Az ellés élettan, az elletés higiéniája
Novotniné Dr. Dankó Gabriella Debreceni Egyetem MÉK
AZ ELLÉS Az ellés az az élettani folyamat, melynek során a magzat, a magzatburkokkal együtt a világra jön. Az ellésre, az ezzel együtt járó fizikai, idegi és hormonális változásokra való felkészülés már a vemhesség utolsó szakaszában megkezdődik.
Az ellést/fialást megindító hormonális tényezők
(Forrás: Rudas-Frenyó,1995)
Az emelkedő ösztrogén szint ellésre felkészítő változásai A nemi utakban vérbőség, ödéma lép fel, a hüvelyben váladéktermelés indul meg Prosztaglandin termelést indukál, mely megindítja a luteolízist, fokozza nemi utak simaizomzatának összehúzódását A méh simaizom sejtjei megnagyobbodnak, számuk megnő, kiépülnek az oxitocin-kötő receptorok Relaxin termelést indít meg, mely megkezdi a nemi utak kötőszöveti állományának fellazítását Gátolja PIH-t, a kiáramló prolaktin pedig megindítja a tejtermelést
Az ellés szakaszai 1. Előkészítés 2. Jósló fájások szakasza 3. Megnyílási szakasz 4. Kitolási szakasz 5. Utószakasz
Szarvasmarha ellése
Az elletés higiéniája A várható ellés előtt néhány nappal a tehenet és az elletőt elő kell készíteni. Ha a gazdaságban nincs e célra kijelölt, megfelelő elkülönített hely, a lekötőhelyet alaposan ki kell takarítani és fertőtleníteni. Erre a célra jól használható a klórmész. Megszáradás után az állásra tiszta, száraz szalmával bőségesen be kell aljazni. A tehén előkészítése:Folyó vízzel a csípőszöglettől hátrafelé meg kell mosni, majd fertőtlenítőoldattal a pérát, a farkat és a fart is le kell mosni. Mivel az ellés időpontja egészen pontosan nem állapítható meg (általában 285 nap), az ellés várható ideje körül a tehenet folyamatosan figyelni kell. Az ellést levezető személynek is gondoskodnia kell a személyi higiéniáról (kézmosás, tiszta munkaruhára, gumikesztyű használata).
A közeledő ellés jelei A közeledő ellés jelei néhány nappal korábban megfigyelhetőek a tehénen: 1. A péra és környéke megduzzad, a péraajkak közül áttetsző, sárgás színű, folyékony nyálka ürül. 2. A tőgy megduzzad, az állat kitőgyel. 3. A medenceszalagok ellazulnak, ezért a faroktő besüpped, a farok bénán lóg. 4. A hasfal ellazul, a has leereszkedik, a horpaszok beesnek. 5. A tehén nyugtalan, a hasa felé tekinget, gyakran rúg, ürít és vizel, lefekszik, gyorsan felkel, az étkezést gyorsan félbeszakítja és újrakezdi, a testhőmérséklet 0,3—0,4 Celsius-fokkal csökken. Előfordul, hogy az ellés jeleinek megjelenésétől számított egy órán belül a magzat világra jön, máskor e tünetek után három-négy órára következik be. A legtöbb tehén könnyen ellik, a gondozó vagy szakember beavatkozása nem szükséges. A nehéz ellések megelőzésére a tehenet minél többet kell járatni, nem kell bőségesen etetni, hogy a takarmány ne foglaljon túlságosan nagy helyet a bendőben, így a magzat szabadabban mozoghat, és az elléshez a rendes fekvésben helyezkedhet el.
Az ellés megindulása, lefolyása Megnyílás: A magzatvíz elfolyása után a méhösszehúzódások egyre erőteljesebbek, s a magzat benyomul, beigazodik a szülőútba (a pérarésben megjelent végtagok már nem csúsznak vissza.) 3—8 órán át tart. Kitolás: erősödnek a szülőfájások, amelyek 1—1,5 percig tartanak, és kéthárom percenként jelentkeznek. A magzat megszületéséhez általában tízhúsz ilyen ismétlődésre van szükség. A magzat világra hozását a tolófájásokon kívül az összehúzódó hát- és hasizmok (hasprés) is nagymértékben elősegítik. A tehén a kitolási időszak alatt rendszerint jobb oldalán fekszik, mert ebben a helyzetben tudja a legnagyobb nyomóerőt kifejteni. Ilyenkor semmiképp sem szabad felkelteni. Ritkán, de előfordul, hogy a tehén állva borjúzik. A borjak közel 98 százaléka hosszanti fejfekvésben születik, amire a láb talpfelületének talaj felé tekintéséről következtethetünk. Ellenkező esetben, az ellések kb. két százalékánál a hosszanti farfekvéskor a talpi felületével felfelé néző hátulsó csülkök jelennek meg először a pérarésben. Mind a két mód szabályosnak tekinthető, farfekvés esetén azonban a szülést siettetni kell, ha a borjú derékig a világra jutott. Ellenkező esetben ugyanis a köldökzsinór a csontos medencén elszorulhat, így megszűnik a magzat oxigénellátása, és a borjú megfulladhat.
Ellési segítségnyújtás A szarvasmarha csontos szülőútja az ellés lefolyása szempontjából eléggé kedvezőtlen, ezért előfordul, hogy segítségnyújtásra van szükség. Fertőtlenített gumikesztyűs kézzel benyúlunk a szülőútba, és próbálunk meggyőződni a következőkről: a szülőútban hol helyezkedik el a magzat, az úthoz viszonyítva milyen a magzat mérete, az elhelyezkedése, tartása, fekvése, él-e a magzat vagy sem, hány végtag található a szülőútban. Ha a magzat él, a szülőútba benyomult, normális nagyságú, szabályos az elhelyezkedése és tartása, akkor a tehénnek megengedett, két ember erejű segítséget nyújthatunk. Az elletőkötelet a kilátszó végtagok csüdízületei fölé hurkoljuk, és a tolófájásokkal, illetve a haspréssel egy időben húzzuk. A hasprés szünetében a kötelet feszesen kell tartani, hogy a magzat ne csússzon vissza. A két végtagot felváltva húzzuk mindaddig, amíg a fej át nem jut a pérarésen. A húzáskor pontosan kell követni a medence irányvonalát. Ezért hosszanti fejfekvésben az elülső végtagok és a fej megjelenéséig kissé felfelé, ezek megjelenése után a has átjutásáig vízszintesen, majd a has átjutása után negyed fordulattal el kell forgatni a magzatot, és ismét felfelé, a farok felé kell húzatni. Farfekvés esetén a húzatás szabályai ugyanezek.
Ellési segítségnyújtás Rendellenes magzatelhelyezkedésnek számít a fejvisszahajtás (a fej a lábak között alájuk szorul) és a lábvisszamaradás. Ha a húzatás nem eredményes, vagy közben valamilyen rendellenességet észlelünk, sürgősen értesíteni kell az állatorvost, s a megérkezéséig mindennemű beavatkozást abba kell hagyni. A magzat felfogására ajánlatos lepedőt vagy felfogóponyvát használni. A kitolási időszak üszőknél átlagosan 2—4 óráig, korábban többször ellő teheneknél fél-két óráig tart. Az ellés utószakasza a borjú megszületése után kezdődik. Ilyenkor a fájások látszólag megszűnnek, de nem sokkal később újra jelentkeznek. Ezek az utófájások, és rendszerint gyengébbek, mint a szülőfájások. Hatásukra a magzatburkok leválnak a méh faláról, és kilökődnek, ez normális esetben az ellést követő 4—6 órán belül megtörténik. Ha ennél lényegesen hosszabb időre nyúlna, magzatburok-visszatartásról beszélünk, és szakember beavatkozása szükséges. A méh regenerálódása (involúciója) szabályos körülmények között 18—21 nap alatt befejeződik. Az involúciót kísérő jelenség a tisztulási folyamat 6—8. napján megjelenő, a 14. napra befejeződő úgynevezett hüvelyfolyás. Az újravemhesüléshez rendszerint ennél több, harminc-negyven nap kell.
Újszülött borjú ápolása A megszületett borjút műanyag lepedőbe vagy ponyvába fogjuk fel. Ha megakadályozzuk, hogy a borjú közvetlenül érintkezzék az alommal, illetve a padozattal, úgy csökkentjük a kórokozókkal való fertőzés veszélyét. A megszületés után az első feladat a légzés segítése. E célból a szájból és az orrüregből a magzatvizet és a magzatmázat el kell távolítani. Meg kell arról is győződni, hogy a borjú nyelve a szájüregben jól helyezkedik-e el, nem akadályozza-e a légzést. Ezután az újszülött borjú köldökcsonkját - amennyiben az magától el nem szakadt - a hasfaltól számított 8-10 cm-re el kell tépni vagy emaszkulátorral kell szétzúzni. A köldökcsonkot alkoholos jódoldatot tartalmazó, széles szájú üvegbe mártjuk. Fertőző betegségektől mentes állományokban a tehén a borjút szárazra nyalhatja. Ezáltal a borjú alapos bőrmasszázst kap, élénkül a vérkeringése, hamarabb lábra tud állni. Ha a tehén nem nyalhatja a borját (vagy nem hajlandó ezt megtenni), száraz, tiszta ruhával kell szárazra törölni. A felszáradt borjút az előírásoknak megfelelően meg kell mérni, nemét, és a születési tömegét fel kell jegyezni. Gondoskodni kell a borjú ideiglenes (nyakba akasztott táblára írt anyai ellenőrzési szám) vagy végleges megjelöléséről (fülbe tetoválás, krotália).
A ló ellése Az ellés előtt gondoskodni kell az elletéshez szükséges eszközökről: kézmosó tál, meleg víz, szappan, körömkefe, törülköző, tiszta olló, fonál, fertőtlenítő szerek. A közelgő ellés jelei: a horpasztájék beesik, a has „megsüllyed”. Ha a has alja ödémásan beszűrődik, illetve a csecsekből csöpög a tej, akkor szinte biztos, hogy 24 órán belül megellik a kanca (csak ha a kettő együtt tapasztalható). A kanca ellése általában az éjszakai órákban történik, csak ritkán nappal. A magzat világrajövetele hormonális hatásokra indul meg és több szakaszra osztható:
Előkészítő szakasz: Közvetlenül az ellés előtt 1-2 órával a kanca kólikás tüneteket mutat (a hasát nézi, kapar, sokszor lefekszik és felkel), illetve légzése nehezebbé válik. Tipikus fájások tehát nincsenek, inkább hasűri rendellenességek érzete látható. Megnyílási szakasz: A tolófájások megindulása előtt a kanca lefekszik és rendszerint meghempereg, ezzel passzívan forgatja a magzatot. A tolófájások kezdeténél nyugtalan, testhőmérséklete megemelkedik. Amikor a kanca lefekszik, ügyelni kell arra, hogy a fara mögött maradjon elég hely a megszülető csikónak (1,5-2 m). Az ellés a magzatburok megjelenésével kezdődik. Ha magától nem reped fel a megjelenés után 4-5 perccel, akkor kézzel (körömmel) célszerű megtenni. A kanca ilyenkor többnyire nyújtott lábakkal és a talajon nyugvó fejjel az oldalán fekszik. A tolófájások általában 3-4 percenként jelentkeznek és 5-6 tolást eredményeznek. Az ellésnek ez a szakasza általában igen lassú.
Kitolási szakasz: a csikó elülső lábai előbb jelennek meg, majd a feje következik, feltéve ha nem rendellenes a magzat helyeződése/fekvése a szülőútban. A vállak nem egyszerre jutnak át a szülőúton. A tolófájások alatt a kanca gyakran félig vagy egészen feláll. Ezzel is segíti a magzat kitolását. A kitolási szakasz más állatfajokhoz képest ugyan a lónál rövid (10-25 perc), de kimerítő. A magzat világra jötte után a kanca rendszerint fekszik és egy rövid ideig pihen. Szűk, vagy első csikóját ellő kancáknál gyakori a gátszakadás, mely kisebb vérzéssel járhat. A vérzés elálltáig meleg vizes vattával tartsuk tisztán a sebet, majd a vérzés elállta után nem maró, 1 %-os jódoldattal fertőtlenítsük le. A köldökzsinór nem szakad el azonnal, rajta az ellés után még 400-1500 ml vér kerül a magzatba, ezért tehát nem célszerű a köldökzsinórt azonnal elválasztani a csikótól.
Utószakasz: Az ellés utószakasza alatt a méhkontrakciók folytatódnak. Ez a szakasz a magzat megszületésétől a már enyhébb fájdalmak kíséretében a magzatburkok és a méhlepény eltávozásáig tart. Ha 3 óra alatt sem távozik el a magzatburok és a méhlepény minden része, akkor állatorvosi beavatkozásra van szükség. Amennyiben a köldökzsinór nem szakadt el magától, úgy a hasfaltól 10 cm-re emaszkuláljuk és fertőtlenítsük. Ezután a csikó orrát és szájnyílását szabadítsuk meg az esetleges nyálkától. Az újszülöttet az anyja szárazra nyalja, ha mégsem, akkor szalmával vagy törölközővel csutakoljuk szárazra. A ellés utána a kancából „kilógó” magzatburokra kössünk lehetőleg annyi csomót, amennyit csak lehet, hogy a kanca hátulsó lábaival ne lépjen rá.
Előfordulhat, hogy a kanca teje az ellést követően még nem indul meg, vagy ha igen, akkor sem termel elegendőt. Ezért érdemes már kancától előre levett föcstejet hűtve tárolni az ilyen esetekre. Ha a csikó olyan gyenge vagy kicsi, hogy nem tud szopni, akkor a kancát ki kell fejni és a csikót cumisüvegből megitatni. Általában 2-3 dl-nél nem ad többet, de az is lehet, hogy teljesen visszatartja a tejét. A kifejés után kb. 30-40 perc múlva a kanca újra fejhető. A csikót ilyenkor minimum 20-25 percenként meg kell szoptatni. Kb. 1,5-2 l föcstejet kell, hogy elfogyasszon az első 3 órában. A föcstej tényleges mennyisége kb. 10-12 l. Ha továbbra sem elegendő a kanca teje, akkor tejpótló tápszert kell itatni a csikóval, ami lehetőleg kerülendő, mert nem tartalmazza azokat a fontos összetevőket, amelyeket az anyatej.
Az involúció A méh involúciója általában az ellés utáni 13-25. napon teljes, kissé korábban fejeződik be az először, mint a többször ellett kancákon. A mérsékelt mozgatás elősegíti a folyamat végbemenetelét. A kanca involúciója sem zajlik le sterilen, az ellés alatt vagy után fertőződött méhben a kórokozókat a szervezet az első tüsző fázisban (5-10. nap az ellés után) általában elpusztítja. Kancákban ritka a magzatburkok retenciója. Részleges visszatartás jöhet létre, ha a nem vemhes méhszarvban nem válik le a burok, vagy egy része bennszakad. Gyakoribb a visszatartás a csikósárlásban fogamzott kancában és az egy ivarzás alatt többször termékenyített állatnál, ha az utolsó fedeztetés az ivarzás végén történt és így a méh csökkent ellenálló képessége miatt enyhe fertőzés is végbement a fogamzáskor. A mikroretenció vagy a részleges visszatartás kedvező esetben is súlyos méhgyulladást, szövődményesen savós patairhagyulladást okozhat. Súlyosabb esetben általános szepszis áll be, az állat elhullik. A petefészkek működése nyomban az ellés után újra kezdődik. Egyes állatokon már az ellést követő napon nagyobb tüsző található, de valamennyi ellett kancánál előfordul tapintható nagyságú tüsző az ellés utáni 5. napon. Az első sárlás elkezdődhet a 6-7-8. napon (csikósárlás) és ovuláció is lehetséges a 7. nap után, általában a 9. napon. Hagyományosan ez az ún. csikókilenced.
A koca fialásának higiéniája A fialás és szoptatás során a koca érzékeny életszakaszában van, ugyanakkor az újszülött malacok még védtelenek a fertőzésekkel szemben, hiszen ellenanyag nélkül, bizonyos mikroelemek hiányával ,fejletlen emésztőenzimekkel és nem megfelelő hőszabályozó képességgel születnek. Ezért alapvető fontosságú a csíraszegény környezet a fiaztatóban, hiszen az újszülött malacok bélflórája a környezet flórájának függvényében alakul ki. A fiaztatóépületekbe való betelepítést takarítás és fertőtlenítés előzi meg. A betelepítés előtt lényeges a kocák langyos fertőtlenítőszerrel való lemosása. Ezt a fiaztató előterében kialakított fürösztő helyiségben végzik. Ma márlegáltalánosabban higiénikus fiaztatókutricákat alkalmaznak. Ide kerülnek a lemosott kocák. A fertőzési források csökkentése céljából fontos a szilárd és híg ürülék eltávolítása és a padozat megfelelő állapota, így elkerülhetők a láb- és csecssérülések. Az ivóvíz biztosítása mellett az itatók tisztításáról és fertőtlenítéséről is gondoskodni kell. A fialásnál segédkező személy higiéniáját is ellenőrizni kell.
Teendők fialáskor A fialás megkezdése előtt a szükséges eszközöket fertőtleníteni kell. Az előkészítendő eszközök: fogcsípő-fogó, fertőtlenített fecskendő, vasinjekció, malacgyűjtő kosár, benne habszivacs párna , gumikesztyű, külön vödör a méhlepénynek, törlő. A megszületett malacot kézbe kell venni és orrát, száját meg kell tisztítani az odaragadt nyálkától. Ezután a köldökzsinórt a köldökkaputól 4-5 cm-re emaszkulátorral el kell vágni vagy kézzel elszakítani, majd a csonkot fertőtleníteni kell. Végül a malacot a malacgyűjtő kosárba, infralámpa alá helyezzük. Ha a malac fejletten születik, de nem lélegzik ,akkor orrát, száját ,légcsövét a nyálkától megtisztítjuk, és fejjel lefelé lógatva néhány másodpercre vízbe mártjuk. A kocánál az előkészítő fájdalmak 1-6 óráig tartanak, majd 10-20 percenként hozza világra malacait. Szabályos esetben a fialás 2-3 óráig, az utófájdalmak 1/2 - 2 óráig tartanak. Ha az előkészítő fájdalmak szakasza fél napnál hosszabb, vagy két óránál hosszabb idő telik el két malac megszületése között, akkor nehézellésről beszélünk. Ilyen esetben a kocának oxitocint adunk. A szülőútban elakadt malacokat fertőtlenített kézzel segíthetjük világra. Vizsgálatok szerint a fialások időtartamának hossza és a holtan születések közötti kapcsolatokra utal, hogy minden adagszinten hosszabb azoknak a fialásoknak az időtartama, amelyekben holt malac is születik.
Újszülött malac ellátása Az újszülött malacok szegletmetszőfogait el kell távolítani, így megakadályozható a koca csecseinek felsértése. A faroktalanítást is érdemes elvégezni, főleg a nagyüzemi malacnevelésben. Vasadagolásra is szükség van, mert az újszülött malac vastartalékai szűkösek, nem elegendő a hemoglobinképzéshez. A mesterséges adagolással a vérszegénység és a szervezeti gyengeség elkerülhető. A legegyszerűbb módja ennek a perorális adagolás. A vasellátás biztosítható vasinjekcióval is amivel kb. 1 hónapos szükséglet elégíthető ki. Az újszülött malacnak minél előbb föcstejhez kell jutni, ugyanis a koca placentáján keresztül nem jut immunanyag a magzatba, így az újszülött emésztőcsövén keresztül, a kolosztrummal veszi fel ezeket az immunanyagokat. A föcstej nagy albumin- és globulintartalmú, sok benne a lecitin, ásványi sók, magnézium, ami a hashajtó hatást biztosítja. Az immunanyagok felszívódása 12 órás korig jelentős, 24 óra után megszűnik. A kielégítő szopásról is gondoskodnunk kell. A gyenge malacokat az elülső csecsekre, az erősebbeket a hátsóra kell szoktatni. Ha a kocának több malaca született, mint amennyi csecse van, akkor dajkásítani kell. Ennek két előnye is van: egyrészt a malac szopási lehetőséget kap, a másik, hogy a dajka koca így elfoglalt csecse nem apad el, ami a későbbi laktációra van hatással. A születéstől számított 24 órán belül az állatjelölést is el kell végezni. Ennek jelentősége a származás ellenőrzése szempontjából fontos. A hízlalásra szánt kanmalacokat általános gyakorlat szerint malackorban, ált. 7-14 napos korban ivartalanítani kell. A herélés következtében a vérmérsékletük nyugodtabb lesz, kevésbé nyugtalanítják falkatársaikat és javul a vágási termék minősége, mivel nem alakul ki kanszag.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET
