Buskó András Buskóné Szatai Marianna RALLY POLSKA III. Rész

Buskó András – Buskóné Szatai Marianna

RALLY POLSKA 2014 III. Rész 1

2

5. nap – 2014. július 16. Bobrek – Oświęcim – Pszczyna – Promnice – Tychy – Mikołów – Gliwice  A Legszentebb Háromság plébániatemplom (Kościół parafialny pod wezwaniem Trójcy Przenajświętszej w Bobrku)

Bobrek Bobrek – lengyel falu a Kis-lengyelországi vajdaságban, az oświęcimi járásban, Chełmek nagyközséghez tartozik. Bobrekben található egy Visztulán átívelő közúti híd, egy elpusztult palota, cselédházak (néprajzi múzeum), társadalmi segítség háza valamint egy XVIII. századi fa magtár.

A templom építését Poniatowski hercegprímás, a Krakkó Egyházkerület adminisztrátora a Sułkowski nagy-lengyelországi hercegi családba tartozó Teresa asszonnyal együtt határozták el 1788. szeptember 25-én (vagy 1798-ben), alkalmazva a templom építésére és dolgaira különböző tizedeket.

1975-1998 között a helység közigazgatásilag a bielski vajdasághoz tartozott.

A templom építése 1798-ban kezdődött. 1804. július 31-én a templomot ks. Cyprian Gdowski szentelte fel. Az építkezés 1810-ben fejeződött be, a helyi intéző Bobrekben ks Wojciech Lipka volt.

Bobrek falut a népi festészet kislengyelországi fővárosának is nevezték. Ambroży Grabowski (Kęty, 1872. december 7.-Krakkó, 1868. augusztus 3.), lengyel történész, könyvárus, műgyűjtő, régész és antikvárius, Krakkó útikönyv szerzője a falu két híres népi festőjét említi meg: Sagant valamint Wojciech Bryndzát.

Az 1840. április 12-én alapított bobreki plébánia első plébánosa ks. Mateusz Solarski volt. A templomot 1863. szeptember 22-én Antoni Janusz Gałecki püspök, a Krakkói Egyházkerület adminisztrátora szentelte fel.

Bobrek labdarúgó csapata, az LKS Bobrek jelenleg az A osztályban játszik, valamint itt működik az „Ikarion” Lovas Központ.

Az egyhajós templom kőből és téglából épült, alapjai facölöpökre támaszkodnak. A templom hossza 36,5 m, szélessége 15 m, a templomhajó magassága 14 m. A templom összterülete 664 m2, térfogata közel 5 ezer m3.  A templomtorony A kórusra vezető lépcsőházban a lépcsőházat a többi résztől elválasztó falban található ajtón keresztül vezet a torony bejárata. A tornyon található órát ks. Kazimierz Lissewski, płazai plébános készítette. Ezt az órát a krakkói ks. Andrzej Bajer szentelte fel 1970. június 7-én.

Az Adam Stefan Sapieha krakkói érsekről elnevezett Iskolában óvoda, általános iskola és gimnázium működik.

A toronyban vannak felfüggesztve a harangok. A két legnagyobb: „Maria” és „Józef”, 1970-ben helyezték el. Mindkettőn felirat található:

A falu területén a római katolikus lelkipásztori tevékenységet a Legszentebb Háromság plébánia látja el.

„Dzwony ufundowane ofiarnością parafian mieszkańców Bobrku, Gorzowa, Gromca i Szyjek, staraniem pasterza Ks. Stefana Wyszogrodzkiego ku uczczeniu Matki Bożej w drugą rocznicę nawiedzenia przez Nią parafii. Bobrek RP 1970”. „A harangok Bobrek, Gorzów, Gromiec, Szyjka lakói, Ks. Stefan Wyszogrodzki lelkipásztor önfeláldozásából, Szűz Mária tiszteletére látogatásának második évfordulója alkalmából készültek. Bobrek RP 1970”. Ezen kívül a Mária harang felirata: „Maryjo Królowo Polski módl się za nami”. – „Mária, Lengyelország királynőja imádkozz érettünk” A József harangon lévő másik felrat: „Św. Józefie Patronie rodzin miej nas w swojej opiece”.

A Legszentebb Háromság plébániatemplom

3

A harangokat Franciszek Kubica Dąbrowa Górnicza harangöntő műhelyében öntötték. A harangokat J.E.Ks.Kard. Karol Wojtyła szentelte fel 1971. március 7-én.

készült (időszerűen átépítve). Az oltárasztal (menza) két lefelé szűkülő márvány támasztékon nyugszik. Ezt az oltárt Ks. Karol Wojtyła kardinális 1973. április 23-án szentelte fel.

A harmadik harangot 1920-ban öntötte Ks. Szwabe – Białai Harangöntő Műhely – neve Szent Adalbert zászlóval.  Főoltár A főoltárt a Legszentebb Háromság tiszteletére szentelték, 1874-ben építették homokkőből és gipszből Felix Księżarski tervei szerint, klasszicista stílusban, 1893-ban szentelte fel Albin Sas Dunajewski kardinális. Középen a Szentháromság barokk olajfestmény látható. Barnás árnyalatú. Czechwoicz festette.

A templom belseje

A festmény előlnézetből nézve, baloldalon felhőgomolyagban ülő Krisztus látható, meztelen testét fehér vászon fedi, bal kezével a vállára támaszkodó keresztjét tartva. Behajlított jobb kezével a keresztre mutat. Krisztus fejét glória koszorúzza. Krisztus bal lába maga alatt, jobb kissé előre nyúlik.



Mellékoltárok

A templomban négy klasszicista stílusú mellékoltár található. Ezek: Jézus Legszentebb Szíve mellékoltár, Szent Ferenc oltár, częstochowai Fekete Madonna oltára és a Szent Barbara oltára. Mindegyikük a falfülkék közepén van, melyekben vagy kép, vagy pedig szobor találhatók, aranyszínű kerettel díszítve. A keret oldalain toszkán oszlopok vannak, korinthuszi oszlopfejjel. Az oltárok oldalain az oszlopok mellett a szentek szobrai állnak. Az oszlopok és a keret felett gerendázat van. Az oltárképek felett kisebb képek találhatók. A frízt növénymotívumok díszítik. Minden oltár felett fakereszt áll.

A jobboldalon az Atya Úr Isten ül, feje felett a háromszög az Isteni Gondviselés jele látható. Krisztus és az Atya között fénylő alakban a Szentlélek látható galamb formájában. A kép alsó részén a címkében latin nyelvű felirat olvasható: „Gloria Patri et Filii et Spiritui Sancti sicum erat in printipio et nunc et semper et in secula seculorum”.

Oświęcim

A kép mellett oldalt két fémből készült rovátkolt korinthuszi oszlop áll, arany színben. Oldalt szentek gipsz figurái láthatóak – valószínűleg Jan Matejko rajzai szerint. Az oltár bal oldalán – Szent Szaniszló krakkói püspök, jobbról Szent Adalbert.

Oświęcim (németül Auschwitz; héb.: Oshpitizin) lengyel város a Kis-lengyelországi vajdaságban, az Oświęcimi járásban. Lengyelország felosztása után a Magyarországon is uralkodó Habsburgok egyik címe az „Auschwitz hercege” volt. Oświęcim a város és nagyközség hatóságainak székhelye. 1975–1998 között a város közigazgatásilag a bielski vajdasághoz tartozott. 2011. március 31-i adatok szerint a városnak 40 324 lakosa volt.

A főoltár tetején három angyalt ábrázoló olajkép látható. A fő alak a kék ruhába öltözött angyal, aki kezében egy vörös kötésű könyvet tart. Oldalain könyveket tartó angyalok vannak – baloldalon zöld ruhába öltözött, jobbról lilába. Ez a három alak felhőbe burkolódzik. Felettük lévő angyalok felhőbe burkolóznak, csak a fejük és szárnyaik látszik.

Oświęcim egykor a Lengyel Királyság királyi városa volt.

A főoltár tetején jobb és baloldalon, a külső oszlopok felett közel egy méteres hosszú gipsz szobrok találhatók. Baloldalon – Kenty Szent János, jobbról Szent Kázmér.

 Fekvése A város a Soła folyónak a Visztulába torkolatában fekszik. Oświęcim az oświęcimi völgykatlanban, a Kárpátok és a Sziléziai-fennsík között található. A környező régiók: Kis-Lengyelország, FelsőSzilézia, Żywiecczyzna és a Cieszyński Szilézia (Śląsk Zaolziański vagy Śląsk Cieszyński, németül: Teschener Schlesien), melyeket megfelelő vasúti, közúti és vízi összeköttetés köt össze.

Az oltárasztal fehér márványból készült, a menza alatt négyszögű antependium. A menza felett szentségház (tabernákulum) emelkedik. A szentségház felett négyoszlopos barokk trónbaldahim áll. A hátsó oszlopok között található a fából készült IHS szimbólum, sugarakkal körülvéve. Az oltár és a szószék vörösmárványból

4

2002. évi adatok szerint a 30,3 km² kiterjedésű Oświęcim területének 34%-a mezőgazdasági művelésű, 1% erdőterület. A város a járás területének 7,46%-át foglalja el. Szomszédos Oświęcim.

nagyközségek:

Chełmek,

A német nyelvterületen már a XV. században kiadott atlaszokban, szótárakban és történelmi munkákban is lehet találkozni ezzel a változattal. Miután a várost a Német Birodalomhoz csatolták, a hatóságok nevét Oświęcimről a német Auschwitzra változtatták. Az osztrák megszállás alatt (17721918) a kétnyelvű dokumentumokban a lengyel Oświęcim német fordításban Auschwitz néven is megtalálható.

Libiąż,

A város nevének etimológiája Oświęcim a város 800 éves ősi lengyel neve. A város neve különböző nyelveken – lengyelül, németül, csehül vagy latinul jelenik meg írásban. A földrajzi név írott formája megerősíti szláv eredetét. Etimológiailag a birtokosok nevéhez kötődik: Oświęcim – gród Oświęcima = Oświęcim városa.

A Német Birodalomhoz való csatolását követően, a megszállás alatt a lengyelről német változatra cserélte nevét. Ezért jelenik meg a koncentrációs tábor nevében Oświęcim német neve. Miután a Vörös Hadsereg 1945. január 27-én felszabadította a várost, visszaállították eredeti nevét, amit ma is visel.

„Oświęcim” név a fennmaradt – lengyel, cseh, német és latin – anyagokban a különböző formában fordul elő:

A város szimbólumai:  Oświęcim város címere:

Ospenchin (1217), Osvencin (1280), Hospencin (1283), Osswetem (1290), Uspencin (1297), Oswentim (1302), Wswencim (1304), Auswintzen (1312), Oswiecim (1314), Oswencin (1327), Auswieczin (1372), Awswiczin (1372), Uswiczin (1400).

Oświęcim történelmi címerében a kék címerpajzs közepén fehér színű kőtorony található, kiszélesedő toronnyal, öt lőréssel, gótikus trapéz alakú vörös tetőzettel. A tető csúcsán két arany golyó, mindkettő egyforma magasságú. A toronyban – egymás alatt – két fekete, téglalap alakú, felül lekerekített, nyitott ablak van. A torony mellett, mindkét oldalon, arany fél sas kék háttérben, szimbolizálva az egykori Opolei és Sziléziai Hercegséghez való tartozást, egymástól elfordított fejjel. A címerpajzs szegély nélküli.

Az ólengyel helységnév latinizált formája Oszwyancim Jan Długosz Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis című művében fordul elő (1470-1480). A helység Ozwieczin néven Abraham Ortelius (másként: Ortels, Orthellius, Wortels; 1527. április 14.-1598. június 28.) flamand térképész és geográfus Oświęcimski és Zatorski Hercegség 1603-ból való térképén fordul elő.

A város címere  Oświęcim város zászlaja Oświęcim város zászlaja négyszögű szövetdarab, oldalaránya: 5:8. Kék háttérben középen Oświęcim város címere látható keret nélkül. A címer mérete (magassá, szélesség) a zászló rövidebb oldalához igazodik. Oświęcim város címere a lobogón annak felső részében helyezkedik el.

Abraham Ortelius térképe Más névváltozatok: Ossvancin, Osvencim, Osvenczyn, Osvacim, Osswanczyn, Ossvijancin, Osswancin, Oswęcim, illetve Ossvencim. Latinul Osswencimen változattal találkozni.

vagy

Osviecimensis

Mivel Oświęcim fontos kereskedelmi központ volt, a német kereskedők saját német névvel illették – „Auswintz”-cal. Az Oppelni és Tescheni Hercegségek okleveleiben is előfordul a németesen hangzó név.

Oświęcim város zászlaja

5

 Hejnał miasta szignálja)

Oświęcimia

(a

város

1564-ben a Lengyel Királyság által bekebelezett Oświęcimi és Zatorski Hercegséget egyidejűleg, mint sziléziai járást a krakkói vajdasághoz csatolták.

A hejnał (Oświęcim város szignálja) Aleksander Orłowski Esküvői Polonézének első négy taktusa.

A svéd háborúk idején Oświęcim jelentősen megsérült, a város és környéke Lengyelország első felosztásakor, 1772-ben osztrák megszállás alá került egészen 1918-ig. Az osztrák császár címei közé felvette az „Auswintz hercege” címet. 1929– 1931 között a város a járás székhelye lett, azonban 1932-ben a járást megszüntették.

 Oświęcim Logója A város promóciós jelképe „Miasto Oświęcim” logotípusból és egy fehér galamb kiterjesztett madárszárnyát ábrázoló grafikából áll (a béke szimbóluma). Az új logó:

 A II. világháború idején 1939 szeptemberében a várost a Wehrmacht foglalta el. Az Oświęcimből és környékéről kivonult Lengyel Hadsereg felrobbantotta Sole folyón átívelő, a város bal és jobbparti részét összekapcsoló hídját. Hitler 1939. október 8-i rendeletével Oświęcimet a III. Birodalomhoz csatolták.

„Oświęcim – Miasto Pokoju” – a város logója  A város története A város története 800 évre tekint vissza, Lengyelországban a legrégebbi Piast-dinasztia-kori vármegyei (kasztelania) városok (várak) közé tartozik. A város valamikor egy Oswięczym nevű emberhez tartozott.

A második világháború idején itt létesítették a legnagyobb német koncentrációs és megsemmisítő tábort, az Auschwitz-Birkenau tábort. A komplexumba tartozott az anyatábor, KL Auschwitz I. Oświęcimben, a KL Auschwitz IIBirkenau Brzezinkában, a KL Auschwitz IIIMonowitz Monowicében és több altábor. 1941-től kezdte meg működését az IG Farben konszern itt lévő foglyok által épített hadiüzeme.

A fennmaradt oklevelek tanúsága szerint 1179-ben Igazságos Kázmér közvetítésével került át testvére, Görbelábú Mieszko opolei és raciborzi herceg fennhatósága alá. Ettől az időtől kezdve a város sorsa Sziléziához és Kis-Lengyelország történelméhez, sőt a XIV. században a Cseh Királysághoz kötődött. Ettől kezdve a város sorsa összefonódott Szilézia és Kis-Lengyelország történetével, sőt a XIV. században a Cseh Királyság történetével is.

Oświęcim közigazgatásilag a III. Birodalomhoz tartozott, az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábort a Vörös Hadsereg 1945. január 27-én szabadította fel. A tábor máig a különböző nemzetiségűek és más hitűek, közel 1,1-1,3 millió ember tömeges elpusztítása tragikus történetének szimbóluma maradt. Az áldozatok közel 90 %-a zsidó vallású volt. A második nemzetiség az áldozatok között a lengyel volt, mintegy 75 ezer fő.

I. Ulászló opolei herceg uralkodása alatt (1272. körül) Oświęcim lvovi városi jogokat kapott. Ezeket 1291. szeptember 3-án új gazdasági és bírósági jogokkal egészítették ki. 1281-ben Oświęcim és környéke az újonnan alakult Cieszyni Hercegséghez került, majd 1312–1317 között önálló Oświęcimi Hercegség alakult, melynek uralkodója Ulászló herceg lett. 1327-ben a hercegség több mint egy évszázadra függetlenné vált Csehországtól.

 A háború utáni időszak A tábor felszabadítása után, a Belügyi Népbiztosság, rövidítve NKVD (oroszul: НКВД, Народный комиссариат внутренних дел, magyar átírásban Narodnij Komisszariat Vnutrennyih Gyel) annak területén két átmeneti tábor létesített a német hadifoglyok számára. Az oświęcimi tábor valószínűleg 1945 őszéig működött, közülök a második azonban az egykori KL Auschwitz IIBirkenau területén létesített tábor 1946 tavaszáig. Ezekben a táborokban mintegy ötezer személy tartózkodott. Parancsnokuk a szovjet Masłobojew ezredes volt.

1445-ben felosztották az Oświęcimi, Zatorski és Toszecki Hercegségre. 1457-ben János herceg eladta a hercegséget IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk) lengyel királynak, ennek köszönhetően Oświęcim ismét visszatért Lengyelország határai közé, melyben a következő 330 év során maradt. 1454. március 19-én IV. János oświęcimi herceg hűbéresküt tett IV. Kázmér lengyel királynak, 1457. február 21-én pedig 50 ezer prágai hatvan garasért eladta hercegségét a lengyel királynak. Ettől kezdve a hercegség vezetőjét a lengyel király sztarosztájának is nevezték, e nemesség megtartotta különböző jogait.

Ezen kívül Oświęcimben a Közbiztonsági Hivatal tábora (obóz Urzędu Bezpieczeństwa Publicznego) is működött, amelyet az oświęcimi vasútállomás közelében, az egykori „Gemeinschaftslager” területén létesítettek. Három blokk, amely egykor a

6

„Gemeinschaftslager”-hez tartozott, napjainkig fennmaradt, az Auschwitz és a Birkenau múzeumok között félúton fekszik. Az öt fabarakkból álló táborban a lengyel kommunista hatóságok a NSDAP, Hitlerjugend és BDM tagsággal gyanúsított személyeket valamint a német civil lakosságot és a folkszdojcs (Volksdeutsch) illetve a lengyelekkel nem szimpatizáló felső-sziléziai elemeket helyezték el.

A Szolidaritás által szerkesztett üzemi lapja az „Ozon” volt. A hadiállapot bevezetése után a városban a Szolidaritás földalatti tevékenységet folytatott, elnyomott személyek és a szamizdat kiadó terjesztőinek segítségével. Az akkori oświęcimi földalatti aktivista Andrzej Chlewicki volt.

A tábor körülkerített volt és őrszemek őrizték. Ennek a tábornak a foglyai szerelték le többek között a monowicei vegyi üzemek berendezéseit, melyeket a Szovjetunióba szállítottak.

1983. április 29-én (a hadiállapot megszüntetése idején) az „Oświęcim” Vegyi Üzemekben a röplapok és a kiadó illegális csoportjából a milicia 3 személyt vett őrizetbe.

A tábort valószínűleg 1946 márciusában számolták fel. 1945. március 20-tól 1946 februárjáig – a Bielsko-Biała és környékéről valamint Sziléziából és Németországból származó – 144 elhunyt személyt tartottak nyilván.

A hadiállapotot 1982. december 31-én ugyan felfüggesztették, de végleg csak 1983. július 22-én, az állami ünnepen szüntették meg. o A rendszerváltozást követően

Jelenleg az egykori tábor helyén az oświęcimi Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum található, amely 1947-ben alakult és 1979-ben az UNESCO világörökség részévé minősítette.

2006. május 28-án XVI. Benedek pápa Lech Kaczyński Lengyelország köztársasági elnöke kíséretében Oświęcimbe látogatott.  Műemlékek

1952-ben alakult meg az Oświęcimi járás, mely az 1975-ös közigazgatási reform során a Bielskói (lengyelül: Bielsko) vajdaságba került. 1979-ben megalakult a Város Elnökének hivatala.

A városban megőrződtek az oświęcimi hercegi vár egyes részei, a középkori erődítményrendszerének egyik XIII. századi bástyája. A várban korszerűen berendezett múzeum várja a város történetével ismerkedő látogatót.

Az 1999-es új közigazgatási felosztás eredményeképpen az újonnan alapított járás székhelyeként a Kis-lengyelországi vajdasághoz került.

Lengyelország területével kapcsolatban számos helyen felsoroltuk már a Piast uralkodóház történetét. Tekintettel arra, hogy ez a terület szorosan kapcsolódik a hercegi dinaszti majd a lengyel királyság történetéhez, foglaljuk össze a magyar királyokkal rokoni kapcsolatban álló lengyel uralkodó dinasztia történetét.

II. János Pál pápa első lengyelországi zarándoklata idején (1979) a város és a múzeum a pápa zarándokútjának része lett.

A Piast-dinasztia lengyel uralkodóház volt a független Lengyelország megteremtésétől (IX. század) Nagy Kázmér haláláig, 1370-ig terjedő időszakban. A dinasztia ágai tovább uralkodtak 1526-ig a Mazóvia hercegségben, 1675-ig pedig Sziléziában.

II. János Pál pápára emlékeztető falfestés: „Az antiszemitizmus az isten és az emberiség elleni bűn” 1980. szeptember 1-jén az „Oświęcim” Vegyi Üzemekben megalakult a Szolidaritás (lengyelül Solidarność; teljes neve: „Szolidaritás” Független Önkormányzó Szakszervezet, lengyelül Niezależny Samorządny Związek Zawodowy „Solidarność”) Kombinát Bizottsága (Beszkidi Régió).

A Piast-dinasztia címere A legendák szerint a dinasztia őse Piast volt. Nevét először Gallus Anonymus említi a Lengyel hercegek krónikája című művében, amelyet 1113 körül írt.

7

A XII. századi legenda szerint a IX. század második felében Gniezno fejedelmét, Popielt egy Piast nevű földműves fia, Siemowit követte a trónon, s ő alapította meg azt a dinasztiát, amely azután 1370ig uralkodott Lengyelországban.

gazdaságukat, amelyek alapján később az egyes fejedelmek a lengyel királyság újraegyesítésére törekedtek. Az első ilyen kísérletek kudarcot vallottak, ám miután II. Vencel cseh király megszerezte Lengyelország területének kétharmadát, s rövid időre (1300-1305) Lengyelország királya is lett, fellángolt a nemzeti mozgalom, amelynek élére I. (Mazóviai) Konrád unokája, a későbbi I. (Kis) Ulászló (ur. 1320-1333) állt.

A család a Piast nevet hivatalosan csak a XVII. században kezdte el használni. Az első név szerint ismert Piast-fejedelem I. Mieszko (ur. 963 körül 992), aki feltehetően a negyedik Piast-házi fejedelem volt, már eléggé fejlett, bár más területektől meglehetősen elzárt államot örökölt, amely a későbbi Nagy-Lengyelország (Wielkopolska), esetleg Mazóvia (Mazowsze) területét foglalta magába. Mieszko kapcsolatba lépett a tőle nyugatabbra fekvő európai államokkal és 996-ban felvette a (nyugati) kereszténységet. Hatalmát 990ig kiterjesztette a Balti-tenger mentén fekvő Pomerániára (Pomorze), 992-ig pedig Sziléziára (Slask) és Kis-Lengyelországra is (Malopolska).

Łokietek Ulászló a köznemesség és a papság támogatásával hamar megszerezte Krakkót és Sandomierzet, majd magyar és pápai segítséggel az egész Nagy-Lengyelországot is, és 1320-ban királlyá koronáztatta magát. Országát gyermekei ügyes kiházasításával erősítette meg, így téve szövetségesésé Litvániát és Magyarországot. (Az utóbbiban Ulászló lánya, Erzsébet lett I. Károly király felesége, Nagy Lajos anyja.)

Fia I. (Vitéz) Boleszláv (ur. 992-1025) folytatta a terjeszkedést, megerősítette a kormányzatot és az egyházszervezetet, majd röviddel halála előtt királlyá koronáztatta magát.

Ulászló fia és örököse III. (Nagy) Kázmér (ur. 1333-1370) alatt tetőzött a Piastok hatalma, hogy azután el is enyésszen. Kázmér kiegyezett országa két legnagyobb ellenségével, a cseh királysággal és a Német Lovagrenddel. Átengedte nekik Sziléziát, illetve Pomerániát, 1349-ben viszont birtokba vette Mazóviát és elfoglalta Galíciát (Galicija). Fellendítette az ország gazdaságát, újjászervezte hadseregét és közigazgatását, törvényeket alkotott, s 1364-ben megalapította a Krakkói Egyetemet.

Az első király utódai – II. Mieszko (ur. 10251034) Veszprém (ur. 1031-1058), I. (Megújító) Kázmér (ur. 1034-1058), II. (Merész) Boleszláv (ur. 1058-1079), majd I. Ulászló (1079-1102), akik közül csak II. Mieszko és II. Boleszláv viselt rövid ideig királyi címet. A hanyatlás korszakát hozták: kezükből kicsúszott a központi hatalom, a helyi nemesség javára, továbbá számtalan háborúba keveredtek, amelyek területi veszteségekkel jártak.

Nagy Kázmér halálával véget ért a Piast-ház uralma: miután fia nem született, trónját unokaöccsére, az 1342 óta Magyarországon uralkodó Nagy Lajosra hagyta, aki alatt a két ország 1382-ig perszonálunióban volt. Halála után egyik lánya Hedvig (Jadwiga) lett Lengyelország királynője, ó pedig 1386-ban férjhez ment Jagelló litván nagyfejedelemhez, aki II. Ulászló (ur. 13861434) néven új dinasztiát alapított Lengyelországban.

Ennek III. (Ferdeszájú) Boleszláv (ur. 1102-1138) vetett véget, miután 1107-ben elűzte bátyját és társuralkodóját, Zbigniewet, s 1125-ig visszaszereztelegalább az I. Mieszko uralkodása alatt Lengyelországhoz tartozó területeket. Azonban őt sem koronázták királlyá, és a nemzeti széthúzásnak sem tudta elejét venni, ezért a belviszálynak úgy akart gátat szabni, hogy országát felosztotta fiai között. A négy országrész – domierz – fejedelemsége mind a Piast-ház egy ágán belül öröklődött. Maguk között elsőnek kellett elismerniük a Krakkóban uralkodó nagylengyel fejedelmet, aki ilyenformán egyszersmind egy laza államszövetség feje is volt. Ez a berendezkedés a gyakorlatban nem vált be, mivel tényleges főhatalommal csak egyetlen krakkói nagyfejedelem, II. (Igazságos) Kázmér (ur. 1177-1197) rendelkezett. A következő másfél évszázadban Lengyelország a szétesés szélére került az állandó belháborúk miatt, és a külföldi támadások következtében területe is egyre zsugorodott.

A Jagelló-dinasztia leszármazása A Piastok kisebb hercegi címeket örököltek az országban, a család utolsó ága 1675-ben halt ki.

A Piast-birtokok azonban a politikai megosztottság e zűrzavaros időszakában is megtartották egységes egyházszervezetüket, közös nyelvüket és

8

o

Oświęcimi vár a toronnyal

Az alapok fölött mintegy 1,7 m magasságig kőből készült, a munkálatok ismeretlen okból megszakadtak és ezt követően téglából építették tovább. Az opus emplectum (vegyes anyaghasználatú és technológiájú falszerkezet) technológiát alkalmazták, a téglákat vend vonalban helyezték el. A torony falainak vastagsága az alapnál kb. 4 m, két emelet maradt fenn ebből az időszakból és a hozzáépített XVI. századi szint nem maradt fenn a helyén. A zsindellyel fedett tetőzetet két réz golyó koronázza.

Oświęcim várát (Zamek w Oświęcimiu) a középkorban a Soła folyó jobb partján lévő magaslat tetejére építették.

Oświęcim vára (Zamek w Oświęcimiu) A vár része a XIII. századból való, tetővel fedett, kétszintes, koragótikus védőtorony. Az alápincézett építmény négyszögű alaprajzú (a vár régi szárnya a XVI. század elejéről való) és az 1929–1931 közötti időből való összekötő rész egy régi építmény helyén épült. Az erődítmény jelentős része a folyó árterületén található.

A középkori vártorony a hozzá épült szárnnyal A magasabb szint belseje nagy lakóhelyiség kandallóval, északkeleti oldalán lőrés látható a régi állás maradványával (fa gerenda a falba verve). Az udvari szint déli oldalán található a XIX. században készült bejárat. Az eredeti, csúcsíves kapuzattal 10 m-el magasabban található. Az építmény stílusa, a többszöri átépítés és rekosntrukció ellenére változatlan maradt. A várszemlék fennmaradt dokumentumai alapján le lehet írni felszerelését és helyiségeinek kinézetét. Noha a vár bejáratához két fahídon kellett keresztül menni, a helyiségek, amelyekben a vendégeket elhelyezték és vendégül látták, az emeleten helyezkedtek el. Hozzá tartozott még a két kisebb bírósági terem, két szoba és egy további terem. A vár másik oldalán, szintén az emeleten volt néhány szoba és a kápolna, alattuk a kancellária és a „bolthelyiségek” (itt helyezték el biztonságos körülmények között a vár könyveit). A torony két vagy három szintjét belső lépcső kötötte össze. A feljutást a jelentős magasságra létrák elhelyezésével segítették. A XVI. században külső falépcsőt építettek hozzá, amely napjainkig fennmaradt. Az alsó részében, amelybe nem volt kívülről bejárat, börtönt helyeztek el. A torony homlokzatán óra volt.

A vár 3D-s látványképe A várdombon találhatók a védőfalak maradványai. A vár alatt két alagút régebbi 1914 előtt épült, a másikat készítették 1940-1944 között. Ez légvédelmi óvóhely szerepét töltötte be. o

és bástyák húzódik. a a németek az alagút

A toronnyal szomszédos épületben, a lalóhelyiségeken kívül, pékség, kamrák, boltozott pincék, konyha, serfőzde, malátacsíráztató volt. Az első kapu melletti fegyverraktárban szakállas puskákat, számszeríjakat, lándzsás ágyukat, kopjákat, lőport, vasgolyókat, kovát tároltak.

A vár leírása

A torony négyszög alaprajzú, 10,5 m oldalhosszúságú, nyugati fala előreugrik a falak vonala elé kb. 2 m-t, és az egész torony 1,5 m-t a régi falrész fölé.

9

― A vár története

A híd építésére az engedélyt maga Aleksander Jagiellończyk lengyel király erősítette meg, ezen kívül 15 évi adómenteséget adott a városnak. Ez volt a vár utolsó nagy átépítése és megerősítése. A későbbi években az építmény folyamatosan tönkrement, és elvesztette védelmi jellegét.

Az oświęcimi várispánság első írásos említése abból az időszakból való, amikor az az opolei hercegséghez tartozott (1177–1179). A vár megerősítését és átépítését IV. Mieszko, más néven Görbelábú Mieszko (lengyelül: Mieszko IV Plątonogi (Raciborski)), (1138 – 1211. május 16.) fiának, Kázmér hercegnek (1179–1230) írta elő. Erről tanúskodnak a torony közelében végzett régészeti feltárások, melyek megerősítik egy XIII. század első feléből származó falazott létesítmény létezését a várhegyen. 1241-ben a várost és környékét a Sziléziába igyekvő, Bajdár vezette tatárok pusztították el. Ez után az esemény után a várost átépítették és falakkal vették körül, a magaslaton pedig megkezdték a négyszögű kőtorony építését. 1291ben, Oświęcim bakó tartására nyert jogot, akit „a szent igazságosság mesterének” is neveztek, aki e torony körül hajtotta végre az ítéletelet.

A vár alaprajza Marian Kornecki nyomán A svédek által előidézett 1656-os tűzvész megpecsételte a vár hanyatlását. Az 1765-ös várszemle a tornyon és a vár déli épületén kívül az összes épületet elpusztult állapotban mutatja be. 1805-ben és 1813-ban árvizek alámosták a dombot és a védőfalak valamint a gazdasági épületek elpusztultak. Egy időn keresztül a várban helyezték el a sóraktárat, ez után az osztrák hatóságok lebontását rendelték el, amit azonban nem valósítottak meg. Végül 1904–1906 és 1929–1931 között átépítették, majd elvesztette a vár jellegét. Egykori rendeltetéséről és védelmi jellegéről csak a gótikus tornya árulkodik.

1314-ben (vagy 1315-ben) az Oświęcimi Hercegség első uralkodójának, I. Ulászló hercegnek lett a székhelye. 1414–1433 között, egész uralkodása alatt a várban lakott Przemysław I Noszak (cieszyński) (1332 és 1336 között – 1410) fia, Kazimierz I Oświęcimski (1396-1433 vagy 1434) herceg. 1453-ban a várat egykori birtokosa, IV. János ostromolta, aki nem tudva belenyugodni rezidenciájának elvesztésébe, igyekezett azt visszaszerezni.

A II. világháború idején a várban volt az elnyomó német hatóság székhelye. Jelenleg az Oświęcimi Városi Hivatal tulajdona. 2007-ben fejeződött be az Európai Unió támogatásával a vár felújításának első szakasza. A második szakaszában történik majd a gótikus torony felújítása.

1454-ben a vár az oświęcimi hercegséggel együtt behódolt IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk) lengyel királynak, és három évvel később, február 21-én annak kezére került. Hiszen a király letette a cseh hűbéresküt, és egyet kellett érteni a cseh királlyal ennek az országrészenek a jogi státuszával. A głogaui szerződés értelmében (1462) a vár, ahogy az oświęcimi-zatori földek része is, a Korona részei lettek. Az első várnagy Mikołaj Słop lett. A király különös gonddaé vette körül a Szilézia szomszédságában fekvő új szervezeményét. Restauráltatta a várat és a városfalakat, megerősítette a védelmi rendszert és kimélyíttette a várárkokat. A munkálatokat az oświęcimi és krakkói földek lakói egyszeri önkéntes adóval finanszírozták.

A vár múzeumépülete felújítás után

1503-ban tűzvész pusztította el a fa építményeket, egyedül csak a falazott torony és az alapok maradtak meg. Az átépítés több évig tartott, a vár építésének szükségleteire 1512-ben téglagyárat, 1525-ben kőbányát kellett üzembe helyezni. A munkálatok 1534-ben fejeződtek be. Az építkezés költségeit a közvetlen adókból és 1504-ben az épített hidakból befolyó hídvámokból kellett fedezni.

― Oświęcimi Vármúzeum (Muzeum Zamek w Oświęcimiu) A vármúzeum a nagyközségi szervezeti egység keretében az oświęcimi várban található. A múzeum az Oświęcimi Városi Tanács 2010. évi rendeletével jött létre. 2010. január 1-jén kezdte meg működését.

10

Székhelyéül az oświęcimi várat jelölték ki, amely 1993-tól az Oświęcimi Kulturális Központ Történeti és Néprajzi Gyűjteményének adott otthont. Létesítését a 2004-2006 közötti felújítása előzte meg. A múzeumban az alábbi kiállítások láthatók: o

régészeti, amely az oświęcimi várhegyen valamint a Wołek erődítmény területén folytatott ásatások leleteit mutatja be;

o

egyháztörténeti, melynek keretében a katolikus és a júdaizmus vallási kultusz tárgyait mutatják be. Többek között Mikołaj Myszkowski XV. századból való sírkövét;

o Hívőket segítő Szűzanya-templom (Kościół pw. Matki Bożej Wspomożenia Wiernych w Oświęcimiu) A piactértől déli irányban, mintegy 100 m-re, a Władysław Jagiełły utcában található Hívőket segítő Szűzanya-templom a XIV. század első felében épült a Mieszko cieszyni herceg által ide telepített domonkosok számára. A kolostor építését Władysław oświęcimi herceg és felesége, Eufrozyna asszony folytatták. 1594-ben a domonkosok az akkori káptalantermet Szent Jácint lengyel domonkos szerzetes szentté avatása alkalmából kápolnává alakították át.

Hívőket segítő Szűzanya-templom tömbje a várból

Tóra a tóra mutatóval o

A Hívőket segítő Szűzanya-templom keletelt szentélyű volt. 1608-1610 között a templomot reneszánsz stílusban építették át. Miután II. József felszámolta a kolostort, a XIX. század első negyedében raktárrá alakították át, teljesen rommá vált. Az épület egy idő után a zsidók kezére került és összedőlt. 1895-ben az Úrnapja (több más nyelven Corpus Christi) alkalmából rendezett szertartás keretében a templom romjain kinyilatkozott a Szűzanya, ami Oświęcim város katolikus közössége által a templom átvételéhez és átépítéséhez vezetett. A templom a zavaros évszázadban a Hívőket segítő Szűzanya temploma (Kościół pw. Matki Bożej Wspomożenia Wiernych w Oświęcimiu) nevet kapta.

néprajzi, a XX. század eleji katolikus és zsidó lakások belsejét bemutató kiállítás.

A kiállítás részlete o

Aleksander Orłowski (1862-1932), zeneszerző és karmester, az Oświęcim város szignálja alkotójának életrajzát bemutató kiállítás.

o Pincerendszer Főtere körül a barokkosított templomok és egykori kolostorok ugyanúgy megtartották középkori elemekeiket, műtárgyaikat, mint az ország más városaiban. A várban számos korabeli műemlék és egyháztörténeti emlék található. Sétáljunk egyet, és keressük fel ezeket:

A templom 3D-s modellje

11

A templomot a szaléziak – Szalézi rend (más elnevezései: Szalézi Szent Ferenc Társaság, lat. Societas Sancti Francisci Salesi; ol. Salesiani di Don Bosco, lat. Societas Don Bosco, SDB),, szaléziek) klerikus szerzetesi kongregáció a római katolikus egyház keretein belül, Női ága a Segítő Szűz Mária Leányai Társaság – restaurálták, ugyanakkor elvesztette eredeti jellegét – jelenleg neogótikus stílusú.

A XX. század 80-as éveiben hasonló magasságú új hajó épült hozzá, ugyancsak téglából, a templom korábbi részének stílusához hasonló nyeregtetővel fedve. A templom korábbi, műemléki részétől eltérő, világosabb színű téglából épült, ami jól látható. Ez a meghosszabbítás a Soła folyó völgye felől, nyugati irányban fekszik. o Szent Jacek Kápolna (Kaplica św. Jacka w Oświęcimiu) Szent Jacek Kápolna névadója Szent Jácint, lengyel domonkos (született kb. 1185 Kamień Śląski -†, Krakkó, Lengyelország, 1257. augusztus 15). Szent Jácint Odrowąż Itáliában lépett be a domonkos rendbe. Párizsban és Bolognában végezte tanulmányait. Az alapító Szent Domonkos azzal a feladattal bízta meg, hogy erősítse meg a rendet Lengyelországban és evangelizálja Poroszország pogány lakosságát. Ennek eleget is tett, továbbá Kijevben foglalkozott a latin rítusú hívek lelkipásztori ellátásával. 1257-ben, Krakkóban, Nagyboldogasszony ünnepén halt meg. A Szent Jacek Kápolna a XIV. század első felében létesült egykori domonkos kolostor maradványa. A kolostorban káptalanterem működött (a szerzetesek gyülekezési, imádságos és tanácsterme).

Mária-templom A szentélyt hajóvá alakították át a Jagelló utca felőli (előtte a templom oldala felőli) bejáratára való tekintettel. Ennek köszönhetően már nem keletelt, csakúgy, mint a Szent Jacek Kápolna (káptalanterem), amellyel eredetileg a kolostoregyüttest alkották. A templom téglából épült. A hajó (egykori szentély) egyenes záródású, háromfesztávú, a restaurálás után hatmezős, bordás boltozattal. Hiszen az eredeti boltozata nem maradt fenn, boltozata csak részben alátámasztott, északról és délről minden második mérműves, csúcsíves ablak után.

Szent Jacek Kápolna

A templom külsejéhez gyámfalak támaszkodnak. A gyámfalak a szentélynél kétlépcsősek, a hajóknál háromlépcsősek. 1905-ben a templom nyugati oldalán oktogon épült, melyen toronyóra található, egyúttal azonban ezt nem fejezték be.

A XIV. századi egykori káptalantermet 1594-ben a domonkos patrónusának tiszteletére, Szent Jacek kápolnává alakították át. A kápolna a Hívőket segítő Szűzanya-templomától déli irányban található. A négyszögű kápolna téglából épült, kétfesztávú, keresztbordás boltozatú. A bordák profilja egyszerű, a boltozatok zárókövei lekerekítettek, a gyámkövek csúcsíves formájúak. A kápolna külseje gyámpilléres. A keleti, déli és északi homlokzatában az ablakok félkörívvel záródnak. Ugyanakkor a nyugati oldalán lévő bejáratában félköríves bádog ajtó található.

A második világháború idején a németek itt nyitották meg a városi mozit, mely 1944-ben, bombatámadás következtében elpusztult.

Az egykori káptalanterem, nevében (Szent Jacek) hagyományokhoz igazodik.

A főhajót csúcsíves szivárvány osztja ketté, az átépítés alatt készített tágas galériával és kórussal. A falfülkékben kis ablakok és oltárok találhatók. A főoltár szalézi szenteket ábrázoló képekkel és szobrokkal a templombelsőhöz igazodik. A bejárati falán háromszögű oromzat és rozettás ablak van.

12

jelenleg kápolna a domonkos

A svéd hadjárat idején a kolostort laktanyává alakították át. II. József (Bécs, 1741. március 13. – Bécs, 1790. február 20.) 1782. január 12-i rendelete feloszlatta a szerzetesrendet. A kápolna a templommal és a kolostor épületével együtt romosodni kezdett. 1819-1872 között a Russocki családé volt, ezt követően Landau zsidó kereskedő birtokába került. Pusztulásához ezt követően az 1863-as tűzvész is hozzájárult.

o Fájdalmas Szűzanya-templom (Kościół pw. Matki Bożej Bolesnej) Fájdalmas Szűzanya-templom a Kościuszko téren található. A szerafita rendi szerzetesnővérek kolostorának része. A kolostorépületet 1893–1895 között építették. A jelenlegi épület a XX. század 50-es éveiből származik. 1895-ben a szerafita rendi szerzetesnővérek gyülekezetét Małgorzata Szewczyk, tulajdonképpen Łucja Szewczyk (Wołyń, 1828-†Nieszawa, 1905. június 5.) anya Krakkóból Oświęcimbe telepítette át.

1894-ben, a kápolna alapításának 300. évfordulóján, ks. Andrzej Knycz prelátus, helyi plébános kezdeményezésére visszavásárolták azt a zsidók kezéből. Az 1894. évi restaurálása idején a kápolnát nyeregtetővel fedték, és falfülkés oromfalakkal zárták. A kápolna felújítási terveit, ahogy a templomét is, Sławomir OdrzywolskiNałęcz (1846-1933) építész professzor, műemlék restaurátor készítette. Ebben az időszakban a kápolna Szent Jaceket ábrázoló szép üvegablakot kapott. Ünnepélyes felszentelésére 1894. augusztus 19-én került sor. Az építmény belsejében a svéd özönvíz idejéből származó síremlék található, Agnieszka z Bibersteinów által férje, Mikołaj z Mstowa Mstowski emlékére állíttatott, vörösmárványból készült korabarokk epitáfium. Mikołaj Mstowski 1656. augusztus 18-án, a svédek elleni harcokban esett el.

Fájdalmas Szűzanya-templom Maga a templom 1899-ben fejeződött be. Téglából épült, egyhajós, előcsarnokkal, keresztbordás boltozatú, sokszögzáródású apszissal. Stílusában a kolostor épületéhez igazodik, neogótikus stílusú. A templom neogótikus oltárait és a szobrait a przemyśli Stanisław Majerski készítette.

A kápolna padozata alatti kriptában valószínűleg az oświęcimi uralkodók nyughelye található, többek között Władysław I Oświęcimski hercegé (1275/80 – 1321/1324) és feleségéé, Eufrozináé, a kolostor alapítóié. A kriptában a körülményekhez képest jó állapotban maradtak fenn az oświęcimi hercegek és várnagyok, valamint a kolostor jótevőinek az egykori Szent Kereszt domonkosrendi templomból áthozott csontvázai.

Két oldalról gyümölcsös és kolostorkert veszi körül. Területén a XX. század 30-as éveiben épült két óvoda épület és az 1905-1910 között épült „Karitász” épület is található. Az oświęcimi temetőben találhatók a szerafita nővérek síremlékei is, Leopoldyna Stawecka, a rendben Maria Eligia (Bochnia, 1896. november 11.-†Białka Tatrzańska, 1933. január 7.) a Női Önkéntes Légió osztályainak parancsnoka, a Lengyel légió főhadnagya hamvaival. Harci Kereszt érdemrenddel tüntették ki. o Piactér (Rynek w Oświęcimiu) A piacteret a város középkori alapításának idején tűzték ki, mint kereskedelmi központot kezdetben fa épületek vették körül. A piactéren található a városi hatóság székhelye valamint a legjelentősebb lakóházak. A piacteret többségükben a XIX. századból való falazott lakóházak veszik körül, a piactéren pedig kiskocsmák működnek.

A kápolna homlokzata előtt Bosco Szent János (Castelnuovo d'Asti, 1815. augusztus 16. – Torinó, 1888. január 31.), eredeti teljes nevén Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna olasz katolikus pap, a Szalézi Társaság, férfi szerzetesrend megalapítójának emlékműve áll

2009-ben összedőlt a XX. század 60-as éveiből való – a II. világháborúból való bunkerre épült – "Tęcza" (szivárvány) kereskedelmi pavilon.

13

A Rynek közepén álló "Tęczy" összeomlása volt a fodulópont, ami után megkezdődött a Rynek Główny felújításának.

o Régi lakóházak

2012 júliusától folyt a Rynek megújítása, ami után a piactér egyrészt visszanyerte háború előtti kinézetét (a kút rekonstrukciója), másrészt teljesen megváltozott (kivilágítás, üveg ráépítések az első, történelmi városháza fölött).

A Rynek házai o Városháza (Ratusz w Oświęcimiu) A fő piactéren elhelyezkedő Városháza épülete 1872-1875 között épült.

A Rynek egykor és napjainkban A belvárosi Ryneken figyelmet érdemel a Ślebarskiak lakóháza valamint a 11. számú lakóház. o Ślebarskiak lakóháza (Kamienica Ślebarskich vagy Dom Ślebarskich) A Ślebarskiak lakóháza későklasszicista épület, a Rynek Główny 14 szám alatt.

Ratusz Ez egy egyemeletes, alápincézett téglaépület. Neogótikus elemeket tartalmaz. A városháza tornyán óra található. A XX. század elejéig a városi hatóság székhelye. Az épületben kapott helyet a Járási Közbiztonsági Hivatal székhelye (Powiatowy Urząd Bezpieczeństwa Publicznego w Oświęcimiu). Jelenleg az épületben található többek között az Oświęcimi Föld Kedvelőinek Társasága (Towarzystwo Miłośników Ziemi Oświęcimskiej).

A Rynek napjainkban, a Ślebarskiak lakóházával Ez egy L alakú, egyemeletes építmény, 15 tengelyes főhomlokzattal. Az épülettömböt oszlopokon nyugvó függőfolyosó dísziti. Michał Stefan Laurenty Ślebarski (1790 - 1856), oświęcimi plébános, kanonok építtette 1830 körül. A XIX. század végéig a Ślebarski család tulajdona volt. Jelenleg a Kerületi Bíróság székhelye.

A Zmotoryzowane Odwody Milicji Obywatelskiej, a rendőrség gépesített egységei (ZOMO) megalakulása után, 1956-ban az egyik ZOMO egység székhelye volt itt. 1960-ban, Nowa Hutában, a keresztért folyó harcok során is bevetették.

14

Ślebarskiak lakóháza Ebben a házban születetett a művészettörténetben jelentős két testvér:

lengyel

Leon Antoni Szubert (Oświęcim, 1829. június 5.u.o. 1859. szeptember 18.) lengyel szobrász.

Az egykori szálloda helyén jelenleg patika működik o Mária mennybemenetele templom (Kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny w Oświęcimiu) A kelt-nyugat tengelyű Mária mennybemenetele templom az óvárosi piactértől északra, a Kościelna utcában található.

Leon Antoni Szubert szobrász Testvére, Awit Szubert (Oświęcim, 1837. július 3.Szczawnica, 1919. május 27.) lengyel fényképész, a Tátra első fotográfusainak egyike, festő volt.

Tátrai vezetők, 1877-ből – fotó: Awit Szubert o A 11. számú lakóház A mellette álló 11. számú lakóház a XIX. századból való, a II. világháború idején épült át a német "Heimatstil” módon (Németországban Heimatstilnek nevezett lakóház-architektúra, melynek romantikus tömegkompozíciói mögött gyakran a lakályos angol polgári lakás funkcionalizmust találhatjuk).

1325-1327 között említették. Jan Długosz is falazottként említi. A templom alapításának dátuma pontosan nem ismert. Többször átépítették, 1530 előtti építészeti szerkezetéről keveset tudunk. A XVII. század harmadik negyedében átépült. Az 1863. évi tűzvész után restaurálták. A négyszögű torony 1863-77 között végül átépült, korábii alsó része XVI. századból való.

A XIX/XX. században ezen a helyen működő "Herz" hotelben vendégeskedett Józef Piłsudski.

15

A templom belseje – Fotó: Bartosz Twarowski A sekrestyébe vezető bádoggal borított vasajtó az északi hajó és a św Maksymilian kápolna közötti ajtóhoz hasonló.

Mária mennybemenetele templom a várból A templom keletelt, falazott, négyszögű szentélye kétfesztávú, délen sekrestye található. Északon a Kresztus keresztrefeszítése-kápolna van. A szentély a templomtesthez félkörívű szivárvánnyal kapcsolódik. Az épülettörzs háromhajós, csarnoktemplom, kétfesztávú kórussal. A főhajó az oldalhajók felé nyitott, mindkét oldalon dekoratív gyámpilléres négyszögű oszlopok árkádjával. A szentély és a hajó bölcső boltozatú, fiókos hevederekkel. A zenei kórus a templomtest szélességében három árkádon, a kórus korlátja ívesen közép felé hajlik. A kórus parapetje, ahogy a boltozat geometrikus figurákkal díszített. A szentély és az oldalhajók ablakaiban többszínű üvegablakok vannak.

A főoltárt többször felújították (utoljára 2004-ben), későbarrokk, a XVIII. század első negyedéből való. A Szent Péter és Pál apostolok oltárszobrai valamint a négy angyal szobra későbarokk. A bádoggal fedett márvány keresztelőmedence 1613-ból való. A Szent Jacek és Szent Dominik mellékoltárokban barokk képek láthatók. A körmeneti kép későbarokk, a kereszt XVII. századi. Számos barokk és klasszicista síremlék található itt. A szentély északi falán lévő szószék későbarokk. ― Plébánia A II. világháború idején a templom melletti plébániaépületet a Gestapo foglalta el saját székhelye számára. A háború után az épületben a Járási Közbiztonsági Hivatal (Powiatowy Urząd Bezpieczeństwa Publicznego w Oświęcimiu) működött. o Temető (Cmentarz parafialny w Oświęcimiu) A plébánia temetőjét, a sírkertet a XIX. század első felében alapították Oświęcimben. Ez a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele római katolikus plébánia temetője. Kiterjedése kb. 3 ha. A temetőben 210 db XIX. század második feléből és a XX. század első feléből származó műemlék síremlék található, melyek védelem alatt állnak. Szintén védelmet élveznek a temető területén található öreg fák is.

A templom a Rynek felől nézve

o Zsidó emlékek Oświęcimben

Északon Szent Maximilian Kolbe (Zduńska Wola, 1894. január 8. – Auschwitz, 1941. augusztus 14.) lengyel ferences rendi minorita szerzetes, vértanú kis kápolnája található. Nyugaton a magas óratorony tengelyében előcsarnok nyílik. A felső színteket farkasszőlő motívumok díszítik. A templom külsején, a szentély sarkainál gyámpillérek találhatók, ahogy a torony is támpillérekkel megtámasztott. A templomtest tetőzetén kis lélekharang van. A szentély keleti falán lévő kereszt a XVII. század második feléből való. A kapu belsejében; az előcsarnokból az északi oldalhajó felé és a szentélytől a sekrestyéig gótikus-reneszánsz, ez 1529-ből való.

o Oświęcim zsidó hitvallású lakóinak története Az első zsidók a XVI. században érkeztek Oświęcimbe. 1563-ban adták ki a zsidók városba való telepedését megtiltó rendeletet, ugyanakkor azonban már 1588-ban engedélyezték nekik az itteni imaház építését temetővel. 1666-ban a zsidóknak 20 épületük volt a városban. Az egykori Oświęcimi Hercegség területén a saját kormányzatot tartalmazó kahal (zsidó hitközség ill. elöljárósága) a XVIII. század második felében alakult. A XIX. század második felében jelentős volt itt a haszidizmus befolyása.

16

A haszidizmus egy XVIII. század közepén indult zsidó mozgalom. Maga a haszid elnevezés a heszed (jámborság, kegyelem, hű szeretet) héber rokon szavából származik. Jiszráél ben Eliezer Baál Sém Tóv (1698-1760) rabbi, a haszidizmus megalapítója, Medzsibozs-ban (Miedzyboz, ma Ukrajna) telepedett le. Ő volt az, akinek tanításai alapján összefoglalták négy alapeszméjüket, melyek a következők:

A világháború után a kisszámú zsidóság visszatért Oświęcimbe. 1946-ban 186 zsidó élt itt. 1955-ig valószínűleg többségük emigrált. A 60-as években Szymon Kluger (1925. január 19.-2000. május 26.) oświęcimi lakos, a koncentrációs tábor egykori foglya 1962-ben visszatért a városba. 1998-ban került sor a ks. Jan Skarbek tér 3. szám alatti Chewra Lomdei Misznajot zsinagóga ünnepélyes átadására a Bielsko-Białai Zsidó Hitközség számára, ahol megépült a Zsidó Oktatási Központ (Edukacyjne Centrum Żydowskie).

― Isten előtt nem a tudás, nem a törvények szigorú betartása a fontos, hanem az odaadó szeretet, a jóakarat és a lélek tisztasága. A vallásos életmód, a sok rituális előírás és a számos jó cselekedet lényege ugyanis az Istenszeretet, a felebaráti segítségnyújtás és az értelmes életvitel, egyszóval az emberszeretet. ― Nem önmegtartóztatással, nem szomorúsággal, hanem őszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni az Urat. ― A dvekut - vagyis a teremtőhöz való ragaszkodás fontosságát. Ez a feltétel és kérdés nélküli Isten felé irányuló teljes szeretet és hűség. ― A zsidó ember nem csak a Tóra 613 kifejezett parancsolatának teljesítésével szolgálja az urat, hanem minden hétköznapi cselekedetével is azzal is, ha eszik, azzal is, ahogyan jár.

A központ 2000. szeptember 12-én nyílt meg. A központ célja az elpusztított áldozatokra való emlékezés a lengyel zsidóság történelme és kultúrájának oktatása révén, Oświęcim példáján. Szymon Kluger, Oświęcim utolsó, végig itt lakó zsidó lakosa 2000-ben hunyt el. A helyi zsidó temetőben temették el. A háborút túlélte a bobowai haszid zsidók zsinagógája is. Ugyanakkor 2005-ben, az építmény rendkívül rossz műszaki állapota miatt elpusztult. Az 1939-ben leégett, már nem létező Nagy Zsinagóga (Wielka Synagoga) közelében állt.

o Régi

zsinagóga Oświęcimiu)

(Stara

Synagoga

w

A jelenleg már nem létező oświęcimi Nagy Zsinagóga (Wielka Synagoga) a város legnagyobb zsinagógája volt a mai Berek Joselewicz utcában, az egykori Zsidó utcában.

Hagyományok:

Haszid zsidó szőrmesapkában A lengyelországi haszidokra a XVII-XIX. században viseletük alapján könnyen rá lehetett ismerni. Sötét selyemkaftánt, prémkalapot, lábukon fehér harisnyát, fekete lakkcipőt hordtak, valamint hosszú pajeszt és szakállt viseltek. A megházasodott nők kopaszra borotválják fejük, és parókát illetve kendőt viselnek. Jellemző a térd alatt végződő szoknya, harisnyával. A gyermekekkel is gyakrabban hordatnak fekete-fehér ruhákat. Az oświęcimi Nagy Zsinagóga. Utolsó képe – mór stílusban – a XIX. és XX. század fordulójáról. – A fénykép Mirosław Ganobis gyűjteményéből való.

1765-ben Oświęcimben 133 zsidó lakott, 1910-ben már 3000, 1921-ben pedig 4950 (a lakosság 40 %a). A II. világháború idején az oświęcim zsidókat a chrzanówi, będzini és sosnowieci gettókban helyezték el (1941), ezek felszámolása után a Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborba szállították át őket.

Forrás: http://www.kasztelania.pl/galeria20.php?page=7&galdz=9

17

Az utca névadója, Dow Baer (Berek) Joselewicz (Kretynga (lit. Kretinga), 1764. szeptember 17.Kock, 1809. május 5. vagy 8.), zsidó származású lengyel kereskedő, a lengyel hadsereg ezredese, az itáliai lengyel légi tisztje volt.

módszerrel kell keresni a tárgyakat. Ezeket Eljasz Bombach, az első háborús napok idején az akkori rabbi kezdeményezésére fém ládákban rejtették el a padozat alatt egy méterre, a zsinagóga sarkában, a női karzatra vezető lépcsők alatt. Elásás előtt részekre szedték azokat.

A zsinagóga 1711 után épült, egy régebbi, fa zsinagóga helyén. Nem tudni, hogy fa vagy falazott épület volt-e. 1863-ban, a városban tomboló tűzvész során leégett. Helyén új zsinagóga épült, melyet később Nagy Zsinagóga néven illettek.  A zsinagóga története A Nagy Zsinagóga 1863-1873 között épült egy korábbi zsinagóga helyén. 1899-1900 között Karl Korn vel Carl Korn, másként Karol Korn (Wadowice, 1852–Bielsko,1906), zsidó származású bielskoi építész tervei szerint átépítették. A II. világháború idején, 1939. november 29-ről 30ra virradó éjszaka a hitleristák a zsinagótát felgyújtották. 1941-ben üszkös romjait elbontották, területét légvédelmi óvóhelyek építéséhez használták fel. Napjainkig a zsinagóga területén nem áll más épület. Jelenleg az Oświęcimi Zsidó Központ tulajdona, amely emléktáblát állított rá.

Ner tamid (örökmécses) maradványai a zsinagógából A munkák kezdeményői Jariv Nornberg és az izraeli filmszakértő, Jahaly Gat voltak, szponzorai pedig a Conference on Jewish Material Claims Against Germany és magán adományozók. A munkálatok megkezdődtek, nem sokkal az után, hogy a Bielskoa-Białai Zsidó Hitközség a zsidó vagyon visszadásával kapcsolatban az Oświęcimi Városi Hivatallal kötött 1997. évi szerződés alapján visszakapta telkeit.

2004. június 28-29. között a zsinagóga egykori helyén dr Małgorzata Grupa (Toruńi Mikołaj Kopernik Egyetem) vezetésével régészeti kutatásokat végeztek.

A munkálatoknak célja volt a területén pontos kutatása is, hogy elérjenek az első fa zsinagóga alapjaiig. Az első három héten a régészek egyúttal rábukkantak az apró kerámia tárgyakra, a XIX. század elejéről származó pénzekre, és a XX. század elejéről a rabbi emléktáblájára is. Éppen csak június első felében, a régi zsinagóga sarkában megtalálák a kincseket. A lelőhely az Oświęcimi Zsidó Központba került, ahol az állandó kiállításon teljes egészében bemutatásra kerül. A tóratekercs maradványai azonban nem kerültel elő, valószínűleg az oświęcimi zsidó temetőben ásták el. A Nagy Zsinagóga helyén lévő emléktábla Az ásatás során a háború előtti zsinagóga felszerelése közül több mint 400 tárgyat tártak fel. Ezek között volt például rézből készült Ner tamid (örökmécses), számos hanuka gyertyatartó valamint a XIX. század második feléből származó csillárok. Megtalálták az Aron ha-Qodesch, ;‫ארון הקודש‬ (Tóraszekrény), a padok, a meggyújtott könyvek valamint a héber nyelvű feliratos részek maradványait is. Oświęcim egykori lakóival kapcsolatos régészeti munkák megkezdését Jiszajahu Jarot ihlette, aki megírta a műemlék feltárt tárgyak történetét valamint Leon Schönker története adta, aki a német megszállás első napjaiban a helyi zsidó hitközség élén állt. Jarot térképet is készített, milyen

A 2004-ben, a Nagy Zsinagóga helyén folyó régészeti ásatások idején előkerült gyertyatartó – kiállítva az Oświęcimi Zsidó Központ kiállításán. http://www.fzp.net.pl/kultura/wielka-pustka

18

Az ásatások idején forgatták "A Treasure in Auschwitz" című dokumentumfilmet, Jahali Gat rendezésében. A film megvalósulásában nagy szerepet vállaltak Oświęcim egykori zsidó lakosai is, az Izraelben lakó Adam Druks valamint Lolek Lehrer.

1977-ben a zsinagóga épülete az Államkincstár kezelésébe került és ettől kezdve többek között szőnyeg nagykereskedés működött benne (19921997). 1998 márciusában a zsidó vagyonok visszaadásáról szóló 1997-es szerződés szerint a zsinagógát, mint az első zsidó vallási kultikus létesítményt a Bielsko-Białai Zsidó Hitközség kapta meg és ezt követően, 1998 júniusában Auschwitz Jewish Center Foundation vette át. Az alapítványnak köszönhetően 1999. november 8-tól az épületben gyökeres felújítást végeztek, amely 2000. július 26án fejeződött be. Ennek köszönhetően az imaház visszakapta egykori eredeti kinézetét.

1. A zsinagóga építészete A falazott zsinagóga épületét négyszög alapterületen építették. Északi részében előcsarnok volt, amelyből a nagy imaterembe lehetett jutni. Három oldalról a női karzatok vették körül, amelyekre személybejáratok és lépcsőházak vezettek. A zsinagóga belsejében 2000 ülőhely volt. Az 1899-1900 között folyó átépítés során, a zsinagóga gazdagon díszített új neoromán, neogótikus és mór stíluselemekkel kevert homlokzatot kapott. Az egészet két hagymakupola fedte. Az átépítés előtti zsinagóga kinézete valamint a belseje nem ismert, mert egyetlen fénykép vagy építészeti terv sem maradt fenn. Az egykori zsinagóga területét a vár felől a Hívőket segítő Szűzanya-templom felé haladva jobbkéz felől érintettük. Az itt elhelyezett emléktábla emlékeztet egyedül a szörnyű pusztításra. o Synagoga Chewra Lomdei Misznajot w Oświęcimiu (Bractwa Studiujących Misznę) A Misnát Tanulmányozó Testvériség Zsinagógája: Synagoga Chewra Lomdei Misznajot w Oświęcimiu (Bractwa Studiujących Misznę) – Beth Midrash (héberül: ‫ ;בית מדרש‬másként Beis Medrash, Beit Midrash) oktatási típusú zsinagóga Oświęcimben található a Jan Skarbek tér 5. szám alatt, az egykori Kórház tér (plac Szpitalny) és a Templom utca (ulica Kościelna) sarkán.

A Synagoga Chewra Lomdei Misznajot épülete 2000. szeptember 12-én, a Nem York-i Great Neck zsidó közössége által a Tóra tekercseinek bevitelével valamint a mezuza beverésével [a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokban] a zsinagógát ünnepélyes keretek között vallási és oktatási célokra nyitották meg. Az egykori női szárnyban az oświęcimi zsidó áldozatok muzeális kiállítását nyitották meg.

A zsinagóga építésének elgondolása bizonyára a Chewra Lomdei Misznajot társaság 1893. évi bejegyzése után azonnal megszületett. Eredetileg ennek a társaságnak a tagjai a chrzanówi haszidok zsinagógájában imádkoztak. 1912-ben a testvériség megvásárolta a Kórház térnél lévő ingatlant, Józef és Gizela Glassów házaspártól. Már 1913-ban a zsinagóga és a társaság székhelyének felépítésére törekedtek.

Az imaházzal közvetlenül kapcsolatos szomszédos épületben 2006 szeptemberétől a New York-i Zsidó Hagyaték Múzeumával társult Zsidó Múzeum található. 2. Építészete

A zsinagóga már 1918 szeptemberétől a német hadsereg 1939-es bevonulásáig működött. A zsinagóga helyiségeit egyben a Talmud tanulmányozásának céljára rendezték be.

A zsinagóga falazott épülete négyszög alapterületű. Belsejében található a nagyobb négyszögű fő imaterem, gazdag fa felszereléssel, mint például a faragott fa Aron ha-Qodesch, ‫;ארון הקודש‬ (Tóraszekrény), az almemor [centrálisán elhelyezett, körülkerített és néhol kupolával fedett emelvény a zsinagógában, amely eredetileg kizáróan a Tóra-felolvasás céljaira szolgált] valamint padok. A nyugati falon kis könyvespolc található zsidó könyvekkel az istentisztelethez. A zsinagóga egészét nagy csillár világítja meg.

A II. világháború idején, a hitleristák elpusztították a zsinagóga belsejét és lőszerraktárat rendeztek be benne. Oświęcim szovjet hadsereg általi felszabadítása után a szinagóga visszanyerte eredeti funkcióját és a kis, helyi zsidó társadalmat szolgálta. Ugyanakkor 1955-ig valójában az összes oświęcimi zsidó kivonult a városból, és az imaház elhagyatottan állt. Akkoriban valószínűleg teljes belső felszerelését elszállították.

Északi oldalon található kisebb helyiség egykor a fő naygteremhez kisebb ablakokkal kapcsolódó nők

19

terme volt. A nyugati és déli falakon az eredeti falfestés kisebb maradványai láthatók, párkány alakjában. Az egykori tetőtérben helyezkedett el a Talmud tanulmányozásának helyisége. Eredetileg a fő imaterembe a deli falban lévő személyi ajtón keresztül léptek be.

A XX. század 70-es és 80-as éveiben a temetőt a környékbeli vandálok többször megrongálták. 1980-ban a temetőt felújították és rendbeszedték. Hamarosan a Sharf család síremléke fölé kis fehér házat (ohel) állítottak, melyet a new york-i Asher Scharf alapított. A 90-es években a Nissenbaum Család Alapítvány az ohelbe világítást vezetett valamint folyóvizet vezetett a temető bejáratánál.

A zsinagógának szabálytanul elhelyezett ablakai vannak, a keleti és a nyugati falon található rész félköríves végződésű, a délin ívesen záródó. Az egészet nyeregtető fedi. A férfiak részében két emléktábla maradt fenn. Az első 1907-ből való, az Aron ha-Qodesch (tóraszekrény) jobb oldalán elhelyezett nem a Chewra Lomdei Misznajot zsinagógából való. Valószínűleg a népirtásból megmenekült oświęcimi zsidók állították. A másik tábla 1928-ból való, az imaház hivatalnokainak emlékére helyezték el. o Zsidó Múzeum (Muzeum Żydowskie) A Zsidó Múzeum fő kiállítása a helyi zsidó társadalom történetét mutatja be, melynek kezdetei a XVI. század első feléig nyúlnak vissza. A kiállítás fényképekből, dokumentumokból, emléktárgyakból áll és multimédia egésziti ki, ebben a város egykori zsidó lakosaira emlékeznek. A kiállítási részben vannak értékes judaikák, melyek a hitleristák által 1939-ben elpusztított Nagy Zsinagógából származnak. A tárgyakat a régészek tárták fel a 2004-ben folytatott régészeti ásatás során. Ezek egy elpusztított kultúra szimbólumai. o Zsidó temető Oświęcimiu)

(Cmentarz

żydowski

Szymon Kluger nyughelye A temetőben 2000-ben temették el az utolsó oświęcimi zsidó lakost, Szymon Kluger (2000. május 26-án hunyt el). Testét épített egyedi ohelbe temették. 2003-2004 között a temetőt újra rendezték. Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor külön programot kínál a holokauszt turizmus jegyében. Az első lengyelországi kirándulásom idején, 1979ben már voltam itt és akkor is elszörnyedve látogattam végig a megsemmisítő tábor látnivalóit.

w

A zsidó temető a Dąbrowski és a Wysokie Brzegi utcák sarkán található. A temető területe 1,7 ha, több mint 1000 síremlék található benne, melyekből, a legrégebbi 1757-ből való. Az utolsó temetésre 2000-ben került sor.

A Rally Polska 2014 útvonala során épp hogy csak érintettüók a bejáratát, ahol jól kiépített autóparkolók várják az ide érkezőt. Mi csak az egyik őrtornyot fényképeztük le.

A zsidó temető síremlékei Az oświęcimi zsidó temetőt a XVIII. század első felében alapították. A II. világháború idején a hitleristák erősen lerombolták a temetőt. A háború befejezése után a városba visszatérő kisszámú zsidó csoport ellenére a temetőben egy temetés sem volt. Akkoriban rendezték azt és kerítő falát felújították. Őrtorony a tábor kerítésénél

20

Mint minden német koncentrációs tábort, az auschwitzi táborokat is Heinrich Luitpold Himmler (München, 1900. október 7. – 1945. május 23.) Schutzstaffel (SS) osztaga működtette. A tábor parancsnoka 1943 nyaráig SS-Obersturmbannführer Rudolf Höß (gyakran „Hoess”-nek írják), később Arthur Liebehenschel és Richard Baer volt.

AUSCHWITZ-BIRKENAU ÁLLAMI MÚZEUM ― Auschwitz-Birkenau állami múzeum Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor (németül: Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau, KL Auschwitz) a legnagyobb német megsemmisítő tábor és egy sor koncentrációs tábor neve, amely három fő táborból és 40-50 kisebb táborból állt.

Rudolf Franz Ferdinand Höß (más írásmóddal Höss vagy Hoess, ejtsd: hössz) (Baden-Baden, 1900. november 25. – Auschwitz I., 1947. április 16.) német SS-alezredes (németül SSObersturmbannführer), 1940. május 4. és 1943 novembere között a hírhedt auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoka volt. Höß 1922ben lépett be a náci pártba és 1934-től lett SS-tag. A második világháborút követően kiadták Lengyelországnak. Höß részletes leírást adott a tábor működéséről a háború utáni kihallgatása alkalmával és önéletrajzában is. 1947-ben akasztották fel az Auschwitz I. krematóriuma előtt.

Nevét a közeli Oświęcim német nevéről kapta, mely város Krakkótól kb. 60 km-re, nyugatra helyezkedik el Dél-Lengyelországban. A várost 1939. november 1-jétől a német birodalomhoz csatolták, 1940-től a nemzetiszocialista Németország számos koncentrációs tábort és egy megsemmisítő tábort épített a környéken. Ezek a táborok a holokauszt előkészítésének fontos elemei voltak, körülbelül 1,1 millió embert öltek meg itt, akiknek körülbelül 90%-a zsidó volt. A kivégzett zsidók 1/6-a ebben a táborban vesztette életét. Továbbá érkezett még megközelítőleg 150.000 lengyel, 23.000 roma, 15.000 szovjet fogoly, 400 Jehova tanúja, és több tízezer eltérő nemzetiségű ember, akiknek nagy része meghalt a kivégzések, orvosi kísérletek, kényszermunka, éhínség vagy betegségek során.

A nők parancsnoka Johanna Langefeld, Maria Mandel és Elisabeth Volkenrath volt. Mintegy 700 fogoly kísérelt meg szökést az auschwitzi táborokból fennállása alatt, ebből körülbelül 300 volt sikeres (kb. 40%).

A táborok:

A szokásos büntetés a szökési kísérletért az éhhalál volt.

― Auschwitz I., az eredeti koncentrációs tábor, amely az adminisztratív központ szerepét töltötte be az egész komplexum számára, és megközelítőleg 70 000 ember, főleg lengyel és szovjet hadifoglyok halálának színhelye volt.

o A tábor o Auschwitz I. Auschwitz I. az egész komplexum adminisztratív központjaként funkcionált. 1940. május 20-án alapították egy régi, még az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült kaszárnya épületeit felhasználva. Ugyanezen év június 14-én érkeztek meg a tábor első lakói: 728 lengyel politikai fogoly Tarnówból.

― Auschwitz II. (Birkenau), megsemmisítő tábor, eredetileg 50.000 hadifogoly elszállásolására és dolgoztatására épült, később ez 200.000-re emelkedett. Itt épült a tábor első gázkamrája, amit a meszeletlen téglák miatt „vörös ház”-nak hívtak, később egy nagyobb, lemeszelt „fehér ház”-nak nevezett kamrát is építettek. Az első 500700, míg a második 800-1000 ember közös kivégzését tette lehetővé. ― Auschwitz III. (Monowice), az IG Farben konszern Buna-Werke gyára számára munkatáborként szolgált. ― Roma tábor, 1942. December 10.-én Himmler parancsot adott a Sinti és Roma emberek gyűjtésére is. Őket a (Birkenau)-i táborhoz csatolt, elkülönített „cigány családi táborba” helyezték, főleg építő munkát végeztettek velük. Körülbelül 23.000-en érkeztek ebbe a táborba, ahol nagy részük meghalt alultápláltság, tífusz és üszkösödés miatt.

Auschwitz, barakkok, egykor laktanya volt A tábort először lengyel értelmiségiek és az ellenállási mozgalom tagjainak internálására, valamint szovjet hadifoglyok őrzésére használták. Köztörvényes német bűnözőket, „antiszociális elemeket” és 48 német homoszexuálist szintén

A meggyilkolt áldozatok pontos száma nem ismert. Az Auschwitzhoz tartozó kisebb táborokkal együtt a legújabb becslések 1,1–1,6 millióra teszik.

21

bezártak ide. Zsidókat szintén az első transzporttól szállítottak ide (Tarnówból). A táborban 13-16 000 foglyot tartottak, 1942-re ez a szám elérte a 20 000et. Az auschwitzi bejárati kapu felett az „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”) cinikus felirat díszelgett.

Szögesdrótkerítés a táborok között Néhány fogolynak napokat kellett eltöltenie olyan szűk cellában, ahol még leülni sem tudott. Másokat kivégeztek: agyonlőtték, felakasztották vagy halálra éheztették őket. 1941 szeptemberében az SS mérgesgáz-kísérleteket végzett cianiddal a 11. blokkban: az eredmény 850 lengyel és orosz halott. Az első próba 1941. szeptember 3-án volt, ekkor 600 szovjet hadifoglyot öltek meg. A szert, mely a halálos cianidgázt fejlesztette, Zyklon–B márkanév alatt forgalmazták és eredetileg rovarölőszerként tetűirtásra használták. A kísérletet sikeresnek nyilvánították, egy bunkert átalakítottak gázkamrává és krematóriummá. Ez a gázkamra 1941–1942-ig üzemelt, akkor légvédelmi óvóhellyé építették át.

A volt koncentrációs tábor bejáratának a „Munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei) felirata Bár semmilyen munka, amit a foglyoknak végezniük kellett, nem tette őket szabaddá, a tisztek olyan reményt keltettek bennük, mintha valami eredménye volna a többletmunkának. A tábor foglyai napközben elhagyták a tábort építő- vagy mezőgazdasági munka végzése céljából, zenekari kísérettel kellett áthaladni a kapun. Ellentétben azzal, amit több filmben látni, a zsidók többsége az Auschwitz II. táborba volt bezárva, és nem haladt el a felirat alatt. Az SS kiválasztott néhány foglyot, gyakran köztörvényes német bűnözőt, ún. kápót, akik a többi fogoly kivételezett felügyelői lettek. A különböző fogolycsoportokat speciális jelekkel látták el a ruhájukon, a zsidókat tartották a legrosszabbnak. Minden fogolynak dolgoznia kellett; a hadianyaggyárakon kívül a vasárnapokat takarításra és zuhanyozásra fordították, munkát nem kellett végezni. A kemény munkakövetelmények a gyenge élelmezéssel és higiéniai körülményekkel párosítva a foglyok nagy halálozási arányát eredményezték. A 11. blokk volt a „börtön a börtönben”, ahol a számos szabály megsértőit büntették.

Gázkamra Az első nő 1942. március 26-án érkezett a táborba.

22

Krematorium o Auschwitz II. (Birkenau) Auschwitz II. (Birkenau) az a tábor, melyet sok ember egyszerűen „Auschwitz”-nak hív. Ez volt az a hely, ahol több százezer embert tartottak fogva és több mint egymillió embert megöltek, többségben zsidókat. Auschwitz I ortofotója és térképe 1942 áprilisától 1943 májusáig Carl Clauberg (1898. szeptember 28.-1957. augusztus 9.) nőgyógyász sterilizációs kísérleteket folytatott zsidóasszonyokon a 10. blokkban, abból a célból, hogy kifejlesszen egy, a szlávokon alkalmazandó egy-injekciós módszert. Josef Mengele (Günzburg, Német Birodalom, 1911. március 16. – Bertioga, Brazília, 1979. február 7.) német SS-tiszt, az auschwitzi koncentrációs tábor orvosa ikreken kísérletezett. A tábor bordélya, melyet 1943 nyarán nyitottak meg Himmler parancsára, a 24. blokkban kapott helyet, és kitüntetett foglyok jutalmazására használták. (A bordély meglétét női túlélők érthető okokból nem erősítették meg.) A bordély személyzetét erre a célra kiválasztott nőkből és néhány önként jelentkező női fogolyból állították össze, többet közülük a katonák megerőszakoltak.

A tábor elrendezése A németek Auschwitzot 1940 áprilisában létesítették Heinrich Himmler irányításával, aki két nemzetiszocialista szervezet vezetője is volt, az egyik a Schutzstaffel (SS), a másik a titkosrendőrség, a Gestapo. Az auschwitzi táborba eredetileg politikai foglyokat vittek a megszállt Lengyelországból és a németországi koncentrációs táborokból.

A foglyokon végzett embertelen, brutális kísérleteivel vált hírhedtté. Azokat a foglyokat, akik a tábor kórházában nem gyógyultak meg elég gyorsan, rendszeresen fenolinjekciókkal ölték meg.

23

A közeli Birkenauban (Brzezinka) létesített Auschwitz II. építése 1941 októberében kezdődött, majd a női részleg létesítését 1942 augusztusában kezdték meg. Birkenaunak négy gázkamrája volt, ezeket úgy tervezték, hogy zuhanyozókra hasonlítsanak, ezen kívül négy krematóriuma volt a holttestek elégetésére. Körülbelül 40 kisebb tábort létesítettek Auschwitz körül. Ezek kényszermunkatáborok voltak, melyeket együttesen Auschwitz III-ként ismernek.

Az auschwitzi komplexumban 405 000 dolgozó foglyot jegyeztek fel 1940 és 1945 között, ebből 340 000 halt meg kivégzés, verés, éhezés és betegségek következtében. Néhány fogoly Oskar Schindler német gyáros segítségével túlélte a megpróbáltatásokat, aki mintegy 1000 lengyel zsidót mentett meg azzal, hogy kivitte őket Auschwitzból, hogy a gyáraiban dolgoztassa őket, először egy Krakkó melletti gyárába, majd egy másikba Brněnecben, amely ma Csehországban van. A harmadik csoport, főleg ikrek, törpék orvosi kísérletek címén a Josef Mengele-féle orvosok kezei közé kerültek, akiket másképpen „halál angyalainak” is hívtak. A táborok személyzetét részben foglyok adták, néhányukat kápónak és sonderkommandónak (krematóriumi munkások) választottak ki. Ezeknek a csoportoknak a tagjait rendszeresen megölték. A kápókat és sonderkommandókat az SS tagjai felügyelték, összesen 6000 SS-tag "dolgozott" Auschwitzban.

Birkenauról a légifényképet, 1944. május 31-én készítette a Dél-afrikai Légierő Mosquito repülőgépe, amelyet a közeli monowitzi műbenzingyár felderítésére küldtek. A légi fénykép elemzője nem ismerte fel a felvétel jelentőségét, csak az 1970-es évek végén azonosították és a CIA elemezte 1978-ban. A képen látható, hogy füst száll fel az V. krematóriumból.

1943-tól ellenállási szervezetek alakultak a táborban. Ezek a szervezetek néhány fogolynak segítettek a szökésben; a szökevények hírt vittek a megsemmisítésről, arról, hogy a Magyarországról deportált zsidók százezreit megölték 1944. május és július között. 1944 októberében egy sonderkommandós csoport lerombolta Birkenauban az egyik gázkamrát. Őket és bűntársaikat, egy csoport nőt a Monowitz munkatáborból szintén a halálba küldték. Amikor a szovjet hadsereg felszabadította Auschwitzot 1945. január 27-én, 7600 elhagyott túlélőt találtak. Több mint 58 000 foglyot már evakuáltak és utolsó halálmenetre küldtek a németek Németországba.

Légifénykép Birkenauról, 1944-ből A foglyokat az egész németek megszállta Európából vasúton szállították, naponta érkeztek szerelvények Auschwitzba. A táborba érkezőket három csoportra osztották. Egy csoport néhány órán belül a gázkamrába ment; ezeket az embereket Birkenauba küldték, ahol naponta több mint 20 000 embert lehetett elgázosítani. Birkenauban erre a célra a Zyklon–B nevű rovarirtó készítményt használták, amely mérgező hidrogén-cianid-gázt tartalmazó granulátum volt. A Zyklon–B-t az 1920as években a Nobel-díjas Fritz Haber zsidó származású német kémikus fejlesztette ki, aki fontos szerepet játszott az I. világháborúban a német gázfegyverek létrehozásában is. A foglyok másik részét rabszolgamunkára használták gyárakban, például a Kruppban és az I.G. Farbenben.

Birkenau napjainkban, ortofotó 1947-ben Lengyelország az auschwitzi koncentrációs tábor helyén múzeumot létesített az áldozatok emlékére.

24

Szabályos időközönként Auschwitz II-ből orvosok látogattak ide és kiválogatták a gyenge és beteg foglyokat a birkenaui gázkamrákba. 1945 januárjában a szovjet hadsereg elérte Auschwitzot, Birkenaut és Monowitzt, ahonnan majdnem 7000 foglyot szabadítottak ki, akiknek nagy része halálközeli állapotban volt.

Auschwitz II. (Birkenau) múzeum napjainkban 1994-ig 22 millió látogató – évente 700 ezer – haladt át a vaskapun, mely felett az Arbeit macht frei cinikus jelszó olvasható.  Auschwitz III. és a kisebb táborok A környező munkatáborok kizárólag a német iparhoz kapcsolódtak és a fegyvergyárakat, öntödéket és bányákat érintették. A legnagyobb munkatábor az Auschwitz III. Monowitz volt, melyet a lengyel Monowice faluról neveztek el. A tevékenysége 1942 májusában kezdődött és az IG Farben tulajdonában lévő Buna-Werke műgumi- és műbenzingyárhoz kapcsolódott.

Auschwitz III. Monowitz munkatábor területe napjainkban

Monowitzot eredetileg az IG Farben társaság, Buna-Werk gyárának otthont adó munkatáborként alapították, mely a gyárban dolgozó foglyok lakhelyeként is szolgált. Monowitz így a legnagyobb, Auschwitzban üzemelő munkatáborrá vált. A monowitzi foglyok általában szintetikus gumit és folyékony üzemanyagot készítettek a Buna Werke gyárban. Az IG Farben társaság több mint 700 millió márkát (ez körülbelül 1,4 millió dollárnak felelt meg 1942-ben) fektetett Monowitzba. A táborban volt egy munkás-oktató rész is, a nem zsidó foglyoknak, akik megszegték a német munkatörvényt. 1943 novemberében az SS kijelentette, hogy Auschwitz II-nek (Birkenau) és Auschwitz III-nak (Monowitz) külön koncentrációs táborrá kellene válnia. Heinrich Schwartz SS kapitányt jelölték ki a tábor irányítására, aki 1943 novemberétől 1945 januárjáig vezette a tábort.

A legnagyobb altáborok: Trzebinia, Blechhammer és Althammer. Női táborokat szerveztek az alábbi helyeken: Budy, Plawy, Zabrze, Gleiwitz I, II, III, Rajsko, Lichtenwerden (ma Světlá). o Mit tudtak a szövetségesek? Egy kevés információ eljutott a szövetségesekhez Auschwitzról 1941 és 1944 között, így Witold Pilecki és Jerzy Tabeau beszámolója, de a tömeggyilkosságokról szóló kétségbeesett híradásokat figyelmen kívül hagyták, mint túlzó állításokat. Ez megváltozott, amikor ismertté vált Rudolf Vrba és Alfréd Israel Wetzler (1918. május 10.–1988. február 8.) igen részletes beszámolója, ez 1944 közepére meggyőzte a legtöbb szövetséges vezetőt az igazságról Auschwitz-cal kapcsolatban. Rudolf Vrba, korábban Walter Rosenberg (Nagytapolcsány, 1924. szeptember 11.-2006. március 27.), szlovák származású gyógyszerész és terapeuta professzor volt a Brit Kolumbia Egyetemen. A II. világháború idején az auschwitzi koncentrációs tábor foglya volt. Megszökött a táborból, majd informácikat közölt a tömegmészárlásokról. Részletes felderítő fényképek készültek a táborról 1944-ben, miközben a közelben katonai és ipari célpontokat kerestek, de meg sem kísérelték, hogy a felvételeket kiértékeljék. Valójában egészen az 1970-es évekig nem vizsgálták meg a felvételeket gondosan. Miután Weissmandl szlovák rabbi kifogásait hangoztatta 1944 májusában, egyre erősödött az igyekezet, hogy a szövetségeseket meggyőzzék Auschwitz, vagy a hozzá vezető vasúti vonalak bombázásáról.

Auschwitz III. Monowitz munkatábor alaprajza

25

karban. A Buna Werkét a lengyel állam vette át és a régió vegyiparának alapja lett. Később a lengyel kormány döntése alapján Auschwitz I. tábort restaurálták majd a nemzetiszocializmus áldozatainak múzeumává alakították át; Auschwitz II-t, ahol az épületek tönkrementek, konzerválták, de nem restaurálták.

Volt egy pillanat, amikor Winston Churchill parancsot adott egy ilyen terv előkészítésére, de végül úgy érvelt, hogy a tábor bombázása sokkal inkább a foglyok halálát okozná, mintsem hogy megszakítsa a kivégzések kivitelezését, a vasúthálózat bombázása pedig technikailag megoldhatatlan. Később néhány közeli katonai célpontot bombáztak. Egy bomba véletlenül a táborra hullott és megölt néhány foglyot.

Jelenleg az Auschwitz I. múzeum a különböző korok elemeit egységes egésszé összegezi: például az Auschwitz I. gázkamráját (mely a háború vége óta nem létezik) restaurálták, és a kerítést áthelyezték (mivel az épület a háború után készült el, de a múzeum létesítése előtt). Mindazonáltal legtöbb esetben a történeti tényektől való eltérés kismértékű és jól láthatóan jelezve van. Auschwitz II. és a gázkamrák maradványai szintén látogathatók. Az auschwitzi koncentrációs tábor az UNESCO Világörökség része listán szerepel.

o Evakuáció és felszabadítás A birkenaui gázkamrákat a németek 1944 novemberében felrobbantották, mivel igyekeztek elrejteni tetteiket a közeledő szovjet csapatok elől. 1945. január 17-én a személyzet megkezdte az evakuációt; a legtöbb foglyot gyalog elindították nyugatra. Akik túlságosan gyengék, vagy betegek voltak, azokat hátrahagyták; körülbelül 7500 foglyot szabadított fel a Vörös Hadsereg 322. lövészegysége 1945. január 27-én.

1979-ben az újonnan megválasztott lengyel pápa, II. János Pál Auschwitz földjén celebrált misét 500 ezer embernek. Miután a pápa bejelentette, hogy Edith Stein boldoggá avatását tervezik, katolikusok keresztet állítottak a 2. bunker mellett, ahol elgázosították. Röviddel ezután egy Dávid-csillag jelent meg itt, ez az egyházi szimbólumok elburjánzásához vezetett, alkalomadtán ezeket eltávolították. 1984-ben karmelita apácák zárdát nyitottak Auschwitz I. közelében. Miután egyes zsidó csoportok felszólították őket a zárda megszüntetésére, a katolikus egyház ebbe 1987-ben beleegyezett. Egy évvel később a karmeliták az 1979-es mise 8 méter magas keresztjét állították a 11. blokkon kívülre, alig láthatóan a táborból. Ez újra egyes zsidó csoportok tiltakozását vonta maga után, akik azt mondták, hogy főleg zsidókat öltek meg Auschwitzban és követelték, hogy távolítsanak el minden vallási szimbólumot erről a helyről. Egyes katolikusok kijelentették, hogy az Auschwitz I-ben megölt emberek zöme katolikus lengyel volt. A katolikus egyház 1989-ben azt mondta a karmelitáknak, hogy távolítsanak el mindent, de 1993-ig a nagy keresztet nem mozdították el. 1998ban többszöri felszólítás után, hogy vigyék el a keresztet, helyi aktivisták 300 kisebb keresztet állítottak fel a nagy közelében, ez újabb tiltakozási hullámot váltott ki. Végül a lengyel katolikus egyház és a lengyel kormány megegyezett: a kisebb kereszteket 1999-ben eltávolították, de a nagy pápai kereszt maradt.

― Az áldozatok száma Mivel a németek igyekeztek megsemmisíteni az auschwitzi tömeggyilkosság bizonyítékait, az áldozatok számát lehetetlen pontosan rögzíteni. Az első kísérletek, hogy összeszámolják a halottakat, a bűnösök, elsősorban Rudolf Höß vallomásán alapultak, aki a halottak számát 2,5-3 millióban adta meg. Ezt a túlzó számot és egy még magasabb 4 millióst a szovjet és lengyel hatóságok használták, 4 millió szerepelt a hivatalos emléktáblán is. 1983ban George Wellers francia tudós volt az első, aki deportálási dokumentumokat használt fel az Auschwitzban megölt foglyok létszámának becslésére, ő 1,613 millió halottról beszél, ebből 1,44 millió zsidó, 146 000 lengyel. Nagyobb tanulmányt kezdett ugyanebben az időben Franciszek Piper, aki vasúti menetrendek adatait vetette össze a deportálások feljegyzéseivel, így 1,1 millió zsidó halottat, 140-150 000 lengyel áldozatot és 23 000 romát számolt.

1996-ban a német kormány január 27-ét, Auschwitz felszabadulása napját a nemzetiszocializmus áldozatainak hivatalos emléknapjává nyilvánította. A varsói gettólázadás (1943. április 19.) kitörésének évfordulója alkalmából az izraeli kormány döntése értelmében minden évben megemlékeznek a második világháború 6 millió zsidó áldozatáról. Az emlékezés már túllépett Izrael határain és szerte a világban a kegyetlen fájdalom napja lett a HOLOCAUST EMLÉKNAP.

― A háború után A háború után a tábor az Belügyi Népbiztosság, rövidítve NKVD börtöne volt, bár a legtöbben 1945-ben és később úgy emlékeznek, hogy a tábort éveken keresztül nem tartották

26

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét nemzetközi holokauszt-emléknappá. Az egyhangúan elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, igen nagy többségében zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

A lengyel külügyminiszter azt mondta, hogy országának meg kell gátolnia, hogy Irán kutassa a holokauszt mértékét, melyet az iráni elnök, Mahmud Ahmadinezsád mítosznak nevezett.  Auschwittal kapcsolatos személyek Az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborral kapcsolatban említsünk meg néhány jelentős személyt:

Az Országgyűlés 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. Az első ilyen megemlékezést 2001-ben tartották. 1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. A Holokauszt Emlékközpont minden évben e napon emlékműsorral, az Áldozatok emlékfalánál mécsesgyújtással emlékezik meg a holokauszt nemzeti áldozatairól. Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek udvarán, az épületet körülölelő 8 méter magas fal belső oldalán állítottak emléket a magyarországi áldozatoknak. Ott áll 2007 óta az Elveszett Közösségek Tornya is, amelyen 1441 település neve olvasható, azoké a helységeké, ahol az 1944-ben az akkori magyar hatóságok (közigazgatás, csendőrség, rendőrség) által hetek alatt erőszakkal véghezvitt deportálások miatt ma nincs zsidó közösség.

o Josef Mengele A foglyokon végzett embertelen, brutális kísérleteivel hírhedtté vált Josef Mengele (Günzburg, Német Birodalom, 1911. március 16. – Bertioga, Brazília, 1979. február 7.) német SS-tiszt, az auschwitzi koncentrációs tábor orvosa volt. Josef Mengele Karl és Walburga Mengele legidősebb fia volt. Mengele antropológiát és orvostudományi ismereteket tanult Münchenben, Bonnban és Bécsben. 1935-ben szerzett Dr. phil. címet Rassenmorphologische Untersuchung des vorderen Unterkieferabschnittes bei vier rassischen Gruppen című dolgozatával, majd 1936-ban letette az állami orvosi vizsgát. Néhány hónapig a lipcsei egyetemi klinikán praktizált, majd 1937-től az Otmar von Verschuer által vezetett frankfurti Institut für Erbbiologio und Rassenhygiene-nél lett asszisztens, 1938-tól orvos.

Andrzej Munk és Andrzej Wajda lengyel filmrendezők engedélyt kaptak, hogy filmet forgassanak Auschwitzban. A Forrongó világ (War and Remembrance) mini-tévésorozat holokausztjeleneteit szintén Auschwitzban forgatták.

Mengele 1945-ben Mivel a hivatali előmenetele szempontjából előnyösnek ígérkezett, 1937-ben belépett az NSDAP-ba, majd egy évvel később az SS-be. 1940ben a jelentkezett a Waffen-SS-be. Egy sebesülést követően 1942-ben Berlinbe helyezték át. Itt felvette a kapcsolatot korábbi főnökével, Verschuerrel, aki közben a Kaiser-Wilhelm-Instituts für Anthropologie, menschliche Erblehre und Eugenik igazgatójává lépett elő.

War and Remembrance 1988 ABC Mini-Series

Verschuer ajánlására 1943-ban AuschwitzBirkenauba vezényelték. Május 30-án lépett szolgálatba a cigánytáborban (BIIe), 1944 nyarán a női tábor orvosa lett. Az ő feladata volt az egészségügy megszervezése és felügyelete, illetve – más orvosokkal felváltva – az újonnak érkezettek közül a gyermekek, idősek és betegek kiválogatása, akiket aztán munkaképtelenekként a gázkamrákba küldtek.

Steven Spielbergtől viszont megtagadták ugyanezt a Schindler listája forgatásakor. Következésképpen egy hasonló „tábort” építettek fel a táboron kívül, hogy leforgathassák azt a jelenetet, amikor megérkezik a vonat az asszonyokkal, akiket Schindler próbál megmenteni. 2006 februárjában Lengyelország megtagadta a vízum kiadását iráni kutatóknak, akik auschwitzi látogatást terveztek.

27

Hasonló volt az eljárás a táborok felszámolásakor is: amikor 1944 nyarán a cigánytábort megszüntették, Mengele mintegy 1400 személyt küldött át Buchenwaldba és körülbelül kétszer ennyit a gázkamrába. A betegellátás a fogolyorvosok feladata volt.

A náci háborús bűnösök utáni nemzetközi hajsza miatt 1959. májusban Paraguayba repült, ahol csak kevésen múlott, hogy elkerülte Otto Adolf Eichmann (Solingen, Németország, 1906. március 19. – Ramla, Izrael, 1962. május 31.) német SSfőtiszt, SS-Obersturmbannführer (alezredes), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagjának sorsát. ― Adolf Eichmann a zsidódeportálások egyik fő szervezője volt, gyakran nevezik a Harmadik Birodalom fő hóhérjának. Argentínai bujkálása alatt izraeli ügynökök elrabolták és Izraelben bíróság elé állították: bűnösnek találták és 1962-ben kivégezték. Josef Mengele 1960 októberében São Paulo mellett elrejtőzött; felesége és mostohafia visszaköltöztek Günzburgba. A városban hosszú éveket élt a valódi nevén. 1979. február 7-én a tengerben fürdött, szélütést kapott, majd meghalt. São Paulotól délre temették el Embu temetőjében, Wolfgang Gerhard néven. Családja olyan sikeresen eltitkolta halálát, hogy az 1980-as években megújították az ellene szóló elfogatási parancsot, és az elfogására kitűzött díjat 10 millió német márkára emelték. 1985-ben tették közzé halálát, amelyet csontvázának exhumálása tett lehetővé.

Josef Mengele katonai egyenruhában Mengele látszólag udvariasan viselkedett a foglyokkal, valójában azonban csak kísérleti alanyoknak tekintette őket. A kísérletei az ikrekre és a valamilyen rendellenességet hordozó emberekre vonatkoztak. Részben méréseket végzett rajtuk, és lefényképezte őket, részben pedig fájdalmas kísérleteket hajtott végre rajtuk, amelyek gyakran halállal végződtek. Mengele például tífuszbaktériummal fertőzte meg az ikreket, majd a betegség különböző stádiumaiban vért vett tőlük, amelyet elemzésre Berlinbe küldött. Ha egy ikerpár egyik tagja meghalt, Mengele megölette a másikat, hogy a boncolásnál összehasonlíthassa a szerveiket.

― Keresztes Szent Terézia Benedikta, Edith Stein Keresztes Szent Terézia Benedikta, Edith Stein (latinul: Sancta Teresia Benedicta a Cruce; született: Edith Stein (Wrocław, 1891. október 12. – Auschwitz, 1942. augusztus 9.) zsidó származású német filozófus, kármelita apáca, katolikus szent (Európa társvédőszentje, az árvák és a mártírok védőszentje).

Röviddel a Vörös Hadsereg megérkezése előtt, 1945. január 17-én elmenekült Auschwitzból, és magával vitte a kísérleti dokumentációk egy részét, a maradékot az SS megsemmisítette. Először egy orvoskollégája rejtette el egy kórházban, majd június közepén, álnéven amerikai hadifogságba került. Nyáron visszatért szülővárosába, Günzburgba, majd ősszel Fritz Hollmann néven felső-bajorországi Mangoldingbe ment.

Teresa Benedetta della Croce Edith Stein (1891-1942)

Edith Stein ortodox zsidó családban született, az akkor Németországhoz tartozó Wrocławban. 1904ben kitért a judaizmusból és ateista lett. A Göttingeni Egyetemen Edmund Husserl (Prostějov, Morvaország, akkori Habsburg Birodalom, mai Csehország, 1859. április 8. – Freiburg, 1938. április 26.) zsidó származású német filozófus, a fenomenológia irányzatának megalapítója tanítványa lett, majd Husserl freiburgi kinevezése után elkíséri őt a Freiburgi Egyetemre.

Josef Mengele 1949 áprilisában Helmut Gregor néven Genovába utazott, majd június 20-án a North King nevű gőzössel Buenos Airesbe hajózott. Itt az 1950-es évek végéig élt. A Buenos Aires-i konzulátuson német útlevelet kapott a valódi nevével, és feleségül vette Martha nevű sógornőjét.

28

Itt szerzett doktorátust 1916-ban, és a továbbiakban 1918 februárjáig Edmund Husserl asszisztenseként dolgozott Freiburgban. Noha Edith Steinnek korábban is volt kapcsolata a katolicizmussal, az áttérését többek között az okozta, hogy 1921-ben elolvasta Ávilai Szent Teréz (Teresa Sánchez de Cepeda y Ahumada; 1515. március 28., Ávila, Kasztília, Spanyolország – 1582. október 4., Alba de Tormes, Salamanca, Spanyolország) kármelita rendi római katolikus szerzetesnő misztikus önéletrajzát.

o Szent Maximilian Kolbe Szent Maximilian Kolbe (Zduńska Wola, 1894. január 8. – Auschwitz, 1941. augusztus 14.) lengyel ferences rendi minorita szerzetes, vértanú. Kolbe szegény szülők gyermekeként egy lengyelországi kisvárosban, Zdunska Wolában született 1894-ben. A keresztségben a Rajmund nevet kapta. Német ősöktől származó apja Julius Kolbe volt, édesanyja Maria Dabrowska.

Miután Edith Steint 1922. január 1-jén megkeresztelték, és akkori gyóntatója, Schwindt prelátus közreműködésével a speyeri dominikánus leányiskolában lett nevelő és tanár. Amíg itt tanított (1922-1932), Erich Przzywara megbízásából németre fordította Henry Newman bíboros leveleinek és naplójának egy kötetét, Aquinói Szent Tamás De veritate (Az igazságról) című művét és a katolikus filozófiát tanulmányozta. 1932-ben a Münsteri Pedagógiai Intézetben docensi állást kapott, de a náci kormányzat által hozott antiszemita törvények arra kényszerítették, hogy 1933-ban lemondjon állásáról. św. Maksymilian Maria Kolbe

1933-ban belépett a karmeliták kölni rendházába és felvette a Teresa Benedicta a Cruce (Keresztről nevezett Terézia Benedicta) nevet. Itt írta meg Endliches und ewiges Sein (Véges és örök lét) című könyvét, amelyben próbálja összeegyeztetni Aquinoi Szent Tamás és Husserl filozófiáját.

Négy testvére közül kettő korán meghalt tuberkulózisban. Apja először gyári munkásként kereste kenyerét, később egy vallásos kiadványokat forgalmazó könyvesboltot vezetett. Az apa 1914ben belépett a Józef Piłsudski tábornok által vezetett, az orosz megszállók ellen, a lengyel függetlenségért harcoló légióba. Az oroszok elfogták és kivégezték. Rajmund 1907-ben lépett a minorita rendbe. A középiskolát Lembergben a ferencesek kisszemináriumában végezte,1910-től ugyanitt volt novícius.

A növekvő náci fenyegetés miatt a rendje áthelyezte Hollandiába, az echti karmelita kolostorba. Itt írta meg a Studie über Joannes a Cruce: Kreuzeswissenschaft ("Tanulmányok Keresztes Szent Jánosról: A kereszt tudománya) című könyvét.

A rendben a Maximilian nevet kapta. Filozófiát 1912-től Krakkóban és Rómában a Gregoriana Egyetemen, teológiát 1915-től szintén Rómában a Seraphicumban (a Nemzetközi Ferences Kollégiumban) tanult, mindkét helyen doktorátust szerezve. 1914. október 1-jén tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat. 1918. április 28án szentelték pappá Rómában.

Hollandiában sem volt biztonságban: a holland püspöki konferencia 1942. július 20-án nyilvánosan elítélte a náci fajelméletet; az állásfoglalást az ország összes templomában felolvasták. Válaszként 1942. július 26-án Hitler elrendelte Hollandiában is az áttért zsidók letartóztatását, akiket addig megkíméltek. Edithet és Rosa nővérét letartóztatták és az auschwitzi koncentrációs táborba szállították. 1942. augusztus 9-én haltak meg.

Lengyelországba visszatérve kezdetben tanár és kórházlelkész volt. Hat rendtársával megalapította a Militia Immaculatae (A Szeplőtelen Szűz Katonái) társulatot. 1919-től Krakkóban a rendi szeminárium filozófia és egyháztörténelem tanára. Tüdőbetegségéből felgyógyulva elindította a Rycerz Niepokalanej (A Szeplőtelen Szűz Lovagja) című folyóiratot. Emellett napilapot is irányított, valamint katolikus rádióállomást alapított. 1927-ben Varsó mellett megalapította Niepokalanow (a Szeplőtelen városa) kolostorát, mely irányítása alatt gyors virágzásnak indult.

1987. május 1-jén Kölnben boldoggá avatták. 1998. október 11-én II. János Pál pápa szentté avatta Teresa Benedicta a Cruce' néven. Egyes zsidó csoportok, beleértve a Simon Wiesenthal Központot, ellenezték a boldoggá avatást. Rámutattak, hogy a katolikus doktrína szerint az a vértanú, aki a hitéért halt meg; ezzel szemben Steint zsidó származása miatt ölték meg. A katolikus egyház álláspontja mindazonáltal az, hogy Edith Steinnek azért kellett meghalnia, mert a holland egyház elítélte a náci fajelméletet. Más szavakkal, azért halt meg, hogy az egyház erkölcsi tartását erősítse, tehát mártír. Ünnepe: augusztus 9.

Rendje 1930-ban Japánba küldte missziós szolgálatra. Nagaszakiban egy ferences kolostort,

29

egy második Niepokalanowot alapított. A szemináriumban filozófiát tanított, és a helybeli papokkal együtt szerkesztette a japán nyelvű Lovagot, mely 1930-ban tízezer, 1934-ben pedig már hetvenezer példányban jelent meg. A TávolKeleten töltött évek alatt két kisszemináriumot alapított japán fiatalok részére.

Észak-Oroszországba. Nagyapja, Józef Pilecki hét évet töltött szibériai száműzetésben. Apja, Julian Pilecki a szentpétervári erdészeti tanulmányok után kapott állást Karéliában, és miután feleségül vette Ludwika Osiecimskát, Olonyecbe költöztek. Öt gyermekük született: Maria, Józef (ötéves korában meghalt), Witold, Wanda és Jerzy. A család 1910ben Vilniusba költözött, ahol Witold kereskedelmi iskolába járt. 1914-től a betiltott lengyel cserkészekhez (harcerekhez) tartozott.

Hazatérése után, 1936-tól ismét Niepokalanow házfőnöke. 1939-ben, a háború kitörése után nem sokkal a Gestapo negyven rendtársával együtt letartóztatta, 4 hónapig volt börtönben. 1941. február 17-én újra letartóztatták, mivel rádióján németellenes műsort sugárzott, valamint lengyel, zsidó és ukrán üldözötteket bújtatott, illetve menekülésüket segítette. Először a varsói központi börtönbe szállították, majd május 20-án az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Ő volt a 16670-es számú rab.

1918-tól a lengyel hadseregben szolgált, 1919-1921 között részt vett a lengyel–szovjet háborúban: először Grodno védelmében, majd 1920. augusztus 5-től a 211-es ulánus ezred tagjaként a varsói ütközetben és Vilno visszavételében. Helytállásáért kétszer is megkapta a Krzyż Walecznych (Vitézek Érdemkereszje) elnevezésű kitüntetést. o Két háború között

Augusztus 1-jén a tábor 14-es barakkjából, ahol Maximilian Kolbe is élt, megszökött egy rab. A tábor parancsnoka bosszúból a barakk tíz lakóját éhhalálra ítélte. Ekkor Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa, Franciszek Gajowniczek helyett. A tíz foglyot egy félig földbe ásott bunkerbe zárták össze, hogy lassú éhhalál végezzen velük. A bunkerből mindvégig hallatszott az imádság és az ének, amit Kolbe atya vezetett a halálraítéltek között. Két hét után már csak ő volt életben (böjthöz szokott szervezete bírta az éhezést). Nagyboldogasszony vigíliáján egy injekcióval oltották ki életét. Franciszek Gajowniczek túlélte a tábort, 1995-ben hunyt el.

Ahogy a harcok az 1921-es rigai békével lezárultak, befejezte középiskolai tanulmányait és ugyanebben az évben Vilnoban leérettségizett. Tiszthelyettesi vizsgát tett, később tiszti tanfolyamra járt. 1926-ban lovassági kadét, majd tartalékos alhadnagy. Emellett a Sukurcze községben lévő családi birtokon gazdálkodott és a helyi közélet aktív tagja volt. 1931. április 7-én feleségül vette Maria Ostrowskát (1906 – 2002. február 6.). Házasságukból két gyermekük született: Andrzej (1932. január 16.) és Zofia (1933. március 14.). 1938-ban ezüst érdemkeresztet kapott társadalmi tevékenységéért. ― A második világháború kezdete

1971. október 17-én VI. Pál pápa boldoggá, majd 1982. október 10-én II. János Pál pápa szentté avatta. Mindkét eseményen részt vett Franciszek Gajowniczek is. Liturgikus ünnepét a katolikus egyházban augusztus 14-én tartják.

Az általános mozgósítás során 1939. augusztus 26án hívták be tényleges szolgálatra és a 19. gyalogsági hadosztály kötelékében egy lovasszakasz parancsnokságával bízták meg. Ahogy a német támadás részlegesen megsemmisítette egységüket, Lemberg, majd a román hídfő felé vonult vissza. Itt csatlakozott a Jan Włodarkiewicz őrnagy parancsnoksága alatt szerveződő 41. gyalogsági hadosztályhoz. A szeptemberi harcok során Pilecki alegysége 7 német harckocsit és 3 repülőgépet semmisített meg.

Krzysztof Zanussi rendező 1990-ben másfél órás filmet forgatott „Életet az életért” címmel Maximilian Kolbe életéről. A 2011-es évet a lengyel szenátus Maximilián Kolbe-évvé nyilvánította, mártírhalálának 70. évfordulója alkalmából. o Witold Pilecki, a lengyel hadsereg lovassági alhadnagya Witold Pilecki (Олонец; Kelet-Karélia, Oroszország, 1901. május 13. – Varsó, 1948. május 25.) a lengyel ellenállás hősi alakja, az egyetlen ismert fogoly, aki önként vállalta az auschwitzi rabságot, hogy ott felderítést végezzen, és konspirációs szervezetet létesítsen. 1948-ban merénylet előkészületének és a népi demokratikus Lengyel Köztársaság elleni kémkedés vádjával halálra ítélték és kivégezték.  Ifjúsága, családja A Pilecki családot az 1863–1864-es, januári felkelésben való részvétel miatt telepítették ki

Witold Pilecki, a lengyel hadsereg lovassági alhadnagya, 1939 előtt

30

Szeptember 17-én a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékának megfelelően a szovjet hadsereg megkezdte a kelet-lengyelországi területek elfoglalását. Szeptember 22-re a hadosztály feloszlott és egységeinek többsége megadta magát.

tábori fogolyként Stefan (Grot) Rowecki tábornok hadnaggyá léptette elő. Időközben a Gestapo fokozta a hajszát a ZOW tagjai után és több személyt elfogott, kivégzett. Pilecki elhatározta, hogy megszökik a táborból és személyesen győzi meg a Honi Hadsereg (AK) vezetőit arról, hogy a tábor megtámadása igenis mérlegelhető lehetőség. Amikor aztán 1943. április 26-án, a tábor kerítésén kívül lévő pékségébe éjszakai műszakra osztották be, két társával együtt lefegyverezte az őrséget, elvette a németek papírjait, elvágta a telefonvonalat és megszökött.

― Titkos szervezkedések Pilecki Włodarkiewicz őrnaggyal Varsóba ment és 1939. november 9-én a két katona megalakította a megszállt Lengyelország első földalatti szervezetét, a Titkos Lengyel Hadsereget (Tajna Armia Polska, TAP). Pilecki törzsfőnökként, majd főszemlélőként olyan eredményesen szervezte a titkos működést, hogy tevékenységük Varsón kívül kiterjedt KözépLengyelország több nagyvárosára is (Siedlce, Radom, Lublin), és 1940-re már hozzávetőleg 8000 tagot számláltak (ezek fele rendelkezett lőfegyverrel).

― Visszatérés: a Varsói Felkelés A szökevények a vasúti vágányok mentén a Soła, majd a Visztula folyóig értek, ez utóbbin egy ott talált csónakkal keltek át. A kis-lengyelországi Alwernia nevű városkában a lelkésztől ennivalót és vezetőt kaptak. Útjukat Tyniec, Wieliczka és Bochnia irányába folytatták, míg az utóbbi várostól 8 km-re fekvő Nowy Wiśnicz-ben meg nem találták az igazi Tomasz Serafińskit. Itt léptek kapcsolatba a Honi Hadsereggel és előadták a tábor megtámadásának tervét. Ezt a Honi Hadsereg vezetése irreálisnak tartotta és elutasította.

1941/1942 fordulóján a TAP beolvadt a Fegyveres Harci Szövetségbe (Związek Walki Zbrojnej, ZWZ), későbbi, ismertebb nevén a Honi Hadseregbe (Armia Krajowa, AK). ― 945 nap Auschwitzban 1940-ben Pilecki azzal a tervvel lépett felettesei elé, hogy bejut a németek által Auschwitz városban működtetett és szigorúan őrzött Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau elnevezésű objektumba és információt gyűjt a közvélemény által nem ismert tábor működéséről, továbbá ott belső, titkos ellenállási mozgalmat szervez. Elöljárói támogatták elképzelését és Tomasz Serafiński névvel hamis igazolványt kapott. 1940. szeptember 19-én egy varsói utcai razzia alkalmával hagyta, hogy a németek elfogják.

1943. november 11-én lovassági kapitánnyá (századossá) léptetik elő. 1944-ben belép a NIE nevű titkos antikommunista szervezetbe, amely a Honi Hadseregen belül a lehetséges szovjet megszállás elleni ellenállást készítette elő. Amikor 1944. augusztus 1-jén kitört a Varsói felkelés Pilecki a Honi Hadsereg Főparancsnokság Diverziós Vezetésénél (többek között a Hírszerző Dandárnál helyettes parancsnokként) szolgált. Először rangrejtve egyszerű közlegényként harcolt, később, amikor több tiszt elesett, felfedte magát és elvállalta csapatának parancsnokságát. Varsó egyik erődített körzetét védték két héten át a szüntelen német támadással szemben. A felkelés elbukott, Pileckit elfogták és először a sziléziai Stalag VIII-B Lamsdorf (később: Stalag-344, lengyelül: Łambinowice), majd a bajorországi VII A Murnau elnevezésű hadifogoly-táborba vitték. A hadifogoly-táborból 1945. július 9-én szabadult. Nem sokkal később csatlakozott az Olaszországban állomásozó 2. Lengyel Hadtesthez és megírta Auschwitzről szóló monográfiáját.

Két napos kínvallatás után – több más fogollyal együtt – Auschwitzba szállították, ahol a karjára a 4859-es számot tetoválták. A tábor területén több csapatban (komando) is dolgozott és átvészelt egy tüdőgyulladást is. Közben megszervezte a Katonai Szervezetek Szövetségét (Związek Organizacji Wojskowej, ZOW), amelybe több kisebb ellenállási sejt is beolvadt. A ZOW célja a foglyok erkölcsi tartásának megerősítése, a külső információk elterjesztése, tagjainak élelem és ruházat juttatása, hírek kijuttatása és arra az esetre, ha a tábor ellen a Honi Hadsereg, desszant-csapatok, vagy az Angliában állomásozó 1. Független Lengyel Ejtőernyős Dandár egységei támadást indítanának, akkor ezt belülről támogassák.

― Az új hatalom A lengyel emigráns kormány és a lengyel-szovjet kommunista vezetés közötti viszony egyre jobban megromlott. Władysław Anders tábornok, 2. Lengyel Hadtest (a legnagyobb nyugaton állomásozó lengyel haderő) parancsnoka felkérte Pileckit, hogy térjen vissza Lengyelországba és tájékoztassa őt a kialakult helyzetről.

A ZOW 1940 októberétől küldte jelentéseit Varsóba. 1941 márciusától a lengyel ellenállás a jelentéseket eljuttatta a brit kormánynak is. Ezek a dokumentumok jelentették a nyugati szövetséges hatalmak hírszerzése számára az alapvető forrásokat Auschwitzről. Azonban Pilecki hiába számított a külső rajtaütésre vagy támadásra – egy ilyen kivitelezését lehetetlennek tartották a megfontolt mérlegelők. 1941. november 11-én,

Pilecki új személyazonosságot vett fel, 1945 októberében Lengyelországba utazott, és kiépítette hírszerző hálózatát.

31

1946 tavaszára azonban a lengyel emigráns kormány reménytelennek ítélte a politikai helyzetet Lengyelország szabadságának visszaállítására és utasította még aktívan küzdő harcosait, hogy térjenek vissza a civil életbe vagy szökjenek nyugatra.

Pileckit 1948. május 15-én golyó általi halálra ítélték. A védő, Pilecki felesége és Pilecki auschwitzi barátai Bolesław Bierut köztársasági elnökhöz kegyelmi kérvényt nyújtottak be. A köztársasági elnök a kegyelmi kérvényt elutasította. 1948. május 25-én a varsói Mokotówi Börtön udvarán Witold Pileckin Piotr Smietanski főtörzsőrmester végrehajtotta a halálos ítéletet. Pilecki elhantolásának helye máig ismeretlen.

1946 júliusában értesítették Pileckit arról, hogy valószínűleg dekonspirálták és az ország elhagyására utasították. Ezt Pilecki visszautasította. 1947 áprilisában bizonyítékokat kezdett gyűjteni a szovjet atrocitásokról és lengyelek (főként a Honi Hadsereg és a 2. Lengyel Hadtest katonáinak) bebörtönzéséről az NKVD táboraiba, kivégzéséről, szibériai munkatáborokba hurcolásáról.

1989-ig a Lengyel Népköztársaságban valamennyi Pileckivel kapcsolatos adatot szigorúan cenzúráztak. ― Rehabilitáció és utóélet 1990-ben a Katonai Főügyészség a Pilecki elleni per felülvizsgálatát kezdeményezte. Az ítéletet 1990. október 1-jén semmisítették meg. Szimbolikus sírja a varsói Powązki Katonai Temető Kwatera na Łączce emlékfalában van.

1947. május 8-án tartóztatta le a kommunista állambiztonsági szolgálat (Urząd Bezpieczeństwa, UB). Az ellene folyó nyomozást Roman Romkowski ezredes vezette. Sokszorosan megkínozták, ennek ellenére Pilecki nem fedte fel társait.

Witold Pilecki bűnügyi felvételei a varsói Mokotów börtönben, 1947-ben

Powązki Katonai Temető, Kwatera na Łączce

― A vád és a büntetés

2006. július 30-án, a Varsói felkelés 62. évfordulójára rendezett ünnepségek keretében Lech Kaczyński köztársasági elnök Pileckit posztumusz a Fehér Sas Érdemrenddel tüntette ki.

1948. március 3-án a varsói Körzeti Katonai Bíróság előtt kezdődött az úgynevezett „Witoldcsoport” pere. Ellene tanúskodott a későbbi lengyel miniszterelnök, Józef Cyrankiewicz, maga is auschwitzi túlélő. Az ügyész – Czesław Łapiński őrnagy – vádiratában tiltott határátlépés, közokirathamisítás, hadkötelezettség megsértése, visszaélés lőfegyverrel, kémkedés és merénylet előkészületének bűntettével vádolta. A büntető tanács elnöke Jan Hryckowian alezredes, tagja Józef Badecki százados volt.

A lengyel Fehér Sas Érdemrend ― Jan Karski Jan Karski (szül. Jan Romuald Kozielewski, Łódź, 1914. június 24. – Washington, 2000. július 13.) lengyel diplomata, második világháborús ellenálló, később a Georgetown Egyetem professzora. 1942ben és 1943-ban beszámolt a lengyel emigráns kormánynak és a nyugati szövetséges hatalmaknak a náci Németország által megszállt Lengyelországban tapasztalt helyzetről, különösen a varsói gettó felszámolásáról és a titkos megsemmisítő táborokról. Ő volt az első, aki elvitte nyugatra a holokauszt borzalmainak hírét, de hiába volt hiteles szemtanú, a szövetségesek vezetői nem

Pilecki százados a vádlottak padján 1948 márciusában

32

hitték el, hogy mindaz, amiről hírt adott, megtörténhetett. Erőfeszítéseiért a gyakorló katolikus Karski megkapta a Világ Igaza kitüntetést.

Harmadik küldetése során, amikor gyalogszerrel kelt át a Tátra hegyein, a Gestapo Demétén elfogta és kínzásoknak vetette alá; miután öngyilkosságot kísérelt meg, hogy a kínzások hatására se árulhassa el a birtokában lévő információkat, az ellenállók az újszandeci börtönkórházból szöktették ki.

Jan Romuald Kozielewski néven született Łódźban, Walentina és Stefan Kozielewski gyermekeként. A város ekkor Lengyelország felosztása nyomán az Orosz Birodalomhoz tartozott, azon belül az autonómiájától fokozatosan megfosztott Lengyel Királyság része volt.

1942 októberében, negyedik küldetésén azt a megbízást kapta, hogy titokban menjen nyugatra, és tegyen jelentést az emigráns kormánynak a megszállt Lengyelországban tapasztalható helyzetről. A jelentés egyik fejezetének a lengyelországi zsidóság helyzetéről kellett szólnia. Mivel az emigráns kormány aggódott a lengyel ellenállás pártjainak belpolitikai viszonyai miatt, Jan Karski (aki ettől kezdve ezt az álnevet használta) találkozott a különböző frakciók, köztük zsidó csoportok képviselőivel is. Nem sokkal elutazása előtt két zsidó vezető beszámolt neki a lengyel zsidóság reménytelen helyzetéről, ami alapján úgy döntött, hogy jelentését saját tapasztalataira alapozza. Ennek érdekében egy alagúton keresztül kétszer is becsempészték a varsói gettóba, illetve egy ukrán őr egyenruhájában a Lublin közelében működő Izbicai átmenőtáborba (melyet ő tévesen a Bełżeci koncentrációs táborral azonosított). Az itt tapasztalt szörnyűségek hatására döntött úgy, hogy nem csupán a lengyel ellenállási mozgalom futára lesz, de hangot ad a zsidóság szenvedéseinek is.

Jan Karski Katolikus családban nőtt fel Varsó egyik többségében zsidók lakta kerületében; hat fivére és egy nővére volt. Bőripari munkásként dolgozó apja Jan hat éves korában elhunyt, innentől fogva legidősebb bátyja, Marian is részt vett a nevelésében. 1935-ben fejezte be jogi és diplomáciai tanulmányait a Lembergi Egyetemen. 1936-ban fejezte be a rangos kadétiskolát Włodzimierz Wołyńskiben, és rendelték az 5. lovas tüzér ezredhez.

Más tanúk jelentéseit is összegyűjtötte, és egy borotva nyelében mikrofilmen vitte magával. Karski – több hamis identitást és különböző közlekedési módokat használva, Brüsszelen, Párizson, Barcelonán, Madridon és Gibraltáron át vezető út után – 1942 novemberében elérte Londont. Jelentését írásba foglalta és átadta Władysław Sikorski tábornoknak, az emigráns kormány miniszterelnökének; erre alapozva Edward Raczynski külügyminiszter az egyik első és legrészletesebb tájékoztatást adta a szövetségeseknek a holokausztról The mass extermination of Jews in German occupied Poland („A zsidók tömeges megsemmisítése a német megszállás alatt álló Lengyelországban”) című jegyzékében.

Diplomáciai képzése részeként Lengyelország több külképviseletén – Romániában, Németországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban – szolgált, majd megkezdte köztisztviselői pályafutását a lengyel külügyminisztériumban. Ezt törte derékba az 1939. augusztus 23-án kapott titkos behívóparancs. ― A második világháborúban Amikor 1939-ben Németország és a Szovjetunió megtámadta Lengyelországot, Kozielewski szovjet hadifogságba esett, és nem sokkal kerülte el a Katyńi vérengzést; életét annak köszönhette, hogy tiszti egyenruháját közlegényire cserélve részt vehetett a német–szovjet fogolycserében.

Ezt követően Karski találkozott Robert Anthony Eden külügyminiszterrel és más politikusokkal, újságírókkal és közéleti személyiségekkel (köztük Arthur Koestler íróval), valamint helyi zsidó szervezetekkel is.

Egy mozgó vonatból kiugorva sikerült megszöknie a fogságból, és csatlakozott a Honi Hadsereghez (Armia Krajowa), a megszállt Európa legnagyobb és legjelentősebb földalatti ellenállási mozgalmához. Kivételes emlékezőtehetsége és nyelvtudása tette alkalmassá arra, hogy futárként szolgáljon a lengyel ellenállás és a Franciaországban, majd annak megszállása után Londonban székelő lengyel emigráns kormány között.

Ezután továbbutazott az Egyesült Államokba, ahol 1943. július 28-án egy órára találkozott Franklin D. Roosevelt (1882. január 30. – 1945. április 12.) elnökkel az Ovális Irodában, majd más fontos közéleti személyiségekkel, és megpróbálta felhívni a közvélemény figyelmét a zsidók elleni tömeggyilkosságra – sikertelenül.

33

Szemtanúságának beszámolója, azonnali beavatkozást sürgető felhívása, amelyet 1942-ben juttatott el W. Churchillnek és F. D. Rooseveltnek sajnos nem talált meghallgatásra.

Amerikában A titkos állam története című óriási sikerű könyve tette elismert szerzővé, de Claude Lanzmann Soá című filmje révén világszerte is ismertté vált. Jan Karskit a Georgetowni Egyetem díszdoktorává avatta.

Tárgyalópartnereinek többsége nem hitte el a jelentésében foglaltakat, vagy nem vett tudomást róluk. A szövetségesek háborús stratégiája sem vette figyelembe a jelentést: logisztikailag nem tudták ekkor elérni Lengyelországot, féltek túl sok frontot nyitni, és még a nácikról sem feltételeztek ilyen embertelenséget, ezért a holokauszt kérdését mellőzték.

1982. június 2-án a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza kitüntetést adományozta neki. 1994-ben megkapta Izrael Állam díszpolgárságát. A legfontosabb lengyel állami elismerést, a Fehér Sas-rendet Lech Wałęsa köztársasági elnök adta át Jan Karskinak 1995-ben. 2012-ben Barack Obama posztumusz az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadságérmet adományozta neki.

1944-ben jelent meg Karski Story of a Secret State című könyve a lengyel ellenállásról, benne egy hosszú fejezettel a holokausztról. A könyv rövid idő alatt 400 000 példányban kelt el, és több nyelvre lefordították.

A Rágalmazásellenes Liga (Anti-Defamation League, ADL) által 1987-ben alapított Courage to Care Award-ot 2012-ben Karski tiszteletére Jan Karski Courage to Care Award-ra nevezték át; ebben az évben a díjat posztumusz Esterházy János felvidéki magyar politikusnak ítélték oda. Nyolc lengyel és külföldi egyetem avatta díszdoktorrá. Utcákat, utakat neveztek el róla New Yorkban, Łódźban és Varsóban. A világ több városában – többek között Washingtonban, New Yorkban, TelAvivban, Łódźban, Kielcében és Varsóban – emlékét padok őrzik.

o A háború után az Egyesült Államokban A háború után Karski az Egyesült Államokban maradt, mivel a szovjet befolyás alá került Lengyelországban a földalatti ellenállás életben maradt tagjait reakciósnak bélyegezték. 1954-ben amerikai állampolgárságot kapott. 1952-ben PhD fokozatot szerzett a washingtoni Georgetown Egyetemen, ahol később a politológia professzorává nevezték ki. Nemzetközi kapcsolatokat és a kommunizmus elméletét oktatta; diákjai között volt a későbbi elnök, Bill Clinton is. 1965-ben feleségül vette Pola Nireńska lengyel zsidó származású táncos-koreográfust; gyermekük nem született.

A varsói Lengyel Történeti Múzeum 2010–2014 között négy éves programsorozattal emlékezik meg Karskiról. Ennek keretében 2014-ben Budapesten is emlékkiállítást rendeztek. A lengyel parlament 2014-et, születésének századik évfordulóját Karski-emlékévvé nyilvánította. A századik évforduló alkalmából az Egyesült Államokban is megemlékezés-sorozat indult Jan Karski U.S. Centennial Campaign néven, melynek alapjain 2012 végén létrejött a Jan Karski Oktatási Alapítvány (Jan Karski Educational Foundation) Karski örökségének megőrzésére és a fiatalokkal való megismertetésére.

Elkötelezett volt a holokauszt áldozatai emlékének megőrzése iránt. 1981-ben a koncentrációs táborokat felszabadító amerikai katonatisztek előtt elmondott beszédében – melyre Elie Wiesel kérte fel – úgy értékelte, hogy háborús küldetését nem tudta teljesíteni. A szabad világ tétlenségét a „második eredeti bűnnek” nevezte. 1985-ben Claude Lanzmann francia rendező Shoah című dokumentumfilmje többek között az ő visszaemlékezésére épült. Jan Karski 2000-ben hunyt el Washingtonban.

Karskira méltán lehetnek büszkék a lengyelek, mert nemcsak hazafiságból, de emberségből is példát mutatott korának. Nem véletlen, hogy az idei, 2014es esztendő – amellett, hogy a holokauszt 70. évfordulója – az ő személyének szentelt emlékév Lengyelországban. Az Auschwitz III. táborral kapcsolatban szóba került a I.G. Farbenindustrie AG vegyigyár neve. Tekintsük át a cég történetét és Auschwitzban betöltött szerepét. o I.G. Farbenindustrie AG auschwiti szerepe Az I.G. Farbenindustrie AG (rövidítve az Interessen-Gemeinschaft Farbenindustrie Aktiengesellschaft névből; lengyelül: Wspólnota Interesów Przemysłu Farbiarskiego Spółka Akcyjna) – Frankfurt am Main (magyarul MajnaFrankfurt) városában, 1925-ben alapított német vegyi konszern.

Jan Karski Washingtonban, röviddel halála előtt. Fotó: Carol Harrison

34

― I.G. Farbenindustrie AG története

A nehéz gazdasági helyzetet a menedzsment és az alkalmazottak közös munkája révén élte túl a cég.

1941-ben, Auschwitz megfelelő fekvésére valamint a terület műszaki- és nyersanyag lehetőségeire tekintettel az I. G. Farben a német kormánytól engedélyt kapott egy katonai célú vegyigyár létesítésére.

A Bayer, a BASF és az AGFA között már 1905 óta fennállt bizonyos érdekközösség, ami az I. világháború alatt még szorosabbá vált. Az 1920-as évek közepére Németországban a gazdaság elkezdett stabilizálódni, de ekkor világossá vált, hogy a német festékipar képtelen visszaszerezni korábbi világpiaci pozícióit.

Az internetes oldalak magyar nyelvű részeiben alig találunk valami információt a nagyszabású vállalat történetével kapcsolatban.

Hogy megőrizzék versenyképességüket és növeljék az új piacokhoz való hozzáférést, az előbb említett érdekközösségbe tartozó cégek 1925-ben a hat legnagyobb német vegyipari vállalat – a BASF-fel együtt – összeolvad, és egy közös cégben, az I. G. Farbenindustrie AG-ban egyesítik erőiket.

A lengyel szövegkörnyezetet tanulmányozva megállapítható, hogy az egyik legnagyobb vegyigyár története a XX. század elején kezdődött. 1904-ben, az 1883-tól (1990-tól igazgatói állásban) a Farbenfabriken vormals Friedr festékgyárban dolgozó Friedrich Carl Duisberg (1861. szeptember 29. – 1935. március 19.) német vegyészmérnök kezdeményezésére az 1881-ben alakult Bayer & Co. (későbbi Bayer AG), amely hozzájárult a fototechnikai és vegyipar konszolidációjához (Bayer AG, Agfa és BASF), és az iparág más erős ipari csoportjaiból, a Hoechst AG, Huels, Cassella valamint Kalle & Co. AG. cégek alapították. A két csoport alkotta a Interessen-gemeinschaft der deutschen Teerfarbenfabriken elnevezésű kartellt, amely 1925-ben I.G. Farbenindustrie (InteressenGemeinschaft Farbenindustrie AG) részvénytársasággá alakult át 646 millió márka alaptőkével, 1926-ban ezt 1100 millió márkára növelték.

Tovább folyt a munka a gyártelepeken, Leverkusen maradt az új vállalat gyógyszerüzletágának értékesítési központja és az I.G Farbenindusrtie AG gyógyszerein a Bayer logót használták védjegyként. Ebben az időben, Leverkusenben tovább nőtt az alapvető vegyipari anyagok előállítása és a legnagyobb festékalapanyagokat gyártó üzem is itt épült fel. 1926-ban az I.G. Farbenindustrie 150 ezer embert foglalkoztatott (munkások és szellemi dolgozók), és a német vegyipari termelés több mint 80 %-át ellenőrizte. ― 1925/26-ban az I.G. Farbenindustrie AG festékértékesítésének átszervezése eredményeként Románia, Magyarország és Jugoszlávia értékesítési régióinak irányítása átkerül a BASF-hez. A BASF-nél a három országgal a „Duna-menti országok” részleg foglalkozik, amelyet Reuter, Schlatter és Rosa urak irányítanak. Az egyes német festéküzemek különféle képviseleteit a Budanil Farbenverkaufs AG keretében egyesítik. 1927-ben számos megegyezésre került sor a világ vegyipari ágazatának konszernjei között. Az I.G. Farbenindustrie szerződést írt alá az amerikai Standard Oil olajkonszernnel, melynek köszönhetően megszerezte a szintetikus benzin előállításának technológiáját és tapasztalatát.

Friedrich Carl Duisberg portréja Nicola Perscheid, Theodor und Jacob Hilsdorf, August Sander. Der rheinland-pfälzische Beitrag zur Geschichte der Photographie. Katalog Landesmuseum Mainz 1989. see also: Menschen der Zeit, Langewiesche Verlag, Königstein/Leipzig 1930, S.43

Ez a német gazdaság számára nagy jelentőségű volt a fegyveres konfliktus esetén, mert az ország gyakorlatilag a kőolajmezők hiányában szenvedett.

― Az I.G. Farbenindustrie AG születése

Ugyanebben az évben írták alá a következő szerződést az Alcoa amerikai konszernnel is (Aluminium Company of America), amely átadta az I.G. Farbenindustrie számára az aluminium és magnézium gyártás legújabb technológiáját.

Az I. világháború következtében megállt a dinamikus fejlődés, a Bayer elvesztette festék és gyógyszerpiacainak nagy részét. A háború alatt robbanóanyagokat és vegyifegyvereket gyártott és 1917-ben megnyitotta Wuppertal és Leverkusen után a harmadik gyártótelepét Dormagenben. A veszteségi listán szerepelt az orosz leányvállalat, amit a Forradalom után államosítottak. Az Egyesült Államokban a vagyontárgyakat – beleértve a szabadalmakat és márkaneveket is – elkobozták és elárverezték.

A következő években írták alá a megállapodásokat a DuPont (olmozott benzin gyártáchnológiája), az U.S. Industrial Alcohol Co. és a vele kapcsolatos Cuba Distilling Co. (ipari etanol gyártástechnológiája) cégekkel.

35

A konszernbe került I.G. Farbenindustrie cég kezdetben főleg festéket termelt.

― A II. világháború A II. világháború idején az I.G. Farbenindustrie helyzete arra aszintre nőt, hogy a vállalat a III. Birodalom önálló nyerasanyagtermelésének fő pillére lett, és a haddiparban mint a stratégiai anyagokat gyártó cég az élvonalban található (az I.G. Farbenindustrie üzemek többsége a német hadsereg szükségeleteinek kielégítésén dolgozott).

A nagy gazdasági válság az I.G. Farbenindustrie AG-t sem kímélte. A termelés drasztikusan csökkent és 1932-ben a korábbi 12.450 ember helyett, már csak 9.800 embert foglalkoztatott. 1933-1934 között a vállalatot pénzügyileg a nácik támogatták összesen 84,2 millió márka összeggel – ezt közvetlenül az NSDAP céljaira utalták át. Ennek a támogatásnak köszönhetően az I.G. Farbenindustrie igazgatóságának tagjai magas állásokat töltöttek be a német hadiipart koordináló állami intézetekben. Ebben az időben a modern polimer vegyészet állt a kutatások középpontjában. 1937-ben Otto Bayer felfedezte a poliuretán-t, ezt a mai napig széles körben használt, rendkívül sokoldalú anyagot. 1938-ban az I.G. Farbenindustrie AG és a Budanil AG képviseleti megállapodást köt, amelynek tárgya a vegyipari értékesítési közösség termékeinek magyarországi értékesítése. A vegyszerek értékesítését ezzel egyetlen szervezet keretében egyesítik a festékek értékesítésével. Ennek hatására a Budanil Farbenverkaufs AG új nevet kap, és Budanil Farben- und Chemikalienverkaufs AG lesz. Wuppertal-Elberfeldben is sikerrel folytatódtak a kutatások. Gerhard Johannes Paul Domagk (Lagow, Brandenburg, Németország, 1895. okt. 30. - Burgberg, (Königsberg közelében), NSZK, 1964. ápr. 24.) hírnévre tett szert ebben az időszakban. Domagk német bakteriológus, patológus 1924-ben a greifswaldi, majd 1925-től a münsteri egyetemen tanított. Egyidejűleg az I. G. Farbenindustrie kísérleti patológiai és bakteriológiai laboratóriumának igazgatója lett Wuppertal-Elberfeldben. Domagk itt szisztematikus módszerrel új festék- és gyógyszermolekulákat keresett, s észrevette, hogy az egyik festéknek antibakteriális hatása van az egerek streptococcusfertőzésével szemben. A streptococcus-fertőzések ellenszereként kifejlesztette az első sulfonamid gyógyszert, melyet Prontosilnak nevezett. 1939-ben ezért orvosi-élettani Nobel-díjat kapott, a náci Németország tilalma miatt ezt azonban akkor nem, csak 1947-ben vehette át. A II. világháború után elsősorban a tuberkulózissal és a rák ellen alkalmazott kemoterápiával foglalkozott. 1959-ben a Royal Society tagja lett.

„Buna Morowitz” alaprajza és helye napjainkban Az I.G. Farbenindustrie üzemeiben gyártották a kiemelt jelentőségű vegyipari termékeket (műgyanta, nikkel, magnézium, kén és kenőanyagok – ezek a termékek a teljes ipari termelés 100 %-át tették ki); mérgező hadianyagok (a teljes teremlés 95 %-a); a műanyag (a termelés 92%-a), festékek, a mű- és szintetikus szálak, robbanóanyagok (a termelés 88 %-a, ebből lőpor 75%), nitrogénvegyületek (80%) valamint szénből nyert a műbenzin teljes termelésének 52%-a).

1938-ban az állami megrendeléseknek és a piaci monopolista helyzetének köszönhetően a konszern teljes részesedése elérte a 2,2 milliárd márkát, 1943-ban pedig a 4,3 milliárd márkát.

Ugyancsak a XX. évszázad 40-es éveinek elején az I.G. Farbenindustrie gyárában dolgozták fel az Abwehr parancsára a kémeszközöket a a szövegek és műszaki rajzok lekicsinyítéséhez szolgáló mikrocseppek előállításához, mint pl. az A4-es lapformátum 1 mm nagyságú csepphez.

A II. Világháború kitörésekor az I.G. Farbenindustrie AG-t „beolvasztották” a német hadiiparba, ennek 1945. április 14-én az amerikai erők megérkezése vetett véget és a terület angol fennhatóság alá került.

36

A háború elején valamint annak folyamán a konszern is részt vett az Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Norvégia valamint a Szovjetunió területén lévő vállalatok kifosztásában – együttműködött ennek céljából a magas náci tisztségviselőkkel, megmutatva, mely gyár vagy üzem van biztonságban, szétszerelve és a I.G. Farbenindustrie gyárba szállítva.

Az I.G. Farbenindustrie teljes háborús nettó bevételét 1945-ben 6 milliárd német márkára becsülték. ― A háború utáni időszak 1947-1948 között zajlott többek között a proces IG Farben valamint a további konszerellenes eljárás a nürnbergi per során. 24 konszernigazgatót állítottak az amerikai katonai törvényszék elé, közülök 13-at 6 hónaptól 8 évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek.

A konszern a koncentrációs tábor foglyainak és a kényszermunkára deportáltaltak tömegeit foglalkoztatta, ezeknél a táboroknál elhelyezkedő saját munkahelyi hálózatot is létrehozott, többek között a policei szintetikus benzingyárban (ném. Hydrierwerke Pölitz AG), a szintetikus benzint és kaucsukot gyártó I.G. Farbenwerk Auschwitz üzemeiben Morowicében az AuschwitzBirkenau tábornál.

A szövetségesek által vélt hűborús bűnök súlya miatt az I.G. Farbenindustrie vállalat bezárását és vagyonát elkobzását tervezték. Végül 1951-ben a konszernt vállalatokra osztották, melyek eredetileg az I.G. Farbenindustrie üzemekhez tartoztak. A konszernt hivatalosan 1952-ben oszlatták fel.

A Németország saját területén lévő üzemekben a megszállt országokból átszállított 103 ezer kényszermunkás dolgozott, ugyanakkor az Auschwitz-Birkenau tábornál lévő I.G. Farbenindustrie üzemeknél a 40-es években közel 300-500 ezer fogoly, melyek többségét megölték. 1944-ben ebben a táborban foglalkoztatottak száma elérte a 83 ezer foglyot.

Az I.G. Farben leányvállalata, a Buna-Werke Schkopauban (Forrás: Museum Auschwitz)

IG Farben Üzemek Oświęcimben Az I.G. Farbenindustrie részesedése a németek által a tömegpusztításhoz szükséges Cyklon B gázt termelő Degesch (Deutsche Gesellschaft für Schädlingsbekämpfung) cégben 42,2% volt. A konszernnel a koncentrációs táborok foglyain áltudományos kisérleteket (pl. a műbenzin szívbe fecskendezése és mások) végző orvosok is együttműködtek.

Schkopau Buna-Werke napjainkban Ezek a cégek megerősödtek, és nagyobb piaci részesedéshez jutottak – végül az alapító vállalatokbólcsak négy maradt: az Agfa, a BASF, Bayer és Hoechst AG (társulva később a francia Rhône-Poulenc Rorer céggel és végül az Aventis vegyipari konszernné alakultak át).

Auschwitz-Birkenauban az IG Farben valamint a Bayer munkatársa volt többek között Helmut Vetter háborús bűnös, aki a foglyokon a szervezet gyógyszerekre való ellenálló képességét vizsgálta. A cég biztosította az SS ostályainak is a metanolt, melynek segítségével megölték a foglyokat és a holttesteket a kerematóriumokban elégették.

Dr. Fritz ter Meer, az IG Farben igazgatójaként közvetlenül részt vett a Ciklon-B ideggáz kifejlesztésében, ami több millió ember halálát okozta a II. Világháború alatt. Meer-t a Nürnbergi perben hét év börtönre ítélték, de Rockefeller és az akkori amerikai német biztos, J.J. McCloy közbenjárására négy év után szabadon bocsátották. A népirtásért és emberiség elleni bűntettekért elítélt,

Az I.G. Farbennek több német tudós is dolgozott, pl. Fritz Termeer (1884-1867) vegyész és iparos, vagy a Cyklon B szabadalmának tulajdonosa és a I.G. Farben operációs tisztje, Carl Wurster (19001974).

37

tetteit soha meg nem bánó Fritz ter Meer, a Bayer gyógyszeripari cég elnökeként tért vissza a szabad életbe. A pozíciót 1961-ig töltötte be. 1962-ben az ő kezdeményezésére állt fel az Egészségügyi Világszervezet és a FAO (az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezete) által támogatott Codex Alimentarius Bizottság, ami elvileg a fogyasztók egészségét hivatott védeni, de valójában a gyógyszeripar irányítja és egyetlen célja, hogy minél több gyógyszerfogyasztót termeljen.

fel, ami belélegezve viszonylag gyorsan halálos mérgezést okoz. Használata után egy idő elteltével Karsai László történész szerint lehetetlenné válik kimutatni a környezetből a jelenlétét, más források szerint a vakolat bizonyos összetevőivel reagálva olyan stabil vegyületeket alkot, amelyek a hidrogén-cianid jelenlétét később is kimutathatóvá teszik. ― Leírása A Zyklon–B-t az 1920-as években a Nobeldíjas Fritz Haber (Wrocław, 1868. december 9. Bázel, 1934. január 29.) zsidó származású német kémikus fejlesztette ki, aki fontos szerepet játszott az első világháborúban a német gázfegyverek létrehozásában is. Adolf Hitler hatalomra kerülése után származása miatt távozni kényszerült hazájából. A Zyklon–B a háború során a tífuszt terjesztő tetvekkel szembeni küzdelemben nélkülözhetetlenné vált, de a mérget egyes náci koncentrációs táborokban emberek tömeges elpusztítására is alkalmazták.

Több vádlott hamarosan jól jövedelmező állásokat töltött be. Carl Wurster például, aki a II. világháború idején az Auschwitzba Cyklon B gázt gyártó vegyigyár vezetője, valamint a nürnbergi per elitéltje volt, már 1952-ben BASF cég vezetője lett. Ezt a tisztséget több éven át töltötte be. 1960-1972 között a Max Planck Társaság (Max Planck Gesellschaft teljes nevén Max-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften e. V.) alelnöki tisztségét töltötte be. A BASF (Badische Anilinund Soda Fabrik, magyarul: Badeni Anilin- és Szóda Gyár), az 1865. április 6-án, Mannheimben alapított német vegyipari cég IG Farbenként együttműködött a nácikkal és részt vett a gázkamrákban használt Zyklon B gyártásában is. Bár a háborút követően a szövetségesek feloszlatták a céget, a vállalatot 1952-ben alapította újra Carl Wurster. A cég a német gazdasági csodának és az olyan új, szintetikus termékeknek, mint a nylon vagy a polisztirén, köszönhetően gyors növekedésnek indult és az 1960-as években már Németországon kívül is megjelent. A társaság jelenleg számos piacon aktív, mint például a vegyianyagok, a különböző műanyagok, növényvédőszerek és újabban a GMO termékek piacán is. A biotechnológiai kutatások területén a cég együttműködik a Monsantóval. A BASF cégcsoport egyetlen hazai gyártókapacitása a solymári székhelyű BASF Poliuretán Hungária Kft. (korábbi nevén Elastogran–Kemipur), ahol poliuretán rendszerek előállításával foglalkoznak. A cégcsoport magyarországi leányvállalatai – a BASF Poliuretán Hungária Kft., a XIII. kerületi székhelyű BASF Hungária Kft., valamint ez utóbbi Építési vegyianyag divíziója – összesen 120 főt foglalkoztatnak, melyek együttes árbevétele 2011ben 212 millió euró volt.

Zyklon–B beöntése az adagolóba A Zyklon–B készítmény tulajdonképpen légmentesen leforrasztott fémdobozban tárolt, farostból, kovaföldből vagy más porózus anyagból készült korongokban, pasztillákban vagy pelletben elnyeletett hidrogén-cianid (kéksav, németül Blausäure, innen a „B”) volt. Biztonsági okokból tartalmazott egy erős szagú, köhögésre ingerlő komponenset is, hogy a felhasználóját figyelmeztesse, ha a méreggel érintkezésbe került. A szert Csehországban Uragan D2 néven ma is forgalmazzák.

― A Zyklon–B leírása A Zyklon–B (néha Zyklon B vagy Cyclon B alakban) egy cianidalapú rovarölő készítmény, amely kétes hírnevét annak köszönheti, hogy a második világháború idején a Harmadik Birodalom által üzemeltetett koncentrációs táborokban az emberek meggyilkolására használt gázkamrákban alkalmazták. A Zyklon–B szemcséiből 26–28 Celsius-fokon a levegővel keveredve hidrogéncianid gáz szabadul

Zyklon–B-s doboz és Zyklon–B-t tartalmazó pelletek.

38

― A hidrogén-cianid

Grigorjev, a műszaki tudományok kandidátusa, Pelkis, a műszaki tudományok kandidátusa voltak, megállapították, hogy a majdaneki tábor területén épített kamrákat főként tömeges emberirtás céljaira használták. Összesen hat ilyen kamra volt. Az egyikben CO gázzal pusztították az embereket, a többiben "Ciklon" méreg tartalmú vegyi anyag igénybevételével ölték meg az embereket.

A Zyklon–B hatóanyaga, a hidrogén-cianid szobahőmérsékleten rendkívül illékony folyadék, forráspontja 26 °C. Színtelen, keserűmandula illatú, gőze belélegezve vagy a bőrrel érintkezve nagyon mérgező, ember esetén 1 kg testsúlyra vetítve 1 mg már halált okoz. A levegővel elegyedve 75 g/m³ koncentráció fölött robbanásveszélyes, rovarirtásra való felhasználásakor legfeljebb 8–10 g/m³ töménységben használják. Meggyújtva lassan elég, mérgező hatását elveszíti. A hidrogén-cianid mérgező hatását a sejtlégzés károsításával fejti ki, mégpedig a citokrómc mitokondriális enzim bénításával. Emiatt, habár a vér elegendő oxigént tartalmaz, a sejtek ezt képtelenek felhasználni (cytotoxikus hypoxia), a halál pár percen belül fulladás miatt áll be. Erősen ingerli a légzőközpontot (az oxigén-tenzió csökkenése által), így a légzés a mérgezés elején fokozódik. A cianidok az oxigénhiányra legérzékenyebb szerveket támadják meg először, így a központi idegrendszert és a szívet. Kis koncentrációban a cián-hidrogén (HCN) és a kálium-cianid (KCN) nem mérgező, mert a szervezetben jelen levő rodanáz enzim kén jelenlétében ártalmatlan tiocianáttá alakítja őket. Így, ha időben észlelik, a ciánmérgezés egyik terápiája kén (tioszulfát), valamint nátriumnitrit parenterális adása. Ez utóbbi anyaggal a vér hemoglobinjából methemoglobint képzünk, amelyhez a cianid affinitása nagyobb, mint a citokróm-oxidázhoz, így mintegy elvonjuk a mérget a célmolekulától.

Jelenet az 1978-ben készült négy részes Holocaust (ang. Holocaust: The Story of the Family Weiss) Holocaust 1. tévésorozatból Auschwitzban a gázkamrák tetején három szeleppel ellátott, kéményszerű nyílás volt, gázálarcot viselő SS-emberek ezeken keresztül szórták le az addig légmentesen lezárt pléhdobozokban tárolt Zyklon– B szemcséket, amelyekből a teremben összezsúfolt emberek testhőjétől felmelegített levegőben a gyilkos hidrogén-cianid gáz felszabadult. A Zyklon–B szemcsékből levegővel érintkezve halálos hidrogén-cianid gáz szabadul fel, amely a vastartalmú vegyületekkel reagálva a berlini kéknek (párizsi kék, porosz kék) nevezett festékanyagot (ferro-ferri-cianát, Fe4[Fe(CN)6]3) adja.

o Használata embereken A szert először 1929-ben kezdték el használni az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a Mexikó felöl érkező bevándorlók ruháit ezzel fertőtlenítették. Az eredetileg fertőtlenítő és rovarirtószert a náci Németország kémiai fegyverként használta fel a lágerekbe zsúfolt emberek elpusztítására.

o Kártérítés A XX. század 50-es éveinek végén az I.G. Farbenindustrie 27 millió kártérítést fizetett ki a zsidó származású kényszermunkásoknak (akik többek között az I.G. Farben Buna-Werke Auschwitz üzemeiben dolgoztak).

A gázt egyaránt használták Auschwitz–Birkenau és a majdaneki táborokban is. Eredetileg a tífusz megelőzésére és tetvek ellen használták. 1940 januárjában vagy februárjában, cigány gyermekeken próbálták ki a gáz mérgező hatásait. 1941. szeptember 3-án, Auschwitzban történt az első Zyklon–B elgázosítás: 600 szovjet hadifoglyot és 250 lengyel beteg, legyengült embert öltek meg a Zyklon–B gáz által. A kísérlet 20 óráig tartott.

Mindamellett I.G. Farben-t 2003. november 10-ig folyamatosan jegyezték, mint vállalatot a Frankfurti Értéktőzsdén (Frankfurter Wertpapierbörse FWB®), amikor csődbe ment. Az I.G. Farbenindustrie ekkor 500 ezer márka kártérítést fizetett a németeknek (160 ezer font és 255 646 euro) a náci III. Birodalom területén egykor kényszermunkára hurcoltak alapja javára. A későbbiekben ebből az összegből 21 millió márkát nem fizettek ki.

Egy törvényszéki műszaki és vegyészeti szakbizottság, amelynek elnöke Kelles-Krause, Lublin építész-mérnöke, tagjai pedig: Teljaner, a műszaki csapatok őrnagya, egyetemi magántanár,

39

A levegő évi középhőmérséklete a pszczynai földön eléri a 7-8 °C-t. A legmelegebb hónap a július (15 °C), aleghidegebb a január (-1 °C).

Pszczyna Pszczyna (németül: Pless vagy Pleß, csehül: Pštína, egykor Blština, Blščina, sziléziaiul régen: Psczina) – ez a nekünk oly kedves városka, melyet már korábban, 2010-ben is felkerestünk – a Sziléziai vajdaságban található. Járási székhely, a nagyközség-város központja. A várost a XIII/XIV század fordulóján alapították. 2010. december 31-i adatok szerint a városnak 25 415 lakosa volt.

R. Gumiński (1948) szerint a pszczyai járás három éghajlati körzetben található: nyugati része a Szudéta-alji, a keleti a tarnówski (Tarnówskie Góry), az északi pedig a częstochowa-kielcei körzetben. A mezőgazdaság számára a legmeghatározóbb feltételek a tarnówski körzetben találhatók: a fű vegetációs időszaka több mint 220 nap, az évi csapadék mennyisége meghaladja a 700750 mm-t. Kisebb jelentőséggel bír a częstochowakielcei körzet. A Szudéta-alji körzetet a magasabb éves csapadékhozam jellemzi, ez eléri a 600-800 mm-t. A legcsapadékosabb hónap a július, a legkevesebb februárban vagy márciusban esik.

― Fekvése A város nagy része a Pszczynai-síkság déli részében, az Oświęcimi-medencében fekszik, a Pszczynka-folyó (a Visztula baloldali mellékága) mellett, a történelmi Felső-Sziléziában. Pszczyna déli része már a Felső-Visztula völgyében található. A város tengerszint feletti magassága: 262 m. 2011. január 1-jei adatok szerint a város 22,49 km² kiterjedésű.

A járás területét 50-70 napig hó borítja, a hóréteg vastagsága gyakran eléri a 15 cm-t. A hóesés már november első felétől megjelenhet. Nyáron elég gyakran jégeső eshet. Az ország többi részéhez hasonlóan, Pszczyna környékén is a nyugati szelek uralkodnak, 2-3 m/s közepes szélsebességgel. A Cieszyni-hegyvidék valamint a Sziléziai Beszkidek közelsége miatt gyakoriak a déli irányból fújó főn szelek.

A város egykor a Pszczynai Hercegség (Księstwo Pszczyńskie) fővárosa volt. 1975-1998 között a város közigazgatásilag a Katowicei vajdasághoz tartozott.

Fontos szerepet tölt be a helyi mikroklíma alakításában Dél-Lengyelország legnagyobb vízgyűjtője, a Zbiornik Goczałkowicki. A duzzasztómű hossza eléri a 2980 m-t. Területe 32 km2, teljes térfogata 168 millió m³; í vazfelület tengerszint feletti magassága 257 m.

― Földrajz  A terület domborzata és vízrajza A Pszczynai-fennsík (Wysoczyzna Pszczyńska) területe homokos olvadékvíz-síkság, amelynek területe kelet felé hajlik. Ez a területén enyhén hullámzó, kisebb magasságbeli eltérésekkel. Ez egész terület tengerszint feletti magassága 250-260 m körül van. A fenti területen található a Pszczyna fő talajvízgyűjtő zónája. Ez jégkorszak utáni homokos kavicsban található negyedidőszaki porózus és morzsalékos vízgyűjtő. Légköri csapadék táplálja, nem iható víz.  Éghajlata Pszczynai járás, ahogy az egész Sziléziai vajdaság, az átmeneti mérsékelt éghajlati övben található, amely azt jelenti, hogy területén a kontinentális és óceáni eredetű légtömegek keverednek. Leggyakrabban az Atlanti-óceán feletti légtömegek találhatók itt, melyek az év folyamán alacsony középhőmérsékletet és hosszú, fagyos teleket eredményeznek (R. Dulias, A. Hibszer, 2004).

Zbiornik Goczałkowicki Az elég nagy vízfelület befolyással van a környező területre, a telet enyhévé téve, a tavaszt pedig lehűtve. A vízgyűjtő jelenléte enyhítő hatással van a helyi klímára.

Fontos eleme a pszczynai föld hőmérsékletének alakításában a Szudéték és a Kárpátok közötti süllyedés, a Baltikumot és a Mediterráneumot összekötő Morva-kapu közelsége. Lehetővé teszi a déli forró trópusi légtömegek behatolását. Viszonylag kicsi az arktikus légtömegek befolyása.

o A város története o A város kezdetei A pszczynai föld, mint önálló közigazgatási egység pontosan 1407-ben jelent meg, azonban a Pszczyna körüli területek már sajátos jellegzetességgel bírtak.

40

Pszczyna első írásos említése évszázadokkal ezelőtti dokumentumokban, 1303-ban fordul elő, ellenben a város valójában jóval korábban alapították. Erre futott keresztül a korai középkortól a távoli Oroszország felől Krakkón át, a Morvakapu felé, majd a távoli Duna irányába egy kereskedelmi útvonal. A megerősített város – korábbi pszczynai vár – a Pszczynka kedvező gázlója mellett állt, olyan helyen, ahol a kereskedeémi út használói biztonságosan át tudtak kelni a folyó vizenyős és iszapos medrén.

Uralkodásának éveit a huszita hadjáratok fémjelzik, akik 1433-ban elpusztították a környéket és megostromolták a pszczynai várat, de nem tudták azt bevenni. Helena után Pszczyna birtokosa fia, Mikołaj lett, őt követően pedig özvegye, a polgári származású Barbara Rokemberg, Barbara Orientowa (†1463. november 12. után), egy gazdag krakkói kereskedő leánya lett (1452-1462). Ugyanakkor mostohafia, Jan Karniowski herceg száműzte őt a városból, aki 1462-1465 között uralkodott a városban. Ezt követően testvére, Wacław rybniki herceg fosztotta meg őt a hatalmától. Wacław vakmerő politikája oda vezetett, hogy Pszczynát Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) magyar király csapatai foglalták el, 1474ben megfosztva őt a város és a földjei feletti uralmától.

o Középkor Pszczyna és környékének változékony sorsa évszázadokon át uralkodóitól függött. A kora középkorban ezek a területek, a pszczynai földek nem Sziléziához, hanem Kis-Lengyelországhoz tartoztak. Pontosan 1178-ban II. Kázmér, más néven Igazságos Kázmér (lengyelül: Kazimierz II Sprawiedliwy), (1138 – 1194. május 5.) herceg IV. Mieszko, más néven Görbelábú Mieszko (lengyelül: Mieszko IV Plątonogi (Raciborski)), (1138 – 1211. május 16.) opolei-raciborzi fejedelemnek adományozta őket.

A szerencsétlen herceg haramrosan fogságban meghalt. Átmenetileg Pszczyna birtokosa Mátyás király párthíve, Podjebrád György (eredeti nevén Jiři z Kunštátu a Poděbrad, Poděbrady, 1420. április 23. – Prága, 1471. március 22.), cseh király fia, Hynek z Poděbrad (1452. május 18.1492. július 11.) – ifjabb Henrik – cseh királyfi lett, aki egyúttal testvérének, Viktorin (1443–1500) ziębicei hercegnek adta át azt. Ő azonban 1480-ban eladta Pszczynát II. Kázmér cieszyni hercegnek. Ő mindenekelőtt 1498-ban megújította Pszczyna városi privilégiumait. Ő volt már a város és környéke utolsó Piast-ági birtokosa. 1517-ben eladta azt Thurzó Elek magyar mágnásnak.

Ettől kezdve a pszczynai föld már sokáig Sziléziával kapcsolódott össze. Görbelábú Mieszko után itt uralkodtak a következő opolei-raciborzi Piast hercegek: Kazimierz, II. Mieszko és testvére Władysław, majd II. Mieszko két fia, először Mieszko, utána Przemysław. A család utolsó, és egyúttal utolsó független Piast opolei-raciborzi herceg és a pszczynai föld ura Leszek volt. Több más sziléziai Piast-hercegséghez hasonlóan 1327-ben Luxemburgi János cseh király fennhatóságát ismerte el, annak vazallusa lett. Az utód nélkül elhunyt Leszek halála után, 1336-ban földjei sógora, a cseh Przemyslida dinasztiából való II. Mikołaj opawai herceg kezére kerültek.

Az ő idejéről kezdve a pszczynai föld már akkoriban a Német Birodalom részét képezte, ismert nevén: Pszczyńskie Wolne Państwo Stanowe – Pszczynai Szabadállam, ahogy uralkodója is közvetlenül a császári uralom alattvalója volt. Ezekben az időkben Pszczyna uraihoz 50 falu és 4 város – Pszczynán kívül még Bieruń, Mikołów és Mysłowice – tartozott. A következő birtokosok idején a pszczynai föld 27 másik faluja is Pszczyna birtokosainak hűbérbirtoka volt.

A helyi katolikus plébániát első ízben 1326-ban jegyezték be a krakkói egyházkerület oświęcimi dékáni hivatala szentpéter filléreinek jegyzékébe Plessina név alatt. Ezt követően a pszczynai földet Raciborz-zsal együtt II. Mikołaj utódai, Jan I és annak fia, Jan II Żelazny uralták. Ez utóbbi 1407-ben Pszczyna falujától a környékbeli földekkel együtt, mint saját felesége, Helena Korybutówna – Jagelló Ulászló unokahúgának – örökös birtokát különítette el.

Betlenfalvi Thurzó Elek (1490–1543) országbíró Thurzó János (Lőcse, 1437. április 30. – Nagybánya, 1508. október 10.), krakkói polgármester, vállalkozó, körmöci főkamaragróf (1496–1507) – akinek bányavállalata és rézválasztó kohója volt – és Beck Magdolna – Szatmári György unokahúga – fia volt. Elődei nyomán a bányaművelést kedvelte. 1521-ben már körmöci kamarai gróf és királyi főkomornokmester, majd királyi kincstárnok lett, 1525-ben pedig tárnokmester, végül országbíró akkor lett, amikor a törökök elfoglalták Budát. 1543. január 25-én halt meg, Lőcsén temették el.

És pontosan ettől az időtől kezdve lehet igazából pszczynai földről és határairól beszélni, egészen a XX. századig, amikor is jelentősen korlátozták azt. A mai pszczynai járás az egykori pszczynai földek területének alig felén található. Amikor 1424-ben II. János elhunyt, Helena Korybutówna (1390 előtt-†1449. március 2. után) haláláig szuverén fejedelemasszony lett.

Thurzók szoros kapcsolatot tartottak fenn I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary), (Kozinice, Lengyelország, 1467.

41

január 1. – Krakkó, 1548. április 1.) lengyel királlyal, emiatt Pszczynában 1518. április 10-én megállt a Krakkóba utazó Bona Sforza d'Aragona hercegnő, avagy a leendő lengyel királyné. Nem sokkal ez után, Thurzó Elek a pszczynai földeket saját testvérének, Thurzó János (1466- Boroszló, 1520) boroszlói püspöknek adta át. Ő 1536-ban eladta Mysłowicét.

Ferdinánd és III. Ferdinánd uralkodása alatt (1618–1648) szörnyen feldúlták a hadműveletek és a megszállás során a különböző hadseregek. Százévi kedvező békét követően, a XVIII. század első felében újból fellángolt ezen a környéken a háborús zűrzavar. A poroszok és az osztrákok vele együtt egész Szilézia elfoglalására törekedtek – II. (Nagy) Frigyes porosz király (der Alte Fritz; Berlin, 1712. január 24. – Potsdam, 1786. augusztus 17.) a győztes jogán az 1742. évi béke megkötésekor az egész kerületet megszerezte, Pszczynával együtt. Mária Terézia főhercegnő a berlini békével lezárult első sziléziai háború után tehát Sziléziát Frigyesnek engedte át.

A pszczynai föld további teljes eladása után Pszczyna új birtokosa, a gazdag sziléziai családból való Caspar von Promnitz fia, Baltazar von Promnitz (1488-†Nysa, 1562. január 20.), 1539-től wrocławi püspök 1548-ban majorátust alapított, aki éppen ebben az évben vásárolta meg Pszczynát a Thurzóktól. A majorátus alapítása azt jelentette, hogy ettől kezdve a pszczynai földet nem tudták felosztani, hanem mindig az első szülött fiú örökölte.

A hétéves háború (1756–1763) során újabb harcok zajlottak a pszczynai földön és újra megjelentek itt az osztrák csapatok. Röviddel ezután, a Promnitz család utolsó tagja, Jan Erdmann Promnitz a pszczynai földeket unokaöccsének, az Anhalt-Köthen családból való Fryderyk Erdmann Anhalt-Köthennek (1731Pszczyna, 1797) adta át.

o Újkor A Promnitzok sajár nemesi címerrel rendelkező alsó-sziláziai család tagjai voltak. A XV. század elejétől ismert család. A család központjai Wichów, Lasocin valamint a Kożuchów környéki Dzietrzychowice voltak a głogówi hercegségben.

Fryderyk Erdmann Anhalt-Köthen címere Ez a herceg, bár átvette az örökséget nagybátyja után, mindenekelőtt meg kellett szereznie a porosz király beleegyezését. Ez nem volt könnyű, tekintettel arra, hogy néhány évvel korábban, a hétéves háborúban, mint a francia hadsereg tisztje, a poroszok ellen harcolt. De itt jött a családi összeköttetés – a szász Köthen hercegség szomszédos volt a rokon Anhalt-Zerbst család birtokaival. Fryderyk Erdmann herceg unokahúga meg, Zofia Anhalt-Zerbst akkoriban II. Katalin cárnő az orosz cári trónra került. Katalin apja, Keresztély Ágost anhalt-zerbsti herceg porosz tábornok és Stettin kormányzója volt. Katalin tehát születésekor Zsófia Auguszta Friderika (Sophie Friederike Auguste von Anhalt-Zerbst) néven anhalt-zerbsti hercegnő volt, távoli orosz felmenőkkel, így tehát éppen az ő porosz királynál való közbenjárására az Anhaltok neki köszönhetik Pszczynát.

A Promnitz család címere A család első ismert történelmi alakja Sigismund von Promnitz volt, aki 1444-ben halt meg. Unokája, Baltazar von Promnitz 1539-ben kinevezett wrocławi püspök volt. Néhány birtokot vásároltak, mint például a szabad államok: Pszczyna FelsőSziléziában és Żary Alsó-Lausitzban. Baltazar testvérei: Stanisław és Karol unokatestvérükkel, Szigfriddel együtt 1559-ben megkapták a cseh bárói (Freiherr) címeket. Zygmunt Zygfryd (Szigfrid unokája) cseh grófi (Graff) címet kapott, később pedig a Német Birodalom grófjává (Reichsgraf) nevezték ki. Az ún. grófi ág alapítója volt. A bárói ág – Karol és Stanisław utódai – a XVII. század végén kihalt. A grófi ág Jan Erdman von Promnitzzal 1785-ben halt ki. A Promnitzok Pszczynában éppen két évszázadon keresztül uralkodtak. Nem voltak ezek könnyű idők a XVIII. században, hiszen a pszczynai földet a harmincéves háború idején, II. Mátyás, II.

Pszczyna következő birtokosai, az Anhaltok uralták az itteni birtokokat a XIX. század első feléig.

42

A család utolsó tagja, Henrik herceg pszczynai földet unokaöccsének, X. János Henrik hercegnek adta át, aki az eddig a hatalmas birtokokat a Wałbrzych környéki Książ várából igazgató hatalmas Hochberg mágnás családból származott. Hochbergek a leggazdagabb és legelőkelőbb sziláziai családokhoz tartoztak az egész Német Birodalomban. A német általános összeírások idején 1900-ban a város lakosság 88,7% úgy nyilatkozott, hogy a lengyel nyelvet használja, 1910-ben már csak 86,7%-a. Az I. világháború idején a Hochbergek pszczynai palotájukat II. Vilmos császár főhadiszállása és a német főparancsnokség székhelye rendelkezésére bocsátották. Nyomban a háború befejezése után, amikor FelsőSzilézia állami hovatartozásáról döntöttek, Pszczyna újból jelentős történelmi események előterébe került. A másik Hochberg, XV. János Henrik, a független Sziléziai Köztársaság (Republika Śląska; amihez diplomáciai útra lépett) vagy a független Felső-Sziléziai Köztársaság megalapításának híve volt (amihez a Felsősziléziaiak Szövetségének pénzügyi támogatását biztosította (1919-1924); vagy a pszczynai földek Németországhoz csatolását szerette volna. Amikor 1919. augusztus 16-án kirobbant az I. sziléziai felkelés, a felkelőket megtámadták a német csapatok már a gyülekezőhelyen (pl. az ún. „Három Tölgy”), a herceg pedig átadta palotáját a német paramilitáris csoportok laktanyája és székhelye számára. A palota pincéiben akkoriban átmeneti börtönöket rendeztek be, ahol az elfogott lengyel felkelőket helyezték el.

Az 1921-es III. sziléziai felkelés területe és a németek által megszállt területek az ellentámadásuk idején o A II. világháború Pszczyna környékén 1939. szeptember 1-2. között zajlottak le a szeptemberi hadjárat védelmi harcai, melyről számos fennmaradt lengyel beton bunker árulkodik. Pszczyna mkörnyékén játszódott le az ún. pszczynai csata, melynek során a németek csapatok áttörték a sziléziai lengyel fő védelmi vonalat.

Maga XV. János Henrik Hochberg von Pless herceg saját költségén felszerelte a jókora osztályát, amely fia, XVII. János Henrik vezetése alatt a III. sziléziai felkelés idején részt vett a Felső-Sziléziai Önvédelem (Selbstschutz Oberschlesiens) győzelmével véget érő felkelők elleni súlyos harcokban a Góra Świętej Anny térségében.

1945. január és február fordulóján, Pszczynánál húzódott a német-szovjet frontvonal, ugyanakkor a város keleti részén lezajlott tűzharc kivételével Pszczynában nem voltak harcok, mert a bekerítéssel fenyegetett Wehrmacht egy idő után kivonult a városból és a távolabbi Żory-Pawłowice vonalon vette fel védelmi pozícióját.

Korábban, 1921-ben, a népszavazáson, amely Felső-Szilézia állami hovatartozásáról döntött, a pszczynai járásban lengyel részről 53 ezer, a németek oldaláról 18 ezer szavazat volt. Magában a városban a megszállt területen az állampolgárok két állampolgárság közötti választásának jogáról szóló szavazás során 2843 német szavazat győzött a lengyel 910 szavazattal szemben, a Pless Schloss (Pszczynai Vár) udvari körzetben 185: 52 arányú német győzelem volt. A III. felkelés és FelsőSzilézia felosztása után Pszczyna az egész járással együtt Lengyelországhoz került. 1922. június 29-én ünnepélyes keretek között bevonultak a városba a lengyel csapatok. Ekkor kiépült a lengyel közigazgatás, a város első lengyel polgármestere Jan Figna lett.

A II. világháború idején Pszczyna épületei szinte nem sérültek. Sajnos azonban a várost nagy veszteség érte, amikor még 1939-ben leégett a szép Szent Hedvig fa kápolna a régi temetőben. 1945-ben tragikus események íródtak be város történetébe. 1945 januárjában evakuálták a németek az Auschwitz Birkenau Koncentrációs tábort, melynek foglyai ekkor itt vonultak keresztül. Több fogoly összeesett akkoriban a kimerültségtől vagy Pszczyna utcáin ölték meg őket.

43

Ezen „halálmenet” áldozatainak hamvait tömegsírokba gyűjtötték össze a Szent Kereszt temetőnél. Szenvedésük emlékére Oświęcimből a város központjába vezető egyik utcát Aushwitz Vértanúinak utcája (ulica Męczenników Oświęcimskich) néven nevezték el.

Az egykori szláv plszczyna szó olyan hely elnevezése, ahol sok víz van. Jan Miodek professzor másféle fordítását adja, aki szerint a Pszczyna név Blszczyna folyó nevéből ered. A helység latinizált nevét Plsczina valamint Pczyna formában (1470-1480) Jan Długosz Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis című művében jegyzi le.

1945. február 10-én a Vörös Hadsereg bevonult Pszczynába és elfoglalta a várost.  1945 után

Matthäus Merian der Ältere (az idősebb; Bázel, 1593. szeptember 22. – Langenschwalbach, 1650. június 19.) svájci születésű metszetkészítő, térképész és földrajztudós élete nagy részében Frankfurtban dolgozott, ahol kiadót is vezetett. Saját maga adta ki térképeit, krónikáit és főművét, a Topographia Germaniae-t. Merian főművét, a Topographia Germaniae 1642-től kezdve adta ki, Martin Zeiler (1589–1661) szövegével. 1642–1654 közt jelent meg 16 kötetben. A sorozatot Merian halála után még 1688-ig folytatták más európai országok és területek, többek közt Francia-, Olaszország és Kréta leírásával. A teljes sorozat 30 kötetből áll 92 térképpel és 1486 rézmetszettel, melyeken összesen 2142 kép szerepel városokról, falvakról, várakról és kastélyokról, kolostorokról. Emellett számtalan város- és országtérkép és egy világtérkép is tartozik hozzá. A Topographia ezzel kora egyik legnagyobb terjedelmű kiadványa volt. Merian látképei gyakran az adott hely legrégebbi dokumentált látképe. Az 1650-ben kiadott "Topographia" c. művében két germanizált változatot: Ples", "Pleß" valamint a lengyel "Psczina" is megadja.

A kommunista hatalmak Lengyelország valamennyi régióját iparosítani akarták, ennek ellenére Pszczynában nem épült ki túlzott ipar. Az "Elwo" Elektrofilter Gyárat megnövelték, kiépítették a Műszaki Gázok Üzemeit. Megalapították a Körzeti Tejszövetkezet (Okręgowa Spółdzielnia Mleczarska) nagy tejgyárát valamint egy malmot. Változó szerencsével gondoskodtak a pszczynai vár és a park állapotáról. 1975. május 27-én többször megnövekedett a város területe a szomszédos nagyközségek: Goczałkowice-Zdrój (Ćwiklice, GoczałkowiceZdrój, Rudołtowice) és Wisła Wielka (Brzeźce, Łąka, Poręba, Studzionka, Wisła Mała, Wisła Wielka) hozzácsatolásával. 1977. február 1-jén alakult meg Pszczyna falusias nagyközség, melyhez a helyi települések Jankowice és Studzienice, Czarków és Piasek valmint Studzionka, Wisła Mała és Wisła Wielka csatlakoztak. 1992. február 1-jén Pszczyna várost és nagyközséget egy nagyközséggé olvasztották (ún. miejsko-wiejska), ugyanakkor Goczałkowice-Zdrój önállósult, külön nagyközséget alkotva.

Az 1750-től, Berlinben kiadott porosz hivatalos dokumentumokban a Pszczyna lengyel helységnév más sziléziai helységnevek között is megjelenik.

1998. január 1-jével elcsatolták a várostól az összes 1975-ben hozzá csatolt nagyközséget: Brzeźce, Ćwiklice, Łąka, Poręba, Rudołtowice; ugyanakkor Pszczyna nagyközség részeit képezik.

Pszczyna nevet Józef Lompa sziléziai író "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" (Szilézia rövid leírása alapfokú tanítás céljára) című 1847-ben, Głogówekben kiadott könyvében is felsorolja.

o A város elnevezése A város elnevezésének – lengyelül Pszczyna, németül Pless – eredetével kapcsolatban néhány teória létezik. A német Pless név útbaigazítást ad a régebbi lengyel Plszczyna névvel kapcsolatban.

o Népesség Pszczyna lakossága 2004-ben 26 677 fő volt. 2004 decemberében a munkanélküliek aránya 11,6% volt.

Ezechiel Zivier feltevése szerint egykor a földbirtokos valamilyen Pleszko (vagy Leszko, Leszek racibórzi herceg) lehetett. Henryk Schaeffer a XIX. században állítása szerint a Pszczyna név a latin plescitum szóból származik, amely vadászati célra körülkerített erdei területet jelöl. Aleksander Brückner a Pszczyna (egykor Plszczyna) nevet az ólengyel pło, pleso (jezioro) = tó szóból származtatja, azután a Plszczyna név és annak német megfelelője a Pless tó melletti területet jelölt.

o Zsidók A zsidók elég későn jelentek meg Pszczynában. Az első írott források róluk a XVI. és XVII. századból valók, azonban csak magányos személyekről beszélnek. 1780 után tömegesen érkeztek a városba. Az éppen ekkor kiadott királyi rendelet engedélyezte a zsidóknak az Oderától keletre lévő sziléziai városokban való letelepedést. 1764-ben felépült az első zsinagóga. Ennek köszönhetően már 1787-ben, Pszczynában 85 izraelita vallású személy lakott.

Jelenleg elfogadott, hogy Pszczyna – korábbi névváltozat szerint Plszczyna – vízben bővelkedő környéken lévő mocsaras, vizenyős helyet jelöl.

44

 Evangélikusok

A következő lökést a letelepedésükhöz a III. Frigyes Vilmos (1770. augusztus 3., Potsdam 1840. június 7., Berlin) porosz király által kiadott emancipációs ediktuma adta, amelyben megvalósult a zsidók egyenjogúsítása.

A lutheránizmust Pszczynában 1568-ban Karol Promnitz herceg vezette be. A következő 20 év során ezt a vallást a pszczynai föld valamennyi helysége elfogadta. Pszczyna első lelkipásztora 1569-ben lépett fel, és ebben az évben az evangélikusok iskolát nyitottak.

1814-ben temetőt alapítottak. 1835-ben új, fa zsinagógát építettek – a hitközségnek akkoriban már 210 tagja volt és gyorsan tovább nőt. Hamarosan a zsinagóga túl kicsi lett, tehát már 1852-ben új építését kezdték meg, már falazott formában. A zsinagóga napjainkig fennmaradt, azonban a megszállás idején a németek mozivá építették át. A moziteremmé átalakított zsinagóga elvesztette építészeti arculatát és emlékén kívül semmi sem maradt fenn utána.

Az ellenreformáció erős hatást gyakorolt a pszczynai evangélikusokra – 1649-től az egyedüli hely, ahol össze tudtak gyűlni az istentiszteletre, a várkápolna volt. 1661-ben bezárták az iskolát. 1709-ben Erdmann Promnitz a pszczynai evangélikus templom felépítésére törekedett, melyhez az engedélyt II. (Nagy) Frigyes porosz királytól 1742-ben kapta meg, és az evangélikusok hamarosan megkezdték a templom építését. Ebben az évben ismét működni kezdett az iskola. A templomot 1746-ban szentelték fel. Egyúttal az iskola mellett tanítói lakást alakítottak ki.

Hasonlóan fejlődött a zsidó oktatásügy. 1812-től zsidó iskola működött, de 1820-ban a község beleegyezést kapott, hogy gyerekeik evangélikus és katolikus iskolába járjanak – gyakorlatilag főleg ebben tanultak először. Ez volt az 1873-ban alapított alapfokú evangélikus-zsidó közös iskola. 1893-ban községi iskolává alakították át. Ekkoriban a község fejlődött és 1885-ben tagjainak száma elérte a történelmi legnagyobb létszámot, 341 főt.

1905-ben a templom leégett. 1907-ben átépítették. Jelenleg Pszczyna az evangélikus hívők száma körülbelül 1500 fő. o Gazdaság

Pszczynában tevékenykedett akkoriban a kiváló zsidó törrénész és teológus, az itteni község rabbija, Markus Brann (Marcus Brann, Markus Mordechai / Mordechaj Brann; * Rawitsch, Poroszország, 1849. július 9.-†Wrocław, 1920. szeptember 26.) , a későbbi években a Wrocławi Zsidó Teológiai Szeminárium tanára.

Pszczyna gépgyártással, élelmiszer- és faiparral rendelekzik. A városban tudomános intézetek működnek. o Építészet és városrendezés A városban számos építészeti emlék és műemlék maradt fenn. Ezek ismertetését a város központjától, a Rynektől kezdjük és a Pszczynai Vár ismertetésével zárjuk.

A XIX. század végén a hitközség száma csökkenni kezdett, és amikor 1922-ben Pszczyna a régióval együtt az újjászületett Lengyelországhoz került, több zsidó elhagyta a várost, hiszen a község szinte minden tagja a német kultúrával azonosult. A városban az ortodox zsidók gazdag csoportja volt, az I. világháború előtt számuk 227 fő, 1922 után már csak 60 fő volt. Hamarosan ugyanakor nagy számban szivárogtak a Pszczynába Lengyelország belsejéből a zsidó telepesek – Galiciából és az egykori Kongresszusi Lengyelországból, akik már dekralálták, hogy anyanyelvük nem német – úgy, hogy az itteni zsidók között a hely inkább jiddis vagy lengyel volt.

o Műemlékei o Városháza (Ratusz w Pszczynie) A Városháza neoreneszánsz épülete a Rynek északi házsorában található (Rynek nr 2), az evangélikus gyülekezet épületéhez simul. Három évszázada a városi hivatalok székhelye. A város 1716-ban határozta el az épület megvásárlását, amely városházaként szolgált. Az épületet Mateusz Janik özvegyétől, Anna Mariától 110 rajnai aranyért vásárolta meg. Az épület valószínűleg 1658-ban épült, mert ilyen dátum volt egykor a városháza épülettömbjén ma már nem látható emléktáblán. Kibírta a várost dúló 1679-es tűzvészt.

A háború utáni első napokban néhány zsidó visszatért Pszczynába. A XX. század 50-es éveiig Pszczynába közel 200 zsidó érkezett, akik megnyitották kis imaházukat és öt zsidó társaságot alapítottak. Ugyanakkor 1957-ig a zsidók többsége elhagyta a várost. Jelenleg Pszczynában néhány zsidó származású személy lakik, közülök néhányan áttértek a keresztény hitre.

1738-ban a pszczynai katolikus plébánia alapítványából, az épületet kisebb toronnyal egészítették ki, melyen órát helyeztek el. A városháza károsodás nélkül élte túl a következő, 1748-as tűzvészt is. A következő átépítésre 1861ben került sor, amikor emelettel bővítették és jelentősen megnövelték a telek mélyében, az evangélikus iskola felől.

A pszczynai zsidó temető a Katowicei út melletti telek mélyén található. A temető 0,6 ha kiterjedésű, közel 400 síremlék található rajta. A temető jelenleg a Sziléziai vajdaság legjobb állapotban fennmaradt zsidó temetőinek egyike.

45

A városháza jelenlegi neoreneszánsz formáját a két világháború közötti években nyerte el, amikor azt 1931-ben jelentősen átépítették.

A kiállítást 1985-ben alapították. Régi nyomdatechnikát bemutató kiállítás található itt, mint például: nyomdagépek, könyvkötő berendezések valamint sorszedőgép. Itt szintén megtekinthetők a Wojciech Korfanty (szül: Adalbert Korfanty; Sadzawki telep, jelenleg Siemianowice Śląskie, 1873. április 20.-†Varsó, 1939. augusztus 17.), lengyel politkus és újságíró, Stanisław Ligoń, álnéven: Karlik z Kocyndra (Chorzów, 1922-1934 között Królewska Huta, 1879. július 27.-†Katowice, 1954. március 17.) és Karol Miarka (Pielgrzymowice, 1825. október 22.-†Cieszyn, 1882. augusztus 15.) által kiadott újságok. 2006. október 19-től a Sziléziai Nyomdamúzeum a Sziléziai Vajdaság Technikai Műemlékek útvonalának található.

A neoreneszánsz Városháza (Ratusz w Pszczynie)

o Mindenszentek-templom (Kościół Wszystkich Świętych w Pszczynie)

A városháza helyiségeinek utolsó felújítására 1998ban került sor. Lényegesen megváltozott ekkor a szecessziós terem kinézete – új falfestés, modern kivilágítás. 1999 júniusában, ebben a teremben helyezték el a Pszczyna nagyközséghez tartozó 12 bíró település címerét.

A Mindenszentek-templom első írásos említése 1326-ból való. o

A templom története

A városban dúló 1622-es szörnyű tűzvész után a templomot az ostravai Jerzy Walentyn Meyer építette át. A templom újabb pusztulását az 1748-as tűz idézte elő. A tűzvész után átépítették, melynek befejezésére 1754-ben került sor Christian Jahne irányítása alatt. Az új templomot a régi falak felhasználásával emelték.

A városháza felett a város zászlaja leng, a több évszázados európai hagyománnyal összhangban, naponta délben felhangzik egy helyi népi énekre alapuló városi hejnał: "Ejże, ejże, dziołchom dziubka dejże dziadu, dziadu, dziaduleńku dziołchom dziubka dejże

A templomot 1791-ben felújítátották, később még néhányszor átépült. 1849-ben tornyot építettek rá, 1930-1931 között a déli oldalról oldalkápolnát, északról meg sekrestyét építettek hozzá.

Ejże, ejże synkom kryjom dejże dziadu, dziadu, dziaduleńku synkom kryjom dejże"  Sziléziai Nyomdamúzeum (Muzeum Prasy Śląskiej w Pszczynie)

1957. évi restaurálása idején a hajó és a szentély mennyezetének a bielskoi származású Antoni Hail által a XVIII. században készített stukkó díszítése elpusztult.

A Sziléziai Nyomdamúzeum (Muzeum Prasy Śląskiej w Pszczynie) muzeális intézmény, melyben nyomdagépeket, könyvkötészeti berendezéseket és régi sajtókat gyűjtöttek össze.

o A templom kinézete és belseje A templom keletelt, falazott, vakolt. Többszöri átépítése során elvesztette eredeti, későbarokk jellegét, a templom kisebb műemléki jelenőséggel bír. Háromoldalú szentélyzáródású, melyhez északról az 1692-ben épült kápolna, kriptával valamint az 1931-ben épült sekrestye simul, dél felől új kápolna található emporiummal. A négyszögű templomhajót és a szentélyt közös mennyezet fedi párkánnyal, nyugat felől pedig a hajóhoz magas négyzet alaprajzú torony simul. A délkeleti sarkában, a hajó és a torony között, melléképületben található a lépcső. Belsejében mindenekelőtt figyelemre méltó a XVIII. századi későbarokk, kétszintes, hat kerek oszlopra támaszkodó, fából készült zenei kórus. Az oldalhajó falain futó homorú-domború mellvédjeit faragott betétek díszítik.

A Sziléziai Nyomdamúzeum előtt 2010-ben A múzeum a Piastowska utca 26. szám alatt, egy XVIII. század végéről származó lakóházban található.

46

Felső szintjén található a Józef ze Zborowa Zborowski, ćwiklicei birtokos adományából, a zatori Stanisław Stankiewicz által készített orgona. A kórust viszont festett levélmotívumok díszítik.

Szarkofágok a kriptában A Promnitzok sírkápolnájában három szarkofágot tártak fel, egyiket felújították, a másik kettőt is renoválni fogják. A tudósok tanulmányozták a harmadik szarkofágban feltárt maradványokat – huszonegynéhányéves férfi (ahogy a későbbiekben megállpították), tárgyakat is találtak benne, pl. arany karkötő, amely az évszázadok során valamely csuda folyták elkerülte a kriptát fosztogatók figyelmét. A ruházatának vizsgálata alapján a több mint 300 évvel ezelőtt elhunyt fitalemberről el lehet mondani, hogy – a régészek nagy meglepetésére – rendkívül jó állapotban maradt fenn.

A pszczynai Mindenszentek-templom A templom érdekes berendezése a későbarokk, XVIII. századból való festett főoltár. Az 1815-ből való Szentháromság imádása minden szentek által olajkép díszíti, a fulneki František Frümel festette, ahogy a Szent Péter és Pál, Szent Ágost, Szent Ambrus szobrait és a felső szinten lévő anygalokat is.

A templom belseje – Photo: Marcin Konowoł www.mkfoto.com.pl

Pszczyna templomai

A két későbarokk mellékoltár a XVIII. és XIX. század fordulójáról való, a frydeki H. Waisman készítette. A baololdali oltárban az 1764-ből való, ünnepélyesen felavatott Csodálatos Istenanya oltárkép van, melyet a żari Jan Adermann megrendelésére észítettek 1 000 tallérért. A baololdali oltáron a barokk Nepomuki Szent János oltárkép kapott helyet.

o Az evangélikus templom ewangelicki w Pszczynie)

(Kościół

Pszczyna evangélikus temploma az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház plébániatemploma. Pszczynában egy evangélikus templom építésének terve már 1709-től napirendre került. 1744-1746 között építtette a pszczynai evangélikus hitközség Erdmann Promnitz adományából, a Promnitzok udvari építésze, Christian Jähne tervei szerint, Jerzy Prisch ácsmester közreműködésével. 1746-ban szentelték fel.

Szépen mutat az északi Rózsafüzér Királynője kápolna bejáratát elzáró, XVII. századból való, korabarokk kovácsoltvas rács is, ks. Franciszek Jan Szafrański plébános állíttatta 1690-ben. A renoválás utolsó időszakában tárták fel benne a boltozat festését.

A templom mellett építették fel az iskolát a tanítói lakásal együtt.

A templom alatt kripta található, ahol Pszczyna Promnitz családból származó urainak földi maradványai nyugszanak.

1860-ban tornyot építettek hozzá, kisebb építészeti változtatások mellett. 1896-ban új orgonát kapott.

47

1905-ben a templom leégett, az 1907-ig tartó átépítését Scheinnert építész vezette (aki rögtön ezután hozzáfogott Książ várának átépítéséhez). Ilyen módon neobarokk épülettömb, első ránézésre valójában nem templomra emlékeztet.

XV. János Henrik von Hochberg gróf (Hans Heinrich XV. Graf von Hochberg) Jan Henryk XI von Pless és Maria von Kleist elsőszülött faként 1861. április 23-án, Pszczynában született. 1879-ben az előkelő wrocławi Szent Mária Magdolna Gimnáziumban fejezte be tanulmányait. A továbbiakban közgazdaságtant tanult a berlini, genfi és bonni egyetemeken. Tanulmányai felkészítették őt a hatalmas sziléziai Hochberg birtokok igazgatására.

A templom homlokzatában a Rynek felől két ion oszlopos pompás kapuzat van, az első emeleten nagy ablakok valamint a fölszinten teljesen kicsik vannak; oldalról két bádoggal fedett, rézsisakos sarokrizalit határolja. A templomot manzárdtető fedi, északnyugati oldalán meg torony emelkedik, amelyet szintén rendkívül mutatós rézsisak fed.

A 22 éves XV. János Henrik, mint a herceg fia (Herzog von Pless) I. Vilmos (Berlin, 1797. március 22. – Berlin, 1888. március 9.) német császártól a Fürst von Pless alacsonyabb hercegi címet kapta. 1881–1882 között a császári hadseregben szolgált, kezdetben, mint a királyi huszárezred önkéntese, később a huszár gárdaezredben. Két év múlva főhadnagyként határozatlan idejű szabadságra elhagyta a hadsereget. 1882–1885 között hosszabb, számos vadászatban bővelkedő világkörüli úton tartózkodott, felkeresve többek között Indiát valamint Dél-Amerikát. Visszatérte után a berlini Külügyminisztériumban kezdett dolgozni. Ott összeismerkedett és barátságot kötött az ifjú Wilhelm Hohenzollern trónörökössel, a későbbi II. Vilmos császárral. 1886-ban XV. János Henrik diplomáciai kiküldetésre került Brüsszelbe, majd később a párizsi nagykövetségen attasé lett. 1890-ben a XV. János Henriket a londoni német nagykövetség titkári állásába delegálták. Ott ismerte meg az ifjú Maria Teresa CornwallisWestet, Daisyt és megkérte a kezét. Mivel a Cornwallis-West család az angol uralkodóház ismeretségi körébe tartozott, elszegényedett angol nemesek voltak, a házasság, az esküvő és a hozomány nagy részét a Hochberg család fizette.

A pszczynai evangélikus templom A külső falon az 1716-ban elhunyt polankai Zawadzki nemes sírkőlapja látható. A templom belsejében az evangélikus templomokra jellemző kereszthajók feletti árkádos, fából készült karzatszerű rész fut, a hívek számára elhelyezett pótülőhelyekkel. Figyelmet érdemel az oltár Úr Jézus mennybemenetele képpel – Augustyna AnhaltKöthen hercegnő adománya. A hercegi páholyban, vis a vis szószéken a Hochberg család hercegi címere található. Hátul, az oltár felett kisebb zenei kórus található orgonával.

Az eskövőt 1891. december 8-án a Westminster Szent Margit-templomában. Az esküvői tanú Albert Eduárd herceg (London, 1841. november 9. – London, 1910. május 6.), a későbbi VII. Eduárd angol király és felesége, Alexandra schleswig– holstein–sonderburg–glücksburgi hercegnő volt, viszont Viktória királynő személyes áldásában részesítette az ifjú párt.

A pszczynai vár történetének áttekintése előtt Hans Heinrich XV herceg és felesége, Maria Teresa Oliwia Hochberg von Pless életrajzával ismerkedünk meg:

Nászútra Európába, Afrikába, Ázsiába és Amerikába indultak. A családfő, Jan Henryk XI herceg az ifjú pár rendelkezésére bocsátotta Książ várát, ahol vadászattal egybekötött fogadást tartottak, melyen az európai arisztokrácia színejava, többek között II. Vilmos (1859-1941) császár is megjelent.

o Jan Henryk XV von Hochberg Életrajza: Jan Henryk XV von Hochberg (Hans Heinrich XV. Graf von Hochberg) (Pszczyna, 1861. április 23.Párizs, 1938. január 31.) – Von Pless herceg, von Hochberg gróf, Fürstenstein báró. Maria Teresa Oliwia Hochberg von Pless, „Daisy hercegnő" férje (1891–1923) volt.

A házasságból, Mária Teréziától négy gyermek született: N.N. leány (születés után meghalt), valamint Jan Henryk XVII, Aleksander és Konrad (mint Bolko ismert).

48

1902-től XV. János Henrik, mint a porosz junker réteg képviselője a Porosz Felsőház tagja lett, a nagybirtokosok érdekeit képviselő szabad konzervatívok pártjának (Freikonservative Partei, FKP; Freikonserwative Vereinigung) híve.

Az I. világháború után előterjesztette FelsőSziléziai függetlenségével kapcsolatos javaslatát, ezzel kapcsolatban pénzügileg támogatta és diplomáciai úton támogatta – a lengyel történelemben szeparatistaként ismert – felsősziléziai függetlenségi mozgalmat, a félmilliós Felső-Sziléziaiak Szövetségét (1919-1924) és fellépett a lengyel nemzeti mozgalom ellen.

XV. János Henrik sziléziai tartomány alelnöki tisztét töltötte be (1897–1918); részt vett a sziléziai tartománygyűlés munkájában is. Ezenkívül elnökölt a pszczynai járásgyűlésen (Kreistagu) is.

Diplomáciai úton próbálta keresztülvinni az egész Szilézia függetlenségét is, a Sziléziai Köztársaság követelésében egyaránty megtalálható Pszczyna, mint Książ is. A népszavazás során valószínűleg a németekre szavazott. A III. sziléziai felkelés idején maga verbuválta és szerelte fel az önkéntes alakulatát, amely fia, Jan Henryk XVII vezetése alatt támogatták a Selbstschutz Oberschlesiens (Felső-Sziléziai Önvédelem) mozgalmat, mint például a győztes Góra św. Anny melletti csatát.

1902 novemberében II. Vilmos császár képviseletében diplomáciai úton volt az USA-ban. Rész vett a Német Kereskedelmi Kamara ünnepélyes megnyitásán, felkeresett néhány ipari üzemet (mint például Pensylwania Plants), utazásának csúcspontja a Fehér Házban (angolul White House) tett látogatása volt, és tárgyalt Theodore Roosevelt (New York, 1858. október 27. – Sagamore Hill, New York, 1919. január 6.) elnökkel is.

1922-ben elfogadta a lengyel állampolgárságot. El akarta nyerni a lengyel hatóságok jóindulatát, saját Piast-gyökereire hivatkozott valamint pszczynai várában vendégül látta a lengyel politikai testületek vezetőit. Ebben az évben elvált Daisy hercegnőtől, és 1925-ben házasságot kötött Klotylda de Silva y Gonzales de Candamoval, amely családi botrány miatt 1936-ban válással ért véget – a mostohaanya elcsábította XV. János Henrik legkisebb fiát, Bolkot.

― A hercegi trónon Apja halála után, 1907-ben megkapta a magasabb hercegi címet (Fürst) és Németország legnagyobb birtokainak egyikét, a pszczynai (kb. 40 ezer ha, 6 kőszénbánya, a Tychyben lévő sörgyárat és másokat) és a wałbrzychi birtokokat (kb. 10 ezer ha, 3 kőszénbánya és mások). Ez a birtok rendszeresen adósságba került a család pazarló életmódja és a hatalmas építészeti befektetések miatt (többek között a Książ várának átépítése). 1914–1924 között több ipari befektetést végzett Felső- és Alsó-Sziléziában (a bányák és a hivatalimunkás telep átépítése). Pénzügyileg támogatta a német nacionalista szervezeteket (pl. Deutscher Flottenverein), ellenezte ugyanakkor a német érdekek védelmére alapított Ostmarkenverein működését a felső-sziléziai birtokain. Az I. világháború idején ezredesi rangfokozatig vitte, II. Vilmos császár szárnysegédi tisztségét töltötte be. 1915–1917 között 21 hónapra a Német Főhadiszállás rendelkezésére bocsátotta a pszczynai várát.

XV. János Henrik és felesége, Klotylda A 20-as évek második felében újra anyagilag támogatta a Felső-Sziléziaiak Harci Szövetségébe és a Tősgyökeres Felső-Sziléziaiak Szövetségébe összegyűlt fels-sziléziai szeparatistákat. Egyúttal a német nemzetiségi (Volksbund) pártvezérek egyike is volt a Sziléziai vajdaságban. A világgazdasági válság következtében alsó-sziléziai birtoka eladósodott. 1936-ban, hitelezőinek nyomására XV. János Henrik elhagyta Książ várát és Pszczynába költözött, ahol fia, XVII. János Henrik adóharcot vívott a lengyel hatóságokkal, amely nemzetközi porondra került.

Hans Heinrich XV (1916) képe a múzeumban

49

Végül XV. János Henrik egyezségre jutott Michał Grażyński sziléziai vajdával és a lengyel állammal, 1937-ben aláírva a pszczynai földön a bányászati jogról való lemondását és az adórendszer elfogadását. Ez utóbbi erejénél fogva a lengyel állam birtokainak 56 %-át vette át.

― Házassága 1891. december 8-án házasodott össze a jómódú pszczynai Hans Heinrich XV Hochberg herceggel, az egyik leggazdagabb német arisztokraták egyikével. A házasságkötésre a londoni Westminster-apátságban került sor, Viktória királynő áldásával. A házassági tanú többek között a későbbi angol király, Edward, wales-i herceg volt. A Hochberg család és a német arisztokrácia szemében nem volt a legjobb, inkább elbűvölő parti volt.

― Utolsó évek 1938. január 31-én, szívroham következtében hunyt el a párizsi „Ritz” Hotelben. Hamvait pszczynai vár parkjában temették el. A II. világháború idején mindkét élő fia a nácik ellen harcolt, az idősebbik Jan Henryk XVII, mint Henry Pless a brit légierőnél, Aleksander Hochberg-Pszczyński pedig, mint lövész Anders tábornok Lengyel Hadseregében.

Daisy az eskövő után Książ várában lakott, de idővel jobban érezte magát a pszczynai kastélyban. Több figyelmet szentelt és szívből szerette a Pszczynához tartozó, közeli promnicei vadászkastélyt. Próbálva hangulatosabbá tenni Książ várának légkörét és környezetét elhívta a Newlands családból származó kertészt, hogy angolkertet rendezzen be itt. Nem tudta megváltoztatni a Hochbergek hűvös légkörét, nagyon hiányzott neki a meleg családi fészek. Daisy meleg egyéniség volt, nehezen viselte a bezártságot. Unalmas volt neki az udvari légkör, az udvari merev etikett és a higiéniai feltételek, melyek az akkori Németországban uralkodtak. Számos újítással kísérletezett, de nem mindig tudta megvalósítani az itten uralkodó légkör miatt. Azonban neki köszönhető a Książ és Pszczyna várainak valamennyi vendégszobájában a fürdőszoba létesítése.

o Maria Teresa Oliwia Hochberg von Pless Maria Teresa Oliwia Hochberg von Pless hercegnő (született, mint Mary Theresa Olivia CornwallisWest, másként Daisy vagy Sisi; Ruthin, 1873. június 28.-†Wałbrzych, 1943. június 29.) – angol arisztokrata nő. XV. János Henrik von Hochberg gróf első felesége volt.

Daisy és a herceg házasságából négy gyerek született: egy lány, aki csecsemőként elhunyt és három fiú, Jan, Aleksander (áttért a katolikus hitre, felvette a lengyel állampolgárságot, és a II. világháború alatt tiszt volt Sikorski tábornok oldalán Anders hadseregében) valamint Konrád, akit Bolko néven ismertek.

Maria Teresa Olwia von Pless; Daisy hercegnő ― Származása: Daisy ismert, ámbár a XIX. század elején már elszegényedett, Cornwallis-West angol arisztokrata családból származott. William Cornwallis-West ezredes (Denbighshire tartományban lévő Ruthin vár és a Hampshire-ben lévő Newlands nagybirtok tulajdonosa) és Maria Adelajda Fitzpatrick legidősebb leánya volt. Gyerekkorát Walestől északra, Ruthin várában és Newlands udvarházban töltötte. Közeli kapcsolatban volt VII. Eduárd király (Albert Eduárd) (London, 1841. november 9. – London, 1910. május 6.) és V. György brit király (eredeti nevén: George Frederick Ernest Albert Windsor, vagyis Windsori György Frigyes Ernő Albert, London, 1865. június 3. – London, 1936. január 20.) udvarával. Rokonságban állt Nagy-britannia legnagyobb arisztokrata családjaival. Testvére, György, Winston Churchill mostohaapja volt. Az egyik legszebb Edward-kori nőnek tartották.

Daisy gyermekeivel

50

Az I. világháború előtt a von Pless család tagjai fényűző életet éltek. Ilyen életvitelt engedett nekik a roppant szerencse, mert számos bánya, huta, villamosmű, cementgyár, kereskedőház, a Pszczyna (Pless) és a Książ (Fürstenstein) várak, a Riviérán, Berlinben lévő udvarházak, erdők, mezők, téglagyárak, malmok és hotelek tuljdonosi voltak.

Daisy és Von Pless herceg házassága mindössze 1923-ig tartott (ekkor 50 éves, állítólag válásához a II. Vilmos császárhoz fűződő viszonyáról szóló pletyka járult hozzá). A herceg újból megnősült a fiatal spanyol arisztokratanővel Klotylda Silva y Candanamoval. ― További sorsa

A magánéleti kudarc nem volt nagyobb hatással a széleskörű karitatív és társadalmi tevékenységére, Wałbrzychban és Pszczynában. Osztozni tudott gazdagságában – gyakran rendezett jótékonyági bálokat, melyen szívesen énekelt (ami a „merev” német arisztokraták megbotránkoztatását váltotta ki). Árvaházat alapított Wałbrzychban, rendelőt a dolgozó anyának és iskolát a szegény lányoknak. Rendelkezésére szakértők Wałbrzychban felszámolták a szemétproblémát, amely egykor számos járvány forrása volt.

A két világháború között mindenekelőtt Münchenben valamint a Francia Rivierán (fr. Côte d'Azur) lakott, de 1935-ben visszatért Książba, ahol a kapuépület szárnyában lakott. Egykori férje halála (1938. január) után külföldre távozott fiához, és a Hochberg család egyedüli képviselője lett a részben eladott saját birtokain. Hitler és nácik hatalomra jutása (1933) után sem adta fel elveit. A II. világháború idején megpróbált segíteni a közeli Wałbrzychban lévő Gross-Rosen koncentrációs tábor foglyainak helyzetén, élelmiszer csomagokat juttatva el hozzájuk. Daisy von Pless hercegnő ez irányú tevékenysége és a helyi német lakosság ellenszeve miatt 1941-ben a nácik kilakoltatták Książ várából, amelyet elfoglaltak. Egy villában lakott a Friedlandstr. (jelenleg St. Moniuszki) 43 alatt Wałbrzychban. Életének utolsó éveit tolókocsiban töltötte, valószínűleg sclerosis multiplex betegségtől szenvedve. Csak az Angliából származó Dolly nevű szolgálója maradt mellette. Hetvenéves korban, 1943. június 29-én, 19:30-kor hunyt el lakóhelyén. A hercegnő halálának pontos időpontja sokáig nem volt ismert, ugyanakkor nemrégiben találták meg a wałbrzychi evangélikus templom irattárában az eredeti halotti anyakönyvi kivonatot. A Wałbrzych jlenlegi kerületében, a szczawienkoi (ném. Niedersalzbrunn, Sorgau) evangélikus plébánia felszámolása után a fennmaradt iratok között találták meg, melyhez a hercegnő tartozott.

Maria Teresa Oliwia Hochberg von Pless hercegnő Az I. világháború idején a hadikórházban Daisy segítette a sebesült katonákat, függetlenül attól, hogy melyik oldalon harcoltak. Dolgozott a szerb, francia és osztrák frontokon lévő kórházvonatokon. Felhívást intézett a kormányokhoz a hadifoglyokkal szembeni bánásmód ügyében. Ez a tény, és Daisy angol származása oda vezetett, hogy megpróbálták korlátozni karitatív működését.

A Hochbergék istállómesterének lányai beszámolója szerint Daisyt eredetileg a Książ várparkjában található családi mauzóleumban temették el. Meg nem erősített információk szerint 1945-ben a Vörös Hdsereg katonái kifosztották a mauzóleumot, a koporsót állítólag feltörték. Ezt követően állítólag a szolgáló elmondása szerint a maradványait a park körülkerített mauzóleum területéhez majd a szczawienkoi evangélikus temetőbe szállították át. A XX. század 80-as éveiben ez osztozott a Felső-Szilézia területén lévő többi német temető sorsában, a földdel tették egyenlővé, a rajta található csontok exhumálása nélkül, később pedig családi házas lakótelepet építettek rajta. ― Daisy emlékezete Néhány évtizeden keresztül, származására való tekintettel, sem a német hatóságokat, a lengyelt pedig még inkább nem érdekelte maradványainak sorsa.

Maria Teresa Oliwia Hochberg von Pless hercegnő

51

Éppen a lengyelországi rendszerváltást követően, 1989 után, többek között a fényképe alapján a szép Daisy hercegnő emléke Wałbrzych és Pszczyna társadalmában kezdett feléledni. 2007 decemberének végén gránit obeliszkkel és domborművel ünnepelték a wałbrzychi Állami Műszaki Főiskola székhelyén és a pszczynai Ryneken „Daisy hercegnő emlékpadját” helyezték el. Maria Teresa Oliwia von Pless hercegné születésének 140. évfordulója alkalmából Pszczyna várkastélyában, 2013 júniusában megnyílt a „Daisy hercegnő ékszerei” című időszakos kiállítás. 2014ben Daisy von Pless: Szczęśliwie lata – Boldog évei c. időszakos kiállítás nyílt meg Pszczynában.

o Daisy hercegnő księżny Daisy)

emlékpadja

(Ławeczka

Maria Teresa Oliwia Hochberg von Pless a Cornvalis-West angol arisztokrata családból származott, és 1891-ben kötött házasságot XV. János Henrik herceggel, a pszczynai vár urával. A két világháború idején karitatív tevékenységet folytatott. Az I. világháború idején a sebesültekkel foglalkozott, a II. világháború során pedig élelmiszer csomagokat adott a Groß-Rosen tábor foglyainak. 1923-ban elvált, inkább Pszczynában tartózkodott, a hitlerista kormány Wałbrzychba költöztette át. Az emlékpadot (Ławeczka księżny Daisy) – 2009. május 1-jén avatták fel a pszczynai ryneken. Maria Teresa Oliwia Hochberg von Pless hercegnő (1873. június 28.-†1943. június 29.) emlékműve Joachim Krakowczyk pszczynai szobrász alkotása. Pszczyna köztéri művészeti alkotásainak egyike.

A "Daisy. Wspomnienie minionego świata" = „Daisy. Egy letűnt világ emlékezete” c. dokumentumfilm neki állít emléket. Ezen kívül Filip Bajon rendezésében, 1987-ben készült "Magnat" c. lengyel történelmi film nagyrészt a pszczynai Hochberg von Pless hercegi család történetére épül az 1900-tól kezdődően a hitleri időkig (1938) bezáróan (a filmben a nevet von Teuss névre változtatják), a filmben Daisy alakját Maria Gładkowska jelenítette meg (Zbyszek Cybulski díj).

A szobor öntésére a Gliwickie Zakłady Urządzeń Technicznych S.A. műhelyében került sor.

A londoni kiállítás plakátja

"Ławeczka (pomnik) księżnej Daisy" w Pszczynie – Daisy hercegnő emlékpadja Pszczynában, 2010.

Az Alsó-Sziléziai Vajdasági Gyűlés a 2013-as évet Daisy von Pless hercegnő évének nyilvánította az Alsó-szléziai vajdaságban.

Az emlékműhöz kötődik a Pszczynai Lövész Egylet (Pszczyńskie Bractwo Kurkowe) által szervezett éves bemutatója és lövészversenye.  A vár és környéke: o A kiválasztottak kapuja (Brama Wybrańców) Az 1687-ből való kiválasztottak kapuja (Brama Wybrańców), másként „Warta” = Őrség – a pszczynai váregyüttes napjainkig változatlan formában fennmaradt legrégebbi része. A rynek délnyugati részében helyezkedik el, a vár főbejárata volt. Consilio Miliusa építész építette Baltazar Promnitz, a vár akkori tulajdonásának megrendelésére, a korábbi, XV. századi, várárkon átvezető híddal ellátott egykori őrhely helyén. Magában foglalta a vár őrségének helyiségeit. Az őrség katonáit a Promnitzok válogatták ki a parasztjaik közül, ezért „kiválasztottaknak” vagy „válogatottaknak” nevezték őket. A pszczynai kiválasztottak őrizték a várat 1875-ig.

Maria Teresa Oliwia Hochberg von Pless hercegnő kiállítás plakátja a pszczynai kastélyban, 2014-ben

52

1765–1847 között az Anhalt-Köthen-Pless hercegeké, 1847-től meg a książi Hochberg von Pless hercegeké. 1870–1876 között ők végeztették a vár átépítését, melynek során a jelenlegi neobarokk építészeti formáját kapta.

A kiválasztottak kapuja (Brama Wybrańców) Ez téglából falazott, vakolt, földszintes építmény, déli irányban hajló szárnnyal, összekapcsolva őt a mellképülettel és a kerek toronnyal, a délkeleti sarkán sátortetővel fedve. A háromesésű tetőt cserép fedi. A főhomlokzata héttengelyű. A behajtó kapu tengelyét bölcső-bordás boltozat fedi, kőkeretes, félkörívesen záródó kapuval. A belső szerkezete részben egy-, másrészt kétszárnyú. A bástya melletti szoba belsejében fiókos bölcsőboltozat; a másik szárnyban lévő szobában az újabb időkben készült, méretre szabott mestergerendán nyugvó famennyezet fedi rozettákkal.

A várkastély 3D-s képe A 156 ha kiterjedésű műemléki angolparkkal együtt a palota-park együttest alkotja. 1946-ban múzeummá alakították át, jelenleg a Pszczynai Vármúzeum néven működik. Több más a II. világháború során és közvetlen utána elpusztult sziléziai műemlékkel és kastéllyal ellentétben, a Pszczynai Várban az eredeti berendezések és a bútorok fennmaradtak, melynek következtében jelenleg Lengyelország legértékesebb rezidenciális építészeti műemlékeinek egyike.

A kapuhoz az egykor az egész várat körülvevő várárkon átívelő boltozott kőhíd vezet. A kapu feletti területen párkányzattal ellátott díszes barokk oromzat van, melyen Pszczyna egykori tulajdonosainak, Baltazar Promnitz és Emilia Agnieszka Saska címereivel díszített kőlapok vannak. Az oromzatba kő kronogramma van befalazva, melyen latin felirat adja meg a kapuépítmény építésének dátumát. A felirat így hangzik: "OMNIPOTENS COELI, TERRAE PELAGIQVE CREATOR EXCVBIIS POSTES FVLCIAT HOSCE SVIS", = „Ég, föld, tenger Mindenható Teremtője őrizze ezt a kaput is.” Napjainkban a Kiválasztottak kapuja építményben kávézó valamint a Turista Információs Iroda található. Egykor a kapu mellett, a vár déli oldalán, a várárok mentén, az egykori gótikus várfalak vonalában, egy sor más épület is állt, köztük hercegi serfőzde, istálló és pékség. Ugyanakkor a XIX. században ezeket az épületeket elbontották.

A vár bejárata ― A vár története  A vár középkori töténete Henryk Schaeffer, a Pszczynai Hercegség XIX. századi krünikása szerint, a pszczynai vár kezdeteit a XI. és XII. században kell keresni, amikor azt a Piast hercegek, mint a Morvaország és a Kijevi Rusz közötti kereskedelmi út melletti őrhelyet építették, betöltve egyúttal a vadászvár szerepet is (ez a funkciója egészen a XX. századig fennmaradt). Pszczyna földje ekkor KisLengyelországhoz tartozott.

o Pszczynai vár (Zamek w Pszczynie) Pszczynai vár (Zamek w Pszczynie) – a pszczynai főurak egykori rezidenciája (ném. Pless) FelsőSziléziában, a XI. vagy a XII. században épült, ettől az időtől kezdve többszhör átépült. A középkorban a birtokosai többek között az opole-raciborzi, az opavai valamint a cieszyni hercegek voltak. 1548–1765 között a sziléziai Promnitzok kezén volt.

53

 A vár a Promnitz család és az Anhalt Köthen-Pless hercegek kezében (Zamek pszczyński w rękach rodziny Promnitzów i książąt Anhalt Köthen-Pless)

1178-ban Szilézia része lett, amikor Igazságos Kázmér (lengyelül: Kazimierz II Sprawiedliwy), (1138 – 1194. május 5.) krakkói herceg IV. Mieszko, más néven Görbelábú Mieszko (lengyelül: Mieszko IV Plątonogi (Raciborski)), (1138 – 1211. május 16.) raciborzi hercegnek, 1202-től opoleiraciborzi hercegnek adományozza.

1548-ban a Pszczynai Földet a várral együtt Baltazar von Promnitz wrocławi püspök vásárolta meg, aki hamarosan átadta azokat családjának. 1765-ig maradtak azok a Promnitzok kezében. A XVI. század II. felében a várat reneszánsz stílusban építették át; az átépítés megrendelői valószínűleg maga Baltazar Promnitz, majd utána Stanisław Promnitz és Karol Promnitz voltak.

1327-ben Leszek raciborzi herceg kénytelen hűbéresküt tenni Luxemburgi János cseh királynak (a fennmaradt hűbéres dokumentumban Pszczyna már, mint város – civitas szerepelt), ez által a Pszczynai Föld is cseh befolyás alatt található. Leszek halála után 1336-ban földjei sógora, a Przemyślida II. Miklós opavai herceg kezére kerültek.

Ezeknek a munkálatoknak eredményeként szabálytalan négyszög alaprajzú, háromszintes épület jött létre, amely két szinte párhuzamos lakószárnyból áll, melyek közül a nyugati hosszabb és a keleti rövidebb, a déli oldalon két toronnyal záródott. A tornyok közül az egyik hamarosan elpusztult vagy elbontásra került, ami Andreas Hindenberg 1636-ból való térképén is látható, ez a vár első fennmaradt ábrázolása, melyen a várnak már csak egy tornya volt.

Pszczyna épített várának első írásos emlékei a XV. század első feléből származnak, és Korybut Dymitr (lit.: Kaributas, belorusz: ары ут л ердав ) litván herceg (1350 után-1404 után) lányával, Helena Korybutówna (1390 előtt-†1449. március 2.) személyével kapcsolatosak, aki 1407-ben Jan II Żelazny (Raciborski) (1365 körül-†1424) raciborzi herceg felesége lett. Az 1407-es eskövő után Jan saját feleségét elismerte a terület élefogytig tartó használatában, melybe Pszczyna, Mikołów, Bieruń Stary és Mysłowice is tartozott. Helena a meglévő régi vadászkastély helyébe gótikus vadászvárat építtetett, amely fallal összekötött két párhuzamos épületből állt (a mai keleti és nyugati szárny). Déli oldal felöli két toronnyal együtt négyszögű, földsanccal és várárokkal szegélyezett, felvonóhiddal megközelíthető védővárat alkotott. Máig fennmaradtak a vár alatti gótikus pincék, meg a vastag falakba befelazott gótikus bástya a későbbi tulajdonosok által titkos lépcsőházkén használt építmény. Ennek az építkezésnek a befejezési dátuma pontosan nem ismert, köztudomású azonban, hogy ennek 1433 előtt be kellett fejeződnie, hiszen ebben az évben a vár vissza tudta verni a husziták támadását.

Pszczyna korabeli ábrázolása Kelet felől a várhoz a várkápolna kapcsolódott, dél felől a bejárati kapu. Az épületeket falak kötötték össze – a magasabb északit, melynél a galériás torony állt és a déli alacsonyabbat, melyhez alacsonyabb, emeletes épület épült.

A következőkben, 1517-ig a pszczynai vár a cieszyni hercegek birtoka volt, ebben az évben II. Kázmér cieszyni herceg a pénzügyi nehézségek miatt Pszczyna Földjét 40 ezer guldenért eladta a magyar főnemesnek, Thurzó Elek (1490–1543) szepesi ispánnak, ami a Piast uralom végét jelentette a Pszczynai Földön.

A belső oldal felől az északi fal valamint az épületek homlokzatai háromszintes kerengőt alkottak. A falakat fehérre festették, a homlokzatok egyikén napóra volt. A nyeregtetőket vörös tetőcserép fedte. Ilyen módon a gótikus erődítményt reprezentatív rezidenciává alakították át.

Ő testvérének, Thurzó János (1466-Boroszló, 1520) boroszlói püspöknek adta tovább. Az akkori Szilézián lévő több szabad állam egyikét alkotta.

Az épület új formájában az 1679-es tűzvészig maradt fenn. Ez a tűzvész az északi szárnyat és a tornyot elpusztította. Az átépítési munkálatok 1680–1689|89 között folytak Consilio Milius építőmester írányításával. A vár reneszánsz stílusban újult meg. Elbontották az északi szárnyat, és a létrejött északi és a megmaradt déli falak mentén díszes, árkádos emeleti folyosó építettek.

Magába foglalta Pszczynát, Mikołówot, Bieruńt és 1536-ig Mysłowicét, melynek fővárosa Pszczyna volt.

54

 A vár, mint a Hochberg von Pless hercegek rezidenciája (Zamek pszczyński jako rezydencja książąt Hochberg von Pless)

1687-ben a fa őrhely helyén új, falazott épületet építettek, a kiválasztottak kapuja (Brama Wybrańców). Ez volt a főbejárat a várudvarra, melyet válogatott katonák, a „kiválasztottak” őriztek. Őket a rezidencia tulajdonosai válogatták ki a szolgálatra.

Az Anhalt-Köthen-Pless vonal 1846-os kihalása után a pszczynai vár a książi Hochberg hercegek kezére került, és a vár első tulajdonosa az ebből a családból származó. Hans Heinrich X von Pless, Friedrich Erdmann Anhalt Köthen-Pless (*Köthen (Anhalt), 1731. október 27.-†Pszczyna, 1797. december 12.), 1765-1797 között Pszczyna hercegének unokája volt. Hans Heinrich X von Pless 1850-ben IV. Frigyes Vilmos (1795. október 15., Berlin – 1861. január 2., Potsdam) porosz királytól megkapta a Pszczyna hercege (ném: Fürst von Pleß) címet, amelyet ettől kezdve a család legidősebb fiára szállt.

A kapuzat felett helyezték el Pszczyna birtokosainak – Baltazar Promnitz és Emilia Agnieszka Saska – címereit, valamint latin feliratú kronogrammát az építés dátumával. A vár ekkor már a legjelentősebb sziléziai rezidenciák egyike volt. A művészi élet is fejlődött benne, 1704–1707 között a vár gyakran látta vendégül a neves barokk zeneszerzőt, Georg Philipp Telemannt (1681. március 14. –1767. június 25.), a Promnitzok Żaryban működő udvari karnagyát. Ez a zenei hagyomány mind a mai napig folytatódik a Pszczynában 1979-től megrendezésre kerülő "Wieczory u Telemanna" = „Esték Telemannál” elnevezésű zenei koncertek formájában.

X. Hans Heinrich 1855-ben bekövetkezett halála után Pszczynában és Książban gyermekeskedett fia, XI. Hans Heinrich (1833–1907), a vár leghosszabb ideig uralkodó birtokosa, akinek nevéből ered a reidencia legnagyobb fejlődésének időszaka, és a vár az ő építkezései során nyerte el jelenlegi formáját. XI. Hans Heinrich herceg (születésének 50. évfordulóján a császártól hercegi címet (ném. Herzoga) kapott, és a Tychy közelében fekvő Promnicében lévő vadászkastélya mellett tágas tájképi-kertes parkot alakított ki. Ebben az időszakban Pszczynát gyakran látogatták a porosz királyok, később német császárok, valamint más királyi vendégek egész Európából, maga XI. Hans Heinrich pedig a berlini udvarban a császár Fővadásza tisztséget töltötte be. Pszczyna végül is a nagyméltóságú herceg reidenciális birtoka volt.

1734-ben, Erdmann Promnitz uralkodása után, Christian Jähne z Żar udvari építész megkezdte a vár barokk stílusú átépítését; a munkálatok során mindenekelőtt újjá akarta építeni az északi szárnyat. Az átépítés során tűzvész pusztított, amely 1737. július 7-én ütött ki. Az átépítés 1738 tavaszán kezdődött és pontosan 1768 végéig tartott, már az új tulajdonosok idején. Az új, kétszintes épület patkó alakban elhelyezkedő három szárnyból állt, a városi piactér irányában nyitott, cour d"honneur szerű formában. A földszint homlokzata rusztikus, a felsőbb emeletek ablakait kiálló ablakkeretek szegélyezték és korinthuszi oszlopok választották el egymástól. A palota egészét manzárdtető fedte, a belső udvar felől és az oldalszárny déli végén padlásszobákkal.

I. Vilmos I. Vilmos (Berlin, 1797. március 22. – Berlin, 1888. március 9.) a Hohenzollern dinasztiából származó porosz király 1861-től 1888ig, majd 1871-től az újonnan alakult Német Császárság uralkodója 1869-ben XI. Jan Henryk pszczynai herceg meghívására vadászatra Pszczynába látogatott. Lelkiismeretessége és önmérséklete alkalmassá tette arra, hogy a nála nagyobb formátumú államférfiakkal is együtt tudjon működni a német egyesítés érdekében.

A főbejárat az udvar felől vezetett a bejárati részhez, ahonnan a „tükrös” lépcsőkön lehetett megközelíteni a reprezentatív első emeletet (belétage). Pszczyna következő tulajdonosai 1765–1846 között a Promnitzokkal rokonságban álló Anhalt-KöthenPless hercegek voltak, akik vadasparkot alakítottak ki további épületeket építtettek. Carl Gotthard Langhans (Kamienna Góra (ném.: Landeshut), 1732. december 15. – Gröneich, Wrocław környékén (napjainkban: Wrocław Dąbie kerület), 1808. október 1.) német építész – a korai német klasszicizmus képviselője – tervei alapján 1800-ban megépíttették tehát a Fácános palotát (pałac Bażantarnia) Porębában (ném. Poremba), az 1792-ben alapított fácánoskert mellett. Wilhelm Pusch pedig megépítette a klasszicista stílusú Ludwikówkát is a pszczynai park északi részén.

I. Vilmos császár képe Pszczynában

55

1870–1876 között folyt a vár átépítése, melyet a francia építész, Hippolyte Alexandre Destailleur (Párizs, 1822. szeptember 27.-†1893. november 17.) vezetett. A homlokzat XVII. századi francia építészeti formát kapott. Jelentősen megnövelte a tetőzet területét, erősen hangsúlyozva az épület zömök voltát. A csúcsán 8 méteres rudat állított fel a tulajdonos címerével díszített zászlóval.

A vár bejárata a park felől A vár következő birtokosa XV. Hans Heinrich volt, aki 1907-ben, apja halála után átvette a birtokokat. 1891-ben, Londonban vette feleségül Angielka Maria Teresa Oliwa Cornwallis-Westet, a gyönyörű Daisyt, aki kora legszebb hölgyeinek egyike volt, és közeli rokonságban állt az angol királyi családdal, VII. Edvard és V. György angol királyokkal és II. Vilmos német császárral meg más uralkodókkal és államférfiakkal is.

A vár bejárata középső szárnyban A beljeseje is átalakult. Belső udvar keletkezett, a középső szárny déli részéhez hozzáépítették a reprezentatív előcsarnokot, a versailles-i kastélyra (franciául: Château de Versailles) emlékeztető lépcsáházzal; megépült a monumentális, kétszintes ebédlő is (jelenleg Tükörterem).

Pszczyna főterén, a vár bejáratának közelében található Daisy emlékpadja a hercegnő ülő alakjával. Számos fényképe és portréja található magában a várban is. Rögtön Pszczynában érkezése után Daisynek nem volt jó véleménye, a várról ezt írta emlékirataiban: „Teraszok és kertek hektárjai valamint több egyhangú szobor találhatók itt. Nagyszerű rend és a luxus túlzott gazdagságával, de komfort és kényelem nélkül, sőt személyes fürdőszoba sincs!..” Közbenjárása a vár berendezésének bizonyos megváltoztatásához vezetett. Daisy magánlakosztályai az I. emeleten találhatók. A XX. századi történelemben pszczynai vár nagy jelentőséget kapott az I. világháború idején, 1914– 1917 között, amikor benne működött a keleti front német hadseregének főhadiszállása; ekkor a vár földszintjén maga II. Vilmos császár is lakott. Pszczynában hozott katonai döntéseket többek között maga a császár, továbbá Paul Ludwig Hans Anton von Beneckendorff und von Hindenburg (Posen (ma: Poznań), 1847. október 2. – Neudeck, 1934. augusztus 2.) német tábornagy valamint Erich Friedrich Wilhelm Ludendorff (Kruszewnia, 1865. április 9. – München, 1937. december 20.) az első világháború kiemelkedő német tábornoka is.

A vár órája, alatta az 1874-es felirata Teljesen átalakult a belső kinézete is: a falakat élénk színűre festették és színes tapétákkal borították, a Nagyszalont, a Könyvtárt olasz dióval borították, ekkor készült a neorokokó stukatura is. Ezek kifejezték a család pompáját és méltóságát, melyeket még jobban aláhúzták az ősök falakon függő képei, és a berendezés tárgyain elhelyezett Hochberg vímerek és hercegi monogramok (HB – Hochbergből, a lépcsőházban is két fordulóban a PP. betűk).

Az I. világháború befejezése után, a bevezetett népszavazás és a II. sziléziai felkelés következtében Pszczynát az újjáalakult lengyel államhoz csatolták, maga a vár azonban továbbra is a Hochberg család birtokában maradt.

56

A pszczynai vármúzeum már a háború befejezését követő évben, 1946. május 9-én megnyílt a közönség előtt. A látogatók ekkor néhány I. emeleti teremben megismerhettek a művészettörténeti kiállítással, melynek keretében a Hochbergek gyűjteményéből tárgyakat állítottak ki. A XX. század 60-as és 70-es éveiben a vár gyökeres felújítására került sor, és létrehozták a Műemlékbelső Múzeumot, a vár termeiben ekkor a reneszánsz időktól a XIX. századig bezáróan bemutatták a lakosztályok belső terét. 1995-ben kezdődött a következő főjavítás, melynek keretében elhatározták az eredeti várbelső kinézetének visszaállítását a Hochbergek idejéből. Ekkor rekonstruálták az I. világháború idejéből való földszinti császári lakosztályt is. Jelenleg a várban a belső berendezés közel 80 %-a eredeti, ez olyan formában maradt fenn, amilyenben a XIX. és XX. század fordulóján vagy a korábbi időszakokban létezett. A konzervátori munkálatok keretében visszaállították az eredeti színeket és aranyozást is. A 200 civil szervezet szövetségeként létrejött hágai székhelyű Europa Nostra szervezet 1995-ben a múzeumnak a vár helyreállításáért, a belső berendezések gondozásáért, a történeti kutatások folytatásáért az Europa Nostra-díjat adományozta.

Von Hochberg családjával Książban, a XX. század 20-as éveiben – balról Alexander, Hans, Bolko, Daisy és Hansel 1936–1938 között a parkban alapították meg a Hochbergek második temetőjét, melyben az 1938ban elhunyt XV. Hans Heinrich hamvait, meg Daisy legkisebb fiát, az 1936-ban elhunyt Bolkot, a máig élő Bolko VI Hochberg von Pless, avagy Bolko Fürst von Hochberg vel von Pless herceg (1936ban, Münchenben született) apját is temették.

2001-ben nyílt meg az ún. Gabinet Miniatur kiállítórész és 2009. május 12-én a vár gótikus pincéiben fegyvergyűjteményt nyitottak meg a látogatók számára.

A II. világháború idején Książ várával ellentétben a pszczynai vár Hochberg tulajdon maradt, habár a Maria Katarzyna hercegnő, XVII Hans Heinrich – aki felvette a lengyel állampolgárságot és a Nyugati Lengyel Fegyveres Erőknél harcolt – felesége kénytelen volt anyagi gondok miatt a berendezést eladni és a helyiségeket a német katonaság rendelkezésére bocsátani. Miután Pszczynát 1945 februárjában elfoglalta a Vörös Hadsereg, a várban katonai kórházat rendeztek be, amely 1945. augusztus 18-ig működött. Książ várával ellentétben, amelyet a németek általi pusztítás után végül is a szovjet katonaság kifosztott, a pszczynai vár felszerelése (a csillárokkal és az óriási kristály tükrökkel együtt) gyakorlatilag sértetlen maradt.

http://itamar.pl/vt/pszczyna1/index1.html

A külső- és belsőtéri korabeli és a jelenlegi képek többek között az alábbi honlapon találhatók:  A várbelső A pszczynai várban múzeális kiállítások találhatók az építmény valamennyi szintjén, ezen kívül a III. emeleten (padlás) található többek között a konzervátori műhely. A földszinti, I. és II. emeleti fő kiállítások mellett, a pincékben fegyvergyűjtemény és a Gabinet Miniatur található, a II. emeleten az időszakos kiállítások termei találhatók. Földszint – császári lakosztályok A pszczynai vár jelenlegi földszintje egészen a XVIII. századig annak első emelete volt. A változás már Friedrich Erdmann Anhalt herceg uralkodása idején, a vár reneszánsz építményből barokk palotává történő, 1768-ban befejeződött átépítés során állt be. Ekkor magasították meg a belső udvar területét, melynek következtében a régi földszint pincévé alakult át (a jelenlegi fegyvertár), az első emelet meg földszintté. A földszinten ekkor többek között a hercegi pár hálószobáját, a gyermekeik számára a tantermet valamint a hercegi dolgozószobát rendezték be.

 A Vármúzeum története A vajdasági hatóságok 1945. június 1-jén döntöttek a múzeum alapításáról, melynek megvalósítója és irányítója dr. Józef Klusst (Nowe Sioło, 1890. november 4.-Pszczyna, 1967. február 5.), lengyel festő, művészettörténész, filozófus és műemlék restaurátor lett. Az igazgatói posztot 1962-ig töltötte be.

57

A földszint látogatók számára berendezett nagyobb része jelenleg II. Vilmos német császár lakosztályainak rekonstrukciója a XX. század elejéről. Vilmos 1885–1911 között szarvas és bölényvadászatra többször is Pszczynába érkezett; később, 1914–1917 között gyakran itt tartózkodott az I. világháború idején, amikor a várban működött a német hadsereg keleti frontjának főhadiszállása. A vár tulajdonosa, XV. Hans Heinrich ekkor a császár szárnysegédi tisztét töltötte be. II. Vilmost idővel meglátogatta felesége, Augusta Wiktoria is, akinek saját hálószobát és fürdőszobát alakítottak ki.

A folyosó falain vadásztrófeák kerültek elhelyezésre, melyek között szarvasagancsok és mindenekelőtt XI. Hans Heinrich herceg által a XIX. század II. felében a Białowieżai-erdőben (lengyelül: Puszcza Białowieska) vadászott bölényfej található. Az agancsok közül néhány koponyacsontjára a herceg monogramját festették, például HB XV, ami azt jelenti, hogy az állatot XV. Hans Heinrich vadászta.  Augusta Wiktoria császárné hálószobája: paravánnal teljesen eltakart ággyal.  Császári szalon (Salon cesarski) A császári szalon (tanácsterem) a császári lakosztály legnagyobb helyisége, melyben az I. világháború idején többek között a tanácskozóterem (ném. Beratungszimmer) kapott helyet. A szalon közepén egy nagy asztal található, melynél a császár a saját törzskari tisztjeivel együtt a háború során katonai döntéseket hozott. A falon XI. Hans Heinrich reprezentatív portréja függ, a Fővadász egyenruhájában, Gustav Richter festménye 1875ből.

A vár földszinti alaprajza A császári lakosztályt és a hozzá vezető folyosót fényképek és az 1915-ös leltár alapján, 1999–2005 között rekosntruálták. A belső neogótikus stílust kapott, gótikus boltozatai is vannak. A vár földszintjén a következő látogatható helyiségek vannak:  Nyugati folyosó (Korytarz zachodni) A nyugati folyosó a császári lakosztály előszobája szerepét töltötte be.

A császári szalon belseje

Nyugati folyosó a vár földszinti részén

Gustav Richter, Fürst Hans Heinrich XI. von Hochberg (1833–1907) – Pszczynai Vármúzeum

58

 A császár Schreibzimmer)

dolgozószobája

A helyiség fő bútora a baldachimos elektromos ágy. A fürdőszobába és a WC-hez vezető fa falburkolatban a hálószoba sarkában kandalló található.

(ném.

II. Vilmos innen folytatott levelezést és itt pihent. A szoba közepén neobarokk asztal található az írószerekkel.

Íróasztal a császár dolgozószobájában

II. Vilmos császár hálószobája neobarokk ággyal

 A császári öltözőszoba (Garderoba cesarska) A helyiségben a XVII. század II. feléből való két szekrény áll a császár egyenruhája és fehérneműje számára.

A császár ágya Előcsarnok és lépcsőház Az egykor az előszoba szerepét betöltő előcsarnok, valamint a hozzá közvetlenül csatlakozó lépcsőház jelenleg a vár további szintjeinek megközelítésére szolgálnak. Rendkívül értékes a lépcsőház, a vár legnagyobb reprezentatív helyiségeinek egyike, jelenlegi formája az 1870–1876 közötti átépítés idejéből származik. Ez a helyiség a várat látogató vendégek fogadására szolgál, a luxus és a pompa kifejezésére szolgál. A lépcsőház elején két fém, aranyozott lámpatest áll. Távolabb, a jobb oldalon két hatalmas, kb. 2 méter magas porcelán váza van, az egyiküket keleti motívumok díszítik.

A császári öltözőszoba berendezései  A császtári hálószoba a (Sypialnia cesarza z łazienką)

fürdőszobával

A helyiségben érdekes berendezési tárgyak vannak.

59

A harmadik, szatírok fejeivel és más antik motívumokkal díszített váza a baloldalon áll, zöld szerpentinből készült és az a Tivoliban lévő tó fenekén a XVIII. században megtalált ókori római ún. Warwicki váza másolata.

Az I. emelet alaprajza Az I. emeleten jelenleg az alábbi helyiségek tekinthetők meg:  Az I. emeleti galéria (galeria I piętra) Az I. emeleti galéria, avagy a vár valamennyi szárnyán végigfutó folyosó. Az I. emelet bejáratánál áll a Kis Mózes kosarát tartó Egyiptomi Amnesis szobra áll, Francesco Barzaghi (magyarosan Barzaghi Ferenc), (Milánó, 1839. – Bécs, 1892.) olasz szobrász műve 1874-ből. Mellette rekonstruált súlyos függönyök lógnak, melyek feladata a vár belsejének a huzat elleni védelme volt. A galéria mélyén, nyugati irányban XVIII. századi értékes álló óra található, Johann Gottfried Sechting wrocławi műhelyéből. A galéria nyugati szárnyában tovább haladva, XV. Hans Heinrich feleségének, Daisy hercegnő magánlakosztályait érhetjük el, akivel 1891. december 8-án, Londonban házasodott össze.

Díszlépcső A vár első emeletére a Versailles-i kastélyban lévő "Király lépcső" mintájára készült háromkarú világos homokkő lépcső vezet; a korlátlábak között a Hochbergek monogramjával ellátott betétek vannak – kettőn a P betű is előfordul, a herceg mitrájával fedve. Ez a monogram ugyancsak hasonlít a francia udvarhoz, névszerint XIV. Lajos monogramjához – kettő az L betűtből való. A lépcsőház látszólagos kupolával fedett és hatalmas ronz lámpa világítja meg. A falakat borító burkolat a lépcsőhöz hasonlóan homokkőből készült; a falak egyikén hatalmas XVII. századból való, Atyáik keresésére induló fiaiktól búcsúzó amazonokat ábrázoló gobelin függ – II. Katalin cárnő adjándéka Friedrich Erdmann Anhalt-Köthen-Pless számára, aki unokatestvére volt.

 Daisy hercegnő szalonja (Salon księżnej Daisy) A helyiség a nyitott ajtón keresztül tekinthető meg. Felszerelése a 18. században keletkezett, főleg mahagónival dolgozó, faragott díszeket kedvelő angol Chippendale bútorstílussal (Th. Chippendale angol műbútorasztalos nevéből) kapcsolatos.  Hálószoba, női öltözőszoba és fürdőszoba A Daisy hercegnő lakosztályához tartozó hálószoba, a budoár és a fürdőszoba, mások között kis alapterülete és az értékes díszítése miatt rendesen nem látogatható. A hálószoba és a budoár a vár XVIII. század II. felétől érintetlen, jó állapotban fennmaradt helyiségeinek egyike. A rokokó stílus dominál bennük, a bútorok XV. Lajos és XVI. Lajos stílusúak. A fürdőszoba közepén padlóba süllesztett fürdőkád található.

I. emelet A jelenlegi I. emelet egykor a reneszánsz vár II. emelete volt. A XVIII. században, Anhalt-KöthenPless herceg uralkodása idején, a vár legnagyobb, reprezentatív lakórészét képezte, a kiemelet nemesi bel étage (emeletsor) volt. Jelentősége a vár Hochbergek általi XIX. századi átépítése után is megmaradt, ámbár gyakorlatilag az emeletszint valamennyi helyiségének rendeltetése megváltozott. Legnagyobb változáson a Hochbergek átépítése idején a Tükörterem és a lépcsőház ment keresztül.

 Előszoba Előszoba Daisy hercegnő és férje, Hans Heinrich XV Hochberg szalonjába vezető bejárattal. Az előszobában kártyaasztal és három szekrény található, egyikben XVIII. és XIX. századi vadászfegyverek vannak.

60

 Nagy szalon

Az erőszobában lóg egy régi tűzoltókészülék is a XX. század elejéről.

A Nagy szalon a vár holokzatának északi tengelyében, a vár legnagyobb reprezentatív helyiségeinek egyike, gazdag mennyezet és oldaldekorációval. A diófa burkolat betétjeiben pásztor-, vadász és csendélet jeleneteket ábrázoló nagyméretű festmények láthatók, III. Dirk Dalens (1688 – 1753) holland műhelyében készültek 1728 körül. A szalonban egy kandalló valamint barokk bútorzat található, a szalon megvilágítását egy 48 gyertyás kristálycsillár biztosítja.

 Hercegi hálószoba A hercegi hálószoba XV. Hans Heinrich herceg lakosztálya helyiségei közül az első. A vár más szobáival ellentétben a hálószobának rideg, aszkétikus berendezése van és a fölösleges díszítéstől mentes.  A herceg dolgozószobája A helyiség a Promnitzok (a vár egykori tulajdonosai) lakószobájaként is ismert, Pazar kazettás mennyezettel, agancsokkal és más vadászati trófeákkal díszített. A falakon a Promnitzok, Anhaltok és Hochbergek több portréja is függ, föbbek között Friedrich Erdmann AnhaltKöthen-Pless képe a lengyel Fehér Sas Érdemrenddel, melyet 1754-ben kapott.

 A zöld szalon (Salon zielony) A vendéglakosztály helyiségei közül az első, melyhez ugyancsak hálószoba és fürdőszoba is tartozik, zöld színt kapott. A helyiségben található a vár legnagyobb családi portré sorozata, mindenekelőtt az Anhaltoké.

Friedrich Erdmann Anhalt-Köthen-Pless  Vadász előszoba A vadász előszobában nagyszámú trófea található, mint például – a pszczynai erőkben a XIX. században utlsónak levadászott – kipreparált farkas, afrikai elefánt agyar, bivalykoponya, XI. Hans Heinrich által az Alpokban lőtt kőszáli kecske szarva és afrikai orrszarvúk tülkei.  Sarokszoba (Salon narożny) Az egykori billiárdszoba, jelenleg a XVIII. századi rokokó stílusban rekonstruált szoba. A szalonban többek között egy XV. Lajos stílusú íróasztal található.  Könyvtár

Zöld szalon a díszvendégek lakosztályában

A diófa burkolattal borított és gazdag stukkóval borított könyvtár (mindkettőt Destailleur tervezte). A könyvgyűjtemény a Promnitzok és Anhaltok várának fontos felszerelési eleme volt. A jelenlegi könyvtár a XIX. századi átépítés során jött létre, a Hochbergek azonban nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget, akiknek a saját főkönyvtáruk Książ várában volt, és a Pszczynában lévő könyveket inkább dekorációs célra használták. Az ősnyomtatványok közül jelenleg a Könyvtárban van kiállítva többek között Jan Długosz Lengyelország történetének 1712-es kiadása, Szilézia térkép 1752ből és az 1708-ban kiadott Weimari Biblia is.

 Sárga hálószoba (Sypialnia żółta) A sárga hálószoba 1907-ig vörös hálószoba volt, eddig az évig a hercegnői hálószoba volt. Benne baldachimos ágy található. A falakon képek és grafikák, többek között X. Hans Heinrich portréja, valamint az Anhalt-Köthen-Pless család tagjait ábrázoló litográfiák láthatók.  Fürdőszoba: a fürdőszobát a herceg vendégeinek szánták, tartozéka Giuseppe Vasi (Corleone, 1710. augusztus 27.-Róma, 1782. április 16.) Róma látképe.

61

 Kis folyosó (Korytarzyk)

II. emelet

Itt látható Michelangelo Buonarroti Mózes szobrának másolata és Sir Peter Paul Rubens (Siegen, Vesztfália, 1577. június 28. – Antwerpen, 1640. május 30.) flamand festőművész Jákób és Ézsau találkozása képének másolata.

A pszczynai vár II. emelete pontosan a XVIII. században, az Anhaltok idején készült, amikor a várat egy szinttel megemelték, amelyen többek között Friedrich Erdmann Anhalt-Köthen-Pless herceg lakosztályát valamint a vendégszobákat helyezték el. Erre a hagyományra emlékezve, az vár új tulajdonosai, a Hochbergek, a vendégszobákat idővel, mint Coetensche Zimmer = Köthenek szobáiként emlegették. A cendégeken kívül, ezen a szinten többek között XV. Hans Heinrich és Daisy fiai laktak.

 I. emeleti csarnok A keleti szárny I. emeleti csarnokában szekrények állnak többek között a kitüntetések tárolására.  Reuss herceg vendégszobája A Hochbergekkel rokon Reuss herceg vendégszobájában eredeti XIX. századi papír tapéta, XVI. Lajos stílusú asztal és fotelek, XX. század eleji fésülködőasztal fürdőszoba készlettel található.  Tükrös galéria (Galeria lustrzana) A középső szárnyban lévő galériában négy nagytükör található virágfüzérekkel és vázákkal. A falakat a Hochbergek Książ várát és a promnicei vadászkastélyát ábrázoló festett faburkolat díszíti.  Tükrös terem (Sala lustrzana) A vár legnagyobb reprezentatív helyiségeinek egyike, a XIX. századi átéptés idején létesült. A vár legmagasabb (kétszintes) termét három darab 7,5 m magas ablak világítja meg; a folyosó felől beüvegezett francia-ablaknak (fenêtre française) = porte-fenêtre felel meg, amely felett három kovácsoltvas ballusztrádos erkély található. A terem neve a velük szemben elhelyezett, Párizsban készült és Pszczynába szállított, máig jó állapotban fennmaradt két óriási tükörtől származik (mindegyikük 14 m² felületű). A termet festett álboltozat fedi, melyről öt darab kristály csillág lóg. A terem eredetileg a reprezentatív étkező szerepét töltötte be (keleti falánál máig áll a márványból készült büfé, különböző alakok mellszobraival), jelenleg itt rendezik az „Esték Telemannál” elnevezésű koncerteket.

A II. emelet alaprajza A II. emelet kiállítási tárgyainak nagy része az Anhaltok és Hochbergek vadász hagyományaihoz kötődik.  Vadász folyosó (Galeria myśliwska) A keleti szárny díszes emeleti folyosóján a książi Hans Heinrich VI Hochberg portréja található. A szekrényekben vadászfegyverek láthatók.

A vadász folyosó Figyelmet érdemel azonban mindenekelőtt a padlóra fektetett medve bőre, melyet a pszczynai erdőkben lőttek. Felette a kitömött Kader nevű bölény a Białowieżai-erdőből, amely szerepelt Filip Bajon Magnat c. filmjében (a film forgatókönyve Hochberg hercegek életén alapul). A galéria középső szárnya a vadászati témát folytatja, bemutatva a vadászati trófekat és a vadászati témájú képeket.

A tükrös terem Az I. emeletet elhagyva menjünk fel a II. emeletre, ahol további látnivalók várnak.

62

 Gabinet Miniatur,

A galériában álló vitrinekben ezen kívül vadászokat, kutyákat és vadállatokat ábrázoló kis vadászati porcelán kiállítás található a müncheni nymphenburgi manufaktúrából. Ennek a szárnyrésznek érdekes elemei a látogatójegyek számára kis tálcákat tartó kalapos majmokat ábrázoló fa szobrok is.

2001. május 9-én, a pszczynai vármúzeum létrehozásnak 55. évfordulóján nyílt meg.  Időszakos kiállítások terme Négy helyiség alkotja, melyekben leggyakrabban a várral és annak tulajdonosaival kapcsolatos időszakos kiállításokat mutatnak be.

 Zeneszalon

Fegyvertár

A zeneszalon a vár régi kiállításából fennmaradt három empire szoba egyike, amelyben a Várbelsők Múzeuma (Muzeum Wnętrz Zamkowych) volt. A szalonban többek között a sziléziai Głogówekból való zongora, melyen Ludwig van Beethoven (Bonn, 1770. december 16. – Bécs, 1827. március 26.) játszott, és néhány portré, köztük III. Sobieski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (Olesko, 1629. augusztus 17. – 1696. június 17., Varsó) leányáé,

A vár pincéiben fegyvertárat is berendeztek, 2009. május 12-én nyílt meg a látogatók számára. Itt állítják ki a XVI. századtól a XX. század elejéig terjedő időszakból származó fegyvergyűjteményt, többek között hóhér pallosok, lovassági kopják, a bari konföderáció idejéből való hordozható szentkép és szamuráj fegyverek találhatók benne.

Sobieska Terézia Kinga (Kunigunda) (lengyelül: Teresa Kunegunda Sobieska) (Krakkó, 1676. március 4. – Velence, 1730. március 10.) lengyel királyi hercegnő, III. (Sobieski) János lengyel király leányáé, aki II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemmel kötött házassága révén 1695től Bajorország választófejedelemnéje (Kurfürstin von Bayern), Felső- és Alsó-Bajorország, valamint Felső-Pfalz hercegnéje, VII. Károly német-római császár anyja volt.  Dolgozószoba: Az empire szobák közül a második, egy íróasztal és üvegezett szekrények vannak benne kupákkal, kelyhekkel valamint történelmi alakok bronz szobraival.

A fegyvertár részlete

 Empire szalon

o Dwór „Ludwikówka”

Az empire szalon fő berendezési tárgya a bútorgarnitúra a XVI. Lajosnak dolgozó David Roentgen (Herrnhaag, 1743.–1807. február 12.) német műbútorasztalos stílusában. A szalonban lévő íróasztal kiálló nyúlványok megnyomásáva nyíló titkos belső fiókocskákat is tartalmaz.

A Dwór „Ludwikówka” udvarház (németül hagyományosan: Schloss Ludwigswunsch) műemlék épülete szép klasszicista stílusú nemesi udvarház, a Chopin utcánál. Az egykori angolpark területén fekvő kis klasszicista udvarházat Wilhelm Pusch tervei szerint 1799-ben építették. Fryderyk Anhalt legkisebb fiának, Ludwik Anhalt számára épült.

 Szecessziós ebédlő: A szecessziós ebédlőben többek között Gustav Klimt ifjabb testvére, Georg Klimt által készített konyhaszekrény és állvány, valamint más művészeti művek is a XX. század elejéről és korábbi időszakokból.  A hitvesi hálószoba: A hitvesi hálószobában volutás bölcső, két empire ágy található, a falakon porték lógnak, többek között egy ismeretlen Házaspár 1585-ből.  A galéria nyugati szárnyának felszerelései a ládák, padok, tükrök, vadásztrófeák és képek, köztük a Kilátás Książ várából, 1870-ből.  A látogatók számára utolsó megtekinthető belső rész az entré; a folyosó nyugati szárnyában falfülkét alkot, melyben szekrények állnak porcelánokkal és vadászfegyverekkel.

Az egykori udvarház korabeli képeslapon Szép park veszi körül, amely mellett, egykor a promienicei vadászkastélyhoz kocsiút vezetett. 1966 óta műmlékvédelem alatt áll.

A II. emelet külön helyiségei, melyek nem tartoznak a vár fő kiállítórészhez a következők:

63

2008–2010 között restaurálták. A pszczynai hercegek egykori rezidenciális udvarháza jelenleg magántulajdon.

Az építés kezdeményezője az ólengyel nemes utolsó leszármazottja, Jan Adam Promnitz volt, aki 1745 – 1765 között volt Pszczyna birtokosa. A család udvari építésze, a Żagań környéki Żaryból való Jan Jahne tervezte. Hans Heinrich XI Hochberg – Herzog Von Pless, pszczynai herceg, a császárság Fővadásza új vadászkastély – rezidencia építését rendelte el a Promnitzok már düledező udvarháza helyett. Az épület 1861-ben az angol neogótika stílusában készült el, a Hochbergek pszczynai udvari építészének, Olivier Pavelt tervei szerint láthatóan német befolyással.

Az udvarház jelenleg magántulajdonban van

Promnice A promnicei vadászkastély (Zameczek Myśliwski Promnice) a pszczynai járásban, a Kobiór nagyközségben található. Festői helyen fekszik az egykori Pszczynai erdőben, a Paprocański-tó (Jezioro Paprocańskie) délnyugati részében. A XIX. századi sziléziai művészettörténeti műemlékek egyike. Az európai szinvonalú erdei rezidenciák különleges típusát képviseli. A vadászkastély jelenleg szállodakomplexum Ugyanakkor a tulajdonosai nem sokáig örülhettek, mert hat évvel később, 1867. szeptember 24-én a létesítmény tisztázatlan körülmények között leégett, de a Tűzbiztosítási Társaság (Towarzystwo Ubezpieczeń Ogniowych) biztosításának köszönhetően már 1868-ban, 3600 aranymárka összegért a kis vadászkastély átépült és ettől kezdve, harmonikusan illeszkedve az erdei tájképbe, ebben a formában napjainkig fennmaradt.

Útjelző „alabárdosok” fa szobra Promnice története a XVI. századra nyúlik vissza, amikor azt Baltazar von Promnic wrocławi püspök megvásárolta a Pszczyna Szabad Állam területével, melyhez Promnice területe is tartozott. Évszázadokon át Promnice az Anhalt család birtokában volt, majd a Hochbergeké lett. Az első kisebb kastélyt ezen a területen a Pszczynai Hercegség akkori birtokosai, a Promnitzok építtették 1760-1766 között.

Az új tornyocska 1868-ból

64

Az építési munkálatokat akkoriban a pszczynai J. Böehme végezte, az asztalosmunkákat Fryderyk Rehorst mester készítette, a kőfaragó munkálatokat meg Plischke szobrász és modellkészítő. Minden a már említett Olivier Pavelt szeme előtt zajlott, aki az épület eredeti formájához hasonló új tervet készített. Az új váracska a földszinti helyiségekben pótablakokat kapott valamint toldalék tornyocskát. Az érdekesség növelése és a vadászat rangjának emelése érdekében 1867-ben a pszczynai vadasparkba a Białowieżai-erdőből bölényeket hozattak. Belsejében nagy, reprezentatív lépcsőházak épültek, és a falak néhány szakaszát tapétával burkolták. A legnagyobb változást a gőzfűtés bevezetése jelentette. A famennyezet, a lépcsők, az ajtók és a padló szinte sértetlen állapotban napjainkig fennmaradtak.

I. Vilmos német császár A hercegi család nem csak vadászat alkalmából szeretett Promnicében tartózkodni. Nagyon gyakran rendeztek ezen az oldalon kirándulásokat, sőt még sétautakat is tettek a vadászatok alkalmával. Ezt a helyet maga Maria Teresa Cornwalis West (Daisy) hercegnő, Jan Henryk XV Hochberg felesége is kedvelte. XI. Jan Henryk herceg halála után több változás is történt, amikor Daisy belsejét könnyedebbé tétette, amikor a bútorokat világos kárpittal látta el és a falakat világos színre festette. A következő beruházás egy kis étellift volt, az elektromosságot is bevezették. Szinte az összes helyiség pompás külőt kapott. A leltári leírásokból következtethetünk, hogy jelentősen megnőtt a vadásztrófeák száma, amelyek 1927-ben mintegy 450-et értek el, míg 1865-ben mindössze 34-et tettek ki. A gazdasági válság és a 20-as évek gazdasági recessziója a nagybirtokok fokozatos eladósodásához vezetett. A birtokok jelentős része (agancsok, vadászati trófeák, fegyverek) árverés alá került. 1938-ig a vadászkastély tulajdonosa a Hochberg nemzetség volt, ugyanakkor ebben az évben az állam vette át, mint örökösödési díj részt, melyet az elhunyt XV. Hans Heinrich fiának kellett megfizetnie azért, hogy átvehesse örökségét. Ettől kezdve a kis vadászkastély az Állami Erdőgazdaság tulajdonába került.

A vadászkastély belső része, jelenleg étterem A promnicei vadászkastély építésének gondolata a legkiválóbb vendégek meghívása céljából született, akiket a Pszczynai erdőben vadászaton láttak vendégül.

A II. világháború idején a német katonák, utána az oroszok állomásoztak itt. Szerencsére nem érte nagyobb pusztulás. A háború után, a Vadászkastélyt, a megmenekült berendezésével együtt az Állami Erdők Katowicei Kerületi Igazgatósága kezelte. A továbbiakban, 1967-től a bánya és a bányászok egyesülete kezelésében volt.

Ezt a várost meglátogatta többek között I. Vilmos (Wilhelm I Friedrich Ludwig von Hohenzollern; Berlin, 1797. március 22. – Berlin, 1888. március 9.), a Hohenzollern dinasztiából származó porosz király (1861-1888), majd 1871-től haláláig az újonnan alakult Német Császárság uralkodója valamint II. Vilmos, teljes nevén Friedrich Wilhelm Viktor Albert von Preußen (Potsdam, Németország, 1859. január 27. – Doorn, Hollandia, 1941. június 4.) német császár is.

1991-ben, Promnicében hotel-éttermi tevékenység kezdődött. 2003-ban újból az Államkincstár tulajdonába került. Ebben az évben itt tartották a lengyel, magyar, szlovák és cseh elnökök, a "Visegrádi Négyek" találkozóját. Jelenleg a várban a "Noma Residence" étterem és szálloda található.

65

A vadászkastély udvarán 1864-ben a vadászok patrónusa, Szent Hubert és a szarvas szobrát helyezték el. A szobor ihletője XI. Jan Henryk pszczynai herceg alakja volt. A Szent térdig érő tunikába öltözött, hátára medvebőr van borítva. A jobb vállán vadászkürt és íj függ. A szobor és az egész hubertuszi szoborcsoport alkotója Johann Baltasar Janda (Darkovičky, 1827. január 3.Berlin, 1875. november 14.), morva származású német klasszicista szobrász volt.

Tychy az északi szélesség 50.08° és a keleti hosszúság 19.00° koordinátáinál fekszik. Észak felől Katowicével, keletről Lędzinyvel és Bieruńnal, délről Bojszowyval és Kobiórral, nyugaton meg Wyryvel és Mikołów településekkel határos.  Környezete o Földrajza Tychy a sziléziai vajdaság legnagyobb városaihoz tartozik (2009. december 30-án 129 449 lakos). A város déli része 300 m tszf. magasságban, az Oświęcim-medence (Kotlina Oświęcimska) és a Sziléziai-magaslat (Wyżyna Śląska) határán fekszik. A város a Kárpát megarégió peremén terül el, a Nyugati-Kárpátok „tartománya” a Nyugati és Északi Kárpátaljával körülöleli az Oświęcimmedence egy részét. Délről, keletről és nyugat felől a várost az egykori Pszczynai rengeteg maradványai, a Pszczynai erdők veszik körül, a várostól északra a KatowiceMurckowski Erdők találhatók, a Felső-Sziléziai Ipari Körzet (GOP) védősávjának déli darabjával.

Szent Hubertusz a szarvassal A Vadászkastély I. és II. emeleti helyiségeit, melyet egykor a hercegi család és vendégei foglalták el, jelenleg a HOTEL NOMA RESIDENCE**** céljaira rendezték be. Az étterem és a vendégszobák belső kinézete és jellege szakértők alakították ki. A Promnicei Vadászkastély műemlék, ezért bizonyos szolgáltatások hiányoznak belőle (klíma és felvonó hiánya), ezt azonban más értékekkel kompenzálják.

Tychy Tychy (németül: Tichau) járási jogú város DélnyugatLengyelországban, a sziléziai vajdaságban, a felsősziléziai ipari körzet déli részén. Lengyelország egyik legnagyobb kulturális, tudományos és gazdasági központja. A felsősziléziai konurbáció központjainak egyike.

A Katowice-Murckowski Erdők természetvédelmi rezervátuma Tychy a Visztula vízgyűjtőjében fekszik, a Wisła Mała befolyásánál. o Éghajlata A terület, melyen Tychy fekszik, a kislengyelországi klimatikus-régióban található. A közeli hegyek által jelentősen befolyásolt magaslati mikroklíma jellemzi ezt – a város számára ezt a Sziléziai és a Żywieci Beszkidek sávja határozza meg. A levegő éves középhőmérséklete eléri a +7,7 °C-t, az éves csapadékmennyiség pedig meghaladja a 800 mm-t. Július középhőmérséklete eléri a 17,5 °C-t, míg a januári -3,7 °C. A Tychyre jellemző gyakori szelek miatt huzatos városként határozzák meg. Befolyása van erre többek között a város „hegyek lábánál” való fekvésének valamint a Morva-kapunak (Hranice na Moravě) is. Gyakoriak a felhős napok és a rossz idők is.

Tychy városközpontja

66

 A város nevének eredete:

Tychy felé fújnak a közeli Beszkidek felőli hegyi szelek is, melyek leggyakrabban tavaszal és ősszel jelentkeznek. Természetesen ezek nem olyan erősek, mint a Beszkidekben vagy BielskoBiałában, de még a 30–32 m/s szélsebességet is elérhetik, kb. 120 km/h, de Tychyben ezek csak ritkán fordulnak elő. A hó és a havas eső Tychyben időnként már szeptember végén előfordul.

Tychy legrégibb írásos emléke 1467-ből való, Tichi (cichy), 1527-ben w Tyssech = w Tyszech lengyel szövegösszefüggésben, 1845-ben Tychów ahogy Kraków (mivel németül: Tichau). Tych nevű birtokos neve (a Tymoteusz rövidített változata, ahogy a Zych a Zygmuntból), innen a Tychy család elnevezése.

o Természeti környezet

A XIX. század és a XX. század fordulóján kiadott Lengyel Királyság földrajzi szótára Tychów történelmi nevet használja. Kisebb a valószínűsége, hogy etimológiailag a német Teich = staw (tó) szóból származna.

A város határában közel 150 ha zöldfelület található. A parkok 42,2 ha-t tesznek ki, a zöldfelületek 32,5 ha-t. Ezek a területek utcaszéli területeket képeznek. Ezek a parkok és zöldfelületek a következők: műemléki park a Katowicei út mellett (a Sörgyári Park), Park Górniczy az „A” lakótelepen; Északi Park az Edukacja utcánál; Városi park a Városi Hivatal mellett, Hattyúk tava (Park Łabędzi) a Speciális Vajdasági Kórház mellett; Park Suble I i II; Park Jaworek; Assziszi Szent Ferenc parkja; Mini Park Raj – ul. Żwakowska 8-12; a Tyski-patak melletti zöldfelület. Fásítás a Darwina utcánál, Skwer Niedźwiadków (Medvék parkja); M. SkłodowskaCurie tér melletti zöldfelület; zöldfelület a Czarniecki utcánál, a Dębowa utcánál, Skwer Starego Alojza valamint a „Paprocany” Üdülőközpont.

Tychy – a birtokos esetben a város két szabályos formáját alkalmazza: „do Tychów” valamint a „do Tych”. Az első mélyen gyökerezik Felső-Szilézia lakossága között és regionálisan használják, a másik Szilézián túl egész Lengyelország területén elterjedt.  Közlekedés o Közúti közlekedés Tychy a Varsó-Bécs nemzetközi főútvonal (Tychyben ez az ul. Beskidzka / DK 1) és az OpoleKrakkó országos főútvonal (ul. Mikołowska és Oświęcimska / DK 44) kereszteződésében helyezkedik el. Tychytől 12 km távolságban vezet az A4 autópálya.

A város területén lévő erdőterület 2252 ha. Az ökológiai sáv fontos elemei a hétvégi telkek is. Tychyt nagy erdőkomplexum, főleg a Felsősziléziai Ipari Körzet körüli erdősávja és az egykori Pszczynai Rendeteg maradványai veszi körül. A nagyközség területe 81,81 km², az erdőterület 21,64 km², a városi zöldfelület pedig 1,27 km² kiterjedésű. Az egy főre eső városi zöldfelület területe kb. 8 m². Tychy a sétányok és az üdülőhelyi parkok tekintetében Lengyelországban a 9. helyet foglalja el.  Demografia o Demográfiai fejlődés Tychy lakossága és annak demográfiai fejlődése szoros összefüggésben áll a környékbeli helységek hozzácsatolásával valamint a város átépítésével. 1975-ben a város lakosságának száma meghaladta a 135 ezer főt. Ebben az évben csatolták Tychyhez: Bieruńt, Imielint, Lędzinyt, Kobiór és Wyry nagyközségeket. Két évvel később csatolták hozzá Bojszowy nagyközséget, viszont elcsatolták Imielint. 1991-ben leválasztották Bieruńt, Lędzinyt, valamint Bojszowy, Kobiór és Wyry nagyközségeket. Tychy legnagyobb populációját 1990-ben jegyezték le, ekkor 191 723 lakosa volt.

Tychy úthálózata A városon vezet keresztül az S1 gyorsforgalmi út Tychy – Dąbrowa Górnicza szakasza; az 1 országos főútvonal Bielsko-Biała – Tychy közötti szakasza; a 44. számú országos főútvonal Gliwice – Tychy – Oświęcim – Kraków közötti szakasza; a 86. számú országos főútvonal Tychy – Katowice közötti szakasza. Itt halad el a Magarországot is érintő Kréta – Skandinávia közötti E-75. számú európai út.

Az 1 km²-re eső népsűrűség 1578,2 fő/km2. 2012ben lakosainak száma 129 112 fő volt, ebből nő 66 808 fő, férfi 62 304 fő volt.

67

Az utazás Tychy Miasto megállóhelyről Katowice főpályaudvarra 24 perc. 2012 szeptemberében adták át a forgalomnak az új megállóhelyeket: Tychy Lodowisko, Tychy Roweckiego, Tychy Bielska valamint a felújított Tychy Zachodnie megállóhelyet. 2012. december 9-től a szolgálatot a Sziléziai Vasutak (Koleje Śląskie) látják el. A jegyek a Tychy Városi Közlekedési Vállalat autóbuszain, trolibuszain és a vonatokon kombináltan használhatók.

E75-ös európai út A 462. számú európai út Csehországot Krakkóval köti össze. Tychytől északra, 12-15 km távolságban halad az A4-es autópálya Zgorzelecből (lengyelnémet határ) Wrocławon, Katowicén át Krakkóba és Tarnówba, a jövőben pedig Rzeszówon keresztül az Ukrán határig fut. Ezen kívül Tychytől kb. 20 km-re, nyugati irányban vezet az A1-es autópálya, melynek köszönhetően Tychy jó összeköttetéssel rendelkezik Európával.

Tychy vasútállomásai o Városi közlekedés A városi közlekedés szervezője a Városi Közlekedési Vállalat (Miejski Zarząd Komunikacji w Tychach (MZK Tychy)). A MZK Tychy működése főleg Tychy város területére valamint a szomszédos nagyközségek területére terjed ki. 35 közönséges, 1 gyors, 6 trolibusz, 10 mikrobusz valamint 1 iskolai járata van. Tychyben időtarifát alkalmaznak, a jegyek 20-, 40-, és 90-percesek, napi-, heti-, havijegyek vagy negyedévesek. A fő szolgáltatók a PKM Tychy, Tyskie Linie Trolejbusowe valamint a Meteor Jaworzno vállalat. A többi szolgáltató mikrobusz vonalakat működtet. Trolejbusy w Tychach (trolibusz) – ez a városi közlekedés elemeinek egyike a hagyományos városi buszok mellett. Tychyben 6 trolibuzvonal van (A, B, C, D, E). A Solaris típusú trolibuszok száma 21.

Tychy közúthálózata Forrás: Wikipedia

o Vasúti közlekedés

Przedsiębiorstwo Komunikacji Miejskiej w Tychach (autóbusz) – állománya 93 alacsonypadlós Solaris márkájú városi busz.

Stare Tychy kerületben található a vasúti főpályaudvar, ahonnan közvetlen vasúti összeköttetés van többek között Varsóval, Gdyniával, Kielcével, Ostrawával, Béccsel, Łódźzsal, Wisłával, Częstochowával, Zwardońnal, Białystokkal, Katowicével avagy Bielsko-Białával.

o Légi közlekedés Tychynek jó közúti összeköttetése van a Pyrzowicei és a Balicei repülőterekkel, melyek az S1 gyorsforgalmi úton, majd az A4 autópályán közelíthetők meg.

A Sziléziai Vasutak (Koleje Śląskie) által kezelt Regionális Gyorsvasút (Szybka Kolej Regionalna) 2008. december 14-én nyílt meg. Gyors eljutást biztosít a szomszédos Tychyből Katowicébe és Sosnowiecbe. Két állomást adtak át a forgalomnak: Tychy Miasto (a személyszállítás jelenleg szünetel) és Tychy Zachodnie.

 A város történelme A város első írásos emléke 1467-ből való, ekkor a falu egy egyutcás település volt. 1922-ben Lengyelország része lett. 1939-ben németek, majd 1945-ben a Vörös Hadsereg foglalta el. 1945-től Lengyelország része.

68

Tychy első írásos említése 1467-ből való. Pszczyna város jegyzőkönyvében található, melybe többek között a pszynai városi tanács kiadásait jegyezték be. Az 1467-es dátum alá az alábbi latin nyelvű adatot jegyezték le: „Dominikowi z Tychów daliśmy 5 groszy za gonty”. = „Tychyből való Domiknak 5 groszyt fizettünk a zsindelyért.”

Tychy a Sziléziai Vajdasági Tanács 1933. november 20-i határozata alapján városi jogú falusias nagyközség lett. A II. világháború éveiben Tychy Felső-Szilézia lengyel részével együtt a Német Birodalomhoz tartozott. 1942-től a helységben működött a sziléziai lengyelek számára felállított és a Hauptamt Volksdeutsche Mittelstelle (Volksdeutsche Mittelstelle) által vezetett koncentrációs táborok hálózatából egy, a Polenlager Tichau. 1945. január 28-án a Vörös Hadsereg bevonult Tychybe. 1945-1954 között Tychy a falusias nagyközség székhelye volt. 1950. október 4-én a Kormánytanács (Prezydium Rządu) határozatot fogadott el Tychy átépítéséről. Egy hónappal később, november 8-án, a Minisztertanács Elnöke rendeletetet adott ki, mely szerint Tychy 1951. január 1-jétől városi rendszerű. A városhoz csatolták Paprocany és Wilkowyje településeket.

Tychy címere első írott említésének dátumával Az ember jelenlétének legrégebbi ismert nyomai a jelnlegi Tychy területén már a paleolitikum (őskőkor vagy pattintott kőkor) korából valók (lengyel földön ez a korszak kb. 310 000-40 000 éve).

Megkezdődött Új-Tychy (Nowe Tychy) város felépítése, amely a Felső-sziléziai Ipari Körzet alvóvárosa szerepét töltötte be. Az először kiépült lakótelep az „A” betű megjelölést kapta. Az újabb lakótelepek az az ábécé további betűit kapták megnevezésül. Az „A” lakótelep terveinek készítője Tadeusz Teodorowicz Todorowski építész volt, aki 1907. június 25-én, Lwowban született és 2001. október 25-én, Gliwicében hunyt el. A háború után a gliwicei Sziléziai Műszaki Egyetem professzora volt.

A középkori település nyomait a két világháború között tárták fel, a XX. század 60-as éveiben az ásatások során Tychy jelenlegi területén, Cielmice területén temetőt találtak. Tychy első fatemplomát 1500 körül építették. Írott forrásokban az erről szóló hír pontosan 1529-ben bukkant fel. Jelenleg ez a Szent Mária Magdolnatemplom. 1629-ben említik a Tychyben lévő Hercegi Sörfőzdét (Browar Książęcy w Tychach). Ez a pszczynai földön uralkodó családok tulajdona volt. Hozzájuk tartozott többek között a XVIII. század elején, a szomszédos Paprocany nagyközségben létesített Huta Paprocka vaskohó is. Tychyt 1868 novemberében érte el a vasútvonal, ekkor nyitották meg a Czechowice-Dziedzicét, Tychyt és Murckit (ném. Emanuelssegen) Szopienicével (ném. Schoppinitz) összekötő vasútvonalat.

Tadeusz Teodorowicz Todorowski

1887-ben, Tychy északi kerületeinek egyikében, Czułówban celulózgyárat adtak át. 1897-ben, Tychyben megalapították a második sörgyárat – Browar Obywatelski.

Nowe Tychy város generáltervezői Hanna Adamczewska-Wejchert (Radom, 1920. július 29.†Tychy, 1996. január 2.) és férje, Kazimierz Wejchert (Smoleńsk, 1912. március 14.-†Varsó, 1993. május 3.) voltak.

Az I. világháború vége után Tychy és a környékbeli nagyközségek lakosai részt vettek az 1919-1921 közötti sziléziai felkelésben. Több történész szerint az I. sziléziai felkelés Paprocanyban (ném. Paprotzan) tört ki (akkoriban önálló nagyközség) 1919. augusztus 16-ról 17-re virradó éjszaka.

1973-ban Tychyhez csatolták Cielmice, Jaroszowice, Urbanowice településeket, Bieruń Stary részt. 1975-ben a városhoz csatolták Bieruńt, Lędzinyt, Imielint, Wyryt, Gostyńt, Chełm Śląskit. 1977-ben elcsatolták Tychytől Imielin nagyközséget, Chełm Śląskit és Kopciowice részt. 1991-ben történt nagy Tychy felosztása, ekkor öt nagyközséget csatoltak el a várostól: Bieruńt, Bojszowyt, Kobiórt, Lędzinyt és Wyryt.

Az 1922-es népszavazás és a III. sziléziai felkelés után Tychy a lengyel állam része lett (83,5% szavazat a Lengyelországhoz csatolás mellett). Tychy nagyközség vezetőjévé Jan Wieczoreket választották.

69

1997-ben Tychyben hozták létre a Katowicei Különleges Gazdasági Övezet Tychy alzónáját. Ebben az évben nyílt meg Tychyben a Társadalomtudományi és Igazgatási Főiskola (Wyższa Szkoła Zarządzania i Nauk Społecznych). 2004 novemberében nyílt meg a Tyskie Muzeum Piwowarstwa (sörmúzeum), 2005 áprilisában pedig a Muzeum Miejskie w Tychach (városi múzeum).  Építészet o

Anna lakótelep

A lakótelep a lengyelországi szocreál építészet mimtapéldája. A szocreál építészetet legösszefogottabban az új, városrészméretű lakótelepek építésénél, új városok telepítésénél bontakozott ki. Nowe Tychy első lakótelepének a megtervezője Tadeusz Teodorowicz-Todorowski volt a XX. század 50-es éveinek elején.

A Szent Anna tér Ezek mindenekelőtt közönséges emberi munkásokat ábrázolnak: bányászokat, építőmunksokat, germekes anyát (bölcsödén), nagybögös férfit (a kultúrházon) valamint a leghíresebb munkásokat vakolókanállal a tér központjához vezető bejáratnál. A lakótelep jelenleg elhanyagolt, tervezett modernizációja 2011-ben kezdődött. A lakótelep nem műemléki értékű, de a cáros maga védelemre érdemes. o Terek Tychyben  Rynek

A Rynek közepén vidraszobros új szökőkút található A Stare Tychy központjában található Rynek a II. világháború előtt Plac 3 Maja, a kommunista időszakban Plac Związek Bojowników o Wolność i Demokrację (ZBoWiD). – A Demokrácia és a Szabadság Bajtársi Szövetsége tér volt. A Ryneken a város legrégebbi temploma, a Kis Színház valamint a hatvanas évekbeli kétemeletes lakóházak találhatók az árkádok alatthelyi kereskedelmiszolgáltató létesítményekkel.

Anna lakótelep 3D-s modellje A lakótelepen kettő tengely halad keresztül: a keletnyugati irányú, melyet az ul. Arkadowa alkot valamint az észak-déli irányú. Ezek a Szent Anna téren keresztezik egymást, mely a lakótelep központja. Itt található a könyvtár, a posta, a helyi kereskedelmi és szolgáltató épületek, valamint a régi „Górnik” Kultúrház épülete, ahol a karrierjét kezdte a Dżem csoport énekese, Rysiek Riedel.

 Plac Wolności – Szabadság tér

A lakótelep kivitelezése nem különleges, azonban a városban a párkányzatokon, kapukon, homlokzatokon vagy oszlopsorokon jelenleg is több helyen található a szocreál építészetre jellemző érdekes elem: szobor, dombormű, címer, sgraffito vagy falfestés.

Stare Tychyben található. Itt található a háborút megelőző városháza valamint az első városi iskola épülete. A téren áll a hitleristák által rerombolt, és 2006-ban restaurált Sziléziai felkelők emlékműve.

70

 Pomnik Powstańca Śląskiego na Placu Wolności – Sziléziai Felkelők emlékműve A háború előtt készült szablyás alak, a háborús időkben a hitleristák lerombolták. 1958-ban Augusta Dyrda – a szocialista elveknek megfelelően – kissé átalakítva helyreállította. 2006ban ugyanő az eredeti formában az emlékművet rekontruálta.

Plac Wolności  Plac św. Anny – Szent Anna tér Nowe Tychy első lakótelepén, az „A” lakótelep központjában található. Egykori neve Sztálin tér, később W. Pstrowski tere volt.  További terek

Sziléziai Felkelők emlékműve

A „B” lakótelepen található a Plac Krzysztofa Kamila Baczyńskiego (egykor Plac Bieruta).

 Pomnik gen. S. Grota-Roweckiego – mellszobor 2005-ből a Katonai Hadkiegészítő Bizottság épülténél.

Plac Krzysztofa Kamila Baczyńskiego

Stefan Paweł Rowecki (1895-1944) tábornok

Plac G. Bacewicz (osiedle Balbina); Plac S. Czarnieckiego (osiedle C–1); Plac M. CurieSkłodowskiej (osiedle C–3); Plac Konstytucji 3 Maja (Śródmieście os. H); Plac W. Korfantego (osiedle K); Plac F. Nowary (Paprocany); Plac gen. J. Ziętka (osiedle Z); Plac Zbawiciela (osiedle Z–1)

Stefan Paweł Rowecki tábornok a Fegyveres Harci Szövetség (Związek Walki Zbrojnej − ZWZ) parancsnoka volt, aki a gerilla-hadviselés egyik leghíresebb szakértőjének számított.  Pomnik Starego Alojza

o Emlékművek Tychyben

Stary Alojzy – a sziléziai kultúra alakja. 2007-től a Társadalomtudományi és Igazgatási Főiskolával szemközt áll a nevét viselő parkban. Az emlékmű August Dyrd alkotása. Bal lába mellett kutyája ülő helyzetben.

 Pomnik Walki i Pracy – A Munka és Harc emlékműve: A Városi parkban, a Városi Hivatal közelében található. A „Zsiráf” néven is emlegetett emlékmű tövében számos tömegrendezvényt tartanak, mint például a Dni Tyskie, Święto Czekolady vagy a Port Pieśni Pracy.

Stary Alojzy alakja

71

 További emlékművek

o Színházak és színházi csoportok valamint időszakos rendezvények

A Szibériai Száműzettek emlékműve a nevét viselő rondón áll a Paprocany kerületben. Ryszard Riedl emlékműve a Függetlenség sétányon található a gyermekkönyvtárral szemben. Pomnik „Smoleńsk 2010”. A Katyńi emlékmű a boldog Karolina Kózkówna temploma közelében áll. Hanna és Kazimierza Wejchertów emlékműve a Darwin utcában található.

Tychyben négy színház működik: Teatr Mały, Teatr BELFEGOR, a MIGRESKA Amatőr Mozgás és Pantomin Színház valamint a WAMPA Amatőr Színtársulat. A városban az alábbi rendezvények megtartására kerül sor: Teatr Konesera, Tyskie Spotkania Teatralne színházi találkozó, Tyska Zima Poetycka (költőtalálkozó); Krakowski Salon Poezji w Tychach, Spotkania Poetyckie Obok.

o Városi Hivatal, Tychy jelentős épülete A Városi Hivatal (Urząd Miasta) kilencemeletes, háromszárnyú (A, B, C) épület. A Városi Hivatal osztályainak többsége itt található a Közlekedési Osztály kivételével. A földszinten Ügyfélszolgálati Iroda található, ahol a helyi lakosság ügyeit intézik.

A Śląska Jesień Gitarowa sziléziai őszi gitártalálkozó; Wieczory Kolędowe (karácsony); Akcja Sztuki, Święto Roweru (kerékpáros ünnep); Tychy Press Photo sajtófotó találkozó; Międzynarodowy Dzień Bez Samochodu (nemzetközi autómentes nap); ZIELONA OŚ 2.0; PORT PIEŚNI PRACY; BEST Festiwal Filmowy „Kino BESTajemnic” valamint a Starotyskie Mikołajki Rowerem i Bryczką. További létesítmények közé tartozik az öttermes, 1212 ülőhelyes, 3D-s Multikino; a Miejskie Centrum Kultury Tychy városi kulturális központ. Tychyben működik a Tyski Chór Mieszany PRESTO CANTABILE vegyeskórus.  Media Tychyben jelenik meg az Agora S.A. Gazeta Wyborcza, az Echo – Górnośląski Tygodnik Regionalny szerdánként megjelenő felső-sziléziai regionális hetilap. A Nowe Echo, szintén hetilap (jelenleg a Dziennik Zachodni pénteki melléklete).

A Városi Hivatal épülete  Kultura o Galerie sztuki i muzea A Városi Múzeum (Muzeum Miejskie w Tychach, pl. Wolności 1, 43-100 Tychy) a régi Városháza mellett található.

A Twoje Tychy keddenként megjelenő hetilap. A Twoje Miasto önkormányzati havilap, jelenleg a Twoje Tychy hetilap melléklete.

A Tyskie Sörgyártási Múzeum (Tyskie Muzeum Piwowarstwa) kiállítását külön tárgyaljuk.

A Gazetka Tyska – www.tyska.pl helyi tájékoztató.  Egészségvédelem

Henryk Jan Dominiak Múzeuma (Muzeum Miniaturowej Sztuki Profesjonalnej Henryk Jan Dominiak w Tychach) különleges kisméretű műalkotásokat állít ki. A hadtörténeti kiállítás (Muzeum Wojny Obronnej 1939 r. na Śląsku) az 1. számú Gimnáziumban található (ul. Brzozowa 24).

Tychy két kórházi intézménnyel rendelkezik:  Wojewódzki Szpital Specjalistyczny Nr 1 im. Prof. Józefa Gasińskiego – Tychy, ul. Edukacji 102

PO DRODZE Kortársművészeti Mozgó Galéria (Mobilna Galeria Sztuki Współczesnej PO DRODZE) a Żwakowska utcában látható. A POD DACHEM Művészeti Galéria a Városi Kulturális központban található (ul. Bohaterów Warszawy). Ezek mellett a Kis Színház első emeletén lévő Galeria Obok festészeti, szobrászati, grafikai, textil és fotográfiai kiállításokat rendez. A Miriam művészeti galária (plac K.K. Baczyńskiego), az Írodagép Múzeum (Muzeum Maszyn Biurowych w Tychach) régi irodagépeket és írógépeket állít ki.

 Szpital Miejski – Tychy, ul. Cicha 27; 2010. június 30-tól magán kézben van.

72

 Műemlékek

A templom körül 1854-ben falazott kerítését építését kezdték, 1860-ban a plébánia megvásárolta a pszczynai Szent Hedvig templomban lévő Keresztút képet. Ks. Jan Kapica megbízásából 1902 februárjában a zabrzéből való Max Schliwa építőműhelye elvállalta egy 7500 befogadóképességű templom kiviteli terveinek elkészítését.

o Műemléki létesítmények 

Szent Mária Magdolna plébániatemplom (kościół parafialny pw. św. Marii Magdaleny, 1744-82, 1906-07, nr rej.: 671/66 z 28.05.1966)

A templom története:

1906 áprilisában elbontották a régi templomépületet (a torony kivételével), 1907 májusában meg felszentelték a 60 %-kal nagyobb szakrális célú építményt. 1929 tavaszán az építőipari cég megkezdte a templomtorony elbontását, és új építéséhez kezdett, melyet 1929 augusztusában fejezett be.

― Az első templom 1480-ból: Tychy első kisebb temploma 1480 körül épült azon a helyen, amelyen jelenleg az ulica Starokościelna az Aleja Bielskával találkozik. A templom mellett temető húzódott. Ezt a templomot alapítója, a pszczynai herceg rendeztette be, és a krakkói püspök szentelte fel. A templom a pszczynai egyházkerülethez tartozott, ez viszont a gnieźnói érsekséghez tartozó krakkói egyházmegyéhez tartozott. A templom és a plébánia létezését megerősítő hitelt érdemlő adat 1529-ből való, amelyet Tomicki krakkói püspök utasítására a Liber retaxationum könyben jegyeztek le. A Tychyben lévő plébánia első plébánosa a közelebbről nem ismert lengyel nemzetiségű Mikołaj pap volt. ― A második templom 1569-1629 között a Szent Mária Magdolnatemplom a protestánsok tulajdonában volt. 1598 novemberében – az első tridenti zsinat után – a pszczynai kerület egyházlátogatását Jerzy Radziwiłł (1556-1600) krakkói püspök utasítására Krzysztof Kazimirski krakkói főesperes végezte. Az elkészült jelentés szerint a Villa Tychy területén lévő templom a protestánsok kezében volt. Az új templom szintén fából készült, de másik helyen építették fel – kisebb magaslaton egy tavacska felett a település közepén, nincs tudomásunk arról, hogy ki és mikor építette azt.

A templom 3D-s modellje 1941 decemberében a hitleristák elkobozták a harangokat. Tychy templomában 1945. február 2-án mutatták be az első háború utáni szentmisét lengyel nyelven. 1957-ig a Szent Mária Magdolna-templom volt az egyedüli szakrális építmény az abban az időszakban már 100 ezer lakosú Tychyben.

A templomot 1653-ban a katolikusok vették át. 1665-től a templomnak már másik védőszentje volt, Szent Miklós püspök vértanú. A leltárból kitűnik, hogy a főoltárban Angliai Szent Albán (Verulam, Britannia, 3. sz. – Verulam, 303. jún. 22.), Anglia első vértanúja és Szent Flávián püspök és vértanú relikviái voltak. ― A falazott templom 1782-ből 1769. augusztus 11-én ks. A. Tomicki az új, falazott templom építésének befejezéséről tudósít. A Paprocanyból származó ks. Stanisław Kroczek 1780. június 5-én elhelyezi a templom alapkövét, 1782. november 3-án meg a krakkói püspök képviselője, ks. Tomasz Trzebinia pszczynai esperes felszenteli az új templomot. A plébánia első hivatalos körbélyegzője 1820-ban készült, melyen az Ecclesia parochialis Tichensis 1820 felirat volt. 1840. június 15-én a Piekaryból való ks. Jan Alojzy Ficek plébános felszentelte a templom új harangjait.

A templom napjainkban Damian Zimoń, 1996-2004 között katowicei érsek (1958-1962 közzö vikárius) 1996 júliusában szentelte Jézus szobrát a rynek felőli bejárat mellett, 2002 júniusában szentelték fel boldog Emil Szramek (1887-1942), Tychy plébániájának egykori vikáriusa emléktábláját, 2004. december 22-én meg a Legszentebb szentség (lat. Sanctissimum Sacramentum) mindennapi imádata kápolnát.

73

 Palota-park együttes

 További műemlékek:

A palota-park együttes a Hercegi Sörgyár (Browar Książęcy) épületeivel szemközt, a Katowicei út 2. szám alatt található. A barokk stílusú palota a Sörgyári parkkal (Park Browarni) együtt műemlékvédelem alatt áll.

Az ul. Damrota 41 alatt álló keres villa a XX. század elejéről való: nr rej.: A/1527/93 z 30.04.1993

A palota elhelyezkedése A palota együttes (ul. Katowicka, nr rej.: 1296/83 z 18.01.1983) az alábbi létesítményekből áll: XVIIIXIX századi palota, 1899-ből való falazott-fa söröző és koncert színpad, park valamint a XIX. század elejéről való istálló. A Tychyben álló palotát 1685-ben a pszczynai Promnitz hercegek vadászkastélyaként építették. 1766-1782 között a Friedrich Erdmann von AnhaltKöthen-Pleß pszczynai herceg átépíttette, amely palota rezidencia formát kapott. A promnicei vadászkastély felépítését követően a Tychyben lévő palota vesztett jelentőségéből és az erdészeti hivatal céljaira alakították át. A XIX. században a Hochberg család az építmény körül Sörgyári parkot (Park Browarniany) létesítettek, amely kultúrális és rekreációs funkciót kapott. A 2004. szeptember 27-én az ingatlan hasznosítására lefolytatott árverés eredményeként, a bérlője a Browary Restauracje Spiż vállalat lett, amely eredetileg éttermet, szállodát és sörfőzdét akart benne berendezni. A 2007-ben a vállalathoz tartozó épület a 2009. február 24-én lezajlott újabb árverésen értékesítésre került. 2009. május 8-án az ingatlan tulajdonosa a Synergia cég lett, amely konferenciáaszálloda központot akar itt berendezni.



Egy magtár áll az ul. Mikołowska 177 alatt, XIX. századi fa építmény, nr rej.: 672/66 z 28.05.1966.



Az ul. Mikołowska mellett lévő serfőző XVIII-XX századi, nr rej.: 670/66 z 28.05.1966. „Ameryka” és „Toszek” pincékkel.



A Browar Obywatelski (Polgári Sörfőzde) együttese, ul. Browarna 7, nr rej.: A/80/03 z 28.02.2003. Részei a malátacsíráztató 1896-97 közötti évekből, főzőüzem a gépházzal és az ászokpincével (1896-97), bodnárműhely (1896-97), 1914-ből való kovácsműhely és elosztó, gépműhely (1896-97), az istálló és az 1930-ból való garázs, porta (1896-97), mélyfúrású kút (1896-97) valamint az igazgatósági épület a kaszinóval az 1896-1897 közötti évekből.

A Polgári Sörfőzde létesítményei A palota felújított épület

74

 A paprocany huta együttese a XVIII-XIX századból, nr rej.: A/1427/91 z 10.07.1991:

― Parafia św. Józefa Robotnika w Tychach Wartogłowcu w Wartogłowcu (Tychy) – a Munkás Szent József Plébánia

A huta együttes Tychy déli végében, a nagy tó keleti oldala mellett elhelyezkedő lakó és igazgatási épület a XIX. század második feléből, és a termelő épület a XIX. század első feléből és egy 1787-ből való gazdasági épület (Nad Jeziorem 44).

― Parafia Matki Bożej Królowej Aniołów w Tychach Wilkowyjach w Wilkowyjach (Tychy) – Istenanya, Angyalok Királynője Plébénia

A már üzemen kívül lévő Huta Paprocka vaskohót (hámor) 1703-ban báró Baltazar Erdmann Promnitz, a Pszczynai Hercegség ura alapította a közeli Paprocany faluban (jelenleg Tychy kerülete). 1775-ben Fryderyk Erdmann Anhalt-Köthen pszczynai herceg átépítette a hutát és fia nevéről, Ludwignak nevezte el. 1778-ban August Kiss, August Kiß (1802-1865) német szobrász apja volt a vezetője. 1835-ben John Baildon mérnök modernizálta az üzemet. 1856-ban gőzgépet szereltek be. A huta 1878-ban zárt be. A paprocany huta három épületből áll, amely a Paprocany-tó és a Gostynka-folyó mellett helyezkednek el. Tychy Lakóépületek Városi Igazgatóságának kezelésében volt. A 4562 m2 kiterjedésű terület az Államkincstár tulajdonában volt. 2009-ben a sziléziai vajdaság egyetértésével eladták.

― Parafia św. Ojca Pio w Tychach-Mąkołowcu – Pietrelcinai Szent Pio Atya Plébánia ű Tychy Nowe egyházkerületben, a hozzá tartozó kerületben számos plébánia van: ― Parafia Narodzenia św. Jana Chrzciciela w Cielmicach (Tychy) – Keresztelő Szent János Születése Plébánia ― Parafia Wniebowzięcia NMP w Kobiórze Boldogságos Szűz Mária mennybevétele Plébánia ― Parafia Najświętszego Serca Pana Jezusa w Paprocanach (Tychy) – Úr Jézus Legszentebb Szíve Plébánia ― Parafia Ducha Świętego w Tychach – Szentlélek plébánia ― Parafia św. Benedykta opata w Tychach – Szent Benedek apát Plébánia ― Parafia św. Franciszka z Asyżu i św. Klary w Tychach – Assziszi Szent Ferenc és Szent Klára Plébánia ― Parafia bł. Karoliny Kózkówny w Tychach – Boldog Karolina Kózkówna Plébánia ― Parafia św. Krzysztofa w Tychach – Szent Kristóf Plébánia

A hutaegyüttes elhelyezkedése  Vallási közösségek

― Parafia św. Maksymiliana Kolbego w Tychach – Szent Maksymilian Kolbe Plébánia

o Római katolikus egyház Tychy Stare egyházkerületben, a hozzá tartozó kerületben számos plébánia van:

A nagyszámú római katolikus plébánia mellett a protestáns egyhát és más gyülekezetek is találhatók a városban.

― Parafia Krzyża Świętego w Czułowie (Tychy) – Szent Kereszt Plébánia

o Protestáns egyházak

― Parafia św. Jadwigi Śląskiej w Tychach – Sziléziai Szent Hedvig Plébánia

A lengyel evangélikus egyház plébániája mellett a Keresztény Szabadegyházak közösségei (Osiedle F6 és Zbór Tychy Żwaków) valamint a Hetednapi Adventista Egyház helyi gyülekezete.

― Parafia św. Jana Chrzciciela w Tychach – Keresztelő Szent János Plébánia ― Parafia św. Marii Magdaleny w Tychach – Szent Mária Magdolna Plébánia

o Buddhizmus

― Parafia Miłosierdzia Bożego w Tychach – Isteni Irgalom Plébánia

A buddhizmust a Karma Kagyü Gyémánt Út Buddhista Egyházközösség (Buddyjski Związek Diamentowej Drogi Linii Karma Kagyu) képviseli.

― Parafia Świętej Rodziny w Tychach – Szent Család Plébánia

A városban a Jehova Tanúi és a „Epifania” Világi Missziós Mozgalom Gyülekezetei működnek még.

― Parafia Matki Bożej Pośredniczki Wszelkich Łask w Tychach Urbanowicach w Urbanowicach (Tychy) – Minden Kegyelmet Közvetítő Istenanya Plébánia

* Tychyben aktív sportélet zajlik. Különböző egyesületekben és szakosztályokban számos sportág űzhető.

75

 Városi Sport és Rekreációs Központ (Miejski Ośrodek Sportu i Rekreacji w Tychach)

Ez Lengyelország legrégebbi folyamatosan működő sörgyára. A sörgyár területén működik a Tyskie Muzeum Piwowarstwa sörmúzeum is.

A sport és rekreációs tevékenységet a Zespół ds. Sportu i Organizacji Imprez – sport és rendzvényszsrvező egyesület – szervezi, melyhez többek között a Városi Ifjúsági Sport Központ (Miejski Ośrodek Sportów Młodzieżowych) is tartozik. A Városi Sport és Rekreációs Központhoz az alábbi létesítmények tartoznak:

Tychyben találhatók a FIAT konszern motorizációs üzemei is, ahol a legtöbb autót készítik Lengyelországban. A helyi FIAT-gyár a Fiat Panda gyártásával kapcsolatos. 2007. év tavaszán indult meg Lengyelországban az 500-as Fiatok gyártása, amivel a Fiat Konszern megduplázta a Fiat 500-as nemzetközi gyártókapacitását. 3 év elteltével, azaz 2010. évben készült el a félmilliomodik új Fiat 500as, amely újabb mérföldkő volt a lengyel autógyártás történetében.

Stadion Zimowy w Tychach A jégpálya a „G” lakótelepen, az ul. Gen. Ch. de Gaulle’a 2 alatt található. 2008/2009 fordulóján a jégpályát alaposan modernizálták, Lengyelország legújabb téli stadionját alakítva ki. A Téli Stadionban rendezték a jégkorong versenyeket a „Śląsk-Beskidy 2009” IX. Téli Európai Ifjúsági fesztivál keretében. Hala Sportowa przy al. Piłsudskiego A Sportcsarnokot 2008. május 25-én adták át. A területe 1100 m² és 924 ülőhelyet és 260 állóhelyet foglal magába. A létesítmény területén szauna és konditerem is működik.

Fiat 500-as modell A Gyár nagyszabású ünnep keretében mutatta be a jubileumi modell motorterében lévő 69 lóerős 1,2 literes start-stop rendszerű motort. A 2010. évi adatok alapján Olaszország legsikeresebb autómodellje a Fiat 500, ahol 2010-ig közel negyedmillió db retro Fiat talált gazdára.

Stadion Miejski w Tychach A stadion az ul. Edukacji 7 alatt található. A Városi Stadion területén rendezik a labdarúgó meccseket, valamint más sport és kulturális rendezvényket. Átépítését a közeli években tervezik.

A nyugat-európai eladások országonként ez alatt vannak, a legnagyobb felvevő képességű országokban, azaz Franciaországban, Angliában, vagy Németországban 50 ezer körüli darabszámot adtak el a „Kisautókból”

Kryta Pływalnia – fedett uszoda Az uszoda a stadion mellett, az ul. Edukacji 9 alatt található. Sportuszoda, melegített mdence, csúszda; hidromasszázs, szauna és erősítőterem tartozik hozzá.

2008. év őszén a Tychy Autógyár új modell gyártását is elindította, a Fiat 500 több alkatrészével is megegyező Ford Ka autók összeszerelése is megkezdődött a lengyel városban. A gyárban Európa legkorszerűbb gyártósorai működnek, ami akár évente 160-170 ezer Fiat 500 összeszerelésére is alkalmas.

Ośrodek Wypoczynkowy „Paprocany” A „Paprocany” Pihenőközpont a Paprocany-tó városi felőli oldalán található. Területén őrzött homokos strand tartozik. A strandnál kajakokat és vizibicikliket lehet kölcsönözni. A központ területén gasztronómiai létesítmények működnek. Kompleks Sportowy „Paprocany” A sportkomplexum területén labda és strand röplabda pálya, többfunkciójú műburkolatú pálya és erősítőterem van. Miejski Ośrodek Sportów Młodzieżowych Városi Ifjúsági Sport Központ az ifjúság sportolási igényeit szolgálja.  Gazdaság 2011 januárjának végén Tychy munkanélküli lakossága kb. 4 ezer fő volt, ami az aktív foglalkoztatottak 6,2%-át tette ki.

Ford Ka típus A lengyelországi gyártás érdekessége, hogy addig amíg a Braziliában az autógyár 9400 dolgozóval 730 ezer autót állít elő addig Lengyelországban 6100 ember közreműködésével 600 ezer autó készül.

A város sörgyártásáról ismert. A Tyskie Browary Książęce – hercegi sörgyár – jelenleg a Kompania Piwowarska S.A. része.

76

 Közigazgatás

Az öt olaszországi gyárban ez az arány 29,5 autó/fő – ahol 22 ezer dolgozó állít elő 650 ezer autót évente.

Tychy városi jogú város. Lakosai választják a 25 fős Városi Tanácsot. Az önkormányzat végrehajtó hatósága élén a város elnöke, 2000-től kezdve Andrzej Dziuba áll.

A lengyel gyártási eredmények, azaz az egy főre jutó 98 db autó azt mutatja, hogy a világ legkorszerűbb autógyára épült fel Lengyelországban. (Braziliában 1 főre 78 db autó, Olaszországban 29,5 autó jut.)

A város a Felső-sziléziai Metropoliszok Szövetségének, a Sziléziai Járások és Nagyközségek Szövetségének és a Lengyel Városok Szövetségének tagja.

Bielsko-Biala-ban megkezdődött a Fiat Powertrain technológiájának jegyében a Fiat 500-as modellek 0,9 literes „twinair” motorjainak gyártása, amely motorok már a Ford autókba is bekerültek.

o Tychyvel kapcsolatok személyek:  Díszpolgárok: Tychy Város Tanácsa 0150/XXVI/509/04 rendeletében, 2004. október 28-án döntött a díszpolgári cím adományozásáról.

Ugyancsak a Bielsko-Biala-i üzemben készülnek az 1,3 literes „multijet” dízelmotorok. A gyártás beindításakor azt tervezték, hogy a korszerű gyártósor évi 450 ezer motort állítására lesz alkalmas.

― Az első ilyet 2004 decemberében doktor Damian Zimoń érsek, katowicei metropolita kapta.

Az autós magazinok hírei alapján a hibrid hajtásláncokban is alkalmazható benzinmotor 65 és 85 lóerős szívó-, illetve 105 lóerős turbófeltöltős változatokban készül majd. A Tychy Fiat gyár heti hat napon dolgozikLengyelország egyik legsikeresebb és leghatékonyabban működő Üzeme. Lengyelországban látványosan fejlődik az autógyártás iparágazata. A 2005. évig gyártott 615 ezer autót követően a termelés több mint 60 %-os növekedést mutatott 2008-ig, így elérte a gyártott autók száma az 1 milliót. A 2010. évig gyártott félmillió Fiat 500-as azt a becslést engedi meg számunkra, hogy napjainkra a gyártott autók száma meghaladja a 2 millió darabot.

Damian Zimoń érsek, Tychy első díszpolgára

Csak egy hozzávetőleges adat, hogy 1968 és 1991 között 1 445 700 db Polski Fiat 125-t gyártottak, amelyből 874 966 db autó került exportra.

― 2009. január 23-án, Tychy várossá nyilvánításának 75. évfordulója alkalmából ezt a címet a következő három személy kapta meg: Mariusz Czerkawski nemzetközi hírű jégkorongozó a sport és az egészséges életmód népszerűsítéséért, Marek Moś, az AUKSO kamarazenekar alapítója művészeti igazgatója valamint Marek Stanisław Szczepański szociológia professzor az önkormányzati Társadalomtudományi és Igazgatási Főiskola társalaptója.

Ezeken kívül a gyár területén gyártották az új Ford modellt, melyet James Bond filmben használtak.

― A Városi Tanács 2011. május 26-i ülésén a díszpolgári címet Paweł Sudołnak, a Kompania Piwowarska S.A. egykori elnökének adományozták.

Ford Mondeo 2.5 Litre ST

 Tychyben született emberek

A városban található a Katowicei Különleges Gazdasági Övezet alzónája.

Tychyben született többek között. ― 1979. március 16-án Piotr Kupicha lengyel énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró, a népszerű Feel együttes vezetője;

 Katonaság Tychyben működik a Katonai Hadkiegészítő Parancsnokság és a tartalékosokat nyilvántartó katonai igazgatási egység. *

77

― 1984. október 3-án Witold Bańka atléta, sprinter, a 2007-ben, Oszakában rendezett atlétikai világbajnokság bronzérmese 4x400 m váltófutásban.

― 1968. március 31-én Ireneusz Krosny lengyel színész, pantomin művész.

― 1992. március 10-én Emilia Kajzer röplabdázó, lengyel válogatott, a 2014-e Európa-bajnokság bronzérmese. ― 1976. január labdarúgó.

13-án

Bartosz

Karwan

― August Kiss másként August Kiß (*Paprocany, 1802. október 11.-†Berlin, 1865. március 24.) német szobrász

― 1990. február 5-én Karolina Naja többszörös euróbajnok, világbajnoki ezüst és bronzérmes és kajakozó, a 2012-es Londoni olimpia bronzérmese August Kiss szobrász

Karolina Naja ― 1973. április jégkorongozó

A művészet tanítja az ipart és az iparművészetet. Ónöntvény-dombormű a berlini Neues Museum (magyarul Új Múzeum) nyugati homlokzaton, August Kiß munkája, alatta a felirattal

12-én

Krzysztof

Oliwa

― Michał Piotrowski táncos ― 1962. november 8-án Roman Polko, GROM a Grupa Reagowania OperacyjnoManewrowego, azaz Különleges Műveleti és Gyors Reagálású Csoport parancsnoka, a Nemzetvédelmi Iroda vezetőhelyettese.

― 1937. július 25-én Krystyna Loska színművésznő, tévébemondónő, énekes

― 1978. március 2-án Sebastian Jerzy Riedel lengyel zenész, gitáros, a Cree együttes zenésze, Ryszard Riedel énekes, dalszöveg író fia ― 1984. május színésznő

2-án

Marta

Ścisłowicz

― 1975. november 30-án Joanna Horodyńska lengyel modell, televíziós stylist ― 1985. október 9-én Łukasz Sienkiewicz lengyel származású német labdarúgó

78

A SÖR

― 1994. február 28-án Arkadiusz Milik lengyel válogatott focista

A sör (vagy régiesen ser, serital) (a Magyar Élelmiszerkönyv szerint) malátából, valamint bizonyos pótanyagokból vízzel cefrézett, komlóval, illetve egyéb engedélyezett anyagokkal ízesített, sörélesztővel erjesztett, szén-dioxidban dús, alkoholtartalmú ital.

― 1984. december 14-én Honorata Witańska lengyel színésznő ― 1980. április 14-én Janusz Wojnarowicz lengyel dzsúdós, európabajnoksági helyezett, ― 1983. május 12-én Adam Bielecki lengyel hegymászó, alpinista, a Himalája megmászója

o

A sörök csoportosítása

A söröket csupán erjesztési eljárásuk alapján három nagy csoportba oszthatjuk. Adam Bielecki hegymászó

Az első ilyen csoport a spontán erjesztésű sörök csoportja, amelyet manapság már csak Belgium egyes tájain főznek, ahol az erjesztést vadon élő és kizárólag az adott tájékon előforduló élesztőtörzsekkel végzik, valamint 30-40% búzát és a szokásosnál akár 6-10-szer nagyobb mennyiségnyi komlót adagolnak.

― 1960. november 13-án Krzysztof Bochenek lengyel színész ― 1960. március 16-án Henryk Jan Botor lengyel zeneszerző és orgonosta ― 1964. január 18-án Dariusz Dyrda lengyel író és újságíró

Nagyobb csoportot alkotnak a felső erjesztésű sörök. Nevüket onnan kapták, hogy az erjesztés során az élesztő a sörlé tetején lebeg. Elsősorban Nagy-Britannia területén, és a házi sörfőzdékben elterjedtek. A felső erjesztésű sörök erjesztésére jellemző még, hogy viszonylag rövid ideig, közel szobahőmérsékleten (kb. 10-21 °C) megy végbe, és az élesztő egyes melléktermékei benne maradnak a sörben, különleges gyümölcsös, olajos ízt adva az italnak. E sörök rendszerint árpából készülnek, és az alapanyag pörkölésétől függően lesz a sör sötétebb vagy világosabb (ha nem pörkölik).

― Marta Kuszewska lengyel színműíró, költő és író 1976-ban Tychyben született ― Katharina Nocun, másként Katarzyna Nocuń lengyel származású német politikus, a Német Kalóz Párt (ném. Piratenpartei Deutschland) főtitkára 1986-ban született

A harmadik, és egyben legmodernebb csoport az alsó erjesztésű sörök köre, amely a XIX. századtól tört előre, és mára a legelterjedtebb, és legtöbb sört tartalmazó csoporttá vált. Itt az élesztő az erjesztés során a sörlé aljára süllyed, az erjesztés viszonylag alacsony hőfokon (6-8 °C), az érlelés pedig minimum egy hét 0 °C körüli hőmérsékleten történik. Fontos jellemző, hogy e sörök főzéséhez a komló meg nem termékenyített nőivarú virágát használják, és a fejtés előtt általában pasztörizálják, azaz 1-2 percre 70 °C-ra melegítik őket, hogy a sörben található mikroorganizmusok elpusztuljanak.

Katharina Nocun ― 1964. március 28-án Piotr Greger, a bielskożywieci egyházkerület segédpüspöke ― Władysław Bochenek lengyel költő, prózaíró, tévéadások színésze valamint francia fordító (1920-1997) Tychyben hunyt el.

79

― Spontán erjesztésű (Lambic/Lambiek)

sörök

térfogat százalékot) az alkoholmentes sörök is tartalmaznak.

A legismertebb spontán erjesztésű sörfajta a Lambic. Ez a fajta a 15. században született, hazája Belgium. Nevét Lembeek faluról kapta, ahol először készítették. Nagyon száraz, kissé savanykás, szinte szénsavmentes, gyümölcsös aromájú sörfajta, amelyet fogyasztanak magában, de sokszor ízesítve is, így különböző alfajták jöttek létre. Ilyen például a Faro, a cukrozott és kevert Lambic, a Kriek, ami meggy, a Framboise, ami málna hozzáadásával készült, és a Geuze, ami különböző évjáratú és fajtájú Lambic-ok keveréke. Gyakori ízesítő anyag még az őszibarack és a feketeribizli.

― Bio sörök A felhasznált alapanyagok (maláta, komló) kizárólag ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származhatnak. Igazoltan GMO-mentes sörélesztők és enzimek felhasználhatók, néhány adalékanyag pedig csak külön engedéllyel. A bio sörök és a nem bio sörök íze nem különbözik. A sörfőzdének be kell jelentkeznie az ellenőrzési rendszerbe. o

A sörgyártás története

A sörgyártás szinte egyidős az emberiséggel. Már a Kék-Nílus völgyében is készíthettek sört, ezt bizonyítja egy Szudánban kiásott, közel 7000 éves edény, amelyben sör maradványait mutatták ki. Pontosan nem tudjuk, mikor készítettek először sört, de az bizonyos, hogy már az ókori egyiptomiak is főzték a Kr. e. 5. évezredben. Egyiptomban a rabszolgáktól a gazdagokig népszerű ital volt. Ebben az időben árpakenyérből készítették. A kenyeret vízben áztatták el, megerjesztették, majd datolyával vagy datolyalevéllel ízesítették. A késztermék zavaros, darabos ital lett, amelyet szűrve és szűretlenül is fogyasztottak. Általában kőkorsókból szalma- vagy nádszállal szívták ki, a Közel-Keleten elterjedt a szopókás, saját szűrővel ellátott fedeles korsó. Az ókori Egyiptomban a sör valóban folyékony, tartósított kenyér volt és élelmiszerként fogyasztották.

― Felsőerjesztésű sörök (Ale) Az egyik legismertebb felső erjesztésű sör az Ale, brit sörfajta, melynek színe a világossárgától a sötétebb rubinig, szinte feketéig terjed. Átlagos alkoholtartalma 4-8%. Altípusai közé tartozik a száraz Bitter Ale (ezen belül a barna Brown Ale és a világos Pale Ale), az édes Cream Ale, a whisky ízére emlékeztető Scotch Ale, a vöröses színű Irish Red Ale. Felső erjesztéssel készül az édeskés, testes, "fekete" Stout, és a sötét színű, kissé csokira emlékeztető ízű Porter is, amely a téli hónapok itala. ― Alsóerjesztésű sörök (Lager) A Lager sörök egyik legismertebb típusa a Pils sör, amely az elsők között volt sikeres az alsóerjesztésű sörök kategóriájában. Nevezetes alsó erjesztésű sör a Bock sör is. Ez a sör a XIII-XIV. században született, Alsó-Szászországban. Nevét Einbeck településről kapta. Valószínűleg eredeti neve Beck volt, csak a bajor akcentus változtatta Bock-ká.

A sörkészítés legrégibb írásos bizonyítéka, a „monument Bleu” Mezopotámiából, az i. e. 3. évezredből származik. A sörkészítést ekkor már törvényben szabályozták. A sörök minőségét biztosító szabályokat Hammurápi törvényoszlopán szabályozták, a babiloniak mézzel és gyümölcssűrítménnyel varázsolták ízesebbé ezt az italt. A szabályok megszegőit súlyosan büntették.

― Hibrid, különleges eljárással készülő sörök Vannak olyan fajták is, amelyekben keveredik az alsó- és a felső erjesztésű sörök készítésének egy-egy eleme. Ilyen például a búzasör, amely eredetileg felsőerjesztésű sörfajta, de néha a jobb érés érdekében alsóerjesztésű élesztőt is adnak hozzá. A német eredetű Kölsch, amely az alacsony tárolási hőmérsékletben tér el a szokásos felsőerjesztésű söröktől. Szintén említésre méltó a gőzsör, amely az előzőekkel ellentétben alsó erjesztéssel készül, de a felsőerjesztésű sörökre jellemző hőmérsékleten. Illetve egyéb speciális szezonális sörök, különböző fűszerekkel, valamint a füstölt sörök, amelyek füstös aromájukat, ízüket a kemencében szárított árpamalátától kapják.

Az Égi Tehén mítosza címen ismert egyiptomi szöveg szerint Ré főisten az Elephantiné-szigeti papok és a sör segítségével mentette meg az emberiséget. Erről az áradás évszaka első hónapjának 20. napján emlékeztek meg; ez a nap volt a „Részegség ünnepe”. A sör és az élelem neve az egyiptomi nyelvben közös gyökerű. Több előkelő személy sírfeliratában olvasható a következő fordulat: „Megvédtem a szegényeket a gazdagoktól, kenyeret, sört, lepényt adtam az éhezőknek, ruhát a mezteleneknek”. A Démotikus álmoskönyvben több, sörrel kapcsolatos álom magyarázata is megtalálható, így például meleg sörrel álmodni fájdalmat jelent.

― Alkoholmentes sörök

Az európai sörtörténet folyamatosan fejlődött át az ókorból a középkorba: még az első században Tacitus a már letelepedett, gabonatermesztő germánoktól ír. Germán katonai csapatok sörfőző alkalmatosságát hozták felszínre

A normál sörök esetében a cefre szárazanyagtartalma 11 százalék körül van, az alkoholmentes sörök viszont 6 százalékos sörléből készülnek. Minimális alkoholt egyébként (legfeljebb 0,5

80

az ásatások Nagy Konstantin császár idejéből, a negyedik századból. A korai középkorban Északnyugat-Európa, Flandria (a mai Belgiumban) nevezetes a sörfőzésről. Britanniában pedig a katolikus egyház már az 5. században elítélte a mértéktelen sörfogyasztást.

kúposan végződő hengerekben beáztatják. A hengerekből a vizet időnként leeresztik, majd frissel pótolják, közben pedig levegőáram befúvatásával keverik a vizes árpatömeget, miáltal az árpa jól megmosódik és szellőződik. 2-4 nap alatt az árpa kb. 50% vizet vesz fel. Az áztatott árpát magas páratartalmú, meleg helyiségben szétterítik, csíráztatják. A sörmaláta így 8-10 nap alatt készül el, mikor is a gyökércsíra hossza a mag hosszának mintegy másfélszerese lesz, a levélcsíra a héj alatt marad és a mag 1/2 – 3/4 részéig ér. A csírakezdemények eltávolítása után a gabonaszemeket kiszárítják. A kiszárítási folyamat időtartama és hőmérséklete meghatározza az elkészült maláta típusát. Malátakészítéskor tulajdonképpen olyan enzimek aktiválódnak és termelődnek, amelyek a sörfőzés azaz más néven cefrézés során a malátában található keményítő és egyéb makromolekulák bontását végzik.

Azonban az ókori és kora középkori söröket inkább árpalének kellene nevezni, mintsem sörnek, mert hiányzott belőlük a komló. A sörfőzés hagyománya nagyban kapcsolódik a kolostorokhoz. A parasztok az egyházi adót gyakran sörben fizették meg, illetve a szerzetesek saját maguk is főzték a sört, hogy megkönnyítsék a böjtölést, mivel az ivás nem tilos a böjt alatt sem. A szerzetesek sokat javítottak a sörfőzés technikáján, úgy tartják, hogy ők terjesztették el NyugatEurópában a komlót a sör ízesítéséhez. Angliában a tömeges sörfőzés VIII. Henrik (14911547) uralkodásától virágzott fel, s ekkortól terjedtek el a felső erjesztésű (ale) fajták. Bajorországban már 1516-ban sörtisztasági törvényt hoztak, ami szabályozta, hogy sör kizárólag maláta, komló, élesztő és víz hozzáadásával készülhet, adalékanyagok nélkül.

A zöld maláta nagy víztartalma folytán romlandó, ezért ezt szárítják, aszalják. A friss maláta egy, rendszerint 2-3 emeletes aszalóberendezés legfelső emeletére, annak alsóbb emeleteire kerül, melyeken a hőmérséklet fokozatosan emelkedik. A végső aszalási hőmérséklet a pilseni típusú malátáknál 6688 °C, a bécsi típusúnál 88-100 °C, a bajor típusúnál pedig 94-112 °C. A pilseni típusú maláta világossárga marad, a bécsi típusú aranysárga lesz, a bajor típusú azonban sötétebb színűvé válik.

A középkor végi serfőző céhek az ipari forradalom során átadták a helyüket serfőzdéknek, amik idővel sörgyárakká nőttek. Ezekből pedig az utóbbi évtizedekben a felvásárlások és egyesülések nyomán nagy söripari konszernek jöttek létre. o

Az aszalt malátát most csírátlanító és fényező gépeken engedik át. A csírákat tördelik és különválasztják. A barna sörök készítésére pörkölt maláta is kell, mely célból a megnedvesített malátát forgó dobokban 120-130 °C-ig hevítik fel. Az előkészített malátát mindenekelőtt megőrlik, hogy belseje lisztté hulljon szét, héja pedig nagy darabokban maradjon. Ennek célja, hogy cefrézéskor a cefréző víz minél nagyobb felületen hasson.

A sör készítése

Az 1516-os Reinheitsgebot (a bajor sörtisztasági törvény) szerint sörkészítéshez a következő négy alapanyag szükséges: maláta, komló, élesztő és víz. Amennyiben a gyártó nem ragaszkodik a tisztasági törvényhez, akkor ún. pótanyagot is felhasználhat a sör gyártásához. Leggyakrabban használt pótanyag a kukoricaőrlemény, a rizs, az árpa és különböző szénhidrát tartalmú termékek. A sörfőzéshez jó minőségű víz szükséges, melyet a Dréher Sörgyár – a kőbányai rétegvizek szennyezettsége miatt – a XVI. kerületben lévő saját kútból nyer. A sörfőzés alapanyaga: a maláta, mely típusát tekintve lehet: bécsi-, müncheni-, pilseni-, festő-, karamell-, búza-, savanyú maláta; a komló, "a sör fűszere"; sörélesztő.

― őrlés: a maláta összezúzása, célja, hogy a szemekben lévő malátakeményítők a későbbi folyamatban kinyerhetővé váljanak. ― cefrézés (a maláta vízzel történő összekeverése, majd különböző hőfoktartományokban történő szakaszos melegítése, melynek során a malátaszemekből kioldódik az erjeszthető malátacukor és a nem erjeszthető dextróz és fehérjék):

― A maláta előkészítése, a malátázás (a gabonaszemek csíráztatása, majd a folyamat leállítása, célja, hogy a csírázás során keletkező diasztáz enzim a malátakeményítőt később vízzel oldható maltózzá alakítsa a maláta darálása (inkább zúzásnak nevezhető, mert fontos cél, hogy a hélyszerkezet egyben maradjon).

Miután a malátát előkészítették, megkezdődhet a tényleges sörfőzési folyamat. Erre ÉszakEurópában, Angliában és Amerikában az ú.n. infúziós eljárást, míg Közép-Európában a dekokciós eljárást alkalmazzák. A dekokciós eljárás esetén a malátaőrleményt nagy cefréző kádban langyos vízzel keverik, és a keverék 1/3 részét főzőüstbe eresztik.

A sör készítésének első lépéseként az árpából malátát kell készíteni. Ehhez a gondosan megtisztított árpát mindenekelőtt nagy, alul

81

Ezt a részletet itt fokozatosan forrásig melegítik, majd egy ideig forralják, aztán visszaszivattyúzzák a keverék többi részéhez a cefréző kádba. Ettől a cefre 50-55 °C-ra melegszik. Ugyanezt az eljárást még kétszer megismétlik, amire a cefre 62 °C-ra, majd 75 °C-ra melegszik fel. Ezután addig keverik a cefrét, míg a keményítő elcukrosodása befejeződik. Ez abból vehető észre, hogy a cefre jódoldattal nem adja a keményítőre jellemző kék színeződést. Az infúziós eljárás esetében, az egész cefrét egyszerre melegítik fel a kellő 6572 °C-os hőmérsékletre.

Az alsóerjesztésű élesztővel készülő sört 5-9 °C, a felsőerjesztésű élesztővel készülő sört 10-25 °C között erjesztik. Eközben hektoliterenként 0,40,5 liter sűrű élesztőpéppel keverik a sörlevet. A 20-400, esetenként akár több ezer hektoliter nagyságú erjesztőedényeket fából, fémből, paraffinozott betonból készítik. Ezekben a lehűtött és élesztővel kevert sörlé hamarosan erjedni kezd és vastag, sűrű, nyálkás hab borítja felületét. 4-7 nap múlva a hab kezd összeesni, felszíne a komlógyantától megbarnul, ezzel jelzi, hogy a főerjedés túl van a tetőpontján. 7-14 nap alatt az élesztő leülepedik. Ekkor a sörlé extraktjának 5060%-a elerjedt és az új sör lefejthető az élesztőüledékről (seprőről). Az élesztő-üledék alsó és legfelső része részben elhalt sejtekből, vagy vadélesztővel kevert sejtekből áll, míg középső rétege az ún. „magélesztő”. Ezt elkülönítve, jeges vízzel mossák és ezzel oltják be a következő főzés friss sörlevét.

A sörlé szűrésére szolgáló szűrőkádak kettős fenekű nagy kerek kádak, melyeknek felső feneke lyukacsos. Az ide szívatott cefrét ülepítik, ahol a lerakódott törköly szolgál szűrőrétegként. A leszűrt cefrének ún. extraktja (oldott anyaga) mintegy 9294% szénhidrátot (ebből 74-82% erjeszthető, a többi pedig dextrin), továbbá 4-6% fehérjét tartalmaz. Ezt a szűrt levet vezetik aztán a komlóforraló üstbe, ahol folytatódik a sör előállításának menete.

 erjesztés toronyban (az erjesztés az irányított hűtésű acél torony-tartályban történik, erjedés után a toronyban történik a kondícionálás és érlelés is)

― szűrés (célja a gabona törkölynek a magas malátacukor tartalmú szín sörlé szétválasztása)

 erjesztés nyitott kádban: Magyaroszágon a tradícionális nyílt kádas erjesztési technológiát sörspecialitásai készítéséhez egyedül a Pécsi Sörfőzde alkalmazza!

― komló forralás (A komló hatóanyagainak kioldása, a fehérjék kicsapása, a sörlé töménységének – extrakt tartalom – beállítása és sterilizálása.)

― érlelés (toronyban vagy ászokpincében): a leerjedt sör pihentető érlelése, a lager sörök esetében -1 Celsius fokos hőmérsékleten. Az érlelés során az íz- illat- és zamatanyagok harmóniába kerülnek, az erjedéskor keletkezett széndioxid a sörben elnyeletődik, stabilizálódik.

A sörfőzéshez használt komló a Humulus lupulus nővirágzata. A toboz-pikkelyek belső részén kehely alakú mirigy van, melyben a sörfőzés szempontjából értékes anyagok: illóolaj, gyanta, csersav és más keserű anyagok foglaltatnak. Az illóolaj és a keserű anyag zamatot, ízt ad, a gyanta pedig antiszeptikus hatású, különösen a tejsavas és rothasztó baktériumok fejlődését gátolja.

― A főerjedés után lefejtett sör ászokolása (utóerjedése) és ezzel az érése az ászok pincében történik. Ezeket a pincéket állandóan 0 °C-on tartják, ahol a sör nagy, belül fehér szurokkal bevont fahordókban vagy fémtartályokban áll és hosszadalmas utóerjedésen megy át. A 2-5 hónapos ászokolás alatt lezajlik az utóerjedés, a sör megtisztul és szén-dioxiddal telítődik, kialakul habszerkezete és jellegzetes íz harmóniája.

A komlóval való főzés célja a fehérjék kicsapása, a sörlé töményítése és sterilizálása. A cefrét a komlóval 1–1,5 óráig erősen forralják. A főzött sörlevet újból szűrik, azután hűtik. A hűtésnél fontos, hogy a sörlé levegőt vegyen fel – erre az élesztőnek van szüksége –, azután gyors legyen a lehűlés, különösen a veszélyes hőfokok között (5030 °C), hogy tejsavas, illetőleg vajsavas infekció bajt ne okozzon.

― Szűrés: melynek célja a sörben lévő zavarosságot okozóanyagokfehérjék,komlógyanták, élesztő- eltávolítása. (Ez a technológiai lépés a szűretlen búzasörök esetében gyakorlatilag kimarad.)

― Forró seprő elválasztás, sörlé hűtése (kicsapódó anyagok elválasztása, a sörlé lehűtése az erjesztési hőmérsékletre) ― erjesztés:

― Kiszerelés: dobozos kiszerelés, kiszerelés, hordós kiszerelés

Ezt követően az erjesztésre kerül a sor, ami mesterségesen hűtött helyiségben történik, hogy ezzel is gátolják a káros baktériumok elszaporodását. Az erjesztés két nem élesen elkülöníthető részre osztható: főerjedésre és utóerjedésre.

üveges

A kész sört rendszerint zárt cellulózszűrőn átsajtolva szállítóhordókba vagy palackokba fejtik. A szállítóhordók belseje szintén fehér szurokkal van bevonva, hogy a sör ne ivódjék be a dongákba

82

és ott később savanyodás, penészedés ne álljon be. A palacksört rendesen pasztőrözik 60-70 °C-on, hogy tartósabb legyen.

― Jelentős antioxidáns tartalmú, ― Vízhajtó és vesekő-képződést megelőző, ― Az ártalmas LDL koleszterin szintjét csökkenti, a jó HDL koleszterint növeli,

A kész sör alkohol- és extrakttartalma természetesen attól függ, hogy milyen sűrű cefrét készítettek és mennyire erjesztették el. Átlagosan azt mondhatjuk, hogy a sörök alkoholtartalma 2,55% közt ingadozik. Az erjedésnél az alkalmazott élesztő-típus szerint a dextrinek, esetleg maltóz is maradhat elerjedetlenül (például az édes bajor söröknél). o

― Nyugtató, altató hatású, feszültségoldó. ― Magas vitamintartalmú (B1, B2, B3, B6, B9, H), ― Jelentős mennyiségű ásványi anyagot (Cu, Fe, Zn, Mg) tartalmaz, ― Vírusfertőzések elleni védelem,

Sörgyártás anyagai

― Stimulálja az immunrendszert (xanthohumol-tartalma miatt),

A sör gyártásához a vonatkozó kötelező előírásoknak (törvény, rendelet, MÉ I. kötet), nemzeti szintű ajánlásoknak (MÉ II. kötet, szabvány), ezek hiányában a szokásos és a sörgyártási, valamint az étkezési célnak megfelelő minőségű, a következőkben felsorolt anyagok használhatók fel. A sörgyártás alapanyagai a maláta (általában árpa vagy búza csíráztatásával készült termék) és a víz (85-95%-a). A pótanyagok a sörlé szárazanyag-tartalmának legfeljebb 30%-a lehet, ezek az árpa, a csírátlanított kukoricaőrlemény, a rizs vagy szénhidráttartalmú termékek lehetnek. Ízesítő- és színezőanyagok közé a komló (az ízét, színét és illatát elsősorban ez adja meg), komlókészítmények, színezékek és karamellmaláta és színezőmaláta tartozik. Technológiai segédanyagok a szén-dioxid, az élesztő, a szűrő- és derítő anyagok valamint az enzimek. o 

― Magas tápértékű, normál fogyasztása nem hizlal. Két európai országban, Lengyelországban és Csehországban a súlyos vesekő betegségben szenvedőknek orvosok előírhatják fogyasztását.

A sör hatásai A legnagyobb lengyel sörgyárak egyike Tychyben található Browar Książęcy (Hercegi Sörgyár), mely a lengyel Kompania Piwowarska S.A. csoport tagja.

Negatív hatásai

A túlzott alkoholfogyasztás hosszú távon számos betegséget okoz, károsítja a májat, az idegrendszert, és megrövidíti az élettartamot. Az alkohol rövid távú hatásai közé tartozik a koncentráció csökkenése és a reakcióidő megnövekedése, sörfogyasztás után néhány órán belül ezért tilos járművet vezetni. Mindezek miatt elterjedt az alkoholmentes sörök készítése, amelyekben aromákkal próbálják utánozni az alkoholos sör ízét. 

o A sörgyár története  A sörgyár kezdetei A sörgyárat a XVII. század elején alapították a pszczynai Promnitz családhoz tartozó birtokon. Első említése 1613-ból való. A következő utalás a sörgyárra vonatkozóan a pszczynai állam 1629-es urbáriumából való, amely a sörgyár mellett a malátacsíráztatót is megemlíti: „Ez a gazdaság jelentős sörgyártási joggal rendelkezik, hetente lehet itt sört főzni, ezért ez jelentős hasznot hoz. Ebben malátacsíráztató, sörfőzde rézüsttel és a többi főzőedénnyel együtt; nagyon jól hasznosítható a marhának és más szükségletekre.”

Pozitív hatásai

A sör a legegészségesebb alkoholos italok egyike. A sörben lévő alkoholmennyiség hatása, ha a normál kereteken belül maradunk, többnyire elenyésző. A sörnek nagyon sok pozitív hatása van, melyeket tudományos eredmények bizonyítanak. Nélkülözhetetlen vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek az alkohollal együtt a szervezet enzimaktivitását, az anyagcsere folyamatok jótékony gyorsítását eredményezik. Nátriumban szegény, nem tartalmaz zsírokat és 92%-nál több vízből áll.

1825-ben Pszczyna, eddig az időpontig a Rendi Szabad Állam fővárosa, hercegség maradt, 1861ben pedig Jan Henryk XI Hochberg pszczynai herceg átvette a Promnitzoktól a majorságot a sörfőzdével együtt, és még ebben az évben megkezdte az új, modern gyár építését a főzőüzemmel, hűtővel, malátacsíráztatóval, malommal, szárítóval és jégveremmel.

83

 1922-ig A kezdeti időszakban a sört a kocsmákba és a közel 20 km-re fekvő pszczynai várba szállították. A XIX. század a sörgyár gyors fejlődésének időszaka volt. Kiépült a Varsó-Bécs közötti vasútvonal megteremtve a gyors fejlődés kedvező feltételeit. 1824-ben a gyártott sört ebben a sörgyárban kezdték palackozni. 1861-1863 között az első közelében megépült a második sörgyár, melyet 16 LE-s gőzgéppel szereltek fel. 1890-ben a Hercegi Sörgyárban villamos világítást vezettek be és 40 LE-s gőzgépet helyeztek üzembe és szennyvíztisztítót építettek. 1893-ban iparvágány épült a Sörgyár és a vasútállomás között.

A sörgyár a Katowicka utca felől 

A sörgyár napjainkban

Ma a Browar Książęcy mindinkább fejlődik és a reklámnak köszönhetően a "Tyskie" új piacokra kerül. A gyárat tovább korszerűsítették. 2004-ben a Sörgyárat újra átépítették, ami a szigorú minőségi feltételek kielégítése mellett a gyártás továbbnöveléséhez vezetett.

A sörgyár a XIX. században  1922-1945 között 1922-ben a Hercegi Sörgyár (Browar Książęcy) Lengyelországhoz került. A két világháború közötti időszakban megnőtt a sör kereslete, ezért a sörgyárba újabb befektetést eszközöltek. 1926 után Lengyelországban elterjedt a "Książęco Tyskie" sörmárka. 1939. szeptember 3-án Tychyt elfoglalta a német hadsereg, a Browar Książęcy (Hercegi Sörgyár) neve "Fürstliche Brauerei A. G. In Tichau" lett. 1945. január 27-én szabadult fel és a munkások vették át. 1945. február 1-jén államosították, és a szükséges felújítás után 1945. március 6-án kezdte meg működését.

Tyskie sörgyár madártávlatból A sörgyár mellett működik a "Tyskie Browarium" Sörmúzeum is, amely Tychy két múzeum a közül az egyik.

 1945 után A sörgyár felszabadítása után megkezdődött annak alapos korszerűsítése, a berendezések cseréje és a sörgyár épületeinek átépítése. Ezen modernizáció eredményeként megnőtt a sör termelése az 1950-es 402 ezer hektoliterről 1973-ban 899 ezer hektoliterre. 1973-ban kezdték meg a sör exportját. 1989-ben Browar Książęcy alkalmazkodott az új feltételekhez és a piacgazdaság útjára lépett. A XX. század 90-es éveiben a sörgyárat tovább korszerűsítették. 1996-tól Browar Książęcy sörgyárat két külföldi cég vette át. A XX. század 90-es éveinek végén új épület épült: a palackozóval és az ügyfélszolgálati és értékesítési központtal. 1999-ben a Tyskie Browary Książęce a Lech Browary Wielkopolski társasággal társulva létrehozta a Kompania Piwowarska S.A. céget.

A Tyskie sörgyár műholdas képe

* 84

Tyskie Klasyczne: világos telt sör, 5% alkoholtartalommal.

Tyskie TYSKIE – lengyel sörmárka, amelyet a Tyskie Browary Książęce sörgyárban gyártanak. Története 1613-ig nyúlik vissza, amikor működni kezdett Lengyelország egyik legrégebbi sörfőzdéje, a Tyskie Browary Książęce, amely Lengyelország legrégebben ugyanazon a helyen működő sörgyára.

Tyskie Klasyczne – 2012-ben került piacra. Klasszikus XVI. századi hagyományokat követ. A sörtisztasági rendelet szerint csak árpát, komlót és vizet tartalmaz.

― Tyskie napjainkban

A sör inkább maláta ízű, kevésbé kesernyés, mint a Gronie változat. Kissé sötétebb szín és árpa íz jellemzi,

Néhány éve változatlanul, Tyskie a legjobb minőségű, legkedveltebb sörmárka mind a kiskereskedelmi, mind pedig az éttermi piacon. A Tyskie foglalja el az első helyet a legnépszerűbb sörök között Lengyelországban – 2007-ben a sörivók 36 %-a nyilatkozott így.

A Tyskie Klasyczne a Tyskie Gronie márkánál kevésbé szénsavas. Tyskie z Tanka (tartályból)

 Gyártása és jellegzetességei

Világos, nem pasztőrözött sör, alkoholtartalommal, 14 napig fogyasztható.

A gyártásához felhasznált vizet mélyfúrású kútból, a sörgyártól mintegy 8 km-re nyerik. A kútrész a Mikołów körül elhelyezkedő dombokon található. Ott található a Gronie-forrás, ettől származik az egyik sörfajta neve. A víz a sörgyárba vízvezetéken keresztül, gravitációs úton érkezik.

5,5%

A sör a vendéglátóipari létesítmények számára készül. A sör a sörgyárból speciális tartályokban kerül kiszállításra a sörözők számára, ahol frissen csapolva kerül fogyasztásra. A sör egész idő alatt el van zárva az oxigéntől és a széndioxidtól, ennek köszönhetően megőrzi minőségét.

Üveges és dobozos kiszerelés Sörmárkák: Tyskie Gronie: Világos sör, a kész sör alkoholtartalma 5,5% térfogatszázalék (régen 5,6%). Tyskie Gronie – Gyártó: Tyskie Browary, Ksiazece Összetétel: nincs feltüntetve Alkoholtartalom: 5,6% Lengyel világos lager sörrel van dolgunk, mely külsőre gyönyörű borostyán-aranyló színével szépen mutat, de erősen szénsavas habja egy perc alatt válik semmivé. Illata erőteljes és csípős, enyhén kesernyés. Íze kiegyensúlyozott, egy hajszálnyival a komló meghatározóbb – főként utóízben – mint a maláta. Alkoholtartalmának megfelelően testességre közepes, de összhatását tekintve mindenféle érdekességtől és különlegességtől mentes.

Tyskie z Tanka A Tyskie számos elismerést és díjat kapott, többek között 2013-ban, az International Brewing Awards versenyén elnyerte a „Sör Oszkár-díjat”.

* 85

A régi evangélikus templomot még Jan Henryk XI építtette a helyi evangélikus kisebbség számára, akinek akkoriban a városban nem volt temploma.

Tyskie Muzeum Piwowarstwa Tychyben a sörgyártás 400 év óta szüntelenül folyik. A Tyskie Browary Książęce alapítását hagyományosan 1629 évre teszik, mert ebből az évből való a sörgyár birtokának első hivatalos leírása. A legújabb közlemények szerint ugyanakkor a Tyskie legalább 16 évvel régebbi, amit a jövedelmek 1613-ból származó évkönyve is megerősít. Működésének kezdetén, a XVII. században a sörfőzde három fajta sört állított elő: feladásit, élesztőst és asztalit. Az első a világos sör volt, búzamalátán vagy kevert félig, búzamalátán, félig árpamalátán főzött, a barna sör árpamalátán készült rozs hozzáadásával. Csupán a szállítmányott sör volt jó minőségű, eladásra szánt ital, a maradék kettő kommenciós (szegődményes) sör, melyeket főleg a förfőzők és családtagjaik fogyasztottak. A XIX. század elején már csak két italt állítottak elő: bajor sört és a közönséges sört, mindkettő felső erjesztésű. A klasszikus összetételű malátából készült bajor sör barna teltszínű, édes, kalóriadús és komlós, viszont a közönséges sör világos, kevésbé extraktív és gyenge, kizárólag az azonnali fogyasztásra alkalmas.

A múzeum épülete 1946-ban a templomot a sörgyárral együtt államosították, az épületben gépműhelyt rendeztek be, amely 2003-ig itt működött. A muzeum 2004ben nyílt meg és a muzeális teremben, napjainkban érdekes kiállítás látható: több mint 300 palack a XIX. század elejéről, bodnár eszközök, eredeti tölgyfa hordók, korsók, sörcímkék, söralátétek, kupakok, dokumentumok, a sörrel és annak történetével, illetve a tyskie sörgyár történetével kapcsolatos fényképek találhatók benne. Mindezt újszerű kiállítás keretében.

A sörgyár a XIX. század második felében történő átépítése és az alsó érlelés bevezetése után, megkezdődött a márciusi, tyski lager, közönséges, a porter (a szokásosnál nagyobb szesztartalmú barnasör) és a hamarosan a bajor sör gyártása. A két első világos sör volt és Piwo Książęce márkanév alatt forgalmazták. A két világháború közötti időszakban népszerű sörmárkái az alábbiak voltak: Książęco Tysko Pilzneńskie, Książęco Tyski Eksport, Książęco Tyskie Piwo Pełne valamint a Porter. A sör 12-14% kivonatot tartalmazott, és az alkoholtartalma 2,5-4,5% között változott.

A kiállítás bemutatóterme A múzeum korszerűen felszerelt mozitermében meg lehet tekinteni a pczczynai föld és a Tyskie Browary Książęce sörgyár történetéről háromdimenziós technológiával készült filmet. A termet a sörgyár és gyártási technológiát bemutató tablók töltik meg, sörjátékok, egy mail-hordó, melyből mailt lehet küldeni az ismerősöknek. A mail egy Blue Boxie technikával készült fényképet tartalmaz kiválasztott háttérrel.

Sörszállító autó A Tychy Sörmúzeum (Tyskie Muzeum Piwowarstwa) az 1902-ből való egykori evangélikus templom épületében található Tyskie Browary Książęce sörgyár területén (bejárat a Katowicka utca felől).

86

a sörgyár Jan Henryk XI általi megépítése után, rozspálinka gyártást szerveztek. A közelben található másik, 1887-ben létesített pincében 200 nagyobb, sört tároló hordó és a jégverem található. A pince szokatlan neve a gliwicei járásban található, börtönéről egész Sziléziában ismert Toszek városától származik – a jégkészletek magánházak hűtőszekrényeihez is elkerültek –, érdekes ipari műemlék. Itt létesítették 1898-ban az első ipari célra műjeget is előállító jágárusítót, melynek köszönhetően a sörgyár helyi klimával rendelkezett. A kiállítás részletei

A muzeum 2010-ig a „Tyskie Muzeum Piwowarstwa” néven a Katowicka utca 9 alatt a Tyskie Browary Książęce területén, az egykori evangélikus templom felújított épületében működött. 2005 júniusától a muzeumi éjszakák keretében „Zobacz Browar Nocą” az éjszakai látogatást is lehetővé tette, melynek során amatűr színészek megjelenítik a sörgyár történetével kapcsolatos korhű alakokat. 2006. október 19-én, a „Tyskie Muzeum Piwowarstwa” épületében nyitották meg ünnepélyes keretek között a Sziléziai Vajdaság Műszaki Műemlékeinek Útvonalát (Szlaku Zabytków Techniki Województwa Śląskiego).

A muzeumon kívül a Browar Książęcy is megtekinthető. A vezető végigvezet a sörgyár területén, látható a műemlék főzőház, az erjesztő tartályok alatti pincék valamint a sörgyár új részében található töltőüzem. A muzeum látogatás végén meg kell kóstolni a söröket a muzeális pincében berendezett sörözőben. A muzeumon kívül érdemes felkeresni a Browar Książęcy sörgyárat, legalábbis a legérdekesebb részeit. Kétségtelenül a legnagyobb hatással a régi főzőüzem van. Építését az I. világháború közepén, 1916-ban kezdték meg, és az újjászületett Lengyelországban adták már át 1922-ben. A rézkupolával fedett főzőedényeket az akkoriban neves nysai Weigl (Neisse-Neuland) üzemektől vásárolták.

Tychyben egy mási sörgyár is működött: Polgári Sörgyár (Browar Obywatelski) – nem működő sörgyár, mely a vasútállomás közelében található.

A kiállítás részlete

Browar Obywatelski

Az ultramodern elektromos berendezéseket a Siemens-Schukert cég készítette. A főzőüzem falait a németországi Baden-Württemberg tartományban fekvő Karlsruhe város neves manufaktúrájában gyártott majolika csempe burkolja. A főzőüzemet a háború idején Jan Henryk XV építtette. Szürke és kék lapok dominálnak benne, a nemes sör gyártásához nélkülözhetetlen árpakalászt, komlótobozokat, és kristálytiszta vizű forrásokat ábrázoló fehér ornamentikával díszítve.

A sörgyár a Brieger Aktien-Brauerei-Gesellschaft társaság kezdeményezésére épült. A sör gyártását 1898-ban kezdték meg benne és gyorsan a Tyskie Browary Książęce cég riválisa lett. 1899-ben a két sörgyár között megegyezés született a sör kereskedelmi ágységárával kapcsolatban, 1918-ban meg a pszczynai hercegi igazgatóság a Browar Obywatelski részvényeinek 90 %-át felvásárolta, ami megszüntette a konkurenciát. 1936-ban a Browar Obywatelski a pszczynai javadalmak közé került, majd 1939. február 1-én a Hercegi Sörgyárral együsülve az újonnan alapított "Książęce Browary S.A. w Tychach" részvénytársaság része lett.

A már említettek mellett a múzeumban található hercegi pincékben, éppen ezen a helyen voltak a XVII. század elején az első kisebb sörfőzdék, itt is,

87

 Mikołów története

A Polgári Sörgyár (Browar Obywatelski) éves sörtermelése a két világháború között 40-50 ezer hl között mozgott. A sörgyár a II. világháborúban nem szenvedett jelentős károkat, ami a sörgyártás gyors megindulását segítette elő a két sörgyár felújítását és átépítését követően, a malátagyártás már 1945ben beindult, a sörgyártás meg 1950-ben.

A város neve valószínűleg a Mikołaj névből származik, azonban nem tudni biztosan, hogy Szent Miklós püspök nevéből (a legrégebbi templom és annak Szent Miklós tiszteletére szentelt kápolnája) vagy valamelyik a település alapításának idején, a környéken lakó, a Mikula népből való Mikołaj nevű gazdag birtokosa nevéből ered. A második lehetőségről árulkodik a város egykori neve – Miculow, Mikulau, Mikulow, Mikułów (az egyházkönyvekben 1824-ig ez utóbbi név szerepel).

A Browar Obywatelski sörgyárat 1945. február 1jén államosították. 1949-ig a Tyskie Browary Książęce része volt, majd 1950-ig a zabrzei Állami Söripari Tröszt önálló válalalataként működött. 1951-1975 között a Tyskie Sörgyári Üzemek (Tyskie Zakłady Piwowarskie) része volt, majd a Browar Obywatelski a Felső-sziléziai Sörgyári Üzemekhez (Górnośląskie Zakłady Piwowarskie) tartozott. 1980. január 1-jén a Tychy Sörgyári Üzemek (Zakłady Piwowarskie w Tychach) része lett.

Létezik ugyancsak a város kezdeteiről szóló régi legenda is, mely szerint marhakereskedők pihentek meg ezen a környéken. Az éjszaka folyamán hirtelen az összes marha megbetegedett. Az ijedt kereskedők imádkozni kezdtek és megígérték Szent Miklósnak, hogyha a marhák meggyógyulnak, kápolnát építenek tiszteletére. A marhák hirtelen meggyógyultak, és a kereskedők kápolnát építettek Szent Miklós tiszteletére.

A sörgyár felszámolása után, 2001-ben épületei magántársaság birtokába kerültek, amely Szórakozó Központot létesített benne.

o A középkorban

Tychyből Gliwicébe haladva a 44-es országos főútvonalon haladtunk el Mikołów város mellett. Ennek északnyugati végében lévő Borowa Wieś településen értékes fatemplom áll. A jól megépült elkerülő utaknak köszönhetően egyre kevésbé lehet bejutni a város központjába. Így jártunk itt, is, hiszen nagy sebességgel Gliwice felé haladtunk.

Mikołówot 1222-ben, a Kazimierz opolei herceg által a Wawrzyniec wrocławi püspök részére kiadott dokumentumban említik először, ahol, mint tanút név szerint felsorolják Andrzej grófot és mikołówi várnagyot (eredetileg: comes Andreas, castellanus de Miculow). Arról tanúskodik, hogy Mikołów az állami közigazgatásban város és a várkapitányi hivatal székhelye szerepét tölti be.

Mikołów városka azonban történeti és műemlékei értékei miatt említésre méltó, álljunk meg egy kicsit.

Kazimierz opolei herceg 1228-as dokumentumában Mikołów újra szerepel, melyben a Klemens vajdával kötött szerződés során a tanú, újra Andrzej mikołówi várnagy. Bizonyos leírások, melyekben az illető Andrzejt találjuk, 1232-1234 közötti dokumentumokból valók.

Mikołów Mikołów (sziléziaiul: Mikołůw, ném. Nikolai / Nicolai) – DélLengyelországban fekvő város, a Sziléziai vajdaságban, a FelsőSziléziai Ipari Körzet déli részében található. A mikołówi járás székhelye. Kelet felől közvetlenül határos a vajdaság székhelyével, Katowicével valamint a szomszédos nagyközségek: Gierałtowice, Łaziska Górne, Ornontowice, Orzesze, Ruda Śląska, Tychy, Wyry és a Paniówki falu. A város patrónusa Szent Adalbert.

1258-ban Władysław opolei herceg dokumentumaiban kétszer is megemlíti a Werner fia, Jan nevű mikołówi várnagyot. 1265-1280 között Jan z Grabia átépíti a várost. 1266. március 1-jén említik először a mikołówi Szent Adalbert-templomot, a Sławków tartózkodó Paweł krakkói püspök a templomnak adományozza a Przeczyce, Toporowice és Targoszyce falvakból származó tizedet. Mikołów akkoriban a Sławkówi egyházkerülethez tartozott.

2012. december 31-i adatok szerint 39 597 lakosa volt. 1222 előtt alapították, a városi jogokat 1547ben nyerte el. 2013. január 1-jei adatok szerint területe 79,21 km². 2013. június 27-én az eredőterületek 22,4 km²-t tettek ki.

1349 – 1350 között pusztít a fekete himlő, melynek során a város lakosságának 1/3-a elhunyt. 1375-ben I. János racibórzi herceg eladja Mikołówot és Pszczynát környékükkel együtt Władysław opolei hercegnek.

1975-1998 között közigazgatásilag a Katowicei vajdasághoz tartozott.

1500 körül megkezdődik a bányászat. 1545-ben I. Ferdinánd (Alcalá de Henares, Madrid mellett, Kasztíliai Királyság, 1503. március 10. – Bécs, 1564. július 25.) Mikołów városának vásárok és heti piacok tartásának jogát adományozza.

 Fekvése A város a Sziléziai Fennsíkon fekszik. A város központjának földrajzi koodinátái: északi szélesség 50º 10' és keleti hosszúság 18º 54' foka.

88

1547. július 27-én Thurzó János, a pszczynai föld ura Mikołów városnak városi szabályzatot ad. 1580-ban Mikołówba érkezik az első lelkipásztor. 1630-ban a mikołówi plébánia újra a katolikusok kezére kerül (Tomasz Aleksander Czarniecki plébános). o Újkorban 1645-ben a városban tűzvész pusztít – erről tanúskodik az ebben az évben készült dokumentum, melyben Mikołów város a wrocławi adóhivatalnál az 500 forint adótartozás elengedését kéri. 1760-ban első ízben szerepel dokumentumokban a város ma neve, Mikołów.

Városháza – Rynek

1794. május 20-án a város történertének legnagyobb tűzvésze pusztított, melynek során a városközpont elpusztult. A tűz Marcin Kozak városi piacterén álló házában kezdődött.

1874-ben, Mikołówban Karol Miarka megkezdi kiadói tevékenységét. 1908-ban befejeződik a városi vízvezeték építése, amely 250 ezer márkába került.

1840-ben L. Froehlich kanálgyárat létesít Mikołówban (a század végéig működik). 1842-ben nyílik meg a Huta "Maria-Ludwika" elnevezésű vaskészítmények és gépalkatrészek gyára. 1845-ben pedig Tomasz Nowacki alapít nyomdát a városban.

o XX. században 1919. szeptember 17-én, az I. sziléziai felkelés idején harcok folynak a városban. 1921-es felsősziléziai népszavazás során Mikołówban a szavazatok többsége a németekre jut (német: 3059, lengyel: 2434). 1922. június 29-én azonban FelsőSzilézia – Mikołów várossal – együtt Lengyelországhoz került. 1939. szeptember 3-án a német hadsereg bevonul Mikołów városába. 1945. január 28-án viszont a szovjet csapatok foglalják el.

1848-ban Mikołówban a salmonella typhi bacilus okozta fertőző betegség, a tífusz járvány pusztít, melynek során a teljes lakosság 20 %-a elhunyt. 1856-ban nyílt meg a vasútállomás Mikołówban. 1858-ban újabb vaskohó nyílik, a huta "Waltera", a későbbi Fabryka Palenisk Mechanicznych.

1954-ben Mikołówot a Tychy járáshoz csatolják. 1975-ben Mikołówhoz csatolják Śmiłowice, Mokre és Paniowy településeket. 1994. december 30-án Bujakówot csatolják hozzá. 1998-ban alakul meg a Mikołówi járás, melyhez Mikołów, Łaziska Górne, Orzesze, Wyry valamint Ornontowice tartozik.

1861. szeptember 25-én szentelték fel az új Szent Adalbert-templomot.

1998-ban elfogadják, hogy Mikołów patrónusa Szent Adalbert. o Napjainkban 2002-ben átépült a Rynek. 2008-ban a Szent Adalbert-templom basilica minor (lat. 'kisebb bazilika') lett. 2009-ben szentelik fel Páduai Szent Antal-templomot.

Kościół pw. św. Wojciecha 1872-ben elbontják a régi városárházát és és új városházát építenek. Páduai Szent Antal-templom

89

 Mikołów zsidó lakossága

Az bevándorlók száma elég nagy volt, hogy a katowicei Zwierzchność Gmin Izraelickich w Katowicach izraelita szervezet pénzgyűjtést rendezett megsegítésükre.

Az első zsidó családok a Habsburgok zsidóellenes politikáját enyhítő, néhány évtizeddel korábbi császári ediktum kiadását követően 1640-ben telepedtek le a városban. A zsidó lakosság 1691-es összeírása megemlékezik a Mikołówban lakó zsidókról. Több éven át kisszámú egyedül élő közösség volt, 1758-ban mindössze 6 zsidó személy élt itt.

1938-ban, az Anschluss – Ausztriának a németországi nemzetiszocialista uralom alatti Harmadik Birodalomhoz való csatolása – után több zsidó megint elhagyta Sziléziát, a lengyel-német háború hirtelen kitörésétől félve nyugatra emigráltak.

A XVIII. század 70-es éveiben a porosz hatóságok rendeletet hoztak valamennyi zsidó Odera jobb oldalára való áttelepetésével kapcsolatban és ez eredetileg csak a falusi területekre, majd a városokban a lévő telepekre is kiterjedt.

Ezeknek a területeknek a III. Birodalomhoz csatolása után a mikołówi zsidókat a sosnowieci gettóba szállították, ahonnan többségük 1942. május 12-én az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborba került.

1780-ban Mikołów az öt áttelepítő város egyike lett. 1787-ben a gazdasági haszon ellenére a zsidó lakosság száma az akkori Nikoleiban 84 személyre emelkedett.

A II. világháború után a zsidó társadalom már nem született újjá, a régi zsidó temetőt beépítették, a zsinagógát 1972-ben felrobbantották. Egyedüli emlék az új zsidó temető.

1816-ban Mikołówban felépült a zsinagóga, 1854ben pedig megalakult a zsidó hitközség, ugyanakkor ez annyira kicsi volt, hogy egészen 1931-ig a rabbik szerepét a kántorok töltötték be.

 Műemlékek o A város urbanisztikai rendszere a piactérrel és a szabálytalan utcahálózattal.

1861-ben a városban 504 zsidó lakott (a lakosság kb. 11 %-a), működött zsidó iskola is, melyben több mint 100 tanuló járt.

o A Szent Miklós plébániatemplom 1720-ból való. 1937-1939 között Przyszowicéből Borowa Wieśbe szállították át. Oltára 1600ból való.

1872-ben a helyi zsidó közösség a felső-sziléziai Związek Górnośląskich Gmin Synagogalnych (Oberschlesische Synagogen-Gemeinden) tagja lett.

o Szent Péter és Pál plébániatemplom Paniowyban (ném. Groß Paniow) található (fatemplom).

A századfordulón a zsidók száma az Egyesült Államokba és Palesztinába irányuló emigráció miatt vesszaesett, 1900-as adat szerint 192 személy (a teljes lakosság 6638 fő), 1910-ben pedig 175 fő. Mikołówban működött a betegápoló Izraelicki Związek Pielęgnowania Chorych és az Izraelicki Związek Pogrzebowy "Chewra Kadisza" temetkezési szövetség.

o Havas Boldogasszony-plébániatemplom (Kościół parafialny pw. Matki Bożej Śnieżnej) A Havas Boldogasszony-plébániatemplom (Kościół parafialny pw. Matki Bożej Śnieżnej), korábban Szent Adalbert-plébániatemplom 1270-1280 között épült, később átépítették. Szokásos neve régi templom, Mikołów legrégebbi, fennmaradt temploma.

A népszavazás során a zsidók többsége a város Németországban maradása mellett szavazott, ennek ellenére Mikołówot Lengyelországhoz csatolták. Ez számos zsidó nyugati emigrációját eredményezte. A másik oldalról jelentkezett a zsidó állampolgárok bevándorlása Lengyelország mélyéről, főleg Zagłębie Dąbrowskiéből. Érkezésük ugyanakkor mind a városi hatóságok, mind pedig a már itt lakó zsidó hitközség tagjainak nemtetszésével találkozott. Okai a gazdasági félelem, a Kongresszusi Lengyelország negatív benyomása a sziléziai lakosok körében valamint a lengyel nemzeti öntudat növekedése voltak. 1931-ben választották az első rabbit, Ajzyk Chameidest, aki Katowicéből érkezett Mikołówba. A mikołówi zsidók száma 74-ről (1928) 243-ra emelkedett. 1933-ban indult meg a zsidó emigránsok következő hulláma, ők a náci uralom alatt álló Németországból érkeztek a lengyel FelsőSziléziába.

Havas Boldogasszony-plébániatemplom

90

Az első templom 1260-1270 között alapították, későgótikus stílusban átépítették. Az új templom felépültéig csak Szent Adalbert nevét viselte. Az új épület 1861. szeptember 25-i felszentelésekor mindkét templom Szent Adalbert nevét viselte. Ez az állapot egészen a XX. század 60-as éveiig tartott, amikor a régi templomnak második nevet adtak, Havas Boldogasszony tiszteletére, a helybéliek körében Matka Boska Mikołowska néven ismert. A templom felszerelése közé tartozik a templom előcsarnokában található gótikus stílusú, XV. századi szenteltvíztartó; a főoltárnál található, XV. század első feléből való későgótikus keresztelőmedence; a főoltár a Szent Adalbertet ábrázoló oltáképpel (1675) valamint a későreneszánsz szószék.

A mikołówi Új Zsidó temetőt valószínűleg a XVIII. században, a legrégebbi feltárt síremlékek adatai szerint 1731-1740 között létesítették, és 0,5 ha területet foglal magába (más adatok szerint 1 ha-t) az ulica Stara Droga (egykori ulica Żorska) és az ul. Konstytucji 3 Maja sarkán lévő háromszögű területen. A zsidó közösség új temetőjének alapítását a zsidók Mikołówba való bevándorlása váltotta ki a XIX. század elején. A legrégebbi fennmaradt síremlék azonban 1726-ból való és és Judah Leib Chaim fiáé volt. 1828-ban a temetőt megnövelték. Itt temették el a mikołówi zsidókat valamint többek között Pszczyna és Żory környékének izraelita vallású híveit. A két háború közötti időszakban a bejáratánál állt a ravatalozó, a temetőt tégla-kő fallal vették körül. A XX. század első feléig, a temető területén még temetői sétány valamint számos értékes síremlék volt. Az izraelita síremlékek nagy számban fordultak elő, azonban a német megszállás idején jelentős részüket építőanyagként használták.

o További templomok: A mikołówi Szent Adalbert-plébániatemplom, basilica minor 1843-1861 között neoromán stílusban épült. A város belterületén található a bujakówi Szent Miklós-plébániatemlom; a Szent Lőrinc-plébániatemplom (Kościół Świętego Wawrzyńca w Mikołowie-Mokrem) és a Szent János evangélikus templom 1860-1861 közötti évekből;

A II. világháborút a temető gyakorlatilag pusztulás nélkül vészelte át, de 1945 januárjában tanúja volt például az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborból kivonuló halálmenetnek, a foglyok közül meghaltakat vagy az őrök által megöltek hamvait a temetőben temették el (számuk 50-160 közzött ban). Nem sokkal utána a németek a temető keleti falánál 14 foglyot öltek meg, lehet, hogy a ellenállási mozgalom Katowicéből ideszállított tagjait. Tetemeiket szintén a zsidó temetőben temették el.

További műemlékek: o Régi zsidó temető A zsidó közösség nyomai Mikołów területén 1640ig nyúlnak vissza, ugyanakkor a város és környék történetének kutatói úgy vélik, hogy a Mikołówban pusztító nagy tűzvészben a városháza és az egész városi levéltár is elpusztult, ezért ez az adat nem biztos. Az egykori régi temető kerítéséből csak egy kisebb, kb. 40 cm magasságú kőfaldarab maradt fenn. A régi zsidó temető a mai ulica Skotnica végén lévő területen, a mai 2. számú Gimnázium és a Juliusz Słowacki lakótelep területén feküdt. A mikołówi régi zsidó temető a II. világháború idején pusztult el.

A háború után a temetőt bezárták és pusztulni kezdett, a temető sírköveit ellopták, felborították és összetörték. Több síremléket anyagként használtak fel a közeli kőfejtő üzemben, más nemesebb köveket pedig ellopták. A pusztulást növelte a régi sírásó házban lakó roma család jelenléte, akikhez többször érkeztek a nagyszámú rokonok, a temető területén összejöveteleket rendezve.

o Új Zsidó temető Mikołówban A mikołówi Új Zsidó temető a XVIII. századból való legrégebbi zsidó temetővel az ul. Konstytucji 3 Maja mellett található.

A XX. század 50-es éveiben a temető régi részéből leválasztották a megmaradt részt és ott helyezték el a „Halálmenetek” áldozatainak emlékművét és a temetőnek csak ez a része nem volt elhanyagolt. Egykor az egész temetőt kőfal vette körül, azonban ezt a környékbeli lakosság elbontotta. 1973-ban a temetőt műemlékké nyilvánították, azonban nem előzték meg annak további pusztulását a savas esők hatásaitól. 1982-ben elbontották az elpusztult falat, amelyet néhány év múlva fémkerítéssel helyettesítettek. 1988-ban fejeződött be rendezése. Napjainkban a néhány városka, mint például a Szentkereszt vajdaságban fekvő Chmielnik temető maradványaiból kőtárat rendeztek be.

Új zsidó temető

91

Jelenleg közel 200 síremlék maradt fenn. A sírfeliratok héber és német nyelvűek. Jelenleg hivatalosan nem látogatható, a kerítésen egyetlen kapu sincs.

2005 évi adatok szerint Mikołów lakossága 38 057 fő volt, melyből 28 396 személy a város közpőonti kerületeiben lakott, a többi 9 661 személy öt Mikołówhoz tartozó településen: Borowa Wieś, Bujaków, Mokre, Paniowy és Śmiłowice.

A mikołowi zsidó temető Mikołów egykori zsidó közösségének egyik emléke, amelynek többsége az Auschwitzi koncentrációs táborban, ezt megelőzően a Zagłębie Dąbrowskie történelmi-földrajzi területen, a będzini vagy a sosnowieci gettóban fejezte be életét, illetve korábban részben vagy nagyrészt hozzájárultak a város fejlődéséhez.

Tychyből Gliwicébe tartva a Borowa Wieś település érintettük, utunk a Szent Miklós nevétviselő fatemplom mellett haladt el.

Borowa Wieś Borowa Wieś (niem. Neudorf; magyarul: Erdei falu) – bírói falu Mikołów északnyugati részében fekszik a Sziléziai vajdaságban. Lakosainak száma közel 1900 fő. Borowa Wieś két okból ismert: itt található a sziléziai vajdaság Faépítészet Útvonalán lévő műemlék Szent Miklós fatemplom, és a régi fogadóban működik a Caritas által vezetett, fogyatékos személek részére készült Ośrodek dla Osób Niepełnosprawnych "Miłosierdzie Boże" (43190 Mikołów-Borowa Wieś ul. Gliwicka 366).

o További műemlékek: A belvárosban műemlék lakóházak találhatók. A Krakowska utca 33. szám alatti épület története a középkorig nyúlik vissza (pince falai), és jelenleg a historizáló-moderista építészet emléke. A Platán park a XVIII. század elején alakult ki.  Oktatás A városban 12 óvoda és 2 általános iskola mellett működő óvoda található. A város 11 általános iskolája közül 2 speciális jellegű. A középfokú iskolák közül 6 gimnázium, melyek közül kettő speciális illetve 7 középiskola.  Gazdaság Mikołów történetének jelentős részében kereskedőváros volt, a XX. században meg iparváros. A múlt évszázadban Mikołówban több nagy ipari üzemet alapítottak, mint például a MiFaMa (Mikołowska Fabryka Maszyn), FPM (Fabryka Palenisk Mechanicznych), Wiromet.

"Miłosierdzie Boże"

Mikołówban található Lengyelország egyik, illetve a két európai kísérleti bánya egyike, a Kopalnia Doświadczalna "Barbara".

 Fekvése A helység a Katowicei fennsík déli részében fekszik, az Odera jobbparti mellékfolyója, a Kłodnica (ném. Klodnitz) folyó völgyében. A helység területe történelmileg a pszczynai földet a Fels-Szilézia középkori részétől elválasztó északnyugati határán fekszik.  Közlekedése A helység a 44-es országos főútvonal és a 925-ös vajdasági út kereszteződésében fekszik Mikołów és Gliwice illetve Ruda Śląska és Bujaków között. Borową Wieśben KZK GOP és MZK Tychy által üzemeltetett buszok közlekednek.  Vízrajza Borowa Wieś területe az Odera vízgyűjtó területén található. A helyiségen keresztül, annak határai mentén két folyó folyik. A helységtől északra található a Kłodnica folyó. Vízgyűjtőjének területe a közeli Katowicében kezdődik, és az Oderába torkollik Kędzierzyn-Koźle (németül: KandrzinCosel) környékén. Viszont déli és nyugati határa mentén folyik a Promna-patak, a Kłodnica balparti mellékága.

"Barbara" Kísérleti Bánya Mikołówban található a Gronie magaslat, ahonnan a Tyskie Gronie sör neve származik.

92

 A helység neve

élték túl, a település temetőjébe hordták össze, ahol 39 auschwitzi fogoly tömegsírja található.

A legrégebbi dokumentumokban a helységet "Neudorf" néven említik, ami Újfalut jelent. Az ilyen típusú neveket gyakran adták az újonnan alapított falvaknak az újkorban. Néhány térképen "Bor-Neudorf" néven szerepel. A "Bór" olyan területet jelölt, amely tűlevelű erdővel volt benőve, amely ezen a területen gyakori volt.

 A település műemlékei o

Szent Miklós plébániatemplom – kościół parafialny pw. św. Mikołaja (XVIII w.)

Keletelt fatemplom, 1937-1939 között a közeli Przyszowicéből szállították át Borowa Wieśbe. Barokk felszerelése fennmaradt.

 A település története o A település kezdetei Borowa Wieś első említése 1586-ból való. Ekkor Nowa Wieś néven említik. A huszita háborúk idején alapították, amikor megélénkült a gazdasági élet, és a XVI. századi tartós béke kezdevezett a betelepítésnek. Az akkori „fenyők alatt”, a pszczynai herceg által adományozott zselléri és paraszti telkeken telepedtek le. Kezdetben 10 zsellér lakott itt. A falu a pszczynai kamarabirtokok közé tartozott és a herceg tulajdona volt. Az első lakosai közé tartozott többek között Jan Dziemba (1718-ban Maciej Dziemba, 1744-ben Bartłomiej Dziemba "ex Bor" néven szerepelt).

Mikołów – Borowa Wieś, Szent Miklós-templom

o A XIX. és XX. század fordulóján

A Szent Miklós műemlék fatemplom a katowicei érsekség mokołówi egyházkerületének plébániatemploma.

1846-ban Borowa Wieśben 26 gazdaság volt, 1910ben viszont 825 lakos élt itt. A XIX. és XX. század fordulóján a faluban három kocsma volt, a Gliwicéből Mikołówba vezető országút mellett álltak. Ezek közül kettő fennmaradt. 1919-ben a faluban megelakult a "Jutrzenka" kórus.

― A templom története A templomot 1937–1939 között a közeli Przyszowicéből hozták át ide. A templom építésének pontos dátuma nem ismert, néhány adat ezt 1640-re teszi, más általános vélemények szerint a XVII. században épült. Olyan vélemények is vannak, hogy a templom 1720-ban, sőt 1737-ben épült, ez utóbbi azonban inkább a torony építésének dátuma.

A falu lakosai részt vettek a sziléziai felkelésekben, harcoltak a Góra Świętej Anny alatt. Az 1921-es népszavazás során a lakosok többsége a Lengyelországhoz való tartozás mellett szavazott. o A két világháború között A helységet 1922-ben a Lengyelországhoz csatolták. 1931-ben 1343 lakosa volt. A két világháború között Borowa Wieś üdülőhely volt, ahol a környékbeli helységek lakói szabadnapjaikat töltötték. A régi fogadó nagy udvarán népi játékokat tartottak, melyben jelenleg a Caritas Diecezji Katowickiej "Miłosierdzie Boże" található.

A templomot a jelenlegi helyén 1939. decembner 16-án szentelték fel, a plébániát pontosan 1957. december 20-án alapították.

o A II. világháború idején Borowa Wieśbe már a háború első napjaiban bevonult a német katonaság. A megszállás idején német utcaneveket kapott. 1941–1943 között Borowa Wieśbeben munkatábor működött. 60 személyt tartottak itt fogva, főleg szovjet katonákat és zsidó származású lengyeleket. A foglyok Paniowy és Śmiłowice birtokokon dolgoztak. Közel az erdőben működött a második tábor közel 100 erdészetben dolgozó szovjet hadifogoly számára.

Fotó az autóból

1945 januárjában, a falun ment keresztül az Aushwitz koncentrációs táborból menekülő SS által terelt hadifoglyok „halálmenete”. Azokat, akik nem

― A templom építészete és felszerelése A templom keletelt, hajója négyszög alaprajzú.

93

 Az iskola épülete 1937–1939 között, modernista stílusban épült. Jelenleg a 2. sz. II. János Pál Iskolaegyüttes székhelye, melyhez a 6. sz. Általános Iskola és a 3. sz. Gimnázium tartozik.

Hozzá simul a keskenyebb, háromoldalú szentély, melyhez észak felől a négyszögű sekrestye csatlakozik, dél felől meg a háromoldal záródású négyszögű kápolna. A hajóhoz délről négyszögű előcsarnok csatlakozik, nyugaton az 1720–1730 között épült négyszög alapterületű, oszlopos szerkezetű torony épült hozzá. A torony barokk stílusú hagymakupolával és felülvilágítóval záródik. A hajó tetejét barokk tornyocska díszíti, jelenleg nem működő lélekharanggal és domború sisakkal fedve. Az egész épületet kiugró árnyékvető tetőzet díszíti.

 az auschwitzi foglyok síremléke (1945), a helyi temetőben található, ahová 1945 januárjában a „halálmenet” idején meghalt 31 aushwitzi fogoly testét szállították.  Borowa Wieśsel kapcsolatos személyek: o Robert Gajda (1890-1952): lengyel pap, zeneszerző, zenész, orgonaszakértő. A katowicei Szent György Egyházi Zeneiskola tanára volt és a Katowicei Egyházkerület Lengyel Egyházi Kórusainak Szövetsége alapítója volt. 1946-tól egészen haláláig Borowa Wieś plébánosa volt. A helyi templomnál temették el.

Felszerelése többségben barokk. A korabarokk főoltárt Szent Miklós képe díszíti. A jobboldali rokokó mellékoltáron Nepomuki Szent János képe látható. A baloldali későbarokk mellékoltárt Szent Antal képe díszíti. Szószéke barokk. A későreneszánsz kápolnában A. Grzywiński „Siratás” képe valamint barokk-klasszcista keresztelőmedence található.

o Franciszek Blachnicki (1921-1987) – lengyel pap, Isten Szolgája. Az oázis mozgalom alapítója volt. 1952-ben helyettesként dolgozott Borowa Wieś templomában.

o További műemlékek:  XIX. század végéről származó régi kocsma, jelenleg a Caritas által vezetett az Ośrodek dla Osób Niepełnosprawnych Miłosierdzie Boże székhelye.

 Rekreáció

 A XX.század elejéről való Nowa Wygoda nevű régi kocsma a Gliwicei út mentén működött három kocsma egyike. Téglából épült emeletes épület, nyeregtető fedi. Jelenleg építőanyag üzlet.

A Borowa Wieś erdőterületein található a "Borówka" üdülőközpont. Közelében található a Korytnik I, II, II és IV víztározó. A helységen számos kerékpár és turistaút vezet keresztül.

Gliwice Gliwice (latinul: Glivitium, németül Gleiwitz, csehül: Glivice vagy Hlivice; sziléziaiul: Glywicy) járási jogú város. A várost 1945-ben Lengyelországhoz csatolták. 1945–1950 között a Sziléziai vajdasághoz tartozott, 1950–1998 között pedig a Katowicei vajdaság része volt. o

Földrajza:

o Fekvése Gliwice városa Lengyelország délnyugati részében, Felső-Sziléziában, a sziléziai vajdaság nyugati részén és a Felső-Sziléziai Ipari Körzet (GOP) nyugati peremén, a Katowicei-fennsíkon, a Kłodnica-folyó mellett fekszik. Gliwice Zabrze várossal valamint a gliwicei és a tarnogórski járásokkal szomszédos. Területe 2006-ban 133,88 km² volt. o

Demográfia

Gliwice legnagyobb népsűrűségét 1988-ban jegyezték le, statisztikai adatok szerint 223 403 lakosa volt. 1996-tól a lakosok száma csökkenni kezdett. 2013 végén 185 450 lakosa volt.

A kocsma a két világháború között és napjainkban

94

o Közigazgatási felosztása

Az 1295-1305 között írt Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis latin nyelvű könyvben a helységet Glywitz néven említik.

2006. szeptember 14-én a Városi Tanács a város Elnökének javaslatára határozatot hozott a város új közigazgatási felosztásával kapcsolatban. Gliwicét 18lakótelep státuszú kerültre osztották, ugyanakkor a Városi Tanács ezen a határozata nem lépett életbe, ugyanis a sziléziai vajdaság formális okokból a határozatot visszavonatta.

1475-ben a Statuta Synodalia Episcoporum Wratislaviensium latin nyelvű szabályzatokban a helységet latinizált formában, Gleiwice vagy Glywicze néven említik. A város nevét a történelem során sokféleképpen írták: Geibitz, Gleywicz, Hliwicz és Gleiwitium.

2007 júliusában a Városi Tanács határozatot hozott a társadalmi konzultáció megkezdésével kapcsolatban a város új felosztása ügyében. 2008. február 22-én lépett életbe a Városi Tanács határozata 20 lakótelepi státuszú kerület létrehozásával kapcsolatban, melyek a város segéd egységeit alkotják.

1750-ből való, Nagy Frigyes által Berlinben lengyel nyelven kiadott porosz hivatalos dokumentumban több más sziléziai helység között Gleywice néven szerepelt. A település nevét Gliwice-Toszek formában Józef Piotr Lompa (Olesno, 1797. június 29.-†Woźniki, 1863. március 29.) sziléziai író a Głogówekben 1847-ben kiadott: "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" című könyvében említi.

Városrészei: Bojków, Brzezinka, Czechowice, Kopernik, Ligota Zabrska, Łabędy, Obrońców Pokoju, Ostropa, Sikornik, Sośnica, Szobiszowice, Trynek, Waryński lakótelep, Wilcze Gardło, Wójtowa Wieś, Zatorze lakótelep, Zubrzycki lakótelep, Żerniki.

A lengyel Gliwice és a német Gleiwitz névváltozat a XIX. és XX. század fordulóján kiadott Lengyel Királyság földrajzi szótárában egyaránt előfordul.

Gliwice jelszava: "Öreg város, új világ"

o A település története

o Gliwice nevének eredete

o Középkor

A korábbi, főleg német történészek Gliwice/Gleiwitz (régebben így is írták: Glywice vagy Glewitze; latinul: Glivitium) a cseh chlew (disznóól) (a g a cseh nyelvben h-nak felel meg) szóból eredeztették. Ezt a tézist állította fel többek között a város első monográfiájának írója, a német Beno Nietsche. Így Beno szerint a város XIII. századbeli neve cseh eredetű. Lengyel és német nyelvtudósok ezt cáfolták, és az alábbi két hipotézist vetették fel:

Gliwicét először 1276-ban említik oklevélben. IV. Mieszko krakkói herceg, Ferdeszájú Boleszláv unokájának idején a Gliwice körüli földek az opoleraciborzi hercegséghez tartoztak. 1289-ben miután a négy fiú között felosztották, önálló hercegséggé vált. Ez a hercegség II. Vencel cseh király uralma alá került. Akkoriban ez a vidék híres volt a halászatáról, malmairól, komló termeléséről, sörfőzéséről és sör kereskedésésről.

― Gliw vagy Gliwa – a középkori Sziléziában gyakran előforduló személynév. Ebben az esetben Gliwice a terület birtokosa, vagy bérlőjének, illetve a település alapítójának, bírójának a nevéről lett elnevezve.

1430-ban Gliwice ura a cseh trónkövetelő, Koribut Zsigmond fejedelem. 1431-ben megépültek a város védőfalai, Konrad VII Biały (1390 k.-†Wrocław, 1452. február 14.) oleśnicai herceg elfoglalja a várost és lerombolja a várat.

― Gliw – szláv nyelveken gyakran agyagos területet, vizenyős, nedves vidéket jelent. Az ószláv nyelvben a *gliva /*glivъ = coś oślizłego, śluzowatego, kleistego, olyan területet jelölt, ami csúszós, nyálkás, ragadós, a gliwieć meg gnić, psuć się = poshadni jelentésű. E szerint az elmélet szerint Gliwice neve földrajzi környezetével hozható összefüggésbe. Mindkét hipotézisnek vannak támogatói és ellenzői, bár a többség a topográfiai eredethez húz. Német irodalomban még mindig lehet találkozni a cseh eredettel. Érdekes, hogy a szlovén, horvát és szerb terminus szerint a glive / gljive jelentése grzyby = gombák; viszot a gljivice – kis gombák.

1557-ben a Gliwicei Állam bérlője Fryderyk von Zetritz (Cetrycz) volt. 1569-ben a városi tanács megváltotta Fryderyk von Zetritztől a Gliwicei Állam feletti hercegi jogokat, ez garantálta Gliwicének a cseh koronához tartozó szabad királyi városi jogokat. 1587-ben Andrzej von Jerin wrocławi püspök, Szilézia főkormányzója (Wyższy Starosta Śląska) dokumentumot ad ki, mely szerint Gliwice város polgárai csak katolikusok lehetnek. Az 1601-es tűzvész a külvárosokkal együtt az egész várost elpusztítja. 1626-ban a harmincéves háború során a protestáns dánok – Ernst von Mansfeld vezetése alatt – sikertelenül ostromolják a várost.

95

II. Ferdinánd 1629-ben érte el sikerei tetőpontját, amikor szövetséges csapatai Wallenstein gróf vezetésével meghátrálásra kényszerítették a hollandok és a britek által is támogatott IV. Keresztély dán királyt.

1868-ban alapították a Huldschinsky Üzemeket, a későbbiekben a "Huta 1-go Maja", majd a "Huta Gliwice" nevet viselte. 1874-ben a Germaniaplatzon (jelenleg Plac Piastów) állították fel a Germania emlékművet. Az emlékmű 1928-ig állt a helyén, amikor azt a tér átépítése miatt a Kaiser-Wilhelm-Platzra (jelenleg Park Chrobrego) vitték át. A tér felújítása utén nem került vissza a Germaniaplatzra, a republiknus városi hatóságnak nem tetszett a császári szimbólum. Az emlékmű alakját 1945 után a parkban elásták.

1629-ben II. Ferdinánd (Graz, 1578. július 9. – Bécs, 1637. február 15.) német-római császár, magyar és cseh király, osztrák főherceg új városi címert adományoz Gliwicének. o Újkorban 1683-ban Sobieski János lengyel király a váráson keresztül vonult Bécs felmentésére, viszont a király a Szent Kereszt Felemelése-templom melletti kolostorban tartózkodott.

1880-ban megnyílt a Városi Pálmaház. 1894-ben indult az első lóvasút a város központjában valamint a gőzvasút a központon kívül.

1711-ben Gliwice eladta Krywałdot (ném. Kriewald), Szywałdot (jelenleg: Bojków) és Żernicát (ném. Deutsch Zernitz). A városban tűzvész pusztított.

1898-ban nyílt meg Európában az első villamosvasút, a vagon mind a négy tengelyének meghajtásával. 1899-ben a gliwicei színház kezdte meg működését. 1905-ben alapították a gliwicei múzeumot.

1742-ben a város Poroszországhoz került. Gróf Friedrich Wilhelm von Reden (Hameln, 1752. március 23.-Bukowiec, 1815. július 3.), a Wrocławi Bányafőigazgatóság igazgatója 1796-ban helyezte üzembe az európai kontinens első koksztüzelésű kemencéjét, Gliwicében és Chorzówban (ném. Königshütte O.S., 1922-1934 között Królewska Huta, 1939-1945 között újra Königshütte) – Angliában a koksztüzelésű kemencék már 1709-től üzemeltek. 1804-ben építése.

fejeződött

be

a

1912-ben a "Gliwice" bánya kezdte meg működését. 1916-ban új "Koksownia Gliwice" megkezdte működését. o Az 1918-1945-ös évek 1921-ben megalapították a "Seidenhaus" textilházat a Győzelem utca és a Barátság sétány találkozásánál. Megvalósításáért a világhírű modernista művész, Erich Mendelsohn volt a felelős.

Kłodnicki-csatorna

A Versailles-i békeszerződés 1919-ben úgy rendelkezett, hogy a város hovátartozásáról népszavazásnak kell döntenie. Az 1921. március 20-i szavazás eredményeképpen a járás Lengyelországra szavazott, azonban magában Gleiwitzben Németország került túlsúlyba. A III. sziléziai felkelés során a várost elkerülték a harcok. Összetűzésekre a külvárosokban és a járásban került sor. 1921 júniusában angol páncélosok jöttek a városba, és a járást megszállták az antant egységei. A szövetséges parancsnokság parancsa alapján Gleiwitzet és Zabrzét ideiglenes francia fennhatóság alá helyezték. A Népszövetség határozata alapján végül 1921 októberében határozat született, hogy Gleiwitz a weimari Németországhoz fog tartozni. A város FelsőSzilézia német részének egyik fontos központja lett, míg a hivatalos főváros Oppeln lett. Gleiwitzbe települt egy sor szervezet és intézet központja egyrészt a komoly ipari háttér, másrészt az új határ közelsége miatt.

1813. március 10-én III. Frigyes Vilmos (1770. augusztus 3., Potsdam - 1840. június 7., Berlin) porosz király Wrocławban tartózkodása alatt aláírta a Vaskereszt (ném. Eisernes Kreuz, EK) alapításáról szóló dokumentumot. Ezt a Karl Friedrich Schinkel által tervezett kitüntetést a Királyi Poroszország Gliwicei Öntödéjében öntötték.

Az 1813-as Vaskereszt 1826-ban alapították a város első nyomdáját. 1845ben épült meg a vasúti pályaudvar és a Gliwicét Opoléval és Wrocław városokkal összekötő vasútvonal. 1848-ban alapították a "Hermina" hutát, jelenlegi neve "Huta Łabędy".

1924-ben egyesült a Gliwicei Színházzal a Zabrzei és a Mytomi Színház, létrehozva a Hármas Város Színházát, amely 1927-től Felső-Sziléziai Színház nevet viselte.

1851-ben nyílt meg az elsőm bank Gliwicében. 1861-ben kezdett működni a városi gázgyár.

1925-ben megépült a kétárbócos rádióállomás a Rádió utcánál.

96

1924-ben a városhoz csatolták a Łabędyben lévő kikötőt, 1927-ben pedig a környező településeket: Ligota Zabrska (Steigern), Sośnica (Oehringen), Szobiszowice (Petersdorf), Wójtowa Wieś (Richtersdorf) i Żerniki (Gröling).

o Napjainkban 1998. január 30-án megnyílt a felújított Városi Pálmaház. 1998 októberében nyílt meg az Opel gyár. 1999. június 17-én II. János Pál pápa látogat a városba és találkozik a gliwiceiekkel a repülőtéren.

1928-ban épült a hotel "Haus Oberschlesien" (lengyelül: "Dom Górny Śląsk" = „Felső-Szilézia” Hotel), jelenleg a Városi Hivatal épülete.

2003. december 4-én megnyílt az Az4-es autópálya Nogowczyce-Gliwice Kleszczów közötti szakasza. 2005 januárjában nyílt meg az A4-es autópálya Gliwice Sośnica – Chorzów közötti szakasza, októberben pedig Gliwice Sośnica és Gliwice Kleszczów között indut meg a forgalom.

A lengyel szénimport visszatartása a szénellátás javulását eredményezte. A német tőke intenzív beruházásokat hajtott végre Sziléziában. Meghirdették a „Segítség a német keletnek" programot, melynek során fel akarták kelteni a Birodalom figyelmét erre a régióra, másrészt igyekeztek meggátolni a sziléziaiak nyugatra vándorlását. Ennek során sok új lakást és középületet építettek a munkás kerületekben.

2009. szeptember 1-jén megszűnt a villamosforgalom a villamos remíztől a Wójtowa Wieś kerület területén található végállomás közötti szakaszon. 115 év után megszűnt a villamos közlekedés a gliwicei utcákon.

Gleiwitz ennek következtében az új tartomány legnagyobb városa lett. Új iparvállaltok települtek ide, melyek révén a környék függetlenítette magát a korábbi lengyel gazdasági kapcsolatoktól. Alacsony kamatú kölcsönökkel ösztönözték a vállalkozókat, hogy Németország más részéről áttelepüljenek Sziléziába.

2009. december 23-án megnyílt az A1 autópálya Gliwice Sośnica-Rybik közötti szakasza. 2010. május 17-18. közötti éjjelen, az árvíz idején a Kłodnica elöntötte a vár centrumát és elárasztotta az akadémiai városkát. A víz elárasztotta többek között a Sziléziai Műszaki Egyetem Mechanika Technológiai Tanszékét és Könyvtárát.

1934 szeptemberében adták ki a városi információkat tartalmazó füzetet a Gliwicében működő 10 római katolikus és 2 evangélikus templomról. 1935-ben új rádióadó épült a Tarnogórska utcánál. 1938-ban fejeződött be a Gliwicei-csatorna építése. o A II. világháborúban 1939. augusztus 31-én itt szervezték meg a hírhedt gleiwitzi incidenst, az akkori gleiwitzi rádióállomás ellen. Ennek a provokációnak a célja az volt, hogy ürügyet adjon a német csapatok Lengyelország elleni támadására. A háború alatt a város ipara haditermelésre lett átállítva. Gleiwitzben az auschwitzi koncentrációs tábor négy altábora működött olcsó munkaerőt biztosítva.

A Sziléziai Műszaki Egyetem víz alatt 2010-ben 2011. szeptember 30-án megnyílt az A1 autópálya Gliwice Sośnica-Gliwice Wschód közötti szakasza.

o A háború után 1945. január 23-ról 24-re virradólag a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost. Gliwice volt FelsőSzilézia szovjet hadsereg által elfoglalt első német nagyvárosa. Gliwicét Lengyelországhoz csatolták. Gliwicébe számos, a „Keleti Végek” („Kresy Wschodnie”) érkezett lengyel települt le. Gliwicében volt a Keleti Végekről érkezettek legnagyobb tömörülése. 1945-ben megnyílt a Sziléziai Műszaki Egyetem (Politechnika Śląska). Megalakult a Piast Gliwice klub. 1951-ben Stare Gliwicét Gliwicéhez csatolták. 1964-ben Gliwicéhez csatolták Łabędyt és Czechowicét. 1975-ben Bojkówot és Wilcze Gardłot csatolták Gliwicéhez.

Séta a belvárosban

97

 Gazdaság

― T–72M1Z – a T–72 PT–91-re módosított változata

Gliwicében található a General Motors Manufacturing Poland Sp. z o.o. (egyszerűen: Opel Polska) gyára, melyben jelenleg – az autóalkatrészek gyártása mellett – az Astra IV modellt gyártása folyik illetve 2013-tól az Opel Cascada gyártására kerül sor.

― PT–91Z – katonai bemutatókra szánt példány ― PT–91M – a Maláj exportra gyártott változat SAGEM Savan–20 tűzvezető-rendszerrel, 1000 lőerős S-1000 motorral és új kommunikációs rendszerrel.

Opel Polska Gliwicében Az elegáns Opel Cascada meggyőző egész éves használhatóságot hoz a kabriók csillogó világába. Csúcsminősége meggyőző, formatervezése dinamikus, vezetése élvezetes. Jellemzői: a vászontető tiszta eleganciája, a kimagasló minőségű és működésű vászontető, a kiváló karosszériamerevség és alváz-technológia. Csúcsminőségű kényelmi, illetve információs és szórakoztató funkciók mellett vezetéstámogató rendszerek teljes választéka található benne.

PT-91 harckocsi Általános tulajdonságok Személyzet: 3 (parancsnok, vezető, irányzó) Hosszúság: 6,67 m Szélesség: 3,4 m Magasság: 2,19 m Tömeg: 43,5 tonna Páncélzat és fegyverzet Páncélzat: kompozit páncélzat; elől és oldalt lapolt páncélzat; elől, oldalt és a páncélzat tetején az Erawa-1/Erawa-2 ERA mögött, anti-kummulatív acél lapok Elsődleges fegyverzet: 125 mm-es 2A46 (D–81TM) típusú harckocsiágyú Másodlagos fegyverzet: lövegcsővel párhuzamosított 7,62 mm-es PKT géppuska; 12,7 mm-es NSWT légvédelmi géppuska

Opel Cascada Łabęda kerületben találhatók a PT-91 harckocsit (1995-2002) és építőipari gépeket gyártó Zakłady Mechanicze BUMAR-ŁABĘDY üzemei. A PT–91 Twardy a T–72M1 jelentős átalakításával Lengyelországban a Bumar Łabędy S.A. által kifejlesztett közepes harckocsi. A legjelentősebb módosítás a lengyel gyártmányú DRAWA tűzvezető berendezés és az ERAWA reaktív páncélvédelem beépítése volt. 1995-ben állt rendszerbe.  Típusváltozatok ― PT–91 – a T–72M1 modernizált változata DRAWA kétsíkú lövegstabilizátorral, Erawa reaktív páncéllal, 850 lóerős S12–U motorral szerelve

PT-91 harckocsi gyakorlat közben

98

Műszaki adatok

Gliwicében található a Technopark Gliwice műszaki park és a Gliwice-Katowice Speciális Gazdasági Övezet alterülete is. ― Gliwice területén működik Európa legnagyobb kőszénbányáinak egyike – Kopalnia Węgla Kamiennego SośnicaMakoszowy.

Motor: PZL-Wola S–12U dízelmotor Teljesítmény: 630 kW (850 LE) Felfüggesztés: torziós rugó Sebesség: 60 km/h Fajlagos teljesítmény: 14,7 kW/tonna Hatótávolság: 650 km Harcjárművek PT–91 alvázon:  PZA Loara – (Przeciwlotniczy Zestaw Artyleryjski) légvédelmi rendszer  PMC–90 – (Most harckocsi (AVLB)

Czołgowy)

hídvető

 WZT–3 – (Wóz Zabezpieczenia Technicznego) páncélozott műszaki mentő (ARV)

Kopalnia Węgla Kamiennego Sośnica-Makoszowy

 MID – (Maszyna Inżynieryjno-Drogowa) műszaki harcjármű

A városban van az egyik legnagyobb lengyel vegyigyár, a POCH Spółka Akcyjna (egykor Polskie Odczynniki Chemiczne) székhelye is. ― 2013. március 1-jén adták át Lengyelország és Európa legnagyobb kereskedelmi parkját, a KözépEurópa Kereskedelmi Központot (Centrum Handlowe Europa Centralna).

 PT–94 Goryl – a következő generációs közepes harckocsi projekt (törölve)  AHS Krab – önjáró löveg

A belváros 3D-s képe

99

 Műemlékek

 A Piast-vár története A gliwicei vár nagy valószínűség szerint a városfalakkal és más védművekkel együtt a XIV. század első felében épült. Építtetője Siemowit herceg volt, aki kb. 1337-től uralkodott a városban, és egyedül viselte ekkoriban a „gliwicei herceg” ragadványnevet. Gliwice ekkoriban önálló területi egységet képezett, a vár építése felkelti az érdeklődést.

o Gliwicei Piast-vár A középkori városokban a hercegi vár a plébániatemplom és a városfalak mellett a legfontosabb városi építmények egyike volt. Bizonyára így volt ez Gliwicében is. Kétségtelenül a vár a városfalakkal övezett területen állt, tehát a jelenlegi Óváros területén, de elhelyezkedése nem biztos. A város központjában álló gliwicei Piastvár (Zamek Piastowski w Gliwicach) a XIV. század első feléből származik, nem ez volt az eredeti.

Feltételezhető, hogy az eredeti vár kb. 120 méterre a Mindszentek-plébániatemplom és a Racibórzikapu területén helyezkedett el. A jelenlegi plébánia pincéiben fennmaradt csúcsíves kőoszlopok megerősítik azok középkori eredetét. A pince nagysága arról tanúskodik, hogy ez több lehetett, mint csak az itteni plébánia melléképülete. 1430-1431 között Gliwice a huszitizmus fő bástyáinak egyike volt Sziléziában. A Racibórzikapu területén található itteni vár akkoriban a husziták vezérének, Zygmunt Korybutowicz vagy Zygmunt Korybut (1395 körül?-1435. szeptember) litván herceg székhelye volt.



Miután az oleśnicki hercegek katolikus hadsereg elfoglalta a várost, kiűzték a huszitákat Gliwicéből, és első dolguk a gliwicei vár elpusztítása volt. A huszita időszak pusztításai után a város megkezdte a lerombolt épületek visszaépítését, különösképpen a középkorban és az újkorban a védelemhez nélkülözhetetlen városi védőfalakat. Nincs arról hír, hogy mi lett az elpusztult vár további sorsa, de kezdetben csak részben építették újjá. Bizonyára a XV. század első felében, ebben a részben volt IV. János rezidenciája, akit szintén „gliwicei hercegnek” neveztek.

A „vár” története

A várat, kezdetben két összekapcsolt bástya formájában, a város védőfalaival összeépültve a XIV. század első felében építették, a XIV. és XV. század fordulóján építették át, amikor az bizonyára a sziléziai Piastok gliwicei ágának székhelye lett. 1561-ben a vár új tulajdonosa, Fryderyk von Zetritz ebben az állapotban építette át, összekapcsolva az eredeti gótikus stílust a későbbi reneszánsszal, az építmény napjainkig így maradt fenn. A II. világháború előtt, mint "Dwór Cetrycza" (ném. Zetritzhof) volt ismert. 1959-ben alaposan felújították és a Gliwicei Múzeum része lett. Az utóbbi években a várat módszeresen restaurálták.

Feltételezhető, hogy ebben a létesítményben volt a „Jeruzalem” ház, meg összekapcsolódott a régi várral. 1470-ben IV. János átadta ezt az épületet az itteni plébániatemplom vikáriusainak használatára. A régi vár maradványait valószínűleg a XVIII. század első felében a Welczek grófi család saját székhelyük felépítéséhez használta fel. Az eredeti gliwicei vár helyén álló jelenlegi épületek a Dolny Wałów és a Plebańska utcáknál a XVIII. és XIX. századból valók.

A Piast-vár (Zamek Piastowski) a város legrégebbi építményeinek egyike. A gótikus építmény kezdetei a XIV. századig nyúlnak vissza és a gliwicei városfalak építésével kapcsolatos. Az objektum jelenlegi formáját a város egykori bérlője, Fryderyk Cetrycz által a XVI. században végeztetett átépítése során nyerte el. Az építmény a következő évszázadok folyamán különböző funkciókat töltött be. Fegyvertár, börtön, sőt majorsági épült is volt.

A mai Piast-várként ismert épület az ul. Pod Murami 2 alatt (jelenleg a Gliwicei Múzeum Osztálya) a gliwicei forrásokban a XVI. századtól Dwór Cetrycza néven fordul elő. Ez az épület jelenlegi formáját többszöri átépítésének köszönheti. Grzegorz Rendchen az építmény építésének öt fázisát különbözteti meg:

A XVI. századtól 1945-ig, mint "Dwór Cetrycza" (ném. Zetritzhof vagy Zettritz Hof) volt ismert. 1945 után a „váracska” nevet kezdték használni, 1983ban pedig a Piast-vár („Zamek Piastowski”) nevet kapta. 2005-2008 között az Európai Unió támogatásával és az állami költségvetés Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – Zintegrowany Program Operacyjny Rozwoju Regionalnego (ZPORR) – keretében folyt a felújítása.



Első szakasz

Az építményt a városfalakkal együtt a XIV. század első felében két bástya összekapcsolásával építették kortinafallal és fa galériával. A „U” alakban épült gliwicei bástyák többségével ellentétben, az itteni bástyák négyszögűek voltak.

100

 A múzeum gyűjteményei

A középkorban valószínűleg a városi fegyvertár funkcióját töltötték be. 

Az állandó kiállítás címe: „Gliwice – miasto wielu kultur” – „Gliwice – több kultúra városa”.

Második szakasz

1558-1561 között az építmény átépítését a város akkori bérlője, Fryderyk von Cetrycz végeztette. A már korábban álló bástyák között kétszintes téglaépület épült. Felhasználták a földszintet és a nyugati bástya emeletét. Az egyesésű tető a városfalakhoz símult. Az épület nem volt alápincézve. 

― Gliwice története őstörténete

a

Gliwicei

Föld

A vár állandó kiállításának megtekintése különös kirándulás a város múltjban. Egyúttal utazás a mai gliwicei járással határos környék őstörténetében is. A Piast-vár két részlegnek, a régészeti és a történeti kiállításnak ad otthont. Az itt összegyűlt kiállítási anyag mindenekelőtt a XVII-XVIII századi céhművesség, a sziléziai felkelés valamint a népszavazás emlékei. Kiállításra kerültek az 1922ben alakult Németországi Lengyelek Szövetségének – Związek Polaków w Niemczech e.V. (ZPwN), ném. Bund der Polen in Deutschland e.V.) – dokumentumai is.

Harmadik szakasz

A XVIII. század második felében elvégezték a védőfalak visszabontását kb.7 m magasságig, ami az építmény további átépítését eredményezte. Elvégezték a teljesnyugati bástya átépítését. Az akkori bástya magasságát csökkentették, de megnövelték az észak-déli tengelyét és négyszögűre építették át. Az új szárnyat nyeregtetővel fedték, ahogy a bástyák közötti területet. A kivitelezés eredményeként ebben az időben a létesítménynek lakó funkciója volt. 

és

Negyedi szakasz

A XIX. század első felében az elbontott középkori bástya helyén a nyugati szárnyhoz hasonló, új keleti szárnyat építettek (jelenleg itt található a vár főbejárata). Ennek az átépítésnek köszönhetően elpusztult a Cetryczek udvarházának keleti maradványa. Ennek a résznek az ablakai jelentősen szűkebbek voltak, mint jelenleg. Az új alápincézett szárny az épület középső háromszintes részével együtt téglából épült.

A Németországi Lengyelek Szövetsége logója A múzeum gazdag fényképgyűjteménnyel is rendelkezik a XIX-XX századból, kiállítva a város és felső-szilézia ipari létesítményeinek ikonográfiai dokumentumait. A gyűjtemény atrakciója a katonai tárgyak bemutatása, ebben régi japán fegyverek – fegyverek meg szamuráj, kínai és kóreai kardok. A régészeti gyűjtemény mindenekelőtt a legértékesebb és legszámosabb az edény-, szerszám és ékszer gyűjtemény a Świbie (Wielowieś nagyközség) területén lévő lausitzi temető leleteiből. A középkori és koraközépkori lelőhelyek a Gliwice Óváros területe, a toszeki várdomb valamint Pławniowice városka. Ezeken kívül számos kovakő és kőkori kő-, valamint bronzkori-, a lausitzi kultúrából származó vaskori eszköz maradt fenn.

A vár 3D-s képe 

Ötödik szakasz

1952-1959 között elbontották a gazdasági melléképületet a nyugati oldalon, és a vár átépítetett belsejét múzeumi célokra alakították át. A nyugati szárny maradványát képező bástyát négyszintesre alakították át és hegyes gúlatetővel fedték. Az 1960-ban így átépített létesítményben régészeti és történeti állandó kiállítást rendeztek be. A 2005-2008 közötti revitalizációs terv leglényegesebb része a kiállítótermek felújítása és a várostörténeti állandó kiállítás berendezése volt.

A felújított épület napjainkban múzeum

101

o Mindszetek Plébániatemplom

Świętej Anny, nyugatról a Beszkidek sávja valamint Jesioniki sávja, sőt a szlovák Gerlach (évente csak néhányszor).

A gliwicei Mindszetek Plébániatemplom (Kościół Wszystkich Świętych w Gliwicach) a belvárosban (Śródmieście) található.

A torony csúcsán található nagy keresztet 1950-ben, Gliwice alapításának 700-ik évfordulója tiszteletére állították.  A templom története A gliwicei Mindszentek plébánia alapítási dátumát a történészek 1250-re teszik. A plébánia első leírásai az 1279-1286 közötti évekből valók (a leírások megemlítik Henryk papot, az első leírás 1279. november 11-ről való, valószínűleg ő volt az első plébános). A templom eredetileg fából épült és a jelenlegi helyén állt (ez a hely az óváros legmagasabb pontja). Egyetlen dokumentum sem maradt fenn a jelenlegi Mindszentek templom kezdeteivel kapcsolatban. Ezen a néven első ízben egy 1467-ből származó dokumentumban szerepelt. A jelenlegi templom építésének dátumára a főkapu felett elhelyezkedő számból (1504) és más dokumentumokból következtetve, annak építése 1450–1504 között történt. A templomtesthez nyugatról símuló magas és masszív torony a XV. és XVI. század fordulóján épült, a templomépítés utolsó szakaszában. Négyszög alaprajzú, rendkívül vastag falazatú építmény, a sarkokon kiugró támfalakkal. Felső része nyolcoldalú, és galéria koszorúzza, melynek renszánsz mellvédjét a XX. században rekonstruálták. 1601-ben egy tűzvész elpusztította belső felszerelését és tetőzetét, de az átépítés a pompás formához vezetett.

A templom a gliwicei óvárosban található Keletelt, háromhajós építmény, csarnoktemplom, háromfesztávú szentéllyel és négyfesztávú hajótesttel, stílusában a sziléziai gótikus templomokhoz számít. A szentélye háromoldalon záródó. Az oltára és a szószéke barokk, fából készült.

A XVII. században az eredeti, tégla-kő falait és pilléreit befestették. 1929–1942 között a templomot gyökeresen felújították. Éppen ekkor kapta a jelenlegi kinézetét. A falak ekkor téglakeretet kaptak, és a tornyot lőréses formában koronázták. 1930–1933 között ráépítettek a torony legmagasabb részére is és érdekes kiképzést kapott. A torony felső részén, a kőtár felett, két kör alakú, spirális lépcsőt tartalmazó lépcsőtoronyocska található, melyet néhánytíz, részben rekonstruált kőfaragó jel található. 2004-ben, a PTTK kezdeményezésének köszönhetően kilátóterasz nyílt a hívek és a turisták számára.  Templombelső A templomban számos értékes műtárgy található: képek, szentségtartók, ereklyetartók, liturgikus edények valamint gyönyörű főoltár, két mellékoltár és szószék, melyek a barokk időszakból valók.

A templom 3D-s látványképe A templomtorony gótikus, a Rynek felől jól látható. A torony magassága a kereszttel együtt kb. 63 m (maga a kereszt 3 m körüli). Tavasztól őszig a tornyot a turstisták számára megnyitják. A kilátóteraszról (57,5 m), (279,5 m tengerszint felett) jó látási viszonyok mellett jól látható a Góra

A belső térben figyelemre méltó a szentély hálóboltozata, valamint a hajókat elválasztó nyolcoldalú pilléreken nyugvó csillagboltozata. A főhajó és a szentély között csúcsíves szivárványfal található.

102

o Szent Péter és Pál apostolok-székesegyház A gliwicei Szent Péter és Pál apostolokszékesegyház (Katedra św. Apostołów Piotra i Pawła w Gliwicach) a belvárosban áll.

A templom belseje és szentélye ― Főoltár: A kétszintes, korabarokk (a XVII. század második harmadából) főoltárt gazdag festett-faragott kiképzésű szobrászati dekoráció díszíti. A középső részén szentekkel körülvett Istenanya képe, felső részén Szűz Mária megkoronázása kép látható.

A katedrális 3D-s képe  A templom története

― Szent Kereszt-kápolna (Kaplica św. Krzyża)

Az egyházi társulat 1890. április 15-én határozott az új templom építéséről. 1896. november 23-án került sor az alapkő ünnepélyes elhelyezésére. A templom 1896-1900 között épült. 1897 májusában befejeződött az alapozás. 1898. november 12-én ünnepélyesen kitűzték a hagyományos koszorút a tető födémgerendázatára.

A szentélyhez délről símuló XV. századi hálóboltozatos kápolna. A kápolnában XVIII. század második feléből való későbarokk oltár van. ― Istenanya-kápolna (Kaplica Matki Boskiej) A XV. század második felében épült a temptest déli oldalán. A falain lévő 1470-ből való gótikus falfestést 1933–1938 között tárták fel. A jelenetek „Szűz Mária megkoronázását”, „Elfogatást”, „Utolsó Vacsorát” és „Levétel a keresztről” ábrázolják. Előcsarnokban XVI. századból való síremlékek láthatók.

1899. november 8-án szentelték fel az új templomot, és ks. Paweł Buchali plébános bemutatta az első szentmisét. 1900. május 16-án az ünnepélyes felszentelését Georg von Kopp (1837. július 25.–1914. március 4.) kardinális, wrocławi püspök végezte el. Kezdetben a Mindszentek plébánia filiális temploma volt. A 42 hangú orgonáját 1900-ban a gliwicei Kurzer építette.

― Észak felőli mellékoltár A XVIII. század első feléből származik. Központi részében a Legszentebb Szentség Imádása oltárkép. ― Keresztelőmedence – XVIII. Krisztus megkeresztelését jelenettel.

1908. január 15-én alapították az új Szent Péter és Pál apostolok plébániát, melynek első plébánosa ks. Józef Jagło (Boguszyce, 1872. április 2.-†1949. szeptember 9.) prelátus lett.

századi. ábrázoló

1917. június 26-án hávorús célokra elrekvirálták harangjait. Az új harangokat 1922. szeptember 10én szentelték fel.

― Orgona A XX. század 30-as éveiben a Felső-Sziléziában ismert opawai Rieger und Kloss cég építette.

A templom belsejét 1934-1936 között felújították. Az új, 54 hangra növelt orgonáját 1936-ban az osztrák Riger cég építette át.

― Szószék A XVIII. századi szószék mellvédjén Krisztus a Jó Pásztor dombormű látható, a baldachimon rokokó stílusban Krisztus átadja a kulcsot Szent Péternek.

1945. január 24-én a szovjet hadsereg a környékbeli templomokban lévő német harcálláspontokat lőtte, amely jelentős pusztulását eredményezte.

― A templom kincstára

1945-1946 között kijavították a háborús károkat. 1955-1956 között restaurálták az üvegablakokat. 1978-1979 között a belső festési munkálatokat a krakkói J. Szmuc művész végezte.

A kincstárban fennmaradt pompás szentségtartó a Kánaán Földjét felderítők visszatérését ábrázoló jelenettel. 1687-ben Hans Georg Kolbe aranyműves készítette.

103

 A templom napjainkban ― Az Úr Jézus Legszentebb Szíve mellékoltár A mellékoltárt a wrocławi Zakład Sztuki Kościelnej Carla Buhla üzeme készítette. A hívó mozdulató Úr Jézust ábrázoló képet Julian Waldowski készítette. Az oldalsó szobrok Assisi Szent Ferencet (latinul: Franciscus Assisiensis) és Páduai Szent Antalt ábrázolják. Feljebb Szent Balázs szobra található. ― Legszentebb Szűz Mária mellékoltár A Wrocławban készült mellékoltár a Madonnát (Istenanya a kis Jézussal), mint az Ég Királynőjét ábrázolja. Julian Waldowski műve. Mellette Szent József és Szent Anna szobrai láthatók. Fenn Gonzaga Szent Alajos (Castiglione, 1568. március 9. – Róma, 1591. június 21.) szobra található. ― Fájdalmas Istenanya mellékoltár A mellékoltárt 1910-ben alapították és Münchenben készült. A mellékoltáron Szent Kandid, őskeresztény vértanú, Szent Félix és Szent Kelemen ereklyéi találhatók.

A templom napjainkban 1992. március 25-én II. János Pál pápa a templomot katedrális rangra emelte. Orgonáit 2009ben renoválták.

― Częstochowai Istenanya mellékoltár Ezt a mellékoltárt 1912-ben alapították (bűnbánati oltárként), és Münchenben készült. A külső kép Gyerekek Isteni Barátját ábrázolja, a belső kép Boldog Bronisław és Szent Zita (Monsagrati, kb. 1218. – Lucca, 1278. április 27.) domborművei. Az oltár menzája alatt św. Stanisław Kostka domborműve látható.

 A templom belseje A templom belsőtere neogótikus stílusú.

― Szószék: a szószéken az Isteni Megváltó és a négy evangélista domborműve található. A tetején Szent György szobra áll. ― Keresztút: a keresztút wrocławi C. Buhl művei.

fa

szobrai

a

Főhajó ― Főoltár A főoltárát a wrocławi Zakład Sztuki Kościelnej Carla Buhla üzeme fenyőfából készítette. Az oltáron lévő Szent Péter és Pál apostolok képet a wrocławi Julian Waldowski készítette. Oldalt lévő faszobrok Sziléziai Szent Hedviget – Andechsi Szent Hedvig, lengyelül Jadwiga Śląska, (Andechs, 1174? – Trzebnice, 1243. október 14.) – és Árpád-házi Szent Erzsébet (Magyarországi Szent Erzsébet, német nyelvterületen gyakorta Türingiai Szent Erzsébet) (Sárospatak vagy Pozsony, 1207. július 7. – Marburg, 1231. november 17.) ábrázolják. Feljebb Szent Mihály arkangyal szobra látható. A főoltáron további négy imádó angyal alakja van. A szentségházat aranyozott vasalás díszíti.

„A fájdalmas anya” – a keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária ábrázolása

104

― Márvány keresztelőmedence

19,2 m magas csúcsos sisakkal koronázták, így a templom magassága 44,5 m-t ért el. Az objektumot pontosan 1863-ban adták át használatra.

A keresztelőmdence fa szobra az Úr Jézus megkeresztelését ábrázolja.

A II. világháború után a Lengyel Hadsereg lelkészségévé alakították át.

― A templom előcsarnoka Az előcsarnokban található a bizalmas kérelmezőkkel körülvett Páduai Szent Antalt ábrázoló szobrot 1927-ben alapították, az ismert bytomi szobrász, F. Schink alkotása. Az 1911-ből való, Isten Bárányát ábrázoló üvegablak Münchenben készült.

 Építészete és felszerelése A templom hagyományos háromhajós bazilika formájú, födémmel fedett, kereszthajó és oldalkápolnák nélküli.

― A szentély üvegablakai A szentélyben lévő üvegablakok a racibórzi A. Kliem műhelyében készültek. 1955/56-ben restaurálták őket. Szent Barbarát, Szent Hedviget, Szent Pétert és Szent Pált, valamint Szent Adalbertet és Szent Jácintot ábrázolják. ― Orgona: az orgonát a gliwicei Ernest Kurzer cége készítette 1899-ben. ― Harangok A templomtoronyban függő harangok 1922-ből valók. A legnagyobb a Szent Mária (ton h0), tömege 3405 kg. A középső a Szent József harang (ton d1), 2010 kg tömegű. A legkisebb a Szent György harang (ton e1), mindössze 943 kg-os.

Kościół Św. Barbary A kisebb magasságú oldalhajókban oszlopokra támaszkodó árkádos, karzatszerű részek találhatók. A szentéllyel szemben, a főhajóban található az orgonakarzat.

o Szent Barbara-templom A gliwicei Szent Borbála-templom (Kościół św. Barbary w Gliwicach, Kościół Garnizonowy) a gliwicei katonai helyőrség plébániatemploma. A város egykori evangélikus temploma. A Belvárosban található.

A klasszicista főoltáron a vértanúkkal övezett Szent Borbála ábrázolás látható. A XX. század 90-es éveiben az oltár tetején a Częstochowai Istenanya képének másolatát helyezték el, előzőleg a mellékoltárban volt.

 A templom története A korábbi egyhajós fatemplomot 1482 előtt építették, és 1860-ig fennállt. Emlékére a régi szentély helyén Robert Sigismund Beer lelkész emlékkeresztet állított. A templomban 1809. szeptember 14-től katolikus és evangélikus istentiszteleteket tartottak. Az evangélikusok 1815. július 7-én foglalták el a templomot, és ünnepélyes keretek között átvették azt.

Az oldalhajókban lévő oltárokat Jézus Legszentebb Szíve, Szent Antal, Szent József és Szent Júdás Tádé tiszteletére szentelték.

Mivel ez a templom rendkívül kicsi volt a nagyszámú hívő számára, 1835-ben új templom építése mellett döntöttek. Ez a helyi evangélikus plébánia megbízásából 1856-1859 között épült a berlini Friedrich August Stüler (Mühlhausen, Türingia), 1800. január 28. – Berlin, 1865. március 18.) berlini építész, a Magyar Tudományos Akadémia székházának tervezője tervei szerint. Az alapkő letételére 1856. május 15-én került sor. A templomot 1859. november 1-jén ünnepélyes keretek között szentelték fel.

A templomot a Szibériába száműzött lengyelekre, a lágerek áldozataira, a „Fiatal Lembergi Sasok”-ra vagy a Honi Hadseregre emlékező emléktáblák és síremlékek is díszítik.

A falakat Dicsfénnyel övezett Jézust és Szent Maximilian Kolbe (Zduńska Wola, 1894. január 8. – Auschwitz, 1941. augusztus 14.) lengyel ferences rendi minorita szerzetest ábrázoló jelenkori falfestés díszíti.

A templom közelében haladó turistautak a:

A torony építésének idején jelentős szerkezeti problémák jelentkeztek. 18,3 m magasságban mintegy 15 cm-t tért el a függőlegestől. Kiegyenesítése után elérték a 25,3 m magasságot.

105



Szlak Powstańców Śląskich: Sziléziai felkelők útvonala,



Szlak Husarii Polskiej: Lengyel Huszárság útvonala,



trasa rowerowa nr 3. – 3. számú kerékpárút.

o Városháza

Az épületben jelenleg a Házasságkötő terem (Pałac Ślubów) valamint a díszterem található, a pincékben kávéház működik. Az építmény 1960 óta műemlékvédelem alatt áll (nr rej.: 319/60).

A Gliwicei Városháza (Ratusz w Gliwicach) a város központjában, a Rynek közepén álló épület.

A Városháza 3D-s látványképe  A Városháza története

Belvárosi séta a Ryneken

Gliwice első városházája már a XIII. század végén megépült. A városháza jelenlegi épülete azonban a XV. században épült. Magassága 41,5 m.

o Gliwicei rádióállomás A gliwicei rádióállomás (Radiostacja gliwicka) fa adótornya a sziléziai vajdaságban, Gliwice városban, a Tarnogórska utca mellett található. Magassága 111 m, ez a világ legmagasabb faszerkezetű építménye. A jelenlegi torony és az őt körülvevő épületek képezik a Muzeum Historii Radia i Sztuki Mediów – Radiostacja Gliwice technikatörténeti múzeumot. Ez a Gliwicei Múzeum osztálya.

A Városháza Az épület pincéiben az falmaradványai találhatók.

első

városháza

A rádióállomás ortofotója 2009-ből  Általános információk A torony magassága 110,7 m, négy állványrésze van 40,4, 55,3, 80,0 és 109,7 m magasságokban; paraboloid alakú, alapjának mérete 20 x 20 m, és a felső szintje 213 × 213 cm-es, a felső szintig vezető létrának 365 foka van. Az objektum impregnálatlan vörösfenyő gerendákból épült, 16 100 sárgaréz összekötő csavar segítségével. A szerkezetben egyetlen vasszeg sincs. Az aktuális állapota szerint a fakonzerválás módszere alapján a torony élettartama még közel 15-20 év. A torony alatti területrendezés miatt a pontos magasságát meg kell határozni. A Városháza árkádsora

106

A legmagasabb járószintje mintegy 109,5 m magasságban található, ezen áll egy 1,58 m magas faasztal, följebb még egy félméteres porcelánszigetelő és villámhárító gomba valamint ötméteres vasrúd található. A rádióállomás 694/64 szám alatt műemlékvédelem alatt áll.

Volt ott koncertterem, mikrofonos stúdió, szerkesztőség és személyzet meg 1925. november 15-től működő fél kW teljesítményű Telefunken adó is, 253,4 m hullámhosszúsággal. Három év múlva 1935 végéig működő 5 kW-os adóval helyettesítették azt. Az épület felett, két 75 m-es acéltorony között függesztették fel a T- alakú adóantennát. A napi program nagy részét saját termék töltötte be, de olcsóbb volt a wrocławi adást átjátszani, amelyek a 30-as években domináltak.

A rádióadó fa tornya

Az első gliwicei rádióadó

A toronyból jó látási viszonyok mellett láthatók a cseh dětmarovicei széntüzelésú villamos erőmű (Elektrárna Dětmarovice) kéményei, a Góra Świętej Anny, nyugaton a Szudétákhoz kapcsolódó Beszkidek vonala valamint a Tátra.

Az adás teljesítményének növelése céljából a Tarnogórska utca 127–131 alatt lévő 3 hektáros telken új rádióadó állomást építettek. 1935. december 22-től működött ott a 8 kW-os, 1231 kHz frekcenciájú Lorenz típusú adó, ami 243,7 m hullámhossznak felelt meg. A jelet az erre a célra épített fatorony belsejében felfüggesztett félhullámú függőleges antenna bocsátotta ki.

 A rádióadó története Az első gliwicei rádióállomást 1925-ben építették a wrocławi Schlesische Funkstunde AG (SFAG, pol. Śląska Audycja Radiowa S.A.) rádióadó hatósugarának kiszélesítése céljából a német Szilézia keleti területeire, kiváltképpen a lengyel nyugati földekre, ahol propaganda célokat szolgált.

A torony mellett két melléképület is volt, a rádióadó saját épületével együtt „U”-alakot képezve. Ezek a személyzet céljára épített lakóházak voltak.

A rádióállomás céljára szolgáló épületet a jelenlegi Radiowa utcánál építették (ma kórház).

Az első rádióállomás épülete, jelenleg kórház

A gliwicei rádióállomás épületei

107

Az új rádióállomásnak sohasem volt két tornya. Elég volt egy, mert a függőleges antennát középen függesztették fel. Mivel a torony vasból készült, a Faraday-kalitka érvényesült. A Faraday-kalitka az elektromágneses hatás kiküszöbölésére szolgáló, fémhálóval körülvett térrész, amelybe a fémháló védőhatása folytán a külső elektromos erőtér nem hatol be („árnyékolás”). Egy Faraday kalitkába zárt rádióadó jelei sem jutnak ki, ettől még sugároz.

A támadást Alfred Naujocks német SS ügynök vezette, akinek a nürnbergi per során tett vallomása az egyetlen hiteles forrás, amelyből az eseményekről tudunk – ő volt a rajtaütés egyetlen, a háború után felkutatható túlélője.

1930–1935 között a németek közel 15 több mint 100 méteres fa adótornyot építettek. Ezek jobb sugárzási képességekkel rendelkező függőleges középhullámú antennák felfüggesztését tették lehetővé. A legnagyobb adótorony, a Sendeturm Mühlacker 190 m magasságú volt; a Wrocław 140 m-es adóval rendelkezett. Jelenleg a fa építmények kategóriájában a világ első helyét 111 m-es magasságával a gliwicei rádióadó foglalja el. A gliwicei rádóadó az egyik utolsó még álló ilyen szerkezet, és csak azért nem a világ legmagasabb fa építménye, mert Kínában 2002 és 2007 közt építettek egy pagodát, ami nagyobb.

Alfred Naujocks U.S. Army - U.S. National Archives and Records Administration, item number CW-004 ― Előzmények „Adnom kell egy propaganda-okot a háború megindítására; akár elfogadható, akár nem. A győztesen úgysem kérik számon, hogy vajon igazat mondott -e.” (Adolf Hitler, 1939) A háborús készülődés részeként a német sajtó és vezető német politikusok (köztük Hitler is) már hónapokkal a támadás előtt a lengyelországi német kisebbség elleni lengyel atrocitásokról cikkezett, és etnikai tisztogatással vádolta a lengyel kormányt. A hadműveleteket közvetlenül megelőző napokban a német titkosszolgálatok (a SD, az Abwehr és a Gestapo) Himmler-hadművelet néven titkos akciók sorozatát hajtotta végre, hogy a német és a nemzetközi közvéleményt Lengyelország ellen hangolja. A gleiwitz-i rajtaütés ezen akciók közül a legismertebb.

A gliwicei rádióállomás bejárata Építőanyagul különböző vastagságú négyszög keresztmetszetű vörösfenyő gerendákat használtak fel, főleg négyzet alakúakat, rézcsavarral és szeggel kötve össze azokat (közel 16 ezer különböző méretű és hosszúságú csavar). A torony valamennyi szintje négyzet keresztmetszetű, a függőleges keresztmetszete meg másodfokú parabola. A torony oszlopai négy 87 tonnás betonalaphoz vannak lehorgonyozva.

― A rádióadó elfoglalása Heydrich 1939. augusztus 10-én utasította Naujocksot az akció végrehajtására. Naujocks feladata az volt, hogy szervezzen támadást a lengyel határhoz közel fekvő Gleiwitz német város rádióadója ellen, és tüntesse fel azt lengyel akciónak. Naujocks augusztus 30-án a Gleiwitz-cel szomszédos faluban elfogta a lengyel nacionalizmusáról ismert Franciszek Honiokot.

 Gleiwitzi rajtaütés

1939. augusztus 31-én 20 órakor Naujocks 5 civil ruhát viselő SS-katonával együtt megtámadta a gleiwitzi rádióadót, Naujocks öt vagy hat embere élén behatolt az adótorony épületébe, a személyzetre pisztolyt fogtak és rádió személyzetét a pincébe zárták,

A gleiwitzi incidens vagy gleiwitzi rajtaütés során 1939. augusztus 31-én lengyel milicistának öltözött német ügynökök támadták meg a német-lengyel határ közelében lévő, akkor Németországhoz tartozó Gliwice-i rádióállomást, és az állomás elfoglalása után rövid lengyel nyelvű, németellenes propaganda-üzenetet sugároztak.

A komplexumban nem működött stúdió, mivel csak a breslaui adó átjátszójaként használták; emiatt amikor a támadók megérkeztek, nem tudták azonnal adásba tenni őket, mert előbb üzembe kellett helyezni az adó üzemzavar esetére szolgáló

A művelet célja az volt, hogy Lengyelországot agresszornak tüntessék fel, és ürügyet szolgáltassanak a Lengyelország elleni német támadáshoz.

108

mikrofonját, majd lengyel és német nyelvű kiáltványt olvastak be a rádióban, amelyben a német kormány elleni felkelésre szólították a lengyel kisebbséget:

rádióadást csak a környékbeli néhány településen hallották a rádiózók. Ezért a német sajtó már a támadást követő hajnalon tudósított a rajtaütésről és a lapok egymást túlharsogva ítélték el a "provokációt", követeltek bosszút és üdvözölték a "válaszlépéseket".

„Figyelem! Figyelem! Itt Gliwice beszél. Az adó lengyel kézben van. ... Elérkezett a szabadság órája...” a négy perces üzenetet a „Sokáig éljen Lengyelország!” felkiáltással fejezték be.

Másnap, szeptember 1-jén a német újságok már főoldalon cikkeztek a Himmler-hadművelet nyomán végrehajtott, lengyelek számlájára írt provokációkról, melyek közül a gleiwitzi incidens volt a legjelentősebb. A sajtó természetesen azonnali válaszcsapást követelt – ami ekkor már meg is indult –, Hitler pedig szeptember 1-jei beszédében ugyancsak a 21 ízben elkövetett „határsértés” megtorlását irányozta elő. A gleiwitzi események kivizsgálására a németek azonnal felállítottak egy bizottságot, mely Honiok és a többi állítólagos partizán holttestét mutogatva próbálta meggyőzni igazáról a világsajtót – az amerikai újságírókat például már 1-jén az adótoronyhoz vitték –, független tényfeltáró nyomozást azonban nem engedélyeztek.

Ezek után kivégezték és a helyszínen hagyták az előző nap letartóztatott Honiokot, hogy az akció lengyel eredetére bizonyítékot szolgáltassanak. Ezután Naujocks majd a német ügynökök elhagyták az adótornyot és visszatértek Németországba. Az akció sikeres volt, másnap a német haderő a „lengyel fegyveres provokációra” való hivatkozással megkezdte a Lengyelország elleni hadműveleteket. Naujocksot tanúként hallgatták ki a nürnbergi perben, ahol elismerte a gleiwitzi rádióadó elleni akció végrehajtását. Személyes perének kezdete előtt megszökött a fogságból. A háború utáni zűrzavarban Hamburgba ment, és új személyazonossággal eltűnt a hatóságok szeme elől. A Hanza-városban letelepedve kereskedőként élt.

Pedig a „lengyel támadás” kapcsán lett volna mit kideríteni, mivel a náci titkosszolgálatok több hibát elkövettek, példának okáért, a támadás híre túlságosan is gyorsan jutott el Berlinbe. A német adótornyok ugyanis eleve kis hatótávolságúak voltak – a gleiwitzi legfeljebb néhány falut lázíthatott volna fel a lengyel nyelvű propagandaszöveggel –, ehhez képest viszont a legnagyobb példányszámú újságok „valahonnan” már az augusztus 31-i éjszakai lapzárta előtt hírt kaptak az incidensről. Hitlert és a német vezetést egyébként az álca tökéletessége nem is nagyon érdekelte – ahogy a diktátor mondta: „a győztesen úgysem kérik számon, hogy vajon igazat mondott e” –, hiszen a háború elkezdődött, és néhány nap után amúgy is nyilvánvalóvá vált, hogy Berlin „védelmi akciója” egy gondosan előkészített és megszervezett támadást takart. A gleiwitzi incidens részletei hamar feledésbe merültek, helyette a második világháború, a történelem legvéresebb fegyveres konfliktusának eseményei kerültek a figyelem középpontjába

Hamburgi tartózkodása alatt valószínűleg közreműködött a nácik Dél-Amerikába menekítését segítő állítólagos ODESSA-hálózat tevékenységében. 1961-ben azonban felismerték, és újból vádat emeltek ellene. A vizsgálat 5 évig tartott, 1966-ban állították bíróság elé. A per során, 1966. április 4-én váratlanul és tisztázatlan körülmények között halt meg. ― A provokációról készült filmek: 1. Gerhard Klein által rendezett Der Fall Gleiwitz, DEFA Berlin 1961. Fekete-fehér NRD-film, Lengyelországban Tu radio Gliwice = Itt a Gliwice rádió címen vetítették. A német és angol verzióban (Gleiwitz Case) a film DVD-n hozzáférhető. 2. Zbigniew Chmielewski által rendezett Operacja Himmler, 1979. Lengyel tévéfilm. 80 min., kolor.

A támadást követő nap a németek amerikai újságírókat vittek a helyszínre, azonban nem tették lehetővé, hogy az eseményeket független megfigyelők részletesen kivizsgálják, ezért a nemzetközi közvélemény szkeptikusan fogadta a német sajtó tudósításait. Pár nap alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a válaszul indított német "védelmi manőverek" régóta előkészített támadást takarnak, és a háború során gyorsan feledésbe merültek a rajtaütés részletei.

http://www.youtube.com/watch?v=rZJTER6MHc8 3. Krzysztof Magowski által rendezett Cień Radiostacji, 2003. Polski 45 perces televíziós riportfilm. Mozikban is vetítették. ― Német és nemzetközi reakció A német csapatok provokációra hivatkozva szeptember 1-jén 4.45-kor át is lépték Lengyelország határát, ezzel Európában kitört a második világháború.

Az incidenssl foglalkozó szakirodalom:

Az akció szervezői figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a gleiwitzi adó viszonylag kis hatósugarú, a német néprádiók pedig szándékosan gyenge vételi képességűek, ezért a provokatív

1939. augusztus 31. | A gleiwitzi incidens – a világháború előtti utolsó lépcsőfok Szerző: Tarján M. Tamás; Rubicon

109

A rádióállomás 1945. január 22-ig működött, amikor a városba bevonult a Vörös Hadsereg. Május 25-én a létesítményt a lengyelek kapták meg. 1945. október 23-tól rendszeres katowicei adásokat sugározta. 1950-ben a katowicei program sugárzását a mai Ruda Śląska város területén elhelyezkedő adó vette át, a gliwicei adó a határon túli adások (főleg a Szabad Európa Rádió) zavarását kezdte meg és 1956-ig folytatta. ― A létesítmény jelenlegi sorsa A vörösfenyőből készített torony 111 méteres, ennek tetején van egy fém antenna, így összesen 118 méteres magasságba emelkedik. Épségben átvészelte a harcokat, és a háború után is használatban maradt – az ötvenes években többek közt a Szabad Európa Rádió zavarására használták. És még mindig nem teljesen vonult nyugdíjba: egy kis erősségű FM adón kívül mobiltelefonátjátszóállomásként is üzemel. Néhány éve kellemes parkot építettek köré. 2005-ben a létesítményt a Gliwicei Múzeum vette át és technikatörténeti kiállítást rendezett be benne: Muzeum Historii Radia i Sztuki Mediów.

A rádiótörténeti kiállítás részlete

110