SZAKDOLGOZAT. Nagy Marianna

SZAKDOLGOZAT

Nagy Marianna

MISKOLC 2014

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK

A VALLÁS SZEREPE A KÉSŐ-KÖZÉPKORI ÍTÉLKEZÉSBEN

SZERZŐ: NAGY MARIANNA MUNKAÜGYI ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALAPSZAK LEVELEZŐ TAGOZAT KONZULENS: PROF. DR. STIPTA ISTVÁN EGYETEMI TANÁR, TANSZÉKVEZETŐ

MISKOLC 2014

UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY

THE ROLE OF RELIGION IN LATE MEDIEVAL SENTENCING

BA IN PUBLIC ENPLOYMENT AND SOCIAL INSURANCE ADMINISTRATION PART TIME COURSE AUTHOR: MARIANNA NAGY CONSULTANT: PROF. DR. ISTVÁN STIPTA PROFESSOR ASSOCIATE

MISKOLC 2014

Tartalomjegyzék:

BEVEZETÉS................................................................................................................... 5 VALLÁS A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN .................................................................. 6

I. 1.

A KÖZÉPKOR HANYATLÁSÁNAK OKAI, ÉLET A KÖZÉPKORBAN ......................... 13 A. Középkori hitvallás .......................................................................................... 20

2.

ERETNEKMOZGALMAK ....................................................................................... 21

3.

AZ INKVIZÍCIÓ EREDETE ÉS KIALAKULÁSA ........................................................ 27

II.

AZ INKVIZÍCIÓ FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSE ....................................... 29

1.

VALLATÁS, ÍTÉLKEZÉS ........................................................................................ 31

2.

BOSZORKÁNYSÁG ÉS INKVIZÍCIÓ........................................................................ 34

III.

A)

Boszorkányperek .......................................................................................... 35

B)

Magyarországi boszorkányperek ................................................................. 36

C)

A magyar néphit boszorkánya ..................................................................... 40

D)

A vallás és a néphit ...................................................................................... 41

ÖSSZEGZÉS ...................................................................................................... 43

IRODALOMJEGYZÉK .............................................................................................. 46 SZAKIRODALOM.......................................................................................................... 46 INTERNETRŐL: ............................................................................................................ 46 KÉPJEGYZÉK .............................................................................................................. 47

4

Bevezetés A szakdolgozati téma választása azért esett erre a témakörre, mert az Egyetemi tanulmányaim ideje alatt a szabadon választott tantárgyak kapcsán kerültem közelebb a „híres magyar bűnperek” történetéhez. Ennek kapcsán a boszorkányperekről írtam egy kis dolgozatot. Ebben a témakörben rengeteg cikket, könyvet elolvastam, gyűjtögettem az anyagokat az internetről is, felkeltette az érdeklődésemet ez a kicsit bonyolult vagy mondhatnám úgyis misztikus dolog. A tudomány szempontjából is lezáratlan még ez a témakör még keresik, kutatják az okokat, mi idézte elő hogyan alakult ki az üldöztetés (közrejátszott-e a néphit, babona vagy az akkori közösség tudatlansága). A vallásra kitekintve talán megérthető miért voltak az üldöztetések, ami persze nem csak a boszorkányokat érintették, hanem minden olyan szervezetet, mozgalmat, amelyek lázadtak a fennálló rendszer ellen. A következő pár oldalon próbálom bemutatni a vallást, a középkori életet, milyen szerepet játszott a középkorban a vallás, hogyan jöttek létre a különböző mozgalmak és végül mi vezetett a boszorkányok üldözéséhez.

5

I.

Vallás a késő-középkorban A kereszténység keletkezése: A kereszténység és az egyház Palesztinában

keletkezett. Palesztina többnyire idegen uralom alatt állt, zsidó törzsek lakták és reménykedtek benne, hogy visszaszerzik függetlenségüket. Megváltójuknak a Messiást tekintették a messiási eszme gyökereket vert és a történelmi körülményekhez idomult. A kereszténység hirdetője és megalapítója a Názáreti Jézus. Az erről szóló megállapításokat a Niceai hitvallás a „hiszekegy” tartalmazza. A részletes tanítást a négy evangélium tartalmazza (Máté, Márk, Lukács, János).1 A tanítást elemezve az egyház, emberekből álló társaság, melynek ereje a tekintélyben rejlik. Aki a tekintélyt megtestesíti az a vezető. A mennyország kulcsai: a jog és a hatalom jelképe. A kulcs azé, akié a ház (az egyház). A kulcsot az őrzi, akié a tekintély pápák. Megfigyelhető a hatalommal kapcsolatban az „oldás és kötés” (a későbbiekben a boszorkányoknál is előfordul az oldás-kötés). Itt az oldás, kötés jogi kifejezés volt: kormányzás, törvényhozás, ítélkezés (a tekintély szavával való döntést jelentette). A pápaság primátusának funkciója, hogy megőrizze az egyház kormányzati és tanítási egységét. A Palesztina határain túllépő kereszténységnek, szakítania kellett a zsidó gyökerekkel (oldás). Ez a folyamat nem volt zökkenőmentes. A kereszténység terjedése a zsidók ellenállásába ütközött, később a zsidó lázadás leverése lehetővé tette, hogy a kereszténység egy törzsi-népi vallás kereteiből kibontakozzon és az egész birodalomra kiterjeszthesse hatását.2 „A zsidóságtól emancipálódó kereszténységet a hellenizmussal történő találkozás tette a birodalom számára univerzálissá. A hellenizmus mellett azonban Rómának is döntő jelentősége volt, a kereszténységre nézve is. Pál apostol művében három történetformáló elem találkozott és alkotott szintézist: a zsidó ihletésű prófécia párosult a görög intellektualizmussal, hogy azután a római civilizációvilágméretekben biztosítsa a kereszténység kibontakozásának szervezeti feltételeit. Az ősi közösségek ösztönös forradalmi és közösségi hagyományinak halványulásával, illetve részbeni beépítésével a Paulinusi irányzatból született meg az egyház és jött létre fokozatosan a monarchikus egyház. Az egyházi szervezet kialakulása tette lehetővé, hogy a belső harcokból győztesen kikerülő, a fennálló hatalommal kompromisszumot

1 2

Gergely Jenő: A pápaság története, Kossuth könyvkiadó, 1982, 10. oldal. Gergely, 1982,12. oldal.

6

kötő, a zsidó gyökerekkel véglegesen szakító realista irányzat (a páli irányzat) tanait és rítusait egységesítse.”3 A közösség megszilárdulásakor bizonyos funkciókat külön kellett választani egymástól. A hit terjesztői a vándorprédikátorok és az apostolok voltak. A gyülekezet papjai voltak a tanítók, a presbiterek (öregek) hatalommal nem rendelkeztek, de véleményük mérvadó volt. A hívek választották meg a tisztségviselőket, akik a gyülekezet ügyeit intézték. A szolgák kezdetben az ünnepi lakomáknál felszolgáló szerepet töltöttek be, később a szerpap hivatást töltötték be (püspök segítése, szolgálata lesz majd a feladata). A közös vagyon kezelésére férfiakat episzkoposzt (felügyelőt) bíztak meg. Kezdetben az episzkoposz-i vagy püspöki megbízatás gazdasági-pénzügyi volt. A püspökök tekintélye nem több mint választott hivatal, a presbiterek a szokásjogi, míg a próféták és az apostolok karizmatikus tiszteletet élveztek. Később az apostolok, próféták és a doktorok jelentősége csökkent. A doktorok magukat a tan magyarázóinak, papoknak (klerikusoknak) nevezték, kialakul közöttük egy hierarchikus rend. A közösség nem pap tagjai a laikusok. A szétválás még nem volt teljes kellett egy vezető is. A keresztény gyülekezet tekintélye és tisztségviselője a püspök lett, akinek joga lesz bíráskodni a hívők felett.4 A kereszténység először a városokban terjed el, vidéken még nem tudott hódítani, ott megmarad a régi vallás. Az egyház összetételében nagyobb szerephez jutottak a gazdagok és az előkelők, így növekedett a közös vagyon. A kereszténység fejlődésének első szakasza a II. század második felében lezáródott: kialakult a püspökség intézménye és az egyház. Valószínű, hogy a püspöki irányzat inkább Keleten és nem Rómában alakult ki. A II. század végétől rendszeressé válnak a zsinatok, melyek az egyház egységét és a tévtanokkal szembeni fellépését biztosították. Főleg a keleti egyházakban volt élénk a zsinati élet. A zsinatokon a tartományok püspökei gyűltek össze, hogy a vitás kérdéseket megbeszéljék és a közös eljárásról állást foglaljanak. Megszilárdul a püspökök hatalma, hatalmukat az apostoloktól származtatták, akik viszont Krisztustól kapták (itt még nem volt szó a római püspök főhatalmáról).5 Róma a nyugati kereszténység központjává vált, Róma volt a világ akkori középpontja. Róma politikai vezetői szerepéből következett, hogy a római püspöknek az egész egyházon belüli elsősége van. A római törvények értelmében, amikor a

3

Gergely, 1982, 15-16. oldal. Gergely, 1982, 16-17. oldal. 5 Gergely, 1982, 20. old. 4

7

keresztények elváltak a zsidó vallástól (elismert vallás volt), a kereszténység tiltott vallássá vált. A kereszténységet, mint veszélyes újítást, hivatalból üldözni kezdték. Az üldözés akkor fajult el mikor általános lett a császárkultusz. A kereszténység nyíltan szembeszállt, mert bálványimádásnak minősítette. A császár istennek kijáró tiszteletet követelt meg magának. Törekedett az egész kereszténység megsemmisítésére, de ez nem sikerült. A kereszténység ereje abban rejlett, hogy a vallás különvált az államtól, önálló szervezetet alkotott. Az egyház a saját alkotmányát a Római Birodalom mintájára rendezte be. A keresztény vallásnak a Római Birodalom adta meg a külső alakját. A kereszténység világtörténelmet formáló erővé a III. század végére vált. Nyugaton a teljes állami csőd következtében a IV. század első évtizedeitől az antik kultúra fenntartója, folytatója az egyház lesz. A kereszténység uralomra jutása a görög és római szellem felett a Kelet győzelmét jelentette. Ez csupán része volt annak a folyamatnak, amely a birodalom gazdasági és politikai súlypontját is Keletre helyezte át6 Constantinus császár hivatalosan is elismeri a kereszténységet. A keresztény közösségek legalizálását és vagyonuk visszaállítását állami támogatással hajtották végre. Így a keresztény egyház az állam első intézményévé emelkedett. A császár kiváltságokat és állami kedvezményeket biztosított a keresztény papságnak. Ennek nagy ára volt, a birodalom hatalmát kellett szolgálnia, a császárok beavatkozhattak az egyházi kérdésekbe.

Sorsközösség

keletkezett

az

állam

és

a

kereszténység

összekapcsolódásából. Mivel az egyház megszabadult az üldöztetésektől, vállalta az államegyház szerepét ( az államban foglalta el a helyét) az államszervezet részévé vált. Az állam és az egyház egymásra találása nem volt zavartalan. Nyugaton a donatista eretnekséggel küzdöttek. Donatus karthágói püspök, csak a „tiszták” egyházát ismerte el. Keleten a constantinusi korszak tévtana az arianizmus volt (vita a szentháromság tanának tisztázása körül). A tévtanok a keresztény tanítás kialakulásának velejárói, útkeresés. Sok esetben a kereszténységen belül, korábbi pogány vallási elemek is jelentkeztek, amik vagy beépültek az ortodoxtanításba vagy elhaltak. A Keletet átható szakadás arra késztette a császárt, hogy Niceában összehívja az egyetemes zsinatot (a zsinat döntése tévedhetetlen). A császár kiközösítette az egyházból az ariánusokat és a katolikusok mellé állt. Az egyetemes zsinat 20 kánont fogadott el (zsinati határozat, törvény) és az egyház kérdéseivel foglalkozott. A határozat (Róma kivételével)

6

Gergely, 1982, 22-25. oldal.

8

egyenlőnek tekintette a püspökegyházakat. A kereszténység második nagy sorsfordulója megtörtént: az üldözött egyház, összefonódott a császári intézménnyel. A niceai zsinat pecsételte meg az összefonódást (első kötés). Constantinus új keresztény birodalom építését kezdte meg Konstantinápolyban, ez Róma hanyatlásához vezetett. Keletre tevődött át a birodalom politikai és szellemi súlypontja. Róma szerepe már csak másodlagos.

A

római

püspök

megszabadult

az

állami

gyámkodástól,

ami

megakadályozta volna a pápai hatalom létrejöttét. A kereszténység államvallás lett Constantinus uralkodása idején. Constantinus a szokásjog alapjait is meghonosította: a kisajátított vagyon az egyházra szállt. A püspök gyakorolta a birtokjogot, tilos volt a birtokokat szétosztani vagy eladni. Az egyházi földbirtok meghatározónak bizonyult a pápaság kialakulásában, mert a feudalizáló társadalomban a föld tulajdonjogával járt az államhatalmi funkciók végzése is. A kereszténység elismerése után növekedett a hívők száma, így az adományok is növekedtek. A hitbeli tanok körüli harcokban emelkedett ki a pápa tekintélye. 395-ben a Római Birodalmat két részre osztották: Keletire és Nyugatira. Keleten kialakult a görögkeleti egyház, míg a nyugati latin egyházban kibontakozott a pápai főhatalom.7 „A görögkeleti egyházzal való végleges szakítás után a katolikus egyházban a hitelvi egység megvalósult: a különféle tévtanokat hosszú ideig a főpapsággal szemben álló népi indíttatású eretnekségek képviselték. Az egyház egységének a megszilárdítása nem hitbeli kérdés, hanem egyházkormányzati probléma lett. A katolikus egyház egységének letéteményese a római pápa volt. A pápa a hitelvekben elfogadott tanítói főhatalmára hivatkozva, egyházkormányzati főhatalmát is kizárólagossá akarta tenni. A centralizált, abszolutisztikus egyházkormányzat kiépítésének az volt a célja, hogy útját állja a XI. századra megszilárdult európai feudális államok államegyházai partikuláris széttagoltságának, a központi ( római ) irányítástól történő elszakadásának.”8 Az egyes országok uralkodói a megerősödött nemzeti egyházukra támaszkodva akarták hatalmukat megerősíteni, ezért nem volt érdekük a központi egyházkormányzat erősödése. Az egyház nemzeti egyházakra való szétesése veszélyt jelentett, mert ezek az egyházak hitelvükben önállósodhatnak. Így a kereszténység univerzalizmusát számolják fel. A pápák nem öncélú főhatalomra törekedtek akkor, amikor a főpapok kinevezésének jogát maguknak akarták. A főpapok világi uralkodóiktól váltak függővé, így az állam egyházkormányzati és egyházpolitikai céljait szolgálták. Ennek 7 8

Gergely, 1982, 26-38.old. Gergely, 1982, 90. oldal.

9

megelőzése, ha a központi irányítás által érvényesítik a pápai hatalomban megtestesülő egyházi érdeket, így megőrzik az egyház egységét. Az egyházon belül a pápa főhatalma azt jelentette, hogy a nemzeti egyházak alárendelődnek Rómának. A pápától függnek a főpapok, ilyen formában érvényre jut az egyház egyetemessége. A primátus érvényesítése azt jelentette a világi hatalom felé, hogy az egyház egységét a világi hatalmak érdekeivel szemben megvédik. Ennek eszköze: a főpap kinevezési jog Rómához vonása volt. A pápa főhatalmát az egyházkormányzásban is elfogadták. A pápa vezetésével akarták a politikai univerzalizmust megvalósítani. A IX-XI. században a keresztény közösségben a császáré volt a vezető szerep. Ekkor még az egyes feudális államok nem szilárdultak meg és a társadalmat nem hatotta át a kereszténység. A XII-XIV. században a feudális társadalom kibontakozik, ez a központi királyi hatalom megerősödését eredményezte. A társadalom részévé válik a vallás, a császár hatalma alulmaradt viszont a pápaság egyházkormányzata megszilárdult. A megvalósított politikai főhatalom nem fegyveres eszközökkel jött létre, hanem politikai és ideológiai közegben. A pápaság és az invesztitúra harc: A pápa a politikai életre is kiterjesztette a főhatalmát, ami annyit jelentett, hogy a pápa magát tekinti a kereszténység fejének és a világi fejedelmek is engedelmességgel tartoznak neki. A kereszténység kiterjesztése, új területek meghódítása, elkezdődtek a keresztes háborúk. Ezek a hadjáratok a feudális társadalom belső szociális feszültségeinek a levezetését szolgálta. A wormsi konkordátum, különválasztotta az egyházi invesztitúrát a világitól. Az egyházi méltóságban való megerősítés jogát (gyűrű, pásztorbot) a császár átadta a pápának. a császárt illette meg a jogar átadása, a pápa engedménye, hogy a püspökválasztás a császár jelenlétében történjen. Európa első hatalma a pápaság volt az invesztitúraharc lezárulása után. 9 A pápaság hatalmának csúcspontja III. Ince idejében következett be. A pápaságot korlátlan hatalomhoz juttatta az egyházi közigazgatásban. A középkori pápaság alapvető feladata volt az eretnekek elleni harc, mivel az egyház egységét veszélyeztették.10 Antifeudális eretnekségek a Balkánon- a patarénusok és a bogumilok, Dél-Franciaországban Katarok és a valdensek. Az evangéliumi élet megvalósítását hirdették. A társadalom megváltoztatására irányul a programjuk. Általános elv volt a középkorig, hogy az eretnekeket nem kiirtani, hanem meggyőzni kell. A papságnak 9

Gergely, 1982, 90-109. old. Gergely, 1982, 116.oldal.

10

10

vádemelés nélkül is, hivatalból fel kellett lépnie az eretnekekkel szemben. A pápaság tekintélyét aláásták az eretnekmozgalmak, a tudomány is szembe fordult vele. A pápaság nem támaszkodhatott a császárságra, így a központi rendi monarchiává fejlődött Franciaország hatalmába került. A lyoni egyetemes zsinaton létrejött az unió a keleti és nyugati egyház között, de ez csak formális volt, mert mögötte nem egyházi, hanem politikai érdekek álltak. A bizánci császár segítséget remélt törökellenes harcához, a görögkeleti egyház elutasította az uniót, mert nem az egyenrangú felek kompromisszuma volt, hanem a Rómának történő alávetés. A pápaság és a francia monarchia összecsapásából a király került ki győztesen. A XIV. század elején a pápák elveszítették a politikai főhatalmukat, de megtartották primátusukat. Az inkvizíciót a rend biztosítására hozták létre, a szerzetesrendeket egyházkormányzati abszolutizmusuk eszközeivé tették. 11 A pápai bürokrácia kiépítése: A középkor folyamán két fő részből állt a pápák kormányzati apparátusa. 1. Kancelláriából: valamennyi hivatalt és hivatalnokot magába foglalta. 2.

Konzisztórium: a pápák titkos tanácsa (bíborosok alkották). A világi

apparátusban is végbement ez a folyamat, politikai tanácsadók és hivatalnokok között. Legfontosabb végrehajtó hatalom a pápai abszolutizmus idején a kancellária volt. A pápák bírósági hatalmukat három jogi hatóságot (a Poenitentiariát, a Rotát és a Signaturát) egyesítő Tribunale- legfelsőbb bíróságon keresztül gyakorolták a Poenitentaria:- a pápa szabta ki a penitenciát (bűnbocsánat elnyerésére). A Sacra Romana Rota a legfelsőbb fellebbviteli bíróság funkcióját töltötte be. A Signatura az egyházi állam világi bírósági ügyeivel foglalkozott. (később az ellenreformáció idejétől). Pénzügyi bevételeik három csoportból tevődtek össze. Az első a census beati Petri a katolikus egyháztól bejövő bevételek. A második csoportba tartoztak az adók (római zarándokok ajándékai, a keresztes háborúk címén kivetett adók és tizedek, a pápai vizsgálatok esetén fizetett illeték és a pápai különadó). A harmadik csoportba az Egyházi Államból származó jövedelmek tartoztak (hűbéri adó). A pápának hatalmas jövedelme volt, ami ellenérzést váltott ki egyes európai államokban, de a lakosság is helytelenítette. A pápaság és a császárság harca: a pápai abszolutizmussal szemben a zsinati elvet ferences tanárok alkották meg. Az egyház és az állam a népfelség elvére épül.12 A királyok és a pápák a nép megbízásából uralkodnak, de ha a hatalmukkal visszaélnek, amit a nép ruházott rájuk akkor a nép 11 12

Gergely, 1982, 120-141. old. Gergely, 1982, 147-152 old.

11

visszaveheti tőlük. A pápai abszolutizmust a népfelség elve kizárta. Ebben a felfogásban keveredett a római jog a rendi ellenállási joggal és a városi önkormányzat elveivel. A császár és a római nép letette a pápát a trónról, de a császár nem érvényesítette akaratát Itáliában. A XIV. század közepe a császárság történetének záróköve és a pápaság hanyatlása. A hatalmi ellentétek az egyház legfelsőbb vezetésében negyven évig tartó szakadáshoz vezettek. Az avignoni és római pápák harca nem a vallásért folyt, hanem politikai okok miatt. Az egyházszakadás társadalmi alapja a feudalizmus válsága és a pápai abszolutizmus konfliktusa a rendiséggel.13 „A pápaság válsága lehetővé tette, hogy a rendi monarchiák keretei között kibontakozó nemzeti államok (Franciaország, Anglia, Spanyolország) uralkodói központi hatalmuk erősítése érdekében az illető ország egyháza felett is korlátozzák a pápai ellenőrzést, és megerősítsék a nemzeti egyházak autonómiáját.” Az egyházon belül, a klerikusok között is kialakult egy rendi hierarchia. A legtekintélyesebb és leggazdagabb réteg a bíborosok voltak, akik a feudális oligarchiának feleltek meg. Mögöttük állt a főpapi rend, az érsekek, püspökök és gazdag apátok rendje. A rendi monarchiaként felfogott egyházban a pápa, az uralkodó csak a rendekkel együttesen, alkotmányosan kormányozhat. A konstanzi zsinat: Az egyházszakadás felszámolását Zsigmond német-római császár és magyar király vette a kezébe, mert hatalmának egyházi támogatásra volt szüksége. Németországot és Magyarországot külső veszélyként fenyegették a törökök támadása, belső veszélyként a huszitizmus. Zsigmond szorgalmazta az egyetemes zsinat összehívását. A zsinaton az egyházi középrend és a püspökök játszottak fő szerepet, így a rendiség gondolata jutott érvényre. Nemzetenként szavaztak, így megakadályozva, hogy a többségben lévő olaszok akarata érvényesüljön. A dekrétum kimondta, hogy a zsinat az egyetemes egyházat képviseli, a reform, a hit és az egység kérdésében a pápa felett áll.14 „A pápaság a tekintélyéből sokat vesztett és az Egyházi államon belül is meg kellett osztania a hatalmat a feudális urakkal és a városi patríciusokkal, a 14-15. századi válságot mégis sikeresebben vészelte át, mint hajdani nagy ellenfele a császárság. A XIV-XV. sz. gazdasági-társadalmi fejlődése eredményeként az angol, francia és spanyol rendi monarchiákban a központosítás előrehaladt, a királyi hatalom megerősödött, a feudális maradványok felszámolásával létrejöttek az egységes nemzeti államok.”15

13

Gergely, 1982 152-160 old. Gergely, 1982 160-169. old. 15 Gergely, 1982, 176. old. 14

12

1.

A középkor hanyatlásának okai, élet a középkorban

A XIII. század végén a mezőgazdasági termelés növekedése megtorpant. Minden művelhető földet feltörtek, az agrotechnikában újítások nem jelentkeztek. Már nemcsak a jó minőségű földeket művelték meg, hanem az úgynevezett másodrendű talajokat is. A másodrendű földek hozama csökkent és hamar kimerültek. A növekvő népesség miatt több élelmiszerre volt szükség, amit már a földeken nem tudtak megtermelni. Megváltozott a szántó-legelő aránya, az állatállomány csökkent, így nem volt elég igaerő a földek művelésére, kevesebb trágya állt rendelkezésre. Az időjárásban is kedvezőtlen viszonyok alakultak ki, hűvösebb és csapadékosabb idők következtek. A XIV. század elejére elérkezett a „telített világ”. Az élelmiszerek iránt nagy volt a kereslet, így az árak növekedtek az emberek a pénzük nagy részét gabonára költötték, amelynek magas ára volt. Ennek következtében átalakult az árstruktúra: mezőgazdasági termékek ára magas volt, iparcikkek ára nem növekedett (csökkent irántuk a kereslet). Ennek a hosszantartó folyamatnak gazdasági és társadalmi következményei lettek. A paraszti gazdaságok nem tudtak pénzt fektetni a földjeikbe a mezőgazdaság válságba került, ez kihatott a városi iparra. A lakosság nagy része a létminimum alatt élt, alultápláltság volt a jellemző, emiatt nagy volt a gyermekhalandóság és rövid a felnőtt életkor.16 Európában szinte mindenütt elterjedt a pestis, a legyengült emberek szervezete nem tudott védekezni, így katasztrofális pusztulást okozott. A betegség gyorsan terjedt és gyors lefolyású volt, a közösségek és az államhatalom nem tudta felvenni a harcot a kórral. Az orvosok sem tudtak rájönni a fertőzés okaira, így csak a fertőzés terjedése ellen tudtak harcolni. Intézkedéseket vezettek be a tisztaság és higiénia érdekében.17 Nem volt még egy olyan korszak, ahol ennyit foglalkoztak volna a halál gondolatával, mint a késői középkor. A járvány után az embereken elhatalmasodott a világvége várás. Sok írás foglalkozott a keresztény emberhez méltó halállal. A járvány következtében települések, falvak néptelenedtek el. Ez nem teljesen jelentette azt, hogy a teljes lakosság pestisben meghalt, hanem a túlélők visszaköltöztek a jobb művelésű földek közelébe vagy a városba települtek.18

16

Katus László : A középkor története, Pannonica- Rubicon Budapest, 2000, Egyetemi tankönyv, 343345. old. 17 Jacques Le Goff: Európa születése a középkorban, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2008, 209-210old. 18 Katus, 345-346.old.

13

A háborúk is hozzájárultak a gazdasági és társadalmi válsághoz. Keresztes háborúk: Első keresztes háború: II. Orbán pápa hívta össze a Szentföld felszabadítására. Második keresztes háború: III. Jenő pápa hívta egybe a hadakat. Harmadik keresztes háború: III. Kelemen pápa hirdeti meg. Negyedik keresztes háború: III. Ince pápa felhívására, a Szentföld visszafoglalására. Ötödik keresztes háború: III. Ince pápa kezdeményezte a IV. lateráni zsinaton. Hatodik keresztes háború: II. Frigyes német-római császár fogadalmat tett Jeruzsálem felszabadítására, induló háború vezetésére. Járvány ütött ki, így elhalasztódott a háború így II. Frigyest, IX. Gergely pápa kiátkozta. Hetedik – nyolcadik keresztes háború: IX. (Szent) Lajos francia királyhoz kapcsolódik. Nyolcadik keresztes háborút, Tunisz ellen indítják, a járvány kitörése miatt a háború kudarcba fulladt. Százéves háború: Franciák és az Angolok között dúló háború. Négy szakaszra oszlott: első szakasza-1337-1360-ig tartott, második szakasz: 1360-1400, harmadik szakasz: 1400-1429-ig, negyedik szakasz: 1429-1453-ban fejeződött be. 116 év után francia győzelemmel ért véget.19 „ A középkor utolsó két évszázadában egész Európát elborították a reguláris és irreguláris csapatok által vívott háborúk: Franciaország és Spanyolország földjét a „nagy kompániák”, Itáliáét kalandorok bandái dúlták, Franciaország és Németország nyugati szeglete „ embernyúzó zsiványoktól” is szenvedett nem beszélve magáról a százéves háborúról, a bretagne-i örökösödési háborúkról, a burgundiai állam létrejöttét és

összeomlását

kísérő

harcokról,

a

hispániai

háborúkról,

a

pápai

állam

visszaszerzéséért folytatott egyházi hadjáratokról, a Genova és Velence, valamint a német Hanza, Dánia és Anglia között Lezajlott tengeri összecsapásokról. a huszita csehek elleni harcokról, a teuton rend és szomszédai közötti küzdelmekről, az angol Rózsák háborújáról, a granadai királyság felszámolásáról vagy a törökök balkáni előtöréséről”.20 A XIV.- XV. században a lovakat ritkán használták vadászatra, elsősorban harci mén lett belőlük. A lovasság főleg nemesekből állt, hűek maradtak katonai hagyományaikhoz. Változást jelentett a tüzérség, az ágyú és a lőpor megjelenése. Egyre nagyobb ágyúkat gyártottak nemcsak a hatékonyságuk növelése érdekében, hanem inkább a félelemkeltés érdekében. A tüzérség állandó fejlesztése megterhelte az államok 19

http://tortenelemklub.com/koezepkor/kesei-koezepkor/229-a-szazeves-haboru, http://tortenelemklub.com/koezepkor/173-a-keresztes-hadjaratok-tortenete?catid=26%3Aerett-koezepkor 20

Jacques Le Goff, 2008, 206.oldal.

14

és városok költségvetését. Időszaki háborúk folytak a hűbéri időkben, az embereket tavasszal szólították hadba és meghatározott időre vehették igénybe őket. A XV. század folyamán minden európai politikai hatalom állandó hadsereget állított fel.

Ezeken

túlmenően akadtak más tényezők is, amelyek erőszakhoz vezettek, főleg Közép Európában a pestisjárványt követték a zsidóellenes megmozdulások. Mindenütt üldözték őket, volt ahol gettóba zárták őket, volt olyan ország ahol türelmet tanúsítottak irántuk, de a középkor végi Európa kivetette magából a zsidókat.21 Élet a középkorban: A középkor emberének életét, életkörülményeiket alapvetően a vagyoni helyzetük határozta meg. A népesség 90%-át a parasztság alkotta, s a lakosság nagy része vidéken élt. A parasztok kunyhókban, viskókban, a polgárok városokban, a nemesek

kővárakban

éltek.

A

paraszttömegekre

nagy

hatással

voltak

a

vándorprédikátorok, tanítók és az egyház tanításai. Ki voltak szolgáltatva a földesuraknak, nem rendelkeztek saját földdel. Adót fizettek a királynak, a földesúrnak (9-ed) az egyháznak (tizedet) és szolgáltatásokat nyújtottak az uraknak. Ingyenmunka, robot mely az év ünnepnapjaira esett, később havonta egy napot tett ki. Pallosjog: a földesúr szabadon ítélkezhetett a parasztok felett. A középkori parasztok sok adó és szolgáltatás mellett, nyomorúságos körülmények között éltek. A rossz higiéniai körülmények miatt magas volt a csecsemőhalandóság, alacsony a várható élettartam. Középkori városok: kereskedők, kézművesek közössége a vidéktől eltérő sajátos jogrenddel. A város, mint közösség állt szemben a földesurával vagy a királlyal. A közösség felosztotta a közterheket a polgárok között. A városi polgáringó és ingatlanjaival szabadon rendelkezhetett. Magyarországi várostípusok: Mezőváros: földesúri joghatóság alatt állt, adóját egy összegben fizethette ki, a lakosság rendelkezett vásártartási joggal is (ilyen város volt Debrecen is). Szabad királyi városok: a király gyakorolta a földesúri jogokat. Kiváltságaik: szabad elöljáró (bíró, pap) választás joga, árumegállító jog, vásártartási jog (Pozsony, Kassa, Buda tartoztak ide). Bányavárosok: bányatevékenységük folytán jelentős kiváltságokkal rendelkeztek (Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya).

21

Jacques Le Goff, 2008, 207-215.old.

15

Céhek kialakulása: A XI: század végén a XII. században megjelentek a kézművesek testületei, általánossá vált a céh elnevezés. Igyekeztek megakadályozni, hogy a szakma valamely tagja meggazdagodhasson a többiek kárára. Szigorú előírások voltak: rögzítették a munkaidőt, megszabták az árakat és a béreket. A céhmester 1-2 legénnyel dolgozott, akik már kitanulták a szakmát, az inasok a mester irányításával tanulták a szakmát kb. 7 évig.22 A középkori város legélénkebb, legforgalmasabb helye a piactér volt. Aminek az oka az volt, hogy sok bolt itt épült ki és a középkori emberek is szerették a vásárok hangulatát ugyanúgy minta mai emberek. A vásártartás a városok alapvető joga volt. A piactéren állt a városháza, ahol az ügyeiket intézhették a lakosok. A városháza tornya hatalmi jelképnek számított és méreteivel le kellett hagynia a templomtornyot, kifejezve ezzel az önálló városi hatalom elsőbbségét. A jobb módú családok a városházán tartották a családi ünnepségeket- esküvőt, mulatságokat, keresztelőt, bálokat. Itt őrizték a város vagyonát is a városháza pincéjében bort, sört mértek, nem kellett attól tartania a pincemesternek, hogy nem akad majd vevő. Középkori iskola: A városi plébániai iskolák oktatója az iskola rektor volt. A kántor feladata volt a nagyobb városokban az énektanítás és a tanulók templomi szolgálatának megszervezése. A városi plébániai iskolák tananyagának középpontjában az olvasás, éneklés, írás mellett a latin nyelv oktatása volt. A világi pályákra igyekvőknek megtanította a rektor a hivatalos iratok szerkesztését, gyakorlati számtant, könyvelést, kereskedelmi levelezést, pénzügyi ismereteket, földrajzi-csillagászati ismereteket. Az érett középkor századaiban kialakultak a városi polgárság anyanyelvi képzést nyújtó magániskolái. A lányok oktatását általában a rektor a feleségére bízta.

22

http://tortenelemklub.com/koezepkor/egyeb-koezepkor/190-mindennapi-elet-a-koezepkorban

16

Büntetőintézmények: Városi börtön a városháza közelében állt. A kalodát és a pellengért a piactéren helyezték el. A pellengér- szégyenfa, szégyenoszlop volt ide kötötték a bűnöst. A kaloda deszkából készült, amelynek nyílásaiban az elítélt fejét vagy kezét és lábát bezárták, s így tették közszemlére, szégyenszemre. Fatáblára ráírták miért járt a megszégyenítés, amit az illető nyakába akasztottak. A börtön a hóhér felügyelete alá tartozott, ha a város megengedhette magának, hogy hóhért tartson. Az akasztófa a városfalon kívül helyezkedett el, hogy elrettentse a gonosz szándékúakat. Az utcák állandó vándora: az éjjeli őr. A legtöbb városban alkalmaztak éjjeli őrt, akinek kötelessége volt, hogy járja az utcákat és elkiáltsa hány óra van és figyelmeztessen mindenkit arra, hogy a tűzhelyet mindenki jól takarja el, mert tűz esetén a zsúfoltság miatt egy egész városnegyed is leéghetett. Szolgálata: nyáron este tíztől, hajnali háromig tartott. Télen- este héttől, hajnali ötig.23 Templomos rend: a kezdet- a troyes-i zsinaton megalapították a templomos rendet. A lovagok fehér, a katonák fekete ruhát és köpenyt viselnek. A bal vállukon hordott vörös keresztet csak 1145-ben adományozta a rendnek III. Jenő pápa. A szerzetesi lovagságot tisztelet övezi, özönlenek a katonák és az adományok. Húszszor is megmenti a Szentföldet a rend, rövid időn belül gazdag lesz. Keleten a zsákmányát fegyverek, nyugaton az adományok gyarapítják. A rend kettős szervezeti felépítést mutat keletenhadsereg, nyugaton- szerzetesi intézmény. Katonák csak azok lehettek a rendben, akik nemesek voltak, törvényes házasságból és jó családból születtek. Fogadalmat nem kellett tenniük, de ígéretet tettek arra, hogy engedelmeskedni fognak, lemondanak személyes javaikról, tiszteletben tartják a ház szokásait, szabályait és őrzik a Szentföldet. A templomosok keresztje a kelta keresztre vezethető vissza, de voltak a templomosoknak láng alakú keresztjeik is olyanok, mint a kettéhasadt láng. A rend vezetője a nagymester: a rend általános apátja, aki zsinati választás során kerül hivatalába. Ő szervezi meg a hadsereget, részt vesz a király haditanácsán és a harcban vezeti csapatát. Szerzetesként alá van rendelve a pápának-apátként, hivatalnokként a káptalannak. A rend vagyona vagy politikája fölött nincs hatalma, rendelkezhet az emberekkel. A nagymester első embere a várnagy, utána következik a tábornagy, aki a lovakért és a fegyverekért felel. Háznépét- két magas rangú lovag, egy káplán, egy

23

http://asztivaniskola.lapunk.hu/tarhely/asztivaniskola/dokumentumok/seta_a_kozepkori varosokban3.pdf

17

katona, egy szaracén tolmács és szolgák alkotják. A szolgák közé tartozik egy patkolókovács, egy szakács és két istállófiú. A nagymestert a káptalan választja meg. A templomosoknak a kiváltságok, melyeket különböző pápák adományoztak, kivételes helyzetet biztosítottak a számukra. Az egyházhoz tartoztak, mentesültek a földesúri vagy királyi törvényhozás alól, az adókat is beleértve, saját területeiken menedékjoggal rendelkeztek. A pápa hatalmának voltak alárendelve így mentesültek az egyházi törvényhozás kötelessége alól is, semmilyen adót vagy tizedet nem fizettek. A templomosok káplánjait a püspökök kegyelmi jogával ruházza fel egy pápai bulla. A templomosoknak keresztes váraik vannak, melyeknek a legtöbb része major. A keresztes várban az utazó bármikor megpihenhetett, mivel az egyházhoz tartozott, menedékhelyet is jelentett, kolostora pedig vendégfogadó. A vendégfogadás kötelezettségét szigorú előírások szabályozták. A templomosok munkái közül a leg figyelemre méltóbb a bankrendszer kiépítése volt, ami a kereskedelem fejlődését szolgálta. Bevezették a váltólevél rendszerét. (A megbízó a „ fémet” letétbe helyezte valamelyik keresztes vár raktárában, majd a váltólevelet egy másik keresztes várban érvényesíthette). Ez a rendszer olyan jól működött, hogy akinek volt valamilyen vagyona az a templomosok felügyeletére bízta. Kölcsönzéssel is foglalkoztak, kölcsönt adtak Szép Fülöpnek, aki nem tudta volna másként előteremteni a lánya hozományát. A templomosok a vagyonukat földvásárlásra fordították, majd ez olyan méreteket öltött, hogy Szép Fülöp dekrétummal akarta megakadályozni, de vissza kellett vonnia. Letartóztatás: A templomosok növekvő hatalma fenyegette a fennálló érdekviszonyokat.24 1307. okt. 13-án IV. „Szép” Fülöp francia uralkodó lefoglalta a rend vagyonát és bezáratta tagjait. Ez a történelem első koholt pereinek egyike volt, eljárást indított ellenük a keresztény vallás meggyalázása miatt. Fülöpnek sikerült elérni, hogy a pápa feloszlassa a templomosok rendjét. A templomosokat megkínozták, vallatták őket, aki nem írta alá a hamis tanúvallomását máglyára küldték. A túlélők más országokban újraszerveződtek belőlük alakult a Krisztus Lovagrendje. 25

24

http://209.85.129.132/search?q=cache:jyxMcB7KSLgJ:photosniper.freedom.hu/tp/drupal/%3Fq%3Dnode /321+A+templomos+lovagok+rejt%C3%A9lye&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=ro 25

http://tortenelemklub.com/koezepkor/egyeb-koezepkor/190-mindennapi-elet-a-koezepkorban

18

Templomos lovagok: Kiváló harcosok voltak.

19

Középkori hitvallás „A középkori Európában afféle „társadalmi elvárás” volt, hogy az emberek kereszténynek tartsák magukat, még akkor is, ha a népi vallásosság nem volt több babonaságnál. A kereszténység gyakorlására természetesen sokkal több bizonyíték van: a középkorban minden gyermeket megkereszteltek, mindenki rendszeresen járt templomba, és majdnem mindenki templomban házasodott meg és felszentelt földbe temettetett.” A korai kereszténység jellemzői: az üldöztetés és a kirekesztés Az első keresztények a szegényebb osztályok rétegeiből kerültek ki, nem volt elég tekintélyük sem hatalmuk, hogy hitüket társadalmilag elfogadottá tegyék. Mitől vált a „törvényen kívüli” vallás egyetemessé? A IV. században kapott állami elismerést, amikor Konstantin római császár megtért és kereszténnyé nyilvánította magát.26 A keresztény hit forrásai: a Biblia és az összetartozási folyamat. Akik másképpen gondolkodtak eretneknek nyilvánították őket. A hitvallás (krédó) – a krédó szó a latin credóból ered, jelentése: „hiszek”- a hitvallás első szava. A kereszténység idejében a hitközösség hangsúlyt kapott. Az emberek ugyanabban hittek és ez különböztette meg őket más vallások követőitől vagy azoktól, akik rossz úton járnak. A krédó foglalja össze hivatalos formában a keresztény közösség hitét. A középkorban és ma is használatos krédóváltozat- Apostoli hitvallás, mely a legenda szerint az apostoloktól származik, és a Niceai hitvallás-a niceai zsinat fogadta el, majd a konstantinápolyi zsinaton módosították. Mindkét hitvallás Európában elterjedt. „A középkor a kereszténység fejlődése szempontjából rendkívül fontos időszak volt. Különösen az egyházi szentségek tantételének kidolgozása és az egyházi teológia fejlődése volt szembetűnő. Az egyetemek kialakulásával a világi teológia is egyre nagyobb teret nyert. A XI. század végén egyszerre sokan döntöttek úgy, hogy felsőfokú tanulmányokba kezdenek. Európát tudásra szomjazó fiatalemberek járták, akik a szintén vándor tanároktól grammatikát (nyelvészetet), logikát (formális gondolkodást) és retorikát (szónoklattant) tanultak. A tantárgyakat a Római birodalom bukását követően meglehetősen alacsony színvonalon oktatták, mégis hatalmas újdonságot jelentett, hogy a tudományos gondolkodást most először társították a keresztény hitelvekkel.”27 „Ki dönti el, mi az igaz hit?” Az egyház két módszert alkalmazott a középkorban? Ha döntenie kellet: a pápára bízta a dolgot vagy elfogadta consensus fideliumot, vagyis 26 27

G:R. Evans: A világ középkori szemmel, Scolar kiadó, 2003, 9-10. old. G. R. Evans, 2003, 29-39. oldal.

20

hivatalos állásponttá tette azt, amit a keresztény közvélemény gondolt az ügyről. Mindkettő ugyanazt eredményezte, de voltak kivételek is, amikor az egyház ellenzett vagy elítélt valamit az néhány évszázad múlva a hívők körében elfogadottá vált ( Bibliai fordítások engedélyezése, készítése). 28

2.

Eretnekmozgalmak

Az eretnek középkori felfogás szerint: az ördög szolgája, a pokol martaléka, bűnös lény. Hiszen az egyházat támadja, a Sátán hatalmába akarja az embereket, földet juttatni, így az Űr parancsa és az emberiség érdeke, hogy harcoljanak ellene. Az emberszeretet előírja, hogy el kell követni mindent annak érdekében, hogy visszatérítsék a bűn útjáról az igaz hit ösvényére. Ha ez nem sikerül, akkor, a lelkét át kell adni, Isten igazságos ítéletének. Azok a polgárok, akik műveltebbek voltak nem értették az eretnekmozgalmak történetét, elveit, de az egyház intézkedéseit sem értették. A polgárok az eretnekekben az új eszmék harcosait látták és a gondolatszabadságot. A középkorban a vallás uralkodott az élet minden területén és hirdette, hogy ezt kell követni, mert a földi élet után új világ következik. Aki így él a földön az a túlvilágon elnyeri jutalmát, a bűnös lelkekre pedig a pokol vár. Az ekkor fennálló társadalmi rendnek, a vallás és az egyház volt a legfőbb őre. Akik nem tudtak megbékülni a társadalomban fennálló különbségekkel, az egyházzal került ellentmondásba. Az eretnekmozgalmak lényege, hogy antifeudális jellegűek voltak, vagyis nem fogadták el a fennálló viszonyokat és elő készítették a talajt a népi felkelések számára.29 Ezek a mozgalmak először. A Földközi- tenger keleti partvidékén terjedtek el majd Nyugat- Európába, de a VII. századra eltűnnek. Ennek oka, hogy óriási változásokat hozott Nyugat-Európa életében a Nyugatrómai birodalom bukása. Új államok születtek, megerősödött az új feudális rend. A kereszténység felváltotta az ősi vallások helyét, de a lakosság a régi viszonyokhoz ragaszkodott. Ragaszkodtak az ősi társadalmi szervezetekhez, szembeszegültek az új társadalmi renddel. A XI-XII. században bukkannak fel Nyugat –Európa területén az eretnekségek, ekkor már szilárd a feudális rend, s az ősi vallások is veszítenek jelentőségükből. Akik szemben álltak a feudalizmussal azok nem az ősi hit, hanem a keresztény tanok ellen szálltak harcba, az egyházi felfogás ellen. A városok lettek az eretnekmozgalmak központjai. A városok

28 29

G.R. Evans, 2003, 102.old. Kulcsár Zsuzsanna: Eretnekmozgalmak: Gondolattár 18, Bp. 1963. 6-9 old.

21

fejlődésnek indultak, a kereskedelem és az ipar beleütközött a hűbéri rend korlátaiba, így bírálni kezdték az egyházat.30 Ezeknek az ismeretében érdemes megvizsgálni az egyes mozgalmak kialakulását, ismertetőjegyeit. Katarok: Ez a vallás az ellentétek vallása. A katar (más néven: perfekt) hittérítő mezítláb, szőrcsuhában járta a városokat és elbeszélgetett az ott élő lakosokkal. Felvilágosították a lakosságot arról hogyan élnek a papok milyen gőgösek, kapzsik. Rámutattak arra, hogy a papoknak is szegénységben, önmegtartóztatásban kellene élniük, majd az egyház hitelveit kezdték el részletezni. Az egyház szertartásait értelmetlennek tartották és meggyőződésük, hogy a templom arra jó, hogy a hívőktől pénzt szedjenek be. A világban nyomor, igazságtalanság uralkodik és mindezt nem az Isten teremtette, mert Isten távol áll a rossz világtól. A katarok elvetették a katolikus egyház lényeges dogmáját, a test feltámadását. Tilos volt számukra a nemi érintkezés, minden földi élvezet, hús, tojás, sajt fogyasztása. Bűnnek tekintették az emberélet kioltását, a háborút. Nem viselhettek hivatalt, nem lehetett birtokuk, két kezük munkájával kellett előteremteniük a megélhetéshez szükséges dolgokat. Kötelességük, hogy tanítsanak, prédikáljanak, városról városra járjanak. Akik csatlakoztak a mozgalomhoz nem tudták teljesen vállalni, hogy így éljenek. Ők alkották a hívők táborát, a vallástól elfordultak, de nem vállalták a kötelezettségeket. A hívők kötelessége abból állt, hogy tiszteljék és támogassák a katarokat, higgyenek a tanaikban és a világi hatóságoknak és az egyháznak ne árulják el a szekta titkait. Hogyan válhatott valaki hívővé? A katar hit lényeges szertartása a consolamentum, melyen minden hívő megjelent. Ima után felavatták a csatlakozni kívánókat. Mivel a felavatottaknak aszkézisben kellett élniük, így sokan a halál közeledtééig vártak a felavatással. Erre már előre megkötöttek egy szerződést a convenenzát. A katarok között nem számított a vagyon, a tanultság és nők is csatlakozhattak hozzájuk. Élükön püspök állt, munkáját a diakónus támogatta (idősebb és ifjabb fiú). A nők feladata volt, hogy a vándorló katarok részére fenntartott menhelyek felett felügyeletet gyakoroljanak.31 A katarok tana nem más, mint a fennálló rend tagadása, tiltakozás. „Tagadtak minden születési előjogot, hangsúlyozták, hogy nem a származás és nem a hivatal, a méltóság szabja meg az ember értékét, hanem egyes-egyedül életmódja, cselekedetei. A 30 31

Kulcsár, 1963, 9-11. old. Kulcsár, 1963, 27-34.old.

22

középkorban elnyomott helyzetben élő nőket is egyenjogúnak tekintették a férfiakkal. A hűbériség korában az élet szinte minden területén fontos szerepet játszott az eskü. Esküt tett megkoronázásakor a király, eskü kötötte a hűbérest urához, a férjet nejéhez, eskü kötelezte a tisztviselőt kötelességei betöltésére, a pöröket a tanúk, vádlottak esküje döntötte el, esküvel fogadtak az alattvalók hűséget uruknak stb. A katarok szigorúan tiltották az eskü minden fajtáját, s ezzel voltaképpen elvetették a feudalizmus törvényeinek és intézményeinek egész szövevényét.” 32 A XIII. század első felében élte fénykorát a katar eretnekség. Tagjainak száma 2500-ra emelkedett, tizenkét püspökségre oszlott, zsinatot is tartottak. A világi hatóságok és az egyház minden eszközt felhasznált az eretnekek ellen. A papok vitába szálltak velük és prédikáltak ellenük. A helyi papság erősítésére a pápa szónokokat küldött. Keresztes hadjáratot indítottak az eretnekek ellen, majd felismerték nem elég a büntetőhadjárat. Legfőbb feladat, hogy az eretnekeket fel kell kutatni, vissza kell téríteni az egyház kötelékébe, ha ez nem sikerül el kell taposni őket. Így alakult meg a dominikánus szerzetesrend, akiknek az volt a feladatuk, hogy kiűzzék az eretnekeket az egyházból. Állandó törvényszéket épített ki az eretnekek ellen a pápa, az inkvizíciót. Az inkvizíció tömegeket küldött máglyára. A XIII: század végén fogyott a katarok száma, majd a XIV. század végén teljesen eltűntek. Valószínűsíthető, hogy a katarizmus eltűnésének oka nem az erőszak, hanem a mozgalmat létrehozó társadalmi, gazdasági, politikai okok megszűnése. A XIV.- XV. században a feudalizmus- ellenesség még erősödött, de már a lakosság nem látta a jövőt kilátástalannak. A katar szekta teljesen eltűnt, de annál erősebb lett a valdensek tábora.33 A valdensek: Európa számos vidékén a XI. századtól szakállas, csuhás, szandált viselő emberek tűntek fel, akik a város szegény népének prédikáltak. Hangsúlyozták, hogy azok élnek keresztény életmódot, akik szegények és azok a bűnösök, akik gazdagok. A népet felszólították arra, hogy kövessék őket és éljenek jámboran és szegényen. Az egyház kezdetben engedte a prédikátorok működését, mert úgy gondolták, hogy elmélyítik a keresztény tanokat. A későbbiekben megvonta tőlük az egyház a prédikálás engedélyét, mert a lakosság bírálta a papság gazdagságát, életmódját és ez félelemmel töltötte el az egyházat. Az egyház parancsára abba kellett hagyniuk a prédikálást és kolostort kellett létrehozniuk. Sok új kolostor és szerzetesrend 32 33

Kulcsár, 1963, 35. oldal. Kulcsár, 1963, 39-45.old.

23

alakult, melyek erősítették az egyházat. A szegénységben élő gyülekezetek előnyösek voltak a papság számára, mert így az egyház keretein belül tudták hirdetni, hogy a papság is Krisztus igazi követői. Akadtak azonban olyan vándorapostolok, akik nem telepedtek le és tovább prédikáltak. Őket az egyház kirekesztette, eretneknek bélyegezte és hadjáratot indított ellenük. Ennek ellenére a mozgalom erősödött, egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Ez a mozgalom Dél-Franciaországban és Észak-Itáliában terjedt el elsősorban. A valdensek azt vallották, hogy mindenkinek kötelessége a Szentírás tanulmányozása, mert a hit kérdésében a Biblia az irányadó. A szentek, ereklyék tiszteletét elvetették, a misét elítélték. Nem ismerték el a pápa hatalmát és meggyőződésük, hogy a katolikus egyház bűnös, nem kell tizedet fizetni és engedelmeskedni.34 A szentségek közül a keresztséget és az áldozást fogadták el. Egyes csoportjainak voltak papjaik, akik lemondtak a vagyonukról és aszkézisben éltek, járták a körzetüket és új hívőket toboroztak. A gyülekezet adományaiból tartották fent magukat vagy valamilyen mesterséget űztek (varga, takács stb.). Tanításaikban hirdették, hogy halálos bűn az ölés, hazugság, esküvés, és aki ilyen bűnt követ el nem viselhet sem világi sem egyházi méltóságot. Az olcsó egyház létrehozásán fáradoztak, olyan egyházat akartak, mely nem követel tizedet, nincs birtoka. A mozgalom főként a városi lakosok és a parasztok körében terjedt el. A városi lakosoknak megfelelt az olcsó egyház követelése és az, hogy a hitet mindenki maga tanulmányozza, így nem kellenek a közvetítők. A parasztok számára a fő vonzerő a közérthetőség, egyszerűség mely csak a hitet, a tiszta életet, a jámborságot tekintette érdemnek.

Az egyház felvette a harcot a

valdensekkel, mert felismerte a mozgalom veszélyét. A papok igyekeztek rámutatni prédikációikban a valdens nézetek istentelenségére, helytelenségére. Az egyházi szerveket hathatósan támogatták a világi hatóságok. A király rendeletet adott ki, hogy a valdensek és egyéb eretnekek hagyják el az országot. Aki befogadja őket vagy meghallgatja prédikációikat, büntetéssel kell sújtani. A rendelet végrehajtásáért az állami tisztségviselők a felelősek. Ha határidőn belül nem hagyják el az országot, akkor javaikat bárki elveheti, törvényen kívül állnak és nem számít bűnnek az ellenük elkövetett tett. A valdensek üldöztetése a XVII. században az elviselhetetlenségig fokozódott. Nagy részük Svájcba menekült voltak, akik meghaltak inkább, de a hitüket nem adták fel.35 34 35

Kulcsár, 1963, 46-52.old. Kulcsár, 1963, 52-63-old.

24

A ferences eretnekek: A cisztercita és a dominikánus szerzet Krisztus követésének jegyében született meg, majd létrejött Assisi Szent Ferenc rendje. Életének célja volt Krisztus követése. Teljes szegénységben élt, ápolta a betegeket, hamarosan tanítványok gyűltek köré. Aki a rendhez akart tartozni annak fogadalmat kellett tennie, arra vonatkozóan, hogy szegénységben és tisztaságban fog élni. További feltételek is voltak: a rendhez tartozóknak csak két csuhája lehetett, mezítláb kellett járni, kivételes esetben lehetett szandált viselni, nem rendelkezhettek vagyonnal, gyalogosan közlekedtek, aki tud, az köteles munkát végezni, de pénzt nem fogadhat el érte. A ferencesek élete hasonlított a perfektekéhez a külsőségekben (ruházat, életmód). Különbség közöttük, hogy amíg a szektások szembefordultak a fennálló renddel addig a ferencesek belenyugodtak a fennálló viszonyokba, vagyis alávetették magukat a pápa hatalmának. Ferenc hitte, hogy a szegénység megvalósításával az Ő tanításaival megváltozik az élet, de később látta és tapasztalta, hogy nem szűnnek meg a világ bajai. Nem valósulnak meg a rend eszméi, a társai közül többen voltak, akik nem tudtak ilyen szigorú feltételek mellett élni, így Ferenc visszavonult a rend vezetésétől.36 Ferenc halála után küzdelmek indultak el a szabályzathoz ragaszkodó testvérek ( spirituálisok) és az alapító szándékait eltorzító többség (konventuálisok) között. A spirituálisok elfordultak a világtól és ragaszkodtak a Szabályzathoz. Elterjedt körükben egy jóslat, mely szerint az ember békében, örömben él, eljut a szabadsághoz és a vallás újjászületik. Mivel ilyen elveket vallottak és a fennálló viszonyokat sötétnek látták ez veszélyeztette az egyházat, a papokat és az urakat, megindult a ferencesek üldözése. Mikor a spirituálisok megtagadták a koldulást, mint eretnekeket életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújtották őket. 1290-ben új vezető került a rend élére, a fogva tartott spirituálisokat szabadon engedte, a konventuálisoknak ez nem tetszett és megfosztották a rangjától. 1294-ben új pápa került a trónra, engedte a spirituálisoknak, hogy a Szabályzat szerint éljenek, de különválasztotta őket a konventuálisoktól. A nyugalom nem sokáig tartott a pápát lemondásra szólították fel, utóda minden rendelkezését semmisnek nyilváníttatta. A spirituálisok menekülni kényszerültek, nem érezhették magukat biztonságban.37 „1318-1350

között

száztizenhárom

spirituálist

égettek

meg.

Az

üldözés

következtében a sprituálisok teljesen elszakadtak a római egyháztól, amelyet a Sátán

36 37

Kulcsár, 1963, 65-68.old. Kulcsár, 1963, 69-77.old.

25

zsinagógájának tekintettek, s megalkották a maguk közösségét, a Szentlélek egyházát, amelyet az eljövendő nagyszerű kor előfutárának tartottak.”38 „A XIV-XV. század legfáradhatatlanabb inkvizítorai- köztük a Magyarország történetében is szerepet játszó Kapisztrán János és Marchiai Jakab energiájuk nagy részét az itáliai fraticellók üldözésének szentelték. Aki az inkvizítorok kezére jutott, az csak teljes megalázkodás, nézeteinek megtagadása árán menthette meg életét. Ha kitartott a „szent szegénység” elve mellett, máglyára vetették.” A későbbiekben a szekta megszűnt, nem az üldözés következtében, hanem, mert az élet túlhaladt rajta, az új, fejlettebb körülmények új eszméket szültek, más problémák kerültek előtérbe, a kor igényeinek megfelelőbb mozgalmak léptek a nyomdokaikba, folytatták- magasabb fokon, fejlettebb eszközökkel- a küzdelmet.39 Huszitizmus: Csehországban is elterjedtek a különböző tanok, főleg a valdens eretnekség. A társadalmi egyenlőtlenségek itt is megfigyelhetők, míg a főpapság dúsgazdag életet élt addig az alsó papság szegénységben tengődött. A főnemesek tönkre tették a kisnemeseket, nőtt a falusi, városi szegények száma is. A gazdagabb rétegek többsége német volt. A XIV. században történt a nagy egyházszakadás, a papok egymással harcoltak a végén már a hívők sem tudták igazán melyik pápa vagy melyik pap az igazi, így gyorsan terjedtek a szegényebbek között az eretnek tanok. Ebben az időben kezdték megismerni Wyclif írásait. Husz János cseh pap hirdette Wyclif nézeteit és továbbfejlesztette a tanait. A prágai egyetem tanáraként követelte, hogy a csehek kezébe kerüljön a vezetés, ugyanis a némettanárok, német diákok szava döntött. Ebben az ügyben Husz és hívei győzelmet arattak. Husz akkor is felemelte szavát, amikor XXIII. János ellenpápa keresztes hadjáratot indított és bűnbocsánatot ígért annak, aki részt vesz a hadjáratban. Kijelentette: a bűnbocsánat árulói csalók, tolvajok. A szegény nép egyetértett Husszal, a bűnbocsánatot hirdető pápai bullát tűzre vetették. A templomokban is árulták a bűnbocsánati cédulákat, akik ez ellen hangosan tiltakoztak, azokat kivégezték. Ezek az események sértették a pápa tekintélyét, s emiatt kiátkozta Husz Jánost. A pápai ítéletet nem fogadta el, fellebbezett, tovább prédikált, de helyzete tarthatatlanná vált így kénytelen volt elhagyni Prágát. A Konstanzi zsinatra megidézik Huszt, kihallgatták és börtönbe vetették. Hat hónapi fogság után felszólították, hogy vonja vissza tévtanait, vallja meg az eretnekséget, tegyen esküt arra, hogy ezekben többé nem fog hinni és 38 39

Kulcsár, 1963, 78.oldal. Kulcsár,1963, 80-81.old.

26

hirdetni sem fogja. A küzdelem egy hónapig tartott Husz hangoztatta, hogy még az élete árán sem tesz hamis esküt, így máglyahalálra ítélték. Husz nézeteit, hűséges tanítványa Prágai Jeromos hirdette tovább. Bécsben börtönbe vetették, Magyarországról eretnek tanai miatt kiűzték, Prágába visszatért, majd később a zsinat halálbüntetést szabott ki rá. Husz egyik lelkes híve a zsinaton megesküdött a cseh nép nevében, hogy ha mestert megölik, bosszút állnak a papokon. Csehországban hamarosan két tábor állt egymással szemben a reakciósok (katolikusok) és a husziták. A reakciósok közé tartoztak a főurak, főpapok, városi előkelő polgárok, szövetségesük Zsigmond német és magyar király volt. A husziták nem alkottak egységet, a köznemesség gazdagabb része és a jómódú polgárok az egyház kiváltságait akarta csökkenteni. A szegényebb réteg ettől többet akart, a papság világi hatalmának a megszűntetését, szabad prédikálást, két szín alatti áldozást.40 A vidéki és városi szegények nem voltak elégedettek a követelésekkel, meg akarták szüntetni a hűbéri rendet. Husz halála után a népi felkelések egymást érték a városokban és vidéken egyaránt, vidéken megkezdődtek a hegyi zarándoklatok.41 A husziták tanai visszhangra találtak Európában: Németországban, Észak-Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon. Luther, Münzer Tamás büszkén vallják magukat a husziták utódainak.

3.

Az inkvizíció eredete és kialakulása

Az inkvizíció értelmezése tágabb értelemben véve-az egyház üldözi és elítéli azokat, akik másképpen gondolkoznak. Szűkebb értelemben véve a törvényszékek létrejötte, mely az eretnekeket üldözi. „Az első inkvizítor- bizonygatta- maga az Úristen volt, az első eretnekek pedig: Ádám és Éva. Isten kiűzte Ádámot és Évát a paradicsomból, mert bűnt követtek el ellene, s előzetesen titkos vallatásnak és ítéletnek vetette őket alá. De úgy látszik, Istennek mindez nem volt elegendő: arra ítélte az embereket, hogy egészen az „utolsó ítéletig” eltűrjenek megszámlálhatatlan betegséget, ragályt, árvizet, földrengést, hideget és éhséget, háborúkat. De ha ilyen kegyetlenül járt el Isten az egész emberi nemmel szemben, ideértve a szent életű embereket is- állították az inkvizíció védelmezői-,úgy haragja Ádám és Éva engedetlen és makacs utódai iránt egyáltalán nem ismert határt. A bibliai Isten nemcsak hajthatatlanul kíméletlen, és mértéktelenül kegyetlen volt azokkal szemben, akik eltértek parancsolataitól vagy hibásan értelmezték „kifürkészhetetlen 40 41

Kulcsár, 1963, 128-140. oldal Kulcsár, 1963, 125-153.old.

27

útjait”, hanem követőitől ugyanilyen magatartást, ugyanilyen kegyetlenséget és kíméletlenséget követelt minden hitehagyottal szemben, különösen azokban az esetekben, amikor ezek megkísérelték „elcsábítani” az igazhitűeket.”42 Az inkvizíció szó maga a latin inqusitio-nyomozás szóból ered és a törvényszékek létrehozásakor jelenik meg. A Bibliára való hivatkozással akarták bebizonyítani, hogy a szent törvényszék isteni eredetű és törvényes.

A keresztény egyház korai időszakától a püspökök, a pápa

inkvizítori joggal rendelkeztek, hogy kinyomozzák az eretnekeket és megbüntessék őket. Az egyház élt is ezzel a jogával „.A Szent Kancellária Kongregációjának a feloszlatása után is élnek e jogokkal, a még mindig érvényben levő kánonjog értelmében. Ugyanilyen jogokat élveztek az egyetemes zsinatok is.”43 Tudományos megközelítés szempontjából az inkvizíció létrejöttében szerepet játszott a hűbéri társadalomban kialakult osztályharc és az egyház fontossága ebben az időszakban.44 Megállapíthatjuk, hogy az inkvizíció létrejöttének okait a keresztény vallás és a keresztény egyház társadalmi jellégében kell keresni. Az egyház a kizsákmányoló renddel össze volt kapcsolódva így ezek érdekeit szolgálta. Az egyház elutasította a hívők ábrándját, hogy megteremtsék Isten országát a földön s hirdette a társadalmi egyenlőtlenséget, az elnyomottakat felszólítja, hogy béküljenek meg a sorsukkal, helyzetükkel melyért cserébe jutalmat kapnak a túlvilágon. Ezek az okok hozták létre az eretnekséget. Az eretnekség az egyházzal szemben lépett fel, hogy a városi lakosság vagy a parasztság nézeteit, érdekeit kifejezze. Az egyház féltette hatalmát így aztán üldözte az eretnekeket.45 „Az inkvizíció létrehozása szertefoszlatta a teológusok által évszázadokon keresztül a keresztény vallásról, mint az általános szeretet és könyörületesség vallásáról kialakított legendát. Igaz az egyház azt állította, hogy az eretnekeket éppen a keresztény könyörületesség nevében üldözi, hogy megmentse azt, ami a legértékesebb az emberben:a lelkét, és örök üdvösséget biztosít a számára, ha csak a túlvilágon is. Ez az állítás tulajdonképpen nagyon hasonlított arra a keresztény tanításra, amely szerint a földi kínok és szenvedések útján lehet bejutni a Mennyek Országába. De bármennyire igyekezzenek is az inkvizíció terrorját igazolni, nem képesek eltitkolni a Krisztus 42

I.R. Grigulevics: Az inkvizíció története, Kossuth könyvkiadó, 1972, 9-10. oldal. I.R. Grigulevics, 1972, 10-13. oldal. 44 I.R. Grigulevics, 1972, 17. oldal. 45 I.R. Grigulevics, 1972, 31-32.oldal. 43

28

vértanúhalálának bibliai legendája és a keresztény egyház hű fiai által megégetett eretnek

kínhalála

közötti

lényeges

különbséget.

Hiszen

megszületésének

és

kifejlődésének időszakában az egyház azt ígérte, hogy a gonosznak való ellen nem szegülés és a felebaráti szeretet útján megvalósítja az általános boldogságot. Most pedig azt a doktrínát követi, miszerint a cél szentesíti az eszközöket. És milyen eszközöket! Ami alantas, aljas, hitvány, undorító, torz csak van az emberben, azt az egyház mind felhasználta tényleges vagy állítólagos ellenfeleivel vívott harcában: felhasználta a hazugságot, a képmutatást, a kapzsiságot,a bujaságot, a csalást,az árulást…..”46

II.

Az inkvizíció felépítése és működése Az inkvizíció irányítója a pápa volt. A szerzetesek és az inkvizítorok jogilag a

pápától függtek. Az inkvizítorok főként a szerzetesrendek képviselőiből kerültek ki, de akadtak olyanok is, akik nem tartoztak az egyház kötelékébe. Inkvizítorok jellemzői: életkor minimum 40 év, de akadtak fiatalabbak is, karrierre vágyók, akik azt remélték, hogy tisztségük befejezésekor megszerzik a püspöki címet, hivataluk ideiglenes volt és veszélyes, hatalommal rendelkeztek, a helyi püspökkel együttműködtek. A későbbiekben voltak jogi szakértőik, akiket kvalifikátoroknak neveztek. Ők a tanúvallomásokat elemezték és véleményüktől függött a vádlott sorsa. Mivel a törvényszék alkalmazottai voltak az inkvizítorok akaratától függtek. Nevezték őket még úgy is, hogy „boni viri”-tisztes férfiak.47 A későbbiekben az inkvizítorokat vádak érték, hogy nem ellenőrzi őket senki sem ekkor a pápa kijelölte a jegyzőt és a hatósági tanúkat. Ennek az volt a célja, hogy a törvényesség látszatát keltsék és aláírásukkal hitelesítsék az okmányokat. Az inkvizíció intézményébe tartozott még az orvos, a hóhér, az ügyész és még az inkvizíció rokonaiból álló személyzet. Az ide tartozó emberek felett a bíróság nem ítélkezhetett, megengedett volt nekik a fegyverviselés is, megsértésük esetén az illető hamar máglyán végezhette mivel ezt úgy vették, hogy az illető gátolja a törvényszék munkáját.48 Őszentsége

kinevezte

az

inkvizítort, aki

azonnal

neki

kezdett

hivatása

gyakorlásához. Áttanulmányozta az inkvizítorok „kézi könyveit” melyből volt több is. Előzetes bejelentés alapján mentek abba a városba, amelyik hozzájuk tartozott. A város 46

I.R. Grigulevics, 1972, 77-78.old. I. R. Grigulevics, 1972, 78-82. old. 48 I.R. Grigulevics, 1972, 82-84.old. 47

29

lakói félelemben éltek, nem érezhették magukat biztonságban, mert nem tudhatták kik a besúgok, ki milyen feljelentést tesz ellenük. A templomban az inkvizítor felszólította az ott lévőket, hogy 15-30 napos kegyelmi időn belül vallják be tevékenységüket, tegyenek vallomást és jelentsék be a gyanús személyeket, így megmenekülnek a súlyos büntetéstől vagy minden büntetés alól mentesülnek. Titokzatosság övezte az egész eljárást azzal indokolva, hogy „Isten, az első inkvizítor maga is titokban ítélte el az első inkvizíciós eljárás két vádlottját: Ádámot és Évát, s ez minden tekintetben követendő példa az inkvizítorok számára”.49 Az eljárás a feljelentés alapján vagy önkéntes bevallás alapján indult, majd a tanúkat kihallgatták, információkat gyűjtöttek be. Az összegyűjtött adatokról a kvalifikátorok szakvéleményt adtak, és ha úgy ítélték meg, hogy a gyanúsított bűnös akkor az inkvizítor parancsára letartóztatták, majd börtönbe zárták. Noha az inkvizíció mindenkit bűnösnek tekintet a vádat meg kellett indokolniuk. Erre azért volt szükség, hogy a vádlottat meggyőzzék a bűnösségéről és ő maga vallja be a bűnét, ezzel beismerve, hogy az ellene felhozott vádak igazak. Fontosak voltak a bizonyítékok, melyeket hamis tanuktól, besúgóktól, informátoroktól szereztek be , mellyel azt akarták elérni, hogy a gyanúsított megtörjön és átadja magát az inkvizítornak. Az eljárásban a gyanúsítottat tilos volt szembesíteni a vádlóval. Vallomást elutasítani csak egy esetben lehetett, amikor fenn állt a személyes ellenségesség. Ennek kiderítése érdekében a vizsgálat megkezdése előtt a vádlottnak össze kellett írnia, azoknak a személyeknek a nevét, akik hamis vallomást tehetnek ellene bosszúvágyból. Amennyiben a listán szerepelt a tanú neve vagy a feljelentőé érvénytelenné vált a vallomás. Az inkvizítorok ezt a tényt nem közölték a vádlottal, mert ilyen esetekben is ragaszkodtak a vádakhoz, így az elutasítás jogával nem élhetett a vádlott, sőt még neki kellett bizonyítania, hogy a tanúval a viszonya ellenséges. Aki tanúnak állt annak titoktartási fogadalmat kellett tenni, esküvel megpecsételve, így az inkvizíciónak a kiszolgáltatottja lett. Az inkvizítor bármikor mondhatta, hogy megszegte a fogadalmát, hogy nekik megfelelő vallomásra bírják rá a tanút. Aki ellenszegült vádolhatták hamis tanúzással vagy arra, hogy a ruháján szégyenjelet viseljen. A vizsgálat lefolytatására határidő nem volt előírva. Az ítélet meghozásáig a vádlottat börtönben tartották, ami eltarthatott élete végéig is attól függően mennyi vagyona volt ugyanis ebből tartották el

Kulcsár Zsuzsanna, Inkvizíció és boszorkánypörök, Gondolat, Budapest, 1968, bővített harmadik kiadás, 33-35 old. 49

30

a fogvatartottat. Aki kevés vagyonnal rendelkezett annak az ügyében hamar meghozták az ítéletet.50

1.

Vallatás, ítélkezés

A kihallgatás során az inkvizítor arra törekedett, hogy az eretneket megtérésre vegye rá és béküljön meg az egyházzal. A bűnbánás bizonyítékaként a vádlottnak ki kellett adnia a barátait, társait. Kihallgatáskor a vádlottat megeskették arra, hogy a kérdésekre az igazságnak megfelelően válaszol és a rá kirótt büntetést teljesíti. Az eskü megtétele után, ha az inkvizítor úgy ítélte meg, hogy nem kielégítő a válasz akkor eretnekséggel, hitszegéssel is vádolhatta az áldozatát. Az inkvizítor rengeteg kérdést tett fel, olyanokat is melyek nem tartoztak az ügyhöz, hogy a vádlottat összezavarja és még több bűnt bevalljon. Létezett egy kihallgatási minta is melyet Bernard Gui inkvizítor tett közzé.51 „Mikor egy eretneket bírája elé vezetnek, a vádlott nyugodt arckifejezést ölt, mintha bizonyos lenne ártatlanságában. Megkérdem, hogy miért hozták elém, mire udvariasan és mosolyogva azt válaszolja, hogy szeretné, ha én az okot neki megmondanám.52 Én: Azzal vádolnak téged, hogy eretnek vagy, azt tanítod és hiszed, amit nem hisz a Szentegyház. Vádlott: (szemét az ég felé emelve, energikus tiltakozás kifejezésével az arcán): Uram, te tudod, hogy én ártatlan vagyok, és sohasem volt más hitem, mint az igaz keresztény hit. Én: A te hitedet kereszténynek nevezed, mert az a véleményed, hogy a mi hitünk hamis és eretnek. Kérdezlek: elfogadtál-e valaha más felfogást, mint amelyet a római egyház igaznak vall? Vádlott: Én hiszem azt, amit a római egyház hisz és nyilvánosan tanít. Én: Talán van Rómában néhány egyén a ti szektátokból, akiket ti római egyháznak tekintetek. Mikor én imádkozom, sok olyat mondok, amely a ti felfogásotokkal közös, például, hogy Isten létezik, és ti hiszitek részben azt, amit én vallok. De te ettől még eretnek lehetsz, ha emellett nem hiszel olyan dolgokban, amelyekben hinni kell. Vádlott: Én mindent hiszek, amit egy kereszténynek hinnie kell. 50

I.R.Grigulevics, 1972, 87-90. old. I.R.Grigulevics, 1972, 90-92. old. 52 Kulcsár, 1968, 36-37. old. 51

31

Én: Ismerem ezeket a ravaszságokat. Amit a ti szektátok tagjai hisznek, azt kell a te véleményed szerint hinnie a kereszténynek. De mi csak vesztegetjük az időt, mikor így vitatkozunk. Mondd meg egyszerűen: hiszel az Atyaistenben, az ő Fiában és a Szentlélekben? Vádlott: Hiszek. Én: Hiszel Jézusban, aki Szűztől születék, szenvedett, feltámadott és felméne a mennyekbe? Vádlott: (gyorsan): Hiszek. Én: Hiszed, hogy a papok által mondott misében a kenyér és bor isteni érdem által Jézus Krisztus testévé és vérévé változik. Vádlott: Nem kell-e ebben hinnem? Én: Nem azt kérdem, hogy kell-e ebben hinned, hanem, hogy hiszed-e? Vádlott: Én hiszek mindent, amit te és a többi tiszteletreméltó doktor parancsol hinnem. Én: Ezek a tiszteletreméltó doktorok a te szektádból valók, ha én egyetértek velük, hiszel nekem, ha nem, nem. Vádlott: Én szívesen hiszem azt, amit te, ha te megtanítsz engem arra, ami javamra válik. Én: Te jónak azt ítéled a magad számára, amit én a ti doktoraitok tanításaival egyetértően tanítok. Nos, mondd meg: hiszed-e, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus teste az Oltáriszentségben van? Vádlott: És te hiszed?” 53 Ebből a kihallgatási mintából is látható, hogy igyekeztek a vádlottat összezavarni, ha mégsem sikerült, hogy a vallomásra rábírják további eszközöket vetettek be ennek érdekében: pl., a vádlott családtagjait behívták, hátha az ő kérésükre bevallja bűneit, megrendezett bírósági tárgyalást rendeztek melynek hamis ítélete után várták, hogy a vádlott összeomlik és el kezd majd beszélni. Az inkvizítorok a cél elérése érdekében minden ravaszságot, fondorlatot, hamis eszközöket felhasználtak arra, hogy kicsikarják a beismerő vallomást. Nem volt ritka eset mikor kínvallatást alkalmaztak, de az így tett vallomás érvénytelenné vált, ha a vádlott egy nap elteltével nem erősítette meg a vallomását. A kínvallatás a lakosság körében felháborodást váltott ki, így aztán bevezették, hogy ilyen módszert csak a püspök engedélyezésével lehet végezni.54 53 54

Kulcsár, I.R. Grigulevics,

1968, 37-38.old. 1972, 95-97.old.

32

Az inkvizíció áldozatinak sorsán ez sem könnyített, mivel a szent törvényszék nagyhatalom birtokában volt a püspökök meghajlottak az inkvizítorok akarata előtt, és legalább nem nekik kellett elvégezni a piszkos munkát. A kínvallatást kínzókamrában végezték, ezt a feladatot a hóhér látta el. Különböző eszközöket használtak pl. korbács, kínpad, tüzes vas. Az orvos feladat volt, hogy a sebeket gyógyítsa, mert az eretneket sérülésmentesen kellet a máglyára vinni. Annak érdekében, hogy a vádlott megmeneküljön, vagy enyhébb büntetést kapjon kénytelen volt beismerni bűnösségét, meg kellett békülnie az egyházzal, fel kellett adnia a társait, és megtagadni az eretnekséget.55 Ítélkezés: Miután a vizsgálat befejeződött, következett az ítélet. A törvényszék annak megfelelően hozott ítéletet, hogy a vádlott vagy beismerte bűnösségét vagy nem. Felmentő ítéletre nemigen lehetett számítani, legfeljebb arra, hogy nincs bizonyítva a vád. De ezt bármikor bizonyíthatják még a jövőben. Akit elengedtek annak előírták, hogy milyen időpontokban kell megjelennie a törvényszék előtt, hátha előkerülnek még újabb bizonyítékok. A kirótt büntetések a következők lehettek: böjtök, templomok látogatása, szent helyek felkeresése, ruhán viselt szégyenjel, nyilvános megkorbácsolás, életfogytig tartó börtönbüntetés, vagyonelkobzás, kiközösítés. Az ítélet meghozatalát követte az autodafé, melyet ünnepnapon rendeztek meg. A lakosságot felszólították a részvételre, ha több elítélt volt, akkor napokig is eltarthatott. A főtéren vagy a templom előtt emelvényt állítottak fel és ide vezették ki az elítélteket, akik az autodafén tudták meg, hogy milyen büntetés vár rájuk. Az ítéletet latin nyelven hirdették ki, ezt megelőzően szentbeszédet tartottak. A halálraítéltet máglyán égették el, még akkor is, ha a kivégzés előtt már meghalt ilyen esetben a holttestet égették el, amit azután a folyóba szórtak. Az inkvizíciós törvényszékek több évszázados terrorista tevékenysége rányomta bélyegét a polgári

igazságszolgáltatás

elméletére

és

gyakorlatára,

s

így

ebből

az

igazságszolgáltatásból eltűntek az objektivitásnak és a pártatlanságnak már a római jogra is jellemző kezdetei.56

55 56

I.R. Grigulevics, 1972, 97-99.old. I.R. Grigulevics, 1972, 100-111. old.

33

2.

Boszorkányság és inkvizíció

Az egyház nézete szerint az eretnek új vallást hirdetett és hamis vallási nézeteit védelmezte. Ebben az értelemben véve nem lehet mondani,hogy azok, akik varázslással foglalkoztak ilyen nézeteket vallottak volna, így nem lehetett őket eretneknek nyilvánítani. De viszont van egy közös vonás mindketten az ördögöt szolgálják és ez büntetendő dolog. A varázslót és a boszorkányt ez még nem tette eretnekké, hiszen hiányzott egy fontos dolog a titkos szervezet. Mivel ilyen szervezet nem volt az inkvizítorok kitalálták, hogy a boszorkányok és a varázslók a sátán seregéhez tartoznak és részt vesznek a boszorkányszombatokon.57 A boszorkányszombatokon való részvételkor az újoncok megtagadják Istent, esküt tesznek az ördögnek, éjfélkor lakomát tartanak végül a szertartás „feketemisével” ér véget. Az ördöggel való cimborálás áldozatainak vádlottjai főként a nők köréből kerültek ki. „Miért a boszorkányok és nem általában a varázslók? Ez megfelelt az egyház hagyományainak, amely a nőt az „eredendő bűn” elkövetőjének tekintette.58 A középkori ember hitt abban is, hogy a gonosz női (succubus) vagy férfi (incubus) alakban viszonyt folytat híveivel, a boszorkányokkal, varázslókkal. A papok azt tanították, hogy az ördög hívei képesek varázslással rontást, betegséget vagy halált hozni. Azok a férfiak és nők, akik gyógyfüvekkel tudtak gyógyítani könnyen varázsló hírébe keveredhettek. A középkor társadalmát áthatotta a Gonosztól való félelem, ez az egyház érdekeit szolgálta, mivel a gonosz ellen úgy lehet védekezni, ha szorgosan, imádkoznak az emberek. A védekezés másik módja, hogy irtó hadjáratot indítanak a varázslók, boszorkányok ellen. A boszorkányüldözés és a boszorkányhit terjesztésében fontos szerepet játszott VIII. Ince 1484-ben megjelent bullája (Summis desiderantes). Ebben leírja, hogy mind a férfiak és a nők is elfordultak a vallásuktól és az ördöggel szövetkeznek, varázslataikkal rontást hoznak emberekre, állatokra egyaránt és rossz példát szolgáltatnak. A pápa megbízásából két ember járt el inkvizítorként Jacob Sprenger és Heinrich Institoris, hogy ki derítsék, kik azok, akik ilyen bűnöket követnek el. Sprenger és társa megírja a Malleus maleficarumot , amely a boszorkányüldözés kézikönyvévé válik.59

57

I.R. Grigulevics, 1972, 123-124.old. I.R. Grigulevics, 1972, 126.old. 59 Kulcsár, 1968, 129-131.old. 58

34

A könyv 3 részből áll: az első rész: ismerteti a boszorkányság feltételeit, lényegét az ördöggel való kapcsolatot. A második rész: kitér a varázslás eszközeire, fajtáira és arra hogyan lehet védekezni ellene. A harmadik rész: tartalmazza a boszorkányüldözést. Az egyházi és világi bíróság elé tartoznak a boszorkányok, de ha egyszersmind eretnekek is, akkor az inkvizíció hatáskörébe. Az új nézet szerint, ha a boszorkány nem okozott kárt, csak tagja a boszorkányszektának akkor is meg kell büntetni. Erre döntő bizonyíték a saját vagy bűntársai vallomása. Mivel a boszorkányság különleges és súlyos bűnnek számított, ha a boszorkány megtagadja az ördögöt és megbánja bűneit, akkor sem mentheti meg az életét. Boszorkányoknak főleg a nőket tartották. Ez azzal magyarázható, hogy a középkorban a nők alárendelt szerepben voltak. Először az apjának, majd a férjének a tulajdonának tekintették, nemigen tanulhatott, hivatalt nem viselhetett, férje bántalmazhatta. Ebben a helyzetben akadt olyan nő is, aki varázslással próbált meg helyzetén könnyíteni vagy bosszút állni. A középkorban alig voltak orvosok így a nők szerepe felértékelődött a betegek ápolásánál, szülésnél. Mindeközben tapasztalatokra tettek szert és hittek a varázslatok erejében, amiket különböző szertartásokkal egészítettek ki. Így őket tekintették elsősorban boszorkányoknak. Eleinte a boszorkányüldözést az inkvizíció a világi hatóságokkal együtt végezte, később csak a világi hatóság látta el a feladatot. Voltak olyan vidékek ahol külön bizottságot hoztak létre, hogy felkutassák a boszorkányokat.60

A) Boszorkányperek A per megindításához elegendő volt, ha valaki feljelentést tett vagy valakit rossz hírbe hoztak. Itt sem lehetett senki sem biztonságban, mert elég volt egyetlen bejelentés, ami alapján elindult a vizsgálat és gyanús személy mindig akadt. Az eretnek- és boszorkányüldözés közös vonása, hogy a vádlottal nem közölték ki feljelentő, így megfosztották a menekülés útjától, mert nem bírta bizonyítani, hogy a vád személyes gyűlöletből fakad. A bíróság itt is információkat gyűjtött, és ha a gyanú elegendőnek bizonyult, letartóztatták a gyanúsítottat. A két eljárás közötti különbség abból állt, hogy ha az eretnek bevallotta a bűnét, megbánást tanúsított megmenekült a máglyától. A boszorkány, ha bevallotta bűnét megégették, ha nem vallott, akkor nem lehetett halálra ítélni, de törekedtek rá, hogy kicsikarják belőle a vallomást. A bebörtönzés általában

60

Kulcsár, 1968, 132-136.old.

35

egy évig, néhány estben hosszabb ideig tartott. A vádlott mellé hivatalból rendeltek ki védőt, de mivel a védéssel maga is gyanúba keveredhetett és bárhogy látta el feladatát a beismerő vallomás mindent eldöntött. Kihallgatták a tanúkat, hogy a vádlott bűnösségét bizonyítsák. Tanú szinte bárki lehetett, még elítélt boszorkány is. Amennyiben a vádlott nem vallott következtek a próbák. Vízpróba: a vádlott lábát, kezét keresztbe összekötötték, majd egy hosszú kötélen leeresztették a vízbe. A próba a bűnösséget bizonyította, ha fennmaradt, ha nem süllyedt le kihúzták. Az utóbbi esetben a per tovább folytatódott, legfeljebb nem kínozták meg annyira. Mérlegpróba: a boszorkány, ha túl könnyűnek bizonyult úgy az ellene szólt. Ha a próba bizonyított a vádlott ellen, akkor következett a tortúra. A tortúra előtt megvizsgálták a vádlottat, hogy van-e boszorkányjel rajta, majd a pap megszentelte a kínzóeszközöket. A kínzásra több módszert is alkalmaztak pl. égő szurkot öntöttek a testére, nem hagyták aludni, a sebeire ecetet és sót öntöttek, spanyolcsizmába szorították a lábát. A kínzások hatására a vádlott mindent magára vállalt, sokszor még ki is színesítette az elmondottakat. A tortúra után a vádlottat át vitték egy másik helyiségbe, hogy ott írja alá a vallomását. Így a bűnösség vállalása önkéntes volt és szabályszerű, ha azonban meggondolta magát és mégsem írta alá a jegyzőkönyvet, akkor tovább folytatódott a tortúra. Esetleg, ha valamelyik áldozat öngyilkos lett vagy belehalt a kínzásokba azt annak tulajdonították, hogy az ördög végzett vele. Ha valaki a kínzások hatására sem vallott, akkor száműzetésre ítélték. Beismerő vallomás esetén máglyára küldték az elítélt boszorkányt. A máglyára vetés úgy történt, hogy egy létrához kötözték az elítéltet és elevenen elégették, volt, amikor enyhítettek a büntetésen ebben az esetben előtte megfojtották vagy lefejezték őket.61

B) Magyarországi boszorkányperek A magyarországi boszorkányüldözés nem Magyarországról indult ki, hanem része volt az európai boszorkányüldözésnek, amely a nyugati egyházakhoz tartozó országokban zajlott. „ Jogi keretek: I. István Decretumai II. 31. és 32. fejezete, : aki varázslással árt egy másik embernek, azt át kell adni az ártalmat szenvedőnek, aki tetszése szerint bánhat vele. A boszorkányokat strigáknak nevezték I. István előírja, el kell vinni őket a paphoz,

61

Kulcsár, 1968,137-142.oldal.

36

hogy oktatásban részesüljenek, amennyiben visszaesnek meg kell bélyegezni őket, ha ezután is visszaesnek, akkor a bíráknak kell átadni őket. I. László törvényének 34. fejezete: Nem tesz különbséget a rossz erkölcsű nők és a strigák között, elrendeli, hogy a püspök ítélkezzen felettük. Kálmán I. törvényének 57. szakaszában olvashatjuk: Ne folyjék vizsgálat olyanok ellen, akik nem léteznek. A 13. századig a boszorkányságot az egyház vizsgálta és a törvényeket is az egyházatyák hozták. A feudalizmuson belül a centralizációs törekvések erősödésével s a feudális állam és feudális egyház összefonódásával a boszorkányság mindinkább „ delictum mixtum”-má vált, ami eretnekség és istentagadás, ördögszövetség miatt egyházi, rontó varázslás és károkozás révén világi fórum illetékességébe tartozott. Az össznémet érvényű Sachsenspiegel és a D-német területeken érvényes Schwabenspiegel (1275 körül) még az eretnekséget és az ördögszövetséget üldözi: az 1507 körül bevezetett Constitutio Criminalis Bambergiensis (CCB, 131. §.), majd egy negyedszázaddal később a Constitutio Criminalis Carolina (CCC, 109. §.), amely szinte az egész európai törvényalkotásra hatással volt, már a rontó varázsra írt elő tűzhalált, a fehér mágiát pedig a bíró belátására bízta. A római jogra épülő feudalizmus kori európai jogkönyvek abból indultak ki, hogy ahol nincs vádló, ott nincs vád (a boszorkánypereket ezért magánpanaszra vagy egyházi kezdeményezésre indították).” 1635-ben megjelent a Practica Rerum Criminaluma ( a protestantizmus Malleusa ) mely a gyakorlatban az európai kereszténység területén a boszorkányüldözés kézikönyvévé vált. Magyarországra Kollonich Lipót érsek közreműködésével került, de törvény nem lett, mégis az ítéletekben használták a 60.§-t melyre csak igennel-nemmel lehetett válaszolni.”62 Magyarországon már a XI-XV. Században is folytak varázslás, rontás (maleficium) bűne miatti perek. A Váradi Regestrum XIII. századi jegyzőkönyvben találhatók olyan perek, ahol varázslással összekötött mérgezés a vád. Buda város jogkönyve is foglalkozik varázslással okozott megrontással. Akit bűnösnek találnak arra büntetést szabnak ki, aki visszaesik, bűnébe az máglyahalálra ítéltetik. Legrégebbi boszorkányper iratunk 1565-ből ismeretes Kolozsvárott, Botzi Klára ellen folyt.63

62

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-928.html

63

Kulcsár, 1968, 159-160.old.

37

Míg a nyugati országokban kivételes bűnnek számított a boszorkányság, addig a hazai joggyakorlat nem tekintette kivételes bűnnek, úgy jártak el, mint a gyilkosságnál. Hazánkban is alkalmazták a kínzást, ha a vádlott nem tett beismerő64 vallomást. Magyarországon nem sok pert tárgyaltak, megközelítőleg kb. ezer ügyben folyt boszorkányper, sok irat megsemmisült. Legelső periratunk Sopronban kelt egy Bernát nevű tehénpásztor megégetéséről szólt. A vármegyék többségében alig 5-10 perről tudunk, de néhány vármegyében nagyon magas számban folytak a perek. Sopronban és Biharban nagyjából 100-100, Kolozs és Hajdú megyében félszáznál több a török hódoltság területén a legalacsonyabb az ismert perek száma. Hazánkban a periratok két részre oszlanak: egyik részükben a fő vád a rontás és varázslás a másik részüket nyugati típusú boszorkánypereknek nevezik. 65 Az ábra bemutatja, hogy az akkori Magyarországon területileg hogyan oszlottak meg a perek.

A perek menete: Magyarországon a boszorkányperek nem az inkvizíció, hanem a világi hatóság, úriszék, megyei bíróság előtt zajlottak.66 Ha a hatóság nem is járta a falvakat, mégis lehetősége volt arra, hogy a hozzá tartozó területeken elkövetett bűncselekményekről tudomást szerezzen. Ennek oka az volt, hogy a lakosság félt a boszorkányoktól, még jobban, mint a hatóságtól. E miatt, aki az ördöngösség gyanújába került, az ott élőktől nem számíthatott semmilyen segítségre, támogatásra sem. A lakók kérvényben kérhették a földesurat, alispánt, hogy indítson

64

Kulcsár, 1968, 161.old. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-928.html

65

66

Kulcsár, 1968, 160. oldal.

38

vizsgálatot a gyanús személy ellen. Amennyiben elrendelték a vizsgálatot az az eljárás végéig tartó fogsággal járt. Ha az intézkedés nem hozta meg a várt eredményt, akkor őrizettel beküldték a megyei hatósághoz, s megkezdődött az eljárás a boszorkányper. A vizsgálatot az alispán utasítására a szolgabíró folytatta le egy vagy két esküdtet vett maga mellé. A tanúkat a vallomás tétel előtt esküvel megeskették. Az eskü alól mentesültek a papok, hatósági személyek, gyermekek (15 éven aluliak), állapotos nők és az elmebetegek. Őket a lelkiismeretük tisztaságára és a hűségre figyelmeztették, mellyel a hatóságnak tartoznak. A megesketett tanúkat a tárgyalás alkalmával meg is hiteltették (authenticálták) a bíróságon. A perben először a női tanúk vallanak, majd a férfiak, házastársak egymás után vallanak. A tárgyalás a megye székhelyén vagy az uradalom központjában, vagy pallosjogú városnál a városban folyt. A vádlott tagadása, módosítása után a vádlóbüntetést kér, majd az esetleges cinkostársak kiderítése érdekében tortúrát indítványoznak, végül jön az ítélethozatal. Előfordult, hogy valakit szabadon bocsátottak, ilyenkor a vádlottnak nyilatkozatot kellett tennie, hogy megjobbítja magát, felhagy a tevékenységével, ha ígéretét megszegi eljárás nélkül kivégezhető. A kihallgatás kétféle lehetett: benevolum examen- önkéntes bevallás és a fassio torturalis-kínvallatás. A halálos ítélet lényeges eleme volt a beismerő vallomás, ezért igyekeztek is kicsikarni a vádlottból. A tortúra után újból kihallgatták, ekkor visszavonhatta a vallomását. Magyarországon a boszorkányság nem volt crimen exceptum kivételes bűncselekmény, így nem is tartozott különleges bíróság elé sem, tehát a fellebbezési eljárás ugyanúgy zajlott, mint más bűncselekményeknél.67 „A korábbi felfogással ellentétben, a perekből világosan kitűnik, hogy a boszorkányok korántsem valamennyien elesettek, a társadalom kivetettjei, annak perifériáján élő személyek, nemcsak a nemesek, vagy éppen Bánffyné, Báthory Anna eseteire gondolunk, hanem arra a körülményre pl., hogy a jobbágysorban élő perbefogottak is a hozzájuk napszámba elmenni vonakodót- a vallomások szerint- megrontják, mások ellen pedig szolgáik, zselléreik tanúskodnak, tehát jómódúaknak kellett lenniök. Természetesen vannak szegénysorsúak is, de korántsem valamennyi vádlott az.”68 „ A Báthory- család történetében még több ízben találkozunk a boszorkányság vádjával. Így Báthory Gábor fejedelem halála után az erdélyi országgyűlés paráznaságért és bűbájosságért perbe fogta Imrefinét, a volt kancellár feleségét és 67 68

Schramm Ferenc, Magyarországi boszorkányperek I, Akadémiai kiadó, Budapest, 1983. 8-10-old. Schramm, 1983. 10. old.

39

Dengeleginé Enyingi Török Katát, Török Bálint unokáját: a vád szerint varázslattal magukhoz kötötték Báthory Gábort. Az országgyűlés halálra ítélte Imrefinét, de Bethlen Gábor fejedelem megkegyelmezett neki azzal a feltétellel, hogy „életét megjobbítja”, és Erdélyt örökre elhagyja. Török Katát is halálra ítélték, de ezt az ítéletet sem hajtották végre. E két pörnél nyilvánvalóan az volt a cél, hogy a halott Báthory Gábort meggyalázzák. Valószínűleg hasonló volt az ok Béldiné megvádolásánál és Báthory Gábor testvérének, Annának a pörénél is közrejátszott ez a szempont.”69 Báthory Annát sem ítélték el, de elkobozták a birtokát és koldusszegényen élt tovább. Báthory Erzsébet ellen is indult per, de nem hallgatták ki négyévi fogság után halt meg. Ebből is kitűnik mennyire más bánásmódban részesültek az előkelőek, mint a köznép.70

C) A magyar néphit boszorkánya Magyar vonások, amelyek más népeknél nem vagy más formában fordulnak elő. 1. Azokat a vádlottakat, akik bizonyítani tudták, hogy nem boszorkányok, hanem táltosok felmentették őket az 1720-as évekig (Táltosok a közösség javára használják fel a mágiát). Hazánkban a perek utolsó szakaszában már ezt a védekezést nem fogadják, el minden varázslót büntetnek. 2. A boszorkányperekben nagy hangsúlyt kap az időjárással kapcsolatos praktika. Ha szárazság volt úgy tartották, hogy a boszorkányok eladták az esőt (pl.: Szegedi boszorkányper). 3. A boszorkányokat nálunk gyakran nevezték „oldó-kötő”- nek, ez más országokban is előfordul, de ritkábban. (A boszorkány megköti a szoptatós anya vagy tehén tejét vagy a férfierőt. Báthory Zsigmond fejedelemnek nem született gyermeke az a hír járta, hogy az általa meggyilkolt Báthory Boldizsár anyja „megkötötte” férfiúi erejét). 4. Nálunk nagyobb hangsúlyt nyer, hogy a boszorkányok között sok volt a bába. 5. A boszorkányperek, boszorkányok ábrázolása igen ritka Magyarországon. 6. Gyakran felbukkanó motívum a megnyargalás, lóvá változás. 7. A peranyagok szerint a magyar boszorkányok a Tokaji-hegyen és a Gellért-hegyen gyűlnek össze.

69 70

Kulcsár, 1968, 171-172.old. Kulcsár, 1968, 173-175.old.

40

8. Hiedelemalakok, amelyeket csak a magyar nép ismer: lidérc. (lidérc: „nyomó” démon, a lidércnyomás kifejezésünk innen ered). Egy Vas megyei per szerint egy özvegyasszony pénzt kért kölcsön a szomszédasszonyától és azt állította, hogy a pénzt a lidérc hozta azért fogyott el olyan hamar.71 Gonoszjáró napok: Luca-nap, Szent Iván napja, György napja. Nemzetközi motívumok: a láthatatlanság, állattá változás, erkölcstelen élet, száj félrevonása, kincskeresés. A boszorkányperek vallásilag is megoszlottak, voltak olyan perek amikor a vádlottól megkérdezték milyen vallású (pl. Debrecen-kálvinista, Szegedkatolikus). Területi eloszlás alapján gondolhatunk katolikus vagy protenstáns boszorkányszervezetekre is. A perek egy részénél megfigyelhető, hogy a konkrét vádak között szerepelnek az „oldás-kötés, rontás-megbabonázás”. Néhány kivétellel akadtak „koncepciós perek” is, általában a vagyonos férfiak, nők vagy az Ő rokonaiknak a vagyonát akarták megszerezni. A perek csekély részénél idegbaj vagy elmezavar gyanúja állhatott fent. „ Ha a magyarországi boszorkányperek ismerete az általános európai képet nem is módosítja jelentősen, a magyar történeti néphitkutatásnak szinte kimeríthetetlen és még csak részleteiben kiaknázott forrása. A vádakban és a védekezésekben igen pontos adatokat kapunk a magyar kuruzslásról, a rontásba vetett hitről, a tudományosnak tartott személyek tevékenységéről, a néphit tárgyi anyagáról, a lidércbe, szépasszonyba vetett hitről, kincsásásról és egyebekről.”72

D) A vallás és a néphit Tudományos megközelítés szempontjából a néphit egy közösségi jelenség, hiedelemrendszer melyet a falun élő emberek adnak tovább generációról generációra. A hiedelmek tartalmát közösségi utasítások, tilalmak, előírások, magyarázatok képezik. A vallás és a néphit ugyanannak a társadalmi tudatformának különböző szintű megjelenései. Kirajzolódó szervezetei, tanai a néphitnek nincsenek, ha ezek kifejlődnek, akkor már szekták létrejöttére vagy egyházszakadásra kerül sor. A néphit jelenségeit babonáknak szokták nevezni. Az egyházak viszonya a babonákhoz történeti korok szerint változik. A kereszténység igyekezett a régebbi nem-keresztény ünnepeket, animisztikus lényeket befogadni, saját 71

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/358.html

72

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/358.html

41

képére alakítani, amelyek nem voltak ellentétesek a keresztény ideológiával ellentétesek. A kereszténység, amit elutasított, de a nép fenntartott, abból babona lett. A vallás és a néphit különválását Európában a középkortól tudjuk jobban megfigyelni. A néphitet évszázadok óta egyházi és világi törvények, rendeletek tiltották, a műveltebbek lenézték, a papság bűntette, a felvilágosodás nevetségessé tette és nagy erővel harcolt ellene. A néphittől remélt segítséget a köznép, főleg a falu, az emberek kiszolgáltatottan élték az életüket. Tehetetlenek voltak a betegség, háborúk, természeti katasztrófák esetében, csak saját erejére számíthatott. Jobban hittek az öregek tanításaiban, mint az uraktól jött tanítóéiban. A vallás tanait elfogadták, de saját jelképrendszert alakítottak ki. Ez a jelképrendszer érthetőbben fejezte ki a külvilágot, mint a hivatalos vallás. Gyakorlati útmutatást, magyarázatot adott arra mi a helyes viselkedés nehéz időszakokban, szituációkban.73

73

Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága, 10-13.oldal.

42

III. Összegzés A nyugati kereszténység egyháza, tekintélyelvű és hierarchikus felépítésű volt, amit hirdettek az attól való eltérés veszélyeztette az egyház hatalmát, ezért a hatalom megszilárdítására törekedett. Az egyház hatalmát veszélyeztették az eretnekek, akik másképpen gondolkodtak és másként hittek, megindult az üldöztetésük. Az inkvizíció időrendi sorrendben: Középkori, Spanyol, Portugál, Római inkvizíció. Középkori inkvizíció: katar eretnekmozgalmak ellen szerveződött, egyházi, világi hatóságok is üldözték. Episzkopális inkvizíció: helyi püspök gondjaira volt bízva a végrehajtás. Pápai inkvizíció: pápai határozat alapján, kinevezett és kiképzett vallatók hajtották végre. Spanyol inkvizíció: a római egyháztól független volt, így világi mozgalomnak tekinthető. Római inkvizíció: Szent Hivatal Kongregációja lett a római inkvizíció felügyelő testülete. Inkvizíció célja: az egyház hatalmának és tekintélyének megőrzése. Az egyház minden püspököt és érseket kötelezett az inkvizíció elleni harcra, ha nem tették meg kiátkozás várt rájuk, ami a legsúlyosabb büntetés volt a középkorban. Az inkvizíció során védőügyvéd sosem volt, vagy ha igen akkor az inkvizíció nevezte ki. Ítélet négy fajtája volt: egyházi büntetés (ima, ostorozás, zarándoklat), börtönbüntetés, gályarabság, kiátkozás. Inkvizíció Magyarországon: az első boszorkányper 1565-ben volt, az utolsó 1756-ban (annak ellenére, hogy Mária Terézia 1755-ben betiltotta). A számok tükrében vizsgálva, hogy az inkvizíciónak mennyi áldozata volt, arról jelenleg is viták folynak.74 A boszorkányüldözés lehetséges okai: A középkori Magyarországon a lakosság nagy része falvakban élt, távol a várostól. Időjárási viszonyoknak kitett, hideg telek, tavaszi-őszi esőzések következtében az utak sokszor járhatatlanok voltak. Közlekedni gyalog vagy lovas kocsival lehetett, így a falun élő embereknek nehéz volt a városba bemenni. Ennek következtében a vidéken élő emberek csak magukra számíthattak. A városokban élő jobb módú emberek közül kerültek

ki az orvosok, nekik volt

lehetőségük arra, hogy külföldön tanulmányokat folytassanak. A falusi embereknek a népi gyógyászat maradt meg mint gyógyulási lehetőség. Aki népi gyógyítással foglalkozott ki volt téve az emberek ítéletének, mivel őket nem védte semmi. Amennyiben a gyógyítás, szülés sikerrel járt, mindenki elégedett volt, ha viszont sikertelen volt vagy komplikáció lépett fel az emberek véleménye ellenük fordult. (pl. a 74

http://www.torilecke.com/cikkek/kozepkor/az-inkviziciorol.html

43

szülés sikeresen lezajlott és egészséges gyermek született mindenki megelégedéssel fogadta, de ha nem várt esemény következett be akkor ezt a bábaasszony hibájának tulajdonították és könnyen rossz hírbe keveredhetett). A gyógyító tevékenység nemcsak az emberekre terjedt ki, hanem az állatokra is. Mivel ebben a korban az állattartás egyben megélhetési forrás is volt, ha a gyógyítás sikertelen volt,veszélybe került az emberek megélhetése. A gyógyítás tudományát családon belül a szülő, nagyszülő adta át összegyűjtött tapasztalatait az unokáinak, gyerekeinek. A gyógyításhoz használt gyógynövényeket

az

erdőn-mezőn

gyűjtötték

össze

és

ezeket

alkalmazták

tevékenységük során. Egyszóval nehéz dolga volt akkoriban annak, aki gyógyítással foglalkozott, ha meggyógyított valakit, vagy ha nem akkor is bevádolhatták boszorkánysággal, mert mindig is voltak emberek, akik másoknak rosszat akartak. Elgondolkodhatunk rajta vajon mi indította el ezt az egészet vagy minek a hatására alakult ki, az akkori emberek tudatlanságának, félelmének köszönhető vagy csak egy újabb kor küszöbén állt a világ. Megemlíteném a középkor utolsó költőjét Dante-t, aki megírta az „Isteni Színjáték” című művét mely az egyház tanításán alapul. Engels így ír róla: „ A feudális középkor befejezését, a modern kapitalista korszak hajnalát hatalmas alak jelzi: az olasz Danta, aki a középkor utolsó és egyben az újkor első kötője volt.”75 Egyébként Ő maga is katolikus hívő volt. A világkép, amelyet Dante a költeményében bemutat a középkori szemléletre és Ptolemaios asztronómus világrendszerére támaszkodik. A katolikus egyház a Ptolemaiosi rendszert fogadta el igaznak, miszerint a Föld gömb alakú és a világmindenség középpontjában áll. körülötte kering körpályán a Nap és forognak a bolygók a pályáikon, mindegyik a maga körében. Kilenc ég: hét bolygó, állócsillagok köre, Első Mozgató: Isten köre alkot. Dante is az első körtől kezdve a kilencedikig alászállva leírja mit tapasztalt meg. Pokol első köreiben: az ókor bölcsei, tudósai voltak, mert nem voltak keresztények. Harmadik körben: ételben, italban mértéktelenek gyötrődtek. Negyedik körben: tékozlók, fösvények szenvednek, sok bíboros és pápa van közöttük. Ötödik körben: haragosok vannak. Hatodik körben: eretnekek. Hetedik körben: erőszakosok. Nyolcadik körben: itt szenvednek a csalók minden fajtája. Kilencedik körben: árulók találhatók. A

Sz.D. Szkazkin: A késő középkor , Tankönyvkiadó vállalat, Budapest, 1956, Szocialista nevelés könyvtára, 123.szám, 14.old. ( A Kommunista Kiáltvány, 134. 1. Szikra, 1949) 75

44

purgatóriumon keresztül vezet az út a paradicsom kapujáig. Dante művében örökítette meg, hogyan vélekedtek a középkorban a világról, az istenről és a túlvilági életről.76 A középkorban úgy gondolták, hogy elszaporodtak az erőszakos cselekmények és a bűnözés, de az csak azért volt érezhető, mert megtorlásukban és dokumentálásukban előrelépés következett be. A mai Európában zajló erőszakos cselekményekre is érvényes lehet ez a magyarázat.77 Hiszen csodálkozunk nap, mint nap a híreken milyen szörnyűségek történnek a világban és úgy gondoljuk régen nem volt ennyi baj vagy bűnözés pedig igen is volt csak nem hozták őket nyilvánosságra, nem kaptak ekkora nyilvánosságot, mint manapság. Befejezésül az inkvizícióról néhány sor miért is alakulhatott ki. Az inkvizíció kiszolgálta a hűbériséget, az abszolutizmust a kapitalizmust, csak mindig másféle büntetéssel sújtották a közösséget. A középkorban alkalmazták a kínzásokat, addig a későbbiekben tudósok könyveit égették el, kiközösítették az embereket. „ Az inkvizíció sohasem üldözte, nem átkozta ki, nem ítélte el a gyarmatosítókat, a kapitalistákat, az imperialistákat, a fasisztákat s az emberi nem más kizsákmányolóit és ellenségeit. Éppen ebben a körülményben kell keresni az okokat, amelyek megmagyarázzák e terrorista intézmény nagy életerejét, hosszú élettartamát és ebben rejlenek bukásának okai is.”78

76

Sz.D. Szkazkin, 1956, 14-17.oldal Jacques Le Goff, 2008, 214.old. 78 I.R.Grigulevics, 1972, 18. old. 77

45

Irodalomjegyzék

Szakirodalom DÖMÖTÖR TEKLA- A magyar nép hiedelemvilága, Corvina, 1981 G.R. EVANS- A világ középkori szemmel, Scolar Kiadó, 2003 GERGELY JENŐ – A pápaság története, Kossuth Könyvkiadó, 1982 HERNER János- Rontás és igézés, Politikai boszorkányper Erdélyben, 1668-1688, Interart Stúdió Budapest, 1988, I.R. GRIGULEVICS- Az inkvizíció története, Kossuth Könyvkiadó, 1972 JACQUES LE GOFF- Európa születése a középkorban Atlantisz Könyvkiadó, Budapest,2008 KATUS LÁSZLÓ- A középkor története, Egyetemi tankönyv, Pannonica Rubicon, Budapest, 2000 KULCSÁR ZSUZSANNA- Eretnekmozgalmak, Gondolattár 18. Budapest, 1963 KULCSÁR ZSUZSANNA -Inkvizíció és boszorkánypörök, Gondolat, Budapest, 1968, bővített harmadik kiadás MICHAEL BAIGENT-RICHARD LEIGH- Az inkvizíció, General Press Kiadó/ Alapítva 1988-ban/ SCHRAMM FERENC: Magyarországi boszorkányperek, Akadémia Kiadó, Budapest, 1983 SOMORJAI ÁDÁM és ZOMBORI ISTVÁN- A Katolikus egyház Magyarországon,Budapest,1991, SZ.D. SZKAZKIN- A késő középkor,Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1956 Internetről: http://tortenelemklub.com/koezepkor/egyeb-koezepkor/190-mindennapi-elet-a-koezepkorbann http://209.85.129.132/search?q=cache:jyxMcB7KSLgJ:photosniper.freedom.hu/tp/drupal/%3Fq%3Dnode /321+A+templomos+lovagok+rejt%C3%A9lye&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=ro

http://tortenelemklub.com/koezepkor/egyeb-koezepkor/190-mindennapi-elet-a-koezepkorbann http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-928.html http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/358.html http://www.torilecke.com/cikkek/kozepkor/az-inkviziciorol.html http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/358.html letöltve, 2013.06.19.

46

Hivatkozott irodalom

DÖMÖTÖR TEKLA- A magyar nép hiedelemvilága, Corvina, 1981 G.R. EVANS- A világ középkori szemmel, Scolar Kiadó GERGELY JENŐ – A pápaság története, Kossuth Könyvkiadó, 1982 I.R. GRIGULEVICS- Az inkvizíció története, Kossuth Könyvkiadó, 1972 JACQUES LE GOFF- Európa születése a középkorban Atlantisz Könyvkiadó, Budapest,2008 KATUS LÁSZLÓ- A középkor története, Egyetemi tankönyv, Pannonica Rubicon, Budapest, 2000 KULCSÁR ZSUZSANNA- Eretnekmozgalmak, Gondolattár 18. Budapest, 1963 KULCSÁR ZSUZSANNA -Inkvizíció és boszorkánypörök, Gondolat, Budapest, 1968, bővített harmadik kiadás MICHAEL BAIGENT-RICHARD LEIGH- Az inkvizíció, General Press Kiadó/ Alapítva 1988-ban/ SCHRAMM FERENC: Magyarországi boszorkányperek, Akadémia Kiadó, Budapest, 1983 SZ.D. SZKAZKIN- A késő középkor,Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1956 Internetről: http://tortenelemklub.com/koezepkor/egyeb-koezepkor/190-mindennapi-elet-a-koezepkorbann http://209.85.129.132/search?q=cache:jyxMcB7KSLgJ:photosniper.freedom.hu/tp/drupal/%3Fq%3Dnode /321+A+templomos+lovagok+rejt%C3%A9lye&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=ro

http://tortenelemklub.com/koezepkor/egyeb-koezepkor/190-mindennapi-elet-a-koezepkorbann http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-928.html http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/358.html http://www.torilecke.com/cikkek/kozepkor/az-inkviziciorol.html http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/358.html letöltve, 2013.06.19.

Képjegyzék Internetről letöltve, https://www.google.hu/search?q=%C3%A9let+a+k%C3%B6z%C3%A9pkorban&tbm= isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=sfs3U5fKB4bygP24oHoDg&ved=0CDIQsAQ&biw=1280&bih=679

47

48