A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 9. évfolyam 4. szám
2007. április hónap
Húsvét hajnalán Mária Magdolna azt kérdezte a „kertésztıl”: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted?”(Jn 20,15). Azért kérdezte, mert nem találta Jézust a „helyén”, vagyis a sírjában. Azóta is, újból és újból, néha éppen közülünk a legjobbak kérdezik, „hová tetted?”. Kérdezik az egyháztól, a teológiától, egy-egy mozgalomtól, miközben vigasztalhatatlanul bolyongnak emlékrıl emlékre. Van, aki úgy keresi Jézusát elszántan, hogy félretolja a jelent és a múltat, átlép Rómán és dogmán, fütyül a szentekre és legyint a zsinatokra. Sokan úgy gondolják, a kereszténység magassági pontja a hátunk mögött van, azon keseregnek, hogy menthetetlenül lejtmenetben vagyunk. Mint az elsüllyedt mesebeli Atlantiszról, úgy beszélnek a régi szép idıkrıl, amikor itt járt köztünk az Isten Fia. Csakhogy İ már az Újszövetség elsı pillanataiban angyalait küldte észre térítésünkre: „Mit keresitek az élıt a holtak közt?” (Lk 24,5), „…siessetek, elıttetek megy…! (Mk 16,7), „…mit álltok itt égre emelt szemekkel…?” (ApCsel 1,11). Sıt! İ maga elénk állt, néven szólított, mellénk csatlakozott, asztalunkhoz telepedett. Lépten-nyomon leleplezte magát – a Kertész, a Halász, a Vándor… az Ember – és ránk szólt: „Én vagyok, ne féljetek” (Lk 24,36). És ez a húsvét, Istennek új jelenléti módja! Az a feltámadás pillanata, amikor Jézus úgy lép ki a sírból, Izraelbıl, az ókorból, a Biblia betőjébıl, hogy már nem választja el az anyag, a tér és az idı, sem az Atyától, sem tılünk. Egyszerőbben: közelebb jött. Annyira, hogy azt már „szem nem látta, fül nem hallotta…” (1Kor 2,9). Praktiku-
sabban csak „itt” és „most” lehet tetten érni, nem pedig „ott” és „egykoron”, mert İ éppen ott van, ahol ketten-hárman összegyőlnek az İ nevében (vö. Mt 18,20) Boldogok nem csak a tisztaszívőek, hanem a nyitott fülőek is, a jelenben élık és az azonnal reagálók, mert amit a legkisebbnek tettetek, azt Neki tették. İk tudják, hogy a katakombák és a képtárak, a katekizmusok és a históriák, a paragrafusok és az ünnepek csak leplek, csak gyolcsok, amelyeket egy édesanya, az anyaszentegyház szıtt, de İ, mivel él, kinövi ezeket, mint régi kiscipıjét, és néha otthagyja. S akkor ott fekszik a hagyományunk, a tudományunk a könyvtárak polcain, a templomok falain, az imakönyvek lapjain – összehajtogatva mint felbecsülhetetlen értékő ereklye, de csak ereklye. Természetesen a húsvét nem a karácsony fordítottja. Nem arról van szó, hogy Jézus leveti magáról emberi természetünket, mint egy tönkrement munkaruhát. İ „ugyanaz tegnap, ma és mindörökre” (Zsid 13,8), és idınként halkan rám szól: „már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem…?” (Jn 14,9). Ilyenkor, ha körbenézek, látok megfáradt öreget és elvadult fiatalt, jó szóra váró, szép szeretetre vágyó – ezer sebbıl vérzı Magyarországot… És ez nem valami buddhizmus, nem is panteizmus. Ez a kertésznek vélt Mester hangja, aki most néven szólított. Mert Jézust nem tette senki sehová, İ tette magát, és vele övéit a mi kezünkbe, a mi szívünkbe!
Credo 2007. április
Balás Béla, püspök 1
Helytörténet Marics József (Berzence) A Nagybajomi Frank család és örökösei Az 1400–as években Nagyba- 1440. szeptember 21–én Erzsébet jom birtoklásában elég gyakran királyné, Zsigmond császár leáváltották egymást városunk kegy- nya, Albert császár özvegye és V. urai. FÜLÖP – Demeter eszter- László király édesanyja Imre birgomi érsek testvére – halála után, tokát Zágorhidai György fiának, mivel nem volt fiú örököse, a Demeter diáknak és testvéreinek, FRAKNÓI család birtokába került Jakabnak és Jánosnak adta el. Nagybajom és környéke. Mivel Erzsébet királyné és I. Meglepı, hogy ık sem sokáig Ulászló király között hosszú öröbirtokolták a vidékünket, mert kösödési harc dúlt, Zágorhidai 1438. november 8–án FRAKNÓI Demeter és testvére a tulajdonjoPÁL gyermekei PÁL és JÁNOS, gukat nem tudták érvényesíteni. valamint János fia VILMOS osz- Az I. Ulászlóhoz hő Frank család tályos testvérüknek ismerték el két leánya: Krisztina és Dorottya Kelemen gyıri püspököt, ezért a örökölte nagybátyjának, Imrének a birtokaikat a püspöknek és roko- teljes vagyonrészét. nainak, Molnári Péter fiainak, KRISZTINA – Kétszer is férjIstvánnak és rokonainak adták el. nél volt. Elsı férje: Dombói János, A MOLNÁRI család még húsz majd annak halála után Barócsi évig sem élvezhette Nagybajom Pál lett. A két házasságából hat birtoklását, mert 1452. december gyermeke született, akik a késıb23–án NÁDASDI DARABOS biekben igen jelentıs szerepet JÁNOS fia LÁSZLÓ a saját ne- töltenek be Nagybajom történetévére íratta át az egész nagybajomi ben. birtokot. A megmaradt okleveleDOROTTYA – Életében háink arra engednek következtetni, rom férjet is elszaggatott. Csornai hogy örökösödés révén jutott László, Bucsányi Gecse György Nádasdi Darabos László Nagyba- és Varsadi István követték egyjomhoz. mást. 1456–ban, NÁDASDI DARAFontos dátum Nagybajom éleBOS MÁRKOT (László fiát) a tében 1455. november 23–a, amiNagybajomi Frank család örökö- kor V. László király fiúsította seivel együtt beiktatták a Nagybajomi Frank Dorottya elsı nagybajomi birtokba. Márk birto- házasságából származó Csornai kos, Mártának, Frank unokájának Mártát, aki feleségül ment a kovolt a jegyese. rábban említett Nádasdi Darabos A Nagybajomi FRANK csa- Márkhoz. E házasság révén Nagylád nevével 1425–ben találkozunk bajom igen jelentıs része a házaselıször városunk történetében. A pár tulajdonába került. család ısatyjának, Franknak négy Magától értetıdı, hogy gyermeke volt: Nagybajomi Frank Dorottya nıvéLÁSZLÓ – Róla annyit tu- re, Krisztina nem nyugodott bele dunk, hogy Jákó egy részét zálog az unokahúga, Márta fiúsításába. révén vette birtokba 1425–ben. Azt megtámadta, és ezzel kezdetét Örökös nélkül halt meg. Vagyo- vette a két leánytestvér és leszárnát, valószínőleg királyi engedély- mazottai között kezdıdı, hosszú lyel a testvérei örökölték. éveken át tartó örökösödési per. IMRE – Szintén örökös nélkül 1456 után megszőnt az a hahalt meg. Birtoka a királyra szállt. gyomány, hogy városunk birtoklá2
Credo 2007. április
sa egy családhoz és örököseihez kötıdik. Nagybajom életében és annak birtoklásában egymással házasodva, pereskedve, kibékülve, a földbirtok zálogba adásával nagyon sok birtokos nevével találkozunk. Nagybajomi Frank Krisztina családja részérıl a Dombói, Barócsi, Várday, Öszpötei, Ipoltfalvi, Drági, Moszlavinai, Horváth, Fejérvári, Tóth, Tóti, Nagy, Koroknai, Topos, Szelestei, Szily, Nagybajomi Frank Dorotytya családja részérıl a Csornai, Bucsányi, Varsadi és Osztopáni Zöld családok töltöttek be igen fontos szerepet. A Nagybajomi Frank leszármazottaihoz tartozó, a felsorolt családok közül többen az évszázadok során kihaltak. Akiknek a nevei a fiúgyermekek révén fennmaradtak / Várday, Drági, Koroknai / azokkal majd a török elleni csatározásokban, a várvédelemben, a reformáció és a katolikus vallás megerısödése kapcsán találkozunk. Nagybajomi Frank leszármazottai jó módú köznemeseknek számítottak. A településünk irányításában és vezetésében alig vettek részt. A tiszttartó és az udvarbíró irányította az uradalmat. Sokszor igen kegyetlenül kizsákmányolták a jobbágyaikat. A köznemes nagybajomi családok a megyei életben, az országos politikában, a funkció vállalásban, a birtokszerzésben, pereskedésekben és a kapcsolatok építésében jeleskedtek. Elınyös házasságok révén növelték a személyes vagyonukat és haladtak elıbbre a megyei vagy országos hivatali ranglétrán.
Deák Varga József A bejárat arra a folyosóra nyílik, ahol még látható az 1699-ben már meglévı, kelheimi kıbıl készült járólap borítás egy szakasza. Az épületet nem múzeumnak tervezték, így gyakran nehézséget okoz nagyobb létszámú látogató csoportok e kis folyosó részben történı fogadása.
A kiállítási anyag 15-18. századi része itt nyert elhelyezést. Idırendi sorrendben tekintjük át a fıbb látnivalókat, a XV. századi Koroknyaivár történetével kell kezdenünk. Maga a vár Nagybajom ÉK-i sarkában, közvetlenül az Ujvárfalva SomogysárdNagybajom hármashatár közelében állt. Az erısség még a 15. században, Mátyás király idejében épült. A várról ugyan csak 1509-ben történik említés, de korábbi keletkezésére a mintegy két évtizede történt magán - kutatások során elıkerült reneszánsz kıfaragvány és egy Mátyás király címerét ábrázoló töredék utal. Viszonylag kicsi, de erıs építmény volt, kıfalakkal, kívülrıl sánc és sövény védmővekkel. 1555-ben a török elfoglalta a várat, de 1556-ban az egyesült magyar és császári seregek rövid, de heves ostrom után visszafoglalták. 1557-ben már ismét a török volt a várban az Úr. Sorsáról még annyi adatunk van, hogy 1665 táján még állhatott. A török kiőzése után Korotnát is elérte a feleslegessé vált végvárak sorsa. Pusztulásnak indult s mára csak a föld alatt lehet sejteni falmaradványait. Látható még az egykori várárok s nyilvánvaló, hogy sok
korabeli tárgyat, kıfaragványt rejt még a föld mélye. A vár területe régészeti védettség alatt áll. A már említett magánkutatások során számos fegyver - és eszközmaradvány is elıkerült. A vár emlékét idézı tárló tartalmaz még török és magyar fegyvereket, pajzsot, sisakot, kardokat stb. A folyosó falát körben 17 címer díszíti. Ezek a címerek Nagybajom létezésének kezdetétıl a 17. század végéig tartó idıszakban a jelentısebb földesúri családok, nemzetségek címereit mutatják be. S ha már a címereknél tartunk, a folyosó déli zárófalán egy hatalmas, bronzból készült kétfejő sas látható, mellén a magyar állam- címer pajzsával. E heraldikai különlegességnek vallástörténeti vonatkozása van. A 18. századi u.n. „vallási türelmetlenség”-nek II. József császár 1781. évi, u.n. „türelmi rendelet”-e vetett véget, E rendeletet követıen a protestánsok vallásukat szabadabban gyakorolhatták, imaházakat, iskolákat építhettek, saját lelkészt tarthattak. E feletti örvendezésüket és hálájukat sajátos módon fejezték ki. Elhelyezték templomuk tetején a császár címerét, a birodalmi kétfejő sast, mellén a magyar címerrel. Ez a megjelenítés nem ellentmondás, Magyarország ugyanis abban az idıben az Osztrák Birodalom egyik tartománya volt. Ennek a jelképnek különleges értékét az jelenti, hogy mindössze négy darabról van tudomásunk, amelyek még ma is megvannak. Ebbıl három van Magyarországon /Veszprém, Kötcse és Nagybajom/ és egy Ausztriában /”Felsıırön./ Elképzelhetı, hogy pincében, padláson még fellelhetı pár példány, idıvel talán ezek is elıkerülnek. Ugyanezen folyosó északi végén a falhoz rögzítve áll egy latin nyelvő felirattal ellátott homokkı síremlék. Kiskorpádon, a gigei út mellett egy magas homokdomb áll, a község egykori régi temetıjének a helye. Ennek legmagasabb részén még ma is több régi síremlék található. Itt Credo 2007. április
van a Sárközyek ısi temetkezı helye, egy hatalmas földalatti kripta. Itt nyugszik számos ıs, többek között Sárközy István és felesége, Chernel Eszter is. Az ı síremléküket ma már hiába keresnénk, mindkettıt a csurgói ginmázium parkjában lehet ma megtalálni, Szép terv volt, hogy síremlékeiket hamvaikkal együtt áttelepítsék Csurgóra, hogy ott, a parkban díszsírhelyen nyerjenek örök nyugodalmat, Sajnos, a kripta felnyitásakor a hatalmas üregben számos beazonosíthatatlan koporsót találtak. így csak a síremlékeket vitték el, a hamvak továbbra is Kiskorpádon maradtak, jeltelenül. Az itt látható, félkörív záródású. homokkıbıl készült lapos kıfaragvány Sárközy István apjának, Antalnak a síremléke 1779-bıl, melyet egy hatalmas szélvihar a földre döntött, kettétört és már nem lehetett újra felállítani. Így került ide, a múzeumba. Az elvitt és tönkrement síremlékek helyett a ma is álló, Sárközy Albert nyughelyét jelzı obeliszk talapzatára lett egy tábla felerısítve, a fenti három családtag neveinek feltüntetésével. Sárközy Antal síremléke mellett a nagybajomi református temetıbıl származó két öreg faragott kopjafa áll, jellegzetes bajomi mintákkal díszítve. Az egyik felsı végén csúcsban, a másik kettıs ék alakú bevágásban végzıdik. E minták jelzik az alattuk nyugvók nemét, az elıbbi férfi, az utóbbi nıi elhunytra utal. Jellegzetességük miatt a református temetı kopjafás része mőemlékileg védett. A nyolcvanas évek végén a nagyközség elnyert egy pályázatot a védett temetı kopjafáinak restaurálására, konzerválására. Akkoriban ez a munka végre is lett hajtva, de már újból aktuális lenne egy felújítás. A szerves anyagból készült mőemlékek állandó gondozást igényelnek. Ha nem törıdünk velük, pár év után egy újabb védett értékkel lesz szegényebb Nagybajom. Közvetlenül a kopjafák mellett két tábla függ a falon, melyek még a török idıket idézik. Török adólajst3
romok 1554. és 1573. évekbıl. A dokumentumok természetesen másolatok! A táblázatok alatt a török szöveg magyar fordítása olvasható. Tanulságos olvasmány, az APEH is vehetne belıle ötleteket. 1573-ban például a bajomiak 17 féle jogcímen fizettek adót a töröknek, kezdve a kapuadótól a vöröshagyma és fokhagyma tizeden át a kirótt büntetés pénzekig. Helytörténet II. /19.-20. század! Az elıbbinél lényegesen nagyobb, tágasabb helyiségben a 19.-20. század nagybajomi, ma még fellelhetı történeti emlékeit mutatjuk be. A bejárattól balra lévı kis tárlóban a sajnos elég csekély számú irodalomtörténeti dokumentumot állítottuk ki. Pálóczi Horváth Ádám két eredeti kiadású munkája, A “Statistica” 1817 és a “Rudolphias” stintén 1817. évi kiadások, valamint az „ötödfélszáz énekek” c. mővének egy példánya. Sárközy István 1784-ben kezdett „Verses napló”-jának egy másolati, míg titkosírású naplójának egy eredeti példányú töredéke emlékeztet a ház egykori nagy mőveltségő gazdájára. Megtalálható még itt Sárközy Imre: “/ nadasdi Sárközy család” c. családtörténeti munkájának 1906. évi kiadása. Csokonai Vitéz Mihályról van a legkevesebb anyagunk - érthetı okokból kifolyólag. Az itt hajdan fellelhetı számos emlék a már ismertetett dúlások folytán elveszett. Arcképén és nagy szerelmének Lillának arcvonásait ábrázoló grafikán kívül egy, Sárközy Istvánhoz írott levelének fénymásolata és mőveinek összesített kiadása emlékeztet a nagy költıre, Nagybajom híres vendégére. A leggazdagabb irodalomtörténeti anyaggal Gyergyai Albert rendelkezik. Díszdoktori oklevelén kívül számos okirat, élete során elnyert kitüntetései - közöttük a francia becsületrend keresztje - irodalmi munkásságának néhány példánya került itt bemutatásra. 4
E tárló mellett valaha egy klasszicista kivitelő kályha állt, melynek üresen maradt fülkéjébe Nagybajom régi vezetésének emlékeit helyeztük el. Látható itt egy 18.-19. századi kovácsoltvas pénztárláda, bakteralabárd, kisbíró dobok, csendırkard és egy szégyenkaloda, melyet az u.n. „kikapós menyecskék” nyakába illesztve, két kezét is a kalodába zárva szégyenítették meg a delikvenst. Csak emlékeztetıül: „Az vesse rá az elsı követ...” Ugye ismerıs...? A következı tárló egy régi falusi iskola jellemzı tárgyait tartalmazza. Palatábla, palavesszı, kalamáris, tanítói oklevél 1918-ból, táblakörzı, szemléltetı eszközök, tankönyvek. Ebben az anyagban legérdekesebb talán az 1845-ıs kiadású „Hármas Kis Tükör”, mely a 18. sz. közepétıl a 19. sz. közepéig volt a falusi iskolák egyetlen tankönyve. Amíg a nebuló iskolába járt, ezt az egyetlen könyvet kellett tanulnia. (Csillog is a diákság szeme, amikor errıl hallanak!) A falon egy, az 1920-as évekbıl származó, fehér selyemre hímzett dalárda zászló látható, a következı felirattal: “”Daloljatok, míg ajkatok szabad, a dalból élet és remény fakad”. Tovább haladva a nagybajomi egyházak emlékeivel találkozunk. Elsınek egy kisebb, fekvı tárlóban az egykor jelentıs létszámú zsidóságra emlékeztetı tárgyak láthatók. A II. világháború elıtt, 1932-ben 112 izraelita vallású lakost tartottak nyilván. E szám a II. világháború végére jelentısen növekedhetett, mert a mai Kossuth utcát, mely a Fı tértıl a róm. kat. templomig tart, Credo 2007. április
egyszerően csak „Zsidó utcá”-nak nevezték a helybeliek. Az utcában volt a zsinagógájuk, iskolájuk, számos iparos és kereskedı üzletük. A vészkorszakot többen túlélték, viszszajöttek, de az 50-es, 60-as években elvándoroltak Bajomból. Ma már senki sem él itt az ıslakos zsidók leszármazottai közül. Az itt kiállított izraelita vallási emlékeket (tóra- takaró, imasál, Machzor stb.) úgy szedtük össze különbözı adományozóktól. Egyedül az öt korabeli fénykép eredeti bajomi vonatkozású, a 19. sz. végén itt élt Armuth család tagjait ábrázolja. A mellette álló nagymérető tárlóban a katolikus és református egyházak szertartásaihoz tartozó különbözı tárgyak kerülnek bemutatásra. A tárló legfeltőnıbb darabja egy 19. századi selyemmel mővészien hímzett kazula /miseruha/ stólával, emellett számos kisebb szakrális tárgy, ereklyetartó, palástcsat, faragott tölgyfa misekönyvtartó a négy evangelista nevével, szintén a 19. századból valók. Látható itt még számos 19-20. századi biblia, misekönyv, predikációs könyv, úgy katolikus, mint református részrıl. Mindkét felekezet 18. században keletkezett legrégibb anyakönyvei is fellelhetık a kiállított tárgyak között. A katolikus egyház részérıl 1740-bıl, a reformátusok 1703-tól vezetett vegyes anyakönyveit tekinthetik meg a látogatók. Különösen érdekes a reformátusok anyakönyve: Egy régóta tisztázatlan kérdésre látszik válaszolni az 1820. évi halálozási rész egyik oldalának alábbi bejegyzése: „Pálóczi Horváth Ádám tábla bíró úr 61 esztendı Tüdıgyulladás” Mindmáig vitatott, hogy hol van valójában eltemetve a jeles költı, jogász, földmérı -polihisztor. Petrikeresztúron áll egy síremléke, melyet állítólag kb. 100 esztendeje emeltek, de a bajomi öregek között
is akadt olyan, aki határozottan állította, hogy a költı igenis a bajomi temetıben nyugszik, néhányan még a sír közelítı helyére is emlékeznek. E feltevést látszik alátámasztani a fentebb említett bejegyzés. Ugyanis a református egyház szabályai szerint az elhunytat ott anyakönyvezték, ahol eltemették. Megérdemelne legalább egy emlékkopjafát, hasonlatosan a kolozsvári „Házsongárdi Temetıben” nyugvó Apácai Csere János és felesége, Aletta van der Maet jelképes síremlékéhez. Még a református egyház tárgyi emlékeinél maradva, ık is rendelkeznek a katolikusok anyagában említett, gyönyörően kidolgozott kazulához mérhetı hímzett textíliával. A terem közepén álló asztalon kiterítve szemlélhetı egy 2x2 m2. terjedelmő sötétkék selyemre hímzett úrasztala terítı. A múzeum anyagának győjtése során az egyháznál egy dobozból került elı, győrötten, foltosan, szakadtan. Csak annyit tudtak róla, hogy régi darab, már nem használják. Hazahozva és kiterítve megállapítottuk róla a következıket: Hímzése valódi aranyszállal történt /skófium/. A hímzés szimbolikája egyértelmő: búzakalász és szılıfürt -Krisztus teste és vére. Ami viszont helytörténeti szempontból különösen értékessé teszi, az a rajta lévı, négy oldalán körbefutó köriratból derül ki: “N.BAJOMI RECCLEZSIAE MDCCCXXVIII TS. CH. CH. E. AJÁNDÉKOZTA” A monogramjával jelzett adományozó pedig nem lehetett más, mint Tekintetes Chernelházi Chernel Eszter, Sárközy Istvánné, a kúria korabeli úrnıje, Csokonai vendéglátó háziasszonya. A terítı kellı tisztítás és restaurálás után asztalra fektetve kerül bemutatásra, plexi lapokkal fedve, tekintve hogy a régi selyemanyag felfüggesztve már nem bírja el a nehéz aranyhímzés súlyát. A református egyház részérıl letétbe helyezett szakrális edények közül legelıször az 1783-as évszámmal ellátott nagymérető ónkannát említem. II. József türelmi rendelete
után indult meg a protestáns hitélet szabad gyakorlása Bajomban is. Ekkor szerelték fel, ill. egészítették ki a szertartásokhoz szükséges tárgyakkal az egyházat. E tárgyak közé tartozik az említett ónkupa is, melynek adományozója felirata szerint: „N: BAJOMI EVANG: REFORMATA SZEKLEZSIE: 1783”. Alatta a következı szöveg olvasható: “T:S:P. UR és T:S: SÁRKÖZY Ajándékozták” A felirat az 1783. évszámig gyakorlott, az ajándékozókra vonatkozó szövegrész primitív vésnöki munkára utal, valószínőleg utólag vésték fel. Egészen hasonló az elıbbeni ónedényhez egy kisebb példány, mely a templom 1980-ban történt tőzvész általi pusztulása után a törmelékbıl került elı. Sikeres restaurálása után az elıbbenivel teljesen megegyezı felirat olvasható az oldalán. Megjegyzés: A szövegben szereplı „PiJr” feltehetıen Paiss Boldizsárra utal, mely családdal késıbb a Sárközyek rokonságba is kerültek. A református egyház ónedény készletéhez tartozik még egy keresztelı tál és egy finom kivitelő kanna, melyek felirata, annak betőtípusa az évszámig teljesen megegyezik a fentebb említett ónkannákéval. Ezeken viszont nem szerepel az adományozókra való utalás, de nagyon valószínő, hogy ugyanık lehettek. Tovább haladva a látnivalók során az I. világháborúra emlékeztet egy m. kir. honvédhuszár teljes uniformisa, melyet annakidején a nagybajomi Böjtös István viselt. A család évtizedekig ırizte, közben több alkalommal színielıadásokhoz kölcsönkérték, egy ilyen alkalommal a mentéje már nem került viszsza a tulajdonosokhoz. A „Nagybajomért Alapítvány” segítségével a mentét egy rekonstruált példányával pótoltuk s így teljes díszben látható az egykor dicsı fegyvernem katonájának egyenruházata. A következı tárló a nagybajomi iparosok-kereskedık eszközeit, szerszámait, tárgyi és írott emlékeit ırzi. Láthatók itt cipész, lakatos, borbély, fodrász, gyógyszerész, szódás, vegyeskereskedı emlékek, Credo 2007. április
úgyszintén az ács és asztalos mesterek szerszámai. A tárló különlegességei közül az egyik egy 19. századból származó óráseszterga, melynek pontos mása pár éve egy Budapesten szereplı svájci óráscég kiállításának egyik fı attrakciója volt. Büszkén állították, hogy még az 50-es években is használatban volt. No, ezért nem kell Svájcba menni... A másik érdekes tárgy egy súlykészlet. A kilogramm súly- rendszer elıtt használt mértékegység, a „font” és annak törtrészeit képezı, különbözı értékő “lat”-ok. Régrıl származik nyelvünkben a „fontos”, „megfontolt”, „fontolgat”, illetve a „sokat nyom a latban” „latolgat”, „minden erejét latba veti” stb. kifejezések. Az iparosság emlékét számos fénykép, irat ırzi. Ezek talán legérdekesebb példánya egy 1837-ben keltezett irat, mely arról tanúskodik, hogy bizonyos „nemes Drinóczky József kőmíves maiszter” becsületes, jó iparos, ellene sem munkájával, sem számlázásával” “takszálásával” kapcsolatban panasz nem merült fel. Fentieket igazolja a “Nagybajorni egyesült Céh” /vagy ahogyan az iratban szerepel: “Ché’ aláírásokkal és pecsétjével. Az irat Nagybajom történetében azért érdekes, mert jelenleg ez az egyetlen bizonyíték arra, hogy Nagybajomban igenis volt az iparosoknak saját céhük, noha a korábbi helytörténeti irodalom ezt határozottan tagadja. Történelmünk egy igen szomorú és tragikus végzető szakaszához érkeztünk: A II. világháború borzalmai elérték Nagybajomot is. A községnél 1944. novemberében a németmagyar erık megvetették a lábukat és egészen 1945. március elejéig tartották a frontot. Ekkor indítottak a “mieink” egy ellentámadást a szovjetek ellen. Kezdetben komoly eredményt sikerült elérniük, de végtére a kezdeményezés kifulladt. E harcokat szemléletesen ábrázolja az a 2m2-es terepasztal és tablósorozat, mely tartalmazza a korabeli katonák ruházatát, felszerelését, fegyverzetét. A terepasztalon mintegy 70 figurával bemutatott csataje5
lenet minden egyes alakja egyedi kidolgozású. Ezeket a katonafigurákat egy Brazíliában élı, magyar származás egyetemi tanár készítette, ajándékba a múzeumunk részére. A harci eszközöket, a háttér festését egy baráti csoport állította össze, szívességbıl! Áldozatkész munkájukért ezúton is köszönetet mondunk. A háború mindkét oldalon rengeteg áldozatot követelt. Az elesett szovjet katonákat díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra, a német-magyar
katonákat pedig ott „kaparták el”, ahol éppen elestek. A múzeum parkjában ma is nyugszik 4-5 ismeretlen német katona, kiknek sírhelye ismert. 2005-ben egy kis sziklakerttel jelöltük meg nyughelyüket és egy szabályos katonasírt alakítottunk ki, kereszttel, sisakkal, ahogy illik. A kereszten kis réztábla jelzi: “Hier ruhen unbekannte Deutsche Sollaten + 1945” A sírt azóta számos, 1944-45-ben az itteni harcokban részt vett veterán
német katona kereste fel, egy Németországban megjelent újságcikk alapján. A terem sarkában áll még egy nagy üveges tárló, melyben az itteni harctéri cselekményekben részt vevı, különbözı nemzetiségő katonák felszerelési tárgyaiból egy kisebb győjteményt helyeztünk el. A tárgyak egy jelentıs része a M. Hadtörténeti Múzeum jóvoltából került itt kiállításra. A tárlótól balra a “Katonaélet” c. újságban megjelent cikkbıl Bozsoki Jánossal, Nagybajom szülöttjével ismerkedhetnek meg látogatóink. A II. vh.-ban véghezvitt kimagasló hıstettéért a legmagasabb vitézségi kitüntetést, az arany tiszti keresztet kapta meg.
Kommunista idık mártír papjai Rajkai István Romzsa Tódor püspök, – aki 1947–ben a szovjet vallásüldözés áldozata lett, – Kárpátalján, Máramaros megyében, Nagybocskón született 1911. április 14–én, az Osztrák– Magyar Monarchia idején. Apja vasúti tisztviselı volt. Szülei szerény körülmények között éltek, de vallásosságuk miatt mindenki tisztelte ıket. Kilencedik gyermeküket György Tivadar névre keresztelték. Felnıtt kori cseh útlevelében azonban már Jur Tivadar névvel szerepel. Mint magyar katonát Györgynek hívták, viszont a római Gergely Egyetemen Theodorius névvel volt ismert. A hivatalos iratokban nemcsak személynevét változtatták meg, hanem azokban a viharos idıkben Kárpátalja neve is többször megváltozott. A család otthon magyarul és rutén nyelven beszélt. A huszti gimnáziumban szerzett érettségi után Romzsa Tódor 1930–ban Rómába, a Német–Magyar Kollégiumba került, hogy a Gergely Egyetemen, késıbb pedig a Russicumban végezze tanulmá6
nyait. 1936 karácsonyán a Santa Maria Maggiore bazilikában szentelték görög-katolikus pappá. Kárpátaljára visszatérve a munkácsi szeminárium spirituálisa és filozófiatanára lesz, majd 1944–ben az ungvári székesegyházban Dudás Miklós apostoli adminisztrátor – a szatmárnémeti Scheffer Jánossal és a kassai Madarász Istvánnal együtt – püspökké szenteli. Tódor püspök szinte elıre megérezte a végzetes idık közeledtét, amikor egyik levelében ezt írta: „Ungvárt csak hatvan kilométer választja el a Szovjetunió határától. Történjék, aminek történnie kell. Az se lenne baj, ha megölnének, hiszen meghalni Krisztusért az örök életet jelenti!” 1944 végén a Vörös Hadsereg elfoglalta Kárpátalját, és megkezdıdött a vallásüldözés. A görög–katolikus templomokat a szovjet hatóságok ortodox pópáknak adták át, és a katolikus híveket arra akarták kényszeríteCredo 2007. április
ni, hogy hagyják ott a pápához hő papjaikat. 1945-ben Kárpátalját SzovjetUkrajnához csatolták. Romzsa püspök már papjaival is alig tudott érintkezni, így elhatározta, hogy lelkipásztori körútra indul. Gépkocsija már nem volt, lovas szekéren utazta be az egyházmegyét.
A szovjet parancsnokság néhány papot együtt mőködésre akart rábírni, és „jutalmul” püs-
pöki címet ígértek nekik, de mindnyájan visszautasították az ajánlatot. Romzsa püspök minden fenyegetés ellenére folytatta a gondjaira bízott plébániák látogatását. 1947 augusztusában, Nagyboldogasszony ünnepén Ungváron nyolcvanezer katolikus zarándok győlt össze, míg az ortodox egyházat alig háromezren képviselték. A szovjet megszálló hatóság bosszút akart állni a Krisztushoz hő, állhatatos püspökön. Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetıségének is szép példája; mert bár nem volt magyar, mégis természetesnek tartotta, hogy magyar papjaival, híveivel magyarul beszéljen. A sztálini vallásüldözés idején, amely Ukrajnában a görög-katolikus egyház megszüntetésére (az ortodox egyházba való beolvasztására) irányult, fontos alakjává vált az ezzel szembeni békés ellenállásnak: határozottan elutasította az együttmőködést a hatalommal, kitartásra és egysége szólítva az egyházi rend tagjait és híveit. Emiatt gyilkoltatta meg különös kegyetlenséggel még 1947–ben – szovjet utasításra – az ukrán államvédelem. Október 27-én a fıpásztor Lavkán egy felújított templomot szentelt fel. A helybeli lakosság kérte, hogy maradjon ott éjszakára, mert észrevették, hogy a városka határában fegyveresek gyülekeznek. A püspök azonban az ıt kísérı két pappal és két szeminaristával együtt lovas kocsin útnak indult. Nemsokára a keskeny országúton egy hatalmas katonai teherautó teljes erıvel elütötte ıket, úgyhogy a két ló azonnal szörnyethalt. A kocsiban ülık csak könnyebben sérültek meg, és ezt látva a teherautóról leugró katonák vasdorongokkal ütlegelni kezdték a püspököt
és társait, amíg azok eszméletüket nem vesztették. A katonák azt hitték, hogy áldozataik meghaltak, ezért a teherautóval eltőntek az éjszakában. Maszlej Mihály atya, az egyetlen ma is élı szemtanú, – aki együtt utazott a lovaskocsin a végzetes úton, és maga is súlyosan megsérült a merényletben, – kijelentette, hogy immár 54 éve hordja lelkében a történteket, és örül annak, hogy ı kapta a püspöktıl az utolsó áldást. A környékbeli parasztok ekkor azonban Romzsa püspök és társai segítségére siettek, és Munkácsra, a kórházba vitték ıket. Itt lassanként javulni kezdett a fıpásztor állapota. Teofila bazilita nıvér a kórházban ápolta a püspököt, el-elcsukló hangon emlékezett az utolsó napokra. A szerzetesnıvéreket váratlanul eltávolították, és helyükre a szovjet hatóságok egy „megbízható” ápolónıt küldtek, aki injekciós tővel megmérgezte a kuráre nevő, orvosi célokra is használható anyag halálos, légzésbénulást okozó dózisát adva. A halál a november 1-re virradó éjszakán állt be. A merénylet célja vélhetıen a hívık megfélemlítése és a karizmatikus vezetıit vesztı egyház szétszélesztése volt. Az utóbbi mégsem következett be. A püspök 1947. november 4–i temetése gyásznap volt egész Kárpátalja számára. Az ungvári görög–katolikus katedrális kriptájában temették el, de földi maradványait késıbb az egyik mellékoltár közelébe helyezték át. 1997. november 8–án megkezdıdött a vértanú püspök szentté avatási eljárása. II. János Pál 2001. június 24–27. közötti ukrajnai látogatásán avatta boldoggá Romzsa Tódort, Kárpátalja vértanú püspökét. Az ünnepi liturgia végén a külföldrıl érkeCredo 2007. április
zett zarándokokhoz magyar, orosz, szlovák, román, fehérorosz, angol és lengyel nyelven szólt a pápa. Magyarul így: „Szívélyesen üdvözlöm a magyar kormánydelegációt. Szívbıl köszöntöm a magyar híveket is, akik a püspök atyákkal együtt érkeztek. Romzsa Tódor püspök élete példája és vértanúsága az egyház természetének megértése szempontjából kettıs üzenetet hordoz. Egyrészt amikor az evangéliumot hirdette a munkácsi egyházmegye területén, az új boldog az egyház hitét tanította. Másrészt a Péter hivatala iránti hőségével, melyet a legfıbb áldozatig megırzött. A Jó Pásztor példája adjon erıt mindannyiunk számára Krisztus követésére a szők és szoros úton. Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Földi maradványait 1998–ban a Budapesti Antropológiai Intézetbe szállították, hogy személyét azonosítsák, valamint a halál pontos okát is igazolják. A tudományos kutatások minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a katedrális kriptájából származó földi maradvány valóban Romzsa püspöké, halálát pedig méreg okozta. Ereklyéit a pesti Jézus Szívetemplomban ırizték évekig, majd 2003. június 24-én szállították vissza Ungvárra. Június 27-én gyalogos ifjúsági zarándoklat kísérte a szlovák-ukrán határátkelı helytıl az ungvári Romzsa Tódor Görög Katolikus Papi Akadémiáig. Másnap az ereklye jelenlétében püspöki szentmisét tartottak az ungvári vár udvarán. Boldog Romzsa Tódor vértanú földi maradványainak végsı nyughelyéül az ungvári katedrális egyik mellékoltára szolgál, melynél a püspök annak idején naponta misézett. 7
Tanúságtétel Imameghallgatások Boldog Romzsa Tódor közbenjárására Egy kisfiú meggyógyul Egy kárpátaljai kisfiú Andrijka édesanyjának levele, amelyben leírja kisfia csodás gyógyulását: „Andrijka egyik napról a másikra nagyon belázasodott, lázcsillapítóval sikerült egy ideig lehúzni a lázát, de késıbb sírva ébredt, nagyon fájt a feje. Azonnal orvosért ment a férjem. A doktornı azonnal kórházba utalta Andrijkát. A gyermekem már elvesztette az eszméletét, mentıautó szállította a sürgısségi osztályra. Két napig volt kómában, az orvosok mindent megtettek, hogy megmentsék, de ekkor már csak Istenben bíztunk és imádkoztunk. A családunkat felkereste Péter és József atya, akiknek elmondtuk, hogy mi történt. Megígérték, hogy a vasárnapi szentmisén a kisfiunkért fognak imádkozni, érte ajánlják fel a szentmisét és kérni fogják Isten szolgája; Romzsa Tódor vértanú püspök közbenjárását. Ennek meg lett az eredménye, vasárnap a gyermekem felébredt a kómából. Az orvosok agyhártyagyulladást diagnosztizáltak nála és nagyon csodálkoztak, hogy a kis beteg mindre emlékezett, csak azt nem tudta, hogyan került kórházba. Nagy csodának tartottuk, hogy a gyermek egészségesen ébredt fel a kómából az agyhártyagyulladás tünetei nélkül. A helyi doktornı szerint szerencsés csillagzat alatt született. Valóban, Pünkösd vasárnapján született. Több orvosi vizsgálaton is átesett Andríjka. Megállapították, hogy teljesen egészséges. Különös, hogy minden következmény nélkül a súlyos agyhártyagyulladásból felgyógyult. Köszönjük 8
azoknak, akik velünk együtt kérték Tódor püspök közbenjárását. Dicsıség Jézus Krisztusnak!”
Még egy különös gyógyulás története Tódor püspök ereklyéinek átvitele után azok az Ungvári Székesegyházban nyertek elhelyezést, abban a mellékoltárban, amelyiknél oly sokszor misézett. Az egyházmegyében lassan alakulni kezdett egy szokás: minden hónapban más-más esperesi kerületbıl jöttek zarándokútra a hívek, hogy Tódor püspök ereklyéinél hajnalig imádkozzanak. Egyszer a técsıiekre került a sor. A csoportba egy súlyos beteg asszonyka is jelentkezett. A vérfolyástól szenvedı beteg állapota igen súlyos volt. Megpróbálták lebeszélni a zarándoklatról, attól tartva, hogy ki sem bírja a 6-7 órás autóbusz utat. De végül mégis utazik, egész éjszaka imádkozik gyógyulásáért. Ezt teszik társai is, a csoportvezetı esperes atyával együtt. És a beteg jobban lett, a hazatérése után esedékes orvosi vizsgálat jelentıs javulást, majd gyógyulást állapított meg.
Tódor püspök kispapokon segít: 1997. decemberében a Romzsa Tódor nevét viselı ungvári Teológiai Akadémia akkori rektora, Szemedi János megyéspüspök nehéz szívvel értesítette kispapjait, hogy Ukrajna nehéz gazdasági helyzete miatt az ingyenes oktatás megszőnik, és 1998 márciusától a fenntartási költségek nagy részét a kispapoknak kell fedezniük.
Credo 2007. április
A szegény, vidéki családokból származó kispapok számára ez a rendelet nagyon nagy áldozatot jelentett. Felsı éves társaik ötletére imával kezdték kérni Tódor püspök közbenjárását, aki a teológia névadója is volt egyben. Legjobban 12 kispapot sújtott ez a rendelkezés, akik naponta elimádkoztak 1 Miatyánkot, 3 Üdvözlégyet és 1 Dicsısséget az alábbi szándékra: kérték Tódor püspököt, hogy kifizethessék a részükre nagy áldozatot jelentı tandíjat.
És bár a kispapok nem bíztak teljesen a segítségben, Isten Gondviselését mégis megtapasztalhatták a következı tanévben. Ha nem is azonnal, de az utolsó pillanatokban befizethették a tandíjat. 1999 utolsó félévében aztán valódi csoda is történt Tódot püspök közbenjárására. Az uzsgorodi Karitász szervezet segítette a kárpátaljai árvíz által érintett családokat. Mind a 12 kispap (mindnyájuk családját sújtotta az árvíz) ebbıl a segítségbıl tudta befizetni a tandíjat is, bár családjaikat a Gondviselés más különös módon is megsegítette. Egyikıjük édesanyja például a Németországból karitatív segélyként kapott zakó zsebében 50 német márkát talált. Épp enynyi összeg hiányzott még a tandíj befizetéséhez.
IRGALMASSÁG KILENCEDE Így imádkozzuk az Irgalmasság rózsafüzérét: Kezdetre: Nagy szemekre:
Kis szemekre: Befejezésül szor)
Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy „Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk Jézusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, engesztelésül bőneinkért és az egész világ bőneiért!” „Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
(három- „Szent Isten, Szent, erıs Isten, Szent halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
Az irgalmasság rózsafüzérének imádkozása elıtt az alábbi szándékokra ajánljuk fel imádságunkat: Legirgalmasabb Jézus, aki bıgerébe. İk adtak nekem erıt Nagypénteken ven juttatod irgalmasságod kimekeserves elviselésére. Rajtuk „Ma az ríthetetlen kincstárából mindenegész embe- keresztül árad irgalmam az emkinek kegyelmeidet, végy fel riséget ve- beriségre. Legirgalmasabb Jézus, akitıl mindnyájunkat legirgalmasabb zesd hozzám, fıleg a bőnö- minden jó származik, gyarapítsd Szíved hajlékába, és tarts ott minket az söket és me- bennünk kegyelegész örökkérítsd irgal- medet, hogy az irgalmasság méltó valóságon át. mam tengeFelfoghatatlan rébe. Így cselekedeteit vihessük végbe; és szeretetedre megvigaszmindazok, akik kérünk, mellyel talsz keserves szomorúságomszent Szíved a ban, melyet a lelkek vesztén látnak bennünket, dicsérjék az irgalmennyei Atya érzek.” mennyei iránt lángol. Legirgalmasabb Jézus, aki kö- masság Atyját. Örök Atya, nyörületes vagy irántunk és Örök Atya, tetekints irgalmas megbocsátasz nekünk, ne nézd kints irgalmas szemmel a hőbőneinket, hanem bizalmunkat, séges lelkekre, mellyel végtelen jóságodhoz szemmel szılıskerted seregére, papjamint Fiad üdjárulunk. Végy fel bennünket legirgalmasabb Szíved hajlékába id, szerzeteseid fiaid és leányaid vösségére. Keserves kínszenveés tarts örökké ott minket. Kö- lelkére! Áldásod ereje gazdagítsa dése érdemeiért áldd meg ıket és nyörgünk Hozzád szereteted ıket! Fiad Szívének érzéseiért, vedd ıket örök oltalmadba, hogy által, mely az Atyával és a Szent- amely Szívbe bezártad ıket, add az irántad való szeretetük soha el meg nekik világosságod erejét, ne veszítsék, és hogy majdan az lélekkel köt össze Téged. Örök Atya, tekints irgalmas hogy az üdvösség biztos útjain örökkévalóságon át az angyalok másokat, hogy és a szentek karával együtt szünszemmel az egész emberiségre, vezessenek különösen a szegény bőnösökre, mindörökké együtt zenghessék telenül dicsérjék irgalmadat. akiket Jézus legirgalmasabb Szí- majd láthatatlan irgalmad dicsé- Ámen. Húsvéthétfı ve oltalmaz. Az İ keserves kín- retét. Ámen. szenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké. Ámen.
Nagyszombaton „Ma vezesd hozzám a papi és szerzetesi lelkeket, és merítsd ıket mérhetetlen irgalmam ten-
Húsvétvasárnap
„Ma minden jámbor és hőséges lelket vezess hozzám, és merítsd ıket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek vigasztalnak meg keresztutamon, ık voltak részemre a keserőség tengerében a vigaszt nyújtó csepp.” Credo 2007. április
„Ma hozd elém a pogányokat és mindazokat, akik még nem ismernek engem. Keserves kínszenvedésem alatt rájuk is gondoltam. Jövendı buzgalmuk megvigasztalta a szívemet. Merítsd ıket irgalmam tengerébe!” 9
Legkegyelmesebb Jézus! Világ világossága! Fogadd be legkegyelmesebb Szíved hajlékába a pogányok lelkét, akik még nem ismernek Téged! Kegyelmed sugarai világítsák meg ıket, hogy velünk együtt dicsıíthessék irgalmasságod csodáit. Ne engedd ıket soha eltávozni irgalmas Szívedbıl! Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a pogányok és mindazok lelkére, akik még nem ismernek Téged, de akiket Jézus irgalmas Szíve magába zár! Töltsd be ıket az Evangélium világosságával! Ezek a lelkek nem tudják, hogy milyen nagy boldogság Téged szeretni. Add, hogy ık is dicsérjék bıkező irgalmadat örökkön-örökké. Ámen.
Húsvétkedd „Ma vezesd az eretnekeket és a szakadárokat hozzám, és merítsd ıket irgalmasságom tengerébe! Keserves szenvedést okozva megszaggatták testemet és szívemet – az én Egyházamat. Ha visszatérnek az Egyház egységébe, begyógyulnak sebeim, és így enyhítik kínjaimat.” Ó, legirgalmasabb Jézus, ki maga vagy a jóság. Te nem tagadod meg világosságodat azoktól, akik Hozzád könyörögnek. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába az eretnekek és szakadárok lelkét! Világosságoddal vezesd vissza ıket az Egyházzal való egységbe, hogy ık is örökké dicsérjék irgalmad bıségét! Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel az eretnekekre és tévelygı lelkekre, akik elfecsérelték jóságodat és visszaéltek kegyelmeiddel, makacs megátalkodottságukkal kitartva tévedéseikben. Ne nézd bőneiket, hanem Fiad szeretetét, és keserves kínszenvedését, melyeket értük vállalt, hiszen ıket is Szívébe zárta. Add, hogy ezek a lelkek is nagy 10
irgalmasságodat örökkön-örökké.
magasztalják
Húsvétszerda „Ma a csendes, alázatos lelkeket és a kisgyermekeket hozd elém és merítsd ıket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek hasonlítanak leginkább szívemhez. Keserves kínhalálomban ık erısítettek meg. Úgy láttam ıket, mint földi angyalokat, akik oltáraimat fogják ırizni. A kegyelmek örömét árasztom rájuk. Kegyelmeimet csak az alázatos lelkek tudják felfogni. Ilyen lelkekbe helyezem bizalmamat. Legirgalmasabb Jézus! Te magad mondtad: „Tanuljatok tılem, mert szelíd vagyok és alázatos szívő!” Fogadd irgalmas Szíved hajlékába a szelíd és alázatos lelkeket és a kisgyermekek lelkét. Ezekben a lelkekben a mennyei Atya különös kedvét leli. Jézus irgalmas Szívében állandó lakhelyük van, és szünet nélkül éneklik az Isten szeretetének és irgalmának himnuszát. Örök Atya! Tekints le irgalmas szemmel a csendes, alázatos lelkekre és a kicsiny gyermekekre! İk valamennyien Jézus irgalmas Szívének lakói! Ámen.
Húsvétcsütörtök „Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen is tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd ıket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet. İk irgalmas szívem tükörképei. Ezek a lelkek jövı életükben különleges fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk óráján mindegyiküket magam részesítem különös védelmemben. Legirgalmasabb Jézus, akinek Szíve maga a szeretet. Isten erejével megerısödött lelkek ezek, bátran haladnak elıre minden szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Credo 2007. április
Ezek a lelkek egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja ıket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át ıket.
Örök Atya! Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik legnagyobb tulajdonságodat – végtelen irgalmasságodat – különösen tisztelik és dicsıítik. Az irgalmas Jézus Szívébe zárta ıket. Hadd teljesüljön bennük Jézus ígérete: „A lelkek, akik kimondhatatlan irgalmasságomat tisztelni fogják, megvédem életükben és fıleg haláluk órájában, mint saját dicsıségemet.”
Húsvétpéntek „Ma a tisztítótőz fogságában szenvedı lelkeket vezesd hozzám és merítsd ıket irgalmasságom mélyébe. Nagyon szeretetem ezeket a lelkeket, Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módotokban áll segíteni nekik. Legirgalmasabb Jézusom! A Szívedbıl kiömlı vér és víz oltsa ki a tisztítótőz lángjait, hogy ott is dicsıíthessék irgalmad erejét! Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótőzben szenvedı lelkekre. Ne nézz rájuk másképp, csak Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan.
Húsvétszombat „Ma az elhidegült lelkeket vezesd hozzám, és merítsd be ıket irgalmam mélyébe! Ezek a lelkek sebzik meg legfájdalmasabban a szívemet. Az Olajfák hegyén az ilyen elhidegült lelkektıl undorodott leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: „Atyám, ha lehet, vedd el tılem a kelyhet, ha ez a te akaratod!” – E lelkek utolsó esélye irgalmamhoz való menekülésük lehet.” Legirgalmasabb Jézus, Szíved hajlékába vezetem a kihőlt lelkeket. Ó bárcsak felmelegednének
tiszta szereteted tüzétıl a megkövült lelkek, kik hasonlók a holt lelkekhez és méltán undort keltenek Benned! Ó, jóságos Jézus! Irgalmad végtelen hatalma vonzza ıket forró szeretetedhez, adj nekik szent szeretetet, hiszen Te mindent megtehetsz. Örök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegült lelkekre, akik be vannak zárva Jézus irgalmas Szívébe! Irgalom Atyja, könyörögve kérlek Fiad keserves kínszenvedéseire és háromórás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy ık is dicsérjék irgalmad mélységét.
Jézus ígéretei azoknak, akik a kilencedet megtartják: • halála óráján megtapasztalja Jézus irgalmát; • ha mások imádkozzák egy haldokló mellett, az is elnyeri a bőnbocsánatot; • ha megrögzött bőnösök mondják, békével tölti el ıket az Úr és boldog lesz haláluk órája; • az irgalmasság tisztelıit az Úr egész életükben megoltalmazza és megátalkodott bőnösöket vezet imájuk által Magához. Összeállította: Dr.Katona István püspök
Irodalmi percek Nagypéntek délután volt. A nap sötét felhık kárpitja mögé bújt, majd pedig behunyta ragyogó fényszemét. Sötét éj terítette ki komor fátyolát a szent város utcáira. A Kálvária sziklái remegtek, mintha éles, belsı fájdalom szaggatná a hegy szívét. A szél láthatatlan szárnyai zúgtak, a távoli erdık sóhajtva sírtak. A Golgota nagy szenvedıje nem érez már fájdalmat, édes-bús, jóságos szeme nem gyönyörködik többé a Salamon királynál is ékesebb ruhát viselı, szépséges, jeruzsálemi virágokban. A gonosz és a hitetlen nép rémülten menekült el a Kálváriáról. Csupán az ezer veszélyt látott, edzett római harcosok maradtak a halál fái alatt. Kornéliusz centurió kiáltása messzire visszahangzott a hegyen: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.!” A két férfiú árnyéka közeledett a rejtelmes, döbbent alkonyatból: Arimathiai József és Nikodémus voltak. Az Úr keresztje mellett Flaminiusz tizedes állott. Hatalmas termető, calabriai születéső római volt. Pannóniában zsákmányolt páncélján száz csata nyoma látszott. Állj! – kiáltotta a közeledık felé. – Senkinek nem szabad a kereszthez közeledni! A vörös fáklyafénynél római lándzsák villogtak. József elıvette a helytartó írásos engedélyét, és fölmutatta az ırsparancsnoknak. Flaminiusz készséges jóindulattal segített az Isteni Halott végsı tisztességénél. Létrát szerzett, és a katonák segítségével hamarosan kihúzták a vasszegeket az Úr kezeibıl és lábaiból. Még a kemény katonákat is látható-
(Húsvéti legenda) lag megindította a szívet megrendítı látvány: pár perc múlva az Úr Jézus teste édesanyja karjai közt pihent, azután a szomorú temetési menet elindult a frissen vágott sziklasír felé… Flaminiusz könnyes szemmel nézett utánuk, azután az üres, szomorú kereszthez ment, és az egyik véres szöget fölvette a földrıl. Elviszem emlékül, gondolta a harcos és elrejtette köpenye zsebében. Azután ırségváltás következett. Flaminiusz mélyen elgondolkozva indult a város felé. „Sohasem láttam még ilyen nemes és hısies embert, pedig Hispániától a perzsa határig minden nép között megfordultam. Milyen bátran halt meg! Így még senkit sem láttam szembenézni a halállal!” Otthon, Jeruzsálem egyik külvárosi házában, felesége kisírt szemmel várta Flaminiuszt. Líviát alattomos kór támadta meg hirtelen, mondotta az aszszony zokogó sírással. Láz emészti és semmi orvosság nem enyhíti égı gyötrelmeit. Flaminiusz megremegett erre a váratlan rossz hírre. Jólelkő, nemes gondolkozású ember volt, és leánykáját, a tízéves Líviát nagyon szerette… Ó, csak a názáreti nagy csodatevıt ne ölték volna meg, sóhajtotta az anya. İ meggyógyította a centurió szolgáját is. Csakis Jézus tudta volna megmenteni a mi drága Líviánkat! A gondos szülık egész éjszaka remegve virrasztottak legdrágább kincsük betegágyánál! A kis haldokló egyre nehezebben lélegzett, olyan volt, mint a hervadó hebroni liliom, amelynek gyökerét gyilkos féreg rágja titkon… Másnap még rosszabbul lett a leányka.
Credo 2007. április
11
Élete kialvó mécs volt már, és alig pislákolt… szülei minden pillanatban várták halálát. Amikor a jeruzsálemi égen felragyogott az ezüstfényő Esthajnalcsillag, Flaminiusz még egyszer, utolszor megcsókolta szeretett kislányát és letakarta köpenyével. Lívia borzasztóan fázott, és vacogó fogakkal, remegve nézett a végtelen távolba… A harcos felzokogó férfisírással sietett a kötelesség útjára: ırségváltásra. Római katona nem késhetett el soha. A százados parancsa ıt jelölte ki ismét a Szent Sír melletti ırség vezetıjének. A tizedes egész éjjel könnyfátyolos szemmel állott a kılap elıtt. Folyton kisleányára gondolt, aki azóta már talán ott jár a túlvilág ködös és homályos birodalmában… De talán mégsem! Jézus, csodatevı nagy próféta, könyörülj beteg leányomon! Flaminiusz szívét egy pillanatra bizakodó remény szállta meg. A következı percben azonban elkomorodott. Minden hiába! Megölték azt az áldott kezet, amelyik annyi beteget meggyógyított! Lívia azóta már olyan merev halott, mint a názáreti csodatevı a sziklalap mögött… Közben elmúlt a komor éjszaka, és közeledett a világ legszentebb hajnala, a feltámadás… A Golgota fölött már terítgette szürke fátyolát a rubinkoronás, rózsaarcú hajnal. A csend valóban temetıi volt… Egyszerre vakító fénysugár csillant föl a sír nyílásánál. A katonák megrendülve néztek a kılapra. Egyszerre… hirtelen… a kemény rómaiak megreszkettek, és szívük verése elállt a félelmesen nagyszerő látványra. Káprázatos fényességő fehér palástos férfiú állott elıttük. A fényességes napistent sem tudták volna elképzelni ragyogóbbnak, csodálatosabbnak… az Isteni Férfi teste világított, mint az oltárok szent tüze, szeme ragyogott, mint a villám. Öt sebe is látszott. Flaminiusz fölkiáltott: a názáreti szent próféta! Valami végtelen fönség áradt ki a Föltámadottból. A katonák a fölre estek, és ájultan terültek el a sír elıtt… Flaminiusznak még úgy tetszett, mintha a föltámadt Úr a hajnal ezüstszárnyain tovaszállna a napfényes magasba, azután sőrő homály borult szemére… Húsvét hajnalán jámbor nık közeledtek a sírhoz. Egyikük aggódva mondta: ki fogja elhengeríteni a követ a sírnyílásáról? A zöld fák és a virágzó cserjék fürödtek az allelujás, húsvéti napsugárban…
12
Az asszonyok rémülten állottak meg a sír ajtajánál. A lepecsételt nagy kıszikla el volt hengerítve. A barlangból fekete éjszaka tátongott. Hószínő ruhájú, fényes égi követ állott a sír szájánál. Édes csengı, lány hangon szólt a rettegı asszonyokhoz: – A megfeszített názáreti Jézust keresitek? Föltámadt, nincs itt; íme a hely, ahová tették ıt! Flaminiusz akkor már a város felé sietett, társai után. Az út közepén a boldogságtól és az örömteli meglepetéstıl csaknem földbe gyökerezett a lába. Megdörzsölte a szemét. Csak nem az arab puszták délibábja őzi vele csalóka játékát? A zöldellı úton halottnak hitt leánykája, Lívia közeledett feléje, piros arccal fehér ruhában… Pár perc múlva meggyógyult gyermek boldogan borult atyja karjaiba: – Édesapám, meggyógyultam.
Flaminiusz mindent megértett. Köpenyében, amellyel a haldokló leányt betakarta, benne volt az az áldott szeg, amelyet a Megfeszítettıl hozott emlékül. Krisztus, a csodatevı meggyógyította gyermekét… – Áldassék az Úr Krisztus, Isten Fia! – kiáltotta a boldog apa, könnyes arccal, szívében imádó hálával… Szerette volna világgá kiáltani az ı nagy húsvéti boldogságát: Krisztus feltámadt, és meggyógyította Líviát! A városkapuban ırség állott: Flaminiusz tizedes messze hangzó, érces hangon szólt hozzájuk: – Rómaiak! Föltámadott Jézus Krisztus, az Isten Fia! Legyen neve áldott örökké! A meggyógyult Lívia tengerzöld szeme ragyogott a hálától: remegı ajka ismételte atyja hitvallását: – Föltámadott az Úr és legyen áldott örökké…
Credo 2007. április
Szentek és gyógynövények György-Jánosi Zsuzsanna: „Boruljunk le a szentek lábaihoz, hogy esedezzenek érettünk, de ne bízzunk mindent az ı segítségükre, hanem tegyük meg mi is a magunkét: iparkodjunk mindig jobbakká válni, mert így lesz hathatós a szentek közbenjárása a mi Urunk Jézus Krisztusnál” Aranyszájú Szent János Április 24-én ünnepeljük Sigmakingemi Szent Fidél áldozópapot és vértanút, akinek jelképe a pálma, kard, buzogány. A Hohenzollern család védıszentje, illetve a jogászok patrónusa. A Felsı – Duna melléki Sigmaringen városka polgármesterének volt a fia. 1578-ban született. Édesapját Ray Jánosnak hívták. Apja korán meghalt, így gyámapja nevelte. Latin iskolába járt, azután a freiburgi egyetemre Breigunba küldték. Szorgalmas tanuló volt, sokat és szívesen imádkozott. Tanulmányai befejezése után, hat évet külföldön töltött. Bejárta Franciaországot, Itáliát, Spanyolországot. Mialatt a sok szépet látta barátaival, hőséges maradt Krisztushoz. Vagyonából a szegényekrıl is gondoskodott. Hat év múlva hazajött és letette a doktorátust. Ügyvédi irodát nyitott. Úgy emlegették mint a szegények ügyvédjét. 1612-ben azonban az Úr hívta és ı követte. Kapucinus lett. Harmincöt éves korában mutatta be elsı szentmiseáldozatát, a freiburgi kapucinusok templomában. Ekkor kapta a Fidél nevet. Még egy darabig teológiát tanult Svájcban, s aztán hitszónok lett. Kitőnıen prédikált, nemcsak németül, hanem franciául is. 1620-ben, a feldkirchi zárda elöljárójává választották. Ebben az idıben a Szentszék missziót szervezett a protestánsok visszatérítésére a császár hatalma alatt lévı Svájcban. İt nevezték ki e misszió vezetıjének. Veszélyes feladat elé nézett. Vízkeresztkor indult el apostoli útjára. Mezítláb, egy szál foltos csuhájában járta az Alpok havas, jeges téli tájait. Sokszor félig megfagyva lépett a szószékre.
Tömegesen térítette meg az embereket. A protestáns lelkészek nem akartak sehogy sem belenyugodni vereségükbe. 1622. április 23-án Granbündenben a reformátusparasztok küldöttsége jelent meg elıtte és megkérték, jöjjön hozzájuk prédikálni. Így másnap prédikáció után agyonverték. Életében mindig a vértanúságra vágyott. Isten meghallgatta kérését. 1746-ban szentté avatták. Jelképei közül a pálmát, mint gyógynövényt mutatom be, mégpedig a közönséges datolyapálmát. Magas, karcsú törzső pálma. Szárnyasan osztott, nagy levelei üstököt alkotnak. Gyümölcsét már több mint 5000 éve termesztik. Szinte minden része értékes, több mint 800 különbözı felhasználási módját jegyezték fel. A zsenge leveleket megfızik, vagy nedvükbıl pálmabort, cukrot készítenek. A pálma gyümölcsét prosztata problémákra már az amerikai indiánok is fogyasztották és napjainkban is széles körben alkalmazzák. A gyógynövény alkalmazása elterjedt a prosztata problémák, jóindulatú prosztata megnagyobbodás esetén is jótékony hatása bizonyított. A pálma gyümölcse önmagában is finom csemege, de édességek is készülnek belıle. Magas a B6 – vitamintartalma, szirupja pedig hurutos betegségek gyógyítására és gyenge hashajtóként használható. Nagy mennyiségő ásványtartalma teszi lehetıvé, hogy résztisztítónak idegerısítınek használjuk. Jótékony hatása van a légzıszervre megfázás esetén. Tartalmaz nagy mennyiségő estrogen hormont, amely késlelteti a változó kor beköszöntését, illetve csillapítja annak hatását. Aki álmatlansággal küzd, lefekvés elıtt ajánlatos néhány szem datolyát fogyasztania. Kálcium tartalma lehetıvé teszi, hogy szív és idegcsillapítóul szolgáljon a nap eseményei után.
Credo 2007. április
13
Lelkiség Bartal Klári Kereszt súlyától megroggyan a lába, De viszi terhét búsan, szótlanul S hogy Veronika kendıjét kínálja, Csak testi kín az, miért könnye hull. Ismeri sorsát. Önként megy elébe S míg hívja, várja fenn a Golgota, Egy pillanatra sem villan eszébe, Hogy érdemes-e értünk halnia. (Székesfehérvár, 2001. április)
Reményik Sándor Elıször sírsz, Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erıd, Akarsz, eget ostromló akarattalS a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Aztán elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótlanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába? A bőn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyő szürkeség
Tömlöcébıl nincsen, nincsen menekvés! Akkor – magától megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erı, akarat, kétségbeesés, Bőnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S oly közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – magától – szőnik a vihar, Akkor - magától – minden elcsitul, Akkor - magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a K e g y e l e m.
Vágvölgyi Éva
A halálban megdicsıülni, felemeltetni, felmagasztaltatni – ez vajon azt jelenti, hogy a bőnbeeséskor megtalálni ÉN-t elveszítve a halálban visszatalálni, „felemelkedni” Istenhez? Jézus halála és feltámadása nem a fizikai halálról és feltámadásról tanít bennünket. Önmagam teljes elvesztése: a halál.
14
Magamat teljesen elveszteni, hogy valami egészen újat és nem romlandót találjak – ezt mutatja meg Jézus halála és feltámadása. A régi ember, aki Istentıl való elszakítottságban él, az isteni akarattal szemben a saját akaratát keresi - meghal, élete Istenben folytatódik, benne újjászületve az İ akaratának megvalósításában. Nincs többé két akarat, az emberi belesimul az istenibe. Credo 2007. április
Halál nélkül nem lehet újjászületni. Ez bizony nagy baj. Azt jelenti, hogy nincs ügyeskedés, tényleg meg kell halni. Mindaddig, amíg két akarat van, Te nem élsz bennem. Nem lehet Téged is akarni, meg önmagamat is. Vagy – vagy! Ha azt hisszük, hogy két úrnak is szolgálhatunk, becsapjuk magunkat.
Reviczky Gyula Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az Isten-ember Gyızedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicsı; Aki látja, hogy a földön Minden újra nı: Gondoljon feltámadásra, Mely örök leszen… Feltámadt az Isten-ember Gyızedelmesen!
Horváth Józsefné Annuska:
Szent Márk evangélistáról: (ahogy én látom) Gyermekifjú volt, ám hitben növekedett, S mire felnıtt volna, megkeresztelkedett. Már gyermekkorában kísérte az Urat, A tanító Krisztus, az apostolokat. Hallgatta az Igét Isten országáról, A hegyi beszédet, a nyolc boldogságról. Az İ házukban volt az utolsó vacsora, S hallá a szavakat, melyet Jézus monda; „Vegyétek, s egyétek, mert ez az én testem, S igyátok mindnyájan, mert ez az én vérem”. Megszívlelte Márk e fontos szent szavakat, Szíve közepébe bezárta azokat. ’Utolsó Vacsora” morzsáit felszedte, S lelki táplálékul mind magához vette. S mikor Jézus elment (az) Olajfák hegyére Tanítványaival - hát Márk is elméne. İ is ott volt, látta, İ is szemtanúja, Mikor Jézust – Júdás csókkal elárulta. S hogy elfogák Jézust, és hogy megkötözék És mint gonosztevıt rángatják, lökdösék. Így Márk is részese a nagy eseménynek, Majd, hogy nem még İt is elfogák a vének. Csak, hogy İ ügyesen kicsúszott kezükbıl, Eltőnt testét fedı vászon lepedıbıl.
Írásba foglalta (mit) Jézus cselekedett, Evangéliumot (mit) Péter is hirdetett. Majd Alexandria város püspöke lett. Krisztusért- vértanúhalált ott szenvedett.
Bizonyára İ is sajnálta az Urat. S látván, elfogásán (a) csıcselék, hogy mulat. … Késıbb, évek múlva, mikor felnıtté vált Elment, felkereste, Saulból lett Szent Pált.
/Krisztusát követte, İt meg nem tagadta Pogány nép haragját önmagára vonta./ Ereklyéit aztán Velencébe vitték Az arabok elıl, - ide átmentették.
Segítette Pált a hit hirdetésében, És utitársa lett, jártában keltében. Mikor aztán Szent Pált – tudd – bebörtönözték Szent Péter apostol mellé „elszegıdék”.
Velencének İ lett dicsı patrónusa, Márk aki Jézus tanait leírta… …Áldás és dicséret minden Vértanúért! Dicsıség Istennek a tanúság tevıkért.
Credo 2007. április
15
Életünk Ha lehetıségünk lesz rá, idén egyházközségünk isten nagyobb dicsıségére a temetıi kápolnát szeretné felújítani. Jelenlegi állapotában ugyanis méltatlan a szentmisék elvégzésére, pedig a temetések elıtt egyszerőbb lenne ott elmondani a szentmiséket. Egyházközségünk egyik tagja, Gerse Imre építész felmérte a kápolna állapotát, és készített egy reális költségvetést is. Ha pénzünk engedi, szeretnénk a jelenlegi hullámpala tetıt cserépre lecserélni. Ehhez meg kell emelnünk a tetı dılésszögét, és új szarufákat kell beépítenünk. A falakat körbe egy új eljárással, – nem sokkal a föld szintje fölött – mőanyag szigetelés beépítésével szeretnénk a vizesedéstıl megóvni. A bejárati ajtót szeretnénk új ajtóra lecserélni, az ablakok jók, ott csak javítás és mázolás szükséges. Új járólapot kapna a templombelsı, kívül pedig körbe kockakı burkolatot. A villanyszerelést szeretnénk korszerősíteni, eltüntetni a jelenleg a belsı falon futó vezetékeket. Végül pedig a kápolna kívülrıl és belülrıl is új festést kapna.
A munkálatok közel 2 millió forintba kerülnének. Ezért elhatároztuk, hogy a következı hónapok utolsó vasárnapján külön győjtést szervezünk a kápolna felújítására. A szentmise végén a kedves hívek borítékban (esetleg saját nevük felírásával) vagy boríték nélkül helyezhetik el adományaikat az erre a célra készített dobozban. Testvéreink adományaikat ezen kívül a Takarékszövetkezetnél vezetett egyszámlaszámunkra is átutalhatják, vagy a plébánián személyesen is befizethetik. Az adományozók a jövı évi adó bevallásakor az adomány összegének törvényben elıírt mértéke szerint csökkenthetik adóalapjukat. Akik ezt szeretnék, kérjük, idıben jelezzék szándékukat, hogy igazolást adhassunk errıl. Reménykedünk a nagybajomiak áldozatos és megértı segítségében, és reméljük, hogy Isten áldását is magunkon tudhatjuk.
Halottaink:
jai, férje: Tibor, vıi: Imre és Zoltán, unokái: Bernadett, Máté és Bence. március 13., Böhönye: HORVÁTH HENRIK, élt 69 évet. Gyászolják – fia: Gábor; leánya: Csilla, menye és veje, unokái: Bence, Gergı és Zsófia. március 19., Vése: BÓDIS JÁNOS, élt 80 évet. Gyászolják – nıvére: Margit és családja; özvegye: Irén, leánya: Magdus, veje: István, unokája: Norbert. március 28., Nagybajom: PÉCSI ISTVÁNNÉ (született Perák Margit), élt 66 évet. Gyászolják – testvérei: Ilona és Mária valamint családjaik. Férje István, fia: István, leánya Ibolya és veje János, unokái: János és Zsolti. március 29., Nagybajom: özv. KOVÁCS JÁNOSNÉ (született Galba Rozália), élt 75 évet. Gyászolják – testvérei: Gizella, Imre, István, Anna és Julianna és azok családja, két elhunyt testvérének: Mihálynak és Józsefnek családjai. Fia: János, menye Erika. Leánya: Éva, veje Lajos. Unokái: Tamás, Veronika, Árpád, Éva és Bálint. március 31., Böhönye: özv. FARKAS FERENCNÉ (született Vadál Rózsa), élt 67 évet. Gyászolják – édesanyja: Mária. Élettársa: József. Fia: József, menyei: Mária és Erzsébet és két unokája.
március 3., Böhönye: özv. MOKHER JÁNOSNÉ (született Németh Teréz), élt 82 évet. Gyászolják – párja, Pandúr László, rokonok, ismerısök, szomszédok és keszthelyi barátai. március 7., Nagybajom: özv. PÉTERFAI JÁNOSNÉ (született Szentgyörgyi Edit), élt 79 évet. Gyászolják – két nevelt gyermeke: János és Éva és azok családjai; unokatestvére: István és családja, valamint a gadányi Szociális otthon vezetısége és lakói. március 8., Nagybajom: özv. FARKAS LAJOSNÉ (született Csekk Ilona), élt 74 évet. Gyászolják – testvére: Lajos és családja. Fia: István, menye: Brigitta, unokái: Attila és Adrienn, valamint 3 fogadott unokája. március 9., Nagybajom: özv.TÁSKAI VINCÉNÉ (született Pinterics Júlianna), élt 80 évet. Gyászolják – testvérei: Mária és József és azok családja, leányai Erzsébet és Zsuzsanna, Gyöngyi és Ágnes, fia: Vince, 7 unokája és 2 dédunoka, valamint volt munkatársai. március 13., Nagybajom: FEHÉR TIBORNÉ (született Szıke Mária), élt 54 évet. Gyászolják – édesanyja: Gizella; testvérei: Anna és József és azok család16
Credo 2007. április
Adventtıl nagyböjtig minden szentmisén az evangéliummal kapcsolatos rejtvényt osztottunk. Nagybajomban 22-en, Böhönyén 12-en, Vésén pedig 1 fı vett részt. Az eredmény pedig a következı: Nagybajom Böhönye név Vida Réka Fándli Dominika Vida Zoltán Vida Judit Horváth János Horváth Regina Petra Balázs János Balázs Szilveszter Imre Zsolt Imre Mariann Horváth Virág Imre Sándor Balogh József Talabér Melitta Bogdán Zsolt Pap Kristóf Talabér Roland Pap Levente Miklai Szilárd Szép József Csonka János Horváth Tibor
oszt. 2.o. 2.o. 7.o. 5.o. 1.o. 1.o. 1.o. 4.o. 6.o. 8.o. 9.o. 6.o. 3.o. 4.o. 7.o. 7.o. 1.o. 2.o. 3.o. 8.o. 7.o.
jó 13 13 12 12 9 7 6 6 6 6 6 6 5 2 2 2 1 1 1 1 1 0
rossz összesen 1 14 1 14 2 14 2 14 0 9 0 7 0 6 0 6 0 6 0 6 0 6 0 6 0 5 1 3 0 2 0 2 2 3 0 1 0 1 0 1 0 1 1 1
név Kovács Gábor Kovács Éva Farkas Anna Farkas Veronika Farkas János Márton Roland Horváth Réka Bécs Vivien Virág Viktória Banicz Gabriella Gelencsér Ágnes Ballér Dzsenifer
oszt. 1.o. 4.o. 4.o. 4.o. 1.0. 3.o. 5.o. 4.o. 4.o. 4.o. 4.o. 5.o.
jó 12 12 11 10 9 8 7 6 4 1 1 1
5.o.
1
rossz összesen 1 13 1 13 2 13 2 12 2 11 1 9 0 7 1 7 1 5 0 1 0 1 0 1
Vése Fekete János
0
1
Fiataloknak
SZEMÉLYE S NÉVMÁS
TV-SOR. FİHİSE KETTİS BETŐ
FÉRFINÉV
TEÁBAN IS VAN
BASZK TERRORC FOSZTÓKÉPZİ
JÓD
NÉMET GYAKRAN ELİADÁS
BIBLIAI IDÉZET NÉVELİ
ÁLOMBA RINGAT
KITALÁLT TÖRTÉNET
ÉN,…,İ.
RÁDIUM
VÁLLALK. FORMA
NÉVELİ
DEHOGY!
EGYEN!
BORRAL KÍNÁL
PÁRA EGYN.
ALBERT …, FIZIKUS SZÁNTÁS ESZKÖZE KÉRDİSZÓCSKA BETŐ KIEJTVE BATTÉRIA
PESTI MŐSOR FA RÉSZE NEWTON NEM VALÓDI
NÉVELİ 1000 MÉTER
ÉRTÉKE TONNA
KÁVÉ!
ÖREG
EGYE!
EGYE! TOVA
Credo 2007. április
GRAMM RÓMAI 500 KELVIN MŐALKOT ÁS
17
Locsolóversek Kedves Fiúk! Olyan ciki, ha minden évben ugyanazzal a strófával állsz elı! Csokorba szedtünk néhány új–régi verset, válassz magadhoz illıt, vagy fabrikálj magad egyéni kétsorost! Ha beküldöd és szellemes, újságunkba illı, következı számunkban megjelentetjük. Várjuk jópofa ötleteiteket! 1. A kezemben van két tojás, Tıled kaptam Julcsa. A vizemet rád locsoltam, Mehetek a kútra. 2. Egy gondolat bánt engemet, Elfelejtettem a locsolóversemet… 3. Elmúlt a tél, nincsen hó. Locsolhatok, Nagyanyó?
4. Harangoznak húsvétra, Leszakadt a tyúklétra. Kezdıdik a locsolás, Nekem is jut Egy tojás. 5. Mikor én a lányok elé odaállok, Vödrömmel lelocsolok, akit látok.
Most is töltve hideg vízzel, Galambom, Adj egy csókot, vagy lelocsollak a gangon! 6. Végre itt a húsvéthétfı, Itt áll elıttem a szép nı. Nem kérek se, pénzt se tojást, Hadd kezdjem a locsolást.
Gyermekeknek Miklós Erzsébet (Kaposfüred)
Hol volt, hol nem volt, igen messze innen, a nagy ıserdı közepén Elefánték úgy döntöttek, hogy elvállalják, amiket kértek tılük az állatok. Sürgıs volt már a dolog, mert közeledett Húsvét ünnepe. Mindenki tudta az ıserdıben, hogy ehhez az ünnephez hozzátartozik a vidám locsolkodás is! Eddig ezt sehogy sem tudták megtartani, mert az állatok közül senki sem tudott locsolni. Így aztán idén addig kérlelték az Elefánt családot, amíg bele nem egyeztek, hogy nagy Húsvéti locsolkodást rendeznek az ıserdı közepén Húsvét hétfın korán reggel. Még három nap volt addig. Elefánték kivonultak arra a tisztásra, ahol a locsolkodást akarták megrendezni. Elıször is ástak egy jó nagy gödröt, aztán elmentek a folyóhoz, teleszívták az or18
mányukat vízzel, és feltöltötték vele teljesen a gödröt. Már elıre élvezték a nagy locsolkodást, és utána a dagonyázást a sárban! Ez aztán igazán nekik való feladat! – gondolták. Mikor a nagy gödör tele lett, elégedetten hazacsörtettek, és várták a Húsvét hétfıt. Nem sokat kellett várniuk, kettıt kellett aludniuk és eljött az ünnep másnapja. Nagyon izgatottak voltak, folyton az járt az eszükben, hogyan lesz a locsolkodás , melyiküknek mit kell tenni, jól szervezték-e meg a dolgokat. Már kora hajnalban elindultak mindhárman a tisztás felé. Azt gondolták, még senkit sem találnak ott, annál inkább meglepıdtek, mert a tisztás tele volt már állatokkal! Leginkább nıstény állatok és csemetéik jöttek el. Ünneplıbe öltöztek, és nagyon izgatottak voltak. Ritkán volt az erdıben ilyen nagy esemény, ahol szinte minden állat képviselte magát. Amikor az elefántokat meglátták, hangos ujjongásba kezdtek: – Hurrá, éljenek a locsolók! –kiáltozták. Elefánték nagy komolyan be is vonultak a tisztásra, vigyázva, nehogy rálépjenek valamelyik kisebb állatra. Elefánt papa még fel is szólalt: – Kedves Barátaink, köszönjük, hogy megtisztelték családunkat, és ránk bízták a húsvéti locsoCredo 2007. április
lást! Amint látjátok, már mindent elıkészítettünk, és hamarosan elkezdjük a mulattságot! Minél közelebb jöjjetek a locsoló– gödörhöz, hogy nagyobb legyen az örömötök! Az állatok nagyon meghatódtak Elefánt papa rögtönzött beszédétıl, és kíváncsian közelebb nyomultak a gödörhöz. Kitőnt az eredeti állatok közül az a sok fehér és tarka nyuszi, akik szinte ellepték a tisztást, boldogan ugrándoztak, játszadoztak egymással. A városból menekültek ide, még Húsvét elıtt. Tudták ugyanis, hogy ilyenkor az emberek szétválasztják ıket a családjuktól, külön-külön házaikba viszik ıket, dobozban kell aludniuk, és nem futkoshatnak kedvükre. A gyerekek ugyan nagyon kedvesek és szeretik ıket, de egy idı után már nagyon fárasztó velük játszani! Aztán jön még a legrosszabb! Ünnep után már nem kellenek az embereknek, alig várják, hogy megszabaduljanak tılük. Vagy elengedik ıket a téren, vagy teljesen idegen nyulak közé teszik ıket, akikkel sokszor verekedni is kell az élelemért! Ezért aztán egy éjszaka megszöktek és az erdıbe menekültek. Az erdei állatok befogadták ıket, és meghívást kaptak a Húsvéthétfıi locsolkodásra is. Kíváncsian nézték a nagy elefántokat, akik harsány trombitálással nyitották meg az ünnepsé-
get! Amikor befejezték, az állatok megtapsolták, és körülugrálták ıket. Különösen a majmoknak tetszett a trombitaszó, nagy mókaságba és nevetésbe kezdtek. Felültek az elefántok hátára, és onnan figyelték, mi fog történni! Elefánt papa tette elıször ormányát a pocsolyába, aztán követte Elefánt mama, és az Elefánt fiú is. Ezután jött a meglepetés! Felszívták ormányukba a sok sáros vizet a gödörbıl, és mindhárman egyszerre szétlocsolták a tisztás minden irányába, ahol az állatok voltak! No, lett is valóban meglepetés, amikor a sok sáros víz az ünneplıs ruhákra, bundákra, tollakra fröcscsent! Egy pillanat alatt olyan lett mindenki, mintha sárba hempergett volna! Egyedül a vaddisznóknak tetszett a helyzet, boldog röfögéssel vetették bele magukat a sáros gödörbe. Az elefántok nem vették észre a riadalmat, addig fújták a sáros vizet, ameddig csak ki nem fogyott az ormányukból. Hanem addigra már az ünneplı állatsereg menekült, minél messzebbre az elefántoktól, és felháborodva, ijedten néztek végig sáros öltöze-
tükön. Így, mire a három lelkes elefánt körülnézett, a vaddisznókon kívül senkit se láttak a tisztáson. – Mi történt? – kérdezte Elefánt mama. A legidısebb vaddisznó válaszolt: – Azt hiszem, nem minden állat szeret a sárban dagonyázni, bár el sem tudom képzelni, hogy miért nem! – mondta, és nagy élvezettel tovább taposta a sarat. Az elefánt család pedig elindult, hogy megkeresse, hova tőntek el olyan hírtelen az állatok. Pedig milyen jó mulattság volt! Meg is találták kissé távolabb a csapzott, sáros csapatot. Most már értették, hogy miért menekültek el. Egyáltalán nem úgy festettek, mint egy boldog, ünneplı baráti társaság! Elefánt papa, mint mindig, most is jó ötlete támadta: – Drága Barátaim! Ne csüggedjetek, menjünk le együtt a folyóhoz, ott tiszta vízzel lemosunk benneteket! Az lesz ám csak az igazi Nagy Locsolkodás! Utána pedig kiülünk közösen a partra, mi fújjuk rátok a meleg levegıt, így egykettıre megszáradtok, és szebbek lesztek, mint bármikor! Aki
„Tudod, elmúlik a bánat, és tenéked szól a fákról a sok csicsergı,kicsiny csicsergı,kicsiny madár. Vigaszként csillan meg egyegy-egy napsugár. Ugye, szép a világ?” A nagybajomi KOLPING KATOLIKUS SZAKISKOLA ÉS KOL KOLLÉGIUM nevelıtestülete tisztelettel meghívja Önt és kedves Ismerıseit a nagybajomi Mővelıdési Otthonban 2007. április 14-én, szombaton este 19 órakor kezdıdı
húsvéti jótékonysági báljára. A bál fıvédnöke: Szilágyiné dr. Szemkeı Judit, a váci Apor Vilmos Katolikus Fıiskola fıigazgatója.
akar, üljön fel a hátunkra, elbírunk mindenkit! Több sem kellett az állatseregnek, felmásztak az elefántok hátára, és megindult a díszes karaván a folyóhoz! Ott mind beugráltak a tiszta vízbe, az elefántok locsolták ıket, igen jó játék volt! A majmok egyesével megmosdatták az összes nyuszikát, csak úgy csillogott a selymes szırük, amikor a parton megszáradtak! Jót nevettek azon, hogy mennyire megijedtek a sáros locsolástól! Szépen kisütött a napocska is, a kellemes fürdés és a locsolkodás után az állatok leheveredtek a vízparton, beszélgettek, ismerkedtek egymással. Sokat faggatták a városi nyuszikat az emberekrıl. Aztán megegyeztek abban, ha messzire elkerülik ıket, amíg meg nem változnak. Így esett az elsı Húsvéti locsolkodás a messzi- messzi erdıben! Azóta minden évben megtartják, de nem a pocsolyában, hanem a tiszta viző folyóban. A pocsolyát meghagyták a vaddisznóknak. Ha arra járnál valamikor Húsvét hétfın, kora reggel, csak messzirıl nézd ıket, ne zavard meg ünneplésüket.
Az est programja: Megnyitó A Kolping Szakiskola tanulóinak zenéstáncos mősora • Svédasztalos vacsora • Büfé • Tombola • Zene: Szabó Imre Helyfoglalás elızetesen a 82/356-052 és a 20/984-2130-as telefonszámokon. A báli belépıjegyek ára 2.500,- forint. A bevételt a szakiskola tanulóinak nyári táborára és eszközbeszerzésre fordítjuk. Tisztelettel kérjük Önt, részvételével, felajánlásával szíveskedjék hozzájárulni tanulóink támogatásához. • •
Credo 2007. április
19
Áprilisra tervezett programjainkból április 1. virágvasárnap április 5. nagykedd április 6. nagyszerda április 5. nagycsütörtök április 6. nagypéntek április 7. nagyszombat április 8. húsvétvasárnap április 9. húsvéthétfı április 14. szombat április 15. Irgalmasság vasárnap április 28-29. Hivatások vasárnapja április 30. hétfı
A nagybajomi és a böhönyei szentmiséken a böhönyei énekkar passiót énekel. Betegek gyóntatása a falvakban 1000 Vése – Gyóntatás az Idısek Otthonában Utolsó Vacsora emlékezete: 1700 Böhönye, 1900 Nagybajom (szentmisék után virrasztás) ministránspróba Nagybajomban 900, Böhönyén 1100 Urunk szenvedésének ünneplése 1500 Vése, 1700 Böhönye, 1900 Nagybajom (szertartások után virrasztás) Húsvét vigiliája – 2000 Böhönye (utána ételszentelés) Húsvét vigiliája – 500 Nagybajom (utána ételszentelés) Húsvéti ünnepi szentmisék: 900 Nagybajom, 1100 Böhönye, 1300 Vése, 1700 Pálmajor Húsvéthétfıi ünnepi szentmisék: 900 Nagybajom, 1100 Böhönye, 1300 Vése (Idısek Otthonában) Elsıáldozók elsı gyónása Nagybajom 900, Böhönye 1100 Elsıáldozók beöltözése a szentmiséken Vendégünk, Göndics János kispap beszél meghívásáról, életérıl szombat 1800 – Vése, vasárnap 900 Nagybajom, 1100 Böhönye EGYHÁZMEGYEI MINISTRÁNS TALÁLKOZÓ, Nagybajom 1000 Tanítás (Beer Miklós, váci püspök) a templomban 1100 szentmise a püspök atyával 1230 ebéd, délután foci, méta, számháború és egyéb játékok
Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk:
[email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.fw.hu Alapító kiadó és 8 éven át szerkesztı: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Kuckó Katalin, Horváth Veronika, Lempach Gabriella és Varró József. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Colorprint, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, májusi számunk 2007. április 29-tıl kapható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 20
Credo 2007. április