MEZŐGAZDASÁGI ALAPISMERETEK SERTÉSTENYÉSZTÉS
NOVOTNINÉ DR. DANKÓ GABRIELLA Debreceni Egyetem MÉK
A VÁGÓSERTÉS ELŐÁLLÍTÁS TÁPLÁLKOZÁSI, NEMZETGAZDASÁGI ÉS KÜLPIACI JELENTŐSÉGE
A sertésfajra - a nagy genetikai változékonyság, - a nagy reprodukciós kapacitás, - a hatékony hústermelési képesség és - a jó alkalmazkodó képesség jellemző. Népélelmezési fontossága mellett olyan állattenyésztési ágazat, amely mint befektetés viszonylag gyorsan megtérül.
A sertés jelentősége más állatfajjal szemben
Mindenevő Multipara, szapora, 8-13 malac/fialás Rövid vemhességi idő, évente 2,3 fialás Gyors fejlődésű, 1 éves korra lefial Nagy növekedési erélyű, (1 hónap alatt 5-szörös, 6 hónap alatt 100-szoros testtömeget ér el) Egy anyaállat utáni vágóállat termelés 1600-2500 kg Takarmány hasznosítása kiváló Természetes és iparszerű környezethez egyaránt jól alkalmazkodik Minden korban és testtömegben (8-300 kg) értékesíthető Minden része hasznosítható Könnyen tartósítható a húsa (sózás, füstölés, konzerv, töltelékáru, stb.) Folyamatos árbevételt biztosít Humán biológiai kutatások tárgya és eszköze
SERTÉSÁLLOMÁNY MAGYARORSZÁGON 1995-2009 KÖZÖTT (ezer db)
6000 5000 4000 Ezer db 3000 SERTÉS
2000
KOCA 1000 0
2009 jún.
1995
1996 1997
1998
1999 2000
2001
2002 2003
2004
2005 2006
2007
2008
SERTÉS 5032
5289 4931
5479
5335 4834
4822
5082 4913
4059
3853 3987
3871
3383 3181
379
391
379
343
381
296
277
259
230
KOCA
436
345
348
327
290
225
ÉV
Forrás: www.ksh.hu
Az egy főre eső húsfogyasztás Magyarországon 1960-1998 között, csontos húsban (kg)
Magyarországon
a modern nagyüzemi termeléshez és a különleges hagyományos termékek előállításához is rendelkezésre állnak a genetikai alapok, kihasználásuk azonban messze elmarad a kívánatos, vagy lehetséges szinttől.
A sertéságazatot terhelő gondok (1)
Sertéshús fogyasztás csökken Hisztérikus reklám a sertés ellen Termékfejlesztés, a termékek népszerűsítése kellene Nincs elegendő Hungaricum Hiányzik a fogyasztók tájékoztatása, tudatformálása (hazai termék vásárlásának ösztönzése) A kontinentális éghajlat miatt magas a fűtés és hűtés költsége Tőkehiány Integráció hiánya Nem megfelelő üzemméret Nem korszerű technológia A fajlagos termelési mutatókat 20-30 %-kal növelni kellene Termelői szervezetek létrehozása szükséges A termelői szervezeteknek legyenek jó szolgáltatásai Szerződéses kapcsolat hiánya Tenyésztési piramis hiánya Mesterséges termékenyítő állomások hiánya
A sertéságazatot terhelő gondok (2)
Hasznosítási irány megjelölésének hiánya Minőségi problémák: Nem egyenletes és homogén az árukészlet Külföldi hibridek előretörése Nincs meg a termelők és feldolgozók érdekközössége Nem hatékony a munkatermelékenység Feldolgozási kapacitás kihasználatlansága Piac szervezetlensége Gyenge logisztikai háttér A nyereség 90%-a a kereskedőknél marad Saját bolthálózat kiépítése kellene-lehetne Költségek növekedése (takarmány, állategészségügyi ktsg., ATEV, stb.) Állategészségügyi és környezetvédelmi problémák
A sertéságazatot terhelő gondok (3)
„Mindenki mindenhez középszerűen ért”- specializáció kellene Nincs kiforrott jövőkép (kormány stratégia!) Minőségi végtermék támogatásának hiánya Szaktanácsadói hálózat hiánya Agrárbank létrehozása kellene Vonzó sertéstelepi „image” kialakítás: sok virág, boldog sertések- ilyen kellene. Kísérleti létesítmények és intézmények hiánya, tudásbázis növelése kellene Jogi szabályozási gondok (pl. túlzó környezetvédelmi előírások) A feketegazdaság aránya a vertikumban 30-40% (illegális feldolgozók) Vagyonvédelem
Az árutermelés versenyképességnek javításához elsősorban a tenyésztés és termelés integrációjának javítása, valamint a termelők és feldolgozók együttműködésének megvalósítása szükséges.
A SERTÉSEK ELNEVEZÉSE IVAR, KOR ÉS HASZNOSÍTÁS SZERINT
Házi sertés – Sus domesticus Kan: hím ivarú állat Ártány: fiatalon herélt sertés, amelynek még nincs pajzsa Kanlott: idősebb korban herélt, amelynek van pajzsa Emse: fiatal nőivarú állat Göbe: kifejlődött nőivarú Koca, Anyakoca: nőivarú állatok Miskárolt: nőivarú, melynek a petefészkét eltávolították Újszülött malac: malac a születése napján Szopós malac: malac a választásig Süldő: 4 hónapostól 1 évesig (tenyésztésbe vételig) Magló: tenyészsüldő bármelyik ivarban
Előhasi koca: első vemhességét hordó nőivarú állat Tenyészsertés (Tenyészkoca Tenyészkan): tenyésztés, illetve továbbszaporítás szolgálatába állított sertés Törzskoca, Törzskan: tenyészállatok nevelésével foglalkozó tenyészetek kocája és kanja, nagy értékű állatok Kereső kan (nyugodt vérmérsékletű) Beállítani való süldő: nagy súlyra hizlalandó sertés a hízóba állítás előtt Hízósertés: vágásra szánt sertés Hízott sertés: típusra jellemző vágási súlyban lévő sertés Kutyasertés: gyengén fejlett izomzatú és testalkatú, rossz természet, beteges hajlam jellemző Konda: egy csoportban legelőre járó állomány Falka: egy vagy több tulajdonság alapján kiválogatott csoport (falkásítás).
A SERTÉS ÉLETKORA ÉS SÚLYA Újszülött 14 napos 21 napos (választás) 28 napos (választás) 70 napos 120 napos (ivarérés) 180 napos (tenyészérés)
1,0-1,5 kg 3,6-4 kg 5-6 kg 7-8 kg 25-30 kg 55-60 kg 110-130 kg
A SERTÉS TESTTÁJAI
Küllemi bírálat
A küllemet a sertéstenyésztésben is általában a testalakulással azonosítjuk. Mivel a sertés hústermelése szorosan összefügg a testalakulással, ezért szükséges a küllem értékelése. A küllem nem abszolút kategória, ezért megítélésének szempontjait csupán irányelvszerűen lehet rögzíteni. A támpontot ehhez a fajtacsoportonkénti küllemi standardok adják. A gyakorlatban azokat a sertéseket bírálják küllemileg a tenyésztésre történő kijelölés előtt, amelyek származásuk és sajátteljesítmény-vizsgálati eredményük alapján alkalmasak tenyészállatnak. A küllemi bírálat során a legfontosabb szempontok: a fajtajelleg, a típus, a fejlettség, a szervezeti szilárdság. Ellenőrizendő az ivarszervek állapota, a csecsek száma és eloszlása, alakja, a herék elhelyezkedése, fejlettsége. Fontos megítélni az állat egészségi állapotát. A küllemi bírálat Magyarországon leíró jellegű. A testtájak alakulását 1-től 5-ig pontozzák a fejnél kezdve egészen a lábakig. A pontszámokat nem szabad összesíteni.
Küllemi követelmények és a tulajdonságonként adható pontszámok a hazai sertéstörzskönyvezésben
A fej: nagyság, törzshöz viszonyított méretaránybeli formálódás A törzs: méreteit elemzik. A hát hajlottsága, az ágyékban jelentkezhető kötéshiba, a mellkas fűzöttsége, a fontosabb kifogások A lapocka és a comb: különösen az izmoltságára, valamint a terjedelmére és az illesztésre figyelnek. A lábszerkezet: lábállások, izületi rendellenességek, csontozat minősítése A testnagyság és a fejlettség: akkor jó, ha a fajtajelleg és típus követelményeinek megfelel Összbenyomás: azon bírálati irányelvek, melyeket nem értékeltek a testtájaknál: fajtajelleg, típus, szilárdság, ivarjelleg, egészségi állapot, vérmérséklet
Szabálytalan testalakulások
SERTÉSFAJTÁK
MANGALICA
Származás: A mangalica ősi magyar zsírsertés. Kistestű, vékony csontozatú és göndör szőrköntös borította. Főleg az ország középső részén volt elterjedt. 1833-tól a szerb sumadia sertéssel történt a fajta nemesítése. A mangalica a múlt század második felétől mintegy 100 éven keresztül európai hírt és rangot jelentett a magyar sertéstenyésztésnek. Szőke mangalica
Küllemi leírás: A sertést gyaluforgács szerűen göndörödő szőrköntös takarja. Négy színváltozat: szőke, fecskehasú, vörös (fekete már nincs). A fej kicsi, a fülei nagyok és előre lógóak. A profilvonal enyhén homorú. A torokjárat széles, a toka nagy. A nyak rövid, hengeres. A törzs közepesen hosszú. A hát egyenes, feszes, de nem ritka a pontyhát sem. A mellkas dongás és mély. A has közepesen nagy. A váll és a far erős, telt, de csak közpesen izmolt. A far csapott. A végtag rövid, finom csontozatú és szilárd. A bőr és a körmök palaszürkék. Csecsbimbók száma 5-6 pár.
Fecskehasú mangalica
MANGALICA Belső értékmérő tulajdonságok - tenyészérettség: későn érő, 1 éves kor után lehet tenyésztésbe venni - szaporaság: gyenge, 6 db malac/alom, csecsszám 8-10 - agresszív, félti a malacait - választási idő: 8 hét, választási tömeg: 5-6 kg/malac - évente 1x fiaztatják - takarmányértékesítő képesség 4 kg/kg Jelentősége, felhasználása - génrezerv megtartása - árutermelés: felfutó kocalétszám; hazai fogyasztási igények kielégítése (pl. mangalica szalonna) - Biogazdálkodás - Exportáru - spanyol gasztronómiai érték a Serrano sonka, keresztezési partnere (anyai vonal) a durocnak, a végtermék lapocka és comb Spanyolországba kerül, érlelési idő 30 hónap
MAGYAR NAGYFEHÉR HÚSSERTÉS
Kialakulása az 1920 és 1960 közötti időszakra tehető, főleg angol nagyfehér, svéd- és német nagyfehér fajtákból. Színe keselyfehér,szőre és bőre pigmentmentes. A fej profilvonala enyhén tört, a homlok közepesen széles. Erősen tört profilvonal (mapsz fej) ma már nem kívánatos, mert az a korán érő, korán zsírosodó középnagyfehér (middle white) fajta egyedeire volt jellemző. A fülek közepesen nagyok, előre és fölfelé állóak. Középhosszú és jól izmolt a nyak. A hát egyenes, hosszú, feszes, széles és jól izmolt. A far szintén egyenes, hosszú, széles és jól izmolt. A comb csánkra lehúzódó. A mellkas közepesen mély és dongás. A has feszes. A lapockák közpesen izmoltak. A lábak erősek, a csontozat szilárd. A csecsek száma 7-7 vagy több, és arányos eloszlású legyen. Ellenálló és alkalmazkodó képessége kiváló. Vérmérséklete élénk, stressztűrő-képessége jó.
MAGYAR NAGYFEHÉR HÚSSERTÉS
A fajta a hazai sertésállomány alapja, Kiváló szervezeti szilárdsága, jó alkalmazkodó képessége és mérsékelt igényessége miatt anyai partner a keresztezésekben. 10-11-es szaporaságú. Lapállyal keresztezve 12-13 malacot is fial. A növekedés intenzitása és tartama szerint a későn érő típusba tartozik. A hasznosítás szerint bacontípusba sorolható (80-90 kg, 4-5 hónapos). Jó malacnevelő képességű, nagy növekedési erélyű, jó takarmányértékesítő képességgel és szilárd szervezettel rendelkezik. Hústermelő képessége jó, a húsminősége igen jó. Néhány hibrid kialakításában mint anyai partnert használták fel: KAHYB, PANNONHIBRID.
MAGYAR LAPÁLY
Jellemzői: Nagy ráma, hosszú törzs, feszes hát. Jó konstitúció. Izmolt lapocka és comb. Fej a törzzsel arányos, könnyű. A fül tőben megtört, előre lógó. Szőrzete fehér, finomszálú, bőre halvány rózsaszínű, pigment mentes. Stresszérzékeny 14-16 csecsbimbója van, szelekciós szempont a csecsszám Jó tejelő 11-13 malacot fial Anyai fajta
DUROC
Származás: Az USA-ban, Jersey államban alakították ki a fajtát, már 1920-ban az USA törzskönyvezett sertésállományának 40 %-a duroc volt. Ma is az Egyesült Államok vezető sertésfajtája. Küllemi leírás: A duroc szőrtakarója sűrűs, színe a sötét cseresznyepirostól a sárgás világosvörösig terjed. A körmök, a túrókarima, a csecsbimbók és a péra palaszürke. A fej rövid, széles. Az orrhát enyhén homorú. A fül rövid, és elülső harmadában megtört, lelógó. A nyak rövid, jól izmolt. A váll erősen izmolt. A hát széles, ívelt, feszes. A far izmolt, széles és csapott. Sonkái nagyok. A has kicsi, felhúzott. Végtagjai szilárdak. Csontozata vastag. Gyakori a meredek lapocka és a nyitott csánk, ami jellegzetes tipegő járást kölcsönöz a sertésnek. A fajta nyugodt, néha flegmatikus magatartású. Stressztűrő-képessége egyedülálló a fajták között. Csecsek száma 6-6 vagy 7-7. A kocák jó nevelőek.
DUROC
Felhasználás: A fajta 1970-ben történt behozatala óta jelentős szerepet kapott a magyar sertéstenyésztésben. A KA-HYB "E" robosztus vonalában, a TETRA hibrid anyai vonalában és más minősített keresztezésekben Bajai hibrid, a Pannon hibrid apai vonalaként ismert. A pietrain húsmennyiségét a duroc keresztezések minőségben javítják, a stresszérzékenységet csökkentik. A pietrain x duroc vagy a duroc x pietrain F1 kanok F1 kocaállományon kiváló minőségű vágósertés előállítására képesek.
PIETRAIN
Származása: Az 1920-as években terjesztették ki Belgiumban. Kialakítása a mai napig nem tisztázott. Berkshire, ibériai, nápolyi, kínai, sziámi és a francia bayen fajták felhasználása a fajta előállításában bizonyított. Más nézet szerint kialakítása csak a berkshire-re vezethető vissza, míg ismét más vélemény szerint a fajta létrejötte spontán mutáció eredménye. A fajtát 1950-tõl törzskönyvezik. Hazánkban 1963-tól tenyésztjük. Küllemi leírás: Színe szürkés piszkosfehér, néhol rózsaszín bőr, körülhatárolt fekete, barnásvörös, hamuszürke foltokkal. Előfordul szinte teljesen fehér színű egyed is. Bőre vékony, szőrköntöse ritka és sima. A fej a törzshöz viszonyítva kicsi, és rövid. A profilvonal egyenes vagy enyhén homorú. Füle széles, rövid és horizontálisan felálló. A nyak rövid, hengeres nagyon izmolt. A törzs viszonylag rövid, hengeres. A hát igen széles, lapos, barázdált. A váll és a comb különlegesen izmolt. A far enyhén lejtős. A mellkas közepesen mély és hengeres. A végtagok finomak és rövidek. Csecsek száma 6-6. Stressztűrő képessége kicsi. (Pároztatás, falkásítás, szállítás rendkívül adatfigyelést igényel.)
PIETRAIN
Intenzív hústermelésre nemesített vonal. Közepes törzshosszúságú, széles, hengeres törzsű, megfelelő rámával. A lapocka, a karaj és a comb izmoltsága kimagasló, kedvező, extrém. A far „barázdált”, a bőr finom, feszes, az izmok tónusa jól látható. Színe szabálytalan tarka, szürke, fehér, esetleg vörös testfelület, szabálytalan pigmentált foltokkal. Apai partnernél nem kritérium a csecsbimbók magas száma, de a minimálisan elvárható szint; 6-6 működőképes csecsbimbó. Javítására belföldről a legjobb vágóértékű hazai Pietrain populációkból, míg importja főleg Németországból illetve Belgiumból lehetséges.
HAMPSHIRE Jellemzői: Középhosszú törzs, enyhén ívelt vagy egyenes hát, jól izmolt combok és lapockák. A has feszes. A csontozat szilárd, robosztus, a lábvégek tiszták, kemények. Színe szabályos tarka, alapszíne fekete, a maron és a lapockán egy fehér öv jellemzi. Előfordul, hogy a hátsó végtag csánk alatti része is fehér. A körmök feketék, a pigment mentes végtagokon viaszsárgák. A fej arányos a törzzsel, a túl durva és túl finom, valamint a hosszú fejforma nem kívánatos. A fülek kicsik, felfelé állók. A nyak és a mar rövid, de jól izmolt, a toka száraz. Mindkét oldalon legalább 6-6 fejlett csecsbimbóval rendelkezzen. A vonal javítása főként importból történik, homozigóta stressz mentes populációkból, főként Dániából és Svédországból.
Tömeges, rámás, nagy növekedési eréllyel rendelkező fajta. A csontozat rendkívül szilárd, robosztus megjelenésű.
Sertés hibridek a magyar tenyésztésben
Hazai tenyésztésű hibridek
KA-HYB
A KA-HYB sertés nemesítése 1962-ben kezdődött Anker Alfonz irányításával a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán, megelőzve az európai országokat. 1972-ben már államilag elismert hibrid volt. Olyan rotációs keresztezési program eredménye, amelyben speciális tulajdonságokra szelektált, számos esetben rokontenyésztett vonalak kanjait meghatározott vonalsorrendben (rotáció) párosítják a nőivarú populációhoz.
KA-HYB: Az anyai szülőket svéd nagy fehér és angol lapály adta, az apai vonalat a holland lapály és az angol nagy fehérvonalak keresztezésével állították elő. A Ka-Hyb olyan rotációs keresztezési program eredménye, amelyben speciális tulajdonságokra szelektált vonalak kanjait meghatározott vonalsorrendben párosítják a nőivarú populációhoz. Öt apai vonalcsoportba sorolt, genetikailag egymással nem rokon populációval történik a párosítás.
Importból származó hibrideket vizsgáltak, végtermékből visszaválogatták a nőivarú egyedeket és beltenyésztésű rokontenyésztett állománnyal keresztezték. 5 apai vonalcsoport: A – nagyfehér hússertés. Ezen belül megtalálhatók az angol, holland, NSZK nagyfehér hússertés, stb. kiemelkedő növekedési erély, jó takarmány hasznosítás és húsminőség, stressztűrő. B – bacon (sonka) típusú lapály jellegű vonalcsoport. Megtalálhatók benne a svéd, dán, angol, stb. lapály sertések. Izmoltságra, nagyobb rámára szelektáltak. C – négysonkás típusú belga lapály. Nagy rámára és szilárd szervezetre szelektáltak. D – sokoldalú hasznosításra (allround)alkalmas lapálysertés. NSZK, NDK, holland lapály. E – robosztus. Hampshire és duroc fajtákból kialakított vonalak.
Hibridprogramok: KAHYB:
A folytatható keresztezési program lehetővé teszi, hogy az üzemek a nőivarú tenyészutánpótlást maguk állítsák elő, ezáltal a helyi viszonyokhoz jól alkalmazkodó kocasüldő-állományokban nagy szelekciós bázisból válogassák ki a legmegfelelőbb egyedeket, amelyeket tenyésztésbe kívánnak állítani. A kontinuenshibrid-előállítás jelentős mértékben csökkenti az állategészségügyi kockázati tényezőket is.
A Hungahib hibridsertés kinemesítése 1967-ben
kezdődött. A keresztezési és hibridizációs kísérletbe vont fajták: svéd nagy fehér, holland lapály, pietrain, belga lapály, hampshire. Az egyes fajtákban meghatározott szempontok szerinti szigorú szelekciót követően a homogenitás növelése, majd az egyes állományok, illetve vonalak kombinációs tesztje zárta a nemesítő munkát.
Hungahib 39-es terminál kan
HUNGAHYB 39
Magyar nemesítésű, 4 vonalas diszkontinuens hibrid. Küllem szőr: fehér, bőr felületi pigmentfoltok előfordulhatnak fej: középhosszú, a törzsel arányos fül: előre állóak nyak: jól izmolt, mar és a toka száraz. Szilárd szervezetű, környezettűrő képessége kiváló. 8100 törzskönyvezett koca. Gazdasági mutatók: született élő malac/alom: 9,6 db 21 napos élő malac/alom 8,9 db napi súlygyarapodás 861,36 g takarmányértékesítés 2,88kg/kg színhús 57,48 %.
4 FAJTÁRA ÉPÜLŐ KERESZTEZÉSI ELJÁRÁS (DOUBLE CROSS) Nagyfehér (♀ és ♂)
X
Lapály (♀ és ♂)
Pietrain X (♀ és ♂)
F1 (♀)
Hampshire (♀ és♂) F1 (♂)
Hungahib márkázott végtermék
A négyfajtás keresztezésben minden heterózistípust igyekeznek komplexen hasznosítani. Az előnye a háromfajtára alapozottal szemben, hogy az apai vonalon is hasznosíthatjuk a heterózist, vagyis az F1 kanoknak jobb lesz a spermatermelése, az ondóminősége, a szexuális aktivitása.
Nagyszülőpárok
Szülőpárok
Végtermék
Nagyfehér X Lapály (F1) kocasüldő:
Kimagasló szaporasági teljesítményre és szervezeti szilárdságra nemesített vonal. A heterózis hatás miatt ellenálló képessége jobb, mint az alapvonalaké. Jellemzői: Közepes ráma, hosszú törzs, feszes hát, izmolt lapocka és comb. Fej a törzzsel arányos, könnyű. A fül megtört, félig előre hajló, de lehet kissé felálló is. Szőrzete fehér, bőre halvány rózsaszínű, pigment mentes. Jó konstitúcióval, és erős lábszerkezettel rendelkező egyedek. Jó anyai tulajdonságainak kifejezéséhez elengedhetetlen a min. 7-7 jól működő csecsbimbó.
Hungahib – 39 apai végtermék vonal
Hústermelésre és szervezeti szilárdságra nemesített vonal kiválóan kombinálódik a nagyfehér, a lapály, valamint ezen vonalak keresztezési partnerével (F1). Jellemzői: Középhosszú törzs, közepes rámával, egyenes, jól izmolt, feszes hát. Kiválóan izmolt karajjal, combbal és lapockával. A has feszes, a csontozat szilárd, robosztus, a lábvégek tiszták. Szabálytalan tarka, alapszíne fehér, a maron és a lapockán fehér öv jellemzi, amely a törzs feléig is terjedhet. Gyakori a fehér orr rész is. A fej arányos a törzzsel, a nyak és mar rövid, jól izmolt. A toka száraz. 6-6 csecsbimbó az elvárt szint.
ISV PANNONHIBRID
Az ISV (Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása) 1968-óta foglalkozik sertéstenyésztéssel. A mai PANNONHIBRID elődjeként egy 3-fajtás kombináció alapjait rakták le az országban együtt dolgozó törzstelepekkel együttműködésben. Ez a keresztezési eljárás a MNF x ML F1 kocájára és az akkor szenzációszámba menő tisztavérű duroc végtermék kanokra épült, igen jelentős genetikai javulást megmutatva. A pietrain fajta a nyolcvanas években került az országba és a PANNONHIBRID programba, így azóta 3- és 4-fajtás keresztezést is lehetett a körülményektől függően alkalmazni. A duroc x pietrain és reciprok F1 kanok az árutermelő keresztezések befejező apai partnerei. Kiváló növekedési erélyű, hosszú, vagy közepesen hosszú törzsű, élénk vérmérsékletű, nagy életteljesítményű, szilárd csontozatú fajtakeresztezés. Kiválóan kombinálódik az anyai fajtákkal, a magyar nagy fehér hússertéssel, a magyar lapállyal és elsősorban az ezek keresztezéséből származó F1 kocákkal.
Magyarországon napjainkban lévő néhány külföldi hibrid
TOPIGS Holland tenyésztésű sertéshibrid a világ 50 országában van jelen. A TOPIGS tenyésztési programjára jellemző, hogy anyai állományait nagy fehér, lapály és speciális szintetikus vonalainak különböző kombinációjával állítják elő, míg az apai befejező kanvonalak is speciálisan szelektált nagy fehér, pietrain és duroc vonalakból állnak. Ebből adódóan számos keresztezési kombináció állítható elő.
A TOPIGS 20-as 40-es és 90-es kocák szaporák, kiváló anyák, könnyen kezelhetők, biztos az ivarzásuk, robosztusak, életképesek, gazdaságos velük a termelés. Utódaik színhús kihozatala magas.
A TALENT szintetikus duroc kan, kiváló takarmányértékesítés, nagy növekedési erély, magas színhús % és hatalmas sonkák jellemzik.
RATTLEROW-SEGHERS
A sertéshibrid, illetve elődjének kialakítása Belgiumban kezdődött. A korábbi belga alapítású Seghers hibrid egy vállalatba egyesült az angol Rattlerow tenyésztő vállalattal. A Rattlerow-Seghers hibrid végtermékeket alapvetően három anyai és három apai vonal keresztezésével nyerik. A tenyésztési program több változat előállítását teszi lehetővé. Az egyik (MIRA keresztezési változat) esetében az anyai szülőpárt úgy állítják elő, hogy első lépcsőben egy nagy fehér és egy lapály vonal keresztezésével állítanak elő egy F1 hibridkocát, amelyet egy harmadik szintetikus vonallal keresztezve állítják elő a hármas keresztezett anyai szülőpárt. Ez a hármas keresztezésű hibridkoca állomány igény szerint 3 befejező apai vonal kanjaihoz párosítható, így tehát a MIRA programban végül is egy hármas keresztezésű anyai partnerre kerülhet a 3 külön apai vonal kanja, mint befejező partner.
Rattlerow-Seghers MaxiMus Terminál kan
DANBRED
A hibridtenyésztő cég a dán sertéstenyésztők tulajdona és irányítása alatt működik, nucleus, szaporító és több ezer termelő teleppel Dániában. A világon 65 millió Danbred hízót vágnak le évente, ennek több mint felét Dánián kívül. A Danberd anyai vonalban Danish Landrace (dán lapály) és Danish Yorkshire (dán nagyfehér) kocák vannak, melyek termékenysége, malacnevelő képessége kiváló.
A dán lapály hosszú testű, jó lábszerkezetű malacokat hoz világra, e mellett a húsminősége is nagyon jó. A dán nagyfehér nagy növekedési erélyű, jó takarmányértékesítés és jó húsminőség is jellemzi a kiváló anyai tulajdonságok mellett.
Az apai vonal az USA-ból és Kanadából származó Danish Duroc (dán duroc). Hampsire apai vonalat is használtak 2007 előtt, de már nem alkalmazzák a tenyésztésben, mert a húsminőségre nem volt kedvező hatása. A dán duroc terminál kanok termékenyítő képessége kiváló, utánuk nagy alomszámú malacok születnek, melyek gyors növekedésűek, jó a vágási kihozataluk és a színhús tartalmuk is, a vágási veszteségük pedig kicsi.
Tenyésztési módszerek a sertéstenyésztésben
A fajtatiszta tenyésztés alkalmazása Génmegőrzés Fajta nemesítése (nucleus tenyésztés) Alapanyag biztosítás keresztezéshez Ha a fajtatiszta populáció elégíti ki legjobban a piaci igényeket (pl. dán,svéd, angol, finn, norvég lapályok a bacon előállításhoz)
Közvetlen haszonállat előállító keresztezés
Homogén hízóalapanyag
Kiváló minőségű hasított felek
4 FAJTÁRA ÉPÜLŐ KERESZTEZÉSI ELJÁRÁS (DOUBLE CROSS) Nagyfehér (♀ és ♂)
X
Lapály (♀ és ♂)
Pietrain X (♀ és ♂)
F1 (♀)
Hampshire (♀ és♂) F1 (♂)
Hungahib márkázott végtermék
A négyfajtás keresztezésben minden heterózistípust igyekeznek komplexen hasznosítani. Az előnye a háromfajtára alapozottal szemben, hogy az apai vonalon is hasznosíthatjuk a heterózist, vagyis az F1 kanoknak jobb lesz a spermatermelése, az ondóminősége, a szexuális aktivitása.
TARTÁSTECHNOLÓGIA
Az iparszerű tartás jellemzői
1 állatfaj van Nagy létszám (300-5000 koca) Nagy mennyiségű vágósertés kibocsátás (5.000100.000 db/év) Bekerített a telep (fekete-fehér elv betartása a személyi és járműforgalomban is) Prevenció Magas fokú a gépesítettség (fűtés, hűtés, szellőztetés, takarmánykiosztás, stb.) Szakmailag felkészült vezetők ,dolgozók üzemeltetik Épület és állomány rotáció van Folyamatos a termelés
Ha
nem optimális termelési környezetben tartjuk az adott állatfajt a genetikailag meghatározott termelési tulajdonságait nem képes teljesíteni.
Kanok tartása
A tenyészkannevelés törzstelepeken történik. 8 hónaposan, 130 kg-os súly elérése után veszik tenyésztésbe Minden árutermelő sertéstelepen egészséges, spermavizsgált és fantomra szoktatott kant kell tartani. 1000 koca fölött 100-120 kocára számítunk egy kant. Természetes fedeztetés esetén 25 kocára számítunk egy kant. A tenyészkanokat 6-8 m2 alapterületű, négyzet alakú rekeszekben egyedileg helyezzük el, ahol a búgatás is lebonyolítható. Ha a rekeszekhez kifutót is csatlakoztatunk, akkor a kanoknak több mozgási lehetőségük lesz, mely szükséges a nagyfokú igénybevétel és a szervezeti szilárdság megőrzése érdekében.
Fantom
A kanok rekeszeit kifutóval, részleges rácspadozattal képezzük ki enyhén lejtősen. A kanrekeszek oldalfalát erős anyagból, 150 cm magasra építsük. A kifutó tisztán tartása végett a lejtő alján szintén rácspadozatot alakítsunk ki. A kanrekeszeket úgy helyezzük el az istállón belül, hogy azok az üres kocák és kocasüldők rekeszei között legyenek, ezáltal hangjukkal és szagukkal stimulálják a kocák ivarzását. Fontos az állatok mozgása, mozgatása, legalább félévente elvégzett körmözés. Ha az agyar túl hosszúra nőtt, akkor azt meg kell rövidíteni
Spermakezelő labor
Létavértes-Bigecs major
Spermakezelő labor
Létavértes-Bigecs major
Kocák tartása
Tenyészkocasüldők nevelése A tenyésztésre kijelölt és a teljesítmény, valamit a származás alapján előválogatott süldőanyagot 30 kg-os fejlettség elérésekor vigyük a süldőnevelőbe. Neveléskor megfelelő mozgástér kell, a mozgáshiány kedvezőtlenül hat a szervezeti szilárdságra, a reprodukciós tulajdonságokra (kifutós rekesz) Hibátlan rácspadozat legyen Csoportonként max. 15 egyed Fontos a takarmány szakszerű adagolása, kiegyenlített fogyasztása 7-8 hónapos korban, 110-130 kg-os súlyban veszik tenyésztésbe A túl korai tenyésztésbevétel káros lehet a hasznos élettartamra A selejtezett kocaállomány vásárlásból vagy saját nevelésből pótolható. 4-6 fialásig tartják tenyésztésben
Az üres kocák tartása Kocasüldők vagy fialás utáni anyák Szoptatás alatt kimerült szervezet feltöltése biológiailag értékes takarmánnyal, 1 hétig tartó ad libitum etetés (flushing hatású is) Csoportos tartás (ivarzás-indukáló is) Termékenyítés után egyedi ketrecben megfigyelés alatt (max.30 napig).
Az egyedi tartás Négy oldalról zárt tér, melyben a koca csak a rekesz hossztengelyének irányában tud mozogni. Méretei: - szélessége: 65 cm - hossza 180-200 cm, melyhez 40 cm-es vályú csatlakozik
Kocaszállás
Itt az EU előírásoknak megfelelően maximum harminc napig maradhatnak az állatok. Termékenyítés után 21 nappal a visszaivarzást figyeljük, 30 nap után ultrahangos vizsgálattal állapítjuk meg, hogy sikeres volt-e a termékenyítés. A harmadik visszabúgás után automatikusan selejtezésre kerül a koca.
Vemhes kocák tartása
Csoportos kocaszállás Csoportlétszám: 35-50 egyed Férőhely: 1,6-2,0 m2/egyed
Csoportos elhelyezés egyedi etetéssel
Csőatutomaták használata vemhes kocák csoportos tartása esetén: Ezekkel az etetőautomatákkal a vemhes kocák etethetők ad libitum jelleggel vagy adagolással. Ha a koca a forgatható adagolószerkezetet használja, akkor a takarmány a vályúba kerül. A kiadagolt mennyiséget a takarmány fajtájától függően (liszt, pellet, vagy morzsa) a cső magasságának beállításával lehet beállítani.
Csoportos elhelyezés csoportos etetéssel 45 cm vályuhossz, 1,5 m2 fajlagos alapterület (ebből 0,3 m2 trágyázótér) mini. Szükséges 10-12-es falkalétszám Magyarországon elterjedt (mélyalmos változatban is), de az elektronikus takarmányozás terjedésével visszaszorul.
Vemhes kocák csoportos elhelyezése kifutóval kombinálva
Szoptató kocák tartása A vemhes kocák általában a várható fialásuk előtt 4-6 nappal kerülnek a fiaztatóba, de a legkésőbb a vemhesség 110. napjáig be kell telepíteni őket. Csoportos telepítés esetén ez a legkorábban termékenytett kocára értendő. A koca tökéletesen és fertőtlenített fiaztató istállóba érkezik, ahová fürdetőn, fertőtlenítőn keresztül kell vinni.
Fiaztató
A fiaztatókutrica a sertéstartás legkisebb és legkényesebb tartási egysége, mivel két teljesen ellentétes igényű állat, az újszülött malac és a kifejlett koca igényeit kell egyidejűleg kis helyen kielégítenie.
A fiaztató kutrica
A kocaállás 60 cm széles, 1 m magas, felhajtható. Funkciója a malacok agyonnyomásának megelőzése, előnye, hogy a a bélsár egy helyre ürül. A malacfészek padozata jól izolált, hőszigetelő Malacoknak hőmérséklet kiegészítő fűtés (infralámpa) vagy más megoldások (búvóláda, ernyős melegítő) kellenek. Malac hőigénye: 32-33 Co
Fiaztató
Belül a legkorszerűbb lagúna-rendszerű szerves tárgya kezelési rendszert alakítottunk ki. A kocák és malacok alatt rugalmas műanyag rácspadozat van. A fűtés, a hűtés és a takarmányozás is automatizált. A fűtés külön történik a malacok, és külön a kocák részére. Jelenleg hideg levegővel hűtünk a kinti kánikula miatt. Egy épületben 80 db koca van. A korábbi technológiához képest növekedett az egy ellésből származó választási malacok száma. A kiesés az új technológiában 5% alá esett a korábbi 10% helyett, így kocánként és ellésenként 10,2-10,5 malacot választunk. A malacok harminc napos korukban és átlagosan 9,5 kg súlyban kerülnek elválasztásra. Ezen a padozaton szívesebben mozog a koca és így a felfekvésből származó betegségek is minimálisak. Az expandált lemez és bordázat eredményeként lényegesen kevesebb a malacnyomásból eredő kiesés is. Innen a malacok az utónevelőbe kerülnek, ahol ötvenöt napot töltenek és átlagosan 3538 kg-os súlyt érnek el. (Forrás: internet: Sertéságazat korszerűsítése és fejlesztése Hajdúszováton AgrárHírek 2009. június 26. )
Hízlalda
Hízlalda
6 db, egyenként 1200 férőhelyes, már korszerűsített sertéshizlalda üzemel. Ezekben az épületekben padlófűtést építettünk ki, mely a biogáz üzem hulladékhőjével lesz megtáplálva, nyáron ugyanaz a padlófűtés hideg víz áramoltatással a hűtést szolgálja. Az istállón belül egy-egy fakkban 50 db hízót tartunk. A hízók nedves, adagolt etetését egy automata takarmányozási program szabályozza. Az etetéshez víz mellett naponta – és állatonként – 1-1,5 liter tejsavót is felhasználunk. A számítógép monitorján minden lényeges mozzanat követhető, így még az is, hogy milyen gyorsan fogyasztják el az állatok a takarmányt. A program ennek figyelembe vételével növeli, vagy csökkenti a következő adagokat. Naponta hatszor etetünk, és mindössze két fő felügyeli a technológia működését.
(Forrás: internet: Sertéságazat korszerűsítése és fejlesztése Hajdúszováton AgrárHírek 2009. június 26. )
A jelenlegi mért adatokkal alátámasztott üzemi tesztek során a lajoskomáromi malacok 25 és 120 kg között 900 grammot is meghaladó testtömeg-gyarapodásra voltak képesek 2,75–2,85 kg/kg-os fajlagos takarmányértékesítés mellett. Nem volt ritka az 1000 grammot meghaladó állatok száma sem. Vágási minősítés oldaláról pedig ez a genetikai nagyon kis szórás mellett 58– 59%-os színhús kitermelésre képes.
Termelési rotáció Kocaszállás(csoportos): választás után5-7 nap pihenő, ivarzó válogatás, vemhesítés, Kocaszállás (egyedi): 30 nap megfigyelés alatt Vemhes kocaszállás: 80 nap vehemnevelés Fiaztató: 4-5 nap előkészül, 1 nap fial, 21-28 nap szoptat, 3 nap istállót mosat, fertőtlenít Battéria: 3 nap mosat, 30-60 nap nevel, (malac utónevelés) Hízlalda: 3nap mosat, 80-90 nap hízlal
TENYÉSZKOCA -
-
-
-
Ivarérés: 4 hónaposan Tenyészérés, tenyésztésbe vétel: 7-10 hónaposan Vemhesítéskori súly: 80-100 kg Első fialás: 11-13 hónaposan Vemhességi idő: 115 nap Tenyésztésben tartás: 2-3 évig (4-6 fialás) Kocaforgó (fialás/év): 2,0-2,4 Fialási /választási átlag: 10-14 Egy koca után egy évben választott malac száma: 25-30 Anyakoca tömege: 150-200 kg
-
-
Szopós malac: 0-21(30) naposig fiaztatóban 1-1,5 kg születési súly; 3 l tej/1 kg súlygyarapodás 6-9 kg választási súly Választott malac: 30-80 (90) naposig battérián ~30 naptól 30 kg-ig Napi tömeggyarapodás 0,4-0,5 kg Fajlagos takarmányfogyasztás: 1,5-2,0 kg/kg Hízó: 80(90)-160(210) naposig Hizlaldában Napi tömeggyarapodás: 0,7-0,9 kg Fajlagos tak.fogyasztás: 2,7-3,0 kg/kg Értékesítési tömeg: 110-120 kg
A sertéstartás sikere napjainkban négy fő alappilléren nyugszik: a menedzsmenten, a technológián, a genetikán és a takarmányozáson.
Köszönöm a figyelmet
