SZAKDOLGOZAT. Nagy Tamara 2015

1

SZAKDOLGOZAT

Nagy Tamara 2015

2

MISKOLCI EGYETEM BARTÓK BÉLA ZENEMŰVÉSZETI INTÉZET

Maria Callas életútja

KONZULENS:

KÉSZÍTETTE:

PAPPNÉ DR. SCHMIEDT ANNAMÁRIA

NAGY TAMARA

FŐISKOLAI TANÁR

BA KLASSZIKUS ÉNEK SZAKIRÁNY

MISKOLC, 2015

3

Tartalomjegyzék Bevezetés ...................................................................................................... 1 Témaválasztás indoklása Tárgyalás Maria Callas gyermekkora ............................................................................ 3 Tanulmányi előmenetele, énektanárai........................................................... 4 Korai szerepei ................................................................................................ 6 Karrierje kezdete ........................................................................................... 8 Sorsfordító események .................................................................................. 9 Szerepei ....................................................................................................... 10 Öt legnagyobb szerepe és partnerei ............................................................ 12 Személyes reflexió Callas életéről .............................................................. 14 Ének mesterkurzusai, pedagógiai módszerei .............................................. 16 Életének utolsó szakasza, hangjának hanyatlása ........................................ 18 Maria Callas hangi hanyatlásának feltételezett okai ................................... 19 Felvételek összehasonlítása......................................................................... 20 Pályafutásának és életének legutolsó szakasza ........................................... 21 Callas mindörökké ...................................................................................... 23 Befejezés ..................................................................................................... 26 Összegzés Forrásjegyzék ............................................................................................ 28 Függelék ..................................................................................................... 30

4

Bevezetés Témaválasztás indoklása „(…) van a gégétekben olyan hangszer, hogy szebben szól a világ minden hegedűjénél, csak legyen, aki megszólaltassa!”1/Kodály Zoltán/ Tizenkét éves koromban elkezdtem zeneiskolai tanulmányaimat ének szakon. Nagy lendülettel és aktivitással vettem részt az órákon. Szebbnél szebb dalokat ismertem meg és énekelhettem el. Érdeklődésem egyre inkább az opera felé kezdett orientálódni. Sok klasszikus művet hallgattam. Gyakorta látogattam el hangversenyekre, melyek során arra törekedtem, hogy

személyesen

is

megismerhessem

a

számomra

olyan

nagyra

tartott

előadóművészeket. Érlelődött bennem a gondolat, hogy milyen csodálatos is lehet énekelni a közönség előtt a színpadon. Mindig kerestem az operával kapcsolatos könyveket, folyóiratokat. Nagy érdeklődéssel bújtam az operaénekesekről szóló életrajzi regényeket. Érdekfeszítő történeteken keresztül ismerhettem meg több világhírű énekes karrierjének történetét. Szinte mindegyikből kitűnt, hogy nem egyenes út vezetett a várt sikerig. Mégis úgy éreztem, hogy egytől- egyig hullámvölgyeken keresztül ugyan, de megvalósították álmukat. A világhírű operaénekesnő Maria Callas életébe ellentmondásos történeteken és véleményeken keresztül nyertem betekintést. Vagy nagyon magasztalták, vagy nagyon lehúzták: „Lenyűgözött kifejezőerejével, a lelke mélyéből kiszakadó érzésekkel teli előadásával.”2 „(…) ő volt az, aki az operát újra feltalálta. Mert megújította, olyan művészi énekstílussal, amelyet már évtizedek óta elfelejtettek- vagy mellőztek.” 3 „(…) ő mondta ki először, hogy az opera színház is.4” „(…) nemcsak muzikális, árnyalatos hangszínű énekfenomén volt, hanem tragika is.” 5 1

http://www.beszedjavito.hu/szakembereknek/archiv-szakmai-anyagok

2

Pierre-Jean Rémy: Maria Callas 9. oldal

3


4


5

„(…) új utat nyitott az operaszínpadon. Egy művész, aki valami egészen mást hozott. Callas után csak másképpen lehet operát énekelni.” 6 „A könyvek javát olvasva az olvasó arra a következtetésre juthat, hogy Callas egy átlagos hanggal rendelkező, kibírhatatlan, rossz természetű, egoista, anyagias, önző, mindenki segítségére rászoruló egyén volt. Ha a sok jóakaró nem segítette volna Callast anyagilag, tanácsokkal, útbaigazításokkal stb., sem énekesként, sem emberként nem jutott volna oda, ahol a neve a mai zenetörténelemben található.” 7 Érdeklődésem középpontjába pont e kétféle ellenvélemény miatt került. Szeretném megismerni jobban az „igazi, valós” énjét, mint embert és művészt. A szakdolgozatom készítése során, minden befolyásoló tényezőt igyekszem elvetni, és megpróbálok a Róla írt „sorok között” is olvasni.

Maria Callas a zongora előtt

5

Pierre- Jean Rémy: Maria Callas 10. oldal

6


7

Jeszenszky Iván: Az igazi Callas 5. oldal

6

Tárgyalás Maria Callas gyermekkora Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz édesanyja Evangelia, és édesapja Georges, 1923. nyarán idősebb gyermekükkel Cynthiával –akiből később Jackie lett- otthagyták Görögországot. Amerikába hajóztak egy új élet reményében, miután szörnyű csapás érte őket. Másodszülött fiúk Vassziliosz tífuszban meghalt. Az emigráns édesapa felvette a Callas nevet, mert valódi nevüket nem voltak képesek az amerikaiak kiejteni. Maria Callas még ebben az esztendőben, 1923. december 4-én látta meg a napvilágot New York városában. Mariának már ekkor megpecsételődött későbbi sorsa. Édesanyja kisfiút várt, így négy napig rá sem nézett a kislányra. Ahogy Maria cseperedett, egyre többet evett. Édesanyja folyamatosan tömte különböző édességekkel mondván, csak így lehet belőle kiváló énekesnő. Evangelia életcéljaként tűzte

ki,

hogy

lányaiból

elismert

művészek

legyenek.

Cynthiából

rangos

zongoraművészt, Mariából népszerű énekest akart nevelni. Édesapjuk ennek nem örült, szerinte felesleges költeni a pénzt ilyen badarságokra, mikor gazdasági válság fenyegeti a kontinenst. Kis gyermekkora folyamatos gyakorlásból, dalok, áriák memorizálásából állt. „Ott ül a zongora előtt: áriákat énekel a Mignonból, az Oberonból vagy a Carmenből, és kíséri önmagát. Tízéves korában már majdnem az egész Carment tudta.” 8 Az édesanya Mariát versenyről versenyre hordta, mivel Evangelia szerint ez volt az egyetlen módja az érvényesülésnek. Célját el is érte, mivel gyermeke már nyolc-tíz éves korában a figyelem középpontjába került. Igaz, hogy főképp zaklatás, kényszer és különféle spekulációk árán. Később Callas erről elkeseredve így vall: „Senkire sem neheztelek, de egy gyermeket nem lett volna szabad megfosztani a gyerekkorától. Az anyámnak nagyon sürgős volt!”

9

8


9


Egy másik keserű nyilatkozata: „Törvényt kellene

7

hozni efféle dolgok ellen… egy gyermek, akivel így bánnak, idő előtt kimerül” 10… Így fejeződött be számára a New York-i öröm nélküli gyermekkor. Maria szülei 1937-ben a megromlott kapcsolatuk miatt különváltak. Evangelia a két kislányával

visszaköltözött

Görögországba.

Édesanyjuk

továbbra

is

kitartott

elhatározása mellett, hogy rangos művészt farag gyermekeiből. Tanulmányi előmenetele, énektanárai 1938-ban a népszerű görög basszista Nicola Moscona meghallgatta Mariát. Annyira megtetszett neki a kislány hangja, hogy bemutatta Maria Trivella énektanárnőnek, aki a Nemzeti Konzervatóriumban tanított. A sikeres próbaéneklés után, Maria felvételt nyert és hivatalosan is megkezdte énektanulmányait. Maria Trivella volt az első énekmestere, aki felismerte fiatal tanítványa különleges tehetségét. „Maria hangfekvése még meghatározatlan, de máris rendkívül tág, mivel a kis Kalogeropulosz ugyanazzal a könnyedséggel énekli a Carment, Donizetti Luciáját vagy a Parasztbecsület Santuzzáját. A leckék, a gyakorlatok gyorsított ütemben folynak. És Maria éppen a Parasztbecsületben lép először színpadra.1938-ban vagyunk, Maria tizenhat éves.” 11Ekkor Maria nagyon kövér volt, édesanyjának köszönhetően. Rövidlátó szemei miatt a pódiumon alig tudott közlekedni, a karmester pálcáját szinte nem is látta. De mivel ismerte a partitúrát, ezért könnyen fel tudta találni magát a színpadon, és saját magára, valamint a játékára tudott koncentrálni. Később egy másik énektanárnő Elvira de Hidalgo közismert spanyol koloratúrszoprán énekesnő vette szárnyai alá, aki meghallotta a tizenhat éves Callas hangjában a rendkívüli lehetőséget, és azonnal neki láttak a kemény munkának. „Valóságos hangzuhatag, de még nem tud uralkodni rajta – említi a későbbiekben a tanára. – De lehunytam a szemem, és már előre örültem annak, hogy én dolgozhatom ezzel a nemesfémmel. Tökéletesre fogom csiszolni…”12

10

Pierre Jean Rémy: Maria Callas 18. oldal

11


12


8

Maria életének egyik legfontosabb mérföldköve az volt, hogy Elvirától tanulhatott. Aki nemcsak mestere volt Maria hangjának, hanem pótolta azt az érzelmi biztonságot, szeretetet, amit édesanyjától soha nem kapott meg. Callas szavai a tanulási folyamatáról: „Ettől kezdve reggeltől estig tanultam. Reggel tíz órakor kezdtük, délben egy kis szünetet tartottunk, hogy bekapjunk egy szendvicset, és folytattuk este nyolc óráig. Elképzelhetetlen lett volna, hogy előbb érjek haza, annál az egyszerű oknál fogva, hogy otthon nem volt mit tennem!” 13 Csak úgy falta a különböző operaáriák kottáit, felfedezte, és megkedvelte azokat a komponistákat, szerepeket, amiket a korszak művésznői már rég elfelejtettek. Ezek a szerepek által vált ő sikeressé a későbbiekben. Maria rugalmas hangszalagjainak köszönhetően hangterjedelme beláthatatlan skálán mozgott. A mezzo szerepkörtől kezdve a drámai szoprán hangfajon át, egészen a koloratúrszopránig terjedt a hangja. El tudta énekelni Aida, Tosca áriáit, és Rosina kavatinájának alt fekvésben lévő változata sem okozott neki gondot. Ettől függetlenül két fontosabb hibáját is megemlíthetjük ebben az időben. Hatalmas hanganyaga miatt gyakorta kiesik az ellenőrzés alól, folyamatosan „állítgatni” kell, ami még problémát jelent számára. És vannak olyan feltűnő hibái, ami elsősorban a rossz hangadásnak köszönhetők. „Azt mondták, Callas úgy énekelt, mintha három hangja lett volna. Három regisztere. Az volt a probléma, hogy a három regiszter- a magas és a közép, majd a középső és a mély- között törés volt. És ezek a törések veszélyeztetik az egyik regiszterből a másikba való átmenetet. Ilyenkor valóságos hézagok keletkeznek. És ezek a hézagok csak solfeggiókkal szüntethetők meg.” 14 Később a fantasztikus zenei érzékének, és drámai erejének köszönhetően sikerült elfeledtetni ezeket a gikszereket. Tanárnője pontosan jól érezte és tudta, hogy a növendékének hangját nem lehet nem kedvelni. „Hidalgo elsőként azt a tanácsot adja Mariának, hogy egyelőre foglalkozzék az operairodalom könnyű szerepeivel. Maradjon a koloratúra könnyed, patakzó,

13


14


9

kristályosan tiszta regisztere mellett, kutassa föl, tanulja meg az akkoriban mellőzött, bel canto szerepeket.” 15 Bel canto operák szerepei gördülékeny, gyöngyöző, pehelykönnyű éneklést követelnek. Hónapokon keresztül oktatta az ifjú lányt az idejét múlt operákra. Határozottan megmondta Mariának, hogy egy hosszabb időre felejtse el a súlyos szerepek éneklését. És a bel canto összes női szerepei következtek, Bellini, Donizetti, és Rossini hősnőinek áriáit gyakorolta, habzsolta. Callas egy nap alatt képes volt – első látásra- megtanulni a partitúrákat. Egyre jobban megszerette ezeket a karaktereket, és még több időt töltött együtt mesterével. Elvira de Hidalgo maximálisan bízott Maria kivételes tehetségében, és egy idő után folyamatosan szóvá tette Maria vastag, széles külsejét. Megmutatta Callasnak a megfelelő testtartást, járást, hogyan kell a vállát tartani, a kezeit a teste mellé helyezni. Megtanította arra, hogyan öltözködjön elegánsan, milyen ruhát hordjon, hogy elfedje kövér testét. Elvira nemcsak egy énekesnőt alkotott Callasból, hanem egy igazi hölgyet is faragott belőle. Maria 1940. tavaszán az Athéni konzervatórium színpadán mutatkozott be a publikum előtt. Először itt aratott győzelmet. Verdi Aida és Az álarcosbál című operáiból énekelte az ismert áriákat. Majd később szintén itt énekelte a Puccini Angelica nővért, ekkor már ő volt a legkiválóbb énekes növendéke a konzervatóriumnak. Korai szerepei 1940. novemberében a fiatal, énekesnővé vált Maria, egy szempillantás alatt az Athéni Operaház színpadán debütált Franz von Suppé Boccaccio című operettjében. Ekkor Maria tizenhét éves volt, és a hírnév hamar rossz hatással lett rá. Feltámadt benne a sok fájdalom az anyja és nővére iránt. Kegyetlenül viselkedett mindazokkal, akik esetlenné, védtelenné tették őt. Nagyon fontos volt számára Elvira figyelmessége, támogatása, gyengédsége, ahhoz, hogy szakítson a régi önmagával. Görögországban 1940.október 28-án kitört a háború. Ekkor alaposan átalakult Maria sorsa. Meghatározó tényező lett kezdődő pályája sikerében. 1941. július 4-én az Athéni Operaház Toscája betegség miatt hirtelen lemondja az előadást, és Mariának lehetősége adódott bemutatkozni a közönség előtt, Antonio Dalendasz görög tenorista partnereként. Hangja fiatalosan, fényesen csengett a magas regiszterben, ami éppen csak, hogy 15


10

kinyílt. Ekkor elindult útjára párját ritkító karrierje. Ezután az operaház szerződtette a fiatal művészt, aki az első évadban már tizenöt Toscát énekelt! 1942-ben kezdődött el Maria hivatalos énekesnői karrierje. A következő évadban 1943ban a Lehár Ferenc Mosoly országában, majd az 1944-es évben a Parasztbecsület Santuzzájaként, és Manolisz Kolomirisz O Protomasztorasz – az Építőmester – című műveiben lépett fel. Callas tehetségére és adottságaira pályatársai, és az operaház vezetői féltékenyek lettek. Úgy döntött, hogy elhagyja az országot, mert már nem sok keresnivalója van itt, nemzetközi karrierre vágyott. Az utolsó koncert bevételéből fedezni tudta útiköltségét. Még fellépett a Millöcker Koldusdiák című operettjében Laura szerepében. 1945-ben egy szép őszi napon Maria elhagyta Görögországot, és elindult az Újvilág felé. Elvira de Hidalgo óva intette a fiatal lányt, hogyha sikeres, közismert énekesnő szeretne lenni, akkor Olaszországban próbáljon szerencsét, és ne Amerikában. Maria nem hallgatott a mesterére, és útnak indult a messzi világba, ahol édesapja várta őt. „(…) Elvira de Hidalgo pedig látja, hogyan távolodik el a partoktól a legcsodásabb énekhang, amellyel, mint tanár valaha is találkozott, és tudja, hogy ez a fiatal és gazdag, lüktető és vibráló hanganyag véglegesen kicsúszik a kezei közül, és soha többé nem tudja irányítani.” 16 Görögországban Mariát ünnepelt énekesnőként tartották számon, de Amerika utcáin, mint magányos ember bóklászott, tervek nélkül. Impresszáriókhoz és stúdiókba járt. Számos profi és kezdő énekessel ismerkedett meg. Végeláthatatlan várakozásokat eredménytelen meghallgatások kísérték. Mindenhol csukott ajtókra lelt. De ő sokkal kitartóbb volt annál, mint, hogy feladja a folyamatos rostokolást a meghallgatásokon. Mindig kereste az újabbnál újabb lehetőségeket a megmérettetésre, nem törődve a kudarcokkal, amik ezen a pályán gyakran előfordulnak. Találkozott az ismert olasz énekessel Giovanni Martinellivel, aki abban az időben a Metropolitan Opera ünnepelt csillaga volt. Martinelli készségesen meghallgatta Callast, aki elbűvölte tehetségével, de még túl fiatalnak tartotta ehhez a pályához. Szerinte még bőven tapasztalnia és tanulnia kell a művésznőnek.

16


11

Ezután váratlan fordulat történt Maria életében. A Metropolitan Opera igazgatója, Edward Johnson meghallgatta Callast, és rögtön szerződést ígért neki. Puccini: Pillangókisasszony szerepét, és Beethoven: Fidelio című operából Leonórát ajánlotta fel. Callas azonnal elutasította az ajánlatokat. Szerinte a Pillangókisasszony címszerepére még nem érett meg hangilag és lelkileg egyaránt. Kövér teste illúzióromboló lett volna Cso-cso-szán szerepére, nem akarta a nagyérdemű előtt nevetségesség tenni magát. Mivel Leonóra szerepét angolul kellett volna énekelnie, így nem vállalta el. Véleménye szerint Beethoven-t csak németül lehet hitelesen énekelni. Ahogy megérkezett Amerikába, megismerkedett Louise Caselotti szopránénekesnővel, korrepetitorral és férjével E. Richard Bagarozy impresszárióval. Maria és a házaspár között szoros kötelék alakult ki. A fiatal énekesnő minden nap Caselottival tanult, és gyakran töltötték együtt a szabadidejüket is. Caselotti érezte, hogy Mariának problémái voltak a magas hangok éneklésével, ezért Callas másfél éven át intenzíven járt hozzá, hogy kiküszöböljék ezeket a problémákat. Karrierje kezdete Nicola Rossi-Lemeni 1947. nyarán bemutatta Mariát Giovanni Zenatellónak, a Veronai Ünnepi Játékok művészeti igazgatójának, aki azonnal szerződtette Ponchielli: Gioconda című operájának címszerepére. A lelkes Maria otthagyta Amerikát, és Olaszországba utazott, az opera szülőhazájába. 1947. augusztus 6-án Callas, Gioconda szerepét énekelte a Veronai Arénában. A hang fiatalos, varázslatos, üde színfoltja volt az operának. Ennek ellenére fellépése nem hozta meg a várt sikert, és új szerepet sem kapott. „De vannak nagy hibái is. Először a két törés a regiszterek között. Callasnak tíz évig kell majd szüntelenül gyakorolnia, skáláznia, elvonulva dolgoznia, hogy részben észrevétlenné váljék ez a hiba, legalább annyira, hogy minél kevésbé bántsa a zeneértők fülét. És a hangszín is kiegyenlítetlen, éles a felső regiszter, amit idővel annyiszor a szemére vetettek, de ami Veronában még nem hallható igazán. Még nem olyan kellemetlenek, mint később, amikor a korán vállalt súlyos szerepek megtörik hangját, és felszínre hozzák a hibákat. De ezek a kellemetlen hangok ott lappangtak hangjában már Veronában is.” 17 17


12

Sorsfordító események Maria életének sorsfordító pillanatai közé tartozott, mikor megismerkedett Veronában két idős úrral, közülük az egyik Giovanni Battista Meneghini volt, aki így nyilatkozott róla: „Mikor kinyitotta a száját, rögtön felismertem a kivételes hangot.” Meneghini erős vonzalmat érzett a gyönyörű hangú énekesnő iránt. A másik úr Tullio Serafin volt, a világhírű karmester. Innentől kezdve ők ketten lettek a kulcsfontosságú szereplői Callas életének. Callas és Meneghini között komoly érzelmek kezdtek kialakulni. Egyre több időt töltöttek együtt. Meneghini rendületlenül udvarolt az énekesnőnek, rendszeresen találkoztak, hol ebéd, hol vacsora mellett. Maria elmesélte szomorú, szeretet nélküli gyermekkorát. Idővel Maria szívében is szerelem gyúlt az idős, tehetős úr iránt. Élete ekkor végérvényesen megváltozott. Maria rábízta életét Meneghinire. 1951-től Meneghini lett Callas hivatalos menedzsere. Innentől kezdve Mariának nem volt más tennivalója, mint énekelni. 1946. áprilisában házasodtak össze, az argentínai turné előtt. Callas és Meneghini úr családja nem örült a kapcsolatuknak, mondván túl nagy a korkülönbség közöttük. „Meneghini a lányunk apja lehetne”- említette a féltékeny Evangelia Callas. Maria életében Meneghini meghatározó szerepet töltött be. Már az elejétől fogva ő formálja azzá Mariát, amivé lett. Komoly jövedelmet kovácsolt Callas hangjából. Meneghini választotta ki, hogy Maria milyen szerepeket énekeljen, és ő írta alá a szerződéseket is. Maria csak énekelt, és behunyt szemmel átadta sorsát a férjének, aki mindenből hasznot akart húzni. Az idős úr ott hagyta a munkáját, és csak a feleségének szentelte az életét. De Callas Veronában egy másik úrral is megismerkedett, aki ugyanúgy kiemelkedő fontosságú személy lett Maria életében, mint a férje. Serafin már a Veronai Arénában hangoztatta: „Ahogy kinyitotta a száját tudtam, hogy kivételes hangot hallok.” 18 Maria végre egy olyan ember mellé került, aki ebben a szakmában meghatározó szerepet töltött be, és értette a pálya csínját-bínját.

18


13

Húsz évvel később így emlékszik vissza: „Csak két karmester van a világon: Serafin és Giulini”.

19

Serafinnek kiváló fülei voltak a tehetséges énekesek felismerésében.

Veronában a Ponchielli: Gioconda cím operáját dirigálta, már akkor felfedezte Callas hangjában rejlő kincset. Innentől kezdve Callast irányította, és megmutatta neki a helyes utat ezen a rögös pályán. Callas szavai Serafinról: „Serafin volt az első nagy maestro, akivel együtt dolgoztam. Ő irányított. Ismert még házasságom előtt, és mindig szoros szálak fűztek össze bennünket.” 20 Serafin Callasnak: „A hangod olyan hangszer, mint a zongora, amelyen gyakorolnod kell a próbák alatt, de abban a pillanatban, mihelyt színpadra lépsz, el kell felejtened a tanulást: játssz a hangoddal, és teljék benne örömed. És szólaljon meg a lelked a hangodon keresztül.” 21 Szerepei Alig két évtizednyi pályafutása során, 529 előadáson 36 szerepet alakított, 20 teljes operafelvételt készített. Callas pályája első részében, 1951-52-ig, hogy miket énekelt, ugyanolyan döntő szerepe volt az idős karmesternek, mint férjének. Ebben az időben három, négy év alatt, minden olyan szerepet elénekelt, amitől volt énektanárnője Elvira mindig is féltette Mariát. Az énekmesterének beigazolódott a félelme. Korán vállalt, súlyos szerepek megtörték Callas hangját, ebben az időben sokat károsodott hangszalagja. Ebben vétkesnek volt mondható Serafin is, aki rajongott Mariáért, és csodálatos hangjáért. Callas mohón falta a drámai szoprán szerepek kottáit. Kíváncsisága hajtotta, hogy mit tudott volna ezekkel a nehéz darabokkal kezdeni. 1951. december 7-én mutatkozott be Callas a Milánói Scala nagyszínpadán, A szicíliai vecsernye, Elena szerepében. A közönség és a szakmabeliek különböző érzésekkel fogadták, a már ekkor pályája csúcsán lévő hangfenomént. Ezzel új fejezet következett életében. Maria Callas a Scala ünnepelt sztárja lett.

19


20


21


14

1953-tól 1954-ig, egy év alatt, majdnem mindent elénekelt, amit csak tudott. Repertoárja határtalan, szinte hihetetlen. Az összes nehéz szerepet megtaláljuk benne, mint például a Giocondát, Lady Macbethet, Abigélt, Izoldát, Brünnhildét, Kundry-t, Aidát, Fedorát. Bel canto szerepekben is hatalmas siker övezte a Rossini: Armidában, és a Puritánokban. Soprano leggero, vagyis a könnyed szoprán szerepekben is megtalálhatjuk, mint a Rigoletto: Gildájában, és a Török Itáliában Fiorillájában. De Maria Callas még időben elhagyta azokat a szerepeket, amik a hangját tovább gyilkolták volna. Soha többé nem énekelte az Aidát sem az Armidát és főképp a rettenetesen nehéz Abigélt. És Wagner-t sem. Csak három fontos szerep maradt, amit műsoron hagyott, ez a híres bel canto szerep, a Norma, a verista Tosca, és a gyermekeit meggyilkoló Médea. Ebben az időben hangja hol csúcsponton, hol mélyponton járt. Énekszenvedélyének köszönhetően, 1948-tól kezdve, négy éven át tizennyolc különböző szerepben, százhetvenháromszor lépett a közönség elé. Lelkileg a drámai, tragikus sorsú karaktereket énekelte el. Ezek az asszonyok a hagyományok szerint, vagy gyilkolnak a szerelmükért, vagy ők maguk halnak meg. Lammermoori Lucia, Norma, Alvajáró Aminája, Turandot, a Puritánok Elvirája, később a Traviata Violettája, Tosca, Mimi, Parasztbecsület Santuzzája, a Walkür Sieglindje, Tannhäuser Erzsébetje, és A bűvös vadász Agathája. És Maria alá veti magát a közönségnek. Teljes szívvel-lélekkel beleélte magát szerepeibe. Magánélete és szerepei összefonódtak, egyre végérvényessé vált az azonosulás. 1948. Callas Izoldát énekelt a Trisztán és Izolda című operában. Partnerei Fedora Barbieri, aki Brangénét énekelt, és Boris Christoff, aki Marke királyt. December 30-án és 1948. januárjában jelentős sikert ért el. A következő évad májusában Marke király szerepét, Rossi-Lemeni énekelte. 1950-ben még öt Izoldát interpretált a Trisztán és Izolda című Wagner operából, és ezzel vége, többé már nem énekelte ezt a „hanggyilkos” szerepet. Az 1947-48-as velencei évadban továbbra is színpadra állt, de már nem Izolda, hanem Turandot jelmezében. Velencében akkora győzelme volt, hogy utána egész Olaszország szerette volna hallani: Róma, Verona, Genova, Udine, és Nápoly városok következtek. 1949-ben még négyszer énekelte Buenos Airesben Turandot kegyetlen szerepét, de ezt is elhagyja.

15

Öt legnagyobb szerepe és partnerei 1948-ban énekelte először Bellini főművét, a Normát, a firenzei Teatro Comunaléban. Öt főbb szerepei közül, rövid pályája során, ezt énekelte a legtöbbször színpadon. Összesen nyolcvankilencszer bújt a druidai főpapnő öngyilkos szerepébe. Firenze, Buenos Aires, Velence, Róma, Catania, London, New York és számos más nagyváros operaszínpadán. Partnerei: Picchi, Fedora Barbieri, Rossi-Lemeni, Penno, Nicolai, Pasero, Masini, Stignani, Simionato, Christoff. Később Mario Del Monaco, Franco Corelli, Fiorenza Cosotto, Cesare Siepi. Legkedvesebb szerepe közé tartozott a Traviata, Violetta Valéry szerepe. Hatvan alkalommal interpretálta oly elmélyülten ennek az áldozatnak a szerepét. 1951-ben Firenzében énekelte először. Alfred Germont szerepében Giuseppe Di Stefanóval. Rendező Luchino Visconti volt. Maria a pályája során legtöbbször Viscontival, Franco Zeffirellivel, és Pier Paolo Pasolinivel dolgozott együtt. És ő volt az egyik operaénekes, aki színészi alakításaival megreformálta az operát. Harmadik legtöbbet játszott szerepe a Lammermoori Lucia volt. 1952-től 1959-ig negyvenhat alkalommal öltötte magára ezt a tragikus sorsú szerepet. Oldalán, Edgardo szerepében legtöbbször Giuseppe Di Stefano énekelt. Puccini Tosca szerepében, nagyon fiatalon, tizenhét évesen debütált. Az Athéni Operaház Toscája megbetegedett, és helyett őt ajánlotta énektanárnője, Elvira de Hidalgo. 1941. július 4-én felgördült a színpad előtte, Antonio Dalendasz görög tenorista oldalán. Sikert arat! Összesen harmincnégyszer interpretálta ezt a szerepet, Tito Gobbi, Di Stefano, Carlo Bergonzi és Franco Corelli leghíresebb tenorok oldalán. Ez volt az a hősnő, akit utoljára alakított színpadon 1965-ben a Covent Garden pódiumán Gobbi, Renato Cioni, és Georges Prêtre társaságában. Maria nem szerette ezt a szerepet. Cherubini francia zeneszerző, Médeájaként –a szoprán repertoár egyik legnehezebb szerepe- harmincegyszer állt színpadra. Callas után az operát hirtelen nagy érdeklődés övezte. Fiatalon, 1953-ban, 30 éves korában énekelte először Firenzében, Vittorio Gui vezényletével. Ezt a szerepet harmincegyszer vitte a színpadra. 1962. június 3-án, a

16

Milánói Scalában ezzel a szerepével búcsúzott el a milánói operaszínpadtól. De ez már hangjának hanyatlása is volt, hiszen ezen az előadáson többször is megbicsaklott a hangja, eltűnt hangjának csengése. A közönségnek fájdalmas volt végighallgatnia ezt az előadást.

Maria Callas Traviata szerepében

17

Személyes reflexió Callas életéről Újra meg újra átgondolva Maria Callas életútját, mindig arra az elhatározásra jutok, hogy nem értem el a célomat azzal, amiért Őt választottam szakdolgozatom témájául. Szerettem volna a „fehér” és „fekete” oldalát megismerve belelátni a közbülső életszakaszába. Szinte lehetetlen. Csak elképzelni tudom. Kutatómunkám során azzal a ténnyel kellett szembesülnöm, hogy méltatlanul és méltánytalanul kevés irodalom foglalkozik vele. Világhírű volt! Utánozhatatlan hanggal és tehetséggel áldotta meg a sors. Világszerte sikereket ért el a legnagyobb, leghíresebb operaszínpadokon. Óriási ovációkkal ünnepelte a közönség, mégis mintha mindez nem is lett volna valóság, csak egy tovareppenő álom. A róla megjelent kevés írásból is nagyon hiányoltam a méltatását. Néha már úgy éreztem, mintha bulvársajtót olvastam volna. Csupa negatív kritika, elmarasztalás. Külsejére többször visszatérő gunyoros megjegyzések. „Maria Callasnak mindig is voltak problémái- a súlyával. New Yorkban egy színházigazgató, aki előtt próbát énekelt a külseje miatt gorombán elutasította: Én énekesnőt akarok szerződtetni, nem vízilovat.” 22 E goromba megjegyzés mélyen beitta magát a tudatába. Később nagy elhatározásra szánta el magát, fogyókúrázni kezdett. 1952-től 1954-ig huszonhét kiló súlyfeleslegtől sikerült megszabadulnia. Kilencvenkét kilóról, hatvanöt kilóra fogyott. „Új” Callas született! Bukásait - mert voltak azok is- élvezettel ecsetelték. De más lehetett volna a helyzetem a reális megismerése szempontjából, ha kortársak lehettünk volna, személyesen is ismerhettük volna egymást, netán „kollegája” lehetettem volna. Elképzelésem szerint nagyon magányos ember lehetett. Rá kellett jönnie arra, hogy sokan, nagyon sokan „csak” a hírességet látták benne, nem az érző embert, s az emberen keresztül a művészt. Rajta keresztül akartak sütkérezni a „fényben”, az ő oldalán akartak elismerést kivívni maguk számára.

22

Márkus János gyűjtése: Zenei anekdoták, aforizmák és viccek 137. oldal

18

Felvetődik bennem a kérdés, vajon volt mellette egyáltalán egy igaz barát is, aki önzetlenül szerette? Aki mindent megtett annak érdekében, hogy útját egyengetve, könnyebbé tegye az amúgy is „göröngyös”, sok megpróbáltatáson átívelő, felfelé vezető utat? Igen! Egy-kettő talán akadt! De az kevés! Ők oly tehetetlenek voltak a Callast körülfonó negatív véleményekkel szemben, mint Ő maga. Egy emberről könnyen lehet jó, vagy rossz véleményt mondani. Szinte senki nem néz utána, hogy van-e valós alapja. Elfogadják az emberek úgy, ahogy mondják. Aztán szerencsésebb esetben- úgy is adják tovább, ahogy hallották. De sok fájdalmat élhetett át Callas az élete során, melyek ilyen „tüskéssé”, támadóvá tették Őt. A közmondás is azt tartja: „Legjobb védekezés a támadás.” Vagy ismerte, vagy nem ezt a bölcseletet. Egy biztos, hogy az olvasottak alapján csak arra tudok következtetni, hogy az „emberek” iránt érzett bizalmatlanságából fakadhattak a negatív viselkedési normái. Kikben bízhatott volna? Talán az édesanyjában, aki a testvérét és őt kihasználva a saját gyermekkori vágyait akarta megvalósulva látni gyermekei által? Nagy művészt akart belőlük nevelni, minden áron! A célt tartotta szem előtt, az eszközökben nem válogatott. Vagy azokban a férfiakban, akik befolyásuk és/ vagy anyagi gazdagságuk teljes tudatában, úgy érezték, hogy a nem létező kalapjuk mellé már csak egy csillogó, díszes toll vagy egy drágakővel, gyémánttal kirakott kitűző kellene, mely a „nagyságukat” szimbolizálja a külvilág felé. Ennek megtestesítésére használták fel Maria Callast. Mit sem törődtek az érzelmeivel. Emberi mivoltában megalázták, ahol csak tudták. Vagy

színházigazgatókban,

karmesterekben,

kritikusokban,

kolléganőkben,

kollegákban, újságírókban, akik sikeresen aláásták az amúgy is megtépázott, kevéske önbecsülését? Én megszerettem Callast mint embert, a mások által bemutatott erényeivel, és gyarlóságaival együtt. Példaképemnek tekintem. Nagy empátiaérzékkel rendelkezhetett. Erre a tanítványaihoz fűződő, odaadó egyben féltő foglalatossága vezetett. Igyekezett mindegyikükből a képességeinek megfelelő tehetséget kibontakoztatni. Saját élettapasztalata késztette arra, hogy felhívja pályára készülő fiatalok figyelmét a lehetséges veszélyekre. A boldogság, a siker természetes az emberek számára. A sikertelenséget tragédiaként élik meg, melyek mélyen beisszák

19

magukat az elméjükbe, melytől nem tudnak szabadulni. Tudat alatt ott szunnyad bennük, végigkíséri egész életüket. Világhírű operaénekesnőnk Sass Szilvia nem tartozott a tanítványai sorába. Felnézett rá, példaképnek tekintette, és minden erejével személyes találkozásra törekedett Callassal. Ha valóban olyan elviselhetetlen természetű lett volna, mint ahogy a könyvek sugallják, elutasította volna az akkor még kezdő, fiatal magyar énekesnővel való találkozást, de nem tette. Leonard Bernstein közbenjárására ugyan, de fogadta őt, meghallgatta, ellátta jó tanácsokkal, és óva intette az esetleges kudarcoktól. Sass Szilvia saját bevallása szerint is megrémült a hallottaktól, de nem tántorította el a pályája folytatásától. Az emberek hajlamosak a rosszról azt feltételezni, hogy velük ez nem történhet meg. A rossz mindig „csak” másokat érhet utol. Sajnálatos módon bekövetkezett az előrevetített probléma, úgy szakmai vonatkozásban, mint a magánéletében. Erről Sass Szilvia így ír. : „Bizony látnom kellett, hogy sok hasonlóság van életünkben. Nem művészi hasonlóságra gondolok, hiszen ő egyszeri és megismételhetetlen. Én éppen úgy nem találtam meg a társamat, a segítséget, a támaszt. Ez sajnos nagyon kihat a művészetre.” 23 Ének mesterkurzusai, pedagógiai módszerei A fiatalok felnéztek rá, nagy érdeklődés övezte a mesterkurzusait. Az első próbálkozás a philadelphiai Curtis Institute of Musicban, kevés tehetséges növendék híján kudarcba fulladt. Nem adta fel a reményt. Újra próbálkozott a New York-i Juilliard School of Musicban, a világ leghíresebb zeneakadémiáján. Több, mint háromszáz fiatalt hallgatott meg személyesen, és válogatta ki azt a maroknyi legjobbat, akiket érdemesnek tartott a fejlesztésre. Két tanfolyamot is tartott. Tanítványai közül is többen elismert világhírű művészek lettek, mint: Placido Domingo tenorista, Lilian Gish színpadi- és filmszínésznő, és Montserrat Caballé. Óráira ellátogatott Rudolf Bing, és a pianista Alexis Weissenberg. Fantasztikus pedagógiai érzékkel rendelkezett. Nem véletlen, hogy mindig gyermek és család

23

után

sóvárgott.

Ösztönszerűen

Sass Sylvia: A belső hang 144. oldal

jött

nála

a

pedagógushivatáshoz

oly

20

nélkülözhetetlen „anyai ösztön.” Akiben ez megvan, biztos, hogy tanítványait szerető, a legnagyobb tudás birtokosaként, azt növendékeinek átadni vágyó „tanár!” Diákjai szerették és tisztelték. Az órái mindig kellemes légkörben és hangulatban teltek. Ő nemcsak magyarázatokat adott arra vonatkozóan, hogy milyen technikai problémákat hogyan oldjanak meg, hanem megmutatta, és kérte tanítványait, hogy próbálják meg ők is ugyanúgy. Vigyázzanak a helyes légzésre, hangadásra a megfelelő artikulációra és a magánhangzók zökkenőmentes összekapcsolására. A hangszalagnak, nyakizomnak, rekeszizomnak, mindennek énekelni kell. Felhívta a kurzus hallgatóinak figyelmét arra, hogy a szavak, a mondatok, a szöveg érzelemmel átszőve éreztetik, és értelmeztetik a közönségben a színpadon zajló események hitelességét. Ő teljes jellemképet mutatott be, nemcsak a zenét keltette életre. És neki ehhez elég volt néhány perc. Elénekelt néhány ütemet, majd értelmezte a szerepeket. De nemcsak a sajátját, a szopránt, hanem a tenorét, mezzoszopránét, és a basszusét is. Operaismeretet nyújtott, és érzékeltette bemutatójával az összes szereplő érzelemvilágát, jellemét. A hegedű hangjához hasonlította az énekhang hangzását, és terjedését az atmoszférában. Vibrálni kell! Összefoglalva ennyi kell a „csodához.” Igazi lelkesítő, magával ragadó volt, amit művelt. A pedagógusi tevékenységének lényege, hogy modell volt: küllemével, tudásával, sokoldalúságával, beleérző készségével, intelligenciájával, gesztusaival, mimikájával, stílusával, egész lényével. Mint egy jó pedagógus, lebilincselő személyiségével oktatott. Személyes hatását erősítette, hogy mindaz, amit átadott tanítványainak mélységesen igaz és őszinte volt.

Maria Callas tanítás közben New Yorkban

21

Életének utolsó szakasza, hangjának hanyatlása Tény és való, hogy az 1950-es évek végétől Maria Callas hangja, és a képességei hanyatlásnak indultak. Ezzel ő maga is tisztában volt, de tovább akart lépni. Bízott abban, hogy a folyamat még visszafordítható. Eltervezte, hogy sokat fog gyakorolni, kíméletesebb életmódot folytat, de ezek túlnyomórészt csak elhatározások maradtak. Magánélete sem alakult szerencsésen, így nem volt kapaszkodója sem, ami átlendíthette volna a sikertelenségeken. Emésztette önmagát. Onassis-sal való kapcsolata különösen sokat rontott a helyzetén. Szinte módszeresen csorbította Callas amúgy is törékeny önbizalmát. Nem engedte gyakorolni, nem engedte, hogy énekeljen a luxusyachton, amikor ott tartózkodtak, de főleg akkor nem volt szabad énekelnie, ha vendégek voltak jelen. Ugyanakkor Onassis a görög népdalokat hallgatta. Több megalázó helyzetet kellett Callasnak átélnie mellette. A legfájdalmasabb az lehetett számára, amikor egyszer azt mondta a vendégeknek, hogy gyönyörű hangja van Mariának, ha énekel, de annál kibírhatatlanabb, ha beszél. Megalázta a vendégek előtt. Maria lassan rájött, hogy sem az életét, sem a hangját nem tudta uralni, úgy, mint azelőtt. 1962-63-ban esett át második komolyabb hangválságán. Sajnos már nem tudta uralni magasságait. Így kénytelen volt áttérni a mezzoszoprán repertoárra, mint például a Carmenre, melyet május 12-én Münchenben énekelt Georges Prétre vezényletével. Voltak még próbálkozásai, mint 1965. márciusában, a New York-i Metropolitanben. De bizony a siker elmaradt. Ekkor határozta el, hogy véglegesen visszavonul az operák színpadáról. Aztán mégis próbálkozott 1969-ben, Törökországban, Pasolini és Rosellini rendezővel a Médea című filmet elkezdték forgatni. Énekelnie is kellett volna a filmben, de ezt elutasította, nehogy túlterhelje a hangját, mivel 1970-re egy Traviata előadást tervezett Visconti rendezésében, a párizsi operaszínpadán. Több országban folytak a forgatások. Callas boldognak, felszabadultnak érezte magát. Jókedvű társaságra talált kollegái személyében. Talán ez volt az utolsó, gondtalan, boldog nyara. A Médea film ősbemutatója 1970. január 9-én volt Párizsban, melyen sok rangos személy vett részt. A várt siker elmaradt.

22

1972-ben a Philipsszel tervezett hanglemezfelvételt elkészítették, melyen Giuseppe Di Stefano volt a partnere, de a hanglemezt nem engedte a nyilvánosság elé, mert nem volt elégedett a hangja minőségével. Persze Di Stefano hangjával ugyanúgy elégedetlen volt. Magánéletében sorra jöttek a tragédiák, melyeket csak nyugtatók szedésével tudott feldolgozni. A tragédiák feledéséhez a munkába menekült. Mivel felkérték az újonnan épülő torinói Teatro Regio megnyitása alkalmával, bemutatásra kerülő Verdi: I Vespri Siciliani darab rendezésére. Elfogadta az ajánlatot. Nagyon bízott a sikerben, mely elmaradt. Mint művész már nem volt elfogadva. 1973-74-ben még elment Di Stefanóval egy hét hónapos nemzetközi koncertturnéra, ahol áriákat és duetteket énekeltek Massanettől, Bizettől, Verditől, Puccinitól, Donizettitől, és Gounodt-tól. A siker ezúttal nem maradt el, a közönség tombolt! Callas boldog volt! Boldogságát az is tetézte, hogy nagyon sok fiatalt látott a nézők soraiban, akik csak a lemezeiről ismerhették. Persze a kritikusok ontották a negatív kritikákat. Sajnos a turné vége felé Di Stefano cserbenhagyta, s mivel a szerződést nem lehetett felbontani, Callas néhány koncertet egyedül küzdött végig. Akkor szembesült azzal végérvényesen, hogy még ha a zenével nem is lett volna probléma, de bizony a szöveget elfejtette. Ezért cédulával a kezében lépett a közönség elé. Egészségi állapota is erősen romlott, Di Stefanóval végleg megszakadt a kapcsolata. Maria Callas hangi hanyatlásának feltételezett okai Ahogy az életrajzi részben említettem, nagyon hamar, már gyermekkorában megmutatkozott Callas zenei tehetsége. Ez főleg a különleges hangi adottságaiban nyilvánult meg. Édesanyja felfigyelt rá, és minden erejével azon dolgozott, hogy gyermekéből híres operaénekesnőt „faragjon”. Tudjuk, hogy a módszerekben nem válogatott. Hangja képzésében hírességek is részt vettek. Hibájuknak tudható be, hogy a különleges hang hallatán elragadta őket a hév, és olyan énekeket ajánlottak megtanulásra Mariának, melyek életkori sajátosságainak nem feleltek meg. A hangszálai még nem fejlődtek ki annyira, hogy a számára megterhelő szerepeket, énekeket, rendszeres gyakorlással tökéletesítse. A sok tanulásnak, gyakorlásnak meglett az eredménye. Életkorát tekintve, mindig hamarabb kapott olyan felkéréseket, melyek érettebb korban lettek volna aktuálisak, de

23

a hírnevét szenzációként is növelte a fiatalkori teljesítménye. Híres operaénekesnő lett, de a nagy dicsőséget sajnos csak tizenhárom évig élvezhette. Az ötvenes évek vége felé már egyre inkább nyilvánvalóvá vált a hangja hanyatlása. A hatvanas évek elején még voltak próbálkozásai, de 1965-től már „csak” koncertfellépéseket vállalt korlátozott számban. Maria Callas pályafutása három nagy szakaszra osztható. A gyermekkori hangi fejlődése és sikerei; a rövid, de intenzív pályája csúcsa; majd a hangja hanyatlása. Több elmélet is napvilágot látott Callas hangjának elvesztésével kapcsolatban. A gyermekkori hangi megterhelés, a karrierjének elején énekelt nehéz szerepek, a híres fogyókúrája, a korai menopauzája, betegségei, tüdőkapacitásának gyengülése. (Bár ő sohasem hozta kapcsolatba a tüdejének gyengülését, a légzési nehézséget a fogyókúrájával.)

Véleményem

szerint

önmagában

mindegyik

külön-külön

is

hozzájárulhatott a hanyatláshoz, de a gyors „leépüléshez” együttes erővel járultak hozzá. Szinte tényként tárul elénk az ok-okozati összefüggés. Én is csak találgatni tudok. De ha figyelembe veszem Czeizel Endre híres genetikusunk tudományos kutatásainak eredményét, a menopauza élettani hatásairól szóló fejtegetését, úgy gondolom, hogy a már felsorolt elméletek közül talán ez a leghitelesebb állítás. „A másik biológiai kockázat a női énekeseket fenyegeti. Klimax vagy más néven menopauza. A petefészekben termelődő női nemi hormonok leállásának a következménye e hormon hiánya a női szövetek kiszáradásával jár együtt. Ez magyarázza a csontritkulást, és az énekhangért felelős szervek funkciójának módosulását. Operaénekesnők számára ez komoly veszélyt jelenthet, Maria Callas visszavonulásának is ez volt az egyik oka.”

24

A természettel szemben az ember sajnos

tehetetlen. Felvételek összehasonlítása Hangja változásának érzékeltetésére, Puccini: Gianni Schicchi című operájából, Lauretta O mio babbino caro kezdetű áriáját választottam. A két felvétel között kilenc év telt el. Rövidnek tűnik, de egy ember karrierjét tekintve, mégis oly hosszú. Ez alatt az idő alatt is látható és hallható különbségeket fedezhetünk

24

Czeizel Endre: Zeneszerzők- gének-csodák 511. oldal

24

fel, a hangzásban annak ellenére, hogy már az 1965-ös felvételen is a hanyatlásnak indult hangja csendült fel. https://www.youtube.com/watch?v=69pxWVjlbNo25 Itt még minden megerőltetés nélkül, kecsesen, könnyedén, szárnyal a hangja. Elhalkul, felerősödik, betölti a termet. Gyönyörű íveket énekel. A regisztereket könnyedén áthidalja. A váltóhangjai alig hallatszanak. https://www.youtube.com/watch?v=-wt0YWhoY3g 26 Az 1974-es tokiói felvételen már végérvényesen megkopott a hangja. Nincs az a csengése, ami jellemezte karrierjének csúcsán. Középhangjai erőtlenek, fátyolosak, torkosak, élesek. Magasságokra szépen felmegy, de a hangja már nem ül a helyén, időnként belebeg. Az ária kezdete kicsit bizonytalannak tűnik. Az egyik regiszterből a másikba átmenő hangok majdnem mind hallatszódnak. Nem tudja már úgy kontrollálni hangját, ahogyan azt kellene és szeretné. Nem kiegyenlítettek a frázisok. Sajnos hangja már árnyéka egykori önmagának, de hangszíne megmaradt fiatalosnak. Kora ellenére ezért is tudja oly hitelesen elénekelni a fiatal, tizenhat éves Lauretta áriáját. Kisugárzása, személyiségének varázsa még mindig jelen van. Megjelenése a színpadon szemet gyönyörködtető. Amiért szerették az emberek, az már a múlté. De ettől függetlenül hatalmas volt a lelkesedés, a közönség imádta. Hihetetlen energiával rendelkezett, melyet az emberek felől érkező szeretet táplált. Összehasonlítva a két fellépésének sikerét, meg kell állapítanom, hogy a közönség valóban nem „lát” és nem „hall” különbséget a színészi és hangi megjelenítés között. Kicsattanó ovációval köszönték meg Callasnak a kellemes élményt, melyet nyújtott számukra. A hangja hanyatlását nem lehetett nem észrevenni, de a személyiségével a szívéből jövő kisugárzásával, ellensúlyozni tudta azt. Van zene, mely a fejünkben szól, és van zene, mely a szívünkben él. Maria Callas különleges hangja örökké a szívünkben él. Pályafutásának és életének legutolsó szakasza 1974. november 2-án a turné utolsó állomásán énekelt utoljára a nyilvánosság előtt.

25

Letöltés dátuma: 2015. március 22.

26

Letöltés dátuma: 2015. március 22.

25

Ismét tragédiák sorozata nehezítette az életét. Az 1975/76-os években további fellépésekre kapott ajánlatokat, de ezeket már sorra visszautasította. Érezte és tudta, hogy a hangja már nem a régi. Bizonytalan volt magában. Társaságba nem járt. Visszavonultan élt a párizsi otthonában Brunával, a házvezetőnőjével. Egyedüli szórakozása a televízió volt, és saját lemezeinek hallgatása. Önkéntes száműzetésében érte utol a halál 53 éves korában, 1977. szeptember 16-án délután fél 2-kor. Távozott, mint Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz, mint Maria Callas, mint La Divina… és mint EMBER. Hogy hogyan távozott? Az maradjon az ő titka.

26

Callas mindörökké Személyes reflexió a filmről, mely élete utolsó napjait eleveníti fel. A forgatókönyvet Franco Zeffirelli és Martin Sherman írta, és Franco Zeffirelli rendezte. Készült 2002.szeptember 16-ára, Maria Callas halálának 25. évfordulójára. Callas életének legutolsó szakaszát ismerhetjük meg a szerző elképzelése alapján. Mariához fűződő hosszú barátsága szolgáltatta az alapot. Zeffirelli fantasztikus rendezői bravúrral vezeti végig az eseményeket. Ő többször rendezett operaelőadásokat, melyekben Callas játszotta a főszerepet. Éppen ezért, lehet, hogy csak elképzelés, de rendkívül hiteles. Magával ragadó már a kezdő képsor is. Maria, mint gyönyörű jelenség merengve néz szemüvegén keresztül a távolba, - és tekintete irányában peregnek az életében eljátszott szerepek - mozgóképek- jelenetek. Szinte megborzongva figyeli az ember az eseményeket, melyek a kimerevített arc figyel. Na, és ehhez társul a zene. Az összkép elragadó. Annyira magával ragadja az embert, hogy még levegőt is elfelejt venni. Az ilyen helyzetekre szokták mondani, hogy lélegzetelállító. Többször hallottuk már emberektől, akik halál közeli élményről számoltak be, hogy rövid idő alatt lepergett előttük az egész életük. Talán ez a gondolat ihlette meg a rendezőt, és meg is valósította. Callas egész élete az operákról, az énekekről, a szerepekről, a fellépésekről, a zenéről szólt. Mi sem természetesebb, mint az általa megtestesített szerepek peregnek le a szeme előtt, és a nézők szeme előtt is. Szomorú történet ez. Egy ember „vergődése” játszódik le előttünk. Minden szenvedésének, boldogtalanságának élő tanúi lehetünk. Néha- néha megcsillan egy kis boldogság, egy kis remény, egy kis jövőbe vetett hit, de a következő pillanatban minden szertefoszlik. Nem tud már bízni önmagában. Marcangolja a felismerés, a gondolat, hogy elmúlt a régi csillogás, már ő nem a régi. Az idő múlásával, az öregedéssel, nemcsak mint művész, hanem mint nő is elveszítette az önbecsülését. Vannak még mellette barátok, akik nagy erőfeszítések árán, de hozzá tudják segíteni ahhoz, hogy rövid időre még átélhesse a régi dicsőségének pillanatait. Még megadatik a siker, mely lelkesítőleg hat rá, de csak ideig - óráig.

27

A filmben gyorsított ütemben, lényegre törően, nem is annyira a cselekményen keresztül, mint a szereplők szájába adott szavakból derülnek ki a magánéleti problémák, valamint a hangi és egészségügyi hanyatlásának okai. A menedzserének vannak még elképzelései, hogy hogyan lehetne a mítoszt feleleveníteni, de Callas abba már nem egyezik bele. Ő a közönségét nem akarja becsapni. A Carment vitték filmre úgy, hogy a technika segítségével szenzációs produkciót kaptak. Maria Callas még mindig zseniális színészi teljesítményével, egy régi hangfelvétel rájátszásával – szinkronizálásával- tökéletes eredményt értek el. Callas lelkesedik, boldog, örül a sikernek, de amikor a premieren mindenki felfokozott, boldog állapotban lelkesen nézi a filmet, ő sírva elhagyja a nézőteret. Ekkor döbben rá, hogy bizony, amit műveltek az csalás. Ez csak illúzió. Amit ő nyújtott fénykorában, az őszinte volt. Még a hangja hanyatlása utáni sikereket az őszinteségének köszönhette. Nem akarja, hogy a pályája végén az a kép maradjon meg róla az emberekben, hogy ő szélhámos. Nem akar olyan örökséget hagyni maga után, amely ellentéte mindannak, amit képviselt. Kéri a menedzserét, hogy semmisítse meg a Carment, nehezen, de ígéretet tesz. Maria érvelése meggyőzte. A megfilmesített Carmen hamisítvány, tökéletes hamisítvány. Amit ő adott sohasem volt illúzió. Gyönyörű, megható és elgondolkodtató az utolsó jelenet. Egy padon ülve Callas és menedzsere Larry Kelly, a két lelkileg megtört ember visszagondol addigi életére. Mint egy számot vetnek arról, ami volt, és félve gondolnak arra, hogy még mi jöhet az életükben. Teljes a bizonytalanság mindkettőjükben. Maria feláll és mosolyogva elindul a sétányon kényelmesen, elgondolkodva. Larry a padon ülve szomorúan néz utána. Callas lassan távolodik, elvegyül a rá ügyet sem vető emberek között, elegáns, de jelentéktelennek tűnő szürke ruhájában, mint egy jelezve, hogy most már ő is ugyanolyan egyszerű ember, mint bárki más. Egyedül kell szembenéznie a ráváró megpróbáltatásokkal. Maria Callas „kisétál az életből.” Zseniális kezdőképek, zseniális befejezés képi megjelenítéssel. Meg kell említeni a főszereplők színészi teljesítményét is. Olyan valósághűen alakítják az általuk megformált karaktereket, hogy az emberek úgy érzik nem külső szemlélők, ők is résztvevői a jelenben zajló eseményeknek. Maria Callast alakító Fanny Ardant, olyan hitelesen játssza a híres operaénekesnőt, a mimikáját, a gesztusait, olyan élethűen jeleníti meg, hogy a néző elhiszi, hogy a nagy

28

művésznő életébe nyer betekintést. Mintha maga Callas játszaná élete utolsó epizódjáról szóló filmet. Larry Clark menedzsert Jeremy Irons, Sarah Keller újságírónőt Joan Plowright, Marcot a Carmen, Callas filmbeli partnerét, Gabriel Garko, Michael fiatal festőművészt, Larry barátját, Jay Rodan testesíti meg. Különleges alakításukkal elérték, hogy a nézők őket is életük részeseinek érzik. A film majdnem két órás, de annyira a hatása alá kerül a néző, hogy nem érzékeli az idő múlását. Lélektani hatása mély nyomot hagy az ember lelkében és tudatában.

Callas szerepében Fanny Ardant

Franco Zeffirelli rendező, Fanny Ardant, és Larry Clark szerepében Jeremy Irons

29

Befejezés Összegzés Ahogy haladtam a dolgozatom megírásának a vége felé, egyre erősebben tört fel bennem az az érzés, hogy mégis elértem a célomat! Igen! Most már világosan látom Maria Callas „fehér” és „fekete” oldalát megismerve a közbülső életszakaszára jellemző személyiségét. Egyre gyakrabban töprengek el azon, hogy a róla írt könyvekből miért nem érezhető ki az a felfedezés, mely egyre erősödött bennem a „jó” és „rossz” oldalát bemutató sorokból. Hiszen Ő maga is tett jelzéseket erre vonatkozóan, csak fel kellett volna figyelni rá. Ő nem „angyal”, s nem „ördög”. Érző ember, nő, és művész. Callas így írt erről: „Nem vagyok egy angyal és nem is szeretnék úgy tenni. Ez nem az egyik szerepem. Viszont ördög sem vagyok. Én egy nő és egy komoly művész vagyok, és szeretném, ha így ítélnének meg.” 27 Az én meglátásom szerint Callas egy tiszta, mély érzésű, őszinte, becsületes, odaadó, tisztességes ember volt. Minden tekintetben tiszteletre méltó. A jóságát, a tisztaságát használták ki oly sokan. Mérhetetlenül bízott az emberekben. „Mindenki magából indul ki.”- tartja a mondás. Úgy gondolhatta, hogy mások is alapvetően jók. Bízott bennük! Sajnos sokan visszaéltek a bizalmával. Mindenkiben azokat a tulajdonságokat vélte felfedezni, melyekkel igazán csak ő rendelkezett. Sokat adott az embereknek. Igaz egy rövid ideig kapott is tiszteletet, szeretetet. Felnéztek rá, csodálták. Amikor a fénykora hanyatlásnak indult, az emberek figyelme is hanyatlani kezdett. Volt dicsőség, nincs dicsőség! Sajnos ilyen az emberi természet. Amíg adni tudott, körülrajongták, amikor már elmúlt a lehetősége, elfordultak tőle. Maria Callas élete - mind pozitív, mind negatív értelemben is- példaértékű lehet mindazok számára, akik elhivatottságot éreznek e gyönyörű, de „göröngyös” pálya iránt.

27

http: //www.citatum.hu/szerzo/Maria_Callas

30

Maria Callas életében legenda volt, és remélem az idők végezetéig legendaként él tovább.

Maria Callas Aminaként a színpadon

31

Forrásjegyzék 1. Czeizel Endre: Zeneszerzők –gének – csodák, Galenus Kiadó, 2014 2. Jeszenszky Iván: Az igazi Callas, Svájci- Magyar Kiadó Kft., 2009 3. Márkus János gyűjtése: Zenei aforizmák, anekdoták és viccek, Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2011 4. Pierre- Jean Rémy: Maria Callas, Zeneműkiadó, 1982 5. Sass Sylvia: A belső hang, Kairosz Kiadó, 2006

Linkek https://www.youtube.com/watch?v=7rjGwS20V94 Letöltés dátuma: 2015. március 12. https://www.youtube.com/watch?v=p19Rh5HWiRc Letöltés dátuma: 2015. február 6. https://www.youtube.com/watch?v=p19Rh5HWiRc Letöltés dátuma: 2015. február 2. https://www.youtube.com/watch?v=0OpXyzqzfmw Letöltés dátuma: 2015. március 22. https://www.youtube.com/watch?v=E9D9eL-8tf4 Letöltés dátuma: 2015. január 30. https://www.youtube.com/watch?v=l1C8NFDdFYg Letöltés dátuma: 2015. március 22. https://www.youtube.com/watch?v=-wt0YWhoY3g Letöltés dátuma: 2015. március 22. https://www.youtube.com/watch?v=zXQvPwYYVBI Letöltés dátuma: 2015. március 2. https://www.youtube.com/watch?v=UgaN3vIqJUY Letöltés dátuma: 2015. március 24. https://www.youtube.com/watch?v=9piRiiZ0C4Q Letöltés dátuma: 2015. március 24. https://www.youtube.com/watch?v=NuEmJZzuG9U Letöltés dátuma: 2015. március 3. https://www.youtube.com/watch?v=BpJ2u1MiE7E Letöltés dátuma: 2015. január 3. https://www.youtube.com/watch?v=WClMRAlRYk4 Letöltés dátuma: 2015. január 13. https://www.youtube.com/watch?v=kYUYbCksbjk Letöltés dátuma: 2015. február 14. https://www.youtube.com/watch?v=YEeOxq4yGwg Letöltés dátuma: 2015. január 15. https://www.youtube.com/watch?v=wUGGaCezuE4 Letöltés dátuma: 2015. március 22. https://www.youtube.com/watch?v=Co0VCNj68Tw Letöltés dátuma: 2015. március 14. https://www.youtube.com/watch?v=xXzeEfH6PTk Letöltés dátuma: 2015. március 24. https://www.youtube.com/watch?v=D5FI7IO1u4A Letöltés dátuma: 2015. február 3. https://www.youtube.com/watch?v=F1mO7_C3tCs Letöltés dátuma: 2015. február 3. https://www.youtube.com/watch?v=yM78P3wtqII Letöltés dátuma: 2015. március 3. https://www.youtube.com/watch?v=NSGJVkonOks Letöltés dátuma: 2015. március 24.

32

https://www.youtube.com/watch?v=krvfJjZ8wyc Letöltés dátuma: 2015. március 2. https://www.youtube.com/watch?v=MMDa0Ua_KrI Letöltés dátuma: 2015. január 3. https://www.youtube.com/watch?v=ETMkfrjQAFQ Letöltés dátuma: 2015. január 26. https://www.youtube.com/watch?v=1XWcRrDTtJ8 Letöltés dátuma: 2015. március 24. https://www.youtube.com/watch?v=sBxc-yWjXZs Letöltés dátuma: 2015. március 24. https://www.youtube.com/watch?v=RSSLtS2KUfo Letöltés dátuma: 2015. március 24. https://www.youtube.com/watch?v=WT92QQyRfT0 Letöltés dátuma: 2015. március 2. https://www.youtube.com/watch?v=mN9Dipgqdtw Letöltés dátuma: 2015. március 24. https://www.youtube.com/watch?v=pFggRqk16Zo Letöltés dátuma: 2015. január 5. https://www.youtube.com/watch?v=tsqVvj_HUOQ Letöltés dátuma: 2015. február 12. https://www.youtube.com/watch?v=_MrYuebMNmg Letöltés dátuma:2015.március 26. https://www.youtube.com/watch?v=lJemPDVFlUM Letöltés dátuma:2015. március 26.

33

Függelék

34

35

36

37

38

39

40

SZAKDOLGOZAT. Nagy Tamara 2015

Recommend Documents