Buskó András Buskóné Szatai Marianna RALLY POLSKA VI. Rész

Buskó András – Buskóné Szatai Marianna

RALLY POLSKA 2014 VI. Rész

1

2

9. nap – 2014. július 20. Koziegłowy – Lubliniec - Stare Olesno – Kluczbork – Wołczyn - Wierzbica Górna – Namysłów – Grodków – Jędrzejów – Biechów – Rysiowice – Kopice – Niemodlin – Węgry 1795-ben Koziegłowy Poroszországhoz került. 1807-ben a Varsói Herséghez tartozott. 1870-ben Koziegłowy az orosz táborban elvesztette városi jogait. Az I. világháború idején, 1914-1918 között Koziegłowyt a porosz csapatok szállták meg, utánaz újjászületett II. Köztársaság részelett. 1939 szeptemberétől Koziegłowy német megszállás alá került, ebben az időben, 1942-ben a németek közel 200 helyi zsidót az Auschwitz koncentrációs táborba szállítottak. 1945. január 20-án Koziegłowyt a szovjet csapatok foglalták el. 1949ben visszanyerte városi jogait.

Koziegłowy Koziegłowy – város a Sziléziai vajdaságban, a myszkówi járásban, a városias nagyközség székhelye. 1954-ig két nagyközség: Koziegłowy és a Rudnik Wielki nagyközségek székhelye. 1975–1998 között a város közigazgatásilag a Częstochowai vajdasághoz tartozott. 1472-1870 között városi jogú, majd 1950től újra város. Területe 26,71 km². lakosainak száma 2481 fő.  A város neve A település neve letinizált formáját, Kozyeglowy valamint Cozyeglowy alakban 1470-1480 között említi Jan Długosz a Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis c. művében. A város neve a földrajzi nevekből képzett személynevek csoportjához tartozik, amelyből a Długosz által említett Jan Koziegłowski neve is származik, mint a település birtokosa.  A település története A várost a középkorban szabályos alapterületen alapították, amelynek közelében a XIV. században falazott vár épült. A Siewierzi Hercegség (lengyelül: Księstwo Siewierskie, lat. Ducatus Severiensis) keretében 1519-ig a helyi báróság („Baronat Koziegłowski”) székhelyéül szolgált, és a Lis család (helyi ágának) birtokában volt.

Koziegłowy városháza  Műemlékei o Szent Mária Magdolna és Isten Testetemplom (Kościół św. Marii Magdaleny i Bożego Ciała w Koziegłowach) Koziegłowy műemlék templomának szentélye 1470-ben gótikus stílusban épült. 1595-ben fa hajó épült hozzá, amelyet 1679-ben falazott barokk hajóra váltottak fel. A templom melletti plébánia 1802-ből való.

1519-ben IV. Krisztián lovag – Krystyn IV herbu Lis – eladta a várost a várral és a környező birtokokkal Jan Konarski herbu Abdank (14471525) siewierzi herceg, krakkói püspöknek. Ettől az időtől fogva a város és a vár a Siewierzi Hercegség keretében a hercegi javakhoz tartozott egészen a XVIII. századig.

A templom egyhajós építmény, 12 m hosszú, 9 m széles ls 8,90 m magas szentéllyel. A szentély mellett sekrestye épült, a hajónál meg a Kawieckiek XVIII. századból való Szent Szaniszló sírkápolnája, amelyet Stanisław Kawiecki királyi titkár, Koziegłowy és Siewierz előljárója alapított.

1790-ben a Siewierzi Hercegség formálisan a Köztársasághoz került. 1792. április 27-én Stanisław August Poniatowski király megerősítette a város – a krakkói püspökök által kiadott – korábbi privilégiumait.

A tetőzet zsindelyfedésű, meredek.

3

o A Szentlálek templom (Kościół św. Ducha (szpitalny) A templom a XVII. század második felében barokk stílusban épült a Kaweckiek megbízásából. 1960 óta műemléki védelem alatt áll. A hajlék a XVII. és század második feléből és a XIX. századból való, 1972-től műemlékileg védett. o A plébánia (plebania) 1802-ből való, 1972ben műemléki védelem alá helyezték. o A XIX. század első feléből való lakóház (Rynek 4), 1972-ől védett. o Máriaviták kápolnája a XX. század elejéről, a gniazdówi plébániához tartozik.

Szent Mária Magdolna-templom A templomhajóhoz négyzet alaprajzú barokk torony épült, egykor órával. Belső felszerelése főleg barokk.

o A történelmi belváros szerkezete 1953 óta műemlékileg védett.

1973-ban véletlenül feltárták a templomban lévő 27 gótikus freskót, amely a lengyel későgótikus falfestés egyik legteljesebb fennmaradt passió ciklusa. A freskók fekete kontúrral készültek, melyeket színekkel töltöttek ki (kék, barna, vörös, zöld). A feltárási és restaurálási munkálatok 1977ig tartottak, a további konzerválási munkálatokat 1986-1993 között végezték.

A város jelképei a kecskefejek a Főtéren o A Lis család XIV. századi lovagvárának maradványai a terepszinten A korábbi térképeken még fellelhető várrom végül a 60-as években teljesen eltűnt. A Jura területén lévő más várakkal ellentétben nem magaslaton épült. A régészek a vár területén kincseket találtak – 107 Jagelló-kori dénárt, számos kelléket és mindenapi használati tárgyakat a középkorból.

Freskók a szentélyben A templomban találhatók az istenanya és Keresztelő Szent János gótikus szobrai, az 1694-ből való Istenanya oltár, Aleksander Denis 1616-ból való síremléke, Stanisław Kawecki 1673-ból való síremléke és az 1470 körüli évekból való gótikus festés.

A vár elhelyezkedése A megerősítés első vonala – a fa palánk a párkánnyal az itt folyó patak mellett található, a másik gyűrű alakú fal szádfalakkal és kövekkel volt megerősítve.

A templom szentélye

4

A XIV. század végén a vár és a város I. Krisztián – Krystyn I herbu Lis – sądeci várnagy birtoka volt. Valószínűleg ő építtette át az itt létező erődítményt falazott várrá. Utódait nevezték Koziegłowskiaknak. 1409-ben Jan Długosz első ízben tesz említést a várról. Krisztián katonai segítséget kapott a királytól a gyakori sziléziai hadjáratok során. I. Krisztián Krystyn z Kozichgłów, Kristin, Koziegłowski, Krzczon z Krzczonowa herbu Lis, (†1437) – a Koziegłowyban állt falazott vár építtettője, a Lis nemzetség leghíresebb képviselője volt.

A vár kinézetének rekonstrukciója 1650-ből Zygmunt Lis szerint ― Forrás: Zamki i inne warownie Wyżyny Krakowsko-Częstochowskiej, Jolanta Fidura A vár, amely 9x9 m-es kaputoronyból és 2,4 m vastag falakból, lakóépületből, kisebb udvarból valamint körítőfalakból állt, 50x25 m méretű négyszög alakú volt. A bejárat a mocsáron épített töltésen vezetett keresztül. A vár előtt gazdasági terület volt, szintén várfalakkal és várárokkal körülvéve. Jelenleg helyén ingoványos mező terül el, a mocsár közelében pedig a częstochowai út. Csak a várárok és a falmaradványok gyenge rajzolata vehető ki.

A Koziegłowskiak Lis (Róka) címere Krarrierjének idején néhány állást is betöltött: királyi fővadász, bydgoszczi sztaroszta és sądeci várnagy, de a betöltött állásainál fontosabbak voltak baráti kapcsolatai Jagelló Ulászló királlyal. Amikor trónra lépett, Krisztián állandóan a királyi udvarban tartózkodott. 30 éven keresztül több mint 100 királyi dokumentumot látott el kézjegyével. Első ízben 1383-ban, Anjou Lajos magyar király halála után vonta magára a figyelmet. I. (Nagy) Lajos (lengyelül Ludwik Węgierski/Wielki/Andegaweński azaz Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos) (Visegrád, 1326. március 5. – Nagyszombat, 1382. szeptember 10.) Magyarország (1342–1382) és Lengyelország (1370–1382) Anjou-házi királya volt. A király halála után Hedviget támogatta és részt vett a Hedvig oldalán álló Nałęczek és a Luxemburgi zsigmondot támogató Grzymalitok közötti harcokban. 1393-ban Jagelló harseregében harcolt Opolei László (Władysław Opolczyk) ellen. 1410-ben, a grunwaldi csatában vált híressé, amikor a maga által kiállított 42. zászlóljat vezette. 1410-ben sanoki várnagy, sądeci sztaroszta, majd 1430-ban várnagy. 1426-ban a várban tartózkodott Jagelló Ulászló lengyel király.

A - vár, B - árok, C – gyűrű alakú fal, D - árok, E fal, F – gazdasági terület, G – régészeti lelőhely A vár alaprajza A vár története Nincs egyetértés arról, hogy ki és mikor építtette az eredeti palánkvárat Koziegłowyban a XIII. században. Talán Mściwój bydgoszczi sztaroszta és krakkói alkamarás vagy Mikołaj herbu Lis krakkói vajda.

1470-ben a vár Jan Koziegłowski birtokába volt. 1472-ben Koziegłowski privilégiumot adott a város lakóinak valamint szabályozta a várnál végzett munkákat.

A falazott vár a XIV. század végén épült. Ez volt a Lengyel Királyság legnyugatabbra fekvő őrtornya, és fekvése a Krakkóból Lelówba és Opoléba itt vezető jelentős kereskedelmi útnak volt köszönhető.

1519-ben a várat a környékével együtt Jan Konarski püspök vásárolta meg és ettől kezdve a krakkói püpökök birtoka volt.

5

1548-ban Samuel Maciejowski püspök följegyzései szerint a várat már néhány évvel korábban elhagyták és romosodni kezdett. Megpróbálták újjáépíteni azt. Az újjáépítés azonban nem sikerült, mert az 1598-as dokumentumok szerint teljes egészében rom volt.

Jelenleg vegyipari, textilipari, könnyűipari, cipőipari, villamosgép-, fa-, építőanyag és élelmiszeripari központ (PVC padló és nemszőtt kelmék).  Fekvése 2002. évi adatok szerint Lubliniec közel 89,8 km² kiterjedésű területének 20%-a mezőgazdasági művelésű, 70%-a erdőterület.

1655-ben a svédek útban Krakkó felé ágyúkkal szétlőtték a várromot. Néhány napot át Stanisław Kawecki sztaroszta védekezett benne, azoban el kellett hagynia azt és Siewierzbe vonult vissza.

Szomszédos nagyközségek: Kochanowice, Koszęcin, Krupski Młyn, Pawonków, Tworóg.

1865-ben a cári hatóságok utasítására a várfalakat a Gniazdówba vezető út építéséhez használták fel.

A háború utántól kezdve a város a Katowicei vajdasághoz tartozott. Az 1975-ös közigazgatási reform után a járási város rangját elvesztő Lubliniec a Częstochowai vajdaság része lett. 1999 januárjában a következő közigazgatási felosztást követően visszanyerte járási jogú város rangját és Lubliniec a Sziléziai vajdasághoz került.

A következő évek során a környékbeli lakosok a vár maradványait saját házaik építéséhez használták fel. 1966-68 között a régészek befejezték a vár elbontását. Állítólag a falakat végig elbontották és az összes régészeti leletet Częstochowába szállították (ahol a múzeumban láthatók). A munkálatok idején csak egy épület maradványaira bukkantak a nyugati részben.

 Természeti környezet Lubliniec éves középhőmérséklete 8,0-8,3 °C között ingadozik. Az éves csapadék mennyisége jelentős mértékben 410-839 mm között változik. A vegetációs időszak kb. 220 nap.

Lubliniec

A városon keresztül folyó vizek: Lublinica, Mała Panew, Leśnica, Rokitnica, Potok Steblowski, Potok Droniowicki valamint Wilczarnia.

Lubliniec (śl. Lublynec, lat. Lobin, ném. Lublinitz, Loben. lengyel tört. Lublin Śląski) – város a sziléziai vajdaságban, a lublinieci járás székhelye. A Lublinica és a Mała Panwia folyóknál fekszik, a történelmi Felső-Sziléziában. A lublinieci föld fő gazdasági, turisztikai, kulturális, oktatási és ipari központja. A Sziléziai vajdaság északi részének második legnagyobb városa Częstochowa után. Szilézia legrégebbi városainak egyike, az Opolei-síkság (Równina Opolska) fő városa.

A város területén lévő állóvizek: ― Tavak: Staw Posmyk, Staw Kokotek I, Staw Kokotek II, Staw Wiłkowicki, Staw Fabryczny, Staw Młyński, Staw Zyśka, Staw Leśny, Staw Piegża, Staw Nowy, Staw Kęplik, Staw Czarny, Staw Karciaki ― Árterület: Zalew Droniowicki ― Vízgyűjtő: Zbiornik Steblów  Természet

Lubliniec környékén terülnek el a Lengyelország legnagyobb erdőkomplexumaihoz tartozó Lublinieci erdők (Lasy Lublinieckie). Egészen Opole, Bytom, Zawiercie valamint Częstochowa határáig nyúlnak. Lubliniec közelében található az 1998-ban alakult Park Krajobrazowy Lasy nad Górną Liswartą.

Útépítés Lubliniecben 2010. december 31-i adatok szerint a város lakosainak száma 24 125 fő volt. Alapításának éve 1272, a városi jogokat 1300-ban nyerte el. 2010. január 1-jei adatok szerint területe 89,36 km², tengerszint feletti magassága 260 m.

6

1750-ben lengyel nyelven, „Lubliniec” néven említik a II. Frigyes által a többi sziléziai város lakosai részére kiadott rendeletgyűjteményében. Lublinice lengyel nevet illetve annak germanizált formáját, Lublinitz nevet említi 1896-ban Konstanty Damrot (ném. Constantin Damroth) ps. Czesław Lubiński (*Lubliniec, 1841. szeptember 13.†Pilchowice, Gliwice k., 1895. március 5.) katolikus pap, költő, író és felső-sziléziai aktivista. A Lubin történelmi lengyel nevet is említik, mely alatt 1310-ben és 1423-ban is nevezték, és 1423ban Lobin is valamint az ólengyel Lublinicz változat fordul elő 1517-ben. A Lubliniec néven említi Józef Lompa sziléziai író az 1847-ben, Głogówekben kiadott „Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej” c. földrajkönyvében. A XIX. és XX. század fordulóján megjelent Lengyel Királyság geográfiai szótára a város lengyel nevét, Lubliniec valamint a régebbi Lubie és a német nevét, Lublinitz egyaránt felsorolja.

A Tájvédelmi Park kiterjedése Lubliniec területén található természeti emlékek felsorolása: Juharfa (Rynek Główny), Nyugati tuja (Thuja occidentalis) csoportja, 15 tő (Cmentarz Żydowski), Közönséges tiszafa v. tiszafenyő (Taxus baccata) a Pszichiátriai Intézet területén. Közönséges bükk, avagy európai bükk (Fagus sylvatica) (ul. Sobieskiego), kocsányos tölgy (Quercus robur) (pl. Sienkiewicza), kislevelű hárs (Tilia cordata) (ul. Sokoła). Kocsányos tölgy (Quercus robur) (Lublinieci Erdészet 338 d osztálya), egy másik Kocsányos tölgy a Pszichiátriai Intézet területén.

A szláv hangzása miatt a III. Birodalom náci közigazgatása 1941-ben a Lublinitz germanizált német nevet teljes egéwzében új német Loben névre cserélte.  A város története Lubliniecet valószínűleg 1272-ben, a Wrocławból Krakkóba vezető kereskedelmi út mellett Opolei László, lengyelül Władysław opolski (*1225 k.†1281/82.) herceg alapította. 1277-ben kezdődött a városháza valamint a Szent Miklós-templom építése. A magdeburgi jogon alapított Lubliniec város 1300-ban kapta meg városi privilégiumait, ugyanakkor Csehország fennhatósága alatt állt.

Biotitos gránit (ul. K. Miarki).  A város elnevezése Az alsó-sziléziai Lubin (ném. Lüben) példájához hasonlóan Lubliniec neve a lengyel "lubić" (szeretni) szóból származik, ami valamely pozitív emberi érzést jelöl "lubienia czegoś" = vminek a szeretete.

A XV. század elején Jagelló Ulászló király hadai foglalták el, a város birtokosa II. Spytko fia, III. Spytko – Spytko z Melsztyna (*1398-†1439. május 6.) – bieczi várnagy, akinek Magyar Erzsébet (Elżbieta Węgierska) volt a felesége. 1450-ig számos privilégiumot adományozott neki Jan II Dobry herceg (*1460 k.-†Raciborz, 1532. március 27.): céh privilégiumok (új céhek alakultak), raktározási jog, sörfőzés joga.

Heinrich Adamy német nyelvész és történész a Sziléziában lévő települések neveivel kapcsolatban 1888-ban, Wrocławban kiadott művében a város eredeti nevét Lubliniec vagy "Lobyn" formában adja meg, melynek fordítása "Lustort" vagy lengyelül "Pożądana, ulubiona miejscowość" = kedvelt, szeretett helység. A név germanizált változata elvesztve eredeti jelentését kezdetben Loben, majd Lublinitz lett.

A XIV. századtól a lublinieci járás székhelye, ugyanakkor a legnagyobb az opolei hercegségben. 1612-ben a település lengyel neve az alábbi verstöredékben szerepel: „Leży pobliż Lublińca; czasu dzisiejszego. Jest pod pana Andrzeja władzą Kochcickiego. Te trzy porząd od dołu na tejże to rzece. (Bruskowska a plaplińską i pusta) kuźnice. Są w dystrykcie lublińskim na koszeckim gruncie" – említi Walenty Roździeński (*Roździeń, Szopienice-Burowiec, Katowice, 1560 k.-†u.o. 1621.) lengyelkohász, hámor tuajdonos, hut vezető és költő a sziléziai kohóiparról szóló "Officina ferraria abo Huta i warstat z kuźniami szlachetnego dzieła żelaznego” c. ólengyel költeményében.

A Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: ”Księdze uposażeń biskupstwa wrocławskiego” = a wrocławi püspökség bevétel jegyzéke) latin nyelvű dokumentumban 1295-1305 között a települést Lublin vagy Lublyn néven említik. 1475-ben a latin nyelvű Statuta Synodalia Episcoporum Wratislaviensium szabályzatban a települést latinizált formában, Lobin néven említik. Opolei Boleszló 1310. szeptember 1-én kelt latin nyelvű középkori dokumentumában a várost Lubin néven említik. 1612-ben lengyelül, Lubliniec néven említik.

7

 Építészet és urbanisztika A város központjában találhatók Lubliniec legrégebbi kerületei: Stare Miasto, Śródmieście (főleg turisztikai, kereskedelmi és szolgáltató funkcióval), Wesoła, Biała Kolonia (lakó funkciók). Körülötte új lakótelepek fejlődtek – északon a legnagyobb lakótelepek – Tysiąclecie, Wojska Polskiego, ZHP, nyugaton – Delicje, Manhatan, Wieniewskiego, keleten – Niegolewskich, Robotnicze, Powstańców Śląskich, délen – Stalmacha, Stara Kolonia. Az ipar főleg a város északi, északkeleti és keleti részében (Steblów, Kopce) összpontosul, valamint a vasútállomás környékén (Śródmieście). A családi házas, ún. „ikerházas” telepek: Wymyślacz, Dziuba, Wiłkowice, Droniowiczki, Steblów Nowy, Steblów Stary. A WymyślaczDziubowe kerület előtti nyugati elkerülő út környékén lévő „ikerházak” a lakótelepek közé ékelődnek. A rekreációs területek a tavak: Posmyk, Kokotek I, Kokotek II, Piegrza, a Dronowicki-tó valamint a Grunwaldi park környékén alakultak ki. A város turisztikai és szálloda bázisa nem csak a Belvárosban (Śródmieście) találhatók, de a déli kerületekben is: Kokotek, Posmyk, Leśnica és Pusta Kuźnica.

1655-ben az itteni várban található rövid ideig a Jasna Górából (Częstochowa) a svéd ostrom idején ideszállított Matka Boska Jasnogórska ikon. Az 1742-es harmadik sziléziai hadjárat következtében Lubliniec Szilézia többségével együtt a habsburg Birodalomtól Poroszországhoz került.

 Műemlékek és turisztikai látványosságok o Lubliniec vára (Zamek w Lublińcu)

1812-ben a lublinieci birtokok tulajdonosa Franciszek Grotowski volt, aki a városban megalapította az Instytut Franciszka Grotowskiego elnevezésű intézetet, melynek célja az árva gyarmekek oltalma volt, és végrendeletében ennek fenntartására iratta saját birtokrészét.

A vár első említése a XIV. századból való, a Kochcicki család székhelyeként 1587-ben épült át. Az építményt az 1650. évi tűzvész után barokk stílusban felújították. Jelenleg luxusszálló található benne.

A XIX. században a városban lengyelül publikálta saját művét a felső-sziléziai aktivista, költő és újságíró Józef Lompa, aki 1874-ban adta ki itt többek között a „Pielgrzyma w Lubopolu” c. művét, aki 1844-ben járt Lubliniecben. 1921. március 20-án zajlott le a Felső-Sziléziai népszavazás Lubliniec járásban. A többség Németország mellett szavazott. A III. sziléziai felkelés idején Lubliniecet a felkelők foglalták el. Végül az angol hatóságok Lubliniecet a Lengyel Államnak adták át, annak elenére, hogy magában a városban a lakosság 88 %-a (2580 fő 351 ellenében) a Németországhoz való csatlakozás mellett szavazott (a járás része Dobrodzieńnel együtt Németországhoz került).

A lublinieci vár jelenleg luxusszálló  A vár leírása A mai szép vár egykor az opolei hercegséghez tartozó erődítmény volt. Bár később elvesztette védelmi jellegét, palota jellegű rezidenciális építmény maradt, ami két név alatt maradt fenn az emlékezetben.

A II. világháború első napjaiban, 1939 szeptemberének elején a hitleri csapatok foglalták el. A II. világháború idején a városi pszichiátriai kórház területén 194 gyermeket és több 5-17 év közötti fiatalt gyilkoltak meg barbiturán injekció befecskendezésével. Lubliniec 1945-től ismét Lengyelországhoz tartozik.

A várat az opolei hercegek parancsára építették, akik akkoriban a lublinieci föld birtokosai voltak, és az évszázadok során átalakult és kézről kézre járt.

8

A vár valószínűleg a XIV. századból való. Noha az eredeti építményt még korábban építették. Jelenlegi saját kinézetét a XVI. század első felében, a XVII. és XVIII. században végzett nagy átépítéseknek és a XX. század végén végzett restaurálásnak köszönheti. A vár téglából falazott, vakolt.

teljes hiánya miatt a rezidencia külsejét nem lehet rekonstruálni. Lubliniec 1629-ig a Kochcicki család birtokában volt, amikor Andrzej gróf tizenhároméves háborúban a Habsburg-ellenes koalacióban való részvétele miatt elkobozták azt. 1645-ben az új birtokos Andrzej Cellary (vel Cellari) lett. Az 1650. évi nagy tűzvész során a vár is elpusztult. Az újjáépítés idején, amikor a régi falakat is felhasználták, alakult ki a jelenlegi palota épülettömbjének jelentős része. Az építmény barokk külsejű. A Cellary családhoz tartozott 1727ig. 1727-ben Lubliniec következő tulajdonosa a de Garnier család lett. Az ő uralkodásuk idejéről származik az első fennmaradt metszet is a palotáról, melyet Fryderyk Wernher készített. 1763-tól a lublinieci vár gyakran kézről kézre járt és több éven keresztül lakatlan maradt. Pontosan 1784-ben Franciszek Grotkowski szerezte meg és újra családi székhely lett. A Következő átépítés során az épület új, klasszicista homlokzatot kapott. A következő évek nem voltak kedvezőek a vár számára. 1893-ban elmegyógyintézetté alakították át, amely 1975-ig működött. Ettőlkezdve a palota üresen állt és romosodni kezdett.

Lublinieci vár – Fryderyk Bernard Wernher, Topografia Śląska 1744-1768

Ez a helyzet 1999-ben megváltozott, amikor megalakult a „Zamek Lubliniecki” alapítvány. Ez abból a célból alakult, hogy a műemléket visszaadják a város közösségének és a turistáknak. Magán befektetőknek köszönhetően a várban luxus szálloda-konfrencia központ alakult. Ünnepélyes megnyitására 2010-ben került sor. 2012-ben a lublinieci várban látták vendégül Bronisław Komorowskit, a Lengyel Köztársaság elnökét.

Forrás: http://www.dokumentyslaska.pl/werner/litera_l/lubliniec.html

A vár története A hagyomány szerint Lubliniec várost Opolei László, lengyelül Władysław opolski (*1225 k.†1281/82.) herceg alapította, aki az itteni vár építtetője is volt. Ennek időpontja 1270. Igazság szerint a vár első írásos említése csak 100 évvel későbbről, 1379-ből való. Akkoriban Opuliai vagy Oppelni László (lengyelül Władysław Opolczyk; 1327 körül - 1401. május 8.) birtoka volt. A herceg Lengyelország elleni politikája miatt ellentétbe került Jagelló Ulászló királlyal. A herceg földjére 1396-ban fegyveres hadjárat indult Spytko z Melsztyna krakkói vajda vezetése alatt. Enenk során elesett: Gorzów, Olesno, Strzelce valamint Lubliniec. A hadjárat alatti érdemeiért az Opolei lászlótól elvett födleket a vajda haszonbérbe kapta.

Az alapos felújítás után a vár újra elbűvöli a vendégeit, ahogy egykor fénykorában. Nem csak a szép külső architektúrát lehet megtekinteni, de a stílusos belsőt is, melyben luxusszállót és éttermet rendeztek be, de melyben csodás bálterem, modern konferencia háttér, bár, biliárdasztal, játszótér valamint gazdag könyvtár is található, Keresztes Szent Terézia Benedikta, Edith Stein (latinul: Sancta Teresia Benedicta a Cruce; született: Edith Stein (Wrocław, 1891. október 12. – Auschwitz, 1942. augusztus 9.) zsidó származású német filozófus, kármelita apáca, katolikus szent (Európa társvédőszentje, az árvák és a mártírok védőszentje) értékes hazafias műveivel.

1401-ben Spytko leánya, Jadwiga Lubliniecet hozományként niemodlini Bernardnak adta. Utód nélküli halála után a város az opolei hercegség birtoka lett.

A műemlék boltozat elemei összekapcsolva a modern felszereléssel mind a hétvégi pihenésnek, mind pedig a felejthetetlen rendezvényeknek kiváló lehetőséget nyújt. A hotel ajánlatában, ahogy az egykori lengyel nemesek jellegzetes elfoglaltsága, a lovaglás és vadászat valamint a modern időtöltés, a paintball, tenisz, golf is szerepel.

1576-ban Lubliniec a környező falvakkal együtt Jan Kochcicki zálogbirtoka lett, tizenegy évvel később meg megvásárolta. A territórium állami állapotú státusznál kisebb kormányzatot kapott. Az új hercegi tulajdonos, akkoriban még végvárat saját székhelyévé tette és átépítette azt. Sajnos a források

9

 Műemlék templomok

templomainak egyike. A Szent Kereszt-templom alapítója opolei János herceg volt. 1505-ben építették. 1661. január 9-én a templom mellett kórházat létesítettek, ugyanazon név alatt. 1842-ben a templomot alaposan felújították, 1929-ben meg átépítették és helyőrségi templommá változtatták. 1990. október 21-én a Katowicei Püspök rendelete alapján megalkapították a Szent Kereszt Feltalálása Plébániát.

o Szent Miklós-templom (Kościół rzymskokatolicki św. Mikołaja) a műemléki védelem alatt álló templom 1576-1579 között épült. o Kostka Szent Szaniszló temploma (Kościół rzymskokatolicki pw. św. Stanisława Kostki w Lublińcu) A város legnagyobb templomainak egyike, közvetlenül az Oblátus Atyák kolostora mellett, melyben a XX század 50-es éveiig kisszeminárium (Niższe Seminarium Duchowne) működött. A templom a kolostorparkban fekszik, melyben a Fatimai Istenanya barlangja is található. A templom kettő, alsó és felső részből áll: a felső részében található a nagytemplom, ugyanakkor az alsó részében a Fatimai Istenanya-kápolna. A kisszeminárium épületében jelenleg, a templomnál található az Edith Stein Iskolaegyüttes – Zespół Szkół im. św. Edyty Stein – is. o Szent Anna-templom (Kościół wezwaniem św. Anny w Lublińcu)

A városban további templomok (bł. Piotr Jerzy Frassati katonai templom, Legszentebb Szűz Mária Királynő temploma, Istenanya Szanktuáriuma) és kápolnák (Kaplica św. Boromeusza, Kaplica św. Józefa, Kaplica na Droniowiczkach, Kaplica na Pustej Kuźnicy) találhatók. A városban evangélikus plébánia is működik. Épülete műemléki védelem alatt áll.  További műemlékek A város műemlékei közé tartoznak a Fő Piactéren (Rynek Główny) és a Kis Piactéren (Mały Rynek) álló lakóházak. Érdekes látnivalók a II. János Pál pápáról készült graffitik.

pod

A temlpom 1653-ban épült, Andrzej Cellari adományából, 1754-ben átépítették és felújították, végül 1999–2001 között kismértékben átalakították. Keletelt templom, boronafalas szerkezetű, háromoldalú szentélyzáródású, négyszögletes, boronafalú sekrestyéje van (egykor gerendavázas). Zsindelyfedésű, kis tornyocskával a lélekharang számára, nyolcoldalú felülvilágítóval. Barokk felszerelése van.

A városban két műemlékileg védett víztorony található: ul. Kochcicka, ul. Dworcowa. A vasútállomáson található a körfűtőház a fordítókoronggal. A II. világháború idejéből 4 óvóhely maradt fenn, melyeket a Lengyel Hadsereg épített. Műemléki védelem alatt áll a csillagvizsgáló is. A pszichiátriai intézet és elmegyógyintézet területén lévő épületek is védettek. Az egykori szeszfőzde (ul. Oświęcimska) ipari emlék.  Középületek: Lubliniec középületei közé tartozik a Városháza (Urząd Miejski), a Járási Előljáróság (Starostwo Powiatowe), az Adóhivatal (Urząd Skarbowy), a Főposta stb. Lubliniecben működik a Zespół Szkół KSW im. św. Edyty Stein iskolaegyüttes és az I Liceum Ogólnokształcące im. A. Mickiewicza.  Emlékművek A városban számos emlékmű található: A Hősi emlékművön (Pomnik ku czci Pamięci Poległych za Polskość Ziemi Śląskiej w Lublińcu) kívül a Lengyel Hadsereg Katonáinak Emlékműve a katonai temetőben található (ul. Stalmacha). A 74 Felső-Sziléziai Gyalogos Ezred (GPP) emlékműve a Grunwaldi és a Sobieski és a 74 GPP utcák kereszteződésében található.

A Szent Anna fatemplom A templom a Sziléziai vajdaság „Fa építészet” Útonala mellett található. o Szent Edith Stein-templom (Kościół św. Edyty Stein) – új templom templom a Steblów kerületben.

Emlékművet kapott św. Edyta Stein (Mały Rynek), Nepomuki Szent János (Rynek Główny), bł. Jan Cebuli (Park Klasztorny), św. Eugeniusz de Mazenod (1782-1861) (Park Klasztorny).

o Szent Kereszt Feltalálása-templom (Kościół Podwyższenia Krzyża Świętego) A Szent Kereszt Feltalálása-templom (Kościół rzymskokatolicki pod wezwaniem Podwyższenia Krzyża Świętego w Lublińcu) ― a város központjában található, Lubliniec legrégebbi

A Zsidó emlékmű (Pomnik Żydowski) az egykori zsidó temetőben található.

10

A Sziléziai Felkelők Emlékműve (Cmentarz Wojskowy – ul. Stalmacha), az Armia Krajowa emlékmű (pl. Golasia) valamint a Lublinieci Föld 1922-ben Lengyeloszághoz csatolásának emlékműve további látnivalókat nyújtanak (ul. Króla J. III Sobieskiego).

Itt működik a Pünkösdi Egyház Skała Gyülekezete.



Lubliniecben alakult meg a Towarzystwo im. E. Stein, 2008-ban az Apostoli Főváros Dekrétuma alapján św. Edyta Stein a város védőszentje lett.

Lubliniecben más felekezetek is működnek: Hetednapi Adventista Egyház, Evangélikus Egyház, a Jehova Tanúinak 3 gyülekezete van: Migowy, Wschód és Zachód.

Emléktáblák

A főpályaudvaron (pl. Niepodległości) található a Lubliniec – Wrocław Mikołajów vasútvonal megnyitásának emléktáblája.

Lubliniec a székhelye is.

A Járási Előljáróság épületén (ul. Paderewskiego) Józef Piłsudski marsall lublinieci látogatásának emláktáblája látható.

Speciális

Katonai

Egyházkerület

 Kultúra és szórakozás Lubliniec kulturális és szórakozási lehetőségekben igen gazdag város. A városban számos bemutatót, rendezvényt és fesztivált tartanak, melyek között lengyel illetve nemzetközi jellegűek is vannak.

A katonai temetőben (ul. Stalmacha) a 2010. április 10-i szmolenszki légi katasztrófa áldozatainak emléktávlája található.

 A város szülötte:

A Szent Edyta Stein-templom falán (ul. Oleska) a Katyńban és Miednojéban meggyilkolt lublinieci rendőrök emléktáblája van elhelyezve.

Konstanty Damrot (ném. Constantin Damroth) ps. Czesław Lubiński (*Lubliniec, 1841. szeptember 13.-†Pilchowice, Gliwice k., 1895. március 5.) – katolikus pap, költő, író és felső-sziléziai aktivista.

Emléktábla van annak a háznak a falán (ul. św. Edyty Stein), melyben św. Edyta Stein nagyszülei laktak. Emléktábla található a zsidó temetőben is. Emléktábla van a św. Edyta Stein Katolikus Iskolában, a katolikus óvoda ajtaja körül, ott, ahol egykor Józef Cebula atya lakott. Az Adam Mickiewicz Gimnázium egykori tanárai és tanulóinak emléktáblája, akik a II. világháború idején elestek vagy megölték őket. (ul. Sobieskiego 22, Liceum Ogólnokształcące nr 1 im. Adama Mickiewicza) Konrad Mańka cserkész és a lublinieci cserkészet szervezőjének emléktáblája, akit a hitleristák 1942. július 15-én gyilkoltak meg. A táblát azon az épületen helyezték el, ahol 1939-1940 között lakott és működött (ul. Damrota 11). 

Parkok és városi zöldfelületek Konstanty Damrot – Konstanty Damrot és Karolina z domu Jüttner fiaként – többgyerekes paraszti családban született Lubliniecben. Taníttatásáról rokona, ks. Juliusz Jüttner gondoskodott, aki a Paradyżban lévő katolikus tanítók szemináriumánál működő ávaházban helyezte el őt (a helység neve jelenleg: Gościkowo).

A Városi parkban amfiteátrum és más építmények találhatók. A városban Mini Zoo, Sífelvonó, go-kart pálya működik. A városbn található a Park Grunwaldzki, a Park Klasztorny (az Oblátus Atyák kolostoránál), a Park im. Sikorskiego valamint a Skwer Steinów. Ezen kívül a város területén találhatü még néhány kisebb tér és park.

Damrot 1862-ben, az opoli gimnáziumban érettségizett. Ezt követően a Wrocławi Egyetem Filozófia Szakán tanult. Tanulmányai idején aktív tagja volt a Wrocławi Egyetem által alapított és 1836-1886 között működő Towarzystwo LiterackoSłowiańskie – szláv irodalmi társaságnak, valamint a Felső-Sziléziaiak Körének (Koło Górnoślązaków), amely Felső-Sziléziai Lengyelek Tárasaságává (Towarzystwo Polskich Górnoślązaków) alakult át.

 Vallási közösségek A város területén működő katolikus plébániák a gliwicei egyházkerülethez tartnak. A XIII. század első felében, Lubliniecben felépült a Szent Miklóstemplom. Lubliniecben található a częstochowai evangélikus plébánia fíliája.

11

1864-ben a Teológiai Tanszékre ment át, azonban hamarosan besorozták a hadseregbe és részt vett a dán-porosz háborúba. 1867-ben pappá szentlték, és átvette az opolei vikáriátust. 1870-ben a pomerániai Kościerzynába került, ahol 13 éven át a Katolikus Tanárképző Szeminárium igazgatója volt. 1884-ben tért vissza Felső-Sziléziába, ahol z Opolei Tanárképző Szeminárium igazgatójaként dolgozott. Tevékeny tagja volt a Philomatia Opolei Értelmiségi Szövetségnek (Związek Opolskiej Inteligencji). Idősebb Karol Miarka (*Pielgrzymowice, 1825. október 22.-†Cieszyn, 1882. augusztus 15.) felsősziléziai társadalmi aktivista, tanár, író, újságíró és nyomdász barátja volt. Konstanty Damrot 1891-ben nyugdíjba vonult és Pilchowicében lakott, ahol meghalt.

1910-ig Stare Olesno, Gronowice és Ciarka falvakat az Ágoston-rendi atyák szolgálaták. 1911től Stare Olesno a szomszédos falvakkal együtt önálló plébánia lett.

Konstanty Damrot Czesław Lubiński álnév alatt publikálta műveit, melynek köszönhetően kiváltotta a porosz hatalom üldözését. 1886-ban, Gdańskban kiadott Szkice z ziemi i historii Prus Królewskich – a Porosz Királyság történetének és földjének leírása – című műve a hatalom haragját váltotta ki, amely nem tudva a szerző azonosságát megállapítani, a kiadót börtönözte be „a protestáns egyház kigúnyolásáért,a kormányzóság megsértéséért valamint a faji gyűlölet kiváltásáért” valamint az összes kinyomtatott könyvet elkobozták. Damrot költeményei kalendáriumokban és folyóiratokban jelentek meg: „Chat” (Párbeszéd), „Dziennik Chicagoski” és a „Pielgrzym”(Zarándok). A lengyel nemzeti himnusz dallamára énekelt népszerű „Długo nasz Śląsk ukochany...” patrióta dal illetve a Bismarck ellenes „Przemoc i prawo” frázis szerzője volt.

Szent Mária Magdolna-templom

Kluczbork felé Stare Olesnot érintettük.

A templom 1955-1957 között és 1959-ben alaposan megújult. Keletelt, boronafalú fatemplom, oszlopos szerkezetű toronnyal. Szentélye egyenes fallal zárul. Tetőzetét zsindely fedi.

Stare Olesno Stare Olesno (ném. Alt Rosenberg) – az Opolei vajdaságban, Olesno nagyközségben fekvő falu. 1975–1998 között a település közigazgatásilag a Częstochowai vajdasághoz tartozott. Lakosainak száma 478 fő volt. A település 1946. november 12én kapta lengyel nevét, Stare Olesno.

A templom belsejében található az Istenanya XVII. századi képe valamint a keresztút népies jellegű stációi a XIX. századból.

o Kościół św. Marii Magdaleny w Starym Oleśnie (ulicy Kluczborska) A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a település műemléke a fából készült Szent Mária Magdolna-templom, 1680-ból (ulica Kluczborska). A műemléki védelem alatt álló fatemplom az olesnoi járás legrégebbi templomainak egyike. Az Opolei vajdaság szakrális Fa Építészet Útvonalán található, és az Opolei Szilézia 70 régi, fa templomainak egyike. A templomot 1680-ban az olesnoi Ágoston-rendi atyák építették.

12

Kluczbork Stare Olesno után, a Poznańba vezető 11. számú országos közlekedési főútvonalról, Namysłów irányába vezető 42. számú úton Kluczborkot (ném. Kreuzburg) érintettük. A város és nagyközség az Opolei vajdaság északkeleti részében, a Kluczborki járásban fekszik. 2011. március 31-i adatok szerint 24 962 lakosa volt. A várost 1253-ban alapították. 1274-ben nyerte el városi jogait. A város területe 12,359 km². Tengerszint feletti magassága 177-190 m.

A település műholdas képe A város történelmileg Alsó-Sziléziához tartozott (egykor az alsó-szilziai hercegségben feküdt), azonban jelenleg inkább a felső-sziléziai Opoléval van kapcsolata (a XIX. században a Kreuzburg névhez gyakran hozzáfűzték, hogy O.S Oberschlesien). A városban néhány vízgyűjtő található – megkülönböztethető a Staw Kościuszki (egykor Millera) valamint a városi parkban lévő tó. Nemrégen adták át az újonnan létesített víztározót, amely az egykori kavicsbánya területét borítja. Területe közel 60 hektár. A víztározó a Stobrawafolyó völgyében található a Kluczbork nagyközséghez csatolt Ligota Górna falu magasságában.  Klimatikus viszonyok

Kluczbork térképe

Az éves középhőmérséklet +7,8 °C és +8 °C között változik. A legmelegebb hónap a július, 17.6 17.9 °C közötti középhőmérséklettel, a leghidegebb meg a január -1,5 és 2,2 °C közötti középhőmérséklettel. A vegetációs időszak 220 nap. Az évi csapadékmennyiség megközelíti a 650 – 690 mm-t, a nyári időszakban 260 mm.

 A város neve A város neve 1295-1305 között Henryk z Wierzbna püspök idején, latin nyelven írt Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) – a wrocławi püspökség elletmány könyve – a települést latinizált formában, Crewczburg néven említi. Ez a krónika olyan falvakat is felsorol, amelyek a városiasodás során beolvadtak a városba és annak kerületeit alkotják, mint pl. Nova Curia. 1750-ben más sziléziai városok mellett Kluczborek néven szerepel II. Frigyes által Szilézia lakói számára kiadott lengyel nyelvű rendeletgyűjteményében, 1945-ben is ezt a nevet használták hivatalosan. A lengyel Kluzborek és a német Kreutzburg szerepel a Józef Lompa 1847-ben, Głogówekben kiadott "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" c. földrajzkönyvében.

 A város története A város alapítása a vörös keresztet viselő kereszteslovagokkal van kapcsolatban, akik valószínűleg a palesztinai keresztes hadjárat idején alakultak, ahol a muzulmánokkal folytatot harcok során a zarándokok áldozatul estek, innen gyakran gyakran Szent János szuverén ispotályos rendnek is nevezték azt. A keresztesek III. Henrik wrocławi hercegtől 1253ban német jogon városalapításra kaptak engedélyt, ahol már vásár terület létezett, melyet 1252-ben már Cruceburch néven említettek. Amikor azonban néhány falut alapítottak a környéken, melyek nem válhattak várossá, IV. Henrik, más néven Törvényes Henrik (lengyelül: Henryk IV Probus (Prawy)), (1258 – 1290. június 23.), 1270–1290 között wrocławi herceg, 1288–1290 között krakkói herceg saját oltalma alatt összegyűjtve Kluczborkot, 1274ben kiállította a városalapítási privilégiumot.

 Földrajz Kluczbork a Sziléziai-alföld (Nizina Śląska) északkeleti peremén fekszik, a Sziléziai-fennsík határán, az Odera jobbparti mellékfolyója, a Stobrawa mellett, annak felső folyásánál. A Stobrawa kisebb vízfolyás, és annak völgye még keskeny és kevésbé mély.

13

spanyol király leányának) harmadik gyermeke, 1655–1705 között magyar király, 1656–1705 között cseh király, 1657–1705 között (VI. Lipót néven) Ausztria uralkodó főhercege, 1657–1705 között I. Lipót néven német király, 1657–1705 között német-római császár volt. Kluczbork 1740 után az egész Sziléziával együtt Poroszországhoz került Kluzborek név alatt. Megkezdődött a német kultúra uralmának időszaka Nagy Frigyes kolonizálásának valamint a porosz hatósági intézkedéseknek következtében, az ún. kulturkampf idején. 1816-ban a Kluczbork járási székhely lett. A XIX. század első felében megkezdődött a szilárd burkolatú út és a vasút építése, melynek köszönhetően Kluczbork fontos vasúti csomópont lett az Opolei kormányzóság északi részében, melyhez 1820-ban csatolták.

Kluczbork madártávlatból 1274-től kezdődött a politikai története. 1293-tól Kluczbork a głogówi hercegséghez tartozott, 1312től az oleśnicaihoz tartozott, 1323-tól a legnicaibrzegi hercegséghez tartozott, 1331-1356 között zálogként Nagy Kázmér lengyel királynál volt.

Ugyanakkor fejlődött az általános és középfokú oktatás a XVI/XVII századi hagyományokhoz kapcsolódva, amikor a városi iskolák Byczynában és Kluczborkban Sziléziára nagy hatással voltak. 1858-ban megnyílt az evangélium tanárképző szeminárium, melyben mind lengyel, mind pedig német nyelven egyaránt tanítottak, 1860-ban megkezdte a tanítást a városi középiskola, amely 1873-ban humán gimnáziummá alakult át, és 1877ben új iskolaépületbe költözött.

A huszita háború idején a várost a husziták foglalták el Dobek Puchała lengyel lovag vezetése alatt. Kluczborkot a későbbiek során újból többször zálogba adták vagy eladták. 1536-tól egészen a brzegi Piast-ág kihalásáig a brzegi hercegség birtokában volt, akik a cseh korona hűbéresei voltak, és akik a protestáns vallás hívei lévén, fokozatosan bevezették azt földjükön. A harmincéves háború idején (1618-1648) a város lehanyatlon, hiszen a várost az ekkor átvonuló hadseregek többször kifosztották.

A városban egyaránt éltek evangélikusok, katolikusok és zsidók. Művelődési és karítatív társaságok egyaránt működtek. 1848-ban felépült a városi kórház, 1867-ben a városi gázművek, 1888ban megalakult a "Betania" evangélikus-lutheránus gyógyegyesület, 1891-ben felépült a posta épülete, 1895-ben a bíróság épülettömbje. Működött a helyi elmegyógyintézet is.

Kluczbork 1660-1671 között menedéket nyújtott a Lengyelországból menekült lengyel testvéreknek, lengyel ariánusoknak (szociniánusok), amely kora újkori lengyel–litván vallási irányzat volt, amelynek tagjai tagadták a Szentháromságot, elutasították a gyermekkori keresztelést, és a szabad gondolkodáshoz való abszolút jogot vallották. Ez volt az egyetlen vallási irányzat, amelyet név szerint is kizártak az 1573-as varsói konföderáció hatálya alól. 1658-ban a lengyel testvéreket kiűzték a Rzeczpospolita területéről. A lengyel testvérek 1663-ban és 1668-ban két zsinatot is tartottak itt. Kiváló képviselőjük volt itt – azu Erdélyben is ismert – Krzysztof Crell-Spinowski (Spinovius) (Raków, 1622 – 1680. december 12.), ariánus teológus.

A XIX. század végén és a XIX. század elején a mezőgazdasági jellegű városban megindult az ipari fejlődés, mert megalakult a sörgyár, a nyomda, a fonoda, a cukorgyár, a téglagyár, a korszerű vágóhíd, a bútorgyár és a fémfeldolgozó üzem. 1907-1908 között kiépült a vízvezeték hálózat és a csatornázás, jóval később megépült a villamos művek a Stobrawa mellett. 1910-es összeírás szerint a városban 11588 személy lakott, ebből 836 lengyel, ugyanakkor a németek száma 10216 fő volt.

Ebben az időben a várost Kluzbork, Krucibork néven említették.

Az első világháború után a Wołczynt, Byczynát és a nagyközség falvait magába foglaló járással együtt határmenti terület lett, hiszen tízegynéhány kilométerre a várostól vezetett a Német Birodalom és Lengyelország határa.

Jerzy IV Wilhelm, németül Georg Wilhelm I (*Oława, 1660. szeptember 29.-†Brzeg, 1675. november 21.), az utolsó legnicai-brzegi herceg halála utána Kluczbork I. Lipót uralma alá került.

Felső-Szilézia 1921. októberi felosztása után a kluczborki járás teljes egészében a német államhoz került, és ott is maradt egészen 1945. január 20-ig, amikor a város a Szovjet Hadsereg I. Ukrán frontja foglalta el.

I. Lipót (németül Leopold) (Bécs, 1640. június 9. – Bécs, 1705. május 5.); a Habsburg-házból származó osztrák főherceg, III. Ferdinánd császárnak és Mária Anna spanyol infánsnőnek, (III. Fülöp

14

Hivatalosan a lengyel hatóságok Kluczborkot az egész Opolei Sziléziával együtt 1945. március 18án vették át. A többségben lévő német lakosságot kitelepítették.

o A temetőkápolna a XIX. század első feléből való. o Erzsébet-rendiek kolostora Nagy múltjuk van az először aacheni, majd önálló sziléziai és lengyel alapítású Erzsébet-rendeknek. A hat tartományi központ szervezésével (Nysa, Wrocław, Poznań, Katowice, Torun, Warszawa) létrejött rend kolostora, ob. Dom Sióstr św. Józefa, (ul. Klasztorna 3) 1903-ból való.

A járások 1975. évi megszüntetése után egyúttal nagyközség lett. A város 1975-1998 között közigazgatásilag az opolei vajdasághoz tartozott. 1999. január 1-től újra járási székhely, 4 nagyköséget foglal magába: Kluczbork, Byczyna, Wołczyn és Lasowice Wielkie. Egyházi közigazgatás szempontjából a római katolikus egyház az opolei egyházmegyéhez tartozik, egyházkerületi székhely, és Opole, Nysa és Raciborz mellyett a négy lelkészi terület egyike. Az evangélikus Egyház székhelye a Szent Megváltó Plébánia, amely a katowicei egyházmegyéhez tartozik.  Műemlékek A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a teljes óváros műemléki védelem alatt áll. o Plébániatemplom (kościół par. pw. Matki Bożej Wspomożenia Wiernych) Kluczbork történetének legrégebbi temploma az 1298-ban épült Szentháromság fatemplom volt. A városfalakon túl, az ún. Lengyel Külvárosban (Przedmieście Polskie) épült. 1558-ban a protestánsok vették át, 1708-ban a katolikusok kezére került vissza. A jelenlegi templom 1911– 1913 között épült (ul. Skłodowskiej 8).

Erzsébet-rendiek kolostora o További műemlékek és látnivalók Az 1939. szeptemberi hadjárat katonáinak tömegsírja a plébániatemetőben van. Henryk Dubiel sziléziai felkelő sírja is itt található. A Szovjet Hadsereg katonai temetője az Opolska utcában van.

o Megváltó Krisztus evangélikus templom (kościół ewangelicki pw. Chrystusa Zbawiciela)

Szép sétát tehetünk a városi parkban, a XV/XVI századi védőfalak maradványai a Zamkowa utcában húzódnak. A Krakkói kapu XV. századi tornya (wieża bramy „Krakowskiej”), 1907-12 között készült víztorony.

Az 1298-ban épült fatemplom helyén álló gótikus templom a város legértékesebb műemléke. A XIV. században épült és a XVIII. században átépült templom az evangélikus egyház birtokában van.

Megváltó Krisztus evangélikus templom Az evangélikus plébánia (ul. Gdacjusza 3) a XVIII. és XIX. századból való. Krakkói kapu tornya

15

 Közlekedés

A reneszánsz-barokk városháza együttese a XVIII. századból való, a XIX. században átépült.

o Közúti közlekedés Kluczbork jelentős közúti csomópont. Itt fut össze:  A Bytom - Lubliniec - Kluczbork Ostrów Wielkopolski - Poznań Kołobrzeg közötti 11. számú országos főútvonal,  A Namysłów - Kluczbork - Praszka Radomsko - Starachowice közötti 42. számú országos főútvonal valmint  A Złoczew - Wieluń - Kluczbork - Opole – Racibórz közötti 45. számú országos főútvonal. Kluczborkot elkerüli a 11. számú országos főútvonal és tervezett a 45. sz. elkerülő út építése. A korszerű úthálózatnak köszönhetően Kluczbork belvárosát kényelmesen megkerültük.

A barokk városháza A városban szép lakóházak és épületek sorakoznak a XIX-XX századból. A börtön épülete az ul. Katowicka 4 alatt laálható.

 Vasúti közlekedés A városban vasútállomás található. Kluczbork vasúti csomópont is. A városon vezet keresztül a Kalety - Lubliniec – Kluczbork Oleśnica – Wrocław Mikołajów közötti 143. számú vasútvonal, illetve a Kluczbork – Poznań Główny közötti 272. számú, a Kłodnica – Kluczbork közötti 175. számú valamint a Jełowa - Kluczbork közötti 293. számú vasútvonal.

A városi iskola épületegyüttese (ul. Mickiewicza 10) 1865-70 között épült, 1925-26 között átépült. Magába foglalja a gimnázium épületét az oldalszárnyakkal és az aulával, a melléképületeket. A malom adminisztrációs épülete (ul. Młyńska 8) 1907-ből való. A Humán Gimnázium épülete, és a felnőttotatási iskoal együttese (ul. Skłodowskiej 13) 1871-76 között épült, a tornaterem a XIX. századból való.

 Gazdaság Kluczbok jelentős gazdasági, kereskedelmi és szolgáltatóipari központ. Legnagyobb cégei a Fabryka Maszyn i Urządzeń "FAMAK", PV "PREFABET - Kluczbork" S.A., WAGREM sp. z o.o. Kluczbork.

A kórházegyüttesben található közigazgatási és lakóépületek (ul. Skłodowskiej 25) XIX. és XX. századiak. A szegényház (zakład dla ubogich, ul. Zamkowa 8 (d. 15 Grudnia) 1776-ból és 1819-ből való.

A városban új, korszerű hulladéklerakó üzemel. Új szennyvíztisztító is épült, az egész várost csatornázták.

A múzeum épülete (ul. Zamkowa 10) XV-XIX század között épült, 1931-32 között átépült.

 Oktatás A városban 5 általános iskola, 5 gimnázium és számos középiskola működik.  Sport A városi park számos sportolási lehetőséget biztosít. A városban fedett uszoda, teniszpályák valamint tornatermek találhatók. Szintén a parkban található a városi stadion, melyben furball meccseket rendeznek. Kluczborkban 1910-ben alakult a klub FC National Kreuzburg. 2003-tól jelenleg a MKS Kluczbork sport klub működik. A városban karate klub is működik: Kluczborski Klub Karate, melynek oktatója Krzysztof Neugebauer. Edző: Andrzej Olech. Zene: Kluczbork a Lengyel Reggae Fővárosa. 1982-ben, Kluczborkban alakult a Bakshish együttes.

A Múzeum épülete Kluczborkban A városban zsinagóga, zsidó temető maradványa és pénzverde is található.

16

 Kluczborkkal kapcsolatos személyek:

 Gustav Freytag Gustav Freytag (Kluczbork, 1816. július 13.Wiesbaden, 1895. április 30.) német regényíró és dramaturg Sziléziában, Kluczborkban (az akkori Kreuzburg) született. Kezdetben Boroszlóban a német irodalom tanára volt és 1848-tól Lipcsében a Grenzbotent szerkesztette.

 A város szülöttei:  Jan z Kluczborka Jan z Kluczborka – Kluczborki János – (*Kluczbork, 1370 k.-†Wrocław, 1436. k.) lengyel filozófus, teológus volt. A kluczborki plébániai iskola befejezése után, a prágai Károly Egyetemen (lat. Universitas Carolina Pragensis, cseh. Univerzita Karlova v Praze) kezdte meg tanulmányait, ahol 1389-ben baccalaureus fokozatot szerzett az Artium (Turomány) Szakon, 1397-ben meg artium magisterré, a szabad művészetek mesterévé lépette elő Jan z Ziębic (Ioannes de Monsterberg, Johannes Otto von Münsterberg) (*Ziębice (ném. Münsterberg, cs. Minstrberk), Szilézia, 1350 k.-†Lipcse, 1416. március 24.) filozófus, teológus.

Első drámai alkotása a Brautfahrt oder Kunz v. der Rosen vígjáték volt (Berlin, 1845), amely finom megfigyelő tehetséget és eleven érzéket árul el. Megírta a Die Valentine (1847) c. művét, majd ezek után egymásután szinrekerültek: Graf Waldemar (1847); Der Gelehrte, és a Die Journalisten c. komédiát (1853), az akkori német társadalom érdekes képét. Műveit szellem, meleg érzés és emberismeret jellemzi, amellett virtuóz meseszövéssel és gazdag részletezéssel élénkíti darabjait. Finom humora és mély pszichológiája szintén sehol sem hagyja el. Írt azonkivül számos történeti és dramaturgiai tanulmányt, de igazi művészi egyénisége regényeiben mutatkozik leginkább.

Jan z Kluczborka 1404-1409 között teológiát hallgatott a Krakkói Egyetemen. Az első promoveált doktorok egyike volt. Részt vett a Jagelló Könyvtár (Biblioteka Jagiellońska) létrehozásában, erre a célra átadta saját manuscriptumait (kézirat).

1855-ben adta ki első regényét, a háromkötetes Soll und Haben c. művet (Lipcse, 1855-1885. 30 kiad., magyarul Kalmár és báró. Téli könyvtár, Pest, 1856), amellyel a legnagyobb hatást érte el, s amely állandó emléket biztosít számára a német irodalomban. A regény egy Odera menti kisvárosban, Ostramban játszódik, amely egész Lengyelországig ismert a gimnáziumáról és a mézeskalácsáról. Itt élt évekkel ezelőtt Wohlfart, aki rajongott a királyért, szerette embertársait. A mű a porosz kapitalizmus lengyel- és zsidóellenességének védelmével telített.

1423-ban elhagyta Krakkót és Kluczborkba ment, ahol ösztöndíjat alapított a legtehetségesebb, leendő tanulók számára. Utána Wrocławba ment, az Ágoston-rendi kolostorba, ahol élete végéig tartózkodott. Jan z Kluczborka kézirataiban elítélte a keresztesek túlkapásait és elégedettségét fejezte ki Lengyelország sikereiért. 1410-ben előadást tartott Jagelló Ulászló király sikerérről és a grunwaldi győzelemről. Jan z Kluczborka számos teológiai mű szerzője is volt.  Adam Gdacjusz Adam Gdacjusz (Adam Gdacius, Gdak), ún. Śląskim Rejem = Sziléziai Rej (*Kluczbork, 1609 vagy 1610-†u.o. 1688. április 7. vagy szeptember 18.) ― lengyel vallási író, hitszónok, lutheránus lelkész, protestns tanítások szerzője volt. Valószínűleg Brzegbe és Wrocławba járt iskolába. 1633-ban a toruńi gimnáziumba iratkozott be. Egy évvel később (1634) már kántorként és tanárként dolgozott a Szepességben. 1637-ben az elblągi gimnáziumban tanult, majd innen Vilniusba ment, ahol újra kántor lett, ezúttal az evangélikus iskolában, majd annak rektora. Onnan visszatérve, 1641-től diakónus volt Kluczborkban. Szorosan összefonódott kluczborkkal, ahol 1644-től az első diakónus, majd plébános lett (1646) és senior lett. Brzegben, Wrocławban és Toruńban tanult, majd többek között a bártfai iskola rektora lett.

Tendenciája az, hogy a kereskedelmi polgárságot elébe tegye minden más iránynak és osztálynak.

1642-ben vette feleségül Tomasz Scopius Ludwigsdorf Nagodowice (Biadacz) lelkészének leányát, Mariannát.

17

Történelmi tanulmányainak gyümölcseként született meg a Bilder aus der deutschen Vergangenheit c. mű (5 kötet, 1859-1867). Egy másik szociális regénye Die verlorene Handschrift (Lipcse, 1864-1884-ig 14 kiad.), melyben a tudományos világot elébe teszi az udvari embereknek. Mindkét regényével a legelső német írók sorába lépett.

1934. június 30-a és július 2-a közt végrehajtott politikai gyilkosságok sorozata. Az akció során meggyilkolták a náci párt „baloldali”, strasserista frakciójának vezető alakjait, a névadójukkal, Gregor Strasserrel együtt, valamint közismert náciellenes konzervatív ellenfeleket (köztük a korábbi kancellárt, Kurt von Schleichert és Gustav Ritter von Kahrt, aki leverte Hitler sörpuccsát 1923-ban). A meggyilkoltak között sokan voltak tagjai a paramilitáris SA-nak, a barnaingeseknek.

Egyik nagyobb munkája a Die Ahnen c. történelmi regény, amely egy német nemzetség történetét mutatja be a történelem előtti időktől napjainkig. I. kötet tartalma: Az ősök I. Ingo und Ingraban - Ingo és Ingraban Das Heft der Zaunkönige.

Adolf Hitler az SA és vezetője, Ernst Röhm ellen fordult, mert tartott az SA függetlenségétől, és az SA-nak az utcai harcokban edződött tagjait politikai hatalmára már veszélyesnek tartotta. Másrészt meg akarta nyugtatni Németország hivatalos hadseregének, a Reichswehrnek a vezetőit is, akik szintén félve figyelték az SA növekvő befolyását és egyben meg is vetették azt – különösen Röhm törekvését, amely a Reichswehrnek az SA-ba való beolvasztását szorgalmazta a saját vezetése alatt. Hitler arra is felhasználta e tisztogatást, hogy megtámadja vagy megsemmisítse új rendszerének kritikusait, különösen azokat, akik lojálisak voltak Franz von Papen kancellárhelyetteshez, és végezetül kiváló alkalom volt ez számára a régi ellenségeivel való végleges leszámolásra is.

Gustav Freytag írt azonkivül több kisebb művelődéstörténeti novellát és regényt is. 18671870 között a "Die Grenzboten" c. folyóirat szerkesztője volt, amely a Németország egyesítését propagáló porosz lap volt.  Kurt Daluege háborús bűnös Kurt Daluege vagy Dalüge (Kreuzburg, 1897. szeptember 15.-Prága, 1946. október 24.) hitlerista háborús bűnös, német rendőrfőparancsnok volt. Önkéntesként lépett be a német hadseregbe és főhadnagyként harcolt az I. világháborúban. A háború után befejezte tanulmányait és egy ideig mérnökként dolgozott. 1922-ben a „Rossbach” szabadcsapatban harcolt.

A tisztogatásoknak legalább 85 halálos áldozata volt, de összességében számuk elérhette a százas nagyságrendet is. A név szerint ismert nyolcvanöt áldozat közül csak ötven került ki az SA soraiból. Néhány becslés 150 és 200 közötti meggyilkoltról szól, és több mint ezer ismert ellenzékit is letartóztattak. A gyilkosságok nagy részét az SS és a Gestapo, a rezsim titkosrendőrsége hajtotta végre. Ez a tisztogatás meghozta és biztosította Hitler számára a Reichswehr támogatását, mivel a német bíróságok is demonstrálták a rezsim iránti hűségüket, így a kormány könnyedén és gyorsan félre tudta söpörni az ítélet nélküli kivégzések évszázados tilalmát.

1922-től az Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, röviden: NSDAP) tagja (nr NSDAP 31981), majd belépett a SA Sturmabteilung rohamosztagába. 1926. március 22-én, Berlinben megalapította az SA első osztályát, és SAGruppenführer rangban annak parancsnoka lett. 1928-tól, amikor az SA-ból az Schutzstaffebe (magyarul: Védőosztag, röviden SS) ment át, Heinrich Luitpold Himmler (München, 1900. október 7. – 1945. május 23.) közvetlen munkatársa lett. 1928-1933 között Kelet-Németország SS (SSGruppe Ost) parancsnoka volt. 1930. augusztus 30án az ő csapatai verték le az SA Walter Stennes SAGruppenführer által vezetett berlini lázadását. Ez volt az SA követeléseinek leverésére az SS erőszakos fellépésének első példája. 1932-ben Kurt Daluege a porosz Landtag követe lett. 1933-tól, mint SS-Gruppenführer a porosz Belügyminisztérium Rendőri osztályának vezetője, majd a porosz rendőrség parancsnoka, a Reichstag képviselője volt. Ez a formáció ettől kezdve a náci politika engedelmes végrehajtója lett. 1934-ben aktív résztvevője volt a „hosszú kések éjszakájának”.

Ernst Röhm (jobbra) Heinrich Himmler (középen) és Kurt Daluege (balra) társaságában 1933. augusztus

A hosszú kések éjszakája (németül: Nacht der langen Messer, német nyelvterületen „RöhmPutsch” vagy „Kolibri művelet”) az NSDAP által

18

helyettes vezetője lett. Felelős az 1942. június 10-i lidicei mészárlásért. Bár 1945-ös tárgyalásán, amiért elrendelte Lidice elpusztítását, KarlHermann Frankot ítélték el, és ezt követően az áldozatok családtagjainak jelenlétében nyilvánosan kivégezték, az eredeti ötlet Horst Böhmétől, a Kladno ipari városában székelő cseh- és morvaországi SD-vezetőtől származott. A mészárlásra a cseh partizánok által (Jan Kubiš és Jozef Gabčík) 1942. május 28-án, Reinhard Heydrich német helytartó ellen elkövetett merénylet megtorlásaként került sor. A merénylet miatt a német rögtönítélő bíróságok 1357 cseh férfit és nőt ítéltek halálra.

Kurt Daluege akkoriban a SA-Gruppe BerlinBrandenburg, Mitte, Grenzmark, Pommern és Schlesien osztályait vezette. A Minisztertanács 1934. november 20-i ülésén javaslat születzett többek között Kurt Daluege német rendőrtábornok részére Magyar Érdemkereszt II. osztálya a csillaggal kitüntetés adományozására (Külügyminisztérium). Miután Himmlert 1936 júniusában kinevezték a teljes német rendőrség főnökének, ismét átalakult a rendőrségi struktúra, amely némileg egységesítette a viszonyokat. Két főhivatalt jött létre, amelyek egyesítették a korábbi hivatalokat. A Biztonsági Rendőrség Főhivatal (Hauptamt Sicherheitspolizei) Reinhard Heydrich vezetésével összefogta a Heinrich Müller vezetése alá került Gestapo-t (Politikai Rendőrségi Hivatala), a Werner Best vezetése alatt álló Elhárító Rendőrséget, valamint az Arthur Nebe által irányított Bűnügyi Rendőrséget (Bűnügyi Rendőrségi Hivatal), s emellett Werner Best vezette az Igazgatási és Jogi Hivatalt.

Kurt Daluege 1944 áprilisától SSObergruppenführer. A háború után a britek elfogják, Csehszlovákiában bíróság elé állítják, halálra ítélik és 1946. október 24-én kivégzik.  Konrad Jażdżewski Konrad Jażdżewski (*Kluczbork, 1908. november 23.-†Łódź, 1985. április 21.) lengyel régész, a Łódźi Egyetem régész professzora.

1936-1942 között a német Közrendészeti Főhivatal (Ordnungspolizei – Orpo) Kurt Daluege irányítása alá került, amely a védőrendőrséget (rendőri végrehajtás), a közlekedési rendőrséget, a csendőrséget, a települési rendőrséget, pályaudvari rendőrséget, közigazgatási rendészetet, tűzoltóságot stb. egyesítette. Ebben az időszakban a rendőrséget az SS alá rendelték. Kurt Daluege volt ebben az időben Himmler után a második legbefolyásosabb személy az SS soraiban.

 Heinz Piontek Heinz Piontek (Kluczbork, 1925. november 15.Rotthalmünster, 2003. október 26.) német költő, prózaíró, kritikus, rádiójáték szerző, fordító és kiadó.  Leszek Dawid Leszek Dawid 1971. március 6-án, Kluczborkban született. Lengyel filmrendező és forgatókönyvíró. A Łódźi Filmművészeti Főiskola – Państwowa Wyższa Szkoła Filmowa, Telewizyjna i Teatralna im. Leona Schillera (PWSFTviT, eredeti neve: Państwowa Wyższa Szkoła Filmowa) – Film- és Tévérendezői Szakán végzett.

1936. október 1-én minden tartomány politikai rendőrsége felvette a Gestapo elnevezést, vertikálisan alárendelt szervei (Stapo-Stellen, Stapo-Leitstellen) mindenhol egységesültek.

 Radosław Krzyżowski Radosław Krzyżowski lengyel színművész egy évvel később, 1972. január 30-án született Kluczborkban. Sławomir Puchała lengyel zenész, dobos 1976-ban, Tomasz Garbowski lengyel politikus, a Szejm képviselője és futballbíró 1979-ben, Andrzej Buła lengyel politikus, tanár, a Szejm követe 1965-ben, Joachim Mencel jazz zongorista 1966-ban született Kluczborkban. Mariusz Urbanek író, újságíró 1960. október 18-án, Krapkowicében született, a Kluczborki Liceumban tanult, majd a Wrocławi Egyetem Jogi Karán végzett.

Oberstgrupperführer Kurt Daluege 1942-ben Daluege megkapta az újonnan bevezetett SS-Oberstgruppenführer (und Generaloberst der Polizei) rendfokozatot és Reinhard Heydrich halála után a Cseh-Morva Protektorátus (csehül Protektorát Čechy a Morava, németül Reichsprotektorat Böhmen und Mähren) kormányzója (1942–1943), majd 1945 májusáig Wilhelm Frick dr. (1877. március 12. – 1946. október 16.) kormányzó mellett a Protektorátus

 Aleksandra Naumik Sandøy Aleksandra Naumik (Alex, Alexandra Naumik Sandøy, Vilnius, 1949. augusztus 12.-Oslo, 2013. szeptember 17.) lengyel-norvég énekesnő, az Alex csoport vokalistája. 1957-1970 között Kluczborkban lakott és ott is temették el.

19

 Edyta Górniak énekesnő

kilencszeres érmese és hatszoros világbajnoksági érmes a hagyományos karatéban. Háromszor elnyerte a Világkupát (2001, 2003, 2005), amely a hagyomány karate legnagyobb presztizsű címe. 2007-ben a Világkupa II. helyezettje volt.

Edyta Górniak (Ziębice, 1972. november 14. –) lengyel énekesnő a kluczborki "Pszczółek" kertészeti és méhészeti technikumba járt. Nagyon ismert Németországban, Ausztriában és Svájcban. Gyermekkora óta az énekléssel foglalkozik. A nyilvánosság előtt először 1989-ben tűnt fel 16 évesen a Lengyel Televízió (TVP) egyik tehetségkutató műsorában, amit Sam Brown slágerével a Stop című dallal meg is nyert. 1990ben részt vett az Opolei Lengyel Dalfesztiválon, ami már komolyabb elismerést jelentett. A következő 3 évben az egyik legnépszerűbb és legtöbbet előadott lengyel musicalnek, a Metronak volt az egyik szereplője.1993-ban megnyerte a Baltikumi Dalversenyt. 1994-ben ő volt az első lengyel énekes, aki az Eurovíziós Dalfesztiválon részt vett. Második lett a To nie ja (Ez nem én vagyok) című dalával, ennek a dalnak köszönhetően lett Edyta az egyik legnépszerűbb lengyel énekesnő. Még ez évben leszerződött az EMI Music Polandnál, ahol elkészítette első lemezét, Dotyk (Érintés) címmel. Az albumból 5 millió darab kelt el a lengyel piacon, emellett a Jestem kobietą (Nő vagyok) című dala is máig az egyik legnépszerűbb dala lett.

Krzysztof Neugebauer karatézó 1992-ben Krzysztof Neugebauer a "Przegląd Sportowy" („Sportszemle”) szavazásán Lengyelország legjobb sportolói közül a hatodik helyet szerezte meg.

Wołczyn Wołczyn (ném. Konstadt) – város az Opolei vajdaságban, a kluczborki járásban, a Wołczyn nagyközség székhelye. A XIII. században alapították, a városi jogokat 1261-ben nyerte el. 2011. január 31-i adatok szerint területe 7,36 km². Tengerszint feletti magassága: 170 m. 2010. december 31-i adatok szerint a város lakossága 6031 fő volt.

Edyta Górniak énekesnő

 Fekvése

Waldemar Sobota (sz.: Ozimek, 1987) lengyel középpályás labdarúgó, 2007-2010 között a kluczborki MKS Kluczbork labdarúgó klubban játszott, szerepelt a FC St. Pauli csapatában és lengyel válogatott is volt. Német állampolgársággal is rendelkezik.

Wołczyn a Sziléziai-alföldön (Nizina Śląska) fekszik.

 Krzysztof Neugebauer karatézó Krzysztof Neugebauer 6 DAN (*Kluczbork, 1964. november 23. –) lengyel karatézó, a lengyel karate történetében az első érem nyertese (1991, Trevizo, Olaszország III. hely) és első világbajnoki aranyérem (1992, Montreal, Kanada. I. hely kumite) Krzysztof Neugebauer többszörös lengyel bajnok, Lengyelország Hagyományos Karate Bajnokságának ötszörös győztese (2001, 2002, 2003, 2005, 2007). Az Európa Bajnokság

Wołczyn Város és Nagyközség táblája

20

 A város alapításának legendája

A városnak közúti és vasúti kapcsolata van Kluczborkkal (12 km), Wrocław, Opole, Lubliniec, Kępno és Poznań városokkal. A városon vezet keresztül a Kluczbork-Namysłów közötti 42. számú főútvonal és a Lubliniec-Wrocław közti vasútvonal.

Wołczyn telep az egykori só útvonalon jött létre, amely akkoriban Krakkóból Kluczborkon át Wrocławig vezetett. A legenda szerint az egyik kereskedőnek megdöglött az ökre (wół), melynek igen ragaszkodott. Ez a kereskedő elhatározta, hogy ezen a helyen marad egy ideig, és a rendelkezésre álló pénzen telep alapít. Ezt a helyet Wołczynnak nevezte el, ahol az ökör összeesett és ezen a helyen telepedett le.

Wołczyn, ahogy az egész oleśnicai hercegség történelmileg Alsó-Sziléziához tartozik. Jelenleg egyre szorosabb kapcsolata van Opoléval, területi hovatartozását tekintve az Opolei vajdasághoz.  A település neve:

Más legenda szerint egy pásztor legeltette az ökröket a sóút közelében. Az egyik ökör egy teli vékát ásott ki, melyben pénz talált, melyet valamilyen kereskedő rejthetett el. Ezen a pénzen alapította a pásztor Wołczyn települést.

A wrocławi püspökség Henryk z Wierzbna püspök idején, 1295–1305 között készült latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) könyvében a települést latinizált formában, Welczyn néven említették. A Wurzbie, Jerałcice krónikákban is ugyanígy említik.



A város története

Ezer évvel ezelőtt a mai Wołczyn területén sűrű erdő nőtt, melyről a korabeli krónikák is szólnak. Az első népek ezen a területen a vandálok voltak, akiket nemsokára a szlávok váltottak fel. Ezek a földek akkoriban I. Mieszko (932 – 992. május 25.) lengyel herceg birtokában voltak.

A német jogú alapításakor és az itt lévő telepesek a települést Kunzo Wilrych soltész nevéből Kunzestad néven nevezték. Heinrich Adamy német nyelvész szerint a német neve a "Konrad" keresztnévből származik.

Az első írásos említés a mai Wołczyn helyén lévő telepről az az irat, melyet Henryk III Śląski herceg városjogot adományozott 1261. január 22-én, e dokumentumok szerint a várost ugyanakkor Furstenthalnak nevezték (Książęca Dolina, melyet azonban sohasem használtak). A nevet azonban nem használták. Mielőtt Kunzo – III. Henrik által ismert földbérlő a nagyerdőt – " wielki las" – megkapta volna tőle a telep alapítására már jó ideje vásártérként kellett működnie. Erre vezetett a Kraków – Kluczbork – Wrocław közötti kereskedelmi út. A városjoggal együtt 100 szántónyi mezőt, 10 év adómentességet és új vásártartási jogot kapott.

A Sziléziai települések neveivel kapcsolatban 1888ban, Wrocławban kiadott művében "Constadt" néven említi, melynek jelentése "Stadt des Conrad" vagy lengyel nyelven "Miasto Konrada". 1750-ben, II. Frigyes által a sziléziai lakosok számára kiadott rendeleteiben más sziléziai városok között a lengyel Wałczyn néven szerepelt. A település lengyel történelmi neve Wałczyn formában szerepelt Józef Lompa sziléziai író 1847ben, Głogówekben kiadott „Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej” c. könyvében. Változatlan formában (Konstadt) a név egészen 1945-ig fennmaradt.

Wołczyn 1248–1294 között a wrocławi hercegséghez tartozott. 1294–1312 között a głogówi hercegséghez tartozott. 1312-ben a namysłowski hercegség birtoka, 1320–1343 között az oleśnicai hercegséghez tartozott. Wołczyn 1323– 1327 között a cseh korona hűbérbirtoka, 1343–1436 között a Wołczynhoz tartozó számos földdel és faluval együtt Ludwik z Brzegu birtoka volt. 1436tól Wołczyn újra az oleśnicai hercegség birtokában volt.

Wałczyn név a városi dokumentumokban 1845-ben jelent meg és nincs hír arról, hogy ez a név honnan származik. A világháború után kapta vissza eredeti szláv nevét.

Kunzestad városát egykor nem vette körül városfal, címerében innen származik a fa őrtorony. A XVII. századig Kunzestad sikeresen fejlődött. Lakossága mezőgazdasággal, kézműiparral és kereskedelemmel foglalkozott. Legszámosabb a cipész céh volt, a XVIII. század végén több mint 70 iparosból állt, a teljes lakossága mintegy 800 fő volt. A mezőgazdasgi és kézműipari termékeket évi 5 vásáron értékesítették és Nagy-Lengyelországba is exportáltak.

Wałczyn belvárosa

21

A kereskedelmi úton fekvő kisváros közelében lévő erdőkben a XV. században rablók garázdálkodtak. Hanz Borschwitz volt a vezérük, a város legmagasabb pontján található wołczyni vár birtokosa, amely körül mocsár húzódott. A vár nehezen volt bevehető, a lakosok állandóan rettegésben éltek. Végül elfogták őt és az Oleśnicai Ryneken hercegi parancsra máglyán elégették.

o Lisieux-i Szent Teréz filiális templom (kościół filialny pod wezwaniem św. Teresy z Liseaux) Lisieux-i Szent Teréz filiális templom (Kościół św. Teresy z Liseaux w Wołczynie) – a Legszentebb Szűz Mária szeplőtelen fogantatása plébániához tartozik a Kaliszi egyházkerület wołczyni dekanátusban.

1495-ig Wołczyn a brzegi, świdnicai és opolei Piastok hercegi városa volt. A következő 300 évre magánkézre került, a főúri Posadowski család biroka volt. 1526-ban a város Habsburg uralom alá került. 1742-ben Wołczyn Poroszország része lett, és II. (Nagy) Frigyes porosz király (der Alte Fritz; Berlin, 1712. január 24. – Potsdam, 1786. augusztus 17.) és III. Frigyes (Potsdam, 1831. október 18. – Potsdam, 1888. június 15.) porosz királyok uralma alatt állt. A várost többször benépesítették: a XV. században huszita telepesekkel, a XVII. században – az 1432es, 1581-es, 1627. és 1633-as tűzvészek és járványok pusztítása után – a Lengyelországból száműzött ariánusokkal is.

Lisieux-i Szent Teréz filiális templom  A templom története

A XVI. században a magas szintű tanításáról országosan ismert városi iskola nyílt, a XVIII. és XIX. század elején meg a lengyel evangélikusok számára ismert proszeminárium kapott itt helyet, melyet később Kluczborkba telepítettek át.

Az első információk a korábbi fatemplomról 1315ből valók. 1588-ban ez leégett. 1593-ban helyén újabb fatemplom épült, melyet 1776-ban bontottak el. A jelenlegi templomot 1770-99 között épült, Georg Freitag lelkész közbenjárására, aki az építkezés befejezése után felszentelte az új templomot. Ettől kezdve 1945-ig a templom az evangélikusoké volt, és Szent Borbála nevét viselte. Az építkezésnél felhasznált építőanyag Jan van Borschnitz-Jeltsch egykori várának romjaiból származott, melynek helyén ma a temető található. A templomtorony 1834-ből való, a csúcsán fém gömb található történelmi dokumentumokkal. 1865-ben a toronyon órát helyeztek el.

A porosz királyok idején a város saját alapszabályt és városi felügyeleti hivatalt kapott. A gazdasági válság nehéz évei és a kereskőképes lakosság tömeges emigrációja után a helyzet a vasúti kluczborkba vezetésével javulni kezdett. A XIX. század elején itt nyílt meg – az akkori idők legnagyobb – lengyára. A két világháború között hozzáépült a kendergyári részlege. Két kisebb sörgyár, szeszfőzde alakult, 1893-ban meg élesztőgyár – a mai Lesaffre Bio Corporation (egykor: Śląskiej Fabryki Drożdży „Polmos”) gyár csírája. 1904-ben megépült a gázgyár és megkezdődött az utcai világítás. 1820-ban a várost az opolei kormányzósághoz csatolták. Wołczynnak 1796-ban 893 lakosa volt, 1939-ben 3899, 2001-ben pedig 6497 fő. Wołczyn mindig az Opolei Szilézia legkisebb városaihoz tartozott, kevés történelmi emlék maradt fenn. 1868. október 1-jén megnyílt a vasútvonal. 1945-ben a város Lengyelország része lett.  A város műemlékei A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint az egész Óváros (Stare Miasto) műemléki vdelem alatt áll.

A Ryneken, háttérben a templommal 1867-ben szentelték fel az új orgonát. 1899-1900 között a templomot Bernard Schulz építőmester megnagyobbította Hans Polzig építész tervei szerint.

Templomai közül érdemes megtekinteni a Lisieux-i Szent Teréz templomot és a Legszentebb Szűz Mária szeplőtelen fogantatása templomot.

22

1927-32 között a templomot alaposan felújították (elkészítették az újtetőzetét, tornyát, új orgonát szereltek be). 1929-1930 között új fűtést szereltek be. 1945-től a templom a katolikusoké lett, és nevét a Legszentebb Szűz Mária szeplőtelen fogantatása templomra változtatták.  A templom építészete A templom egyszerű, keletelt, falazott, vakolt, négyzet alapú toronnyal. Manzárd tetőzetét pala fedi. A torony párkányzattal öt szintre oszlik. Az ablakok félköríves záródásúak. A templom három dongás kapuzata barokk díszítésű. Szentélye rövid és a sekrestyével együtt 1899-1900 között épült. A hajó az előcsarnokokkal együtt négyszög alakú. A hajóban dongaboltozat található lapos oszlopos szakaszokkal, melyeket faragott faoszlopok tartanak. Az előcsarnokokat dongaboltozatok fedik. A hajó északi, nyugati és déli fala mentén lévő empóriumok 18 profilozott oszlopon nyugszanak. A nyugati empórium zenei kórusként funkcionál és közép felé kihasasodó. Ablakok két szinten találhatók, lapos záródnak. Az előcsarnok bejárata félköríves.

A Legszentebb Szűz Mária szeplőtelen fogantatása templom tornya 1888-ban az orgonakórusra új bejárat épület, amely napjainkig fennmaradt. 1923-1931 között Maksymilian Sauer plébános idején a toronyba három harangot szereltek be, és elkészült az Jézus Szíve és Szent Ferenc üvegablak.

ívvel

 Belső felszerelése A főoltár a XVIII. század első feléből származó faragott díszítésű részletekkel. Az orgonája rokokó stílusú, gazdagon díszített, címeres kartussal és 1784-es dátummal, 1901-ben, 1926-ban és 1934ben felújították.

A II. világháború után, 1969-ben padlóburkolat készült, a későbbi években felújították a templombelsőt (1988), lecserélték a tetőfedést (1999), és 2003 decemberében felszerelték a külső homlokzat díszkivilágítását.

A templom belsejében ezeken kívül található még egy XVIII. századi későbarokk Istenanya kép, a Feltámadt Krisztus barokk szobra (sérült), a XVIII. század második feléből származó feszület, egy szekrény és két szék a XVIII/XIX század fordulójáról.

o Evangélikus templom Az evangálikus-ágostai plébániatemplom (Kościół Ewangelicko-Augsburski) – a katowicei egyházkerülethez tartozik, a Byczyńska utcában található. A XIX. század negyvenes éveiben Wołczynban új ólutheránus plébánia alakult, amely 1848-ban saját templomot épített, mely jelenleg plébániatemplom. 1925-ben torony épült hozzá. Az első plébánosa Edward Kellner lelkész volt.

o A Legszentebb Szűz Mária szeplőtelen fogantatása plébániatemplom (kościół parafialny NMP Niepokalanie Poczętej) A Legszentebb Szűz Mária szeplőtelen fogantatása plébániatemplom (Kościół Najświętszej Maryi Panny Niepokalanie Poczętej) – a római katolikus plébániatemplom a Kościelna utca 2 alatt található. A neogótikus plébániatemplom 1859-1861 között katolikus templomként épült.

o További látnivalók: A zsidó temető legrégebbi síremlékei a XIX. századból és a XX. század elejéről valók (ul. Byczyńska). A városi park a XIX. század első felében létesült. A Kluczborska utca 2 alatti ház és az ul. Powstańców 12, 13, 14 házai XIX. századból valók. A víztorony a XX. század elején épült.

A templom tervét Alexis Langer (Oława, 1825. február 2.-Wrocław, 1904. szeptember 21.), wrocławi német építész, a neogótikus stílus képviselője készítette (ő volt többek között a wrocławi, katowicei, wałbrzychi templomok tervezője is). Főleg Szilézia területén tevékenykedett.

 Éghajlat Wołczyn nagyközség területét az időszakosan kontinentális éghajlattal befolyásolt az atlantikus éghajlattal hatása alatti mérséklet szárazföldi éghajat jellemzi. A wołczyni régió éghajlata a léghőmérséletet tekintve az emberi gazdálkodásnak kedvező, az éves középhőmérséklet 9 °C. Éves eloszlása tekintetében azonban enyhe telek jellemzik. A leghidegebb hónap a január. A fagy nem tart sokáig és a tél során gyakran felenged.

Az alapkő letételére 1859. november 19-én került sor, és már 1861. június 9-én a templomot felszentelték. 1862-ben a templom plébániatemplom rangot kapott.

23

A nyári hónapokban sem jelentkeznek túlzott forróságok. A legmelegebb hónap a július. Az éghajlatot enyhe és hosszú őszök valamint korai és tiszta tavaszok jellemzik. Az atmoszférikus csapadékok tekintetében a Szudéták hatása érvényesül. A hegyláncok a déli szeleket feldogják, de a nyugati és északnyugati szelek elég csapadékot hoznak (az éves csapadék mennyisége mindössze 550 mm). A tél és a tavasz elő szárazabb, májustól júliusig pedig csapadékos.

― "Krzywiczyny" rezervátum – 19,7 ha erdőterület, 170 éves fenyőfa-állománnyal, lúc és különböző méretű tölgyfa társulással. Ezeknek az erdőknek az érdekessége a 28 nyilvántartotttermészeti emlék. A legértékesebbekhez tartozik a 126 éves fenyőllomány a lúc, vörösfenyő és fenyőtársulással; a kutató- és kísérleti területen lévő 136 éves vörösfenyő állomány a jegenyefenyő- és fenyőtársulással, a 136 éves kőrisfa állomány a tölgy, bükk, égerfa-társulással, összekapcsolva a magtermű kocsánytalan tölgy faállománnyal.

 A terület domborzata és talajok A visszavonuló skandináv jégtakaró Wołczyn területén mély homokkő-, kavics-, kő- és agyagrétegeket képzett, melyek síkságot alkotnak kisebb kiemelkedésekkel, moránákkal valamint helyi iszapos mélyedésekkel. Ezért a terület elég változatos. A szintkülönbség abszolút magassága 50-60 méter. A terület tengerszint feletti magassága 140-204 m között változik. Wołczyn város tengerszint feletti magassága 170 m.

Ezeken kívül a nagyközség területén más természeti emlékek is találhatók: 60-270 éves kocsányos tölgy sétány Gierałcice falu területén, 170 éves kislevelű hárs Duczów Wielkiben, 270 éves kocsányos tölgy, 150 éves kocsányos tölgy Komorznoban, 320 éves vándorkő Wierzbica Dolnában – skandináv gránit tömb (Wierzbicából Włochyba vezető út mellett).  Kultúra

A talajok közepesen terményekenyek, túlnyomó részük IVa és IVb osztályú.

1980-tól a Wołczyni Kulturális Központnál működik a Zespół Pieśni i Tańca „Modrzewiacy”, továbbá kerámia műhely, grafikai kör, akusztikai szekció, dalszöveg kör, fotográfiai kör, sakk kör, informatikai-, zongora- és gitár szakkör.

 A felszíni és felszín alatti vizek Wołczyn nagyközség talaja vizekben szegény és ezért a folyóhálózat gyengén fejlett. A városon átfolyó legfontosabb felszíni vízfolyás a Wołczyński Strumień, amely az Odera jobboldali mellékága, a kis vízhozamú, 85 km hosszú Stobrawa jobboldali mellékága. A nagyközségen folyik keresztül a Stobrawa, Kluczborska Struga és a Czarna Woda is. Ezeken kívül Wołczyn nagyközség területén található a +43,5 0C-os, Cl, Na, Ca, Br, Fe és Be tartalmú wołczyni sósforrás.

1994-től évente, júliusban Wołczyn város rendezi a „Spotkania Młodych” ifjúsági találkozót, melyet a kapucinus rend szervez közel 1000 fiatal részvételével egész Lengyelországból. A találkozó programjában keresztény zenei előadók koncertjei, konferenciák, csoportos találkozók és alktóműhelyek szerepelnek.  A településsel kapcsolatos személyek Jan Borschnitz XV. századi rablólovag (raubritter) volt. Birtokai közelében, Jelcz és Wołczyn települések környékén keltett rémületet. A Borschnitz család valószínűleg Szászországból származott, szorosabban véve Porschnitz faluból, Meißen (Meissen) környékéről, melyről az elszlávosított településnév – Bursenicz árulkodik. Az első említés Konrad de Porsniczról 1288-ból való, amikor a dokumentumokban IV. Henrik, más néven Törvényes Henrik (lengyelül: Henryk IV Probus (Prawy)), (1258 – 1290. június 23.), 1270– 1290 között wrocławi herceg, 1288–1290 között krakkói herceg almarsalljaként szerepel. Később pedig V. (Kövér) Henrik – lengyelül: Henryk V Brzuchaty (Gruby, Tłusty) (*1245-1250 ―†1296. február 22.) 1273-1278 között jawóri herceg, 1278tól legnicai, 1290-től meg wrocławi és brzegi herceg, 1290-1294 között namysłowi és oleśnicai herceg marsallja.

Wołczyn nagyközség tanösvényének táblája  Természetvédelem Wołczyn nagyközség területén természetvédelmi rezervátum alakult:

két

― "Komorzno" – 1969-ben alakult 3,7 ha erdős terület, melyben 5 éves bükkfa állomány pomerániai bükkös tölgy, gyertyán, fenyő és lúc társulással,

Jan Konrad közvetlen leszármazottja volt. Születési dátuma nem ismert, nem biztos a családneve sem, annyi azonban bizonyos, hogy Konrad nevű testvére volt.

24

Vérrokonságukon kívül hírhedt tevékenységük is összefűzi őket. J. Borschnitz rablólovag volt (ném. raubritter = lengyelül: rycerz-rabuś). Székhelyük a Jelczben lévő vár volt (innen van a Jeltsch mellékneve is).

A XIX. és XX. század fordulóján kiadott Lengyel Királyság földrajzi nevek szótára – Słownik geograficzny Królestwa Polskiego – a települést lengyel "Wierzbica Polska" valamint németül Polnisch Wuerbitz nevén említi.

1447-ben a Namysłów és Wołczyn környéki birtokok ura, ahol a megerősített vára volt. Jan és Konrad kegyetlenek voltak; nem csak a szomszédos falvakat fosztogatták, de kizsákmányolták saját alattvalóikat is, a herceg akarata ellenére megemelték a vámot, magas adókat vetettek ki. Az ellenálló kereskedőtől elvették az árut, amelyet magas kamat ellenében adtak csak vissza. Ezen kívül a testvérek idegen falvakra is rátörtek, elmélyítve a Wrocław környékén uralkodó káoszt, amely már így is jelentős volt a tartós huszita háborúk miatt. Jan Borschnitzot tevékenységében más rokonai is segítették.

 Műemlékek A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet jegyzékében felsorolt műemlékek: o Szent Jácint fíliális templom Az egykori evangélikus templom, jelenleg Szent Jácint fíliális templom (rzym.-kat. fil. pw. św. Jacka) a XVIII. század elején, 1719-22 között épült. A templom a wierzbica górnai Szent Jácint Plébániához tartozik a Namysłów keleti egyházkerületben, a wrocławi egyházmegyében. 1964. április 18-a óta műemléki védelem alatt áll.

A kereskedők és Borschnitz feudális urainak panaszai végül válaszra találtak. A wrocławi tanácsosok és Konrad X Biały (Młodszy) oleśnicai herceg (*1420 k.-†1492. szeptember 21.), a Piastok sziléziai ágának utolsó oleśnicai hercege – Konrad V Kącki fia – elhatározták, hogy közösen leszámolnak a rablólovagokkal. 1461 januárjában a herceg és a lakosok hadserege Wołczyn alá vonultak. Január 14-én, három napos harc után a wołczyni várat elfoglalták, Borschnitz emberei foglyul estek. Jant, a jelczi bárót elfogták és Konrad herceg máglyahalálra ítélte. Az ítéletet Oleśnica főterén hajtották végre. Szent Jácint fíliális templom

Wierzbica Górna

Wierzbica Górna középkori templomát 1592-ben a protestánsok foglalták el. A jelenlegi templom 1719-1722 között épült, Joachim Wenzl von Neffe und Obsichau, Wierzbica Górna akkori birtokosa alapította.

Wierzbica Górna (niem. Polnisch Wuerbitz, "Wierzbica Polska") – Wołczynból a 42. számú országos főútvonalon Namysłów irányában továbbhaladva – érintett falu az Opolei vajdaságban, mely a kluczborki járásban, Wołczyn nagyközségben található.

A teremtemplom keletelt, egyhajós, kereszthajós, nyugati oldalán négyzet alapú, zsindelyfedésű toronnyal. A templom gerendavázas szerkezetű (porosz fal), a kluczborki járás egyetlen ilyen típusú szakrális építménye.

1945-54 között Wierzbica Górna nagyközség székhelye. 1975-1998 között a település közigazgatásilag az akkori Opolei vajdasághoz tartozott. Lakosainak száma 1141 fő. A faluhoz tartozó telepek: Międzybrodzie és Leśnicówka (Wałda), Cegielnia telep és Kołaczek kolónia.  A település névmagyarázata 1295-ben a Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) latin nyelvű krónikában a települést latinizált formában, Wirzbicze superiori nven említik a Wirzbicze superiori et inferiori töredékben. A Wirbicz polonicalis név pedig arról árulkodik, hogy a települést iure polonico lengyel jog alapján alapították.

A templom a négyzet alapú nyugati toronnyal

25

A torony alsó része falazott, ugyanakkor a felső része gerendavázas szerkezetű. A tornyot korábban barokk sisak fedte, jelenleg sátortetős, ugyanakkor a templomrészt nyeregtető fedi zsindelyborítással. A templom keleti része három oldallal záródik, a kereszthajó fa empóriumra támaszkodik.

A település neve letinizált formában Namislavia fordul elő egy 1312-ben, Głogówban kiadott latin nyelvű dokumentumban. A wrocławi püspökség Henryk z Wierzbna püspök idején, 1295–1305 között készült latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) könyvében a települést latinizált formában, Namislavia néven említették.

A zenei kórus fából készült, empóriumokhoz kapcsolódik, és négy oszlopra támaszkodik. A templom belsejében figyelemre méltó az 1729-ből való későbarokk, szószékes főoltár. A későbarokk tabernákulum a XVIII. században készült. A XVIII. század elejéről való orgonát akantuszok díszítik (1846-ban átépült). A fa epitáfiumok 1641-ből, a XVIII. és XIX. századból valók. A harangtoronyban lévő két harang 1520-ból és 1544ből származnak.

1750-ben, II. Frigyes által a sziléziai lakosok számára kiadott rendeleteiben más sziléziai városok között a lengyel „Namysłów” néven szerepelt. A település lengyel történelmi neve Namysłów formában szerepelt Józef Lompa sziléziai író 1847ben, Głogówekben kiadott „Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej” c. könyvében.

o Udvarház

A Lengyel Királyság 1880-1906 között kiadott földrajzi nevek szótárában a várost lengyelül Namysłów, illetve németül Namslau néven említik.

A leromlott állapotban lévő udvarház a XVIII. és XIX. századból való. A későbarokk palota 1791ben épült. 1911-ben felújították átépítették. Jelenleg az egykori állami gazdaság miatt romokban hever, részben magtárrá alakították át, palatető fedi. Az 1791-ben létesített park területe mintegy 4,24 ha, műemléki védelem alatt áll.

 A város története Namysłów első írásos említése 1041-ből való, ekkor telep. A város alapítására a XIII. században került sor. 1249 körül kapott városi jogokat.

Namysłów

1313-1323 között önálló namysłówi hercegség I. Konrád (Konrad I oleśnicki) uralma alatt. I. Konrád (*1292-1298 között-†1366. december 22 vagy 27.) – sziléziai herceg, III. Henrik (Henryk III głogowski vagy Henryk III Głogowczyk) (*1251/1260-†1309. december 9.), 1273/1274-1309 között głogówi herceg majd 1306-1309 között nagy-lengyelországi herceg és Matylda Brunszwik (Brunszvik, ném. Braunschweig) fia volt. I. Konrádog a Lengyel Királyság Örököseként (Heres Regni Polonie) is nevezték. Ő volt az első oleśnicai herceg. A trzebnicai Szent Hedvig-templomban temették el.

Namysłów (latinul: Namislavia, ném. Namslau) – város az Opolei vajdaságban, a namysłówi járásban, a Widawa mellett fekszik. Alsó-Szilézia határán terül el. 1975-1998 között a város közigazgatásilag a régi Opolei vajdasághoz tartozott. A városi jogokat 1249 körül kapta meg. 2008. június 30-i adatok szerint 16 297 lakosa volt. A város területe 22,62 km². A városban rendkívül fejlődött az élelmiszeripar (burgonya üzem, Nestle fagylalt gyár), de a söripar is (Browar Namysłów) valamint az elektrotechnikai-, fém- és cipőipar. A városban vasútállomás található, amelyről Oleśnica (tovább Wrocławba) valamint Kluczbork, Lubliniec irányában indulnak vonatok.

1335-ben VI. Henrik, Wrocław hercege és a felsősziléziai hercegek elismerték Luxemburgi János (1296. augusztus 10. – 1346. augusztus 26.) cseh királyt hűbérurukként. Végül 1348-ban III. Kázmér (Kowal, 1310. április 30. – Krakkó, 1370. november 5.), más néven Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki), lengyel királyt 1348-ban, Namysłówban IV. Károly vagy Luxemburgi Károly (csehül Karel IV., németül Karl IV), (Prága, 1316. május 14. – Prága, 1378. november 29.) németrómai császárral megkötött békében kényszerítették, hogy elismerje Csehország felsőbbségét Szilézia nagy része felett. Az utolsó független sziléziai Piast hercegség 1368-ban szűnt meg.

 A város neve Heinrich Adamy német nyelvész szerint a város neve a lengyel "myślenie” = „gondolkodás” elméleti tevékenységből vagy bölcsességből származik. A sziléziai települések neveivel kapcsolatban 1888-ban, Wrocławban kiadott művében Namysłow település legkorábban lejegyzett nevét "Sitz kluger Leute" vagyis lengyelül "Siedziba mądrych ludzi" = „Bölcs emberek lakóhelye” formában magyarázza. ― A település eredeti nevét a németek később Namslau alakra germanizálták, és az elvesztette tényleges jelentését.

1350-ben felépültek a városfalak és a négy kapu. 136-ban hozzákezdtek a vár építéséhez is. 1377-ben tűzvész pusztított a városban.

26

György cseh király a husziták kelyhes irányzatának volt a követője, ami akkoriban eretnekségnek számított. A hadjárat kezdetén, 1468. április 8-án levelet írt Olmützbe arról tájékoztatva a sziléziai várost, hogy a háborúba Protasius olmützi püspök kérésére fogott bele. Ugyanekkor írt a délmorvaországi Znojmóba és a sziléziai Boroszlóba is. Májusban Mátyás már Znojmóban volt, ahonnan ismét levelet írt Olmützbe. Mátyás a háború első szakaszában elfoglalta a morva városokat és Morvaország nagyobb részét. 1469. május 3-án az Olmützben összehívott rendi gyűlés cseh királlyá választotta, ekkortól kezdve jogilag is ura lett az elfoglalt területeknek. Namysłów 1469-ben elismeri Hunyadi Mátyás fennhatóságát. 1471-ben meghalt a Csehországot birtokló és Mátyással éppen tárgyalásban lévő Podjebrád és a csehek helyette az ekkor 15 éves lengyel Jagelló Ulászlót választották meg cseh királynak. Ugyanakkor 1471. május 28-án Lorenzo Roverella pápai legátus Jihlavában Mátyást is megerősítette cseh királyi címében. A harcok 1474-ben újultak ki, amikor Ulászló apja, IV. Kázmér lengyel király segítségével rászánta magát arra, hogy fegyverrel űzze el Mátyást.

A város őrzői a Krakkó-kapu előtt Habsburg Albertnek (Bécs, 1397. augusztus 16. – Neszmély, 1439. október 27.) ― mint V. Albert osztrák herceg (1404–1439), mint II. Albert német király (1438–1439), mint I. Albert Magyarország (1437–1439) és Csehország királya (1438–1439) ― anyósa, Borbála királyné összeesküvése miatt a lengyelekkel Sziléziában kisebb háborút kellett viselnie a cseh trónért, mivel a cseh főnemesek egy része a lengyel trónörököst, Jagelló Kázmért választotta meg Albert ellenében. Cillei Borbála új házasság reményében a lengyel királyt támogatta, a harcokból azonban Albert került ki győztesen. Prágában 1438. június 29-én koronázták meg. 1439-ben, Namysłówban jött létre megegyezés a cseh trónra jelölt Kázmér lengyel herceg ― később IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk), (Krakkó, 1427. november 30. – Grodno, 1492. június 7.) és Habsburg Albert között.

A hosszan elhúzódó harcok után, 1477-ben a korneuburgi béke értelmében Frigyes császár is Mátyást ismerte el cseh királynak, a hagyományos hűségesküt is letétette vele. Ezután Ulászló és Mátyás is újra tárgyalásokat kezdett, s 1478-ban megkötötték a békeszerződést, amelyet 1479. július 21-én ratifikáltak ünnepélyesen Olmützben. Ez megerősítette a status quot, amelynek értelmében kölcsönösen elismerték egymás cseh királyi címét, Mátyás megtarthatta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, a szűkebb értelemben vett Csehország (Bohémia) pedig Ulászló kezén maradt. Ulászló a béke értelmében csak Mátyás halála után válthatta vissza területeit 400 ezer aranyforintért. A békeszerződés alapján 1479-ben Namysłów Jagelló Ulászló uralma alá került. 1483-ban újabb hatalmas tűzvész pusztít a városban. A XV. században megélénkült a kereskedelem.

1453-ban Namysłów és Wrocław meghódolnak V. László (Komárom, 1440. február 22. – Prága, 1457. november 23.) előtt. Utószülött László, csehül Ladislav Pohrobek, németül Ladislaus Postumus, horvátul: Ladislav V. Posmrtni, magyar, horvát és cseh király, Ausztria hercege, 1453-tól Ausztria első főhercege. A Habsburg-ház második uralkodója Magyarországon, és az egyetlen Habsburg-házi magyar király, aki Magyarországon született. A Habsburg-ház alberti (senior) ágának utolsó férfi tagja volt. 1466-ban nagy tűzvész üt ki a városban, amely az épületek felét elpusztítja.

A középkori Namysłów

Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) magyar király 1468-ban kapcsolódott be a Csehországban folyó háborúba. A hadjáratra a pápa és a III. Frigyes német-római császár kérésére került sor, ugyanis Podjebrád

1526-ban a város a Habsburg Birodalom része lett. A XVI. században a harmincéves háború idején a svédek foglalták el. 1703-ban a várat eladták a keresztes lovagrendnek. 1741-ben a város porosz uralom alá került.

27

1756-1763 között, a hétéves háború idején az osztrákok és az oroszok is elfoglalták. 1806-1807 között a franciák tartották megszállva. 1862-ben telegráf kapcsolat létesült Wrocław várossal. 1868ban helyezték üzembe a Wrocław-Kluczbork közötti vasútvonalat. 1899-ben nílt meg a második vonal Opoléig. 1939-1945 között, a II. világháború idején itt működött a Groß-Rosen koncentrációs tábor altábora.

o Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplom (kościół par. pw. śś. Piotra i Pawła) A plébánia első írásos említése 1321-ből való. A jelenlegi későgótikus templom 1401-1483 között épült. A XIV-XV században, a hatalmas tűzvész után az oldalkápolnák átépültek. 1525-1655 között a templom az evangélikusok birtokában volt.

1945. január 21-én Namysłówot a Vörös Hadsereg foglalta el. 1945. március 3-án a városba érkezett a lengyel vasutasok első csoportja. 1945. április 30án Namysłów lengyel közigazgatás alá került. 1947. november 17-én, ban tartotta alapító ülését a Namysłówi Kollégisták és Ösztöndíjasok Társasága (Towarzystwo Burs i Stypendiów w Namysłowie), melynek elnökéül Aleksander Pankiewiczet, a Járási Nemzeti Tanács elnökét választották. 1949ben már 129 tagot számlált. 1959-ben alakult a Koło Miłośników Ziemi Namysłowskiej, ebben az időben ez volt az első ilyen típusú egyesület az Opolei térségben. A kör aktivistáinak kezdeményezésére megalakult a múzeum, amely a namysłówi városháza három termében kapott helyet. 1973. február 23-án nyílt meg a Muzeum Ziemi Namysłowskiej új helyisége. 1980. július 24-én a Zakład Elektroniki Motoryzacyjnej üzeme bekapcsolódott a sztájkoló wrocławi üzemek szolidaritás sztrájkjába. A namysłowi sztrájk volt valószínűleg az opolei körzet első sztrájkja 1980-ban. 1983. október 31november 1. között volt a TKK "Solidarność" naggyűlése – az egész mozgalom földalatti vezetői Zbigniew Bujak, Tadeusz Jedynak, Bogdan Lis, Eugeniusz Szumiejko, Marek Muszyński (Witold álnéven), Jerzy Zdrada valamint Jan Krzysztof Bielecki voltak.

A templom tornya a Rynek felől 1655-ben a templomot ks. Nork plébános közbenjárására visszaszerezték és a kis plébánia 8 katolikus híve volt. A templomot 1713-ban épült kerítés övezi bejáró kapuval és a Nepomuki Szent János szobra 1730ból való. A templom háromhajós csarnoktemplom, téglából épült, kisebb kőrészletek felhasználásával.

 A város műemlékei A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint Namysłów műemlékekben gazdag város. Urbanisztikai rendszere műemléki védettséget élvez.

Rynek, háttérben a Vűrosháza és a gótikus templom

Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplom

28

A templomot lépcsős gyámfalak övezik. A torony az alsóbb vakolt frízekkel négy színtre oszlik, az alsó szinten neogótikus kapozat található. A templomot bordás, csillag és átmeneti boltozat fedi. Néhány zárókőve sima, mások díszítettek. A főhajó záródásában Keresztelő Szent János fejét ábrázoló zárókő található, a címerekkel díszített számos zárókő közül az egyik a sziléziai sast ábrázolja.

A templom szentélye a XIV. századból való, melyhez a XV. században megépült a templom hajója.

A főhajó három keleti fesztáva zárókövén lévő domborművek pl. Bárányt, glóriás Krisztus főt ábrázolnak, a szivárványíven a cseh oroszlán, kereszt (lehet, hogy keresztes lovagrendé) és a kézműves kézjegye található. A boltozatok lefutásának helyén toboz alakú gyámkövek valamint női és férfi maszkok, az oldalsó záródásokon Szent Péter és Szent Pál szobrai találhatók. Aoldalhajókban lévő zárókövek a főhajóban lévő motívumokat ismétlik meg. A templom legértékesebb felszerelései közé tartozik az 1500-ból való fakereszt Krisztus szobrával. 1790-ben készült a tetőfedés és a jelenlegi toronysisak. 1868-ban a templomot neogótikus stílusban alaposan felújították. 1890-ben új neogótikus főoltár és négy mellékoltár készült, a fő kápolnákban található oltárok különböző években készültek és eltérő stílust képviselnek.

Ferenc és Alkantarai Szent Péter templom A ferencesek kolostorához tartozott. 1812-1980 között a vallási funkciója helyett raktárként használták. 1988-tól újra szentmiséket tartanak benne. A jobb oldalon lévő egykori kolostorépület jlenleg lakóházként szolgál.

A ferences templom belseje o

A temetőkápolna (kaplica cmentarna pw. Świętej Trójcy) 1708-1709 között épült.

o

A városi park a XIX. század elején létesült.

o

Hercegi vár (zamek książęcy)

A gótikus templom belseje 1945-ben a templomot tovább renoválták. 1957-ben a templomot részben gótikus stalusban állították vissza. 1970-ben hat új üvegablakot szereltek be. Későbbi években az üvegablakokat kiegészítették és ólomüveggel látták el. 1976-ban kifestették a templomot. 1978-ban felújították a szobrokat és a keresztút stációit. 1979-ben 3 új harangot alapítottak. 1980-ban renoválták az oltárokat, a szószéket és a keresztelőmedencét. 1995-ben renoválták az orgonát. 2002-ben renoválták a tető fedélszéket és kicserélték a templom tetőzetét. 2007-ben a sekrestyében új üvegablakok készültek.

A hercegi vár (zamek książęcy) 1360-ból való, a XVI-XIX század között átépült. A várudvaron lévő reneszánsz kút 1600 körüli években készült.

o Ferences kolostor együttes A ferences kolostoregyüttes (ul. Krótka 4) a XIVXVIII századból való, a gótikus templom a XIV. században épült, mellette raktár, kolostor és lakóház.

A hercegi vár napjainkban

29

o Namysłow vára (Zamek w Namysłowie)

o Városfalak

Az erősséget kerek halmon építették, a szabálytalan alaprajzú vár téglából épült. A város központjában, a sörgyár mellett található.

A városfalak maradványai a 1350-1415 közötti időből illetve a XVII. és XIX. századból valók.

A namysłowi vár

A városfalak maradványai

Az erődítmény első írásos említése 1312-ből való. Ekkor valószínűleg fa palánkvár volt. A hiteles dokumentum a vár fennállásáról 1360-ból származik. A vár IV. Károly vagy Luxemburgi Károly (csehül Karel IV., németül Karl IV), (Prága, 1316. május 14. – Prága, 1378. november 29.) cseh király és német-római császár megbízásából épült az oleśnicai herceg korábbi vára helyén.

Egyik legszebb része az 1390-ból fennmaradt egykori Krakkói kapu (brama Krakowska).

1533-ban a várat Wrocław Város Tanácsa vette át. Nemsokára ez után átépült a külső udvar és pótlólagos lakó tér épült hozzá. A XVII. és XVIII. században további felújításokat végeztek rajta, különösképpen az 1658-as tűzvész és az 1741-es porosz csapatok által okozott pusztítás után. A várnak több tulajdonosa is volt. Többek között a keresztes lovagrendé volt. A lovagrend I. Lipót (németül Leopold) (Bécs, 1640. június 9. – Bécs, 1705. május 5.) német-római császártól szerezte meg 1703-ban. A keresztesek 1810-ban elhagyták a várat. A huszas évek után magán kézre került, a XIX. század végén meg a Haselbach család tulajdonába került, melyhez a helyi sörgyár is tartozott. A vár máig a sörgyárhoz tartozik. Egykor várárok vette körül.

Krakkói kapu (brama Krakowska) A XIV. és XIX. századba átépült kapu műemléki védelem alatt áll.

Studnia na dziedzińcu zamkowym A vár udvarán 1600 körül létesült későreneszánsz kút található.

A Krakkói kapu lépcsőzete

30

o Polgármesterek háza (dom „Burmistrzówka”) (ul. Krakowska 29) ― a XVIII. századból és a XIX. század elejéről való

A városháza tulajdonképpeni része 1374-1378 között épült. A főépítésze Piotr kőműves mester volt, ugyanakkor a jelenleg 57 m magas torony 1381-1389 között épült Piotr Tynetcz mester vezetése alatt. A XV. század elején a városháza nyugati részéhez építettek hozzá (torony, tanácsterem stb.) posztócsarnok épületeit valamint kenyér és cipész pultokat. A XVII. század elején reneszánsz stílusban épült át a homlokzat keleti része. 1622-ben a városháza tornyára órát szereltek. Eközben a városházát többször tűzvész sújtotta, a legjelentősebb tűzvészek 1483-ban és 1619-ben voltak. 1783-ban a városháza épületéhez hozzáépítették a városi mérlegházat, ugyanakkor 1823-ban a pinékben sörözőt nyitottak. 1839-ben Hasenwinkel mester irányítása alatt a városházát alaposan felújították. 1928-ban a XVII. századi órát újra cserélték.

„Burmistrzówka”

A városháza épülete a XX. században két jelentősebb átépítésen esett át: 1923-1924 és 19631965 között. 2001-2002 között renoválták és gótikus stílusban állították vissza dr Czesław Lasota, dr Andrzej Legendziewicz és Jerzy Burmita építész átdolgozása alapján Edmund Małachowicz, a Wrocławi Műszaki Egyetem professzorának irányítása alatt.

A Krakkói Kapu közelében található műemlék lakóház, melynek népszerű neve "Burmistrzówka". Nevének eredete némely legenda szerint: állítólag a régi időkben a 17. számú épület Namysłów polgármestereinek lakóháza volt, és megválasztását követően a polgármesteri tisztség betöltése idején lakott. o Városháza (Ratusz w Namysłowie) A Városháza 1374-ben épült, XV-XIX század között átépült, tornya 57 m magas. A Városháza a XIV. század második feléből származik. Eredetileg gótikus stílusban épült, majd reneszánsz formában épült át. 2002-ben fejezték be a gótikus jelleg visszaállítását. Ma Namysłów legszebb fennmaradt műemlékeinek egyike. A namysłówi óváros fő épülete, a Rynek középpontjában található. 1964 óta műemléki védettséget élvez.

A városháza szépen felújított szárnya A namysłowi városháza téglából épült, vakolt felületű, L betűhöz hasonló alprajzú. A főépület kétemeletes. A torony alsó része négyzet alaprajzú, a felső nyolcoldalú. A kicsúcsosodó, nyolcoldalú toronysisak barokk stílusú, rézbádoggal fedett, csúcsán zászlócska található. Jelenleg a namysłówi városházában a Társadalom Biztosítási Intézet (ZUS) területi irodája, az anyakönyvvezetői hivatal, a kluczborki ügyészség kihelyezett központja, közjegyző, restauracja Pod Aniołami és mások találhatók. Naponta 12.00 órakor a várásházából hangzik fel a namysłówi hejnał (Eugeniusz Odoj 3 trombitára írt műve).

A Városháza 57 m magas tornya

31

o A kórház együttes

A város történetét kedvelők szerint az épületet az elbontott egykori evangélikus gyülekezet épületének anyagából építették. Kétséges eredete ellenére ez a második sziléziai középület, amely eredeti állapotában maradt fenn. XVIII. századi gerendavázas szerkezetű. Az első Żmigródban található, ez pedig az Opolei vajdaság egyetlen ilyen építménye.

A városi kórház együttese 1911-1912 között épült (ul. Oleśnicka 10), a boncterem épülete kápolnával, a gyermekosztály pavilonja, lakó-műhely épület, fa filagória; raktár, kerítés kapuval; park. o műemlék ház (ul. Chrobrego 6), egy XIX. század első felében épült másik épület (ul. Obrońców Pokoju 28).

Az iskola rövid ideig szolgálta az evangélikusokat, mert már 1792-ben felavatták az új iskolaépületet a jelenlegi 1. számú gimnázium helyén (ulica 3 Maja), és a régi épület a katolikus iskola szükségleteit elégítette ki. Ennek ellenére a neve továbbra is „evangélikus iskola” maradt, és így nevezik ma is.

o A Rynek lakóházai

A Rynek északi házsora A Ryneken álló lakóházak – Rynek 3, 4, 5, 6, 24 (d. 27) – a XVI., XVIII. és XIX. században épületek. Műemléki védelem alatt állnak. A Rynek 12 alatt lakóház a XIX. század környékén épült. Az egykori evangélikus iskola Belseje, a tantermen kívül a tanítói lakás célját is szolgálta. A háború után az épületet teljes egészében lakásként használták. Az állagmegóvását követően a vros egyik szép látványossága lett. A XVIII. századi eredeti állapotába visszaállított épületben központi fűtés lát el meleggel néhány helyiséget. A helyreállított épület a Towarzystwo Miłośników Ziemi Namysłowskiej működését szolgálja, a helyiségek többsége kiállítóterem és könyvtár lesz. Az eredeti XVIII. század részek felhasználásával múzeumi kiállításokat rendeznek benne. o Zsinagóga A namysłówi zsinagóga (Synagoga w Namysłowie) a 1856-ban épült (egykor Bahnhofstrasse 1, jelenleg ulica Dubois 19). Az imaház ünnepélyes felavatására 1856. december 29én került sor az opolei Adolf Wiener rabbi részvételével. A falazott, keletelt épület négyszög alaprajzú. Eredetileg mód stílusban épült, kis kupolákkal. A fő imatermet az oldalfalba épített négy nagy ablak világította meg.

A Ryneken Az ul. Staszica 4, 6 alatti lakóházak a XVI., XVIII. és XIX. századi átépítés nyomait viselik. o Az egykori evangélikus iskola épülete (ul. Szkolna 4)

A kristályéjszakán a nácik felgyújtották a zsinagógát, maga az épület azonban megmenekült, de az összes díszítő eleme elpusztult.

Az egykori evangélikus iskola épülete a tetőszerkezet csúcsán lévő szélkakas dátuma szerint 1789-ben épült.

32

A háború után a lepusztult épületet a líceum tornatermévé építették át. Jelenleg a Társadalmi Intervenciós Társaság Ifjúsági Nevelési Központjának – Młodzieżowy Ośrodek Wychowawczy Towarzystwa Interwencji Społecznej (Państwowy Młodzieżowy Zakład Wychowawczy) – sport terme. 2011-ben korszerűsítették az épület fűtését.

A Lengyel Népköztársaság idején itt jelent meg a Namysłówi Nemzeti Front Járási Bizottságának „Trybuna Namysłowska” című havilapja valamint a „Rocznik Statystyczny Powiatu Namysłów” éves járási statisztikai beszámoló. Az 1989-es rendszerváltás után leggyakrabban rendszertelenül megjelenő lapok a következők voltak: „Gazeta Namysłowska. Magazyn Samorządowy” önkormányzati magazin. A független irodalmi folyóirat: „GraVers. Niezależne Czasopismo Literackie”, a horgászoknak szóló „Informator Wędkarski. Magazyn Namysłowskich Wędkarzy” valamint a „Kurier Namysłowski. Prywatny Miesięcznik Lokalny” helyi magán havilap. A „Namysłowianin. Bezpłatna Gazeta Lokalna” ingyenes helyi újság. A „Namysłowski Magazyn. Namysłowski Powiatowy Magazyn Samorządowy” járási önkormányzati magazin. „Nowiny Namysłowskie” hírlap, „Obserwator Namysłowski”, a „Wieści Namysłowskie” valamint a „Z Prawej Strony. Miesięcznik ziemi namysłowskiej” havilap.

o Zsidó temető (cmentarz żydowski) A zsidó temető (Cmentarz żydowski w Namysłowie) – 1794-ben alakult (ul. Łączańska). 1862-ben a temetőt bekerítették. A kristályéjszakán (1938. november 9-ről 10-re virradó éjszaka) a hitleristák elpusztították a temetőt. A sírkövetket a temető bejáratánál gyűjtötték össze. A II. világháború idején a temető területén a hitleristák kényszermunka tábort létesítettek. Utána építőanyag raktárat rendeztek be ott, később marhavásár tér volt. A háború után eltávolították a maradék síremlékeket. 1986-ban, a hőenergetikai hálózat építése során feltárt két ismeretlen személy koporsóját a köztemetőben temették el újra. Jelenleg csupán a kerítés maradványai maradtak fenn.

A katolikus plébániák helyi saját orgánumai az „Apostolskie Ścieżki. Namysłowskie Pismo Religijno – Duszpasterskie” – Parafia Św. Apostołów Piotra i Pawła valamint a „Pokój i Dobro. Gazeta parafii św. Franciszka z Asyżu i św. Piotra z Alkantary”.

 Oktatás Namysłów az egész járásra, a Nagy-Lengyelország (Rychtal), Alsó-Szilézia (Bierutów) avagy a kluczborki járás (Wołczyn) közeli területeire kiterjedő regionális oktatási központ.

Végül meg kell említeni, hogy a németek – Namysłów egykori lakói – is saját folyóiratot jelentetnek meg, a Boonban nyomtatott „Namslauer Heimatfreunde” lapot.

A városban működő iskolák közül általános iskola a 3., 4 (integrációs osztályokkal) és az 5. számú. A városban két gimnázium van (1. és 2. számú).

 Namysłówi Sörgyár (Browar Namysłów)

A gimnázium feletti képzést az I. számú Általános Líceum, a Mechnaikai Iskola Együttes (I Szakirányú Líceum), 1. számú Technikum, 1. számú Szakmunkásképző Iskola és a Kiegészítő Általános Líceum biztosítja.

A sörgyár együttese (ul. Chrobrego 26) 1870-1910 között épült. Részei a régi malátacsíráztató a főzőüzemmel és a szárítóval, az új malátacsíráztató a szárítóval, az ászokpince és az erjesztőpince, gépház és a hordóraktár, a melléképületek együttese és árparaktár (ul. Kolejowa 18 a).

A Mezőgazdasági Iskola Együtteshez a II. számú Általános Líceum, a II. számú Szakirányú Líceum, a 2. számú Technikum és a 2. számú Szakmunkásképző Iskola tartozik. A Mezőgazdasági Továbbépző Központ (Rolnicze Centrum Kształcenia Ustawicznego) és a Speciális Iskola Együttes (Speciális Általános Iskola, Speciális Gimnázium és Speciális Szakmunkásképző Iskola) mellett az I. fokú Állami Zeneiskola egészíti ki az képzési választékot.  Kultúra A Namysłówi Kulturális Központban működik a "Bez Atu" Színházi Társulat valamint a Namysłówi Közkönyvtár.

A Namysłówi Sörgyár

 Az 1945 után megjelenő namysłówi sajtó

A sörgyár közepes méretű, regionális üzem. A sörfőzés hagyománya Namysłówban a XIV. századig nyúlik vissza.

Namysłów gazdag helyi és önkormányzati kiadói hagyományokkal rendelkezik. Valamennyi lapot nehéz számon tartani.

33

o A sörgyár története A namysłowi sörfőzés legrégebbi említése 1321-ből való. 1321. április 30-án a város birtokosa, I. Konrád oleśnicai herceg a hercegi malátacsíráztató közelében fekvő földekért cserében a ferencesek namysłówi konventjének telket adományozott a zsidók által lakott kerület közelében.

Namysłów középkori ábrázolása

A sörgyár tornya napjainkban

A városi sörfőzdék működésének és a sörgyártás jogának első írásos említése 1321-ből való. A namysłówi várban az első sörfőzde 1536-ban alakult.

1999. március 10-én egyesült a Chicago Poland Investment Group amerikai tőkéscsoporttal, amely a 100 %-os többségi tulajdont szerzett a társaságban és nevét Browar Ryan Namysłów névre változtatta. Az üzem megkezdte a korszerűsítést és harcát a piaci jelenlétért. 2007-2012 között Browar Namysłów sörgyár együttműködött a kokanini JAKO Sp. z o.o. palackozóüzemmel (62-817 Kokanin; 44, Lengyelország). 2013-ban elkezdte a Browar Namysłów történetében első lengyelországi reklám hadjáratát.

A sörgyár épülete A jelenleg a namysłówi vár területén elhelyezkedő sörgyártó üzemet a Türingiából származó August Haselbach sörfőzőmester alapította, aki 1862-ben telepedett le Namysłówban, megvásárolta a régi johannita sörfőzdét és átépítette azt a Bierbrauerei A. Haselbach elnevezésű modern vállalattá. 1944ben Albrecht Haselbach evakuálta cégét és székhelyét a München közelében fekvő Feldkirchenbe telepítette át.

A Namysłów Pils sörmárka címkéje Jelenleg az üzem több mint 200 dolgozót foglalkoztat. Éves termelése 1 millió hektoliter sör. o Sörmárkák, a sörgyár termékei

A II. világháború után az üzemet államosították, és visszaállították a sörgyártást. 1945-ben alakult meg a Namysłowskie Zakłady Piwowarsko–Słodownicze, amelyet 1970-ben az Opolskie Zakłady Piwowarsko–Słodowniczych társasághoz csatoltak.

A sörgyár főleg a lengyel piacon saját elosztóhálózatot működtet a hagyományos valamint a modern disztribúciós csatornákon keresztül, de saját márkáit japán, amerikai (USA) vagy ausztrál átvevőkhöz is exportál. A Browar Namysłów valamennyi sörét a HACCP rendszer felügyelete alatt termeli, és az ISO 22 000:2005 nemzetközi szabványra támaszkodik, melyet a Lloyd’s Register Quality Assurance tanúsít.

1991-ben a namysłówi sörgyár önállósult. Megalakult a Browar Namysłów Sp. z o.o. társaság. 1998-ban az üzem többségi részvényese a Gostomski család volt.

34

Reklámfelület o Lager sörök: Kozackie, Kozackie Mocne, Kuflowe Mocne, Kuflowe Jasne, Zamkowe, Zamkowe Export, Zamkowe Mocne, Zamkowe Niepasteryzowane, Złoty Denar, Złoty Denar Mocny, Złoty Denar Chmielowy, Namysłów Białe Pszeniczne, Namysłów Pils valamint Namysłów Niepasteryzowane.

Jan Skala emlékműve 1920-ban megalapította a Lausitzi Néppártot (Łużycka Partia Ludowa), 1925-ben meg Berlinben, a németországi nemzetiségi jogok védelmére a Kulturwehr (Obrona Kultury = Kultúra Védelme) újságot. 1924-ben közeli kapcsolatokat létesített a Németországi Lengyelek Szövetségével és részt vett annak értekezletein. Az egyiken, 1932-ben, Adolf Hitler győztes megválasztása után Skala elmondta: „Hitler hatalomra jutása azt jelenti, hogy néhány éven belül háború lesz. Lengyelország ellen, a Szovjetúnió ellen és az egész világ ellen.” 1934 után a hitleristák üldözték a lengyel kapcsolataiért. 1936-ban a náci hatalom újságíró tevékenységét Hitler-ellenesnek minősítette. 1937ben bebörtönözték a másik ismert lausitzi aktivistával, dr. Jan Cyż-zsel együtt. Szovjet katonák gyilkolták meg, amikor tiltakozott a Vörös Hadsereg katonáinak fosztogatásai ellen.

Namysłówi sörmárkák o Ízesített sörök: Plum Imbirowy, Malinowy és az Apple Beer

Plum

o Díjak: 2013-ban a Namysłów Pils első helyet szerzett a 43. "Chmielaki Krasnostawskie" Fogyasztói Sörversenyen (Ogólnopolskie Święto Chmielarzy i Piwowarów).

Alkotásai patrióta, személyes és kedves líra, és társadalmi témájú realista próza is. Újságírással is foglalkozott. 1965-ben a Towarzystwo Miłośników Ziemi Namysłowskiej társaság és a lausitzi Domowina szervezet kezdeményezésére emlékművet állítottak tiszteletére Namysłówban.

További látnivalók:  Jan Skala emlékműve

 Namysłówban születtek:

Jan Skala (*Nebelschütz, Bautzen járás, Lausitz, 1889. június 17.-†Dziedzice, Namysłów k., 1945. január 22.) szorb politikus, költő és prózaíró valamint európai hírű újságíró és a kisebbségi kérdés teoretikusa volt.

o Alfred Bielschowsky (Namysłów, 1871. december 11.-New York, 1940. április 5.) – zsidó származású okultista német orvos. A látószerv patológiájára és fiziológiájára specializálódott.

Foglalkozását tekintve kerámikus volt. Cseh és német gyárakban dolgozott. Később újságírással valamint irodalmi alkotásokkal foglalkozott. Az I. világháború idején a német hadseregbe sorozták be. Ellenállt a Lausitzban fellépő germanizációs eljárásnak.

o Leszek Kuberski (*Namysłów, 1956. július 13.-†Róma, 2006. június 28.) lengyel történész. A Lengyelországgal szomszédos országos történetére, a Lengyelország és újkori általános történetre specializálódott. Egyetemi tanár volt.

35

 Érdekességek, akik a város nevét viselik:

1958-ban visszatért a harsonához (puzónhoz) és a Hot Club Melomani együttessel részt vett a varsói Nemzeti Filharmónián szervezett első, történelminek nevezhető dzsesszkoncerten.

o Karol Namysłowski (*Chomęciska Małe, 1856. szeptember 9.-1925. augusztus 21.) – zeneszező, karmester, hegedűművész, az Orkiestra Włościańska w Zamościu alapítója.

A Polish All Stars együttessel fellépett Dániában, a Modern Dixielanders együttessel Franciaországban. 1959-ig játszott a Traditional Jazz Makers, New Orleans Stompers és a Modern Jazz Group együttesekkel is. 1961-ben alapította első saját zenekarát, a Jazz Rockers-t. 1962-ben az Andrzej Trzaskowski együttesével, a The Wreckers-szel az USA-ban turnézott és részt vett a Newport '62 fesztiválon. Egyéni stílusa a lengyel góral népzenét és a HardBop-ot szintetizálja sajátos hangzásvilágával. Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején ismét az USA-ban játszik, majd Indiában, Ausztráliában és Újzélandon is fellépett. Kőszegi Imre 1980-ban megalapított nemzetközi együttesével, Jack Gregg amerikai basszista és Gárdonyi László zongorista társaságában nagy sikerrel turnéztak Európában.

Orkiestra Włościańska w Zamościu – fametszet

Együtt dolgozott többek között Leszek Możdżerrel, Czesław Niemennel, Michał Urbaniakkal, Krzysztof Komedával és Krzysztof Herdzinnel.

o Zbigniew Namysłowski Zbigniew Namysłowski (Varsó, 1939. szeptember 9.) lengyel dzsessz-zenész, altszaxofonos, zeneszerző. Szülei a második világháború idején meghaltak, nagymamája, Julia Żeromska nevelte. Krakkóban laktak, ahol az állami zeneiskolában zongorázni tanult. 1954-ben költöztek Varsóba, ahol tanulmányait zenei középiskolában, cselló szakon folytatta.

Több mint 80 zenei album őrzi közreműködését, saját lemezeinek a száma a negyvenhez közelít.

Zbigniew Namysłowski, a kiváló alt és szoprán szaxofonista albumai hűen tükrözik kivételes improvizatőri tehetségét, szerzői érdemeit, és találékonyságát, amely a modern jazzből gyökeredzik, de mindig nyitott az új trendek felé.

Zbigniew Namysłowski

A mindenidők legjobb lengyel albuma (2. és 3. helyezését), és a Lengyel Jazz 2. embere címet elnyerő Z. Namyslowski eredetiségének talán legjobb bizonyítéka, hogy művészetében brilliánsan ötvözi a jazzt, lengyel és más népzenék elemeit.

Koncerten 1955-ben debütált, mint dzsesszzongorista a Five Brothers együttesben, amelyet a Hybrydy nevű egyetemi klubban alapítottak. (Ennek az együttesnek csak ez az egy fellépése volt.) 1956-ban Mieczysław Wadecki amatőr dixieland együttesében harsonán (puzónon) játszott, majd átment Witold Krotochwil zongorista együttesébe, a Modern Dixielanders-be. A következő évben Krzysztof Sadowski Modern Combo együttesével, mint csellista, fellépett a legendás '57-es Sopot-i Jazz Fesztiválon.

Mind kortársai, mind a zenei kritikusok egyedülállóként jellemezték Namyslowski kreativitását, zenei mozgalmasságát és merészségét, a legnagyobb mai szaxofonisták közé sorolt művész quintetjét pedig, Európa legjobb jazz formációi között jegyzik.

36

1939-ben Konstanty Prus azonban megállapítja, hogy a város nevét nem Grotków formában kell írni, hiszen az a gród, gródek kifejezésből származik, és ezért a helyes formája Grodków. Ennek ellenére 1945-ben hivatalosan a Grotków nevet használták.

Grodków Grodków (ném. Grottkau) – az Opolei vajdaság egyik városa, a brzegi járásban. Alapításának éve 1234. Városi jogait 1248/49 vagy 1268-ban kapta meg. 2012. január 1-jei adatok szerint a vérosnak 8900 lakosa volt. Területe 9,88 km². Tengerszint feletti magassága 175 m. A városban nagy fémfeldolgozó, élelmiszeripari, takarmánykészítő üzemek működnek. Jelenleg a fő gazdasági ágazat a szolgáltatás, kiváltképpen a mezőgazdaság terén.

 Földrajz A város történelmi elhelyezkedése vitatható – néhány forrás szerint Felső-Szilézia történelmi területén található – 1815-1945 között a porosz közigazgatási egységhez, 1919-1945 közöt az opolei régió (Regierungsbezirk Oppeln) Felsősziléziai tartományához (Provinz Oberschlesien) tartozott. A múltban azonban a neissei fejedelemség területén volt, amely az alsó-sziléziai hercegség volt.

 A város elnevezése Heinrich Adamy német nyelvész szerint a név a lengyel megerősített település nevéből (gród, grad) származik.

A Nysa Kłodzka (csehül: Kladská Nisa, ném. Glatzer Neisse) baloldali mellékfolyója, a Struga Grodkowska mellett fekszik a Grodkówi-síkságon, a Sziléziai-Alföldön (Nizina Śląska).

A sziléziai települések neveivel kapcsolatban 1888ban, Wrocławban kiadott művében Grodkow település legkorábban lejegyzett nevét „Burgstadt" vagyis lengyelül „Miasto grodowe, zamkowe” = „Megerősített város” formában magyarázza. ― A település eredeti nevét a németek később Grottkau alakra germanizálták, és az elvesztette tényleges jelentését.

Grodkówban közúti csomópont található, az elkerülő út magába gyűjti a 401, 385 és 378. számú vajdasági főútvonalak forgalmát. A várostól északra vezet az A4-es autópálya.

A wrocławi püspökség Henryk z Wierzbna püspök idején, 1295–1305 között készült latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) könyvében a települést latinizált formában, Grotkow néven említették. Ez a krónika azon falvakat is felsorolja, melyek a későbbi városiasodás során beolvadtak a városba, és annak kerületeit alkotják. A jelenlegi Półwiosek település latin neve Media villa volt. Matthäus Merian "Topographia Bohemiae, Moraviae et Silesiae" c. 1650-ben kiadott művében a helységet Grotka valamint Grotkau név alatt említik. 1750-ben a Grotkow nevet használják II. Frigyes által a sziléziai települések lakói számára kiadott lengyel kiadott rendeletgyűjteményében. Grodków főúthálózata

A település Grodków formában szerepelt Józef Lompa sziléziai író 1847-ben, Głogówekben kiadott „Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej” c. könyvében.

Grodkówon fut keresztül a Nysa – Grodków állomás – Brzeg közötti helyi jelentőségű vasútvonal. A város része a Półwiosek lakótelep. Grodków város a belvárosban található Óvárosra, a város nyugati részében található Półwiosek részre, a délkeleti részen található T. Kościuszko lakótelepre, a délkeleti részen elterülő ul. Krakowska melletti lakótelepre valamint a déli részen található Osiedle Kwiatowe i Szczęśliwe családi házas övezetekre osztható. A város északi részében lévő területen üzemek találhatók. A város keleten Tarnów Grodkowski faluval, délen pedig Nowa Wieś Mała faluval határos, melyek hamarosan beolvadnak.

A lengyel Grodków valamint a német Grottkau név szerepel Konstanty Damrot sziléziai író a Sziléziai településnevekről 1896-ban kiadott könyvében. Damrot megemlíti könyvében az 1268-ban kiadott latin nyelvű dokumentumban szereplő legrégebbi nevet is: Grodchow. A Lengyel Királyság földrajzi nevek szótárában két lengyel: Grodków, Grotków valamint a német Grottkau településnevet is felsorolják.

37

 A város története

 A város műemlékei

Az 1234-ből való első ismert dokumentumban Grodcov néven emítik, amikor I. Henrik, más néven Szakállas Henrik (lengyelül: Henryk/Jędrzych I Brodaty), (1163 – 1238. március 19.) wrocławi herceg két német jogú falu alapít: Stary és Nowy Grodków.

A Nemzeti örökségvédelmi intézet nyilvántartása szerint a teljes óváros műemléki védelmet élvez. Műemlékei: o Szent Mihály arkangyal-plébániatemplom A Szent Mihály arkangyal- korábban Legszentebb Szűz Mária plébániatemplom – kościół parafialny (farny) pod wezwaniem św. Michała Archanioła (Kościół św. Michała Archanioła w Grodkowie) – kora gótikus stílusban épült.

Azonban már korábban is létezett település a mai Grodków területén. A vasútépítés miatt 1862-ben elvégzett ásatások bizonyítják ezt. Tűzhely nyomát, fával kirakott kutat, kisebb vastárgyakat és egy vashámor salakját tártak fel itt akkoriban. Grodków a városi jogokat 1268. szeptember 22-én kapta meg. 1276-ban a magdeburgi városjog alapján újra alapították. 1289-ben a rutének, mint Władysław Łokietek és płocki Bolesław szövetségesei belefolytak a krakkói trónért folyó háborúba, és elpusztították IV. Henrik, más néven Törvényes Henrik (lengyelül: Henryk IV Probus (Prawy)), (1258 – 1290. június 23.), wrocławi herceg földjeit, köztük Grodkówot is. A végső győzelmet azonban a wrocławi herceg aratta, aki 1289 közepén személyesen vezette a felmentő sereget Krakkóba. Lokietek Ulászlónak csak a ferencesek segítsége következtében sikerült elmenekülnie a wrocławiak által ostromlott majd nemsokára bevett városból, akik a kolostorukban rejtegették. Henrik túlereje ellenére a kujáviai herceg megtartotta Sandomierzt. Grodków később a neissei püspöki fejedelemség része lett és osztozott sorsában. 1763-ban Grodków porosz helyőrségi központ lett. A XIX. század második felében a város intenzív fejlődésen ment keresztül.

Szent Mihály arkangyal-plébániatemplom A templomot már 1282-ben megemlítik, 1449-ben egy tűzvész során azonban leég, ezt követően átépítették.

Az egykori városfalak körül sétány létesült, amely mellett egy sor középület (mezőgazdasági iskola, posta, földhivatal) valamint magán villák épültek. A városban a járási vezető hivatalának épülettömbje (Landratsamt) valamint a járási kórház épült. 19121913 között új laktanya létesült. 1936-ban nyílt meg a városi fürdő. 1945 februárjában, a háborús front átvonulása során a város több mint 60 %-a elpuszult. 1946-ban a település Grodków néven a háború utáni Lengyelország Sziléziai vajdaságához került. A németajkú lakosságát kitelepítették Németországba. A város háborúban elpusztult épületeit elbontották, helyükön új lakótelepek épültek. 1946-50 között a város a Sziléziai vajdasághoz tartozott, majd az Opolei vajdasághoz került.

A templom főhajója A XV. és a XVI. században a templomot átépítették, azonban a harmincéves háború sem kímélte azt, újra leégett. 1671 előtt Sebastian Rostock püspök kezdeményezésére felújították. 1893-ban a templomot részben gótikus formájában állították helyre.

1975-ig Grodków járási jogú város volt a grodkówi járásban. Grodków város a járási jogú városi rangját az 1975-ös közigazgatási reform következtében veszítette el. *

38

A templom része XIII. századból származó, vend rendszerű koragótikus szentély, a templom fennmaradt része lengyel szerkezetű.

A főoltár késő barokk stílusú. Henryk Schmidt pap alapította 1729-ben, és a niemodlini Michał Kossler szobrász valamint Melchior Franciszek Ansi festő készítette. A templomban ezen kívül márvány keresztelőmedence, barokk orgona karzat található.

A szentélyés a hajó közötti fal díszítése A barokk orgona karzat A harangot 1833-ban öntötték, a szentélynél helyezték el. Jelenleg a felszerelése manieristabarokk stílusú.

A templom szentélye A szentélynél található sekrestye a XV-XVI század fordulójáról való. A köztük található ajtó szép bélletes faragású. Az oldalhajóban található gótikus szárnyasoltár

A Madonna szobra egy mellékoltáron

A sekrestye bélletes kapuzata

39

o Városfalak A XIV-XVI századi városfalak maradványai a Brama Ziębicka és a Brama Lewińska tornyaival, a reneszánsz attikás börtön bástyával valamint az egykor a falakon lévő „pestises ház” maradványaival (a leprás betegek elkülönítőjével). A városfalak építése 1296-ban kezdődött, I. Bolko świdnicai herceg idején. Többször elpusztult és felújították, többek között a harmincéves háború során.

Kaspar von Tresken (†1560) sírlapja

Brama Ziębicka – Ziębicei-kapu A Ziębicei-kapu (Brama Ziębicka) – a városkapu Grodków nyugati részében található, a Warszawska utcánál. Valószínűleg a XIV. század első felében építették és a XIX. és XX. százdban felújították. Téglából épült, lengyel szerkezettel, vakolt felületű, újabb bejárata a földszinten van. A torony minden oldalán két-két lőréses ablak található. A torony teteje pártázatos, attika díszítésű. A szobrokkal díszített szószék A Szent Mihály arkangyal-plébániatemplom a gródkówi egyházkerület székhelye. A plébániát a XIII. században alapították. o Evangélikus templom A neogótikus stílusú evangélikus templom 1845-46 között épült, a XIX. században romos. 1766-ban Grodkówban evangélikus egyházközség alakult, amely templomot épített, de ez elpusztult. A jelenlegi templom építése 1845-ben kezdődött. A II. világháború befejezését követően, 1946-ban azonnal katolikus misét tartottak benne, amikor a katolikus templomot használható állapotba hozták, a templomot újra az evangélikusok vették át, azonban figyelemmel a folyton csökkenő létszámukra, ettől kezdve a templomot elhagyták és bezárták.

Parkolás a Brama Ziębicka közelében Grodków keleti kapuja a Brama Lewińska (ul. Józefa Elsnera) szintén téglából épült a XIV. század első felében, vakolt felületű, zárható áthajtóval.

40

1833-ban és 1836-ban J. Fleischer és F. Plander építőmesterek felügyelete alatt restaurálták. 1833ban az épület a hatalmas városi tűzvész során leégett. A jelenlegi városházát 1840-ben az opolei Philippi építész tervei alapján átépítették a tűzvészben megmenekült XV-XVI századi reneszánsz torony felhasználásával. 1945 után az épületet néhányszor felújították. A vajdasági műemlék konzervátor 1966. április 13-i határozata alapján a városháza műemléki védelem alatt áll. A gótikus-reneszánsz tornyú későklasszicista városháza a piactér közepén helyezkedik el. A városháza négyszög alaprajzú, az oldalhomlokzatokon két kiugró rizalit van, a szemközti falon lévő harmadik jelentősen kisebb.

Brama Lewińska A lőréses ablakok a kapu keleti és nyugati falában voltak (a bejáratnál). 1866-ban, a XX. század elején és 2009-ben felújították. o Városháza (ratusz) A grodkówi városháza (Ratusz w Grodkowie) klasszicista épületét 1840-ben építették Philippi építész tervei szerint a korábbi városháza tornyának felhasználásával. Jelenleg az épület az Anyakönyvi Hivatal és néhány más intézmény székhelye.

A harmadik rizalit A városháza legrégebbi része a 36 méteres torony, az alsó része négyszögű kisebb kő csúcsokkal, a felsőbb része nyolcoldalú, korlátbábos galériával. Felette található a barokk sisak, nyílással. A tornyon kívül a korábbi első városházából maradt fenn a városháza északi részén található földszinti csícsíves kapuzat, valamint a gótikus bölcsőboltozat és néhány földszinti terem. A hálóban található egy feliratos tábla és Baltazar Promnitz püspök címere.

Városháza Az első városházát Grodkówban a XIV. és XV. század fordulóján építették. Későbbiekben ez az épület tűzvészekben (1549) néhányszor elpusztult és felújították. Baltazar Promnitz püspök kezdeményezésére 1551-57 között átépítették és 1577-ben építették a máig fennálló tornyot. Toronysisakja 1668-ban készült.

A városháza előtt a grodkówi születésű Józef Elsner mellszobra áll.

41

o További műemlékek

Józef Antoni Franciszek Elsner vagy Józef Ksawery Elsner (ném. Joseph Anton Franz Elsner, Joseph Anton Xaver Elsner; Grottkau, 1769. június 1. Varsó, 1854. április 18.). – sziléziai német származású lengyel zeneszerző, tanár, a zenekultúra művelője, zeneteoretikus volt. A lengyel színpadi muzsika egyik megteremtője.

Grodków további műemlékei közé tartozó XIX. századi házak: ul. Elsnera 6 (d. 16), ul. Powstańców Śląskich 1/3 (d. Rynek 13), 22, ul. Reymonta 1, 5., ul. Warszawska 3, 5, ul. Wrocławska 17. A „Pod Trzema Koronami” (Három koronához) vendéglő XVI/XVII -XVIII/XIX századból való, a XX. században átépült (Rynek 8 (d. 14)). Egy XIX. századi és a XX. században átépült lakóház: Rynek 32 (d. 12). Egy közigazgatási-lakóház magtárral, a malom együttese (ul. Sienkiewicza 19) a XIX. század második feléből való. A mellette lévő vizsgálati fogda (ul. Sienkiewicza 23) szintén XIX. századi. Az ul. Wrocławska 16 (d. 18) melletti fogadó XVIII/XIX századból való. Egy holland típusú szélmalom a XIX. századból való. Az Óvárosban található lakóházak a XVIII-XIX századból való.

Kisiskolásként kezdett zenét tanulni, 1775-1781 között a helyi elemei iskolába járt, és a grottkaui (grodkówi) templomi kórus tagja volt. Majd 1781től a domonkosoknál lépezte tovább magát, végül a breslaui (wrocławi) jezsuita gimnáziumban (17818) kapott elsőrangú képzést.

o Zsinagóga A grodkówi zsinagóga (Synagoga w Grodkowie): az első zsinagógát rossz műszaki állapota miatt bezárták és 1861-ben elbontották azt. 1854-től a közösség imateremmel rendelkezett a lakatosmester házában a Titlsch család lakóházának emeleti műhelyében, a Breslauerstraße (jelenleg Wrocławska utca) mentén. Az épület hátsó személyzeti bejáróján át lehetett megközelíteni. Az imaterem használatáért a zsidó hitközség helyiség bérleti díjat fizetett.

Leginkább motiváló élménye volt, hogy részt vehetett Graun „Der Tod Jesu” című oratóriumának előadásában. De emellett a breslaui opera kórusában énekelt, helyi zenekarokban hegedült, és elkezdett komponálni, ekkor még főként egyházi zenét. A breslaui egyetemen orvostudományt és teológiát tanult, majd 1789-ben Bécsbe ment az orvosi fakultásra, de váratlanul hagyott csapot-papot és a zenészi pálya mellett kötelezte el magát.

A zsinagógát a XIX. században alapították. 1890 körül a zsinagógát Carl Laqua kereskedő akkoriban épült házába helyezték át a Neißerstraße 3 (ma ul. Sienkiewicza) alá. Az imaház ismeretlen évben a Königstraße mentén álló ház helyiségeibe került át. Valószínűleg az 1938. november 9-ről 10-re virradó kistályéjszakán pusztult el. Ez követően helyiségeit más célokra használták fel.

Brünnben mint hegedűs és karmester dolgozott 1791-2 során. Majd 1799-ig a lembergi színház karmestere volt. Ekkor főként kamrazenét és szimfóniákat komponált, majd nagyobb fába vágva a fejszéjét színpadi zene szerzésére adta a fejét. Kezdetben német librettókat próbált megzenésíteni (Die seltenen Brüder, Der verkleidete Sultan), de mihamar felhagyott ezzel és csatlakozott Lengyel Nemzeti Színház megalakítását célul kitűző, Wojciech Bogusławski által vezetett, mozgalomhoz. Egy helyi zenei társaság számára is szervezett heti koncerteket.

o Természeti emlékek A temészeti emlékek közé tartozik a Cegielnia nevű városi park és a Juliusz Słowacki park.  Ismert grodkówiak A teljesség igénye nélkül néhány grodkówi személyt is bemutatunk: o Józef Elsner zeneszerző

1799 Varsóban telepedett le, ahol 25 évig az opera vezetője volt. Ezalatt a repertoárt gazdagította saját szerzeményeivel és elsőrangú külföldi munkákkal, valamint kiváló énekeseket képzett. Talán, mint tanár tette a legtöbbet a lengyel zenéért. Iskolákat szervezett, ezekben tanított és számos tankönyvet is írt. 1821-től 1826-ig a konzervatórium tanára, majd a helyi főiskola zeneszerzés professzora és rektora.

Grodkówban született Fryderyk Chopin tanára, Józef Elsner, az első lengyel földön alapított zenei főiskola alapítója, zeneszerző és zenész. A nevét viselő utcában találjuk a Józef Elsner Emlékházat. Chopin 1826 őszétől kezdett zeneelméletet és zeneszerzést tanulni a Varsói Konzervatóriumban Józef Elsner zeneszerző keze alatt.

42

Többek között Chopin is az ő növendéke volt. Ráadásképp 1802 és 1806 között még zenekiadóként is ügyködött. Többek között az ő tevékenységének köszönhető a „Wybór pięknych dzieł muzycznych i pieśni polskich” (Válogatás a muzsika és a lengyel dalköltészet világából) 1805-6 során a E.T.A. Hoffmannal együtt zenés együttléteket vezettek, ahol a fő attrakció Beethoven szimfonikus életművének bemutatása volt.

Karol Wielki i Witykind (történelmi zenedráma, 1807)

Elsner volt az alapítója az Egyházi és nemzeti zene baráti körének (1814). 1811-19 során az „Allgemeine musikalische Zeitung” publicistája, de egyéb sajtóorgánumok számára 1802-25 során számos értő, zenei tárgyú áttekintést írt. Szabadkőművesként kiterjedt társasági kapcsolatai voltak. Majd minden lengyel zenei társaságnak tagja volt, emellett beválasztották a lipcsei egyetemi templom, a Paulinkirche közösségébe is. Háromszor tüntették ki érdemei elismeréseként és a Szent István rend lovagjává is megválasztották 1823-ban. Kétszer nősült, második felesége korának vezető lengyel szopránja Karolina Drozdowska volt.

Wąwozy Sierra Morena (opera, 1812)

Urojenie i rzeczywistość (opera, 1808) Echo w lesie (duódráma, 1808) Leszek Biały czyli Czarownica z Łysej Góry (opera, 1809) Wyspa małżeńska czyli Żony przez los wybrane (melodráma, 1811) Kabalista (opera, 1813) Król Łokietek czyli Wiśliczanki (opera, 1818) Dwa posągi (ballet, 1818) Jagiełło w Tenczynie (opera, 1820) Ofiara Abrahama (melodráma, 1821) Powstanie narodu (lírikus jelenet, 1831) o Sylvius Leopold Weiss Itt tette meg első lépéseit az utolsó nagy barokk lantos és zeneszerző, Sylvius (Silvius, Sylvio, Silvio) Leopold (Leopoldus) Weiss (*Grodków, 1687. október 12.-†Drezda, 1750. október 16.).

Elsner a lengyel nemzeti zene egyik legfontosabb előfutára német mivolta ellenére. Zenéjében a bécsi klasszicista eszköztár keretein belül használja fel a lengyel népzenei idiómákat. Operáiban igen gyakran támaszkodott a lengyel népdalkincsre és népi hangszeres tánczenére, míg a tradicionális lengyel egyházi zenét szakrális kompozícióiban használta fel. Eszközeiben ugyan klasszicista, de felfogásában ízig-vérig romantikus, különösen nagy hangsúlyt fektetett a lengyel hanglejtés tanulmányozására. Hangszeres zenéjében Haydn és Mozart követője, színpadi munkáiban önállóbb. Ezen művei szinte kizárólag jelentős lengyel történelmi események megelevenítésére törekednek. Dalai kezdetben teljesen gálánsklasszicista karakterű, strofikus alkotások, majd tovább fejlődve elsősorban romantikus ideálokat zenésített meg végigkomponált formában. Számos írása, hangszeres darabja, egyházi és kisebb léptékű világi vokális zenéje előtt elsősorban lengyel nyelvű színpadi művei érdemelnek figyelmet:

Sylvius Weiss zeneszerző A lantos családból származó Silvius (avagy korabeli írásmóddal: Sylvius) Leopold Weiss, miután, Wilhelm Friedemann Bach barátja. Weiss hangszerén összehasonlíthatatlanul nehezebben megvalósíthatók a barokk gyakorlatban nem ritka modulációk és a szólamjáték, mint orgonán vagy csembalón. Weiss szonátái – vagyis az akkori szóhasználatnak megfelelően: táncfüzérek – mind összetettségüket, mind szépségüket tekintve vetekedhetnek az idősebb Bach hasonló kompozícióival.

Amazonki czyli Herminia (opera, 1797) Sułtan Wampum czyli Nieroztropne życzenie (opera, 1800) Siedem razy jeden (komikus opera, 1804) Stary trzpiot i młody mędrzec (opera, 1805) Wieszczka Urzella czyli To co się damom podoba (opera, 1806) Andromeda (nagyopera, 1807)

A lant a 700-as évekből eredeztethető, amikor a mórok elfoglalták az Ibériai-félszigetet.

Trybunał niewidzialny czyli Syn występny (melodrama, 1807)

43

Muzsikusaik az údnak nevezett húros népi hangszeren játszottak, ebből fejlesztették ki az európaiak a lantot. Virágkorát az 1500-as években élte, amikor chansonokat, madrigálokat és motettákat írtak rá. A 16. század közepe táján jelent meg a 11 húros francia, majd a 13 húros német barokk lant, amelynek legjelesebb képviselője Sylvius Leopold Weiss volt, Bach kortársa. Nem sokkal ezután megjelentek a fémhúros hangszerek, a lant fénykora pedig leáldozott. Hogy később is használták, és írtak rá zenét, azt az a korabeli festmény is bizonyítja, amely Mozartot ábrázolja apjával, aki lanton játszik.

Melchior Adam a kimerültségben hunyt el.

végtelen

munkától

o Robert Sommer Itt született Karl Robert Sommer (*Grodków, 1864. december 19.-†Gießen, 1937. február 2.) – német pszichiáter orvos, a Német Pszichológiai Társaság alapítója (Deutsche Gesellschaft für Psychologie), számos psziciátriai, esztétikai, filozófiai, genealógiai és genetikai tárgyú mű szerzője. Kétszer jelölték az orvosi Nóbel-díjra. Itt született még többek között Janusz Sylwester Szrom (*Grodków, 1968. november 16.-) lengyel jazz vokalista, 1970-ben Jacek Gutorow költő, 1973-ban Grzegorz Wilk vokalista. Grodkówban született 1978-ban Piotr Gacek válogatott röplabdázó is.

Magyarországon egyik előfutára Bakfark Bálint (Brassó, 1506. vagy 1507. augusztus 15.? más forrás szerint 1526 – Padova, 1576. augusztus 22., más forrás szerint: augusztus 15. vagy 13.) volt.

 Vallás

o Sebastian von Rostock

A város lakóinak többsége római katolikus vallású. A város területén működik még a Jeova Tanúi gyülekezete. A II. világháborút megelőzően Grodkówban még evangélikus gyülekezet és zsidó hitközség is volt.

A grodkówiak között meg kell említeni Sebastian von Rostock (*Grodków, 1607. augusztus 24.†Wrocław, 1671. június 9.) wrocławi püspököt és sziléziai fő sztarosztát III. Ferdinánd császár uralkodása idején.

 Kultúra és sport A Grodkówi Művelődési Ház (Dom Kultury w Grodkowie) 1946-ban létesült. Ez az ipari szakszervezetekhez tartozott, székhelye pedig a grodkówi városháza néhány helyiségében volt. 1948 tavaszán új székhelyet kapott a H. Sawicka utcában, jelenleg Kasztanowa utca. A Járási Nemzeti Tanács felügyelete alatt működő intézményt Járási Kultúrháznak nevezték. 1954-ben a Járási Kultúrház Józef Elsner nevét vette fel a zeneszerző halálának 100. évforulója alkalmából.

Sebastian von Rostock wrocławi püspök Portrait des Breslauer Bischofs Sebastian von Rostock; Kupferstich, 288 x 188 mm (Blatt); Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek, Inventar-Nr. A 25563

1976. januáér 1-jén az intézményt VárosiNagyközségi Kultúrháznak nevezték el. Ezen a néven működött egészen 1993-ig, amikor a Kultúrházhoz csatolták a sportcsarnokot, az uszodát, a mozit, a városi stadiont és a városi kultúrtermet, és megalakult a Grodkówi Kulturális és Rekreációs Központ (Ośrodek Kultury i Rekreacji w Grodkowie). Az intézmény ebben a formában működik mind a mai napig.

o Melchior Adam Melchior Adam (*Grodków, 1575 k.-†Heidelberg, 1622. március 23. (vagy december 29.)) XVII. századi életrajzíró, pedagógus, lexikoníró, enciklopédista, irodalomtörténész volt. Az első tanulmányait Brzegben végezte, majd Heidelbergben tanult, ahol 1601-ben egyetemi tanár lett. Mint életrajzíró megírta a 1420-1620 közötti korszak legjelentősebb német és holland költők, filozófusok, teológusok, jogászok, matematikusok, fizikusok, orvosok, humanisták és politikusok életrajzát tartalmazó latin nyelvű művét. Megírta a Nikolausz Kopernikusz (latinosan Nicolaus Copernicus, lengyelül Mikołaj Kopernik) (Toruń, 1473. február 19. – Frombork, 1543. május 24.) lengyel csillagász munkásságát bemutató monográfiáját.

Jelenleg a Grodkówi Kulturális és Rekreációs Központ (OKiR) több mint 20 szakkört foglal magába és évente közel 30 időszaki kulturális és rekreációs rendezvényt szervez. Évente több mint 7000 személy keresi fel az uszodát, az v folyamán a „Klaps” moziban mintegy 100 filmelőadást tartank. A városban működik az UKS Olimp Grodków sport klub, az I. osztályú GKS Grodków kézilabda csapat valamint az A osztályú futballcsapat.

44

Sierstorpff megrendelésére átépítettek és kibővítették.

Jędrzejów (palota)

1882-83

között

Az új kastély neogótikus stílusban épült, ugyanakkor nagymértékben különbözik a Sziléziában, ebben az időszakban épített neogótikus rezidenciáktól. Az épület az angol neogótika típuselemein kívül számos francia és német neogótikus részletet is tartalmaz.

Jędrzejów a brzegi járásban, Grodków nagyközségben helyezkedik el. Jelenleg a társadalmi segítség háza (dom pomocy społecznej) található benne. A létesítmény nem látogatható.

A II. világháború során a műemlék nem szenvedett jelentősebb károkat. A Lengyel Népzköztársaság idején Társadalmi Segítség Háza (Dom Pomocy Społecznej) lett, amely napjainkig működik benne. A palota és a park jó állapotban van. Az épületet park övezi valamint teraszok és szökőkutak veszik körül.

o A kastély története és jelenlegi állapota: Néhány legenda szerint Jędrzejów egykor a keresztes lovagrendé volt, sajnos a fennmaradt dokumentumok erről nem szólnak. Az első hiteles információk a település tulajdonosairól a XVIII. századból valók, amikor a birtok a von Gilgenheim családé volt, leht, hogy ebből az időszakból való az eredeti palota, amelyet Herry von Francken-

45

Hoditz, von Mintbach családé volt. 1856-1945 között a Matuschka család birtoka. A biechówi földbirtokokat majorság keretében foglalták egybe, amelyet egészen az 1904-es utolsó átépítésig állandóan modernizáltak.

Biechów Biechów (1300 körül Bechow), az Opolei vajdaságban, a neissei (nysai) járásban, Pakosławice nagyközségben. 1975-1998 között közigazgatásilag az akkori Opolei vajdasághoz tartozott. A faluhoz tartozik a Radowice és a Godkowice telep. Biechów lakóinak száma 393 fő.

 A település műemlékei A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint az alábbi műemlékei vannak:

 A település neve

o Palotaegyüttes

A név a Benedek (Biech – Benedykt) névből származik. A wrocławi püspökség Henryk z Wierzbna püspök idején, 1295–1305 között készült latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) könyvében a települést latinizált formában, Bechow néven említették a lengyel jogon – iure polonico – alapított falvak között.

Az 1854-es tűzvészben elpusztult a biechówi barokk kastély. Ezt követően alaposan átépült és renoválták. A jelenlegi neoreneszánsz jellegű.  A biechówi kastély A neoreneszánsz palotaegyüttes 1658-1720 között a von Hoditz család kezében volt. A XIX. század elején a Matuschka család birtokába került. 18561863 között, az 1854-ben leégett palota helyén Eloi (Eligiusz) Maria Matuschka-Topolczan gróf (1834– 1884) megrendelésére Karl Lüdecke wrocławi építész tervei szerint felépült a jelenlegi palotaegyüttes. 1904-ben, a következő átépítés Manfred Matuschke folytatta, aki a palota utolsó tulajdonosa volt, és 1945 februárjában elhagyta Biechówot.

 A település története A falu első írásos említése a XIII. századból való, amikor az az otmuchówi váruradalommal volt kapcsolatban. A kezdetben lengyel jogon alapított birtokok a XV. század végén magdeburgi városjogot kaptak. A biechówi birtokok többször gazdát cseréltek. Többek között a Stosche, Wirchlass und Rosenber, von Starhemberg, von

A biechówi kastély

46

A biechówi kastélyhomlokzata  A kastély története

 A kastély leírása

Biechów a XIII. században az Otmuchówi Váruradalomhoz (Kasztelania Otmuchowska) tartozott. A középkorban Biechów területén bizonyára major létezett. A falu többek között a Stosche, Wirchlass und Rosenber, von Beess, von Starhemberg, von Hoditz, von Mintbach családé volt. Ezeknek a családoknak a legrégebbi ismert székhelyét a XVI. században modernizálták. A barokk korban kápolnával gyarapodott. 1856-1945 között Biechów a von Matuschke családé volt, ez régi Toppolczan sziléziai nemesi volt. A barokk udvari együttes: palota, kápolna és gazdasági épületek 1854-ben leégtek. Az átépítés 1863-65 között zajlott a Carl Lüdecke ismert wrocławi építész tervei szerint, neoreneszánsz stílusban. 1904-ben az épületet újra átépítették. A neissei földön a lengyel kormányzat bevezetése után a háborúban elpsuztult birtok maradványait állagmegóvás céljára a Nysai múzemba helyezte el. A II. világháború után az épület 1960-as évekig pusztult, amikor oktatási intézményt helyeztek el benne, ma Technikum Żywienia Gospodarstwa Domowego a diákszállóval együtt. A kastély szomszédságában találhatók a gazdasági épületek és egy halastó, a hozzá simuló kiterjedt tájképi parkkal és erdővel együtt. 2013-ban a járási hatóság a máshová áthelyezett oktatási intézmény épületét eladásra készítette elő.

Palota jellegű aszimmetrikus épület. A négyszintes épület közel négyszög alaprajzú, és nyeregtető fedi. A palota zömök, de összetett tömegű, erkélyes, hátraugró homlokzatú építmény. A homlokzat falát 52 ablak díszíti, a nagy családi címer a kiugró központi részen, és a kicsi címer az ablakok felett.

Biechówi palota (rézmetszet) A főbejárat a dór oszlopokon nyugvó portikusz formájú erkélyen vezet keresztül. Az épületegyüttes legreprezentatív része a kert felől található, melyhez díszlépcső vezet. A torony áttört kupolával fedett, felülvilágítóval. A palota alápincézett.

47

 Tájképi park

Rysiowice

A XIX. század első feléből származ tájképi parkban különböző faállomány található. A palota melletti parkban 1945-ig a kevés számú kutyatemető egyike valamint teniszpálya volt. A palota melletti parkhoz simult az erdőkomplexum, melynek területén tanösvény található, az út mellett pedig Grodków irányában 400 éves tölgy nő. A palota portaépülete 1904-ből való. 

Rysiowice (Reisewitz; 1936–45: Eichengrund) – a település az Opolei vajdaságban, a neissei (nysai) járásban, Otmuchów nagyközség északi részében található. Nysától mintegy 10 km-nyire, Otmuchówtól 7 km-re található a helyi jelentőségű Ziębicébe vezető út mellett. 1975-1998 között a település közigazgatásilag az akkori Opolei vajdasághoz tartozott. 2012-ben állították fel a bírói hivatalt (sołectwo). Lakosainak száma 218 fő. A település a Karłowice Wielkie plébániához tartozik.

Kegyelmes Istenanya-kápolna (kaplica pod wezwaniem Matki Boskiej Łaskawej)

 A település neve

A természetes halmon elhelyezkedő neogótikus kápolna, melyhez kétkarú lépcső vezet, a palota homlokzatának tengelyében helyezkedik el.

A wrocławi püspökség Henryk z Wierzbna püspök idején, 1295–1305 között készült latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) könyvében a települést Pocoyovitz néven említették a lengyel jogon – iure polonico – alapított falvak között, melyből a püspökség tizedet szedett Nota decimas polonicales.  A település története Rysiowice a XV-XVII században a FelsőSziléziában ismert von Reiswitz családé volt. A falu valószínűleg a család székhelye volt, vagy ők alapították. A XVIII. században Rysiowice a von Jerin családé lett. 1774-1790 között a birtok von Nerlich családhoz tartozott, a XIX. század 20-as éveiben pedig Eugenia von Ingenheim grófné vásárolta meg. Valószínűleg 1881-ben Konstancja Róża von Ingenheim építtetett itt palotát, amely külsejével a Loire-völgyi kastélyokhoz hasonlított.

A neogótikus kápolna A barokk korban az átépítés keretében a palota mellett felépítették a neogótikus Kegyelmes Istenanya-kápolnát (kaplica pod wezwaniem Matki Boskiej Łaskawej), melyben értékes falfestés és eredeti felszerelés található. A kápolna a palota homlokzatának tengelyében fekszik egy magas rézsűn, alatta pedig a régi tulajdonosok családi mauzóleuma található, melyet sajnos a XX. század 70-es éveiben meggyaláztak. A kápolna téglából készült, vakolt felületű, csarnok, nyolcoldalú tornyocskával, karcsú toronycsúccsal.

A palota napjainkban nem látogatható A palota elég nagy lehetett, mert Szilézia egyik legpompásabb művészeti kollekcióját helyezték el benne, melyben többek között Sandro Botticelli, eredeti nevén Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi (Firenze, 1445. március 1. – 1510. május 17.) itáliai festő Madonnája, Fra Filippo Lippi (Firenze, c.1406. – Spoleto, 1469. október 8.) Madonnája, néhány kép a német festőktől, mint például Joseph Anton Koch (1768. július 27.-1839. január 12.) és Martin von Rohden képei voltak benne.

A palota és a templom 1863-ban (litorgráfia)

48

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a XVIII-XIX századi palotaegyütteshezhez a palotán kívül kisebb tájvédelmi park tartozik, középpontjában egy nem működő szökőkúttal, valamint egy XVIII. és XIX. század fordulójáról származó romos sírkápolna (mauzoleum).

Botticelli Madonnája A könyvtár 37 ezer könyvet és antik gyűjteményt – több mint 130 szobrot, vázát és figurát tartalmazott. 1939-ben, a háború kitörésével együtt a képeket a Wrocławi Múzeumban letétbe helyezték, és a gyűjteménynek éppen ez a része túlélte a háború viszontagságait. Sajnos a kollekció fennmaradt része időnként felbukkan az amerikai művészeti aukciókon vagy végérvényesen elpusztult.

A kastélypark bejárata a szobrokkal  A palota leírása A neoreneszánsz palota 1881-ben épült. Az építmény a német neoreneszánsz stílusában épült, olasz és francia befolyással kiegészülve.

A háború után a rysiowicei birtokot államosították és a Nieradowicei Állami Gazdaság vette át, ami kivételesen nem eredményezte a palota tragédiáját, mert az 1976-os leltári kimutatás szerint az eredeti, gazdagon faragott falburkolatok, a neoreneszánsz kapuzatok, a kandallók, függönyök, üvegablakok, sőt még a bútorzat is megvolt. Sajnos ezek a javak a Karczówi Kerületi Állattenyésztő Állomás (Okręgowa Stacja Hodowli Zwierząt w Karczowie) kezére kerültek, amely viszonylag rövid idő alatt megsemmisítette a palota belsejét. 1983-ban a lepusztult palotát az államkincstár vette át. A XX. század 80-as éveiben az épületet magán befektető vásárolta meg, máig ő vezeti a felújítást. Jelenleg a rysiowicei palota Zdzisław Koryciński magántulajdona. A palota jelenleg magántulajdon és csak engedéllyel látogatható.

A kapu szobrai a címerekkel Négyszög alapterületű, kisebb udvart magába záró négyszárnyú épület. Építőanyaga tégla és kő, az épület homlokzata vakolt felületű, gazdagon rovátkolt. Az épület szárnyai kétszintesek, négyesésű, manzárdos, magas tetőzete van. Számos tornyocskája, csúcsa, két kerek sarokbástyája és erkélyei vannak. A homlokzat kiugró párkányzatokkal, kapuzatokkal és ablakkeretekkel gazdagon díszített. A bejárati ajtó felett kapuzat található, feljebb címeres kartus, a család jelmondatával: „Deo fidens fronte serena” = „Bízzatok istenben” Rysiowicéből Karłowice Wielkie felé haladva rögtön a falu után a jobb oldalon látható fa kápolna József és Máriát a kis Jézussal ábrázolja.

A palota homlokzata

49

o Palota együttes romjai (XIX. sz.)

Kopice

A Kopicében álló egykori palota romjai annak egykori fényéről tanúskodnak.

Kopice (niem. Koppitz) falu az Opolei vajdaságban, a brzegi járásban, Grodków nagyközség területén. 1945-54 között a Kopice nagyközség székhelye. Lakosainak száma: 1200 fő. Településrészek: Dębina és Lesie. 1936 júliusában a település nevét közigagatásilag Schwarzengrund névre változtatta.  A település elnevezése Heinrich Adamy német nyelvész szerint a település neve a „kopiec” lengyel szóból származik, melynek jelentése: usypisko ziemne = halom, domb, hant, kupac. A sziléziai települések neveivek kapcsolatban 1888-ban, Wrocławban megjelent művében két nevet is felsorol, a latinizált Coppicz valamint a lengyel "Kopiec" névváltozatot, melynek német jelentése: "Grenzhugel, Markstein" vagy lengyelül: "Graniczna górka, graniczna skała" = „Határ halom, határ szikla”. A németek germanizálták a nevet: Koppitz, amely elvesztette eredeti jelentését.

A palotaegyüttes romjai 1360-tól Kopice a von Borsnitz család székhelye volt. Később, 1450-től a von Beess családé. 1534ben Baltzazr von Neckern, a wrocławi katedrális kanonoka birtokolta, majd Jan Henryk Heymann von Rosenthal, Gotfryd von Spaetgen, 1751-től meg a von Sierstorpff sziléziai nemes családé.

A wrocławi püspökség Henryk z Wierzbna püspök idején, 1295–1305 között készült latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) könyvében a települést latinizált formában, villa Copitz néven említették.

A lovagi székhelyet 1783-ban klasszicista stílusú rezidenciává építették át Jan Rudolph opolei építész tervei szerint. 1859-ben az objektumot Hans Ulryk von Schaffgotsch és Joanna Gryczik von Schomberg-Godulla vásárolta meg.

 Közlekedés: a falun vezet keresztül a 385 számú vajdasági út.  Műemlékei A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a település műemlékei: o Szent Kereszt Feltalálása-plébániatemplom (kościół parafialny pw. Podwyższenia Świętego Krzyża) A plébániatemplom 1802-1822 neoklasszicista stílusban épült.

között

Hans Ulryk von Schaffgotsch és Joanna Gryczik von Schomberg-Godulla (Fotó: magántulajdon) 1864-ben a palotát Carl Lüdecke wrocławi építész tervei szerint a kopicei Konstanty Heidenreich építőmester építette át. A palota az átépítést követően neogótikus stílusú lett, neoreneszánsz elemekkel. Az építmény L betű alaprajzú, szabálytalan épülettömb. A központi része háromszintes a főbejárattal, rizalittal és portikusszal. Homlokzatai vakolt felületűek, simák, rovátkolt részletekkel, eredetileg számos építészeti kő részlettel és a wrocławi Karol Kern szobraival volt díszítve.

Kopice temploma Az egyhajós építményt nyeregtető fedi. A fő tengelyében álló tornyot sátortető fedi. A főbejáratát oszlopos kapuzat emeli ki, felette háromszögű timpanon van. Homlokzata vakolt.

50

A parkban 10 tó valamint lombhullató és tűlevelű faállomány van. Kezdetben, a parkban több épület is volt, mint például az álmok szentélye (świątynia dumania). 1945 februárjáig a palota-park együttes a von Schaffgotsch család birtokában volt. 1958-ban leégett, a következő években kifosztották és lepusztult.

Az egykori palota madártávlatból A palota domináns tömbje a két négyszögű torony, melyből a keleti magasabb.

A palota fénykorában Magas, csúcsos osztott tető fedi őket. Eredetileg az északkeleti szárnyban pálmaház és rózsakert volt. A déli részben az Úr Jázis Legszentebb Szíve-képolna. A palotát magas tetőzet fedte. Az északnyugati oldalon kőhíd vezett keersztül a tóval kapcsolatos várárkon.

A palota látképe A palota romjait a délkeleti oldalon Wilhelm Hempel tervezte 70 hektáros tájképi park övezi.

A palota romokban

A kastély akvarellen

51

A palota teljesen rommá vált a következő birtokosa, a krakkói üzletember ügye miatt, aki 1990-ben vásároltas meg azt, és a palota sorsa már az adományozás pillanatában nem érdekelte. A bíróságok az építmény állagvédelmével kapcsolatos ítéletei nem jártak eredménnyel, és a palotát vandálok pusztították.

Mauzóleum A Schaffgotsch mauzóleum négyszög alaprajzú neoklasszicista stílusú építmény. Bejárata (az erkély szinten) a portikusszal hangsúlyozott kétkarú lépcsőn közelítető meg, felette háromszögű timpanon látható. A homlokzatot újabb háromszögű timpanon koronázza, akroterionnal. A timpanon mezőjében címeres kartus látható. A homlokzat klinkertéglából készült, kő elemekkel díszítve. A síremlék megszentségtelenítése után az elhunytak hamvait a temetőben található szomszédos épületben lévő tömegsírban helyezték el. A belsejében továbbra is két üres síremlék található.  További műemlékek Majorság a lakó-közigazgatási épülettel, a nagyobb és kisebb magtérral valamint a lakóépülettel és kocsiszínnel.  A településsel kapcsolatos személyek Hans Ulrich von Schaffgotsch Joanna Gryzik, a „sziléziai hamupipőke” férje volt. Joanna Gryzik de Schomberg-Godulla egy paraszt leánya volt, akivel nevét és birtokát megosztotta a gazdag Karol Godula.

A palota napjainkban A palotát jelenleg egy chorzówi cég vásárolta meg és próbálja felújítani.

Joanna Gryzik de Schomberg-Godulla és Hans Ulrich Schaffgotsch nem csak gazdagok voltak, de szép és egyetértő pár is. Hans Ulrich von Schaffgotsch 1831. december 16án született. A wrocławi Szent Mátyás Gimnázium szorgalmas tanulója volt. Az érettségi után jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott a berlini, a wrocławi és a bonni egyetemeken. Intenzív társasági életet élt, lelkiismeretesen tanult, és állami vizsgát tett. A következőkben a wrocławi kormányzóság munkatársa lett, üzemi gyakorlatot szerzett. Katonai szolgáltot tett, ahol főhadnagyi rangi vitte a huszárságnál. Máltai kereszttel tüntették ki. Az állami hivatal letétele után saját birtokait igazgatta.

o A palotát park övezi. o Schaffgotschok sírkápolnája

Joannát Wrocławban, bizonyára a színházban ismerte meg, ahol naponta tartózkodott. Ő kitűnt szépségével, és ami a legfontosabb, nagy személyes varázsával.

A mauzóleum a XIX. század második feléből való. Hans Ulryk von Schaffgotsch és Joanna Gryczik von Schomberg-Godulla építtette.

52

A korabeli újságok kiemelték, hogy kiválóan képzett, jó modora miatt nem emlékeztetett a munkások lányaira.

valamint három leány, Clara (1860 sz.), Elizabeth (1862) és Eleonora, aki 1864-ben, Kopicében született.

1858. november 12-án tartották esküvőjüket Szombierkiben (ném. Schomberg), Joanna palotájában, aki néhány héttel a házasság előtt nemesi rangot kapott, és Gryzik de SchombergGodulla grófnőnek nevezték. Ez a mesés esküvőhöz vezetett. Az egész környék ünnepelt, és a legismertebb sziléziai arisztrokraták voltak a vendégek. Az esküvő után a házaspár Wrocławban lakott.

A gróf öt évvel élte túl feleségét, 1915. február 16án hunyt el Kopicében. Hamvait Joanna mellé temették a pompás családi sírboltban, melyet 1945 után meggyaláztak és elpusztítottak.

A következő évben Hans-Ulrich gróf megvásárolta a kopicei birtokot. Leromboltatta ott a régi várat és kiemelkedő pompával építtette újjá. A várhoz 63 hektár park tartozott mesterséges tóval együtt. Ez volt a legdrágább épület Felső-Sziléziában.

Niemodlin

Jelenleg Schaffgotschék a vár közelében található egyszerű sírban nyugszanak. Állandó virág borítja sírukat, mert a nép nem felejtkezik el Joannaáról és Hans-Ulrichról. Niemodlin (ném. Falkenberg) – város az Opolei vajdaságban, az opolei járásban. 1975-1998 között a város közigazgatásilag a régi Opolei vajdasághoz tartozott. Történelmileg FelsőSziléziában található. 2012. december 31-i adatok szerint a városnak 6496 lakosa volt. A város területe 13,11 km², tengrszint feletti magassága 177 m.

Joannával kötött házassága után birtokait igazgatta. Vállalkozásaiban Karl Stephen, a birtok főigazgatója segített neki. Joanna szerette a vendégfogadást, a vendégeket, az ünnepségeket és érző és szerető férjét, aki kitöltötte életét.

A város 1224 előtt alkult, a városi jogokat 1283-ban szerezte meg. A Ścinawa Niemodlińska (ném. Steinau) mellett fekszik, amely a Lewin Brzeski (a háború után röviddel Lubień, ném. Löwen) környékén a Nysa Kłodzka folyóba ömlik.

Kopicében hangosan rendezték az összes születésnapot, a házassági évfordulókat és más ünnepségeket, és jelen volt a gródnő valamennyi barátja a családja oldaláról, Bytomból és környékéről.

 A város elnevezése

A grófi pár számos arisztrokrata udvart keresett fel, Ballestrem gróf feljegyezte naplójában, hogy Schaffgotschék gyakran tartózkodtak náluk Pławniowicében, és feleségével együtt gyakran ellátogattak Kopicébe. Schaffgotschék a telet Wrocławban töltötték, ahol a jelenlegi ul. Podwale mellett pompásan berendezett villát építtettek fel.

Az eredeti Niemodlim keresztnévből származik.

a

Niemodlim

1260. május 28-án opolei László (Władysław opolski) Racibórzban kiadott latin nyelvű dokumentumában a települést villa Niemodlim faluként említik.

Hans-Ulrich gróf politikával is foglalkozott. 1867 őszén a Reichstagba jelölték a bytomi-tarnogórski körzetből, az ellenjelölt Guido Henckel von Donnersmarck gróf volt. Ezzel együtt Schaffgotsch mandátumot. Több szerencsével később, amikor Donnersmarck politikai élettől. Nem vált belőle de jellemes volt.

név

A wrocławi püspökség Henryk z Wierzbna püspök idején, 1295-ben (vagy 1305-ben, a dátum nem biztos) készült latin nyelvű Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) könyvében a települést latinizált formában, Nemodlim alias Falkenberg néven említették.

nem szerzett járt egy évvel visszavonult a kiváló politikus,

A krónika azokat a helységeket is felsorolja, amelyek egybeolvadtak a várossal, Wessele egyike ezeknek, Niemodlin Wesele nevű kerülte, Lypno ma Lipno kerület, Stephani villa pedig a mai Szczepanowice.

A kulturkampf kitörése után Schaffgotsch gróf, aki a nemzeti-liberális párt keretében indult, a Centrum pártba ment át, azzal indokolta lépését, hogy nem lehet az egyház ellen harcoló csoport tagja, amikor egyúttal ő és felesége jó katolikusok.

A Niemodlin név szerepelt Józef Lompa sziléziai író 1847-ben, Głogówekben kiadott "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" c. művében. A Niemodlin valamint Falkenberg nevet említi 1896-ban Konstanty Damrot sziléziai író.

Néhány templomot, iskolát, óvodát és kórházat építtettek feleségével. Kolostorokra, árvaházakra és öregek otthonára költöttek, segítették az özvegyeket és a hajléktalanokat.

A Lengyel Királyság XIX. és XX. század fordulóján megjelent földrajzi szótárában a várost lengyelül Niemodlin valamint a németül Falkenberg néven említik.

Joanna és Hans-Ulrich sokáig és szerencsésen élt. 1908-ban ünnepelték aranylakodalmukat. Négy gyerekük volt: egy fiuk, Hans Karl (1859 sz.)

53

 Niemodlin története

o A vár együttes (zespół zamkowy) A vár együttese a XIV/XV század, XVI. és XVIII. század időszakából való: a vár, a gazdasági épületek és istállók, a várhoz vezető barokk építmény és a vár hídja, a bástyás falak és park tartoznak hozzá. A niemodlini vár későreneszánsz építmény, az opolei, niemodlini és strzeleci fejedelmek rezidenciája. 1740 után későbarokk stílusú palotává építették.

Niemodlin valószínűleg már a X. században, mint vásártelep létezett. A legenda szerint Szent Adalbert missziós útja során megállt itt, és templomot kezdett építeni (a városon vezett keresztül Prága és Brünn felé a kereskedelmi főútvonal). Niemodlin legrégebbi írásos említése 1224-ből való. A városi jogot Kázmér herceg adományozta neki, cserébe az opolei vár magas fallal való körbe építésének költségeinek fejében. 1313-ban a város a niemodlini fejedelemség székhelye lett és 1460-ig az maradt. 1779-től a II. világháború végéig a város a Praschma grófokhoz tartozott. A lakosok fő megélhetési forrása a feudalizmus idején a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás volt. A XIX. század elején a városban kötél- és sörgyár alakult. A sziléziai háborúk idejtől 1945-ig a város Poroszországhoz tartozott (1871-től az egyesült Németországhoz is) és a Falkenberg nevet kapta. A két világháború közötti időszakban a Falkenstein Őrzászlóalj (ném. Wach-Bataillon Falkenstein) állomásozott itt. 1816-1945 között Niemodlin járási székhely (Landkreis Falkenberg O.S.) volt, melynek két székhelye volt (a jelenleg bank foglalja el). A város a háború után, 1946-1975 között szintén járási székhely volt. A járás 1999 évi újjáalakítása után, a járás egykori területeit részben az Opolei vajdasághoz, másrészt a nysai és a brzegi járásokhoz csatolták.

A niemodlini vár alaprajza E. Königer szerint 1313-ban I. Bolko opolei herceg fia, Bolesław herceg síkvidéki, falazott várat építtetett a XIII. századi váruradalomban az egykori palánkvár helyén. A XIV. század elején épült fejedelmi vár 1314-től 1382-ig a niemodlini hercegek rezidenciája volt. A régi gótikus építményt teljes egészében beolvasztották a későbbi reneszánsz falakba, ezért nem lehet meghatározni annak kinézetét. A gótikus klingertégla maradványai láthatók a vár északi és déli szárnyában.

 Műemlékek A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a város műemlékei: o

Rynek

A niemodlini óváros (Rynek) urbanisztikai formáját az 1283-as alapítása előtt nyerte el. A középkori alapítású város sajátos, orsó alakú piactere mellett főleg a XVII., XVIII. és XIX. századból száramzó lakóházak helyezkednek el.

A vár történetének évszázadai során többször elpusztult és felújították. 1428-ban a huszita háborúk idején elpusztult. 1552-ben tűzvész sújtotta. 1610-ben felépült a várkápolna. 1643-ban a harmincéves háború viszontagságait élte át. A várpalota építési időszakai: 1573-77, 1589-92, 1610. Az építtetője a Puckler, később a Promnitz család volt. Az árkádos négyszögű belső udvar köré épített reneszánsz stílusú négyszárnyú rezidencia típusa volt. 1740 után a vár megváltoztatta kinézetét, főleg a belseje változott sokat. Barokk stílusban újították fel. Kívülről megmaradt a reneszánsz épület. Fő jellegzetessége kiváltképpen a sgraffito technikával díszített kaputorony sziluettje. Számos apró dekorációs elem is fennmaradt (stukkók, reneszánsz kandalló a déli szárnyban lévő teremben, a bölcsőboltozat díszítése).

Niemodlin, Rynek Niemodlin eredetileg vásárterével a kora középkori nagy-lengyelországi típusú kereskedő telepek közé számít.

54

A niemodlini vár Ferdinand Pazelt XIX. század első feléből származó litográfiája szerint, Albert Duncker gyűjteményéből A XIX. századi jelentős változásokhoz tartoznak a részben átépített körfolyosók és a teljesen átépített kápolnák. 1869-1873 között drezdai és düsseldorfi építészek építették át. Az egész építmény reneszánsz stílusú lett.

A niemodlini vár alaprajza E. Königer szerint – a Sziléziai várak gyűjteményből A XIII. században az egykori várárok felett szobrokkal díszített kőhíd vezetett keresztül. Ez kötötte össze a várral a XIX. század első felében épített gazdasági épületeket.

A jellegzetes torony A niemodlini vár utolsó birtokosa 1945-ig Fryderyk Leopold von Praschma gróf volt.

A niemodlini vár Fryderyk Bernard Wehner szerint – a Szilézia Topográfiája 1744-1768 műből

A vár épülettömbje az utca felől

55

A II. világháború után a vár az Állami Áttelepítő Hivatal székhelye, líceum és tiszthelyettesi iskola volt. 10 éven át üresen és romokban állt. 1990-ben a romos építményt magán befektető vásárolta meg.

o A vár pincéi

A rajzon látható 1-től 6-ig számozott pincék a vár legrégebbi, déli szárnyával együtt 1450 körül készültek. A 7. számú pince 1589-1593 között, később épült hozzá, a nyugati szárny és a torony építése során. A 8. számú pincében található a kapuépítményhez és a gazdasági udvaron álló melléképülethez vezető alagút bejárata.

A palota főhomlokzata a toronnyal A vár falai között Jan Jakub Kolski a Jasminum c. filmet forgatta, melynek bemutatójára 2006-ban került sor. Ebben az évben a műemlék tulajdonosa a łódzi Instytut Postępowania Twórczego intézet lett. o Kapuépítmény

A 7-től 13-ig számozott pincék a vár rajzon látható nyugati szárnyával együtt 1589-1593 között készültek. A baloldalon, a 13. számmal jelölt pincében helyezkedik el az északra vezető szennyvíz csatorna hordaléka. A 8. számú pincében található a kapuépítmény irányába vezető alagút bejárata.

A kapuépítmény valószínűleg a vár falaival együtt, vagy a XVI-XVII században épült. Az építmény jelenlegi formája a 1869-ben és 1924-ben elvégzett átépítés határásról árulkodik.

A 13-tól 18-ig jelölt pincék a rajzon látható északi szárnnyal együtt, 1610 körül készültek. A jobboldalon, a 13. számú pincében helyezkedik el a szennyvízcsatorna. A 17. számú, egykor a várkápolna pincéjébe vezető pincében kisebb ablakocska látható. A 18. számú pincében látható a kripta főbejárata.

A korábbi rajzokon jelölt 1. és 18. számú pincék. A baloldali a 18. számú pincében van a várkápolna kriptájának főbejárata. A rajzon látható keleti szárny 1610 körül épült. Forrás: http://www.niemodlin.org/index.php?id=409&L=1

Brama zamkowa

56

o A plébánia együttese: a XV. századból való és 1803-ban átépített plébánia, valamint a XIX. század első feléből való orgonosta ház.

Fennmaradt néhány középkori dokumentum (jelenleg a Wrocławi Állami levéltárban találhatók). Egy 1416. április 2-i dokumentumban megemlítik a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele kollegiális templomot. A kollegális templom vikáriusa gyakori birtokadományokban részesült.

A plébánia 1228-ban alakult és 26 környékbeli falut foglalt magába. A plébánia első ismert plébánosa Eccehard volt, aki egy 1290-ből való dokumentumban említettek meg. 1389-1810 között Niemodlinban Társas káptalan (Kapituła Kolegiacka) működött. A reformáció idején a plébánia a protestantiumus erős hatása alatt állt. A háború előtti utolsó években mindössze három lakos volt római katolikus vallású.

A jelenlegi templom a XIII. század végén épült (szentély). A XV. század második felében épült át (hajó és torony). A plébániatemplom további sorsa megváltozott. A harmincéves háború idején, 1640. június 17-én szinte teljes egészében leégett. 1651-ben újjáépült, 1655-ben villámcsapás következtében újra elpusztult. Kiváltképpen a torony sérült meg a következő, 1781-es villámcsapás következtében. A torony újjáépült, 86 könyökkel magasabb lett, kúpos zsindelytetővel fedték és ballusztráddal övezték.

o Boldogságos Szűz Mária mennybevétele plébániatemplom (kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny) A Boldogságos Szűz Mária mennybevétele plébániatemplom (kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny) a Rynek utca 29 alatt található. A templom az opolei egyházmegye niemodlini dékáni hivatalához tartozik. 1958. február végén műemléki védelem alá helyezték.

1864-ben a torony újra elpusztult, az átépítés költségei 3900 tallért tettek ki. Az új tető az előzőtől 9,3 méterrel magasabb volt, magassága 62,7 m-t ért el. Az 1640-es tűzvész után a sekrestye átépült és a szentély mellett kápolnákat építettek. A XVIII. század első felében átépült a hajó és a gótikus boltozatot barokkra cserélték. 1865-ben felújították a nyugati csúcsát és ráépítették a tornyot (a tornyot csúcsos sisakkal fedték felülvilágítóval). A belső rész utolsó felújítására 1956-ban valamint a XX. század 80-as éveiben került sor. A reneszánsz harangja 1522-ból való.  Építészete és a templom belseje Belső feleszerelése – szószék, oltár és szobrok – a XVII. és XVIII. századból valók. A templom téglából falazott, földszintjén klingertéglát és köveket használtak (a szentélynél látható a vend tégla rendszer, a hajóban a toronynál a lengyel rendszer).

A Boldogságos Szűz Mária mennybevétele plébániatemplom  A templom története

A torony és a nyugati fal kivételével vakolt. A külsőn látható a lépcsőzetes gyámfal rész, a gótika stílusának jellegzetességei. A szentély falai gyámfalakkal tagolt, a hajó a falak melletti oszlopokkal.

A Niemodlin falu templomát 1228-ban említik először, amikor I. Kázmér opolei herceg Niemodlint Klemens Gryfita palotagrófjának adományozta, aki az itteni templom patrónusa lett és az adományozás után a falu is városi jogot kapott és 1290-től a templom plébániatemplom lett. Eccehard volt az plébános.

A szentélyt bölcső-kereszt boltozat fedi XVI. századi bordás stukkódíszítéssel, a hajót fiókos bölcsőboltozat. A hajó szélesebb és magasabb a szentélynél, négy fesztávú. A templomba két előcsarnok vezet: a fő – nagyobb nyugati és a kisebb déli. Nyugaton található egy melléképület lépcsővel a zenei karzatra és a toronyba 1950-ből.

1389-1810 között a niemodlini templom kollegilis templom volt. 1389. május 5-én V. Bolko opolei niemodlini herceg Wacław wrocławi püspöktől kérte a plébániatemplom kollegiális rangra való emelését. A herceg ellátta az új kollegiális templom helynökét a niemodlini kerületben található Hanuszów, Piotrówek, Szczepanowice és a mai Głubczyce körzetben lévő faluban lévő adományokban.

A szentélyben található egy valószínűleg a XIV. századból való gótikus ülőfülke, amely kő alapzaton emelkedik, és háromlevelű ívvel záródik.

57

A toronyban 3 harang függ, közülük az egyik reneszánsz és 1522-ből való csicsiny felirattal rendelkezik, ez a Rogiban elbontott fatemplomból származik, a két további acélharang 1960-ból való.

Az északi kápolnában lévő késő barokk oltáron a Częstochowai Istenanya képe látható. Szintén ebben a kápolnában helyezték el a szenvedő Krisztust valamint a Fájdalmas Istenanyát ábrázoló XVIII. századi népies barokk műemlék szobrokat.

A torony homlokzatán lévő számos fiktív ablakkal az építész szerette volna kifejezni János 14 fejezet 2 versét, mely szerint: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van”.

A főhajóban található szobrok Nepomuki Szent Jánost (XVIII-XIX sz.) valamint Krisztust ábrázolják. A templomban található barokk szószék XVIII. századi, szemben vele Szent Ferenc vagy Szent Rókus szobra található. 1891-ben Fryderyk gróf ezüstlakodalmuk alkalmából a templomnak drága szentségtartót adományozott. 1899-ben a templomot kifestették. 1909-ben a wrocławi Hugon felújította orgonáját. Az oldalhajóban található emléktáblát 1990-ben avatták az Armia Krajowa (AK) elesett katonáinak és az egykori Lengyel Köztársaság peremvidékéről való lakosság emlékének, melyen ez olvasható: "Pomordowanym mieszkańcom Wołynia, ofiarom deportacji, rzezi i obozów, żołnierzom 27 Wołyńskiej Dywizji Armii Krajowej, Obrońcom Przebraża i okolic, za patriotyczną postawę w ratowaniu życia Polaków na Wołyniu w latach 1939-44. Rodacy Ziemi Wołyńskiej. Niemodlin 1990 r." Kívül, a szentély déli falában található Olajfák Hegye az imádkozó Krisztus és az apostolok XVIII. századi barokk szobraival.

Kościół Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny A niemodlini templom keletelt, gótikus stílusú, barokk átalakítással.

A templomot északról és keletről a XVIII. századból való téglafal övezi kőpótlással. A templom melletti téren található műemlék lámpa a XX. század elejéről való.

A szentélyben található főoltáron Boldogságos Szűz Mária mennybevétele oltárkép található, régensi, rokokó részletekkel, és Szent Péter és Szent Pál szobrával. A jelenlegi főoltárt 1822-ben alapították. Az alapítója Fryderyk Praschma gróf és Ilgner plébános, valamint részben Joanna Praschma grófnő volt. Az oltár központi eleme a Nagyboldogasszony kép. Ez Guido Reni képének másolata. A düsseldorfi Molitor festette. A Madonnát ábrázolja, aki angyalokkal körülvéve húzza az égbe a grófi család tagjait.

A templom a plébánia székhelye, műemléki védelem alatt áll. o Városfalak A város déli részében fennmaradtak a városfalak maradványai. A falakat a XV. században építették. Eredetileg két kapuja volt: az Opolei és a Nysai kapu. A falak nagy részét 1860-ban bontották el. Fennmaradtak a lövészek folyosóinak maradványai. Műemléki védelem alatt álnnak.

A késő barokk mellékoltárok XVIII. századiak. A baloldalon található dombormű „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél” valamint Szent Anna és Joákim szobrai láthatók. A jobboldali oltáron lévő dombormű Krisztus keresztre feszítése valamint Szent Mária Magdolna és a százados szobrai vannak.

o Arzenál (arsenał) A fegyvártár (ul. Bohaterów Powstań Śląskich 7) a XVII. században épült, műemlékileg védett. o Lakóházak Az ul. Bohaterów Powstań Śląskich 3, 5, 10, 11, 13, 18 mentén sorakozó lakóházak a XVIII. századtól a XX. századig épültek.

A déli kápolnában lévő faragott akantuszos díszítésű régensi oltár valamint a baloldali Szent Antal és a középső Jeromos valamint a jobboldali Szent Ferenc szobrai találhatók. Az oltár közepén Szent Anna medicsőülése kép található valamint az ovális kép Szent Apollóniát ábrázolja.

o Fogadó (zajazd) Az egykori vendégfogadó jelenleg lakóház (ul. Brzeska 1) a XIX. század elején épült, a XX. században átépült.

A szomszédos falon lévő Krisztus sírbatétele kép 1800 körül készült.

58

o Az ul. Drzymały 2 alatti ház 1600-ból való, a XX században átépült.

 Niemodlinnal kapcsolatos személyek: o Henryk I. niemodliński

o A Rynek 1, 2, 3, 10, 11, 18, 20, 21, 23, 34, 39, 41, 43, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 53, Rynek / Szewska 1 melletti házak a XVIII. század első fele és a XX. század között épültek, műemléki védelem alatt állnak.

I. Henrik (*1345. körül-†1382. szeptember 14.) – niemodlini és prudniki fejedelem 1362/1365–1382 között (1369-ig bátyjával, Vencellel együtt). ― Henrik Bolesław (Bolko) Pierworodny (Niemodliński) (1293 k.-1362/1365) niemodlini fejedelem és Eufemia Wrocławska három fia közül a legkisebb volt.

 További műemlékek: o

Régi városháza (dawny ratusz), az 51. számú lakóépület a XIX. század elején épült és a a Rynek központi részén állt régi városháza helyén épült. Pincéiben fennmaradt a bölcsőboltozat.

Apja halála után testvéreivel, II. Boleszlóval (†1367/68) és Vencellel (Wacław, †1369) együtt kezdett uralkodni, és az ő haláluk után, 1369-ben kezébe vette a teljes uralmat a niemodlini fejedelemségben. 1370 körül Henrik sikeres egyezményt kötött III. Bolko opolei herceggel és Opolei Lászlóval (Władysław Opolczyk), melyet IV. Károly császár is megerősített 1372 februárjában és márciusában, melynek értelmében a niemodlini herceg utód nélküli halála után hatalma az opolei Piastokra száll. Henrik hosszú vitát folytatott a Przecław z Pogorzeli – Preczlaw von Pogarell (*1310 k.†Otmuchów, 1376. április 5/6.) – wrocławi püspökkel, Jawornik várának elfoglalása miatt, amely 1376-ban a püspök halálával ért véget. Helyettesével, Wacław legnicai herceggel Henrik már megfelelő kapcsolatokat létesített, élete végén az otmuchówi püspökséghez tartozó területen lakva. A település, amelyet kiváltképpen kedvelt, Głogówek volt, melynek 1373-ban városi jogokat adományozott. 1379-ben alapította a társas káptalant is, amelynek ellátásra két falut adományozott.

o Zsidó temető (cmentarz żydowski) A niemodlini zsidó temető (kirkut) az ul. Bohaterów Powstań Śląskich mellett terül el. A XIX. század első felében létesült. A helyi imaház mellett helyezkedett el. A temetőt a XX. század 60as éveiben pusztították el. Jelenleg területén semmilyen síremlék sincs. A területet részben téglafallal vették körül. A temető elpusztult és benőtt.

1365 és 1372 között vette feleségül Katalint, Jan Jindřich Lucemburský (*Prága, 1322. február 22.†Brünn, 1375. november 12.) morva őrgróf és opavai Margit leányát. A házasság azonban gyermektelen maradt, Katalin már 1378-ban elhunyt. Niemodlini Henrik 1382. szeptember 14én halt meg, és hamvait a głogówki Szent Bertalan társasegyház templomában temették el.

o Posta épület: 1894-ben épült a Ryneken.

A niemodlini hercegség Henrik halála után, a korábbi szerződés ellenére, mint megüresedett hűbérbirtokot IV. Vencel vagy Luxemburgi Vencel (németül: Wenzel von Luxemburg), (1361. február 26. – 1419. augusztus 16.) megpróbálta fizetés ellenében átadni a Przemysław I Noszak (cieszyński) (1332-1336 k. - 1410. augusztus 23.) cieszyni hercegnek, ugyanakkor az opolei hercegek ellenállása miatt 1383-ban ettől elállt. Végül a hercegséget Władysław Opolczyk (Głogówek), III. Bolko (Niemodlin) fiai és Henryk VIII Młodszy (Wróbel) (Prudnik) (*1357-1363 k.†Szprotawa, 1397. március 14.) żagani fejedelem között osztották fel.

Főposta épülete

59

o Henryk II. Niemodliński

fejedelem (1571–1586), Lengyelország királya (1576–1586) hadjáratai idején.

Henryk (II) (*1374 k. - †1394. december 22.) 13821394 között címzetes niemodlini és strzeleci fejedelem volt. Ő volt III. Bolko opolei herceg és egy ismeretlen származású Anna harmadik fia. Henrikről nem maradt fenn hír. A herceget egyházi pályára szánták, és a bolognai egyetemen tanult. Jan Długosz szerint Lengyelországba való visszatérése közben, 1394. december 22-én hunyt el. Hamvait bizonyára az opolei Piastok sírhelyén, a ferencesek templomában temették el.

A település első említése azonban 1295-ből való. A Mała Panwia felett átívelő híd 1903-ban épült, miután az előző hidat egy árvíz elsodorta.

Węgry

A II. világháború idején Węgry nem volt hadműveleti terület, de a szovjet hadsereg átvonulása idején és a későbbi fosztogatók miatt több épület leégett, és számos lakos életét vesztette. A német hadsereg fel akarta robbantani a hidat, azonban ez enm sikerült, mert a szovjet csapatok bevonultak a faluba.

A nap vége felé, ráadásul még – Zawadén keresztül – felkerestük a Magyarországról elnevezett Węgry nevű települést.

A 80-as évek végén az autóforgalom növekedése miatt elkerülő út épült. Az elkerülő út északnyugatról kerüli meg a falut. A faluban óvoda, általános iskola, és Önkéntes Tűzoltóság szertára található. Két buszmegálló van itt, amelyről a buszok kapcsolatot létesítenek Opolén keresztül Kluczborkkal és Olesnoval.  A falu műemlékei A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a település műemlékei: o

Szent József plébániatemlom

A Szent József plébániatemlom (kościół parafialny pod wezwaniem św. Józefa) 1938-39 között épült, 1939-ben szentelték fel.

Węgry elhelyezkedése Węgry (mellékneve ném. Wengern) – az Oplei vajdaságban fekvő falu. Az opolei járásban, Turawa nagyközség területén található. A falu a Mała Panwia mellett fekszik, a 45. sz. országos főútvonal közelében, Osowiec falu szomszédságában. Lakóinak száma 2010-ben 979 fő volt.

Szent József plébániatemplom Más műemlékek: o Az első világháborúban elesettek emlékműve, a két világháború között épült, a Szkolna és az Opolei utca sarkán található. A II. világháború után kiegészítő táblán sorolták fel az 1939-1945 között elesett katonák neveit. o Kereszt és kápolna: Szent Orbán, a település patrónusának szobrával. Az emlékmű mellett található, 1837-ben készült.

A település határa A "Węgry" név a magyar telepesekkel kapcsolatos, akik a települést alapították somlyai Báthory (Báthori) István (Szilágysomlyó, 1533. szeptember 27. – Grodnó, 1586. december 12.) erdélyi

o A másik kápolna 1936-1937 között készült.

60

10. nap – 2014. július 21. Zawiercie – Żerkowice – Piaseczno – Morsko (Zamek "Bąkowiec") – Zawiercie (Kościół Świętej Trójcy i Świętego Floriana) Zawiercie Zawiercie – város és nagyközség a Sziléziai vajdaságban, a zawierciei járásban. A felső-sziléziai agglomerációhoz tartozik. A városi jogokat 1915-ben kapta meg. 2012. december 31-én 51 688 lakosa volt. A város területe 85,25 km². Tengerszint feletti magassága 300-400 m.

A várost számos olyan helységből áll, melyeket az egykori történelmi dokumentumok önálló településként említettek. Jan Długosz 1470-1480 közötti Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis című művében olyan falvakat sorol fel, amelyek a városiasodás során a város részei lettek, mint például Kromołówot Cromolow, Żerkowicét Zirkowycze, Bzówot Bzow, Karlint Carlyn, Łośnicét Losznycze, Blanowicét pedig Bylanowycze formában.

A város a történelmi Kis-Lengyelország területén fekszik, szokás szerint a Dąbrowski-vidékhez számítják, a Dąbrowa Górnicza avagy a Będzin közelsége miatt, amely jelentős ipari fejlődést eredményezett, mely nagymértékben a Varsó-Bécs vasútvonal közelségének köszönhető.

1612-ben a település lengyel nevét említi Walenty Roździeński a sziléziai kohászatról írt ólengyel költeményében: Officina ferraria, abo huta i warstat z kuźniami szlachetnego dzieła żelaznego fragment opisujący bogactwa naturalne Śląska

A város 1975–1998 között közigazgatásilag a Katowicei vajdasághoz tartozott.

Walenty Roździeński

Fekvése

„Tych to kuźnic było sześć porząd zbudowano We mrzygłodzkim imieniu, które nazywano Niweckimi: leżą trzy z nich na czarnej strudze Przy pileckiej - co idzie do Siewiora - drodze. Krzemienną tę nazwano, co Siewiora bliższa, Za nią leży w ćwierć mili ze wszech tych nastarsza Wargulowska kuźnica - tak jako udająKtórą też i niwecką drudzy nazywają. Trzecia z nich niklasowska wyszej tamże leży, Przez którą prawie środkiem droga z Piłce bieży, A po drugiej zaś stronie są na Warcie rzece Zasadzone z liczby tych drugie trzy kuźnice. Od góry pod Zawierciem nicowska jest pierwsza Z tych trzech kuźnic - tak jako udają - nastarsza. Pod nią jest Marcisowska, trzecia od tej w mili Była, którą Zawadką pospolicie zwali.”

Zawiercie a Krakkó-Częstochowai Fennsík középső részén fekszik, a Warta forrásánál, amely a Kromołów kerületben található. Nehézipar (vashuta), üvegipar (kristályt gyártó üveghuta) és öntöde (vasöntöde) valamint a közelmúltig a textilipar található a városban. Zawiercie alatt ólom, cink és ezüst rétegek találhatók, melyeket nem termelték még ki. Egykor vasércet és barnaszenet is bányásztak itt. Zawiercie a „Jura kapuja”-ként nevezetes, a Krakkó-Częstochowai Fennsík felé irányuló számos tutistaút kiindulópontja. Szomszédos települések: Kroczyce, Łazy, Myszków, Ogrodzieniec, Poręba, Włodowice.  A város elnevezése

 A település története

A XV. századtól lejegyzett Zawiercie név a za Wartą előljárós kifejezésből származik vagy a Warta folyó mellett fekvő települést jelent. A folyó forrása éppen Kromołówban található, amely egykor önálló település volt, jelenleg meg Zawiercie egyik kerülete.

 A középkorban A XII. században a mai város területén Kromołów falu létezett (Zawiercie jelenlegi kerülete). A XIV. században a Krakkó-Poznań közötti kereskedelmi út haladt itt. Zawiercie város története 1431-ig nyúlik vissza, amikor az V. Boleszló opolei herceg földet adományozott és engedélyt adott kocsma építésére Mikołaj Czenarnak, Zawiercie neve először szerepel dokumentumban.

Zawiercie jelenlegi kerületeinek egyikét első ízben 1220-ban említették, amikor Iwo Odrowąż krakkói püpök dokumentumában magán falujaként említi Zirkowycze ólengyel formában Żerkowice kerületét.

61

A XV. században fejlődött a vaskohászat. A XVXIX század között Zawierciének több birtokosa is volt. A XIX. és XX. század fordulóján két neve is volt: Zawiercie Duże – a Porębába vezető út körül terült el és Zawiercie Małe – a Warta jobb oldalán feküdt a Marciszówba vezető út mellett.

Ezt a tervet Anglia és Ausztria ellenezte. A pártok a lengyel–szász kérdésben oly mereven álltak egymással szemben hogy 1814 decemberében úgy tűnt, újabb európai háború törhet ki. Talleyrand csodált ügyességével egymásnak uszította az ellenfeleket, s 1815. január 3-án titkos szövetséget hozott létre Anglia, Ausztria és Franciaország között, mely szövetség Poroszország és Oroszország lengyel–szász tervei ellen irányult. Már a haditerveken is dolgoztak. Azonban Metternich minden lehetségest megtett, hogy az ellentéteket kiegyenlítse, és a békét fenntartsa.

Közigazgatás szempontjából Zawiercie Małe falu volt, és Kromołów nagyközséghez tartozott. Zawierciében a közigazgatási funkciókat soltészek látták el nagyközségi önkormányzat keretében. A város legrégebbi kerülete Kromołów a Warta folyó forrásával, amelyről az első írásos említés 1193-ból való. 1651-ben az ottani templom az ariánusok kezére került. Ez a kerület legnagyobb fejlődését 1831-1860 között élte át a benne lakó posztókészítők és vászonszövők ügyével kapcsolatban. Lengyelország III. felosztása után a jelenlegi Zawiercie területei a porosz Új-Szilézia (Nowy Śląsk) tartomány részei lettek.

A VII. franciaellenes koalíciót végül csak Bonaparte Napóleon száz napos visszatérése mentette meg a teljes széteséstől és egymás elleni háborútól. Poroszország megelégedett Szászországnak kevésbé népes (közel 1 millió lakossal bíró) északi részével, és hozzájárult, hogy a Szászország többi része, mint Szász Királyság továbbra is a Wettin-dinasztia jogara alatt maradjon. Természetesen I. Frigyes Ágost szász király e megoldást sem helyeselte, és csak kemény ellenállás után egyezett bele (1815. május 18.). A Varsói Hercegséget is több részre osztották: a nyugati részt (Nagy-Lengyelországot) Thorn (Toruń) városával együtt a Porosz Királyságnak engedték át (Poseni Nagyhercegség); a többi pedig a lengyel királyi címmel együtt az Orosz Birodalomra szállt (Kongresszusi Lengyelország).

 Orosz befolyás alatt A bécsi kongresszus 1814–1815-ben Bécsben az osztrák államkancellár, Metternich vezetésével, valamennyi európai állam (a Török Birodalom kivételével) részvételével megtartott nemzetközi kongresszus, amelynek célja Európának a napóleoni háborúk utáni rendezése volt. ― Előzmények

Az erről szóló szerződéseket, valamint a parányi Krakkói Köztársaság semleges jogállását meghatározó szerződést, 1815. május 3-án írták alá a nagyhatalmak.

Az első (1814. május 30-án kötött) párizsi békeszerződés utolsó cikkének értelmében mindazon hatalmak, melyek az I. Napóleon császár ellen folytatott háborúkban részt vettek, a politikai és területi viszonyok rendezése végett Bécsbe küldték követeiket a kongresszusra, mely 1814 szeptemberében nyílt meg. Személyesen megjelentek Oroszország, Poroszország, Bajorország és Württemberg uralkodói. Ausztriát Metternich herceg és Friedrich von Gentz főtanácsadó képviselték; az Orosz Birodalmat Nesselrode gróf és Andrej Razumovszkij herceg; Nagy-Britanniát Castlereagh lord, külügyminiszter, később Wellington hercege; a Porosz Királyságot Karl August von Hardenberg herceg, államminiszter és Wilhelm von Humboldt; Franciaországot pedig Talleyrand képviselte. ― A kongresszus célja Két fő feladat várt megoldásra: az európai államrendszer és a politika egyensúly helyreállítása, valamint Németország belső viszonyainak rendezése. Nehézséget főképp a lengyel kérdés okozott: a Porosz Királyság lengyel birtokrészeiről csak Szászország birtokáért akart lemondani, s ezzel a szász, illetőleg a német kérdés állt összefüggésben; Sándor cár pedig magának követelte a Varsói Hercegséget, hogy abból orosz cári védnökség alatt álló Lengyel Királyságot alakíthasson.

Lengyelország felosztása a bécsi kongresszus után, 1815-ben A bécsi kongresszus után, 1815-1915 között Zawiercie az Orosz Birodalmon belül a Lengyel Királysághoz tartozott. 1867-1914 között az orosz táborhoz tartozott a Piotrków Trybunalski székhelyű kormányzóság będzini járásában.

62

Zawiercie fejlődése elválaszthatatlanul összekapcsolódott a városon átvezető Varsó-Bécs Vasúttal valamint a szilárd burkolatú úthálózat kiépítésével. 1847. december 1-jén Zawiercién első ízben haladt át vonat. Ebből következően megnyílt a Częstochowából Ząbkowicéig tervezett egyvágányú vasútvonal forgalma. A kétvágányú vasúti forgalom Koluszkiból Ząbkowicéig 1881ben indult meg. Ez a személy és áruforgalom fejlődését eredményezte. Az állomás és a II. osztályú pályaudvar 1890-ben nyílt meg, és 1914 áprilisában zajlott le a jelenlegi vasúti pályaudvar használatbavételi eljárása. Zawiercién átvezető vasútvonal volt az egyik kiváltó oka, amely a Ginsberg berlini zsidókat a Pławner házaspár Żarkiban, 1833-ban működő pamutfonójának megvásárlását eredményezte. A Ginsberg testvérek üzemeinek építésével és átépítésével egyidejűleg 1875-ben helyezték üzembe Zawierciében Carl Brauss műgyapjú gyárát.

megszállt területeire utaztak élelmiszervásárlás céljából, amely ott sokkal olcsóbb volt, mint a megszállt német területeken.

Zawiercie fejlődésében a „Ernest Erbe”, „Ferrum”, „Ułan”, „Sambor i Krawczyk”, „Poręba” fémfeldolgozó üzemek és vállalatok is szerepet játszottak. Zawiercie környékén működtek a „Liniarnia”, „Jan Mecner”, Fabryka Opakowań Blaszanych, „Suchy Element Elektryczny” üzemek és 1901-ben adték át a Huta Zawiercie kohót (jelenleg CMC Zawiercie S.A., amely az amerikai Commercial Metals Company része). Érdekesség, hogy egyetlen üzem és gyár sem települt a VarsóBécs Vasút közelébe, kiszolgálásukat mellékvágányokkal oldották meg.

1928-tól itt tevékenykedett Władysław Gomułka (Białobrzegi, 1905. február 6. – KonstancinJeziorna, 1982. szeptember 1.) lengyel kommunista vezető is, akinek eredeti foglalkozása lakatos volt. 1922-ben kapcsolódott be a szakszervezeti munkába, aktivista lett. Ennek egyenes következménye volt, hogy 1926-ban belépett az akkor illegális lengyelországi Kommunista Pártba. Władysław Gomułka a lengyel történelem egyik meghatározó alakja a második világháború és a Szolidaritás szakszervezet létrejötte közötti időszakban. Nevéhez fűződik az 1956-os lengyel felkelés, de az 1970-es gdański mészárlás is.

 A II. Lengyel Köztársaság idején Zawiercie fejlődését 1919-1939 között a következő kérdések határozták meg: a közigazgatási szervek működése, tulajdonképpen a kommunális és megbízott alapok birtokainak gazdálkodása, a gyárak és vállalatok működése, a munkanélküliség problémái, a lakásügyek valamint a lakosság nehéz életfeltételeinek enyhítése véljából a közigazgatási hatóságok működése. Továbbra is ugyanakkor iparosodott város és az akkori válságot úgy-ahogy átélő város a „Zawiercie miasto wymarłe” = „Zawiercie a kihalt város” nevet kapta. Ebből kifolyóan a városban erősödött a kommunista befolyás (pl. az 1928-as választások során a kommunista listák 24,6 % szavazatot kaptak, míg a PPS mindössze 7,8 %-ot).

Zawiercie területén barnaszén bánya és vasérc bánya működik. TAZ 1 Igazgatótanácsának 1878. augusztusi ülése után, hozzákezdtek az Osiedle robotnicze TAZ (Towarzystwa Akcyjnego Zawiercie) munkás lakótelep építéséhez. Ebben az időben több iskola, kápolna, templomocska is épült (köztük a „Péter” és „Pál” templom) valamint papkok létesültek.

1924-ben állították fel a zawiercei avangélikusaugusburgi plébániát. A zawierciei járás 1927-es megalakulása némi élénkülést hozott a város életébe, főleg kulturális téren, és a Chór Towarzystwo Śpiewacze „Lira” ügyében. 1930. április 18-án zajlott le az ún. „Véres Péntek”. Munkanélküliek csoportja gyűlt össze Zawiercie Részvénytársaság fonógyára melletti Nép Ház (Dom Ludowy) előtt, név szerint kifizetni a segélyeket. A kifizetés meghiúsulása után fegyveres utcai harcok robbantak ki a rendőrséggel, melyben 3,5 ezer ember vett részt. Barikádokat építettek. Három személy elesett.

1893-ból származik az első tudósítás a Lengyel Szocialista Párt zawiercei alapszervezetének működéséről. 1894-ben a zawiercei szövőgyárban szervezték a Kongresszusi Királyság első sztrájkjainak egyikét, melyet néhányszáz munkás elbocsátása után Wolbrom és Miechów környékéről hozot sztrájktörőkkel vertek le. Zawiercie városi jogát 1915. július 1-jén nyerte el. Ebből kifolyóan kialakultak a kerületek: Kromołów, Blanowice, Bzów, Żerkowice, Kądzielów, Zuzanka, Argentyna; a lakótelepek: Żabki, Marciszów, Stawki, Centrum, Warty, Dąbrowica, Ręby, Kosowska Niwa; és a bírói falvak: Karlin, Łośnice, Pomrożyce, Skarżyce.

1936-tól fokozatosan javult a pénzügyi helyzet és a zawierciei vállalatok foglalkoztatási lehetőségei.  A II. világháború idején és a háború után 1939-ben Zawiercie a III. Birodalomhoz került (a Sziléziai tartomny Opolei kormányzósgában) és 1941-ben a Warthenau náci nevet kapta.

Az I. világháború időszakában Zawierciében megnőtt a munkanélküliség, a TAZ vállalat kisebb nehézségei miatt és bezárt a Huldczyński huta is. Zawiercie lakói az osztrák-magyar monarchia

A II. világháború utáni időszak a város fejlődésének korszaka. 1945 áprilisában és májusában megkezdték működésüket a „Poręba” és a „Ferrum” gyárak.

63

1945 júniusában újra beindult az Üveghuta (Huta Szkła), 1945 februárjában beindult a „Zawiercie” kohó. A nehéz fizetési és közállátási helyzet hátterében néhány zawiercei és környékbeli üzemben 1945–1947 között sztrájkok zajlottak. A legnagyobb százalékban a „Zawiercie” kohóban 1947-ben sztrájkoltak. A XX. század 90-es éveiben a nehéz foglalkoztatási és lakásproblémák elmélyültek. Megszűntek a kommunális és üzemi építkezések. A zawiercei „Hutnik” Lakásszövetkezetnek a város költségvetéséből pénzügyi eszközöket adott át az infrastruktúra megvalósításáért és az „Argentyna” lakótelep területéenk hasznosításáért. Megkezdődött a „Kosowska Niwa” beruházási feladat megvalósítása. 1998-ban lakássá alakították az ul. Rataja melletti szállodát. A XX. század 90-es éveiben a városi hatóság két lakóépület építésébe kezdett az ul. Dojazd mellett. 1994-ben adták át a Telekomunikacji Polskiej S.A. tömbjét.

Kolegiata p.w. św. Apostołów Piotra i Pawła w Zawierciu 1997. június 22-én, a templomtéren felavatták II. János Pál pápa emlékművét. Az emlékmű Ryszard Kaczor műve. 2009. június 29-én a templomot basilica minor (lat. 'kisebb bazilika') rangra emelték. 2009. október 18-án, szentmise keretében hírdették ki ezt a vatikáni határozatot. Az ünnepséget Józef Kowalczy érsek, Lengyelország pápai nunciusa vezette.

2001-ben adták át a Wierzbowa és Blanowska utcák közelében elhelyezkedő sportcsarnokot. 1989-ben kezdetét vette a gazdasági átalakulás és a rendszerváltás. 1995. december 27-én a „Zawiercie” kohó az Államkincstár egyszemélyes részvénytársaságává alakult át. A XX. század 80-as éveiben átalakultak a különböző cégek és vállalatok is, mint pl. a „Awbud”, „Bodeko”, „Królmet”, „SzczęsnyZjawiony”. Ugyanakkor a vállalatok és üzemek átalakulásával csökkent a foglalkoztatási ráta is. 1998-tól a város a zawierciei járás székhelye. 2002. évi adatok szerint a mezőgazdasági célú területek aránya 59%, az erdőterületeké 20%.  A város műemlékei o

Kolegiata p.w. św. Apostołów Piotra i Pawła w Zawierciu

A Zawierce központjában álló Szent Péter és Szent Pál apostolok nevét viselő neogótikus társas bazilika 1896-ból való, műeléki védelem alatt áll. A vöröstéglából falazott templom 1896-1903 között épült latin kereszt alakú alapterületen. Öt tornya van, melyből a két legnagyobb a főhomlokzatnál magasodik.

A basilica minor Zawiercében o Stanisław Szymański élete és villája

A templom belsejében boltozatot alátámasztó nyolc pillér található, amely a templomot három hajóra osztják. Körötte galériák vannak. A főbejáratnál található rózsaablakon kívül szép kőmérműves üvegablakai vannak.

Stanisław Szymański (*Kalisz, 1862.-†Varsó, 1944. április 23.) – a "Zawiercie" Részvénytársaság gyárának főigazgatója, iparos, társadalmi-oktatásikultúrális aktivista, filantróp volt. Stanisław Szymański magánéletéről kevés információt jegyeztek le. 1862-ben Kaliszban született. Tanulmányait Németországban végezte, melyet a Szentpétervári Műszaki Intézetben fejezett be. Mérnök lett. Tanulmányai befejezése után Varsóba költözött.

1904-ben a templom melletti téren Szeplőtelenül Fogant Istenanya szobra állt. A plébániatemplomot 1992. december 27-én Stanisław Nowak érsek társas egyház rangjára emelte és megalapította a Zawierciańsko – Żarecka Társaskáptalant.

64

Zawiercie városi jogának elnyerése után, 1915-ben Szymański megkezdte politikai tevékenységét az önkormányzati szinten. Ez év áprilisában a Zawierciei Városi Tanács elnökévé nevezték ki, és ezt a tisztséget két ülésszakon keresztül töltötte be, és tagja volt a városi vezetőségnek is. Szymański a Kereszténydemokrata Párt tagja volt – Partia Chrześcijańsko-Demokratyczna (Ch.D.) –, amelynek aktív tagja volt a régióban és nagy befolyással volt a párt fővárosi központi vezetőségére. Szymański 1931-ben elhagyta a várost és Varsóba költözött. További sorsa és tevékenysége nem ismert. Utolsó hír róla, hogy 1944. április 23-án hunyt el. A varsói Powązkowski temetőben (Cmentarz Powązkowski) temették el.

Stanisław Szymański Feleségével együtt Zawierciébe költöztek át még 1895 előtt. Ekkoriban kezdte meg villájának építését (lengyelül: „Pałacyk Szymańskiego”) az akkori ulica Franciszka Szymańskiego 2. alatt. Ezzel a varsói Hugon Kudera építészt bízta meg.

 Szymański villa Pałacyk Szymańskiego () Stanisław Szymański, a TAZ igazgatójának villája 1897-ből való, a TAZ munkás lakótelep szerves része. Az épületet a varsói Hugo Kudera építészmérnök tervezte. 1991. július 10-én Szymański villáját műemléki védelem alá helyezték.

Néhány évvel később, 1901-ben a Zawierciei Kölcsönös Takarék Társaság (Towarzystwo Pożyczkowo-Oszczędnościowe) Felügyelő Tanácsának elnökévé választották meg. 1907-ben Szymańskit a Towarzystwo Akcyjne "Zawiercie" (TAZ) Zawiercie Dużéban lévő legnagyobb gyárának főigazgatójává nevezték ki, és ezt az állást 1931. évi távozásáig töltötte be. 1907 decemberében a TAZ munkásai gyerekei számára épített iskola igazgatója és a pedagógiai tanácsának vezetője lett. Ezeken kívül a Magán Fiúgimnázium Szülői Munkaközösségének (Koło Opiekuńcze Rodziców) elnöke (1916), a Żeńskie Seminarium Nauczycielskie (Tanárnőképző Szeminárium) elnöke (1916), és a zawierciei Iskolai Felügyelet Önkormányzati Szervezetének (Samorządowy Organ Dozoru Szkolnego) elnöke (1919-1931) lett, ez utóbbi feladata volt a város területén lévő valamennyi iskola felügyelete felekezetre való tekintet nélkül.

Szymański villa – Pałacyk Szymańskiego A villa téglából épült kő alapokon. Az épült mellett gyepes aluljáró található. Az épületet Kudera irodájában tervezett angolpark veszi körül. A park területén keresztülfolyó Młynówka patak szép tórendszert alkot. A villa mellett volt a park bejárata díszes kapuval, amely a II. világháború után pusztult el. Az 1939-től elhanyagolt parkot a háború után az Államkincstár vette át, és városi parkot alakított ki. A villában jelenleg a Városi Közkönyvtár, a Városi Múzeális Szoba, a Társadalmi Zenei Otthon és a Klub Novum székhelyei működnek. o TAZ munkáslakótelep (Osiedle robotnicze TAZ)

Stanisław Szymański 1910 júniusában a Lengyel Honismereti Társaság első szakosztályának élére állt Zawierciében, részt vett annak megalapításában, ugyanakkor 1927-ben az Ogrodzienieci Vár Romjai és a Zawierciei Járás Múltbeli Műemlékei Védelmi Körének elnöke lett.

A TAZ (Towarzystwa Akcyjnego Zawiercie) munkáslakótelepe Zewiercie legértékesebb műemlékeinek egyike.

65

A lakótelepet a XIX. században alapították az Adolf és Bernard Ginsberg berlini bankár testvérek által 1833-ban alapított „Zawiercie” Részvénytársaság ma már nem működő pamutfonodája mellett. Ez volt az első egészében szervezett többcsaládos épületekből álló lakótelep Zawierciében. A XIX. és XX. század fordulóján létesítették.

A lakótelep elhelyezkedése műholdas felvételen Az építési munkálatok megkedése előtt az igazgatóság ülésén, meghatározták a lakóépületek helyét, felosztották az utcákat és tereket, valamint a melléképületek és gazdasági épületek területét az összes ház mellett. Ebben az évben kezdődött meg az első ház építése a hivatalnokok és munkások számára. Ekkor kezdődött a munkás lakótelep építése. 1894-ig 53 falazott ház és 14 faház épült fel. 1897-ig felépült a következő 3 falazott ház és 2 faház.

A lakótelep maradványai A lakóházakon kívül a munkásoknak 30 férőhelyes kórházat, orvosi házat és rendelőt, mosodát, fürdőt, népházat, pékséget, iskolát és vigadót építettek. A lakótelephez tartozott Stanisław Szymański villája valamint a Szent Péter és Szent Pál apostolok római katolikus templom és az evangélikus templom (jelenleg kisipari céhek háza). A lakótelep bizonyára prpsz mintára készült, kiemelkedő értéke van. A Lengyel Népköztársaság idején lepusztult, ennek ellenére fontos példája a várostervezésnek. Jelenleg műemléki védelem alatt áll.

1899. október 29-én a zawierciei evangélikus egyházközség felavatta az evangélikus-augsburgi templomát. 1901-ben megnyílt a TAZ munkás tisztviselőinek alapja az ul. Fabryczna melletti épületben, 1907-ben pedig megnílt a 2. sz. Általános Iskola (jelenleg 2. számú Gimnázium).

Gimnazjum nr 2 im. Stanisława Szymańskiego (Szkoła Towarzystwa Akcyjnego), Zawiercie – 1917-ben, archív felvétel

A lakótelep részlete napjainkban  A munkás lakótelep története 1878. június és július fordulóján a TAZ vezetősége tárgyalásokat kezdett a leendő lakótelep területének megvásárlása ügyében. 1879-ben vásárolta meg azt 8700 rubelért Zygmunt Pringsheim bankártól a július 23-i közjegyzői okirat alapján, melyet Józef Zborowski częstochowai jegyző augusztus 4-én írt alá. A lakótelep a Varsó-Bécs Vasút és a gyár között terült el. Északról és kelet felől a kromołówi földbirtokok határolták, délen a Warta árterülete választotta el Zawiercie Małe teleptől. Az építkezés első szakaszában 3 párhuzamos fő sétányt tűztek ki: Pierwsza Aleja (Fabryczna), Druga Aleja (Konopacka), Trzecia Aleja (F. Szymańskiego).

A 2. számú Gimnázium napjainkban

66

 A város közigazgatási felosztása

1908-1910 között felépültek a lakótelep keleti részében álló házak a Népház (Dom Ludowy) körül, melyeket 1910-ben adtak át használatra. 1938 körül a TAZ munkás lakótelephez 80 ház tartozott, és 867 személy lakott bennük.

Zawiercie a Városi Tanács 2010. évi határozatával 11 nagy kerületre (különösen lakótelepek) valamint 4 bírói falura oszlik.  Kerületek:

A háború után a munkás lakótelep környezete a város féktelen átépítése következtében jelentős mértékben megváltozott. 1957. november 24-én adták át a Cech Rzemiosł Różnych székházát, romjaiból újjáépítették a II. világháború során elpsuztult evangélikus templomot.

― Dzielnica Żabki; lakótelepek: Piłsudskiego, Zuzanka, Argentyna valamint Osiedle robotnicze TAZ ― Dzielnica Przyjaźń; Miodowa lakótelep ― Dzielnica Borowe Pole; Stawki lakótelep

A legnagyobb változás 1950-1970 között ment végbe, kiszárították a Warta árterét és átépítették a városi park déli részét, délen (ul. F. Szymańskiego) és keleten (ul. S. Moniuszki) emeletes lakóházak épültek.

― Dzielnica Marciszów; Kosowska Niwa lakótelep Továbbá: Centrum, Stary Rynek, Warty, Kromołów, Blanowice, Bzów, Żerkowice

A XX. század 90-es éveinek végén néhány lakóház épült az ul. Bohaterów Westerplatte keleti végén, új lakóházak építése során.

 Bírói falvak: Sołectwo Łośnice, Sołectwo Skarżyce, Sołectwo Pomrożyce és Sołectwo Karlin.

o Zsidó temető Zawiercie-Kromołówban

1975–1982 között, mint kerület a város része volt Poręba város is.

A XVIII. században alapították, és 0,5 ha területet foglal magába, melyen közel 920 síremlék maradt fenn (melyből a legrégebbi a XVIII. század első feléből való) valamint a ravatalozó ház. A sírfeliratok héber, zsidó és lengyel nyelvűek. A temető a ul. Piaskowa 32. mellett található. A temető a köztemető mellett található, fallal körülvett.

 Közlekedés o Közutak: ― 78. számú országos főút: Chałupki – Wodzisław Śląski – Gliwice – Zawiercie – Chmielnik, ― 791. számú vajdasági út: Trzebinia – Zawiercie – Myszków valamint

o Zsidó temető Zawierciében Ezt 1911-ben alapították és 0,6 ha területű. Napjainkig fennmaradt a ravatalozó, a helyiség a halottaskocsival és közel kétszáz síremlék. A temető az ul. Daszyńskiego mellett található (egykor Dzierżyński utca).

― 796. számú vajdasági út: Zawiercie – Dąbrowa Górnicza. o Vasutak: Zawiercién vezetnek vasútvonalak:

o Régi zsinagóga 1880-ból

keresztül

a

következő

A zawierziciei zsinagóga (ulica Marszałkowska 41) 1880-ban épült. A II. világháború idején a hitleristák a zsinagógát elpusztították.

― nr 1 (Warszawa Centralna – Katowice) és nr 4 (Grodzisk Mazowiecki Zawiercie) utas és áruforgalommal,

A háború után a zsinagóga épületét többször átépítették, melynek következtében elvesztette eredeti kinézetét.

― nr 182 (Tarnowskie Góry - Zawiercie) csak áruforgalom a Zawiercie – Pyrzowice szakaszon, utasforgalmat tervezik.

A zsinagóga épületében sokáig bolt üzemelt, többek között RTV és AGD. Jelenleg elhagyatottan és lerobbant állapotban található, ugyanakkor Ariel Yahalomi, Zawiercie egykori zsidó lakója és a Katowicei Zsidó Hitközség tervbe vette az épület felújítását és múzeumot rendeznek be benne. Jelenleg a használatbavételi eljárás van folyamatban. A zsinagóga épületét négyszög alapterületen építették. A nyugati részében volt a tornác, melyről be lehetett menni a tágas, nagy imaterembe. Az épület jelenleg elvesztette eredeti külső és belső formáját, azonban megtartotta szentimentális értékét.

Zawiercie vasútállomása

67

A város fejlődése elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Varsó-Bécs közötti vasútvonal építésével. A városban két vasútállomás található: Zawiercie helyi és távolsági vonatokat szolgál ki (a nemzetközi forgalomban Budapest, Pozsony, Bécs irányába), valamint a Zawiercie Borowe Pole csak helyi utasforgalmat bonyolít a Częstochowa – Gliwice vonalszakaszon.

A Huta Szkła "Zawiercie" Sp. z o.o. a legismertebb és legmegbecsültebb lengyel kristályüveg gyártók egyike, melynek kezdetei 1884-re nyúlnak vissza, amikor ezt „S. Reich és Társa” cég vette át, kialakítva az akkori idők modern ipari üzemét. A huta termékei ismertek és nagyrabecsültek voltak már a XIX. és XX. század fordulóján is a Lengyel Királyságban, és a határozokon túl is. 1986-tól a Huta kizárólag kristályüvegeket gyárt. Az új tulajdonos, aki 2009 májusában megvásárolta a hutát, megkezdte a szerkezetváltási eljárást. A gazdag, több évtizedes hagyomnyokon alapuló egyedi kristály termékeket gyártanak.

 Autóbuszok: A városi közlekedést a ZKM Zawiercie bonyolítja 11 városi és külvárosi vonalon keresztül. Ezen kívül Zawiercién keresztül több magán közlekedési vállalat, mint pl. a Gonpol vagy Unimetal által működtetett autóbusz és minibusz vonal is vezet. Zawiercie kiváló autóbusz kapcsolatokkal rendelkezik többek között Krakkó, Katowice, Częstochowa, Olkusz és Myszków irányában. o Üveghuta A zawierciei Üveghuta (Huta szkła) 1884 előtt létesült, amikor ezt a kis üzemet a Reichék vették át. Ettől a pillanattól fogva a huta dinamikusan fejlődött, mindenekelőtt világító üveget gyártva, majd kristályüveget. A gyors fejlődésre nagy hatással volt Zawiercie Varsó-Bécs Vasút melletti fekvése valamint a gyártmányok kiváló minősége. Az üzem mai napig is folyamatosan termel. A létesítményt 2010. november 4-én bekapcsolták a Sziléziai Vajdaság Technikai Műemlékek Útvonalába. Az üveggyártás folyamata megtekinthető. Az üzem területén kisebb Múzeális Szoba működik, melyben a huta története és a termékek kerültek kiállításra.

Huta Szkła Zawiercie Sp. z o.o. ul.Towarowa 18, 42-400 Zawiercie, Polska, tel.: + 48 32 672 16 41, e-mail: [email protected]

Żerkowice Żerkowice Zawiercie egyik kerülete, urbanisztikailag nincs kapcsolata a város központjával. A település első írásos említése Iwo Odrowąż krakkói püspök 1220-es dokumentumából való, melyben a települést ólengyel formában, Zirkowycze néven említik. Jan Długosz a település nevét Zirkowicze néven említi, a kromołowi plébániához tartozik.

A zawierciei üveghuta Huta Szkła "Zawiercie" (egykor "Huta Szkła w Zawierciu") a kristályüveg gyártásáról ismert. A gyár háztáji gazdaság üvegtermékeit, gasztronómiai felszereléseket és dekorációs tárgyakat gyárt. A huta által készített üvegtárgyak: automatikusan fozmázott, kézzel dízített kristálypoharak és kristályüvegek, illetve fújt, kézzel formázott kristály termékek valamint kézzel félautomatikusan préselt üvegtermékek.

68

Piaseczno

Egyes vélemények szerint Dupice falu nevét névadójáról, „Dupa” (Jacobs Dupa) személyről kapta.

A 87 lakosú Piaseczno település Zawierciétől északkeletre fekszik, a zawierciei járásban lévő Kroczyce nagyközségben, a Sziléziai vajdaságban. A település területe 356,7 ha.

Más névmagyarázatok szerint a XIX. századig dupiceként neveztek több barlangot és sziklát. Ez a név az ősszláv „dup” szóból ered, melynek jelentése: sziklaüregek vagy bemélyedések.

 Fekvése

A források szerint a XIV. században Dupice a Lis lovagi nemzetség magántulajdona volt, 1581-ben 3 paraszti jobbánytelket, 1 bérlőt és 1 bérbeadót jegyeztek le itt. A következő történeti említés Piaseczno faluval kapcsolatban a XVIII. századból való, melyek arról szólnak, hogy a Dupicéhez (Piaseczno) tartozó birtokok Husiatyn Kalinowskiból való Ignacy lelówi sztaroszta magántulajdona. 1827-ből való információk arról szólnak, hogy ebben az időben a falu fokozatosan benépesül, a lakosok száma 95 főt ér el, ugyanakkor száz évvel később, 1927-ben 15 háza van, de a lakosok számáról nincs információ ebből az időszakból.

Piaseczno műholdas képe

A II. világháború idején tankelhárító árkokat ástak az akkori lengyel-német határ mentén. Ezek a német hadseregbe besorozott lengyelek munkájának köszönhetően elkészültek. Piaseczno a határ mellett feküdt, a lengyel oldalon.

 A település története Piaseczno (egykori Dupice) település valószínűleg jóval korábban fennállt, mint ahogy arról a történeti források megemlékeznek. A források szerint Dupice falu 1421-ben fennállt, néhány forrás szerint 1366-ban Prandota z Koziegłów alapította. A Piaseczno név 1928-ból származik.

Kromołów ugyanakkor a német oldalon feküdt, a háború idején hetente tartottak ott vásárt, a vásáron a környékbeli falvak lakói különböző termékekkel tudtak kereskedni, vagy meg tudták venni azt, amire éppen szükségük volt.

A Piasecznoban található Jaskinia Okiennik barlangban és a Jaskinia Dziadowa Skale barlangban megtalálták a neandervölgyi ember (Homo sapiens neanderthalensis) ittlétének nyomait, melyről az ott talált eszközök tanúskodnak (kovakő- és csonteszközök, i.e. 90-40 ezer éve). A mai ember jelenlétét a paleolitikus felső- és utolsó szakaszára (40-12 ezer éve) keltezik.

Piaseczno lakói ahhoz, hogy kereskedni tudjanak a saját tej, vaj, tojás és egyéb terményeikkel a kromołówi vásáron, kénytelenek voltak átkelni a határon, ami nem volt könnyű. Régiek arra emlékeznek, hogy ahhoz, hogy az engedélyt megkapják, feketén főzött pálinkával kellett megvesztegetni a határőröket.

Az Okiennik Duży szikla tövében A kereskedelmi útvonal valószínűleg egykor az Okiennik Duży szikla környékén vezetett keresztül. A szikla tövében

69

 Okiennik Wielki

1958 körül a faluban tűz ütött ki. Egy nap alatt 8 égett le figyelembe véve, hogy 1927-ben éppen 15 háza volt, ez óriási veszteség volt az embereknek. Csak néhány ház kerülte el a csapást. A házakat részben átépítették, a községi hatóság nagymennyiségű téglával segítette a helyi lakosokat. Hozzávetőleg ebben az időben társadalmi összefogással kezdték építeni az iskolát. Az iskola telkét az egyik lakos adta, építőanyagot a nagyközség biztosított. A piasecznoi iskolában 4 osztályt lehetett elvégezni. Amikor az iskola megszűnt, bolt nyílt benne, ebben az időben lakás céljára is szolgált. Később a szegény családok gyermekeinek oázisát alakították ki itt, jelenleg az épület felújítás alatt állt és falusi kultúrterem szerepét tölti be a piasecznoi ifjúság helyi találkozói számára.

Ezen a helyén lévő várról nem szólnak források valamint csak népi hagyományokon alapul, hogy mintha várra hasonlítana. Jelenleg úgy vélik, hogy a XII-XIII században vár állott itt, a sziklák megerősített falak, az ablakos szikla pedig öregtorony volt, a bejárata pedig a sziklába vájt „kürtőn” vezetett keresztül.

1962-ben kiépült az út Piasecznoban. 1976-ban a vízmű építését kezdték meg. Nagy jelentőségű volt a társadalmi részvétel az építési munkáknál. A vízvezetékhálózat kiépítési költsége 1 714 złoty volt, a helyi lakosság hozzájárulása 842 ezer złoty volt.

Okiennik Wielki sziklaalakzata A XIX. század második felében bizonyára még láthatók voltak a falmaradványok a barlangnál meg napjainkig láthatók az emberi kéz alkotta mélyedések az ablakban, melyek alapján feltételezhető, hogy ezen a helyen egykor az egyik oldalról vastag cöpölökből készült fa fal (palánk) állhatott.

1978-83 között aszfaltozták a Skarżyce-Piaseczno közötti utat, megépült a Piaseczno-Lgota Murowana közötti út, 1981-ben pedig modernizálták a villamos hálózatot. Piasecznoban 92 állandó lakos van. A nyári idényben a falu területén jónéhány személy lakik vagy tartózkodik ideiglenesen. Ezek nagymértékben a falu egykori lakói, akik a nyugdíjba vonulásuk után visszatérnek a gyökereikhez. Olyan személyek is vannak, kiknek nincs korábbi kapcsolata a faluval, akik megkedvelték azt.

Az ablak alatt található barlang egyenesen a hasadékra nyílik. Mintegy 60 ezer évvel ezelőtti (középső paleolit) kovaeszközöket találtak benne, Lengyelország legrégebbi lelőhelyeinek egyike. Krukowski szerint a helyi (dubiecki) ipar kovaeszközei voltak, de jelenleg a mikockoprądnicki – Prądnik folyó vidéki – kultúrához sorolják őket.

Lehet, hogy a gazdasági fejlődés a jura körzet természeti környezeti értékeinek kihasználásából adódik, amely lehetőséget biztosít az elnéptelenedő agglomerációból kitelepüléső személyek letelepedésére.  Műemlékei, látnivalói Kisebb keresztekkel megjelölt három síremlék a Piasecznoi erdőben, valószínűleg orosz katonák sírjai. Piasecznoban található: o Jaskinia Wielkanocna (Húsvét-barlang) 12 m mély függőleges kútban kezdődik. Kizárólag alpinista-barlangász eszközökkel közelíthető meg. 70 m hosszú, 16 m mély, függőleges nyílás, a nyílás tengerszint feletti magassága 380 m.

Okiennik Wielki – Nagy Ablak

o Jaskinia Piaskowa

Ennek a barlangnak másik nyílása is van a szikla túloldalán. Ez kisebb átmérője miatt egy soványabb embert is csak nagy nehézséggel enged át. Ezen kívül nehéz meghódítani, sőt még megtalálni is. Feltételezhető, hogy a mélyedés egyben tűzrakó helyként is szolgált.

Függőleges fejlődésű. Hossza 60 méter, a nyílás tengerszint feletti magassága 365 m. o Jaskinia Stefanowa (István-barlang) Hasadék. 42 m hosszú, mélysége 15 m.

70

A menedékhely elég tágas (közel 50 személy kényelmesen elfért benne), világos és száraz. A két nyílásának köszönhetően könnyen átszellőzik. Ezen kívül remek védőfalak és jó kilátás jellemzi. A XIX. században valamilyen kincskereső állítólag aranyrudat talált benne, tehát a szorgalmas kincskeresők az egész kőhalmazt felásták.

Egymillió évvel ezelőtt már a nyéllyuk nélküli balták és csákányok is elterjedtek. (A nyéllyukas csákánybaltákhoz először a fúrónak kellett megjelenni.)  Középső és felső paleolit A középső- és felső-paleolit közti átmenet Európában azonos az aurignaci kultúra megjelenésével, körülbelül 35 000 évvel ezelőttre tehető és 30 000 éve ért véget. Az aurignaci kor a neandervölgyi ember (Homo sapiens neanderthalensis) és a Homo sapiens sapiens együttélésének kora, és ezen ötezer év alatt az előbbiek teljesen eltűntek – vagy kihaltak, vagy beolvadtak (e kérdésben még mindig nagy a vita).

1911-ben a korábban átvágott iszapréteget Kuźniar kutatta. Maximális mélysége meghaladta a 60 cm-t. Egyik 20 cm vastag rétege hamut, faszenet valamint számos cserépedény törmeléket valamint egész vagy összetört túlnyomórészt háziasított állatok csontjait tartalmazta. 1914-ben Stefan Wincenty Krukowski (*Mszczonów, 1890. január 22.-†Varsó, 1982. május 1.) újra átkutatta az iszapréteget, melyben több középkori fazéktöredéket és néhány régi valamint egypár középkori vas terméket talált. Ebben az évben Wiktor Kuźniar (Krakkó, 1879. május 13.-u.o. 1935. augusztus 11.) Włodzimierz Józef Demetrykiewicz professzorral (*Złoczów, 1859. szeptember 9.-†Krakkó, 1937. április 13.) közösen leírást adott a barlangról és az archeológiai tartalmáról. 1921-ben Przypkowski jędrzejówi tanuló a barlangokat felkeresve a felszínről kovaeszközöket gyűjtött, melyeket végül hivatalosan a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) Archenológiai Múzeumának adományozott.

 Alsó és középső paleolit lengyel földön A Lengyelország területén lévő legrégebbi régészeti lelőhelyek az utolsó előtti interglaciális (vagy ritkán jégkorszakköz) végéről valamint az utolsó előtti jégkorszak idejéből származnak. Ezen eljegesedés időszakában, a melegebb szakaszokban érkeztek a lengyel területekre az alsó paleolit népcsoportok. Ezeknek a népcsoportoknak a táborhelyei, sajnos súlyos károkat szenvedtek a kontinentális jégkorszak terjedése során, ezeket feltárták Racibórz Studzienna (egykor Ratibor Süd), Bieńkowice és néhány más Felső-Szilézia területén lévő más településeken.

A Krukowski lelőhelyének teljes leírása pontosan 1939-ben jelent meg. Kuźniar ásatási anyagai a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) Archenológiai Múzeumában 35-54, 1194-1211 szám alatt találhatók.

Ez a népesség a pattintott kova eszközök készítéséhez nagyon primitív technikát alkalmazott, melyeket vakaró és vágó eszközökké alakított át. Ezeken kívül tűzrakó helyek nyomait is ismerjük, amely a tűz használatáról árulkodik.

Még lejjebb kisebb barlang található, melyben csak kötélen lehet lejutni. A bejárati nyílása közel 20 méterrel a föld alatt található. Állítólag rablók kincseit rejtették el benne, kettős vasajtóval elzárva, melyek a hagyomány szerint jelenleg a skarżycei és a kromołówi templomokban találhatók. Ez nem nagy, néhány személy fér csak el benne.

Az utolsó előtti eljegesedés végén jelennek meg a Jura Krakowsko-Wieluńska barlangjainak első lakói. Ilyen állandó táborhelyeket tártak fel a Jaskinia Nietoperzowa (Denevér-barlang) legalsó rétegeiben Jerzmanowice-Przeginia nagyközség területén valamint Piekaryban Krakkó közelében.

 Alsó paleolit

Ez a népesség ismerte a kovakő pattintás magasabban fejlett technikáját. Ezt a technikát a középső paleolitikum levalloisi technikájaként ismerik, mellyel szilánkeszközöket állítottak elő (a Párizs Levallois-Perret külvárosában talált lelőhely alapján).

A kőkorszak minden egyes periódusának időhatárai és jellegei vitatottak valamilyen mértékben. Igaz ez a paleolitikum kezdetére is. Némi bizonytalanságokból eredően a paleolitikum alsó határát 2,8 és 2,3 millió év között határozzák meg általában. Az első eszközkészítő a tudomány jelenlegi állása szerint az Australopithecus nembe tartozó A. garhi volt, Afrikában.

Az utolsó interglaciális (Riss-Wurm) időszakában jeletek meg a lengyel területeken a középső paleolitikumhoz tartozó embercsoportok. A Würmglaciális (vagy legutóbbi jégkorszak), pontosabb elnevezéssel a legutóbbi glaciális a jelenleg is tartó kainozoikumi eljegesedés eddigi utolsó glaciális periódusa. Nagyjából 110 000 évvel ezelőtt kezdődött a pleisztocén kor vége felé, és körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdett enyhülni a holocén kor kezdetekor.

Az alsó paleolit a Homo habilis megjelenésének ideje, és még ennek folyamán elterjedt a Homo erectus is. A H. erectus tanulta meg a tűz őrzését is. Eszköztáruk leginkább a marokkőből (szakóca) állt. Az alsó paleolit eszközei tetembontásra és darabolásra alkalmas kőszilánkok, hasítókövek, kalapács- és marokkövek voltak, nincs köztük egyetlen vadász-szerszám sem.

Csak kevés számú lelőhely ismert ebből az időszakból.

71

A Skarżyce környéki Dziadowa Skała, a Piaseczno melletti Okiennik barlangok illetve a már korábban említett Jaskinia Nietoperzowa barlangi lelőhelyéről ismertek. Ez a kisszámú lelőhely arról is tanúskodik, hogy ezeket a barlangokat egyúttal vadász búvóhelyként is használták. Sajnos erről a kultúráról keveset lehet tudni. Intenzívebb településnyomok származnak az utolsó eljegesedés kezdetéről. Ezek az utolsó nagy eljegesedést megelőző i.e. 70 000 - 48 000 közötti időszakkal kapcsolatosak. Ebben az időszakban ezeken a területeken a Prądnik folyóról elnevezett ún. prądnicka kultúra fejlődött ki, ahol a kultúra legnagyobb lelőhelye volt. Ez a kultúra a középső paleolit nagy csoportjához, a – francia Le Moustier régészeti kultúráról elnevezett – moustiéri kultúrához tartozott. A prądnicka kultúrát különböző (mint pl. a krakkói Wawelen), a barlangokban (jaskinia Okiennik, ojcówi Jaskinia Ziemna, Wylotne Sąspowie lelőhely, a sąspówi Jaskinia Koziarnia) feltárt lelőhelyek képviselik.

A vár történetét bemutató tábla a vár közelében Nem tudni, hogy ki és mikor építtette a "Bąkowiec" várat. Az ebből az időszakból származó dokumentumokban nem említik meg, hogy vajon Morskoban létezett-e vár, azonban más analógiákon át következtetni lehet, hogy Nagy Kázmér idejében őrtornyot építettek a Szilézia és Kis-Lengyelország közötti határvédelem keretében. Az is lehet azonban, hogy a várat a későbbiekben Opolei Opuliai vagy Oppelni – László (Władysław Opolczyk; 1327 körül - 1401. május 8.) herceg építtette, aki a XIV. század végén rövid ideig, 13701390 között ennek a környéknek az ura volt.

A prądnicka kultúra fejlődése az utolsó interglaciális végétől egészen az utolsó jégkorszak idején a fő lehűlés elejéig mutatkozott (erre az időszakra keltezik az ojcówi Jaskinia Ciemna felső rétegét).

A "Bąkowiec" vár első írásos említése 1390-ből való, amikor Opolei László megbízható hívének, Mikołaj Strzale sziléziai lovagnak adta át azt.

Morsko, "Bąkowiec" vár

1392-től Piotr z Marcinowic herbu Lis volt az új várgróf. 1413-34 között az egész környék birtokosa Jan z Sieciechowic volt, és bizonyos ideig Piotr herbu Lis (1418-22) lovag volt a bąkowieci várgróf.

Morsko, "Bąkowiec" vár (Zamek "Bąkowiec" w Morsku) – a XIV. századi lovagvár a Sziléziai vajdaságban, Morsko faluban, a Sasfészek Útvonalon található.

1435-ben a vár a hozzá tartozó javakkal együtt Krystyn z Koziegłów sądeci várnagy és utódai birtokába került. Utódai később a Włodekék, Zborowskiak, Brzeskiek és Giebułtowskiak. A XV. és XI. század fordulóján Morsko a Włodek család birtokában volt, akik új falazott várat építettek. Egy 1531-ből való dokumentum emlékezik meg róla, amikor Piotr Zborowski volt a tulajdonosa. Később a Brzeski család birtokába került, utánuk a Giebułtowskiaké lett. A XVII. század elejétől már üresen álló rom volt.

Morsko, "Bąkowiec" vár  A vár története A vár kezdeteire vonatkozó történeti dokumentomok nem állnak rendelkezésre. Lehet, hogy az első fa erődítményt a XIV. sázadban a Toporczykok építették, akik Morsko birtok nevéből felvették a Morski herbu Topór nevet. Valószínűleg rablólovagok voltak, amiért Łokietek Ulászló elvette tőlük Morskot és 1327-ben a falu a Mstówban lévő Boldogságos Szűz Mária mennybevétele kolostornak adományozta.

Bąkowiec" várának romjai

72

A XVII-XVIII század között a falu és az egykori vár romjai a Heppen család birtokában voltak.

Kiűzték őt a várból és felakasztották. Ettől az időtől kezdve a vihar a romok között felidézi a felakasztott ember alakját, ahogy a szikla mélyéről előjön a síró bebörtönzött leány.

A XX. században a vár romjait építőanyagként hasznosították. Először 1927 körül a dombot a vár romjaival Witold Danielewicz Czeczott építészmérnök vásárolta meg, aki néhány évvel később, 1933 előtt a vár eredeti falainak felhasználásával a szikla déli oldalán házat épített itt.

A várrom jelenleg nem látogatható, ahozban jelzett ösvényen megkerülhető.

A vár műholdas képe  A vár építészete "Bąkowiec" szabálytalan alaprajzú, sokszögű vára egy kiemelkedő sziklára épült, kisebb, mintegy 500 m2-es területet elfoglalva a szikla csúcsán.

Czeczott várfalakból épített háza 1945 után Witold Czeczott özvegyétől, Janina Czeczottól a villát a Zabrzańskie Zakłady Naprawcze Przemysłu Węglowego vásárolta meg, és az udvaron a szikla tövében teljes hosszában kőépületet építettek, valamint kissé távolabb kávézó teraszt és az egykori gazdasági épületek meg a kapubástya helyén sífelvonót építve üdülőközpontot hoztak létre. 1961-ben elvégezték a várrom konzerválási munkálatait, ekkori kissé megmagasították a falakat. 1967-ben a várat műemléki védelem alá helyezték. A vár jelenleg továbbra is az Ośrodek Rekreacyjny "Morsko" elnevezésű üdülőközpont területén fekszik. 1999-ben az üdülőközpontot a vár romjaival együtt a KEM z Dąbrowy Górniczej magántársaság vásárolta meg.

A fellegvár alaprajza Bohdan Guerquin rajza alapján A kőkapu, melynek töredékei máig fennmaradtak, a kis fallal övezett udvarra vezetett. Két lakóépület helyezkedett el egymással szemben, a szikla két oldalán, az északi és déli oldalon, középen udvart alkotva két félköríves bástyával. Az egészet védőfalak kötötték össze. A keleti bástya védte a vár erről az oldalról létrán vezető bejáratát. A félköríves sarokbástyák a megfigyelőállás és a védelmi funkciókat töltöttek be. A külső falak pontosan a mészkövekhez simulva épültek, a belső szakaszok meg kőomladékokból épültek, nagy mennyiség mészhabarcsal leöntve.

 A vár legendája Legendák szólnak arról a várban elrejtett kincsről, melyet egy háborúba induló gazdag ember hagyott hátra, de sohasem tért vissza. Más legendák egy morskoi lovagról beszélnek, aki saját lányát zárta be a vártömlöcbe, amikor az beleszeretett egy szegény fiúba. A lány éhenhalt, az ifjú meg elhatározta, hogy bosszút áll. Az Okiennik Wielki szikla tövében összegyűjtötte az embereket és rabló rajtaütésekkel kezdte zaklatni a vár lakóit és a környékbeli lakosságot. Egyik viharos nap megtámadta az erődítményt. Ebben a villámok segítettek neki, melyek gyorsan pusztították az épületeket és megölve a védőket a vár urán kívül.

Kelet felől feküdt a váralja a gazdasági épületekkel, palánk fallal és szárazárokkal védve. A váralja bejárata az északkeleti oldalon volt és kerek bástya védte.

73

A sziklától nyugatra, a másik oldalon volt a kút, melyből kötéllel húzták fel a sziklára a vizet.

Ferdeszájú Boleszláv, Görbeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław Krzywousty) (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.) engedélyével összes birtokával együtt a tynieci bencés kolostornak adományozta.

A várat a déli oldalról kőfal védte, melynek maradványai még láthatók. A vár pallók és látrák egész rendszerén keresztül kizárólag gyalogosok számára volt megközelíthető.

Ebben az időszakban Kis-Lengyelországban számos lovagi falu és telep alakult. Erre vezetett a Krakkót Częstochowával összekötő főútvonal, melyet számos vár és sziklaképződmény övezett, mint emberi lakóhely és egyúttal védelmi erődítmény, melyről régészeti lelőhelyek tanúskodnak.

A kedvező fekvésén kívül az elég erős védelmi rendszere azt eredményezte, hogy a középkori ostromtechnikával lehetetlen volt bevenni, ezért a középkorban nem játszott jelentős szerepet. Jelenleg fennmaradtak a lakóépületek alacsony falai, köztük az egyik ajtónyílással (alulról jó látható), a két félköríves bástya falai valamint a kút.

Ebből az időszakból való a híres ólengyel vendégszeretet. Azokban az időkben a földeket alig lakták és az érkezőkett tárt karokkal fogadták.

A vár körül tanösvény vezet.

Skarżyce a 456 m tengerszint feletti kiemelkedés közelében található. Ettől a sziklamasszívumtól mintegy 5 és 12 km távolságra van a két folyó, a Warta és a Pilica forrása. A település közelében állt Ogrodzeniec vára vagy Kromołów középkori települése. Skarżyce templomában látható a legrégebbi Topór címer. Ugyanakkor a temetőben található a de Gucz család címere. A sok elszórt kocsma a lakodalmi szerepen túlmenően hotelvendéglő szerepet töltenek be az utazók számára.

 A vár megközelítése A vár a Jura Krakowsko-Częstochowska északi részén, a Kis-lengyelországi vajdaság keleti felében, Zawierciétől 10 km-re, északkeleti irányban található. A vár de facto Morskon kívül fekszik. Jelzett turistaúton jól megközelíthező.

Skarżyce Skarżyce – Zawiercie város bírói falva, 1977-ig külön falu. A település első említése 1327-ből való. A XVI. században a Brzeskiek, majd a következő évszázadokban a Giebułtowskiak, Kalinowskiak és a Hopperek voltak tulajdonosai. 1782-ben Skarżyce Lgota Murowana birtoktestéhez tartozott. 1782-ig a plébániához tartozott Dupice, Morsko és Żerkowice.

Skarżycében valószínűleg azon a helyen, ahol ma a templom áll, egykor a bírói hivatal helyezkedett el. Kétségtelen tény, hogy ezen a helyen védelmi jellegű építmény állt, amely az itt elvonuló hadjáratok során valamiért részben elpusztult. A XVII. században Wojciech Giebułtowski templommá építtette át. Alapítója 1583-ban Mikołaj Brzeski volt. A XVII. és XVIII. században Skarżyce a történelem tanúja volt. Erre vezetett Jan Kazimierz király hadseregének útja a háborúba. 1655-60 között, a svéd özönvíz ideje lakosokra jelentős kért és pusztulást hozott. Erre vonultak Jan Sobieski hetman csapatai is Jerzy Lubomirski ellen, illetve mint Jan III Sobieski lengyel kirélyként a közeli Włodowicében pihent meg 1683-ban, amikor lovagjaival Bécs felmentésére vonult.

A plébánia területén 1787-ben 141 személy élt, 65 házat, udvart, két kocsmát, két parasztházat gazdasági udvarral, 38 kunyhót egyikük fogadó, 17 kertes és 4 kert nélküli, egy kézművesé jegyezték le. Skarżyce legértékesebb műemléke az 1583-ban alapított Szentháromság-templom.

1795-től a helység Poroszországhoz került. 17951806 között, Új-Szilézia idején a SiewierskoLelowski járás előljárója a porosz von Heppen porosz katonai ezredes töltötte be.

Skarżyce közelében található a már említett Okiennik Wielki szikla masszívum. Jellegzetes ablak, az egykori itt létező barlangrendszer maradványával. Átmérője 5 m, hossza 7 m. Az ablak alatt található a több mint 50 ezer évvel ezelőtt a neander-völgyi ember által lakott barlang két bejáratának egyike.

Iwo Odrowąż krakkói püspök 1219-ben Skarżyce települést a mstówi kolostornak adományozta. 1327-ben Łokietek Ulászló király Skarżycét a mstówi kolostor kanonokjainak adta. Skarżyce Łokietek Ulászló Csehország elleni harcai során osztozott a környezető települések sorsában. A cseh királyok buzgó híve volt Jan Muskata krakkói püspök, akinek hadserege fosztogatta és pusztította az itteni telepeket és templomokat. Łokietek győzelme után Kromołów temploma és "Bąkowiec" vár újjáépült.

 Skarżyce történeti leírása A mai Skarżyce földje olyan régi, mint a régóta lakott lengyelország, lehet, hogy még régebbi. A korabeli település és környékének legrégebbi följegyzései 1105-ből valók, amikor azt az akkori pápa, II. Kallixtusz (latin alakban Callixtus), (1050 – 1124. december 13.) III. Boleszláv, más néven

74

A skarżycei kápolna, amely a katolikus kultuszhely szerepét töltötte be, valószínűleg a XII. századból való, a tényleges adatok hiányoznak.

A templomot 1678-ban Michał Obarski krakkói segédpüspök újra felszentelte. A három kör alaprajzú kápolna a Szentháromságot szimbolizálja. A templom homlokzatánál áll torony, melyet tört tető fed lélekharanggal. A torony három oldalán ablakok helyezkednek el, lejjebb lőréses ablakok találhatók. A torony a három kápolnával a kőfalakba vannak kapcsolva.

A XVI. század első felében, amikor a kromołówi templom a kálvinisták kezére került, az ottani hívek az itteni kápolnába jártak át imádkozni. A kora középkor viharos időszak volt a település számára. A település bírói székhely volt. A Kromołów és Skarżyce közötti akasztófa-domb lehetett a kivégzések helye.

A középső kápolnában található a szentély a klasszicista főoltárral. Fából készült, gazdag aranyozás díszíti. Benne található a Szentháromság oltárkép. Az oltárt két oszlop és két pilaszter díszíti.

1813-ban az egész területet a cári hadsereg foglalta el. 1815-ben, a bécsi kongresszus döntése alapján megalakult a Lengyel Királyság. Skarżyce 18161837 között a Krakkói vajdaság olkuszi körzet pilicai járásához tartozott.

Az északi oldalon elhelyezkedő oldalkápolnában található a XVII. századi oltár, melyen az Úr Születése és a Pásztorok köszöntése kép látható.

1915-ben, az I. világháború kitörését követően a terület az Osztrák-Magyar Monarhia és Németország uralma alatt állt. 1927. január 1-jén létrejött a zawierciei járás, melynek területéhez Skarżyce is tartozott. 1939-ben kitört a II. világháború. A Zawierciei járás területét szeptember 4-én a német hadsereg szállta meg és a Főkormányzósághoz került. Skarżyce 1944. január 19-én szabadult fel és a Sziléziai vajdaság Zawierciei járásához került. Skarżyce kerület lakóinak száma jelenleg 524 állandó és 82 ideiglenes lakos. Szentháromság és Szent Flórián-templom

 A település műemlékei és látnivalói

A templomot 1967. június 17-én műemléki védelem alá helyezték.

o Szentháromság és Szent Flórián-templom (Kościół Świętej Trójcy i Świętego Floriana w Zawierciu)

 A templom felszerelése A templom műemlék felszereléséhez tartozik a szentségtartó, a szűlőfürt és a korona a csúcsán, egy feliratos kehely „Ezt a kehlyet ks. J. Rudzki skarżycei plébános költségére készítették és aranyozták 1777-ben”, XVII. századi ezüst szelence valamint a XVII. és XVIII. századi gazdagon díszített miseruhák.

A római katolikus plébániatemplom ZawiercieSkarżyce kerületben található (ulica Skarżycka).

 Mária szanktuárium 1999. augusztus 15-én Stanisław Nowak częstochowai metropolita érsek a Zawiercie – Skarżyce plébániatemplomot Skarżycei Lengszentebb Szűz Mária Szantuáriuma rangjára emelte. A kultusz tárgya a Madonna kép, amely a baloldali mellékoltáron található. ― Madonna gyermekével oltárkép A kép története, énekek és imádságok legszentebb Máriának, Jézus anyjának tiszteletére: A Skarżycei Havi Boldogasszony, prototípusa a római S. Maria Maggiore Szent Lukácsnak tulajdonított Salus Populi Romani (Ocalenie Ludu Rzymskiego = római nép üdvössége) ikonja.

Szentháromság és Szent Flórián-templom  Építészete A templomot 1598-ban szentelték fel, 1610-ben három kápolnát építettek hozzá.

75

A kép másolása évszázadokon keresztül tilos volt, csak a Borgia Szent Ferencnek 1569-es első engedélyezett kópiája utáni évben kezdett elterjedni. A kegykép kultuszát Magyarország felé leginkább az ingolstadti (Mater Ter Admirabilis) és a krakkói jezsuitáknál tisztelt másodlagos kegyképek közvetítették. A Skarżycei Madonna képet ks. Henryk Wysowski helyi plébános (1971- 80) helyezte át a főoltárra, majd a 2000. jubileumi év alkalmából is oda került.

Imádság a skarżycei Madonnához Matko Boża Skarżycka, Bóg Ojciec wybrał Ciebie przed stworzeniem świata, aby urzeczywistnić Swój Opatrznościowy plan zbawienia. Ty Maryjo uwierzyłaś Jego Miłości i byłaś posłuszna Jego Słowu. Stałaś się Umiłowaną Córką Boga Ojca. Matko Boża Skarżycka, Ty przyjęłaś Jezusa Chrystusa całym sercem i stałaś się Matką Zbawiciela Świata. Matko Boża Skarżycka, Ty pozwoliłaś się kształtować z uległością ukrytemu i potężnemu działaniu Ducha Świętego i stałaś się Jego Oblubienicą. Bądź błogosławiona Skarżycka Panii ucz nas wypełniać w życiu codziennym wolę Boga Ojca. Bądź błogosławiona Skarżycka Pani i pomagaj nam żyć w jedności z Jezusem Chrystusem. Bądź błogosławiona Skarżycka Panii wypraszaj nam dary Ducha Świętego Maryjo Skarżycka Pani, Opiekuj się nami.

Salus Populi Romani kép – Santa Maria Maggiore bazilika, Róma Elsődleges jelentése: a Római Egyház Máriakultuszának apostoli eredetére utal. Apologetikus jelentősége miatt kultuszát különösen a jezsuiták karolták föl és propagálták. További jelentése a kegyképhez fűződő legendával kapcsolatos: Nagy Szent Gergely pápa idején dühöngő pestisjárvány alkalmából körmenetben hordozták végig a városon, amikor is angyalok jelentek meg, akik a Regina Coeli-t zengették, a szentéletű pápával felváltva. (Ezért kapcsolódik a húsvéti Máriaantifóna Szűz Mária római főtemplomában tisztelt kegyképéhez.) Az engesztelő körmenet során a nép egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy Hadrianus császár mauzóleuma (Angyalvár) fölött az isteni büntetést végrehajtó angyalszobor pusztító kardját hüvelyébe helyezte, s a járvány megszűnt. Ezért a kegykép sajátos neve „SALUS POPULI ROMANI", vagyis a római nép üdvössége, illetve a szó eredeti értelmét tekintve: egészsége.

Ének:

2. Matko Chrystusa Bożego Syna, Tyś pełna łaski jako Jedyna Poprowadź nas do nieba bram. Niech Jezus będzie światłością nam! 3. Oblubienico Bożego ducha, Z nim zjednoczona słów Bożych słuchasz, Pomagaj nam przez Ducha dar, Pogłębiać w sobie miłości żar

Obraz Matki Bożej Skarżyckiej

76

o

Emléktábla

Zawiercie-Skarżycében lévő emléktáblát az AK, Surowiec Zászlóalj partizánjainak tevékenységének emlékére és ks. prof. Józef Alfons Niederman tiszteletére szentelték fel.

Az emléktábla a helyi Önkéntes Tűzoltóság kezdeményezésére készült, a bírói hivatal képviselőjének együttműködésével. Az emléktábla Zawiercie Város Hivatalának költségén készült.

Udvarház az út mellett

70 évvel ezelőtt ks. prof. Józef Alfons Niederman megmentette a Skarżycéből való közel 16-20 fős csoportot. Ks. Niederman ismerte a német nyelvet és azt fordította a parancsnoknak, hogy a lakosok semmise sem tudnak a partizánok közös akciójáról, akik agyonlőtték a vámosokat a temető falánál.

Siamoszyce Siamoszyce – lengyel falu a Sziléziai vajdaságban, a zawierciei járásban, Kroczyce nagyközség területén. 1975-1998 között a település közigazgatásilag a częstochowai vajdasághoz tartozott. A település területén folyik át a 24,8 km hosszú Krztynia patak, a Pilica baloldali mellékfolyója. A helységben általános iskola és az Önkéntes Tűzoltóság szertára található. Az élelmiszer ellátás bolt biztosítja. o Zalew-Ośrodek "Ciechan Zdrój" A település területén található a Siamoszyce mesterséges víztározó, melyben horgászni és fürdeni is lehet.

Az emléktábla felirata A településen egy udvarházra emlékeztető újonnan épített, szemet gyönyörködtető építmény is található.

"Ciechan Zdrój" víztározó Ezenkívül a "Ciechan-Zdrój" központban időszakos strand, vízi bicikli, csónak és vitorlázási lehetőség is van valamint sátorhely, kemping is üzemel. Udvarház az út mellett

77

o „Zawiercie – Kalinówka” partizán emlékmű

Miłośników Ziemi Zawierciańskiej aktivistáinak és a Frontharcosok Járási Társadalmi Tanácsa (Powiatowa Społeczna Rada Kombatantów) elkötelezettségének köszönhetően történetiinformációs táblát helyeztek el az emlékművön.

A „Kamyk” dombon a hitlerista megszállókkal harcoló partizánok tömegsírja található.

A partizánok temetőjét 1958-ban létesítették A "Kamyk" dombon évek óta bokrokkal és fákkal benőtt történelmi emlékhelyhez keskeny ösvény vezet.

Emléktábla a "Kamyk" dombon A tájékoztató és az emléktáblákat az Olkuszi Erdészet (Nadleśnictwo Olkusz) finanszírozta és helyezte el. A Kalinówkai erdőben található az elesett partizánok tömegsírja és emlékműve, valamint a rajta elhelyezett emléktábla a német megszállás idején itt elesett 5 partizán nevét tartalmazza. Az emlékhely a Zawiercie – Kroczyce úttól mintegy 200 méterre található. Az emlékművet, melynek csúcsán a lengyel sas látható, 1959-ben emelték. Az emléktáblán ez a felirat látható: POLEGŁYM W WALCE z HITLERYZMEM 1939 – 1945 NOWAK NICEFOR „NOWY” AL – PPR ZUKOWSKI KAROL „JAŚKO” GL – PPS SZMAL JAN „JASTZRAB” GL – PPS DZIEDZIC WACŁAW „WICHER” BCH HERC FELIKS ZOB

„Zawiercie – Kalinówka” emlékhely A II. világháború Lengyel Frontharcosai Örököseinek Egyesülete (Stowarzyszenie Spadkobierców Kombatantów Polskich II Wojny Światowej) valamint a PTTK Towarzystwo

78

11. nap – 2014. július 22. Oravka – Jabłonka – Podwilk – Chyżne Oravka (lengyelül Orawka) ― a Krakkóba vezető főútvonal mentén található falu. 1975–1998 között az egykori Nowy Sącz, a mai Kis-lengyelországi vajdaságban, Jabłonka nagyközségben. Lakosainak száma 977 fő.

o Keresztelő Szent János-templom (Kościół pw. Jana Chrzciciela w Orawce) A XVII. századból való Keresztelő Szent Jánostemplom egyhajós, zsindellyel fedett fatemplom. Jellegzetes toronnyal. Az építmény zsindellyel fedett. Dél-Lengyelország legértékesebb fatemplomaihoz tartozik. A kis-lengyelországi vajdaság faéptészetének útvonalán fekszik. Az oravkai Keresztelő Szent János plébániához tartozik. Műemléki védelem alatt áll.

 Fekvése Oravka Jablonkától északra, a Fekete-Árva völgyében fekvő falu. Földrajzilag az Árva és a Podhale környéki Nyugati-Beszkidekben fekszik, történelmi-néprajzi viszonylatban Árvához tartozik. A településen folyik keresztül a Fekete-Árva (Czarna Orawa) folyó, és itt fut a 7 számú országos főútvonal.

Keresztelő Szent János-templom a szentély felől A település Keresztelő Szent János-fatemploma egyike a legszebb, legszínesebb festett templomoknak a Kárpátok vidékén, s egyben a Kárpát-medence legészakabbra fekvő magyar szakrális, kulturális emléke. 2000 óta a kulturális világörökség része.

Keresztelői Szent János-templom tornya Története

 A templom története

A falut a lengyel Jerzy Wilga alapította 1585-ben, aki a falu első bírája is volt. Plébániája 1650-ben létesült.

Orawkát (Oravka-Kisárva) – a Magyar Királyság Árva vármegyéjének északi részén, Felső-Árvában fekvő lengyelek által lakott falut – 1585-ben alapították. Árva főispánjai, Thurzó Ferenc majd fia Thurzó György rendelték el a vidék benépesítését. A lakatlan, erdős területek hasznosítása és védelme fejében több éves adómentességet ígértek a betelepülőknek. 1920-ban Felső-Árva 12 települése Lengyelországhoz került.

Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus templomát 1651-ben építették, ez a környék legértékesebb fatemploma. Falfestményei 1711-ből valók. Mögötte áll az egykori vámház épülete. A XX. század elején nevét Kisárvára magyarosították, 1920-ban került Lengyelországhoz. 1910-ben 629, túlnyomórészt lengyel lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Trsztenai járásához tartozott.

1648-ban Oravkában hozták létre a vidék első katolikus plébániáját. Az esztergomi érsek a lengyelországi Jan Szczechowicz (Scsehovics János) katolikus papot nevezte ki élére. A király és a nádor is pártfogásába vette Felső-Árva katolikus népét, és biztosította a lengyelországi papok szabad működését. A vármegye urai, a Thököly család protestáns volt, és e vidéken is csak protestáns templomokat alapítottak. Oravka így az ellenreformáció helyi központjává vált. A templomot 1650-ben kezdték el építeni.

 Műemléke o Vászonfestő (Farbiarnia płócien) A templom mellett áll a vászonfestő üzem XVIII. századból való épülete. Pincéit a Lengyelország és Magyarország közötti kereskedelem raktáraiként használták.

79

A lelkes plébános munkája eredményeként 1650-56 között felépült az egyhajós, késő gótikus Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt fatemplom. Ez a Lengyel-Árva legrégebbi katolikus temploma és első plébániája valamint a Felső-Árva legrégebbi fatemploma.

o A templom felszerelése, belső díszei A templom kazettás mennyezete, képei, díszítése késő reneszánsz, míg az oltárok barokk stílusúak, a XVIII. század első feléből származnak. Ezek valószínűleg nem az eredeti oltárok. Az első oltár jóval kisebb és szerényebb lehetett, erre utal, hogy a mögötte lévő falfestmények ma nem láthatók, mert az újabb oltár eltakarja azokat. A Szűz Mária főoltár közepén a Pieta látható, két oldalán Szent Szaniszló és Szent Adalbert püspökök szobraival. A két szélen Szent István és Szent László magyar királyok alakja látható. Az oltár felső részén középen a Szűz Mária a kis Jézussal medalionkép található, mellette Szent Borbála és Szent Katalin, a két szélen pedig két magyar női szent, valószínűleg Skóciai Szent Margit és Szent Erzsébet szobra áll. A medalionkép alatti kör alakú kép Keresztelő Szent János fejét egy tálcán ábrázolja. A bal oldali mellékoltár képe a Szeplőtelen Fogantatást ábrázolja, felette a Szent Család képe, az oltár tetején pedig Szent Mihály arkangyal szobra áll. A jobb oldali mellékoltáron Rubens Keresztre feszítés képének másolata látható. A katona lándzsájával átszúrja a kereszten függő Krisztus testét. A felső kép a Hétfájdalmú Szűzanyát ábrázolja, tetején pedig a Feltámadt Krisztus.

Keresztelő Szent János-templom az út felől o A templom építészete A templom kő alapra helyezve vörösfenyőből készült, egyetlen szög felhasználása nélkül. Ekkor Magyarországon III. Ferdinánd (Graz, 1608. július 13. – Bécs, 1657. április 2.) majd IV. Ferdinánd (Bécs, 1633. szeptember 8. – Bécs, 1654. július 9.) uralkodott, az ország nádora Pálffy Pál (15921653), az esztergomi érsek Lippay György volt.

A diadalív gerendáján a Keresztre feszítés szoborcsoportja látható, Szűz Máriával, Mária Magdolnával és Szent Jánossal. A diadalív mennyezet alatti részén a pártfogók, baloldalon III. Ferdinánd, jobb oldalon Lippay György esztergomi érsek címere látható.

A templom emlékei arról tanúskodnak, hogy története szorosan fűződik az ő nevükhöz. A nádor a baloldali mellékoltárt, III. Ferdinánd király orgonát és egy nagy harangot, később IV. Ferdinánd két kisebb harangot adományozott a templomnak.

Oravka temploma egyike a legszebb, legszínesebb festett templomoknak a Kárpátok vidékén. Belső falait, mennyezetét, berendezését színpompás, fára festett képek borítják. A képeket nem egy időben festették, 1656-től a XVIII. század közepéig, több ciklusban készítették ismeretlen művészek.

A három harang közül csak egy maradt meg, kettőt az I. világháború idején hadi célokra kellett beszolgáltatni. A megmaradt harang felirata: „IV. Ferdinánd Magyarország és Csehország királya adományozott engem az árvai katolikusoknak 1652 évben.”

o A falakat és a mennyezetet borító képek A templom fő dísze a XVII. század közepén készült falakat és mennyezetet beborító 14 nagy alakú kép, mely Keresztelő Szent János életét mutatja be. Minden képen latin nyelvű szentírási idézet utal a tartalmára.

1728-ban a fatemplomhoz kőből kápolnát építettek. 1901-ben készült el az új négy fiatornyos harangtorony, mivel a korábbi barokk stílusú hagymakupolás tornyot le kellett bontani. A templom tetőszerkezetét 1935-ben építették át mai formájára.

A magyar látogató számára különösen értékes a magyar szenteket ábrázoló képsorozat. Nincs még egy templom a Kárpát-medence területén, ahol a szentéletű magyarok ilyen nagyszámú, festett képgalériája tárulna a látogató elé. 1693-1705 között a magyar Barna Gábor volt Oravka plébánosa. Ő kezdeményezte a magyar szentek portréinak megfestését, a jezsuita Hevenesi Gábor 1692-ben Nagyszombatban megjelent „Indicia Sanctitatis Ungaricae” – Régi magyar szentség című könyvének metszetei alapján. A kifestést 1711-ben fejezték be.

A nyújtott, sokszögzáródású szentély a hajónál rövidebb. A templom északi részéhez sekrestye épült, keletről a Fájdalmas Istenanya-kápolna, melyet 1728-ban építettek. A hajó déli oldalán helyezkedik el a fa előcsarnok. A templomtorony előreugró falakkal épült, négyszögű ellenfal koronázza, csúcsíves sisak fedi négy sarkán egy-egy fa fiatoronnyal.

80

Jabłonka Jabłonka (magyarul: Jablonka) – lengyel falu a Kislengyelországi vajdaságban, Nowy Sącz járásban, Jabłonka nagyközségben. Ma 4500, lengyel és szlovák lakosa van. Földrajzilag az Árva völgykatlanban fekszik (Kotlina Orawska), az Árva – Nowy Sącz völgykatlan nyugati részében, és történeti-néprajzi tekintetben, Nowy Targtól nyugatra. Trsztenától 15 km-re, északkeletre az Árvai-medence északi felében a Fekete-Árva jobb partján fekszik, a Zubrica-patak torkolatánál. A falun fut keresztül a 7 számú országos főútvonal valamint a 957 és 962 sámú vajdasági út.

Keresztelő Szent János-templom belseje Az 52 ábrázolt metszet közül – a későbbi átfestések miatt – ma 49 magyar szent szerepel a templomban.

A faluban a Liceum Ogólnokształcące im. Bohaterów Westerplatte és egy internátus, turistaüdülőközpont, valamint a lengyelországi szlovák kisebbség kultúrális központja található.

A képsorozat a szentély északi oldalán Szent István királlyal kezdődik. Mellette Szent Imre és Szent László képe található. A szentély déli oldalán függ Salamon király öregkori képe, aki a legenda szerint megbánva élete tévedéseit, remeteként halt meg. Mellette a lengyel Szent Kázmér „választott magyar király”, majd az Árpád-ház rokonságában álló Skóciai Szent Dávid és Szent Lajos Toulouse-i püspök ábrázolása található.

 A település elnevezése A település neve a lengyel almafa elnevezésből származik. Mateusz Merian svájci térképész és geográfus 1650-ben kiadott Topographia c. művében két germanizált nevén említi: Jablonke valamint Jabluncka.

A szentély két oldalán álló stallumok hátlapjára tíz magyar püspök szent képét festették. A hajó falain, valamint a karzaton folytatódik a férfi magyar szentek és boldogok képsorozata. A mennyezet alatt a hajó mindkét oldalán végigfutó lezáró részen női szentjeinket ábrázolták. Minden képhez rövid latin nyelvű felirat is tartozik, ami tájékoztat arról, hogy kit ábrázol a kép, s milyen szerepet játszott a magyar történelemben. E szentek legnagyobb része Árpád-házi és velük rokonságban lévő személy, vagy az Árpád-korban élt. (43 szent). A templomban elénk táruló szentek közül napjainkra egyiknek-másiknak emléke talán kissé elhomályosult. Oravka templomát tehát bátran nevezhetjük a magyar szentek templomának is.

 Jabłonka története

A karzat oldalfalán a Tízparancsolat előírásait ábrázolták, 10 szöveg nélküli festményen. A képsor kultúrtörténeti szempontból is érdekes, mert a kor paraszti, polgári és nemesi viseletének egyetlen ismert ábrázolása a vidéken. A karzat feljáró melletti kép a pokolra jutók gyötrelmeit mutatja be. A karzat orgona felőli oldalán 13 zenélő angyalt ábrázoló képsorozat látható. A karzat hátsó falán az adományozó lengyel Monyák család címerét helyezték el, akik 1674-ben I. Lipót (Bécs, 1640. június 9. – Bécs, 1705. május 5.) császártól magyar nemesi címet nyertek.

A városka 1566-ban keletkezett, amikor délről szlovák, északról pedig lengyel családok érkeztek. A Jablonsky család birtoka volt. Később vegyesen lakták katolikusok és evangélikusok.

Jabłonka első történeti említése 1368-ból való. Akkoriban Nagy Kázmér király vámkamarát létesített azon az útvonalon, melyen a vielicskai sót szállították Magyarországra. A helyén a XV. században vámhely működött. A falut 1558-ban alapították. Az első soltész Sebastian Jabłonowski volt, aki Śląsk Cieszyński (cs. Těšínské Slezsko, ném. Teschener Schlesien) területéről érkezett. A települést a XVI. században Magyarországhoz csatolták. Jabłonka rendelkezik a legrégebbi telepítési privilégiummal az összes Lengyel-Árva (Polska Orawa) menti falu közül.

A település kedvező elhelyezkedésétől fogva gyorsan fejlődött. A lakosok gyarapodásához hozzájárult a lenfeldolgozás és a vászonkészítés. Jabłonkából keltek útra az árvai faúsztatók. A plébánia 1787-ben alakult, a Színeváltozás tiszteletére szentelt Római katolikus plébániatemploma 1817-ben épült, egykor fából készült evangélikus temploma is volt.

A templom általános felújítása és konzerválása az 1990-es években történt, azóta lépésről lépésre a templom berendezésén dolgoznak.

1910-ben 2713, túlnyomórészt lengyel lakosa (95%) volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Trsztenai járásához tartozott.

A templom 2000-ben felkerült az UNESCO Világörökség Listájára.

1920-ban került vissza Lengyelországhoz.

81

Az I. világháború idején az osztrák-magyar monarchia káplánja volt. A háború befejezése után egyik inspirátora és aktív résztvevője volt annak az akciónak, melynek célja Árva és Szepesség Lengyelországhoz való csatolása volt. Szepes és Árva Védelmi Bizottság (Komitet Obrony Spisza i Orawy) valamint a párizsi Lengyel Nemzeti Bizottság cieszyni-szepesi-árvai szekciójának tagja valamint a lengyel kormányzat fő tanácsadója volt ezeknek a területeknek ügyében. 1930-ban Machay Párizsban doktorált. 1937-től a San Salvador-templom plébánosának tisztjét töltötte be. 1938-ban Mościcki elnök ks. dr Ferdynand Machayt a Katolikus Akció keretében az V. ülésszak szenátorává nevezte ki. 1944-1967 között a krakkói Mária-templom főesperese volt.

A XX. század elején Jabłonka a lengyel nemzeti öntudatra ébredés központja volt. A két világháború között a Lengyel-Árva közigazgatási központ szerepét töltötte be. 1939–1945 között a lengyel Árva területét Szlovákia területéhez csatolták.

Ferdynand Machay a Cmentarz Salwatorski temetőben családi sírboltban temették el. Ks. dr Ferdynand Machay tiszteletére Krakkóban utcát neveztek el. Emléktábláját 2004. október 16-án szentelték fel. 2006. június 2-tól a jablonkai iskola patrónusa.

1975–1998 között a település közigazgatásilag a Nowy Sącz vajdasághoz tartozott. Jelenleg a nagyközség székhelye, Árva oktatási és kereskedelmi központja. A település széles körben ismert a szerdai vásárairól. A határmenti kereskedelem fejlődik. Itt működik a Orawskie Centrum Kultury és számos kultúrális és néprajzi rendezvényt tratank itt.

o Ferdynand Machay (ifjabb) Ferdynand Machay, COr (*Jabłonka, 1914. december 9.-†1940. június 5.) – lengyel katolikus lelkész, a katolikus egyház Isten Szolgája.

 Jabłonkával kapcsolatos személyek o Ferdynand Machay (idősebb) Ferdynand Machay (*Jablonka, 1889. május 4.†Krakkó, 1967. július 31.) katolikus pap, infulás, teológus és a II. Köztársaság idején politikus volt. Függetlenségi aktivista, újságíró és kiadó. A krakkói Mária-templom főesperese volt.

Ferdynand Machay (ifjabb)  Tanulmámyai Ferdynand Machay 1914. december 9-én, Jabłonkában született Ferdynand Machay földműves és Veronika z domu Machay-Mozarka fiaként. A szülők mély vallásosságukról voltak híresek, gyermekeiket vallásos életre nevelték, kisebbik gyerekük, Alojzy is káplán lett.

Id. Ferdynand Machay plébános Teológiát Budapesten tanult. 1912-ben káplánná szentelték, majd a Rózsahegy közelében lévő Zázriva (szlovákul Zázrivá) plébánis vikáriusa lett. Ezzel egyidőben, 1913-1914 között a „Gazeta Podhalańska” magyarul „Podhalei Újság” munkatársa volt.

Ferdynand Machay a nowy targi I Liceum Ogólnokształcące im. Seweryna Goszczyńskiego iskolában végzett, melybe később többek között ks. Józef Tischner és Stanisław Dziwisz érsek is járt.

82

1933. június 20-án érettségizett, majd belépett a tarnówi Kongregacja Oratorium św. Filipa Neri testvérületbe. A tarnówi Egyházmegyei Papnevelő Főszemináriumban tanult. A tanulmányi kimutatás szerint nagyon jó hallgató volt, az egyes tantárgyakból a legmagasabb osztályzatokat kapta.

o Ignacy Gajniak, sokoldalú kézműves Ignacy Gajniak Wdówka (*Jabłonka, 1872. szeptember 24.-†1932. április 15.) – paraszt, kézműves, autodidakta gépész. Ignacy Gajniak Wdówka 1872. szeptember 24-én született Jabłonka na Orawie faluban, az Árva vármegyében. Csak elemi iskolát végzett. Mint sokoldalú kisiparos lett hírneves, ezermester – esztergályosként, asztalosként és lakatosként dolgozott, órajavítással és dísztárgyak készítésével foglalkozott, orgonát készített (1913 júniusáig két példányt adott el templomoknak), Ferdynand Machay lelkész szerint templomokat épített; fényképészettel és elektrotechnikával is foglalkozott.

1938. június 29-én Franciszek Lisowski püspök szentelte pappá.  Munkássága A háború kitörése után szinte azonnal a tarnówi kórház káplánja lett, ahová lengyel és német sebesülteket egyaránt szállítottak. Egy önkéntes cserkészlány, aki a kórházban segített, azt írta ekkor, hogy ks. Machay a kórház ügyeleteseként a sebesült lengyeleket és németeket egyaránt szolgálta. Szeptember végén azonban már nem volt a sebesültek között, értesülések szerint már börtönben volt.

Kortársai megemlékeztek kiváló műszaki és művészeti ismereteiről, melyeket önképző módon népszerű folyóiratok cikkeiből szerzett.

A Kongregáció házi krónikájában 1939. szeptember 29-én azt írja, hogy ismeretlen okból ks. Machay után két Gestapo tiszt érkezett éjjel 10.30 körül és bezárta őt. Az első 12 nap a Gestapo tarnówi székhelyén tartotta fogva, ahol szörnyen megkínozták, majd a tarnówi börtönbe zárták, utána október 21-én Krakkóba szállították és az Areszt Śledczy Kraków vizsgálati fogházban (Montelupich 7) helyezték el.

Saját mezőgazdasággal nem foglalkozott, bérmunkásokat alkalmazott. Az üzleteiben megbízható, a családi és a közéletben példamutató, közömbös maradt a nemzetiségi konfliktusok és a lengyel nemzetiségi mozgalom iránt; ks. Machay szerint szavajárása volt: „Ni mom na to casu”. (Nincs nékem arra időm.) Ignacy Gajniak Wdówka 1932. április 15-én hunyt el.

 Vértanúsága

o Andrzej Dziubek, zenész és vokalista, a De Press csapat alapítója

Adam Kozłowiecki (1911-2007) kardinális TJ, ekkor szintén a Montelupich 7 alatti börön foglya volt, „Ucisk i strapienie” c. könyvében néhány helyen ks. Machay papot is megemlíti.

Andrzej Paweł Dziubek, norvég nevén Andrej Nebb (1954. június 14-én született Jabłonkában) lengyel muzsikus és vokalista, a lengyel-norvég De Press csapat alapítója.

1940. május 14-én ks. Machay az albertinusok egy csoportjával a Nowy Wiśniczben lévő táborba került. 1940. május 27-én zsidó nemzetiségű foglyok elmenekültek a távorból. Ez a szökés 10 kiválasztott személy halálával járt, köztük volt ks. Machay is.

o Hantken Miksa Hantken Miksa (Jablonka, 1821. szeptember 26. – Budapest, 1893. június 26.) paleontológus, geológus, bányamérnök, az MTA tagja.

Ítélet nélkül 1940. június 5-én, 4 és 5 óra között hajtották végre a kivégzést a tábor közelében. Az összes kivégzettet az agyonlövés helyén földelték el. Ferdynand Machay pap holttestét 1946. június 2-án exhumálták, és holttestét a krakkói salwatorski temetőben temették el. Az exhumálást és újratemetést Ferdynand Machay infuláns végezte.  Boldoggá avatási szertartása II. János Pál pápa 1999-ben, Varsóban a II. világháború 108 vértanúját avatta boldoggá. A jelöltek között volt ks. Ferdynand Machay is. Az ő boldoggá avatási eljárását a tarnówi Kúrián 2004. július 14-én, Wiktor Skworc püspök nyitotta meg.

Hantken Miksa

Ferdynand Machay a 122 Isten Szolgájának egyike, a II. világháború idejének vértanúi második csoportjából, akik boldoggá avatási szertartása megindult.

 Tanulmányai Hantken Miksa a mai Kis-lengyelországi vajdaságban lévő, akkor Árva vármegyéhez tartozó Jablonkán született.

83

Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskolái tanulmányait Teschenben végezte. Ezután 1840– 1842 között a Bécsi Egyetem hallgatója volt. Bécsi tanulmányait megszakította és 1846-ban a Selmecbányai Bányászati Akadémián fejezte be tanulmányait, ahol bányamérnöki oklevelet szerzett.

maradványai nagy mennyiségben és változatosságban fordultak elő a meddő kőzetekben. Nemzetközileg is kiemelkedő eredménye a Foraminiferák rétegtani szerepének tisztázása. Különösen értékesek a nagytermetű Foraminiferák, a Nummulitesek (= Szent László pénze) egymást követő nemzedékeivel kapcsolatos megfigyelései. A különböző rétegtani szintekből származó Nummulites-fajok megcsiszolt és meghatározott példányaiból összeállított gyűjteményeivel díjat nyert a Bécsi Világkiállításon (1873), és nagy sikert ért el a bolognai geológiai világkongresszuson (1881). A Nummulitesek tanulmányozásával új tudományos alapra helyezte a magyarországi eocén barnakőszén-kutatást, őslénytani leírásaival nemzetközileg is elsőként igazolta e fauna ivari kétalakúságát (= dimorfizmus). A Foraminiferákat leíró monográfiája (1875) 213 faj leírását tartalmazza, amelyek közül 93 a tudomány számára újnak bizonyult. További munkáiból kiemelkedik még a dorogi barnakőszén-előfordulásokat leíró könyve (1871) és a Magyarország széntelepeit és szénbányászatát áttekintő műve (1878). Javaslatára fogadták el a földtani térképek színkulcsának egységesítését (1881), úttörőnek számítanak továbbá mikroszkópi mészkővizsgálatai (= mikrofácies-elemzés).

 Munkássága vidéken A magyarországi paleontológiai kutatások megindítója, a tudomány első, nemzetközileg is korszakos jelentőségű személyisége. Különböző bányavállalatoknál dolgozott, míg 1852-ben a bányatulajdonos Dorogon kérte fel a vezető főmérnöki állás betöltésére. Dorogon kidolgozta a szénmedence földtani ismeretének rendszerét. Komoly eredményeket ért el a szénbányászat fejlesztésében, a termelés növelésében. Tudományos pályafutásának kezdetén, Dorogon kőszénkutatással, kőzetréteg-szerkezettannal foglalkozott. Időközben házasságot kötött Hoblik Idával, a dorogi postamester lányával.  Tevékenysége a fővárosban 1861 és 1867 között a Pesti Kereskedelmi Akadémia oktatója volt. 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező tagjává, majd 1874-ben rendes tagjává választotta. 1868-ban minisztériumi földtani osztályt szerveztek vezetésével. Még ugyanebben az évben a Természettudományi Társulat titkárává választották Szabó József elnöksége idején.

1882-ben kinevezték a Budapesti Tudományegyetem – az Európában másodikként létesült – őslénytani (paleontológiai) tanszékére tanszékvezető egyetemi tanárnak.

A XIX. század második felében Magyarországon is kialakultak az őslénytan intézményes keretei. 1869ben kormányrendelettel megalapították a Magyar Állami Földtani Intézetet, Hantken Miksát ekkor bízták meg a Magyar Királyi Földtani Intézet megszervezésével, amelynek igazgatójává nevezték ki; ezt a tisztséget 1881-ig töltötte be.

A tanszéket több mint tíz évig vezette, oktatott és folyamatosan bővítette az egyetem ásványtani, kőzettani gyűjteményét. A magyar őslénytani szakma olyan kiválóságai dolgoztak ebben az időben, az új intézményekben és a múzeumban, mint Böck János, Pávai Vajna Elek, Halaváts Gyula, Lőrenthey Imre vagy Franzenau Ágoston. Az 1870-ben önállósult Ásvány-Őslénytárban az Őslénytani osztály vezetője 1883–1919 közt Franzenau Ágoston volt. Semsey Andorral kötött barátsága révén számos nagy értékű ősmaradvánnyal lett gazdagabb a múzeum.  Életút méltatása Hantken Miksa az ipari célú kutatások során szerzett ismeretei révén kiemelkedő eredményeket ért el a mikropaleontológiában. Hantken Miksa muzeológusként, mint az Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslénytárának őre a Nummulitesekkel foglalkozó gyűjteményt világszínvonalúvá fejlesztette (Madarász Zsigmond Edével, a fauna belső szerkezetét feltáró 255 preparátumot készítettek az 1860-as években). Többek között tisztázta a foraminiferák (likacsoshéjúak) rétegtani szerepét. A foraminiferák mikroszkopikus, általában 0,5–2 mm-es egysejtűek.

prudniki lovag Hantken Miksa A Dorogi-medence kőszéntelepeket tartalmazó eocén korú rétegsorainak tagolása és a telepek azonosítása céljából őslénytani vizsgálatokba, elsősorban az egysejtűek közé tartozó úgynevezett Foraminiferák tanulmányozásába kezdett; amelyek

84

új őslénytani tudományos kutatási eredmények létrehozását, megismertetését és gyakorlati alkalmazását. Emlékét őrzi továbbá az ajkai Bányászati Múzeum Őslény- és Kőzettárában látható Hantken Miksa Terem. Dorogon a városközpontból a vasútállomásra vezető forgalmas utca viseli nevét (korábban Vilmos császár utca volt). Bronz mellszobra a Magyar Állami Földtani Intézetben látható (Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása, 1967).  Elismertség A Magyarhoni Földtani Társulat alapító tagja (1860), titkára (1866–1870), választmányi tagja (1871-től), örökös tiszteleti tagja (1873-tól). Vezető szerepet játszott a Nemzetközi Geológiai Kongresszusok munkájában (1878: Párizs; 1881: Bologna; 1885: Berlin és 1888: London). A Reale Accademia Valdarnese de Poggio levelező tagja.

Hantken Miksa Alkotó: Kisfaludi Strobl Zsigmond Avatás: 1967 Budapest, Stefánia út 14. A földtörténet során azonban többször előfordultak „óriás”, azaz több centiméteresre megnövő formák is. Ilyenek pl. a Nummulites-félék. A különböző rétegtani szintekből származó Nummulites-fajok megcsiszolt és meghatározott példányaiból összeállított „Collectio Systematica Nummulitum” gyűjteményével első díjat nyert az 1873-as bécsi világkiállításon. A „Hantken-cellák”-at ma is a múzeumban őrizzük.

 Díjak Díszdoktor (Argentínai Mendoza Egyetem): 1888 * Jabłonkában alapította az Árva terület első patikáját Eugeniusz Stercula, amatőr néprajzkutató, aki Podwilkben született.

Tudományos tevékenysége elismeréseként bízta meg a Földmívelés- és Kereskedelemügyi Minisztérium egy Földtani Osztály megszervezésével (1869-ben, ebből alakult meg a Magyar Királyi Földtani Intézet, amelynek első igazgatójává is kinevezték).

Podvilk Podvilk (lengyelül Podwilk, szlovákul Podvlk): falu Lengyelországban, 1975-1998 között az egykori Nowy Sącz, jelenleg a mai Kis-lengyelországi vajdaságban, a nowy sączi járásban, Jabłonka nagyközség területén. 1920-1925 között a Podvilk nagyközség székhelye.

Ő volt az őslénykutatás első magyarországi professzora, a tudományterület első akadémikusa, illetve nevéhez fűződik az első magyarországi paleontológiai tanszék felállítása (1882). Tanszékvezetőként létrehozta az első egyetemi őslénytani gyűjteményt és megszervezte a nemzetközileg is jelentős szakkönyvtárat.

 Fekvése A kisközség az Orawka és a Bukovinski Strumiem patakok összefolyásánál fekszik. A falu a Czarna Orawa folyó völgyében, földrajzilag a Żywieci Beszkidek részét képező Działy Orawskie mezorégióban található.

 Emlékezete Hantken Miksa a zágrábi földrengéssel (1893) kapcsolatos horvátországi kutatásai közben szerzett betegsége következtében 1893. június 26-án, Budapesten hunyt el, június 28-án temették el, sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben van. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

A 7 számú fő közlekedési útvonal mellett található.  Nevének eredete Nevét alapítójáról Wilczk soltészról kapta.  A település története A község volt az utolsó magyarországi település a krakkói főúton.

Tiszteletére 3 őslénynemet, 1 alnemet és 80 fajt neveztek el, illetve a Magyarhoni Földtani Társulat Hantken Miksa-emlékérmet alapított (1962-ben; háromévente került kiosztásra, először 1963-ban adták át; az első kitüntetett Géczy Barnabás volt).

Podwilk, kezdetben Orawka pod Wilk illetve Wilczk, Orawka Wielka vagy Wielki Andrzejowski néven szerepelt. A falut 1585-ben Feliks Wilczk soltész alapította és első birtokosa lett, ő a falu névadója is. Húsz telepessel együtt Abaffy János árvai várkapitány szabadította fel őt, és 16 éven át felmentette őt az összes bér és adó alól.

Ő a névadója a Hantken Miksa Alapítványnak, mely 2005-ben jött létre azzal a céllal, hogy elősegítse az

85

A vár 1598-1604 közötti összeírásai kimutatják, hogy 20 és 15 gazdaság volt itt. A következőkben, az Árvában, 1624-ben készült nyilvántartásban Wilczk alatt szerepelt Marcin Wilczek soltész négy földnélküli paraszttal és 26 gazdával, melyben több lengyel név is szerepel: olyanok, mint Kocur, Kozak, Marszałek, Surówka, Szczurek, Trzop. A falu fejlődésében szerepet György által a lakosoknak közötti kedvezmények (ez Bocskai-felkelés által okozott miatt).

A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Trsztenai járásához, 1939-1945 között Szlovákiához tartozott. 1940. november 1-jén Podwilket a szlovákok foglalták el és felavatták a szeptemberi hadjáratban elesett német katonák emlékművét. Az árvai lengyelség értékes emlékét, a nagy olaj Częstochowai Istenanya az alapító párral kegyképet a krónikákkal és az egyházi anyakönyvekkel együtt 1945-ben a ks. Paweł Sopko plébános szálította el.

játszottak a Thurzó nyújtott 1606-1613 utóbbi esetben a háborús pusztítások

Podwilk lakosainak száma jelenleg 2000 fő.  A település műemlékei és látnivalói

1674-ben a Wilczk soltész családot nemesítették a Kasper Pika, magyarul Pika Gáspár, szlovákul Gašpar Pika (? – Árva, 1672. nov. 25.) kuruc felkelő felkelésének leverésében a császárságnak nyújtott katonai segítséségért. Pika Gáspár Árva vármegyében az elégedetlen szlovák lakosságot megszervezve rátámadt a német zsoldosokra. 1672. október 20-án bevette Árva várát. A császári csapatok azonban elvágták a kurucok főseregétől, a túlerővel szemben megadásra kényszerült. Spork császári tábornok 31 társával együtt kerékbe törette, kurucait felakaszttatta.

o Szent Márton-templom (Kościół św. Marcina w Podwilku) ― A podwilki Szent plébániatemplom története:

Márton

1614-ben Thurzó kihasználta Wilczkék valamint a Podwilk és a környék katolikusainak lelkesedését saját plébániatemplomot alapított. Beleegyezett a fatemplom építésébe, amely azonban rögtön protestáns plébánia lett, amely néhány környékbeli falut foglalt magába, de ez nem befolyásolta a településnek vallási öszetételét. Az 1677-es jegyzék szerint a fennt említett falu a Jabłonkai protestáns plébániához tartozott. Mintegy 1650-től a falu lakói az árvai katolikus plébániához tartoztak. 1687-ben a lutheránus gyülekezetet felszámolták és katolikus egyházzá alakult. A fatemplom 1767-ig állt fenn, amikor annak helyén felépült a jelenlegi mai Czestochowai Szűz Mária-templom.

Korábbi évben Wilczkék állandóan felszerelt birtokokat kaptak. Wilczkék helyettesei az ellengyelesedett Divéky család volt. A Divéky család 1760-ban került Árva megyébe s telepedett le Podvilken. Janusz Diveky (Divéky János) földet vásárolt Podvilkben és udvarházat élített. Fa udvarházuk 1780-ban épült, és a XIX. században átépítették, 1974-ben égett le. A tűzvészben elpusztultak a Wilczk család Árva történetében jelentős dokumentumai.

― Építészete A kőből épült templom keletelt, vakolt felületű. A templom háromfesztávú hajóból és a könnyedén hozzá simuló négyszögű háromszintes toronyból áll, szentélye rövid, egyfesztávú, félköríves záródású. A szentély északi oldalán áll a sekrestye. A toronyban a két világháború közötti időből való harangok között függ a félméter átmérőjű, 1702-ből származó harang.

1614-ben Thurzó kihasználta Wilczkék valamint a Podwilk és a környék katolikusainak lelkesedését saját plébániatemplomot alapított. Hozzájárult a fatemplom építéséhez, mely azonnal protestáns plébánia lett, amely néhány környékbeli falut foglalt magába. Nem volt azonban ez jelentős befolyással a település lakosságának vallási meggyőződésére, mivel 1659-ben Podwilkban 160 katolikus és csak 9 protestáns lakott, és ez utóbbiak száma a közeli falvakban sem haladta meg a 10-et. Az 1677-es jegyzék szerint a fennt említett falu a Jabłonkai protestáns plébániához tartozott. Már körülbelül 1650-től a falu lakosai az Árvában lévő katolikus plébániához tartoztak. 1687-ben a lutheránus gyülekezetet felszámolták és katolikus egyházzá lett. A fatemplom 1767-ig állt fenn, amikor annak helyén felépült a jelenlegi mai Czestochowai Szűz Mária-templom. Podwilkot lengyelek alapították és lakták. 1910-es leírás szerint lakosainak száma 1271 fő volt, melynek 92,8%-a lengyel volt. 1918-ig a fali magyarországhoz tartozott.

Szent Márton-templom

86

A nyugati homlokzaton találhatótorony középső szintjéhez két oldalról volutás díszítés simul. A bádog fedésű barokk toronysisak felett felülvilágítókkal záródó lélekharang látható. A templom bejáratai a torony alatt illetve a déli előcsarnokon vezetnek keresztül.

A templom eredeti berendezéséből fennmaradt a szószék, a jobboldali mellékoltár és két gyóntatószék. o

Zsidó temető

A podwilki zsidó temető a XIX. század második felében létesült.

A nyugati bejárat feletti falfülkében a templom patrónusát, Szent Mártont ábrázoló kőszobor látható, hibásan írták ki, hogy Szent Adalbertet ábrázolná. Az előcsarnok felett található érdekes népi szobor a Trónoló Istenanyát ábrázolja.

 Podwilk szülötte: o Stercula Eugeniusz (1879-1939), lengyelül Eugeniusz Stercula (Stercuła) A podwilki születésű Stercula Eugeniusz az árvai „lengyelség ébredésének” első tagjainak egyike, nemzeti és társadalmi aktivista. Az elemi iskolát Podwilkben, a gimnáziumot Trzcianában és Miskolcon végezte. A Budapesti Egyetemen folytatott gyógyszerészeti tanulmányai befejezése után egy ottani patikában dolgozott.

― A templom belseje A falillérekkel tagolt szentélybelsőt és a főhajót bölcsőboltozat fedi.

Nemsokára zonban visszatért Árvába, ahol Jabłonkában volt patikus és saját Pod Zbawicielem nevű patikájában rendezte be a magyar kaszino legelső könyvtárát és 1910 körül lengyel könyvtárat alapított ott. A legelső volt, aki a megyar mellett lengyel nyelven is kiakasztotta céglábláját. Más árvai aktivistákkal együtt Jabłonkában megszervezte a lengyel nyelvű Szent Missziót. Magyar és lengyel nyelvű újságokban, főleg a Gazeta Podhalańska újságban publikált. A „Co my za jedni?” brossúra társszerzője volt, az 1912-ben megjelent „Po naszemu!” cikket írva benne. A „Gazeta Podhalańska” társalapítója és munkatársa volt, a néprajzi adalékok szerzője, a Tátrai Társaság (Towarzystwo Tatrzańskie) Néprajzi Szekciójában működött.

A templom belseje A belső falfestést, mely a hagyományos formákat követi, 20 évvel ezelőtt Józef Nawałka krakkói festő készítette. A hajó boltozatának festése – a diadalívtől kezdődően – a Szent családot, a hegyi beszédet (Mt 5-7, vö. Lk 6,20-49) és Imádkozás az Olajfák hegyén jelenetet ábrázolja.

Bronisław Piłsudski (Józef testvére) 1913. évi látogatása után fényképészettel is foglalkozott, számos felvételt készített Árváról az első világháború előtt.

Az ablakmélyedésekben kerek falfestéseket helyeztek el az apostolok alakjaival. A kórus párkányán a Keresztrefeszítés jelenete látható szentek körében, ugyanakkor a diadalíven a Madonna adorációja látható. A szentélyben lévő festések a Szűz Mária mennybevitelét és Krisztus mennybemenetelét ábrázolják. A sekrestye bejárata felett stukkó falfestés látható, alatt latin felirat, 1767-ből. Szent Vendel, a pásztorok védőszentjének árvai tiszteletét ábrázoló domborműves festés, továbbá a szenthez társuló kis angyalok láthatók.

Stercula Eugeniusz 1919-ben Sterculát a csehszlovák hatóságok internálótáborba küldték. Kiszabadulása után elhagyta Jabłonkát. Jan Neupauernek eladta Pod Zbawicielem patikáját és Gyomaendrődön vásárolt gyógyszertárat. Halála előtt Szászvárra költözött és Soltra változtatta a nevét. Kétszer nősült. Első felesége rögtön az esküvő után meghalt, a másodiktól, Szontágh Magdalénától három gyereke született.

― Főoltár A főoltár neoreneszánsz-neobarokk stílusú. Az oltárépítmény közepén lévő fülkében Szent Márton és egy térdeplő koldús számára saját palástját félbevágó lovag szobra látható. Két oldalán magyar szentek: Szent István (balról) és Szent László állnak.

87

o Jan Szkodoń püspök

Chyżne

1946. december 19-én, Chyżnében született Jan Szkodoń lengyel pap, 1988-tól krakkói segédpüspök, a teológiai tudományok doktora. 2014-ben megkapta a Lengyel Teológiai Társaság Bene Merenti medálját.

Chyżne (magyarul Chizsne, szlovákul Chyžné) – lengyel falu a Kis-lengyelországi vajdaságban, a nowy sączi járásban, Jabłonka nagyközségben. 1975-1998 között a település közigazgatásilag a nowy sączi vajdasághoz tartozott. A helység az Árva-völgy földrajzi régióban fekszik és történelminéprajzi szempontból Árvához tartozik.

 Hazafelé: Chyżnéből, ebédet követően Szlovákián át – Zólyomon és Donovalyn keresztül – utaztunk haza. Chyżne határállomás A település tengerszint feletti magassága 649 m, lakossága 1069 fő.  A település története A falu évszázadokon keresztül a Magyar Királyság része volt. Ugyanakkor lengyel népesség lakta. 1910. évi leírás szerint 1197 lakosa volt, melynek 92,5%-a lengyel volt. 1918-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után Lengyelországhoz került.

Ebéd a határon

1939-1945 között Szlovákiához került. A háború után újra visszakerült Lengyelországhoz. A lengyel fél még 1946-ban is más településekkel együtt cserére ajánlotta Javorináért (szlovákul: Tatranská Javorina, lengyelül: Jaworzyna Spiska), mely közúti határátkelőhely Lengyelország (Łysa Polana) felé.

Pihenő Donovalyban

Chyżne díszei A falun vezet keresztül az E77 (DK7) nemzetközi főútvonal, a település a Szlovákia határánál (Chyżne - Trstená) található. A Schengen-szerződés életbe lépte után nyílt határ.

Szakadó esőben értünk haza

88