Coventry-i Betlehemes Játék
ELBESZÉLŐ
Az utcakeresztezésre begördülő szekérszínpadon elsőül az öreg József és az ifjú Szűz Mária nagyon is „földi” beszélgetése csendül fel.
JÓZSEF
Jó estvét, Mária, hites úrasszonyom tekintsek orcádra – hogy s mint ilyenkoron? –
simogassalak meg!
MÁRIA
Halljad hites férjem, József, ím halljad hát: betöltendő lészek nagy-szent akaratját
az Atyaistennek.
JÓZSEF
Mit tettem-vétettem, hogy így látogasson?! Én gyalázatomra, szólj, ki járt itt, asszony s néked szégyenedre: ki járt itt?!
MÁRIA
Nem járt itt senki emberfia Hanemha a mennyek béli Úrangyala
hogy megjelentette.
JÓZSEF
Szót se többet: úgyan maradtál, parázna s gyermeket fogantál világ csudájára még tán eltagadnád? József, vénségedre mit kellett megérned! Hát atyja? – mert engem nem vall nemzőjének – megnevezd az atyját!
MÁRIA
Atyja a Gyermeknek, szerelmetes férjem József, te vagy, a Menny tanúságot tészen angyaloknak nyelvén.
37
JÓZSEF
Atyja én?! Próbálj csak – próbáld az ámítást miként elámított annyi nő annyi mást hamissággal telvén.
MÁRIA
Énbennem ne keresd másnak hamisságát nem lelnéd, meghihesd, bűnnek makuláját: vétkez, aki mondja!
JÓZSEF
Boldogtalan hites férjeddel mit tettél! József, roskatag váz, immár kivénhedtél s léssz falubolondja. Hitemre, Mária! Kedveltelek pedig atyafiságod is, tudhatta mindenik s lám, a hátam megett
ezen bűnbe estél, vélem ígyen bántál szentelt esküvéstül el is tántorultál mely csúfság megesett. Már világgá megyek, ingyen sem esmérlek okuljatok ti is, példámon, ti vének – kárvallónak szava: a’ zsenge hajadont asszonyfeleségnek fel ne fogadjátok, messze kerüljétek! Ég veled, Mária! Én inkább elhagylak, semmint hogy csalárdul újfent megcsúfoljál akár jóbaráttal akár ellenséggel; a’ keserű időt haj megelégeltem már nem bánnám, hahogy ledobbannék menten s többé nem kelnék fel.
ELBESZÉLŐ
József félrehúzódik, lepihen, de megjelenik előtte Gábor angyal.
38
GABRIEL
Serkenj fel s menj, József, Máriához vissza megkövesd, ki néked nemes úrasszonyod kit úgy megbántottál, noha szűzi tiszta! – szelíd szerrel, míglen meg nem vígasztalod. Mert álnokság nélkül foganta méhében a Szentháromságot Fiú személyében: Jézusnak mondatik, megtudod üdőre ez világnak lészen majd Üdvözítője.
Távoztasd szűvedből a’ botor félelmet!
JÓZSEF
Köszönöm, én Uram, ezen szép kegyelmet s égi megjelentést, elolvadott immár nagy megbúsulásom megyek Máriához, hogy vígadni lásson indulok sietvést! Tekints rám, Mária, térdet-fejet hajtok asszonyom, előtted! Immár megjelenték tudom, nincsen bűnnek makulája rajtad esmérem erényed s magad-viseletjét. Hatán bántottalak, keserítettelek bocsáss meg, Mária? Többé soha máskor
– legitt megfogadom – meg sem is intelek sem úgy, komoly-formán, sem huncutkodásból.
MÁRIA
Bocsásson meg néked Mindenható Isten s én is megbocsájtok mindörökétiglen az Úr szent nevében.
JÓZSEF
Dícsértessék, ammen.
Hanem indulhatnék! Nagy út Betlehembe. Vissza-visszaszállok keltemben-jártomban. Gondban leszek véled jártomban-keltembe’ – hogy is hagyjalak itt ímez állapotban?
39
MÁRIA
Egyet se félj, férjem, én is veled tartok vetem bizodalmam Világ Királyába
hahogy Az ki minket eleddig megtartott veszi szándékunkat szent pártfogásába.
JÓZSEF
Hites úrasszonyom, köszönöm tenéked hogy nem vetted zokon a’ sok hars beszédet Menjünk hát, Mária, együtt Betlehembe: az Úr neve pajzsunk s kettőnk segedelme.
ELBESZÉLŐ
A következő jelenet a pásztorok közé vezet azon az éjszakán, amikor az angyalok megjelentik nékik Jézus születését.
1. PÁSZTOR
Óh Szentháromság Egyisten, segíts jó társaimmal innen menekíts már pásztoroknak, nyájnak nyoma sincs e cudar éjszakán Hé pásztorok! … ha botjuk láthatnám ha süvegük – de éjnek-évadján vaktába mindcsak botorkálok, lám a réten tétován A sűrű köd a lankát megszállja … Amott a domb! Reménység szikrája: a partrul, hogyha felhágok rája tán elhatol a szó! No meglátjuk, a tudomány mit ér. Valamiképp a torkomon kifér olyat kajátok, újrázza a szél: hé pásztorok, hahó!
2. PÁSZTOR
Hallod, Simon? kurjant a cimborád bizony, hogy ő, esmérem a szavát!
40 Kapjunk a dombtetőre nosza hát amerrül hívogat. Már látom is: amott kutat-keres …No végre megtaláltunk, kenyeres! Hol-merre kóboroltál, míg az est rajtad így kifogott?
1. PÁSZTOR
Jó pásztorok, ködhajtó fergeteg zúdult reám, még most is reszketek, erdőn-mezőn idáig kergetett: lelkemre ült a köd; környeskörül e kopár domb tövén barangolék, sehol bogárnyi fény s kimarjult lábbal már-már azt hivém a végórám ütött.
3. PÁSZTOR
Lidérces látás! Jó, hogy elmúlott az éjidő előrehaladott fel bátoran, megjő a pirkadat
s a pihenő se árt megvizitáljuk, mit rejt az iszák, a bicskát, butykost, elemózsiát és falatozva várjuk, cimborák a szép hajnalsugárt.
HANG A MAGASBÓL
Pásztorok, pásztorok, nézzetek az égre odatúl, odatúl a nagy fényességre: üstökös csóvája, csillag tündöklése! Ez jelet lássátok: miként írva vagyon – az idő közelget – szűztől születendő lészen ama Gyermek
egy havas éjfelen, kiben teljesednek a’ prófétálások.
Zene
41
1. PÁSZTOR
Izsajás próféta amint jövendölte immár mutatkozik az idők betölte imhol ama Bárány: téli napfordulón rövid napok esnek szeplőtelen szűztől születik a’ Kisded éjfélnek óráján.
2. PÁSZTOR
Kiért az Atyának örök hála légyen hogy látó szemünkkel odafenn az égen jelét vettük ennek s minden lett dolgoknak. Fohászkodjunk, világosítsa meg elménk s felfogván, csudáljuk az üdvnek értelmét dícsérjük, míg élünk s napjaink elfogynak.
3. PÁSZTOR
Hozsánna az Úrnak
örök halleluja! szívünkbe plántállott reménység rózsája.
1. PÁSZTOR
De most hamarsággal mind felkerekedjünk üstökös csillagnak utána eredjünk meglelvén, tekintsünk Kisded orcájára s szépen énekeljünk fülehallatára.
(énekelnek)
Éjféltájt mikoron kiszamaragoltam három pásztorokkal öszvetalálkoztam csillag fényeskedett felette a nyájnak a három pásztorok fúttak-furulyáltak: tillárom haj! – szólalt, valamerre mentek fútták toronyiránt, tornyos Betlehemnek.
ELBESZÉLŐ
A szín most már a betlehemi istálló, a kisded világrajötte után.
42
JÓZSEF
Mely nagy inneplő zsibongás! Miatyánk köszönöm hirdeti a harangzúgás: küszöbön az Öröm!
MÁRIA
József, hites férjem, jer közel előmbe s lásd: Gyermek született, mennyországi Király!
JÓZSEF
Légy üdvöz, embernek igaz Teremtője! S csókkal a Szűzanyát, amint telik tőle Hadd illesse József, hódol néki immár.
MÁRIA
Didereg a Kisded, József, édes férjem nincs, hol tüzet rakjunk, tűz, mely melengesse…
JÓZSEF
A karomba kapom, magamhoz tentélem barmok jászolában, szénapetrencében tán csak meg nem dermed az Úrnak szent teste. Mennyek Királyátul mely tetsző kegyesség barmok párájátul ímígy fűtöztessék s jószág melegétül: haj szegény tisztesség!
MÁRIA
Adssza József, férjem, add vissza a bubát ember Teremtőjét, Mennyország Királyát!
JÓZSEF
Kedves tehenecskék! Mi töllök telhetett: fűtözték s fútták a meleg lehelletet látszott, majd megvette, úgy lelte a hideg. Tapintsad, Szűzanya: szűnőben fázása! Nyíladozó szeme! Játszi mosolygása!
43
1. ANGYAL
Kedves három pásztorok
el ne riadozzatok üstökösnek fényétől:
az Istennek szent Fia megszületett hajnalra betlehemi szent Szűztől.
2. ANGYAL
Siessetek Betlehembe hogy őnéki tisztelkedve láthassátok, merre-hol van fekszik a szegény jászolban; jővén Dávidnak házából minden háza im e jászol.
1. PÁSZTOR
Jól mondta az angyal, ott vannak ahol ni! Üdvözlégy Szűzanya! … Az ám, Jézuskádnak mivel kedveskedjem? ez nem drága holmi de jószívvel adom – fogadd furulyámat mely sok bajos órán bizton felvidított örömnapra fogadd hát e nádi sípot használd egészséggel, szépen billegessed Miasszonyunk szívét megörvendeztessed!
2. PÁSZTOR
Üdvözlégy Szűzanya s Kisded Urunk Jézus!
Az angyal megmondta rangodat-nevedet van fényes koronád – fogadd el azért most fogadd el jószívvel bolyhos süvegemet! Használd egészséggel s el ne pityeredjél a cudar üdőnek ezzel fittyet hányhatsz ki rajtad kifogjon, nincs olyan hideg tél hóvihar, fergeteg – akárhogy dudálnak.
3. PÁSZTOR
Üdvözlégy te víznek-földnek Koronája! Fogadd karmantyúmat, meleg, mint a kályha
44 fittyet hánysz a fagynak, bújj belé kezeddel nékem másom nincsen, jószívvel fogadd el.
MÁRIA
Jó három pásztorok szép, hogy eljöttetek! Fohászkodni fogok fiamhoz értetek egyszülött fiamhoz világ Királyához: szintúgy jutalmazzon – áldja meg léptetek s ójjon-ótalmazzon halál órájáig éltetek fogytáig.
(énekelnek)
Mennyből a’ mennyből az angyalok serege szárnyalva szárnyalva aláereszkede csillag fényeskedett a nagy sokaságnak hegedős angyalok jártak-muzsikáltak tillárom haj! – szólalt, valamerre mentek húzták toronyiránt, tornyos Betlehemnek.
ELBESZÉLŐ
Nagyot változik a hang; az egész játékciklus leghumorosabb, s a középkori nézők és műkedvelő játékosok kedvenc jelenetéhez érünk. A hirdető tudálékos konyhalatin nyelven bejelenti Heródes királyt, aki viszont a hűbériség cifra, rangos nyelvén
henceg a maga hatalmáról, s minthogy a világ azóta sem változott, nyomban utána adóharácsra küldi a szolgáit.
HIRDETŐ
Lordok, főrendek-és rendek, nemes lovagok bírók-bárók: tartsunk rendet. Ne mukkanjatok!
45 várurak, várbéli népek, apródok-nagyok ez a tisztem, csendre intem, ki belékotyog. Piszt se halljak! Mindjárást jő nagy királyotok kinek magos színe előtt úgy kell állnotok hódolatban
dermedezve
moccanatlan görnyedezve
már az első görbe neszre elvégezve mindőnk veszte. Heródes nevében tészek faktum-diktumot halljátok, faktótumok s ti tötömjankumok: irgumburgum! – mond Heródes irkafirkumot kinek hirdetője volnék s immár indulok; imhol jő a nagy király s itt mondok punktumot (szánkáznátok véle az pokolra, huncutok!)
HERÓDES
Qui statis in Jude et Rex Israel! Im itt a leghatalmasabb világuralkodó
özön sustorgó poklokat s mennyet megalkotó a kisujján e sártekét fenntartó-s forgató Heródes, kihez nem vala s nem lészen fogható! Heródes én, a nagy király, ki fényes pallosát ha megsuholja, hersenését hallja a világ ez aprította Astaróthot s a vén Beliált.
Én dörgetem, ha mennydörög, amíg az ég ledűl villámszóró vad haragomban, én, én egyedül! Ha felmérgelnek, minden felleg nagy zsinatba gyűl, ég-föld megindul s fundámentomáig egybedűl. Figyelhettétek: megcserrentem szörnyű kardomat, szólnom se kell, csak intenem s szempillantás alatt a birodalmak sarkallati aláomlanak.
46
Úgy ám – elésorolni ennyi csuda érdemet vaj hol a cifra nyelv s a krónikás emlékezet? Behódolt nékem napnyugot, behódolt napkelet,
a poklok hadnagya vagyok, s Gyehenna hercege, korbáccsal kergetem a csatlós áruló hadat, hogy minden ellenségemet porig alázzanak, de ráncoljam szemöldököm – s hírmondó nem marad!
Látjátok gyöngy ábrázatom, gyémántos pajzsomat tojás kárbunkulus-kövén megszégyenül a Nap! Kegyes-vidor kedvemben én, világnak gyámola mosolygón rátokterítém védőpalástomat. Mi pompás kardom! köntösöm! koronám ékei! Ki álmán is királyán csügg és ágyát jól veti – az étlen-szomjan boldog él s csudája élteti.
Halljátok hát a hirdetőt! Kalkhász, hirdesd te meg: gályát, hajót a kikötők mind megjelentsenek! Országon által az utast sarcolni rendeled magáért, nőért-csecsemőért – él, ha holt: fizet!
Egy lázsiás tallér az ára – indulj sebesen, ha ki elő nem guberálja, tűzrevettessen húzzák legott karóba, fára, rettenetesen s Mahomedre! az is, ki szánja – nyelve tépessen.
HIRDETŐ
Én uram királyom országod bejárom haddal, héthatáron szedem réven, vámon
népre sarcot, főpénzt
irgalmatlan vetek nőért-csecsemőért fejeket üttetek
47 részvétnek okáért pörzsölöm nyelveket „egy lázsiás tallért a nagy Heródesnek!”
ELBESZÉLŐ
A hirdető elővezeti a Jézus imádására utazó Három Királyokat. Heródes, akárcsak egy mai rendőrfőnök, gyanútlan nyomravezetőknek, öntudatlan „agent provocateur”-öknek akarja felhasználni őket, hogy a királyságát fenyegető kisdedre rábukkanjon.
HIRDETŐ
Nagy Heródes! Itten hozunk három királyt.
HERÓDES
No! Parolát! Három király, Isten hozott itt a kezem, nem disznóláb.
Úgy jövétek hát örökös tartományainkon átal
vezettetve az üstökös csillag fényes csóvájátul…?
Mondjátok meg lelketekre a színtiszta igazságot: mikor volt, hogy előszörre ez üstököst megláttátok?!
1. KIRÁLY
Tefelséged meghallhatja úgyan mondom, amint vagyon: ma vón’ tizenketted napja hogy megtetszett napszállaton.
48
HERÓDES
Király atyafiak, többet se szóljatok menjetek, amerre a’ csillag mutatott s úgy is térüljetek, megjárván utatok. Legyek híretekkel, sűrű híradással! Immár szerülszerte jó dolgotok lészen früstökölünk mi még szép egyetértésben! Csak majd a Kisdedet magamnak megnézem hadd hódolok néki, eléborulással…
2. KIRÁLY
Tüstént megfogadjuk királyi szavadat s híven teljesítjük ezen parancsodat a Gondviselésre bízva ez ügyünket kinek tudta nélkül fűszál el nem veszhet – hadnagyok-poroszlók majd átaleresztnek.
HERÓDES
Háborítatlanul! Kvártélyukra vesznek! Nagy árkus cirkalmas írást vetek nyomba’ Heródes-pecséttel s azt tarsolyotokba: úton-hídon-hágón, templomba-malomba’ – szabad ki-bejárás a birodalomba’.
Kapitányainknak elémutassátok s különös kegyünknek sugárit lássátok.
3. KIRÁLY
Be szép irkafirkum, aki cirkalmazta! Mázsás pecsétjével van is foganatja!
2. KIRÁLY
Köszönjük jóságod, kegyes fejedelem!
1. KIRÁLY
Istenhozzád! Hosszú légyen országlásod!
HERÓDES
Járjatok jószerrel, szerencsével legyen hogy ama Kisdedet jókor meglássátok! Hazatérőfélben, ha majd errejártok el ne kerüljétek úri házamtáját
49 nyitva áll a portám s itthon találjátok király cimborátok – Kisdedünk szolgáját…
(a királyok el)
HERÓDES
(egyedül)
Hahaha! Hihihi! Majd szolgálok nektek tüzes parazsával a nagy Heródesnek! A nagy Heródesnek tüzes parazsával őrlő kerekével, nyakvágó vasával. No három kóficok, királyi ostobák egyszer megtérjetek, nem is mentek tovább
fejet hajtanotok hóhér tönkőjére fejjel gurulnotok Heródes elébe! Ha ki lázadozó kél törvényem ellen váramba béhuzom, tornyomba rekesztem nyúzom, megcsigázom, ha király, ha császár s nyilván lakomázom minden akasztásnál!…
ELBESZÉLŐ
Az utolsó jelenetben az első király arannyal, vagyis a királyság, a második tömjénnel, azaz a papi rend, a harmadik mirrhával, vagyis a megváltó szenvedés jelképével hódol Jézus előtt, s álmuk intésére Heródes kikerülésével, titkos úton térnek vissza hazájukba.
1. KIRÁLY
Üdvöz légyen ez világnak alkotója Istenember egy személyben, üdvözlégy! Bátor szalmán hálsz rongyos tehenjászolba’ semmiből a mindenséget teremtéd. Aranypénzet hozok néked egy csuporba’ ragyoghassál dicsőségben azonképp!
2. KIRÁLY
Üdvöz légyen a felséges Fiúisten! Papi rendért megváltásul ezt hozok:
50 duruzsmoló ezüstölő füstölőben jóillattal-temjénfüsttel áldozok!
3. KIRÁLY
Üdvözlégy te megígértetett Megváltó! korsó szentelt mirrhát hoztam én neked ki kereszten megváltsz minket a haláltól adván nékünk üdvöz örökéletet.
MÁRIA
Jó három királyok, az Üdvnek hírével Isten látásával vígan ballagjatok! Országtokba vissza szent fiam vezérel
s lélek ajándéka lészen jutalmatok.
1. KIRÁLY
Ezen három királyok egybetalálkoztanak három világ tájárul ajándékot hoztanak.
2. KIRÁLY
Istenhozzád, Mária! Boldogságos Szűzanya!
Köszönjük a Kisdedet aki nékünk született.
3. KIRÁLY
Jézus udvarlására jöttünk Isten házába
1. KIRÁLY
vastagodtunk az erényben!
2. KIRÁLY
gyarapodtunk belcsességben!
3. KIRÁLY
teljesedtünk vídámságban Jézuskánk imádásában.
51
1. KIRÁLY
s a Szentlélek hívásában ki itt jő galamb képében: térgyeljünk le hevenyében.
2. KIRÁLY
Köszönjük a szíveslátást háziakra Istenáldást!
1. KIRÁLY
Angyal jegyez aranyrovást
áldásmondás nagy könyvében: meglátjátok fenn az égben.
