Buskó András Buskóné Szatai Marianna RALLY POLSKA V. Rész

Buskó András – Buskóné Szatai Marianna

RALLY POLSKA 2014 V. Rész 1

2

7. nap – 2014. július 18. Cieślin - Bydlin – Rabsztyn – Olkusz – Pieskowa Skała – Ojców – Korzkiew – Udórz – Pilica – Cmentarz wojenny w Biskupicach A XV. század második feléből indormáció szerint majorság volt itt.

Cieślin Cieślin – a falu a Kis-lengyelországi vajdaságban fekszik, az olkuszi járásban, Klucze nagyközség területén. 1975-1998 között közigazgatásilag a Katowicei vajdasághoz tartozott.

származó

1758-ban ks. Andrzej Podczaski, Chechło plébánosa pereskedett ks. Hilary Wierciszowskival, Cieślin birtokosával és Golczowice plébánosával. Będzini vámkamara 1765-ös jegyzékében megemlítenek egy cieślini kereskedőt, aki a siewierzi (ném. Sewerien, Sewern) hercegnek egy kocsi lisztet küldött. Szintén 1765-ben, hét zsidó nemzetiségű személy lakott itt, akik a pilicai zsidó hitközséghez tartoztak. A falut Walenty Męciński ostrzeszówi (ném: Schildberg) sztaroszta jelentősen fejlesztte, 1769ben 10 paraszt család élt itt, akikből négy haszonbérlő volt. 1763-ban Walenty Męciński elbontatta a Szent Szaniszló emlékére épült régi fa kápolnát és két évvel később, 1765-ben új, modernizált kápolnát építtetett. A korszerűsített Szent Szaniszló-kápolna építésének idejében a környező falvak Adam i Walenty Męciński birtokában voltak. A kápolna alatt az alapító boltozott sírhelyet építtetett, melyben három koporsót helyeztek el. Ezeket a koporsókat a jelenlegi templom alá vitték át. A kápolnában május 8-án tartották a Szent Szaniszló búcsúját. 1833-ból való egyházi dokumentumokból kitűnik, hogy a krakkói püspök a résztvevőknek 5 évi bűnbocsánatot adott.

Cieślin temploma  A település története Cieślin neve Cieśla személynévből ered. Dokumentumokban: Czesslin (1400), Czeslin (1470-80) és Cieslin (1629) néven fordul elő. Cieślin története más környékbeli településekével együtt a kereszténységgel függ össze, a messzi távoli körépkori időkben. A helyi népi legenda szerint állítólag Szent Szaniszló (Św. Stanisław) krakkói püspök az egyházkerületben utazva, az itteni kis tavacskában megmossa a fáradt lábait, és megpihent. Ennek a pillanatnak az emlékére évente, május 8-án a pap megszentelte az említett tavacska vizét, amelyet a szent nevéről neveztek el.

Jelentős fejlődés volt, hogy 1750-ben, amikor a Łodziński családhoz tartozott, mindössze három zsellér család volt. F. Kiryk felsorolása szerint 1791-ben már 10 ház és 62 lakos volt itt, ebből 5 zsidó. A XIX. században Cieślin az Ogrodzieniec nagyközséghez és Chechło plébániához tartozott. A század 20-as éveinek elején Cieślin Konstanty Wolicki földbirtokosé volt. 1827-ben 15 ház és 114 lakos volt itt.

A falu kezdeteit 1400 előtt kell keresni, de nem az említett Szent Szaniszló korában, a XI. században. A Szent Szaniszló püspök és vértanú plébánia alapításától fogva, egészen a jelenlegi templom nem teljesen 100 évvel ezelőtti építéséig a chechłoi Legszentebb Szűz Mária születése plébániához (parafia pw. Narodzenia Najświętszej Maryi Panny w Chechle) tartozott.

1917-ben a környékbeli lakosok különálló plébániát alapítottak, és falazott templomot építettek. 1918-ban Cieślin független plébánia lett, melyhez falazott templom épült. A 30-as években így írta le Cieślint ks. Wiśniewski: " Régóta tenyésztettek itt selyemhernyót, utána a németek itteni nagy erdőket vásároltak, fűrészmalmot, nagy kéményt létesítettek, a hegy lábánál kivágták a legszebb fákat, megfosztották a környéket az ékességétől és gazdagságától. Utána egy gazdag zsidó malmot

1400-ben Katarzyna Adama z Barwaldu birtokolta azt. 1412-ben bizonyos Jan z Cieślina volt itt a földbirtokos, utána Piotr (1419), majd Jan (1445). 1479 körül Marcin z Cieślina herbu Ostoja birtokában volt a falu.

3

létesített a tavak mellett, ma itt készítik a C. cement cserepet, az itteni lakosok egyike meg ügyesen halat tenyészt.” Az 1939. szeptemberi hadjárat idején Cieślin két lakója, Bronisław Pielka és Roman Maszor meghalt. Ignacy Bromblik, Stanisław Dąbrowski, Ludwik Kwiatkowski, Władysław Panicz a megszállás szakaszában halt meg.  Szent Szaniszló püspök és vértanú Plébánia története A cieślini templom története Szent Szaniszló kultuszával kapcsolatos. Vértanúsága után, amikor a püspök kultusza Lengyelországban kezdett elterjedni, a nép visszaemlékezett Szent Szaniszló ittlétére és Cieślinben kezdte tisztelni azt a helyet, amelyen éppen megpihent. Amikor viszont Szent Szaniszlót szentté avatták, a helyi és a környékbeli lakosság ünnepnapján kivonult ehez a helyhez. Napjainkban május 8-át tartják a vértanú püspök ünnepnapjának. Ezen a napon a pap megszenteli a vizet. Az eljárás keretében kis fakereszteket raknak a vízre. Ha a keresztecske lesüllyedt, azt jelentette, hogy az adott személy meghal az adott évben, ha a felszínen maradt, tovább él.

Cieślin temploma 1926-ban a Bieliny vikáriátusból ks. Czesław Jeżewski érkezett a cieślini plébániára. 1928-ban a plébánia bronzharangokat öntetett a híres Odlewnia Dzwonów Bracia Felczyńscy z Kałusza műhelyben, a Lembergi vajdaságban. A nagyobb, Szent Szaniszló harang tömege 420 kg volt. Felirata így hangzott: „Sprawiony przez parafię Cieślin staraniem Ks. Czesława Jeżewskiego na imię mi św. Stanisław Bp.M. Odlali mię bracia Felczyńscy w Katuszu”.

Ez az eredeti egyszerű népi hagyomány az emberi sors kifürkésére már ritkaság, azonban az ünnepségre összegyűl a plébánia közössége és az eljárás során megteszi a templomtól a vízig azt az utat, melyet a hagyomány szent Szaniszló útjának tart a vörtösfenyőből épített kápolnáig.

A kisebbik, św. Stanisław Kostka tiszteletére elnevezett harang tömege 177,5 kg volt. Felirata: „Sprawiony przez parafię Cieślin staraniem Ks. Czesława Jeżewskiego na imię mi św. Stanisław Kostka. Odlali mię bracia Felczyńscy w Katuszu”.

A Szent Szaniszló püspök és vértanú plébánia alapításától fogva, egészen a jelenlegi templom nem teljesen 100 évvel ezelőtti építéséig a chechłoi Legszentebb Szűz Mária születése plébániához (parafia pw. Narodzenia Najświętszej Maryi Panny w Chechle) tartozott.

Ks. Jeżewski 1929-ben távozott az egyházkerületből. A következő plébnos ks. Jan Zieliński (1929 – 1935 között) valamint ks. Jan Opałacz (1935 – 1949) volt. Ks. Jan Opałacz plébános idejében zajlott le a II. világháború. 1941-ben a III. Birodalom érezni kezdte a nyersanyagok hiányát és megkezdte a színesfémek rekvirálását. 1941-ben a templom harangjait is elszállították. 1949-ben új harangokat vásároltak. Az új harangok vasból készültekés kisebb méretűek voltak. A nagyobb harang – św. Stanisław – kerülete 750 mm, felirata így hangzik: „Ofiarnością parafian z CIEŚLIN za ks. proboszcza Jana Opałacza. RR 1949″.

1917-ben a környékbeli lakosok különálló plébániát alapítottak, és falazott templomot építettek. Különféle nehézségek miatt, 8 hónap alatt felépült a jelenlegi templom. Az új templom felszentelését 1918. május 8-án ks. Jan Flis strzegowai plébános végezte el. 1917-1923 között felépült a jelenlegi falazott templom, melynek ünnepélyes felszentelését 1923ban Augustyn Łosiński kielcei püspük végezte el. A plébániához több falu is tartozott. A plébánia első plébánosa ks. Roman Pytlarz volt, aki 1925-ig szolgált Cieślinben. Ebben az időszakban befejezték a plébániát és felépítették a gazdasági épületeket, kerttel vették körül, rendezték az emlékhelyet is a tavacskák körül. Az egyik közepén felállították Nepomuki Szent János szobrát, melyet Kwaśniów Dolnyból szállítottak át ide.

A kisebb – Matka Boska Królowa Korony Polskiej – harang kerülete 650 mm, felirata: „Królowo Korony Polskiej Błogosław Twojemu Ludowi” valamint „Ofiarnością parafian z CIEŚLIN za ks. proboszcza Jana Opałacza. RR 1949″. A plébánia további plébánosai: ks. Stefan Marzec (1950 – 1955), ks. Władysław Latała (1955 – 1959), ks. Marcin Dubiel (1959 – 1977 valamint 1977 – 1986) között megbízott, ks. Jerzy Król (1977 – 1989) és ks. Ryszard Gąsior (1989 – 2005). Ryszard Gąsior halála után ks. Leszek Kapela lett a plébános.

Ks. Pytlarz a łękai plébániára távozott, a következő plébános egy éven át ks. Juljan Lisowski volt. 19251926 között bekerítették az egyházi temetőt és megkezdték a harangtorony építését.

4

Ks. Leszek Kapela 2005. április 8-án, a pápa temetése napján állattatta a templom melletti területen II. János Pál pápa 2,5 m magas emlékművét. A pápa pásztorbotot tart kezében (a Jarosław környékén lévő Łowcéből való Józef Siwoń alkotása). Szent Szaniszló emléknapján, 2005. május 8-án a pápa emlékművének felszentelését ks. kan. Stanisław Kocot, a sosnowieci Szent Joachim plébánia plébánosa végezte.

Bydlin Bydlin – a XII. századból származó falu a Kislengyelországi vajdaságban, az olkuszi járásban, Klucze nagyközség területén fekszik. 1975-1998 között atelepülés közigazgatásilag a Katowicei vajdasághoz tartozott. A falu lakossága 2008-ban 967 fő volt. A falun vezet keresztül a Sasfészek turistaútvonal valamint a Jurai Sasfészek Kerékpárút. A településen egy várrom, egy római katolikus templom valamint a Jehova Tanúi Királyság Terme található.  A település története A település első említése 1120-ból való, ekkor közel ezer lakosa volt. 1388-ban a falu feletti dombon Niemierza herbu Strzała – a falu és a környező területek akkori birtokosa – lovagvárat építtetett.

II. János Pál pápa emlékműe a templom mellett

A XIV. századi vártorony

Ezen kívül renoválták a plébánia épületét és 2007ben lecserélték tetőzetét, autóparkolót építettek a templom közelében, rendezték a plébánia területét a tavacskák környékével együtt és kockakőburkolattal látták el a templom melletti teret és a templom körüli zarándokutat.

A várat a későbbi időkben a Boner család katolikus templommá építtete át.

A protestáns gyülekezet templomává átépített vár 1520 körül a lelkes ariánus Jan Firlej a protestáns testvérek gyülekezete számára alakattatta át, fia, Mikołaj viszont visszaállította a katolikus templom jelelgét és a Szent Kereszt nevet adta neki.

II. János Pál pápa emléktáblája 2011-ből

5

1655-ben a templomoit a svédek felgyújtották. 80 évvel később újjáépítették, a XVIII. században többször elpusztult és többször kifosztották az itt átvonuló ellenséges csapatok. Ennek a századnak a végén végül is üresen állt. Bydlint 1404-es dokumentumokban városként említik, ez az állapota 1530-ig tartott, amikor ismeretlen okból elvesztette városi rangját. A XIX. század végén,a várhegy lejtőin galenit bánya működött. 1914. november 15-én a falu körüli mezőkön zajlott le a tüzérséggel támogatott lengyel Légiók I Dandárának IV. és V. zászlóaljai és az orosz hadsereg közötti ütközet (bitwa pod Krzywopłotami). Az itt elesett légionisták tömegsírban nyugszanak a bydlini temetőben felállított 7 méteres kőkereszt alatti tömegsírban.

Legszentebb Szűz Mária Megvigasztalása temetőkápolna A kápolna mellett terül el a plébánia temetője.

A lengyel sáncvonal maradványai a hegy csúcsának közelében találhatók, a romhoz vezető út mentén.  Műemlékek és látnivalók o Szent Margit-templom A Szent Margit-templom (Kościół św. Małgorzaty) 1865-ből való. A dombon a svédek által lerombolt templom helyén épült. Berendezései közül figyelemre méltó a műemlék, reneszánsz oltár, Istenanya gyermekével szobor, Szent Margit és a Szent Mihály szobor. A keresztelőmedence fekete márványból készült, 1707-ből való, a wielkanoci evangélikus templomból került ide. A temető emlékköve Bitwa pod Krzywopłotami A téli hónapokban, amikor a fákról lehullt a levél, a várhegyről északnyugati irányban Krzywopłoty falu, északkeleti irányban pedig Załęże látható. A közöttük elterülető terület 1914. november 17. és 18. között a Trojanowski parancsnoksága alatt álló lengyel légiók és a cári csapatok közötti véres csata helye volt (Bitwa pod Krzywopłotami). A Lengyel Légiók 1 gyalogos ezredének 4. és 6. zászlóalja Tadeusz Furgalski (Wyrwa) és Herwina kapitányok és a tüzérek Brzoza kapitány parancsnoksága alatt, összesen mintegy 1400 katona beásta magát a Bydlin és a szomszédos Krzywopłoty feletti Szent Kereszt-hegyen, az oroszok meg elfoglalták állásaikat az Smoleń és Domaniewice környéki erdei rengetegben.

Szent Margit-templom (Kościół św. Małgorzaty) o Temetőkápolna A bydlini Legszentebb Szűz Mária Megvigasztalása temetőkápolna (Kaplica pod wezwaniem Pocieszenia Najświętszej Marii Panny) a XVIII. század végén épült bizonyára a régi remetelak helyén. 1884-ben ks. A. Paprocki átépítette. ― A kápolna belsejében található a gótikus, bizonyára a XV. század első feléből való, csodatévő, gyógyító hatásáról ismert Istenanya gyermekével (Madonna) szobor. Az ehhez a szoborhoz kapcsolódó gyógyulásokat leíró imádságos könyv már 1764ben megvolt.

A változó szerencsével zajló küzdelem mindkét oldalon jelentős veszteséget okozott. A Załęże elleni rohamot Stanisław Paderewski főhadnagy, a 6. zászlóalj 3. századának parancsnoka, Ignacy Paderewski féltestvére vezette. A csatában 46 légionista elesett, 131 pedig megsebesült és fogságba esett. Az ütközet feltartóztatta az oroszok támadását. Az elesett légionisták a bydlini temetőben nyugszanak.

6

Az elesett osztrák és orosz haditemetőkben nyugszanak.

katonák

más

o A csatában rész vett többek között: ― Ottokar Brzoza-Brzezina (1883-1968)

A csatateret Józef Piłsudski "Krzywopłockie legionowe Termopile"= „Krzywopłoty a légiók Termopüléje” néven nevezte.

― Eugeniusz Dreszer-Słomka (1895-1914)

Piłsudski kezdeményezésére a közeli temetőben hét méter magas kőkereszt állítottak fel, melynek talapzatát a légiók szimbólumai díszítik.

― Tadeusz Furgalski ps. Wyrwa (18901916)

― Albin Fleszar ps. Satyr (1888-1916)

― Karol Marceli Lenczowski (1881-1959) ― Mieczysław 1945)

Ryś-Trojanowski

(1881-

― Juliusz Ulrych (1888-1959) ― Stanisław Bytnar (1897-1945) – súlyos sérülést szenvedett ― Wacław Budzyński (1891-1939) o A csatában elsett légionisták: A bydlini temetőben lévő emlékművön elhelyezett lista 34 elesett légionista nevét tartalmazza. A hiteles és kiegészített adatok megtalálhatók Janusz Cisek, Kamil Stepan "Lista strat Legionów Polskich 1914-1918" (2006) könyvében.

Kőkereszt, melynél évente november 11-én, a Lengyel Függetlenség Ünnepe alkalmából állami hivatalnokok részvételével ünnepségeket tartanak

A légionisták emlékműve a bydlini temetőben Ezeknek az eseményeknek élő emléke a légionisták kezdeményezésére és pénzéből a csata emlékére 1937-ben épített iskola. A csata 95. évfordulóján, 2009-ben Bydlin lakói obeliszket emeltek kereszttel és két emléktáblával. A táblára az elsett legionisták neveit vésték.

Bakal Mieczysław, Baran Stanisław, Bełda Stanisław, Bugański Marcin, Bogdalski Marian, Dziurzyński Roman, Grunberg Stanisław, Grybisz Józef, Gugulski Franciszek, Janusz Antoni, Kiszka Antoni, Klimaszewski Michał, Kociborowski Rudolf, Kowal Władysław, Kowalczyk Ignacy, Kozicki Bronisław, Medyński Eugeniusz, Michalski

Krzywopłoty melletti harcokat örökítették meg Varsóban, az Ismeretlen Katona Sírjánál 1990-ben elhelyezett emléktáblák egyikén lévő felirattal: "KRZYWOPŁOTY 14 XI 1914".

7

Jerzy, Michalski Władysław, Muller Adolf, Nowak Julian (vagy Juliusz), Ostrowski Jerzy (vagy Karol), Pączek Wawrzyniec, Paderewski Stanisław, Paśko Tomasz, Pałka Stanisław, Przesłowski Tomasz, Prochowicz (vagy Próchowicz) Wojciech, Stasz Kazimierz, Stelmasiewicz Zygmunt, Tokarczyk Jan, Werner Bronisław, Witkoś Ignacy, Weszyński (vagy Wyszyński) Marian

A vár eredeti szerepét közel kétszáz éven át látta el. Birtokosai ekkor Pełka és Niemierza testvérek. Niemierza herbu Śmiara idővel elrendeli az alapfalak lerakását. Egyes források szerint kezdetben a vár Niemierza z Gołczy (†1350) fiának birtokában is volt. Egyes kutatók szerint az erődítmény bizonyos időn keresztül Nagy Kázmér lengyel király nőtlen fiai egyikének és Cudka nevű ágyasának birtokában is volt. Ágyasától, Cudka úrnőtől származó fiú gyermekei: Niemierza úr (1342 után–1386 után), Pełka úr (1342–1365) és János (1342 után–1383), a hasonló nevek azt sugallják, hogy a fent nevezett testvérek Kázmér saját gyermekei voltak.

Bydlinben 12 ismeretlen nevű légionistát is eltemettek.

1398-1400 között igényt tartottak a várra Klemens és Zbigniew z Łapanowa testvérek valamint Klemens z Lubczy, krakkói kanonok is.

Franciszek Zawada a csata emlékére írt versének részlete o Bydlin vára (Zamek w Bydlinie) Bydlin vára (Zamek w Bydlinie) – a középkori vár romjai a hegyoldalban találhatók. A vár egy ideig templomként is működött.

A vár rekonstrukciója B. Drejewicz szerint. Forrás: Robert Sypek: Zamki i obiekty warowne jury krakowsko-częstochowskiej ― A krakkóiczęstochowai jura várai és erődítményei A XV. század végén Bydlin a Szczepanowski nemzetség kezére került, később birtokosok voltak itt a Brzezickiek, majd a Bonarok, akik a XVI. század elején templommá építtették át a várat.

A vár leírása a túristaút mellett ― A vár története A Bydlinben álló szerény váracska építésének története a múlt homályába vész. Nem maradt fenn forrás azzal kapcsolatban, hogy ki és miért építette. Egyes tudósok véleménye szerint sohasem volt vár, hanem kezdete óta mindenek előtt szakrális szerepe volt. A Bydlinben álló castrum első írásos említése 1398. évi dokumentumokban fordul elő, ebben az időszakban a lengyel-sziléziai határvédelem fontos eleme volt. A magas, sziklás hegyen ekkor őrtorony állt.

Feljárat a várromhoz A XVI. századig, amikor is a Bonerek birtokába került, majd a Firlejeké lett, a várnak húsz birtokosa is volt.

8

A XVI. század elején Firlejek a várat templommá építtették át. 1570-ben, a reformáció idején Jan Firlej, mint lelkes lutheránus, majd kálvinista – Bydlin akkori birtokosa – a templomot ariánus gyülekezetté alakíttatta át. Ebben az időszakban elbontották a két kaputornyos várfalakat, befalazták az eredeti ablakokat és átalakították a belsejét.

Az ablak kivételével a falakban a meredek rézsűk felől keskeny lőrések voltak. Feltételezik, hogy ez a toalett berendezések maradványa. Az építés második fázisában, bizonyára még a XIV. században, védőfalat építettek kaputoronnyal a délkeleti részben, amely a déli udvarból látható. Az egész építményt várárok valamint kő-föld fal övezte, ezen kívül a vár észak felől meredek rézsű és nagy kiterjedésű vizenyős terület védte.

Azonban már 1594-ben Jan Firlej fia, Mikołaj visszaadta az építményt a katolikusoknak, elvégezték a renoválását és a Szent Kereszt (Święty Krzyż) nevet adták neki. ezt a nevet kapta az egész hegy is. 1655-ben a templomot a Burchard Müller von der Lühnen (1604. március 10.-1670. június 22.) tábornok alatt a Częstochowába tartó svéd katonaság felgyújtotta. A Męcińskiek utasítására a XVIII. század 30-as éveiben helyreállították. Az ismétlődő rablótámadások, hanyagság és tűzvészek miatt a XVIII. század végén a vár fokozatosan lepusztult, és a XIX. században már rom volt. A XIX. század végén a várhegy oldalában galenit bányát nyitottak.

A XIV. századi vár alaprajza 1. lakóépület, 2. védőfal, 3. kaputorony, 4. rézsű A vár templommá történő átépítése idején a XVI. században befalazták az eredetileg nyitott ablakokat és a főépület ajtós és felosztott egységes belsejét három helyiségre osztották fel. Hosszának felében falat emeltek, létrehozva benne a szentélyt és a hajót. Ezt a hajót nyugat felől kis fallal elhatárolták, keskeny termecskét formálva, amely bizonyára valamilyen kiegészítő vagy előcsarnok, talán kápolna szerepét töltötte be. Pótlólag új ablakokat is nyitottak az udvar felől.

A várrom belseje Az I. világháború kezdetén, 1914. november 17-én a Trojanowski parancsnoksága alatt álló légionisták a várhegyen hadállást foglaltak el majd a Załężében állomásozó orosz hadsereg ellen támadtak.

Napjainkig fennmaradtak a vár hatalmas leromlott falmaradványai, a kerítőfalak földdel fedett alapjai és a várárkok gödrei. 2009-ben a lakóépület déli fala összedőlt, ugyanakkor már 2012-ben újjáépítették azt. Megtisztították a falakat, a növényzetet eltávolították a falak tetejéről és a falak vakolatait pótolták. Helyreállították a romhoz vezető lépcsőket is.

― A vár építészete Napjainkig fennmaradtak egyes faldarabok és a várárok. A rom négyszög alakú, 24 m hosszú és 11 m széles. A helyi mészkőből épült építményt sarkain támfalak erősítették. A falak közepes vastagsága kb. 2,3 méter, átlagos magasságuk közel 7 m volt. A falakban láthatók a beépített lőréses ablakok nyomai.

A várat látogathatóvá tették, a magaslat lábánál fa táblán elhelyezték a vár történetét tartalmazó leírást. ― Régészet

A vár valószínűleg legalább háromszintes volt, minden emeletén két helyiséggel. A lakóépület bejárata 2,5 m magasan helyezkedett el, fa folyosó vezetett hozzá.

1989-ben, a várrom területén régészeti kutatásokat végeztek. A régészeti kutatásokat Błażej Muzolf vezette.

A bejárat jobb oldalán található helyiség nagy, boltozott ablakokkal rendelkezett, baloldalon viszont egy vagy két helyiség volt.

Ennek gyümölcseként a főépületet övező várfalak alapjainak szomszédságában I. (Nagy) Lajos (Ludwik Węgierski/Wielki/Andegaweński azaz Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos)

9

(Visegrád, 1326. március 5. – Nagyszombat, 1382. szeptember 10.) magyar király 1370-ből való dénárára bukkantak, ami megerősítette a vár Anjoukori eredetét. III. Zsigmond lengyel király (lengyelül Zygmunt III Waza); (Gripsholm vára, 1566. június 20.– Varsó, 1632. április 30.) valamint II. János Kázmér lengyel király (lengyelül Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, 1609. március 22. – Nevers, 1672. december 16.) pénzeit is feltárták.

1436-ban, a brzeskoi járásban fekvő Jasieńben gótikus templomot alapított. III. Spytko 1437-től a huszitákkal állt szövetségben, Zbigniew Oleśnicki krakkói püspök ellenfele volt. Támogatta Zygmunt Korybutowicz – Zygmunt Korybut (1395 körül?-1435) litván herceg – cseh trónigényét. 1439. május 3-án Spytko szövetséget kötött. Amikor Oleśnicki püspök Nowy Korczynban saját, huszitaellenes szövetséget kötött, Spytko megtámadta a várost. Spytek – a szövetségesei nagy részétől elhagyatva – 1439. május 6-án, a Grotniki melletti csatában esett el.

Ezeken kívül nagymennyiségű edénykerámiát és figurális és heraldikai díszítésű kályhacsempéket is találtak. Ezen kívül a lakóépület alatt három kriptát is találtak emberi csontvázakkal. Feltárták az az épületek ismeretlen alapjait, többek között a kaputorony alapjait.

I. Ulászló, Lengyelországban III. Ulászló (lengyelül: Władysław III Warneńczyk) (Krakkó, 1424. október 31. – Várna, 1444. november 10.), a Jagelló-házból származó magyar és lengyel király rövidel ez után visszaadta a nemességet és az özvegyi és a családi birtokot. Melsztyński politikai szövetsége sikert hozott, Kazimierz Jagiellończyk fia, II. Ulászló (lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül Vladislav Jagellonský; Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13.) – uralkodói mellékneve: Dobrze (Dobzse) László – Magyarország és Csehország királya lett. Lengyelország és Csehország között azonban nem jött létre perszonálunió.

2009-ben összedőlt a lakóépület déli fala. 2012-ben kezdtek hozzá a renoválási munkákhoz. * Bydlin mintegy 10 km-re, északkeleti irányban fekszik Olkusztól. Smoleń és Ryczów váraktól 6 km-re, mintegy egy órai járásra fekszik. A közeli Wolbromból és Pilicából a PKS autóbuszokkal közvetlenül is megközelíthető. A romok a falu északi részében, a temető mellett találhatók, a Dłużecbe vezető út bal oldalán.

― Spytko IV z Melsztyna

Rabsztyn

III. Spytko fia, Spytko IV z Melsztyna vagyis Spytko z Melsztyna vagy Spytek z Melsztyna Tarnowski herbu Leliwa (zm. ok. 1503) – zawichojski várnagy, királyi udvarnok, a Krakkói Egyetem hallgatója, 1454-1455 között klerikus volt. Testvére, Jan Melsztyński (†1474 körül) lovag, bencés szerzetes, felesége Katarzyna Giżycka, Wincenty Giżycki (XV w.), a mazóviai hercegség marsalljának leánya volt.

Rabsztyn – a falu a Kis-lengyelországi vajdaságban fekszik, az olkuszi járásban, Olkusz nagyközség területén. Rabsztyn neve a német Rabenstein, vagyis Hollókő szóból ered. A 783. számú vajdasági út közelében, a Sasfészek útvonal mellett található település – utunk következő állomása – szintén egy régi várrommal rendelkezik. ― Spytko II z Melsztyna

― Mikołaj Kornicz Siestrzeniec

A vár birtokosa II. Spytko (1364-1399) volt, aki 18 éves korában krakkói vajda lett, majd Jagelló Ulászló (Władysław Jagiełły) Podólia (ukr.: Поділля [Pogyillja], lengyelül Podole) kormányzójává nevezte ki. II. Spytko 35 éves korában, 1399. augusztus 12-én vagy 16-án, Vorszklában (oroszul és ukránul: Ворскла), a tatárok elleni harcban esett el.

Mikołaj Kornicz Siestrzeniec, tulajdonképpen Mikołaj z Jaroszowa h. Kornicz (†1445) – będzini és rabsztyni várgróf volt. A korszak másik neves személye Mikołaj Kornicz volt, aki szegény sziléziai családból származott. A családi fészek a racibórzi járásban fekvő Kornice falu volt. Egy ideig Krzyżanowice Małe (jelenleg Proszówka része) birtokosa is volt, amelyről 1414– 1429 között nevezte magát. 1415. április 10-én, a poroszországi lovagrendi háború után szolgálatainak elismeréseként Będzin várának várgrófja lett. 1421-ben II. Ulászló, eredeti nevén Jagelló (lengyelül: Władysław II Jagiełło, litvánul: Jogaila, Litvánia, 1351. körül – Gródek, 1434. május 31. vagy június 1.) levéllel Prágába küldte.

II. Spytko felesége Elżbieta Węgierska volt. [Lackfi Erzsébet, első férje: Spytko z Melsztyna (†1399), második férje: Piaszt János, Münsterberg utolsó hercege.] Lányai Dorota, Jadwiga és Katarzyna, fiai pedig Jan és III. Spytko Zbigniew Oleśnicki herbu Dębno (1389-1455) krakkói püspök (majd az első lengyel bíboros) politikai ellenfelei voltak. ― Spytko III z Melsztyna

1429-ben, mint Jan Szafraniec kancellár (1423– 1433) a huszitabarát programjának híve, ellenezte a király huszitaellenes hadjáratát. Mikołaj Kornicz Siestrzeniec ugyanakkor sohasem volt huszita és a huszita gyakorlatot ésem folytatta.

III. Spytko (* 1398-†1439. május 6.) – II. Spytko és Elżbieta Węgierska fia volt. III. Spytko bieczi várnagy Rabsztynon kívül többek között a melsztyni vár birtokosa is volt.

10

Ugyanakkor a gondjaira bízott będzini várat a huszaita mozgalom támogatásának bázisául használta fel, különösen abban az időben, amikor a husziták elfoglalták Sziléziát. Megengedte magának az erőszak alkalmazását saját politikai ellenfeleivel szemben. 1434-ben a királyi bíróság elítélte. Az ítélet után elvesztette będzini várgrófi tisztét és életfogytiglan tartó bírói tisztséget vásárolt a városban.

Mikołaj Kornicz z Jaroszowa címere Hamarosan (a gazdag Szafraniec családdal való ismeretségének köszönhetően) rabsztyni várgróf és przedbórzi sztaroszta lett. Będzin vára hosszú ideig Siestrzeniec székhelye volt.

Mikołaj

A vár történeté bemutató emléktábla a várfalon A XIV. század végén II. Ulászló, eredeti nevén Jagelló (lengyelül: Władysław II Jagiełło) a várat Spytko Melsztyński herbu Leliwa Podólia kormányzójának adományozta.

Kornicz

1587-88 közötti Habsburg ellenes hadjárat idején Rabsztyn várának helyőrségparancsnoka Hawryło Hołubek, más néven Gabriel Hołubek (ukr. Гаврило Голуб, Габриель Голубек; †Byczyna, 1588. január 24.) lengyel szolgálatban álló kozák lovaskapitány volt.

Spytko II z Melsztyna (*1364-†1399. augusztus 12/16) avagy Spytko II herbu Leliwa – 1384-től krakkói vajda, 1389-től krakkói várnagy volt. Spytko II Jan fia és Spycimir herbu Leliwa unokája volt. Egyike volt a krevai unió (ritkábban krewói unió) aláíróinak.

1827-ben a faluban 5 ház és 45 lakos volt. 1954-ig Rabsztyn nagyközség székhelye. 1975-1998 között a település közigazgatásilag a katowicei vajdasághoz tartozott. o

Rabsztyn várának romjai

Rabsztyn vára (Zamek w Rabsztynie) – a jelenleges romjaiban látható egykori lovagvár nevét a német Rabestein vagy Raabstein – lengyelül krucza skała – magyarul Hollókő elnevezésből származtatja. A hegy lábánál, melyen a középkori vár emelkedik, egy XVII. századi reneszánsz palota (alsóvár) maradvánmyai találhatók. A várrom legkorábbi fennmaradt részei a XIII-XIV századból származnak. Az eredeti vár, melynek említése a XIII. századból származik, fából épült. A XIV. században, Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki), lengyel király (1333–1370) uralkodásának idején a vár pompás külsőt öltött: két lakószárnyból, tornyos fellegvárból és két várudvarból állt. Rabsztyn a Krakkó és Częstochowa között épült erődrendszer, az ún. Sasfészek-rendszer részét képezte. A király halála után magánkézbe került.

A Leliwa család címere A lengyel trónra lépő Hedvig és férje, Władysław Jagiełły támogatója volt és a Lengyel-Litván Unió fő híveinek egyike volt. 1385-ben unokatestvéreivel – Jan z Tarnowa és Spytko z Tarnowa – együtt, mint Lengyelország képviselői tárgyalt és aláírta a Lengyel-Litván szerződést Krew városában.

11

A krevai unió Lengyelország és Litvánia perszonáluniója. 1385. augusztus 14-én kelt egyezmény, melyet Kreva litván városban kötöttek. Az eredeti latin nyelvű okirat a "Krew" nevet használta. Az okirat ígéreteket tartalmazott Hedvig kiskorú lengyel királynő és Jogaila, Litvánia nagyhercege között kötendő házasság feltételeiről, utólag ezt tartották a lengyel-litván unió kezdeti lépésének. Az egyezmény a következőket tartalmazza:

1396-ban feldúlja Władysław Opolczyk (Opolei László) irtokait, köztük Lubliniecet, Olesnot és Gorzów Śląskit. 1395-ben Podolét, mint hűbérbirtokot kapja a királytól. 1399-ben a lengyel támogató csapatokat vezette a Vorszkla menti csatában, ahol elesett. A Vorszkla menti csata (lengyelül Bitwa nad Worsklą, oroszul Битва на Ворскле, litvánul Vorsklos mūšis, ukránul Битва на Ворсклі, fehéroroszul Бітва на Ворскле) Toktamis elűzött tatár kán és támogatója Nagy Vitold litván nagyfejedelem, valamint a Timur Lenk Toktamis feletti győzelme után hatalomra került Timur Kutlug (1395-1400) között lezajlott csata a Dnyeper egyik mellékfolyója, a Vorszkla mellett, 1399. augusztus 12-én, amely az Arany Horda győzelmével ért véget. A vereség hatására Vitold le kellett tenni Toktamis támogatásáról és keletre tervezett terjeszkedéseiről.

― Házassági ajánlat: házasság a litván nagyfejedelem, Jogaila és Hedvig között. ― A pogány Jogaila és a többi litván nemes áttérése a római katolikus vallásra. ― Kétszázezer forint kifizetése az osztrák hercegnek, Habsburg Vilmosnak. Az összeget kárpótlásként kellett kifizetni, mivel meghiúsult a korábbi házassági szerződés Hedvig és Vilmos között. ― A Jogaila által bármilyen címen elfoglalt lengyel területek visszaszolgáltatása. ― A litvánok által fogságba ejtett összes keresztény hadifogoly szabadon bocsátása ― Litvánia és Ruténia összes földjének a lengyel koronához csatolása A szerződő felek Jogaila és négy közeli férfi rokona egyrészről, másrészről a kiskorú Hedvig édesanyja, Boszniai Erzsébet lengyel és magyar királyné, magyarországi kormányzó és néhány lengyel képviselő. Az okirat formálisan Jogaila ígéreteiként fogalmazódott meg a leendő házastársa családja felé, melyeket a házasság esetén be fog tartani, de a menyasszony részéről elkötelezettségről nincs említés.

Rabsztyn várának romjai 1439-ben, Spytko fia, III. Spytko létrehozta a lengyel husziták szövetségét Zbigniew Oleśnicki krakkói püspök ellen. Rátámadt a Nowy Korczynban tanácskozó királyi tanácsra, de a Grotniki melletti csatában legyőzték, ahol elesett. Birtokát a várral együtt 1441-ben a királyi kincstár elkobozta, majd, mint Jadwiga z Książa hozományaként Andrzej Tęczyński z rodu Toporczyków kezére került. 1442-ben a király utasítására megerősítették az erődöt.

A megállapodás következménye ugyanebben az évben Jogaila lengyel királlyá koronázása volt iure uxoris és megkeresztelése. Jogaila új keresztnevéül Ulászlót (Władysławot) választották Hedvig dédapja I. Lokietek Ulászló után, aki az utolsó előtti Piast uralkodó volt Lengyelország trónján, és aki egyesítette a feudális széttagoltság után az országot. A "II." szám az uralkodók listáján ugyanolyan későbbi találmány, mint nevének lengyelesített változata a "Jagelló" (lengyelül Jagiełło). Nevének, vagyis az Ulászlónak és a Jagellónak minden korabeli együttes említése kétséges. Ma a lengyelek Władysław II Jagiełło-nak mondják.

Andrzej Tęczyńskit 1461. július 16-án a krakkói lakosok tömege meggyilkolta. Ezután, testvére, Jan Tęczyński z Rabsztyn ügyében Marcin Bełza, az egyik krakkói tanácsos hozott itt ítéletet. A XVI. században a vár a Bonerek kezén volt, akik három nemzedéken át töltötték be a rabsztyni sztaroszták hivatalát. 1573-ban Seweryn Boner a várban látta vendégül Henri de Valois (lengyelül Henryk Walezy) lengyel királyt (1573–1574 között).

Spytko II z Melsztyna a király közeli munkatársa volt. Nővére, Jadwiga volt Jagiełły keresztanyja. Felesége, Węgierka Elżbieta (Lackfi Erzsébet), Hedvig királynő egyik udvarhölgye volt. ― Lackfi Erzsébet apja: István vajda fia, Lackfi Imre volt, aki 1369-1372 között királyi főlovászmester, erdélyi vajda, majd 1372-1375 nádor volt, anyja pedig Nagymartoni Katalin.

1587-88 között, a Habsburg ellenes hadjárat idején Gabriel (Hawryło) Hołubek kozák lovaskapitány volt itt helyőrségparancsnok.

12

csatlakozva megküzdjenek Lengyelország ellenségeivel. Ha győznek, az életre kelt kőkislány minden lovagnak egy-egy gyöngyszemet ad a Hazáért vívott küzdelem emlékére.  Vár a művészetben A rabsztyni várromok feltűnnek Giacomo Battiato rendező Karol. Człowiek, który został papieżem (Karol - Az ember, aki pápa lett) című filmjében.

Rabsztyn várának rekonstrukciója 1592-ben a következő sztaroszta Mikołaj Wolski z Podhajec herbu Półkozic (*Podhajce, 1553-†1630. március 9.), 1616-tól a Korona nagymarsallja, 1600-tól a Korona udvari marsallja, diplomata, krzepicki, olsztyni és rabsztyni sztaroszta, kincstárnok volt. Utána Zygmunt Gonzaga Myszkowski herbu Jastrzębiec (1562–1615), a Korona nagymarsallja, wojniczi várnagy volt a rabsztyni sztaroszta. Valószínűleg ő építtette át a rabsztyni várat a XVII. század elején reneszánsz stílusban. Teljesen elvesztette védelmi jellegét. A fellegvár tövében építtette fel alsóvárat, amely háromszárnyú, kétszintes palota volt, 40 szobával. Az egészet mély várárok választotta el a többi résztől. A vár évszázadokig tartó virágkora 1657-ben, az ún. „özönvíz” idején ért véget, amikor a svédek kifosztották és felgyújtották és már építették újjá. A XIX. század elejéig még részben használták, majd elhagyták. A XIX. század második felében kincskeresők szállták meg a vár egyik fennmaradt részét, a bástyát és az alsóvár falait. A helyi mondák szerint a várat alagutak kötik össze Olkusz városával és a Januszkowa Góra barlanggal.

A vár tövében A nyári hónapokban az Olkuszi Művelődési Ház, a Holló Lovagrend és a Rabsztyn Vára Társaság lovagi tornákat rendez a vár területén.

 Az alvó lovagok legendája A helyiek szerint mélyen a föld alatt, a rabsztyni vár romjai alatt egy másik, gyönyörű vár rejtőzik. Dísztermében két kővé vált gyermek, egy kisfiú és egy kislány áll. A kisfiú ujján gyémánttal kirakott gyűrű csillog, a kislány nyakán gyöngyök fénylenek. A szomszéd termekben elvarázsolt érclovagok alszanak. Évente egyszer, virágvasárnap ébrednek csak fel, mindig akkor, amikor a legközelebbi templomból elindul a hívek körmenete. Ekkor a kisfiú ujján megfordul a gyűrű, kinyílnak a vártermek kapui, az elvarázsolt lovagok életre kelnek, beszélgetni kezdenek, és a finomabbnál finomabb étkektől roskadozó asztalokhoz ülnek. A lakoma éjfélig tart, ezután ismét mindnyájan kő- és vasszobrokká válnak. Így megy ez évről évre egészen addig, amíg a kőfiú ujjáról le nem csúszik a gyűrű. Ekkor a lovagok megszabadulnak a varázslattól, és a fiú vezetése alatt elindulnak, hogy a többi elvarázsolt sereghez

A vár madártávlatból A vár néhány éve folyó részleges rekonstrukciója után, 2009-ben használatba vették az őrtornyot és a főkaput. A vár rekosntrukciója tovább folyik.

13

Hilcus (1262), Helcus (1301), Ylcus (1314), Elcus (1409), Olkusch (1462). A XVIII. században a város neve még Ilkusz volt. Ez arra mutat, hogy a város neve a német Hilke (másképpen Hilcus, Hildebrand) és a város alapításában részt vevő németek telepesekre utal.

Olkusz Olkusz – utunk következő állomása is a Kis-lengyelországi vajdaságban fekszik. Egykor a Lengyel (Korona) királyi városa volt. 1299-ben kapta meg a városi jogokat. A város területe 25,65 km². 2012. december 31én a város lakóinak száma 36 993 fő volt.

A Hildebrand nevet Lengyelországban, a XIII. században Hildebrand, Hilbrand, Hillebrand, Hilwrand, Helbrand, Helibrand, Elbrend, Ilbrand formában jegyezték le, és lehet, hogy a becéző formája többek között Helt, Hik, Hiko, Ik, Iko, Hiltosz, Hidek, Hidko, Jiko, Hyczka, Hyczko volt.

Lengyelország cink-ólom bányász központjainak egyike (Olkusz – Pomorzany bánya, Bukowno közelében Zakłady Górniczo-Hutnicze „Bolesław”), itt működik az Emalia SA zománcgyár, OWENT ventillátorgyár, kisipara és kézművesipara is van. Olsztyn helyi kereskedelmi és kulturális központ.

A Hildebrand germán eredetű férfinév, a hildiō (germ.). hilt(e)a (középkori német.) — "walka = harc" i branda (germ.) — "ogień (tűz), głownia (penge v. parázs), żar (parázs)" szavakkal kapcsolatos, ami metaforikusan átvíve "miecz" (kard), aminek jelentése középkori német: brant — "głownia, błyszczący miecz" = „penge, fénylő kard”. Lengyelesített formában Hilkusz, amely napjainkra Olkusz névre változott.

Kereskedelmi hálózat: Biedronka, Carrefour, Media Expert Mix Electronic és Avans Galeria Atrium CCC.  Olkusz fekvése

 A város története

Olkusz a Krakkó-Częstochowa-i fennsík nyugati peremvidékén, pontosabban az Olkuszi-fennsíkon (Wyżyna Olkuska) terül el, a Baba-folyó mellett, 94. számú országos főútvonal illetve a 783. és 791. számú vajdasági utak kereszteződésében.

A középkorban Olkusz híres bányaváros volt. Környékén főleg ezüstöt és ólmot bányásztak, ezért nyerte el a település az ezüstváros nevet. Az ezüstrétegek következtében Olkusz területén már a kora középkorban kifejlődött a bányászat.

Olkusz félúton található a Katowice-Krakkó közötti 94. számú országos főútvonalon, a Kielce – Katowice közötti vasútvonal mellett. A várostól 20 km távolságban vezet az A4-es autópálya (E462), amely az E40-es nemzetközi főútvonal része.

― Olkusz a középkorban Kezdetben a telepítés a jelenlegi várostól nyugatra fejlődött, viszont a XIII. század első felében már város emelkedett a Baba-folyó felett. 1299 előtt német (magdeburgi) jogú város alakult (az eredeti alapító okirat elveszett, nincs lehetőség az alapítás pontos idejét meghatározni). Ettől kezdve Olkusz intenzíven fejlődött.

A városon vezet keresztül a széles nyomközű PKP Linia Hutnicza Szerokotorowa Sp. z o.o. (PKP LHS) vasútvonal ― Hrubieszów LHS, Zamość Bortatycze LHS, Szczebrzeszyn LHS, Biłgoraj LHS, Wola Baranowska LHS, Staszów LHS, Grzybów LHS, Gołuchów LHS, Sędziszów LHS i Sławków LHS ― melynek végpontja a közeli Sławkówban van.

A XIV. század elején a várost városfallal vették körül, és felépítették a Szent András apostol plébániatemplomot. A város akkoriban KisLengyelország legnagyobb és legfontosabb városai közé tartozott, ami a királyi bányák kiépítésének és a Wrocław-Krakkó közötti fekvésének köszönhető. 1356-ban jogot nyert saját képviselő delegálására az újonnan alakított Sąd Sześciu Miast (lat. Iudicium commissariorum sex civitatum) szervezetbe, amely Kis-Lengyelország városainak ― Krakkó, Kazimierz, Bochnia, Wieliczka, Sącz és Olkusz ― legfontosabb bírósági szervezete volt (1356-1725). Az olkuszi ólombányák és úgy látszik ezüstbányák is annyiban az államnak több milliót jövedelmeztek, a mennyiben azon város lakói, kik a bányászatot — mely sehol sem volt regale — a saját hasznukra űzték, az 1374-iki statutum szerint a királynak adták a tisztára olvasztott éreznek minden tizedik vagy tizennegyedik fontját. Ezeket a bevételeket a III. Zsigmond alatt megtartott

A vasút felett átvezető 791. sz. úton  A város elnevezése A város neve az első dokumentumokban a következő formában fordult elő: Lcuhs (1257),

14

országgyűlés a király civillistájához számította; de János Kázmér alatt a bányákat a víz tönkre tette.

1490-ben, a király halála után Ilkus nem tért vissza Lengyelországba, Budán maradt, itt is halt meg.

Több olkuszi jelentős állásokat töltött be akkoriban: Marcin Bylica Korvin Mátyás magyar király csillagásza volt, Marcin Biem pedig a Krakkói Akadémia professzoraként naptárreformokkal foglalkozott.

Ifjabb Marcin Biem vagy Marcin z Olkusza Młodszy (*Olkusz, 1470 k.-†Krakkó, 1540. november 9.) – lengyel csillagász, asztronmus és teológus. ― Nikolausz Kopernikusz (latinosan Nicolaus Copernicus, lengyelül Mikołaj Kopernik) (Toruń, 1473. február 19. – Frombork, 1543. május 24.) lengyel csillagász kortársa. ― Marcin Biem apja, idősebb Marcin Biem városi tanácsos volt. Anyja, a Bylica családból származott, melynek Marcin Bylica csillagász is egyik tagja volt.

Marcin Bylica z Ilkusza vagy magyarosan Ilkusi Márton (Marcin Bylica, Marcin z Olkusza, Martin von Olkus, Martinus Bylica de Olkus néven is ismert) (Olkusz, 1433 körül – Buda, 1493): lengyel matematikus, csillagász, asztrológus.

A XV. században Olkusz köré több mint 1100 méter hosszú városfal épült, amelyet 14 bástya övezett. Fennmaradt az egykori városfal néhány része és egy bástya, a bástya látogatható.

Ilkusi Márton 1452-ben végezte ela krakkói egyetemet, majd megismerkedett Martinus Rex de Zorawice-vel, híres asztrológussal, aki tanítványává fogadta. 1461-ben Európai útra indult. Első útja Bologna városába vezetett, ahol az egyetemen asztrológiát tanított. 1464-ben Rómában találkozott Regiomontanusszal.

A XV. században kimerültek a sekélyen fekvő ásványi nyersanyag rétegek, ekkor épültek ki a jelentősebb mélyebben elhelyezkedő rétegek kitermelését lehetővé tevő aknák. Olkusz virágkorában a város területén 300 ólombánya működött, földalatti járataik együttes hossza több mint 30 km-t tett ki. 1551-ben II. Zsigmond Ágost (Krakkó, 1520. augusztus 1. – Knyszyn, Lengyelország, 1572. július 7.) lengyel király új alapszabályokat adott az Olkusz környéki bányáknak.

1465 után Vitéz János bemutatta Mátyás királynak, és Regiomontanusszal együtt tanárrá nevezték ki a pozsonyi egyetemen. Amikor Vitéz János esztergomi érsek a pozsonyi egyetem ügyeit elrendezte, a király Ilkustól kért tanácsot az egyetem megnyitásának alkalmas időpontjára. Ilkus elkészítette a horoszkópot (amely a Ptolemaioszféle Almagest Corvinában látható), a tudósok bolygója, a Mercurius delelési pontjának kijelölésével. A horoszkópon a következő felirat olvasható: "Figura Coeli hora Institutionis Universitatis Histropolitane. Anno domini 1467." ("Csillagállás a pozsonyi egyetem megalapításának órájában.")

A középkorban kohók is működtek a városban, ezért a XVI. században királyi pénzverdét is nyitottak itt. 1579-ben a Ryneken fekvő egyik lakóházban királyi pénzverdét alapítottak, amely a század végéig működött (Báthory István és III. Zsigmond lengyel király (lengyelül Zygmunt III Waza) uralkodásának idején). Benne főleg tallért szelągot, groszt (garas), három garasost (trojaki) vertek.

1467 után udvari asztrológus lett; a király papi javadalmakat adományozott neki. 1468-ban, Pozsonyban írta meg Indicium de Cometa quí apparuit anno 1468 in civitate Histropolitana (Bizonyságtétel az 1468-ban, Pozsonyban megjelent üstökösről) c. munkáját.

― Újkor A város fénykorának a vége a XVII. században következett be: a bányászok ekkor kezdték alábányászni a városi épületeket, mivel a nemesfémtelepek kimerültek.

1469-ben közreműködött Regiomontanus Tabulae directionum című munkájának elkészítésében. 1468-ban Mátyás király Csehország ellen folytatott hadjáratot. Ilkus éppen Pozsonyban, az egyetemen tartózkodott. Mátyás hazarendelte, tudni akarta, elérkezett-e az idő a hadjárat megindításához.

A XVII. század második felében járványok, tűzvész és a svéd támadás tizedelték meg a város lakosságát. Az olkuszi bányászokat összegyűjtötték a svédek és a Jasna Góra-i kolostorhoz vitték őket annak aláaknázásához, ahol mindannyiuk meghalt.

1470-től egyes okmányokon Ilkus "budai plébánosként" szerepel, ugyanis két főesperességen kívül még három egyházjavadalmat kapott, öt éven keresztül.

A bányászat is abbamaradt, az elhanyagolt és feliszapolódott bányákat talajvíz öntötte el. A városban akkoriban gyakran előforduló tűzvészek során az épületek többsége megsemmisült.

1485-ben, Bécs ostrománál a király szintén kikérdezte csillagjósait, Ilkus Márton ekkor is köztük volt, és az egész hadjárat alatt Mátyás király mellett maradt. 1487 után már "arcium et sacrae theologiae professzor" ("bölcsészeti és teológiai doktor") néven szerepel, a budai egyetemen tanít, amellyel Mátyásnak nagy tervei voltak, a tanításban és a tantárgyakban reformot akart megvalósítani.

1795-ben Lengyelország III. felosztása következtében Olkusz osztrák uralom alá került, de az 1809-ben, Schönbrunnban megkötött béke után a város a Varsói Hercegséghez, majd 1815-től az orosz befolyású Lengyel Királysághoz tartozott.

15

Éppen akkoriban kezdetek terveket készíteni a bányászat újraszervezéséhez az olkuszi régióban. A kitermelés a XIX. században indult meg ismét, 1814-ben nyílt meg az első cinkbánya.

Az I. világháború után a város gyors fejlődésnek indul: iskola épült, jelentősen javítják a városi közlekedés állapotát. Olkusznak akkoriban mintegy 12 ezer lakosa volt, ennek majdnem 1/3-a zsidó. Jelentős német kisebbség is létezett. 1918-1939 között az olkuszi járás akkoriban a Kielcei vajdasághoz tartozott.

A XIX. század első felében Olkusz jelentős átalakuláson ment keresztül: elbontották a régi városházát, a városfalakat alamint az Augusztinusok kolostorát. Akkoriban építették az előljáróság épülettömbjét (Olkusz ekkor járási székhely volt), a kórházat és az új városházát.

1929. február 10-én Olkuszban jegyezték le az egyik legalacsonyabb hőmérsékleti rekordot Lengyelországban: –40,4 °C.

Az 1863. január 22-én indult januári felkelés (lengyelül: powstanie styczniowe) idején Olkusz és az egész Dąbrowski-vidék területén partizánegységek működtek, melyekben Francesco Nullo ezredes vezette olasz katonai csoportok is működtek.

― A II. világháború idején 1939. szeptember elején a várost a hadműveletek során a Wehrmacht foglalta el. ― A közeli Żurada területén Władysław Gnyś (1910-2000) hadnagy lőtte le az első német repülőgépeket a háború során. ― Olkusz a III. Birodalom része lett. Olkusz irányítását átvette a német kisebbség, a várost előbb Olkusch, később Ilkenau néven nevezték. Zsidó gettót is létrehoztak. A környékbeli erdőkben akkoriban a Honi Hadsereg (AK) partizán egységei tevékenykedtek, ami a megszállók heves megtorlását eredményezte.

Francesco Nullo (*Bergamo, 1826. március 1.†Krzykawka, 1863. május 5.) Giuseppe Garibaldiego barátja és bizalmasa volt. A Krzykawka melletti csatában halt meg, síremléke napjainkban az olkuszi régi temetőben található.

1940. július 16-án 20 személyt lőttek agyon, köztük 15 lengyelt. 1940. július 31-én pedig (Krwawa środa w Olkuszu = véres szerda Olkuszban) az 1940. július 15/16-án éjjel, dr. Julian Łapiński Parcze kerületben lévő villájában lelőtt Ernest Kaddatz német zsandár haláláért megtorlásul az összes 15-55 év közötti olkuszi férfit (néhány ezer személy) a városi piactérre és a közelei terekre tereltek, ahol néhány órán át kegyetlenül megkínozták és zaklatták őket. A rendteremtő akciót Heinrich Groll járási vezető, dr Karol Pokorny, Ortsgruppenleiter NSDAP, Rudolf Skaletz polgármester valamint a helyi csenőrparancsnok vezették.

Francesco Nullo ezredes A felkelés után lassan újjáéledt az ipar. Nem elhanyagolható jelentősége volt 1883-1885 között a Dąbrowsko-Ivangorod (oroszul Ивангород, németül Johannstadt) valamint a Sławków – Olkusz – Hrubieszów – Moszkva – Magnyitogorszk (Магнитогорск) vasútvonal kiépítésének, amely jelentősen hozzájárult az egész régió gazdasági integrációjához.

Ezen a napon Olkuszban meghalt Majer zsidó (USA állampolgár) valamint az olkuszi magisztrátus munkatársa, a 25 éves Tadeusz Lupa, akit menekülés közben lőttek agyon. Tíz nappal később meghalt Piotr Mączka kanonok. 12 súlyosan megkínzott férfit a németek a Sosnowiecben lévő börtönbe szállítottak.

Éppen a közlekedési útvonalakon való előnyös fekvésének köszönhetően Peter Westen osztrák gyáriparos 1907-ben megalapította a zománcgyárát, Fabryka Naczyń Blaszanych (ma Emalia SA).

1942 első feléig felszámolták az olkuszi gettót, lakóit koncentrációs táborokba szállították. Végül 1945. január 20-án a Vörös Hadsereg a sziléziai hadjárat során elfoglalta a várost. ― Kortárs történelem A háború után olkusz tovább fejlődött. A 60-as években kezdték az „Olkusz” bánya építését valamint elkezdték építeni a zagłębiei ipari üzemek dolgozóinak lakótelepeit, mindenekelőtt a Huty „Katowice” lakótelepet a közeli Dąbrowa Górnicza területén. Felépítették a zománcgyárat valamint a ventilátor gyár hatalmas új csarnokait. Ennek köszönhetően a lakosok száma megnőtt, a háború utáni évek 10 ezer lakos számáról a jelenlegi 40

Peter Westen

16

ezer főre. Az ipar fejlődése kedvezőtlen hatással volt a természeti környezetre. Ma a város körzetében gyakori jelenség a bányakár, összezavaradtak a hidrológiai viszonyok is (a Babafolyó forrása leapadt).

1776 sípja is ugyanúgy szól, mint négyszáz évvel ezelőtt. A hangszer az évente októberben megrendezett Nemzetközi Orgona- és Kamarazenei Napokon ― Międzynarodowych Olkuskich Dni Muzyki Organowej i Kameralnej ― és júliusban a Letni Festiwal Organowy keretében a nagyközönség előtt is megszólal.

1975-ig a város a Krakkói vajdasághoz tartozott, később, 1975-1999 között a Katowicei vajdaságban volt, 1999-től pedig a Kis-lengyelországi vajdasághoz tartozik.  Műemlékek:  Fennmaradtak o Szent András-bazilika Andrzeja)

(Bazylika

św.

A Szent András Plébánia (Parafia św. Andrzeja Apostoła w Olkuszu) – a római katolikus plébánia az olkuszi kerületben a sosnowieci egyház egyházkerülethez tartozik, a częstochowai egyházmegyében. 1184-ben hozták létre.

A bazilika belseje A XV. században a déli falához építették hozzá a Szent Anna-kápolnát. A XVII. század elején előcsarnok és a reneszánsz Loreto-i kápolna épült hozzá.

Szent András-bazilika (Bazylika św. Andrzeja) A Szent András-bazilika (Bazylika kolegiacka św. Andrzeja Apostoła w Olkuszu) – a XIII. és XIV. század fordulóján épült csarnoktemplom, festett falakkal és Hans Hummel által készített reneszánsz orgonával. Hans Hummel 1630-ban, tragikus körülmények között Lőcsén elhunyt német orgonakészítő mester volt. Nürnbergből származott, és a XVII. században többek között Krakkóban tevékenykedett. A legrégebbi lengyel orgonát készítette el az olkuszi Szent András-bazilikában. Építését 1611-ben kezdte meg, de az állványzat összedőlése miatt fia tragikus halála után megszakította, és csak 1624-ben fejezte be azt. Az alkotást tanítványa, Jerzy Nitrowski fejezte be 1633-ban. Ez az Európában közel eredeti állapotban fennmaradt legrégebbi orgonák egyike.

II. János Pál pápa emléktáblája a templom falán

17

Olkusz bányavárosi múltjára emlékeztet a XVI. század végéről származó, olkuszi ólomból készült keresztelőmedence, valamint egy impozáns, másfél méter magas ezüstkereszt, amit a bányászcéh adományozott a templomnak a XVII. században. A templomban található patrónusa, András apostol ereklyetartója. 2001-től az Olkuszi Társaskáptalan székhelye. 2002-től basilica minor (lat. 'kisebb bazilika'). o

1485-ből való olkuski)

szárnyasoltár (poliptyk

Minden bizonnyal a XIV. század első felében épült olkuszi Szent András-templom Kis-Lengyelország legfontosabb gótikus építészeti műemlékeinek egyike. A díszes templom pompás műtárgyakkal volt felszerelve. Az olkuszi szárnyasoltár egyik negyede

A templombelső legrégebbi fenmaradt darabja a XV. század végi szárnyasoltár, amely jelenleg a hajótest északi falánál található. Anna Sperhozowa gazdag polgárasszony (†1482 k.) és unokaöccse ks. Jan Wolny alapította, aki megvalósítva nagynénje végrendeletét, az oltárépítményt sógoránál, Jan Wielki krakkói festőművésznél (†1497) rendelte meg.

Az olkuszi szárnyasoltár középső szekrényrészből (belsejében található a hozzá tartozó Madonna szobor) valamint a két festett oltárszárnyból áll. Az építmény ilyen formája a későgótikus művészet szép példája. Az egyházi ünnepektől függően alkalmazták. Az oltárszárnyakon 8 jelent volt látható. Olyankor, amikor mindkét szárny be volt csukva, 4 jelenet volt látható Krisztus kínszenvedéseivel. o

Bástya a restaurált falrészlettel (jelenleg ifjúsági kávézó)

Az ismeretlen nevű bástya (Baszta w Olkuszu) a városfalba épített tízegynéhány bástya egyike. A bástyát valószínűleg a XIV. században építették, a fa-föld erődítmény kő-tégla városfalakra való cseréje idején. Eredetileg, mint félbástyát lőrések övezték. A XV. században a bástyát átépítették, megmagasították és tetővel fedték. Bányászati műveletek következtében összedőlt és valószínűleg a XVIII. század első felét megelőzően elbontották.

Az olkuszi szárnyasoltár A szárnyasoltár készítése 1485-ben fejeződött be. Kezdetben az Úrnapja és Boldogságos Szűz Mária mennybevétele oltáron volt a tabernákulumnál (szentségháznál), a szentély és a hajó közötti szivárványfal mellett. A XVII. század elején, amikor jelentősen átalakult a templombelső, alkalmazkodva az ellenreformációs liturgia megreformált igényeihez és új oltárt és a felszerelés más elemeit akalmaztak, a szárnyasoltárt a szentély melletti Szent Anna-kápolnába szállították át. Ekkor valószínűleg az oltárépítmény középső részében, reneszánsz falfülkében helyezték el a későgótikus Madonna szobrot. A XX. század 60-as éveitől a szárnyasoltár a főoltár szerepét tölti be a szentélyben. A templom felszentelése után, a XX. század 90-es éveiben jelenlegi helyére vitték át.

A középkori bástya a városfal maradványaival 1968-ban véletlenül feltárták a bástya alapjait és ez arra inspirálta a Towarzystawo Miłośników Ziemi Olkuskiej társaság tagjait és a Városi Hatóságot a középkori falak részletének és a bástya újjáépítésére.

18

városháza (Stary Ratusz) napjainkban földalatti bemutatóhely szerepét tölti be.

A terv 1971-ig, prof. Janusz Bogdanowski (*Krakkó, 1929. augusztus 16.-†u.o., 2003. április 16.) építész koncepciója szerint valósult meg.

o Régi Városháza – Stary Ratusz Az egykori városházát az korabeli olkuszi bányászok építtették, amely néhánytíz méterrel nagyobb volt, mint az akkori krakkói városháza. Ez abból adódott, hogy a hivatali helyiségek egy része más krakkói épületekben helyezkedtek el, míg Olkuszban ezek többsége a Városházán helyezkedtek el.

A helyreállított bástya festői környezetben o Rynek A négyszög alapterületű Piactér (Rynek w Olkuszu) a város közepén, az Óvárosban található. Műemléki védelem alatt álló épületek veszik körül. A Ryneket 1299-ben jelölték ki, a város alapításakor. A Régi Városháza földalatti kiállítóhely A földalatti műemléki létesítmény, a régi városháza pincerendszere nyitvatartási időben látogatható. Az egykori épület földszintjén helyezkedett el a városi tanács székhelye és az ülésterem, az emeleten pedig a polgármester székhelye volt. Mára csak a pincéi maradtak meg. Olkusz piacterének földalatti részeit a XIX. század 30-as éveiben betemették, de néhány helyen – a történészeknek és a régészekneknek köszönhetően – remek állapotban maradtak fenn. Az olkuszi régészek feltárták a földalatti értékeket. A munkálatok idején a rynek burkolata alatt feltárták a városháza maradványait, amely a XIVXIX század között a tér közepén állt. Ezek a városháza északnyugati sarka és két melléképület maradványai. Az Óváros modernizációs tervével összhangban, a városháza falait feltárták és ez a város egyik új turista látványossága lett.

A házasságkötő hivatal (Urząd Stanu Cywilnego) és a városháza (Urząd Miasta i Gminy Olkusz) Hat utca fut ki belőle (Sławkowska, Floriańska, Augustiańska, Krakowska, Żuradzka és a Basztowa). Nyújtott négyszög alapterületű. A keleti részén, a XIX. századi egykori lakóházak helyén parkoló található. A piactér körül az alábbi objektumok találhatók: a már említett Bazylika św. Andrzeja, a nyugati részén található házsorban, a 2. és 3. szám alatti nagy lakóházak (paloták) a Városi Hivatal (Urząd Miasta) épületei. További régi, műemléki védelem alatt álló lakóház főleg a XVIII-XIX századból való. A piacteret 2011-2013 között átépítették. Az autóparkolót a tér körül alakították ki, két szökőkút épült, a piac körül fapadokat helyeztek el, és rekonstruálták a XVIII. században elbontott Városházát is. A piactér közepén található egykori

A feltárt alapfalak

19

Ez egy nagyszerű létesítmény. A munkálatok kezdetén a földszinti maradványokat tárták fel. Az ilyen típusú épület akkoriban alá volt pincézve. A városháza mérete kb. 22x15 méter volt. Renkívül hasznosak voltak a feltárási munkálatok során a régi városháza építészeti tervei, amelyek a kielcei levéltárakból kerültek elő. ― A feltárásban Agnieszka Kaczmarczyk, a Városi Műemlékvédelmi Iroda munkatársa is részt vett.

Az I. emeleti rész alaprajza A városháza erősen lepusztult állapotban látható Zygmunt Vogel 1787-ben készült képén.

A régi városháza földszintjének alaprajza Az ott talált XIX. századi dokumentumokon meg voltak jelölve a helyiségek méretei és elnevezései. Innen tudják, hogy a városházában helyezték el a hivatali helyiségeket, a két melléképületben pedig a rendőrséget és a fogdát. A Városháza története igen érdekes. Valószínűleg a XIV. században építették. Köztudomású, hogy a XVI. században tornya is volt, de a történészek úgy vélik, hogy már eredetileg is létezett. 1787-ben a Városházán látták vendégül II. Poniatowski Szaniszló Ágost (lengyelül Stanisław August Poniatowski), (1732. január 17., Wołczyn (ma: Vouhcsin, Fehéroroszország) – 1798. február 12., Szentpétervár) lengyel királyt.

Z. Vogel 1787-ből való képén jól látható a régi városháza Widok rynku w Olkuszu. 1792. Akwarela. 37,5 x 58,4 cm. Gabinet Rycin Biblioteki Uniwersytetu Warszawskiego.

A felújítást követően egy üveg pavilon készült, amely lehetővé teszi ennek a rendkív érdekes műemléknek a megtekintését. A feltárást követően a pincehelyiségekben sörözőt alakítanak ki. A felszín alatti helyiségek megtekintése érdekes turista programlehet.

A város hanyatlása erősen kihatott a városházára is, ezért 1817-ben fel kellett újítani. A kielcében talált dokumentumok között megtalálták az épület elvégzett felújításának költségkimutatását is.

o

A költségkimutatást 1817-ben készítették, azonban a felújítás sohasem valósult meg. A korabeli városi hatóság az épület elbontása mellett döntött, annak ellenére, hogy műszaki állapota nem volt rossz. Nem tudni, hogy a városházát miért bontották el. Ez történelmi rejtély. 1825-ben a városi hatóság kezdeményezésére a környező falvak és a város 1600 lakosa befejezte az építmény elbontását.

Séta a Ryneken

A város legjelentősebb műemlékei a főtéren álló házak. Kezdjük kirándulásunkat a Batorówka épületénél. ― Batorówka néven ismer lakóház A piactér északkeleti sarkán álló Batorówka vagy Królewska néven ismert olkuszi műemlék épület hamarosan régi fényében ragyog.

20

Az olkuszi Piactér legrégebbi épülete (Rynek nr 20) Olkusz Tanácsa a nagyközség költségvetéséből 50 ezer złotyt szavazott meg felújítására. A XVI. századi épületet újravakolták, új ablakokat kapott.

A Rynek ortofotón

Rynek, háttérben a Batorówka épülete

― Myszkowski-ház (Rynek nr 29) – a XVI. századból való, angyalfejes reneszánsz kapuzattal.

A saroképületet a sarkán gyámfal támasztja meg. Egykor, olkuszi látogatása idején benne éjszakázott lengyel királyként somlyai Báthory (Báthori) István (Szilágysomlyó, 1533. szeptember 27. – Grodnó, 1586. december 12.) erdélyi fejedelem (1571– 1586), Lengyelország királya (1576–1586). Valószínűleg innen ered az épület elnevezése is. Ez a legrégebbi, teljes egészében fennmaradt lakóház az olkuszi piactéren. Ma itt található a Polskie Towarzystwo Turystyczno-Krajoznawcze (PTTK) Regionális Múzeuma, földszinti részében három impozáns gótikus pince van.

Az épület reneszánsz kapuja ― A Tęczyński-palota (Rynek nr 29) ― A Rynek 16 alatt álló lakóház gótikus kapuzata homokkőből készült, a már nem létező Ágoston-rendi templomból került ide, homlokzatán gótikus töredékek. Batorówka, Olkusz XVI. századi épülete o Muzeum PTTK-Polskie Turystyczno-Krajoznawcze

― A Rynek 15 alatt álló lakóépület homlokzatában is XV. századi gótikus részletek találhatók.

Towarzystwo

― A Rynek 11 alatti lakóház az átépített egykori Wielopolski-palota maradványa.

A legrégebbi, a Báthory-ház a XVII. századból származik. Benne található a Lengyel Idegenforgalmi és Országismereti Társaság (PTTK) Antoni Minkiewicz Regionális Múzeuma, amely néprajzi, numizmatikai, bányászati és várostörténeti gyűjteményeket őriz. Az itt látható legérdekesebb tárgyak a régi bányászszerszámok, az Olkusz környékén talált ásványok, a XVII. századi városkönyv részlete, valamint a város címerei és pecsétei. A múzeum egész gyűjteménye összesen 212 darabot számlál.

― Az 1828-ból való „Stare starostwo” (Régi Előljáróság) – Báthory István pénzverdéje helyén épült. A régi előljáróság épülete az „Ezüst Városban”, a Ryneken épült. Az egykori járási előljáróság épülete teljes egészében a város birtokába került.

21

Stare Starostwo – Régi Előljáróság – XVIII. századi épület, egykor a járási előljáróság székhelye o Pilsudski emlékműve 2007. augusztus 12-én avatták fel a városháza előtt. Az emlékművet Adam Śmigielski püspök előbb megszentelte, majd Adam Mucha alvajda, Leszek Konarski sztaroszta, Dariusz Rzepka polgármester vaalmint az emlékmű rekonstrukcióját kezdeményezők nevében Zygmunt Solecki ünnepélyes keretek között felavatta. Az ünnepség zárásaként a hadifoglyok és rabok virágot helyeztek el az emlékműnél és elénekelték a Lengyel Légiók I Brigádja indulóját.

Józef Pilsudski mellszobra az emlékművön A marszałek ismerte és meglátogatta Olkuszt. Piłsudski tehát nem csak elfeledett szimbóluma a városnak. A marszałek első emlékműve az „Ezüst Városban” 1936-ban épült. A járás lakóinak áldozatkészségéből készült. Peter Westen gyára melletti téren állt. A II. világháború alatt elpusztult emlékmű fotográfiáról volt ismert. Az elpusztult emlékmű újjáépítésének gondolata 1989-ben született meg, a 1998-ban alakult meg az emlékmű bizottság. Egy gipszformából öntötték újjá. Pénz hiányában azonban csak 2007-ben kerülhetett sor felavatására. Az emlékmű elkészítése 95 ezer złotyba került. Az emlékmű felavatása előtt a járás elkészíttetett egy 100 oldalas albumot. A szerzők megmelékeznek arról, hogy Piłsudski mindig jelen volt az olkuszi földön, hiszen légiaió ezeken a területeken harcoltak a parancsnoksága alatt. A rekonstrukciót a Towarzystwo Miłośników Ziemi Olkuskiej és a Krąg Pokoleń Harcerskich Ziemi Olkuskiej w Olkuszu tagjainak kezdeményezésére a járási és nagyközségi önkormányzat támogatta. „Kto nie szanuje i nie ceni swojej przeszłości, ten nie jest godzien szacunku teraźniejszości, ani nie ma prawa do przyszłości” ― „Aki a múltját nem becsüli, a jelenét nem érdemli és nincs joga a jövőhöz”

Olkusz - Józef Piłsudski emlékműve Elhelyezkedése: Olkusz, városi piactér Felavatása: 2007. augusztus 12. Felirata: W HOŁDZIE/ RZECZYPOSPOLITEJ POLSKIEJ/ I SYMBOLOWI JEJ ODRODZENIA W ROKU 1918/ MARSZAŁKOWI/ Józefowi Piłsudskiemu/ ORAZ JEGO ŻOŁNIERZOM/ AD 2006 RODACY

Józef Piłsudski További látnivalók: o Muzeum Pożarnictwa Ziemi Olkuskiej Tűzoltó Múzeum (Muzeum Pożarnictwa Ziemi Olkuskiej) – a múzeum a tűzoltó eszközök gyűjteményét valamint az Önkéntes Tűzoltóság történetét mutatja be (ulica Floriańskiej 5).

Az emlékmű az olkuszi közösség törekvéséből 1936-ban felállított emlékmű pontos mása. Az eredeti emlékmű a hitlerista megszállás kezdetén elpusztult.

22

A múzeumban tűzoltó autók, szekercék, egyenruhák, lofogatú fecskendők, tűzoltósisakok valamint zászlók gyűjteménye található 1885-től.

o

a városfalak, a Krakkói kapu (brama Krakowska), a Sławkowi-kapu (brama Sławkowska) és közel 14 védőbástya.

A vitrinekben medálok, kitüntetések valamint régi pénzek is láthatók. Az egyik legrégebbi kiállítási tárgy az 1647-ből való vészharang. o

Víz-múzeum (Muzeum Wody): amely a Szennyvíztisztító telep épületében található (ulica Wspólna).

o

Afrika múzeum (Muzeum Afrykanistyczne w Olkuszu) – dr. Bogdan Stanisław Szczygieł (*Olkusz, 1928. június 12.-†u.o., 1986. december 1.) , az orvostudományok doktora, író, utazó, társadalmi aktivista gyűjteményét mutatja be, amely az egyetlen ilyen típusú gyűjtemény lengyelországban.

o

Władysław Wołkowski Alkotásainak Múzeuma a Machnicki udvarházban. Władysław Wołkowski (*Sulisławice, 1902. május 25.-Varsó, 1986. május 16.) A művészettörténészek által csak „a vesszőfonás Michelangelójaként” emlegetett Władysław Wołkowski munkái a Machnicki-kastélyban tekinthetők meg. A gyűjteményben bútorok, gyümölcsöstálak, fonálból és ágakból készült fali díszek, vesszőből font portrék és tájképek találhatók. Különleges helyet foglalnak el benne a lengyel aratókoszorúk.

o

Régi temető Francesco Nullo ezredes síremlékével.

o

Kościuszko-domb (Sławkowski utca)

A Lovag emlékmű (Pomnik Rycerza) a Krakói utca sarkán áll Olkusz központjában. Az emlékmű a régi krakkói kapu helyén áll, és szimbolikusan a város bejáratát jelöli, kezével Olkusz címerével díszített pajzsot tart. o Ágoston-rendiek kolostora (klasztor Augustianów w Olkuszu) – a XIV. század második felében alakult, a város északkeleti részében állt. Mellette állt a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele-templom (kościół Wniebowzięcia NMP).

Kościuszko-domb (Kopiec Kościuszki w Olkuszu) 1861-ben, Tadeusz Kościuszko halálának 44. évfordulója alkalmából készült, a januári felkelést megelőző növekvő patrióta légkörben, az olkusziak Kościuszko-felkelésben való részvétele emlékére. A krakkói Kościuszko-domb kicsinyített mása volt, 5 m magas és 14 m kerületű volt. Az 1863. januári felkelés idején az oroszok elpusztították, azokat, akik kezdeményezték újjáépítését, Szibériába száműzték. 1917-ben, Tadeusz Kościuszko halálának 100. évfordulója alkalmából új dombot emeltek. A domb 18 m átmérőjű és 7 m magas. A csúcsán álló kereszt 6 m magas. A felújítási munkálatokat 1993-1994 között végezték. o

o Víztorony – 1962-ben elbontották. o Királyi pénzverde, o Zsidó imaház (ul. Górniczej) A zsinagóga (Synagoga w Olkuszu) 1584-ben épült a város északi részében egy városi bástya felhasználásával.

Az olkuszi zsidó temetők

A régi zsidó temetőt (stary kirkut) valószínűleg 1584 után alapították a Kolorowa utca mellett. Az újabb zsidó temetőt (nowy kirkut) a XX. század első felében nyitották az ul. Jan Kanty utca mellett.  Nem maradtak fenn: o

a régi, gótikus városháza,

23

A zsinagóga falazott épület volt a város északi részében, a falak és az Ágoston-rendi kolostor között. 1648-ban augustiánusok eladták egy zsidónak a zsinagga melletti utcácskát, valamint három szomszédos teret. Ennek eredményeként kis zsidó negyed alakult itt. A zsidók kötelesek voltak tartósítani a zsinagóga melletti városfalszakaszt. A zsinagógát többször átépítették. 1764–1795 között közelében működött a zsidó iskola is. A német megszállás idején a zsinagóga lepusztult és 1950ben elbontották. Az utóbbi években a közelében lévő egyik utcának a Bóżnicza nevet adták. Lengyel és angol nyelvű tábla mutatja be a zsidó egyházközség történetét.

udvari marsall, az alvilág királynője, kelet királynője, a fehér macska, a kakas, a sárkány. Továbbá macskák, fecskék, verebek, varjak, paradicsom-madarak, tündérek, nimfák, szatírok, ördögök és ördögnők, faunok, driádok, vámpírok, a királyné kísérete, a krakkói egyetem tudósai, Krakkó népe, hegyi pásztorok, núbiai és indiai lányok. I. felvonás 1. kép. Krakkói obszervatóriumában Twardowski mester a tudomány és az alkímia korlátai fölött töpreng. Elégedetlensége és adósságai, melyekbe kísérletei miatt verte magát, már a kétségbeesésbe kergetik. Kopognak. Macius, Twardowski egyetlen hű tanítványa ajtót nyit. Belépnek az uzsorások és adósleveleik beváltását követelik. Twardowski energikus felesége siet segítségül. Kikergeti a terhes hitelezőket, de szemrehányásokat is tesz urának. Amikor ismét egyedül marad, reménytelenségében a mester egy titkos mágikus jellel megidézi az ördögöt. Megjelenik Mefisztó és felajánlja szolgálatait azzal a feltétellel, hogy Twardowski neki ígéri a lelkét. A mester habozik, de amikor Mefisztó felidézi neki három csábító lány képét, akik a boldogságot, hatalmat és gazdagságot jelképezik, beleegyezik. Csak tudni akarja, milyen előnyöket nyújthat a jövő. Mefisztó a tűzhelyből elővarázsol egy tüzes kakast, melyen Twardowski távoli országokba utazhat.

o Nem maradtak fenn a Szent Orsolya és a tizenegyezer szűz temploma (kościół św. Urszuli i 11 Tysięcy Dziewic), a Szentlélek templom (kościół św. Ducha), a Szent Erzsébet-templom (kościół św. Elżbiety), a Szentkereszt-templom (kościół św. Krzyża – egy ideig kálvinista gyülekezet volt) és az ariánus gyülekezet sem.  Olkusz a művészetben Twardowski mester (Pan Twardowski) balett három felvonásban és nyolc képben Koreográfia: Piotr Zajlich Librettó és zene: Ludomir Różycki Színpadkép és jelmez: Wincent Drabik Ősbemutató: Varsó, Nagyszínház, 1921. máj. 9.

2. kép. Krakkó holdfénytől megvilágított tetőin furcsa alakok jelennek meg. A macskák táncolnak, s a Wawel-kastély kő-pávái és papagájai, fecskék, verebek, varjak és paradicsommadarak közé keverednek. Ebben a vidám forgatagban jelenik meg hirtelen kakasán Pan Twardowski. Egy pillanatra megáll, megszemléli az állatok forgatagát és folytatja útját. A macskák tovább folytatják táncukat és szerelmeskedésüket. 3. kép. Olkuszban, egy nagy földalatti ezüstbányában őrzi az ördög mérhetetlen kincsét. Egy sárkány ijeszt el minden kíváncsiskodót. Twardowski nem fél. Mefisztó bemutatja neki az alvilág királynőjét, akit udvartartásában kék és ezüst nimfák vesznek körül. Szatírok és faunok, driádok és tündérek egész csapata táncol Twardowski és Mefisztó előtt. Nagy és kis ördögök mutatják be a gazdaságot, mellyel immár a mester rendelkezik. Visszatér a sárkány és üdvözli új urát. 4. kép. Krzemionki (a halálfej-hegy). A hegy belsejében zajlik a boszorkányszombat. Vámpírok, boszorkányok, ördögök, gonoszok, faunok és vizisellők adnak elő egy pokoli táncot, melyet egy bicegő ördög vezet. Az alvilág királynője üdvözli körükben Mefisztót és az újonc Twardowski mestert. A bicegő ördög bemutatja neki a bivalybőrre írott szerződést. Twardowski ismét elmondja: csak Rómáig adja az ördögnek a lelkét, és mielőtt a pokolra kerülne, Mefisztónak

A táncjéték plakátja Szereplők: Pan Twardowski, a felesége, Mefisztó, Macius (Twardowski tanítványa), Zsigmond August király, Barbara királyné (illetve szelleme),

24

teljesítenie kell az utolsó kívánságát. Az ördögök elfogadják a feltételeket. Twardowski aláírja a szerződést, Mefisztó lepecsételi. A hegy csúcsán egy üst gőzölög varázsos folyadékkal. Az ördögök belevetik Twardowskit. Egy pillanattal később teljesen megváltozva lép elő: fiatal, szép, elegáns lengyel kabátban. Örömtől ragyogva akarja elkezdeni új, csodálatos, kalandos életét, sok utazással.

Twardowski megragadja a Hold egyik hegycsúcsát és lovaglóülésben ráül. Az ördög azonban nem tudja a Holdra is kiterjeszteni a hatalmát. A dühödt és kiábrándult ördögöket elnyeli a föld. És Twardowski mester, ahogy a monda elbeszéli, elkezdi fantasztikus utazását a csillagok és bolygók mágikus állatövében. Utunk Olkuszból az Ojcowski Park Narodowy területén vezetett keresztül.

II. felvonás

Ojcowski Park Narodowy OPN

1. kép. Sukienniceben ki vannak világítva a kirakatok, fiatal lányok vásárolnak, szép hölgyek és elegáns polgárok sétálnak. A vásárlók vidáman táncolnak, iskolásgyerekek játszanak. Megjelenik a krakkói Lajkonik is (játékos tatár lovasfigura) kíséretével a vásári forgatagban, majd ismét eltűnik. Gorálok jelennek meg a Tátrából, kereskednek és táncolnak, s még egy tüzes csárdást is eljárnak. Twardowski és Mefisztó elvegyül a tömegben és gyönyörködik a forgatagban.

Az Ojcówi Nemzeti Park (lengyelül Ojcowski Park Narodowy) 1956. január 14-én alakult, létrehozásakor ez volt Lengyelország hatodik nemzeti parkja. Ma a parknak évente 250 ezer látogatója van (ennek 70%-a iskolás). Területe jelenleg mindössze 1950 hektár (ez a második legkisebb területű lengyel park), igazgatósága pedig a XX. század elején épült Jadwiga-házban székel jelenleg.

2. kép. A Wawelben, a királyi kastélyban összegyűltek a krakkói tudósok, építészek és orvosok, hogy megmutassák a királynak tanulmányaikat és felfedezéseiket. Egy pillanatra el akarják űzni a király gyászát és boldogtalanságát. Megjelenik Zsigmond August király, gyorsan elbúcsúzik a tudósoktól, mert ma egy varázsló látogatását várja. Megjelenik Twardowski, aki Mefisztó segítségével felidézi a halott Barbara királyné szellemét. Tüzes fényben és füstben megjelenik a fantom, hangtalanul siklik a kastély galériái között. A király követi a szellemet, de nem tudja megfogni. Úgy tűnik, mintha összeomlana a kastély. A szellem eltűnik, a király ájultan esik össze.

A park logója a Csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) A Krakkó-Częstochowai Fennsík déli részében fekszik, magába foglalja a Prądnik Völgy (Dolina Prądnika) középső részét, a Sąspówka patak völgyét (Dolina Sąspowska) a jurai hegyháthoz csatlakozó résszel együtt.

3. kép. A Kelet. Twardowski utazást tesz az Ezeregyéjszaka meséinek fantasztikus országaiba. Egy varázskertben a Kelet királynéja alattvalóinak táncában gyönyörködik. Teljesen magával ragadja egy kardtánc, az indiai lányok és a núbiaiak tánca. A királynéval előadott nagy pas de deux-ben Twardowski megcsodálja a nő szépségét és hatalmát. III. felvonás A „Róma” vendéglő előtt. Mefisztó alig tudja kivárni a pillanatot, hogy Twardowski végre Rómába menjen. Egy vendéglőhöz csalja, amely a Róma nevet viseli. A vendéglő előtt fiatalemberek bódult társasága kavarog. Twardowski vidáman üdvözli őket, nem sejtve, hogy közeledik a vég. Hirtelen megjelennek az ördögök a szerződéssel. Egy ördögnő pokoli táncot jár. Twardowski sikertelenül próbál menekülni, minden oldalról szorongatják az ördögök. A szerződésben megállapított utolsó kívánságának teljesítését kéri: csak egyetlen alkalommal szeretne a Holdon lenni. Ekkor a Hold egészen a vendéglőig süllyed le.

Az Ojcówi Nemzeti Park bemutatótáblája A Prądnik egyébként kis patak, vízgyűjtő területe mindössze 195 km², hossza is mindössze 12 km. A szeszélyes alakú mészkősziklákkal szegélyezett, helyenként kanyonszerűvé szűkülő patakvölgyet hatalmas fák szegélyezik, néhol a völgy kis rétekké szélesedik, a hegyoldalban pedig barlangok ásítanak.

25

Ojców legfőbb tudományos értéke a geomorfológián kívül, rendkívül gazdag növény- és állatvilága. A terület első népszerűsítője egyébiránt Adolf Dygasiński volt, aki újságírói és írói munkásságában is sok figyelmet fordított Ojców környékének az első tudományos monográfusa pedig Władysław Szafer volt a területnek. A nemzeti park 64 oldalas, tudományosan igényes leírása Józef Partyka, a park igazgatójának tollából jelent meg angolul (tourist guide Ojcowski National Park).

felhalmozódott trágya cseppköveit letördelték.

Jan Zawisza amatőr régész kezdte megvásárolni a területeket a wrocławi kereskedőktől, akik lelkiismeretfurdalás nélkül vágták ki az erdőket, a következő tulajdonos, Ludwik Józef Krasiński folytatta a felvásárlást, Adolf Dygasiński (18391902) kezdeményezésére megalakult részvénytársaság megvásárolta a Pieskowa Skałában lévő várat, a XIX. század végén Ojcówban regionális múzeum alakult. A Prądnik Völgy természetvédelmi törekvéseivel kapcsolatos helyek már a II. világháború előtt kialakultak.

― A középkori ojcówi vár romjai ― A későreneszánsz vár Pieskowa Skałában, ― Kaplica "Na Wodzie" – Vízi-kápolna, ― Pustelnia błogosławionej Salomei na Grodzisku – Boldog Salome remetelaka Grodziskoban ― Muzeum Ojcowskiego Parku Narodowego im. prof. Władysława Szafera – a Nemzeti Park Múzeuma

A Prądnik és Sąspowski-patak völgyeiben a természetvédelmi rezervátum megalapításának tervét Władysław Szafer professzor (*Sosnowiec, 1886. július 23.-†Krakkó, 1970. november 16.) vezetésével már 1924-ben elkészítették. Az ő kezdeményezésére készítették el a Prądnik Völgy és a Dolina Sąspowska első monográfiáit, és megtervezték az első természetvédelmi rezervátumot.

― Maczuga Herkulesa – Herkules buzogánya Jaskinia Łokietka – Łokietek-barlang Alapításának éve: 1956. január 14. 21,46 km² Ebből: Erdei terület: 15,28 km² Művelt terület: 4,65 km²

A rezervátum terület azonban a II. világháború előtt nem alakult meg, a tervek 1953-ban kezdtek megvalósulni. A Minisztertanács 1956. januér 14-i rendelete alapján megalakult az Ojcówi Nemzeti Park (Ojcowski Park Narodowy). Lengyelország nemzeti parkjai közül hatodikként alakult.

Vizes élőhely: 0,13 km² Védett terület:

21,46 km² Fokozottan védett: 2,51 km² Részben védett: Tájvédelmi:

14,12 km² 4,83 km²

Védelmi övezet (pufferzóna):

67,77 km²

Turistautak hossza:

23 km

Éves látogatók száma:

kb. 400 ezer

Székhelye:

Ojców

Földrajzi koordinátái:

során,

Ugyanakkor viszont ekkor végezték el itt az első régészeti feltárásokat, a tudósok leírták a növény és állatfajokat, és a szép Prądnik Völgyet felkerésték az első turisták is. A sajtóban megjelentek az első írások ennek az egyedi természeti hely védelmének szükségességéről, a helyi lakosok és az vállalkozók igyekeztek meggátolni ennek a területnek a további pusztulását, a magánkézből megvásárolva a területet.

 Műemlékek és más létesítmények a nemzeti park területén

Kiterjedése:

kitermelése

50°12′24″N 19°49′45″E

Az Ojcówi Nemzeti Park (Ojcowski Park Narodowy) – Lengyelország 23 nemzeti parkjának egyike. 1956-ban alakult. A Kis-lengyelországi vajdaságban, a krakkói járásban található, Krakkótól kb. 16 km távolságban. Négy nagyközség területén fekszik: Skała, JerzmanowicePrzeginia, Wielka Wieś, Sułoszowa.  A Nemzeti Park története Az Ojcówi Nemzetei Park környezete a XIX. században több kárt szenvetett – teljes faállományát kivágták, a barlangokat feldúlták a bennük

A park térképe

26

1981-ben az Ojcówi Nemzeti Park körül védőzónát hoztak létre, amelyet a – ma már nem létező – Zespół Jurajskich Parków Krajobrazowych alakított ki. Határvonalait 1997-ben korrigálták, ezután a pufferzóna területe jelenleg 6777 ha.

Fő patakja a Prądnik, amelynek nincsenek állandó mellékágai és a Visztulába ömlik. Alsó folyása Krakkóban Białucha néven ismert. A Prądnik mellett számos XIX. századi (Boronia, Katarzyńskich, Natkańca, Tarnówki) és a XX. század első feléből származó (Bosaka, Krzemienia, Krzystanka, Mosura, Wilka) malom található.

 A terület domborzata A park területét völgyek és hegyhátak alkotják. A dolina formákhoz tartoznak a legfelljebb 100 m mély szakadékok, a kisebb karszt völgyecskék, szurdokok meg a teraszok és kúpok (hordalékkúpok).

 Barlangok A Prądnik-patak völgyében elterülő Ojców a különböző barlangokhoz vezető utak kiindulópontja is. A Krakkó-Częstochowai-magaslat közel 1000 barlangjából 215 Ojców területén található: leghosszabb közülük a Łokietek-barlang (270 m) és a Ciemna-(Sötét)-barlang (230 m). A barlangok főleg kompakt jura mészkőben alakultak ki.

A völgyek felett emelkedő hegyhátakon sziklaképződmények találhatók. Legnagyobb völgyek a Dolina Prądnika és a Dolina Sąspowska. Ezeket karsztos szakadékok alkotják lapos völgyekkel és meredek, gyakran függőleges vagy még aláhajló oldalakkal. Mélyükön állandó patakok folydogálnak. Ehhez a két fő mederhez több és nagyrészt vízmentes mellékvölgy csatlakozik. A mellékvölgyek torkolatában gyakran hordalékkúpokat képeznek a lerohanó patakok az ellentétes partokon. Jól megfigyelhető ez pl. a Korytania szakadék, a Krakowska Brama szakadék és mások mellett.

A mészkő kedvező feltételeket teremt a barlangképződésnek. 1992-től vették nyilvántartásba, írták le a park területén található több mint 400 barlangot, feltételezik, hogy számuk közel 700-at is elér. Főleg a víz általái karsztképződés során alakultak ki. Leghosszabbak közülük a Jaskinia Łokietka, Ciemna, Zbójecka, Okopy Wielka Dolna, Sąspowska, Krakowska, Biała és a Koziarnia. Az első kettő a turisták számára látogatható. A legnagyobb barlangtársulás a turisták számára nem látogatható Jamki torokolatnál található, a többi nagyrészt a Dolina Prądnika baloldali részén található, néhánytíz barlang van a Dolina Sąspowska területén is. Számos barlang lehetővé teszi a park területén a gazdag denevér fauna megtelepedését, melyek a barlangokban telelnek. A barlangokat az ősemberek is használták, melyek létezésének nyomait többek között a Jaskinia Ciemna barlangban is megtalálták.  Növényvilág A nemzeti park megalakítását megelőző utolsó 150 évben folytatott emberi tevékenység következtében kialakult nagymértékű átalakulás ellenére (többek között 36 növényfaj teljesen kipusztult), számos növényfaj maradt fenn a természeti környezetében.

A terület domborzata

A gazdag flórában közel 950 véredényes növényfaj, 230 moha és májmoha faj, 1200 gombaváltozat és közel 200 zuzmófaj maradt fenn. 84 növényfaj jogilag fokozottan védett, többek között: havasalji rózsa (Rosa pendulina), Ojcówi nyírfa (Betula oycoviensis), melyet Willibald Besser talált meg. Nő itt mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) és vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens (Hoffm.) Besser), Erdei kakastaréj (Pedicularis sylvatica L.), prémes tárnics (Gentianopsis ciliata), hegyi pázsitliliom (Tofieldia calyculata), tojásdad békakonty (Listera ovata), homoktövis (Hippophae rhamnoides), Óriás zsurló (Equisetum telmateia) és a gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare).

A völgyek következő fejlődési szakaszának eredményeként teraszok képződnek számos völgy oldalában, ezeken megmaradt teraszok maradványai gyakran érdekes sziklaalakzatokat képeznek, mint pl. a Igła Deotymy vagy a Brama Krakowska. A teraszok könnyen lehetővé tették a várak építését, éppen ilyen teraszokon épületek a Pieskowa Skała és Ojców várai.  Hidrológia Az Ojcówi Nemzeti Park területén több mint 50 karsztforrás található.

27

A sztyeppei flória képviselői a bokrosmeggy (Prunus fruticosa), a Csillagőszirózsa (Aster amellus) és a Hegyi árvalányhaj (Stipa joannis).

héja (Accipiter gentilis), az erdei fülesbagoly (Asio otus), a fekete harkály (Dryocopus martius), a zöld küllő (Picus viridis), a szürke küllő (Picus canus), a vadgalaombok közül az örvös galamb (Columba palumbus) és a vadgalamb (Streptopelia turtur) valamint a Sárgafejű királyka (Regulus regulus (L., 1758). Költőző madarak a kenderike, a csonttollú (Bombycilla garrulus) és a fenyőrigó.

A hegyi flóra képviselői: a fenyő, a gyertyánfa (Carpinus), a Karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum L.), a Kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum), a Szirti imola (Centaurea mollis) és az ikrás fogasír (Cardamine glanduligera).

Kétéltűek közül megtalálható a pettyes gőte (Triturus vulgaris vagy Lissotriton vulgaris), és a Tarajos gőte (Triturus cristatus), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a barna varangy (Bufo bufo), a gyepi béka (Rana temporaria), a zöld levelibéka és mások.

Fennmaradtak itt holocén kori reliktum fajok is: az Erdei békaszem (Omphalodes scorpioides) és a Foltos kontyvirág (Arum maculatum). A növénytársulások száma közel 30. Legnagyobb kiterjedésűek az erdők és a cserjések, többek között: tölgy-hárs vegyes lombhullató erdők, Kárpáti bükkös erdőtársulás (Dentario glandulosaeFagetum Klika 1927 em. Mat. 1964, syn. Fagetum carpaticum Klika 1927), hegyi juharfa liget, fenyvesek, vegyes lombhullató erdők.

A hüllőket a vízisikló (Natrix natrix), a fürge gyík (Lacerta agilis), a lábatlan gyík vagy kuszma (Anguis fragilis), a Keresztes vipera (Vipera berus) és a rézsikló (Coronella austriaca) reprezentálják. A Sąspówka és a Prądnik vizeiben élő legközönségesebb halfajok a sebes pisztráng (lengyel pisztrángfajta) valamint a Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss).

Tavasszal, a falevelek és más növénytakaró kifejlődése előtt tömegével virágzik: a nemes májvirág (Hepatica nobilis), a Folttalan tüdőfű (Pulmonaria obscura), a Berki szellőrózsa (A. nemorosa) és a Bogláros szellőrózsa, az aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) és az erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides). A sziklákon a sziklagyep társulás jelenik meg, a völgyek alján pedig a mocsár- és láperdő. Nedves sziklákat moszatok borítják, többek között a reliktum Hydrurus foetidus (Villars) algafaj.

A csigák közül gyakran előfordul a nagy kék meztelencsiga (Bielzia coerulans) és a nagy meztelencsiga (Limax maximus). Legszámosabbak a rovarok, több mint 5 ezer fajt írtak le. Az itt található állatfajok közül 218 fokzottan védett.

A gombák között gyakran előfordul az óriáspöfeteg (Calvatia gigantea v. Langermannia gigantea), az erdei szömörcsög (Phallus impudicus), Hericium alpestre Pers. és a Fészkes csillaggomba (Geastrum quadrifidum).

Sułoszowa Sułoszowa – a nagyközség a Kis-lengyelországi vajdaságban, az Olkuszi-fennsíkon, a krakkói járásban fekszik. 1975-1998 között a település közigazgatásilag a Krakkói járáshoz tartozott. 2013ban 5805 lakosa volt.

A betelepített fajokhoz tartozik többek között a kacurafa.  Állatvilág, fauna

Sułoszowa a leghosszabb egyutcás lengyel faluk egyike – 9 km hosszban terül el a 773. sz. út mellett Sieniczno–Wesoła k. Słomnik között. Három részre oszlik. Sułoszowa I déli része, Pieskowa Skała az Ojcowski Park Narodowy nemzeti park része.

Az itt található állatfajok számát 11 ezerre becsülik. Eddig közel 6 ezret írtak le. Az Ojcówi Nemzeti Park nagyon jellegzetes állatcsoportja és szimbóluma a barlangokban lakó denevérek – imtegy 17 fajuk él itt (Lengyelország teljes területén 25 faj van). Leggyakoriabb a Közönséges denevér (Myotis myotis) és a kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros).

A falu területén található a Prądnik forrása, eredete Sułoszówka néven ismert. 1996. május 18-án jegyezték le itt a legnagyobb csapadékot adó esőt Lengyelországban (egy óra alatt 180 mm).

A nagyobb emlésfajok: az őz, a mezei nyúl (Lepus europaeus), a vaddisznó (Sus scrofa), a vörös róka (Vulpes vulpes), a nyuszt (Martes martes), a közönséges görény (Mustela putorius), a hermelin, a hód (Castor fiber), a borz (Meles meles), a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) és a pézsmapocok (Ondatra zibethicus).

 Sułoszowa műemlékei A Nemzeti nyilvántartásában szerepelnek:

a

örökségvédelmi intézet következő műemlékek

o Jézus Szíve plébániatemplom A sułoszowai Jézus Szíve plébániát (Parafia Najświętszego Serca Pana Jezusa w Sułoszowej) – Jan Długosz utalása szerint 1315-ben alapították.

120 madárfaj jelenlétét azonosították, köztük 94 itt költ. Ilyenek például: a fekete gólya (Ciconia nigra), a vízirigó (Cinclus cinclus), a jégmadár (Alcedo atthis), a macskabagoly (Strix aluco), a

28

o

Zagroda nr 210 w Sułoszowej

A műemléki védelem alatt álló 210. sz. major (Zagroda nr 210 w Sułoszowej) részei: ház tehénistállóval, lóistálló sertésóllal, két pajta, magtár, csűr és kocsiszín. o

Zagroda nr 375 w Sułoszowej,

A műemléki védelem alatt álló 375. sz. major (Zagroda nr 375 w Sułoszowej) részei: ház tehénistállóval, lóistálló, disznóól valamint esőbeálló. A várat a Willa „Chopin” alatti parkolóból közelíthetjük meg. o Willa „Chopin” w Sułoszowej Fryderyk Franciszek Chopin – felvett francia nevén Frédéric François Chopin (lengyel levelezésében olykor Szopen is) (Żelazowa Wola, 1810. március 1. – Párizs, 1849. október 17.) – lengyel zeneszerző és zongoravirtuóz 1829-ben járt Bécsben először, ahol zongorakoncerteket adott, és kedvező kritikákat kapott. Bécsbe utazása közben Chopin meglátogatta Krakkót és környékét is.

Jézus Szíve templom a torony felől A Jézus Szíve plébániatemplomot (Kościół pw. Najświętszego Serca Pana Jezusa w Sułoszowej) 1325-1327 között említik. Stanisław Szafraniec (1525/1530 k.-1598) – a XVI. század első felében a kálvinizmus pártfogója KisLengyelországban – kálvinista templommá alakíttatta át. A jelenlegi templomot 1933-1939 között építették a régi helyén.

A Willa „Chopin” napjainkban vendéglő

Jézus Szíve templom A templomot Jan Danielewicz plébános építtette, 1941. november 17-én szentelte fel Czesław Kaczmarek kielcei püspök. A templom terveit Jan Sas Zubrzycki és Stefan Szyller építészek már 1918-ban együtt elkészítették. A fő munkálatok 1933-ig elhúzódtak, a templomot 1939-ben fejezték be. Egyik alkotó sem érte már meg a mű elkészültét. A templomot villamos árammal látták el, kőből és téglából magas torony épült hozzá. Mindkét oldalon kupolával fedett kápolna épült hozzá.

Willa Chopina – melyben Fryderyk Chopin barátaival együtt időzött

A Szűz Mária Lengyelország Királynője filiális templom (Kościół filialny pw. NMP Królowej Polski w Sułoszowej III) 1984-1989 között épült. A Pieskowa Skałában várkápolna 1661-ből való.

lévő

Szent

A források szerint Chopin 1829. július 26-án Indyk úr kocsmájában éjszakázott. Utazásának célja az itteni környék legszebb helyeinek felkeresése volt. Ez írta levelében családjának:

György

29

"Balszerencse, hogy Indyk úr egy mérföldre lakik Ojcówtól, fuvaros meg tudatlanul bement Pradnikba, a folyócska meg, inkább áttetsző patak, és nem találhattunk más utat, mert jobbra és balra sziklák [...] Végre számos nehézség és küszködés után megtaláltuk Indyk úr házát…”

o

Zamek w Pieskowej Skale.

A várat a XIV. században építették. Mai reneszánsz külsejét a XVI századbeli átépítésnek valamint a 100 évvel később véghezvitt erődrendszer megnagyobbításának köszönheti. A várban múzeum működik, a Waweli Országos Művészeti Gyűjtemény kihelyezett részlege. 2014 májusától felújítás alatt áll. A vár az Ojcówi Nemzeti Park (Ojcowski Park Narodowy) területén található.

Ott a tehetséges zeneszerző megszárítkozott, megette a vacsoráját és ledves időt töltött társaival. Akkoriban ezt a helyet, amelyben ez a nyaralóhely található, Podzamczénak (Váralja) nevezték.

 A vár története A vár első említése I. Ulászló, más néven Kis Ulászló (lengyelül: Władysław I Łokietek), (1261 – 1333. március 2.) 1315. évi dokumentumából való. Ekkor Peskenstein néven ímlítik. A „stein” sziklát jelent, ugyanakkor első tagja a Piotr (Péter) név ólengyel kicsinyítő formája, Pieszko. Így a vár jelenlegi elnevezése bizonyára Piotr Szafraniec z Pieskowej Skały i Łuczyc, herbu Starykoń (†1437) nevéből származik, aki a vár első magánbirtokosa volt. A falazott várat III. Kázmér (Kowal, 1310. április 30. – Krakkó, 1370. november 5.), más néven Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki) lengyel király építtette a Sasészek védelmi rendszer elemeként.

A Prądnik völgye

Korábban fából készült palánkvár állt itt, nem tudni, hogy vajon pontosan ezen a helyen, vagy néhányszáz méterrel távolabb, a Sułoszowa falu mellett. Éppen ott találhatók fal és árok maradványok valamint más településnyomok. ― Elhelyezése bizonyára a Szilézia és Krakkó között pont itt vezető fontos kereskedelmi útnak köszönhető. Alsó és felső várból állt. A megközelethetetlen „Dorotka” sziklán épült fellegvár nem maradt fenn.

A II. világháború után az épületben az általános iskola filiája működött. 1992-1995 között az épületet felújították és jelenleg kávézó található benne. Pieskowa Skała – lakótelep Sułoszowa falu területén. Krakkó közelében, a Prądnik völgyében fekszik.

Pieskowa Skała Pieskowa Skała a Krakkó-Częstochowai Jura déli részében, a Kis-lengyelországi vajdaság északnyugati felén található. Krakkótól 27 km-re északi irányban, Olkusztól 16 km-nyire, délkeletre. Olkuszból, Krakkóból és a közeli Skałából a PKS autóbuszaival közelíthető meg. Ojców felől gyalogosan vagy busszal érkezve már kb. 4 km távolságból feltűnik a vár. Autóval érkezve parkoló található a vár alatt, a Willa „Chopin” közelében.

A középkori vár rekonstrukciója. A jobboldali torony a Dorotka. - Zofia Kobyłkowa rajza Forrás: Polska - najciekawsze zamki, Izabela i Tomasz Kaczyńscy, 2001 Muza SA

― A Szafraniec család (Ród Szafrańców) birtokában 1377-1608 között a vár a Szafraniec család székhelye volt, némelyikük rablóvárnak használta a Szilézia és Krakkó között, a Prądnik völgyében elhaladó kereskedők ellen.

Pieskowa Skała a nemzeti park szegélyén található Mindenekelőtt váráról ismert, melyről nevét is kapta. Az autóparkolóból erős kapaszkodóval közelíthető meg a vár.

30

A vár 3D-s képe napjainkban

A külső várfal rendszer

1484-ben, Krzysztof Szafraniec – az első tulajdonos dédunokája – a Wawelen megölték. 1377-ben I. (Nagy) Lajos (lengyelül Ludwik Węgierski/Wielki/Andegaweński azaz Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos) (Visegrád, 1326. március 5. – Nagyszombat, 1382. szeptember 10.) Piotr Szafraniecnek adományozta a várat a dinasztikus terveinek támogatása jutalmául valamint kárpótlásul a magyar katonáktól elszenvedett sebesüléséért.

1667-ben a vár Jan Wielopolski kancellár kezére került. III. Ferdinánd (Graz, 1608. július 13. – Bécs, 1657. április 2.) a Habsburg-házból származó osztrák főherceg, 1637-től német-római császár, magyar és cseh király Pieskowa Skała grófja címet adományozta neki, akinél II. János Kázmér lengyel király (lengyelül Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, 1609. március 22. – Nevers, 1672. december 16.) lengyel király követeként járt. 1718-ban hatalmas tűzvész pusztít a várban, melynek során, a sziklán álló régi részhez tartozó Dorotka torony kivételével együtt szinte az egész vár elpusztul. 1760-ban a várat Jan Hieronim Wielopolski restauráltatja és átépítetteti. Annak ellenére, hogy Wielopolski nagyon gazdagon rendezte be (többek között festőművészek értékes gyűjteménye), ekkor vesztette el reneszánsz jellegét. Elpusztultak a maszkarák, az árkádok, megsemmisültek a régi kapuzatok és kőfaragások.

A XV. század végén a várat nagymértékben kibővítették, két védőtornyot és a déli szárnyban újabb épületet építettek hozzá. 1542-1580 között a gótikus várat reneszánsz palotává építették át. 1542-ben Hieronim Szafraniec kezdte meg a gótikus vár átépítését szép reneszánsz rezidenciává. Ismert olasz és lengyel építészeket alkalmazott ehhez. A vár a legfontosabb kulturális központ és a máshitűek menedékhelye is lett, mert a Szafraniecek kálvinisták lettek.

Pieskowa Skałának is volt egyébként királyi látogatója, Stanisław Augustus Poniatowski 1787ben Varsóból Krakkóba menet két napot töltött itt a várkastélyban.

Az átépítés 1587-ben, Stanisław Szafraniec irányítása alatt fejeződött be. A várat körfolyosó, loggia, maskarák, címerek, olasz kert, tó és vadaskert gazdagította. Belsejét reneszánsz kapuzatok, kőfaragások, ablakkeretek díszítették. A vár a kultúra és a haladó gondolatok központja lett. 1608-ban elhunyt az utolsó Szafraniec fiú utód, Jędrzej.  Következő birtokosok A vár Maciej Łubnicki birtokába került, majd Samuel Śladkowski tulajdona lett. Később Jan Zebrzydowski lett a vár birtokosa. 1640-ben Jan Zebrzydowski fia, Michał Zebrzydowski kapta meg a várat és építette keleti felét. Máig létező elővárat alakított ki, falakkal és bástyákkal vette körül. A kaput felvonóhíddal és várárokal védte. Felépíttette az északi szárnyban a Szent Mihály-kápolnát is. A XVII. században, Michał Zebrzydowski idejében bástyás erődrendszer épült hozzá.

A Vár nyugat felől Zygmunt Vogel (1764-1826) akvarellje 1787-ből

A XIX. század elején Hieronim Wielopolski halála után özvegye Varsóba költözött, a vár elhagyatottan állt. 1842-ben a várat a Wielopolski családtól Jan Mieroszewski gróf vásárolta meg, aki műalkotásokat gyűjtött benne múzeummá alakítva azt.

1655-ben, a svéd „özönvíz” idején a várat ostrom alá vették, és megadta magát, a vár megsérült.

31

A külső udvaron lebontatta a lóistállót, a kocsiszínt és a magtárat is. 1850-ben azonban újabb tűzvész dúl a várban, amely elpusztítja a gyűjteményt és a várfalakat, a vár legrégebbi részét a fellegvárral együtt. 1853-ban összedől a vár legrégebbi része – a sziklán álló Dorotka torony, elpusztítva a szomszédos épületeket.

A forradalom leverése után az oroszok véres megtorlásokat indítottak mind a lengyel, mind a litván résztvevők ellen, nyilvános kivégzések és Szibériába deportálások formájában. A forradalmárok utolsó tagjait csak 1865-ben fogták el. 1863 telén a Prądnik völgye a januári felkelés első fázisának kulcsfontosságú helye volt. Apolinary Kurowski, Marian Langiewicz, Antoni Jeziorański, Dionizy Czachowski, a Habich testvérek folytattak itt hadműveleteket, meg a hős francia François Rochebrune, másként Franciszek de Rochebrune (*Vienne, Franciaország, 1830. január 1.-†1870. november 19.), aki az ojcówi vár tövében hozta létre a felkelők leghíresebb, a Halál Zuávjainak (Żuawi śmierci) alakulatát.

Pieskowa Skała ekkor nagyközség a Lengyel Királyságban. 1856-ban, az újabb tűzvész során megsemmisül a könyvtár és az óratorony. A súlyos kár miatt az óvár maradványait elbontják. Néhány év múlva a Mieroszewskiak átépítik a várat, és visszakapja a Wielopolskiak idejének megfelelő állapotát. ― Az 1863. évi januári felkelés idején Az 1863. évi januári felkelés során a vár a felkelők erődítménye volt Marian Melchior Antoni Langiewicz (*Krotoszyn, 1827. augusztus 5.†Konstantinápoly, 1887. május 10.) tábornok parancsnoksága alatt, aki 1863. március 10-én, a gyenge ideiglenes kormány helyett diktátorként veszi át rövid időre a hatalmat Lengyelországban. A januári felkelés (lengyelül: powstanie styczniowe) a legjelentősebb litván–lengyel felkelés volt az Orosz Birodalom ellen: 1863. január 22-én indult.

Żuawi śmierci – balról jobra hr. Wojciech Komorowski, Franciszek Rochebrune ezredes, por. Tenente Bella K. Sariusz Wolski rajza fénykép alapján.

A legnagyobb ismert összecsapás, amilyen ezeken a területeken 1863. március 3-án lezajlott, a Pieskowa Skała alatti ütközet volt 1863. március 4-én. ― A csata (Bitwa pod Pieskową Skałą) Az 1863. február 24-i, Małogoszcz alatt lezajlott csata után Marian Melchior Antoni Langiewicz osztrák határ felé közeledő alakulata március 3-án megállt a Pieskowa Skałában lévő várnál. A hadosztály parancsnoksága elfoglalta a várat, a felkelők katonai kórházat is berendeztek a várban.

Marian Melchior Antoni Langiewicz Spontán tüntetésként indult a Birodalomban élő lengyel fiatalok körében az orosz besorozás ellen. A későbbiek során számos politikus és magas rangú, a cár seregében szolgáló lengyel tiszt állt az oldalukra. Az illegalitásban lévő Nemzeti Kormány harcba szólította a népet, rendeleteket adott ki, adót szedett, újságot jelentetett meg, jobbágyreformot valósított meg, a parasztokat földhöz juttatta.

A csapatban közel 200 lovas volt Figietti parancsnoksága alatt a juhakolban, a gyalogság az erdőben. Még március 3-án Langiewicz, mint a sandomierzi és a krakkói vajdaság katonai főparancsnoka kiáltványt bocsátott ki az osztrákok által megszállt területek állampolgáraikhoz. Langiewicz hadseregét 3 orosz hadosztály zárta körül: Meden őrnagy Olkuszban, Stolzenwald őrnagy Miechówban valamint Aleksy Iwanowicz Szachowski (1812-ok. 1900) herceg, gyalogsági tábornok Myszkówban állomásozott.

A jelentős túlerővel szemben álló, külső segítség nélküli hatezer rosszul felszerelt katona gerillaháborút folytatott a cári hadsereg ellen. Bár a felkelőknek egyetlen jelentős katonai győzelme sem volt, és nem sikerült lengyel várakat sem megszerezniük, mégis mindezek ellenére a felkelés sokat tett a jobbágyfelszabadítás elindításában.

Langiewicz március 3-án éjjel elrendelte az evakuálást.

32

A felkelőket az éjszaka folyamán álmukban lepték meg az oroszok, de az akolban alvók közül az egyik időben észrevette, hogy az ellenség elzárta a juhakol ajtaját, és lehet, hogy fel akarja gyújtani az épületet az alvókkal együtt. A felkelőknek sikerült kisurranni a kelepcéből a vár irányában, az éj leple alatt mindössze 2 embert vesztve. A felkelők felébresztett parancsnoksága elhagyta Pieskowa Skałát, a várat azonban elfoglalták és kifosztották az oroszok, meggyilkolva azokat, akik nem tudtak elmenekülni. Ezt Meden őrnagy hadosztálya hajtotta végre. A felkelés emléktáblája a vár tövében 1863. augusztus 15-én a felkelők hadseregének következő felvonulási helye volt, amikor A. Krukowiecki herceg 400 fős hadosztálya útban Imbramowice felé Pieskowa Skałában a csata során szétverte az orosz gyalogság és kozákok csapatát. 1864-77 között Sobiesław Mieroszewski részben átépítette a várat, a bástyához kis tornyocskát építtetett. A XIX. század 80-as éveiben a vár felújítása során neogótikus elemekkel gazdagította. A kicsapongó életmódjáról nevezetes Krzysztof Mieroszewski gróf, Sobiesław fia, elherdálta a családi birtokot, és 1896-ban többek között a várat is eladta Michał Wilczyńskinek. Az új tulajdonos hamarosan továbbadta azt dr. Serafin Chmurski ügyvédnek. Chmurski a vár tövében nyárilak jellegű villát építtetett, és adóssággal terhelte meg a várat, így azt elárverezték.

Pieskowa Skała alatti ütközet Langiewicz Stolzenwald őrnagy csapatával március 5-én, Skała mellett csapott össze. Szachowski hadseregével a csata kora reggel váltakozó szerencsével folyt. 1863. március 4-5. között Pieskowa Skałában és a közeli Skałában a Marian Langiewicz vezette felkelők összecsaptak az orosz hadsereggel, melynek során Pieskowa Skała alatt elesett a lengyelek oldalán harcoló Andrij Opanasowicz Potebnia, másként Andriej Afanasjewicz Potiebnia ezredes (ukránul: Андрій Опанасович Потебня, oroszul: Андрей Афанасьевич Потебня) (*Pierekopowka, Rumnoi járás, Poltavai kormányzóság; 1838. augusztus 19/augusztus 31.-Skała, 1863. március 4.), ukrán forradalmár.

Adolf Dygasiński (*Niegosławice, 1839. március 7.†Grodzisk Mazowiecki, 1902. március 7.) lengyel regényíró, újságíró és pedagógus felhívást tett közzé a "Kurier Warszawski" hasábjain a vár, a lengyel reneszánsz gyöngyszeme megmentésével kapcsolatban, amely a Sasfészek útvonal mellett jó állapotban maradt fenn.

Adolf Dygasiński Andrij Opanasowicz Potebnia ezredes

1903-ban alakult meg a "Zamek w Pieskowej Skale" részvénytársaság és a létrejött "Towarzystwo Akcyjne Pieskowa Skała", 60 ezer rubel összegért megvásárolta a várat. A felújítás után panzió nyílt itt, amely a II. világháború kitéréséig működött.

A januári felkelés idején a várat kifosztották és az orosz hadsereg tüzérsége elpusztította. Elpusztult az értékes belső felszerelése is.

33

A II. világháború után a várat az Államkincstár vette át. 1947-ben kezdtek hozzá felújításához. Villamos áramot vezettek be, csatornázást és központi fűtést alakítottak ki. A tulajdonosa a Mezőgazdasági Minisztérium volt. 1950-ben a vár a Kutúrális és Művészeti Minisztériumhoz került. Az 1950-1963 között elvégzett felújítás után, 1970-ben a Wawel Múzeum vette át és saját kiállítást hozott létre benne (Oddział Państwowych Zbiorów Sztuki na Wawelu). Jelenleg a „Stílusváltozások az európai művészetben a középkortól a XIX. század első feléig” c. kiállítás található benne. o A vár építészettörténete

1 – A XX. században rekonstruált Kaputorony, 2 - loggia, olasz kert, 4 – déli bástya, 5 – északi bástya, 6 – keleti kapu, 7 – XVII. századi épület, 8 – középkori bástya, 9 – reneszánsz vár árkádos körfolyosókkal

A Pieskowa Skała várának formája többször megváltozott az idők során. A háború után teljesen restaurálták és visszakapta XVII. századi formáját. A védelmi jellegű vár kiugró sziklákon terül el, három oldalán szakadékok övezik. Védett bejárata a keleti oldalán volt, éppen itt találhatók a falak, valamint a várárok valamint két bástya.

A vár északkeleti szárnya, a középkori bástyával és a XVII. századi épülettel A kaputorony melletti loggia a lengyelországi ilyen típusú építészeti példák egyike, modern alkotás, a háború utáni képeken még nem volt. A régi loggia maradványait az 1947-ben kezdődött állagmegőrző munkálatok és kutatás idején tárták fel.

A vár rekonstrukciója A várat két részre lehet osztani: a külső vár és maga a reneszánsz vár. A régi középkori vár csak a mai reneszánsz vár területét és az északnyugati szárnyban lévő, XIX. században összedőlt Dorotka néven ismert tornyot foglalta magába. A Radwan rodu Zebrzydowskich címerével díszített bejárati kapun átlépve az első külső udvarra jutunk, ez a külső vár.

A vár udvara a XX. században rekonstruált kaputoronnyal

A reneszánsz várhoz épült pompás kaputorony az órával sajnos a XX. századból való, a rombadőlt középkori bástya helyett épült. A másik középkori bástya máig fennmaradt, azonban nem lehet bemenni. A kétszintes XVII. századi melléképület simul hozzá.

Alul található a csodás olasz kert, amely a harmadik, alsó bástyában terül el (a turisták nem látogathatják). A bástyák egyikében drága étterem található, melynek tetején kilátóterasz van.

34

Azonban a korábbi Kanty Szent Jánoshoz intézett imádságának köszönhetően életre kelt. Más verzió szerint a toronyban Szafraniec hűtlen felesége volt bezárva és ő ugrott ki és szörnyethalt. Pieskowa Skała várában lévő kriptákban a Sieniawskiek négy XVII. századból való manierista szarkofágja található az elhunytak alakjaival, Jan Pfister wrocławi szobrász alkotása. Eredetelig a legcsodálatosabb lengyel családi mauzóleumok egyikében voltak, a Brzeżanyban lévő kápolában. A templom és a kápolna 1945 után szörnyen lepusztult. Ezek a szarkofágok azonban korábban szerencsésen megmenekültek, ugyanis az 1920-as lengyel-szovjet háború idején Krakkóba szállították őket.

Olasz kert rekonstrukciója a várfalak tövében A reneszánsz vár – Wawelre hasonlító – szép kétemeletes árkádos udvarát, körfolyosó határolja kiugró loggiával. 21 maskara, vagyis stilizált emberi és állati fej látható rajta. Az udvaron 40 m mély kút is található. A kastély a lengyel reneszánsz egyik legértékesebb emléke. A háború után helyreállított kastély ma a Krakkói Wawel Múzeum gyűjteményeinek egyik kihelyezett múzeuma foglalja el (1970-ben nyílt meg). A vár négy nagy termében főképp szép reneszánsz és barokk bútorokat, képeket, szobrokat és más pompás iparművészeti tárgyakat látunk a XIV. és a XIX. század közötti időszakból.

Séta a vár körül A vár belső udvara számos film helyszíne volt

o Herkules buzogánya (Maczuga Herkulesa)

Legendák szólnak arról, hogy Piotr Szafraniec alkimista volt és fekete mágiával foglalkozott. Egyik kedvenc elfoglaltsága volt a közönséges fémek arannyá és ezüstté változtatásának kísérlete. Több gyilkosság is száradt a lelkén, éjszakára kereskedőket vezetett a várhoz, lakomát rendezett nekik, és amikor nyugalomra tértek, csapdába estek. A termek padlói rögtön megnyíltak és a kereskedők a sziklára zuhantak és azonnal meghaltak.

A várhoz tájképi park tartozik. A vár közelében, némi sétával közelíthető meg a Herkules buzogánya (Maczuga Herkulesa), Ördögszikla (Czarcia Skała) avagy Sokolica néven ismert kemény mészkőből álló sziklaalakzat. Az alacsonyabb, 8-12 m magas Fortepian (Zongora) elnevezésű sziklás teraszon álló Herkules buzogánya nevű sziklaalakzat 25 m magas. A Prądnik völgyének jellegzetes tájképi eleme. A víz és a levegő hatására kialakult karsztjelenségből létrejött mészkő. Első ízben a katowicei Leon Witek mászta meg 1933-ban, a tetején található 2 m-es kis vaskereszt emlékeztet az eseményre. Később még 1935-ben és 1936-ban is megmászták.

A következő legenda a Dorotka bástyával kapcsolatos. Állítólag az egyik Szafraniec egy gyönyörű lányt, Dorotát tartotta benne fogva, és ki akarta éheztetni, mert nem akart hozzá menni, mert mást szeretett. Állítólag Dorota hű kutyája szájában időnként ételmaradékot vitt neki, azonban nem tudott elválni kedvesétől, ezért leugrott a vártoronyból.

35



Sokola Skała

Az ojcówi vár tornyának csúcsán raboskodott egy a közeli Skałából igazságtalanult elhurcolt jobbágy. A robot elmulasztásával vádolták őt, amit nem tudott elvégezni a sérült lába miatt. A családja sorsáért aggódva kérte az őröket, hogy engedjék szabadon őt. A vár ispánja utalva arra, hogy ez lehetetlen, azt a kívánságot mondta neki, hogyha elhozza neki a Krak buzogány csúcsáról a sólyomfiókát, szabadon engedi őt. Lehetetlen feltétel volt. A rab néhány napot gondolkodott rajta, végül lemondóan elaludt. Éppen ekkor az ablakon keresztül beszált egy tucat sólyom, akik karmaikkal megragadták a rabot és a szikla csúcsára vitték, fölajánlva neki a madárfiókát. Az ispán nem hitt a saját szemének, de teljesítette az ígéretét.

Vár és Herkules buzogánya Z. Vogel 1787-es vízfestménye ― Źródło: Pałace i zamki w Polsce, Krystyna Stępińska, KAW 1977

― A sziklával kapcsolatos legendák

― Ördögszikla (Czarcia Skała)

A vár alatti szikla Herkules buzogánya elnevezése a szikla alakjából származik. A múltban valamennyi elnevezése egy-egy legendához köthető.

Az utolsó Jagellók uralkodása idején élt Twardowski a nevű varázsló, aki szerződést kötött az örödöggel. A szerződés szerint Rómába utazása után az ördög három feladatot teljesít, cserében Twardowski odaadja neki a lelkét. Évekkel később az örög Twardowskit Krakkó közelében lévő pychowicei "Rzym" nevű kocsmában találja. A feladatok között, melyeket az ördögnek el kell végeznie, többek között a hatalmas szikla Prądnik völgyébe való elvitele és az alsó vékonyabb végén való lerakása is szerepelt. Az ördög elvégezte a feladatot és napjainkig is ott áll, Stanisław Bronisław Ciszewski (1865-1930) így ír erről 1887ben: "szatany przekręciły, jak Twardowskiego nieśli, co godzinki skompanił. To ją przewróciły do góry serokom, a na dół śpicem".

 Krak buzogánya (Maczuga Kraka) Krak herceg uralkodásának idején országát rémisztő sárkány dúlta, amely ebédre teheneket falt fel, kora reggel pedig szüzeket. A herceget olyan nagy harag fogta el, hogy fogta a hatalmas buzogányát és fejbe vágta a sárkányt, és azon nyomban megölte azt. Ezt követően elhelyezte a buzogányát az ojcówi völgy bejáratánál figyelmeztetésül mindenkinek, hogy aki Krakkóba akar utazni, rossz szándéka ne legyen. Krakus hálaajándékul ajánlotta Istennek a fegyvert, amely megölte a waweli sárkányt. A földbe szúrt buzogánya sziklává változott.

― Twardowski alakja a lengyel folklórban: Twardowskit a lengyel Faustnak nevezik, azonban a Faust-legendával csak egyetlen közös pont van, az ördöggel kötött, vérrel aláírt szerződés. A Twardowski-legendakör sem egységes. A lengyel történelem nagyon sok Twardowskit ismer. Népszerű név ez a Visztula partján, mindenféle keresztnévvel együtt előfordul, a híres szerződéskötő valódi keresztnevét viszont nem ismerjük. Talán Jan, talán Pjotr, de a leggyakrabban csak Pan Twardowski, Twardowski úr. Twardowski vagy Faust legendakörben talán Theophilus volt az ősmintája, aki a VI. században, illetve szintén sohasem élt, ennek ellenére sikerült lepaktálnia a pokol fejedelmével. Twardowski a német történelmi iskola hívei szerint, Laurentius Dhur néven született Nürnburgban, Wittenbergben tanult, rájött, hogy a teológiánál lényegesen jobban érdeklik a varázstudományok. Krakkóba ment, mert már Faust is ott tanulta a titkos tudományokat – Melanchton szerint. Neve Durentius, ami lengyelül „twardy” = kemény, ebből származik lengyelesített neve.

A buzogány formájú sziklaalakzat – Herkules (Krak) buzogánya szikla a vár tövében

36

Twardowski 1510 körül születhetett, a források szerint nemes ember volt. Életének egyik meghatározó eseménye II. Zsigmond Ágost uralkodásának idejére esik; ő 1548-tól 1572-ig foglalta el a trónt.

Valami történt, de ha igaz, Twardowski nem a halottak jól megérdemelt pihenését háborgatta. Egy fémtükörben mutatta meg a szépséges Barbarát a királynak, és az egész jelenés mindössze két percig tartott. Optikai trükk volt, amit azóta is sokan bemutattak. A tükröt, vagy inkább a maradványait ma is őrzik egy wegrówi templomban. 1812-ig mutatta meg a jövőt, ekkor törte el Napoleon; a bűvös tükörben látta, hogyan fog visszavonulni Oroszországból, és hogyan omlik össze a birodalma. Az egyes tükördarabok már nem mutatnak semmit. Mindenesetre Zsigmond elhitte, hogy az igazi Barbarát látja.

II. Zsigmond Ágost – a Krakkó leírásánál már említett módon – még 1548 előtt kötött egy előnyös politikai házasságot, feleségül vette az osztrák Erzsébet hercegnőt. Erzsébet halála után, vagy még előbb, ez most mellékes, beleszeretett egy protestáns litván szépségbe, Barbara Radziwill-be. El is vette feleségül, egyelőre nagy titokban. A frigyet ellenezték a lengyel főrendek, de ez még a kisebbik baj lett volna; Zsigmond anyja, Bona Sforza viszont egyenesen gyűlölte "a litván boszorkányt." Zsigmond kitartott a szép ara mellett, akit meg is koronáztak, de alig öt hónap után meghalt; azt suttogták, hogy az anyós kevert az ételébe mérget. Zsigmondot nagyon megviselték az események. Különféle módokon számolnak be erről az időszakról a források: búskomorságba esett – megbolondult – bezárkózott, varázskönyveket olvasott, mint a másik nagy excentrikus uralkodó Prágában, Habsburg Rudolf. Aztán újabb mánia kerítette a hatalmába, trónörököst akart hagyni maga után, kizárólag azért, hogy boldoggá tegye a lengyel népet. Házasságot kötött Katalinnal, az első felesége húgával; jó néhány barátnővel szaporította a királyi gyűjteményt, és végül meghalt gyermektelenül.

Úgy látszik, Twardowski nem bánta, ha jó sokat beszélnek róla, amelynek az lehetett a valóságalapja, hogy az előkelő származású, de lyukas zsebű lovag egyszerre nagyon meggazdagodott. Krzemionki faluból Krakkó belvárosába, a Rynek Glówny közelébe, vagy a Grodzka utcába költözött, nagy házat vitt, mindenkit vendégül látott. Ez a Krzemionki valami hegy volt, ahol úgymond eladta az ördögnek a lelkét. Twardowski már nagy tudós volt, de még több tudást és/vagy pénzt akart; a másik verzió szerint orvosként tevékenykedett, és a halál elleni orvosságot kereste. Egy éjszaka ott állt a Krzemionki dombon vagy hegyen, sűrű erdőben, és az ördögöt hívogatta. Pontban éjfélkor meg is jelent a pokol fejedelme, és hozta magával az ökörbőrre írt szerződést. Twardowski nem volt teljesen elégedett, beleíratott még egy pontot, eszerint az ördög nem viheti el őt máshol, mint Róma városában. Aztán megszúrta az ujját a kardja hegyével, és a kicsöppenő vérrel aláírta a kontraktust. Mindketten azt hitték, hogy nagyon jó üzletet csináltak.

II. Zsigmond Ágost mindenképpen találkozni akart Barbarával, vagy legalább a szellemével. Twardowski fel is idézte a hölgyet az árnyak birodalmából, 1550-1570 között. Ekkor már régen megkötötte a szerződést az ördöggel, nagyon híres ember volt, idősebb is, mint a király.

A legenda szerint Twardowski nem kért sem több tudást, sem csodagyógyszert. Az volt az első parancsa, hogy az ördög szedje össze Lengyelország egész ezüstkészletét, és szórjon rá annyi homokot, hogy a kincset senki ne találja meg rajtuk kívül. Így keletkezett az ezüstbánya Olkusz mellett, amely egykor virágzó város volt. Ettől fogva mindig bőven volt pénze, és a legfurcsább dolgokat suttogták róla az emberek: lebűvölt egy falra festett lovat, és a hátára pattant; repült szárnyak nélkül; vitorla és evező nélkül hajókázott a Visztulán az ár ellenében; fekete kakason lovagolt; falvakat és városokat gyújtott fel, amelyek száz mérföldnél is messzebbre voltak – talán egy gyújtólencse segítségével, magyarázza az egyik legenda. Amikor varázsolni akart, visszavonult egy nagy barlangba, amely ma is megvan. Ki sem mozdult Krakkó városából, vagy talán egyszer mégis járt Bydgoszcz-ban, ahol egy régi házban "mechanikus installáció" őrzi az emlékét.

Pan Twardowski megidézi Barbara Radziwiłłówna lelkét – Wojciech Gerson festménye

37

Minden nap kétszer kinyílik az ablak, kísérteties zene, sátáni kacaj hallatszik, és megjelenik Pan Twardowski személyesen. Az egyik kezében íjat tart, a másikkal integet, és gyorsan eltűnik. Fellépései nagy tömeget vonzanak, bár az "installáció" nem régi és nem is autentikus.

meg egy krakkói fogadóban. Vagy Twardowskit, mint híres orvost hívogatta a szolga, hogy ugyan gyógyítson már meg egy szerencsétlenül járt nemes urat. Ilyen vagy olyan trükkel, de elvezette Twardowskit egy fogadóhoz, amelyet az nem ismert, és gyanútlanul belépett. Ez volt a fogadó vagy kocsma „Róma városához”. Rögtön megszólaltak a ház tetején várakozó baglyok és varjak, kísérteties koncertet adtak. Twardowski fölismerte a veszélyt. Gyorsan kikapta a fogadósné ártatlan csecsemőjét a bölcsőből, és magához ölelte. Mit csináljon az ördög? Nem viheti el a frissen megkeresztelt csecsemővel együtt. Sajnos semmi ördögi ötlet nem jutott az eszébe. Twardowski visszatette a gyereket a bölcsőbe, az ördög pedig a hóna alá kapta, és már vitte is magával, a kéményen keresztül. Twardowski csapdába esik. Még ma is van Lengyelországban számos Róma nevű kocsma, és mindegyikről azt mondják, hogy az ördög onnan vitte magával a nagy varázslót.

Vidám élete lehetett. Tréfás kalandjainak a helyszíne többnyire valami kocsma. Elgondolkodtató, hogy az ördög milyen gyermeteg módon szerzi meg az áldozatait. Már régen megbánta azt is, hogy bevette az utolsó záradékot a paktumba. Éjjel-nappal szolgálnia kellett a gazdáját, aki még azt is kitalálta, hogy vénségére megházasodik. Twardowski beleszeretett egy csinos lányba, aki azt mondta, csak ahhoz megy feleségül, aki eltalálja, milyen állatot tart egy palackban, otthon a kamrájában. Ördögnek semmiség az ilyesmit megtudni. Méhkirálynő, vágta rá Twardowski, és úgy is volt. Megvolt az esküvő, de a boldogság nem tartott sokáig. A hölgy hamarosan az önmegvalósítás egyéb formáit próbálgatta. Először is a fazekas mesterségre adta a fejét, tálakat és edényeket készített. Volt egy kis boltja a krakkói piacon, ott árulta a kerámiákat a többi kofa, a feminizmus élharcosai között.

Mindenesetre nem jutott vele messzire, mert a zsákmánya rázendített egy régi, latin nyelvű egyházi énekre. Vérbeli ördög nem viseli el, ha csak meghallja Szűz Mária nevét. Rögtön elengedte Twardowskit, aki azonban nem zuhant le a földre; ott fog lógni a levegőben az ítélet napjáig. Más változat szerint az ördög már jó magasan járt, amikor meghallotta Mária nevét. Twardowski a holdra esett, és ott él a mai napig. Ő volt az első ember, aki eljutott a holdra. Holmi fekete foltok látszanak a holdon, ott éli a világát Twardowski. Vele van egy jó pajtása, Maciek, akit egyszer pókká változtatott. Néha leengedi őt egy szálon a földre, hogy hozzon valamit, híreket vagy sört-bort, mikor mihez van kedve.

Twardowski előbb csak a piac fölé repült, és onnan gúnyolta a feleségét; aztán álruhát öltött, arany hintóban hajtatott a piacra. Megparancsolta a szolgáinak, hogy törjék össze az asszony edényeit. Az asszonyka átkozódott, Twardowski pedig nagyon élvezte a helyzetet. A házasság nem sikerült, de most már az ördög is nagyon szorongatta Pan Twardowskit. Előbb csak javasolta, aztán már követelte, hogy utazzon már el Rómába. Twardowski nem volt utazós fajta, azt meg már régen eldöntötte, hogy Róma lesz az utolsó hely, ahová ellátogat. Megmondta az ördögnek, hogy nem utazik sehova mert könyveket akar írni. Csikorgatta a fogait a pokolfajzat, de mit tehetett volna, egyelőre kötötte a szerződés. Két könyvet diktált Twardowskinak, az egyik a mágiáról szól, a másik régimódi enciklopédia, az akkori tudományos ismeretek összegzése. Ekkor az ördög elunta a diktálást, és ismét a római utazást emlegette. Jól van, felelte Twardowski, elvihetsz a pokolba, de élj előbb egy évet a feleségemmel. Azt már nem, mondta az ördög, és hanyatt-homlok menekült, legalább is Adam Mickiewicz humoros versében, 1822-ben. Miczkiewicz azonban felborította a hagyományokat. A szerződésben Róma városa szerepel, és az ördög belátta, hogy itt gyorsan kell cselekedni. Ha Twardowskit nem tudja elvinni Rómába, Rómát kell elhoznia Krakkóba. Az ördög fölvette egy szolga formáját, és közölte, hogy az ő gazdája egy világhírű orvos, aki mindenkit meg tud gyógyítani, most éppen itt szállt

Az Ördögszikla

38

 A várral kapcsolatos személyek:

o A tórendszer A hegy lábánál, melyen a vár áll, található az öt tó rendszere, melyet a XVI. században alapítottak. Pontyot, csukát és kárászt, a későbbiekben szivárványos pisztrángokat tartottak benne.

 Szafraniec nemzetség Szafraniecek állítólag a régi Toporczyk nemzetségtől származnak, akiknek a gyökerei a XI. századig nyúlnak vissza. A hagyomány szerint egyikük, a legendás Żegota összeveszett testvéreivel, Sędziwojjal és Nawojjal, akik távollétében megfosztották őt az atyai örökségétől, ezért levette címeréről a két baltát és csak egy fehér ló alakját hagyta rajta, melyen elhagyta egykor a házat. Éppen tőle származik a Szafraniec herbu Starykoń nemzetség.

A tórendszer a vár alatt 1993-tól megszűnt a haltenyésztés. Jelenleg az Ojcówi Nemzeti Park területein lévő partszakaszain kétéltűek és hüllők (tarajos gőték, pettyes gőték, barna varangyok, zöld varangyok, gyepi békák, zöld leveli békák, vöröshasú unkák) élnek. Az út mentén vándorló kétéltű fajokat a Nemzeti Park munkatársai és az önkéntesek gyűjtik össze.

A Toporczikok címere Piotr Szafraniec, Pieskowa Skała első magánbirtokosának a fia, szintén Piotr, krakkói kamarás bátorságról tett tanúbizonyságot az 1410. évi grunwaldi csatában, ahol az egyik zászlós úr volt. További 8 személy származott Szafraniecek ebből az ágából, akik kidolgozták a Keresztesek elleni háború tervét.

Séta a tó körül A vár alól leereszkedve a Herkules buzogányához, majd az autóparkoló felé viszafordulva kis sétát tehetünk a tó körül.

Herb Starykoń Starykoń (Antiquus Caballus, Antiquus Equus, Konie, Stary Koń, Szafraniec, Zaprzaniec) – egykori lengyel nemesi címer ― Piotr Szafraniec (idősebb) Piotr Szafraniec z Pieskowej Skały i Łuczyc, herbu Starykoń (1360-1437), aki idősebbként Piotr Szafraniec Starszy vagy senior néven is ismert. Piotr Szafraniec fia volt. Tetsvérei közül Jan Szafraniec (1363-†1433. július 28.) lengyel katolikus pap, kujáviai-pomerániai, dobroczyni püspök és a Krakkói Akadémia rektora volt. Továbbiakban még Stanisław, Tomasz volt a testvére. Egy fia, Piotr és egy leánya, Katarzyna volt.

Tékés récék a tó szélén

39

Piotr Szafraniec 1398-tól krakkói asztalnok volt. 1401-ben egyik aláírója volt a vilnius–radomi uniónak, amely okiratai átruházták a Litvánia feletti hatalmat Vitautas (Witold) nagyhercegnek azzal, hogy az unió feletti főhatalom továbbra is Jagello Ulászló királynál maradt. Figyelembevébe Hedvig lengyel királynő 1399-ben bekövetkezett halálát és azt, hogy nem született utód Hedvig és Ulászló házasságából, a litván bojárok eskűt tettek, hogy ha a király utód nélkül hal meg, a lengyel urakkal együtt új uralkodót választanak. A vilniusi egyezményt a lengyel koronatanács Radomban erősítette meg, egyúttal elismerték Kiejstut fia Vitautas haláláig tartó litván nagyhercegi címét.

targowiskói Lis, meg a charbimowicei Staszko, ki teljes vértezetben két jónövésű lovat átugrott. Volt ott számos más híres zászlósúr is, Mazowsze különböző vidékeiről, kiket azért neveztek zászlósoknak, mert az első sorban álltak hadba…” 1410-ben a Kereszteseket Tuchola mellett is legyőzte. Kifosztotta táborukat és 5 lovagrendi parancsnokot vezetett a király elé. Ezután, Jagelló Ulászló Luxemburgi Zsigmond elleni magyarországi hadjárata idején a sziléziai zavargások és felkelés megfékezésével további hírnévre tett szert. A horodłói unió (1413. október 2.) egyik aláírója volt, amely bevezette a különálló nagyherceg intézményét a litván nagyhercegségben, közös szejmeket és lengyel–litván gyűléseket, a vajdák és várispánok hivatalát Litvániában, a litván nemesség egyenlő lett a lengyel nemzetségekkel. Az unió értelmében a címerrel rendelkező lengyel nemzetségekhez 47 római katolikus litván bojár nemzetséget ismertek el. Ezek címert kaptak.

Piotr Szafraniecet 1402-ben Jagello Ulászló a Bolesław Świdrygiełło, (lit. Švitrigaila) (*1370-76 k.,-1452. február 10.) által elhagyott Podólia vajdájává nevezte ki. Piotr Szafraniec 1406-tól krakkói (udvari) kamarás. 1408-tól sandomierzi vajda. Łęczyca, Chęciny, Sieradz és Krakkó sztarosztája volt. 1410-ben a grunwaldi csatában jeleskedett, melyben saját bandériumot (nr 35) állított ki. Henryk Sienkiewicz Kereszteslovagok c. regényében így arja le a királyi udvart:

1433-tól krakkói vajda lett. A csehekkel uinóra törekedett, és elmélyítette a szövetséget Litvániával. A huszitáknak kedvezett. Támogatta Jagelló Ulászló fiának, Ulászlónak (1424–1444) a trónigényét. 1435. december 31-én, kujáviai Bresztben (Brześć Kujawski) megkötötték a bresti „örök békét”, emlynek egyik aláírója volt. A béke értelmében a Lovagrend lemondott Świdrygiełła lázadó litván herceg támogatásáról, valamint Zygmunt I Kiejstutowicz, (lit. Žygimantas Kęstutaitis; 1365 k.-1440. március 20.) az új nagyhercegnek ismerte el.

„…a királyon és a mazowszei hercegeken kívül ott volt az összes hadak két fővezére: Witold, ki a litvánokat, żmujdżiakat, russzokat, besszarábokat, oláhokat és a tatárokat vezérlette - és a maszkowicei Zyndram, kinek címere a nappal egyenlő s ki mint krakkói főkapitány, a lengyel hadak legfőbb parancsolója, s a háborús dolgok ismeretében mindenkinek felette állott. Rajtuk kívül voltak még a tanácsban más kiváló férfiak és méltóságviselők is: az ostrówi Krystyn krakkói kastellán, a tarnówi Jaśko krakkói vajda, az ostrorógi Sędziwój poznani vajda, a michalowicei Mikołaj sedomierzi vajda, Mikołaj Traba, a Szent Flórián-templom plébánosa és egyúttal alkancellár, a brzeżi Zbigniew, a királyság marsallja, Piotr Szafraniec krakkói alkamarás és végül Ziemowit, a hasonnevű płocki herceg fia, ki egyedül volt ifjú mindnyájuk között, de "a hadi dolgokban igen jeles értelmű", úgyhogy szavát még a nagy király is szívesen meghallgatta.

A béke aláírása Piotr Szafraniec a Pieskowa Skałában lévő vár birtokosa. A Krakkói Akadémia támogatója volt, melynek az Izsák zsidótól 1434-ben megvásárolt házat adományozta. Hamvait a Wawel-székesegyház Ezüst Harang-tornya alatt lévő kriptában helyezték el.

S a legjelesebb lovagok, kiknek híre fennen szárnyalt Lengyelországban és a határon túl - a tágas oldalszobában várakoztak, hogy szükség esetén, ha megkérdeztetnének, jó tanáccsal szolgáljanak. Maćko és Zbyszko ezek között látták a Sulimafi Zawisza Czarnyt és atyjafiát, Farurejt, a góryi Skarbek Abdankót, meg az oleśnicai Dobkót, ki valahanapján Torunban tizenkét német vitézt emelt ki a nyeregből. Ott volt az óriás termetű biskupicei Paszko Złodziej meg a taczewi Powała, nékik fölöttébb jóindulatú barátjuk, a koziegłowyi Krzon, meg a wrocimowicei Marcin, ki a királyság nagy zászlaját hordozta, a korytnicai Florian Jelitczyk, ott volt a kézitusában félelmetes

Fia és unokája, a vár következő birtokosai rablólovag életmódot folytatva megtámadták a krakkói és sziléziai kereskedőket. Unokáját, Krzysztofot IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk), (Krakkó, 1427. november 30. – Grodno, 1492. június 7.) lengyel király parancsára kivégezték.

40

A Szafraniec nemzetség családfája ― Piotr Szafraniec (ifjabb)

más bűntársak társa, ravasz csaló és agyafúrt ember, bűnös cselekedetek és csalások elkövetője.

Piotr Szafraniec (młodszy) z Pieskowej Skały i Łuczyc, herbu Starykoń (1400-1441) ― "iuvenis" (ifjabb) néven ismert. Krakkó (udvari) kamarás volt. Jan Długosz megemlíti, hogy alkímiával foglalkozott. Azt is megemlíti, hogy fia, Piotr (†1458) rablólovag volt, és IV. Kázmér lengyel királynál kegyvesztett lett.

A rablásokat utána – özvegye, Konstacja segítségével – fia, Krzysztof Szafraniec folytatta, akit királyi parancsra elfogtak és 1484-ben, krakkói Ryneken kivégeztek és dicstelenül eltemettek. A legenda szerint éppen az ő lelke tér vissza Pieskowa Skałaba. Hogy ki a többi lidérc, azt máig sem tudja senki.

― Piotr Szafraniec

*

Piotr Szafraniec, herbu Starykoń (1410-1456) – Piotr Szafraniec Młodszy fia, Piotr Szafraniec Starszy unokja, Pieskowa Skała és Secemin birtokosa volt. Krakkói kamarás és sieradzi sztaroszta volt, de főleg, mint rablólovag (raubritter) írta be magát a történelembe. Örökké pénzre volt szüksége, többek között Secemin mellett rajtaütött egy krakkói tanácsoson a Wierzynek családból, és elrabolt tőle öt vagy hét ezer vörös złotyt – rézaranyat (forintot).

― Hieronim Szafraniec Egy évszázaddal később, Hieronim Szafraniec z Pieskowej Skały herbu Starykoń (*1502 k.†1546/56 k.), királyi titkár, sztaroszta és a reformáció pártfogója volt. Stanisław Szafraniec krakkói várgróf és Zuzanna Buczacka fia volt. 1518. október 20-án feleségül vette Regina Telniczankát (*1500–1501 k.†Krakkó, 1526. május 20.), I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary) Katarzyna z Ochstatów Kościeleckától, másképp Katarzyna Ochstat Telniczankától született leányát. Felesége halála után 1527-ben újra megnősült és Zofia Zborowska, majd a XVI. század első felében Anna Wasilewska (†1569 u.), olkuszi lakos lett a felesége.

1452-ben elfoglalta Malec várát, helyőrséget helyezett el benne, és addig sanyargatta a cieszyni hercegség földjét, amíg ki nem fizették neki a 2000 złoty összegű elmaradt zsoldját. Viszont egy évvel korábban, rablólovag módjára IV. Kázmér lengyel király parancsára sikertelenül ostromolta a Skrzyńskiek Barwałd várát. Jan Długosz ezt írta róla: „człek ladaco, jakich mało, złodziejów i ich wspólników spólnik, obroną szczwany matacz i podstępca, kłamstwy barwionemi umiejący własnych, najzaufańszych przyjaciół podchodzić, a otumianionych łotrowsko zaprzedawać”. ― Semmirekellő ember, tolvajok és

Hieronim Szafraniec 1537-től királyi titkár volt. 1542-ben kezdett hozzá a Pieskowa Skałában lévő várának átépítéséhez a reneszánsz stílusában. Halála után a Szafraniec család unokaöccse, Stanisław kezére került.

41

székhelye

― Stanisław Szafraniec

Nagybátyja, Hieronim Szafraniec halála után átvette a védnökséget a włoszczowai gyülekezet felett. Seceminben a gyülekezet mellett főiskolát alapított, melyben ingyenesen tanulhattak a secemini lakosok.

Stanisław Szafraniec z Pieskowej Skały herbu Starykoń (*1525-1530 k.-1598. január 7.), vajda, várnagy, 1563-1578 között lelówi sztaroszta, wolbromi sztaroszta a kálvinizmus pártfogója volt Kis-Lengyelországban. Kis-lengyelországi főúri családból származott, Piotr Szafraniec (* ~ 1500†1531/1532 k., ~ 31 éves korában) és Agnieszka Sienieńska (*~ 1510 -†1536 után, ~ 27 éves korában) fia, Piotr "Młodszy" Szafraniec z Pieskowej Skały (*~ 1460-†1508, 48 éves korában) unokája volt.

Stanisław Szafraniec a művészet mecénása is volt. 1570–1580 között a Pieskowa Skałában lévő várának hatalmas, reneszánsz stílusú átépítését végeztette el és a rezidencia közelében olasz stílusú kertet és vadasparkot alakíttatott ki. A várban gazdag könyvgyűjteményt is elhelyezett. Báthory István 1586-ban bekövetkezett halála után Stanisław Szafraniec sandomirzi vajda a béke fenntartására törekedett. 1589-ben a będzini várban tartották az osztrák-lengyel tárgyalásokat III. Miksa osztrák főherceg trónkövetelésével kapcsolatban, melyek végül a Czeladźban aláírt będzini egyezséggel végződtek. 1589 tavaszán a rendkívüli, úgynevezett pacifikáló szejm idején Stanisław Szafraniec volt a szerződés megerősítésének aláírója.

Korán árvaságra jutott, kezdetben Jan Tęczyński udvarában nevelkedett, majd halála után Stanisław nevelője apai nagybátyja, Hieronim ― I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary), (Kozinice, Lengyelország, 1467. január 1. – Krakkó, 1548. április 1.) lengyel király udvarnoka ― lett. 1545-ben, unokatwestvérével, Mikołajjal együtt Brandenburgi Albert, teljes nevén Albrecht von Hohenzollern am Brandenburg-Ansbach, (Ansbach, 1490. május 17. – Tapiau, 1568. március 20.) a Német Lovagrend 37. nagymestere, majd Poroszország hercege udvarába küldték, ahol lutheránus hitben képezték őt.

Stanisław Szafraniec valószínűleg Wolbromban halt meg. Hamvait a secemini templomban (jelenleg katolikus templom) temették el. Amikor 1616-ban a secemini imaházat a katolikusok foglalták el, Stanisław Szafraniec a templomban található síremlékét összetörték és díszes alakos lapját a plébánia kútjába dobtátk. A XX. század 20-as éveiben megtalálták síremlékét, melyen egy alak látható, amely a lovagi jelképként Deo et Patriae servivi feliratú könyvet tart kezében.

Lengyelországba való viszatérése után Walenty Dembiński nagykancellár leányát, Anna Dembińskát vette feleségül. A krakkói vajdaság követe volt az 1556/1557 és 1562/1563, 1565, 1569, 1570. évi szejmeken. 1569-ben bieczi várnagy, 1576-ban sandomierzi várnagy, 1581 – 1587 között sandomierzi vajda, 1589-től pedig krakkói főhivatalnok (tribunus) volt.

A Szafraniec család után a Zebrzydowskiak lettek a vár birtokosai. Őket Jan Wielopolski követte, akinek szintén Starykoń volt a címere.

Jan Łaski herbu Korab, másképp: Joannes a Lasco, Jan z Łaska, Lascius, (*Łask, 1499-†Pińczów, 1560. január 8.) református lelkész halála után annak fia, Samuel Łaski (1553 után-†1611) gyámja és nevelője lett.

 További birtokosok: ― Jan Zebrzydowski Jan Zebrzydowski herbu Radwan (*1583-†1641. szeptember 6.), 1620-1641 között a korona zászlósura, 1624-ben a krakkói vajdaság ezredese, lanckoronai és nowokorczyai sztaroszta volt. Jan Zebrzydowski apja Mikołaj Zebrzydowski, anyja pedig a felsztyni Dorota Herburtówna (†1610) volt.

II. Zsigmond Ágost (Krakkó, 1520. augusztus 1. – Knyszyn, Lengyelország, 1572. július 7.), a Jagellóház utolsó tagjának halála után, mint a Habsburgok szilárd ellenfele, a lengyel trónon 1574-ben Valois Henriket (1551-1589), majd ennek lemondása után 1576-ban Jagelló Anna férjét, Báthory István erdélyi fejedelmet támogatta. Hogy Jagelló Anna férje somlyai Báthory (Báthori) István (Szilágysomlyó, 1533. szeptember 27. – Grodnó, 1586. december 12.) is lehetne először Stanisław Szafraniec, a bieczi kastellán vetette fel.

Az apa, Mikołaj Zebrzydowski herbu Radwan (*1553-†1620. június 17.), 1601-től krakkói vajda, 1594-ben a korona nagymarsallja, 1589-ben lublini vajda, 1585-ben krakkói fősztaroszta, 1582-1588 között stężycai sztaroszta, majd 1585-1620 között rycki sztaroszta, 1590-1598 között lanckoronai sztaroszta, 1596-1620 között śniatyni sztaroszta, bolesławi sztaroszta volt.

Stanisław Szafraniec a vallási tolerancia támogatója és a katolikus egyház befolyásának korlátozója volt. A kis-lengyelországi protestáns egyház életében jelentékeny szerepet játszott. 1550–1555 között Secemin, Przeginia, Sąspów, Sułoszowa, Rogów, Krasocin birtokoain kálvnista gyülekezetek alapított.

A számos tosztséget betöltő főúr fia, Jan a családi házban gondos nevelésben és elemi oktatásban részesült. Tizenhárom éves korában kezdte meg tanulmányait a Krakkói Egyetemen. 1601-től ks. Szczęsny Żebrowski volt a tanára, a Vilniusi Egyetem matamtika tanára, később pedig ks.

42

Tomasz Bucki, a Wawel Szent Mihály társas káptalanjának gyűjteményőre és pacanówi plébános lett.

wiśniczi Barbara Lubomirska, Lubomirski leánya volt.

Sebastian

Michał Zebrzydowski ifjúkorával kapcsolatban nincs adat. 1634-ben tért vissza külföldi útjáról, melyen ifjabb testvérével, Franciszek Floriannal együtt voltak.

1603-ban Jan Zebrzydowski a jezsuita Mária kongregáció tagja lett. A Jezsuita Társaság hű barátja, védelmezője, jótevője volt, évi adományokkal támogatva a Szent Borbála kolostort. 1604-ben az osztrák-török háború idején a húszéves Jan a Milicja św. Michała bandérium élére állt, és elindult Esztergom alá, Magyarországra. Amikor a városba érkezett, a törökök kivonultak a városból. Mikołaj Zebrzydowski olvasva ezt az eseményt, 1605-ben zarándokútra küldte fiát a Gargano-hegyi Szent Mihály templomba. Útközben Jan meglátogatta Spanyolországot, Franciaországot, Németországot és 1608-ban tért vissza Lengyelországba.

1634-1636 között feleségül vette a żmigródi Marianna Stadnickát. Két leánya született: Anna, aki később Jan Karol Czartoryski (krakkói kamarás) felesége lett és Helena, aki Jan Opaliński pohárnok felesége lett.

Jan Zebrzydowski három évvel később feleségül vette Barbara Lubomirskát, Sebastian Lubomirski wojniczi várnagy és második felesége, Anna Branicka leányát. Barba öt gyermeket szült neki Zofia (1612), Michał (1613), Anna (1614), Franciszek Florian (1615), Regina Anastazja (1617). Felesége halála után (1629/1630) Jan újra nősült és feleségül vette Ewa Katarzyna Warszyckát, aki 1643-ban hunyt el utód nélkül.

Zebrzydowski herbu Radwan család címere a várkapu felett

Jan Zebrzydowski 1632-ben IV. Ulászló lengyel király (lengyelül Władysław IV Waza), (1595. június 9., Łobzówban, Krakkó negyedében – 1648. május 20., Merecz, Litvánia) választója volt a krakkói vajdaságból. 1632-ben a krakkói vajdaság kzgyűlésének marsallja volt.

Michał Zebrzydowski 1646-ban a szejm követe volt. 1647-ben IV. Ulászló lengyel király (lengyelül Władysław IV Waza) Michał Zebrzydowskit a korona zászlósurának nevezte ki. A kozák háború idején (1648) hadsereget gyűjtött és később a Köztársaság keleti határvidékére vonult.

Mély vallásos életet folytatott. 1641. szeptember 6án, Nowy Korczynban hunyt el. Kalwaria Zebrzydowska templomában temették el.

Beresteczko alól Jan Kazimierz király nevében Podhale területére ment az Aleksander Leon Kostka-Napierski, azaz Szymon Bzowski (*1620 k.†1651. július 18.) vezette parasztfelkelés leverése céljából, melyre Piotr Gembicki krakkói püspök figyelmeztette.

Radwan (Wierzbowa, Wierzbowczyk, Wirzbowa, Wirzbowo, Kaja, Chorągwie) – lengyel nemesi címer *  Michał Zebrzydowski Michał Zebrzydowski herbu Radwan (*1613. augusztus 19.-†1667. április 19.), krakkói vajda, 1636-ban lanckoronai, 1647-ben śniatyni sztaroszta volt. Apja Jan Zebrzydowski zászlós úr és anyja a

43

A svéd hadjárat idején, Jan Kazimierz megbízására, Michał Zebrzydowski hadsereget szervezett. 1655ben Magyasrországra utazott, de amikor a svédek elfoglalták Lanckoronát (1656), visszafoglalta azt, majd visszafoglalta a megszállóktól Podgórzét és Podhalét. Amikor helyreállt a béke, a nemesség szejmi követei megköszönték a zászlós úrnak a hadsereg kiállítását az ország érdekében. 1664-ben Michał Zebrzydowski krakkói fősztaroszta, három év múlva meg krakkói vajda lett.

Jan Wielopolski gróf 1664-től a korona főpohárnoka volt, majd 1667-ben krakkói fősztaroszta lett. 1669-ben Wiśniowiecki Mihály (lengyelül Michał Korybut Wiśniowiecki, (Wiśniowiec, 1640. július 31. – Lwów, 1673. november 10.) elektora volt a krakkói vajdaságból. 1672-ben a bochniai és wieliczkai sóbányák intézője volt. 1672-ben Tagja volt a királyellenes zúgolódok szövetségének (konfederacja malkontentów). 1674-ben Sobieski János király elektora a krakkói vajdaságból. 1677-ben a korona alkancellára, 1678ban már a korona főkancellára. Bieczi, bochniai, nowy targi, dolinai sztaroszta volt. Jan Wielopolski gróf Kobylanka birtokosa, 1680 – 1681 között Rómában volt követ, XI. (Boldog) Ince pápa (sz. Benedetto Odescalchi), (Como, 1611. május 16. – Róma, 1689. augusztus 12.) pápánál volt audencián, aki neki ajándékozta a Jézus Keresztrefeszítése képet, a VIII. Orbán pápa (1568. április 5. – 1644. július 29.) által felszentelt vatikáni kép másolatát. Wielopolski Lengyelországba vitte a képet, mint „legszentebb ajándékot” és a kobylankai birtokán lévő palotakápolnában helyezte el.

A fennmaradt bástya 1659 őszén megbetegedett. 1667. április 19-én, Lanckoronában hunyt el. Kalwaria Zebrzydowska templomában temették el a Kálváriai Istenanya kápolnában. Halálával véget ért a Zebrzydowski család története.

Jan Wielopolski hamvai a krakkói Szent Kázmértemplom (Kościół św. Kazimierza) kriptájában nyugszanak.

 Jan Wielopolski Jan Wielopolski herbu Starykoń (*1630-†1688. február 15.) a korona főkancellárja, a Szejm követe. Jan Wielopolski krakkói vajda és Zofia Kochanowska fia volt.

A vár felújításának táblája  Pieskowa Skała a filmekben A vár igen gyakran feltűnik különböző filmekben: "Zacne grzechy" (1963) rendező: Mieczysław Waśkowski. Jan Wielopolski (1630-1688)

A Magyarországon is bemutatásra került "Stawka większa niż życie" (1968) = KOCKÁZAT (Kloss kapitány) 16. rész – Akcja "Liść Dębu" = A tölgyfalevél-akció; rendező: Janusz Morgenstern.

Jan Wielopolski háromszor nősült. Első felesége Aniela Febronia Koniecpolska volt. 1665-ben vette feleségül Konstancja Krystyna Komorowskát. Tőle három fia (Ludwik Jan, Jan Kazimierz valamint Franciszek) egy leánya (Konstancja Krystyna) született: Harmadik felesége Maria Anna de La Grange d'Arquien volt, akivel 1678-ban, Lembergben nősült meg. Két gyerekük született: Jan Józef és Maria Teresa.

További filmjelenetek: "Podróż za jeden uśmiech" (1971) 7. rész: – Pożegnanie z Dudusiem; rendező: Stanisław Jędryka. "Janosik" (1974) rendező: Jerzy Passendorfer. "Pierścień i róża" – „Gyűrű és rózsa” (1986) rendező: Jerzy Gruza.

44

A Magyarországon is népszerű: "Ogniem i mieczem" = „Tűzzel, vassal” (1999) rendező: Jerzy Hoffman.

Három éves korában Magyarországra hozták, hogy megismerje az itteni szokásokat, mert II. András magyar király és Gertrudis meráni hercegnő másodszülött fiának, IV. Béla és Árpád-házi Szent Erzsébet testvérének, az akkor hatéves Kálmánnak (1208 – Zágráb, 1241. május), a későbbi halicsi fejedelemnek menyasszonyául szánták.

"Szkoła żon" (fr. L'école des femmes), Moliere: A nők iskolája (tévészínház) (2008) rendező: Jerzy Stuhr. "Reich" = „Birodalom” (2001) rendező: Władysław Pasikowski. "The amazing race" (tévésorozat) (2006). "Nie kłam kochanie" (2008) rendező: Piotr Wereśniak.

Kálmán gyermekként lett Halics királya. II. András 1205-től többször is háborúzott Halicsban, amelyre a lengyel Leszek is igényt tartott. A két uralkodó 1214-ben – Pakosław szandomierzi vajda (11821232) közbenjárásával – a Szepességben találkozott, s e találkozó eredményeként a hatéves Kálmán eljegyezte, majd később feleségül is vette Leszek ekkor hároméves leányát, Salomét.

Az erődítmény gyarkan ihlette meg az írókat, költőket, utazókat. A csodás építészete, az évszázadokon át fennmaradt belső felszerelése, a Prądnik völgyében való mesés fekvése, inspirálta az írókat, költőket és utazókat a leírására. Utunk következő állomása a szomszédos Ojców volt. Mielőtt azonban Ojcówba érnénk, érdemes felkeresni a sziklán magasodó remetelakot, Boldog Salome menedékhelyét a 773. sz. vajdasági út felett magasodó szila tetején Grodziskoban. A főútról a P ― sávjelzésen közelíthető meg.

András ezután Leszekkel együtt vezetett hadat Halicsba, majd az ottani urak egy részével elismertette középső fia, Kálmán uralmát. 1217 elején a gyermekeket Halicsban János esztergomi érsek, mint a pápa merghatalmazottja, csakhamar megkoronázván, szüleik megesküdtek, hogy házasságukat sohasem bontják föl. A királyi menyegző befejeztével Kálmán és Szalome közös szándékkal megegyeztek abban, hogy külön ágyuk lesz, és tisztaságukat mindketten szűzen megőrzik, Isten és az Ő Szeplőtelen Anyja iránti szeretetből. Szalome az éjszakákat imádságban és virrasztásban töltötte, amennyire csak erejéből tellett. 1223 körül már ténylegesen is házasok. A gyermek Kálmán halicsi királysága azonban csak két évig tartott: 1219-ben az ellene fellépő oroszok fogságba ejtették. Névleges címét azonban megtartotta, és egészen haláláig királyként emlegették őt. Bár a velük szomszédos magyarokat Mścisław halicsi herceg 1221-ben elűzte a területről, a magyar királyok hivatalos címeik között továbbra is felsorolták Galícia és Lodoméria fejedelmének címét.

A 773. sz. vajdasági úton o

Pustelnia błogosławionej Grodzisku

Salomei

na

Szalome életmódja már gyermekkorában annyira szent volt, hogy a király előtt hamarosan világossá váltak azok a vágyak, melyeket a Szentlélek ébresztett Szalome szívében. Jegyesével együtt tanult, és a tudásban annyira előre haladt, hogy a misében a latinul hallott evangéliumot otthon magyarul is el tudta ismételni. Mikor eljött az ideje, Kálmán hitvese lett.

Boldog Szalome (Błogosławiona Salomea) lengyel hercegkisasszony 1211-ben vagy 1212-ben, Krakkóban született, 2. rendi szűz Szent Ferenc rendjéből. Emléknapja halálához kötődik: november 17. (Lengyelországban november 19.) Hevenesi (Kishevenesi) Gábor (Vásárosmiske, 1656. március 24. – Bécs, 1715. március 11.) jezsuita pap, bölcseleti és teológiai doktor, történetíró, 1711 és 1714 között az osztrák-magyar jezsuita rendtartomány tartományfőnöke a XVII. század végén írta meg élettörténetét.

Kálmán az Árpád-házban szokatlan módon soha nem tört bátyja, IV. Béla ellen, hanem mindig hű volt hozzá és elismerte királyságát. Már apjuk, II. András életében megmutatkozott ez a vonása, amikor 1226-ban András elvette a szlavóniai hercegséget Bélától, és Kálmánnak adta, Bélát pedig Erdély hercegévé tette. A kor szokása szerint ekkor már megkoronázott Bélának ugyanis saját pártja és udvartartása volt. András talán ezzel a lépéssel akarta a vele viszályban álló Bélát eltávolítani szlavóniai híveitől.

Szalome, akit Szalonikának is mondanak, I. Leszek, más néven Fehér Leszek (lengyelül: Leszek Biały), (1186 – 1227. november 23.) krakkói herceg és Grzymisława belzi hercegnő leánya, V. Boleszláv, más néven Szemérmes Boleszláv krakkói és sandomierzi herceg, lengyel fejedelem nővére volt.

45

Kálmán azonban András várakozásával ellentétben nem az ő, hanem Béla érdekeit képviselte Szlavóniában, és támogatta Bélát a birtokvisszavételi politikában is. (Kálmán szlavóniai hercegségével a halicsi trónigény a harmadik fivérre, az ifjabb Andrásra szállt át.)

Innen Zágrábba vitték, ahol a hainburgi fogságából szabaduló IV. Béla is tartózkodott. 1241 májusa során itt halt bele a muhi csatában szerzett sebeibe. Mikor hitvese, Kálmán magyar királyi herceg és Halics királya a muhi csata után 1241-ben hősi halált halt, Szalome elhagyta a fejedelmi udvar hiúságait.

Szalome nagyon egyszerű ruhákban járt, hogy alattvalói fényűző öltözködését fékezze. Testének és lelkének tisztaságát oly gondosan őrizte, hogy a legkisebb veszedelem elől is félve menekült. A kísértések erőssége szerint kétszeres vagy háromszoros ciliciummal sanyargatta testét, hogy a belső ellenségeken erőt vehessen.

Szalome visszatért Lengyelországba, testvére, V. Boleszláv, más néven Szemérmes Boleszláv (lengyelül: Bolesław V Wstydliwy), (1226. június 21. – 1279. december 7.) krakkói és sandomierzi herceg (1233-tól), lengyel fejedelem – IV. Béla magyar király leánya, (Szent) Kinga férje – udvarába.

II. András 1235-ben bekövetkezett halála után Kálmán nem lépett fel trónigénnyel, és Bélához való viszonyát mutatja, hogy a Béla-ellenes párt sem próbálta meg kijátszani őt. Bátyja koronázásán Kálmán vitte a királyi kardot, és ezután is mindenben elfogadta Béla elsőségét, aki meghagyta Kálmánt a szlavóniai hercegségben.

Egyedül Istennek akart élni, ezért vagyonát a szegényeknek, a ferences testvéreknek és a klarissza nővéreknek adta. 1245-ben, Sandomierzben belépett a Szent Klára apácarend tagjai közé.

Kálmán azon kevesek egyike volt, akik a mongol betöréskor is Béla mellett álltak, s aktívan részt vettek a harcban. A muhi csata közvetlen előzményeként 1241. április 10-én éjszaka a tatárok átkeltek a Sajón. Az ellenséget Kálmán és Ugrin kalocsai érsek csapatai szorították vissza a folyóba, illetve a túlpartra. A részleges győzelmen elbizakodva a magyar harcosok többsége aludni tért, s csak kevesen virrasztottak fegyverben, köztük Kálmán és Ugrin.

Boldog Szalome klarissza apácaként Szent Ferenc és Szent Klára 1211-ben alapították meg a Klarissza Nővérek Rendjét, amit másnéven II. Ferences Rendként említenek. 1245-ben alapítja az első klarissza kolostort Lengyelországban Szemérmes Boleszláv fejedelem Zawichostban, Sandomierz mellett. Nővére, Boldog Szalóme volt az első lengyel klarissza. 1259-ben a zawichosti kolostort áthelyezik a Krakkó közelében lévő Skałaba. Boldog Szalóme 1268. november 17-én (más források szerint 1268. december 15-én), itt, a Skała melletti Grodziskoban jámbor módon meghalt. A körülötte imádkozó apácák a lelkét csillagként látták az égbe szállni.

Kálmán herceg szobra Gödöllőn ― Árpád-házi Kálmán herceg szobrát 1931. szeptember 27-én állították fel a premontrei rendház (jelenleg a Szent István Egyetem főépülete) előtt. A bronzból készült lovas szobor Róna József alkotása. A tatárok azonban több ponton ismét átkeltek a folyón, és bekerítették a magyar tábort. Kezdetét vette a muhi csata. Miközben a magyarok többsége csak a menekülésre gondolt, a herceg és az érsek nagy személyes bátorságot tanúsítva harcolt, s mindketten súlyos sebeket szereztek. Ugrin sebeibe bele is halt. Kálmán azonban kivágta magát a bekerítésből, és Pest felé menekült, majd a Dunán átkelve a somogyi Segesdre ment.

Boldog Szalome

46

Síremléke a krakkó Szent Ferenc bazilikában található.

Az erdőben kis szürke, fallal övezett templomocska fogadja a látogatót.

Boldog Salome síremléke a krakkói Szent Ferenctemplomban

Szűz Mária-templom Grodzisko 7, 32-043 Ojców

Szalome kultuszát X. Kelemen pápa 1672. május 17-én hagyta jóvá. Az egyház 1673. december 18án a boldogok közé avatta. Legendája Prileszkynél, Acta Sanctorum Hung. II. 330. (Nagyszombat 1744). Élete Monum. Poloniae historica, IV. 777.

Grodzisko alapítója a XIII. században Szakállas Henrik (lengyelül: Henryk/Jędrzych I Brodaty) herceg volt, aki csakhamar nővérének ajándékozta birtokát. Szalome és az apácák Zawichostból érkeztek ide, ahol kolostort és román stíusú templomot építettek. 1320-ban azonban elhagyták ezt a helyet, és Krakkóba költöztek, az elhagyott javak romokban hevertek. A XVII. században, Szalome boldoggá avatásával egyidőben, felelevenítődöttt a régi remetelak emléke és megkezdték a templom építését.

Annak ellenére, hogy hercegnő volt, engedelmességével kitűnt a többiek közül, áhítatos imái, s szigorú aszketikus élete miatt mindenki tisztelte. Az ágya mellet imádkozó apácatársai Boldog Szalome lelkét csillagként látták az égbe szállni.

Így felállították Boldog Szalome emlékoszlopát, majd a manierista épületegyüttest a kis templommal, a remetelak az imádság háza lett és szobrokkal látták el. Mindez napjainkig fennmaradt. Kisebb terecskéről lépcsőkön vezet fel az út az íves kőkapuhoz, melyen keresztül a létesítményhez érünk. Boldog Szalome emlékoszlopa fogadja a látogatót, Szent Klára szobrával.

o Krakkói Boldog Salome remetelaka (Kościół N.M.P. i Pustelnia Bł. Salomei) A Legszentebb Szűz Mária temploma és Boldog Szalome Remetelak (Kościół N.M.P. i Pustelnia Bł. Salomei) ― az Ojców közelében lévő Grodziskoban található. A hely első említése a XIII. század elejéről származik. Jan Długosz szerint a várat (gród obronny), amely Krakkót védi, I. Henrik, más néven Szakállas Henrik (lengyelül: Henryk/Jędrzych I Brodaty), (1163 – 1238. március 19.) építtette.

Öt szobor található a templomot övező falon. Szalome rokonai: Szakállas Henrik és felesége, Sziléziai Hedvig, Szemérmes Boleszláv és felesége, Boldog Kinga, valamint Szalome férje, Kálmán herceg. A falak között található a ki barokk stílusú Szűz Mária-templom (kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny).

Grodzisko varázsa, ahogy évszázadokon át, úgy ma is elbűvöli a zarándokokat, és ámulatba ejti a turistákat. A szép ojcówi táj, Boldog Szalome remetelakának építészete és a csend formálják a lelküket és érzékenységüket. Az Isten megteremti az összes szépséget és belső harmóniát, lehetővé teszi nekik ii megtalálniuk mindazt, amit keresnek. Ahogyan Szalome évszázadokkal ezelőtt felemelkedett itt a szentségig, úgy ma is az istenkeresők itt meg tudják találni. A festői, rétek és mezők között futó út vezet Grodziskohoz, ahol, az erdő mélyén, a szakadék peremén található a rendkívüli hely – Pustelnia bł. Salomei. Az út az erdő bejáratánál végződik, de információs tábla tájékoztat a további útvonalról a környék térképével és a kápolna képével.

A templom belseje változatos, sötét és világos falú, ami optikai hatást vált ki.

47

királyi trón megszerzéséért, és az ellenséges csapatok elől a környekbeli barlangokban talált menedéket.

Ojców Ojców – falu a Kis-lengyelországi vajdaságban, a krakkói járásban, Skała nagyközség területén, a Krakkó-Częstochowai Fennsíkon, a Prądnik Völgyében, a Sasfészek útvonal (Szlak Orlich Gniazd) mentén.

A Prądnik völgye fölött magasodó erőd aranykorát a XVII. században élte. Mai napig fennmaradtak a várfalak egyes részei, a Főbejárat (amely fölött kisebb jellegű múzeumi kiállítás működik) valamint az újjáépített bástya.

Ojców a turistatérképen A Lengyel Királyság idején Ojców nagyközség volt. 1975-1998 között a Krakkói vajdasághoz tartozott.

Az ojcówi vár a szirttetőn Ojców központjában az első hely ahová érdemes felbaktatni, az a kirándulóközpont fölötti mészkőhegyen magasodó romantikus várrom. A XIV. századi romos gótikus lovagvárba a szépen megmaradt, sziklához tapasztott bejárati kapun jutunk be.

1928–1966 között Ojców nyilvános üdülőhely lett. Ojców a 458 méter magas Złota Góra (Arany-hegy) keleti oldalában búvik meg. A Złota Góra egyébként a park második legmagasabb pontja, ebből azonban nem szabad messzemenő következtetést levonni, tájképileg igenis megkapó ez a kis magasság is.

Az ojcówi várból ezen kívül megmaradt még egy nyolcszögletű torony is, illetve az egyik helyreállított bástyájában kis helyi múzeumot találunk. A romantikus üldögélés mellett a várromból jó a kilátás a nemzeti park fő völgyére, a Prądnik-völgyre.

o A település története A falu első említése 1370-ből való. A vár melletti telepből fejlődött ki. A XIX. századtól nyaralóhely jellegű településből üdülőhely lett. Az üdülőhelyi tevékenység 1855-től kezdődött, már néhány évvel később már számos ütközet helye lett az 1863. évi januári felkelés idején jelentősen sújtva a falut.

Bohdan Guerquin (*Nowogród Wielki, 1904. január 26.-†Wrocław, 1979. szeptember 28.), lengyel építész, építészettörténész volt, a középkori lengyel várépítészet egyik legjobb ismerője. 1946-1947 között a Wawel felújítását vezette.

A pusztítások eltakarítása után Pod Łokietkiem, Goplana, Pod Kazimierzem néven ismert központok alakultak és létrejött az üdülőpark. 1924-ben Ojcówot nyilvános üdülőhellyé nyilvánították. Ennek ellenére a tizes évektől napjainkig inkább turistaközpont szerepet tölt be, és az Ojcówi Nemzeti Park igazgatóságának székhelye. Turista látványosságok és nevezetes építményei: o

Nagy Kázmér XIV. század második felében épített várának romjai

A vár (Zamek w Ojcowie) az Ojcówi Nemzeti Park területén, Ojców központjában található. A Nagy Kázmér által, a XIV. század második felében épített várból már csak romok maradtak. A hagyomány szerint a vár eredeti neve Ociec volt (castrum Oczec), melyet a király adott neki apja, Łokietek Ulászló emlékére, aki sokat küzdött a krakkói

Ojców vára – Bohdan Guerqiun felmérése alapján Zamki w Polsce, wyd. Arkady, Warszawa 1974 i 1984

48

Az ojcówi vár alaprajza  A vár története

Jan Boner (1515-1523), Andrzej Tęczyński (15251536).

― A vár a XIV-XVI. század között A régészeti munkálatok alapján megállapítható, hogy a vár a XIV. században épült, és semmi nyoma sincs annak, hogy ezen a helyen korábban fa-föld palánkvár állt volna. A vár építésének pontos időpontját nem lehet megállapítani, ugyanakkor feltételezhető, hogy a vár építésére 1354-1370 között került sor. A király a krakkói püpöktől 1354-ben kapta ezeket a földeket, 1370-ben pedig már Zaklika várgróf székhelye van itt. A vár építését tehát Nagy Kázmér király rendeletére 1354 után kezdték meg. A várat első ízben 1370ben említik, maikor az egyik dokumentumban névzserint megemlítik a Zaklika nevű első várgrófot. 1397-ben pedig megemlítik a várkápolna káplánját. Ebből az időszakból maradt fenn a vár tornya valamint a csúcsíves gótikus átjáró a várkapuban.

A vár gótikus kapuja 1536 után a vár Bona Sforza királyné kezére került, aki 20 év múlva, 1556-ban, nem látva semmi esélyt saját befolyásai visszaszerzésére, hazatért Olaszországba és a várat a Mstyczówból való Mikołaj Płaza herbu Topór részére adta át. 1587ben a vár Piotr Myszkowski herbu Jastrzębiec kezén van, utána meg fia, Aleksander Myszkowski tulajdonába került.

A várat Jagelló Ulászló idejében, 1385 előtt 500 griwenkáért bérbeadták Jan de Kozcownak, a király visszavásárlásának jogával. Utána a várat a következők vették bérbe: Piotr Szafraniec z Pieskowej Skały (1404-1406), Jan Mężyk z Dąbrowy (1406-1437), Mikołaj z Balic i Ossolina (1440-1459) valamint Zbigniew z Wodzisławia herbu Zadora (1485-1497), Adam Wodzisławski,

― A vár a XVII-XVIII. század között 1619-ben Aleksander Myszkowski a romos várat a pilicai Mikołaj Korycińskinek adja el.

49

Az 1620-as összeírás a várat romos állapotban írja le, ugyanakkor hamarosan az új tulajdonos helyreállítja azt és a déli oldalon új épületet építettet a régi gótikus épület helyén. A vár a svéd „özönvíz” idején nem szenved károkat, amire az 1660-os összeírás is rámutat.

Nem valósult meg a Ludwik Krasiński által felvetett felújítás terve, ő volt Ojców birtokosa a XIX. század végén. Krasiński ugyanakkor akkoriban újíttatta fel a kaput és 1892-ben az öregtorony meggyengült felső részét mintegy 6 méterrel csökkentette, annak átépítési szándékával (nem valósult meg).

1676-tól az ojcówi előljáróság előbb a Warszyckiak, majd a Męcińskiek, 1703-tól a Morskiak, 1715-től a Łubieńskiek, 1756-tól Załuskiak birtokában volt, akik a váron 1787-ben ebéden látták vendégül Stanisław August Poniatowski lengyel királyt.

Az ojcówi vár rekonstrukciója Ogrodzieniecben A XX.század 80-as éveiben folytak a torony felújítási munkálatai, melyben a vár történetét bemutató kiállítást rendeztek be. 1991-ben mgr Krystyna Kruczek (Pracownia Konserwacji Zabytków Arkona Sp. z o.o., Kraków) és W. Niewalda, 2006, 2007 években pedig mgr Michał Wojenka, a Jagelló Egyetem Archeológiai Intézetének munkatársa végzett régészeti feltárásokat.

A vár makettje ― A vár a XIX. században

 A vár építészete

1802-ben a vár elhagyatottan állt, az örökös, Teofil Załuski pedig elszállíttatta belőle az ingóságokat. Lengyelország többszöri felosztása idején újból pusztulni kezdett. Konstanty Wolicki, aki 1829-ben vásárolta meg az orosz kormánytól, elbontatta a falait, mert az összedőlés fenyegette azokat. Fennmaradt a nyolcoldalú tornya, a bejárati kapuja illetve a védőfalai.

Eredetileg a vár a domb tetején lévő magas sziklán elhelyezkedő nyolcoldalú öregtoronyból állt, a szabálytalan elhelyezkedésű várfalak körbevették a hegytető peremét. A várhoz tartozott a négyszögű kaputorony, az öregtorony tövében lévő sziklához símulva. A lakóházat a védőfalak keleti szakaszának mentén építették fel. A kaputoronyhoz futó út a mély bevágás felett felvonóhídonon vezetett keresztül. Nagy Kázmér lengyel király Ojcówba sztarosztát állított, az első ismert sztaroszta a XIV. század végén a Korzkiewből való Jan volt. 1400-ban a várat Jagelló Ulászló elzálogosította. A további sztaroszták számos nemesi család képviselőiből kerültek ki, többek között a Szafraniecek, Bonerek, Myszkowskiak, Korycińskiak nevezték ki őket. Az építési vagy renovlálási munkálatokról az ő idejükből nincs adat, azonban valamilyen felújítási munkálatoknak lenniük kellett, hiszen csak 1620-ban jegyzik le a rossz állapotú várat. Valószínűleg addig nem romlott az állapota, amíg a tulajdonosainak székhelye volt. Az említett 1620-as dokumentumban megemlítik, hogy Mikołaj Koryciński hozzákezdett a vár felújításához és átépítéséhez. A munka elhúzódott.

Ojców vára – az ójcówi vár Robert Kabiszyn rekonstruálási kísérlete szerint. Forrás: R. Krajewski, R. Kubiszyn ’Orle gniazda i warownie jurajskie’ Warszawa 1997

50

Mikołaj Koryciński halála után fiai, Ferdynand és Stefan még folytatták a munkálatokat. Ezen mukálatok során új alkalmi rezidencia létesült, új lakóházzal, amely a déli magaslaton, a kaputorony közelében lévő sziklaormon épült. A kétszintes épület alápincézett volt. Többek között kápolna volt benne. Az udvar közepén mély sziklába váj kút volt. A svéd özönvíz idején a megszállók valószínűleg harc nélkül foglalták el a várat valamint fegyver és élelmiszer raktárat rendeztek be benne. A svédek kivonulása után a várat Stanisław Koryciński felújíttatta, 1676-ban meg az ojcówi elöljáróságot a Warszyckiak, később a Męcińskiek és Morskiak kapták meg.

A vár megmaradt öregtornya o

1721-ben a sztaroszta Bogusław Łubieński volt, majd Załuskiak lettek. 1787-ben a vár Stanisław August Poniatowskit látta vendégül, ekkor az utolsó itteni sztaroszta Teofil Załuski volt. Lengyelország XVIII. század végi felosztásai után a várat elhanyagolták és romosodni kezdett, lakói végül 1826-ban elhagyták azt. Amikor az árverés után Konstanty Wolicki kezére került, az épületek és a falak jelentős részét építőanyag nyerés céljából elbontották. A követkető tulajdonosa, Wojciech Prendowski a vár felújítása céljából az neves olasz származású lengyel építésszel, Franciszek Maria Lancival (*Fano, 1799-†Varsó, 1875. november 12.) kiviteli terveket készíttetett, de a restaurálási munkálatokat nem kezdték meg. A pusztulást csak fokozta, hogy a vár gótikus köveiből kocsmt és serfőzdét építettek.

Ojcowski Park Narodowy múzeuma az egykori Pod Łokietkiem (1860-tól) és Pod Kazimierzem (1885-től) szálló épületében.

A múzeum épülete A várból lesétálva és déli irábyna elindulva érdemes betérnünk, az a nemzeti park természettudományi múzeumába (Muzeum OPN), amely a park geológiáját és geomorfológiáját, földrajzát, állat- és növényvilágát, illetve Ojców környékének őstörténetét mutatja be. Az ONP múzeumát 1965ben alapították; a múzeumnak otthont adó épületet pedig eredetileg Łokietek Hotel néven 1860-ban építették. o

A PTTK néprajzi múzeuma a Bazar Warszawski villában.

A múzeum műemléki faépülete a XIX. század végén panziónak épült. Az épület egykor a "Bazar Warszawski" nevet kapta. 1976-ban, a tűzvész után társadalmi erővel épült újjá, a PTTK támogatásával és 1988-ban hasznosították. Az újjáépítést az ojcówi faépítészet, az ún. svájci-ojcówi stílusában végezték. A múzeumot a Polskie Towarzystwo Krajoznawcze (PTK) 1908-ban szervezte meg. Eleinte a XIV. századi vár kapuépítményében helyezkedett el, ahol egészen 1988-ig működött. A kezdeményezője és szerzője Stanisław Jan Czarnowski, a PTK aktivistája volt. Az ojcówi régészeti munkákat vezetve egyben gyűjteményt hozott létre, amely egykor a múzeum alapja volt. A PTTK Regionális Múzuma 1951-ben nyílt meg. 1988-ban került a ,,Bazar Warszawski” épületébe.

Az ojcówi vár – a vár Napoleon Mateusz Tadeusz Orda herbu Orda (1807-1883) litográfiáján ’Album Widoków’, Seria 7, 1881

A megmaradt nyolcoldalú tornyot 1913-ban csökkentették félve attól, hogy az alsó falrész nem bírja el a terhelést. Jelenleg fennmaradt itt a kaputorony, a nyolcoldalú torony, a déli épület földszinti része valamint a várfalak maradványai. Az udvaron megmaradt a kút is. A kaputoronyhoz vezető hídból csak a kőpillérek maradtak fenn. A nyolcoldalú toronyban a lépcsők nyomai és a XIV. századi kandalló nyomai láthatók.

51

o Az ún. régi Fürdő park a XIX. század végéről (1939-től Ojcówban hidroterápiás gyógyítást folytattak).

A kápolna az ún. svájci-ojcówi stílushoz tartozik. Az alpesi építészet elemei az azsúrozott harangtornyocskán láthatók. Ugyanakkor belső berendezése a XX. század elejének zakopanei stílusát képviseli.

o Vízi-kápolna (Kaplica "Na Wodzie") A Prałatki szikla mellett álló Vízi-kápolna (Kaplica „Na Wodzie”) eredetileg fürdőháznak épült, s csak 1901-ben építették át vallásos célokra. Az ojcówi patrónusa Szent József, a munkások védőszentje. A műemléki védelem alatt álló szakrális faépítmény az Ojcówi Nemzeti Park területén található.

o Szent János-forrás Az 1933-ig ivóvizet adó Szent János-forrást 1972ben újították fel a Vízi-kápolna mellett; Źródło Radości a Skała szurdok közelében, a Dolina Zachwytu bejáratánál; Źródło Młynnik a Prądnik Völgyben.

1901-ben épült, a Prądnik patak két partjánál. Legendája szerint az építmén szokatlan elhelyezése egy cári rendelet elkerülése miatt történt, mely szerint tilos építkezni az „ojcówi földön”.

A Szent János-forrás

A Szent János-forrás táblája A fából épült Vízi-kápolna

A Szent János-forrástól indultunk a vár megmászására. A forrás közelében található a Lourdesi kápolna minájára készült sziklakápolna.

o Ojcówban lévő Lourdesi kápolna A Lourdes-i Szűzanya szobrát tartalmazó sziklakápolna a Pieskowa Skała és és Ojców közötti festői útvonal mellett található. A szeplőtelen fogantatás egy katolikus hittétel, amely szerint Szűz Mária már édesanyja, Szent Anna méhében szeplőtelenül, vagyis eredendő (másképpen áteredő) bűn nélkül fogant. Az immakuláció olyan kiváltság, amelyet a római katolikus egyház csak Szűz Mária esetében ismer el. A kápolna belseje

52

A római katolikus egyház régi időtől kezdve hitte, hogy Mária szeplőtelenül fogantatott (latin: sine labe originali concepta), e tant dogmává azonban csak IX. Piusz pápa emelte 1854. december 8-án. Azelőtt csak ún. (különösen a jezsuiták által) „ajánlott tétel” (sententia fidei proxima) volt, de a hívek is kegyelettel ragaszkodtak hozzá. Ünnepe évente december 8-án van.

bocsájtani, mert még házasságkötés előtt voltak. De Mária "nem ismert férfit" (Mt 1.25). Lourdes-ban egy szegény, tanulatlan 14 éves lánykának, az 1933. december 8-án szentté avatott Bernadette Soubirousnak (Marie-Bernard Soubirous; Lourdes, 1844. január 7. – Nevers, 1879. április 16.) 1858-ban, február 11-én jelent meg először a Szent Szűz, a városka melletti massabielle-i barlangnál. Mária hófehér ruhát viselt, köpenye vakító fehér volt, égszínkék őv volt derekán, mezitelen lábát arany rózsa díszítette. Kezében rózsafüzér volt. Tizennyolc alkalommal jelent meg a kislánynak július 16-ig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Március 25-én nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”.” Franciaországban gyorsan terjedt a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária tisztelete, egyre nagyobb zarándok tömeg látogatta a jelenés helyét és az ott fakadt forrást. A forrásból napi 120 ezer liter víz fakad fel. A forráshoz látogató betegek közt kezdettől fogva tapasztaltak jelentős javulást, sőt gyógyulást. Az egyházi és világi hatóságok vizsgálták a jelenéseket és a csodás gyógyulásokat, nem tudták természetes okokkal magyarázni.

Az ojcówi szobor alatt található emléktába felirata: „Pamiątka 50-letniego jubileuszu Niepokalanego Poczęcia Matki Boskiej 1854-1904. Uzdrowienie chorych – módl się za nami”. ― „Szűz Mária szeplőtelen fogantatása dogmája elfogadásának 50. évfordulója emlékére 1854-1904. Betegek gyógyítója – imádkozz érettünk.”

Lourdes-ban, 1862-ben bazilikát kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, ami 1876-ra elkészült. A barlangba, a jelenések helyére Bernadett útmutatásával elkészült a Szűzanya márvány szobra, amely a legkülönfélébb méretű másolatban ma már világszerte mindenütt látható. A forrás mellé fürdő épült, ahol a zarándokok bűnbánati tisztító fürdőt vehetnek.

Az emléktábla felirata A tábla szövegének tartalma szerint már 1904-ben megvolt a barlang, melyben valamilyen szobrocska állhatott, ez arra utal, hogy már a XX. század elején ez a hely Szűz Mária kultuszának helye volt, a jelenlegi szobor és az emléktábla nem régen került a helyére. Szűz Mária alakját évezredek óta tisztelik. Benne látják az eszményi anyát, és ezt a misztikus Szűz Mária-jelenések is megerősíteni láttatják. Máté evangéliuma szerint a názáreti Szűz Mária József, az ács jegyese volt. Máriát egy Gábriel nevű angyal üdvözli, és elmondja, hogy gyermeket fog szülni, akinek Jézus lesz a neve. Ez élete egyik fordulópontja, mert József titokban el akarja

Lourdes-i Szűzanya szobra A szoborhoz betonhíd vezet a Prądnik felett, a Kápolna előtt kőből kézült padok és virágtartók találhatók. *

53

A hagyomány szerint errefelé vezetett a Szilézia és Krakkó közötti kereskedelmi útvonal, de igazából erről semmiféle forrás sem szól – erre inkább az elnevezése utal. 1928-ban nyitották meg itt az új utat Ojców és Krakkó között, és ebből az alkalomból az egyik sziklába emléktáblát falaztak be ekkor. A sziklák mögött két szurdok (Wąwóz Skałbania és Wąwóz Ciasne Skałki) és a Szeretetforrás található. o Szeretet-forrás (Źródełko Miłości) A Szeretet-forrás (Źródełko Miłości) a Krakkóikapu (Brama Krakowska) baloldali pillére alatt ered, az Ősember barlanga közelében. Kilátás a várból Időnk kevés, utunk hosszú volt, ezért a továbbiakban csak érintőlegesen soroljuk fel Ojców látnivalóit: o

Krakkói kapu (Brama Krakowska)

A kisebb folyóvölgyek Prądnik Völgyében lévő torkolatainál évszázadok során érdekes sziklalakzatok képződtek. Ezek az ún. sziklakapuk. Ott, évekkel előbb, a Prądnik Völgyében vezető út építése előtt, többek között a fenn nevezett kapu mellett volt a természetes kifolyása. Az útépítés során, csöveken vezették át az út alatt. A vízkifolyó jelenlegi formája 1986-ból származik. A víz a forrás nevéhez méltóan szív alakú vályatba folyik ki. Így tehát a község az ifjú vándoroktól származó néven nevezte el, akik a forrás vizének ivása közben örök szerelembe esnek.

Egyik közülük a Krakkói kapu (Brama Krakowska). A sziklák magassága kb. 15 m, a baloldali kicsit magasabb. Az Ojcówi Nemzeti Park területén további ismert források találhatók: Źródło Harcerza, Źródło Ruskie és Źródło Filipowskiego a Sąspówka völgyében. o Sötét- és Łokietek barlangok (Jaskinia Ciemna i Jaskinia Łokietka) Ojcówtól déli irányban húzódó hegyhátakon és a völgyekben szép barlangok találhatók. A Łokietekbarlanghoz a fekete jelzésen 45 perc alatt juthatunk el. Állítólag itt talált egyszer menedéket Władysław (Ulászló) Łokietek (1306-1333), akinek nevéhez fűződik az ország újraegyesítése, s aki magyar segítséggel jutott trónra. Leányát, Erzsébetet Károly Róbert királyunk vette nőül.

Krakkói kapu (Brama Krakowska)

54

o Łokietek-barlang Jaskinia Łokietka (egykor Jaskinia Królewska valamint helytelenül Grota Łokietka néven is említették) – a Sąspowska Dolinában, a Chełmowa Góra (351 m tszf.) északnyugati oldalában kialakult – a turisták számára megnyitott – karsztbarlang, amely az Ojcówi Nemzeti Park területén található.

Wojciech Gerson (1831-1901): "Łokietek pod Ojcowem" Ez után az esemény után nevezték el emlékül a barlang nevét valamint az egyes járatait, és a bejáratot elfedő pókháló szerű kapuzatát.

A barlang elhelyezkedése A barlang az Ojcówi Nemzeti Park gyönyörű területén fekszik, és tökélesen kiegészíti a Prądnik völgyében tet sétát. A barlangot elektromos világítás teszi látogathatóvá barlangi vezető segítségével. A Jaskinia Łokietka (Łokietek barlangja) ― az egyik legismertebb lengyel barlang, ami a barlang legendájával függ össze, mely szerint egykor Krakkóból ide menekülve benne rejtőzködött I. Ulászló, más néven Kis Ulászló (lengyelül: Władysław I Łokietek), (1261 – 1333. március 2.), lengyel király az őt üldöző II. Vencel (Wacław II) cseh király csapatai elől.

A barlang elhelyezkedése

II. Vencel (csehül Václav II., lengyelül: Wacław II Czeski, németül Wenzel II. (Böhmen)), (1271. szeptember 17.– 1305. június 21. cseh király 1278tól, krakkói herceg 1291-től, I. Vencel néven Lengyelország királya 1300-tól haláláig. Łokietek Ulászlónak csak 1314-re sikerült egyesítenie Lengyelországot Pomeránia, Mazóvia és Szilézia kivételével és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát.

― A barlang leírása A barlangba a hegyben 20 m hosszú nyitott sziklahasadék vezet, bizonyára az egykori folyosó maradványa, amelynek mennyezete beomlott. A bejárati folyosó balra fordul majd jobbra falépcsőn a tágas fő folyosóba (Główny Korytarz) jutunk. Ez vezet a 25 × 10 m méretű Lovagterembe (Sala Rycerska), amelyből két járat indul.

v Jam Matejko: Władysław I Łokietek Łokietek 6 hetet töltött a barlangban, pók mentette meg életét, amely pókhálót szőtt a barlang bejárata elé, megtévesztve ezzel az üldözőt.

Folyosó a barlang belsejében

55

Bizottság (Komisja nad Edukacją Młodzi Szlacheckiej Dozór Mająca) elnöke megbízásából – a helyi plébános készítette.

Michał Jerzy Poniatowski prímás, a helyi barlangok leírásának elkészíttetője

A barlang alaprajza A lovagteremből déli irányban ágazik el a kanyargós, törmelékkel elzárt folyosó. A terem nyugati részében 1974-ben a turistaforgalom javítása érdekében folyosót nyitottak a Háróterembe (Sypialnia), melybe lépcsősor vezet le. Lépcsőkön felfelé haladva viszont, egy kisebb, meanderező folyosó a Konyha (Kuchnia) néven ismert terembe vezet, amely a felszín közelében található. Mennyezetén a fagyökerek is jól láthatók.

Már a XVIII. század végén, amikor Ojców népszerű lett, ez a barlang a helyi látványoság lett, ekkoriban a Jaskinia Ciemna inkább közelsége miatt volt látogatottabb. A XIX. században számos irodalmi leírás készült a Jaskinia Łokietka (Łokietek barlang) barlangról, vagy ahogyan akkoriban ismerték, a Királybarlangról (Jaskinia Królewska). Az egyik legrészletesebb leírását A. Grabowski vezető 1866ban készítette.

A következő lépcsőn lefelé haladva a lovagteremből a barlang legnagyobb részébe, a már említett 20 x 30 m méretű Hálóterembe jutunk. Alját a mennyezetről lehulló, cseppkővel borított kövek takarják. A mennyezeten számos üstszerű bemélyedés található. A teremből átmenve a már említett alagúton keresztül a Lovagterembe, majd tovább a főfolyosón (Korytarz Główny) a barlang bejáratához jutunk.

A barlang első kutatását 1872-ben J. Zawisz vezette. A következő években, 1896-1899 között S. Czarnowski vezette, aki az Előcsarnokban (Przedsionek) és a Hálóteremben (Sypialnia) végezte az ásatásokat. A barlangot 1924-ben védetté nyilvánították. 1987-ben vezették be a villanyvilágítást. A barlang látogatását falépcsők tszik lehetővé. Évente 30-40 ezer ember keresi fel.

A barlang cseppkövekben szegény, csak az elérhetetlenebb helyeken található. A falak és a mennyezeti részek füstösek az barlangot évtizedeken át látogatók miatt. Vélhetően egykor több cseppkő volt a barlangban. A. Grabowski idegenvezető már 1866-ban ezt írja: „a boltozatát egykor jégcsapszerű cseppkövek borították: azonban minden emléket levertek és elvittek innen az emberek…”. Ez a régóta tartó vandalizmusról és emberi butaságról tanúskodik.

 Sötét barlang (Jaskinia Ciemna) A 436 méter magas Koronna nyugati oldalában, a Krukowski és a Rekawica sziklák mögött található a Grota Ciemna (Sötét-barlang). A barlang 65 méterrel a Prądnik völgy alapja felett fekszik, s a legértékesebb régészeti területek közé tartozik Lengyelországban. A barlang egy része még a jégkorszak előtt beszakadt.

A folyosók és termek összhossza kb. 270 m, a barlang hőméréklete mintegy 7-8 oC. ― A barlang történetének ismertetése A Łokietek barlangja (Jaskinia Łokietka) – a krakkói Sárkány-barlang, lengyelül: Smocza Jama („a sárkány barlangja/odúja”) után – az egyik legnépszerűbb lengyel barlang. Régóta ismert. A barlang legrégebbi, 1691-es leírása Sebastian Piskorskitól (*1636-†1707. augusztus 18.) származik. 1783-ban a barlang leírását – Michał Jerzy Poniatowski herbu Ciołek (*Gdańsk, 1736. október 12.-†Varsó, 1794. augusztus), Lengyelország prímása, a Nemzeti Köznevelésügyi

A barlang elhelyezkedése 1787-ben felkereste a barlangot Stanisław Augustus Poniatowski (Poniatowski Szaniszló) lengyel király is.

56

Az első ásatásokat ebben a barlangban 1898-1912 között végezte S. J. Czarnowski. Ezután 1918-19ben S. Krukowski és 1963-68-ban S. Kowalski a Krakkói Régészeti Múzeumból. A legrégebbi emlékek a riss eljegesedés végére, würm elejére datálhatók (120-115 ezer évvel ezelőtt), s így Lengyelország legrégebbi emlékei között vannak. A leletek következő csoportja 75-54 ezer évvel ezelőttről, a Micoque-Prądnik-kultúrából valók.

Noha a neandervölgyi ember mintegy 28 ezer éve kihalt, DNS-ének egyötöde fennmaradt a modern emberi genomban, mivel több tízezer évvel ezelőtt közös utódokat is nemzett a két emberfaj. Korábbi kutatások kimutatták, a modern ember egyénenként csak körülbelül 1-3 százalék neandervölgyi DNSsel rendelkezik. Az eredmények többek között azt mutatták, hogy a neandervölgyi ember talán éppen saját sikereinek az áldozata lett. Az eredmény azt mutatja, hogy a neandervölgyi ősember kihalását éppen alkalmazkodóképessége okozta.

― A barlang leírása A neandervölgyi ember (Homo sapiens neanderthalensis) vitatott besorolású emberféle. Egyes vélemények szerint az emberfélék (Hominidae) egy kihalt faja. Más vélemények szerint nem faj, hanem alfaj (H. sapiens neanderthalensis) és nem kihalt, hanem keveredett az északra hatoló Homo sapiens sapiens alfajjal, létrehozva a paleoeuropid rasszot. Mintegy 200250 000 éve jelent meg és kb. 28 000 évvel ezelőtt tűnt el. Európa és a Közel-Kelet egyes területein élt, az utolsó időkben a mai emberrel (Homo sapiens) egy időben és helyen. Köznapi nevén az ősemberek közé tartozik. A neandervölgyi emberek génállománya megtalálható az európai lakosságban (1% - 4% közötti mértékben) ami egy közös ősre is visszavezethető.

A kutatók nem tudnak megegyezni abban, hogy történt-e hibridizáció, vagyis keveredés a mai ember őse és a neandervölgyi ember között. A Cambridge Egyetem kutatóinak 2012-es jelentése alapján: nem. A kutatók a régészeti adatokból próbáltak következtetni a 126 000 - 10 000 évvel ezelőtt Nyugat-Eurázsiában élt késő-pleisztocéni ember viselkedésének 100 000 év, azaz 1 500 generáció során történt megváltozására. Számítógépes modellezést alkalmaztak, hogy meghatározzák a kulturális és biológiai változások evolúciós következményeit. Többek közt azt vizsgálták, hogy a változások miképpen járultak hozzá a modern és a neandervölgyi ember találkozásához és keveredéséhez. A modellezés alapján feltételezhető, hogy a jégkorszak a modernkori és a neandervölgyi embert egyaránt arra késztette, hogy az éghajlat eltolódásával egyre nagyobb területeket járjon be Nyugat-Eurázsiában, új erőforrások után kutatva.

A neandervölgyi ember rekonstukciója A jégkorszakban élt európai ember első megkövült maradványaira 1856-ban bukkantak rá a düsseldorfi Neander-völgyben (németül Neanderthal, újabb helyesírással: Neandertal). Itt egy kőfejtőbben, a Feldhofer barlang egy üregében bukkantak a leletekre. Innen származik az elnevezés. Carl Fuhlrott természettudós úgy vélte, hogy egy primitív jégkorszaki ember maradványait találták meg. A máig tartó heves tudományos vita szinte azonnal kirobbant a feltételezés miatt. Csontjaikat azonban nem itt találták meg először, hanem Belgiumban (1829) és Gibraltáron (1848).

Illusztráció: Michael Barton/ Arizona State University Számítógépes szakemberek őskori vadászó-gyűjtögető csoportokat szimuláltak (színes pontok). A későpleisztocén kori Nyugat-Eurázsia térképen szürke jelöli a pleisztocén földterületet a mainál alacsonyabb tengervízszinttel. A fekete vonalak a mai partvonalat ábrázolják, a fehér foltok pedig a jégtáblával borított területeket. A kék pöttyök „modern” embercsoportokat, a pirosak neandervölgyieket, a sárga pöttyök biológiailag kevert modern és neandervölgyi csoportokat ábrázolnak. A kép a szimuláció egy pillanatfelvétele, aminek során több száz ciklusban vizsgálták a vadászó-gyűjtögető csoportok növekvő mobilitását a megváltozott jégkori éghajlat hatására.

A neandervölgyi ősember 200-250 000 éve jelent meg és körülbelül 40-28 000 évvel ezelőtt tűnt el. Európa és a Közel-Kelet egyes területein élt, az utolsó időkben a mai emberrel (Homo sapiens) egy időben és helyen, majd ezt követően – máig tisztázatlan okokból – kihalt.

57

A tanulmány társszerzője Michael Barton, aki az Arizona Állami Egyetemen a régészet számítógépes alkalmazásának a szakembere, egyetért. Szerinte: „Az empirikus régészeti adatok alátámasztják a modellezés eredményét, miszerint a modern és a neandervölgyi emberek viselkedésükben egyaránt alkalmazkodtak.

Prądnicka kultúra (Kultura prądnicka) – a speciális ún. kés-fésű (borona) eszközökkel jellemzett középpaleolit kultúrák egyike. Ez a kultúra 70 – 48 ezer évvel ezelőtt alakult ki az észak-lengyelországi jégkorszak idején a Homo erectus-szal megjelenő közép-európai Acheulean-kultúra bázisán. A kultúra a Prądnik-patak mellett élő emberektől kapta nevét. Ez a kultúra főleg Dél-Lengyelország területéről, a Sötét barlang (Jaskinia Ciemna) melletti Oborzysko lelőhelyről ismert.

A modellezés ráadásul megjósolja a neandervölgyi ember génjeinek alacsony genetikai keveredését, ami összecseng a legújabb genetikai tanulmányok eredményével. A neandervölgyi és más kevéssé ismert nem-modern emberek biológiai kihalása a szélsőséges környezeti feltételekhez való sikeres adaptáció következménye. Ugyanakkor a sikeres adaptáció biztosította ezen embereknek a modern ember genetikai állományához történő hozzájárulását.

A Sötét barlang (Jaskinia Ciemna) bejáratánál az ősember saját telepet hozott létre. A helyet jelenleg Oborzysko néven nevezik. A barlang összhossza mintegy 230 m hosszú. Esetlen kinézete ellenére a Neander-völgyi a kultúra magas fokán állt. Bőrből és mamutcsontból készült kunyhóban lakott, tudott tüzet gyújtani, és azt meg is tudta őrizni a lángokat. Céljainak megfelelő szerszámokat készített, és azokat finoman megmunkálta. A szerszámok segítségével bőrből ruhát készített magának. Fegyvereit a természetben talált anyagokból alakította ki. Nagyon ügyesen vadászott a különféle állatokra. Szüksége is volt ezekre az ismeretekre, hiszen nem csak a rettenetes hideg, de a vadállatok és az éhség ellen is védekeznie kellett. A kultúra jellegzetes terméke a háromszögű, szív alakú szakóca (marokkő) vagy a borona.

Forrás:

http://www.ng.hu/Civilizacio/2011/11/a_neandervolgyiek _kihalasanak_oka

A Sötét barlang (Jaskinia Ciemna) a KrakkóCzęstochowai Fennsík legnagyobbnak vélt barlangja a kamra nagyságát tekintve, ugyanakkor Lengyelország legfontosabb régészeti lelőhelyeihez is tartozik. A prądnicka kultúrához tartozó első emberi nyomok a Jaskinia Ciemna barlangban mintegy 125 ezer évvel ezelőttről származik. Viszonyításul: Vértesszőllősön, az 1963 és 1968 között Vértes László által vezetett sikeres feltárási munkálatok során több, egymás feletti kultúrrétegben alsó paleolitikumi (kb. 350.000 éves) előember-telepet tártak fel. Itt egy előember (Homo erectus seu sapiens paleohungaricus: "Sámuel") nyakszirtcsontját, valamint két gyermekfogat, továbbá sok kőeszközt (pattintott kavicsszerszámot: “choppert”), tüzelési helyeket, ősállatcsontokat, iszapban megkövesedett ősállatnyomokat, később az őskori ember egy lábnyomát találták meg. A hajdani leletfeltárások helyszíne 1968 óta “Őstelep Vértesszőlős” néven, a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelye,

A Neander-völgyi emberek rekonstrukciója A barlang bejárata előtt rekonstruálták a Neandervölgyiek táborhelyét valamint a Rękawica vagy Pięciopalcówka (Kesztyű) néven ismert jellegzetes mészkőszikla mellett emelkedő, Prądnik Völgyére tekintő kilátóhelyét. A Sötét barlangot egy hatalmas, 80 x 20 m-es alapterületű, 10 m magas terem alkotja, a végén összeszűkül és az ún. Tunelben folytatódik. Denevérek – főleg kis patkósdenevérek (Rhinolophus hipposideros) -, éjjeli lepkék, fehér kígyók és barlangi keresztespókok élnek benne. A barlang léghőmérséklete 7-8 °C. A barlangterem középső részét legfeljebb 1 m magas sztalagmitok (állócseppkövek) díszítik. A mennyezetről sztalaktitok lógnak. A barlang 1924től védelem alatt áll.

A neandervölgyi emberek táborhelyének rekonstrukciója

58

1997-től a vár állandó lakója és tulajdonosa Jerzy Donimirski építész és családja lett. Megkezdődött a vár felújítása és átépítése. Jelenleg állagmegőrzési és rekonstrukciós munkálatok folynak benne. A várban szálloda is működik.

Korzkiew Korzkiew – melyet rövid időre felkerestünk – szintén a Kis-lengyelországi vajdaságban fekszik. A település Krakkótól északra, 12 km távolságban, a krakkói járásban, Zielonki nagyközségben fekszik. A falun folyik keresztül a Korzkiewski patak, Korzkiewka néven is ismernek.

A vár rekonstrukciós és felújítási tervei  A település története

Az egész várhegy és a váralja is hasznosítva lesz. Tervezik a melléképületek felújítását, tó létesítését valamint kis múzeum és skanzen létesítését is.

A falu története a korzkiewi vár történetével függ össze. Korzkiew valószínűleg, mint szolgáló telep alakult. A XIX. században Korzkiewet főleg udvari fuvarosokm parasztok és bérlők lakták. Kocsma is működött, serfőzdével. Korzkiew a Lengyel Királyságban nagyközség volt. o

o

Keresztelő Szent János születése plébániatemplom (kościół pod wezwaniem Narodzenia św. Jana Chrzciciela)

A barokk stílusú Keresztelő Szent János születése plébániatemplomot (Kościół Narodzenia Św. Jana Chrzciciela w Korzkwi) ― Aleksander Ługowski 1623-ban alapította, és máig fennáll. A XIV. század második felében épült régi fatemplom helyén áll. 1858-ban épült át. A műemléki védelem alatt álló templomot kápolnák és öreg fák övezik.

A korzkiewi vár (Zamek w Korzkwi)

A Krakkótól kb. 15 km-re található lovagvár műemléki védelem alatt áll.

A várudvaron A vár története a XIV. századra nyúlik vissza. 1352-ben Jan herbu Syrokomla vásárolta meg a Korzkiew hegyet, ahol várat építtetett, amelynek védelmi funkciója volt és a Zaklik család lakóhelye volt a XV. század második feléig. A követkető birtokosai: Szczepan Świętopełk z Irządz, Piotr Krupka kereskedő, Zborowski és a Ługowski családok voltak. A XV. század végén, a XVI. században valamint 1720-ban egy ideig a Jordanowok is birtokolták, az építményt átépítették. A vár a későbbiek során a Wesselek és a Wodzickiak kezén is volt. A XIX. század végén rommá vált.

Keresztelő Szent János születése plébniatemplom A faluban egy műemléki angolpark található. A plébánia temetőjében 2011. október 31-én temették el Tadeusz Broś lengyel tévészerkesztőt, rendezőt é előadóművészt. Korzkiew határában található Nowa Wieś, amely egykor a falu része vot és csak tanyaként ismerték.

59

Közép-Kelet-Európában, amelynek fő jellemzője az urnamezők kialakítása, azaz a hamvasztásos temetkezés szokása volt. (Nevét Lausitzról kapta.) Az urnamezős kultúrákhoz tartozik, egyes területeken a vaskorba is mélyen átnyúlt. Elterjedési köre: Brandenburg, Szászország, Szilézia, NyugatLengyelország, Morva és Csehország, Alsóausztria és Magyarország Ny.-i és É.-i része. A főleg földműveléssel foglalkozó népesség az újabb kutatások szerint Illír eredetű volt. Régebben több kutató próbálta etnikumhoz kötni, azonban ilyen jellegű fejtegetéseknek szinte semmi tényleges alapja nincs.

Udórz Udórz – a Sziléziai vajdaságban fekvő lengyel falu, zawierciei járásban, a Żarnowiec nagyközségben. A falu az Udorka patak mellett. Lakosainak száma 2008-ban 292 fő volt. 1975-1998 között a település közigazgatásilag a Katowicei vajdasághoz tartozott. A faluban lótartással foglalkozó Stadnina Koni Udórz Állami Gazdaság működött. Az egység a Stadnina Koni Trzebienice (később Stadnina Koni Skarbu Państwa Trzebienice) része volt. Ezt 1995-ben feloszlatták és Stadnina Koni w Udorzu Sp. z o.o. néven Mezőgazdasági Ingatlanok Rt.-vé alakult át. 2002ben az istállót privatizálták.

Máig fennmaradt két falszakasz maradványa, valamint a sáncok a dombon, melyet bükkerdő fed.

A faluban egy 1783-ból való magtár, egy privatizált lovarda és a Dom Fortepianów található. Fő turisztikai látványossága a középkori lovagvár romja.

A vár a faluból a Fekete sávjelzésen közelíthető meg. A romokhoz meredek ösvény vezet. o Hősi emlékbábla Az AK "Parasol" diverziós hadosztály partizánjai a Wilhelm Koppy, a Főkormányzóság belügyi titkára elleni sikertelen merénylet után 1944. július 11-én húzódtak vissza. A németek Udórzban érték utol a partizánokat. A harcok során 6 partizán elesett. 1947-ben az ütközet helyén emléktáblát állítottak.

o Vár (Zamek Udórz) A középkori lovagvár maradványai Udórztól keletre, a Zamczyska-dombon, az Udorka patak mellett fekszenek.

Udórz várának maradványai

A partizán emléktábla az út mellett

A várról kevés információ áll rendelkezésre. Feltételezhető, hogy a vár alapítója ezeknek a földeknek a földesura, Iwo z Obiechowa herbu Wieniawa volt, és a XIV-XV század fordulóján épült. Egy 1232-ből való, a faluról szóló dokumentumban a várról nincs említés.

1944 szeptemberében az udórzi erőkben az AK "Surowiec" egység mintegy 700 partizánja gyűlt össze, ahonnan az osztály a Beszkidekbe, Sułkowice közelébe vonult.

1581 után a vár Mikołaj Długosz kezéről Andrzej Koryciński birtokába került, ugyanakkor a pilicai plébánia XVIII. század végéről származó összeírása a váracska romjainak nyomairól beszél.

Pilica

Az úton továbbhaladva az éppen átépítés alatt álló Pilicába jutottunk. Pilica – történelmi kis-lengyelországi város a Sziléziai vajdaságban, a zawiercie járásbani járásban, a Pilica-folyó forrásánál. A város a 794 és 790 számú vajdasági utak mellett található. A Krakkó-Częstochowai Fennsík középső részén fekszik.

1987-8 és 1990 években lefolytatott régészeti kutatás a szabálytalan, ötoldalú vár várfalakon belüli épület nyomait nem találták meg, ami arról vall, hogy az erődíytményt sohasem fejezték be. Az erődítmény keleti oldala valószínűleg még korábban, a lausitzi kultúra idekjén épült. A lausitzi kultúra (néha magyarosan luzsicai kultúra, ném. Lausitzer Kultur) a szokásos elnevezése a Kr. e. 1200 – Kr. e. 800 közötti késő bronzkori kultúrának

1975–1998 között közigazgatásilag a Katowicei vajdasághoz tartozott. A pilicai egyházkerület székhelye. 2008-ban 1999 lakosa volt. Területe 8,22 km².

60

 Pilica-folyó

Az 1863. januári felkelés után néhány évvel, 1870. január 1-jén – az 1869. június 1-jei cári rendelet alapján – Pilica elvesztette városi jogait. 1994-ben kapta vissza azt.

A Pilica folyó Lengyelország déli és középső részében folyik, a Visztula leghosszabb mellékfolyója. Hossza 319 km. Vízgyűjtó területe 8341 km². A Krakkó-Częstochowai Fennsíkon, a Középlengyel-alföldön valamint a Közép-mazóviai alföldön folyik keresztül, majd Ostrówek környékén a Visztulába ömlik, földrajzilag a Középső-Visztula-völgyében.

 Városi építészet, műemlékek: Pilicában a váron kívül is jelentős építészeti emlékek találhatók. o

Várkastély

A pilicai várkastély (Zamek w Pilicy) történt régmúltra tekint vissza. A lovagvár romjai a várostól nyugatra, a Pilica folyó bal partján magasodó partoldalban találhatók. A műemléki védelem alatt álló, XVII. századi várat park veszi körül és védőfalak övezik. A bástyákkal övezett vár négy szárnya belső udvar zár körül.

1969 - 1974 között, a védőgátak és a vízduzzasztók építése során, Sulejów környékén megépült a közel 17 km hosszú, 2 km maximális szélességű és 2700 ha kiterjedésű Zalew Sulejowski (Zbiornik Sulejowski, Jezioro Sulejowskie) víztározó. A Pilica vízgyűjtő területének elnevezése: Nadpilicze. 1997-ben alakult meg a Stowarzyszenie Przyjaciół Pilicy i Nadpilicza, Tomaszów Mazowieckiben 1999-ben jött létre a Skansen Rzeki Pilicy. o Pilica története Pilica létrejötte óta Kis-Lengyelországhoz tartozik. III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv, Görbeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław Krzywousty) (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.) Lengyelország fejedelme 1138-ból való végrendeletében bevezette Lengyelországban a szeniorátus intézményét, hogy ilyen módon őrizze meg az ország egységét attól, hogy fiai harcoljanak egymással a hatalomért.

A pilicai várkastély napjainkban  A vár története

Az országot részekre osztotta: Elűzött Ulászlónak Sziléziát adta Wrocław fővárossal, Göndörhajú Boleszlávnak Mazóviát Płock fővárossal, Öreg Mieszkónak Nagy-Lengyelországot Poznań fővárossal, Sandomierzi Henriknek a sandomierzi földeket, Sandomierz fővárossal.

― A vár a középkorban Eredetileg a palota helyén a Toporczyk család megerősített székhelye állt, a család a településről Pilicaiaknak kezdte magát nevezni. Tőlük 1569ben a Padniewski herbu Nowina család vásárolta meg a smoleń-pilicai birtokokat.

A legidősebb Piast lett a senior (princeps) az ő senior országrésze Kis-Lengyelország és Pomeránia lett. Lehet, hogy egy részt Boleszláv özvegye is örökölt. Halála után ennek ez rész visszaszállt a senior országrészhez. Ettől kezdve Pilica KisLengyelországhoz (krakkói és sandomierzi hercegség) tartozott.

Hét év múlva Filip Padniewski testvérének, Wojciech Padniewski oświęcimi várnagynak adta át azt. Azonban a smoleńi vár falainak rossz állapotára való tekintettel a várnagy sohasem lakott a várban, hanem a vár tövében lévő majorsági épületben. Hamarosan elvesztette érdeklődését Smoleń iránt és kiköltözött belőle, valamint új vár építéséhez fogott Pilicában (1602 – 1610). Elhelyezésében jelentős szerepet játszott a település délnyugati részében lévő domb kényelmes megközelíthetősége. 1610 körül Wojciech Padniewski a Pilicaiak rezidenciájának helyén új, olasz stílusú későreneszánsz rezidenciát építtetett és a smoleńi várhoz közelebb helyezte át azt.

Valószínűleg 1393-ban kapta meg a városi jogokat. A Pilica birtokosainak rezidenciája – a pilicai középkori vár, majd reneszánsz várkastély – eredetileg Smoleń közelében állt. A XVII. században újabb erődítmény létesült, mely a város közelében állt, majd hatalmas síkvidéki bástyás erődítménnyé épült át. A svédek viszonylag könnyen elfoglalták, akik azonban csakhamar kénytelenek voltak elhagyni. A visszavonuló svédek felgyújtották a várost és a régi várat, amely ettől kezdve romosodni kezdett. Másodjára, a svédek az északi háború idején jóval tovább tartották megszállva.

A Padniewski család kihalása után Pilica új birtokosa Jerzy Zbaraski volt, aki befekezte a pilicai palota építését. A vár következő tulajdnosa Konstanty Wiśniowiecki herceg (*1564-†1641. május 31.), aki 1636-tól bełzi (ukr. Белз), 1638-tól orosz vajda, 1620-tól czerkaski, 1633-tól kamionkai

61

sztaroszta volt. Gazdag, hatalmas és befolyásos mágnás volt, egyaránt jártas a politikában és a hadművészetben. Konstanty Wiśniowiecki négyszer nősült. Első felesége Anna Zahorowska volt (15951600/1602), akitől három gyermeke született: Janusz, Marianna és Helena. A második felesége Urszula Mniszchówna volt (1603-1621/1622), akitől újabb három gyermeke születetett: Jerzy, Aleksander és Teofila. Katarzyna Korniaktównától (1627-1635) és Krystyna Strusiównától (1638/1639-1641) nem született újabb gyermekük. Konstanty Wiśniowieckit 1641. június 21-én, Załoźcéban temették el.

Teodor Wessel herbu Działosza 1852-ben a palotát Krystyn August Moes vásárolta meg, aki megkezdte tatarozását, ami után azonban a palota leégett. 1874-ben a romokat a híres iparmágnás, Leon Epstein vásárolta meg, az Epstein család a stíriai Ebsteinből származott. 1864-ig Leon Epstein a Varsó-Bécs Vasút Igazgatótanácsának tagja is volt. Leon Epstein neoreneszánsz stílusban renováltatta a kastélyt, az erődítményt a romantika stílusában díszítette.

Leánya, Helena Stanisław Warszycki sztarosztának, az ogrodzienieci vár birtokosának felesége lett, aki Stanisław Łubieński prímás rokona volt. A pilicai várkastély 1636-ban Helena hozománya volt. A palotát Stanisław Warszycki z Dankowa építtette át, 1651-ben meg a várat körülvevő hatalmas erődítménnyel vette körül, köztük hat falazott bástya épült kazamatákkal, melyeket 20 m széles várárok vett körül. Ennek köszönhetően az egykori vár újszerű, a kornak megfelelő erődítmény lett.

1880-ban az Epsteinek elhagyták Pilicát és Krakkóba költöztek. 1887-ig a birtokot intéző igzgatta, ezután a váregyüttes eladása mellett döntöttek. 1896-ban Zdzisław Puchała szerezte meg Pilicát. 1906-ban hunyt el. Halála után özvegye, Pelagia z Dziewulskich 1908-ban a palotát és a környékbeli birtokot Kazimierz Arkuszewski mérnöknek adta el, akinek utódai birtokolták a várat 1945-ig. A II. világháború kezdetén a palotában Sosnowski, Bortnowski és Unrug tábornokok családjai tartózkodtak. 1942 végétől 1944 tavaszáig a várban állomásozott a motorizált csendőrség Gandarmerie Mot-Zug 63 szakasz von Kreske hadnagy parancsnoksága alatt. Ez a szakasz a vár falai tövében mintegy 80 lengyel és 70 zsidót lőtt agyon.

A pilicai vár falmaradványai

1945-ben a palotából leánynevelő otthont alakítottak ki. A XX. század 80-as éveiben ifjúsági javító-nevelő intézet működött benne. 1960-1962 között a palota belsejét részben renoválták.

Ennek ellenére 1655-ben, a svéd özönvíz idején a váregyüttest hamarosan a Lindorn parancsnoksága alatt álló svéd katonaság foglalta el, azonban Warszycki csakhamar visszaszerezte azt, és a károkat megszüntette. 1705-ben a svéd hadsereg újra elfoglalta a várat. 1731-ben a Warszycki család utolsó tagja, Pociejowa Emerencjanna Warszycka (†1730 után) a várat Maria z Wesslów Sobieskának adta el, aki Konstanty Sobieski özvegye volt.

1989 májusában a palotaegyüttest az Államkincstártól Barbara "Basia" Piasecka Johnson (született Barbara Piasecka) (Staniewicze, 1937. február 25. – Wrocław, 2013. április 1.) lengyel születésű amerikai műgyűjtő vásárolta meg. Barbara Piasecka Johnson a pilicai kastélyban tervezte kialakítani rezidenciáját, festő galériát létrehozva benne. Azonban a felújítást egy év múlva abbahagyta, mert a rgi birtokos, Kazimierz Arkuszewski leszármazottai igényt jelentettek be a vár tulajdonjogával kapcsolatban. 1994-ben a Katowicei Kerületi Bíróság határozatot hozott arról, hogy az eladás jegyzői aktusa hatálytalan, mert az eladáshoz a Kulturális Miniszter nem járult hozzá. A továbbiakban az üggyel kepcsolatban Barbara Piasecka Johnson 2013-ban bekövetezett halála miatt fellebbezés nem született.

Konstanty Władysław Sobieski herbu Janina (*Varsó, 1680. május 1.-†Żółkiew, 1726. július 22.) III. Sobieski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (1629–1696) és Marie Casimire Louise de La Grange d’Arquien, (1641–1716) legkisebb fia volt. Maria z Wesslów Sobieska barokk stílusban építetette át a várat. 1753-ban átadta Pilicát testvérének, Teodor Wesselnek (†1791. május 21.), és belépett a varsói bencés nővérek kolostorába (1688-ban Maria Kazimiera Sobieska által Varsó Újvárosba telepített francia nővérek kolostora).

62

Pilicából. 1410-ben a Szent Péter dombon lévő templom megszűnt plébániatemplom lenni. A plébánia a Nowa Pilicában lévő templomhoz került át, a régi templom megőrizte egyházi jövedelmét, amely ettől kezdve az összes pilicai plébánia egyházadójából származott.

o Park A kastélyt 10 hektáros park övezi, gazdag növényállománnyal. A park természetvédelemi oltalomm alatt áll. A parkban klasszicista kút található. o A történelmi értékű Szent Péter és Pál apostolok fatemploma

1432-ben Pilica város birtokosa, Jan Pilecki és testvére, Elżbieta kérésére Zbigniew Oleśnicki püspök a pilicai plébánost préposti méltóságra emelte. A napi kánonok Legszentebb Szűz Máriáról szóltak, melyeket szorgalmasan és óhajtva énekeltek. Az első prépost akkoriban Mikołaj plébános volt, megemlíti, hogy a pilicai plébánia: „régóta rendelkezik elegendő és megfelelő birtokokkal, földekkel, mezőkkel, szántókkal, tizeddel és más juttatásokkal, a templom patrónusa rendeletének és meghagyásának megfelelően.” A Szent Péter-templomtól a Sławniów faluig húzódó szántóföldek tartoztak hozzá. A jövedleme gy részét a smoleńi vár javítására szánták. További jövedelmek is tartoztak hozzá. Pilica lakói régóta fizettek egyházadót Keresztelő Szent János napján és Szent Márton napkor. A templom patrónusi joga a pilicai birtoktest birtokosát illette. Így a templom korai és gazdag felszerelése azt mutatja, hogy ezt a krakkói herceg vagy a település egyik, a Topór családból való birtokosa végezte.

A Szent Péter-dombon álló történelmi értékű Szent Péter és Pál apostolok fatemplomot a német nemzeti szocialisták gyújtották fel 1945-ben. Ebből a templomból a fából készült oltár, a kerítés és a harangtorony valamint a falazott sekrestye maradt fenn, amelyek megmenekültek az 1945-ös tűzvészből. Az első évben, a templom patrónusának ünnepén, június 29-én, a szabad ég alatt tartották a szentmisét. Nagypénteken, itt kezdődik a keresztúti istentisztelet, amely a Keresztelő Szent Jánostemplomnál ér véget. A Pilica régi plébániatemploma 1325-ben épült. 1325-ben, Paweł pilicai plébános megfizette az első Szent Péter filléreket 19 ezüst és 5 dénár összegben a római pápának először Pünkösd ünnepén, majd a második részét Szent Mihály ünnepe körül. Ezt a tizedet a pilicai plébános évente megfizette, és ezek a kimutatások egy évekig fennmaradtak. 1373-ban, az akkoriban az irządzei egyházkerülethez tartozó pilicai plébániához a következő nemesi falvak tartoztak: Biskupice, Dobra, Pilica, Sławniów, Smoleń, Wierbka és Złożeniec. Dzwonowice, Sierbowice, Szyce és Szypowice királyi falvakat felsorolja az 1581-es adóösszeírás, de lehet, hogy ezek a falvak már az említett időszak előtt a pilicai plébániához tartoztak.

1570-ben körül az eredeti, öreg templomocska összedőlt. 1578-ban ks. Krzysztof Kazimierski az egyházlátogatása után feljegyzi, hogy a városon túl, a Stara Pilicában lévő dombon Szent Péter fatemplom áll, amely 20 évvel azelőtt, az összedőlt régi szentély helyén épült fel. Az új templom egyhajós, széles ereszebe hajló zsindelyfedésű; gerendavázas építmény volt. A tetején kis harangtorony, nyugat felől, a főbejáratnál előcsarnok, délen sekrestye volt. A hajóban mindkét oldalon két-két ablak, a szentélyben, dél felől viszont hatszögű ablak volt. Az előcsarnokkal szemközt négyoldalú, kis toronyocskában végződő harangtornyot építettek. Az egészet falazott oszlopokon nyugvó deszkakerítés vette körül, zsindellyel fedett tetőcskével.

Az 1325-1373 közötti szentpéter fillérei jegyzék kimutatása szerint, melyeket nagy körültekintéssel kell kezelni, a pilicai plébániához ekkoriban 548 hívő tartozott. 1325-1334 között az irządzei egyházkerülethez tartozott, 1335-től pedig a lelówi egyházkerülethez csatolták. A templom alapítására vonatkozó pontos adatok közül nagy jelentőséggel bír annak elnevezése. K. Kazimirski felügyelő csak a régi szentély helyén épült Szent Péter-templomról ír, és 1598-ig nem szentelték fel. Ugyanakkor Bernard Maciejowski püspök felügyelője, ks Andrzej Sobkowicz 1602-ben megemlítette, hogy az új templomot Szent Péter és Pál apostolokról nevezték el. Ebből kövtkezik, hogy az eredeti templom kizárólag csak Szent Péterről volt elnevezve. Ezt a nevet kapta az egész domb is, Szent Péter domb vagy Swiętopietrski domb. A templom alapításának évét így a XI és XII. század vissza lehet vezetni.

A templom szentélye nagyobb volt a hajónál, mindkét oldalon rézsútosan záródott. A templom hajójában és szentélyében lapos mennyezet és fa padló volt. A főoltára is fából készült, feketére festve, benne a keresztre feszített Krisztus szobrával. A kárpit függönyén lévő kép Krisztust ábrázolja, aki átadja Szent Péternek a kulcsokat. A dombon, a Legszentebb Szűz Mária volt rózsakoszorúban, holddal a talpa alatt. Négy oszlop között Szent Péter és Szent Pál szobrai álltak. 1584-ben épült meg a ferdén álló mellékoltár, az evangéliumi oldalon. Benne az Úr feltámadása képet helyezték el, felette Szent Anna harmadmagával szobor állt, Szűz Mária és Mária Magdolna valamint két imádkozó asszony körében.

1335-ben a Szent Péter-templom a lelówi egyházkerülethez tartozott. 1409-ben a Szent Pétertemplom még plébániatemplom volt. Ebben az időben, a krakkói földkönyvekben szerepel Jan plébános és Mateusz vikárius, mindtekken Stara

63

1598-ban K. Kazimierski felügyelő azt írta a Szent Péter templomról, hogy a templom a régi szentély helyén épült, és 1598 novemberéig nem szentelték fel. Ezt a templomot 1598 előtt kifosztották. Felújítására semmilyen eddigi felszerelése sem maradt fenn.1602-ben Bernard Maciejowski püspök felügyelője, ks Andrzej Sobkowicz megismétli ks Kazimierski jelentését: „Stara Pilica régi helyére épült fatemploma Szent Péter és Pál apostolok nevét viseli.”

A falak oszlopos szerkezetűek voltak, sátortető fedte felülvilágítóval. Új harangot helyeztek el benne.

1611-ben rendezték az egyház birtokrendszerét. Hetente háromszor mutattak be szentmisét a templomban. A templomhoz tartozott a Szent Péter birtok a dombon valamint mezők a opiliciai vár tövében, a földbirtokal, melyből adóztak a vár fenntartására. 1612-ben Piotr Tylicki püspök rendezte az egyházi javak és tized kérdését. Meghagyta, hogy hetente három szentmisét olvassanak fel a templomban.

Grafika Mariana Kantor-Mirskiego Michał Warszycki, az udvaron új lakóházat és gazdasági épületet építtetett, vagy a régi felújíttatta, lóistállót és színt is építtetett kapukkal. Az egyházi birtokot kezelő lelkész házát zsindelyfedésű fakerítéssel vette körül. Az új épületben helyezkedett el a cselédszoba.

1634-ben a templom harmadik oltárt kapott, a hajó bal oldalán. A Szentháromságot ábrázolja, ahol az Atya Isten és az Isten Fia a földgolyót tartják kezükben. Lábuknál Szent Lőrinc térdepel, mellette ks. Grzegorz Zdziewojski, a kép alapítója, a Krakkói Akadémia tanára. Távolabb Kazimierz, Stanisław Kostka és Assisi Szent Ferenc voltak. Az oltárt és a szószéket a domborművek díszítették: a Krakkói Főiskola címere, az adományozó címere és aláírása valamint Szent Péter kulcsai és Szent Pál kardja.

1742-ben Maria Sobieska falujában a Szent péter és Szent Pál templom plébános a ks. Sebastian Lesiński volt, aki a pilicai társaskáptalan sekrestyése is volt. A plébános a plébániaházban lakott az anyjával, a szolgálóval, a jobbágyok családjaikkal valamint a marhapásztor a családjával. 1747. november 30-án Andrzej Załuski püspök felügyelője, ks. Adam Ignacy Komorowski herbu Korczak (1699-1759), egykor pilicai egyházi bíró röviddel pilicai látogatása után, 1748-ban kinevezett gnieznoi érsek, lengyelország prímása a látogatás jegyzőkönyvében ezt írta: „Pilica városán kívül, kelet felé, Żarnowiec felé haladva, a domb tetején található a Szent Péter-kápolna. Ezen a dombon volt Stara Pilica városa és e hely plébániatemploma, amelyen máig létezik az említett kápolna. Azonban a városban, azon a helyen, amelyen jelenleg a plébániatemplom található, a plébániahivatal új templomba került át.”

A XVII. század első felében a templom már nagymértékben leromlott. 1681-ben Florian Dobrakowski plébános életre akarva kelteni a templomot, június 22-én kijárta XI. Ince pápánál a pápai engedélyt Szent Péter és Szentháromság ünnepén búcsú tartására. 1686. június 18-án Mikołaj Oborski püspök megerősítette a XI. Ince pápa által adományozott privilégiumot. Mikołaj Oborski püspök 1686. október 17-én elvégezte a templom és oltárának felszentelését. Michał Warszycki birtokos lecseréltette a zsindely tetőzetét, falazott padlót fektettett le, valamint két oszlopon nyugvó orgonakórust készíttetett, amelyre héthangú, ún. pozitív orgonát szereltek be. Ezek a munkálatok 1686-ban fejeződtek be. 1687. május 9én, a felújítást követően a földesúr 200 forintot adott a pilicai városházának a szentély további fenntartására. 1690-ben a földesúr felújíttatta a templom felügyelő házát, amely akkoriban Bartłomiej Grzesik volt. Három parasztházat is újjáépíttetett, melyben jobbágyok laktak. 1691-ig, öt éven keresztül tartott a négyszögű, bölcsőboltozatú falazott sekrestye építése. Az ajtó feletti, barokk címerpajzson helyezték el az alapító vcímerét és nevének kezdőbetűit, az ajtón az építkezés befejező évét – 1691. A templom mellett, a harangtorony épült hozzá.

déli

oldalon

új

A XVIII. század második felében állították fel a Szent Antalnak szentelt negyedik oltárt, amely a szentély oldalában, a sekrestye mellett állt. Az oltár felső részén helyezték el Szent Jan Kanty képét, alul meg, az alapzaton, a hosszanti táblán a hat XV. századi lengyel boldogot és szentet ábrázoló képet valamint a feliratot: „felbc sae-culum11 — szczęśliwy wiek (szerencsés kor) – ebben az időben a templom felújítására befolyó az éves adó összege elérte a 900 złotyt. 1782. június 23-án, a Michał Poniatowski püspök megbízásából ks. Jacek Kochański által vezetett egyházlátogatás idején, a társaskáptalani plébános ks. Wojciech Cybulski volt. A templom és az épületek jó állapotban voltak.

fa

64

Az összes egyházi birtokot kezelő lelkészi földet hasznosították. Három jobbágy dolgozott rajtuk a hét egy napján. Az egyházfelügyelő feljegyezte: a Szent Péter és Szet Pál egyház birtoka…. régi, felszentelt templom, de mikor és ki által, nem tudni.

egyháztanács a templomot ks. Andrzej Pstruszyński pilicai plébános irányítása alá helyezte, aki még ebben az évben felújíttatta a templomot, majd a majorságot. 1830. július 8-án a kormánybizottság átadta az egyházi birtokot az összes plébániai egyházalappal együtt. December 15-ről 16-ra virradó éjszaka a Szent Péter-templomot kirabolták, a tolvajok a tabernákulumot is feltörték.

A Szent Péter egyház összeírása a következőket is említi: A birtokhoz tartozik a régi tetővel fedett kerítés, az épületnél tornác. Innen az előcsarnok bejárata, ebből balra 3 ablakos szoba, kemence és kályha füstcsűvel kivezetve. A következőben lakószoba. Jobb oldalon a tornáctól a padlózott, deszkafödémes magtár bejárata, benne 8 hombár. A másik épület, benne kétablakos cselédszoba, kályha füstcsővel, kemence és kályha a fűtéshez. Istálló, pajta kapuval a gazdasági eszközök számára, mellette kerítés, a város felé nyíló kapuval. Ezeken kívül kút.

1852-ből való a legrégebbi fennmaradt síremlék a városi temetőben, Matylda Boese sírja. 1871-ben a templom falait újradeszkázták, felújították az ablakokat és a zsindely fedelét valamint kijavították harangtornyát. 1914-ben, a hadműveletek alatt a templomban egy ágyugolyó megakadt a sarokban, a másik a főoltáron lévő keresztre feszített Krisztus lábaiban. 1920. április 18-án írták alá a szerződést az áccsal, a templom melletti kerítés kijavítására. 1929-1932 között végezték a templom felújítását. A két világháború közötti években főleg a búcsúhoz kapcsolódó ünnepségeket rendeztek a Szent Péter és Szent Pál templomban, húsvét másnapján és június 29-én, a templom patrónusainak ünnepén. Nagypénteken keresztutat tartottak a templomtól a ferences kolostorig, ott hallgatták a passziót, később a hívek továbbmentek a Szent Péter templomig.

1794. szeptember 14-től a plébánosi tisztséget Stanisław Findziński töltötte be. A porosz uralom alatt (1794-1807 között) ks. Wojciech Cybulski látta el ezt a feladatot. 1809-ben a társaskáptalan június 14-i dokumentumában megemlítik, hogy a Szent Péter és Szent Pál templom 700 éves. 1821-ben Kajetan Lekrzycki Pilica polgármestere által készített Pilica város összeírásában megemlíti, hogy a Szent Pétertemplom 1089-ben épült. Ks. Wincenty Rafałowski a november 27-i dékáni látogatás idején ugyancsak megemlíti, hogy a vörösfenyőből készült Szent Péter-templom 1089-ben épült. 1801. május 18-án, ks. Marcin Siemieński – herceg Joseph Christian Franz Ignaz Reichsfürst zu Hohenlohe-Waldenburg-Bartenstein wrocławi püspök megbízottja által lefolytatott egyházlátogatás jegyzőkönyve 2.049 szántó földterületről, és 900 zł éves egyházadóról tesz említést.

A templom 1920-1938 között

1818-ban a templomnak két zsellére volt, akik a plébánosi házakban laktak és a földből éltek, melyen ¾ gabonáért dolgoztak. Kötelesek voltak felváltva 160 gyalogrobotot teljesíteni. 1821-ben a templom új tetőre, a torony, a harangtorony és a kerítés felújítására szorult. A lakóház, a csűrök és az istállók elpusztultak. A plébánia alap megbukott és a társaskáptalant felszámolták. 1827-ben a templom tetejét egyszélvész letépte. A padló félig elpusztult. A gazdasági épületek hirtelen felújításra szorultak, ekkoriban csak új jobbágyház épült. 1828. január 25-én S. Findziński, egyházi birtokot kezelő lelkész az egyházi födeket árendába adta évi 250 zł díj fejében. Ks. S. Findziński, különböző címaláírással, a hét folyamán 2 énekes és 3 olvasmányos misét tartott az alapítók lelki üdvéért. Halál után a templomban már nem mutattak be istentiszteletet, csak két búcsú volt az év folyamán. Május 14-én, ks. S. Findziński halála után a krakkói

A templom 1935-ben 1945-ben Anatolij Andrejev tábornok parancsnoksága alatt álló 43. hadtest Pilicán és Wolbromon át támadást indított Sławków irányában. Az alatta működő Kuźmin ezredes vezette 80 gyalogos divízió nehéz harcok során elfoglalta Pilicát és Dłużecet.

65

Itt, a németek 75. gyalogos divíziója megközelítette Olkuszt. Lehet, hogy a harcokban más német egységek (68-as gyalogos divízió) is részt vettek, melyeknek egységei Szczkocin körzetéből Pilicán keresztül Ogrodzieniec felé vonultak vissza.

Az eredeti építményből többek között fennmaradt a gótikus szentélye. Északon a külső attikával és Pilica egykori tulajdonosainak címereivel díszített sekrestye csatlakozik hozzá. Észak felől 1601-ben a szentélyhez épült a Padniewskiek reneszánsz sírkápolnája, késő reneszánsz kapuzattal és Anna és Mikołaj Padniewski vörösmárvány síremlékeivel, Kacper Fodyga, tulajdonképpen Fodige Gaspare (*XVI. sz.-†1624 – 1625 k.), olasz származású építészszobrász alkotása.

Meg nem erősített adatok szerint a harcokban a németek oldalán részt vett a 304. gyalogos divízió alegysége valamint a 603. divízió speciális feladatra szervezett katonai csoportja, az oroszok részéről meg a 15 gyalogos gárda hadosztály, amely az előző napon foglalta el Żarnowiecet. Január 16-án, a harcok során a tüzérség egyik lövedéke ltalálta a Szent Péter-hegyet, megölve a 66 éves Marianna Jagiełłot. Január 17-én a harcok 9.30 körül kezdődtek Pilicában. Az orosz támadás a dobrai dombokon át a Dzwonowice felé vezető út irányában folyt. Számos ellentámadásra került sor itt, sőt még kézitusa is zajlott. A többszöri támadás és ellentámadás ellenére a döntés nehezen született meg, 14 óra körül a Szent Péter-templom leégett, mellette volt egy német védelmi pozíció vagy megfigyelőállás, melyet az orosz egységek eltaláltak, vagy a támadó orosz csapatokra tüzelő, visszavonuló németek találták el.

A szomszédos barokk Szent József-kápolna az 1700 körüli időkből való, kiemelkedő építészeti és művészeti alkotás. Érdekes bölcsőboltozat, stukkódíszítés és későbarokk falfestés található benne. Észak felől, a szentélyhez közelebb található a templom legrégebbi része, a gótikus stílusú, kereszt-bordás boltozatú Szent Anna-kápolna. Benne található a Warszycki házaspár domborműves reneszánsz síremléke, valamint Kasia Pilecka síremléke (1555), a Waweli székesegyház Zsigmond-kápolnájában alkotó Giovanni Maria Padovano, tulajdonképpen Gianmaria Mosca (*Pádua, 1493.-†Krakkó, 1574) olasz szobrász műve. A hajó bejáratának közelében található még az 1701-ből való Szent Keresztkápolna. o A Család Pártfogója, Havas Boldogasszony szanktuáriuma (Sanktuarium Matki Bożej Śnieżnej – Opiekunki Rodzin) A reformált ferences közösség tagjai 1745-ben érkeztek a városba. Már letelepedésük előtt a város a Krakkó és Szilézia közötti jelentős kereskedelmi útvonal mellett helyezkedett el, amely a település rangjának folytonos növekedését segeítette elő.

A Szent Péter és Szent Pál templom harangtoronya napjainkban

Pilicában töltötte életének utolsó éveit Maria Józefa z Wesslów Sobieska, aki itt építettetett kolostort (Klasztor Franciszkanów - Reformatów w Pilicy Biskupicach) és templomot (kościół p.w. Najświętszego Imienia Jezus) a ferenceseknek a város északi részében lévő csodás domb oldalában.

o Keresztelő Szent János plébániatemplom (Kościół parafialny św. Jana Chrzciciela) Hogy a jelenlegi Keresztelő Szent János és Szent János evangélista plébániatemplom mikor épült, pontosan nem lehet tudni. Valószínűleg a XIV. században. 1611-ben kollegáliális rangot kapott, 1612-ben pedig átépült.

A kolostor és a szanktuárium (Biskupice 47; 42 436 Pilica) történetének fontosabb dátumai: 1739ben Maria Józefa z Wesslów Sobieska, Konstanty Sobieski özvegye, Pilica úrnője területet adományozott a kolostor és a templom számára. 1739. november 2-án Jan Lipski kardinális, krakkói püspök engedélyezte a kolostor felépítését. A kolostor alapítólevelének aláírására 1740-ben, a pilicai várban került sor. Valamennyi épület hamar felépült, ami egyszerűségének és kis méreteinek köszönhető. A kolostor 1745-ben kezdte meg hivatalos működését. 1746-ban szentelték fel az új templomot Jézus Legszentebb Neve tiszteletére.

Keresztelő Szent János és Szent János evangélista plébániatemplom és a harangtorony

66

A kép másolása évszázadokon keresztül tilos volt, csak a Borgia Szent Ferencnek 1569-es első engedélyezett kópiája utáni évben kezdett elterjedni. 1781-1866 között a kolostorban filozófiai és teológiai tanulmányokat vezettek a papszentelésre készülő szerzetesek számára. Az alapítók örökösei a XVIII. század végén építették a Szent Mihály arkangyal-kápolnát, valamint 1899-ben, a főhajó hosszában elkészült a Páduai Szent Antal-kápolna. 1857-ben, a tűzvész során leégett a templom és kolostor zsindelyfedése, valamint elpusztultak a szerzetesek cellái és a könyvtár. 1860-ban a templom és a kolostor tetőzetét bádoggal fedték.

A kolostor temploma 1747. május 14-én Andrzej Stanisław Załuski krakkói püspök szentelte fel. 1753-ban az alapító, Maria Józefa z Wesslów Sobieska a kolostornak adományozta a XVI. századi Havas Boldogasszony ikon másolatát, amelyet a jobb oldalon lévő első mellékoltáron helyeztek el és mind a mai napig ápolják kultuszát. 1756-ban a kolostor falai körül hárs, kőris és platán fákat ültettek, melyek közül néhány máig nő itt.

A pilicai kolostor A cári kormány 1864-ben rendeletet adott ki a más felszámolt kolostorból itt elhelyezett valamennyi szerzetes kihalása után a kolostor megszüntetésével kapcsolatban. Ekkor még 40 ferences szerzetes lakott a pilicai kolostorban. A kolostort végül is 1902-ben zárták be. A kolostor épületeit a pilicai nagyközség kapta meg, melynek 1915-ig itt volt a székhelye. Az osztrák hatóság és a kielcei Püspöki Kúria egyetértésével 1915. október 30-án tértek vissza a ferencesek Pilicába.

A Havas Boldogasszony ikon másolata A kolostor a Havas Boldogasszony kultuszának ápolója. Havi Boldogasszony, prototípusa a római S. Maria Maggiore Szent Lukácsnak tulajdonított ikonja. Elsődleges jelentése: a Római Egyház Mária-kultuszának apostoli eredetére utal. Apologetikus jelentősége miatt kultuszát különösen a jezsuiták karolták föl és propagálták. További jelentése a kegyképhez fűződő legendával kapcsolatos: Nagy Szent Gergely pápa idején dühöngő pestisjárvány alkalmából körmenetben hordozták végig a városon, amikor is angyalok jelentek meg, akik a Regina Coeli-t zengették, a szentéletű pápával felváltva. (Ezért kapcsolódik a húsvéti Mária-antifóna Szűz Mária római főtemplomában tisztelt kegyképéhez.) Az engesztelő körmenet során a nép egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy Hadrianus császár mauzóleuma (Angyalvár) fölött az isteni büntetést végrehajtó angyalszobor pusztító kardját hüvelyébe helyezte, s a járvány megszűnt. Ezért a kegykép sajátos neve „SALUS POPULI ROMANI", vagyis a római nép üdvössége, illetve a szó eredeti értelmét tekintve: egészsége.

1924-1930 között a kolostor főnöke o. Narcyz Turchan OFM, tulajdonképpen Jan Turchan (*Biskupice, 1879. szeptember 19.-†dachaui koncentrációs tábor (németül Konzentrationslager Dachau, illetve KZ Dachau), 1942. március 19.) volt, akit II. János Pál pápa avatott boldoggá 1999ben, a II. világháború 107 másik lengyel vértanújával együtt. ― P. Turchan Nárcisz, 53 éves, több helyen volt házfõnök. 1941 októberében tartóztatták le, Dachauba vitték, ahol az elviselt szenvedések miatt 1942 márciusában halt meg.

Narcyz Turchan ferences vértanú portréja

67

1925-ben a templom falait falfestéssel díszítették. A munkát a Szczekocinyből való Stanisław Grycner festőművész végezte. 1934-1957 között a kolostorban a szerzetesek képzésére kijelölt rendház működött. 1938-ban, a templom bejáratánál állították fel Krisztus Király (lat. Christus Rex; Rex Regum Dominus dominantium) kőszobrát.

1973. október 7-8. között a kolostori plébánia fogadta az Istenanya látogatását a Jasna Góra-i Istenanya képének másolata formájában. 1987-ben a tetőt és rézbádoggal borították.

a

lélekharang

tornyát

1990-ben a pilicai kolostor újból a szerzetes növendékek képzési helye lett. 1996-ban ünnepelte a kolostor 250 éves jubileumát. 1999-ben nyílt meg a Zarándokház. 2002-ben rendezték be a templom földalatti részében a Szent Péter és Szent Pál kápolnát.

A háború után, 1946. december 8-án Czesław Kaczmarek kielcei püspök a kolostor templománál plébániát alapított Jézus Legszentebb Neve tiszteletére, Szent Szaniszló püspök és vértanú védnöksége alatt.

1997-ben felújították és konzerválták a Havas Boldogasszony oltárképet. A munkálatokat prof. Małgorzata Schuster-Gawłowska végezte a krakkói Szépművészeti Akadémián. 2002. augusztus 19-én II. János Pál pápa utolsó lengyelországi zarándoklata idején Kalwaria Zebrzydowskában megszentelte a Havas Boldogasszony oltárkép koronáját. Adam Śmigielski (*Przemyśl, 1933. december 24.-†Sosnowiec, 2008. október 7.), sosnowieci püspök 2003. január 1-jei rendeletével a kolostortemplomból Havas Boldogasszony – a Család Pártfogója szanktuáriumot alapít. 2003. június 15-én, Szentháromság vasárnap, a pilicai Ryneken bemutatott ünnepi Szentmisén Ks. Adam Śmigielski püspök, a sosnowieci egyházkerület lekipásztora megkoronázta a Havas Boldogasszonyt – a Család Pártfogóját.

A hagyomány szerint Szent Szaniszló püspök és vértanú a krakkói egyházmegye területén fekvő Szczepanowóban született 1030-1035 körül. Családja a lovagok közé tartozott, de nem voltak gazdagok. Gyermekkorát szülőföldjén töltötte, iskoláit valószínűleg a krakkói bencéseknél kezdte. Nevelői észrevették képességeit, ezért az akkori Európa egyik szellemi központjába, Liège-be küldték. Itt végezte a teológiát. Hazatérve rövidesen kitűnt szellemi és lelki kiválósága, ezért a krakkói püspök, Lamberto Zula székesegyházi kanonokká nevezte ki. 1070-ben, amikor a püspök meghalt, a klérus, a nép, sőt maga a fejedelem, II. Merész Boleszláv (1058-1080) is őt kívánta utódnak. II. Sándor pápa ki is nevezte Krakkó püspökévé, és 1072-ben fölszentelték. Püspöksége nagyon kedvező körülmények között indult. A király támogatta, s így Szaniszló az egyházmegye térítését véghez tudta vinni. A reformszellemet, amelyet Ličge-ből, azaz a nyugati egyházból hozott magával, a papság körében meg tudta szerettetni, és ennek megfelelően sikerült megújítania a klérust. Az évek múlásával azonban a király és a püspök közötti barátság egyre inkább elhidegült, majd ellenségeskedéssé fajult, míg a király meggyűlölte a püspököt. Nemsokára nyílt összeütközésre került sor, és Szaniszló püspök kiközösítette Boleszlávot. A király válaszul 1079-ben megölette embereivel a Szent Mihály-templom oltáránál Szaniszlót. Sőt, nemcsak meggyilkolták, hanem meg is csonkították, miként a felségárulókat szokták, azaz levágták kezét, lábát. A templom melletti temetőben temették el, de már 1088-ban kiemelték, és átvitték a krakkói Wawel-székesegyhá zba. A sírjánál azonnal megnyilvánult a hívők tisztelete, főleg a szegények részéről, akiknek atyja volt életében.

Havas Boldogasszonyt – a Család Pártfogója 2005. április 4-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony egyházi ünnepén a szanktuárium és a kolostor látta vendégül a Mária Rádiót és a Trwam TV-t. 2005. június 18-án, az Havas Boldogasszony oltárkép megkoronázásának II. évfordulóját a templom mellett ünnepelték. Itt alakították ki a templomkertet (Ogród Różańcowy), melynek terveit prof. Anna Mitkowska és mgr Katarzyna Hodor, a krakkói Műszaki Egyetem munkatársai készítették. 2007. június 17-én, az Istenanya oltárkép megkoronázásának IV. évfordulóján a Szent Kinga szobor – az önkormányzat védőszentje – megszentelését Ks. Adam Śmigielski püspök végezte a Rózsafüzér kertben.

Szentté avatását 1229-ben indították el és 1253-ban zárult le. IV. Ince pápa Assisiben hirdette ki. Ünnepét május 7-i dátummal 1594-ben vették föl a Római Kalendáriumba. 1969-ben áthelyezték április 11-re, amely napon a krakkói káptalan halottaskönyve szerint vértanúságot szenvedett. A plébánia feloszlatása után, 1990-ben belőle alakult a Dzwono-Sierbowicei plébánia, amelyhez jelenleg mintegy 500 hívő tartozik.

68

A ferences templom kapuja 2007. október 21-26. között, az Úr Jézus Legszentebb Szíve intronizációjának evangelizációs misszióját ks. Maciej Moskwa vezette. 2008-ban a szanktuárium bekapcsolódott a nemzetközi Mária útvonalba. A Mária Út célja: A zarándokutak kiemelkedő és fokozódó jelentőségűek a világban. A keresztény kultúrkörben sok tízmillió embert vonzanak évente. A keresztény világ zarándoklatai Jézus életének színteréhez, Szentek emlékhelyihez vagy Szűz Mária tiszteletére az Ő kegyhelyeihez vezetnek. A Mária kegyhelyeket bemutató Közép-Európai zarándokút az ausztriai Máriazelltől induló és a lengyelországi Częstochowáig vezető szakasza itt halad el. 2009. november 20-tól a szentély lelkileg egyesült a római Havas Boldogasszony Bazilikával. A Basilica Papale di Santa Maria Maggiore (latinul: Basilica Sanctae Mariae Maioris), a Szűz Máriáról elnevezett legnagyobb római katolikus templom Rómában, a Vatikán területén kívül eső egyik pápai főszékesegyház. A templom belsejét falfestés díszíti, a főoltáron pedig a Keresztre feszített Jézus oltárkép látható, hátterében a Kálvária panorámájával.

A Máriacell-Częstochowa közötti Mária Út o A templom főoltára

69

Az ágostonrendiek régi kolostora mára már csak rom.

o

Szent György kórháztemplom (Kościół szpitalny św. Jerzego)

A Szent György-kórháztemplomot Jerzy Zbaraski herceg (1574-1631) krakkói várnagy 1630-ban alapította.

Elżbieta z Pileckich Granowska

Jerzy Zbaraski herceg

Nagyon viharos életet élt. Erzsébet 1384-ben, apja halála után megörökölte a hatalmas łańcuti és pilicai (Smoleń vára) birtokokat, és Lengyelország leggazdagabb úrnője lett. Kiskorúsága idején a birtokokat Pilecki Ottó özvegye, Erzsébet édesanyja kezelte. Erzsébet mielőtt feleségül ment volna a királyhoz, már háromszor volt házas. Először 1389. május 9én Wiseł Czambor sziléziai lovag és kruszwicai bérlő elrabolta, majd feleségül vette. A lovag a későbbi irodalom szerint a cseh-morva Wisenburg család képviselője volt. II. Ulászló lengyel király Erzsébet kiszabadítására a Jan z Jičina urat küldte, aki 1390. december 14-e előtt kiszabadította Erzsébetet.

Szent György kórháztemplom  Pilicával kapcsolatos nevezetesebb személyek:

Ezután Jańczyk Jańczykowicz Hińczyński felesége lett. Jan z Jičina 1392-ben kapott engedélyt a királytól az Erzsébettel való házasságkötésre. 1393ban Wiseł Czambort Krakkóban megölték. Jičiński 1395-ben halt meg, Erzsébet újra özvegy lett.

o Pilecki Ottó (Otton z Pilczy) Pilicai Ottó, lengyelül: Otto z Pilczy (Pilica) herbu Topór, másként: Otto z Pilczy Pilecki, Otto z Pilicy Topór, Otto Toporczyk, Otton Pilecki (1340 k.1384) – orosz, sandomierzi sztaroszta, sandomieri vajda és kis-lengyelországi fősztaroszta. Nagy Kázmér király közvetlen tanácsadóinak egyike. Ő építtette Smoleń várát. Az orosz sztarosztai hivatalában végzett munkájának elismeréseként a lengyel királytól megkapta Łańcutot, valamint 1361-ben Abraham z Goszyctól és fiától, Márktól megvásárolta a mai Sosnowiec város területén fekvő Sielec falut. Pilicai Ottó Jadwiga z Melsztyna – Władysław Jagiełły keresztanyjának – férje volt.

Ezt követően Erzsébet 1397 táján Wincenty Granowski (1370 k.-1410) felesége lett. Házasságukból öt gyermek, két fiú (Ottó, János) és három lány (Hedvig, Erzsébet, aki V. Bolko opolei herceg felesége lett és Eufémia) született. Harmadik férje 1410. december 12-én hagyta özvegyen Erzsébetet. A már 45 éves Erzsébetet 1417. május 2-án Sanok városában feleségül vette a nála húsz évvel idősebb II. Ulászló lengyel király, akinek ő a harmadik felesége lett. Erzsébetet 1417. május 19-én koronázták lengyel királynévá a Waweli székesegyházban. Házasságuk gyermektelen maradt.

o Elżbieta Pilecka Pilicából származott többek között II. Ulászló, eredeti nevén Jagelló harmadik felesége, Elżbieta z Pilczy (Pilicy) Granowska is. ― Pilecki Erzsébet (1372 – Krakkó, 1420. május 12.). Pilecki Ottó szandimiri vajda és Jadwiga Melsztyńska egyetlen gyermeke volt. Erzsébet édesanyja 1384. február 15-én – a lánya későbbi férjének -, II. Ulászló lengyel királynak volt a keresztanyja.

Erzsébet tuberkulózisban halt meg 1420. május 12én. Férje a következő évben ismét megnősült. *

70

o

Moszkowski számos berlini személyiséggel tartott barátságot, köztük Albert Einsteinnel. A fizikáról folytatott beszélgetésükből készült az „Einstein. Einblicke in seine Gedankenwelt” (Einstein. Betekeintés a gondolatvilágába), a reletivitás elméletet népszerűsítő első könyvek egyike. A könyv elérte célját és nagy példányszámban adták ki.

Franciszek Kacper Fornalski

Franciszek Kacper Fornalski lengyel katonatiszt a novemberi felkelés idején. Fornalski 1806-ban, Pilicában született. Franciszek Fornalski és Julianna z Konaszewskich legidősebb fia volt. Saját nemesi címerrel rendelkezett. 1811. október 28-án lépett be a kaliszi kadét hadtestbe. Később ez Varsói Gyalogos Hadapród Iskolává alakult át. Az iskola más tanulóival együtt részt vett a novemberi felkelésben. A novemberi felkelés (1830–1831) fegyveres felkelés volt a felosztott Lengyelországban az Orosz Birodalom ellen. 1830. november 29-én kezdődött Varsóban, amikor a Kongresszusi Lengyelország katonai akadémiájának fiatal tisztjei Piotr Wysocki vezetésével fellázadtak. Néhány helyi siker ellenére az Ivan Paszkevics vezette, számbeli fölényben lévő orosz birodalmi hadsereg leverte a felkelést. I. Miklós cár Lengyelországot Oroszország integráns részének nyilvánította, Varsó egyetemét pedig bezáratta. Franciszek Kacper Fornalski kezdetben az 1. Lövész Ezred altisztje. Gróf Piotr Szembek tábornok szárnysegéde volt a 2. Lövész Ezredben. 1831. január 24-én hadnaggyá léptették elő a 23. Sorgyalog Ezredben. 1831. október 11-én Modlinból Varsóba helyezték át és jelentkezett a Hadi Kormány Bizottságnál.

Aleksander Moszkowski Ezen kívül Moszkowski több szatírikus és humorista könyv szerzője is volt. 1922-ben tudományos-fantasztikus könyvet is írt. „Die Inseln der Weisheit” (a bölcsesség szigetei), Jonatan Swift „Gulliwer utazásai” stílusában, amelyben előre látta többek között a mobiltelefont és a holográfiát. o Juliusz Isaak lengyel entomológus, azaz rovarkutató

A felkelés vége után Franciszek Kacper Fornalski Kunówba került. Itt kezdett kialakulni szobrászati tevékenysége. Itt tervezte meg többek között a templom Rózsafüzér Istenanya oltárát, a Szent Anna oltárt és az Úr Színeváltozása oltárt. Franciszek Kacper földmérő is volt. Fornalski 1834-ben, Kunówban vette feleségül Marianna Czerwińskát, az ottani polgármester leányát, akitől öt leánya született: Marianna Apolonia Dzierzgowska, Agata Józefa Wieruszewska, Helena Julianna Mazan, Józefa Cielecka és Emilia Eleonora Kłosińska.

Az entomológia, azaz rovartan a hatlábú ízeltlábúakkal (Hexapoda altörzs: Parainsecta és Insecta osztályok) foglalkozó biológiai tudomány. A rovarok az élővilág (jelenleg ismert) fajokban leggazdagabb csoportja. Juliusz Isaak (Pilica, 1870. június 8.- Poręba, 1923. november 2.) amatőr rovarkutató volt. Szülei kötélgyártó műhelyt vezettek Pilicában. Az elemi iskola befejezése után rajzolóként és vésnökként dolgozott a „Zawiercie” Részvénytársaság textilgyárában. 1915-ben először a posta által kibocsátott postabélyegeket tervezett Zawiercieben.

Franciszek Kacper Fornalski 1850. július 17-én, Kunówban hunyt el. o Alexander szatírikus

Moszkowski

német

író

Entomológusként autodidakta volt. Juliusz Isaak gyűjteménye főleg lepkéket (2654 faj) és bogarakat (3872 faj) tartalmazott, köztük ritka barlangi bogár és mirmekofil példányokat. Teljes számuk mintegy 15.000 példányt tett ki. Isaak gyűjteményét választották ki a Częstochowai Ipari és Mezőgazdasági Kiállításra, majd 1913-ban a Varsói Entomologiai Kiállításra. A gyűjteményt ekkor a Pedagógiai Intézet Múzeuma vásárolta meg. Isaak kiváltképpen a lepketenyésztés iránt érdeklődött, keresztezve őket új (keresztezett) fajok, köztük hermafrodita fajok kitenyésztése érdekében.

és

Alexander Moszkowski (Pilica, 1851. január 15.Berlin, 1934. szeptember 26.), lengyel-zsidó családból származó német író és szatírikus volt. Maurycy Moszkowski zeneszerző és zongoraművész (1854-1925) testvére volt. Moszkowski Pilicában született, de korai gyerekkorától kezdve Wrocławban nevelkedett. Tanulmányai befejezését követően Berlinbe távozott, ahol 1877-1886 között a „Berliner Wespen” (Berlini darazsak) szatírikus folyóirat munkatársa volt. A kiadóval folytatott vita miatt otthagyta ezt a munkát és „Lustige Blätter” (Vicces oldalak) saját folyóiratot alapított címen, amely a Weimari Köztársaság idejéig jelent meg.

Juliusz Isaak tagja volt a Lengyel Entomologiai Szövetségének és az drezdai „Iris” entomologiai társaságnak (Entomologischer Verein „Iris” zu Dresden). Népszerűsítette a rovartant, tanítványai voltak Ludwik és Marian Masłowski.

71

Isaak csak egy tudományos művet publikált a közönséges medvelepke (Arctia caja) alkalmazkodó képességével kapcsolatban.

Ezt követően, 1894-ben villamosmérnöki diplomát kapott az 1877-ben alapított Darmstadti Műszaki Egyetemen (Technische Universität). 1894-1904 között számos villamposipari vállalatnál dolgozott: Frankfurt am Main, Nancy, Liège, Moszkva, Alloa (Skócia) városaiban valamint 1908ban az USA-ban. 1908-tól a Lembergi Műszaki Egyetem villamostervező tanára. 1915-től gyárigazgató Szentpéterváron, Harkovban, Łódźban és Varsóban. Aleksander Rothert tagja volt a berlini Elekrotechnisches Vereinnek. 1925-től a Varsói Műszaki Egyetem műszaki tudományok doktor honoris causa cím birtokosa volt.

Juliusz Isaak Ezen kívül népszerű cikkeket jelentetett meg a rovarokról az „Entomolog Polski” c. folyóiratban. Két munkáját halála után Witold Niesiołowski (1866-1954) dolgozta fel és publikálta.

o Jan Otrębski nyelvész Jan Szczepan Otrębski (*Pilica, 1889. december 8.†Poznań, 1971. április 26.) – a lengyel nyelv és irodalom tanára és nemzetközileg elismert nyelvész valamint több mint 300 tudományos mű szerzője, többek között a szlavisztika és a baltisztika (köztük az óporosz nyelv) tárgyköréből.

Lepke és bogárgyűjteményét 1952-ben a Muzeum Narodowe w Kielcach (Kielcei Nemzeti Múzeum) vásárolta meg (63 üvegszekrény egzotikus rovarokkal) a 60-as években a Lengyel Tudományos Akadémia Varsói Zoológiai Múzeuma és Intézete vette át. Juliusz Isaak kétszer nősült. Emilia Kloss (1868– 1914) nevű feleségétől három gyerek született: Zofia, Henryka és Aleksander. Michalina Hochbaummal (1880–1937?) kötött második házasságából nem született gyermekük. Férje halála után Michalina Isaakowa folytatta az entomologiai gyűjtemény vándorkiállításainak szervezését. Juliusz Isaak 1923-ban hunyt el, a Porębában lévő evengélikus temetőben temették el. Sírja nem maradt fenn. Witold Eichler írt róla visszaemlékezést.

Jan Szczepan Otrębski

o Aleksander Rothert

Jan Szczepan Otrębski 1889. december 8-án, Pilicában született Stanisław Otrębski és Helena Gasińska fiaként.

Aleksander Rothert (*Pilica, 1870. augusztus 13.†1937. március 4.) lengyel gépész- és villamosmérnök Gustaw Adolf Rothert (1828-1908) és Aniela ze Strońskich Rothertowa fia volt.

Az elemi iskolát Pilicában végezte, majd 1909-ben végzett a kielcei gimnáziumban. Ezt követően Varsóba ment, ahol a Varsói Egyetem Orvostudományi Tanszékén kezdett tanulni, de két hónap múlva átment a klasszika-filológia tanszékre, szakirányként a szláv osztályt választva. Tanárai Teodor Wierzbowski (a lengyel nyelv és irodalom tanszék vezetője) és Jefim Karski (rektor és a görögkeleti ószláv nyelv tanára) voltak. Az 1912-es nyári szünetben írt Zarys białoruskich gwar guberni Wileńskiej (A Vilnai kormányzóság belarusz nyelvjárásának jellemvonásai) című munkájáért 1913-ban aranyérmet kapott valamint felmentést a normál tanulmányokat befejező kandidátusi értekezés elkészítése alól. Ezt a munkáját nem publikálták. Az I. világháború során elpusztult.

Aleksander Rothert Aleksander Rothert a Rigában végezte el. Gépészmérnöki szakát Welecja Diákszervezet Welecja) tagja volt.

középiskolát 1888-ban, A Műszaki Egyetem ugyanott 1893-ban. A (Korporacja Akademicka

72

Ösztöndíjat kapott Lipcsében, ahol K. Brugmannél indoeurópai nyelveket, A. Leskiennél szláv és balti nyelveket, E. Sieversnél fonetikát valamint E. Windischnél szanszkrit és kelta filológiát tanult. Lipcsei ösztöndíja után vissszatért és elfoglalta a Jagelló Egyetem lengyel nyelvtörténeti katedráját. Lipcsében megismerkedett Windisch nyelvésszel és szanszkritológussal, és megtetszett neki a szanszkrit történeti téma. Ebből kifolyóan készítette doktori értekezését "Losy grup typu ss w sanskrycie" (Az ss típuscsoport sorsa a szanszkritban). A doktorátusi munkát megszakította a háború és a külföldi diákokat kiutasították. Otrębski Lipcsében fizikai munkából tartotta el magát és feleségét. Jan Szczepan Otrębski Lipcséből Kaliszba utazott, ahol 1916-1921 között gimnáziumi tanár volt. Ebben az időben tovább fejtegette a nyelvészeti problémákat és nyelvészeti kutatásokat folytatott.

"Lingua Posnaniensis" 2012-es kiadása A litvánisztika volt az egyik legnagyobb szenvedélye. 1958-ban a Lengyel Népköztársaság Államtanácsától megkapta a 'Lengyelország Újjászületése Érdemrend' lovagkeresztjét a háromkötetes monumentális Litván Nyelv Nyelvtana c. művéért. Ez volt az első ilyen jelentős munka ezen a szakterületen, és maguk a litávok is viccelődnek, hogy egy lengyel kellett ennek rendszerezéséhez.

Jan Michał Rozwadowski, álnéven Jan R. Nadroj, Nadroj (1867-1935) azt ajánlotta Otrębskinek, hogy doktoráljon nála, a Jagelló Egyetemen. 1920-ban Przyczynki do gramatyki porównawczej języków indoeuropejskich (Adalékok az indoeurópai nyelvek összehasonlító nyelvtanához) című munkájáért megkapta a filozófia doktora címet. 1921-ben az indoeurópai nyelvtudomány és a szanszkrit filológia professzor-helyettese volt a vilniusi Báthory István Egyetemen. 1924-ben Rozwadowski professzornál szerzett habilitációt a Jagelló Egyetemen a latin nyelv történetéből írt munkájáért. Még ebben az évben rendkívüli professzorrá nevezték ki.

Az ő hallgatója volt többek között: Maria Renata Mayenowa, Irena Sławińska, Józef Trypućko, Czesław Zgorzelski, Jerzy Putrament, Nina Borowska, Czesław Kudzinowski, Jan Safarewicz és Halina Turska. Az egész világon elismert személy volt. Előadásokat tartott többek között Berlinben, Moszkvában, Prágában, Uppsalában (Svédország), Stockholmban és Bécsben.

1928-tól a Lengyel Tudományos Akadémia Nyelvi Bizottságával dolgozott együtt a Nyelvtani Bizottságban. 1930-ban rendes professzor lett. 1934. április 15-én a Lengyel Tudományos Akadémia (PAU) levelező tagja lett. A Báthory István Egyetem Humanisztikai Karának dékánja lett. A Kelet-Európa Tudományos Kutató Intézet vezetőségében is helyet foglalt.

Foglalkozott a nyelvtudomány népszerűsítésével is előadásokon és népszerű tudományos publikációk útján. Közel 300 tudományos és népszerűsítő munkája jelent meg. 1971. április 26-án, Poznańban hunyt el. Hamvait a puszczykowoi római katolikus temetőben temették el.

1940-44 között a klasszika és lengyel filológia tanszék professzora volt Vilniusban. A Litván Nyelvi Intézet (Instytut Języka Litewskiego) tagja volt. Részt vett a Litván Nyelv Szótára (Słownik języka litewskiego) kidolgozásában. A háború ellenére 1944-ben átvette a nyelvtudományi tanszék vezetését.

o Jerzy Kolasiński – lengyel zeneszerző, karmester és pedagógus Jerzy Kolasiński (*Pilica, 1906. február 20.-†Varsó, 1981. január 9.) lengyel pedagógus, a zenei élet szervezője és zeneszerző volt.

Otrębski professzor 1945-ben, a kitelepítés után, más lengyelekkel együtt Vilniusból Poznańba ment. A poznani Adam Mickiewicz Egyetemen átvette a szlavisztika tanszéket, 1947-ben pedig megalapította a balti filológiai tanszéket, melyet nyugdíjba vonulásáig, 1960-ig vezetett.

1926-1930 között a varsói konzervatóriumban tanult tanári szakon. A zenei tanulmányokkal párhuzamosan a Varsói Egyetem polonisztika szakának hallgatója volt. A tanulmányai befejezése után Gdańsk Szabad Városban lakott, 1939-ig elméleti tárgyakat adott elő a gdański konzervatóriumban.

1949-ben elindította a "Lingua Posnaniensis" c. nemzetközi folyóiratot, amely 1963-ig jelent meg.

73

A II. világháború után, 1947-49 között a lublini Állami Zenei Középiskolában tanított, 1951-1953 között a varsói Stanisław Moniuszko Állami Zeneiskolában.

Apja ott egy farm vezetője lett, a fiú meg amatőr módon elkezdte vizsgálni az eget. Itt ausztrál állampolgárságot kapott. Tagja volt az American Association of Variable Star Observers (Amerikai Változócsillag Megfigyelők Társasága) tagja volt és a Melbourne Egyetemen tanult. Ezen az egyetemen fizikából Bachelor of Science (Bsc) szintű egyetemi diplomat szerzett (1955), 1958-ban pedig Master of Science (MSc) fokozatot (más források szerint ezt a címet a Birmingham Egyetemen szerezte meg). 1954–1956 között pedig az – 1926-ban alapított – angol Imperial Chemical Industries foglalkoztatta.

1949-1951 között a Kultúrális és Művészeti Minisztérium zeneoktatási osztályának vezetője volt. A pedagógiai munkájával párhuzamosan zenei publicisztikával és a zenei intézmény szervezésével foglalkozott. Megírta a zenetanítás módszertani kézikönyvét az általános képzésű iskolák tanárainak ajánlva (Zespoły instrumentalne, Warszawa 1972).

Az egyetem befejezése után kezdetben az ICI Research Labs cégnél dolgozott (1959–1960), majd (1961-től) tudományos kutatásokat vezetett Philip Burton Moon (1907. május 17.-1994. október 9.) atomfizikus irányítása alatt a Birmingham Egyetemen, ahol 1966-ban megkapta a fizika doktora címet. Ezen az egyetemen 1966–1969 között előadó állást töltött be, majd 1969–1984 között előadó, majd 1982-től Reader in Physics, 1984–1996 között a fizika professzora volt. 1996-ban, nyugdíjba vonulása után a Minnesota Egyetemre került, amely a közeli Tucsonban, Arizona állambeli Pima megye megyeszékhelyén egyetemi csillagvizsgálóval rendelkezik. 2005-ig a School of Physics and Astronomy iskolában „Adjunct Professor” állásban dolgozott.

Az olkuszi gimnázium 40. jubileumára írt mű Kolasiński zeneszerzői munkássága mindenekelőtt pedagógiai jelentőségében van; zenekari, kamara és zongoradarabokat írt, valamint szólóének és kórusműveket készített. o George Isaak – a helioszeizmológia és az aszteroszeizmológia úttörője

A színképelemzés vagy spektrumanalízis az összetevőire bontott elektromágneses sugárzás, a színkép vizsgálatát jelenti. A színképelemzéssel foglalkozó tudományágat spektroszkópiának nevezzük. A csillagok atmoszférájának az összetételére és a fizikai állapotára vonatkozó ismereteinket a csillagászati színképelemzés eredményei tették lehetővé. A csillagászati színképelemzés során megvizsgálják az egyes hullámhossz-tartományok intenzitását, erősségét, ill. fényességét, továbbá az ún. Fraunhofer-vonalak helyzetét és szélességét. Ez utóbbiakat a földi anyagok színképelemzési eredményeivel összehasonlítva bizonyos elemeknek és vegyületeknek a csillag légkörében való előfordulására következtethetünk.

George Richard Isaak (*Pilica, 1933. március 7.†Birmingham, Anglia, 2005. június 5.) ― lengyelausztrál-német fizikus és csillagász (csillagászati spektroszkópia), a helioszeizmológia és az aszteroszeizmológia úttörőinek egyike. Pilicában, a Markowska utcában született, az itt lakó evangélikus (lutheránus) családban. Apja erdész volt. A II. világháború után a család, több nehézséget leküzdve Németországba költözött, és Köln környékén lakott, ahol George Isaak gimnáziumba járt (1945–1950). 1950-ben családjával együtt Ausztráliába költözött.

74

A fényintenzitás folytonos színképbeli eloszlása a hőmérséklettől és az anyagi összetételtől függ, így ebből meghatározható a csillagok egyik legfontosabb tulajdonsága, a felszíni hőmérséklet. A színképvonalak Doppler-eltolódásának vizsgálatával információt nyerhetünk a csillag látóirányú (radiális) sebességéről, majd ebből közvetve – kettős vagy többesrendszer esetén – a rendszer tagjainak tömegére és egyéb fizikai tulajdonságaira következtethetünk.

Narcyz Turchan 1879. szeptember 19-én, Wieliczka környékén, Biskupicében született egy többgyermekes, földműves családban. Apja Jan Turchan, anyja Ochoński házból való Katarzyna volt. Az elemi iskolát Biskupicében fejezte be, 1894-től a krakkó Szent Jácint Gimnáziumban tanult (ez az iskola 1857-1950 között működött), majd a podgórzei Állami Gimnáziumban. 1899. szeptember 8-án lépett be a ferences reformáták Kisebb Testvérek Reformált Rendjébe (Ordo Fratrum Minorum Reformatorum) a Fájdalmas Istenanya tartományában, Galiciában.

A Raman-effektus az elektromágneses sugárzás szóródásának egy fajtája, amikor valamilyen közegen áthaladva a fény frekvenciája és fázisa is megváltozik. A Raman-szóródás intenzitása egyszázada a folyadékokban való Rayleighszóródásénak; ezért csak 1928-ban fedezték fel. A lézerek kifejlesztése előtt a jelenségnek nem volt gyakorlati alkalmazása. A Ramanspektroszkópiában lézerfényt bocsátanak át valamilyen közegen és a szóródást spektroszkópiai módszerekkel elemzik. A közeg által szórt monokromatikus fény Raman-spektrumában fellelhető új frekvenciák jellemzőek az illető közegre. Rugalmatlan és szuperelasztikus szóródás egyaránt megfigyelhető. A molekulaszerkezet meghatározásának és a kémiai analízisnek is fontos eszköze ez a technika. A jelenséget Sir C. V. Raman (1888–1970) indiai tudós fedezte fel. Elméletileg H. A. Kramers és Werner Heisenberg jósolta meg 1925-ben.

Narcyz Turchan ferences atya Biskupice plébánosa, Leon Gąsiorowski tanúbizonyságot tett erkölcsösségéről és áldást adott a szerzetesi életére. A növendék idejét Wieliczkában és Leżajskban töltötte o. Melchior Kruczyński (1829-1906) vezetése alatt.

George Richard Isaak az ICI Research Labs (Australia) cégnél elkezdte a Rayleigh-szóródással, illetve Raman-effektussal kapcsolatos munkálatokat. Ebben az időben szabadalmaztatta az újszerű magas felosztású optikai spektrofotométer szerkezetet. Az általa tervezett Doppler effektuson alapuló eszközöket a következő években – továbbfejlesztés után – más asztrofizikai társaságok is alkalmazták a Nap oszcillációjának kutatásaihoz. Egyik alapítója volt a Birmingham Solar Oscillation Network (BiSON) hálózatnak, amely hat automatikus megfigyelőállomást kapcsol össze. A hálózatot a birminghami School of Physics and Astronomy iskola High Resolution Optical Spectroscopy group (HIROS) csoportja kezeli.

A ferences reformáták és az obszerváns ferencesek egyesüléséből alakult Legszentebb Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása tartomány tagjaként 1900. szeptember 13-án tette le előzetes szerzetesi fogadalmát, ekkor a Nárcisz nevet kapta. Ezután a középfokú tanulmányi kiegészítése képpen Przemyślben tanult, majd Krakkóban két évig filozófiai és Lembergben három évig teológiai tanulmányokat folytatott. Az ünnepélyes szerzetesi fogadalmát 1903. december 24-én, Lembergben tette le a Szent András apostol kolostorban. 1906. június 1-jén, a lembergi székesegyházban Józef Bilczewski (18601923) lembergi érsek szentelte pappá.

George Richard Isaak nevezetesebb tudományos eredményeihez tartozik – John Broadhursttal közösen – a fénysebesség állandóságáról vallott einsteini hipotézis megerősítése is. A Nap- és csillag szeizmológia témában írt több mint 150 tudományos cikk szerzője volt.

Papi szolgálatát, mint prédikátor és gyóntató Lemberg, Rawa Ruska és Wieliczka kolostortemplomaiban látta el (1908-1912), ezeken kívül, mint a Szent Kelemen plébánis vikáriusa és hitoktató működött.

 Pilicához kötő további személyek:

A következő kolostorokban fordult meg: a krakkó ferences kolostor (ul. Reformacka) valamint Jarosław, Słopnice, Konin, Pilica, Sądowa Wiszna és Pińczów kolostorai. 1924-1930 között a pilicai ferences kolostor vezetője volt.

o Boldog Turchan Nárcisz ferences atya Narcyz Turchan OFM, tulajdonképpen Jan Turchan (*Biskupice, Wieliczka körül, 1879. szeptember 19.-†Dachau (KL), 1942. március 19.) – lengyel katolikus pap, ferences szerzetes, vértanú. A római katolikus egyház boldoggá avatta.

75

Nagyra értékelt vezető volt különösen az orosz területeken található templomokban, ahol a szegényeket és betegeket támogatta és erősítette hitükben. 1936-ban a Włocławekben lévő kolostor vezetőjévé választották.

A háború után családja emléktáblát állíttatott a templomban, melyen a következő felirat olvasható: „Śp. Ojciec Narcyz Turchan, jest męczennikiem za Wiarę i Ojczyznę” ― „Śp. Ojciec Narcyz Turchan, a Hit és a Haza vértanja”. Narcyz Turchan atya az öt ferences szerzetes egyike (társai: o. Krystian Gondek, o. Anastazy Pankiewicz, br. Marcin Oprządek i br. Bruno Zembol), akiket II. János Pál pápa 1999. június 13-án, Varsóban, a II. világháború idejének 108 vértanúja között boldoggá avatott. Emléknapja: március 8.

Amikor megkezdődött a II. világháború, a németek bebörtönözték a włocławeki püspököt és bezárták a katedrálist és a plébániatemplomot. Megkezdődött a papok üldözéztetése. Ebből kifolyóan három szerzetes papnak át kellett vennie a néhány ezer hívő lelkészi gondozását.

o Barbara Piasecka Johnson – a pilicai vár tulajdonosnője 1989-2013 között

1940. augusztus 26-án a gestapo két szerzetes papot és három barátot bebörtönzött. Végül Nárcisz atyát is bebörtönözték, a kolostort bezárták. Nárcisz atya, a börtönből való kiszabadulása után nem hagyta el Włocławeket, ahogy azt a megszállók várták, hanem inkább az embereket és az egyházat szolgálta. Ezért a gestapo még kétszer bebörtönözte. 1941. október 6-án a lądi átmeneti tábor foglya lett, és végül 1941. október 30-án a dachaui koncertrációs táborba deportálták, ahol a 28411 számot kapta.

Barbara "Basia" Piasecka Johnson (született Barbara Piasecka) (Staniewicze, 1937. február 25. – Wrocław, 2013. április 1.) lengyel születésű amerikai műgyűjtő vásárolta meg. Lengyelország keleti, ma Fehéroroszországhoz tartozó részén született. Apja földműves volt. A család a második világháború utáni területcserék nyomán Wrocławban telepedett le, ahol Barbara művészettörténetből szerzett diplomát. 1968-ban 100 dollárral a zsebében, nyelvtudás nélkül kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol szakácsnőként és cselédlányként talált állást a Johnson & Johnson családi vagyon akkori tulajdonosánál, idősebb J. Seward Johnsonnál és feleségénél.

Dachauban találkozott a włocławeki szerzetes társaival. Rabtársai szerint Nárcisz atya korábbi néhány operációja után sokat szenvedett. A nem gyógyuló sebeitől megbetegedett, tűrte az üldözést és a szenvedést. Mint foglyot az SS megkínozta. Mint cukorbeteg vizet kért, de azt slaggal töltötték belé hatalmas mennyiségben. Szétosztotta fiatalabb szerzetes társai között a saját kenyér fejadagját. Betegségében és nyomorúságában megmaradt mély hite és derűje, sőt még mosolygott is, amely segítette rabtársait.

J. Seward Johnson maga is műgyűjtő volt, és egy vásárlásával kapcsolatban Barbara bebizonyította, hogy az nem az állítólagos mester, hanem egy tanítványa műve. Ettől kezdve szakértőnek léptették elő. Johnson hamarosan beleszeretett, annyira, hogy 1971-ben még akkori feleségétől, két gyermekének anyjától is elvált. Nyolc nappal a válás után a 76 éves férfi már feleségül is vette a 34 éves Piaseckát, az esküvőn a vőlegény hat felnőtt gyermeke közül egy sem jelent meg.

Elhagyatva halt meg a tábori kórházban 1942. március 19-én. Tetemét a tábori krematóriumban elhamvasztották. Családja megkapta az elhunyt hamvait, amelyet a biskupicei plébánia temetőjében temettek el, a templom mellett.

Id. J. Seward Johnson 1983-ban meghalt és végrendeletében Barbara Piaseckára hagyta csaknem teljes vagyonát, kihagyva gyermekeit és az általa alapított floridai óceánkutató intézetet is, amely addig a szívügye volt. Gyermekei szerint mostohaanyjuk bírta rá akkor már beszámíthatatlan apjukat a végrendelet aláírására. Az özvegy szerint viszont Johnson a botrányaik miatt hagyta ki végrendeletéből leszármazottait, akikről egyébként már korábban gondoskodott alapítványok révén. Az akkor félmilliárd dollárosra becsült vagyon érdekében egy 1986-os perben a felek összesen 17 millió dollárt fizettek ki ügyvédi költségként, de végül peren kívül egyeztek meg úgy, hogy az asszonyé lett a vagyon nagyobb része. A Forbes 2013. márciusi adatai szerint Barbara Piasecka Johnson 3,6 milliárd dollárra tehető vagyonával a földkerekség 376. leggazdagabb embereként, egyben a világ 42. leggazdagabb asszonyaként hunyt el. Az államszocialista Lengyelországban a közvélemény előtt ismeretlen maradt.

76

1990 után dollármilliókat ajánlott fel a bezárás fenyegette a gdanski hajógyár, a Szolidaritás ellenzéki szakszervezet bölcsőjének megmentésére, ezzel vált ismertté. Piasecka a 90-es években, Monacóban telepedett le, de gyakran járt, és hosszabb időket töltött Lengyelországban.

1914 novemberében és decemberében a környéken az osztrákok és az oroszok között súlyos harcok folytak. 1918-ban, mindkét fél részéről a katonákat az osztrák hatóságok törekvésének megfelelően a különböző helyeken fekvő halottakat az újonnan létesített katonai temetőkben temették el. Biskupicében Kazimierz Arkuszewskitól vásárolt földön hadi sírkert létesült. A biskupicei temetőben 5 tömegsírt valamint 53 síremléket állatottak, melyeken fakereszteket heyleztek el. A temető tervét a Kriegsgraber – Abteilung des K.u.K Kreiskomandes Olkusz (K. u. K. Olkuszi Járási Parancsnokság Hadisírgondozó Osztálya) készíttette el, bemutatta a síremlékek elhelyezkedését, azok méreteit, a falakat, árkokat és a faállományt. A temetőt a lublini Knell mérnök tervezte meg. Nem maradt fenn az biskupicei temetéseket tartalmazó osztrák dokumentáció, ezért kevés információ van róla. Az információk szerint az eredetileg Smoleńben (125 holttest), Strzegowában (110 holttest), Sławniowban (120 holttest), Złożeniecben (711 holttest) nyugvó, valamint valószínűleg a Pilicában, a városi piactéren (kb. 140) eltemetett katonákat hozták át ide. A 30-as évek első felében lejegyezték, hogy 779 osztrák, 219 orosz, összesen 998 katona nyugszik benne. Később még két tömegsírt létesítettek benne, a következő összevonási akciók következtében. Ebben az időszakban a temetőben még 35 tábla volt a katonák személyes adataival, jelenleg csak egy síremléken található – Ernest Jentkiewicz osztrák hadnagyé. Az utolsó temetésre 2010-ben került sor, ekkor egy ismeretlen osztrák katonát temettek el benne, akit Smoleń környékén exhumáltak.

Barbara Piasecka Johnson Barbara Piaseckát jelentős műgyűjtőként is volt, Claude Monet, Pablo Picasso, Caravaggio és Rembrandt alkotásaiból is több festmény volt a birtokában. A gyűjtemény egyes darabjai jelenleg egy monacói múzeumban, mások a Varsói Nemzeti Múzeumban láthatók. Lengyelországban aktív humanitárius tevékenységet fejtett ki is, többek között autista gyermekeknek létesített alapítványt és iskolát Gdanskban. Barbara Piasecka Johnson a pilicai kastélyban tervezte kialakítani rezidenciáját, festő galériát létrehozva benne. Azonban a felújítást egy év múlva abbahagyta, mert a rgi birtokos, Kazimierz Arkuszewski leszármazottai igényt jelentettek be a vár tulajdonjogával kapcsolatban. Barbara Piasecka Johnson halála miatt az eljárás lezárult. A nap zárásaként a közeli biskupicei katonai temetőt kerestük fel.

Biskupice Cmentarz Wojenny Poległych w I WŚ Pilica - Biskupice

A katonai temető (Cmentarz wojenny w Biskupicach) – az I. világháború idejéből maradt fenn. Osztrák-magyar és orosz hadsereg katonáit temették el benne.

Az I. világháborús katonai temető

Ernest Jetkiewicz hadnagy síremléke

77

8. nap – 2014. július 19. Sławków – Olkusz (átutazás) – Trzebinia – Lipowiec – Wygiełzów – Kalwaria Zebrzydowska – Tyniec – Bielany (alatt) – Krzeszowice – Tenczyn Sławków – 1954-től a nagyközség székhelye, 2002től város és nagyközség. Sławków 1975–1998 között a Katowicei vajdasághoz, majd 1999–2001 között az Oluszi járáshoz tartozott a Kislengyelországi vajdaságban. 2002. január 1-től Sławków nagyközség a Sziléziai vajdaság będzini járásához tartozik. Sławków a Dąbrowski-medencében fekszik, a Felső-Sziléziai Ipari Körzet keleti részében. Wacław Grodziecki 1562-es térképének részlete

 A város neve

Wacław Grodziecki, vagy Grodecki (1535 k.-1591) katolikus pap, térképész 1562-ben, Bázelben kiadott Slawkow néven szerepelt. A XVIII. században a város nevét lengyel formában Schlacka vagy Schlaka valamint Slawkow néven használták. A náci megszállás idején Walter Kraus javaslatára nem hivatalosan Schlockau nevet használták, Slawkows alter Name név alatti cikkekben. Héber nyelven Sławków nevét ‫ בוקואלס‬formában írták.

o A név eredete A város elnevezése a mai város ősét alapító legendás Sławko lovag nevéből származik. A Sławków név archanikus formája (possessivus) a Sławko, Sławek név birtokos formájából alakult ki, jelentése "osada Sławka" = „Sławko települése”. o A város neve más nyelveken Középkori latin nyelvű iratokban Sławków város neve: Slavcow, Zlaucow, Zlaucovia valamint Slacovia formában szerepelt.

A Lengyel Királyság idején a hivatalos orosz neve és az Iwangorodzko-Dąbrowska Vasút – Kolej Iwangorodzko-Dąbrowska, Droga Żelazna Iwangorodzko-Dąbrowska (oroszul: ИвангородоДомбровская железная дорога) – vasútállomásának neve Славковъ formában szerepelt. Jelenleg a fonetikus hangzással megegyezően Славкув formában írják.

Martin Helwig 1561-ben készült Tabula geographia sive mappa Silesiae térképén bizonyára, ahogy Hans Dürer ismeretlen tanítványa által a XVI. században készített három város – Sławków, Olkusz és Będzin – látképén Sławków a német Schlaca nevet viseli.

 Természeti környezet o Fekvése Sławków az északi szélesség 50˚ 19' és keleti hosszúság 19˚ 23' 30" fokán fekszik. Sławków a Sziléziai-krakkói-dombságon, a Sziléziai-fennsík keleti részén, két mezorégió: a Garb Tarnogórski dombhát valamint a Pagóry Jaworznickie határán fekszik. A nagyközség területén folyik keresztül a Biała Przemsza folyó. Sławków nagyközség területén legfeljebb 300 m magas dombok találhatók. Lényegesen eltérő felszíni formák, északon fennsíkok és délen alföldi részek jellemzik. A terület abszolút magassága 263 és 368,2 m tszf. között változik.

Helwig 1561-es Szilézia térképe

78

A legalacsonyabb hely Piernikarka körül, a Biała Przemsza mellett található. Legmagasabb pontja a Dąbrowa Górnicza Towarowa mellékvágányai mellett elhelyezkedő Wielka Góra (368,2), a nagyközségi északi határában. A második legmagasabb pontja a Gieraska (340 m tszf.).

püspök a sławkówi kocsmákból kapott jövedelmét a Krakkó melletti Prądnikban lévő Szentlékelkolostornak adományozta. Ugyanakkor az első írott dokumentum, amely Sławkówot városnak nevezi, 1286-ból való. Tekintettel az alapító okirat eltűnésére, ez a városi jog megszerzésének egyezményesen elfogadott dátuma, azonban feltehető, hogy a város alapítására némen jogon néhány évtizeddel korábban került sor.

o Természet Sławków növénytakarójában a helyi flóra közel 60 %-a szántóföldi faj és a ruderális gyomnövényzet. Nagy természeti értékű az egyik kardvirág alfaj (Gladiolus felicis Mirek, syn. G. parviflorus Berdau) állománya, a nemrég Lengyelországban kihaltnak vélt fajok egyike.

A XIII. század 80-as éveinek elején Paweł z Przemankowa (most z Przemykowa) herbu Półkozic (†1292. november 29.) krakkói püspök építtetett várat itt.

A város erdőborítottsága eléri a 35%-ot, ami meghaladja az országos átlagot. Sławków közigazgatási határn belül az erdőterület 1235 ha erdő és 44 ha erdős földterület. A város déli részében koncentrálódó erdők 90 %-a fenyves, főleg gyorsan növő fenyőállomány. Kb. 10 % vegyes erdőállomány, kevert fafajú erdőállomány, 05 % pedig égerfaerdő. A Huta Katowice (jelenleg ArcelorMittal Poland oddział Dąbrowa Górnicza, korábban Mittal Steel Poland, Ispat Polska Stal S.A., Polskie Huty Stali SA) építésével kapcsolatos beruházás megvalósulása valamint Burkiban a Zakład Przygotowania Rud vasmű megépítése miatt a sławkówi erdőkomplexum a vasútvonalak által elválasztva több részre tagológott.

Paweł z Przemankowa Jan Matejko szerint Paweł z Przemankowa – V. Boleszláv, más néven Szemérmes Boleszláv (lengyelül: Bolesław V Wstydliwy), (1226. június 21. – 1279. december 7.), II. Leszek, más néven Fekete Leszek (lengyelül: Leszek Czarny), (1241 – 1288. szeptember 30.), IV. Henrik, más néven Törvényes Henrik (lengyelül: Henryk IV Probus (Prawy)), (1258 – 1290. június 23.) valamint II. Przemysł (lengyelül: Przemysł II), (1257. október 14. – Rogoźno, 1296. február 8.) idejében – 1266–1292 között volt krakkói püspök.

A sławkówi városháza  A város története A régészeti feltárások alapján valószínűsíthető, hogy már a VIII. században kereszténység előtti vár állt a sławkówi magaslaton. A korai Piast-korban a vár közelében kialakult település feküdt (ÓSławków) amely az ércmedence központját alkotta.

Paweł z Przemankowa címere A hadi sikerek ellenére Fekete Leszek herceg helyzete nem volt túlságosan erős a krakkóisandomierzi hercegségben. Csaknem egész uralkodása alatt küzdenie kellett a belső ellenzékével. Ezek élén Przemankowi Pál krakkói érsek, János sandomierzi vajda, valamint a StarzToporczyk nemzetség állt.

Nem tudni pontosan, hogy a település és a vár (az egész sławkówi várispánsággal együtt) mikor került a krakkói püspükök birtokába. Sławkówot 1220ban, az első írott forrásokban püspöki településnek említik, amikor Iwo Odrowąż herbu Odrowąż (*1160 k.-†Modena, 1229. július 21.) krakkói

79

A viszály Pállal a nyolcvanas évek elején kezdődött, amikor Leszek visszautasította a püspök jogainak kiszélesítésének megerősítését. Az is az okok közé tartozott, hogy konfliktusba keveredett Szemérmes Boleszláv özvegyével, szent Kingával, akinek férje az özvegyi jogon Stary Sączot adományozta, ez a város azonban a határhoz közeli volta miatt stratégiai fontosságú volt Leszek számára (a Magyarországra vezető utat védte) és nem akarta átadni a korábbi krakkói hercegasszonynak (helyette saját feleségének, Grifinának akarta adományozni).

Az ércmezők kitermelése és a lakosság Jan Muskata püspök oldalán való elkötelezettsége a Łokietek Ulászló elleni harcban a XIV. században az eredeti jelentőségének elvesztéséhez és a város gyors hanyatlásához vezetett. o Jan Muskata krakkói püspök Jan Muskata (*1250 k.-†1320. február 7.) 1294– 1320 között volt krakkói püspök. ― Jan Muskata útja a püspökségig, 1294-ig Jan Muskata 1250 körül, Wrocławban született. Apja gazdag patrícius, polgár, a wrocławi piatéren bolttulajdonos volt, melyben többek között egzitikus fűszerekkel – szerecsendióval (lengyelül: gałka muszkatołowa ― muszkatowiec, muszkat) kereskedett. Ennek nevéből kapta ragadványnevét a leendő krakkói püspök, ez kapott helyet a püspök címerén, három korona mellett.

A feszültség akkor lépett legdrámaibb szakaszába, amikor 1282–1283 telén a püspököt a Łagówban megrendezett főrendi gyűlésen elfogták és Sieradzban bebörtönözték. Pál csak a lengyel egyház beavatkozása folytán nyerte vissza szabadságát. A végső megállapodást azonban Leszek a püspökkel csak 1286. december 30-án írta alá, melyben a herceg kötelezettséget vállalt 3000 grywnia fájdalomdíj fizetését az elszenvedett kárért, valamint visszaadta minden vagyonát és elismerte jogait.

Jan Muskata tehát sziléziai származású volt, Németországból érkezett polgár sarja. Papi karrierjét megkönnyítette magas fokú képzettsége. A bolognai egyetemen tanult, ahol a szabad művészetek mestere (artium literalium magister) címet kapta és jogi előadásokat hallgatott. Első egyházi méltóságait a wrocławi és krakkói katedrális kanonoki és a łęczycai főesperesi tisztségben látta el.

1288. szeptember 30-án utód nélkül meghalt Fekete Leszek krakkó-sandomierzi herceg. Henrik előtt ez felcsillantotta annak reményét, hogy végrehajtja merész tervét: megszerzi Krakkót és a királyi koronát. A fokozatosan elérendő cél elérésén évek óta kitartóan dolgozott. Ennek érdekében még 1287-ben önként átadta nagy-lengyelországi II Przemysłnek a wieluńi és rudai földeket.

Jan Muskata II. Tamás wrocławi püspök követe volt Rómában. Rómában a lengyelországi szentpéter fillérek begyűjtője volt. ― II. Vencel cseh uralkodó szolgálatában (1294-1303)

Fő vetélytársa a trónért folytatott küzdelemben a kis-lengyelországi főnemesség által megválasztott II. Boleszláv mazóviai herceg volt, akinek végül is nem sikerült elfoglalnia Krakkót, melyet Henrik legfőbb támogatója, Niedźwedi Sułka védett. 1289. február 26-án Siewierz melletti véres csatában alulmaradtak Henrik ellenfelei. Ennek a sikernek ellenére a płocki herceg váratlanul lemondott trónköveteléséről testvére I. Łokietek Ulászló javára. A tovább gyűrűző háborúban a szerencse először a kujáviai herceg mellé szegődött, aki a krakkói püspök támogatását kihasználva még Wawel várat is elfoglalta és megverte a sziléziai hadakat a Skała közelében.

II. Vencel (csehül Václav II., lengyelül: Wacław II Czeski), (1271. szeptember 17. – 1305. június 21.) cseh király 1278-tól, krakkói herceg 1291-től, 1300-tól haláláig I. Vencel néven Lengyelország királya. A Přemysl-dinasztiából származott, II. Přemysl Ottokár más néven Nagy Ottokár (csehül Přemysl Otakar II.), (1232 ősze – 1278. augusztus 26.) cseh király és Kijevi Kunigunda (1245. június 12. – 1285. szeptember 4.) cseh királyné, - Árpádházi Anna és férje Rosztyiszlav Mihajlovics kijevi herceg leányának – fia volt. Mindössze 7 éves volt, amikor édesapja meghalt. Fiatal korára való tekintettel az ország irányítását Vencel gyámja, IV. Ottó brandenburgi őrgróf kaparintotta meg, aki nekiállt, hogy kifossza az országot.

A végső győzelmet azonban a wrocławi herceg aratta, aki 1289 közepén személyesen vezette a felmentő sereget Krakkóba. Lokietek Ulászlónak csak a ferencesek segítsége következtében sikerült elmenekülnie a wrocławiak által ostromlott majd nemsokára bevett városból, akik a kolostorukban rejtegették. Henrik túlereje ellenére a kujáviai herceg megtartotta Sandomierzt.

Az 1280-as évek első felében egyre hevesebb ellenállás bontakozott ki brandenburgi Ottó és annak szövetségeseivel szemben, ami kedvezett Vencel hatalomra juttatásának Csehországban. Vencel 1283-ban térhetett vissza Prágába azon főúri csoportok támogatásával, akik megelégelték a trónra törő Zaviš (Falkenstein) lovagnak, az anyakirálynő szeretőjének (később férjének) hatalmaskodását. A tényleges irányítás csak 5 év múltán került a kezébe.

A Sławków területén található ólom és ezüst rétegeknek valamint a Krakkó-Wrocław köszötti kereskedelmi útvonal (Via Regia) melletti elhelyezkedésének köszönhetően a XIII. századig a legnagyobb fejlődését élte át.

80

II. Vencel 1289-ben elfogatta Zavišt, leverte annak párthíveit, és végül kivégeztette vetélytársát (1290). A cseh koronával egyesítette Egert és Meissent, és hűbéri jogot nyert a sziléziai hercegségek felett. 1291-ben Felső-Szilézia bekebelezése után elfoglalta Krakkót.

A pápa közbenjárásának köszönhetően Magyarország déli vidékein már III. András uralkodásának idején egy Anjout választottak meg királynak. Martell Károly azonban már idős volt a harcokhoz, ezért a pápa és az Anjou-párti nemesség Károly és Habsburg Rudolf, német király leányának, Klemenciának a gyermekét, Károly Róbertet támogatta, aki anyai ágon V. István dédunokája volt.

1294. július 11-én a krakkói káptalan katedrális prelátusai és kanonokjai új püspök választására gyűltek össze. Ez a választás nem mindennapi módon zajlott. Jan Muskata gondoskodott saját választási sikeréről, a kanonokoknak előnyöket és a királyi sztarosztaságra való választási lehetőséget ígért. A választás idején az épület mellett tartózkodott a sztaroszta a hdsereggel együtt megmutatta a lelkészeknek II. Vencel Muskata választását támogató levelét.

Károly Róbert előtt akkor nyílt meg a hatalomra jutás lehetősége, amikor az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András 1301-ben váratlanul utód nélkül meghalt. Az egyház gépezete azonnal beindult, és a délvidéken elismert királyt már 1301 tavaszán egy alkalmi koronával Esztergomban magyar királlyá koronázták. Károly Róbert ugyan innentől számította uralkodását, az országot azonban a rendek nem neki ajánlották fel, hanem Vencelt, II. Vencel cseh király gyermekének uralmát ismerték el.

Az új krakkói püspök már kormányzása elején találkozott II. Vencel király mérhetetlen kegyelmének bizonyítékaival, aki saját papjának és káplánjának titulálta őt és számos adománnyal halmozta el. A krakkói püspök nem vett részt II. Vencel cseh király apósa, II. Przemysł (lengyelül: Przemysł II), (1257. október 14. – Rogoźno, 1296. február 8.) lengyel uralkodó 1295-ös gnieźnoi koronázásán, nem mutatott érdeklődést a herceg politikai tervei iránt, szerepet vállalt Vencel ügyében. Ennek fejében a cseh király speciális privilégiumot adott, melyben a püspököt "principis et fidelis" címmel ruházta fel, ami mérhetetlen bizalomról tanúskodott, amivel őt elhalmozta.

Vencel országon belüli támogatottsága lényegesen nagyobb volt, mint Károly Róberté, néhány délvidéki főúron és Bicskei Gergelyen kívül a magyar politikai élet szinte minden szereplője – beleértve a tartományurakat is – Vencel királyságát támogatta. 1301. augusztus 27-én Székesfehérvárott János kalocsai érsek a Szent Koronával királlyá koronázta Vencelt, aki magyar királyként – az országban akkor népszerű – László nevet vette fel. Károly Róbert tavaszi koronázásához hasonlóan Vencelé sem felelt meg a hazai jogszokásoknak, mert nem az esztergomi érsek végezte.

Jan Muskata 1297-ben szívesen utazott ezért Prágába, II. Vencel megkoronázására. Valószínűleg a cseh király nevében a Nagy-Lengyelország nemesi ellenállásáról Łokietek Ulászló fejedelemmel folytatott megbeszéléseken és tárgyalásokon is részt vett. Jan Muskata 1300-ban részt vett Vencel Łokietek Ulászló elleni fegyveres hadjáratában is, amely annak számüzetésével ért véget. II. Vencelt 1300. július 25-én NagyLengyelország királyává koronázták. Ennek örökösével, Piast Erzsébet Richezával (*1286. szeptember 1.-†1335. október 18.) kötötte második házasságát.

Amikor a magyar rendek 1301-ben a trónra Vencelt választották meg, VIII. Bonifác pápa interdiktum alá helyezte az egész királyságot. Azonnal az országba küldte Niccolo Boccasini bíborost, aki Károly trónigényének támogatására 1301 szeptemberében érkezett Magyarországra. A bíboros követ ügyes diplomáciával elérte, hogy a magyar főpapok többsége Károly Róbert mellé állt. Eközben a Cseszneki Miklós és Lőrinc vezette Anjou-párti sereg a Dunántúl felől előrenyomulva ostrom alá vette Budát. A város azonban Vencel pártján maradt és miután Kőszegi Iván seregei a város felé közeledtek, Károly Róbertnek eredmény nélkül el kellett vonulnia. A legátus válaszul egyházi átokkal sújtotta Vencel székhelyét, a budaiak azonban elűzték a tilalmat betartó papokat és továbbra is minden szertartást elvégeztek. A várost vezető Vencel-párti rektor, Peturmann biztatására a budai papok feloldottnak tekintették magukat a kiközösítés alól és válaszul ők közösítették ki az Anjou párti magyar püspököket, sőt magát a pápát is. A legátus végül célja elérése nélkül, 1303 elején elhagyta Magyarországot. A pápa azonban továbbra sem mondott le arról, hogy az Anjoukat Magyarország trónjára segítse. Pápai bíróság elé idézte a feleket, majd 1303. május 31-én kiadott bullájában kijelentette, hogy a magyar

1301-ben, az Árpád-ház kihalása után a magyar főurak egy csoportja felajánlotta – a dinasztiával rokonságban levő – Vencel számára a magyar koronát is, amit azonban nem fogadott el, hanem János kalocsai érsek támogatásával fiát, az ugyancsak Vencelt Székesfehérváron koronáztatta magyar királlyá. Jan Muskata a cseh dinasztia magyarországi támogatásáért alkancellári tisztséget kapott. Az Anjouk pozícióit azonban a pápai kúria továbbra is támogatta az országban. VIII. Bonifác (1235 körül – 1303. október 11.) trónra lépésével az Anjouk újabb lelkes támogatót kaptak a magyar trón megszerzéséért.

81

királyi trón nem választás útján, hanem örökösödéssel tölthető be és a jogos örökös Mária nápolyi királyné unokája, Károly Róbert. A pápa a cseh királyt és fiát eltiltotta a magyar királyi cím használatától és kiközösítés terhe mellett felszólította a magyar világi és egyházi vezetőket az Anjouk szolgálatára. 1303. szeptember 7-én Anagniban egy francia támadás következtében meghalt VIII. Bonifác pápa és a harcban elesett az éppen ott tartózkodó Bicskei Gergely is.

Jan Muskata ebben az időszakban az egyházi javak kiváló gazdája és vezetője volt, ugyanakkor hanyag lelkész. Elhanyagolta a vizitációs és liturgiai kötelezettségeit, nem tudtat végigülni az istentiszteletet, ehhez megtörte a cölibátust valamilyen Gerussával, a sądeci bíró lányával. ― Kis-lengyelországi 1305)

polgárháború

(1304-

Jan Muskata krakkói püspökként mindenekelőtt politkus volt. II. Vencel király fontos sztaroszta tisztséggel bízta meg, vagyis királyi helytartó volt a krakkói és sandomierzi földeken, bizonyára kétszer is: 1303-1305 és 1305-1306 között. Az egyházjogi eljárásban a Muskata elleni vádak többsége ezzel a hivatallal kapcsolatos működésével függött össze.

Az új pápa – XI. Benedek néven – az előzőleg Magyarországon járt pápai követ, Niccolò Boccasini lett, aki nem változtatott elődje politikáján. III. Vencel, akit a krónikák gyakran Lászlónak neveznek, 1305-ben lemondott a magyar trónról a lengyelért cserébe. Koronájáról Wittelsbach Ottó javára mondott le, aki csak 1307ig tudta azt megtartani.

1304-ben Jakub Świnka érsek újra megtámadta Muskatát. A cseh király 1304. augusztus 21-én kedvező döntőbírói ítéletet járt ki neki a Henryk z Wierzbna wrocławi püspök vezetése alatti bíróságnál.

1307-ben Gentilis bíboros vette át Boccasini szerepét, akit idő közben Bonifác halála után pápává választottak. 1303. május 31-én Rómában egy nyilvános egyházi tanácson VIII. Bonifác Károly Róbertet ismerte el Magyarország törvényes uralkodójának. A Vencel párt tehát alulmaradt a küzdelmek, így a király 1304-ben feladta tervét, és fiát hazavitte Prágába.

1304 őszén, baráti magyar főnemesek segítségével száműzetéséből visszatért Lengyelországba a csehellenes Łokietek Ulászló herceg, aki 1304-től wiślicai fejedelem lett, 1305-től újra sandomierzi, sieradzi, łęczycai és brześci, 1306-tól Krakkóban és nagyfejedelem az inowrocławi és dobrzyńi fejedelemség felett, 1306-1308/9 között Pomerániában, 1314-től Nagy-Lengyelországban.

A magyarországi kudarc után II. Vencel figyelme Ausztria felé irányult. Célkitűzéseit azonban már nem vihette véghez, mert a tuberkulózisban szenvedő uralkodó 34 éves korában, 1305. június 21-én meghalt II. Vencel cseh király.

Ebben az időszakban Kis-Lengyelországban polgárháború kezdődött. Jan Muskata hadosztályainak zsoldos vezérei saját folyamatos pacifikációs vállalkozásaik során felgyújtották és kifosztották a városokat, falvakat és templomokat (mintegy 37-et).

Amikor a magyar krononáért folyó II. Vencel ellenes harcokba VIII. Bendek pápa is belekeveredett, Muskata, a püspökség elvesztésétől félve, gyorsan visszatért Lengyelországba. Visszatérése felgyorsította Jakub Świnka (Jakob Zwinka) herbu Świnka (†1314. március 4.) gnieznoi érsek, egyházi vezető akcióját, aki Jan Muskatára egyházi büntetést szabott ki.

A krakkói püspök a polgárháború idején bezáratta templomokat Łokietek Ulászló hívei előtt. A templomokból elrabolták a templomi felszereléseket és könyveket, és pénzkeresés közben elpusztították azokat. Muskata emberei elfogták és börtönbe zárták Łokietek híveit. Jan Muskata gyakran volt egy fedél alatt vezéreivel, kiszolgáltatta nekik a szentségeket és megáldotta őket, és felmentette őket a böjt alól.

Feltételezhető, hogy a krakkói püspök terveket szőtt saját tartományának a gnieznoi joghatóság alóli függetlenítésére és a tervbe vett prágai érsekséghez való csatlakozásra törekedett. Jan Muskata püspök kormányázásának kezdetétől fogva a krakkói püspökök és a király gazdasági és katonai helyzetének megerősítésére törekedett saját tartománának területén.

― Döntő játszma Krakkóért 1306-ban Amikor 1305. június 21-én a távoli Prágában elhunyt II. Vencel cseh és lengyel király, utódja fia, a 16 éves III. Vencel lett.

Fő célja – a wrocławi püspökök mintájára – a püspöki hercegség kiépítése volt a krakkói püspökök kis-lengyelországi birtokai körül.

Az öreg Vencel halálával együtt, a kislengyelországi lovagok és főurak többsége felszabadultan ellene esküdött és Łokietek oldalára állt. III. Vencel legfontosabb célja, Jan Muskata tanácsára, apja északi szerzeményei közül legalább a módosabb Szilézia és Kis-Lengyelország megszerzése volt. Hozzá kezdett tehát egy Łokietek Ulászló elleni nagy hadjárat előkészületeihez.

II. Vencel privilégiumainak megfelelően falakkal vette körül a leggazdagabb püspöki városok közül – Sławków bányavárost valamint birtokközpontokat is megerősített, többek között Iłżát, Tarczeket és Kielcét. Legnagyobb építkezési vállalkozása a Lipowiec püspöki faluban lévő vár építtetése volt.

82

Ekkoriban a kis-lengyelországi Kunówban a Toporczyk család lovagjai hamarosan elfogták Muskatát és kényszerítették őt a hűségeskü letételére Łokietek számára.

A Wawelben hátrahagyott cseh helyőrség megadta magát és az új herceg ünnepélyesen megkezdte uralkodását. Łokietek Ulászló 1306. szeptember 2án Jan Muskatának átállásáért cserébe soha nem teljesített adományokat adott. ― További viszályok (1307-1320) Már a következő évben Jan Muskatának konfliktusa támadt az új lengyel uralkodóval. A püspök birtokai a herceg lovagjai pusztították. Amikor a püspök kapcsolatba akart lépni Łokietek politikai ellenfelével, a püspökség elvesztette az összes Vencel-kori értékes gazdasági szerzeményét, sőr még a régi biertokait is. Jakub Świnka gnieznoi érsek újabb egyházi eljárás alá vetette és 1308. június 14-én, távollétében felfüggesztette őt a püspöki hivatal betölrétében, egyházi büntetés alá helyezte és megtisztította a krakkói káptalant a püspök híveitől. 1308 végén Łokietek Jan Muskatát tárgyalásra hívta Krakkóba és bebörtönözte. Fél évet ült egy sötét toronyban a katedrálisa szomszédságában, egészen a kapituláció 1309. július 2-i aláírásáig.

Lengyelország Jan Muskata püspök idején Jan Muskata ezt az esküt nem tartotta be és visszatért Krakkóba, hogy előkészítse a talajt az ifjú Vencel fegyveres hadjáratához. A krakkói püspök előkészítette III. Vencel és Piast Viola (1287/1291 – 1317. szeptember 21.) vagy más néven Tescheni Viola Erzsébet, csehül: Viola Těšínská, lengyelül: Wiola Elżbieta cieszyńska, tescheni hercegnő házasságát, ezért biztonságos utat nyitott a cseh királynak Krakkóba az apósa birtokain keresztül. III. Vencel 1305. október 5-én, Prágában feleségül vette Viola tescheni hercegnőt.

A következőkben egész időszak alatt száműzetésben volt, túlnyomórészt a baráti Henryk z Wierzbna wrocławi püspöknél, harcot folytatva az elhagyott sékének visszaszerzéséért az egyház mezején. Muskata ezt a harcot megnyerte, amikor Gentilis pápai követ a pártjára állt és 1310. június 12-én, pozsonyban kedvező ítéletet hozott. Jan Muskata Krakkóba való visszatérte után utolsó éveit a kis aktivitás jellemzi. Muskata nem csak lemondott ambíciózus politikai-egyházi terveiről.

Ezzel egyidőben Kis-Lengyelországban Muskata sógora – Gerlach de Culpen körülzárta, elfoglalta és felgyújtotta Łokietek pártján álló tynieci bencés apátságot. A küzdelembe újra bekapcsolódott a Łokieteket támogató Jakub Świnka gnieznoi érsek. Két kanonokja 1306. július 12-én Sandmierzben megkezdte a távollévő krakkói püspök elleni egyházi eljárást. 1306 augusztusában Jan Muskata krakkóban tartózkodott, a krakkóban lakó cseh hívekkel együtt előkészítve a várat és a várost Vencel hadseregének fogadására.

Jan Muskata utolsó politikai tette a Łokietek Ulászló lengyel királlyá koronázásán való részvétel volt a Wawelben, szimbolizálva a régi politikai terveinek tárdre kényszerülését. Két héttel később, 1320. február 7-én hunyt el. Jan Muskata hamvait nem a Waweli Székesegyházban temették el, hanem csak a Krakkó alatti mogilai cisztercita kolostorban temették el, ahol semmilyen emlék sem maradt fenn utána.

Łokietek Ulászló sorsa a számbeli cseh erőktől függött, de III. Vencelt 1306. augusztus 4-én Olmützben meggyilkolták, miközben az árnyékszéken tartózkodott. A tettesek és a gyilkosság indítéka nem ismert. Halálával kihalt a Csehországban kis megszakítással több, mint négyszáz éven keresztül uralkodó dinasztia királyi főága. Az összegyűlt cseh sereg lemondott a további krakkói felvonulásról, és a csehek elmerültek a dinasztikus trónharcokba. Ebben a helyzetben Muskata és más lengyeloszági cseh pártiak alól kihúzták a talajt.

A bronzból készült emléktábláját, a kolostort sújtó tűzvész után a szerzetesek 1743-ban ócskavasként adták el. Muskata legtartósabb műve főleg a Lipowiec kővár, amely romokban maradt fenn.

1306. szeptember 1-jén, Krakkóban, naggyűlést tartottak melyen a lovagok, a polgárok és a krakkói püspök elismerték Ulászló herceg uralmát.

A várost gyakran hibásan összekötötték a siewierzi püspöki hercegséggel, melyhez sohasm tartozott.

Sławków a XV. század során számos hadjáratot élt át (1433, 1434, 1455), hatalmas tűzvészek pusztították, 1498-ban teljes egészében elpusztult. A XVI. században újjászületet az ércbányászat, azonban az ércrétegek kimerülése után Sławków inkább mezőgazdasági város lett. Lengyelország felosztása előtti időszak végéig a sławkówi püspöki birtokok közigazgatási központja volt.

83

 Műemlékek és turista látnivalók

A XVIII. század végén jelentős textilgyártó központ volt.

o

o XIX. században

Műemlékek  A város urbanisztikai kiterjedése és urbanisztikai rendszere

Lengyelország harmadik felosztása során a Porosz Királysághoz került (Nowy Śląsk, 1795–1806), majd a Varsói Hercegség (1807-1815) és 1815-től a Kongresszusi Lengyelország vagy Kongresszusi Királyság része lett.

A sławkówi óváros egész középkori rendszere a központban fekvő négyszögű, 114 x 114 m kiterjedésű piactérrel együtt 1981 óta műemléki védelem alatt áll. A középkor óta nagyobb változás nélkül fennmaradt.

A XIX. század 20-as éveinek elejétől a gálma (cinkpát) bányászat fejlődött ("Leonidas" és "Kozioł" bányák). 1826–1888 között a Biała Przemsza mellett a kormány sławkówi hengerműve (Zakład Walcowni i Giserni pod Sławkowem) működött. A XIX. század 30-as éveiben a város bekapcsolódott a Będzin – Dąbrowa Górnicza – Olkusz közötti kövesútba. 1866 után Sławków az olkuszi járáshoz tartozott az iparilag fejlett Dąbrowski medence területén. A XIX. század második felében Sławkówban kőszenet bányásztak. A kis sławkówi bányák közül az utolsó, a "Józef" kőszénbánya 1923-ban zárt be. 1851-ben J. Zeitler porosz gyáriparos drót és fémfeldolgozó gyárat alapított, melyet később a Szajn zsidó testvérek vettek át.

A Rynek madártávlatból Csupán csak a Rynektől déli irányban (a Podwalna utcáig) és északra (a Kozłowska utcáig) vezető két utca maradt fenn, amelyek még a XIX. század huszas éveiben szélesek és járhatóak voltak, de önkényesen beépítették őket és leszűkültek úgy, hogy a XIX. század végén már csak gyalogosan lehetett rajtuk közlekedni.

1870-ben Sławków elvesztette városi jogait, melyet csak 1958-ban kapott vissza. 1885-ben az Iwangorodzko-Dąbrowska Vasutak összekapcsolta Sławkówot Kielcével és Dąbrowa Górniczával, 1887-ben pedig Sosnowieccel is. o XX. század Az 1905-ös forradalom idején a községi gyűlés kikiáltotta a Sławkowi Köztársaságot. 1914–1919 között a település osztrák megszállás alatt volt. A II. Köztársaság idején a Kielcei vajdasághoz tartozott az olkuszi járásban. Az 1939-es német támadás után Sławków az olkuszi járással együtt (Landkreis Ilkenau) a III. Birodalomhoz került, és a katowicei kormányzóság része lett. A németektől nem hivatalosan a Schlockau nevet kapta. 1945–1975 között a Krakkói vajdaság olkuszi járáshoz tartozott. 1975-1998 között a Katowicei vajdaság része volt. 1977–1984 között Dąbrowa Górnicza kerülete volt. A XX. század 50-es éveinek elejétől Burkiban kiépült a Vasmű (Zakład Przygotowania Rud w Burkach). A XX. század hatvanas éveiben a lakosság száma összefüggött a közeli Huta Katowice (jelenleg ArcelorMittal Poland Dąbrowa Górnicza részlege, korábban Mittal Steel Poland, Ispat Polska Stal S.A., Polskie Huty Stali SA) kiépítésével valamint a széles nyomközű átrakóállomás kiépítésével.

Az óváros szerkezete A számos tűzvész (1498, 1600, 1782 i 1919) miatt a Rynek korábbi fa épületei nem maradtak fenn. A Rynek közepén a Városháza emeletes épülete áll, jelenlegi formáját az 1905-ös átépítésnek köszönheti. A korábbi, valószínűleg a XVIII. században épült földszintes faépület helyét foglalja el. A régi városháza falazott oszlopos, zsindelyfedésű, manzárdtetős épület volt, négyszögű, kétszintes kis tornyocskával.

A közigazgatási reform során a város rövid időre a Kis-lengyelországi vajdasághoz került (1999– 2001), ahol az olkuszi járáshoz tartozott. 2002-től a Sziléziai vajdaság będzini járásában fekszik.

A Rynek jelenlegi beépítése túlnyomórészt a XIX. század második feléből származik. Északi házsora az 1919-es tűzvész után átépült.

84

o Sławkowi sławkowska)

vendégfogadó

A sławkowi osteria megmenekülését a városi magisztrátus és az olkuszi Rubin Glajtman bérlő közötti szerződés aláírásának köszönheti, aki megfelelő feltétellel kötelezte magát az épület felújítására. Kezesként két olkuszi lakos jelentkezett: Izrael Blumenfelt és Salomon Frydman.

(austeria

A vendégfogadót (austeria sławkowska) 1995-ben műemléki védelem alá helyezték. Az austeria egykor magas színvonalú kocsmát jelentett. Neve az olasz osteria kifejezésből származik. A sławkówi osteria T betű formájú, az épület alapterülete 380 m², széles homlokzata a Rynekre néz, oldala a Mały Rynek utcával párhuzamos. Nehéz meghatározni, hogy mióta áll ezen a helyen ez a kocsma. A régészeti kutatások kimutatták, hogy az épület alapjai és pincéi a XIII. századból származnak. Nehéz ugyanakkor megmondani, hogy vajon az épület már ekkor kocsmaként szolgált-e. Köztudomású ugyanakkor, hogy 1697. augusztus 27-29. között Sławkówban volt, és az osteriában vendégeskedett a Wettin-dinasztiából származó II. (Erős) Ágost lengyel király, I. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem (lengyelül: August II Mocny, németül: August II. der Starke; Drezda, 1670. május 12. – Varsó, 1733. február 1.). Legendás testi erejének köszönhetően kapta meg az „Erős” melléknevet, valamint a „Szász Hercules” és a „Vaskezű” megnevezést. II. (Erős) Ágost az összegyűlt vendégek szeme láttára csupasz kezével egy ezüst kupát tört össze.

Sławkówi piactér 1919-ben és napjainkban Más elképzelés szerint annak elbontása után a helyén Jan Lesser falazott vendégfogadót akart építeni vendégszobákkal. A város az osteriát 1939ig haszonbérbe adta. A megszállás idején "Dom Niemiecki" – „Német Ház” (Deutsches Haus) működött benne. 19691987 között városi múzeum kapott helyet benne.

II. (Erős) Ágost lengyel király A jelenlegi kocsma oszlopos egyik gerendáján az 1701-es dátum olvasható, a másikon 1781. Az első dátum valószínűbb. Ez azonban valószínűleg nem a kocsma építésének éve, hanem inkább annak átépítéséhez kötődik. Ettől az időtől fogva a sławkówi osteria kisebb változtatásokkal napjainkig fennmaradt. Az épületet lengyel tört zsindelytető fedi, a homlokzati oldalon hat kőoszlopon nyugvó ámbitus található. A hátsó részében kocsiszín és istálló van. A kocsma a város tulajdonában volt. A XIX. században a bérlet képezte a városi jövedelmek fő hányadát. Ugyanakkor a rossz műszaki állapota miatt a városi hatóságok 1862-ben elbontása, a tér eladása vagy haszonbérbe adása felől döntöttek.

Sławkówi kocsma (Austeria sławkowska) 1992-től részben, 2003-tól teljes egészében étterem működik benne. Az osteria a Sziléziai vajdaság faépítészetének útvonala mellett található.

85

o

Ámbitusos házak (domy z podcieniami)

Azonban ezt sem történeti, sem pedig régészeti kutatások nem erősítették meg. A templom építésének dátuma a XIII. század első felére tehető. Nem kizárt ugyanakkor, hogy korábban helyén másik fa vagy falazott templom állhatott.

Az ámbitusos házak a sławkówi építészet jellegzetes elemei voltak. Egykor valójában az Rynek és a Mały Rynek összes épülete ámbitusos volt. Sajnos napjainkig csak kisszámú ilyen típusú épület található itt. A sławkówi osterián kívül az ámbitusos építészetet jelenleg három épület képviseli (Rynek 10, 18 és 22) valamint egy sarokház a Biskupia utca 2. szám alatt (1995-től műemléki védelem alatt áll). Ez az utóbbi a XVIII. század végén épült. Tetőzetét eredetileg zsindely fedte, jelenleg kátránypapír borítja.

A templom a XIII. század első felében romángótikus átmeneti stílusban épült. Ebből az időszakból maradt fenn a tégla szentélye. A hátsó homlokzaton téglából készült sávos díszítés és a falak felső részében a téglák sávos mintázatúak, árkádos frízt képeznek.

Biskupia utca 2. szám alatti ámbitusos ház

A templom négyszögletes szentélye

o Szent Miklós és Szent Kereszt felmutatása templom (Kościół św. Mikołaja i Podwyższenia Krzyża Świętego w Sławkowie)

A szentélyt egyszerű, egyenes fal zárja, ami a ferences és domonkos kolduló rendek által épített templomok jellegzetesége volt. A szentély közepén keresztbordás boltozat található. A templom főhajója a XV. században épült, a gótika késő korszakában.

A Rynektől északkeletre álló Szent Miklós és Szent Kereszt felmutatása templom a plébánia épületével együtt 1981-től műemléki védelem alatt áll.

A templom szentélye A templom padlásán található Lengyelország legnagyobb (kb. 500 példány) csonkafülű denevér vagy vörhenyes egérfülű-denevér (Myotis emarginatus) kolóniája. A Szent Miklós-templom egyhajós, négyszögletes, boltozott szentélyel.

Szent Miklós és Szent Kereszt felmutatása templom Eredeti elnevezése Keresztelő Szent János-templom volt. Jan Długosz Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis összeírása szerint a templomot Fulko, ismertebb nevén Pełka (†Krakkó, 1027. szeptember 11.), 1185-től krakkói püspök 1203-ban alapította.

o Plébánia A plébánia szabadon álló épülete a XVIII. században épült, az udvarház építészet festői példája. A magas manzárdtetőt zsindely fedi. Oromdíszes bejárata van.

86

― A krakkói püskök vára (Zamek biskupów krakowskich w Sławkowie)

A sławkówi plébánia épülete o Egykori bányász kórház (dawny szpital górniczy) A régi bányász kórház falazott, emeletes épülete 1981 óta műemléki védelem alatt áll (ul. Kościelna 11). A hagyomány szerint már a XV. században ház állt ezen a helyen, amelyben Boldog Świętosław Milczący született.

A krakkói püspökök XIII. századi vára 1990 óta műemléki védelem alatt áll. Építésének ideje 1283, de lehet, hogy már korábban is állt itt egy vár. 1455 után pusztult el, nem épült újjá. Napjainkban csupán csak a lakótorony romjai láthatók a Browarna és a Staropocztowa utca sarkán. 19831990 között régészeti munkálatok során tárták fel. A bányászkórház épülete A jelenlegi épületet Andrzej Stanisław Załuski herbu Junosza (*1695. december 2.-†1758. december 16.) püspök alapításából 1758-ban bányász kórházként épült. Az épületet többször átépítetették, jellegtelen stílusú. A bejárat feletti alapító táblán latin nyelvű felirat és az alapító címere látható. Egykor a tábla felett, az első emelet középső ablakának mindkét oldalán falfestés volt látható – a jelenleg vakolattal fedett –, a baloldalon boldog Świętosław volt papi ruhában, kereszttel a kezében, a jobb oldalon pedig szent Szaniszló püspök főpapi öltözékben Piotrowinnal (krakkói legendaalak) a lábainál.

A lakótorony romjai napjainkban ― Paweł z Przemankowa krakkói püspök birtokában

1800-tól a sławkówi egyházi iskola működött benne, később elemi és általános iskola valamint óvoda működött benne 1958-ig.

A vár építésének idejét a XIII. század második felére keltezik. A Biała Przemsza felé lejtő domboldalon épült. 124 x 90 m méretének, valamint a várfalak 2–3 m vastagságának és 6–7 m magasságának köszönhetően csupán csak a korabeli opolei és wrocławi hercegek várai vetélkedtek vele.

Az épület jelenleg felújításra szorul. A plébánia könyvtára és a Caritas szervezet működik benne. *

87

A vár feladata a város Krakkó felőli védelme volt, melyet akkoriban három oldsalról a Biała Przemsza folyó kanyarulata vett körül, és ezen a folyón való átkelés Krakkó felől volt lehetséges. Ezt erősíti meg a vár nem tipikus, a városnál alacsonyabb elhelyezkedése is az akkori átkelőhely felőli oldalon. A Krakkó felőli védelem szükségességéről árulkodik az a tény is, hogy akkoriban a krakkói püspök konfliktusba állt Fekete Leszek fejedelemmel. A vár falait a szárnyak közepén elhelyezkedő derékszögű félbástyák erősítették. Az erődítmény valószínűleg az ispánsági várak típusai közé tartozott.

Később a félbástyához épített újabb résznél jóval mélyebb alapokat alkalmaztak, és nagyon kemény mészkőből építették, jó minőségű mészből készült habarccsal folyamatosan összekötve. A lakóvédelmi toronyhoz (öregtorony) bejárati rizalit valamint a latrina felsőbb párkányzatban futó szennyvízelvezető csatornájának falazata simult. A „kis” vár falazatához a fehér mészkövön kívül a színhatás elérése érdekében fehér és vöröses homokkövet használtak. Ez utóbbi olkusz közeléből származott. Szép példája ennek a telt íves későromán kapuzat. Az ablakok anyaga kiváló minőségűek voltak. A torony nem volt boltozva, sőt a legalacsonyabb, pinceszintet csupán mennyezet fedte. 1289-ben a krakkói püspök belebonyolódott a IV. Henrik, más néven Törvényes Henrik (lengyelül: Henryk IV Probus (Prawy)), (1258 – 1290. június 23.), wrocławi (1270–1290) és krakkói herceg (1288–1290) elleni küzdelembe. I. Ulászló, más néven Kis Ulászló (lengyelül: Władysław I Łokietek), (1261 – 1333. március 2.) elfoglalta Krakkót. A sziléziai herceg cserében bebörtönözte a krakkói püspököt és krakkói hadjárata során elfoglalta a sławkówi és a Pieskowa Skalában lévő várakat valamint Henryk z Woszowa (Wschowa) várgróf gondozásába adta azokat. Ez volt az első lejegyzett esemény a sławkówi vár történetében. Ez arról tanúskodik, hogy a vár már akkoriban lakó-védelmi funkciót látott el. Mindkét vár 1291-ben II. Vencel cseh király hűbérbirtoka lett.

A sławkówi vár alaprajza Jacek Pierzak szerint

― Jan Muskata püspök idején

A szabálytalan négyszög alaprajzú vár építését valószínűleg Paweł z Przemankowa krakkói püspök utasítására 1280 körül kezdték meg. 1283-ban a munkák azonban félbeszakadtak, mert II. Leszek, más néven Fekete Leszek (lengyelül: Leszek Czarny), (1241 – 1288. szeptember 30.), krakkói és sandomierzi fejedelem a püspököt bebörtönözte és a püspöki birtokokat elfoglalta. 1284-ben a herceg és a püspök egyezményt kötöttek és a jóvátételnek köszönhetően, a vár építése folytatódott. Ennek nagyságát és a terv méretét ugyanakkor Fekete Leszek valamint a korabeli főurak és egyházi személyek várépítését előírások és rendeletek korlátozták.

A rövid ideig krakkói püspök Prokop (†1295) után, már 1294-től Jan Muskata volt Paweł z Przemankowa utóda. Ő a XIV. század elején átépíttette a sławkówi várat, várárokkal és földsánccal vette körül azt, melyben kaputorony volt. Ebben az időszakban a vár és a város Jan Muskata krakkói püspök tulajdona lévén a Łokietek Ulászlóval folytatott trónharcok során a csehek támogatója volt. A sławkówi vár kapuépítménye, melyhez alkóv csatlakozott, további védelmi eszközökkel volt felszerelve. Az ún száraz medence, a szárazárok egy típusa volt. Amikor nem volt veszély, a száraz medence felett palló vezetett keresztül. A várudvart mészkővel burkolták, hamarosan vékony agyagréteg borította, melyet a következő burkolatként újabb mészkő lapokkal borítottak.

A vár építése idején a krakkói Wawelen lévő óvárat valószínűleg még csak fa-föld sánc vette körül. A sławkówi vár délkeleti félbástya melletti falszakaszához kiépült a hátsó fal, amely a lakóvédelmi toronyba kapcsolódott, melyet árok és párkány övezett. A „hatalmas”, 120 x 100 m kiterjedésű eredeti vár az újítás és lehet, hogy az építés gyorsasága miatt alacsony műszaki színvonalú volt. A falakat nagyon sekély alapokra építették és törékeny dolomitből készültek, és elég gyenge sárga homokkő-mészkő habarccal kötötték össze, nagy térfogatú homokkőből.

A lakótorony is átépítésre került, melyhez erősítő támfalakat, valamint a közlekedés megkönnyítésére külső lépcsőházat építettek. A toronyon a vár területén kívül ún. titkos átjáró is futott, maradványai napjainkig fennmaradtak. 1,2 x 1,2 m keresztmetszetű gödörből állt, alapozatlan kő boltozat fedte.

88

A Paweł z Przemankowa egykori várának területén, a falakon kívül található külső várban, valószínűleg akkoriban valamilyen gazdasági faépületeket is építettek. Közöttük már a XIV. század első felében, lehet, hogy még Muskata idejében állhatott valamilyen udvarház, ami kényelmesebb volt, mint a torony rezidencia. Ezt igazolja egy XIV. század végéről származó forrás is.

1334. december 4.) pápa intésére a magyar katonaság kivonult Sławówból. 1329 és 1332 között Ulászló súlyos harcokat vívott a Lovagrenddel, amiben Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. Ekkor János cseh király is megtámadta Ulászlót, mire Károly kibékült az osztrák hercegekkel, és 1331 őszén nagy erőkkel, állítólag 50 ezer katonával felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába, és 1332ben békét kötött Károly Róberttel, aki ekkor visszakapta a Csák Máté egykori csehországi híve, Cseh István által megszállva tartott Holics és Berencs határvárakat. Károly Róbert ettől kezdve arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt, amire Ulászló 1333-as halálát követően fia és utóda, Nagy Kázmér idején, 1335-ben a visegrádi királytalálkozón sor is került. Kázmér azért is hajlott a megegyezésre, mert minden erejével belső problémái megoldására akart koncentrálni. Jan Grot (Grotowic) herbu Rawicz (†Wawrzeńczyce, 1347. augusztus 5.) egy sandomierz alkamarás fia volt (aki a połanieci várnagyi hivatalt is betöltötte). Jan Grot 1313-tól kujáviai, 1318-tól lencsicai kancellár Łokietek Ulászló mellett. 1322-ben tisztázta magát Jan Muskata vádjai alól a pápai collectára gyűjtött pénzek elsikkasztása ügyében. 1325-ben Bolognában tanult. 1326. október 1-jén krakkói püspök lett, 1327-ben szentelték püspökké. 1328ban követe a pápának szánt 20 griwenka aranyat elsikkasztott. 1329-ben másodszor is csalás áldozatául esett, amikor az általa kiküldött keresztes szerzetes eltulajdonította a püspök pénzét. Konfliktusba keveredett akkoriban Piotr z Alwerni pápai nunciussal és gyűjtővel, aki az egyházi birtokok kifosztásával vádolta meg őt. A pápa 1334-ben visszarendelte a nunciust.

A vár építési szakaszai Jan Muskata konfliktusban állt Łokietek Ulászlóval és a Kis-Lengyelország lakóinak többségével. Sławków a fő helyőrségét képezte, ezzel kapcsolatban 1309-ben a herceg hadserege elfoglalta a helységet. A vár ennek a fejedelemnek a kezén maradt valószínűleg egészen a krakkói főpap 1320-ban bekövetkezett haláláig. ― Jan Grot uralma idején Károly Róbert magyar király 1327-ben, Nagyszombatban Luxemburgi János vagy Vak János (1296. augusztus 10. – 1346. augusztus 26.) cseh királlyal személyesen is találkozott. A találkozó után János rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. 1327-ben útban Krakkó felé a várat a Sławków várossal együtt Luxemburgi János cseh hadsereg foglalta el. Azonban még ebben az évben kivonultak Károly Róbert (Nápoly, 1288. – Visegrád, 1342. július 16.) magyar király tiltakozása miatt.

A Nagy Kázmér ellenes ellenállás élére állt. 1334ben egyházi átkot mondott a királyra és kiközösítette a tartományt. Védelmére kelt a krakkói püspökség szabadságáért a monarchiával szemben és fellépett az állam dolgaira kivetett pénzügyi terhek ellen. Válaszul Kázmér az államtitok megsértésével, felkelés szítésával és az egyházi javadalmak adományozásának visszaélésével feljelentette a püspököt a pápánál. A pápa a királlyal való kibékülésre intette, hajthatatlan maradt.

Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János ugyan elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel. 1328-ban Károly és János közös hadjáratot indított az osztrák hercegek ellen, akik az abban az évben megkötött békeszerződésben megígérték Pozsony és a Muraköz visszaszolgáltatását, de csak Pozsonyt adták vissza.

Újabb pápai intés folytán Jan Grot krakkói püspök visszaszerezte Sławkówot. A várban tartózkodását egy 1337-ből való forrás is megerősíti. 1338-ban, amikor a kiközösített király a waweli székesegyházba ment, a püspök félbeszakította a misét. A király távollétében fegyveresen is megtámadta a Wawelt, hogy kiszabadítsa saját szolgáját.

A konfliktus idején egy ideig Sławków várost és bizonyára a várat is a magyar katonaság tartotta megszállva. 1328-ban XXII. János (1244/1249 –

89

Jan Grot a Keresztesek elleni 1339-es varsói eljárásban a fő tanúk egyike volt. ezen eljárás ítélétének megerősítése céljából követségbe ment a pápához Avignonba. 1341-ben a pápa saját biztosának nevezte ki őt a keresztes lovagrenddel folytatott tárgyaláshoz, ebben az évben érseki palliumot is kapott.

azt írták, hogy „moritur post longam leprae infirmitatem”. Radlica – aki Montpellier-ben tanult orvostudományt, majd a párizsi egyetem prokurátora lett – feltehetően egyenesen V. (Bölcs) Károly francia király (1364–1380) parancsára érkezett Lajos udvarába, ahol igen fényes pályát futott be. Długosz Radlicáról, mint orvosról így ír: „magno favore a Rege Ludovico tractabatur”.

1343-ban kibékült Kázmérral, nem írta alá azonban a III. Nagy Kázmér és a Német lovagrend között létrejött kaliszi békét.

Radlica Lajos királynak köszönhette, hogy igen rövid idő alatt igen magas egyházi méltóságokra jutott, egy ideig lengyel kancellár is volt, majd Lajos határozott kérésére 1382-ben a krakkói püspöki székbe emelték. Érdekes történetet mond el Radlicáról Długosz: halála előtt három évvel vendégségben meg akarták mérgezni, de mint orvos tudott segíteni magán.

― Jana Radlica idején Fél évszázaddal később Jan Radlica herbu Korab krakkói püspök lett a sławkówi vár ura. Jan Radlica (Johannes Parvus) természettudós, orvos Kalisz környékén, Radliczycében született. 1361-től Franciaországban, Párizsban majd Montpellierben tanult. Az orvostudományok és a szabad művészetek doktora volt, teológiából meg tanítói címet szerzett. 1374-ben krakkói kanonokká nevezték ki.

Lábánál fogva felakasztatta magát és addig verette a hasát, amíg a mérgezett ételt mindkihányta. („Pedibus sursum ligatis, capite vero deorsum in terram demisso, tam diu virgis, donec omnes cibos in eo prandio sumptos evomerat, mandavit verberare alvum…”) Długosz szerint olyan jó orvos volt, hogy ránézzéssel meg tudta jósolni a betegség kimenetelét.

1376-tól I. (Nagy) Lajos (lengyelül Ludwik Węgierski/Wielki/Andegaweński azaz Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos) (Visegrád, 1326. március 5. – Nagyszombat, 1382. szeptember 10.) Magyarország (1342–1382) és Lengyelország (1370–1382) Anjou-házi királyának udvari orvosa volt. Tagja volt a király által alapított négyszemélyes kormányzótanácsnak, amely a király nevében intézkedett annak távollétében. Életéről Kapronczay Károly Magyar–lengyel orvosi kapcsolatok című művében tételes ismertetés ad.

Irodalmi művet nem hagyott hátra, csak néhány orvosi rendelvényét őrzi a Magyar Nemzeti Múzeum: fejfájásra javallott néhány tanácsát és gyógymódját. Radlicáról különben Maciej z Miechowa [Mechoviensis] is megemlékezett krónikájában, bár ő sem mond többet róla Długosznál.

I. Lajos (1342–1382) uralkodása idején, amikor Budán királyi orvosként élt Jan Radlica (Joannes Parvus) orvosdoktor, a későbbi neves krakkói püspök, aki tanárként is működött az orvosi karon. Martin Cromer [Marcin Kromer] (1512–1589) XVI. századi lengyel történetíró feljegyezte, hogy Lajos király minden vállalkozásában és betegségében is – az akkori szellemnek megfelelően – a csillagoktól kért tanácsot: „Nec fere quicquam inconsulata astrologia solitus erat auspicari”. Jan Długosz említi, hogy Lajos 1375-ben sietett férjez adni leányát, Jadwigát (Hedviget) Vilmos osztrák herceghez, mert „se valetudinarium et morbis cognovit implictum”. Jan z Czarnkowa említi, hogy Lajos utolsó éveiben nem ment Lengyelországba, mert úgy érezte, hogy az ottani éghajlat árt az egészségének: „…ipse quoque dominus rex similiter ad terras Polonorum venire recusabat, asserens, se auram Poloniae pati non posse”. Długosz említi, hogy Lajos V. Károly francia királyhoz fordult és kérte, hogy küldjön neki tapasztalt orvosokat. Így került Jan Radlica, mint orvos, I. Lajos udvarába. Jóllehet Franciscus Rzepnicki azt írta, hogy „Tanto regis judicio respondit Johannes, qum Ludovicum perfectis viribus restituit”, mégsem valószínű, hogy valóban kigyógyította volna az uralkodót, mivel halála után

1380-tól a korona kancellára, 1382. február 5-től krakkói püspök volt. 1382-ben részt vett a częstochowai Jasna Górán lévő pálos kolotor alapításában. Az 1382-1384 közötti interregnum idején Jan Radlica püspök elkötelezett híve volt az Anjou-ház politikájának és kormányzatának Lengyelországban és a lengyel-litván uniónak. A hagyomány szerint 1384-ben a királynőtől saját kezűleg hímzett palliumot kapott. Ez napjainkig fennmaradt, és a krakkói püspökök a legnagyobb ünnepeken és szentmiséken használják.

Szent Hedvig palliuma (racjonał)

90

Jan Radlica 1383-ban kiadta a krakkói káptalan szabályzatát, kiegészítve Jan Grot püspök 1328-ban kiadott korábbi szabályzatát. 1390-ben Hedvig királynővel együtt megalapította a kleparzi (jelenleg Krakkó kerülete) szláv bencés kolostort.

külső lépcsőház és a mellett fekvő külső várban három épület található. Közülük az egy egyik valószínűleg maga a XVI. században épített új udvarház.

1389-ben megemlíti a Sławkówban lévő udvarházat, mint a vártól különálló építményt. Ez napjainkig fennmaradt. A püspöki udvarház napjainkban felújítva magánkézben van, és „Lamus” néven ismert. Létesítését a XVI. és XVII. század fordulójára keltezik, de vastag, 2 m-nél vasatgabb falai és a dokumentumok szerint ez az udvarház 1389-ben létesült, az épület középkori eredetéről tanúskodnak. 1392. január 12-én, Krakkóban hunyt el. Hamvait a waweli székesegyházban temették el, sajnos nem maradt fenn a Jan Łaski prímás által a XVI. században készíttetett síremlék. ― Zbigniew Oleśnicki püspök idején és a vár további sorsa 1433-ban Sławkówot a husziták kifosztották valamint egy évvel később Mikołaj Kornicz Siestrzeniec rablólovag és politikai kalandor a várost felégette, ez azonban nem okozott nagyobb kárt a várban. A Muskata által átépíttetett öregtorony 1455-ig változatlan formában funkcionált.

Sławków XVI. századi látképe. Jól látható a vár öregtornya a lépcsőház rizalitjával. A torony melletti három épület az udvarház együttese. Már a sławkówi birtokok 1645-ös összeírásban a „vár” elnevezés a külsővárban lévő udvarház együttesre vonatkozott. Nem ismert a vár sorsa a svéd özönvíz idején, lehet, hogy a 1655-ben a hadjáratot átvészelte.

IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk), (Krakkó 1427. november 30. – Grodno, 1492. június 7.) lengyel királyként sem folytatott kezdeményező külpolitikát, ám amikor a Poroszok 1454-ben fellázadtak hűbéruruk, a Német Lovagrend ellen, és Kázmér védelmét kérték, az uralkodó felismerte: itt a pillanat, hogy megtörje a lovagok hatalmát, és március 6-án lengyel birtoknak nyilvánította Poroszországot. Amikor emiatt kitört a háború, a le ngyel hadak súlyos vereséget szenvedtek szeptember 18-án Konitznál. 1455-ben Sławków várat és a várost Jirik Stos z Albrechtic (Jerzy Stosz z Olbrachtowic) valamint Mikołaj Świeborowski – IV. Kázmér oldalán a keresztesek ellen harcoló – fizetetlen lengyel-morva zsoldos csapatai sziléziai önkéntesek támogatásával feldúlták. A hadjárat brutalitása személyes konflikust váltott ki Jan Świeborowski és Mikołaj Gunia, a sławkówi bíró között. Régen úgy vélték, hogy ez után a pusztulás után a vár már nem épült újjá, ezt cáfolja meg ugyanakkor a Würzburgi Könyvtárban talált látkép, amely Sławkówról készült 1536/1537 között. Valószínűleg Zbigniew Oleśnicki krakkói püspök még felújíttatta a várat, aki 1455-ben hunyt el. A toronyt akkoriban későgótikus magas sátortetőt kapott. Az udvaron lévő rommezőt nem takarították el, inkább újabb burkolatot kapott.

A sławkówi vár műholdas felvétele A régi vár teljesen rommá vált. A krakkói püspökök vára egykori kiterjedésének területén található a jelenlegi Zamkowa, Wąska, Browarna utcák vonalát átlépve egészen a Staropocztowa utcáig. A lakótorony konzervált földszinti falai máig fennmaradtak. Az 1982-1990 között végzett régészeti feltárásokat Jacek Pierzak vajdasági régészeti műemlékek restaurátora irányította.

Sławków előbb említett, 1536/37 fordulóján készült látképén a lakótorony jó állapotban van, látható a

91

A krakkói püpökök „Lamus” épülete, középkori eredetű alapfalakon épült o Szent Jakab-kápolna (Kościółek św. Jakuba)

A sławkówi vár rekonstrukciója Jacek Pierzak szerint

A Świętojańska utcában álló Szent Jakab-kápolna 1981 óta műemléki védelem alatt áll. A kápolna a Szentlélek-rend középkori kolostorának Jan Muskata által 1298-ban alapított Szent Jánostemploma helyén épült. A korábbi templomot Jerzy Stosz z Olbrachtowic és Jan Świeborowski fizetetlen morva-lengyel zsoldosai 1455-ben elpusztították. A templom pusztulása után a jelenlegi kápolna területét, mint templom építésére szánt területet nem építték be lakóházakkal és a XIX. század elejéig nem hasznosították. Így látható még a város 1823-ban készült tervein.

Az 1982-1994 között végzett régészeti ásatások idején a vár területén többek között főleg XV. századi katonai dolgokat tárták fel (köztük páncélok mozgást segítő fém csíkjait) és a lovaglással kapcsolatos tárgyakat, meg számos XVI. századi, lovagokat és udvarnokokat ábrázoló kályhacsempéket.

A sławkówi vár romjai napjainkban 1990. október 30-án nyílt meg ezen a helyen a régészeti rezervátum, melynek terveit Jacek Pierzak készítette. A vármaradványt fémkerítés veszi körül. ― A krakkói püspökök „Lamus” udvarháza A krakkói püspökök egykori "Lamus" (Raktár) udvarháza 1981 óta műemléki védelem alatt áll. A Staropocztowa (Óposta) utca irányából látható (ul. Zamkowa 9). Az épület a Mały Rynek és a Browarna utca között található.

A Szent Jakab-kápolna A jelenlegi kápolnát 1827-ben Jakub Kubiczek, a "Kozioł" gálmabánya fő tulajdonosa, bányavállalkozó, sławków polgármestere alapította. A kápolnát kőből építették vakolt felülettel. A kápolna a sławkowi Szent Kereszt Felemelése plébániához tartozik.

Ez az épület nagy valószínűség szerint a XVIII. századból származik. A püspöki közigazgatás székhelye működött benne. A krakkói püspökök nyári rezidenciájának szerepét is betöltötte.

Az építmény négyszög alaprajzú, félköríves apszissal és négyszögű előcsarnokkal. A kápolna alatt kripta található, amely valószínűleg a korábbi templom maradványa.

Az épület földszintes, alápincézett, vastag, kő falazatú. Az épületet manzárdtető fedi, a padlástért hasznosítják.

92

A kápolnát bádogborítású nyeregtető fedi, tetején hatoldalú lélekharang található. Annak idején ezt a lakosok félreverték a vihar alatt, hogy eloszlassák a felhőket. A kápolna belsejét egykor gazdag festéssel díszített síkmennyzet fedi, melynek már csak néhány maradványa látható. A neogótikus oltáron valószínűleg 1828-ban készült Szent Jakab oltárkép látható. A kápolna belsejében, rokokó képkeretben a XVIII. századi Istenanya, Rózsafüzér királynője kép is látható. A kápolna 1973-ben felújításra került és és új tetővel fedték.

Származása helyeként legtöbbször Sławkówot említik, ahol emlékét őrzik és kultuszát ápolják. Ebben a tekintetben azonban a Pszczyna környéki Suszec vagy a csehországi Skočice is előfordul. Jó képzésben részesült, ismerte a latint, írni és olvasni is jól tudott, katedrálisi vagy kolostori iskolában tanult. Egyetemi tanulmányokat azonban valószínűleg nem folytatott, mert neve hiányzik a Krakkói Egyetem hallgatói névsorában. Papi tevékenységért nagyra becsülték, gondját viselte a betegeknek és szegényeknek, erénye a szótlanság volt. Uralkodni tudott természetén. Az első Krakkói Katolikus Könyvkölcsönző megszervezője volt. Świętosław Milczący élete nagy részét Krakkóban töltötte, aszkéta és bibliofil életet folytatott, valamint jelentős befolyással volt Krakkó egyházi életére. Valószínűleg a Szent Anna plébánia területén lakott, majd 1480 körül Piotr Salomon gazdag krakkói tanácsos házába költözött, ahol élete végéig élt. A krakkói Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templomban temették el.

o Szent Márk misekápolna A kis emlékkápolna építménye a sławkówi temetőben található. A XIX. század első felében egy korábbi kápolna helyén építették. 1981 óta műemléki védelem alatt áll. 

Szent Rozália kegyoszlop – Kapliczka św. Rozalii przy ul. Wrocławskiej (1536 r.),

A kis kegyoszlop a város nyugati peremén található. A számos sławkówi természeti kegyoszlop közül a legrégebbi. A tetején lévő kőkereszten lévő dátumok 1536 és 1630 éveket jelölik. A második közülük a felújítására utal.

Sławkowi hívek ápolják Świętosław széles kultuszát. Számos sławkowi viseli a Świętosław nevet. Az egyháztagok birtokában lévő képének felirata: Patron i Rodak Sławkowa (Sławkow Patrónusa és Honfitársa). A gyónók és gyóntatók patrónusa is.

Szent Rozália kegyoszlop o Öntöde és hengermű (Zakład Walcowni i Giserni pod Sławkowem)

Isten Szolgája, Boldog Świętosław Milczący Sławkówban, a Szent Kereszt Felemelésetemplomban a Szent Miklós oltáron lévő kép hátterében lévő illusztráción látható boldog Świętosław.

Az ipari létesítmény 1981 óta áll műemléki védelem alatt. A Porosz Királyság kormányának rendeletére a Biała Przemsza mellett, 1825-1826 között létesült. A termeléséhez az alapanyagokat a Huta Bankowából szállította. Az üzem 1833-ban és 1870-ben kétszer is átépült. 1888-ban zárt be.

o Jan Baranowski Jan Baranowski (*Sławków, 1800. december 26.†Lublin, 1879. november 8.) csillagász és természettudós volt.

 Sławkowhoz kötő személyek o Świętosław Milczący

Jan Baranowski a krakkói Jagelló Egyetemen tanult. 1825-től adjunktus, majd 1848-1869 között a varsói Csillagászati Obszervatórium igazgatója. Párhuzamosan, 1862-1869 között a Varsói Főiskola prefesszora volt.

Świętosław Milczący, tulajdonképpen Świętosław de Susseci Kartuz, azaz Boldog Świętosław (*Sławków, XV. sz. eleje―†Krakkó, 1489. április 15.) egy sławkówi cipész fia, a krakkói Máriatemplom vikáriusa volt.

1833-ban kiszámította a 3D/Biela üstökös pályáját.

93

A 3D/Biela vagy Biela üstökös nevű üstököst 1772ben Montaigne és Messier írták le először, és végül 1826-ban báró Wilhelm von Biela (1782-1856) osztrák katonatiszt és csillagász azonosította. Von Biela – több napfolt megfigyelés és önálló üstökösfelfedezés mellett – kiszámolta egy Messier által 1772-ben már ugyan felfedezett, ám később elveszett üstökös 6.6 éves keringési ciklusát. Ez az üstökös – hivatalos nevén 3D/Biela – 1846 körül részre szakadt, majd a csillagász számításainak megfelelően 1852-ben újra megfigyelhető volt, mint egy kettős magú, tág üstökös-pár. A tagok távolsága ekkor már közel 2,5 millió km volt. 1872ben és 1885-ben is látványos meteorzáport okozott, de azóta már csak árnya önmagának. A Halley és Encke üstökösök után ez lett a harmadik periodikus üstökös, amelynek a keringési ideje ismertté vált. Vitatott feltételezések szerint ennek az üstökösnek a darabjai csapódtak a Földbe 1871-ben, a nagy cichagó-i tűzvészt és a wisconsin-i Peshtigo környékét megsemmisítő tűzvihart okozva.

Felfedezésének zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy az összes matematikai nehézséget az euklideszi geometria segítségével oldotta meg, s az égitestek lehető legkevesebb mozgásával megmagyarázta a lehető legtöbb jelenséget. Fellfogásának egyetlen hibája, hogy ragaszkodott a bolygók körpályájához. A szerző ezért is késlekedett művének kiadásával, mert a rendszerével kiszámított bolygópozíciók pontatlanabbak voltak a korábbiaknál, s ennek oka a körpályák feltételezése volt. (A problémát később Keplernek sikerült megoldania.) Sajnálatos tény, hogy míg Ptolemaiosz a teljes égi mozgást 40 kör felhasználásával vélte leírni, addig Kopernikusznak a pontatlanabb leíráshoz 48 epiciklusra volt szüksége. Jan Baranowski munkája 1854-ben valósult meg, ez volt az első modern nyelvezetű Kopernikusz fordítás. 1857-1861között megjelentette a „Kalendarz Obserwatorium Astronomicznego Warszawskiego" ― A varsói csillagászati obszervatórium kalendáriumát, amelyben fenológiai megfigyeléseket is elhelyezett. 1869-ben nyugállományba vonult és öccsénél, Walenty Baranowski (1805-1879) lublini püspöknél lakott. A Szent Szaniszló Érdemrend II. osztályával tüntették ki. o Walenty Baranowski Walenty Baranowski (*Sławków, 1805. február 12.†Lublin, 1879. augusztus 12.) római katolikus püspök, 1857–1871 között lublini segédpüspök, 1871–1879 között a lublini egyházmegye püspöke. Jan Baranowski öccse, ő is természetbúvár volt.

Jan Baranowski 1843-tól Nikolausz Kopernikusz (latinosan Nicolaus Copernicus, lengyelül Mikołaj Kopernik) (Toruń, 1473. február 19. – Frombork, 1543. május 24.) lengyel csillagász De revolutionibus c. könyvének illetve más műveinek latin és lengyel nyelvű iadásán dolgozott. De Revolutionibus … hat könyvből áll: Az 1. könyv a Napközpontú modell általános ismertetése. A 2. könyv egy csillagkatalógust is tartalmazó csillagászati fogalomgyűjtemény és a csillagos ég bemutatása. A 3. könyvben a Nap látszólagos mozgása és a precesszió kerül megtárgyalásra. A 4. könyv a Hold mozgásával és fogyatkozásaival foglalkozik. Az 5-6. könyv az egyes bolygók hosszúság illetve szélesség menti mozgását írja le. Kopernikusz e művekben bebizonyította, hogy a heliocentrikus világkép – szemben Ptolemaiosz geocentrikus modelljével – egyszerű és logikus magyarázatot ad a megfigyelt égi jelenségekre, mint például a bolygók fényességének változása vagy a Hold fázisainak különbözősége. A Földnek a többi bolygó közé sorolásával Kopernikusz megszüntette az éles különbségtételt a földi és az égi történések között.

Walenty Baranowski püspök Walenty Baranowski 1816–1822 között a krakkói Nowodworski Liceumba járt. Később a Jagelló Egyetem Jogi és Filozófiai Tanszékén (1822–1825) valamint a Varsói Királyi Egyetemen (1826–1828) tanult.

94

A tanulmányok után, 1828-ban belépett a piarista rendbe, ahol 1829-ben szerzetesi fogadalmat tett. Ebben az időszakban természettudományokat oktatott Łukówban, Radomban és Włocławekben.

bei den Südslaven (Mesterséges kapcsolatok a délszlávoknál) c. doktori munkáját. 1900-tól a hivatalnokként a Varsó-Bécs Vasútvonal irodáiban dolgozott. 1910-ben nevezték ki a Lembergi Egyetem külön professzorának és az Etnográfiai és az Etnológiai tanszék vezetőjévé; ez volt az első lengyel tanszék az etnológia területén.

A novemberi felkelésben megsebesült, ennek befejezése után Poroszországba, majd Belgiumba ment. 1832-ben visszatér Lengyelországba, hogy magánórákat btartson a lublini vajdaságban.

Előadásokat tartott Ausztrália és Óceánia etnológiájából és általános néprajzából. Hamarosan konfliktusa támadt az intézmény vezetőségével és 1912-ben lemondott az egyetemi munkájáról, melyről a megírta a Dlaczego ustąpiłem z katedry na Uniwersytecie Lwowskim – Miért mondtam le a Lembergi Egyetem tanszékéről c. cikkét. Visszatért a hivatalnoki munkájához, 1914-ben Maków Mazowieckiben dolgozott.

1834-ben, Zakroczymban pappá szentelték. 1836ban, Fajsławicében vikárius lett. 1840-ben plébános lett Bychawában. 1855-ben prelátus lett a lublini székesegyázban, majd 1857-ben a lublini egyházmegye segédpüspöke, 1871-ben egyházmegyei püspök lett. 1869-től a podlasei egyházmegye adminisztárora is volt. Kedvtelésből amatőr természetbúvár is volt. Kollekciójában jelentős természeti gyűjtemény és hatalmas könyvtár volt. 1840–1855 között az ő házában lakott Władysław Taczanowski (18191890) zoológus és ornitológus.

Az első világháború éveiben és a későbbiek során 1924-ig Oroszországban tartózkodott; Lengyelországba való visszatérése után a Prace Etnologiczne folyóirat főszerkesztője lett (19241930).

Walenty Baranowskit testvérével együtt a lublini római katolikus temetőben temették el.

o Bogusław Cupiał

o Stanisław Bronisław Ciszewski

Bogusław Cupiał lengyel vállalkozó 1956. június 29-én, Sławkówban született. 1992-től a TeleFonika Kable S.A. cég, 1998-tól pedig a Wisła Kraków football klub egyedüli tulajdonosa.

Stanisław Ciszewski (*Krążek, 1865. december 8.†Varsó, 1930. május 27.) néprajztudós a Sławkówtól mintegy 5 km-re, keleti irényban lévő Krążekben született. A Lembergi Egyetem professzora volt. Stanisław Ciszewski Piotr Ciszewski bányász és Anna Cichowicz fia volt. A częstochowai és a Piotrków Trybunalskiban lévő gimnáziumokban tanult (nem fejezte be), patikus segéd diplomát szerzett. 1886-ban elkészítette a Lud rolniczo-górniczy z okolic Sławkowa w powiecie olkuskim – Mezőgazdasági-bányász népesség Sławków környékén, az olkuszi járásban c. munkát.

Bogusław Cupiał az általános iskolát Sławkówban végezte el, majd a sosnowieci vasúti tachnikumban tanult, ahol festékboltot is vezetett. 1992-ben Zbigniew Urbannal és Stanisław Ziętekkel együtt Myślenicében megalapították a Tele-Fonika nevű kábelgyárat.

1888-1889 között, mint a Varsói Néprajzi Múzeum Zoológiai Osztályának gyűjteményőre dolgozott. 1889-ben Prágában tanult, ahol egy éven keresztül az egyetemen a filozófia és nyelvészet területén képezte magát Tomáš Garrigue Masaryk (Hodonín, 1850. március 7. – Lány, 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke vezetése alatt. (Masarykot 1882-ben nevezték ki a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává.)

A cég stratégiai helyzetének és a telekommunikáció terén elfoglalt szerepének köszönhetően 1998-ban átvette a Krakkói Kábelgyárat, 2002-ben pedig a Elektrimu Kable céget, és Európa egyik legnagyobb kábelgyára lett. 2008-ban szerződést írt alá a London-Heathrow-i repülőtér (angolul London Heathrow Airport) és a New Orleans L Armstrong Intl repülőtér kábeleinek fektetésére.

1890-1891 között nyelvészetet tanult a zágrábi egyetemen, majd 1891-1895 között néprajzi tanulmányokat folytatott a berlini Nézrajzi Múzeumban (Museum für Volkerkunde), végül 1895-1896 között történelmet, földrajzot és szlavisztikát tanult a lipcsei egyetemen. 1897-ben Lipcsében védte meg Künstliche Verwandtschaft

95

jellé rendez el – legismertebb példája Apollinaire “Megsebzett galamb”-ja. A képvers nem lázadás a szimbolikus jelekből álló nyelv ellen, hanem csupán egy – nem túl sikeres – kísérlet a nyelvet hordozó írásnak az ikonikusság irányában való kiterjesztésére. Próbálkozás az ősidőktől létező emberi álomnak a megvalósítására, nevezetesen, hogy a nyelv ne csupán reprezentálja, hanem meg is jelenítse a valóságot. A konkrét vizuális költészet viszont lázadás a javából. Szintaktikailag össze nem fűzött szavakból, sőt szótöredékekből épít fel valamilyen absztrakt alakzatot, amelyben analóg jelleg nem fedezhető fel. Ha a hagyományos kódok – a szimbolikus nyelvi kód, illetve az ikonikus jel – dimenzióiban fogjuk vallatóra, semmilyen jelentést nem tudunk feltárni. Az interpretáláshoz az adott konkrét vizuális költészeti alkotás saját kódját kell megtalálnunk.

Bogusław Cupiał 1998-ban az 1906-ban alapított Wisła Kraków labdarúgócsapatot részvényese lett. A klub emblémája: fehér csillag vörös mezőben. A klub az egyik legsikeresebb csapat Lengyelországban 13 lengyel bajnoki címmel, amelyből 6-ot ebben az évtizedben nyert.

o

Stanisław Dróżdż

Stanisław Dróżdż (*Sławków, 1939. május 16.†Wrocław, 2009. március 29.) Sławkówban született. 1959–1964 között a Wrocławi Egyetem lengyel Filológia Szakán tanult. 1979-ben kapta meg a mester címet. Dimpolamunkája "Poezja konkretna" (Konkrét költészet) című könyv volt, amely a lengyel „konkrétisták”-at mutatja be.

Stanisław Dróżdż, "Między" (Galeria Foksal belseje) Praca „między” fot. z wystawy “Książki i strony. Polska książka awangardowa i artystyczna 1919-1992″, Centrum Sztuki Współczesnej Zamek Ujazdowski 1992

A konkrét akusztikus költészet ezzel szemben a jelentésüktől megfosztott szavak – illetve az ezeket alkotó beszédhangok – zenei szándékú csoportosításával kíván hatást elérni. Mintája az őskori, énekkel, zenével, tánccal együttesen jelentkező szinkretikus költészet. Az ilyesfajta költészetet alapvetően zeneként kell és lehet appercipiálnunk, annak viszont meglehetősen szegényesnek mutatkozik.

Stanisław Dróżdż 1967-től a konkrét költészetet művelte. A szavak jelentésével való teljes leszámolást a konkrét költészet (más néven absztrakt költészet) próbálta megvalósítani, amely a szavakat konkrét – akusztikus vagy vizuális – mivoltukban, mintegy “jelentésmentesen” használta. A vizuális költészet egy fajtája, a képvers az ókor óta ismeretes, s mind a mai napig létező forma. A képvers többnyire a többé-kevésbé konvencionális jelentésű szavakból szabályos szintaxissal felépített szöveget ikonikus

Bár mind a mai napig születnek konkrét költészeti alkotások, mind az akusztikus, mind a vizuális válfajban, azt kell mondanunk, hogy ez az irány elméleti okból az irodalom zsákutcáját jelenti. Stanisław Dróżdż az első absztrakt poémákat a XX. század 60-as éveinek végén alkotta meg. 1968-tól állította ki saját munkáit.

96

Első hivatalos kiállításának a már nem létező wrocławi Galeria „Pod Moną Lizą” adott helyet. Saját munkáit kezdetektől fogva „fogalomformák”nak titulálta. 1971-től – az 1966-ban alapított és máig működő – varsói Foksal Galériával (ul. Foksal 1/4) állt kapcsolatban. Közel 300 lengyelországi és külföldi kiállítása volt. Ő képviselte a Lengyelországot az 50. Velencei Művészeti Biennálén Alea iacta est c. művével.

Bogdan Dzięcioł néhány műve A hosszú idejű katonai szolgálatát 1948-ban kezdte meg, mint a Łódzi Egyetemi Zászlóalj és a Wrocławi Katonai Fakultás hallgatója. 1950 júliusában, a jogi évfolyam második évének befejezése után tizedes rendfokozatban a łódzi hadbírósághoz vezényelték, törvényszéki ülnöki állásba. 1952 januárjában átvezényelték a varsói Légi Hadsereg Bíróságához.

A Lengyel Pavilon közepén biliárd állt, melyen hat kocka állt a játékhoz, a játékos dobás után a falon megkereshette saját kombinációját. Az instrukció 40 nyelven készült hozzá. A játékból az esett ki, aki megtalálta a saját kombinációját a 46 656 lehetőség között.

Ugyancsak ekkor befejezte tanulmányait a Łódzi Egyetemen, megszerezte a magister fokozatot és bíróvá nevezték ki. Később tiszti rangra emelték és a wrocławi 2 Mechanizált Hadtest Bíróságának vezetésével bízták meg. 1955 augusztusában, Dzięcioł – már, mint századost – a Moszkvai Katonai Jogi Akadémiára vezényleték további tanulmányok folytatására, ahonnan 1956 decemberében tért vissza. 1958 márciusáig a Légi Hadsereg Bíróságán volt bíró. Átszervezés után Olsztynba vezényelték, a Helyőrségi Hadbíróság vezető helyettesi állásba, 1960 januárjában meg Zielona Górába került szintén a helyőrségi bíróság vezetésére. 1966 júliusában tért vissza Varsóba, ott a Varsói Katonai Kerületi Bíróság vezetője lett.

Stanisław Dróżdż, “Alea iacta est” 2003 – kockák Stanisław Dróżdż munkái magán és múzeumi gyűjteményekben találhatók (pl. a Wrocławi Nemzeti Múzeum, varsói Centrum Sztuki Współczesnej Zamek Ujazdowski, Museum of Contemporary Art w Los Angeles, a milánói Schwarz Galeria d'Arte, a hunfeldi Museum of Modern Art).

Öt év múlva, 1971 júliusában, a Legfelsőbb Bíróság bírája lett, 1975-től lett annak elnöke. Itt dolgozott 16 éven át, 1991 áprilisáig.

o Bogdan Dzięcioł

o Jerzy Guzikowski

Bogdan Dzięcioł ezredes 1928. május 28-án, Sławkówban született – profesor dr hab., jogász és hadművészet történésze. A jog, a történelem és a levértártan előadója, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott elnöke, a Felső-Sziléziai Irodalmi Társaság tagja.

Jerzy Guzikowski (*Sławków, 1919. április 19.†Sławków, 1990. július 30.) ― lengyel orvos és sławkówi helyi aktivista. Jerzy Guzikowski orvosi egyetemet végzett. 1956ban második fokozatot szervezett gégészetből. Osztályvezető orvos volt a żyrardówi kórházban, majd annak igazgatója lett. Kezdeményezésére restaurálták a sławkowi műemlék bástyát, amelyben múzeum nyílt.

1945–1948 között az 1943-ban alakult Związek Walki Młodych (ZWM) lengyel kommunista ifjúsági szervezet tagja, majd 1948–1952 között a szovjet mintájú Związek Młodzieży Polskiej (ZMP) ifjúsági szervezet tagja, 1947-től Polska Partia Robotnicza (PPR) lengyel munkáspárt, majd 1948-tól a Polska Zjednoczona Partia Robotnicza (PZPR) – Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) – tagja volt.

Jerzy Guzikowskit aranyéremmel és Lovagkereszttel tüntették ki a műemlékvédelem miatt. Nevét beírták a Sławków város Díszkönyvébe (Księga Zasłużona).

97

o Aleksander Januszek hegedűkészítő

Michał Kiciński és Anna z Rychłowskich fia volt. Tanulmányait a krakkói jezsuita Kolegium Nowodworskiego kollégiumban végezte el.

Aleksander Januszek (*Grodziec, 1860-†Piotrków Trybunalski, 1916 novemberében) lengyel hegedűkészítő az ipari működésének kezdetén Sławkówban lakott és dolgozott. Itt Amati és Steiner típusú hegedű modelleket szerkesztett. Aleksander Januszek a kijevi Paweł Chyliński tanítványa volt. 1907-ben megismerkedett Alfons Brandt hegedűművésszel és pedagógussal, akinek rábeszélésére Piotrkówba költözött. 1908-ban Januszek a lublini országos kiállításra 10 saját készítésű hegedűt küldött. Hangszerei elnyerték az első kirüntését, aranyérmet kaptak. Az egyik példányát a zsűri tagjának, Stanisław Barcewicz (1858-1929) hegedűművésznek adományozta.

Kicińskiek címere 1776-ban kezdte meg szolgálatait II. Poniatowski Szaniszló Ágost (lengyelül Stanisław August Poniatowski), (1732. január 17., Wołczyn (ma: Vouhcsin, Fehéroroszország) lengyel király kabinetjében. 1783-ban a királyi kabinet vezetője (első titkár) volt, majd 1786-ban igazgatóvá nevezték ki. 1786-ban a Szent Szaniszló rend lovagja lett.

Januszek Lublinban megismerkedett Grudziński mérnökkel, Antonio Stradivari (Cremona, 1643 – Cremona, 1737. december 18.) eredeti hegedűjének birtokosával. Az eredeti méretek felhasználásával készítette el a következő kiállításra ezt a modellt. A hegedűk felső lapjának anyagául régi templomi orgonák néhányszáz éves fáit használta fel. Ezeket az orgonákat Lublin környékén bontották el. A hangszer alsó lapjához a juharfákat Németországból szerezte be.

1781. május 3-án a Komisja Ekonomiczna Skarbu JKMci titkára, majd 1784. március 11-én biztosa lett 1789-ig. 1782-ben a szejm titkára. 1784-ben és 1786-ban a szejm követe. 1788-ban a livi földek követévé választották.

A hegedűköny kívül brácsákat és gordonkákat is készített. Januszek hegedűinek egyik példánya a Poznan Hangszermúzeumban található.

1781-ben a szejmi törvények kidolgozásához küldötté választották. A négyéves szejm legaktívabb követeinek egyike volt és a május 3-i alkotmány kidolgozóinak egyike. Az Alkotmány Barátainak Klubja (Klub Przyjaciół Konstytucji) tagja volt.

o Pius Kiciński Gróf Pius Kiciński herbu Rogala (*Sławków, 1752. május 5.-†Varsó, 1828. április 23.) – politikus, publicista, költő, 1792-től połanieci várnagy, 1817től a lengyel Királyság szenátora, Stanisław August Poniatowski kabinetjének vezetője, a négyéves szejm idején (1788-1792) a lív nyelvű területek (Lettország) képviselője, nagy érdemeket szerzett az 1791. május 3-i alkotmány elkészítésében.

1782-ben Franciszka Cieciszowskát vette feleségül. 1792-ben połanieci várnagy lett. A májusi alkotmány elfogadása az unió által azonnali agresszív válaszlépést váltott ki szomszédaiból, akik tartottak az unió megújulásától. A kialakult háborúban az oroszbarát mágnások, a targowicai konföderáció Ausztria semleges magatartása mellett harcot indítottak az alkotmányt védelmező lengyel erőkkel szemben. Miután a király csatlakozott a targowicai konföderációhoz, Pius Kiciński visszaadta várnagyi megbizatását és galiciába távozott. 1793-ban tért ismét becsatlakozott Stanisław August Poniatowski kabinetjének munkájába. A Kościuszko vezette felkelés idején (1794. május 17-től) a Mazóviai Hercegség Legfelsőbb Katonai Bíróságának bírája volt. Négy nappal később (május 21-én) megkezdte munkáját a Köznevelésügyi Bizottság Számlázási Küldöttségében (Deputacja do Rachunków Komisji Edukacji). Június 23-án megkezdte tevékenységét a Szervező Bizottságban. Lengyelország III. felosztása után Galiciában telepedett le, ahol 1806. június 23-án osztrák grófi címet kapott.

Gróf Pius Kiciński szenátor

98

1817-ben a Lengyel Királyság szenátor várnagya (senator kasztelan) lett. 1819-1827 között Legfelsőbb Fellebbviteli Bíróságban (Sąd Najwyższy Instancji Królestwa) ülnökölt, majd 1825-ös szejmben a külügyi bizottság tagja volt.

1790-1791 között Michał Poniatowski prímás udvarába került, és kapcsolatban állt a királyi családdal. Napóleon bukása után, 1813. július 9-től a Potockiak képviseletében Drezdában tartózkodott Józef Antoni Poniatowski (Bécs. 1762. május 7. – 1813. október 19.) lengyel herceg, francia marsall, Andrzej Poniatowski lengyel herceg fia, II. Szaniszló Ágost lengyel király unokaöccse exhumálása ügyében.

Pius Kiciński fia, Bruno Kiciński, tulajdonképpen Bruno Dionizy hr. Kiciński z Kicina h. Rogala, írói álnéven: B. hr. K., Lajbuś, *** (*Lachowice, 1797. október 7.-†Ojrzeń, 1844. március 23.), lengyel gróf, újságíró, publicista, szerkesztő, kiadó, kiadó, tolmács. Irodalmi és politikai jellegű lengyel újság társszerkesztője. Az első újság konszern létrehozója. Bruno Kiciński által megjelentett újságok: Tygodnik Warszawski (1817-1818), Tygodnik Polski i Zagraniczny (1818-1819), Tygodnik Polski (1819-1820), Wanda (1820 július1822), Gazeta Codzienna Narodowa i Obca (18181819), Kronika Drugiej Połowy Roku 1819 (1819), Orzeł Biały (1819-1820 szeptember), Kurier Warszawski (1821-1822), Pamiętnik Zagraniczny (1822-1823).

Leghíresebb publikált történeti munkáinak egyike a "Pamiętnik Warszawskim" (Varsói Emlékköny) 1817-1821 közötti időből. Tymoteusz Hipolit Symforian Kownacki 1854. március 28-án, Varsóban hunyt el. Vilniusban temették el. o Henryk Matuszczyk Henryk Matuszczyk (*Sławków, 1936. február 6.†Gdynia, 2000. augusztus 19.) a Lengyel Haditengerészet tisztje, ellentengernagy, tengeri navigátor volt.

Pius Kiciński 1828. április 23-án, Varsóban hunyt el. o Hipolit Kownacki Tymoteusz Hipolit Symforian Kownacki (*Sławków vagy Wysocice, 1761. augusztus 21.-†Varsó, 1854. március 28.), kohóvállalkozó, geológus és történész. A sławkówi birtokon a bánya- és kohó munkákat vezette. Franciszek Kownacki és Marianna Piegłowska fia volt. Apja a sławkówi birtok bérlője volt. Hipolit Kownacki Suchekomnaty (Gołekownaty, Komnaty, Kownaty, Suche Komnaty, Suchekownaty) címerű középnemesi családból származott. Henryk Matuszczyk 1954-ben fejezte be az olkuszi Nagy Kázmér Király Liceumot (Liceum Ogólnokształcące im. Króla Kazimierza Wielkiego), majd Gdyniában, a Haditengerészet Tiszti Iskola Fedélzeti Tanszékén (Wydział Pokładowy Oficerskiej Szkoły Marynarki Wojennej) folytatta tanulmányait.

A család címere Hipolit Kownacki 1773/74 téli félévében fejezte be tanulmányait a Krakkói Akadémián. 1785-1790 között a sławkowi ólomhutát vezette (ezüst hozzáadásával). A huta vezetésében szerzett tapasztalatai alapján 1791-ben kiadta a O starożytności kopalni kruszców, wyrabiania metallów, czyli robót górniczych w kluczu sławkowskim i całej okolicy graniczącej ze Śląskiem znajdujących się... munkát és 1792-ben Gór związki i własności w powszechności, a gór Sławkowskich i Olkuskich właściwości i produkta w szczególności munkát.

Henryk Matuszczyk 1958-ban Zdzisław Studziński ellentengernagy, a Haditengerészet parancsnoka első osztályú tisztté nevezte ki.

99

1969-1971 között a Haditengerészeti Főiskola Parancsnoki Tanszékén tanult Gdyniában (Wydział Dowódczy Wyższej Szkoły Marynarki Wojennej im. Bohaterów Westerplatte w Gdyni) és tiszti diplomát szerzett. 1981-1982 között az Akademia Sztabu Generalnego Wojska Polskiego im. gen. broni Karola Świerczewskiego (ASG) OperációsStratégiai Tanfolyamán vett részt továbbképzésen. 1979-ben újabb tanfolyamon vett részt.

Feleségétől, Zofia Gołębiowskától, aki szintén tanárnő volt, öt gyerme született: Jerzy (1939-ben elesett), Zbigniew (újságíró, 1943-ban elesett), Stanisław (a varsói felkelés idején elesett), Krystyna (1912-2003) és Hanna (Kobylińska) (1916-2009). Teofil Sadkowski nagy fantáziával megáldott ember volt. 1944-ben, a varsói felkelés első napján halt meg, amikor kiment az ul. Złota 36 számú ház pincéjéből, hogy tejet szerezzen unokájának. Lakását Teofil Sadkowski paprjaival és dokumentumaival együtt a harcok alatt és a felkelés után a német katonaság elpusztította.

A nhaditengerészetnél különböző helyeken teljesített szolgálatot a Hel félszigeten. Később, 1983-1993 között a 8 Tengerpart Védelmi Flotta parancsnoka volt Świnoujściéban.

Azonban az Egyesület Államok Kongresszusa Könyvtárának vitrinében fennmaradt a Függetlenség 150. évfordulója alkalmából, a 8 osztályos Gimnazjum Matematyczno-Przyrodnicze T. Sadkowskiego nevében ifj. John Calvin Coolidge-hoz (1872. július 4. – 1933. január 5.), az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez írt gratuláló levele. A hozzáférhető dokumentumban látható Teofil Sadkowski, a tantestület tagjainak és a diákoknak aláírásai.

1993. február 24-től az Akademia Marynarki Wojennej im. Bohaterów Westerplatte parancsnokigazgatója volt Gdyniában. 1994. október 3-án fejezte be katonai szolgálatát és nyugállományba vonult.

o Bolesław Szlązak

o Teofil Sadkowski

Bolesław Szlązak (*Strzemieszyce Wielkie, 1906.†1995. november 16.) jogász, a Lengyel Népköztársaság idején a Szejm II. ülésszakának (1957–61) demokrata párti képviselője, az Állami Ellenőrző Központ elnökhelyettese (1958–77), az Állambíróság tagja (1982–85), sławkówi helyi társadalmi munkás, a XX. század 80-as éveiben a Towarzystwo Miłośników Sławkowa tiszteletbeli elnöke.

Teofil Sadkowski herbu Rola (*Sławków, 1872.†Varsó, 1944.) matematika tanár, statisztikus volt. A varsói Gimnazjum MatematycznoPrzyrodniczego T. Sadkowskiego alapítója.

Az olkuszi gimnáziumban tanult, később a Lembergi Műszaki Egyetem Építészeti Tanszékén (tanulmányait nem fejezte be) valamint a Poznani Egyetem Jogi Tanszékén (1945-ben fejezte be). A 30-as években, Poznanban és Bydgoszczban az Adóhivatalban valamint a Lengyel Köztársaság Főügyészségén dolgozott. A II. világháború idején a Lublin környékén lévő Piaskiban földművesszövetkezetnél dolgozott. 1945-ben újra a Poznani Főügyészségen dolgozott, négy évvel később a Gdański Főügyészség tanácsosa lett.

Teofil Sadkowski Teofil Sadkowski Częstochowában végezte el a gimnáziumot (napjainkban líceum), majd matematika tanárként dolgozott ott. A Szentpétervári Egyetemen tanult és megszerezte a doktori címet (oroszul: tudományok kandidátusa). A valószínűség számításra és a statisztikai kutatáskban specializálódott. Szentpétervárott az orosz biztosítási intézetnél dolgozott.

1957-ben kezdte meg ügyvédi működését, egy évvel később az Állami Ellenőrző Központ elnökhelíettesévé nevezték ki (funkcióját 1977-ig, nyugdíjba vonulásáig látta el). 1980-1991 között az Állami Ellenőrző Központ Kolégiumának tagja volt.

1914-ben Varsóba költözött, ahol 1918-ban az oroszok kitelepítése miatt megvásárolta az iskola épületét a Leszno és a Żelazna utcák sarkán. Ebben 8 osztályos Matematika-Természettudományos Fiú Gimnáziumot alapított. A gimnázium bankcsőd miatt 1933-ban tönkrement.

1945 májusától a Demokrata Párt tagja volt. Az 50es és 60-as évek fordulóján a főtitkár helyettese volt. A Központi Bizottságban is tevékenykedett. 1957-ben, a Demokrata Párt keretében képviselői mandátumot szerzett a Lengyel Köztársaság szejmjének II. ülésszakára a Leszno körzetben. A

100

Belügyi valamint a Rendkívüli Bizottságban dolgozott az Állami Ellenőrző Központról szóló törvény kidolgozásában. A Demokrata Párt nevében a Gdynia (városi), Gdańsk és Poznani (vajdaságok) nemzeti tanácsainak tagja is volt. 1982–1985 között az Állambíróságban ülésezett.

1956–1967 között a Legfelsőbb Bíróság első elnökének funkcióját töltötte be. 1961–1972 között a Szejm III-V. ülésszakainak képviselője volt. A Lengyel Munkáspárt, majd a Lengyel Egyesült Munkáspárt, 1964-1969 között a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága (LEMP KB) tagja volt.

Szervezte a helyi társadalmi életet is. Többek között az Olkuszi Föld Baráti Társaságának (Towarzystwo Przyjaciół Ziemi Olkuskiej) elnöke volt (1960– 1967) valamint XX. század 80-as éveiben Sławków Baráti Társaság (Towarzystwo Miłośników Sławkowa) tiszteletbeli elnöke volt.

Kétszer jelölték a Munka Érdemrend I. osztályára valamint a Parancsnoki Keresztre a Csillaggal és a Lengyelország Újjászületése Érdemrend Parancsnoki Keresztjére (1954). A prágai Károly Egyetem és a Wrocławi Egyetem díszdoktorává (doktor honoris causa) választották.

1986-tól a Varsói Egyetem Társadalmi Tanácsában is részt vett.

Jan Wasilkowski felesége, Zofia Wasilkowska (*Kalisz, 1910. december 9.-†Varsó, 1996. december 1.) lengyel baloldali politikus, több éven át a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kamarának bírája, Lengyelország történetének első minisztere volt.

o Jan Wasilkowski Jan Wasilkowski (*Sławków, 1898. május 11.Varsó, 1977. augusztus 14.) – lengyel jogász és politikus. A Varsói Egyetem rektora (1949–1952), majd a Lengyel Köztársaság Legfelsőbb bíróságának Első Elnöke (1956–1967) és a Szejm képviselője (1961–1972) volt.

Jan Wasilkowski hamvait a varsói Powązki temetőben temették el. Varsói Ursynów kerület egyik utcája a nevét viseli. Számos tudományos publikáció szerzője, többek között Fryderyk Zollal közösen megírták: Encyklopedia Podręczna Prawa Prywatnego c. művet. További művei: Prawo rzeczowe w zarysie, Warszawa PWN 1957, Zarys prawa rzeczowego, Warszawa PWN 1963, Prawo własności w PRL. Zarys wykładu (opr. przy współudziale M. Madeya), Warszawa PWN 1969.

A Bécs, Nancy Egyetemein és a Jagelló Egyetemen tanult. 1924-től állt kapcsolatban a Varsói Egyetemmel. 1936-tól a Varsói Egyetem jogi professzora. Az 1939. szeptemberi hadjárat után az Oflag VI Dössel foglya volt. 1947–1949 között a Varsói Egyetem Közigazgatási és Jogi Tanszékének dékána, 1949–1952 között meg a Varsói Egyetem rektora volt. Többször volt a Polgári Jog és az Összehasonlító Polgári Jog Tanszék vezetője. 1952-től a Lengyel Tudomány Akadémia tagja volt. 1953–1956 között a Lengyel Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének vezetője volt.

1964. július 22-én, a Lengyel Népköztársaság 20. évfordulója alkalmából II. osztályú állami kitüntetésben részesült. 1977. július 21-én megkapta a Order Budowniczy Polski Ludowej kitüntetést.

Jan Wasilkowski által elnyert kitüntetés  Turistautak Sławkowón négy turistaútvonal vezet keresztül, közülük kettő (P- és K-) a város központjából indul: a közel 33 km hosszú „Szlak Szwajcarii Zagłębiowskiej”, az Olkuszig vezetú közel 29 km „Szlak Powstańców 1863 r.”, a kb. 62 km hosszú „Szlak Pustynny” és a 3,5 km-es Sławkówi fekete útvonal.

A Varsói Egyetem fennállásának 140. évfordulóján Jan Wasilkowski elnököl Jan Wasilkowski a Lengyel Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének társszerzője volt, a Lengyel Népköztársaság Igazságügyi Minisztériuma mellett a Törvényszerkesztő Bizottság munkáját vezette.

Sławkówon vezet keresztül ezen kívül a nemzetközi VIA REGIA kulturális és zarándok útvonal, amely a Szent Jakab Útak egyike.

101

 Oktatás

 Gazdaság

Sławków hosszú és gazdag közoktatási hagyománnyal rendelkezik. A középkor óta a városban magas színvonalú plébániai iskola működött. A XIX. század elejétől az egykori bányász kórház épületében helyezkedett el a Kościelna utcában.

A városban fémipari- (Zakłady Wyrobów Metalowych S.A.), és gépipari üzemek, élelmiszeripari kisüzemek valamint faipari üzemek (Wspólnota Leśna Sławków) működnek. Téglagyár is működik itt.  Közlekedés

1953-1958 között általános iskola épült a Browarna utcában, melyet ünnepélyes keretek között 1958. augusztus 29-én nyitottak meg. A sławkówi tanulók a 1958/59-es tanévet kezdték meg benne. Az általános iskola a Stawnickiek udvarházának romjain épült. 1972. június 4-én az új iskola a Jan Baranowski nevet kapta. 1977-ben a sławkówi általános iskola a Dąbrowa Górniczában lévő iskolák gazdasági-közigazgatási városi kezelőséghez került, és a "Zbiorcza Szkoła Podstawowa im. J. Baranowskiego z punktem filialnym nr 24" elnevezést kapta.

o Közúti közlekedés A város a 94. számú országos főútvonal mellett fekszik, közel 22 km-re, keletre a S1 gyorsforgalmi út Dąbrowa Górniczában lévő közúti csomópontjától, valamint mintegy 5 km-re a 790. számú vajdasági út elágazásától. A várostól mintegy 14 km távolságban található a 783. és 791. számú vajdasági utak elágazása Olkuszban. Közel 26 km távolságban található az A4-es autópálya felhajtója. o Buszközlekedés

A háború előtt és után, 1945-től Niwában is működött egy általános iskola, melyben 1976-ban 100-150 gyerek tanult. 1976-1977-es tanévben ehhez az iskolához már csak I-IV osztály tartozott. A felső tagozatosok a sławkówi általános iskolához kerültek. 1983-ban véglegesen is felszámolták a niwai tanintézményt.

Sławkówon keresztül jelenleg négy busz vonal fut, melyeket a Komunikacyjny Związek Komunalny Górnośląskiego Okręgu Przemysłowego üzemelteti. Sławkówba a ZKG "KM" Olkusz szintén öt vonala vezet. A városi közlekedést minibuszok is kiszolgálják: Trasa Olkusz (dworzec PKP) – Sławków – Katowice-Śródmieście (ul. ks. Piotra Skargi) azon kívül a KIK–BUS cég is üzemeltet buszokat.

1996. február 6-án a Katowicei Oktatási Kurátor létrehozta a sławkówi Általánosképzésű Liceumot. 1996. szeptember 2-án került sor a liceum ünnepélyes megnyitására a gen. Sikorski utcában, ez a 1996/97. évi vajdasági tanévnyitóhoz kapcsolódott. 2006-ban az iskola a II. János Pál nevét kapta.

o Vasúti közlekedés Sławkówon vezet keresztül a 62. számú vasútvonal: Tunel–Sosnowiec Główny. Sławkowska vasútállomás jelenleg regionális személyforgalmat bonyolít, legtávolabbi viszonylat: Katowice – Kielce. Sławkówban végződik ezen kívül a 65. számú vasútvonal: Linia Hutnicza Szerokotorowa, LHS. Sławków Lengyelország legnyugatibb városa, ahová 1520 mm széles nyomközű vasút vezet. Ennek köszönhetően kedvező vasúti kapcsolattal rendelekzik Ukrajnával, az orosz Transzszibériai vasútvonallal és Kínával.

A liceum épülete  Sport Sławkówban 1921-től működik a MKS Sławków labdarúgó klub. 1. A Bug hídja Gródek közelében, 2. Hrubieszów teherpályaudvar, 3. Zamość Bortatycze, 4. Biłgoraj, 5. Nowosielec, 6. Wola Baranowska, 7. Staszów, 8. Grzybów, 9. Sędziszów Észak, 10. Kępie, 11. Zarzecze, 12. Sławków Południowy LHS

102

Ezen kívül Sławków környékén keresztezi egymást két páneurópai közlekedési, közúti-vasúti folyosó:

A város és a nagyközség földrajzilag 269-407 m tengerszint feletti magasságban fekszik.

― a III. Ukrajna – Nyugat-Európa folyosó: Brussels – Aachen – Cologne –Drezda – Wrocław – Katowice – Krakkó – Lviv – Kijev; „A” változat: Berlin – Wrocław

Trzebinia mintegy 25 km-re fekszik Krakkótól, és 35 km-re Katowicétől. A krakkói régióhoz való több évszázados tartozása ellenére, a várost Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt főtitkárának határozata alapján, az 1975-ös közigazgatási reform során a Katowicei vajdasághoz csatolták. 1999-ben visszaállt a hagyományos kapcsolata Krakkóval, és a Kis-lengyelországi vajdaság egyik nagyközsége lett.

― VI. Baltikum – Adria: Gdańsk – Grudziądz – Toruń – Zebrzydowice – Zsolna; VI/a (keleti): Grudziądz – Poznań és VI/b (nyugati): Katowice – Ostrava – Brno Kétségkívül azonban Sławków legfontosabb gazdasági aduja a fontos szállítási útvonalak metszéspontjában való elhelyezkedése. Mindenekelőtt itt van a széles nyomközű Linia Hutnicza Szerokotorowa végpontja négy átrakó terminállal együtt:

 Közlekedés Trzebinia fontos közúti csomópont. Déli határában vezet az A4-es autópálya, itt található a 79. számú országos főútvonal és a 791. számú vajdasági út.

1. Zespół Terminali Przeładunkowych LHS T1 – Polzug

Jelentős amelyen történik.

2. Zespół Terminali Przeładunkowych LHS T2 – Baza Przeładunku Rud Mittal Steel Poland S.A. Oddział Dąbrowa Górnicza 3.

Euroterminal Zespół Przeładunkowych LHS T3

vasúti csomópont, személyszállítás és

vasútállomással, árufuvarozás is

Terminali

4. Zespół Terminali Przeładunkowych LHS T4 – Sławków Południowy LHS Az Euroterminal területe a Katowicei Speciális Gazdasági Övezet Sosnowiec-Dąbrowai Alövezetéhez tartozik. o Légi közlekedés: Sławkówtól 37 km távolságban, északnyugatra, Pyrzowicében található a nemzetközi repülőtér (Międzynarodowy Port Lotniczy Katowice w Pyrzowicach). Ugyanakkor a Kraków-Balice repülőtér kb. 78 km távolságban van az A4-es autópályán és 50 km-re a 94. számú országos főúton haladva.

A városi piactér a 791-es főút felől  A város története o Őstörténet Trzebinia és területéről a legrégebbi régészeti lelőhelyen a lausitzi kultúra korai vaskori (Halstatti időszak) időszakából való bronzból készült tárgyakat és kovakészítményeket találtak.

Trzebinia Trzebinia – a XIV. században alapított település 1817-ben kapta meg a városi jogokat. A város a Kis-lengyelországi vajdaságban, a chrzanówi járásban található. 2012. december 31-i adatok szerint 20. 309 lakosa volt. Területe: 31,3 km². Trzebinia a Jaworzno-Chrzanów Ipari Körzethez tartozik.

Lausitzi kultúra (néha magyarosan luzsicai kultúra, ném. Lausitzer Kultur, ang. Lusatian culture) a szokásos elnevezése a Kr. e. 1200 – Kr. e. 800 közötti késő bronzkori kultúrának Közép-KeletEurópában, amelynek fő jellemzője az urnamezők kialakítása, azaz a hamvasztásos temetkezés szokása volt. (Nevét Lausitzról kapta.) Az urnamezős kultúrákhoz tartozik, egyes területeken a vaskorba is mélyen átnyúlt.

 Földrajz

A Hallstatt-kultúra ezzel szemben egy régészeti komplexum, ami az elnevezését a felső-ausztriai Hallstatt településről kapta, melynek közelében a XIX. század közepén több mint 900 kora vaskori (i. e. 750–450 körüli időszak) sírt tártak fel.

o Elhelyezkedése: Trzebinia város és nagyközség területe a Kislengyelországi vajdaság nyugati részében terül el, a Wyżyna Olkuska, a Pagóry Jaworznickie régió és a Rów Krzeszowicki mezorégió határán.

103

A kultúrkör Nyugat-Franciaországtól a Dunántúlig terjedt, az urnamezős kultúrából fejlődött ki, és elsőként használt tömegesen vasfegyvereket és eszközöket. Kapcsolatban állt a dél-franciaországi görög gyarmatvárosokkal és az etruszkokkal. Arisztokráciája hegyormokon vagy meredek dombokon létrehozott nagy kiterjedésű településeken, 8-10 méter magas faszerkezetű földsáncokkal megerődített várakban élt. Halottaikat kamrasírokba temették, a férfiak mellé vasból készült fegyvereiket, gyakran lovukat és kocsijukat helyezték.

A sziléziai-krakkói rétegek területén az első víztelenítő akna említése 1411-ből való. A XV. századig ez a terület királyi birtok volt, később, a király által adományozott privilégiumok útján, a krakkói lakosok jogot nyertek a környéken található gazdag cink és ólom mezők kitermelésére. A XIV. és XV. század fordulóján Trzebinia birtokosa a Karwaczjan herbu Zadora család lett. Mikołaj Kezinger megvásárolta a települést a Karwaczjanoktól, és 1415-ben Jagelló Ulászló király magdeburgi jogot és bányászati privilégiumot adományozott a településnek. Kezinger fia, Walther herbu Łabędź, új aknának nyitott Górkában, amit akkoriban Wierzaként ismertek. Kezingerekkel párhuzamosan a Tęczyński z herbem Topór nemzetség is ércet bányászott, amelyhez Siersza, Wodna és Myślachowice tartozott. A XV. század végén Trzebinia Jerzy Morsztyn kezére került, a XVI. században meg ezeken a területeken a krakkói lakosok a bányászat és a kohászat intenzív fejlesztéséhez kezdtek. o Újkor 1569-1584 között Trzebinia Jerzy Schilhra vel Silhra birtokába került, aki nevét Trzebińskire változtatta és Abdank címert kapott. Schilhra Trzebiński család kezén volt Terzebinia 1802-ig, amikor elhunyt Antoni Schilhra Trzebiński, a férfiág utolsó tagja. Trzebińskieknek köszönhetően a bányásztelepülés fénykorát élte és várossá kezdett fejlődni, ugyanis ekkor még nem volt városjogú. Franciszek Schilhra Trzebiński közbenjárására II. (Erős) Ágost lengyel királytól vásártartási jogot kapott, Antoni Schilhra Trzebiński külön kereskedelmi privilégiumot adományozott a zsidó népességnek.

A Hallstatt-kultúra kiterjedése o Középkor A terület, ahol korábban Trzebinia volt, a nagymorva államhoz tartozott. A Nagymorva Birodalom, egy közép-európai történelmi államalakulat, amely egyes történészek szerint 833 és a C. század eleje között létezhetett és melynek lakói a mai csehek, morvák és szlovákok ősei voltak. Határa kiterjedt a Morva folyó mindkét partjára, a mai Csehország, Szlovákia és Magyarország területére, de legnagyobb kiterjedése idején egyes szlovák és cseh történészek szerint a mai Románia, Lengyelország, Ausztria, Németország, Szerbia, Szlovénia, Horvátország és Ukrajna kisebb részeit is magában foglalta. Vannak azonban, akik a birodalom központját nem a mai Szlovákiába, hanem délre a Száva mellé teszik. A területet később a viszlánok földjéhez csatolása után a Polánok államához került, és 1795-ig Lengyelország része lett.

Trzebińskiek alapították a Szent Szaniszlótemplomot a szegénykórházzal együtt, amely 17831786 között pusztult el. Trzebinia Lengyelország felosztását követően Ausztriához került és Galiciához tartozott. o XIX. század A bécsi kongresszus döntésének megfelelően 1815. május 8-tól a Krakkói Köztársaság (Rzeczpospolita Krakowska, 1815-1846) része lett, amelyet Krakkó Szabad Városnak is neveztek.

A város kezdetei a középkorig nyúlnak vissza. Mai területének jelentős része majorsági jellegű udvari területek voltak. A Szent Péter és Szent Pál plébánia első említése 1325-ből való, Jan Długosz 1470-ben megemlíti plébániatemplomát, 1490-ben meg a pruszkówi föld verbuválókönyve említi. A XIII. és XIV. század fordulójára nyúlik vissza a gálma [cinkpát; néha kristályos, általában cseppköves, vesés, gumós halmazokban előforduló ásvány] bányászatának hagyománya a jelenlegi nagyközséghez tartozó területeken.

A Trzebińskiek kihalása után, az özvegy Krystyna Marasse közbenjárásának köszönhetően Trzebinia a Krakkó Szabad Város Szenátusa döntésének értelmében 1817. szeptember 6-tól városi rangra emelkedett.

104

1846-ban Trzebinia a Krakkói Köztársasággal együtt újra Ausztriához került, ás ebben az állapotában maradt Lengyelország 1918. évi függetlenségének visszaszerzéséig, amikor a Krakkói vajdasághoz került.

A háború idején Trzebinia területén két hadifogolytábor, három munkatábor és az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor altábora létesült. A háború idején a német megszálló pusztító politika miatt, közel 2000 trzebiniai lakost agyonlőttek, ami a város akkori lakosságának közel 1/3-át tette ki.

A XIX. század 20-as éveiben az akkori birtokos, Krystyna Marasse és fia, Ferdynand Marasse törekvéseinek ellenére Trzebinia adósság miatt kényszerből hosszú időre eladásra került.

1941-ben gumigyár létesült. 1944. augusztus 7-én angol bombázók támadták a trzebiniai kőolajfinomítót, melynek során számos személy meghalt.

Trzebionka és Górka a Samuelson zsidó család birtoka lett. Maga Trzebinia birtokosa a későbbiek során: Karol Estreicher, Karolina Piechocka, Józef és Maria Baranowscy, Gabriela Stępińska és August Raczyński volt. Trzebinia területe 1920-ig volt a Raczyńskiak kezében, amikor az udvarházat és egykor a Trzebińskiekhez tartozó földbirtokrészt Marian és Paula Zieleniewscy vásárolták meg.

1945. január 23-án Trzebiniát a szovjet hadsereg foglalta el. o A háború után Trzebinia a háború után a Krakkói vajdasághoz került. 1975-ben a közigazgatási reform következtében a Katowicei vajdaság része lett.

A XIX. és XX. században intenzív ipari, elsősorban nyersanyagipari fejlődés jellemezte. 1804-1843 között öt szénbánya, két cink öntöde és egy üveghuta alakult. A XIX. század második felében a bányászat további fejlődése mutatkozott, további szénbányák nyíltak és mélységi gálmabánya is. A XX. század elején Trzebiniához további nehézipari fejlődés kapcsolódott. A legfontosabb ipari üzemek, melyek ekkor létesültek: kőolajfinomító, villamoserőmű, cementmű valamint zsírgyár.

1957-1958 között alakultak a Zakłady Górnicze "Trzebionka" bányaüzemek, folytatva e területek legrégebbi hagyományát, a cink-ólom rétegek kitermelését. 1962-ben létesült az Elektrownia "Siersza II" (PKE S.A. – Elektrownia Siersza w Trzebini) villamoserőmű. 1961-ben a városhoz csatolták a Wodna települést (amelybe egykori települések tartoztak: Wodna, Trzebionka és Górka).

A nagy ipari tömörülés alapot teremtett a baloldali mozgalomnak. A két világháború közötti időben itt működött: a Lengyel Kommunista Párt – Komunistyczna Partia Polski (1918-1925), Lengyel Szocialista Párt – Polska Partia Socjalistyczna – Lewica, a Munkás Egyetemek Társasága – Towarzystwo Uniwersytetów Robotniczych, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetség – Komunistyczny Związek Młodzieży Polskiej valamint a Vörös cserkészet (Czerwone Harcerstwo). A baloldali mozgalmakkal párhuzamosan nagyon intenzíven működött itt a Marian Wojciech Luzar (1895-1939) katolikus pap, a Lengyel Cserkészet Főkápkánja által vezetett cserkészmozgalom.

Trzebinia-Siersza 1969. január 1-jén alakult Trzebinia város és Siersza település egyesülésével. 1975-ben, a Katowicei járáshoz csatolása után Trzebinia nagyközséghez csatolták, amelyhez Młoszowa, Dulowa, Karniowice, Psary, Bolęcin és Piła Kościelecka tartozott, így jött létre TrzebiniaSiersza város és nagyközség.

1903-ban a szalvatoriánusok telepedtek le Trzebiniában, akik 1908-ban hozzákezdtek az Úr Jézus Legszentebb Szíve-templom (Kościół Najświętszego Serca Pana Jezusa) építéséhez. o A II. világháború idején Trzebiniát már 1939. szeptember 1-jén bombázta a német légierő. A szempemberi hadjárat kezdetén ezeket a területeket fegyveresen védelmezte a Sziléziából érkezett "Śląsk" Operatív Csoport, amely a „Krakkó” Hadsereg része volt. A lengyel csapatok ellenállása gyorsan összeomlott és a németek már szeptember 5-én végrehajtották az első kivégzését a lengyel és néhány száz zsidó lakosság körében. Szeptember 9-én Trzebiniát a III. Birodalomhoz csatolták.

A Rynek madártávlatból 1977. január 25-én ide csatolták Myślachowice nagyközséget, Czyżówka, Płoki és Lgota falvakat, 1977. február 1-től a város és nagyközség neve Trzebinia lett. 1999. január 1-jén Trzebinia a Kis-lengyelországi vajdasághoz került és újra kapcsolatba lépett Krakkóval.

105

 Kultúra

A Szent Péter és Pál apostolok-templom (Kościół pw. Świętych Apostołów Piotra i Pawła w Trzebini) első írásos említése 1326-ból való, ekkor a település Trebina névn szerepelt a szentpéterfillérek összeírásban. Az első templom fából épült. Alapítói bizonyáraa Trzebiniában lakó lovagok voltak. A XIV. század második felében helyén falazott templom épült. Jan Długosz történész is megemlíti. A XVI. és XVII. századi vizitációk során leírták, hogy a falazott templomhoz fa harangláb tartozik. 1774 – 1783 között építették át. a jelenlegi plébániatemplom 1928-1975 között épült.

Terzebiniában számos kulturális rendezvényre kerül sor. Május 1-3 között, az alkotmány ünnephez kapcsolódó bemutatókat tartanak. A szalvatóriánusok kolostorában oratóriumi zenei koncerteket tartanak. Terzebiniában lengyel társastánc versenyeket, Függetlenség Ünnepe környékén koncerteket tartanak. Ezen kívül Trzebiniai Napok illetve a nagyközségi aratóünnep színesíti a programokat.  Oktatás Trzebinia területén 4 városi és 8 nagyközségi általános iskola működik, 3 gimnázium és 2 ipari iskola van. Trzebiniában ezeken kívül egy Közgazdasági-Vegyipari Iskolaegyüttes és egy Műszaki-Szolgáltató Iskolaegyüttes működik, továbbá 1 líceium is van.

o Az Úr Jézus Legszentebb Szíve plébánia (Parafia Najświętszego Serca Pana Jezusa w Trzebini) A plébánia a krakkói egyházmegye Trzebinia egyházkerületéhez tartozik. 1958-ban alakult. Szalvatoriánus plébánosok vezetik. 1997-ben a Fatimai Istenanya Szanktuáriuma lett.

 Sport A városban működik a III. osztályú Miejski Klub Sportowy Trzebinia–Siersza labdarúgó csapat, amely a Hutnik Trzebinia és a Klub Sportowy Górnik Siersza egyesüléséből jött létre.

Az Úr Jézus Legszentebb Szíve római katolikus plébániatemplom (Kościół Najświętszego Serca Pana Jezusa) 1908-1911 között Jan Karol SasZubrzycki (Jan Zubrzycki h. Sas, Tłuste, 1860. június 25.-Lwow, 1935. augusztus 4.) lengyel építész tervei szerint épült. 1954-1980 között Zygmunt Gawlik (1895-1961) építész tervei szerint átépült. (Bartosz Głowacki utca 3 alatt áll).

Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébániánál, Trzebinia-Sierszában működik az első osztályú Opoka Trzebinia asztalitenisz klub. A Gala Trzebinia férfi kosárlabda csapat 2000-ben alakult.  Természet Trzebinia növényállományának 43 %-a erdei növénytársulás. Található itt erdő, vízparti nádas, sziklagyep valamint számos védett növény is, mint például: turbánliliom (Lilium martagon L.), kövirózsa (Sempervivum L.), Szártalan bábakalács (Carlina acaulis), Szárölelő nyelvcsap (Streptopus amplexifolius) és alhavasi zászpa (Veratrum lobelianum). Közel 20 orchidea faj található itt.

Az Úr Jézus Legszentebb Szíve római katolikus plébániatemplom A szalvatoriánusok, Isteni Üdvözítő Társasága (lat. Societas Divini Salvatoris, SDS): klerikus szerzetes kongregációt – Apostoli Tanító Társaság néven 1881. december 8-án, Rómában alapította Franciscus Maria de Cruce (szül. Johann Baptist) (Gurtweil, Baden, 1848. jún. 16.-Tafers, Svájc, 1918. szept. 8.). A rend neve 1892-ben Katolikus Tanító Társaság, 1894-ben Isteni Üdvözítő Társasága lett. 1911-ben nyertek pápai jóváhagyást. Céljuk a hit terjesztése és védelme.

Az állatvilág tagjai: a foglyok, a fácánok, őzek, szarvasok, dámvadak, vaddisznók, rókák, vadnyulak, nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), a nyírfajdok (Tetrao tetrix), daruk és vidrák is. A trzebiniai erdőkben él néhány harkály faj is: nagy, fekete, zöld harkály és kis fakopáncs (Dendrocopos minor). Kígyók és vízisiklók is élnek itt.  Katolicizmus

Az Alapító megkívánta, hogy a tagok használjanak fel „mindenféle módot és eszközt, amelyet Krisztus szeretete sugall” annak érdekében, hogy „minden nép üdvösséget találjon” Őbenne. Központi gondolata az „üdvözítés ill. üdvözülés”.

Trzebinia lakóinak többsége római katolikus. A városban négy plébánia telálható: o Szent Péter és Pál apostolok-plébánia: a város legrégebbi plébániája.

106

A rend alapigéje: „Az az örök élet, hogy ismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3).

o Szent Barbara plébánia A Szent Barbara plébánia (Parafia św. Barbary w Trzebini) 1949-ben alakult. A plébániatemplom 1896-ban épült. Wodna kerületben található.

A missziót 1890-ben az indiai Assamban kezdték. 1892-ben Ausztriában, az USA-ban és Ecuadorban, 1894-ben Svájcban, 1898-ban Magyarországon (Temesvár), a trianoni béke után a határon kívülre kerültek, 1915-ben Németországban telepedtek meg. 1998-ban a lengyel tartományból telepedtek meg újra. Székhelyük Sződliget (váci egyhm.).

 Protestantizmus A város területén az Evangéliumi Pünkösdi Közösség (Chrześcijańska Wspólnota Zielonoświątkowa) gyülekezete és a Jehova Tanúi két Királyság-terme (ang. Kingdom Hall) is működik. A Bibliakutató mozgalom tagjai – Badacze Pisma Świętego (ang. Bible Students) – is működtetnek néhány gyülekezetet Trzebinia területén.

1901-ben a szalvatoriánus papok Trzebiniában új közösséget alapítottak, Lengyelország első ilyen gyülekezetét. Kezdetben épületet béreltek, 1903ban pedig 3 hektár földet vettek a vasútállomásnál, kolostor és templom építése céljából.

 Ipar A város régóta ipari központ. Itt működik a Górka Cement sp. z o.o. cementmű, amely a Mapei csoport része. A petrolkémiai ipart a Rafineria Trzebinia S.A. és melléküzemágai képviseli, amely 1999-től a Polski Koncern Naftowy Orlen Spółka Akcyjna csoporthoz tartozik (az üzemet 1895-ben gróf Andrzej Potocki alapította).

1910-ben szentelték fel a neogótikus stílusú templom alapkövét. Az építkezés az I. világháború kitörése miatt megszakadt. A befejező munkálatok 1954-ben indultak újra, 1961-ben fejeződtek be.

A templom tornya a 79. számú országos főútvonal felüljárója mellett (Długa út) 1962-ben a szalvatoriánusok elhozták Fatimából a Fatimai Istenanya csodatévő szobrát. 1967-ben a szobrot speciálisan elkészített kápolnába vitték át, 1997-ben pápai koronával ünnepélyesen megkoronázták és a templomot Fatimai Istenanya Szanktuáriuma rangra emelték. A templomban színes üvegablakok vannak, orgonája 35 hangú. 2013-ban basilica minor (lat. 'kisebb bazilika') lett.

Rafineria Trzebinia S.A. madártávlatból A cink és ólomérc kitermelésével és e fémek koncentrátumait gyártó Zakłady Górnicze "Trzebionka" már nem működik. A bányászattal foglalkozó Kopalnia Węgla Kamiennego "Siersza" kőszénbánya üzemen kívül van. A nemvas fémek öntésével foglalkozó Zakłady Metalurgiczne "Trzebinia" felszámolásra került. A textiliparhoz tartozó "Grevita-Textil" Sp. z o.o. a vasútállomás közelében lévő ipari parkban működik, az építőanyag (hungarocell) gyártással a Modern – Bud Sp. z o.o. foglalkozik.

Siersza Siersza – Trzebinia város lakótelepe. Siersza KiLengyelország legrégebbi helységeinek egyike volt, gazdag bányászati és energetikai hagyományokkal valamint nagy esztétikai értékekkel. Siersza közelében alakult a Kopalnia Węgla Kamiennego Siersza kőszénbánya és az Elektrownia Siersza.

A templom belseje

107

 Közigazgatási felosztása

o Siersza kőszénbánya Kamiennego Siersza)

Az egykori Siersza nagyközség területén jelenleg Trzeninia saját önkormányzatú négy lakótelepe található: Siersza lakótelep, Gaj lakótelep, Energetikusok lakótelepe és a Gaj Zacisze telep (ez 2008-ban alakult). A négy lakótelepen jelenleg közel 6 200 személy lakik.

(Kopalnia

Węgla

A bánya 1861-ben nyílt meg, amikor a bányát "Nowa Izabela" (Új Izabella) néven helyezték üzembe (a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-t elődjét, a Szent István Kőszénbánya Rt.-t is 1861-ben hozták létre). 1884-ben nyílt meg az új "Artur" akna, amelytől a bánya a nevét kapta. 1947-ben hozzákapcsolták a "Zbyszek" bányát, és így "Siersza" közös név alatt egyesült. 1951-ben a Tenczynekben lévő "Krystyna" bányával társult.

 Siersza története Siersza 1954-ig falu volt. Siersza nagyközség ebben az évben alakult több kisebb település csatlakozásával. Siersza, mint önálló település 1968 végéig létezett, 1969-től 1977. január 31-ig Trzebinia-Siersza társtelepülése volt. A XX. század 50-es éveinek végén Siersza területén jött létre Gaj lakótelep, amely a XX. század 70-es éveinek végéig átépült. A villamos erőművet – jelenleg a trzebiniai Elektrownia Siersza – 1962-ben helyezték üzembe a lakóteleppel együtt. A további építkezések során, a XX. század 90-es éveinek elején jött létre a modern Energetikusok lakótelepe, melyből 2008-ban felosztás révén létrejött a Gaj Zacisze lakótelep. o A Legszentebb Szűz Mária Szeplőtelen Szíve plébánia – Parafia Niepokalanego Serca Najświętszej Maryi Panny NMP w Trzebini (Sierszy)

Wanda Jakubiak bányásztechnikus, trzebiniasierszai lány, 1979-1982 között levelezőpartnerem

Siersza és a környező területek az 1946-ban alakult Legszentebb Szűz Mária Szeplőtelen Szíve plébániához kerültek. A plébánia Adam Stefan Sapieha kardinális, krakkói püspök akaratából jött létre. Az első fatemplom az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor két barakkjából épült. Ez több éven át szolgált. 1951-ben a plébánia területén rejtőzködött Bolesław Kominek (1903-1974) wrocławi kardinális. Alapos felújítás után, 1971. augusztus 29-én szentelte fel Karol Wojtyła krakkói kardinális.

A XX. század 70-es éveiben épült meg és adták át használatra Európa első földalatti szénútvonalát, amely a KWK Siersza kőszénbányát a Elektrownia Siersza villamos erőművel kötötte össze, amely lehetővé tette szállítószalag segítségével a szénszállítást a villamos erőműbe.

Forrás: foto PTWP A XX. század 90-es éveiben a fő üzembe az "Artur Główny", "Artur Nowy", "Artur IV" és "Artur III" aknák tartoztak, ezeken kívül még a "Zbyszek" és "Paula" aknák is Trzebiniában működtek, a "Zofia" akna és a "Misiury" ventillációs akna Sierszában, a "Walter" ventillációs akna Myślachowicében valamint a legfiatalabb "Wschodni" (Keleti) akna Karniowicében. Az "Artur-Główny", "Zbyszek", "Walter", "Zofia" ás "Wschodni" aknáknál átlevegőztető ventillátorok működtek.

Siersza falazott temploma A falazott templom építése 1982-ben kezdődött. A templom tervei a betlehemi templomok egyikére hasonlít. Az új templom harangjait 1995-ben szentelték meg. 2000. október 29-én Franciszek Macharski kardinális szentelte fel az új templomot.

108

1999. november 1-jén megkezdődtek az aknák és létesítmények üzemen kívül helyezése és 2001-ben a bányák bezártak. Az épületek és a létesítmények tönkrement állapotban vannak, a terület meg elgyomosodott. A trzebiniai "Zbyszek" aknát és létesítményeit és az egyik aknatornyot mint a trzebniai föld bányászati emlékét megőrizték. Ezen a helyen, más bányaépületekben kiállítást szerveztek a trzebiniai bányaipar emlékeiből. A villamos erőmű madártávlatból A városban működő 1. és 2. energerikai blokkokat 1999–2002 között fluidágyas és elektrofilteres modern energetikai blokkok váltották fel valamint a legmodernebb generációjú 153 MW névleges teljesítményű kondenzációs turbinával látták el. A modernizáció következtében a villamos erőmű hasznos teljesítménye 813 MW-ra nőtt.

A trzebiniai "Zbyszek" akna Jelenleg a bányaipar újraindítását tervezik. o Villamos erőmű A villamosiparhoz tatozó Elektrownia Siersza hőerőmű tartozik. 2000. december 29-től a Tauron Wytwarzanie S.A. (korábban: Południowy Koncern Energetyczny S.A.) tagja. Az első erőmű lengyel és francia tőke bevonásával 1913-ban épült, az Elektrowni Siersza Wodna teljesítménye 5 KW volt. 1928-ban maximális teljesítménye 22,5 MW lett.

A sierszai villamoserőmű műholdas képe 2000 decemberében a villamos erőmű a Południowy Koncern Energetyczny S.A. (jelenleg: Tauron Wytwarzanie S.A.) egyik tagja lett. 2009-ben kikapcsolták a 4. számú energetikai blokkot. A villamos erőmű teljesítménye 2009-ben 666 MW volt.

Babice Babice – a falu a Kislengyelországi vajdaságban fekszik, a chrzanówi járásban. Babice falu területe 1089,5 ha. 1975-1998 között a település közigazgatásilag a Katowicei vajdasághoz tartozott.

Elektrownia Siersza Wodna 1913-1960 között (Mirosław Pabis gyűjteménye)

1866. április 2-án, Babicében keresztelték meg Franciszek Hodurt (*Żarki, 1866. április 1. vagy 2.†Scranton, USA, 1953. február 16.), aki legendás szervező és a 1907-1953 között az amerikai Lengyel Nemzeti Katolikus Egyház első püspöke volt. Franciszek Hodur patrióta, újságíró és költő volt.

A villamos erőmű 1958-1970 között épült fel (az első két blokkot – mindegyik 130 MW – 1962-ben helyezték üzembe, a további négy 120 MW-os blokkot 1969 – 1970 között), mint üzemi villamos erőművet. 1990 után, környezetvédelmi jellegű korszerűsítés keretében két blokkot füstgáz-kéntelenítő berendezéssel láttak el.

A falu területén működik a római katolikus egyház Mindenszentek Plébániája.

109

Egyes források szerint a IX. században a Lipowa nevű óvár állt itt. 1243 előtt ezek a területek a kislengyelországi Gryfit családhoz tartoztak, majd rövid ideig a Staniątkiban lévő Bendek-rendi kolostorhoz, amelynek főnöknője a babicei birtokok (amelyhez Lipowiec tartozott) tulajdonosának – Klemens Gryfita z Ruszczy – lánya volt.

Lipowiec A Babice feletti Lipowiec dombon találhatók a Lipowiec vár jó állapotban fennmaradt romjai. A vár a 780. számú vajdasái út mellett kialakított parkolóból kényelmes sétával megközelíthető.

A bencés nővértől ezeket a területeket Jan Prandota – Jan Prandota z Białaczowa herbu Odrowąż (*Białaczów, 1200 k.-†Krakkó, 1266. szeptember 20.) – krakkói püspök (1242–1266) vásárolta meg, a krakkói püspökség birtokaihoz csatolva, amelyekhez egészen 1789-ig tartozott. Jan Prandota építtette fel, vagy építtette át a dombon lévő erődítményt, ekkor még favárat, de lehet, hogy már falazott tornyot, melynek legrégebbi részei a XIII. század második feléből származnak. A falazott vár nagy valószínűség szerint fokozatosan kezdett kiépülni a XIII. század msodik felétől egészen a XIV. század elejéig. Léteznek feltevések és helyi legendák, melyek szerint korábban állt itt egy koraközépkori óvár, fa rablóvár, melyet Mazóviai Konrád (lengyelül: Konrad I Mazowiecki), (1187 – 1247. augusztus 31.) herceg heveinek vára pusztulása idején V. Boleszláv, más néven Szemérmes Boleszláv (lengyelül: Bolesław V Wstydliwy), (1226. június 21. – 1279. december 7.) fejedelem égettetette fel.

Lipowiec vár és környéke Lipowiec – a krakkói püspökök egykori vára, romos állapotban maradt fenn egy mészkő domb (362 m tszf.) tetején melyről a nevét kapta. A vár a Tenczyński hátságon, a "Lipowiec" természeti rezervátum területén található, Wygiełzów és Babice falvak szomszédságában. A járás egyik turista látványossága.

― Jan Muskata krakkói püspök idején A XIII. század végétől a krakkói püspök (1294-ben) a már Sławkównál ismertetett Jan Muskata, a korszak színes politikai alakja lett. Éppen ő lett a püspökség és ezzel együtt Lipowiec várának új gazdája, amely elég jelentős szerepet játszott, mint támaszpont az I. Ulászló, más néven Kis Ulászló (lengyelül: Władysław I Łokietek), (1261 – 1333. március 2.) elleni küzdelemben. Muskata, hivatala betöltésének kezdetétől, mind gazdasági, mind pedig katonai szempontból püspöksége pozíciójának megerősítésére törekedett. E tevékenységek egyik nyilvánvaló tünete a városok és a várak építése és átépítése volt egyházmegyéjének területén. Ezek egyike volt Lipowiec, amelyet Muskata nagymértékben átépíttetett, habár nehéz pontosan meghatározni a megkezdett építési munkálatok skálájt. Jan Muskata püspök fejezte be a falazott vár építését a magas kerek toronnyal.

A vár bejáratánál

Muskata pártfogói, II. Vencel (csehül Václav II., lengyelül: Wacław II Czeski), (1271. szeptember 17. – 1305. június 21.) cseh és lengyel király valamint utódja, III. Vencel (csehül Václav III., lengyelül: Wacław III Przemyślida) (Prága, 1289. október 6. – Olmütz, 1306. augusztus 4.) halála után éppen Lipowiec vára volt a püspök utolsó menedékhelye egészen 1312-ig Łokietek hadai elől.

 A vár története A domb, melyen jeleleg a várrom található, stratégiailag a Krakkó-Szilézia közötti útvonal melletti fekszik. A Piast monarchia szétdarabolásának időszakában, a politikai instabilitás bizonyítékaként a domb tetején kisebb őrtornyot emeltek, amely a kereskedelmi útvonalat védte.

110

A Piastok közötti harcok időszaka és az uralom megszilárdulása után, III. Kázmér (Kowal, 1310. április 30. – Krakkó, 1370. november 5.), más néven Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki), lengyel király 1333. évi trónra kerülését követően Lipowiec vára határvár szerepét töltötte be, biztosítva a Kis-Lengyelország és Szilézia között itt vezető kereskedelmi utat.

Az egész építmény elég mély árok veszi körül, amely felett fa felvonóhíd vezetett keresztül a kapuhoz, ahol ajtó állt a gyalogos forgalom rendelkezésére.

A vár kinézete a XIII. század végétől a XIV. század első feléig terjedő időszakban nem ismert. Csak azt tudni, hogy már ekkor kőből épült torony állt itt, melyről a jelenlegi torony alsó szintjeinél folytatott kutatás tanúskodik, amelyek éppen ebből az időszakból valók. Ugyanakkor nem volt ez ekkoriban az épülettömb szerves része, csak egy különálló létesítmény, melynek célja a közelében található bejárati főkapu védelének erősítése volt.

A XV. század elején a huszita háborúk idején katonailag megerősítették és modernizálták a várat, mert a husziták egyik bázisa a sziléziai Gliwicében helyezkedett el, ahonnan fegyveres hadjáratokat vezettek Kis-Lengyelország területére.

A vár délkeleti oldalán jelentősen kisebb gazdasági jellegű faépületek épültek, melynek során kialakult a külső vár, amelyet később (valószínűleg a XV. század végén) fallal vettek körül, bejárati kapuval.

A vár átépítésében jelentős szerepet vállaló ismertebb krakkói püspökök közé tartozott Wojciech Jastrzębiec krakkói püspök, gnieznoi érsek, Lengyelország prímása valamint Zbigniew Oleśnicki krakkói püspök. Ezeknek a személyeknek a vár átépítésében játszott szerepéről tanúskodik többek között a felsővár udvarának falában elhelyezett címerpajzs.

A – belső udvar, B - torony, C – külső vár, D – védőfalak ― Forrás: Zamki i dwory obronne ziemi krakowskiej, Marian Kornecki, Kraków 1966 A XIV. és XV. században a vár használatának megfelelően többszöri építkezéseknek, átépítéseknek és felújításoknak esett alá. Kiváltképpen a XV. században a létesítmény jelentősen megnőtt az átépítés során a jelenlegi formájához hasonlóan, a tüzérség igényeinek figyelembe vételével.

Püspöki címerpajzs a vár falában ― Wojciech Jastrzębiec püspök idején Wojciech Jastrzębiec (*Łubnice, 1362 k.†Mnichowice, 1436) – 1399–1412 között poznani püspök, 1412–1423 között krakkói püspök, 14231436 között gnieznoi érsek és Lengyelország prímása, a Korona kancellára. A Krakkói Papnevelő Szeminárium befejezése után, 1384-ben szentelték pappá. Jagelló Ulászló udvarában működött, Hedvig királynő kancellára volt. 1399-ben IX. Bonifác pápa nevében keresztelte meg Jagelló Ulászló és Hedvig leányát, Erzsébetet.

A torony rekonstrukciója a kiállításon

111

―

Gyakran járt diplomáciai küldetésben a pápánál és Luxemburgi Zsigmondnál (németül: Sigismund von Luxemburg), (Prága, 1368. február 14. – Znaim, Morvaország, 1437. december 9.) magyar, német és cseh királynál, a későbbi német-római császárnál.

Zbigniew Oleśnicki krakkó püspök, majd lengyel érsek idején

Zbigniew Oleśnicki herbu Dębno (*Sienno, 1389. december 5.-†Sandomierz, 1455. április 1.) – 14231455 között krakkói püspök, 1449-től a lengyel nemzet első kardinlisa, II. Ulászló, eredeti nevén Jagelló (lengyelül: Władysław II Jagiełło, litvánul: Jogaila, Litvánia, 1351. körül – Gródek, 1434. május 31. vagy június 1.) és Magyarországon I. Ulászló, Lengyelországban III. Ulászló (lengyelül: Władysław III Warneńczyk) (Krakkó, 1424. október 31. – Várna, 1444. november 10.) tanácsosa, szónok.

 Krakkói püspök és kardinális Oleśnicki 1415-ben a krakkói Szent Flórián társaskáptalan plébánosa lett. 1423-ban krakkói püspök lett. Mint püspök ellenezte Lengyelország és a cseh husziták szövetségét, és fellépett Witold litván nagyherceg királlyá koronázása ellen. 1421-ben a Luxemburgi Zsigmond ellen harcoló cseh husziták felajánlották neki a cseh koronát, amit ő elfogadott. Helytartónak elküldte Žygimantas Kaributaitis herceget, akit azonban rövidesen elüldöztek a táboriták Prágából. Oleśnicki 1424-ben előmozdította egy huszita ellenes ediktum kiadását Wieluńban, és a XV. század 20-as és 30-as éveiben, a cseh delegáció Krakkóban tartózkodása idején kétszer is kiközösítette a várost. 1429-ben Witold újból bejelentette igényét a litván királyi címre, amit Jagelló Ulászló húzódozva elfogadott. Jagelló álláspontjának ellenére Oleśnicki 1430-ban eredményesen megakadályozta Witold nagyherceg litván királlyá koronázásának terveit, és még mielőtt Witoldot megkoronázhatták volna, 1430-ban meghalt. 1431 és 1432 között a Német Lovagrend és a Litván Nagyfejedelemség még egy háborút indított a lengyel király ellen, de 1433-ban a husziták a lengyel király biztatására betörtek a lovagrend területeire, ami tovább csökkentette a rend erejét. 1433-ban a németföldön keresztül söprő cseh husziták (táboriták) Prokop András vezetésével feldúlták a lovagok pomerán területeit egész a Balti-tengerig.

Zbigniew Oleśnicki püspök  Származása és képzése Jan Oleśnicki herbu Dębno, a krakkói föld bírájának fia. Krarrierjét II. Ulászló lengyel király támogatta, jutalmul, mert a grunwaldi csatában megmentette életét. Jan Długosz (Brzeżnica, 1415. december 1. – Krakkó, 1480. május 19.) utalása szerint Zbigniew megóvta akkor az uralkodót

Jagelló Ulászló élete vége felé Oleśnicki döntő befolyással volt az állam politikájára. I. Ulászló, Lengyelországban III. Ulászló (lengyelül: Władysław III Warneńczyk) (Krakkó, 1424. október 31. – Várna, 1444. november 10.) elsőszülött fiúként, II. Ulászló uralkodásának 38. évében született, ezért apja azonnali lépéseket tett a trónöröklés biztosítására, de 1431-ig apjának a második, Cillei Annával kötött házasságából született lánya Hedvig hercegnő volt a trónörökös, hiszen Ulászló herceg nővére III. Kázmér lengyel király dédunokájaként tartott igényt a lengyel trónra, míg Ulászló herceg nem volt a lengyel királyi ház, a Piast-dinasztia leszármazottja.

1410. július 15: Jagelló Ulászló lengyel király és Vytautas litván nagyfejedelem tönkreveri a Német Lovagrend seregét a grünwaldi csatában. A lengyel vezérek közül Vytautas egyszerűen mindenütt ott volt és egymás után hullottak el alóla a lovak. Jagelló volt a főparancsnok és nem is vett részt a harcban; csak akkor forgott veszélyben az élete, amikor egy lovag, Diepold von Köckritz kicselezte a királyi testőrséget és rátámadt, de a király titkára, a tizennyolc éves Zbigniew Olesnicki (a későbbi bíboros) párviadalban legyőzte.

II. Ulászló uralkodása idején Lengyelország KeletEurópa egyik vezető hatalmává vált, ugyanekkor erre az időszakra esik a lengyel főpapság és főnemesség megerősödése is, így Ulászlónak őket kellett megnyernie célja eléréséhez. Évekig tartó kötélhúzás kezdődött a király és nemessége között, és végül az 1430-ban Jedlniában tartott tárgyalások alkalmával a nemesség újabb privilégiumokat csikart ki magának.

Zbigniew Oleśnicki tanulmányai után, amelyet 1406-ban kezdett a Krakkói Akadémián, a királyi kancellárián dolgozott, fokozatosan haladva előre az egyházi ranglétrén is. Jan Oleśnicki herbu Dębno életének fontosabb eseményeiről, a királyi kancellárián való működéséről naplószerű feljegyzéseket vezetett. Műve azonban nem maradt fenn.

112

Zbigniew Oleśnicki 1430-ban, Lipowiecben tartózkodott. Ő és Wojciech Jastrzębiec püspök birtokossága idején fejezték be a vár alapos átépítését. A sokoldalú alapterületen épült építmény fényűző rezidencia lett. A lakóépületekkel körülvéve kis belső udvar helyezkedett el, a külső várat fal vette körül, a tornyát megmagasították és átalakították a lőfegyverek használatához. A vár ekkor vette fel mai alakját.

Az országgyűlés után magyar bárókból álló küldöttség indult Krakkóba, amely 1440. március 8án egyezett meg Ulászlóval a magyar királlyá koronázás feltételeiről, ezért Ulászló megválasztásának napját sokszor ezzel a dátummal adják meg. A magyar történelemben ez volt az első alkalom, hogy a köznemességnek döntő szava volt a királyválasztásban. Ulászló királyságát feltételekhez kötötték.

Az 1433-ban Krakkóban szentesített törvények drámaian csökkentették a lengyel király hatalmát, többek között a király a nemesség jóváhagyása nélkül nem verethetett új pénzt és a nemeseknek jogukban állt gyűléseik alkalmával a király jelenléte nélkül is intézni az ország ügyeit. Az engedmények megtették hatásukat, mert II. Ulászló halála (1434. június 1.) után fiát III. Ulászló néven Krakkóban lengyel királlyá koronázták. III. Ulászló ekkor még kiskorú volt, ezért a tényleges hatalmat a királyi tanács és elsősorban a nagy befolyással rendelkező krakkói püspök, Zbigniew Oleśnicki gyakorolta. Ulászlót 1438 decemberében ismerték el felnőtt korú uralkodónak.

III. Ulászló lengyel király halála után testvérét, V. Jagelló Kázmért koronázták lengyel királlyá 1447. június 25-én. Kázmérnak, mint litván nagyfejedelemnek a megkoronázása lengyel királlyá csak a perszonáluniót állította vissza, az 1386. évi állapotnak megfelelően. A két állam intézményei külön maradtak, a horodłói unióban foglalt megállapodások nem érvényesültek. Uralkodásának első évei nehéz politikai küzdelmek között teltek. A király megtagadta főuraktól kiváltságaikat. Legfőbb ellenféle Zbigniew Oleśnicki volt, a hatalmas krakkói érsek, aki a litván ellenzéket is és bujtogatta a király ellen. Oleśnicki befolyása korlátozásának érdekében IV. Kázmér erőfeszítést tett, hogy megszerezze főkegyúri jogot az Egyház fölött. Abban az időben (1447-49) Rómában két jelölt küzdött a pápai trónért, V. Miklós, az 1447-ben törvényesen megválasztott pápa, és V. Félix, 1440-től ellenpápa. IV. Kázmér Miklóst támogatta, Oleśnicki pedig Félixet. Így, amikor Félix véglegesen elvesztette a küzdelmet, Kázmér szerzett erősebb pozíciót, és lehetősége nyílt a lengyel püspökök kiválasztására.. De az Oleśnickivel való politikai harc csak az érsek halálával (1455) szűnt meg végleg. Kázmér rákényszerült a nemesek kiváltságainak megerősítésére is 1453-ban, amikor szüksége volt a támogatásukra a Német Lovagrend elleni háborúban.

A püspök címere 1435-ben a német lovagok felújították a háborút Lengyelország ellen. Az év utolsó napján a brześći békével lezárult az 1435-ös háború is, amiben a lovagoknak szintén nem sikerült hatalmukat visszaállítani. 1435-ben a rendnek fel kellett adnia minden eddigi reváns kísérletét a lengyelekkel szemben, de eddigi vereségeik után kész csoda volt, hogy az új béke nem volt kedvezőtlenebb, mint a toruńi.

Oleśnicki krakkói püspökként három szinódust vezetett (1436-ban, 1443-ban valamint 1446-ban), nagymértékben propagálva Szent Szaniszló püspök kultuszát. Zbigniew Olesnicki, az első lengyel bíboros, megvásárolta a siewierzi hercegséget, és a krakkói püspök 1795-ig hercegi címet viselt. 1444ben Zbigniew Oleśnicki Lipowiecben állította ki a siewierzi hercegség privilégiumát.

Magyarországon Habsburg Albert király – aki egyúttal Csehország királya is volt – 1439. október 27-ei halála utat nyitott a nemzeti és udvari pártok trónharcaihoz. Két jelentős párt alakult ki. A Habsburg-pártiak azt akarták, hogy Albert még meg sem született fiúutódja – a későbbi V. (Utószülött) László – kerüljön a magyar trónra. A nagyobb erőt képviselő és a pápa által is támogatott németellenes párt úgy vélekedett, hogy a fenyegető török veszély miatt az ország kormányzását nem lehet egy csecsemőre bízni, ezért Ulászló magyar királlyá koronázását szorgalmazták.

1449-ben Zbigniew Oleśnicki karninális testvérével, Jan Głowacz Oleśnickivel (1400 k.– 1460) együtt megalapították a pińczowi pálos apátságot. Elkötelezetten huszitaellenes volt. 1453-ban Krakkóba hívta Kapisztrán Szent Jánost (olaszul Giovanni da Capestrano, *Capestrano, 1386. június 24. – †Újlak, 1456. október 23.), és tanítványainak kolostort alapított. A katedrálisban állandó gyóntatókat és hitszónokokat nevezett ki.

1440. január 1-jén a budai országgyűlés Ulászlót választotta magyar királlyá.

Kázmér lengyel királyként sem folytatott kezdeményező külpolitikát, ám amikor a Poroszok 1454-ben fellázadtak hűbéruruk, a Német

113

Lovagrend ellen, és Kázmér védelmét kérték, az uralkodó felismerte: itt a pillanat, hogy megtörje a lovagok hatalmát, és március 6-án lengyel birtoknak nyilvánította Poroszországot. Amikor emiatt kitört a háború, a lengyel hadak ugyan súlyos vereséget szenvedtek szeptember 18-án Konitznál, Kázmér kitartásának és makacsságának köszönhetően az 1466-os második toruńi béke mégis a lengyeleknek kedvezett.

Az Erdélyben is működő, Petrovics Péter temesi bán által támogatott Francesco Stancaro Jézust emberi természetűnek nyilvánította, aki nem lehet közbenjáró az imáknál.

Zbigniew Oleśnicki kardinálist (†1455) a waweli Székesegyházban temették el. A székesgyház szentélykörüljárójának déli szárnyában, Nagy Kázmér szarkofágjától jobbra látható a falba építve Zbigniew Oleśnicki kardinálist ábrázoló bronz tábla, mely 1900-ban a bécsi Kacpar Klemens Zumbusch műhelyében készült.

Amikor Stancaro Lengyelországból eltávozva, 1554-ben Petrovics Péter munkácsi várparancsnoknak udvarába orvosul szegődött el, majd követve urát, vele együtt a temesi bánságba (Bél: Adparatus ad Históriám Hungáriáé. I. köt. 74. L), onnan pedig 1554 végén Kolozsvárra ment, az óvárii (1554) és tályai zsinatok után (mindkettőről Dávid F. emlékezett meg a Dialysis Bs lapjain) a Beszterce-vidéki lutheránus papok 1554 nov. 1—5-ig (Dr Borbély: Unitárius polemikusok Magyarországon, Kvár, 1909. 51. 1.) Széken zsinatot tartottak ellene.

Francesco Stancaro 1550-ben volt a Krakkói Akadémia héber tanára. Pińczówban is működött. Röviddel ezután Lipowiecben tartották fogva nézeteiért. 1551-1552 között az AlbertusUniversität Königsberg professzora volt.

A XV. században a továbbiakban őrtorony valamint a krakkói püspökök rezidenciájának szerepét töltötte be, ugyanakkor a lelkészek börtönéül is szolgált. Az új szerepe miatt az építkezés során több helyiséget alakítottak ki, amely bizonyára ebben az időszakban ment végbe. Lipowiec legismertebb foglyai közé tartozott ebben az időszakban Mikołaj z Buska (a Buskoból való Miklós) apát, akit 1437ben tartottak fogva a torony alatt. Mikołaj apát akkori életkoráról hiányoznak az adatok. Mikołaj bernardinus (ferences) volt Wymyślinbe (ma Skępe). Mikołaj után a skępei kolostor (Kościół i klasztor pw. Zwiastowania NMP w Skępem) könyvtárában 17 kéziratos mise beszéd maradt fenn. Ezek a beszédek 1572-ben, Krakkóban hangzottak el II. Zsigmond Ágost (Krakkó, 1520. augusztus 1. – Knyszyn, 1572. július 7.) lengyel király halála után.

A zsinat jegyzőkönyvét Dávid Ferenc 1555-ben vitairat alakjában Dialysis scripti Stancari contra primum articulum synodi Szekiensis (Melanchtonnak 1553-ban megjelent „de controversiis Stancari responsio"-jával megtoldva) címen nyomtatta ki. Mellőzve úgy a széki zsinatnak, valamint a Dialysis-nek ismertetését (mindkettőt lásd: A. Schullerus: Die Augustanu in Siebenbürgen. Archiv d. V. für siebenbürgische Landeskunde. N. F. 1924. 169—175. 1.), Erasmus Sarcerius superintendensnek Stancaro ellen 1555ben kiadott könyvében szó szerint ez olvasható: „Kerülni kell s az egyházból kizárni, sőt szállásadástól is eltiltani minden eretnekeket és hamis tanítókat, minők az anabaptisták, Zwinglikövetök, Osiandristák és a csaló (impostor) Stancaro hívei."

A lipowieci várat övező várárok elsekélyesedett, és kőpillérű hidat építettek benne, és a vár is átépítésen esett keresztül. Talán a legnagyobb munkálatok ebben az időszakban történtek. A XVI. században a vár birtokosai Jan Konarski herbu Abdank (*Konary, 1447-†Krakkó, 1525. április 3.) és Andrzej Zebrzydowski herbu Radwan (*Więcbork, 1496-†Września, 1560. május 23.) püspökök voltak. Az ő címereik is megtalálhatók a vár falában. Ekkor növelték meg a torony alatti börtön területét, és két félbástyát építettek a külső várhoz vezető útra, kialakítva a kapu előtti területet. A lipowieci vár egyházi börtön szerepe a XVI. századtól megnőtt, ami kétségtelenül a reforáció terjedésével állt kapcsolatban. Nem csak más vallásúakat börtönöztek be itt, de lelkészeket is, közönséges bűntényekért, mint például a ferences testvéreket – krakkói ferencesek – Albert Fontini, a cseh-lengyel ferences tartomány biztosának meggyilkolásáért.

A széki zsinat döntése következtében Stancaronak el kellett távoznia Kolozsvárról. Ekkor ecsedi Báthori György főúrnak udvarába ment tanítónak. Patrónusa 1555. február 24-én Erdődre zsinatot hívott össze azért, hogy az az akkori hitforrongások közepette a szükséges dolgokban határozatokat hozzon. Ez az ú. n. erdödi második zsinat Stancaronak várakozása ellenére lutheránus hitű megállapításokat hozott. Kitűnik ez különösen az úrvacsoráról való III. cikkből, amelyben ez van: „valljuk, hogy az úrvacsorában Krisztus teste és vére igazán és valósággal jelen van és a kenyérrel és borral adatik az azokat vevőknek"; továbbá: „mi nem tanítjuk, hogy átlényegülés lenne az úrvacsorában.

A leghíresebb foglyok közé tartozik többek között Franciszek Stankar, tulajdonképpen Francesco Stancaro (*Mantua, 1501.-†Stopnica, 1574. november 12.), olasz származású teológus, a Krakkói Akadémia héber tanára, katolikus pap volt.

Minthogy pedig a XIX. cikk szerint" e zsinaton „elhatározta a közönség, hogy mindazokat, akik' ebben az egyházi hatóságban akár hamis tudományok, akár rossz életök miatt vádoltatnak, meg kell idézni, tudományok és életök felöl

114

számadásra kell venni, amit ha teljesíteni vonakodnának, meg kell őket hivataluktól fosztani" (Kiss Áron: A XVL században tartott magyar református zsinatok végzései. Bpest, 1881. 33—34. 1.), Stancaro, aki csak nem is régen a legélesebb ellentétben állott Melanchtonnal, elnevezvén őt a többek között „Észak Antikrisztusának" (Antichristus Septemtrionis), egészen természetesen vonakodott számadást adni hitéről e lutheránus egyházi hatóságnak s így ecsedi Báthori György udvarából eltávozni kényszerült. Ugyanekkor és ugyanilyen okból kellett 1552 óta viselt debreceni lutheránus lelkészi állásáról eltávoznia Kálmáncsehi Sánta Mártonnak is. (Sehwarz: Die AbendmahlstreAtigkeiten. Archiv für siebenb. Landeskunde. N. F. II. 246—90. L; Pokoly J.: Az erdélyi református egyház története. I. köt. 104. 1.) Mindketten az épen akkor Lengyelországból hazatérő Petrovics Péter környezetéhez szegődtek.

1629-ben tűzvész pusztítja és később, 1655-ben a svéd csapatok dúlják, megkezdődik a vár fokozatos pusztulása. Az 1629 augusztusában feltámadt tüzvész során főleg a külső vár faépítményei szenvedtek sokat, de a tűz a fellegvárig is eljutott. Az 1645-ben készült leltár tanúskodik a nagymértékű pusztulásról. Néhány évvel a tűzvész után, a XVII. század 40-es éveiben Jan Zadzik püspök építtette át a külső várban található gazdasági épületeket. A várat már nem alakították át lakó építmény céljára, a kényelmetlen vár helyett a közelében fából új püspöki udvarházat építettek. ― A svéd özönvíz idején Az Özönvíz idején a svéd hódítók Károly Gusztáv svéd király erős sereggel betörnek Lengyelországba, elfoglalják Varsót, Litvániát, Krakkót. Segíti őket ebben a széthúzó lengyel főnemesség is. János Kázmér gyengekezű uralkodó, vesztes csaták és megfutamodások után elmenekül Sziléziába. Azonban szabadságot ígér a népnek, s az újjászerveződő lengyel hadak megfordítják a háború menetét. Ennek legfontosabb eseménye Czestochowa ostroma, ahol a védők sikeresen állnak ellen. Varsó visszafoglalása után bár II. Rákóczi György a svédek oldalán beavatkozik a háborúba, az oliwai béke lengyel győzelmet hoz.

Petrovics Péter (suraklini) (1485 körül – Kolozsvár 1557. október 13. vagy 15.) tiszántúli nagybirtokos főnemes, Szapolyai János király rokona és odaadó híve, temesi bán, János Zsigmond egyik gyámja, Fráter György politikai ellenfele, a magyarországi reformáció egyik fő támogatója, az "első kálvinista főúr" volt. Francesco Stancaro 1558-ban tért vissza Lengyelországba, ahol számos helyen hírdette nézeteit. Stancaro 1563-ban a Breszti biblia egyik fordítója volt, de a lengyel irodalmi nyelv fejlődése szempontjából a katolikus bibliafordítások játszottak meghatározó szerepet.

A svédek 1655. október 9-én foglalták el Lipowiec várát, és főhadiszállást rendeztek be benne, a közelben folyó Visztula vízi útvonal ellenőrzése céljából. A svédek a várat nem alakították át a korszerű tüzérségi védelem céljára. Az özönvíz idején két éven keresztül Wirtz tábornok helyőrsége tartózkodott. Würtz (Wirtz) Paul (1612-1676) vezérőrnagyként szolgálta végig a kis északi háborút. Krakkó svéd helyőrségének a parancsnoka volt. A lengyel hadosztályok elől Krakkóba való kivonulásuk során a megszállók felgyújtották a várat.

Lipowiec vár a XVII. század első felében Zygmunt Lis szerint ― Forrás: Zamki i inne warownie Wyżyny Krakowsko-Częstochowskiej, Jolanta Fidura A XVII. század nem volt kegyes a várhoz. 1683-ban Jan Sobieski tartózkodott a várban

115

A lipowieci vár falai között vendégeskedett 1683. augusztus 17-én III. Sobieski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (*Olesko, 1629. augusztus 17.– †Varsó, 1696. június 17.) lengyel király, aki itt pihent meg Bécs felmentésére vezetett hadjárata során. Erre az eseményre a vár falába befalazott emléktábla emlékeztet.

Ezek után a csapások után az építményt lényegében már sohasem építették újjá. Szinte a XIX. század 40-es éveinek végéig a vár egy részét még lakták, ezután a várat már elhagyták és ez az építmény pusztulásához vezetett, ami jól látható számos XIX. századi metszeten, melyekhez ez a vár hálás téma volt. Kincskeresők foglalták el és a helyi lakosság is nagy pusztítást okozott benne. Az 1863. januári felkelés idején Marian Langiewicz csapata rejtőzködött a romok között.

A lepusztult és elhanyagolt, romba dőlő lipowieci vár átépítéséről a XVIII. század 30-as éveiben Konstanty Felicjan Szaniawski herbu Junosza (*1668. november 24.-†Lipowiec, 1732. július 2.) krakkói püspök határozott. A püspök közbenjárására 1724-1728 között újították fel a város fölé magasodó Waweli várhegyen álló, és a svédek által 1702-ben elpusztított és felgyújtott reneszánsz Királyi várat. A lipowieci vár egyházi célú átépítése a XVIII. század 20-as éveitől az 50-es évekig folyt, a már következő püspök, Andrzej Stanisław Załuski herbu Junosza (*1695. december 2.-1758. december 16.) idején. A vár teljesen elvesztette középkori építmény jellegét és barokk jelleget öltött. A vár külsejének nélkülözhetetlen konzerválásán kívül az átépítés főleg a belsejét érintette, vagyis a helyiségeket és a közlekedő részeket – megépült többek között az új lépcsőház az építmény délnyugati sarkán. Ennek az átépítésnek hatása napjainkig látható, mert később már semmilyen jelentősebb építkezés nem zajlott a vár területén.

A vár napjainkban 1891-1905 között a galíciai műemlék-kedvelők csoportja elkészítette a vár restaurálási terveit, de a Donnersmarkok nem egyeztek bele. Ekkor kezdték tudományosan feldolgozni történetét – Władysław Łuszczkiewicz (*Krakkó, 1828. szeptember 3.†Krakkó, 1900. május 23.) lengyel festő, pedagógus, művészettörténész, múzeológus és műemlék restraurátor a XIX. század 80-as éveiben elkészítette a vár monográfiáját.

― A vár további sorsa 1789-ben, Kajetan Ignacy Sołtyk, herbu Sołtyk (*Chwałowice, 1715. november 12.-†Kielce, 1788. július 30.) krakkói püspök halála után Lipowiec vára II. József császár reformja révén az államkincstárhoz került, majd magánkézre került. A XIX. században a következő birtokosai voltak: Józef Hadziewicz gróf, Wincenty Kędzierski, Jan Wiśniewski, Antonina Łącka valamint a Donnersmark grófok. 1800-ban a várban nagy tűzvész pusztított, amely a belsőrész pusztulása mellett elemésztette a tetőzet jelentős részét.

Władysław Łuszczkiewicz a vár monográfiájának szerzője A vár a XX. század 50-es éveiig egyre romosabb lett, ekkor határozat született állagvédelméről és a szükséges régészeti-történeti munkák megkezdéséről, valamint építmény romjainak az idegenforgalom és a látogatók célainak megfelelő konzerválásáról.

Archív fotó (ismeretlen szerző) ― XIX. század első feléből származó litográfia J. N. Głowacki 1830-ból való rézkarcáról ― Forrás: M. Kornecki, Zamki i dwory obronne ziemi krakowskiej, Marian Kornecki, Kraków 1966

116

A vár, mint műemlék szerepelt az 1953-ben kiadott Lengyelország Műemlékeinek Katalógusában.

A műemlékvédelmi, állagmegőrző és kutató munkák 1961-1969 között folytak a látogatók számára való hozzáférhetővé tétel céljából. A várhegy lábánál skanzen létesült. A munkálatok 1975-ig is tartottak a kapu előtti térségben.

Az egész építmény három jól elkülöníthető részre oszlik.

1973-ban létesült a chrzanowi múzeumhoz tartozó Nadwiślański Park Etnograficzny, amelyhez a vár és a skanzen is tartozik.

Az építmény fő része az ötoldalú alaprajzú ún. fellegvár, amely elég egységes négyszárnyú tömböt alkot a kisméretű belső udvar körül.

A vár alaprajza (Forrás: www.jura.art.pl)

― A négyszárnyú fellegvár a belső udvarral

o Építészet Lipowiec néhány átépítés ellenére eredeti formájában maradt fenn, a hegyi gótikus végvárak típusú. Ötoldalú alapterületen épült mindenekelőtt helyi kövekből, néhány tégla részlettel, melyeket főleg a boltozatokhoz használtak. A vár jellegzetes része a 28 m magas torony, amely egykor a vár fő részét alkotta, jelenleg a délkeleti szárny falai foglalják magukba. A múltban a fellegvár homlokzatai vakoltak voltak, amely már csak nyomokban maradt fenn. Nem maradtak fenn az ablak- és ajtókeretek, a belső dekoráció más elemei sem, ami a tűzvészek és a vár elhagyása miatti pusztulása hatása.

A vár udvara Ebből a tömbből határozottan kitűnik a vár délkeleti sarkába beépített torony. Jelenleg az egész fellegvár teljesen tető nélküli (egykor nyeregtető fedte), a tágas belső rendszer, ahogy már bemutatásra került, a XVIII. századi átépítés nyomát tükrözi. Az építmény földszintjén főleg gazdasági helyiségek találhatók: étkező (refektorium), konyha, kamra, raktár, pékség és kincstár.

A feltárását dokumentáló bemutató tábla a múzeum területén

117

Ugyancsak ezen a szinten található a több mint 24 m mély kerekeskút, amely a vár legrégebbi időszakából való. Az első emeleten voltak a papi lakóhelyiségek, a kórház, a kápolna és a börtöncellák. A lakórészben jelenleg vármúzeum található. A második emeleten, ahogy az elsőn, bizonyára lakóhelyiségek voltak, ezeket inkább a vendégek számára jelölték ki, nyugat felől szintén börtöncellák voltak.

― Előkapu A középkori várépítészetben elég gyakori építészeti elem a várárok, mely felett a szabadon álló kapuhoz felvonóhíd vezetett keresztül, amely a fellegvár kapujával két párhuzamos fallal volt összekötve (ún. nyak) – az előkaput a XVII. században számolták fel, a régészeti kutatásoknak köszönhetően tudunk róla. Lipowiec várát 7 m mély várárok övezi.

Az egész vár legfeltűnőbb része a négyszintes, kör alapterületű, 30 m magas torony, amelyen megmaradtak az egyedi ütegek (lőállások) a lőrésekkel. Ez az építmény legrégebbi része, a XIII. század második feléből és a XIV. század elejéről származik.

― Alsó vár vagy podzamcza)

váralja

(przedzamcza,

Az alsóvárat a XV. század végén létesítették – ez egy védőfalakkal körülvett terület volt, saját kapuval, melyen fából készült gazdasági építmények voltak, mint például a magtárak, a kocsiszín, a szolgák házai stb. Az alsóvár a fellegváról lényegesen kisebb területen terült el. A kapu két részből állt, egyik részén a gyalogosok jártak, be a másik része a lovasoknak szolgált.

Lipowiec történetének első időszakában ez donjon (franc., ejtsd: donzson), magyarul öregtorony, őrtorony típusú volt, vagyis szabadon álló védelmi elem, amely a kapu közelében állt, erősítette annak védelmét, és az utolsó ellenálló pont is volt a vár ostroma idején. Ez a védelmi típus nagymértékben elterjedt a középkori erődítményekben és az építkezés első szakaszát is jelentette. A torony bejárata jelentős magasságban volt – Lipowiec váránál a magasság felénél alacsonyabban helyezkedett el.

o Legendák Ahogy szinte minden várhoz, ehhez is legendák fűződnek hozzá. Az egyik szerint az 1550-ben itt bebörtönzött Franciszek Stankarral és annak Lipowiecből való szökésével függ össze, amelyben a börtönőr belé szerelmes leánya segített neki. A lány kötelet adott neki, amelyen Stankar az ablakon át lemászott.

A XV. században a tornyot átépítették és a fellegvár szerkezetéhez kapcsolták. Ekkor a kor hadászati elvei szerint felső teraszán üteget helyeztek el. Ennek következtében a vár a közelebbi területek keresztüllövése révén már távolabbról is védhető volt.

Egy másik látomás szerint Oleśnicki püspök lelke egészen a XIX. század elején kitört tűzvészig naponta megjelent. Az éjszaka folyamán, hatalmas viharban egy hat pár fekete ló vontatta kocsiban az egyházi főméltóság hajtat az udvar közepére és ott kiszáll. Rögtön utána az őrök hatalmas láncokon egy szerzetest vezetnek elő, majd a hóhér fogja a pallost és le akarja ütni az elítélt fejét, de ebben a pillanatban a villámcsapással együtt az összes látomás eltűnik. Ez a leganda természetsen az erődítmény börtön szerepével van összefüggésben, ahol számos papot és lelkészt tartottak fogva.

A torony alsó szintjein börtöncellák voltak, amelybe a bejárata közelében, a padlóba vájt nyíláson keresztül bocsátották le a foglyokat. A torony belsejébe a keskeny kőfokú csigalépcsőn keresztül lehet bejutni. A torony legmagasabb szintje nem maradt fenn – a torony jelenlegi tetején csíkok láthatók, kő gyámkövek formájában, amelyek a jelentős vastagságú falakat tartották. Az egész tornyot meredek esésú kóptető fedte. Jelenleg a torony tetején kilátóterasz található, amely biztonságosasn megközelíthető.

2007-ben a vár és a skanzen különvált a chrzanówi múzeumtól, és Wygiełzów közigazgatási területén megalakult a "Muzeum Nadwiślańskie Park Etnograficzny w Wygiełzowie i Zamek Lipowiec” ― „Wygiełzówi Néprajzi Park és Lipowiec Vára Visztula-menti Múzeum”.

A skanzen 1965-ben dr Hanna Pieńkowska (*Żytomierz (ukr. Житомир, Żytomyr), 1917. június 22.-†1976. június 18.), krakkói vajdasági műemlék restaurátor kezdeményezésére készült el a Krakkói vajdaság néprajzi parkjainak hálózati terve. Ebben három néprajzi park létesítését irányozták elő a vajdaság területén: Nowy Sącz, Tarnów központokkal és Podhale területén, és hét regionális skanzent is, többek között Wygiełzówban. A torony kilátóteraszán

118

Ebben az időszakban a végéhez közeledtek a lipowieci vár romjai között folyó restaurálási munkálatok. Így tehát kedvező feltételek születtek annak megnyitására a skanzen központ szomszédságában.

A skanzen építése 1968-ban kezdődött. A skanzen új területén két építmény sikerült felállítani, a megszerzett és Chrzanówból ide áthozott 1804-ben épült lakóházat valamint a Kościelecben 1798-ban épült magtárat.

A ryczówi fatemplom a skanzen területén

A chanówi 140-ben épült lakóház

Muzeum Nadwiślański Park Etnograficzny w Wygiełzowie i Zamek Lipowiec - Skansen A létező objektumok: 1. Dom podmiejski z Chrzanowa – külvárosi ház 2. Dom małomiasteczkowy z Alwerni – kisvárosi ház 3. Karczma z Minogi – kocsma 4. Studnia z Aleksandrowic – kút 5. Spichlerz z Kościelca – magtár 6. Chałupa sołtysia z Przegini Duchowej – parasztház (1862-ből) 7. Spichlerz z Giebułtowa – magtár 8. Olejarnia z Dąbrowy Szlacheckiej – olajütő 9. Kuźnia z Liszek – kovácsműhely 10. Chałupa z Podolsza – parasztház 11. Stodoła z Przeciszowa – csűr 12. Chałupa z Przeciszowa – parasztház 13. Stodoła z Kaszowa – csűr 14. Chałupa z Kaszowa – parasztház 15. Chałupa z Płazy – parasztház 16. Chałupa z Rozkochowa – parasztház 17. Stodoła z Regulic – csűr 18. Młyn z Sadka – malom 19. Okół ze Staniątek – parasztudvar 20. Stodoła ze Staniątek – csűr 21. Kościół z Ryczowa – fatemplom (a XVII. század elejéről) 22. Dzwonnica z Nowej Góry – harangláb 23. Dwór z Drogini – udvarház 24. Plebania z Benczyna – plébániaház 25. Spichlerz plebański z Tenczynka- plébániai magtár

A skanzen hivatalos megnyitására és az első látogatók fogadására már 1973 októberében sor került. A skanzen létesítését követően jelenleg a térképen jelölt építmények találhatók rajta.

A Nemzeti Park területe a Krakkótól nyugatra fekvő, a Visztula mindkét partján elterülő területeken, azaz a Przemsza-folyó melletti részeken lakó emberek népi építészeti és néprajzi tárgyait foglalja magába.

A jelenlegi kiállítás 25 műemléki faépítményt foglal magába, amelyek kisvárosi és falusi szektorokra vannak osztva.

119

Muzeum Nadwiślański Park Etnograficzny w Wygiełzowie i Zamek Lipowiec - Skansen 2014. évi ETNOmania fesztivál plakátja KRAKOWIACY ZACHODNI (a Krakkótól nyugatra fekvő területek lakói) A Krakkótól nyugatra, a Visztula mindkét oldalán, tehát a Nadwiślański Park Etnograficzny körzetéhez tartozó területeken lakókat (Krakowiacy Zachodni), Henryk Oskar Kolberg (*Przysucha, 1814. február 22.-†Krakkó, 1890. június 3.), lengyel etnográfus, néprajztudós és zeneszerző osztotta fel. A tényleges „Krakowiak”-ok a Pieskowa Skała, Krzeszowice és Alwernia területén lakók, a „Górniak”-ok vagy „Górnik”-ok nyugatabbra, a Przemsza-folyó mellett laktak, és „Podgórzan”-ok, a Visztula jobb partján lakók.

Nyugat-krakkói népviselet A női viselet legfontosabb eleme a kezdetben fekete vagy kék pusztó, sima később hímzett fűző volt, nykékkel vagy gyöngysorral. Jellegzetesek voltak a színes szoknyák és hímzett színes kendők is. A régió falusi építészetének jellegzetességei voltak: a boronafalú szerkezetek, a kívülről mosott, a hézagot fehér mésszel mázolt falak, a zsuppal fedett sátortető. Belsejében túlnyomóan a másféltraktusú rendszer dominált.

Egy parasztház Lakószobájának belseje A nyugat-krakkóiak más etnikai csoportoktól való megkülönböztető elemei többek között a népviselet és az építészet voltak. A férfi ruházatban tipikus volt a fehér, hímzett szukmán, és a kék vagy csíkozott nadrág, amelyhez fekete csizmát hordtak. A férfiak fejét pávatollas vörös krakuska takarta, melynek még rogatywka vagy rogatka (csücskös sipka) neve is van, minthogy lapos tetejének a négy szögletén csücskök vannak. Magas fekete kalapot is viseltek.

Szobabelső A csűrök a parasztházak közelében helyezkedtek el, ugyanakkor az állatokat a lakóházzal egy fedél alatt helyezték el.

120

― Udvarház Droginiából (Dwór z Drogini)

Minisztérium valamint a chrzanówi járás nagyköségeinek közös pénzügyi támogatásával 2002-2006 között rekonstruálták az épületet. Az udvarház a környező parkkal együtt, mint értékes rezidenciális építészeti műemlék gazdagította a falusi skanzen kiállítását.

A skanzen területén található udvarházat Adam Jordan, a droginiai bbirtokok tulajdonosa 1730ban, Droginiában (Myślenice környéke) építtette fel a lengyel udvarházak stílusában.

Droginiából származó udvarház a skanzenben

Belső enteriőr

Adam Jordan halála után a birtok gyakran váltogatta tulajdonosait. Droginiában álló udvarházat sem kímélte az 1846-os galiciai felkelés, melynek során meghalt az akkori birtokos, Dominik Dąbski. Az elhunyt testvér után Mariannna Dąbska, Kazimierz Janota-Bzowski herbu Nowina (1792-1862), lengyel katonatiszt felesége vette át az öröskéget.

Az egykori nemesi székhely belsejét a muzeális és üzleti igényeknek megfelelően alakították át. A múzeális részben „Jómódú nemesi családok lakása” a XIX. század első felétől 1945-ig kiállítást rendezték be. Az udvarház belsejében lévő kiállítás öt szobát foglal magába: szalon, női szoba, dolgozószoba, hálószoba és női szalon. Az udvarház régi felszereléséből egyedül a kő előcsarnok, a födémgerendák, az ablak- és ajtó asztalosmunka valamint három cserépkályha maradt fenn a XX. század elejéről. A szobákat egykor – a korabeli udvarházakhoz hasonlóan – eltérő színűre festették.

Ettől kezdve a droginiai birtok mintegy száz éven keresztül a Bzowski családhoz tartozott, amelynek az udvarház lakóháza és a hatalmas birtok igazgatási központja volt.

Szobabelső 1945-ben a birtokot államosították és ettől kezdve az udvarház különböző hivataloknak szolgált, elkerülhetetlenül rommá vált. 1985-ben, az udvarház a dobczycei víztározó megépítése miatt elbontásra került. 1996-ban az egykori pompás udvarház maradványait a Múzeum vásárolta meg és a Wygiełzowi Néprajzi parkba szállították át, ahol a Kis-lengyelországi vajdaság és a Nemzeti Örökségvédelmi és Kulturális

Szobarészlet Az udvarház üzleti részében két nagyobb termet konferenciák, koncertek és időszakos kiállítások igényeinek megfelelően alakítottak át.

121

dombság) között fekszik, tengerszint feletti magassága 335-400 m. A város a Visztula jobboldali mellékfolyója, a Skawinka völgyében, az Alacsony-Beszkidek keleti részében magasodó Żar hegységhez (761 m n.p.m.) tartozó Żarek-hegy és a Lanckorońska Góra (545 m) tövében.

Kalwaria Zebrzydowska A jeruzsálemi Kálvária mintájára épült szentély Kalwaria Zebrzydowska-ban, Krakkótól 33 km-re fekszik a wadowicei járásban. A festői Makowski Beszkidek területén található ez a több létesítményből álló komplexum, mely az UNESCO Világörökség listáján, mint Kalwariai Vallási- és Tájpark szerepel. Kalwaria Zebrzydowska régóta Lengyelország egyik legfontosabb zarándokhelye, s egyben Európa egyik legszebb kálváriája. Kalwaria Zebrzydowskát Mikołaj Zebrzydowski krakkói vajda alapította 1617-ben. 1617-1896 között város, városi jogait 1934-ben kapta vissza. Kalwaria Zebrzydowska – dél-lengyelországi város a Kis-lengyelországi vajdasgban, a wadowicei járásban. 1975-1998 között közigazgatásilag a bielski vajdasághoz tartozott. 2010. december 31-i adatok szerint a városnak 4493 lakosa volt. 2011. január 1-jén területe 5,5 km². Kalwaria Zebrzydowska a krakkói agglomeráció városi központjainak egyike. Városrészek: Błażkówka, Czerna, Kalwaria-Lanckorona, Klasztor, Piepszówka, Pod Klasztorem, Podlesie, Rólki, Sidziałówka, Sikorówka. A város két masszívum, a Beskid Makowski (egykor KözépBeszkidek) és a Pogórze Wielickie (Wieliczkai-

Kalwaria Zebrzydowska zarándokhelyeinek bemutatása Kalwaria Zebrzydowska a bernardinusok PassióMária szanktuáriumhoz vezető zarándokmozgalom központja, amely 1999-ben (manierista építészeti együttes és XVII. századi tájképi- valamint zarándokpark) felkerült az UNESCO Világörökség Listájára, mint a világ és Európa egyik kálváriája.

Kalwaria Zebrzydowska műholdas képe

122

 Névetimológia

1641. május 5-én a bernardinusok megkapták a Kálváriai Istenanya (Síró Istenanya) képét, ez a Mária-kultusz kezdete.

A Kalwaria (Kálvária) szó (latinul: calvaria), Krisztus kereszthalálának helyszíne Jeruzsálemben. A magyar elnevezés a héber „gulgólet” ( ‫ל ל‬ koponya) szóból ered, melynek arámi változata (‫ל ל א‬ gulgóltá). A görög evangéliumi fordításokban „kranion”, a latinban pedig „calvaria” alakban maradt meg, ebből származik a mi kálvária szavunk. A szó jelentése: koponyák helye. Josephus Flavius zsidó történetíró leírásából ismert, hogy a hegyet az "asszírok táborának" hívták. Ezt a nevet viseli az itt található Passio Mária Szanktuárium is.

A katolikusok azt állítják, hogy Szűz Máriát nem imádják, hanem tisztelik, mint Jézus édesanyját, és mint teljesen bűntelen személyt, aki elfogadta és megvalósította Isten tervét. A Mária kultusz kezdete az V. sz -ra tehető. A trentói zsinat szerint Mária élete egész folyamán mentes volt minden súlyos és bocsánatos személyes bűntől (DS 1573). A „kegyelemmel teljes” a katolikus értelmezés és a nyelvtudomány alátámasztása szerint is azt jelenti: „bűn nélküli” „Mária nemcsak az áteredő bűntől volt mentes, hanem a személyes bűnöktől is.” /Dr. Tuba Iván Sch.P.: A KATOLIKUS HIT RENDSZERE/

Zebrzydowska szó a város és a szanktuárium alapítójának, Mikołaj Zebrzydowskinak nevét viseli.  A település története

Boldogasszony a magyar ősvallás anyaistennője. Szent Gellért püspök javaslatára a térítők Szűz Máriára vitték át e nevet (vö. Boldogságos Szűz Mária). Ősi magyar boldog szavunk így lett a Szűzanya latin állandó jelzőjének (beata, beatissima) magyar megfelelője mind a nép ajkán, mind az egyházi gyakorlatban. A magyarok Máriakultusza közel egyidős a keresztény hit felvételével, és a nyugati kereszténységben mindmáig csak a latin országok Mária-tisztelete mérhető hozzá. A katolikus Lengyelországban is kiterjedt a Máriakultusz szerepe, főleg történelmi okok miatt továbbra is központi helyet foglal el az ország történetében. A többi nyugati keresztény országban a korábbiakhoz képest visszaszorult – ebben a reformációnak és a már végbement városiasodással együtt gyengülő vallásosságnak bizonyára szerepe volt.

A város történetének kezdete a XVII. század elejére nyúlik vissza, amikor Mikołaj Zebrzydowski krakkói vajda 1602-ben támogatásával megkezdődött a kolostor és a Jézus keresztútjának néhány állomását jelző kápolnaegyüttes építése a Żarka magaslaton, a Jeruzsálemi Kálvária mintájára. 1617-ben megalapítják a kis Zebrzydów városkát a kolostortól Zebrzydowicébe vezető út mellett, a zarándoklatok felélénkítése és a számos búcsúra ide érkező zarándokok elhelyezés céljából.

1655-ben Kalwariát és Lanckoronát a svédek foglalták el. A svéd megszállás idején feldúlták a kolostort és több szerzetes és a segítségükre érkezett számos paraszt meghalt, a kolostort meg megfosztották kincseitől. A svéd megszállás idején, 1655-1660 között megszakadt a város fejlődése. 1667. április 9-én elhunyt Mikołaj Zebrzydowski unokája, Michał Zebrzydowski herbu Radwan (*1613. augusztus 19.-1667. április 19.) krakkói vajda. Birtokai Anna Zebrzydowska és Jan Karol Czartoryski (1626 k.-1680), krakkó alkamarás házassága révén a Czartoryski család kezére kerültek.

Kalwaria Zebrzydowskában, a bazilika előtt 1631-ben kerül sor a város második alapítására, meghatározzák a polgárok kötelezettségeit is. 1640. július 25-én Jan Zebrzydowski Zebrzydówot újraalapítja, és egyúttal a város nevét Nowy Zebrzydów névre változtatja, új privilégiumokat adományozott neki (magdeburgi városjog), a Zebrzydowski család címerét (Radwan) használta.

1715-ben a nagy tűzvész után, Józef Czartoryski (†1750) újraalapította a várost, a város újjáépült. 1729-1731 között épült fel a Czartoryski palota (a jelenlegi Papi Főszeminárium területén).

1640. július 25-én határozzák meg Nowy Zebrzydów város határait. Kitűzik a ryneket, meghatározzák a beépítés fajtáját, a vásárokat valamint többek között megtiltják a másvallásúak betelepedését. A városka ekkor a kolostorhoz vezető út mentén fejlődött.

1772-ben, Lengyelország első felosztása során a város a Habsburg Birodalomhoz került, és új nevet kapott, neve Kalwaria lett. Működött itt „sóállomás” (stacja solna), vámkamara a bochniai sónak, innen szállították Ausztriába, és kézművesek érkeztek a városba.

123

1786-1790 között megépült a Lembergből Białába (jelenleg Bielsko-Biała) vezető közép-galiciai útvonal, Galicia fő közlekedési útvonala.

Főkormányzósághoz került. November 15-én a polgármesteri állást Tadeusz Lorenca tölti be. 1940. január 1-jén átszervezik a közigazgatást, Lanckoronában és Przytkowicében falusi bírót neveznek ki. 1940. február 1-jén Kalwaria Zebrzydowska polgármesterévé Jan Madońt nevezik ki.

1835-ben kihalt az itteni Czartoryski nemzetség. 1848-ban, a népek tavasza következtében a robot megszűnt. A zsidóknak megengedték a Kalwarián való letelepedést. 1884-ben megalakult a Krakkót Sucha Beskidzkával és Zakopanéval összekötő vasút. 1888-ban megnyílt a Krakkóból Sucha Beskidzkába vezető vasút, majd a Kalwaria – Bielsko közötti vonal.

1945. január 24-26 között Kalwaria Zebrzydowskát és környékét a Vörös Hadsereg foglalja el. A felszabadulás után – a kolostori földbirtokokat lefoglalják, kitágítják a város határait, dinamikusan fejlődött a bútorágazat, új üzemek alakultak. A 70es években Kalwaria fejlődésének csúcsára ért.

1887-ben megkoronázták a Kálváriai Istenanya (Matka Boska Kalwaryjska) képet. Megalakult az Egyesült Kézművesek Társasága (Stowarzyszenie Zjednoczonych Rękodzielników). A lakosság száma elérte az 1500 főt. A Kalwaria birtokosa Jan Kanty Brandys volt.

1976-ban Kalwaria Zebrzydowska a bielsko-białai vajdaság nagyközségi székhelye lett. II. János Pál pápa 1979. június 7-én első ízben látogatott a Kalwaria szanktuáriumába. 1984-1993 között az egykori Czartoryski palotában megépült a papnevelő főszeminárium épülettömbje.

1890 körül a Kalwaria névhez hozzáadták a Zebrzydowska melléknevet.

1999. január 1-jén Kalwaria Zebrzydowska nagyközség a Kis-lengyelországi vajdaságban, a wadowicei járásban.

1896-ban megalapítják az Országos Asztalos Iskolát (Krajowa Szkoła Stolarska). 1899-ben Szczepan Łojek megalapítja az első Gőzerejű Bútorgyárat (Parowa Fabryka Mebli). 1896-ban az osztrák kormány rendeletére a helység elvesztette városi jogait.

1999 decemberében a szanktuárium felkerült az UNESCO Kulturális és Természeti Világörökségek Listájára. 2002. augusztus 19-én II. János Pál pápa másodjára látogatott Kalwaria Zebrzydowskába.

A XX. század elején – átépül a város – megkezdik a falazott házak és középületek építését, a Zebrzydowicei irgalmasrendiek gyógyszertára, iskolák, Szent József-templom (1906). 1914-ben nyílik meg az első vásár és bútorkiállítás.

2006. május 27-én XVI. Benedek pápa a szanktuáriumba látogatott. 2011. július 16-án XVI. Benedek a szanktuárium gyűjteményőrének o. Damian Muskus a krakkói érsekség segédpüspökét nevezte ki.

1934-ben Kalwaria Zebrzydowska visszakapta városi jogát. 1934-1954 között Kalwaria nagyközség volt Kalwaria Zebrzydowska székhellyel. 1939-ben a bernardinusok papnevelő főszemináriuma a nyugat-galiciai Lembergből Kalwaria Zebrzydowskába kerül át. A II. világháború idején megakad Kalwaria gazdasági fejlődése, a zsidó társadalmat megsemmisítik. A kolostorban a német hadsereg állomásozik valamint az Honi Hadsereg (Armia Krajowa) partizánjai laktak. Kalwariában fennmarad: a Kézműves Céh (Cech Rzemieślniczy), az Asztalos Szövetkezet, a Mezőgazdasági Szövetkezet valamint a Szövetkezeti Bank, a német érdekek következetes képviselete érdekében egykori németeket delegálnak az igazgatóságaikba.

Damian Muskus krakkói segédpüspök  Közlekedés A városonvezet keresztül a Głogoczów – BielskoBiała közötti 52. számú országos főútvonal, amely Bielsko-Białán keresztül a cseh határ megközelítését biztosítja. A 953. számú vajdasági út Kalwaria Zebrzydowska – Skawina között vezet.

1939. szeptember 4-én Kalwaria Zebrzydowskát a német katonaság foglalja el. A város polgármesterévé Józef Kunze patikusmestert nevezik ki. Október 26-án megállapítják a Főkormányzóság (Generalne Gubernatorstwo, 1939-1945) határait a Skawa-folyó mentén, Kalwaria Zebrzydowska és Lanckorona a

Itt található a Krakkó-Zakopane közötti 97. számú vasútvonal és a Bielsko-Białába vezető 117. számú vasútvonal is. A városban két vasútállomás van: Kalwaria Zebrzydowska valamint Kalwaria Zebrzydowska Lanckorona.

124

 Ipar és gazdaság

kosárlabda, röplabda, kézilabda pályákkal, klub pavilon szaunával, társalgóval és kávézóval.

Évente itt rendezik a híres Bútorvásárokat (Targi Meblowe), melyeken a kézművesek saját termékeiket mutatják be. Az év folyamán a különböző iparágakat tömörítő Cech Rzemiosł Różnych két pavilonban mutatja be termékeit és valamennyi iparágat képviseli.

A város területén működik a MKS Kalwarianka valamint a Parafialny Klub Sportowy Święty Józef sport klub.  Oktatás: o A városban működő oktatási intézmények:

 Építészet

― A Nazarénus Nővérek Magánóvodái ― 1. számú Mikołaja Zebrzydowski Iskola (Zespół Szkół Nr 1 im. Mikołaja Zebrzydowskiego) – 120 éves általános iskola, 1999 szeptemberében Gimnázium alakult, de 2002 szeptemberétől Iskolaegyüttes. ― „Nemzeti Oktatási Bizottság” Iskolaegyüttes (Zespół Szkół im. Komisji Edukacji Narodowej) – az iskola 1897. szeptember 16-án alakult, mint Országos Asztalosipari Iskola (Krajowa Szkoła Stolarska), tanulóit művészi bútorok készítésére készítették fel. Az intézmény többször változtatta nevét, és működését más iparágakkal is bővítette. Jelenleg az Iskolaegyütteshez: Líceum, Technikum, Ipari Iskola és felnőttképzési intézmény működik. ― Kopernikusz Iskolaegyüttes (Zespół Szkół i Placówek Oświatowych im. Mikołaja Kopernika) – a középiskola 1945-ben alakult. Az intézményhez egy humán és egy reál liceum tartozik. ― Speciális Oktatási központ (Specjalny Ośrodek Szkolno-Wychowawczy) – 1970-ben alakult. ― A Bernardinusok Papnevelő Főszemináriuma (Wyższe Seminarium Duchowne oo. Bernardynów, másképpen Wyższe Seminarium Duchowne pw. Bł. Jana Dunsa Szkota) – a kolostor mellett működik, 1939-ben Lembergből került át ide. A szemináriumban közel 35 szeminarista tartózkodik.

A szanktuárium együttese 1999-ben felkerült az UNESCO Kulturális és Természeti Világörökségek Listájára. A különböző műemlékek közé az alábbiak tartoznak:  A kolostoregyüttes területén, a templomon és a kolostoron kívül valamint a kálváriai létesítményeken kívül 1999-ben műemléki védelem alá került a gazdasági épület a kerengőkkel, a kolostorkert, a védőfalak a bástyákkal és a kápolnákkal, 3 ház (ul. Bernardyńska 38, 40, 44), a Czartoryski palota melléképülete kapuval (ul. Bernardyńska 25) valamint a Czartoryski palota kertje.  1981-ben került műemléki védelem alá a Kalwaria és Bugaj vlamint Brody XVII. századi településszerkezete.  1987-ben műemléki védelem alá helyezték Wojciech Weiss (1875-1950) alkotóműhelyének kertjét és az udvarházat.  Fából épült villa, ul. Krakowska 21, 1898-99 (2008 óta védett).  Kultúra Az alábbi felsorolás a város területén működő kulturális intézményeket mutatja be, melyek célja a helyi népművészet és művészeti mozgalom bemutatása és terjesztése: Sport és Turisztikai Központ (Centrum Kultury Sportu i Turystyki) és a Kalwaria Zebrzydowska Baráti Társaság (Towarzystwo Przyjaciół Kalwarii Zebrzydowskiej). A Kalwaria Zebrzydowskában szervezett országos rendezvényekhez tartoznak a Kalwariai Napok (sport és rekreációs rendezvények, családi rendezvények, művészeti bemutatók, ismert lengyel sztárok fellépése). A város területén a zenekarok és együttesek működnek: Miejska Orkiestra Dęta w Kalwarii Zebrzydowskiej, Parafialna Orkiestra Dęta és a Big Band Małopolska. Kalwaria Zebrzydowskában működik a Stanisław Wyspiański Közkönyvtár és a Bernardinusok Papnevelő Főszemináriumának Könyvtára, gyermek és felnőtt olvasótermet működtetve.  Sport Kalwaria Zebrzydowska területén található egy hat futópályás stadion, valamint 3000 nézőhellyel,

A teológiai főszeminárium bejárata

125

 Vallási közösségek

Lengyel Köztársaság és a Habsburg Birodalom között létrejött będzin-bytomi egyezmény aláírója volt a békéltető szejmben.

A Szent József plébánia és templom (közel 100 éves), kezdetben a bernardinusok szolgáltak benne. A plébániát 1942-ben Sapieha kardinális alapította.

1589-ben lubelski vajda, 1601-1620 között krakkói vajda lett.

A Hetednapi Adventista Egyház saját gyülekezetet működtet.

1596-1600 között a A korona nagymarsallja (Lenkegyelül: Marszałek wielki koronny vagy marszałek koronny latinul: mareschalus Regni Poloniae) lett.

 A településsel kapcsolatos személyek: o Mikołaj Zebrzydowski herbu Radwan (a korona nagymarsallja) Mikołaj Zebrzydowski herbu Radwan (*1553.†1620. június 17.) – számos főméltóságú tisztséget töltött be: 1597-ben a korona nagymarsallja, 1589ben lubelski vajda, 1582-1588 között stężycki sztaroszta, 1585-1620 között rycki sztaroszta, 1585től krakkói fősztaroszta, 1590-1598 között lanckoronai sztaroszta, 1596-1620 között śniatyński sztaroszta, bolesławski sztaroszta, 1601-től krakkói vajda volt.

Mikołaj Zebrzydowski herbu Radwan krakkói vajda portréja ― Arcybractwo Miłosierdzia pod wezwaniem Bogurodzicy Najświętszej Maryi Panny Bolesnej w Krakowie (portré terem)

Radwan címer, melyből a város címere is származik Mikołaj Zebrzydowski Florian Zebrzydowski (†1562) krakkói várgróf és Zofia Dzikówna z Pierśni fia valamint Jan Zebrzydowski (1583-1641) zászlósúr testvére volt.

Jan Sariusz Zamoyski 1605-ben bekövetkezett halála után a III. Zsigmond lengyel király elleni megmozdulás élére állt. 1606-ban a Zebrzydowski féle nemesi felkelés előmozdítója lett, amelyet az 1607. július 5-i, Guzów mellett vívott csata következtében elnyomásra került. A nemesi felkelés összeomlása után visszavonult a politikai élettől, főleg felesége halálát követően kolostorban töltötte életét. Az egész országban ismert ájtatatossága miatt jó kapcsolatokat ápolt Rómával, az Apostoli Szentszékkel.

Mikołaj Zebrzydowski 1560-1569 között a Braniewoban lévő jezsuita kollégiumban tanult, ahol jó képzésben részesült és istenfélő lett. Részt vett Báthory István lengyel király Gdańsk elleni hadjáratában és az Orosz Cárság elleni harcaiban. Kapcsolatban állt ebben az időben Jan Sariusz Zamoyski (Jan Zamojski) herbu Jelita (*1542. március 19.-†1605. június 3.) kancellár táborával, idővel III. Zsigmond lengyel király (lengyelül Zygmunt III Waza); (Gripsholm vára, 1566. június 20. – Varsó, 1632. április 30.) politikai ellenfelévé válva.

Feleségétől, Dorota Herburtównától négy gyereke születetett: Anna, Gryzelda, Zofia és Jan. Christian Kruik van Adrichem (lat.: Christianus Crucius Adrichomius, *Delft, 1533. február 13.†Köln, 1585. június 20) – holland lelkész, teológus és katolikus író Jeruzsálemet leíró művének hatására 1602-ben megalapította Kalwaria Zebrzydowskát.

Mikołaj Zebrzydowski 1585-ben krakkói fősztaroszta lett. 1587-ben a krakkói vajdaság közgyűlésének marsallja volt. 1589. március 9-én a

126

o Wojciech Weiss lengyel festő

művészetében a japán inspiráció hatott. Weiss elmélyüt a japán fametszet technikában. Beleszeretett a Távol-Kelet művészetébe.

Wojciech Weiss (*Leorda, Bukowina, 1875. május 4.-†Krakkó, 1950. december 7.) – a lengyel modernizmus egyik legjelentősebb festője. Korai alkotói korszakában vonzódott a szimbolizmushoz és az expresszionizmushoz.

Wojciech Weiss legnagyobb lengyel műgyűjtője és népszerűsítője közeli barátja, Feliks Jasieński herbu Dołęga, ps. Manggha, Felix, Globtrotter, Szczęsny Dołęga (*Grzegórzewice, 1861. július 8.-†Krakkó, 1929. április 6.) – lengyel kritikus és műgyűjtő volt.

A Krakkói Szépművészeti Iskolában Leon Wyczółkowski tanítványa volt, később Párizsban, Rómában és Firenzében tanult. 1907-től a krakkói Szépművészeti Akadémia tanára és rektora volt. Festett többek között tájképeket Strzyżów, Płaszów és Kalwaria Zebrzydowska környékén (ahollakott), portrékat és aktokat. Festészetére nagy hatással volt Edward Munch (Przybyszewski gyűjteményeiből ismerte meg műveit) és Jacek Malczewski munkássága, ifjúkorában Stanisław Przybyszewski filozófiai nézeteinek hatása alatt állt. Életében elismert művész volt, Lengyelországban és külföldön egyaránt kiállításokat tartott. 1936-ban a Lengyel Irodalmi Akadémia Arany Babérkoszorújával tüntették ki.

Stanisław Lack (1876-1909) kritikus és műfordító eleinte kapcsolatban állt Przybyszewski Życie című lapjával. Sajátos „dialektikus" stílusával tűnt ki. Rajongott Wyspiański művészetéért, többek között Kierkegaard, Laforgue, Montaigne, Pater, Poe és Stendhal műveit fordította. Wojciech Weissről a Życie, 1900. 1. számában tett közzé méltatást.

Wojciech Weiss – Olvasó akt Olaj, vászon 66 x 81 cm  Turista látványosságok Kalwaria Zebrzydowska kezdetei a XVII. század elejéig nyúlnak vissza, amikor Mikołaj Zebrzydowski, az akkori krakkói vajda, itt alapított kolostort és Krisztus Szenvedésének emlékére több kápolnát építtetett a jeruzsálemi Kálvária mintájára. Alkotója a flamand Paul Baudarth volt.

Önarckép maszkokkal 1900. Olaj, vásznon. 91 x 73 cm. Muzeum Narodowe w Krakowie.

A kolostor a Mária Szentéllyel késő barokk építmény rokokó elemekkel, kerengőkkel tarkítva, bent pedig modernista díszítésekkel, számos értékes festménnyel.

A művész szeretett fényképezni. Családi gyűjteményekben száz fénykép található a múlt század elejéről.

Az együtteshez 42 kápolna tartozik a híres „kálvária ösvényekkel”, melyek a természetes tájba olvadnak. Az egész útvonal 6 km hosszú és végigjárása kb. 4 órát vesz igénybe. A legérdekesebb kápolnák a szív alakú Mária kápolna, Pilátus Városháza, valamint Mária sírboltja a Szűzanya szarkofágjával.

A művész halála után műveiből felesége, Irena Weissowa és fia, Stanisław Krakkóban igyekeztek megalapítani a Wojciech Weiss múzeumot, a Nemzeti Múzeum részlegét vagy magángyűjtemény jelleggel állandó kiállítást. Különböző okokból egyik elképzelés sem valósult meg. 2006-ban, unokái megalapították a Wojciech Weiss Múzeum Alapítványt.

Kalwaria Zebrzydowskát minden évben zarándokok és turisták ezrei keresik fel. Főleg a híres búcsúk idején van nagy tömeg, ilyenkor körmeneteket és passiójátékokat is tartanak.

Döntő pillanat volt Weiss életében, amikor megvásárolta a Kalwariában álló kicsi, festői házacskát. Éppen ekkor, a természettel való közvetlen kapcsolatnak köszönhetően,

127

A kis városban más figyelemre méltó műemlékek is vannak – a vár-együttes, a kis házak búcsús árusokkal, remetelakok.

melyet augusztus 15-én tartanak, nagyhéten, különösen is a passió napjain – több tízezer zarándok keresi fel, hogy erőt merítsen Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumából. Ilyenkor "élő alakos" passiójátékot követhetnek imádságos figyelmükkel az ide érkező hívek, így részesülve Jézus Krisztus szenvedéséből, halálából és a húsvét előesti liturgia örömhíréből, hogy megtörve a halált feltámadt az Úr. A Kálváriai ünnepségek Lengyelország legnagyobb egyházi ünnepeihez tartoznak.

Kaplica św.Rafała na Placu Rajskim A pápai útvonalon fekvő Kalwaria Zebrzydowska Lengyelország egyik leggyakrabban látogatott zarándokhelye: az itt található műemlék- és tájépítészeti együttes, a zarándokközpont, a bazilika (Bazylika Matki Boskiej Anielskiej), a ferences kolostor és az itt kanyargó számos ösvény egyaránt.

Passio misztériumjáték Kalwaria Zebrzydowskában

A világ több mint ezer kálváriája közül egyedüliként az UNESCO 1999. december 1-jei marokkói ülésén "Kalwaria Zebrzydowska manierista építészeti és tájegyüttes" néven felvételt nyert a világörökségi listára.

(Fot. Michał Łepecki / Agencja Gazeta)

A zarándokhely a magyarok körében is népszerű, különösen a kolostorépület egyik nagy kiterjedésű szárnyában kialakított zarándokház nyújt szállást a Dél-Lengyelországba érkező megfáradt vándoroknak.  Műmlékei o Angyalos Boldogasszony Bazilika (Bazylika Matki Bożej Anielskiej w Kalwarii Zebrzydowskiej) Porciunkula-kápolna eredetileg 'Angyalos Boldogasszony'-kápolna Assisitől délre, a városhoz közeli erdőben a nép által portiuncula, 'kicsinyke osztályrész' néven ismert helyen. Arról a piciny kápolnáról van szó, amely az Assisi város alatti síkságon található. Ez a ferences mozgalom, lelki család bölcsője. A régi, romos kis templomot maga Ferenc építette újjá; itt kapott megvilágosítást a rend hivatása felől; az első Regula 1209-i jóváhagyása után ezt a kis templomot kérte és kapta meg a subasoi bencésektől.

Kalwaria Zebrzydowska madártávlatból A bernardinusok Passio Mária szanktuáriumához tartozik a Żar és a Lanckorona hegyek között a holland marienizmus stílusában emelt, majd barokk stílusban átépített, rokokóba hajló bazilika. A Zebrzydowskiak kápolnájában található a Kálváriai Istenanya csodatévő kép. A szentély területén 42 kápolna és kis templomocska található, az Úr Jézus Útvonal 28 állomással, az Istenanya Útvonal 24 állomással bír. Minden útvonal bejárása közel három órát vesz igénybe.

 Az Angyalos Boldogasszony Bazilika (Bazylika Matki Bożej Anielskiej w Kalwarii Zebrzydowskiej) és a bernardinusok PassioMária szanktuáriuma (Sanktuarium w Kalwarii Zebrzydowskiej) A bernardinusok Pasio-Mária szanktuáriuma Kalwaria Zebrzydowskában található. Részei a műemlék templom és a kolostor, melyek a város déli részében, a Żar-hegy csúcsán találhatók. Tőlük délre és keleti irányban 42 út menti kápolna és templom található.

Kalwaria Zebrzydowskában évszázadok óta – a Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele (latinul Assumptio Beatae Mariae Virginis) a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe mellett,

128

 Az Angyalos története

A szanktuárium és a bazilika a legfontosabb passió és Mária-kultusz helyek egyike. Ennek egyik legismertebb példája az Elfogatás és a Keresztút végigkövetése. A szanktuáriumban található a már említett Kálváriai istenanya oltárkép. A szanktuáriumot gyakran Lengyel Jeruzsálemként nevezik.

Boldogasszony-templom

A Mikołaj Zebrzydowski krakkói vajda 1602. december 1-jén, a krakkói várban bocsátotta ki a ferencesek – lengyel nevükön a bernardinusok letelepítéséről szóló alapítólevelet, és a kolostor felépítésére átadta a Żarek hegy részt és a kolostor építési területét a bernardinusoknak. A dokumentumot 1603-ban a krakkói püspök és III. Zsigmond lengyel király (lengyelül Zygmunt III Waza) (1566-1632) is megerősítette.

A szanktuárium makettje 1999-ben a szanktuárium felkerült az UNESCO Világörökség listájára és 2000. november 17-én a létesítmény Lengyelország történelmi emlékének ismerték el.  Jézus keresztre feszítése kápolna Mikołaj Zebrzydowski krakkói vajda 1600-ban, a Żar magaslat közelében megalapította a Jézus keresztre feszítése kápolnát (kościółek pw. Ukrzyżowania Jezusa Chrystusa), amely Hieronim Strzała által 1599-ben, Jeruzsálemből hozott modell alapján épült.

A szanktuárium alapításának 400. évfordulójának emléktáblája a templom falán A Kalwaria Zebrzydowskában álló Angyalos Boldogasszony-templom alapkövét 1603. augusztus 2-án Claudius Rangoni pápai nuncius szentelte meg.

Jézus keresztre feszítése kápolna Giovanni Maria Bernardoni, a templom tervezője

A kápolna ünnepélyes felszentelését 1601. október 4-én – Bernard Maciejowski krakkói püspök jelenlétében – Claudius Rangoni pápai nuncius végezte. A kápolna eredetileg magáncélú istentiszteletek céljára szolgált, ugyanakkor a vajda elhatározta a Jézus Krisztus sírkápolna (kaplica Grobu Chrystusa) és egy kisebb kolostor felépítését.

1604-1609 között Jan Maria Bernardoni, olaszul Giovanni Maria Bernardoni (*Cagno, 1541 k.†Krakkó, 1605. október 19.) jezsuita, itáliai származású lengyel építész (a krakkói Szent Péter és Pál-templom tervezője), a korabarokk képviselőjének tervei és Paulus Baudaert (1580 előtt-1617 után) flamand építész és aranyműves tervei szerint felépítik a templomot és a kolostort.

129

(1687) és keleten pedig a Szűz Mária szeplőtlen fogantatása kápolnát (1749).

Az Angyalos Boldogasszony-templomot Piotr Tylicki herbu Lubicz (*Kowal, Włocławek körül, 1543.-†Krakkó, 1616. július 13.) krakkói püspök szentelte fel 1609. október 4-én, Szent Ferenc ünnepén.

A Bazilika és kolostoregyüttes madártávlatból. 1609-ben Mikołaj Zebrzydowski krakkói vajda a bernardinusoknak adományozza az Angyalos Boldogasszony 1590-ben, Loretoban vásárolt arany szobrát, melyet V. Szixtusz (Sixtus) (eredeti nevén: Felice Perretti; Grottammare, 1520. december 13. – Róma, 1590. augusztus 27.) pápa szentelt meg, és a főoltáron helyezik el. A templom főoltára Magdalena Czartoryska halála után befejeződött a nagy alapítások időszaka – a nemesek, a papok és a zarándokok felajánlásaiból alap jött létre a szanktuárium átépítésére, konzerválására és a Kálvária végső kialakítására. A templom előtt található az 1624-ből való négyszögű, Paradicsom tér (Rajski Plac) néven ismert búcsújáró udvar. 1979-ben II. János Pál pápa a templomot basilica minor (lat. 'kisebb bazilika') rangra emelte.

A főoltár medállja: az Angyalos Boldogasszony

 Építészet

Mikołaj Zebrzydowski 1620-ban bekövetkezett halála után a szanktuárium kegyura annak fia, Jan Zebrzydowski, majd Michał Zebrzydowski lett, akiket Pieskowa Skała leírásánál részletesen ismertettünk.

A falazott templomot a holland marienizmus stílusában építették. A manierizmus a kb. 1530-tól 1600-ig tartó stílustörténeti korszak elnevezése, amely a reneszánsz és a barokk korszakot kötötte össze. A fogalom az olasz maniera szóból ered, melynek magyar jelentése mód vagy manír, de később modorosságot is jelentett. Olaszországból indult ki, Németalföldön, Franciaországban és Németországban terjedt el. A XVI. század első felében a késő reneszánsz, a század utolsó évtizedében és 1600 után a korai barokkal él együtt.

Michał Zebrzydowski átépítette a kolostoregyüttest, amelyet észak felől belső udvarral bővített (16541655) és 1658-1667 között megépült a Kálváriai Istenanya-kápolna (Kaplica Matki Bożej Kalwaryjskiej). 1667-től Kalwaria védelme és továbbépítése a Czartoryski család feladata lett, ugyanis Anna Zebrzydowski Jan Karol Czartoryskihez ment férjhez. Az utolsó nagy alapító, Magdalena Czartoryska meghosszabbíttatta a templomot és szélesítette a hajót (1680-1702), átépíttette a homlokzatot és a főhomlokzatnál két toronyot emeltetett (1702-1720) valamint a bazilika nyugati részén megépíttette a Páduai Szent Antal-kápolnát

Fő jellemzői a szokatlan, egyedi kompozíciók, az épület elszigetelése a közvetlen környezetétől, magasabb síkon helyezkedik el, szűkre zárja a kilátást és ezt a szűk falmezőt zsúfolja különböző díszítményekkel, melyek a fal síkjához kötődnek.

130

Feloldják a tektonikus logikát, a homlokzat egyenlőtlen pillérekkel tagolódik, az udvar hosszú utcának tűnik, majd keskeny nyújtott loggiával zárják le. Az épület formai tisztasága és a díszítmények közötti ellentét a manierizmus szellemiségét mutatja. A külső homlokzati részre a kulisszaszerűség jellemző, és a rusztika önkényes félbeszakítása. A bazilika alaprajza A bazilikához három kápolna simul: a szetélynél épült 1658-1667 között a barokk stílusú, a rokokóba hajló Zebrzydowski kápolna, amelyben a csodatévő Kálváriai Istenanya szobrát helyezték el, a szerzetesi kórushoz simul az 1687-ből való Páduau Szent Antal-kápolna valamint a hajóhoz csatlakozik az 1749-ben épült Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása kápolna.

A bazilika alaprajza 1. Szerzetesek kórusa (1623), 2. Főoltár az Angyalos Boldogasszony szoborral, 3. Szentély (az eredeti templom, 1604-09 között épült), 4. Főhajó (1680-1702), 5. Páduau Szent Antal-kápolna (1687), 6. Kálvárási Istenanya kápolnája (1658-67), 7. Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása kápolna (1749)

A templom fő részei a szentély, a 1680-1702 között átépült, gyámpillérekkel felosztott kétszintes, négyszögű templomhajó. A bazilikához észak felől simul a kolostor, a keleti főhomlokzatba épült a két felülvilágítós, kupolával fedett négyszögű torony. A homlokzat felső részén, középen, ablak Istenanya szobrával és kő erkély, oldalt és az alsó rész falfülkéiben a négy evangélista szobra látható. A kettős pilaszterekkel felosztott, párkánnyal díszített barokk belsőt modernista falfestés díszíti, korabarokk szószék. A későreneszánsz, gazdagon díszített felszerelés valamint számos kép egészíti ki.

A templom szentélye A bazilika előtt 1927-32 között kiépült lépcsősor a Paradicsom térre (Plac Rajski) vezet. Két oldalról árkádos építmények valamint gyóntatószékek határolják. A kerítésen ferences szentek szobrai láthatók.

Az egyik szép mellékoltár a templomhajóban A kolostortól fallal elválasztott kétszintes szerzetesi kórusban szépen faragott stallumok vannak, eredetileg annak rész volt. A boltozat festését Włodzimierz Tetmajer (*Harklowa, Nowy Targ körül, 1861. december 31.-†Krakkó, 1923. december 26.) lengyel festő készítette. A zenei kórus feletti részt meg stukkó dekoráció dísziti.

A bazilika előtti térség a szentek szobraival A téren két oszlop található, Szent Ferenc és Szent Antal szobraival. A szépen parkosított terület középén II. János Pál pápa emlékműve látható.

131

A szentély madártávlatból (Łukasz Śluszarczyk fotója)

A szanktuárium alaprajza Bazilika: Szerzetesek kórusa (1), Szentély (2), Főhajó (3), Páduai Szent Antal-kápolna (4), Kálváriai Istenanya-kápolna (5), Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása kápolna (6). Kolostor: Sekrestye (14), Kolostor kútja (15). Kerengők (9): Galéria (13), Szent Anna-kápolna (7), Fájdalmas Istenanya kápolna (8). Udvar (12): Emléktárgyak üzlete (A), Könyvesbolt (B), Étterem (C), Zarándokház (D). Paradicsom tér (10), Tábori oltár (11)

1999. december 1-jén UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság, Marrakeshben (Marokkó) tartott ülésén, a Kalwaria Zebrzydowskában lévő manierista építészeti-tájképi és zarándoklati műemlékegyüttest (bazilika, kolostor és ösvények) felvették a természeti és kulturális épített értékek Világörökség Listára.

A kolostor háromemeletes épület, öt rizalit-bástya alkotja, két belső udvar körül épült ki (1603-1609 és 1654-1666 között). Belső felszerelése barokk és rokokó tílusú. A templom közelében lévő részének közepén stukkódíszítésű és a kolostor alapítóinak és kegyurainak portréival díszített kút van. Az ún. Zarándok Parkjában (Park Pielgrzymkowy) a barokk és manierista stílusú templomok és a kápolnák együttese található. Christian Adrichomius Szentföldről írt leírása inspirálta őket.

A Lengyel Köztársaság Elnöke 2000. október 30-i rendeletével egyetértésben, ez év november 17-én a szanktuárium együttest Lengyelország történelmi emlékhelyévé nyilvánították.

132

o Kálváriai Istenanya Kalwaryjska)

(Matka

Boża

kápolnában látható. Lengyelország legértékesebb Istenanya képei közé tartozik. A kegykép tisztelete napjainkig töretlen.

1641-ben a brzezai Stanisław Paszkowski által adományozott képet (a Szent Szűz karján a Kisjézussal), egy XVI. századi ismeretlen olasz festő munkáját a ferencesek a templomban helyezték el. A képet a Matka Boża Myślenicka – NAJŚWIĘTSZEJ MARYI PANNY Z MYŚLENIC – kép (93×133 cm) másolatának tartják, azonban nem tudni, hogy ki és mikor festette.

A legenda szerint, 1641. május 3-án Stanisław Paszkowski z Brzezia Paszkowskiego az imádkozás idején észrevette, hogy az istenanya szeméből véres könnyek peregnek. Erről tájékoztatta a krakkói püspököt. A tulajdonos kérésére a képet a marcyporębai templomnak adományozták. A hagyomány szerint Stanisław Paszkowski a képpel Marcyporębába indult, azonban az utazás alatt úgy érezte, hogy valamilyen erő teljesen más irányban húzza, mint ahogy azt tervezte. Vándorolva, a kálváriai szanktuáriumhoz érkezett. Ekkor értette meg, hogy Isten akarata az, hogy a síró Ustenanya képmása éppen erre a helyre kerüljön. 1641. május 5-én a Síró Istenanya kép a barnardinus atyák gondnoksága alá került. Eleinte ezt a képet Jakub Zadzik herbu Korab (*Drużbin, Sieradz körül, 1582-†Bodzentyn, 1642. március 17.) krakkói püspök utasítására a sekrestyében helyezték el, ahol a csodatévő jellegének tisztázásáig maradt. 1656-ban az egyházi hatóság engedélyezte közszemlére tételét, elismerve kegyelmi jellegét. A képet újra a templom főoltárára helyezték. 1658– 1667 között a templom déli falánál megépült az a kápolna, amelyben 1667-ben elhelyezték a csodatévő képmásat.

Matka Boża Myślenicka A kegykép kezdetektől nagy tiszteletnek örvendett, ezért Kalwaria Zebrzydowska az Úr kínszenvedése mellett a Szűzanya búcsújáróhelye is lett. A képnek a zarándokok csodatévő erőt tulajdonítanak. Tornász Oborski püspök 1656 óta nyilvánosan tisztelhetőnek ismerte el a festményt. 1667-ben átvitték mai helyére, a Michal Zebrzydowski által a templom déli falánál építtetett oldalkápolnába.

A csodatévő képet 1887. augusztus 15-én Albin Dunajewski herbu Sas (*Iwano-Frankiwsk, tört. Stanisławów, 1817. március 1.-†Krakkó, 1894. június 19.) kardinális koronázta meg. Az ünnepségen részt vett többek között Seweryn Morawski lembergi érsek és „aranyszájú” Izaak Mikołaj Isakowicz örmény érsek. A kisded Jézus arany koronáját Śląsk Cieszyński zarándokai, ugyanakkor az Istenanyét a krakkói egyházmegye hívei adományozták. A hatalmi jelvényeket a pápa szentelte meg. 1936–1937 között Stanisław Jamroz mérnök új márvány oltárépítményt tervezett, a Kálváriai Istenanya oltárkép számára.

Matka Boża Kalwaryjska A Kálváriai Istenanya (Matka Boża Kalwaryjska) annak ellenére, hogy a szanktuárium patrónusa, nem a szentély főoltárán található. Az Istenanya képmása a bazilikával szomszédos szerény

Kálváriai Istenanya képe a kápolnában

133

o Kálváriai Istenanya kápolnája (Kaplica Matki Bożej Kalwaryjskiej)

keresztúti ájtatosság terjesztésében és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. (Itália „apostolának” is nevezték.) (1676-1751) Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett.

Éles fénykontraszt van a kápolna felső részének ablakán és a kupola felülvilágítóján beszűrődő fény és az alsó félhomály között. A barokk kápolna formája és a kupola belső stukkódíszítésén kívül nyomokban felfedezhető Giovanni Battista Falconi (lengyelül Jan Chrzciciel Falconi; 1600 k.-1660) olasz mester hatása.

Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferencesekre ruházták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, ahhoz hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. A keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek nem szükségesek.

A hat stukkó közötti képeket 1887-ben prof. Antoni Gramatyka lengyel festő készítette. Ebben az évben koronázták meg az istenanya képet. II. János Pál pápa 1979-es zarándokútján a következőképpen nyilatkozott: "Különösen megnyerő az a visszafogottság, ahogy a Szűzanya saját szentélyében mellékkápolnában lakik."

A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a selmecbányai (A selmecbányai Kálvária építményei 1744-1951 között készültek).

A kápolna belsejének gyökeres felújítására a XX. század 90-es éveiben került sor. A krakkói Firma Stawowiaków cég felújította a belső festést is. Jadwiga Wyszyńska meg elkészítette a Csofatévő kép restaurálását. 2012-2013 között a Csodáskápolna belsejét konzerválták.

A keresztútnak az idők folyamán kiformálódott 14 állomása:

― A keresztút A keresztút (lat. via crucis, via dolorosa) eredetileg az a kb. 1,5 km-es útvonal, melyen Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztrefeszítésének eseményein elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához zárt térben (általában templomban) vagy szabadban (általában hegyen) elhelyeznek 14 állomást (stációt). Protestáns felekezetek nem gyakorolják.

1.

Jézust halálra ítélik

2.

Jézus vállára veszi a keresztet

3.

Jézus először esik el a kereszttel

4.

Jézus anyjával találkozik a keresztúton

5.

Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

6.

Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát

7.

Jézus másodszor esik el a kereszttel

8.

Jézus beszél a síró asszonyokhoz

9.

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

10. Jézust megfosztják ruhájától

Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az úgynevezett szent körutat: Utolsó vacsora terme ― Annás és Kaifás háza ― Golgota ― Szentsír ― Praetorium ― Gecsemáné kert ― Olajfák hegye ― Kidron-völgy ― Sion hegye.

11. Jézust keresztre szegezik 12. Jézus meghal a kereszten 13. Jézust leveszik a keresztről és anyja ölébe helyezik 14. Jézust eltemetik

A XIV. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium-Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként. A stációk száma változó volt (7, 12, 14). A 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizio-i Szent Lénárdhoz fűződik: 1731-ben és 1742-ben a búcsúk kongerációja az általa meghatározott formát fogadta el. Ehhez később egy 15. állomást is (Jézus feltámad a halálból) csatoltak sok helyen.

Az egyes stációkat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, majd a zárókép a föltámadásra utal. A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és Kálváriához vezet. Különösen a nagyböjt idején gyakorolják. Folytatásának tekinthető az általában húsvét és pünkösd közötti időszakban gyakorolt ájtatosság, az ún. örömút.

A ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak, akik „szent circulus”-nak, azaz szent körjáratnak nevezték. Különösen a Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences tűnt ki a

Régebben egyes helyeken létezett még egy 15-ik állomás is, Krisztus feltámadása, ami a hivatalos Keresztútnak nem része.

134

 Kalwaria Zebrzydowska stációi

az építési munkákat a vajda fia, Jan Zebrzydowski folytatta, aki 1623 és 1641 között öt új passiókápolnát építtetett (Keleti városkapu, Cedroni kápolna, az Úr Jézus első elesésének helyszíne, a Cirenei Simonnal és Veronikával történt találkoz ás helye), valamint nyolc Mária-kápolnát emeltetett.

A szentély további fejlődésében nagy szerepe volt Christian Adrichiomusz könyvének, amelyet Mikolaj Zebrzydowski 1604 környékén ismert meg, és amely a Krisztus korabeli Jeruzsálemet mutatta be.

Jan fiának, Michalnak köszönhetően 1654 és 1655 között északi oldalról jelentősen kibővítették a kolostor épületét.

Christian Kruik van Adrichem (lat.: Christianus Crucius Adrichomius, *Delft, 1533. február 13.†Köln, 1585. június 20) – holland lelkész, teológus és katolikus író Jeruzsálemet leíró művének hatására 1604-ben megalapította Kalwaria Zebrzydowskát. Az olvasmányból kitűnt a vajda által birtokolt Lanckorona és Żar hegy, valamint Jeruzsálem fekvése közötti hasonlóság, ezért az uraság megfogadta, hogy a helyszínen megépíti Krisztus kínszenvedésének stációit. 1609-1617 között Paul Baudarth tervei szerint a Keresztút 12 kápolnája valamint az Öt Lengyel Testvér remetelaka épült fel a Szent Mária Magdolna kápolnával.

 Kálváriai útvonlak Kalwaria létesítése 6 km² területet és 5 km összhosszúságú útvonalat foglal magába, az Úr Jézus útvonalán és az Istenanya útvonalán 42 kápolna és templom található, melyek a Szentföldön lévő építmények mintájára készültek. Az elkülönülő helyek a Jeruzsálemben lévő helyszínek neveit viselik: Golgota, Sion, Olajfákhegye stb.). ― Az Úr Jézus ösvény (28 stáció, 24 objektum): a bemutató ösvény a Jézus keresztre feszítésének történetét mutatja be és meséli el, a nagypénteki Utolsó Vacsora Termétől kezdődően egészen a haláláig és Nagypénteken való eltemetéséig. Az itt található kápolnák: Utolsó Vacsora Terme (Wieczernik), Olajfák Hegye, Jézus elfogatása, Annás és Kajafás házai, Heródes és pilátus palotái.

A Żar-hegyet Golgotának, a Lanckorona-hegyet az Olajfák hegyének, a mai Kaifás háza kápolna környékén elterülő dombságot Sínai hegynek, a tervezett Helytartótanács-dombot Moriah hegyének, a Ska-Winka folyót pedig Cedronnak nevezték el. A tervezési munkát – a jeruzsálemi arányok pontos betartásával – Mikolaj barátja, Feliks Zebrowski atya végezte, aki egyben matematikus és csillagász is volt. A kápolnák terveit Paul Baudarth készítette, és az építési munkálatokat is ő felügyelte.

― Istenanya ösvénye (24 stáció, 11 objektum): Mária fájdalmát mutatja be a Kereszt alatt, Jézus temetése és a feltámadás utáni diadal. A kápolnarész közösen találkozik többek között: Istenanya Sírkápolnája, az Utolsó Vacsora Terme és a Keresztre feszítéskápolna.

Valamennyi kápolna gondos kivitelezés és egyedi építészeti megoldás eredménye. 1605 és 1607 között készültek el, a következő sorrendben: a Helytartótanács helye, Szent Sír, Getszemáni-kert, Annás háza, Kaifás háza, Heródes palotája, a Szűzanya sírja, a Szűzanya háza, a Szent Kereszt felállításának helye, a mennybemenetel helyszíne, az utolsó vacsora terme, Mária szíve, azaz a második elesés helyszíne, és Szent Rafael, valamint az öt lengyel remete kápolnája a Mária Magdolna tiszteletére emelt épülettel.

A területen található kiegészítő építmények nem tartoznak a Keresztúthoz, vagy lazán kapcsolódnak Krisztus szenvedéstörténetéhez. Ilyenek: Bétszaida vagy Betsaida, Úr Jézus mennybemenetele templom vagy Szent Mária Magdolna remetelaka. o Ünnepségek és zarándoklatok A Kalwariában lévő szanktuárium a zarándokmozgalom központja, évente Nagyhéten és a Máriaünnepeken összegyűlnek a zarándokok, nem egyszer 1,5 millió ember. Nagyszabású ünnepségeket tartanak Kalwarián a Nagyhét időszakában, melyen színesen mutatják be a passió misztériumot. Szintén zarándokok érkeznek az augusztusi Nagyboldogasszony ünnepére. Az itteni ünnepségek Lengyelország legnagyobb egyházi ünnepeihez tartozik.

A Levetkőztetés és Keresztre feszítés kápolnák (Kaplice Obnażenia i Ukrzyżowania)

A kolostor mellett Zarándokház (Dom Pielgrzyma) működik, amely egész évben várja az ide érkező vendégeket és az étterem megfelelő ellátást biztosít.

Mikolaj halála után készült el a keresztre feszítés helye és a Szűzanya sírját jelző kápolna. 1620-ban

135

A különbözú útvonalak térképe  Passió kultusza

általában csak Júdás csókját és a megfeszítést ábrázolták. - 4. oratórium. Lassus (1582), Byrd (1607), Suriano (1619) után a responzoriális passiótípust a protestáns egyház zenében 1530 k. J. Walter honosította meg (Máté- és János-passió).

A passió (a lat. passio, 'szenvedés' szóból): Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának története az utolsó vacsorától a temetésig. - 1. A Szentírásban: Mt 26-27; Mk 14-15; Lk 22-23; Jn 18-19. f.. - 2. A liturgiában: a) a Kálvárián való beteljesedéssel az első szentmiseáldozat, amelyet engesztelő halálával a Fiú mutatott be az Atyának. Ez ismétlodik meg vérontás nélkül a szentmisében. b) énekelt, ill. olvasott evangélium virágvasárnap (Mt, Mk, Lk) és nagypénteken (Jn). Kezdete: Passio Domini nostri Jesu Christi..., 'A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése'. 3. Ikgr. Az óker. művészetben már ábrázolták. A passió-ciklus teljes képsora a kora kkban alakult ki. Legfontosabb jelenetei: Bevonulás Jeruzsálembe, Lábmosás, Utolsó vacsora, Krisztus az Olajfák hegyén, Krisztus elfogatása, Péter tagadása, Krisztus kigúnyolása, Krisztus Kaifás előtt, Krisztus Pilátus előtt, Töviskoronázás, Ecce homo, Krisztus ostorozása, Keresztvitel, Keresztrefeszítés, Levétel a keresztről, Krisztus siratása, Sírbatétel, Szent sír. - A 8-9. sz-tól a golgotai jelenetet nagyobb képen ábrázolták, mint a többit, és a passió-ciklus utolsó képe a Maiestas Domini volt. A XVI. században terjedtek el a passiójátékok, s velük kapcsolatban keletkeztek a nagy keresztutak, Kálvária-hegyek és passióoszlopok. Népszerűek voltak a passió egyes jeleneteit ábrázoló szentképek, melyeknek terjedéséhez a nyomdászat adott lehetőséget. A XVI. századtól a passió-ciklusok helyett inkább egyes jeleneteket ábrázoltak (megfeszítés, levétel a keresztről, sírbatétel). Önálló passió-jelenetként

 Passiójáték A passiójáték: a szenvedéstörténetet megjelenítő misztériumjáték. Témáját a prédikációk, a fájdalmas olvasó, foleg pedig a Mária-siralmak adták. A nagypénteki passió a litánia passiómondás templomi gyakorlatából kívánkozott ki a szabad ég alá. Első magyarországi emlékeink a XV. sz-ból valók. Ezek a középkori drámák a nép számára íródtak. Céljuk a vallási érzés ápolása és a bűnbánatra indítás. Jeleneteik a bűnbeesés, a passió, Krisztus halála utáni események, bibliai előképek, példázatok, erkölcsi tanítások. Nagyobbrészt élőképek. Bennük a misztérium elemeivel sűrűn vegyül a moralitás. Hármas beosztású színben játszódtak. A Jeruzsálembe vonulás jelenetéhez élő szamarat alkalmaztak. Júdás testét egy állat bele, lelkét egy szabadon bocsátott madár jelképezte. A passió hagyományát folytatták vezeklő körmenetek, élőképes felvonulások is. A Paolo Segneri SJ (1624-94) kezdeményezte töviskoronás, önostorozó, kereszthordozó körmenetek a XVIII. század elején, Magyarországon is elterjedtek, különösen az Agonia Christi társulatok tagjai vettek részt bennük.  Passiók Kalwaria Zebrzydowskában Kalwaria Zebrzydowskában az első passió istentiszteleteket a felállított kereszteknél 1608-ban

136

rendezték a leendő kápolnák helyén. Hagyományosan az összes Kalwarián lévő zarándokok számára rendezték ezeket. Kezdetben színészek kisebb részvételével, inkább liturgikusan a Jeruzsálemben rendezettekhez hasonlóan. A jelenleg létező különbözú útvonalak térképét az ábra mutatja be.

1630-1632 között Skalbimierz Miklós (Mikołaj ze Skalbimierza) atya megírta a Mária mise szövegét, amely három részből áll: Istenanya kínjai, temetése és megdicsőülése. A későbbi időkben ugyancsak miséket és imádkozásokat tartottak a hét kápolnánál. Lengyelország első felosztása után a hadsereg és a tüzérség díszlövései mellett a különböző helyiségekből érkezett kislányok sorfala mellett tartoztták.

A XVII. században a Nagycsötörtökön és Nagypéteken rendezett körmenetekre korlátozódtak: a 12 apostol lábának megmosása, az alakok számát az evangéliumokban és a hagyományokban megjelölt mennyiségre növelték, az eljárás (az Elfogatás útja) a Szent Rafaelkápolnától az Annás kápolnájáig tartott, ahol az alsó részében lévő ún. Pincében az adoráció (imádás) egészen Nagypéntek reggeléig tartott, amikor Pilátus Helytartói Palotájánál Pilátus felolvasta Jézus halálos ítéletét. Ezt követően a Kereszt Felvétele-kápolnában Krisztus felvette a keresztet és a Keresztrefeszítés templomáig vitte azt. Az eucharisztikus eljárás végén átvitték az Oltáriszentséget a Krisztus Sírjába, ahol egészen a feltámadásig tartott az imádat.

A XX. első felében fiatalemberek csoportjai is megjelentek, a II. világháború után meg a latin nyelvű miséken lengyel nyelvű litániák is voltak, az istentiszteleteket a kolostor mellett főpapi misékkel zárták a regionális csoportok.

Lengyelország első felosztását követően, az osztrák hatóság a babonák leküzdése keretében, a szertartást jelentősen korlátozta, a fennmaradó eljárást szabályozta és az egyes kápolnák mellett Krisztust szimbolizáló kereszteket valamint a lábmosást és Pilátus határozatát engedélyezte.

Augustyn Chadam OFM, az új misztériumjáték megalkotója O. Augustyn Chadam atya megrendezte Mária elszenderülése eljárást, amelyet a Temetés az első és utolsó stációjánál tartottak.

A II. világháború után a passió misztérium új formát öltött, amelynek megalkotója Augustyn Chadam OFM (*Zaburze, 1916. március 15.†Kalwaria Zebrzydowska, 2007. szeptember 26.) atya volt.

A szanktuárium nayg eseménye volt az Istenanya kép 1641. évi adományozása, melynek elismerték csodatévő és az isteni kegyelem közvetítő hatását. Kalwaria a Mária kultusz fontos egyházi központja lett.

1947-ben új formákat vezette be, és bibliai meg hagyományos alakokat valamint Krisztus jeruzsálemi bevonulásának jelenetét Virágvasárnap, Lakoma Simon házában és Júdás árulása Nagyszerdán este.

 Kalwaria és II. János Pál pápa Az évszázadok zarándokai közül kimagaslik II. János Pál pápa, aki élete folyamán sokszor imádkozott a Kálváriai istenanya oltárkép előtt. A kalwariai szanktuárium gyermekkorától fogva Karol Wojtyła gyakori látogatásainak és imádságainak helye volt.

 Mária kultusza Istenanya kultusza 1609-ig nyúlik vissza, amikor Mikołaj Zebrzydowski megvásárolta az V. Szixtus pápa által megszentelt Angyalos Boldogasszony ezüst szobrát az itáliai Loretoban, amelyet a templom főoltárán helyezett el. A szobor a kultusz tárgya volt a szanktuárium fennállásának első éveiben.

Kisfiúként édesapjával számtalanszor zarándokolt ide a tizennégy kilométerre található Wadowicéből. Krakkói érsekként is sokszor volt alkalma imádságos, elmélkedő órákat tölteni a zarándokhelyen.

1613-tól rendezték a Krisztus Srjától Mária házáig tartó Istenanya fájdalmának átérzése útvonalat (Droga Współcierpienia Matki Bożej) valamint a Mária sírjától a bazilikáig tartó Boldogságos Szűz Mária mennybevétele eljárást, amelyen részt vett a káplán és a katonai osztály, a XVII. század első felétől meg szeptember 13-án a Mária halála, Mária elszenderülése (lat. Dormitio Mariae, gör. koimészisz), annak házától a sírjáig tartó eljárást.

Pápaként kétszer járt itt. A Szentatya pápává választását követően 1979. június 7-én járt itt először és aranyozott szentségtartót adott át. A főtemplom ekkor nyerte el a "basilica minor" rangot. Az apostoli látogatás alkalmával II. János Pál így szólt a hívők sokaságához:

137

„Sanktuarium Matki Bożej – i Dróżki. Nawiedzałem je wiele razy, począwszy od moich lat chłopięcych i młodzieńczych. Nawiedzałem je jako kapłan. Szczególnie często nawiedzałem sanktuarium kalwaryjskie jako arcybiskup krakowski i kardynał. (...) Jednakże najczęściej przybywałem tutaj sam i wędrowałem po dróżkach Pana Jezusa i Jego Matki, rozpamiętywałem Ich najświętsze tajemnice.” ― "Kalwaria Zebrzydowska a Szűzanya és az ösvények szentélye. Sokszor látogattam ezeket a helyeket gyermek- és ifjúkoromban, majd papként, később pedig még gyakrabban, már krakkói érsekként és bíborosként. Ugyanakkor leggyakrabban magam voltam itt és gyalogoltam az Úr Jézus és az anyja ösvényein, elmélkedtem az Ő legszentebb titkain.”" — II. János Pál, 1979. június 7.

„I o to proszę, proszę, abyście się za mnie tu modlili, za życia mojego i po śmierci.” ― „És ezt kére, kérem, hogy imádkozzatok érettem itt, életemben és halálom után.” — II. János Pál, 1979. június 7. "Kalwaria Zebryzdowska szentélye különös figyelmet és tiszteletet érdemel, így arra szeretnélek buzdítani benneteket, hogy ne hagyjátok abba látogatását." — II. János Pál, 1979. június 7. Harmadik lengyelországi apostoli útján, az oltárkép megkoronázásának 100. évfordulóján, 1987. június 10-én, átadta a szanktuárium számára a pápai aranyrózsát, melyet a kegykép tövében helyezett el. A szertartás helyszíne a krakkói Blonia volt. Erre az alkalomra vitték át oda a szentképet Kalwaria Zebrzydowskából és Blonián berendezett oltárra helyezték fel. A fogadalom ma is látható a kép melletti oltáron: „Pragnę u stóp Maki Bożej Kalwaryjskiej złożyć papieską różę, jako wyraz wdzięczności za to, czym była i nie przestaje być w moim życiu.” ― "A pápai rózsát a kálváriai Szűzanya lába elé kívánom tenni, mint a hála jelét azért, amit eddig tett és jelenleg is tesz az életemben." — II. János Pál pápa, az Arany Rózsa elhelyezési szertartása idején, 1987. június 10. 1998-ban a város díszpolgárává választotta. Ezt követően utolsó lengyelországi zarándoklata idején, 2002. augusztus 19-én, a szentély 400. évfordulója alkalmából is meglátogatta a szanktuáriumot.

Az 1979-es zarándoklat emléktáblája a Bazilika falában „Kalwaria ma w sobie coś takiego, że człowieka wciąga. Co się do tego przyczynia? Może i to naturalne piękno krajobrazu, który się stąd roztacza u progu polskich Beskidów...” ― „Kalwaria maga olyan, hogy az embert mélyen megérinti. Mi az, ami ezt kiváltja? Talán a természetes szép látkép, ami innen kitárul a lengyel Beszkidek lábáig….” II. János Pál pápa a zarándok „Umiłowani Bracia i Siostry! Przybywam dziś do tego Sanktuarium jako pielgrzym, tak jak przychodziłem tu jako dziecko i w wieku młodzieńczym. Staję przed obliczem kalwaryjskiej Madonny, jak wówczas, gdy przyjeżdżałem tu jako biskup z Krakowa, aby zawierzać Jej sprawy archidiecezji i tych, których Bóg powierzył mojej pasterskiej pieczy. Przychodzę tu i jak wtedy mówię: Witaj! Witaj, Królowo, Matko Miłosierdzia!” ― „Szeretett Testvéreim és Nővéreim! Ma zarándokként érkeztem ehhez a szanktuáriumhoz, úgy, ahogy gyerekkoromban és ifjú éveimben. Állok a Kálváriai Istenanya képmása

II. János Pál pápa emlékműve a bazilika előtt

138

előtt, mint akkoriban, amikor krakkói püspökként érkeztem ide, amikor rámbízta az érsekség dolgait és az Isten megerősített nyájának őrzésében. Visszatérek ide és akkor így mondom: Üdvözlégy! Üdvözlény, Királynő, Kegyelem Anyja!” — II. János Pál, 2002. augusztus 19. II. János Pál pápa 2002-es lengyelországi zarándoklata emlékéül a bernardinus atyák új ruhát készítettetek a Kálváriai Istenanya képnek. II. János Pál pápa utóda, XVI. Benedek pápa is elzarándokolt már e kegyhelyre 2006. május 17-én, az első lengyelországi zarándoklata idején és imádkozott a kegykép előtt. II. János Pál pápa 1979-es kérelmét megerősítve beszédében kiemelte:

A tynieci kolostor madártávlatból ― Magyar kortöténeti vonatkozások

„…Idąc za przykładem Jana Pawła II, ja również zwracam się do was z serdeczną prośbą, abyście się modlili za mnie i za cały Kościół.” ― „II. Jánps Pál pápa példáját követve én is hozzátok fordulok ezzel a szívélyes kéréssel, hogy imádkozzatok érettem és az egész anyaszentegyházért.”― XVI. Bendek pápa, 2006. május 27.

Történelmi jelentőségű, hogy a magyarországi Pannonhalmi Bencés Főapátság A falu eredeti neve: Győrszentmárton. Ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint Civitas Pannonia nevű római város helyén épült. Az első település a 10–11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállást, majd a falut 996-tól alakították ki, miután Géza fejedelem Csehországból behívott bencés szerzeteseket telepített le a dombon. I. István megerősítette a monostor jogait.

Utunk során a másik történelmi értékű kegyhelyet is felkerestük.

Tyniec Tyniec – régi krakkóalji falu, melyet 1973-ban csatoltak Krakkóhoz. A város nyugati részében található, a Visztula jobb partján, és a VIII Dębniki kerület része.

A jelenleg álló épület az apátság harmadik temploma, amely korábbi épületek falmaradványait rejti magában. Az első épület felszentelését Szent István király 1002-ben kibocsátott adomány levele datálja. Ebben az oklevélben esik szó arról is, hogy az apátság építését István apja, a 997-ben meghalt Géza fejedelem kezdte el. E korai épületből a főhajót nyugati oldalon lezáró, félkörívű szentély jelenleg padlószint alatt lévő, mintegy 2 méter magas falmaradványa került elő 1994-ben.

Tyniec főleg az 1044 óta fenálló bencés kolostoráról nevezetes. A kolostor az egyik leggazdagabb és legfontosabb egyházi létesítménye. I. Boleszláv, ismertebb nevén Vitéz Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry [vagy Wielki]), régiesen Boleszló (966/967 – 1025. június 17.) lengyel uralkodó meghódította Krakkót. Ezután a politikai helyzet megszilárdult, és Krakkó hosszú évekre lengyel uralom alá került. Vitéz Boleszláv uralkodása idején (1000-ben) megalakult a krakkói püspökség, és elkezdődött a Waweli székesegyház építéseis.

Szent István király alapította a Pécsváradi Bencés Kolostort is, amelynek első apátja Asztrik volt, aki a Szent Koronát hozta el a királynak. A másik jelentős magyar bencés apátság a tihanyi apátság, amelyet Tihanyban, a Tihanyi-félsziget hegyláncának kelet felé meredeken leszakadó szélén alapított I. András (1013 – 1060. december 5. előtt) király 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére.

Krakkó hamarosan annyira jelentős várossá lett, hogy már a Vitéz Boleszláv unokája, I. Kázmér, más néven Megújító Kázmér (lengyelül: Kazimierz I Odnowiciel, Mnich), (1016. július 25. – 1058. november 28.) fővárossá tette. Az addigi főváros, Gniezno ugyanis annyira elpusztult I. Břetislav cseh fejedelem támadásakor (1038-ban), hogy Kázmérnak, aki éppen akkor tért vissza Magyarországról, másik városba kellett udvarát költöztetnie. Így lett Krakkó 1039-ben vagy 1040ben Lengyelország fővárosa.

― Tyniec nevének eredete A Tyniec név a kelta "tyn" szóból ered, amely falat vagy kerítést és palánkor jelent. Arról tanúskodik, hogy itt egykor erődítmény vagy erőd állhatott. 1934-től a háború utáni évekig Tyniec nagyközség volt. ― Megközelítése

Röviddel az átköltözés után megalapították Tyniecben a bencések apátságát, amelynek az volt a fő feladata, hogy támogassa az állam és az egyház újjáépítését. Ez Lengyelországban a legrégibb olyan apátság, amely máig létezik és működik.

Krakkó központjából Tyniec autóbusszal, meg vízibusszal is megközelíthető, melynek megállója a Visztulán, a kolostor közelében található.

139

 Tyniec földrajzi elhelyezkedése

 A település története

Tyniec Krakkó központjától délnyugatra, mintegy 12 km távolságban fekszik a Visztula jobb partján, a Tynieci-dombságként ismert a jurakori mészkő magaslat (a Krakkói-dombság része) között. Ezeknek a domboknak néhány elnevezése: Kolostor- vagy Várhegy (233 m tszf.), Winnica (234 m tszf.), Duża Kowodrza (261 m tszf.), Bogucianka (270 m tszf.), Grodzisko (280 m tszf.), Kozobica (282 m tszf.), Ostra Góra (284 m tszf.) valamint a legmagasabb a Wielogóra (Guminek) (293 m tszf.).

A tynieci telep a régi kereskedelmi útvonal mellett feküdt, amely Krakkóból Oświęcimen át Morvaországba és Csehországba vezetett. Tyniecben évszázadokon keresztül a Visztula természetes gázlója működött. A terület domborzata és a Visztula közelsége nagy hatással volt a település korai fejlődésére. A közeli Piekary Sziklákon Lengyelország egyik legrégebbi, 12 ezer évvel ezelőtti paleolit kori emberi település nyomait tárták fel. Tyniec területén a legrégebbi ismert emberi település nyomai a mezolit korból valók (kb. i.e. 8000-4800). Számos régészeti emlék erősíti meg a Kolostor-hegyen (Góra Klasztorna) lévő neolit kori település létezését, amely i.e. 2300 körüli időkből való. Magas minőségű szürke kerámiát készítő fazekasműhely nyomaira bukkantak itt valamint Lengyelország legrégebbi pénzverdéjére, amelyben főleg kelta ezüstpénzeket állította elő.

Tyniecben található a Visztula kanyarulata is, amely Tynieci Kapu (Brama Tyniecka) néven ismert, valamint az 1957-ben alapított sztyeppés Skołczanka természetvédelmi rezervátum (Rezerwat przyrody Skołczanka).

A X. század elején Tyniecet viszlánok lakták. A XI. század elején a Sieciech palotagróf és a Tęczyńskiek őseihez tartozhatott, akiktől Megújító Kázmér kobozta el. Hamarosan ő utána vagy annak fia, II. Boleszláv, más néven Merész Boleszláv (lengyelül: Bolesław Śmiały), (1039 – 1081. március 22.) a bencéseknek adományozta Tyniecet. Ők a XI. század elején érkeztek ide és megalapították a tynieci apátságot, amely sorsdöntő történelmi tény volt a település történetében. 1259-ben Tyniecet a tatárok dúlták fel, akik Krakkó felől Szilézia irányába vonultak. Ez a település stratégiai fekvésével volt kapcsolatban, amely a Visztulán átvezető kényelmes átkelőhelyet jelentette a hadsereg számára az államhatár közelében valamint Krakkó közvetlen szomszédságában. Tyniec a következő súlyos pusztulást a svéd özönvíz idején élte át.

Vízimotorosok a Visztulán Itt fakad a Szent János-forrás (Źródło Świętojańskie) is, a Krakkó területén lévő természeti emlékek egyike. Tyniec északról Piekaryval, északkeleten Kostrzéval, kelet felől Skotnikival, délkeletről Sidzinával, délről Samborkkal (a XX. század 50-es éveitől Skawina része) határos. Történelmének kezdetei óta északról és nyugatról a Visztula határolja, amely nyugaton elválasztja Tyniecet Ściejowicétől.

1772-ben Tyniecet a bari konföderáció tagjai szállták meg felfegyverezve az orosz katonaság előtt, s a harcok a kolostort és a falut egyaránt elpusztították.

A bari konföderáció emléktáblája

Tyniec 3D-s képe

140

Bari-konföderáció, 1768-1772 között szervezett lengyel politikai egyesület az orosz befolyás leküzdésére (az ukrajnai Bar városból indult ki). Poniatowski Ágost-Szaniszló király ellen irányult, de a társadalom közönye miatt megbukott s ez hozzájárult Lengyelország első felosztásához.

Kis-lengyelország és Kárpátalja lakossága egészen a XX. század elejéig viselte ezeket. Az ilyen típusú készítménnyek kapcsolatban a fej fedése a jelenkorig tartott. A falusi faépítészet helyi jellegű volt, ugyanakkor a házak sávfestése különböztette meg azokat. A régi falusi kunyhók többsége bizonyára ennek megfelelően készült. Középen futott a pitvar, két oldalán helyezkedett el a szoba, a kamra valamint az istálló. Valamennyi helyiséget ajtó választotta el.

Lengyelország első felosztása után Tyniec Ausztriához került. 1816-ban az osztrák hatóságok megszüntették az apátságot, amely ettől kezdve romosodni kezdett.

1977-1998 között Tyniec környékén megépült a visztulai vízgyűjtó (Stopień Wodny Kościuszko), ezen vezet keresztül a krakkói elkerülő autópálya. A vízgyűjtő, ahogy az autópálya a szomszédos Liszki nagyközség területén található. o Tynieci legenda Tynieccel kapcsolatos középkori legendája is.

Walgierz és Helgunda

Deli Walgierz (Walgierz Udały, Walcerz Wdały) olyan volt, akár egy óriás! Gyökerestül csavarta ki a tölgyfát s szépségben, lantjátékban meg énekben széles e világon senki nem mérkőzhetett véle. Egyszer, ahogy a francus király udvarában járt, az alemann király fiába szerelmes gyönyörű Helgunda királykisasszony, kit apja az Úr dicsőségére, kolostorba akart adni, szíve szerint megszerette s meg is szökött véle Tyniecbe, ahol paráznaságban éltek egymással, mert nem akadt pap, ki keresztény házasságba összeadta volna őket.

A tynieci kolostor napjainkban Ha a beépítésről van szó, a tynieci település két helyen fejlődött. Az első az apátság és környéke, ahol főleg a kolostor melletti gazdasági épületek épültek. A második hely a Krakkó-Oświęcim közötti régi űt melletti és a skawinai szakasz, ahol falusi házakat építettek. A falu kezdetben valószínűleg egy utcás település volt, majd folyamatosan több utás településsé alakult át.

Ugyanakkor élt Wiślicában Szép Wisław wiślicai bíró, ki mikor Deli Walgierz (egyes források szerint Popiel király nemzetségének sarja) nem volt honn, a tynieci grófságot dúlta. Egyszer azonban Walgierz legyőzé és rabszíjon vitte Tyniecbe, nem gondolván arra, hogy amelyik asszonyi állat szemét e Wisławra emelte, az legottan kész volt apját, anyját, meg férjeurát is elhagyni, csak hogy vérének bűnös gerjedését kielégítse. Így történt Helgundával is. Az asszony olyan kötéseket módolt ki Walgierzre, hogy ámbár óriás volt, ki tövestül szaggatta ki a tölgyfákat, e kötelékeket sehogyan sem bírta eltépni. Akkor aztán ki is adta Wisławnak, az meg rabul hajtotta Wiślicába. De Rynga, Wisław testvére meghallá, hogyan énekel Walgierz a pincében, s szíve nyomban feléje fordult ki is szabadítá rabságából (más források szerint Wisław rút nővére, Marzanna segítségével szökött el a vártoronyból); az meg Wisławot és Helgundát pallosával összeaprítván, otthagyta hollók martalékául, maga pedig Ryngával egyben megtért Tyniecbe.

A XIX. századi Tyniecet mind területileg, mind pedig a lakosait tekintve nagy faluként lehet meghatározni, ugyanakkor a szegény galiciai falvak egyike volt. Folyamatosan működött a visztulai átkelőhely, ahol az emberek az átkeléshez csónakokat, a kocsisok átszállításához pedig kompokat használtak. Tyniec lakói a földművelés mellett tutajozással és kötéssel is foglalkoztak. Gabona, kőszén meg építőanyagok, mint a fa a leggyakoribb úsztatott áruk voltak. A szállítóeszközök tutajok, gályák és dereglyék voltak. A tutajozást egészen a XIX. század végéig folytatták, amikor azt a vasút szorította ki. A tynieci kötőipar leghíresebb termékei a tynieci „magyar sapkák” (fehér gyapjúból készült kerek sapkák) voltak.

(Sienkiewicz – Kereszteslovagok I. KÖTET. I.) A latin nyelven írt legenda a középkori NagyLengyelországi Krónikában jelent meg a XIII/XIV. század fordulóján. Gerard Labuda (*Nowa Huta, Kartuzy k., 1916. december 28.-†Poznań, 2010. október 1.) kutató véleménye szerint az eredeti mű,

Magierka (magyar sapka)

141

melyet a Krónika írója felhasznált, már a XII. század végén Henryk Sandomierski (*1130 k.†1166. október 18.) sandomierzi fejedelem vagy a wiślicai II. Kázmér, más néven Igazságos Kázmér (lengyelül: Kazimierz II Sprawiedliwy), (1138 – 1194. május 5.) udvarában keletkezett. A legendát mások is gyakran felhasználták.

A fiatal állam a pogány lázadások és a csek hadjáratok okozta krízise után jött létre. A bencések támogatták az állam és az egyház újjászületését. A tynieci kolostor első apátja Aaron, Aron (†1059. május 15. vagy október 9.) – krakkói püspök, érsek volt. Az Aaron név népszerű volt az ír és a skót szerzetesek körében. Valószínűleg Kölnből érkezett Lengyelországba, ahol Megújító Kázmér nagybátyja, Herman volt az érsek. Megújító Kázmér 1044-ben alapította az első lengyel apátságot Tyniecben. Aaron 1046-ban Krakkó püspöke lett.

o A bencés apátság és a Szent Péter és Szent Pál templom (Opactwo benedyktynów w Tyńcu wraz z Kościołem św. Piotra i św. Pawła) A tynieci templom és a bencés apátság Krakkó határában, annak délnyugati részében található. Az apátság egy mészkődomb tetején épült a Visztula mellett.

A XI. század második felében felépült a román stílusú épületegyüttes, vagyis a háromhajós bazilika és a kolostori épületek. A XIV. században az apátság nagyfokú pusztulást szenvedett a cseh és tatár hadjáratok miatt. A következő évszázadokban az egész komplexum többször átépült, előbb a XV. században gótikus stílusban, majd a barokk és a rokokó stílusában.

Kilátás a Visztulára Krakkó mellett, a Visztula fölötti sziklán emelkedő, Szent Péter és Pál titulusát viselő tynieci bencés apátságot a XI. században valószínűleg I. Kázmér, más néven Megújító Kázmér (lengyelül: Kazimierz I Odnowiciel, Mnich), (1016. július 25. – 1058. november 28.) lengyel fejedelem alapította 1044ben. Gazdagságát mi sem jellemzi jobban, hogy apátját "abbas centum villarum"-ként (száz falu apátja) emlegették. A középkorban fontos szerepet játszott Dél-Lengyelország egyházi és kulturális életében.

A kolostor 40 m mély kútja az udvaron A virágzó szerzetesi életnek a svédek vetettek véget, amikor 1656-ban felgyújtották a kolostort. A menekülő bencés atyák Magyarországon találtak menedéket, s amikor viszszatértek, csak üszkös romok meredeztek a pompás épületek helyett, azonban hamarosan átépítették és megnövelték (pl. könyvtár épült).

A kolostor épülettömbje alulról

Jan Matejko: Megújító Kázmér

142

A XVIII. században újjáépítették ugyan, de a háborús idők szele ide is elért. A következő pusztulást a kolostori épületeknek a bari konföderáció erődjévé történő átalakítása során szenvedte el. Az oroszok ellen szerveződött nemesi szövetség, az úgynevezett bari konföderáció idején ez volt a konföderétusok egyik utolsó mentsvára 1771-ben. Az ostrom során az épületek súlyosan megsérültek. Az újjáépítést Florian Amand Janowski, másképp Florian Amand z Janówka Janowski (*Masłomiąca, 1725. április 28.-†Tarnów, 1801. január 4.) apát végeztette, aki 1785–1801 között a tarnówi egyházkerület püspöke volt.

tárgyak megmenekülésüket egy német bencésnek, a püspöki széket betöltő Thomas Zieglernek köszönhetik, aki Tarnówba magával vitte azokat. Ezek között a kincsek között számos magyar eredetű található, a megmaradt darabokat ma a tarnówi székesegyház kincstára őrzi. Tyniec egyik legfényesebb periódusát a XV-XVI. században élte. Erőskezű apátok bővítették, csinosították az istenházát, fényes felszereléssel látták el Isten dicsőségére – és a saját méltóságuk reprezentálására. Közülük is kitűnik Andrzej z Ruszczy (másként Noska, Nozga, Oska) apát, aki 1477-1487 között töltötte be az elöljárói tisztet. 1482-ben egy teljes oltárfelszerelést rendelt meg, amely kelyhekből, oltárkeresztből, úrmutatóból, ampolnákból, tálcából, paténából állott. A munkát magyar aranyműves végezte, az aranyozott ezüst tárgyakat a késő-középkori magyar ötvösségre oly jellemző színes sodronyzománccal díszítve. A mester nevét nem tudjuk, azt sem, hogy pontosan hol készítette ezeket, hiszen magyarországi ötvösök nemcsak hazánk határain belül dolgoztak, hanem szívesen látták őket másutt is. Különösen az akkori méretek szerint világváros Krakkóban telepedtek meg előszeretettel, amit bizonyítanak a céhek iratai, meg a városi polgárkönyvek, amelyekből többüket név szerint is ismerjük ebből a korból. Így azután az is lehet, hogy ötvösünk Krakkóban készítette el András apát paramentumát.

Florian Amand Janowski 1746-ban Tyniecben, a bencéseknél tette le a szerzetesi fogadalmat. 1749ben pappá szentelték. 1762-ben a tynieci apátság apátja lett. 1785. december 24-én a tarnówi egyházmegye püspökévé nevezték ki. 1786. augusztus 13-én szentelték püpökké, viszont augusztus 24-én iktatták be a tartnówi katedrálishoz.

Tyniec azonban alkalmasabb volt az elmélkedő szerzetesi élet számára, mint központi fekvést megkövetelő egyházmegyei központnak. Ezért a főpapi széket 1826-ban áthelyezték Tarnówba. Gregor(ius) Thomas (von) Ziegler 1822–1827 között a tarnówi egyházmegye püspöke, 1827–1852 között pedig a linzi egyházmegye püspöke volt.

A gazdag felszerelésből megmaradt a gazdag, csipkés díszítésű oltárkereszt, meg két kehely. Az aranyozott ezüst kereszt impozáns méreteivel tűnik ki: majdnem 77 centiméter magas. A kereszt négy végződésén a négy evangélista jelképe, a kereszt túlodalán vésett Madonna, a Vir dolorum, Szent Dorottya és Borbála. A feszület valamikor ereklyét is tartalmazott: ennek üvegezett tokja ugyancsak a hátoldalon található. András apát úgynevezett első kelyhének talpát a Madonna, meg szent apátok és püspökök öntött figurái díszítik, körben angyalkákkal és a donátor címerével. A kehely gombja, az ún. nódusz valóságos kis gótikus templombelsőt formáz: apró fiatornyok, mérműves szoborfülkékben Krisztus, a Szűzanya, Keresztelő Szent János, Szent Péter és Pál, valamint az adományozó patrónusa, Szent András áll. A kehely csészéjét, az ún. kuppát az apró ezüstdrótból sodort virágos dekorációt kitöltő fehér, vörös, kék és zöld színben ragyogó zománc díszíti. Hasonló a második kehely is, amelyen több szobor Krisztus kínszenvedésére utal. A leltárakból tudjuk, hogy létezett egy monstrancia is, valamint a víz és bor töltéséhez szükséges ampolna és tálca, ezek azonban a XIX. század elején már nem voltak meg.

A tynieci apátság középkori és a barokk pompájának megmaradt darabjai – furcsa módon – éppen ennek az áthelyezésnek köszönhették azt, hogy nem kerültek kótyavetyére meg az osztrák pénzverde olvasztótégelyeibe. A régi liturgikus

A késő-középkori ötvösségnek ezeket a remekműveit a nagyközönség először az 1873-as bécsi világkiállításon ismerhette meg. Azóta többször is szerepeltek kiállításokon, legutóbb a kétezredik esztendőben, a krakkói Wawel

Florian Amand Janowski püspök Tyniec Lengyelország felosztásakor Ausztriához került. Az osztrák hatóságok 1816-ban feloszlatták a szerzetesi közösséget, s helyébe, hogy az akkor még szabadállam Krakkó helyett saját egyházi közigazgatásuk is legyen, 1821-ben püspöki székhellyé tették. 1821-1826 között a templom a tynieci egyházmegye katedrálisa, a templom pedig a tynieci püspökség székhelye volt Gregor(ius) Thomas (von) Ziegler OSB (*Kirchheim in Schwaben, 1770. március 7.-†Linz, 1852. április 15.) osztrák püspök, bencés, a tynieci kolostor priorja vezetése alatt.

143

millenniumi kiállításán. A lengyel szakemberek máig vitatkoznak a mester, a műhely és a stílus kérdéséről, többségük azonban, így Mihalik Sándor, Beke László, Adam Bochnak, Jan Samek egyértelműen megállapították, hogy nemcsak a magyar aranyművesség stílusáról, hanem magyar ötvös személyéről van szó. Számunkra, a középkori mesterségek kései csodálói számára ezek a minden vihart túlélt ötvöstárgyak értékes emlékei a lengyelmagyar művészeti és kulturális kapcsolatoknak. (Forrás: Petneki Áron – András apát kelyhei; Későközépkori hungaricumok a tarnówi székesegyház kincstárában)

A szerzetesek, a belga Carol van Oost bencés szerzetes kezdeményezésére 1939-ben tértek vissza 1947-től meg felújították az elhasznált komplexumot. 1968-ban a Szent Péter és Szent Pál templom újra apátság lett. O. Włodzimierz Andrzej Zatorski OSB bencés szerzetes, aki 1975-1976 politikai fogoly volt, 2005–2009 között a tynieci bencés kolostor priorja let. 1991. május 8-án alapította meg az apátság mellett működő TYNIEC Wydawnictwo Benedyktynów kiadót, melynek 1991–2007 között igazgatója volt.

A kolostor temploma A templomban késő barokk, csónak alakú szószék található, készítője valószínűleg Franz Joseph Mangoldt (1695 k.-1761) volt. A szerzetesek kórusát magábafoglaló nyújtott szentélyben többek között Szent Benedek életét bemutató XVII. századi stallumok találhatók.

Bernard Sawicki apát 2006. január 14-én hozta létre a Tynieci Apátság BENEDICITE elnevezésű Gazdasági Egységét. Ekkor kezdődött meg az apátság űtépítésének utolsó szakasza. A gazgasági egység többek között a Produkty Benedyktyńskie márkanevű termékek eladásával foglalkozik. 2008-ban meg megalakult az Aby chronić Dobro elnevezésű Bencés Kulturális Intézet. A kolostor területén működik a Tyniec Apátság Múzeuma is.  Szent Péter és Szent Pál templom Jelenleg a háromhajó templomnak gótikus szentélye és barokk főhajója van. Több oltár, mint például a Szentháromságot meg Szent Péter és Szent Pál apostolokat ábrázoló vörösmárványból készült, rokokó főoltár készítője az olasz származású Francesco Placidi (1710-1715 között1782) építész és szobrász volt.

A templom boltozata Karol Józef Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa mint pap, püspök és kardinális többször ellátogatott Tyniecbe. Utolsó lengyelországi zarándoklata idején, 2002. augusztus 19-én látogatta meg a bencés kolostort.

A templom főhajója

II. János Pál pápa emléktáblája

144

államban, mivel elfoglalta a testamentum tanácsadójának és végrehajtóának hivatalát.

Bielany Tyniecből visszafelé haladva, a 7. számú országos főútvonalon haladva, a Visztula mellett újabb kolostor tűnt fel a távolban. Mivel időnk már kevés volt, ezért csak alulról szemlélhettük meg. A kolostor Bielany kerülethez tartozik.

A főúr pozíciójára nagy befolyása volt még házasságának is, melyet még Boleszláv életében kötött Wszewołod Olegowicz húgával, ami lekötelezetté mind a Rurykowiczokat, mind a Piastokat felé. A palatinus hatalmát erősített még annak joga, hogy kinevezze a hivatalnokokat egész Lengyelországban a juniorok országrészében is. Ez olyan személlyé tette, akinek a döntésétől függ az állam sorsa.

Bielany kamalduli kolostora Tyniec felől Bielany – Krakkó területén, a VII Zwierzyniec kerülethez tartozó egykori Visztula melletti falu. Északnyugaton Las Wolski (Lasek Wolski) határolja. 1941-ben csatolták Krakkóhoz, mint XXXII. kerületet. Északról Wola Justowskával, kelet felől Przegorzałyval, ugyanakkor nyugaton már a Krattón kívül eső Kryspinów településsel határos. Délről a Visztula határolja.

A Łabędź család címere 1144. augusztus 27-én meghalt Ferdeszájú Boleszláv özvegye, Bergi Salomea. Ferdeszájú Boleszláv testamentumának szelleme szerint az özvegyi birtok, melyet neki juttatott, halála után vissza kellett volna szállnia a szeniori országrészre, de ebbe nem egyeztek bele a juniorok (Boleszláv és Mieszko), mivel a vitatott országrészt maguk akarták megszerezni, de az is lehet, hogy a fiatal Henriknek számára.

 A település története 40–10 ezer évvel ezelőtt a település a felső paleolit időszakában az aurignaci kultúra területéhez tartozott.

Ebben az esetben II Ulászló lemondott Kijevi Vszevolod segítségéről. Maga a szenior a segítség érkezésére nem várva csapatait Göndörhajú Boleszláv és Öreg Mieszko hadserege ellen küldte, amelyek azonban a várakozás ellenére vereséget szenvedtek a mazóviai vajdától, Wszebortól. Csak a ruszinok megérkezése fordította meg a csata és a háború menetét, lehetővé téve előnyös béke kötését. (Ulászló hozzácsatolta Łęczyca környékét a szeniori országrészhez, a ruszinoknak azonban segítségük fejében oda kellett adnia a korábban Lengyelországhoz tartozó várat Wiznában. Ez alatt tovább mérgesedett a viszály II. Ulászló és Piotr Włostowic között. A palatinus a szenior és juniorok polgárháborújában nem vett részt, arra törekedett, hogy csillapítsa az elfajoló nézeteltérést. Ez nem felelt meg Ulászlónak, aki azt várta a palatinustól, hogy egyértelműen kinyilvánítja, kinek az oldalára áll, annál is inkább, mivel egyre inkább gondolt arra, hogy teljesen megszünteti öccsei országrészeit. Piotr Włostowic, aki Ferdeszájú Boleszláv testamentumát kívánta végrehajtani, ebbe a megoldásba nem tudott belenyugodni, (annál is inkább, mert a juniorok eltávolítása után minden akadály elhárult volna a teljhatalmú vajda eltávolítása elől is).

Az aurignaci kultúra elterjedési területe A XII. században Bielany Piotr Włostowic (idővel Włast vagy Włost) később Duninem (vagyis Duńczyk) herbu Łabędź (1080 k.-1153) a Łabędź családból való sziléziai főnemes és veje, Jaksy Gryfity birtoka. II. Ulászló, más néven Száműzött Ulászló (lengyelül: Władysław II Wygnaniec), (1105 – 1159. május 30.) politikájára legnagyobb hatással a palatinus, Piotr Włostowic volt, aki Ferdeszájú Boleszláv mellett a legmagasabb pozíciót érte el az

145

Még 1145-ben úgy tűnt, hogy a végső megoldás ideje még nem jött el, amiről az is tanúskodik, hogy Piotr Włostowic meghívta Ulászlót fia eskűvőjére. A következő év elején II. Ulászló bízva erejében elhatározta, hogy végleg leszámol a juniorokkal, vagyis kiüldözi mostohatestvéreit az országból. Váratlanul azonban a fiatalabb fiúk oldalára állt a teljhatalmú palatinus, Piotr Włostowic, aki számára a herceg tervei túlságosan radikálisok voltak és azzal fenyegették, hogy gyengülni fog helyzete. Valóban II. Ulászló gyors válaszlépés mellett döntött: mondvacsinált ürüggyel elfogatta, megvakíttatta, elkobozta minden vagyonát és arra kényszerítette, hogy Oroszországba menjen, de ez a döntés jelentősen meggyengítette a herceg helyzetét.

A Krakkó Vízművek Bielanyban Bielany műemléke a kamalduliak korabarokk kolostora és a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templom (kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny). o Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templom (kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny) A műemléki védelem alatt álló római katolikus temlom a kamalduliak remetelakaival együtt a Aleja Konarowa 1 alatt található. A kolostoregyüttes a fennéges Ezüst-hegyen (Srebna Góra) található (a Pasmo Sowińca legmagasabb pontjainak egyike), a Las Wolski délnyugati részében, a Visztula völgyében.

Piotr Włostowic megvakítása (Gottlieb Boettger rézmetszete, 1808) 1146 elején Ulászló uralkodása ellen azok a főurak, akiket megfélemlített a herceg brutális fellépése a fellázadtak, mivel nem nyugodtak bele Piotr Włostowicz sorsába. További problémát jelentett a száműzött Włostowic kiadása Rusznak, ahol a palatinus sikeresen meggyűlöltette a helyi hercegekkel korábbi urának politikáját (nem kellett nagyon törekednie erre, mivel Kijev szintén politikai változások idejét élte). II. Ulászló kénytelen volt fiaival Németországba, III. Konrád udvarába menekülni.

A kamalduli kolostor és templom műholdas képe A szerzeteseket Mikołaj z Podhajec Wolski, a korona nagymarsallja hozta ide és telepítette le 1603-ban. A rendet Romuald herceg, a lombardiai hercegi család sarja (később Szent Romuald) alapította 1009-ben Itáliában, egy Malduli nevű gazda által felajánlott vadregényes birtokon, mint Campo Malduli nevű remeteséget.

1603–42 között Andrea Spezza és Giovanni Seccatori tervei szerint felépült a kamalduli kolostor az Esüst-hegyen (Srebrna Góra). Alapítója – a Rabsztynnal kapcsolatban megismert – Mikołaj Wolski z Podhajec herbu Półkozic (*Podhajce, 1553-†1630. március 9.), a korona nagymarsallja volt. 1605–1609 között kialakítják a remeték kolostorkertjeit. 1655-ben azonban a kolostor a svéd özönvíz idején jelentős pusztulást szenve. A kolostort 1812-ben átépítik.

A rend tagjai a lelki tökéletességre törekedtek, ennek elérése érdekében magányosan, elmélyülten éltek. "Fehér barátoknak" is nevezték őket, ruhaviseletük miatt. Fehér csuhájukat elöl-hátul kötény egészítette ki, ezt derekukon jellegzetes barátzsinór fogta össze. Lábukon leginkább sarut, ritkábban csizmát hordtak. Fejük tetejét borotválták, tarkójuknál félkörívben rövidre nyírt hajat és hosszú szakállt viseltek. Egymással nem kommunikálhattak, és nem érintkezhettek a külvilággal sem. A némasági fogadalom alól csak a december 28. és január 2. közötti napok voltak

1901-ben megépült a Krakkó Vízművek, melynek ünnepélyes megnyitására 1901. február 14-én került sor.

146

kivételek: ekkor a refektóriumban gyűltek össze, máskor azonban cellaházuk telkét is csak engedéllyel volt szabad elhagyniuk.

Az itt végzett munka magányát, azt, hogy a szerzetesek ne találkozhassanak, beszélhessenek egymással a kertet körülvevő magas fal biztosította. A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodást a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok, a fráterek végezték, akik halászattal, földműveléssel foglalkoztak, valamint az ő dolguk volt, hogy ellenőrizzék, nem beteg-e valamelyik remete. A szerzetesek ugyanakkor a misék, imádkozások és étkezések idején gyűltek össze az ebédlőteremben.

A kamalduli kolostor madártávlatból Magyarországon a XVII. században telepedtek le a kamalduliak. Az ismert alapítások sorában a majki remeteség a negyedik, egyben utolsó is volt. (Az első kamalduli remeteséget a Nyitra melletti Zoborhegyen alapították 1691-ben. A Sopron vármegyei Lánzsér váránál lévő remeteséget 1700-ban alapította Esterházy Pál herceg, nádor, a remeteség 12 lakással épült meg. A Szepes vármegyei Lechnic-en 1710-ben alakult meg a remeteség.) Bielanyban lévő kamalduli kolostor Lengyelország első ilyen jellegű kolostora volt.

Bielany kamalduli kolostora a 7. sz. főút felől 2000-ben a kamalduliak (lat. Congregatio Monachorum Eremitarum Camaldulensium Ordinis S. Benedicti, OSBCam; olaszul: La congregazione camaldolese dell'Ordine di San Benedetto) 12 intézményben (Itália: 8, É-Amerika: 2, India, Brazília: 1-1) 123 szerzezetes (60 pap) élt. Remeteségek: Camaldoli, Monte Giove, Camaldolo di Napoli, New Camaldoli, Saccidamanda Ashram. Jelenleg 9 kolostoruk van az egész világon, melyben mintegy 80 szerzetes él, melyeknek mintegy fele lengyel. Lengyelországban máig működő kolostorok: Bieniszew-Klasztor, "Pustelnia Złotego Lasu" w Rytwianach, a Varsó környéki Zespół klasztorny kamedułów na Bielanach, Wigry. Magyarországon Majkpusztán működik kamalduli remeteség. A kamalduli rend generális háza a Róma közeli Frascatiban található.

A kamalduli kolostor együttese A némaságot fogadott (a népnyelvben ezért hívták őket "néma barátok"-nak), fehércsuhás, fejtetőjüket kopaszra borotvált, hosszú szakállú szerzetesek a bencésektől szigorúbb aszkétikus rend szerint éltek. Külön-külön elmélkedtek kis cellaházaikban, tudományokkal és művészetekkel foglalkoztak. Minden házhoz a házakkal megegyező méretű külön kiskert tartozott, ahol a remeték gyógy-, és fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek. A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel.

A kamalduliak regulája szerint a férfiak meghatározott időpontokban egész éven keresztül látogathatják a kolostor. A belépés fél óra, a kapu 8.00–11.00 és 15.00–16.30 között naponta nyitva van. A templomba való belépés megfelelő öltözékben történhet. Nem lehet belépni rövidnadrágban és rövid ujjú ingben vagy pólóban (különösen nők). A nők nem viselhetnek szoknyát, hosszú nadrágban kell lenniük. A nők évente csak 12 alkalommal léphetnek be a kolostorba (húsvét vasárnap és pénteken, május 3-án (Lengyelország Királynője Ünnepén), pünkösdvasárnap és az azt követő hétfőn, június 19 utáni vasárnap, július második és negyedik vasárnapján, augusztus első vasárnapján, augusztus 15-én (Nagyboldogasszony

Ezen kívül kézműves tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) is folytattak, az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak.

147

ünnepén), szeptember 8-án (Szűz Mária születésenapján) és december 25-én (Karácsonykor). A fenti napokon a szentmiséket 11.30-kor tartják. Ezen kívül szentmiséket tartanak pünkösdvasárnap 8.00, 9.30, 11.30, 16.00, 18.00 órakor, pünkösd utáni hétfőn 8.00, 9.30, 11.30, 16.00, 18.00 órakor.

A szentély közepén, a tűzvész után Michał Stachowicz (*Krakkó, 1768. augusztus 14.-†1825. március 26.) lengyel festő Boldogságos Szűz Mária mennybevételét ábrázoló képét helyezték el. Egy kivételes alkotás Istenanya – Kamalduli Hölgy képmása, melyet a XVII. században, a kamalduli Wenanty da Subiaco festett.

 Építészet

A szentély alatt egy kápolna és egy kripta található, melynek falaiba 100 évre befalazott elhunyt szerzetesek földi maradványai találhatók, melyeket az exhumálás után tömegsírokban helyeztek el.

Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templom (Kościół pw. Wniebowzięcia Matki Boskiej) és a kamelduli remetelak 1609-1630 között épült. Az építési munkálatokat 1604-ben kezdték. Az első hét éven át a munkákat Walenty von Säbisch másképpen Valentin von Säbisch (1577-1657) irányította, de az építési katasztrófa és a templomrész összeomlása után, az építésvezetést az olasz építész, Andrea Spezza (*1580-†1628. március 29.) vette át. 1630-ig az építési munkák az ő tervei szerint folytatódtak.

A szentély északi oldalán található a káptalanterem, melyben számos festmény található, a déli oldalon pedig ugyancsak szépen felszerelt sekrestye van. A templom szomszédságában szimmetrikusan két udvar található: az északiban 70 m mély kút van, kolostori épületek, refektorium (étkező) és konyha található, a déliben pedig az ún. vendégház és a Wolski apartmanok vannak, bennük az ún. akusztikus teremmel. Keleten terül el a szent csend és magány körzete. A nagy négyszögletes kertben, kis elkülönülő kertecskék találhatók, itt sorakoznak a kis remetelakok, melyekben a hallgatag szerzetesek laknak. A kaputól délre található az ún. Foresteria (vendégház), melyben egykor a kiváló vendégek laktak. A kolostort és a templomot nem egyszer királyok is meglátogatták. A Foresteriában többek között III. Sobieski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (Olesko, 1629. augusztus 17. – 1696. június 17., Varsó) és felesége, Maria Kazimiera d’Arquien lakott a bécsi hadjáratot megelőzően, majd IV. Ulászló lengyel király (lengyelül Władysław IV Waza), (1595. június 9., Łobzówban, Krakkó negyedében – 1648. május 20., Merecz, Litvánia) valamint II. János Kázmér lengyel király (lengyelül Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, 1609. március 22. – Nevers, 1672. december 16.) is megfordult, ez utóbbi az égő Krakkót tekintetette meg a svédek elől való menekülése idején. II. Poniatowski Szaniszló Ágost (lengyelül Stanisław August Poniatowski), (1732. január 17., Wołczyn (ma: Vouhcsin, Fehéroroszország) – 1798. február 12., Szentpétervár) a lengyel és litván nemzet közösségének utolsó uralkodója továbbá 2002. augusztus 19-én II. János Pál pápa is meglátogatta az Ezüst-hegyen lévő kolostort.

A kolostor temploma madártávlatból A kolostor olasz épületek mintájára készült, szimmetrikus, kelet-nyugati irányban tájolt. Az épület jellegzetessége azonban a három torony nem tipikus elhelyezése. Mikołaj Wolski az építkezéshez a korabeli legjobb építészeket kérte fel. A templombelső gazdag stukatúr díszítése Giovanni Baptista Falconi műhelyéből való. A Királyi kápolnában Tommaso Dolabelli (1570., Belluno – 1650. január 17., Krakkó) képei velencei származású olasz barokk festő találhatók. Aktív éveiben leginkább Lengyelországban alkotott. A lengyelek épp ezért saját festőik között tartják számon, nemegyszer magyar nyelvű hivatkozásokban is keresztnevének lengyel írásmódjával, Tomasz Dolabella néven említik. Dolabella a görög származású, akkoriban Velencében tartózkodó Antonio Vassilacchi tanítványa volt, fiatalabb korában a velencei Dózsepalota díszítésén is dolgozott. 1600-ban Lengyelországba költözött, ahol a Wasadinasztiabeli királyok, III. Zsigmond, IV. László és János Kázmér udvari festője lett. Krakkóban maradt azután is, hogy a lengyel főváros Varsóba költözött.

A kolostoregyüttest néhány hektáros erdő övezi, melyben függőkertek, fasorok és az elmélkedések helyei vannak. Tervezik itt a tájbaillő beépítést. Az egész területet több kilométer hosszú fal veszi körül. A templom tornyaiból sötétben a közeli krakkói repülőtér fényei látszanak. Az egész kolostoregyüttest éjjel díszkivilágítás világítja meg, ami lehetővé teszi, hogy a kolostor már messziről is látható.

148

 A kolostor története

Krzeszowice

Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templomot (Kościół pw. Wniebowzięcia Matki Boskiej) a Szent Benedek regulája szerinti remetelakokkal együtt 1609-1630 között Andrea Spezza olasz építész építette. A templomot 1642-ben szentelték fel.

Krzeszowice – város a Kislengyelországi vajdaságban, a krakkói járásban. A krakkói agglomeráció városi központjainak egyike. 2011. december 31-i adatok szerint a város lakosainak száma 10 288 fő volt. Krakkó központjától nyugatra, mintegy 25 km-re található a 133. számú Kraków – Katowice vasútvonal és a 79. számú országos főútvonal mellett (ul. Kościuszki, ul. Trzebińska). 1928–1966 között a város közhasznú jellegű üdülőhely volt.

Mikołaj Wolski, III. Zsigmond lengyel király követeként VIII. Kelemen pápánál járt Itáliában, ahol nagyon megtetszett neki a kamelduli szerzetesrend, akik a rend lengyelországi elterjesztésére kötelezték magukat. A kamalduliak Krakkóba érkezve ezt a helyet választották ki, amely akkoriban Sebastian Lubomirski herbu Szreniawa bez Krzyża (*1546 k.-†1613. július 20.) wojniczi várnagyhoz tartozott, aki nem akarta a hegyet eladni. Wolski meghívta Lubomirskit egy pompás lakomára, mialatt a számos összegyűlt főúrnak nyilvánosan elmondta gondjait a remetelakok építésével kapcsolatban. Lubomirski akarva-akaratlan aláírta az elé tett dokumentumot a hegy kamalduliaknak adományozásával kapcsolatban. Ezt követően Wolski, nagy ováció közepette, cserébe Lubomirskinak nagy mennyiségű ezüst edényeket adott. Innen származik a hegy neve is: Srebrna Góra (Eüst-hegy); Bielany név a szerzetesek fehér habitusából ered. Mikołaj Wolskit a templom nagy ajtaja mellett temették el. A kolostorban fennmaradt Wolski portréja, fekete idegenes viseletben, Wenant atyának köszönhetően.

Krzeszowice térképe  Földrajzi környezet Krzeszowice nagyközség a Krakkó-Częstochowai Fennsík déli részében fekszik, a Krzeszowicei-árok és a Tenczyni-hát területén. Az alpi hegységképződés idején széttöredezik a fennsík lemeze, melybe számos magmás intrúzió alakul ki, melyből a nagy község területén porfirok, dolomitok, diabázok és tufák keletkeznek.

Ahhoz, hoyg a templom és a remetelakok ilyen magas hegyen felépüljenek, a földet teraszosan alakították ki. Az építés összköltsége mintegy 500 ezer złotyra tehető, ami akkoriban óriási összeg volt. A templom alatti részben, bizonyára, ahogy a krakkói Szent Kázmér királyfi templom kriptájában, a szerzetesek mumifikálódott maradványai találhatók.

A devontól kezdve, az összes geológiai korszak megjelenik. A Krakkó-Częstochowai Fennsík valamint a Tenczyni-hát mészkő padozatai karsztos formákat mutatva több helyen feltárulnak – számos barlang, karszt völgy valamint sziklaképződmény tartozik e terület sajátosságai közé.

Utunk a Krakkó-Balice repülőtér mellett keleti irányban tovább. A II. János Pál Nemzetközi Repülőtér KrakkóBalice (lengyelül: Międzynarodowy Port Lotniczy im. Jana Pawła II Kraków-Balice (ang. John Paul II International Airport Kraków-Balice) – Krakkó központjától nyugatra, mintegy 11 km távolságban található. A balicei reptérről Krakkóba egy regionális gyorsvasútjárattal (ún. PLK) lehet eljutni (menetideje a krakkói Főpályaudvarra kb. 20 perc), valamint autóbusz (208, 292: nappali járat és 902: éjjeli járat – menetideje a krakkói Főpályaudvarra kb. 40 perc) és taxik is közlekednek éjjel-nappal (RADIO TAXI 19191).

Ezeknek a rendkívüli jelenségeknek a védelmére alakult 1981-ben a Jura Tájvédelmi parkok Együttese (Zespół Jurajskich Parków Krajobrazowych). A hat park közül 3 részben a Krzeszowice nagyközség területén található: Rudniański (a Tenczyni-hát kisebb része), a Tenczyński (a Tenczyni-hát fennmaradó részéből), a Krakkói völgyek (Dolinki Krakowskie) – az Ojcówi-fennsík déli részéből. A település északi határában található az őslénytani leleteiről nevezetes Czatkowice mészkőbánya.

A repülőteret megkerülve, a 79. számú országos főútvonalon Krzeszowice településre értünk.

149

A legkorábbi béka leletek Madagaszkár (Triadobatrachus massinoti) és Lengyelország alsótriász rétegeiből (Czatkobatrachus polonicus) kerültek elő, ez utóbbiak a legősibb európai béka fosszíliák, melyek az alsó- triászából (Czatkowice) váltak ismertté. Ez egy átmeneti forma az ősi kétéltűek és a mai, modern békák között. Ez a világ legrégebbi békáinak egyike, mintegy 5 cm hosszú.

kimosódtak, amelyek szulfátos-meszes-szulfidos vizek formájában bukkannak elő Krzeszowicében két forrásban: a Fő- (Główny) és a Zsófia (Zofia) forrásban.

Czatkobatrachus polonicus

1788-ban az gyógyhely együttesét öt kisebb fürdőház, két fürdő, kórház, és az előkelő vendégek lakásai, az üdülővendégek szórakozására szolgáló Vauxhall palota, fogadó valamint néhány kiegészítő és gazdasági létesítmény alkották.

Mindazonáltal a gyógyhely fejlődése a XVIII. század második felében kezdődött, amikor dr. Jan Gotfryd Leonhardi, August Czartoryski herceg gyógyításához a szulfidos víz sajátosságainak kutatásait végezte valamint feltárta és gyógyítási célra felhasználta a vastartalmú víz forrását. 1778 körül körülácsolta az akkori szulfidos vizek forrásainak egyikét (Zdrój Główny). Valószínűleg ebben az évben épületek fel az első fürdők, majd a következő évben regisztrálták az első pacienseket. A korszerű fürdők Czartoryski herceg által elfogadott építési terveit Izabela Lubomirska energikusan valósította meg.

 A város és az üdülőhely története o A település története Krzeszowice első történeti írásos említése 1286-ból való, amikor Paweł z Przemankowa herbu Półkozic (†1292. november 29.) krakkói püspök a bytomi Fryczek Fretonnak privilégiumot adományozott a már létező Cressouicy bírói falu alapítására a magdeburgi városjog alapján.

A követő években a hercegnő jelentősen át akarta építtettni az üdülőhelyet, ez a terv azonban valószínűleg a bekövetkezett politikai változások – Lengyelország II. és III. felosztása (1793 és 1795), az 1794-es Kościuszko-felkelés és a 1803–1815 közötti napóleoni háborúk – miatt nem valósult meg.

1337-ben valószínűleg már megvolt a templom. Długosz szerint a XV. század második felében Krzeszowicében már állt a Szrnt Márton elnevezésű fatemplom, volt iskola, kocsma és a plébánia majorsága.

1819-ben felépült a Łazienki Zielone – Zöld Fürdők – (1858-tól Zofia néven ismert) épülete. Ebben az időszakban a gyógyhely orvosa Leopold de Lafontaine volt, aki 1789-ben kiadta az üdülőhely – a vizek jellegzetességein kívül a környék leírását tartalmazó – első monográfiáját.

1555-ben Krzeszowice Stanisław Tęczyński birtoka és a tęczyni grófság része volt. A későbbiekben a Sieniawskiak, Opalińskiak, Czartoryskiak, Lubomirskiak birtokolták, 1816-tól pedig a Potockiak tulajdona volt.

Az üdülőhely fejlődésének következő időszaka 1816-ban kezdődött, amikor Krzeszowice Izabela (tulajdonképpen: Elżbieta) Dorota z Flemmingów Czartoryska (*Varsó, 1746. március 3.-†Wysocko, 1835. június 17.) – unokája, Artur Potocki és felesége, Zofia z Branickich kezére került.

o Az üdülőhely története A XVII. században tárták fel az itteni gyógyhatású szulfátos vizeket. Az itteni szulfátos gyógyvizek marhák gyógyítására való felhasználását első ízben ks. Bernard Bocheński helyi plébános készítette a plébánia 1625-ös krónikájában. A jelenkori Krzeszowice, mint üdülőhely jellegének kialakulásához a legnagyobb jelentőséggel a harmadkori, kanozoikumi (60–1 millió évvel ezelőtt), pontosabban miocén tenger bírt, amely elárasztotta a korábbi alpesi hegységképződés során kialkult Krzeszowicei-árkot (Rów Krzeszowicki). A tenger fenekén lévő speciális területi feltételekben, az iszap között kicsapódott a szulfátos vízből a mész (kalcium-karbonát, CaCO3), vagy a víztartalmú szulfátásványok csoportjába tartozó ásványfaj, a gipsz, melynek képlete CaSO4·2H2O. A szerves anyagok hatására a szomszédos gipszrétegekben bezárva redukálódott. A további eljárások hatására a szulfidos vegyületek

Izabela Czartoryska, Alexander Roslin festménye, 1774

150

Elżbieta Dorota z Flemmingów Czartoryska, 1746. március 3-án született Varsóban, 1835. június 17-én hunyt el Wysockoban, író, mecénás. Adam Kazimierz Czartoryski herceg felesége, lánya, Maria Wirtemberska szintén írónő. Visszaemlékezések, versek, moralitással foglalkozó könyvek kötődnek a nevéhez, de ő a szerzője múzeumi gyűjteménye katalógusainak is; (ebből a kollekcióból származik a XIX. század végén alapított krakkói Czartoryski Múzeum büszkesége, Leonardo da Vinci Hermelines hölgye is). Elsősorban a szentimentalizmushoz kötődött, nem fogadta el a klasszicizmust. Idős korában politikai és patrióta tevékenységet is folytatott. Meglehetősen szabados erkölcsei a korban ugyan elfogadhatóak voltak mind a köz, mind szintén meglehetősen szabados férje számára, de később nem kevés gondot okoztak számos gyermekének, akik között olyanok is akadtak, akik származásukról nem tudva kis híján eljegyezték egymást. Legtöbb műve halálakor kéziratban maradt, jelentős részüket máig nem adták ki.

1815–1846 között a Krakkó Szabad Városhoz (Krakkói Köztársaság) tartozott. A nemzeti szabadság elvesztése miatt a helyi lakosság mind az 1846-os krakkói felkelés, mind pedig az 1863. évi januári felkelés elkötelezett híve volt, melyhez a környékbeli helységek a fegyversek és a felkelők fontos támaszpontjait képeztek a Királysághoz. 1850–1855 között a Potockiak F. M. Lanci tervei szerint felépítették az olasz reneszánsz stílusú palotát. A palota építésének megkezdésével együtt angolpark jellegű tájképi parkot is létesítettek. 1862-ben a palota lakott volt, apróbb átalakítások, főleg a belső terében 1870-ig tartottak. Józef Dietl (*Podbuż, Drohobycz k., 1804. január 24.-†Krakkó, 1878. január 18.), a Jagelló Egyetem professzorának 1858. évi átköltözése, az üdülőhely alapos felülvizsgálata és a terv előadása után a helyzet kezdett megváltozni. Megújultak a gyógyászati módszerek, felújították a gyógyászati eszközöket. 1869-ben Adolf Aleksandrowicz (18111875) vegyész elvégezte a két forrás szulfidos vizének vegyi elemzését.

1819-ben, valószínűleg a korábbi fürdő helyén felépültek a Zöld Fürdők (Łazienki Zielone). 1829ben Zofia Potocka vásárolta meg a szulfidos víz forrása körüli mezőt és kórházat épített rajta (ma Stary Szpital), melyet a tęczyni grófság munkásainak gyógyítására rendeltek, amelyet a novemberi felkelés idején (1830–1831), Artur Stanisław Potocki (*Párizs, 1787-†Bécs, 1832) utasítására a Krakkói Köztársaság területén a menedéket kereső felkelők számára alakítottak át.

1875–1876 között alaposan átépült és megújult a Łazienki Zielone, 1877-ben adták át az üdülőhely vendégeinek új, emeletes lakóházát. Ezek megnövelték a település iránti érdeklődést. Ez a helyzet állt fenn a következő években, egészen a XX. század elejéig. A XIX. század végén Krzeszowice az intenzív ipari és urbanisztikai fejlődés fázisát élte át. Új termelőüzemek létesültek: fazekas (1880 körül), gőzfűrésztelep (1894 körül), hordógyár (1894 körül), homlokzatvakolat gyár (1900), cserép- és dréncső gyár valamint agyagmáz gyár (1906), cement és betontermékek gyára (1907).

1842–1843 között felépült a szegények számára szánt Dom Schronienia im. Artura, 1832 és 1840– 1844 között Karl Friedrich Schinkel (Neuruppin, 1781. március 13. – Berlin, 1841. október 9.) német klasszicista építész és festő tervei szerint felépült a neogótikus templom is, melynek kivitelezése 1874ig tartott.

1910-ben a településen 311 házban 2619 személy lakott (köztük kb. 18 % zsidó). Krzeszowice területe 733,6 ha volt. 1919-ben a Nagyközségi Tanács kérelmezte Krzeszowice városi jogainak visszaállítását, amelyet 1924. december 3-án nyert el. Krzeszowice városi jogainak megerősítésére 1933. október 18-án került sor. Ebben az évben hívták éltre a Krzeszowice Város Átépítési Bizottságot (Komitet Rozbudowy Miasta Krzeszowic), amely támogatta a magánépítkezések intenzív fejlődését. Megalakult a Nowy Świat villanegyed, kezdetét vette a három és négyszintes bérházak építése. 1921-ben Krzeszowice lakóinak száma 2993 főre emelkedett (köztük kb. 17 % zsidó).

1847-ben Krzeszowicén vezették keresztül a Krakkó-Bécs közötti vasútvonal KrakkóMysłowice közötti szakaszát, 1850-ben meg Krzeszowice vásártartási jogot kapott. 1835-re esett az üdülőhely iránti érdeklődés csúcsa, amely az évek során folyamatosan csökkent. 1847ben a gyógyhely népszerűségének időleges növekedését jegyezték fel, melyet a vasútvonal megnyitása idézett elő. A Potockiak törekvésére az ipari és bányászati tevékenység előnyt élvezett, ezért csökkent az egészségügyi szolgáltatás színvonala és a fürdőberendezések fokozatosan lepusztultak.

1923-ban a fürdő modernizációjának és 1928-ban a közhasznú üdülőhelyi státusz megszerzése ellenére Krzeszowice a két világháború közötti időszakban csak helyi jelentőséggel bírt. 1931-ben a lakosok száma 3391 főre nőtt.

Krzeszowice jelentőségének külső megnyilvánulása volt, hogy 1809–1815 és 1855–1867 között a különálló krzeszowicei járás székhelye volt, később meg továbbra is itt volt a járásbíróság, melynek hatásköre 1886-ban 29 falura terjedt ki.

1934. október 8-án vasúti baleset következtében 10 fő meghalt, többen megsebesültek.

151

1935. december 16-ról 17-re virradó éjszaka az állomás előtt egy tehervonat gőzmozdonya bezuhant a Krzeszówka-patakba, két személy meghalt.

 Műemlékek

1939-ben a lakosság száma 3500 főre növekedett, 382 lakóépület volt a városban, amely a Főkormányzóság területéhez tartozott, később a németek átépítették és felújítoták a Potockiak palotáját, melyet a település német neve alapján Haus Kressendorf néven neveztek át, és amely Hans Frank (1900. május 23. – 1946. október 16.) főkormányzó nyári rezidenciája lett. A II. világháború idején a fürdő épületeit a megszállók a háborús igényeknek megfelelően hasznosították és jelentősen lepusztult. 1941. április 1-jén a városból 481 zsidó nemzetiségű személyt telepítettek ki. Közülük 1945 után 46 személyt tért vissza Krzeszowicébe.

Pałac Zdrojowy (Üdülő Palota) ― a csendes park területén fekvő XVIII. századi palotakomplexum része (a 79. sz. főúttól északra, 500 m távolságban Krzeszowice központjától). A recepció egész nap fogadja a vendégeket, ingyenes internethasználat és magán parkoló áll rendelkezésre.

o Paloták Pałac Zdrojowy

A szobák és apartmanok elegens belsővel rendelkeznek, a palota stílusa modern felszereléssel párosul. A szobákban és apatrmanokban lapos képernyős tévé és műholdas csatornahálózat található, pihenőrész és zuhanyzós fürdőszobák vannak. Az összes szobából és apartmanból szép kilátás nyílik az udvarra.

A XX. század 50-es éveinek kezdetétől kezdődött a munkáslakások építése (jelenlegi Danka utcai lakótelep és részben kisebb sorházak építése a Targowa utcában). 1950-ben 3446 lakosa volt. Hamarosan megnőtt a vasúti terület, építőanyag gyár alakult. A rynek rész zöldfelületté alakult át szökőkúttal. 1964–1969 között a II. világháború óta üzemen kívüli gyógyfürdő központ megújult. A fürdő közelében két új ásvényvíz: sísvizes és szulfátos vízforrást tártak fel. 1967. január 1-jén Krzeszowice elvesztette üdülőhely státuszát. A XX. század 60-as éveiben lakótelepek és családi házak épültek (1965-ben ötszintes lakóházak a jelenlegi Targowa és Armia Krajowa utcáknál, 1978-ban emeletes házak a Długa és a Żbicka utcáknál valamint Ćmany családi házas telep, 1982–1984 között emeletes házak a Szare Szeregi utcában. A XX. század 60-as és 70-es éveiben nagy építőipari és kertészeti üzemek alakultak.

Hotel Pałac Zdrojowy Pałac Zdrojowy a gyógykezelés széles választékával rendelkezik, mint például a kénes fürdő, masszázs valamint a fizikoterápiai kezelés. Fitness központ, ingyenes kerékpárkölcsönző valamint ping-pong asztal egészíti ki a választékot. A személyzet táncrendezvényeket és kirándulásokat szervez és goldozni is lehet. Az aktív pihenéshez teniszpálya is rendelkezésre áll. Helyben található közös szalon, étterem és konha is. A nap jó kezdetén a létesítményben büfé jellegű reggelit szolgáltatnak. Az épületben könyvtár is van.

1966–1968 között átalakítási munkálatok folytak a Zofia fürdő épületében és részben a központ is átépült. 1970-ben az akkori Bányász Mozgásszervi Rechabilitációs Központ (Górniczy Ośrodek Rehabilitacyjny Narządów Ruchu) fogadta az első pacienseket. A XX. század 70-es és 80-as éveinek fordulóján újra átépült a fürdő déli irányban, a XXI. század elején nyugat felé, valamint megépült az a rész, amely eltakarta a műemlék főépület homlokzatát.

Potocki-palota (Pałac Potockich) A Potockiak palotája (Pałac Potockich w Krzeszowicach) ― a Potocki család XIX. századi egykori rezidenciája Krzeszowice nyugati részében található az Ogrodowa utca közelében, az itteni park legmagasabb pontján (290 m tszf.), az egykor Rózsahegy (Góra Różana) néven nevezett magaslat tetején. A palota 1850–1857 között az olasz reneszánsz stílusában épült Francesco Maria Lanci (lengyelül: Franciszek Maria Lanci, *Fano, 1799†Varsó, 1875. november 12.) itáliai származású lengyel építész tervei szerint. Térfogata 43 ezer m3, 228 különböző helyisége van, 1871-ben kissé átépült.

1975-1998 között a város közigazgatásilag a Krakkói vajdasághoz tartozott. A XX. század 70-es és 80-as éveinek fordulóján az újonnan épült lakótelepeken lévő lakásokat krakkói lakosok foglalták el valamint a városon túli népesség foglalta el. 1997-ben Krzeszowicéhez csatolták Czatkowicét (a „Czatkowice” külfejtésű mészkőbánya területeivel), Żbik települést meg Wola Filipowska és Nawojowa Góra részt.

152

A palota létrehozásának kezdeményezője a XIX. század első felében Krzeszowice birtokosa, Artur Potocki volt.

Adam hrabia Potocki herbu Pilawa (*Łańcut, 1822. február 24.-†Krzeszowice, 1872. június 15.) lengyel galíciai politikus, a krakkói konzervatív párt alapítóinak egyike és e régió autonómiájának szószólója. Az előbb ismertetett Artur Potocki és Zofia Potocka z Branickich fia volt. 1847. október 26-án, Drezdában vette feleségül Katarzyna Branickát. Gyermekeik: Róża Raczyńska, Artur, Andrzej Kazimierz és Zofia Zamoyska. Gróf Adam Józef Potocki Edinburgh-ban tanult. A krakkói felkelés idején Párizsban lakott, ahol a Nemzeti Gárda élére állt, és részt vett a júniusi forradalomban. Részt vett az 1848-as eseményekben, a bécsi parlament követe volt, patrióta összeesküvésekben való részvételéért 1851ben az osztrák hatóságok Lembergben és Spielbergben bebörtönözték.

Artur Stanisław Potocki Artur Stanisław Potocki (*Párizs, 1787.-†Bécs, 1832.) a napóleoni háborúk tisztje, a Potocki család „krzeszowicei ágának” őse volt. Artur Potocki Jan Potocki író és utazó valamint Julia Potocka z Lubomirskich fia volt. Zofia Branicka grófnőt, valószínűleg II. Katalin cárnő unokáját vette feleségül. Artur Stanisław Potocki Krzeszowicében rendezte be nyári rezidenciáját. Utódai itt építették fel palotájukat, amely 1939-ig a fő rezidenciájuk volt. A rezidencia építésének első két tervét azonban a XVIII. század végén még Izabela Lubomirska rendelte meg.

Számos földbirtoka volt: Krzeszowice, Tenczynek, Mędrzechów, Góra Ropczycka, Strzechowskie, Pacanów, Spytków, Staszów. A bużankai és daszkówkai major valamint a Részeken: Kobryń, Żabianka, Jabłonówka, Zalesie és Olchowiec is az ő tulajdona volt. Konzervatív nézetű politikusokal vette körül magát, a galíciai konzervatívok vezetőjeként kiemelkedő szerepet játszott Galícia alkotmányos életében. A chrzanówi járási tanács elnöke és Krakkó díszpolgára volt. A krzeszowicei palota építkezéseit Francesco Maria Lanci tervei szerint vezette, aki bizonyos mértékben Schinkel 1823. évi terveit használta fel. Őt anyja, Zofia z Branickich révén fogadta fel. 1850-ben az építési területért 35 földnélküli paraszt keskeny nadrágszíj parcellákat kapott a 346 m magas Solca-hegyen (jelenlegi parcellák az egysoros keskeny mellékutcáknál a Grunwaldzka utca vonalában). A palota 1850-1857 között készült el. Már egy évvel később Adam Potocki megrendelte a a palota átépítési tervét Filip Roman Pokutyński (*Varsó, 1829. augusztus 19.-†Krakkó, 1879. október 28.) lengyel építésznél, azonban ez nem valósult meg, röviddel ez után az építkezés Lanci tervei szerint fejeződött be.

1819-ben Artur Potocki a palota tervét Charles Percier (1764. augusztus 22.-1838. szeptember 5.) és Pierre François Louis Fontaine (Pontoise, 1762. szeptember 20. – Párizs, 1853. október 10.) francia építészeknél, a párizsi Louvre új részének építőinél rendelte meg, de ez a terv – a magas beruházási öltségek miatt – meghaladta a megrendelő pénzügyi lehetőségeit. Potocki Karl Friedrich Schinkelnél rendelte meg a tervet, azonban elhunyt annak megvalósulása előtt. Halála után a birtokot egyik fia, Adam Józef Potocki örökölte.

A krzeszowicei palota - litográfia: „Sammlung Architektonischer Entwürfe”, Berlin 1858

Adam Józef Mateusz Potocki gróf

153

A palota dombon épült, kisebb olasz reneszánsz stílusú rezidencia volt. Kétemeletes, négy saroktornyos főépületből valamint udvart körülzátó mellékszárnyakból állt. Keleten állt a nyolcoldalú pálmaház, melyet galéria kötött össze a palotával, a főhomlokzatnál meg – délről – hatalmas kilátóterasz volt.

A palotának 228 helyisége volt, lakó jellegű mintegy 100 szoba az emeleten. A Potockiak közül többen értékes festménygyűjteményt és szobrokat gyűjtöttek össze. Albert Bertel Thorvaldsen (Koppenhága, 1770. november 19. – Koppenhága, 1844. március 24.) izlandi származású dán szobrász Merkúr szobrához speciális, a palotával összekötött nyolcoldalú pavilont építettek. A kézműipar (pl. köntös öv gyűjtemény) és történelmi emlékek egészítették ki a gyűjteményt. Az első és második emeleten a rezidencia lakórésze volt, ugyanakkor a földszinten muzeálisreprezentatív jellegű francia termek, pálmaházpavilon, könyvtár és az előbb már említett gdański szoba volt. 1872-1873 között Juliusz Kossak, herbu Kos (*Nowy Wiśnicz, 1824. október 29.-†Krakkó, 1899. február 3.) megfestette a Visszatérés sétalovaglásból Krzeszowicébe c. képet.

Potocki palota Értékes belső berendezése volt, különösképpen a gdański bútorokkal bebútorozott dolgozószoba, amely stílusos lépcsőkkel kapcsolódott a lakószárnyhoz (jelenleg ezek a lépcsők a krakkói Collegium Maius UJ (Stuba Communis) épületében találhatók.

Juliusz Kossak, Visszatérés sétalovaglásból Krzeszowicébe – Powrót ze spaceru konnego w Krzeszowicach 1872-1873. Akwarela. 72 x 127 cm. Muzeum Narodowe, Warszawa.

1877-ben elkészült a Krzeszowicei palota előtt c. képe, melyen látható volt a bejárat a kilátórasz felől. A krzeszowicei gyűjtemény súlyos károkat szenvedett a megszállás idején. Közvetlenül a II. vilgháború befejeződése után a tulajdonosok a gyűjtemény megmenekült részét külföldre akarták menekíteni. Ennek az ügynek az akkori hatóságok nagy propaganda visszhangot adtak. A rezidencia folyamatos átalakításai egészen 1870ig tartottak Friedrich August Stüler (Mühlhausen, Türingia), 1800. január 28. – Berlin, 1865. március 18.) német építész és Paolo Filippiego, az olasz származású szobrász fia, Parys Filippi (*Krakkó, 1836.-†Varsó, 1874. december 7.) lengyel szobrász tervei szerint. 1871-ben megváltozott a főhomlokzat, 1893 után meg Zygmunt Hendel (*Krakkó, 1862. április 25.†u.o., 1929. március 29.) lengyel építész, művészettörténész és restaurátor tervei szerint átépült a nyugati szárny.

A kastély ékes lépcsői

A XIX. és XX. század fordulóján hozzáépítették még a gazdasági szárnyat is, létrehozva a gazdasági udvart.

Szép volt a bálterem is, amelyben napjainkig fennmaradt a stukkó dekoráció.

154

A Potockiak 1862-ben költöztek át ide és a palota az ő tulajdonukban volt egészen a II. világháború kitöréséig – itt volt a Potockiak krzeszowicei ágának székhelye is.

Hans Frank a krakkói díszfelvonuláson, 1939-ben Háborús bűneiért bíróság elé került. A nürnbergi börtönben buzgó katolikussá vált. Tárgyalása alatt beismerte a zsidók elleni atrocitások elkövetését. 38 kötetes naplója, mely a nürnbergi per legmegrázóbb bizonyítékai közé tartozik, részletesen tartalmazza viselt dolgait. A tárgyaláson megbánást tanúsított, de az akasztófát nem kerülhette el.

Juliusz Kossak, Krzeszowicei palota előtt – Przed pałacem w Krzeszowicach, 1877

A birtokot a palotával együtt államosította a kommunista hatóság a mezőgazdasági reformok idején. A palota iskola-oktató központ székhelye, majd gyermek és ifjúságvédelmi ház lett, melyben többek között Sława Przybylska-Krzyżanowska (*Międzyrzec Podlaski, 1931. november 2.- ) lengyel énkesnő, Stefan Tadeusz Aleksander Bratkowski (*Wrocław, 1934. november 22.- ) író, jogász, újságíró és testvére, Andrzej Wojciech Bratkowski (*Varsó, 1936. november 10.- ) politikus, a műszaki tudományok doktora meg Jan Zaleski nevelkedett.

Potockiak palotája a kilátóterasz felől, Krzeszowice – 1925 1940-ben a palota Hans Frank főkormányzó nyári rezidenciája lett. Az ő utasítására átépítették a palotát, kialakítva többek között a középső lépcsőházat. Az átépítés tervezői Herbert Pohl, Koetgen és Horstmann voltak. Hans Frank (1900. május 23. – 1946. október 16.) a Harmadik Birodalom tisztségviselője volt. 1926-ban tette le az ügyvédi vizsgát, majd Hitler és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) jogtanácsosa lett. 1930-ban a Reichstag tagja, 1933-ban a Német Jogtudományi Akadémia elnöke, 1933-ban bajor, később birodalmi igazságügy-miniszter.

A Potocki palota madártávlatból

1939 októberétől a megszállt lengyel területek főkormányzója. Kegyetlen terrort vezetett be, lengyeleket, zsidókat végeztetett ki, és gazdaságilag teljesen kizsigerelte az országrészt. Sokan idézték azt a történetet, miszerint amikor meghallotta, hogy a csehországi protektor, Neurath plakátokat tétetett ki, amelyeken bejelentette hét egyetemista kivégzését, Frank azt mondta egy újságírónak: „Ha én is elrendelném, hogy minden hét lelőtt lengyelt plakát hirdessen ki, nem lenne elég erdő Lengyelországban ahhoz, hogy papírt gyártsanak a plakátokhoz!”

Ekkoriban kezdődött leromlása. A XX. század 70es és 80-as éveiben tervezték itt a rehabilitációs központ megalakítását, de ez nem valósult meg és a központi fűtés hiánya meg a nyirkosság miatt a palota fokozatosan tovább pusztult. Jelenleg a palota gyakorlatilag használaton kívül van. A Potocki család 2001-ben nyújtotta be az ingatlan átvételével kapcsolatos igényét.A mezőgazdasági miniszter 2009 novemberi határozata alapján a palotát az üdülővel és a Tenczyn vár romjaival együtt visszaadták a Potocki család leszármazottainak.

155

 Üdülőhelyi épületek

A palotát az Adam Potocki által 1849-ben alapított park veszi körül. 12 hektár területet foglal magában és annak ellenére, hogy a II. világháború óta nem használják, Krzeszowice látványosságát képezi. 2006-ban itt forgatták a Tadeusz Konwicki Zwierzoczłekoupiór jeleneteinek képeit, 2007-ben meg Marcin Koszałka A halhatatlanság kinyilatkoztatása (Deklaracja nieśmiertelności, ang. Declaration of Immortality) rövidfilm felvételeit.

o Zsófia fürdő (Łazienki Zofia) Łazienki Zofia – későklasszicista fürdőépület Krzeszowicében, Zofia Potocka z Branickich alapította 1819-ben. 1875–1876 között az épületet Józef Dietl irányításával alaposan átépítették és korszerűsítették. Ekkor kapta az alapítójának nevét.

Régi palota (Stary Pałac) A Potockiak műemléki védelem alatt álló régi palotája (Stary Pałac Potockich w Krzeszowicach) – emeletes későklasszicista épület, a Városi park peremén található. A palotát, az egykori lamust (raktár) Artur Potocki 1820-1822 között alakíttatta át a Potockiak akkori rezidenciájává.

Łazienki Zofia – a Zsófia fürdő épülete A fürdőt 1923-ban is modernizálták. 1966–1968 között az épületben folytatták az adaptációs munkálatokat és részben átépítették a központot. 1970-ben fogadta az akkori Bányászati Mozgásszervi Rehabilitációs Központ (Górniczy Ośrodek Rehabilitacyjny Narządów Ruchu) az első pecienseket az épületben. A XX. század 70-es és 80-as éveiben a fürdőt déli irányban, a XXI. század elején pedig nyugati irányban újra átépítették. 2007ben megépület az átjáró, amely a műemlék épület homlokzatához simul. A fürdőben jelenleg a 170 kórázi ágyas Ośrodek Rehabilitacji Narządu Ruchu "Krzeszowice" – mozgásszervi rehabilitációs központ működik. Az épülettől délre terül el a fürdő park. Az épület műemléki védelem alatt áll.

A régi palota (Stary Pałac Potockich) Az új palota (nowy pałac) építésének idején a Potocki család lakott benne, majd a későbbiekben a tęczyni grófság magasabb hivatalnokai valamint többek között Józef Grzegorz Chłopicki, herbu Nieczuja (*Kapustyn (ukr. Капустин), Volhínia, 1771. március 14.-†Krakkó, 1854. szeptember 30.) tábornok, a Kościuszko-felkelés és a napóleoni háborúk, a novemberi felkelés résztvevője, szabadkőműves lakott benne. Hamvai a krzeszowicei temető kápolnájában nyugszanak. Nevét megerőkítették a párizsi Diadalíven is.

o Vendégfogadó Gościnny)

(Uzdrowiskowy

Dom

Az Üdülőhelyi Vendégfogadó (Uzdrowiskowy Dom Gościnny) – a klasszicista stílusú, emeletes fürdőszálló 1876-ban épült, 8 kétszoba-konyhás lakás valamint 4 egyágyas szoba volt benne. A XIX. és XX. század fordulóján kismértékben átépítették. 1945-től általánosképzésű líceum működik benne. Az épület homlokzatán 1987. október 13-án helyezték el az alapító dr. Wincenty Danek emléktábláját. 2001-ben az épület alapos felújításon ment keresztül. Az épület műemléki védelem alatt áll. o Vauxhall Vauxhall 1783–1786 között Izabela Lubomirska hercegnő megrendelésére a francia származású Szczepan Humbert (1756-1829) udvari építész tervei szerint fürdőházként épült játékteremmel. A Vauxhall Krzeszowice legrégebbi és legértékesebb műemlékeinek egyike.

Józef Grzegorz Chłopicki tábornok A régi palota Krzeszowice nyugati részében fekszik, az Ogrodowa utca 1 alatt. Jelenleg a város polgármstrének székhelye, az anyakönyvi hivatal és a Polgármesteri Hivatal szervezési osztálya található benne.

156

Vauxhall a Rynek felől Az egykori vendéglő (Traktiernia)

Az emeletes villa eredetileg a Foksal nevet viselte a Vauxhall (szintén Szalon) elnevezés után. Az épületbe társadalmi helyzete és származására való tekintet nélkül minden üdülővendég beléphetett. Többször érkeztek ide vendégek vasárnap és ünnepnapokon Krakkóból játszani.

A XX. század 70-es éveiben javítóműhely működött benne, a XX. század 90-es éveiben egy ideig az épület a rendőrségé volt. Jelenleg irodahelyiségek találhatók benne, a XXI. század elején az északi oldalához kisebb kereskedelmi átjárót építettek hozzá. Az épület műemléki védelem alatt áll. o A Főforrás (Zdrój Główny) A Főforrás (Zdrój Główny vagy Źródło Główne) a szulfát víz forrása, amely kb. 1778-ból való. 1778 körül a forrást körülácsolták és fa tornyocskával fedték (kápolna nevet kapta). A forrás August Czartoryski megbízásából épült, Jan Goftfryd Leonhardi, a fürdő orvosa kezdeményezésére ácsolták körül. A gyógyforrás vízhozama 1,61 m³ óránként.

Vauxhall (ul. Walkowskiego 1) A XIX. század első fele környékén földszintjén boltot rendeztek be, az emeletét nem használták. A XIX. század végén az épületet a Potocki birtok intézőségévé alakították át, akkoriban pusztult el gazdag belső berendezése. A XX. század 90-es éveiig az épületben általános iskola fíliája kapott helyet, 2005-ig a Járási Munkaügyi Hivatal (Powiatowy Urząd Pracy) működött benne. Jelenleg kiállító galéria és a városi kulturális és sportközpont (Centrum Kultury i Sportu w Krzeszowicach) székhelye található benne (ul. Walkowskiego 1). A Vauxhall Palota műemléki védelem alatt áll.

Főforrás (Zdrój Główny) Később, a forrástól délre megépült a szulfát víz gyűjtője, melybe a vizet a magasabb szint miatt pumpálták. Ebből a vizet a fürdőbe fa csöveken keresztül vezették. 1857-ben a forrást téglával körülfalazták és csökkentették a kút kerületét, ennek köszönhetően megnőtt benne a vízszint, tehát abbahagyták a víz pumpálását az ún. Kápolna nevű vízgyűjtőbe. Jelenleg a forrás a templomtól délre található, ugyanakkor a templom közelében a híd mellett (ul. Parkowa) található egy beton kút Zdrój Główny felirattal. A műemlék 1858-ban kapta jelenlegi külsejét. 1982-ben felújították.

o Vendéglő (Traktiernia) Az utca túloldalán álló fogadó, étterem valamint a korabeli személyzet lakásait betöltő Vendéglő (Traktiernia) 1849-ből való (ul. Walkowskiego 2). A krzeszowicei Vauxhall palota egykori melléképülete. A földszinti, falazott része 1784-ből való. A XIX. század 20-as éveiben emeletet építettek rá. 1848-tól Úrbéri Bíróság működött benne. 18551867 között az akkori krzeszowicei járás irodáit rendezték be benne.

157

o Fürdőkápolna – Zdrój Kapliczka "Pod Twoją Obronę" A Fürdőkápolna, lengyelül Zdrój Kapliczka "Pod Twoją Obronę" másképpen Zdrój "Kapliczka pod Matką Boską" a kéntartalmú víz egykori vízgyűjtője 1858-ből való, amelybe a közeli Főforrásból (Zdrój Główny vagy Źródło Główne) a magasabb szint miatt pumpálással kapta a vizét. A helyi templomtól délkeletre található a híd közelében (ul. Parkowa).

A templom oldalról A templomot 1844-ben Trawiński plébános szentelte fel. 1840-1850 között elkészültek a kápolnák oltárai, a főoltár, az ajtó, a szószék, a kis mellvédbábok, a szenteltvíztartók, a stallumok, a padok és a gyóntatószékek. A belső dekorációs munkálatok 1872-ben fejeződtek be, 1874-ben pedig a templomot Gałecki püspök szentelte meg. 1908-ban benne temették el Andrzej Potockit. 1936ban a Potocki család átadta az építményt az egyháznak, és ettől kezdve kezdett megváltozni a templom belseje. Üvegablakok készültek, a falakat kifestették, kicserélték a padlót, átépült a szentély, megváltozott a templom bádogfedése.

Fürdőkápolna – Zdrój Kapliczka "Pod Twoją Obronę" Belőle a víz fa csöveken jutott a fürdőbe. A Főforrás szűkítése miatt a pumpálás szükségtelenné vált. A kápolna 1858-ban kapta jelenlegi formáját, 1982-ben pedig felújításra került. A forrás műemléki védelem alatt áll. A rendszeresen végzett fizikokémiai vizsgálatoknak köszönhetően az ásványvizet szulfátos-meszes-magnéziumosszulfidos gyógyvíznek minősítették. Jelenleg a forrás vizét a helyi Ośrodek Rehabilitacji Narządu Ruchu "Krzeszowice" SP ZOZ hasznosítja.  Vallási objektumok 

Neogótikus Tours-i Szent Márton-templom (Kościół pw. św. Marcina z Tours)

A legkorábban itt lévő templom valószínűleg 1337ben fennállt. A XIV. században Krzeszowicében felépült a Tours-i Szent Márton nevét viselő fatemplom. Ezt követően más helyre vitték át 17601783 között megnövelték. A XIX. század elején a Potocki család új, falazott templom építését határozta el. A terv elkészítésével Karl Friedrich Schinkel (Neuruppin, 1781. március 13. – Berlin, 1841. október 9.) építészt bízták meg. A templom építését 1832-től 1844-ig Hoffbauer irányította. A neogótikus stílusú Tours-i Szent Márton-templom 1832–1847 között épült Karol Percier, Pierre François Léonard Fontaine (Pontoise, 1762. szeptember 20. – Párizs, 1853. október 10.) francia építész és Karl Friedrich Schinkel (Neuruppin, 1781. március 13. – Berlin, 1841. október 9.) német klasszicista építész építette.

A templom homlokzata A 90-es évektől folytatott renoválási munkálatok során megújult a templom homlokzata, belseje és a ballusztrádros rész a tetőn. A harangtoronyba négy új harang készült, tölgyfa ablakok, a harangok elektromos vezérlést kaptak. Az óratoronyba elektromos vezérlésű óra került.

158

A homlokzat oromdísze, a Sárkányölő Szent Mihály Arkangyal szobra o Temetőkápolna Krzeszowicach)

(Kaplica

cmentarna

Szent Szaniszló püspök kápolna

w

1908-ban adta át ezt a kis birtokot a Misszionárius Papok Gyülekezetének, akik a szomszédos telken szándékoztak felépíteni a krakkói papok üdülőházát. 1918-1939 között kápolnához előcsarnok épült. o A régi zsinagógák – lepusztult állapotban – a Wąska utca 1 és 4 szám alatt találhatók.  Más építmények o Buzdyganówka A Buzdyganówka 1863-ban épült későklasszicista, emeletes épület a Rynek közepén (Rynek 34). Florian Buzdygan krzeszowicei paraszt, két helyi felkelés vezetőjének fia, Mikołaj Buzdygan orvos építette az egykori portájuk helyén. A hagyomány szerint a régi, ma már nem létező épületben kovácsműhely volt, melyben Artur Grottger (*Ottyniowice (ukr. Отиневичі), 1837. november 11.-†Amélie-les-Bains-Palalda, Franciaország, 1867. december 13.) lengyel festő ihletet szerzett a Polonia sorozatának Kucie kos (kaszakészítés) c. grafikájának elkészítéséhez.

Temetőkápolna A Temetőkápolna a plébánia temetőjében talható. A neogótikus stílusú műemlék kápolna Friedrich August Stüler (Mühlhausen, Türingia, 1800. január 28. – Berlin, 1865. március 18.) német építész és építészeti író, a Magyar Tudományos Akadémia székháza tervezőjének (1862–1865) tervei szerint épült a fennt nevezett Józef Grzegorz Chłopicki, herbu Nieczuja tábornok számára. 1863 októberében a tábornok tetemét az erre a célra épülő kápolna kripátájában helyezték el. A falakon két emléktáblát helyeztek el, az egyiket Józef Chłopicki emlékére. A kápolna műemléki védelem alatt áll. o Szent Szaniszló püspök kápolna (Kaplica św. Stanisława Biskupa w Krzeszowicach) 1875-ben Tomasz Dudek, a Potocki birtok komornyikának szerepét betöltve, megvásárolta a parcellát, amelyen a saját tervei szerint a romantikus kápolna valamint a kis ház felépült.

Kaszakészítés Jelenleg az található.

159

épület

földszintjén

bankhivatal

o Vasútállomás

Ugyanakkor néhányat közülük 2007. október 30-án átvontattak Kraków Płaszówba. A részt a Chabówkai Vasúti Skanzen (Skansen taboru kolejowego w Chabówce) vette át, másik része 2008. március 9-én a pyskowicei vasúti skanzenbe került.

A vasútállomás 1847. október 13-án nyílt meg, amikor az első Kraków nvű gőzmozdony vontatta vonat Krakkóból Mysłowicébe tartva megérkezett az állomásra. Ebben az időben épült fel az állomás épülete, jelenleg a középső, emeletes rész. Az oldalszárnyai a XIX. század végén és 1913-ban épültek.

 Mellékvonalak A krzeszowicei állomáshoz tartozó mellékvonalak a Tenczynek közelében lévő zalasi kőbánya és jelenleg Krzeszowice egyik kerületét alkotó Czatkowice bánya teherforgalmát bonyolítják le. Más ipar- és mellékvágányokat a XX. század végén felszámolták, köztük a Tenczynekben található sörgyári iparvágnyt is.  Infrastuktúra A XX. század 70-es és 80-as éveiben a vasútállomás épületében vasúti fogászat működött, a XX. század 80-as és 90-es éveiben ifjúsági kultúrterem az itteni középiskolába vonattal érkező diákok számára. A XX. század 90-es éveiben és a XXI. század elején az akkori állomás területén a PKS buszpályaudvar működött. 2006-2009 között az állomás épületében Antykwariat na Peronie nevű antikvárium működött. 2010-ig az állomásépület emeletén magánlakás volt. 2009-2012 között folytak az állomás átépítési munkálatai. 2014 októberétől az állomás épületében működik a Krakkói Járási Munkaügyi Hivatal valamint a Krakkói Járás Elöljárósága Közlekedési Osztályának egyik kirendeltsége.

Az emeltes középső rész a XIX. század közepén épült Az állomás közelében egy használaton kívüli víztorony áll, amely vízdaru segítségével látta el vízzel a gőzmozdonyokat.

Az állomáson át az utóbbi időben sínbusz is közlekedik. Az állomás a Katowice – Krakkó közötti szakaszon helyi forgalmat bonyolít. Krzeszowicei állomás évente közel 690 ezer utasforgalmat bonyolít.  Balesetek, rendkívüli események Az első vasúti baleset 1934. október 8-án történt az állomás környékén. Az állomás mellett, a jelzőnél álló 7. számú Gdyniából érkező gyorsvonatba belefutott a 107. számú Bészből érkező gyorsvonat. A szerencsétlenség következtében tízen meghaltak, sokan megsebesültek. Két másodosztályú kocsi teljesen összeroncsolódott.

A vasútállomás utasfogalmi része a peronokkal 

Az egykori vasúti skanzen

1996-ban Jerzy Rechziegel a vasútállomás mellékvágányain vasúti skanzent hozott létre. Ebből a célból még ebben az évben 14 gőzmozdonyt vontattak át neki Krzeszowicébe. Belőlük tízegynéhányt felújítottak és ugyancsak értékes műemlék személszállító vagonokat vontatva a nosztalgiavonatok rendelkezésére álltak. Sajnos az Ogólnopolskiej Fundacji Ochrony Zabytków Kolejnictwa megalapításának ellenére végül is 2008-ban a tervezett skanzent felszámolták.

J. Żelażnik vallomása szerint a bécsi gyorsvonat mozdonyvezetője a ködben mintegy 250 m távolságból vette észre az álló vonatot és rögtön vészfékezett, ugyanakkor mintegy 15 m hiányzott ahhoz, hogy elkerülje a balesetet, a kerekek megcsúsztak a nyirkos síneken. A baleset második szemtanúja, Stanisław Bryś semmit sem tudott hozzátenni az ügyhöz. A katasztrófa helyére kiment Artur Potocki gróf, Wołkanowski mérnök, a krakkói vasutak akkori igazgatója valamint néhány orvos a közeli üdülőhelyről és Krakkóból.

Az 1996-2008 közötti tizenkét év során néhánytíz gőzmozdony már siralmas állapotban került Krzeszowicébe valamint tovább pusztult és szétszedték.

160

1935. december 16-ról 17-re virradó éjszaka az állomás előtt két tehervonat ütközött össze. A Załuczéből Zebrzydowicébe tartó szénnel megrakott, késő tehervonat helytelen vágányra futott, ugyanakkor a mozdonyból a Krzeszówka patakba esett és szörnyethalt a mozdonyvezető valamint az egyik vasúti munkás.

o A majorsági magtár és a kocsiszín 1848-ból való, közvetlen környezetével együtt műemléki védelem alatt áll. A magtárat a Potockiak építtették 1848 körül. A magtár tornya 16 m magas. A keleti és déli oldalról a régi kocsiszín símul hozzá. 2007-2013 között magánszemély visszaalakította. A létesítmény összterülete 1000 m² és 8 helyiséget foglal magába. Az objektum északi részén található a Potockiak XIX. századi parkja, a 79 számú főközlekedési úttól délre.

1939. szeptember 1-jén 5 órakor, a Lengyel Hadsereg álcázott mellékvágányon állomásozó 54. páncélvonatának – Pociąg Pancerny „Groźny” (Pociąg Pancerny Nr 4 i 54) – személyzetét meglepte az eredménytelen német légitámadás. 6 órakor a parancsnak megfelelően a vonat Mikołówon keresztül Katowice irányában vonult vissza.

o Amerikai istálló (Stajnie amerykańskie) A palota egykori (amerikai) istállója a Potockiak lovardája mellett található (ul. Zagrody 6.). a XIX. század végéről való. Jelenleg a lelakott nyújtott négyszög alakú, falazott, földszintes épület. Az egykorei amerikai istálló épületében a XX. század 90-es éveiig gyemekotthon és iskolai kollégium működött. A XX. század végéig a helyi Faipari Technikum (Technikum Przemysłu Drzewnego) műhelyei valamint a Kereskedelmi Líceum tantermei voltak benne. Jelenleg lakóépületek találhatók mellette. o Angol istálló (Stajnie angielskie) A palota egykori (angol) istállója az ul. Kościuszki 3 alatt található. 2014. szeptemberéig a földszintjén volt a Krakkói Járás Előljárósága Közlekedési Osztályának kirendeltsége (jelenleg a vasútállomáson működik). A majorsági magtár mellett található. Műemléki védelem alatt áll.

Az 54. sz. páncélvonat napjainkban 1989 áprilisában az állomáson egy tehervonat vagonjai siklottak ki. 1997. május 18-án leégett az állomás nagy fából épült raktára.

o Japán Villa (Willa Japonka)

1998. június 4-én 8.20 körül az állomáson való tartózkodás idején a Cracowia álszurkolói megtámadták az Olsztyn – Zakopane közötti gyorsvonaton a Wisła Kraków Olsztynból visszatérő szurkolóit.

A Japán Villa (Willa Japonka) 1920-ból való, fa tetőtérrel, manzárd tetővel fedve. Étterem és az üdülővendégek szobái található benne.

2004. március 12-én, az állomáson a kereskek alá esett és meghalt Stanisław Skowron (1939-2004) salakmotoros és edző. 2007. február 20-án hajnalban, az állomás előtt kiégett a Przemyśl – Szczecin közötti "Przemyślanin" vonat egyik kocsija. 2007. május 12-én, az állomáson haladt keresztül a speciális SA101-001 sínbusz, melynek célja olyan álloomások megközelítése volt, ahol még sohasem járt személyvonat. o A régi lovadra (Dawny hipodrom) – az egykori ügető versenypályáival a XIX. század végéről származik.

Japán Villa o Egykori majorsági együttes

o A Potockiak erdészlaka a XIX. század második feléből való.

Az egykori majorsági együttes (Zespół dawnego folwarku) 1788-ból való.

o Az értékes természeti emlékkel rendelkező Városi park (Park Miejski) a XVIII. században létesült.

Krzeszowicén áthaladva és délnyugati irányban tartva Tenczyneket érintettük.

161

A XVI. század végén a Toporczykok családi jelszavából származó Szarża (Támadás) nevet használta.

Tenczynek Tenczynek – lengyel falu a Kis-lengyelországi vajdaságban, a Krakkói járásban, Krzeszowice nagyközség legnagyobb faluja.

Az 1598-as püspöki vizitáció jegyzőkönyvében szerepelt, hogy az iskola egy házban működik. Akkoriban Jerzy Radziwiłł kardinális leírta, hogy a templom fából készült és három oltára van.

 Fekvése Tenczynek a Krzeszowicei árok (Rów Krzeszowicki) és a Tenczyni hát (Grzbiet Tenczyński) határán fekszik, a 133 KrakkóKatowice vasútvonaltól és a 79 országos főútvonaltól délre, valamint 2 kilóméternyire északra az A4E40 autópályától, amely a falutól Las Zwierzyniec erdőrészt elválasztja. ― A falu Krakkó központjától kb. 25 km távolságban terül el, Krzeszowice déli részével határos. A falu központja Tenczynek medencében található, melynek közepén folyik keresztül az Olszówka (Żabnik) patak. A falu maradék része a Tenczyni háton található. A Puszcza Dulowska erdőség övezi, ráadásul délről és délkeletről ennek része, a Las Zwierzyniecki határolja, északról és északkeletről meg a Krzeszowicei árok (Rów Krzeszowicki) határolja.

A XVII. században a vár szükségeleteire, Tenczynekben 10 hold területen majorsági gazdaság alakult, mint az akkori idők legnagyobb jövedelemforrása, amely a vár életéhez szükséges valamennyi terméket előállított, a jó minőségű ételekkel az élen. Ez a Tęczyni birtokok központja volt. A család férfi ágának kihalása után, a falu 1637-ben az Opalińskiak kezére került, 1687-ben a Sieniawskiaké lett, 1731-ben a Czartoryskiaké, 1816-ban pedig Potockiaké. A XVI. század elejéről mindinkább népszerű lett a tágas, Krakkóból Tenczyneken keresztül Szilézia irányába vezető földút, a közeli várban meg jól prosperált a három udvari kocsma. 1627-ből való a szén legkorábbi leírása Tenczynek környékén. 1656-ban a svédek rombadöntik. 1659-ben megkezdődik a szénbányászat. 1710-ben a falut megtizedelte a pestis, 1720. május 3-án meg újra leégett. A templom nagymértékű átalakulása 1728-ban kezdődött, a következő évek során elkészült a téglapadló, hozzáépítették a stallumot és a fa kórust, új gyóntatószékek is megjelentek és a szószék is elkészült. A munkák végén, 1748-ban a templom alapterülete megnőtt a kápolnával sé a kriptával, a sekrestyével, a tetőt zsindellyel fedték. Mellette harangtorony készült, két haranggal, az egészet falla vették körül. A templomot 1748. augusztus 6án Michał Kunicki (*Czułczyce, 1698. október 7.†Krakkó, 1751. november 9.) püspök, krakkói segédpüspök szentelte fel.

Tenczynek műholdas képe A falu körüli magaslatok: Góra Buczyna, Ponetlica, Czerwieniec, Niedźwiedzia Góra, Skałki, Ułańskie Zdrowie.

A XIX. században a Buczyna lejtőin a helyi sörgyár szükségleteinek kielégítése céljából a sziklába számos pinvét vágtak, melyek nyílásai a hegy ellentétes északi oldalán találhatók.

 A település története A falut valószínűleg Nawój z Morawicy h. Topór (†1331), sandomierzi vajda, krakkói várnagy alapította a XIV. század elején. 1319-ben említik először, ekkor kezdték az erdőírtást a jelenlegi tenczynek helyén. A kezdetektől fogva a falutól 4 km-re, nyugati irányban álló Tęczyn vár szolgáló faluja volt. Az akkori krakkói vajda, herbu Topór Jagelló királytól megkapta a tenczyni birtokokat a lengyel korona elnyeréséért cserébe.

A XVIII. század első felében az elhagyott fegyverkovács műhelyben malom létesült, megépült a téglagyár is mészégetőkemencével. 1788-ban 48 földnélküli paraszt és zsellér volt a faluban. A későbbi évben a falut 467 személy lakta, köztük egy zsidó család. 1795-ig a falu a Krakkói vajdaság és járás része volt, 1796 júliusától 1809. július 15-ig a NyugatGalícia krakkói körzetének része volt.

Tęczyn Wielkitől (vár) való megkülönböztetésül a falu a Tęczyn Mały (Tęczyn parva) nevet kapta, innen kapta későbbi nevét, a Tęczyn elnevezés kicsinyítő formáját, avagy a jelenlegi változatát, Tenczynek.

1818-ban megnyílt a világi iskola, amely az udvari területen található épületben kapott helyet.

162

1815-1846 között a falu a Krakkó Szabad Város területéhez tartozott, majd az osztrák birodalom része lett.

1939. október 26-tól 1945. január 18-ig a falu a Landkreis Krakau (krakkói járás) Kressendorf (Krzeszowice) nagyközségéhez tartozott a Főkormányzóság krakkói járásában.

1823-ban befejeződött a kincstári ház építése Tenczynekben, ahol a kézműveseken kívül bányászok is laktak a falun túl.

A II. világháború idején Tenczynekben asztalosműhely működött, amely a német katonák szükségleteinek kielégítésére szánokat gyártott, az iskolát a német katonaság foglalta el. A sörgyár akkoriban elpusztult, helyén zöldség-gyümölcs feldolgozó üzem fejlődött, amely annak közelében épült 1918-ban. 1941-ben a plébánia mezőin sportpálya épült. A II. világháború idején az angol bombázók összetévesztették a kőtemplomot a tenczyneki templommal, ennek következtében a falut elkerülte a bombatámadás.

1846-1853 között Tenczynek a krakkói járáshoz tartozott. 1857-ben Adam Józef Potocki felépíttette a kiterjedt új sörgyárat, a pálinkafőzdét, az amerikai malmot és a pékséget, amelyek 1875-től a Galiciai Ipari és Kereskedelmi Bank (Bank Galicyjski dla Przemysłu i Handlu) birtokába kerültek. 1879 körül Ksawery Rasiszewski birtokába kerültek ezek. A sörgyárral szemközt volt Franciszek Gruber fadonga készítő műhelye. A XIX. század végén a sörgyár kivételével ezek az üzemek megszűntek. Működött azonban egy kőfaragó műhely.

1945-ben a szerzetesház, a templom, az iskola valamint a tenczyni házak megsérültek a háború alatt, a németek által az erdőben összegyűjtött lőszerek robbanása miatt. A front átvonulása után a Vörös Hadsereg katonai kórházat rendezett be az iskolában.

1885-ben teczyni nagyközségtől földet vásároltak az Irgalmas Nővérek, Szeretet Leányai, másképpen Páli Szt Vince Szeretet Leányainak Társulata női szerzetes kongregáció (SZL, Puellae Charitatis, Filles de la Charité de Saint-Vincent de Paul Societe, Filiarum Caritatis Sancti Vincentii a Paulo Sisters of Charity of St. Vincent de Paul (lengyelül: Zgromadzenie Sióstr Miłosierdzia św. Wincentego à Paulo) házának felépítése céljából.

A XX. század 50-es éveiben kis tűzoltószertár épült. 1951-1956 között Tenczynekben működött a KS Górnik röplabdacsapat. 1956-ban leválasztották az óvodát az iskolától és a szerzetesnővérek házába költöztették át. 1962-ben megalakult az akkori 1. számú óvoda. 1967-ben az iskola a a Jagelló Ulászló nevet kapta. 1973–1976 között a település a Tenczynek nagyközség székhelye volt. 1975−1998 között a helység közigazgatásilag a Krakkói vajdasághoz tartozott. 1986-ban új tűzoltószertár létesült. 1989. április 28-án megnyílt a sport pavilon, az 500 férőhelyes futballpálya mellett.

1887. szeptember 1-jén megkezdte a tanítást a kétosztályos elemi népi iskola. 259 gyereket fogadott, melyek számára 4 osztály nyílt. 1889. szeptember 3-án kezdte meg működését az óvoda. 1896-ban új iskolaépület épület két teremmel és folyosóval. 1903-ban a sörgyár Részvétársasággá alakult. 1910ben felépült a helyi tűzoltóság. 1918-ban az iskola épületében a lengyel katonaság állomásozott.

A XX. század 90-es éveiben új egészségügyi központ nyílt valamint átépítették az iskolát. 2008ban megépült a tornaterem, 2009-ben meg az új óvodaépület, amelyben a közkönyvtár fíliáját is elhelyezték. 2010-ben a falu központjában (ul. Chrzanowska) új híd épült, a korábbi fahidat elbontották, és teljes egészében befejeződött a falu csatornázása is.

Az I. világháború idején az osztrák hadsereg az összes templomharangot elrekvirálta, újakat különböző személyek támogatásával 1919-ben és 1920-ban készítettek. 1920-ban, Tenczynekben 11 iparosműhely regisztráltak, köztük 3 kőműves, 2 pék, egyben szíjgyártó-, egy másikban asztalos műhely volt.

o Egykori sörgyár és pálinkafőzde Már a XVII. század elején Tenczynekben malom, a plébánia sörgyára, papírüzem (az 1710-es árvíz során elpusztult), lakatosműhely, lőporgyár és fegyverkovács műhely működött.

1922-ben helyi Katolikus Ifjúsági Egyesület (Katolickie Stowarzyszenie Młodzieży) alakult, székhelyét ks. Kamusiński vásárolta meg, a falu központjában lévő Rejonowa Spółdzielnia Zaopatrzenia i Zbytu (RSZiZ) szövetkezet jelenlegi épülete.

A svéd hadjárat után, amikor első ízben égett le a Tenczyn vár (1655), 1656-ban a falu is, 1655–1657 között Tenczynekben megépült a földesúri sörgyár, pálinkafőzde, pékség, új malom valamint új major is a modernizált udvarházza, amely később Dwór Sobieskiego néven vált ismertté, mert a legenda szerint III. Sobieski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (Olesko, 1629. augusztus 17. – 1696. június 17., Varsó) Bécs alól való visszatértekor itt állt meg, és kóstolta meg a tenczyni

Megalakult a Tęcza nevű labdarúgó csapat. A II. Köztársaság idején a falu a chrzanowski járáshoz tartozott a Krakkói vajdaságban. 1934. augusztus 1-jén megalakult a Tenczynek nagyközség. 1936-ban megalakult a Lövész (Strzelec) szervezet.

163

különlegességeket, az udvarház a XX. század 50-es 60-es évek fordulóján elpusztult. Az udvarház közelében nőtt a Lenartowicz hársfája, melyet 1924-ben vágtak ki, és amelynél 1875 augusztusában Teofil Aleksander Lenartowicz (*Varsó, 1822. február 27.-†Firenze, 1893. február 3.) lengyel etnográfus, szobrász, összeesküvő és romantikus költő megírta egyik versét.

A tenczyneki sör címkéje A II. világháború után a sörgyárat államosították és Zöldség-Gyümölcs Feldolgozó Üzemmé alakult át. 2011. február 28-tól ez az üzem az akkori GARDENAU SP Z O O üzemét a Makarony Polskie cég vásárolta fel, azonban a termelés a tenczneki üzemen kívül folytatódik, így az épületek üresen állnak. 2014-ben a Browary Regionalne Jakubiak Sp. z o.o. (BRJ) mintegy 3,3 millió złotyért megvásárolta a szindikátustól a tenczyneki sörgyárat.  Egykori bányászati központ Tenczynek egykor szénbányászati központ is volt. A Tenczynek környéki szén első írásos említése 1627-ből való. Akkoriban Szymon Starowolski, másképp Starovolscius (*Stara Wola, 1588†Krakkó, 1656. április 6.) polihisztor, házitanító, katolikus pap, krakkói kanonok, történész, a barokk kor politikai írója emlékezett meg róla.

1933-ban, Jan Sobieski tenczyneki tartózkodásának 250. évfordulóján a chrzanówi föld lakói kő emléktáblát helyeztek el a sörgyár épületén. A falu a gazdasági-termelő épületekkel (sörgyár és pálinkafőzde), a Sobieski udvarház kivételével 1720. május 3-án leégett. A tűzvészben meghalt a zsidó család is, akik azokat bérelték. A XVIII. század végén Tenczynekben udvarház, kocsma, sörgyár, két malom és egy fűrészüzem működött. A sörfőzde épülete az egykori Zöldség-Gyümölcs Feldolgozó Üzem területén található.

1659-ben Cristoph Cellarius, eredeti nevén Cristoph Keller (Schmalkalden, 1638. november 22. – Halle, 1707. június 4.) német történész és nyelvész is megemélkezett róla művében. Az első bányák szabályzattal és tervezett szénbányászattal a XVIII. század végén alakult Adam és Rieda bányák voltak. dr Filling uradalmi orvos kis bányát alapított Tenczynekben, melyet néhány évvel később Walter Riethnek adott el, a Tenczyni Grófság bányászati osztályának felügyelete mellett. 1814-ben az uradalom összekapcsolta a két tenczyni bányát. 1817-1829 közötti évek a tenczyni bányák virágzásának időszaka. 1821-ben, Tenczynekben két cink öntöde alakult. A tenczyni szén igen értékelt lett a Krakkóból Krzeszowicén keresztül Mysłowicéig vezető vasútvonal 1847. évi forgalombahelyezése után.

Tenczyneki sörgyár

1864-1869 között új bányák nyíltak: Katarzyna, Kmita, Barbara és Andrzej, és a várhegyen kisebb bányák is Rudno közelében (Bolesław akna és Franciszek tárna). 1891-ben alapították a Franciszek bányát, 1895-ben a legnagyobbat, a Krystyna bányát, amely azonban 1829-ben kimerült.

1857-ben Adam Potocki gróf a közeli Krzeszowicéből a major területén felépítette a terjedelmes sörgyárat és a pálinkafőzdét, amelyek nagyszerűen virágoztak egészen a XX. század kezdetéig, a Tenczynek sör ismert volt egész Európában, amelynek köszönhetően aranyérmet nyert az 1904-es pilzeni kiállításon. 1903-ban a sörgyár Részvénytársasággá alakult.

164

1895 tavaszán kezdődött a 2150 m hosszú iszapolószállító tárna kiaknázása. Bejárata Gwoździecben található (Stara Sztolnia) a Krzeszowicét a fejtő tárnával és az 1911-es vasúti híddal összekötő mellékvonal közelében. A II. világháború idején és 1955-ig műköött az egykori Kmita részt (Tenczynek, Szczęść Boże, Bereza) magába foglaló Nowa Krystyna bánya (Upadowa Krystyna, Krystyna II). Általánosságban a XVIII. századtól 1955-ig a környéken mintegy 17 bánya működött, melyekből mintegy néhány ezer tonnától 1,8 millió tonnáig termetek szenet, a legnagyobb a Krystyna bánya volt. Az egykori szénkitermelés nyomai főleg a Krystyna bánya környékén maradtak fenn (a 181 m mély tárna és a bányászok lakóépületei) illetve a Krystyna II (bánya leállását követően visszamaradt terjedelmes hányók számos széntörmelékkel, a betonalapok maradványai, töltések és megközelítő utak maradványai). A felhagyott bányák maradványai tájsebeket okoznak. Az elhagyatott aknák, tárók, építmények maradványai az egykori szénbányászat maradványai.

Szent Katalin-templom A templom mellett áll az 1748 előtt épült fa harangtorony.

― Az egykori bányák:  Kmita (bánya)

A plébánia temetőjében temették el az ismert színészt, Bogumił Kobielát (*Katowice, 1931. május 31.-†Gdańsk, 1969. július 10.).

Üzemen kívüli kőszénbánya Tenczynekben, a XIX. század 60-as éveitől használták, 1924-ben bezárták. 1939-1945 között a régi bányától keletre új bányát nyitottak Tenczynek néven (Szczęść Boże és Bereza néven is nevezték).  Krisztina kőszénbánya (Kopalnia Węgla Kamiennego Krystyna w Tenczynku) A Krisztina kőszénbánya (Kopalnia Węgla Kamiennego Krystyna w Tenczynku) Las Zwierzyniecben elhelyezkedő egykori kőszénbánya, a Régi Bányászat Útvonalán (Szlak Dawnego Górnictwa). A bányát a Potockiak krzeszowicei ága nyitotta 1895-ben.  Kopalnia Węgla Kamiennego Katarzyna w Tenczynku

Bogumił Kobiela (1931-1969)

A Katarzyna kőszénbányát 1864-ben nyította Julian Zdanowicz, használaton kívül van.

Zezowate szczęście (1960)

A templom körül érdekes (természeti emlékek) találhatók.

 További használaton kívüli kőszénbányák: Tenczynek, Ludwik, Gluckauf, Roman, Danuta, Adam, Barbara és a Robert. Szent Katalin-tempolom Katarzyny)

(kościół

sziklák

o Zwierzynieci-kapu (Brama Zwierzyniecka) A tenczyni várhoz tartozó Las Zwierzyniec bejárati kapuja a XIX. század második felében épült neogótikus stílusban, műemléki védelem alatt áll. A Las Zwierzyniec napjainkig fennmaradt négy kapuja közül az egyik. A kapu az Eliza villa és a Krzeszowice Erdészet Tenczynek vadászháza közötti erdő határán található Rzeczkiben, Tenczynek legkeletebbi részén, a Niedźwiedzia Góra kőbányához és a régi Krystyna bányához vezető 2121K számú járási út mellett.

 Műemlékek o

karbon

św.

A barokk Szent Katalin-templom 1728-1742 között épült. Belseje későreneszánsz szószékkel valamint barokk és birodalmi külsővel rndelkezik, a földalatti kriptájában az utolsó Tęczyński leszármazott, Jan (†1637) maradványai nyugszanak.

165

Díszes formájú (jelenleg kapuszárnyak nélkül), az út két oldalán tégla pillérek állnak, sólymokkal és agarakkal. A kapu hat téglapillérből áll. Két középső a főkaput képezik, szarvas szobrok láthatók rajta, ugyanakkor a felső részeit állatfejek díszítik. A főkapu feletti öntvényen a krzeszowicei Potockiak címere láthatók.

o Tavak, víztározók ― Fekete-tó (Czarny Staw) A Fekete-tó a Las Zwierzyniec területén fekszik. Az egyik legenda szerint az Ördög-híd (Diabelski Most) alatt Czernában aranyból, ezüstből és gyémántból álló mérhetetlen kincset ástak el, melyet maga az ördög őrzött, más lélek meg lesben áll a hídon a legbűnösebbekre, és ha közülük valakit elkap, a Czarny Staw fölé száll, és ott azt belefojtja. ― Staw Grzebienny: a templom és a temető és az iskola között fekszik. Már 1553-ban megemlítették. ― Staw Papki: pontosabban két tó, az egyik az Ułańskie Zdrowie domb (318 m) nyugati oldalában fekszik, a faluban fekvő része a Rzeczki nevű falurészben. ― Stawy Podlesie – két kis tó az ul. Chłopickiego másik oldalán, a Podlesie nevű falurészben. ― Staw Rzeczki – a Brama Zwierzyniecka mellett terül el a Rzeczki nevű falurészben. ― Staw Wroński – az erdőből az Olszówka patakba folyó víz lapos völgyének gáttal történő elzárása révén jött létre.

Brama Zwierzyniecka A két szimmetrikus kisebb pillér között kisebb kiskapuk találhatók. A kaput 2011–2012 között felújították, 2008. december 31-e óta műemléki védelem alatt áll.  Turisztika A régi kőbányák megtekintését a Zespół Jurajskich Parków Krajobrazowych által a geológiai tanösvényen kitűzött oktatótáblák könnyítik meg a kőszénbányászat útvonala mentén: Nowa Krystyna kőbánya és feltárás Nad Czerwieńcu.

Pomniki przyrody ― Fenyő alatti szikla (Skałka pod sosną) 4,5 m magas szikla, különböző sziklákból létrejött konglomerátum (ún. szapos pala). A Zalasba vezető út mellett helyezkedik el, az egészségügyi központ közelében. A sziklán fenyők nőnek. 1970. április 14-e óta természeti emlék. A mállott szikla sárgásbarna színű, a mállott felülete szürke. Padozatai rézsútosan rétegzettek, általánosan déli irányban hajló, ami lehet, hogy a folyami szállítás irányára utal.

o Turistautak Niedźwiedzia Górán, Bukowa Górán, Zimny Dółon keresztül Czernichówig. o Kerékpárutak ―

Krzeszowicéből induló körtúra.

― Két feketenyár (Populus nigra L.)

―

(Jurajski Rowerowy Szlak Orlich Gniazd) – Krzeszowicéből Tenczyneken keresztül Krakkóig vezető útvonal.

―

Krzeszowicéből a Filipowska állomásáig.

PKP

A turistaút mellett növő két feketenyár, krzeszowicei út mellett, a Tenczynek Rzeczki (ul. Zwierzyniecka) és a krzeszowicei vasútállomástól vezető Daszyński utca kereszteződésében. 1969 óta természeti emlék.

Wola

― Czerwienieci kőbánya (Kamieniołom na Czerwieńcu): az egykori homokkőbánya területén lévő dokumentált geológiai lelőhely.

― Kraków-Morawy-Wiedeń kerékpárút – Frywałdtól Las Zwierzyniecen keresztül Rudnoig. ― Faépítészet Útvonala (Szlak Architektury Drewnianej) (1748 előtt épült tenczyneki harangtorony)

 Vallás A településen működik a római katolikus Szent Katalin plébánia és templom valamint a Dom S. Miłosierdzia św. Wincentego a Paulo. A 3 Kawalerów Zakonu Piusa XII a lakosok közel 0,1 %-a tagja.

― Tenczynek körkényi természeti ritkaságok útvonala (Szlak Osobliwości Przyrody okolic Tenczynka) ― Régi Bányászat Útvonala Dawnego Górnictwa).

(Szlak

A Jehova Tanúi Tenczynek Gyülekezete, a Királyság Terme Rudnoban működik. Közel 30 fő tagja.

166

 Tenczynekkel kapcsolatos személyek

o Tenczynekben született

A kiemelkedő vendégek között gyakran felsorolják a fenn már említett Teofil Lenartowicz (1822-1893) költőt valamint Władysław Tarnowskit, aki 1875ben néhány nyári hónapot itt töltött. Władysław Tarnowski herbu Leliwa, irodalmi álnéven Ernest Buława (*Wróblowice birtok, Drohobycz k., 1836. június 4.-†San Francisco, Kalifornia, 1878. április 19.), lengyel gróf, neves zongoraművész, zeneszerző, költő, dramaturg és tolmács volt.

― Tadeusz Arkit (*Tenczynek, 1955. november 10. -) Bányamérnök, politikus, önkormányzati aktivista, a Szejm VI és VII ülésszakának képviselője. ― Max Judd, tulajdonképpen Maksymilian Judkiewicz (Tenczynek, 1851. december 27.-Saint Louis, 1906. május 7.) Zsidó származású lengyel-amerikai sakkmester. 1862-ben az Egyesült Államokba emigrált, és a Missouri állambeli Saint Louisban telepedett le, ahol megalapította a St. Louis Chess Clubot, melynek első elnöke lett. ― Jerzy Litwiniszyn (Tenczynek, 1914. augusztus 2.-Kielce, 2000. június 12.) Az Akademia Górniczo-Hutnicza im. Stanisława Staszica w Krakowie (AGH; egykor: Akademia Górnicza w Krakowie; ang: AGH University of Science and Technology; egykor: University of Mining and Metallurgy) professzora [Bányászati és Kohászati Akadémia (Akademia GórniczoHutnicza) – 1919-ben alapították Bányászati Akadémia (Akademia Górnicza) néven. Jelenlegi nevét 1947-ben kapta, és felvette Stanisław Staszic felvilágosodás kori tudós nevét is]. Jerzy Litwiniszyn bányamérnök, az 1939. szeptemberi hadjárat katonája, tudós, a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) Krakkói osztályának elnöke, és a Lengyel Tudományos Akadémia alelnöke. A Bányászati Akadémia díszdoktora (laureat doktoratu honoris causa AGH).

Władysław Tarnowski Rzeczkiben, Tenczynek telepén található a XIX. század végéről való Eliza Villa, amely Stanisław Pareński (*Krakkó, 1843. november 16.†Szczakowa, 1913. június 17.) orvos, a Jagelló Egyetem professzorának tulajdona volt, és a villát feleségéről nevete el. A villában vendégeskedett Stanisław Wyspiański (Krakkó, 1869. január 15. – Krakkó, 1907. november 28.) festő, grafikus, költő és drámaíró valamint Tadeusz Boy-Żeleński (1874– 1941), lengyel író, költő, kritikus és műfordító. A templom kriptájában nyugszik Jan Magnus Tęczyński herbu Topór (*1579-1637), 1620-ban krakkói vajda. Itt lakott Zofia Jaroszewska, primo voto Niedzielska, secundo voto Friedrich (Irbit, Oroszország, 1902. szeptember 25.-Varsó, 1985. szeptember 25.), lengyel színésznő, rendező és pedagógus.

― Tadeusz Nożyński történész, pedagógus, ― Franciszek Pustelnik – egykori labdarúgó, 1907-1914 között a Wisła Kraków balhátvédje ― Stanisław Wróblewski (Tenczynek, 1868. május 5.-Varsó, 1938. december 17.) Híres jogász, a Lengyel Tudományos Akadémia elnöke, 1935–1938 között a II. Lengyel Köztársaság szenátora. o Elhaláloztak: Zofia Jaroszewska

Twencynekben hunyt el Włodzimierz Rachmistruk (1879-1959) az osztrák gyalogság kapitánya, és a Lengyel Hadsereg vezérőrnagya.

Bogumił Kobiela lengyel színészt pedig 1969-ben felesége mellé temették a helyi temetőben.

167

 A vár története

Tenczyn vár

A Tęczyn, vár környékével kapcsolatos első írásos említés 1308. szeptember 24-én történt, amikor a lovagi hadosztályával az in Thanczin erdőkben tartózkodó Jagelló Ulászló (Władysław Łokietek) dokumentumot adott ki a sulejówi cisztercita kolostor számára.

Tenczyn vár (Zamek Tenczyn vagy Tęczyn) ― Rudno faluban található a Kis-lengyelországi vajdaságban, a krakkói járásban, Krakkótól nyugatra mintegy 24 km, Krzeszowicétől délnyugatra, 5 km távolságban, a KrakkóCzęstochowai fennsík területéhez tartozó Tenczynihát (Garb Tenczyński) legmagsabb pontján (Góra Zamkowa 411 m tszf.).

Az első favárat valószínűleg Nawój z Morawicy krakkói várnagy, a Tęczyński család őse 1319 körül építette a család új székhelyéül. Ő emeltette a vár hatalmas gótikus öregtoronyát is, amely máig "Nawojowa Wieża" néven ismert. A falazott vár tényleges építtetője Nawój fia, Jędrzej krakkói és sandomierzi vajda volt. További várszakaszokat emeltetett a domb legmagasabb, északkeleti részén, ahol lakott és 1368-ban meghalt.

A vár távolból  A vár elhelyezkedése Tenczynekből délnyugati irányban, a Chrzanowska úton haladtunk Grojec irányában, amikor egy mellékúton a vár tövébe értünk. A vár madártávlatból Ő vette fel először a Tęczyński nevet is. Jędrzej fia, Jaśko megújíttatta és jelentősen átépítette a várat, és kápolnát is építtetett. Ebből az időszakból való a közvetlenül a várral kapcsolatos első történelmi dokumentumban szereplő feljegyzés is. Jagelló Ulászló (1351-1434) néhány fontosabb keresztes foglyot is bebörtönzött itt, melyeket a grunwaldi csata idején ejtett foglyul. A Tęczyński család rövid ideig nagy jelentőségre tett szert Lengyelországban. A Tęczyńskiek birtokában 45 helység volt, ebből 15 a vár közelében. A XVI. század első felében gyakran tartózkodtak a várban: Mikołaj Rej z Nagłowic (1505–1569), „a lengyel irodalom atyja”, Jan Kochanowski, (Sycyna, 1530. – Lublin, 1584. augusztus 22.), lengyel reneszánsz költő, drámaíró, a „lengyel Horatius” valamint a Piotr Kochanowski lengyel költő is, illetve a lengyel reneszánsz más nevezetes alakjai.

A vár tövében  A vár elnevezése

A XVI. század első feléig a vár külsejében nem következett be változás. Ebben az időszakban major, fürdő, sörfőzde malátázóval és mosoda tartozott hozzá.

A vár elnevezése a Tęczyński család nevéből származik. Gyakran Zamek Tenczyn név alatt található, ez a név a közel fekvő Tenczynek falutól ered, amely egykor a Tęczyn Mały nevet viselte.

168

1570-ben Andrzej Tęczyński vajda testvére, Jan Tęczyński wojnicki várnagy reneszánsz stílusban átépítetti a várat.

el, hogy a kincsek Tęczynben találhatók. A svédek, Königsmark parancsnoksága alatt megostromolták a Jan Dziula kapitány által védett várat, elfoglalták azt és kifosztották, de a kincset nem találták. 1656 júliusában elhagyták és felgyújtották azt. Később a várat felújították, azonban már sohasem nyerte vissza régi fényét. A XVIII. század elején a tęczyni birtokok Adam Sieniawski kezére kerültek, a maga útján ezeket August Czartoryski herceg, orosz vajda, majd az ő leánya, Izabela Lubomirska hercegnő, tulajdonképpen: Elżbieta Czartoryska szerezte meg. 1768-ban a vár villámcsapás következtében leégett és végül lakói elhagyták.

Tenczyn reneszánsz vára

1816-tól a vár a Potockiak birtoka lett, és az ő kezükön maradt egészen a II. világháború kirobbanásáig, 1939-ig.

A vár háromszárnyú, nyugat felé nyitott, reneszánsz attikával, párkányzatokkal és körfolyókkal díszített. A vár átépítése a XVII. század elejéig tartott. A várat az alsóvárral együtt kortinafal övezte, északról bástya (barbakán), dél felől két ötszögű bástya erősítette.

A svéd özönvíz után a vár nagy része átépült és egy részét lakták. 1768-ban tűzvész pusztított és ettől kezdve egyre jobban romosodott. 1783-ban az utolsó leszármazott, Jan Tęczyński hamvait a várkápolnából a tenczyneki Szent Katalintemplomba vitték át és temették el.

A vár alatt húzódtak a kertek (északról) és a pincék (nyugaton és délen). A vár utolsó nagy átépítésére a XVII. század elején került sor, amikor gyökeresen megújult a várkápolna, melyet Agnieszka Tęczyńska-Firlejowa, a czernai karmalita kolostor (Ordo Fratrum Carmelitarum Discalceatorum Beatae Mariae Virginis de Monte Carmelo) későbbi alapítója végeztetett el.

A vár öregtornya A XXI. század elején a vár egyre jobban romosodott, és a közigazgatási illetékes megállapítása nehézségekbe ütközött. 2009-ben hatálytalanították az 1944-es határozatot, mely szerint a Potocki család várát államosították. 2008ban megalakult a civil "Ratuj Tenczyn" Egyesület, melynek célja a vár hathatós védelmének előmozdítása. 2009-ben a vár rossz műszaki állapotára való tekintettel bezárták azt a látogatók elől. 2010-ben a nagyközség megkezdte a vár részleges állagvédelmét. Az állagvédelmi munkálatoknak köszönhetően a várrom pusztulása megállt. Annak ellenére, hogy folyamatos pénzügyi nehézségek vannak, remény van arra, hogy a várat sikerül megmenteni. 2014-re tervezték a Grunwaldi Bástya, a védőfolyosó és a bejárati bástya felújítását. 2014 februárjában a Potocki család örökösei kiharcolták a bíróságon a Tenczyn vár nagyközségi használatának jogát. A várrom tulajdonosa az Államkincstár (a telekkönyv szerint).

A vár romjai 1637-ben elhunyt Jan Magnus Tęczyński krakkó vajda, a család utolsó képviselője. Egyik leánya, Izabela 1639. november 28-án Łukasz Opaliński herbu Łodzia, más változat szerint: Luca Opalinius, másképpen: Paulus Naeocelius, (*1612-†1662. június 15) a korona udvari marsalljának felesége lett. 1655-ben Jerzy Lubomirski teljes nevén Jerzy Sebastian Lubomirski (? 1616. január 20. k. – Wrocław, 1667. január 31.) lengyel mágnás, királyi marsall, hadvezér, a Szepesség kapitánya és német birodalmi herceg a svédek elől visszavonulva a lengyel koronázási ékszereket a szepességi Ólublón rejtette el, de ebben az időben az a hamis hír terjedt

169

portom arcis (1655). F – várkápolna (XIV-XV sz.), ff – sekrestye és kincseskamra (XVII sz.). G – barbakán és a vár bejáratát védő szoros (XV/XVI fordulóján vagy a XVI. század első negyede, 1655); H – "Dorotka" bástya a XIV/XV századból (1553). I – reprezentációs rész (XV. sz.), i – „nagyterem” 1553 = ebédlőterem a Tęczyńskiek címerével díszített kandallóval és az ő 15 arcképével 1733ból. ii – a nagyteremből nyíló szoba, 1553 = ötablakos terem 1733-ból. iii – ferde szoba két portréval 1733-ból. J – körfolyosók (1579/84). K – bástyák (XVI/XVII század fordulója). L – falak és az alsóvár két bástyája 1579 előttről (XV. sz.). I – XV. századi bástya (lehet, hogy WC-torony, fürdő 1553, „üres bástya” 1733). II – XV. századi bástya (börtön?). M – a külsővár falai, a bástyás erődítmény létesítése után (XVI/XVII sz.). N – a helyőrség és a személyzet helyiségei. Nn – négyszögletű bástya (bizonyára a legrégebbi kaputorony a XIV. századból, későbbi átépítés során beépült).

o A vár alaprajza A vár fejlődési fázisainak feltételezett rekonstrukciója W. Łuszczkiewicz, N. Pajzderski, S. Polaczek, B. Guerquin, M. Kornecki, T. Małkowska-Holzerowa és J. Kurtyka szerint. A helyiségek feltételezhető meghatározása az 1553. évi felosztási irat és E. J. Dahlberg 1655-ös rajza alapján. A vár létesítményei és becsült építési ideje.

o Természeti emlék az várudvaron  Juharfa – a várudvaron nő, 1936. április 15-e óta védett.

A Tęczyn (Tenczyn) vár alaprajza A – a felsővár a XIV. századból való, a) kút 1655ben készült. B – az alsóvár XIV/XV századi, Tęczyn vár cum muro (1410), a váralja vagy alsóvár (1553); C – az elpusztult XIV-XV századi védőfal vonalának rekonstrukciója (B. Querquin). D – XIV. századi lakóház (B. Guerquin), istállók, konyhák, pékség, kocsiszín 1553, 1733. E – kaputorony, ún. Nawój tornya, azaz a kapu melletti öregtorony (XIV. vagy XIV/XV századi), turris altissima ad

o Érdekességek A vár külső környezetét felhasználták többek között az Andrzej Konic rendezte "Czarne chmury" (Fekete felhők) filmsorozat "Wilcze Doły" részéhez valamint az 1984-es "Rycerze i rabusie" (Lovagok és rablók) filmsorozat "Ostrze na ostrze" részéhez.

170