Buskó András Buskóné Szatai Marianna

Buskó András – Buskóné Szatai Marianna

RALLY POLSKA 2014 1

2

Előszó A 2014. július 12-22. között szervezett Rally Polska 2014 autós-gyalogos túra több lengyel vajdaságot is átölelő több mint egy hetes túra volt. A túrák központja a Zawiercie közelében található görögös jellegű Hotel Irini volt, ahol mély barátságban és vendégszerető fogadtatásban volt részünk. A nyári melegben is kellemesen hűs szoba jó pihenést biztosított. Az útvonal Budapest – Sátoraljaújhely – Borsi – Tőketerebes útvonalon vezetett Barwinekbe, a lengyel határhoz. Itt azonban már rosszra fordult az idő, így az első napra tervezett Gorlicét a szakadó eső miatt csak az autóból tudtuk megszemlélni, és a Tarnów alatt lévő Tuchównál tűzoltók tereltek a hegyek felé a Biała folyó áradása miatt. Az első nap tehát terelő útvonalon keresztül, Krakkót érintve jutottunk el szállásunkra. Másnaptól az idő jobbra fordult, és a kirándulásaink ideje alatti csapadékos, esős vagy viharos időjárás mindig máshol volt, mint ahol mi éppen tartózkodtunk. A kirándulások a Kárpátaljai vajdaság után inkább a Szent Kereszt vajdaságot, a KisLengyelországi vajdaságot, az Opolei vajdaságot és a Sziléziai vajdaságot érintették. Autós túratávunk meghaladta a 3600 km-t. Több mint 70 óra autózás, 41 óra városnézés, 18 km gyaloglás szerepelt a programban. A felkeresett helyek száma megközelítette a 100-at. Közel 25 várat, 14 kastélyt és 4 apátságot vagy kolostort kerestünk fel, bár ezek összeszámlálása még sok időt vesz igénybe. A nyaralás végén Magyarországra.

szép

élményekkel

gazdagodva,

szerencsésen

megérkeztünk

A látottak magyar nyelven kevésbé ismertek, ezért lengyel nyelvből való fordításuk után közzétételre kerülnek. Számos helyen, mint az Országos Lengyel Önkormányzat alelnöke írtam be köszöntő és üdvözlő sorokat a múzeumi vendégkönyvekbe. A lengyelek vendégbarátsága közismert, de ha lengyelünk kommunikálunk velük, szinte elolvadnak a gyönyörűségtől. Éljen a lengyel-magyar barátság!

Buskó András és Buskóné Szatai Marianna

3

A túra által érintett dél-lengyelországi terület

4

1. nap – 2014. július 12. Budapest – Sátoraljaújhely - Borsi (Rákóczi vár) – Tőketerebes – Barwinek – Tylawa - Zawiercie (Hotel Irini) A Rally Polska 2014 útvonalát Sátoraljaújhely irányában, északkelet felé kezdtük. A magyarszlovák határt átlépve első állomásunk Borsi volt:

ezt ebben a formában a részlegesen elvégzett régészeti kutatások nem tudták igazolni. A 2006 telén kutatói felügyelet mellett folyt felújítások során az északnyugati sarokbástya emeleti padlószintje alatt feltárt boltozatvállban és lenyomatban egy a jelenleginél magasabb belső szintű, reneszánsz épület maradványait fedezhetjük fel. Így feltételezhetjük, hogy a kastély előzményeként már állott itt egy színvonalasabb épület, amelynek építője Henyey Miklós, Zeleméry apósa lehetett. Zeleméri Kamarás István lányának házasságával került a kastély előbb Lorántffy Mihály tulajdonába 1602-ben, majd Felsővadászi I. Öreg Rákóczi György (Szerencs, 1593. június 8. – Gyulafehérvár, 1648. október 11.) erdélyi fejedelem és Lorántffy Zsuzsanna (Ónod, 1600 körül – Sárospatak, 1660. április 18.) házassága révén került a Rákóczi birtokok közé.

Borsi Borsi (szlovákul Borša) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában, Királyhelmectől 24 km-re délnyugati irányban, Sátoraljaújhelytől 3 km-re, keletre a szlovákmagyar határ mellett, a Bodrog jobb partján, az Alföldön a Zempléni-hegység déli lábánál található település. Nevét egy Bors nevű személyről kapta. A bors ótörök szó, jelentése: erős. 1221-ben Borsy néven említi fennmaradt oklevél. 2011-ben 1214 lakosából 644 szlovák és 545 magyar volt. A mai község területén már az újkőkorban is éltek emberek. A bükki kultúra emberének emlékeit találták itt meg. A bronzkorban a hallstatti kultúra települése állt itt, ebből a korból bronzeszközök kerültek elő. A 8. századból is találtak itt temetkezéseket, melyeket szlovák kutatók korai szláv síroknak tartanak.

A kastély első írásos említése 1593-ból maradt fenn castellum megjelöléssel. Az 1631-ben és 1638-ban kelt helyiségleltárak (inventáriumok) szerint az épületet ekkorra kibővítették a ma is látható északnyugati bástyával és az északi, női termeket magábafoglaló palotaszárnnyal. 1638-ra az épületet tovább bővítették, megépült a nyugati szárny déli szakasza, egy déli palotaszárny, benne vendégek számára fenntartott szobákkal és feltehetően a ma romjaiban látható déli sarokbástya. Az épülettől délre, a Bodrog felé reneszánsz kert terült el, északnyugat felé egy négyköves malom a Ronyva duzzasztott tavával, a töltés előtt kis filagória. A kastély mennyezetei „aranyos gombosak”, míves kiképzésűek. A bővítést feltehetően Lorántffy Zsuzsanna végeztette el, elsősorban a déli, női szárny kiépítésére koncentrálódtak a feladatok. Érdekesség, hogy ebben az időben, az ebédlő palotában a 12 fős asztal mellett egy kis asztalt is találunk, két kis székkel. E "nagypalota" mellett nyílt az "Úrfiak palotája" a későbbi II. Rákóczi György (Sárospatak, 1621. január 30. – Nagyvárad, 1660. június 7.), erdélyi fejedelem és Rákóczi Zsigmond (Sárospatak, 1622. július 14. – Fogaras, 1652. február 4.) szobája. Mellette a tanító szobája nyílt.

1221-ben Borsy néven említik először. 1284-ben Borsi, 1390-ben Borsy alakban szerepel a forrásokban. Sárospatak várának uradalmához tartozott. 1284-ben a sátoraljaújhelyi uradalom része lett. 1387-ben a Perényiek, 1429-ben a Pálóczyak és mások birtoka. 1615-ben a Lorántffy családé. 1557-ben a falu 4 portával adózott. A falunak 1715-ben mindössze 13 adózó háztartása volt. 1787-ben 43 házában 281 lakos élt. 1828-ban 77 háza és 565 lakosa volt. Az itteni birtokot 1892-ben a Széchyektől a Windischgrätz család vette meg. Lakói mezőgazdasággal és bognármesterséggel foglalkoztak. 1910-ben 783 lakos volt, ebből 778 magyar, 3 szlovák és 2 egyéb nemzetiségű volt. A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt. A második világháború után a falu magyar lakosságának egy részét áttelepítették Magyarországra, helyükre szlovákok települtek.

1644-ben Esterházy nádor I. Rákóczi György ellen vonuló serege elfoglalta és feldúlta. A Rákócziak Borsiban elsősorban Munkács felé vezető útjukon szálltak meg, erről a kevés forrás árulkodik, I. Rákóczi Ferenc (Gyulafehérvár, 1645. február 24. – Zboró, 1676. július 8.) több fejedelmi intézkedését itt datálta.

A Rákóczi-várkastély A Rákóczi-várkastélyt 1579 körül Zeleméri Kamarás István tokaji várkapitány építette. Feltételezések voltak arra vonatkozóan, hogy korábban is állt itt vár vagy erődítmény, azonban

5

1676-ban Zrínyi Ilona Munkácsról Regécre vezető útja közben szállt meg, a véletlennek köszönhető, hogy II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.) itt született meg. A születésének helye feltehetően az azóta megsemmisült délnyugati sarokbástyában, a fejedelemnői lakosztály lehetett.

1684-ben a magyargyűlöletéről hírhedt Kollonich Ignácz jezsuitáinak és a labancoknak kezére került a kastély és minden Rákóczi-birtok 1688-ban a „rebellisek” (Thököly seregeinek maradványaként martalóckodó "szabadcsapatok") felgyújtják a labanclaktanyaként szolgáló kastélyt. 1694-ben Rákóczi Prágából való visszatértekor a kastély még romos állapotban volt, egyes helyiségeit elkezdték tatarozni. 1711-ben a szatmári béke után a kastély Rákóczi Julianna férje, Aspremont Henrik tulajdonába került, tőle a Trautschonok vették kézhez, 1780 körül az egri érsek révén az Esterházyak kezére kerül. Később több birtokos kezén fordul meg, de a Lorántffy Zsuzsanna által kiépített reneszánsz udvarház már sosem nyerte vissza eredeti fényét.

II. Rákóczi Ferenc szobra a vár előtt

Az elhagyatott udvari szárny A 20. század elején keleti szárnyát lebontották. Az 1940-es évek elején Lux Kálmán és fia Lux Géza végeztek helyreállítási munkákat a kastélyban, és a tervek szerint múzeum kialakítására került volna sor az épületben. A második világháború után a kastély újra Csehszlovákiához tartozott és a 70-es évekig lakásként és raktárként hasznosították. Ezután kezdődött meg az épület kiürítése és műemléki kutatása, valamint a legszükségesebb állagvédelmi munkák elvégzése.

Kiállítás a Rákóczi szabadságharc emlékére 2000-ben elkezdődött a kastély felújítása, amelyet a kis falu polgármesteri hivatala, Szabó Mihály polgármester szervezett, elsősorban szlovák és magyar állami és európai uniós keretek felhasználásával.

Emléktáblák a várkapuban

6

A terveket a budapesti Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központtól Wittinger Zoltán építész és a kassai prof. phD Pásztor Péter építészmérnök közösen készítette el. A tervek szerint a kastélyban múzeum, konferenciaközpont, könyvtár, internet-kávézó, szálloda és étterem nyílik. 2005-ben több földszinti helyiséget felújítottak, 2006-ban pedig a születés emlékszobája újult meg.

Története Tőketerebes városképének meghatározó elemét a katolikus templomok jelentik. Mint két fegyverhordozó, őrzik a város legrégebbi részét és a grófi park bejáratát. A tőketerebesi történelmi park természeti műemlékként az elmúlt évszázadok társadalmi és kulturális hangulatának egyik legjelentősebb dokumentuma. A park közepén, illetve közvetlen környékén helyezkednek el a város további kulturális műemlékei is. Részben világi, részben egyházi jellegűek, és a román stílustól kezdve a gótikát, a reneszánszot, a barokkot, a rokokót, a klasszicizmust, valamint a 19. század második felének historizáló stílusait és a 20. század elejének irányzatait képviselik. A régészeti leletek tanúsága szerint a város területén már az újkőkorban is éltek emberek. A vonaldíszes kultúra települése állt itt. A korai bronzkorból az ottomán kultúra csontvázas sírjaira, a késő bronzkorból pedig a hallstatti kultúra településének nyomaira bukkantak. Tőketerebes történetének kezdetei szempontjából az 1. ezredév második fele meghatározó időszak, az adott területet ekkor népesítették be a szláv törzsek. A város legrégebbi részén, a jelenlegi katolikus templomok körül Macák J. és Slivka M. terjedelmes szláv település maradványait tárták fel a 8-10. századból. Tőketerebes első írásos említése 1219-ből való, ekkor Terebus néven említik. A 13. században Tőketerebes kisvárossá alakult. A közeli ártéri erdőben vár állt, amelyet gyakran Páricsnak neveztek. Ez előbb a Párics család, majd a Drugethek és a Perényiek erődítménye volt. A település a határában állt Párics várának szolgálófalujaként alakult ki a 13. században. A várat a Kaplyon-nembéli Terebesi család építtette a 13. század első felében. Egy ezredévvel ezelőtt a környéken több falu létezett, amelyek a tőketerebesi várbirtokhoz tartoztak - Párics, Dobra, Valon. Közülük csak Párics maradt fenn, amelynek története szorosan kapcsolódott Tőketerebes sorsához. A további falvak még a középkorban eltűntek.

II. Rákóczi Ferenc születésére emlékeztető bölcső *

Tőketerebes Utunk következő állomása Tőketerebes volt.Tőketerebes (szlovákul: Trebišov) város Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásának székhelye. Kassától 45 km-re, délkeletre a Trnavka partján fekszik. 2011-ben 24 401 lakosából 17 400 szlovák, 3080 roma és 292 magyar volt. Neve a szláv Trebes helynévből alakult ki, ez pedig a szláv trebiti (= irtani) igéből származik. A név arra utal, hogy a település irtványon alakult ki. A kétnyelvű környezet az irtványként felfogott Terebest a magyar tőke főnévvel egészítette ki.

1317-ben Károly Róbert a Petenye fia Péter elleni hadjáratában elfoglalta, és mint honorbirtokot hívének, Drugeth Fülöp szepesi ispánnak adta. Drugeth Fülöp 1301-ben, Károly Róbert király kíséretében, annak nevelőjeként került Magyarországra mikor az Árpád-ház utolsó királyának halála után Károly Róbert vetélytársaival szemben megszerezte a koronát. Drugeth Fülöp több hadjáratban is részt vett. 1311 után, amikor Aba Amadé halála után birtokai a királyra maradtak. 1316-ban Szepes és Újvár ispáni tisztét viselte, és mint a területek kormányzója, több alkalommal összeütközésbe került Csák Mátéval is. Később rövid ideig királynéi tárnokmester, 1323 és 1327

7

között nádori tisztet töltött be. Nekcsei Demeter tárnokmesterrel - aki fogadott apja volt - és annak vejével, Garai Pál macsói bánnal az első bárói ligát is ők alapították meg. Károly Róbert hűséges szolgálataiért Lubló és Palocsa nevű várakat adta neki, de mivel utód nélkül halt el, vagyonát unokaöccse, Vilmos örökölte. Drugeth Fülöp öccse I. János volt, aki a család két ágának is őse.

sereg bal szárnyát vezette. A vereség után megmenekült, de testvére, Ferenc odaveszett a csatában. Perényi Péter királyi koronaőr és a Füzér várában tartott kincs őrzője volt, amiért I. Ferdinándtól megkapta a sárospataki birtokot. 1534 - 1537 között várat épített az új szerzemény területén. Az első magyar mágnások közé tartozott, akik magukévá tették a reformáció tanításait. A birtokain álló templomokba bevezette az új hitet. 1530-ban elűzte Tőketerebesről a pálosokat, az elhagyott kolostort pedig ledöntette. Vécse falut visszavette, a kolostor földjeit és kertjeit a terebesi majorhoz csatolta. Perényi Péter Sárospatakon protestáns iskolát alapított, támogatta a protestáns könyvkiadást, és maga is írt vallásos tárgyú műveket. Gyanúba keveredett, hogy török támogatással meg akarta szerezni a magyar trónt, ezért I. Ferdinánd 1542-ben bebörtönözte.

A 14. században, amikor Tőketerebest a Drugethek birtokolták, már biztosan középkori városkának számított. Az írásokban azonban hagyományosan villa Therebes formában említik. 1342-ben a zempléni várispánság igazgatása alatt ismét a királyé. Mária magyar királynő és Zsigmond király 1387ben a várbirtokot hívének Perényi Péternek adományozta hadi érdemei elismeréseként. Ettől kezdve a terebesi Párics vára a Perényi család fő székhelyévé vált. A 15. századtól Tőketerebest már városként említik - oppidum Therebes formában.

A Perényiek a török közeledtére 1536-ban, majd 1541-ben bővítették és megerősítették. 1567-ben a várat és uradalmát házasság révén a Drugeth család szerezte meg. 1619-ben Bethlen erdélyi fejedelem serege ostrommal vette be. 1673-ban újra megerősítették, majd 1675-ben a császáriak foglalták el. 1682-ben Thököly is megszállta, majd 1686-ban miután a kurucok kivonultak belőle a császáriak felrobbantották, azóta rom. Anyagából a Csákyak 1786-ban kastélyt építtettek a városban, amelyet 1838-ban házassággal az Andrássyak szereztek meg és a 19. század végén neoreneszánsz stílusban felújítottak.

Imre idősebbik fia, Perényi János 1440-ben tagja volt annak a küldöttségnek, amely meghívta a krakkói I. Jagelló Ulászlót a magyar trónra. Testvérével, Istvánnal együtt királyi asztalnokok voltak. Perényi János az 1438 - 1440 közötti időszakban, majd 1452-ben Zemplén vármegye ispánja volt, 1438 és 1440, majd 1445 és 1458 között a királyi főkincstárnok tisztét is betöltötte. A királyi udvarban viselt tisztségek további birtokokhoz juttatták Jánost, Erzsébet királynétól zálogba kapta a füleki várat, majd később a sárosi várat is. Székhelyét azonban mindig Tőketerebesen tartotta. 1454-ben itt tartották meg az országgyűlést, amelyen az ország zászlósurai megállapodtak a Ján Jiskra huszita seregei elleni fellépésről.

A település 1254-ben "Terebes", 1341-ben "Therebes", 1441-ben "Felse Terebes, Also Terebes" alakban említik a korabeli források. Birtokosai megegyeznek Párics várának birtokosaival. A 14. – 15. században több megyegyűlést is tartottak a településen. 1439-től vámszedési joggal rendelkező mezőváros, a terebesi váruradalom központja, amelyhez 6 falu tartozott. 1567 és 1687 között a Drugeth családé, 1687-től a Csákyaké, 1756-tól a Dernáth, a Zichy és az Andrássy családoké. 1601-ben a városnak 31 lakott és 94 lakatlan háza volt. 1504 és 1530, majd 1630 és 1781 között a pálosoknak kolostora működött Terebesen, amelynek épülete ma is áll. 1715-ban 44 portája volt.

1483-ban a rablólovaggá lett Perényi Istvántól Mátyás hadai véres ostrommal foglalták el. A vár azonban továbbra is a család kezén maradt, mert a király a legyőzött úr fiának adta át. A Perényi főnemesi család legjelentősebb és legismertebb tagjai közé tartozott János unokája, Perényi Imre. 1504-ben Magyarország nádorává választották. 1509 és 1511 között, amikor II. Jagelló Ulászló cseh és magyar király Prágában tartózkodott, bizonyos ideig a magyarországi helytartója volt. Ő irányította a királyi seregeket és elnökölt az országgyűlésen. Jelentős személyiségnek számított az 1515-ben I. Miksa császár és I. Ulászló között Bécsben megkötött megállapodás során, amely biztosította a Habsburgok számára a magyar és cseh trónutódlási jogot. Ezért 1517-ben I. Miksa császár birodalmi hercegi rangra emelte, II. Ulászló pedig a siklósi várbirtokot adományozta neki.

A 18. században a magyar többségű városba szlovákok és ruszinok települtek. 1787-ben 295 házában már 2366 lakos élt. 1831-ben a zempléni parasztfelkelés (az ún. koleralázadás) központja volt, augusztus 5-én itt nyitott sortüzet a katonaság a lázongó zempléni parasztokra, ezzel letörte a felkelést. 1876-ban főszolgabírói hivatal székhelye lett. A 19. században a várost és tágabb környékét számos kivándorlási hullám érintette. A kerület gazdasági helyzete a 20. században javult, amikor a városban néhány, mezőgazdaságra szakosodott iparvállalat alakult. 1910-ben cukorgyárat alapítottak itt. 1911-

A várúr, Perényi Imre 1502-ben pálos szerzeteseket hívott Terebesre. A terebesi kolostor alapítója, Perényi Imre fia, Perényi Péter Abaúj vármegye örökös ispánja volt. A mohácsi csatában a magyar

8

ben pedig villamos erőmű épült a városban. 1910ben 4708 lakosából 2323 magyar és 2181 szlovák volt.

Perényi István minden birtokát; a lázadó Perényi fia, Imre azonban később visszanyerte a javakat. Perényi Imre kiváló tulajdonokkal felruházott férfiú volt.

A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott. 1929-ben járási székhely lett, azonban mezőgazdasági jellegét ezután is megőrizte. A második világháború idején a szlovák lakosság támogatta a környékbeli partizáncsoportokat. 1944. december 1-jén foglalták el a várost a 4. ukrán front csapatai. 1945 januárjában itt alakult meg a Szlovák Nemzeti Tanács. 2001-ben 22.342 lakosa közül már 87% szlovák, cigány 8,9% és 1,7% magyar volt.

A gyászos emlékű mohácsi vész után ismét Terebesen jöttek össze az ország rendjei. 1536-ban erős várfallal és sánczokkal erősítették meg a várat. Perényi Péter 1541-ben újra bővítette. A Perényieknek 1567-ben Gáborral magvaszakadván, özvegye Országh Ilona halála után a hatalmas birtok unokaöcscsére, Drugeth Györgyre szállott. Hosszú időn át a Homonnai Drugethek voltak az urai. Itt ostromolta 1582-ben Drugeth István a testvérét, Györgyöt, hogy birtokából kiverje. És ugyancsak itt játszódott le 1595-ben az a másik véres dráma, a melyet a monda ékes szavakkal megőrzött későbbi korok számára is. A vad haragú Homonnai Ferencz és szépséges hitvesének, Perényi Erzsébetnek véres szerelmi kalandja ez a történet, a melyről azt jegyzi fel a krónika, hogy a vár ura szerelemféltésből a vár ablakából vetette le a mélységbe Tussay nevű íródeákját. 1598-ban, vagyis három évvel később, Drugeth György lesz a vár ura, a kit később súlyos vádakkal terhelve, halálra itéltek, birtokai árán azonban a halálos itéletet nem hajtották végre; Terebes 1600-ban a fiskusé lett, mígnem Drugeth György később ártatlanságát bebizonyítva, 1613-ban ismét visszakapta birtokait.

Nevezetességei  Párics várának romjai A városhoz közeli hegyen állnak Párics várának romjai. A vár régészeti kutatása megtörtént, de restaurálásának még semmi jele, a területét ismét sűrű bozót foglalta el. A hagyomány szerint a község első alapítója Páris volt s az ő nevéről nyerte a község is a PárisTerebes nevet, a mint a XIII. és XIV. században nevezték. Egy 1254-ben kelt följegyzés szerint a vár a tatárjárás lezajlása után épült és Páris ispán fia, Terebesi Andor (Andornicus de Terebes) volt az ura. 1280-ban Mihály mester kapta királyi adományban. 1330-ban Drugeth Vilmost látjuk a birtokban, a mely azonban 1343-ban már királyi birtokként szerepel. 1387-ben Zsigmond király a várat Perényi István fiának, Péter mesternek adományozza.

A XVII. században Párics vára ismét sok ostromot állott ki. 1620-ban Bethlen Gábor vette be és hadvezérének, Széchy Györgynek ajándékozta, de 1625-ben Drugeth János visszaszerezte, s az özvegye öt évvel később visszahozta a pálosokat is régi fészkükbe. 1673-ban ismét megerősítették az otromoktól megrongált várat, melyet két évvel ezután a császáriak elfoglaltak. Később ismét a Drugethek kezén van. Drugeth Zsigmond lengyel őrséget helyezett a várba, de Thököly Imre török csapatai bevették s urát elfogva, Kassára hurcolták. A pálosokat is kiűzték klastromukból, a melyet alig néhány évvel előbb (1678-ban) tataroztatott és bővíttetett ki gróf Forgách Zsigmond özvegye, Batthyány Borbála. Csak két évig ült a birtokban Thököly Imre, mert 1686-ban menekülni volt kénytelen. Mielőtt azonban a várat elhagyta, puspaporral aláaknázta és fölrobbantotta. 1686-ban a császáriak visszahelyezték a pálosokat régi jogaikba és a klastromban. Lipót császár korában az utolsó Drugeth is elhalván, Zsigmond özvegye, Keglevich Teréz grófnő, leányának a terebesi dominiumot adván hozományul, az a gróf Csákyak birtokába került. 1756-ban gróf Van Dernáthné Zichy Terézia a birtok ura, a ki négy évvel később a régi pálos kolostort újraépíttette.

Párics várának romjai A vár története az okiratok szerint a XIV. század végétől a XVI. század végeig a Perényi családhoz kötődik. De a XV. században birtokosok még itt Brankovics György szerb despota, a Czudar család, a Hunyadyak, a Szapolyayak és a pálos-rend. A husziták garázdálkodása idején a terebesi várba hívták össze 1454-ben az országgyűlést, hgy a cseh rablók megfékezésére törvényt hozzon. Egy 1483ban kelt okirat szerint a felségsértő Perényi István, a vár akkori ura ellen Mátyás király hadat küldött s véres ostrommal elfoglalta a várat, elkobozva

Abban az időben, amikor a kurucok élén Thököly Imre állt, a páricsi vár akkori ura, Drugeth Zsigmond kezdetben az oldalára állt. Amikor azonban átállt a császár pártjára, Thököly Imre

9

1684-ben bevette a várat, annak ellenére, hogy lengyel várőrséggel erősítették meg. Thököly Zsigmondot is foglyul ejtette, és Kassán börtönbe vetette. A fogságból sikerült megszöknie, de 1684 áprilisában, 27 éves korában Ungváron elhunyt. Ekkor a szerzeteseknek is el kellett hagyniuk a kolostort. Két év múlva, amikor a kuruc csapatoknak ki kellett üríteniük a várat, és Munkács felé menekültek, Thököly felgyújtatta, és puskaporral felrobbantatta az erődítményt. A páricsi várat soha nem építették újjá.

használták fel. A vár termei, egyebek között a palota és a kápolna, két szinten helyezkedtek el, és belső oldalról végigkövették az erődítés teljes vonalát; ekkor már hiányzott a tetejük, így fennállt a veszélye, hogy ha nem javítják ki, a vár összedől. A régi erődítmény középső részét egy udvar alkotta kúttal és ciszternával. A belső öregvárat vizesárok védte. A külső várat a négyszög alakú udvarával, a megerősített falaival, egy földalatti folyosójával és néhány bástyájával együtt szintén árkok és mocsaras területek vették körül.

*

A vár területén 1972 és 1975 között M. Slivka régész végzett ásatást. Feltárta a 14. századi belső vár tégla erődítésének menetét, amelynek alaprajza szabálytalan sokszöget alkotott. Az udvaron az erődítés belső falához épített házakat tártak fel, továbbá egy árkádsor pilléreit, valamint kutat és ciszternát. A belső várba vezető kapu előtt a régebbi árok helyén kőfalakat és fa cölöpöket találtak, amelyek a felvonóhíd támasztékát alkották. Az ásatás során a külső vár erődítésének egy részét is sikerült feltárni.

Az 1619-ből származó leírás az óvárban említést tesz a kulcsár házáról és annak részéről a kapu felett; megemlíti továbbá a nyári palotát, az istállót a pitvarral, a pincét, a lőporraktárt és a felvonóhidat. Az udvaron istállók és szénásszínek álltak. A Fehér, a Fekete, a Föld- és a Páricsi bástya a külső vár erődítményrendszerének a részét képezte. Az 1620-as leírás a külső kapun kívül két élelemraktárról és a várárokban található szárazmalomról is beszámol. Az 1621-ből származó leírás megemlíti a sáfár házát, a várkapitány termét pitvarral és padlással, a felesége kamráját, az iskola épületét, a kápolnát, a gémeskutat, a Fehér és a Földbástyát. Az 1649-es leírásban szerepel a felső körbástya, az alsó körbástya és a Sarampo bástya. Az 1660-as leírás a Kádár-, a Páricsi és a Sarampo bástyát említi. 1684-ben, azaz két évvel a vár pusztulása előtt a belső vár területén álló kápolnáról, valamint a Vörös kapu mellett álló börtönről és sötétzárkáról esik említés. A külső vár területén padlásos kocsiszín, a fegyverhordók háza, a várkonyha, pékség és kamrák álltak, valamint a külső erődítés részeként itt voltak a bástyák is.

Az erődítménytől délre egy dombtetőn a 15-16. század fordulójáról származó fémolvasztó kemence maradványaira bukkantak. A vár régészeti vizsgálata számos tárgyi emléket is a felszínre hozott, amelyek elsősorban a vár Drugethek és Perényiek korának életéről tanúskodnak: ezüstpénzekről, csontdíszekről, üvegtermékekről, vasalásokról és vaseszközökről, kő épületelemekről, kő ágyúgolyókról, kerámiaedényekről és csempékről van szó. A legértékesebb leletek között tartják számon azokat a kályhaszemeket, amelyek Perényi Imre palatinusi cserépkályhájából származnak 1504-ből, amikor Perényi Imre Magyarország nádora lett.

A vár alakjáról a 18. század első harmadában, amikor már néhány évtizede elhagyatottan állt, Bél Mátyás 1732-es, kéziratban maradt művében Zempliniensis comitatvs notitia historica, politica maradtak fenn adatok. Ezek szerint a várnak magas, szilárd fala és két magas védőtornya volt. A várkapu felett a kőbe vésett feliratban az 154l-es évszám szerepelt, amikor Perényi Péter kijavíttatta, valamint északi és déli irányba kibővíttette a várat.

 Andrássy-kastély Az Andrássy-kastély 1786-ban épült nagyrészt a vár anyagából, a 19. század végén fényűző módon empire – neoreneszánsz stílusban építették át. A 18. század végétől a nemesség a nagy barokk kastélyt lakta, amelyet 1786-ban a vidék akkori földesura, Csáky Imre építtetett.

A vár megerősítéséhez a lebontott pálos kolostor, valamint a régi páricsi Szentlélek templom anyagát

10

Csáky Imrének és feleségének, Engel Rozáliának hat gyermeke volt; a terebesi birtokot a legfiatalabb lányuk kapta meg. Csáky Julianna Szapáry Péter grófhoz ment feleségül. Lányukat, Etelkát Andrássy (III.) Károly gróf vette el. Ilyen módon Magyarország leggazdagabb nemes családjai közül kettő egyesült.

császári trónust később Andrássy Gyula fia, Tivadar a katolikus templomnak ajándékozta. Soksok évvel később, 1995. július 2-án ez a szék volt a Szentatya, II. János Pál trónusa a három kassai pap és vértanú, Marék Krizin, Melichar Grodziecky és Stefan Pongrácz szentté avatása során (Chovanec Dronzek - Bajus 2004, 48-49; Chovanec 2005a, 1213).

Szapáry Pétert (a síremlék szerint f 1814, a halotti anyakönyv szerint t 1827) és Csáky Juliannát (t 1838) a tőketerebesi templom nemesi kriptájában helyezték nyugalomra. Falba mélyesztett, klasszicista, fekete öntöttvas síremlékük az oratórium alatt, a presbitérium északi oldalában található. A tőketerebesi templom alatti kriptában áll az aranyozott fém díszszarkofág lányuk, Etelka maradványaival (t 1876); férjét, Andrássy III. Károlyt (t 1845) azonban a krasznahorkai vár kápolnájának a kriptájában helyezték nyugalomra.

Id. Andrássy Gyula itt töltötte utolsó éveit. Később a tőketerebesi templom nemesi kriptájában temették el 1890-ben Andrássy III. Károly és Szapáry Etelka középső fiát - Andrássy Gyula grófot (1823-1890), Magyarország miniszterelnökét és az OsztrákMagyar Monarchia külügyminiszterét, aki 1867. június 8-án a budai Mátyás-templomban I. Ferenc József osztrák császár és Erzsébet császárné (Sissi) fejére helyezte a magyar királyi koronát. Tőketerebesen született 1860. június 30-án gr. ifj. Andrássy Gyula 1906 és 1910 között belügyminiszter, 1918-ban a Monarchia utolsó külügyminisztere. Itt a kastélyban töltötte gyermekkorát. Parkjában a felduzzasztott várárokból csónakázó tavat létesítettek. 

Az Andrássy mauzóleum

Andrássy Gyula gróf kedvelt helyén, a páricsi vár falain, a vizesárok fölött a család 1893-ban neogótikus stílusú mauzóleumot építtetett Arthur Meinig (1853. Waldheim (Szászország) – 1904. szeptember 14.) német építész tervei alapján. A díszítést a kor egyik legjelentősebb magyar szobrásza, Zala György készítette. A sírhely gyászos alázatát Munkácsy Mihály 1895-ben festett Siratás a kereszt alatt című képe még kifejezőbbé tette.

Az Andrássy-kastély bejárata (múzeum) A nagy kastély a kis kastéllyal és a további gazdasági épületekkel (konyha, cselédszállás, a lovászmester háza, istálló, lovarda víztoronnyal) pazar nemesi rezidenciává változott. A kastélyokat a természet és a tájépítészet jegyeit ötvöző angolpark vette körül, amelybe kitűnően illeszkedett bele a várrom a földalatti erődítménnyel, vizes árkokkal, patakkal, kis szigettel, hidakkal, tavakkal, forrásokkal és kerti hűsölőkkel. A 19. század második felében a parkot szökőkutakkal, akváriumokkal, kőpadokkal, valamint antik és korabeli szobrokkal újították meg. A 19. század utolsó harmadában a botanika iránti érdeklődés egyre inkább előtérbe került, a parkba mind több egzotikus fát ültettek. A park fejlődése a 19 - 20. század fordulóján érte el a csúcspontját. A kastély keleti oldala mentén fekvő területeken udvart alakítottak ki, amelyet a teraszosan tagolt franciakerttől alacsony kő balusztrád választotta el.

Az Andrássy mauzóleum A kápolna befejezése után Andrássy Gyula koporsóját a templom kriptájából a parkban álló mauzóleumba szállították át. 1896-tól a gróf mellett nyugszik márványszarkofágban neje, Kendeffy Katalin is. 1905-ben a mauzóleum alatti kriptában helyezték végső nyugalomra idősebb fiukat, Tivadart (1857-1905); majd később, az 1.

Zemplénben 1887-ben katonai gyakorlatra készültek, melynek idején (szeptember 11. és 14. között) a tőketerebesi Andrássy-kastély lett volna I. Ferenc József osztrák császár és magyar király átmeneti székhelye. Ebből az alkalomból Andrássy Gyula gróf csodálatos aranyozott neorokokó trónszéket készíttetett az uralkodó számára. A

11

világháború elején Tivadar szarkofágját áthelyezték a mauzóleumba. Ez volt az utolsó nemesi temetés Tőketerebesen. Azóta több mint egy évszázad telt el. Tivadar hugát, Andrássy-Batthyány Ilonát (1858-1952) és ifjabb Andrássy Gyulát (1860-1929) Polgárdiban temették el.

Perényi Jánost (t 1458) halála után a tőketerebesi templom kriptájában temették el. A barnásvörös márvány sírkő a templom szentélyének északi oldalában található. Központi motívuma a Perényiek címere, amely szárnyas szakállas férfifejet ábrázol, a nemzetség a címert a mitológiai Hárpiákhoz kapcsolta. A síremlék értékességét a lovagrendek ábrázolásai is hangsúlyozzák - látható rajta a Ciprusi Lovagrend, az Aragóniai Lovagrend jelképe, köszöntővázák ma(r)ia ora p(ro) nob(is) felirattal, valamint a Sárkányos Rend jele. Perényi János síremléke a művészi értékét tekintve a középkori magyarországi síremlékek legszebb példája. Gótikus stílusban készült, a szélén latin felirat olvasható: Hec est sepultura magnifici d(omi)ni Joh(an)nis filii Emerici de Peren, Illustrissimi p(ri)ncipis d(omi)ni Sigismu(n)di dei gr(ati)a Ro(ma)nor(um) Imperatoris hungaro(rum)q(ue) et bohe(m)ie etc. regis, dapiferor(um), ac serenissi(mi) p(ri)ncipis d(omi)ni Alberti eade(m) gr(ati)a Ro(ma)nor(um), ac hunga(r)ie reg(is) tavernicor(um) regalium mag(ist)ri Anno d(omi)ni MCCCCLVIH obi(i)t i(n) die Joh(annis) bapt(ist)e (Csorna - Csergheöl888, 296-300.) Magyar fordításban: Ez itt a nemes János úr nyughelye, Imre fiáé a Perényi nemzetségből, aki a fényességes fejedelem, Zsigmond úr, Isten kegyelméből római császár, magyar, cseh stb. király asztalnohnestere, valamint a fényességes fejedelem, Albert úr, úgszintén Isten kegyelméből római császár, magyar király királyi tárnokmestere volt. Elhunyt az Úr 1458. évében Keresztelő Szent János napján.

Az Andrássy mauzóleum főhomlokzata A parkban álló Mária-oszlop 1800 körül készült. További látnivalók: Tőketerebesen a város és a grófi park közötti területen az egyházi épületek dominálnak. A Boldogságos Szűz Mária Látogatása római katolikus templom, a Boldogságos Szűz Mária pálos kolostor, az Immaculata - szoborcsoport, valamint a görög katolikus Szűz Mária Mennybemenetele templom különleges, egyszerre varázslatos és méltóságteljes hangulatot áraszt a város e részén.

 Szentlélek templom

 Sarlós Boldogasszony plébániatemplom

A román stílusú Szentlélek templomnak csak az alapjai maradtak meg, melyeket a temetővel együtt régészeti kutatás tárt fel. A régészeti vizsgálat alapján a katolikus templom építését a 12. század közepére helyezték, a megszűnése pedig 1400 körül következhetett be. A Szentlélek templom műemléki jelleggel rekonstruált alapjai az egykori grófi Belmajor kertjében találhatók.

A Sarlós Boldogasszony plébániatemplom gótikus eredetű, 1404 előtt épült. 1696-ban barokk stílusban építették át, majd 1770-ben és 1830-ban megújították, de gótikus jellegéből sokat megőrzött. A templomban 1400-ból és 1519-ből származó epitáfium látható. A közeli falvakkal összehasonlítva Tőketerebes volt a legnagyobb település. A legkorábbi, kétségkívül román stílusú templomot egyelőre nem ismerjük. Nagy valószínűséggel a jelenlegi templom helyén állt és maradványai az újabb, a 14-15. század fordulóján épült gótikus szerkezet alatt bújnak meg. A tőketerebesi plébániát írás először csak 1326-ban említi, akkor Péter pap szolgált itt. Azt azonban, hogy a plébánia jóval a 14. század előtt is létezett, az ősi patrocínium is tanúsítja. A tőketerebesi plébániatemplomot Szűz Máriának szentelték. A Perényi nemesi család feje 1396-ban Imre lett. A hagyomány szerint a Perényiek 1400-ban új, nagyszabású gótikus templomot emeltetett Terebesen, amelyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. A nagy templom felépítésével párhuzamosan megszűnt a közeli páricsi plébánia, majd rövidesen a Szentlélek templom is.

 Pálos kolostor Pálos kolostora 1502-ben épült, 1876-ban átalakították. A várúr, Perényi Imre 1502-ben pálos szerzeteseket hívott Terebesre, és a templom északi oldalán, a kerengőfolyosó körül zárt és hozzáférhetetlen szálláshelyet építtetett a konvent tagjai számára (Monasterium Beatae Mariae Virginis de Terebes). A szerzetesrendnek 1504-ben alapítólevelet is készített, és a tőketerebesi templomot a kolostornak adományozta. A Boldogságos Szűz Mária templom így kolostori templommá vált, ezért Perényi Imre a következő évben a plébániához tartozó területeken felépítette az új Szent László Király templomot a harangtoronnyal, és a templom mellett temetőt is alapított. Ezek maradványait a város jelenlegi déli részén rejti a föld.

12

A terebesi kolostor alapítója és donátora, Perényi Imre nádor, minden lehetséges módon támogatta és védelmezte a szerzeteseket. Röviddel a halála előtt a testvérekre hagyta Vécse falvát, ezüstkincseinek legnagyobb részéből pedig alapítványt tett a pálos szerzeteseknek, mely szerint szentmiséket mondtak a lelki üdvéért. Amikor 1519 februárjában meghalt, a temetési szertartás Budán zajlott. Miután hazaszállították Terebesre, a templomban az elhunyt méltóságának megfelelő nagyszabású temetési szertartást tartottak. Végső nyugalomra a templomban, a szentély alatti kriptába helyezték. Perényi Imre síremléke a presbitérium déli oldalában, az oltár mellett található. A síremlék barnásvörös márványból készült, két stílus jegyeit viseli magán - a késő gótikáét és a kora reneszánszét. E síremlék a tőketerebesi templom remekművei, s egyben a történeti Magyarország legjelentősebb kora reneszánsz emlékei közé tartozik. A síremlék közepén oroszlán hátán egy páncélba öltözött férfialak áll, oldalán karddal, jobb kezében vállához szorított rúddal, s rajta a Perényi család jelképét ábrázoló zászlóval. A háttérben két lebegő angyal gazdagon díszített függönyt tart. A síremléken látható életnagyságú, realisztikusan ábrázolt alak Perényi Imre nádort örökíti meg. A lábainál álló angyalok apja, Perényi István és anyja, Ujlaky Orsolya címerét tartják.

BENEDICTA TU INTER MULIERES ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI MDCCLXXVII („Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te ménednek gyümölcse" -ezekkel a szavakkal üdvözölte Erzsébet a fiatal Máriát, amikor az meglátogatta). A presbitérium festményei jeleneteket ábrázolnak Szűz Mária életéből. Ez a díszítés a templom felszentelésével, valamint a pálosoknak a rend Anyja iránt tanúsított tiszteletével függött össze.

Perényi péter 1530-ban elűzte Tőketerebesről a pálosokat. A pálosok Tőketerebesre csak a 17. században az ellenreformáció előretörésével térhettek vissza. A várúr, Drugeth György gróf, a legendás véres grófnő, Báthory Erzsébet veje már 1615-ben elrendezte, hogy a szerzetesek újra működhessenek Terebesen. Fia, Drugeth János 1635-ben kiűzte a városból a kálvinista prédikátorokat, és 1638-ban ismét a katolikusoknak adta a templomot. De a pálosokat csak Drugeth János özvegye, Anna Jakussich de Orbova (a pálos annalesekben Annának nevezik) 1650-ben hívta vissza Terebesre.

A tőketerebesi pálos kolostor belseje A templomhajó mennyezetének közepén, rombusz alakú mezőkben Szent Ágoston, Szent Jeromos és Aquinói Szent Tamás látható. A festmények jelentős része Remete Szent Pál életéből és a pálos rend történetéből vett jeleneteket dolgoz fel. Remete Szent Pálról Szent Jeromos műve, a Vita Sancti Pauli primi Eremitae (Szent Pál, az első remete élete) ad hírt. Remete Szent Pál legendáját a festő tizenkét képben örökítette meg a templomhajó mennyezetén. További tizenkét képben Remete Szent Pál csodás tetteit, valamint a pálos rend lengyelországi, ausztriai és magyarországi történetének eseményeit festette meg. A templomhajó nyugati falán, a karzat fölött egy szegélykeret található a pálos rend címerével. A címer egy pálmát és két oroszlánt ábrázol, amelyek a legenda szerint eltemették Pál testét a pusztában. A címer közepében egy holló látható, csőrében cipóval, amelyet a legenda szerint évente vitt Pálnak.

Amikor a császári csapatok 1686-ban elfoglalták Tőketerebest, a pálosok visszatértek. Amikor II. József császár 1786-ban minden pálos kolostort feloszlatott Magyarországon, a terebesi pálosok birtokait a világi papság egyházi alapjához csatolta. Abból az időszakból, amikor a kolostor a pálos rendhez tartozott, fennmaradt a helyiségek lenyűgöző díszítése, amely a mai Szlovákia területén fellelhető rokokó festészeti emlékek elsőrangú remekei közé tartozik. A presbitérium és a templomhajó gótikus hálós mennyezetének 63 mezőjébe figurális és ornamentális motívumokat komponáltak, az „al secco" technikájú falfestmények tovább folytatódnak a falakon a diadalív és a karzat mellett. A mennyezet bordáit növényi motívumok díszítik. A diadalíven a Remény és a Szeretet allegorikus ábrázolása látható, továbbá a szegélykereten az 1777-es évszám és az alábbi szöveg olvasható:

1901-ben a presbitériumban új oltárt emeltek loretáni kőből, az alkotója Leopold Hild soproni kőfaragó volt, akivel Hovanyecz Mihály is együtt dolgozott. Az oltár szívében gótikus kiszögellés található, melyet liliomok szegélyeznek, valamint látható itt egy jelenet - Szent Erzsébet és Szűz Mária találkozása. A falak mentén szentek szobrai állnak: Szent István király és fia, Szent Imre herceg szobra.

13

Az 1907-es szószék szintén a soproni mester műhelyéből származik. A gótikus ablakok új festett üvegtábláit 1905-ben Gida Walter budapesti díszüvegműves készítette.

1914-ig szerepelt a magyar válogatottban. Az 1908. évi nyári olimpián a kard és a párbajtőr szakág egyéni versenyein szerepelt és kardozásban Fuchs Jenő mögött a második helyen végzett. Az 1912. évi olimpián a tőr és kard egyéni versenyein indult, és nem ért el helyezést.

 Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt görög katolikus temploma 1825-ből való.

1897-től a kőszegi alreáliskola tanára volt. 1912-től hívatásos katona lett Székesfehérváron. Legmagasabb rendfokozata az őrnagy volt. Negyvenötödik életévének betöltése utáni napon elesett a szarajevói harcokban. Hamvait a kőszegi temetőben helyezték nyugalomra. Sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

A város legszentebb pontján 1825-től egy további templom áll, a görög katolikus Szűz Mária Mennybemenetele templom.  Marianum szoborcsoport A görög katolikus templom és a kolostor között egy további műemlék is található - a kőből faragott Marianum szoborcsoport. A legmagasabb oszlop tetején Immaculata - szobor áll - Szűz Mária szeplőtlen fogantatása tiszteletére, két oldalán alacsonyabb talapzaton Nepomuki Szt. János és Szent Flórián szobra helyezkedik el. A szoborcsoportot - pestisoszlopot - a templom földesura és patrónusa, Csáky Imre emeltette feleségével, Engel Rozáliával. Ennek jeleként a talapzaton közös címerük látható. Igaz, már nem az eredeti, a 18. század végéről származó szoborcsoportról van szó, amely a templomtól a kastélyhoz vezető út mellett állt, hanem annak hű másolata látható itt, amely a 20. század nyolcvanas éveiben készült.

*

Csicsvaalja A lengyel határ felé haladva, a 15. sz. főútvonal mellett érintettük Csicsvaalja (szlovákul Podčičva) települést, amely Telekháza (Sedliska) településrésze Szlovákiában az Eperjesi kerület Varannói járásában. A település Varannótól 10 kmre, északkeletre az Ondava jobb partján fekszik. Története Csicsvaalja a vár szolgálófalujaként keletkezett a 14. században, 1363-ban említik először. A 14. században Nagy- és Közép-Csicsva néven két község volt, urai a vár mindenkori urai voltak. A 15. – 16. században általában "Varalya" alakban szerepel a forrásokban. 1493-ban 4 jobbágytelke volt.

Forrás: Ján Chovanec (Honismereti Múzeum, Tőketerebes) - TÖKETEREBES (TREBISOV) MŰEMLÉKEI (NEMES ANDRONIKUSTÓL ANDRÁSSY GYULÁIG) http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/kulhoni_mag yarsag/2010/sk/museum_hungaricum_2/pages/002_ Toketerebes.htm

Kelet-Szlovákiában, a Domaša nevű víztározótól délre fekszenek a 13. századból származó csicsva várának romjai. Az egykori Felső-Zemplénben, közel Varannóhoz, az Inóca-hegy gerincének végső ormán fekszik, melyet két oldalról vesz körül az Ondovával itt egyesülő Ollyka patakja.

* A városban született 1869. október 23-án Zulawszky Béla avagy Zulawsky Béla, Zulavszky Béla (Tőketerebes, 1869. október 23. – Szarajevó, 1914. október 24.) olimpiai ezüstérmes vívó, honvédtiszt.

A területet 1270-ben adományozta V. István király az egyik hívének, Básztély nembeli Rénold nádornak. A következő években vagy ő, vagy a fia, Gyulas előkelő emeltette Csicsva várának korai magját. 1316-ból való a kővár első írásos említése, mikor a Básztély nemzetségből leszármazó Rozgonyi bárói família tagjai laktak benne, akik kezdettől fogva az itáliai trónkövetelő, Anjou Károlyt támogatták, ezért annak hatalomra jutása után az ország vezető tisztségviselői közé emelkedtek fel. Okiratokban «castrum Chychwa» néven legelőbb 1350. fordul elő, mint a Rozgonyiak kővára. Csicsva várát a Rozgonyiak építették az 1310-es években, 1316-ban már ostromot vert vissza. A 14. században bővítették, a 15.-16. században bástyákkal erősítették meg. A XVI. századik a Rozgonyi család tulajdona.

Zulawszky Béla honvédtiszt A MAC (Magyar Atlétikai Club) vívója volt. Tőr-, párbajtőr- és kardvívásban is versenyzett. 1908-tól

14

Csicsva várából jelentős maradványok láthatók még napjainkban is. Az erősség két részre oszlik, a csúcson emelkedő, szabálytalan alaprajzú korai felsővárra, és az azt nyugati irányból félkörbe fogó – később létesített – alsóvárra. Az alsóvár udvarát egy kőfal két részre tagolta. Az északi, nagyobb felének védelméről egy toronyszerű, vastag falú épület és a tőle délkeletre emelkedő kerek torony gondoskodott. Az alsóvár déli része keskeny falszorost alkotva veszi körül a magasabban álló felsővárat. Ennek a várfalnak csak töredékei maradtak fenn. Csicsva várának felsővára mintegy 6 – 8 méterrel emelkedik az alsóbb védőművek fölé. Felvonóhíddal védelmezett kapuja a nyugati oldal közepén nyílt, míg alaprajza követte a hegytető szabálytalan formáját. Az északi részen a falak és épületek 1 – 2 emelet magasságáig megmaradtak, néhol még ép boltozatokat is megfigyelhetünk. Az északnyugati sarkon belül kerek, míg a támadható külső oldalról éllel ellátott torony emelkedik. Ezt az öregtornyot és vele szemben, az udvar túloldalán egy háromhelyiséges épületet tartják a kutatók a legrégibb résznek. Az egykor díszes épületeken gótikus és reneszánsz stílusú faragások figyelhetőek meg.

A vár alaprajza 1527. homonnai Drugeth Istvánné, kinek hajdait Szapolyai János szétverte, Csicsva várát felgyújtatta, úgy hogy Drugeth István futásban kényszerült menedéket keresni. Ez alkalommal égtek el Zemplén vármegye itt tartott irományai. 1678-ban Thököly Imre foglalta el Homonnai Drugeth Zsigmondtól. A rákövetkező háborús világban Zemplén vármegye itt tartotta gyüléseit, így például 1683-ban II. Rákóczy Ferenc is birtokába ejtette a várat, melynek megrongált falait 1704-ben kijavíttatták. Ettől fogva magyar kézen volt 1711-ig. 1711. január havában gróf Barkóczy Ferenc, Rákóczy dandárnoka, ostrom nélkül átadta a császáriaknak, s maga is hozzájok pártolt. Laucken császári tábornok széthányatta a várat, mely katonai szempontból teljesen értéktelen volt. A rommá lett vár, az alatta elterülő Csicsvaalja pusztával együtt a Barkóczyak birtokába ment át.

Megközelítés: gépkocsival a Telekháza (Sedliská) község mögötti parkolóba, onnan a kőlépcsőkön és meredek ösvényen kb. 20 perc, Telekháza Csicsvaalja (Podčičva) községekből (autóbuszmegálló) a zöld jelzés mentén kb. 20 perc. *

Tylawa

A 17-18. században itt tartották Zemplén vármegye nemesi közgyűléseit. A hagyomány szerint a 16. és 17. században itt őrizték a hazugságok könyvét, amely egész Szlovákiában, mint "Csicsvai könyv" (Čičavská kniha) volt ismert. A hazudozók nevein kívül minden lehetséges vagy lehetetlen hazugságot és valótlanságot beleírtak, ezért az a mondás járta: "be lehetne írni a csicsvai könyvbe". Valószinüleg azonos a csittavári krónikával, melyről ugyanily közmondás van.

Tylawa – lengyel falu a Kárpátaljai vajdaságban (województwo podkarpackie), a krosnói járásban, Dukla nagyközség területén, a 9. sz. országos főútvonal (DK9) és a 897. sz. vajdasági út (DW897) mellett. 1954-ig nagyközség volt. 19751998 között a krosnói vajdasághoz tartozott. Története A Dukla környékéről való legrégebbi leletek (kurgánok) arról tanúskodnak, hogy az ember már a bronz és vaskorban (i.e. 2000-i.sz. 400) megtelepedett ezeken a területeken. A La Tène időszak (La Tène kultúra) — A nyugatés közép európai kései vaskor Kr. e. 450 és 50 közötti időszaka. Ebben az időszakban és a római befolyás hatására eltűnt a lausiti kultúra (néha magyarosan luzsicai kultúra, ném. Lausitzer Kultur, ang. Lusatian culture) ezen a területen, mely a szokásos elnevezése a Kr. e. 1200 – Kr. e. 800 közötti késő bronzkori kultúrának Közép-Kelet Európában, amelynek fő jellemzője az urnamezők kialakítása, azaz a hamvasztásos temetkezés szokása volt. Új anyagi kultúra alakult ki. A 19. században a vandálokat először az úgynevezett

Csicsva várának romjai

15

przeworski kultúrával azonosították. a vandálok a przeworski kultúra területén éltek azután, hogy a gótok wielbarki kultúrája bizonyos területeken felváltotta a przeworskit. A középkorban sokan úgy gondolták, hogy a vandálok a lengyelek ősei voltak. Ennek két oka volt: valószínűleg a vandálokat összekeverték a vendekkel, és mindkét népcsoport azon a helyen élt, ahol a középkorban a lengyelek.

A legerősebben Kis- és Nagy-Lengyelországban harcoltak. A felkelés központjává Dukla városa lett, a Duklai-hágótól északra. Főparancsnoka pedig az a Kazimierz Michał Władysław Wiktor Pułaski herbu Ślepowron (Varsó, 1745. március 6. - † Savannah, 1779. október 11.), aki később az amerikai függetlenségi háború hősévé is lett.

Ezeken a területeken nagy befolyással bírt a római civilizáció. Különböző kerámia leletek és római érmék találhatók Dukla és Tylawa környékén. Az IIV. század között nagyobb arányú betelepedés folyt Tylawa és Dukla környékén. Erről vallanak a Łężanyban (Lędzianből származik), Tylawában talált leletek (vagy egykor ty lędziany, később tylawiany). Ebből a korból származó római érméket találtak Tylawában, Barwinekben, Krosnóban, Duklában és más helyeken. Az V. és VI. században a hunok betörései során elpusztultak ezek a telepek. A VIII. századtól kezdődött a törzsi és a szláv törzsek közötti szervezeti fejlődés. Ezeket a területeket egy ősi államot alkotó Lędzian törzs (vagy inkább törzsi szövetség) népesítette be, amelyek a IX. században a Nagymorva Birodalom, későbbi században a csehek, később pedig a lengyelek befolyása alatt álltak.

Jan Styka - Kazimierz Pułaski 1769 tavaszán a bari konföderáció csapatai sikertelenül próbálták elfoglalni az ólublói várat, amely a király bátyjának, Kazimierz Poniatowskinak a tulajdona volt. Ő arra kérte az osztrákokat, hogy foglalják el Szepes vármegyét. Ez lengyel fennhatóság alatt volt 1412-től, amikor Luxemburgi Zsigmond zálogba adta II. Jagelló Ulászló királynak a vármegyében lévő 13 várossal a kölcsönbe kapott és vissza nem adott pénz fejében. 1770-ben az osztrákok el is foglalták Podhalét, (Nowy Targot, a fővárosát) és a Szandeci Földet.

1435-1438 között az erdős területen, Dukla irányában élt Duklai Szent János (1414–1485) minorita szerzetes. 1486-ban örökség révén a falu a duklai Jakub Zaklice és testvére birtokába került. 1590 körül a falu az olasz származású kereskedő, Ottaviano Gucci tulajdona. Tylawa következő birtokosa Barwinek és Zyndranowa tulajdonosa, a Męciński (Męczyński) család volt. Egy ideig a Tyliceiekhez, Piotr Tylicki krakkói püspök (1606-1616) apjához tartozott.

1769 áprilisától a legnagyobb harcok a Kárpátokban és annak előhegységében – Lwówtól Újszandecig – folytak. 1770 augusztusában a cári hadsereg kényszerítette Pułaskit, hogy kivonuljon a magyar területről. Október 13-án, Eperjesen a konföderátusok kihirdették Szaniszló Ágost trónfosztását. Egy évvel később a konföderáció politikai vezetése felhatalmazta Pułaskit az uralkodó elfogására, a királyt a Jasna Góra-i kolostorba kellett vinnie.

1618-tól a falu birtokosa Andrzej Męciński z Kurozwięk volt, majd őt: Jan Męciński ezredes, Wojciech Męciński (többször a szejm követe), Stanisław Męciński (1732-1799), és végül 1859-ben bekövetkezett haláláig annak fia, Wincenty Męciński követte. Ezt követően a falu a bécsi Thonet gyáros családé volt, akik itt fűrészüzemet működtettek.

1771. november 3-án a konföderátusok csapatai megtámadták Szaniszló Ágostot a varsói királyi várnál és elhurcolták őt a városon kívülre. Ott a királynak sikerült felrázni elrablói egyikének lelkiismeretét, aki kiszabadította őt. A király elhurcolása politikai hiba volt. Azt okozta, hogy a konföderátusok elvesztették az európai államok rokonszenvét. Ettől kezdve a felkelés hanyatlásnak indult. 1772 májusában az oroszok elfoglalták a dél-lengyelországi városokat (Dukla, Krosno, Jasło). Augusztusban Tyniec (Krakkó mellett), Wawel és Jasna Góra utolsóként adták meg magukat.

1769. április 7-én Tylawa környékén koncentrálódtak a konföderációs erők Kazimierz Pułaski parancsnoksága alatt. A köznemességnek az a része, amely tiltakozott az Oroszországtól való függőség ellen, 1768 februárjában ugyanis megszervezte a bari konföderációt (Bar – ma város a vinnicjai területen), amely háborút kezdett Oroszország ellen a katolikus hit és Lengyelország függetlensége védelmében. Márciusban viszont már a lengyelországi Szenátus szólította fel az orosz hadsereget, hogy fojtsa el a felkelést, az mégis hamarosan az ország nagy részére átterjedt.

16

Az I. világháború idején, 1914-ben a visszavonuló osztrák csapatok felégették Tylawa jelentős részét, és kétszer is folytak itt harcok. A görögkatolikusok 1926-1934 között pravoszláv hitre való áttérésének példája volt az 1926. november 16-i ún. "Schizma tylawska". Ezen a napon Tylawa és a szomszédos Trzciana görögkatolikus lakossága felvette a pravoszláv hitet. 1939. szeptember 10-én Tylawát a szlovák egységek foglalták el. 1942. augusztus 13-án, az 568 m-es Błudna magaslat lábánál lévő erdőben likvidálták a duklai gettó és a környék lakosságát. Közel 500 lengyelt, főleg Rymanówból, Duklából és Jaśliskából származó zsidót lőttek agyon itt, akik azelőtt Duklában raboskodtak. Ezen a helyen síremlékek és emlékmű találhatók.

Zajazd „Domenico” Tylawában

1944. szeptember 23-án, többnapos harc után, a Halálvölgyben és a dukla-eperjesi hadműveletek idejének más helyszínein a Vörös Hadsereg Barwinek irányába támadva, bevonult Tylawába. Látnivalók:  Kościół pw. Wniebowzięcia Matki Boskiej 1784-ből való eredetileg görögkatolikus templom, fennmaradt a XVII. századi ikonosztáza és az iwoniczi templomból áthozott XVII. század első feléből való késő reneszánsz padsora.

Ebéd Tylawában * Ezt követően Gorlicén haladtunk keresztül. A szakadó eső miatt csak az autóból tudtunk szemrevételezni a városkát.

Gorlice Gorlice – lengyel város a kislengyelországi vajdaságban. 1945 előtt Gorlice a krakkói vajdasághoz tartozott, a II. világháború befejezését követően pedig az újonnan megalakult rzeszówi vajdaság része lett. 1975-1998 között közigazgatásilag az újszandeci (Nowy Sącz) vajdasághoz tartozott. Gorlice az AlacsonyBeszkidek északi határán terül el, az AlacsonyBeszkidek nyugati részét pedig Gorlicei Beszkidek néven említik. Gorlice legmagasabb pontja a Łysa Góra (441 m tszf.) magaslata. 2012. június 30-i adatok szerint a városnak 28 628 lakosa volt. 2002. évi datok szerint Gorlice város területe 23,56 km² volt, melynek 61%-a mezőgazdasági művelésű, 10%-a pedig erőterület.

Kościół pw. Wniebowzięcia Matki Boskiej  Kaplica prawosławna pw. Przenajświętszej Bogurodzicy

Narodzenia

A pravoszláv kápolnát – az 1946-ban elbontott görögkeleti templom helyén – 2008-2009 között építették (a kápolna a pielgrzymkai Szent Mihály Arkangyal plébániához tartozik).

Nevének eredete

A lengyel határt átlépve – Barwinek után – Tylawa mellett lévő étteremben ebédeltünk, majd már esős időben haladtunk tovább.

A város elnevezése nem világos. Nevének legrégebbi lejegyzése Jan Długosz munkájában "Gardlicza" formában fordul elő.

17

Lengyelországban. Gorlice városa gyorsan iparikereskedelmi központtá vált.

Marcin Kromer herbu Kromer (Biecz, 1512. november 11.-†Lidzbark Warmiński, 1589. március 23.) krónikájában a város neve "Gorlicza" alakban fordul elő és keletkezését a Zgorzelecből érkezett telepesekkel kapcsolja össze.

A XIX. században a gorlicei régió a kőolajipar bölcsője lett. 1853-1858 között saját műhelye volt itt Jan Józef Ignacy Łukasiewicznek (Zaduszniki, 1822. március 8. – Chorkówka, 1882. január 7.), aki egy örmény származású lengyel gyógyszerész volt, akinek először sikerült kőolajból világítóolajat (petróleumot) eőállítania. A lengyel olajipar megalapítója lett. Nevéhez fűződik az első lengyelországi olajkút fúrása (1854-ben), valamint az első lengyel olajfinomító megépítése (1856-ban).

Barut szerint a Gorlicei Városi Levéltárban fennmaradt különböző adatok szerint 1401-től a Gorlicza elnevezés Gorlicére változik. Barut Wacław Potocki szövegére utalva, feltételezi, hogy a név eredetileg nőnemű volt a környékbeliekhez hasonlóan (Ropica, Moszczenica, Nowica, Banica, Osobnica). A ruszin-lemkó elnevezéstan szerint Gorlice név Horłycia avagy gardło (garat, torok, torkolat).

1895-ben alakult meg a "Bergheim & Mac Garvey" társaság, a kanadai William Henry Mac Garvey és Johan Bergheim osztrák bankár engedélyt kaptak a Glinik Mariampolski (jelenleg Gorlice kerülete) székhelyű Galíciai Kárpát Kőolaj Részvénytársaság (Galicyjskie Karpackie Naftowe Towarzystwo Akcyjne egykor Bergheim i Mac Garvey w Mariampolu Dyrekcja Kopalń w Krośnie) megalapítására. Üzemük megkezdte önálló működését, mint Gép és Fúróeszközök Gyára (Fabryka Maszyn i Narzędzi Wiertniczych) Glinik Mariampolskiban.

A 977-es főúton a város centrumában A város története A Ropa és a Sękówka vülgyei egykor a kereskedelmi útvonalak részei voltak, melyekről régészeti leletek tanúskodnak. Egyik legkorábbi település ezeken a területeken Stróżówka volt, Vitéz Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry [vagy Wielki]), régiesen Boleszló (966/967 – 1025. június 17.) lengyel uralkodó idejéből származik. Feltehetően a cseh-lengyel határ védelmére keletkezett.

A társaság egyik részvénye 1865-ben Gorlice járási jogú város lett. Ettől kezdve világosan látható a város fejlődése, amely megnyilvánult többek között a Városi Park alapításában és 1900. évi megnyitásában, a kórház és az első középiskolák (Seminarium Nauczycielskie dla dziewcząt = leány-szeminárium - 1904, és Gimnázium – 1906) alapításában.

A város alapításának pontos dátuma nem ismert. Kromer ezt 1355-re teszi. Valószínűleg a várost lengyel jog szerint telepítették be, majd 1417-től a német jog szerint. Marcin Kromer krónikás szerint 1354-ben Dersław (Dziersław) I Karwacjan Nagy Kázmér lengyel királytól Gorlice város alapítására kapott privilégiumot a Ropa és a Sękówka folyók torkolatánál. Marcin Kromer krónikájában foglaltak szerint az első telepesek a lausitzi Görlitzből érkeztek. A XVI. század második felében Gorlice örököse a Pieniążek herbu Odrowąż család lett. 1625-ben a város felét a Rylskich család vásárolta meg, akik a svéd „özönvíz” idején a támadók oldalán álltak, viszont a Pieniążek család tagjai a Jan Kazimierz lengyel király követői voltak. A Pieniążek és a Rylskich családok uralma alatt Gorlice a kálvinizmus egyik fontos központja volt

I. világháború A város fejlődése megszakadt az I. világháború idején. Gorlice alatt, az 1915. május 2-i nagy csata után az orosz frontot áttörték. Tadeusz Jordan Rozwadowski herbu Trąby tábornok (Babin, 1866. május 19.-Varsó, 1928. október 18.), a 12. Krakkói Gyalogsági Divízió XII. Tüzér Brigádjának (12 Brygady Artylerii w 12 "Krakowskiej" Dywizji Piechoty) parancsoka kulcsszerepet játszott ebben, aki új módszerrel tüzérségi támogatással segítette a gyalogság tevékenységét.

18

megbeszélést tartott a központi hatalmak legfontosabb parancsnokaival. Ludendorff közölte, szerinte nem a front középső szakaszán kell áttörést elérni, hanem kettős átkarolást kellene indítani a szárnyakról. Ehhez megfelelő nagyságú erősítést kért, amellyel, ha bekeríti a lengyel kiszögellésben küzdő orosz hadseregeket, véget vethet a háborúnak keleten.

Tadeusz Jordan Rozwadowski tábornok Ugyanakkor a csata következményeként és a 126 napig tartó harcok nyomán Gorlice épületeinek többsége elpusztult.

A gorlicei áttörés

A keleti front Gorlice környékén

A gorlicei támadás 1915. május 2-án indult, és minden várakozást felülmúló sikert aratott. Az oroszok, miután lerohanták őket a Dunajecnél, megpróbáltak megkapaszkodni a Wislokánál, ezután újra visszavonultak. Május 14-ig Mackensen csapatai eljutottak a Sanig, 130 kilométerre a kiindulási pontjuktól, és Jarosławnál erőszakos átkelést hajtottak végre. Mackensen, akit további, Franciaországból átdobott német csapatokkal erősítettek meg, ezután újra csapást mért, június 3án bevette Przemyślt, június 22-én pedig Lemberget (ma Lviv). Az orosz frontot ezzel kettévágták, Falkenhayn és Conrad azonban nem látta előre ezt az eredményt és nem tettek megfelelő előkészületeket a kiaknázására. Nyikolaj nagyherceg már korábban, június 17-én elrendelte az orosz Lengyelország teljes kiürítését.

Mackensen a középső arcvonalszakaszon indított támadás mellett állt ki. Falkenhayn egyetértett Mackensennel, és keresztülvitte az akaratát. Június 30-án Ludendorff újabb, még nagyobb arányú bekerítés tervét terjesztette a császár elé. Falkenhayn azonban félresöpörte a tervet, és utasította Ludendorffot, készítsen elő frontális támadást a balti arcvonalszakaszán Mackensennek a centrumban végrehajtott offenzívája támogatására. Falkenhayn terve az volt, hogy Mackensent észak felé fordítja, és Ludendorff-fal együttműködésben, aki délkelet felé mér csapást, csapdába ejtik a lengyelországi kiszögellésben tevékenykedő orosz hadseregeket. Az oroszok azonban elég hosszú ideig feltartották Mackensent Breszt-Litovszknál és Ludendorffot a Narew folyónál, hogy csapataik zöme képes legyen kimenekülni a le nem zárt résen át kelet felé. A németek összetartó irányú támadása mindössze kiszorította a kiszögellésből az orosz seregtesteket, visszavetette őket kelet felé, viszont eközben az oroszok egyre közelebb kerültek saját bázisaikhoz és tartalékaikhoz, így ellenállásuk is egyre erősödött. Bár augusztus végére négy hónapig tartó küzdelem után 750 000 oroszt ejtettek foglyul, a központi hatalmak elmulasztották a lehetőségüket. Az oroszok súlyos kudarcaihoz a cár is hozzátett egyet azzal a döntésével, hogy átveszi a parancsnokságot Nyikolaj nagyhercegtől (akit a kaukázusi front parancsnokának nevezett ki). Falkenhayn megkésetten megengedte Ludendorffnak, hogy kísérelje meg, amit már jóval korábban javasolt: széles átkaroló hadműveletet Kovno (ma Kaunas) és Dvinszk (ma Daugavpils) felől Vilna irányába. A német lovasság valójában megközelítette a minszki vasutat, messze Vilnán túl; az oroszok ellenállóereje azonban túl nagy volt Ludendorff csekélyke erői számára, ráadásul a tartalékai is kezdtek kifogyni, és a hónap végére felfüggesztette a hadműveleteit.

A keleti front 1915. május 1. és szept. 15. között Falkenhayn, aki biztonságban akarta tudni Ausztriát (amely Olaszország hadüzenete miatt most veszélybe került) az oroszok újabb heves támadásaitól, ugyanis úgy gondolta, hogy az osztrák hadsereg ereje a háború előrehaladásával egyre csökken, úgy döntött, valahogy folytatja az offenzívát. Június 3-án a német császár

19

A Luck felől keleti irányban indított, szeptember végén kezdődő és októberben is folytatódó osztrák támadás nagy veszteségeket szenvedett és semmi eredményt nem ért el. Őszre a keleti front a Rigától kevéssel nyugatra, a Balti-tengertől délen Czernowitzig húzódó vonalon stabilizálódott.

Erich von Falkenhayn (Burg Belchau, 1861. november 11. – Schloss Lindstedt, 1922. április 8.) német tábornok és katonapolitikus, 1913 és 1915 között a Német Birodalom hadügyminisztere volt. Az első világháború idején, 1914 és 16 között ő látta el a császári német hadsereg főparancsnoki tisztségét. Vezérkari főnökként nem teljesen sikerült megvalósítani elképzeléseit. Meggyőződése volt, hogy a háború egyedül nyugati fronton nyerhető meg az ellenfél haderejének felőrlésével, azonban stratégiája túlságosan védekező jellegűnek bizonyult a keleti fronton. Ennek ellenére a nyugati fronton sem tudott áttörést elérni, amely leváltásához vezetett. Nevéhez kötődik a jelentős számú áldozatot követelő verduni csata is. Emellett jelentős szerepet játszott a Szerbia és a Románia elleni győzelemben. Különösen az utóbbiban bebizonyította rátermettségét harctéri parancsnokként.

 A gorlicei áttörés A hadműveletek során Galíciában zajló Gorlicei áttörés 1915. május 2. és 5. között az osztrákmagyar és német szövetséges csapatok által végrehajtott frontáttörés volt az 1915-ös tavaszi hadjárat előzményeként. Az ütközet az osztrák– magyar és német győzelemmel végződött. o

Előzmények

Franz Conrad von Hötzendorf osztrák gyalogsági tábornok által tervezett és Erich von Falkenhayn német gyalogsági tábornok által hitelesített hadművelet célja a Kárpátok megtisztítása az oroszoktól, illetve a Románia és Olaszország központi hatalmi oldalon való tartása volt.

1915 áprilisában a hadművelet végrehajtására a nyugati hadszíntérről átszállított nyolc német és három osztrák-magyar hadosztályból április 17-én megalakították az August von Mackensen vezérezredes vezette német 11. hadsereget. Alárendeltségébe került a József Ferdinánd főherceg, gyalogsági tábornok vezette osztrákmagyar 4. hadsereg is. Az így létrejött Mackensenhadseregcsoportnak összesen 191 000 puskája, 2900 géppuskája, 1050 lövege volt, a szövetségesek a frontvonal adott szakaszán 357 000 katonát, 1700 löveget és aknavetőt összpontosítottak. Szemben álló felek

Franz Conrad von Hötzendorf gróf

Osztrák-Magyar Monarchia Német Birodalom

Franz Conrad von Hötzendorf gróf (Franz Graf Conrad von Hötzendorf, korabeli magyar forrásokban gróf hötzendorfi Conrad Ferenc néven is), (Penzing (Bécs), 1852. november 11. – Bad Mergentheim (Württemberg), 1925. augusztus 25.), osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, (k.u.k. Feldmarschall), 1906–1911, majd 1912−17 között az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke. ― 1878-tól báró (Freiherr), 1918-tól gróf.

Orosz Birodalom

Parancsnokok August von Mackensen

Radko Dimitriev

Szemben álló erők kb. 191 000 osztrákmagyar illetve német katona

kb. 357 000 katona

1050 löveg

1700 löveg

orosz

A hadászati terv szerint a német 11. hadsereg a Małastów és Gromnik közötti orosz arcvonal áttörése után főerőivel Gorlice, Jasło, Krosno irányába kiszélesíti az áttörést, és tovább támadva beveszi Jarosławt. Az osztrák-magyar 4. hadseregnek a 11. hadsereg balszárnyának biztosítására Tarnów, illetve Dębica irányába kellett támadnia. A 11. hadsereg jobbszárnyán a Monarchia Svetozar Borojević gyalogsági tábornok vezette 3. hadseregének Przemyśl visszafoglalását szabták feladatául.

Erich von Falkenhayn német tábornok

20

A Mackensen-hadseregcsoport szétbontakozása 1915. április 21. és 27. között megtörtént. A tüzérség május 1-jén végrehajtotta a betörést, a gyalogság 2-án virradó hajnalra elfoglalta rohamállásait.

kísérelte meg az átkelést, keleten - a Dnyeszter és a Prut között, ahol Linsingen és Pflanzer-Baltin előnyomulásának állta útját. Az oroszok itt alaposan felkészültek a védelemre. Volt rá idejük, mert a Monarchiának és a Német Birodalomnak pótolnia kellett veszteségeket és az elvesztett hadianyagot.

A csata Az egész hadművelet nem tartott tovább 3 napnál viszont ezalatt rengeteg fontos esemény zajlott le. o

o

Május 4-én az orosz második védőöv, és a 15– 20 km mélységben erődített védelmi állások illetve, harmadik állás elfoglalásával az áttörés befejeződött. A győzelmet hivatalosan az osztrákmagyar és német csapatok érték el, viszont hatalmas veszteségeket szenvedtek.

Május 2.

A támadást május 2-án reggel hat órától négyórás tüzérségi előkészítés vezette be, a 11. hadsereg Ropica Ruska, Gorlice, Staszkowka, Rzepienik közötti áttörési szakaszán 700 löveg és aknavető lőtt szakadatlanul az orosz állásokra. A német és az osztrák-magyar gyalogság tíz órakor indult rohamra. Május 2-án estére az áttörés a Małastów és Gromnik közötti 40 km-es szakaszon az orosz első állás mélységéig mindenütt sikerrel járt. o

Május 4.

o Következmények A gorlicei áttörés bár sikeres volt, nem hozta meg az összes várt eredményt, mivel Olaszország az Antant mellé állt. Ennek ellenére a Központi hatalmak ezzel meggyőzték Bulgáriát, s így az ő oldalukon lépett be a háborúba. Mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedett.

Május 3.

Igen sok vérbe került, míg végre június 3-án német segítséggel sikerült Przemyślt visszafoglalni és ezzel az arcvonal jelentékeny részét a San folyón átnyomni. Igaz, hogy az orosz veszteség még nagyobb volt. Nyikolaj Ivanov négy serege május havában 412 000 halottat, sebesültet és foglyot vesztett. Viszont veszteségeit pótolni tudta, mert 15 hadosztálynyi erősítést kapott. Ezek segítségével Radko Dimitriev és Bruszilov közé egy újabb viszonylag nagy harcértékű sereggel állhatott fel.

Útközben elszórva számos világháborús sírhelyet és katonai temetőt láttunk a hadi események borzalmaira emlékeztetve. II. világháború 1939. szeptember 7-én a gorlicei járás területére betört a német hadsereg. Gorlice polgármestere ebben az időben Andrzej Kwaskowski volt, aki az ellenállási mozgalom aktív tagja volt. Gorlice lakosságát különbözőképpen érintette a katonai megszállás. Már 1940. augusztus 21-én megszervezésre került az első utcai hajtóvadászat, melynek során a város 60 lakóját bebörtönözték és az auschwitzi koncentrációs tábor szállították. 1942-ben elfogták és a továbbiakban a III. Birodalomba deportálták a gimnázium egykori diákjait. A gorlicei zsidók sorsa tragikus volt. Vasúton a koncentrációs táborokba szállították őket. 1941 októberében nyílt meg a getto, melyet végül is 1942 augusztusában számoltak fel. Ugyanakkor nem hiányzott az emberek között a hitlerista megszállók elleni fegyveres ellenállás megszervezésének igénye sem. 1939-ben megalakul a Gorlice Harci Szövetség körzete (obwód Gorlice Związku Walki Zbrojnej), viszont 1942-ben megalakul a Honi Hadsereg Gorlicei Kerületének Parancsnoksága (Sztab Obwodu AK Gorlice). Egyidejűleg titkos partizáncsoportok is működtek.

Radko Ruskow Dimitrijew bolgár tiszt Ivanov még Przemyśl elvesztése után is bizakodott abban, hogy seregeinket Lemberg előtt megállíthatja. Arcvonala közepét kissé visszavette és jól felkészült a Lemberg védelmére vívandó döntő csatára. Két szárnya nem hátrált, hanem szilárdan tartotta magát: nyugaton a San alsó folyása mentén, ahol a főherceg serege hasztalan

1945. január 19-én, pontban 16:30-kor Gorlicét a szovjet katonaság foglalta el. A városért folyó harcok következtében 60 szovjet katona esett el. A területen Paraszti Zászlóaljak (Bataliony Chłopskie) és a Honi Hadsereg (Armia Krajowa) csoportjai működtek.

21

A Rally Polska 2014 útvonalát itt azonban Tuchów előtt, a Biała folyó áradása miatt meg kellett változtatnunk.

Megérkezés a Hotel Irinibe Magas vízállás Tuchów előtt Tarnów elkerülésével, Krakkón keresztül, csak nagy késéssel értük el szálláshelyünket Zawierciében.

22

2. nap – 2014. július 13. Zawiercie – Żerkowice – Podzamcze – Birów – Ryczów – Smoleń – Miechów – Raclawice – Skalbmierz – Wiślica – Szczerbaków – víztározó – Zawiercie - Żerkowice

A „Sasfészek” túraútvonal A Rally Polska 2014 egyik célja a „Sasfészek” túraútvonal mellett található természeti értékek és műemlékek felkeresése volt.

vásárokat tartó településnek 1358. augusztus 5-én magdeburgi városjogokat adományozott és kőfallal vette körül.

A magyar turisták számára kevésbé ismert az ún. „Sasfészek” túraútvonal, lengyelül: Orle Gniazda („Sasfészkek”) – a középkori, egykor a Lengyel Királyság határát védő várak rendszere. A várak többsége nehezen megközelíthető mészkősziklás területen épült, sasfészkekhez hasonlítanak. A Krakkó-Częstochowai Fennsíkon (Wyżyna Krakowsko-Częstochowska), valószínűleg Nagy Kázmér lengyel király1 utasítására épültek Krakkó védelmének céljára a Luxemburgi János2 cseh hadseregének Felső-Szilézia felőli hadjáratainak esetére, amelyek 1327-1345 között zajlottak.

― A Rally Polska 2014 útvonala során felkeresett királyi várak: Bobolice, Ojców, Olkusz, Olsztyn, Rabsztyn. ― Fel nem keresett, elpusztult várak: Brzeźnica vára, Krzepice vára, Lelów vára, Ostrężnik vára (az útvonalunk elhaladt mellette, de erősen romos), Wieluń (Łódźi vajdaság), Żarnowiec vára. Magánvárak: A fenti királyi várakon kívül magánvárak is voltak a területen.

Királyi várak

― A Rally Polska 2014 útvonala során felkeresett magánvárak: Bydlin, Siewierz, Korzkiew, Koziegłowy, Mirów, Morsko, Pieskowa Skała, Pilica (a város úthálózatának átépítése és a magánterület miatt csak távolból volt látható), Smoleń, Sławków, Ogrodzieniec vára, Tenczyn és Udórz (a főútról nem megközelíthető).

Ezeken a területeken a királyi várak a következők voltak: ― Korábban már felrerestük: o Będzin: Az első település a vár területén a 9. századtól mutathatók ki, ahol megerősített földvár épült a Kijevből Krakkón keresztül Szilézia és Nürnberg felé vezető kereskedelmi út védelmére. Będzin falu legkorábbi említése 1301-ből ismert. Az 1340-es években lengyel városjogokkal város alakult belőle (biztosan létezett már 1349-ben) Nagy Kázmér a földvár helyén kőből épült várat emeltetett, a

― Elpusztult magánvárak: Biały Kościół, Danków, Morawica. Őrtornyok: Ezeken kívül számos helyi jelentőségű őrtorony található a közelben: ― A Rally Polska 2014 útvonala során felkeresett őrtornyok: CzęstochowaMirów, Łutowiec, Przewodziszowice, Ryczów, Złoty Potok.

1

III. Kázmér (Kowal, 1310. április 30. – Krakkó, 1370. november 5.), más néven Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki), lengyel király 1333–1370 között, a Piast-dinasztia utolsó tagja a lengyel trónon. Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár dédapja, akinek még megérte a születését (1368). 2 Luxemburgi János vagy Vak János (1296. augusztus 10. – 1346. augusztus 26.) Csehország királya 1310-től és Luxemburg hercege volt 1313tól. Képtelen volt megbirkózni a feudális anarchiával Csehországban, uralkodása háborúskodásokkal telt, de növelni tudta országa gazdaságát, amikor Sziléziát meghódította.

― Elpusztult őrtoronyok, melyeket már nem kerestünk fel: Dubie, Giebło, Klucze, Kwaśniów, Sielec, Suliszowice, Wiesiółka és A „Sasfészek” túraútvonal (Szlak Orlich Gniazd) – egy lengyelországi turistaút, amely a kislengyelországi és a sziléziai vajdaságokon vezet keresztül. Az útvonal délről Krakkóban kezdődik és Częstochowában ér véget. Hossza: 163,9 km.

23

A lengyelországi jelzett turistautak listáján az első szám alatt szerepel. Ez a helye a terület változatosságának, számos sziklaalakzatának, barlangjának és műemlékének köszönhető. A turistautat piros színű sáv jelzi. A turistautak (Szlak Orlich Gniazd) egy részén kerékpárutak (Jurajski Rowerowy Szlak Orlich Gniazd) találhatók.

Leszczycki Stanisław Marian (1907-1996) geográfus javasolta. 1930-ban jelölték ki a Krakkóból ívesen északnyugati irányban – az Ojcówi-fennsíkon (Płaskowyż Ojcowski) és a Tęczyni-hegyháton (Garb Tęczyński) keresztülfutó, majd Krakkóba visszatérő – piros színű útvonalat. Ez az útvonal számos tájképi és turista értékben bővelkedik. Hiszen senki sem volt, aki állagmegőrzést vagy felújítást végzett volna, bizonyos idő után pedig a jelzések megszakadtak és az útvonal eltűnt. Az útvonal új tervét 1948-ban jelentette be az ismert turista és természetjáró, Kazimierz Ignacy Sosnowski (Niepołomice, 1875. szeptember 15. - †Krakkó, 1954. december 15.). Az útvonal kijelölésére két évvel később, 1950-ben került sor a Közlekedésügyi Minisztérium anyagi támogatásának köszönhetően. Ezt követően a túristaút kijelölését többször módosították és korrigálták azért, hogy a turistákat a KrakkóCzęstochowai Fennsík a legszebb tájképi területén vezesse át.

Története III (Nagy) Kázmér lengyel király építtette ki a határvédelmi végvár vonal várait a legfontosabb kereskedelmi utak és a Kis-Lengyelország benépesített területeinek védelmére. Az útvonalon az alábbi várak és várromok találhatók:  Korzkiew - lovagvár (felújítva)  Ojców – Királyi vár romjai a Złota Góra tetején Ojcówban.  Pieskowa Skała – királyi vár  Rabsztyn – lovagvár romjai

Ez az útvonal Częstochowát Krakkóval a jurai várak többségén kereszül köti össze, melyből a neve is származik. Egykor ugyanis a megközelíthetetlen erődszerű jurai várak a sasfészekhez hasonlítottak.

 Bydlin – lovagvár romjai  Smoleń – lovagvár romjai  Rudno – "Tenczyn" lovagvár romjai  Pilica – lovagvár romjai

Ezen az útvonalon található várromok: Olsztyn, Ostrężnik, Mirów, Bobolice, Morsko, Ogrodzieniec, Smoleń, Bydlin, Rabsztyn és Ojców, valamint az átépített vár Pieskowa Skałában. Kastélyt is találhatunk rajta Złoty Potokban és Pilicában.

 Podzamcze / Ogrodzieiec közelében – "Ogrodzieniec" lovagvár romjai  Morsko – "Bąkowiec" lovagvár romjai  Bobolice – restaurált és átépített Királyi vár

A túraútvonal számos természeti rezervátumon is áthalad. Az első látványos helyek az olsztyni rezervátumban találhatók: Zielona Góra és Sokole Góry. Az útvonal távolabb a Rezerwat Parkowén, Ostrężnik, Góra Zborów és Smoleń rezervátumokon valamint az Ojcówi Nemzeti Parkon (Ojcowski Park Narodowy) vezet át.

 Mirów – lovagvár romjai  Olsztyn (Częstochowa közelében) – Királyi vár romjai Túraútvonalak A várak többségét a Piros jelzésű túristaút köti össze, az ún. „Sasfészek” túraútvonal, melynek hossza 163 km. A turisták általános tudatában a „Sasfészek” túraútvonalába az összes nagyobb vár és kisebb őrtorny beleszámít a KrakkóCzęstochowai Fennsík területén.

Az útvonal Częstochowa központjában, a Szent Zsigmond-templom mellett kezdődik és a krakkói Wawel közelében fejeződik be. Szinte az egész útvonal igen gazdag és a sziklás területe számos természeti és történelmi látványosságból áll. Útközben több műemlék templom is található, mint például a következő helységekben: Olsztyn, Zrębice, Złoty Potok, Niegowa, Pilica és Giebułtów.

Ennek a Jura magaslaton vezető útvonalnak a kitűzését 1927-ben, a Ziemia c. folyóiratban

24

JURA A Jura szó a Jura-hegységhez kapcsolódik, amely egy európai mészkőhegységrendszer. Ez Svájc, Franciaország és kisebbrészt Németország területén, a Rhône és a Rajna között helyezkedik el, vízválasztó szerepet töltve be a két folyó között.

A késő jura-korban a kis coelurosaurusokból kifejlődtek az első madarak. A madármedencéjűek kevésbé voltak dominánsak, mint a hüllőmedencéjűek, de például a stegosaurusok és a kis ornithopodák fontos szerepet játszottak, mint kis és közepes, illetve nagyméretű (de nem sauropodaméretű) növényevők. A levegőben gyakoriak voltak a pteroszauruszok, melyek az eget uralva több ökológiai fülkét töltöttek be, mint a mai madarak.

A hegység neve az 'erdő' jelentésű kelta jor- tőből eredeztethető, róla kapta nevét a franciaországi Jura megye, a svájci Jura kanton, valamint a jurának nevezett földtörténeti időszak. A jura a mezozoikum idő középső időszaka, amelynek kezdtetét 199,6±0,6 millió évre teszik és 145,5±0,4 millió éve ért véget. E „Hüllők kora” vagy „Dinoszauruszok kora” néven ismert időegység a triász időszakot követte és a kréta időszakot előzte meg.

A Lissamphibia csoport megmaradt része fejlődött az időszak során, így megjelentek az első farkos és lábatlan kétéltűek. Flóra

Kezdetét a nagy triász–jura kihalási esemény jelzi, a végén azonban nem történt tömeges pusztulás. A kezdetét és a végét a globális referenciarétegsorokkal rendelkező kiválasztott helyek alapján definiálták. A kormeghatározással kapcsolatos bizonytalanság ténylegesen mintegy 5– 10 millió évet jelent, ami e helyek korának megállapításából adódik.

A triász időszakra jellemző száraz, kontinentális körülmények lassan enyhültek a jura során, különösen a magasabb szélességi körökön, a meleg, nedves éghajlat pedig lehetővé tette, hogy a felszínt buja dzsungelek borítsák be. A nyitvatermők aránylag változatosak voltak a jura időszakban. A flórát a tűlevelűek uralták, ahogy a triász alatt is; ez volt a legváltozatosabb csoport és a fák többsége is közülük került ki.

A jura kronosztratigráfiai fogalom közvetlenül kapcsolódik a Németország, Franciaország és Svájc hármas határánál elnyúló Jura-hegységhez. Alexander von Humboldt fedezte fel, hogy a főként mészkőből álló hegyi terület a korát tekintve nem illik bele az Abraham Gottlob Werner által definiált sztratigráfiai rendszerbe, és 1795-ben a „Jurakalk” nevet adta a számára. Az Alexandre Brogniart által megalkotott „Jura” név a kelta jor szótőből származik, melynek latinizált formája, a juria erdőt jelent (mint például a „Jura” erdős hegység).

A ma is létező tűlevelű családok közül a jura idején elterjedtek közé tartozik az Araucariaceae, a Cephalotaxaceae, a Pinaceae, a Podocarpaceae, a Taxaceae és a Taxodiaceae. A kihalt mezozoikumi család, a Cheirolepidiaceae uralta az alacsony vegetációt, a cserjés bennettitalesekkel együtt. Az erdőkben a cikászok szintén elterjedtek voltak, a ginkgókhoz és a páfrányfákhoz hasonlóan. Az aljnövényzet fő alkotóelemei a kisebb harasztok lehettek. A kor másik fontos növénycsoportja a Caytoniacea magvaspáfrányok voltak, melyek az elképzelés szerint bokor és kisebb faméretűek lehettek. A ginkgók főként a középső és északi szélességi körökön voltak gyakoriak. A déli félgömbön a kőtiszafafélék különösen sikeresek voltak, míg a ginkgók és a Czekanowskiale-k ritkán fordultak elő. Az óceánokban a modern vörösmoszatok ekkor tűntek fel először.

Fauna A jurában a dinoszauruszok mellett a növényvilágban a nyitvatermők uralkodtak, erős xeromorf sajátosságokkal. A domináns nyitvatermő osztályok közé tartoztak a cikászok, a bennettitalesek, a fenyők és a páfrányfenyők. A szárazföldön a nagy testű archosaurus hüllők megőrizték dominanciájukat. A jura a sauropodákként ismert nagy növényevő dinoszauruszok, például a Camarasaurus, az Apatosaurus, a Diplodocus és a Brachiosaurus aranykora volt, melyek az időszak végéig kóboroltak a Földön; fő táplálékuk a pusztákon élő harasztok, a pálmaszerű cikászok és bennettitalesek vagy az adaptációik miatt magasabbra növő tűlevelűek voltak. Ezekre az állatokra az olyan nagy theropodák vadásztak, mint a Ceratosaurus, a Megalosaurus, a Torvosaurus és az Allosaurus. E dinoszauruszok mindegyike a hüllőmedencéjűek csoportjába tartozik.

A jurát Leopold von Buch nyomán a geokronológiai skálán kora jura (vagy liász), középső jura (vagy dogger) és késő jura (vagy malm) korokra bontják. A sztratigráfiai (kőzetrétegtani) felosztásban ennek megfelelői az alsó jura, a középső jura és a felső jura. A jelenlegi Krakkó-Częstochowai-fennsík területén akkoriban meleg tenger volt, melyben aprótestű állatok éltek: lábasfejűek, ammoniták, belemniteszek vagy tengeri sünök éltek, melyek testéből mészkövek képződtek.

25

Żerkowice (województwo śląskie) A Rally Polska 2014 útvonal teljesítése során szállásunk szerencsére annak geometriai központjában a Zawierciéhez tartozó Żerkowicében volt. Żerkowice – Zawiercie város egyik külterülete, városszerkezetileg nincs kapcsolata a város központjával. Żerkowice első írásos említése 1220-ból – Iwo Odrowąż herbu Odrowąż (*1160 körül -† Modena, 1229. július 21.) – Fehér Leszek (1206-1218) kancellárja és 1218-tól krakkói püskök dokumentumából – való, melyben a helység ólengyel formában, Zirkowycze néven szerepelt. Jan Długosz a helység nevét Zirkowicze formában adja meg, melyt a kromołówi plébániához tartozik.

Kő relief a falon Agnieszka Chrzanowska zeneszerző, dalénekes és színésznő elképzelései szerint alapították az étterem területén az „IRINI” színpadot, ahol időszakosan koncerteket, színházi előadásokat és görög esteket szerveznek. Fellépett már itt többek között: Alina Janowska, Agnieszka Chrzanowska, Jarosław Śmietana, Kostas Wrazas, Michał Zabłocki, Tamara Kalinowska, Zbigniew Raj, Sławomir Berny, Konrad Mastyło és Aleksandra Maurer.

Żerkowicén vezet keresztül a piros színű sávjelzés, a „Sasfészek” turistaút (szlak Orlich Gniazd) és az ugyanilyen színű és elnevezésű kerékpárút.

Hotel Irini napsütésben A lakott terület határát jelző tábla után, az út mellett közvetlenül található a Hotel Irini (ul. Jurajska 138, 42-431 Zawiercie, woj. śląskie) görög éttem és szálloda. Ez a Krakkó-Częstochowa Jura Jurai Tájvédelmi Parkjának területén található (Jurajski Park Krajobrazowy Jury KrakowskoCzęstochowskiej).

Dionüszosz a bor és mámor megtestesítője Munkahelyi és magán találkozók szervezését, helyi ételkülönlegességeket, hideg sör melletti találkozókat ajánlanak az időtöl függően a szabad ég alatt, avagy az étterem nagytermében.

A Park logója A Park együttes részét képezi az Orlich Gniazd (47931 ha) területe – amely a sziléziai és a kislengyelországi vajdaságok területén található. A Hotel Irini Zawiercie központjától 10 km-re, Kielce irányában található a 78 számú országos főútvonal mellett, Zawiercie-Żerkowicében. Földrajzi fekvése (GPS szerint): Északi szélesség: 50030’49" és Keleti hosszúság: 19032’58".

Esti hangulatban

26

Az étterem udvarán játszótér, tűzrakóhely, parkoló található. Bár, étterem, konferenciaterem, internet teszi kényelmessé a pihenést. A szobák kellemesek a nyári hőségben is.

2011. január 1-jei adatok szerint területe 28,56 km², 2010. évi adatok szerint lakossága 4401 fő volt. Az itteni római katolikus hívek Az Úr Színeváltozása Plébániához tartoznak. Fekvése A város a Zagłębie Dąbrowskie medencében, a Krakkó-Częstochowai-magaslat középső részén, két mezorégió: a Częstochowai-fennsík és az Obniżenie Górnej Warty (Wyżyna Woźnicko-Wieluńska) határán fekszik. A város tengerszint feletti magassága 390 – 420 m. A város központjában keresztezik egymást a 791 és 790 sz. vajdasági utak. A várostól délre és nyugatra jelentős erdőkomplexumok találhatók, északról mészkőhalmok és az egykori „Wiek” Cementmű által kitermelt, már nem működő bányák, északnyugaton a Czarna Przemsza völgyébe futó ívek, keletről pedig mezőgazdasági területek határolják. A város területén 2004-ben 1207 lakóépület és 2008-ban 112 gazdasági építmény állt. A város története A város kezdetei valószínűleg a XI. századig nyúlnak vissza. Mezőgazdasági, vadász és kátrányfőző városka fejlődött ki itt. 1241-ben Ogrodzieniecet a tatárok dúlták fel, akik felégették a várost és a várat. A tatárjárást követően a fa várat kővárrá építették át. Az első történelmi feljegyzések Ogrodzieniecről 1346-ból valók. A XIII. század végén a városban fogadó épült. Ogrodzieniec fekvése elősegítette a kereskedelem fejlődését, amellyel túlnyomórészt a zsidók foglalkoztak. A XIII. és XIV. században, az ogrodzienieci rengetegben nagy vadászatokat szerveztek. 1651ben a katolikus egyházból ariánus gyülekezet lett. 1784-ben Ogrodzieniec évi 12 vásár tartására kapott privilégiumot. 1795-ben a poroszoké lett (Nowy Śląsk), 1815-ös bécsi döntést követően az orosz területekhez tartozott (Lengyel Királyság). 1886ban 162 ház (ebből 26 falazott) állt itt, és közel 1000 lakosa volt (ebből 163 zsidó). A német katonaság a II. világháború megkezdését követő negyedik napon elfoglalta a várost. 1939. október 8-án az ogrodzienieci földet a III. Birodalomhoz csatolták. A hitlerista megszállás idején tervezték a helység nevének elnémetesítését Bonerburg névre (a Boner család, az ogrodzienieci vár XVII. századi birtokosai után), de ez sohasem lépett életbe. 1956-ig a város az olkusi járáshoz tartozott, 19751999 között pedig a zawierciei járás része volt.

A vendfogadás és kiszolgálás kifogástalan, amely Robert Koclęga managernek és munkatársainak köszönhető.

Ogrodzieniec Ogrodzieniec – város a sziléziai vajdaságban, a zawierciei járásban. 1975-1998 között közigazgatásilag a katowicei járáshoz tartozott. A XI. században alapították. 1386 (1409)-1870 között, valamint 1973-tól városi joggal rendelkezik.

Ipar Jelentős tégla és építőanyag termelő központ. 19131999 között itt működött a Wiek cementgyár, a régió egyip legnagyobb üzeme. A második fontos ipari építménye volt az 1998-ban bezárt – azbesztet felhasználó hőszigetelőanyagot gyártó – PMIB Izolacja Ogrodzieniec gyár.

27

Iskolák

Felszerelése

Ogrodzieniecben egy óvoda-iskola együttes és egy gimnázium működik.

Belső terén hordóboltozat fedi. Boltozatait árkádok és falakat gyámpillérek díszítik. Főoltárán „Az Úr színeváltozása” kép, felette az Úr Isten alakja látható. Az oltár két oldalán 4 oszlop helyezkedik el, melyek csúcsain egy-egy fekvő angyal található.

Turisztika A „Sasfészek” túristaúthoz kapcsolódó fontos turisztikai központ. A város központján halad kersztül a Kék sávjelzésű Jurai Várak Túraútvonal (Szlak Warowni Jurajskich). Nem a városhoz tartozik az Ogrodzieniec vár területe, amely a szomszédos Podzamcze faluban található. Műemlékek Ogrodzieniec műemlékei közé tartozik a XVIII. századi „Az Úr Színeváltozása” templom valamint a XIX. századi lőporgyár romjai.  A XVIII. századi „Az Úr Színeváltozása” templom (Kościół Przemienienia Pańskiego w Ogrodzieńcu)

A templom főoltára A mellékoltáron a Madonna gyermekével képét helyezték el, amely az ismert római Santa Maggiore bazilikában ― Basilica Papale di Santa Maria Maggiore (latinul: Basilica Sanctae Mariae Maioris) ― lévő Madonna képhez kapcsolódik, és a Dei Salus Populi Romani szimbolikához kötődik. Ez a kép a lepanto-i kereszteny győlemehez kötődik. Tommaso Dolabella (Belluno, 1570 k.Krakkó, 1650. január 17.) Wawelben található képe ennek az ütközetnek az emlékére készült. A Havas Boldogasszony kép (obraz Matki Boskiej Śnieżnej) a XVII. század elején került Lengyelországba. Az árkádok bal oldali részén található a szószék, a szemközti oldalon lévő falfülkében pedig a szenteltvíztartó két angyal alakjával. A sekrestye bejáratánál található az eredeti harang. A templom 1889-ben készült nagyharangját Krisztus alakja díszíti, akisebbiken pedig ez a mondat olvasható: Joanne Sobieski, regente Illustrissiomo ac Magnifico domino Michaele a Warsice Wasicki ensiferto, PAX nobis. Ez arról számol be, hogy az egy ogrodzienieci polgár költségén készült ks. W. Frycza időszaka után.

A XVIII. századi „Az Úr Színeváltozása” templom A római katolikus templom Ogrodzieniecben, a Tadeusz Kościuszko utcában található. Története és leírása A templomot 1783-1787 között, Ogrodzieniec akkori birtokosa, Jan Józef Jakliński építtette. Ünnepélyes felszentelését Tomasz Kuliński kielcei püspök 1983. szeptember 11-én végezte el. A templom későbarokk és klasszicista jellegű. A falazott építmény nyugati főhomlokzatánál magas torony található. A torony a homlokzat tengelyében magasodik. A főhomlokzatánál lévő két fülkében Szent Lőrinc és Szent Flórián alakjai találhatók. Bejárata fölött latin felirat olvasható: DOMUS MEA DOMUS ORATIONIST EST (lengyelül: dom mój domem modlitwy jest ― Isten a templomot

*

Podzamcze Podzamcze – az Ogrodzieniec közelében fekvő falu a 790 sz. vajdasági út mellett található. A helység hibásan, többnyire Ogrodzieniecként ismert, mert itt található a középkori erősség, a „Sasfészek” útvonal jobb állapotú várai között fennmaradt Ogrodzieniec vára.

imádságházának nevezi: Domus mea domus orationis vocabitur). A torony csúcsa és a kápolna felirata az

Podzamcze környékén a hegymászók között nagy népszerűségnek örvendő számos mészkőszirt is található.

alapításra utal.

28

Története Az első erődítmény Ferdeszájú Boleszló lengyel király uralkodása után alakult itt ki és 1241-ig maradt fenn, amikor is a tatárjárás a földdel tette egyenlővé. Területén, a XV. század első felében a a Włodek-Sulimczyk lovagi család székhelyeként gótikus vár épült. Az erődítményt pontosan illesztették a területbe: három oldaláról magas sziklák védték, kőfalak övezték, bejárata keskeny résen vezetett át a sziklák között.

A Jurai Várak Parkja Ogrodzieniecben A vár szomszédságában található sziklás terület elnevezése Baloldali Podzamcze (Prawe Podzamcze), ahol számos különböző nehézségi fokozatú sziklamászóút található. A 791 út szemközti oldalán található sziklákat Jobboldali Podzamcze (Lewe Podzamcze) néven ismerik. Található itt egy kisebb, Suchy Połeć nevű szikla, valamint néhány sziklamászó út a Birów-hegy sziklaparadicsomában. Az ogrodzienieci vár romjai

Podzamcze az évenként megrendezett lovagi tornáiról is nevezetes. A falu területén található az 1818-ban alakult sanktuarium Matki Bożej Skałkowej is.

1470-ben a várat és a környezező földbirtokokat Sulimów családtól a jómódú krakkói lakosok, Ibram és Piotr Salomonow vásárolták meg. Későbbiekben Salomonowiczówoktól az ogrodzienieci birtokok Jan Feliks Rzeszowski lovag, przemyśli plébános, krakkói kanonok tulajdonába kerültek. A vár birtokosai akkoriban Jan testvérei – Andrzej és Stanisław Rzeszowski is voltak. A következő tulajdonosok a Pileckiek voltak, majd a Chełmińskiek lettek. 1523-ban az Ogrodzienieci Várat Jan Boner (Hans Boner, Johann Boner) z Landau in der Pfalz várgróf (1462-Krakkó, 1523. december 15.), krakkói kereskedő és királyi bankár, a wieliczkai sóbányák felügyelője vásárolta meg. Jan Boner halála után a vár testvére, Seweryn Boner kezére került, és 1530-1545 között reneszánsz vár épült a középkori erődítmény helyén.

A szanktuárium Podzamczében o Ogrodzieniec vára Zamek Ogrodzieniec – a középkori vár romjai a Krakkó-Częstochowai Jura területén fekszenek. A várat a XIV-XV. században a Włodek-Sulimczyk família építtette, későbbiekben átépült. A vár a Krakkó-Częstochowa-fennsík legmagasabb pontján, az 515,5 m tengerszint feletti magasságú Várhegyen (Góra Zamkowa) áll. A „Sasfészek” túraútvonalon álló vár romjai látogathatók. Nevéből eredően a turisták többsége hibásan Ogrodzieniec városba helyezi. Valójában Podzamcze faluban található, Ogrodzieniectől mintegy 2 km-nyire, keletre.

A reneszánsz vár képe, forrás: I., T. Kaczyńscy – Zamki w Polsce Południowej (2000)

*

29

1562-ben a vár Jan Firlej herbu Lewart (Dąbrowica, 1521–Kock, 1574), a korona nagymarsallja, mint Seweryn Boner lányának, Zsófiának a férje birtokába került. 1587-ben a várat III. Miksa (* Bécsújhely, 1558. október 12. – † Bécs, 1618. november 2.) osztrák főherceg csapatai foglalták el. Miksa főherceg édesapja II. Miksa német-római császár, magyar és cseh király volt, édesanyja spanyolországi Mária hercegnő, V. Károly német-római császár leánya. Miksa szüleinek harmadik fiaként született Bécsújhelyen. 1585-től ő volt a Német Lovagrend nagymestere (németül Grossmeister des Deutschen Ordens) és a Porosz Hercegség kormányzója. Poroszország nagy részét eddigre szekuralizálták azóta, hogy a Német Lovagrend nagymestere évszázadokkal korábban áttért a protestáns hitre.

A vár következő tulajdonosa 1669-ben Stanisław Warszycki herbu Abdank (1599-1681) krakkói várnagy lett. Az ogrodzienieci vár Stanisław Warszycki uralma után a svéd pusztítás tkövetően részben átépült. 1695-ben a vár a Męcińskiek kezére került. Később, 1702-ben XII. Károly svéd csapatai gyújtották fel. A tűzvész akkoriban a vár több mint felét elpusztította. Gyakorlatilag már nem építették újjá. A várat 1784 körül Męciński családtól Tomasz Jakliński vásárolta meg, de műszaki állapotáról már nem gondoskodva teljes egészében rommá lett. Utolsó lakói 1810 körül hagyták el a várat. Ogrodzieniec következő birtokosa Ludwik Kozłowski volt. Ez nem számolva az építmény műemlék értékeivel, a falait építőanyag kitermelés céljára a várat és felszereléseit egy zsidónak adta el. Az erődítmény utolsó tulajdonosa a közeli faluból származó Wołczyński család lett.

Miksa Jagelló Annának, II. („Dobzse”) Ulászló magyar király leányának az unokája volt. Ulászlónak IV. Kázmér lengyel király volt az apja, aki a Piast-ház őseitől és Jogailatól, valamint annak ősapáitól a litván nagyhercegektől származott. Ezért jelölték Miksát 1587-ben a Lengyel–Litván Perszonálunió uralkodójává, az előző lengyel király, Báthory István halála után. A választók azonban egy másik jelölt, III. (Vasa) Zsigmond svéd herceg később Lengyel Zsigmon néven király felé hajlottak, aki ilyen szempontból azonos ősöktől származott.

A háború után a létesítményt államosították. A műemlékvédelmi munkákat a várrom állagmegőrzése és az idegenforgalom céljából 1949-ben kezdték meg és 1973-ban fejezték be. Érdekességek Néhány paranormális jelenséget kutató véleménye szerint Ogrodzieniec Vára látogatott hely és sötét, hatalmas erők tanyáznak itt. Híres a Fekete Kutya (Słynny Czarny Pies z Ogrodzieńca), amely néhány éjszaka a falakon és a várrom körül futva jelenik meg, hatalmas, szemei üresek és folyton nehéz láncot von maga után. A lidérc Stanisław Warszycki krakkói várnagy lelke. Érdekesség, hogy a várnagy a közeli dankówi vár romjainál is kísért, mint fejnélküli lovas. A tyúkláb legalacsonyabb szintjén napjainkig láthatók a liliomokat ábrázoló reneszánsz freskók maradványai.

Miksa megpróbálta a maga javára dönteni a vitát azzal, hogy sereggel vonult Lengyelországba, ezzel háborút robbantva ki. Ám seregei végül vereséget szenvedtek a byczyna-i csatában – pitscheni csata lengyel alakban byczynai csata (lengyelül: Bitwa pod Byczyną, németül: Schalcht bei Pitschen) – a Jan Zamoyski vezette svéd seregektől. A 3700 lengyel huszár és 2300 gyalogos lesöpörte a csatatérről a 6500 osztrák és német gyalogost, valamint lovast. Az osztrákok kétezer embert vesztettek, míg a lengyelek csak ezret. Így tehát Zsigmondot választották meg királynak.

A várral szomszédos podzamczei terecskén található egy kápolna, amely a vár elemeiből épült (kapu, csigavonalak, párkány). Ennek belsejében találhatók a kapubástyában állt várkápolna eredeti elemei, boltozat zárókő, ágyugolyó, amely a svéd özönvíz idején csapódott a várba valamint az Istenanya reneszánsz figurája. Ezt sajnos elpusztították a helybeliek, akik népi stílusban olajfestékkel átfestették azt.

1655-ben egy részét a svéd katonaság égette fel, amely csaknem két éven át állomásozott benne, az építmények jelentős részét rommá téve.

Ogrodzieniec várát 1973-ban a Janosik c. filmsorozat külső felvételeihez használták. 1980ban a várban forgatták a Lech Majewski rendezte "Rycerz" c. filmet. 1984-ben az Iron Maiden heavymetal együttes játszott a várban, amely a Live After Death c. filmbetétként szolgált a Behind The Iron Curtain (1984) részében. Az anyagot felhasználták a Hallowed Be Thy Name készítésénél. A reneszánsz vár látványterve

30

2001-ben a várromok között forgatták Andrzej Wajda Zemsta (Bosszú) c. filmjének egyes jeleneteit.

A vár bejárásának új útvonala *

A vártörténeti kiállítás részlete

Nem maradtak fenn napjainkig olyan korabeli utalások, amelyek alapján meg tudnánk határozni ezen a helyen az első erődítmény kialakulásának pontos idejét és körülményeit.

1386-ban II. Ulászló (Władysław II Jagiełło) lengyel király Włodek z Charbinowic herbu Sulima krakkói pohárnoknak adományozta jutalmul, a lengyel-litván unió sikeres létrehozásáért. Örökös tulajdonul adományozta még a Włodkowicében és Koczurówban álló várakat, meg néhány falu a Wiesiółkában álló kisebb őrtoronnyal együtt. Ezt a Włodkówokhoz tartozó erődítményt az ebben az időben keletkezett keresztes krónikában is megemlítik, amikor az egyik tulajdonosa – Bartosz Włodek – 1454-ben Chojnicénél német fogságba került. Az ogrodzienieci Włodek-Sulimczyk család kezében közel száz évig maradt.

Ez a hadászati jelentőséggel bíró végvárat valószínűleg Ferdeszájú Boleszló (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.) herceg uralkodása után faföld palánkvárként építették Szilézia határán, amely Wilcza Szczęka (Farkas-állkapocs) néven ismert. Bizonyára 1241-ben a tatárjárás során pusztult el. Ebből az időszakból származik Ogrodzieniec neve, ami arról tanúskodik, hogy már akkoriban körülkerített, avagy megerősített hely volt.

1470-ben, 8000 aranyforintért két jómódú krakkói lakos, Imbram és Piotr Salomonowicz vásárolta meg azt. [...] Szlachetnie urodzony pan Jan Bartosz z Ogrodzieńca oznajmia, że sam gród Ogrodzieniec z dziedzicznymi majątkami do tego grodu należącemi mianowicie: miasta Ogrodzieniec i Włodowice z dziedzicznemi wsiami: Rudniki, Parkoszowice, Góra, Nadolicze, Podlewany, Parwa, Rodaki, Kiełkowice, Klucze, Wiesiołka, Wysoka i Niegowonice [...] z wszystkiemi prawami i z wszystkiemi folwarkami, dolinami, włościami w ogóle miszkańcami, zamkami, domami, pastwiskami, łąkami, polami, niwami, rolami, lasami, etc., do tego zamku miasta, wsie w jakikolwiek sposób swobodnie należące, za ośm tysięcy florenów węgierskich czystego złota prawdziwej i sprawiedliwej wagi [...], sławetnym Ibramowi i Piotrowi Salomonowiczom mieszczanom krakowskim sprzedajemy i z praw na wieczne czasy rezygnujemy. ― [...] Nemesen született Jan Bartosz z Ogrodzieńca úr kijelenti, hogy maga Ogrodzieniec vára a hozzá tartozó örökölt birtokokkal, névszerint: Ogrodzieniec és Włodowice városa az örökölt falvakkal: Rudniki,

A vár napjainkban A régi óvár romjain a XIV. század első felében Nagy Kázmér lengyel király (Kowal, 1310. április 30. – Krakkó, 1370. november 5.) utasítására ismeretlen építőmesterek kővárat építettek az olasz gótika stílusában. Egyik láncszem szerepét töltötte be a Lengyelország és Szilézia határán lévő védelmi láncban, és első birtokosa a sieradzi területen lévő Chełmnoból származó Przedbórz z Brzezia herbu Zadora lovag, később királyi marsall volt.

31

Parkoszowice, Góra, Nadolicze, Podlewany, Parwa, Rodaki, Kiełkowice, Klucze, Wiesiołka, Wysoka és Niegowonice [...] minden jogával és az összes gazdasági épületével, völgyével, parasztjával, lakosával, várával, házával, legelőjével, rétjével és mezejével, szántóföldjével, erdejével stb., ehhez a várhoz tartozó városok, falvak, bármely módon szabadon tartozók, tiszta igazi arany és igaz súlyú nyolcezer magyar forintért [...], neves Ibram és Piotr Salomonowicz krakkói lakosoknak eladjuk és jogairól örök időkre lemondunk.

től Litvánia nagyfejedelme, 1501-től Lengyelország királya uralkodása alatt, Balicében (ném.: Ballitz), Bonarkában és Kamienben lévő nagy birtokait papírgyártásra alakította át, melyek I. (Öreg) Zsigmond (Zygmunt I Stary) ideje után hatalmasra növelte, mint a wieliczkai sóbánya felügyelője. 1514-ben lengyel állampolgárságot és nemesi címert szerzett, amelyket birtokaival együtt testvérére, Seweryn Bonerre hagyományozott. Az országos és külföldi kereskedőkkel folytatott nagy kereskedelmi ügyleteinek köszönhetően és felhasználva a későbbi hitelügyleteket, megnövelte birtokait. Boner I. (Öreg) Zsigmond legszűkebb tanácsadó köréhez tartozott.

A Salomonowiczówoktól az ogrodzienieci birtokok Feliks Rzeszowski przemyśli plébános és királyi kanonok birtokába kerültek, aki a katonai szolgálat évei után magára öltötte a papi reverendát és megkezdte egyházi karrierjét. Talán nem tetszett neki a vár, hiszen már 1482-ben elcserélte azt Zawiercie falura nyolcezer forint ellenében Jan Pilecki vajdával (1430 k.-1496), Elżbieta Pilecka ze Smolenia fiával, és tötödik férje, Władysław Jagiełło király mostohafiával. Jan Pilecki halála után fia, Mikołaj követte.

Johann Boner a wieliczkai és bochniai sóbányák felügyelőjeként hírnévre tett szert. Ezek Lengyelország felosztásáig egy adminisztrációs egységet képeztek. Ennek az élén a żupnik című tisztségviselő állt, aki vagy maga irányította a vállalatot, vagy szerződéssel bérbe adta. Több mágnás család ennek révén alapozta meg óriási vagyonát. A sóbányák gazdasági jelentősége a középkori lengyel állam idején alapvető volt: a Piast és Jagelló dinasztia idején a királyság bevételének harmada a krakkói sóvidékből származott. A reformok következtében a sóbányászat fejlődésnek indult, és hamarosan olyan méretű lett, amire nem volt példa a korabeli Európában.

1522-ben a várba visszatértek a Włodkówok, de már a következő évben a létesítmény Jan Boner (Johann Boner) krakkói bankár kezére került, aki a hatalmas birtokot papírgyártásra, vámkamarai bérletre és a királyi pénzverde számára ezüstszállításra alakította át. A német származású Boner polgárcsalád a késő középkorban Sziléziában és Kis-Lengyelországban telepedett le, a XV. századtól kezdve képviselőik jelentős szerepet játszottak a Jagellók udvarában, 1514-ben nemesi rangot és lengyel állampolgárságot kaptak.

A váron kívül tulajdonosa volt a Brama Mikołajska területén túli kertnek, több száz krakkói, lwowi és poznani lakóháznak, megvásárolta a Máriatemplom Szentlélek-kápolnáját is, Keresztelő Szent János kápolnává alakítva át azt.

Johann Boner

Seweryn Boner

A Boner család Elzászból származott. A lengyel ág alapítója Johann Boner z Landau in der Pfalz bankár és kereskedő volt, aki Jakab és Fryderyk tetvéreivel együtt a XV. század második felében Wrocławban telepedett le.

Johann Boner halála után a teljes örökség rokonai kezére került, melyek legnagyobb részét Ogrodzienieccel együtt testvére, Jakub fia Seweryn Boner kapta. Seweryn Boner herbu Bonarowa (1486-1549. május 12.) Bona Sforza (Vigevano, Milánói Hercegség, 1494. február 2. – Bari, Apulia, Nápolyi Királyság, 1557. november 19.) lengyel királyné és I. Zsigmond – más néven Öreg Zsigmond – (lengyelül: Zygmunt Stary) (Kozinice, Lengyelország, 1467. január 1. – Krakkó, 1548. április 1.) lengyel király bankára, krakkói várgróf és bieczi sztaroszta volt. Seweryn Boner Johann Boner testvérének, Jakub Boner bankár fia volt, aki nagybátyja után az egész birtokot örökölte. 1515. október 23-án feleségül vette Zofia Bethmanównát, Balice örökösnőjét, ahol a Bonerek külvárosi rezidenciái állnak. Seweryn első házasságából három gyermek, két fiú: Jan és Stanisław (1517-1560) és egy leány: Zofia (†1563) született, akit Jan Firlej herbu Lewart (Dąbrowica, 1521–Kock, 1574) korona marsallhoz adott férjhez. Seweryn Boner második felesége Jadwiga Kościelecka volt, akitől két fia, Seweryn Boner

A Boner család címere 1483-ban Johann Boner kivándorolt Krakkóba. A Lengyel Királyságban lakva Sándor (lengyelül: Aleksander Jagiellończyk), (Krakkó, 1461. augusztus 5. – Vilnius, 1506. augusztus 19.), 1492-

32

(krakkói várnagy) és Jakub Fryderyk Boner (†1585) született. Seweryn Boner 1520-ban, Biecz és Ciężkowice zálogbirtokért kölcsönt adott a királynak 1535-ben a bieczi várnagyként maradva, 1547-ben pedig sądeci várnagy lett.

Élete végén a Kis-Lengyelországban terjeszkedő reformáció hatására elfogadta a kálvinizmust és ennek a hitvallásnak a pártfogója lett.

Kiterjedt üzleteket vezetett egész Európában. 1540ben, a Habsburgokkal folytatott sikeres pénzügyi vállalkozásának köszönhetően a Német Nemzet Szent Római Birodalma – Heiliges Römisches Reich deutscher Nation) bárói rangjára emelkedett. Seweryn Boner a diákok mecénása volt. Kapcsolatot tartott fenn Rotterdami Erasmussal (Rotterdam vagy Gouda, 1466. október 27. (?) – Bázel, 1536. július 12.), nemzetközileg ismert, latin nevén Desiderius Erasmus Rot(h)erodamus nagy hatású németalföldi humanista tudóssal. Seweryn Boner az állam leggazdagabb kiválasztott csoportjához tartozott, apja és nagybátyja után kereskedelmi és bankügyleteket folytatott egész Európában sőt még a császárnak is kölcsönzött pénzt. Nem mindig voltak ezek az ügyletek becsületesek. Az egyik mesterkedésének áldozata maga Wit Stwosz, a krakkó szárnyasoltár készítője volt. Saját balicei udvarában gyönyörű kertet létesített külföldről hozatott növényekből, saját zenkart is fenntartott, mellyel 1543-ban Erzsébet királynét és 1553-ban Katalint is fogadta Balicében. Irányította a Wawel valamint az ogrodzienieci és kamieńi várak átépítését. 1534-ben a wieliczka bányászoknak adományozta a wieliczkában napjainkig fennmaradt, ezüsttel díszített, a térdelő Herkules alakjára támaszkodó tulok szarvat.

A vár egykor és napjainkban (a vártörténeti kiállítás részlete) 1534-ben saját kiterjedt befolyását kihasználva, sógora, Jan Betman végrendeletét megváltoztatva a Betman család szinte egész birtokát magának szerezte meg. Seweryn Boner személyével kapcsolatos a következő anekdota: 1530-ban, aranyat keresve, Ropa faluban, a Chełm-hegy tövében olajat talált, amely elöntötte bányáját. Gúnyolódtak vele a királyi udvarban az általa keresett arany helyett a ragadós kátrány miatt. Boner így válaszolt: „a Ropában keresett aranyat – kátránnyal mossa le” (ten, co to złota w Ropie szukał - smołą się opłukał). Legidősebb fia, Jan házasságáról visszatérve halt meg. Hamvai a Mária-templom Keresztelő Szent János családi kápolnájában nyugszanak. Máig fennmaradt benne Seweryn Boner (1538-ban öntött) és Zofia Boner (1532 után öntött) ― Stanisław Samostrzelnik (1490 k. – Mogiła, Krakkó mellett, 1541), az első név szerint ismert lengyel reneszánsz festő és cisztercita szerzetes tervei szerint, Hans Vischer (Nürnberg, 1489; †Eichstätt, 1550. szeptember 8.) nürnbergi műhelyében készült ― bronz sírlapja, a korareneszánsz lengyel szobrászat egyik legszebb alkotása.

Róg Bractwa Kopaczy (Muzeum Żup Krakowskich Wieliczka) Seweryn Boner 1530-ban kezdett hozzá az ogrodzienieci vár reneszánsz stílusú nagyobb átépítéséhez, a krakkói Wawel mintájára. Számos földbirtokot is vásárolt Krakkó környékén, városokat alapított a magdeburgi várojog alapján és a művészetek mecénása volt.

33

reformátor, természettudós, pedagógus, könyvkiadó és jogász volt. A Honterus név a Honter latin változata, ez pedig a német Holler vagy Holunder szász megfelelője. Irodalmi tevékenysége közismert. Kiadott egy „Világ leírást” is: „te kis könyv, tartalmazod az eget és a csillagokat, a szelet és a folyókat, az országokat és a népeket…” Kiadott latin és görög nyelvtant, bőven fordította a latin és görög klasszikusokat. Egyháztörténeti alakok írásait is megjelentette, különösen Augustinus-szal foglalkozott sokat. Egy életrajzírója szerint 34 nyomtatott művet adott ki összesen. o Johann Honter latin grammatikájának irodalomelméleti vonatkozásai: Bartók István „Poëtica est…” Johann Honter latin grammatikájának irodalomelméleti vonatkozásai c. írása szerint – Irodalomtörténeti Közlemények (ItK) 2013. CXVII. évfolyam – Honter rövid krakkói tartózkodásának terméke kozmografiájának és latin nyelvtananak első kiadása. Mindkettő Matthias Scharffenberg nyomdájában készült. A grammatika 1530 végén látott napvilagot, és Honter közvetlenül ezután hagyta el a varost. Az első kiadásból példany nem maradt fenn, tartalmára a két évvel később megjelent masodik redakcio ajánlásból lehet kovetkeztetni. A munka nemcsak a magyar kritikatörtenet számára érdekes, hanem a lengyel humanizmus történeteben is igen fontos helyet foglal el. Jelentőseget mutatja az ajánlás cimzettjének és szerzőjenek szemelye is.

Seweryn Boner síremléke a krakkói Máriatemplomban Általános vélemény szerint, utálatos, morgorva, kapzsi személy és a protestantizmus ügybuzgó híve nem a krakkói Mária-templomban, hanem inkább a kromołówi kisebb plébániatemplomban nyugszik. Drága márvánnyal keretezett sírkövét egy idő után a környező lakosság elpusztította és Seweryn csontjait is szétszórta. Seweryn Boner birtokát négy fiára hagyta, azonban mindegyikük korá elhunyt. Jan Boner (†1562) krakkói várnagy, szepesi (Scepusium) sztaroszta volt. Stanisław Boner (†1560) – bieczi sztaroszta, Seweryn Boner (†1592) krakkói várnagy, rabsztyńi sztaroszta volt, míg Jakub Fryderyk Boner (†1585) korábban meghalt. A kiterjedt birtokok örököse Zofia Boner (†1563) férjére, Jan Firlejre szálltak. A Bonerek lengyel ága a XVII. században kihalt.

Az ajánlás Severinus Boner fiának, Stanislausnak (†1560) szól. Az apa, Severin (1486 k.–1549) kereskedőként kezdte pályáját, majd fontos gazdasagi és pénzügyi feladatokat látott el I. Zsigmond király udvarában.

Irodalomtörténeti vonatkozás, hogy Johannes Honterus latin grammatikájkát Seweryn Boner fiának ajánlotta.

A wieliczkai kősóbányák adminisztratora, Zsigmond harmadik felesége, Bona Sforza bankára volt. A királyi palota ügyeinek vezetőjekent (magnus procurator) ő irányitotta a kastély bőviteset és a Wawel hegyen folyó egyéb építkezeseket. Reszt vett Krakkó reneszansz arculatanak kialakitásában: a főtéren alló házának mellvedjét itáliai mesterrel keszíttette el. A Máriatemplom Boner-kapolnájaban temettek el, siremléke feltehetően Hans Fischer nürnbergi művész alkotasa. Kiemelkedő szerepet vállalt az irodalom és a művészet támogatásában, humanista kört szervezett maga köré. Erasmusszal is levelezett. Első házasságaból két fia született, Jan (1516–1562) és Stanislaus (1523–1560). Jan tanulmányútja soran 1531-ben Freiburgban öt hónapig Erasmus házában lakott. Erasmus a két fiúnak címezte Terentiuskiadásának (Bazel, 1532) ajánlását.

Johannes Honterus Johannes Honterus, eredeti nevén Holler (magyarosan: Honterus János) (Brassó, 1498 – Brassó, 1549. január 23.) erdélyi szász származású humanista polihisztor, egyházszervező lutheránus

34

Figyelmesságét az apa, Severin Boner az alkalom tiszteletere készíttetett két aranyéremmel hálálta meg: az egyikre Zsigmond király, a másikra saját arcképét verette. [Contemporaries of Erasmus: A Biographical Register of the Renaissance and Reformation, ed. Peter Gerard Bietenholz, Toronto, 1985, I, 166–168; Jacqueline Glomski, Patronage and Humanist Literature in the Age of the Jagiellons: Court and Career in the Writings of Rudolf Agricola Junior, Valentin Eck, and Leonard Cox, Toronto–Buffalo–London, 2007, 16.]

nehéz feladatot azonban senki sem vállalta, hogy minden igénynek eleget tegyen, ehelyett azt hangoztatták: a legkevesebb fáradságába Mymernek kerülne az összes javasolt változtatást elvégezni. Sokáig tiltakozott ellene, nehogy úgy tűnjek, mintha más vetését ő akarná learatni. Végül azonban a nyomdász, Marcus Scharffenberg (egyébként Mymer nagybátyja) és más jó barátai addig kérlelték, amíg meggyőztek: Honternak használ a legtöbbet, ha egyrészt kijavitja az első kiadás nyomdahibáit, masrészt teljesiti a tudós embereknek azokat a kivánságait, amelyek a kezikönyv még hasznosabbá tételet szolgálják. Nekifogott hát a munkának, vigyázva arra, hogy sem a szerző, sem saját tekintélyén ne essék csorba. Így, ha az első kiadást nem is, de ezt a másodikat már Stanislausnak ajánlhatja.

Honter jelentőséget illetően nem lebecsülendő, hogy művét egy olyan személynek ajánlja, akit Erasmus is hasonlóképpen megtisztelt. Az 1532. évi krakkói Honter-kiadás ajánlásának a szerzője sem akárki. Franciszek Mymer (Franciscus Mymerus Silesius, 1500 k.–1564 után) lengyel humanista munkásságából kritikatörténeti szempontból különösen fontos a népnyelvek iránti érdeklődése. Háromnyelvű, latin–német–lengyel szótart szerkesztett, amelyet az idősebb Boner fiúnak, Jannak ajánlott. [Franciscus Mymerus, Dictionarius trium linguarum: Latine, Teutonice et Polonice potiora vocabula continens nunc denuo pluribus in locis auctus in titulis per seriem alphabeti concinnatus tum peregrinantibus tum domi desidentibus et quibuslibet tribus loqui linguis cupientibus maxime necessarius et utilissimus, Krakko, 1528. Reprint kiadasa: Krakko, 1997.]

A szövegből kitűnik, hogy a többi latin nyelvtanhoz képest az átdolgozás legfőbb tujdonsága a lengyel kiegészites. Saját hozzátételeire Mymer a címlapon hivja fel a figyelmet: esedezik az olvasohoz, hogy ha tudni szeretne, mi mindent adott hozza az első változathoz, ne restellje legalabb az ajanlólevelet elolvasni. Szokatlan, hogy ilyen módon céloz munkajanak újszerűsegere. E megjegyzésnek nemcsak tartalmaból, de megfogalmazasábol is bizonyos iróniara következtethetünk. Erre utal az adott kontextusban túlzónak tűnő „oro” kifejezés az inkabb ideillő „rogo” vagy „peto” helyett. A „ne pigeat” es a „saltem” használata akár önironikus is lehet – mintha Mymer maga sem venné egészen komolyan sajat munkajat.

Honter latin grammatikájának szóban forgó ajánlását érdemes részletesen ismertetni, mivel akkor is számos fontos informaciót tartalmaz, ha leszámitjuk a szokasos humanista alszerénységet és valódi szerénytelenséget. Kitűnik belőle, hogy a két evvel korabbi, első megjelenést is Mymer gondozta. Már akkor úgy tervezte, hogy a kisebbik Boner fiúnak, Stanislausnak fogja ajánlani, de aztán masképp döntött. Sokan ugyanis figyelmeztették, hogy a fiú még túl fiatal az ilyesmihez (Stanislaus akkor hétéves volt). Igy hát, jóllehet már készen is volt az ajanlólevel, úgy rendelkezett, hogy megse nyomtassák ki, nehogy nevetségessé váljon. Ezért maradt üresen az első kiadásban a második levél mindket lapja. Néhány nappal az után, hogy a munka napvilagot latott, Mymer már abból tanított az akademián. A munka híre hamar elterjedt a tanárok és minden tudós ember között Lengyelorszagban. Nagy sikert aratott, az összes példany el is fogyott. Napról napra egyre többen keresték, de hiába, ezért meg kellett igérnie az újabb kiadást. Ennek hallatára igen sokan elmondták a vélemenyüket, javaslataikat.

A Honter-grammatika hasznalhatóságát népszerűségét bizonyitja a sok kesőbbi kiadás.

és

* Seweryn Boner birtokait négy fiára hagyta, mindegyikük korán, örökös nélkül hunyt el, ezzel szemben az ogrodzienieci birtokok növérükre, Zofia Bonerre szálltak, aki az arianizmus lelkes híve, Jan Firlej herbu Lewart lublini vajda felesége volt. Annak halála után az ogrodzienieci gazdaságot fia, Mikołaj krakkói vajda, Jan Kochanowski (Sycyna, 1530. – Lublin, 1584. augusztus 22.), lengyel reneszánsz költő, drámaíró barátja örökölte. A költő is megemlítette őt. Ez az időszak a somlyai Báthory (Báthori) István (Szilágysomlyó, 1533. szeptember 27. – Grodnó, 1586. december 12.) erdélyi fejedelem (1571–1586) és Lengyelország királya (1576–1586) halála utáni király nélküli királyság volt, melyet III. Miksa (* Bécsújhely, 1558. október 12. – † Bécs, 1618. november 2.), osztrák főherceg, a Német Lovagrend nagymestere (Maximilian der Deutschmeister) akart kihasználni.

Volt, aki a latin kifejezéseket lengyelül is szerette volna látni, mások a nehezebben érthető szavak magyarazatát hiányolták, vagy több példára tartottak igényt; egyesek szerint a nevszó-, mások szerint az igeragozásnál kellene a magánhangzók hosszúsagat vagy rövidseget jelölni – se szeri, se száma nem volt a különféle kivánságoknak. Azt a

Miksa Jagelló Annának, II. („Dobzse”) Ulászló magyar király leányának az unokája volt. Ulászlónak IV. Kázmér lengyel király volt az apja, aki a Piast-ház őseitől és Jogailatól, valamint annak

35

ősapáitól a litván nagyhercegektől származott. Ezért jelölték Miksát 1587-ben a Lengyel–Litván Perszonálunió uralkodójává, az előző lengyel király, Báthory István halála után. A választók azonban egy másik jelölt, III. (Vasa) Zsigmond svéd herceg később Lengyel Zsigmon néven király felé hajlottak, aki ilyen szempontból azonos ősöktől származott.

Ordinarium Generale Tribunalis Regni) – marsalljan Piotrków Trybunalski előljárója volt. Stanisław Warszycki Andrzej Warszycki herbu Abdank fia, sieradzi kamarás és Katarzyna z Rokszyckich Warszycka fia volt.

Miksa megpróbálta a maga javára dönteni a vitát azzal, hogy 1587-ben tizezer fős osztrák sereggel vonult Lengyelországba, ezzel háborút robbantva ki. Ám seregei végül vereséget szenvedtek a byczyna-i csatában a Jan Zamoyski vezette svéd seregektől. Így tehát Zsigmondot választották meg királynak. Miksát börtönbe vetették és csak V. Szixtusz pápa beavatkozásának köszönhetően engedték szabadon.

Abdank címer Warszycki Páduában tanult. III. Zsigmond, 1587– 1632 között lengyel király (lengyelül Zygmunt III Waza); (Gripsholm vára, 1566. június 20. – Varsó, 1632. április 30.) uralkodása után szenátor lett. 1630-tól mazóviai vajda volt.

1589-ben lemondott minden, a lengyel korona irányába támasztott jogáról. Bátyjának, II. Rudolf német-római császár tétlensége ebben az ügyeben hozzájárult rossz hírnevéhez. Mikołaj Firlej halála után az ogrodzienieci birtokokat fia, Jan Firlej örökölte, és utód nélküli halálával annak unokatestvére Andrzej, lublini várnagy birtokába kerültek, aki az emlékezetes 1621. évi chocimi csata résztvevője volt.

1632. június 22-én a harmincas évei felé közlegő Helenával, Wiśniowiecki leányával, melynek köszönhetően birtokai Pilica, Mrzygłód, Kazimierzával és 39 faluval növekedtek, ami birtokosi pozíciójának jelentős növekedését eredményezte.

Még tartott az 1617–29-es svéd-lengyel háború, mikor a nemesi köztársaság megpróbálkozott Moldva és Havasalföld elfoglalásával. A Stanisław Zółkiewski (1547–1620) vezetésével Moldvára törő lengyel hadakat a cecorai ütközetben a török, tatár, havasalföldi és moldvai csapatok leverték, s Zółkiewski is odaveszett. A következő évben a szultán, II. Oszmán személyesen vezette seregeit (150 ezer főt is meghaladhatta), s amelyben mintegy 17 ezer tatár és 13 ezer havasalföldi és moldvai katona is volt. Jan Karol Chodkiewicz litvániai és Petro Konasevics-Szahajdacsnij kozák hetman irányította lengyel–litván–ukrán–kozák seregek (65-70 ezer fő) ellene álltak és Chocimnál (ma: Хотин, Chotyn, rum. Hotin, Ukrajna), s súlyos harc árán föltartóztatták 1621. szeptember 2-án, majd október 9-én.

1632-ben IV. Ulászló (lengyelül Władysław IV Waza), (1595. június 9., Łobzówban, Krakkó negyedében – 1648. május 20., Merecz, Litvánia) lengyel király, 1648-ban pedig II. János Kázmér (lengyelül Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, 1609. március 22. – Nevers, 1672. december 16.) Lengyelország királya elektora volt a czerski földről. 1639/1640 között a lengyel királyság legfelsőbb törvényszéke világi küldötte volt a wieluński (rudai) földről (latinul: Velumensis Terra). 1650-ben megerősítette saját Danków nevű faluját, sáncokkal és bástyás falakkal valamint vízzel töltött árokkal vette körül azt. Ennek következtében az erődöt még a svédek sem tudták bevenni az „özönvíz” idején. 1650 körül a pilicai váron némi erődítési munkálatokat is végeztetett.

Nemsokára a birtok Andrzej özvegye, Zofia Petronela de domo Tarnowskiej kezére kerültek, aki 1664-ben unokaöccsének, Mikołaj Firlejnek adta azokat, aki még ugyanebben az évben az Stanisław Warszycki krakkói várnagynak adta el az erődítményt.

Amikor az „özönvíz” idején, a lengyel–litván unió állama elleni 1655–57-es svéd invázió során a svédek megszállták a Warszyckihoz tartozó pilicai bástyás erődöt és Lindorn parancsnoksága alatt helyőrséget létesítettek benne, Warszycki visszaszerezte a várat. Utána kikergette a svédeket Danków alól is, valamint kiszorította a svéd helyőrséget krzepicei várból is. Részt vett az ostromlott Jasna Góra védelmében is, melynek pl. 12 ágyut és marhagulyát szállított. Warszycki a svédek ellen főleg a Siewierzi Hercegségben (Ducatus Severiensis) harcolt. Kihasználta ezt az ariánus Orzechowski hadnagy és megtámadta Warszycki birtokait.

Stanisław Warszycki és szenvedései Stanisław Warszycki herbu Abdank (1599–1681) – a sancygniówi birtokok tulajdonosa, Danków ura, mazóviai vajda és szenátor (1630–1651), 1651-től krakkói várnagy, Łęczyca zászlósura és sandomieri vajda, 1662-ben a Korona Legfelsőbb Bíróságának (lengyel királyság legfelsőbb törvényszéke) – Trybunał Główny Koronny (lat. Iudicium

36

Orzechowski fizetett zsoldosai legyőzték a várnagyot, amiért Warszycki Orzechowskit bíróság elé idézte, amely a lázadót halálra ítélte. Orzechowski próbált befolyással lenni a bírósági ítéletre, közbenjárni a királynál és a királynőnél. Warszycki abban az esetben el akart állni az az ítélet végrehajtásától, ha Orzechowski megtaladja az arianizmust. Az elítélt nem állt rá erre az ajánlatra és a várban agyonlőtték.

Stanisław Warszycki híres volt takarékosságáról, világos gondolatairól, és… kegyetlenségéről. Stanisław Warszyckit, a XVII. század első felében a vár birtokosát a történelem, mint szorgalmas gazdát és nagy hazafit, svédekkel szemben Częstochowa védőjét említi. Warszycki és feleségének síremléke Jasna Górán található. Ő volt az egyetlen nő, akit a kolostorban lévő bazilika falai között temettek el.

Warszycki Danków várában látta vendégül többek között János Kázmér királyt és Maria Ludwika királynét, Stefana Czarnieckit és a szenátorokat. Bár a háborút megnyerték, ami János Kázmérnak óriási erőfeszítésébe került, de a Porosz Hercegség elszakadt végleg Lengyelországtól és Brandenburg része lett, az orosz cárral megint kirobbant a háború és a kozákok is sokadjára lázadtak fel. János Kázmér okulva az előző évekből megpróbálta a nemesség kezéből kivenni a hatalmat, ez eredményezte a Lubomirski-felkelést, amely a királyi sereg leverésével ért véget. Az országban forrongó zavarok arra bírták János Kázmért, hogy 1668. szeptember 16-án lemondott a trónról. Amikor a Lubomirski-felkelés volt, fellépett János Kázmér király ellen. 1666. július 13-án, az Inowrocław közelében, a Notec mellett János Kázmér 17-21 ezer királyi serege és Jerzy Sebastian Lubomirski az egykori tábori hetman 15-16 ezer fős serege között lezajlott csata a királyi had vereségével végződött. Warszycki a sandomierzi csapatok egyik vezére volt. 1672-ben pedig a gołąbi konföderáció egyik tagja volt.

A vár alatti kínzókamra kiállítás A dankowói vár pincéiben felhalmozott kincsek miatt Warszyckinak számos irigy ellenfele is lett, akik úgy vélték, hogy az erődöt az ördög segítségével építette, és ezért halála után a pokolra került. A népi kultúrában Warszycki az ördög megszemélyesítése volt. Ilyen legenda kering róla:

1668-ban, János Kázmér lengyel király lemondása után Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem (Neuburg an der Donau, 1615. október 4. - Bécs 1690. szeptember 12.) Rajnai Palotagrófság uralkodójának jelölgét támogatta a lengyel királyi címre. 1668-ban Michał Korybut Wiśniowiecki elektrota volt, majd 1674-ben Sobieski János elektora lett a krakkói vajdaságból.

„Stanisław Warszycki, był człowiekiem zamożnym, ale złego charakteru. Srogi i nielitościwy był zarówno dla służby jak i dla swoich kolejnych żon. Jedną ponoć za niewierność żywcem zamurował i wysadził tę część zamku, inną chłostał publicznie. Dopóki... nie spotkał swojej Heleny i nie został pantoflarzem. Jednak na starość co złe, to wróciło. Obiecawszy swej córce Barbarze część swego ogromnego majątku jako posag, nie podarował jej nic. Bo chciwy był. Podobno do dziś pilnuje swoich skarbów, których dotąd nikt nie odnalazł. Podczas księżycowych nocy pojawia się pod postacią czarnego psa, obwiązanego brzęczącym łańcuchem, pilnującego dostępu do swoich kosztowności.― Stanisław Warszycki gazdag ember volt, de rossz jellemű. Kegyetlen és könyörtelen volt mind a szolgálókhoz, mind pedig a soron következő feleségeihez. Egyiket, úgymond annak hűtlensége után élve befalaztatta és ezt a várrészt lezáratta, a másikat nyilvánosan megkorbácsoltatta. Amíg... nem találja meg Helénáját és nem lesz papucsférj. Viszont ami az öregségre rossz, az visszahat. A mérhetetlen vagyonából saját lányának hozományul ígért birtokrészből semmit sem adott. Mert fösvény

1669-ben megvásárolta Mikołaj Firlejtől 267 ezer złotyért Ogrodzieniec, Bydlin, Włodowice, Kromołów, Zawiercie uradalmakat és falvakat, az Olkusz melletti ezüst hegyekkel együtt. Warszycki az ogrodzieniec vár megszerzése után, a svéd „özönvíz” utáni pusztulást követően teljesen átépítette azt (1669-1680 között), valószínűleg ahogy a birtokához tartozó városokat és falvakat is. Birtokain víztározókat, csatornákat építtetett, falvaiban fejlesztette a takácsipart, a fazekasságot, téglagyárat épített és támogatta a kereskedelmet. Sok pert indítottak ellene, többek között Magdalena Konopańska nemesasszony megnyilkolásáért. Amikor megbetegedett, hordágyon Radomból Pilicába szállították. Stanisław Warszycki fáradozásának köszönhetően, az ogrodzienieci birtokok Warszycki falvaival egyesültek. 1697-ig a család kezében maradt.

37

volt. Állítólag napjainkig szorgalmasan számlálja kincseit, melyeket eddig senki sem talált meg. Holdvilágos éjszakákon kincseihez méltó láncát zörgető fekete kutya alakjában tűnik fel.

komplex régészeti kutatásaival. Bőséges dokumentáció készült akkoriban, számos padlórészletet és épületelemet tárva fel, és több ingó tárgyat is, többek között 168 ágyugolyót, fegyvermaradványt, veretet és pénzt. A vár nyugati részében feltártak számos szerves maradványt is, állatcsont, trágya vagy égett geranda formájában. A vár pincéit járdalapokkal biztosították, melyek a későbbi években azonban elpusztultak az amatőr kincskeresők miatt, és a későbbiekben egyszerű klinkertéglával pótolták azokat.

A kínzások helyül szolgált neki a váralja déli részében, a sziklák között található szűk barlang. Napjainkban, mint Warszycki Kínszenvedéseiként ismert hely, egy kínzókamra kiállítás található itt. Fennmaradt az ogrodzienieci vár építményeinek 1699-es jegyzéke.

A konzervál várromot 1973-ban nyitották meg a turistaforgalom számára.

* Stanisław leánya, Barbara Warszycka házassága révén a birtok gróf Kazimierz Męciński wieluni sztaroszta tulajdonába került. Ennek a nagybirtokosnak és a szenátorokkal büszkélkedő családnak a kezén maradt a vár a követkző három nemzedéken kersztül.

* Polskie Towarzystwo Krajoznawcze – Lengyel Honismereti Társaság ― PTTK (Lengyel Turista és Honismereti Társaság) A festői várromok elragadtatták Adolf Dygasińskit, az ismert turistát és újságírót. Saját lengyelországi túráin Aleksander Janowski, később a lengyel turisztika atyjaként ismert természetjáró is volt itt.

* Kazimierz Męciński Kazimierz Męciński Rákóczy nagyértékű kincseinek tulajdonosa volt, melyeket az az osztrák császár elől Lengyelországból menekülve hátrahagyott. Mindenekelőtt ezeket a kincseket először is az ogrodzienieci várban rejtette el, később a włodowicei palotába szállították át azokat, onnan meg 1702-ben Jasna Górán helyezték őket letétbe. Eközben a Męcińskiek különböző bajok, politikai zavargások és szerencétlenségek miatt a XVIII. század első felében gyors ütemben kezdték elveszteni birtokaikat, ami hátrányos volt a várra nézve is, amelynek műszaki állapota egyre rosszabb lett. Végre 1784-ben a félig romos várat Tomasz Jakliński, a krakkói földek albírája vásárolta meg. Ő azonban a vár részleges felújításával is megelégedett; és a vár maradványaiból emeltette a közeli Ogrodzieniecben álló új templomot. 1810ben bekövetkezett halála után a vár középső részét még Jakliński nővére, Mieroszewska lakta, aki ugyanakkor e helyett saját székhelyét a közeli majorba tette át. Amikor Mieroszewska fia, August átengedte a romot Ludwik Kozłowskinak, az módszeresen hozzálátott a majorsági épületek és a juhakol építése során annak elbontásához, az örökség fennmaradt maraványait meg eladta egy zsidónak. A vár utolsó háború előtti tulajdonosa a közeli faluban lakó Jan Michajłow Wołczyński családja vásárolta meg, amely 1899-ben Fiersch Tandziełowicz Appeltől vásárolta meg azt.

http://www.miastospoleczne.pl/web/organization?id=26

Aleksander Janowski (Varsó, 1866. október 20.†Komorów, 1944. október 9.) lengyel utazó, a természetjárás uttörője, Wycieczki po Kraju (19001903) turistakalaút szerzője, pedagógus, 1906-ban a Lengyel Honismereti Társaság egyik társalapítója és 1922-1929 között a Társaság elnöke volt. Az Amerikai Egyesült Államok, Dél-Amerika és Szibéria lengyel emigrációjának kutatásaival foglalkozott. 1900-1903 között tette közzé négykötetes, , a Lengyel Királyságban Wycieczki po Kraju (Kirándulások az országban) c. képes útikönyvét. 1938-ban a Lengyel Irodalmi Akadémia Akadémiai Arany Babér-díját kapta meg.

* A II. világháborúig az erődítményt államosították, és már 1949-ben megkezdték az első felmérését a várromok állagmegőrzéséhez és falainak konzerválásához. A további restaurálási munkálatokat 1959-1975 között folytatták és ezek kapcsolatosak voltak a vár és környezetének

38

Az ogrodzienieci vár építészetéből eredően a legérdekesebb védelmi építmény az egész KrakkóCzęstochowai Jura területén. Építésétől kezdve a legmesszebbmenőkig kihasználták a környező mészkőalakzatokat, és a korabeli vár napjainkig festői környezetben található. A vár teljes térfogata meghaladja a 32.000 m3-t, és a fennmaradt építészeti elemekben túlnyomórészt a francia és az olasz gótika dominál. A korábbi, fa belső építmény helyett a XV. században kőtornyot valamint a délkeleti sziklára lakószárnyat emeltek a Włodekék gótikus lakószobáival. A kicsi belső udvart az építmény felől egysorú boltozatokkal fedték vagy gazdasági jellegű termekkel szegélyezték. Közvetlenül a kapu mögött, a keleti sziklánál helyezkedett el az őrszobával, a keleti rész szobáihoz vezető lépcsővel. Ezt a területet oszlopos és ballusztrádos fedett tornác határolta. Az egész udvar körül nem futott körbe védőfolyosó. 1532-1547 között, a Seweryn Boner vezette nagyobb átépítés idején építették a reneszánsz északnyugati szárnyat a reprezentatív ebédlőtermekkel, amelyeknél a mészkő sziklába vájták a hatalmas ciszternát az ivővíz számára. A déli szárnyat is megnövelték két kimagasló toronnyal.

Az ogrodzienieci erődítmény szép romja elbővölte, és barátjaival együtt az akkor három különböző ország határain belül lévő haza szeretetének erősítése, a történelmi, természeti és tájképi értékek népszerűsítése céljából 1906-ban megalapították a Lengyel Honismereti Társaságot, melynek jelvényben az ogrodzienieci vár rajzolata volt megtalálható. Az alapító emlékére az akkori névtelen hegyet (516 m tszf.) Góra Janowskiego (Janowski hegy) néven nevezték el.

Az erődítmény e rendszere rendkívül jól szerkesztett volt: itt kaptak helyet a reprezenttív lakószobák, meg a lőporraktár, a kamra és a kincstár stb. A későbbi években felhúzták az udvart nyugati oldal felől határoló lakószárnyat, ahol pl. a Bonerék Hálószobája kapott helyet, az egészet délről a négyszögü nagy pavilon, az ún. Kurza Noga (Tyúkláb) létesítésével erősítették, melynek két felső szintje védelmi funkciókat látott el, a többi részében a személyzet szobái, a nők szobái, bálterem és írószoba helyezkedett el. A központi udvart dekoratív, oszlopos folyosó futotta körbe, a felsőbb szinteken falakra támaszkodó fa folyosók vezettek, és a balkonok funkcióját reneszánsz loggiák töltötték be. A védelmi együttes területén két másik udvar is volt: a nyugati lovagi tornák céljára szolgált, az egészet dél felől gazdasági udvar tette teljessé, raktárakkal, műhelyekkel és viskókkal. A régi váralja magas várfalakkal övezett zöldfelülete közel 3 ha területű. Ennek a területnek bejárata egykor az előtte lévő várárkon át felvonó híddal ellátott északi kapun vezetett keresztül. Ennek a kapunak a közelében, a terület keleti részében a XVI. században lóistálló és kocsiszín sora épült, melynek ma már csak maradványai láthatók. A közel 400 m hosszúságú fal beleilleszkedik a festői környezetbe: keleten a Skały Basztowe (Bástya-sziklák) az alagút formájú barlanggal, északnyugati részében a kínzókamraként ismert természetes fülke, mellette emelkedik az egykori őrszoba kisebb épülete.

A vártúra útvonala

39

A vártörténeti kiállítás részletei Ez a turista létesítmény a belépjegy megfizetése után felkereshető. A bemutató útvonal térképe a bejárati pénztárnál megvásárolható. Az útvonalon az egyes helyiségekhez megfelelő leírások is találhatók. Az emléktárgyak a bejáratnál kaphatók. A Kredenc-bástyáról szép kilátás nyílik a környékre és a 2 km-re északi irányban lévő, rekonstruált Birów várra. A vár udvaráról a festői látványt számos festő megörökíti. A vár alatti területen fesztiválokat, lovagi tornákat és koncerteket is szerveznek. Podzamcze környékén a hegymászók között nagy népszerűségnek örvendő számos mészkőszikla is található.

A védőfalakon túl elhelyezkedő sziklák közül némelyiken az egykori őrség megfigyelőhelyei láthatók. A felső vár bejáratát a vár melletti térségből szárazárok védte délről reneszánsz kapuval ellátott kapubástyával. E kapu felett található bemélyedésből az I. világháború idején a feliratos táblát eltávolították, melynek a szövege nagyjából így hangzott: Seweryn Bonar z Balic w Ogrodzieńcu Ojcowie, Kamieńcu. Żupnik burgrabia i pełnomocnik, wielkorządca krakowski, bielski, czchowski, rabsztyński starosta z fundamentów wzniósł. ― Ogrodzienieci, Kamienieci Seweryn Bonar z Balic. Sóbánya-felügyelő várgróf és meghatalmazott, krakkói kormányzó, bielski, czchówi, rabsztyni elöljáró alapjaitól emeltette. Az erődítménynek négy hatalmas tornya volt, mindegyikük henger alakú. Közülük az első a kapubástya az 1914-ben ágyúlövéstől elpusztult homlokzattal. A második torony a gótikus Baszta Skazańców (Elítéltek Bástyája), amelyen részben lőrések övei találhatók. Ahogy a neve is mutatja, itt voltak a rabok bezárva. A harmadik, jelenleg a legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz Baszta Kredencerska (Ebédlő Bástya), a kilátóteraszra vezető lépcsőkkel, melyről gyönyörű kilátás nyílik a Jura vonulatára. A negyedik, az utolsó bástya, valójában csak az alapjai, melyek a lovagi tornák déli udvarának külső falvonulatával határosak.

Szirtek a vár területén A váregyüttes területén és annak környékén számos érdekes sziklaalakzat található, melynek köszönhetően a közeli környék kicsit mesebeli tájra emlékeztet. A falu központjából aszfaltúton a bejárat felé kanyarodva a vár melletti bejárathoz fordulva látható a kővé vált lovag, melyben megkülönböztethető: a lábfej, az alsó lábszár, a tegez és az emberi arc.

Lengyelország egyik legpompásabb várromja a Krakkó-Częstochowai-magaslat tetején, az 504 m tszf. magasságú Góra Janowskiego (Janowskihegy) északnyugati részén helyezkedik el.

40

Az út bal oldalán látható a sziklakígyó, tőle jobbra pedig fejre és szakállas arcra emlékeztető szikla, kissé távolabb más, béka alakzatú szikla. Az udvar déli részében álló magasabb sziklák: az ún. Trzy Siostry (Három Nővér), és itt, mellettük a Korkociąg (Dugóhúzó). A falak területén és az erődítmény lábánál található még a Tablice Mojżesza (Mózes Táblái), Sfinks (Szfinx), Pitekantrop (jávai előember) és a Sowa (Bagoly). A legjellegzetesebb sziklacsoport az udvar északkeleti sarkában elhelyezkedő megkövesedett teve, helyi nevén Kaczor (Gácsér). Forrás: http://www.zamkipolskie.com/ogro/ogro.html

Park Miniatur – a Ogrodzienieci vár rekonstrukciója

Üdülés

A park területén a gyerekek számára játszóterek, hinták és homokozók találhatók. A vár tövében bobpálya is található. 2014-ben adták át az új játszóteret, melyben szánkópálya is található.

Podzamcze más turista látványosságokról is híres, köztük az évente megrendezett lovagi tornáiról is. A falu területén található a Sanktuarium Matki Boskiej Skałkowej w Podzamczu.

Góra Birów

A várromok tövében működik a Jura területén található középkori várak makettjeiből összeállított park (Park Miniatur w Ogrodzieńcu). A makettek 1:25 léptékben készültek. A várak a „Sasfészek” útvonal melletti várak korabeli formáját tükrözik. Ezenkívül az erősségek között találhatók: őrtornyok, katapultok, balliszták; hajítógépek vagy középkori ostromgépek.

Góra Birów (461 m tszf.) – a KrakkóCzęstochowai-magaslaton lévő kiemelkedés Podzamcze faluban, Ogrodzieniec közelében található. A hegy jellemzően körbefutó sziklás meredélyekkel rendelekezik. A terület ilyen kialakulásának köszönhetően nagyon jó védelmi jelleggel bírt. A magaslat számos kultúra telephelye volt.

Góra Birów Település

Park Miniatur Ogrodzieniec

A barlangokban és a hegy sziklás búvóhelyei között folyó intenzív régészeti munkáknak köszönhetően megállapítható, hogy a hegy első lakói a neolit kor végén vagy a bronz kor elején telepedtek meg itt. Ismeretes, hogy a lausiti kultúra (néha magyarosan luzsicai kultúra) képviselői is megtelepedtek itt (Kr. e. 1200 – Kr. e. 800).

Park Miniatur Ogrodzieniec (ul. Zamkowa 33, Podzamcze - tel. 32/ 672-30-92, 784-744-737 [email protected]; www.parkogrodzieniec.pl. Nyitvatartás: április-november 9.00-16.00-20.00 (hónaptól és naptól függően). Jegyárak: normál 14 zł, kedvezményes 10 zł.

Az i.sz. IV-V. század között a Birów hegyet a germán törzsek lakták (valószínűleg vandálok). Végül a VIII. századtól szláv település volt. A szlávok a hegy megerősítésére szánták el magukat, északkelet felől kő-fa fallal valamint a nyugati oldalról mészhabarcsos fallal. A falak középkori

41

építési technológiája egyszerű volt: a köveket kalodákba szórták, majd égetett meszet szórtak a kövek közé. Ezután az egészet jól meglocsolták, így a mész a kövek közötti teret teljesen kitöltötte, és megkötve a ma ismert betonhoz hasonló szilárdságú falazatot eredményezett.

A vár táblája annak rekonstruált képével Megállapították, hogy az óvár a XIV. század első felében leégett. Valószínűleg a I. Ulászló, más néven Kis Ulászló (lengyelül: Władysław I Łokietek), (1261 – 1333. március 2.) és II. Vencel cseh király között zajló harcok következtében.

A tábla az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) támogatásáról ad hírt A vár 3 km-re található Ogrodzieniec várától, Podzamcze helységben. Ez a hely az ogrodzienieci várban kapott tájékoztatás és térképvázlat alapján könnyen megtalálható. A hely felkeresését a túravezetők számára ajánljuk. A Birów hegyen található palánkvár számos vitát váltott ki és sok ellenzője volt. A vártúrát a hegy tövében, az ulica Partyzantów mellett kialakított autóparkolóból kezdtük. A vár a hegy csúcsán található. A palánkvár Ogrodzieniec várából is jól látható. A jegyet már az ogrodzienieci várban előre megvásároltuk. A vár alatti bódéval szemközt kis elárusítóhely található emléktárgyakkal.

II. Vencel (csehül Václav II., lengyelül: Wacław II Czeski, németül Wenzel II. (Böhmen)), (1271. szeptember 17.– 1305. június 21.) 1278-tól cseh király, krakkói herceg 1291-től, 1300-tól pedig haláláig I. Vencel néven Lengyelország királya. Magyarországra is ki tudta terjeszteni a befolyását. A feltáró munkák során II. Vencel jó állapotban fennmaradt prágai ezüst garasát is megtalálták. Gród obronny na Górze Birów (végvár a Birów hegyen)

A vár bejárata A tűzvész után a palánkvár már sohasem épült újjá. Jelenleg a Birów hegyen középkori földvár rekonstrukciója található, 2008-ban készült.

A vár kapuzata Jól kiépített falépcső vezet a palánk kapujához. A nehéz kapaszkodó után feltárul a vár egész pompájával.

A Rally Polska 2014 útvonala során felkerestük a Birów hegyen kialakított palánkvárat is.

42

A házikó teljesen másképp néz ki, mint egykor – mindenekelőtt nem voltak ekkora ablakai. A főkapu nem a kellő helyen van. Őrtoerony valójában nem itt volt. Ugyanakkor a vár történelmi jelentősége sokkal nagyobb, mint amit az a néhány faépítmény be tud mutatni. A régészeti kutatások idején számos településnyomot találtak itt, a legrégebbiek a 30 ezer évvel ezelőtti rénszarvas és medvevadászokhoz kötődnek, valamint számos katonai tárgyat is találtak. A VIII. században a hegyen szláv település volt, ezekből az időkből a hegy lábánál egy temetőcske is fennmaradt (egyetlen az egész jurán). A X-XIII. században fa palánkvár létezett itt, melyet részben rekonstruáltak. A vár a XIV. század I. felében, a lengyel-cseh harcok idején tűzvészben elpusztult. Hamarosan elhatározták a szomszédos hegyen az ogrodzienieci vár felépítését, melyet most a vár csúcsáról meg leeht csodálni. A birówi vár romjairól és a helyreállított palánkvárból is szép kilátás nyílik a szomszédos környékre.

A vár belső udvara A keleti oldalán cölöpsor, a bejárati kapu és egy őrtorony (ez az építmény a csúcs jobb oldalán áll) található. Az udvar közepén egy lakóház, egy lakótorony és a csúcs nyugati oldalán egy másik torony látható.

A cölöpsor a bejárati kapuval és egy toronnyal A vár nyugati oldalán kőfal található, az itt lévő kapu zárva volt. A lakóházban és az őrtoronyban használati eszközökből és tárgyakból, valamint a környékbeli régészeti lelőhelyek leleteiből kiállítás nyílt.

A kiállítás részlete A vár építése számos vitát váltott ki a helyi lakosság körében. Nem kell minden építményt rekonstruálni az eredeti állapotában. Sziklamászás A Góra Birów sziklái a sziklamászók regionális paradicsoma. Néhány tíz állandó biztosítással felszerelt sziklamászó út található itt. Túlnyomó részt nehéz utak, a VI. nehézségi fokot meghaladó szikla a Kurtyk sziklái. Michał Czubak, a népszerű Ogrodzieniec nagyközség, a Sziléziai Vajdaság Tájvédelmi Parkjainak Együttese (Zespół Parków Krajobrazowych Województwa Śląskiego), magán és intézményes befektetők kezdeményezésének köszönhetően 2008-2009 között komplex kötélbiztosítást építettek ki és a sziklákat takaró bozót és fák irtását végezték el. A Góra Birów sziklás északi fala a barlangkutatók kedvelt helye is, akik a sziklás északi falaknál felhasználják a kötéltechnikát.

Az egykori konyha részlete Tények és mítoszok Néhány tény a vár megjelenéséről:

43

Ryczów Ryczów – lengyel falu a sziléziai vajdaságban, zawierciei járásban, Ogrodzieniec nagyközségben. 1975-1998 között a helység az egykori katowicei vajdasághoz tartozott. Fekvése Ryczów két párhuzamos út mentén, mintegy 2 km hosszban terül el, általában csak egy ház vagy gazdasági épület található az utca mellett. Ryczów mintegy 2 km-re található a Ryczow növekedésével kialakult Ryczów-Kolonia helységtől. Ryczówek helység közel 6–8 km távolságra található. Ryczów távolsága Ogrodzieniec városias nagyközségtől mintegy 6 km. Ryczów a „Sasfészek” Jurai Kerékpárút mentén fekszik.

Lepke az őrtorony közelében Szikla az őrtorony maradványaival Ryczówban találhatók a valószínűleg Nagy Kázmér által építtetett őrtorony romjai. Ez a jelentéktelen erődítmény beleillett a lengyel állam déli határát védő Ogrodzieniec – Smolen – Bydlin királyi várak közötti végvár vonal rendszerébe. E között a nagyszámú erődítmény között az ellenség nem tudott észrevétlenül áthatolni. Az őrtorony létesítésének közvetlen oka a XIV. század elején a cseh oldal felőli védelem volt. Raczow írásos említése az 1416-ból való az dokumentumokban fordul elő, ezt a falut zálogba kapó Jan z Kwaśniów révén. Lehet, hogy ő maga vagy ősei kapták zálogul a települést a királytól. A forrásokban nincs szó erről a várról. Függetlenül attól, hogy az objektumot ki használta, az őrtorony mindössze a XV. századig funkcionált, amikor azt elhagyták, mielőtt a levegőbe röpítették volna. Az őrtorony gyorsan rommá vált. A két világháború közötti huszas években a sziklarész leomlása következtében a vár északkeleti szakasza elpusztult. A további pusztulást a helyi lakosság okozta, aki a romokat lakóház építéséhez építőanyag kitermelés céljára használta.

Mezei aszat A falu környékén néhány szétszórt mészkő alakzat található, melyekből, a négy sziklából (Słoń, Nosorożec, Tapir, Pancernik) álló Grochowiec Wielki érdekes turista látványosság.

A várfal maradványai Az őrtorony fő elemei: az őrtorony keleti legmagasabb részében, a megközelíthetetlen szikla tetején két vagy háromemeletes falazott építmény állt, amelyhez kötél vagy létra segítségével jutottak.

Sziklatömb a falu felett A környék vadregényes vidékén számos növény és állatfaj megtalálható.

44

Lehet, hogy az építményhez fahíd vezetett. Ez az építmény kelet-nyugati tengelyű, közel négyszögletes trapéz alaprajzú, 16 x 11 x 12,5 x 10 m alapterületű lakótorony volt. A pompás falak gyámpilléreken nyugodtak. Az egykori vár bizonyára a helyőrségparancsnok elhelyezésére szolgált és az utolsó védelmi pont szerepét töltötte be. A szikla lábához északról kisebb, 15 x 25 m alapterületű udvar símult, amelyet az őrség elhelyezésére használtak. Az erődítményt 7-10 m széles várárok vette körül, a külső fa-föld sánc magassága kb. 1,5 m és a belső fa cölöpsorból állt. A bejárat az őrtorony területére a keleti oldalról vagy északról vezetett. A falak vonalán túl a vár ellátását biztosító kisebb település terült el.

Smoleń Smoleń – lengyel falu a sziléziai vajdaságban, a zawierciei járásban, Pilica nagyközség területén, a 794 sz. vajdasági út mellett. 1975-1998 között a helység a katowicei vajdaságban feküdt. A helységben, a Smoleń természetvédelmi rezervátum területén találhatók a Pileckiek XIV. századi gótikus várának romjai.

A „Smoleń” természetvédelmi rezervátum táblája Műemléke Zamek w Smoleniu (Smoleńi vár) – a sziléziai lovagvár Smoleń faluban, a „Sasfészek” útvonal és az itt vezető kerékpárút mentén található. A Toporczykok középkori vára a KrakkóCzęstochowai Jura egyik legmagasabb pontján épült (486 m tszf.). A várat a XVII. században a svédek pusztították el. Napjainkban az alsóvár védőfalai maradtak fenn a két kapuval, a felsővár falai valamint a felsővár 16 m magas tornya látható. Az alsóvárban található házakból kizárólag a földszinti elemek maradtak fenn.

* A falakat a XX. század 60-as éveiben biztosították. Jelenleg már csak a falmaradványok és a sziklát övező földsáncok láthatók. A romok nehezen megközelíthető sziklán helyezkednek el (nyugati irányból a kéz segítségével lehet megközelíteni) az erdő határán, a falu déli részében. Turistautak vezetnek hozzá: Bydlin felől sárga, fekete Udórzból és kék Podzamcze és Smolen felől. Napjainkig fennmaradtak a kisebb falmaradványok valamint a sziklát övező 1,5 m magas földsánc. Az őrtorony látogatható, de felszerelés nélkül a sziklamászás körülményes és kissé kockázatos.

A keleti alsóvár falmaradványai A vár építészete Az I. építési fázis (felsővár) A várat nagy valószínűség szerint a XIV. század első felében gótikus stílusban Otton z Pilczy herbu Topór (Pilicai Ottó) építette egy korábbi fa őrtorony helyén.

Sziklatömb az őrtorony maradványaival Forrás: http://www.zamkipolskie.com/rycz/rycz.html

45

Az első vár a sziklás terület körül futó védőfalakból, keleti részében lakóépületből és kb. 7,5 m átmérőjű kerek, falazott toronyból állt. A torony bejárata néhány méter magasságban volt (a mai bejárat a földszinti részen lényegesen később létesítették).

A vár története A Várhegyet talán már a La Tène korszakban benépesítették, melyről a XIX. században talált két vas kopja nyoma árulkodik. Az első vár (Zamek Pilcza w Smoleniu) építését Pilczában – Smoleń eredeti neve – a XIII. század második felére teszik. 1300-ban Maciej Stryjkowski krónikájában – II. Vencel és Łokietek Ulászló harcával kapcsolatban megemlítik Pelciszka várát. 1300-ban ugyanis ez a kis, valószínűleg fa palánkvár leégethették a Łokietek Ulászlóval a lengyel trónért harcoló II. Vencel (1271. szeptember 17. –1305. június 21.) 1278-tól cseh király, 1291től krakkói herceg, 1300-tól pedig haláláig I. Vencel néven Lengyelország királyának csapatai. Azonban lehet, hogy nem Smoleń váráról, vagy a közeli Skala Biśnik, avagy a Grodzisko Pańskie őrtoronyról volt szó, hanem más objektumról a Sandomierzi földön. Błażej Muzolf łódzi régész viszont a vártól mintegy 2 km távolságra két védelmi pontot lokalizált (Biśnik és Grodzisko Pańskie), a XIII. század második felére datálva őket. Ugyanakkor némely történész állítja, hogy Biśnik palánkvára az 1241. évi tatárjárás során elpusztult, vagy I. Henrik, más néven Szakállas Henrik (lengyelül: Henryk/Jędrzych I Brodaty), (1163 – 1238. március 19.) herceg és Mazóviai Konrád viszálya idején semmisült meg. Amikor Mazóviai Konrád (lengyelül: Konrad I Mazowiecki), (1187 – 1247. augusztus 31.) megtámadta Kis-Lengyelországot, 1229-ben I. Henriket fogságba is ejtette. Az csak úgy kapta vissza szabadságát, hogy megígérte, lemond Krakkóról. Később a pápa felmentette ígérete alól, melyet nyomás alatt tett.

A SMOLEŃI VÁR ALAPRAJZA: (KÉK SZÍN JELÖLI A FELSŐVÁR LEHETSÉGES BEJÁRATÁT) 1. FELSŐVÁR A TORONNYAL, 2. KELETI KÜLSŐVÁR, 3. NYUGATI KÜLSŐVÁR, 4. BEJÁRATI KAPUK

A smoleńi vár alaprajza II. fázis (keleti vár) Otton z Pilczy és felesége, Jadwiga z Melsztyna 1350 után emeltették a felsővártól keletre az ötszögletű „alsóvárat” 2 méter vastag kő védőfalakkal. Az alsóvár területén vezetett keresztül a napjainkig fennmaradt csúcsíves kapu, amelyben találhatók a kapuhoz vezető falmélyedések. Lehet, hogy ebben a várrészben volt a védelmet erősítő torony. Ennek az udvarnak a délkeleti részében a sziklákon állhatott a közel négyszögletű védőtorony. A várudvaron található egy kút, amelyet a hagyomány szerint tatár foglyok ástak, mélysége pedig közel 200 m (más források szerint 100 m – így igazában nem tudni, a kutat jelenleg 26 m mélységben eltömedékelték).

A gótikus erődítmény építését az itteni falu tulajdonosa, Otton z Pilczy h. Topór vagy Jan z Pilicy (Pilczy), radomi várnagy kezdeményezte. 1394-ben említik első ízben Smoleń várát, melybe Dominiket nevezik ki várkáplánnak. 1396-ban nevezték ki a várgrófot. 1423-ban castrumként említik. Az erődítmény kezdetektől a Toporczyk familia székhelye volt, amely a XV. században nevét Pileckire (Pilicai) változtatta. A XIV-XV. század fordulóján a vár tulajdonosnője Pilecki Erzsébet ― lengyelül: Elżbieta Pilecka-Granowska ― (1372 –Krakkó, 1420. május 12. ), Jagelló (II.) Ulászló lengyel király (1351 körül–1434) harmadik felesége volt. Édesapja Pilecki Ottó szandimiri (sandomierzi) vajda, édesanyja Jadwiga Melsztyńska volt. Édesanyja Erzsébet királyné későbbi férjének volt keresztanyja.

III. fázis (nyugati vár) Valószínűleg Elżbieta Granowska vagy az ő fia, Jan Pilecki 1450 után a felsővártól nyugatra megépítették az alsóvárnak a felsővár sziklán futó falaival kapcsolatos nyugati részét. Az udvar bejárata a déli oldalról vezetett. Ebben a részben maradtak fenn egy csúcsíves ablakú lakóépület nyomai és a kapu maradványai.

Erzsébet mielőtt feleségül ment volna a lengyel királyhoz, már háromszor volt házas. Először Wiseł Czambor majd Jańczyk Jańczykowicz Hińczyński felesége, majd 1397 táján Wincenty Granowski felesége lett. Házasságukból öt gyermek, két fiú és három lány született. Harmadik férje 1410. december 12-én hagyta özvegyen Erzsébetet.

A vár makettje

46

reneszánsz költő, fordító, meseíró, az első lengyel világi szerzők egyike volt. Ő volt többek között az 1513-ban megjelent „Lelki paradicsom” (Raj duszny) c. imakönyv valamint az „Aiszóposz (ógörög: Αἴσωπος; Aísōpos, latin: Aesopus, magyaros formában Ezopusz) életrajza” (Żywota Ezopa Fryga) szerzője. (Az első lengyel nelvű nyomtatott könyv az ismeretlen szerző által 1508ban megjelentetett és Johann Haller, avagy Jan Haller (1463–1525) nyomdájából kikerült Historyja umęczenia Pana naszego Jezusa Chrystusa = „A mi Úr Jézus Krisztusunk szenvedéstörténete” volt.) Biernat z Lublina leveleiben gyakran dícsérte az ittlétet és csodálta a vár gazdag könyvtárát.

Pilecki Erzsébet A már 45 éves Erzsébetet 1417. május 2án Sanok városában feleségül vette a nála húsz évvel idősebb II. Ulászló lengyel király, akinek ő a harmadik felesége lett. Erzsébetet 1417. május 19én koronázták lengyel királynévá a Waweli székesegyházban. Házasságuk gyermektelen maradt. Erzsébet tuberkulózisban halt meg 1420. május 12-én. Férje a következő évben ismét megnősült.

A Toporczykok utolsó képviselője Jan Pilecki, horodło-i sztaroszta volt, aki 1563-ban a pilicai birtokot Seweryn Bonernak adta el. 1570-ben az építményt Filip Padniewski krakkói püspök vásárolta meg, majd az testvére, Wojciech Padniewski birtokába került. Más vélemény szerint 1577-ben a várat Anna Pileckától Wojciech Padniewski herbu Nowina oświęci várnagy vásárolta meg és lakott a várhoz közel fekvő Smoleń nevű udvarházban (egyes vélemények szerint a vár sohasem volt a Boner család birtokában. A Pileckiek után azonnal Padniewski kezére került. A várat tehát a Pileckiek építették át.) A korszerűsítés ellenére a vár nagyon gyorsan elvesztette jelentőségét. A várhegy körülkerített területe megnehezítette a további építkezést, azonban rossz megközelíthetősége oda vezetett, hogy már Wojciech Padniewski halála előtt, 1610ben felépült Pilicában – ahol elég hely volt, egy új, alkalmasabb székhely kiépítésére – az olasz stílusú megerősített rezidenciája, az ún. palazzo in fortezza (Zamek w Pilicy).

Pilecki Erzsébet gyermekei: Első férjétől, Wiseł Czambortól (–1393), valamint második férjétől, Jan z Jičina (–1395) úrtól nem születtek gyermekei. Harmadik férjétől, Granowski (1370 körül–1410) úrtől, 5 gyermek születik, Hedvig, Ottó, Erzsébet (– 1452), János (1405 körül–1476) és Eufémia. Negyedik férjétől, II. Ulászló (1351 körül– 1434) lengyel királytól újra nem születik gyermeke. A XV. század elején a pilicai javak Elżbieta Pilecka-Granowska fiainak, a Leliwitek valamint férje, Wincenty Granowski kezére kerültek. 1414ben a vár ura az új ágból Elżbieta Granowska fia, Jan z Pilczy (Jan Granowski) herbu Leliwa volt. Ő 1459-72 között krakkói vajda, majd később krakkói várnagy (kasztellán) lett. A vár 200 éven át a Leliwita család tulajdona volt.

Ettől kezdve a középkori erődítményt már nem lakták, de még sokáig hadászati funkciót töltött be. Smoleń vára ettől kezdve pusztult. A svéd „özönvíz” idején, 1655-ben X. Károly Gusztáv (Nyköping, 1622. november 8. – Göteborg, 1660. február 13.) katonái hosszadalmas tüzelés során elpusztították, teljesen kifosztották és felégették a várat. Ez megpecsételte az építmény sorsát, amely gyorsan rommá vált. 1657-ben Stanisław Warszycki (1599-1681) tervezte a várromok átadását a ferences kolostor számára, azonban lett eredménye, mert a kolostort egy évszázaddal később Pilicában alapították meg. 1797-ben az osztrákok előidézik a vár jelentősebb pusztulását, a XVIII. század végén fal köveit használva a smoleńi vámhivatal építéséhez. A XIX. század 40-es éveiben a várat Roman Hubicki vásárolta meg, aki megpróbálta kitisztítani a várhegyet, rendbehozta és részben rekonstruálta a várat.

Leliwa, Leliwczyk, Leliwita család címere 1432-ben a váralja tanyákból és más gazdasági építményekből állt. 1492-1515 között a várban vendégeskedett Biernat z Lublina, aki a vár kápolnájának káplánja valamint Jan Pilecki magánorvosa és titkára volt. Biernat z Lublina, más névváltozat szerint: Lubelczyk, Bernardus Lublinensis, Bernardus Lublinius, (Lublin, 1465 körül-1529 körül) lengyel

47

Ezeknek a munkáknak köszönhetően a vár déli falánál számos emberi csontra és középkori katonai tárgyra bukkantak. Ez a vár középkori fegyveres megtámadására utal. Roman Hubicki a smoleńi várban alapította meg "Batawia" névű híres gyárát.

A korabeli jurai erődítmény napjainkig nem a legrosszabb állapotban maradt fenn. Henger alakú tornya 16 m magasságig maradt fenn, néhány méter magasságot tesznek ki a felsővár falai. Szinte teljes egészében fennmaradtak az alsóvár védőfalai is mindkét kapuval – egyikében láthatók a fegyverek felemeléséhez használt mechanizmus maradványai.

A II. világháború után eltakarították a várfalak maradványait, és a XX. század 50-es és 60-as éveiben végezték el a vár állagmegóvását és tartósítását valamint megkezdték a régészeti kutatásokat. 1972-ben megkezdték a várfalak biztosítását, mint „tartós rom”. 2010-ben, a falak rossz állapota valamint a fák pusztulását eredményező, katasztrófális hideg és a nyugati vár sarkának összeomlása miatt a várba való belépést tiltó táblákat állítottak. Kivágtak többtíz fát a falak mentén és közvetlen környezetükben. 2014-ben a várat a Rally Polska 2014 keretében már biztonságosan felkereshettük.

Az alsóvár épületeiből csupán a földalatti részek maradtak fenn, ellenben a pincék valamint a kút jelenleg szinte teljes egészében feltöltődtek. A felsővárat befalazott vasállványzat segítségével lehet meg közelíteni vagy a nyugati fal mentén húzódó kényelmesebb oldalbejáratnál.

Régészeti kutatások 1997-ben mgr Błażej Muzolf, a Łódzi Archeológiai és Etnográfiai Múzeum régésze végezte a következő régészeti kutatást a kisebb sziklán (a kutatás eredményeit nem tették közzé). A vár leírása Az erődítmény fő eleme a helyi mészkőből épített, 7,5 m átmérőjű kör alaprajzú torony volt. A váregyüttes nyugati részében építették azt, a sziklaszegélyen körbefutó várfalon belül. A belső építményekhez tartozott a lakóház is, melynek földszinti részei napjainkig fennmaradtak. A felsővár egyetlen bejárata a déli kortinafalban elhelyezkedő kis kapunyíláson vezetett keresztül. A hozzá vezető bejárat fa lépcsőkön volt megközelíthető. A gazdasági hátterét az ötszögű keleti külsővár képezte. Az azt körülvevő, lőrésekkel övezett falak vastagsága a 2 m-t is elérte, felső részén folyosó készült az őrség számára. A XVI. században hozzáépített nyugati alsóvárat nyújtott négyszög alaprajzú fal övezte, és külön bejárata volt. Benne kiegészítő lakó és gazdasági helyiségek voltak, valamint állítólag tatár foglyokkal ásatott mély, kőfalazatú kút volt.

A felsővár maradványai napjainkban A várhegy a "Smoleń" tájvédelmi rezervátumot alkotja, melynek területén évszázados bükkök, vörösfenyők és gyertyánfák nőnek, valamint 160 más növényfaj található. Az erdőben több sziklaalakzat is található, közülük az egyik legérdekesebb a közelben fekvő Zegarowe skały (Óratorony). A környéken néhány barlang is található.

A vár madártávlatból Forrás: http://www.zamkipolskie.com/smol/smol.html Utunk további részét a szomszédos KisLengyelországi Vajdaságban folytattuk, ahol számos látnivaló és történelmi emlék várt reánk.

Smoleń várának rekonstrukciója az ogrodzienieci parkban

48

Ezután a Kis-Lengyelországi folytattuk utunkat:

vajdaságban

* Története

Miechów

Miechów 1290-ben megkapta a városjogot. 1734 januárjában zajlott le a miechówi csata, melyben a lengyel csapatok győztek a szász hadosztály felett, a lengyel örökösödési háború idején.

Miechów – város a KisLengyelországi vajdaságban, a miechówi járásban. Miechów nagyközség székhelye. A Miechówka-patak mellett, a Niecka Nidziańska makrorégióban fekszik. 2010. december 31-i adatok szerint a városnak 11 497 lakója volt. Miechów Krakkótól kb. 45 km-re, Kielcétől 80 kmre fekszik a 7E77 sz. nemzetközi főútvonal mellett.

1819-ben az orosz elnyomás alatt a Szent Sír Lovagrend (teljes nevén Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, latinul Ordo Equestris Sancti Sepulchri Hierosolymitani, rövidítése: O.E.S.S.H.) – lengyelül: Bożogrobcy, Zakon Kanoników Regularnych Stróżów Świętego Grobu Jerozolimskiego, Lengyelországban ismert, mint: Zakon Kanoników Regularnych Stróżów Grobu Chrystusowego – megszűntetése miatt Miechówot elhagyták az utolsó szerzetesek Tomasz NowinaNowiński (†1830. január 3.) nagypréposttal, egyben a miechówi Szent Sír templom plébánosával az élen.

A város központi eleme, a már messziről is jól látható hatalmas templomépítmény a hatalmas földgolyót ábrázoló toronysisakjával. A gömb a Földet szimbolizálja. 2006. október végén, a toronysisakon felállították a Feltámadt Krisztus szobrát.

Hosszú időn keresztül Miechówban nem lakhattak zsidó vallásúak. Ezt a rendeletet Mateusz Buydecki, a Szent Sír Lovagrend nagyprépostja 1767-ben hivatalosan is megerősítette. A cári elnyomó kormányok ezt 1862-ben, Aleksander Wielopolski herbu Starykoń (Sędziejowice, 1803. március 13.Drezda, 1877. december 30.) lengyel politikus, a Lengyel Királyság polgári kormányának vezetőjének reformja keretében korlátozták. A második lengyel felkelést megelőzően, cári rendelettel lengyel vezetés alatt alakult meg a lázongó Lengyel Királyság közoktatási és vallásügyi bizottsága. Az élére 1861. márc. 27-én Aleksander Wielopolski került, aki gyakorlatilag a királyság kormányzati vezetője lett. – Az önálló Lengyelországot igénylő lengyeleket ez nem elégíti ki. – 1862. jún. 8-án Orosz-Lengyelország helytartója Konsztantin nagyherceg, a polgári kormányzat vezetője pedig Wiepolski lett. Az öt lengyel kormányzóság élére lengyel kormányzókat neveztek ki. Wielopolski végül 1863. júl. 7-én Drezdába menekült.

A Feltámadt Krisztus a toronysisakon Fekvése 2011. január 1-jei adatok szerint területe 15,49 km2. Miechów a Miechówi-Fennsík központi részén terül el. A város a Miechówka-patak völgyében, a Cicha baloldali mellékág mellett fekszik (melynek torkolati szakaszát gyakran hibásan a Miechówkával azonosítják).

A zsidók betelepedését követően felépítették a miechówi zsinagógát.

1975-1998 között a város közigazgatásilag a kielcei vajdasághoz tartozott.

― Krakkói Vajdaság, Kielce székhellyel (1816) és

Közlekedés

― Miechów 1844-1867 között átmenetileg a Radomi Kormányzósághoz tartozott.

Lengyelország megszállása idején Miechów a következő közigazgatási egységekhez tartozott: ― Krakkói Vajdaság, Krakkó székhellyel (1793), ― Kielcei Kormányzóság (1841-1915),

Miechówon vezet keresztül a 8. számú Warszawa Zachodnia – Kraków Główny Osobowy közötti vasútvonal. A városban található vasútállomás jó összeköttetést biztosít többek között Varsóval, Krakkóval valamint Przemyśl, Szczecin, Olsztyn és Zakopane városaival.

Az orosz megszállás idején, Miechówban az orosz határ közelségére való tekintettel néhányszáz fős orosz katonai helyőrség állomásozott. Az egykori kaszárnyák a jelenlegi Sienkiewicz utcában találhatók.

49

 A miechówi Szent Sír kollégiális bazilika (Bazylika kolegiacka Grobu Bożego w Miechowie)

Az orosz megszállás alatt Miechów központjában, a jelenlegi T. Kościuszko téren görögkeleti templomépült az orosz hivatalnokok és katonák számára. Az oroszok kivonulása után a heléyi lakosság elbontotta azt. Helyén, a II. világháború után a Miechów Föld Partizánjainak Emlékművét (Pomnik Partyzantów Ziemi Miechowskiej) állították fel.

o A Szent Sír Szabályozott Kanonokrend európai története Kurecskó Mihály és Stossek Balázs „A Szent Sír Kanonokrend története Magyarországon” c. munkájukban kifejtik, hogy az Úr Szent Sírja Szabályozott Kanonokjainak Rendje (Ordo Canonicorum Regularium Sancti Sepulchri Dominici) kezdeteiről erősen megoszlik a tudósok véleménye.

1919. május 9-én a városban zsidó ellenes progromra került sor, melynek során közülök több mint százat megvertek (kettőt halálra vertek). A Németország területének kialakítására való tekintettel Miechów környékén felkészültek a védelemre, pl. beton és föld bunkereket építve, sáncokat ásva, kivágva a fákat a Szreniawa völgyében. A Vörös Hadsereg felderítése információkat szerzett erről a tevékenységről, ezért északon és délen csapást mért rá.

Múlt századi történészek: Suarez, Mauburn, Ferreri, Vanderspeeten elfogadták a hagyomány állítását – melyet persze a Szent Sír kanonokjai is fenntartottak –, miszerint Szent Jakab apostol, Jeruzsálem első püspöke egy klerikusokból álló, együtt élő közösséget alapított a Szent Városban, amely fennmaradt a keresztes háborúkig, s később ebből alakult ki a rend. A kanonokok ezzel a hagyománnyal igyekeztek igazolni, hogy ők képviselik a korai egyházat, vagyis az ősegyházat, s ez nagy tekintélyt biztosított számukra.

A II. világháború után néhány hónapon keresztül Miechów polgármestere Tomasz Karkowski, álnéven Mściwy (bosszúálló) lengyel politikus (Muniakowice, 1888. december 17.-Miechów, 1967. január 29.) volt. 1955-ben, közigazgatási rendelettel a miechówi járásból alakították ki a proszowicei járást. Ebben a fomában a járás 1975-ig maradt fenn, amikor e járások eltűntek lengyelország térképéről.

Az elfogadottabb nézet szerint azonban a rend kezdetei 1099-ig nyúlnak vissza, amikor Bouillon Gottfried Jeruzsálem elfoglalása után, nyugatról magával vitt világi kanonokokat rendelt a Szent Sír őrzésére. A Szent Sír bazilika romjain alapított nyugati mintájú székeskáptalan a jeruzsálemi pátriárka mint elöljáró alá tartozott. A kezdeti időkben a Pisai Daimbert és Arnulf közti viszály, mely a pátriárkai címért folyt, és megosztotta a kereszteseket, a kanonokat is folytonos állásfoglalásra késztette valamely párt mellett, s végül feladatukat oly mértékben elhanyagolták, hogy II. Paschalis pápa a közösség állapotát botrányosnak találta. 1114-ben az energikus Arnulf pátriárkának sikerült bevezetni a „szabályozott életet” (vita regularis) és együttélő kanonokokká alakítani a javadalmasokat (prebendarii). Ettől kezdve a káptalan egyházi élete és liturgiai szolgálata Szent Ágoston tanításához és rendelkezéséhez igazodott. Ez az esemény szervesen illeszkedett a XI. század végi XII. század eleji francia központú (St. Quentin, St. Ruf) kanonokreformok sorába. A Szent Sír kanonokjainak fő feladata a szent helyek őrzésén kívül a zarándokokról való gondoskodás – ebbe beletartozott a Szent Sír bazilikától délre fekvő kórház fenntartása, bár ez az intézmény viszonylag hamar, 1113-ban függetlenedett a kanonokoktól –, illetve a pasztoráció volt. Jelentős zarándokhelyek voltak a kezükben: a Szent Sír templomán kívül ők vezették az Olajfák hegyén lévő Mennybemenetel templomát, egy szentélyt Sion hegyén, s minden Jeruzsálem falán kívüli szent hely a jeruzsálemi pátriárka joghatósága alá tartozott, ezeket 1114-től gyakorlatilag a kanonokok igazgatták.

Karol Wojtyła prímás többször is ellátogatott Miechówba, majd pápaként a templomot 1996. április 10-én 'kisebb bazilika' rangra emelte. Miechówban született prof. Tadeusz Płużański, álnéven:. Tadeusz Radwan (Miechów, 1920. augusztus 15.–Varsó, 2002. augusztus 16.), a szeptemberi hadjárat résztvevője, a Lengyel Titkos Hadsereg – Tajna Armia Polska (TAP) – tagja, politikai fogoly a sztálinizmus idején, filozófia történész, író, pedagógus.

Tadeusz Płużański Műemlékek A város műemlékei a bazilika és a „Zacisze” udvarház.

50

A rend 1114 után rohamosan növekedett, s nemcsak a Szentföldön, hanem Nyugat-Európában is kapott birtokokat. 1123-ban már Angliában is volt egy házuk Warwickban, majd nem sokkal később, 1139-ben kaptak egy másik házat Thetfordban. Lengyelországba 1162-ben a Szentföldet megjárt Miechówi Jaksa hívta be őket, s nekik adományozta Miechówot, ahol 1170-ben szentelték fel templomukat, s ez a kolostor illetve templom egyike volt a leggazdagabbaknak Lengyelországban.

Bár nincs rá adatunk, de elképzelhető, hogy a lengyel rendházakban a nemzeti hovatartozás okozhatott egyenetlenséget, hiszen a miechówi prépostok a XIII. században jórészt német származásúak voltak, s a lengyelesedés időszaka csak a XIV. század első felében kezdődött. Forrás: http://www.staff.u-szeged.hu/~capitul/oktatas/sztsir.pdf

Lássuk a miechówi ’kisebb bazilika” leírását: o A miechówi Szent Sír kollégiális bazilika

A rend jelentősebb európai házai közé tartozott a lengyel miechówi prépostság is, melyek egyben birtokaik igazgatási központjául is szolgáltak.

A miechówi kollégiális templom XIV. és XV. századi, háromhajós, háromfesztávú gótikus bazilika a XIII. század harmincas éveiből származó románkori részletekkel, a XVIII. század második felében későbarokk stílusban átépítve. A Miechówi Társaskáptalan székhelye.

1374-ben a jeruzsálemi pátriárka Márton Czcikát, Miechów prépostját nevezi ki a környező országok – köztük Magyarország és Szlavónia – generális vikáriusává, sőt 1411-ben a miechówi prépost engedélyt kap a főpapi jelvények használatára. A XIV. században a nyugati egyházszakadás idején a rend függetlenedett a jeruzsálemi pátriárkától, s 1395-ben IX. Bonifác pápai joghatóság alá helyezte őket. A rend új központjává – mivel az anyaház áldozatul esett VII. Ince rendeletének – a miechówi kolostor vált, és vezető szerepét egészen a XIX. századig megtartotta. A többi Szentföldön létrejött rendhez hasonlóan a Szent Sír Szabályozott Kanonokjainak Rendje is – már a Szentföld elestét megelőzően – kapott birtokokat Európában, s az európai területek idővel rendtartományokká alakultak. A Magyar Királyság területén alapított rendházak azonban sosem alkottak önálló tartományt, hanem Lengyelországgal közösen – a miechówi kolostor vezetésével – képeztek egy egységet. Ennek valószínűleg a magyar rendházak kis száma lehetett az oka – Glogoncán, Novákon és Landeken kívül nem ismerünk több házat, amely huzamosabb ideig fennállt volna. Ebben közrejátszhatott az is, hogy – az oklevelek tanúsága szerint – Lengyelországból érkeztek az országba a rend első tagjai, s ők kapták az első adományokat is hazánkban. Az 1212-ben Sáros megyében fekvő birtokokat minden bizonnyal a miechówi kolostor nyerte II. Andrástól, hiszen Komlós Ulászló krakkói és sandomierzi fejedelem 1305-ben kelt oklevelében a „miechówi keresztesek földjeként” szerepel, mint Chmelóv (ez Komlós szláv neve, ma is így hívják a falut). Ezt támasztja alá az is, hogy Henrik miechówi prépost szabadon rendelkezett e földdel, amikor 1313-ban elcserélte Landekre, amely szintén a lengyelországi ház alá tartozott – tudjuk, hogy 1325-től a landeki prépostokat a miechówi konvent nevezte ki. Landeket tehát – és a többi felvidéki birtokot, egyházat – szoros kapcsolat, függőségi viszony kötötte a Krakkó melletti kolostorhoz.

Miechów látképe a Szent Sír Lovagrend templomával 1996-ban II. János Pál pápa a ’kisebb bazilika’ rangjára emelte. A templomhoz a déli hajónál található előcsarnokon keresztül lehet bemenni. Ez egy négyszögű, kétszintes, lesarkított építmény, lapos kupolával fedve, obeliszkkel a csúcsán. Az előcsarnok külső részén két falmélyedésben egy-egy szobor található: a XVII. századból való Áldozás és Sziléziai Szent Hedvig vagy Andechsi Szent Hedvig, lengyelül Jadwiga Śląska, (Andechs, 1174? – Trzebnice, 1243. október 14.) későbarokk szobra. A magas talapzaton álló szobrok: Szent Péter és Szent Pál valamint két angyal alakja. A bazilika szentélyében Jeruzsálemi Szent Makariosz Püspök képe látható. A kép hátulján a Szent Sír látható. Nagy Konstantin uralkodása alatt (ur. 306-337) Makariosz volt Jeruzsálem püspöke. Részt vett a Nikaiai Zsinaton, s a császár hozzájárulásával felügyelte azokat az ásatásokat, amelyek napvilágra hozták Krisztus sírjának helyét. A hagyomány szerint ő adta Szent Ilonának, a császár anyjának azt a tanácsot, hogy az ásatásoknál megtalált három

51

kereszt közül az lesz Jézus keresztje, amelyik meggyógyítja a haldoklót. Ő felügyelte és irányította a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika építését is. 333-ban halt meg.

A miechówi Szent Sír építménye o A miechówi „Zacisze” udvarház (Dworek „Zacisze” w Miechowie) A miechówi egykori „Zacisze” (Nyugalom) udvarház vörösfenyőből készült földszintes építmény, boronafalas gerendaház, oromzatos konytetővel, manzárddal, zsindelyfedéssel. Szimmetrikus elrendezésű, négyszög alapterületű épület. Bejáratai a fő és hátsó homlokzatnál találhatók és az előreugró tornáca faragott oszlopokra támaszkodik. A műemléken az ólengyel udvarházak valamennyi jellegzetes szerkezeti eleme megtalálható. Az udvarház belseje kettős osztatú, négyhelyiséges, falazott kandallók és az építés dátuma: 1784 található benne.

A miechówi bazilika (Bazylika Mniejsza Grobu Bożego przy dawnym klasztorze bożogrobców) A hozzá simuló egykori lovagrendi kolostor épületében, a belső udvaron található a Krisztus Sírja Kápolna (Kaplica Grobu Chrystusa) – a jeruzsálemi kápolna gótikus-reneszánsz másolata, benne a Szent Sír és a Torinói lepel másolata található. A Szent Sír miechówi másolata 1530 körül épült nyugat-keleti vonalban, ahogy a jeruzsálemi sír. Szentsír: Jézus jeruzsálemi sírjának utánképzése, a sziklasír kőpadján fekvő, gyolcsba göngyölt halott Jézus Krisztus templomi megjelenítése. Más megfogalmazás szerint a Szent Sír: Jézus sírja Jeruzsálemben, a feltámadás helye. Két része az Anasztaszisz, a 'Föltámadás' körtemploma a Szent Sír fölött, és a Martürion, 'Kínszenvedés' temploma a későbbi Katholikon. Jézust a városfalhoz közeli helyen, a Golgotán feszítették keresztre (Jn 19,20). A közelben volt Arimateai József kertje, benne egy új, sziklába vágott sír (sziklasír), ide temették Jézust (19,41-42). A sír alapzata a jobb oldalon található (öt személy fér el benne), kis bejárata van, (ha be akarunk nézni a közepébe, erősen le kell hajolni), el lehet azt tolni egy nagy kővel. Belső méretei nagyon hasonlatosak vagy azonosak az eredeti jeruzsálemi sír méreteivel. A Szent Sír építése idejéből való – a 2008-2009 fordulóján feltárt – kupoláját díszítő, valószínűleg reneszánsz festések.

A miechówi „Zacisze” udvarház Az udvarházat a Kulczycki család használta. Az udvarházat a XX. században többször átépítették. Jelenleg a Miechówi Regionális Múzeum (Muzeum Regionalnego w Miechowie) kezelésében van. Az udvarház a faépítészet útvonalán található.

52

Miechów kerületei és lakótelepei: Miechów hivatalosan nincs kerületekre osztva, területi egységeit a lakótelepekről nevezték el.

működik), a Kielcei Ipari Továbbképző Intézet (Zakładu Doskonalenia Zawodowego w Kielcach) szakiskolái, egy ipari iskolaegyüttes, egy gépészeti iskolaegyüttes, egy mezőgazdasági szakiskola és egy I. fokú zenei iskola.

 Kolonijki – jellegzetesen családi házas övezet, jelentős kiterjedésű lakóövezet, a XX. század első felében ezeken a területeken vezetett keresztül a keskeny nyomközű vasút.

A Radomi Környezetvédelmi Magán Főiskola kihelyezett tagozata és kt nyelviskola egészíti ki a választásilehetőségeket.

 Osiedle Kolejowe (Vasutastelep) – lakáépítésre kijelölt kis lakótelep, a város nyugati részében fekszik, a PKP miechówi vasútállomásának közelében.

Helyi szerevezetek Miechówban olyan szervezetek működnek, melyek feladata a város és a miechówi föld ösztönzése és fejlesztése: Miechów Föld Alap (Fundacja Ziemi Miechowskiej) és a Miechówi 1163 Év Társaság (Miechowskie Towarzystwo 1163 Roku).

 Osiedle XXX-lecia PRL (LNK XXX. évfordulója lakótelep) – Miechów második legnagyobb lakótelepe, jellegzetesen többcsaládos épületekkel, a Lengyel Népköztársaság idején épült.

Többéves hagyománynak örvend az 1902-tól működő fúvószenekar, amely 1957-ben a "Sygnał" nevet vette fel.

 os. gen. Wł. Sikorskiego – a város legnagyobb lakótelepe, több mint 4000 lakos lakja, ami Miechówba bejelentettek közel 30 %-a. A lakótelep jól kiépített közúthálózattal és kereskedelmi szolgáltatással rendelkezik. Itt található a 2. számú Általános Iskola, az 1. sz. Gimnázium valamint a sportcsarnok a pályakomplexummal, benne az "Orlik 2012".

Vallási közösségek A város a székhelye a római katolikus egyház miechówi dekanátusának. Itt található a Szent Sír római katolikus plébánia. A Jehova Tanúi két gyülekezettel rendelkeznek és az 1919-ben alapítot „Epifánia” Laikus Házi Missziós Mozgalom (Layman's Home Missionary Movement; LHMM) is megtalálható itt. (Karácsonyhoz hasonlóan, Vízkereszt napján az Úr megjelenésére emlékeznek. Az ünnepet görög szóval „Epifánia”-nak nevezik. A szó értelme: megjelenés, jelenlét, megmutatkozás, kinyilvánulás.) Érdekességek:  Strach (Félelem) Strach (Félelem) – Zbigniew Safjan regényéből készült, Antoni Krauze rendezte 1975-ös lengyel krimi, melyet Miechówban forgattak. A filmben a város fiktív neve Dębniki, ugyanakkor már az első jelenetben felismerhető, többek között a peronról a városba vezető sajátos kijáratának köszönhetően.

Boisko – Orlik 2012  Os. Żeromskiego – családi házas övezet a város délkeleti részében.  Centrum – a város központi része, amely egyrészt kereskedelmi-szolgáltató, másrészt turista szektor, itt található a Szent Sír Bazilika, a Kłos és Bartosz kereskedőház, a Járási Közkönyvtár valamint a szálloda-éttermi háttér. * Oktatás A háború utáni évek az oktatás fejlődésének időszaka Miechówban. Jelenleg két általános iskola működik itt: az 1. sz. Henryk Sienkiewicz Általános Iskola és a 2. sz. Maria Konopnicka Általános Iskola. Itt található az 1. sz. Maciej Miechowita Gimnázium, a Tadeusz Kościuszko Általános Líceum, egy közgazdasági líceum, az Omega magángimnázium (az Általános Líceum épületében

53

 Miechówi csata (Bitwa pod Miechowem), 1734

árnyékában, osztrák támogatással a szász Frigyes Ágostot választotta meg, akit 1734. január 17-én III. Ágost néven Lengyelország királyává koronázták. A néhány nappal korábban királlyá választott Stanisław Leszczyński a Porosz Királysághoz tartozó Danzigba (Gdańskba) menekült.

A miechówi csata 1734. április 13-án, az 1734– 1738 közötti lengyel örökösödési háború (Wojna o sukcesję polską) elején zajlott le a legitim uralkodó, Leszczyński Szaniszló hívei és a szász erők között.

Varsó bevétele és III. Ágost beiktatása után Münnich gróf, cári tábornagy (oroszosan Krisztofor Minyih, 1683–1767) orosz és szász csapatai üldözőbe vették Leszczyński Szaniszlót. Ostrom alá vették Danzigot. Több hónapos véres harc következett. A város felmentésére XV. Lajos is küldött egy francia csapatkontingest. Ők azonban orosz tüzérségi tűztől fenyegetve először nem tudtak partra szállni, visszatértek Koppenhágába. Ekkor Louis Robert Hyppolite de Bréhan, Plélo grófja (1699–1734), Franciaország dániai nagykövete állt a csapatok élére. Vezetésével a franciák sikeresen partra szálltak Danzigban. A Westerplattén folyó csatában azonban Plélo grófja halálos sebet kapott.

Lengyel katonák (1697-1795) ― (jobbról az első a XVIII. század 30-as éveiből való katona típus)

1734 júniusában az oroszok elfoglalták Danzigot, Leszczyński Szaniszló a visszavonuló francia csapatokkal együtt Franciaországba menekült vejéhez, XV. Lajoshoz.

Az elhunyt II. Frigyes Ágost szász választófejedelem (Erős Ágost, és lengyel király (1670–1733) trónját ketten igényelték: az elhunyt király fia, II. Frigyes Ágost szász választófejedelem (1696–1763) és Leszczyński Szaniszló (Stanisław Leszczyński, 1677–1766), a korábbi lengyel király.

A Bourbon–Habsburg nagyhatalmi ellentéte miatt a háború Lengyelországon kívüli hadszínterekre, Észak-Itáliára és a Rajna-vidékre is kiterjedt. A háború eredményeképpen a Lengyel Királyság és a Litván Nagyhercegség trónjára a szász választófejedelem léphetett, III. Ágost néven.

II. Ágost elhunyta (1733. február 1.) után a lengyel főnemesi párt, amelyet Teodor Andrzej Potocki herceg (1664–1738), Gniezno érseke, Lengyelország prímása vezetett, királyválasztó gyűlést hívott össze Varsóba. Itt a franciaországi számkivetésből hazatért Leszczyński Szaniszló támogatói kerültek többségbe. Ezt látva, Oroszország és Ausztria rövid habozás után ejtette addigi jelöltjét, Emánuel portugál infánst. A két birodalom az elhunyt király fia, Frigyes Ágost szász választófejedelem mellé állt. Jelentős orosz és osztrák birodalmi haderőt mozgósítottak a nemesi gyűlés megfélemlítésére, ennek ellenére 1733. szeptember 11-én jelentős többséggel Leszczyński Szaniszlót választották királlyá és nagyherceggé.

Franciaország elszakította Lotaringiát. A Habsburgok elveszítették a Nápolyi és a Szicíliai Királyságot is, amelyeket a Bourbon-ház spanyol (pármai) ága szerzett meg. A Pármai Hercegséget és a Toszkánai Nagyhercegséget viszont a Habsburg Birodalom kapta meg. A lengyelországi háború az orosz haderő elsöprő győzelmével véget is ért. Az elüldözött I. Szaniszló király hívei Adam Tarło herceg (szlachta) vezetésével még 1734-ben megalakították a Dzikówi Konföderációt (konfederację dzikowską), harcot indítottak az orosz–szász megszállók ellen. Kis-Lengyelországban egészen 1735-ig folytatták a kilátástalan harcot a szász hadsereg ellen, ekkor fel kellett adniuk. A háború lezárulása után KeletLengyelországot az oroszok szállták meg. A szövetséges szász csapatokat a Frigyes Ágost választófejedelem a nyugati határra rendelte, mivel Poroszország ellenséges magatartása bizonytalan politikai helyzetet eredményezett.

A két párt küzdelme polgárháborúba torkollott, ebbe több európai nagyhatalom is beavatkozott, elsősorban az Orosz Birodalom, a Habsburg Birodalom és a Francia Királyság, szövetségeseikkel. Nyomban cári csapatok vonultak be Lengyelországba Peter von Lacy gróf, tábornagy parancsnoksága alatt, Frigyes Ágost trónigényének támogatására. Hamarosan Varsó alá érkeztek. A királyválasztó gyűlés egyik frakciója, többségében litván főnemesek, akiket még II. Ágost litvániai főkancellárja, Wiśniowiecki herceg vezetett, elhagyták a nemesi gyűlés színhelyét és csatlakoztak az oroszokhoz. Ez a kisebbségben lévő csoport, a Varsóba bevonuló orosz haderő

*  A második miechówi csata, 1863 A januári felkelés egyik csatája, amely 1863. február 17-én zajlott le Miechów közelében:

54

A januári felkelés (lengyelül: powstanie styczniowe) a legjelentősebb litván–lengyel felkelés volt az Orosz Birodalom ellen: 1863. január 22-én indult, és a forradalmárok utolsó tagjait csak 1865ben fogták el.

Lombard Köztársaság fegyveres erejeként alakultak meg. NAPÓLEON. A lengyel politikusok nagyobb része Napóleonban reménykedett, bíztak abban, hogy újjáépíti a független Lengyelországot. 1806-ban a negyedik koalíció (Poroszország, Oroszország, Anglia) létrejötte új háború kirobbanásához vezetett. Októberre Napóleon már Berlinben állomásozott. A poroszok segítségére siettek az oroszok, így a harcok Lengyelország területére tevődtek át. A franciák november 4-én bevonultak Poznanba, melynek hírére felkelések robbantak ki több városban is a poroszok ellen. Kezdetben lelkesedéssel fogadták a lengyelek, az erőszakoskodások, sarcok miatt hamarosan csökkent ez a lelkesedés. Napóleon ráébredt, hogy maga mellé kell állítani a lengyel arisztokráciát, ezért 1807. január 14-én életre hívta a hétszemélyes Kormányzó Bizottságot, melynek elnöke Stanislaw Malachowski lett, a hadügy vezetését Józef Poniatowskira bízták. 1807. július 7-én megkötötték a tilsiti megállapodást, melynek értelmében megalakult a Varsói Hercegség 104 ezer km2-en 2,5 millió lakossal. Az alkotmányt Napóleon fogalmazta meg. Lényege volt a törvény előtti egyenlőség, a parasztság szabadsága, a polgárság és értelmiség választójogának biztosítása.

A felkelés spontán tüntetésként indult az Orosz Birodalomban élő lengyel fiatalok körében az orosz besorozás ellen. A későbbiek során számos politikus és magas rangú, a cár seregében szolgáló lengyel tiszt állt az oldalukra. Az illegalitásban lévő Nemzeti Kormány harcba szólította a népet, rendeleteket adott ki, adót szedett, újságot jelentetett meg, jobbágyreformot valósított meg, a parasztokat földhöz juttatta. A jelentős túlerővel szemben álló, külső segítség nélküli rosszul felszerelt katona gerillaháborút folytatott a cári hadsereg ellen. A HARMADIK FELOSZTÁS. 1795. október 24-én Ausztria, Oroszország és Poroszország megállapodott Lengyelország harmadik felosztásában (1772, 1793, 1795). Lengyelországot lényegében letörölték Európa térképéről. Az egyes területek sorsának alakulása a megszálló hatalom szabta feltételek függvényévé vált. Poroszország végeredményként 148 ezer km2-nyi területet nyert a három felosztáson 2,7 millió lakossal. A hivatalokban, bíróságokon és az iskolákban bevezették a német nyelvet. A poznani, pomerániai és sziléziai területeken gazdasági fellendülés indult meg. Galícia azonban továbbra is elmaradott terület maradt. A parasztokat elhurcolták katonának az osztrákok a Franciaország elleni háborúba, a nemességet megfosztották politikai jogaitól, a városi önkormányzatot megszűntették. Az orosz megszállás alá került területek nagysága 471 ezer km2 volt, 6 millió lakossal, Lengyelország területének 62%-ával. A nemesség nem érezte az orosz hatalom elnyomását, jelentős oroszosítás sem történt.

A Varsói Hercegség élete a hadi helyzet függvénye volt. A lengyel katonák nagy része a franciák hadjárataiban volt kénytelen részt venni. Az osztrákok igyekeztek ezt kihasználni és Varsóra támadtak, amit azonban Poniatowskinak sikerült visszavernie, és eljutott Krakkóig. A schönbrunni békében 154 ezer km2-re nőtt a hercegség területe, a lakosság pedig közel kétmillióval nőtt. BÉCSI KONGRESSZUS. 1814 októberében ült össze a bécsi kongresszus (Anglia: Castlereagh, Ausztria: I. Ferenc és Metternich, Franciaország: Talleyrand, Poroszország: III. Frigyes Vilmos, Oroszország: I. Sándor). A Varsói Hercegség területének egy részéből létrehozták a Lengyel Királyságot (Kongresszusi Lengyelország), Oroszországhoz kapcsolva perszonálunióban. Illetve megalakult Krakkó és környékének köztársasága. 29 ezer km2nyi területen autonómiát kapott a Poznani Nagyhercegség. KONGRESSZUSI LENGYELORSZÁG. A Kongresszusi Lengyelország alkotmányát Adam Czartoryski dolgozta ki. A végrehajtó hatalmat a király gyakorolta az általa megbízott helytartó útján. A tisztséget 1826-ig töltötték be. A törvényeket a király által kinevezett Államtanács hozta, a tényleges kormány a Közigazgatási Tanács volt. A törvényhozó hatalmat a kijelölt szenátus és a választott képviselőház képviselte. Az alkotmány garantálta a polgári szabadságjogokat, a lengyel nyelv használatát, valamint azt, hogy a hadsereg csak országon belül használható fel. A tényleges hatalom a cár Varsóban állomásozó testvére,

A legkedvezőbb helyzetben az oroszok megszállta területek voltak. I. Sándor (1801–1825) trónra lépése és Adam Jerzy Czartoryski befolyása lehetővé tette, hogy a vilnai egyetem a lengyel tudomány központjává váljon. Az ellenállási mozgalom azonban meglehetősen erőtlen volt annak ellenére, hogy a harmadik felosztást követően azonnal megindult. A legnagyobb jelentőségű ezek közül a Lengyel Légiók megalakulása volt. Jan Henryk Dabrowski tábornok meggyőzte a Direktóriumot a lengyel egységek felállításáról. 1797. január 9-én a

55

Konsztantyin nagyherceg kezében volt. A bécsi döntést követően a lengyel társadalom nagy része megbékélt helyzetével. Az egyetemi ifjúság körében azonban visszhangra találtak a liberális forradalmi eszmék. Több nevezetes ellenállási csoport bontakozott ki: a Panta Koina varsói egyetemisták, a Filomaták, és a Polonia. A hadseregen belül működött Walerian Lukasinski őrnagy irányítása alatt a Hazafias Társaság. Lukasinskit azonban letartóztatták és kilenc évre elítélték. I. Miklós cár 1829-ben Varsóban megkoronáztatta magát. Az erősödő nemzeti öntudat és a lázongó Európa azonban Lengyelországban is felkeléshez vezetett.

Edward Dembowski a parasztok felkelésében látott lehetőségeket. A Királyságban megalakult a Parasztszövetség. A hangulat Galíciában volt a legfeszültebb. 1846. február 18-án az összeesküvők kihirdették a felkelést, abban a reményben, hogy a jobbágyfelszabadítás reményében a parasztokat megnyerhetik. A felzaklatott parasztság azonban nem hitt a nemesi összeesküvőknek, ezért az udvarházak ellen fordult. Krakkóban az osztrák hadsereghez fordultak segítségért, azonban később a krakkói összeesküvők mégis az ellenállás mellett döntöttek. Február 22én kikiáltották a Lengyel Köztársaság Nemzeti Kormányát (Ludwig Gorzkowski, Aleksander Grzegorzewski, Jan Tyssowski). A kormány proklamálta a Lengyel Köztársaságot, megszüntette a parasztság minden, földesurak iránti jobbágyi kötelezettségét, megszüntetett mindenféle társadalmi kiváltságot. A parasztság nem hitt továbbra sem az ígéreteknek, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az osztrákok február 26-án leverték a felkelőket. Dembowski azonban február 27-én a tömeg élére állt, amikor is valaki a tömegből lelőtte. A krakkói forradalom ezzel elbukott.

AZ 1830/31-ES FELKELÉS. Piotr Wysocki hadnagy és apródjai kapcsolatba léptek a Hazafias Társasággal és egy cár elleni merénylet gondolata is felmerült közöttük. 1830. november 29-én este az összeesküvők kis csoportja megtámadta a Belwedere-palotát, Konsztantyin székhelyét. Később a belváros felé vonultak, Varsó köznépe melléjük állt, ezért a herceg kivonta a városból csapatait, így Varsó felszabadult. December 1-jén megalakult Varsóban a Hazafiak Szövetsége (elnöke: Joachim Lelewel). A szejm január 25-én detronizálta Miklós cárt és Nemzeti Kormányt alakított, Adam Czartoryski elnöksége alatt. Február 5-6-án 115 ezer fős orosz csapat lépte át a határt, Ivan Divics tábornagy vezetésével. 1831. május 26-án Ostrolekánál sikerült az orosz hadseregnek felülkerekednie (ebben az ütközetben tüntették ki Józef Bem alezredest, aki később a magyar szabadságharcban is szerepet játszott). De ezzel még nem sikerült leverni a lengyel felkelést. Júliusban Ivan Paszkevics folytatta a támadásokat az ellenállók ellen. A felkelés 1831. október 5-én ért véget, a kormány és a politikusok nagy része átlépte a porosz határt. A felkelés leverése után a Lengyel Királyság elvesztette viszonylagos önállóságát és alkotmányát, Oroszország tartományává vált. A felkelők ezreit zárták börtönbe vagy száműzték őket, esetleg besorozták a cári hadseregbe.

Márciusban a forradalom a parasztháborúvá szélesedett, ami szertefoszlatta a nép háború lehetőségébe vetett hitet. A három hatalom rendkívül erős kézzel lépett fel a felkelők ellen, rengeteg halálos ítélet és hosszú évekre szóló börtönbüntetés született. Az utolsó még független lengyel terület is megszűnt létezni, mivel Krakkót végérvényesen Ausztriához csatolták. AZ 1848-AS FORRADALMAK. Az 1848-as forradalmak szinte valamennyi helyszínén szerepet vállaltak a lengyelek. Ennek ellenére egységes nagy lengyel felkelésre már nem került sor. Miczkiewicz Itáliában szervezett lengyel légiót, Mieroslawski pedig Berlinben. A poznani területen létrehoztak egy Nemzeti Bizottmányt, melynek irányítása alatt sikerült lengyel bizottságokat létrehozni. A poroszok április 11-én Nagy-Lengyelország egy kis területén Poznan nélkül nemzeti autonómiát hirdettek ki. Lwow-ban Nemzeti Tanács alakult, Krakkóban Nemzeti Bizottmány Adam Czartoryski herceg kezdeményezésére. Húsvétra tervezték a jobbágyfelszabadítást, de az osztrák kormányzó megelőzte őket, tovább mélyítve ezzel a parasztság és a lengyel nemzeti mozgalom közötti ellentéteket. A végső kapitulációt a november 2-i lwowi sortűz hozta meg.

A „NAGY EMIGRÁCIÓ”. Az 1821 és 1862 közötti időszak lengyel menekültjeinek sorsát, tevékenységét szokták Nagy Emigráció néven emlegetni. Politikai aktivitása mellett nagy befolyással volt a lengyelség nemzeti fejlődésére, és felkeltette Európa kulturális érdeklődését is. Olyan kitűnő költők alkottak az emigrációban, mint pl. Miczkiewicz (Pan Tadeusz, Ősök), Slowaczki vagy Krasinski és Chopin. Joachim Lelewel Franciaországban létrehozta a Lengyel Nemzeti Bizottságot. 1832-ben jött létre a Lengyel Demokratikus Társaság, amely a baloldali emigrációt csoportosította. Adam Czartoryski nemzetközi tekintélye azonban nagyobb mozgásteret biztosított számára, mint társainak.

Az 1830-1831-es, az 1846-os galíciai, valamint az 1848-as felkelések, forradalmak után Galíciában és a poroszokhoz tartozó területeken megtorlások sújtották a lengyeleket. A „Nagy Emigráció” válságba került, Słowacki és Chopin meghalt, Mickiewicz mélyen hallgatott. 1853–1856 között úgy tűnt, hogy ismét felléphet az emigráció, mivel a krími háború sokakban új reményeket keltett.

AZ 1846-OS GALÍCIAI FELKELÉS. Közben újraszerveződtek a függetlenségi csoportosulások, főleg fiatal értelmiségiekből. Henryk Kamienski és

56

Mickiewicz Törökországba ment, hogy egy lengyel légiót szervezzen, azonban Konstantinápolyban 1855. november 26-án meghalt, valószínűleg pestisben.

az 1832-es lengyel statútum visszaállítása, amelyre május elején sor is került. Emellett az oroszok végleg le akarták törni a lázongásokat, ezért 1861. április 8-án ismét a tüntetők közé lőttek a varsói Palota téren. A vérengzésben közel kétszáz ember vesztette életét, a tüntetések elhaltak. Oroszországban végbement ekkorra a jobbágyság megszüntetése, a lengyel parasztok ezen felbuzdulva sorra tagadták meg a szolgáltatásokat.

GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS. Adam Czartoryski óvott mindenkit attól, hogy hiú reményeket tápláljon, ennek ellenére jelentős akciókat fejtett ki az egyes kormányoknál. Az oroszok veresége után azonban egyetlen nagyhatalom sem foglalkozott a „lengyel kérdéssel”. A porosz területek hangulata enyhülni látszott, olyannyira, hogy 1857-ben Poznańban létrejöhetett a Tudomány Barátainak Társasága. Ennek alapját Poroszország gazdasági fejlődése biztosította. Ezzel szemben Galíciában a helytartó, Agenor Gołuchowski nem lépett fel a németesítés ellen, sőt kiszolgáltatta mind a lengyel emigránsokat, mind az ukrán nemzeti mozgalom képviselőit az osztrákoknak. A visszalengyelesítés, a harc az autonómiáért csupán 1860 körül indulhatott meg.

A feszültségeken a cári hatóságok erőszakkal, rendkívüli állapot bevezetésével, tüntetők elleni támadásokkal igyekeztek enyhíteni. Ezek hatására megerősödött a „földalatti mozgalom”. Varsóban a radikális fiatalok, Jarosław Dąbrowski volt cári tiszt és társai, az ún. „vörösök”, hozzákezdtek a városi bizottságok kiépítéséhez. 1862 tavaszára létrehozták a KCN-t (Nemzeti Központi Bizottságot). A Mezőgazdasági Társaság körül csoportosuló ún. „fehérek” szintén függetlenségi elképzeléseket hangoztattak.

Az 1850–1864 közötti időszakban a Lengyel Királyság vált a gazdasági fellendülés, a nemzeti mozgalmak és a függetlenségi mozgalmak újjászerveződésének színterévé.

1862-ben a cár Wielopolskit nevezte ki a lengyel polgári kormányzat vezetőjévé, a helytartó pedig Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg lett. Wielopolski több reformot vezetett be. Lengyelesítette a közigazgatást és az iskolahálózatot, Varsóban főiskolát alapított. Megszüntette a zsidók jogi megkülönböztetését, és kötelezően bevezette a haszonbérletet. Reformjai azonban későn jöttek, a „fehéreknek” nem feleltek meg, a „vörösök” pedig kifejezetten ellenségesen fogadták. Wielopolski idő előtt ki akarta robbantani a felkelést, ezért sorozást rendelt el 1863. január 14-15-re, mire a varsói fiatalok az erdőkbe menekültek.

A jobbágyfelszabadítást nem sikerült elérni, de a robot egyre inkább háttérbe szorult. 1855 után a lengyelek és a cári Oroszország közötti vámhatár megszüntetésével megindult a gyors iparosodás, főként a łódźi és a varsói körzetekben. A cári abszolutizmus azonban igyekezett fenntartani a rendi struktúrát. A jobbágyságot akadályozták abban, hogy integrálódjanak a lengyel társadalomba, a zsidóság és a lengyelség közötti űrt pedig igyekeztek elmélyíteni. II. Sándor hatalomra kerülése, valamint Mihail Gorcsakov tábornok kinevezése enyhülést hozott. Varsóban megalakulhatott 1857-ben az Orvosi Akadémia és 1858-ban a Mezőgazdasági Társaság.

1863. január 22-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány nevében felhívással fordultak Lengyelország, Ukrajna és Litvánia lakosságához. Két dekrétumot is közzétettek, megszüntettek minden bért és robotot, a földnélkülieknek földeket ígértek, amennyiben részt vesznek a felkelésben. Az erdőkből visszatérő rosszul felfegyverzett felkelők sikereket tudtak elérni a jól felszerelt orosz hadsereg ellen. 1863 májusában az Ideiglenes Nemzeti Kormány Nemzeti Kormánnyá alakult, amely maga mögött tudhatta a társadalom nagy részének támogatását, valamint a parasztságét is. A felkelés hamarosan partizánharcokká alakult, maga mögött tudhatta Európa szimpátiáját, Garibaldi és Kossuth is kifejezetten a lengyelek oldalán állt. A nagyhatalmak azonban továbbra sem avatkoztak közbe. A felkelés 1864 tavaszáig tartott. Március 2án II. Sándor kihirdette a Lengyel Királyság parasztságának felszabadítását, igyekezve többet nyújtani, mint a nemzeti kormány. A harcokban 5-6 ezer ember esett el, 35 ezer felkelőt Oroszországba hurcoltak, 10 ezren külföldre menekültek. A cári hatóságok 400 ezer birtokot koboztak el.

AZ 1863/64-ES FELKELÉS. A Mezőgazdasági Társaság ülései hamarosan egy sajátos nemzeti parlamentté alakultak. Kiemelkedő szerepet játszott Andrzej Zamoyski gróf („a lengyel Széchenyi”). Előtérbe került az iparosítás feltételeinek megteremtése, valamint felmerült az 1830 előtti helyzet visszaállítása (az 1830-as felkelést követően ugyanis a Lengyel Királyság teljesen elvesztette önállóságát és alkotmányát, Oroszország tartományává vált). A Herzennel kapcsolatban álló egyetemisták és a fiatal tisztek a radikálisabb, fegyveres megoldásban bíztak. 1860-ban hazafias tüntetések kezdődtek, a Mezőgazdasági Tanács februári ülését követően a tüntetők közé lőtt a katonaság, melynek „eredménye” 5 halott volt. A tömeg bosszút követelt, a kormányzat pedig visszavonult. Pétervár 1861 márciusában Aleksander Wielopolskit nevezte ki a vallási és közoktatásügyi bizottság fejévé. Wielopolski tervei között szerepelt

Forrás: Az 1863-as lengyel felkelés és az európai diplomácia (Eszterházy Károly Főiskola, Eger)

57

Bár a felkelőknek egyetlen jelentős katonai győzelme sem volt, és nem sikerült lengyel várakat sem megszerezniük, mégis mindezek ellenére a felkelés sokat tett a jobbágyfelszabadítás elindításában. A forradalom leverése után az oroszok véres megtorlásokat indítottak mind a lengyel, mind a litván résztvevők ellen, nyilvános kivégzések és Szibériába deportálások formájában. o

Ezt követően a Krakkói Egyetemen (történelmi nevén: Akademia Krakowska) tanult, 1479-ben szerezte meg a magiszteri fokozatot. Jan Długosz (1415-1480) halálától 1483-ig a káptalani iskola rektora. 1483–1485 között külföldön a medikai tudományokban mélyedt el, valószínűleg Itáliában (Bologna, Padova és Firenze), ahol feltehetőleg 1486-ban vagy 87-ben, Bolognában doktor in medicina filosofia (orvosdoktori) címet szerzett. Itáliában, hol orvosként, hol csillagászként teremtette elő megélhetésének költségeit, majd Magyarországon át tért vissza Krakkóba.

A miechówi csata leírása

A lengyel csapatok, mintegy 2500 fő Apolinary Kurowski ezredes parancsnoksága alatt, a határmenti háromszög megszállása keretében, rajtaütés közepette, a meglepetéssel és az oroszok gyengeségével számolva megtámadta Miechówot. A felderítés vagy árulás következtében tűzharcba keveredtek. Kezdetben a felkelők sikert értek el. A lengyel lovasság azonban a keskeny utcákban az orosz lőfegyverektől nagy veszteséget szenvedett. A csata pánikkal és a lengyel roham összeomlásával ért véget, akik nagy veszteségeket szenvedtek. Kurowski egysége megszűnt létezni.

Maciej Miechowita (1457–1523) szobra Miechówban Lengyelországba való visszatérte után orvosi prakszist kezdett, 1500 körül meg a Krakkói Egyetem professzora és tanára lett, ahol többek között megalapította a második orvostudományi tanszéket. A Krakkói egyetemn nyolcszor töltötte be a rektori funkciót (1501–1519), kétszer választották meg az Akadémia alkancellárává, legalább egyszer az orvostudományi tanszék dékánja volt.

Apolinary Kurowski herbu Nałęcz III ( 1818-1878) Orosz adatok szerint 200 felkelő elesett. A város a tűz martaléka lett. A csatában részt vett kaszás, a krakkói iskola tanulója, Feliks Gniazdowski is. Ő volt a Miechówi hadjárat leírása (Opis wyprawy pod Miechów) c. mű szerzője, melyet az oroszok 1864. január 29-én, Krakkóban elkoboztak. Ennek a kéziratnak, ahogy a szerzőnek a későbbi sorsa ismeretlen.

A krakkói egyetemen magyar diákok is tanultak, Maciej Miechowita (Mathias de Miechów) diákként, majd tanárként is kapcsolatba kerülhetett velük. Nem különösen nehéz megindokolni, hogy miért vonzotta ennyire a magyar ifjúságot Krakkó, ahol kiemelkedő volt az egyetem természettudományos és humanista oktatása. A 16. század fordulójának évtizedeiben az egyetemen olyan kiválóságokkal találkozunk, mint Maciej Miechowita, a kiváló orvos, történész és földrajztudós, akinek krónikája telítve van magyar vonatkozásokkal.

 Maciej Miechowita A bazilika előtt áll Maciej Miechowita szobra. Maciej Miechowita, vagy Maciej z Miechowa és Matthias de Miechow, tulajdonképpen Maciej Karpiga (1457 – Krakkó, 1523. szeptember 8.) lengyel orvos, egészségügyi író, történész, földrajztudós, a Krakkói Egyetem professzora, krakkói kanonok, alkimista, asztrológus. o Életrajza

Maciej Miechowita Krakkóban I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary), (Kozinice, 1467. január 1. – Krakkó, 1548. április 1.) lengyel király udvari orvosa volt.

Maciej Karpiga (Carpiga) paraszti családban született, az egyházközségi iskolát Miechówban végezte el.

58

Miechowita közeli barátságban ált a Thurzó család két tagjával, Thurzó (I.) Szaniszló olmützi püspökkel és Thurzó (III.) Györggyel, Krakkó egyik legismertebb kereskedőjével és bányatulajdonosával. Mathias de Miechów Krakkóban Thurzó György házában lakott.

Miechowita ezt a művét 1517-ben írta, 1582-ig hatszor adták ki. Újabb latin nyelvű kiadásai: 1518: Augsburg, Krakkó; 1521: Krakkó; 1532, 1537, 1542: Bázel; 1558, 1582, 1588: Augsburg. több nyelvre lefordították: 1518: Augsburg (német); 1535, 1541, 1545: Krakkó (lengyel); 1561: Velence (olasz).

1504-ben II. Ulászló király (1490–1516) budai udvarában járt, ahová a király gyógyítására érkezett. 1513-ban szakított a világi élettel: felvette a papi rendet és ettől kezdve visszavonultan élt. Döntésétől nyugalmat és életművének befejezését várta. Élete utolsó évtizedét a magyar Jan Thurzó (Thurzó János) breslaui-boroszlói püspök (1466Boroszló, 1520) krakkói házában töltötte. Itt fejezte be krónikáját és híres Tractatusát, valamint megírta végrendeletét, amely valóságos irodalmi alkotásnak számít. A krakkói egyetem Mechoviensist legjelentősebb rektorai sorában tartja számon. Minden vagyonát a krakkói egyetemre hagyta: a tételes felsorolás szerint viszont 400 magyar dukátot az általa alapított Szent András kolostorban működőkórházra, s abetegszobák fenntartására különített el. Teljes könyvtárát ugyancsak az egyetem könyvtárára hagyományozta. A gyűjtemény 1230 művet tartalmazott, ebből több mint 60 orvosi munka, a többi történelmi, filozófiai, teológiai, jogi, matematikai, csillagászati, földrajzi és szépirodalmi. A történeti munkák között fellelhetővolt az összes lengyel krónika másolata.

Miechowita műve 1517-es első kiadásának borítója Az első lengyel földrajzi mű. A szerző Thurzó Szaniszlónak ajánlotta művét: Reverendissimi patri et domino, domino Stanislao Turzoni antisiti Olomuncensi, Mathias de Miechow, artium et medicine doctor, canonicus Cracouiensis a

pro… sui exilitate famulatum perpetuum cum orationibus et celestis gloriae fruitionem perhennema

Maciej Miechowita – Nikolausz Kopernikusz (latinosan Nicolaus Copernicus, lengyelül Mikołaj Kopernik) (Toruń, 1473. február 19. – Frombork, 1543. május 24.) lengyel csillagászt megőzően – Krakkó leghíresebb csillagászainak egyike volt. (Kopernikusz 1491/1492 fordulóján kezdte meg tanulmányait a Krakkói Akadémián, ahol Nicolaus Nicolai de Thuronia néven írták be az anyakönyvbe, majd 1495-ben befejezte tanulmányait. Kopernikusz is tanult a Bolognai Egyetemen.)

Thurzó Szaniszló úrnak, olmützi főpapnak Miechowi Mátyás, bölcsész- és orvosdoktor, krakkói kanonok, saját kicsinysége miatt örök szolgálatát [ajánlja?] imákkal és az égi dicsőség örökös élvezését [kívánja] Thurzó Szaniszló (? – Olmütz, 1540. ápr.) püspök a krakkói egyetemen tanult 1485-ben, majd egyházi pályára lépett. 1497 előtt olmützi kanonok, 1497-től 1540-ig olmützi püspök volt. Olmützi kanonokként Rómába ment és elérte, hogy VI. Sándor pápa unokaöccse, Borgia János lemondjon a püspökségről, s helyette őt nevezzék ki. Mint olmützi püspök Thurzó Szaniszló koronázta meg II. Lajost, majd I. Ferdinándot cseh királlyá. Politikailag a Habsburgok, egyházi szempontból a pápaság híve és a huszitizmus ellensége volt. Sokat tett a püspökség anyagi ügyeinek rendbehozatala érdekében.

Miechowita egyházi iskolák, kórházak, kápolnák, templomok alapítója is volt. Mechoviensis 1523-ban Krakkó város tanácsosa volt, de még ebben az évben elhunyt. Síremléke ma is látható a krakkói egyetemi templomban. o Művei 

Tractatus de duabus…

Tractatus de duabus Sarmatiis Asiana et Europiana et de contentis in eis (Traktat o dwóch Sarmacjach, azjatyckiej i europejskiej, i o tym, co się w nich znajduje = Tanulmány a két, európai és ázsiai Szarmaciáról, és arról, ami bennük található) ― ez Kelet-Európáról ez az első elismert, reneszánsz kori tudományos földrajzi és néprajzi mű. Maciej

Miechowita „Tractatus de duabus Sarmatiis Asiana et Europiana et de contentis in eis” c. művében többek között Klaudiosz Ptolemaiosszal (görög: Κλαύδιος Πτολεμαῖος, latin: Claudius Ptolemaeus) vitázik.

59

Mathias de Miechów a Tractatusban összedolgozta magyar és orosz eredetű információit:

igazságnak megfelelően hangoztatták némely történészek, hogy a hugi a magas és hozzáférhetetlen hegyek földjéről jöttek ki. Valóban vannak hegyek Juhrában sűrű erdőkkel borítva, ezek jól átjárhatóak, középmagasságúak, kövesek és sziklásak, mint amilyenek az egész északon a szárazföld szélén az Északi-Óceán mellett találhatók.

A hun–magyar rokonságról, a honfoglalásról és előzményeiről a Thuróczi-krónika alapján számolt be. Orosz forrásai alapján azt írta, hogy a magyarok a jugorok rokonai, és az Oroszország északkeleti részén lévő Jugriából vándoroltak a Kárpátmedencébe.

Miechowita így ír: Tudd meg ötödször, hogy a Scithia-beli Iuhra Uhri lakói nem művelnek földet, nem vetnek, nincs kenyerük, boruk, sem sörük, igen nyomorúságosan élnek az erdőkben és a föld alatti vermekben, halakkal és vadállatok húsával táplálkoznak, amiből bőségesen van. Vizet isznak és különböző állatok – farkas, szarvas, róka, nyest stb. – egybevarrott bőrébe öltöznek. Nyomorúságos tehát az északi sark alatti vidék, amint azt Hippocras mondta az országokról, levegőről és vízről szóló munkájában. A moskoviai fejedelemségnek vannak alávetve és adóként cobolyok, sarki rókák és hasonlóak bőrével fizetnek, mivel egyéb adományozható dolgokban szűkölködnek.

Művében megemlíti, hogy: végül, Jugriából, Szkítia északi széléről jöttek az ugorok, akiket később hunoknak és ungaroknak neveztek. Létszámfölényükkel megsemmisítették és elűzték a gótokat… A jugorok, mikor megsokszorozódtak, a nagy folyókon átkeltek, a hagyomány szerint vadászat közben egy zerge nyomát követve, a ruszok földjére lépve és gyorsan megközelítve Pannóniát. Atillát emelve vezérüknek… ― Miechowitánáél ez így hangzik: … A gótok sokáig uralták ezeket a földeket, városokat és várakat építettek kőből, mégis mint mindig, zsákmányolásból éltek. Míglen Juhra-ból, Scithia északi végeiből a Juhri jöttek meg, akik ezután Hugui-nak majd Hungari-nak neveztettek. Ezek a gótokat sokaságuk folytán legyőzték és kiűzték. … A Iuhri azonban megszaporodván átkeltek nagy folyókon, és amint mondják, a szarvastehénre (sutára) vadászókat követve és általuk vezetve a Russ-ok földjére léptek és Pannóniát is gyorsan elfoglalták. És midőn Attilát vezérükké választották, szinte az egész Európa számára veszedelmet hoztak.

Az Északi-tenger közelében lakók, mint a Iuhri és a Coreli, halásznak és cethalakat avagy (tengeri) borjakat, valamint tengeri kutyákat fognak, amelyeket saját maguk (vorvol)-nak neveznek, és azok bőréből kocsiszerszámot, erszényeket, süvegeket készítenek, a hízást elősegítő zsiradékot azonban felforralják és eladják. Forrás:

Majd a következtetés:

Király Péter: A lengyel krónikák, évkönyvek és M. Mechow „Tractatus”-ának magyar vonatkozásai. Dimensiones Culturales et Urbariales Regni Hungariae 8. Nyíregyháza 2004.

„Először is, megjegyzünk: hogy a jugorok nevüket a szkítiai Jugor területről kapták, ahonnan erednek, és ahonnan kivándoroltak; a csehek, lengyelek és szlávok is hunoknak nevezték őket, míg végül ők is ungaroknak nevezik őket.”

Maciej Miechowita „Tractatus de duabus Sarmatis” című művének második kiegészítő részében (1521-ben) így ír:

Az orosz földek közül Mathias de Miechów a legtöbbet Iuhráról (Jugra/Jugria) tudta, az Északi Urál vidékének, az erdőövezet és a tundra határának, valamint a Jeges-tenger partvidékének leírása pontos és érzékletes. (Ezen a területen az obi-ugorok és az északi szamojédok voltak az őslakók.)

Több mint hat évtizede a finnugristák egyik fontos őstörténeti bizonyítékként taglalják Jugriát, amely szinte meghatározza a magyar őshaza helyét is. Maga a tudományos ötlet Maciej Miechowita (Mathias Miechovius) krakkói kanonok műve: Mathias Miechovius, Tractatus de duabus Sarmatiis, Asiana et Europiana, et de contentis in eis. Cracoviae 1517. Libri II: Accipe primo, quod Juri a Juhra regione Scythiae, de qua oriundi exiverunt: vocati sunt, et usque in nostra tempora a Bohemis, Polonis et Slavis Hungari appellantur, ab aliis autem Hugui (Hugni) tandem et Hungari dicti sunt. Accipe secundo, quod idern linguagium et loquela, pronunciatioque acuta sunt luhrorum in Hungaria, et illarum qui in Scythia in Juhra degunt. Verum Hungari in Pannonia christicolae sunt, et politiores, abundantioresque in omnibus. Juhri autem in Scythia usque adhuc idololatrae sunt et agrestes. Accipe tertio, quod Iuhra

Miechowita szerint: Pannóniában a Iuhri istenfélők, Iuhra-ban viszont az őseik bálványimádók. Pannóniában a Hungarusok csiszoltabbak és műveltebbek, telve minden ékességgel (noha vadságukat teljesen csak nemrég hagyták el), míg a Iuhra-ban legészakabbra lakó Iuhri egészében még erdei vadak és a leghidegebb tájakon a legnyomorúságosabban élnek. A jugorok földjéről Miechowita ezt írta: Tudd meg harmadszor, hogy Iuhra a legészakibb, magas és megközelíthetetlen hegyek nélküli föld, ahol nincsenek oly magas hegyek, mint az Itália melletti Alpok vagy a Sarmata-hegység. Tehát nem az

60

előtt 16.000? mérföld területű volt, a szélesség 5667 fok között".

septentrinnalissima est absque altissimis et inaccessibilibus montibus... ...ín fine terrae iuxta Occanum septentrionis... Juhra... de qua egressi sunt Iuhri, a posterioribus Huni et Hungari dicti, ... ― A szöveget közölte Gombos F. Albin, Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regura ex stirpe Arpad descendentum ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. Tomus II. Budapestini 1937, 1608 skk.

Hunfalvyt követve Zsigai Miklós fújta fel a kis léggömböt óriási hőlégballonná, amely bár manapság egyre több lyukat kap, még létezik. Manapság a Jugra névvel a Hérodotosznál említett jürkákat már nem kapcsolják össze, őket legújabban a szamojédok valamilyen rokonainak vélik, illetve magyarok elődei is lehetnek.

Ennek alapján, Hunfalvy Pál (1818-1891) bölcseleti doktor, királyi tanácsos, a magyar főrendiház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja kifejti véleményét. C. Lehrberg nyomán [C. Lehrberg, Untersuchungen zur Erläuterung der ältesten Geschichte Russlands. Sankt Petersburg, 1806.] az ugor, jugor, Ugra, Jugra neveket azonosnak vélve, Jugriát a vogulok és osztyákok szibériai földjével azonosította, erőteljesen hivatkozva egy XVI. századi "szemtanúra", Sigismundus von Herberstein-re (1486-1553), Miksa és V Károly német császárok és I. Ferdinánd magyar király moszkvai követére, aki - úgymond 1516-ban, majd 1529-ben felfedezte Jugaria-t vagy Juharia-t, ahonnan a magyarok származnak, és ahol még magyarul beszélnek.



Chronica Polonorum

Más művei között népszerű helyet foglal el a Chronica Polonorum (Kronika Polska = Lengyel Krónika), Lengyelország első közzétett nyomtatott történelemkönyve. Ez a mű 1519-ben látott napvilágot, majd változtatott formában 1521-ben, Krakkóban jelent meg. A könyv a legkorábbi időszakoktól 1506-ig tart, benne összegezve Miechowita lengyel földdel kapcsolatos többéves történelmi és földrajzi kutatásait.

A Kézai krónikájában olvasható „regnum Jorianorumból" erőnek erejével Jugor-országot akar csinálni... Hunfalvy úr szemében ez a Joriana nagy találmány, és ezért az után kellett látnia, hogy ennek a Jugriával való azonosságát bebizonyíthassa. [Vámbéry Ármin, A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. I. Válaszom Hunfalvi Pál bírálati megjegyzéseire. Budapest, MTA. 1884, 31.] Maciej Miechowita (Miechoviust) magyar kortársai nem fogadták lelkesen, Szamosközy István például ezt írta róla: "A magyarok ázsiai hazájáról eddig senki sem mert pört támasztani, mint kevésbé vitás dologról, Mathias Miechovon kívül, aki ...a magyar nemzet eredetét könnyelmű vakmerőséggel az északi tájaknak nem tudom micsoda zugaiba taszította be."

Chronica Polonorum címlapja Kapronczay Károly 2010. évi „Magyar–lengyel orvosi kapcsolatok 1945-ig” c. akadémiai doktori pályázatában részletesen ismerteti Miechowita munkásságát:

Vásáry István e kérdéskört röviden így foglalta össze: "...a magyarok ősi lakhelyeit Jugriában vélték megtalálni. Ennek az új elméletnek az alapja pedig megint egy népetimológiás összekapcsolás volt. A Jugria-elmélet a 15. század végén keletkezett s virágzását a 16-17. században érte el. Ez az elmélet az ősi magyarokat összekötötte Jugria lakóival (Jugria az orosz Jugra területnév latinosított formája), mely terület az Észak-Urál nyugati és keleti tejtőin terül el."

Kapronczay munkája szerint Mechoviensis (Maciej z Miechowa, Miechowita), II. Ulászló idejében működött orvos és történettudós volt. A Jagellók második magyarországi uralma – II. (Jagelló) Ulászló (1490–1516) és II. (Jagelló) Lajos (1516– 1526) – idejére elhamvadtak Mátyás egyetemalapítási kísérletei, így a magyar értelmiség még mind fontosabb képzőhelyévé vált – a későbbiek során bemutatásra kerülő – Krakkó.

"A magyar nyelv eredeti fészkét a régi Ugorországnak vagy Juharia-nak, Jugoriának déli határaira kell tenni. Ugor, Jugor ország a Nagy Iván (Mátyás királyunk kortársa) általi hódítása

A krakkói egyetem falai között kiváló humanisták működtek, köztük Mathias Mechoviensis (Maciej z Miechowa) is, a Kopernikuszt megelőző időszak legnagyobb lengyel humanistája.

61

Később külön is írt magyarországi útjáról: megfordult Budán, Visegrádon, megtekintette Mátyás híres könyvtárát, feljegyzéseket készített a budai gyógyvizekről, a növényzetről, a Felvidék hegyeiről és a gyakori betegségek tüneteiről, gyógymódjairól. Érdeklődésének másik területe a történelem. Rengeteg adatot gyűjtött össze a magyar történelemről is.

A hajlott korú Regullal szemben előadásait elsősorban az orvosi gyakorlatra összpontosította, az elméleti felkészítés mellett főleg saját praxisának tanulságait igyekezett átadni az orvosjelölteknek. [Vö.: Academia Medica Crotoviensis. Sześćsetlecie medycyny krakowskiej. Kraków. 1964. UJ. 730 p.] Négy könyve közül kettőorvosi tárgyú volt, de e két munka erősen kapcsolódott egyetemi előadásaihoz.

1490-ben már udvari orvosként emlékeznek meg róla. Az udvari élet arra ösztönözte, hogy ifjúkorától kezdve tervezett történeti munkájához gyűjtsön adatokat. Pontosan feljegyezte a követjárásokat, a diplomáciai terveket, a hadjáratok vélt okait. E feljegyzésekből kitűnik, hogy igen nagy ismeretségre tett szert, és pontosan meg tudta állapítani az egyes személyek politikai súlyát és befolyását. E történeti feldolgozás ihletője a nagy lengyel krónikaíró, Długosz volt, akit még személyesen ismert, s ott volt 1480-ban a temetésén. Az őmunkájához akart kiegészítést írni, főleg saját koráról. [42 Kovács Endre: A krakkói egyetem és a magyar művelődés. Adalékok a magyar–lengyel kapcsolatok XV–XVI. századi történetéhez. Függelék: Pannoniae luctus. Szemelvények a krakkói egyetem humanista költőinek magyar tárgyú műveiből. Bp., 1964. Akadémiai Kiadó. 227 p.]

Egyik orvosi munkája ― Contra sevam pestem regimen accuratissimum. Cracoviae, 1508. ― a pestis elleni védekezésről szól. A másik orvosi tárgyú könyve – a négy részből álló ’Conservatio sanitatis’ – kimondottan oktatási célra készült. A mű 1522-ben jelent meg Krakkóban Vietor műhelyének jóvoltából tudakozódott, hanem országuk történelméről, földrajzi viszonyairól, növényzetéről, állatvilágáról, népszokásairól, gyógyvizeiről is ismereteket igyekezett szerezni. E mű tükrözi orvosi szemléletét, jóllehet nem haladja meg kora ismereteit. A ’Chronica Polonorum’ címűtörténeti munkáját 1519-ben fejezte be és adta ki. Krakkóban Vietor nyomtatta, akinek a műhelyében több magyar szerzőmunkája is kikerült a sajtó alól ebben az időszakban. A mű elsőrésze az 1480-ig záródó eseményeket, a második az 1480–1505, a harmadik az 1505–1510 közötti történéseket tartalmazza.

A követjárásokról írott feljegyzései mást is elárulnak: a követekkel vagy kíséretük tagjaival folytatott hosszas beszélgetések során nem csak akkori küldetésük céljairól tudakozódott, hanem országuk történelméről, földrajzi viszonyairól, növényzetéről, állatvilágáról, népszokásairól, gyógyvizeiről is ismereteket igyekezett szerezni.

Adatainak többségét részben a követekkel való beszélgetésekből és feljegyzéseiből merítette. Könyvét elsősorban oktatási célra szánta, így egyszerűen és világosan fogalmazott, a hitelesség kedvéért mindig közölve forrását.

Kapronczay Károly szerint már ekkor elkezdte írni ’Chronica Polonorum’ címűkrónikáját, amelynek első része valójában Długosz tizenkét kötetes munkájának rövidített változatát foglalja magába, a második kötete viszont saját korát öleli fel, rendkívüli adatgazdagsággal, élvezetes földrajzi, néprajzi leírásokkal.

E krónika mind a magyar történelem, mind a korabeli magyar–lengyel kapcsolatok értékes forrása, hiszen mint udvari ember, valóban közelről ismerte a Jagelló-ház belsőügyeit, a Jagellók uralta cseh-magyar királysággal való kapcsolatok napi állapotát. Pontos leírást ad a Jagelló-házon belüli torzsalkodásokról, II. Ulászló és fivérei viszályairól, de a magyar eseményekkel kapcsolatban is mindig utal azok előzményeire, s a magyarországi utazásai során készített feljegyzéseire.

Feljegyzéseiből az is kitűnik, hogy elfogadta korának misztikus elképzeléseit, az üstökösökön kívül a csillaghatásokban is kereste az Európaszerte dúló járványok okát.

Ezeket a leírásokat is színessé teszi földrajzi adatokkal, a magyarokkal kapcsolatos tapasztalataival. Innen tudható meg, hogy az 1490es években több alkalommal járt követként Budán, sőt 1504-ben neki volt tulajdonítható, hogy a Jagelló-házon belül több ellentét elsimult. 1505-ben Budán kereste fel II. Ulászlót, 1506-ban ott volt II. Lajos születésénél, a királyné halálos ágyánál.

Mathias Mechoviensis 1493-ban a következőket írta: „A franciabetegség az Úrnak ebben az évében a két nagysúlyú bolygó a Saturnus és a Jupiter oppozíciójában támadt, a Dél és Nyugat közti középsőrészeken, ahol a Mars uralkodik.” 1501-ben fordulat következett be életében: a krakkói orvosi kar tanárát, Jan Regult rektorrá választották, de elfoglaltsága miatt előadásainak megtartására őt kérte fel, hiszen már kitűnőorvos hírében állt. Kiváló „helyettesnek” bizonyult, mert néhány hónap múlva rendes tanárnak nevezték ki, sőt, 1502-ben rektornak is megválasztották.

A kiegészítőrészben alapos áttekintést ad azokról az országokról, ahol a Jagelló-ház akkor és régebben uralkodott, évenkénti bontásban közli az ezekben az országokban bekövetkezett legfontosabb eseményeket. A magyar vonatkozásoknál már nem

62

csak saját feljegyzéseit használja, hanem a Thuróczi-krónikát is, amely legbecsesebb könyveinek egyike volt. E krónikát gyakran szó szerint idézi, de magyar barátaival való levelezésére is sűrűn hivatkozik.

na jęz. ang. Teresa Bałuk-Ulewiczowa. Universitas Jagellonica. Institutum Historiae Medicinae. Cracoviae, 1995. KHM CM [Collegium Medicum] Uniwersytetu Jagiellońskiego. 33 p. – Leszek Hajdukiewicz: Biblioteka Macieja z Miechowa. Wrocław, 1960. Zakł. Nar. im. Ossolińskich. 453 p. (Seria Monografie z Dziejów Nauki i Techniki 16.)

Miechowita nem érzett ellenszenvet a magyarok ellen, sőt ’Cronica Polonorum’ című művében a magyarokat igen barátságosan jellemzi. Különben ebben a munkájában megcáfolta a Mátyás király halála körül keringő titokzatos híreszteléseket és találgatásokat is, amelyek elterjedtek, s az eset leírásából bizton következtethetünk a király agyvérzésére. Hasonló részletességgel írta le II. Ulászló betegségét, II. Lajos születését és anyja halálát. Különben érdeklődésének egyik területe az uralkodók betegségei és tetteik közötti kapcsolat keresése volt. Sok esetben a kíméletlen intézkedések mögött betegséget vélt felfedezni és annak okait próbálta megmagyarázni.

 Antoni Iglewski Antoni Iglewski álnéven: „Antoni”, „Igła”, „Ponar”, „Suseł”, „Nieczuja”, „Vanadi”, „Kujawiak”, „Mazecki” (Radziejów, 1899. január 1.- Wrocław, 1979. január 27.) – az 1914-ben, Varsóban alakult titkos katonai szervezet, a Polska Organizacja Wojskowa, POW tagja, nagylengyelországi felkelő, a Lengyel Fegyveres Erő – Ejtőernyős-vadász speciális alakulat katonája volt. 1943-ban főhadnagy, 1944-ben százados, 1957-ben alezredes lett.

Korábban Jan Długosz, Johannes Dlugossius vagy Johannes Longinus (Brzeżnica, 1415. december 1. – Krakkó, 1480. május 19.) lengyelországi történetíró készítette el legjelentősebb alkotását, az Annales Regni Poloniae c. művét, melyet a szerző 25 éven keresztül írt egészen haláláig. Annales írói tevékenysége, s egyéb irodalmi alkotásai már túlmutatnak a sematikus középkori egyházi történetíráson, bár még első műveit szintén az egyház szolgálatba állította. Długosz is a lengyel őstörténettől kezdve saját koráig írta meg nemcsak országa, hanem egész Közép- és Kelet-Európa történetét.

Antoni Iglewski Ponar (fot. Rys. Jolanta Młodecka)

Maciej Miechowita és Jan Długosz kortársa, Thuróczi János (1435? – 1489?) 15. századi magyar történetíró volt, aki nagy hatással volt a magyar nemesség „szittya” öntudatára. Műve, a latin nyelvű krónika, eredeti címe: Chronica Hungarorum volt, amely 1488. március 20-án jelent meg nyomtatásban Brünnben, 66 fametszettel illusztrálva.

o Életrajza Antoni Iglewski 1899. január 1-jén, Radziejówban született, Kujáviában. 1916-ban, tizenhat évesen belépett a Polska Organizacja Wojskowa titkos katonai szervezetbe, ahol rajparancsnoki tisztséget töltött be a Radziejów Helyi Parancsnokságon. 1917-ben, a tanfolyam befejezése után a fegyveres csoport oktató-nevelője lett. 1918 augusztusában a Polska Organizacja Wojskowa légi osztályának élére került, majd három hónappal később szakaszvezetőként belépett a Lengyel Hadseregbe.

Maciej Miechowita ismerhette Temesvári Pelbártot (1435–1504) és Sylvester Jánost (1504–1555) is. Miechowita életművét több kötetben is elemezték, ezek közül is kiemelkedik az 1960-ban Wrocławban és Varsóban közreadott monográfia: ’Maciej z Miechowa 1457–1523. Historyk, geograf, lekarz, organizator nauki’. Az általunk többször is idézett Szumowski 1946-ban jelentetett meg egy nagyobb tanulmányt Miechowita orvosi működéséről.

Részt vett a Nagy-Lengyelországi Felkelésben (lengyelül: Powstanie wielkopolskie 1918– 19, németül: Großpolnischer Aufstand) amely 1918. december 27. és 1919. február 16. között zajlott, és németellenes lengyel felkelés volt NagyLengyelország területén, mely nagyban hozzájárult Lengyelország újjáalakulásához, illetve a Poroszország által Lengyelország első felosztása (1772) során bekebelezett ősi lengyel területek visszaszerzéséhez is.

A róla szóló további forrásmunkák: – Maciej z Miechowa [Mathiae de Mechovia] (ca 1457–1523): Chronica Polonorum. Kraków, 1986. Krajowa Agencja Wydawnicza. [24], CXIX, [3] p.

Ezt követően részt vett a lengyel-bolsevik háborúban. Őrmesterré léptették elő. Ez a lengyel– szovjet háború (a lengyel történetírásban lengyel– bolsevik háború) Szovjet-Oroszország és Szovjet-

– Maciej z Miechowa: Contra saevam pestem regimen accuratissimum. Editio trilingua: Latina, Polona, Anglica. Tł. z oryg. Danuta Turkowska; tł.

63

Ukrajna, valamint a Második Lengyel Köztársaság és az Ukrán Népköztársaság, négy újonnan született állam között zajlott az első világháború utáni Európában.

Ez később, 1942. február 14-én átalakul az emigrációs kormánynak alárendelt fegyveres ellenállási szervezetté, a Honi Hadsereggé (Armia Krajowa, AK) nevezték át, amelynek főparancsnoka Stefan Rowecki lett. A Honi Hadsereg 1945. január 17-éig tevékenykedett, akkor feloszlatta a harmadik főparancsnoka, Leopold Okulicki tábornok.

A háború után Krakkóban elvégezte a gimnáziumot, és a 81-es Báthory István Grodnoi Lövészezrednél – 81 Pułk Strzelców Grodzieńskich im. Króla Stefana Batorego (81 pp) – szolgált. 1933-ban szerelt le a hadseregtől és igazgatóhelyettes lett a III. Grodnói Hadtest Katonai Körzetének Építésvezetőségén (szefostwo Budownictwa Wojskowego Okręgu Korpusu nr III w Grodnie). Két évvel sébőbb igazgatói kinevezést kapott az ottani vezetőségbe (Zarządzie Miejskim Wydziału Przedsiębiorstw Miejskich).

Antoni Iglewskit, a jelenleg Litvániához és Belorusziához csatolt egykori lengyel területeken való szolgálata idején, 1940 októberének első felében a Belügyi Népbiztosság, rövidítve NKVD (oroszul: НКВД, Народный комиссариат внутренних дел) bebörtönözte. Białystokban és Minszkben volt bebörtönözve, legvégül a hírhedt moszkvai Lubjanka (Лубянка) börtön foglya lett, ahol maga Lavrentyij Pavlovics Berija (oroszul: Лаврентий авлови ерия, Merheuli, 1899. március 29. – Moszkva, 1953. december 23.) belügyi és állambiztonsági népbiztos (az NKVD rettegett főnöke) vallatta ki.

Már a II. világháború kitörése előtt kinevezték a Főparancsnokság II Egységéhez, ahol beosztották őt a Kelet-Poroszországban működő határon túli diverziós egységbe. 1939 szeptemberében, Grodno védelmében 200 személyes egységet vezetett. Harcolt a németekkel, védekezett a Vörös Hadsereg csapatai ellen.

Iglewskit a Szovjetunió területén folytatott „antikommunista konspiráció szervezésért” az NKWD Legfelsőbb Hadbírósága 1941 júniusában halálra ítélte, azonban az 1941. július 30-án Lengyelország és a Szovjetunió között, Sikorski emigráns lengyel miniszterelnök és a Szovjetunió brit nagykövete, Ivan Majszkij által megkötött egyezmény alapján szabadult.

A kapituláció után Białystok környékén tartózkodott, belépett a konspirációs egységek szervezetébe, megalapította az AK Łomża-Grodno Szakasz ― „Polska Armia w Kraju – Odcinek Łomża-Grodno” ― szervezetét. 1939 októberének első felétől – a szeptember 27-én létrejött, Michał Tokarzewski-Karaszewicz tábornok parancsnoksága alá tartozó – Lengyelország Győzelme Szolgálata (lengyelül: Służba Zwycięstwu Polski; angolul: Service for Poland's Victory, vagy Polish Victory Service, rövidítve: SZP) ― Białystoki Körzetének parancsnokhelyettese lett. Az SZP alárendelte magát a főparancsnok, Władysław Sikorski tábornok fennhatóságának.

1941. július 30-án a lengyel emigráns kormány és a szovjet kormány írták alá ezt az egyezményt. Augusztus 12-én Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kiadta a közkegyelmi dekrétumot a Szovjetunióban bebörtönzött lengyelek számára. Két nappal később aláírták a hadiegyezményt, amelynek értelmében a kiszabadult foglyokból hadsereget terveztek alakítani, amely Németország ellen harcolna a Vörös Hadsereggel együtt. Szervezeti és személyzeti ügyekben a parancsnokságot a lengyelek gyakorolnák, a taktikai ügyekben pedig a szovjetek. A szeptemberben az addig az NKVD moszkvai székhelyén bebörtönzött Władysław Anders tábornokot nevezték ki a hadsereg főpárancsnokává.

De Sikorski félt, hogy a sanacja tisztjei, azaz Sikorski politikai ellenfelei, túl nagy hatást fognak gyakorolni az SZP-re, ezért feloszlatta azt és helyette a Fegyveres Harc Egyesületét (Związek Walki Zbrojnej, ZWZ) hozta létre. Antoni Iglewski ezt követően az 1939. december 4én alakult lengyel Fegyveres Harci Szövetség – Związek Walki Zbrojnej (ZWZ) (SSS) – parancsnokhelyettesi tisztségét töltött be. 1940. augusztus-október között ennek az egységnek a parancsnoki tisztségét töltötte be. Októbertől a 2 Białystok I és IV Kerület csapatainak vezetője volt.

Andersnek nagyon fontos volt, hogy a lengyel katonák részt vegyenek a Nyugaton folyó harcokban, ezért törekedett Sztálin beleegyezését ahhoz elérni, hogy a lengyel hadsereg egy része kimehessen Szovjetunióból. Sztálin megengedte ezt 1942 nyarán, mikor a sztálingrádi csata kezdődött és a németek közeledtek a Kaukázushoz. Sztálin ezekkel az engedményekkel el akarta érni, hogy a lengyelek harcra a Szovjetunióban áldozatkészebb legyen. 25 ezer lengyel katona kiutazott Iránba, azután átszállították őket Olaszországba, ahol 2. Lengyel hadtest néven harcolt a Monte Cassino-i csatában (1944 januárja-májusa) és nagyon fontos, sőt döntő szerepet játszott az front ottani áttörésében.

A Fegyveres Harci Szövetség élen Kazimierz Sosnkowski tábornok állt, akinek alárendeltjei lettek a németek által megszállt terület parancsnoka, Stefan Rowecki tábornok és a szovjetek által megszállt terület parancsnoka, Michał TokarzewskiKaraszewicz tábornok. A ZWZ célja voltak: a tisztek oktatása, fegyverek gyűjtése és általános felkészítés a harcra.

64

1943 áprilisában a németek azonban hirül adták, megtalálták a Katyńi vérengzés során meggyilkolt lengyel katonák tömegsírjait. Ennek következtében a Szovjetunió megszakította a politikai kapcsolatokat a Sikorski kormánnyal (április 26.). Egyidejűleg Sztálin létrehozta a Lengyel Hazafiak Szövetségét (Związek Patriotów Polskich, röviden ZPP, a szerveze, amely a kommunisták általi hatalom átvételt készítette elő a jövő Lengyelországában) és megkezdte új hadierők szervezését a Szovjetunióban – ezúttal Zygmunt Berling tábornok parancsnoksága alatt. Ez utóbbi csak nominális volt, valójában Sztálinnak alárendeltje volt. Emiatt később az első, Anders tábornok által irányított hadsereget Andershadseregnek hívták, a másikat Berlinghadseregnek.

a Zrzeszeniu „Wolność i Niezawisłość” (WiN) elnevezésű konspirációs szervezetekben tevékenykedett.

Antoni Iglewski 1941 augusztusában Andershadseregében található, ahol a Főparancsnokság hivatalvezetője lett. Nagy-Britanniába való átszállítása után, 1942 februárjában megkezdte szolgálatát a Nyugati Lengyel Fegyveres Erők (Polskie Siły Zbrojne na Zachodzie) kötelékében. Andersék megérkezésük után betagozódtak a brit hadseregbe. A Nyugati Lengyel Fegyveres Erők 2. Lengyel Hadtest néven.

Elárulása után, 1945 októberében Gdyniában, Gdańskban és Wrocławban lakott. 1948 decemberében az akkori Belbiztonsági Szolgálat bebörtönözte, és Krakkóba szállította, ahol testileg és pszichikailag megkínozta, de nem tört meg. A Vajdasági Bíróság 1953-tól 8 év börtönbüntetésre ítélte. 1956-ban, amnesztiával szabadult. Wrocławban maradt.

Harcoltak Tobruknál és az olaszországi hadjáratban is. A Monte Cassino-i küzdelemben is derekasan helyt álltak. Az ellenség hátában folytatott hadműveletek idején átképzésen vett részt. 1943. február 17-ről 18-ra virradó éjszaka ejtőernyővel érkezett az ország területére Mińsk Mazowiecki környékén. Rövid felkészülés után munkához látott a Stefan Paweł Rowecki tábornok (1895-1944) vezette Honi Hadsereg Krakkói Körzetének parancsnokságán.

Aktívan tevékenykedett az Ejtőernyős vadászok körében. Megírta visszaemlékezéseit PONAR – Wspomnienia z lat 1939-1945 címmel, melyet 2012-ben adtak ki és néhány cikket is írt a Hadtörténeti Szemlébe („Wojskowego Przeglądu Historycznego”).

Iglewski a továbbiakban a Miechów, Olkusz, Pińczów körzetében működő „Maria” regionális partizán és diverzáns csoport vezetője lett. 1943 márciusában szervezte meg az első felügyelete alá tartozó „Skrzetuski” partizán osztagot.

Felesége, Maria z Ulatowskich (1901-1975) volt, aki hivatalnokként dolgozott. Gyermekük nem volt. Antoni Iglewski 1979-ben, Wrocławban hunyt el. Hamvai a Radziejówi Plébánia Temetőjében, családi sírboltban nyugszanak.

1944. július végén részt vett a Republika Pińczowska (Pińczowi Köztársaság), más néven Rzeczpospolita Kazimiersko-Proszowicka, vagy Kazimiersko-Proszowicka Rzeczpospolita Partyzancka létrejöttéért folyó harcokban. 1944 augusztusában a Honi Hadsereg (AK) 106 Gyalogos Hadosztálya „Suszarnia” (Szárító) önálló partizán rohamosztagának parancsnoka. Egyúttal a Honi Hadsereg (AK) 106 Gyalogos Hadosztályának parancsnokhelyettese is volt. Osztálya 1944 áprilisától Krakkó és Miechów környékén 1945 januárjáig közel 184 fegyveres támadást hajtott végre, a besúgók és gestapósok likvidálásával. 1945-ben, a Vörös Hadsereg bevonulása után a „NIE” fegyveres szervezetből 1945. május 7-én alakult Delegatura Sił Zbrojnych na Kraj valamint

Antoni Iglewski emléktáblája Miechówban *

65

menetelés után a szél kissé csendesült, úgyhogy a zászlókat ki lehetett bontani. Ekkor aztán a terjedelmes mezőket, ameddig a szem ellát, mintha százszínű virágerdő lepett volna el. Egyetlen szem sem ölelhette fel a töméntelen csapatot, és a különböző jelvények erdejét, melyek alatt az ezredek előrenyomultak. Itt menetelt a krakkói földek népe vörös zászló alatt, amelyen koronás, fehér sas díszlett, de ez volt az egész királyság főzászlaja is, minden hadak nagy jelvénye. A wrocimowicei Marcin volt a zászlótartó, kinek címerét Félkecske díszítette, hatalmas lovag, s híre az egész világot bejárta.”

Racławice Racławice – lengyel falu az enyhén redőzött Miechówifennsíkon, a Kislengyelországi Vajdaságban, a miechówi járásban. A 783. sz. vajdasági út mellett fekszik. 1976-1991 között a Racławice – Pałecznica nagyközség székhelye volt, jelenleg a Racławice nagyközség székhelye. 1975-1998 között közigazgatásilag a kielcei vajdasághoz tartozott.  A település története A Kościuszko-domb (Górka Kościejowska), ismertebb nevén „Váracska” (Zamczysko) tetején állt a XIV. századi kis váracska. Ennek bizonyítékai a napjainkig fennmaradt alapfalak.

A csata hevében: „Íme, a földön fekvő keresztesek közül egyik előhúzta kését, és felvágta a fölötte levő ló hasát, melyen éppen a wrocimowicei Marcin ült, ki az összes lengyel hadak szívének szent krakkói zászlót tartotta, középen a koronás sassal. A paripa és lovasa egy szempillantás alatt a földre bukott, s velük együtt megingott és ledőlt a zászló is…. Egy pillanat alatt száz meg száz vaskesztyűs kéz nyúlt a lehulló zászló után, s minden német ajakról feltört az örömrivalgás. Azt hitték, hogy ez már a... vég, hogy most már a rémület és a zűrzavar lesz úrrá a lengyeleken, mert elérkezett reájuk a vereség, a gyilkolás és mészárlás órája, s hogy nékik most már nem lesz más tennivalójuk, mint a menekülőket üldözni és vágni…. De ehelyett rettenetes, véres csalódás várt rájuk.”

Górka Kościejowska Racławice neve valószínűleg Racław lovag nevéből származik, aki a birtok tulajdonosa volt. Długosz Krónikáiban jelenik meg először, ahol arról kapunk tájékoztatást, hogy 1410-ben racławicei jobbágyok (Jagelló) Ulászló lengyel király sandomierzi táborába sózott marhahúst és vadhúst szállítottak hordókban.

Jan Matejko a grunwaldi csata képén is megjelenik. Diplomáciai feladatokat is ellátott, pápai követ is volt.

o Wrocimowicei Márton A Racławicével szomszédos Wrocimowice faluból származik Márton zászlós (chorąży Marcin), a grunwaldi csatából ismert alak. Wrocimowicei Márton – lengyelül: Marcin (Marcisz) z Wrocimowic (? –†1442) – Półkozic címerű lengyel lovag, łowiczi előljáró volt. Kislengyelországi német volt, habár 1399-ben elvesztette Wrocimowicét – nincs róla semmi feljegyzés. 1430-tól Dębowiec birtokosa. Mint krakkói zászlós részt vett az 1410-es grunwaldi csatában. Jan Długosz is megemlékezik róla. Henryk Sienkiewicz a Kereszteslovagok c. művében is megemlíti wrocimowicei Marcint, ki a királyság nagy zászlaját hordozta:

Marcin z Wrocimowic a grunwaldi csatában, Jan Matejko képén

„Napkeltekor meg is indult az egész haderő, s utána a szekerek beláthatatlan sora. Egy órai

66

o Racławicei győzelem A Kościuszko-felkelés idején a falu Walery Wielogłowski herbu Starykoń birtoka volt, az ő udvarháza a templommal szemközt állt a nyugati oldalról. Wielogłowski birtokai közé tartozott még néhány major udvarházakkal Janowiczkiben és Dziemierzycében. 1794. április 4-én, Racławicénél a lengyel felkelők serege Tadeusz Kościuszko vezetésével harcot vívtak az Aleksander Piotrowicz Tormasow (oroszul: Александр етрови Тормасов) (1752–1819) lovassági tábornok vezette orosz katonasággal. A csata a felkelők győzelmével végződött.

Kościuszko család címere Tehetsége feltűnt II. Poniatowski Szaniszló Ágost (lengyelül: Stanisław August Poniatowski), (1732– 1798) királynak, aki Párizsba küldte, itt építészetet, erődépítészetet és festészetet tanult.

 A település műemlékei o Szent Péter és Pál-templom (Kościół św. Piotra i Pawła) 1778-ból, Szent István szobrával és a XVI. századi „szent beszélgetés” (olaszul: Sacra conversazione vagy Santa conversazione) képpel ― a „szent beszélgetés” művészettörténeti ikonográfia egy fogalma. (Olyan Máriaábrázolás értendő alatta, amelyen a Szűz nyugodt és méltóságteljes tartásban Jézussal a karján két vagy több szent társaságában látható. A szenteket vagy a triptichon két szélső szárnyára vagy pedig közvetlenül a Madonna mellé festették.)

Hazatérve Józef Sylwester Sosnowski litván tábori hetman lányait tanította, egyikükbe beleszeretett és megpróbálta elszöktetni; az apa haragja elől Franciaországba menekült, majd 1776-ban Amerikában a britek ellen harcoló hadseregbe állt. o Az amerikai függetlenségi háború Tadeusz Kościuszko az amerikai függetlenségi háborúban ezredesként harcolt George Washington (1732. február 22. – 1799. december 14.) oldalán. Az amerikai függetlenségi háború a brit fennhatóság alá tartozó tizenhárom észak-amerikai gyarmat háborúja volt Nagy-Britannia ellen. A gyarmatok népességét megosztotta a konfliktus, és míg a patrióták a gyarmatok függetlenedését támogatták, addig a lojalisták továbbra is hűek maradtak az angol királyhoz. A gyarmatok kezdetben nem is függetlenedni kívántak, hanem a számukra kedvezőtlen rendeletek, adók visszavonását követelték. A háború kitörésének számos oka volt, a folyamat már 1763-ban megkezdődött, 1775-ben pedig fegyveres szakaszába lépett, és 1783-ban a párizsi békekötéssel zárult, ahol Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok szuverenitását.

o A templom mellett régi fa harangláb, 1776ban öntött haranggal. o Csataterek: Dziemierzyce / Wrocimowice / Janowiczki. o Temető Marchocice, Klonów, Janowiczki, Dziemierzyce és Racławice birtokosainak síremlékeivel. o Kościuszko-domb, melyet 1926-1934 között emeltek. KOŚCIUSZKO-FELKELÉS EMLÉKEZETE  Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszko Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszko (magyarosan: Kosciuszko Tádé) (Mereczowszczyzna, Lengyelország, 1746. február 4. – Solothurn, Svájc, 1817. október 15.) lengyel– litván nemzeti hős, hadvezér és a nevét viselő, az Orosz Birodalom ellen indított 1794-es nagy felkelés vezetője.

Kościuszko Philadelphiában erődöt épített a Kontinentális Kongresszus védelmére, s mérnökkari ezredesi rangot kapott. 1777-ben erődítményeket emelt a Hudson folyó mentén, jelentősen hozzájárulva a britek kapitulációjához. Ő végezte West Point megerősítését, a mérnökkar vezérkari főnökeként ő vette blokád alá Charlestont.

o Származása és ifjúkora Tadeusz Kościuszko nemesi családból származott. 1746. február 4-én, a mai Fehéroroszországban, Mereczowszczyznában (belorusz: Мера оўш ына) született Ludwik Tadeusz Kościuszko ezredes (1700-1758) negyedik gyermekeként. A piarista szerzeteseknél, majd a varsói katonai akadémián tanult.

A függetlenségi háború végén Kościuszkot odaadó és hűséges szolgálatáért a Kongresszus 1783-ban dandártábornokká léptette elő. Ugyanebben az évben megkapta az Egyesült Államok állampolgárságát is. Itteni működése növelte szakmai tudását, republikánus-demokrata hitét.

67

o A lengyel felkelés

A király azonban elállt a reformoktól, Poroszország és Oroszország újabb területeket szállt meg, s a grodnói országgyűlés elismerte az 1793-as felosztást is. Kościuszko a liberálisokkal Szászországba menekült, innen Párizsba küldték, hogy a girondistáktól és jakobinusoktól ügyükhöz támogatást szerezzen.

Tadeusz Kościuszko 1784-ben tért haza, de az ellenzéki Czartoryski családhoz fűződő kapcsolatai miatt nem került be a hadseregbe. Az 1789-es liberális reformok idején a helyi nemesség és egykori szerelme, (ekkor már Lubomirski hercegné) támogatása révén tábornok lett, s szerepet játszott az 1791-es lengyel alkotmány létrejöttében is.

o Az 1794-es nagy felkelés

Negyvennégy évesen beleszeretett egy 18 éves lányba, de az apa beleegyezését most sem sikerült megszereznie.

Kościuszko az 1794. március 12-én kitört felkelés katonai vezetője lett, s Krakkóban nyilvános esküt tett: sikerre viszi az ügyet a megszálló orosz és porosz csapatok ellen.

1792-ben II. Katalin orosz cárnő csapatai betörtek Lengyelországba, hogy leverjék az oroszok által 1772-ben megszállt területek felszabadítását célzó, a felvilágosodásra alapozott reformmozgalmat, mely a Nagy Szejm működésében és a Május 3-i Alkotmány megalkotásában teljesedett ki.

Kosciuszko esküje A nemzetgyűlés teljes körű vezetővé (diktátorrá) kiáltotta ki, s ő megszervezte a hadsereget és a közigazgatást.

Kościuszko mint a korona hadseregének vezérezredese (generał lejtnant) az 1792-es lengyelorosz háborúban Kościuszko 1792. július 18-án, a nagy dubienkai csatában hadosztálya élén ellenállt az ötszörös túlerejű orosz csapatokkal szemben, ezért vezérezredes lett, s a franciáktól tiszteletbeli állampolgárságot kapott. Franciszek Smuglewicz, Kościuszko esküje a Krakkói Ryneken, 1797 Az ellenség fölényét létszámnöveléssel próbálta kiegyenlíteni, sorozott és új alakulatokat, csapatokat, egységeket hozott létre, hadiipar híján sokszor parasztkatonái lándzsát, kiegyenesített kaszát kaptak. Kościuszko vezetése alatt a lengyelek április 4-én Raclawice mellett vívott csatában megverték az oroszok által küldött hadsereget, ezután Varsóban is kitört felkelés. A diktátor polanieci kiáltványában szabad költözést adott a parasztoknak, robotjukat felére csökkentette s megtiltotta elűzésüket földjeikről.

Marcin Jablonski képe Kosciuszkoról (1827)

68

II. Katalin 1794-ben Lengyelországba küldte Szuvorovot („kettős erőt küldök Lengyelországba: a hadsereget és Szuvorovot”). Megérkezése után a lázadásnak gyorsan vége lett: 1794. szeptember 19én Bresztnél legyőzte a Kościuszko hadait.

Połanieci Kiáltvány – Uniwersał połaniecki (1794. május7.) Tulajdonképpen: Uniwersał urządzający powinności gruntowe włościan i zapewniający dla nich skuteczną opiekę rządową, bezpieczeństwo własności i sprawiedliwość w komisjach porządkowych

Tadeusz Kościuszko Miután a poroszok is manőverezésbe kezdenek, a hadsereg visszavonul Varsóba, elsáncolják magukat, majd visszaverik az ellenség egyesített támadását. Ennek dacára a hadi helyzet tovább romlik, egy újabb orosz hadoszlop közeledik. Kościuszko, hogy az ismét Varsó felé közeledő két orosz hadsereg ― élükön Alekszandr Vasziljevics Szuvorov (oroszul: Александр Васильевич Суворов; Moszkva, 1729. vagy 1730. november 24. – Szentpétervár 1800. május 18.) orosz tábornaggyal ― egyesülését megakadályozza, 1794. október 10-én a Maciejowicénél csatát kezdeményezett.

Ezzel azonban a nemesség egy részét maga ellen hangolta, a felkelők esélyeit rontotta, hogy a poroszok is beavatkoztak a harcokba.

Először nagy sikereket ért el, de a túlerőtől végül vereséget szenvedett. A lengyelek sokáig feltartóztatják a négyszeres túlerőben lévő oroszokat, már-már övék a győzelem, de a kritikus pillanatokban a tisztek megtagadják a vezér parancsát, aki alól még lovát is kilövik. Avereséggel a szabadság kivívására tett valamennyi kísérlet kudarcba fullad. „Ekkor hozott be négy kozák pikákból összerakott hordágyon egy halottnak látszó, szukmányos férfit. Jelentették, hogy az erdő szélén kerítették be és ejtették fogságba ezt a magát megadni nem akaró katonát.”

W. Kossak, J. Styka, Kościuszko lovon (vázlat a panorámához), 1893 Kościuszko több vereség után Varsóba vonult vissza, a várost két hónapig tudta tartani, úgyhogy az oroszok és poroszok végül felhagytak a város ostromával. Kościuszko ekkor lemondott diktátori hatalmáról és szabaddá tette a parasztságot. Sikerült a poroszok háta mögött fellázítania NagyLengyelország tartományt, így II. Frigyes Vilmos porosz király (1744-1797) visszavonulásra kényszerült.

Szuvorov bevette Varsó elővárosát, Pragát, ahol a mészárlások során az orosz katonák kb. 20 000 civil lakost gyilkoltak le. Ennek hatására egy nappal később Varsó is kapitulált. II. Katalin cárnő ekkor tábornaggyá (marsallá) léptette elő, és neki adományozta a kobrini uradalmat a hozzátartozó 700 jobbággyal együtt.

69

Szuvorov 1795 végén visszatért Szentpétervárra hogy átvegye az új orosz hadsereg vezetését Izmailban. I. Pál orosz cár trónra kerülése 1796-ban kellemetlen következményekkel járt az orosz hadsereg számára: I Pál feloszlatta a katonai szervezetet, a cáron kívül senki nem dönthetett a tiszti testület ügyeiben. Szuvorovot 1797-ben elbocsátották, meghatározták a tartózkodási helyét és felügyelet alá helyezték.

Kosciuszko, amelyet Paweł Edmund Strzelecki lengyel felfedező (1797. június 24. – 1873. október 6.) nevezett el róla, 1840-ben. A csúcs körül hozták létre a Kościuszko Nemzeti Parkot.

A felkelés végül elbukott, Lengyelország a harmadik, 1795-ös felosztással hosszú időre eltűnt a térképről. o Kiszabadulása és élete hátralevő évei Kościuszko sebesülten fogságba esett és Szentpétervárott, a Péter-Pál erődben raboskodott, majd Katalin cárnő halála után (1796) fia, az utód I. Pál orosz cár (1754-1801) szabadon bocsátotta. Kościuszko lovasszobra a Wawelben

Kościuszko rokkantsága dacára visszatért Amerikába, ahol lelkesen fogadták, tábornoki rangot kapott és barátságot kötött az akkor még csak alelnök (később az USA elnöke) Thomas Jeffersonnal (1743. április 13. –1826. július 4.).

1823-ban a krakkói polgárok a városban található őskori halmok mintájára dombot emeltek emlékére.

1798-ban Franciaországba utazott, ahol Bonaparte tábornok felkínálta neki a lengyel légió vezetését, de nem fogadta el. La Genevraye-be a Bervillekastélyba vonult vissza, s ott maradt a Varsói Hercegség létrejötte után is. A császár bukása után I. Sándor orosz cár (1777-1825) kereste meg tanácsokért, de ő társadalmi reformok mellett a Nyugati-Dvina és Dnyeper közti területet követelte a cártól. Mivel a cár erre nem volt hajlandó, 1799ben a svájci Solothurnba költözött, és ott halt meg egy balesetben 1817. október 15-én.

Kościuszko dombja Krakkóban  Panorama Racławicka Panorama Racławicka – Wojciech Kossak és Jan Styka híres, racławicei győzelmet (1794) ábrázoló festménye.

Kościuszko szarkofágja a Wawelben Halála után földi maradványait Krakkóba vitték, és a Krakkóban, a Wawel kriptájába temették el. A lengyelek nemzeti hősének szobra a város határában 1823-ban emelt emlékdombon áll. Kościuszko alakja a körképen

o Emlékezete

Ez a hatalmas festmény (15x114m) különleges eljárások ötvözésének köszönhetően a nézőt "átviszi" más időbe és más valóságba.

Több ország nemzeti hőseként számtalan helyet neveztek el róla. Ezek közül kiemelkedik Ausztrália legmagasabb, 2228 méteres csúcsa, a Mount

70

A racławicei (Krakkó mellett) győzelmet ábrázolja, Tadeusz Kościuszko vezetésével. A körképet a XX. század elején Lembergben lehett látni. A II. világháború után került Wrocławba. A múlt század 80-as éveitől láthatja a nagyközönség. A restaurátorai a Feszti körkép rendbehozatalán is dolgoztak.

Kościuszko a katonákkal menetel, sátorban alszik, a tábortűznél közéjük telepedett.

Michał Stachowicz, Chłopska milicja pospolitego ruszenia z 1794 roku (paraszt népfelkelők) Később, Varsónál a krakkói gránátosok regimentje zászlót kapott, gabonakévével és kaszákkal – munka és védőeszközzel valamint felirattal. Ez lett a jelkép lett a felkelés szimbóluma. A kaszások jelmondata: „Żywią i Bronią”, amely zászlójukon is helyet kapott.

Panorama Racławicka  A racławicei csata (Bitwa pod Racławicami) 220 évvel ezelőtt, 1794. április 4-én zajlott le a racławicei csata, melynek részletes ismertetése a Rally Polska 2014 útvonalválasztásának indoklása miatt is érdemes. A csata a Tadeusz Kościuszko vezette lengyel felkelő csapatok és az Aleksander Piotrowicz Tormasow (oroszul. Александр етрови Тормасов) (1752–1819) lovassági tábornok vezette orosz hadsereg között a lengyelek győzelmével ért véget. A csata mérhetetlen jelentőségű volt, tovább növelte a felkelők tettvágyát és tovább növelte a lengyelek hitét saját államuk megmentésére. Ez volt a Kościuszko-felkelés első győzelmes csatája.

A krakkói gránátosok lobogója A csata nem volt nagy katonai jelentőségű, azonban megerősítette a felkelők közhangulatát tizenkét nappal a felkelés kitörését követően. Tadeusz Kościuszko célja Varsóig való előretörés kísérlete volt. Ezek a terveket nem sikerült megvalósítani, ugyanakkor a csata elősegítette a felkelés országos kiszélesedését, mindenekelőtt a varsói felkelés 1794. április 17-i kirobbanását. Ezen kívül a győzelem reményt adott a felkelés tobbvábbvitelére és a gyengén felfegyverzett paraszti seregek alkalmazására.

A győzelem eredményeként a lengyel felkelő csapatok Varsó felé haladtak tovább. A lengyelek győzelmében nagy szerepet játszott a kaszások bátor rohama, akik elfoglalták az ágyukat és szétverték a gyalogságot. A csata során elesett néhányszáz lengyel. Az oroszok közül közel 1000 katonát megöltek, néhányszáz megsebesült vagy fogságba esett. Ez volt az első jelentősebb összecsapás az oroszok és a poroszok ellen a felkelés idején. A lengyel csapatok száma 6000 főt tett ki, köztük közel kétezer parasztot, kaszákkal és pikákkal felfegyverezve. Az oroszok bár kevesebben voltak, de jobban képzettek, és felfegyverzettek valamint ágyukkal felszereltek.

A csata volt a témája Jan Matejko híres „Kościuszko Racławicében” festményének is. Wrocławban található Jan Styka (1858-1925) és Wojciech Kossak (1856-1942) Racławicei körképe, amely a II. világháborúig Lembergben volt kiállítva.

A harci szellem javítása érdekében Kosciuszko a Raclawice melletti csatában a győzelmet kiharcoló krakkói kaszás jobbágyok „egyenruháját”, a parasztszukmányt ölti magára és a felkelés végéig viseli; a korabeli katonai hagyományoknak megfelelően, a parancsnok katonai egyenruhát viselt, amely jobban megkülönböztette a harcban.

o A csata előzménye A tervek szerint a felkelés kirobbantására rögtön a vesztes 1792-es lengyel-orosz háború után került volna sor, azonban még 1793 szeptemberében is Tadeusz Kościuszko a felkészülét elégtelennek tartotta.

71

A felkelés a lengyel hadsereg 1792-es állapotához képest 2/5-ös csökkentését megelőzően robbant ki Krakkóban az orosz erők Varsóból való eltávozása miatt, lehetővé téve a gazdag és jól felfegyverzett főváros felszabadulást.

Denisow tábornok terve a lengyel hadsereg harapófogóba zárása volt Koniuszánál, innen felosztva saját hadseregét két oszlopra, közel 3000 katonát és 12 ágyut Tormasow tábornok vezetésével. Tormasow április 4-én, reggel 3-kor Winiary-Rzędowice-Przesławice irányába fordult, Denisow oszlopa 4-kor a maradék katonasággal (többek között 6 ágyuval) Skalbmierz-Proszowice szakasz mentén vonult el dél felől megtámadni a Koniuszában lévő tábort (az indulás elkésett).

Kościuszko 1793-ban Itáliába utazott, ahonnan 1794 februárjában azonnal Drezdába utazott, a lengyel hadsereg létszámának márciusi csökkentésével kapcsolatban. 1793-ban Ostrołękában állomásozott az 1. brigád tisztikara 10 nagy-lengyelországi lovasszázaddal Antoni Józef Madaliński herbu Larysza ( 17391804) tábornok vezetése alatt. Miután megbizonyosodtak Lengyelország második felosztásáról, melynek következtében csökkenteni kellett a lengyel hadsereget, Madaliński I nagylengyelországi nemzeti lovassági alakulatával fellázadt Ostrołękában, és az oroszok elől Krakkóba vonult vissza és ezzel alapot adott a Kościuszkofelkelés kirobbanásához.

o A kaszások Külön kell szólni a lengyel kaszások (kosynierzy) alakulatáról, annál is inkább, mert 1848-ban Kossuth Lajos is megpróbálta alkalmazni ezt az elavult fegyvernemet 1848. október 30-án, a schwechati csatában. A kaszások az önkéntes és miliciális népfölkelők gyalogos katonai alakulata, akik kaszákkal voltak felfegyverezve. Az elnevezés a Kościuszko-felkelés idejéből való, tehát más lengyel katonai alakulatnoknál ez a fegyvernem hiányzott. Ebből eredően ezek az egységek improvizáló partizán és népfelkelő jelleggel bírtak a hadműveletek során.

1794. március 26-án a krakkói Ryneken Kościuszko tábornokot a Nemzeti Fegyveres Erők főparancsnokává neveték ki.

Előnyük a gyorsaság és az olcsóság volt. A reguláris hadsereggel és a hatékony lőfegyverekkel szemben kis hadászati jelentőséggel bírtak, ezért milíciák szerveződtek belőlük. Ezek a hadosztályok rendvédelmi funkciót töltöttek be, dolgoztak az erődök megerősítésénél, és támogatták a városvédő reguláris katonaságot.

Krakkói lobogó a Kościuszko-felkelés idejéből A főparancsnok a hét folyamán Krakkóban megszervezte a felkelők kormányszerveit és a környékből újoncokat gyűjtött az egykori rend szerint (füstadó). A felkelés sikere más lengyel területek gyors bekapcsolásán múlott, ezért április 1-jén hajnalban közel 1000 fős reguláris katonaság élén Varsó és Vilnius irányába vonult ki. Április 2-án, Luborzycában csatlakozott hozzá Józef Zajączek herbu Świnka (1752-1826) herceg, és hamarosan a pińczówi csoport, vagyis a 2. nemzeti lovassági, gyalogos és tüzér egységek. A hadsereget Zajączek és Madaliński tábornokok két divíziójára osztották, a fegyveres erőket így közel 4000-4100 fős sorkatona és 12 ágyu alkotta.

Józef Marian Chełmoński, Kosynier (kaszás), 1906

Április 3-án, Koniuszában csatlakozott hozzájuk Jan Feliks Slaski (1760 körül–1847) tábornok 1920 kaszás és pikás élén.

Az első ilyen típusú egységeket Tadeusz Kościuszko megbízásából Jan Feliks Slaski és Andrzej Slaski tábornokok verbuválták a Krakkó környéki falvakból. Később felhasználták őket a hadműveletek idején is és és tartalékként is a csaták szakaszában. Kiképzésükre ebben az időszakban Chrystian Piotr Aigner lengyel építész és felkelő tiszt (1756-1841) „Krótka nauka o pikach i kosach” c. kézikönyvet is készített 1794-ben.

Április 4-én megkezdték menetüket Skalbmierz irányában, ahol már korábban Fiodor Pietrowicz Denisow (oroszul: Фёдор Петрович Денисов) (1738–1803) tábornok volt közel 6000 katona élén és 12 ágyuval, két oszlopban vonulva Koniusza felé, ahol előző nap Kościuszko állomásozott.

72

Bizonyos lőfegyverek hiánya ellenére nem volt gond az újoncokkal, akik nem tudták használni azokat. A Korona gyalogsága 75,4%-ban volt ellátva lőfegyverekkel a lövész zászlóaljakban és 68,9%-ban a milíciákban. Végül ezeket a katonákat, főleg a puskák használatának hiánya miatt pikákkal és kaszákkal látták el. Csak a 7. Korona Gyalogos Ezredben alkották a kaszások a katonák többségét. o A szembenálló fegyveres erők a racławicei csatában: Lengyel hadsereg  Reguláris hadsereg – 2440 katona:  Józef Wodzicki vezetésével: 2 Korona Gyalogos Ezred két zászlóalja – 400 fő  Czapski vezette 3 Gyalogezred két zászlóalja – 400 fő  Piotr z Alkantary Ożarowski, a Korona Nagyhetmanja 4 Gyalogezredének két zászlóalja – 400 fő  Raczyński 4 Gyalogezredének egy zászlóalja – 200 fő  Antoni Józef Madaliński herbu Larysza 1 Nagy-Lengyelországi Nemzeti Lovasdandárának tíz százada – 400 fő  Ludwik Manget 2 Kis-Lengyelországi Nemzeti Lovasdandárának tíz százada – 400 fő  Paweł Biernacki négy százada a 2 NagyLengyelországi Nemzeti Lovasdandárból – 160 fő  Wirtemberg herceg két százada – 80 fő  12 ágyu.  Önkéntesek: 1920 kaszás és pikás – Jan Slaski tábornok vezetésével.

Chrystian Piotr Aigner leírása Saját költségükön álltal ki és a paraszti gyalogos egysége száma közel 2000 főt tett ki, akik kaszákkal, pikákkal és baltákkal voltak felszerelve. Ennek a csapatnemnek a tagjai képezték az ún. „krakkói milíciát”, ismertebb nevükön a „kaszásokat”. Kezdetben ezek az egységek csak segéderőül szolgáltak, és nem voltak a reguláris hadsereg alá beosztva, azonban idővel ezek egy része, főleg az altisztek a lengyel hadsereg kötelékébe kerültek. A kaszásokból, akik a racławicei csatában az ágyuk elfoglalásával sikert értek el, két lengyel katonai alakulat is képződött: az 1. és 2. Krakkói Gránátos Ezred (1 Regiment Grenadierów Krakowskich és a 2 Regiment Grenadierów Krakowskich).

Orosz katonaság A csata előtt Fiodor Denisow tábornok az alábbi sereggel rendelkezett:    

hat és fél gyalogsági zászlóalj huszonkét lovassági zászlóalj tizenkettő kozákszotnya tizenkét ágyu

A kettéosztás követően Tormasow tábornok a következő erőkkel rendelkezett:  másfél zászlóalj dnyepropetrovszki (17961802 Noworosyjsk, 1796-ig és 1802-1926 között Jekatyerinoszlav) vadász  Tomatis ezredes kombinált gránátos zászlóalja  hét zászlóalj huszár  Adrian Denisow őrnagy hat kozákszotnyája  tizenkét ágyu.

Wojciech Kossak, Kościuszko a kaszásokkal A népszerű elképzelés ellenére a Kościuszkofelkelés idején a kaszások nem voltak domináns katonai egységek és csak, mint segéd és tartalék csapatokat használták őket.

73

A rögtönzött kaszás hadosztályok első ízben a felkelés hadművetei során számos csatában kerültek bevetésre. 1794. április 4-én 18 óra 50 perckor a racławicei csatában maga Tadeusz Kościuszko vezett rohamra 300 kaszást az orosz tüzérség ellen és vívott ki döntő sikert. A csatában közel 500 kaszás vett részt és közülük a leghíresebbek azok voltak, akik először érték el az ágyut, beírva nevüket a történelembe, Wojciech Bartos valamint Józef Świstacki egységei.

felderítőire, akikkel összecsapásra került sor. Az összecsapás eredményeként késett a lengyelek előrehaladása, és mellékesen néhány hadifoglyot is ejtettek. A kozákok egyik parancsnokától megismerte Denisow tervét és el akarta kerülni Skalbmierzt és az orosz erőket Radziemicén és Przemęczanyn, majd Kaczowicén és Smoniowicén keresztül, Dziemierzyce környékén a racławicei birtokon. Tormasow a délelőtti összecsapás után jelentést küldött Denisownak egy hadifogollyal és megváltoztatták a menetirányt Lelowice – Wrocimowice felé, próbálva útját állni a felkelőknek, tudva, hogy eltávolidik Denisow haderejétől. Tormasow hadserege megpróbálta Kościuszkot a csatára rábírni – reggel 10 és 11 óra között, lovassági összecsapásra került sor Lelowice és Wrocimowice között.

Június 6-án 6000 kaszás vett részt abban a vesztes ütközetben, amelyet a lengyel hadsereg szenvedett el az egyesített porosz-orosz hadakkal szemben a Szczekociny alatt lezajlott ütközetben. Itt esett el Wojciech Bartos is. o A racławicei csata

Kościuszko elfoglalta a dziemierzycei magaslatot, ebben az időben Tormasow megszállta a Góra Kościejowska tetejét, a Ścieklec felett 40-60 méterre kiemelkedő meredek magaslatot, a Janowiczki udvarházzal a tövében. Tormasow elhelyezkedése nehéz volt a támadáshoz és Kościuszkónak két út állt rendelkezésére annak megkerülésére – az erdőn keresztül északkeleti irányba Marchocice, ahol probléma lehetett a tütérség elhelyezésével, valamint az edős hegyszoroson át kelet felé Wrocimowice – Janowiczki – Racławice felé vezető út.

Orosz Birodalom

Kościuszko saját hadseregét a dziemierzycei magaslatra helyezte el, a centrum szárnyaira tüzérséget helyezett 6 ágyuval, középre a gyalogságot, ettől jobbra lévő üteg be tudta lőni a Kościejowski-dombot. A balszárny Zajączek tábornok parancsnoksága alatt a könnyen hátravonható és álcázható paraszti tartalék. A balszárnyra vezényelte Madaliński tábornokot a kaszásokkal.

Aleksander Tormasow

Tormasownak jó rálátása volt a lengyelek elhelyezkedésére az ún. „Váracska” (Zamczysko) dombról.

A racławicei csata térképe Szembenálló felek I. Köztársaság Parancsnokok Tadeusz Kościuszko

Fegyveres erők kb. 4000 fő sorkatona, 1920 kaszás és pikás; 12 ágyu

13 óra körül fejeződött be a hadsereg felállítása és kölcsönös felderítése. Tormasow haditanácsot tartott, ahol a kiosztott feledatok ellenére a tábornok kijelentette, hogy nem fogja megvárni a lengyel tűzre. A kisebb haderő ellenére semmibe vette a felkelőket és félt, hogy Kościuszko hadserege kicsúszik a csapdából, 15 óra körül kiadta a parancsor a lengyel hadállás megtámadására.

1700 gyalogos, 1200 lovas, 12 ágyu

Veszteség néhányszáz elesett

több mint 1000 halott, sebesült és hadifogoly

A haderő központja be tud kapcsolódni a harcba személyes parancsoksága alatt 10 ágyu védelmében, Pustowałow alezredes kiválasztott hadoszlopa meg tudja kerülni a lengyel balszárnyat, ellenben Denisow tábornok közeledő hadosztályai meg tudják támadni a bal szárnyat Wrocimowice felől.

Április 4-én reggel Kościuszko serege Szreniawa és a Ścieklec völgyeiben menetelt Przesławice – Dalewice felé, tervei szerint Skalbmierzen és Pińczówon keresztül Kielcébe menetelni. Reggel 6 óra körül Józef Zajączek tábornok hadosztályának előörse Ibramowice és Gruszów között rábukkant Adrian Denisow kozák

74

Eközben a lengyel lovasság Tormasow vezette hadosztály négy huszár zászlóaljának három rohamát verte vissza. 17 és 18 óra között Kościuszko észreveszi Denisow közeledő erőit és Madaliński nagy-lengyelországi brigádját átdobja a jobbszárnyra. Tormasow elküldi Pustowałownak a gyalogság egy részét, meggyengítve saját centrumát és egyúttal a tüzérség védelmét. Kościuszko tudva, hogy Denisow hadseregének megérkezése eldöntheti a csata kimenetelét, 320 kaszásnak parancsot adott az orosz tüzérség megtámadására saját tüzérségének támogatása mellett és a front gyalogság hadosztályaival az oldalakra. Két kartácstűz ellenére a lengyel roham sikerült, az oroszok meg pánikszerűen elmenekütek. Sajnos, a Pardon szót nem ismerő lengyel parasztok a magukat megadókat is agyonütötték.

Hadműveleti térkép

Elkezdődött a menekülők üldözése, a kaszások második rohama a korábban Pustowałownak küldött gyalogaság ellen irányult.

Az oroszok lejöttek a Góra Kościejowskáról és szétváltak – Tormasow útnak indult balra, Wrocimowice felé, Pustowałow balra, Racławice irányába, 600 gyalogossal, legalább 400 lovassal és 2 ágyuval.

A leszálló éjszaka miatt Kościuszko elrendelte a Pustowałow csoport üldözésének befejezését gyalogsági szuronyrohammal, amely a kaszások rohamát erősítette.

Tormasow hadoszlopai közel 1,5 km-re voltak az erdő alatt és ott a lengyel baloldali tüzérségi állások irányába fordultak, ameddig még 750 m volt. Tormasow hadmozdulata nem járt sikerrel és hadosztályaira koncentrálódotta lengyel tüzérség tűzereje.

A gyalogság levágva, a tüzérség elfoglalva, az elmenekült kozákok Sosnówkában éjszakáztak Prandocin környékén. Denisow tábornok ködös helyen tartózkodott és nem kockáztatott rohamot a szétszórodott lengyel erők ellen, csak néhány ágyutüzet adott le. A köd után elvonult a csatatérről.

Tormasow lemondott tervéről, és a kifejlődő hadsereget 300 méterre távolabb a mezőn állította fel, felállítta itt saját tüzérségét a gyalogság védelmében, egyúttal az ágyuüteget kissé előbbre tolta, a lovassággal balra húzódva. Az orosz tüzérség megkezdte elterelő tüzelését, elvonva a figyelmet Pustowałowtól és eredményesen megnehezítve a lengyel lovasság támadását.

o A csata után A lengyelek vesztesége lényegesen kevesebb, mint az orosz oldalon lévő 1000 halott, sebesült és hadifogoly. Az orosz halottak számára kétségtelenül befolyással volt, hogy a lengyelek nem szedtek hadifoglykokat. A lengyelek elfoglaltak 12 ágyut, ezekből egyet rongáltan, 1200 szuronyos puskát, pisztolyt, kozák lándzsát valamint háromszor több lőszert, mint amellyel rendelkeztek a csata elején. Ráadásul elfoglalták az orosz tábort az egyenruhákkal és a cipőkkel, melyeket a parasztok kapták meg jutalmul.

Ebben az időben Pustowałow közel 5 km-re rátámadta lengyel hadállásra, ahol a Denisow őrnagy kozákjai sikeresen rátámadtak a lengyel lovasságra, zavart keltve köztük. Ludwik Manget kis-lengyelországi dandárjából két lovasszázadot szétvertek és elmenekültek Zielenice felé és híresztelve a vereségről és Kościuszko haláláról szóló álhíreket, ami fejetlenséget eredményezett a Slaski tábornok kaszásai körében.

Denisow tábornok késői érkezése a csatatérre döntő befolyással bírt a csata kimenetelére. Késésének oka többek között a hadifoglyok kihallgatására elvesztegetett idő volt, akiktől értesült, hogy Tormasow összecsapott Kościuszko előőrsével. Ez azt eredményezte, hogy csak egy vegyes gránátos zászlóaljjal erősítette meg őt, és az étkezés után a régi haditerv szerint járt el.

A lengyeleknek sikerült elűzni a kozákokat és Tormasow parancsa miatt többségük különvált Pustowałow csoportjától. 17 óra körül Kościuszko átcsoportosította a balszárnyra Madaliński nagy-lengyelországi brigádját, ahová Tormasow Pustowałownak négy huszár zászlóaljat küldött.

Proszowicében azonban azt eredményezte, hogy a lengyel kivonultak Koniuszából és hajnalban Denisow erőltetett menettel indult utánuk. Ráadásul

75

ezt a menetetet nehezítette az esőtől felázott talaj, ami további nehézségeket okozott.

Kościuszko Racławice alatt (Kościuszko pod Racławicami) ― 1938-ban forgatott 92 perces lengyel film. Bemutatójára 1938. január 1-jén került sor. A film napjainkig fennmaradt.

Kościuszko az éjszaka folyamán néhány órát a harctéren tartózkodott, hangsúlyozva a győzelem tényét valamint öszegyűjteni és rendezni saját erőit. Azonban tartva Denisow visszatértétől Zielenicén keresztül Słomnikba vonult. Itt április 5-én megfogalmazta Raport od Narodu (Jelentős a Nemzettől) c. kiáltványát, és adott hírt a győzelemről.

Főszereplők:  Tadeusz Białoszczyński – Tadeusz Kościuszko  Franciszek Dominiak – Wojciech Głowacki  Bogusław Samborski – Antoni Madaliński brigadéros  Józef Węgrzyn – Józef Wodzicki tábornok

Április 6-24 között Kościuszko hadserege szétverte a bosutówi tábort, ahol a gyalogságban 71, a lovasságban 63 és a tüzérségben 7 előléptetést osztott ki, ami az új tiszti álláshelyek kiválasztását is jelentette az újonnan létrehozott hadosztályokba. Április 8-án a krakkói díszfelvonulás alatt a város lakói megtekinthették a 12 elfoglalt ágyut, a Wawelben megismehették az orosz ágyukat elfoglaló három kiváló kaszást: Wojciech Bartoszt, Stanisław Świstackit és Jędrzej Łakomskit, akiket zászlósokká léptetett elő, az újonnan felállított 1 krakkói gránátos regimentben.

 Tadeusz Frenkiel – Ożarowski hetman  Gustaw Buszyński – Osip Igelstrom  Elżbieta Barszczewska – Hanka  Witold Zacharewicz – Jan Milewski főhadnagy  Jerzy Pichelski – Kazimierz Brochacki huszárkapitány  Jan Kurnakowicz – Biedroń őrmester Rendező: Józef Lejtes (1901-1983) Forgatókönyv: Wacław Gąsiorowski, Stanisław Urbanowicz

*  Kościuszko Racławice alatt ― Kościuszko pod Racławicami – 1938-as történelmi filmdráma

Kép: Albert Wywerka, Henryk Vlassak Laboratorium és műterem: Falanga

A film cselekménye Lengyelország második felosztása után játszódik. Az országban növekszik az orosz ellenes közhangulat. A Drezdában tartózkodó Kościuszkohoz delegáció érkezik az országból, kérve, hogy térjen vissza és álljon a felkelés élére. Krakkóban pénzalapot gyűjtenek a hadsereg számára. A parasztok harcra készülnek. Kościuszko hamarosan Krakkóba érkezik és a felkelés élére áll. Főparancsnok lesz és esküt tesz a Ryneken.

Díszlet:

Jacek Rotmil, Galewski

Stefan Norris,

Ruhatervező: Teresa Roszkowska, Sigmund, Konrad Narkiewicz

Józef Marian

Zene: Jan Maklakiewicz Katonai szakértő: Stanisław Gepner Történész: Adam Stebelski (1894-1969) Gyártásvezető: Edward Puchalski Gyártás: Libkow-Film

Kościuszko esküje Vezetésével a hadsereg kivívja a racławicei győzelmet. A cselekmény hátterében egy szerelmi történet áll…

A képen Białoszczyński Tadeusz (1899-1979) színész Tadeusz Kościuszko szerepében

A film hátterében Jan Milewski főhadnagy és Hanka szerelme áll. A racławiceei csatában Jan megsebesül…

76

 Wojciech Bartos Głowacki

hiszen amikor besorozták a férfiakat, 18-28 évesek voltak, és csak néhányan haladták meg a 28 éves felső korhatárt, de nem többel, mint két évvel.

Wojciech Bartos (Bartosz, Kuman), 1794-től Głowacki néven (Zakrzów, Skalbmierz vagy Rzędowice közelében, 1758 körül–Kielce, 1794. június 9.) – lengyel paraszt, kaszás a Kościuszkofelkelés idején, a krakkói gránátosok zászlósa, a racławicei diadal egyik főszereplője.

Głowacki 1783 körül kötött házasságot az 1749-ben született Jadwiga Czernikowa falusi lakossal (1829ből való halotti anyakönyv állítása szerint, mely szerint elhalálozásakor 80 éves volt). Feltételezhető, hogy Wojciechnél néhány évvel idősebb volt, azonban azokban az időkben a nem nagy korkülönbség 60 év után, meg falun nem emlékeztek saját születésük idejére, és az is lehetséges, hogy később született). Nem volt hozománya.

Aktívan részt vett a Kościuszko-felkelésben, az 1794. április 4-i racławicei csatában, nagy hőstettet vitt végbe (elfoglalta az orosz ágyut sapkájával eltakarva a gyújtózsinórt), ezután zászlóssá léptették elő, és Głowacki nevet is kapott. A racławicei csata másik hőse, Bartosz Głowacki Jan Matejko festményén:

Bartoszéknak három lányuk volt: Helena (1784-ben született), Cecylia (1790), Justyna (1794). Ócsa, kémény nélküli, kis parasztkunyhóban laktak, amely még Jadwiga halála előtt összedőlt és elbontották; rzędowici parasztok meséltek erről F. Rybarskinak és J. Styce, tehát későbbi bemutatás (J. Styce 1894. április 10) szerint ez gerendás, kétablakos, zsupfedeles, kéményes ház ház lehetett, ahogy Bartosz után fennmaradt. Meg kell próbálni az igazság kiderítését. A kunyhó összedőlése miatt özvegye Wojciech után „öreg korára végrahajtónő lett”.

Głowacki sapkájával letakarja az ágyut

K. Kozik adatai szerint, Bartoszék gazdasága 4 hold volt, de Stanisław Szczotka (1912-1954) „Lengyel életrajzi Szótára” 9 holdra teszi. Nehéz életük volt, nem volt lovuk meg tehenük és malacuk, épp csak Racławica után kaptak Szujskitól.

Głowacki az 1794. június 6-i szczekocini ütközetben halálos sebet kapott, Kielcében hunyt el és itt is temették el. A felkelés leverése után a hőséiesség és férfiasság szimbólumává vált.

Wojciech Bartoszt a krakkói vajdaság (nemzetőr bizottság) Komisja Porządkowa CywilnoWojskowe 1794. március 25-i rendeletére sorozták be, amely kimondta, hogy: „minden város, városka és falu 5 füst után egy egészséges, jó erőben lévő fiatalembert köteles ezen közlemény kézhezvételétől számított 3 napon belül fegyverrel elátni, ami puskából és néhány töltényből áll vagy 11 láb hosszú (kb. 3,28 m) pikával és szekercével, falusi módon, ahogy a parasztok falun járnak, előállíttatni [...] Ugyanúgy minden felfegyverzett embernek legyen sapkája, két inge, jó cipője, vagy vastag két kelmeszélességű lepedője, ahogy legyen 6 napra elegendő kétszersültje és kapjon zsoldot 15 złp egy havi pénzben. A Bizottság épp csak most, március 28-án vezette be a parasztok gyors fefelfegyverzése céljából az új, népszerű fegyvert, a kiegyenesített kaszát, melynek hossza kb. 2,40 m (5 könyök) volt, melyről később a paraszti kaszás hadosztályok a nevüket kapták. Wojciech Bartoszt április elején hívták be, és már április 4-én részt vett a közeli Racławice faluban lezajlott csatában, ahol Tadeusz Kościuszko, a felkelők főparancsoka és A. P. Tormasow orosz tábornok csapatai harcoltak. Ez volt az első jelentősebb összecsapás, amelyben a lengyelek paraszti egységeket alkalmaztak.

o Életrajza Wojciech Bartosz Głowacki 1758-ban, valószínűleg Rzędowice faluban született, ahogy azt Kościuszko a bosutówi táborából írt 1794. április 13-i levelében is megemlített „Wojciech Głowacki (...) rodem z Rzędowic” ügyében. A zászlóssá történő kinevezési parancsában is így említi: Wojciech Głowacki „ze wsi Rzędowic” Antoni Szujski orosz knyáz jobbánya volt. Mindazonáltal ami a születéshelyét illeti, kétségek merültek fel, mivel, Koniusza 1810-1860 közötti egyházi dokumentumai (a plébánia korábbi anyakönyvei is, melyhez Rzędowice tartozott, 1796-ban leégett) Wojciech családján kívül nem emlékeznek meg más Bartoszokról. Ezzel szemben Ambroży Grabowski a „Visszaemlékezések”-ben megemlíti Bartosz szüeltési helyeként Skalbmierz közelében fekvő Zakrzówot említi. Sajnos a skalbmierzi anyakönyvek is elégtek 1794-ben. De a „Visszaemlékezések” szerzője összetéveszthette őt Stanisław Świstackkal. Kora sem biztos, de feltételezhető, hogy Wojciech 1758 és 1765 között született. 1765 a valószínűbb,

77

Tormasow a főszerepet a tüzérségnek szánta; az ágyuüteg csak egy sortüzet tudott leadni, mielőtt a kaszások elfoglalták volna, akiket Kościuszko jelölt ki erre a célra. Ebben a gyors rohamban vett részt az első ágyut elfoglaló Wojciech Bartosz is.

Rejtélyes a névváltozat is. Több feltevés is van erre a témára, ugyanakkor valószínűleg két változat közelíti meg a legjobban az igazságot. Az első szerint a Głowacki nevet Wojciech anyja nemesi nevéből kapta, a másik szerint maga Tadeusz Kościuszko adományozta neki. Wojciech Skuza lengyel költő (190-1942) így írja le:

A harcban mutatott férfiasságáért és vitézségéért, ahogy más, a felkelésben résztvevő parasztok bátorítása céljából is, Kościuszko az újonnan alakított Krakkói Gránátosok zászlósává léptette elő. A tiszti kinevezésével kapcsolatban, nevét is a paraszti Bartoszról Głowackira változtatta. Felszabadította a jobbágyság alól és a kitüntetéssel örökváltságot, örökös letelepedést kapott. Az is biztos, hogy Wojciech Głowacki nem kapott nemesi rangot.

Bartoszowi rzekł Naczelnik, że jest chłopem chwackim – chłopem tobie więcej nie być! – więc zwię cię – Głowacki! Barstoszhoz szólt a Fővezér, hogy derék paraszt – paraszt többé ne légy! – jobban illik hozzád a Głowacki név!

Wojciech Bartosz Głowacki lefoglalja az orosz ágyut a Racławicei csatában 1794. június 6-án részt vett a Szczekociny alatt lezajlott csatában. A lengyel erőket 15 zászlóalj, 47 lovasszázad 33 ágyu valamint több mint 15 ezer katona alkotta. Ugyanakkor az egyesített poroszorosz hadsereg több mint 27 ezer katonából és 134 ágyuból állt. A csatában résztvevő Głowacki halálos sebesülést szenvedett. Egyes vélemények szerint már a csatatéren elesett, más vélemények szerint a Małogoszcz és Kielce közötti lazarénius kórházban hunyt el, Kościuszko június 7-én Małogoszczon át, június 9-én Kielcén át vezető, Varsó felé tartó menete idején. Wojciech Bartosz Głowacki hamvait valószínűleg a kielcei Szűz Mária-templomban temették el június 9-én. Erről tanúskodik az akkori plébános által készített halotti anyakönyv. „Ezen a napon 7 katonát temettünk el könyörületből (díjtalanul), többek között bizonyos Głowackit.” Ezt erősíti meg Władysław Siarkowski atya is: „a Kielcei Szűz Mária-templom síremlékei…” (1872) c. leírásában, ezt írva: „Az Olajfák Hegyeként ismert temetőkápolnában található egy síremlék, amelyben évtizedeken át nyugodnak az elhunyt Bartosz Głowacki, ismert, mint Kumem spod Racławic hamvai, aki a kielcei kórházban hunyt el 1794. június 9-én. Ezek a maradványokat ezt követően kiemelték és eltemették a templom (katedrális) temetőjében a templom jobb oldalán…”

Részletek a Kościuszko Racławice alatt c. filmből – Franciszek Dominiak Wojciech Głowacki szerepében

78

A Függetlenség 10. évfordulóján, 1928. november 11-én a kielcei katedrális temetőjében, a temető nyugati sarkában helyezték el emléktábláját a következő felirattal: „Ś.P. Wojciech Bartosz – Głowacki, bohater spod Racławic”. – „Néhai Wojciech Bartosz – Głowacki, Racławice hőse”.

Zamczysko „Zamczysko – Váracska” magaslaton a racławicei ütközet idején Aleksander Tormasow tábornok foglalt helyet. Csúcsán 1926–1934 között, Tadeusz Kościuszko tiszteletére kisebb, 14 m magas halmot emeltek. Létesítését 1917. október 17-i hazafias nagygyűlésen, a főparancsnok halálának 100. évfordulóján határozták el. A Kościuszko-domb tetejéről elénk tárul a csatatér, melyen 1794-ben a lengyel felkelők a kaszásos segítségével győztek az orosz had felett.

Michał Stachowicz leírása szerint, aki látta Bartosz Głowackit a zászlóssá való előléptetésének 1794. április 8-i ünnepségén: magas, köpcös férfi volt, napbarnított, szabályos vonalú arccal, közel 30 éves, buja üstökű, sötétszőke bajússzal, magas homlokkal; arca energiát és vakmerőséget kifejező.

A kaszások imája csata előtt A domb tetején a Racławice korabeli birtokosai, a Karwacjanok által, a XIV. század első felében emeltetett földvár maradványai találhatók, melyet a XV. század elején az építési hibák miatt teljes egészében elbontottak. Körülötte az 1894-ben, a racławicei csata 100. évfordulóján, Tadeusza Kościuszko főparancsnok, valamint Antony Madaliński, Ludwik Manget, Jan Slaski (Ślaski) és Józef Zajączek tábornokok emlékére ültetett 5 hársfa nő. A hársak között állt az eredetileg 1918. május 8-án – a Stefan Żeromski részvételével lezajlott ifjúsági gyűlés idején – állított kereszt, a jelenlegit 1982-ben alkották újjá. A magaslat tövében a csata hőse, Bartosz Głowacki emlékműve áll. Az emlékmű mintegy 10 m magas. Bronzból készült a neves lengyel szobrász, a krakkói Szépművészeti Akadémia professzora, Marian Konieczny tervei szerint. 1994. május 22-én avatták fel, a Kościuszko-felkelés 200. évfordulója alkalmából.

Głowacki síremléke Kielcében Bartosz alakja a népművekben is felbukkant. Egyik népdal így hangzik: Bo czy w karczmie, czy w domu Czy to taniec, wesele, Nie dał bruździć nikomu, Wszędzie był sam na czele. Mert vagy a kocsmában, vagy a házban Avagy a táncban, lakziban, Nem előzte őt meg senki, Mindenhol az élen járt. 1966-1990 között Bartosz Głowacki a Krakowski Pułk Obrony Terytorialnej w Krakowie (Krakkói Területi Védelmi Ezred) patrónusa volt.

Głowacki Jan Matejko festményén Kościuszko Racławice alatt (a racławicei csata) ― Kościuszko pod Racławicami (Bitwa pod Racławicami) – Jan Matejko 1888-ban festett képe, amely a krakkói Sukiennicében, a XIX. századi Lengyel Festészeti Galériában van kiállítva. Wojciech Bartos Głowacki szobra Racławicében

79

„Racławice – teren historycznej Bitwy Racławickiej” (Racławice – a racławiceei csata történelmi területe): 2004. április 14-én jött létre a Lengyel Köztársaság Elnökének Rendelete alapján a kiemelkedő jelentőségű történelmi, a kiterjedt, anyagi és immateriális, az I Köztársaság államiságának megmentésébe vetett társadalmi hitet szimbolizáló, a parasztság kiemelkedő részvételén keresztül, 1794-ben a nemzeti ügy védelmében minden rendet egyesítő értékek megőrzése céljából.

Europejski Wybór Chłopa Roku ― Az Év Gazdája Európai Választás 1995-től – Szent Adalbert ünnepét követő első vasárnap – Racławicében, Bartosz Głowacki emlékműve alatt rendezik meg az év legjobb mezőgazdája elnevezésű „Év Gazdája” választást (Wybór Chłopa Roku), melyet hagyományosan a lengyelországi Wojciechek és Bartoszok Gyűlésén (Zlot Wojciechów i Bartoszów) rendeznek. Az év „parasztja” az a személy lesz, aki a legtöbb pontot gyűjti az ügyességi versenyekben, mint például a patkódobás célba, tehénfejés időre. Magas pontszámot ér a regionális vagy népviselet bemutatása is a saját régióból. Alapfeltétel, hogy minden résztvevő népviseletben lépjen fel a versenyben. 2009-ben rendezték az I Europejski Wybór Chłopa Roku elnevezésű európai szintű versenyt. A lengyelországi racławicei verseny ötledadója és keresztapja Piotr Płatek volt a „Regionális Színház” Társaságtól.  A racławicei csata emlékei: A racławicei csata emlékére 1990-ben, a Varsói Ismeretlen Katona Sírján helyezték el a "RACŁAWICE 4 IV 1794" feliratú táblát. Wrocławban található a már említett Racławicei körkép. 2002. augusztus 16-án érkezett kilencedik alkalommal lengyelországi lelkipásztori látogatásra II. János Pál pápa. II. János Pál pápa utolsó lengyelországi zarándoklata idején, 2002. augusztus 16-án csókolta meg a racławice földet, melyet Krakkóba szállítottak. o Racławicei Történelmi Emlékhely:

A történelmi emlékhelyhez tartozó létesítmények ezen a területen: Kopiec Kościuszki (Kościuszkodomb), földvár, udvarház Janowiczkiben, Bartosz Głowacki emlékműve, Walery Sławek villája, udvarház Dziemierzycében, "Bratnie Mogiły" (tömegsírok). Dziemięrzycében és Janowiczkiben találhatók a kaszások sírhantjai, a Kopiec Kościuszki (Kościuszko-dom), valamint Janowiczkiben Wojciech Bartos (később Bartosz Głowacki) emlékműve. II. János Pál pápa emléktáblája 2004-ben a racławicei csata 210. évfordulóján, a csata területén Történelmi Emlékhely létesült. A történelmi emlékhelye területe 520 ha kiterjedésű, Góra Racławickától északra Dziemięrzycén keresztül, Racławice déli szakasza Wrocimowicében, ahol lezajlott a lengyel felkelők 1794. április 4-i győztes csatája Tadeusz Kościuszko vezetése alatt az Aleksander Tormasow tábornok vezette orosz hadosztályokkal szemben.

Az 1794. április 4-i csatában elesettek sírhantja

80

1842–1936 között a Łąckiak (következőkben Jan Kanty, Antoni, Włodzimierz Lucjan) kezében van a birtok, majd ezt követően Bronisław Preüfferé lett. 1945-ben pedig az Államkincstár kezére került.

Janowiczki (koło Racławic) Janowiczki (Janowiczki koło Racławic) – a Lengyel Köztársaság Elnöke által 2004-ben létesített Racławicei csata történelmi emlékhely terület határán vagy annak területén fekszik. Egy magaslat lábánál, a szimbolikus Kościuszko-domb mellett található, itt áll a janowiczki udvarház épületegyüttese.

A XIX. század második felében az udvarház épületét átépítették. Włodzimierz Lucjan Łącki elhatározásából 1914 körül épült a jelenlegi udvarház a közelében fekvő gazdasági épületekkel együtt. Az udvarház jelenlegi formáját a következő, 1930 körül átépítés során nyerte el. Az építmény bizonyára a régebbi, parkkal övezett épület helyén épült. A XVIII/XIX. században létesített parkban található a természeti értékű 300 éves hársfa ("Lipa Kościuszki" = „Kościuszko hársfája”). Jelenleg az udvarház Racławice nagyközség tulajdonában áll. Az udvarház tömegével és építészeti jellegéből eredően a XVIII. és XIX. század fordulóján épült provinciális vidéki udvarházakhoz tartozik. Földszintes, tetőtérbeépítéssel, téglából épült, kövek felhasználásával. Megtört manzárdtető fedi, fa fedélszékkel, zsindelyborítással. Az udvarház homlokzata elé magas porticus (oszlopcsarnok) ugrik ki, négy oszlopra támaszkodó háromszögű oromzattal. A fa kápolnát 1920-ban építették a parkban, a kaszások elmosódott sarhantjai helyén. A park peremén alkalmi emlékoszlop található a racławicei csatáról szóló információval.

A XV. század első felében Janowiczki birtokosa a Potockiak herbu Szreniawa voltak. A XVI században a földbirtok Stanisław Wilkocki és Marcin Mazowiecki birtokában volt. A XVIII. század végén a Janowiczkiben található földbirtok a Jakliński családhoz tartozott. A következő birtokosa Antoni, majd Feliks Sławikowski volt. 1820-ban Sławikowskiaktól Ignacy és Marianna Józefa z Młaszewskich Linowscy vásárolták meg. Benne maradtak egészek 1832-ig, amikor azt Wincenty Chromecki és Joanna Chromecka vásárolták meg. 1842-ben a birtokot Faustyn Leliwa Ostrzewicz szerezte meg és hamarosan eladta azt Jan Kanty Ślepowron Łąckinak i Salomei z Szybalskich Łąckának.

A park nyugati oldalán álló, 1935-ben épített villát a szanációs politikusok adományából Walery Sławek, a Lengyelország 1930–35 közötti háromszoros elnökének valamint Racławice díszpolgárának végrendelete szerint kulturális célra hasznosítják. Jelenleg a Racławicei Kultúrális Társaság székhelye.

Amikor az udvarház épülete fából készült, zsindely fedte. Az udvarházhoz falazott major tartozott fából épület gazdasági építményekkel: sertésól, marhaistálló, csűr, magtár, istálló, kocsiszín és malom.

81

Utunk további része a Szentkereszt vajdaságban vezetett tovább:

1079-ben ugyanis II. Boleszláv lengyel királyt, Szaniszló krakkói püspök kivégeztetése miatt megfosztják trónjától, I. Ulászló Herman (lengyelül: Władysław I Herman), (1043 –1102. június 4.) lengyel fejedelem trónralépése (1102-ig uralkodik).

Skalbmierz Skalbmierz – lengyel város a Szentkereszt vajdaságban, a kazimierski járásban. A Visztula baloldali mellékfolyója, a Nidzica-folyó (másként: Skalbmierzanka, Niedzica) mellett terül el. Skalbmierz 1342-ben városjogot kapott. 1975–1998 között közigazgatásilag a Kielcei vajdasághoz tartozott.

Michał Stary és Skarbimir 1086-ban térhettek vissza Lengyelországba Mieszkoval (1069–1089), II. Boleszláv fiával. A megmérgezett Mieszko halála után, 1089-ben Sieciech palotagróffal – a krakkói Szent András-templom alapítójával – kötöttek megállapodást. Skarbimir már I. Ulászló Herman uralkodása után politikai aktív. Hét fia és egy leánya volt.

A város a 768 és a 783 vajdasági utak kereszteződésében található. A város területe 2010. december 31-én 7,13 km² volt. Felszínének magassága: 195-235 m tszf. Lakosainak száma 1310 fő (férfiak 640 fő, a lakosság 48,9%-a, nők 670 fő, a lakosság 51,1%-a, enyhe női túlsúly tapasztalható).

Skalbmierz a belharcok és felfordulások után a krakkói püspökök tulajdona lett. A legrégebbi forrás Skalbmierzzel kapcsolatban 1217-ből való. Ebben az időszakban a jelenlegi Skalbmierz helyén egy település állt fenn, melyen keresztül ősi kereskedelmi útvonal vezetett. Ez a német területek felől Wrocławon keresztül Krakkóig és Sandomierzig vezetett, onnan tovább egész Oroszországig. A belháborúk idején, 1234 körül Mazóviai Konrád (lengyelül: Konrad I Mazowiecki), (1187 – 1247. augusztus 31.) elfoglalta Skalbmierzt és a templomot alkalmassá tette a védelmi funkciókra. 1241-ben Skalbmierzt a tatárok támadták meg, akik elpusztították a várost. A várost ért támadás miatti pusztulás ellenére Skalbmierz nem vesztette el jelentőségét. 1309-ből származik az első hír a Skalbmierzben működő iskoláról, itt tanult később Mikołaj Rej is. Nagyon fontos dátum történetében 1342. február 20-a, amikor a krakkói királyi várban Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki, lengyel király 1333–1370) kiadta a városalapító okiratot a magdeburgi városjog – Prawo średzkie (latinul: ius Novi Fori, ius sredense, németül: NeumarktMagdeburger Recht) – alapján.

Keresztelő Szent János-templom a harangtoronnyal  A város története A régészeti kutatások szerint Skalbmierz környékén olyan telepek voltak, amelyek i.e. 4000 éve jöttek létre. Skalbmierz kezdeteit a történelem homálya övezi, ezáltal a város alapításának évét nem lehet pontosan meghatározni.

Ez volt a város történetének döntő pillanata. Skalbmierz legfényesebb korszakát a XV és XVI. században élte át. A másodosztályú városok közé számították akkoriban, Kis-Lengyelországban első osztályú város csak a főváros, Krakkó volt, ami Skalbmierz nagy jelntőségéről tanúskodott az akkori időkben.

A legenda szerint, a település és a helyi templom alapítója Ferdeszájú Boleszláv (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.) palotagrófja, Skarbimir z rodu Awdańców (†1132 előtt) volt. Skarbimir z rodu Awdańców lengyel főnemes, Ferdeszájú Boleszláv lengyel király nevelője, majd tanácsosa és palotagrófja volt. Michał Stary z rodu Awdańców főispán, a Lubińban lévő bendedekrendi kolostor alapítójának fia volt. Feltehető, hogy 1079ben, apjával együtt a Magyarországra száműzött II. Boleszláv (1039 –1081. március 22.) – más néven Merész Boleszláv (lengyelül: Bolesław Śmiały), Jólelkű Boleszláv (lengyelül: Bolesław Szczodry), Kegyetlen Boleszláv (lengyelül: Bolesław Okrutny), – kísérője volt.

A város a XVI-XIX. század között a proszowicei járáshoz tartozott. A XVI. században a városban 23 serfőző, 12 varga, 10 vászonszövő, 7 mészáros, 6 szűcs, 5 szabó, 5 kovács, 4 bognár, 4 pék, 3 sapkakészítő tevékenykedett és kötélgyártók, borbélyok, kerékgyártók, asztalosok, szíjgyártók, nyergesek, lakatosok, ötvösök dolgoztak, akik céhekbe törmörültek. Nyílt város volt (mezőváros), nem építettek városfalakat. Kis-lengyelországi elhelyezkedése bizonyos védelmet biztosított.

82

Veszély esetén a templom némi védelmet biztosított, ahová a lakosság el tudott menekülni.

Nevezték ezt Pińczówi Köztársaságnak, Kazimiersko-Proszowicka Republika Partyzancka néven avagy Skalbmierzi Függetlenségnek is, amely az alábbi területeket foglalta magába: Pińczów, Działoszyce, Proszowice, Skalbmierz, Kazimierza Wielka, Opatowiec, Nowy Korczyn és Wiślica.

Skalbmierz fejlődésének alapja a kereskedelem volt. A heti vásáron kívül a város évszázadokon át évi 13 országos vásárra kapott privilégimot. A XVII. században a város fejlődése lelassult. A város fejlődését tűzvészek lassították, főleg 1618ban érintette ez súlyosan a várost, majd pestisjárvány, végül a svéd „özönvíz” és 1657-ben magyarok és kozákok támadása is érte. A város újabb fellendülése a XVIII. század II. felében jelentkezett. 1810-1867 között Skalbmierz a krakkói departement területén (Krakkó 1815 és 1846 között formailag szabad város volt: Krakkói Köztársaság – Rzeczpospolita Krakowska), majd 1818-tól a Kielce székhelyű krakkói vajdaságban és végül 1844-től a radomi kormányzóság területén járási székhely volt.

Nem akceptálva ezt az állapotot, augusztus 5-én hajnalban a 900 fős német és ukrán hadosztályok megtámadták a Honi Hadsereg és a Parasztzászlóaljak által védett Skalbmierzet. Ezen hadműveletek miatt a város elpusztult, 79 lakos és több mint 20 partizán, köztük "Sokół”, Franciszek Pudo hadnagy (1909-1944) és "Burza II”, Franciszek Kozłowski hadnagy meghalt.

Skalbmierz az 1863. januári felkelés elbukása után, 1870-ben elvesztette városi tangját. Ebben az időszakban, Skalbmierz életjelenségei főleg a hírneves csütörtöki vásárok voltak. Skalbmierz Lengyelország függetlenségének visszarzése után, 1918-tól a megélénkült társadalmi tevékenységnek köszönhetően az elvesztett városjog visszaszerzésére törekedett. Antoni, Józef Baum (Złota, Pińczów k., 1884. október 19.†Kazimierza Wielka, 1971. május 22.) fáradozását siker koronázta. 1927. július 24-én, Baum Skalbmierz újonnan megválasztott első elnöke vagy polgármestere lett, a település visszakapta a városi rangját.

Ezen események emlékére állították 1946-ban a „skalbmierzi tragédia emlékművét” (Pomnik tragedii skalbmierskiej). Az emlékmű alkotója Jerzy Bandura (Chabówka, 1915. október 15.Krakkó, 1987. október 19) krakkói szobrász volt, aki néhány évvel korábban elkészítette a grunwaldi csata monumentális emlékművét a csat helyszínén. Az emlékmű talapzatán található jelenetek a megszállás időszakát mesélik el, valamint az elesettek és lemészároltak neveit tartalmazza. A talapzaton áll egy női alak a lengyel sassal.

A két világháború közötti időszakban Skalbmierzben új iskoaépület létesült, új Kultúrház (Dom Ludowy) a „Lotnik” mozival valamint megújult a város arculata. Csatonáztak, megoldották a csapadékvíz elvezetést, ami lehetővé tette néhány utca szilárd burkolattal való ellátását. 1924-ben megalakult a fúvószenekar. A város két háború közötti lassú fejlődési időszakát a német megszállás zárta le. 1939. szeptember 6-ról 7-re virradó éjszaka Skalbmierz tanúja volt a 2. Podhalei Lövész Ezred (2 Pułk Strzelców Podhalańskich) véres vereségének a német páncélosokkal szemben. A legkorábbi ellenállási tevékenység helye a Ponidzie területén Skalbmierzben 1939 őszén volt.

„Pomnik tragedii skalbmierskiej”

1944. augusztus 5-én a német-ukrán hadosztályok leverték a várost. A város védelmében a Honi Hadsereg (AK) és a Paraszti Zászlóaljak vettek részt. Skalbmierz lakói közül 64 fő elhunyt. 1944. július 22-augusztus 8. között, a hitleri megszállás idején, Ponidzie területén alakult meg a „szabad Lengyelország” kisebb kiterjedésű körzete, az ún. Partizán Köztársaság (Rzeczpospolita Partyzancka).

A város műemlékei  Keresztelő Szent János-templom Keresztelő Szent János-templom (Kościół pw. św. Jana Chrzciciela w Skalbmierzu) a település központjában álló római katolikus plébániatemplom.

83

A skalbmierzi Keresztelő Szent János plébánia a skalbmierzi dékáni hivatalhoz tartozik, a kielcei egyházkerületben, a krakkói érsekség területén. A plébániához Skalbmierz városán kívül néhány közeli falu is tartozik: Baranów, Boszczynek, Bronocice, Drożejowice, Kobylniki, Krępice, Kózki, Marcinów, Podgaje, Przybenice, Rosiejów, Sielec Biskupi, Sielec-Kolonia, Sietejów, Szarbia, Szczekarzów, Tempoczów-Kolonia, TempoczówRędziny, Zakrzów és Zakrzówek.

A főhajó az oldalhajókkal négyszöget képez. Minden hajó három fesztávú. A szentély a főhajóval azonos szélességű. A hajók jelenlegi boltozása XVII. századi bölcső-bordás a XV. századból való eredeti bordák felhasználásával, a szentély boltozata eredeti gótikus keresztbordás.

Keresztelő Szent János-templom a szentély felől A XV. és XVI. század fordulóján északról a szentély felé építették a magas, kétfesztávolságú sekrestyét és a kincsesházat. Északi és déli oldalán emelték a kettő négyszögű és négyszintes tornyot a kissé magasabb, XIX. század II. feléből való neogótikus toronysisakokkal.

Keresztelő Szent János-templom o

A templom története és építése

A falazott templomot a XII. században vagy a XIII. század elején építették, valószínűleg 1217 előtt, amikor ebben az évben a dokumentumokban Gubertus skalbmierzi plébánost említik meg. A templom alapítója a hagyomány szerint Skarbimir z rodu Awdańców volt. Viszont Jan Długosz krónikaíró szerint a román templom alapítója a krakkói püspök volt.

Kapuzatai: az északi előcsarnokból a XV. század első feléből való gótikus oldalhajóhoz csúcsíves, széles, gazdag faragású bélletes kapu; a szentélyből a sekrestyéhez XVII. század első feléből származó korabarokk derékszögű, márvány kapu vezet.

A templom egyhajós építmény volt, zárt apszissal (ennek helyén ma gótikus stílusú trapéz záródás látható gyámpillérekkel), és nyugati oldalán két négyszögű toronnyal, jelentős méretekkel, a tornyok 20 méter magasak voltak. A templomot 1235-ben mazóviai I. Konrád (1202–1247) átépíttette és megerősítette. 1241-ben a települést a tatárok rohanták és a templomot elpusztították. A jelenlegi templomot a XV. században gótikus stílusban emelték, a román kori templom maradványaiból. Keletelt, kőből falazott, festetlen. Jan Długosz megemlíti, hogy az évek során elpusztult régi templom helyén, az ő idejében, a hívek áldozatkészségével és a krakkói püspököknek köszönhetően új, káprázatos kőtemplom épült. Két fázisban épült: a XV. század első felében a hajó, a XV. század végén pedig a meghosszabbított szentély. Az építés a korabeli krakkói gótikus templomok mintájára zajlott. A román kori templom XII. és XIII. század fordulójáról származó eredeti maradványok: a két torony, a szentély nyugati része és déli falának alsó része.

Keresztelő Szent János-templom barokk oromzata A XVII. században a főhomlokzathoz új barokk oromzatot építettek, a főbejárat felett szenteket ábrázoló szobrokat helyeztek el. 1819-ig kollegális templom volt.

84

o A templom belseje

A Szent Jakab-út (gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Caminónak is nevezik) ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt s a maival ellenkező irányban járták be a zarándokok. A mai út Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.

A templombelső díszítése főleg XVII és XVIII. századi barokk. Főoltára 1908-ból való és az 1906ban leégett, 1626-ból származó régi barokk oltár mintájára készült. A főoltár képét Aleksander Mroczkowski (1850-1927) készítette 1909-ben Gyümölcsoltó Boldogasszonyt ábrázolja.

Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.

A főoltár képe A templomban nyolc varokk és rokokó mellékoltár található. A XVII. századi „szivárvány gerenda” két oldalán kereszttel, oldalain Fájdalmas Szűz Mária és Keresztelő Szent János figurája.

A skalbmierzi templom a felújított útvonalon, a Sandomierztől Tyniecig vezető kis-lengyelországi útszakaszon található. Az útvonal áthalad többek között Lengyelországon, Németországon, Franciaországon keresztül, végül a Nyugat – Spanyolországi Santiago de Compostelaban ér véget, ahol a legenda szerint a 12 apostol egyikének sírja található – Idősebb Szent Jakabé. A Szent Jakab-út 1993-tól Világörökség részét képezi.

az

UNESCO

A templom belseje A szentély két oldalán lévő „csillagok” XVII. századi korabarokk stílusúak, Keresztelő Szent János életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A szentélyben a déli oldal felől, a csillagok kezdetén 1592-ben készült reneszánsz pad található. A szószék a XVIII. század első feléből való. A szentély falain az 1556 évszám mellett latin feliratok és nevek találhatók. A fennmaradt sírfeliratok XV-XX századból valók.

A román kori szentély fala További műemlékek

A templom déli falán található Jakub Jordaens flamand festő vagy műhelyének XVII. század első feléből származó, „Pokłon Trzech Króli” – „Három királyok köszöntése” képe.

o A plébánia temetője (Cmentarz parafialny): számos régi, műemlék síremlékkel. o Katonai temető: az I. és II. világháború idejéből, a magába foglalja az I. világháború idejéből származó különböző nemzetiségű katonák valamint a lengyel katonák és a hitleri terror áldozatainak hamvait a II. világháború idejéből.

o Szent Jakab útvonal Kis-Lengyelországban Az útvonal jelölése: kék alapon sárga kagyló. Európa egyik leghíresebb zarándok útvonala a Szent Jakab – vagyis Camino de Santiago.

85

o Skalbmierz XIV-XIX századi műemléki városszerkezete: egyike a kiszámú európai félköríves piactereknek, a plac Marii Skłodowskiej-Curie.

Ezt követően végleg visszatért Krakkóba, ahol több tisztséget is betöltött. Többek között a király gyóntatója, a katedrális prédikátora, a krakkói püspök helynöke volt. Kétszer töltötte be az egyetem rektori tisztségét, másodszor 1413-ban.

o Kőkereszt Szent Rozália és Szent Rókus figuráival (Krzyż z figurami św. Rozalii i św. Rocha): a skalbmierzi lakosok hálaáldozatul állították az 1831–1848-as bajoktól, majd az 1939-es és 1944-es hitleri pusztításokból való megmenekülés emlékére. A becses műemlék Skalbmierz központjában lévő ryneken található, mellette imádkoznak és város lakói a nehéz és tragikus pillanatokban.

A legjelentősebb személy volt Szent Hedvig (lengyelül: Jadwiga Andegaweńska), (1374. február 18. – Krakkó, 1399. július 17.), Lengyelország királynőjének temetésén. Stanisław ze Skarbimierza a Waweli székesegyházban bemutatott mise közben hunyt el. Ott is temették el. o Antoni Baum 1930. január 12-től Skalbmierz díszpolgára, Skalbmierz Város Tanácsának örökös tagja. Fáradozásainak köszönhetően nyerte vissza Skalbmierz városi jogait. o Mikołaj Rej 1309-ből származik az első hír a Skalbmierzben működő iskoláról. Itt tanult többek között Mikołaj Rej is.

A műemlék kereszt o Régi zsidó temető: a megszállás idején elpusztult. Skalbmierziek:

Mikołaj Rej (fot. lamus.pl)

o Stanisław ze Skarbimierza

A középlengyel kor az első lengyelül nyomtatott könyvvel (1508) kezdődik. A lengyel nyelv a nagylengyelországi dialektus hatása alatt alakult. A lengyel reneszánsz legnagyobb írói - Mikołaj Rej (1505-1569) és Jan Kochanowski (Sycyna, 1530. – Lublin, 1584. augusztus 22.).

Stanisław ze Skarbimierza (Skalbmierz, 1365 k.†Krakkó, 1431. január 9.) – az 1400-ban felújított Krakkói Akadémia első rektora, jogász, a krakkói Wawel-dombon lévő püspöki katedrális, a Waweli székesegyház káptalanjának kanonokja volt. Valószínűleg plebejus családból származott.

Mikolaj Rej, a lengyel irodalom atyja 1505. február 4-én, Żurawnoban (ukr. Жуpавно), Halicz mellett született. Az anyanyelvű irodalom diadalra jutását az ő nevéhez kötik. A sokoldalú író (azonkívül politikus, teológus) tollából születtek verses traktátusok, hitvitázó művek (mint a korabeli lengyel nemességből nem kevesen, ő is református volt) és szórakoztató epigrammák. Mikolaj Rej lengyel nemzeti költő és reneszánsz prózaíró volt, fordító és evangélikus teológus és politikus. Küélönböző helyeken képezte magát; az első két évben Skalbmierzben, majd utána kettőt Lembergben tanult. 1518-ban iratkozott be a Krakkói Akadémia diákjai közé, ahol nem iparkodott a tudományokban – ahogy azt életrajzában írta: jó társaságba került.

Stanisław ze Skarbimierza Mielőtt megkezdte tanulmányait Prágában, a skalbmierzi társas egyház iskolájába járt, majd annak elvégzése után jogosult lett az egyetemi tanulmányok végzésére. 1380–1396 között a Prágai Egyetemen tanult, az egyetemi hét tudomány és jog karain. A tanulmányok befejezése után jogi doktor lett.

86

A dél-lengyelországi gyülekezeti közösséget nagy aktivitás, többek között irodalmi tevékenység is jellemezte, amelyet a legteljesebben a kiváló író, Mikołaj Rej képviselt.

A lengyel reneszánsz, a nekik „arany” XVI. század társadalmáról, mindennapjairól kapunk Rej munkáiban színes képet. Mikołaj Rej Rejowiecben hunyt el 1569. szeptember 8-október 5. között. o Karol Bunsch Karol Bunsch (Krakkó, 1898. február 22.- Krakkó, 1987. november 24.) ― lengyel történetíró, újságíró és angol-német tolmács, a Lengyel Hadsereg főhadnagya. Adam Bunsch (Krakkó, 1896. december 20.-Krakkó, 1969. május 15.) lengyel festő és frámaíró öccse.

Mikołaj Rej emlékműve Rejowiecben Rejt a „lengyel irodalom apjának” tartják – ő a következő mondat szerzője: A niechaj narodowie wżdy postronni znają, iż Polacy nie gęsi, iż swój język mają („Hadd tudja meg minden idegen nép, hogy a lengyelek nem libás, hogy saját nyelvük vagyon” Forrás: Do tego, co czytał (1562) ― „libás nyelvnek” a latint nevezték, mert az egyszerű embereknek hasonlóan szólt a libák gágogásához). ― Sok lengyel így érti a részletet: iż Polacy nie gęsi, vagyis a lengyelek nem libák, azaz nem butábbak vagy rosszabbak, mint többi nemzet – ez ennek a hibája, hogy „gęsi” melléknév (libás) és a „gęś” főnév (liba) többes számú alakja megegyezik.

Karol Bunsch A két világháború közötti időszakban Karol Bunsch Skalbmierzben praktizált Redych jegyzőnél, akinek leányával házasodott össze. o Itt született Zwi Kanar (Skalbmierz, 1929. július 17.-2009. április 18.), a nyugaton elismert színművész és filmszínész, zsidó származású író.

DO TEGO, CO CZYTAŁ Rozumiem temu jednak, że cię co ruszyło, / Bo co zeszło na statku, śmiechem się zakryło. / Odpuść, bracie! Swojać rzecz, coć by się nie zdało,/ Gdyż się i to, i owo społu pomieszało. / Widzisz takie rozumy, co tak świat zbiegały,/ Że nie wiem, czego by już wszędy nie zmacały. / Więc też ci nieukowie, co pisma nie mają,/ Gdy nie mogą mędrować, niechajże wżdy bają,/ Bo komu inochody nie stawa, więc grędą, / A baby, gdy lnu niemasz, niech konopie przędą./ A niechaj narodowie wżdy postronni znają,/ Iż Polacy nie gęsi, iż swój język mają! / Wszak widamy u sławnych, chociaj nie Polacy, / Pisali też leda co, chudzi nieboracy. / A o Polakoch sobie ledwe tam bajali, / Iż też są jako ludzie, którzy je widali. / Jeślibyś też z niełaski na lewo szacował, / Masz papir, napisz lepiej - ja będą dziękował. / Boby to własna sztuka szyrmirza każdego / Miała być: okazać co na szkole nowego. / Gdyż to jest z przyrodzenia cudze sprawy ganić, / Jako by rzekł: umiałbych ja to lepiej sprawić. / Dzierżę, iż materyją możesz lepszą sprawić, / Ale ją ośmią wirszów trudno masz wyprawić. / Skosztujże, miły bracie, wszak papir niedrogo! / A jeśliże nie umiesz, nie szacuj nikogo! / Bo wiesz, iżeć i za to napisana cena, / Kto gani, nie dowiedzie: talionis poena!

Zwi Kanar o Mieczysław Ptaszyński Mieczysław Ptaszyński (Skalbmierz, 1925. január 4.-Varsó, 2010. november 27.) lengyel dokumetum és természetfilm-rendező. A II. világháború alatt fiatalemberként részt vett konspirációs tevékenységben, a varsói felkelés alatt, 1944. augusztus 5-október 3. között a Honi Hadsereg Bartkiewicz csoportjában (Zgrupowanie Bartkiewicz) harcolt a 4. század 3. szakaszában, Żmudzin kapitány paracsnoksága alatt. A „Mazur” álnevet használta. Tanulmányai után gyógyszerész volt, de 1960-tól dokumentum és természetfilmeket rendezett. A Lengyel Filmkészítők Szövetsége (Stowarzyszenie Filmowców Polskich) tagja volt. 2010. december 3án, 85 éves korában hunyt el. A – Starynkiewicz alapította – varsói bródnói temetőben nyugszik.

87

o

Jan Pszczoła

A partizánok győzelmében szerepet játszott a Jan Pszczoła által a harctérre irányított két orosz harckocsi.

Az utolsó, Skalbmierzzel kapcsolatos személyként Jan Pszczołát (1914-1944), a lengyel népi mozgalom harcosát, a Parasztzászlóaljak katonáját, a Lengyel Hadsereg őrnagyát, a Pińczówi Parasztzászlóaljak körzetének parancsnokát említjük. Jan Pszczoła 1914. október 1-jén Krzczonów faluban (a Szentkereszt vajdaságban, a kazimierzi járásban) lakó paraszti családban született. 1937-ben zászlóssá léptették elő a Cieszyni Tartalékos Zászlósi Tanfolyam után. A szolgálatának letelte után Varsóba utazott, ahol a Lengyel Szabad Főiskola (Wolna Wszechnica Polska) hallgatója lett.

1944. november 4-én "Wojnar"-t elfogták, börtönbe került és a gestapo Busko Zdrójban lévő épületében megölték. A német megszállás után Jan Pszczoła testét a gestapo udvarán kiásták és exhumálták, hamvait meg a Sokolinában temetőben temették el. 1948-ban, a nemzetvédelmi miniszter rendeletére Jan Pszczołát, a Parasztzászlóaljak Pińczówi körzetének parancsnokát posztumusz őrnaggyá léptették elő. 1970-ben az Államtanács férfiasságáért és hősiességéért posztumusz az Order Virtuti Militari kitüntetés V. osztályú Ezüst Keresztjét adományozta neki.

Az 1939. szeptemberi hadjárat idején német hadifogságba került, amelyből sikerült neki megszöknie Częstochowa környékén kiugorva a vonatból. Hatatérte után belépett a Parasztzászlóaljakba és a "Wojnar" álnevet kapta, és a Parasztzászlóaljak Pińczówi Körzetének parancsnokává nevezték ki. 1944. július 25-én a Honi Hadsereg (AK) és a Parasztzászlóaljak közös akciójában vett részt a Nowy Korczynban lévő, 14 katonai rendésszel és néhány gránátos rendőrrel megerősített és felfegyverzett örs ellen. A harcok során a Parasztzászlóaljak osztályait vezette.

Wiślica Wiślica – lengyel falu a Szentkereszt vajdaságban, a buskoi járásban. 1869-ig városi rangú: a Lengyel Királyság királyi városa volt. Wiślica a Ponidzie régióban fekszik, a Niecka Nidziańska makrorégióban a középső és alsó Nida bal partján, a Nadnidziański Park Krajobrazowy elnevezésű tájképi park területén.

A falu Busko-Zdrójtól déli irányban, közel 12 kmre fekszik. A településen vezet át Busko és Kazimierza Wielka között a 776-os vajdasági út. A környező telepólésekkel autóbusz vonalak kötik össze. Az Armia Krajowa területi beosztása 1944. augusztus 5-én részt vett a Honi Hadsereg (AK), a Parasztzászlóaljak és a Népi Hadsereg (AL) hadosztályai által a német hadsereg hadosztályai elleni folytatott skalbmierzi csatában.

Közúti irányjelző tábla Busko Zdrój irányába Wiślicában végződött az 1917-ben alapított Świętokrzyska Kolej Dojazdowa keskeny nyomközű (egykor: Jędrzejowska Kolej Dojazdowa) szárnyvonal, amelyet már néhány évtizede forgalmon kívül helyeztek, a vágányok jelentős részét pedig már ellopták. Vonat is jó régen nem jár már ezen a szakaszon.

Skalbmierz környéke 1944-ben

88

A Busko-Zdrójtól 15 km-re délre, a Nida bal partján fekvő Wiślica a Visztula vidékét lakó szláv törzsek, a wislánok egyik nagyobb települése volt a IX. században. A település már a VIII. és a IX. század fordulóján Krakkó mellett a Viszlán szláv törzs legfontosabb vára volt. A Nagy-Morva Birodalomhoz tartozó egykori település lakosai valószínűleg Cirill és Metód kezéből vették fel a keresztséget.

A legendárium elbeszéli a pogány viszlán herceg kényszerű megkeresztelkedését. A kutatók szerint ez a rész hiteles, hiszen a IX. században Wiślica székhelyű erős viszlán állam létezett itt. Ugyanakkor nincs már kétség afelől, ami Krakkó székváros szerepét illeti ebben az államban.

Földvárát a X-XI században gerendapalánkkal vették körül, s itt adott menedéket Ferdeszájú Boleszláv lengyel fejedelem – Könyves Kálmán elűzött felesége törvénytelen fiának – Boricsnak, a magyar trónkövetelő hercegnek. Ezért 1135-ben Vak Béla király magyar és ruszin hadai csellel elfoglalták és felgyújtották a várost. A jelenlegi Plac Solny környékén épült fel újra, 1166-1177 között, s hercegi székhely lett. 1241-ben a tatárok azonban ismét elpusztították. A XIV. században Wladysław Łokietek és Nagy Kázmér idején Wiślicát városfalakkal övezték, megépült a káptalani templom, a harangtorony, és az ún. Długosz-ház.

Lengyel törzsek elhelyezkedése Krakkó legrégebbi része ugyanis egy erődítmény, amely a Wawel-magaslaton épült ki, amelyet egykor a Visztulát övező mocsarak vettek körül. A szlávok az 5. században érkeztek a vidékre. Krakkót először azonban csak 966-ban említik. Az első írott forrás szerője Ibrahim ibn Jakub szefárd zsidó volt. 989 után, Szent Adalbert korában, a Piast-dinasztia (I. Mieszko és fia, Vitéz Boleszláv) meghódították Sziléziát, valamint Krakkót és birodalmukat az Odera folyóig kiterjesztették.

A város jelentőségére utal, hogy itt kelt a lengyel szokásjogot írásba foglaló Wiślicai statútum. Wiślica a svéd háborúk idején fejlődött vissza kisvárossá.  A város története Wiślica történeti kezdetei legalább a IX. századig nyúlnak vissza. A legenda szerint a település neve alapítójáról, Wiślimir viszlán szláv herceg nevéből származik, aki udvarával együtt 880-ban felvette a kereszténységet.

990 körül a palánkvár a Polan szláv törzs kezére kerül. Wiślica ebben az időben Krakkó és Sandomierz mellett Kis-Lengyelország egyik legfontosabb közigazgatási központja volt.

Erről emlékezik meg ˝A Pannóniai legendák – Cirill és Metód szláv apostolok élete” c. lendagyűjtemény, amely az óegyházi szláv nyelv e IX. században keletkezett két legbecsesebb nyelvemléke. Elsősorban kultúrtörténeti érdekességként tarthat számot az olvasó érdeklődésére, mint népeink sok vonatkozásban közös gyökerű kultúrájának értékes forrása. Megismerhetjük belőle a két szaloniki szerzetes testvér küzdelmes életét, fáradságot nem ismerő tevékenységét, állhatatos küzdelmeit az idegen érdekeket védő német papokkal a szláv nyelvű liturgia elismertetéséért, s ugyanakkor bepillantást nyerhetünk Bizánc és a részben Pannónia területét is magába foglaló első jelentős szláv állam, a Nagymorva Fejedelemség istenközpontú, hitvitákkal és vallási viszályokkal teli világába.

A X. és XI. század fordulóján Wiślicában épült fel az első vártemplom. A XI. század elején I. Boleszláv, ismertebb nevén Vitéz Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry [vagy Wielki]), régiesen Boleszló (966/967 – 1025. június 17.) Piast-házból való lengyel uralkodó, aki 992. május 25-étől 1025 húsvétjáig fejedelemként, majd élete utolsó hónapjaiban királyként uralkodott, a kereskedő település közelében védő várat emeltetett, melynek feladata a Nida átkelőhelyének őrzése volt. Wiślicán haladt keresztül a Prágából és Krakkóból a Kijevi Ruszig vagy Kijevi Nagyfejedelemségig (ószláv nyelven Рѹсь vagy Кыѥвьска Рѹсь) vezető fontos kereskedőút. Ebben az időben a Regia néven ismert szigeten alapították a másik várat. Wiślica a XI. században tehát két várral bírt, melyek közül az egyiket állandóan a herceg csapata szállta meg és tipikus hadászati jellege volt. Köztük fejlődött ki a kereskedő település a vártemplommal. A XI. század végén a település leégett, azonban ez nem gátolta meg további fejlődését.

Szent Metód, névváltozatok: Method, Methodiosz, Methodius, Metodij, Mefogyij (Thesszaloniké, 815 körül – Velehrad, 885. április 6.) görög szerzetes, hittérítő. Testvérével, Szent Cirillel a glagolita ábécé és az ószláv templomi nyelv megalkotója. Mind a keleti, mind a nyugati katolikus egyháznak kanonizált szentje. Egyike a legjelentősebb keleti egyházatyáknak.

89

A város fejlődése azonban egy időre lefékeződött, amikor azt 1135-ben Wiślicát a kunok foglalták el.

1333. március 2.) birtokában van, aki Lengyelország újraegyesítője és hosszú idő után a lengyel királyi cím felújítója lett. 1292-ben azonban a herceget rövid időre száműzték és Wiślica II. Vencel (csehül Václav II., lengyelül: Wacław II Czeski, németül Wenzel II. (Böhmen)), (1271. szeptember 17.– 1305. június 21.) birtokába került, aki 1278-tól cseh király, 1291-től krakkói herceg, majd 1300-tól haláláig I. Vencel néven Lengyelország királya volt. Magyarországra is ki tudta terjeszteni a befolyását. 1304-ben azonban Łokietek a felmentő magyar csapatok élén visszafoglalta Wiślicát.

III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv, Görbeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław Krzywousty) (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.), 1102-től haláláig Lengyelország fejedelmének halála és Wiślica kerület megszűnése után a sandomierzi kerülethez tartozott. III. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel fejedelem 1138as végrendeletében fiai között szétosztotta országát, így Sandomierz Kis-Lengyelország keleti részének fejedelmi központja lett. A város ura először II. (Száműzött) Ulászló volt, aki Henrik öccse kiskorúsága idejére Krakkó mellett Sandomierzet is megtartotta magának. Mikor öccsei elűzték Lengyelországból, a város végre Sandomierzi Henrik (Henryk Sandomierski) kezébe kerülhetett, aki idejét leginkább keresztes hadjáratokkal töltötte (Szentföld, Kijev, Poroszország). Stílusosan a pogány poroszok elleni hadjáratban halt meg, fejedelemségét pedig sorban testvérei: IV. (Göndörhajú) Boleszláv és II. (Igazságos) Kázmér kapták.

Miután Łokietek Ulászló megszerezte a lengyel koronát, Wiślica a királyság egyik legfontosabb városa lett. 1326-ban kapta meg a városi jogokat. Itt tartották megy a kis-lengyelországi és a lengyel lovagok naggyűlését. 1347-ben III. Kázmér (Kowal, 1310. április 30. – Krakkó, 1370. november 5.), más néven Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki) lengyel király 1368-ban léptette hatályba az egész Lengyelországra kiterjedő egységes törvénykönyvét, a Wiślicai statútumot (statuty wiślickie).

Sandomierzi Henrik (1130 körül-†1166. október 18.), 1146-1166 közötti sandomierzi herceg uralkodása után Wiślica újra az egyik legfontosabb kis-lengyelországi város lett. 1166-ban, amikor a poroszok elleni hadjáratban utód nélkül elesett Sandomierzi Henrik, és végrendeletében egyedüli örökösévé legfiatalabb öccsét nevezte meg, sajnos Göndörhajú Boleszláv másképpen döntött, és Henrik örökségét három részre osztotta – a legnagyobb területet Sandomierz fővárossal magának tartotta, egy másik (közelebbről nem ismert) részt Mieszkónak adott és csak a harmadik részt Wiślicával kapta meg Igazságos Kázmér.

A XIV. század 60-as éveiben Nagy Kázmér kisebb várat emeltetett és a várost városfalakkal vette körül, három kapuval: Brama Buska, Krakowska i Zamkowa. Megalapította a harmadik és napjainkig fennmaradt wiślicai társas templomot. I. (Nagy) Lajos (lengyelül: Ludwik Węgierski/Wielki/Andegaweński azaz Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos) (Visegrád, 1326. március 5. – Nagyszombat, 1382. szeptember 10.) 1342–1382 között Magyarország, 1370–1382 között pedig Lengyelország királya volt. Nagy Lajos király halála után, 1382. december 6-án, Wiślicában rendezték a kis-lengyelországi nemesi gyűlést, amely a magyar követekkel való találkozóhoz vezetett. Ennek eredményeként Hedviget (lengyelül: Jadwiga Andegaweńska), (1374. február 18. – Krakkó, 1399. július 17.), Lengyelország királynőjévé és Litvánia nagyhercegnéjává választották.

Sandomierzi Henrik herceg Wiślicában alapította meg a kanonokok gyülekezetét valamint az első wiślicai társas egyházat. A kollegiáta építése azonban testvére, II. Kázmér, más néven Igazságos Kázmér (lengyelül: Kazimierz II Sprawiedliwy), (1138 – 1194. május 5.), Ferdeszájú Boleszláv és bergi Salome hercegnő legkisebb fia, wiślicai, sandomierzi és krakkói herceg uralkodása után fejeződött be.

A XV. században Wiślicában valamint a közeli Nowy Korczynban nemesi gyűlést tartottak. Ebben az időben Jan Długosz folytatta itt IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk), (Krakkó, 1427. november 30. – Grodno, 1492. június 7.) lengyel király fiainak nevelését.

Kázmér herceg Wiślicát jelte ki saját udvarának fő székhelyéül. A Regián felépült várpalota része volt többek között két rotunda formájú kápolnákkal kapcsolatos palota. Az ebben az időben kiépült vár a település keletre feküdt. Kázmér herceg uralkodása idején Wiślica kulturális és művészeti központ lett. Ebből a korszakból való az ún. wiślicai sírlap. 1241-ben, a tatárjárás idején a város teljes egészében elpusztult. A XIII. század első felében Wiślicáért a Piast hercegek sokévi viszálya folyt.

o Jan Długosz Jan Długosz, Johannes Dlugossius vagy Johannes Longinus (Brzeżnica, 1415. december 1. – Krakkó, 1480. május 19.) lengyelországi történetíró és diplomata. A középkori lengyel krónikairodalom betetőzője és a lengyelországi humanista történetírás első alakja.

1291-ben a város I. Ulászló, más néven Kis Ulászló (lengyelül: Władysław I Łokietek), (1261 –

90

Długosz – avagy „művésznevén” Longinus – 1415ben született a lengyelországi Brzeżnicán középnemesi család sarjaként. Igen fiatalon, már 1428-ban beiratkozott a krakkói egyetemre, melyet 1431-ben el is végzett, s rögtön Zbigniew Oleśnicki krakkói püspök szolgálatába állt püspöki jegyzőként. Pályája igen gyorsan ívelt felfelé, ugyanis 1434-ben már megkapta a klobuczki plébánia javadalmait, majd két évvel később, huszonegy évesen krakkói kanonoki stallumot kapott a püspöktől, de csak 1440-ben szentelték pappá.

Történetírói, irodalmi munkássága igen széles körű volt, így találhatók neve alatt szentéletrajzok, javadalom-összeírások és kisebb-nagyobb történeti művek. Két szentéletrajzát ismerjük: Szent Szaniszlóét és Szent Kunigundáét. Jelentős műve a Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis, mely a történészek számára felbecsülhetetlen forrásul szolgál. Első történeti műve a Banderia Prutenorum, mely az 1410-es grünwaldi csatáról szól, csak az első volt a többi hasonló terjedelmű munka mellett. Legjelentősebb alkotása azonban az Annales Regni Poloniae, melyet 25 éven keresztül írt egészen haláláig. Długosz monumentális alkotása mindenképp előképe annak a Krakkóban és ezzel párhuzamosan Magyarországon kialakuló humanizmusnak, mely a 15. század végén, illetve a 16. század első felében teljesedett ki KözépEurópában.

Długosz a kezdetektől élvezte Oleśnicki bizalmát, s pappá szentelése évében elkísérte a püspököt és III. Jagelló Ulászlót Magyarországra, annak magyar királlyá koronázására. A krakkói egyházatya ekkor már szoros kapcsolatot ápolt Vitéz János pécsi püspökkel, s feltehetőleg Długosz is ismerte Oleśnicki révén a magyar humanizmus kezdeményeit.

Wiślica a XVI. században jelentős kézműipari város volt. Tizenkét céh működött itt akkoriban. 1528-ban Wiślicában vízművek alakultak, melyek építését I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary) engedélyezte.

Az 1440-es években a püspök bizalmi embereként, s titkáraként fontos levéltári anyagokba pillantott be, melyeket fel is használt történeti műve megírásához. Ezek mellett több fontos diplomáciai küldetést is teljesített. Így 1448-ban Itáliába küldték, ahová Magyarországon keresztül vezetett az útja, s ugyanazon az úton tért vissza hazájába. 1449-ben Hunyadi János és Jan Jiškra között közvetített békét, majd egy év múlva Rómába, s utána rögtön a Szentföldre zarándokolt.

o Lengyel testvérek A település ismert a Lengyel testvérek működéséről is. A lengyel testvérek, lengyel ariánusok vagy szociniánusok kora újkori lengyel–litván vallási irányzat volt, amelynek tagjai tagadták a Szentháromságot, elutasították a gyermekkori keresztelést, és a szabad gondolkodáshoz való abszolút jogot vallották. Ez volt az egyetlen vallási irányzat, amelyet név szerint is kizártak az 1573-as varsói konföderáció hatálya alól. 1658-ban a lengyel testvéreket kiűzték a Rzeczpospolita területéről. Utolsó határon túli közösségük 1803-ban szűnt meg. Az irányzat az 1930-as években újjáéledt. Ma is léteznek Jednota Braci Polskich (Lengyel Testvérek Egyesülése) néven.

1455-ben meghalt pártfogója, Oleśnicki bíboros, s néhány évre a királyi udvarból is távoznia kellett, ám 1463-ban visszatért: hamarosan újabb diplomáciai utakat teljesített, miközben már a királyi ifjak nevelését is rábízták. Így a tizenhárom éves háború lezárásakor a Német Lovagrenddel, 1467-ben Podjebrád Györggyel folytatott tárgyalásokat, s ez utóbbi halála után 1471-ben neveltjét, a fiatal Ulászlót is elkísérte Prágába, s részt vett a koronázásán. Utoljára 1478-ban járt Magyarországon. Nem sokkal később, 1480. május 19-én hunyt el Krakkóban, mikor már lwówi érsekké nevezték ki, de az ordinációt már nem élte meg.

Vallások Lengyelországban 1573-ban Jan Długosz

91

 Kialakulása

Mivel az ariánusok voltak az egyetlen szekta, amelyet név szerint is kizártak az 1573-as varsói konföderáció hatálya alól, értelemszerűen ők voltak a vallásszabadság leghangosabb szószólói. Ebben a témában a legjelentősebb beszédet is a rakówi akadémia rektora, Jan Crell (1590–1633) írta Vindiciae pro religionis libertate (A vallás szabadságának igazolása) címmel.

1550 körül számos antitrinitárius gondolkodó gyűlt össze Krakkóban, akik Bona Sforza királyné korzikai gyóntatópapja, Francesco Lismanino (1504–1566) vezetésével igyekeztek egyeztetni nézeteiket. Találkozóikon részt vett a holland Adam Pastor, a királyné piemonti orvosa, Giorgio Biandrata és egy Velencén keresztül Zürichből érkezett menekült, Lelio Sozzini. Kapcsolatban álltak a morva anabaptisták Kárpátokban letelepedett ágával, illetve az erdélyi szentháromságtagadókkal.

Ugyanakkor az ariánusok nem szenvedtek rendszeres üldöztetést. Ha az egyházi hatóságok egy helyen eljárást kezdtek ellenük, akkor átköltöztek más területre – rendszerint egy őket támogató nemes birtokára. Rzeczpospolita területén csak kivételesen fordult elő, hogy valakit hite miatt kivégeztek.

Az 1550-es években számos elméleti írást jelentettek meg. Ezekben egyebek mellett a Szentlélek és a túlvilág létezését tagadták, kifejtették szentségimádás-ellenes nézeteiket, a társadalmi egyenlőséget és a tulajdon gonoszságát hirdették. A munkák közül a legkiemelkedőbb Lelio unokaöccsének, Fausto Sozzininak (Socinus,1539–1604) De Jesu Christo Salvatore (Jézus Krisztusról, a Megváltóról) című 1598-as műve volt, amely miatt végül kiutasították Krakkóból.

A lengyel testvéreket 1658-ban meggyanúsították azzal, hogy az özönvíz (északi háború) idején együttműködtek a svédekkel, és a szejm döntése értelmében kiűzték őket a Rzeczpospolita területéről – ez volt az első alkalom az ország történelmében, hogy ennyire súlyosan megsértették volna a vallásszabadságot, valamint első és utolsó alkalommal száműztek egy vallási közösséget. Ennek következtében a szekta tagjainak jelentős része kivándorolt, és magával vitte az unitarizmus gondolatát. Hollandiában, a Porosz Hercegségben, Erdélyben (főleg Kolozsváron), Szil éziában (főleg Kluczborkban) és az északnémet területeken telepedtek le.

Döntő jelentőségű volt a 1569–1570 között eltelt egy év, amikor a szektások, akik eddigre már eltávolodtak a kálvinizmus fő irányától, nem csatlakoztak a sandomierzi egyezményhez. Nagyobb részük a kis-lengyelországi Raków városában gyűlt össze, ahol Michał Sienicki (1521– 1582) támogatásával létrehozták saját közösségüket, amely az ecclesia minor (kisebbik egyház) nevet kapta – szemben a többségi reformátusokat tömörítő nagyobbik egyházzal (ecclesia maior).

Az országon belül maradó ariánusok egy része illegalitásba vonult. Pińczówban egészen 1684-ig kereszteltek titokban ariánusokat. Jankówkai központjuk még a 18. század elején is működött. Titkos szállásaikat a nemesi udvarokban, ahol találkozóikat tartották, a 19. századi nemzeti felkelések idején is búvóhelyként használták.

A Rakówban összegyűltek eltöröltek maguk között minden rangot és megszakítottak minden kapcsolatot az állammal. A kétkezi munka, a közös tulajdon, a tökéletes egyenlőség és a pacifizmus tanát hirdették. (E jelenségek miatt egyes történészek a kommunizmus előfutárait látták bennük.) Saját nyomdát és akadémiát tartottak fenn, ahova a 17. század elején több mint ezer hazai és külföldi diák járt.

A lengyel testvérek mozgalma erősen elit jellegű volt, rengeteg írástudó és tudós csatlakozott hozzá. A gyülekezetek nem voltak nagy közösségek, átlagosan 100–200 tagot számláltak.  A nők helyzete A nők helyzete összehasonlíthatatlanul erősebb volt a lengyel testvérek körében, mint más protestáns vagy katolikus környezetben. A közvélekedés elítélését váltotta ki, hogy gyülekezeteikben a prédikációkat gyakran tartották nők. Az arianizmus egyik alapelve volt a partnerség a házassági kapcsolatokban – sem a feleség, sem a férj nem foglalhatott el domináns pozíciót.

Széles körben ismert és eretnekgyanús volt katekizmusuk, az ún. „rakoviánus katekizmus”, amelyet több tucatszor is kiadtak és csaknem minden európai nyelvre lefordítottak. Hitelveik kialakításakor egyetlen módszerük az egzegézis volt, tehát kizárólag a Biblia szövegét vették alapul. A nyolc fejezetből álló könyvet platóni dialógusok formájában írták.

Jézus isteni voltának, valamint Mária „Isten anyja”szerepének elutasítása a női szüzesség ideáljának elvetéséhez vezetett. Ennek eredményeképpen a nők és társadalmi szerepük megítélése realisztikusabbá és racionálisabbá vált. A lengyel testvérek számos művet írtak ebben a témában.

A lengyel testvérek elutasították azt a nézetet, miszerint Logos (Krisztus örökkévaló lelke) Teremtőként részt vett volna a világ megteremtésében. Még a 16. század során kimondták, hogy a kereszténység eredeti teológiája azonos volt a judaizmuséval.

92

Az ariánusok 1658-as kiutasításakor a szejm nem foglalkozott a nőkkel, akik közül sokan gyermekeikkel az országban maradtak. Rövidesen kiderült, hogy – immár hozzászokván a lelkipásztori teendők elvégzéséhez – a nők is lehetnek az „eretnekség terjesztői”. 1662-ben a szejm „helyrehozta a hibát”, most már rájuk is kiterjesztve a tiltást.

a köznemesség félelme a királyi hatalom abszolutizálásától. Az uralkodói hatalom ez irányba haladó politikáját feltartóztatta a köznemesség 1606-ban kirobbant fegyveres lázadása, a Zebrzydowski-féle összeesküvés. A Mikołaj Zebrzydowski krakkói vajda nevéhez fűződő nemesi felkelés fordulatot hozott ugyan, de nem az erős hadsereg és a végrehajtó hatalom megszilárdítása irányába, hanem éppen ellenkezőleg. A nemesség köreiben felerősödött a meggyőződés, hogy országuk a "kereszténység védőbástyája" (ante murale christianitatis).

 Temetkezési szokások 1658 előtt a Rzeczpospolita területén a lengyel testvéreknek saját temetőik voltak. Titkos ariánus temetkezési helyek még a 18. század során is előfordultak az ország területén.

Fokozódott a nemesi aranyszabadság hangsúlyozása, a szembeszegülés a királyi hatalom megerősítésére irányuló törekvésekkel.

 Királyválasztó országgyűlés 1587-ben Wiślicában királyválasztó országgyűlést tartottak. Két király jelölt is volt ebben az időben: Habsburg Miksa osztrák főherceg és Waza Zsigmond.

1606-ban, a Zebrzydowski-féle összeesküvés idején Wiślicában a király híveinek gyűlését tartották. * Wiślica a XVII. században, a svéd „özönvíz” (1655–57) idején lehanyatlott. 1657-ben II. Rákóczy György csapatai pusztították el, aki nem törődve a Porta tiltakozásával, szövetségben a svédekkel januárjában hadat indított János Kázmér lengyel király ellen, kiegészülve a moldvai és havasalföldi csapatokkal. A hadjárat első szakaszában sikeres volt: bevette Krakkót, aztán bevonult Varsóba, de alighogy találkozott a svédekkel, a királyuk magára hagyta őt az országát ért újabb dán támadás miatt. Ennek ellenére Rákóczy még mindig bízott sikerében, tovább ment észak felé, de a lengyelek Jerzy Lubomirski vezetésével végzetes támadást intéztek Észak-Erdély ellen és Munkács környékét is elpusztították. Rákóczy vereséget szenvedett, a román és kozák csapatok cserbenhagyták lengyel földön és az ellenségtől is magas összegű hadkárpótlás fejében kapta meg a szabad eltávozást. Rövidesen magára hagyta hadait, amit Kemény Jánosra bízott, de a határnál elfogta a tatár kán. Székelyföldet rövidesen a török és tatár hadsereg pusztította.

III. Miksa (* Bécsújhely, 1558. október 12. – † Bécs, 1618. november 2.), osztrák főherceg, a Német Lovagrend nagymestere (Maximilian der Deutschmeister) Jagelló Annának, II. („Dobzse”) Ulászló magyar király leányának az unokája volt. Ulászlónak IV. Kázmér lengyel király volt az apja, aki a Piast-ház őseitől és Jogailatól, valamint annak ősapáitól a litván nagyhercegektől származott. Ezért jelölték Miksát 1587-ben a Lengyel–Litván Perszonálunió uralkodójává, az előző lengyel király, Báthory Istvánhalála után. A másik jelölt III. (Vasa) Zsigmond svéd herceg később Lengyel Zsigmond néven király felé hajlottak, aki ilyen szempontból azonos ősöktől származott. Miksa megpróbálta a maga javára dönteni a vitát azzal, hogy sereggel vonult Lengyelországba, ezzel háborút robbantva ki. Wiślicát ebben az időben Krzysztof Zborowski, Miksa főherceg hívének csapatai foglalták el. Ám Miksa seregei végül vereséget szenvedtek a byczyna-i csatában a Jan Zamoyski vezette svéd seregektől. Így tehát 1587. augusztus 19-én az ifjú Zsigmondot a lengyel rendek királlyá választották. Megválasztásában nagy szerepet vállalt nagynénje, Jagelló Anna, Báthory István özvegye és Jan Zamoyski kancellár. Miksát börtönbe vetették és csak V. Szixtusz pápa beavatkozásának köszönhetően engedték szabadon.

1766-ban elbontották a várat, 1820-ban a Szent Márton és Szent Lélek templomokat, a XIX. század végén pedig a városfalakat rombolták le. A januári felkelés után, 1869-ben a városi rangját is elvesztette. Az I. világháború idején a település a frontvonalon található. Az osztrák tüzérség lőtte Wiślicát, jelentősen megkárosítva többek közözött a társas templomot, melyet a XX. század 20-as éveiben átépítettek. 1958-ban, a régészeti kutatások idején feltárták a régi, román stílusú templomot a társas templom alatt. 1966. július 17-én, Lengyelország kereszténnyé válásának 1000. évfordulóján, Stefan Wyszyński lengyel prímás és Karol Wojtyła érsek és kardinális ünnepélyesen megkoronázták a második román kori templomból származó, XIII. századi Madonna Łokietkowa (Pani Wiślicka, Matka Boża Uśmiechnięta) szobrot, amely a templom főoltárán található.

III. (Vasa) Zsigmond megkoronázására 1587. december 27-én, Krakkóban került sor. A lengyel nemesség és a főurak egy része kezdettől fogva nemtetszésének adott hangot, főként a király svédországi utódlásharcokban való részvétele, és ennek kapcsán a Habsburgokkal való kokettálás miatt, de a növekvő vallási türelmetlenség is tiltakozást váltott ki. Zsigmond hosszantartó lengyelországi uralkodása alatt fokozatosan lelohadtak a gazdasági fejlődés tendenciái és a köznemesség reformtörekvései. Növekedett viszont

93

1975–1998 között Wiślica közigazgatásilag a Kielcei vajdasághoz tartozott. 2004. október 1-jén, majd 2005. szeptember 8-án II. János Pál pápa a wiślicai templomot Bazilika Minor címmel és méltósággal ruházta fel.

Szyszko-Bohusz építész (1883-1948) tervei szerint. A szentélyben II. Ulászló lengyel király által készíttetett orosz-halicsi freskótöredékek láthatók 1397-1400 közötti időből, melyek Krisztus és Mária életét mutatják be. A főoltárán található Szűz Máriát ábrázoló, XIII. század végén készült dombormű van (Madonna Łokietkowa). Belsejét gótikus keresztbordás és csícsíves boltozat díszíti, melyek a bazilika közepén három pillérre támaszkodnak.

Wiślica műemlékeit hirdető tábla A város műemlékei  Szűz Mária születése gótikus káptalani templom (Bazylika kolegiacka Narodzenia Najświętszej Marii Panny w Wiślicy)

A bazilika belső tere

A piactéren álló, Nagy Kázmér által 1350 körül alapított, román kori eredetű, XIV. századi gótikus káptalani templom kéthajós csarnoktemplom, amely két korábbi román kori templom alapjaira épült. A templomot Nagy Kázmér állítólag vezeklésül építtette több más templommal egyidejűleg, Marcin Baryczka (†1349. december 13.), a krakkói katedrális vikáriusa és prédikátorának megölése után.

 A templom története Az első román kori Szűz Mária születése káptalani templom építtetését Henryk Sandomierski herceg kezdte meg. A templom a XII. század második felében készült el, Igazságos Kázmér (Kazimierz Sprawiedliwy) uralkodása idején. Ez egy kisebb, egyhajós építmény volt, kisebb, a hajótól elkülönült keletelt szentéllyel, kisebb apsziszáródással. A hajó nyugati részében helyezkedett el a kis emporium. A szentély alatt volt a kripta, melynek napjainkig fennmaradt maradványai a bazilika földalatti részében találhatók. Négy oszlopra támaszkodó keresztboltozat fedte. A XIII. század elején alapították a második, nagyobb Szentháromság társaskáptalan templomot. Ez egy háromhajós bazilikális elrendezésű templom volt. Az északi és déli hajójában helyezkedtek el a kápolnák. Boltozata hat oszlopra támaszkodott. Nyugati homlokzatánál két torony állt.

A donátori képmás a déli bejárat fölött A déli bejárata fölötti gótikus donátori képmás látható: Nagy Kázmér a templom modelljét felajánlja a kisdedet tartó Máriának. A templom padozata alatt a XII. századi román kori egyhajós templom maradványai láthatók. Ez a legrégebbi és legnagyobb kéthajós templom Lengyelországban. A templom az első világháború idején részben elpusztult az osztrák tüzérség belövései miatt. 1919-1926 között épült át Adolf

A második román kori templom makettje

94

Wiślicában valószínűleg a XII. század második felétől működik a wiślicai káptalan. Kezdetben a hercegség alá tartozott. Későbbi időkben a püspök fennhatósága alá került. A felszerlsével kapcsolatos első fennmaradt dokumentumok a XIII. század első feléből valók. Kezdetben a káptalanhoz mindössze négy prelátus és négy kanonok tartozott.

1915-ben a templom súlyos sérüléseket szencedett az osztrák tüzérség támadásától. Elpusztult a nyugati homlokzata, még a XIII. századi román templomból származó tornyával együtt. A templomot a 20-as években Adolf Szyszko-Buhusz építész tervei szerint építették újjá. A restaurált templomnak 1924. szeptember 7-én Augustyn Łosiński kielcei püspök visszaadta az 1819-ben elvesztett társaskáptalani templom rangját.

A harmadik, napjainkig fennmaradt wiślicai társaskáptalani templomot Nagy Kázmér (ur. 13331370) alapította a XIV. század első felében. Az egyike volt azon templomoknak, melyeket a király vezeklésül emeltetett Marcin Baryczka kanonok meggyilkolása után.

1958-ban a régészeti kutatások idején, az altemplomban feltárták a régi román kori templom maradványait. 2002-ben a régészeti hivatal Wiślicában, mint a világ 100 legveszélyeztetebb műemlékeinek egyikét, a bazilikát és a Długosz Házat felvette a New York-i székhelyű World Monuments Watch magánszervezet által működtetett World Monuments Watch, a Nemzetközi Műemlékfelügyelet a listájára.  A bazilika építészete A templomot faragott kőből építették, a nyugati homlokzat oromfalának kivételével, amely téglából készült az I. világháború pusztításait követő átépítés során a XX. század 20-as éveiben. A templom álhajós építmény. Sokszögzáródású szentélye alacsonyabb és keskenyebb a hajótól.

Szűz Mária születése gótikus káptalani templom A templomot többször kijavították és restaurálták. 1598-ban kijavították tetőzetét és óráját, a templomban gyóntatószékeket helyeztek el Madonna Łokietkowa szobrát. 1678-ban a templom felújítása 6000 akkori złotyba került. Felújították korabeli szentélyét is. 1682-ben kijavították jégverte tetőzetét is. 1810-ben szűnt meg a szomszédos gorysławicei plébánia, melyet ide csatoltak.

A bazilika épülettömbje madártávlatból A XVII. század második felében északról hozzáépült toldalékban található a sekrestye és a kincses kamra. A templom főbejárata a déli oldalon található. Az építmény belsejébe csúcsíves, bélletes kapu vezet. A kapu felett helyezték el a donátor, Nagy Kázmér domborműves emléktábláját. A király a kis Jézust tartó Madonna előtt térdel, kezében a templom makettjét tartva. Mellette található Jan Bodzanta, Bodzęta herbu Poraj (1290 körül†Kielce, 1366. december 12.) krakkói püspök alakja. Az emléktáblát 1464-ben állították, a templom alapításának 100. évfordulója alkalmából. A megemlékezés kezdeményezője Jan Długosz volt, aki akkoriban wiślicai kanonok volt.

Háborús károk a templomon

95

A templom déli bejárata az alapító emléktáblájával

A templom belseje

A templom északi kapuja a XIV. század második feléből való. A kapuba két címer domborművet falaztak be: két Piast Sast valamint NagyLengyelország címerét. A kapu közelében található egy befalazott ablak, melyből a hagyomány szerint a wiślicai statútumot hirdették ki.

A szentély északkeleti falán található a csúcsíves végződésű gótikus szentségháza (sakramentarium). A szentély északi falán található a szent olajat tároló fülke.

A templomhajó háromosztású, részben csillagboltozatú. Három karcsú oszlopra támaszkodik. A szentélyt keresztbordás boltozat fedi. A boltozat zárókövein a Lengyel Királyság három területének címerét helyezték el: NagyLengyelországét, Ziemia dobrzyńska (a mai kujawsko-pomorskie vajdaság területén), Ziemia sieradzka (latinul: terra Siradiae) valamint Rusia. Vörösoroszország, más néven Vörösruténia (ukránul: Червона Русь, lengyelül: Ruś Czerwona. Ez utóbbit 1340-ben III. Kázmér lengyel király hódította meg. Ettől kezdődően nevezték a hivatalos forrásokban is Ruś Czerwona névvel.

Hármszög végződésű gótikus szenségtartó a bazilika szentélyének északkeleti falán A szentélyben orosz-bizánci freskótöredékek láthatók 1397-1400 közötti időből. II. Ulászló, eredeti nevén Jagelló (lengyelül: Władysław II Jagiełło, 1351 körül – Gródek, 1434. május 31. vagy június 1.) megrendelésére Hayla popa, przemyśli származású festő készítette őket. A fennmaradt jelenetek között található: Jézus bemutatása a templomban; Jézus levétele a keresztről; Istenszülő Szűz Mária elszenderedése; Szűz Mária temetése; Angyali üdvözlet; Az Úr születése; Utolsó Vacsora; Korbácsolás; Keresztrefeszítés valamint a szentek alakjai.

Területi címerek a hajóban A hajóban található lovagi címerek: Szeliga, Rawicz, Leliwa és Gryf.

A szentélyben a wiślicai kanonokok későreneszánsz síremlékei találhatók. A kóruspad Szyszko-Bohusz építész tervei szerint a templom átépítése idején, a XX. században készült. A sekrestyéhez vezető barokk kapuzatot Andrzej Mielerski wiślicai kántor készíttette.

A hajóban található lovagi címerek A záróköveken az evangélisták szimbólumai és egy Jézus fő is elhelyezésre kerültek.

96

 A templom alatti leletek

A templomhajó feletti későbarokk szivárványgerenda a XVIII. században készült a Jézus keresztjével és szent felirattal.

A templom padló alatti rétege régészeti lelőhelyet alkot. A gótikus templom alatt két románkori szentély (XII. és XIII. sz.) alapjait találták meg valamint a híres wislicai padlót, az úgynevezett „Orantok lemezét”, melyet 1175-re datálnak, és Európában egyedülálló román kori alkotás. Az első román kori templomból származnak a mészkőbe faragott griffek is, az Élet fáját szimbolizáló rozettával.  „Orantok lemeze” – Płyta wiślicka Az elpusztult XII. századi templom való „Orantok lemeze” vagyis wislicai padló – 4,1 × 2,5 méter méretű, az 1175-1177 körüli évekből származik, és vésett alakokat ábrázol. A templom kriptájában található, melynek helyén a jelenlegi gótikus káptalni templom áll. A világ román kori művészeti emlékei között kiemelkedő jelentőséggel bír. 195960 között tárták fel az Andrzej Tomaszewski professzor által vezetett, a Középkori Lengyelország Kutató Egyesület (Zespół Badań nad Polskim Średniowieczem) régészeti kutatómunkái keretében. 1982-83 között konzerválta a Krakkói Szépművészeti Akadémia Władysław Zalewski irányításával.

A hajó keleti falán a XIV. század második feléből való gótikus antependiumok találhatók. Az egyikükön Jastrzębiec címer látható:

A hajó déli falán Anna Skrzepicka későreneszánsz síremléke valamint Józef Ptaszyński fődiakónius XIX. századi klasszicista síremléke található. Az oltáron helyezték el a Łokietek Madonna (Madonna Łokietkowa vagy Pani Wiślicka, Matka Boża Uśmiechnięta) 1300 körülkészült kőszobrát.

„Orantok lemeze”

Łokietek Madonna

A padlózat esztrich rétegű (gipsz masszából öntötték, amely a kiöntés után szilárdult meg), véset készült rá. Kátránnyal vagy faszénnel feketére színezték. Ennek eredményeként a világos hátteren fekete rajlozatot kapott, niello (olasz, középkori latin nigallum, a. m. fekete) – fémeknek és kénnek keveréke, mellyel az ezüstöt feketére festik – hatást keltve.

A legenda szerint a Madonna előtt fohászkodott az ország egyesítéséért a Wiślicában rejtőzködő Łokietek Ulászló. Szintén előtte imádkozott Hedvig királynő Jagiełło királlyal. A hagyomány szerint a papi ruhák egyike a királynő ajándéka. 1966. július 17-én a Madonnát Stefan Wyszyński kardinális koronázta meg.

97

 Długosz-ház (Dom Długosza) A vikárius ház 1460-ból való, téglaépület. Jan Długosz híres lengyel történetíró és krónikás építtette, a wiślicai káptalan vikáriusainak lakóhelyéül. A kapualjban, a folyósókon és a szobákban feltárt freskótöredékek a XV. századból valók. Jelenleg a plébánia és a múzeum található benne.

„Orantok lemeze”a lelőhelyen A padlólap a kripta középső hajójában található, a második boltozat között (három oszlop alap maradt fenn). A padló két figurális és bordűrös részből áll, a két elkülönülő fél alkot egy egészet. A baloldali bordűr sáv oroszlánt, kentaurt, sárkányt és kígyót tartalmaz, a felsőben, az oltár tövében két oroszlán látható az élet fájánál. A bordűr sávot növényi ornamentika tölti ki (csavarás, fonás) és növényállat (utólagos sárkányábrázolás). Feliratos táblák az udvaron A Długosz-ház (Dom Długosza) emeletes, későgótikus téglaépület, nyújtott négyszög alaprajzú. Az emeletén található a refektorium, az egykori hercegi étkező. Az épület északnyugati részében értékes freskókat tártak fel a XV. század végéről, a Feltámadt Krisztust és nőket ábrázol a kereszttel. Középen található térdeplő férfialak (valószínűleg Jan Długosz), az őt körülvevő glóriában gótikus felirattal: Boże zmiłuj się na nami. – Isten, szánj meg minket.

„Orantok lemeze, alsó lap A felső mezőben, amely az oltár közelében található, a pap ábrázolása látható, aki egy szakállas férfi és egy fiú között áll. Az alsóban egy szakállas férfi tűnik fel a főkötős nő és egy ifjú között. Mindegyik alak feje felfelé néz, imádkozó kezekkel – imádkozókként ábrázolva őket. A felső mezőben látható alakok felett latin nyelvű felirat töredéke maradt fenn: Hi conculcari querunt ut in astra levari possint et pariter ve... (Ci chcą być podeptani, aby mogli być wzniesieni do gwiazd i zarówno... ― Sárba tiportak akartok lenni, hogy ha fel tudtok emelkedni a csillagokig, hasonlóan…) A padlón látható személyek azonosítása és az alapító személye kétséges. Alapító Kazimierz Sprawiedliwy, akit az alsó mezőben látható szakállas személyként azonosítanak. Társai még a felesége, Helena és fia, Bolesław. A felső mezőben nagy valószínűség szerint Kazimierz elhunyt rokona, az ő testvére, Henryk Sandomierski és Kázmér fia látható. Más feltevés szerint az alsó mezőben látható szakállas férfi (és az alapítóval együtt) Bolesław Kędzierzawy feleségével és fiával, Leszekkel együtt.

Jan Długosz valószínű ábrázolása a XV. század végéről származó freskón a Długosz-házban A Długosz-ház tégla oromfalán csúcsíves falfülkék láthatók, kő pajzsokkal, melyekben Długosz – Wieniawa címerét helyezték el. A hagyomány szerint az épületben nevelkedtek Jagiello Kázmér lengyel király fiai.

98

 Szent Miklós-templom maradványai A káptalani templom melleti kis pavilonban találhatók a román kori Szent Miklós-templom maradványai, melyek a X. századra datálhatók a XI. században átépített sírkápolnával együtt. A régészeti munkák idején tárták fel.

Az első román kori templom, a földalatti templom makettje

A Długosz-házban napjainkban a plébánia és a Wiślicai Regionális Múzeum kapott helyet

A templom északi falánál található a IX. század végéről származó gipsz keresztelőtál (amely arról tanúskodthat, hogy Wiślica jóval korábban vette fel a kereszténységet, mint az egész Lengyelország). A templomot a XIII. század végén, az erődítmény kiépítése idején bontották el.

 Harangtorony (Dzwonnica) A bazilika nyugati homlokzatánál lévő bejárattól balra lévő harangtornyot 1460-1470 között Jan Długosz építtette.

A román kori Szent Miklós-templom maradványai  Keresztelőtál A tömeges megkereszteléshez szolgáló agyag-gipsz vályú valószínűleg 880-ban készült.  A koraközépkori óvár A koraközépkori óvár falmaradványai a XI-XII századból valók. A palánkvár építésének első fázisa a X. századra tehető.

Harangtorony 1858-ban leégett. 1872. évi restaurálása idején neogótikus toronysisakot kapott. 1915-ben a harangtorony is megsérült az osztrák tüzérség lövedékeitől. 1919-ben kijavították, egyúttal a XIX. századi toronysisakot eltávolították.

 A Rózsafüzér Társaság kőháza Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468–70 körül alapította meg a Rózsafüzér Társaságot. A legrégebbi egyletek Lengyelországban: Wrocławban 1481-ben; Krakkóban 1484-ben, és a varsói Szent János konventben 1604-ben, Międzyrzec Podlaskiban 1614-ben, Gidlében 1616-ban, Poznanban 1630-ban alakultak.

A harangtorony nézet alaprajzú, négyszintes építmény. Teljes egészében restaurálták a Lengyel Korona és Litvánia címereit tartamazó frízeket, és a nemesi címereket is: Dębno, Wieniawa, Grzymała, Ogończyk, Pilawa, Nałęcz, Rawicz és Poraj.

99

Wiślicában a Társaságot Jan Rudnicki kanonok írta le 1677-ben. Rózsafüzér Társaság kőháza a kapubehajtóval a Rynek és a Jasna utca sarkán állt, 2009. április elején bontották el.

Strożyska Strożyska – a Szentkereszt vajdaságban fekvő falu, mely már a Nowy Korczyn nagyközséghez tartozik. A falu a Ponidzie régióban fekszik, Nowy korczyntól északnyugatra, közel 5 km-re, és BuskoZdrójtól mintegy 15 km-re, délkeletre a Nadnidziański Park Krajobrazowy területén.

 Szobrok Jézus Krisztus kínszenvedéseit ábrázoló XVII. század második feléből származó domborműcsoport a Só tér sarkán áll. Az imádkozó Nepomuki Szent János szobor a Tysiąclecia Państwa Polskiego utcában áll. Wiślica is rajta van a Sandomierz és Tyniec között vezető felújított kis-lengyelországi Szent Jakab útvonalon.

Szczerbaków Szczerbaków – Wiślica nagyközséghez tartozó falu. A településen Önkéntes Tűzoltóság működik.

Víztárolók Strożyska és Szczerbaków között néhány – a közeli Nidából vizet kapó – nagyobb víztározó található. A Nida Nowy Korczyn magasságában ömlik a Visztulába. A víztározók területe kivételesen érdekes hely az ornitológiakedvelők számára. A tavaszi és nyári idényben madarfajok tömegeit lehet megfigyelni. Kócsagok, gémek, daruk, kormoránok és halászsasok állandó tájképi elemek.

Strożyskában található a Busko-Zdrój – Tarnów közötti 973 vajdasági út és a Strożyska – Wiślica között futó, mindössze 11 km hosszú 771 vajdasági út kereszteződése. A falun vezet keresztül a Wiślica és Grochowisko közötti zöld sávjelzésű turistaút.  A település története Strożyska első írásos említése a XIV. századból való. 1378-ban, a falu birtokosa, Michał ze Strożysk megalapította a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templomot. A település a XV. századtól királyi birtok volt. 10 jobbágytelek, 2 kocsma szántóval valamint 2 földnélküli paraszt szántóval volt itt. A kéve és kendertized a wiślicai egyház jövedelme volt. A királyi majorság tizedét a plébánosnak fizették. Ebben az időben Jan Wątróbka ze Strzelcz, herbu Oksza volt a falu plébánosa. Jan Długosz szerint vikárius ház és iskola is volt itt. 1827-ben 62 ház volt itt és 446 fő lakta.

A víztározó felszíne

 Műemlékei

Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templom, Stróżyska, Nowy Korczyn környékén

Szürke gém (Ardea cinerea) megfigelés közben

100

A gótikus Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templom (lengyelül: kościół pw. Wniebowzięcie Najświętszej Maryi Panny, latinul: Assumptio Beatissimae Mariae Virginis in caelum) 1378-ból való. 1895-1896 között neogótikus stílusban épült át. 1944-1945 közötti hadműveletek során elpusztult, a háború utáni időkben restaurálták.

osztja két részre, keresztbordás boltozat fedi. A templomban csúcsíves kapuzat vezet.

A templom hajója XIV. századi. A szentély és a hozzáépült Szűz Mária és Úr Jézus kápolnák a XIX. századból valók. A hajóhoz a nyugati oldalon hozzáépült torony egykor védelmi szerepet töltött be, fennmaradt a nyitott lőrései.

2010 novemberében, a templom közelében folytatott munkálatok során emberi csontvázakra bukkantak. A lelelőhelyen 2011 tavaszán végzett régészeti kutatás megerősítette, hogy ez egy koraközépkori temető, melynek kora a XI. század első felétől a XIV. századig datálható. A 20 árnyi területen 80 csontvázas sírhelyet találtak, és közel 450 régészeti leletet, köztük vas késeket, fülbevalókat, két gyermek csörgőt.

 Útmenti szobor: a templom mellet, a Strożyska és Badrzychowice közötti út elágazásánál található. 1696-ból származik.  Régészeti lelőhely

A kutatás szakában rátaláltak egy korábbi település nyomaira is. A munkagödör feltárása során étel és gabona maradványokat, valamint hulladékokat és szemetet találtak, melyeket a neolit és bronzkorra datáltak, de újabbkori településnyomat is találtak a XVI. és XVII. századból, köztük nagyobb, alápinzézett épület maradványait.  Strożyskához füződő személy Jan Francuz atya, – lengyel lekész, a Lengyel Hadsereg káplánja, hosszabb ideig Strożyska plébánosa, társadalmi aktivista.

A templom lőréses tornya A torony belsejében található alapítási tábla a XIV. századból való. A templomhajót maszív pillér

101

3. nap – 2014. július 14. Kromołów – Siewierz – Myszków – Żarki – Mirów – Olsztyn – Żuraw – Święta Anna – Przyrów – Złoty Potok – Włodowice rajta kívül a plébániához tartozott még: Zyrkowicze, Morsko, Skarzicze, Dupice, Łosznycze, Bylanowicze, Bzow, Carlyn és Pomrozycze.

Kromołów Kromołów – 1870-ig város, 1977-től Zawiercie legrégebbi, műemléki kerülete. A Krakkó – Częstochowai Karsztfennsíkon fekszik. Területe 15,76 km². A településen működik a 6. sz. Gimnáziumból és a 13. sz. Általános Iskolából álló iskolaegyüttes (ul. Filaretów). Kromołówban 1946-tól működik az LKS Źródło Kromołów labdarúgó csapat.

Długosz (1415–1480.) idejében a kolostornak Kromołówban 1 ekealj földje, 1 földnélküli parasztja és a plébánitemplom feletti opatrónusi joga volt, magát Kromołówot pedig városként tartották számon. 1425 után a város birtokosa Stanisław Kromołowski lelówi tanácsos is volt. Ő és fia, Stanisław a város gazdaságának jelentős fellendülését eredményezték, amikor Kromołów jelentős kereskedelmi rangot szerzett, az atya halála után a fiú I. Zsigmondhoz, más néven Öreg Zsigmond lengyel királyhoz fordult a vásártartásijog elnyerését kérve Kromołów számára. A király ezt a privilégiumot 1519. február 24-én adta meg.

 A település története Kromołów település 1193 előtt alakult, Kromola lovag alapította, a helység az ő nevét viseli. Ezen területek első birtokosai a Kromołowskiak voltak. Kromołów a XIV. vagy a XV. században kapott városjogot, melyet a XIX. században, az 1863. januári felkelés leverését követő orosz elnyomás idején elvesztett. 1973-1977 között a helység a Kromołów nagyközség székhelye volt. 1977. február 1-jétől Kromołów Zawiercie város egyik kerülete. Feltevések szerint Kromołów kezdetben lovagi település is volt. Más változat szerint a lubiński kolostor szerzetesei hajóztak fel a Vartán, ahol annak forrásánál telepítették be Cromolát. A korai középkorban egyes helységeket azonosítottak a városokkal – amelyekhez Kromołów tartozott. III. Celesztin (1106 – 1198. január 8.) pápa 1193. április 8-án kiadott, II. Kázmér, más néven Igazságos Kázmér (lengyelül: Kazimierz II Sprawiedliwy), (1138 – 1194. május 5.), Wiślicai, sandomierzi és krakkói herceghez címzett bullájában megemlítik, hogy a pápa minden birtokában a wrocławi Piasek-szigeten lévő Ágoston-rendi Kościół Najświętszej Marii Panny na Piasku kanonokait erősítette meg. A bulla erejénél fogva a kanonokok voltak a "THABERNA IN CROMOLAU" tulajdonosai – egy kocsma Kromołówban. Ez Wrocławot Kromołów településsel köti össze.

A középkori eredetű Szent Miklós-plébániatemplom A XVII. és XVIII. században errefelé vezetett a háborúba menő hadak felvonulási útvonala, erre vonult II. János Kázmér lengyel király (lengyelül: Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, 1609. március 22. – Nevers, 1672. december 16.), 1648–1668 Lengyelország királya és utóda, Michał Korybut Wiśniowiecki (Wiśniowiec, 1640. július 31. – Lwów, 1673. november 10.), 1669–1673 között Lengyelország királya és Litvánia nagyhercege.

A templom alapításának pontos dátuma azonban nem állapítható meg. Alapítása a XII. és XIII. század fordulójára tehető. Az első szerény templomi feljegyzések 1250-ből valók, a következő kromołówi egyházi feljegyzések a péterfillérekkel kapcsolatosak az 1325-1327 közötti évekből.

Stanisław Warszyckinél (Kromołów következő birtokosa) két hónapon át vendégeskedett Jeremi Michał Korybut Wiśniowiecki (1612. augusztus 17. – 1651. augusztus 20.) lengyel herceg özvegye. 1651-ben a település ariánus hitre tért. A fent említett Stanisław 1699-ben Kromołówot védművekkel és sáncokkal vette körül, új falazott, erődítmény szerepet is betöltő udvarházat is építtetett.

A plébánia akkoriban az irządzki, később a lelowski egyházkerülethez tartozott. Ebben az időszakban Kromołów a környék domináns települése volt,

102

1655 – 1660 között a „svéd özönvíz” idején a lakosok jelentős károkat szenvedtek. Két napig a legénysége hasztalanul verte vissza az ostromot. A város leégett. 1702-ben érte a második ostrom, amikor kromołówiak Dancer tábornok a helységbe bevonuló hadosztályainak pusztításait élték át. A település vonultak át Jan Sobieski hetman, Jan Lubomirski nemesi felkelő ellen kivezényelt csapatai is. Második alkalommal, 1683-ban már királyként fogadták a Bécs felmentésére induló III. Sobieski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (Olesko, 1629. augusztus 17. – 1696. június 17., Varsó) lengyel királyt.

áldozatul, aki 1294-1320 Krakkó püspöke volt. A templom jelenlegi külsejét a XVI. századi átépítésnek köszönheti. Az építmény számos elemének pontos korát nem lehet megállapítani, de beható elemzés után a templom legrégebbi elemein a román és gótika stílusát lehet észrevenni.

A svéd háborúk idején a város elszegényedett és elnéptelenedett, melyről a krakkói vajdaság összeírása is tanúskodik: 83 városi család, 5 paraszti tanya, 2 malom és 6 kisiparos található benne. Az 1863. januári felkelés leverése után a Kromołów elvesztette városi rangját. 1925-ben a kromołówi plébániát és a zawierciei dékáni hivatalt a częstochowai egyházkerülethez csatolták. A II. világháború alatt Kromołówban nyomtatták a titkos "Płomień" című lapot. Kromołów 1977. február 1től Zawiercie egyik kerülete.

A Szent Miklós-plébániatemplom szentélye A sekrestyéhez vezető ajtó felett a Kromołówot alapító Cromola család griffes címerét helyezték el. A főoltár alatt található a család egyik tagjának a XIII. századból fennmaradt síremléke.

 Műemlékek és egyházi létesítmények o Szent Miklós-plébániatemplom (Kościół pw. św. Mikołaja w Zawierciu)

 Felszerelése A templom értékes műtárgyakat őriz: kő szenteltvíztartó, a sekrestye ajtaja, a Szent Anna kápolnát a templomhajótól elválasztó vas rácsozat, kő keresztelőmedence, a Szent Izidor kápolnában lévő kőből készült, oszlopokon nyugvó, homogén fedés; az 1508-ból való Szent Miklós harang, hodozható oltárképek valamint a Szent Anna kápolna alatt található síremlék. Az alapító és a templom felszentelését végző Piotr Cieśla volt.

A Zawiercie egyik kerületében, Kromołówban álló Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplom (Kościół Świętego Mikołaja) a Jurajska utcában található. 1651-ben a templom egy időre az ariánus gyülekezeté lett.

A templom 1967. június 17 óta műemlék. 1977ben, a homlokzat felújításánál feltárt két ablak a legrégebbi román stílus jegyeit meutatja.  A templom patrónusa Arról, hogy a templom patrónusa Szent Miklós, Jan Długosz „Liber Beneficiorum...” (lengyelül: Księga dobrodziejstw vagy Księga beneficjów) c. adományok könyvéből nyerünk tájékoztatást. Ugyanakkor két szent volt a templom pártfogója. Két különböző jó elmélet van erre a témára: Az első szerint, Mürai Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra (Mira, Müra), 343. december 6.) myrai püspök, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek és diákok védőszentje volt. Mint a halászok patrónusa, általánosa tisztelt volt Kromołów lakói körében, hiszen a Warta volt a harmadik legnagyobb folyó lengyelországban. A másik ok, hogy ez a szent lett a templom védőszentje, hogy a pásztorok patrónusa is volt, és a pásztorok vele védekeztek a ragadozókkal

A Szent Miklós-plébániatemplom a XVI. századból származik, 1867-ben átépült.  Építészete A város legrégebbi katolikus temploma. Egyhajós, falazott építmény. Szentélye háromszögű apszissal zárul. A templomot a XVI. században alapították. Ha igazat adunk a népi hagyományoknak, a jelenlegi templom már a harmadik, amelyik ezen a helyen áll. Az első a XIII. században, a tatárjárás idején pusztult el, a második viszont Jan Muskata (1250 körül-†1320. február 7.) katonáinak esett

103

 Építése és formája

szemben, hiszen a település akkoriban fenyvesekkel volt körülvéve.

A kápolna téglából épült, nyolcszögű építmény. Tetőzetét bádoglemez fedi, a csúcsát kereszt koronázza. Belswejében az oltáron Szent Tekla képe, balról Szent Jácint szobra, jobbról Nepomuki Szent János szobra látható.

A kromołówi templom a késő középkorban a kultusz jelentékeny központja volt, Cromola család meg nagyban elősegítette a templom fejlődését, hiszen a griffes címerük látható a sekrestyébe vezető ajtó felett, illetve az oltár alatt be van falazva egy sírkő, melyben nyugszik a család egyik tagja, ugyanakkor nem tudni, hogy ki lehetett életében.  A reformáció epizódja aés a templom további sorsa Elég viharos volt a kromołówi plébánia története a reformáció idején, amely elhozta a kálvinizmust e területre, és a katolikusok több mint 40 évre elveszítették a templomot. Ez 1552-1594 között történt. Ennek eredményeként a helyi katolikusok a Giebłoban lévő Szent Jakab-templomba vagy a skarżycei kápolnába jártak. A katolikusok az utolsó Kromołowski halála után visszatérhettek templomukba. Mikołaj Firlej krakkói vajda 1594ben átadta azt a katolikusoknak. A templom ezt követően fontos kereskedelmi és hadi út volt.

A Warta forrását magába foglaló kápolna  További látnivalók

1999-2000 között renoválták a barokk kori mellékoltárokat és a szószéket. Felújították a plébániát is. o Nepomuki Szent János-kápolna Świętego Jana Nepomucena)

További látnivalók közé tartozik a középkori négyszögű rynek valamint a korabeli utcahálózat; a zsidó temető XVIII. és XIX. századi síremlékekkel valamint más műemléki temetők; számos faház a XIX. századból és a XIX. századi kápolnák.

(Kaplica

A kápolna 1803-ból való. A Warta fő forrásának kifolyása fölé építették. A második fő forrás 300 méterrel arrébb, az iskola közelében ered.

Siewierz Siewierz (fr.: Sievers, ném.: Sewerien, Sewern, orosz: Севеж) – lengyel város a sziléziai vajdaságban, a będzini járásban. Korábban már jártunk itt, Częstichowa irányában haladva, akkor éppen építették az itt elhaladó 1. és 86. számú országos főútvonalak illetve az S1 gyorsforgalmi út közös közúti csomópontját. A város 1975–1998 között közigazgatásilag a katowicei vajdasághoz tartozott. Siewierz a történelmi Kis-Lengyelországban fekszik, a Sziléziai fennsík északi részéhez tartozó „Garb Tarnogórski” hátság mezorégió területén, a 63,3 km hosszúságú Czarna Przemsza folyó. 2012. december 31-i adatok szerint a város lakossága 5478 fő. A város területe 38,22 km².  Nevének eredete

A Nepomuki Szent János-kápolna

1123–1125 között a város nevét Seuorként jegyezték le. A lengyel nyelvben ma már nem létező, északot jelentő siewior főnévből származik. A XV. század végéig, 1470–1480 között a város neve így hangzott: Syewyor. A XVI. században már Siewier (1546) és Siewierz (1544) formában található. A név bizonyára egy bizonyos, más földrajzi objektumtól északra fekvő helyet jelöl.

1790-ben kromołówi tűzvész során leégett az itt álló korábbi kápolna. A jelenlegit 1803-ban falazták. Változatlan formáját 1988-ig tartotta fenn, amikor az utca szintjének megemelése miatt elhatározták elbontását és egy méteterrel való megemelését. Megemelését követően eredeti alakjában állították helyre.

104

 Közlekedés

 IV. Henrik IV. Henrik, más néven Törvényes Henrik (lengyelül: Henryk IV Probus (Prawy)), (1258 – 1290. június 23.), wrocławi herceg 1270–1290 között, krakkói herceg 1288–1290 között.

o Közutak Siewierzen vezet keresztül az 1. sz. országos főútvonal (E75 európai út) és a 78. sz. országos út. 2010 novemberében adták át a forgalomnak az 5,7 km-re, délre található elkerülő utat a 78. sz. és az 1. sz. országos főútvonalak különszintű útkereszteződését. Az elkerülő út nagymértékben mentesítette a várost a gyakori dugóktól. Ezen kívül Siewierztől néhány kilométernyire, délre fut az S1 gyorsforgalmi út.

IV. Henrik ― Származása, gyermekkora IV. Henrik III. Henrik wrocławi herceg és Mazóviai Judit egyetlen gyermeke volt. Korán elvesztette apját (1266-ban), és előbb nagybátyja, Ulászló salzburgi érsek, majd 1277-től II. Přemysl Ottokár cseh király gondoskodott neveléséről a prágai udvarban, aki az érsek halála után 1270-től formális régens lett a hercegségben. Nagybátyja halála után (aki testamentumában minden jogát átruházta a fiatal hercegre) Henrik visszatért országába, ahol a későbbi legbizalmasabb tanácsadójának, Simon Gallicus gondozásába került, aki korábban a cseh király szolgálatában állt. Fiatalkorában Henrik gondos nevelésben részesült, amiről az tanúskodik, hogy később érdeklődött a lovagi kultúráról és költészetről (egyesek feltételezik, hogy a wrocławi herceg még verseket is írt).

Rynek o Légiforgalom Siewierzt az S1 gyorsforgalmi út és a 78. sz. országos főútvonal köti össze a Pyrzowicében lévő repülőtérrel.  A város története Siewierz már a XII. században vásártelep volt, a XIII. század elejétől kezdve várnagyi székhely. Kezdetben a város központja a mai várostól délnyugatra terült el és a 78. sz. főúttól délre, a román kori Keresztelő Szent János templom körül helyezkedett el. Valószínűleg a tatárjárás után helyezték a könnyebben védhető helyre.

1271. április–május között II. Ottokár hadjáratot vezet Magyarországra. V. István (1239 körül-1272) magyar király a kezdeti vereségek után visszavonulásra kényszeríti a cseh királyt. Henrik a cseh uralkodóval kezdetben példásan együttműködött, és 1271-ben részt vett a magyarok elleni hadjáratban, ami nemsokára azt eredményezte, hogy a magyarok megtámadták a nagy-lengyelországi és kis-lengyelországi hercegségeket.

1276-ban Siewierz városi jogot kapott. Az akkoriban kitűzött Rynek vált napjainkig a város fő központjává. A XIV. században a bytomi hercegek emeltették a falazott várat vagy kezdeményezték annak építését. o A siewierzi csata Az 1289. február 26-án zajlott le a kujáviaimazóviai II Bolesław mazowiecki (1251 után―†1313. április 20.), płocki herceg és Łokietek Ulászló (1261 – 1333. március 2.), ekkor brześći és sieradzi fejedelem koalíciós csapatai valamint IV. Henrik, (lengyelül: Henryk IV Probus (Prawy)), (1258 – 1290. június 23.) herceg csapatai véres csatája Siewierz alatt, a bytomi hercegségben.

Nagykorúnak csak 1273-ban ismerték el, és hercegként függetlenebb politikát kezdett folytatni igyekezvén megőrizni az egyensúlyt Ulászló opoleraciborzi herceg és II. Přemysl között. IV. Henrik aktív segítséget nyújtott II. Ottokárnak 1276-ban is, amikor a kisegítő wrocławi erők Csehországban I. Habsburg Rudolf római királlyal harcoltak. A cseh király veresége nem térítette el Henriket hűségétől, annak ellenére, hogy birodalmi hercegi címet ajánlottak fel neki annak fejében, ha a cseh szövetségtől eláll.

A csata az 1288-1290 között Kis-Lengyelországért folyó harcok egyike volt.

105

megkockáztatják, hogy IV. Henrik a cél érdekében hűbéresküt tett.

― Henriket elrabolja Boleszláv A cseh király katonai erejének meggyengülését ki akarta használni II. Boleszláv Rogatka legnicai herceg. Már a hetvenes évek elején követelte a wrocławi hercegség egyharmadát, amit III. Henrik és Ulászló örökségként hagyott rá. IV. Henrik azonban, aki bízott Ottokár támogatásában, határozottan visszautasította birodalma megcsonkításának minden kísérletét.

― A sziléziai és országos elnyerésének kísérlete

főhatalom

1277-ben Boleszláv megtámadta a Jelczben tartózkodó Henriket, elfogatta és Wleńbe hurcolta. Ahogy ilyenkor szokott lenni, a wrocławi herceg nehéz helyzetét Jámbor Boleszláv nagylengyelországi herceg és V. Ottó brandenburgi őrgróf igyekezett kihasználni. Szerencsére nem ez volt az általános reakció. A wrocławi főurak uralkodójuk védelmére összehívták a lovagokat és védelmére kelt ugyancsak II. Przemysł és głogówi III. Henrik. A cseh király azonban csak erélyes felhívásokra és szabadon engedés iránti kérelmekre korlátozta tevékenységét. A kibontakozó véres csatára a koalíció és Boleszláv Rogatka között 1277. április 22-én került sor Stolec falu mellett. Győzelmet Boleszláv Rogatka aratott, a herceg fiának, V. Henriknek merészsége és katonai tehetsége következtében – II. Przemysł és III. Henrik fogságba esett.

A wrocławi hercegség IV. Henrik uralkodása altt 1281-1284 (narancssárga színnel jelölve) A wrocławi hercegség szomszédaival a viszony nem volt felhőtlen. 1280-ban a legnicai herceg és a magdeburgi őrgróf támadását csak nagy nehézségek árán tudták visszaverni. Hogy normalizálják a helyzetet, következő év februárjában tanácskozást tartottak a lengyel hercegek Baryczban (wrocławi hercegség), ahol ki kellett volna dolgozni a kölcsönös együttműködés módozatait. IV. Henriknek azonban más tervei voltak: börtönbe vetette a megjelent III. Głogówi Henriket, V. Pocakos Henriket és a nagy-lengyelországi II. Przemysłt politikai engedményekre akarván őket kényszeríteni. Végül II. Przemysł kénytelen volt átadni a stratégiai jelentőségű Wieluń környéki földeket, míg a két Henrik kénytelen volt elismerni IV. Henrik elsőségét a hercegek között. A következő években Henrik sziléziai politikáját jóindulatúan támogatta Przemko Ścinawski és I. Opolei Bolko. Az elsőségre azonban V. Pocakos Henrik is törekedett. A különböző Piast ivadékok egy része támogatta, a többiek ellenezték politikai törekvéseit.

IV. Henrik a póruljárt hercegekkel csak az év végén nyerte vissza szabadságát, amikor hajlandó volt elismerni Ottokár és ellenfelei között létrejött egyezséget. Végül is Henrik kénytelen volt Boleszláv Rogatkának átadni hercegségének hatodát, Środa Śląskát, V. Ottónak zálogba adni Krosno Odrzańskiét, Jámbor Boleszlávnak pedig sarcot fizetni. ― II. Ottokár halála. Cseh megszerzésének kísérlete

régensség

1278-ban a wrocławi lovagok IV. Henrik zászlaja alatt részt vettek a Dürnkruti csatában, amelyben II. Ottokár halálával romba dőltek birodalmi tervei. A herceg személyesen nem vett részt a hadjáratban, azonban a cseh király halálhírére Prágába utazott, hogy közeli rokonként és szövetségesként átvegye a kormányzást a fiatalkorú II. Vencel nevében. A régensség megszerzésének kísérlete kudarcot vallott (V. Brandenburgi Ottó lett a régens), Henrik azonban mégsem távozott üres kézzel, mert Rudolftól Kłodzko földjét kapta meg. A Premyslek gyámsága alól szabadulva IV. Henrik kiváltotta 1279-ben Krosno Odrzańskiét.

Az első próbára Krakkó megszerzésére 1280–1281 fordulóján került sor válaszképpen Fekete Leszek hadjáratára a wrocławi hercegség ellen, melyet a bebörtönzött hercegek védelmében indított. Ez a támadás azonban nem járt sikerrel.

― Vitatott hűbéri eskü

― Viszály II. Tamás wrocławi püspökkel

Eddigi protektora halála után Henrik közelebbi kapcsolatot kezdett építeni Rudolffal a Bécsi gyűlésen azt próbálván kipuhatolni, vajon az ő segítségével hozzá tud-e jutni a királyi koronához. Egyes történészek még azt a feltevést is

1282–1287 között IV. Henrik és II. Zaremba Tamás wrocławi püspök között hosszan tartó viszály zajlott. Már 1274–1276 között is konfliktust okozott, hogy a Legnicai csata utáni nehéz helyzetben az egyház több birtokot és földet

106

elfoglalt. Másrészről megsértették mentességét a világi bíráskodás alól.

az

egyház

1284-ben kihasználva a nagy-lengyelországi Zaremba nemzetség árulását, elfoglalta Kaliszt. Nemsokára világos lett, hogy ezt a veszteséget a nagy-lengyelországi herceg nem ismeri el, ennek következtében tárgyalások, majd ennek eredményeképp megállapodás született arról, hogy II. Premysl Kaliszért cserébe Ołobok környékét adta.

1282 elején a wrocławi püspök panasszal fordult Ferno pápai legátushoz, hogy az elmélyülő viszályban bíráskodjon. Ítélete előnyös volt az egyháznak, melynek értelmében a hercegnek meg kellett jelennie a rendi bíróság előtt. A bíróság azonban (mint várható volt) olyan végzést hozott, amely a püspököt nem elégítette ki.

― VI. Henrik krakkói herceg

1283-ban Henrik hercegi nagygyűlést hívott össze Nysa püspöki városba, ennek a gyűlésnek fő attrakciója egy lovagi torna volt, melynek folyamán a lovagok lovaival feletették a püspök teljes gabonakészletét, melyet a külvárosokban tárolt. A kölcsönös piszkálódásnak az vetett véget, hogy a püspök a pápai legátus támogatását maga mögött tudva 1284-ben egyházi átokkal sújtotta az ellenálló Henriket és a hercegséget kiközösítette.

1288. szeptember 30-án utód nélkül meghalt Fekete Leszek krakkó-sandomierzi herceg. Henrik előtt ez felcsillantotta annak reményét, hogy végrehajtja merész tervét: megszerzi Krakkót és a királyi koronát. A fokozatosan elérendő cél elérésén évek óta kitartóan dolgozott. Ennek érdekében még 1287-ben önként átadta nagy-lengyelországi II Przemysłnek a wieluńi és rudai földeket. A krakkói herceg halálhírére kész volt cselekedni. Fő vetélytársa a trónért folytatott küzdelemben a kis-lengyelországi főnemesség által megválasztott II. Boleszláv mazóviai herceg volt, akinek végül is nem sikerült elfoglalnia Krakkót, melyet Henrik legfőbb támogatója, Niedźwedi Sułka védett. 1289. február 26-án Siewierz melletti véres csatában alulmaradtak Henrik ellenfelei. Ennek a sikernek ellenére a płocki herceg váratlanul lemondott trónköveteléséről testvére I. Łokietek Ulászló javára. A tovább gyűrűző háborúban a szerencse először a kujáviai herceg mellé szegődött, aki a krakkói püspök támogatását kihasználva még Wawel várat is elfoglalta és megverte a sziléziai hadakat a Skała közelében.

IV. Henrik lovagi tornán, Jan Matejko vázlata Henrik nem akarta magát továbbra sem alávetni a püspök akaratának, és még abban az évben kéréssel fordult a pápához, hogy oldja fel az átkot. Róma azonban szintén nem állt a király pártjára. Az egész klérus azonban nem állt a püspök mögött, a ferencesek például a királyt támogatták. A gnieznoi érsek kompromisszumos kísérletei sem jártak sikerrel. 1285-ben Henrik elfoglalta Nysát és Otmuchówot, amelyek a püspökséghez tartoztak. Ennek a megalázó lépésnek következtében a wrocławi püspök emigrációba kényszerült a racibórzi hercegségbe. A dráma utolsó felvonása 1287-ben zajlott le, amikor IV. Henrik megtámadta Racibórzt. Mivel Tamás nem tudott elmenekülni, kiegyezett a herceggel. A győztes herceg nagylelkűen megajándékozta a püspökséget (többek között néhány, korábban vitatott falut adományozott), valamint a szent Kereszt társaskáptalant.

Lengyelország a siewierzi csata idején A végső győzelmet azonban a wrocławi herceg aratta, aki 1289 közepén személyesen vezette a felmentő sereget Krakkóba. Lokietek Ulászlónak csak a ferencesek segítsége következtében sikerült elmenekülnie a wrocławiak által ostromlott majd nemsokára bevett városból, akik a kolostorukban rejtegették. Henrik túlereje ellenére a kujáviai herceg megtartotta Sandomierzt.

A külpolitikában IV. Henrik továbbra is kísérletet tett arra, hogy a lengyel hercegek közötti viszonyt elsimítsa, ami közelebb kellett, hogy vigye az áhított célhoz: a királyi koronához.

107

― Henrik halála Henrik életcéljának eléréséhez olyan közel hirtelen meghalt (valószínűleg mérgezés következtében) 1290-ben. Halálának dátumát a különböző források eltérően adják meg, többek között június 23., 24. és július 22. is szerepel. A legrészletesebb forrás (stíriai Ottokár) szerint így történt: Henrik követet küldött Rómába, hogy kieszközölje a jogar és korona viselését és a királyi cím használatát. A tárgyalások jól haladtak, de tudható volt előre, hogy a pápai fővárosban nagy értékű ajándék nélkül semmit sem lehet elintézni. A követ azonban erre felkészült, elképesztő mennyiségű: 12 ezer grzywna összeget vitt magával. A követ azonban kb. 400 grzywnát elsikkasztott, amit mindenféle hazugsággal próbált a pápának megmagyarázni. A sikkasztás azonban kiderült és a pápai és hercegi igazságszolgáltatás elől a követ Velencébe menekült. Henrik azonban mindenáron példát akart statuálni, ez lehetett a gyilkosság indítéka. A követnek bátyja orvosként dolgozott a hercegi udvarnál és először sikertelenül kísérletezett méreggel, de másodízben a herceg meghalt a mérgezett késtől, mellyel evett. A mérgezésre fény derült, de már későn, Henrik életét nem lehetett megmenteni. A haldokló herceg a keresztényi megbocsátás nevében kegyelmet adott a gyilkosnak, majd meghalt.

IV. Henrik síremléke ― Belpolitikája IV. Henrik uralkodásának egész ideje alatt a hercegség kiterjesztésén fáradozott. A hercegség gazdasági fejlődését szintén segítette a városoknak több privilégiumot adott, telepeseket hívott be az addig lakatlan határmenti területekre. Kincstári reformot vezetett be, melynek következtében a hercegség pénzének értéke jelentősen nőtt. o Siewierz további története

A többi forrás csak részben támasztja alá ezt a történetet.

1443. december 30-án Zbigniew Oleśnicki krakkói püspök megváárolta a siewierzi hercegséget a várral együtt az eladósodott I. Vencel cieszyni hercegtől. A város a feudális siewierzi hercegség székhelye volt, melyet a krakkói püspökök igazgattak. 1484től Jan VI Rzeszowski (Jan z Rzeszowa herbu Półkozic, 1411 körül-†1488. február 28.) krakkói püspök siewierzi hercegi címet kezdett használni (Dominus et Princeps Ducatus Severiensis).

― Henrik végrendelete A források szerint két oklevelet íratott. Az egyik a wrocławi egyházzal kapcsolatos, melynek a püspök által régen áhított Nysa-Otmuchów megyét adományozta, a másik politikai természetű: szabályozta az utódlás rendjét. Kis-Lengyelországot Krakkó fővárossal II. Przemysłre hagyta, a wrocławi hercegséget pedig leghívebb sziléziai szövetségesére, III. Głogówi Henrikre. Amennyiben bármelyikük utód nélkül hal meg, hercegsége a másikra száll. Több történész azonban ezt az oklevelet vitatja.

A XVI. században a püspökök a gótikus várat reneszánsz rezidenciává építtették át. A svád özönvíz idején a hercegség névlegesen semleges maradt, azonbana várba Stefan Czarniecki hetman csapatai tartózkodtak, ami a svédeket a vár elfoglalására kényszerítette és hadisarcot vetett ki rá.

Egyedül az egyházzal kapcsolatos oklevélben foglaltakat hajtották végre.

1790-ben a Nagy Szejm felszámolta a Siewierzi hercegséget és egyesítette azt a nemesi köztársasággal (Rzeczpospolita). Ebben az időben Feliks Paweł Turski püspök-herceg hivatalosan elhagyta a várat. Lengyelország harmadik felosztása után (1795) Siewierz a porosz Új-Szilézia része lett. 1807-ben Bonaparte Napóleon francia császár visszaállította a siewierzi hercegséget és átadta azt saját marsalljának, Jean Lannes (Lectoure (Gers), 1769. április 11. – Bécs, 1809. május 31.) francia katonatisztnek, Franciaország marsalljának, Montebelló hercegének.

IV. Henriket a wrocławi Szent Bertalan társaskáptalanban temették el, abban a templomban, amelyet maga alapított. A második világháború idején a német antropológusok bizonyítékot akartak szerezni Henrik „germánságáról”. E célból elszállították koporsójának tartalmát, melyet vizsgálat alá akartak vonni. Sajnos mindezek eltűntek a háború alatt. Henrik szarkofágja jelenleg a Wrocławi Nemzeti Múzeumban található.

108

Siewierz a bécsi kongresszus döntése értelmében 1815-ben az Orosz Birodalom védnöksége alatt létrehozott autonóm alkotmányos Kongresszusi Lengyelország vagy Kongresszusi Királyság, formálisan Lengyel Királyság (lengyelül: Królestwo Polskie, Królestwo Kongresowe, Kongresówka, oroszul: Царство ольское / Carsztvo Polszkoje) része lett. 1870-ben Siewierz elvesztette városi jogait, és csak 1962-ben szerezte vissza. Korábban négy éven keresztül település státusza volt. 1939. szeptember 4-én a németek Siewierzben 10 lengyel gyilkoltak meg. 1943-ban Auschwitz-Birkenau megsemmisítő táborba szállította a teljes zsidó lakosságot (1939-ben 229 személy).

1932–39 között a Lengyel Rádió szimfónikus zenekarának és kórusának karnagya. 1945-ben szervezte meg a Varsóban a Lengyel Rádió Adóállomásainak kórusát és népi zenekarát. Zenekari, kamara, kórusművek és népzenei munkák szerzője.  Hagyományos termékek Hét siewierzi csemegét jegyeztek be a Falufejlesztési és Mezőgazdasági Minisztérium hagyományos ételek jegyzékére. Ezek: żurek siewierski, żołądki z gęsi po siewiersku (liba zuza), wątróbki gęsie po siewiersku, siewierska gęś pieczona, siewierska kaczka pieczona, smalec gęsi (libazsír), borówka/brusznica siewierska (áfonya).

Ma a fels-sziléziai agglomeráció turisztikai központja. Fennmaradt műemlékei a XVI-XVIII. századi barokk temploma, kiemelt jelentőségűek a sziléziai hercegek, majd krakkói püspökök, siewierzi hercegek XIV-XVI. századi gótikus várának romjai.

 A város műemlékei o Szent Máté apostol temploma A siewierzi Szent Máté apostol temploma (Kościół św. Macieja Apostoła w Siewierzu) – barokkklasszicista római katolikus templom. A templom a XV. század első felében épült. A későbbiek során a püspökök kétszer is átépítették: 1647-1657 között Piotr Gembicki, 1782-1784 között pedig Kajetan Sołtyk építtette át. A templomot XVIII. századi fal veszi körül, a püspök kapuval.

A várostól délre áll a XII. század első feléből származó, román kori siewierzi Keresztelő Szent János-templom, amely Jan Długosz szerint 1144ből való. Az üdülőforgalmat szolgálja a PrzeczyckoSiewierski víztározó is, amely a Czarna Przemsza vizének felduzzasztásával született. 2005-től működik az itteni várban a régi kézműipar tárgyait, szobrokat és kézműves terméket valamint a város történetét bemutató Régi Kultúra és Hagyományok Háza (Izba Tradycji i Kultury Dawnej).  A városhoz kötődő emberek o Błażej Derey Błażej Derey (Siewierz, 1587 körül-1666. május 12) – Siewierzből származó Domonkos-rendi szerzetes, iluminator, kódexmásoló volt. 1616-ban tett szerzetesi fogadalmat Krakkóban. Az általa szignált művek többsége a krakkói Domonkosrendi kolostorban található, többek között przemyśli kolostor részére készült karénekeskönyv (1627); misekönyv (1630), a piotrkówi kolostor énekeket tartalmazó karkönyve. Ő a szerzője a Pieśni nabożnych (1645) és az Antiphonarium de tempore et de sanctis (1665) műveknek is. Többszínű tust és tollat használt. Aranyozást, ezüstözést és fedőfestéket használt. A román, a gótikusa és a reneszánsz mintái ihlették őt.

Szent Máté apostol temploma a szép kapuzattal o Püspökvár A vár (Zamek w Siewierzu) kezdetben, a XIII. századtól a várnagy megerősített székhelye volt, és kezdetben a napjainkig fennmaradt Keresztelő Szent János-templom környékén lévő település mellett helyezkedett el. A két első várnagy neve ismert: Jaksa és Wawrzyniec. ― Középkori fázis

o Bernard Sołtysik (sz.: Siewierz, 1940. május 2.) – lengyel zeneszerző, rendező és pedagógus.

1276 körül, Siewierz városi jogának elnyerését követően, az újonnan alapított város a régi vártól 2 km-re, északra feküdt. Valószínűleg az akkoriban a Czarna Przemsza folyó által meghatározott ártelüte és mocsara között, amely természetes védelmet jelentett, emelték a várnagyok új palánkvárát. Egy földből készült, fa cölöpökkel megerősített mesterséges szigetre építették fel.

o Stanisław Nawrot (Siewierz, 1885. november 7.-Varsó, 1970. február 20.) – karmester, zeneszerző. Stanisław Nawrot Z. Noskowski és R. Statkowski tanítványa a Varsói Zeneművészeti intézetben.

109

A falazott vár alapítása mgr Artur Rok által 2001ben vezetett történeti kutatások alapján a XIV. század második felére tehető. Feltételezése szerint az falazott gótikus vár vár első fázisa már a bytomski herceg uralkodása idejére, a XIV. század első felére tehető. Ugyanakkor nem lehet kizárni azt sem, hogy az elhúzódó építési munkák a cieszyi herceg uralkodása alatt a korábbi években indultak. További történeti és régészeti kutatások szükségesek a vár kezdeteinek pontos tisztázásához.

Junosza (1668-1732) püspökök kezdeményezésére került sor.

Az első építési elem a 9 méter átmérőjű, kör alaprajzú falazott torony volt. A sánc helyére védőfalat építettek. Egyedüli kapuja akkoriban a falak déli részében nyílt. Később új kaput nyitottak az ellenkező, északi oldalon, melynek biztosítására a XVI. században kő-tégla bástyát építettek. 1443-ban a siewierzi hercegséget a várral és a várossal együtt az elszegényedett I. Vencel cieszyni hercegtől Zbigniew Oleśnicki (†1455) krakkói püspök vásárolta meg.

A vár képe madártávlatból Ebben az időben a kapubástyát átépítették, megmagasították és hagymakupolás, felülvilágítós barokk toronysisakkal látták el. Ezenkívül felépítették a vár keleti szárnyát. Az akkoriban kialakított általános formája teljes egészében napjainkig fennmaradt. A vár idővel ugyanakkor hanyatlani kezdett.

Más sziléziai hercegekkel folytatott néhány éves viszály után, a krakkói hercegek I. Vencel cieszyni herceg dokumentuma alapján, felvették a világi siewierzi hercegek titulusát, a Siewierzi Hercegség (Księstwo Siewierskie) pedig jogilag önálló politikai szerveződés lett saját hadsereggel, szejmmel, pénzzel, szigorú bíróval, nemességgel. A vár a Siewierzi Hercegség közigazgatási és politikai székhelyének szerepet kezdte betölteni. A püspökök 1795-ig hercegi címet viseltek.

1790-ben a Nagy Szejm vagy Négyéves Szejm (lengyelül: Sejm Wielki vagy Sejm Czteroletni; litvánul: Didysis seimas vagy Ketverių metų seimas), Lengyelország 1788-1792 között működő, korszakos jelentőségű országgyűlése, diétája idején megszüntették a siewierzi hercegséget a nemesi köztársasághoz csatolták.

― Reneszánsz korszak A XVI. században a püspökök reneszánsz rezidenciává építtették át a várat. A következők dolgoztak rajta: Jan Konarski, Piotr Tomicki, Jan Latalski, Franciszek Krasiński. Piotr Tomicki püspök herceg elrendelte a gótikus donjon (kör alaprajzú torony) elbontását, anyagai a vár nyugati részében új lakószárny és a déli reprezentatív épület építéséhez került felhasználásra. Ez komplex reneszánsz rezidencia jelleget adott neki, fa folyosókkal övezett udvarral. 1575-ben Franciszek Krasiński püspök-herceg megerősítette a várat, alkalmassá téve őt a lőfegyverek használatára. További pótfal épült kívül és a közöttük lévő területet földdel töltötték ki. Így ágyuteraszt alakítottak ki, melyet 10 ágyuval szereltek fel. A kaput érdekes barbakánnal erősítették meg. A falakat várárok és a Czarna Przemsza vette körül. A svéd özönvíz idején a siewierzi hercegség névlegesen semleges maradt, ugyanakkor a várat Stefan Czarniecki hetman csapatai szállták meg, ami a svédeket annak elfoglalására kényszerítette.

A vár képe a barokk átéápítést követőn 1790-ben Feliks Paweł Turski herbu Rogala (17291800) krakkói püspök, herceg elhagyta a várat, amely azóta rommá vált. A napóleoni háborúk idején még katonai célokra hasznosították. Azonban 1807-től az egész XIX. századon keresztül lakatlan volt.

― A barokk időszak

― Állagvédelmi munkálatok

A következő átépítésre a XVII. és XVIII. század fordulóján Jan Małachowski herbu Nałęcz (16231699) és Konstanty Felicjan Szaniawski herbu

A XX. század 50-es és 70-es éveiben kezdődtek az műemlékvédelmi munkálatok az építmény megőrzése céljából.

110

A munkálatok megszakítása után, 1999-ben kezdték meg újra az állagfenntartási munkálatokat a rom tartásítása érdekében. A történeti elemekből teljes egészében fennmaradtak – a háromlépcsős támfalakkal – a lakószárny külső falai (a déli dalak kivételével), a lakószárny két teljes falmaradványa az udvar felől, a főkapunál lévő bátya, a barbakán, az eredeti kőfaragványok maradványai (oszlopok, ablakkeretek) valamint a XVI. századi védőfal. A 70-es években állították vissza a vár egy nagyobb elemét, a keleti szárny földszinti részének udvar felőli maradványait.

A Keresztelő Szent János templom Ebben a templomban tartották 1233. július 6-án a lengyel püspökök zsinatát.

Keresztelő Szent János templom a szentély felől Az építmény 6 x 9 méter méretű. Az épület ismeretlen időkben leégett, ami a boltozatának összeomlásához és falainak meggyengüléséhez vezetett. Ilyen állapotban állt 1639-ig, amikor ismeretlen adományozó a tetét vassal borította és támfalakkal erősítette meg a falakat, tetővel fedve azt, de boltozat helyett síkfödémet alkalmazva valamint előcsarnok épült hozzá. A templom a padlótól a tető csúcsáig 13 méter és 20 centiméter. 145 x 15 cm-es valószínűleg lőréses ablakok világítják meg. Ezek az ablakméretek valamint az egy, kisméretű ajtó az építmény védelmi jellegét hangsúlyozza, ahol a palánkvár lakossága el tudott rejtőzni az ostrom idején.

A vár bejárata és az udvar részlete a toronnyal o A Keresztelő Szent János templom (Kościół pw. św. Jana Chrzciciela w Siewierzu) A siewierzi római katolikus templom Lengyelország egyik legrégebbi temploma. A XV. századig plébániatemplom, később fília, jelenleg a temetőkápolna szerepét tölti be. Valószínűleg 1144ben vagy 1164-ben épült. Piotr Dunin Włast, 70 templom alapítója építtette. Eeredetileg Siewierz óvárosa helyezkedett el a templom körül, amely nagy valószínűség szerint a tatárjárás után települést át a mai várterület helyére. Faragott kőből épült, romás stílusban, burgundi boltozattal, ami megerősíti, hogy legkésőbb a XII. században alapították. Lengyelország legrégebbi templomai közé tartozik, ahol a cieszyni Várhegyen álló IX. századi Szent Miklós rotunda mellett a legrégebbi lengyel építészeti emlékek egyike.

A XX. század 50-es éveiben a kis templom átépült, visszakapva eredeti állapotát, zsindelytetővel fedték. 1993-ban új zsindelytetővel fedték. A templomnak félköríves apszisa van, melyben XII. századi kétrétegű freskótöredékek maradtak fenn, gyengén kivehető figurális jelenetekkel: Maiestas Domini (lat. 'az Úr fölsége, dicsősége'), képtípus, mely a trónon ülő Krisztust ábrázolja az evangélista szimbólumok, apostolok vagy angyalok között. Zygmunt Świechowski imádkozó alakokként értelmezte.

111

o a Brusiek – Kalety – Woźniki – Koziegłowy – Żarki – Lelów között vezető 789 sz. vajdasági út, o a Wanaty – Zawiercie – Ogrodzieniec – Olkusz – Trzebinia közötti 791 sz. vajdasági út, o Św. Anna – Żarki – Myszków – Siewierz között vezető 793 sz. vajdasági út.  Vasutak Myszkówon fut keresztül Lengyelország egyik legrégebbi vasútvonala, a Varsót Katowicével összekötő vasúti fővonal, amely a Varsó-Bécs közötti vasútvonal részeként létesült (Częstochowa, Myszkówon át Maczki, ma Sosnowiec kerülete közötti szakasz). 1847. december 1-jén adták át a forgalomnak. A Linia kolejowa nr 1 Warszawa Centralna – Katowice közötti vasútvonal főbb állomásai a városban: Myszków, Myszków Nowa Wieś, Myszków Światowit, Myszków Mrzygłód.

Keresztelő Szent János templom bejárata Festésnyomok találhatók az északi külső falon is. A nyugati falnál az emporium maradványai láthatók. A templom belsejébe félköríve záródású kiugró ajtó vezet, derékszögű bejáratinyílással.

Myszków Myszków – város és nagyközség a sziléziai vajdaság északkeleti részében, a myszkówi járás székhelye, melyhez öt nagyközség tartozik: Myszków, Żarki, Niegowa, Poraj, Koziegłowy. A történelmi KisLengyelországhoz tartozik, a Warta folyó völgyében fekszik.

Myszków vasútállomása a közúti híd tetejéről

1949-ig Myszków nagyközség székhelye volt. 1975-1998 között a helység közigazgatásilag a częstochowai vajdasághoz tartozott.

A város délnyugati részében Nierada, Kręciwilk, Gruchla és Remby kerületek területén a Varsó-Bécs Vasúttól (Kolei Warszawsko-Wiedeńskiej) ágazik el a Centralna Magistrala Kolejowa, amely tovább fut Varsó irányában. A Linia kolejowa nr 4 Grodzisk Mazowiecki – Zawiercie, Centralna Magistrala Kolejowa, amely 223,833 km hosszú vasútvonal és a mazóviai, łódzi, szentkereszt és a sziléziai vajdaságokon vezet keresztül. Ez a vonal a nemzetközi E65 Gdynia – Warszawa – Katowice – Zebrzydowice közötti törzshálózat része. A vonal 1971-1977 között épült.

2011. december 31-i adatok szerint a várost 32 829 fő lakta. 2009. január 1-jén a város területe 73,59 km² volt. 2005-ben a terület 56%-a mezőgazdasági művelésű és 22%-a erdőterület volt. A „myszkówi mélyedés”-ben fekszik a terjedelmes Sziléziai fennsík északkeleti részében – a KrakkóCzęstochowai Jura peremén. Maga a Sziléziai fennsík a felső Odera jobb partjától terül el, egészen a Krakkó-Wieluń-i fennsík peremén. A város területe a Zespół Jurajskich Parków Krajobrazowych pufferzónájában fekszik (Helenówka és Bory kerületek). A helység északkeleti területe a felső Warta völgyében fekszik, a délnyugati rész a Zawierciétől egészen Kluczborkig húzódó Próg Woźnicki területén. Myszków 280 m tfsz. magasságban terül el.

Az 1. sz. és 4. sz. fővonal iránya

Szállítás  Közút

A városon vezet keresztül: 112

Mrzygłód kerületet az ólengyel név latinizált formájában, mint Oppidum Mrziglod valamint Mrzyglod néven jegyezte le, Będuszt pedig Bandusch elnevezéssel illette. Némely – jelenleg Myszków részét képező – település a történelemben önálló névvel szerepel. o Ciszówka Ciszówka, évszázadokkal ezelőtt önálló telkepülés lévén, 1437-ben jegyezték le először, tehát abban az időben, amikor annak területén tó és malom létezett. A falucska éppen a kovácsmesterségnek és az ércbányászatnak köszönhetően fejlődött tovább. Myszków név 1629-től ismert és egy kis falut jelölt, amely közelében fekvő Ciszówka, Żarki hámor nevet viselte. Vélhetően éppen ez a kis település lehetett magja a mai Myszkównak. Ciszówka kerület 1415-ben szerepel írott forrásokban. A település birtokosa Dobke von Czysokke volt. A XV. század végén Cisówka Jan Rzeszowski z Przybyszówki siewierzi herceg birtoka. Rzeszowski 1492-ben Cisówkát Jan Chełmińskinek adta el. Ez viszont Seweryn Bonarnak engedte át. Utána a Firlej család volt birtokosa. 1699-től Firlejék a híres krakkói várnagynak, Stanisław Warszyckinak adták el. Később a Męcińskiek birtoka lett. A XV. században már működött a teréletén a Vasércbánya (Kopalnia Rudy Żelaznej). A XVI. században Ciszowska Hámor néven illették. Itt három vashámor működött. Később nagyobb olvasztókemence létesült. 1827-ben 144 lakosa volt, 1880-ban már csak 193.

Varsó-Katowice közötti 1. és 4. sz. fővonal  Autóbuszok 2014-ig a PKS Myszków társaság bonyolította a regionális utóbuszforgalmat és létesített kapcsolatot Częstochowa, Katowice, Tarnowska Góra, Krakkó, Łeba, Gdynia, Zakopane és Poznan irányában. Ennek felszámolása után a helyi forgalmat a nagyobb magánbefektetők vették át. Zakład Komunikacji Miejskiej Myszków (ZKM Myszków) 1984-ben kezdte meg működését. 2011 novemberétől a LZ Lazar z Zendka magántársaság bonyolít utasforgalmat.  Elnevezése és története

o Myszków

Myszków 1925-ben alakult több kisebb helység egyesítéséve, melynek révén az urbanizációs eljárás során nem formális területi egységek létesültek. Ezeket a régi településeket a múltban történészek jegyezték le.

1428-ból való dokumentumokban a Myszek név bukkan fel, tehár a mai Myszków neve ebből a névből származik, de más kutatók szerint a település neve a Myszkowski herbu Jastrzębiec nemzetségtől származik, akik a XV. században a mirów-żarecki javak birtokosai voltak.

Myszków történelmileg elég változatos régió. A jelenlegi város területén lévő települések története a középkorig nyúlik vissza.

o Będusz Będusz egy 1443-ból való leírásból ismert, tehát még abból az időszakból, amikor az a Będuski herbu Ostoja család birtoka volt. A XV. században jöttek létre a Mijaczów, Potasznia, Smudzówka települések, a Kręciwilk malom telep és a közeli Nierada, meg a szintén kovácsmesterségéről ismert Czarna Struga. Az orosz megszállás alatt a Myszków határában fekvő helységek 1866-tól a Kielecei kormányzósághoz és a będzini járáshoz kerültek. Az újjászületett lengyelországban, 1918tól ez a terület a későbbiek folyamán a kielcei vajdaság będzini járásában feküdt. A helység a XIX. század második felében jelentősen fejlődött, amikor rajta keresztül vezették át a vasútvonalat és néhány szénbányát építettek, megépült a „Michałów" fémüzem, a Zománcedény Gyár (fabryka Blaszanych Naczyń Emaliowanych) valamint a papírgyár.

A régi időkben, melyekben a Warta és a Czarna Przemsza hajózható folyók voltak, Mrzygłód körzetében működött egy kikötő a folyami bárkák számára. Ennek során kötötte össze a két vízi utat: a Visztula baloldali mellékfolyóját, a Czarna Przemszát, az Odera jobboldali mellékfolyójával, a Wartával – adva munkalehetőséget a település számos lakójának. Még a kerületi széttöredezettség korában, 1179-ben két mocsár és őserdővel benőtt területek álltak a krakkói földek és a sziléziai hercegi birtokok határvidékén. A mai várost, néhány régi település alkotja, melyek a késő középkorban jelentek meg írott forrásokban. Például 1470-1480 között Jan Długosz Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis (A krakkói egyházkerület adomány könyve) című művében

113

Az évek során néhány üzemből hatalmas gyárak, mint a „Mystal", „Myfana", „Wartex" jöttek létre. Myszków fokozatosan magába olvasztotta a környékbeli településeket. 1927-ben alakult meg az északra Żarki és Koziegłowy területéig nyúló zawiercei járás. Felmerült akkoriban az egyesítésük, a hitleri megszállás időszaka miatt, tartott ez az állapot még a II. világháború befejezését követő első években is.

írtak alá a német Zwönitz, 2002-ben pedig a szlovák Námesztó városokkal. 1999-ben, a következő lengyel közigazgatási reform keretében, visszaállítva a háromlépcsős közigazgatási egységeket, Myszków újra járási székhely lett. Amikor a régi településeket Myszkówhoz csatolták, nagy mennyiségű falusi épületet kapott, a város közigazgatási határán belül falusias jellegű külvárosok alakulta ki (Nowa Wieś Żarecka, Osińska Góra, Helenówka, Mrzygłódka, Będusz).

A Közigazgatási miniszter 1949. szeptemberi rendeletével 1950. január 1-től Myszków, a sziléziai vajdaság zawiercei járásának falusias nagyközsége városi rangot kapott. A Minisztertanács 1956. évi rendeletével alakult meg a myszkówi járás.

 Gazdaság Myszków város történelmi jellegű iparváros, melyben a néhány nagyobb vállalatra támaszkodó fémipar, a papíripar, a textilipar és a cipőipar dominál.

o Mrzygłód Mrzygłódról a legkorábbi írott emlékek azonban 1373 – 1374 közötti időből valók és a Mrzygłódban újonnan alapított templommal kapcsolatosak. A XV. század második felében Mrzygłód a főnemesi Pilecki herbu Leliwa család birtoka. Mrzygłód a rynek körül épült ki, amelyen egykor a Városháza valamint a pompás Mindenszentek Plébániatemplom állt.

o Fémipar Myszków száz éve a fémiparral függ össze. Ezt a vasércrétegek határozták meg, melyekből már a XVIII. században acélt olvasztottak. Még a II. világháborút követő első néhány évben is ezt a terméket a Mijaczów kerület oldalán, a jelenlegi Vásárcsanok területén már nem létező épületekben állították elő a vasútállomás környékén. 1955-ben az acéltermelés Pohulanka (Światowit) kerületben újonnan épített öntödébe került át. Máig ebben a régióban koncentrálódik ez az iparág.

1653-ban, Stanisław Warszycki akkori földbirtokos a régi, vörösfenyőből készült fatemplom helyén, falazott templomot építtetett. III. Zsigmond lengyel király (lengyelül Zygmunt III Waza) három éves vásár rendezési jogát adományozta. Mrzygłód 1870-ben, a januári felkelés leverését követő cári elnyomás idején vesztette el városi jogait. Myszków nagyközség 1925-ben jött létre.

Több tulajdonosváltást és névváltozást követően, – a Myszkowskie Zakłady Metalurgiczne Mystal S.A., végül Nowy Mystal – a gyár továbbra is gépalkatrészeket és vasútipari, bányászati, hajózási eszközöket gyártott (vasúti forgóvázak, alvázak, hoszgerendák stb.). Az üzemet korszerűsítették. Később a legnagyobb ellenőrzést az orosz-ukrán tőkebefektetők gyakorolták. 300 fő dolgozott benne. Jelenleg felszámolás alatt áll.

1939 szeptemberétől Myszków Myschkow név alatt a III. Birodalomhoz csatolták. Myszków nagyközség és környéke 1945. január 17-én szabadult fel. A közigazgatási miniszter 1949. szeptember 8-i rendelete alapján 1950. január 1jétől városi rangot kapott. A Minisztertanács rendelete alapján 1956. január 1-jén alakult meg a myszkówi járás.

Będusz területén egy ausztrál cég folytat a jelentős molibdén, volfrám, ezüst és réz érc telepek kitermelésével kapcsolatos kutatásokat. o Villamosgépipar

A lengyel közigazgatási reform keretében 1975. június 1-jén, a járási szerkezet felszámolása után, Myszkówot az egykori járás teljes területével együtt a częstochowai vajdasághoz csatolták. 1983. december 1-jével jelentősen bővült a város területe: Potasznia, Mrzygłód, Mrzygłódka, Nierada, Kręciwilk (egykori bíróság), Ręby (35 ha), Labry és Smudzówka jelenlwgi kerülteket csatolták hozzá.

Ezt az iparágat Myszkówban mindenekelőtt a Myszkowska Fabryka Naczyń Emaliowanych "Światowit" cég űzi. A céget a XX. század elején alapították, a II. világháborúban anémet megszállók repülőalkatrészeket gyártottak itt. A II. világháború után, a szocialaista gazdaság idején a dinamikus gyárfejlesztés lépett előtérbe, melyek közül az egyik legjelentősebb termék a zománcedény volt, a legnagyobb százalékban gyártott gyártmányok egyike a villamos mosógép volt. A termékek jelentős részét exportálták. Ebben az időszakban az üzem néhány ezer dolgozót foglalkoztatott, a város legjelentősebb munkaadóinak egyike volt, a "Myszków" márka informálisan összeforrt a lengyel zománcedényekkel, és a híres "Frania" mosógéppel.

1984-ben indult meg a helyi közlekedés. 1993-ban tárták fel és jegyezték le a molibdén-volfrám-réz ércrétegeket Mijaczów területén. 1997-ben írták alá a testvérvárosi szerződést a cseh Kopřivnice várossal, 1999-ben pedig a spanyol Los Alcázares városával. 2001-ben újabb szerződést

114

A gazdasági átalakulás és a gyár privatizációja az 1989-es lengyel gazdasági szerkezetváltás időszakában (pl. piacgazdaságra való áttérés) a szétdarabolás, a megrendelés hiánya miatt a kisebb termelőüzemek többségének tönkremeneteléhez vezetett. Jelenleg ez egy kisebb 300-400 főt foglalkoztató szövetkezeti üzem, amely jól körülhatárolható termelést folytat, horganyzott eszközöket, lábasokat, fazekakat, automata mosógépeket, centrifugákat, gáztűzhelyeket és más iparcikkeket gyárt.

papírgyártást folytat (újság-, offset-, hullámpapír) a korszerű 6. sz. gépen, 350 főt foglalkoztatva. 2006ban 100 %-ban lengyel kézben volt. o Cipőipar Néhányszáz évvel ezelőtt Mrzygłódban (jelenleg Myszków kerülete) nagyszámú cipész cég működött. A XX. század 90-es éveinek elején ez az iparág hirtelen fejlődésnek indult. Jelenleg Myszkówban valamint Żarkiban számos kisebbnagyobb cipőkészítő vagy cipőkellék gyártó üzem működik.

o Textilipar

o Élelmiszeripar

A textilipart az egykori Wartex textilgyár képviselte. A gyárat 1883-ban August és Karol Adolf Schmelzer alapította.

Az élelmiszer cikkek termelése a Sokpolban koncentrálódik, amely dinamikusan fejlődik és átépül. Több mint 200 fő dolgozik benne. A Postęp székhelyű Jurajska cég ásványvíz és gyümölcslé gyártására specializálódik. A környezetvédelem érdekében saját termékeit többször felhasználható üvegekben hozza forgalomba.

A Wartex egykor A csődbement gyár területét és csarnokait jelenleg a Sokpol cég és kisebb mértékben más termelő üzemek hasznosítják, mint a kartoncsomagolóanyagokat gyártó üzem és a nyomda. Kisebb cégek is működnek, mint pl. a közel hasonló profilú Brotex kötöttárugyár. A Sokpol Myszkówban  Sport Myszkówban a Városi Sport és Rekreációs Központhoz fedett uszoda, szauna, erősítőterem és tornaterem tartozik. MKS Myszków labdarúgó csapat korszerű stadionban játszik. A város területén számos pálya, futópálya és teniszpálya található. Néhány éve adták át a kotszerű sportcsarnokot.  Oktatás Myszków város területén 6 óvoda, 8 általános iskola, 5 gimnázium, egy líceum és 2 középiskolai együttes (ipari, szakképző és technikum) működik.

Brotex gyártmányú pulóver

 Műemlékek

o Papíripar

o XIX. századi vasútállomás:

A papíripar az egykori Myszkowskie Zakłady Papiernicze (MZP), Lengyelország egyik legnagyobb papírgyára körül koncentrálódik. A gyárat 1894-ben alapították. A gyár a kezdetektől növelte termelését, és a gyárhálózat központja lett, melyhez kisebb-nagyobb üzemek tartoztak a częstochowai vajdaságban. A gyárterület része a papírgyárral szorosan együttműködő papírgyártási alapanyagot termelő üzem. Jelenleg, mint Fabryka Papieru S.A. Myszków, a csőd ellenére,

1883-ban, a Varsó-Bécs közötti vasútvonal építése során létesült. 2012-2014 között 4 millió zł felújítás keretében épült át. A beruházást a PKP S.A. és a költségvetés forrásaiból valósult meg. A felújított vasútállomást 2014. január 30-án adták át az utasforgalomnak.

115

August Schmelzer villája a Kościuszko utcában napjainkig megtalálható, amely ma a „Gyáros Palotája” (Pałac Fabrykanta) néven ismert étterem.

August Schmelzer villája A gyártulajdonos részére épült a XIX. század végén (habár az épület főhomlokzatán az 1865-ös évszám található).

A vasútállomás 1913-ban és a felújított felvételi épület o Pałac Augusta Schmelzera. August Schmelzer villája a XX. század 80-as éveiből való. Egyemeletes épület, tetőablakos manzárd tető fedi. Az építmény gazdag építészeti elemeket tartalmaz. Nemrég teljes felújításon esett át. ― Myszków járási székhely, 1950-ben lett város. A Warta völgyében fekszik, itt találkozik a Sziléziai fennsík és a Krakowsko-Wieluński fennsík. Az egykori Mrzygłód 1412-1870 között önálló település volt. A jelenlegi Myszków területén nagyon gyorsan megjelent az ipar, már az ólengyel időkben hozzákezdtek az itteni vasérctelepek kitermeléséhez, amelyre a későbbiekben, az egyszerű kovácsműhelyben vasat olvasztottak.

Kościuszki 8, 42-300, Myszków Ez egy kétszintes, négyszögű épület. Az egészet eklektikus tetővel tervezték. Homlokzatai vörös téglából épültek, a párkányzat és az ablakkeretek világos színű építészeti elemeivel. A főhomlokzat feletti oromzaton a rokkájuk mellett ülő fonónőket ábrázoló dombormű található. A belső terében gyakran fordul a figyelem a nagy festett üvegablakra. A villában jelenleg előkelő étterem működik.

Az ipari fejlődés széles skálája jelentkezett a XIX. században. A vasérc és a barnaszén bányászata a Lengyel Királyság kormányának teljes működésére kihatással volt, kiépült a Varsó-Bécs közötti vasútvonal valamint megnőtt a lengyel, német és zsidó iparosok aktivitása.

o Szent Szaniszló püspök és vértanú temploma (Kościół pw. św Stanisława B.M.)

1883-ban, a Szászországból származó August Schmelzer és Karol Adolf Schmelzer testvérek Mijaczówban (akkoriban falu, napjainkban Myszków központi kerületeinek egyike) nagy textilgyárakat építettek (gyapjufonót és textilfestőt). Néhány év múlva a vállalat Towarzystwo Akcyjne Bawełnianej Manufaktury „August Schmelzer” („August Schmelzer” Pamutipari Manufaktúra Részvénytársaság) néven alakult át. A II. világháború után a cég „Wartex” néven működött tovább, de végül is a múlt század 90-es éveiben csődbement.

A neogótikus templom 1908-1936 között, négyszög alapterületen épült. A főbejárat mellett több mint 60 méteres torony magasodik (1925-ben épült), az eredeti tervek szerint 2000 körül fejezték be. Figyelemre méltók a főhajóban lévő műemlék üvegablakok, az épített oltár (Lengyelország legnagyobb oltárainak egyike) valamint az orgona. A belső tér falainak neogótikus festése nemrég készült el.

116

A svédek elleni győzelem emlékkápolnája A neogótikus templom egykor és napjainkban

Żarki Żarki – város a sziléziai vajdaságban, a myszkówi járásban. 1975–1998 között közigazgatásilag a częstochowai vajdasághoz tartozott. 2004. december 31-i adatok szerint 4 387 lakosa volt. A város területe 25,68 km².  Közlekedés Közúti csomópont, itt kereszteződik a 789 , 792 valamint a 793 vajdasági út. A várostól 18 km távolságra vezet a Gdańsk – Cieszyn közötti E75 nemzetközi főútvonal. o

I.e. 80-14 ezer körül emberi telepek kezdenek kialakulni a környéken. I.e. 10-4,5 ezer éve, a mezolit korban lakott hely volt, füldömb alakú ivóedényt, telepet, kovakő műhelyt találtak itt. 1945-ig végzett régészeti feltárások szerint i.e. 650400 között a jelenlegi Żarki környéke lakott hely volt, a lausiti kultúra nyomaira bukkantak.

Lengyelország lenagyobb oltárainak egyike Myszkówban Forrás: http://www.panoramio.com/photo/22461445

o Kaplica Narodzenia NMP w Mijaczowie. A szép kis kápolna mészkőből épült, külseje festetlen. Pincével és folyóval bővítették, Joachim Bobrowski palotájának részeként épült egykor, melyet már elbontottak. Közismert, hogy már 1790ben megvolt. Az épületet felújították és díszkivilágítással látták el. o Körzeti Ügyészség épülete Prokuratury Rejonowej)

A X-XI század között valószínűleg a jelenlegi Żarki környékén irtásos gazdálkodást folytattak (gospodarka żarowa), amelyről a település későbbi neve is származik. Żarki első írásos említése 1325-1327 közötti Péterfillérek (a pápa számára gyűjtött adományok) összeírásában szerepelt. 1370-ben Opuliai vagy Oppelni László (lengyelül Władysław Opolczyk; 1327 körül - 1401. május 8.) opuliai és wieluni herceg, Magyarország nádora, kunok bírája, temesvári-, gímesi-, lévai várnagy birtoka.

(Budynek

Az emeletes épület a XX. század 20-as éveiből való. Az épületet natúr mészkőpillérek támasztják. A bejárat felett a városi jog edományozására emlékeztető tábla tábla és a város címere látható. o Az egykori Wartex üzemcsarnokai

műemlék

A város története

Oppelni László apja Piast II. Bolkó opuliai herceg, I. (Nagy) Lajos magyar király és Luxemburgi Károly cseh király rokona, felesége pedig Ofka (Eufémia, meghalt 1418 után), III. Ziemowit mazóviai herceg lánya volt. Károly cseh király követeként került Magyarországra, I. Lajos bizalmasaként udvarában élt. 1367-1372 között nádor és bihari, kevei, krassói, pozsonyi és turóci ispán, 1367-1369 között vasi és soproni ispán, 1369-1371 között temesi ispán, 1372-1378 között oroszországi (Halics és Lodoméria) hűbérbirtokos vajda.

jellegű

A XIX. század végéről származnak. Jelenleg, felújítva a Sokpol cég használatában vannak. o Emlékkápolna A kis kápolnát a XVII. század végén állították. A helyi nemeseknek a svédekkel szembeni győztes csatájára emlékeztet.

117

1375-1387 között zempléni és abaúji ispán, 13781380 között I. Lajos lengyelországi kormányzója, melyről a lengyel nemesség elégedetlenkedése miatt lemondott. Támogatta Luxemburgi Zsigmond és Anjou Mária hercegnő házasságát. Az I. Lajostól kapott wieluni hercegségben alapította meg a częstochowai pálos kolostort. Żarki is Oppelni László hűbérbirtoka lett.

A Żarkiban lévő római katolikus plébánia a częstochowai érsekség Żarki Egyházkerületéhez tartozik. 1325-ben alakult. A plébániatemplom 1518-1523 között épült, 1846-1847 között pedig átépült.

Żarki 1382 előtt kapta meg a városi rangot. 1406ban Władysław Jagiełło a lengyel jogról a magdeburgi városjogra emelte. 1466-ban vára volt, melyet a támadás idején Jakub Kreza védelmezett. 1566-ban a városban piac létesült, mely mindenn kedden működött és évente három országos vására volt.

o

Sanktuarium Matki Bożej Leśniowskiej Patronki Rodzin

A Żarki kerületében, Leśniówban álló Mária szanktuárium szép műemlék.

Az 1522-ben épült Szent Simon és Szent Júdás Tádé Apostolok temploma, a XVII. században átépült

― A szanktuárium építése

1620 körül Mikołaj Koryciński hozzákezdett itt a megerősített udvarház építéséhez. 1664-ben a város nagy tűzvész során elpusztult. 1827-ben a város lakóinak közel 27%-a zsidó hitvallású volt. Żarki a lakosság januári felkelésben való részvétele miatt elvesztette városi jogait.

A szanktuárium a következő épületekből áll: A Segítő Szűz Mária temploma (kościół pw. Nawiedzenia NMP), mezei oltár, kápolna a forrás mellett, kolostor, harangépítmény, zarándokok háza. 1559-ből származik, a legrégebbi része a gótikus-reneszánsz templom. A templom északi oldalán található a négyszárnyú kolostor épület.

A II. világháború kitörését követően, 1939. szeptember 4-én a német katonák Żarkiban 104 lakost lőttek agyon. A zsidó gettó felszámolása idején, 1942. október 6án a németek a zsidó temetőben 300 zsidó hitvallású egyént lőttek agyon. 1949. július 1-jén Żarki kapta vissza városi jogait (Żarki és Leśniów nagyközségekből alakult a Közigazgatási Miniszter 1949. augusztus 9-i rendelete alapján).  Műemlékei o Szent Simon és Szent Júdás Tádé Apostolok Plébánia (Parafia Świętych Apostołów Szymona i Judy Tadeusza w Żarkach)

A szanktuárium látványképe

118

― A szanktuárium legendája

― A szanktuárium története

A leśniówi szantuárium története egy legendával függ össze, amely szerint 1382-ben az Oroszországból Opoléba tartó Oppelni László herceg elhatározta, hogy megpihen a tisztáson, a kis fa kápolna közelében. Magával vitte Matka Boska Bełzka ikonját, azt a képet, amely a częstochowai Jasna Górán a Mária kutusz középpontjában áll, ismertebb nevén częstochowai Szűzanya képét valamint a gyermek Jézust tartó Szűzanya szobrát. Mivel a vándorok nem tudtak inni, imádkozni kezdtek az Opoléba való szerencsés visszatérés előtt. Hirtelen csoda történt.

A leśniowi fatemplom valószínűleg már 1325-ben létezett. 1706. május 16-án Żarki birtokosa, Józef Męciński a korábban két éven át a karmeliták által használt templomot és fa kolostort a pálosoknak adta. 1775-ben kezdődött meg a falazott kolostor építése, amely 1768-ban készült el. A templomot is átépítették.

Meghosszabbították a templomhajót, megemelték a falazott előcsarnokot, a csúcsát felirattal díszítették. Belsejében 1730-ban barokk oltárt állítottak, melynek központjában helyezték el a csodatévő szobrot. A XVIII. században a templombelsőt gyóntatószékekkel (1782), rokokó stallumokkal és ballusztrádokkal gazdagították. A két mellékoltár – Szent József és remete Szent Pál oltára – a XIX. századból való. A Leśniówi Szűzanya a XVIII. században aranyozott koronát és drága anyagú ruhát kapott. A pálosok a forrásról is gondoskodtak, elkerítve és rendezve környezetét.

A forrásfakasztás csodája Akkor a Mária szobor, amint a glória koszorúzta, a kisded Jézus kezével arra a helyre mutatott, a mohos kőszikla alá, ahonnan a naptól ezüstösen és kéken csillogó kristálytiszta víz fakadt. A víz kiváló minőségű volt. Az elgyengültek visszanyerték az erejüket, a szerzett sebek rögtön begyógyultak, a betegek visszanyerték egészségüket… Mária kegyelme után a hálás Władysław Opolski herceg itthagyta a szent szobrot a leśniówi kis fa templomocskában.

1967-ben ks. Kardynał Stefan Wyszyński elvégezte a Leśniówi Szűzanya koronázását. Az ünnepségen jelen volt ks. Kardynał Karol Wojtyła krakkói metropolita, a későbbi II. János Pál pápa is. 2011. július 2-án XVI. Benedek pápa által megszentelt koronával koronázták meg. 1963-1967 között a templom épületét alaposan modernizálták, utolsó felújítására – a Szanktuárium 600. évfordulójára – 1988-ban került sor. Ekkor készült el az belső színezés is.

III. Sobieski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (Olesko, 1629. augusztus 17. – 1696. június 17., Varsó) 1676-tól Lengyelország királya, 1683-ban Bécs felmentésére készülő hadseregével Krakkóból częstochowai Jasna Górára tartva megállt itt.

Segítő Szűz Mária templom (kościół pw. Nawiedzenia NMP) épülettömbje Jan Sobieski a szanktuáriumnál

119

A nyugati homlokzat rokokó fa kapuzata a XVIII. század második feléből való. A parkban létesített szoborcsoportok egyike a Kánaáni csodát ábrázolja.

Segítő Szűz Mária temploma belső formája 1984 – 1986 között a parkban 15 rózsafüzér kápolna létesült. 1994-ben készült el az egyedülálló harangláb. A kereszténység 2000 éves Nagy Jubileuma ünnepség keretében készült el a mezei oltár, a patak forrása melletti kápolna valamint a kolostor melletti fal mentén 14 állomásból álló Keresztút készült.

Kánaáni csoda szoborcsoport  További műemlékek o

Harangláb a templom előtt

Szent Borbála-templom (drewniany kościół św. Barbary z XVII wieku)

Szent Borbála-templom

A későbarokk főoltár valamint a mellékoltárok a XVIII. század első feléből valók. A főoltáron lévő, XIV. századból származó csodatévő Szűz Mária szobrát 1856-ban átalakították és 1956-ban felújították.

Szent Borbála-templom gyökerei az 1595-ben említett régi fa kápolnáig nyúlnak vissza. A falazott, kétoldalán vakolt templom, tört mészkőből valószínűleg a XVII. század végén épült. Kórháztemplom szerepét töltötte be. Ez az építmény keletelt, egyhajós, a kissé keskenyebb, félkörívben záródó szentélyű, nyugati felén négyszögű előcsarnokkal. Tetőzete nyeregtető, zsinellyel fedve. A hajó közepén elhelyezett kis négyszögű tornyocska díszíti, lélekharanggal. A templom belsejében érdemes megtekinteni a három fennmaradt oltárt: a XVIII. század második felből való klasszicista főoltár, Szent Borbála vászonra festett barokk képével és a két XVIII. század első felévől származó barokk mellékoltárt. A baloldali, 1730-ból való kép Szent Katalint ábrázolja. A jobboldali, XVIII. szzad első feléből származó képen Szent Ágnes látható.

Csodatévő Madonna szobor a főoltáron

120

o

A Korycińskiak megerősített udvarház együttesének maradványai a XVIII. századból (falmaradvány és bástya)

A tartós romként való konzerválását a XX. század 80-as éveiben fejezték be, a Towarzystwo Przyjaciół Żarek lelkes tagjainak köszönhetően. Ekkor tárták fel a XV. századból való hamvakat is.

A megerősített udvarház valószínűleg az 1466-ban említett vár helyén állt. Építését Mikołaj Koryciński 1620 körül kezdte meg. 1651 után a Męcińskiek szerezték meg Żarkit a Korycińskiaktól és fejezték meg az udvarház építését és egyúttal saját székhelyüket Bobolicéből ide tették át.

Szent Szaniszló templom romjai Feltételezések szerint, eredetileg a templomhegy kultikus hely volt, később pedig az elhunytak temetésével kapcsolódott össze. Ráadásul a néphit szerint a templomot egy gazdag lovag alapította hálából, a hadjáratból való hazatérésének emlékére. A templomtól szép panoráma tárul elénk, egy parkoló és egy fa asztalok találhatók itt, és a közelben meg lehet tekinteni az öreg Babka hársat is, az áldott öreganyót, amely lehajolt már, törzse még tovább dacol az idővel és tulajdonképpen szintén romokban hever (ha lehet így egy fáról írni). A Babka hárs 500 éves, és tovább élve turisztikai látványosság.

A fennmaradt bástya A Koryciński-Męciński családok udvarháza a Koziegłowska és Myszkowska utcák között található parkban állt. A parkot fal veszi körül, sarkán egy kis kerek, XIX. századi, téglából és kőből épült tornyocskával. A másik, más anyagból készült tornyocska nyolcszögletű (építésének XVII. századi dátuma valószínűleg hibás). 1960-ban restaurálták és kúp alakú tetővel fedték. A Myszkowska utca 40. sz. alatt 2006 elejéig még volt egy Kapuként ismert, emeletes kapubejárós épület a XVIII. és XIX. század fordulójáról. A Kaput később lakóépületté építették át. R. Bajerlajn szerint a kapu a XVII-XVIII század fordulójáról származott és az épület a XVIII és XIX. század fordulójáról való kapu maradványait tartalmazta. A leromlott épületet 2006-ban bontották el.

o

Kő magtár

A XIX. század végéről és a XX. század elejéről való a Katyń Áldozatainak utcájában, amelyben forgattak néhány filmkockát Lech Majewski Młyn i krzyż (Malom és kereszt) c. filmjéhez, amely Michael Gibson könyvének adaptációja (2011).  Zsidó kultúra Żarki egykori zsidóságának hitéletéhez és kultúrájához tartozó emlékek a „Zsidó Kultúra Útvonala” (Szlak Kultury Żydowskiej) mentén találhatók. Az útvonal a Koziegłowska utcánál kezdődik, és hat megállót tartalmaz. Az első megálló egy ház (Częstochowska utca 49.), a második a régi zsidó temető helye, a harmadik az új zsidó temető, negyedik az egykori zsinagóga, ötödik az Óvárosban álló zsidó épület, hatodik pedig az egykori gettó.

o Szent Szaniszló templom romjai (ruiny kościoła św. Stanisława) Szent Szaniszló templom romjai Żarki központjától mintegy 1,5 km-re, délkeleti irányban találhatók a 792. sz. vajdasági út mellett. Ez azz érdekes műemlék a Laskowiec dombon áll. A templom 1763 után épült zúzott mészkőből, egy fatemplom helyén. Állítólag eredetileg itt terült el Żarki. A XIX. század első felétől a Szent Szaniszló templom romokban hevert, de a látogatók számára hozzáférhetővé tették.

o Régi zsidó temető (Stary cmentarz żydowski) A Żarkiban lévő régi zsidó temetőt a XVII. században a jelenlegi Górki utcában alapították. A temető feldúlása miatt, a II. világháború után több éven keresztül a régi temetőt a síremlékeitől megfosztották. 2008-ban, a város egyik részében egy felirtos kőtábla maradványaira bukkantak. A síremlék szövegrészlete így hangzik: "[odeszła] dusza jego święta i czysta we wtorek 16 adar riszon roku 499 wg skróconej rachuby. Niech dusza jego związana będzie w węzełku życia".

Szent Szaniszló temploma egyhajós, kis templom, eredetileg három oltára és két bejárata volt. A templomot, a korabeli hagyomány szerint temető vette körül. Napkainkban a templomocska romantikus rom, rendbetéve és megnyitva a turisták számára.

121

Az elhalálozás időpontja (16 adar 5499 = 1739. február 24.) arról árulkodik, hogy a síremlék egykor a régi zsidó temetőben állhatott. Wojciech Mszyca áldozatkészségének köszönhetően, kezdetben a temető területén álló síremlék, a Zsidó Kultúra Útvonala keretében állított tábla alá került. 2010ben a temetőben kőtárat rendeztek be a fellelt zsidó síremlékek maradványaiból jelképesen egy beton lapra erősítve. Később feliratos emléktáblát helyeztek el: "Tylko ten fragment macewy i pusty plac pozostały po Starym Kirkucie z XVII-XIX w. Żarki 2009/2010, W.M.". = „Mindössze ez az egy síremlék töredék és a puszta terület maradt az egykori XVII-XIX századi zsidó temető után. Żarki 2009/2010, W.M." A kőtár ünnepélyes felavatására 2010. szeptember 17-én került sor.

Az egykori zsinagóga ― A zsinagóga története A II. világháború idején a hitleristák a zsinagógát elpusztították, majd később a bombázások során megsérült. A háború befejezését követően, 19541957 között a zsinagóga épületét a Városi-Községi Kulturális Központ céljaira építették át, amely napjainkig megtalálható benne. Akkoriban hosszabbították meg épületet keleti irányban, és a homlokzatát is megnövelték. A zsinagógát 20092011 között 5 millió zł összegben restaurálták, melynek 85 %-át uniós forrásból biztosították. Új épületszárnnyal bővítették. ― Építészete A zsinagóga falazott épülete 16,2 x 39,6 m alapterületű, négyszögletes épület, a mór-neoromán stílus jegyeit viseli. Belső terének nyugati részében tornác található, amely a tágas fő imaterembe vezet, ahol a keleti fal apszisában található frigyszekrény (Aron ha-Qodesch), közepén pedig az almemor [centrálisán elhelyezett, körülkerített és néhol kupolával fedett emelvény a zsinagógában, amely eredetileg kizáróan a Tóra-felolvasás céljaira szolgált]. A tornác felett, az emeleti karzaton találhatók az elkülönített női padsorok. Ez a belső elrendezés maradt fenn napjainkig. A háború előtt a homlokzati falon három ajtó volt. A középső felett található a dupla íves ablak, az oldalsók felett szimpla ablak. A fal oldalcsúcsain kis tornyocskák találhatók. A központi ablakok felett kerek nyílás volt.

Stilizált síremlék a régi zsidó temetőben o Új zsidó temető (Nowy cmentarz żydowski) Żarki új zsidó temetője a Polna utcánál található.

o

Gettó

A II. világháború idején, 1941 februárjában a németek megalapították a gettót Żarkiban. magában a város központjában hozták létre azt, a Stary Rynek mellett fekvő házakban. A gettó nyitott volt. Határait ugyanakkor figyelmeztető táblák jelölték ki, megtiltva a belépést a lengyel lakosság számára. A gettóban több mint háromezer zsidó személyt tartottak fogva. 1942. október 6-án a németek felszámolták a gettót. A városban 300 személyt lőttek agyon, és az összes életben maradt foglyot a treblinkai megsemmisítő táborba szállítottak át. A munkaszolgálatosok kisebb csoportjait a Radomban és Częstochowában lévő gettókba szállították át.

Az új zsidó temető maradványai Eredetileg három zsidő temető volt Żarkiban, melyek közül csak az maradt fenn. Ezt a temetőt 1821-ben alapították és 1,5 hektár területű körülkerítetlen területet foglalt magába, melyen több mint 700 síremlék marad fenn napjainkig. A legrégebbi síremlék 1835-ből való. o Zsinagóga Az egykori zsinagóga a Stanisław Moniuszko utca 2. szám alatt található, a Leśniówka-folyó mellett. A városban fennmaradt három szabadon álló zsinagóga egyike. A zsinagóga 1870 körül épült a neológ zsidók kezdeményezésére.

122

 Sport

o Iwona Ziółkowska Iwona Ziółkowska 1980. október 10-én, Myszkówban született. Lengyel atlétanő, rövidtávú futónő, az AZS AWF Wrocław (korábban a CKS Budowlani Częstochowa) versenyzője, néhányszor Lengyelország képviselője az Európa-bajnokságon. Szymon Ziółkowski lengyel kalapácsvető felesége volt.

Żarkiban működik a IV. ligában játszó Ludowy Klub Sportowy „Zieloni” Żarki. Klub színek a zöldfehér. A klubot 1954-ben alapították. A Városi Stadion 1500 férőhelyes.

o Híres emberek o Eli Zborowski Eli Zborowski 1925. szeptember 20-án, Żarkiban született, az akkori Kielcei vajdaságban. Lengyel származású zsidó funkcionárius. Az 1953-ban alapított Jad Vasem (‫)ושם יד‬, angolos írásmóddal Yad Vashem („emlékjel és hírnév”, tkp. „kéz és név” héberül, ld. Izajás 56:5) intézménye, a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága elnöke volt. A 4 millió tagot számláló Lengyel Zsidók Világszövetségének (Światowa Federacja Żydów Polskich) alelnöke volt. Eli Zborowski 2012. szeptember 10-én hunyt el Queensben, New York, USA.

Iwona Ziółkowska

Strażnica Przewodziszowice A Krakkó-Częstochowai fennsíkon, Żarki közelében, az egykori Przewodziszowice falu (jelenleg Żarki része) mellett találhatók a Strażnica Przewodziszowice (Strażnica Przewodziszowicka) – falazott őrtorony romjai. Kerékpárúton keresztül, gyalogosan is megközelíthető.

Eli Zborowski o Przemysław Oziębała Przemysław Oziębała 1986. augusztus 24-én, Koziegłowyban született. Lengyel labdarúgó, csatár. Karrierjét a Zieloni Żarki csapatában kezdte (2003-2006), majd a rövid ideig a Zagłębie Sosnowiec (2007) és a Widzew Łódź (2008-2012), 2012-től a Górnik Zabrze játékosa.

Strażnica Przewodziszowice Az őrtorony valószínűleg a XIV. században vagy a XIV. és XV. század fordulóján épült, Nagy Kázmér lengyel király vagy Oppelni László sziléziai herceg parancsára. Suliszowice őrtoronnyal együtt támogatást nyújtott, mint az Ostrężnik végvár kiugró szárnya. A XV. században az „Unokaöccsként” ismert Mikołaj Kornicz rablólovag székhelye volt. ― Mikołaj Kornicz Siestrzeniec, tulajdonképpen Mikołaj z Jaroszowa h. Kornicz (†1445) będzini és rabsztyni várgróf volt. Legendája szerint az általa elrabolt kincsek a megközelíthetetlen sziklahasadékokban és a vár kútjában vannak elrejtve.

Przemysław Oziębała

123

― Műemlék

Łutowiec

A falutól északra emelkedő meredek mészkősziklán találhatók az ismert nevén: Łutowiec őrtorony alig kivehető maradványai. Csak a kőfal egy részlete maradt fenn. Az őrtorony a „Sasfészek” (Orlich Gniazd) útvonalhoz tartozott. Források hiánya miatt építtetőjének személye nem ismert. Egy feltevés szerint börténként szolgált. 1370 után elhagyatva állt. Egy tűzvész során pusztult el a XV. század környékén, melynek pontos dátuma nem ismert. Fennmaradtak a kőfalak maradványai valamint a földsánc és az árok nyomai.

Łutowiec falu a sziléziai vajdaságban, a myszkówi járásban, Niegowa nagyközségben található. Łutowiecben működik a környék legnagyobb homokbányája. Łutowiec falu első ízben 1399-ben szerepelt írott forrásokban, és neve Oltowiec vagy Holtowiec is volt. 1975–1998 között a helység közigazgatásilag a częstochowai vajdasághoz tartozott. o Megközelítése Zawierciétől 20 km-nyire, északnyugatra található Żarki. Innen a 789. sz. úton Lelów felé haladva, 6 km megtétele után jobbra kell fordulni a Łutowiec homokbánya felé. Ezt követően aszfalúton haladva egy gyalogos-kerékpáros úthoz érünk, amely sziklákhoz vezet. Łutowiec faluba jutva viszont balra fordulva egy kisebb aszfaltuton érünk fel a korábban említett gyalogúthoz.  A terület Łutowiec mészkő-homokkő alapzaton fekszik. Körülötte mészkősziklák, erdők és mezők dominálnak. Łutowiec területén kisebb barlang is található. A benne folyó speleológiai (barlangtani) kutatások eredményei alapján lehet, hogy ez a barlang bizonyára a közelben fekvő Piętrowa Szczelina barlangrendszerhez tartozik. Számos, néhány ezer évnél régebbi állati csontmaradványra is bukkantak.

Háttérben a kis őrtorony maradványait tartalmazó sziklák A 20 m magas sziklán épült őrtornyot valószínűleg a XIII-XIV században építették. (Néhány forrás szerint ez az év 1390, de hozzátartozik azonban, hogy ennek körülményét pontosan nem lehet megállapítani). Jelenleg úgy vélik, hogy Łutowiec őrtornyát a XV. század végén vagy a XVI. század elején hagyták el, néhány forrás ezt azonban 1370 utánra teszi. Olyan feltevés is van, hogy az őrtorony egy robbanás következtében semmisült meg.

Turisztikai térkép a környékről o

Łutowiec őrtorony maradványai (Zamek w Lutowcu)

A Lutowiec várának maradványai régészetileg még nem tárták fel. Nincs írott dokumentáció sem erről a témáról, ezért alig van hír róla. Két feltevés létezik a vár történetével kapcsolatban. Az első szerint őrtorony volt a lengyel királyság Nagy Kázmér által létrehozott nyugati határvédelmi rendszerében. A másik változat szerint a várat 1370-1391 között Oppelni László sziléziai herceg építtette.

A vár alaprajzának rekonstrukciója Jolanta Fidura szerint ― A. torony, B. felsővár udvara a védőfallal, C. a felsővár kapuja, D1, D2, D3. gazdasági terület, E. palánk, F. a terület természetes élyedése. ― Forrás: Fidura Jolanta – Zamki i inne warownie wyżyny krakowsko-częstochowskiej

124

Az építmény a civilizációtól távol, az erdőben található, és mély benyomást tesz. Az őrtoronyból mindössze néhány kivehetetlen falmaradvány maradt fenn (alig néhánytíz kődarab) a sziklarepedésben.

hercegség lovasokat küldött ellene, Kornicz még 20 éven keresztül fosztogatta az átutazókat. A legenda szerint Kornicz kincsei máig a vár közelében, a sziklarepedésekben vagy a vár kútjának mélyén vannak elrejtve. Kővekkel van azonban betemetve. A kora reggeli ködben feltűnik rajta egy sötét kapucnis alak, Kornicz szorgalmasan őrzi kincseit. ― Fekvése és megközelítése A Krakkó-Częstochowai fennsík északi részében, Żarkitól 2 km-re található. A hely nehezen megközelíthető. ― Rekreáció Łutowiec környékén néhány egyedülálló mészkőcsoport található a sziklamászók számára. A legérdekesebb sziklához tartozik a „Zamkowa” (az a szikla, amelyen a műemlék Őrtorony = „Strażnica” található), és a „Knur” – Kandisznó (másképpen „Łóżeczko” - Ágyacska).

B. Drejewicz rajza – A toronyhoz itt egy másik épület csatlakozik. Forrás: Zamki i obiekty warowne Jury Krak.-Częst., Robert Sypek, Agencja Wydawnicza CB

A szikla mellett található a gazdasági terület valamint a sáncrendszer, melyből csupán csak elmosódott nyomok maradtak fenn. A gazdasági udvar közepén épült házból csak a pincéje és egy fala van meg. Valószínűleg ehhez az épülethez használhatták fel a torony falainak kőanyagát. Alapjainak rekonstrukciója alapján feltételezhető, hogy alsó és felső részből állt. Felső részét nagy torony képezte (ún. Kőház), az alsó pedig a fallal és árokkal védett fából készült gazdasági területet. A felsővár a szikla csúcsán állt. Bejáratához 15 m magas létra vezetett. A felsővár kb. 125 m2-es területet foglalt magába, és védőfal övezte, egy belső udvar képezve.

Ismerjétek fel Łutowiec szikláit! Ezeken kívül kisebb sziklacsoportok: többek között a „Warchlak” = Süldő, „Łysa” = Kopasz, „Czaszka” = Koponya, „Sfinks” = Szfinksz, „Ule”, „Słoń” = Elefánt a „Rózsás Fal”-ból (amelyen a „Barak”kereszt található). A sziklamászó utak változatosak.

Az alsórészt háromfelé osztották – gazdasági terület, kb. 300 m hosszú védőpalánk, észak felőli bejárattal. Távolabb egy falazott kút darabja található, régóta a kincskeresők célpontja. Ahogy több más jurai erődítmény a Łutowiec őrtornyot is bizonyára elég gyorsan elhagyták és teljesen elpusztult. Ulászló idejében már üresen állt és magánkézre került. 1426-54 között Mikołaj Kornicz birtokában volt. A XX. század 60-as éveiben állagmegóvási munkálatokat végeztek rata. A rablólovag Mikołaj Kornicz, ismert nevén Siestrzeniec, rendkívül színes alak volt. Rabló volt, aki ugyanakkor rendkívül szimpátiának örvendett a parasztok és a szegények körében, mert csak a nemeseket és a gazdag kereskedőket fosztogatta és rabolta ki. Kézrekerítésére tett kísérleteket eredménytelenek voltak, a Przewodziszowicében lévő őrtorony nehezen bevehetetlen volt. Annak ellenére, hogy a lengyel nemesség és a sziléziai

Łóżeczko sziklái a dombtetőn

125

Mirów

Mirów vára (Zamek w Mirowie)

Mirów – lengyel falu a Sziléziai vajdaságban, a myszkówi járásban, Niegowa nagyközség területén. 1975-1998 között a helység közigazgatásilag a częstochowai vajdasághoz tartozott.

Az egykori lovagvár Mirów falu közelében fekszik. Mirów vára Nagy Kázmér idejében épült a XIV. század első felében, bár feltehetően már korábban is állt itt egy palánkvár. Eredetileg az erődítményt képezte az a Bobolicei Vár közelében lévő őrtorony, amely vele együtt a „Sasfészek”-ként ismert erődrenszer része volt.

A helység a „Sasfészek” turista útvonalon (Szlak Orlich Gniazd) fekszik, a Jurai Téjvédelmi Parkok területén. Egy XIV. századi vár maradványai találhatók benne. A vár jelenleg a Lasecki család magántulajdona, régészeti feltárásokat és állagmegőrzési munkálatokat végeznek benne.  A település története A település első írásbeli említése a XIII. századból való. Ebben az évszázadban Mirów, mint védett települést a tatárok pusztították el. A későbbiekben Nagy Kázmér király falazott várat építtetett benne. A Myszkowski család építette, akik a XV. század végén IV. Kázmértól (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk), (Krakkó, 1427. november 30. – Grodno, 1492. június 7.), Lengyelország királyától (1447–1492) kapták meg azt.

Mirów vára

 Sziklamászás

Az őrtorony gyorsan vár méretűvé épült át. Az erődíményt I. (Nagy) Lajos (lengyelül: Ludwik Węgierski/Wielki/Andegaweński azaz Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos) (Visegrád, 1326. március 5. – Nagyszombat, 1382. szeptember 10.) magyar és lengyel király hűbérként adta át Oppelni Lászlónak, majd Jagelló Ulászló foglalta el.

Mirów és Bobolice várak között a sziklamászók számára alkalmas mészkőszikla sáv található. Több mint 150 db III-VI.5+ nehézségi fokozatú sziklamászó út található itt, melyek többsége gyűrűkkel biztosított. A sziklamagasság 5-30 m között ingadozik. Mivel a sziklák magánterületen találhatók, a területere való belépés csak a Mirów falu bírájának engedélyével lehetséges.

A XIV. század végén Mirów vára Krystyna z Koziegłów tulajdona lett, idővel további lovag családok kezére került. 1442-ben a mirówi birtok Piotr z Bnina kezére került, aki hozzákezdett a vár építéséhez. A következtő birtokosok, a Myszkowskiak herbu Jastrzębiec is folytatták azt, akik itt építették fel saját családi székhelyüket: „Margrabiami na Mirowie” (Marchio de Mirow).

A két vár közötti sziklaparadicsom  Filmek A vár és környezete három filmben is megjelenik. Az 1986-ban forgatott Przyjaciel wesołego diabła c. film egyik szabadtéri jelenetében a vár jelenik meg (rendező: Jerzy Łukasiewicz). 1988-ban a Pan samochodzik i praskie tajemnice c. lengyelcsehszlovák ifjúsági film (rendező: Kazimierz Tarnas), 1991-ben pedig a Nad rzeką, której nie ma c. film (rendező: Andrzej Barański) egyik jelenetét forgatták itt.

A vár maradványai Idejük alatt a várat megnövelték és lakótoronyot építettek. Ugyanakkor a Myszkowskiak új, kényelmesebb székhelyükre költöztek át. A vár Piotr Koryciński, majd a Męciński család kezére került.

*

126

BOBOLICE ¤ Gótikus királyi vár ¤ "A kis váracska, egy nehézséggel megközelíthető magaslaton, valójában egy megköelíthetetlen mészkősziklán magasodik. [...] 1661-ben már nem lakták és ennek következtében rommá vált, amely ennek ellenére az egész környék éke és a legszebb tájaink egyike.” ― Tygodnik Ilustrowany 1861-ből való cikkének részlete.

Mirów vára erősen megrongálódott a svéd „özönvíz” idején, amikor a falak jelentős része elpusztult. A vár folyamatosan rommá vált, majd 1787-ben elhagyták azt. A várrom építőanyag forrásként szolgált a környékbeli lakosság számára, ami siettette pusztulását. 2006-ban a Lasecki család – Mirów várának jelenlegi tulajdonosa – hozzáfogott az állagvédelmi munkálatokhoz, mlynek célja a műemlék vár megmentése volt. A család képviselőinek – Jarosław W. Lasecki szenátor és testvére, Dariusz Lasecki – megbízásából hozzáfogtak a kutatási munkákhoz. A munkákat műemlékvédelmi szakemberek irányították.

A várrom látképe délről a XIX. században – Kostrzewski rajza (Tygodnik Ilustrowany 1861 r.)

Jelenleg nincs lehetőség a vár belső megtekintésére, a turisták elől elkerítették azt. Mirów várát is meg akarják nyitni az idgenforgalom számára, tervezik a ledőlt falak teljes rekonstrukcióját is. Távlatban idegenforgalmi szolgáltató központ és múzeum lesz itt.

Zamek Bobolice A vártól kényelmes turistaút vezet a szomszédos Bobolice várhoz. Az út a sziklák között vezet, majd erdőbe ér. Nemsokára feltűnik a szomszédvár, amelyből szép panoráma nyílik a környékre.

Bobolice vára (Zamek Bobolice) tájékozató táblája A királyi vár a XIV. század első felében épült a Krakkó-Częstochowai Jura (Kraków-Częstochowa Jura) területén, Bobolice faluban.

A vár környéke Bobolice vára (Zamek Bobolice) a rekonstrukciót követően múzeumként és idegenforgalmi központként szolgál.

A várkapu előtti sziklaalakzat

127

 A vár története Bobolice királyi várat Nagy Kázmér lengyel király valószínűleg 1350-1352 körül építtette. Valószínűleg egy korábbi fa rablóvár állhatott itt. A legenda szerint Bobola, Ferdeszájú Boleszló király lovagjának székhelye is volt.

Nagy Kázmér portréja a vármúzeumban Kilenc évvel később Oppelni László saját udvarnokának, Magyar Andrásnak (Andrzej Schóny z Barlabás) adta át, aki a várat rablóvárrá alakította át. A rabló foglalkozást Jagelló Ulászló király szüntette meg, aki 1391-ben a várat ismét a lengyel királyi birtokok közé csatolta, ugyanakkor továbbra is András birtokában hagyta. 1396-ban, a lengyel állammal szemben nem lojális Jagelló Ulászló a várban német és cseh helyőrséget helyezett el, akik sanyargatták a környékbeli lakosságot. Ulászló tehát erőszakkal foglalta el ezt a területet, benne a várat is.

Krzysztof Chamiec Nagy Kázmér szerepében (1975) Bobolice vára a Lengyel Királyság nyugati határvédelmi rendszeréhez tartozott. A vár védelmet nyújtott a Szilézia felőli támadások ellen, amely a Cseh Királyság területéhez tartozott. A vár a „Sasfészek” útvonal erődítményeinek részét képezte. A vár meredek, sziklás magaslaton fekszik (360 m tszf.). Az eredeti várból napjainkig egyedül az erődítmény felső része maradt fenn (ami egy kisebb kétszintes lakóépület egy köralakú bástya maradványaival). A várhoz egy szárazárok feletti felvonóhíd vezet, a kerítőfalak és a vártömb helyi fehér mészkövekből épültek. Jelenleg, a rekonstrukció után, a várban helytörténeti kiállítás található.

András halála után a várat leánya, Anna örökölte, halála után pedig a várat fia, Stanisław Szafraniec és második férje, Mściwój z Wierzchowiska herbu Lis valamint gyerekei között osztották fel. Ez számos konfliktust eredményezett, melyeket Piotr Szafraniec (Stanisław testvére) fejezett be, aki 1445-ben megvásárolta a Lisektől a vár felét. Piotr Szafraniec hamarosan a várat Florian z Knyszyna részére adta el, aki továbbadta azt Andrzej Tresce részére, és annak családja a Rzeszowskiaknak adta el. A követkető tulajdonos 1486-ban Mikołaj Kreza z Zawady herbu Ostoja lett, akinek családja birtokolta a várat egészen 1625-ig. III. Miksa (* Bécsújhely, 1558. október 12. – † Bécs, 1618. november 2.), osztrák főherceg 1587es lengyelországi hadjárata idején a várat annak katonasága foglalta el. Ekkoriban jelentős károkat szenvedett, ugyanakkor a Jana Zamoyski vezette katonaság gyorsan visszafoglalta azt. 1625-ben a vár a közli Mirówban székelő Myszkowski herbu Jastrzębiec család kezébe került. A svéd „özönvíz” idején, 1657-ben, a svédek Müller tábornok vezetése alatt elfoglalták és tűzvész során erősen megrongálták a várat.

A Lengyel Királyság Nagy Kázmér korában (1330-1370)

A vár következő tulajdonosai a Żarkiból való Męcińskiek lettek, ugyanakkor a svéd háborúk után, a XVII. és XVIII. században a vár kezdet rommá válni.

1370-ben, Nagy Lajos ekkortól lengyel király a várat rokonának, Oppelni Lászlónak adományozta, aki támogatta a király dinasztikus terveit.

128

Még a XX. század 80-as éveiben is annak birtokosai voltak. A világháború után a vár falait részben elbontották és a Bobolice-Mirów közötti út építését használták fel azokat. később a Lasecki testvérek vásárolták meg, és rekonstruálták a várat. ― Építészete A vár egykor pontosan illeszkededett a terület formájához. Csak a felsővár maradt fenn, konkrétan pedig a lakórész az északkeleti sarokbástya maradványaival. Régebben látni lehetett a szép várfalakat az ablaknyílásokkal. Nem maradt fenn a boltozata sem.

A vár képének rekonstrukciója Zygmunt Lis szerint, 1650-ből (Forrás: Zamki i inne warownie Wyżyny Krakowsko-Częstochowskiej, Jolanta Fidura) 1683-ban III. Sobieski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (Olesko, 1629. augusztus 17. – 1696. június 17., Varsó) útban Krakkó felé itt vonta össze a Bécs felmentésére induló lengyel hadsereget, és Bobilice vára alatt tartózkodott, kiséretének a vár rossz állapota miatt sátrakban kellett éjszakáznia. A XVII. század végén a Męciński család vásárolta meg a várat. A megmentésére tett próbálkozások ellenére egyre inkább rommá vált. Egy 1700-ból való leltári összeírás elég rossz állapotban mutatja be a várat. A XVIII. században a vár egy részét még lakták. Ekkor J. Rutkowski földbérlő még itt lakott.

A vár már romokban állt Egykor a várhoz szárazárkon át felvonóhíd vezetett, és a várfalakon belüli térség belseje üres volt. A déli oldalról a vár építményhez mésik, kisebb kupolás bástya csatlakozott. Helyette később, ezen az oldalon négyszögű kaputorony állt (ezt napjainkban rekonstruálták a várfalakkal együtt).

A vár korabeli metszete ― Várromok a XIX. században - T. Chrząński akvarellje (Forrás: Zamki w Polsce, Bohdan Guerquin, Arkady 1984) A XVIII. században a várat elhagyták. A XIX. században a vár pincéiben mérhetetlen kincs volt. A kincskeresők befejezték a vár pusztítását. Némelyikük mai napig hiszi, hogy nem találták meg az összes kincset és többségük a Bobolice vár és a Mirów vára közötti alagútban található.

Bobolice vára – Jan Gumowski rajza 1936-ból o Fekvése és megközelítése A Krakkó-Częstochowai Jura északi részében, a sziléziai vajdaságban fekszik. Mirówból gyalog és autóval könnyen megközelízhető. A vár alatti étterem mellett jól kiépített parkoló található.

1882-ben, a földparcellázások következtében a várral együtt a Baryłów paraszcsalád kapta meg.

129

― A vár rekonstrukciója Bobolice várát egy Németországban meggazdagodott lengyel hazafi építtette fel újra, s mellé egy éttermet és szállodát is felhúzott.

A vár rekonstruált tömbje

A vár rekonstrukciójának bemutató táblája A XX. század végén a vár jelenlegi tulajdonosa, a Lasecki család a teljes pusztulás előtt elhatározta a műemléki vár megmentését. A család képviselőinek, Jarosław Lasecki szenátor és testvére, Dariusz Lasecki megbízásából, lengyel tudósok és szakértők bevonása mellett, régészeti, állagvédelmi és rekonstrukciós munkálatokat végeznek ennek a műemléknek a megmentése céljából. 2011 júniusában a rekonstrukcióról szóló hír jelent meg a világ médiáiban.

A rekonstruált kapubástya ― Legendák A XV. századi krónikák a Krezów család egyik tajáról szólnak, aki elfogta és a bobolicei várban tartotta fogva saját unokahúgát. Állítólag fehér hölgyként (biała dama) a vár falain napjainkig felfelbukkan. Olyan legenda is létezik, amely szerint a Mirów és Bobolice várak tulajdonosai egy-egy ikerpár volt. Egy népmonda szerint alagutat ásattak a két vár között, hogy tanúk nélkül tudjanak társalogni egymással. Egy nap hatalmas kincs birtokába jutottak, és az alagútban rejtették el és őrzésükre rusnya boszorkányt állítottak, hogy elijessze a tolvajokat. A testvérek pontosan megértették egymást és együtt csináltak mindent. Barátságuk nehéz próba elé állt, amikor egyikük, Bobolice ura részt vett az oroszok elleni háborúban. A háborúból egy szép leányt hozott. Ez az ikertestvér beleszeretett a nőbe és féltékenységből a földalatti folyósóba, a hatalmas kincs mellé zárta azt. Egyszer, a boszorkány távollétében, aki szombat esténként a Łysa Górára ment a boszorkányszombatra, a kincseskamrába zárta a szerelmesét. Bobolice féltékeny ura megölte testvérét, a lányt pedig befalazta a vár tömlöcébe. Mai napig ott rémisztget a vár bástyájában.

Bobolice várának rekonstriós terve A vár hivatalos megnyitójára tizenkét évi munka után, 2011. szeptember 3-án került sor. A várról készült tervek, skiccel vagy rajzok hiánya ellenére az átépítés megvalósult; formáját a fennmaradt romok alapján történészek és építészek közreműködésével rekonstruálták. A munkálatokhoz hagyományos építőanyagokat használtak (főleg mészkövet), speciális falazóhabarcs alkalmazásával. A megnyitó alkalmából levélben gratuláltak: Bronisław Komorowski köztársasági elnök, a Szejm elnöke és a miniszterelnök. A rekonstrukció azonban eltérő nézetű véleményeket és kritikát váltott ki különbötő körökben. A források hiányában jelenlegi formájában megépített vár nekünk nagyon tetszett.

A XIX. században a vár pincéiben mérhetetlen kincs volt. Úgy vélik, hogy ennek egy része az

130

előbb említett Bobolice és Mirów közöti alagútban található.

A várbelső egy részlete A vár hátsó frontja A várból szép kilátás nyílik a környékre, és a hegytetőn áttekintve még a szomszédos Mirów vár is látható.

Kandaló a kiállításon Belépőjegyek az étteremben kaphatók.

Az idegenforgalmi létesítmények (szálloda, étterem) A hadtörténeti kiállítás részlete

131

A vár alatti települést kezdetben Olsztynek néven nevezték. A XVII. században, amikor a vár a svéd háborúk következtében rommá vált, a helységet Olsztyn néven kezdték nevezni. ― Olsztyn része Odrzykoń.

Olsztyn Olsztyn – lengyel falu (egykor város) a sziléziai vajdaságban, a częstochowai járásban. Częstochowától mintegy 15 km-re, délkeleti irányban fekszik. Olsztyn nagyközség székhelye. A településen vezet keresztül a „Sasfészek” turistaút. A falu feletti magaslaton találhatók a XIV. századi vár maradványai.

 A település címere Olsztyn legrégebbi ismert pecséte a XVI. századból való. 1870-ben az orosz megszállás alatt Olsztyn elvesztette városi jogait, amelyet a függetlenség visszaszerzését követően nem kapott vissza. A II. Lengyel Köztársaság alatt a nagyközségnek nem volt joga a címer használatára. A falu és nagyközség a XX. század 80-as éveiben kapta vissza címerét.

 A település neve Olsztyn neve a német nyelvből származó korábbi Holsztyn név átalakult formája. ― A vele azonos névalakú Olsztyn (németül: Allenstein) város Északkelet-Lengyelországban, a Łyna partján fekszik és a történelmi Varmia fővárosa, az egykori Olsztyni, és a mai Varmia-mazúriai vajdaság székhelye. ― Az itteni Olsztyn eredeti alakja valószínűleg így hangzott: Holstein vagy Hohlenstein, és a települést alapító telepesek származási helyéből eredt.

A vörös mezőben a címerpajzs felső részének közepén található a korona. Lejebb H és S betűk kombinációjára emlékeztető alakzat. A címer fő eleme a birtokosainak egyeduralkodói jogait szimbolizáló korona, a település ugyanis egészen az I. Köztársaság végéig királyi város volt. dr hab. Marceli Antoniewicz, a Częstochowai Jan Długosz Egyetem professzorának kutatása szerint a H betűre emlékeztető forma nem a német, „üreges sziklát” jelentő Holsteinből származik, hanem inkább királyi trónust jelképez.

Holstein a Holcetae névből ered, ami egy Hamburgtól nyugatra élő, Elba-parti szász törzs neve volt. A név jelentése: „erdők lakói”. Holstein (alnémetül: Holsteen, latinul: Holsatia) egy régió az Elba és az Eider folyó között. A legészakibb német tartomány, Schleswig-Holstein része. Holstein először Holstein tartományként (németül: Grafschaft Holstein), később Holstein hercegségként létezett (németül: Herzogtum Holstein); ez volt a Német-római Birodalom legészakibb tartománya. Holstein lényegében Szászországnak az Elba folyótól északra fekvő része.

A trónba egy S betű van beleírva, amely – dr Henryk Seroka, a Lublini Maria Curie-Skłodowska Egyetem munkatársa szerint I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary; Sigismundus) nevéhez kötődik. Erről tanúskodik a királyi korona. A W betű a Wawelhez, vagy Jagelló Ulászlóhoz (Władysław Jagiełło), Öreg Zsigmond nagyapjához kötődik, aki Oppelni Lászlótól szerezte vissza a várat és csatolta vissza a Koronához.

Az eltérő névetimológia német szavakhoz köti:

A település története

hohl vagy Höhle (német nyelvből: üres vagy sziklaüreg) és Stein (kő németül) – szabad fordítás szerint pusty kamień = magányos kő vagy pieczara (jaskinia) w kamieniu = sziklabarlang. A szikla, amelyen a vár áll, elég nagy barlangot tartalmaz, amely a vár alatti sziklában található labirintusokkal áll kapcsolatban.

Olsztyn 1488-ban, Jagiełło Kázmértól kapott városi jogokat és privilégiumot az éves vásárok tartására. 1870-ben, az orosz elnyomás alatt vesztette el városi jogait.

A városi jog elnyerésének dátumát tartalmazó járdakő Olsztynban

A várdomb területe mészkősziklákkal szabdalt

132

 A település műemlékei és turista létesítményei

A hagyomány szerint az ő uralkodása alatt volt a várban bebörtönözve Maćko Borkowic poznani vajda, aki éhhalálra ítélve halt meg a király elleni összeesküvés szervezésének vétsége miatt.

Olsztyn a Częstochowába vezető 46. sz. országos főútvonal mellett terül el.

Maciej Borkowic, Maćko Borkowic herbu Napiwon (†Olsztyn, 1360. február 9.), 1343-tól poznani vajda, 1348-1352 között poznani sztaroszta, a nagylengyelországi konföderáció vezetője.

A Częstochowába vezető 46. sz.főútvonal, távolban a Jasna Góra kolostor tornya látható

Borkowic nemesi címer 1340-ben a kis-lengyelországi lovagokkal együtt részt vett a Vörös Oroszország elleni hadjáratban. ― Vörösoroszország, más néven Vörösruténia (ukránul: Червона Русь, lengyelül: Ruś Czerwona, latinul: Ruthenia Rubrav. Russia Rubra) történelmi országrész a Dnyeszter és a Nyugati-Bug felső folyásainál, Kelet-Galíciában. A középkortól egészen az első világháború végéig Vörösoroszország volt a neve, ma Ukrajna része (nevét a déli elhelyezkedéséről kapta).

Fő látványossága a középkori eredetű vár romjai, a plébániatemplom. ― XIV. századi vár (Zamek w Olsztynie) Olsztyn középkori királyi várának romjai Olsztyn faluban találhatók a sziléziai vajdaságban. Ez a rom a „Sasfészek útvonalon” lévő idegenforgalmi látványosságok egyike.

Borkowic felkelésénél a kis- és nagylengyelországiak közötti antagonisztikus ellentét húzódik, ez utóbbiak úgy érezték, hogy az ország közigazgatási központja Krakkóba helyeződik át, ahol mellőzik őket a központi hivatalnokok kiválasztásánál. A nagy-lengyelországi lovagok protestáltak a fő sztaroszta hivatal felállítása ellen is Nagy-Lengyelország részére, amely ténylegesen a királyi kormányzó irányítása alatt állt. III. Kázmér (1310-1370), más néven Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki), 1333–1370 között lengyel király, engedve a kis-lengyelországi nemesi családok sürgetésének, 1348-ban megszüntette a Kis-Lengyelországi fő sztaroszta hivatalát, és két új sztarosztát nevezett ki: poznani (amelyre Maćkot nevezte ki) és a kaliszi (amely Przecław z Gułtowa lett). A két külön sztaroszta felállítása: Maćko Borkowic poznani és Przecław z Gułowa kaliszi sztaroszta csak elmérgesítette a helyzetet. Ez hamar zavargásokhoz vezetett ebben a körzetben. Megkezdődött a rablás és fosztogatás a z utakon. A kereskedők védelmére Poznań kénytelen volt 1350ben léltrehozni a városi szövetséget.

Az Öregtorony a várban ― A vár története Az olsztyni vár első írásos említése 1306-ból való, 1309-ben a várat Zamek Przemiłowice néven nevezték, és gyakran szerepelt Jan Muskata (*1250 körül-†1320. február 7.) krakkói püspök – Jakub Świnka (?-1314), 1283-tól gnieźnoi érsek által 1306-ban indított – második perének aktáiban. Az olsztyni vár fenállásának 700. évfordulója alkalmából, 2006-ban nagyszabású ünnepséget rendeztek.

Kázmér 1352-ben elmozdította a két korábban kinevezett sztarosztát, visszaállítva a fő sztaroszta hivatalt, amelynek élére Ślązak Wierzbięta z Paniewic herbu Niesobia főnemest nevezte ki.

Zbyszek, olsztyni várgróf első említése 1349-ből való. A XIII. század második felétől itt álló őrtornyot a 1349-1359 között, a lengyel-cseh határon álló legnagyobb végvárak egyikeként Nagy Kázmér király átépíttette.

133

A fő sztaroszta kinevezése már a nagylengyelországiak nyílt felkeléséhez vezetett, amely a Borkowic vezette lovagi konföderáció létrejöttéhez vezetett, melyet 1352. szeptember 2án, Poznanban kötöttek meg a Borków, Awdańców, Grzymalitów, Nałęczów és Zarembów nemesi családok. Formálisan Nagy Kázmér lengyel király előtt kötötték meg, azonban az általa kinevezett Ślązak Wierzbięta z Paniewic herbu Niesobia (†1369), lengyel lovag, Nagy-Lengyelország fő sztarosztája ellen irányult. A konföderáció 1358-ig maradt fenn.

1370-ben Nagy Lajos magyar és lengyel király a wieluni földekből Olsztynt dinasztikau terveinek támogatása miatt hűbérül adja unokaöccsének, Oppelni László opolei hercegnek.

Nagy-Lengyelország belháború zűrzavarába merült. A lovagi felkelők támadásokat intéztek a király hívei és képviselői ellen. 1353-ban maga a király utazozz oda, megpróbálva közvetíteni. Ennek hatására a Zarembów és Leszczyców családok eltávolodtak a konföderációtól. A konföderalisták ugyanakkor, a brandenburgi csapatok segítségével betörtek Pałukira, körülzárva Czarnkówot. A konföderációs csapatok élén Maćko Borkowic, Sędziwój z Czarnkowa, Skóra z Gaju álltak, akik nem akarták elismerni a királyi hatalmat, ráadásul 1354-ben Borkowic megölte Beniamin z Uzarzewa kaliszi vajdát, ami száműzetéséhez vezetett. Maćko Sziléziában tartózkodott, ahonnan 1356-ban tért vissza.

A XV. században a vár jlentős szerepet játszott a sziléziai hercegség felőli támadások elleni védelemben. Ebben az időszakban átépítették, majd többször újjáépítették a falak pusztulása miatt a sziklaomlás következtében.

II. Ulászló, eredeti nevén Jagelló (lengyelül: Władysław II Jagiełło) lengyel király 1391-ben egy hetes ostrom után elfoglalja a várat és a Koronához csatolja. 1406-ban, az akkoriban Olsztynek nevű vár alatti település a sztaroszta székhelye lesz. 1488-ban IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz Jagiellończyk) városi jogokat adományoz neki.

IV

1552-ben Olsztyn privilégiumot nyert piac és éves vásár tartására. A város kereskedelme a kereskedelmi utaktól való távoli fekvése, a terméketlen, homokos talaja miatt sohasem tudott fejlődni. 1587-ben a trónkövetelő III. Miksa osztrák főherceg csapatai ostromolták. A helyőrség parancsnoka akkoriban Kacper Karliński herbu Ostoja (†1590) sztaroszta (1563-1587) volt. Az ő foglyul ejtett néhány hónapos fiát és dadáját állították ki a vár alá az első tűzvonalba. Az ellenállás azonban a parancsnok fia életének feláldozásával sikerült. Ez azonban a vár pusztulásához vezett. Az eseményt Władysław Syrokomla (tkp.: Ludwik Władysław Franciszek Kondratowicz; 1823-1862) és Aleksander Fredro (1793. június 20. – 1876. július 15.) műveiben is emgjelenik.

1358. február 16-án, Sieradzban királyi hűségesküt tett. Az eskü évében, első ízben használják a Rzeczpospolita (latinul: Respublica) = Köztársaság elnevezést. Nem szűnt meg azonban az összeesküvés és 1360ban Kaliszban, az ottani királyi várban bebörtönözték, majd maga a király mondott felette ítéletet. Éhhalálra ítélték és a Częstochowa közelében lévő, olsztyni várban halt meg.

Kazimierz Alchimowicz (1840-1916) „Olsztyn védelme 1587-ben”, a XX. század első feléből való festmény 1656-ban, a svéd „özönvíz” idején, a svédek lerombolták a várat és felgyújtották a várost. Ez a hanyatlaásának és leromlásának kezdete volt. A XVIII. század 20-as éveiben elbontották a vár alsó, földszinti építményeinek nagy részét elbontották. Ennek az évszázadnak a végéig állt fenn az olsztyni előljáróság. Hamarosan Olsztyn a városi jogait is elvesztette.

Jan Matejko – Maciej Borkowic elítélése A monda szerint a vajda lelke, jajveszékel, bilincseit rázza és máig jajveszékel és ijesztget a vár környékén.

134

― Építészete Bizonyára a váregyüttes legrégebbi része a szabálytalan négyszögű, 500 m2 területű felsővár volt. Ennek fő hangsúlyát a kerek, falazott torony adta – középkori torony – kő alapokon, a feljebb, kerek majd legfelül, kissé később téglából ráépülő nyolcszögű résszel (3), ami egy gyárkéményhez hasonlító külsőt eredményezett. Nincs a szó szoros értelmében vett bejárata, mert a nyílás, amelyen azt meg lehetett közelíteni, az alapszinttől 8 méter magasságban helyezkedett el, így tehát a belsejébe csörlővel vagy állvány igénybevételével lehetett bejutni. A torony, mint éhség üreg szolgált, az ostrom idején pedig, mint az utolsó támaszpont a vár előkelői számára.

Jan Gumowski 1935-ből való rekonstrukciója A vár alatt helyezkedett el a gazdasági területként ismert alsóvár (5). Ennek területén, a 2 m vastag falakba építve álltak a gazdasági épületek és az állandó cselédség lakóépületei. A XVI. század kezdetére láthatóan elkülönült a több mint 250 m hosszú falak rendszerével (8) a hatalmas váralja (12), amelyet délnyugatról a masszív négyszögű Sztaroszta- vagy Bíró bástya jelölt ki (1). Ezt az építményt a XIII. századba vagy kissé korábban építették, ami azt jelenti, hogy ez a vár legrégebbi falazott része. A Bíró bástya tövében található a bejárati kapu (11) a váraljára, ennek közelében a XX. század 50-es éveiben egy vashámor nyomait tárták fel (primitív olvasztókemencék), ellenben tőlük kissé keletre a régi kovácsműhely maradványait találták meg (10). Már a falakon túl, közvetlenül a vár alatt laktak a vár szükségleteit kielégítő kézművesek.

A vár madártávlatból

1. BÍRÓ-BÁSTYA (BASZTA SOŁTYSIA), 2. GÓTIKUS LAKÓÉPÜLET A FELSŐVÁRBAN, 3. KÖR ALAPRAJZÚ TORONY, 4. BELSŐ FŐUDVAR, 5. GAZDASÁGI TERÜLET AZ ALSÓ VÁRBAN, 6. A FELVONÓHÍD PILLÉREI, 7. A FŐKAPU BÁSTYÁJA, 8. VÉDŐFAL, 9. CSATORNÁK A TÖMÖR SZIKLÁBAN, 10. KOVÁCSMŰHELY, 11. VÁR ALATTI GAZDASÁGI BEJÁRAT, 12. VÁRALJA

Az olsztyni vár alaprajza

A XVI. SZÁZADI VÁR REKONSTRUKCIÓJA FORRÁS: I.T. KACZYŃSCY "DÉL-LENGYELORSZÁG VÁRAI"

A vár legmagasabban fekvő része az északról záródott torony típusú lakóház volt (2), amely a mészkőhegy lábánál elhelyezkedő hatalmas barlanggal állt kapcsolatban, amely élelmiszer és hadianyag raktárul szolgált. Ezt az épületet a sztaroszták vagy az olsztyni várban állandóan itt tartózkodó alsztaroszták használták. Ott helyezkedett el a kápolna és a kincseskamra is, a hivatlanokok és a csalág tagjainak helyiségei. A magas vár bejárata három kapun keresztül vezetett a védőfalakon belül elhelyezkedő kis udvarba (4), itt volt az esővizet összegyűjtó ciszterna is, a vár hosszabb védelmének lehetőségét biztosítva a várvédő helyőrség számára.

A későbbi években az erődítmény tágas rendszere kissé megváltozott, a XV. században átépült gótikus épület mellett a legfontosabb modernizáció a torony jellegzetes tégla öve volt, melynek köszönhetően magassága 26 métert ért el. A fellendülés idején az egész védelmi együttes 12 ezer m2-es területet tett ki, és az egész régió legnagyobb és legsebb erődítményeinek egyike volt. ― Jelenlegi állapota Napjainkra a várból a lakószárny falai és a torony: donjon; és a négyszögű (Sztaroszta) bástya; a gazdasági épületek falmaradványai és részben a pincék is fennmaradtak.

135

A régészeti kutatások idején tárták fel a kovácsműhely maradványait és a vashámor nyomait. 1992-1993 között valamint 1995-1998 között nemzetközi pirotechnikai és lézer bemutatót tartottak itt több mint 200 ezer résztvevővel, akik elősegítették a falak leromlását és a környezet károsítását. A falmaradványok összeomlása után a műemlékfelügyelő betiltotta az ilyen típusú bemutatókat. A várromokat megnyitották a látogatók számára. o Keresztelő Szent János plébánia Az olsztyni Keresztelő Szent János Plébánia (Parafia św. Jana Chrzciciela)a częstochowai érsekség, olsztyni egyházkerületéhez tartozik. Temploma a XVIII. századból való.

A templom főoltára A másik síremlék, a szemközti Szent Angyalokkápolnában, az oltár mellett található, és sírfelirata szerint Joachim Myszkierski kanonoké, Olsztyn lelkészéé (†1825. július 10.). A templom alatti kriptában három koporsó található. Az egyikben igen jól mumufikálódott maradványok nyugszanak, lengyel katonatiszti egyenruhában, a bari konföderáció idejéből. A másodikban egy fekete főkötős nő nyugszik, a harmadikban pedig Joachim Myszkierski pap nyugszik. Az olsztyni zsidók – az itt lakhatásuk fejében – 1743. április 22-én kötöttek megállapodást az akkori Wikliński plébánossal a plébánia támogatására.

A templom az olsztyni várból nézve

o Mozgó sopka

― A templom története A templom építését a XVIII. század első felére teszik. Megépítésének oka az egész várost felemésztő tűzvész volt, melynek idején leégett a faházak között álló, 1600-ból való fatemplom is. Az akkori Łęczyński plébános, el akarva kerülni az újabb pusztulást, az új, falazott templomot a városon kívül építtette fel. A munkálatok 1719-ben kezdődtek. Az olsztyni sztaroszták folyósították hozzá a pénzt: Jerzy Lubomirski herceg, aki engedélyezte az elpusztult vár rész lebontását és a templom építésénel való felhasználását, és a fák kivágását az erdőből valamint utódja, Wojciech z Kurozwęk Męciński. Végül a templom építését 1726-ban fejezték be. Az oltárokat Ambroży Bieganowski konzerválta.

A mozgó Betlehem (szopka) Jan Wewiór alkotása és az autóparkoló közelében található. 800 hársfából készült figurából áll (ebből 300 mozog) – a sziléziai vajdaság faépítészete útvonalának része. Hasonló alkotást már Wambierzycében is megcsodálhattunk, Longin Wittig órásmester alkotását. A Lengyelország-szerte kedvelt technika itteni képviselője egy műemléki parasztkunyhóban található a piactér közelében. Szűz mária életéből vett jeleneteket ábrázol. Az itteni betlehemes készítője Jan Wewiór 15 éven át készítette alkotását, de még nem fejezte be teljesen.

― A templom leírása A templom főoltára késő barokk stílusú. Hat oszlopa van és a képe Jézus Jordánban való megkeresztelését ábrázolja. Az oszlopok közötti szentek szobrai: Szent György, Szent Szaniszló püspök, Szent Ágost és más szentek. A templom két falán lévő síremlékek közül az egyik a sekrestye mellett Michał Kosmowski herbu Kościesza (Słowików, 1725. szeptember 19-†Trzemeszo, 1804. december 10.) püspöké.

136

 Oktatás: az Olsztyni Általános Iskola és a Kasper Karliński nevét viselő Gimnázium a helyi oktatás intézményei.

Helyhiány miatt a fa kunyhóban a szobrok egy része látható. A gazda, fiával együtt az udvaron és az udvar alatti részben is kiállításokat tervez, melyek között szerepel a legújabb alkotás, Maćko Borkowic legendája, valamint a híres olsztyni csata, amely helyőrségét Kacper Karliński vezette. o

 Sport: GLKS Sokół Olsztyn.  Olsztyn a kultúrában

Jurajski Teatr Stodoła

Olsztynban forgatták többek között a „Czarne chmury” (Feket felhők) filmsorozatot (1973).

Olsztyn új turista látványossággal is rendelkezik. A piactérnél lévő parkolóban a vendégeket egy színes diniszaurusz köszönti. A Dino két év alatt készült el. A régi hagyományokat felelevenítő Pajtaszínház szerettel látja vendégeit. Olsztyn néhány más látványossággal is rendelkezik. o

A németek után, 1944-ből bunkerek maradtak vissza.

o

Temető-mauzóleum (Cmentarz mauzoleum martyrologii w Olsztynie)

-

Az Olsztyn és Kusiąta közötti út közelében, egy kis erdőcskében található ("Szubienica" = „Akasztófa” néven ismert hely). A II. világháború idején (19401945 között) a németek itt földelték el az SS és a csendőrség által az olsztyni erdőkben agyonlőtt częstochowai és a környékbeli lakosokat, a częstochowai és radomi börtönök foglyait (köztük az A-B Akció idején, 1940-ben megölteket), elfogott partizánokat, hadifoglyokat valamint a környékbeli falvak rendjének helyreállításakor elfogottakat, mindösszesen valószínűleg 1968 személyt. Az áldozatok emlékére 18 szimbolikus síremlék és két emlékmű készült, a doborművek a kivégzések jeleneteit ábrázolják. Az emlékművön található felirat:

A Czarne chmury filmsorozat plakátja Józef Ignacy Kraszewski 1873-ban készült Hrabina Cosel c. regényének filmváltozatát is itt forgatták. A regény és film Erős Ágost (1670-1733), lengyel király (1697-1706 i 1709-1733) szeretőjének, Anna Cosel tragikus sorsát mutatja be.

„Bohaterom walk o wolność Ojczyzny, pomordowanych w latach 1939-1945”. „A haza szabadságáért vívott harcok során, 1939-1945 között meggyilkolt hősöknek.” A temetőben található a németek által 1941-1944 között kivégzett néhányszáz szovjet hadifogoly holtteste is. A temető felső részében lévő második emlékmű felirata: "Naród nigdy o nich nie zapomni".

Anna Cosel c. film plakátja  A Nie pokonasz miłości c. dalhoz várban forgatott videoklippet Ciechowski és Gawliński készítette. Obeliszk a temető felső részén

137

 Természeti környezet

o A település története

Környékbeli üregek és barlangok (Jaskinia Olsztyńska) – a sziklamászók és barlangászok paradicsoma. A gyakran előforduló tájképi formák az egyedülálló sziklaalakzatok.

A település első írásos említése Iwo Odrowąż herbu Odrowąż (1160 k.-1229) krakkói püspök 1220. évi dokumentumából való, amelyben a települést Zoraw névalakban említik. 1560-ban a falu birtokosai a Bonerek, akik a település templomát ariánus gyülekezetté alakítják át. o Szent Bertalan-templom (Kościół św. Bartłomieja) A żurawi egyhajós Szent Bertalan-templomot 1440ben építették. A XVI. század első felétől a XVII. század elejéig protestáns gyülekezet volt. Falai többször legtek, ezért jelenleg különböző építészeti stílusok jegyeit viseli, köztük a barokkét. 18851886 között és 1893-ban a templomhajót meghosszabbították, és nyugati oldalán barokk sisakos tornyot építettek hozzá.

Sziklaalakzat az olsztyni várban A várdombon nő az endemikus krakkói galaj (Galium cracoviense Ehrend). A sziklákon megtalálható a kövi fodorka, latinul (Asplenium ruta-muraria), a Fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata MILL.) és a fodorka (Teucrium botrys L.). Olsztyn központjától északkeletre, a homokon él az ugartyúk (Burhinus oedicnemus). Olsztyn közelében találhatók a Góry Sokole, a Zielona Góra valamint a Góry Towarne természetvédelmi rezervátumok.  Turistautak: Szent Bertalan-templom

Olsztynon vezet keresztül a „Sasfészek útvonal, a Jurai erdők útvonala, és a „Szent Egyed ösvények”, melynek hossza 8 km. Ennek útiránya: Olsztyn – rezerwat Sokole Góry – Zrębice. A sziléziai faépítészet útvonala: ennek állomása a częstochowai csomópont, Jan Wewiór mozgó betlehemével és a XIX. sz. végéről származó fa parasztkunyhó.

A templom értékes felszerelései közül érdemes megtekinteni többek között az 1620-1630 készült manierista főoltárát (a XIX. században átépítették), a barokk és neogótikus mellékoltárokat, a fekete márványból készült, XVIII. századi keresztelőmedencét valamint a XIX. század végről való neobarokk szószékét.

 Kerékpárutak: Itt vezet a 188,3 km hosszú

A templom környezetében természeti értékű fák nőnek (pl. hárs és szilfa).

Jurajski Rowerowy

Święta Anna

Szlak Orlich Gniazd, a 34 km hosszú Szlak Rowerowy Wokół Gór Sokolich i Olsztyna és a 78,3

Święta Anna – Żurawot elhagyva, a 786-os és 793as vajdasági utak találkozásánál értük el a település műemlékvédelem alatt álló templomát és kolostorát. A település Dąbrowa Zielona nagyközséghez tartozik. 1975-1998 között közigazgatásilag ez is a częstochowai vajdasághoz tartozott.

km hosszú Szlak Rowerowy Olsztyński útvonal, amely Częstochowa – Olsztyn – Zrębice – Piasek – Julianka – Przyrów – Lipnik – Małusy Małe – Mirów útirányon vezet keresztül.

Żuraw Żuraw – falu a Sziléziai vajdaságban, a częstochowai járásban. Olsztyn és Święta Anna között található, Janów nagyközség része. 1952– 1954 között a helység a Żuraw nagyközség székhelye volt. 1975-1998 között a település közigazgatásilag a częstochowai vajdasághoz tartozott.

Święta Anna, ez a kis település Przyrówtól északra fekszik a Sziléziai vajdaságban. A KrakkóCzęstochowai Jura északi szegélyét képezi. A Częstochowa–Kielce közötti műút mellett, építészetileg szép, kereszt alaprajzú, oldalkápolnás barokk templom áll.

138

Ezen a helyen, ahogy neve is mutatja, több mint 500 éve terjesztik itt Szent Anna, Szűz Mária anyjának kultuszát. A Szentet tisztelik amióta néhány csodálatos kinyilatkozás után, váratlanul előkerült itt Szent Anna későgótikus, XV. század végéről vagy a XVI. század elejéről származó szobra, amit Samotrzeć =Harmadmagával néven is ismernek, mert többnyire másik két személy társaságában jelenik meg.

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. A két jámbor szülő betartotta fogadalmát, és Máriát három éves korában a templomnak ajánlották föl. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

 Szent Anna Szent Anna asszony a keresztény és az iszlám hagyomány szerint Szűz Mária édesanyja. ― Az Újszövetség semmit nem mond Szűz Mária szüleiről. Egy 2. századi apokrif szerint Mária édesanyját Annának (jelentése: kegyelemmel áldott), apját pedig Joachimnak (Isten megvigasztal) hívták.

A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szent család Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, és amikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték. ― Ábrázolása

― Élete

A magas színvonalú későgótikus, festett, hársfából készült fa szobor a Szent Anna Harmadmagával szoborcsoport típusa. Lengyelországban, a gótika korának ilyen ábrázolása gyakori volt. Így is jelenítik meg ezen a fa szobron, Szűz Máriaával és a kis Jézussal, amely napjainkig megtalálható az itteni Szent Anna Szanktuárium főoltárán.

A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, akik Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között. Anna, aki keservesen bánkódott gyermektelenségük miatt, megfogadta, hogy ha gyermeke születik, azt a templom szolgálatára szenteli. Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta. Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Szent Anna későgótikus szobra a főoltáron, a lengyelországi későgótikus faszobrászat gyönyörű példája  A templom Az első keresztet 1499-ben állították itt. A XVI. században építették fel az első fa kápolnát, 1609ben pedig bernardinusok érkeztek Święta Annába, és gyorsan felépítették kolostorukat valamint a falazott Szent Anna-kápolnát. Máig áll ez a jelenlegi Szanktuáriumban részben, amelyet rövid idő után létesítettek. Érdemes ideutazni július 26án, Szent Anna nevének ünnepére, feloldozást nyerni.

139

 Święta Anna műemlékei o Szent Anna Szankuárium (Sanktuarium Św. Anny) A páduai Szent Antal bazilika mintájára készült barokk templom magas toronnyal és kápolnákkal (Szent Ferenc és Szent Anna) a település értékes műemléke.

A templom kupolájának belső képe

Święta Anna barokk temploma

A templom főhajója

A templom oldalnézetből

Feszület a templomban o Święta Anna XVII. századi kolostora (Klasztor Sióstr Dominikanek w Św. Annie) A kolostor a templom mellett található, négyszögű belső kerttel. Święta Anna kolostorát a XVII. században becések építették a cári számüzetést követően. Jelenleg Domonkos Nővérek gondozzák.

A templom szószéke

140

― Történeti leírása

Jelenleg a Szent Domonkos Rendi Nővérek kolostora működik benne.

A XVI. század végéig közvetlenül a mai Szent Anna sanktuárium mellett állt egy kocsma (a kereskedelmi útvonalon), és mellette egy fakereszt, amelyet 1499-ben a Przyrówból való Węgierski (Magyar) plébános atya állíttatott, az alábbi néven:

Klasztor Sióstr Dominikanek Święta Anna, Przyrów tel. 34/ 355-40-42 [email protected] www.swanna.mniszki.dominikanie.pl

"Męki Bożej Świętej Anny Samotrzeciej"

A kolostorban élt egy ideig Wanda Justyna Nepomucena Malczewska h. Tarnawa (Radom, 1822. május 15.-†Parzno, 1896. szeptember 25.).

Emlékeztetve a néhány csodálatos látomásra, ilyen helyek voltak Przyrówtól északra, az erdőben. Szent Anna egyik megnyilvánulása volt, amikor a falusi parasztok keresve az elcsatangolt marhát, megjelent a pásztorok előtt három alak, akik közül a középső karjában egy Kisdeded tartott. A rendkívüli jelenségek híre gyorsan elterjedt a környékben és hamarosan a kereszten túlmenően, Paweł Odrowąż Czerny támogatásával búcsú fatemplomot is építettek, melyet 1556-ban Anna Krokier krakkói pogárasszony támogatásával átépítettek. 1609-ben e szent helyre megérkeztek a poznani obszerváns ferencesek (bernardinusok), akik megnyerték Janusz Ostrogski herceget és Joachim Ocieski olsztyni sztarosztát a kolostor alapítására. A ferencesek, miután megvásárolták Jakub Kluczniktól a kocsmáját, berendezték benne székhelyüket, ami hozzájárult a kolostoregyüttes építéséhez.

Wanda Justyna Nepomucena Malczewska emléktáblája a kolostor udvarán

Bóg, Ojczyzna i Eucharystia

1609-ben legelőször is falazott kápolnát emeltek a Szent Anna szobra számára, amelyet különös tiszteletben részesítettek. Ez a kápolna, a ferencesek által 1617-ben újonnan épített templom része lett. Ez egy háromkupolás, felülvilágítós barokk templom lett, toronnyal és két kápolnával. A dél felől hozzásimuló kolostorépület 1634-ben készült el. A leghosszabb ideig a kolostor építése tartott, amelyet pontosan 1668-ban adtak át használatra. 1773-ban, a Szent Anna kápolnában, Anna Sołtyk adományából pompás Szent Anna oltár készült, tükrös oszlopokkal.

Isten, Haza és Euschsristia o Wanda Justyna Nepomucena Malczewska életrajza Wanda Justyna Nepomucena Malczewska Stanisław Malczewski herbu Tarnawa (1798-1848) katonatiszt és Maria Julia Żurawska (†1835) leánya, testvére, Julian Malczewski (1820-1884) volt. A Malczewski nemzetség nagyon régi gyökerekkel rendelkezik, Lengyelország történetének kezdeteivel függ össze. Malczewskiék Sziléziából származnak. A XII. században költöztek NagyLengyelországba. A XVII. században Malczewscy herbu Tarnawa két vonala volt ismert: Malczewből (Radom délkeleti része) származó sandomierzi valamint a keleti ág. A Malczewskiek sandomierzi ága a XIX. században Radomban telepedtek le. A Malczewskiek mottója volt: Virtus nihil timet (Cnota nie lęka się niczego = Az erény semmitől sem fél). A család őse, az 1465-ben elhunyt Jakub Jakusz Malczewski herbu Tarnawa volt. Malczewskiek neve ismert volt Lengyelországban.

250 éven keresztül a szanktuáriumot a ferencesek gondozták. Pontosan 1864-ben, a januári felkelést követő cári rendelet erejénél fogva feloszlatták őket. Csak egy, legöregebb szerzetes maradhatott itt (egészen a haláláig) és a kolostorból kaszárnya lett. A cári katonaság által lepusztított épületet a 1869ben a szerzeteseknek adták át: Piotrków Trybunalskiból érkezett domonkosoknak és a Częstochowából érkezett máriavitáknak. A templom és a kolostor időigényes és hosszan tartó renoválása után, 1881-ben hatalmas tűzvész pusztított. Az átépítés 5 éven keresztül tartott. A cári időkben a szerzetesek titokban működtek itt. Az 1905-ös cári tolerancia rendelet értelmében újabb szerzetesek érkezhettek. 1908-ban újabb reformot vezettek be. Az I. világháború során a kolostor nem szenvedett jelentősebb károkat, és a két világháború közötti időszakban fejlődésnek indult, 25 ferences lakott benne.

Wanda a Malczewski családból származott, melyhez többek között Antoni Malczewski herbu Abdank, tulajdonképpen Tarnawa (Varsó vagy Kniahinin (ukr. Княгинине) , 1793. június 3.Varsó, 1826. május 2.) lengyel költő és alpinista valamint, Jacek Malczewski herbu Tarnawa (Radom, 1854. július 14.-Krakkó, 1929. október 8.) szimbolista festő is tartozott.

141

Wanda Justyna Nepomucena Malczewska a római katolikus egyház tiszteletre méltó szolgálója volt.

család más birtokaira költözött, mint például Żytnoba, ahol felebaráti szolgálatot és misztikus életet folytatott. Jacek Siemieńskitől megtanulta a betegek ápolását is. Wanda testvérétől, Jacek Malczewski festőtől pedig megkapta a „Fekete Madonna” kép másolatát is.

Wielka Polka miłująca Boga i Ojczyznę Świątobliwością i łaskami słynąca Mistyczka i wizjonerka Opiekunka ludu polskiego * Isten és haza szerető Nagy Lengyel Jámborsággal és kegyelemmel teljes Misztikus és látnok A lengyel nép gondozója "Łaska wielka jaką Ci daję, chcę, żeby była na pożytek drugich" słowa Pana Jezusa do Wandy Malczewskiej, Żytno 1871r.

"Świat nie ma pojęcia, jak dusza służąca Bogu i bliźniemu jest szczęśliwa. Ja dla dusz tylko żyję" słowa Wandy Malczewskiej

Wanda Malczewska a Fekete Madonnával

Az első 24 évét Radomban töltötte, melyből az első 10-et anyjával, a következő 14-et pedig mostohaanyja oldalán. Már nyolc éves korában bekerült egy vallásos közösségbe. Mostohaanyja nem tartotta jól. Wanda világi misztikus volt, társadalmi-karitatív tevékenységet folytatott, a világi hitoktatók és kratitatív munkások előfutára, kezdetben, 1846-tól Klimontów és Zagórze (jelenleg Sosnowiec kerülete) területén. 1846-ban befogadta őt a szerető Konstancia negynéni, apjának testvére, Leonardowa Siemieńska. Ebben a szolgálatban nőtt ki a tanúságtétel és a hit tudománya, mint ahogy gyakran kért anyagi támogatást e terület szegényei számára. Tanítványai körül nagy jelentőségre tett szert a későbbiekben Grzegorz Augustynik atya (Zagórze, 1847. november 25.-†Krakkó, 1929. november 10.).

1870-ben belépett a XVII. századi lengyel alapítású Mária Társasága szerzetesközösség Harmadik Rendjébe – Zgromadzenia Księży Marianów Niepokalanego Poczęcia Najświętszej Maryi Panny (lat.: Congregatio Clericorum Marianorum ab Immaculata Conceptionis Beatissimae Virginis Mariae, (skr. MIC) – a mariánusok rendjét Stanisław Papczyński atya (1631-1701) alapította.

A Mária Társaság címere Jacek Siemieński (†1872), valamint annak anyja – Konstancja Siemieńska nagynéni – halála után, először a Przyrów melletti Szent Anna domonos rendi kolostorba költözött. Tizenegy évet töltött itt imádkozva, kézimunázva és a templom csipkét készítve. Nem feledkezett meg a betegekről sem, akiket gyakran meglátogatott és gyógyított. 1873. augusztus 15-én Wanda Malczewskának látomása volt, amelyben a Szűzanyától a következő szavakat hallotta: „Uroczystość dzisiejsza wnet stanie się świętem narodowym, dla was, Polaków, bo w tym dniu odniesiecie zwycięstwo nad wrogiem, dążącym do waszej zagłady”. ― „A mai ünnepnap csakhamar eljő e szent nemzetnek, nektek, Lengyeleknek, mert ezen a napon győzedelmeskedtek az ellenetek törő ellenség felett.” ― A lengyelek 1920. évi varsói csatában aratott győzelme töltötte be ezeknek a szavaknak a jelentését.

Wanda Justyna Nepomucena Malczewska (1822-1896) Wanda, mint ahogy a többi lengyel is, szívét az Egyház és a Haza töltötte be. A januári felkelés bukása után, Siemieńskiékkel Wilkoszewicében lakott, majd unokatestvére, Jacek Siemieński (1826–1872), egyetemi hallgató tanácsára az egész család elhagyta az orosz megszállási területet és először Krakkó környékére, majd a Siemieński

142

1892-ben, barátnője, a Święta Annában lévő domonkos rendi kolostor főnöknője halála után rövid időre visszatért a Siemieńskiékhez, majd – Lengyelország egyik legrégebbi plébániájára – Parznoba került. Saját elhatározásából írásra, olvasásra és a hittanra tanította a gyerekeket.

Święta Anna település irányába a 786. sz. vajdasági útvonalon. Święta Annából a 793. sz. főúton haladjunk jobb kéz felé, délnyugati irányba, Janów felé. Aleksandrówka falu után Przyrówba érünk. Haladjunk tovább Janów irányába. A templom Przyrów után, a jobboldalon található. Nem tudjuk elkerülni. (Mi a Święta Annából visszafordulva tekintettük meg.)

Wanda Justyna Nepomucena Malczewska 1896. szeptember 25-én békésen és csendben hunyt el. Sírja a parznoi Úr Jézus Legszentebb Szíve templom kriptájában található. Jelenleg tart a boldoggá avatási eljárása, az eljárás posztulátora Krzysztof Nykiel.

o A Szent Miklós-templom leírása Przyrów legrégebbi műemléke a Szent Miklóstemplom, amely a település központjától délnyugatra, mintegy 1,5 km-re található, az egykori Komorowo falu területén, melynek már a középkorban saját temploma volt. A város alapítása után, a XIV. század második felében a falut Przyrówhoz csatolták, melyben hamarosan megépítették a Szent Dorottya-plébániatemplomot.

Az eljárás még a két háború közötti időszakban, Łódźban kezdődött. A II. világháború idején számos dokumentum és tanúsítvány elveszett. A Vatikán XVI. Benedek pápa 2006. február 21-i határozata értelmében címe: Czcigodna Sługa Boży (lat.: Venerabilis Dei servus) – Isten tiszteletreméltó szolgája.

Przyrów Przyrów – lengyel falu a Sziléziai vajdaságban, a częstochowai járásban, a Warta medencéjében, a Wiercica folyó mellett terül el. Przyrów nagyközség Częstochowától keletre, 35 km-re található a Myszkowból és Święta Annába vezető 793. sz. vajdasági út mellett. A település néhány évszázadon keresztül város volt. A városi jogot 1369-ben még Nagy Kázmér király adományozta neki, a közeli Olsztynban való tartózkodása idején. Przyrówot 1369-ben Jakub Rechicki z Nagłowic városként alapította Komorowo falu területén. A város a magdeburgi városjoggal rendelekzett, és kereskedelmikézműipari központként fejlődött. Nagy népszerűégnek örvendtek az itteni piacok és vásárok. A várost a Częstochowa felé tartó zarándokok is felkeresték. A települést 1656-ban, a svéd „özönvíz” pusztította el. 1870-ben a cári hatalom visszavonta a település városi jogait.

A templom 2003-ban a renoválás előtt és 2014-ben

1975-1998 között a helység közigazgatásilag a częstochowai vajdasághoz tartozott. A település Przyrów nagyközség székhelye. Częstochowától mintegy.  Szent Miklós-templom Mikołaja w Przyrowie)

(Kościół

p.w.

A falazott templom a XVII. század elejéről származik, és a régi, még a XIII. századból származó fából készült plébániatemplom helyén épült fel. A fatemplom a XV. és XVI. század fordulójáig maradt fenn, és ekkor elbontották azt, és a XVI. század első felében terméskőből falazott templomot emeltek. A környékbeli templomok közül kitűnik érdekes tömegével, valamint a fehér mészkő és az idővel sötétedő fa kombinációjával.

św.

A Szent Miklós-templom a przyrówi Szent Dorottya plébániatemplom fíliája, amely a częstochowai érsekség olsztyni egyházkerületéhez tartozik. o

Az építmény keletelt. A torony alsó része, a templomhajó és a félkörívesen záródó szentélye terméskőből készült.

Megközelítése

Częstochowából forduljunk a Warszawska utca irányába és a 91. sz. országos főúton haladjunk Rudnik felé, menjünk egyenesen, majd forduljunk

143

A torony felső szintje fából épült, deszkaburkolással, és sátortető fedi kis harangtoronyocskával. Tetejét zsindely fedi. Szentélyét kis kupola díszíti, melyen felülvilágító helyezkedik el. A szentélyhez észak felől sekrestye épült.

Złoty Potok Złoty Potok – lengyel falu a Sziléziai vajdaságban, a częstochowai járásban, Janów nagyközségben, a 793. sz. vajdasági útvonal mellett. 1952-ig Potok Złoty nagyközség volt. 1975-1998 között közigazgatásilag a częstochowai vajdasághoz tartozott. ― Przyrów felől közelítettük meg, és egyből feltűnt a szépen felújított erdészeti központ és a fallal övezett kastélypark.

Az Erdészet épülete  Złoty Potok története A Wiercica mellett fekvő település kezdetei a VIII/IX. századra nyúlnak vissza, amikor közel 18 ezer m² kiterjedésű „Osiedle Wały” földvár alakult. Potok falu első írásos említése 1153-ból való. 1298-ban Bartosz z rodu Odrowążów alapította a fa plébániatemplomot. A XV. század első felében, Potokban gótikus falazott templom épült, melyet a következő századokban többször átépítettek, jelenleg stílustalan építmény.

Szent Miklós-templom Belseje barokk. Az oltára barokk jellegű, oszlopos. A templomban található szobrok és képek a barokk korból valók. A kupolában XVII. századi festés nyomai láthatók. A templomban található a templom védőszentjének XV. századból való szobra. A templom az egész sziléziai vajdaság legrégebbi egyházi emlékeinek egyike. Öreg fákkal övezett kisebb magaslaton áll. A templomot a XIX. század második felében felújították, majd a XX. század végén folyamatosan renoválták.

A XV. század második felétől Potok birtokosai a Potocki herbu Szreniawa családból kerültek ki. A XVI. században udvarházat építettek Złoty Potokban. 1851-ben a birtok tulajdonosai a Krasińskiak lettek, akiktól 1881-ben a Raczyńskiak kezére került. A Wiercica feltételezhető forrásainál (Zsidmond- és Erzsébet-forrás) található pisztráng tenyésztelep, melyet Európa egyik első ilyen intézményeként 1881-ben alapítottak, Edward Raczyński gróf megbízásából Michał Girdwoyń tervei szerint.

A templomot elhagyva, délnyugati irényba haladva, Janówot érintettük: Janów

1944. szeptember 11-én a közeli erdőkben zajlott le a közel – a Krakkó felől a Varsói felkelés megsegítésére törekvő – 400 fős Krakkói Kedyw (Kierownictwo Dywersji Komendy Głównej Armii Krajowej) "Skała" Partizán Zászlóalj és a közel 2000 fős német különítmény közötti ütközet. A harcok során 25 partizán és 68 német katona esett el, végül a partizánok Miechów irányában vonultak vissza. Az elesett partizánok emlékére emléktáblát helyeztek el az 50-es években a Złoty Potokban álló templom főhomlokzatán.

Janów – itt keresztezik aegymást a 46. sz. országos főútvonal és a 793. sz. vajdasági útvonal. A település 1696-1870 között városi jogú volt. 2008-ban a települést 964 fő lakta. Janów 1954-ben a Złoty Potok nagyközség székhelye volt. Janów a Warta jobboldali mellékfolyója, a Wiercica mellett terül el a Częstochowai-fennsík és a Próg Lelowski mezorégiók határán.

144

Janów nagyközség  Műemlékek

Napóleon vezette francia–lengyel hadsereg győzelme megnyitotta az utat a megszállók számára Madrid felé, amely négy nappal később el is esett.]

o Raczyński palota Raczyńskiak jelenlegi palotájának helyén a XVI. században a Váracskaként (Zameczka) ismert, valószínűleg védett udvarház állt. A XIX. század elején a régi udvarház romokban hevert, és nem volt már lakható.

Wincenty Krasiński Sándor cártól megkapta a Szent Anna Érdemrendet is a gyémántcsillagokkal, majd ő lett a Lengyel Királyság kormányzója. 1856-ban Wincenty Krasiński megbízásából épült fel – az 1827-ben épült udvarházával szomszédos – klasszicista stílusú kastély, melyet Zygmunt nevű fiának szánt, aki 1857-ben lakott benne. Halála után a birtokot Zygmunt Krasiński költő leánya, Maria Beatrix Krasińska (1850–1884) – Edward Aleksander Raczyński gróf felesége – örökölte.

Wincenty Krasiński tábornok A XIX. század első felében a Złoty Potokban lévő birtokot Wincenty Krasiński herbu Ślepowron, 1811-től gróf, (Boremel (ukr.: Боремель)), Wołynban, 1782. január 30.-Varsó, 1858. november 24.), a napóleoni idők lengyel tábornoka, a samosierrai hős megvásárolta és fejlesztette tovább. [Somosierrai csata (1808. november 30.): A

Eliza z Branickich Krasińska (1820-1876 ), Zygmunt Krasiński felesége gyermekeivel ― Franz Xaver Winterhalter festménye

145

A Raczyński család a XX. század elején átépítette a palotát, a mai formáját adva neki. 1945 után a birtokot államosították, a palotában több éven át iskola működött. A háború után négyszer újították fel, és a palotában Mezőgazdasági Technikum működött, később Mezőgazdaság-fejlesztés Vajdasági Központja (Wojewódzki Ośrodek Postępu Rolniczego), jelenleg a Tájvédelmi Parkok Együttesének (Zespołu Parków Krajobrazowych) részlege található benne. Nem látogatható.

Az itteni kastélyban működik 1961 óta a Romantizmus Múzeuma. A múzeumban a romantika időszakából láthatunk különféle tárgyakat, a Kraśiński család életéből emlékeket illetve számos Napoleon korát idéző tárgyakat, többek között Napólen aktatáskáját. Az opinogórai templom kriptájában nyugszik többek között a költő is.

o Zygmunt Krasiński ittléte Zygmunt Krasiński (teljes nevén Napoleon Stanisław Adam Ludwik Zygmunt Krasiński, Párizs, 1812. február 19. – Párizs, 1859. február 23.) lengyel költő, író. Adam Mickiewicz, Juliusz Słowacki és Cyprian Kamil Norwid mellett a 19. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költője. A Három bárd egyike. Zygmunt Krasiński nyughelye Opinogórában o Raczyński-palota Złoty Potokban A Złoty Potokban lévő udvarház nagy valószínűség szerint 1581-ből való, a protestáns Jan Silnicki emeletes kőház formájában építette át, a Jelitczykek, majd később a Szreniawiták (Potockiak) által átalakított, korábban ezen a helyen álló tornyos erődített udvarháza helyén. A fent említett udvarházat, mint várat 1625-ben a következő birtokos, Jan Koryciński Stanisław Koniecpolskinak adta el, aki továbbadta azt testvérének, Jan Koniecpolskinak, Janów alapítójának. A vár későbbi birtokosai a Potockiak voltak, majd II. Katalin cárnő adománya révén Bironów kurlandi hercegek szerezték meg, akik nem laktak Potokban. A lakatlan vár fokozatosan leromlott és a következő tulajdonosok, a Szaniawskiak, majd később a Pruszkowok nem renoválták azt és csak az épület résznen laktak.

Zygmunt Krasiński A varsói egyetemen tanult, melyet kénytelen volt elhagyni és folytonosan betegeskedve, Svájcban, Olaszországban és a német fürdőhelyeken élt. 1857től politikai szerepet is vitt Párizsban. Irodalmi működését Walter Scott hatása alatt írt regényeivel kezdte meg, majd a társadalmi kérdések felé fordulva, drámákban (Nieboska komedya és Irydion) akarta azokat megoldani. Költeményei a lírai költészet valódi gyöngyei, melyekben a filozófia mély ihlete a merész fantáziával olvad harmóniába. Utolsó munkája Szent Terézia glosszái volt (1852). Összes művei (eredetileg idegen vagy álnevek alatt) gyűjteményben, Lembergben (4 kötet, 1880–88) jelentek meg. Érdekes és értékes Krasiński levelezése Gasinszki, Soltan, Slovacki stb. kortársával (4 kötet, Lemberg, 1882–96).

1829-ben a vár lakhatatlan volt, ezért Stanisław Leski a földszintes udvarház mellett építkezett – melyben Potok későbbi tulajdonosai, a Skarżyńskiak és a Pintowskiak laktak. A potoki birtokok ekkoriban eladósodottak voltak és a vár ebben az időben elhagyatottan állt és rommá vált. 1851-ben a złoty potoki javakat gróf Wincenty Krasiński tábornok vásárolta meg és 1856-ban a várat neoreneszánsz elemeket tartalmazó pszeudoklasszicista stílusú palotává építtette át. A következő évben, 1857-ben Zygmunt Krasiński családjával együtt a nyári vakációt töltötte itt.

Zygmunt Krasiński 1859. február 23-án, 47 éves korában, Párizsban hunyt el. Halála után holttestét a Ciechanów környékén, Pułtusktól 40 km-re lévő Opinogórába szállították, ahol a Krasińskiak 1843ban épített, kis neogótikus palotája található. Wincenty Krasińskinek, a költő apjának Opinogórában hitbizományos székhelye volt itt. Az opinogórai kastélyt 1843-ban Zygmunt Kraśiński, híres lengyel költő, író, kapta nászajándékba.

Ősszel elhunyt a költő legfiatalabb leánya, a 4 éves Elżbieta, hamvai Złoty Potok templomában nyugszanak. A palota ettől kezdve lakatlan volt, egészen 1877-ig, amikor Zygmunt Krasiński legidősebb leánya, Maria Beatrix ide költözött,

146

amikor az gróf Edward Aleksander Raczyński herbu Nałęcz (Drezda, 1847. január 21.Krakkó, május 6.) műgyűjtó felesége lett. A palotát ekkor felújították és bebútorozták, képekkel és felszereléssel látták el. Maria Beatrix korai halála után 1886-1903 között a palotában a költő, Zygmunt Krasiński kiskorú unokájának, Karol Roger Raczyński herbu Nałęcz (Rogalin, 1878. január 30.Łódź, 1946. november 29.) gyámja, Tadeusz Dzierżykraj-Morawski herbu Nałęcz lakott.

gyümölcsöst, melyeket az ő megbízásából a legjobb kertészek gondozták. Melegházai tele voltak trópusi növényekkel és gyümölcsökkel. Az autózást kedvelő Karol Roger Raczyński 1903ban részt vett a Belgium körüli autóversenyben, és 1909-ben a Lengyel Automobil Klub (Towarzystwo Automobilistów Królestwa Polskiego) vezetőségi tagja lett.

o Karol Roger Raczyński Karol Roger Raczyński 1878. január 30-án, Rogalinban született. Edward Aleksander Raczyński és Maria Beatrix Krasińska fiaként született. Gyermekkorának korai éveit Złoty Potokban töltötte. Anyja 1884. január 24-i halála után, a hatéves Karolt Róża Potocka (1849–1937), apja második felesége nevelte.

Towarzystwo Automobilistów Królestwa Polskiego (TAKP) (1909-1921) emblémája 1914-ben részt vett, mint a parancsnok a lengyelország körüli autóversenyben. A függetlenség visszaszerzését követően kétszer is a Lengyel Autóklub elnöke volt.

Mint egyedüli örökös, 1903-ban megkapta a Złoty Potokban lévő birtokot, és már a következő évben összeházasodott Stefania Czetwertyńska hercegnővel. A palotát, mint családi fészküket készítték elő. A palotát 1903-1905 között Jan Heurich és Zygmunt Hendel tervei szerint alapjaiban átépítették.

Az autósportokon kívül, mint a Częstochowai Mezőgazdasági Társaság elnöke is tevékenykedett, egyidejűleg irányítva az 1907-ben alapított Centralne Towarzystwo Rolnicze (CTR) erdészeti osztályát is. Az 1907-ben létrejött Polskie Towarzystwo Asekuracyjne i Reasekuracyjne S.A. – Lengyel Biztosító és Viszontbiztosító Részvénytársaság – Igazgatótanácsának tagjai is volt. 1944-ben a német megszállók parancsára, a Raczyńskiéknak el kellett hagyniuk Złoty Potokot és Częstochowába költöztek. Karol Raczyński 1946. noveber 29-én hunyt el Łódźban. Holtteste a potoki templomban nyugszik. Stefania Raczyńska grófnő Nagy-Britanniában hunyt el 1948-ban, ahová férje halála után az egyedül még élő Roger fiához ment. o A kastély Az új katély nyugati főhomlokzatát öttengelyű rizalit díszítette, a homlokzatán háromszögű timpanon helyezkedett el, a családi címerrel dísztve.

Karol Raczyński gróf feleségével, Stefánia Czetwertyńskával és elsüszülött fiával, Konstantyval, 1907-ben ― Żarki Nyári Telep alapítóinak gyűjteményből Stefania Raczyńska grófnő a Czetwertyński hercegi családban született 1879. december 2-án, Skidelben (belorusz: Скідзель), Grodno (belorusz: Гродна) környékén. Stanisław Czetwertyński cári-orosz kamarás és Maria Bróel-Plater leánya volt. Stefania 24 éves volt, amikor Karol Roger Raczyński gróf felesége lett, és Złoty Potokban lakott, ahol a birtokot igazgatta és vezette a szalont, melyet számos baráti család, állami főtisztviselő és a környékbeli nemesség keresett fel. Négy fia született: 1905-ben Konstanty; 1906-ban Roger, aki csecsemőként korán meghalt, 1909-ben Roger, Zygmunt és 1910-ben Edward, aki szintén csecsemőként halt meg. Stefania Raczyńska grófnő szerette a vadászatot, a kertet és a palota melletti

A kastély a romantikus toronnyal Az északi szárnyban romantikus torony állt, melyet stratégiai okokból 1939 első felében elbontottak.

147

Az előcsarnok előtt, a palota főbejáratának díszeként a címerpajzsot tartó két márvány oroszlán áll, a Raczyńskiak és a Czetwertyńskiek címereivel.

A palota földszinti előcsarnokát egy pár oszlop és stukkó díszíti. Fennmaradt a fa lépcsőház valamint az emeleti rész tapéta falburkolata. Megmaradtak a könyvtár szekrényei és a konyhaszekrény valamint néhány bútor és a Krasiński udvarházban kiállított képek. A palota az Államkincstár tulajdona. Az egykori birtokosok közül senki sem él már, egyedüli rokonok a Raczyńskiakkal a Dębiński család örökösei. Jelenleg az udvarház épületében, amelyben Krasiński lakott, múzeumként működik.

A címerpajzsos oroszlánok Az oroszlánokat a háború idején elrejtették és azon a helyen ásták el, ahol állnak. A hitleristák bevonulása után a palotát elfoglalták és a Raczyńskiak az udvarházba költöztek. 1944-ben a grófi család Częstochowába költözött, így nem tudták megakadályozni a rablást. A palota legértékesebb felszerelési tárgyait 1945-ben Németországba szállították. Az oroszok bevonulása után a maradék bútorokból tüzet raktak a palotában, így fűtöttek. A háború után a kommunista hatóságok a bebörtönzéseel fenyegete megtiltották a Raczyńskiaknak a visszatérést Złoty Potokba, a birtokot pedig az országban elsőként felparcellázták. Złoty Potok utolsó tulajdonosa, Karol Raczyński gróf – Zygmunt Krasiński költő unokája – 1946-ban, Łódźban, nagy nyomorban halt meg, nagy bánattal és a Złoty Potokban lévő templomban temették el. Felesége, Stefania Czetwertyńska halála után Angliéba költözött, csak egy bőröndöt vihetett magával.

Raczyński palota (Forrás: fotopolska.eu) o Klasszicista udvarház Az 1829-ből való klasszcista udvarházban 1857 nyarán Zygmunt Krasiński lakott. Jelenleg ebben található a Zygmunt Krasiński nevét viselő Regionális Múzeum.

o A palota elenlegi állapota A háború után a palotában Mezőgazdasági Technikum kapott helyet, később a Mezőgazdaságfejlesztés Vajdasági Központja, meg a Tájképi Parkok Együttesének osztálya és egy kisebb természetvédelmi kiállítás. A háború után az épületet négyszer újították fel. A kastélyt és udvarházat övező park A Krasiński udvarházat és a Raczyński palotát mintegy negyvenhektáros angolpark veszi körül, melynk közepén a Wiercica folyó folyik. A parkot Franciszek Szanior (1853-1945) kertészmérnök tervei szerint alakították ki. A parkban olyan fa és cserjefajok találhatók, mint például az amerikai tulipánfa vagy a Borsófa. A kastélypark együttes területén érdekes természeti emlékek is találhatók, mint például a 25 m magas, a közel 600 éves „Dziad” = „Nagyapó” tölgy.

A palota és az udvarház a tájképi parkban

148

A két épület homlokzata előtt található a festői “Irydion” víztározó, elnevezése is költői. A kiterjedt kastélykertben közel 120 fa és cserjefaj található, közel 30 öreg, egyedülálló fa (lelógó kocsánytalan tölgy, japán vörösfenyő, magas kőris vagy az amerikai tulipánfa), szép látnivalók a hosszú sétányok vagy a szép hidacska a Wiercica mesterséges vízesése felett.

Złoty Potok temploma A jelenlegi templomot Bartosz Odrowąż ze Sprowy adományából épült. Többször átépítettek, mint pl. 1780-ban. 1880-ban elbontották a különálló fa harangtornyát, és a templomot megnövelték, harangtornyot és új zenei kórust építve hozzá Ludwik Janikowski atya kezdeményezésére, a helység birtokosának költségén. 1973 után Jan Szkoc lelkész kezdeményezésére tornác épült a sekrestyénél.

Krasiński udvarház, jelenleg múzeum A park egykori pompájáról az egzotikus fák és cserjék ma már kisszámú példányai árulkodnak. o

A műemlék vízimalom

A pisztrángosnál és a Zöld-tónál (ismert, mint: „Snem Nocy Letniej” is) található az 1807-ben, a régi malom helyén épült „Kołaczew” műemlék vízimalom. A XX. század elején építették, az 1928as tűzvész után átépült. A malom a sziléziai vajdaság faépítészete útvonal mellett található.

Keresztelő Szent János-templom Forrás: http://janow.pl/index.php?s=s&t=1&i=13

 Természeti emlékek o Wiercica feltételezett forrásai és völgye o Számos sziklaképződmény, tanúhegy (pl. a Szikla a kereszttel, Brama Twardowskiego = Twardowski Kapuja)

A műemlék vízimalom o Keresztelő Szent János-templom A plébánia lehet, hogy 1314-ben Jan Muskata (1250-1320) krakkói püspök alapította. 1325-ben már biztosan létezett.

o „Park” erdei rezervátum

A Keresztelő Szent János-templom (Kościół pw. św. Jana Chrzciciela) neogótikus templom a 793. sz. vajdasági úttól távolabb, Złoty Potok központjában (Złoty Potok, ul. Św. Józefa 1), a Klonowa utcában áll. Krasińskiak neogótikus oldalkápolnájában nyugszanak Elżbietka, Zygmunt Krasiński leányának illetve unokájának, Karol Roger Raczyński gróf hamvai.

o Pisztrángos tó

o A lengyel Kanáltorma (Cochlearia officinalis L.) endemikus állománya

149

E területnek az uralkodója valószínűleg, saját népének főpapja volt (papkirályság). A vár déli oldalán, a sziklaüregben őrizték az esti tüzet, mellette volt az uralkodó fából épült székhelye, alján a tűz melegített. A tűztér biztosította, hogy a tűz egyik oldalról sem látszott.

Osiedle Wały sziklavár A sziklavár Złoty Potoktól közel 2 km-nyire, déli irányban található, a 793. sz. vajdasági út keleti oldalán. Az első vár ezen a helyen a VIII-IX században létesült, és a XI-XII században újra benépesült. Az erődített palánkvár – Osiedle Wały sziklavár –Dél-Lengyelország legnagyobb ilyen típusú vára. Elég sokáig lakott volt, mert a XIII-XII század között lakták. A palánkvárat háromszoros fal vette körül (napjainkig látható), földből, kőből és fából épült. Az óvár központi része, az 1410 m2 kiterjedésű ellipszis formájú ún. Váracska, (átmérője 45 m), amely jelentős helyi hatalom székhelye volt.

Mindkét elővárost fal vette körül és a vár felől, várárok és fal egészítette ki. Ebben az összefüggésben valamilyen hármas körgyűrű fal épült, melyet délről kereszt várárkok és még egy fal zárta, belülről fával és kövekkel erősítve. A falakon belül, a váralján fa lakóházak és gazdasági építmények álltak, úgy helyezkedhettek el, mint Biskupinban.

Fa lakóház Biskupinban, ilyen lehetett itt is

Az Osiedle Wały palánkvár a törzsi és kora-piasti idők egyik legnagyobb vára volt.

Valószínűleg az alsóvárban lakhattak a törzs előljárói és az alsóváron kívül pedig a maradék lakosság. Az alsóvár 16.406 m² kiterjedésű területet foglalt magába. A telepen állatokat tartottak és tönkölyt, kezdetleges búzát termesztettek. A telepet ekkor néhányszáz személy lakhatta.

Az óvár oldalával a településhez kapcsolódott, a sziklás meredélye a Wiercica folyó völgyéhez simult. A törzsi időkben, a phallikus kultusz helye volt, erről tanúskodik az ebben az összefüggésben emberi kéz által kialakított sziklarész a nyugati oldalán. Az északi oldalról a várhoz simulva, az oldalsó szikla egykori a négyarcú Światowit vagy Szventovit [hadi főisten] szláv isten kultikus helye volt. A még ma is látható félköríves bemélyedésben, a sziklacsúcson helyezték el a hálaáldozatokat. Ott is, egy sziklaüregben egy ismeretlen rendeltetésű kút volt. Lehet, hogy ebbe helyezték a hálaáldozatokat.

Valószínűleg a lakosság számának növekedésével és a mezőgazdaság fejlődésével az Osiedle Wały palánkvárat lakó törzs kiirtotta az erdőt, művelésnek vetette alá a területet és észak felől a közelében új települést létesítettek (a jelenlegi pisztrángosnál feljebb) Złoty Potok mellett (kezdetben Wiercica néven nevezték). Osiedle Wały területe, amely a szláv óhit védőbástyája volt, végül e palánkvárral együtt az itt húzódó borostyán úton haladó kereskedők által terjesztett kereszténység befolyása alá került.

Zamek Ostrężnik Ostrężnik vára (Zamek Ostrężnik) az előző helytől mintegy 3 km-nyire, déli irányban található. Az egykori vár ma már romokban hever. A kis Ostrężnik település közelében található, a Janów és Żarki közötti 793. sz. vajdasági úttól keletre, Janówtól mintegy 6 km-nyire, déli irányban. A várat, melynek nyomai is alig látszanak már Wojciech z Potoka herbu Jelita építette. – Más vélemények szerint ezt a várat a XIV. század elején, valószínűleg Jan Muskata krakkói püspök és várnagy kezdeményezésére épült. – A romok az erdőben, egy magaslaton találhatók. A palánkvár vázlata és felmérési rajza

150

Ostrężnik vára a legrejtelmesebb erődítmény a „Sasfészek” útvonal mentén, mert semmiféle írott forrás nem maradt fenn róla.

A szikla, emelyen a felsővár állt, meredek illetve északról és nyugatról megközelíthetetlen volt. A déli oldal felől meredek lejtő a mély árokba vezetett. Déli és keleti oldalról könnyebben megközelíthető volt, és ott fejlődött ki az alsóvár. Gazdasági szerepet töltött be és közel 2000 m² területet foglalt magába (egyes források szerint az alsóvár közel 7200 m2 kiterjedésű volt). A várat övező vizesárok vizének forrása már nem működik. Az alsóvárból a felsővár bejárata a nyugati oldalról vezetett. Lehet, hogy a váralja felől a várárkon keresztül fahíd vezetett.

Wojciech z Potoka herbu Jelita, a falu birtokosa 1386-ban, Oppelni László herceg kíséretében, mint lovag bukkan fel, amikor az meglátogatta saját opolei birtokait, Woźnikiben (ném.: Woischnik). Wojciech Potokon kívül Trzebniów valamint Mokrzesz földbirtokosa is volt, valószínűleg ő kezdte meg Ostrężnik várának (Zamek na Ostrężniku) építését, lehet, hogy Oppelni László herceg megbízásából és pénzén.

OSTRĘŻNIK VÁRÁNAK ROMJAI- ALAPRAJZ: 1. FELSŐVÁR UDVARA, 2. LAKÓÉPÜLET, 3. BÁSTYA, 4. A FELSŐVÁR BEJÁRATA, 5. VÁRALJA, 6. FALAK, 7. A VÁRALJA BEJÁRATI KAPUJA

Ostrężnik várának rekonstrukciója o A vár története

o A vár leírása

Nagy valószínűség szerint Ostrężnik vára rövid ideig működött és 1391-ben II. Ulászló, eredeti nevén Jagelló (lengyelül: Władysław II Jagiełło, 1351 k.-1434) lengyel király által Oppelni László herceg ellen Krakkóból kiküldött büntetőexpedíció rombolta le. Oppelni László ugyanis útonállással és rablással is foglalkozott (rablólovag életforma), és az ő utasítására embere, Wojciech z Potoka lovag saját embereivel fosztogatta az itt, Gdańskból Kaliszon át Krakkóba vezető borostyánkő útvonalon utazó kereskedő karavánokat. A karavánok Potokban éjszakáztak, mert itt ért véget területileg Kis-Lengyelország, és a falu határában az ún. Nagy Út (Wielka Droga) mellett (jelenleg ul. Kościuszki) 6 kocsma állt éjszakai szállással a karavánok rendelkezésére. Még az 1473-as bírósági följegyzések is 6 kocsmáról írnak: 2 Anna Potocka herbu Jelita tulajdona, Baduch és Mikmidej kocsmárosokkal, valamint 2 kocsma Piotr Potocki herbu Szreniaw tulajdona, Krzeczuł és Żyłka kocsmárosokkal, valamint további 2 kocsma Potok földbirtokosainak közös tulajdona: Wojdyła és Koza kocsmárosokkal. Potokon túl, Wola [Ponikowa, ma Ponik] felé gázló vezetett át a Wiercicán és szedtek vámdíjat (hídvám) Kis-Lengyelország határán.

A vár abban az időben igen kiterjedt volt. Alsó- és felsővárból állt, két váraljai telep alakult ki. A felsővár a magas, észak felől meredek mészkősziklán helyezkedett el, és közel 1.2001.500 m² területet foglalt magába. A felsővárat kőfal és palánk vette körül, melyek elválasztották a váraljai részeket. Az udvar északnyugati részében a négyszögű, 30 x 10 m alapterületű lakóépület helyezkedett el. Déli részében állt a külső falakra támaszkodó, a falak vonala elé előreugró 6 x 9 m-es négyszögű bástya (még ma is látható), amely alatt terült el a váralja, jelenleg betemetett állapotban található. A körítőfalak hossza elérte a 144 m-t, vastagságuk kb. 1,6-2 m volt. Körülvették a lakóhelyiségeket.

II. Ulászló 1391-ben Ostrężnik várát a Lengyel Koronához csatolta és a várromot haszonbérbe adta Jan ze Szczekocin (Herbu Odrowąż) lubelski várnagynak. Ő azonban nem tartózkodott itt és nem építtette át a várat, ezért teljesen rommá vált.

A vár rekonstrukciója – B. Drejewicz szerint

151

o A vár jelenlegi állapota

1571-1594 között a település templomát a Bonerek ariánus gyülekezetté alakították át. 1703-ban új templomot építettek.

Jelenleg csupán, ami az erődítményből megmaradt, az a szikla, amelyen egykor a felsővár épülete állt, valamint a falmaradványok, melyk magassága nem éri el az egy métert. Maradványai közül a legjobb állapotban a vártorony, a lakóépület és a kaputorony maradtak fenn. Ugyancsak láthatók még a váralját kerítő földsáncok is.

A település a vasércben gazdag Częstochowski Obszar Rudonośny – Częstochowskie Zagłębie Rudonośne vagy Częstochowski Okręg Rudny – területén található. A falu környékén található a "Jan-Włodowice" vasércbánya.

A romok területét erdő nőtte be. A sziklában, melyen a vár állott, található az Ostrężniki barlang, a 90 m hosszú folyosóval, amely a barlangkutatók célpontja. Élő legendák szerint kincseket rejtettek el itt.

1945-1950 között Borek bányavidékhez tartozott. 1950-ben a bánya igazgatója Władysław Girek volt. 1975-1998 között a település közigazgatásilag a częstochowai vajdasághoz tartozott.  Műemlékei o Włodowicei kastély Włodowicében találhatók a Stanisław Warszycki (1599-1681) krakkói várnagy által 1669-1681 között építtetett kastély romjai. A kastély azóta többször átépült, nem tartotta meg eredeti lengyel barokk jellegét.

Falmaradványok az erdőben 2000-2003 között a várban Stanisław Kołodziejski által folytatott régészeti kutatások során, az alsóvár helyén korábbi település nyomaira bukkantak a Római Császárság korából. A régészeti feltárások megtalálták az építéshez szánt mészkő halmot valamint kerámiát és pénzeket a Római Császárság korából. Złoty Potokot elhagyva, Włodowicét érintettük.

Żarkin

Stanisław Warszycki, Jan Matejko rajza Korábban ezen a helyen a Firlej család vörösfenyőből készült udvarháza állt, amely 1655ben, a svéd özönvíz idején égett le. 1683. július 26án a Bécs felmentésére vezetett hadjárata idején a palotában időzött Sobieski János lengyel király.

keresztül

Włodowice Włodowice – lengyel falu a Sziléziai vajdaságban, a zawierciei járásban. A település a Włodowice nagyközség székhelye. Lakosainak száma 2008-ban 1248 fő volt.  A település neve A település első írásos említése 1220-ból való, Iwo Odrowąż (1160 körül-1229) krakkói püspök dokumentumában fordul elő, amelyben a települést Wlodowycze ószláv névalakban nevezik. A település Wlodowicze ószláv nevének latinizált formája Wlodowycza néven fordul elő 1470-1480 között, Jan Długosz Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis c. művében. A II. világháború idején a németek a germanizált "Woldenstein" alakot használták.

A palota bemutató táblája

 A település története

A XVIII. században a kastély a Męciński családé volt, akik megváltoztatták belső képét és klasszicista külsőt adtak neki.

Włodowice plébániáját a XIV. század végén alapították.

152

III. Szász Ágost (lengyelül August III Sas (vagy Gruby „Kövér”) (1696. október 17., Drezda – 1763. október 5., Drezda) lengyel király, koronázása után útban Częstochowa felé, 1734. március 12-én itt éjszakázott. A XIX. században a kastély a Poleski család kezébe került. Michał Antoni Kazimierz hrabia Poleski (1839-1917), az 1863 januári felkelés résztvevője mezőgazdasági főiskolát alapított itt, kémiai és fizikai laboratóriummal, gazdag könyvtárral és ásványgyűjteménnyel, és a Jura növényvilágának példányaival.

Ezek a források hírül adják, hogy 1373-ban, az akkori lelówi egyházkerületben új plébániákat alapítottak, melyek között a włodowicei plébániát is felsorolják. Ezeknek a plébániáknak a kezdeményezője Nagy Kázmér lengyel király volt. o Szent Bertalan-plébániatemplom (Kościół parafialny p.w. św. Bartłomieja Apostoła)

A romos kastélyépület A kastély egyemeletes, barokk stílusú, lengyel törttetős (manzárd) és néhány tíz szobás épület volt. A kastély kőből és téglából épült, vakolt felületű, homlokzatával északkeletre forduló, négyszögű, könnyed rizalitos volt. A palota belseje kőpadlós és parkettás volt. Az emeleti freskó díszes szobákban értékes faliszőnyegek függtek. Három szobát királyi néven illettek Sobieski János itt tartózkodásának emlékére, aki 1683-ban időzött itt. A csempék, amelyekből a kályhákat készítették, Sobieski lengyel király lovas alakját ábrázolják.

Szent Bertalan-plébániatemplom tornya Grzegorz Ślęzak pap leírása szerint az első templom Włodowicében már a XIII. században létezett. Vörösfenyőből épült, az első tatárjárás idején, 1241-ben égett le, 1305-ben épült át. A XV. században Włodowicében állt a fából épült plébániatemplom, melynek alapítója Nagy Kázmér lengyel király volt. 1571-1594 között a Boner család ariánus gyülekezetté alakította át, amely 1594-ben újra a katolikusoké lett.

Valószínűleg a XIX. és XX. század fordulóján átépítették, amely a kastélynak neogótikus jelleget adott. A XX. századi tűzvészek – 1931-ben és 1956-ban – és a többszöri elhanyagolás következtében a kastély romos állapotban van. Jelenleg egyedül csak a földszinti helyiségeket, a régi kőpadló és parketták maradványait, valamint a XVIII. és XIX. századi asztalosmunkákat lehet megtekinteni.

1629-ben szentelték fel az új fatemplomot Szent Bertalan apostol tiszteletére, ez azonban a svéd özönvíz idején elpusztult, és a lakosok a későbbiekben igyekeztek használhatóvá tenni. A fatemplom a XVII. században elöregedett és összedőlt. Kazimierz Łubieński herbu Pomian (1652-Kielce, 1719. május 11.), püspök 1701-ben javasolta az új templom építését, melynek alapítója Marian Kępski pap, helyi plébános, prelátus, a pilicai kollégium őre volt. Az alapkövét 1701. április 17-én, húsvét utáni vasárnap fektették le. Az alapkövet Kazimierza Łubieński püspök megbízásából Piotr Praciewicz krakkói segédpüspök, krakkói kanonok, pilicai dékán helyezte el. A templom alapjaitól kezdve kőből épült és 1703-ban fedték be.

o Szent Bertalan Plébánia (Parafia św. Bartłomieja Apostoła we Włodowicach) A włodowicei római katolikus plébánia a częstochowai „Legszentebb Szűz Mária Lengyelország Királynője” érsekség Zawierciei Egyházkerülethez tartozik. Fennállásától kezdve a XIX. századig a włodowicei plébánia a krakkói egyházkerülethez tartozott, majd 1925-ig a kielcei egyházkerület része lett. 1925-től a częstochowai egyházkerülethez (1992-től érsekség).

A templom lengyel barokk stílusában épült. A környék gyöngyszeme, és a 395 m tszf. magasságú dombon tökéletes elhelyezést kapott. A templom Szent Bertalan apostol tiszteletére épült.

A plébániát 1373-ban alapították. A XIV. század végi szentpéter filléreket összeíró dokumentumban szerepel.

153

Michał Szembek püspök, krakkói segédpüspök 1708. szeptember 16-án szentelte fel. Éves bucsúját a Szent Kereszt felmelését követő vasárnapra tűzték ki.

1787. augusztus 12-én Ignacy Augustyn Kozierowski pap Poniatowski érsek megbízásából szentelte fel a włodowicei templom négy oltárát. 1796-ban tornyát restaurálták, és a templom további átéptésére 1898-1911 között került sor. Akkoriban épült át a sekrestye, a kápolna és tornyát megmagasították.

A templom névadója, Bertalan apostol vagy Szent Bertalan (? – kb. 60) Jézus tanítványainak, a tizenkét apostolnak egyike volt. Őt János apostol evangéliumában Nátánelnek nevezi. (jelentése: Isten adta) és így a teljes neve Nátánel. Neve arámiul ezt jelenti: Talmai fia (Bar-Talmaj). Az Újszövetség alig mond valamit róla. Az apostolt a keresztény hagyomány ördögűzőként tartja számon. Apokrif iratok és az Arany Legenda tudósítása szerint Bertalan előbb Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Az utóbbi helyen lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték 60 körül. Bertalan apostol ereklyéi a VI. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó német-római császár Beneventóból Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis szigetén templomot épített az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója.

Szent Bertalan-plébániatemplom kívülről Az épületet bevakolták, megnövelték a templom melletti teret és a temetőt, melyet kőfallal vettek körül. Megépült a vikáriátus is. 1940-1945 között a tornyát újra felújították, a templomtetőt horgany bádoggal fedték és a templomba bevezették a villanyvilágítást.

A keresztény hagyomány szerint elevenen megnyúzva szenvedett vértanúhalált (Marsyas christianus). Ez a mozzanat magyarázza, hogy a régi céhvilágban a szegedi szűcsök védőszentjüknek választották.

A háború után új harangot állítottak a hitleristák által elhurcolt helyére. 1948 után elkészült a templom festése, felújították a szószéket, az oltárokat, a kápolna tetőzetét és új orgonát szereltek be. 1956-ban a tornyot újra renoválták. 1983-1991 között elkészült a templom márvány padlózata, új padokat készítettek és új ablakokat szereltek be. 1991-től napjainkig elvégezték a templomtorony felújítását. A harangok elektronikus vezérlést kaptak, és a templom külső homlokzatát kifestették. 2004-ben elvégezték a sekrestye belsejének felújítását, amely új tölgyfa bútorzatot kapott, 2008ban pedig felújították a templom melletti kápolna belsejét, visszaállítva régi falfestését. *

A Szent Bertalan-plébániatemplom belseje

Włodowice után Skarżycén keresztül visszatértünk szállásunkra.

1731. május 15-én Jan Nepomucen Skalski pap ünnepélyesen bevezette a négy szent vértanú: Benedykt, Justyn, Innocenty, Teodora relikviáit.

154