároltatott? Bevallom őszintén, én nem szoktam. Nem szoktak eszembe jutni, vagy ha nagy ritkán mégis, ¬ mert valahol szó esik róluk, gyorsan elhessegetem a gondolatokat, témát váltok, vagy hagyom az egészet a csudába, mert szörnyű beszélni róla és az ünnepi hangulatot sem akarom ilyen sötét képekkel elrontani. De most kénytelen vagyok szembesülni ezzel a karácsonyi történettel, kénytelen vagyok gondolni rá és elgondolkodni rajta. Nem tehetek mást. Mikor megszületett a döntés, hogy ezt a képet vesszük górcső alá, hevesen tiltakoztam és próbáltam kibújni a feladat alól. Aztán mégis rászántam magam és kicsit elmerengtem a képen mert tudom, hogy a karácsony több mint a pufók puttók negédes hada, a csillogó vásárok forgataga és a drága ajándékok hamis öröme. Mindannyian olvastuk Máté evangéliumában – de legalábbis hallottunk róla –, hogy Heródes Júdea királya, miután értesült az új király születéséről, meg akarta öletni. De mivel a bölcsek nem árulták el neki Jézus hol létét, biztos, ami biztos alapon lemészároltatta Betlehem összes két év alatti csecsemőjét. Fra Angelo XV. században élt firenzei domonkos rendi szerzetes, az olaszországi reneszánsz quatrochento jeles alakja, a betlehemi gyermekgyilkosság című művében méltó emlékeket állít az ártatlan vértanúknak („innocentes martyres”). Az 1450-ben készített alkotás megrendítően dinamikus és életszerű. A festő által használt a mozgalmas és telt színek, a gótikusan nyúlánk, mozgásban lévő alakok mind átéreztetik velünk a parancsot végrehajtó katonák konok elszántságát és a gyermekeiket elvesztő anyák szívszaggató fájdalmát és tehetetlenségét. De mindezeken túl van valami még ijesztőbb és elborzasztóbb a jelenetben. Ez az erkélyen álló és a véres eseményt sztoikus nyugalommal szemlélő király alakja, akinek egyetlen fontos dolog létezik csak, hatalmának megőrzése.
Fra Angelo: Betlehemi gyermekgyilkosság - Firenze, Museo di San Marco
Istentiszteleti alkalmak az év utolsó napjaiban: – december 22. – december 24. – december 24. – december 25. – december 25. – december 26. – december 29. – december 31. – január 1.
10 óra 14 óra 15 óra 8 óra 10 óra 10 óra 10 óra 16 óra 10 óra
- Istentisztelet, gyermekek karácsonya - Magányosok karácsonya - Istentisztelet - Istentisztelet és úrvacsora (evangélikus, református) - Istentisztelet és úrvacsora - Istentisztelet és úrvacsora - Istentisztelet - Istentisztelet és úrvacsora - Istentisztelet és úrvacsora
A fentieken kívül hirdetjük a január 20. és 25. között megtartandó Ökumenikus Imahetet, valamint a januárban induló felnőtt keresztelőre és konfirmációra felkészítő alkalmakat, melyre január 26-ig várjuk a jelentkezőket. Egyéb programjainkról és az esetleges változásokról az Egyházközség weboldalán: www.frangepan.hu címen tájékozódhatnak.
