Buskó András Buskóné Szatai Marianna RALLY POLSKA IV. Rész

Buskó András – Buskóné Szatai Marianna

RALLY POLSKA 2014 IV. Rész 1

2

6. nap – 2014. július 17. Opole – Chrząszczyce – Prószków – Moszna – Głogówek – Krapkowice – Rogów Opolski – Dąbrówka Górna – Kamień Śląski – Otmice – Żyrowa – Jasiona – Góra Świętej Anny – Wysoka A Rally polska 2014 túraútvonal 6. napját Opoléban kezdtük. Opole egyik kedvenc városunk, 2006-ban már jártunk itt, majd 2011-ben, poznani MagyarLengyel Barátság Napja alkalmából átutaztam rajta. A Rally Polska 2014 útvonala során, a városközponton hajtottunk keresztül.

Egy 1136-ban kiadott bulla megemlíti az érsekséghez tartozó helységek között a Żnin környékén lévő lakott Opole nevű települést. Lengyelországban Opole városon kívül ebből a névből származó ilyen önálló helységek vannak, mint Opole Lubelskie a lubelski vajdaságban, Opole falu a lubelski vajdaságban, Opole-Świerczyna falu a mazóviai vajdaságban, Stare Opole és Nowe Opole falvak a mazóviai vajdaságban, Opole a łódzi vajdaságban, Opole nevű régió Ukrajnában, valamint más hasonló földrajzi nevek viselik ezt az elnevezést.

Opole Opole (régi magyar formában: Opoly, németül Oppeln, csehül Opolí, latinul Opolia) járási jogú város DélnyugatLengyelországban az Odera partján. A város a Sziléziaifennsíkon fekszik. 1950 óta az Opolei vajdaság székhelye, lakossága 2012. december 31-i adatok szerint 121 576 fő, az egykori Felső-Szilézia fővárosa, jelentős német kisebbséggel.

I. Henrik, más néven Jámbor Henrik (lengyelül: Henryk II Pobożny), (1196 – 1241. április 9.), legnicai, krakkói és nagy-lengyelországi herceg 1232-ben, Opoléban kiadott latin nyelvű dokumentumában a helység nevét Opol alakban említi. Opolei Bolesław 1310. szeptember 1-jén kiadott latin nyelvű dokumentumában a várst szintén Opol néven említik.

A vajdaság fő gazdasági, tudományos, kuturális és közigazgatási központja. Az opolei járás hatóságának székhelye. Felső-Szilézia történelmi fővárosainak és egyúttal a legrégebbi városainak egyike.

A wrocławi püspökség latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) jövedelem könyvében 1295–1305 között a helységet latinizált formában, Oppol néven említik. A dokumentum a helyi lengyel jog, iure polonico alapján alapított falvakat is felsorolja, melyek az urbanizációs eljárásokban a várossal egyesületek és jelenleg annak kerületeit alkotják: Gosławice – Goslavitz, Bierkowice Bircovicz solvitur decima more polonico töredékben, Nowa Wieś Królewska Nova villa formában valamint Okół falu Ocoli villa monachorum de Domo Dei solvitur decima more polonico töredékben.

 A város nevének magyarázata A város neve, Opole az egyik legrégebbi középeurópai Słowian területi egység nevéből származik, – ún. „opola”. Heinrich Adamy német nyelvész a Sziléziai helységnevekről készült 1888-ban, Wrocławban kiadott művében megemlíti, hogy a helység nevét egy 1146-os dokumentumban O pole néven jegyezték le. Opolák – határvidékek – még az államalapítás előtti törzsi időkben az i.sz. I. évezred első felétől kezdve létrejöttek. Ez a terminológia helyi területet jelölt, melyen együtt laktak a harci közösségek, az ellenséges határsávban. „O-pole” egy megművelt terület vagy legelő körüli szomszédos lokálisan letelepedő társadalmat jelölt, vagy na około pola, amely ottlétük alapját jelentette. Az opolék később zsellér-telepek és falucskák csoportjai voltak a középkori Lengyelországban (amelyek egyetemlegesen feleltek a biztonságért és a rendért).

1750-ben Opole nevét említik más sziléziai városok között a II. (Nagy) Frigyes porosz király (der Alte Fritz; Berlin, 1712. január 24. – Potsdam, 1786. augusztus 17.) által lengyel nyelven a sziléziai lakosok számára kiadott hivatalos intézkedésekben. Opole nevét megemlíti Józef Lompa sziléziai író az 1847-ben, Głogówekben kiadott „Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej” c. művében is.

Az opolei szervezet a késő középkorig fennmaradt. Az opolék a várispánságok alá voltak rendelve és kisebb közigazgatási és adózó egységeket alkottak a középkori Lengyelországban.

*

3

 Földrajz

Az Odera következő jobbparti mellékága a kissé nagyobb Czarnka, amely Groszowicénél torkollik a folyóba. Más mellékágak a folyó bal oldalán találhatók: Prószkowski Potok és az Olszanka.

o Fekvése Opole Lengyelország délnyugati részén, a Sziléziaifennsíkon fekszik, a Pradolina Wrocławska – Wrocławi ősmeder – mezorégióban (318.52) valamint a város keleti része az Opolei-síkságon.

A városban számos csatorna is található. Nowa Wieś Królewska kerületben az Odera kettéválik. Fő ága kezdetben északkaletre folyik, a kanał Ulgi meg északnyugatra. Az Opoléban található Kanał Ulgi az Odera mellékága. Hossza eléri az 5 km-t, szélessége meg kb. 25 méter. Nyugatról a Bolkoszigetet és a közte és az Odera közötti Opola részt határolja. 2000-ben kezdődött meg a csatorna átépítése, megnövelték áteresztőképességét és megmagasították az árvízvédelmi falakat. Évente horgászversenyeket rendeznek itt. A Kanał Ulgi kiágazása után az Odera hamarosan újra szétválik, létrehozva a Kanał Młynówka csatonát, keresztülfolyva a város történelmi központján. A Kanał Młynówka a folyó fő völgyével még a Śródmieściében egyesül, a Kanał Ulgi az Oderába pontosan a város északi kerületeinek egyike, a Zakrzów (ném. Sakrau) környékén folyik bele.

Az Odera és a Kanał Ulgi Opoléban Közigazgatási tekintetben, Opole az Opolei vajdaság székhelye valamint járási jogú város. 1945-ig Németországhoz tartozott, 1950-ig pedig a sziléziai vajdaság területéhez. o

Vizek

Opole városszerkezetileg érdekes elrendezésű, az Odera mellett folyó Kanał Ulgi és a Kanał Młynówka, azaz a Malom-csatorna egy-egy szigetet képez. Opolén folyik keresztül Lengyelország második legnagyobb folyója, az Odera. Groszowice kerület környékén valamint a város központjában, a folyó medre széles kanyarulatokat képez. Ezeken kívül nem alakulnak ki rajta meanderek és nagyobb kanyarulatok. Már a város déli szakaszán folyik bele a kisebb felszíni vízfolyás, a Lutnia, vízgyűjtője néhány kilóméterre keletre, a Przywory falu környékén kezdődik. Az Odera ágai Opoléban Opoléban van Velence. Oly módon, hogy a hangulatos, egyenesen a Młynówka vizéből kinövő lakóházak, az opolei Velence. Az Odera holtágánál lévő házak éjszaka gyönyörűen kivilágítottak, és hihetetlen látványt nyújtanak. Az opolei Velence varázsát az a tény adja, hogy a lakóházak alapját a régi védőfalak teszik ki. Az opolei Velence házai közül szerencsésen túlélte a II. Világháborút a régi zsinagóga neoklasszicista épülete. Az egykori Szent Alexius Kórház mellett is megmaradt egy teljesen változatlan Kápolna. A téglafalaknak és a lekerekített sarkoknak köszönhetően a szentélyt nem érték se lángok, se golyók.

Az Odera és a város a vasúti hídról

4

A kápolna belsejében a Czarnowasy-i kolostor 1421-ből származó orgonái kaptak helyet. A templomban 1920-ban a pápai követ, Achilles Ratti püspök, a későbbi XI. Pius pápa tartott misét. A Młynówka (malmocska) folyónál lévő malmok és magtárak, valamint a városi fürdő már csak emlékek.

Opoléban a gerinctelen állatvilágot reprezenhtálják a pókok is, mint például a darázspók (Argiope bruennichi). ― Madarak Opoléban nagyon jó körülmények vannak a madarak megtelepedéséhez. Ilyen lehetőséget biztosít az Odera számos csatornájával, valamint a különböző városrészekben elehelyezkedő számos elárasztott kőbánya is. Egyik ilyen környéken, Groszowicében, meg a Malinában lévő kőbányákban, lehetőség van a búbos vöcsök (Podiceps cristatus), guvat (Rallus aquaticus), vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena), küszvágó csér (Sterna hirundo), feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) valamint a bölömbika (Botaurus stellaris).

Az Odera a mellágaival együtt két szigetet képez: a Bolkot valamint a Pasiekát.

A törpegém, más néven pocgém (Ixobrychus minutus) csupán a várost elkerülő út környékén fészkel, Kępa település közelében, néha Malinában, ugyanakkor régen Groszowicében is megtalálható volt. A város északi, déli és nyugati területein (Malina, Groszowice, Półwieś, Wójtowa Wieś, Wróblin) a fehér gólya (Ciconia ciconia) is megfigyelhető. Groszowice és Malina területein a bütykös hattyú (Cygnus olor), a partifecske (Riparia riparia), a böjti réce (Anas querquedula) valamint a barna rétihéja (Circus aeruginosus) is előfordul. A Gosławice környéki réteken a hamvas rétihéját (Circus pygargus) is meg lehet találni, Opolétól északra igen gyakori a vörös kánya (Milvus milvus), a déli erdőkben meg a karvaly (Accipiter nisus).

Opolska Wenecja = Opolei Velence a Kanał Młynówka, azaz a Malom-csatorna mellett húzódik A Bolko-szigeten található a Kanał Wiński is, amely kisebb jelentőséggel bír. A város területén található nagyobb vízgyűjtők a Bolko és a Kamionka. A Pasieka-szigeten található a Barlicki víztározó.  Természeti környezet o Állatvilág

Az egész városban élnek vörös vércsék (Falco tinnunculus). Kevés fürj (Coturnix coturnix) Szczepanowice, Sławice, Bierkowice, Malina, Grotowice valamint a Kolonia Gosławicka környékén fordul elő.

A változatos tájképének köszönhetően, Opole területén számos állatfaj megtalálható. ― Gerinctelen állatok A gerinctelen állatok között jelentős csoportot alkotnak a lepkék. Különböző közönséges fajok találhatók itt, mint a káposztalepke (Pieris brassicae), citromlepke (Gonepteryx rhamni), közönséges boglárka (Polyommatus icarus), nappali pávaszem (Inachis io), közönséges gyöngyházlepke (vándor gyöngyházlepke, Issoria lathonia), közönséges ökörszemlepke (Aphantopus hyperantus) avagy az erdei busalepke (Ochlodes venatus).

Opole külterületein, a folyóvölgyekben és a nyirkos réteken a harissal (Crex crex), viszont a vajdaság székvárosától északra és délre a piroslábú cankóval (Tringa totanus) is találkozni lehet. Groszowice határában és Nowa Wieś Królewska területén lévő régi kőbányákban néhányszáz fészket számláló, nagyszámú dankasirály (Larus ridibundus) kolónia található. A város területén két gyöngybagoly (Tyto alba) költőhely is elhelyezkedik: a Belvárosban és Gosławicében.

Ide tartoznak a következők is: a sáfránylepke, Wbetűs lepke (Satyrium w-album), törpeboglárka (Cupido minimus), kóbor ékesboglárka (Cupido argiades) valamint a réti tarkalepke (Melitaea cinxia), és szintén védettek a fecskefarkú lepke (Papilio machaon), vérfű hangyaboglárka, a zanótboglárka (Maculinea nausithous) és a kis színjátszólepke (Apatura ilia). A lepkék főleg a város keleti területein, Grudzice valamint Kolonia Gosławicka kerületek környékén találhatók.

A Bolko-sziget és a Pasieka a következő jelentős madárköltőhely. Többek között a jégmadár (Alcedo atthis), a Függőcinege (Remiz pendulinus), karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus), a hamvas küllő vagy szürke küllő (Picus canus), a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus), a zöld küllő (Picus viridis) valamint a közép fakopáncs (Leiopicus medius) is megtalálható itt.

5

Számos lakótelepen (ZWM, Metalchem, Zaodrze, Malinka, Kolonia Gosławicka) nagy mennyiségű búbos pacsirta (Galerida cristata) található.

― Kisemlősök A város területén rovarevő fajok is találhatók: közönséges vízicickány, erdei cickány (Sorex araneus), cickány, vakondok (Talpa europaea) valamint sün. Található itt denevér is.

A Kanał Ulgi mellett és Kolonia Gosławicka környékén cigánycsuk (Saxicola torquata), réti tücsökmadár (Locustella naevia) és berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) is fészkel.

o Emlősök A külvárosokban meg vadnyulak rohangálnak.

Az egész város területén vetési varjak (Corvus frugilegus) is találhatók.

vaddisznók,

őzek

és

o Növényvilág

Az Odera mellett megjelenő költöző madarak között számos lúdalkatú: jegesréce (Clangula hyemalis), hegyi réce (Aythya marila) és örvös bukó (Mergus serrator) is előfordul.

― Erdők Opole területén kis mennyiségű erdőtársulás található. Legnagyobb kiterjedésűek a vegyes és a fenyőerdők. Ezek Grotowice környékén találhatók.

Ezeken kívül a városon keresztül vándorolnak a halászsasok (Pandion haliaetus), a bütykös hattyúk (Cygnus olor), a fehérfarkú rétisasok (Haliaeetus albicilla), a tőkés récék (Anas platyrhynchos), a kontyos récék (Aythya fuligula), a szárcsák (Fulica atra), a barátrécék (Aythya ferina), a viharsirályok (Larus canus), a bíbicek (Vanellus vanellus), a kanadai lúdak (Branta canadensis) valamint a Mandarinrécék (Aix galericulata L., 1758).

A gyertyános-tölgyes és fűz-nyár ártéri erdők Grudzice környékén és a Bolko-szigeten találhatók. Grudzicében előfordulnak tölgyesek is. Kisebb erdőterületek találhatók még az Odera mellett is Groszowicéban valamint Groszowice határában és Nowa Wieś Królewskában is. o Virágok Opoléban 23 védett növényfaj található. Fő lelőhelyük egyike a Bolko-sziget. Található itt kis meténg (Vinca minor), tojásdad békakonty (Listera ovata), vizitök, ernyős sárma vagy ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum) valamint hóvirág (Galanthus).

A városi hulladéklerakókon számos sirályfaj is megfigyelhető, mint például a sarki sirály, a heringsirály (Larus fuscus), a dankasirály (Larus ridibundus) vagy a sztyeppi sirály (Larus cachinnans). ― Halak

Chabrów környékén előfordul a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), Gosławicébwen meg a Kis ezerjófű (Centaurium erythraea).

Az opolei folyókban, csatornákban és tavakban számos halfaj is található: pirosszárnyú keszeg (Rutilus rutilus), szélhajtó küsz (Alburnus alburnus), jász (Leuciscus idus), vágó durbincs (Gymnocephalus cernuus), compó (Tinca tinca), sügér (Perca fluviatilis) valamint a csuka (Esox lucius).

A város keleti részében nő a farkasboroszlán (Daphne mezereum), hosszúlevelű madársisak (Cephalanthera longifolia), Széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) valamint a fehér sarkvirág (Platanthera bifolia), viszont Grotowicéban a vizitök és az őszi kikerics (Colchicum autumnale).

― Kétéltűek A város nedves élőhelyein békák találhatók: gyepi béka (Rana temporaria), kecskebéka (Rana esculenta) valamint a varangyok: a barna varangy (Bufo bufo) és a zöld varangy (Bufo viridis).

Ezeken kívül az elárasztott kőbányák mellett Nowa Wieś Królewska területén találkozhatunk a vidrafűvel (Menyanthes trifoliata), a Buglyos szegfűvel (Dianthus superbus L.) avagy a Széleslevelű ujjaskosborral (Dactylorhiza majalis (RCHB.)), a Kamionka Piast bányató mellett meg tövises iglicével (Ononis spinosa).

Található itt zöld levelibéka (Hyla arborea) is, meg a várost elkerülő kerülőút környékén vöröshasú unka (Bombina bombina).

A város területén több ritka, így szigorúan védett faj is található. A Kamionka Piast mellett nő a Csinos ezerjófű (Centaurium pulchellum) Grudzice környékén meg a Törpe dundi (Hacquetia epipactis), Groszowicében és a Chabry lakótelepen meg a Szürke füstike (Fumaria vaillantii).

Az Odera völgyében nagyon gyakran megfigyelhetők a farkos kétéltűek (Caudata): a pettyes gőte (Triturus vulgaris vagy Lissotriton vulgaris) és a tarajos gőte (Triturus cristatus). ― Hüllők A hüllők között gyakran találni gyíkokat: fürge gyíkot (Lacerta agilis) valamint lábatlan gyíkot (Anguis fragilis), meg cikk-cakkozó mérgeskígyót.

A Bolko-szigeten szórványosan előforduló fajok például a medvehagyma (Allium ursinum). Megtalálható a fehér májvirág (Parnassia palustris), a szürke aszat (Cirsium canum L. All.) valamint a vörös acsalapu (Petasites hybridus) Nowa Wieś Królewskán.

A Bolko-szigeten viszont vízisikló (Natrix natrix) található.

6

A Farkasszem (Anchusa arvensis) néhány lelőhelye található Szczepanowicében, az Oderán túl, Kolonia Gosławickában vagy Malinában.

Négy évvel később újabb tizenkét fát helyeztek védelem alá: két juharlevelű platánt a Barlicki utcában, amerikai tulipánfát (Liriodendron tulipifera), magas kőrist (Fraxinus excelsior) a Piastowski utcában, juharlevelű platánokat (egyiket a Wojciech Korfanty utcában, hármat a Wrocławi utcában valamint egyet az Odrowążów utcában), kettő kocsányos tölgyet (egyet az ul. Strzelców Bytomskich mellett, másikat a Pasieka parkban), valamint egy vénicszilt (Ulmus laevis) az Oleska utcában.

Délkeleten nő a kék tikszem (Anagallis foemina), a fehér acsalapu (Petasites albus), az Egylevelű kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum L.), a Szeplőlapu (Cerinthe minor L.), a Fürtös zörgőfű (Crepis praemorsa), a Tarka nefelejcs (Myosotis discolor), a konkoly (Agrostemma githago L.) és a Cseplesz tátika (Kickxia elatine (L.) Dum). Gosławicében nő a Kétszínű tátika (Kickxia spuria), és a Nyári hérics (Adonis aestivalis) is.

2011-ben két természeti emléket nyilvánítottak védetté a Pasieka parkban: egy juharlevelű platánt valamint egy kocsányos tölgyet, egy évvel később egy kúp alakú kocsányos tölgyet az Ozimska utcánál.

o Gombák Opole területén négy védett és két ritkán előforduló gombafaj található. A város északkeleti területein fordul elő a piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea) valamint a Hármas csillaggomba (Geastrum triplex). A Bolkosziget északi részén található az óriáspöfeteg, a Kolonia Gosławicka területén pedig az ehető kucsmagomba [Morchella esculenta (L.)].

Opoléban több természetédelmi terület is létezik. Ezek: „Las Grudzicki” Természetvédelmi Terület, „Dolina Strugi Lutnia”, „Grudzicki Grąd” és a „Łąki w Nowej Wsi Królewskiej” ökológiai területek, „Kamionka w Groszowicach”, „Kamionka Piast”, „Kamionka Odra”, „Żwirownie w Malinie” természetvédelmi-tájképi együttesek. Ezeken kívül a „Dolina Odry”, és a „Groszowickie Skały” és a „Skarpa w Malinie” dokumentált termőhelyek is.

A Fattyú kucsmagomba (Mitrophora semilibera) a Pasieka és a Bolko szigeteken található, viszont Grudzice környékén az erdei szömörcsög (Phallus impudicus) fordul elő. o Természetvédelem Opoléban 27 természeti emlék található. Közülük az elsőket 2000-ben helyezték védelem alá: az Oświęcimska utcánál található kislevelű hársat (Tilia cordata), a Bolko-szigeten lévő kocsányos tölgyet (Quercus robur), mezei juhart (Acer campestre) és a bükköt (Fagus sylvatica) a Piastowska utcánál. A következőket 2001-ben nyilvánították természeti emléknek, melyek: páfrányfenyő és kocsányos tölgy (Quercus robur) az ulica Strzelców Bytomskich mellett; kocsányos tölgy a Norbert Barlicki utca mellett, juharlevelű platán Niedziałkowski utca, a Piast utca mellett valamint kettő a Szabadság téren, meg vénicszil (Ulmus laevis) a Mozart és a Żwirki és a Wigury utcák sarkán.

Kamionka Piast bányató  Közlekedés o

Közutak és hidak

A város központjától kb. 15 km távolságban vezet az A4-es autópálya.

Opole közúthálózata

7

Opolén és északi körgyűrűjén át vezető országos főútvonalak:

o Vasúti közlekedés

― 45: ul. Krapkowicka – Prószkowska – Wróblewskiego – Wojska Polskiego – Hallera – Domańskiego – Partyzancka – Powstańców Warszawskich – Oleska ― 46: ul. Częstochowska Warszawskich

– Powstańców

― 94: ul. Strzelecka Warszawskich

– Powstańców

Ezeken kívül az alábbi vajdasági utak érintik a várost: ― 414 : Prudnik – Prószków – (ul. Prószkowska – Niemodlińska – Wrocławska) – Wrzoski

Opole vasúthálózata A vasúti közlekedés kezdetei Opoléban a XIX. század első feléig nyúlnak vissza. 1843. május 28án adták át a kétvágányú, 37,4 km hosszú vasútvonalat a közeli Brzegig. Opoléban jelenleg 6 működő vasútállomás található. Opole vasútállomásai:

― 423 : Krapkowice – (ul. Oświęcimska – Popiełuszki – Marka z Imielnicy – Reymonta – Ozimska – Częstochowska) (do skrzyżowania z obwodnicą) ― 435 : Prądy – Chróścina – ul. Niemodlińska (do skrzyżowania z ul. Hallera) ― 454 : (pl. Konstytucji 3 Maja – ul. Budowlanych – Sobieskiego) – Dobrzeń Wielki – Namysłów ― 459 : ul. Partyzancka (od skrzyżowania z obwodnicą) – Sławice – Skorogoszcz Opoléban folyó Mała Panew, Swornica, Prószkowski Potok, de mindenekelőtt az Odera és mellékágai a Młynówka, a kanał Ulgi valamint a kanał Wiński részekre osztják a várost. Ez a helyzet megköveteli a jobb közlekedés érdekében a hídrendszer kiépítését. A város területén többek között az Oderán átvezető 4 közúti híd, 4 a kanał ulgi feletti és 3 a Młynówka feletti híd található. o

Opole vasúti pályaudvara ― Opole főpályaudvar (Opole Główne) Opole főpályaudvara, az Opolei vajdaság legnagyobb vasútállomása a város központjában található. A PKP besorolása szerint A kategóriájú.

Közlekedési rendszerek ― Városi buszközlekedés

Az első autóbuszok Opole utcáin a XX. század 20as éveiben kezdtek közlekedni. A II. világháború után rögtön a PKS vette át a buszközlekedést, majd 1953-ban megalakult a Városi Közlekedési Vállalat, amely jelenleg 16 nappali és 3 éjszakai járatot üzemeltet. 5 vonal a város határán túl közlekedik. A Városi Közlekedési Vállalat (MZK) több mint 90 busszal rendelkezik, ebből utasszállításban naponta több mint 70 autóbusz vesz részt. ― A külvárosi és távolsági buszok A Május 1. utcában van a buszpályaudvar, ahonnan az Opolei PKS buszai indulnak, ezen kívül PKSu és magántársaságok is közlekedtetnek buszokat.

A pályaudvar homlokzata A vasúti felvételi épületet 1899-ben építették.

8

 A város története

A főcsarnok homlokzata neogótikus, neoreneszánsz, szecessziós és neoklasszicista díszítésű.

o Középkor ― A cseh uralom

Opele Główne állomáson megtalálhatók a PKP Intercity társaság Express InterCity és Twoje Linie Kolejowe vonatai valamint a regionális Przewozy Regionalne társaság REGIO vonatai.

845 körül Geographus Bavarus bajor történetíró kétszer említi a várost, így írásos emlékekben Opole városa már 849-ben szerepelt a bajor földrajzban, - az Oderánál fekvő településként -, amit Karoling Feljegyzésnek is szoktak nevezni. Az ismeretlen szerző művére Német Lajos bajor elektor könyvtárában bukkantak rá, ahol egy XII. századi könyvben volt elrejtve, és 1772-ben tették közzé.

― További vasútállomások: Opole területén lévő további vasútállomások: Opole Zachodnie, Opole Wschodnie, Opole Gosławice, Opole Groszowice valamint Opole Grotowice. Opoléből indulnak:

Mivel a Karoling Birodalomban nem léteztek városok, ezért szükségszerű volt az okmányokat (sokszor jóval későbbi időben) kiállító egyházi személyeknek kisközségnek is nehezen nevezhető településeket felnagyítani; jelentőségüket, gazdagságukat eltúlozni, mert e nélkül egy még sivárabb múlttal kellett volna szembesülniük. Ezeket a feljegyzéseket történészeink tovább színesítve bővítik, mindig szemelőt tartva a középkor benépesítésének és kivilágításának fontosságát.

 Villamosított vasútvonalak: ― 132. sz. vasútvonal: Brzegen át Wrocławba, ― 136. sz. vasútvonal: Kędzierzyna-Koźla ― 144. sz. vasútvonal: Fosowskie – Tarnowskie Góry és tovább Lubliniec és Częstochowa felé, ― 277. sz. vasútvonal: Jelcz-Laskowice – Wrocław ― Strzelce Opolskién át Gliwicébe.

990-ben Sziléziát Opoléval együtt I. Mieszko (932 – 992. május 25.), lengyel uralkodó, Lengyelországhoz csatolja, bár néhány történész ezt a dátumot I. Boleszláv uralkodása idejére, 999-re helyezi.

 Nem villamosított vasútvonal: ― 301. sz. vasútvonal: Jełowán keresztül Nysy és Kluczbork irányába, a 6,1 km hosszú 301 Jełowa – Mańczok vonalszakasz üzemen kívül van.

I. Břetislav, magyarosan Bretiszláv, közkeletű nevén Megújító Břetislav (csehül Břetislav I. Obnovitel), a cseh Achilleus (csehül český Achilles), (1002 k. – 1055. január 10.) cseh fejedelem 1039-ben hadjáratot vezet Sziléziába. Opole 11 évre cseh uralom alá került.

Opolénak számos lengyel várossal közvetlen vasúti összeköttetése van: Białystok, Bielsko-Biała, Częstochowa, Ełk, Gdynia, Gliwice, JelczLaskowice, Jelenia Góra, Katowice, Kielce, Koluszki, Kołobrzeg, Koszalin, Kraków, Legnica, Leszno, Lublin, Lubliniec, Olsztyn, Poznań, Racibór z, Radom, Rybnik, Słupsk, Suwałki, Szczecin, Świno ujście, Tarnów,Ustka, Wałbrzych, Warszawa, Wroc ław, Zabrze, Zakopane, Zamość, Zielona Góra.

I. Břetislav 1039. évi két nagy hadjáratában nemcsak Morvaországot, hanem Sziléziát és Krakkót is visszaszerezte. Elfoglalta Poznańt és Gnieznót is. A nagy nyugati szláv ország megteremtésére irányuló becsvágya azonban nyugtalanította III. Henrik német-római császárt, aki fegyveres támadást indított, és Bretiszlávot csapatai kivonására kényszerítette egész Lengyelországból, leszámítva Sziléziát (amely néhány évvel később mégis visszakerült Lengyelországhoz). I. Břetislav Henriknek 1041ben Regensburgban kénytelen volt hűbéri esküt tenni. Meghiúsultak Bretiszláv azon erőfeszítései is, hogy a mai Szlovákia területét visszaszerezze Magyarországtól.

Ezeken kívül Opoléból indulnak vonatok Németországba (Hamburg, Berlin) és Csehországba (Bohumin, Jesenik, Ostruzna). Helyi kapcsolatok is működnek: Brzeg, Głuchołazy, Kędzierzyn-Koźle, Kluczbork, Namysłów, Nysa, Strzelce Opolskie, Zawadzkie irányában. o Légi közlekedés A legközelebbi repülőterek Wrocławban és Katowicében találhatók. Tervezték a helyi járatok forgalomba helyezését az Opole-Kamień Śląski regionális repülőtérről (kb. 24 km távolságban a város központjától).

1041-ben a kudarcot vallott Břetiszláv Regensburgban egyezményt írt alá, melyben lemond minden lengyel földről Szilézia kivételével, melyet a cseh koronához akart csatolni. Ez Kázmér sikere volt a királyi hatalom megszilárdításában és a belharcok befejezésében, ezért hívják „megújítónak”.

A város központjából mintegy 15 km-re található az Opole-Polska Nowa Wieś repülőtér. 2011-ben nyílt meg hivatalosan a mentő leszállópálya a W. Witos sugárút közelében. *

9

Az egyezmény Kázmérnak egy ideig békét hozott a déli határon és Lengyelország fővárosát áthelyezték Krakkóba, az egyetlen fontosabb lengyel városba, melyet viszonylag nem érintették a háborúk. Valószínű, hogy a német-római császár meg volt elégedve azzal, hogy az erőegyensúly visszaállt a régióban és arra kényszerítette Kázmért, hogy ne koronáztassa magát Lengyelország királyává. 1046ban Henrik császár királyi és császári udvart tartott Merseburgban és Meißenben, befejezésül lovagi tornát rendeztek a Dux Bomeraniorum (Pomeránia hercege), I. Břetislav cseh fejedelem és I. Kázmér között. 1047-ben Kázmér kijevi szövetségesével megtámadta Mazóviát, és elfoglalta. Valószínű, hogy Miecław pomerániai szövetségeseit is legyőzte és Gdańskot Lengyelországhoz csatolta. Mindez biztosította hatalmát KözépLengyelországban. I. Kázmér, más néven Megújító Kázmér (lengyelül: Kazimierz I Odnowiciel, Mnich), (1016. július 25. – 1058. november 28.) a császár akarata ellenére 1050-ben visszaszerzi a cseh uralom alatti Sziléziát Opoléval együtt, így visszaszerezte apja birodalmának legnagyobb részét.

Szilézia valamint az Opolei és Raciborzi hercegségek I. Mieszko alatt 1173-1177 között Hogy elejét vegye a császár beavatkozásának, III. Mieszko Magdeburgba ment 8000 grzywnia sarccal és azzal az ígérettel, hogy Boleszláv visszatérhet trónjára. Ebben az esetben a feltételek teljesültek. Boleszláv visszatért a hatalomba Wrocławban, azonban bele kellett egyeznie abba, hogy öccse és fia számára saját országrészt hasít ki. 1179-ben Szilézit három részre osztották: elkülönült az opolei hercegség, melynek első uralkodója opolei Jarosław herceg volt.

1054-ben Quedlinburgban a császár úgy döntött, hogy Szilézia maradjon lengyel kézen, évi 117 kg ezüst és 7 kg arany hűbérdíj fejében. ― Szilézia lengyel uralom alatt 1138-ban III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv, Görbeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław Krzywousty) (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.), Lengyelország fejedelmének végrendelete alapján Sziléziát a herceg legidősebb fiának, II. Ulászlónak, más néven Száműzött Ulászlónak (lengyelül: Władysław II Wygnaniec), (1105 – 1159. május 30.) örökségeként ismerték el.

― IV. Mieszko alatt IV. Mieszko, más néven Görbelábú Mieszko (lengyelül: Mieszko IV Plątonogi (Raciborski)), (1138 – 1211. május 16.) lengyel király. 1163-tól formálisan Szilézia társuralkodója, 1173-tól raciborzi herceg, 1177-től bytomi és oświęcimi, 1202-től opolei, 1210-től krakkói herceg volt. Mieszko Elűzött Ulászló és az osztrák Babenberg Ágnes második fia volt. Nevét nagybátyja, Öreg Mieszko fejedelem után kapta. Születésének időpontja ismeretlen, a különböző történészek a dátumot 1131 és 1146 közé teszik.

1138-ból való végrendeletében Ferdeszájú Boleszláv bevezette Lengyelországban a szeniorátus intézményét, hogy ilyen módon őrizze meg az ország egységét attól, hogy fiai harcoljanak egymással a hatalomért. Az országot részekre osztotta: Elűzött Ulászlónak Sziléziát adta Wrocław fővárossal, Göndörhajú Boleszlávnak Mazóviát Płock fővárossal, Öreg Mieszkónak NagyLengyelországot Poznań fővárossal, Sandomierzi Henriknek a sandomierzi földeket, Sandomierz fővárossal. A legidősebb Piast lett a senior (princeps) az ő senior országrésze KisLengyelország és Pomeránia lett. Lehet, hogy egy részt Boleszláv özvegye is örökölt. Halála után ennek ez rész visszaszállt a senior országrészhez.

Amikor apjával együtt száműzték, idejének legnagyobb részét a Hohenstaufok szászországi nemzetségi birtokán, Altenbergben töltötte. Nevelkedett a Bamberg közelében fekvő Michaelsberg kolostori iskolájában is. Lengyelországba valószínűleg 1163-ban tért vissza testvérével, I. Boleszláv későbbi sziléziai fejedelemmel, miután a császár beavatkozott a lengyel belpolitikába és visszaadta Sziléziát, apja, Elűzött Ulászló országrészét. Nagybátyja, Göndörhajú Boleszláv azonban továbbra is embereivel megszállva tartotta Szilézia legfontosabb városait, melyeket testvérével, katonai erővel kellett visszaszerezniük 1166-ban.

1172-ben Sziléziában zavaros események történtek. A zendülés következtében, melyet Magas Boleszláv ellen bátyja Mieszko és fia Opolei Jarosław robbantott ki, a wrocławi herceg száműzetésbe kényszerült Németországba.

10

Kezdetben testvérével együtt ralkodtak az országrészen, de az együttműködésük nem volt nagyon sikeres, (főleg amiatt, hogy Miszko véleménye szerint kis részt kapott kormányzásból).

A megdöbbent szenior raciborzi száműzetésben találta magát és egyszerre úgy tetszett, hogy a Miszko és Igazságos Kázmér közötti háború csak idő kérdése lesz. A krakkói uralkodó azonban más utat választott: hogy megnyerje hűségét, átengedte neki Oświęcimet, Bytomot, Mikołówot, Siewierzt és Pszczynát). Magas Boleszláv is visszakapta uralmát, de át kellett engednie Konrádnak a głogówi hercegséget.

1172-ben Miszko fegyveres akciót kezdett saját országrész szerzése céljából. A lázadás remekül sikerült, különösen, mivel a kalandhoz csatlakozott Opolei Jaroszláv wroclawi herceg is, és Magas Boleszláv kénytelen volt német földre menekülni. A császár ismételt beavatkozása azonban arra szorította a lázadókat, hogy tárgyalásokat kezdjenek bátyjukkal és apjukkal, melynek eredményeképpen kompromisszum született: Boleszláv visszatért Sziléziába, de Mieszkonak és Opolei Jaroszlávnak ki kellett adnia acieszyni és raciborzi vármegyéket. Mieszko egyik első tevékenyége uralkodóként az volt, hogy feleséget keresett magának – aki a cseh Přemysl dinasztiából származó Ludmilla lett.

A krakkói és sandomierzi főurak Mikołaj vajdával az élen azonban más terveket forgattak fejükben és elhatározták, hogy támogatják Kázmér fiát, Fehér Leszeket. A fegyveres összetűzésre Jędrzejów közelében a Mozgawa folyónál került sor. A sziléziai hercegek segítségére küldött csapatok későn érkeztek a harcmezőre és akkor bukkantak fel, amikor a csata döntetlen eredménnyel véget ért. Mieszkonak azonban nem adatott meg, hogy békében hazatérjen. Váratlanul az elhagyott csatatéren feltünt Gaworek sandomierzi palatinus is és a második csata a sziléziaiak fényes győzelmével végződött. Öreg Mieszko Nagy-Lengyelországba történő korábbi visszavonulása azonban a győzelem csak presztízs nyereséget eredményezett.

 A mozgawai csata 1195-ben Görbelábú Mieszko unokatestvérével Jaroszlávval együtt fegyveres rajtaütést hajtott végre Krakkón, melyben Öreg Mieszko uralkodott. A nagy-lengyelországi herceg ki akarta használni öccsének, Igazságos Kázmérnak váratlan halálát és meg akarta kaparintani a hatalmat KisLengyelország felett.

 Opolei herceg IV. Mieszko 1202-ben, unokatestvére Jaroszláv halála után, aki opolei herceg és wrocławi püspök valamint Boleszláv testvére volt, kihasználva azokat a nehézségeket, melyekkel Szakállas Henrik a hatalom átvételekor találta magát szemben, Mieszko erővel elfoglalta az opolei hercegséget. Ez a változás tartósnak bizonyult és az opolei hercegséget a raciborzi hercegséghez csatolták.

 Bytom és Oświęcim 1177-ben a raciborzi herceg segítséget nyújtott III. Mieszko azon törekvéséhez, hogy megszerezze a szeniorátust azzal, hogy megtámadta Magas Boleszlávot, aki a krakkói trón egyik követelője volt.

Szilézia valamint az Opolei és Raciborzi hercegségek I. Mieszko alatt 1177-1202 között

Szilézia valamint az Opolei és Raciborzi hercegségek I. Mieszko alatt 1202-1211között

A vállalkozás ezúttal is kitűnően sikerült, de Boleszláv hirtelen megjelent Krakkóban és azzal a kérelemmel fordult az új uralkodóhoz, II. Igazságos Kázmérhoz, hogy avatkozzon közbe.

11

 Krakkói herceg

1241. március 18-án Chmielniknél. Mindkét főnemes elesett, és Kis-Lengyelország Krakkó és Sandomierz vidékével a mongolok kezére került.

Görbelábú Mieszko és Szakállas Henrik konfliktusára hamar feledés borult, és már a 13. század első éveiben szoros együttműködés figyelhető meg a nagybácsi és unokaöccs között. Hamarosan meg is hozta gyümölcsét Mieszko életének legnagyobb győzelmével. 1210. június 9én III. Ince pápa egy meg nem nevezett sziléziai herceg tanácsára (ez csak Szakállas Henrik lehetett, mivel ekkor csak neki volt ilyen címe) elrendelte kiközösítés terhe mellett a szeniorátus visszaállítását.

II. Henrik lengyel fejedelem országa nyugati határán várt a nyugati hatalmak beígért segítségére, de közben a kis-lengyelországi hadak maradványait és saját friss alakulatait Legnica körzetébe vonta össze. Az európai uralkodók azonban a császárság és pápaság hatalmi harcával voltak elfoglalva, és nem vették komolyan Henrik segélykérését. Csak a templomos és a Szuverén Máltai Lovagrend, a johannita lovagok valamint a cseh király, I. Vencel küldött segítséget, de ez utóbbi végül elkerülte a csatát, csapatait Legnicától egy napi járásra megállította. Valószínűleg attól tartott, hogy a keresztény erők veresége esetén Csehország könnyű prédája lesz a mongoloknak.

Az egész országban zavar támadt, és a gnieznoi érsek Borzykowába zsinatot hívott össze, ahol meg kívánták kísérelni a felmerült problémákat. Miszko azonban ahelyett, hogy Borzykowába ment volna, a Gryfiták nemzetséghez tartozó főurak támogatásával hadserege élén megtámadta Krakkót, amely a zűrzavar következtében teljesen kihalt. Ez azonban a herceg utolsó győzelme volt. Görbelábú Mieszko 1211. május 16-án valószínűleg a krakkói katedrálisban meghalt.

A legnicai csata 1241. április 9-én zajlott le, II. Henrik hadseregének vereségével és a fejedelem halálával végződött. A vereség okaként általában az Európában ismeretlen harcmodort és II. Mieszko váratlan megfutását tartják. A sziléziai herceg haláláról két feljegyzés maradt fenn: az egyik Jan Długosztól származik, a másik C. de Bridia Historia Tartatorumában fogalmazódott meg, és jelenleg ezt tartják hihetőbbnek, mivel az eseményekhez időben közelebb íródott, és értesülései az események szemtanúitól származnak.

III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv, Görbeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław Krzywousty) (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.) Lengyelország fejedelme volt 1102-től haláláig. III. Boleszláv halála után Lengyelország részekre osztásakor, miután 1283-tól Opole és a hozzá tartozó földek önálló hercegségbe tartoztak, először Lengyelország fennhatósága, majd Szilézia fennhatósága álá került.

Lengyelország szerencséjére a mongolok nem akarták elfoglalni az országot, mivel a legnicai vereség után röviddel (miután hiába próbálták megostromolni Wrocławot) Morvaországon keresztül Magyarországra zúdultak, és csatlakoztak Batu kán főseregéhez. Henrik ruhátlan, lefejezett holttestét özvegye azonosította. II. Henrik bal lábán hat ujj volt, amit az 1832. évi exhumálás is megerősített. Henriket az általa alapított wrocławi ferences kolostorban temették el.

― A város további története 1211–1230 között Opoléban Opolei I. Kázmér (1178-1180 k.-†1230. május 13.) opolei-raciborzi herceg uralkodott. 1217 előtt megalapítják a várost. I. Kázmér opolei herceg 1220-ban megkezdi a hercegi vár építését az Ostróweken (1289-ben Opolei I. Bolko fejezi be).

A tatárjárás során a tatárok ostrom alá veszik Opolét és felgyújtják a vár alatti alsóvárost Mieszko II Otyły (1220-1246) opole-racibórzi herceg uralkodása idején.

1230-ban, a wrocławi egyházmegye keretében megakalult az opolei főesperesi kerület. 1234-ben megalapítják a ferences kolostorát. ― 1241-ben tatártárjárás

1281-ben, Opolei Ulászló (Władysław opolski, 1225-1281/82) herceg halála után az Opolei hercegséget kisebb egységekre osztották. Opole Opolei I. Bolko (1281–1313) uralma alá került.

Batu kán úgy gondolta, hogy ha a háború Magyarországra is kiterjed, a lengyelek bizonyára segítségükre sietnek. Lengyelország ellen tehát 10 000 harcosból álló hadsereget küldött Orda parancsnoksága alatt. Már 1241 januárjában feltűntek felderítő egységei Lublin és Zawichost alatt, a tényleges invázió azonban egy hónappal később következett be.

― Újra cseh fennhatóság alatt 1289–1291 között Opolei Ulászló Felső-Szilézia különálló részein uralkodó fiai, II. Vencel (csehül Václav II., lengyelül: Wacław II Czeski, németül Wenzel II. (Böhmen)), (1271. szeptember 17.– 1305. június 21.) cseh király hűbéresei lettek. II. Vencel tehát hűbéri jogot nyert a sziléziai hercegségek felett. 1291-ben Felső-Szilézia bekebelezése után pedig elfoglalta Krakkót. 1300ban Nagy-Lengyelország királyává választották.

Kis-Lengyelországban a mongolok nem találtak jelentős ellenállást, a krakkói és sandomierzi lovagokat egy-egy csatában megverték, és Brzeźnicai Klemens krakkói várnagy, valamint Włodzimierz vajda is súlyos vereséget szenvedett

12

1295-ben felépül a domonkos kolostor (a „dombon”). 1352-ben épül fel az opolei városháza.

Ő maga Boroszlóba vette be magát, amit a lengyelcseh sereg október 26-án vett ostrom alá. ― Ratiborban a Piastok lengyel ága 1336-ban halt ki, majd a család cseh ága uralkodott ott 1521-ig, amikor is egyesült az Opole hercegséggel.

1395-ben II. Ulászló, eredeti nevén Jagelló (lengyelül: Władysław II Jagiełło, litvánul: Jogaila, belaruszul: Ягайла, Litvánia, 1351. körül – Gródek, 1434. május 31. vagy június 1.) lengyel király katonasága ostromolja, válaszul Oppelni László herceg lengyelellenes intrikáira.

― A Habsburg Birodalomban 1526-ban Opole és Szilézia a Habsburg Monarchia államának része lett. 1532-ben elhunyt II. (Jó). János (1460 körül-†Racibórz, 1532. március 27.), az utolsó Piast-házi opolei herceg. Halála után a két hercegség a Hohenzollern, majd Habsburg uralom alá jutott, de a XVIII. században Poroszországnak kellett átengedni és 1945 után került Lengyelországhoz.

Opuliai vagy Oppelni László (lengyelül Władysław Opolczyk; 1327 körül - 1401. május 8.) opuliai és wieluni herceg, Magyarország nádora, kunok bírája, temesvári-, gímesi-, lévai várnagy volt. Apja Piast II. Bolkó opolei herceg, I. (Nagy) Lajos magyar király és Luxemburgi Károly cseh király rokona. Felesége Ofka (Eufémia, meghalt 1418 után), III. Ziemowit mazóviai herceg lánya volt. Opolei lászló Károly cseh király követeként került Magyarországra, I. Lajos bizalmasaként udvarában élt. 1367-1372 között nádor és bihari, kevei, krassói, pozsonyi és turóci ispán, 1367-1369 között vasi és soproni ispán, 1369-1371 között temesi ispán, 1372-1378 között oroszországi (Halics és Lodoméria) hűbérbirtokos vajda. 1375-1387 között zempléni és abaúji ispán, 1378-1380 között I. Lajos lengyelországi kormányzója, melyről a lengyel nemesség elégedetlenkedése miatt lemondott. Támogatta Luxemburgi Zsigmond és Anjou Mária hercegnő házasságát. Az I. Lajostól kapott wieluni hercegségben megalapította a częstochowai pálos kolostort.

Opole város legrégebbi ismert teljes képe délkeleti irányból (1535. évben) ― Wilhelm Gottlieb Korn "Historyczne Widoki z czterech stuleci" (az eredeti kép a Würzburgi Egyetemi Könyvtárban található)

Opole uralkodói között található még Bolko (Bolesław) IV (1363 vagy 1367-†1437. május 6.) valamint Bernard (1374 és 1378 között-†1455. április 2-4 között) niemodlini herceg. Életrajzát a magyar vonatkozások későbbiekben klön tárgyaljuk.

miatt

Opole 1532–1552 között Brandenburgi György, egyik ismert neve Jámbor György (Georg der Fromme, lengyelül: Jerzy Hohenzollern-Ansbach) (Ansbach, 1484. március 4. – Ansbach, 1543. december 27.) a brandenburgi Ansbach és Bayreuth őrgrófja, - II. Ulászló (lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül Vladislav Jagellonský; Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13.), vagyis Dobrze (Dobzse) László, Magyarország és Csehország királya unokaöccse, II. Lajos magyar király nevelőjének zálogbirtoka.

a

― XV-XVI. század 1471-ben meghalt a Csehországot birtokló és Hunyadi Mátyással éppen tárgyalásban lévő Podjebrád és a csehek helyette az ekkor 15 éves lengyel Jagelló Ulászlót választották meg cseh királynak. Ugyanakkor 1471. május 28-án Lorenzo Roverella pápai legátus Jihlavában Mátyást is megerősítette cseh királyi címében. A harcok 1474ben újultak ki, amikor Ulászló apja, IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk), (Krakkó, 1427. november 30. – Grodno, 1492. június 7.) lengyel király segítségével rászánta magát arra, hogy fegyverrel űzze el Mátyást. 1474-ben IV. Kázmér ostromolja Opole városát. A lengyelek 50 ezer fős, a csehek pedig 15 ezer fős hadsereggel indultak Szilézia meghódítására. Velük szemben Hunyadi Mátyás haditerve szerint mindössze 8000 fős zsoldosseregével vonult Sziléziába, megszállta a várakat, a falvakat felgyújtotta, lakóikat élelmükkel együtt ugyancsak a várakba irányította.

1552–1556 között Jagelló Izabella (Krakkó, 1519. január 18. – Gyulafehérvár, 1559. szeptember 15.) magyar királyné, Jagelló (Öreg) Zsigmond lengyel király és Sforza Bona milánói hercegnő leánya, 1556 és 1559 között Erdély kormányzója Habsburg I. Ferdinánd (1526-1564) német-római császár hűbéreseként a város új uralkodónője. 1565-ben kiűzik a zsidó lakosságot Opoléből. 1600ban nagy árvíz sújtja a várost, az Odera a Pasieka nyugati partjára helyezi át folyását. 1615-ben pedig tűzvész pusztítja a város nagy részét. o Újkor 1632-ben Opolét a szász és a svéd csapatok foglalják el. A megszállás két évig tartott és a városnak közel 10 ezer forintba került.

13

― Újra Lengyelország része 1645-ben Opole az egész Opole-Ratibori hercegséggel együtt a lengyel Vasa dinasztia uralma alá kerül. 1655-ben II. János Kázmér lengyel király (lengyelül Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, 1609. március 22. – Nevers, 1672. december 16.) egész udvarával együtt Opoléba vonult, ahol menedéket keresett az őt üldöző svédek elől. Ám míg a lengyel nemesség nem volt hajlandó a svédek ellen harcolni, megtette azt a paraszti lakosság és a kisnemesség, amely a svéd katonaság rekvirálásai és súlyos visszaélései miatt lázadt fel, s sikerült megvédeni a jasna górai magyar alapítású pálos kolostort. Ennek hatására a király Magyarország érintésével tért haza Lengyelországba és az egykori hívei visszatértek. Négyévi kemény háborúban kiverték a svédeket és a németeket Lengyelországból.

Opole a XVIII. században. Friedrich Bernhard Werner műve 1800-ban lengyel nyomdát alapítanak a városban. 1807-ben, a napóleoni háborúk során a városba a francia szövetséges bajorok vonulnak be, később meg francia helyőrség (Opolét 1808 júliusában hagyja el).

1666-ban a Habsburgoknak fizetett zálog után Opole és az Opole-Ratibori hercegség újra önálló lett. III. Boleszláv lengyel fejedelem halála után Lengyelország részekre osztásakor, miután 1283-tól Opole és a hozzá tartozó földek önálló hercegségbe tartoztak, először Lengyelország fennhatósága, majd Szilézia fennhatósága álá került. Az utolsó uralkodó, aki Opole hercege címet viselte II. János Kázmér volt, aki 1668-ban mondott le, ennek ellenére a hercegség továbbra is fennállt, mint adminisztratív egység 1742-ig a Habsburgok uralma alatt is, akik cseh királyokként töltötték be a rangot.

1812-ben alakul meg az önálló zsidó község, amely 1821-ben megalapítja az első zsidó temetőt. 1818-ban Opole az egész Felső-Sziléziát magába foglaló közigazgatási egység, az opolei kormányzóság székhelye lesz. A városban megalakult a kormányzósági hivatal (németül: Regierungsbezirk Oppeln), a sziléziai tartomány négy kormányzósági hivatalának egyike. 1824-ben megnyílik az első közkönyvtár. 1827-ben Opole utcáin 17 lámpával első ízben közvilágítás indul. 1828-ban megjelenik az első városi hivatalos újság, a „Stadtblatt für Oppeln”, amely később a „Oppelner Stadtblatt” nevet kapja. 1843-ban Wrocławból Opoléba érkezik az első sziléziai vasútvonal.

― XVIII–XIX század, porosz uralom alatt A Porosz Királyság igazán jelentős területi gyarapodása Nagy Frigyes (1740-1786) uralkodása alatt ment végbe. Frigyes király uralkodását Szilézia megszerzésével kezdte, melyet az Ausztria ellen vívott háborúban szerzett meg.

1849–1850 között Bernard Jakób Bogedain, tulajdonképpen Bernhard Bogedain (Wróblin,1810. szeptember 11.-†Pszczyna, 1860. szeptember 17.) római katolikus püspök, 1858–1860 között wrocławi segédpüspök kiadja a lengyelnyelvű „Gazetę miejską dla Górnego Śląska” újságot.

1740-ben II. (Nagy) Frigyes porosz király megindítja az első sziléziai háborút a három közül Szilézia meghódítására. 1741-ben, a Habsburg Birodalom és Poroszország közötti sziléziai háború kitörése következtében Opolét a porosz hadsereg foglalja el.

1862-ben felépült a városi gázgyár, melynek köszönhetően Opoléban nemsokára 140 utcai gázlámpa világított.

1742-ben Sziléziát porosz és osztrák Sziléziára osztják. Az első sziléziai háborút lezáró, 1742 júliusában megkötött wrocławi béke után Opole Sziléziával együtt Poroszországhoz került. 1742ben, néhányszáz év után megérkeznek az első betelepülő zsidó családok Opoléba.

1864-ben Opoléban megjelenik a legrégebbi német folyóirat, a kezdetben „Wochenblatt für Stadt und Land” nevet viselő, majd 1890-től „Oppelner Zeitung” napilap.

1756–1763 között, a hétéves háború idején a várost kétszer is elfoglalják az osztrákok (1757, 1762) és az oroszok (1761). A hubertsburgi béke után Opole és Felső-Szilézia továbbra is porosz uralom alatt maradt.

1881 szeptemberétől megkezdi tanulmányait az opolei gimnáziumban Jan Kasprowicz (1860-1926) lengyel költő, dramaturg és irodalomkritikus. Többször felkereste a Czarnowąsyban lévő „Harenda” lengyel gazdaságot is.

14

1890-ben Bronisław Koraszewski (Kijewice, 1864. február 15.-†Katowice, 1924. április 4.) megkezdi a „Gazeta Opolska” kiadását, 1922-ig jelent meg. 1897-ben megnyílik szövetkezeti fiók.

a

Népbank,

A felső-sziléziai népszavazás elkőkészítése érdekében Opolébe érkezett a Międzysojusznicza Komisja Rządząca i Plebiscytowa na Górnym Śląsku (fr. Commission Interalliée de Gouverment et de Plébiscite de Haute Silésie) keretében Henri Le Rond tábornok (Ruen, 1864. október 9.-†Párizs, 1949. május 29.) vezetésével Harold Percival ezredes és Andreo de Marinis tábornok.

lengyel

1899-ben Zakrzówot a városhoz csatolják. Opole az önálló járási jogú város székhelye lesz. o A XX. században

1920. április 25-én tartották a nagy lengyel tüntetést a Zaodrze területén a német rendőrség és közigazgatás lengyelellenes működése miatt, amelyben a lakosság követelte a Sicherheitspolizei (biztonsági rendőrség) feloszlatását. A demonstrációt a német fegyveresek csoportokkal verték le.

― 1901–1914 között 1908-ban megalakult a Towarzystwo Łyżwiarskie (németül: Eislaufverein, magyarul: Korcsolyázó Egyesület). 1909-ben a Pasieka-szigeten, a Vártónál (Staw Zamkowy) megnyílt a jégpálya épülete, a Domek Lodowy, az egyesület székhelye.

1920. április 28-án Opoléba érkezett Wojciech Korfanty, aki Adalbert Korfanty néven született (Sadzawka (jelenleg Siemianowice Śląskie), 1873. április 20.-Varsó, 1939. augusztus 17.), ami a következő lengyelellenes megmozduláshoz vezetett a városban.

1909-ben megnyílik az Opole-Wschód vasúti pályaudvar. 1910-ben a Bolko-szigetet a város veszi meg. 1911-ben, a posta főépülete előtt avatják fel Otto Eduard Leopold von Bismarck emlékművét.

A német fegyveresek eltávolították a Lengyel Köztársaság címerét a konzulátus épületéről, megtámadták a „Gazety Opolskiej” nyomdáját. Ebbe az akcióba beavatkozott a francia katonaság, amely megvédte a pusztulástól a Népbank Bronisław Koraszewski által alapított opolei kirendeltségét.

1911-ben Franciszek Ksawery Kurpierz (18881842) megkezdi a „Nowiny” című újság kiadását, amely 1922-től „Nowiny Codzienne” jelenik meg. 1913-ban, Zakrzówban (ném. Sakrau) megnyílik a folyami kikötő. ― Az első világháború idején

1920–1922 között a Mezőgazdászok Bankja (Bank Rolników) épületében, a mai Opolei Hercegek utcájában (ul. Książąt Opolskich) működött a Lengyel Köztársaság Főkonzulátusa.

1914 – 1918 között a 4. Górnośląskiego Pułku Piechoty nr 63 (4. Oberschlesisches InfanterieRegiment Nr. 63) – 4. Felső-Sziléziai Gyalogos Ezred Nr. 63 – katonái a háború valamennyi frontján harcolnak: Lotharingiában, Champagneban, Flandriában és keleten, Daugavpils (a Daugava partján elterülő város, Lettország) környékén, Dél-Tirolban, a Piavénál.

Az 1921-ben lezajlott népszavazás – a jelentős, mintegy 25%-os német emigráns szavazók támogatásával – 20 816:1098 arányban a Németországhoz való tartozás mellett döntött. A harmadik sziléziai felkelés során, Opoléban a Wawelberg-féle destruktív felkelő csoport felrobbantotta a vasúti hidakat. A Nagykövetek Tanácsának döntése és a szavazókörzetek feloszlatása után Opole Német Birodalomhoz került. 1922-ben visszaállították a német közigazgatást és a katonai helyőrséget. Opole a kormányzóság és ezzel együtt a felső-sziléziai tartomány székhelye lett 1938-ig.

― A két világháború között 1918. november 7-én kikiátják a Lengyel Köztársaságot. November 11-én Lengyelország 123 év után újra függetlenné válik. Opoléban – az ún. novemberi forradalom idején – a Ryneken lezajlott tüntetés után megalakult a helyőrségi tanács és a munkástanács (amely később Néptanáccsá alakult át). Ezek mellett megalakultak a lengyel nemzeti tanácsok is, melyeket azonban a Wrocławi Központi Néptanács nem ismert el. 1920-ban a városban Szymon Koszyk (OpoleZaodrze, 1891. július 3.-Opole, 1972. augusztus 11.) lengyel újságíró és nemzeti aktivista kezdeményezésére megalakult az Opolei Cserkészek Társasága, amely hamarosan a Németországi Lengyel Cserkészek Szövetsége tagja lett. 33 regionális körben, többek között Grudzicében, Gosławicében, Szczedrzykben a szervezet néhányszáz tagot számlált. A szervezet 1939-ig működött.

Michael Graf von Matuschka

15

1923–1933 között a landrat állását Michael Graf von Matuschka (*Świdnica, 1888. szeptember 29.†Berlin-Plötzensee, 1944. szeptember 14.), Opole utolsó nem náci előljárója töltötte be, akit később a Hitler elleni merénylet részvételével vádoltak meg. 1928-ban lebontották a Piastok várát a Pasiekasziget területén, csupán csak a tornya maradt meg. A zsidó lakosság Palesztinába vándorlása következtében Opoléban mindössze 430 zsidó személy maradt (1922-ben a városban közel ezer zsidó lakott). 1929. április 28-án első ízben érkezett Opoléba lengyel színház (a Katowicei Lengyel Színház), a városháza termében színrevitték Stanisław Moniuszko Halka című operáját. Az előadást követően a művészeket a német fegyveresek brutálisan megverték.

Friedrich-Albrecht Graf von Pfeil városparancsnok 1944. december 18-án a várost az amerika légierő bombázta. Céljuk a főpályaudvar (bombák hullottak az Oderán túli Zaodrze földjére) valamint a hidak voltak. Az Odera átkelőhelyei megmenekültek, a bombák a mai Józef Piłsudski téren álló épületekre, a bíróság épületére valamint a mai Maria Konopnicka utcában álló hotelre hullottak, melyben az esküvőket tartották.

1931-ben Bytomból Opoléba helyezik át a Lengyel Köztársaság Főkonzulátusát, melyet a mai Konsularna utcai épületben helyeztek el. 1936-ban Opole területéhez Szczepanowicét és Półwieśt.

csatolták

― A felszabadulás után 1945–1988

1938-ban, a Kristályéjszakán (németül: Kristallnacht) hitlerista fegyveresek kényszerítették a Hafenstrasse (ma ul. Piastowska) melletti Új Zsinagóga rabbiját a szentély belsejének benzinnel való leöntésére és annak felgyújtására. Elpusztult 13 zsidó bolt, a családokat megverték, majd hadisarcot róttak ki rájuk. Megkezdődött a maradék zsidó lakosság emigrációja a városból (főleg az Egyesült Államokba).

1945. január 17-én az opolei rádióban kiadott közlemények elrendelték a nők, a gyerekek és a betegek evakuálását. Január 20-án elrendelték az összes lakos evakuálását. A mai Mikołaj Kopernik térről autóbuszokkal szállították őket a Groszowice pályaudvarra, ahonnan vonatokkal menekültek Kłodzko felé. Ezen az oldalon a fennálló 26 munkatáborból evakuált hadifoglyokat és kényszermunkásokat gyalogosan hajtották tovább. Négy nap alatt a várost 58 ezer személy hagyta el.

1939-ben Opole a 10. Német Hadsereg fegyveres erőinek összevonási helye és parancsnokságának szálláshelye lett. A Németországi Lengyelek Szövetségének aktivistáit bebörtönözték. A bebörtönzött lengyel aktivisták csoportjait a főpályaudvarról buchenwaldi és ravensbrücki koncentrációs táborokba szállították.

Január 21/22-én von Pfeil tábornok, Opole tarthatatlanságára való tekintettel, öngyilkosságot követett el. A 10 ezer védőt számláló Festung Oppeln őrségének (köztük a Főkormányzóságból visszavonuló lengyel gránátos rendőrség, németül: Polnische Polizei im Generalgouvernement) parancsokságát Fritz-Hubert Gräser (*Frankfurt (Oder), 1888. november 3.-†Göttingen, 1960. október 4.) tábornok vette át.

― A második világháborúban 1939–1945 között, a II. világháború idején Opoléban kényszermunkatábor és a hadifoglyok munkatáborai működtek. A lakosok száma a III. Birodalom bombasújtotta területeiről menekülő emberekkel közel 60 ezerre nőtt. 1942-1943 között a zsidókat Opole és környékéről, akik nem tudtak időben elmenekülni a háború előtt, a terezíni és a brzezinkai koncentrációs táborokba deportálták (KL Theresienstadt valamint KL Birkenau). 1944-ben – a Wehrmacht keleti fronton lévő kritikus helyzete és az Odera védelmének előkészítése miatt – Opolét erődvárossá nyilvánították (ném. Festung Oppeln). Az erőd parancsnoka von Pfeil gróf lett.

Fritz-Hubert Gräser tábornok

16

Gräser tábornok visszavonta a város védelméről szóló parancsot és elrendelte a visszavonulást az Oderán túlra, az új védelmi vonalra.

1947-ben nyílt meg a Városi Közkönyvtár. Megalakult az Őstörténet Kutató Bizottság, 1955 májusában az Opolei Tudomány Barátai Társaságává (Opolskie Towarzystwo Przyjaciół Nauk) alakult át.

1945. január 24-én a jobbparti Opolét a Vörös Hadsereg 1. Ukrán Front osztályai foglalták el, nemi erőszakkal és gyilkolással összekapcsolva, főleg a mai külváros területén (a város jobbparti részén mindössze 300-600 lakos maradt).

1948. május 9-én Opoléban megnyílt a Gimnázium és a Visszalengyelesítési Liceum (Liceum Repolonizacyjne).

Opole balparti része megerősített területével Matthias Wensauer őrnagy parancsnoksága alatt állt. A németek márciusig birtokolták ezt a pozíciót.

1949-ben átadták a színház felújított épületét a Március 24-e utcában (jelenleg Wolfgang Amadeusz Mozart utca). Megalakult a Bábszínház. Átépült a régi Szent Adalbert Kórház is a Vörös Hadsereg terén (jelenleg Mikołaj Kopernik tér).

A szovjet katonai parancsnokság bevezette a lengyel közigazgatást. Opoléba megérkeztek a Bugon túli területekről kitelepített lengyelek első csoportjai. A keleti terülekről érkezettek részt vettek a város újjáépítésében. Megkezdte működését a Gimnázium és a Mikołaj Kopernik Liceum.

1950-ben megalakult az Opolei vajdaság. 1952-ben megalakult az Opolei Szimfónius Zenekar (1972 szeptemberében Opolei Józef Elsner Filharmóniára változtatta nevét) és az „Opole” Tánc és Énekegyüttes. Január 1-jén megjelent a Trybuna Opolska első száma, a Polska Zjednoczona Partia Robotnicza (PZPR) – Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) akkori orgánuma.

Opole és Nyugat-Szilézia sorozatos uralkodó váltásai és politikai, állami változásai után, a Szent Német-római Birodalom és Poroszország uralmát követően, 610 év után újra Lengyelország része lett.

1952. június 18-án megnyílt a Lengyel Rádió opolei kirendeltsége. Július 22-én megnyílt a Vajdasági Kultúrház.

1946. szeptember 14-15. között Opoléban tartották a Sziléziai Aratóünnepet (Dożynki Śląskie) Bolesław Bierut (Orosz-Lengyelország, Lublin, 1892. április 18. – Szovjetunió, Moszkva, 1956. március 12.), lengyel kommunista politikus, a Lengyel Népköztársaság elnöke valamint a miniszterelnök első helyettese (1944-49) és a Központi Bizottság főtitkára (1945-48), valamint a 1945 és 1949 között a „Visszaszerzett Területek” minisztere, Władysław Gomułka (Białobrzegi, 1905. február 6. – Konstancin-Jeziorna, 1982. szeptember 1.) részvételével. Az ünnepségen részt vett Aleksander Zawadzki (1899-1964) vajda is. Az egész országból közel 300 ezer küldött vett részt.

1953. július 26-án, Opoléban elhunyt Stanisław Wasylewski kiváló író és szerkesztő, a „Na Śląsku Opolskim” mű szerzője. 1954. október 1-jén az egyetemi év ünnepélyes megnyitását Wrocławból az Opolei Pedógiai Főiskolába helyezték át. 1955. augusztus 1-jén megalakult a Lengyel Írószövetség opolei osztálya, melynek élén a głogóweki Rafał Urban (Głogówek, Winiara kerület, prudnicki járás, 1893. július 24.-Varsó, 1972. január 12.) állt. 1956-ban kezdte meg sugárzását a Lengyel Rádió Opolei Rádióállomása. 1960-ban rendezték az I. Opolei Tavaszt – a Keleti és Nyugati Földek Művészeti Fesztiválját. 1961-ben Kolonia Gosławickát Opoléhoz csatolták. Május 26-án Opoléba érkezett az első villamos vonat. 1963-ban szervezték az I. Országos Lengyel Dalok Fesztiválját. Május 2-án megnílt a fedett uszoda. 1964-ben kezdte meg működését Łambinowicei Hadifoglyok Mártirológiai Múzeum, az igazgatóság székhelye Opoléban van. 1968 márciusában az opolei Pedagógiai Főiskola hallgatói röplap akciót és egynapos elnyomásellenes sztrájkot szerveztek, amint megtámadták a krakkói és varsói egyetemi központokat. Válaszul, a pártbizottság vezetősége által eltávolítottak az opolei tanintézetből néhánytíz diákot és munkásokat.

A rendezvény tájékoztatója

17

Prof. Maurycy Horn rektorsága eltávolították a fegyveres diákokat is.

idején

o A rendszerváltozás után, napjainkban A rendszerváltozás után, 1990-ben jelent meg a „Gazeta Opolska” első száma, melynek főszerkesztője Edward Pochroń volt.

1968. július 20-án, a vajdasági és városi nemzeti tanács ünnepélyes ülése idején nyitották meg az új „Okrąglaka”előadó-sport csarnokot, amely azóta, a lepusztult állapota miatt felújítás alatt áll.

1992-ben megnyílt a Német Köztársaság alkonzulátusa Opoléban.

Szövetségi

1997. május 6-án, a Juliusz Słowacki utcában lévőépületben megnyílt a Gyermekkori Agybénulásos Betegek Rehabilitációs Központja. 1997. július 10-én, Opolét és más városokat és falvakat borzalmas árvíz sújtotta.

Az „Okrąglaka” felújítás utáni látványterve 1970-ben jelent meg az „Opole” című kulturális havilap első száma, szerkesztője Edward Pochroń volt. Szeptember 23-án Opole-Bierkowicében megnyílt a Muzeum Wsi Opolskiej. 1970. november 14-én alakult az Opolei Kulturális- Művelődési Társaság. Opole az árvíz idején

1971-ben a Kowalczyk testvérek, Ryszard Kowalczyk és Jerzy Kowalczyk robbanóanyagot helyeztek el az Opolei Pedagógiai Főiskola aulájában. Elpusztult a Pedagógiai Főiskola aulája és a könyvtár raktára.

1997. augusztus 1-jén megkezdte működését a Vajdasági Egészségügyi Központ az Aleja Wincentego Witosa mellett. 1997-ben helyezték el az opolei katedrálisban a 4,5 tonnás bronzharangot, Adolf Panitz alkotását.

1975 januárjában megnyílt a Jan Kochanowski Színház. Május 10-20 között tartották az I Opolskie Konfrontacje Teatralne – Klasyka Polska rendezvényét.

1998. január 11-én, a helyi önkormányzati elit megalakította az Obywatelski Komitet Obrony Opolszczyzny (OKOOP).

1976. május 26-án, az „Opolei Jövő (Przyszłość) Lakásszövetkezet” képviselőinek gyűlésén elhatározták a Związku Walki Młodych Lakótelep építését. Megkezdődött a legnagyobb opolei lakótelep építése.

1998. március 11-én néhány ezer opolei tüntetett az Opolei Szilézia Lengyelség Harcosa emlékművénél (pomnik Bojownikom o Polskość Śląska Opolskiego) a kormány Opolei vajdaság felszámolása és a Sziléziai vajdasághoz csatolásával kapcsolatos terve ellen.

1976. szeptember 23-án elhunyt Franciszek Jop opolei megyéspüspök, az új püspök Alfons Nossol lett.

1998. május 16-án ünnepélyesen átadták Opole Díszzászlaját, az Európa Tanács elismeréseként az európai integráció érdekében kifejtetett tevékenységért.

1980-ban figyelmeztető sztrájkhullám zajlott az opolei munkahelyeken. Szeptember 29-én találkozott Józef Masny, a Lengyel Egyesült munkáspár Vajdasági Bizottságának első titkára a „Solidarność” Független Önkormányzó Szakszervezet aktivistáival. 1981 júniusában megalakult az Opolei Jazz Társaság Tadeusz Pabisiaki vezetésével. Június 15én az opolei amfiteátrumban szervezték Lech Wałęsának, a „Solidarność” Szakszervezet vezetőjének találkozóját Opole lakosaival. November-december között az opolei oktatási intézményekben kitört diklázadás a munkássztrájkokkal együtt zajlott. A több mint 20 napig tartó diák sztrájk volt a leghosszabb ilyen típusú megmozdulás 1981-ben Opole területén.

Az Opolei vajdaság járásai 1998-tól

18

A Szejm 1998. július 18-án fogadta el a Lengyelország új közigazgatási felosztásával kapcsolatos határozatot, melynek alapján 16 vajdaságot hoztak létre, az opoleivel együtt, melyet Olesnoval és az olesnói járáshoz tartozott helységekkel növeltek meg. 1999. február 17-én, az Opolei Vajdasági Rendőrkapitányság kriminalisztikai laboratóriumában átadták a genetikai kutató laboratóriumot, az ország legkorszerűbb munkahelyeinek egyikét. 1999-ben a Vajdasági Gyűlés tanácsosai az utolsó Piast herceg, Jan II Dobry címerét választották az opolei vajdaság címeréül.

Szent Kereszt Felmagasztalása Bazilika (Bazylika katedralna Podwyższenia Krzyża Św.) A templomot a XI. században alapították, és többször átépítették. A 73 m magas tornyának köszönhetően a város legmagsabb építménye. A templomban található az Opolei Istenanya kép, melyet Piekary Śląskiéból 1702-ben hoztak át ide. ― A templom története

A felújítása után megnyílt a Norbert Barlicki utcánál lévő tó melletti műemlék „Dom lodowy”, vagyis a PTTK épülete.

A hagyomány szerint az első templomot I. Boleszláv alapította 1005 körül. A legrégebbi ismert és fennmaradt írásos említése 1223-ból való (Wawrzyniec püspök dokumentuma), ugyanakkor a hagyomány szerint 1024-ben Klemens wrocławi püspök átadta az Opoléban lévő templomnak a Szent Kereszt ereklyét (ekkor a város címerébe a sashoz a keresztet is felvették), ugyanakkor a XVII. század végéről származó krónika hivatkozik egy 1102-ból való elveszett dokumentumra is.

2004-ben II. János Pál pápa a Vatikánban átvette az Opolei Egyetem tiszteletbeli doktorátus (doctor honoris causa) elismerést.

A XIII. század elején alapítják meg az opolei káptalant. 1227 körül alapítják meg az opolei főesperesi kerületet, melyet 1230-ban említenek.

 A város műemlékei

1239-ben említik az I. Tamás wrocławi püspök által alapított társaskáptalanok templomát, melynek első plébánosa Grzegorz volt. 1295-ben az opolei plébániát a Legszentebb Szűz Máris és Szent Adalbert-templomból (kościół Najświętszej Maryi Panny i św. Wojciecha) a nem sokkal korábban Opolei I. Bolko herceg alapított későromán, falazott, tornyos bazilikális templomba helyezik át.

Az Opolei vajdaság címere 2000-ben Opole megkapta az Európai Parlament által adományozott Európa Tanács díszplakettjét a nemzetközi kapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért és a modern Európa ideájának propagálásáért.

o Szent Kereszt Felmagasztalása Bazilika (Bazylika katedralna Podwyższenia Krzyża Św.) A Szent Kereszt Felmagasztalása Bazilika XV. századból való gótikus templom, két darab 73 méteres, 1899-ben épült toronnyal. Azon a helyen áll, amelyen I. Boleszláv, ismertebb nevén Vitéz Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry [vagy Wielki]), régiesen Boleszló (966/967 – 1025. június 17.) lengyel uralkodó 1005 körül fatemplomot építtettett, altemplomában a Sziléziai Piastok síremlékei találhatók.

A Szent Kereszt társaskáptalani templom felszentelésére 1295. november 16-án került sor. A templom 1415-ben, a városi tűzvész idején elpusztult, leégett többek között 15 oltár és a gótikus szárnyasoltár rész, az ereklye ugyanakkor megmenekült.

A Szent Kereszt-katedrális (Kościół katedralny Świętego Krzyża) római katolikus plébániatemplom és katedrális a Katedrális utca 2. szám alatt helyezkedik el. A templom az opolei Szent Kereszt Felmagasztalása plébániához tartozik, az Opolei egyházkerületben. 1964. április 3-án 763/64 szám alatt a templomot az opolei vajdaság műemlékei közé vették fel.

A templom átépítése az anyagi források hiánya miatt elhúzódott. 1444-ben elmítik új sekrestyéjét, 1446-ban a káptalan pnaszkodott wrocławi a szinódus előtt a kárra, 1447-ben említik az új szentélyét, 1470-ben meg alapot gyűjtöttek a megrongált templom felújítási munkáira.

19

Ebben az időben későgótikus stílusban építették, a korábbi építmény falaira, a templomtest csarnokát a torony alsó szintjeivel együtt.

megalapításával volt egyenértékű és a templomot prokatedrális rangra emelte. 1952-ben ünnepelték az Opolei Istenanya kép Opoléba hozatalának 250. évfordulóját. Ezt az ünnepséget Stefan Wyszyński (Zuzela, 1901. augusztus 3. – Varsó, 1981. május 28.), Lengyelország prímása részvételével tartották.

A XV. és XVI. század fordulóján építették a templom csarnoka melletti melléképületeket, ebből 1518-ban említik a Szent Háromság-kápolnát (ún. Piast-kápolna, eredetileg Oppersdorff-kápolna) valamint a Szent Hedvig és Szent Anna kápolnákat.

1963–1966 között Antoni Jokiel prelátus törekvése eredményeképpen Franciszk Jop püspök (*Stara Słupia, 1897. október 8. -†Opole, 1976. szeptember 24.) megbizásából felújították a templomot; a munkálatok alatt többek között elfalazták az ablaknyílások alsó szakaszait a hajókban a keleti oldalon, új déli és északi kapukat készítettek, rekonstruálták a bejárat oldalsó részét, csökkentették az alapokat mind a három hajóban, részben feltárták a belső gótikus téglafelületét valamint a krakkói Stanisław Szmuc elkészítette a falfestést, a sgraffitokat és az üvegablakokat. Eltávolították a neogótikus díszítés többségét (köztük az összes mellékoltárt a főhajóból, kettő kivételével, melyeket az oldalkápolnába vittek át) és helyettük felszereléseket és művészeti műveket hoztak az opolei vajdaság területéről (többek között gótikus szárnyasoltárt a Pias-kápolnából és a főhajóban az oszlopnál álló barokk szószéket). A munkák során ideiglenesen feltárták a falakat és az elemeket, rámutatva a templom eredeti, bazilikális szerkezetére. A milleniumi ünnepségen, melynek során újraszentelték a templomot, megjelent többek között Stefan Wyszyński és Karol Wojtyła érsek is.

Az 1415. évi tázvész után a templom átépítésének végső befejezésére 1520-ban, Jan II Dobry herceg uralkodása idején került sor; a korábban említett részeken kívül a felújított templomhoz második sekrestye is épült. A következő felújításra 1555 és 1557 években került sor, lehet, hogy ekkor cserélték ki a régi boltozatait újra (a kiugró oldalhajókban). A várost sujtó 1615-ös tűzvész során elpusztult a tetőzete, a homlokzata és az egyik tornya, meg a belső díszítésének többsége is – az összes oltár (a későreneszánsz Szent Háromság oltáron kívül); a kő síremlékek és az öntöttvas táblák megmaradtak. 1617-ben fejeződött be a templom felújítása, de 1622-ben és 1647-ben újabb sérülést szenvedett tázvész következtében (leégett a teteje), ennek következtében oltárait barokkra cserélték. 1652-ben átépült a teteje, 1653-ban megújult boltozata. A XVII. század második felében új sekrestye épült. 1724-ben a zsindelytetőzetét cserépre cserélték. Az 1810-ben lezajlott szekularizáció után, a XIII. században alapított társaskáptalani templom megszűnt. A XIX. században újabb felújítást végeztek el rajta, 1836-ban megerősítették boltozatát, 1837-ben felújították és részben új gyámfalakat építettek, 1882-ben pedig neogótikus stílusban felújították belsejét, falfestést végeztek és felújították a szentély üvegablakait. 1897–1902 között újabb felújítást Jelentős változtatásokat végeztek.

1978-ban a templomot felújították kívülről. 1995-ben ünnepelték a templom fennállásának 700. évfordulóját, ebből az alkalomból Stefan Baldy prelátus plébános kezdeményezésére átépítették és restaurálták az orgonát, a templomba vezető főbejáratba pedig az opolei föld történetéből vett jeleneteket ábrázoló bronzkaput helyeztek el.

végeztek.

Megváltoztak a külső homlokzatai, befalazták az ablakrészt, egységesítették a melléképítményeket, valamint 1899–1900 között Józef Cimbollek építész tervei szerint felépítették a nyugati homlokzatát a toronyráépítéssel együtt. Ebben az időben megnövelték egy fesztávolságú déli előcsarnokát.

1998-ban exhumálták Jan Dobry herceg főhajóban lévő sírját, egy évvel később pedig maradványait ünnepélyesen elhelyezték a Piast-kápolnában lévő síremlékbe. A XXI. század első negyedében elvégezték a mindkét torony felújítását. Ez alkalomból levették a toronysisakok végéről a gömböt és a keresztet.

A XIX. század végén a barokk oltárokat a Szent Család, az Úr Jézus Szíve, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve valamint Szent Hedvig neogótikus oltárokra cserélték, melyeket Buhl wrocławi cége készítette, a képeket a wrocławi H. Heinisch készítette. Beszerelték az új orgonát is a neogótikus orgonakarzattal, amelynek készítője Schlag świdniki cége készítette. 1912–1914 között a templomtest nyugati térközébe beépült a zenei kórus, a déli toronyhoz lépcső tornyocska épült.

A baloldali (északi) torony revonálása 2008 szeptemberében kezdődött és a csúcsáról előkerült tokban megtalálták az Opolénak címzett, újév kezdete alkalmából írott köszönőlevelet; a „kis téglácskákat” (2 levelezőlap és egy ezüst medál) az Opolei Legszentebb Szűz Mária ruhájának képmásával, amelynek eladása lehetővé tette a katedrális XIX. századi átépítését. Fényképeket is találtak még a katedrális eredeti oltárairól, többek között a XIX. század végén szétszedett márvány oltárról, amelyben az Opolei Legszentebb Istenanya képe volt.

1945. augusztus 15-én August Hlond, Lengyelország prímása felállítja az Opolei Szilézia első apostoli adminisztrátorát (Bolesław Kominek apostoli protonotarius), ami az egyházkerület

20

A kereszt alatt megtalálták az ólom borítékot, a fő tartógerenda megvizsgálása során meg egy leplombált tokocskát. Az összes talált tárgyat újra elhelyezték a toronysisak gömbjében a felújítás befejezése után. A jobboldali (déli) torony gömbjét és a keresztjét 2009. január 20-án szerelték le. A gömb belsejében találtak egy tokot a XIX. és XX. század fordulójáról. Ebben többek között 21 Opolét a századfordulón ábrázoló képeslap, 10 db 10 pfennig – 2 márka közötti névértékű pénzdarab, a Szentföldről származó medál és kis kereszt valamint a Lourdes-i Miasszonyunk-szentélyből egy medál volt elhelyezve. Találtak még különböző méretű Opolei Istenanya képmásokat, melyek közül a legnagyobb egy 60 cm × 50 cm méretű plakát volt. Volt még egy katalógus a Reichstag korabeli opolei követeiről, ez egy könyv volt fényképekkel és rövid életrajzokkal. Elhelyeztek még benne egy újság és folyóirat tekercset is, továbbá kézzel írt – a torony építésében szerződtetett híveket valamint a templomépítés során felmerült problémákat leíró – német nyelvű dokumentumokat valamint Opole és környékének 1810-ből való térképét. Találtak még egy biorítékot, melynek tartalmát csak komolyabb kutatás után lehet megállapítani.

A templom tömbje 60,7 m hosszú, 26,5 m széles és 18 m magas. A toronyok magassága 73 m és 2007– 2008 között felújított toronysisakokkal és keresztekkel koronázták. A katedrális területére műemlék kapuzat vezet, melynek csúcsán Jézus Krisztus megfeszítése jelenetét helyezték el. A jobboldalon, az alsóbb szinteken a gostyni Edmund Bojanowski (*Grabonóg, 1814. november 14.―†Górka Duchowna, 1871. augusztus 7.), a Zgromadzenie Sióstr Służebniczek Najświętszej Maryi Panny Niepokalanie Poczętej megalapítójának szobrát helyezték el, ugyanakkor a baloldalon az opolei templomban megkeresztelt boldog Alojzy Liguda (*Winów, 1898. január 23.―†KL Dachau, 1942. december 8/9.), Isten Igéjének Gyülekezete lengyel katolikus lelkész, szobra található. A kapu közelében található Stefan Baldy (*Bukowno, 1935. január 1.―†Opole, 2003. február 24.) prelátus síremléke, aki 1977–2003 között, haláláig az itteni plébánia plébánosa volt. 2011. december 13-án, a hadiállapot bevezetésének 30. évfordulóján, a katedrális előtt szentelték fel Boldog Jerzy Popiełuszko (*Suchowola, 1947. szeptember 14.–†Włocławek, 1984. október 19.) lengyel római katolikus pap emlékművét, a „Solidarność” Szakszervezet Opolei Regionális Vezetősége alapítványát. A szoborban található dobozka a pap ruhájának II. fokú ereklyéjével.

Az összes előkerült tárgyat és dokumentumot Wrocławba szálíltották, ahol lemásolták őket és archiválták valamint konzerválták azokat. Ezek után a műveletek után újra a toronysisak gömbjében helyezték el azokat. Ráadásul tervezték a jobboldali torony gömbjében elhelyezni a felújítás idejéből való dokumentumokat tartalmazó kapszullákat is: a politika, az egyház és a plébánia helyzetének leírásával, a tornyokon folyó munkálatok és a felújítás leírásával, helyi újsággal, pénzekkel és árjegyzékkel.

A templomba két útvonalon lehet bemenni: a főbejáraton és a déli előcsarnokon keresztül. A főkapu Adolf Panitz tervei szerint bronzból készült. 1997-ben helyezték el, Szent Adalbert halálának 1000 éves és a plébánia fennállásának 700 éves évfordulóján. Az ajtón ábrázolt jelenetek a város és a templom történetét mutatják be.

― A templom külső leírása

Megjelennek rajta többek között a szentek képmásai: Opolei Istenanya, Szent Anna, Péter apostol, tarsusi Pál, Sziléziai Hedvig, Jacek Odrowąż (*Kamień Śląski, 1183-†Krakkó, 1257. augusztus 15.), Czesław Odrowąż OP (*Kamień Śląski, 1175-80 között-†Wrocław, 1242. július 15.), Boldog Bronisława, Szent Borbála (†Nikomédia, 306. december 4.), Szent Flórián. Megtalalálható rajta Szent Maximilian Kolbe (Zduńska Wola, 1894. január 8.–Auschwitz, 1941. augusztus 14.) lengyel ferences rendi minorita szerzetes, vértanú; Keresztes Szent Terézia Benedikta, Edith Stein (latinul: Sancta Teresia Benedicta a Cruce; született: Edith Stein (Wrocław, 1891. október 12. – Auschwitz, 1942. augusztus 9.) zsidó származású német filozófus, kármelita apáca, katolikus szent (Európa társvédőszentje, az árvák és a mártírok védőszentje); továbbá Jan III Dobry herceg, Franciszek Jop (*Stara Słupia, 1897. október 8.†Opole, 1976. szeptember 24.), opole püspöke; Szent II. János Pál pápa (latinul Ioannes Paulus PP. II; olaszul: Giovanni Paolo II; lengyelül: Jan Paweł

A katedrális gótikus jellegű, tornyai neogótikusak. Téglából épült. A régi falmaradványok vend stílusúak. Az egészet meredek tető fedi, melyet 1978-ban rézzel borítottak.

Szent Kereszt Felmagasztalása Bazilika 3D-s képe

21

II; született: Karol Józef Wojtyła; Wadowice, 1920. május 18. – Róma, 2005. április 2.) valamint Alfons Nossol érsek. A kapu felső részén a teremtés műve látható.

Az oltár középső részében található az Atya Úr Istent, Jézust valamint alattuk galamb formájában a Szentháromságot ábrázoló kép. Feljebb helyezkedik el Szent Júdás Tádé apostol ábrázolása.

A déli előcsarnok bejárata felett timpanon található, melyet szintén Adolf Panitz tervezett. Többek között Mária a kis Jézussal és II. János Pál látható rajta.

Baloldalon, a falon két síremlék található. Az első közülük Małgorzata Schreiber 1627-ből való síremléke, Jézust ábrázolja a következő felirattal: „Ez a szeretett házastárs síremléke, melyet Grzegorz opolei patrícius és polgár állíttatott.”

― A templom belseje A katedrális háromhajós, fő és két mellékhajója van, félköríves szentéllyel és két mellékapszisszal kiegészítve. A szentélyben három későbarokk oltár található.

A következő, az oltártól távolabb található síremléket a półwieśi (Opole) János papnak, a társaskáptalani templom gyűjteményőrének szentelték. Őt az altemplomba temették. A síremléken a következő szöveg látható:

A főoltárt 1773-ban állították. Valószínűleg Itáliában készítették. Középpontjában található keresztre feszítés jelenete ugyanakkor száz évvel később, 1885-ben, München készült. A tabernákulum két oldalán angyalszobrok találhatók, ugyanakkor csúcsánál a Húsvéti Bárányka szobrát lehet látni. Feljebb, az oltár fő részében a Golgotán kersztre feszített Jézus jelenet látható: Krisztus Mária, Szent János valamint a térdelő Mária Magdolna társaságában. Két oldalt, egy-egy konzolon, a kezében kulcsot tartó Szent Péter és a könyvet tartó tarsusi Pál áll. Az egész oltár csúcsán az angyalokkal övezett Szentháromság ábrázolás látható. A főoltárt két stukkos Szent József és Szent Orbán mellékoltár egészíti ki.

„Itt nyugszik János, Półwieś örökös ura, ennek a templomnak a gyűjteményőre. Imádkozzatok érette és az ő Mikołaj atyjáért 1557” Az oltár és a Szent Hedvigkápolna között tábla található. Wacław Czibulka XVI. síremléke sírlappal, melyen napjainkig felirattöredék maradt: „Szlachetny Pan (…) ibulka z (…) ultowicz dziedzic”.

még két századi csupán Wacław

Jerzy Skopk, a társaskáptalani templom egykori gyűjteményőrének síremléke 1630-ból való, és a hercegi családot, Baltazart és Helenát örökíti meg. A másik mellékapszisban álló mellékoltáron az Opolei Istenanya (Matka Boska Opolska) képe látható, melyet Piekary Śląskie templomából hoztak át ide a XVII. és XVIII. század fordulóján, 1983ban II. János pál pápa koronázta meg. A képet hársfa deszkára festette egy ismeretlen festő 1480–1500 között. A kép a bal karján a gyermek Jézust tartó Máriát ábrázolja. Jobb kezében almát tart, fejével enyhén fia felé hajol.

A főoltár Az egyik mellékapszisban található a barokk Szentháromság-oltár. 1652-ben alapították és a legrégebbi templomban állt. Öt méter magas, festett fából készült. Gazdag aranyozás jellemzi. Egykor a Piast-kápolnában állt, azonban a tűzvész után, amelyből kimentették, a Szent Hedvig-kápolnába vitték át. 1964 óta áll jelenlegi helyén.

Opolei Istenanya

22

Jézus pedig anyja irányába néz, felemelt jobb kezével áldást adva, bal kezével a Szentírást tartja. A műleírás a jezsuiata atyák krónikájában találató:

Jan II Dobry (1460 k.-†Raciborz, 1532. március 27.) 1532-ben hunyt el, és a templom főhajójában temették el.

„(…) zda się jakoby ta Matka przedziwna oczyma Swymi na każdego patrzy, a choćby i tysiące było przytomnych, każdy z nich sądzi, że Matka Jezusa na niego samego Swym macierzyńskim okiem spogląda.” ― ha egy is úgy gondolja, hogy Mária reá néz, több ezren vélhetik úgy, hogy Mária csak őt nézi.

A XVI. század második felében készítették márvány szarkofágját. 1998-ban a herceget exhumálták, és egy évvel később maradványait a jelenlegi nyughelyére vitték át. A síremlék az elhunyt Jan Dobryt ábrázolja. Talpánál található az Opolei Piastok kiterjesztett szárnyú sast ábrázoló címere.

A festmény Piekary Śląskie templomából való. 1680-ban Prágába szállították. Nemsokára visszatért Piekary Śląskiéba, és a jezsuiták a török támadástól félve Opoléba szállították. Piekary Śląskiéban a kép másolata található. A veszély elmúltával a kép visszatért Piekary Śląskie templomába, ugyanakkor 1702-ben, a harmadik északi háborúra való tekintettel újra Opoléban található. 18013-ban Mária képmása az opolei Szent Kereszt-templomban található, ahol napjainkban is van. A következő években a kép kultusza továbbfejlődött. 1983. június 21-én, Opolétól néhánytíz kilométerre, délkeleti irányban, a Góra Świętej Anny hegyén, II. János Pál pápa ezüst-arany koronával ékesítette fel a művet.

A sírkövön kívül Jan Dobry vörösmárványból készült reneszánsz síremléke is látható. Sisakján az Opolei Piastok címere látható, melyről a címert övező sisakpalást terjed szét. Feljebb latin nyelvű felirat olvasható, lengyel nyelvű fordítása így hangzik: „27 marca 1532 roku zmarł wielmożny i sławny książę Jan, ostatni książę śląski w Opolu, Głogówku i Raciborzu wielce pobożny i szczodrobliwy wobec Boga i ludzi. Amen.” – „1532. március 27-én elhunyt a nagyságos és hírneves Jan herceg, a sziléziai Opole, Głogówek és Raciborz utolsó hercege, felette kegyes és bőkezű az Isten és az emberek iránt. Amen” A síremlék mindkét oldalán Lengyelország és Opole zászlói helyezkednek el.

A kép mindkét oldalán angyalok találhatók, az oltár csúcsán az Úr Isten képmása látható angyalok társaságában. Az oltárt vitrinek veszik adományokkal, hálaimákkal.

körül,

Jan Dobr síremlékével szemben 1519-ből való későgótikus szárnyasoltár található, 1965-ben, Kostówból (ném. Kostau) hozták át a katedrálisba. 2008-ban restaurálták. A szárnyasoltár középső részén Szűz Mária a gyermek Jézussal és Szent Borbála valamint Szent Katalin szobrai láthatók. Az előszárnyon Keresztelő Szent János és János evangélista képe látható, ugyanakkor a hátlapon Szent Péter és Szent Pál ábrázolás található.

fogadalmi

Az oltár bal oldalán Franciszek Jop, Opole első megyéspüspökének síremléke található. Az emléktábla a papot ábrázolja. Az opolei A. Panitz szobrász alkotása. A katedrális déli maradványában található a XV. és XVI. század fordulóján épült Piast-kápolna. Ennek középső részében helyezték el Jan Dobry, a Piastok opolei ága utolsó tagjának síremlékét, aki anyagilag támogatta a dégi Szent Kereszt társaskáptalani templom, a mai katedrális építését.

A szárnyasoltártól balra a templom kriptájában nyugvó ks. dz. Jerzy Stefecjusz síremléke található. A Piast-kápolnában található még II. János Pál pápa mellszobra, a holland Gustin Keser alkotása. A kápolna nyugati falán található a sziléziai felkelők és patrióták emléktáblája, melyen olvashatjuk: „W 75. rocznicę III Powstania Śląskiego 1921, żołnierze Armii Krajowej i społeczeństwo Opolszczyzny – 1996. W hołdzie ludowi śląskiemu za zachowanie mowy, wiary i przywiązania do polskiej macierzy”. – „Az 1921-es III. Sziléziai Felkelés 75. évfordulóján, a Honi Hadsereg katonái és Opole társadalma – 1996. Szilézia népének hálából a beszéd, a hit fenntartásáért és a lengyel anyaföldhöz való ragaszkodásáért.” A táblán koronás sas látható.

Jan II Dobry síremléke

23

Jan Dobry síremlékének másik oldalán, a falon Tadeusz Podkówka (1922-2004) emléktáblája található, melyen ez olvasható:

Károly (eredeti nevén Carlo Borromeo; Arona, 1538. október 2. – Milánó, 1584. november 3.) olasz bíboros érseket és Szent Tivadar (Tódor, Theodóros) vértanút (†303) ábrázoló üvegablak.

„(…) wybitny leśnik, naukowiec i wynalazca, niestrudzony orędownik sprawy katyńskiej (…)”, ― „(…) kiváló erdész, tudós és felfedező, a katyńi ügy fáradhatatlan szószólója (…)” Itt helyezték el a katyńi bűntény áldozatainak emlékurnáját is, kérve Máriát segítsen imádkozni érettük. A déli falon látható „Solidarność” Szakszervezet hálaadó táblája 2010-ből való. Az északi falon viszont az opolei Piastok családfája látható. Az egészet két színes üvegablak tölti ki, melyek Opole műemlékeit ábrázolják, mint például a Katedrálist, a Városházát és a Piast-tornyot. A templom Piast-kápolnához viszonyítva a szemközti oldalon található Szent Hedvig-kápolna. Itt áll a főhajóból 1966-ban áthozott Szent Hedvig oltár. Az oltáron három szobor található: középen Szent Hedvig, jobbról boldog Czesław valamint balról Szent Jácint. Az egészet az Irgalmas Jézus képe tölti ki, melynek szívéből vér és víz folyik, meg Szent Faustyna Kowalska képmása is. A kápolna középső részén ugyanakkor egy 1850-ből való keresztelőmedence áll, melynek csúcsán Jézus Jordánban való megkeresztelését ábrázoló jelenet látható. Feljebb Zawadzki terve szerint 1963-ban készül üvegablak látható.

A katedrális belseje A templomban két jellegzetes szószék található. Közülük a legrégebbi reneszánsz stílusban készült, az oltárhoz közelebb található. Głuchołazyból került ide.

A következő kápolna a templom északi részében található Szent Anna-kápolna. Itt áll a Franciszek Backer művét, Szent Anna Jézus Krisztussal képet tartalmazó oltár. A kápolna bejáratánál lévő a falon helyezték el Dorota Jędrzyczka a Kereszt előtt térdeplő házastársakat ábrázoló síremlékét. Felirata így hangzik.

A másik, a templom középpontjához közelebb fekvő klasszicista stílusban készült, Jan Echter alkotása 1805-ből. A felújítás idején, az új vakolatra sgraffito technikával vallásos jeleneteket készítettek: a Szent Kereszt feltalálása. A katedrális orgonája 1898-ban készült. Eredetileg 34 hangú volt, 1941-ben azonban 59 hangúra alakították át. 1993-ban felújították.

„Pomnik ten postawił szanowny i zasłużony Joachim Jędrzyczka, obywatel i patrycjusz Opola, swej pobożnej i uczciwej małżonce Dorocie, pochodzącej ze szlachetnego rodu Zubrzyckich, na dowód wdzięczności. Zmarła pobożnie w grudniu roku 1574 w prawdziwej wierze i po wezwaniu Syna Bożego”. ― „Ezt a síremléket állíttatta a tiszteletreméltó és neves Joachim Jędrzyczka, Opole polgára és patríciusa, kegyes és tiszeteltre méltó, a nemes Zubrzycki családból származó felesége, Dorota emlékére, a hála bizonyságául. Elhunyt jámborságban 1574 év december havában igaz lélekkel, Isten Fia megvallása után.”

A városban további templomok is találhatók: Szentháromság-templom, Szűz Mária és Szent Adalbert-templom, Szent Sebestyén-templom, Szent Elek-templom, Szent Péter és Szent Pál Apostolok temploma. o Szentháromság-templom (Kościół Świętej Trójcy) Az 1309-ból származó Szentháromság-templom, római katolikus fíliális csarnoktemplom a plac Wolności 2 alatt, a szomszédos Rynek közelében található. A XVIII. és XX. század folyamán átépült. Barokk belsővel rendelkezik. A templom kriptájában a sziléziai Piastok síremlékei található. A templom az opolei Szent Kereszt felmutatása plébániához tartozik az Opolei Egyházkerületben. 1964. április 5-én műemléki védelem alá helyezték.

A katedrális nyugati részében lévő falmélyedésben található a XIV. századból való gótikus, műemléki keresztelőmedence, a templom legrégebbi műtárgya, homokkőből és mészkőből készült. 1850 körül a plébánia környékén elásták. Véletlenül tárták fel a XX. század 60-as éveiben. A keresztelőmedencén túl található Borromeo Szent

24

― A templom története

― A templom építészete és belső tere

A XIII. század 30-as éveiben a lengyel földre megérkeztek a ferencesek. 1238 körül kolostort alapítottak, amely a tatárjárás során pusztult el. A XIII. század első felében kezdődött meg a falazott kolostor és a ferences templom építése, azonban ez az építmény az 1307. évi tűzvész során elpusztult. 1309-ben kezdődött ezen építmények átépítése.

A templom tömbje koragótikus, későreneszánsz és barokk elemeket tartalmaz. Tornya a XV. század végéről származik, 1902-ben beobarokk stílusban építették át. A templom belseje háromhajós, csarnok rendszerű.

Az egykori ferences templom A templomhoz ferences templom csatlakozik. A kolostort és a templomot a Szent Anna-kápolna, ismertebb nevén Piast-kápolna köti össze. Az opolei Szentháromság-templom

A XV. század II. felében a tűzvész után a kápolna famennyezetét háromfesztávú csillagboltozatra cserélték. A boltozat közepének zárókövében, az opole-racibórzi hercegek címere, kék mezőben koronás arany sas látható. A kápolna falait freskó díszíti.

1516-ban Jan II Dobry herceg eltávolította a kolostorból a ferenceseket és helyettük bencéseket hozatott. 1605-ben a templomot és a kolostort újra a ferencesek foglalták el. Tíz évvel később az építmény leégett, a harmincéves háború következtében tovább pusztult. A templom és a kolostor 1646-ban újra átépült. A svéd özönvíz idején, 1655-1656 között, az opolei kolostorban működött János Kázmér király kancelláriája. 1655. november 30-án a kolostor ebédlőtermében hangzott el a király felhívása a lengyel nemzethez a svédek elleni felkelés ügyében. 1682-ben és 1739ben a tűzvészek következtében újabb nagy pusztulásokat szevedett. Az átépítés során a templom épülete manierista és barokk elemeket kapott, megtartva azonban a templom eredeti, gótikus formáját. 1820-tól egészen a II. világháború végéig a templom az avangélikusoké volt. A templomban nyugszanak az opolei Piastok földi maradványai.

Piast-kápolna a feltárás idején A kápolna főfalánál található szárnyasoltár Szent Annát ábrázolja a kolostor alapítója, I. Władysław valamint a Jasna Góra kolostorát alapító Opolei László, Szent Borbála és Sziléziai Szent Hedvig, Szakállas Henrik (lengyelül: Henryk/Jędrzych I Brodaty) feleségének társaságában.

Rögtön a templom mellett található a ferences kolostor. A templom mellett, az utolsó felújítás idején, az Opole címeres kőburkolat alatt valószínűleg a napóleoni háborúk idejéből való orosz katonai tömegsírokat tártak fel (a templomban akkoriban tábori kórház működött).

25

A kápolna egyúttal az opolei Piastok mauzóleuma, I. Bolko, II. Bolko és III. Bolko valamint Oświęcimi Anna hercegnő 1378-1382 közötti időből származó sírköveivel. A főoltár alatti kriptában nyolc herceg és öt hercegnő maradványa nyugszik, köztük Łokietek Ulászló unokája, Elżbieta Łokietkówna. Ezen kívül található ott a XIV. század 20-30-as éveiből származó keresztrefeszítés jelentetét ábrázoló falfestés – Szilézia legrégebbi fennmaradt falfestménye.

evangélikusok foglalták el, majd császári rendelet alapján bezárták. A dominikánusok 1604-ben kapták vissza. A XVII. században a templomot tűzvész pusztította, majd a harmincéves háború idején a svéd katonaság dúlta fel. 1739-ben a templom barokk stílusban épüt át, az északi gótikus hajóját meghagyták. 1810-ben a rnd birtokait államosították, a templom raktár és kórház része lett. 1820-től újra szentmiséket mutattak be benne, az opolei Szent Kereszttemplom fíliája lett. 1875-ben toronyot építettek hozzá, kicserélték tetőzetét is.

A templomban figyelmet érdemel többek között a kórus a XVIII. század második felében, Lipcsében készült kormányzói-barokk orgonaállvánnyal; az angyalokkal övezett Dávid és Sába királynői szobrai, a Częstochowai Istenanya-kápolna, a Legszentebb Szentség-kápolna, a Megfeszítéskápolna valamint Św. Maksymilian Maria Kolbe (1894-1941) kápolnája (a felszentelés idején tárták fel a kápolnában a XV. századi freskó töredékeit).

A XX. század 30-as éveiben átépítették a Rynek felől vezető lépcsőket, a homlokzati falat és a bejáratot, ugyanakkor a padlószintet egy méterrel megemelték. Ekkoriban átépítették a főoltárát és a keresztutat is, amlakait megnövelték. A II. világháború után a régi sekrestyéjét leválasztották a kórház területéről és újra a templomhoz kapcsolták, kialakítva a Częstochowai Istenanya-káponát. A templom gótikus épület, barokk belsővel és neoromán homlokzattal.

A templom előtt áll Nepomuki Szent János XVIII. századból való szobra. o Fájdalmas Istenanya és Szent Adalbert temploma (Kościół Matki Boskiej Bolesnej i św. Wojciecha) Opole legrégebb temploma (X. század), a hagyomány szerint Szent Adalbert lelkes beszéde helyén építették; 1739-ben barokk stílusban építették át, 1875-ben toronyot építettek hozzá. Elhelyezkedése alapján neve: kościół na górce = templom a hegyen (hegyi templom). ― A templom története A templom a X. századból való, amely a hagyomány szerint Szent Adalbert lelkes beszéde helyén épült. 1254-1295 között a plébániatemplom szerepét töltötte be, 1304-1810 között a domonkos rendé volt. 1923-tól újra plébániatemplom.

Fájdalmas Istenanya és Szent Adalbert temploma A templom belsejében figyelmet érdemel a XIV. századból való "Niepokalana Matka" = „Szeplőtelen Anya” szárnyasoltár, Szent Ágnes, Szent Borbála, Szent Cecilia és Szent Katalin vértanú szentek környezetében. A főoltáron lévő XVII. századból való kép Szent Adalbert Opolében tartózkodását jeleníti meg. Egy másik XVII. századi kép Szűz Mária szeplőtelen fogantatását jeleníti meg, melyet a hazatelepülők a stanisławówi társaskáptalani templomból hoztak ide. A barokk, ún. częstochowai kápolna valószínűleg XVII. századi, a Częstochowai Istenanya képe Brodyból (ukr. Броди, lemberi egyházkerület) került ide. A Piekary Śląskie-i Istenanya képe Szilézia népének patrónusa. A kép másolata XIX. század első feléből való.

Kezdetben ezen a helyen az Opoléba a XIII. században érkezett domonkosok fatemploma állt. 1399-ben a templom téglából épült, gótikus stílusban, melyet 1430-ban szenteltek fel az Istenanya, Szent Adalbert, Szent György, Szent Domonkos és Szent Anna tiszteletére. 1530-ban az

26

o Szent Elek templom (Kościół św. Aleksego) Az Edesszai Szent Elek templom 1421 után épült Jan Kropidła püspök alapításából a közeli kórházzal együtt (jelenleg kolostor és a Caritas menedékháza). 1691-ben a gótikus templomot átalakították, jelenleg barokk külsejű. 1739-ben a templom teljesen leégett, 1865-1866 között pedig újra felépítették, a jelenlegi formáját adva neki. A templom beljesében található többek között a Czarnowąsy kolostor műemléki orgonája. A Szent Elek római katolikus fíliális templom (Kościół św. Aleksego) a plac Katedralny mellett. A templom az opolei Szent Kereszt Felmagasztalása plébániához tartozik az opolei egyházkerületben. 1964. április 3-án 765/64 szám alatt a templomot műemléki védelem alá helyezték.

Obraz Matki Boskiej Piekarskiej o Szent Sebestyén Sebastiana)

templom

(Kościół

św.

A Szent Sebestyén templom római katlikus fíliális templom, mely a plac św. Sebastiana 2 alatt található Opoléban.

Szent Sebestyén templom

Szent Elek templom

A templom az opolei Szent Kereszt Felmagasztalása plébániához tartozik az opolei egyházkerületben. 1971. június 15-én, 1949/71 szám alatt a templomot műemléki védelem alá helyezték.

o Szent Péter és Pál apostolok temploma (Kościół Świętych Apostołów Piotra i Pawła) A Szent Péter és Pál apostolok római katolikus plébániatemplom a plac Mickiewicza 1 alatt található. A templom a Szent Péter és Pál apostolok plébániához tartozik. A templom Arthur Kickton tervei szerint 1923-1925 között, modern, háromhajós bazilikális stílusban épült, nyugati toronnyal.

― A templom története és építészete A Szent Sebestyén templom 1696-ban háladádozatként épült az 1680-as pestisjárvány megszűnése után. A barokk templomot annak a kocsmának a helyen építették fel, ahol 1679-ben ajárvány első áldozata elhunyt.

― A templom története

Vasárnap német nyelvű misét mutatnak be itt. Hetenként vasárnap római katolikus rendkívüli szentmisét mutatnak be. 1932-ben átépült a szentélye és előcsarnok épült hozzá. A templom belsejében található többek között az orgona, az első, már nem létező jezyuita templomból.

A város keleti irányú fejlődése új templom építését tette szükségessé, az akkori Szent Kereszt plébániatemplom elégtelennek bizonyult. 1897 januárjában, a városi hatóság egyetértésével két telket ajánlottak fel a Krakkói és a Reymont utcák valamint a közeli jelenlegi Daszyński tér között. Ezt azonban nem valósult meg.

27

1913-ban a templom új tervét készítették el, már a jelenlegi helyén, de az I. világháború kitörése keresztezte az építkezés megkezdését.

Magassága 42 m, kilátóterasz található rajta. Egykor a Pasieka-sziget védelmét látta el a vele északról szomszédos Ostrówek – középkori telep – Opolan végvár felől.

Kościół św. Apostołów Piotra i Pawła (Peter und Paul Kirche), Opole – 1935. (Korabeli felvétel)

A Piast-vár maradványa a Piast-torony (1300 körül) – a Vajdasági Hivatal szomszédságában

A háború után, a kellő pénzügyi alap megteremtését és az engedély megszerzését követően végül az építkezés 1923. április 23-án kezdődött, sajnos néhány hónap múlva a pénzügyi támogatás megszűnt, végül a plébánia tagjainak és az emberek áldozatkézségéből fejeződött be. Az építkezést többek között XI. Piusz pápa (Achille Ratti; Milánó, 1857. május 31. – Róma, 1939. február 10.) is támogatta, aki 1920-ban, mint pápai megbízott vendégeskedett Opoléban, majd 1922-től pápa lett. 1924. június 19-én helyezték el az alapkövét, decemberben már tető alatt volt.

― A torony története A torony Lengyelország egyik legrégebbi védelmi jellegű műemlék építménye, 1300 körül építtették azt I. Bolko opolei herceg uralkodása idején, mint I. Kázmér opolei herceg várának kerek, falazott tornyát (a közeli régészeti kutatások szerint így tehát pontosan a XIV. század első felében keletkezett). A torony 6 m mély terméskő alapokra téglából épült, a falak szélessége az alsó szinten 3 m. A toronyba eredetileg egy 9 magasságban lévő nyíláson keresztül lehetett bejutni, jelenleg befalazva. A tornyot fatornác kötötte össze a várfallal. A torony belsejében börtön, konyha, szoba, terem és őrszoba volt.

1925. május 1-jén, a Szent Kereszt plébániából vált ki az új, Szent Péter és Pál plébánia Opole keleti részében. Még ez év október 26-án a templomot Adolf Bertram bíboros felszentgelte, az oltárban Szent Klementin és Szent Diodor ereklyéit helyezték el. A későbbi években a plébániától elcsatolták Gosławicét és Kolonia Gosławickát.

A XX. században az opolei kormányzóság hatósága a várat kevéssé hasznosíthatónak és fenntartását túl költségesnek nyilvánította és leromboltatta azt. Opole lengyel lakossága és a Németországi Lengyelek Szövetségének aktivistái heves ellenállásának köszönhetően ugyanakkor a vár tornyát műemléknek nyilvánította. 1928-ban a várat elbontották, a megmaradt toronyot beleillesztették az opolei kormányzói hivatalának, jelenleg a Vajdasági Hivatal székhelyének építési tervébe. A toronysisakot sokszor átépítették, a falai meg nagyon szilárdak voltak. A torony túlélte az 1615ös opolei nagy tűzvészt, azonban az 1739-es tűzvész idején elpusztult az eredeti, kúp alakú toronysisak, amit lőrésekkel cseréltek ki. Később a tornyot kúpos, gránit csúcsos sisakkal látták el, 1906-ban pedig cseréppel fedett sátortetőre cserélték le.

A templom napjainkban o

Piast-torony (Wieża Piastowska)

1934-ben, újabb átépítés során Gies professzor tervei szerint kúpos horganytetőt kapott, sassal.

A kerek Piast-torony 1300 körül épült, a XX. század 40-as éveiben elbontott Piast-vár egyedüli maradványa, annak délkeleti sarkában állt.

1957-ben 11 méteres gránit toronysisak épült rá, ezzel együtt a torony magassága 42 m-t ért el.

28

1962-ben a tornyon Marian Nowak által készített, Pist sassal díszített gúla alakú tűt helyeztek el.

Az egyik szerint a XIII. század előtt épült, mint kastelláni favár. A másik szerint a Felsővárat a XIV. században Opolei Ulászló építette. A XVI. században börtönné alakították át. A Felsővár kápolnáját a XVII. században az erdélyi Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a protestánsoknak adományozta, az ő felső-sziléziai uralma idején, 1622-1624 között. Bethlen Gábor (Marosillye, 1580 – Gyulafehérvár, 1629. november 15.) erdélyi fejedelem (1613– 1629), I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a XVII. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége. Pályafutása kezdetén, híven szolgálta Báthory Zsigmondot, Székely Mózest, Bocskai Istvánt és Báthory Gábort, majd amikor ez utóbbi a Habsburgokkal akart szövetségre lépni, szembefordult vele, és magát választatta fejedelemnek. Uralkodása alatt megszilárdította Erdély helyzetét, az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult – ezt az időszakot általában „Erdély aranykora” néven ismerik.

A Piast-torony a város egyik látványossága Az egyenlőtlen alapozás miatt a Piast-torony könnyen elhajolhat. Jelenleg az elhajlás a függőleges iránytól eléri a 1,5 0-ot. A torny 2011. június 22.-2014. június 2. között felújítás miatt zárva volt. A Piast-torony azóta újra látogatható. Nyitvatartási idő keddtől vasárnapig és ünnepnapokon 10–13 és 14–17 óra között.

A harmincéves háború kitörése Bethlen Gábornak alkalmat adott arra, hogy megindítsa a harcot a Habsburgok ellen. 1619-ben, szövetkezve a cseh protestáns rendekkel, elfoglalta a királyi Magyarországot, s csapatai már Bécs alatt álltak, amikor Homonnai György Lengyelországból betörve hátba támadta, mire kénytelen volt visszavonulni. A besztercebányai országgyűlés 1620. augusztus 25-én magyar királlyá választotta, a csehek fehérhegyi veresége után azonban kénytelen volt a császárral béketárgyalást kezdeni. 1622. január 6-án a nikolsburgi békében lemondott a királyi címről, ennek fejében viszont megkapta a német-római birodalmi hercegi címet, valamint a hét felső-tiszai vármegyét és Oppeln-Ratibor sziléziai hercegségeket.

A közeli opolei amfiteátrum lett X-XI századi szláv telepet tártak fel, a lelőhelyet betemették. o A Fellegvár tornya (Wieża Zamku Górnego) A Felsővár tornya a XIV. század végéről való, az 1615-ben leégett vár maradványa. 1844-ben átépült, jelenleg a közeli iskola épületéhez kapcsolódik. Az opolei Felsővár a két opolei vár egyike. 1669-ben bontották el. Egyik maradványa a XIV. század végén épült torony. Jelenleg a Gépészeti Iskola épületegyüttesének része az Edmund Osmańczyk utca mellett.

Második Habsburg-ellenes hadjáratával, 1624-ben újabb eredményt nem ért el, 1624. május 8-án a bécsi békében lemondott sziléziai birtokairól. Ezután kísérletet tett a bécsi udvarhoz való közeledésre, török elleni szövetséget ajánlott II. Ferdinándnak, ha kezébe adják az ország kormányzását és feleségül kapja a 13 éves Cecília Renáta Habsburg osztrák főhercegnőt (első felesége 1622-ben meghalt). Ajánlatát azonban elutasították. Széles Habsburg-ellenes nemzetközi koalíciót próbált létrehozni a nyugat-európai országok és a kelet-európai népek között. Ez azonban nem járt sikerrel és meg kellett kötnie a pozsonyi békeszerződést, amely lényegében a korábbi békekötéseket erősítette meg. További terveinek megvalósítását, amelyek svéd és orosz szövetségben a lengyel korona megszerzésére irányultak, 1629. november 15-én bekövetkezett halála akadályozta meg.

A Fellegvár tornya ― A vár története Két elképzelés van a vár alapításának témájával kapcsolatban.

1669-ben, a Habsburg uralom alatt, a vár területét a jezsuitáknak adományozták.

29

A szörnyű állapot miatt a szerzetesek elbontották a romokat, és csak egy bástyát hagytak meg. 1844ben négyszintesre magasították és neogótikus lőrésekkel koronázták. A XIX. század végén a toronyhoz gimnáziumot építettek, 1936-1937 között még egy szárnyat.

Közismert, hogy a XVIII. században a Ryneken pellengér állt, amelynél 1794-ben megkorbácsolták, majd később a városból száműzték Mareket, az 1747-ben, Jemielnicában született paraszti

lázadót. 1740-ben építették a Városháza hagymakupolás barokk tornyát. 1818 körül tűzvész helye, melyben a torony egészen az alapjáig teljesen elpusztult. 1818-1826 között a városházát teljesen felújították, a tornyát is egyidejűleg változatlan formában helyreállítva, kupoláját pedig 150 tallér összegért bearanyozva. 1860-ban vagy 1863-ban, a helyreállítási munkálatok idején elhatározták a megrongált torony elbontását. 1864-ben, Albrecht építész irányítása alatt új, 60 mes toronyot építettek a firenzei Palazzo Vecchio (am. Régi Palota) mintájára. 1933-ban fogtak hozzá a városháza piacteret elcsúfító melléképületeinek elbontásához, sajnos a torony nem kellő biztosítása mellett, amely 1934. július 15-én reggel összedőlt. Szerencsére senki sem halt meg, a szomszédos lakóházas sem sérültek meg. Gyorsan megkezdődött az átépítése: 1936-ban már a korábbihoz hasonló 65 m magas toronyot építettek, hozzáépítették a városháza déli szárnyát az árkádokkal valamint felújították az épületkomplexum többi részét.

A torony felújítási és hasznosítási terve A toronyban fennmaradtak a befalazott csúcsíves kapuzata és valószínűleg a bejárati kapu maradványaiként a falfülkék. A torony oldalában a gótikus védőfal maradványainak rövidebb szakasza található. A városban más helyeken is fellelhetők a városfalak maradványai. o Városháza

A városháza túlélte Opole bombázását a II. világháború idején, és napjainkig a városi hatóság székhelyeként üzemel. 1994-ben felújították homlokzatát, két évvel később pedig, az egykor ott működő Piwnica Świdnicka hagyománait felelevenítve megnyílt a söröző a pincében.

Az opolei Belvárosban (Śródmieście) található Városházát – a korábbi épület helyén – a Firenze történelmi központjában, a Piazza della Signorián található Palazzo Vecchio (am. Régi Palota) mintájára 1864-ben, neoreneszánsz stílusban építették. 1936-ban, a torony összeomlását követően átépítették.

Városháza az autó ablakából (2014) Jelenleg az épületben működik a városi hatóság székhelye és a város elnökének kabinetje. A városháza tornyából pedig naponta felhangzik Opole szignálja, a hejnał.

A Városháza 3D-s modellje

30

o Régi zsinagóga (Stara Synagoga) A Kórház utca 1. (német időkben: Hospitalstrasse) mellett álló, 1842-ben épített Régi Zsinagóga épülete jelenleg a TVP Opole székhelye. A Régi Zsinagóga 1842-ben a helyi zsidó családok kezdeményezésére épült. Az építés költségeit adományokból, gyűjtésekből és beruházási hitelekből nyerték. A zsinagóga ünnepélyes megnyitását Abraham Geiger wrocławi rabbi végezte. 1893-ban átépült és délnyugat felől Felix Henry (1857-1920) német építész tervei szerint két szélső rizalit épült hozzá. Évek múltával a zsinagóga épülete a számos hívőt nem tudta megfelelően elhelyezni. 1896-ban a zsinagógát 25 800 márkáért eladták Emilia Roegnernak. Hamarosan ő is eladta az épületet, melyet Erdman Raaby litográfiai üzeme céljára. Az eladás összege lehetővé tette a zsidó községnek az Új Zsinagóga építésének befejezését. A Régi Zsinagógában az utolsó istentiszteletet 1897. június 21-én, hétfőn mutatta be Leo Baeck új, és a távozó Hermann Vogelstein opolei rabbi, és mondták el a búcsúimát. Ekkor ünnepélyes keretek között átvitték a Tóra tekercseit és a liturgikus eszközöket a Régi Zsinagógából az Új Zsinagógába. Június 22-én, Leo Baeck opolei rabbi ünnepélyes megnyitotta az Új Zsinagóga ajtaját. (Az Új Zsinagógában 1938. november 9-én mutatták be az utolsó istentiszteletet. 1938. november 9-10. között, a kristályéjszakán a hitleristák az akkori rabbit, Hans Hirshberget a zsinagóga sajátkezű felgyújtására kényszerítették (ezután a rendőrség őrizetbe vette a rabbit a zsinagóga felgyújtásáért). A zsinagógában leégett a könyvtár és a zsidó község levéltára is. Néhány nappal később a zsinagógát lerombolták. 1939 áprilisában a zsinagóga helyén már csak üres terület maradt.)

A városháza tornya (2006-os felvétel) o Neogótikus víztorony (Wieża ciśnień w Opolu) Az Oleska utcában álló neogótikus víztorony 1896ban épült. A Stadion Odry Opole létesítménnyel szemben található műemlék építmény az Opolei Vízművekhez tartozik. 1892-ben kezdték meg a vítorony építését. A W. Pfeffer mérnök tervei szerint víztorony építése 1893-ban fejeződött be a modern vízvezetékhálózattal és szennyvízcsatornákkal valamint az új vízművekkel együtt, 1896-ban helyezték üzembe.

Az opolei víztorony A régi zsinagóga a Młynówka felől

Az opolei víztorony 51,3 m magas, az acéltartály térfogata 750 m³, a torony szép körvonalú és gazdagon díszített, a XIX. század végének eklektikus stílusában.

A Régi Zsinagóga gyakorlatilag kár nélkül átvészelte a kristályéjszakát és a II. világháborút. 1953-ban könyvraktárat helyeztek benne.

31

1972-ben belsejét átépítették és heherfelvonót helyeztek el benne. Nemrég a zsinagógát a alposan felújították és a TVP3 Opole székhelyét helyezték el benne.

A csarnok egyik részén folytatott beszélgetést az épület másik végén is lehet hallani.

A zsinagóga épülete falazott és keletelt, 14,7 x 20 m négyszög alaprajzú, neoklasszicista stílusú. Földszintjén iskolahelyiségek és a község adminisztrációs irodái helyezkednek el, az emeletén a fő imaterem. Máig fennmaradtak a magasan található üvegablakok maradványai és az északnyugati oldalon lévő félköríves záródású ablakok. o A Vajdasági Hivatal épülettömbje Az egykori opolei kormányzóság, jelenleg az Opolei Vajdaság Hivatalának épülettömbje a Piastvár helyén épült, melynek egyetlen maradványa a XIII. százaból való Piast-torony. A vár elbontását 1928. július 18-án kezdték meg és 1930. augusztus 13-án kezdődött meg az épülettömb építése Friedrich Lehmann piłai városi építész tervei szerint, aki megnyerte a versenykiírást és az építés idejére Opoléba költözött.

Opole főpályaudvara Opole Główne állomáson a PKP Intercity vasúttársaság Express InterCity és a Twoje Linie Kolejowe vonatai valamint a Przewozy Regionalne regionális társaságok REGIO vonatai egyaránt megtalálhatók.  A város turista látványosságai o Óvárosi piactér (Rynek Starego Miasta) Az opolei Rynek (Rynek w Opolu) fennmaradt középkori formája, ezen régió korabeli városainak típusa. Kezdetben fából épült, ami a tűzvészek kedvező feltételeit jelentette, tehát már a XIV. századtól megkezdődött a falazott házak megjelenése. Már ebben az időszakban is megjelent a városháza, amely a fa kereskedőházakból épült át és a városi hatóságok székhelye lett, majd téglából építették át. Számos átépítés és tűzvész után a városháza a velencei épületek mintájára épült át. 1933-ban, a hozzá simuló kőházak elbontása után, a városháza tornya összedőlt. Kissé más stílusban építették át, a városháza épületéhez hozzzáépítették az árkádokkal gazdagított déli szárnyat is (1936).

A Vajdasági Hivatal épülettömbje Az épület 112 m hosszú és 14 m széles. Az építészetileg merész épület, mint a modernizmus építészetének pontos példája (Bauhaus) műemléki védelem alatt áll. Az épületet 1934-ben adták át. A székház Opole legkorszerűbb építménye volt a maga idejében. o A főpályaudvar épülettömbje Dworca Głównego)

(gmach

Opole főpályaudvara az Opolei vajdaság legnagyobb vasútállomása, mely a város központjában található. A PKP osztályozása szerint „A” kategóriájú. A felvételi épület 1899-ben épült. A főcsarnok a neogótikus, neoreneszánsz, szecessziós és neoklasszicista építészet elemet tartalmazza, díszes főhomlokzattal. Az opolei főpályaudvar a megkülönböztető jellegzetességei az íves peronrenszer és sajátos akusztikája.

Az opolei Rynek műholdas képe Az opolei Rynek 1945-ben jelentős károkat szenvedett a Vörös Hadsereg ostroma idején. A műemlék lakóházak többsége elpusztult a nyugati

32

és keleti házsorban. Maradványaikat átépítették a háború után, de többségüket nem a régi, háború előtti formájukban. A lengyel építészek az új épületeknek barokkos formát adtak.

― Keleti házsor A sarokházban, melyben jelenleg könyvesbolt működik, a XVIII. században a Nemzeti Kormány működött, később Szülészeti Intézet (Instytut Położnictwa) volt. A XIX. században Erdmann Raabe, az Európaszerte ismert kiadó tulajdonosa vásárolta meg, és nyomdát alapított benne, a XIX. század végén meg papírbolt volt. A házsor másik oldalán fekvő 24 és 25 számú épület, melyben jelenleg bank található, a háború előtti házakhoz hosonló. A háború előtt itt működött a "Ehape" Áruház, a 70-es évek után kapta vissza régi formáját.

A Rynek felújított régi házai ― Az északi házsor A háború után a XIX. és XX. század fordulójáig jellemző klasszicista stílusban felújított 11. számú lakóház egykor az első opolei postafogadó székhelye volt. A XX. század elején eklektikus stílusban építették át, és a fogadóból a "Pod Orłem" hotel lett.

A Rynek keleti házsora ― A déli házsor A déli házsornál (a ferences templom oldalán) lévő három lakóházat a háború előtti formájához hasonlóan építették át. A háború előtt boltok, borkereskedés és likőrgyár voltak itt (nr 30), női ruházati bolt (nr 31), az utolsó ház a legrégebbi, és története a XIV. századig nyúlik vissza. Henger alakú tornya van. ― Nyugati házsor A háborús tűzvészt túlélt 1. számú középkori épület, ismertebb nevén „hercegi” vagy "Pod Lwem" = „Oroszlánhoz” (a falában elhelyezett szoborról). A 32. szám alatti házhoz hasonlóan hengeres donjonja van.

Az egykori postafogadó, Rynek 11 A 13. számú épület vendéglő, dohánybolt, papírüzlet volt, az emeletén órásmester működött. A 14. sz. épületben olasz fagylaltozó, végül ezen a házsoron könyvkölcsönző és ruhaház működött.

1532-ben az opolei Piast hercegeké volt, a XVII. századi tűzvész után pedig az Oppersdorf család volt. A svéd özönvíz idején Jan Kazimierz Waza lengyel király tartózkodott benne, itt szólította fel a nemzetet a svédek elleni harcra. 1927-ig az épületet barokk kapu díszítette, jelenleg az északi házsorban található. A két szomszédos épülettel együtt a háború előtti formájában épült át, ugyanakkor a 4 és 5 számú teljesen más formájú. Az 5, 6 és 7. számú épületben többek között vendéglő és étterem található, ugyanakkor ennek a házsornak az utolsó kőházaiban boltok valamint szjgyártó és cipész üzem van.

A műemlék északi házsor

*

33

1819-ben a tér és környékének jelenlegi területét (ún. Przedmieście Krakowskie vagy Bytomskie) a város határához csatolták, viszont a parkot mintegy 100 évvel később.

o Krakowska utca A Krakkói utca (lengyelül: Ulica Krakowska, németül: Krakauerstrasse, Krakauer Vorstadt, a XX. század 30-as éveiben Hindenburgstrasse) – reprezentációs utca Opole központjában. A Ryneknél kezdődik és déli irányban vezet egészen a ul. Korfantego és 1 Maja utcák kereszteződéséig, a PKP pályaudv közelében. A ul. Damrota és a pl. Wolności között sétálóutca.

― A szökőkút Edmund Gomansky (Szczecin, 1854. november 6.Berlin, 1930. február 6.) berlini szobrász aláírása alapján a szecessziós szökőkút és a szobor 1907ben, még a jelenlegi bíróság és iskolaépület építése előtt már készen állt.

Kezdetben az utca a városfalban található Bytomski-kaputól a Bytomska nevet viselte. A XIX. században kapta jelenlegi, Krakowska / Krakauerstrasse nevét.

A virágágyak és metszett vadrózsák, hársak és gesztenyefák között kanyargó ösvények valamint a tér központjában található gyönyörű szökőkút díszíti ezt a különleges helyet.

A náci hatalomátvétel után 1933-ban Helmut Brückner (1896–1954), az NSDAP funkcionáriusa tiszteletére a Helmut-Brücknerstrasse nevet kapta. Már egy évvel később elvesztette Adolf Hitler kegyeit és az utca a Hindenburgstrasse nevet kapta.

Egészen 1945-ig a tér a Friedriechsplatz nevet viselte. A II. világháború idején a tér alatt légvédelmi bunkerek épültek, melyek a tér egyenetlen kinézetét eredményezték.

Opole Lengyelországhoz csatolása után kapta vissza történelmi Krakowska utca nevét, viszont 1949-ben Józef Stalinról nevezték el. Korábbi, Krakowska utca nevét 1956-ban kapta vissza. Ebben az utcában található többek között a Galeria Centrum (DH Ziemowit), az EMPiK (DH Ziemowit), a hotel Accor Mercure Opole valamint a Gazeta Wyborcza opolei osztálya.

A háború után a tér Ernst Thälmann (HamburgAltona, 1886. április 16.– KZ Buchenwald, 1944. augusztus 18.) a német és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló vezetője nevét kapta, majd a 90-es évek elején Ignacy Ewaryst Daszyński (*Sbarasch, 1866. október 26.- †Cieszyn, 1936. október 31.), szocialista politikusról, az első lengyel kormány miniszterelnökéről (1918. november 7étől) nevezték el. Ignacy Daszyński helyét 1918. november 18-án Jędrzej Moraczewski vette át.

o Plac Ignacego Daszyńskiego, a Ceres szökőkúttal A Plac Ignacego Daszyńskiego (1945-ig Friedrichsplatz) – Opole központjában található tér, melyen kis park és az 1907-ből való szökőkút, az ún. opolei Ceres található. A tér a Kościuszko, Reymont, Damrot és Kołłątaj utcák által határolt negyed nyugati részében található.

1971-ben a tér alapos felújításon ment keresztül Henryk Dąbrowski kertépítészt (opolei Miastoprojekt cégtől) tervei alapján. A tér egész területének szintjét fél méterrel megemelték, kis lépcsőt és alacsony falacskát és gyepet alakítottak ki. A füves ágyások között betonjárdákat alakítottak ki. 2007-ben, a tér 100 éves évfordulója alkalmából, a sétányokat felújították és a tér háború előtti kinézetét adták vissza, ugyanakkor pénzügyi források hiányában 2008 júliusában indult meg gyökeresen felújítása.

Az 1594-ből való opolei urbáriumban jegyzik fel először a jelenlegi tér területeit, rét vagy mező terült el itt, és a jelenlegi szökőkút helyén kút állt.

Az alsó szobrok az opolei halászatot, cement- és mészipart valamint mezőgazdaságot szimbolizáló két halászt hálóval, bányászt fejtőcsákánnyal és nőt búzakalásszal meg nőt kossal ábrázolnak. Felettük magasodik Ceres alakja, aki a római mitológiában a növények ültetése (főleg a gabonáé) és az anyai szeretet istennője volt. A II. világháborúig áttört réz baldachim állt felette. A szökőkút felirata így hangzik: „DES BÜRGERS TREU MIT FLEISS GEPAART EIN JUNGBORN GUTER DEUTSCHER ART” (Obywatelska wierność z pilnością w parze odmładzającym źródłem dobrej niemieckiej duszy = Az állampolgári hűség a szorgalommalpárosulva a jó német lélek megújító forrása). Plac Ignacego Daszyńskiego a szökúkúttal

34

Azonban a 70-es években ezt a feliratot vakolatréteg fedte. A műemléki helyreállítás keretében 2009-ben ezt a feliratot felújították.

I. Vilmos császár emlékműve Opoléban, 1905-1910 között. Forrás. http://opole.fotopolska.eu/499104,foto.html ) 1970-ben avatták fel az ún. Opolei Niké, az Opolei Szilézia Lengyelségéért Harcoló emlékművét (Pomnik Bojownikom o Polskość Śląska Opolskiego).

Ceres Szökőkút ― Ceres (lat. Cerēs, gör. Démétér) a római mitológiában a növények ültetése (főleg a gabonáé) és az anyai szeretet istennője volt. o Plac Wolności Az opolei Szabadság tér (Plac Wolności w Opolu) az Óvárostól délre található Belvárosban fekszik. A tér több utcával is határos. Délen a Krakkói utca határolja, nyugaton a Wolfgang Amadeusz Mozart utca, keleten pedig az Ozimska utcával határos. A plac Wolności a középkorban a városfalakon túl feküdt. Opole város népességének növekedése miatt a városfalat elbontották. Az első épületek egyike volt az opolei kormányzóság régi épülete, amely 1830-1833 között épült, innen ered a tér első elnevezése, Regierungsplatz (Plac Rejencji = Kormányzóság tér). A kormányzóság 1930-ban a Pasieka szigeten új épületbe költözött. 1891-ben, a téren állították fel I. Vilmos császár (Berlin, 1797. március 22. – Berlin, 1888. március 9.) emlékművét.

Opolei Niké emlékmű Harminc évvel később, 2000-ben a parkban avatták fel az opolei vajdaságért folyó küzdelem emlékművét. A plac Wolności az utóbbi években teljes egészében megújult és átépült, hiszen a Krakkói utca sétálóutcává alakult, körforgalom található rajta. A park közelében található a Florian Jesionowski által tervezett szökőkút, amelynek formáját a lepketánc inspirálta. Ez a hely az egyik olyan hely, ahol a városi ifjúság a szabad idejét tölti. Nyáron a tér sétányán számos konvertet rendeznek. A szökőkutat 2011-ben újították fel.

Az opolei Szabadság tér (Plac Wolności w Opolu) A II. világháború alatt a tér körül található épületek szinte teljesen elpusztultak. A kormányzóság régi épületét és I. Vilmos császár emlékművét lerombolták, az Európa Ház (Dom Europa) megsérült, majd elbontották. Jelebleg az egykori kormányzósági épület helyén park található. Florian Jesionowski szökőkútja

35

 Opolei Szilézia Lengyelségéért Harcoló emlékműve (Pomnik Bojownikom o Polskość Śląska Opolskiego) 1970. május 9-én – a Németországi Lengyelek Szövetsége megalakulásának 75. évfordulója valamint a Németországi Lengyelek I. Kongresszusán, 1938. március 6-án, meghirdetett Pięć prawd Polaka (a Lengyel Öt Igazsága) 60. évfordulója alkalmából – avatták fel az ún. Opolei Niké, az Opolei Szilézia Lengyelségéért Harcoló emlékművét (Pomnik Bojownikom o Polskość Śląska Opolskiego), Jan Borowczak alkotását.

A saját vajdaságukért harcolók emlékműve Az emlékmű a saját vajdasága fennmaradásáért küzdő opolei társadalom egységének szimbóluma. Az emlékmű formája Andrzej Czyczylo karikatúristának köszönhető, aki a vajdaságért folyó harc alatt alkotta meg a Piast-tornyot ábrázoló ágyút, amely mellett vigyázállásban tisztelgő ulánus a felkeléssel kapcsolatos. Opolei Niké emlékmű 2006 augusztusában Az emlékmű kivitelkezési munkáit az Opolei Építőipari Vállalat munkásai, a műszaki munkálatokat pedig a Zakłady Naprawcze Taboru Kolejowego (w skrócie: ZNTK) vasúti járműjavító vállalat dolgozói végezték. Az emlékmű a győzelmet és a szabadságot szimbolizáló kiterjesztett szárnyú Nikét ábrázolja, egy erőt és makacsságot szimbolizáló bölényen. Az opoleiek egyszerűen csak azt mondják rá: „baba na byku” = „nő a bikán” vagy „baba na krowie” = „nő a tehénen”. Az emlékmű Opole központjában, a Krakkói utca mellett található. Évente itt rendezik a Munka Ünnepét, a Május 3-i Alkotmány Ünnepét és a Függetlenség Ünnepét. 2011-ben 119 ezer złoty értékű munkának köszönhetően megújult.

A bajszos ulánus az emlékművön

renoválási

Az egész a vajdaság térképét ábrázoló talapzaton áll. Ez a rajz volt nyomtatva akkoriban a plakátokon és a szórólapokon.

 Az ulánus szobor Opolét a szimpatikus, bajszos tatár kán (ulánus) védi, aki az ágyúnál tiszteleg. 2000. augusztus 6-án avatták fel az emlékművet I. Vilmos császár régi emlékműve helyén, az egykori kormányzósági épület bejárata közelében. Humoros emlékmű a következő felirattal: "Brońmy Swego Opolskiego" = „Védjük a magunk Opoléjét!”.

o Az Óváros épületei műemléki védelem alatt állnak o Garasos híd (Most Groszowy, ún. most Zielony) A Garasos híd (Most Groszowy w Opolu), másképpen Zielony mostek (Zöld hidacska), Most Zakochanych (Szerelmesek hídja) – a kis gyalogos híd a Młynówka csatorna felett ível át. Közvetlenül a Mozart és a Piastowska utcákat és az ul. Strzelców Bytomskich köti össze.

36

Az állatkertben 227 fajt reprezentáló több mint 1000 egyede található benne (89 madárfaj, 73 emlős, 43 gerinctelen faj, 11 kétéltű és hüllő), köztük 3 alföldi gorilla valamint 4 kaliforniai oroszlánfóka.

A híd története A Garasos hídat (Most Groszowy) Opole hatósága létesítette 1858-ban. A „Városszépítő bizottság” ("Komitet upiększania miasta"), amely a sziget átvételét tervezte a vártól, megtervezte az utcákat és kijelölte a telkeket a villák építéséhez, és látogathatóvá tette a vár parkot meg az Odera melletti parkot. A Mozart utca, amely a sátány funkciójáról "Promenadowa" elnevezést kapta, a hidacskáig vezetett. A XIX. században a sétálók fő helye a Krakkói utca egyik szakasza volt. A Krakkói utca nyugati szakaszát az opolei lakosok egyszerűen festők utcájának, "Droga do małżeństwa" (ném. "Heiratstrottoir") nevezték, melyet a gliwicei K. Urbanek is megemlített 1879-ben, ott tartózkodása idején. A Młynówkán átvezető Garasos hidat a gyalogosok számára szánták 1894-ben. A kétnyílású híd 1903-ban épült.

Az Opolei Állatkert területe

A híd nevét abból az időből kapta, amikor az átkelését egy garast kellett fizetni. 2010-től a híd éjszaka díszkivilágítást kapott.

Az Állatkert gyökerei 1912-re nyúlnak vissza, amikor a a szigeten, ahol a parkot alapították, körülkerített területrész volt, melyen magánterület volt, idillikus helye az őzek, pávák, fácánok és más állatok számára, melyeket megtekinthettek az itt áthaladó opolei lakosok. 1933-ban vagy 1937-ben ezt a város vásárolta meg. 1,5 hektáros vadaspark volt ez, Felső-Szilázia második ilyen létesítménye a Bytomi ZOO után, de ez a legrégebbi tovább működők egyike, mert a Bytomi ZOO 1957-ben bezárt. Az akkori vadaspark nagy része madárbemutató célját szolgálta, mint az egzotikus madarak közül flamingók, pelikánok és papagájok, a nagy madarak közül fehér gólya, szürke gém. A kedvenc maradaknak madárház épült, a többi madár számára körülkerített tavak és madárketrecek létesültek.

A Zöld híd Opoléban o Állatkert (Ogród zoologiczny)

A XX. század 30-as éveiben fejlődni kezdett és megalakult az állatkert (Tierpark Bolko), számos állatfajjal gazdagodott és 1938-ban a területét is megnövelték.

Az Opolei Állatkert (Ogród zoologiczny w Opolu) a két lengyelországi gorillát is tartó állatkert egyike, Lengyelországban a kaliforniai oroszlánfóka (Zalophus californianus) egyedül itt található. A 20 ha kiterjedésű állakert a Bolko szigeten található.

A háború előtt az említett madárgyűjteményen kívül az állatkertben más egzitikus állatfajokat is bemutattak, köztük valószínűleg Hermann Göring által adományozott oroszlánokat, pumákat, afrikai majmokat és antilopokat valamint országos fajokat, mint például a vaddisznót vagy a szarvast. Az állatkert területén Alfred Kunast vezette választékos étterem is volt (Tierpark-Gaststätte). A 30-as évek végén évente 50 ezer ltogató kereste fel. A háború alatt részben vagy egészben elpusztult. 1952-ben megalakult az Állakert Átépítő Bizottság (Komitet Odbudowy Zwierzyńca) és 1953 júliusában az állatkert újra megnyílt. Jelenleg Felső-Szilézia második legnagyobb állatkertje (az 1954-ben megnyílt chorzówi állatkert után).

Az Opolei Állatkert a Bolko szigeten

37

1997-ben, az árvíz idején az Állatkert nagymértékben elpusztult. 1998-től kezdődött meg lassú átépítése, amely napjainkban is tart. Az állatkert területén lévő épületek nagy része az utóbbi években átépült, melnek következtében az opolei állatkert Lengyelország legkorszerűbb állatkertjeinek egyike.

3653 ülőőhelyes, az átépítés előtt 4800 férőhelyes volt. o Opolei Velence (Opolska Wenecja) A Młynówka (ném. Mühlgraben) – az Odera régi medre Opole központjában, helytelenül csatornának vélik. A város jobbparti részét választja el a Pasieka szigettől.

2012 decemberében a parti pavilonban kitört tűzvész során az épület nagy része leégett. Az állatkert több sikeres állattenyésztést is végzett, mint például a örvös medve (Ursus thibetanus) szaporítása az 50-es években, a Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) tenyésztése. Napjainkban szabályozott körülményekben folyik a veszélytetett állatfajok megőrzése.

A Młynówka az 1600-as nagy árvízig az Odera fő medre volt. Ezután az esemény után a folyó nyugatra helyezte át fő irányát és szinte 200 évvel később a jelenlegi Młynówka a város térképein, mint Oder Fluss vagy Oder Strom (prąd Odry = Odera ág) szerepelt. 1784-ben kapta a jelenlegi nevét – Mühlgraben, amely a parton működő két malomtól, a Kórház utca felőli városi malomtól és a Piast-vár oldalán lévő vármalomtól származik.

o Aleja Gwiazd Festiwalu Polskiej Piosenki A fasor 2004-től Opoléban, a városháza és a lakóházak között található, a Rynek keleti oldalán. A Fundacja Stolicy Polskiej Piosenki (ul. Królowej Jadwigi 20, 45-565 Opole) alaptól Janusz Kowalski, Jerzy Golczuk és Joanna Wanot-Stauffer alapították.

A középkori dokumentumokból kiderül, hogy már 1240-ben volt híd a Pasieka és a város között, de pontos helye nem határozható meg. 1241-ből való feljegyzés elmondja, hogy pontosan a jelenlegi katedrális híd helyén volt az átkelőhely.

o Amfiteátrum (Amfiteatr)

1860-1913 között a Młynówka átrakó kikötő szerepét játszotta, utána ezt a szerepet a Zakrzówban újonnan épült folyami kikötő vette át. 1886-ban megépült a zsilip, nemrég felújították és kinézete is megújult. Az 1894-ből való városi terveken a Młynówka mint "Winter Hafen", vagyis "port zimowy" (téli kikötő) tűnik fel.

Az opolei Amfiteátrumot – Narodowe Centrum Polskiej Piosenki w Opolu – a város elnöke, Karol Musioł (1905-1983) kezdeményezésére alapították.

2007. június 10-én díszkivilágítást kapott az ún. Opolska Wenecja, vagyis a Młynówka Katedrálishídtól a Vár-hídig tartó szakasza. Jelenleg az árvízveszély esetén a Młynówkát – a katedrális hídnál és a Pasieka déli szegélyénél újonnan épült két zsilipnek köszönhetően – teljes egészében el lehet választani az Oderától. o A Wrocławi utcában lévő temető A Wrocławi utcában lévő temető (Cmentarz przy ul. Wrocławskiej w Opolu) 1934 előtt 8 ha, jelenleg 6,5 ha kiterjedésű használaton kívüli sírkert. A temető története 1813-ig nyúlik vissza, amikor azt megalapították a Przedmieście Odrzańskie (Oder Vorstadt) területén, a Kakas Társaság Háza (Dom Strzelecki Bractwa Kurkowego) közelében. A keresztények használták, egy rendelettel a katolikusok és az evangélikusok közösen használták (ez az állapot 1874-ig tartott). 1850-ben fallal vették körül, a következő szakaszokban (1860, 1872, 1888) megnövelték méretét. 1874-ben a városi előljáróság vette át, akkoriban egy épület, egy kápolna és egy halottasház épült. A XX. század első évében ökumenikus neogótikus temetőkápolna épült. Ebben az időszakban már a temetőt városi házak vették körül, ami lehetetlenné tette további növelését. Egy forrás szerint, 1923-1930 között a temetések száma 529 (1924) és 609 (1929) között

Az opolei amfiteátrum Florian Jesionowski tervei szerint épült. A város egyik szimbóluma. 1963 júniusától, valamint 1982-ben és 2010-ben itt rendezték meg a Krajowy Festiwal Piosenki Polskiej rendezvényt. Az amfiteátrumban működik a Narodowe Centrum Polskiej Piosenki. Az amfiteátrum a legrégebbi opolei szláv település helyén épült, ahol több éven keresztül régészeti feltárást végeztek, melynek során feltárták az épületek jól fennmaradt faszerkezeteit és az utcák fa alapozását. A régészek kívánságaival egyetértve ezen a helyen muzeumot alapítottak, melyben Opole legrégebbi épületeinek konzervált maradványait mutatják be. 2009-ben kezdődtek meg az építési munkálatok. 2011 tavaszán a létesítmény teljesen átépült és a nézőtér jelenleg

38

ingadozott, ami kétszer nagyobb volt, mint az akkori temetések száma a másik opolei temetőben, Zakrzówban.

o Az opolei zsidó temető Az opolei zsidó temető (Cmentarz żydowski w Opolu) – a zsidó közösség sírkertje a Graniczna utca mellett található.

1930-ban, az árvíz és az Ulgi csatorna megépítése utáni talajvízszint megemelkedése miatt a temetéseket megszüntették. A következő évben a temetőt bezárták. Nem sokkal utána, 1934-ben, a temető területén vezették át a jelenlegi Niemodlińska utcát.

A zsidó temető Nowa Wieś Królewska területén, 1822-ben alapították, a zsidó közösség megalakulását követő tizedik évben. Korábban Opole zsidó lakossága kénytelen volt a Biała Prudnicka területén lévő temetőt használni, ami az anyaközség székhelye volt. Amikor 1812-ben Szilézia zsidó lakosságát egyenjogúsították, Opole zsidó közösségének száma 48 személy volt. Ugyanebben az évben 12 zsidó család képviselői megalakították az önálló községet és saját temet és zsinagóga használatára törekedtek. 1816. július 3-án Opole Magisztrátusa engedélyt adott egy a városon kívüli zsidó temető létesítésére. A zsidó község javaslatot tett a város akkori határától 2,5 km-re déli irányban fekvő temető elhelyezésére, mely javaslatot a hatóság 1817. február 16-án fogadott el. Opole Magisztrátusa hozzájárulását adta Józef Kurpiers földműves Nowa Wieś Królewska falu területén lévő földjének megvásárlására.

A régi temető területe 1945 után megnyílt a temető, a német hamvakat akkoriban a Półwieś temetőben lévő tömegsírba vitték át. A temető legrégebbi, déli részét, Niemodlińska utcától felszámolták. A jelenlegi temetőt a 60-as évekig használták, 1963-ban zárták be. 1984-ben, a felmérés idején kb. 2700 síremlék volt rajta, melyből közel 2500 a háború előtti időből származott.

Az első temetést az opolei zsidó temetőben 1821 őszén végezték, amikor Gimpel Pozner tanító hamvait helyezték el benne. Ez még a temető hivatalos megnyitása előtt történt, amely 1822-ben volt. Az akkori temető kicsi volt, az I parcella mintegy 0,12 ha. 1866-ban B. Duda földművestől 0,43 ha területet vásároltak, és megnyílt a II parcella, majd a XIX. és XX. század fordulóján hozzákapcsolták a III parcellát. A két világháború között a temető újra megtelt és a zsidó község a várostól megvásárolta a telket a Półwieśben lévő kommunális temetőben, azonban három évvel később át kellett adni azt a területet katonai szállás céljára, 1939-ben pedig a maradékot is. Az utolsó temetés az opolei zsidó temetőben 1940-ben volt. A II. világháború idején nem érte több pusztulás.

A temető maradványa A legrégebbi létező síremlék a Süssenbach családé (Christian Jan Süssenbach, királyi erdész (+1832) valamint Cathrina Ernestin Süssenbach (+1831)) volt. A temető fennmaradt része mára teljesen elpusztult.

39

A háború után a wrocławi zsidó község vette át és őrt foglalkoztatott valamint felújította a halottasházat. 1957 után, amikor elhunyt a sírkert gondnoka, pusztulásnak indult. 1963-ban a temetőt hivatalosan is bezárták. 1969-ben leválasztották a temetőt a Józef Walecko utca felől a korábbi halottasházzal, csontkamrával és a gondnok lakásával. Ezt követően a temetőt felszámolták és helyén lakóházakat és műhelyeket alakítottak ki. 1976– 1977 között megépült a déli és nyugati körítő falrész valamint új bejárati kaput nyitottak a Graniczna utca felől.

A Szent Jácint-kápolna a temető sarkán

A 0,3 ha területen mintegy 150 síremlék maradt fenn, melyből a legrégebbi 1840-ből való (Margaliot Schnitzer, Mehmet Emin Pasa, születéskori nevén Isaak Eduard Schnitzer, a keresztségben (1874) szerzett nevén Eduard Carl Oscar Theodor Schnitzer (1840. március 28. – 1892. október 23.) orvos, természettudós és Egyiptom Equatoria tartományának kormányzójának nagymamája).

 Gazdaság Opoléban élelmiszeripari, gép és szerszámipari, informatikai és más üzemek működnek. o Élelmiszeripar Opoléban saját termelőüzemmel rendelkezik: ― Nutricia Csecsemő és gyermek élelmiszert és tápszert termelő cég, a Danone Csoport tagja. Európa legnagyobb gyára, amely csecsemő és gyermek élelmiszert és tápszert termel.

A temető az opolei zsidóság sajátos panteonja. Rabbik, kereskedők, orvosok, patikusok, ügyvédek, vállalkozók nyugszanak benne. Az I. számú parcellában hagyományos héber felirítú síremlékek vannak, a II. parcellában több síremlék héber-német vagy csak német feliratú. Anyagát tekintve fehér erezet nélküli márvány, szürke és fekete gránit, kisebb mennyiségük fekete bazalt, és a legújabbak vegyes kevert anyagokból készültek. 2005 augusztusában a Lengyelországi Zsidó Örökségvédelmi Alap (Fundacja Ochrony Dziedzictwa Żydowskiego w Polsce) kezdeményezésére Németországból, Izraelből és Lengyelországból érkezett ifjúsági csoport az opolei zsidó temető rendbetételi munkálatait végezte. o Az opolei koleratemető

Nutricia – az átépített ipari csarnoka

Az opolei koleratemető (Cmentarz choleryczny w Opolu) Nowa Wieś Królewska kerületben található sírkert, a Szent Jácint, a Struga és a Graniczna utcák kereszteződésében. 1831-ben, mint segéd-temetőt létesítették a kolerajárvány idején. Néhány hét alatt 83 személyt temettek el benne. Az itt nyugvó személyek között van többek között Wilhelm Thau, a Breslauerplatzon (jelenleg plac Piłsudskiego) lévő sörfőzde tulajdonosa, Franz Adamczyk, királyi járási bírósági tanácsos valamint dr. Zedler városi orvos felesége, aki egyike volt azoknak, akik harcot vívtak a járvány megfékezésére (sőt ennek a témának szentelt újságot adott ki). Az utolsó temetést 1880 körül tartották benne.

Befektető: Nutricia Zakłady Produkcyjne Sp. z o.o. Hasznos alapterülete: ok. 4100 m2 Légköbméter: ok. 14000 m3 Projekt: 2013 Megvalósulás: 2013

― Zott GmbH – tejkészítményeket gyárt ― Animex – fehér húskészítményeket gyárt; a nemzetközi Smithfield Foods Inc. konszern tagja. Ezen kívül a francia Stefano Toselli cég és a belga tőzsdén jegyzett Euronext spółka Ter Beke 2012ben Lengyelországban alapította meg a „The Pasta Food Company” társaságot, amely az első élelmiszeripari cég, amely a Wałbrzychi Speciaális Gazdasági Övezet Opolei alövezetében kezdte meg működését.

Ez a máig fennmaradt legrégebbi opolei temetők egyike, ugyanakkor semmi sem maradt fenn belőle. Fal veszi körül, mely mellett a Szent Jácintkápolnácska található.

o Gép és szerszámipar Opoléban saját székhellyel rendelkezik.

40

― Remak S.A. – Przedsiębiorstwo Modernizacji Urządzeń Energetycznych

rendszerek valamint a pénzügyi szektor eljárás és rendszereszközök.

― GEA Technika Cieplna Sp. z o.o. a nemzetközi GEA AG konszern tagja. – fűtéstechnikai cég

― optadata GmbH – a német egészségügyi piac szolgálata és a velekapcsolatos szolgáltatás.

― APC Presmet Sp. z o.o., - fémipari berendezéseket és eszközöket gyártó cég.

o Mások: A Speciális Gazdasági Övezettel szomszédos területeken számos kulcsfontosságú helyi városi beruházás valósult meg a Kongresszusi Kiállítási Központban és a Műszaki Tudományos Parkban. Tervezett az Opolei Villamos Erőmű átépítése is, ahol két új blokk üzembehelyezését tervezik. Az új beruházás 11 milliárd złotyt tesz ki.

― Energomet Sp. z o.o. – többek között szélerőművek alkatrészeit gyártja. ― Tower Automotive Polska Sp. z o.o. a Tower International konszern része – autóalkatrészelet gyárt. o Építőanyagok Opole gazdaságtörténetére a legnagyobb hatással az építőanyagok gyártása, különösen a cementgyártás volt. 1857-től fejlődött Opoléban a cementipar. Az évek során 9 cementrgyár működötött Opoléban: Odra (ul. Budowlanych), „Groszowice”, Bolko (Nowa Wieś Królewska), Piast (Opole-Miasto), Grundmann, Pringsheim, Giesel, Wróblin és a Silesia (ul. Kępska). A háború utáni években az első négy működött tovább, ugyanakkor jelenleg csak az 1911-ben épült „Odra”, jelenleg Cementownia "Odra" S.A..

A tervezett új beruházás (Forrás: www.blok5i6.pole.pl)

Ezen kívül itt működik még: ― Monier-Brass Sp. anyagokat gyárt.

z

o.o.

–

tetőfedő

o Kereskedelem Opole pénzügyi, üzleti és kereskedelmi központ. A Business Centre Club saját székhellyel rendelkezik.

― Schiedel Sp. z o.o. – kéményrendszereket gyárt. Az első speciális gazdasági övezetben elhelyezkedő ágazati befektető a beton és gipszlapokat gyártó Stegu Sp. z o.o. cég volt. o

Informatikai cégek:

Atmoterm S. A. és az IFM Electronic részét képező IFM Ecolink. o Outsourcing szolgáltató központok Opoléban saját irodát nyitott: ― Capgemini – konsulting, technologiai és outsourcing szolgáltatás. Centrum Handlowe Karolinka

― Future Processing – egészségügyi ábrázoló, inteligens video és adatelemző monitoring,

41

Opoléban számos kereskedelmi központ és galéria működik: Centrum Handlowe Karolinka, Real (Opole első kereskedelmi központja), Galeria Ozimska – (a galéria a bútorgyár helyén épült), Galeria Opolanin (pl. Teatralny 13), Galeria Piastowska (a régi Odra mozi), Galeria Ziemowit (egykori áruház).

Felsőfokú tanintézmények közül az Opolei Műszaki Egyetem és az Állami Egészségügyi Főiskola valamint az Idegennyelvi Tanárok Kollégiuma is működik. Ezek mellett magánintézmény az Igazgatási Főiskola (Wyższa Szkoła Zarządzania i Administracji w Opolu), a Szkoła Wyższa im. Bogdana Jańskiego főiskola és a Wrocławi Pénzügyi Főiskola opolei kihelyezett tagozata (Wyższa Szkoła Bankowa we Wrocławiu Wydział Ekonomiczny w Opolu).  Kultúra és művészet o Időszakos rendezvények ― Krajowy Festiwal Piosenki Polskiej w Opolu (KFPP OPOLE) – 1963 óta szervezett lengyel zenei fesztivál. ― Międzynarodowy Festiwal Perkusyjny – nemzetközi dobos fesztivál. ― Ulica Kultury ― Opolskie Konfrontacje Teatralne „Klasyka Polska” – Hosszú hagyományai vannak „Klasyka Polska” elnevezésű színházi találkozónak. A fesztivál érdekessége, hogy a klasszikus lengyel műveket történelmi hűséggel rendezik meg, és ezeket szembesítik a kísérleti rendezésekkel. Párhuzamosan európai klasszikusokat is játszanak.

A Solaris Center A Solaris Center (amely a még el nem készült Copernicus Center helyére épült). Már Opole közigazgatási határán túl, Zawada falu területén, a Varsói Felkelők utcájában található a Turawa Kereskedelmi Park.

― Opolski Festiwal Teatru bábszínházak fesztiválja

–

― Czas Europy, czas teatru – utcaszínházak ifjúsági fesztiválja

 Egészségügy o Vajdasági Közkórházak (Szpitale publiczne Szpital Wojewódzki w Opolu)

― Opolska Jesień Literacka – őszi irodalmi találkozó

Opole fejlett egészségügyi ellátással rendelkezik, itt működik a:

― Ogólnopolski Festiwal Niezależnych Opolskie filmfesztivál

― Szpital Specjalistyczny GinekologicznoPołożniczy i Noworodków w Opolu

Filmów LAMY -

― Międzynarodowe Dni Młodej Dramaturgii ODRAMA (w Teatrze im. J. Kochanowskiego od 2005 roku)

― Opolskie Centrum Onkologii ― Wojewódzkie Centrum Medyczne w Opolu ― Wojewódzki Szpital Specjalistyczny Zespół Neuropsychiatryczny w Opolu

Lalek

― Opolska Noc Kabaretowa

–

― Dni Opola – Opolei Napok rendezvénye

― 116 Szpital Wojskowy z Przychodnią SP ZOZ w Opolu

― Międzynarodowa Wystawa Psów – nemzetközi kutyakiállítás

― Szpital Ministerstwa Spraw Wewnętrznych i Administracji (MSWiA) w Opolu

― Międzynarodowa Wystawa Kotów – nemzetközi macskakiállítás

 Oktatás

― Opolskie Targi Budownictwa „Mój Dom” – építészeti kiállítás

A városban 31 óvoda (ebből 2 integrációs és speciális), 21 általános iskola (1 speciális, 1 integráció osztállyal, a katolikus), 11 gimnázium (ebből 1 integrációs osztállyal, 1 speciális és 1 katolikus) működik. Ezeken a nyilvános iskolákon kívül néhány társadalmi és magániskola is működik.

― Opolskie Targi Książek Naukowych – Tudományos környvek piaca ― Międzynarodowe Targi Motoryzacyjne ― Wyścigi 1/4 mili w Porcie Lotniczym Opole-Kamień Śląski

42

Jelenleg itt található a Muzeum Polskiej Piosenki lengyel zenével valamint a Krajowy Festiwal Piosenki Polskiej rendezvénnyel kapcsolatos gyűjteménye.

― Jarmark Franciszkański – ferences vásár ― Jarmark Świętego Wojciecha (odbywa się w Święta Wielkanocne) – Szent Adalbert vásár

Az Egyházmegyei Múzeum nagy attrakciója az Opolei Szűzanya ezüst ruhája, melyet Sobieski János csináltatott az 1687-es bécsi győzelem emlékére.

― Jarmark Bożonarodzeniowy, német kisebbség ifjúsága által szerezett ― Jazz Rock Meeting ―

A jazz zenészek és jazzrajongók találkozására a „Jazz Ősz” nyújt lehetőséget (november eleje).

o Mozik ― Centrum Filmowe Helios: a Solaris Centerben található 6 termes, 1240 férőhelyes (Helios) mozi, ― Klub Dobrego Filmu „Studio” ― Uniwersytecki Klub Filmowy – egyetemi filmklub ― Kino „Meduza” a Kulturális Központban (Oleska 45)

― Międzynarodowy Plener Rzeźbiarski (we współpracy z włoskim miastem Carrara) ― Silesia Superior Attack ― Opolskie Dni Tybetu ― Áprilisban, Szt. Adalbert névnapjának környékén rendezik meg az Opolei Napokat. A legnagyobb látványosság ilyenkor az Adalberti Vásár. A város utcáin fellép az Opolei Lovag Társaság, az Opolei Adalbert Társaság, az EKo Studio Színház és mások.

o Más kulturális és művészeti intézetek Opoléban található a Városi Kultúrális Központ (Miejski Ośrodek Kultury), az Ifjúsági Ház (Młodzieżowy Dom Kultury), a Krakkói Költészeti Szalon (Krakowski Salon Poezji w Opolu), a Klub Literacki Suterena.

o Színházak és filharmonia Opoléban a következő színházak és studiók működnek:

Itt működik a Klub Nadwórnian (Adam Karcher elnök), a Wojewódzka Biblioteka Publiczna im. Emanuela Smołki w Opolu vajdaságikönyvtár és a Miejska Biblioteka Publiczna w Opolu im. Jana Pawła II városi közkönyvtár.

― Teatr Dramatyczny im. Jana Kochanowskiego ― Opolski Teatr Lalki i Aktora im. Alojzego Smolki

o

Helyi média

Opoléban két tévécsatorna és számos rádióállomás működik.

― Teatr Eko Studio ― Teatr Jednego Wiersza

― Tévécsatonák: TVP Opole és a TVO Telewizja Opolska. ― Regionális és helyi rádióállomások: Polskie Radio Opole, Radio Eska Opole, Radio Planeta, Radio Plus Opole, Radio Roxy, Radio Sygnały (internetes), Radio TOK FM, Radio Złote Przeboje 92,8 FM, Radio Złote Przeboje 104,1 FM, RMF Maxxx Opole, Studenckie Studio Radiowe Emiter (internetes sugárzás) ― Sajtó: Gazeta Wyborcza Opole, Nowa Trybuna Opolska, Polska The Times dział "Opole", Schlesisches Wochenblatt, Niezależna Gazeta Obywatelska w Opolu NGO Opole.

― Akademicki Teatr Tańca ― Kabaret Cegła ― Teatr Komedii Improwizowanej Narwani z Kontekstu ― Filharmonia Opolska im. Józefa Elsnera o Múzeumok és galériák Opoléban néhány múzeum és galéra működik. Legrégebbi közülük a Muzeum Śląska Opolskiego, amelyet már 1900-ban megalapítottak.

 Opole közigazgatási felosztása Opole mint egység nem oszlik kerületekre és lakótelepekre, használatban vannak azonban a városrészek különlege nevei. 2009. október 18-án voltak az első településrészi tanácsválasztások: Gosławice, Grudzice, Nowa Wieś Królewska és Zakrzów kerületekben. 1899 előtt Opolét a jelenlegi Opolei Sziléziai Múzeum

43

Śródmieście, Wyspa Pasieka valamint a Zaodrza rész alkotta.

― Származása Władysław a Piast dinasztiából származott. Piast II. Bolkó (1300 körül―†1356. június 21.) opolei herceg és świdnicai Elżbieta (Władysław Łokietek unokája, 1348. február 8-án hunyt el) legidősebb fia, I. (Nagy) Lajos magyar király és Luxemburgi Károly cseh király rokona.

A II. világháború előtt a városhoz csatolták Zakrzów, Półwieś és Szczepanowice településeket. Az 50-es években Nowa Wieś Królewska a Bolkoszigettel, a 60-as években Groszowice és Kolonia Gosławicka, a 70-es évek első felében pedig Bierkowice, Gosławice, Grotowice, Grudzice, Malina, Wójtowa Wieś és Wróblin került a városhoz.

Még – az 1356-ban elhunyt – apja életében Władysław politikai tapasztalatok szerzése céljából Magyarországra ment, ahol 1353 körül találkozott feleségével, Lackfi András előbb székely ispán (Comes Siculorum), majd erdélyi vajda leányával, Erzsébettel. Némely történész szerint Władysław felesége Miklós Sándor vagy Nicolae Alexandru (? – 1364. november 16.) havasalföldi vajda egyik leánya, I. Basarab unokája lett volna.

 Egyház 1972-től Opole az opolei egyházkerület székhelye. Itt található a Szent Kereszt katedrális, amely basilica minor (lat. 'kisebb bazilika') meg további 16 római katolikus plébánia.

― Władysław opolei herceg

o Római katolikus plébániák:

II. Bolko halála után, 1356-ban Władysław – a cseh király alattvalójaként – a kis opolei hercegség uralkodója lett, III. Bolko és Henryk társuralkodókkal együtt. II. Bolko legidősebb fiaként nem osztotta fel közöttük a csekély örökséget. 1364 körül elhunyt Władysław első felesége. Az új opolei herceg másik feleséget keresett magának Mazóviában. III. Siemowit leányát, Eufémiát vette feleségül. Władysław Opolczyk 1356–1401 között, mint cseh hűbéres, 1370-ig testvéreivel együtt társuralkodó volt.

― Opolei egyházkerület: A már korábban említett Szent Kereszt Felmagasztalása Bazilika (Bazylika katedralna Podwyższenia Krzyża Świętego), Szentháromságtemplom (Kościół Świętej Trójcy), Fájdalmas Istenanya és Szent Adalbert temploma (Kościół Matki Boskiej Bolesnej i św. Wojciecha), Szent Sebestyén templom (Kościół św. Sebastiana), Szent Elek templom (Kościół św. Aleksego) valamint a Szent Péter és Pál apostolok temploma (Kościół Świętych Apostołów Piotra i Pawła) mellett a városrészekben is működnek katolikus templomok. A porotestáns egyházak közül az evangélikusoknak, adventistáknak, baptistáknak és a pünkösditsáknak is van gyülekezetük Opoléban. A kerestény egyházakon kívül a buddhisták és a Jehova Tanúi is megtalálhatók a város területén.  Sport Opole számos sportintézménnyel rendelkezik. Legngyobb közülök a Stadion Odry Opole, a Lodowisko Toropol jégpálya, a Hala widowiskowosportowa Gwardia és a Hala widowiskowosportowa Okrąglak sportcsarnok, Stadion lekkoatletyczny im. Opolskich Olimpijczyków atlétikai stadion. Számos uszoda is működik itt. Opole lakossága számos szakosztályt működtet.

sportegyesületet

Opolei László ábrázolása http://madhamsters.blogspot.hu/2012/10/wadysaw-iopolczyk.html

és

― Opolei László nagy politikája az Anjouk oldalán

 Opoléval kapcsolatos személyek o Hercegek

Władysław Opolczyk (Opolei László) hatalmas politikai karrierjét a XIV. század hatvanas éveinek első felében Nagy Lajos magyar király udvarában kezdte. IV. Károly vagy Luxemburgi Károly (csehül Karel IV., németül Karl IV), (Prága, 1316. május 14. – Prága, 1378. november 29.) cseh király követeként került Magyarországra, I. Lajos bizalmasaként udvarában élt. Władysław már 1364ben részt vett azon a krakkói királyi találkozón, amelyen a lengyel uralkodó meghívására több

 Władysław Opolczyk (Opuliai vagy Oppelni László) herceg, a Jasna Górai kolostor alapítója Władysław Opolczyk (Opuliai vagy Oppelni László, nevezik Opolei Lászlónak is) herceg (1326-1332 között született-†Opole, 1401. május 18.), opolei és wieluni herceg, Magyarország nádora, kunok bírája, temesvári-, gímesi-, lévai várnagy volt.

44

jelentős európai uralkodó vett részt: IV. Károly német-római császár, Nagy Lajos magyar, IV. Valdemár dán, Péter ciprusi király, a brandenburgi őrgróf és az osztrák főherceg, ahol olyan egyetemet alapítottak, ahol a sok külföldi diák között egyre növekvő számban tanultak magyarok is.

a magyar pálosoktól kapta, akik Szent Lőrincről nevezett anyaházuk nevéből kölcsönözték. Ennek helyét jelölték így: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen). A kolostorban található a częstochowai Fekete Madonna (Czarna Madonna vagy Matka Boska Częstochowska lengyelül) ikon, Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen át került a kolostorba, 1382 augusztusában. Ugyanebben az évben kapták birtokul Jasna Górát (magyarul Fényes Hegy) a magyar pálosok.

Władysław több fontosabb küldetésének egyike volt két évvel később, amikor Nagy Lajos megbízásából tárgyalt az Anjou unokahugának házassági feltételeiről IV. Vencellel vagy Luxemburgi Vencellel (németül Wenzel von Luxemburg), (1361. február 26. – 1419. augusztus 16.). Władysław hű szolgálata nagyon gyorsan gyümölcsözött és 1367-1372 között nádor és bihari, kevei, krassói, pozsonyi és turóci ispán, 1367-1369 között vasi és soproni ispán, 1369-1371 között temesi ispán, 1372-1378 között oroszországi (Halics és Lodoméria) hűbérbirtokos vajda lett. 1375-1387 között zempléni és abaúji ispán, 13781380 között I. Lajos lengyelországi kormányzója, melyről a lengyel nemesség elégedetlenkedése miatt lemondott.

― Nagy Kázmér halála. Hűbérbérbitokot kap Lengyelországban. Az opolei herceg palotagróf hivatalának idején sem hanyagolta el a külügyi politikát sem, 1368-ban részt vett a bulgáriai hadjáratban is. Nagy Kázmér 1370-ben bekövetkezett halála folytán Opolei László részt vállalt Nagy Lajos lengyel királlyá koronázása ügyében is. 1372–1378 között a Rusz Halics kormányzója és Nagy Lajos követe az ororosz cárnál. 1386-ban Halics Lengyelország elidegeníthetetlen részévé válik, Lwów (Lemberg) többször is koronázási ceremónia színhelyévé válik. 1374-ben Nagy Lajos király országgyűlést tart Kassán, ezen a rendek elismerik a leányági örökösödést. 1374. szeptember 17-én Nagy Lajos kiadja a kassai privilégiumot, melyben a leányági örökösödés elismerése fejében bővíti a lengyel nemesség előjogait. Viszont még ugyanebben az évben Moldva és Havasalföld elismerik a török szultánt hűbéruruknak. A pápa keresztes hadjáratra szólítja fel I. Lajos magyar és lengyel királyt, de a hadjárat elmarad.

Opolei László pecsétje, 1369 Dercsényi Dezső: Nagy Lajos kora Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest, év nélkül, 25. old. Władysław Opolczyk herceg 1372-ben, a Wrocław és Krakkó közötti kereskedelmi úton megalapítja Lubliniecet. 1370–1392 között wieluni föld és Częstochowa, 1370-től (életfogytiglan) Bolesławiec ura. 1372–1378 között a Rusz Halics kormányzója és Nagy Lajos követe az ororosz cárnál. 1375–1396 között Pszczyna ura, 1378-ban Lengyelország kormányzója, 1385–1392 között Karniowban uralkodik. 1378–1392 között (mint lengyel hűbéres) dobrzyni és kujáviai herceg, 1383-tól Głogówekben uralkodik. 1382–1385 között Strzelecben és Niemodlinban régens, 1396-tól formálisan opolei herceg. Tehát számos tisztséget viselt Lengyelországban is.

1375-ben Opolei László megalapítja Jarosław városát, egy évvel később pedig Lubaczówot. Jarosław ugyanis 1375-ben, Opolei Lászlótól, Nagy Lajos király halics-lodomériai kormányzójától nyert magdeburgi városjogot, és 1387-ben került, immár több mint 400 évre, Lengyelországhoz. Lubaczów pedig 1376-ban kapott városi jogokat. 1377-ben Nagy Lajos királlyal és a kislengyelországi és sziléziai lovagokkal részt vett a Litvánia elleni hadjáratban, melynek keretében megszerezték Bełz, Chełm, Horodło, Grabowiec és Sewołoż városokat. Chełm 1366-ban véglegesen Lengyelországhoz került és 1392-ben a magdeburgi városjogokat is megkapta.

― A Jasna Góra-i pálos kolostor alapítása Az I. Lajostól kapott wieluni hercegségben, Częstochowában megalapította Jasna Góra-i pálos kolostort. A kolostort Nagy Lajos király alapította, majd Opolei Ulászló herceg adományozta a Magyar Pálos Rendnek a 293 méter magas hegyet. Nevét is

― Władysław

rövid ideig Lengyelország kormányzója. Anjou Nagy Lajostól megszerzi akujáviai földbérleményeket.

45

Nagy Kázmér 1370-es halála után Lajost lengyel királlyá koronázták. A magyar uralkodó az országot anyjára, Kázmér nővérére bízta.

részéről elakadt. Nagy Lajos sem ajánlotta föl egy másik lányát, hogy a francia szövetséget fenntartsa, de 1378-tól Franciaország és Magyarország eltérő politikát folytatott, hogy az immár kettős pápaválasztás során a (törvényes) római (Nagy Lajos) vagy az avignoni (ellen)pápát (V. Károly) támogatja. A francia házasságot így sokáig jegelték, és végül Katalin jegyesét legidősebb húga, Mária, már mint királynő "örökölte" meg 1385-ben.

A perszonálunió sok feszültséget rejtett magában, mivel Erzsébet és Lajos elsősorban a kislengyel nemzetségekre támaszkodott: ez azonban kiváltotta a nagylengyel nemesség elégedetlenségét. Összeesküvést is szőttek a magyar uralom ellen, trónkövetelőként Erzsébet másod-unokatestvérét, a már kolostorba vonult Fehér Ulászlót léptették fel, akit csak a pannonhalmi apátsággal sikerült egy időre lecsendesíteni.

Ebben az évben korábbi jegyesét, Zsigmondot ejtették, és néhány hónapig papíron Valois Lajos lett Mária királynő első férje, azonban sohasem teljesedett be ez a házasság. Ennek ellenére a három nővér apjuk által eltervezett házasságaiból csak Máriáé valósult meg Zsigmonddal, de ő Lengyelországot nem, csak Magyarországot örökölte meg.

1378-ban Nagy Lajos visszahívta Opolei Lászlót a Rusz földről és egy időre Lengyelország kormányzójává neezte ki. A magyarok és lengyelek közötti feszültség 1376 decemberében véres összetűzéshez vezetett: Krakkóban 160 magyart mészároltak le az idős királyné kíséretéből. Erzsébet erre elhagyta Lengyelországot és visszatért Budára. A lengyelek már nem érezték őt maguk közül valónak, hiszen szülőföldjén is magyar kísérettel vette körül magát.

Hedvig kapta meg végül a lengyel trónt, de a Habsburg-házasság Lengyelország számára nem volt előnyös, így Hedvig királynő a szomszédos és addig ősellenségnek számító Litvánia uralkodójával, Jagellóval kötött házasságot 1386ban.

I. Lajos magyar és lengyel királynak, valamint Kotromanić Erzsébet bosnyák hercegnőnek csak leánygyermekei voltak. Az első lányuk, (Idősebb) Mária (1365–1366) hercegnő még csecsemőkorában meghalt, de a többi lányuk, köztük a legidősebb, Katalin hercegnő már túlhaladták a csecsemőkort, és az utána következők, így (Ifjabb) Mária (1371–1395) és Hedvig (1374– 1399) már a szüleiket is túlélték, és megérték a felnőtt kort. Katalint 1374. augusztus 10-én eljegyezték Valois Lajos (1372–1407) francia királyi herceggel, V. Károly francia király másodszülött fiával. Egyes vélemények szerint Nagy Lajos a három lányát az Anjou-ház uralta országok trónjaira szerette volna ültetni, és a házasságaikat is eszerint rendezte. Katalint a francia király fiával akarta összeházasítani, és ezzel a már gyermektelen I. Johanna nápolyi királynő utódaiként a Nápolyi Királyságot szánta Katalinnak és leendő férjének.

Opolei László herceg pecsétje 1379-ből Opolei László támogatta Luxemburgi Zsigmond és Anjou Mária hercegnő házasságát, és 1382-ben az ő hatására választották Krakkóban Lajos király leányát, Hedviget lengyel kirnővé. ― Nagy Lajos halála, Opolei László kapcsolata Jagelló Ulászlóval 1384-ben a lengyelek Magyarország ellen hívták segítségül, s cserébe I. Lajos király lányának, Hedvignek a kezét ajánlották föl. Hedvig ugyan ragaszkodott jegyeséhez, de Vilmos Jagelló közeledésének hírére elmenekült. A lengyel nemzet pedig annyira kívánta a litván fejedelemmel való házasságot, hogy Hedvig, bár sajgó szívvel, Jagellóhoz ment feleségül. Miután Jagelló 1384. február 15-én felvette volt a keresztséget, március 4-én királlyá koronázták, s Opolei László közreműködésével megszületett a frigy, amely egyúttal a két ország perszonálunióját jelentette. Jagelló a II. Ulászló nevet vette fel, de a királyi hatalom egyelőre Hedvig kezében maradt, aki hozzálátott, hogy a litvánokat a kereszténység befogadására kényszerítse.

Másodszülött lányát, (Ifjabb) Máriát Luxemburgi Zsigmonddal (1368–1437), a nagybátyjának, III. Kázmér lengyel királynak a dédunokájával jegyezte el, és számukra a lengyel koronát jelölte ki. A legkisebb lányának, Hedvignek juttatta volna a Magyar Királyságot, ezért neki az apja a szomszédos Ausztria egyik hercegét, Habsburg Vilmost (1370–1406) szánta leendő házastársnak. A házassági tervek mindaddig működtek, ameddig mindegyik lány életben volt. A legidősebb, Katalin azonban 1378-ban meghalt, és ezzel a francia házasság kútba esett. A francia–magyar szerződés ugyan biztosította, hogy Katalin halála esetén, a soron következő lány, ez esetben (ifjabb) Mária lépjen nővére helyére, de a folytatás mindkét fél

46

― Együttműködés a német háború a lengyel királlyal

lovagrenddel,

Az 1988-ban bemutatott magyar-német-osztrák játékfilm rendezője Szabó István, aki a forgatókönyvet Dobai Péterrel közösen írta. Az alkotók úgynevezett „német trilógia”-jának harmadik, befejező darabja (Mephisto (1981); Redl ezredes (1985); Hanussen). A cmszerepet KlausMaria Brandauer játszotta (Klaus Schneider / Hanussen). 2000-ben pedig Jerzy Kawalerowicz Quo vadis c. filmjében Néró császár szerepét játszotta.

1386-tól kiújultak II. Ulászló harcai Vitolddal, akit megint a Német Lovagrend támogatott. A két állam kilátásai is meglehetősen borúsak voltak: keletről a tatárokkal, északról a Német Lovagrenddel és délről, valamint nyugatról Németország–Magyarországgal való szembenállás kötötte le. I. Zsigmond ugyanis aktív támogatója volt a teuton lovagoknak, akik a korábbi években anyagilag segítették. Seregében szolgált a legendás huszita vezér Jan Žižka. 1387-ben megszerezte a magyaroktól a halicsi várakat.

1987-ben vették fel első saját tenei lemezét: Michał Bajor Live. A lengyel Związek Producentów AudioVideo (ZPAV) Akademia Fonograficzna szervezetének tagja.

Állítólag a vajdává kinevezett Cudar Péter és testvére Imre pénzért eladták neki, de ez eléggé valószínűtlen. 1392-ben II. Ulászló egyezményben elismerte Vitoldot nagyfejedelemnek, de ő ezzel nem érte be és a királyi címet is meg akarta szerezni, akárcsak Ulászló. Opolei László ebben az időszakban a német lovagrenddel szemben saját birtokai védelmére kelt, de Jagellóval is konfliktusba keveredett. 1392. november 3-án Opolei László és Luxemburgi Zsigmond Újváron találkoztak. 1393-ban Opolei László és II. Ulászló lengyel király harcai kiújultak.

― Anna Brzezińska Anna Brzezińska fantasy író 1971-ben, Opoléban született. Elvégezte a II. János Pál Lublini Katolikus Egyetemet (Katolicki Uniwersytet Lubelski Jana Pawła II) és a budapesti Középeurópai Egyetemet (ang. Central European University, CEU), ahol középkorkutatásból doktorált. Az Agencja Wydawnicza RUNA kiadó társtulajdonosa. A Nagroda im. Janusza A. Zajdla díj háromszoros győztese. Az internetes álneve Sigrid. Grzegorz Wiśniewski science fiction író neje. Jelenleg Varsóban lakik.

1397-ben Jagiełło Szepesófaluban írta alá a békét Luxemburgi Zsigmonddal, a békekötéskor Opolei László is jelen volt. 1399-ben Zsigmond felkereste rokonait Krakkóban, ahol a polgárság fényesen fogadta. Még ebben az évben megszületett gyermekével együtt elhunyt Ulászló felesége, Hedvig, s ezután a lengyel trón szuverén ura lett. Ulászló nem egészen viszonozta Zsigmond barátságos indulatát, mert amikor a magyar főúri ellenzék Zsigmondot 1401-ben elzáratta, Ulászló az egyik párt hívására fegyveres kísérettel a Szepesség tört, de a Garák visszaverték. Néhány hónappal később Ulászló és Zsigmond ennek ellenére megújították barátságukat és ez alkalommal Ulászló Cillei Annát, Zsigmond pedig Cillei Borbálát vette nőül.

― Krzysztof Bartnicki Krzysztof Bartnicki lengyel fordító 1971. május 7én született Opoléban. A Nemzeti Örökségvédelmi és Kulturális Minisztérium ösztöndíjasa. ― Jan Fethke Jan Fethke (Opole, 1903. február 26.-Berlin, 1980. december 16.) sziléziai író és rendező, forgatókönyvíró és filmrendező, eszperantó író. ― Walter Geisler (Opole, 1913-†Berlin, 1979. június 9) német operaénekes. ― Max Glauer Max Glauer (Wrocław, akkoriban Breslau, 1867. augusztus 11. – Opole, akkoriban Oppeln, 1935. augusztus 27.) német és sziléziai fotóművész. Fényképet készített többek közöt II. Vilmos württembergi király (németül: König Wilhelm II. von Württemberg, teljes nevén Wilhelm Karl Paul Heinrich Friedrich; Stuttgart, 1848. február 25. – Bebenhausen, 1921. október 2.), majd többek között Hindenburg és 1933-ban Adolf Hitler portfréját is elkészítette.

o Művészek és költők ― Zofia Badura Zofia Badura lengyel költőnő 1954. május 15-én, Opoléban született. 1978-ban kapott ifjúsági irodalmi díjat (Nagroda Literacka Młodych im. Włodzimierza Pietrzaka). ― Michał Bajor

― Elisabeth Grabowski

Michał Bajor színész és énekes, Ryszard Bajor színész fia és Piotr Bajor színész testvére 1957. június 13-án, Głuchołazyban született. Gyerekkora óta kapcsolatban állt az opolei színházi környezettel, ahol apja a bábszínház művésze volt. Opoléban mutatkozott be először. Többek között 1988-ban szerepelt Szabó István Oszkár-díjra jelölt Hanussen c. filmjében (címváltozata: A próféta).

Elisabeth Grabowski írónő (Ratibor, 1864. június 13.-†Oppeln, 1929. február 11.) Opoléban hunyt el. ― Jerzy Marian Grotowski Jerzy Marian Grotowski (Rzrszów, 1933. augusztus 11.-Pontedera, 1999. január 14.) lengyel színházi rendező, színházi teoretikus, tanár valamint a

47

színészi módszer megteremtője. A legnagyobb XX. századi színházi reformátorok egyike. Opole díszpolgára.

― Jan Kasprowicz Jan Kasprowicz (Inowrocław-Szymborz, 1860. december 12.-Zakopane, 1926. augusztus 1.) lengyel költő, dramaturg, irodalomkritikus és fordító. A Młoda Polska (Ifjú Lengyelország) képviselője. 1870-től Jan Kasprowicz az inowrocławi porosz gimnáziumban tanult, ahol a Kis-Lengyelország függetlesnégéért küzdő Towarzystwo Tomasza Zana ifjúsági szervezethez tartozott Poznańban, Opoléban és Raciborzban. 1884-ben érettségizett a poznańi Szent Mária Magdolna Gimnáziumban.

― Edyta Anna Górniak Edyta Anna Górniak lengyel énekesnő, zeneszerző és dalszövegíró, producer, rendező, musical színésznő 1972. november 14-én, Ziębicében született. A lengyel Związek Producentów AudioVideo (ZPAV) Akademia Fonograficzna szervezetének tagja. A lengyelek dalok fővárosának tiszteletbeli nagykövete (Honorowy Ambasador Stolicy Polskiej Piosenki Opole). Edyta Górniak második helyezést ért el az eurovíziós dalfesztiválon Dublinban (1994-ben), egy jótékonysági koncerten pedig a nagy tenor, José Carreras partnere volt. Az angol és a német sajtó az elmúlt tíz év legnagyobb felfedezéseként tartja számon. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy a jövőben elfoglalja Liza Minnelli vagy Whitney Houston helyét: egzotikus szépség, nagyszerű hang és óriási tehetség.

Filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott a lipcsei és wrocławi német egyetemeken. Jan Kasprowicz a korabeli irodalmi irányzatok közül mindenekelőtt a naturalizmussal, a szimbolizmussal és az expresszionizmussal állt kapcsolatban. A modern szabadvers, a katasztrofizmus előfutára volt. A katasztrofizmus kifejezést a lengyel irodalomkritikában a két világháború közötti időszak bizonyos eszmei-, művészeti áramlataira használják.

Edyta Anna Górniak, 1993-ban

Az épület, amelyben Jan Kasprowicz lengyel költő élete utolsó éveit töltötte, 1920-ban épült egy harendai górál, Jan Klusia-Fudal megbízásából. Eredetileg panzióként funkcionált, majd megvette egy angol festőnő, Winnifred Cooper, akitől 1923ban vásárolta meg Kasprowicz. Edyta Anna Górniak – The Power of Love (Copyright by Polsat) ― Alfons Hayduk Alfons Hayduk (Oppeln, 1900. november 18.†Erlangen, 1972. július 15.) író és tanár. ― Celina Hellerowa Celina Hellerowa az opolei Zeneiskola tanára, zenetudós, a klasszikus zongora tanára. ― Arkadiusz Janiczek Jan Kasprowicz háza Zakopanéban

Arkadiusz Janiczek lengyel színművész 1974. január 14-én született Opoléban.

48

Mivel az épület megvételét egy igen nagy összegű, műfordításért kapott előleg tette lehetővé, Kasprowicz rendszeresen úgy emlegette a házat, hogy "egy angol, bizonyos Shakespeare" finanszírozta azt neki. Betegség miatt mindössze néhány évet töltött itt, de életének legszebb éveiként emlegette, híres verses kötetét "Én Világom" címmmel is itt alkotta. ― Ryszard Kotys Ryszard Kotys lengyel színész és rendező Mniówban született 1932. március 20-án. Krzyża Kawalerskiego Orderu Odrodzenia Polski lovagja. Fellépett az opolei Teatr im. Jana Kochanowskiego színházban is. Laumann Druck & Verlag – Hans Niekrawietz életrajza

― Paweł Kukiz Paweł Kukiz színész, lengyel énekes, dalszövegíró Paczkówban született 1963. június 24-én. Az opolei Zeneiskolában tanult.

― Janusz Onufrowicz Janusz Onufrowicz lengyel színész, kabarészerző, dalszerző, 1969. május 17-én, Opoléban született. ― Mariola Ordak-Świątkiewicz Mariola Ordak-Świątkiewicz színésznő, bábművész, rendező, pedagógus. Az Opolei Stefan Jaracz Színház Dráma Szakán végzett 1995-ben, valamint az Állami Színművészeti Főiskola Wrocławi Bábművészeti Szakán (Państwowa Wyższa Szkoła Teatralna – Wydziału Lalkarskiego we Wrocławiu) 1999-ben.

Paweł Kukiz ― Friedrich Wilhelm Kuhnert (1865. szeptember 18.-1926. február 11.) festő, állatrajzoló. ― Simon Bar Jona Madelka (mint Šimon Bariona Oppollensis) (Opole, 1530-1550 – Plzeň, 1598 k.) cseh zeneszerző Opoléban született. ― Meszuge

Mariola Ordak-Świątkiewicz

Meszuge – művésznevű alkoholista lengyel író – 1958-ban született Opoléban. Bloger, az alkoholizmus témájára esszé és cikkíró, a Wspólnota Anonimowych Alkoholików – Lengyel Alkoholisták Egyesülete – Program 12 Kroków AA program népszerűsítője.

A wrocławi színművészeti főiskola tanára (19992005). Az opolei Bábszínház bábművésze. ― Krzysztof Pieczyński Krzysztof Pieczyński lengyel színész, költő és író 1957. március 27-én született Opoléban.

― Georg Nehrlich

― Bolesław Polnar

Georg Nehrlich (Oppeln, Szilézia, 1892. január

Bolesław Polnar (Opole, 1952. június 30.-u.o., 2014. február 10.) lengyel grafikus, festő és az opolei Liceum Sztuk Plastycznych im. Jana Cybisa tanára volt. Plakátokat és színlapokat is tervezett. A krakkói Szépművészeti Egyetemen – Akademia Sztuk Pięknych im. Jana Matejki w Krakowie – tanult (1972-1977), ahol grafikából diplomázott prof. Włodzimierz Kunz műhelyében.

6.-†Drezda, 1982. április 17.) festő és grafikus. ― Hans Niekrawietz Hans Niekrawietz tulajdonképpen Johann Niekrawietz (Opole, 1896. február 8.- Wangen im Allgäu, Németország, 1983. április 23.) költő.

49

― Jacek Zejdler (Jacek Zajdler is, Łódź, 1955. janzár 19.-Opole, 1980. január 1.) lengyel színész, a „Stawiam na Tolka Banana” sorozat címszereplője. ― A TSA együttes tagjai Tajne Stowarzyszenie Abstynentów (TSA) lengyel rock együttes a heavy metal előfotáraihoz számít Lengyelországban. Az együttes 1979-ben, Opoléban alakult Andrzej Nowak gitáros és Tomasz "Whatfor" Zatwarnicki basszusgitáros kezdeményezésére. Az együttes 1981-ben mutatkozott be egyedül a Mass Media/Wpadka, ugyanakkor a TSA néven jegyzett albumát 1983ban jelentette meg.

Polnar a 2013. decemberi kiállítása idején ― Tomasz Różycki

Az együttes jelenlegi tagjai: Marek Piekarczyk − ének (1981-1989, 1991-1992, 1998-1999, 2001től), Andrzej Nowak – gitár (1979-1983, 1987-1989, 1991-1992, 1998-1999, 2001-től), Stefan Machel − gitár, vokál (1980-1989, 2001-től), Janusz Niekrasz – basszus gitár, vokál (1980-1989, 2001-től), Marek Kapłon – dob (1980, 1981-1983, 2001-től)

Tomasz Różycki lengyel költő, fordító, romanista 1970. május 29-én, Opoléban született és ott is lakik. A genfi székhelyű Kościelski-díj (Nagroda Kościelskich) díjazottja, melyet a "Dwanaście stacji" c. alkotásáért kapott (2004). Számos lengyel és külföldi folyóratban publikált. Verseit több európai nyelvre lefordították. 2010-ben megkapta a "Kamień" díjat, a "Miasto Poezji" Festivál idején.

Az együttes korábbi tagja volt: Paweł Stompór − gitár (1991-1992), Marek Raduli − gitár (1980), Antoni Degutis − gitár (1984-1986, 1998-1999), Ryszard Petelnik − gitár (1980), Andrzej Walczak − basszusgitár (1991-1992), Paweł Mąciwoda − basszusgitár (1998-1999), Tomasz Zatwarnicki − basszusgitár (1979), Zbigniew Kraszewski − dob, vokál (1984-1989), Dariusz Biłyk − dob (19911992), Duane Cleveland − dob (1998-1999) valamint Leszek Wojtas − dob (1980)

― Ruth Seydewitz – író- és újságírónő (szül.: Lewy;, Opole, 1905. június 26.†Drezda, 1989. március 28.) Tajne Stowarzyszenie Abstynentów (TSA) napjainkban

― Jerzy Turek Jerzy Turek (Tchórzowa, 1934. január 17.-Varsó, 2010. február 14.) lengyel színész. 1958-59 között az opolei Państwowy Teatr Ziemi Opolskiej színésze volt, majd ezt követően varsó színázakban szerepelt: Teatr Syrena (1959-61), Teatr Polski im. Arnolda Szyfmana (1961-69), Narodowy (1969-74, 1982-85), Teatr Rozmaitości (1974-82). 1986-tól a Teatr Kwadrat művésze volt.

Trochę więcej zdjęć: http://trojmiasto.dlastudenta.pl/lokale/show_impreza/?idi=116530

― Paprika Korps együttes tagjai Paprika Korps egy sziléziai heavy reggae zenekar. Tagjai: Marcin Matlak: vokál, gitár, Piotr Maślanka: billentyű, vokál, melodika, Łukasz Rusinek: gitár, Tomasz Krawczyk: basszusgitár, Aleksander Żeliźniak: dob valamint Jakub Łukaszewski: hangmérnök.

― Hugo Ulrich (Opole, 1827. november 25.-Berlin, 1872. március 23.) német zeneszerző.

50

― Bartosz Minkiewicz és Tomasz Minkiewicz: a Wilq superbohaterze képregénysorozat alkotói.

az opolei gimnáziumban, majd a Wrocławi Egyetem Filozófiai Tanszékén tanult tovább. Tanulmányai alatt aktív tagja volt az 1836-1886 között működő Szláv-Irodalmi Társaságnak (Towarzystwo Literacko-Słowiańskie) és a FelsőSziléziaiak Körének (Koło Górnoślązaków) – amely a Felső-Sziléziai Lengyelek Társaságaként (Towarzystwo Polskich Górnoślązaków) működött tovább. Tanulmányai befejeztével bevonult a hadseregbe és részt vett a dán-porosz háborúban. 1867-ben káplánná szentelték fel és az opolei vikáriátusba került. 1870-ben a pomerániai Kościerzynába került, ahol 13 éven át a Katolikus Tanítóképző Szeminárium igazgatója volt. 1884ben tért vissza Felső-Sziléziába, ahol az Opolei Tanítóképző Szeminárium igazgatója lett. Tevékeny tagja volt az opolei értelmiségiek szövetségének is.

 Hadvezérek és katonák

― Sebastian Andrzej Jasiński

― Kaspar Colonna von Fels gróf, néha Kolonna is, (* 1594; †Oppeln, 1666. március 31.) német katonatiszt Opoléban született.

Sebastian Andrzej Jasiński OFM, 1953. október 4én, Bytomban született. 1980-ban szentelték káplánná. Lengyel katolikus lelkész, ferences szerzetes, biblisztikából szerzett doktorátust, 1992ben a Lublini Katolikus Egyetemen végzett. Az Opolei Egyetem Teológiai Tanszékének Ószövetség-magyarázat osztályának vezetője, a Katowice-Panewniki OO. Ferences Lelkészképző Szeminárium tanára. A bibliatudományra specializálódott. Tanít a Wrocławi Teológiai Tanszéken, a Katowicei Ferences Lelkészképző Főszemináriumban is. ― Sebastian Jasiński tagja a Lengyel Bibliakutatók Társaságának, a bibliai országokba vezetett zarándoklatok szervezője. A Prowincja Wniebowzięcia NMP Zakonu Braci Mniejszych w Katowicach ferences rendtartományhoz tartozik.

― Dr. med. Hans-Joachim Schulz-Merkel (1913. április 6. – 2000. szeptember 2.) – katonatiszt Opoléban született. ― Józef Szmechta (Nowa Wieś Królewska, 1900. február 16.-Berlin, 1942. július 17.), álnéven Hutnik, Jankow, Józef – sziléziai felkelő, a Wawelberg partizáncsoport tisztje, az Armia Krajowa sziléziai körzet parancsnoka.  Lelkészek ― Antoni Adamiuk Antoni Adamiuk (Old Forge, 1913. december 18.Opole, 2000. január 25.) lengyel római katolikus püspök, 1970–1989 között opolei segédpüspök, 1989-2000 között az opolei egyházkerület szenior püspöke volt.

― Franciszek Jop Franciszek Jop (Słupia Stara, 1897. október 8.†Opole, 1976. szeptember 23.) római katolikus püspök, 1946–1952 között sandomierzi segédpüspök, 1952–1956 között a krakkói érsekség káptalanjának vikáriusa, 1972–1976 között az opolei egyházkerület püspöke, 1972-1977 ordináriusa.

― Leo Baeck Leo Baeck (Leszno, 1873. május 23.-London, 1956. november 2.) német rabbi, teológus, tudós, a XX. századi liberális judaizmus leghíresebb vezetője. ― 1897-ben lett az újonnan épített opolei Új Zsinagóga rabbija, 1907-ig működött itt.

― Bolesław Kominek Bolesław Kominek (Radlin, 1903. december 23.Wrocław, 1974. március 10.) római katolikus püspök, 1945 után az Opolei Apostoli adminisztrátora, 1972–1974 között wrocławi érsek, 1973-ban kardinális.

― Andrzej Konrad Czaja Andrzej Konrad Czaja (Oleśno, 1963. december 12.) lengyel római katolikus püspök, teológiából szerzett doktori fokozatot, 2009-től az opolei egyházkerület püspöke.

― Gerard Alfons Kusz Gerard Alfons Kusz (Dziergowice, 1939. október 23.) római katolikus püspök, a teológia doktora, 1985–1992 között opolei segédpüspök, 1992–2014 között gliwicei segédpüspök, 2014-től a gliwicei egyházkerület szenior püspöke.

― Konstanty Damrot Konstanty Damrot (ném. Constantin Damroth) álnéven Czesław Lubiński (Lubliniec, 1841. szeptember 13.- Pilchowice, Gliwice járás, 1895. március 5.) katolikus lelkész, felső-sziléziai aktivista, író, költő. Damrot 1862-ben érettségizett

51

volt, a Königsbergi (ma Kalinyingrád) Egyetemen matematikát tanult. Kaluza tanulmányait dr. Meyer felügyelete mellett folytatta. Habilitációs disszertációja 1910-ben közismertté tette nevét. Szűkös anyagi körülmények között élt feleségével. Kaluza kiváló képességeire Einstein figyelt fel.

― Alfons Nossol Alfons Nossol (Brożec, 1932. augusztus 8.) római katolikus püspök, a teológiai tudományok professzora,1977–2009 között az opolei egyházkerület ordinárius püspöke, érsek (ad personam), 2009-től az opolei egyházkerület szenior püspöke.

1919 áprilisában még Königsbergben tanított, amikor Albert Einstein (Ulm, Württemberg, Németország, 1879. március 14. – Princeton, New Jersey, USA, 1955. április 18.) általános relativitás elméletének James Clerk Maxwell (Edinburgh, 1831. június 13. – Cambridge (Anglia), 1879. november 5.) elektromágneses elméletének egyesítésére törekedetett. Einstein tette közzé kutatási eredményeit 1921. december 8-án.

― Jan Walenty Wieczorek Jan Walenty Wieczorek (Bodzanowice, 1935. február 8.) római katolikus püpök, 1981–1992 között opolei segédpüspök, 1992–2011 között a gliwicei egyházkerület püspöke, 2011-től gliwicei egyházkerület szenior püspöke. o Tudósok

 Kaluza–Klein-elmélet

― Peter Badura jogász Opoléban született.

Kaluza bevezette az ötödik dimenziót, amely rendkívüli volt abban az időben. A Kaluza–Kleinelmélet Einstein elmélete ötdimenziós formalizmussal. Négydimenziósra redukálva megkapjuk Einstein elméletét a Maxwell-féle elektromágneses elmélettel csatolva. Ez volt a fény és a gravitáció első nemtriviális egyesítése. Napjainkban a húrelméletek magukban foglalják a Kaluza–Klein elméletet.

― Hans-Busso von Busse (Oppeln, 1930. május 7.-†München, 2009. november 7.) építész, egyetemi tanár Opoléban született. ― Robert Hermann Garbe (másként, 'Garber’; 1847. január 9.-1932. május 23.) porosz mozdonykonstruktőr úttörő.

Még 1919 áprilisában Einstein levelet kapott egy ismeretlen matematikustól, Theodor Kaluzától, aki a Königsbergi Egyetemen dolgozott. Kaluza egy néhány soros leírásban Einstein általános relativitáselméletét öt dimenzióban írta fel (négy dimenziót használt a térre és egyet az időre), így kiadódott Maxwell elektromágnesességre vonatkozó elmélete. Vagyis, a leírás mindkét elméletet egy képletben tartalmazta. Mint korábban Riemann, Kaluza feltételezte, hogy a fény egy magasabb dimenzió hullámzása által keltett zavar. Ezzel egyesítette Einstein gravitációs elméletét és Maxwell fényelméletét úgy, hogy bevezette az ötödik dimenziót.

Robert Hermann Garbe által szerkesztett P8 sorozatú gőzmozdony (mgángyűjtemény) A PKP Ok1 sorozat vagy más néven a DRG 38.10– 40 egy lengyel 2'C h2 jellegű gőzmozdonysorozat volt. 1906 és 1923 között kb. 3 800 db épült a mozdonyból. 1974-ben selejtezték.

Kaluza elméletét az 1920-as években tőle függetlenül felfedezte Oskar Klein svéd fizikus, és továbbfejlesztette.

― Maurycy Horn

Az elmélet által leírt ötödik dimenzió egy kicsiny sugarú körbe van felcsavarodva. Ez önmagában nem lett volna baj, de az elmélet előírta, hogy a körnek térben is és időben is változatlannak kell lennie. Ez azonban nem felel meg Einstein általános relativitáselmélete lényegének, vagyis annak, hogy a térgeometria dinamikus természetű. Ha az általános relativitáselmélethez hozzáveszünk egy újabb térdimenziót, annak a geometriája dinamikus kell hogy legyen. Ebben az esetben a Kaluza–Klein elmélet szerint a gravitációs és elektromágneses hatások át tudnának alakulni egymásba. Azonban ilyen hatásokat nem tudtak megfigyelni a kísérleti fizikusok.

Maurycy Horn (Bécs, 1917. november 16.-Varsó, 2000. november 21.) – zsidó származású lengyel történész, 1970-1991 között a Zsidó Történeti Intézet – Żydowski Instytut Historyczny im. Emanuela Ringelbluma (ŻIH) – igazgatója (1970– 1991), Elżbieta Horn férje. ― Theodor Franz Eduard Kaluza Theodor Franz Eduard Kaluza (Opole, 1885. november 9.- Göttingen, 1954. január 19.) német matematikus és fizikus. Theodor Kaluza Max Kaluza fia volt. Családja, mintegy 300 éve Ratiborban élt. Max Kaluza német tudós ellenére jól ismerte az angol nyelvet és irodalmat. Theodor, aki a család egyetlen gyermeke

52

Az 1930-as években a fizikusok már tisztában voltak vele, hogy a gravitáción és az elektromágnesességen kívül más erők is léteznek. Tudtak az erős és a gyenge magerőkről. Ezeket azonban nem lehetett beemelni ebbe az „egyesített térelmélet”-be, bár ezen a problémán olyan matematikusok és fizikusok dolgoztak, mint Wolfgang Pauli, Erwin Schrödinger és Herman Weyl.

Mehmet Emin Pasa, születéskori nevén Isaak Eduard Schnitzer, a keresztségben (1874) szerzett nevén Eduard Carl Oscar Theodor Schnitzer (Opole, 1840. március 28. – Kinene, jelenleg Kongói Demokratikus Köztársaság, 1892. október 23. vagy 24.) orvos, természettudós és Egyiptom Equatoria tartományának kormányzója. A pasa címet csak 1886-ban adták neki. Emin pasa a sziléziai Opole városában született középosztálybeli német zsidó szülők gyermekeként. A család a gyermek két éves korában, 1842-ben a lengyelországbeli Neissébe (Nysa) költözött.

Az 1970-es évekre kiderült, hogy az összes neutrínó „balkezes” (a spinjük mindig az impulzusukkal ellenkező irányba mutat). Ezt az aszimmetriát a Kaluza–Klein-elmélet nem tudta megmagyarázni.

Apjának 1845-ben bekövetkezett halála után anyja újra férjhez ment egy nem zsidó származású férfihoz; ő és közös gyermekük az evangélikus hitet vették fel. Emin 1858-tól a wrocławi, königsbergi (Kalinyingrád) és a berlini egyetemeken tanult, 1864-ben orvosként végzett. A praktizálástól azonban eltiltották, ezért 1865-ben Németországból Konstantinápolyba utazott, szándéka az volt, hogy az Oszmán Birodalmat szolgálja.

Theodor Franz Eduard Kaluza 1935-től 1954-ben bekövetkezett haláláig Göttingenben kapott tanári állást.

Bécsen és Trieszten át vezető útja során megállt a montenegrói Antivariban, ahol szívesen fogadták és hamarosan ismét orvosi gyakorlatot folytatott. A jó nyelvérzékét hasznos célokra fordította, az általa beszélt európai nyelveket a török, az albán és a görög nyelvekkel egészítette ki. A kikötő karanténjának tisztiorvosa lett, csak 1870-ben távozott innen, amikor Ismail Hakki Pasának, Észak-Albánia kormányzójának kíséretéhez csatlakozott, annak az Oszmán Birodalomban tett útja során.

Theodor Franz Eduard Kaluza Talán ez a legszebb matematikai munkája a Höhere Mathematik für die Pracktiker c. tankönyv, amelyet G Joossal írt közösen és 1938-ban tett közzé.

Amikor Hakki Pasa 1873-ban meghalt, Emin visszautazott Neissébe a pasa özvegyével és gyermekeivel, akiket saját családjaként mutatott be, de 1875 szeptemberében hirtelen távozott, majd Kairóban bukkant fel, ahonnan még annak az évnek decemberében Kartúmba utazott tovább. Ekkor vette fel a „Mehemet Emin” nevet (arabul Muhammad al-Amín), orvosi praxist kezdett, növényeket, állatokat, madarakat kezdett gyűjteni, melyek közül sokat európai múzeumoknak küldött tovább. Bár sokan iszlám vallásúnak tartották, nem világos, hogy valaha is áttért-e erre a hitre.

Theodor Franz Eduard Kaluzát nagyon érdekelték a nyelvek, az irodalom és a filozófia. Több mint tizenöt nyelven tanult, köztük héber, magyar, arab, és a litván nyelven. Éles humorérzéke volt. ― Eckart Klein (*Opole, 1943. április 6.) – jogász, a potsdami egyetem dékána Opoléban született. ― Carl Mainka Carl Mainka (Oppeln, 1874. január 31.-Ratibor, 1944. december 25.) német geofizikus és szeizmológus (földrengéskutató), a strasbourgi és a göttingeni egyetemek tanára. A racibórzi földrengéskutató állomás építője, amely saját szerkesztésá berendezéssel szerelt fel.

Charles George Gordon, Equatoria tartomány akkori kormányzója tudomást szerzett Emin érkezéséről, és felajánlotta neki, hogy legyen a tartomány tisztiorvosa. Emin rábólintott a felkérésre és 1876 májusában a szudáni tartományba utazott. Gordon azonnal diplomáciai missziókkal bízta meg Emint a délen fekvő Bugandába és Bunyoróba, ahol Emin szerény stílusa és az általa tökéletesen beszélt lugandai nyelv nagyon népszerűvé tette.

― Friedrich Münzer Friedrich Münzer (*Opole, 1868. április 22.†Theresienstadt, 1942. október 20.) nyelvész Opoléban született. ― Mehmed Emin Pasa, Eduard Schnitzer

1876 után Emin Ladóba helyezte át székhelyét, innen szervezte a régióba tartó expedíciókat. 1878ban Egyiptom kedivéje (az egyiptomi alkirályok 1805-1914 között használt titulusa) Emint Gordon utódjául nevezte ki a tartomány kormányzói

tulajdonképpen:

53

székébe, és a „bej” címet adta neki. Az előkelő cím ellenére Eminnek kicsi volt a hatásköre; katonai erejét mindössze néhány ezer katona alkotta, akik állásaik körül csak egy néhány kilométernyi területet ellenőriztek, a kartúmi kormány közömbösen fogadta fejlesztési javaslatait.

A megérkezésükre rendezett ünneplés során Emin megsérült, amikor egy üvegablakon, melyet tévesen átjárónak hitt, átlépett. Két hónapot töltött kórházban, így Stanleynek úgy kellett távoznia, hogy nem volt módja Emint hazavinni. Emin ezután a Német Kelet-Afrika Társaság szolgálatába lépett, és elkísérte Franz Stuhlmannt a kontinens belsejében fekvő tavakhoz vezetett expedícióján. Az expedíció során, 1892. október 23-án vagy 24én két arab, akik valószínűleg rabszolga-kereskedők voltak, Kinenénél megölte. ― Jürgen Roloff Jürgen Roloff (*Oppeln, 1930. szeptember 29.†Erlangen, 2004. február 21.) evngélikus teológus Opoléban született. ― Emil Friedrich Julius Sommer Emil Friedrich Julius Sommer (Oppeln, 1819. május 5.-†Halle, 1846. július 22.) nyelvész, germanista Opoléban született. ― Stanisław Urbańczyk

Mehmet Emin Pasa Muhammad Ahmad 1881-ben kezdődő lázadása Equatoriát a külvilágtól, és a rákövetkező évben Karam Allah délnek fordult csapataival, hogy elfoglalja Equatoriát és fogságba ejtse Emint. 1885ben Emin és erőinek nagy része délre vonult vissza, az Albert-tó közelében fekvő Wadelaiba. Bár észak felé el volt vágva a külvilágtól, a Buganda Királyságon keresztül levélkapcsolatban tudott maradni Zanzibárral.

Stanisław Urbańczyk (Kwaczała, chrzanowski járás, 1909. július 27.-2001. október 23.) lengyel nyelvtudós, a Toruńi Egyetem, a Poznańi Egyetem és a krakkói Jagelló Egyetem profeszora, a Lengyel Tudományos Akadémia tagja. Nyelvjáráskutatási, névtani és egyéb nyelvészeti tevékenysége kiemelkedő (a Słownik staropolski szerkesztője).

Mivel elhatározta, hogy Equatoriában marad, a barátja, Wilhelm Junker által továbbított hivatalos nyilatkozatai jelentős együttérzést keltettek Európában, különösen Gordon előző évben bekövetkezett halála után. Az Emin pasa kiszabadítására indított expedíció, melyet Henry Morton Stanley vezetett, Emin megmentését tűzte céljául. Az expedíció a Kongófolyón hajózott fel a belga II. Lipót belga király által felajánlott gőzhajókon, majd rendkívüli nehézségek közt áthatolt az Ituri-esőerdőn, útja során az expedíció résztvevőinek kétharmada odaveszett.

Stanisław Urbańczyk professzor A Sárospataki Biblia vagy Zsófia királyné Bibliája (lengyelül Biblia królowej Zofii, Biblia Szaroszpatacka) a legrégebbi lengyel nyelvű Ószövetség-fordítás, amely II. Ulászló lengyel király felesége, Zofia Holszańska megrendelésére készült 1453–1455 között. A fordítás a Vulgata alapján készült, korábbi cseh fordítások felhasználásával.

A nagy út minden részletét pontosan örökítette meg az expedíció fehér bőrű résztvevőinek naplója (például Edmund Musgrave Barttelot őrnagyé, William Grant Stairs századosé, A.J. Mounteney Jephsoné vagy az expedíció orvosáé, Thomas Heazle Parke-é). Stanley 1888 áprilisában talált rá Eminre, majd egyévnyi vitát és tétovázást követően, mely során Emin lázadó tisztjei Emint és Jephsont házi őrizetbe vették, végül sikerült Emint meggyőzni, hogy induljanak útnak a tengerpart felé. 1890-ben érkeztek meg az Indiai-óceán partján fekvő Bagamoyóba.

1708-tól a Bibliát Magyarországon, a Sárospataki Református Kollégiumban őrizték. A második világháborúig 185 oldal maradt fenn, melyek az Ószövetséget tartalmazták Eszter könyvéig bezárólag. További ószövetségi könyvek töredékei

54

is előkerültek, de bizonytalan, hogy az Újszövetséget is lefordították-e. A Biblia a második világháború idején megsemmisült. Egyes lapok fennmaradtak, így két lap a wrocławi Egyetemi Könyvtárban (Biblioteka Uniwersytecka), egy laptöredék pedig Prágában, a Nemzeti Múzeum Könyvtárában található meg.

(Kereszténydemokraták) képviselőcsoport tagja. A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság alelnöke.

A Sárospataki Biblia szövegét azonban későbbi kiadások és feldolgozások révén ismerjük. 1856ban Poznańban Marian Jaroszyński kiadta a Biblia kromolitográfiáját. A teljes szöveg elsőként 1871ben jelent meg Lwówban Biblia Królowej Zofii żony Jagiełły. Z Kodeksu Szaroszpatackiego. Nakładem Księcia Jerzego Henryka Lubomirskiego wydał Antoni Małecki (Zsófia királyné, Jagelló feleségének Bibliája. A Sárospataki Kódexből. Jerzy Henryk Lubomirski herceg költségén kiadta Antoni Małecki.) címmel. A következő kiadás, amely fénynyomásos eljárással (fototípia) készült 1930-ban, Krakkóban, 220 példányban jelent meg Biblia Szaroszpatacka. Podobizna Kodeksu Biblioteki Ref. Gimnazjum w Szaroszpataku. Wydał Ludwik Bernacki (Sárospataki Biblia. A Sárospatai Ref. Gimnázium Könyvtára kódexének kópiája. Kiadta Ludwik Bernacki.) címmel. Az utolsó, nagyobb példányszámú feldolgozás Biblia Królowej Zofii (Szaroszpatacka) wraz ze staroczeskim przekładem Biblii (Zsófia királyné [Sárospataki] Bibliája az ócseh Biblia-fordítással.) címmel 1965–1971 között jelent meg Stanisław Urbańczyk és Vladimir Kyas kiadásában, az Ossolineum forráskiadásai keretében.

Danuta Jazłowiecka ― Hans Adolf von Moltke Hans Adolf von Moltke (Opole, 1884. november 29.-Madrid, 1943. március 22.) – német diplomata, a Szejm követe, nagykövet volt. Friedrich Ludwig Elisa von Moltke (*Gut Rantzau, 1852. május 1.†Gut Klein-Bresa, Landkreis Strehlen, Niederschlesien, 1927. december 10.), KeletPoroszország főkormányzójának fia volt. Hans Adolf von Moltke felesége Julie Zuckschwerdt volt. ― Karol Musioł Karol Musioł (Radlin-Biertułtowy, 1905. októberOpole, 1983. március 21.), 1952-1965 között az Opolei Városi Nemzeti Tanács elnöke, több éven keresztül polgármester; Polska Zjednoczona Partia Robotnicza (PZPR) – Lengyel Egyesült Munkáspárt – tagja. A Lengyel Dalok Fesztiváljának (Krajowy Festiwal Polskiej Piosenki) ésd az Opolei Napok kezdeményezője. Az ő idején alakult meg a Towarzystwo Przyjaciół Opola valamint a Klub TPD (jelenleg Klub u Papy Musioła).

Stanisław Urbańczyk szerkesztésében jelent meg 1999-ben, az Ossolineum gondozásában az Encyklopedia języka polskiego c. mű. ― Max Wiener Max Wiener (Oppeln, 1882. április 22.-New York, 1950. június 30.) filozófus, teológus és rabbi Opoléban született.

― Edmund Jan Osmańczyk

o Politikusok és aktivisták

Edmund Jan Osmańczyk (Deutsch Jägel, 1913. augusztus 10.-Varsó, 1989. október 4.) lengyel újságíró és politológus, képviselő a Lengyel Népköztársaság Szejmjének I, II, V, VI, VII és VIII. ülésszakán, szenátor az I. ülésszak idején. Jolanta Klimowicz újságírónő férje.

― Andrzej Mieczysław Diakonow Andrzej Mieczysław Diakonow (Klembów, 1950. január 14.) lengyel politikus, közgazdász, a Szejm IV. ülészszakának képviselője, állami hivatalnok. ― Edwin Waldemar Balduin Friedrich Drenkmann, 1901-től von Drenkmann

― Jürgen Peters (Bolko/Opole, 1944. márcoius 17.) német szakszervezeti aktivista, 20032007 között az IG Metall üzemi szakszervezet elnöke.

Drenkmann (*Oppeln, 1826. június 6.- †Berlin, 1904. május 8.) jogász, királyi jogtanácsos, a berlini bíróság elnöke.

― Dorota Elżbieta Simonides (Janów, 1928. november 19.) lengyel folklorista, a nyelvtudomány professzora, politikus, a Lengyel Népköztársaság Szejmjének képviselője a VIII. ülésszakon, 1990–2005 között szenátor a I, II, III, IV és V. ülésszakon.

― Danuta Jazłowiecka Danuta Jazłowiecka (Opole, 1957. május 19.) lengyel politikus és önkormányzati hivatalnok, 2005–2009 között képviselő a Szejm V. és VI. ülésszakán, az Európai Parlament VII. és VIII. ülészszakának képviselője, Európai Néppárt

55

― Grzegorz Juliusz Schetyna

― Józef Klose, németül. Josef Klose (Sławięcice, 1947. október 3.) lengyel labdarúgó, csatár. Miroslav Josef Klose német válogatott apja.

Grzegorz Juliusz Schetyna (Opole, 1963. február 18.) – lengyel politikus és vállalkozó, történész.

― Miroslav Josef Klose Miroslav Josef Klose német válogatott csatár, mint Mirosław Marian Klose 1978. június 9-én látta meg a napvilágot a sziléziai Opoléban. Édesapja, Josef Klose profi labdarúgó volt az Odra Opole csapatában, ám még Miroslav születésének évében elhagyták a Lengyelországot, és Franciaországba költöztek, ahol az apa szélsőként játszott az élvonalbeli Auxerre együttesében. Édesanyja, Barbara Jeż pedig tagja volt a lengyel női kézilabda-válogatottnak.

Grzegorz Juliusz Schetyna Képviselő a Szejm III, IV, V, VI és VII ülésszakán. 2007-2009 között a Minisztertanács alelnöke, belügyminiszter, 2009-2010 között az Állampolgári Platform parlamentáris klub elnöke, 2010-2011 között a Szejm elnöke a VI. ülésszakon. 2014-től, Ewa Kopacz miniszeterelnök idején külügyminiszter.

Habár a Klose família lengyelországi német család volt, 1986-ban, amikor Németországban telepedtek le, Miroslav mindössze két szót tudott németül: »igen« és »köszönöm«. Az iskolában ez természetesen problémát okozott. 1987-ben, 9 évesen kezdett el futballozni a Blaubach Diedelkopf együttesében, és már 20 éves volt, amikor az egykori Bundesliga-együttesbe, a Homburgba szerződött. Az itt lejátszott 18 meccsén azonban olyan teljesítményt nyújtott, hogy elkerült a Kaiserslautern tartalékcsapatába. Tehetsége, munkabírása és egyszerűsége azonban hamarosan az élvonalbeli keretbe juttatták. 147 mérkőzésen 52 gólt szerzett ebben a csapatban, ami jó ajánlólevélnek bizonyult Brémában is, ahová közel 5 millió euróért szerződött 2004-ben.

― Patryk Tomasz Jaki (Opole, 1985. május 11.) lengyel politikus, politológus, önkormányzati aktivista, a Szejm VII. ülésszakának képviselője. ― Joachim Zeller (Opole, 1952. július 1.) német politikus, az önkormányzat tagja, 2009-től az Európai Parlament képviselője a VII. és VIII. ülésszakon. o Sportolók ― Joachim Halupczok (*Ozimek, Opole, 1968. június 3.-†Opole, 1994. február 5.) lengyel országútikerékpáros, olimpiai második helyezett, kétszeres világbajnoki érmes.

Kiváló támadótriót alkotott a francia Johan Micoud-val és a horvát Ivan Klasnićtyal, ami első brémai idényében 15 gólt eredményezett. A következő, 2005/2006-os idény még jobban sikerült, 26 Bundesliga-meccsen 25 gólig és 16 gólpasszig jutott, amivel német gólkirály lett. Nem is maradt sokáig ezen az állomáshelyén, habár érdeklődött iránta a Juventus és a Barcelona is, ő 15 millió euró ellenében a Bayern Münchenbe távozott.

― Bernhard Kempa (Opole, 1920. november 19.) német kézilabdázó, német válogatott, edző Opoléban született. Edzősége idején a Frisch Auf Göppingen a német kézilabda-bajnokság bajnoka volt 1969/70.

Első két szezonja itt is jól sikerült, a 2009/2010-es szezonban csak hat gólig jutott, 2010/2011-ben két sérülés is hátráltatta, ami után sokat kispadozott, szerződése lejártával pedig nem tudott megegyezni a Bayern vezetőségével, így 2011 nyarán Rómába igazolt, ingyen. Rómában megmutatta ismét, hogy még mindig lehet rá számítani, az előző szezont 12 góllal zárta, most pedig már 15 találatnál – igaz, ennek egyharmadát éppen a hétvégén szerezte.

― Konrad Józef Kornek Konrad Józef Kornek (Luboszyce, 1937. február 12.) egykori lengyel lkabdarúgó, kapus. Játszott többek között az Odra Opole és a Legia Warszawa csapatokban is. 15-szörös lengyel válogatott. Lengyelországi pályafutása után játszott a new york-i lengyel klubokban, később meg a Cosmosie New York csapatában. Legia Warszawa csapatával lengyel bajnok volt az 1969/1970-es idényben és második helyezett 1960-ban és 1970/1971-ben. Az Odra Opole csapatával ugyanakkor harmadik helyet értek el az 1963/1964-es szezonban. Válogatottként 1962. április 11-én debütált Párizsban, a Francoaország elleni mérkőzésen, ahol Franciaország-Lengyelország 3:1 volt az eredmény.

A 2012-2013-as szezon remekül kezdődött számára, ugyanis a szezon felénél tíz gólnál járt, a csapat vezére tudott lenni. Utána komolyabban megsérült, ami miatt 2013 tavaszáig sem a válogatottban, sem a Lazioban nem játszhatott. A világ azonban a német válogatott mezében elért eredményeire emlékezik rá. Pedig nem sok

56

hiányzott ahhoz, hogy Miroslav a lengyel nemzeti csapatban mutatkozzon, elvégre 2001 januárjában az akkori lengyel szövetségi kapitány, Jerzy Engel elutazott Németországba, hogy rávegye őt, hogy a lengyel válogatottat válassza. Klose azonban visszautasította az ajánlatot, amiről a Przegląd Sportowynek adott 2008-as interjújában azt mondta, hogy ha a lengyel szövetség 1-2 évvel előbb keresi meg, akkor most valószínűleg a lengyel válogatott tagja lenne.

― Antoni Krzysztof Piechniczek (Chorzów, 1942. május 3.) lengyel labdarúgó, edző, a lengyel válogatott oktatásában vesz részt, politikus, szenátor a VII. ülésszakon, 20082012 között a Lengyel Labdarúgó Szövetség – Polski Związek Piłki Nożnej (PZPN) – alelnöke volt. ― Aleksander Polaczek lengyel származású német jégkorongozó. Német válogatott 1980. augusztus 9-én, Opolában született.

2001 márciusában, az Albánia elleni vb-selejtezőn mutatkozott be a Nationalelfben, rögtön győztes gólt szerzett. Betalált csereként a görögök ellen is, majd az Izrael és Ausztria elleni mesterhármasával kivívta a 2002-es német világbajnoki kerettagságot. A dél-koreai–japán rendezésű világbajnokságon öt góllal járult hozzá a német ezüstéremhez, és itt ismerte meg a világ jellegzetes előreszaltós gólörömét. A 2006-os németországi vébén is öt gólig jutott, a csapat pedig bronzéremmel zárta a tornát. A 2008-as Eb-n is betalált kétszer, a német válogatott pedig csak a döntőben maradt alul Spanyolországgal szemben.

― Jerzy Szczakiel salakmotoros, az első lengyel egyéni világbajnok 1949. január 28-án, Opoléban született. ― Roman Mirosław Wójcicki (Nysa, 1958. január 8.) lengyel labdarúgó, védő. ― Eryk Józef Wyra (Szopienice, 1913. május 20.-Katowice, 2005. február 3.) bányamérnök, lengyel labdarúgó, a KS Górnik Zabrze elnöke volt. o Opoléval kapcsolatos más személyek ― Jan Adamek – sziléziai felkelő, könyvtáros

A 2010-es világbajnokságon majdnem rekorder lett belőle, ugyanis itt is betalált négyszer, amivel a vébéken szerzett góljainak száma 14-re nőtt – ennél csak Ronaldo szerzett többet a vb-k történetében, 15-öt.

Jan Adamek (Grudzice, ném. Grudschütz, 1902. december-Grudzice, 1973) – sziléziai felkelő, opolei könyvtáros. Szegény munkás-paraszt családból származott. Rawiczban és Krakkóban tanult. 1926-tól vezette a Németországi Lengyelek Szövetségének opolei „Lengyel Könyvtár”-át. A II. világháború idején, 1939-ben a náci németek a Weimar mellett fekvő dombok között 1937 júliusától 1945-ig működtetett buchenwaldi koncentrációs táborban tartották fogva.

Miroslav Klose jelenleg a második legtöbb válogatottsággal rendelkező német (126 mérkőzés – a csúcstartó Lothar Matthäus 150-nel), ő rúgta a második legtöbb gólt a Nationalelfben (Gerd Müller, aki 68 gólt lőtt német színekben, eggyel előzi meg), ő az egyetlen olyan játékos, aki három világbajnokságon is legalább négy gólt lőtt, illetve aki 5 Eb- és vb-elődöntőben szerepelt.

A háború befejeződése után a "Rolnik" Paraszti Szövetkezetben dolgozott, majd a Nagyközségi Nemzeti Tanács titkára volt, később a Grudzicei Nagyközségi Nemzeti Tanácsban elnökölt. 1945 után a Grudzicei családok Községi Könyvtárát vezette. Társalapítója volt a Towarzystwo Śpiewawcze "Jutrzenka" dalkört és a Klub Sportowy "Bolko" sportkört. Autóbalesetben hunyt el. ― Zbyszko Bednorz Zbyszko Bednorz (Skalmierzyce, 1913. október 11.Opole, 2010. november 28.) – lengyel író, költő és kulturális aktivista. Az Opolei Egyetem díszprofesszora és az opolei vajdaság díszpogára (2004).

Fußball-Weltmeisterschaft 2014/Qualifikation (UEFA), Gruppe C, 11. September 2012, Österreich gegen Deutschland im Wiener ErnstHappel-Stadion A 2014-es világbajnokságon a német válogatott kertében világbajnoklett. ― Józef Młynarczyk (Nowa Sól, 1953. szeptember 20.) lengyel labdarúgó, lengyel válogatott kapus.

Zbyszko Bednorz (Fot. Rafał Mielnik / AG)

57

― Antoni Czubiński Antoni Czubiński (Konin, 1928. november 22.Poznań, 2003. november 10.) – lengyel történész és tudós, a Kazimierz Piwarski és Janusz Pajewski diákja. Kapcsolatot tartott az opolei tudós körökkel is. ― Zygmunt Gorgolewski Zygmunt Gorgolewski (Solec, 1845. február 14.Lwow, 1903. július 5.) – lengyel építész, a historizmus képviselője, a korszak leghíresebb lengyel építészek egyike, 1872-től Németországban és Poznańban, 1893-tól Lwowban működött, ahol 1897–1900 között felépítette leghírsebb művét, a Lembergi Nagyszínház épületét. Ő építette az opolei bíróság épületét is.

Rochus Misch Rochus Misch volt az utolsó még élő tagja a Führerbunker személyzetének, aki szemtanúja volt a náci vezér utolsó napjainak. Elmondása szerint 1945. április 30-án a saját szemével látta a diktátor holttestét, alig néhány pillanattal azután, hogy Hitler öngyilkos lett feleségével, Eva Braunnal együtt. Misch nemcsak testőrként, telefonosként is szolgálatot teljesített Hitler mellett, 1945. május 2án menekült el a bunkerből. 2009-ben Der letzte Zeuge (Az utolsó tanú) címmel jelent meg életrajzi könyve. Rochus Misch 1917-ben született, és állítása szerint soha nem volt a nemzetiszocialista párt, az NSDAP tagja. Az SS-hez 1937-ben csatlakozott, 1939-ben megsebesült Lengyelországban. 1940-től tartozott Hitler testőrségéhez, így többek közt joga volt fegyvert viselni a bunkerben. A diktátor halála után kilenc évig szovjet hadifogságban volt.

Teatr Wielki we Lwowie ― Jerzy Karol Gurawski: (Lwow, 1935. szeptember 4.) – lengyel építész, díszlettervező, a Poznańi Műszaki Egyetem tanára.

― Diana Rudnik, z domu Bzdyra

― Józef Kachel (Bytom, szeptember 6.-1983. november 11.) a németországi lengyel cserkészet aktivistája, cserkészparancsnok, képviselő a Lengyel Népköztársaság Szejmjének II. ülésszakán.

Diana Rudnik lengyel újságírónő, a TVP riportere Opoléból származik.

― Johann Kuben: (Bystrzyca Kłodzka, 1697. december 15.-Opole, 1770.) – sziléziai freskófestő, matematikus, jezsuita tanár. 1757ben Opoléba költözött, ahol egészen 1770-ben bekövetkezett haláláig tartózkodott. ― Rochus Misch Rochus Misch (Stare Siołkowice, ném. Alt Schalkowitz, Opole közelében, 1917. július 29.Berlin, 2013. szeptember 5.) SS Oberscharführer (őrmester), mérnök, Adolf Hitler munkatársa és támogatója a II. világháború idején. Hitler berlini bunkerének utolsó előtti élő lakója volt 1945 májusában, valamint Hitler öngyilkosságának utolsó élő szemtanúja volt. Hitler rádiótávirásza, a Leibstandarte-SS Adolf Hitler röviden LSSAH vagy LAH, Adolf Hitler személyes parancsnoksága alatt álló SS hadosztály tagja volt.

1992-ben végzett az opolei Publiczne Liceum Ogólnokształcące nr 1 im. Mikołaja Kopernika diákjaként. Politológiát végzett az Opolei Egyetem Társadalomtudományi Intézetében a speciális újságíró szakon. Televíziós karrierjét 1992-ben kezdte. A Katowicei TVP3 opolei szerkesztőségének újságírója volt, majd a TVP3 Łódź munkatársa lett.

58

2002 novemberében átment a Polsat Informacja hírközlő szerkesztőségébe. A TV4 csatornánál is dolgozott, mint hírközlő. 2006 októberében visszatért a TVP társasághoz. Először a TVP3 Kurier műsorát vezette, majd a TVP3 2007 októberében történt átalakulása után a TVP Info csatornánál a Serwis informacyjny TVP Info munkatársa. 2010 októberétől 2011 májusáig a TVP1 Celownik intervenciós programját vezette. 2014 márciusától a TVP Info Poranek Info munkatársa.

A háború idején újra Lwowban található, ahol az Armia Krajowa hírszerző szolgálatának megbízásából a „Gazeta Lwowska” szerkesztőségében dolgozott és Kis-Lengyelország keleti részeinek műemlékeiről írt cikkeket. 1944ben kitelepítették Lwowból, így Krakkóban, majd utána Opoléban található. Lwowról több könyvet is írt, többek között „Bardzo przyjemne miasto” és „Lwów”, és számos történelmi feljegyzést is készített, mint például a „Historie lwowskie”.

― Stanisław Wasylewski – irodalmár

Chrząszczyce

Stanisław Wasylewski (Stanisławów, 1885. december 18.-Opole, 1953. július 26.) – lengyel újságíró, esszéista, ilodarmár, irodalomkritikus, fordító, Bolesław Wasylewski újságíró barátja.

Chrząszczyce (németül: Chrzumczütz, korábban: Chrzumbzüz) – falu lengyelországban, az Opolei vajdaságban, az opolei járásban, Prószków nagyközségben. 1933-1945 között, a hitlerista rezsim idején a település a Schönkirch nevet viselte. A falu 1260 előtt már ismert volt. Ebben az évben említik először a település Szent Szaniszlóról elnevezett plébániatemplomát. A XIII. században a templomon kívül a faluban megerősített udvarház is épült. Az 1814-es tűzvész során az egész falu és a templom leégett. Műemlékei közül említést érdemel a Skapulárés (lat. vestis scapularis) Boldogasszony plébániatemplom: 1920-1921 évekből, a XIV. századi régi templom eredeti gótikus szentélyének kápolnájaként maradt fenn. A templomban található kőből készült, domborművel románkori keresztelőmedence a XII. század körüli időből való.

Stanisław Wasylewski Stryji és lembergi gimnáziumokban tanult. Történelmet és polonisztikát tanult a Lembergi Egyetemen. Egyidejűleg gyakornok volt, majd utána a Józef Maksymilian hr. Ossoliński (17481826) által 1817-ben alapított Zakład Narodowy im. Ossolińskich intézet ösztöndíjasa és aszisztense.

Az egykori szentélyben fennmaradt barokk oltár a XVII. század első feléből való, 1820-ban készült oltárképpel.

1927-ig Lwowban a „Gazeta Poranna”, „Szczutka” és a „Słowo Polskie” lapokat szerkesztette. Utána Poznańba utazott, ahol újságíróként dolgozott és doktorált.

Skapulárés Boldogasszony plébániatemplom tornya A telemülés további látnivalója a temető, a plébánia 1834-1837 közötti időből való lengyel iskolája, az 1880-ban készült német iskola, a körülkerített temető valamint egy Nepomuki Szent Jánost ábrázoló kőszobor, mely a XVIII/XIX század fordulóján készült. A XVIII. századi megerősített udvarház romokban hever.

Bardzo przyjemne miasto - historie lwowskie Stanisław Wasylewski

59

épületek építését és a gazdaság területének megnövelését, ahol megjelentek a faiskolák és a művelt területek. 1871-től kezdve megalakultak: az internátus (kollégium), a munkáslakások, gyümölcs-feldolgozók, a gyümölcskert öntözővízvezetékrendszer, a meglegházak és a hűtőházak. Ezt követően, 1878-ban alakult oktatási céllal és a gyömölcsfák nemesítése céljából a park.

Prószków Tovább haladva Prószkówba értünk (németül: Proskau, egykor: Prosków). Prószków város az Opolei vajdaságban, az opolei járásban. A nagyközség székhelye 10 km-re, délre fekszik Opolétól. Történelmileg Felső-Sziléziában fekszik. A település Lengyelország legfiatalabb városainak egyike, a városi jogot 2004-ben nyerte el.

1915-ben az intézet a nevét „Królewska Szkoła Sadowniczo-Ogrodowa” – „Királyi Kertészeti Iskola” névre változtatta. 1924-ben az oktatási intézmény Kertészeti Felsőfokú Egyéves Iskolává (Niższa Roczna Szkoła Ogrodnicza) alakult át, amely1944-ig működött.

A városon vezet keresztül a Prudnik-Opole közötti 414 számú vajdasági út. Prószków mellett fut az A4-es autópálya (ugyanakkor nincs lehetőség a leágazásra).

Az 1921-es népszavazás idején Prószkówban 1587 fő Németország mellett, 151 személy pedig Lengyelország mellett szavazott.

2008. június 30-i adatok szerint a városnak 2691 lakosa volt. A település területe 16,31 km²-t tesz ki.

Lengyelországhoz csatolása után, 1947-ben megalakult a Państwowe Koedukacyjne Liceum Ogrodnicze kertészeti líceum, ennek utódja volt az Állami Kertészeti Technikum (Państwowe Technikum Ogrodnicze). 1969-ben megépült a modern főépület valamint az internátus, és így megkezdte működését a Zespół Szkół Ogrodniczych im. Józefa Warszewicza (kertészeti iskolaegyüttes). Az iskolához szorosan kapcsolódó egykori Állami Gazdaságokból megalakult a Gospodarstwo Pomocnicze przy Zespole Szkół Ogrodniczych im. J. Warszewicza w Prószkowie (kisegítő gazdaság), amely a XX. század 90-es éveiig működött.

Megállás Prószkówban

Jelenleg az iskola a Zespoł Szkół im. J. Warszewicza nevet viseli. A névadó Józef Warszewicz (Vilnius, 1812. szeptember 8.-Krakkó, 1866. december 29.) neves lengyel utazó, botanikus és kertész volt.

 A település neve A helység lengyel neve Prusków valamint a német Proskau alakban Józef Lompa (1797-1863) sziléziai író a Głogówekben, 1847-ben kiadott "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" c. könyvben is felsorolja. A Prusków és Proskau valamint a Pruszków neveket adja meg a Lengyel Királyság földrajzi szótára is.  A város története A település legrégebbi írásos említése 1250-ből való. 1563-ban épült fel a prószkówi vár, melyet a svédek 1644-ben leromboltak, újjáépítésére 1677ben került sor. 1763-1850 között prószkówban porcelángyár működött. A XVIII. századtól a XX. század elejéig Prószkówban sört is gyártottak.

Zespoł Szkół im. J. Warszewicza

Az Opole-Prószków közötti 414. számú vajdasági út mellett lévő területen alakult 1847-ben a Királyi Mezőgazdasági Akadémia (Królewska Akademia Rolnicza), 1868-ban meg megkezdte működését a Királyi Pomológiai (Gyümölcsismereti) Intézet (Królewski Instytut Pomologiczny), melynek kezdeményezője – Gustaw Stoll, mint az első iskolaigazgató kezdeményezte az oktatási és

Az iskola épületet valamint a szomszédos területet, benne sportpályával, felújították és modernizálták. Az iskolegyüttesnél működik a vajdasági ifjúsági labdarúgó utánpótlás iskola (Wojewódzki Ośrodek Szkolenia Młodzieży w Piłce Nożnej). Az iskola a helység és a régi egyik nagyjelentőségű kulturális értéke.

60

 A város műemlékei

A vár építése 1563-ban kezdődött Jerzy Prószkowski rendelkezésére, lehet, hogy olasz építészek közreműködésével. Négyszög alapterületen épült, belső udvarral. Bástyás erődítéssel volt ővezve (külsőtornyos vár).

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet a következő műemlékek szerepelnek: o Szent György-plébániatemplom (kościół par. pw. św. Jerzego) A barokk stílusú Szent György-plébániatemplom 1687-ből való, a XIX. században átépült. A római katolikus plébániatemplom a plac Generala Zawadzkiego 18 alatt áll. A templom az opolei egyházkerület Szent György plébániájához tartozik. 1954. július 12-től műemléki védelem alatt áll.

Prószków vára kívülről A svédek 1644-ben felgyújtották, majd 1677-ben újjáépült, és Jerzy Krzysztof Prószkowski, a hitbizomány alapítójának rendeletére Giovanni Sregno olasz építész részben átalakította. Az átépítésnél Mateusz Wagner ácsmester az egyik toronyban egy gömbben elhelyezte az átépítés dokumentumait.

A Zawadzki tábornok téren, háttérben a Szent György-plébániatemplom a felújítás után

Az utolsó Prószkowski – Leopold – halála után, 1769-ben a Dietrichstein család birtokába került, majd II. (Nagy) Frigyes porosz király (der Alte Fritz; Berlin, 1712. január 24. – Potsdam, 1786. augusztus 17.) vásárolta meg. 1845-1847 között belső tere a mezőgazdasági Akadémia céljára részben áttépült, majd 1881-ben kórházat alakítanak ki benne.

Az első falazott templomot 1578-ban építették prószkówban. Alapítója Jerzy Prószkowski gróf volt. A harmincéves háború alatt a templom leégett. A napjaunkig álló templom átépítése 1687-ig tartott. Az átépítés alatt a templom barokk kinézetet kapott. Napjainkig fennmaradt Szent Péter és Szent Pál XVII. századi stukkós szobra. Barokk a belső felszerelése is: a főoltár, három mellékoltár, a szószék és a zsámolyok. A prószkówi plébánia a XVII. századból való, a XVIII. században átépült. o Prószków vára (Zamek w Prószkowie) A vár – melyet néhány történész palotaként emleget – a Prószkówi (Proskowski) családé volt. A XVI/XVII. század fordulóján reneszánsz stílusban épült, és a svéd pusztítás után barokk stílusban épült újjá a XVIII/XIX században.

Emlékfelirat Az eredeti reneszánsz rendszere alapjaiban fennmaradt, barokk átépítése során belső terét egyrészt átalakították, átformálódtak külső és udvari homlokzatai, a főhomlokzati szárnyra tornyok épültek valamint stukkódíszítés készült. Elhelyezkedését tekintve főhomlokzata északkeleti irányba néz. A falazat téglából épült, a földszinti alsó falazatai gótikusak, színezettek.

A vár madártávlatból (Fotó: Roman Hlawacz)

61

Jelenleg a Társadalmi Segítség Ház – Dom Pomocy Społecznej (szociális otthon) – található benne. Fennmaradtak az oszlopos körfolyosói és a barokk belseje. A várat értékes park övezi. o Fajansz manufaktúra Prószkówban a várhoz egy porcelángyár tartozott, amely éveken keresztül gyártotta a világhírű fajanszt, amely napjainkban a legkeresettebb terméke az összes régiségpiacnak az egész világon. A Szilézia első maufaktúráját, a prószkówi porcelángyárat 1763-ban gróf Leopold von Proskau alapította. Fejlődésének idején az üzem közel 80 személyt foglalkoztatott.

Nemesi címer-díszítés a belső homlokzaton

A gyár 1783-ban II. Frigyes tulajdonába került, 1784-ben a porosz kormány tulajdonába került. 1788-ban kezdte meg a fajanszgyártást, 1793-ban megszűnt a közönséges fajansz előállítása.

Az építmény kétemeletes, részben alápincézett, négyszárnyú, négyszögű belső udvarral, és kiugró, rizalitos bástyaszerű saroképítményekkel. A homlokzati kiugró épületrészek kisebbek, négyzet alaprajzúak, a hátsók nagyobbak.

1823-ban a gyár J.F. Dickhut tulajdona lett, a gyár 1853-ban zárta be kapuit.

Waza, Prószków, 1769-1783, fajans, fot. Witalis Szołtys (źródło: materiały prasowe) A város műemlékei közé tartozik a Korfanty utca 1 alatti, XVIII. század környékén épült egyemeletes barokk épület valamint a Restauracja Zamkowa (ul. Zawadzkiego 36) XVIII. századból való, XX. században átépült egyemeletes, oromzatos épülete.

A vár legrégebbi része A főhomlokzati szárnyon két négyszögű torony található. Az udvar közepén hatoldalú, falazott, valószínűleg XVIII. századi szökőkút található.

ul. Zawadzkiego 36

A vár belső udvara

62

o Más műemlékek:

Moszna

 A máig fennmaradt a vár mellett álló, egykori sörgyár épülete, amely 1870-ból való (ulica Zamkowa).

Tovább haladva az Opolei vajdaságban, a krapkowicei járásban, Strzeleczki nagyközségben fekvő Moszna (németül: Moschen) faluba érkeztünk. Az Odera baloldali mellékfolyóinak elágazásánál, a Prudnik-Krapkowice közötti régi közlekedési útvonalon fekszik, 35 km-re Opolétól. Opoléból és Prudnikból a 414-es, Krapkowicéből pedig a 409-es vajdasági utakon lehet megköelíteni. Az Opolei vajdaság 1950-es létrejöttétől fogva a település benne található. A faluhoz része az Urszulanowice telep. A Mosznában álló kastély barokk elődje, 1866-ban került a Tiele-Winckler család birtokába. Ez 1896-ban leégett, 1900 táján a sziléziai iparmágnás, Franz Hubert von TieleWinckler építtette újjá historizáló stílusban. A Tiele-Winckler család tulajdona 1945-ig, ekkor az előre törő szovjet-orosz csapatok veszik birtokba. Értékeit széthordták, az épület egy részét megrongálták, 1946-tól a lengyel állam tulajdona, rendbehozatala után, 365 szobája előbb közintézményeknek adott otthont, majd idegszanatórium lett, jelenleg szálloda.

A sörgyár bejárata mellett álló, 1904-ből való épület  Egykori evangélikus templom Az evangélikus-augsburgi filiális templom a katowicei egyházkerület opolei evangélikus plébániájához tartozik. Az első prószkówi protestánsokról szóló tudósítások a XVII. századból valók. Kezdetben az istentiszteleteket és szentbeszédeket Jan Bogumił Leopold tanácsos, Nagy Frigyes porosz király birtok intézőjének házában tartották. 1793-ban a prószkówi plébánia prédikátora (akkoriban a prószkówi gyülekezet önálló plébánia volt) Fryderyk Fromhold volt. A tanítás ugyanakkor a hívek házaiban folyt. 1866-ban épült az evangélikus templom és plébánia. A prószkówi protestánsok végét a II. világháború jelentette. 1945-ben, a háború befejeződése után, a gyülekezet már nem működött tovább.

A mosznai kastély  Névmagyarázat

Az evangélikus plébánia Egészségügyi Központtá alakut át, a templom napjainkig üresen áll, a kis evangélikus temetőt a prószkówi önkormányzat vette át.

A falu neve valószínűleg a XIV. században a Łącznik plébániához tartozó Moschin család nevéből származik.  A település története

 A Nepomuki Szent János kis kápolnája 1877-ből való.

1309-ben a falu által jelenleg elfoglalt területen a Mosce vagy Moschin nevű család tartózkodott. Moszna a legenda szerint a középkorban a Templomos Lovagrend birtoka volt. 1679-ben a falu birtokosa a von Skall család lett. 1723 körül Wilhelm von Reisewitz kerére került. 1771-ben a következő birtokosa Heinrich Leopold von SeherrToß lett. 1853-ban Mosznát Heinrich von Erdmansdorf vásárolta meg, 1866-ban pedig Hubert von Tiele-Winckler szerezte meg. 1948-ban, Mosznában lóisállót létesítettek. Kezdetektől fogva angol telivér lovak tenyésztése folyik benne, 1961től meg nemes félvér lovakat is tartanak itt.

 A régi német temető a síremlékekkel a XVIII-XX. század között működött.  Érdekességek ― 1921. július 29-én Prószkówban jegyezték le a legmagasabb hőmérsékleti értéket a mai Lengyelország területén. A hőmérő az akkori német meteorológiai állomáson + 40,2 0C-t rögzített. Ezt a rekordot még nem sikerült megdönteni. ― Berlin Friedrichshain kerületében, 1881-től létezik a Proskauer Strasse.

63

 A település műemlékei:

galmánbánya és egy cinköntő tulajdonosának, Aresinnek könyvelését vezette. Felesége és a bányatulajdonos halála után feleségül vette a gazdag özvegyet, Maria Aresint. 1840-ben, Franz Winkler a porosz királytól nemesi címet kapott.

A XVIII-XX századi palotaegyüttes, melyben 2013-ig a Moszna-Zamek idegszanatórium működött. A Zamkowa utcában XX. század elejéről származó vízmű, a Wiejska utca 22 alatt pedig a XX. század első feléből származó épület műemléki védettséget élvez.

Leánya, Valeska 1854-ben Hubert von Tiele felesége lett, aki 1866-ban megvásárolta Mosznát. Házasságkötésük után az összetett Tiele-Winckler nevet használták. Hubert 1893-ban hunyt el, és birtoka a majorátus elvén legidősebb fiára, a már említett Franz-Hubertre szállt.

o Moszna kastély története 1679-ben Moszna birtokosa a von Skall család volt. 1723-ban, Urszula Maria von Skall halála után a falu az ő unokatestvére, Nagy Frigyes udvari főmarsalljának, Georg Wilhelm von Reisewitz kezére került. Ebből az időből való a mai vár középső palota része.

A palota oldalszárnya a cour d'honneur felől 1895-ben Franz-Hubert Vilmos császártól grófi címet kapott, melynek köszönhetően az arisztrokraták sorába került. Egy évvel később, a tűzvész után a kastély átépült. 1904-ben, és később, 1911-ben és 1912-ben felkereste a vadászatra érkező német uralkodó, és ehhez 1911-1913 között megépült a nyugati szárny.

A palota középső, udvari szárnya 1771-ben a von Reisewitz család elvesztette Mosznát, a birtokot árverésen Heinrich Leopold von Seherr-Thoss vásárolta meg, akinek családja kezében volt a vár és a közeli Dobra birtok is. 1853ban Karl Gotthard Seherr-Thoss Mosznát Heinrich von Erdmannsdorfnak adta el, aki 1866-ban a miechówi Hubert von Tiele-Wincklernek adta el. Az ő fia, Franz Hubert von Tiele-Winckler (*Miechowice, 1857. március 10.-†Luzern, 1922. december 14.) volt az őtledadó és a vár építtetője, 1896-ban ugyanis a barokk palota leégett. Az udvar részen

Franz Hubert nagyapja, Franz Winckler 16 évesen, bányászként kezdett dolgozni a Tarnowskie Góryban lévő, újonnan nyitott „Fryderyk” ezüstbányában. Franz Winkler 1830-ban űnt fel Miechowicében, ahol munkaadójának, több

Franz Hubert fiától, Claus-Petertől a két világháború közötti időszakban elpártolt a szerencse. Gyermektelenül hunyt el.

64

Fiává fogadta unokatestvérét, akinek fia örökölte a birtokot és a grófi címet. Az ő családja a mosznai várban lakott a háború végéig, majd a közeledő vörös hadsereg elől Németországba vándoroltak.

A várkastély 1866-1945 között a tekintélyes sziléziai Tiele-Winckler iparmágnás család rezineciája volt. A várkastélynak – Franz Hubert elképzelései szerint – 365 helyisége és 99 tornya van, melyről hírneves. A várkastély rendkívüli építészeti kialakítása évente vonza a turistákat. Az épületet a XVII. század első felében építették. Az eklektikus tömegéhez tartozik az 1896. évi tűzvész után újjáépített barokk középső rész, a neogótikus keleti szárny valamint a neoreneszánsz nyugati szárny.

A háború után a vár sorsa változatos volt, 19722013 között kórházépületként működött, 2013-ban adták át az új idegszanatórium pavilont. Az Idegszanatóriumi Központ (Centrum Terapii Nerwic) új pavilonja 20,5 millió złotyba került. Az épület közvetlenül a mosznai vár szomszédságában fekszik.

A szanatórium a várkastély közelében A Központban 130 pácienset kezelhetnek. A pavilon 3,6 ezer m2 hasznos alapterületű. Az építkezés közel 16 hónapig tartott. A Központban 76 személyt foglalkoztatnak: orvosokat, egészségügyi-, kiszolgáló és adminisztratív személyzetet.

Esküvői felvételek a várkastély körül o Park A várkastélyt park veszi körül, melyben rododendronok nőnek. A várparkban a XX. század elején tárták fel a pince maradványait, melyeket H. Barthel 1929-ben, nagyrészt alaptalanul a templomosok váraként határozott meg. A leganda szerint alagúton keresztül kapcsolatban volt a Chrzelicében álló várral. A második világháború után, az építőipari munkálatok idején rábukkantak a középkori palánk nyomaira. A szálloda lépcsőházát díszítő falfestmény

65

Azálea az út mellett

Az istállósor

Az azálea latin neve: Rododendron – hibridek. A kerti rododendron és a szobai azálea közeli rokonok, csak némi nemesítést végeztek el a kertészek, hogy amit a kertben-nagyban látunk, azt otthonunkban, kicsiben is élvezhessük. Az azálea nemzettség Kelet-Ázsiából származik, ahol közkedvelt cserje növények már évszázadok óta.

Władysław Byszewski legendás sportló tenyésztő, többszörös lengyel bajnok és érmes visszaemlékezéseiből mintegy 544 történetet tartalmazó könyv.

Władysław Byszewski és Michał Wierusz-Kowalski BESSON i DEMON c. könyve A könyv a háború előtti Lengyelország, a Lengyel Népköztársaság és a jelenlegi Lengyelország leírását tartalmazza. A gazdasági udvar területe A várkaszélyhoz vezető fasor mellett gazdasági épületek és lóistállók állnak.

Besson és Demona emléktáblái az udvaron Władysław Byszewski a krakkói Jagelló Egyetemen végzett, a mezőgazdaság mestere, lótenyésztő, az angol telivér versenylovak nevelője a Mosznai Lóistállóból.

A gazdasági épületek része

66

Władysław Byszewski négyszeres lengyel bajnok, több éven át a nemzeti válogatott edzője, nemzetközi versenybíró a lóugratásban. A Lengyel Lovas Szövetségtagja volt. A lengyel és világhíró versenyző, versenybíró és lótenyésztő életében nagy szerepet kapnak a könyv címadói, Besson és Demona.

A lengyel Mały Głogów vagy Głogówek elnevezés szerepelt Józef Lompa felső-sziléziai író és pap által 1847-ben, Głogówekben kiadott "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" című könyvében.  A város története A város előbb a sziléziai Piastok kezében található, majd a német-osztrák habsburg császári dinasztiáé, végül a von Oppersdorff családé. 1655-ben, a svéd özönvíz idején itt lelt menedékre Jan Kazimierz lengyel király családjával együtt.

o A mosznai Mária Szeplőtelen Szíve filiális templom (Kościół filialny Niepokalanego Serca Maryi) A Mosznába látogatók számára értékes látnivaló a mosznai várkastély mellett a moden építészetű, az európai szecessziót, a La Belle Epoque (szép korszak) korszakát, avagy a porosz–francia háború végétől számítandó boldog békeidőket (1871-1914) képviselő Mária Szeplőtelen Szíve filiális templom (Kościół filialny Niepokalanego Serca Maryi).

1223-ban faluként említik. 1264-ben opolei László (Władysław opolski) ferences kolostort alapít, és német jogot adományoz valamint német telepeseket hív. 1275-ben Głogówek városjogot kap. 1283–1313 között opolei I. Bolko saját székhelyéül választja Głogóweket. Előzőleg korábbi Piast-vár állott itt. Bolko halála után az opolei hercegség felosztásakor a várost fia, Bolesław kapja. 1291-ben, I. Bolko II. Vencel (*1271; +1305) választófejedelemnek, cseh és német királynak tett hűbéresküje után II. Vencel hűbéri jogot nyert a sziléziai hercegségek felett. Az opolei hercegség és ezzel együtt Głogówek a cseh korona és közvetlenül a Német-római Birodalom része lett. II. Vencel 1291-ben Felső-Szilézia bekebelezése után elfoglalta Krakkót. 1300-ban Nagy-Lengyelország királyává választották. Ennek örökösével, Piast Erzsébet Richezával kötötte második házasságát. 1373-ban Głogówek magdeburgi városjogot kapott. 1379-ben felépült a társaskáptalanok temploma.

A mosznai Mária Szeplőtelen Szíve filiális templom

A XV. század első felében V. Bolko głogóweki herceg leigázta a német lakosokat, támogatta a kelyheseket, a cseh hitújítókat, akik a huszita háborúban felégették Głogóweket.

Głogówek Głogówek (ném: Oberglogau, sziléziai-ném.: Kraut Glôge, cseh: Horní Hlohov, lat.. Glogovia minor) – lengyel város FelsőSzilézia nyugati részében, az opolei vajdaságban, a prudnicki járásban. Osobłoga folyó mellett fekszik. 1975–1998 között a város közigazgatásilag a régi Opolei vajdasághoz tartozott.

1532-ben elhunyt Jan Dobry, az utolsó Piast herceg. Országrészét Georg von Hohenzollern brandenburgi őrgróf foglalta el. 1643-ban, a svéd ostrom idején elpusztul a város. 1655-ben Jan Kazimierz Maria Ludwika királynéval együtt a svédek elől Głogówekben találtak menedéket.

A várost a XI. században alapították. 1275-ben kapott városi jogokat. A város területe 22,06 km². 2008. június 30-i adatok szerint 5755 lakosa volt. Tengerszint feletti magassága 212 m.

1741-ben, az Poroszország és Ausztria közötti I. sziléziai háború eredményeképpen a város a történelmi Szilézia nagy részével együtt Poroszországhoz került. 1765-ben tűzvész pusztít a városban.

 Nevének eredete 1475-ben, a latin nyelvű Statuta Synodalia Episcoporum Wratislaviensium szabályzatokban a helységet latinizált formában, Glogouie minoris néven említik.

1806-ban Ludwig van Beethoven vendégeskedett itt, aki Franz von Oppersdorff grófnak dedikálta IV. szimfóniáját (Ludwig van Beethoven's Symphony No. 4 in B Flat Major, Op. 60 = IV symfonia B-dur op. 60) és itt szerezte az V. szimfniát is.

1750-ben Głogówek néven szerepelt II. Frigyes által Alsó- és Felső-Szilézia lakosai számára lengyel nyelvű hivatalos rendeleteiben más sziléziai városok között.

A XIX. század elején Głogówekben továbbra is a lengyel nyelv a domináns.

67

Głogówekben született többek között Johann Jean Sedlatzek (Johann John Sedlaczek) (*1789. december 6.–†1866. április 11.), az akkori Európában híres fuvolás, világhírű virtuóz, valamint a Bécsi Filharmónia Intézet tagja valamint Gerhard Werner Strecke (*1890. december 13.†1968. december 8.) zeneszerző és zenepedagógus.

A belső térben a gótika építészeti jegyei elvétve találhatók. A barokk belső két művész alkotása: Franciszek Antoni Sebastiani morva festő a falfestést és Jan Józef Schubert (Lipniki, 1743Frydek, 1792) a stukkókat készítette. A templom 1810-ig a Głogóweki Társaskáptalan (lat. capitulum collegiale) székhelye volt, amikor is a társaskáptalant feloszlatták. A templomot Opole Föld Gyöngyszemének nevezik.

A XIX. században fejlődött a gyümölcs- és zöldségtermesztés valamint cukorgyár illetve lenés kendergyár alakult. 1876-ban kiépült a vasút. 1921-ben szavaztak Felső-Szilézia állami hivatartozásáról. Głogówekben a Németországhoz való tartozás mellett a lakosság 96%-a szavazott, (5.093 fő), a lakosság 4%-a Lengyelország mellett szavazott (226 fő). 1945-ben, Németország veresége után Alsó- és Felső-Szilézia Lengyelországhoz került.  A város műemlékei A város műemlékei közé számos építészeti emlék tartozik. Az Óváros történelmi műemlékekben gazdag.

A templom szentélye (Forrás: Gorthawer) A templomban található az 1400-ból való késő gótikus Oppersdorff-kápolna is. Belsejében alabástrom síremlék és kő gyámköves boltozat található.

Głogówek belvárosa madártávlatból o

Szent Bartalan társaskáptalani templom (Kolegiata św. Bartłomieja w Głogówku)

A Szent Bertalan apostolról elnevezett plébániatemplom 1380 körül gótikus stílusban épült, két homlokzati toronnyal, 1775-1781 között barokk stílusban épült át.

o A temetőben álló Szent Kereszt-templom (kościół cmentarny pw. Świętego Krzyża) A templom 1705-ben, porosz stílusban épült a temető területén.

Szent Bartalan társaskáptalani templom

Szent Kereszt-templom

68

gerendavázas

o Ferences kolostor együttes klasztorny franciszkanów)

(zespół

A ferences kolostor a XIV/XV századból való, a XIX. században átépült.

A vár madártávlatból (Forrás: http://glogowek.fotopolska.eu/345403,foto.html)

Az egykori hercegi és lovagi rezidencia hosszú ideig az Oppersdorff család székhelye volt. A vár két részből áll, úgynevezett alsó- és felső várból. A vár Głogówek történelmi városrészének északnyugati részében található, magas gyámfalak támasztják meg az Osobłoga folyó völgye felől. Manierista és barokk stílusban épült, Felső-Szilézia és Lengyelország védelmi és rezidenciális építészetének értékes példája. A manierizmus a kb. 1530-tól 1600-ig tartó stílustörténeti korszak elnevezése, amely a reneszánsz és a barokk korszakot kötötte össze. A fogalom az olasz maniera szóból ered, melynek magyar jelentése mód vagy manír, de később modorosságot is jelentett. Olaszországból indult ki, Németalföldön, Franciaországban és Németországban terjedt el. A XVI. század első felében a késő reneszánsz, a század utolsó évtizedében és 1600 után a korai barokkal él együtt.

Szent Ferenc-templom A Szent Ferenc-templom (kościół pw. św. Franciszka) a XV. századból való, eredetileg gótikus, a XVII. században átépült. A kolostorral egy egységet képez.

― A vár története A vár története a középkorig nyúlik vissza. A várost 1076-ban említik először, és 1275-ben Władysław opolski (*1225 körül-†1281/82) hercegtől városi jogokat kapott. Valószínűleg szintén az uralkodó rendeletére épült az erődítmény is. Az első vár alapítását a XIII. és XIV. század fordulójára teszik. A vár I. Bolko uralkodásának idejétől 1532-ig az opolei hercegséghez tartozott, amikor Jan II Dobry herceg halála után kihalt az opolei Piast ág. A város és a vár rövid ideig a sziléziai arisztrokrata Zedlitz család tulajdona lett. Christina von Zedlitz és Hans Oppersdorff házassága révén 1561-ben új fejezet nyílt a vár történetében, az Oppersdorffok birtokolták a várat 1945-ig. Még a XVI. században sor került a vár alapos átépítésére: először 1561 után elbontották a gótikus várat a lakótoronnyal együtt, 1561–1571 között Hans Oppersdorff megépítette a háromszárnyú épülettömböt a kápolnával együtt, ez képezte a felsővár magját, 1584–1606 között átépítették az alsóvárat, hozzáépítve a saroktornyot is.

A ferences kolostor temploma o A váregyüttes (Zamek Oppersdorffów w Głogówku) A város legjelentősebb látnivalója a XVI-XX századból való váregyüttes. Az Oppersdorff család manierista alsó és felsővára 1561–1571 között épült, a XVIII. században átépült. A háromszárnyú, saroktornyos, díszes kapuzatú vár Franciszek Sebastini által kifestett kápolnával jelenleg a Regionális Múzeumhoz tartozik. A barokk gazdasági kapuépítmény – várkapu – 1700-ból való. A várat a városi park övezi.

Ezt követően, 1606 után elbontották a vár melleti részt, megépítve helyén az alsóvárat, a reprezentatív

69

kapuval valamint a gazdasági épületekkel. A harmincéves háború idején a svéd katonaság elfoglalta Głogóweket és a vár állagromlása ellenére III. György könyvtárat alapított, amely később Felső-Szilézia egyik legnagyobb könyvtára lett. A végső átépítés időszakában új, barokk ápolnát építettek.

német zeneszerző neki dedikálta IV szimfóniáját Bdur opus 60. Máig fennmaradt az a csemballó, melyen Beethoven játszott, jelenleg a hangszer a Pszczynai Enteriőr Múzeumban (Muzeum Wnętrz Zamkowych w Pszczynie) van kiállítva. 1849-ben fejeződött be a vár újjáépítése, az épület részt angol neogótikus stílusban építették. A vár utolsó tulajdonosa Wilhelm Karol Jan volt, aki 1945-ben a közeledő szovjet csapatok elől NyugatNémetországba távozott.

A vár napjainkban A várudvar najainkban

A svéd özönvíz és a Lengyel korona svédek általi megszállása idején a głogoweki várban talált menedéket 1655 októberétől két hónapon keresztül II. János Kázmér (lengyelül Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, 1609. március 22. – Nevers, 1672. december 16.) lengyel király és felesége, Gonzaga Lujza Mária 1800 udvari személyel együtt. Az Opole-Ratibori hercegség Mária királyné hozománya volt, a vár akkori birtokosa, Franciszek Euzebiusz Oppersdorff hálából látta vendégül a királyi párt, mert néhány évvel korábban, a harmincéves háború idején menedékre lelt előbb a Wawelben, majd a niepołomicei királyi várban. Oppersdorf felesége, Anna Zuzanna de Bess korábban Mária királyné udvarhölgye volt. A várban svéd ellenes nemzetközi szövetséget szerveztek és találkoztak a király pártján álló katonákkal. Az egyik várban tartózkodó udvarnok Jan Andrzej Morsztyn herbu Leliwa (*Racibórz, 1621. június 24.-†Párizs, 1693. január 8.) barokk költő volt.

Forrás: http://dolny-slask.org.pl/3432943,foto.html

A várat a háború után a lengyel hatóság vette át, és nagyközségi tulajdon lett. 50 évi pusztulás után tervbe vették állagvédelmét. A vár rész ifjúsági szállás, múzeum és Jan Cybis festészeti galária valamint kultúrház céljaira történő átalakítása és kisebb renoválási munkálatok ellenére a vár folyton alapos felújításra szorult. 2005-ben a várat magánbefektetőnek adták el, aki szálloda-konferencia központot tervezett kialakítani benne. A renoválási-átépítési munkák beruházója hanyagsága után Głogówek hatósága tervezi a vár visszavételét.

Gonzaga Lujza Mária férje után hat hónappal, 1656. június 28-án távozott Głogówekből. 1714-ben Franciszek Euzebiusz II utód nélküli halála után kihalt a felső-sziléziai Oppersdorff családi ág, és Głogówek a várral együtt rövid időre a morva ág oltalma alatt állt, majd Władysław Franciszek vette át az Oppersdorffok cseh ágából. A XVIII. század első felében elkészült a káolna belseje a kapuzattal együtt.

A keleti szárny főbejárata

A vár fénykorának végét az 1800 tűzvész jelentette. Ezt követően, egészen 1848-ig a létesítmény részben romos állapotban volt. 1806-ban Franciszek Joachim Oppersdorff itt látta vendégül Ludwig van Beethovent, aki Głogówekbe utazott Napóleon hadserege elől. A vendégségért hálából a

― A vár építészete A vár jelenleg háromszárnyú, szabálytalan alakú építmény, mely belső udvart foglal magába. Az egész épületegyüttes inkább erődítmény kinézetű, mint rezidencia jellegű.

70

Védelmi jellegéről árulkodik a vár fekvése, a várfalakkal való kapcsolata, a külső toronyok valamint a hatalmas gyámfalak. A vár rezidenciális jellegére utal például a tágas elrendezés és a homlokzat kialakítása, melyet részben építészeti dekoráció és szobrászati elemek díszítenek.

Az ovális felső részben a Madonna gyermekével, és az 1668-as évszám látható. Lejjeb Szent Kandid, őskeresztény vértanú és Boromei Szent Károly domborművei valamint három ovális címeres kartus az Oppersdorfok címereivel. Oldalt alul Keresztelő Szent János és János Evangélista domborműves szobrai láthatók. Baloldalon Mihály arkangyal domborműve található. A délkeleti sarokban alacsony, négyszögű bástyában a régi könyvtár kapott helyet. A déli szárny foglalja magába a négyszög alapterületű, lunétás bölcsőboltozattal fedett kápolnát. A kápolna négy fesztávú, bejárata és homlokzata az udvar felől található. A kétszintű homlokzat barokk jellegű. Az alsó szinten szerény oldaloszlopos kapu, szintet elválasztó párkány felett egy ablakpár található. Felső öve szerény csúcsú négyszögű ablaktokkal a tengelyében. A tetőn nyolcoldalú tornyocska található barokk sisakkal a lélekharangnak és felülvilágítóval.

A vár műholdas képe  Az alsóvár Az alsóvárhoz a lakóépületeken kívül a keleti szárnyban található főkapu valamint a kápolna és a könyvtár tartozik. A kápolna kivételével e szárny összes épülete kétszintes, nyeregtetővel fedett.

Romantikus vártorony az északi szárnyban Az udvartól északra fekvő szárny tizenegy tengelyű; a földszinten árkádos folyosók találhatók; hat árkád segítségével kifelé nyitott, zárt körfolyosót alkot.

A vár főbejárata, a bejárati homlokzat szobordísze A keleti (front) szárnynak tíztengelyes homlokzata van az udvar felől. Középen található az átjáró kapu, feljebb, a tetőzet felett domború sisakkal fedett nyolcoldalú óratorony magasodik. A bejárati kapu felett gazdag szobormíves dekoráció két sávra oszlik.

Az északi szárny homlokzata az utca felől

71

Keleti részén kereszt-bölcső boltozattal fedett áthajtó található. A földszinten a termek többsége bölcső boltozattal fedett. Az északi szárny az alsó vár épületeihez kapcsolódik, rizalitok osztják két részre. o A felsővár (fellegvár) A felsővárat háromszintes épületek és kétszintes pincék alkotják, melyek ablaki kívülről láthatók. Valamennyi szárnyat nyeregtető fedi. Szabálytalan elrendezéséről tanúskodik a szárny eltérő tengelyszáma. Az északi részben nyolc, a nyugatiban öt, a déliben hét tengely van. A vár különböző részeinek bejáratai az udvar felől találhatók. Barokk kapuzatok díszítik őket 1671ből. A déli szárny sarkain egy-egy ötszintes torony magasodik, melyek alsó részei kör alaprajzúak, felső szintjei nyolcoldalúak. A tornyokat laternás toronysisakok fedik.

Beethoven emklékmű a vár tövében  Élete - Családja Beethoven apai ősei földművesek és iparosok voltak, akik a XVIII. század első feléig Mechelen (Belgium) városában (Flandria) éltek. A nagyapa, aki neve flamandul Lodewijk, majd németül szintén Ludwig van Beethoven volt, Antwerpenből Bonnba elszármazott belga, udvari karnagy és basszista volt előbb 1761-től Leuvenben, ezután Liège-ben, majd Bonnban. 1773-ban hunyt el. Fia, Johann van Beethoven ifjúkorában tenoristaként a bonni választófejedelem udvarában énekelt. 27 éves korában feleségül vett egy 21 éves ifjú özvegyasszonyt, Maria Magdalena Keverichet, egy Ehrenbreitsteinban élő választófejedelmi szakács leányát. Első férje egy trieri udvari inas volt, akitől egy fiatalon elhunyt fia született. A Beethoven-Keverich házaspárnak öt fia és két leánya született: Ludwig Maria (*/†1769), Ludwig (1770–1827) – a zeneszerző –, Kasper Anton Carl (1774–1815), Nicolas Johann (1776–1848), Anna Maria Franziska (*/†1779), Franz Georg (1781– 1783) és Maria Margarita Josepha (1786–1787).

Az egyik saroktorony a városi park felől Az északnyugati sarkon is torony magasodik, mely jelenlegi formájában neogótikus stílusú. Alul kör alaprajzú, felső részén oktogonális, és lőrés koronázza. A belső elrendezései egyfesztávú, négyszögű, bölcsőboltozatai fennmaradtak. 

- Fiatalkora, tanulmányai Ludwig van Beethoven 1770-ben született a németországi Bonnban, december 17-én keresztelték meg.

Ludwig van Beethoven Głogówekben

A vár keleti oldalán, a várfal tövében Beethoven 1806. évi itt tartózkodására emlékeztető emlékművett állítottak fel.

Beethoven első zenetanára iszákos és indulatos édesapja volt, egy közepes tehetségű udvari muzsikus, aki gyakran verte fiát, és Mozartékhoz hasonlóan megpróbált belőle csodagyereket nevelni, sikertelenül. Mivel apja korán felismerte benne a nagy tehetséget s törekedett ezt minél előbb kenyérkeresetre használni, ezért gyakran változtatta zeneoktatóit (akik közt Neefe udvari orgonás volt a legkiválóbb). Beethoven ezt később gyakran panaszképpen hozta fel.

― Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven (Bonn, 1770. december 16. – Bécs, 1827. március 26.) német zeneszerző, Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett a bécsi klasszicizmus harmadik nagy alakja. Zenéje ugyanakkor a romantika jegyeit is magán viseli.

72

A családnak valójában már egészen fiatalon Beethoven volt az eltartója. A fiú tehetségét mások hamar felfedezték. 1780 körül Christian Gottlob Neefe (Chemnitz, 1748. február 5. – Dessau, 1798. január 28.) német operaszerző, karmester vette kezébe zenei nevelését, mialatt a választófejedelem anyagi támogatásában részesült. Beethovennek 1781-ben Németalföldön utazgatva, nyilvánosan kellett játszania. 1782-83-ban jelentek meg első zeneművei: változatok és 3 szonáta zongorára, 1785-ben következett 3 zongoranégyese. Tudományos képzettségéről azonban alig gondoskodtak. 1784-ben, alig 13 éves korában udvari másodorgonássá nevezték ki. Ludwig van Beethoven

1787 márciusában utazott először Bécsbe, hogy Mozarttól tanulhasson, azonban egy váratlan esemény miatt haza kellett utaznia: 17 éves korában elvesztette jóságos, derék édesanyját; hazatért, és évekig egyedül nevelte két öccsét. Emiatt később már nem nyílt alkalma találkozni vele, mivel Mozart 1791-ben meghalt.

1800 óta már a telet a társas élet közepette, művei előadásának szentelte, nyaranta pedig a Bécs körüli falvakban műveit dolgozta ki. 1806-ban Franz Joachim Oppersdorff (1778-1818) itt látta vendégül Ludwig van Beethovent, aki Głogówekbe utazott Napóleon hadserege elől. A vendégségért hálából a német zeneszerző neki dedikálta IV szimfóniáját B-dur opus 60.

Bonn jeles udvari zenekarában a brácsát játszotta; a zongorán is mindinkább tökéletesítette magát; sokat alkotott, egyelőre kiadatlanul hagyva. 1792 novemberében Waldstein gróf támogatásának köszönhetően Bécsbe költözött, ahol Joseph Haydnnál szándékozott tanulni, de mivel neki nem volt elég ideje Beethovennel foglalkozni, Johann Georg Albrechtsberger (Klosterneuburg, 1736. február 3. – Bécs, 1809. március 7.) osztrák zeneszerző, orgonista, zenetudós, zenetanár gondjaira bízta. Beethoven megismerkedett Breuning udvari tanácsossal is, akinek családja pótolta később számára az édes otthont. Tehetsége és egy-egy összeköttetése megnyitotta előtte a császári város első házait; Van Swieten báró és Lichnowsky hercegnő különösen pártolták. Közben 1792. december 18-án elhunyt Beethoven édesapja.

Ludwig van Beethoven 1806 tavaszán Głogówekben járt, az erre emlékeztető emléktábla a vár mellett A monarchiában is tett utazásokat, volt Magyarországon is, 1806-ban Martonvásáron, a Brunswick grófok Fejér megyei birtokán.

Antonio Salieri (Legnago, 1750. augusztus 18. – Bécs, 1825. május 7.) olasz zeneszerzőnél nyolc esztendeig tanult. Mint kész zongoraművész 1795 márciusában lépett fel első ízben a bécsi nyilvánosság előtt, B-dúr zongoraversenyének előadásával. Ezt a fellépést azután újabbak követték, és hamarosan kiadója és pártfogója is akadt. Hamar népszerű lett zongoravirtuózként, és – jóval lassabban ugyan – zeneszerzőként. Népszerűsége fokozódott Prágában, Drezdában és Berlinben, ahol Beethoven 1796-ban körutat tett.

A bécsi kongresszus (1814) magas külföldi vendégei meghódoltak előtte, ez volt utolsó szereplése. Siketsége és altesti fájdalmai hipochondrikussá tették őt, aki különben is melankóliára hajlott, családi viszálykodások (bátyja özvegyével, akinek fia fölött gyámkodott) szintén bántották, de ez nem csökkentette alkotóerejét, hanem erős sajátos jelleget adott műveinek.

Berlinben erősen marasztalták, de ő Bécshez ragaszkodott, ahol lelke is ki volt elégítve; társadalmi állása és kenyere is biztosítva volt. Művészi körútjának folytatását lehetetlenné tette 1798-ban kezdődött fülbaja, mely lassanként teljes süketségbe ment át. Ez a csapás tette őt virtuóz helyett végképp zeneköltővé.

- Betegsége, halála Beethoven sokat betegeskedett, kiváltképp húszas éveinek közepétől, amikor is komoly hasfájásoktól kezdett szenvedni. 1826-ban egészségi állapota drasztikusan megromlott. A következő évben bekövetkezett halálát májbetegségnek tulajdonítják, bár Beethoven halálának idejéből származó

73

hajmintáin végzett modern kutatások azt mutatják, hogy ólommérgezés is hozzájárulhatott gyengélkedéseihez és idő előtt bekövetkezett halálához (az ólom szintje több mint 100-szorosan múlta felül a mai embereknél mért szintet). Vízkórság oltotta ki életét; Bécs impozáns menetben temette el.

Hiányos nevelésére vallott indulatos volta, valamint a tapasztalatok és életismeret teljes hiánya. Legkedvesebb szórakozása volt: magányos séta a zöldben; fő művei közül is sok fogamzott meg a szabadban, sőt nyerte végleges alakját is egy-egy padon. Zenéjében gyakran életének visszhangját vélik felfedezni, ami győzelemmel véget érő küzdelmekkel tarkított. Életének személyes problémái fölött a mesterműveinek megalkotásával aratott diadalt.

Anton Sauter muzsikus-költő a halottasházban levágott egy hajfürtöt, majd ezt az ereklyét Hölzl Szeráf Ferencnek ajándékozta, aki továbbajándékozta 1870-ben a Pécsi Dalárdának. 1958-ban a martonvásári Beethoven Emlékmúzeumnak ajándékozta el a dalárda. Azóta is itt tekinthető meg.

― Alkotói korszakai Beethoven zeneszerzői pályafutását általában korai, középső és késői korszakra szokták osztani. - Korai alkotói korszaka

Beethoven halálának napjáig dolgozott. Befejezetlenül hagyott egy vonósötöst, a X. szimfónia vázlatait, két kánont, két vonósnégyest és a B-dúr vonósnégyes fináléját. -

A korai időszakában a nagy elődök, Haydn és Mozart hatása érezhető. Mindkét szerző műveit jól ismerte, időben közel is állt hozzájuk, de munkássága a zene történetének új korszakát jelenti. Alkotóművészete viszonylag lassan fejlődött ki: csaknem huszonöt esztendős volt, amikor első olyan műveit kiadja, amelyeket már opusz-számmal jelöl. Ez idő alatt született az I. és a II. szimfónia, az első hat vonósnégyes, az első három zongoraverseny, az első húsz zongoraszonáta (az op. 31-gyel bezárólag), köztük az ismert Patetikus és Holdfény.

Életének háttere

Beethoven személyes élete problémákkal volt tele. Fiatalon, már 25 éves kora körül a siketség első jeleit észlelte, amelynek hatására időnként az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. A századforduló környékén születtek legsötétebb művei, ekkor vált számára világossá, hogy a halláskárosodása visszafordíthatatlan folyamat. 1819-re teljesen megsiketült. Süketsége zárkózottá tette, csak társalgási füzeteinek segítségével tudott érintkezni a külvilággal. Hihetetlen belső hallása volt, csak ez tette lehetővé, hogy ne hagyja abba a komponálást.

- Középső alkotói korszaka A középső alkotói korszak röviddel Beethoven süketséggel kapcsolatos válsága után kezdődött. E korszakot hatalmas erejű művek jelzik, melyek tele vannak hősiességgel és küzdelemmel; köztük találjuk az Egmont-nyitányt, hat szimfóniát (III– VIII), az utolsó három zongoraversenyt és öt vonósnégyest (7–11), további hét zongoraszonátát, köztük a Waldsteint és az Appassionátát, továbbá Beethoven egyetlen hegedűversenyét és operáját, a Fideliót.

Elérhetetlen (házas vagy arisztokrata) hölgyekhez vonzódott, akiket eszményített (például Brunswick Jozefin). A társadalmi különbségek, az emberek esetleges elítélése gátolta, sosem házasodott meg.

- Késői alkotói korszaka 1816 körül kezdődött késői korszaka, ami egészen haláláig, 1827-ig tartott. A késői darabokat mély intellektualitás, intenzív és személyes kifejezés és a formákkal történő kísérletezés jellemzi (például a cisz-moll vonósnégyes hét tételből áll, míg a leghíresebb IX. szimfóniájának utolsó tételében a zenekar mellett a kórusnak is szerepet ad). Ekkoriban komponálta többek között a Missa Solemnist, az utolsó hat vonósnégyest és az utolsó öt zongoraszonátát. Életének utolsó évéből a következő művek maradtak ránk: egy vonósötös megkezdett vázlatának zongorakivonata (a mester halála után jelent meg); a X. szimfónia néhány vázlata; két kánon („Es muss sein” és „Wir irren allesamt, nur jeder irret anders”), két vonósnégyes (op. 131 és 135) és az előző évben befejezett B-dúr vonósnégyes (op. 130) fináléja.

Beethoven mellszobra Beethoven középtermetű, vállas, telt arcú volt; dús haja felborzolt, lelkes szeme nyugtalan, kedélyes vonásai pedig – főleg ha zenéről szólott – érdekesek, hódolatra gerjesztők, szelleme nemes, szíve tiszta, lángolt az igazságért és a szabadságért.

74

Schiller aláírt kézirata Zenekari változatát gyakran „Örömóda”-ként emlegetik. Az Örömódát az Európa Tanács tette meg Európa himnuszává 1972-ben, Herbert von Karajan hivatalos zenekari átiratában. 2003-ban az Európai Unió Beethoven megzenésítését választotta az EU himnuszául, szöveg nélkül, az Európai Unióban használt számos különböző nyelv miatt. Ezért az EU-himnusz valójában Beethoven témája (vagy dallama), nem pedig Schiller verse, bár egyúttal az emberek testvériségének a szövegben szereplő eszményét is magába foglalja. Ez az eszmény jóval általánosabb érvénnyel szólal meg Beethoven feldolgozásában („Testvér lészen minden ember”), mint Schiller eredetijében, mely szerint „a koldusok testvérei lesznek a hercegeknek”. (Beethoven a vers két sorát írta át.)

Beethoven a Missa Solemnis komponálása közben Joseph Karl Stieler portréja - Zenei stílus és újítások Az osztrák születésű brit zenész, Hans Keller (1919–1985) „az emberiség legnagyobb elméjének” nevezte, tekintetbe véve művészetének mélységét és kiterjedtségét, valamint hogy Beethovennek sikerült a lehető legszélesebb közönség számára érthető zenét komponálni. Beethovenre mint a zenei klasszicizmus és romantika átmeneti alakjára tekintünk. Ami a zenei formát illeti, a Haydntól illetve Mozarttól örökölt szonátaformára és motívikus fejlesztésre épített, de nagymértékben kibővítette őket, azáltal hogy hosszabb és nagyratörőbb tételeket komponált. Középső korszakának művei a hősiesség kifejezése miatt, míg késői darabjai az intellektuális mélységüknek köszönhetően népszerűek.

Első versszaka: Freude, schöner Götterfunken, Tochter aus Elysium, Wir betreten feuertrunken Himmlische, dein Heiligtum. Deine Zauber binden wieder, Was die Mode streng geteilt, Alle Menschen werden Brüder, Wo dein sanfter Flügel weilt. Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm! Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön! Egyesítsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít! Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid. (Jankovich Ferenc fordítása)

- Személyes meggyőződések és zenei hatásuk Beethoven sokat merített a felvilágosodás és az Európában egyre növekvő romantika eszméiből. Kezdetben a harmadik szimfóniát, az Eroicát (a „hősi” olasz megfelelője) Napóleonnak ajánlotta, abban a meggyőződésében, hogy a tábornok fenntartja majd a Francia forradalom demokratikus és köztársasági eszméit. Amint Napóleon császári törekvései világossá váltak, 1804-ben kitépte a címet tartalmazó lapot, melyen az ajánlás volt, és a szimfónia új nevet kapott: „Sinfonia Eroica, composta per festeggiare il Sovvenire di un grand Uomo”, vagyis „Hősi szimfónia, egy nagy ember emlékének megünneplésére”.

Úgy tartják, Schiller himnuszát eredetileg a szabadsághoz (Freiheit) írta, de a cenzúra miatt kénytelen volt ezt „álcázni”, és ezért cserélte a Freiheit előfordulásait Freudére.

A kilencedik szimfónia negyedik tételének sajátossága a Schiller An die Freude („Örömóda”) című ódájának feldolgozása, amely bizakodó himnusz az emberi testvériség mellett. Az Örömóda (vagy Óda az Örömhöz, németül Ode „An die Freude”) Friedrich Schiller német költő 1785-ben írott ódája; elsősorban Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának negyedik (záró) tételéből ismert, négy szólistával, kórussal és zenekarral.

Leonard Bernstein a berlini fal leomlásakor Freiheit szó használatával adta elő a művet.

a

A tudósok vitáznak Beethoven vallási meggyőződésén, illetve azon hogy ez milyen szerepet játszott a munkájában.

75

o

A város további műemlékei

A városfalak a XIV/XV. század fordulójáról valók. Az börtönként használt őrbástya 1595-ben épült.

A városháza a Rynek felől A szinteket az egész épület körül futó párkányzat választja el. Az épület felett nyolcoldalú torony magasodik, mely a tető északi részéhez simul, ékes toronysisak fedi.

A börtönbástya A Piastowska utcában álló kórház 1773-ból való. A kórházkomplexum: a XIV. század elején épült Szent Miklós-templom, és kórház helyén jelenleg lakóház áll. A víztorony 1597-ből való. o Városháza ― A városháza története Az első városháza Głogówekekben már a XIV. század első felében létezett, ez az épület kereskedelmi jellegű volt. A későreneszánsz városháza (Ratusz w Głogówku) 1608-ból való. 1659-1660 között folyat a svéd háború idején elpusztult torony helyreállítása. 1774-ben a városházát falfestéssel és stukkókkal díszítették. 1880-ban az épületet restaurálták és a historizmus jegyében részben átépítették, belsejét korszerűsítették.

A déli homlokzat díszes oromzata A legdíszesebb a párkányzattal és pilaszterekkel felosztott déli reneszánsz oromzata. Az épület déli sarkában látható két kőszobor, Jan Schubert alkotása, 1774-ből való. Szent Flóriánt és nepomuki Szent Jánost ábrázolják. Figyelemre méltó a bölcsőboltozatos helyiség, melyben jelenleg az ülésterem található. Falait hét stilizált freskó díszíti, melyek Głogówek múltjából vett jeleneteket ábrázolnak. Albert Helm wrocławi festőművész művei, 1942-ben készültek. Jelenleg a városháza Głogówek önkormányzatának és polgármesteri hivatalának székhelye.

A városháza madártávlatból A II. világháború idején, 1945-ben az épület részben leégett, majd 1955-1957 között újjáépült. Jelenleg a városháza a Głogówek hatósági székhelye.

o További érdekességek A Głubczycka utca 33 (d. 35) alatti lakóház felújításra került. A társaskáptalani templom közelében álló Kościelna utca 4, 12 házai XVIII és, XIX. századból valók.

A głogóweki városháza négyszög alaprajzú, alápincézett, háromszintes épület. Nyeregtető fedi.

76

városfalak közelében található. A zsinagóga 1864ben épült Fränkel Wien głogóweki építész és építőmester tervei szerint. A XX. század 30-as éveiben átépítették. 1938. november 9-ről 10-re virradó kristályéjszakán a hitlerista fegyveresek felgyújtották a zsinagógát. A leégett épületet azonban sohasem bontották el.

A Mickiewicz utca 1, 9 (d. 13), 11 (d. 15), 13 (d. 17), 15 (d. 19) számú házai XVIII és XIX. században épültek.

Vásárlás után a Mickiewicz utcában

A zsinagóga egykor és most

A Pasternik és Powstańców utca sarkán álló borpince XVI. századi eredetű. Piastowska utca 35 szám alatti épület XIX. század első felében épült.

A háború befejezése után a zsinagóga épületét nagymértékben felújították és ugyanakkor raktár céljára átalakították. A belső terén oszlopokkal elválasztották és a nyílászárók kialakítása után a kiugró részeket, majd az 50-es évek elején a keleti falához simuló félköríves apszisát elbontották. Jelenleg a zsinagóga belsejében bolt működik.

A Ryneken számos műemlék jellegű ház található, ezek a XVII-XX század között épültek: 1, 2, 3, 4, 5, 8 nem maradt fenn, 12 (d. 14), 13 (d. 15); 14 (d. 16), 16 (d. 18), 17 (d. 19); 18 (d. 20), 19 (d. 21), 21 (d .30); 22 (d. 31), 24 (d. 33), 30 (d. 38), 31 (d. 39).

A zsinagóga négyszögű épülete 11,65 x 18,75 méter alapterületű. Eredetileg a zsinagóga sarkain kis tonyocskák álltak. A nyugati részben az egykori belső előcsarnokot foglalt magába, amelyből a négyszögű, nagy imaterembe lehetett jutni. Három oldalról vas oszlopokon nyugvó női karzat vette körül. A keleti falánál gazdagon díszített, kapu alakú, kupolával fedett Aron ha-Qodesch (héb. ‫ארון‬ ;‫הקודש‬Tóraszekrény) állt.

A Rynek 25 (d. 34) alatti Sebastini ház a XVIII. század első felében épült, a XIX. században átépült. Értékes műemlék. Az ul. Świerczewskiego 3, 4 házai műemlék jellegűek, az 5, 8, 10, 12, 14, 18, 20, 21, 26, 30, 32, 38 számú házak XVII, XVIII/XIX században épültek. A Zamkowa utca 19 alatti épület XVIIIXX századi.

 az evagélikus temető elhanyagolt állapotú.

A Pasternik utca 2 alatti fogadó a XVII-XVIII századból való, 1962-ben átépítették, napjainkban felújították.

 itt található még a II. világháború idején, 1945-ben elesett német katonák temnetője. o Głogówekkel kapcsolatos személyek o Głogówekben született személyek ― Jan Jerzy Pfister aranyműves Hans Georg Pfister aranyműves 1697. január 31-én született Głogówekben. Pfister valószínűleg a néhány nemzedékkel korábban Sziléziába betelepült aranyműves családban született. Apja, Karl Pfister szintén aranyműves, anyja Anna Pfister volt. 1713-ban kezdte meg a céh beleegyezésével iparos tanulmányait a neissei Martin Vogelhundnál. Tanulmányi ideje hat évig tartott. 1727-ben Nysában mestervizsgát tett. Ezt követően Nysában telepedett le, ahol 1744-ig tartózkodott.

A vendégfogadó épülete

― Anton Ignaz Müntzer

o Más műemlékek

Anton Ignaz Müntzer (*Głogówek, 1659. szeptember 10.-†Wrocław, 1714. január 11.), német katolikus lelkész, prelátus, a głogóweki társaskáptalan püspökségi prépostja (1692.12.11.–

 Zsinagóga Az egykori zsinagóga (Synagoga w Głogówku) épülete az Iskola utca 1. szám alatt, a régi

77

1701), wrocławi 1714.11.01.) volt.

segédpüspök

(1709.01.20.–

o Głogówekkel kapcsolatos további személyek, akik nem itt születtek

Müntzer 1659-ben, Głogówekben született. Szülei Paul és Hedwig Münzer voltak. Testvére belépett a Jézus Társaságába (közismert nevén a jezsuita rend), ahol a brnoi kollégium rektora volt.

― Henryk I Niemodliński – a głogóweki Szent Bertalan társaskáptalani templom alapítója Henryk (*1345 k.-†1382. szeptember 14.), niemodlini és prudniki herceg 1362/1365–1382 között (1369-ig Wacław testvérével együtt).

Anton Müntzer a Nysában (lat. Nissa, lengyel tört.: Nisa, Nissa, ném. Neisse) lévő Carolinumban tanult, majd a római Colegium Germanicum hallgatója volt. Teológia tudományból doktorált. 1685-ben pappá szentelték. 1692-től a wrocławi katedrális társaskáptalanjának kanonoka volt. Ezzel egyidőben a głogóweki Szent Bertalan társaskáptalani templom esperese is volt. 1706-ban Anton Ignaz Müntzer a lelkészképző szeminárium rektora volt. Ezt a tisztséget haláláig töltötte be.

― V. (Huszita) Bolko herceg Bolko (Bolesław) V Husyta (Wołoszek, Głogówecki) (1400 k.-1460. május 29.), az opolei hercegség társuralkodója 1422-1424 között, 1424-től głogóweki és prudniki herceg, 1450-től niemodlini és strzelecki herceg, 1455-től Olesnoban. ― Andrzej Gałka

1708-ban XI. Kelemen pápa wrocławi segédpüspökké, valamint Madaura címzetes püspökévé nevezte ki. Később Wrocławban püspökké szentelték. 1714-ben hunyt el.

Jędrzej Gałka z Dobczyna (Dobczyn, 1400 k.†1451 után), pap, filozófus, író, professzor és Jagelló egyetem a szabad művészetek tanszékének dékánja volt.

― Seweryn Jung német misszionárius

Bizonyára nagy-lengyelországi kisnemes családból származott. 1420-ban jelentkezett a Krakkói Egyetem artium, a szabad művészetek tanszékére. Két év múlva tanítói címet szerzett, viszont 1425ben magiszter lett. Tanszékén 1429-től tartott előadásokat és 1436-1441 között kétszer is dékán volt. 1439-ben a kleparzi Szent Flórián-templom kanonokja lett.

Seweryn Jung (Severino da Silesia vagy Seweryn z Głogówka néven is ismert; Głogówek, 1682 k. – Szudán, 1711. augusztus) – német ovszerváns ferences, többnyelvet beszélő misszionárius volt. Rómában tanult, valószínűleg a palesztinai Harrissie vagy Aleppo területén képezte magát, ahol megismerte az arab nyelvet. Carl di Genovával misszióban járt a Szentföldön, Egyiptomban, Közép-Afrikában, ahol az első európaiak voltak, Szudánba, Hausa tartományba is eljutott.

Gałka a Prágából érkező huszitizmus hatása alá került. Megismerte John Wycliffe (1320 – 1384. december 31.) angol teológus, reformátor, oxfordi tudós által megfogalmazott római katolikus egyház kritikáját és filozófiai rendszerét is.

― Rafał Urban lengyel író és elbeszélő Rafał Urban (Głogówek, 1893. július 24.-Varsó, 1972. január 12.), lengyel író, sziléziai elbeszélő a Głogówek közelében fekvő Winiaryban, paraszti családban született. Rafał Urban a Termin Nyski, czyli sterylizacja naiwnego baranka nieludzka komedia autochtoniczna z epoki Trzeciego Rajchu w 5 aktach biurokratycznych … napisał chłop bezimienny, syn ziemi odzyskanej c. dráma szerzője.

Gałka pozitívan viszonyult a Wycliffe által hirdetett fogalmi realizmus teoriájához. Énekben dicsőítette a reformátor Wycliffet és kritizálta a papság elvilágiasodását. Gałka leveleiben rámutat arra, hogy a birtokokkal rendelkező papság szoros kapcsolatban áll az államhatalommal. Az egyházi szervezet demokratizálásában annak újjászületését látta. Ebben za időszakban, az egyetemi környezetben a nominalista felfogások domináltak az eretnekséggel szemben. Ezért 1447-ben Gałkát felfüggesztették tanári állásából és a mogilai cisztercita kolostorba küldték bűnbánatra.

― Albert Willimsky német katolikus pap Albert Willimsky (*Głogówek, 1890. december 29.†Berlin határában lévő Sachsenhausen koncentrációs tábor, 1940. február 22.), egykori német római katolikus pap, a nácizmus ellenzője. A nácizmus hajthatatlan kritizálása és a megkínzott lengyel kényszermunkások méltósága védelme miatt német koncentrációs táborban halt meg.

Magánlakása ellenőrzése idején megtalálták John Wycliffe művének másolatát és hódolatának lengyel sorait. Ennek alapján 1449-ben Zbigniew Oleśnicki herbu Dębno (*Sienno, 1389. december 5.†Sandomierz, 1455. április 1.), krakkói püspök, lengyel kardinális az eretnekség terjesztésével vádolta meg Jędrzej Gałkát.

― Jan Piotr Chrząszcz felső-sziláziai pap Jan Piotr Chrząszcz (ném. Johannes Peter Chrząszcz; Mionów, 1857. április 27.-†Pyskowice, 1928. február 26.) felső-sziléziai pap és regionális történész.

Zbigniew Oleśnicki a nagyhatalmú krakkói püspök (majd az első lengyel bíboros), mint a királyi hatalom riválisa, önálló bel- és külpolitikát

― Mathilda Fränkel John Kerry – 2004-es USA elnökjelölt – dédnagyanyja.

78

folytatott: megakadályozta, hogy Lengyelország szövetkezzék a huszita csehekkel, védte a Vatikán pozícióit, legfontosabb politikai célja pedig az volt, hogy védelmezze a nyugati kereszténységet a török veszély ellen, ezért Magyarország szövetségeseként akarta harcba küldeni a lengyel seregeket a törökök ellen.

Józefa ze Stróżków a lublinieci járásban fekvő Dobrodzieńből (ném. Guttentag) származott. Józef Lompa kétszer nősült és összesen 16 gyereke volt.  Életrajza Szülőhelyén elsajátította az elemi tudást, és orgonán meg hegedűn is megtanult játszani, melynek köszönhetően, mint zenész pénzt tudot keresni. Egy évig orgonoista volt Wieluńban, majd szülőhelyén, mint író, bírósági fordító, házitanító és a földművelésügyi főbizottság ― „Komisja jeneralna spraw ziemskich i wlościańskich” ― titkára munkát vállalt.

A vádlott Jędrzej Gałka az inkvizíciós vizsgálat elől Sziléziába távozott és Głogówekbe ment a huszitákat kedvelő V. Bolko głogóweki-opolei herceg udvarába. Április első felétől 1449. június 23-ig Głogówekben tartózkodva Andrzej Gałka megírta a Pieśń o Wiklefie éneket és egy latin nyelvű iratot Wycliffe és tanítása (Wiklefie i jego nauce) címmel, kommentárt fűzve az in lingua vulgari költői műhöz (latinul).

1815-1817 között a wrocławi katolikus szemináriumban képezte magát. Kezdetben a cieszyni (sycowski járás), łomnicai és lublinieci iskolák tanítója volt. Felső-Sziléziába való visszatérése után előmozdította a Lubliniec környéki lubszai általános iskola megalapítását, ahol közel 30 éven keresztül tanítói állásban dolgozott, de az orgonista és a községi író funkcióját is betöltötte. Több nyelvet is ismert, a lengyel, cseh és német nyelv hiteles fordítója volt, ennek köszönhetően a Lengyel Királyság és Szilézia közötti határmegállapító bizottságban dolgozott.

V. Bolko Gałka eretnekségének kérdését átadta a wrocławi egyházkerületnek. Gałka tanácsára Csehországba távozott. ― Karol Miarka Karol Miarka (Starszy vagy Ojciec) (Pielgrzymowice, 1826. október 22.- Cieszyn, 1882. augusztus 15.) – lengyel társadalmi aktivista Felső-Sziléziában, tanár, író, újságíró és nyomdász. 1846-ban végezte el a głogóweki tanárképző szemináriumot. Számos lengyel társadalmi és gazdasági szervezetnek alapítója és szervezője.

Lubszában, a tanítói állásban dolgozva megkezdte írói, társadalmi valamint nemzetiségi működését, amiért a porosz kormány 1849-ben elbocsátotta. Az opolei tartomány hatóságai megvonták nyugdíját is, valamint felmondták szolgálati lakását is. 1858-ban rendőrségi zaklatás miatt Woźnikiba költözött, ahol bírósági fordító lett.

― Józef Lompa pap és tanár Józef Piotr Lompa (Olesno, 1797. június 29.Woźniki (ném. Woischnik), 1863. március 29.), felső-sziléziai aktivista, költő, fordító, újságíró – számos korabeli folyóirat munkatársa, prózaíró, a népművelés és néprajz úttörője Sziléziában. FelsőSziléziában a lengyel nemzeti újjászületés folyamatának előfutára valamint lengyel tankönyvek szerzője volt.

Egész iskolai működése alatt irodalmi munkásságot folytatott. Bytomban, kapcsolatban állt a „Dziennik Górnośląski” ottani kiadójával, a lengyel nép nyelvének és jogának védelmezőjével. Józef Piotr Lompa Krótki rys jeografii Śląska dla nauki początkowe című, az alapfokú tanítás céljára írott, Szilézia rövid földrajzi leírását tartalmazó művét 1847-ben, Głogówekben adta ki.

Józef Piotr Lompa (Gabriela Bonk)  Családja Józef Piotr Lompa 1797-ben, Olesnoban született, egy kispolgári kézműves családban. Apjának, Michał Lompának kis házacskája volt Olesnoban, ahol szatócsboltja és kis konyhakertje volt. Anyja,

Książka wydana w Głogówku w 1847 roku pt. Krótki rys jeografii Śląska dla nauki początkowe

79

Lompa 1848-ban kezdeményezte a Lengyel Tanítók Társasága (Towarzystwo Nauczycieli Polaków) megalapítását valamint kezdeményezője volt a Felső-Szilézia Népe Oktatásában Dolgozók Társaságának (Towarzystwo Pracujących dla Oświaty Ludu Górnośląskiego w Bytomiu).

gyűjteményében Lompának szenteli első elbeszélését: „Pierwsze światła”. 1945-ben Kazimierz Gołba neki szenteli „Lompa” c. drámai művét. Lubszában, az iskola területén található Józef Lompa Szobája. Józef Lompa emlékműve található Zabrze-Biskupicében és Woźnikiben. Józef Lompa számos iskola névadója is. Lengyelországban, főleg Sziléziában több utca is viseli nevét.

1849-ben Emanuel Smołka tanítóval együtt megalapították a Towarzystwo Nauczycieli Polaków w Bytomiu szervezetet. Szembeszállt az elnémetesítéssel. A lengyel nyelv és Lengyelország történelmének oktatására törekedett az iskolákban, valamint híve volt a sziléziai lengyel környvtárak megalapítása eszméjének. Lübeckben és Lubliniecben megalapította a Népi Olvasótermet (Czytelnia Ludowa).

Krapkowice Krapkowice (ném. Krappitz, cseh: Krapkovice, Chrapkovice) – járási jogú város Lengyelországban. Felső-Sziléziában, az Opolei vajdaságban, a krapkowicei járásban fekszik. Területe: 21 km², 2009. évi adatok szerint lakosainak száma 17 791 fő volt.

Kapcsolatot tartott fenn más poroszországi lengyel aktivistákkal (Gustaw Gizewiusz és Paweł Stalmach). Több neves lengyellel levelezett (Józef Łepkowski, Samuel Jerzy Bandtkie, Kazimierz Wóycicki valamint Józef Ignacy Kraszewski), akiknek többek között 1861-ben elküldte „Przestroga do przeciwników narodowości polskiej na Śląsku Pruskim” ― „Intés a lengyel nemzetiség ellenségeinek Porosz-Sziléziában” c. versét.

 Elhelyezkedése: Krapkowice történelmileg Felső-Sziléziában található. A város a borostyánkő útvonalon feküdt. A város az Odera mindkét oldalán fekszik, az Opolétől Kędzierzyn-Koźléba (cseh: KandřínKozlí, ném. Kandrzin-Cosel) és Racibórzba vezető 45. számú főútvonal és Nysából és Prudnikból Strzelce Opolskieba (ném. Groß Strehlitz) vezető út kereszteződésében, az A4-es autópálya mellett. Krapkowicében folyik az Oderába a cseh Jeseníkyből folyó Osobłoga (Osa, egykor Ossobłoka, cseh: Osoblaha, ném. Hotzenplotz).

Józef Piotr Lompa 1862-ban hunyt el, hamvai a Woźnikiben lévő temetőben nyugszanak. Tevékenysége két fő részre oszlik, újságírói tevékenységre és népszerű tudományos írások alkotására, melynek fő célja a sziléziai lengyel nép művelése volt. Mindenekelőtt Szilézia és a sziléziai városok történetéről szóló történelmi és néprajzi jellegű művek szerzője volt. Iskolai tankönyveket is készített. Lengyel nyelven készültek népszerű történelmi és földrajzi művei Sziléziáról. Lompa elejét akarta venni több régi ének és Felső-Szilézia műalkotásai pusztulásának. Könyveiben közel 191 sziléziai mesét és legendát írt le, és számos helyi néprajzi anyagot publikált Szilézia területéről. Újságban megjelenő írásait A. Mieczyński néven tette közzé. Újságírója volt többek között a következő sziléziai újságoknak: 1845-46 között „Tygodnik Cieszyński”, „Tygodnik Polski”, „Dziennik Górnośląski” (1848-49), „Telegraf Górnośląski”, "Szkoła Polska (1849-53), „Gwiazdka Cieszyńska”.

Rynek, a műemlék épületekkel  Nevének eredete

Munkatársa volt Poroszország más részein és a Lengyel Királyságban található számos újságnak is, a sziléziai témájű írások népszerűsítése érdekében. Számos cikk, költemény, fordítás, közel 50 könyv szerzője volt. Művei főleg a Szilézia történetével foglalkozó néprajzi, történeti és népszerű tudományos írások voltak.

Egyes vélemények szerint a helység Krapkowice neve az ószláv Chrapek névből származik. Az "ice" végződés vagy az ólengyel régi jellegzetes változata ("icze") a nemzetségi telepekről elnevezett apa nevéből képzett szláv neveknek felel meg. Ez a várost alapító vagy az birtokló ősöket, vagyis a Chrapkowiczokat jelöli, ebből ered 1204-ből az eredeti Chrapkowice név. Heinrich Adamy német nyelvész a helység nevét az ólengyel "krzepa" [tężyzna fizyczna] = (közbeszéd) (testi) erő, fizikai erőt jelölő névből vezeti le.

Józef Lompa lengyel nyelven írott írói művei különböző források szerint közel 100-ra tehetők. Lompa alakja megjelenik a lengyel irodalomban. Zofia Kossak 1932-ben „Nieznany kraj” c.

80

Az 1888-ban, Wrocławban kiadott, a sziléziai helységnevekről írt művében a helység legrégebbi neveként Krzepicz nevet említi, melynek jelentése "Befestigter Ort", lengyelül "Mocna, umocniona miejscowość" = „Erős, erődített helység”. A falu neve később fonetikusan Krappitz névre germanizálódott és elvesztette eredeti jelentését. A II. világháboú után a germanizált nevet Krapkowicére lengyelesítették és jlenleg nincs kapcsolata eredeti jelentésével. A helységet később latinul vagy németül Crapicz vagy Crapkowitz és Krappitz (1294) néven is nevezték. Opolei Bolesław 1310. szeptember 1-jén kiadott középkori latin nyelvű dokumentumában a várost Crapicz néven említik.

 A város története

Matthäus Merian der Ältere (az idősebb; Bázel, 1593. szeptember 22. – Langenschwalbach, 1650. június 19.) svájci születésű metszetkészítő 1650-ből való "Topographia Bohemiae, Moraviae et Silesiae" című művében a települést Krappitz vagy Bruenick és Brudnick néven említi.

A XIV-XV században a Temchin nemzetség birtoka, kórház és iskola létesül. 1531-ben a város a Habsburgok uralma alá került. 1582-ben Rudolf (Bécs, 1552. július 18. – Prága, 1612. január 20.) magyar király (1576–1608) – II. Rudolf néven német-római császár (1576–1612) és cseh király (1576–1611) – Krapkowicét a Redern családnak adja el. A Redernek idején a város fejlődik, fahíd létesül az Oderán, amely Krapkowicét és Otmętet köti össze.

A XIII. században említik először a várost Chrapkowice néven (Chrapek névből), valamint Otmęt halásztelepülést, jelenleg Krapkowice kerülete. Valószínűleg 1275-ben kapja Krapkowice opolei Władysław hercegtől a magdeburgi városi jogokat. 1294-ben Władysław fia, opolei I. Bolko Crapicz lakóinak 8 kishold legelőt adományoz az Osobłoga és az Odera között, a halászathoz pedig 2 közeli halastavat is, ezért a város köteles volt fizetni Szent Márton napján (november 11-én) évente 14 tallért fizetni; a hatósági jogkört a városban a herceg által választott bíró töltötte be.

1750-ben Krapkowice név szerepel más sziléziai városok között a II. Frigyes által Szilézia lakosságára részére lengyel nyelven kiadott hivatalos rendeleteiben.

1742-ben Krapkowice Poroszországhoz került. 1765-ben kihalt a Redern familia, Krapkowice új birtokosa Karol Wilhelm von Haugwitz lett.

Krapkowice lengyel név szerepel Józef Lompa sziléziai író 1847-ben, Głogówekben kiadott "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" című művében.

A XIX. században éjínség pusztít a városban. 1841, 1852, 1854 években háromszor is leég a város. Krapkowice a Franciaország részéről Poroszországnak fizetett hadisarcnak köszönhetően épült újjá.

A lengyel Királyság georgráfiai szótára két német – Krapitz, Krappitz – és három lengyel – Chrapkowice, Krapkowice és Krapowice – földrajzi nevet ad meg.

1887-ben újabb híd épült az Oderán. 1896-ban megépült a vasútvonal, papíripari üzemek alakultak. 1930-ban megépült a Bata cipőgyár. 1945-ben Krapkowicét Lengyelországhoz csatolják. 1946. május 7-én kapja a település a Krapkowice lengyel elnevezést. 1961-ben Otmętet közigazgatásilag Krapkowicéhez csatolják. 1997-ben az évezred árvíze önti el Krapkowicét. 1999-ben a közigazgatási reform után Krapkowice járási jogú város lett. 2006-ban elbontják – az 1997-es árvíz óta nem működő – vasútvonalat. 2007-ben, felavatják az 1997-es árvíz emlékművét.

Krapkowice helyi befektető táblája

 Műemlékek

 Geológia

A Nemzeti örökségvédelmi Intézet jegyzékében az alábbi műemlékek szerepelnek:

Krapkowice és Otmęt régi területének jelentős része azon a mészkő teraszon fekszik, melyen az egykori néhány kőbánya napjainkig fennmaradt, amint a már nem működő, valószínűleg egykori mészégető kemencék sem.

o Az Óváros műemléki védelem alatt áll. o Szent Miklós-templom (kościół pw. św. Mikołaja) A krapkowicei Szent Miklós-templom (Kościół św. Mikołaja w Krapkowicach) – a római katolikus templom a XIV. században épült gótiku stílusban.

A városon folyik keresztül az Odera, itt találhatók a kainozokum folyó lerakódásai, és itt alkotja a folyó a krapkowicei kanyarulatot.

81

leveleit, ezzel megmentette őket a pusztulástól. Élvhajhászata ellenére művelt ember volt, az anyanyelvén kívül beszélt csehül, románul, latinul és szerbül. A magyar belháború alatt I. Ferdinándot támogatta, noha az katolikus volt, de magyarországi birtokainak egy része Szapolyai János mellett állt. Szapolyaival szintén ellentétei voltak magyarországi tartózkodása alatt. Szerepet játszott a reformáció Brandenburgban való elterjesztésében. Azonban nem tudni pontosan, hogy ki és mikor építette a krapkowicei várat. Feltehető, hogy már a középkorban állt, még a városi jog elnyerését megelőzően, vagyis 1294 előtt. Valószínűleg építtetője maga a herceg volt, egy romantikusan hangzó helyi legenda a templomos lovagrend közreműködését írja le, de ez kevésbé valószínű. Nem ismert a vár sorsa és eredeti lakóiról sem tudunk semmit. A hányattatott sorsú vár 1532-ig az opole-racibórzi Piast hercegek tulajdona volt.

Szent Miklós-templom

Jan Dobry, a család utolsó sarja halála után a vár I. Ferdinánd (Alcalá de Henares, Madrid mellett, Kasztíliai Királyság, 1503. március 10. – Bécs, 1564. július 25.), ekkor magyar és cseh király kezére került. Ő hamarosan elzálogosította a várossal együtt az otmęti Joachim Buchtnak 6,500 tallér összegért.

1428-ban a husziták elpusztították. A XVI. század első felétől 1626-ig a templom a protestánsoké volt. 1896-ban átépült. 1964. május 7-től műmléki védelem alatt áll (ulica Kościelna mellett áll). o

Krapkowicei vár

Rudolf (Bécs, 1552. július 18. – Prága, 1612. január 20.) magyar király (1576–1608), II. Rudolf néven német-római császár (1576–1612) és cseh király (1576–1611) 1582-ben Krapkowicét Hans von Redernnek adja el, és ettől kezdve a vár a várost birtokló család székhelye lett, és sokkal nagyobb szerepet töltött be. A Von Redern familia a régi, középkori építmény helyén új, nagyobb, négyszárnyú, háromszintes épületet emeltetett és hatalmas udvar alakíttatott ki. Az építkezés 1678-ban fejeződött be, ez a dátum láthatóm a várkapun. A von Redern grófok idején kényelmes, alkalomszerű épülettömb volt, melynek fénykora egészen az 1722-es tűzvészig tartott, amikor is a város épületeinek jelentős része, köztük a vár is leégett. Az elpusztult rezidencia hamarosan újjáépült, az újjáépítés során egy emeletesre csökkent.

Krapkowicei vár jelenleg iskola Zespół Szkół Zawodowych im. Piastów Opolskich w Krapkowicach ul. Zamkowa 5, 47-300 Krapkowice

A vár a város régi részének keleti részében áll, a Vár utcában (u. Zamkowa), a Krapkowicét Otmęttel összekötő, Oderán átvezető híd szomszédságában. Ebből az irányból haladva zömök alakja már messziről látható. A várat Brandenburgi György egyik ismert neve Jámbor György (Georg der Fromme) (Ansbach, 1484. március 4. – Ansbach, 1543. december 27.) a brandenburgi Ansbach és Bayreuth őrgrófja, II. Ulászló unokaöccse, II. Lajos magyar király nevelője tulajdonaként már 1532-ben megemlítik. Testvére Brandenburgi Albert, a Német Lovagrend nagymestere volt.

Hamarosan gazdája is megváltozott, mert 1759 augusztusában elhunyt a család utolsó férfi örököse, gróf Henryk Adolf, aki birtokát leényára, Henriettára hagyta, aki azonban tízéves korában elhunyt. Az örökség anyjára, Renata von Redern szállt, ő meg 1775-ben eladta azt 18,000 taléérért Karl Wilhelm von Haugwitznek. Az új tulajdonosok családi székhelyül a közeli Rogów Opolskit választották, nem törődtek tehát túlzottan az épület állagával, idővel gazdasági célra jelölték ki és belsejében posztó manufaktúrát és szövőműhelyt rendeztek be.

Brandenburgi György 1525-ben távozott Magyarországról és Ansbachba vitte a Hunyadiak

82

A vár szobáinak pusztulásához hozzájárultak a napóleoni háborúk is, és katonai kórházat rendeztek be benne az 1806-ban Kędzierzyn-Koźlét (ném.: Kandrzin-Cosel, sziléziai nyelven Kandrzin-Koźle, cseh nyelven Kandřín-Kozlí) ostromló francia katonák számára.

Az építmény jelenleg egyszerű, szürke színű épülettömb, a folyó felől jobban látható. A várban ipari iskola található. o A városfalmaradványok a XIV-XVI századból valók, a Felső-kapu tornyával. Krapkowicében a XIV. századtól 1829-ig városfalak álltak, négy kapuval. Az első említések a városfalak építéséről 1384-1418 közötti időkből valók. A falakat faragott kőből építették, többször átalakították és felújították. A XIX. század elején lerombolták az Odera-kaput (Brama Odrzańska), majd a Felső-kaput. 1840-1860 között feltöltötték a várárkokat, és elbontották a következő két kaput: Kozielski és Opolei kapukat. 1895-ben elbontották a városfalak jelentős részét is.

1834-45 között helyiségeiben iskola működött, amely a két világháború közötti időszakban újra üzemelt. Jelentős pusztulást szenvedett a műemlék a szovjet hadseregtől az 1945-ös téli harcok idején. Két évvel később iskola céljaira alakították át, amely napjainkig működik benne. Nem maradtak fenn a középkori vár leírásai, inkább formája és szerkezeti elrendezése emlékeztet a von Redern család egykori székhelyére, hiszen napjainkig tömege szinte nem változott semmit. Ez a vár későreneszánsz, hatalmas négyszárnyú épülettömb, melynek minden oldalán magas födszint és két emelet volt.

Az erődítésekből napjainkig fennmaradt a XIV. századi Felső-kapu tornya, a védőfalak földszinti része a Bástya utcában, a falmaradványok a város északkeleti sarkában valamint a falak lecsökkentett vonala a délnyugati városrészben.

A bejárat a szabályos, körfolyósóval körülkerített udvarra alagútszerű kapun keresztül vezetett a masszív épülettömb nyugati oldala felől. Az udvaron lévő 30 méter mély kút, feltehetően a középkorból származik. Az épülettömb szomszédságában üvegfalú oranzséria (fr. orangerie) létesült, mely közvetlenül az üvegházhoz és bejáratával a kerthez és a parkoz kapcsolódott. A XVIII. század második felében, a tűzvész okozta pusztulást követő helyreállítás idején a vár elvesztette harmadik szintjét, és a XIX. században elvesztette számos jellegzetességét is, többek között befalazták emeleti függőfolyosóját, és zárt körfolyosót alakítottak ki.

Felső-kapu tornya Ezen építmények legnagyobb látványossága a felsőkapu tornya, vagyis a Krapkowicei Bástya. Ez egyúttal a város szimbóluma. Éppen erről a helyről, minden délben felhangzik a krapkowicei hejnał. A Felső-kapu tornya a XIV. század második felében épült, 1580 körül átépült. A bástya faragott kőből, gótikus-reneszánsz stílusban épült. Négyszögű, háromszintes építmény, földszintjén bölcsőboltozattal. Az építmény tetején pártázatos attika található. A frízek között lőrések találhatók. A kaputorony tetején kilátóterasz található, melyről jól látható a környék.

A vár belső udvara (Foto: Anna Piernikarczyk)

2005-2006 között gyönyörűen felújították. A bástya felújítását Krapkowice nagyközség finanszírozta. 2007-ben a krapkowicei bástya a kulturális és nemzeti örökség védelmi minisztertől megkapta a "Zadbany zabytek Anno Domini 2007" kitüntetést. Ebből kifolyóan egész Lengyelország 18 legjobban ápolt műemlékei között található.

Az épület jellegzetes, négyszárnyú formja napjainkig fennmaradt. Egykori külsejéből fennmaradt az udvaron a vár földszinji szárnyában a fedett árkádok, belsejében meg a bálterembe vezető kőlépcső felett a barokk falilámpák kövér angyalkák formájában, néhány gazdag cserépkályha díszítés, meg a műemlék tölgy falburolat is, az ebédlő helyiségekkel az ebédlőteremben.

83

o További látnivalók:

Sorores Hospitalariae Sanctae Elisabethae Tertii Ordinis Sancti Francisci, S.S.E.) a ferences harmadrend női ágának – Elżbietanki cieszyńskie, Zgromadzenie Sióstr Św. Elżbiety III Zakonu Regularnego Św. Franciszka – háza 1866-ból való (ul. Sądowa 8).

― Stanisław Bączek (Bulowice, 1923. 9. 12. – 1946. 4. 10.) az I. varsói ezred utászának sírja a köztemetőben, 1946ból. Ugyanitt található a sziléziai felkelők sírja, mely 1921-ből való.

 Krapkowice – Otmęt kerülete

― Víztorony romjai – ul. Kozielska, XVII., XIX/XX. század; műemlék jellegű.

o Boldogságos Szűz Mária mennybevétele plébániatemplomot (kościół par. pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny) valószínűleg a templomosok építették, legrégebbi említése 1223-ból való. A későbbi évszázadokban, a XIV. században gótikus stílusban, majd a XVIII. században átépült, 1912-1914 jelentősen átépítették.

― Víztorony – 38 m magas, 1915-17 között épült. Téglából épült és vasbeton-tégla kupola fedi. A krapkowicei vízvezeték hálózatot táplálja. 1979-től ez a hidrotechnikai műemlék már nem tölti be szerepét. ― A Rynek 4 alatt található XVIII. századi műemlék épület,

o az Odera melleti lovagvár maradványai – valószínűleg a XIV. században épült, és a XVI/XVII században átépítették. A XVIII. században alaposan átépítették, a XIX. század első felétől rom. Egy legenda szerint a templomosok építették.

― három mészégető kemence ul. Opolska 69 a, 75, 77 a, a XX. századból való. ― Oderai kis zsilip, 1890-95 között készült. ― A Zakład Papierniczy Metsä Tissue víztoronya ipartörténeti látványosság.

o A vár tornyát 1723-ban a templomhoz kapcsolták és napjainkig fennmaradt.  Krapkowicei zsidó temető – 1824-ben alapították Területe 0,2 ha. Közel 80, főleg márványból készült héber és német nyelvű síremlék maradt fenn. A temetőt kőfal övezi, egyik kapuja fennmaradt. A temető a Kolejowa utcában található.  Szállítás: A várostól mintegy 13 km-re, északkeletre működik a Kamień Śląski repülőtér. Utunkat a Krapkowicével kapcsolatban már említett Rogów Opolskiba folytattuk tovább.

Forrás: fotopolska.eu

Rogów Opolski Rogów Opolski (ném. Rogau) – az Opolei vajdaságban, a krapkowicei járásban fekvő lengyel falu. 1950-től a helység közigazgatásilag az Opolei vajdasághoz tartozik. A településhez tartoznak a Posiłek és Skała majorok is.  A település neve 1295-ben a wrocławi püspökség tizedfizetű helységeket tartalmazó latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) könyvében a falut Rogow néven említik, a Rogow decima more polonico részben.

Papírgyár– Zakład Papierniczy Metsä Tissue és a Víztorony

 A település története

― Erzsébet-apácák vagy Szent Erzsébet Nővérek (hivatalos nevükön: Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek, latinul: Ordo Sanctae Elisabethae, O.S.E.; illetve Szent Ferenc Szabályozott Harmadrendjének Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérei,

Rogów Opolski területei régóta lakottak voltak. Az itt folytatott régészeti ásatások során az i. sz. első évszázadból való agyagedény töredékeket találtak. Találtak itt a XI. századból való, 95 cm hosszú vaskardot is.

84

o Váregyüttes (Zamek w Rogowie Opolskim) A reneszánsz várat (jelenleg palota) a XVI. században a Rogoyski család építtette. Jelenlegi tulajdonosa az Opolei Vajdasági Közkönyvtár (Wojewódzka Biblioteka Publiczna w Opolu). A várban jelenleg könyvtár és szálloda található. Látogatható. Könyvtörténeti és régészeti kiállítás található benne. A váregyütteshez maga a vár (jelenleg palota), park, kőhíd, támfalas teraszok, XIX. századi sírkápolna, kerti pavilon, ún. "Kavallerhaus" valamint XIX/XX. század fal, gloriett tartozik. Legrégebbi részét két reneszánsz lakószárny alkotja, sarokbástyával.

A vár alatti lápos terület

 A várkastély leírása

A középkorban Rogów a Templomosok székhelye volt, akik vízivárat építettek itt, és ebből a várból földalatti folyosó vezetett az Otmętben és Krapkowicében lévő várakhoz, és az Obrowiecben a Tempelberg nad Odrąban lévő őrtoronyhoz. Azonban erre nincs írott forrás.

o

A várkastély története

Rogów Opolskiban már 1305-ben templom állt, lakói tizedet fizettek. Rogów birtokosait tanúként említik először a hercegi dokumentumokban: 1339ben Cunado de Rogow, 1351-ben pedig Wernconus de Rogau tűnik fel.

1335-ben először említik az akkoriban Głogówekben lévő plébániához tartozó falazott plébániatemplomát. Rogów önálló plébániáját 1926-ban alapították újra.

Ugyanakkor régészeti kutatások alapján kimutatható, hogy Rogówban már korábban létezett egy védelmi jellegű építmény, melynek nagy valószínűség szerint feladata az Odera átkelőhelyének ellenőrzése valamint a folyami hajózás felügyelete volt (a vár az egyik oldalról a folyóra támaszkodott, a másik oldal felől várárok vette körül). Valószínűleg ebből az időszakból való a templomosok titkos alagútjáról szóló legenda, amely Otmęt és Krapkowice váraival kötötte össze, azonban ebben a korban lévő alagút csak legenda maradt. Történészek megerősítik, hogy a templomosok valóban voltak Rogówban, erről árulkodik a fennmaradt tégla rendszer.

Szilézia 1845-ben készült helyrajza szerint 61 épülete és 785 lakosa volt ekkor. 1989 decemberétől Rogówban adják ki a „Nowiny Rogowskie” negyedévente megjelenő folyóiratot.  Műemlékek A Nemzeti Örökségvédelmi intézet nyilvántartása szerint a településen az alábbi műemékek vannak: o Szent Fülöp és Idősebb Szent Jakab (lat.: Iacobus Maior) plébániatemplom (kościół par. pw. śś. Filipa i Jakuba Starszego), a XIII. században épült, a XVI. és XX. századbab átépült.

A birtok tulajdonosai gyakran cserélődtek. Rogów következő birtokosai között Szilézia politikai és közéleti életének jelentős alakjai voltak. 1393-ban Herfert von Pause (Herbort von Panse), Opolei László (Władysław Opolczyk) lovagja eladta saját birtokát testvéreinek, Jan és Adam Beesnek 650 cseh márka összegért. A rogówi Beesek többször töltöttek be írnoki hivatalt a Sziléziai Piast hercegek udvari kancelláriájában. Már 1490 előtt Adam, Jan és Mikołaj eladták rogówi birtokukat az új tulajdonosanak, a morvaországi (korábbi magyar neve: Morávia) Rogoźnikból való Jan Rogojskinak. A birtok a XVI. században a Rogoyski család kezére került. Ez a Jan szerepel különböző dokumentumokban: 1502-ben, mint Rogów birtokosát említik a rogówi földek és a krapkowicei földek elválasztása idején; ugyanakkor egy 1533-ból való dokumentumban tanúként szerepel Krapkowice és Steblów közötti határvitában.

Szent Fülöp és Idősebb Szent Jakab plébániatemplom

85

1596-ban Stefan Rogojski végrendeletet irat, melyben a Rogów és Dąbrówka birtokok örökösnőjeként feleségét, Ewa Wrbskát jelöli ki. 1612-ben, Stefan Rogoysky halála után a vár Ewa Wrbska (Wrbsky, Wierzbiccy) birtokába került.

1802-től fogva egyedül vezette a külügyminisztériumot. Midőn a franciák 1803-ban Hannovert megszállták, és a király Haugwitz felterjesztését, miszerint vagy követelje a tartomány kiürítését, vagy üzenje meg a háborút - elutasította: Haugwitz a birtokára vonult vissza. (Helyét Karl August von Hardenberg foglalta el.) 1805-ben azonban a király visszahívta és az Ausztriába győztesen előnyomuló Napóleonhoz küldte egy ultimátummal.

A Rogoyski család 1620 körül a középkori várat átépítetti, kétszárnyú, körfolyosós építménnyé, keleti toronnyal. Wacław, az utolsó Wrbski halála után a birtokot 10 éven keresztül Wallspeckek igazgatják.

Napóleon ímmel-ámmal addig hitegette Haugwitzot, mígnem az Austerlitz melletti ütközetben az oroszokat is megverte és erre a teljesen elszigetelt porosz követ kénytelen volt a schönbrunni egyezséget elfogadni (1805. december 15.), melynek értelmében Poroszország Ansbach, Kleve és Neuenburgért Hannovert kapta cserébe. Bár ezzel a poroszok Anglia haragját vonták magukra, Haugwitz mindazonáltal most is megtartotta állását, melyen a francia szövetség fenntartása érdekében fáradozott.

A Rogoyskiak Dąbrówkában maradtak, és 1741ben, közvetlenül a Porosz hatalomátvétel után száműzték őket. 1757-ben a rogówi birtokokat Heinrich Adolph Graf von Roedern (1729-1759) vásárolta meg, aki II. (Nagy) Frigyes porosz király (der Alte Fritz; Berlin, 1712. január 24. – Potsdam, 1786. augusztus 17.) bizalmát élvezte, és aki a Departament Sprawiedliwości Górnego Śląska elnökévé (ném.: Regierungspräsident – Felső-Szilézia tartományi kormányzója) nevezte ki.

Engedékenysége és rövidlátó politikája dacára nem kerülhette ki a negyedik koalíciós háborút, melyben Poroszország csúfos vereséget szenvedett. Haugwitz eleinte a táborkarban tartózkodott és a menekülő királyt keleti Poroszországba is elkísérte, de ott megvált az udvartól és a magánéletbe vonult vissza. 1820-tól fogva leginkább Itáliában időzött. Politikájának igazolására egy iratot dolgozott ki (Fragment des mémoires inédits du comte de Haugwitz).

A vár újabb birtokosai a 1765-től a Haugwitzok lettek. 1760 körül, a gróf halála után gróf Karol Wilhelm von Haugwitz – Krapkowice birtokosa – vásárolta meg 118.000 tallér összegért, aki a várat nemesi udvarházzá alakíttatta át. A Rogoyskiak utolsó képviselőjének halála után a vár már kezdett rommá válni. 1769-ben Karol Wilhelm von Haugwitz akkoriban több birtokából (köztük Rogów) majorátust alapított, és megkezdte rezidenciái restaurálását.

Christian Heinrich Kurt von Haugwitz, Poroszország elnöke hozzáépítteti, a klasszicista stílusú nyugati szárnyat valamint angolparkot létesít.

A Haugwitzokat nagy tiszteletben tartották a porosz, osztrák és olasz kormányok. Christian August Heinrich Curt von Haugwitz (Peuke-bei-Öls, 1752. június 11. – Velence, 1832. február 9.) gróf, porosz államférfi.

Hasonlóan fia, Paul von Haugwitz (1791 - 1856), opolei sztaroszta is megfordult a politikusok és irodalmárok között, melyről fennmaradt levelezése tanúskodik, egyik George Gordon Noel Byron, Lord of Newstead (London, Anglia, 1788. január 22. – Missolonghi, Görögország, 1824. április 19.) angol költőtől kapott levélen 1817. május 6-i dátum szerepel. A várat földgáttal védik az árvíz ellen. A rogówi birtok idővel nagy jelentőségre tett szert, voltak itt ismert porosz, osztrák és olasz politikusok is. 1932-ben elhunyt az utolsó Haugwitz, Heinrich von Haugwitz. Halála után a birtokot a család dán ága örökölte, amely intézőt nevezett ki. A várat a Hitlerjugend iskolatáborává alakították át. A Hitlerjugend vagy Hitler-Jugend rövidítve HJ a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1922 és 1945 között működő ifjúsági szervezete volt.

Curt von Haugwitz Miután Halleban és Göttingenben jogot hallgatott, több évet töltött Itáliában. Innen hazajőve, sziléziai birtokán élt. 1791-ben tartományi kormányzóvá választották a sziléziai rendek, majd a porosz állam szolgálatába lépett. II. Frigyes Vilmos 1792-ben bécsi követté nevezte ki, de még ugyanezen évben visszahívta Berlinbe, ahol a király kedvence lett. Befolyt nevezetesen a bázeli béke aláírására (1795. április 5.) és ekkor 200 000 tallér értékű birtokot kapott a királytól.

A II. világháború végén, a keleti front közeledése miatt, 1945-ben tulajdonosai kénytelenek voltak elmenekülni.

86

A II. világháború után a birtokot államosították, a vár kevésbé lepusztult részében előbb óvodát rendeztek be, majd gabonaraktár lett benne. A Vörös Hadsereg bevonulása után az építmény pusztult, az Állami Gazdaság (PGR) átvétele után sorsa borzalmas volt. 1947-ben, az elpusztult családi kápolnából a koporsókat eltávolították (amelyek elpusztultak) a Haugwitz család tetemeivel és a hamvakat jelöletlen sírban a plébánia temetőjében földelték el. Későbbi időkben a síremléket úttal fedték és szemét borította. A romosodó vár megmentése érdekében 1964-ben az Opolei Vajdaság Közkönyvtárává alakították át. Reneszánsz-klasszicista kinézetének visszaállítása érdekében végzett renoválás 10 évig tartott. Jelenleg a Műemléki gyűjteményi osztály található itt, a legrégebbi könyvek gyűjteményével és a könyvtörténeti kiállítással. 2010-ben a von Haugwitz család sírját megtalálták, a testeket exhumálták és azonosították. Novemberben újratemették azokat a palota melletti kápolnában, valamint lengyel és német nyelvű emléktáblát avattak. 2011-ben kiderült, hogy a német nyelvű szöveg helyesírásilag és stilisztikailag teljesen hibás.

A díszes oromzatú homlokzat A belső túlnyomó részben elvesztette történelmi jellegét, ugyanakkor néhány teremben fennmaradtak a bölcsőboltozatok, a felújítás során meg némelyik helyiségben sötét falburkolat készült.

o A vár leírása A XVI. századi reneszánsz-klasszicista vár, a XV. századi középkori várra épült. A vár az Odera melleti rézsűre épült. Az építmény legrégebbi részét a három oldalról kis udvart határoló két körfolyosós reneszánsz lakószárny valamint a saroktorony alkotja.

A kerti feljáró lépcsőn 1965-től a létesítmény az Opolei Vajdasági Közkönyvtárhoz tartozik. Az elengedhetetlen felújítása után, az építmény visszakapta egykori reneszánsz-klasszicista vár jellegét, a két oldalról szép árkádokkal övezetett udvarával.

Az árkádos reneszánsz lakószárnyak a toronnyal Az északi szárny stilisztikailag a régi részekhez igazodik, azonban díszes oromfalai vannak. Az épületek kétszintesek, nyeregtető fedi őket, a torony háromszintes. A homlokzaton kis párkányzatok különtik az el egyes szinteket. A tornyot attika díszíti. A földszinti árkádokat négyszögű oszlopok tartják, ugyanakkor az emeleten kis kör alaprajzú oszlopok találhatók. A bejárati ajtó szépen faragott, növényi bordűrök és az ajtótokon amberi alakok láthatók.

Az Opolei Vajdasági Közkönyvtár műemléki gyűjteményének digitalizálását és konzerválását az Európai Unió támogatta

87

A várban található a Műemléki Gyűjteményi Osztály a legrégebbi könyvtári gyűjteménnyel és a történelmi könyvek kiállításával. Az egykori tulajdonosok által régen szervezett bálokra emlékeztető termekben, jelenleg tudományos konferenciákat rendeznek. A kandallós terem diákok, könyvtárosok, történészek és nyelvészek találkozóinak helyszíne.

A 2005 és 2006 fordulóján elvégzett felújítás után az Opolei Vajdasági Közkönyvtár várja a Rogów Opolskiban lévő vár-park együttes látogatóit.

Az olvasók és vendégek itt ittlétük idején megismerkedhetnek az az Opolei Vajdasági Közkönyvtár néhány évtizede itt lévő műemléki gyűjteményével. Közülök több európai értékű irodalom és ikonográfia. o Park A reneszánsz-klasszicista vár valamint a neogótikus "Dom pod Kogutkiem" a szépen fenntartott angolkertben található. Az ösvényeken sétálóknak szép látványt nyújtanak az út melletti öreg fák, melyek között főleg tölgy, páfrányfenyő, tulipánfa, platán dominál. A parkban énekesmadarakat lehet hallani: pintyeket, feketerigót, seregélyt, harkályt, nyaktekercset, sárgarigót, szajkót, baglyot, az Odera régi medre melletti fűzfákban meg énekes nádiposzátát. Csendben maradva, kiváltképp télen, a vár alatt közeledő őzet és nyulat is láthatunk.

Gloriett A vár körül található park területe mintegy 20 ha. Ezt a parkot a XIX. század 70-es éveiben létesítették, a XVIII. század első feléből származó kertből. A XX. században a palota mellett történelmi kertet létesítettek a historizmus stílusában. A palota körül várárok húzódott, kőhíddal.

A falak mentén haladva azokat díszítő építészeti részletekkel találkozhatunk. A keleti oldal felől a karítésnen tyúkokat ábrázoló domborműves timpanonos kapu van.

A műemlék kőhíd a várárok felett

A park egyik bejárata felett ilyen tyúkokat ábrázoló dombormű látható.

Az Odera régi medrének területén teraszokat alakítottak ki. A palota közelében fennmaradt a sírkápolna.

A vártól délre lévő támfalon neobarokk csoport látható: „Három katona” és a „Két vadász lelőtt vadkannal”. A parkban kör alaprajzú gloriett – keri lugas is van, melyet hét oszlop tart és kupola fedi.

A vár közelében található a neoreneszánsz „Dom pod Kogutkiem”, ebben a restaurált lakóvillában ugyancsak szállodai szobákat rendeztek be. Ezt az épületet 1915-ben, neogótikus stílusban építették, kerek toronnyal, melynek csúcsán bádog szélkakast helyeztek el. A "Dom pod kogutkiem" valószínűleg kezdetben a vár tulajdonosait felkereső vadászvendégeket fogadta, később ház és a major intézői irodája szerepét töltötte be.

A másik lugasból, amely mellett bükkfa nő, már csak négy oszlop maradt, egykor a már beszakadt sátortető fedte. A park mélyén, tavasszal, a medvehagymával, cserjés szellőrózsával és salátaboglárkával benőtt dombon találjuk a Haugwitzok XIX. században épült mauzóleumát.

88

A lengyel Dąbrówka, valamint a német Dombrowka név 1896-ban, Konstanty Damrot sziléziai írónál is említésre került. 1934-1945 közötti hitlerista időkben a helység az Eichtal nevet viselte. Ebben az időszakban zsidó munkatábor működött itt, melyre emlékmű emlékeztet.  A település története Dąbrówka első írásos említése egy eladással kapcsolatosan 1393-ból való, a német átirat 1770es. Opolei László (Władysław Opolczyk) lovagja, Herfert von Pause a herceg beleegyezésével eladta ezt a földet testvéreinek, Adam és Jan Beesnek. 1490-ben a falut a morva Rogoysky család vásárolta meg, aki egyben a közeli Rógów Opolskiban lévő vár birtokosa is volt. A sziléziai háborúk és Szilézia Poroszországhoz csatolása után a katolikus Rogoyscy család emigrálni kényszerült, és az akkoriban a Habsburg Birodalomhoz tartozó Galiciában telepedtek le. Dąbrówka új birtokosai a protestáns von Dalwig család lett. 1850–1945 között a von Teichmann–Logischen család birtoka.

A parkban álló épület - Dom pod Kogutkiem Rogów lakói ezt a házat „kawalier” néven illették. Mivel egykor a kawalier házat laktanyának nevezték, nincs kizárva, lehet, hogy a vámszedőt és a vár őrségével állt kapcsolatban. A régi épület neve, amely egykor itt állt, átszállt az új, már más funkciót betöltő épületre is. A parkban még egy további, XVI. századi épület is áll:

XVI századi építmény a parkban Lengyel sassal díszített kő a kerítésnél

o Mészkőbányák

 Műemlékek és látnivalók

A faluban két nagy, ma már nem működő karsztosodó közép-triász mészkőbánya valamint egy homokkőbánya maradt fenn.

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint az alábbi műemlékek vannak a településen:

Teljesen véletlenül, majdhogy nem irányt tévesztve, a szomszédos Dąbrówka Górna faluba értünk.

o Palotaegyüttes (a XVII. század első feléből, XVIII. és XX. században átépült) Valószínűleg a XI. században az Odera melletti partoldalban fa erődítmény állt. 1490-ben a Dąbrówka birtokot a Rogoźnik na Morawach területéről származó Rogoysky család vásárolta meg. Az eredeti védelmi építmény a harmincéves háború idején elpusztult. Helyén a Rogoysky család udvarházat építettetett. A Rogoysky család emigrációja után Dąbrówka új birtokosai a protestáns von Dalwig család lett, majd 1850–1945 között a von Teichmann–Logischen család birtoka.1907-1909 között az udvarház neobarokk stílusban épült újjá.

Dąbrówka Górna Dąbrówka Górna (ném. Dombrowka) – lengyel falu az Opolei vajdaságban, a krapkowicei járásban, Krapkowice nagyközség része.  A település neve 1295-ben a wrocławi püspök már jól ismert latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) krónikájában a helységet Dambrona Goziconis néven nevezték.

89

A szovjet hadserege bevonulása után az udvarház belsejében istállót alakítottak ki és emiatt erősen lepusztult. Később a Munka- és Egészségvédelem (BHP) oktatás központot rendezett be benne az Állami Gazdaság (PGR) dolgozói számára.

Nepomuki Szent János (csehül Svatý Jan Nepomucký), (Nepomuk, Csehország, 1340 és 1350 között – Prága, 1393. március 20.) Csehország védőszentje. A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon. Egyes helyeken a fuldoklók, illetve a bányászok, sóbányászok védőszentje. Az idők folyamán több sóbányában, illetve sóbányászattal kapcsolatos településen templomokat, kápolnákat szentelnek neki, szobrokat emelnek, sőt, Aknasugatagon még bányát is neveznek el róla.

A 80-as évek első felétől a palota üresen állt. 1993ban magán befektető vásárolta meg szálloda céljára.

A palota épülete A vár melletti épületek a Rogowska Hodowla Roślin Sp. z o.o.. székhelye. A területre csak munkaidőben lehet bejutni. A vár mellett található gazdasági épületek romjai, mint például a jégverem és a téglaégető XIX. századból való. Jelenleg elbontásra várnak. o A palotaegyüttest park veszi körül. o A két bejárati kapu és a kapuépítmény A kapuépítményen véletlenül találták meg az 1912ből való „Ez, amit a kezemben tartok, tartom erősen” német nyelvű feliratot valamint von Teichmann–Logischen címert.

Dąbrówka Górna – Nepomuki Szent János szobra A szobor szentté avatását megelőzően, tíz korábban készült. XIII. Benedek pápa 1729-ben iktatta a szentek sorába. Emléknapja: május 16. Szentté avatása után egyes nyelvterületeken a legnépszerűbb újkori szent lett. Dąbrówka Górnában megfordultunk Krapkowicét érintve haladtunk tovább.

és

Kamień Śląski Kamień Śląski (németül: Groß Stein) – lengyel falu az Opolei vajdaságban, a krapkowicei járásban, Gogolin nagyközséghez tartozik. Kamień Śląski a vajdasági székhely, Opole (kb. 24 km), Strzelec Opolski (kb. 15 km) és a Góra św. Anny (kb. 11 km) által bezárt háromszögben fekszik az északi szélesség 50031’ és a keleti hosszúság 18004’ találkozásánál.

A stilizált kapuépítmény a bejáratnál o Nepomuki Szent János szobra

 Geológia

A barokk Nepomuki Szent János szobor (Barokowa figura św. Jana Nepomucena) Wacław Leonard Józef Rogoysky, opole-racibórzi hercegi írnok, Dąbrówa Górna várának birtokosa adománya, 1719-ből való. Az emlékmű elején, a szent lábánál szarvasos címert helyeztek el.

A falu közvetlen szomszédságában két működő triász-kori mészkőbánya található, valamint egy már felhagyott mészkőbányában műemléki jellegű mészégető kemence van.

90

A falu központjában egy nagyon nagy, 295 x 235 cm kerületű, legalább 180 cm magas vándorkő található.

lakott itt, idővel báltermet és vendégszobát alakított ki. A háború utolsó éveiben, a várban katonai kórházat rendeztek be a közeli repülőtérre való tekintettel, amelyre a sebesült katonákat szállító transzportok érkeztek. A szovjet hadsereg közeledése miatt a katonai kórházat 1945. január 19-én evakuálták. Ezekben anapokban a von Strachwitz család utolsó képviselői elhagyták a várat, Kłodzkoi Medencén keresztül nyugatra távozva.

 A település története A helység első említése Gallus Anonymus (lengyelül: Gall Anonim; kb. 1065 – kb. 1116), az első lengyel krónikaíró latin nyelvű, 1112–1116 között készült Cronicae et gesta ducum sive principum Polonorum (’A lengyel fejedelmek és hercegek tetteinek krónikája’, 1115 körül) krónikájában kétszer is említik Lapis latin néven. III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv, (lengyelül: Bolesław Krzywousty) (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.) székhelye volt ekkor. Latinizált lengyel neve castrum Kamencz (pol. gród Kamień) = Kamencz vár volt.

A szovjet hadsereg 1845. január 22-én foglalta el Kamień Śląskit és jelentős pusztítást végeztek a vár épületeinek körzetében. A vár részben elpusztult, de legjobban a Szent Jácint-kápolna szenvedett, amely kiégett. Elpusztult az oltár a Szent Jácint a Dnyeper hullámain oltárképpel, a négy evangélistát ábrázoló tölgyfa szószék valamint a grófok padja. Ekkor szállították el a várból ismereten irányban a régi könyvtárat számos kézirattal. A kápolna romos állapota ellenére, még két éven át hagyományos ünnepségeket rendeztek Szent Jácint szülőhelyén. Sajnos, 1947-ben az állami hatóságok betiltották ezt a gyakorlatot. A kápolna felújítása Szent Jácint kultuszának folytatása érdekében nem kapott támogatást, ezért a kultusz folytatását a plébániatemplomba tették át, mivel a várat a kisebb károsodás ellenére lakhatóvá tették és benne Állami Gyermekotthont (Państwowy Dom Dziecka) rendeztek be. Főleg az egykori keleti részekről, jelenleg Ukrajnából származó árvákat helyeztek el benne. Anna Gądela asszony irányítása alatt az épületet 1948-49 között felújították. A Gyermekotthon használta még az üvegházat és a zöldséges kertet is.

Séta a parkban A XII. században az erődítmény az Odrowąż család székhelye volt. A XVIII-XX. század között a település a Strachwitz családé volt, amely az Odrowąż családdal állt kapcsolatban. A Kamień Śląskiban lévő vár összes birtokosa a Hiacynt (Jacek, magyarul: Jácint) nevet viselte.

Az ötvenes években átépítették és korszerűsítették a várparkban található háború előtti repülőteret, katonai célra átalakítva azt. Emiatt a Gyermekotthont 1954-ben a Góry św. Anny környékén lévő Porębába költöztették át.

Kamień Śląski évszázadokon át hatalmas lovag és nemesi családok székhelye volt. Ebbe a történetbe íródott bele az 1594-es év, Szent Jácint szentté avatásának éve. Ettől az időtől kezdve határozott fejlődésnek indult kultusza szülőhelyén. Kezdetben ez a kultusz a plébániatemplomban koncentrálódott, amely a domonkosok kezében volt. Ekkor épült át kápolnává Szent Jácint történelmi szobája is, melyben született. Ekkor kezdtek Kamień Śląskiba zarándokolni a szent tisztelői is. A vár birtokosai szerződést kötöttek az opolei domonkos tratománnyal, melynek alapján a szerzetesek lelkészséget alapítottak ezen a helyen.

A várat egy idő után a katonai komplexumhoz csatolták és a Szovjet Hadsereg katonái lakták. Így katonai titok volt, hogy mi lesz a vár további sorsa. A hetvenes években a repülőtér és a vár már a Lengyel Hadsereg igazgatása alatt állt. Eben az időben a vár a psuztulás mértéke miatt már lakhatatlan volt. A létesítmény további pusztulását a tűzvészek okozták: először a torony égett le, majd 1971-ben a téglépület. A következő években a létesítményt a Lengyel Hadsereg gondozta, de sajnos nem kezdődtek meg a fontos helyreállítási munkálatok, sőt további pusztulását sem gátolták meg. Tizenkilenc éven át a tető hiánya megkönnyítette az időjárás romboló hatását. Ehhez még hozzájárultak az emberi pusztítások, akik jó minőségű építőanyagokat gyűjtöttek a várból.

A kápolnát gazdagon berendezték, az oltáron Szent Jácintot glóriával a feje körül, domonkos öltözetben ábrázoló képét helyezték el. Az oltár fő része a Szűz Máriát koronázó Szentháromság volt. A kápolna 1715-től tehát a vár és a plébánia lakóinak valamint a zarándokok szolgáltában állt. Zofia von Larisch grófnő halála után a vár a von Strachwitz család kezére került, amely a II. világháború végéig

A nyolcvanas évek végén a hadsereg átadta Gogolin nagyközségnek a létesítményt.

91

Ekkor a vajdasági műemlék restaurátor megkezdte az építmény újjáépítését. Az építményt biztosították, új, beton mennyezetet készítettek, de pénz hiányában a munkálatok elakadtak, sajnos új tetőt sem készítettek. Így tehát a vár pusztulása tovább folyt, évente egyre romosabbá vált.

Opolski cementgyárai. Ehhez járult még a Nysai Lelkészi Szeminárium néhány diákmunkás nyári gyakorlata valamint több ember társadalmi munkája. 1994-től folyik a műemlék épületek szabályszerű újjáépítése. A Szent Jácint családi háza újra a zarándoklatok helye lett, amely számos látogatót vonz.

Eredménytelen próbálkozások folytak az egész műemlék komplexum eladására. Az 1989-es rendeszerváltozást követően változások következtek be a vár ügyében. Ekkor az opolei vajdaság elhatározta az egész, már teljesen leromlott állapotú komplexum átvételét. Számos tárgyalás után (köztük a a háború előtti tulajdonossal), mindenek előtt a Szent Jácint-kápolna jövőjére való tekintettel, Alfons Nossol opolei püspök pozitív döntést hozott és a Gogolin nagyközség hatóságával 1990. december 14-án megkötött szerződés alapján a várromot átadta az opolei egyházkerüóletnek.

A 2000 Jubileumi Évben a Szent Jácint-kápolna a Szent Év egyházkerületi szanktuáriuma lett az Opolei Katedrális és a Sanktuarium na Górze św. Anny mellett. Viszont a vár belseje tudományos-növendék célokat szolgál. Az Opolei Egyetem Teológiai tanszékének Tudományos és Kultúrális Központja alakult itt. Egész tanéven keresztül konferenciákat, tudományos szimpóziumokat szerveznek itt, melyek gyakran nemzetközi méretűek, mert a szponzorok kívánsága szerint ez az objektum a lengye-német együttműködés és az európai egység építésének szimbóluma.

Ebben az évben a létesítmény telekkönyvileg átírásra került és rögtön megkezdték újjáépítését. Az intenzív munkák 4 éven át tartottak dr Albert Glaeser pap irányítása alatt.

Ehhez még hozzátartozik, hogy a zarándokház az ide érkező híveket fogadja, valamint a lelki gyakorlatok központja és az ökumenikus találkozók helye. A Kápolna-Szanktuárium a parkkal együtt egész évben látogatható a zarándokok számára.

Az egykori vár fényének helyreállítása felett mgr Janusz Prusiewicz vajdasági műemlék felügyelő valamint Zdzisław Budziński mérnök, az újjáépítés főépítésze őrzőködött. A munkálatok tehát szakszerűen folytak, de sajnos nem menekült meg az első emeleti szoba pompás mennyezete. A fa kazetták és más stukkó díszek visszavonhatatlanul elpusztultak. Mindazonáltal a szoba barokk jelleget kapott és stilizált bútorokkal rendezték be. Rendkívüli gondossággal restaurálták az egykori báltermet. A Szent Jácint-kápolna erősen lepusztult volt, így nem lehetett visszaállítani háború előtti kinézetét. Jelenlegi kinézete az egész vár stílusához igazodik. Nysa körüli Siestrzechowicéből származó rokokó oltár állítottak fel benne. Elkészítették hozzá Szent Jácint valamint boldog Czesław és boldog Bronisława szobrait. 1994 1994. augusztus 14-én, vasárnap, Szent Jácint szentté avatásának 400. évfordulója alkalmából ünnepélyesen felszentelték és használatba vették a jelenlegi Szanktuáriumot a épületkomplexummal együtt. Az ünnepségen számos hívő és a FelsőSzilézia Egyháztartomány valamennyi püspöke megjelent, melynek patrónusa Szent Jácint.

A parkban álló harangláb  Helyi szentek

Az ünnepség kiemelkedő jelentősége volt a von Strachwitz család utódainak részvétele és a kölni ks. kard. Joachim Meissner concelebrálása.

Kamień Śląski arról híres, hogy itt született: Szent Jácint, boldog Bronisława és boldog Czesław. ― Błogosławiony Czesław

Így lehetőség nyílt megköszönni a vár gyors átépítését a nagyszámú támogatónak. Az első munkálatokat a német nagykövet finanszírozta az erre a célra elkülönített vízumdíjakból, később fő szponzor a közös Fundacja Współpracy PolskoNiemieckiej alap lett. Nagy segítséget nyújtott a helyi üzemek részéről a Górażdże és Tarnów

Boldog Czesław valószínűleg Szent Jácint közeli rokona volt. Czesław Odrowąż OP (*Kamień Śląski, 1175-80 között -†Wrocław, 1242. július 15.), lengyel domonkos, pap, 1963-ban Wrocław védőszentjéül választották.

92

Boldog Czesław Csehországban és Sziléziában hírdette az Evangéliumot. Wrocławban és prágában kolostorokat alapított. 1241-ben átélte a tatárjárást. 1242. július 15-én, Wrocławban hunyt el, melynek patrónusa lett. A Vatikán 1713. augusztus 26-án boldoggá avatta.

Rómából Lengyelországba visszatérve Czesław útközben hírdette Isten igéjét. Megalapította az ausztriai Friesachban lévő domonkos kolostort és a prágai Szent Kelemen kolostort. Ezt követően Wrocławba érkezett, ahol lelkészi szolgálatot folytatott és az Ostrów Tumskim lévő Szent Márton várkápolna hitszónoka lett. 1226-ban megalapította a Szent Adalbert templom melletti kolostort, melyet Wawrzyniec wrocławi püspöktől kapott, és első priorja lett. 1233–36 között Czesław Odrowąż a Lengyel Domonkos Rendtartomány provinciálisa volt, melyhez ekkor Csehország is tartozott. Ugyanekkor a domonkos rend magyarországi provinciájának (Provincia Hungariae) alapjait a hagyomány szerint Magyarországi Pál (Paulus Hungarus), a bolognai egyetem tanára, Szent Domonkos munkatársa vetette meg 1221-ben. Első kolostoruk feltehetően Székesfehérváron vagy Esztergomban létesült, de a tatárjárás előtt már szinte valamennyi jelentősebb városban megtelepedtek (Esztergom, Pest, Győr, Pécs, Nagyszombat, Gyulafehérvár, Zágráb, Spalato stb.).

Boldog Czesław domonkos szerzetes Czesław Odrowąż Krakkóban és Itáliában, valamint valószínűleg Párizsban tanult, majd kanonok és a sandomierzi társaskáptalani templom gyűjteményőre lett és Iwo Odrowąż herbu Odrowąż (1160 k.-†Modena, 1229. július 21.), Biały Leszek krakkói herceg kancellárja és (1206-1218) Krakkó püspöke (1218-től) jól ismerte.

1234-ben, mint tartományfőnök tagja volt a bolognai főkáptalannak és jelen volt Domonkos szentté avatásán Rómában. 1236-tól folyamatosan Wrocławban tartózkodott. A tatárjárás idején lelkileg támogatta a wrocławi vár védelmét. A tatárjárás alatt 1241-ben Wrocław lakóinak többségét kitelepítették. A várost a mongolok kirabolták és felgyújtották ugyan, de nem maradt idejük a vár megvívására, ahová a lakosság többsége menekült. Egy legenda szerint Czesław imádkozására fény szállt alá feje fölé és egy tüzes golyó vagy oszlop csapódott az ellenséges csapatok közé. Ezt Jan Długosz 1241-ből való évkönyvében is megörökítette. Egyes jelenkori történészek szerint a puskapor korabeli felhasználását írja le e történet. Személyéhez számos további legenda is fűződik.

Czesław Odrowąż valószínűleg ahogy a szentté avatott Jacek Odrowąż is, a sziléziai Odrowąż családból származott. Éppen Iwo püspök választotta Czesławot és Jacket Rómába, ahová 1218-ban ad limina meglátogatta a pápát. Ennek során Czesław belépett a domonkos rendbe. Rómában, mert ott találkozott Szent Domonkossal. Szent Domonkos (született Domingo de Guzmán; Caleruega, 1170–1175 k. – Bologna, 1221. augusztus 6.) középkori római katolikus prédikátor, a Domonkos-rend megalapítója és névadója volt. 1221 májusában megtartották a II. nagykáptalant Bolognában, majd ezt követően Domonkos északitáliai prédikálóutat tett. Augusztus 6-án Bolognában érte a halál. Rendházában temették el. Rendje élén a prédikátor testvérek történetének kezdeteit – így részben az ő életét is – írásba foglaló, Párizsban megismert Szászországi Boldog Jordán követte. Domonkost 1234. július 3-án avatta szentté korábbi barátja, IX. Gergely pápa.

1242-ben bekövetkezett halála után a wrocławi Szent Adalbert domonkos templomban – Kościół Św. Wojciecha (Szent Adalbert templom – korábban domonkos templom) – temették el, a templommal szomszédos utcát róla nevezték el.

Boldog Czesław Odrowąż koporsója Wrocławban

A Friesachban lévő domonokos kolostor

93

XI. Kelemen pápa 1713-ban elfogadta kultuszát és 1735-ben XII. Kelemen pápa egész Lengyelországra vonatkozóan engedélyt adott kultuszának gyakorlására. 1715–1730 között épült meg a napjainkig épségben fennmaradt sírkápolnája a Szent Adalbert domonkos templomban, melynek egyik alapítója Jakub Sobieski volt.

és evangelizálja Poroszország pogány lakosságát. Ennek eleget is tett, továbbá Kijevben foglalkozott a latin rítusú hívek lelkipásztori ellátásával. Visszatérve Lengyelországba, társaival közösen kolostorokat alapított Friesachban, Prágában, Wrocławban és Kamieńben. Krakkóban telepedett le, kolostortor szervezett a Szentháromság templomban, majd Pomerániába utazott, ahol Gdańskban működött. 1228-ban Oroszországba ment, ahol közel öt évet tartózkodott. Oroszországból újra visszatért Pomerániába, és Poroszországba ment. Életének utolsó éveit Krakkóban töltötte.

2006-ban maradványait tudományos kutatás céljára kiemelték a sírból, többek között Szent Jácinttal való vérrokonságának igazolására. Koponyája alapján rekonstruálták fejét. A boldog domonkos rekonstruált feje a Szent Adalbert-templom sekrestyéjében megtekinthető. Boldog Czesław jelképe egy missziós kereszt, kehely, nyitott Evangélium, zarándokbot, liliom, szentségmutató, ostyatartó szelence, olvasó. Emléknapja Lengyelországban: július 20. A poznani Wilda kerület egyik utcájának névadója: ul. „Świętego Czesława”.

Szent Jácint

Képmása látható Luca Giordano festőnek a nápolyi Santa Maria della Sanità vagy más néven San Vincenzo alla Sanità bazilikában található SS. Nicola, Ceslao e Ludovico Bertrando festményén.

Aktív életet folytatott, többször változtatta tartózkodási helyét. Néhányszor bejárta Lengyelországot gyalog. Már életében csodatevő híre volt. Mélyen átélte Istenanya kultuszát. Sokat tett a domonkos rend lengyelországi megalapítása és a lengyel nép vallási élete színvonalának emelése érdekében.

― Szent Jácint, lengyel domonkos Jacek Odrowąż (*Kamień Śląski, 1183-†Krakkó, 1257. augusztus 15.), lengyel katolikus lelkész, domonkos szerzetes, misszionárius, hitszónok, a katolikus egyház szentje itt született. Św. Jacek Odrowąż a helyi plébánia védőszentje. Párizsban és Bolognában gondos képzést kapott. Ő volt az első lengyel, aki belépett az újonnan alakított domonkos rendbe.

VIII. Kelemen pápa avatta szentté 1594. április 17én, a hetedik domonkos és az ötödik lengyel volt, akit az oltárra emeltek. Jacek Odrowążt háromszor említik dokumentumokban, melyek életében keletkeztek (egyikük 1236-ból való, a másik 1238-as) és napjainkig fennmaradtak. Ezek személyével és a domonkos renddel kapcsolatos jogi akták.

Święty Jacek Odrowąż (Szent Jácint) és társai Lengyelország első domonkos szerzetesei voltak. Keresztény hitre térítette Karintia, Morvaország, Csehország, Lengyelország, Oroszország és Poroszország lakosságát. Ezért szláv apostolnak nevezték (Apostołem Słowian, Apostołem Ludów Słowiańskich, Apostołem Północy, Światłem Północy, Światłem ze Śląska).

Jacek Odrowąż személyével kapcsolatos egyik mű a krakkói Szentháromság kolostor felolvasója, Stanisław által a XIV. század első felében írott De vita miraculis sancti Jacchonis, mely inkább Jacek Odrowąż csodatételeit sorolja fel. Ezt a művet Liber miraculorum címen hivatalos célból készítették, a szent halála után 11 évvel, a később lefolytatott szentté avatási eljáráshoz. Stanisław munkája liturgikus könyv céljait is szolgálja a koslotori nyilvános felolvasásokhoz, ami bemutatja, hogyna kell megerősíödni a szerzetesi hatóság által.

Gazdag keresztény családból származott. Rómában tett domonkos fogadalmat, és a rend alapítójától, Szent Domonkostól kapta szerzetesi öltözetét. Az alapító Szent Domonkos azzal a feladattal bízta meg, hogy erősítse meg a rendet Lengyelországban

94

A könyv, a „nép épülésére” íródott a csodatevő szent cselekedeteinek bemutatásával, azonban számos kronológiai hibát tartalmaz, mint például belépését a szerzetesrendbe. Művét Jan Długosz is felhasználta Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis című művében.

Ennek az lett a következménye, hogy a Lovagrend kiszorította a poroszokat és a lengyeleket is kezdte fenyegetni. 1241-ben a tatárok betörtek Lengyelország déli részébe, hogy megelőzzék a lengyel fejedelmek segítségnyújtását Magyarországnak. Feldúlták Sandomierzt és Krakkót, azután betörtek NyugatSziléziába, és a legnicai csatában szétzúzták a lengyel–cseh–német lovagrendi hadsereget és megölték Jámbor Henrik fejedelmet. A csata után Morvaországon keresztül átvonultak Magyarországra.

Az első lengyel nyelvű mű Piotr Skarga Żywoty świętych (Szwentek élete) című munkája. Jack Odrowąż személyével kapcsolatos további munka a Seweryn z Lubomla domonkos által írt életrajz, amely felhasználta az összes XVI századi forrást. Ez a mű latinul készült és 1594-ben tették közzé, és Antoni Grodzicki krakkói konvent priorja fordította lengyelre. Számos információval szolgál a szentté avatási eljáráshoz. Abraham Bzowski atya műve a XVII. század elején készült.

1243–79 között Kis-Lengyelországban Szemérmes Boleszláv uralkodott, aki Kingát, IV. Béla leányát vette feleségül. A lengyel–magyar szövetség keretében Boleszláv katonái segítséget nyújtottak a magyaroknak a csehek elleni hadjáratokban, Boleszláv pedig igyekezett kibékíteni Bélát a fiával, Istvánnal.

Lengyelország történelme a XIII. században a Piast belviszályok időszakával kapcsolatos. III. Ferdeszájú Boleszláv végrendeletében felosztotta Lengyelországot három fia, II. Száműzött Ulászló, IV. Göndörhajú Boleszláv és Öreg Mieszko között. Azután a negyedik fia, Henrik, is megkapta a saját részét, amelyet ráíratott ötödik fiára, (Igazságos) Kázmérre. Már az új rendszer elejétől fogva a testvérek harcoltak új területek és a ’’princeps’’ cím megszerzése céljából. Az összeütközések a következő nemzedékeken át tartottak, s Lengyelországon kívüli uralkodók is beleavatkoztak. 1227-ben meggyilkolták az akkori ’’princeps’’et – Fehér Leszeket, Igazságos Kázmér fiát – ami véget vetett a központi hatalom korának Lengyelországban, mert ő volt az utolsó krakkói fejedelem, akinek fennhatóságát elismerte a többi fejedelem. Ezzel a különálló tartományok egymás ellen fordultak és tovább osztódtak, mivel minden uralkodójának volt néhány fia, akiknek országrészt kellett ajándékozni és nem volt semmilyen központi hatalom, amely ezt meggátolta volna.

Emléknapja: augusztus 17-én. XI. Ince pápa 1686ban Litvánia védőszentjévé nyilvánította. A spanyol nyelvű országokban jelentős kultusza alakult ki, két hely viseli nevét: San Jacinto (Californiában egy település és egy hegy is viseli nevét). Ő a védőszentje a chicagoi Szent Jácint Bazilikának is. 2007-ben Jacek Odrowąż halálának 750. évfordulója alkalmából a katowicei metropolita érsekség kedden délután hat órakor hangversenyt szervezett a vatikáni VI. Pál-teremben. Az eseményt Damian Zimoń érsek nyitotta meg. Ezután rövidfilmet vetítettek le II. János Pál és XVI. Benedek pápákról, majd a sziléziai nemzeti ének-és tánctársulat mutatta be produkcióját. 2007. június 17-én a Szent Jácint szanktuárium előtti területen Józef Glemp, Lengyelország érseke tartott ünnepi szentmisét. A homiliát ks. kard. Stanisław Dziwisz mondta. A misén részt vettek Lengyelországi Püspöki Kar tagjai, számos kardinális, érsek és püspök valamint néhány ezer hívő.

A korszak kiemelkedő egyénisége III. Ulászló, más néven Hosszúlábú Ulászló (lengyelül: Władysław III Laskonogi), (1161 – 1231. november 3.) nagylengyelországi herceg 1194–1202 között dél-NagyLengyelországban, 1202–1220 között NagyLengyelországban, 1202–1206 között és 1228– 1229 között krakkói herceg, 1206-ban átadta a hercegséget a sziléziai ágból való I. Szakállas Henriknek, 1207–1210 és 1208–1225 között Lubuszban, 1216–1217 között csak Gnieznoban, bár más, valószínűbb változat szerint akkor NagyLengyelországnak csak a délnyugati részét adta át bátyjának.

2007. október 16-án, kedden az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem adott otthont annak a nemzetközi konferenciának, amelyet Szent Jácintnak (Jacek), Északkelet-Európa apostolának szenteltek. A találkozónak magyar résztvevője is volt, Deák Hedvig OP domonkos nővér, aki a szent magyar vonatkozásairól beszélt. A konferenciát Damian Zimoń katowicei metropolita érsek nyitotta meg. Felszólaltak továbbá cseh, olasz, lett, ukrán, dán és litván előadók. ― Błogosławiona Bronisława Boldog Bronisława – Błogosławiona Bronisława – (*Kamień Śląski, 1200 körül-†Sikornik, 1259. augusztus 29.) – lengyel apáca, szűz, a katolikus egyház boldoggá avatta. A katolikus egyház Lengyelországban szentként tiszteli.

1226-ben Konrád mazóviai fejedelem lehetővé tette a Német Lovagrend letelepedését a Chełmnovidéken (a Visztula-kanyarban, Toruńtól északra), hogy a porosz törzseket kereszténységre térítse, de valójában azért, hogy megvédje magát a poroszoktól, akik gyakran támadták Mazóviát.

95

Bronisława a XIII. század elején Kamień Śląskiban született, Stanisław Odrowąż Prandota és Anna z Gryffitów-Jaksów lenya volt, św. Jacek Odrowąż rokona. 16 éves korában lépett be a premontrei kanonokrendbe (vagy norbertrend), amely Szent Ágoston reguláját követi. A rendet Magdeburgi Szent Norbert (Gennep vagy Xanten, 1080/1085 – Magdeburg, 1134. június 6.) 1120-ban alapította a franciaországi Laon melletti Prémontrében. Krakkó Zwierzyniec kerületében lévő norbertrendi kolostorba került. Rajongó volt.

1707-től a Lengyel Királyság patrónusaként és az árvák oltalmazójaként tisztelik. A katowicei LigotaPanewnika kerületben található az ulica Świętej Bronisławy. Ereklyéje a krakkói norbertrendi kolostorban található. Kultusza rüviddel halála után megkezdődött. Emléknapja szeptember 1. (korábban szeptember 3.).  Kamień Śląski műemlékei A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a településen az alábbi műemlékek vannak: o Szent Jácint-templom A Szent Jácint plébániatemplom (kościół par. pw. św. Jacka) 1632-ből való, 1909-ben neobarokk stílusban átépült. A plébániatemplom első említése 1271-ből való. Valószínűleg első védőszentje Szent Orbán, népiesen Urbán (†230) volt, a XVI. század végétől Szent Jácint a védőszentje. Eredetileg fatemplom volt. A harmincéves háború idején égett le. Romjain 1603-1632 között Mikołaj Rokowski támogatásával barokk plébániatemplom épült. 1909-1910 között, ks. Franciszek Bittzer plébános idejében átépült a templom két oldalhajója.

Kościół św. Augustyna i św. Jana Chrzciciela – barokk római katolikus templom Zwierzyniecben (ulica Kościuszki 88 w Krakowie) Hamarosan főnöknő lett, és egyszerűen jótevőként nevezték, mert mindig segített a rászorulóknak. A Szent Jácint élete c. mű szerzője. Szent Jácint halálának napján az ima alatt egyszép látomásban részesült, amint a szentet Legszentebb Szűz Mária az égi dőcsőségbe vezette. 1241-ben, a tatárjárás alatt Bielanyban tartózkodott. A Sikornik-dombon, Krakkó mellett volt a remetelaka. Boldog Bronisława 1259. augusztus 29-én hunyt el, és 1839-ben boldoggá avatták.

Szent Jácint plébániatemplom A templom belsejében lévő főoltáron Szent Jácint oltérképe látható. A mellékoltárok: Legszentebb Szűz Mária, Rózsafüzér királynője (más néven Olvasós Boldogasszony), Szent Család és az Úr Jézus Szíve oltárok. o Későbarokk palota A későbarokk palota a XVII és XVIII. század fordulójáról való, néhány nemesi család székhelye volt. Jelenleg az Opolei Egyetem Teológiai Tanszékének Tudományos és Kulturális Központja.

Boldog Bronisława Boldog Bronisława patrónusa.

az

opolei

egyházkerület

96

A XX. század 90-es éveiben újjáépült és adták át használatra, Szent Jácint Szanktuáriumként (Sanktuarium św. Jacka) zarándokhely.

környékén nagy pusztulást találtak. A vár lényegében megmenekült, de kifosztották, a kápolna pedig kiégett. Értékes memlékei és Szent Jácint kultuszának emlékei elvesztek. A várat a háború után, mint egykori német vagyont államosították. Árvaházat létesítettek benne. Az 50es években átépítették a közeli repülőteret. Kiköltöztették tehát a várból a gyermekeket és katonai létesítménnyé alakították át azt. A vár helyiségei a háború végén teljesen berendezettek voltak. Sajnos a szovjet katonaság teljesen rommá változtatta. 1970 májusában a várat valószínűleg felgyújtották. Leégett akkoriban minden, ami csak éghető volt, a tetőzet is elpusztult. A következő húsz év folyamán minden kifosztottak, ami a vár után megmaradt.

A település gazdag történeti-kultúrális hagyománnyal rendelkezik. Több mint 900 éves történelme különböző forrásokban dokumentált. 1104-ben itt tartózkodott Feredszájú Boleszló (Bolesław Krzywousty) herceg hadseregével együtt. A középkorban kitörölhetetlen nyomokat hagyott itt maga után az előkelő Odrowąż család, a korábban már említett három szenttel. A kamieńi Odrowąż ág, melyből Szent Jácint is származott, a XVI. században halt ki.

A XX. század 80-as éveiben megpróbálták újjáépíteni a melléképületeket. Vásárlót és befektetőt kerestek. A nagy pusztulásra való tekintettel senki sem kezdte meg a létesítmény renoválását. Felajánlották tehát megvételre a várat az opolei egyházkerületnek. Alfons Nossol opolei püspök pozitív választ adott.

Kamień és környéke örökösödés és családi rokonság révén további sziléziai családok kezére került. 1361-ben Tomasz z Kamienia lovag birtoka. 1591-ben Mikołaj Strzała birtokolta. 1595-1603 között Jan Beess tulajdona, 1603-ban a Kamieńhez tartozó birtokok Mikołaj von Rokowsky (+1632 r.) kezére kerültek. Fia, Piotr 1656-ban eladta azokat von Kaldenborn wacławi mágnásnak, aki 1660-ban eladta azokat Baltazar von Larischnak (1687-1703). Tőle fia, Baltazar Ludwik örökölte Kamieńt, aki a kamieńi templom patrónusa is volt, melyről az 1679 és 1687/88 között készült „Opolei Érsekség Vizitációs Aktái” is megemlékeznek. Baltazar Ludwik von Larisch özvegye, Magdalena Engelburg-Kotulińska-Kryszkowitz (1705-1751) grófnő továbbadta a kamieńi birtokokat fiának, Karol Ludwik Jacek von Larischnak (1751-1779), aki 1771-ben feleségül vette Zofia von Strachwitz z Kalinowa (1779-1799) grófnőt. A házasság gyermektelen volt. 1779-ben, 79 éves korában elhunyt Karol Ludwik Jacek von Larisch. Földi maradványait a plébániatemplom kriptájában temették el. Halálával végezt ért a Larisch család uralma Kamieńben.

Alfons Nossol püspök 1990-ben telekkönyvileg is az egyház birtokába került. Rögtön megkezdték az építmény újjáépítését. A munkálatokat ks. dr Albert Glaeser irányította. A munka közel négy évig tartott. A vár visszanyerte történelmi műemléki jellegét.

Ludwik özvegye, Zofia (+1799) 1793-ból való végrendeletében 500 tallért adományozott a plébániatemplomnak és testvérének, Ernest főesperesnek szentmise tartására, a maradék örökséget viszont Ernest testvérének. Ernesta von Strachwitz prelátus halála után, aki 1799-1808 között ugyancsak a kamieńi birtok birtokosa és igazgatója volt, a kamieńi vár 1808-ban a Hiacynta von Strachwitz (1808-1843) tulajdonába került. Ettől kezdve egészen a II. világháború végéig a vár a Strachwitzek kezében volt. Az újjáépített vár

1945. január 22-én Kamień Śląskiba bevonult a szovjet hadsereg. A várban katonai kórházat rendeztek be. Megölték a vár gondnokát, mert azt hitték, hogy ő a vár tulajdonosa. Márciusban visszatértek Kamień lakói a száműzetésből, és a vár

Újjáépült a teljesen elpusztult torony, restaurálták a kápolnát, renoválták a gazdasági és melléképületetet is, melyet turistaszállásá alakították át.

97

Eredeti stílusában állították helyre a teljesen lepusztult báltermet is.

Az újjáépítés lengyel és német nyelvű emléktáblája  Kamień Śląski további műemlékei és látnivalói o A sziléziai felkelők tömegsírja a katolikus temetőben (Vörös Hadsereg útja) o Szeplőtelen Szűz kolostora 1892-ből. ha

o Mintegy 14 rezervátum.

A Szent Jácint kápolna oltára A vár szomszédságában tájképi park terül el. A parkban lévő átépített és modernizált gazdasági épületekben rehabilitációs szanatórium (sanatorium "Sebastianeum Silesiacum") működik.

Mária

nővéreinek

kiterjedésű

természeti

 Közlekedés o Légi közlekedés A falu közelében található a felszámolt OpoleKamień Śląski repülőtér, melynek területén 2013ban megnyílt a Kamień Śląski repülőtér.

Eredeti értékében állították helyre a várat övező parkot is, és rendezték a park mellett elterülő tavat is. A felújított műemlékegyüttes az Opolei Szilézia értékes műemléke lett.

o

Vasúti közlekedés

A falutól 2 km-nyire található a 132. számú Bytom – Wrocław Główny vasútvonal vasútállomása. Kamień Śląskiból tovább keresztül folytattuk utunkat.

haladva

Otmicén

Otmice Otmice (ném.: Ottmütz) – lengyel falu az Opolei vajdaságban, a strzelecki járásban, Izbicko nagyközség területén. 1975-1998 között a település közigazgatásilag az akkori Opolei vajdasághoz tartozott.

Séta a parkban Az újjáépített Szent Jácint kápolna és a vár felszentelésére 1994. augusztus 14-én került sor. Az ünnepségen megjelent a Felső-Sziléziai Érsekség valamennyi püspöke, itt voltak a von Strachwitz család leszármazottai, a vajdasági hatóságok képviselői, számos meghívott vendég és mintegy ezer összegyűlt ember. A misén a kölni kard. Joachim Meissner koncelebrált. A műemléki együttes további részei az egykori kocsiszín, a ló és marhaistálló.

A nr 132 Bytom - Wrocław Główny vasútvonal Otmicénél

98

Heinrich Adamy német nyelvész szerint a település neve a lengyel "odmęt" [1. głęboka, wzburzona woda; 2. coś skłębionego; 3. bezład, chaos] = örvény, forgatag, víz sodra, feneketlen mélység; zavaros, viharos, nyugtalan (víz); (átv.) zavar, zűrzavar, összevisszaság, rendetlenség, fejetlenség, felfordulás kifejezésből származik.

Melchior Ferdynand de Gaschin (ném. Melchior Ferdinand von Gaschin; *Kietrz, 1581.-†Polska Cerekiew, 1665. július 16.), opole-racibórzi hercegség előljárója, cerekiewi-żyrowai majorátus alapítója, a sziléziai egyház dolgainak támogatója (többek között ferenceseket telepített le a Góra św. Anny magaslatán és megalapította kolostorukat). Erősítette a Gaschin család helyzetét.

Az 1888-ban, Wrocławban kiadott Sziléziában fekvő helységnevekről készített művében a germanizált "Odemitz" néven említi, melynek néemt jelentése: "Trubes Wasser", lengyelül: "Mętna woda" = „zavaros víz”.

Gyermektelenül hunyt el 1665-ben, hamvait a Gaschin család kriptájában temették el a racibórzi Szent Jakab-templomban. "Zyrowa" volt a falu neve 1936-ig. A település neve a germenizációs akció idején és a Felső-Szilézia földrajzában a Zyrowa német történelmi név szerepelt. 1936 júliusában a náci közigazgatás a német Buchenhöh nevet vezette be.

Németek kezdetben a germanizált Odemitz nevet, majd Ottmütz nevet használták, ebből kifolyóan elvesztette eredeti jelentését. A háború után a lengyel közigazgatás lengyelesítette a német nevet, és a jelenelgi nevét használja, mely nem adja már vissza eredeti jelentését.

Németország kapitulációja utáb, 1945-ben a Żyrowa nevet kapta. 2002-ben Żyrowa elnyerte a „Legszebb Opolei Falu” díjat.

 Műemlékei

 A település műemlékei

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint egy XIX. századból származó majorság műemléki védelem alatt áll, melynek részei a marhaistálló, a kocsiszín, a magtár és a gazdasági épület.

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint műemléki védelem alatt áll: o Szent Miklós filiális templom A Szent Miklós filiális templomot (kościół filialny pw. św. Mikołaja) 1300 körül építették, a XVIII. század első felében késő barokk homlokzattal átépítették, a XIX. században és 1932-1936 között restaurálták.

Otmice előtt délnyugati irányba fordulva, Siedlecen keresztül, majd a 409. számú vajdasági utat és az A4-es autópályát keresztezve Żyrowába mentünk.

Żyrowa Żyrowa (niem. Zyrowa) – lengyel falu az Opolei vajdaságban, a krapkowicei járásban, Zdzieszowice nagyközség területén.  A település története A település és a palota története a középkorig nyúlik vissza és a Jemielnicában állt minorita kolostorral kapcsolatos, amely a XIII. és XIV. század fordulóján épült és az eredeti létesítmény a jelenlegi palota helyén állt. 1631. március 16-án Melchior Ferdinand von Gaschin vásárolta meg 24 ezer tallérért a żyrowai birtokokat, többek között Żyrowát.

Szent Miklós-templom A templom három fesztávú és egyhajós, két fesztávú, egyenesen záródó és keresztbordás boltozatú koragótikus szentéllyel, egyenes zárókővel. A templombelsőben később hozzáépített zenei karzat található. A templomhajót a XVIII. század óta bölcsőboltozat fedi. A templom stukkókkal szépen díszített.

Melchior Ferdynand de Gaschin

99

Egy négyzetes falfülke kápolnaként funkcionál. Az gyámpilléreken nyugvó masszív nyugati torony felső része nyolcoldalú, barokk kupola fedi. A kápolnát hagymakupola fedi. A külső homlokzatán Nepomuki Szent János XVIII. századi szobra látható.

1631-ben báró, később gróf Melchior Ferdynand von Gaschin vásárolta meg, aki rezidencia formában építette át a palotát. Végül a létesítmény a von Francken-Sierstorff család birtokában volt (1899-1945). 1910-ben itt vendégeskedett V. Adolf Frigyes mecklenburgi nagyherceg, egy évvel később meg II. Vilmos német császár.

A palotaegyüttes sarokbástyája A III. sziléziai felkelés idején a felkelők foglalták el és hadi szállást rendeztek be, majd teljesen kifosztották. A II. világháború után gyermekszanatóriumot helyeztek el benne. Jelenleg magántulajdon.

Szent Miklós-templom a szentély felől Belső felszerelése közül fennmaradt a rokokó főoltár, a Máriát oktató Szent Annát ábrázoló XVIII. századi festett oltárképpel, feljebb Szent Miklós ábrázoló medál található. A két stukkó keretes mellékoltáron Szent Flóriánt és Szent Józsefet a kisdeddel ábrázoló képek vannak, F. A. Sebastini művei a XVIII. század negyedik negyedéből. A barokk szószék a XVIII. század első feléből való.

― A palota építészete A jelenlegi épület bizonyára északi mesterek hatása alatt épült, valószínűleg a korábbi palota helyén. A palota négyszárnyú, négyzet alakú belső udvarral. A keleti szárny L alakú formában épült, gazdasági udvarokkal. 1781-ben átépült, felszerelése 1899-ből való, 1904-11 és 1959-60 között restaurálták.

A templom belseje o Palotaegyüttes

A palota főhomlokzata

A barokk palota a XVII-XIX századból való. Szép park övezi. A műemlékegyüttes része még a major. A kovácsműhely a XIX. századból való.

Az északi főszárny háromszintes, magas manzárdtetővel. A reprezentatív kétszintes déli szárny szimmetrikus, középső és sarki tornyokkal, melyeket barokk toronysisakok fednek. A palota neobarokk felszerelése aránylag jó állapotban maradt fenn. A palota a templom délnyugati oldalával határos. Fal veszi körül, bejárati toronnyal.

Az eredeti palota az opolei hercegség tulajdona volt, 1280 után a Jemielnicában lévő kolostor egyházi javaihoz tartozott, majd 1447-től a Zyrowski család székhelye.

100

 A település neve A hitleri megszállás idején 1936-1945 között a település Eschendorf nevet viselte. 1950-től tartozik az opolei vajdasághoz.  A település műemléke A Nemezti örökségvédelmi Intézet nyilvántartásában az alábbi műemlékek és emlékművek vannak: o A Szent Mária Magdolna római katolikus plébániatemplom A Szent Mária Magdolna római katolikus plébániatemplom az Opolei egyházmegye Leśnica kerületéhez tartozik. A plébániát (Parafia p.w. św. Marii Magdaleny w Jasionej) 1447-ben alapították. A plébániatemplom 1910-1911 között épült neobarokk stílusban. A templomnál megmaradtak a korábbi, XIV. századi gótikus templom maradványai, a XIV. század első feléből való szentély, amely jelenleg a templom egyik oldalkápolnája.

A palota madártávlatból (Foto: Wojcik Wojciech)

A palota északi része

Szent Mária Magdolna-templom A régi szentély belsejében 1912-ben felszentelték és konzerválták a XIV. századi falfestést, a Keresztrefeszítés és az Utolsó Ítélet jeleneteivel.

A palota északi szárnyának boltíves árkádja  Geológia Żyrowában található egy kis alsó-karbon agyagos homokkő [(ang.) Greywacke v. Graywacke (ném. grauwacke] éerakódások találhatók. Itt található a Chełm leghosszabb barlangja, melyet 1945 után jegyeztek le. Tovább haladva Jasionát keresztül visszatértünk a 409. számú vajdasági útra, ahonnan Góra Świętej Anny felé haladtunk tovább.

A régi falfestés maradványa A régi gótikus kődíszítés számos eleme is fennmaradt.

Jasiona

o

Jasiona (niem. Jeschona) – lengyel falu az Opolei vajdaságban, a krapkowicei járásban, Zdzieszowice nagyközség területén.

A sziléziai felkelők síremléke a katolikus temetőben

Következő állomásunk Góra Świętej Anny volt.

101

néhány tíz méterrel a felszín alatt található feltáruló sziklákon áll a vulkánikus kúp. Maga a kúp erősen erodálódott a földtörténeti kor legfelső szakaszában. A domb lejtői az északlengyel jégkorszaki lösszel fedettek. A domb déli lejtőjén ma már nem működő kőbányák találhatók: egy nefelinit- (Góra św. Anny természetvdelmi rezervátum) és két mészkő bánya.

Góra Świętej Anny Góra Świętej Anny (ném. Sankt Annaberg; lengyelül a történelemben: Święta Anna, ném. Annaberg, sziléziaiul: Świyntŏ Anna, Anaberg) – lengyel falu az opolei vajdaságban, a strzelecki járásban, Leśnica nagyközség területén. A település része a névadó domb lejtőjén fekszik, melyen a bazilika és a szanktuárium áll, a XV. századi Szent Anna harmadmagával szoborral.

A rezervátumban található a kisebb, 5 m hosszú karsztos Jaskinia w Rezerwacie barlang, a perem másik oldalán található a kicsit kisebb másik barlang.

Góra Świętej Anny – a legmagasabb, 407,6 m tszf magasságú kiemelkedés a Chełmi háton, a Sziléziai hátságon, amely a közeli erdőkkel és mezőkkel együtt a Góra Świętej Anny Tájvédelmi Partkot alkotja számos erdei létesítménnyel. A 6,7 km-re folyó Odera völgyének aljától számított magassága közel 220 m. A csúcson és a hegyoldalban található falu erről kapta a nevét.

A rezervátum a tanösvénynek köszönhetően 2006 óta a turisták számára látogatható. A szigorúan védett állatok közül ott többek között Keresztes vipera (Vipera berus), rézsikló (Coronella austriaca) és lábatlan gyík (Anguis fragilis) található.  A település története A síkvidékből váratlanul kiemelkedő vulkáni kúp geológiai érdekesség, és természetvédelmi terület. Egykor pogány szentély állott itt, jelenleg egy kegyhely található itt. A XV. század 80-as éveiben, a hegy csúcsán templom vagy kápolna épült. Az 1561-ből és 1685-ből való térképeken a dombot valószínűleg az akkori templom védőszentjéről Georgenberg néven nevezték. A falu első írásos említése az 1679-ből származó forrásokban fordul elő. Ekkor német neve Annaberg volt, a sziléziaiak Chełmska Góra néven nevezték (jelenleg népszerű neve Anaberg), a hegyen található kolostor után valamint a katolikus zarándokok körében szintén a lengyel Święta Anna (Świyntô Anna) név terjedt el.

A hegy csúcsára vezető lépcsősor  A település neve A hegy eredeti neve Góra Chełmska vagy Chełm volt. 1561-ben Georgenberg néven említik, 1679ben meg latinul monte Heim volt a neve. Németül Sankt Annaberg néven nevezték, sziléziaiul Świyntô Ana, Anaberg volt a neve. A lengyel Chełm nevét Józef Lompa sziléziai író az 1847-ben, Głogówekben kiadott „Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej” című könyvében említi, „1350 láb magas, Szentjánosként ismert”.  Földrajz Ez a magas domb triász kori mészkőből felépült nefelines tanúhegy a Chełm lejtőjének területén. Nefelinitek (olivintől mentes változata a nefelinbazaltnak) és bennük megkötött nagyobb (80 m-ig) triász és kréta kori mészkövek valamint kréta kori homokkő, meg „tüzi törmelékes” anyagok a 27 millió évvel ezelőtt itt működő vulkáni tevékenységgel (oligocen) és kaldera [vulkáni eredetű felszíni képződmény, a kráterhez hasonló horpadály, amit a vulkán kirobbanása és önmagába roskadása hoz létre] képződésével kapcsolatosak. Jelenleg a kaldera legmélyebb részéről származó,

Kolostoregyüttes a Szent Anna hegyen A Szent Anna hegy egy ferences kolostor együttesnek ad helyet, melynek 1733-1749-ből származó árkádos udvarán 15, százéves gyóntatószék, valamint 40, a 1700-1709 években épült kálvária kápolna áll. 1934-ben a német hatóságok hivatalosan Sankt Annaberg névre változtatták nevét, de már 1941ben az Annaberg O.S világias nevet alkalmazták.

102

1720-ban a településen 54 személy lakott; 1843-ban ez a szám 476-ra emelkedett, 1910-ben 707 fő lakott itt (ebből lengyelül beszélő 558 fő, németül 115 fő, 31 fő minjét nyelven beszélt). 1861-ben a település kézműipari központ és vásárhely volt. A lakosok között akkoriban 85 kézműves volt, akik 13 szakágat képviseltek. A XVIII. századtól kezdték bányászni a nefelinitet (olivintől mentes változata a nefelin-bazaltnak), a XIX. század elejétől meg ezeken a sziklákon szabályos kőbányákat nyitottak, és megnyíltak az első mészkőbányák is. A nefelinit és a mészkő intenzív kitermelése a XIX. század 80-as éveiben kezdődött a jelenleg szigorúan védett területen lévő kőbányákban, mindkét kőbányát 1946-ig használták. Az 1921-ben, Felső-Sziléziában tartott népszavazáskor Annaberg nagyközségben 403 szavazó Németország mellett voksolt, 91 fő lengyelország mellett szavazott, 3 pedig tartózkodott. 1921 májusában, a III. sziléziai felkelés idején ez a terület csatatér volt. Itt zajlott le a felkelés legnagyobb csatája. A Xawery Dunikowski által készített Pomnik Czynu Powstańczego emlékmű állít emléket nekik. A 20-as években tervbe vették a település Annaberg nevét Ahnenbergre változtatni („Góra Przodków” = „Ősök hegye”), amely azonban nem valósult meg. Később, a településen 1936-tól Dom Polski (Lengyel ház) működött, ismert nevén „Pod Chełmskim Wierchem” („Chełmi csúcs alatt”), ahol a háború előtt Németországban működő lengyel szervezetek gyűléseit és versenyeit rendezték. 1936-ban, a csúcson tartották az Opolei Szilézia Lengyeleinek Naggyűlését (Zjazd Polaków Śląska Opolskiego), amelyen 6000 lengyel gyűlt össze. Az épületben jelenleg az Opoléban működő Opolei Szilézia Múzeumának (Muzeum Śląska Opolskiego w Opolu) fíliája található.

A szentmise emlékére állított emlékmű 1988-tól a település a Chełm hegyhátat, tehát a Sziléziai-fennsík nyugati részét magába foglaló Góra Świętej Anny Tájvédelmi Park központja. A településen található a Pak természeti múzeuma, a településről Leśnicába vezető út mellett van a felkelés kiállítóhelye, a Muzeum Czynu Powstańczego.

A Szent Anna hegyen, a szentély közelében az egykori bazaltbánya helyén kialakított, bazaltkőbe vágott kő amfiteátrum található mely Európában az egyetlen, sziklába vésett amfiteátrum (német fiatalok vésték, Hitler látogatására). Az ókori mintára készített színházban akár 80 ezer néző is elfér. Fölötte magasodik a Sziléziai Felkelés emlékműve.

1996-ban a településen 560 fő lakott. Mivel a lengyeleknél hagyományosan nagyon fontos szerepe van a rokoni kapcsolatoknak, itt Szűz Mária édesanyjának, Szent Annának a kultusza virágzott fel. A hegy tetején álló apró templomban őrzik Szent Anna ereklyéit, és a tetőre kálváriakápolnák sora vezet fel.

A II. világháború idején a németek zsidó munkatábort létesítettek, a mai Muzeum Czynu Powstańczego (A Felkelők Tettének Múzeuma) területén. A tábor áldozatait valószínűleg a tábor területén temették el. 1945–1954 között a település a Góra Św. Anny nagyközség székhelye volt. A ferencesek kolostora mellett épült középkori Szt. Anna templomot többször átépítették, 1980-ban kis bazilika rangot kapott, három évvel később misézett itt II. János Pál pápa.

Ezt a helyet már az ókorban is zarándok keresték fel, az oda vezető út mentén ma is cseresznyefák sora áll, amit még a gyalog érkező zarándokoknak ültettek, hogy csillapíthassák éhségüket. Most évente négyszázezren látogatnak el ide.

103

A Szent Anna hegy és környéke  A település műemlékei és látnivalói

Az árkádos belső udvart, a Paradicsom teret (Rajski Plac) magába foglaló ferences kolostor 1733-1749 között épült.

A Nemzeti örökségvédelmi Intézet listáján az alábbi létesítmények szerepelnek: o A Szent Anna hegy területe (obszar Góry Świętej Anny) Évente a Góra Górze Świętej Anny tetején (július második felében) szervezik a Święto Młodzieży ifjúsági találkozót, a lengyel katolikus fiatalok összejövetelét. Ebben az időszakban a hegyet közel 2000 lengyel és külföldi fiatal keresi fel. Minden évben a július 26-ához legközelebbi vasárnapon ünnepelik itt meg Szent Anna napját, amikor a lourdes-i zarándokhely másaként elkészített mesterséges barlanghoz tart a körmenet.

Szent Ferenc szobra a templom mellett A lourdes-i zarándokhely mintájára készült barlang és a 40 kálvária kápolna is 1700-1709 között készült.

A zarándokhely csobra o Ferences kolostor a Szent Anna hegyen (Klasztor franciszkański na Górze św. Anny) A Szent Anna hegy csúcsán a XV. század 80-as éveiben kolostor és templom épült, amely a XVIII. századtól fontos zarándokhely. Jelenleg a Góra św. Anny tetején egy bazilika és egy szanktuárium található, a XV. századból való Szent Anna harmadmagával szoborcsoporttal, Szent Anna ereklyéjével.

A lourdes-i zarándokhely másaként elkészített mesterséges barlang fontos zarándokhely

104

o A ferences kolostor

1766-ban o. Stefan Staniewski kidolgozta a kálvárián tartott istentiszteletek programját, az imádságok és énekek szövegeit, és a későbbi évben o. Wacław Waxmański – Wacław Wachmański (*1719-†Góra św. Anny, 1787) ferenes rendfőnök a lengyel nyelvű imakönyvben helyezte el azokat.

Az első Szent György-templomot Mikołaj és Krzysztof Strzał (Strzel), Poręba, Leśnica és Żyrowa birtokosainak adományából 1480-ban építették a hegytetőn. A XVII. század elején Ujazdból az itteni templomba hozták a híres csodatevő, 1480 körüli időkből való, a szent ereklyéjét tartalmazó Szent Anna harmadmagával faszobrot. Ekkor változtatták meg a templom és a hegy nevét is, mely korábban Góra Św. Jerzego (Szent György-hegy) volt.

1779. szeptember 12-én vezették Bytomból a Szent Anna hegyre az első sziléziai zarándoklatot, megkezdve a szanktuáriumhoz vezető zarándokmozgalmat. A zarándokok számának növekedése miatt a templomot 1781-ben a Strzelec Opolskiból való Christoph Worbs építész irányítása alatt átépítették, aki a XVIII. század 80-as éveiben a kálvária renoválását és átépítését is irányította (további kápolnákat építve hozzá, néhány fakápolnát falazottra cseréltek).

1655-ben a Szent Anna hegyre 30 ferences szerzetes érkezett Franciszek Rychłowski (16111673) vezetésével. Franciszek Rychłowski 1633-ban lépett be a ferences rendbe. Krakkóban tartózkodott, ahonnan 1655-ben a papok gondnokaként a gliwicei ferences kolostorba ment, a Krakkó felé közeledő svéd hadsereg elől menekülve a felégetett kolostorukból.

1810-ben a kolostort feloszlatták, a ferenceseket kitelepítették. A szerzetesek 1860-ban térhettek vissza, felújították a templomot, 1868-ban óratornyot építettek hozzá, 1875-ben azonban újra kitelepetítték őket és a Kulturkampf keretében a kolostort felszámolták.

Ebben az évben a ferencesek elfogadták Melchior von Gaschin gróf ajánlatát és kolostort alapítottak a Góra św. Anny tetején, és szerzetesi csoportot küldtek oda Rychłowski vezetésével. Ő lett az első elöljáró 1656. szeptember 9-én. Ezt a tisztséget 1658-ig töltötte be. Azonban jogi szempontból nem viselte a ferencesek főnöke (gvárdián) címet. Az ő kormányzása idején ― I. János Kázmér lengyel király (lengyelül: Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, 1609. március 22. – Nevers, 1672. december 16.) és O. Krystian Chojecki vezette káptalan beleegyezésével ― épült fel az első fa kolostor, megkezdődött a templom átépítése és felépítése is. Később magas állást töltött be a kis-lengyelországi ferences tartományban, 1661-1664 között kislengyelországi ferences tartomány rendfőnöke lett. Ezen kívül számos szentbeszédet tartott, melyeket három kötetben publikáltak lengyel nyelven. 1671–1673 között Gaschin gróf támogatásával a régi helyén új, barokk stílusú templom épült. 1733–1749 között falazott kolostoregyüttes épült, melyhez 1768-ban hozzáépítették a Rajski Plac (Paradicsom tér = árkádos udvar), melyen jelenleg 15 db százéves gyóntatószékek áll. Ugyanakkor 1754-ben a templomra lélekharang épült.

A kolostortemplom A kolostor fennmaradásáért folyó harcok és a templom szerepének megőrzése a sziléziai nép számára ihlette Bonczyk (Boncek, Bontzek) Norbert (1837-1893) bytomi plébános 1886-ból való Góra Chełmska költeményét:

1700–1709 között Gaschin gróf adományából 33 kálváriakápolna készült a hegy délkeleti oldalán Domenico Signo opolei építész tervei szerint. Névszerint a leśnicai plébánia birtokában voltak, gyakorlatilag azonban nem használták azokat egészen 1763-ig, amikor a kálvária a Szent Anna hegyi szerzetesek birtokába kerültek és megkezdték tevékenységüket, és zarándokhelyet csináltak belőle. 1756–1764 között felújították a régi kápolnákat, 4 újat építettek hozzá, 1764-ben pápai bűnbocsánatot szerzetek a kálváriának.

(...)„Góro Chełmska, piastowskich ziem stróżu wieczysty, Czy cię strasznej powodzi grom, jak w płaszcz piaszczysty Odzianą, w dzień potopu, urwawszy od skały Gór Olbrzymich, aż k r a ń c e grzesznej ziemi drżały, Zapędził w te płaszczyzny, aby z twej podstawy Wypatrzył Chrobry drogę do Niemiec, do sławy? Boć od stóp Jasnej Góry i od Warty brzegów, Od Tatru, gór karpackich śnieżystych szeregów Aż do grzbietu Olbrzymów, odzianych chmurami, Polska krew, rzymska wiara stokroć tysiącami

105

A háború alatt a németek bebörtönözték Bonifacy Wiesiołek rendfőnököt.

Zadąża ku twym progom już tak mnogie wieki Przed wrogiem krwi, wiary twej szukając opieki. Tu ma Śląsk swoją Wandę, tu swój Wawel święty.

1957–1963 között Josef Mitschke neobarokk stílusban átépíttette a templom belsejét, neobarokk stukkókat késztve, a falfestést és a főoltárt.

Skoro zaś te skały, Stałe jak stal i szare (świat bowiem nie stały) Runęłyby w przepaści alboby się w inne Przeniosły równie kraju, wdzięczniejsze, gościnne, Już też koniec nastanie tej tu doczesności, Tedy dopiero umrze w męskiej dojrzałości, Plemię Piastów, Jagiełłów, lecz w niebianów rzędzie Z palmą między pierwszymi na wieki zasiędzie"(...) (Ks. Norbert Bończyk ,,Góra Chełmska czyli Święta Anna...")

A szerzetesek 1887-ben tértek vissza. 1897-ben alapították mindkét máig fennálló neobarokk mellékoltárt valamint a főoltárt, Rajmund Kutzer műve (1957-ben szedték szét). 1904–1905 között átépült a kolostor, többek között egyik szárnyát Mansuetus Fromm OFM ferences építész tervei szerint.

A ferences kolostor egy képeslapon a háború előtt (fot. Reprod. DIM, ze zbiorów P. Smykały) A XIX. és XX. század fordulóján érkezett a kolostorba Chryzogon Reisch, tulajdonképpen Antoni Reisch (*Zawiszyce, Głubczyc k., 1870. május 11.-†Głubczyce, 1923. december 12.), német történész, katolikus lelkész, ferences, az itteni kolostor történeti monográfiájának szerzője.

A kolostortemplom belseje 1992-ben Josef Mitschke fia, Georg neobarokk orgonakarzatot épített.

A XIX. század végén a kolostor északi falánál lévő nefelinit kőbányát megvásárolták és feltöltötték azt, 1912–1913 között pedig imahelyet alakítottak ki benne, és Johann Carl Baum tervei szerint a lourdes-i zarándokhely mintájára barlangot készítettek. 1913–1916 között 14 melléküregben Keresztút stáció épült, részben az I. világháborúban elesettek családjai adományából. 1928–1938 között a kolostortól délre zarándokház (Dom Pielgrzyma) épült. 1939-ben a németek megtiltották a kolostorban a lengyel nyelvű mise bemutatását, 1940. november 13-án meg elűzték a ferenceseket a kolostorból, átadva az épületet a Romániából érkezett németeknek, alkalomadtán elpusztítva a kolostor könyvtárát, eltüntetve a lengyel feliratokat és lefoglalva a kolostor múzeumi gyűjteményét.

A templom orgonája az orgonakarzaton 1949-ben papi gyűlés helye volt Stefan Wyszyński prímás részvételével, 1983-ban meg a templomot II. János Pál pápa látogatta meg.

106

Az ő emlékére a bazilika északi oldalán, 2000-ben állították fel az opolei vajdaság első II. János Pál emlékművet, Gustaw Zemła płocki emlékművének másolatát.

A ferences kolostor napjainkban  A Szent Anna hegy térségében lezajlott ütközet (Bitwa w rejonie Góry św. Anny w 1921 r.) Góra św. Anny a III. sziléziai felkelés idején a szabadhadtesttel (Freikorp) vívott harcok színhelye volt. Itt zajlott le 1921. május 21-26. között a Szent Anna hegyért folyó heves ütközet (Bitwa w rejonie Góry św. Anny, másként Bitwa o Górę św. Anny, németül: Sturm auf den Annaberg) a III. sziléziai felkelés idején. II. János Pál pápa emlékműve a Szent Anna hegyen A műemlékegyüttes részei: ― A Szent Anna hegy csúcsán álló kolostortemplom: a Szent Anna-templom 1490 körül épült, majd 1665-ben és a XVIII. században átépült.

Szent Anna harmadmagával dombormű a főhomlokzat oromzatán ― A 1730–1749 évekből származó kolostor, 1905-ben átépült. Az árkádos belső udvar a XVIII. és XIX. század fordulójáról való.

Népszavazási körzet a szavazatok hozzávetőleges megoszlásával (nem jelölve azokat a városokat, melyekben a Németország melletti szavazatok voltak többségben) valamint a határvonal tervei

― 26 Keresztút stáció kápolna és az Istenanya Útja a XVIII. századból, 6 XVIII. századi Mária-kápolna, Szent József-kápolna a XVIII. század első feléből való.

A hegy elleni rohamot május 4-én, a Góra św. Anny északi oldalán fekvő Oleszyce felől a Bajorországból való Freikorps "Oberland" zászlóaljai vezették.

107

Ezután a német csapatok Kamień, Kamionek, Dąbrówka, Obrowiec, Strzebniów, Wygoda, Zakrzów és Oleszko elfoglalása után hozzákezdtek Franciszek Rataj álnéven Paweł kapitány (*Łagowo, 1894. október 9.-†Poznań, 1958. szeptember 30.) parancsnoksága alatt álló felkelő 8 gyalogos ezred további támadásához.

Május 26-án, a Felkelők Hadseregének Főparancsnoksága (Naczelna Komenda Wojsk Powstańczych) parancsot adott ki a németek elleni harcok beszüntetésére. A fegyverszünet pillanatában a frontvonal észak felől Krośnicától, Izbicko, Otmice, Poznowice, Kalinowice, Dolna, Czarnocin, Lichynia, Łąki Kozielskie, Krasowa és Wielmierzowice vonalon húzódott.

A német csapatok erős nyomása miatt, Rataj 8 gyalogos ezredétől súlyos védelmi harcokat átvette a Walenty Fojkis (*Katowice, 1895-†Edynburg, 1950) 1 felkelő katowicei ezrede valamint a Teodor Kulik kapitány parancsonkága alatt álló strzeleckitoszecki zászlóalja. Az ellentámadáshoz hozzájárultak a tengerészek rohamosztagai, melynek során Krępna, Rozwadza és Żyrowa kézről kézre került. Azonban a sziléziai felkelők több szakaszon nem tudták tartani saját védelmi helyzetüket. Ezután a védelmi vonal Wielmierzowice, Krasowa, Zalesie Śląskie és Popice mentén húzódott, és a fő harcok a Chełmimasszívum nyugati és északnyugati részein folytak.

Felső-Szilézia felosztása után, 1921-ben Góra św. Anny Németországhoz került. 1990-ben, a csataterekre emlékeztető emléktáblák közül az egyiken (1863-1921) a sziléziai felkelők harcaira emlékeztető feliratot helyeztek el az ismeretlen katona sírján Varsóban: "GÓRA ŚWIĘTEJ ANNY 21 - 27 V 1921" o Wieś Góra św. Anny: A hegy nyugati és északi lejtőin helyezkedik el a Góra św. Anny nevű nagy falu, a déli lejtőkön a kálvária-keresztút számos stációja található, a keleti lejtőn a temető valamint a ferences kolostor Zarándok Házának épülete található.

A harcok során, Hoefer tábornok jelentése szerint, a német zászlóaljak némelyikében az eredeti személyi állomány 10-15 %-a maradt meg. Május 21-én délben a felkelők kiszorították a német csapatokat Kalinowból, Poznowicéből, Sprzęcicéből és Kamień állomásról. Május 22-én a sziléziai felkelők visszafoglalták Raszowát, Daniecet, viszont Januszkowice térségében a 2 zabrzei ezred Cyms kapitány vezetésével megpróbálták megtartani az Odera vonalát. Május 23-án, hajnal előtt a felkelők elfoglalták Kamieńt, Kamioneket, Siedlcét, Poznowicét és Kalinowicét, azonban a német tüzérség támadása hamarosan visszetartotta őket. A felkelők elfoglalták Lichyniát, Raszowát, Krasowát, Januszkowicét és Wielmierzowicét is valamint Łąki Kozielskiét. Ezután a felkelők Leśnica elfoglalására összpontosultak, amelyért nehéz harcokat vívtak éppen. Ugyanakkor a német csapatok megtámadták és elfoglalták Dolnát, Olszowát és Kluczot. Ezután a bajor csapatok tüzérségi és lovassági támogatás mellett Leśnica és Lichynia között megtámadták a felkelőket. Lichyniában, Leśnicában, Kluczban, Zalesiében harcokat vívtak minden egyes épületért. Hasonló nehéz harcok voltak Januszkowice, Krasowa és Łąki Kozielskie térségében.

Góra św. Anny turista térképe o Az emlékmű és az amfiteátrum Az emlékmű és az amfiteátrum (lengyelül: Pomnik Xawerego Dunikowskiego i amfiteatr – ném. Thingplatz) ― a sziléziai felkelés során elesettek emlékére szentelt emlékmű az ünnepségek fő helyszíne és az egyik legismertebb ilyen típusú létesítmény Sziléziában.  A német időkben A jelenlegi amfiteátrum helyén eredetileg a Kuhtal (Krowiok) nevű kőbánya volt, amelyből mészkövet bányásztak, mellette mészégető kemencék álltak (közülük az egyik napjainkig fennmaradt). Az egész keskeny nyomközű lóvasúttal volt összekötve (lengyelül: rosbanka, a német Roßbahn = lóvasút) Zdzieszowicével. Az utolsó kitermeléseket az I. világháború után hagyták abba. A III. sziléziai felkelés idején a Góra Świętej Anny környékén véres ütközetek folytak a felkelők és a Freikorps között, melyek végül a németek győzelmével ért véget.

Május 23-án végül a front központjájabn kielekult sikertelenség miatt a sziléziai felkelők Krośnica, Izbicko, Otmice, Kamień vasútállomás, Kalinowo, Księży Las, Olszowa, Popice, Klucz, Zalesie Śląskie, Łąki Kozielskie, Raszowa és Januszkowice magaságában foglalták el harcállásaikat. A további napokban kisebb hevességű harcok folytak, május 25-én a Selbstschutz (önvédelem) parancsnoksága fegyverszüneti javaslatot terjesztett elő.

108

1934-ben, ennek a területnek a birtokosnője, a żyrowai von Francken-Sierstorpff grófnő, átadta a régikőbányát a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak (ném.: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, röviden: NSDAP), más változat szerint nem volt a nácik híve, csak kényszerből adta át. Az új német hatóságok az 1921-ben elesett németek emlékhelyét alakították itt ki, és már 1934-ben hozzákezdtek a kőbányában az amfiteátrum építéséhez. Tervezői Franz Böhmer és Georg Petrich berlini építészek voltak.

A háború után cserkészházként és üdülőházként működött, 2000 körül leégett. A turistaház mellett ifjúsági táborhely is létesült. Az egész létesítmény a parkban 38 ha területet foglalt el. Napjainkban az amfiteátrum elhanyagolt állapotú.

― Amfiteátrum 1934–1938 között, kihasználva a település nyugati részében található már nem működő triász kori mészkőkőbánya területének adottságait, a németek a hegy oldalában amfiteátrumot (a görög ἀμφί 'két oldalt' és θέατρον 'színház' szavakból, latinul amphitheatrum) építettek. A létesítmény az alsó szinten 7000 ülőhellyel és a felsőbb területeken 2023 ezer állóhellyel rendelkezett. A szektorok közötti területen valamint az átjárókban és a perem felső részén további húszezer állóhely volt. Egyes forások szerint a teljes befogadó képessége körülbelül 50 ezer személy volt. A tribünök ún. gogolini mészkőből készültek, melyekben őskövületek látszottak.

Az amfiteátrum napjainkban ― Mauzóleum A mauzóleumot (díszes síremlék) 1938-ban avatták fel az amfiteátrum felső peremén a III. sziléziai felkelés idején a Góra Świętej Anny és környékén elesett 50 vagy 51 német emlékére.

Az amfitweátrum alsó részében kisebb színpad valamint zászlós talapzat épült, a tényleges víztelenítés céljából meg a földben alagút rendszer készült, melyekben ma denevérek laknak. Ráadásul három fabarakk is épült toalettekkel. Maradványaik napjainkig fennmaradtak. Góra Świętej Anny, azon kívül, hogy csatatér volt, az akkori német keleti részek legfontosabb pontja is volt, ráadásul a felette megépült mauzóleum ellensúlyozta a közeli katolikus szanktuárium és kolostor jelentőségét. Az amfiteátrum és a mauzóleum között 30 méter magas szakadék húzódott.

(Forrás: fotopolska.eu)

Góra Świętej Anny: rotunda formájú mauzóleum, melyet a III. sziléziai felkelésben résztvevő németek emlékére állítottak A rotunda formájú mauzóleum triász kori mészkő tömbökből épült, Lipcséből származó permi gránitból készült gyámfalakat is tartalmazott. A II. világháború után, Szilézia Lengyelországhoz csatolását követően, 1945-ben a német emlékművet felrobbantották. A mauzóleumot Robert Tischler tervezte. A munkálatok 1938-ig tartottak. A mauzóleum ünnepélyes felavatására május 22-én (más források szerint április 2-án) került sor. Emlékmű formájú volt, de a lapos rotundának keskeny, középkori lőrésszerű ablakai voltak, ezek ugyanakkor világítóablakok is voltak, fényt szolgáltatva a sötét belső térbe. Az egyik építészeti ihletője II. Frigyes Roger (ném.: Friedrich II.), (Jesi, 1194. december 26. – Castel Fiorentino, 1250. december 13.) német-római császár és szicíliai király Castel del Monte vára volt.

Amfiteátrum (Forrás: fotopolska.eu)

Franz Böhmer és Georg Petrich építészek kétemeletes fa ifjúsági szállásokat is terveztek, 172 éjjeli szálláshellyel. 1937. október 17-én nyította meg azokat Baldur Benedikt von Schirach (1907. május 9. – 1974. augusztus 8.), a Hitlerjugend (HJ) vezetője.

109

keresztül vinni a csarnok keskeny ajtaján. A hivatalos álláspont szerint vulkanikus kőzetből, porfirból készült, amely az ókori Rómában csak a császári család használhatott; ugyanakkor nem kizárt, hogy valójában a hozzá hasonló, de jóval olcsóbb, Bajorországból származó lamprofirt használt. A rotunda tégla kupoláját mozaik fedte, melyen a német sas és szvasztika volt látható. A mozaikot az épület csúcsán lévő felülvilágítón keresztül beszűrődő fény világította meg. Már nemsokára megmutatkozott, hogy a rotunda a túl közel van az amfiteátrum rézsűjéhez. A repedezett sziklák azzal fenyegettek, hogy a rotunda egy nap majd rombadől, tehát már 1942-ben felkérték Assmann berlini geológust a mentő munkálatok megtervezésével. A felújítási munkálatokat nem tudták végrehajtani – 1945 januárjában a környéken megjelent a Vörös Hadsereg. Az emlékmű nem nyerte el a szovjet katonák és a lengyel hatóságok tetszését, ezért az utászok felrobbantották a benne lévő szarkofágokkal együtt.

(Forrás: www.nto.pl)

Külsőre inkább egy harckocsi toronyra hasonlított. Szinte teljes egészében a közeli településekről ide szállított triász kori mészkő tömbökből épült, beleszámítva a húsz külső gyámfalat is.

** ― 1945-től, Xawery Dunikowski emlékműve Propaganda célokból az akkori sziléziai alvajda, Jerzy Ziętek álnéven Jorg (*Gliwice, 1901. június 10.-†Zabrze, 1985. november 20.) tájékoztatta Xawery Dunikowskit, hogy a német emlékmű elpusztult és a helyi lakosság önként, anyagi lehetőségek függvényében új emlékmű építését kezdeményezi.

A látogatók a bejáraton keresztül a hatalmas belső részbe jutottak, a nagy, középen 10 m magas, sziklába vágott Holtak csarnokába (lengyelül: Hala Zmarłych; németül: Totenhalle). Kívülről csak az objektum rész volt látható, a többi a sziklába volt vájva. A rotunda támpillérei Lipcse környékén bányászott alsó-permi vörös gránitból készültek – elnevezve ezeket szimbolikusan az 1803-as napóleoni háborúk harctereiről, ahol a koalíciós csapatok, köztük a porosz Királyság hadserege legyőzte a franciákat. A gyámfalak között 50 vulkanikus kőzetből, porfir szarkofágot helyeztek el a Freikorps német katonáinak hamvait tartalmazó ón koporsóval. A szarkofágokon található – a náci propagandának megfelelően a Németország történetét szimbolizáló – feliratok bronz betűkből készültek:

Xawery Dunikowski, az emlékmű készítője

1914: Németország, 1915: Bronz front, 1916: Vasakarat, 1917: Hősi áldozat, 1918: Elárult győzelem, 1919: Szakadékba zuhanás, 1920: A becsület csatakiáltása, 1921/22: Csapás a szent karddal, 1923: Szent vetés, 1924/25: Nép a veszedelemben, 1931/32: Németország, felébred.

A környékbeli lakosok valóban részt vettek a mauzóleum belsejének lerombolásában. Az erős szerkezet elbontásához Varsóból kértek segítséget. A mauzóleum felrobbantása előtt a szarkofágok ólom koporsóiból a csontokat eltávolították és a német katonák maradványait a Góra Świętej Anny temetőjében temették el.

Középne helyezték el az elesett német harcosok neveit is – közülük csak kettő ismert: Franz Gatzka és Feliks Gebauer. A csarnok közepén egy haldokló germán harcost ábrázoló 14 méteres szobor állt. Fritz Schmoll genannt Eisenwerth (*Bécs, 1883. augusztus 25.-†München, 1963. július 17.) monarchista szobrász segítőivel együtt készítette azt ezen a helyen, mert a nagy szobrot nem lehetett

Az új lengyel hatóságok, melyek igazgatták most ezeket a területeket, a felkelőkre emlékeztető új emlékmű építéséről döntöttek. 1946. május 19-én, a III. sziléziai felkelés kirobbanásának 25. évfordulóján szervezett ünnepségek idején szimbolikusan megkezdték a Pomnik Czynu

110

Powstańczego (Felkelők Tetteinek Emlékműve) építését Xawery Dunikowski (*Krakkó, 1875. november 24.-†Varsó, 1964. január 26.) tervei szerint (1946. augusztus 16-án elfogadták Dunikowski terveit). Az építés 1955-ben fejeződött be. Az emlékmű és a lábazat megerősítése Szklarska Porębából származó karbon kori gránitból készültek.



Vörös Hadsereg és a Lengyel Népi Hadsereg



nemzetközi tüntetés a világbékéért.

Az építészek sem maradhattak történelmi hibák nélkül: 950-ben Niemcza Csehországhoz tartozott, tehát nem folytatott a Piast állam semmilyen harcot a németekkel, ez 1017-ben történt. 1934-ben sem volt Sziléziában iskolai sztrájk.

Eredetileg a művet 1948-ban akarták felavatni, de végül is építése hét évig tartott. Pénzügyi és politikai problémák voltak. Az eredeti terv az amfiteátrum átépítésén alapult. Politikai gondok is voltak. Eredetileg az emlékmű a sziléziai felkelésnek állított volna emléket, de 1947-ben, Aleksander Zawadzki vajda utasítására a sziléziai lengyelség harcainak történetét örökíti meg a Piastkortól egészen a II. világháborúig. A sziléziai felkelés csak egy epizódja lett a számos témának.

A lengyel emlékmű építése alkalmából a környező park területén 67 ha-ra növelték. A Lengyel Népköztársaság idején az amfiteátrum Felső-Szilézia lengyelsége tömegrendezvényeinek és tömeges ünnepségeinek helye volt. 1989 után az ilyen tömegrendevények jellege megváltozott – megjelent rajta a német kisebbség valamint a közös megbékélés szándéka. Az utóbbi években néhány botrányos eset is történt.

Később számos politikai témájú elgondolás is született: A népek testvérisége a Szovjetunió vezetése alatt; Szilézia felszabadítása a Vörös Hadsereg és a Lengyel Néphadsereg által valamint Munkás-Paraszt Szolidaritás a XIX/XX. században. Helyette megjelent egy obeliszk a Grunwaldi Kereszttel és a Sziléziai Felkelés Keresztjével.

Az emlékmű és környezete jelenleg nagyon leromlott állapotban van.

A munkálatok idején a nehéz természetű Dunikowski folytonos harcot vívott a munkásokkal és többször kezdeményezte honoráriumának megemelését is. Az emlékmű ünnepélyes felavatására 1955. június 19-én került sor.

Bányász dombormű o Tájvédelmi park: Park Krajobrazowy Góra św. Anny

Pomnik Czynu Powstańczego Végül az emlékműnek – hivatalos nevén: pomnik Czynu Powstańczego – 100 x 80 x 40 cm gránit tömbökből épült négy oszlopos formája van, 11 méter magas (2 méter fedve a gránit alapzatban).

Góra św. Anny Tájvédelmi Park 1988-ban alakult. A park területe nagyon változatos felszínű, számos védett növény és gombafaj található rajta. Rejon Góry św. Anny 2010-től geoparként védett. A közelében futó A4-es autópálya kedvezőtlen hatással bír.

Az oszlopokon a sziléziai lengyelség történelmi harcainak jelenetei találhatók: 

harcosok Niemcza 950 felirattal,



harcba vonuló sziléziai felkelők,



tüntető sziléziai munkások,



1934-es iskolai sztrájk,



germán erőszakok Szilézia népén,

A hegy környékén további látnivalók is vannak: o A sziléziai felkelők sírja és 2 katona sír, o A település környékén található néhány felhagyott triász kori mészkőbánya és nefelinit bánya (köztük a „Góra św. Anny” geológiai rezervátum) és 2 barlang.

111

Wysoka Wysoka (ném.: Wyssoka) – lengyel falu az opolei vajdaságban, a strzelecki járásban, Leśnica nagyközség területén. Wysoka falu Leśnica Opolskától északnyugatra fekszik, a Chełm hegyhát északi permén. A faluban egy már felhagyott közép-triász kori mészkőbánya található (górażdże-i rétegek).  A település elnevezése Heinrich Adamy német nyelvész szerint a település neve a lengyel "wysokość" = magasságot jelölő névből származik. Az 1888-ban, Wrocławban kiedott Szilézia helységneveiről készített művében németből lengyel fordítottként adja meg: Wysoka németül "Hochgelegener Ort" vagy lengyelül: "Wysoko położona miejscowość" = Magasan fekvő helység. A németek a germanizált Wyssoka nevet használták, így elvesztette eredeti jelentését.

Góra św. Anny tájvédelmi, kulturális és természeti park határvonala A Góra św. Anny tájvédelmi, kulturális és természeti park határvonala magába foglalja a település és környékét valamint lenyúlik Leśnicáig.

 A falu története A falu térségében ismert felső paleolit lelőhelyek vannak. Wysoka területe a középkorban lakott volt. Ezt erősíti meg az itt feltárt XIII. századi vár is. Wysoka első írásos említése I. Henrik, más néven Szakállas Henrik (lengyelül: Henryk/Jędrzych I Brodaty), (1163 – 1238. március 19.) herceg 1234ből való dokumentumában fordul elő, mint „Visoka”. Ekkor a Czarnowąsy kolostorhoz tartozott. Wysoka templomát első ízben 1371-ben említik. 1421-ben Petrasz Stral volt Wysoka birtokosa. 1444 körül épült fel második temploma. 1474-ben a falu akkori birtokosait a Wysoka körüli erdőkben, mint rablókat felakasztották, várukat lerombolták. Az általuk végrehajtott rablások büntetése volt ez, melyek során kereskedők estek áldozatul. Wysoka 1630-tól további 100 éven át a von Gaschin család birtoka volt. 1799-ben Baltazar von Thun a birtokosa. 1817. évi adatok szerint Wysokában 27 földnélküli paraszt és 9 zsellér élt. A falunak 244 lakosa volt.

Góra św. Anny felhagyott bányái ortofotón A településen néhány további látnivaló is van:

1843-ban, Wysokában a következő objektumokat említik: vár, major, szeszfőzde, sörfőzde, mészégető kemence és négy fogadó. A falunak 13 kisiparosa és egy kereskedője is volt.

o Zarándokház: központi rész és nyugati szárny az 1929–1939 közötti időkből (ul. Jana Pawła II) o kocsma, jelenleg lakóház (ul. Leśnicka), a XVIII. és XIX. század fordulójáról.

Az udvarház területe a von Thun család birtokában volt egészen 1927-ig. 1910-ben a falunak 589 lakosa volt. 1933-ig a település hivatalosan a Wyssoka nevet viselte, később, 1945-ig Hohenkirch volt a neve. 1975-1998 között a település közigazgatásilag szintén az opolei vajdasághoz tartozott. 1996-ban 417 lakosa volt.

o A Németországi Lengyelek Egyesületének háza, jelenleg Muzeum Czynu Powstańczego, a XX. század elejéről. o Egy 1810-ből való lakóház (Rynek 11), o Mészégető kemence – akna, az amfiteátrum mellett, a XIX. század első feléből.

 A település műemlékei A Nemzeti örökségvédelmi intézet listáján az alábbi műemlékek szerepelnek:

Utunk Wysoka falun keresztül vezetett tovább a 409. számú vajdasági út felé.

112

o Szent Flórián plébniatemplom (kościół par. pw. św. Floriana)

o

a falazott holland típusú szélmalom.

A műemlék plébániatemplom a XV/XVI századból való, 1933-1934 között átépítették. A falu északi részében álló Szent Flórián plébniatemplom (kościół par. pw. św. Floriana) a régi gótikus-reneszánsz templom felhasználásával épült, az új templomtestet 1934-ben építették hozzá. A templom régebbi részei a XIV. vagy XV. századból illetve 1598-ból valók, amikor is a templom reneszánsz stílusban épült át. A templom gótikus-reneszánsz része a szélesebb és magasabb hajótól elkülönülő háromoldallal határolt szentély valamint a nyugati torony.

Holland típusú szélmalom Wysokában

Ez az építmény tört kőből épült, vakolt felületű.

Wysokában tovább haladva, a 409. számú vajdasági úton keresztül Strzelce Opolskiéba értünk.

Strzelce Opolskie Strzelce Opolskie (ném: Groß Strehlitz) – járási jogú város Felső-Sziléziában, az Opolei vajdaságban, a strzelecki járásban. A város a vajdaság keleti részében fekszik. A város területe: 30,13 km². 2012-ben 18 610 lakosa volt. Strzelce Opolskie az A4-es autópálya közelében fekszik, átfut rajta a 94-es országos főútvonal. A város a Sziléziai-fennsík nyugati szélén található, a Góra Chełmska északkeleti oldalában. Az Új Hanza Szövetség tagja.

Szent Flórián plébániatemplom A hajóhoz délről XVIII-XIX századi előcsarnok csatlakozik. A templom legrégebbi szakasza a torony alsó része, amely vastag, négyzet alaprajzú alapokon épült valamint a háromlevelű lóhere formájú gótikus bejárat.

Suche Łany városrészben működött a Stadnina Koni Strzelce Opolskie Állami Gazdaság (lóistállók), 1998-ban számolták fel.  Geológia

A régi szentély keleti falában fennmaradt az eredeti, csúcsíves, gótikus ablak. A déli falában megmaradt a ma már nem létezű sekrestyébe vezető, félköríves záródású reneszánsz kőkapu.

A város északi részében található egy nagy, működő közép-triász kori mészkőbánya. 2004-ig itt működött egy cementgyár is.  Flóra

A régi szentély külső falain fennmaradtak a reneszánsz hasáb motívumos sgrafitto díszítés maradványai, a növényi frízekkel, és a templom átépítésének 1598-as dátumával.

Strzelce Opolskiéban nő Lengyelország legöregebb, 350 éves lucfenyője (Picea abies L.).  A város neve

A régi gótikus-reneszánsz építményhez csatlakozik délről az 1934-ben hozzáépített neobarokk hajótest. A templom régi része az előcsarnok szerepét tölti be, a Legszentebb Szűz Mária-kápolnával az egykori szentélyben.

A település, később város neve a hercegi lövészvadászoktól származik, akik a környéken rendeztek vadászatokat. Heinrich Adamy német nyelvész 1888-ban, Wrocławban kiadott, Szilézia helyneveiről szóló művében a helység korábbi lejegyzett nevét említi: Strzelica, melynek jelentését "Wohnort der Jager und Schutzen", lengyelül: "Wieś zamieszkana przez łowczych i strzelców" = „Lövészek és vadászok által lakott falu” formában adja meg. Az eredeti nevet később Strehlitz névre németesítették és elvesztette eredeti jelentését.

Wysoka területén a Szent Flórián plébániatemplomon kívül további látnivalók is vannak: o

XVIII/XIX századi lakóházak nr 20 (d. 24), nr 46 (d. 26), nincsenek meg.

o

Késő barokk, 1748-ból Szentháromság szobor

való

113

Az elnevezés emlékére 1923-tól, a városháza mellett, a Ryneken lövész emlékmű áll.

A III. sziléziai felkelés után a város Németországhoz tartozott. 1921. március 20-án, a Felső-Sziléziában lezajlott népszavazáskor Strzelce Opolskiéban (ném. Groß Strehlitz) a Németországhoz való csatlakozás mellett 3364 szavazat (85,7%), a lengyel államhoz való csatlakozás mellett 558 szavazat (14,2%) született. A szavazáson a részvétel 98,4% volt. 4 szavazat tartózkodott. Strzelce Opolskie járásban a lengyel államhoz való catlakozás mellett 23023 szavazat (50,7%), a Németországhoz való tartozás mellett 22390 szavazat (49,3%) volt. Strzelce utolsó birtokosa 1945-ig Castell-Castell családból való gróf volt.

1295-ben (vagy 1305-ben) a latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis könyvben a települést Strelicz néven említik. A dokumentum Strelitz polonico formában említi a Strelitz polonico decima more polonico et valet tres urnas mellis szöveg részleteként. 1750-ben II. Frigyes Szilézia lakosai részére kiadott lengyel nyelvű rendeletgyűjteményében több más sziléziai település között Strzelce Wielkie néven említi. A Strzelce Wielkie név szerepel Józef Lompa sziléziai író 1847-ben, Głogówekben kiadott "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" című művében is.

1950-től a város közigazgatásilag az Opolei vajdasághoz tartozik.

A város neve a további változatokban is előfordult: Strzelecz, Strzelicz, Strelicz, Gross-Strehlitz, Strehlitz 1581-től, 1945-től pedig Strzelce Opolskie. A város népies, felső-sziléziai neve: Wielkie Strzelce (1945-ben hivatalosan használták), Strzelce Wielkie, Strzelce.

 A város műemlékei A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint az alábbi máemlékek vannak:

 A város története Strzelce Opolskie városa eredetileg erdei vásártelepből fejlődött ki, melyről már a XIII. századi (1234, 1271, 1290) dokumentumok is megemlékeznek. A német jogú (magdeburgi mintára) város alapításával kapcsolatosan nincs pontos adatunk. A város alapításával kapcsolatban a források eltérő dátumokat adnak: 1290, 1305, 1320, 1362. Valószínűleg, a V. Boleszláv, más néven Szemérmes Boleszláv (lengyelül: Bolesław V Wstydliwy), (1226. június 21. – 1279. december 7.) krakkói és sandomierzi herceg (1233-tól), lengyel fejedelem 1273-as hadjárata idején a település elpusztult és Strzelce városát ezt követően, 1290ben I. Bolko opolei Piast herceg alapította, aki megkezdte a város kiépítését, 1313-ban pedig vadászkastély épült itt. 1327-ben a várost városfal övezte két kapuval, az Opolei- és a Krakkóikapuval. Általános vélemény szerint Strzelce 1362ben másodszorra is városjogot kapott.

o

Az óváros műemlékileg védett.

o

Szent Lőrinc-templom (kościół par. pw. św. Wawrzyńca) a harangtoronnyal – a XV. századi átépített bástyával, (ul. Kołłątaja 9, 1904-07-ből)

A Szent Lőrinc Plébánia (Parafia Świętego Wawrzyńca w Strzelcach Opolskich) a Strzelce Opolskie egyházkerület római katolikus plébániája. A plébániát a XIII. században alapították.

A hercegség területének felosztása után, ezeknek a területeknek a birtokosa opolei Bolesław fia, Albert strzelecki lett (1366 körül hunyt el). Ettől kezdve Strzelce a leggyakrabban az opolei vagy niemodlini hercegek által igazgatott önálló hercegséghez tartozott. Az utolsó strzelcei herceg V. Bolko (†1460), a sziléziai husziták egyik vezetője volt.

A Szent Lőrinc-templom tornya a lakóházak felett ― Az első templom A Szent Lőrinc-templomot 1290 előtt építették, amikor is az első ismert plébánosát, Mikołajt említik, aki opolei I. Bolesław herceg jegyzője is volt. A templom és a plébános közigagatáilag az opolei főesperesi kerülethez tartozott.

1532-ig a város a Piast hercegek tulajdonában volt. A család kihalása után osztrák uralom alá került, a XVIII. századtól meg porosz uralom alatt volt.

A templom a városfalakon belül állt. A XV. század első felében lejegyezték a templom oltárainak alapítását és az oltárista (egy adott oltár gondozója) funkcióját. A korabeli plébánián működött: a plébnos és egy vikárius (egyházközségi helynök).

1812-ben Strzelce birtokosa Andreas Maria von Renard gróf (*Opawa, 1795. január 12.-†Strzelce Opolskie, 1874. november 21.), a szász hadsereg tábornoka, Felső-Sziléziában és Zagłębie Dąbrowskiéban a modern ipar megteremtője volt.

114

Az eredeti, kisebb fatemplom 1575-1629 között a protestánsoké volt. 1687-ből való leírás szerint a templom számos kárt szenvedett a harmincéves háború során. A jegyzőkönyvek szerint 1592-ben a plébánia leégett és egészen 1687-ig nem törekedtek az újjáépítésére.

― A plébániatemplom jelenlegi felszerelése A régi tárgyai:

templomból

átszállított

legértékesebb

 Az 1712-ből való barokk stílusú főoltár: az oltáron Szent György, Szent Flórián, Szent Mihály Arkangyal és két ismeretlen nő szobra található. Az oltár középpontjában, díszes keretben a Havas Boldogasszony a gyermekével oltárkép látható. A főoltár felső részén a templom patrónusa, Szent Lőrinc képe látható.

Ernest Joachim von Strachwitz plébános szolgálata idején (1697-ben lett plébános) a templomot felújították, új orgonát vásároltak és átépítették a jelenlegi plébániát. 1754 novemberében a város központja leégett, a részben a templom is károsodott. Franciszek Jerzy von Strachwitz plébános teljes egészében restaurálta azt. 1824-ben, az akkori plébános, Jan von Larisch a templom tetőzetét részben felújíttatta.

 A baloldali barokk mellékoltáron Szent Lőrinc és egy ismeretlen szent szobra, a csúcsán a Megváltó Krisztus alakja látható. Ezen az oltáron is Szent Mihály Arkangyal XVIII. századból való képe látható.

A Kulturkampf idején, 1875-1886 között a templom az állami hatóságok birtokában volt.

 A jobboldali, barokk stílusú, négy oszlopos mellékoltáron két angyalszobor, a csúcsán az üdvözítő Krisztus látható. A jobboldali mellékoltáron helyezték el a fa táblára festett Szent Antal a gyermekkel XVII. századi oltárképet.

― A jelenlegi templom A XX. század elején kezdődött meg átépítése, a tulajdonképpeni új templom építése a korábbi templom helyén. Maksymilian Ganczarski plébános Georg Güldenpfennig építész közreműködésével 1904-1907 között megépíttette a nagyobb, falazott, neobarokk plébániatemplomot, háromhajós bazilikális formában.

 A későbarokk szószék a XVIII. század első feléből való. A templom baloldali részében állították fel, a baloldali mellékoltár mellett. 1907-ben, az új templom felavatásakor a szószéket felújították és részben átépítették. Baldachima laternaalakú, Elragadtatott Istenanya szobrával, a négy evangélista társaságában.

A templom felszentelését 1907. június 3-án Georg Kopp (1837-1914) wrocławi püspök, kardinális végezte. A fenálló templomból az új templomba átvitték az egyik, 1712-ből való oltárt, Jan König wrocławi szobrász alkotását, az egyik mellékoltárt és a szószék egy részét is.

 Orgonáját a Schlag és fia cég készítette.  A stációkat készítette.

A régi templom nagyon szerény építmény volt, három hosszúkás hajóval, az új templom nagyobb építmény lett. A templom latin kereszt alaprajzú volt. Az új Szent Lőrinc-templom (kościół św. Wawrzyńca) téglából készült, kívülről vakolt felülettel. A templom hossza 58 m, a közéső hajó szélessége 12,8 m, magassága 14 m volt. Hordóbolzata lett, tényleges kopolába kereszteződve. A torony magassága 62 m, barokk toronyfedéssel. Oldalt lépcsők vezettek az orgona irányában. A kórus mellett kétemeletes toldaléképület állt.

a

lądeki

Paweł

Thamm

 A harangokat a wrocławi Geitner cég öntötte, 1922. december 3-án függesztették fel a templom tornyában. December 6 és 7 között szentelték fel őket, és a Jan, Maria és Barbara neveket kapták.  Częstochowai Istenanya képet ks. Faustyna Zbaniuszka vásárolta 1946 októberében a plébánia częstochowai zarándoklata alatt. Hálaáldozatként helyezték el a szószék melletti mellékoltáron. 1926 márciusában, ks. Karol Lange plébános idején új mellékoltárokat állítottak fel: a Jézus Szíve oltárt és a rózsafüzér oltárt. Felső szintjeiket Borromeo Szent Károly és Szent József képei díszítik. A főbejárat felett található a jó pásztor ereklye, mely stukkóból készült. Oldalán az apostolok szobrai láthatók. Felfelé nézve hét nagy mennyezet freskó látható, melyek motívumait az akkori plébános, Maksymilian Ganczarski választotta: az Úr Megtestesülésének hírüladása, Krisztus Születése, Jézus tanítása a templomban, a betegek gyógyítása, Krisztus a gyerekek barátja, Utolsó vacsora valamint Krisztus mennybemenetele

A Szent Lőrinc-templom

115

jeleneteit ábrázolták. A babicei Klink festőművész barokk lelkületű munkái. A kórus ablakiaban lévő üvegablakok Nepomuki Szent Jánost és Szent Györgyöt ábrázolják. A kereszthajó ablakaiban a Szeplőtelen és Szent Klára képe látható.

o Erzsébet-apácák 1879-ben épült háza (ul. Powstańców Śląskich 8) o Az 1939. szeptemberi hadjárat pilótáinak síremléke a temetőben, o Út menti kápolna, kis haranggal a tetején (ul. Ujazdowska 27).

A templom fenti felszerelése harmonizál annak építészeti stílusával.

o Váregyüttes (XIV. század, 1562-ben és a XIX. században átépült): a Piast hercegek várának romjai a XIV. századból, várkapu, park értékes fagyűjteménnyel.

A régi templom egykori Szent Borbála kápolnára emlékeztet a jelenlegi Szent Hedvig-kápolna, melyben a Szent Hedvig-oltár található. A város területén találhatók a Szent Lőrinc és a Szent Kereszt Feltalálása római katolikus plébániák. A városban működik még a protestáns „Mindenki Krisztusa Egyház” (Kościół "Chrystus dla Wszystkich") valamint a Jehova Tanúi Keresztény Gyülekezet. o Városháza A városháza (Ratusz w Strzelcach Opolskich) tornya a XVI. századból való. Az építmény 1844ben és a XIX. században átépült. A jelenlegi épület 1844-1846 között, Roch építész tervei szerint épült. A városháza 42 m magas tornya a régi alapokon épült, klasszicista-neogótikus toronysisak fedi.

A strzelcei vár átépítésének rendkívüli láványterve Forrás: http://www.grafsc.pl/nasze-projekty/obiekty-zabytkowe/

o A városfalak a XV. századból valók. Egy XV. századból való bástya jelenleg harangtorony (pl. Kościelny), XVIII. században átépült. o A XIX. század első feléből való házak (ul. Karola Lange 3, 5 (d. Marchlewskiego)); Egy 1875-ből való lakóház (ul. Parafialna 1); a XVIII. századi egykori plébánia, jelenleg lakóház (ul. Parafialna 2). o Fácánoskert ház (ul. Parkowa 11) a XIX. század első feléből való, ház, gazdasági épület, fa gazdasági épület, kert. o XIX. századból való házak (pl. Przyjaźni 1, 2, 4, 5), o 1885-89 között épült börtönépület (ul. Karola Miarki 1), őrtornyok veszik körül. A 2. sz. büntetésvégrehajtó intézet (ul. Świerczewskiego 3) 1893-96 között épült.

Városháza – Ratusz w Strzelcach Opolskich

o Egy XIX. századi lakóház (ul. Zamkowa 4), a mellette lévő lovarda (ul. Zamkowa 6) a XX. század elején létesült.

A Városháza a Rynek közepén helyezkedik el. A városi hivatalok székhelye. A városháza mellett található a háború és az erőszak áldozatainak emlékműve valamint a vadászt ábrázoló szökőkút.

o A régi serfőzde (ul. Kościuszki 4) 1890 után épült. A XVIII. századból való fa magárt (ul. Marka Prawego 27) a Bierkowicében található skanzenbe szálíltották át.

További műemlékek és látnivalók: o 1825-ből való és 1888-ban átépített evangélikus templom (ul. Opolska)

o A Jézus teste-templom XIX. században épült. Az egykori, XIX. századi zsinagóga jelenleg sportcsarnok. A várban van a régi zsidó temető maradványa is.

o A 1683 – 90 között épült, boronafalas Szent Borbála-templom a temetőben (ul. Opolska),

116

A város szülötte: o

Arkadiusz Benedíkt Jakubik (Strzelce Opolskie, 1969. január 14.) lengyel színész, rendező, színházi forgatókönyv író, énekes és vokalista.

o

Bernard Maseli (Strzelce Opolskie, 1965. augusztus 19.) lengyel zenész, vibrafonos, zeneszerző, tanár.

o

Ronald Mehlich (Strzelce Opolskie, 1969. szeptember 26.) lengyel atléta, gátfutó

o

Erich Mende (Strzelce Opolskie, 1916. október 28.-Bonn, 1998. május 6.) német jogász, liberális politikus, alkancellár, belügyminiszter (1963-1966).

o

Gustav Meyer (Strzelce Opolskie, 1850. november 25.- Feldhof, 1900. augusztus 28.) német nyelvész, balkánkutató.

o

Hubertus Mynarek (Strzelce Opolskie, 1929) - filozófus, teológus, hittudós.

117

o

Mirosław Sekuła (Strzelce Opolskie, 1955. június 20.) politikus, önkormányzati aktivista.

o

Sławomir Szmal (Strzelce Opolskie, 1978. október 2.) – lengyel válogatott kézilabdázókapus. Jelenleg a lengyel Vive Targi Kielce játékosa. A 2009-es év legjobb kézilabdázójának választották. Pályafutása során megfordult több lengyel csapatban is. Játékosa volt többek között az ASPR Zawadzkie, a Hutnik Kraków, a Warszawianka Warszawa és a Wisła Płock együtteseinek. Németországban a TuS Nettelstedt-Lübbecke és a Rhein-Neckar Löwen (2005–2011) csapatát erősítette. A lengyel válogatottban 1998-ban mutatkozhatott be. A 2007-es világbajnokságon ezüstérmet, míg a 2009es vb-n bronzérmet szerzett a nemzeti csapat tagjaként.

o

Leszek Żuliński (Strzelce Opolskie, 1949. augusztus 25.) költő, irodalomkritikus, újságíró.