Az óriás muhar (Setaria faberi Herrmann) előfordulása Magyarországon

136 KITAIBELIA

XVIII. évf. 1-2. szám

pp.: 136–141.

Debrecen 2013

Az óriás muhar (Setaria faberi Herrmann) előfordulása Magyarországon MESTERHÁZY Attila1 – KIRÁLY Gergely2 (1) 9500 Celldömölk, Hunyadi u. 55. [email protected] (2) Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, 9400 Sopron, Ady E. u. 5., [email protected]

Bevezetés Az óriás muhar (Setaria faberi Herrmann) Észak-Amerikában és Európa számos országában komoly gondokat okozó, kelet-ázsiai eredetű gyomnövény. Első magyarországi előfordulásáról NOVÁK et al. (2010) tudósítottak, akik Zala megyében találták egy állományát. 2011-ben a Setaria faberi több új lelőhelyére bukkantunk, amelyek igazolják hazai terjedését és meghonosodását. A dolgozatban a faj morfológiai jellemzése mellett felsoroljuk eddig ismert hazai lelőhelyeit és áttekintést nyújtunk élőhelyi viszonyairól. Morfológiai jellemzés A Setaria faberi terepi körülmények között is könnyen, egyértelműen azonosítható faj. A nemzetség összes hazai képviselőjétől különbözik a levél színének szőrözöttségében. A szőrök aprók, általában sűrűn, néha szórványosan állnak, az alsó leveleken akár le is kophatnak. Ügyelni kell arra, hogy ezt a szőrözöttséget ne tévesszük össze a levél szélének hosszabb szőreivel a levél alsó harmadában, amely viszont megvan a többi fajnál is. Ezen kívül a S. pumila kivételével minden fajtól elkülönül a füzérkénél határozottan rövidebb felső pelyva alapján, de a S. pumila esetében a füzérkék magánosak a bugaágakon, továbbá különbség van a füzérke méretében, a gallérserték számában és színében is. Adalék a határozáshoz, hogy a S. faberi gallérsertéinek fogazottsága a serte csúcs felé irányul, bár e bélyeg csak a „ragadós” virágzatú S. verticillataval szemben elkülönítő erejű. A S. faberi nagyobb távolságból történő terepi felismeréséhez fontos segítség, hogy a virágzatok általában már a virágzás kezdetén visszahajlók, bókolók (ez a többi fajnál csak a S. viridis esetében fordul elő alkalmilag) (1. ábra). A S. faberi beillesztését a Setaria nemzetség magyar nyelvű kulcsába (PENKSZA 2009) a következők szerint javasoljuk: 1a A bugaágakon 1 füzérke található, tövén 4–14 gallérsertével. – A felső pelyva a füzérke 2/3-áig ér. A termés 2,5–3 mm hosszú. A levéllemez a nyelvecske felett hosszú, ritkán álló szőröket visel. A nyelvecskét helyettesítő szőrök 0,5–1 mm-esek. A buga gallérsertéi éréskor rókavörös színűek. A füzérke 3–3,5 mm hosszú. A meddő virág külső toklásza keresztirányban redős. T: 15–60(–120) cm. Th. VII– IX. [S. glauca (L.) P. Beauv., S. lutescens (Weigel) F.T. Hubb.] .............................................. 2512. S. pumila (Poir.) Schult. – Fakó m. 1b A bugaágakon legalább 2 füzérke található, tövükön 1–3 gallérsertével. – A nyelvecskét helyettesítő szőrök 1–2 mm-esek. A buga gallérsertéi éréskor sárgásak....................................................................... 2 2a A levéllemez színe szórtan v. sűrűn apró szőrű. A felső pelyva legalább 0,5 mm-el rövidebb a füzérkénél. A meddő virág külső toklásza keresztben erezett. – A virágzat általában már a virágzás kezdetén bókoló. A füzérke 2,3–3,0 mm hosszú. T: 20–140(–200) cm. Th. VII-X. S. faberi Herrmann – Óriás m. 2b A levéllemez színe kopasz. A felső pelyva a füzérke hosszával megegyezik v. alig rövidebb. A meddő virág külső toklásza hosszeres .................................................................................................................. 3 3a (megegyezik a korábbi 2a-val)

KITAIBELIA 18(1-2): 136–141.; 2013.

137

1. ábra. Setaria faberi Herrmann (J. Táborska rajza). A = habitus; B = virágzat részlete; C = bugaág füzérkékkel; D = levélhüvely a levéllemez alsó részével; E = füzérke. Fig. 1. Setaria faberi Herrmann (drawn by J. Táborska). A = habitus; B = part of inflorescence; C = panicle branch with spikelets; D = leaf sheat with lower part of leaf blade; E = spikelet.

138

MESTERHÁZY A. – KIRÁLY G.: Az óriás muhar (Setaria faberi) előfordulása Magyarországon

Az „óriás muhar” elnevezés a faj angol nevének („Giant Foxtail”) tükörfordítása. Első hazai lelőhelyén tapasztalt mérete (170–200 cm-es magasság, NOVÁK et al. 2010) az elnevezés jogosságát erősíti, de számos forrás (JEHLÍK et al. 1998, SHOULIANG – PHILLIPS 2006, FISCHER et al. 2008, NURSE et al. 2009, HÜGIN 2010), valamint saját hazai és ausztriai tapasztalatok szerint gyakran ennél kisebb termetű. Ugyancsak nem mondhatók teljes körűnek a NOVÁK et al. (l. c.) által a levél szélességéről (13–19 mm) és hosszáról (41–57 cm) írt adatok; a levél ennél lényegesen rövidebb is lehet, szélessége pedig 5–25 mm között változik (saját tapasztalatok, ill. a fent felsorolt szakirodalom alapján). Az elmúlt években Magyarország több pontján előkerült, sőt néhol tömegesen jelent meg (KIRÁLY et al. 2009) a S. viridis (L.) P. Beauv. alfajként kezelt monstrózus alakja [subsp. pycnocoma (Steud.) Tzvelev], amely mérete szintén elérheti az 1,5 m-t, virágzata pedig a S. faberi-hez hasonlóan lehet bókoló. Ez alapján az „óriás muhar” elnevezés a S. faberi esetében talán nem a legtalálóbb, de nem kívánunk javaslatot tenni új magyar névre. Megjegyzésre érdemes, hogy JEHLÍK (1989), majd nyomán többen (pl. ROSTAŃSKI 1996, HOSTE – VERLOOVE 2001) a taxon érvényes nevének a S. macrocarpa Lucznik-t tekintik, de mivel a nemzetközi (különösen ázsiai) források ezt nem veszik át, mi sem követjük. Elterjedés A Setaria faberi Kelet-Ázsiában (Japán, Korea, Délkelet-Kína, Tajvan) őshonos gyom, mely eredeti élőhelyén is főként bolygatott élőhelyeken, gyomtársulásokban, utak mentén és sziklás, erodált lejtőkön fordul elő (WANG et al. 1995, SHOULIANG – PHILLIPS 2006). Terményszállítmányokkal a Föld több régiójába is behurcolódott, több esetben inváziós fajjá vált. Közép-Ázsiában már az 1900-as évek elején megjelent (WANG et al. 1995). Észak-Amerikában első előfordulását 1923-ban regisztrálták (Philadelphia) (MCCORMICK – KAY 1968), azóta már az Egyesült Államok és Kanada keleti részén általánosan elterjedt, terhes gyommá vált kukorica és szója kultúrákban. Biológiáját, visszaszorításának lehetőségét számos szerző vizsgálta (lásd ZHENG et al. 2005, CARDINA et al. 2007, NURSE et al. 2009, HAAR – DEKKER 2011 és az ott idézett források). Európába az Újvilágból került be, napjainkban már számos európai országban ismert előfordulása. Behurcolása kukorica vetőmaggal vagy madáreleséggel történt. Első adatai Észak-Németországból (1960, JÄGER – WERNER 2002) és Csehországból (1961, JEHLÍK 1989) származnak; Svájcban 1964-ben (JEHLÍK et al. 1998), Ausztriában 1968-ban (MELZER 1981), Szlovákiában 1973-ban (JEHLÍK 1989), Lengyelországban 1969-ben (ROSTAŃSKI 1996), a Brit-szigeteken 1975-ben (RYVES et al. 1996) találták először. A szomszédos országok közül Szlovákiában néhány lelőhelye ismert (JEHLÍK et al. 1998), ezek közül Pozsonyban és Tiszacsernyőn (Čierna nad Tisou) vasútállomáson találták. Ausztria délkeleti részén az 1980as évektől gyorsuló ütemben terjeszkedett, ma Stájerország és Burgenland déli részén már terhes gyom, de Vorarlberg, Karintia, Felső-Ausztria tartományokban is több helyről ismert (FISCHER et al. 2008). Szlovéniában a 2000-es évek elején került elő (JOGAN 2002). Romániában Constanta és Medgidia kikötőjéből ismert (COSTEA 1996), míg Ukrajnában Kijev környéki ruderáliákban találták (MOSYAKIN et al. 2003). Az utóbbi évtizedekben növekvő számú közép-európai előfordulások előrevetítették a faj magyarországi megjelenését is. Hazai előfordulás és élőhelyi viszonyok A faj Magyarországon 2007-2008-ban került elő a Zala megyei Kerkafalva település közelében kukorica monokultúrában, ahol meglétét 2009-ben is megerősítették (NOVÁK et al. 2010), bizonnyal ugyanerről az előfordulásról találhatók adatok az ötödik hazai gyomfelvételezés monográfiakötetének összesítő táblázataiban is (NOVÁK et al. 2011). 2011-ben a S. faberi újabb előfordulásait sikerült regisztrálnunk a Nyugat-magyarországi peremvidéken (1. táblázat). A Kerkáskápolna melletti lelőhely mintegy 5 km-re található a NOVÁK et al. (2010) által azonosított lelőhelytől. A faj itt kukorica monokultúrából és fiatal parlagterületről került elő. A jellemzően intenzív művelésű egyéves szántóföldi növénykultúra flórája meglehetősen szegényes, leginkább a kapás haszonnövények tágtűrésű T4-es gyomfajaiból állt (Amaranthus powelii, Ambrosia artemisiifolia, Chenopodium album, Echinochloa crus-galli, Panicum dichotomiflorum, Persicaria lapathifolia, Setaria pumila). A Setaria faberi előfordulása a Rába felső (szentgotthárdi) szakaszán is várható volt, mivel a határ túloldalán már több éve előkerült (MELZER – BARTA 2003, MELZER 2006). Az osztrák adatok ismeretében, már 2007 óta vizsgáltuk a Rába menti kukorica monokultúrákat, de itteni jelenlétét nem sikerült igazolnunk. A növényt végül más jellegű bolygatott élőhelyeken (gátrézsű, kavicszátony, mezsgye) találtuk meg, alacsony egyedszámú előfordulásai arra utalnak, hogy viszonylag friss megtelepedésekről lehet szó, magjai

KITAIBELIA 18(1-2): 136–141.; 2013.

139

valószínűleg a folyó közvetítésével jutottak Magyarországra. Gátrézsűben (Szentgotthárd, Ipartelep, kaszálatlan Rába töltés) homogén Elymus repens-állományban a S. faberi mellett más egyéves faj nem fordult elő. Hasonló az Ivánc melletti lelőhely is, ahol egy döntően évelő lágyszárúak (Dactylis glomerata, Elymus repens, Solidago gigantea,) által dominált mezsgyéből került elő. Bár utóbbi élőhely közelében vannak egynyári szántóföldi kultúrák, a növény ezekben nem fordult elő. A Rába-zátonyon (Máriaújfalu) található kavicsos termőhely vegetációja ártéri ruderális fajokkal jellemezhető (Bidens frondosus, B. tripartitus, Persicaria lapathifolia, Rorippa palustris), ahol a régebb óta szárazon álló részeken már özönnövények (Aster lanceolatus, Helianthus tuberosus, Solidago gigantea) dominálnak. A S. faberi itt az egyéves gyomfajok között, a felnyíló részeken található meg. 2. ábra. A Setaria faberi Herrmann eddigi magyarországi lelőhelyei Fig. 2. Known localities of Setaria faberi Herrmann in Hungary

140

MESTERHÁZY A. – KIRÁLY G.: Az óriás muhar (Setaria faberi) előfordulása Magyarországon

A kemenesháti előfordulások a Rábától távolabb esnek, itt a behurcolás körülményeiről csak feltevéseink lehetnek. Sárváron az útszéli vízelvezető árkot (ahol a növényt 2011-ben megtaláltuk) az előző évben kitisztították, így talán a munkagépekkel hurcolódott be, de nem zárhatjuk ki, hogy magjai terményszállítmánnyal kerültek ide. 1. táblázat. A Setaria faberi Herrmann eddig ismert magyarországi lelőhelyei (KG – Király Gergely; MA – Mesterházy Attila) Tab. 1. Localities of Setaria faberi Herrmann in Hungary (KG – Király Gergely; MA – Mesterházy Attila) • • • • • • •

Alsó-Kemeneshát, Sárvár, a Hegyközségtől K-re 0,5 km-re a Sárvár és Sitke közötti műút melletti árokban, néhány tő (MA, 2011) [8767/4] Felső-Kemeneshát, Ivánc, a település nyugati peremén szántóföld nyílt mezsgyéjében, 10–20 tő (MA, 2011) [9064/4] Hetés, Kerkakutas, a településtől DNy-ra 0,6 km-re a Bajánysenye – Csesztreg közút melletti fiatal parlagon, tömeges (MA, 2012) [9264/2] Hetés, Kerkáskápolna, a községtől DNy-ra 0,3 km-re, a Kerka-híd mellett, kukoricföldön tömeges (KG, 2011) [9264/1 és 9264/2] Hetés, Kerkafalva, kukoricföldön (Novák et al. 2010) [9264/2] Rába-völgy, Szentgotthárd, Máriaújfalu, a településtől 1,0 km-re É-ra Rába-zátonyon, ruderális növényzetben, 5–10 tő (MA, 2011) [9064/1] Rába-völgy, Szentgotthárd, az Ipartelep közelében a folyó közúti hídjától K-re 0,5 km-re a Rába töltésének oldalában, néhány tő (MA, 2011) [9063/2]

A S. faberi Ausztriában (Stájerország és Burgenland) kukorica kultúrákban rendszeresen együtt található meg a Panicum dichotomiflorum Michx.-el, terjedési stratégiájuk is hasonló. Utóbbi a 2000-es évek közepén jelent meg a Rába mellett (CSIKY et al. 2004), napjainkra a Felső-Rába-völgyben általánosan elterjedtté vált, kukoricásokban tömeges, ruderális társulásokban pedig rendszeresen megjelenő pionír. Hasonló folyamatot valószínűsíthetünk a S. faberi esetében is, amelynek inváziója a Panicum-hoz képest néhány év késéssel kezdődött. Elsősorban Somogy, Vas és Zala megye csapadékosabb részein, tápanyagban szegény, savanyú talajokon számolhatunk terjedésével, melynek sebessége és tendenciája függ a faj időben történő felismerésétől, az alkalmazott mezőgazdasági eljárásoktól és a terményszállítás módjától. Lehetséges, hogy előrenyomulása összefüggésben van az elmúlt időszak viszonylag enyhe teleivel (vö. PETERS – GEROWITT 2012). Megjelenésére kapás növénykultúrákban (kukorica, esetleg szója) lehet számítani. Évelő gyomközösségekben való előfordulásai jelzik, hogy egyéves fajként is erős kompetíciós képességekkel rendelkezik, erre a tulajdonságára már korábban is rávilágítottak (FACELLI – PICKETT 1991). Abstract The occurrence of Giant Foxtail (Setaria faberi Herrmann) in Hungary

A. MESTERHÁZY – G. KIRÁLY Giant Foxtail (Setaria faberi), an invasive ruderal weed of Far East origin, was first reported from Hungary in 2010. In 2011 six new localities were found by the authors in maize fields and in ruderal habitats in the western part of the country. In Hungary S. faberi behaves as a typical invasive species and its further expansion can be expected in regions with humid climate and acid soil. Irodalom CARDINA, J. – HERMS, C.P. – HERMS, D.A. – FORCELLA, F. (2007): Evaluating phenological indicators for predicting Giant Foxtail (Setaria faberi) emergence. – Weed Sci. 55: 455–464. COSTEA, M. (1996): The recording of some new adventive taxa for Romania in the harbor of Constanţa. – Rev. Roumanie Biol., Biol.veget. 41: 91–96. CSIKY J. – KIRÁLY G. – OLÁH E. – PFEIFFER N. – VIRÓK V. (2004): Panicum dichotomiflorum Michaux, a new element in the Hungarian Flora. –

Acta Bot. Hung. 46: 137–141. FACELLI, J.M. – PICKETT, S.T.A. (1991). Plant litter: light interception and effects on an old-field plant community. – Ecology 72: 1024–1031. FISCHER, M.A. – ADLER, W., – OSWALD, K. (2008): Exkursionsflora für Österreich, Liechtenstein und Südtirol. – Land Oberösterreich, OÖ Landesmuseen, Linz, 1392 pp. HAAR, M.J. – DEKKER, J. (2011): Seed production in weedy Setaria spp.-gp. – J. Biodiv. Ecol Sci. 1: 179– 178.

KITAIBELIA 18(1-2): 136–141.; 2013.

HOSTE, I. – VERLOOVE, F. (2001): De opgang van C4grassen (Poaceae, Paniceae) in de snelevoluerende onkruidvegetaties in maïsakkers tussen Brugge en Gent (Vlaanderen, België). – Dumortiera 78: 2–11. HÜGIN G. (2010) Panicum dichotomiflorum, P. hillmanii (P. laevifolium), P. miliaceum subsp. agricola, P. miliaceum subsp. ruderale und Setaria faberi in Südwestdeutschland und angrenzenden Gebieten. – Ber. Bot. Arbeits-gemeinschaft Südwestdeutschl. 6: 31–68. JÄGER, E. – WERNER, K. (eds) (2002): Exkursionsflora von Deutschland. Band 4. Kritischer Band. – Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg – Berlin, 948 pp. JEHLÍK, V. (1989): Zweiter Beitrag zur synanthropen (besonders Adventiv-) Flora des Hamburger Hafens. – Tuexenia 9: 253–266. JEHLÍK, V. – KROPÁČ, Z. – LHOTSKÁ, M. – HEJNÝ, S. – KOPECKÝ, K. – SVOBODOVÁ, Z. (1998): Setaria macrocarpa Lucznik. In: JELHLÍK, V. (ed.): Alien expansive weeds of the Czech Republic and the Slovak Republic. – Academia, Praha, pp. 417–426. JOGAN, N. (2001): Floristika na raziskovalnih taborih študentov biologije. – Natura Sloveniae 3(2): 5–18. KIRÁLY G. – BARANYAI-NAGY A. – KEREKES SZ. – KIRÁLY A. – KORDA M. (2009): Kiegészítések a magyar adventív-flóra ismeretéhez IV. – Flora Pannonica 7: 3–31. MAURER, W. (2006): Flora der Steiermark II/2. – IHW-Verlag, Berchtesgaden, 324 pp. MCCORMICK, J. – KAY, H. (1968): Setaria faberi Herrmann in North America: Introduction, spread, and contemporary distribution. (Preliminary report to cooperating scientists.). – Hitchcock and Chase Library, Smithsonian Institution, Washington DC, 12 pp. MELZER, H. (1981): Neues zur Flora von Steiermark XXVII. – Mitt. Naturwiss. Ver. Steiermark 111: 115–126. MELZER, H. – BARTA, TH. (2003): Neue Daten zur Flora von Wien, Niederösterreich und dem Burgenland. – Linz. biol. Beitr. 35: 1159–1193. MOSYAKIN, S. L. –. YAVORSKA, O. G. (2003) The Nonnative Flora of the Kiev (Kyiv) Urban Area, Ukraine: A Checklist and Brief Analysis. – Urban Habitats 1: 45–65.

141

NOVÁK R. – BÉRES I. – KARAMÁN J. – KAZINCZI G. (2010): Az óriás muhar (Setaria faberi Herrm.) megjelenése Magyarországon. – Gyommentes Környezetért Alapítvány (Dr. Ujvárosi Miklós Gyomismereti Társaság) 27. találkozója és a Magyar Gyomkutató Társaság Konferenciája (Kaszó), absztraktkötet, pp. 2–3. NOVÁK R. et al. (57 szerző) (2011): Országos eredmények. In: NOVÁK R. – DANCZA I. – SZENTEY L – KARAMÁN J. (eds) (2011): Az ötödik országos gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. – Vidékfejlesztési Minisztrium Élelmiszerláncfelügyeleti Főosztály Növény-és talajvédelmi Osztály, Budapest, pp. 367–491. NURSE, R.E. – DARBYSHIRE, S. J. – BERTIN C .– DI TOMMASO A.(2009): The Biology of Canadian Weeds. 141. Setaria faberi HERRM. – Canadian Journal of Plant Science 89: 379–404. PENKSZA K. (2009): Poaceae (Gramineae). In: KIRÁLY G. (ed.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. – ANP Igazgatóság, Jósvafő, pp. 498–540. PETERS, K. – GEROWITT, B. (2012): Wie könnte der Klimawandel das Zusammenspiel von Unkräutern und Feldfrüchten verändern? – 25th German Conference on Weed Biology and Weed Control, March 13-15, 2012, Braunschweig, Germany, Abstracts, pp. 35–42. ROSTAŃSKI, K. (1996): Bristle-grasses (Setaria, Poaceae) in Poland. – Fragm. Florist. Geobot. 41: 507–512. RYVES T.B. – CLEMENT, E.J. – FOSTER, M.C. (1996) Alien grasses of the British Isles. BSBI, London, XX + 181 pp. SHOULIANG, CH. – PHILLIPS, S.M. (2006): Setaria P. Beauvois. In: ZHENGYI, W. – RAVEN, P.H. – DEYUAN H. (eds): Flora of China 22. – Science Press and Missouri Botanical Garden, Beijing – St. Louis, pp. 531–537. WANG, R.L. – WENDEL, J.F. – DEKKER, J.H. (1995): Weedy adaptation in Setaria spp. II. Genetic diversity and population genetic structure in S. glauca, S. geniculata, and S faberi (Poaceae). – Am. J. Bot. 82: 1031–1039. ZHENG, H. – WU, Y. DING, J. – BINION, D. – FU, W. – REARDON, R. (2005): Invasive Plants Established in the United States that are Found in Asia and Their Associated Natural Enemies 2. – Forest Health Technology Enterprise Team, Morgantown, 185 pp.